A megtalált szabadság

KÜRTÖS

s Q t r W k XII. évfolyam 3. szám

Közéleti havilap

2014. március

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

A megtalált szabadság Furcsa párhuzamra kényszerít bennünket az ország vezetése, ahol élünk. Legszentebb és legtisztább nemzeti ünnepünkre hirdették meg azt a választást, melyen Szlovákia lakossága a köztársaság elsõ emberérõl dönthet. Az elmúlt húsz évben nem sokszor állhattunk õszintén egy-egy jelölt mögé, hiszen a többség és a jelöltek számára is többnyire pusztán potenciális támogatókat és nem támogatottakat jelentettünk. Mostani ünnepünk azonban kétszeresen is ünnep, hiszen a felvidéki magyarság felemelte fejét. A hosszú évek tétlensége után rájöttünk, csak úgy tudunk megmutatkozni, egyenrangúvá válni ebben az országban, ha minden olyan választáson megmérettetünk, ahol a többségi nemzet azt gondolja, hogy ez csak neki jár. Régóta keressük azt a fajta szabadságot, melyet 1848-ban a márciusi ifjak tûztek zászlajukra. Keressük, mert úgy érezzük, elvesztettük, nem vívtuk ki, nem igazán tettünk meg mindent azért, hogy megkaphassuk. De most valami történt. Valami, ami újból erõt ad, lelki támaszt. Egy közösség talpra állt, és azt mondta elég volt. Elég volt a mások vállveregetésébõl, a lesajnált pillantásokból, a hátunk mögött, ellenünkben kötött politikai alkukból. Elég volt. A szabadság szele megérintett minket. Megtaláltuk a szabadságot. És most ebbe kell kapaszkodnunk. De belsõ vívódásaink és megosztottságunk közepette úgy érezzük, hogy a nagy európai eszmékbe vetett bizalom is megfogyatkozik. És itt meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy van-e bizalom önmagunk iránt, nemzetünk iránt? Merünk-e mi, mai magyarok nagyok lenni, mint ahogyan azt a felvidéki magyarság elsõ köztársaságielnök-jelöltje, Bárdos Gyula hirdeti Széchenyit idézve? Vajon a megmérettetésnél, mint ahogyan azt elõdeink tették a harctereken,

65

eleget tudunk-e tenni a nemzetünk iránti kötelezettségünknek most, amikor mindenkire szükségünk van egy Bárdos Gyulát támogató vokssal. A tét nem valaki vagy valakik legyõzése, hanem annak a bebizonyítása, hogy valóban közösség vagyunk-e még itt, az akácfák által feltûzdelt hétköznapok sûrûjében, vagy csak egy önmagát feladó, fejünket igába hajtó gyülekezet, célok, jövõkép nélkül. Mi történik itt? Miért nem kiáltunk mindnyájan, emeljük fel hangunkat, fejünket, egyenesedünk ki? Pedig volna miért felegyenesednünk, hiszen a kis magyar nép Európában megint kezd önmagára találni, és végre mi is érezhetjük úgy, hogy nem az események formálnak minket, hanem mi formáljuk a történelmet. Mert itt az idõ kimondani, nem lehet kettõs mércét alkalmazni Európán belül egyetlen ország egyetlen nemzetével szemben sem. Itt az idõ nem meghátrálni, nem megalkudni, nem meghajolni, nem engedni, nem félni és nem önfeladni. Itt az idõ! Nemcsak Petõfi miatt, nemcsak a sok kiontott vér miatt, nemcsak az árván maradt feleségek és gyermekek miatt, nemcsak az elrabolt és méltánytalanul magára hagyott és kifosztott szülõföld miatt, nemcsak az õsök emléke miatt, nemcsak az idegen földben nyugvó apák porladó csontja miatt, nemcsak a nemzeti büszkeség miatt, nemcsak a feladott és megtagadott állampolgáraink miatt, nemcsak Malina Hedvig miatt, hanem végre

egyszer önmagunk, a jövõnk vagy éppen a jövõtlenségünk miatt. Mindenre, amit teszünk vagy nem teszünk, vagy éppen tehetnénk, itt az idõ. Hogy végre esküdjünk, hogy rabok tovább ne legyünk. Végérvényesen itt az idõ! Itt az ideje meggyújtani a kis õrtüzeket a nagy magyar éjszakában! Sokan vagyunk magyarok, akik úgy érezzük, hogy eljött az ideje, hogy a magunk kezébe vegyük a sorsunk irányítását. Hogy mi magunk találjunk megoldást közös gondjainkra. Hogy ne várjunk tovább az ország kapzsi és saját politikai játékaikkal foglalkozó vezetõire. Tenni kell és nem kétségbe esni. Cselekedni kell és nem azt várni, hogy a hatalom birtokosai, akik addig is tehetetlenek voltak, most végre jóra fordítják az emberek sorsát. Mert az emberhez méltó életet, barátaim, nem a hatalom embereitõl kapjuk. Azért nekünk magunknak kell megküzdenünk. A mi elhatározásunkon múlik. A mi erõnk ad erõt a valóra váltásához. Bennünk a megoldás, és általunk születik a jövõ. 166 évvel ezelõtt egy nemzet felegyenesedett. Ma pontosan látjuk, mit jelent Európán kívül is a szabadság. Nem kell messzire tekinteni. Olyan nagy rá az igény, mint az ételre, a levegõre, a vízre. Mert szabadság nélkül élni annyit jelent, nem élni, pusztán létezni, két lábon járni, csendben magunk elé bámulni. Március 15-én errõl is fogunk dönteni. Van-e jogunk szabadnak lenni, vagy maradunk-e továbbra is szolgának. Ki-ki eldöntheti: rabság vagy szabadság. A szabadság szelleme kirepült a palackból. Találjuk meg együtt saját nemzettársunkat, testvérünket támogatva. Talán még nem késõ megfogni egymás kezét. Talpra, Magyar! Palócz

„Legyünk gerinces, kemény magyarok, de legyünk meg− értők mások nemzeti érzései iránt! Soha semmilyen jogunkról lemondani nem fogunk, mert csak az a nemzet veszhet el, amely önként mond le valamely jogáról." Esterházy János

Közélet

2014. március

TALPRA (ÁTLAG) MAGYAR... ITT AZ IDŐ...!

Az elnökválasztás margójára

2 Kürtös

Nem tartozom a mellveregetõ, hivalkodó magyarok közé, sõt, egyenesen nem szeretem, ha valaki magyarkodik. Én egyszerûen magyarnak tartom magam, és ezt minden körülmény közt, minden helyzetben megvallom. Magyar vagyok, és képességeim, lehetõségeim szerint mindent megteszek szûkebb vagy tágabb pátriám magyarságának ügyében, összefogásunk, megmaradásunk érdekében. Tisztában vagyok vele, hogy képességeink és lehetõségeink nem egyformák. Aki többet kapott, annak többet kell tennie magyarságunk érdekében, aki kevesebb talentummal rendelkezik, annak természetesen kevesebbrõl kell elszámolnia. Úgy gondolom, a szlovákiai magyarok többsége átlagmagyarnak tartja magát. Nem kívánok belemélyedni, hogy egy átlagmagyartól mi minden várható el magyarsága, az itt élõ magyar közösség érdekében. Annyi mindenképpen, hogy az itteni magyarság helyzetét, sorsát vagy jövõjének alakulását érintõ (sors)kérdésekben hallassa a hangját, nyilvánítson véleményt. Erre leginkább ilyen-olyan szintû választások kínálnak kiváló lehetõséget. Mint például most a közelgõ köztársaságielnök-választás, vagy a jó két hónap múlva tartandó európai parlamenti választás. Idáig érvén az írásban, mintha már is hallanám az elõbbivel kapcsolatos ellenvéleményeket: „Minek Bárdosra szavazni, úgysem lesz elnök“, „A Bárdosra adott szavazatok elveszett szavazatok“, és így tovább, és így tovább. Könyörgöm, nem errõl szól Bárdos Gyula jelölése, hanem arról, hogy az államfõjelöltek számára biztosított nyilvános fórumokon, médiában, nagyon leegyszerûsítve, rávilágíthat(ott) a szlovákiai magyarok jónak éppen nem mondható gazdasági, szociális helyzetére, nyelvi jogaik megkurtítására, iskoláik, kulturális intézményeik fokozatos ellehetetlenítésére. Elmondhatta, hogy él DélSzlovákiában egy számottevõ magyar közösség, amely nem másodrangú, hanem a többségi nemzettel egyenrangú polgárként szeretne boldogulni szülõföldjén. A mi dolgunk pedig, hogy az értünk, mellettünk való kiállását szavazatainkkal honoráljuk, lehetõleg minél demonstratívabban. Azaz minél többen járuljunk március 15-én az urnákhoz, és mutassuk meg, hogy itt vagyunk, hogy sokan vagyunk, hogy nem lehet bennünket leírni, mintegy kiselejtezett irodabútort vagy számítógépet. Magyar nemzetrészünk életében soha még ilyen alkalom nem kínálkozott arra, hogy március 15-én, jeles nemzeti ünnepünkön együtt és cselekvõen ünnepelhet(ne) azzal, hogy a saját fajtájából való, minden tekintetben korrekt államfõjelöltre adhatja, adhatná voksát. Legalább most, erre az egy alkalomra mutassuk meg, hogy képesek vagyunk összefogni, egységesen kiállni köztársaságielnök-jelöltünk mellett. Meggyõzõdésem, hogy Bárdos Gyula sikerét nem a melldöngetõ, hanem az átlagmagyarok fogják voksaikkal eldönteni: a huszonéves attillák, csabák, szabolcsok, csillák, ildikók, emesék, a középkorú józsik, pisták, lászlók, jolik, terik, szilviák, és az idõsõdõ janibácsik, józsibácsik, marinénik, bözsinénik... Talpra, (átlag)magyar, itt az idõ az összefogásra, mellébeszélés nélkül. Most van itt az idõ. Mert ha ezt elszalasztjuk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz még egy másik alkalom hazai magyar államfõjelöltre szavazni! Mert ez a választás a szlovákiai magyarság (újbóli) egysége megteremtése iránti természetes vágyunk próbaköve is lesz egyúttal… Itt az idõ… Most vagy soha!? Úgy vélem, Bárdos Gyula sikere a szlovákiai magyarság közös ügye. Aki nem így gondolja, az március 15-én vagy nem járul az urnákhoz, vagy ha mégis, szlovák jelöltre fog szavazni. Mind a két magatartás önazonosságtudatunk, önbecsülésünk gyengülésérõl árulkodik. B.Gy. Tûnõdés Merjünk nagyok lenni! Amikor elõször találkoztam Bárdos Gyula köztársaságielnökjelöltünk óriásplakátjával egy forgalmas út mentén, messzirõl nézve, elsõ pillantásra úgy olvastam a szlogenjét, hogy „Merjünk magyarok lenni!“ Közelebb érvén kocsimmal a táblához, kiderült, hogy bizony nincs sasszemem, távolról rosszul láttam a szöveget. Errõl jut eszembe, március 15-én merjünk nagyok lenni, és merjünk magyarok lenni! Menjünk el választani! /bégyé/

