A magtermesztés Quedlinburgban. Németország több részében foglalkoznak a kereskedelmi takarmány- és egyéb, rendesen csak kisebb mértékben termesztetni szokott magvak termesztésével. Legismertebb magtermelı központok: Erfurt és Quedlinburg. A magkereskedık által forgalomba hozott magvak jelentékeny része származik ezen helyekrıl. A mult nyáron tanulmányi utat téve Németországban, meglátogattam mind a két helyet. Erfurtnak a híre – mint magtermelı központé – nagyobb, mint Quedlinburg-é, – az erfurti magvak nálunk ismertebbek, mint a quedlinburgiak; mindazáltal, ha gazda és nem kertész megy a magtermesztést tanulmányozni Németországba, azt ajánlhatom neki: menjen egyenest Quedlinburgba, mert itt jóval többet láthat, tapasztalhat, tanulhat, mint Erfurtban. Erfurt elsı sorban a kertészre bir érdekkel és a kertészet egyes részei, péld. a virágkel termelése Erfurtnak olyan specialitása, amelyet hasonló arányokban, kiterjedésben aligha lehet egyebütt feltalálni. A gazda azonban itt aránylag kevés tanulságosat talál. A szántóföldeken magnyerés czéljából holdszámra termesztett virágokat, a földeknek a virágok okozta tarka-barkaságát, az üvegházakban és kertekben termesztett óriási mennyiségü, rendkivül szépségü virágokat érdemes ugyan megnézni, mert oly kertészetet, különösen oly sok és szépen berendezett pálma- s egyéb üvegházakat, mint amilyen J. C. Schmidt-é, oly kiterjedt virágmag-termelést, mint amilyen Haage és Schmidt-é – hogy a többit ne említsem – , szintén ritkán láthatni. A kétoldalt vízárkok közé szoritott virágkel-ágyak szintén megérdemlik, hogy megtekintessenek. A száritott füvek és virágok – melyekbıl a Makartcsokrok, sírkoszorúk stb. készülnek – termelése, kikészitése szintén figyelemre méltók, de mindez arra, aki nem kertész, csak a ritkaságánál, ujdonságánál fogva bir érdekkel. Quedlinburgban ellenben a gazda annak legnagyobb részét láthatja, amit Erfurtban, részben jóval nagyobb arányokban; de ezenkivül láthat sok olyat is, amibıl tanulhat, amit esetleg hasznára fordíthat. Quedlinburgban több magtermesztı telep van, mint: Dippe testvérek, H. Mette, L. Zieman stb., – valamennyi között legnagyobb arányu a Dippe testvérek-é. A Dippe testvérek gazdasága unicum a maga nemében, hozzá hasonló gazdaság, ahol a különben csak kisebb területeken termesztett magvakat oly nagyban termelnék, nem létezik sehol másutt; az egész gazdaság tulajdonképen kert a szántóföldön. A Dippe testvérek három birtoknak tulajdonosai, ezen birtokok Quedlinburgban, Naundorfban és Halberstadtban feküsznek; a három együtt 2440 H/a. Közöttük legnagyobb Quedlinburg. A termelés irányáról, a gazdálkodás belterjességérıl fogalmat nyerhetünk a következı adatokból. Az egyes fıbb növények közül termeknek: 300–320
H/a-on
czukorrépa-magot;
50–60
„
saláta- és hagymamagot,
40–45
„
zsázsa- és spenótmagot,
40–45
„
póré-, galambbegy- és apróhagyma-magot,
95–100
„
különbözı fajta borsómagot,
90–95 „ H/a-on gyalogpaszulyt 25–30
„
paszulyt, ebbıl 35–40 H/a-on karópaszulyt és 50–55 kelkáposzta-magot,
8–10
„
kalarábémagot,
40–50
„
hónapos és téli retekmagot,
50–55
„
murokrépa-magot,
30–40
„
petrezselyem-, czikória- és pasztinákmagot,
15–20
„
kakukfő-magot,
8–10
„
zsálya-, izsóp-, üröm- és rutamagot,
10–15
„
ugorkamagot,
90–100
„
virágmagot,
800–900
„
gabonát,
25–30
„
czukorrépát a magrépa nyerésére,
80–90
„
burgonyát.
