A mű eredeti címe: Hot Number. HOT NUMBER by Carly Phillips 2005 All rights reserved. Fordította Tánczos Fanni. Szerkesztette Kátay Zsófia

A mű eredeti címe: Hot Number HOT NUMBER by Carly Phillips©2005 All rights reserved. Fordította Tánczos Fanni Szerkesztette Kátay Zsófia Kiadási és fordítási jogok fenntartva! © 2012 Victoria Kiadó Minden jog fenntartva!/All rights reserved! Felelős kiadó Falb Magdi ISBN 978-963-9803-49-7 Kiadja a Vi c t o r i a K i a d ó 1067 Budapest Eötvös u. 42. Tel/Fax: (1) 269-4043, 354-0579, 354-0580 E- mail: [email protected] www.victoriakiado.hu

Nyomdal előkészítés: Kulcs-Szintagma Kft. Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. 2012-ben – 120538 Felelős vezető: Pogány László igazgató

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik a legfontosabbak az életemben. Férjemnek, Philnek, aki nálam a 22-es számot viseli, és a legszexibb pasi a világon a baseballszerelésében. Nem tudták, hogy emiatt térek mindig vissza ehhez a témához? Anyámnak, aki függetlennek nevelt, és arra, hogy higgyek magamban. Neki köszönhetem a baseball szeretetét is, bár ő Yankees-szurkoló, én Mets drukker vagyok, és férjem, aki bostoni, a Red Soxnak drukkol. Legalább nem egyhangú a családi életünk. Apámnak, akit nem érdekel a sport, de mosolygó arccal viseli el a veszekedéseket, és aki a leghűségesebb rajongóm. És mint mindig, lányaimnak, Jackie-nek és Jennifernek, csak azért, mert ők ők. És külön köszönet Janelle Denisonnak, aki már megint megmentett félúton. Hol is tartanék nélküled? Szeretlek mindannyiótokat.

Előszó Egy repülőszerencsétlenség következtében Yank Morgan immár két éve nevelte nővére gyermekeit. Ennek következtében még a mellszőrzete is idejekorán megőszült. A lányok tizennégy, tizenkét és tízéves korukra független kis csibészek lettek, akik nem rejtették véka alá a véleményüket. Ezért is állt most előtte Annabelle, a legidősebb, csípőre tett kézzel, kidüllesztve mellét, hogy a szűk ing kidomborodott. A francba, mikor nőtt meg a melle ennek a lánynak, futott át a férfi agyában. Yank sűrű hajába túrt. Igaz, e pillanatban jobban foglalkoztatta az unokahúga arca, mint a mellkasa. A kislány ragyogó, kék szeme körül fekete szemfesték volt elkenve. Yank általában hagyta, hogy a lányok elkövessék a saját hibáikat, és abból tanuljanak, de most túlságosan is megalázónak tartotta, hogy Annabelle mosómedvére maszkírozta magát. Úgy döntött, közbelép. Nem felejtette el, mit tanácsolt Lola, ezért finoman fogott hozzá. – A nyavalyába, Annie, úgy nézel ki, mint Jim McMahon, amikor átadásra készül. A kislány kék szemét elöntötte a könny, és Annabelle kirohant a szobából. Yank az égnek emelte tekintetét. – Már megint mit csináltam rosszul? – Hát, sok mindent, Yack bácsi. – A férfi a legkisebb lányra, Mickire pillantott, aki az ajtó mellől pislogott rá haragosan.

6

– Nem Yack, hanem Yank – morogta a férfi, bár mindketten tisztában voltak azzal, hogy ez a becenév, amelyet a gyerek attól a naptól fogva használ, amikor ideköltözött, valami különleges köteléket jelent kettejük között. – Megsértetted Annie-t – csatlakozott a társalgáshoz Sophie, a középső lány. Úgy tűnt, összefogtak ellene. – Gondolod? Yank most fordult csak feléjük, és pillantása azonnal a tízéves Mickire fókuszált. Pontosabban a lány cicijére. – Ez meg mi a fene? – mutatott a lány inge alól kidudorodó, jókora, eltérő méretű dinnyékre. – Tetszik? – húzta ki magát a kislány. Yank arca összerándult. Lola viharzott a szobába. Az asszony a titkárnője, asszisztense volt az ügynökségnél, és egykor a szeretője is. Hétvégeken beállított, és a sajátjával együtt a lányok holmiját is kimosta. Az asszony társasága mindig felizgatta Yanket, eszébe juttatta rövid viszonyukat, és persze hálás is volt a segítségért. El sem tudta volna képzelni az életét nélküle. Nem mintha bármikor bevallotta volna. A gondolat, hogy milyen érzéseket támaszt benne ez a nő, jobban megrémisztette, mint az, hogy három lányt kell felnevelnie. – Ki lopott el ruhákat a szennyeskosárból? – Mickit kérdezd – vihogott Sophie. – Michelle? – Lola a kislány elé csörtetett, és haragosan nézett le a kidudorodó mellre. – Felvetted a melltartóm? Yank felnyögött. – Nem. Nem vettem fel. – Micki az alsó ajkába harapott, biztos jeleként, hogy hazudik. – De igen, felvetted. Látod? – Sophie megfogta a húga ingét, és kihúzta a tömést. Aztán, látva, hogy mit tart a kezében, a homlokát ráncolta. – Hé, ez az én zoknim. Te az én zoknimmal tömted ki a melled. – Nem igaz! – Micki keresztbe fonta karját immár lapos mellkasán. – De igaz – vágott vissza Sophie. Yank érezte, hogy fejfájás közeledik. – Igen, de nekem adtad – harsogta Micki könnyes szemmel. – Nem adtam neked!

7

– De nekem adtad! – Nem adtam neked! – Tudod, mi a szabály. Amit egyszer odaadtál, nem veheted vissza! – S ezzel Micki sírva kirohant a szobából, követve Annabelle példáját. Sophie utána iramodott. Yank pillantása Lola vidám tekintetével találkozott, és a két felnőtt között fellobbant a vágy. Erős érzelmek tükröződtek Lola mélyen ülő szemében, annak a szikrának tükörképeként, amelyet a férfi két éve oly keményen igyekezett elfojtani. Valaha lángoló kapcsolat volt kettejük között, de a lányok érkeztével megfékezték vágyaikat. A tudat, hogy élete végéig apa marad, annak minden felelősségével, halálosan megrémisztette Yanket. Szó sincs róla, hogy még egy feleséget is a nyakába vegyen! – Micki egyszerűen különleges – intett az ajtó felé, amelyen át a lányok kirohantak. – Mindhárman különlegesek. Útmutatásra van szükségük. Úgy értette, hogy női útmutatásra. De Yanknek nem esett nehezére, hogy szándékosan félreértelmezze a szavait, ha az segít neki megőrizni a távolságot kettejük között. – Azt hiszem, van benne valami. Mickinek irányításra van szüksége. Mi lenne, ha adnál néhány tanácsot a kicsinek, hogyan viselkedhetne úgy, mint a srácok. Ebben jó lehetnél. – Yank adott egy kis időt Lolának, hogy ezen elgondolkodjon. – Nyilván túlságosan is igyekszik, hogy nőies legyen. Lola a kicsik példáját követve haragos pillantással viharzott ki a szobából. Nyilván úgy vette, hogy a férfi a nőiességét sértegette. Yank pedig felnyögött. De legalább az asszony egy ideig békén hagyja! Nem is akart most mást. Pedig ezekkel a szavakkal Yank megpecsételte Micki neveltetését, és a saját sorsát is az elkövetkező tizenhat évre.

1 Micki Jordan, a neves hirdetési szakember dühösen száguldott be a New York Renegades csapatának öltözőjébe. Annak a csapatnak az öltözőjébe, amelynek igen jó esélye volt arra, hogy megnyerje a World Seriest. Micki az ügyfelét kereste, miközben a kezében a New York Post egy példányát szorongatta. Az újság úgy volt kinyitva, hogy rögtön a főcímre esett az ember pillantása. „Körmök, körmök, körmök. Lehet, hogy John Roper most, hogy manikűrözteti magát, nem szívesen kapja el majd a labdát?" Micki többnyire szerette a munkáját. A Hot Zone-nál volt reklámszakember, annál a cégnél, amelyet a nővéreivel együtt vezetett a nagybátyjuk sportügynöksége leányvállalataként. És voltak napok, mint a mai is, amikor nem is értette, miért mindig ő kapja a strapás játékosokat, miért is nem passzolja őket tovább valamelyik nővérének. Még így is, hogy az a bizonyos strapás játékos a legjobb pasi barátja volt. Micki jól tudta, hogy miért hagyja neki Annie és Sophie a kemény sportolókat. „Te is olyan fiús vagy, mintha csak közéjük tartoznál, Micki. Tisztelnek érte.” Dühösen csóválta a fejét. Már egy ideje gyűlt benne a tehetetlen harag emiatt. De a saját imázsa miatt ráér aggódni. Most az ügyfeléről kialakult kép izgatta. – Szia, Micki – szólt oda az egyik játékos, amikor a lány elhaladt egy tucat félmeztelen férfi és nyitott öltözőszekrény előtt.

9

A lány csak intett és ment tovább. Nem nézett sem jobbra, sem balra. Amikor megkérdezték tőle, hogyan viselkedhet ilyen természetesen egy férfiöltözőben, mindig azzal vágott vissza, hogy is ne viselkedhetne természetesen, amikor ebben a közegben nőtt föl. Micki nyolcéves volt, Annabelle tizenkettő és Sophie tíz, amikor a szüleik elhunytak. Attól fogva csakis a nagybátyjuk jelentett a számukra stabilitást. A legidősebb lány, Annabelle vállalta az anyaszerepet, és ő volt a közvetítő, amikor Micki és Sophie vitatkozni kezdtek, ami gyakorta megtörtént. Annabelle annyira igyekezett, hogy összetartsa a kis családot, és mindenki szükségletei ki legyenek elégítve, hogy ez gyakran a saját vágyai rovására ment. Ennek eredményeként Annie mindkét testvéréhez közel állt, de Micki és Sophie viszonya mindig kicsit távolibb maradt. Annabelle és Sophie mindig is nőies kislányok voltak. Micki viszont Yank bácsihoz kötődött, és követte, bárhová is ment. Az öltözőkbe is. A három lány közül Micki volt a furcsa csaj, és ez folytatódott az iskolában is, ahol állandóan a fiúkkal próbált lépést tartani. Velük sportolt, és rendre kihívta őket. Soha nem érezte magát zavarban a másik nem társaságában – amíg nem volt szó randiról. Akkor viszont egyáltalán nem volt elemében. – Szia, Mick – köszönt rá Juan Sierra, és játékosan felé csapott egy törülközővel. S erről a lánynak újra eszébe jutott az ügyfele. – Hol van Roper? – kérdezte. – A szekrényénél az udvartartásával – bökött Ricky Carter, a középhátvéd ujjával a terem hátsó része felé, megválaszolva a nem is neki feltett kérdést. Mickit és Cartert soha nem mutatták be egymásnak hivatalosan, de a lány már sokat hallott a férfi hetyke viselkedéséről. Az a pletyka is megütötte a fülét, hogy Ricky biztos abban, hogy a szezon végére ő váltja fel Damian Fullert. Micki magában ciccegett. Nagy pénzbe merte volna lefogadni, hogy Ricky Carter nem marad egyben, ha a csapatkapitánnyal kezd. Még jól megússza, ha csak néhány meccsből fog kimaradni. De ha nagyon keménykedik, a tartalékoknál köt ki. Ennyire tisztelik a csapattársai Damian Fullert! Ennyire szeretik a rajongói, és a nők is, tette hozzá gondolatban savanyúan Micki. Önmagát is beleértve.

10

Főleg azóta a szilveszteri csók óta, fél évvel ezelőtt. A lány egy pillanatra lehunyta a szemét és szinte az ajkán érezte a csatár ajkát. Az egész azzal kezdődött, hogy Micki kivezette a férfit a buliról, és igyekezett kijózanítani, mielőtt olyan jelenetet rendezne, amely biztosan belekerül a lapokba. És egy olyan csókkal végződött, amely a lány egész világát megrengette, és rámutatott arra, mi is hiányzik a csupa munka, semmi szórakozás életéből. Sajnos a férfi vagy olyan részeg volt, hogy nem emlékezett Micki varázslatos pillanatára, vagy olyan keveset jelentett számára ez a csók, hogy kiverte az agyából. Vagy, ami még rosszabb, ki akarta verni az agyából. Miért is ne akarná. Csak gyönyörű nők társaságában mutatkozik. Modellekkel, színésznőkkel, még Playboy-nyuszikkal is, csupa komoly idomokkal rendelkező játékszerrel. Egy olyannal sem, mint minden srác haverja, Micki Jordan. Így aztán Micki egy szót sem ejtett a csókról, vagy arról, milyen hatással volt ez rá. Arról, hogy a csók óta másként látja a világot, és kénytelen szembenéznie azzal, hogy elégtelennek találja az életét. Még Yank bácsi is érezte, hogy újabban idegesebb és feszültebb a szokásosnál, és rá is kérdezett, miért. A lány nem akarta bántani, ezért nem vallotta be az igazat. Azt az igazat, hogy Damian Fuller az a férfi, ami miatt már bánja, hogy nem töltött kevesebb időt a bácsikája és annak barátai társaságában, és többet a nővéreivel, amikor azok bezárkóztak a fürdőszobába, nevetgélve, kuncogva sminkelték magukat és beszélgettek fiúkról. Az, hogy Yank bácsival lógott, nem készítette fel arra, hogyan kell flörtölni a férfiakkal, s arra sem tanította meg, miként tartozzon azon nők közé, akik automatikusan felkeltik a férfiak figyelmét. Damiant a nyíltan nőies nők vonzzák, és az, ahogyan Mickire reagált, vagyis inkább a reakció hiánya azt eredményezte, hogy a lány rosszabbul érezte magát, mint egy suta tinédzser. Igyekezett elrejteni, mennyire elégedetlen önmagával és azzal, hogy nem tud nőiesen viselkedni. És addig, amíg Damian nem állt előtte, ez sikerült is neki. Segített a dologban az, hogy a Renegades játékosok nagyrésze Annabelle ügyfele volt, és Micki el tudta kerülni a középcsatárt. Jellemző John Roperre, hogy ostobaságot csinál, ami miatt ő a kísértés útjába kerül. Igaz, eddig nyomát sem látta Damiannak. Mivel

11

egyszer sem botlott meg, és egyetlen padon sem esett keresztül, Micki úgy gondolta, a férfi nincs a közelben. Carter útmutatását követve meg is találta Ropert. A férfi frissen zuhanyozva tréfálkozott néhány riporterrel. Micki megállt az újságírók mögött, és várt. Nem akarta a sajtó előtt felolvasni neki a cikket és leteremteni, és ezzel még több problémás főcímet okozni. A New York-i sajtó külön kis világ. Képes híressé tenni játékosokat, de arra is, hogy főcímekben harsogják világgá a játékosok magánéletét. Akárcsak városbeli vetélytársaik, a New York Yankees játékosai, a Renegades játékosok is tudták, hogyan dolgozzák meg a sajtót, és élvezték, ha a nevüket az újságban látják. Senki nem jobban, mint Damian Fuller, kinek neve nemcsak a sportrovatban bukkant fel gyakran, hanem a pletykalapokban is. A főcímek éltették és tartották ébren a közönség érdeklődését. Ha Damiannak rossz napja volt, a rajongók lelkesedése rángatta ki a gödörből. Képes volt megtölteni a stadiont, és a csapat vezetése számított rá. A New York-i lapok egyik kedvenc időtöltése volt azt figyelni, melyik nő hányszor jelenik meg az oldalán, mielőtt Damian továbblép. Közte és Roper között az volt a különbség, hogy Damian sajtója mindig hízelgő volt. Barátként Roper a lehető legjobb volt. Ügyfélként csak púp az ember hátán. Azért fogadta fel Mickit, hogy segítsen megőrizni a maszkulin imázst, ám minden lehetőt megtett, hogy nehezítse a lány munkáját. Egyértelműen élvezte a rá irányuló figyelmet, amikor valami felháborítón metroszexuális dolgot művelt, de ezek újra meg újra szükségessé tették, hogy egy ideig meglapuljon, és a média figyelme csakis a játékára irányuljon. – Tíz perc múlva találkozunk, addig készüljetek fel az interjúkra – visszhangzott Donovan edző hangja az öltözőben. Micki tudta, nem maradt sok ideje arra, hogy némi józan észt csepegtessen Roper fejébe. A torkát köszörülve furakodott az újságírók közé. – Azt hiszem, mára Roper befejezte a válaszadást – közölte, élve tekintélyével. – De még csak most… – kezdett védekezni a férfi a homlokát ráncolva. – Fogd már be – hallatszott egy ismerős, férfias hang. – Különben a sajtosod seggbe rúg – nevetett Damian Fuller. A mély tenor hallatán Micki testében különös változások álltak be. A bőrét hirtelen forróság öntötte el, nehezen lélegzett és a gyomra forgott.

12

Az öltözőben lévő többi félmeztelen férfire könnyű volt ügyet sem vetnie. De nem erre az egyre. Megfeszültek az izmai, mikor Damian szexin, magabiztosan felé vonult. Frissen zuhanyozhatott, mert egy törülköző volt a csípőjére kötve, felfedve napbarnított, izmos mellkasát. Sűrű hajába épp csak egy kevés őszes szál vegyült. A lány lélegzete elakadt, torka kiszáradt. Tökéletesen tudatában volt a fölé tornyosuló százkilencven centinek és száz kiló izomnak. Egy gyenge pillanatában, egy nappal az után, hogy megcsókolta azt a szépen ívelt ajkat, ujjával a sűrű, barna hajba túrt és arcát súrolta a rövid borosta, elolvasta az anyagot, amelyet Annie készített a sajtódossziéjába a huszonkettes mezt viselő játékosról. Elég volt arra a holdvilágos szilveszter éjre gondolni, hogy újra elöntse a vágy. A torkát köszörülve Damian csokoládébarna szemébe nézett, de a férfi szinte ügyet sem vetett rá. Micki gyomra görcsbe rándult, szíve fájdalmasan szúrt, de valahogy sikerült tartania magát. Az arcáról senki nem tudta volna leolvasni csalódását vagy fájdalmát. – Bocs emberek, mára nincs több kérdés – követelte a figyelmét Roper hangja. A játékos hallgatott csapatkapitányára, és véget vetett a rögtönzött sajtótájékoztatónak. De még mielőtt az újságírók elvonultak volna, Ricky Carter lépett oda Roper mellé, és karolta át a játékos vállát. – Azt hiszem, a jó öreg Fullernek igaza van veled kapcsolatban, Roper. Félsz attól, hogy sajtosod elkapja a… – Fogd be – szólt közbe Damian. – Társaságunk érkezett. – Valamennyien az újonnan érkező felé fordultak. Veronica Butler volt az, az Esports Network-től. Vörös hajú bombázó volt, a kábeltévéhálózat legnépszerűbb show-műsorának egyik házigazdája. Azon kívül Micki barátja, és kollégája, aki a Hot Zone sok ügyfelével foglalkozott. És, akárcsak Micki, olyan nő, aki megállja a helyét a férfiak világában, és kivívta magának a tiszteletet. De Mickivel ellentétben megkapta a hölgynek kijáró viselkedést, legalábbis Damian Fullertől. Az ő szemében Veronica egyáltalán nem volt fiús lány. Micki nagyot nyelt. A neveltetését tekintve nem zavarták a csúnya szavak, és mégis hálás lehetett volna Damiannak a közbeavatkozásáért – ha a férfi az ő kis lelkét féltette volna.

13

Egy perccel sem bírta volna tovább. Roper karjára csapott. – Négyszemközt beszélünk. Most rögtön. Ügyfele követte, és a kioktatást Micki azzal a fenyegetéssel fejezte be, hogy ha Roper nem működik együtt azzal a PR-tervvel, amelyben megegyeztek, és a szezon végeztéig nem fogja vissza magát, akkor végeztek egymással. Aztán, amint lehetett, Micki menekült az öltözőből, amelyben szinte érződött a férfi tesztoszteron és az ő megaláztatásának szaga. Aznap este Micki lakása kis konyhájában ült Roperrel szemben. A férfi csillogó szemmel falta az ételt. – Micki, életemben nem ettem még olyan remek omlettet, mint amilyent te csinálsz – mormolta teli szájjal. – Nem kell nyalizni, John. Nem először főzök neked. – Kösz, hogy meghívtál – vigyorgott a férfi. – Te hívtad meg saját magad – emlékeztette a lány a telefonhívásra, amelyben közölte, hogy mindjárt átjön és éhes. Tudta, hogy John úgy érti, elmennek valahová. Ők ketten gyakran mentek együtt egy késő esti vacsorára, amikor mindketten ráértek. Roper azok közé a srácok közé tartozott, akik társaságában a lány tökéletesen ellazulhatott, önmaga lehetett. Johnt nem érdekelte, hogy ő hogyan néz ki, milyen ruha van rajta. Elfogadta őt munka utáni szabadidőruhában vagy kopott farmerban is. Micki ezért is főzött inkább, hogy igazán ellazulhassanak, nem úgy, mint egy étteremben, ahol idegenek veszik körül őket. Lenézett a spanyol omlettre, majd a homlokát ráncolva odébb tolta a tányért. – Nincs étvágyad? – kérdezte Roper. – Nem igazán – rántott a vállán Micki. A férfi félretolta üres tányérját, és a lány teli tányérja felé nyúlt. – Nem bánod? Micki a fejét rázta. A srác örömmel csapott le az ő adagjára. – Ha azt akarod, hogy észrevegyen, akkor tegyél érte – mondta két falat között. Micki megdermedt. – Mit akarok? Hogy ki vegyen észre? – Remélte, nyer némi gondolkodási időt, ha hülyének tetteti magát.