Napjainkban sokan úgy vélekednek, hogy a politika haszontalan, sõt, a legtöbb esetben káros, erkölcstelen tevékenység. Az ilyen gondolkodók fennhangon kiáltják: aki erkölcsileg makulátlan szeretne maradni, az inkább maradjon távol minden politikai tevékenységtõl. Teszik ezt mindazért, mert helytelenül leszûkített és negatív módon - értelmezik a politikát, mondván: az csupán a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló harc, mely nem válogat az eszközökben. Egyházunk a politikát mindig is pozitív szemszögbõl közelítette meg, a közösség javáért való fáradozásként fogalmazta meg azt. Sõt, arra hívja meg a híveket, hogy a politikai színtéren tevékenyen, a keresztény értékeket megfogalmazva és képviselve vegyenek részt. II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetû enciklikájában a politikát „okos fáradozásnak“ nevezte a közjó érdekében. Az Egyház tanítása szerint a politika elsõdleges céljának mindig a közjó szolgálatának kell lennie. Ezt az egyes politikai pártok úgy tudják megvalósítani, ha a társadalom tagjai számára értékeket, célokat jelölnek ki, ill. olyan programokat, melyek ezen célok megvalósítását teszik lehetõvé. Az Egyház nem tartja magát kompetensnek a politikai viszályok megítélésében, hiszen a pártoskodás idegen a keresztény szellemiségtõl - Szent Pál is ettõl féltette a korintusi híveket (vö. 2Kor 12, 20) -, de kötelességének érzi aktívan részt venni a politikában. Az elnökválasztás közeledtével egyre inkább tudatosítjuk szívünk mélyén, hogy nekünk is döntenünk kell (!), választanunk kell, hogy kit, milyen programot fogok támogatni szavazatommal. A választási kampányok idõszakában, amikor is akarva-akaratlanul is szembesülnünk kell a zengzetes szlogenekkel, melyek sok esetben csak az óriásplakátokon érvényesek, krisztusi és nemzeti elkötelezõdésünk arra késztet bennünket, hogy választásunkkal valóban a közjót mozdítsuk elõ. Nem megengedhetõ, hogy a valóságtól elrugaszkodott, „petárdadurrogtató“ szóvirágok amelyektõl amúgy is hangos a világ - józan, keresztény és nemzeti értékeinket támogató döntésünkben befolyásoljanak. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma a politikai részvétel eszközeit tárgyalva megállapítja: „a politikai pártok feladata, hogy támogassák az egyre bõvülõ részvételt a közösségi felelõsségvállasban és annak hozzáférhetõvé tételében. A pártok arra hivatottak, hogy értelmezzék a civil társadalom kívánságait, amennyiben azok megfelelnek a közjónak, és nyújtsanak a polgároknak hatékony lehetõséget, hogy a politikai döntéseket formálják.“ Ahhoz azonban, hogy ezen küldetésüket teljesíteni tudják, szükséges, hogy a krisztusi eszmények fényében - mellõzve a pártoskodás szellemébõl fakadó széthúzást - bizalmat szavazzunk programjuknak. Balga Zoltán

Közélet

2014. március

Kürtös 3

Esterházy-konferencia Esterházy Jánosról a közép-európai dialógus jegyében konferencia és kerekasztal-beszélgetés Esterházy szülõföldjén, Nyitrán Az Élõ Zoboralja Polgári Társulás egynapos nemzetközi konferenciát szervezett Esterházy Jánosról Nyitrán. A szervezõk nevében Zilizi Zoltán nyitotta meg a konferenciát, és köszöntötte a résztvevõket. Nyitóbeszédében elmondta: „Esterházy személyérõl bizonyára elmondható, hogy a magyar történelmi emlékezet megbecsült része. Nyilvánvaló azonban, hogy megítélése a közép-európai régióban nem egységes. Az itt élõ nemzetek személyét és közéleti tevékenységét eltérõ módon értékelik. Véleménykülönbség mutatkozik a magyar és a szlovák között, a lengyel és a magyar és az attól lényegesen eltérõ szlovák és cseh értelmezés között. Konferenciánk kísérlet a két történelmi narratíva közelítésére. Ezért a magyar nézõpont mellett akár az attól lényegesen eltérõ álláspontoknak kívántunk teret adni szlovák, cseh és lengyel szaktekintélyek szerepeltetésével.“ Az elõadásokat és a kerekasztalbeszélgetést a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán tartották. A konferencián az alábbi elõadók és elõadások voltak hallhatók: Arkadiusz Adamczyk (Jan Kochanowski Egyetem, Kielce, Lengyelország): Esterházy János és Beck József mint a „Harmadik Európa“ építõi. Az utolsó kísérlet Közép-Kelet-Európa geopolitikai helyreállítására a második világháború elõtt; Szarka László (Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézet): Esterházy autonómiapolitikája az elsõ bácsi döntés kontextusában; Molnár Imre (Magyarország Külügyminisztériuma, Budapest): Esterházy János közvetítõ szerepe a korabeli magyar-szlovák politika szereplõi között; Ondrej Podolec (szlovák Nemzeti Emlékezet Intézet, Comenius Egyetem, Jogtudományi Kar, Pozsony): Esterházy

János politikus mûködése Szlovákiában (1939-45); Janek István (Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézet): Esterházy János közvetítõ tevékenysége a magyar és szlovák kormány között 1939-tõl 1942-ig és a zsidókérdés; Ján Mitáè (szlovák Nemzeti Emlékezet Intézet, Pozsony): Magyarország nemzetiségi politikája a Horthy-rendszer idején Esterházy János állásfoglalásainak kontextusában; Andrej Tóth (Sziléziai Egyetem Opava, Csehország): Esterházy János az elsõ Csehszlovák Köztársaság levéltári forrásaiban; Dariusz Rogut (Jan Kochanowski Egyetem, Kielce, Lengyelország): A kelet- és közép-európai politikai elit sorsa a szovjet munkatáborokban; Ferdinad Vrábel (Pozsony): Šrobár miniszter szerepe az Esterházyítélet megváltoztatásában - két levél Esterházy Elizabethtõl és Esterházy Lujzától 1949-bõl. Az elõadások témaköreinek struktúrájából kiderül, hogy lényegében Esterházy életének egy keresztmetszetét hallgathattuk meg különbözõ szemléletû álláspontok tükrében, amelyek a jelenlegi helyzetet, ill. személyiségének értékelését tükrözték az eddigi megásott lövészárkokból nem mozdulva. Sok olyan vélemény is elhangzott azonban, amely a jövõre nézve talán kiindulópont

lehet a vélemények közelítéséhez. Az elõadássorozat végén a hozzászólási lehetõséget kihasználva felszólalt Lebovits Imre (Holokauszt-túlélõ, Budapest). Elmondta, többek között azért fordult Ivan Gašparoviè szlovák köztársasági elnökhöz, hogy meg kellene fontolni, hogy Esterházy Jánossal szemben, akit a Szovjetunióban is rehabilitáltak, a szlovák állam is legyen nagyvonalúbb, és tegyen ebben a kérdésben megfelelõ lépéseket. A múlttal való szembenézés itt is elég nagy hiányossággal bír - ezt mondja Önöknek egy zsidó. A konferencia végén kerekasztalbeszélgetésre került sor, melynek résztvevõi: Lebovits Imre, Molnár Imre, Kollai István (Magyar Intézet, Pozsony), Martin Hetényi (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem), Ondrej Podolec, Csáky Pál (közíró, Pozsony), valamint Viliam Jablonický (SC PEN, Pozsony) voltak. A beszélgetést Zilizi Zoltán vezette. A résztvevõk a kerekasztal-beszélgetés folytán a feltett kérdésekre válaszolva egyrészt kiegészítették saját verziójukat Esterházy személyiségével kapcsolatban, másrészt új elemekkel tarkítva igyekeztek alátámasztani egy-egy tábor véleményét a kialakult képhez. Egy biztos. Amíg a politikai szûklátókörûség csapdában tartja, megköti a történelmi igazságosság felszínre kerülését, a szempontok nem fognak közelíteni egymáshoz. A múlttal való szembenézés elodázása még nem jelenti azt, hogy a történet arról szól, aminek eladják. A fontos az, hogy beszéljünk a dolgokról, hogy merjünk róluk beszélni, és a jövõ meghozhatja ezeknek véleményütköztetéseknek a gyümölcsét. Balogh Gábor

Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttmûködés Az Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttmûködés egyesülete február 17-én tartotta elnökségi ülését és évi közgyûlését Ipolynyéken. A közgyûlés résztvevõit Hrubík Béla polgármester, alelnök köszöntötte, majd Medvácz Lajos Balassagyarmat polgármestere, az Ipoly Eurorégió elnöke értékelte a 2013-as évet, kiemelte a határon átnyúló eurorégiós jogi keret megtartásának fontosságát és annak jövõjét. Ezt követõen Németh Péter Mikola titkár ismertette a 2013. évi eseménynaptár kiemelt részleteit és kulturális eseményeinek szakmai összefoglalóját (szabadegyetemi tanulmányi napok, a természet és kultúra értékeinek feltárása, Ipoly-hidak építésének

körülményei és további lehetõségei stb.). Ezeket követte a gazdasági beszámoló, a közhasznú jelentés ismertetése, a 2014. évi költségvetés elõterjesztése, a tagrevízió szükségessége a be nem fizetett tagdíjak összefüggésében. A közgyûlés megerõsítette az elnökség mandátumát, meghosszabbítását és új tagokat választott be. Az elnökség új tagjai: Cserník Tibor Ipolyvarbó és Hocsák Marian Ipolyhídvég polgármesterei, valamint Rományik Ferenc Ipolydamásd polgármestere. Új tagként a Balassagyarmati Palóc Múzeum lett felvéve az Ipoly Eurorégió tagjainak sorába. BG

4 Kürtös

Közélet - Sport

2014. március

Farsang Ipolybalogon

Mint azt farsangkor szokás, a vigadalmak különbözõ módjai kerülnek elõtérbe, hogy aztán helyet adjanak egy csendesebb idõszaknak, ami után az idõ fokozatos javulásával a dolgos mindennapok lépjenek a helyükbe.

Így volt ez Ipolybalogon is, amikor február 16-án XIII. alkalommal rendezték meg a Máriás kártyajáték versenyt. A tizenkét résztvevõ hat órán át forgatta az ördög bibliáját, hogy kiderítsék, az idén kinek mennek jobban a lapok. A hagyományosan jól szereplõ játékosok-

nak egy picivel gyengébben ment a játék, ezért új nevek is felkerülhettek a helyi dicsõségtáblára, ill. helyezettjei közé. Az elsõ helyen Negyela Imre végzett 29 ponttal, második Cseri Péter lett 27 ponttal, harmadik pedig Koncz János 26 ponttal. A helyezettek oklevelet, érméket és tárgyi ajándékokat kaptak, melyeket Cseri Lajos polgármester és Skerlec József fõszervezõ adtak át. Ugyancsak sor került a farsangi sakktornára is március elsején. A tíz sakkozó kilenc fordulóban döntötte el a helyezési sorrendet, amely a végére nagyon izgalmasan alakult. A sok keresztbeverés következtében sokan értek el azonos pontszámot, ezért a végsõ sorrend megállapításánál a Berger-Sonneborn-értékelést kellett alkalmazni. Az elsõ helyet Celleng István szerezte meg 7 ponttal, így a neve elõször kerül fel a gyõztesek sorába, ill. a polgármesteri vándorserlegre, melynek egy éven keresztül lehet birtokosa. A második helyen Bodzsár Gábor végzett 6 ponttal, harmadik Gyurász Gábor szintén 6 ponttal. A helyezettek oklevelet, érmeket és tárgynyereményeket vehettek át Cseri Lajos polgármestertõl és Skerlec József fõszervezõtõl. Az idén a falu nyugdíjasai is farsangkor gyûltek össze egy kis szórakozásra az önkormányzat és a Csemadokalapszervezet kezdeményezésére. Szórakoztatásukról a helyi alapiskola és a mûvészeti iskola diákjai gondoskodtak egy kis kultúrmûsor keretén belül. Továb-

bá meghallgatták Végh József helytörténész, néprajzos, a Magyar Kultúra Lovagja vetítéssel bõvített elõadását Sisa Pistáról, a betyárról, aki a környékünkön is „mûködött“. A jó hangulatú délutánon

a szervezõk frissítõkrõl is gondoskodtak. A két legidõsebb nõi és férfi résztvevõnek egy kis ajándékkal kedveskedtek. Balogh Gábor

Pingpongmaraton Ipolybalogon

Különleges sportélményben volt részük azoknak a sportrajongóknak, akik 2014. március 1-jén gyûltek össze az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola tornatermében. A hazai asztalitenisz-csapat barátságos mérkõzésen a Dunaszerdahely melletti Hegyéte (Kútniky) pingpongozóit fogadta, s a megegyezés szerint nyolctagú csapatok léptek asztalhoz. A vendégek Both Jenõ, Csicsay Tamás, Gyurkovics Arnold, Hodossy Gyula, Póda Attila, id. Póda István, ifj. Póda István, Vörös József, míg az ipolybalogiak Németh Zoltán, Bevíz József, Csíri Gábor, Súth Ákos, Kukuèka József, Nagy Zsolt, Dobos Alex, Stricho József