A virágtermesztésre szánt 90–100 H/a-ból esik: ıszi rózsamag-termesztésre
25–30 H/a
rezedamag-
„
12–18 „
phloxmag-
„
4–5 „
Viola tricolor maxima-magtermesztésre
2–3 „
Lathyrus odoratus-
10–12 „
„
Kisebb területen termesztenek azonban még sok más virágot. A felsorolt növények és ezenkivül még sok egyéb a szántóföldön termeltetik, kivülök még számos virágmagot termelnek a kiterjedt kertekben. A kertekben termesztett virágoknak csak egy része termeltetik a szabad földben, más része a cserepekben, amelyek számáról fogalmat nyujthatnak a következı számok: 300000 cserépben termelnek nyári violát, 2500
„
ıszi és téli violát,
2600
„
goldlackot,
1500
„
cinerariát,
5000
„
calceolariát,
4000
„
szegfőt,
80000 „
Primula chinensis-t;
ezenkivül számos cserépben petuniát, begoniát, gloxiniát, cyclament stb. Az összes üvegházak circa 2400 m/2 területet foglalnak el, egy-egyben csak egyféle virágot és rendesen ennek is csak egy színárnyalatát termelik. Ez a sokféle és nagyszámu növény pusztán magjuk végett termesztetik, mert virágkereskedéssel nem foglalkoznak. Az ily belterjes gazdaság, nagyon természetes, igen nagy személyzetet követel; hogy mennyit, arra nézve tájékoztatóul szolgáljanak a következı adatok: A kertészek száma 180, az évi rendes munkásoké 1600–1800; van külön kovács-mőhely 1 mesterrel és 4 legénynyel,
lakatos-mőhely ugyanannyi személyzettel; külön bognár-, asztalos- és üveges-mőhely; van továbbá egy állandó ácsmester 20 legénynyel, egy kımíves-mester 50–60 legénynyel. A cséplı- és tisztitógépek hajtására két 12-lóerejü, négy 8-lóerejü, egy 4-lóerejü gázmotor szolgál; ezenkivül van egy gız-cséplıgép. A szántást részben gızekével végzik. Az igaerı 200–220 ló s ugyanannyi ökör. A trágyaproductió czéljából 5–6000 ürőt hizlalnak. Az istállótrágyán kivül nagymennyiségü mőtrágyát használnak, leginkább chilisalétromot és superphosphatot; az arány e kettı között 1: 1-hez és 1: 1.5-hez. Van egy tábla, amely csakis mőtrágyát kap; az idén rozsot termett e tábla s a rozs kitőnıen állott. Épületekkel szintén nagyszerüen van fölszerelve a birtok. Az oly gazdaságnak, amelyben annyiféle növényt termesztenek, sok mag- és raktárra van szüksége, annál is inkább, mert egy-egy növénynek ismét számos féleségét termesztik, – így péld. legalább 20 paszulyfélét láttam. Alig van növény, amelynek legalább 4–5 féleségét ne termesztenék, mind e féleségeket külön kell aratni, összehordani, csépelni és eltartani; erre a czélra óriási csőrök szolgálnak, amelyek tetszés szerint több-kevesebb szakaszra oszthatók. A mag- és raktárak részint külön épületek, részint az istállók fölött vannak. Az építkezés egyre tart, most egy új major van keletkezıben. Az épületek fıanyaga kı és vas, az összes épületek tartalmukon kivül 1,500.000 márkára vannak biztosítva, amely szám után elképzelhetjük azok kiterjedését. Azon helyiségek, ahol az elküldendı magvak csomagoltatnak, egész labyrinthját képezik a kisebb-nagyobb termeknek. A szántóföldeken meglepett azok gyommentessége. Oly gazdaságban, ahol annyi mindenfélét termelnek, ahol oly sokféle magot tartanak el, egy mag- vagy raktárban szintén elkerülhetlennek látszik, hogy egyik a másik közé keveredve, a talajt elgyomosítsa s ennek daczára nemcsak a virág- és kapásnövény-táblák, hanem még a gabonaföldek