14

Ő és John sok szinten megértették egymást, és elég közeli barátok voltak ahhoz, hogy a lány lelke több mély titkába is beavassa. De soha nem beszélt vele Damian Fullerről és arról a csókról. Roper Damian csapattársa, és Micki jól tudta, milyen szövegek mennek az öltözőkben. Igaz, a legtöbb férfival ellentétben John nem fojtotta el az érzékeny oldalát, és Micki úgy gondolta, nem élne vissza a bizalmával, ha most beavatná. Elgondolkodva biggyesztette le ajkát. Még mindig nem döntötte el, mennyit is mondjon. – Hé, bébi, mostanra már rájöhettél volna, hogy semmit nem tudsz eltitkolni előlem. Látom, hogy odavagy Fullerért. Nyugi – nevetett fel. – Most velem beszélsz, úgy, hogy mielőtt vitatkozni kezdenél, ne feledd, hogy én vagyok az a pasi, aki tudja, hogyan éreztél, amikor a nővéreid kihagytak a csajos dumcsikból. Azt is tudom, milyen nehezedre esik randizni vagy megnyílni valaki előtt, aki nem barát. Akkor miért nem tűnhetne fel nekem, hogyan reagáltál, amikor Fuller szinte vörös szőnyeget fektetett Veronica elé, de rád ügyet sem vetett. – Ne figyeld az érzéseimet, Roper. – A lány lenézett a kezére. Nem akart a férfi szemébe nézni, és nem akarta elismerni, hogy igaza van. – Ugyan már, jó ideje kerülgeted ezeket az érzéseket, és mire mentél vele? Ezért döntöttem úgy, hogy ideje tisztázni a dolgokat. – A férfi szemöldökét felemelve várta, hogy végre nyíltan beszéljen. – Nem gondoltam, hogy ilyen átlátszó vagyok – morogta Micki. – Csak azok látnak át rajtad, akik igazán szeretnek. – Jellegzetes mosolyával pillantott rá, s arcán megjelentek a kis gödrök, amelyeket annyira imádtak a nők. Hála istennek, nem tartozom ezek közé a nők közé, gondolta Micki savanyúan. Az is elég, hogy meg kell birkóznom a Damian Fuller iránti vonzalmammal. – Na és, mit javasolsz? Mit csináljak? Hogyan? – Mi az oka annak, hogy Damian nem figyelt fel rád, s pusztán az én reklámosomként ismer? – vágott vissza egy másik kérdéssel John. – Mert… – A lány hangja elhalt. Igazán nem szívesen evezett ilyen fájdalmas vizekre. Nem is akart belegondolni, micsoda különbség van közte és a nővérei között. Az izzig-vérig nők és a fiús lány között. Nem mintha a nővérei valaha is kritizálták volna, amiért úgy döntött, hogy inkább lesz olyan ő is, mint Yank bácsi. Sőt, Annabelle valósággal dédelgette. Vigyázott a kishúgára, ügyelt arra, hogy biztonságban

15

érezze magát, tudja, hogy szeretet veszi körül. És bár Sophie visszafogottabb volt, neki ilyen az egyénisége. Annabelle Sophie-val jobban szót értett, mert több bennük a közös. Mégis, mindezeken túl a három lány mélyen kötődött egymáshoz. Szíve mélyén egyik Jordan lány sem felejtette el, milyen volt egyedül maradni, tudva azt, hogy csak egymásra számíthatnak. Hármójukra, meg Yank bácsira és Lolára, a nevelőanyjukra. – Elmondom neked, miért nem vetett rád még szemet Fuller – szakította félbe a gondolatait John. Olyan gyengéd volt a hangja, hogy a lány sejtette, nem fog tetszeni neki, amit mindjárt hall. – Gondolom, nem kímélhetsz meg a részletektől? Roper a fejét rázta. – Fuller szeme azért nem akad meg rajtad, mert beleolvadsz a tapétába, babám. A lány arca megrándult a nagyon is pontos észrevétel hallatán. Roper megpaskolta a kezét. – Nem azt akarom ezzel mondani, hogy bármi baj volna veled. Én például imádlak. Csak éppen egy olyan pasi után bolondulsz, akinek tetszik a csillogás. Vegyél például engem. – Bárcsak valaki venne téged. A férfi nevetve csóválta a fejét. – Ketten lógunk itt nálad, és mi van rajtam? Mickinek sejtelme sem volt, mire akar kilyukadni. – Ruha? – kérdezte bizonytalanul. Roper felnyögött. – Hugo Boss ing, Polo márkájú nadrág és Cole Haan cipő. A hajamat zseléztem, és… – És kilakkoztad a körmödet. Fogtam az adást. Mindazt megtetted, amiről le akarlak beszélni a szezon végéig. – Pontosan. – John hátradőlt a székben, és elégedetten mosolygott. – Ha csak feleennyi munkát fektetnél bele, Damian nem tudná nem észrevenni ezt a bájos pofit, csodás bőrt, és azokat az édes, göndör fürtöket, amelyeket most lófarokkal rejtesz el. – Az utolsó szónál úgy tett, mintha megborzongana. Micki az égnek emelve tekintetét arra gondolt, hogy van benne valami. Ismét felmerült benne mindaz a bizonytalanság, amelyet a gyönyörű nővérei mellett felnőve érzett, és az, hogy milyen kicsinek érezte magát, amikor Veronica bejött az öltözőbe.

16

A férfi előrehajolt. – Mi zajlik odabenn? – kocogtatta meg a lány homlokát. – Csak arra gondolok, hogy ha megváltoztatom a külsőmet, az már nem én leszek. Nem érdemlem meg, hogy találjak valakit, aki olyannak szeret, amilyen vagyok? – Természetesen megérdemled. – John megnyugtatón a kezére tette a kezét. – És ha megteszed, amit javasoltam, attól még te leszel – csak majd jobban látszol. – És ha felkelted a megfelelő férfi érdeklődését, bolond lenne nem észrevenni, milyen sokat adhatsz neki. – Remek srác vagy – mondta Micki, aztán oldalvást rá pillantott. – De feltűnt, hogy nem úgy mondtad, mintha Damian Fullert tartanád annak a férfinak. John vállat vonva tűnődött a dolgon, aztán ismét hátradőlt. – Fuller a csapatkapitányom és a csapattársam. Csodálom őt. De még mindig annak a sportolónak az életét éli, aki most kereste élete első millióját. Lehet, hogy egyszer felnő, de nem biztos. Nem akarom, hogy bántson téged, de… – De mi? – Talán megvan Fullerben a lehetőség. Neked kell eldöntened. Micki megborzongott a gondolatra. Roper közben izgett-mozgott a székében, és amikor azt hitte, Micki nem látja, az órájára pillantott. – Randi? – kérdezte a lány. – Megsértődnél, ha azt mondanám, hogy ettem, de már rohanok is? A lány a szemét forgatta. A szezon idején nem sok szabad éjszakájuk van a játékosoknak. – Hát persze hogy nem, de ígérd meg, hogy rendesen viselkedsz. Semmi különcködés, semmi, ami okot adna találgatásra a sajtónak. – Nem könnyű veled – biccentette a fejét oldalra a férfi. – Mi lenne, ha megalkudnánk. Nem veszek fülbevalót, ha te megígéred, hogy elgondolkodsz a tanácsomon. Egy kicsit kihúzod magad, és kiderül, hogy Fuller akkor észrevesz-e. – Kacsintott, majd felállt, összeszedte a tányérokat és kivitte a mosogatóba. Ez a férfi egy főnyeremény. – Nagy szerencséje lesz annak a nőnek, aki mellett kikötsz majd, Roper. – Még ki sem tomboltam magam. A lány felállt, és kikísérte. – Attól félek, hogy még Damian sem.

17

– Nem tudhatod, amíg nem próbálod. – John barátian átkarolta. – Ne feledd Roper bölcs tanácsát – kockázat nélkül az élet mit sem ér. – Nem felejtem – nevetett Micki. John csókot lehelt a feje búbjára és már ott sem volt. Miután egyedül maradt, Micki elmosta a tányérokat, megszárította őket, de közben Roper szavai jártak az eszében. A férfinak sok mindenben igaza van, de leginkább a Damiannal kapcsolatos érzéseiben. A múlt szilveszter óta gerjed utána. Damian csókja, amelyet részeg bódulatában adott neki, csak előjáték volt. Ennyi nem elég, csak az étvágyát keltette fel. Amikor a férfi telt ajka az övére tapadt, és kemény teste az övéhez simult, felmelegítve a hideg, téli levegőn, Micki rádöbbent, mennyire kívánja. Micki érezni kívánta azt az izgalmat, amikor gólt érnek el Damiannal. Sajnos a férfi még arra sem emlékszik, hogy átmentek a felezővonalon. Másnap reggel Micki megállt a Hot Zone mosdójában a tükör előtt. A szokásos kép fogadta – sietve lófarokba rendezett szőke, göndör haj, fehér begombolt ing a fekete nadrágba gyűrve. A homlokát ráncolta a látványtól. Nem csoda, hogy senki „nem áll vigyázzba”, amikor így bevonul egy mezítelen férfiakkal teli öltözőbe. Elege volt abból, hogy úgy tekintenek rá, mintha ő is fiú lenne. Főként Damian. Roper tökéletesen rá világított, miért nem törődik vele a férfi. Még mindig az agyában csengett a tegnap esti beszélgetésük, és Mickit tehetetlen haraggal töltötte el a helyzet. Bár a gyakorlatias esze tisztában volt azzal, hogy női újságírók sora évek óta harcol azért, hogy egyenlőként bánjanak vele, ő maga túl régóta háttérbe szorítja a női mivoltát, és ez nincsen rendben. – Micki? Kezdődik az értekezlet. – Sophie, a fiatalabbik nővére szólította a folyosóról. – Jövök már, jövök. – Micki pont akkor fordult el a tükörtől, amikor Sophie belépett a mosdóba. Sophie pillantása végigfutott Micki arcán. – Oké, mi a baj? Azzal a mindentudó tekintettel nézett rá, amelyet még gyerekkorában sajátított el. Nagyon erős volt a vágy, hogy mindent eláruljon, amíg Micki végig nem nézett gyönyörűen öltözött nővérén. Egyetlen kósza szál nem

18

merészkedett ki Sophie csinos kontyából, és bíbor tweed kosztümjében mintha egy divatlapból húzták volna elő. Valószínűleg Chanel. Sophie és Annabelle nem kapkodva, az akasztóról levéve vásárol valamit, gondolta Micki. Még jobban elöntötte saját tökéletlenségének érzése, és Sophie tökéletessége láttán minden vágy elillant belőle, hogy bevallja gondolatait. – Miből gondolod, hogy bármi bajom lenne? – kérdezte, és dacosan fölemelte állát. Sophie elfordította a zárat, bezárva kettejüket a mosdó kis előterébe. – A húgom vagy, és ismerlek. Amióta Annabelle hozzáment Vaughnhoz, és teherbe esett, nem a szokásos hetyke kiscsaj vagy. Micki a fehér mosdókagylóra tette kezét, és érezte tenyere alatt a hűvös porcelánt, no meg azt is, milyen erővel szorítja. – Nem vagyok féltékeny. – Mondtam olyant, hogy féltékeny vagy? – emelte meg Sophie a szemöldökét. – Hallgass meg – mondta, és lassan közelebb lépett. – Tudom, hogy Annie házassága, és az, hogy elköltözött, megváltoztatta a kettőtök kapcsolatát is. Micki egy biccentéssel ismerte el az állítás igazát. Annabelle azelőtt a folyosó másik oldalán lakott, amíg ő és Vaughn nem költöztek a saját szállodájukba Greenlawnban, ebben a New York állambeli kisvárosban. Bár megtartották Annabelle lakását, nem sok időt töltöttek itt. Még Sophie közelsége és Roper látogatásai sem töltötték be az űrt. – Tudom, hogy soha nem álltunk olyan közel egymáshoz, mint te és Annabelle, de hidd el, hogy nekem is hiányzik. – A Sophie-t körülvevő merev páncél mintha megolvadt volna egy kicsit. – Talán itt a lehetőség, hogy mi ketten… – elhalt a hangja. Lehet, hogy az önbizalommal teli Sophie habozik? Micki nem is értette. – Közelebb kerüljünk egymáshoz? – Micki elébe ment a kérdésnek, és remélte, nem értette félre a dolgot. Sophie bólintott, és Mickit elöntötte a megkönnyebbülés. Úgy tűnik, bármennyire különbözik is a személyiségük, Sophie meg ő között mégiscsak feszül egy kötelék, mégha egy időre eltávolodtak is egymástól. Az Annebelle életében bekövetkező változás tökéletes lehetőség arra, hogy ők ketten elölről kezdjék. Micki azt is tudta, hol kezdje. – Soph? – szólalt meg bizonytalanul.

19

– Igen? – a nővére ugyanolyan óvatosan felelt. Mickinek még a fülében csengett Roper javaslata, hogy tegye észrevehetővé magát, így nyerje el Damian figyelmét. Ezért nőies, tökéletes külsejű testvéréhez fordult. – Megtanítanál arra, hogyan legyek… lányosabb? Sophie szeme felragyogott a meglepetéstől és izgalomtól. – Itt az ideje – felelte. Valósággal lubickolt a gondolatban, hogy átalakítja Mickit. Együtt mentek be a konferenciaterembe, ahol igyekeztek nem sürgetni túlságosan Yank bácsit, hogy minél hamarább túljussanak a heti értekezleten. Nem kellett aggódniuk, mert bácsikájuk igen mogorva volt, amiért Lola tegnap este megjelent egy jótékonysági eseményen. Lola volt a lányok pótanyja. Azonkívül Yank asszisztense is, amíg meg nem elégelte ezt a helyzetet. Közölte Yank bácsival, hogy vallja be az érzéseit, mert ha nem, ő végleg elmegy. A férfi nem hitt neki – miért is hitt volna, amikor az asszony ötvennyolc éve javát azzal töltötte, hogy az ő minden szavára vigyázzba állt. Feláldozta a fiatalságát, és többet érdemelt az élettől, no meg az életében lévő férfitól is. Ezért aztán kilépett, és munkába állt Spencer Atkinsnál, Yank legnagyobb üzleti vetélytársánál, aki furcsa módon a legjobb barátja volt. Azonkívül járni is kezdett vele, Yank bácsi pedig a fogát csikorgatta – mást nemigen tehetett. Az irodában mindenki tudta, a nővérektől a takarítókig, hogy Yank bácsinak nem kéne mást tennie, mint bevallani, hogy készen áll egy komoly kapcsolatra, Lola boldogan visszatérne. Legalábbis így gondolták, bár újabban az asszony egyre több időt töltött Spencerrel, Yank bácsi pedig egyre makacsabb lett. Annabelle-nek időre kellett orvoshoz mennie, Yank bácsi pedig pocsék kedvében volt, ezért hamar véget vetett a megbeszélésnek, és azt követelte, hogy másnap reggel ismét jelenjenek meg valamennyien. Mivel szabad volt a délutánjuk, Micki és Sophie távoztak az irodából, és az a cél lebegett a szemük előtt, hogy átalakítják Mickit. Micki Sophie ágyán ült a lábát maga alá húzva, Sophie pedig a fürdőszoba és a szekrénye között létesített ingajáratot, miközben ruháit nem egészen világos elvek szerint külön-külön halmokba rendezte. – Készen állsz? – Jobban nem is állhatnék.

20

– Akkor kezdjük! – Sophie jegyzetfüzetet és tollat nyomott a kezébe, hogy jegyzetelhessen, mi mindent kell beszereznie ahhoz, hogy az elméletet valóra váltsa. – Ez itt – húzott elő valamit a háta mögül – egy hajszárító. Micki a szemét forgatta. – Olyat mondj, amit nem tudok. – Oké, ez a vörös izé rajta a ki-be kapcsoló. Csodás hajad van, de elrejted, mint gyerekkorodban, amikor a kölyökligában játszottál. – Sophie ezzel kihúzta a Micki haját a helyén tartó rugalmas kapcsot, és közben néhány szálat is. – Aúúú – dörzsölte Micki a fejbőrét. Sophie ügyet sem vetett rá. – Egy kis világos zselé és némi hajszárítás, és a hajad lágy hullámokban fog lehullani az arcod két oldalán. Beszéd közben Sophie Micki hajával játszott, ahogyan annak idején Annebelle-ével, amikor kisebbek voltak. – Leírtad? – kérdezte Sophie, a nagy szervező. – Hajszárító, hajzselé, formázó spray. Írd. Micki felnevetett, de engedelmeskedett. – Oké, a hajjal végeztünk. – Akkor jöjjön a ruházat és smink. A lényeg, hogy kihangsúlyozzuk a természetes szépségedet, hogy jobban kitűnjön. – Sophie izgatottan vette át az alapvető sminkfogásokat Mickivel, és neki ajándékozta a tartalék dobozokat és üvegcséket, amelyeket a sminkszekrényében tartott. – Tiszta szerencse, hogy rettegsz attól, hogy bármi is kifogy – mondta Micki. – Még nagyobb szerencse, hogy ugyanolyan színű a hajunk, a szemünk és a bőrünk. Különben elrángatnálak Bendelhez egy teljes kezelésre. De ez várhat a hétvégéig. Magyarázat közben dolgozott is, és Micki arca kisvártatva ki volt sminkelve. Azt várta, hogy úgy érzi majd, mintha páncél borítaná az arcát, de nem így történt, és olyan… szexinek látta magát, amikor gyorsan a tükörbe pillantott. Izgatottan vert a szíve, és hagyta, hogy Sophie ruhákat is kölcsönözzön. Miután teljes volt az átalakulás, megperdült az életnagyságú tükör előtt. Döbbenten meredt arra a nőre, aki visszanézett rá. Nem ismert rá, de határozottan meg akarta ismerni. Vajon Damian is így érez majd?

21

– Ne feledd, hogy nem támaszkodhatsz csakis a felsőruhákra – folytatta Sophie, aki nem tudhatta, mire gondol Micki. Láthatóan örömét lelte abban, hogy Mickit végre nőies dolgok érdeklik. Nem kérdezte, miért. – A hozzáállás a lényeg – folytatta Sophie. – Neked szerencséd, hogy nincsenek problémáid a srácokkal, tehát ezzel nem lesz gond. Csak flörtölsz egy kicsit, és minden sínen van. Micki kihúzta a vállát, és laza, táncos mozdulattal megrázta a mellét. – Így gondolod? Sophie felnevetett. – Ez az. Használd a hangodat is. Egy kis lihegés szexi. – A következő az lesz, hogy elénekelteted velem a Happy Birthday, Mr. Presidentet. Nővére csak vigyorgott. Micki az órájára pillantott és felnyögött. – Mindjárt éjfél. Van arról fogalmad, milyen korán kell keljek ahhoz, hogy újra elővarázsoljam ezt a külsőt? – Ez a szépség ára – mondta Sophie, túlságosan is vidáman. – Akár állva is alhatnék. – Ahogy gondolod – vont vállat Sophie, de nem tudott elfojtani egy ásítást. – Nem tudom, kinek a kedvéért akarsz így megváltozni, de remélem, egy nap elmondod. Micki nem tudta, mit is feleljen. Még nem állt készen arra, hogy kimondja az igazat. Hiszen magának is nehezére esett szembenéznie vele. – Azt is remélem, hogy megérdemel téged. – Én is. – Micki magához ölelte a testvérét. Egyetlen vigasza volt: Damian Fullertől teljesen függetlenül is régóta esedékes volt ez a lépés.

2 A ragacsos sminknek és saját ügyetlenségének hála, Micki másnap reggel késve érkezett munkába. Általában nem volt szigorúan vett munkaidő, de ma tartották a heti értekezletet. Most, hogy a bácsi ilyen kedvében van, Micki nem óhajtotta felhívni magára a figyelmet, főleg, hogy ennyire nem rá jellemző módon öltözött. Igaz, Yank bácsi látása egyre romlott, és nem volt hajlandó foglalkozni a pigmentdegenerációjával, így volt rá esély, hogy nem tűnik fel neki a változás. Elhaladt a recepciós pult előtt, és egyenesen a konferenciaterem felé tartott, de a telefon csöngése megállította. Raine, a vadiúj, fiatal recepciósuk nem ült a helyén. Az üzenetrögzítő ugyan teszi a dolgát, de Micki gyűlölte ok nélkül várakoztatni az ügyfeleket. Felkapta a telefont. – Itt a Hot Zone. Miben segíthetek? – Itt Damian Fuller. Annabelle-lel szeretnék beszélni. A mély, férfias hang visszahangzott a telefonban, és Micki megborzongott. Érzelmek kuszasága öntötte el. Nem tudta volna megmondani, mi hatott rá inkább, a dörgő bariton, vagy az, hogy a férfi nevét hallja, vagy annak a megaláztatásnak az emléke, amelyet tegnap az öltözőben élt át. – Halló? – szólalt meg Damian, visszarángatva Mickit a jelenbe. – Van itt valaki? A lány a torkát köszörülte. – Bocsánat. Megzavartak, valaki megállt a pultnál – hazudta. – Mit tehetek önért? – Mondtam már, hogy Annabelle-lel szeretnék beszélni.