(cserék: Németh Márton, Cseri Tibor, Molnár Dávid) összeállításban szerepeltek. A hegyétei csapatot a mozgáskorlátozottak Európa-bajnokságán aranyérmet nyerõ Póda Attila is erõsítette, õ jelenleg 2. ligát játszik Galántán. A losoncirimaszombati kerületi 4. ligában szereplõ Ipolybalog és a dunaszerdahelyi járási 6. ligában vitézkedõ Hegyéte párharcából végül az esélyesebb hazaiak kerültek ki gyõztesen 54 : 14 arányban (4 páros és 64 egyéni mérkõzésre került sor összesen). Az egyéni versenyben, ahogy az várható volt, Póda Attila vereség nélkül diadalmaskodott. A hazaiak közül Németh Zoltán, Bevíz József, Csíri Gábor és Súth Ákos csupán egyetlen vereséggel zárták a találkozót. Az ilyen barátságos mérkõzések nemcsak arra adnak alkalmat, hogy személyes kapcsolatok alakuljanak ki, hanem felkészülési mérkõzésnek is megfelelnek. Erre az ipolybalogiaknak feltétlen szükségük van, hiszen egy fordulóval a losonci-rimaszombati kerületi 4. liga befejezése elõtt már eldõlt, hogy a táblázat 4. helyén végeznek, s ezzel lehetõséget kapnak osztályozót játszani a besztercebányai 3. ligába való feljutásért. (th)

2014. március

Közélet

MKP-S FARSANGOLÓ A MÁTRA KAPUJÁBAN Az elmúlt évek során a Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége több alkalommal is tartott ugyan kihelyezett és kibõvített elnökségi ülést, de nem volt még példa rá, hogy a tanácskozásra magyarországi helyszínt választott volna. Ám március 1-jén, farsang utolsó szombatján erre is sor került, hiszen a Mátra kapujának számító Gyöngyösön tartott kihelyezett, a helyi szervezetek elnökeinek és aktív tagjainak részvételével kibõvített ülést. Egy korábbi döntése alapján a járási elnökség ezzel a farsangolóval egybekötött rendezvénnyel kívánta megköszönni a helyi szervezetek elnökeinek és tevékeny tagjainak az elmúlt másfél évtized során az MKP javára végzett munkáját, fáradozását. Az autóbusszal érkezõ 40 fõs társaság összejövetelének a Gyöngyös-Farkasmály Sziluett Borhotel adott helyet, ahol csatlakozott hozzájuk Berényi József, aki örömmel elfogadta a meghívást a szép és hangulatos környezetben megszervezett tanácskozásra. Balík László, az MKP járási elnöke rövid megnyitójában köszöntötte a résztvevõket, külön is az országos elnök urat. A kibõvített elnökségi ülés napirendi pontjainak ismertetése és jóváhagyása után következett Berényi József aktuálpolitikai tájékoztatója, amelyben többek közt részletesen kifejtette, milyen jelentõséggel is bír Bárdos Gyula indítása köztársaságielnök-jelöltnek, miként azt is, mennyire fontos, hogy minél jobb eredményt érjen el a megmérettetésen. Egy kérdésre válaszolva arról is készségesen tájékoztatta a jelenlevõket, hogy a legutóbbi OT-ülésen miként is zajlott le az MKP listavezetõjének megválasztása az európai parlamenti választásra. Mint megjegyezte, alulról építkezõ párt lévén, teljesen demokratikusan történtek a jelölések, hasonlóképpen a listavezetõ megválasztása is. Csak úgy, mint az államfõválasztásra, az európai parlamenti választásra is alaposan fel kell készülni, hangsúlyozta Berényi József, mert ha az MKP eredményesen szerepel az elõttünk álló idei választásokon, beleértve az õsszel esedékes helyhatósági választásokat is, akkor nagy az esélye annak, hogy 2016-ban a párt ismét bekerülhet a szlovák törvényhozásba. A továbbiakban Jámbor László, az MKP megyei képviselõje számolt be arról, mi újság Kotleba megyeelnök háza táján, azaz Besztercebánya Megye Önkormányzatában. Beszámolójában külön kiemelte, reális esély mutatkozik arra, hogy a járás területén a közeljövõben újabb Ipoly-hidak épülhetnek EU-s támogatással. A tanácskozás további részében élénk és hasznos beszélgetés alakult ki Berényi József és a találkozó résztvevõi között. Borkóstolóval és finom vacsorával ért véget a farsangolóval egybekötött kihelyezett és kibõvített elnökségi ülés. B.Gy.

Kürtös 5

Járásunk polgármestereivel találkozott Marián Kotleba megyefõnök Nem kis várakozással tekintettek térségünk polgármesterei a Marián Kotlebával való találkozás elé. Csáb polgármestere, Martin László meghívására 2014. február 21-én Csábra látogatott Besztercebánya Megye Önkormányzatának elnöke. Marián Kotleba kíséretében tartózkodott Miroslav Belièka, a megyei önkormányzat szóvivõje, és jelen voltak a járás megyei képviselõi, Jámbor László, Ondrej Kollár és Mirko Trojèák is. Elfogadta a meghívást a találkozóra Nagy László, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa is. A tavaly õsszel megválasztott új megyefõnök bevezetõjében elmondta, örömmel tett eleget a meghívásnak, mert a megye vezetése fontosnak tartja a helyi önkormányzatok képviselõivel való találkozást, hogy közvetlenül a polgármesterektõl értesüljenek az adott térség problémáiról. Beszédének további részében azokról a problémákról szólt, amelyekkel hivatalba lépése óta találkozik. Két nagy „pénznyelõ“ cégre hívta fel a figyelmet. Egyik a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat (SAD), másik a Regionális Útkezelõ Igazgatóság. Mint megjegyezte, a SAD vállalatai csak az elmúlt évben 8 millió euró tartozást halmoztak fel, de az közútkezelõ vállalat sem takarékoskodott a megye anyagi eszközeivel, ami miatt a megyei hivatal négy esetben fordult beadvánnyal az ügyészséghez. Kérdésre válaszolva Kotleba megjegyezte, bár nem szíve csücske az Európai Unió és az uniós alapok, de nem utasítanak el minden projektet, ám elsõsorban olyan pályázatokat fognak támogatni, amelyeknek értelmük van. Olyan projekteket, amelyek a térség fejlõdését, új munkahelyek létrehozását, hazai termékek gyártását kívánják támogatni. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy nem magával az EU-s alapokkal van gond, hanem a merítés kidolgozott rendszere rossz, s ezáltal a korrupció melegágya lehet. Természetesen egyebek mellett szó esett a határon átívelõ együttmûködés lehetõségeirõl is. Nemrégiben tárgyalt Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete Marián Kotlebával a két határ menti térség együttmûködésének lehetõségeirõl. Errõl beszélt Nagy László nagykövetségi tanácsos, aki elmondta, térségünkben mintegy 25 projekt van elkészítve a határon átnyúló együttmûködésre, és ezek között további Ipoly-hidak építése is szerepel, s amint azt a jelenlevõ megyei képviselõk is igazolták, már megegyeztek abban, hogy az elsõ híd Ipolyhídvégen, a másik pedig Ipolyvarbón fog megépülni. A tanácskozás hivatalos része után a házigazda, Martin László hagyományos disznótoros kóstolóra invitálta a találkozó részvevõit. -bégyé-

6 Kürtös

2014. március

Közélet

Átfogó határ menti fejlesztési elképzelések

A bussai községi hivatal adott otthont a Baross Gábor Fejlesztési Tervet bemutató csapatnak, akiket az Ipoly-hidak Újjáépítésért Polgári Társulás látott vendégül március elsõ napjaiban. A csaknem egész napos program keretén belül a társulás tagjai a meghívott vendégekkel egyetemben megtekintették az Ipoly középsõ folyására tervezett további Ipoly-hidak átkelési helyeit, többek között Ipolyhídvégen és Ipolyvarbón. A szervezõk arról biztosították az érintett településeket, hogy folytatják a munkát annak érdekében, hogy a közeljövõben legalább két új Ipoly-híd épüljön, de a hosszú távú cél az, miszerint minél több helyen kell hidakkal átszelni az Ipolyt. A szervezõk nevében Lõrincz Mária, a polgári társulás elnöke, majd Végh Zoltán polgármester üdvözölték a Nagykürtösi és a Losonci járásból érkezett polgármestereket, valamint a témában ténykedõ szakembereket. Arról, hogy valójában mi is a Baross Gábor Fejlesztési Terv, Farkas Iván, a szakmai munka vezetõje számolt be részletes és hozzá-

értõ elemzéssel, felvázolva azokat a negatív folyamatokat, melyek jelenleg egy kiszámítható fejlõdés útjában állnak Dél-Szlovákiában. A Baross Gábor Fejlesztési Terv a Wekerle Terv részeként fogalmazódott meg Magyarországon a Nemzetgazdasági Minisztérium berkeiben azzal a céllal, hogy elõsegítse a Kárpát-medencében élõ magyarság gazdasági fejlõdését. Mint minden terv elõtt, itt is célszerû feltérképezni azt a potenciális területet, melynek fejlesztésére törekednek. Dél-Szlovákia több szempontból is hátrányos helyzetben van, de legfõképpen azért, mert a szlovák kormány többszörösen is diszkriminálja ezen területek fejlesztését. Ilyen terület az egykori sikerágazat, a mezõgazdaság, de fejletlen az infrastruktúra, padlón az egészségügy, és a munkanélküliség ezeket a régiókat sújtja a legnagyobb mértékben. Kitörési pontot kell találni, amely lehetõséget kínál az itt élõk számára, s egyben az itt lévõ természeti adottságokra támaszkodik. A tiszta ivóvíz és környezet lehetõséget termet a turizmus fejlesztésére, a mezõgazdasági feldolgozóipar is jelenthet kiutat ebbõl a helyzetbõl. Fontos szempontnak tekinthetõ, hogy a kisvállalkozások megfelelõ hitelekhez jussanak ötleteik, fejlesztéseik megvalósításához, amihez remélhetõleg az Európai Unió új, 2020-ig tartó programozási idõszakában megfelelõ pályázati kiírások is társulnak. Természetesen a jelenlévõk megállapodtak abban, hogy a versenyképesség növelése érdekében szükség

van a túlzottan magas energiaárak csökkentésére, melyre jó példa a jelenlegi Orbán-kormány Magyarországon. A tiszta és egészséges ivóvíz a jövõ kõolaja, melynek értéke a közeljövõben megsokszorozódik majd, s mellyel éppen a délszlovákiai régiók rendelkeznek. A tényszerû és hasznos vita után a jelenlévõk megállapították, hogy Baross Gábor Fejlesztési Terv pontosan és szakszerûen felvázolja az elemzett térség gyenge pontjait, de nagyon pontosan és jövõbe mutatóan bemutatja azokat a kitörési lehetõségeket is, mellyel a térség rendelkezik. Csak remélni tudjuk, hogy az elképzelésbe illeszkedni fog az Európai Unió által kínált pénzügyi keret is, és ehhez rendelkezésre állnak majd hazai és saját erõforrások is az önkormányzatok és a vállalkozói szféra részérõl. Csak üdvözölni lehet az ilyen és hasonló elképzeléseket, és a lehetõségek szerint minél szélesebb körben kell népszerûsíteni és bemutatni azokat az elképzeléseket, melyeket a Baross Gábor Fejlesztési Terv kínál mindnyájunk számára. Lõrincz Mária elmondása szerint a szakmai tanácskozás és a közös tervezés egyik kulcsfontosságú pontja a hatékony fejlesztéseknek. A tervek megvalósításához viszont elengedhetetlenül fontos megtalálni és megteremteni azokat az irányvonalakat, amelyek politikai meggyõzõdésre való tekintet nélkül mindnyájunk számára a fejlõdést, a jobb élet lehetõségét hordozzák. Palócz

Balassi, az Isten embere A IX. Bálint-napi Balassi-fesztivál zárórendezvénye Nyitracsehin

Mint az idvösség semmi egyéb az Isten szinének látásánál - írja Ötödik az Giannetta Padovana nótájára címû versében a poéta. Balassi Bálint istenimádásának fölidézéséért a 2014. február 13-a és 15-e között Kárpát-medence szerte a IX. Bálint-napi Balassi-fesztivál keretében zenés irodalmi esteken azokat a Balassiverseket elevenítették meg, amelyekben a költõ a Teremtõhöz való hûségét vallja meg mondanivalójának ábrázolásához. A fesztivál utolsó rendezvénye, immár második alkalommal, február 16-án

volt megtartva a nyitracsehi JURTA Látványtárban. A Balassi-délután célja volt kiemelni a költészet kapcsolatát a zoboralji borkultúrával. A rendezvény lényegi tartalma rendhagyó volt: a történelmi és kulturális részen túl bemutatni Zoboralja különbözõ borászainak termését. A borok kóstolgatása mellett beszélgetésekre, verselésekre, zenés mûsorra, tárogatók és gitár hangjai mellett. Felkérésre egy rövid tájékoztató elõadás keretén belül elmondtam a járásunkban rendszeresen megrendezésre kerülõ Balassi-emlékünnepségeket, hagyományainak ápolását, a Balassi-kultusz gyakorlását. Bemutattam a két évvel ezelõtti nemzetközi (négynyelvû) konferencián elhangzott elõadások témáit és az itt elhangzott elõadásokból összeállított és kiadott kétnyelvû, mintegy 450 oldalas tanulmánykötetet. Ennek értékét csak

növeli az a tény, hogy olyan ismeretek, adatok, felvételek vannak benne közölve, amelyek eddig hivatalosan még nem voltak publikálva. Szépséghibája, a

történelmi családok nevei a szlovák nyelvû szövegben torzítva, a nyelvtörvény szerint vannak írva. A rendezvény végén a házigazda, Dr. Csámpai Ottó egyetemi tanár minden résztvevõnek oklevelet adott át. BG