is majd teljesen gyommentesek, ami a gondos talajmívelésbıl magyarázható. Amint valamely növény lekerül, rögtön feltörik a tarlót s a tarlószántást megfelelı idı mulva követi a mély szántás. A termesztett növények szét vannak osztva a gazdaság különbözı részeiben, még a virágok sincsenek egy helyen, egy táblára összpontosítva, nehogy ha a gazdaság egyik-másik részét jég vagy egyéb veszedelem érné, az illetı növény egész termése elpusztuljon. A gazdaság talaja nem egyforma minıségü, a legnagyobb része azonban középkötött, elegendı mély vályog s így a legkülönbözıbb növények termelésére alkalmas. A fekvés, a klima igen kedvezı; nyugatról a Harz-hegység védi, a többi oldalról magasabb dombok környékezik. Az esızési viszonyok kedvezık, anélkül, hogy túlsok volna a nedvesség; tartós szárazság se igen szokott elıfordulni, ami már azon körülménybıl is kitünik, hogy a virágtermesztésre forditott 100 H/a-on a virágokat csakis a kiültetés alkalmával öntözik meg, késıbb csak a felhık öntözik, s mégis jól díszlenek. Csakis ily viszonyok között lehet ily nagy kiterjedésben ily intensiv culturát folytatni. A gazdaságban járkálva, csakhamar feltünik, hogy az egyes táblákon itt-ott egy-egy növény mellé egy pálczika van letőzve; ezek a pálczikák a java növényt jelzik. Az egyes táblákat, különösen a virágtáblákat, a tenyészet közben több izben apróra átvizsgálják az ahhoz értı munkások, illetve kertészek, s mindazon növényt, mely nem mutatja teljesen a varietás tulajdonságait s egyéb tulajdonságokban sem tünik ki, kigyomlálják, – azok mellé pedig, amelyek a varietás jó tulajdonságait kiválóan láttatják, vagy pedig spontan variatió folytán új varietások képezésére alkalmas tulajdonokat mutatnak, pálczikát dugnak: ezeket külön aratják; ezek magva azonban nem eladó, hanem ez szolgáltatja a gazdaságnak a jövı évben a vetımagot.
A gazdaság egyik legjelentékenyebb terménye a répamag, melynek termesztésére kiváló gondot forditanak. A Dippe-czég igen nagy mennyiségü répamagot ad el, mert nemcsak maga termeszt 300–320 H/a-on répamagot, hanem több környékbeli gazda is a czég részére. A répamag-termelésnél követett eljárásuk több tekintetben eltér a könyvekben rendesen ismertetni szokott répamag-termelési módtól. A répamag termelésénél más módon termesztik a vetımagot és másképen az eladásra szánt magot; a különbség a magrépa termelésmódjában van. A vetımag-termelésnél a magrépát oly módon termesztik, mint a czukorrépát szokás; a répát már a kiszedésnél is megválogatják, tavaszszal újból átválogatják s az a répa, mely alakra, nagyságra megfelelı; czukortartalmára lesz megvizsgálva. E munkára egy nagy földszinti terem – laboratorium – szolgál, ahol erre a czélra szolgáló gépekkel a répából egy keveset kireszelnek és azt megpolarizálják, s csakis a legczukordúsabb répákat használják magrépául. Erre a munkára nem használnak külön chemikusokat, mint azt egyes csehországi és morva tenyésztık teszik, hanem csak ügyes munkásokat, miután az egész eljárás némi begyakorlottság után nem kiván szakértelmet, csak pontosságot és lelkiismeretességet. A fıfelügyeletet, az ellenırzést az egyik fiatal Dippe gyakorolja. Az könnyen elképzelhetı, hogy 20–25 H/a termésének ilyetén való kiválogatása óriási munkába kerül, nagyszámu munkás hetekig