23

– Ja, igen. – Hallotta a bosszankodást a férfi hangjából, és lepillantott a jelenléti ívre, amelyet Raine vezetett. – Annabelle még nincs benn. – Nem ak…. – Már csaknem megkérdezte, nem akar-e üzenetet hagyni, amikor támadt egy ötlete. Íme a férfi, aki erre az egész átalakulásra késztette. Miért is ne kezdene rögtön flörtölni vele? Jó gyakorlás lenne. A szíve hevesebben vert a gondolatra. – Nincs sok időm – mondta közben Damian. Még mielőtt a férfi letehette volna a kagylót, Micki összeszedte magát. – Várjon, Mr. Fuller. Kapcsolok valakit, aki segíthet. Lenyomta a várakoztatás gombját, aztán mély lélegzetet vett. Gondolkodj szexin, gondolkodj pikánsán, utasította magát, majd letelepedett a hatalmas székbe. Nagyon nőiesen keresztbe vetette lábát, és lassan fölvette a telefont. – Itt a Hot Zone, Micki Jordan vagyok. Megvolt a reggeli gyönyöre? – kérdezte a lehető legfátyolosabb hangján. – Miki? – Úgy hallatszott, a férfi nem hisz a fülének. – Itt Damian Fuller. Beszélnem kell Annabelle-lel a csapat hétvégi programjáról. – Biztos nincs benne olyan, amivel egy magadfajta srác nem birkózna meg. – Micki igyekezett a pihegve elmondott szavakat rejtett jelentéssel megtölteni. Damian Fuller bármivel meg tudott birkózni a pályán és azon kívül is. Micki azt kívánta, bár csak vele kívánna megbirkózni. A férfi beleköhintett a telefonba. – Jól tudom, hogy Annabelle csak a munkáját végzi, és az autista tábor egy évente ismétlődő esemény, de nem akarom, hogy túl sok PR-megjelenése legyen a csapatnak. Az első helyért játszunk augusztusban, és nem akarom, hogy azért szúrjuk el, mert a fiúk túl kimerültek ahhoz, hogy jól játsszanak. – Biztos vagy benne, hogy nem csak több időt szeretnél egyéb pályán kívüli tevékenységekhez? – Micki szinte felszisszent, miután kimondta a kérdést, főként, mert Joe Gordon, a Renegades tulajdonosa és Donovan bíró ugyanezt kérték. Damian felnevetett, és a hangtól a lány idegvégződései megborzongtak. – Mondd meg Annabelle-nek, hogy kerestem, oké? – Továbbítom neki, hogy aggódsz, amint bejön – nyugtatta meg Micki. – Kösz. És Micki…

24

– Igen? – Vigyázz, meg ne fázz ebben a hidegben. Nagyon rekedtes a hangod. A lány letette a kagylót és felnézett. Iszonyú megaláztatást érzett. A falióra követelte figyelmét, és láttára Micki úgy szitkozódott, mint Yank bácsi kártyás haverjai, akik csütörtök esténként jártak hozzájuk gyerekkorában. Lefirkantott egy üzenetet Annabelle-nek, aki késett, vagy tán Raine csak nem írta be, ahogyan kellett volna. Micki felállt, és a konferenciaterem felé sietett. Bizonytalanul billegett a kölcsönkapott magas sarkúban, és amikor befordult a sarkon, csak az mentette meg, hogy a falnak támaszkodott. Intett a megriadt Gertnek, az új irodavezetőnek. Gert testes asszony volt, aki már három hónapja bírta a többiekkel ellentétben, akik könnyes szemmel menekültek Yank elől – még a férfiak is. – Ennyi! Nem várok tovább. Az értekezletet megnyitom. – Micki hallotta, hogy nagybátyja kalapácsával a gumilapra csapva megnyitja a Hot Zone e heti második értekezletét. A lány lekapta a Sophie-től kölcsönkapott cipőt. Igyekezett feltűnés nélkül beosonni. De ha a fizikai átalakulást is ugyanúgy elszúrta, mint a flörtölést Damiannal, akkor nem kell aggódnia. A bácsikája nem fogja észrevenni, hogy bármi is megváltozott. Bement a konferenciaterembe, és halkan leült a székébe. – Késtél – vetette oda a nagybátyja anélkül, hogy felnézett volna. – Neked is jó reggelt – válaszolta Micki, és csókot dobott. Sophie a szemébe nézett, és feltartotta a hüvelykujját. Mickit elöntötte a megkönnyebbülés hulláma. Visszamosolygott. – Hol van Annabelle? – kérdezte körülnézve. Úgy tűnt, nem Raine hanyagolta el a munkáját, hanem csakugyan hiányzik az egyik nővér. – Én is ezt szeretném tudni – mondta Yank bácsi. – Azóta, hogy hozzáment ahhoz a semmirekellő Vaughnhoz, ő is tipikus, kiszámíthatatlan nőszemély. Micki felnevetett. Elég átlátszó volt, hogy a bácsi Lolára gondol. – Csodálod Vaughnt, úgy, hogy most hagyd abba, különben megmondom Annabelle-nek, hogy megint kezded. – Arra utalt, hogy a múltban Yanknek voltak nézeteltérései Annabelle férjével.

25

– Ami azt illeti, én kaptam üzenetet Annabelle-től – szólt közbe Sophie. – Csak megvártam, hogy Micki beérjen, hogy egyszerre mondhassam el nektek. – Mi baj van? – Micki kihallotta a komolyságot a nővére hangjából, és a gyomra összerándult. Annabelle három hónapos terhes, remélhetően minden rendben van. – Semmi olyan, amit ne lehetne egy kis pihenéssel helyrehozni – felelte Sophie gyorsan. – Annabelle téged is hívott ma reggel, de nem vetted föl. – Biztos a hajamat szárítottam – morogta Micki. – Hát, van egy kis gond, és a doktor azt akarja, hogy feküdjön. – Sophie, a maga analizáló természetével már neki is állt részletesen leírni Annabelle problémáját. Végül Yank bácsi hallgatta el kalapácsát lengetve. – Nem akarom hallani a női problémák rémes részleteit. – Zöldesre váltott a bőre. – Csak azt akarom, hogy Annabelle és a gyerek egészséges legyen. – Azok is lesznek. – Micki a férfi kezére tette az övét. – Ugye, Soph? – Így van. – Ha már az orvosokról van szó… – Következő téma!? – Yank bácsi hangja nem tűrt ellentmondást. Micki sóhajtott. Sophie már mióta könyörög neki, hogy elvihesse egy orvoshoz, aki valami új eljárást használ a pigment-degenerációs betegeknél. De a nagy ember félt. Nem mintha bevallotta volna. – Oké, most, hogy Annie kiesett, a legnagyobb problémánk a New York Renegades PR-útja Tampába, amit ő intézett volna. – Sophie tollával megkocogtatta sárga jegyzettömbjét. – Hát, egyszerű a megoldás – szólalt meg Yank bácsi, és pillantása Micki meg Sophie között cikázott. Mickinek esze ágában sem volt hagyni, hogy ő kapja ezt a megbízást. – Hát persze hogy egyszerű a megoldás – bólintott. – Sophie megy Tampába Annie helyett. Yank bácsi pillantása Mickiről Sophie-ra esett, láthatóan nem tudta eldönteni, kit zavarjon el Dél-Floridába. De még mielőtt választhatott volna unokahúgai közül, Sophie a fejét csóválta. – Ááá, Yank bácsi. Elfuthatsz, de nem rejtőzhetsz el. Tudod,

26

hogy bejelentettelek a doktorhoz a jövő hétre, egy specialistához, és ott akarok lenni melletted, hogy biztos lehessek abban, elmész. Ami tökéletesen megmagyarázná, miért akarja a bácsi, hogy Sophie ne legyen a városban, gondolta Micki. Az öreg mogorván nézett rájuk. – Semmi szükség rá, hogy egy újabb doktor kukucskáljon a szemembe. – A nyomaték kedvéért lecsapott a kalapáccsal, és mind elhallgattak. Ebben a pillanatban szólalt meg egy elektromos hang. – Kilenc óra harminc. – Yank bácsi káromkodva nyomott le egy gombot a nemrég vásárolt karórán. Arra tervezték, hogy a rosszul látóknak ne legyen gond kibogozni a kis számokat. – Isteni gondviselés? – kérdezte Sophie kedvesen. – Csak gondoltam, kipróbálom ezt az izét – morogta Yank. – Nem jelenti, hogy szükségem is van rá. Az is lehet, hogy igazat mond. Micki nem tudta eldönteni mit lát és mit nem lát a nagybátyja, csak abban, hogy romlott a helyzet az egy évvel ezelőtti diagnózis óta. Bármennyire is tagadja, hogy szüksége lenne egy specialistára, nekilátott beszerezni mindenféle holmit, amelyet a gyengénlátók számára készítettek. Mintha csak harc nélkül belenyugodott volna az elkerülhetetlenbe. Annyira nem volt ez jellemző az ő hetyke bácsikájára, hogy a lány szíve sajgott a gondolatra. Bármennyire közel is álltak egymáshoz ő és Yank bácsi, hármuk közül Sophie értette meg leginkább az orvosi dolgokat, ezért a nővérek megegyeztek abban, hogy Sophie foglalkozik a bácsival és a szakorvosokkal. De most az egyszer helyettesítheti őt. – Ha elmész Floridába, én gondoskodok arról, hogy ott legyen a rendelőben – nyugtatta Micki a nővérét. – Tudom, hogy megtennéd, de én már utánanéztem mindennek, és szeretnék mindent hallani, amit az orvos mond. – Nem is beszélve arról, hogy a sok fontoskodás jóvoltából meg tudja magyarázni nekünk is, gondolta Micki. Szorult a hurok. Egyre közelebb került ahhoz, hogy neki kelljen helyettesítenie Annabelle-t Tampában. Micki szíve vadul kalapált a gondolatra, hogy sok időt fog Damian közvetlen közelében tölteni, vagyis akaratlanul is szembesülhet azzal, mennyire alkalmatlan.

27

– Azt hiszem, Peter vagy Jamie is mehetne – szólalt meg. Az újonnan felvett reklámszakembereikre gondolt. A Jordan nővérek büszkék voltak arra, hogy a cégük családi vállalkozás, de annyira megnőtt az ügyféllistájuk, hogy nem volt más választásuk, mint a növekedés. Ennek ellenére a heti értekezleteket szigorúan a családtagokra korlátozták, hogy a vállalkozás PR- és sportágazatában is naprakészek legyenek. Micki és nővérei aztán külön értekezletet tartottak a saját stábjuknak, ezért is javasolhatta, hogy valamelyik újonnan felvett szakemberük utazzon Floridába. Micki tudta, hogy a kétségbeesés hajtja. Az alkalmazottak több okból sem voltak megfelelőek erre a feladatra. Sophie az iratokat rendezgette, amíg nem álltak elvágólagosan. – Még ha Peter vagy Jamie el is utazna Floridába, te is tudod, hogy Joe Gordon ragaszkodik hozzá, hogy valamelyik cégvezető intézze a csapata ügyeit. Te vagy én. – Tudom. Csak elfelejtettem – mondta Micki. – Milyen jól jön néha egy kis feledékenység – vágta rá Yank bácsi. – Mit jelentsen ez? – kérdezte Micki. Bácsikája a fejét rázta. – Nem érdekes. Te megbirkózol a csapattal, Micki. Nincs olyan, amivel te nem birkóznál meg, ezt ne feledd. Ha tudná, gondolta Micki, és lemondóan sóhajtott. – Mikor indulok? – Amint letörölted azt a vakolatot az arcodról – közölte a bácsi. – Ha Sophie nem ült volna itt mellettem, még azt hittem volna, ő jött be késve. Tehát észrevette. – Hát, kösz. Bóknak veszem. – Micki a szempillájával verdesve nézett rá. – Bók a… Inkább nem folytatom. Csak ne nézz úgy ki, mint egy prosti, különben azt kell hinnem, hogy Lolától veszel leckét. Tehát észrevette a ruháit is. Lehet, hogy mégis javítottak a szemén, gondolta Micki, és megérezte magán Sophie értő pillantását. És talán elérhetnék azt is, hogy Yank bácsi nyisson a nő irányában, aki annyira hiányzik neki. – Ha már Loláról van szó – kezdte Micki. A férfi lecsapott kalapácsával. – Az értekezletet berekesztem. Micki a szemét forgatta. A bácsi olyan konok, akár egy öszvér. Nem irigyelte Sophie-t azért, hogy ő mehet vele a doktorhoz. Mégis, inkább

28

viselné el a csökönyös bácsit, mint azt, hogy Damian Fuller társaságában van a meleg, gőzölgő Floridában. És ez nem semmi. Ligák közötti meccs. A szurkolók imádják, gondolta Damian Fuller a középpályán várva, hogy Martny Ramirez, a Red Sox legjobb ütője következzen. Ramirez labdája közép felé szállt. Damian futni kezdett hátrafelé, futott, futott, majd felugrott a magasba, elkapta a labdát, s közben a falnak ütközött. Összeszedve magát azonnal dobta is tovább, megelőzve, hogy a bázison lévő futó hazafusson. De ahogy elengedte a labdát, égő fájdalom hasított a bal csuklójába. A fájdalomtól felszisszenve ragadta meg a fájó részt a másik kezével. Egy óra múlva már a kórházban ücsörgött. Amilyen szerencséje van, a stadion röngtengépe elromlott. Az eredményt várva mosolyt erőltetett magára, és Darlával, a csinos nővérkével flörtölt, akinek nem akaródzott kimenni a szobájából. A lány kellemesen elvonta figyelmét a bajáról, mégis szívesebben lett volna egyedül. Nem ma okozott először gondot a csuklója. A francba, időről időre minden porcikája fáj, de az az égő fájdalom az ujjaiban most először maradt meg. És ez nem jó jel. – Éhes vagy? – kérdezte Darla, aki láthatóan boldogan húzta az időt, és elégítette volna ki az ő nem létező szükségleteit. – Nem kajára, drága. – Ragadozó mosollyal nézett a lányra, aki mélyen elpirult. – Te aztán tényleg nagy nőcsábász vagy, amilyen a híred – nevetett. Mi más választása lenne? Minden nézőpont kérdése. És ezt a nézőpontot New Yorkban a sajtó formálja. Ez segíti abban, hogy még jobban felnézzenek rá a szurkolók, akik eljönnek megnézni a Renegadest játszani. Damiannak szüksége volt rájuk. Ők pedig jönnek is, hogy lássák, amíg sejtelmük sincs arról, hogy lassan kezdi érezni a korát. A kívánatos agglegény státusza, a fényképek, amelyeken gyönyörű nők oldalán van partikon, mind erősítik azt a benyomást, hogy Damian Fuller harmincöt éves korában még mindig erős. Damiannak szüksége volt arra, hogy a csapattársai és az edzők is elfogadják ezt a képet. A pályája során mindvégig ez a kép segített abban, hogy túlélje a rekordbeállító éveket és a nagy visszaeséseket egyaránt. Így lett ikon a

29

rajongók számára. Érinthetetlen, lecserélhetetlen, egy nagy játékos egy igen kemény piacon. Damian a játékért élt. Imádta a játékot, és mivel a karrierjének szentelte életét, a játék volt mindene. A francba, jól tudta, hogy csak addig lehet a rivaldafényben, amíg aktív, és átkozottul igyekezett ameddig csak lehet kinyújtani ezt az időszakot. Darla sötét pillái csapkodtak kék szeme fölött. – Öröm volt veled foglalkozni – mondta, s mintegy végszóra, belépett a csapat orvosa, leletekkel a kezében. – Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük – ismételte el a férfi szokásos mantráját. Egész életében e szerint élt, bár az utóbbi időben inkább munka volt számára az, hogy megfeleljen hírnevének, mint maga a játék a középpályán. Be nem vallotta, de kezdte harmincöt éve mindegyikét nagyon érezni. – Na, mi az ábra, doki? Holnap már játszhatok, ugye? A férfi a fejét rázta. De abban a pillanatban, amikor kiejtette a sérült szót, Damian egyszerűen kikapcsolt. A sérült játékosok listájára soha nem öröm felkerülni, de a sors jobb alkalmat is választhatott volna, hogy kicsesszen vele. Pont most történik ez, amikor Ricky Carter, a nagypofájú kezdő mindenáron be akarja bizonyítani, hogy túltesz rajta. Úgy néz ki, most megkapja a lehetőséget. Damian kiment a sürgősségi szobából, és néhány perc múlva meglátta a testvére, Rhonda kocsiját beállni a kórház elé. Hívhatott volna taxit is, de mivel a szülei és három nővére félórányira laknak innen, és valószínűleg mindannyian hallottak már a sérüléséről, nem érné meg a fejmosást, amit azért kapna, hogy nem őket hívta. Különben is szerette, ahogyan a nővérei kényeztetik. – Szia, Ronnie – szállt be az utasülésre. Hangos, szellentésszerű hang fogadta. Elfintorodva nyúlt maga alá, és húzott ki egy gumikacsát a feneke alól. – Bocs – húzta össze magát a nővére. – A srácok szanaszét szórták a játékaikat, és ezt elfelejtettem elrakni. Damian felnevetett. – Bármit is tesznek az unokahúgaim, nekem jó. – Kicsit mocorgott, míg végül kényelmesen elhelyezkedett a rendetlenség közepette. Mindegyik nővére férjnél volt. Ronnie volt közülük a legfiatalabb. Három gyereke volt, mind tíz év alatt, és mind imádta Damian

30

bácsikáját. A többi nővérének is lányai voltak, folytatva a családi hagyományt, amelyet egyedül Damian tört meg. Az, hogy nők között nőtt fel, nem csupán arra tanította meg, miként bánjon egy hölggyel, hanem arra is, hogy türelmes legyen vele. Elviselje az állandó kérdéseket, azt, hogy az érzéseit kutakodják, ahogyan behatolnak a személyes terébe. Mindez megmagyarázza azt is, miért nem vitt haza egyetlen nőt sem azok közül, akikkel randizott. Miért is tette volna? Soha nem járt olyannal, aki komoly lehetett volna; soha nem vállalta a kockázatot, hogy bármi is elvonja a figyelmét a karrierjéről. – Nem akarsz nálunk aludni? – kérdezte Ronnie. – Ha akarod, a tiéd a vendégszoba. Dave majd vigyáz, hogy ne nyaggassanak túl sokat a lányok – tette hozzá. A férfi a fejét rázta. – Jólesik az ajánlat, de azt hiszem, inkább hazamegyek. – Mennyi időre esel ki? – kérdezte az asszony, aki jól tudta, mitől ilyen rosszkedvű. – Tizenöt napra. Vagy még tovább, ha az ingyulladás nem múlik el. Ronnie nem fordult felé. – Nem olyan vészes. – Igazán? – horkantott Damian. – Július van, és vezetünk. Az Atlanta a nyakunkban liheg, és Carter meg akarja szerezni a helyem. Most kemény két hetet kap, hogy bemutatkozzon. Igazad van. Nem olyan rossz. – Ne haragudj. A férfi jó kezét ökölbe szorította, majd kiengedte. – Ne kérj bocsánatot. Az én nyavalyám. – Ahogyan a kora is az ő nyavalyára, az, hogy a teste már nem mindig működik úgy együtt vele, mint azelőtt. Nem tett mást, mint elkapott egy nyavalyás labdát, és túlfeszítette vele a csuklóját. Nyilván tanulnia kéne a dologból, de még nem állt készen rá. Damian meg volt győződve arról, hogy van még néhány jó éve, és esze ágában sem volt visszavonulni. – Nem kíséred el a csapatot a következő állomásra? – kérdezte Ronnie. – De igen. – Szemmel kell tartania Cartert, és vigyázni, min jártatja azt a nagy száját. Amellett soha nem hagyott ki meccset, csak ha nem volt más választása. – A tampai úton szponzorálja Gordon az autista

31

gyerekek táborát. A srácok egy napot tölthetnek a kedvenc játékosokkal. – Ez volt a Renegades tulajdonosának kedvenc ügye. Joe Gordon fiát is ezzel a betegséggel diagnosztizálták, és ő mindent megtett, hogy felvidítsa az ebben szenvedő gyerekek életét. Mindegyik játékostól megkövetelte, hogy ott legyen a táborban, és egyik sem bánta. Damian az unokahúgai jóvoltából szerette a gyerekeket, és minden évben, amikor elment a táborba, tanult valamit az itt lévő gyerekek bátorságából, eltökéltségéből. – Talán a sajtó, a sok munka segít majd abban, hogy elterelje a figyelmedet – mondta Ronnie, mikor felbukkant szemük előtt a Gramercy Park-i épület, ahol Damian lakott. A sajtó azonnal eszébe juttatta azt a személyt, akire sikertelenül igyekezett nem gondolni azóta, hogy utoljára látta. Micki Jordan! A sérülése előtt határozottan a lány volt a legnagyobb problémája – ez a nő beférkőzött a gondolataiba, még olyankor is, amikor egyedül a játékra kellett volna koncentrálnia. Még a domborulatait elrejtő ruhákban is kiemelkedett a tömegből, nemhogy a férfiöltözőben. Az, hogy úgy tett, mintha észre sem venné, több energiájába került, mint ügyet sem vetni Carterre és a nagy szájára. Rendetlen, szőke fürtjeivel, babakék szemével és lágy bőrével Mickiből valami ártatlanság sugárzott, éles ellentétben azokkal a nőkkel, akik betöltötték az életét. Azok olyan nők voltak, akik tudták, mi az ábra. Azt várták tőle, hogy gyorsan lefektesse őket, és nem vették a szívükre, amikor ő már aznap éjjel tovább is állt. De ami még fontosabb, nem férkőztek a gondolataiba az után is, hogy ágyba vitte őket. Nem lett volna szabad egyetlen részeg csóknak így levennie a lábamról, gondolta Damian. Világosan emlékezett rá, ahogy a lány kirángatta, ragaszkodott hozzá, hogy kijózanodjon, mielőtt az ügynöke vagy a sajtó látná, milyen állapotban van. Az egyik pillanatban még erősködött, hogy nem részeg, védekezett Yank nadrágot és nem szoknyát viselő unokahúga vádjai ellen, a következőben már eszementen csókolta. Micki a puszta vágynál nagyobb lángra lobbantotta, és Damian kíváncsi volt, hogy vajon az alkohol segített rá azon az éjszakán, vagy a lány csakugyan olyan dögös kis jószág, mint amilyen az emlékeiben él. Azóta, ahányszor csak látta, Micki egyre jobban felcsigázta az