2014. március

Kultúra

Kürtös 7

A három sárkány partraszállt… Nem szokatlan, sõt egyenesen kívánandó ténnyé vált az elmúlt közel fél évszázadban, hogy ha farsang farka, akkor Ipolynyéken színdarab-bemutató. Nem volt ez másképpen március elsõ szombatján és vasárnapján sem, amikor is a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetének Mics Károly Színjátszó Csoportja bemutatóra tûzte Hunyady Sándor: A három sárkány címû vígjátékát két felvonásban és öt képben. Az elõadást a két nap alatt közel kilencszázan tekintették meg, amit a profi színházak is megirigyelhetnek az amatõr társulattól. A csoport az elmúlt években fokozatosan ment át a generációváltás folyamatán, de ez szinte semmit nem változtatott azon a tényen, hogy valamilyen csoda folytán Ipolynyéken a jó amatõr színészek úgy teremnek, mint réten a fû. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az a tény, hogy szinte az ismeretlenségbõl tûnnek fel újabb és újabb arcok, akikrõl egytõl-egyig kiderül, hogy titokban hordozzák magukban a színjátszás isteni deszkáján való rohangálásának génjeit. „Ott van ni, a bestia…“ - kezdõdik sokat sejtetõen a darab, s ha valaki ezt követõen azt gondolja, hogy berepülnek a sárkányok a színpadra, és mindenkit szénné égetnek, hát csalódniuk kell, de ennek ellenére, mindjárt az elején kiderül, hogy a sárkányok valójában a nénikék egy csoportja, akik „rabszolgasorban“ vagy jobban mondva inkább gyámság alatt tartják szegény özvegy férfitestvérüket, aki ezt a sorsot megunva alaposan fenekére néz a családi pénztárcának, miután Pestre megy kicsapongó életet élõ fia megmentésére. A megmentõbõl aztán megmentett lesz, mint ahogyan ezt már megszoktuk a múlt évszázad harmincas éveiben játszódó magyar népszínmûvekbõl. A színen persze rögtön, alaposan és szinte rendeltetésszerûen feltûnik egy színésznõ, aki alaposan felkavarja az indulatokat és az érzelmeket egyaránt. Az idõsebb és ifjabb Csaholyi Balázs, apa és fia szerepében pazar játékot nyújtó Gömöry Lóránt és Cseri Gábor jó választás volt a rendezõ, Balík Judit részérõl, hiszen mindvégig következetesen tartották magukat az általuk nagyon jól megformált karakterhez. Nem különben jó érzékkel esett a választás a három sárkányra, Zsófiára, Júliára és Katalinra is, akiket Baráth Petra, Zolnay Lilla és Lukács Anita alakított, s akik hármasából már a darab elsõ perceiben egyértelmûen kirajzolódott a sárkányok közti hatalommegosztás csapásiránya, a „fõ“ sárkányt megtestesítõ Zsófia nénike Baráth Petra - személyében. Bár Süsü, a sárkány megálmodója óta tudjuk, hogy a sárkány ellen sárkányfû a megoldás, mégis tudomásul kellett vennünk a darab második felében, hogy a Tatár Anna színésznõt játszó Nagy Annamária egyéb zseniális megoldásokat is kieszelt a sárkányok megszelídítésére, ami nem más, mint az õszinte, egyenes, nõi praktikáktól mentes párbeszéd, az õszinte szeretet, ami világszabadalomként is kiválóan alkalmazható lenne, mert ettõl a sárkányok tüze elhamvad, a férfiúi szív pedig lángra lobban. Valljuk meg, ez a gyújtás-oltás elmélet igazából alapjaiban rengethetné meg a fizika mai állását. Örömmel láttuk Feri bácsi szerepében, ha

éppen csak néhány mondat erejéig is, a zseniális színészi képességeit megcsillantó Gyurász Flórián ismételt feltûnését a világot jelentõ deszkákon, de hát a szöveg nem enged, és a tisztes visszavonulás lehetõsége így is megadatik a múltban felejthetetlen alakításokat nyújtó egyéniségnek. Kiváló érzékkel tapintott rá a rendezõ a fiatal tehetség, Pobori Tamás által alakított doktor Kempelen jellemére is, hiszen mindvégig ott maradt a dolgok történésének közelében mintegy sárkányfelügyelõként, óva intve a három sárkányt bizonyos rossz lépések megtételétõl. Pobori Tamás sem tagadhatja le a családi gének megöröklését, ami a színjátszást illeti, hiszen volt alkalma tanulnia édesapjától, aki szintén hosszú évekig állt a színjátszó csoport szolgálatában. Üde színfoltja volt a darabnak a Gömöry Eszter által megformált Ida szerepének elõtérbe helyezése a mû kicsúcsosodása elõtt, melyben véleményem szerint elfért volna az elkezdett Petõfi-vers teljes szövege is - melynek már az elsõ sorai hallatán borsódzott a nézõ háta a szépségtõl - hiszen drámaian hatott egy ifjú tehetség kibontakozása a család elõtt, mely végül is befogadta a színésznõi pályától megcsömörlõ Tatár Annát. Az elmúlt években már jó néhányszor megcsillogtatta tehetségét a Kitty szerepét játszó Oroszlány Enikõ, és a kevés lehetõség ellenére, most is ízelítõt kaphattunk abból, hogy rá számíthatunk, számítanunk kell az elkövetkezõ évek fõszerepeiben is. Természetesen köszönet jár azoknak a szintén tehetséges fiataloknak, Tóth Dórának, Petrezsél Attilának, Pobori Mátyásnak, Szabó Laurának, Belá Ramónának és Fekete Dánielnek is, akik most pusztán egy-egy epizódszerep erejéig kaptak csak lehetõséget, de látható, hogy a jövõ ipolynyéki színészgenerációjának õk lesznek a gerincei az elkövetkezõ évtizedekben. A darabban való közremûködésért köszönet jár Zsigmond Gábor díszlettervezõnek és világosítónak, Balázs Ottó zenei technikusnak és hangosítónak, valamint Nagy Teréznek, aki - az elmúlt évek szerepei után - most súgóként segített sikerre vinni a darabot. Végül köszönjük meg Balík Juditnak a kiváló rendezést, hiszen nem könnyû feladata a mai rendezõknek ebben a zaklatott világban, hogy hónapokon keresztül fegyelmezetten és végeredményként eredményesen egyben tud tartani egy csapatot, akik tovább viszik, örökítik azt a nagyszerû és csodálatos dolgot, amit mi amatõr színjátszásként datálunk a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetének dicsõ történetében. Köszönjük az elõadást, az élményt és reméljük, várjuk a folytatást! Hrubík Béla

Csemadok 65

8 Kürtös

2014. március

Ünnepelt a Csemadok Megalakulásának 65. évfordulóját ünnepelte március 8-án a Csemadok a diószegi Tevel Szállóban és az Inovatech Mûvelõdési Házban. Az ünnepi rendezvényen, ahol számos határon túli magyar szervezet képviselõje is részt vett, eredményes munkásságuk elismeréseként 65 Csemadok-tagot tüntettek ki.

Az ünnepség a diószegi Tevel Szállóban Kultúránk - megmaradásunk záloga címmel rendezett konferenciával kezdõdött, melynek levezetõ elnöke Bokor Béla, a pécsi székhelyû Határon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke volt, aki megjegyezte, hogy a szlovákiai magyarok társadalmi és mûvelõdési szervezete szellemben, emberségben gazdagította az itt élõket az elmúlt évtizedekben. A Kárpát-medencei magyar kultúra jelenét és jövõjét érintõ tanácskozáson többek között Kötõ József, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület fõtanácsosa, Hajnal Jenõ, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség képviseletében, valamint Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke tartott elõadást a szervezeteik által az elmúlt évtizedekben megszerzett tapasztalatokról és lehetõségeikrõl.

Kötõ József felszólalásában egy nagy családhoz hasonlította a Kárpát-medencei magyarságot. A Csemadok munkájára utalva elmondta, a közösség talpon maradt, van mit ünnepelni. A mûvelõdés nemzetmegtartó erejét hangsúlyozva a kultúra mûvelését szellemi honvédelemnek nevezte. Hajnal Jenõ fontosnak tartotta kiemelni az emlékezetpusztulás elleni cselekvést, kiemelve a kultúra stratégiai szerepét. Hozzátette: a kulturális fejlesztés a vajdasági tapasztalatok szerint a területfejlesztés elengedhetetlen része.

Bárdos Gyula a Csemadok tevékenységének fontosságára és közösségmegtartó erejére rámutatva kiemelte, hogy a szervezet több egymást váltó politikai rendszerben is fenn tudott maradni, és meg tudta õrizni a közösségen belüli szerepét is. „Kormányok váltották egymást, de a közösség megmaradt (...) s a Csemadokot is a szervezet tagjai tartották meg, nekik köszönhetõ az is, hogy senki sem tudta legyõzni az itt élõ magyar közösség erejét“ - szögezte le.

Délután a helyi mûvelõdési házban tartott ünnepi ülésen köszöntõjében Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelõs helyettes államtitkára azt hangoztatta: a felvidéki magyarság és az egész magyar nemzet számára fontos erõforrás az a közösségben rejlõ hit és akarat, amely a múltban gyökerezik, és a jövõre ad útmutatást. „Ugyanilyen fontos, hogy legyenek a magyarságnak olyan szervezetei, amelyet ez a közösségi erõ mûködtet“ - szögezte le Répás Zsuzsanna. Mint mondta, a Csemadok olyan szervezet amely hat és fél évtizede azon dolgozik, hogy összetartsa a magyar közösséget, az egész felvidéki magyarságot átszövõ ernyõszervezetté vált, élete egybefolyt a felvidéki magyarság mindennapjaival, miközben tevékenysége erõsíti a magyar identitástudatot, s ezért is stratégiai fontosságú.

A kitüntetettek névsorát ezután hozták nyilvánosságra. A díjazottak, köztük helyi Csemadok-elnökök, titkárok, pedagógusok, karvezetõk a Kopócs Tibor képzõmûvész és Szilva Emõke szobrászmûvész által készített oklevelet és kerámia emlékplakettet vehettek át. Járásunkból a díjazottak között volt

Bombor Ivett Bussa, Böjtös Norbert - Ipolykeszi, Farkas Sándor - Csalár és Kois Szilvia - Ipolyvarbó. A nevezetteket a területei választmány javasolta kitüntetésre az utóbbi öt évben végzett aktív tevékenységükért, amelyet ezúttal is köszönünk.

Az évforduló alkalmából a tervek szerint negyedévente megjelenõ Tizenkét Hét címû Csemadok Kaleidoszkóp elsõ számát is kezükbe vehették már az érdeklõdõk Diószegen. A folyóirat a kulturális szervezet munkáját kívánja népszerûsíteni. Az ünnepi ülés után került sor a Csemadok és a szlovéniai Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet közötti újabb együttmûködési szerzõdés megkötésére, melyet Bárdos Gyula és Huszár László, a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet vezetõje mellett a lendvai Kepe Lili írt alá.