dolgozik, míg a megkivántató magrépa ily módon kiválogattatik, de ezen eljárás az egyedüli helyes, melyet okvetlen be kell tartani, ha a répa czukortartalmát fokozni, illetve a czukordús répafélében a czukor mennyiségét állandó fokon megtartani akarjuk. Az alakra és czukortartalomra kiválogatott magrépák a szokásos módon lesznek elültetve és gondozva. A nyert mag azonban egyáltalában nem eladó, ez csak vetımagul szolgál. Azon gazdáknál, kik a Dippe-czégnek termelnek magot, a leirt módon elıállitott magból vetik ugyan a magrépa-termelésre szolgáló magot, de annyira elıvigyázók, hogy a zsákok lepecsételve küldetnek az illetı gazdához; a magvetéskor a gyár megbizotta jelen van s a felmaradó magot a vetés befejeztével a zsákokban ismét lepecsételik s így küldetik az vissza, hogy valahogy ki ne cseréltessék az s az elite-mag esetleg másnak a birtokába kerüljön. A gazdaságban a leirt módon megvizsgált magrépából nyert mag egy részét oly módon vetik, mint ahogyan a czukorrépát rendesen vetni szokják; a származott répa megválogatás és polarizálás után szolgáltatja a következı évre a magrépákat. A mag többi részét azonban a szokásosnál jóval sőrőbb, 20–25 c/m távolságra vetik és a sorokban 15–20 c/m-re egyezik meg. Ezen sőrő állásnál a répa ugyan nem nı nagyra, nem lesz az nagyobb, mint egy jól megnıtt murokrépa, de hektáronkint sok répa terem, úgy, hogy 1 H/a répatermése elegendı 8–9 H/a-nak beültetésére, ami által sok területet gazdálkodnak meg, de a répa eltartása, ültetése is könnyebb. A sőrőn ültetett répát nyáron át többször megkapálják, ıszszel a levelét vagy a kiszedés elıtt lesarlózzák, vagy a kiszedés után lecsavarják vagy levágják és a répákat prismákba rakva átteleltetik. Tavaszszal a répát ültetıfával ültetik 60–70 c/m távolságra és gondozzák úgy, mint a magrépát szokás, azon eltéréssel, hogy a répát nem karózzák és nem kötözik. Azt tapasztalták azonban, hogy a répa ezért nem károsodik. A mag minısége azért, mert sőrő vetésü apró répa termette, nem szenved; ha az így nyert répamagot ismét sőrően vetnék és a nyert apró répát használnák vetésre, a répa degeneratiója mihamarabb bekövetkeznék, de éppen azért termesztik a vetımagot mindig külön, nagyobb sortávolra, hogy ez elı ne forduljon. A sürő ültetésnél nyert magrépa termése eladásra kerül A talaj tápgazdagsága, jó culturállapota magyarázza meg, hogy a kis répa épp oly erıteljes szárakat, annyi magot terem, mint a nagy. A magrépa-táblák mind igen szépen állottak, egyenletes és erıteljes volt a növekedésük.
A répamagi aratása oly módon történik, hogy amidın a mag megérett, a répa fejét közel a szárak alatt ásóval lenyesik, úgy, hogy egy répa összes szára együtt marad. 4–5 répa termését összekötik apró csomókba, 4–5 ily csomót egymásnak támasztva felállogatnak, s ha megszáradt, behordják a csőrbe; itt marad télig, ekkor kezdıdik a mag lehorzsolása a szárról; erre a czélra külön fésők szolgálnak, egy négylábu bakra 3–4 vasfésü van erısítve 10–15 c/m hosszu fogakkal, melyek alul circa 0.5, felül 1.5 c/m-re állanak egymástól; e fésőkön ismételve végig húzzák a répaszárakat, a mag java része lehorzsolódik, s ami visszamaradt, azt utóbb lecsépelik. A czukorrépa termeléséhez hasonló az egyéb répafélék: murok-, kerek, karós stb. répa termelése is. Cserháti Sándor.