32

érdeklődését. És amikor utoljára beszélt vele a telefonon, rájött, hogy most azzal a nővel beszél, aki az emlékeiben él – a fátyolos hangú Mickivel, aki felizgatja, és akit újra a kezében akar tartani. Pont ezt nem teheti meg egy olyan lánnyal, aki ennyire elvonja a figyelmét. Életének, karrierjének ezen a pontján nem engedheti meg, hogy bárki vagy bármi elvonja figyelmét a játékról. – Hahó? – lengette meg Ronnie a kezét az arca előtt. – Itt vagyunk. Biztosan jól vagy? Bekísérhetlek, ha szükséged van rám. Odahajolt hozzá és arcon csókolta aggódó testvérét. – Remekül vagyok. – Akkor sem mondanád el, ha nem lennél jól – morogta az asszony. – Siess haza a srácokhoz, mielőtt szegény Dave-t kényszerzubbonyban viszik el. – Vigyort erőltetett magára, hogy elűzze Ronnie aggodalmát, és kiszállt a kocsiból. – Később hívlak, hogy vagy – szólt utána Ronnie, amikor Damian becsukta az ajtót. Hogy megmutassa, nincs miért aggódni, a sérült, sínbe rakott kezével intett vissza. Micki Jordan járt a fejében akkor is, amikor bement a házba. Semmi olyan nem volt Yank unokahúgában, aminek vonzania kellett volna, és mégis, minden vonzotta benne. Ezért nem volt más választása, mint nem tudomást venni erről a vonzalomról, és letagadni még önmaga előtt is. Túl veszélyes lenne, elvonná a figyelmét. Azért, hogy továbbra is a munkájára koncentráljon, igazi, nőfaló seggfejnek mutatja magát, és néha csakugyan az is. Ha Mickiben ez a kép alakul ki róla, könnyebben tudja távol tartam magától. Hála istennek, nem ő, hanem a nővére, Annabelle kíséri el őket a jövő héten Joe Gordon táborába. Yank fel-alá járkált az irodában. Mostanra már megtanulta érzésre, érintésre kiismerni itt magát. Tudta, hány lépés az ajtó az íróasztalától, és hová esik a napfény munka közben. Most még elég jól látott mindent. A periférikus látása esett ki. De tudta, hogy a teljes függetlensége napjai meg vannak számlálva, bármit is állítson Sophie vagy az úgynevezett specialistája. Gondoskodni akart a lányok jövőjéről addig, amíg még megvan a látása. Ez a legkevesebb, amit megtehet ezekért a kis nőszemélyekért,

33

akik betoppantak az életébe, és megváltoztatták a világát. Jobbá tették, bár ezt akkor még nem tudhatta. Annabelle megállapodott Vaughn mellett, aki nagyképű öregei ellenére is derék ember. Ami a babát illeti, Yank tudta, hogy remek gyerek lesz. Nem is volt hajlandó másként gondolni. Jog szerint Sophie lenne a következő, de ő jelenleg semmi mással nem törődik, csak az ő szembetegségével, ezért Yank úgy döntött, most Micki jön. Tökéletes az analógia, mivel Yank már ki is szemelte neki a megfelelő férfit. Látta, hogyan lesi Micki Fullert a szilveszteri bulin, és amikor Damian minden szeme elé kerülő nővel flörtölni kezdett, Yank közbelépett. Damian remek srác, csak nem tudja, mikor kell abbahagyni. Szüksége van egy rendes nőre, aki célt ad az életének, miután a karrierjét a pályán befejezte. Yanktől megkapja mindazt a hírverést és reklámot, amennyivel csak egy ilyen jóképű srác megbirkózik, de előbb meg kell békülnie azzal, hogy eljött a visszavonulás ideje. Vissza! Na, vonulj már! Yank kuncogott egy kicsit. Yank sok sportolót képviselt, sok sportágban, de csak néhányukkal bánt úgy, mintha a saját fia lenne. Vaughn volt az egyik. Fuller a másik. Ezért is bízott Yank az ösztönében. Micki kedveli őt, a játékosnak pedig egy rendes nőre van szüksége. Remekül illenek egymáshoz, gondolta Yank. Téma lezárva. Tehát Micki megy Tampába Sophie helyett, bár jó lett volna megúszni azt az átkozott doktort. Ezért próbálta eltávolítani Sophie-t New Yorkból a jövő hétre. Elege volt a vizsgálatokból, abból, hogy remélni kezd, aztán kiderül, hogy mindvégig igaza volt, és élete hátralévő részében segítségre szorul majd. Amint látja, hogy a kis Michelle, az a lány, aki annak idején belé kapaszkodott és nem engedte el, megállapodott és boldog, Sophie következik. Az után majd úgy érezheti, hogy eleget tett a nővére és a lányok iránti kötelességének. Megtette a szülői kötelességét, bár soha nem állt szándékában, hogy szülő legyen. – Aztán mi lesz, öreg? – kérdezte hangosan. Egyedül leszel, válaszolt egy hang a fejében. A fene megette, nagyon úgy hangzott, mint Lola hangja.

34

Azé a nőé, aki otthagyta a legjobb barátja kedvéért, és ehhez képest túlságosan is sokszor szól így hozzá. Yank a fejére csapott. Nem akart hangokat hallani. Hát nem elég, hogy megvakul? Semmi szükség rá, hogy még elmebaj is társuljon hozzá. És mi értelme lenne Lolával és Lola érzéseivel foglalkozni? Semmi értelme, hiszen az asszony jobbat érdemel egy ilyen vak vénembernél, mint ő.

3 Néhány nappal az után, hogy megkapta a megbízást, amely eredetileg Annabelle-é lett volna, Micki felszállt a vasárnap késő délelőtti tampai gépre. Indulás előtt meglátogatta mindkét nővérét, és megnyugodott, hogy Annabelle és a még meg sem született baba is egészségesek. Beillesztett egy szombati ebédet Lolával is, de az asszony nem volt hajlandó Yankról beszélni, ahogyan a férfi is kerülte az ő említését. Micki nem hitte, hogy van még két ilyen bosszantó ember a földkerekségen, de semmit nem tehetett, hogy változtasson a helyzeten. Vacsoraidő után jelentkezett be a hotelbe, és a bár felé tartott, ahol a csapat bulizott a győzelme után. Másnap kimenőjük lesz, adománygyűjtő látogatás a program az autista táborban, azért a fiúk kicsit kiengedhettek. Micki úgy döntött, inkább a társaságukban eszik valamit, és nem ücsörög a szobájában egyedül. Eltökélte, hogy korán lefekszik, hogy másnap reggel működőképes legyen. Alig lépett ki a kerthelyiségbe, megcsapta a párás, forró floridai levegő, és tönkretette a lágy hullámokat, amelyeket a hajába kínlódott. Fogott egy széket, és csatlakozott egy csoport játékoshoz, akik a hosszúkás asztalnál ültek. – Sziasztok, srácok. – Micki – üdvözölték egyszerre. Rájuk mosolygott. – Legalább nem látszik rajtatok a csalódás, hogy én vagyok itt Annabelle helyett. – Hiányzik, de úgy tudom, te szingli vagy – szólalt meg Ricky Carter, és felé emelte poharát.

36

Micki nem vette komolyan az érdeklődést, sem ezt a hetykeséget, de azt elismerte magában, hogy arroganciából a srác jeles. Szigorú pillantást vetett rá. – Ez nem jelenti, hogy bármiben is részed lenne, nagyokos. A férfi csak mosolygott, és belekortyolt a sörébe. – Most, hogy Annabelle hozzáment Vaughnhoz, Vaughn keményen seggbe rúgna, ha piásan rányomulnánk a feleségére – mondta Joe Caruso a harmadik baseman. – Azért is seggbe rúgna, ha részegen ráhajtanál a sógornőjére – vágta rá Micki. – Micki, Micki, ezt szeretem benned. A humorodat – vigyorgott Roper, és tekintete a lány kisminkelt arcára fókuszált. Mickinek nem voltak kétségei, Ropernek nyilván feltűnt az is, hogy ruhát visel a szokásos, fekete-fehér összeállítás helyett. De szerencsére nem mondott semmit hangosan. A lány így is zavarban volt a vizsgáló tekintet előtt. Még szerencse, hogy Damian nincs itt, mert akkor még kényelmetlenebbül érezné magát. – Azért vagyok, hogy szórakoztassak – jegyezte meg savanyúan. – Meghív valaki egy italra, vagy legalább hívná a pincért? Roper intett a legközelebbi pincérnek. A lány tálcájával a kezében odalépett. – Mit hozhatok? – Egy jeges tea jólesne. – Micki nem volt nagyivó. Az egyetemen kiderült, hogy nem bírja jól az italt, és a másnapi fejfájás akár csak egy kis pia után, nem érte meg azt a kis jó érzést, amit a kábulat adhatott volna. – Nyuszi vagy – mondta Roper, de a lány kihallotta a szeretetet a hangjából. A férfi poharára pillantott. Whiskys pohár volt, és az italban cseresznye lebegett. A szemét forgatta… – Te beszélsz? Mit iszol, Shirley Temple-koktélt? A férfi hátradőlve felnevetett, és végigsimított rövidre vágott, szőke haján. – Mai tai. – Még valamit? – kérdezte a pincér. A többiek is bemondták a rendelésüket, és a pincérlány elsietett. Ricky Carter kisvártatva kimentette magát, és utána osont, nyilván flörtölni akart, miközben a lány dolgozik.

37

Micki ügyet sem vetett rá, és a többiekkel beszélgetett, akik sorra jöttek oda hozzá, hogy jobban megismerjék a PR-emberüket. Mire a pincér visszajött az italokkal, csaknem az egész csapat jelen volt – Damian kivételével. Micki a nagybátyjától tudott a férfi csuklósérüléséről, és arról, hogy sérültként nem játszhat. Yank arra kérte, hogy tartsa szemmel Floridában. Yank bácsi aggódott Damian lelkiállapota miatt, és Micki ezt tökéletesen megértette. A férfi távolléte két dolgot jelenthetett. Vagy egyedül akar maradni, vagy máshol keres vigaszt. Micki nemigen akarta tudni, kinél, és volt annyi esze, hogy ne kérdezze, ne mutassa ki az érdeklődését. Inkább az étellel foglalkozott. A pincér másodszor is megállt mellettük. Csirkeszárnyat hozott nachosszal és jalapeno borssal. Micki egész nap nem evett semmit, csak a repülőn, és most azonnal falni kezdett. A jalapenótól függetlenül is iszonyúan csípős volt az étel, és égett a nyelve. A szája lángolt, és mire észbekapott, már az egész jeges teát felhajtotta, hogy kicsit lehűtse magát. De ez sem segített, teljesen elzsibbadt a nyelve. – Hé, Roper – körülnézett az asztalon, hol találja a barátját. Azt hitte, mellette van. De hirtelen valami szédülés tört rá, és csak homályosan látta a fiúkat. Pislogva tette kezét a legközelebbi karra. – Mi baj? – kérdezte John. – Ó, hát te ülsz itt? – Ahogyan egész este. Mi a baj? – A férfi a szemét összehúzva nézett rá. – Olyan forrónak látszol. – Nem illik ilyent mondani annak a nőnek, akit azért fizetnek, hogy jó kép alakuljon ki rólatok. – Csak a képzelete játszik vele, vagy csakugyan akadozik a szava? – Mozgatta a száját, és mintha gumiból lett volna az ajka. – Igazából úgy érzem, mintha nem is önmagam lennék. – Ha másról lett volna szó, azt hinné, becsiccsentett. – Hát, ez érthető is, miután tíz perc alatt megittál két Long Island jeges teát – mondta Carter. A lány a fejét rázta. Azonnal rájött, hogy ez komoly hiba volt, mert a szoba forogni kezdett vele. – Long Island jeges tea? Lehetetlen. Nem iszom alkoholt. – Hogy bebizonyítsa, mennyire így van, felhajtotta az utolsó kortyot is a második pohárból. De a csípős étel teljesen

38

elzsibbasztotta az ízlelőbimbóit, és valamitől zsibbadt volt az agya is. Meg nem tudta volna mondani, mit iszik. – Én normális jeges teát rendeltem – makacskodott. – Én szóltam, hogy egy kicsit spécizzék meg neked. És arról is én gondoskodtam, hogy ott legyen a másik, amint az elsővel végeztél, babám. – Carter karcsú testét beékelte a lány és Roper széke közé, majd Micki vállára tette a kezét. Amikor Micki úgy döntött, hogy átalakul, nem állt szándékában egy olyan férfit magához vonzani, mint Carter. – Bosszúsan rázta le magáról. – Ügyelj rá, hogyan beszélsz velem, vagy a szádban találod az öklömet. – Most már még kevésbé kedvelte ezt az embert, mint az első benyomások alapján. – Kinek van kedve beugrani Lacie-hez? – kérdezte Joe Caruso. Roper hátralökte székét, és felemelkedett. – Nekem van. Nem punnyadok a szabad estémen. A többiek ugyanolyan lelkesnek tűntek. Alig várták, hogy az este következő állomása következzen. – Mi az a Lacie? – Micki is felállt, és azonnal meg is kapaszkodott a széke hátában, hogy el ne dőljön. – Hűha – nevetett. – Vagyis inkább vihogott, de nem szívesen vallotta be magának, hogy az alkohol ennyire elnyomta a gátlásait. – Vigyázz – szólt rá Roper. – Majd én vigyázok rá. Carter mellette maradt, és igyekezett átkarolni a derekát. – Szeretem, ha a csajaim lazák. – Nem vagyok a csajod. – Micki a férfi oldalába bokszolt. – És szeretem megőrizni a személyes terem. – Hallottad, mit mondott a hölgy. Hátrébb! – Férfias hang kelt a védelmére. Damian. Ó, a francba, gondolta Micki. Carter mogorva pillantást vetett csapatkapitányára, de meglepő módon hallgatott rá. Szótlanul megfordult és odébbállt. Micki Damianra pillantott, aki váratlanul csatlakozott hozzájuk. Kopott farmerban, fekete selyempólójában, amely lazán lógott remek testén, kiemelve izmait, átkozottul jól nézett ki.

39

Mickinek egy átlagos napon is minden energiáját igénybe vette volna, hogy leplezze vágyát. Egy piás estén esélye nem volt. Jobb lesz gyorsan lelépni. Tett egy lépést előre, megbotlott és a férfi felé esett. Roper kapta el. Micki zavartan húzta ki magát, és közben megnézte magának a csajt Damian oldalán. A lány haja még a floridai párás levegőben is sima volt, sminkje tökéletes és a mellei hatalmasak. Micki nyelt volna, de a kéretlenül kapott alkohol miatt kiszáradt a szája. – Szóval, hová mentek? – kérdezte Damian. – Lacie-hez – hagyta el a válasz Micki ajkát, mielőtt meggondolhatta volna magát. A férfi hangosan felnevetett. A mellette álló nő sajnálkozva nézett rá, és ő is kuncogott egy kicsit. Nem az fájt, hogy az ő rovására nevetett, hanem, hogy olyan tökéletesen trillázott, amelynek egy férfi sem tudna ellenállni. – Mi olyan mulatságos? – védekezett Micki. – Valakinek vigyáznia kéne rá – mondta a nagymellű nő, mintha Micki kisgyerek volna, akinek babysittert kell találni. – Csöndet – szólalt meg Damian. Belenézett Micki üveges szemébe, hallotta a beszédét. Soha nem gondolta volna róla, erről a lányról, hogy iszik, de ki tudja, milyen, amikor távol van a bácsikájától és a nővéreitől? De akkor is! Lacie? Az összes pénzébe lefogadta volna, hogy Mickinek sejtelme sincs arról, hová mennek. – Nem mondtátok el neki? – kérdezte csapattársait. – Mit nem mondtak el? A nő megszorította Damian karját. – Bocsáss meg, drágám, de ki kell menjek. – Nyilván untatta Micki és az, hogy nem róla szól a társalgás. Damian megkönnyebbülésére Carole, a titkárnő, akit mindig hívott, amikor csak erre járt, magára hagyta. Találkozgatott vele a tavaszi edzőtábor idején, és újra egy hónapja. De mostanra az érdeklődése rég kialudt. A lány is szórakozott volt, mintha magában már odébbállt volna. Nem is állt szándékában felhívni, de idegesítette a sérülése, és Carter szövege a gépen. Úgy döntött, nem ártana, ha valami elterelné a figyelmét, ezért fogta a telefont. Most már

40

bánta. Most, hogy Micki itt volt, határozottan sajnálta, hogy nem tartott inkább a csapattal. Attól a pillanattól fogva, hogy meglátta, miként reagál Micki Carrole-ra – meglepetés csillan a szemében, majd valóságos kétségbeesés jelenik meg kifejező arcán –, szokatlan bűntudat és önutálat öntötte el. Micki ugyanúgy hatott az érzéseire, mint a nővére is, ami bosszantotta a férfit és eszébe juttatta azokat az érveket, miért is nem tesz neki jót ez a lány, amikor a karrierjére kell fókuszálnia. Arra a karrierre, amelynek építésén évek óta sikerrel dolgozott. Ma együtt bulizik a csapattal, és amikor ennek ellenére is elsőként jelenik meg reggel a táborban, bebizonyítja mindenkinek, hogy még egy sérülés sem tudja lelassítani. A végeredmény, hogy senki nem fog elgondolkodni azon, hogy Damian Fullert végül utolérte a kora, és azon sem fognak filózni, hogy a sérülés a szezon végéig kispadra ülteti. Csak azon fognak tanakodni, milyen hamar térhet vissza. De ami Mickit illeti, nem tudta, mit tegyen. Bármennyire is ellenállt a lány érzelmi vonzerejének, arra is vágyott, hogy hagyja kibontakozni a dolgokat. Bosszankodva túrt a hajába. Öregem, ha egyszer összegabalyodnál Micki Jordannal, úgy összegabalyodnál vele, hogy soha nem tudnád kibogozni magad. Bármennyire is kavarogtak benne az érzelmek, bármennyire is hatott rá a lány, Damian tudta, hogy nincs más választása, mint követni az alapszabályt: nem kefélsz Mickivel, bármennyire is kívánod, és ezt a legkönnyebben úgy érheted el, ha tartod tőle a távolságot. – A Lacie egy sztriptizbár – avatta be végül Mickit. – Nem hiszem, hogy egy ilyen helyen akarnál lógni. Azt várta, hogy a lány majd elpirul, és gyorsan kihátrál. De nem így történt. Micki megkerülte Ropert, és Damian szemébe nézett. A férfit megdöbbentette a látvány. Eddig nem is tűnt fel neki: ez a Micki nem a megszokott Micki, legalábbis megjelenésre. A felgombolt ing és sötét nadrág helyett rózsaszín, pántnélküli nyári ruhát viselt, megmutatva napbarnított bőrét, és a vékony, szexi napozásvonalat, amelytől az ember többet akart látni belőle. Fel akarta falni. A vállánál kezdve végignyalni a puha bőrt, és úgy haladni lefelé, amíg el nem jut oda, ahová a napozásvonal vezet. Damian nyögött egyet, és kicsit mocorgott is, hogy kevésbé érezze a növekvő sajgást a nadrágjában.

41

– Azt akarod ezzel mondani, hogy nekem nincs helyem abban a klubban? – Micki sértődötten tette csípőre kezét, és dugta ki keblét. – Úgy gondolod, hogy nem vehetem fel a versenyt azokkal a nőkkel? Ezért nevettél annyira az ötleten, hogy én is elmegyek abba a klubba? Damian pislogott egyet. Sejtette, hogy információk egész tárháza lapul ebben a kitörésben. Nyilván érzékeny pontot érintett. De ismerte a nőket, és azzal is tisztában volt, hogy most már bármit is mondhat, bajban van. De ez esetben a baj nem árt, mert segít távol tartani magát a nőtől. – Micki, biztos vagyok benne, hogy bárhol megállod a helyed – mondta azon a megnyugtató hangon, amit a nővérein gyakorolt be. – Még mezítelen nők között is? – Micki vérvörös lett, de meg kell adni, nem hátrált meg. A férfi sejtette, hogy az alkohol miatt tűntek el a gátlásai, és magában szitkozódott. A csapattársai közben jót mulattak a rovására. – Hát, ha ezek között a fiúk között megállod a helyed, akkor bárhol megállod a helyed – nyögte ki, mintha maga sem hinné, amit mond. – Mert közéjük tartozom? A jó öreg Micki a fiúk közé tartozik – csattant föl a lány, és tisztán kihallatszott az utálat a hangjából. Hát ez meg hogy került elő? Damian mindennek látta a lányt, csak éppen a csapat tagjának nem, de esze ágában sem volt megváltoztatni ezt a benyomást, hiszen ez is segít távolságot tartani. – Ha te mondod – morogta inkább. A lány gyilkos pillantást vetett rá. – Gyertek, menjünk – szólt oda a többieknek. Damian figyelmeztetőn nézett Roperre. El ne vidd a klubba, mondta ez a pillantás. De mielőtt Roper vagy Damian bármit is tehetett volna, a többiek láthatóan komolyan vették Micki javaslatát, és a lánnyal együtt megindultak a kijárat felé. – A fenébe! – Damian utánuk indult, magával húzva Cartert. Ő meg a fiatalabb játékos egyértelműen utálták egymást, de Damian, mint a kapitánya, mindent elkövetett, hogy csak a valódi hibák miatt pécézze ki a srácot. Igaz, ebből is akadt bőven. Most viszont szüksége volt a segítségére. Amíg Carole ott van az oldalán, Micki egy szót sem hall meg abból, amit ő mond. Meg kell

42

szabadulnia Carole-tól, mégpedig gyorsan, mert önmagán kívül senki másra nem bízhatja a részeg Mickit. – Mit szólnál egy békepipához? – ajánlotta. Carter vállat vont. – Bocs öreg, de igazából tojok arra, hogy kijövök veled, vagy sem. – Hetyke viselkedése és az öntelt vigyor elárulta, hogy komolyan is gondola. Oké, hát ez nem megy könnyen. – Rendben, de én teszek neked egy szívességet, bármilyen seggfej is vagy. Mit szólnál, ha a sztriptizbár helyett elvinnéd a csajt, akivel jöttem. – Komoly? – A srác a szemét összehúzva gondolkodott, feltehetően Carole hatalmas, sebész által megnövelt mellén járt az esze. – Halál komoly. Carole és Micki között a szemmel láthatón kívül az is nagy különbség volt, hogy Carole tudta, mi az ábra. Na igen, pipa lesz, amiért lepasszolja őt Carternek, de nem veszi túlságosan a szívére. Nem kizárólagos kapcsolat volt eddig sem, a lány randizott más pasikkal, amikor ő nem itt volt, vagyis gyakran. Arról nem is beszélve, hogy úgy kellett erőszakoskodnia, hogy most este eljöjjön vele. Lehet, hogy valaki másnak a hívását várta. Az biztos, hogy ez után a húzása után nem hall többet felőle, és ő sem fogja hívni, amikor erre jár. Egyikük számára sem komoly veszteség. Már esedékes volt, hogy továbbálljon. Na persze, jó lenne törődni az érzéseivel, de ez a lány megbirkózik azzal, hogy átpasszolja Carternek. Ha azt mérlegeli, kinek van nagyobb szüksége rá, Carolenak vagy Mickinek, nem kérdés. Ráadásul Carole feltehetően jól is érzi magát majd Carterrel, aki pont azt a szórakozást adja majd neki, amire vágyik. Damian a zsebébe nyúlt, és néhány százast húzott elő. – Még a vacsorát és az italokat is fizetem. A szeme sarkából látta, hogy Carole őt keresi a bárban. A többiek már kezdtek taxikba szállni. – Nos? Carter vállat vont. – Miért is ne? Ez a csaj úgy néz ki, mint akivel az ember jól érezheti magát, és a kis PR-osról kiderült, hogy prűd, hiába tettem piát az italába.