Az ünnepi gálamûsort este 19.00-tól rendezték, melyen verset szavalt: Józsa Mónika, valamint fellépett a Szõttes Kamara Néptáncegyüttes és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. A Csemadok 1949. március 5-én alakult meg Pozsonyban, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven. A szervezet hivatalos megnevezése a kilencvenes évektõl Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség, ám a folyamatosság megõrzése érdekében az eredeti név rövidítésébõl származó Csemadok nevet is megtartotta. A Csemadok taglétszáma jelenleg közel hatvanezer fõ, a szervezet elnöke 2012 októberétõl Bárdos Gyula. MTI, BG

2014. március

Márciusi fiatalok üzenete? Március tizenötödikét készülünk ünnepelni. Programot tervezünk. És a reakció? „Nekem nem akaródzik! Rakd a szociális hálóra, majd megnézem!“ Ezzel a felfogással vajon lett volna-e szabadságharc, forradalom? Lett volna-e magyar szabadság? Az oly sokszor emlegetett magyar hazafiság valóban kevesebbet ér, mint a kényelem? A túltechnizált világ adományai valóban kiválthatják a valós értéket? Reakció: „Ez a régi világban volt, ez már nem érvényes.“ 48-ban a márciusi fiatalok nem nézték, hogy esik-e az esõ, nem nézték, hogy bokáig ér a sár. Tudták, hogy a cél az nemes. És nem csak egy jó „buli“, hanem valós üzenet az egész világnak. Igaz, abban az idõben még nem kérdezték, hogy miért és mennyiért lennél ezt hajlandó megtenni. A felfûtött öntudat, a nemzeti érzés, elégtétele lett, hogy részt vehettek. Hogy is lenne most ez? „Petõfikém, küldd a nemzeti dalt e-mailben, találkozzunk a szociális hálón, aztán majd megváltjuk a világot! Ha oda megyünk, esetleg kinevetnek.“ Vagy, ahogy most mondják: „Ciki verset mondani, hagyományt õrizni.“ Hol történt a hiba? Nincs már szükség összefogásra? Összetartásra?... Nincsen szükség a fizikai kontaktusra? Mindent megold (helyettünk az internet, a gyorsposta a szociális háló) a számítógép? De március 15-e nem ez. Március 15-e üzenete az összefogás, összetartozás, és összetartásról szól. Legyûrni a rabigát bármi áron: akár a kényelmetlenség, a betegség, de akár az életünk árán is. Vagy ismét szolga nemzetté szeretnénk válni? Szolgálni. De kinek? Ki áll valójában a név mögött, melyet nem mer felvállalni. Fiatalok! Ha így tettek volna õseink, most nem lenne mire készülni, valóban nem lenne mit ünnepelni. Talán még mindig az Osztrák-Magyar Monarchia, vagyis az osztrák császár fennhatósága alá tartoznánk. Merjük felvállalni, kik vagyunk, merjük felvállalni múltunkat, de fõleg merjük felvállalni önmagunkat. Az összefogás, az összetartozás ne csak a világhálón, ne csak a botcsinálta barátok között, hanem a mindennapi élet viszontagságaiban is valóban barátságról, valóban az összefogásról és valóban az összetartozásról szóljon. Vízi József

Március 15

Kürtös 9

Jókai Mór 1848-ról 50 év múltán

ELŐHANG Félszázad! Egy lépésnyi tér a világtörténetben. De a magyar nemzet történetében egy hosszú út, olyan hosszú, mint honkeresõ õseinké, kik Magyarországot megalkotni jöttek. Mi is hazát kerestünk ötven év elõtt, mi is Magyarországot megalkotni jöttünk: a szabad Magyarországot. Kerestük a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a földön És megtaláltuk. Felszabadítottuk a földet a szolgalom alól a jobbágyot a járom alól, a szellemet a rabbilincsek alól. Ledöntöttük a válaszfalakat nemes és nem nemes között: nem úgy, hogy amazt lealáztuk volna; de úgy, hogy emezt fölemeltük. Teremtettünk a népbõl nemzetet. S az újjászült nemzet csodáit mutatta fel ifjú erejének, ötven év elõtt dicsõséget szerzett a magyar névnek a harcmezõn; ötven év alatt elismerést a munka, az alkotás mezején A szabadság dúsgazdag talajában amilyen magasra nõtt fel nemzetünknek száldokfája, olyan mélyen verte le gyökerét. A szabadság-fája elültetésének félszázados évfordulóját ünnepeljük ez évben. A szabadság fájának nagy öntözés kellett: vérrel, verítékkel, keserû könnyekkel Mert a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért kincseket adtunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha: megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nõnek. Ez új korszakot alkotó év emlékeit gyûjtöttük össze e könyvben, e félszázados évfordulóra. Ez évnek örökké fenmaradó neve a „szabadságharc éve“. Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira. Dicsõség a halhatatlanoknak!

Petőfi Sándor

A HAZÁRÓL

Lement a nap. De csillagok Nem jöttenek. Sötét az ég. Közel s távolban semmi fény nincs, Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka; Magyar tenger vizében húnyt el Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.

Szép csillag a honszeretet, Gyönyörüségesen ragyog. Szegény hazám, szegény hazám te, Neked kevés van ilyen csillagod.

Csakhogy rég volt, midõn magyar Fejekre termett a babér; A képzelet sebes szárnyú sas, Elfárad mégis, mire odaér.

Mécsemnek lángja mint lobog! Mitõl lobog? mi lengeti? Éjfélt ütött. Ti lengtek itten Mécsem körül, ti népem õsei!

Oly rég elhervadt a babér A magyaroknak homlokán, Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy Nagyságod híre csak mese talán.

Mintha nap volna mindenik, Oly tündöklõk e szellemek, Tündöklõk, mert hisz a dicsõség Sugármezébe öltözködtenek.

Már rég nem sírtam, s íme most Pillámon egy könny rengedez. Magyar nép, vajjon hajnalodnak Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

Ne nézz õsidre, oh magyar, Ki most sötétségben vagy itt, Ne nézz õsidre, e napokra... Szemeid gyöngék... a napfény megvakít. Hazám dicsõ nagy õsei, Ti földetrázó viharok! Ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok.

Magyar dicsõség, mi valál? Hullócsillag? mely tündökölt, Aztán lehullott a magasból És mindörökre elnyelé a föld. Vagy üstökös vagy, oh magyar Dicsõség! mely jött s távozék, Hogy századok multával ujra Lássák fényét a népek s rettegjék? Pest, 1845. október 16. - november 25. között

10 Kürtös

Kultúra

2014. március

Báloztak a palócok

Egykoron tájainkon, a jó palócoknál a farsang a disznótorok, lakodalmak, bálok idõszaka volt. Napjainkban már a régi, rokonokat is meginvitáló disznótorok véglegesen kiveszõben vannak, a mai fiatalok jelentõs része pedig a lakodalom helyett inkább választja a hosszabbrövidebb ideig tartó együttélést. Egyedül talán a farsangi mulatságok, bálok nem veszítettek varázsukból. Idén hosszúra nyúlt a farsang, a szórakozni vágyok kimulathatták magukat a szinte egymást érõ bálokon. Egyik helyen Csemadok-bált, másik helyen jótékonysági bált, harmadik helyen keresztény bált, negyedik helyen batyubált tartottak, hogy csak az ismertebbeket említsük. Ezek sorából ezúttal kitûnt nemcsak megnevezésével, hanem programjával is az 1. Palócbál, melynek 2014. február 22én az ipolynyéki kultúrház adott helyet. A Csemadok Inámi Alapszervezetének támogatásával megvalósult rendezvény ötletgazdája és fõszervezõje Horváth Magdaléna volt, aki, ahogy mondani szokás, tényleg beleadott apait-anyait a

bál színvonala és sikere érdekében. Igyekezete, fáradozása meghozta gyümölcsét, hiszen parádésabbnál parádésabb mûsorszámok váltották egymást az est folyamán. A bál nyitányaként palóc népviseletbe öltözve az ipolybalogi Lõrinczné Zolczer Sarolta Aranka, az Ipoly mentén gyûjtött népdalokat adott elõ, õt követték a táncparketten palotás nyitótánccal a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Mûvészeti Iskola korhû ruhákba öltözött növendékei, ezt követõen pedig egy másik társastánccal, keringõvel mutatkoztak be. Állva tapsolt a közönség a bál sztárvendégének, Szeredy Krisztina operettprimadonnának, aki

Ocsko Aladárral, a kassai Állami Színház szólóénekesével örökzöld operettmelódiákkal emelte a rendezvény színvonalát. Ezzel azonban nem ért még véget a fellépõk sora, hiszen hátra volt még az inámi hagyományõrzõ menyecskekórus, az ipolysági nyugdíjasklub Labdarózsa

nõi énekkarának szereplése, az ipolykeszi Csemadok-szervezet énekeseinek bemutatkozása a 80-as évek slágereinek egyvelegével, Básti János aranykoszorús nótaénekest Zolczer Zoltán kísérte harmonikán, és elmúlt már éjfél is, amikor Csinger Gabriella táncdalénekes lépett a közönség elé. A bálozók nemcsak a palóc népviseletbe öltözött fiatalok által felszolgált finom vacsorával, túrós rétessel, hanem a svédasztal fogásaival és nem utolsósorban a Fenix zenekar játékával is nagyon elégedettek voltak. Megtisztelte jelenlétével az 1. Palócbált Nagy László, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa és Balík László, a Magyar Közösség Pártja járási elnöke is. Mindent egybevetve, a hagyományteremtés céljával megrendezett elsõ palócbál elõkészítését, színvonalát tekintve jól sikerült. Túlzás nélkül állíthatjuk, a bálozók jól érezték magukat, amit az is bizonyít, hogy a zenekar hajnali ötkor vetett véget a zenélésnek. /B.Gy./

Visszaemlékeztünk és erőt merítettünk A CSEMADOK Csábi Alapszervezete ünnepi évzárót tartott március 2-án az alapiskola mûvészeti termében. Az eseményt Za ko Ervin elnök nyitotta meg az évzáró hivatalos részével, melyben kiértékelte a 2013-as évet és annak eredményeit, valamint ismertette a 2014-es évre kitûzött célokat. Az idei évre többek között színházlátogatást, színházi elõadást, könnyûzenei, orgona- és kóruskoncerteket, megemlékezéseket, kézmûves-foglalkozásokat terveztek be. Kiemelt esemény lesz a Szeder Napok, melynek keretében Csáb szülöttjének, Szeder Fábiánnak évfordulóira emlékeznek majd (születésének 230. és halálának 155. évfordulója kapcsán). Ezek után Balog Gábor, a Csemadok járási elnöke szólt a jelenlévõkhöz, és kiemelte, hogy Csábon mindig aktív alapszervezet mûködött, és ez ma sincs másképp, mely látható az elvégzett munkán és az idei terveken. Az összejövetel ünnepi része ezután kezdõdött, melyben megemlékeztek a Csemadok megalakulásának 65. évfordulójáról. Za ko Ervin köszöntötte a megjelent régi tagokat, ismertette a helyi Csemadok elnökeinek névsorát, és felkérte Csala László tanárt, volt iskolaigazgatót, hogy meséljen a régi idõkrõl. Nagy élmény volt hallgatni a beszámolót, melyhez hoz-

zászóltak a régi tagok is, pl. Pajer József, az egyetlen élõ tagja a helyi szervezet alapítóinak, György Ferenc, a legidõsebb volt elnök, valamint Fazekas Kálmán volt tanár. Ezt követte Zatyko Mária volt tanár beszámolója az egyik legsikeresebb csoport, a helyi színjátszók 15 éven át tartó mûködésérõl, melynek vezetõje volt. Az esemény befejezõ részében ünnepélyesen is megköszönte a jelenlegi vezetõség az elõdöknek az elvégzett munkát, mellyel elõsegítették a község kultúrájának fejlõdését és magyarságunk megtartását. Így oklevelet és ajándékokat kapott György Ferenc, Csala László, Za ko István, Balga László és Zatyko Ferenc volt elnökök, valamit Zatyko Mária és Fazekas Kálmán aktív vezetõségi tagok. Az ünnepélyen a tagok mellett sok érdeklõdõ is részt vett, és - talán az inspiráló beszédeknek is köszönhetõen - az idei évet több új taggal tudja majd folytatni a helyi szervezet. -ze-

2014. március

Évfordulónaptár

Kürtös 11

Gyurcsó István * 200 éve, 1814. március 8-án született Szigligeti Ede drámaíró, színpadi rendezõ, az MTA tagja. (†1878) * 115 éve 1899. március 13-án született Kodolányi János író, újságíró, az ún. népi írók kiemelkedõ képviselõje. (†1969) * 170 éve 1844. március 24-én született A r a n y L á s z l ó tanulmányíró, költõ, népmesegyûjtõ, Arany János fia. Legjelentõsebb mûve: A délibábok hõse címû verses regény. (†1898) * 245 éve, 1769. március 14-én született Kármán József író, a Fanni hagyományai címû, naplóés levélformában írt szentimentális regény szerzõje. (†1795) * 30 éve, 1984. március 16-án halt meg G y u r c s ó I s t v á n csehszlovákiai magyar költõ, újságíró. (*1915)

1915. január 27-én született Garamkövesden. Munkásként lett költõ, elsõ versei az Új Szóban és a Fáklyában jelentek meg (1949). Pályája mozgalmi versekkel, közéleti lírával indult (Anyám mosolyog, 1955, Termõ idõben, 1960; ez utóbbi kötetben jelent meg legismertebb költeménye, a Vers a Kis-Duna partjáról). Mûveinek témája a kisebbségi sors, az újjáépítés társadalmi eseményei, késõbbi versei is a hûségrõl, a közösség összetartó erejérõl és a magyarság megmaradásának esélyérõl szóltak. Munkái gyakran pedagógiai célzatú publicisztikus költemények voltak, amelyek a társadalomban megjelent erkölcsi válságra és az elidegenedésre is felhívták a figyelmet. Bejárta a Felvidéket, hogy a Hegyeken-völgyeken c. (1961) szlovákiai útinaplójában több mint száz településen gyûjtött élményeit összegezze. Számadás címû elbeszélõ költeményével elnyerte a Fáklya folyóirat irodalmi pályázatának díját. Gyermekverseket, néprajzi dolgozatokat, színikritikákat is közölt, a csehszlovákiai magyarság egyik különös hangú, jelentõs kismestere volt. 1952 és 1969 között a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csemadok) KB politikai munkatársa, majd a Csehszlovákiai Írószövetség Magyar Szekciója titkára (1969- 1970) volt. 1984. március 16-án hunyt el Dunaszerdahelyen. Garamkövesden nyugszik. Tiszteletére a Csemadok Gyurcsó István Közmûvelõdési Díjat alapított (a szlovákiai magyar közmûvelõdésben kifejtett tevékenységért, 1997-ben). Emlékére Garamkövesd önkormányzata Gyurcsó István Szavalóversenyt (1995-tõl, évente) és Gyurcsó István-emléknapot rendez.

* 245 éve, 1769. március 21-én született Dayka Gábor költõ, pap, tanár. (†1796) * 110 éve, 1904. március 21-án született Vadnay László magyar író, színpadi szerzõ. (†1967) * 330 éve 1684. március 24-én született Bél Mátyás polihisztor, író, evangélikus lelkész, történetés földrajztudós. (†1749) * 230 éve 1784. március 27-én született Kõrösi Csoma Sándor székely-magyar nyelvész, könyvtáros, a tibetológia megalapítója. (†1842) * 80 éve, 1934. március 27-én született Csurka István Kossuthés József Attila díjas magyar író, drámaíró, politikus. (†2012) * 50 éve, 1964. március 10-én hunyt el Dallos Sándor József Attila-díjas magyar író, Munkácsy Mihály életrajzi regényének (A nap szerelmese, Aranyecset) megírója. (*1901)

Szerk.

Könyvajánló Végh József: Rablóból pandúr Legendák és történetek Sisa Pista kalandos életéből Talán még ma sincs a honti és nógrádi tájakon olyan település, hol Sisa Pistáról szóló történetek ne élnének, legalábbis az idõsek emlékezetében. Az egyszerû emberek képzeletében õ volt korának az az igazságtevõje, ki helyettük is megbosszulta sérelmeiket, ki helyettük is megdézsmálta a sanyargatásukkal összeharácsolt vagyont. Õ volt az, kinek bujtatásával, segítségével a gyûlölt, a szabadságot eltipró rendszerrel szembeni ellenállásukat kifejezhették. Gyakran tréfálkozott a maga módján. Egy alkalommal például megüzente az ipolysági fõispánnak, hogy a választásokon õ is részt vesz. A hír miatt megerõsített csendõrség azonban gyanútlanul átengedte a grófi ruhába öltözött, négylovas hintón érkezõ betyárt. Mint azt a perében a védelem ki is használta, õ tulajdonképpen sosem rabolt. Csupán felszólította kiszemelt áldozatát arra, hogy pénzét, aranyóráját ajándékozza neki. A félelemtõl reszketõk aztán saját kezükkel raktak mindent a zsebébe. Volt olyan földesúr is, aki ijedtében nem hogy egy kis bort, hanem mindjárt a pincéje kulcsát kínálta. Az is elõfordult, hogy miután felpakolta a kocsira egy törvénybíró kamrájának egész tatalmát, beszólt hozzá az ablakon, hogy lövesse le a kutyáit, hisz mit sem érnek, mert még csak meg sem ugatták õket. Sisa Pista története nem csupán a helytörténet iránt érdeklõdõk számára érdekes olvasmány. Élete mindvégig bõvelkedik izgalmakban, de mindazonáltal nagyon jól jellemzi azt a kort is, amelyben élt. Jó szívvel ajánlom. Balogh Gábor

12 Kürtös

Hitélet

Mondd, te kit − mit − választanál? Valakinek holnap le kell gyõzni a sötétséget, mondd, te kit választanál? Valakinek holnap át kell írni a régi meséket, ó, mondd, te kit választanál ? Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot, mondd, te kit választanál? Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot, ó, mondd, te kit választanál? Ugye ismerõs szöveg? Igen, ez az „István a király“ rockopera prológusának elsõ versszaka. Amilyen drámaian kérdez az ezer évvel azelõtti történelmi pillanatban az író, ugyanilyen drámai és felelõsségteljes döntésünk most is, de végsõ soron, minden esetben. Azt mondják, hogy a választások éve ez az esztendõ. Többször is urnákhoz járulunk, hogy különféle hivatalokba, posztokra embereket, alkalmas, odavaló személyiségeket válasszunk, ezáltal küldjünk. Szólaljon meg és halljuk meg történelmi rockoperánknak prológus refrénjét: Mondd, te kit választanál? A jellemes ember számára az magától értõdõ, mert mindig az igazság, a becsület, az erkölcsösség az õ mércéje, a megalkuvást, a meghunyászkodást, a hamisságot nem ismeri. Alig pár napja - szinte csak órája - kezdtük el a nagyböjti szent idõt (minden idõ szent ugyan, a nagyböjti talán azért fokozottabban, mert tartalma, üzenete a megváltó Isten fájdalmas arcán keresztül szól hozzánk), mely alaposabb önismeretre, ha kell életmód-változtatásra szólít fel bennünket. Valljuk be, elkényelmesedtünk, alkalmazkodók, sokszor szolgalelkûek lettünk. Inkább tartjuk szem elõtt a pillanat szalmalángnyi ajándékát, mind az örökkévalóság mindig megmaradó értékeit. Konkrétan. Napokon belül - a márciusi szabadságharc évfordulóján - Szlovákia lakossága államelnököt választ. Többen is szerencsét próbálnak, megküzdenek e jelentõs és fontos posztért. Ez alkalommal - lehet, hogy elõször és utoljára - magyar jelölt is indul a megmérettetésen. Különféle vélemények, kommentárok, értékelések azt próbálják elhitetni velünk, hogy semmi esélye sincsen felvidéki jelöltünknek, tehát kár reá szavazni, sõt minek indul el egyáltalán ebben a versenyben!? Most nem errõl van szó. Végre itt van egy alkalom, melyben megmutathatjuk, hogy a Felvidéken igen is vagyunk még magyarok, nem egyre zsugorodó etnikai csoportként, hanem összetartó nemzetként. Ismétlem, kár, hogy még közülünk is ellene vannak Bárdos Gyula indulásának, pedig kiváló alkalom lehetne együvé tartozásunk bizonyításának. Avagy ez már csak hiábavaló ábránd? Más. Elkezdõdött - és még tart - az iskolába íratás ideje. A napvilágot látó számok, adatok lehangolóak. Nincsen fegyveres népirtás, nem fenyeget senkit a kitelepítés veszélye, és mégis, minden évben kevesebb magyar kisgyermeket íratnak szüleik magyar iskolába. Most már csali ajándékkal sem próbálják meggyõzni a szülõket az idegen nyelvû iskola elõnyeirõl, és mégis évrõl évre kevesebb a magyar elsõsök száma. Pedig tudhatnánk - mert számtalan példa igazolja -, hogy végül is a föld azé lesz, aki betelepíti, belakja. Lássuk Koszovó példáján: ezelõtt 50 évvel még a szerbek voltak többségben azon a földön, ma pedig a 6-8 gyermekes muzulmánok számbeli fölénybe kerekedtek, egyszerûen átvették a hatalmat, a vezetést és ezáltal az országot, mert a föld azé, aki betelepíti, belakja. Így kerül majd új lakók, telepesek kezére az õseink szerezte 1000 éves föld is? Ha a helyzet nem változik, belátható idõn belül nem rémálom, hanem valóság lesz a följebb vázolt helyzet. Nem beszélve arról, hogy aki nem õrzi meg anyanyelvét, kultúráját, õsei örökségét, az hazug és áruló ember, és bûnt követ el a közösséggel szemben és gyermekivel szemben is. És az is igaz, hogy az ilyen „jellemeket“ soha nem becsülte meg a másik fél sem, ahová tartozni, beilleszkedni próbált, így elveszített maga mellõl közösséget, talpa alól földet… Nagyon fontos, hogy ki kerül egy-egy képviselõi vagy az országelnöki székbe, ugyanígy fontos az is, hogy gyermekünk milyen iskolába fog járni, és hogy döntésünk helyes legyen, ebben akar segíteni a nagyböjtnek kegyelmi ideje. Ne feledjük, hogy minden egyes döntésünk kihat örökkévalóságunkra, mert mindegyik vagy jó, vagy rossz értékû. Felelõségünk tudatában döntsünk tehát a választásokon, amikor népünk jövõjérõl van szó, a beíratásnál az iskoláról, mert gyermekünk jövõjérõl van szó, és ezen döntések eldöntik örök sorsunkat is: vagy az igazak országa, vagy a hazugok, megalkuvók hontalansága lesz osztályrészünk, és nem kis idõre, hanem örökre. Mondd, te kit, mit választasz? György Ferenc

2014. március

(Nagy)böjtre hangolva Hamvazószerdával megkezdõdik a nagyböjt, a bûnbánat és a vezeklés kegyelmi idõszaka. Sokak számára hamvazószerda az egyetlen olyan nap, amikor érzi szíve mélyén, hogy el kell látogatni a templomba, hiszen ilyenkor az Istent nélkülözõ ember is igényét érzi a bûnbánatnak. Egyházunk is komolyan veszi ennek jelentõségét, hogy nemcsak bejelenti híveinek a nagyböjtöt, hanem külön fel is készít rá bennünket az azt megelõzõ vasárnapok imáival, énekeivel és evangéliumaival. Miért teszi ezt? Azért, mert az embernek szüksége van arra, hogy ráhangolódjék a böjtre. Megértse, hogy miért fontos számára a böjt, a vezeklés. Ne merüljön ki annyiban, hogy pénteken nem eszünk húst, mert a böjt több ennél. A böjt az elcsendesedésnek, a magunkba szállásnak, a megújulásnak az ideje. Nem a semmit tevésnek, hanem a munkának, a bûnbánatnak az ideje. A test és a lélek szenvedélyeinek a megfékezése. Ez az idõ készület arra, hogy a böjt végén megláthassuk és megünnepelhessük Krisztus önkéntes kínszenvedését és az utána következõ feltámadás fényes ünnepét. A nagyböjt idejére a keresztény ember számára a bibliai hagyomány alapján az Egyház az imádság, az alamizsna és a böjt gyakorlását állítja bûnbánati gyakorlatként. Hiszen a nagyböjti lelkület jellemzõi a külsõ élet visszaszorítása, magunkba szállás; a bûnbánat, életünk jobbítására való szándék. A nagyböjti idõben maga Jézus tanít bennünket, hogyan böjtöljünk! Ne úgy, mint a képmutatók, akik látszólag böjtölnek ugyan, de csak az emberek elismerésére, vállveregetésére vágynak. Böjtünk olyan legyen, amelyik nem álszent, nem tüntetõ, hanem szívünket-lelkünket megtisztító és Istenhez emelõ. A „szent negyven nap“ során az Egyház arra hív meg bennünket, hogy vegyünk részt liturgikus szertartásaiban, s ha tudunk, egyéb ájtatosságaiban. Nagyböjt elején indítsuk föl a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, s nagyjából tervezzük meg nagyböjti életrendünket. Nagyböjti elhatározásaink arra irányuljanak, hogy mind inkább Isten fényébe helyezzük életünket. Éppen ezért kicsiny, nem látványos, de konkrét és magunkon mindennap számon kérhetõ elhatározásokat tegyünk. Az imádság, böjt és irgalom egymásból fakadjon, ne puszta külsõség, izzadságszerû erõpróba legyen, hiszen a keresztény böjt nem testünk büntetése. Igyekezzünk kihasználni az elõttünk álló kegyelmi idõt, mely során Krisztussal karöltve kell megvívnunk a harcot a sátán kísértéseivel szemben. Minden nagyböjti cselekedetünk teljék a húsvéti misztériumra való felkészülés jegyében. Balga Zoltán, ipolyviski plébános