43

Damian álla megfeszült. Most nincs idő arra, hogy móresre tanítsa ezért Cartert, de ami késik, nem múlik. Carter lelkesen kikapta a pénzt a kezéből, és hetyke léptekkel elindult Carole felé, Damian pedig elérte az utolsó taxit a csapattársaival. Nem kerülte el a figyelmét a helyzet iróniája. Lacie klubjába igyekszik, abba a sztriptizbárba, ahová fiatalabb korában gyakran járt, de most azért megy, hogy vigyázzon a nőre, aki a végzete lesz a hanyatlása éveiben, ha nem vigyáz magára. Damian attól tartott, hogy a klubba érve tovább romlik a helyzet, de tévedett. Micki csöndesen üldögélt Roper mellett, és nézte a színpadon, a rúdon vonagló nőket. Nem rendelt italt magának, amit a férfi jó jelnek vett, és kezdett ellazulni. Most először tűnt fel neki, milyen szoros kötelék van Micki és Roper között. Lenne köztük valami, amiről ő nem tud? A gyomra kellemetlenül összeszorult. Hirtelen váltott a zene, a ritmus felgyorsult. A színpadon a nők érzékibb, csábítóbb ritmusra váltottak. Micki mintegy megbabonázva állt föl. Damian is fel akart állni, de Roper a karjára tette a kezét. – Hadd menjen. Damian rá nézett. – Szüksége van rá – mondta a csapattársa. Rejtélyesen, de őszintén hangzott. Damian bizalmatlanul és kényelmetlenül visszaereszkedett a székébe. Micki, mintha csak érezné a pillantását, megfordult és a szemébe nézett. A zene erotikusán lüktetett köröttük, tovább erősítve a kettejük között feszülő, érthetetlen feszültséget. Ez a lány szöges ellentéte mindannak, amit általában kíván, és mégis… Micki elszakította magát, és lassan a színpad felé gravitált, láthatóan megbűvölték a nők és mozgásuk. Vagy talán csekélyke ruhájukat akarta jobban látni. Akárhogy is, de kicsit billegve arrafelé haladt. Damian ökölbe szorította a kezét, de kényszerítette magát, hogy megbízzon Roper ítéletében. Micki elég tompa volt, amióta csak megérkeztek, és Damian semmi rosszat nem látott abban, ha engedi, hogy közelebbről nézze a műsort. Micki az egyik pillanatban még a helyéről nézte a színpadon forgó nőket, a következőben már felállt és közelebb araszolt. Tudta magáról,

44

hogy részeg. Azt is tudta, hogy valami megbabonázza ezekben a gátlástalan nőkben. Mitől ilyen bátrak? Ilyen belemenősek? Mi az oka annak, hogy más nők gond nélkül kirakják, amijük van, ő pedig visszahúzódik magába? Húzta magához a zene ritmusa, és közelebbről akarta látni mindezt. A színpad felé lépett megint, hogy lássa… Mit is? Választ a saját kérdéseire, talán? Változott a tempó, és Micki csípője mozogni kezdett a zene ritmusára. A lányok a színpadon a mellüket rázták az első sorban ülő férfiak felé. Micki előtt elhomályosult a világ. Szerette volna tudni, milyen lehet ott táncolni, milyen lenne, ha ő is olyan nő volna, akit minden férfi látni és érinteni kíván. A magáénak kíván. Úristen, nagyon részeg lehetek, gondolta. Az egyik táncosnő kinyújtotta kezét. Micki tudta, hogy nem őt hívja, és mégis úgy reagált, mintha őt csábítanák a színpadra. Itt a lehetőség, hogy megtudja, milyen másnak lenni, és nem minden srác haverjának. Damian Micki után vetette magát, de a lány már fellépett a színpadra a táncosnő mellé. Csípője ringott, és a zene ritmusára vonaglott, ahogyan a többi lány profi mozdulatait utánozta. Damian szája kiszáradt. – El kell hoznunk onnan – hallotta maga mögül Roper hangját. – De gyorsan. Damian a színpadra tette kezét, hogy fellendüljön, de Micki következő mozdulata megállította. A lány lehunyta szemét, és lehúzta nyári ruhája felső részét, kitárva a világ elé szexi, csipkés, pánt nélküli melltartóját. Elég átlátszó volt ahhoz, hogy telt mellét bárki jól lássa. – A francba! – Damian felugrott, hogy lehúzza a lányt a színpadról, de valaki megelőzte. Nagydarab bika volt, aki nyilván tisztában volt vele, hogy az előadókat tilos érinteni itt, de úgy gondolhatta, hogy a házi szabály nem vonatkozik egy másik vendégre, mint amilyen Micki. Nem is próbált pénzt gyömöszkélni Micki melltartójába, egyszerűen megmarkolta a mellét. Minden figyelmeztetés nélkül vad birtoklási vágy és düh öntötte el Damiant. És hozzá egyetlen gondolat. Senki sem érhet hozzá, csak én.

45

Micki arcán látszott a rémület, ahogy hirtelen rájött, mi történt. Felsikoltott, és pofon vágta az őt markolászó alakot, de az ügyet sem vetett rá. Damian lépett közbe. Megragadta a részeg gallérját, és elrángatta Mickitől. A csapattársai lefogták az embert, ő pedig a karjába kapta Mickit, bár közben ügyelnie kellett sérült csuklójára is, és az ajtó felé indult. Egyenesen a lesifotósok vakuinak kereszttűzébe. Amikor már biztonságban voltak a kocsiban, Damian végre nyugodtabban lélegzett. Visszagondolva a történtekre, feltűnt neki, mennyire nem állt ellent Micki a leányszöktetésnek. Pont ellenkezőleg, átkarolta a nyakát, és engedte, hogy vigye, ahová akarja. Még a vakukkal sem törődött, hanem engedelmesen követte a taxihoz. Damian nem tudta, hogyan jutott a sajtó tudomására, hol találják a csapatot. Ő mindent elkövetett, hogy gyorsan és diszkréten elvigye Mickit. Csak abban bízhatott, hogy a fotósok nem láthattak mást, csak egy női fejet. De ki tudja? A lány mocorgott. Micki most, a taxiban is hozzá bújt ahelyett, hogy rendesen ült volna a helyén. Bármennyire is igyekezett kizárni a gondolatot, nem lehetett nem észrevenni, milyen puha test és buja domborulatok simulnak hozzá. A lány telt melle izgatóan nyomódott a mellkasának. Damian fájdalmasan tudatában volt annak, hogy ez a nő minden ízében az, akire vágyik. – Mi lenne, ha a helyeden ülnél? – javasolta. A lány meleg lélegzete a nyakát cirógatta és a fülét csiklandozta, a lány bedugta ujját a gallérja alá. – Jól érzem magam itt. – De az biztonságosabb? – intett a fejével a másik oldal felé. – Mióta vagy biztonsági játékos? – dorombolta Micki. Csak az alkohol beszél belőle, győzködte magát a férfi. Igaz, a múltkor megcsókolta, és akkor Micki józan volt. Damian megrázta fejét, hogy megszabaduljon ezektől a gondolatoktól. Nem használhatja ki a lány helyzetét. – Mi a baj? A cica elvitte a nyelvedet? – Micki a fejét oldalra biccentve nézett fel rá. Az ártatlanság és csábos nőiesség keveréke tükröződött a szemében. Mmm-hmmmm – mormolta a férfi. Nem volt a fejében más gondolat, csakis ez a nő, akit a karjában tartott.

46

Micki megrázta fejét, és hajtincsei végigsimították a férfi arcát. – Vagy inkább én vegyem el a nyelvedet? – kérdezte, aztán esélyt sem adott a válaszra. Közelebb hajolt, és a férfi ajkára tapasztotta ajkát. Damian eltökélte, hogy helyesen viselkedik, lovagias lesz, és leállítja a lányt, mielőtt elveszi a fejét. De abban a pillanatban, ahogy Micki szája az övéhez ért, elveszett. Képtelen volt bármit is tenni, mint megadni magát a lány akaratának. Márpedig ő sokat akart. Szája erősen tapadt az övére, nyelve a férfi ajkai közé csusszant. Fürge nyelvével ingerelte, fogait cirógatta, kimutatva, mennyire kívánja. És miközben csodákat művelt a szájával, a teste is reagált. A mellbimbója megmerevedve nyomódott a férfi mellkasának, és a vékonyka melltartó, amelyet Damian az előbb látott, egyáltalán nem védte meg ettől az érzéstől. Valahogy sikerült kezét a lány karcsú derekán tartania. Valahogy sikerült ellenállni a vágynak, hogy megmarkolja Micki mellét. És valahogy rá tudott parancsolni a kezére, hogy ne derítse fel az összes dús domborulatot és rejtekhelyet. De időközben a teste megfeszült, eltöltötték az érzések, míg végül ott tartott, hogy kisvártatva nem tud uralkodni magán. Annyira nem tudta már visszatartani magát, hogy a lány hajába túrva arrébb fordította a fejét és visszacsókolta. Forrón, vadul csókolta, mindent beleadott. Szája tökéletesen illett a lányéhoz. Forróság öntötte el az ágyékát, kellemes előérzeteként annak, mi vár rá, ha enged vágyának. A taxi minden figyelmeztetés nélkül egy huppanóra futott, és ez visszazökkentette Damiant a kellemetlen valóságba. Az ölében lévő nőt megmenteni kell, és nem letámadni. Nem szívesen ugyan, de kiszakította magát a csókból, hagyta, hogy mindketten levegőhöz jussanak. Sötét volt a kocsiban, de azért látta a lány kócos haját és nedves ajkát, és a látványtól újra csókolni akarta, meg újra és újra. Életében nem volt olyan nehéz dolga, mint most, ellenállni a vágynak. Hiszen most jött rá, hogy Micki az, amitől félt, ő az a tűz, akivel nem volna szabad játszania. A lány sóhajtott egyet, és az arcát az övéhez érintette. Lágy, édes gesztus volt, amely ökölcsapásként terítette le a férfit. A csudába, bárcsak már ott lennének a hotelben. Végigsimított Micki haján, és a

47

lány lassan lejjebb csúszott, míg a feje meg nem pihent az ő ölében. A szeme csukva volt. – Jóságos ég. – Nem kétséges, hogy ezt a lányt azért küldték a földre, hogy őt próbatétel elé állítsák. Damian az öreg ülés támlájára hajtotta fejét. A fogát csikorgatva igyekezett kiverni a fejéből a gondolatot, hogy nemcsak a részeg kimerültség miatt van az ölében az a fej. Hiábavaló erőfeszítés volt. A képek egyre csak jöttek: a lány göndör haja a hasát, csupasz combját cirógatja, és a lány meleg, nedves, buja szája az ő sajgó hímtagja köré tapad. Mélyen, hangosan nyögött, még az sem érdekelte, hogy a sofőr meghallja. Micki onnan lentről mormolt valamit, de Damian nem értette mit, nem is törődött vele. Nem tudott másra fókuszálni, mint az autó mozgására maga alatt, és arra, hogy Micki szája alig néhány centire van a farkától. A következő huppanónál már ott tartott, hogy elég a lovagiasságból. Nem az a srác volt, aki hozzászokott ahhoz, hogy megtagadja magától az alapvető szükségleteket. De most nagyon is van oka, emlékeztette magát. Nem engedheti meg magának, hogy továbbmenjen. Biztonságban leszállítja Mickit a szobájába, és vigyáz rá, amíg magához nem tér. Végre elérték a hotelt. Damian felcipelte a lányt a szobába, ami nem volt könnyű így, hogy a késő esti vendégek és a portás is leste minden mozdulatát. A szobába érve a teendőkre koncentrált. Összeszorított fogakkal öltöztette át a lányt, és megállta, hogy csak végigsimítson finom ívein. Félig behunyt szemmel nézze őt, amikor leveszi róla a ruhát és felhúzta rá a fiókban talált inget. Micki annyira kimerült volt, hogy szerencsére meg sem próbálta elcsábítani. Még jobban megkönnyebbült, amikor a lány végre a takaró alatt pihent. Damian is kimerült, mire végre öntött magának egy pohár whiskyt a minibárból, és letelepedett a dupla ágy melletti fotelbe. Nem lesz valami kényelmes, de felkészült a hosszú éjszakára. Volt annyi esze, hogy ne bújjon be mellé az ágyba. Egy szentnek is túl nagy kísértés lenne Micki mellett feküdni a széles ágyon. És, bármennyire is sikerült visszatartania magát az este, Damian tudta magáról, hogy minden, csak nem szent.

4 Mikor Micki felébredt, fájdalmasan tudatában volt annak, hogy a legszívesebben meghalna. Ám csak miután meggyilkolta Ricky Cartert. Az utolsó emléke az volt az előző estéről, hogy Carter elmondta neki, hogy jeges teáját a jóval ütősebb Long Island változatra cserélte. Az első reggeli emléke pedig az volt, hogy a szája mintha vattával lenne tele, és a feje úgy fáj, ahogyan még soha. Dobok dübörögtek a koponyájában, és képtelen volt megmozdulni az ágyban, nemhogy felkelni egy pohár vízért és gyógyszerért. – Tessék. Vedd el. Kényszerítette száraz, elnehezült szemhéját, hogy felemelkedjen. Egy pohár vizet és két tablettát pillantott meg egy nagy, férfias tenyérben. – Damian. És hirtelen, megalázó részletességgel tértek vissza a múlt éjszaka emlékei. Vetkőzött egy bárban, Damian a karjában cipelte ki, ő pedig hálából megpróbálta elcsábítani a taxiban. Uramisten. El kellene fordulni, elrejtőzni a takaró alá zavarában. Csak éppen szüksége van arra a vízre. Túl gyorsan ült fel, és lecsapott rá a szédülés hulláma. Visszaesett a párnára, de ez a mozdulat is fájdalommal járt. – Csak nyugi. – A férfi felsegítette, ő pedig hálásan lenyelte a tablettákat, szinte szívta magába az innivalót. – Köszönöm.

49

A lány szorosan bezárta szemét. Inkább a kínos helyzet elől akart menekülni, mint a fénytől. – Gondolom, te hoztál haza… Tényleg, hol vagyunk? – A te hotelszobádban. Gondoltam, nem bánod, ha olyan udvariatlan vagyok, hogy használom a kulcsodat, ha cserében nem kell az én szobámban töltened az éjszakát. És nagyon szívesen. – Igazi úriember vagy – mondta a lány savanyún. – Hány óra van? – Kicsivel múlt dél. A tábor! A munkája! Mickit elöntötte a pánik. Kitárult a szeme, és felpattant, legalábbis megpróbálta. De Damian előre sejtette a reakcióját, és megnyugtatón a vállára tette a kezét. A lány szeme körbevillant. – Elkések a táborból, te is elkésel velem együtt. Indulnunk kell. – De miközben kimondta, lüktető feje és a szédüléshullámok azt mondták, hogy egyelőre nem megy sehova. – Sophie mindent elintéz – felelte a férfi, és már nem szorította olyan erővel a vállát. Sophie iderepült Floridába? Micki hátradőlt a párnára, és félig csukott szemével Damianra nézett. Még így, gyűrötten, borostásan is a legjóképűbb férfi volt. Ő persze olyan lehet, mint egy vízihulla. Hát ennyit Sophie tanácsairól és a kemény munkáról. – Hogy ért ide Sophie időben? – kérdezte. A férfi felállt, és mezítláb átvágott a szőnyegen az ablakhoz, ahol korábban gondosan lehúzta a rolót. – Én hívtam ide tegnap éjjel. És mielőtt bármit is mondanál, mire emlékszel az éjszakából? Micki összehúzta szemét. Ha azt állítja, nem emlékszik a csókra, Damian továbbra is úgy tesz, mintha nem történt volna semmi közöttük? Lehet, hogy pontosan ezt tette az előző alkalommal is, amikor ő volt részeg, és nem tudott uralkodni magán? Ha így történt, megérti, sokkal jobban mint eddig. Hiszen most ő van ebben a helyzetben. De nem akarta ugyanígy kezelni a dolgot. A tagadás nem az ő stílusa. Viszont láthatóan Damiané, ezért nem veti bele magát abba, mi is történt az éjjel. Amellett némi időre is szüksége volt, hogy kitisztítsa a fejét. Óvatosan feljebb húzta magát az ágyban, ügyelve arra, hogy lüktető feje ne hagyja el a párnát. – Emlékszem, hogy lementem és csatlakoztam a csapathoz, hogy egyek valamit. Egész nap nemigen ettem, és a

50

gyomrom üres volt. Jeges teát rendeltem, és megettem a csípős ételt, és megittam az italt. Később tudtam meg, hogy Carter alkoholt tett bele, és kettőt is rendelt. Damian állán megfeszült egy izom, nemigen tudta leplezni haragját. – Nem rajongtok egymásért, mi? – kérdezte Micki. – Ne törődj velem. – A levegőbe csapott. – Csak azt szeretném tudni, ki a fene nevelte arra, hogy így bánjon a nőkkel? Hát ennyit a lassú felvezetésről, gondolta Micki. Hogy is lassítson, amikor most kapott egy ilyen magas labdát? Le kell csapni. – Micsoda lovagiasság egy férfitól, aki egy nővel a karján érkezik, és egy másikkal távozik. – csúfondáros volt a hangja. – Nem volt szándékos. – felelte a férfi meglepően komolyan. Micki nem vitatkozott vele, de elpirult, mikor eszébe jutott, hogyan támadta le a férfit. Damian oldalvást biccentette fejét és olyan fürkésző tekintettel vizsgálgatta, hogy az zavarba ejtő volt. – Tudnod kell, hogy minden nő, akivel valaha is voltam, tudja, mi az ábra, és hajlandó az én szabályaim szerint játszani. A lány nagyot nyelt, és úgy döntött, vállalja a következményeket. – Ezért nem pecsételted meg az alkut tegnap éjjel? Mert túl részeg voltam hozzá, hogy belemenjek a szabályaidba, bármik legyenek is, A férfi zsebre dugta kezét, és közelebb lépett. – Hát emlékszel rá? Micki bólintott. – Ahogyan nyilván te is emlékszel a szilveszter éjre. Damian kifújta a levegőt, és lehunyta szemét. Megdöbbentően sűrű, hosszú pillái voltak. Milyen szexi ez egy férfinél! Micki arra is rájött, hogy igaza volt. Damian nagyon is emlékszik arra, hogy megcsókolta, és azóta is tagadja maga előtt is a dolgot. Vajon azért, mert nem találta őt vonzónak, és nem akarta bevallani tévedését a nappal kijózanító fényében? Bármi legyen is az ok, bármit érezzen is a férfi iránta, tudnia kell, és egyszer s mindenkorra letudni ezt az őrült vonzalmat. – Nézd – ült le mellé Damian. Micki nem törődött azzal, hogy karnyújtásnyira a férfi, csak nézett mereven maga elé. – Te meg én annyira különbözünk egymástól – magyarázkodott a férfi.

51

Micki csodálkozva pillantott rá. – És benned meg azokban a nőkben olyan sok közös van? Meglepetésére a férfiból kitört a nevetés. – Talált. – Kinyúlt, és gyengéden végigsimított az arcán. – Jobb vagy, mint bármelyik – mondta mogorván. – Többet érdemelsz, mint amennyit én adhatok. Főleg amíg még arra fókuszálok, hogy életben tartsam a karrierem. Mickit váratlanul érte az intim mozdulat és az őszinte szavak, és fura szorítást érzett a mellkasában. És végre megértette. Ha a nőkről volt szó, Damian életét egyszerű szabály irányította. Könnyen kapható nőkkel kezdj, és ne aggódj amiatt, milyen fájdalmat okozol. Micki nem tartotta magát különbnek bárki másnál, de a férfinak abban igaza volt, hogy nem olyan nő, aki kötöttség nélküli kapcsolatot keres. Főleg, ha a kapcsolatot érzelmek is bonyolítják, ahogyan az ő esetében. – Értem – engedte le a horogról a férfit. Damian a fejét rázta. – Szerintem nem. Három nővérem van. Ha bárki megbolondítaná az italukat azzal a szándékkal, hogy kihasználja őket, én a… – elhallgatott. – Most már, gondolom, világos neked. Nem akartalak kihasználni. De szerettél volna? Érzékeny témákat érintettek ma reggel. Ebbe Micki már nem igazán próbált belemenni. – Nagyon méltányolom, hogy vigyáztál rám. Sőt, nem csak rám, hanem a munkámra is, amikor hívtad Sophie-t. – Ezt kellett tennem. – A férfi mocorgott az ágyon, láthatóan nem tudott mit kezdeni a hálálkodással. A lovagiasság Damian számára természetes. Csak azért, mert Micki segítségére sietett, amikor a lánynak szüksége volt rá, nem változott meg az álláspontja a nőkről és a kapcsolatokról, vagy akár róla is. Micki figyelmeztette magát, hogy ne lágyítsa meg a szívét. Kínos csend telepedett rájuk, és Micki a fejét törte, mit is mondhatna, amikor hangos dörömbölés hallatszott. Damian megriadt, de hálás is volt, amiért megzavarják őket. Nem volt felkészülve ilyen intim beszélgetésre. De arra a szívmelengető érzésre sem volt felkészülve, amellyel az éjszaka figyelte az alvó lányt, és amely akkor töltötte el, amikor látta, mint küzd magával, hogy szembenézzen azzal, amit tett.