Közélet

2014. március

Kürtös 13

Gondolatébresztő Márciusi számunktól egy új sorozat indításával kedveskedünk olvasóinknak a „Családokért“ program keretén belül Dr. Czakó Kálmán - Haraszti István gondolatait tolmácsolva. Az embernek Ahhoz, hogy élhessen Oltalmazó helyre, Családra van szüksége, Amely védelmet nyújt, Ellenáll a viharoknak és Életének kiinduló pontja. A természet nyelve mindig érthetõ. A Föld élõvilága hasonlattal élve: „hangosan beszél“. Az ember életének minden szakaszában erõt meríthet a természetbõl. Elemi erõvel tör fel a gejzír vize, szemet gyönyörködtet a papagáj tolla, kipirosítja arcunkat a szél, kitárul elõttünk a világ, amikor a hegyre felmegyünk. Egyszerûnek mondott dolgok láttán is megérint a természet formagazdagsága, szépsége. Élményeket tartogat a világ minden fogékony értelem számára. Értjük-e az

élet üzenetét, ha kivirágzik a mandulafa, ha a rózsa megszúrja a kezünket, amikor megfosztjuk virágától? Az ember a természet része, a szabályok, törvények rá is vonatkoznak. Figyeljünk hát üzeneteire! Képek és gondolatok együttesét tartalmazza ez a kiadvány. A tájékozódástól hosszú út vezet a felelõsségvállalásig, a másikért hozott áldozatig. Értesülünk a világ dolgairól, azokkal kapcsolatba kerülünk, alkotásaink révén a jövõ nemzedék emlékezetébe írhatjuk magunkat, de mindig többet jelent, ha felelõsséget vállalunk, ha áldozatot hozunk mások javára. Az édesanya gyermeke javára képes dönteni a szülés fájdalmas pillanataiban is, az édesapa ezer veszélyen keresztül is hazafelé tart, ahol az otthon lévõk szeretete várja. Minden értékért meg kell küzdeni. Az érdek érvényesítése önmagában még nem lehet valódi értékek következménye, vagy talmi csillogású dolgok eredménye. Az élet szolgálatában mindent megtenni embert próbáló feladat.

1. Témakör - Nem vagyunk egyformák Sok levél bontakozik egyszerre a száron. A saját helyét keresõ hajtásrész már arrafelé hajlik, amerre több a fény. Növekszik, nyugalom és erõ tölti be. Mindegyik levél más, és mégis megtalálja a saját helyét, kedvezõ állását. Egymást is védik a fiatal levelek. Aki nyugalmat teremt a környezetében, az alkotás légkörét alapozza meg. Szólni és meghallgatni az egymásra figyelés pillanataiban lehet leginkább. Egyszer véget ér a zsúfoltság. Megnövekedve mindegyik levél a Nap felé fordul. A levél a fény energiáját használja fel. Amit sejtjei meg tudnak tenni, arra még nagy gyáraink is képtelenek. Sötétben a levelek pihennek, de a Nap fénye és melege felélénkíti õket. Miféle, milyen és mennyi sugárzás felfogására vagyunk képesek? Érzékszerveink mûködése, kulturális fogékonyságunk, szociális érzékenységünk megmutatja, milyenek vagyunk. Adottságaink, képességeink, hajlamunk, készségünk alapozza meg azt a lehetõségét, hogy saját magunk és mások javára tevékenykedjünk. Csak a fölfogott és felhasznált energia válhat javunkra. Hogy melyik levél foglalja el elsõként saját helyét, hogy melyik esik le legutoljára a növényrõl, nem lehet megmondani. Az események bekövetkezésének megítélése nem egy, hanem sok tényezõ ismeretére támaszkodik. Az emberi élet nagyon sok összetevõjét csak részben tudjuk feltárni. Nincs olyan tudomány, amelyik akár csak egyetlen ember sorsát is képes volna elõre látni. Nem is az a legfontosabb, hogy jóslatokba bocsátkozzunk kilátásaink mérlegelésekor. Vannak érvei a szeretetnek, melyeket a szem nem ismer! Érvel a szeretet is, de érveit olykor az ész nem ismeri! Nem vádolható ostobasággal az, aki másokat biztonságot adó szeretettel ajándékoz meg. Legyünk oldottak, de ne legyünk se

Teremtse meg mindenki a maga lehetõségei szerint azt az otthont, ahol a bizalom megalapozza az emberiségbe vetett bizalmat, ahol a szeretet minden ember szeretetére készít fel, ahol a szívben megszületõ béke ereje képes tágabb környezetében is békét teremteni. Egymás munkatársai vagyunk. A küzdelem a nehézségeken való felülkerekedés emberhez mért és méltó feladat. A feldolgozott témák a saját életünk küzdelmeiben megerõsíthetnek, segíthetik az életre felkészülést. Ne sajnáljuk az idõt, mert megtérül egy eredményes, kiegyensúlyozott, boldog családi életben. Aki maga értékes, másokat is segíthet. Elõrelátással élõ ember felkészül az elõtte álló útra, és ha ez az élet, akkor minden küzdelmet megér. Ahogyan elõre haladunk, az élet gazdagodik, kiteljesedik, minõségében fejlõdik, terhei hordozhatóvá válnak, értelmet kap minden erõfeszítés. Balogh Gábor

érzelmileg görcsösek, se kényszerek mentén sodródó emberek. Szeretetünk az oldottság, a vidámság és a bizalom légkörét hívja életre azokban, akikkel egy családban élünk, akik baráti körünkben naponként találkoznak velünk. A levelek felszíne vastag, ami védettséget ad az erõs napsugárzás idején, és jól megtartja a vízkészletet erõs szélben is. A növény szélsõséges környezeti hatásokat is elvisel. Az emberi értelem és a meglévõ érzékenység együtt válik javunkra, mert nem megyünk el érzéketlenül a figyelemfelkeltõ jelek mellett, de nem is érezzük meg a mesebeli borsószemet kilenc párnán keresztül. Meg kell találni az érzékenység helyes mértékét. Az élet kezdettõl fogva kötõdött a fényhez. A növények alkalmazkodtak a környezeti feltételekhez, lehetõségeiket használták fel. Testi-lelki-szellemi életünk egyéni és közösségi szinten is nagyon hasonlatos a természet rendjéhez. Egymás számára jelentünk energiát, beragyoghatjuk szorgalmunkkal és helytállásunkkal környezetünket, leginkább saját családunkat. Biztonságot és bizalmat adhatunk egymás számára. Erõnkhöz mért próbák várnak ránk a közösségben. Jó útravalóval indulunk, ha már elsõ napjainkban megtapasztaljuk szüleink szeretõ közelségét, bizalmát. A jó testvéri kapcsolat az elsõ lépésektõl kezdve támaszt nyújt, és ugyanakkor tartalék a jövõ küzdelmeihez. Milyennek ismered magadat? Mennyire ismered a többieket? Fontos Neked, hogy minél jobban megismerj másokat? Elfogadod-e, ha valaki másként gondolkozik, más a véleménye? Tudsz érvelni, kulturáltan vitatkozni? Meg lehet gyõzni Téged?

14 Kürtös

Közélet

2014. március

Széljegyzet

Vigyázz! Éjszakai sebességmérés! (avagy: a rendõr is ember) Az autósok vezetés közben három dologgal nem kívánnak találkozni. Közúti rendõrrel, száguldozó, felelõtlenül elõzõ gépkocsivezetõkkel és váratlanul úttestre lépõ erdei vaddal. Ezek egyikével sem ajánlatos (szembe) találkozni. Nekem - úgy általában - semmi bajom nincs a rendõrökkel, kétségtelenül szükség van rájuk a rend fenntartása, a törvények betartatása, a bûncselekmények felderítése érdekében, hogy nagyon leegyszerûsítve fogalmazzak. Nem mondok vele semmi újat, hogy a sofõrök nagy többsége nem csípi az utak mentén állítgató rendõröket, mert általános tapasztalat, hogy ha nagyon akarják, addig-addig vizsgálódnak, amíg nem találnak bírság kiszabására okot adó hibát az autó mûszaki állapotán vagy kötelezõ felszereltségén. Az autósok rémei a sebességet mérõ rendõrök, akik igyekeznek zárt településen olyan helyen ellenõrizni a megengedett sebességet, ahol a gyanútlan autós nagyon tévesen úgy gondolja, hogy már ráléphet a gázpedálra. Legtöbbször a település vége felé, de még a helységnévtáblán belül. Én is így gondoltam, amikor az elmúlt hetek egyik hétvégéjén, szombatról vasárnapra virradóra késõ éjszaka, vagy inkább kora hajnalban, rendezvényrõl tartottam hazafelé. Az történt, hogy a települést elhagyván rendõrkocsi elõzött meg, melynek jobb elsõ ablakából a rendõr pirosas fényû világító tárcsával utasított megállásra. Õszintén szólva, nem tudtam elképzelni, hol, mit mûvelhettem ki, hogy hajnalok hajnalán utánam eredt a járõrkocsi. Két huszonéves és egy jó harmincasnak tûnõ rendõr közelített gyors léptekkel a kocsimhoz, és annak rendje-módja szerint elõadták, hogy közúti ellenõrzést tartanak, és kérik a személyi okmányaim és a gépjármû iratait. Közben a rangidõs rendõr illedelmesen megkérdezte, láttam-e a magam mögött hagyott település helységtábláját? Mondtam, hogy igen. És megnézte a kocsija sebességmutatóját is? - érdeklõdött tovább. Õszintén bevallottam, hogy nem. Hát igen, sóhajtott a rendõr, mert akkor látnia kellett volna, hogy már a benzinkútnál 54 kilométeres sebességgel haladt, ám még jóval a helységnévtábla elõtt 71-et mutatott kocsija sebességmutatója. Van róla fényképünk is, ami bizony 140 euróba kerül, itt a helyszínen. Van magánál ennyi pénz? - fejezte be mondandóját a rend õre. Hát, nemigen, válaszoltam lehangolódva. Mivel látom, hogy maga egy nyugodt, illedelmes úr, ötven euróra mérséklem a bírságot. Óhajtja kifizetni? Igen, válaszoltam a kérdésére, és a pénztárcámból elõvett 50 eurós bankót egy halk „tessék“ kíséretében átnyújtottam neki. Ezt követõen mind a hárman elvonultak a rendõrkocsihoz, és felnyitván annak hátsó ajtaját, néhány percig tettek-vettek az autó csomagterében, és mint utólag kiderült, a bírságról szóló elismervény kiállításán fáradoztak. Aztán mindhárman újra a kocsimhoz jöttek, és továbbra is az idõsebb rendõr vitte a szót. Felváltottuk az ötvenesét, harmincat visszaadunk, a 20 euró büntetésrõl pedig szíveskedjék aláírni a bírságról szól elismervény másolatát. Megkönynyebbülten írtam alá. Mielõtt távoztak volna, megkérdeztem a rangidõs rendõrt: Mondja már meg, miért csökkentették le ennyire az eredeti bírság összegét? Azért, kezdte a rendõr, mert nyugodtan, higgadtan viselkedett. Több tanulság is levonható a történetbõl. Például az, hogy a rendõr is ember, (együtt)érzõ lény. Vagy: a közúti közlekedésrõl rendelkezõ törvény elõírásait lehet betû szerint is venni, de alkalmazni is lehet a körülmények figyelembe vételével. Jelen esetben például azt, hogy késõ éjjeli órán az adott településen nem hogy gyalogosok, de autók sem igen közlekednek, tehát különbség zárt településen nappal forgalmas, vagy késõ éjjel elnéptelenedett útszakaszon 21 kilométerrel túllépni a megengedett sebességet. Persze, ettõl függetlenül, ha nagyon akartak volna, alaposan megszívathattak volna. Ugyanakkor, a késõ éjszakai sebességmérésnél nagy valószínûség szerint a rend õreinek szeme elõtt nem a szlogenük, „Szolgálunk és védünk!“ lebegett, hanem az államkassza feltöltésére irányult az igyekezetük. Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az éjszakai szórakozóhelyek vagy a zajos diszkóklubok környékén talán több (be)keresni valójuk lenne... /bodzsár/

Farsangoló a KMK-val

Tavaly ilyen tájt merült fel a Csemadok Nagykürtösi Alapszervezete évzáró taggyûlésén a Kürtösi Magyarok Klubjának (KMK) megalakítása azzal a céllal, hogy összefogja a városban élõ magyarokat, találkozási lehetõséget és programokat kínáljon nekik. Az idei évzárón többen kezdeményezték a klub tevékenységének beindítását, gyakoribb összejövetelek szervezését. Megegyeztek abban, hogy hamarosan Farsangoló címmel - süteménykóstolóval egybekötött találkozót tartanak, amelyre február 27-én került sor. A huzamosabb idõ óta Nagykürtösön élõ Balga László szakfordító vette kezébe a KMK dolgait, és neki köszönhetõen ezen az összejövetelen jóváhagyásra került a klub munkaterve. Egyhangúlag klubvezetõnek választották Balga Lászlót, segítõi lesznek a vezetõségben a klubfoglalkozások, mûsoros rendezvények szervezésében: Ádám János, Balázs Éva, Bodzsár Gyula és Balogh István.

A rendezvény végén Ádám János irodalmi összeállítása következett Wass Albert költeményeibõl. Ezt követõen a helyi Csemadok hölgytagjai által hozott finomabbnál finomabb édes és sós sütemények, illetve a férfiak által biztosított jófajta fehér és vörös borok kóstolójával ért véget a tartalmas farsangi összejövetel. /BGY/

Szabadidõ - Felhívás

2014. március

Kürtös 15

Március a kertekben Ne dobjuk ki az elvirágzott tavaszi virághagymákat, mint például jácint, fürtös jácint és nárcisz, melyek a sötét téli hónapokban színt vittek a házba. Ültessük ki azokat a kertbe. Ugyan nem virágzanak olyan pompásan, mint az elsõ virágzás alkalmával, de következõ tavasszal mégis újból gyönyörködhetünk bennük. A rózsát március végétõl kell visszametszeni. Erre a célra használjunk éles és tiszta rózsametszõ ollót. A bokorrózsát kb. 45 cm magasságig metsszük vissza. Törzses rózsát metsszük vissza a szemzés fölött. Vágjuk vissza a hajtásokat 40 cm-re, pontosan egy szem fölött. Szomorú rózsákat hosszabbra hagyhatjuk. A futórózsák fõ hajtásait nem szabad visszavágni, viszont az oldalhajtásokat az 5. szemig kell visszametszeni. Régi futórózsák megújulnak esetleg, ha egy régi fõhajtást teljesen visszavágunk. Egy régi fagyalsövényt most kellene visszavágni, ha az megújítást kíván. Használjunk erre a célra karos ollót. Csak az erõs fõ ágakat hagyjuk meg, melyeket 50-100 cm-es hosszúságúra vágja vissza. Késõn virágzó clematist egészen a föld felszínéig vágjuk vissza. A csigák igen kedvelik a fiatal hajtásokat. Erre figyeljen.

A levendulát és a hangát egy sövénynyíró ollóval vágjuk le, de nem egészen az elfásodott részig. Csak a hortenzia minden szárát lehet valamivel a talaj fölött mélyen visszavágni. Más fajok metszésével májusig várni kell! Vágjunk le néhány ágat a japán cseresznyébõl, és tegyük be a vázába. Gyorsan kinyíló ágaival tavaszt varázsol a házba. Ha nincs türelmünk május közepéig várni, hogy végre virágokat és zöldségeket ültethessünk, készítsünk melegágyat! Saját melegházunkban már márciusban elõnevelhetjük nyári virágainkat és zöldségeinket, melyeket aztán májusban az ágyásba kiültethetünk. A melegházhoz viszonyítva a melegágy sokkal kisebb. Szállítható, így bárhol el lehet helyezni, ahol szükség van rá és megfelelõek a körülmények. Mivel sokkal kisebb, ezért olcsóbb is, mint egy melegház, így szélesebb réteg számára érhetõ el. Barkácstehetséggel rendelkezõ kertészek megépíthetik maguknak is saját melegágyukat. Ehhez csak egy fakeretet kell elkészíteni, és egy tetõszerkezetet szintén fából, melyet egy erõs mûanyag fóliával vagy szalmával fedjünk be. Fontos, hogy megfelelõ legyen az ágyás szellõzése. Erõsítsünk zsanérokat a

Hont regionális márka - 2. felhívás A regionális márka bevezetésének célja a helyi vállalkozók és szolgáltatásnyújtók támogatása HONT térségében, akik az értékeket termelik, az adott terület hagyományos mesterségeit ûzik, és közvetlenül a térségbõl származó nyersanyagokat használnak fel. A regionális jelölés szándéka az egyes térségek láthatóvá tétele és a figyelem felkeltése az ott keletkezett jellemzõ termékek és szolgáltatások iránt. A regionális jelölés egyaránt szolgálja a térség látogatóit - akik számára lehetõvé teszi a térség felfedezését, hangulatának új, nem hagyományos módon történõ megismerését -, valamint a lakosságot is, akik a megjelölt termékek vásárlásával a „saját“, helybeli termelõket támogathatják. A márkának köszönhetõen a termelõk különféle elõnyökhöz jutnak, de fõleg új lehetõségeket szereznek saját termékeiknek egységes propagálására, az együttmûködésre, új kapcsolatokat építésére is. A 2012-es év végén tettük közzé az 1. felhívást a Hont regionális márkanév odaítélésére. Összesen 10 érdeklõdõ jelentkezett Hont térségébõl. Az értékelõ bizottság 2013. március 13-án ült össze Leszenyén. Az egyes kérelmek megtárgyalását és a termékek megtekintését, illetve kóstolását követõen 9 tanúsítvány odaítélésérõl döntött. A tanúsítványt nyert eladók névsora a www.produkthont.sk weboldalon található az egyes eladók jellemzésével és a termékek részletes leírásával. A második felhívást a 2013-as év végén hirdettük meg. A kérvények beadási határideje 2014. március 21. Ezért, ha önök is a támogatott termékek gyártói, és úgy gondolják, hogy teljesítik a minõségi márka odaítélésének feltételeit, jelentkezzenek a meghirdetett pályázatra. Részletes tájékoztatás a www.produkthont.sk weboldalon található, ill. a [email protected] e-mail címen kapható.

keretre, de ne feledkezzünk meg a támasztékról sem - emeljük fel a tetõt, rögzítsük a támasztékkal - kész is a szellõzés. Ha professzionálisabb melegágyat szeretnénk, használjunk a fólia helyett polikarbonát lapokat a tetõhöz. Ez a fajta tetõszerkezet sokkal szilárdabb, és jobban szigetel. A melegágy már az elsõ napsugarakat is érezhetõen felerõsíti, ami így melegen tartja a benti levegõt - ez pedig a magoncok számára biztosít a gyorsabb növekedéshez megfelelõ hõmérsékletet. A melegágy számára a folyamatosan napos hely az ideális. Ezen túl érdemes figyelni arra, hogy az ágyás közvetlenül a ház mellé kerüljön, ahol szélvédettebb helye van. A legideálisabb megoldás, ha a magasabb része észak, az alacsonyabb pedig dél felé néz. Így tudja a legtöbb napfényt befogni. Miután végeztünk a melegágy megépítésével, már kezdhetjük is a beültetést - de elõször át kell szellõztetni, és megöntözni a földet. Amennyiben még nagyon hideg az idõ, takarjuk be a növényeket szalmával. Amikor kezdenek március közepén melegedni a napok, kezdjük meg az óvatos szellõztetést. Márciusban az alábbi zöldségeket célszerû ültetni: káposzta, kerti zsázsa, saláta és retek. -ber-

Felhívás az V. Ipolyi Arnold Szlovákiai Magyar Népmesemondó Versenyen való részvételre A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet a magyarság kiemelkedõ néprajzkutatójának és folklórgyûjtõjének, Ipolyi Arnoldnak tiszteletére ötödízben hirdeti meg fent nevezett versenyét, melynek célja a magyar prózai népköltészeti mûfajok (mese, monda, anekdota), illetve azok hagyományos módon történõ elõadásának népszerûsítése. A verseny célja a magyar prózai népköltészeti mûfajok mûfaji és táji jellegzetességeinek megjelenítése, a hagyományos mesemondás, történetmesélés sajátosságainak megtartása a színpad adta keretek között is. Nevezési határidõ: 2014. március 20. Jelentkezés a www.intezet.sk oldalon Bõvebb információk: Szakmai kérdések tekintetében: Mgr. Varga Norbert: 0908 041 947 Szervezési kérdések tekintetében: Mgr. Huszár László: 0905 358 529, 031 552 24 78

Felhívás - Programajánló

16 Kürtös

Dombi Ferenc ipolynyéki kanonok 75 éves szolgálatára

2014. március

A CSEMADOK NAGYKÜRTÖSI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA IPOLYVARBÓI ALAPSZERVEZETE és IPOLYVARBÓ KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA TISZTELETTEL MEGHÍVJA ÖNT ÉS KEDVES CSALÁDJÁT 2014. MÁRCIUS 16-ÁN, VASÁRNAP IPOLYVARBÓRA az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 166. évfordulója alkalmából rendezett JÁRÁSI NEMZETI ÜNNEPSÉGRE

„Minden idõ alkalmas arra, hogy benne Istennek szolgáljunk. Használjuk fel az idõt, és az szent idõvé válik.“ Az ember életében vannak olyan pillanatok, állomások, amelyek megemlékezésre, illetve hálaadásra buzdítanak minden földi halandót. Egy pap életében ilyen a pappá szentelésének évfordulója. Ipolynyék díszpolgára, Dombi Ferenc kanonok úr, a napokban ünnepelte pappá szentelésének 75. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból Ipolynyék önkormányzata és valamennyi lakosa nevében kívánjuk, hogy a jó Isten éltesse és tartsa meg egészségben, erõben, frissességben és szenvedélyességben töretlen hitû és optimizmusú atyánkat! A kis híján egy évszázada e földi élet rögös útjait koptató kanonok urat 1939. február 26-án az esztergomi bazilikában szentelte pappá boldog Meszlényi Zoltán püspök. Lelkipásztori szolgálatát komáromi káplánként kezdte, majd 1943-ban Budapestre, Angyalföldre került. 1944-ben Õrsújfaluba helyezték, ahol 1963-ig mûködött. Ekkor került Ipolynyékre, ahol esperesi kinevezést kapott, majd szentszéki tanácsosi címet. Nyugdíjazása után 2001- 2006 között kisegítõ lelkészként mûködött az egyházközségben. 2009-ben a megboldogult Rudolf Baláž megyéspüspök kanonoki rangra emelte. A kanonok úr az elmúlt háromnegyed évszázadban hûen szolgálta híveit, és arra kérjük, hogy imáiban továbbra sem feledkezzen meg rólunk, mint ahogy mi is hálát adunk a jó Istennek, hogy közénk vezérelte Õt. Ipolynyék Önkormányzata

Megemlékezés az 1848-49-es szabadságharcról Az MKP és a CSEMADOK közös szervezésében Csábon március 16-án, vasárnap délután 15.00-tól ünnepélyes megemlékezést tartanak az 1848-49-es szabadságharcról. Az esemény fõ szónoka Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. Fellépnek a helyi alapiskola diákjai és magyarországi verséneklõk. A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak az alapiskolába. IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA /ITEFESZT/ A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és Lukanényei Alapszervezete a Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnökségével és Lukanényei Helyi Szervezetével közösen idén is meghirdeti a járás magyar ajkú diákjai részére az IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA /ITEFESZT/ címet viselõ járási tehetségkutató versenyt. A versenyre azon alap- és középiskolás tanulók jelentkezését várják, akik szólóban szeretnék megcsillogtatni tehetségüket szabadon választott magyar produkcióval. Jelentkezéskor kérjük feltüntetni a nevet, életkort, lakcímet, elérhetõséget /telefon, e-mail/ és a bemutatandó produkciót. Egy-egy versenyzõ több kategóriában is indulhat. Mûsoridõ mûfajonként: max. 3 perc Nevezési határidõ: 2014. április 30. A fesztivál idõpontja: 2014. május 18, vasárnap, 15.30, Lukanénye, mûvelõdési ház Jelentkezni a [email protected] e-mail címen, vagy a 0905-717776-os telefonszámon lehet.

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. Realizované s finanènou podporou Úradu vlády SR - program Kultúra národnostných menšín 2014. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.