52

Folytatódott a dörömbölés, és Damian Mickire pillantott. – Ki lehet? A lány a fejét rázta, és erősen összezárta a szemét, nyilván fáj még a feje. – Fogalmam sincs – mondta. A kopogás még hangosabb lett. – Micki Jordan, nyisd ki az ajtót, vagy berúgom – kiabálta egy ismerős hang. – Uramisten, Yank bácsi az – nyögte Micki, és egészen a fejére húzta a takarót. – Megöl – hallatszott fojtott hangja. Damian káromkodott egyet. Yank nyilván megfojtja a férfit, akit Micki szobájában talál. Az ajtóhoz indult, mély lélegzetet vett, és kitárta. – Szia, Yank. – Mi a fenét keresel itt? Nem érdekes, nem akarom tudni. De azt igen, ki tehet erről. – S ezzel Damian orra dugott egy újságot. A sajtó. Tegnap este Damian vakuk sortüze mellett vezette el Mickit. A lány kedvéért remélte, hogy nem készül jó kép az arcáról, sőt, abban is reménykedett, hogy többé-kevésbé decensen távoztak. Hát nem. Bár mindketten megszokták a médiát, ő mint sportoló, a lány mint PR-szakember, Micki nyilván nem hitte volna, hogy valaha is ilyen kompromittáló helyzetben kapják le. És nem is szolgált rá. Sem arra, hogy a kemény munkával megszerzett hírnevét tönkretegyék. Damian felismerte a New York-i napilapot. Kivette az öreg kezéből. Kinyitotta és felnyögött, látván a színes képet, amelyen éppen kicipeli a félig felöltözött Mickit Lacie klubjából, Tampa leghírhedtebb éjszakai mulatójából. – A francba. Yank becsapta maga mögött az ajtót. – Nos, mit tudsz felhozni a mentségedre, nagyfiú? – Hé, állítsd le magad – szólt oda Micki a szoba másik feléből. – Felkelni, ifjú hölgy, és azonnal magyarázatot adni. Hogy a pokolba került le rólad a ruha, hogy mindenki lássa az ikreket, és ez a bohóc cipeljen ki egy sztriptizbárból? Micki lehúzta fejéről a takarót és szembe nézett Yankkel. – Damian mentett meg attól, hogy még jobban hülyét csináljak magamból – védte a férfit a saját maga rovására.

53

Minden meglepetés volt, bármit is tett vagy mondott ez a nő. Átverték, alkohollal itatták, pedig nem kérte, és eleve nem lett volna szabad megengedni, hogy elkísérje őket Lacie-hoz. – Hadd nézzem az újságot – kérte Micki. Nem volt értelme vitatkozni vele. Damian vonakodva odalépett mellé és átadta a lapot. A lány vetett egy pillantást a képre, és még jobban elsápadt, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. – Ez tényleg az én cicim. Yank utálkozva horkantott. – Mivel láthatóan másnapos vagy, és általában nem iszol, mi történt? Micki félresöpört egy tincset arcából. – Sok minden még mindig homályban van előttem, de Carter felturbózta a jeges teámat, és nem éreztem meg az alkoholt a fűszeres étel miatt. – Szemét lehunyva igyekezett emlékezni. Damian érezte, mennyire meghatja ez a törékeny sebezhetőség, amitől azt kívánta, bárcsak megóvhatná mindentől. – Letépem a tökét – hörögte a lány bácsikája, elsöpörve a gyengéd hangulatot. – Állj sorba – morogta Damian. – Ha Atkins képviselné, menne a darálóba. Sajnos Camias ügyfele – mondta. Az egyik új, pénzsóvár ügynökre utalt. Damian tudta, hogy Yank és az Atkins Associates is veszít ügyfeleket az ilyenek miatt, mint Cambias. A régi játékosok még úgy érezték, hogy hűséggel tartoznak az ügynökeiknek, de a fiatalokat, mint Carter, csak a szerződések, jutalékok és a kemény, hideg pénz érdekelte. – Végül elássa magát! – Micki felkelt az ágyból, és lenézett a testét fedő pólóra. Kérdő pillantást vetett Damianra. A férfinak esze ágában sem volt magyarázkodni, miként öltöztette át. Egy okos lány amúgy is kitalálja, mi történt. Micki arca vérvörös lett. Nincs semmi baj az intelligenciájával, gondolta a férfi savanyún. Személyisége egy másik egyedülálló vonása a szerénysége. A legtöbb nő, akivel együtt volt, boldogan kirakta, amije van. Micki nem foglalkozott vele, hanem a nagybátyjához fordult. – Hogy cseng a sztori New Yorkban? Valahogy helyre kell raknunk.

54

– Hát, az AP szagolta ki. Most, hogy Fuller alig egy hónappal az utószezon előtt lesérült, az, hogy kicipelt téged, beindította a spekulációt, hogy napok múlva ismét a pályán lesz. Valóságos hősnek állítják be. – Hát ez remek – mondta a lány bosszúsan. Damian egy szót sem szólt. Nem a legjobb pillanat, hogy háton veregesse magát amiért jó sajtót kap Micki rovására. – Ki kell adnom egy közleményt. – A lány fel-alá járkálva tervezte a következő lépést. – Nem adsz ki semmit. Feküdnöd kell – vágott vissza Yank. Micki odalépett a bácsi elé. Immár nem az a törékeny, védtelen kis nő volt, akit Damian elmúlt este védett. – Felnőtt nő vagyok, aki felelős a tetteiért – mondta. – Én csináltam ezt a katyvaszt, nekem kell kimásznom belőle. – Micki elgondolkodott. – Bár az ügynökség kedvéért csakugyan ügyelnem kéne arra, hogyan kerül az arcom – vagy a cickóm – a lapokba. – Ez az, kislány – mondta Yank. – De először is adok némi magyarázatot. Damian csodálta a bátorságát. Nem sok olyan férfit ismert, aki állná Yank haragját. A családi kapcsolatok náluk láthatóan szeretetre és tiszteletre épültek. Ő maga is ezek között nőtt föl, és méltányolta is. – Gyűlölök állást foglalni a vitátokban – szólalt meg. – Akkor ne is tedd – vágta rá Micki. – Hacsak nem mellettem – tette hozzá Yank. Damian elfojtott egy vigyort. – Van abban valami, amit a bácsikád mondott. Kéne hagynod némi időt, mielőtt visszamész New Yorkba, és közleményt adsz ki. Addigra a média másra harap rá. Micki ismét lebiggyesztette csókolni való ajkát. – Nem futok el a gondok elől – makacskodott. – De te magad is mondtad, hogy most ez az ügynökség érdeke. – Yank nyilván arra az egyetlen dologra hivatkozott, amely miatt a lány meggondolhatja magát. – És Sophie is azt mondta, emlékeztesselek rá, hogy bármit is mondasz, úgy hangzik, mintha védekeznél. Vegyél egy mély lélegzetet, és nyeld le a dolgot. Micki a fejét csóválta, láthatóan nem tetszett neki a dolog. – Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy a Hot Zone nem futamodik meg.

55

Mert az végzetes volna. Kihúzta magát, az állát felszegte. Bevonult a fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót. Yanka Damianhez fordult. A szeme körül mélyebbek voltak az árkok, aggódóbb volt az arca, mint amilyennek az unokahúga előtt mutatta magát. – Majd megnyugszik. De most áruld el, honnan tudta a sajtó, hol lóg a csapat? Ez a kérdés foglalkoztatta Damiant is, amióta csak meglátta a képet. – A paparazzók tudják, hová jár a csapat. A Lacie nem tartozik a törzshelyeink közé. Sejtelmem sincs, miként tudták meg. De közben agya már a lehetőségeket mérlegelte. A csapattársakon kívül ki tudott erről a hirtelen elhatározásról? A taxisofőrök és a pincérek a hotel bárjában, akik hallhatták a beszélgetésüket. De egy buli Lacie-nál nem nagy ügy, és Damian el sem tudta képzelni, miért érdekelne bárkit is annyira, hogy hívja a sajtót. Abban nincs pénz, hogy elárulják, hol szórakozik a csapat. Hacsak az, aki kiszivárogtatta az információt, nem pénzre vágyott, hanem magára a botrányra. Igaz, semmi garancia nem volt rá, hogy lesz bármi említésre méltó. Damian a fejét rázta. Kinek lehetett oka rá? Ott van Carter, aki felturbózta Micki italát, őt pedig utálja, és ott van Carole, aki valószínűleg elég pipa rá ahhoz, hogy bajt keverjen, ha tud. De ezek ketten együtt voltak, és valószínűleg mással voltak elfoglalva, nem vele. Legalábbis ma reggelig. Nem zárta ki őket teljesen, de Yank haragját sem akarta megalapozatlanul rájuk irányítani. Az idősebb férfira nézett, és vállat vont. – Elképzelni sem tudom. Yank horkantott. – Mickinek el kell tűnnie, amíg el nem ül a vihar – mondta, és agyában szélvészgyorsán forogtak a kerekek. Damian egyetértett vele. – Van valami ötleted? Yank megdörgölte erős szakállát. – Önként nem megy, vagyis szükség van valakire, aki titokban elviszi. – Eltökélte pillantást vetett rá. – És most úgysem játszhatsz. – Kösz, hogy emlékeztetsz rá. – De így igaz. Pihentetned kell a csuklódat. – Akkor is a csapattal kell lennem – védekezett Damian. – Normális körülmények között így lenne. De most nem normális a helyzet. Vigyáznod kell Mickire. És a csuklódnak is a legjobb ápolásra

56

van szüksége. Ma tartottam a hátamat miattad. Sophie azt mondta Gordonnak és Donovan edzőnek, hogy felkerestél egy rehabilitációs szakembert, hogy minél hamarább visszatérhess. Mellesleg igaz is. Találtam egy nagymenőt, aki holnap iderepül és megnézi a kezed. Már elküldtem neki a leleteidet. Damian nem tudta eldönteni, megköszönje-e a segítséget, vagy megfojtsa Yanket, amiért beleavatkozik a dolgaiba, és még mélyebbre rángatja Micki életébe. – Nem kell megköszönnöd – mondta Yank. – Csak teszem a dolgom. És most rajtad a sor. Van az a nagy házad Florida Keysben, abból a húszmilliós szerződésből, amit én alkudtam ki neked. Azt javaslom, oda vidd el az unokahúgomat, hogy összeszedje magát és eltűnjön szem elől. Hogy vigye el Mickit a szigetre? – Na várj egy picit! – A srácok elmondták, hogyan irányítottad Mickit, amikor azt mondtad neki, hogy elképzelni nem tudod abban a klubban. – Még mindig nem tudom. – De közben tisztában volt azzal, hogy Yank csapdát állít. Várta, hogy az öreg rá is zárja. Megfeszült, ökölbe szorította, majd újra ellazította kezét. Yank a torkát köszörülte. – Hát, még a hülye is tudja, milyen büszke Micki, és ezért pontosan azt teszi, amiről azt állítják, hogy nem teheti. Ráadásul a gyengeségét használtad ki. – Yank vádlón bökött a mellkasára. Damian homlokát ráncolta a vád hallatán. – Milyen gyengeségét? Mi a fenéről beszélsz? – kérdezte. De közben már fel is idézte magában Micki önmarcangoló hangját. A jó öreg Micki, a fiúk közé tartozik, mondta. Ő pedig azt felelte: Ha te mondod. – A pokolba! – Hogy lett ilyen bonyolult az élete alig huszonnégy óra leforgása alatt? – Látom, most már kezded érteni – bólintott Yank elégedetten. Damian pedig kezdett beletörődni az elkerülhetetlenbe. – Komplett személyzet van a szigeten – próbálkozott azért. – Jól gondját viselnék. – Te fogod a gondját viselni. Eszedbe se jusson, hogy kirakod a szigeten és lelépsz. Megértetted?

57

Damian tökéletesen értette. Ő, Micki, a luxusvilla, a személyzet, az öböl, és sok együtt töltött idő. Elveszett. – Azt mondom neki, hogy a magángépeddel viszed vissza New Yorkba. Onnantól te tárgyalsz vele. Nem irigyellek azért, amikor majd rájön, hogy becsaptuk, de biztos vagyok benne, hogy jót tesz a jellemfejlődésednek. – Nem tudom, hogy vágyok-e rá – dugta Damian zsebre a kezét. Micki ekkor lépett ki a fürdőszobából. Arca frissen mosva, haja lófarokban hátrakötve. Melegítőt húzott a nagy pólóra, amit tegnap este a férfi ráadott, de a szeme még mindig üveges és vörös volt. – Haza akarok menni – mondta. – Megígérem, hogy csöndben leszek. Az még nem megfutamodás, ha az ember figyelembe veszi az ügynökség jóhírét. – Éppen erről beszélgettünk – mondta Damian. – Nem vagyok olyan állapotban, hogy vitatkozzak veletek… – Nem is akarunk vitatkozni veled. Nyilván te tudod, mi a legjobb neked. – Damian nem szívesen hazudott a lánynak, főként, mert neki kell majd szembenézni a haragjával is. De Yank számít rá, hogy megvédi Mickit az érzelmi viharoktól is. Csak abban bízott, hogy a lány majd köszönetet mond, és nem agyoncsapja őt, ha a szigetre értek. Sóhajtott egyet. Magának vette azt a házat, és még soha nem vitt oda nőt. Most sem volt jó érzése ezzel kapcsolatban. Yank körülnézett a hotelszobában, amelyet lefoglalt magának az éjszakára. Sophie a szomszéd szobában alszik, de feltehetően nyitva tartja a fülét, nincs-e szüksége valamire. De nem haragudott rá emiatt. Sophie rendes lány. Amint felhívták, hogy a húga bajban van, azonnal értesítette őt, és már indultak is Floridába. Yank büszke volta lányokra, és örült annak, hogy így összetartanak. E pillanatban büszke volt saját magára is. Ennél jobb helyzetet ki sem találhatott volna, hogy Micki és Damian összejöjjenek. Micki persze vitatkozott egy kicsit. Azt akarta, hogy Damian menjen csak el az autista táborba, de Yank tekintetének súlya alatt Damian ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje őt a hazaúton. Ha lettek is volna kételyei Damiannal kapcsolatban, az, ahogyan tegnap éjszaka törődött Mickivel, elmulasztotta volna őket. Igen, ezek ketten tökéletesen illenek egymáshoz, főként, ha Damian képes lesz

58

lecsillapítani Mickit, amikor a lány rájön, hogy hazudtak neki, és a férfi nem hazarepítette, hanem egy távoli szigetre. Majd ha Micki – remélhetően nemsokára – megállapodik, Sophie következik. Meglátom, mit tegyek vele. Meglátom. Jó vicc. Ha Sophie-nak igaza van, megmentheted a látásod. Ismét megszólalt benne az a hang. Yank hangosan szitkozódott. – Na persze, és akkor mi van? Látom a magányos életem. – Bár azt nem tartotta lehetetlennek, hogy rendbe rakja az unokahúgai életét, ám ha a saját életéről volt szó, rá kellett jönnie, hogy jobban fél az elkötelezettségtől, mint a betegségétől. Amíg nem javul meg a látása, van ürügye arra, hogy ne hozza rendbe a kapcsolatát Lolával. Dühében nagyot csapott a falra, és rögtön meg is szólalt egy elektromos hang. – Tizenkét óra ötvenöt perc. Hazudott a lányoknak, amikor azt mondta, nincs szüksége az órára. Sokkal könnyebb volt meghallgatni a pontos időt, mint a szemét hunyorgatva meredni a ködön át a kis számokra. Soha nem gondoltam, hogy ilyen gyáva vagy. Nem tudta eldönteni, hogy ez belső hang most a látására utal, vagy arra, hogy engedte Lolát elmenni. Akárhogy is, de a hangnak igaza van. De ami a szemét illeti, döntött. És ezzel a döntéssel mindhárom lány egyet fog érteni. Úgy döntött, elég a nyavalygásból. Sophie bejelentette ahhoz az orvoshoz hétfő reggelre. Hát elmegy. Ideje foglalkozni az egészségével, mert amíg ezt nem oldotta meg, a személyes életében sem hozhat döntéseket. Nincs az a nő, aki ennyi ideig várna. Talán nincs, gondolta Yank. De ezt a kockázatot vállalnia kell. Micki a kartámaszon dobolt ujjaival, és kinézett Damian magánrepülőjének ablakán. Várta, hogy felszálljanak. A férfi hozott neki egy kólát sok jéggel, aztán leült mellé. – Nem akarok hálátlannak látszani, és tényleg méltányolom, hogy ilyen gyorsan hazaviszel. De miért nem mentél inkább a táborba, és tetted meg, amit még lehetett ott? Nélküled is hazajutottam volna. A férfi oldalt biccentve fejét nézett rá. – Magad mondtad, hogy úriember vagyok.

59

– És a bácsikám nagyon is kihasználta ezt a tulajdonságodat, hogy kimenekítsél innen. – Micki fújtatott egyet. – Pedig tökéletesen képes lennék egyedül is hazamenni. Biztos, hogy nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. – Főként, hogy már egyre több mindenre emlékezett az elmúlt éjszakáról. Megalázó részletek jutottak sorra az eszébe. – Senki nem hibáztat téged – nyugtatta meg a férfi. – Most pedig hunyd le a szemed és aludj egy kicsit. – Megpaskolta a kezét, és Mickit olyan forróság öntötte el, hogy a szíve kihagyott egy ütemet. Még mindig nem érezte magát száz százalékosnak, és úgy döntött, egy kis alvás csakugyan jót tenne. Akkor ébredt csak föl, amikor éppen leszálltak. A motor felerősödő zúgása és a nyomás változása ébresztette. Fájt a feje és sajogtak az izmai. Nyújtózkodott és Damianra pillantott. – Mintha csak egy órát aludtam volna. – Az órájára nézett. – Csak egy órát aludtam. Miért szállunk le? – Megmarkolta a kartámlát, és a gyomra az ijedtétől összerándult. – Baj van a géppel? – Nincs semmi baj – felelte a férfi olyan megnyugtató hangon, amely be is vált volna, ha a lány elhiszi. Micki kinézett az ablakon. – Pálmafákat látok, tehát vagy leszálltunk valami vészhelyzet miatt, vagy visszafordultunk Floridába, vagy… – Vagy egy magánszigeten vagyunk – közölte Damian az igazságot. Micki előbb felnézett a kék égre, a déli tájra, és csak azután a férfi mély szemébe. – Megöllek téged és a bácsikámat is. – De egyelőre csak Damian volt olyan közel, hogy a haragja célpontja lehessen. – Hogy tehetted? Gyűlölködve nézett rá. Most nem a vonzó férfit látta benne, nem is a megmentőjét. Egy olyan férfit látott, aki visszaélt a bizalmával, és megkérdőjelezte, azt a képességét, hogy önmaga döntse el mi a legjobb neki. – Micki… – Fordítsd meg a gépet – utasította. – Nem tehetem. Megígértem a bácsikádnak, hogy egy időre eltüntetlek. – Az, hogy én mit akarok, nem számít? A férfi a fejét rázta. A lány őszinte megbánást láthatott a szemében, de láthatta az eltökéltséget is, hogy nem enged.

60

– Akkor a következő géppel távozom. – Repülőjük közben egyre lassabban gurult a betonon, és végül megállt. – Nincs következő gép, csak ha rendelek. A férfi felállt, és a karját nyújtotta – Gyere, hozzuk ki a legjobbat a helyzetből. Micki ellökte magától a férfi kezét, és szó nélkül elindult előre. Annyira mérges volt, hogy nem találta a szavakat. – Üdv a paradicsomban – mondta Damian, és mögötte lépett ki a gépből. Micki úgy tett, mintha meg sem hallaná. Elhatározta, hogy az elkövetkezőkben így bánik vele. Damian a kifutópályán várakozó zöld Jeep Wrangler felé terelte. Aztán elment a csomagokért, de öt perc múlva bosszús képpel tért vissza. Csomagok nélkül. – Hol vannak a bőröndjeink? – kérdezte Micki. – Úgy tűnik, hogy még Floridában. Valaki, aki nekem adta ki magát telefonált és azt mondta, hogy tartsák ott. Most Micki vágott bosszús képet. – És nem találták furcsának, hogy nem akarod magaddal vinni a holmidat? A férfi vállat vont. – Néha egy szál táskával megyek, van amikor anélkül, hiszen van itt ruhám. Félreértés történt, és nincs mit tenni, mint megvárni, hogy holnap megérkezzenek a bőröndök. – Nem akarok addig itt maradni. Amint el tudod intézni, indulok New Yorkba. A férfi a hajába túrt. Úgy tűnt, mint aki ereje végére ért. – Mi lenne, ha elmennénk a házamba, és onnan felhívnád a nagybátyádat és a nővéredet. Akkor döntsd el, mit akarsz. Ha ez boldoggá tesz, akkor holnap reggel indulsz. Tudom, hogy fáradt lehetsz. Ezért, ha már itt vagy, pihenhetnél egy keveset. Micki idegesen topogott az aszfalton. A vágy, hogy otthon legyen, harcolt a kísértéssel, hogy elfogadja az ajánlatot. Dühös volt, de ettől még kimerült is. Amellett, be kellett vallania magának, hogy a csodás nyaralóra is kíváncsi. – Oké, rendben van. – Igyekezett hálásnak hangzani, pedig legszívesebben megfojtotta volna a bácsival együtt, amiért így manipulálták. – De intézz egy gépet holnap reggelre. – Meglátjuk.

61

Micki lemondó sóhajjal szállt be a dzsipbe.

5 Damian trópusi nyaralójának helyszínétől Mickinek a szó szoros értelmében elállt a lélegzete. A tájat magas pálmák és buja bokrok borították, szépségüket még jobban kiemelte a tágas, kék láthatár. A férfi folyamatosan próbálta szóval tartani. Egyoldalú társalgás volt, de a lány azt már nem tudta megállni, hogy ne hallgassa figyelmesen. Megtudta, hogy az egész szigeten egyetlen kisváros van és öt nagyobb birtok, de kellő távolságban egymástól. A gazdag szomszédok csak ritkán találkoztak – legfeljebb a városban, ahol beszerezhették a szükségleteiket. Itt pletykálkodtak, és szinte családtagként kezelték egymást. Micki rájött, hogy Damian ezért is szereti ezt a helyet. Találhatott nyugalmat, de találhatott kisvárosias testvériességet is, függően attól, milyen kedve volt. Elég volt egy pillantás a szigetre, és látta, mennyire igaza van, de eszében sem volt ez megmondani. Nem szól hozzá, csak ha muszáj. – A nővéreim járnak a házba a családjukkal vakációzni – folytatta Damian vezetés közben. – Nincs kedvem cseverészni veled. – Nemigen lehet mást tenni út közben. Szóval beszélgetni akar? Hát megkapja. – Az akaratom ellenére hoztál ide. Azt hiszem, ezt nevezik emberrablásnak. – Perelj be! – nevetett a férfi. – A nagybátyád azt akarta, hogy egy kis békéd legyen, amíg az ügy elalszik, és nincs békésebb hely, mint a Casa de Fuller.

63

Micki nem tudta eldönteni, kire is haragszik jobban. A családjára, amiért úgy bánik vele, mint egy gyerekkel, vagy Damianra, amiért hagyta, hogy erre rávegyék. – Mindössze egyetlen kép volt egy New York-i lapban. El tudtam volna intézni. – Biztos vagyok benne – felelte a férfi megnyugtató hangon. – Ha így van, mit keresek itt? – A nagybátyád megkért rá. A fényképen teljesen magadon kívül vagy. Egy olyan PR-szakember, aki vizet prédikál, de bort iszik. Legalábbis Yank ettől félt. És mivel nekem is volt szerepem ebben az egészben, felelősnek tart érte. Az a legkevesebb, hogy segítek rendbe hozni a dolgot. Damiannak kezd megint fejébe szállni a gentleman szerep. – Miképpen érted, hogy szereped volt benne? Mint megmentő? – kérdezte a lány. Damian szorosabban markolta a kormányt. – Kezdeményező. Van egy olyan határozott érzésem, hogy valahogy az indította el az egészet, hogy láttál Carole-lal. – Ki az a Carole? – tettette a hülyét Micki. Damian szájának sarka megemelkedett. Megértő vigyor jelent meg a férfi arcán. – A tegnapi csajom. – Tegnapi csajod? Hát így hívod? Ahogy kimondta, Micki legszívesebben azonnal leharapta volna a nyelvét. Az egy dolog, hogy nem akarja kimutatni, milyen bizonytalan legbelül, de ettől még nem kell sértegetni egy másik nőt csak azért, mert féltékeny rá. Arra, hogy ilyen nőies. – Nem te és nem is a csajod tehet róla. Nem igazán. – Lenézett festetlen körmére, és egyszercsak ömleni kezdtek belőle a szavak. – Mindig is én voltam a fiús lány a családban. Gondolom azért, mert olyan közel álltam Yank bácsihoz. Amikor a szüleim meghaltak, úgy követtem mindenhová a bácsikámat, mintha az atyaúristen lenne. – Attól a naptól fogva, hogy hozzáköltözött, Yank bácsi mindig ott volt mellette, ő volt a legerősebb hatás az életében. Damian megértően bólintott. – Befogadott téged meg a testvéreidet. Egyáltalán nem fura, hogy bálványoztad.

64

– Ez még annál is több volt. A nővéreimmel soha nem éreztem úgy, hogy önmagam vagyok. De Yank bácsival igen. Ő az első pillanattól fogva megértett. – Szóval sportoltál, de ennek ellenére nem hiszem, hogy átlagos fiús lány lettél volna. – Felé fordult, a szemébe nézett. – Semmi nem átlagos benned. – Fojtott hangja váratlanul érte a lányt. Micki nagyot nyelt. Le kellett küzdenie a szavak szexuális és érzelmi hatását. – A lehető legférfiasabb mintát követtem. – Micki utólag sem bánta meg a választását. Nemcsak hogy bálványozta a bácsikáját, hanem valósággal imádta. – Csak éppen vannak alkalmak, amikor azt kívánom, bárcsak Sophie-t vagy Annabelle-t követtem volna, mert talán akkor… Összeszorította a száját, mielőtt bármi többet is mondana. Csaknem lecsupaszította a lelkét egy férfi előtt, akinek feltehetően nem áll szándékában viszonozni a szívességet. Ezt Damian elég világossá tette az előbb. Elmondta, hogy olyan nőket választ, akik tudják, mi az ábra. Olyan nőket, akiket könnyű szívvel otthagyhat. Mindketten tudják, hogy ő nem ilyen. Damian erősen markolta a kormánykereket, és vetett egy gyors oldalpillantást Mickire. A szél a lány arca köré fújta a szőke fürtöket, imádnivalón kavarogtak körötte. De mégis a lány hallgatása keltette fel a figyelmét. – Jól vagy? – kérdezte. Micki bólintott, de bármit is akart még az előbb elmondani neki, ott maradt benne, bezárva. Damian nem első alkalommal tűnődött el azon, mi is mozgatja ezt a rejtélyes nőt. Fiús lány, aki otthon érzi magát egy mezítelen férfiakkal teli öltözőben, mégis igazi nő, de olyan, aki nem érzi jól magát a bőrében. Csupa érdekes ellentmondás. De legalább újra beszél vele. Damian remélte, hogy az utolsó megjegyzés nem ereszti le megint a sorompót. – Gondolom, most már bánod, hogy nem töltöttél több időt a nővéreiddel, akkor nem gondolnának rád úgy, mintha fiú lennél. – Miből gondolod? – kérdezte Micki feszülten. – Abból, amit tegnap este mondtál. – Nem emlékszem.

65

Hazudik, gondolta a férfi. Tisztán emlékszik mindenre, ami tegnap történt, ahogyan én is. Kisvártatva feléjük magasodott a ház. Damian ráfordult az otthonához vezető kövezett magánútra. Megnyomta a távirányítót, és a nagy vaskapu lassan kinyílt. Végiggördült a köríves felhajtón, és megállt a ház előtt. De mielőtt egy szót is szólhatott volna, Micki kipattan a dzsipből. Damian szívesen folytatta volna a társalgást, de bőven lesz még ideje kérdezősködni. Hacsak a lány a szaván nem fogja, és visszamegy New Yorkba. Hirtelen egyáltalán nem tűnt vonzónak ez a gondolat. Micki a jókora konyha közepén állt, amely a földszint központja volt. Az egyik oldalon praktikus munkaterület volt, a másikon egy bárszékekkel körülvett hosszú pult. Középütt egy nagy asztal terpeszkedett, hat székkel. A konyha mellett volt egy nappali, hatalmas lapos képernyős tévével, amelyet a konyha minden pontjáról látni lehetett. Damian lerakta a kulcsot, és egyenesen a villogó üzenetrögzítőhöz ment. Lenyomta a gombot, és egy elektromos hang tájékoztatta, hogy hét üzenete van. – Szia, Ronnie vagyok. Csak biztos akartam lenni abban, hogy biztonságban odaértél. Hívjál. Damian Mickire pillantott. – Ez a fiatalabbik nővérem – magyarázta kérdés nélkül. – Szia, Damian. Itt Brenda. Aggódtunk miattad és a csuklód miatt. Hívjál. Micki kérdő pillantást vetett rá. – A középső. – A szemét forgatta, de látszott, hogy valójában nem bosszankodik. – Itt apád. Anyád az őrületbe kerget. Óránként telefonál, és aztán leteszi a kagylót. Hiába magyarázom neki, hogy csak később érsz haza. Hívd fel, mielőtt teljesen kikészítene. Aúúú, ez a gonosz nő belém csípett. Hívjál… – Az üzenetet a megszabott idő végét jelző sípszó szakította meg. Micki felnevetett.

66

– Damian bácsi, szükségem van rád. Anya nem engedi, hogy egy fiúval menjek moziba. Olyan régimódi. Beszélned kell vele. – A kislányos hang nyafogva elhalt. Damian a fejét csóválta. – Melanie. Huszonhatodikán lesz tizenhat. – Szia, öcskös, itt Marissa. Idegeimre mennek a lányok. Az egyik randizni akar, a másik ki nem jön a szobából. Otthon leszünk az este. Hívjál föl! Hogy van a csuklód? A férfi a hajába túrva elfordult. Úgy tűnt, zavarban van. Zavarban van, de nem bosszankodik, tűnt fel Mickinek. Most megint egy női hang következett. – Megint Ronnie vagyok. Nem vettem ám be a jól vagyok műsorodat. Tudom, mennyire aggódsz, hogy nem leszel képes játszani. Hívjál. Újabb sípszó, aztán egy hang. – Szia, drágám. Időnként felhívhatnád anyádat. Micki visszafojtotta a nevetést. És végül ismét az elektromos hang következett. – Üzenetek vége. – Szerencséd van. Jó, hogy vannak neked. Micki nagyon is jól tudta, milyen fontosak az életében a nővérei, a bácsikája és Lola. Egyikük sem pótolta a szülei hiányát, de kötődött hozzájuk, és hálás volt értük a sorsnak. Damian felé nézett, egyenesen a szemébe. – Tudom. De kész csoda, hogy nem lettem meleg. Ki az az elmebeteg, aki ennyi nő között nő fel, és még többet akar? A létező legelbűvölőbb mosollyal nézett rá. Micki csaknem elolvadt. Bárcsak utálhatna benne mindent, de minél többet tudott róla, annál jobban kedvelte. Ahogyan tetszett neki a férfi otthona is. Ugyanúgy melegség sugárzott belőle, mint Damianból is. A semleges színek és a láthatóan személyes apróságok kombinációjából Micki sejtette, hogy nem egy hivatásos, hanem a nővérei dekorálták a házat. Az, hogy megengedte az életében helyet kapó nőknek, hogy ilyen bensőséges dologban ráerőltessék ízlésüket, sokat elárult róla. Az egyértelmű, hogy még most is mindent megenged a nővéreinek. Az, hogy továbbra is van türelme egy csomó nőhöz, Micki szemében kész csodának számított. Nem véletlen, hogy olyan jól, a szokásos

67

ügynök-kliens kapcsolatnál jobban megértik egymást Yank bácsival. Ha nem így volna, nyilván nem hozta volna őt ide Yank kérésére. Most, hogy ezt megértette, már nem is tudott haragudni rá. Bár nem vette figyelembe az akaratát és az önálló döntéshez való jogát, bőven kárpótolta mással. Tegnap este őt helyezte előtérbe ahelyett a lány helyett, akivel randizott, ma pedig a csapattal szembeni kötelezettségeit tolta félre. Micki tudta, hogy az út során a férfi találkozik egy szakemberrel is, de az ő szemében ez nem kisebbítette mindazt, amit a férfi érte tett. Két rövid nap alatt rájött, hogy a férfi jóval több, mint az a sikeres sportoló, akiért New York rajong, jóval több tartás van benne, mint azt a sajtónak mutatja. Mi mindent tudhat meg még róla, ha egy kis ideig itt marad a szigeten? Micki az ajkába harapott. Miért is ne tapasztalná meg azokat az álomképeket, amelyeket szilveszter óta fojt el magában? Hívatlanul jelent meg agyában az ötlet, de attól fogva nem tudott szabadulni tőle. Nem engedheti meg magának, hogy még jobban beleessen. Nem is fog, legalábbis ha sikerül elmenekülnie a szigetről, mielőtt az érzései túl komolyra váltanának. Egy rövid kaland nem árthat. Egy kis kényeztetés nem töri össze a szívét. Roper is azt javasolta, hogy lépjen, ha Damiant akarja. És kapott leckét abból, hogyan legyen nőiesebb, ha fel akarja kelteni egy férfi figyelmét. Gyáva volna, ha most megfutamodna. Maradhat és kihasználhatja a helyzetet, vagy felszállhat a holnapi gépre, és feltehetően egész életében ott motoszkál majd a fejében, mi lett volna, ha. Micki döntött. Nem akart megbánni semmit. Damian abba a szobába vezette Mickit, amit általában a nővérei használtak, mert úgy gondolta, ott érzi a legjobban magát. Jót tett a lelki békéjének a gondolat, hogy a lánynak külön fürdőszobája van. Így kisebb az esélye annak, hogy az éjszaka közepén összefut vele, amikor Mickin alig van ruha és őrülten kívánatos. – A szekrényben találsz ruhákat, nyugodtan vegyél föl bármit. – Nem merte elmondani neki, hogy a bőröndjeiket véletlenül New Yorkba küldték, és nem is érkeznek meg egyhamar.

68

A lány szemöldöke felemelkedett. – A nőid hagyták itt őket? – kérdezte olyan kihívó hangon, amilyent a férfi még nem hallott tőle, és azonnal riadót is fújt magában. Tudta, hogy még meg fogja ezt bánni, de az igazságnak megfelelően felelt. – A testvéreimet kivéve nem járnak ide nők. – Akkor én mi vagyok? – kérdezte Micki és közelebb lépett. És még közelebb. A férfi belélegezte samponjának illatát. Izgató, kínzó illat volt, amelytől valóságos merevedése támadt minden alkalommal a lány közelében. – Azt hiszem, felfogtad, hogyan értem. Nem óhajtotta jobban felvilágosítani, sem elgondolkodni azon, mit erősített meg az, hogy idehozta ezt a lányt. – Be kell mennem a városba, hogy feltöltsem a frizsidert. Ha van kedved velem jönni, fél óra múlva lent leszek. Micki bólintott. – Így nem mehetek ki. – A melegítőjére mutatott, amelyben repült. Azért választotta ezt, mert kényelmes volt. – Azt hiszem, ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy megnézzem, milyen ruhákat hordanak a nővéreid. Damian nem tudott elfojtani egy vigyort. Ő nagyon is jól ismerte a nővérei ízlését. Szép, konzervatív ruhák. Olyan anyucisak. Nem fenyegetők, nem fogja a nyálát csorgatni Micki után, amíg a lány itt van. Fél óra múlva Micki levonult a lépcsőn. Nadrágot és felsőt viselt. Olyan szexi, az idomait kihangsúlyozó szerelést, hogy Damian szája tátva maradt. A fekete nadrág spandex anyagból lehetett abból ítélve, ahogyan a derekától indulva rásimult Micki fenekére és combjára, majd kihangsúlyozta hosszú lábát. A top, vagy hogy hívják az ilyent, türkiz színű, selymes, nyúlós anyag volt, benne finom virágmintákkal. Derékig sem ért, szabadon hagyva jókora felületet, amin megakadt Damian szeme. És érinteni is szerette volna. Aztán ott volt a tökéletesen megkötött öv a lapos hason. A férfi ajándéknak látta Mickit, és alig várta, hogy kibonthassa. – Mond meg a nővéreidnek, hogy köszönöm. – ugrott le az utolsó lépcsőkről a lány.

69

Damian mormogott valamit. Ha ezek a nővérei ruhái, hol a csudában rejtegették őket eddig? Az biztos, hogy nem látta őket ilyen cuccban. Úgy érezte magát, mintha becsapták volna, és bosszantotta a dolog. Ha Mickinek fel is tűnt, hogy bosszús, nem adta jelét. Vidáman bepattant a dzsipbe. Útközben a kék égboltról, a csodás fákról csacsogott, és arról, milyen szerencséje van Damiannak, hogy itt lehet nyaralója. Már egyáltalán nem zavarta, hogy itt van, és Damiant bosszantotta, hogy nem tudja, miért. Ez alkalommal ő volt csendes. Végig kellett gondolnia, miként is tudna ellenállni ennek a csábos külsőnek és vonzerőnek, amelyet a lány hirtelen ellene fordított. Micki a szeme sarkából Damian feszült arcára pillantott. Kizökkentette az biztos, de ezt is akarta. A férfinak nem kell tudnia, hogy csábítás jár az agyában, ahogyan azt sem, hogy felhívta Sophie-t tanácsért. Ez a zárkózottság most elárulta, hogy a férfi még nem döntötte el, miként is bánjon vele. A kettejük közötti vonzerő valódi volt, ahogyan Damian félelme is egy olyan nőtől, mint ő. Egy olyan nőtől, aki tudja mit akar, és aki a férfi szerint nem fogadna el egy egyéjszakás kalandot. De ma éjjel rá fog jönni arra, hogy ő elfogadja, bármit is kaphat tőle. Azt a lehetőséget is vállalja, hogy miután elhagyták a szigetet, többé nem vesznek tudomást arról, ami ismét felbukkant közöttük. De sokkal inkább vállalta volna azt a lehetőséget, hogy úgy tudja megérinteni Damiant, ahogyan eddig egyetlen nő sem. Az ő számára ez olyan helyzetnek tűnt, amelyben csak nyerhet. Egy vad kaland, amely már régóta hiányzott az életéből, vagy egy hosszú kapcsolat, amennyiben Damian úgy gondolja. Mindkettővel meg tudok birkózni, fogadkozott. Ha tartja magát ahhoz, hogy nem bán meg semmit, nincs választása. A városban szűkek voltak az utcák, a házak színesek. Régies homlokzatok emelkedtek élénk pasztellszínekre festve, és olyan neveket látott a cégtáblákon, mint Papus fűszerüzlete, a Szomszédos patika. Két bolt között egy fagylalatos kocsi állt, a boltok előtt pedig padok, amelyen nyilván barátságos helybéliek szoktak ücsörögni és beszélgetni. Damian a zöldséges előtt állította le a dzsipet. Micki kipattant, és a férfit megelőzve bement. Segíteni akart a bevásárlásban, és némi teret is

70

adni. Gyorsan vásárolt, igyekezett venni tartós dolgokat is, mert feltételezte, hogy még jó néhány napot itt töltenek. A pénztár felé közeledve meghallotta Damian hangját. – Hogy s mint, Papus? – Megvagyunk. A nyár általában kemény, most, hogy az idénymunkások mind hazajöttek, de azért megvagyunk. – Örömmel hallom. Hogy van az asszony? A Papus nevű férfi horkantott. – Na, mit gondolsz? Minden semmiségért veszekszik velem, vagyis minden változatlan. Damian felnevetett, és a hangtól Micki megborzongott. – Gondolom, ez azt jelenti, hogy kirúgsz a hámból. Iszol, dohányzol, az asszonynak van miért aggódnia. – Csak akkor boldog, ha veszekedhet. – Te meg imádod. – Damian hangjából olyan melegség csendült ki, amelyet a lány eddig csak akkor hallott, amikor a férfi a családjáról beszélt. – Megfojtalak, ha ezt elmondod neki. Hogy van a csuklód? Láttam azt a meccset – mesélte Papus. – Fantasztikus volt, ahogyan elkaptad a labdát. Átkozottul büszke voltam, hogy ismerlek. Damian az idősebb férfi hátára csapott. – Kösz. A csuklóm rendben lesz, októberben már játszhatok – ígérte. Micki magában halk imát remegett, hogy így legyen. Nem azért, mert a Yank bácsi által kialkudott szerződést komoly bonuszt ígért a játékosnak, ha a Renegades nyer, hanem mert Damian annyira szereti ezt a játékot. – Hallgatózol? – lépett mellé Damian nesztelenül. Micki sikoltott egyet, és elejtette a kezében tartott joghurtos dobozt. – Nem – hazudta, bár rajtakapták. – Csak a lejártát ellenőriztem. – Aha. – hitetlenkedő vigyor jelent meg a férfi arcán. Micki elnézte ezt az arcot. Látta rajta, hogy sokkal nyugodtabb, mint eddig bármikor. Kevesebb feszültség, kevesebb stresszvonal. – Látom, jobb kedved van. A férfi vállat vont. – A látszat becsaphat. Még mindig próbálom kiismerni magam rajtad. – Annyira összezavartalak, hogy az a kedveden is nyomot hagyott? Hízelgő.

71

Micki akarata ellenére is elmosolyodott. – Ne vedd személyesnek. Nő vagy, tehát az a dolgod a földön, hogy összezavard a férfiakat. Mickit fura mód hízelgően érintette ez az állítás. Elvégre Damian nőnek nevezte, és ő keményen megdolgozott azért, hogy a férfi nőnek lássa. A félig teli bevásárlókocsira pillantott. – Mindent beraktam, amire a következő néhány nap szükségem lesz. – Mereven nézte Damiant, várta a reakcióját. – A következő néhány nap? – A férfi állta a pillantását. – Mikor is történt a nagy változás? Micki igyekezett közönyösen vállat vonni. – Te meg a bácsikám úgy gondoljátok, jobb lenne itt maradnom, amíg a botrány el nem ül. Gondoltam, lehet benne valami. – A csudákat gondoltad. Valami okból, amit fel nem foghatok, úgy döntöttél, hogy maradni akarsz. Annak, hogy én vagy a bácsikád mit gondolunk, semmi köze ehhez. Tehát kezdi kiismerni magát rajta. Mit árthat, ha elmondja neki az igazat. – Úgy döntöttem, bolond lennék elrohanni ebből a paradicsomból. Nem állt szándékában a paradicsom szót definiálni, pedig nemcsak a szigetre értette. Számára maga volt a paradicsom bármelyik hely, ha Damian is vele van. – Be is venném, ha nem te verted volna a tamtamot, hogy el akarsz menni innen, ha ma nem lehet, akkor holnap reggel. Mi változott? – Minden. – Micki széles mosolyt vetett rá. – Te megvetted, ami kell, vagy még veszünk valamit? – igyekezett témát váltani. – Még vásárolok – csikorgatta Damian a fogát. – Oké, odakint várlak. – Tolni kezdte a bevásárlókocsiját, de a férfi a lábával megakasztotta. – Ne legyél túl barátságos a helybéliekkel – figyelmeztette. – Miért? Harapnak? – Mulatságos – morogta a férfi. Elvette tőle a kocsit és tolni kezdte visszafelé a boltba. Mickinek fogalma sem volt, mikor és hogyan történt, de a csúfondáros flörtölés Damiannal valahogy a második természetévé vált. Olyan könnyen ment az, amit korábban elképzelni nem tudott volna.

72

Vajon mi változott a ruházatán kívül? Talán a nézőpontja. Nem csak magáról, hiszen most már olyan nőnek látja magát, aki képes felkelteni ennek a férfinak a figyelmét, hanem Damianról is. A férfi immár nem bálvány, akitől tart, vagy egy pasi, akit nem lehet komolyan venni, és akit ő úgysem érdekelné. Immár olyan férfinak látta, akinek gondolatai és érzelmei is vannak, és akivel ezért képes ugyanúgy társalogni, mint más férfiakkal. Mint mondjuk Roperrel, vagy az ügyfeleivel. Kivéve a plusz vonzerőt, természetesen. Könnyen hozzászokna a testét elöntő érzésekhez. Látta, miként reagált rá a férfi, amikor lejött a lépcsőn. Látta a szemében, és látta a nadrágján. Akármennyire elpirult a gondolatra, élvezte ezt a figyelmet, amelyhez nem szokott hozzá. Szerencséje volt, hogy Damian nővéreinek ilyen ruhái vannak. Ezek a holmik, amiket a szekrényekben és fiókokban talált, feltehetően a férjek kedvéért vannak itt. Nyilván nem azokra az alkalmakra hozták ezeket, amikor a gyerekekkel mennek valahová. Főleg a vadiúj fehérneműt, amin még rajta az árcédula. Este ezt veszi föl, és boldogan hagyja itt az árát egy köszönőlevéllel. De eszébe sincs előre figyelmeztetni Damiant. Micki inkább arra számított, hogy a pillanat heve mindkettejüket magával ragadja. Mivel már amúgy is megőrjíti a férfit, úgy döntött, nem beszélget senkivel a boltban, inkább kimegy. Odakint vett egy jégkrémet, és leült az egyik padra, amit korábban látott. A jégkrém arra az időre emlékeztette, amikor kiskorukban a nővéreivel evett ilyent. Maga alá húzta a lábát, és élvezte, ahogy a hideg elűzi a bőrére tapadó párás hőséget. Lehunyta szemét, és élvezte a napsütést. Remélte, hogy még sok kellemes pillanat vár rá. Damian kilépett a boltból. A zacskókat nem vitte, mert Papus soha nem engedte neki, hogy maga pakoljon be a kocsijába, és Damian már lemondott arról, hogy vitatkozzon vele. Az öreg úgy gondolta, hogy mivel a baseball Amerika kedvenc szórakozása, neki kutya kötelessége kiszolgálni Damiant. Papus makacs volt, így Damiannak nem volt más választása, engednie kellett. Sajnos ez azt is jelentette, hogy eltart egy ideig, mire Papus mindent bepakol a dzsipbe. Damian körülnézett az utcán. A forró délután gyorsan kezdett estébe fordulni. Azonnal megpillantotta Mickit. Az egyik padon ült, amelynek

73

a férfi eddig nem sok figyelmet szentelt, és kisgyerekként élvezte a nyár örömeit. De ez a jégkrémet majszoló alak nagyon is nő volt, és látva, amint nyelve a jégkrém lekerekített csúcsán cikázik, csakis felnőtteknek való képek villantak Damian agyába. Micki szemét lehunyva nyalogatta a jégkrémet, majd az ajka is rátapadt, ahogy valósággal a szájába szívta az édességet. Szopta. Nyalta. Minden kis cseppet felszívva. A férfi ágyéka megkeményedett a látványtól, és erotikus képek sorát vetítette elé a fantáziája. Érthető egy férfitől, akit már eddig is majd megőrjítettek. Hangos zörgés zökkentette ki. Felnézett, és Papust látta, aki a bevásárlókocsiját tolta ki. Legalább nem egyenként akarja kivinni a zacskókat. – Látom, veled van – biccentett az öreg Micki felé. Damian a torkát köszörülte. – Az ügynököm lánya. – Hát, erre mondják, hogy keverni a hasznosat a kellemessel. Damian nem tudta megállapítani, hogy Papus elítéli a dolgot, vagy csak megállapítja. – Miből gondolod, hogy nem pusztán üzleti kapcsolat? – Láttam a Postot – felelt Papus. – És a Newst. Tudod, hogy később érnek ide a lapok. – Aha. – Damian tudta. Csak éppen kiverte fejéből a cikkeket, remélte, hogy ez a sziget elég távol esik mindentől, hogy elfelejthessék az egészet. – Még soha nem hoztál ide egy lányt sem. – Papus legáthatóbb pillantásával meredt rá. – Soha nem is volt szükség rá, de most el kellett tüntetnem valahol, amíg elhal a találgatás. – Damian belebandzsított a késő délutáni napba. Remélte, hamar véget ér a kihallgatás. – Hát, nem tudom, mi ez a lárma, de nekem ez rendes lánynak tűnik. Mary azt mondja, hogy őt Ronnie-ra emlékezteti – utalt Damian legfiatalabb testvérére. Egy ilyen megjegyzés általában alapjaiban fojtotta volna el a kialakuló vágyat. De nem így történt. Damiannak rá kellett jönnie, hogy Micki nagyobb hatással van rá, mint kellene. Papusra pillantott. – Már ebből is gondolhatod, hogy csak szívességet teszek egy barátomnak. – Hogy legyen ilyen szerencséje, babonából Damian a háta mögött összekulcsolta ujjait.

74

– Hát jó. Mary azt is mondta, hogy olyan lány, aki megtartja a férfiakat. – Papus, mintha megérezte volna, hogy a társalgásnak vége, elindult a bevásárlókocsival a dzsip felé. Damian beszélgetésük tárgya felé pillantott. Micki mintsem tudva a társalgásukról már a tölcsér aljáról nyalogatta a csöpögős jégkrémet. Damian mély lélegzetet véve odament hozzá és a torkát köszörülte. A lány felpillantott. A krémtől vörös volt az álla. – Mehetünk? – kérdezte a férfi. Micki törökülésben ült, de a hangja hallatára lerakta lábát a földre. – Mehetünk – felelte, aztán körülnézett. – Van itt valahol szemétkosár? Damian kivette a kezéből a jégkrémes papírt, a járda széléhez vitte és a szemétládába dobta. Látta, hogy Papus még mindig pakol a dzsip csomagtartójába. Micki közben nekiállt lenyalogatni az ujjait. Damian nem tudta megállni, hogy bámulja, ahogy egyenként szopogatja végig az ujjait. Találkozott a tekintetük. A lány elvörösödött, a szeme elkerekedett. – Ragacsos – magyarázta. Damian visszanyelte a választ, pedig szívesen felajánlotta volna, hogy elvégzi helyette ezt a feladatot. – Menjünk – morogta inkább. Egy hideg italra vágyott, és a nagyképernyős tévéjére, egy jó meccsre, amely elvonja a figyelmét ettől a nőtől. Mintha ez lehetséges volna, gondolta. Úristen, mibe keveredett?!

6 Miután visszaértek a városból, Damian bezárkózott a dolgozószobájába, és bekapcsolta a televíziót. A Boston Red Sox játszott a New York Yankeesszel. Mivel őt nem hívta magával, és amúgy is fáradt volt, Micki visszavonult az emeletre, hogy lepihenjen. Egy óra múlva indult, és lement a konyhába, hogy főzzön valami vacsorát. Nem volt nagy szakács, de azért elfogadhatón főzött két személyre. De nem volt rá szükség. Egy idősebb pár szorgoskodott már a konyhában. Micki a torkát köszörülve lépett be. Az ősz hajú asszony, aki ott volt, mosolyogva üdvözölte. – Maga nyilván Mr. Fuller vendége. Én Rosa vagyok, ő pedig a férjem, Tino. – A férfi felé intett, aki Dom DeLuise-ra emlékezteti. Robosztus, kedélyes alak volt. A kezében éles kés és csirkemell. – Micki Jordan – mutatkozott be a lány. – Segíthetek? – De miközben kérdezte, már rá is jött, hogy ezek ketten nagyon is otthon vannak a konyhában. Összeszokott párost alkotva segítették egymást, dolgoztak egymás keze alá, s pontosan tudták, mit hol találnak, melyik fiókban vagy szekrényben. – Kösz, nem. – felelte Tino, ahogyan Micki előre sejtette. – Pihenjen csak, majd szólunk, ha az asztalon a vacsora. – Oké. – Micki megadó mozdulattal emelte fel a karját. De nagyobb kedve volt beszélgetni, mint egyedül maradni. – Régóta dolgoznak itt? – Az elmúlt öt évben minden alkalommal, amikor Mr. Fuller a városba jön – mondta Rosa.

76

– És mit csinálnak, amikor ő nincs itt? – kérdezte Micki. – Ha a családja itt van, nekik főzünk és mosunk, takarítunk. Ha nincs itt senki, hetente benézünk, kiszellőztetünk, takarítunk. Micki bólintott, bár nem értette, hogyan képesek megélni Damian ritka látogatásaiból. – Amikor Damian még kicsi volt, szomszédok voltunk New Jerseyben – magyarázta Rosa, és nekilátott felszeletelni a paradicsomot. – Én voltam náluk a babysitter, amikor az anyja dolgozott. A férjének segített az autókereskedésben. Damian akkoriban futott be és vette meg ezt a helyet, amikor Tinonak szívrohama volt. Szerető pillantást vetett a férjére. – Neki meleg éghajlatra volt szüksége, Damiannak pedig házvezetőkre. Mindenki jól járt így, bár mi jobban – fejezte be Rosa, kissé zavartan. – Csak ne becsüld le magad – hallatszott hátulról Damian hangja. A férfi közelebb lépett, teste Micki fölé magasodott, szédítőn férfias illata figyelmeztető jelekkel bombázta a lány agyát. Ha azt hitte, hogy sikerült kialudnia az elmúlt éjszaka hatását, hát nagyot tévedett. Ugyanolyan erősen reagált erre a férfira, mint eddig bármikor, vagyis a terve, hogy elcsábítja, nagyon is aktuális még. – Látom, megismerted a legjobb embereket, akiket csak lehet itt – jegyezte meg Damian, és szeretet sugárzott a hangjából. – Megismertem – felelte Micki melegen. – Csaknem végeztünk már – mondta Tino. – Jöjjünk vissza később elmosogatni? Micki a fejét rázta. – Kösz, de fölösleges. Elintézem én is, és… – Jó lenne – szakította félbe Damian. Közelebb hajolt, egészen a lány füléhez. – Megsértődnének, ha azt hinnék, nincs rájuk szükség – súgta a fülébe. Lélegzete meleg volt, ajka a lány haját súrolta. Valószínűleg nem volt hátsó szándéka, csak információt akart közölni, de a hatás mégis olyan erotikus volt, hogy Micki megborzongott. – Hát, amúgy is pihenni jöttem – mondta. Rosa elégedetten bólintott. – Néhány perc múlva kész a vacsora. Addig is menjetek be, igyatok valamit – intett az ebédlő felé. Micki szokásos vacsorára számított, de a másik szobába lépve látta, hogy a szögletes asztal szépen van terítve. A szép abroszon minőségi

77

porcelán teríték, és két pohár ásványvíz kitöltve. Meglepetten fordult Damian felé. A férfinek sikerült megtorpanni, mielőtt beleütközött volna. – Mi baj? – Semmi… csak… Mi ez az előkelőség? A férfi vállat vont. – Rosa úgy gondolja, ha társaságom van, az jó ok arra, hogy elővegye a szebbik terítéket. – Azt hittem volna, ez a szoba csak dísznek van – nevetett Micki. – Ha rajtam állna, így is lenne. A nővéreim döntöttek úgy, hogy ha nagy házam van és hozzá személyzet is, nehogy már papírtányérról egyek a szobámban. – Van benne valami. Damian megkerülte, és udvariasan kihúzva egy széket, várta, hogy Micki leüljön. A lányt hirtelen elöntötte az idegesség, most, hogy Damian mellett ült az asztal végében. Csönd lett, és ettől még feszültebb lett kettejük között a légkör. Mintha élesebben hallotta volna a falióra ketyegését a háta mögül, s mintha vele szinkronban hangosabban vert volna a szíve is. Valami kellemes témát keresett. A férfi a napokban beszél majd az orvossal, és Micki tudta, hogy sokat vár ettől a beszélgetéstől. Minél hamarabb vissza akar térni a pályára. – Na és hogy megy a Renegadesnek? – kérdezte, hogy megtörje a feszültséget. Bevált a dolog. A férfi vigyorogva emelte fel poharát. – Igyunk a divízió-bajnokságra, majd az NLCS-re, végül a World Seriesre. Micki is emelte poharát és a férfiéhez érintette. Damiannak láthatóan tetszett a téma, és Micki nem is akart semmi komolyabbról beszélgetni vele most. – Beszéltem Sophie-val, és azt mondja, minden rendben megy a táborban. A férfi bólintott. – Mint mindig. Nektek, Jordan lányoknak a véretekben van a PR. – Köszi. Egyszerűen élvezzük a dolgot, és gondolom, ez sokat segít. Senki nem akar minden nap úgy felkelni, hogy valami olyan munkát végez, amiben rosszul érzi magát. – Ámen.

78

– Te is szereted, amit csinálsz – mosolygott a lány. – Semmi nem ad olyan örömöt, mint a baseball. Micki felemelte szemöldökét. – Semmi nem okoz olyan örömöt? Biztos vagy ebben? Mert szerintem van néhány dolog, ami legalább olyan kellemes. – És arra az esetre, ha a férfi nem értené a célzást, kinyújtotta lábát és talpával végigsimított Damian lábán. A férfi láthatóan riadtan pislogott egyet. Hát, nem csak ő ijedt meg… Micki nem hitte volna magáról, hogy lesz bátorsága megtenni, amit Sophie javasolt neki. – Micki Jordan, te flörtölsz velem? – kérdezte Damian döbbenten. A lány igyekezett lazán visszamosolyogni rá. – Azt hiszem. – Hiszen lehet, hogy ez rá az utolsó esélye. Ereiben lüktetett az izgalom. Damian láthatóan még mindig nem tért magához. – Mi a baj? Nem tudom elképzelni, hogy én vagyok az első nő az életedben, aki ajánlatot tett neked. A férfi visszatette a poharat az asztalra, és közelebb hajolt hozzá. – Hát ezt teszed? Ajánlatot tettél nekem? A lány lassan bólintott. – A kérdés csak az, hogy vállalod-e a kihívást. – Hiszen ő jobban már nem is kívánhatta volna. Damian a mellette ülő nőre meredt. Hogyan változott a zavarban lévő kis naiva csábos boszorkánnyá? És hogyan kaphatná vissza a szégyenlős Mickit? Nem maradhat egyedül a vakmerő Mickivel, aki komoly fenyegetést jelent az önmegtartóztatására. – Rosa? Készen van a vacsora? – kiáltott ki. – Éhen halok. Micki a szemébe nézett és kuncogni kezdett. – Hát ezt észben tartom. – Bármit is mondok, valami szexuális utalást hallasz ki belőle? Micki a tenyere közé fogta a fejét. – Csak amióta megismertelek. – Újra elgondolkodott. – Pontosabban azóta, hogy Carter leitatott, te meg elraboltál erre a távoli szigetre. – Próbáltalak lebeszélni arról, hogy elkísérj minket abba a sztriptizbárba – emlékeztette a férfi. – Erről jut eszembe. Azt hittem, szórakoztató pasi vagy. – Az is vagyok. – Akkor ideje bebizonyítani – csúfolódott Micki, és a férfi ágyéka bizseregni kezdett a sürgető vágytól. – Itt a vacsora – érkezett meg Rosa két, finom étellel teli tányérral.

79

Damian remélte, hogy Rosa és a vacsora megtöri a feszültséget, de alig kezdtek el enni, rá kellett jönnie, hogy csak egyre közelebb kerülnek a vacsora végéhez, amikor is egyedül maradnak. Akkor pedig el kell döntenie, vállalja-e a kihívást. – Rosa, ez nagyon finom – dicsérte Micki. Az asszony elpirult. – Köszönöm. Steak, krumpli és zöldbab. Mind Mr. Fuller kedvence. – Ő volt az a kisfiú, aki megette a zöldségeket? – kíváncsiskodott a lány. Rosa nevetve rázta a fejét. – Nem, de azért mindig tettünk a tányérjára. Arra gondoltunk, hogy ha azt mondjuk rá, hogy a kedvence, előbb-utóbb elhiszi. – Az anyja ötlete volt – mondta Tino, aki egy üveg borral érkezett a szobába. – Tölthetek valakinek? Damian a poharára tette kezét. – Köszönöm, nem. – Én sem. Micki minden figyelmeztetés nélkül ismét végigsimított lábával a férfi lábán. Nyíltan ingerelte. Damian izzadni kezdett. Nem létezik, hogy vacsora után képes lesz ellenállni egy komoly támadásnak. – Amíg boroztunk, telefonált Sara lányunk – mondta Rosa. – Aki néhány hónap múlva férjhez megy. – Bár nem állt nagyon közel a pár gyerekeihez, Damian mindent tudott róluk. Azt is, Rosa és Tino menyire szeretik a gyerekeiket, milyen büszkék rájuk. – Hát, szerinte nem így lesz. Összeveszett a jegyesével, és zsupsz, felbontotta a jegyességet. – Rosa csettintett. – Mintha egy ígéret semmit nem jelentene – mondta Tino, és a hangjából kihangzott a csalódás és aggodalom. – Biztos vagyok benne, hogy nem könnyedén döntött – vigasztalta Damian. – Ezt kéne megtudnunk valahogy – meredt Rosa a férjére. Nyilván elvárja tőle, hogy ne ítélkezzen. – Úgy, hogy ma korán kell indulnunk, de megígérem, hogy reggel visszajövünk és mindent elrakunk. – Nem szükséges – intett Micki, hogy felhívja magára a figyelmet. – Maguk csak segítsenek a lányuknak. Én boldogan rendet rakok. – Biztos? – kérdezte Rosa. – Damian is azt akarta, hogy csak menjenek a lányukhoz. – Megbirkózunk vele – nyugtatta meg őket.

80

– Köszönöm – bólintott Tino. – Mindkettőtöknek – tette hozzá Rosa. A konyhába menet gyorsan kioldotta a kötényét. Néhány perc múlva az ajtó becsukódott a pár mögött. Micki és Damian kettesben maradtak. Damian óvatosan fordult a lány felé. – Azt hittem, hogy a lehető leghamarabb el akarsz tűnni innen. – Remélte, hogy ha emlékezteti rá, Micki újra menni akar, még mielőtt ő valami ostobaságot művelne. Mondjuk azt, hogy lefekszik vele. – Meggondoltam magam. Már nem vagyok biztos benne, hogy jól tenném, ha elmennék. Jól érzem magam itt. Olyan megnyugtató. Távol a sajtótól… Te pedig itt vagy. Damian a plafonra pillantott. Mennyit képes elviselni az ember? Ez a lány teljesen egyértelmű jelzéseket ad, ő pedig tagadni sem tudná az érdeklődését. A fenébe is, túl régóta érdeklődik iránta, Micki pedig most szinte felajánlkozik neki. Damian soha nem tagadta, hogy elkényeztették. Ő volt a nővérei öcsikéje, és a lányok mindenben lesték a kedvét. Sportolóként a pénze gondoskodott arról, hogy bármelyik nő a kedvét lesse. Egészen mostanáig mindig is tudta, hol húzza meg a határt, és tiszteletben tartotta a saját jogait. Micki rászolgált ugyanerre a tiszteletre, de a lány láthatóan nem kért belőle. A pokolba is, nem várhatja el tőle senki, hogy ne tegye meg azt, amire mindketten vágynak! – Komolyan gondolod? – kérdezte, mert biztosra akart menni. – Veled kapcsolatban? – Betűzhetem is, ha akarod – mondta a lány. Közelebb hajolt, és friss illata magával ragadta a férfit. – Halálosan komolyan gondolom, hogy kívánlak. Megértettem a szabályaidat, és nem várok el tőled semmi többet. Ami azt illeti, olyan sok a dolgom otthon, hogy akkor sem érnék rád, ha térden csúszva jönnél. A férfi felvonta a szemöldökét. Jó lett volna tudni, hogy eddig tévedett ezzel a lánnyal kapcsolatban, és mégis benne van a rövid kalandokban, vagy Micki csak azt mondja neki, amit ő hallani akar. Akárhogy is, zöld a lámpa. Damian hátratolta székét és felállt. A lány fölé magasodva hátrébb húzta az ő székét is, aztán megmarkolva a

81

szék támláját, odahajolt hozzá, hogy ajkaik szinte csak centikre voltak egymásétól. Micki nyelt egy nagyot, és a férfi érezte rajta, hogy ideges. Hiszen a megjátszott bátorság ellenére egyáltalán nem az a tapasztalt, könnyen kapható nő, akikhez ő szokott. És ettől valahogy még jobban kívánta. Erősen megmarkolta a kemény fát. – Én is kívánlak. A lány szeme szinte megnőtt, a kék tavak benne mélyebbek lettek a gyönyörtől. – Akkor mi tart vissza? – Az égvilágon semmi. – A férfi minden további habozás nélkül a lány ajkára tapasztotta ajkát, megadva magát a kísértésnek. Micki sóhajtott. A hang halk volt, és megkönnyebbülés érződött belőle. Ajka szétvált, és magába fogadta Damiant. Igazi nő íze volt. A férfi kicsit oldalvást tartotta száját, hogy jobban hozzáférjen, és mélyebbre döfte nyelvét. Tudata egy kis része felfogta, hogy most teszteli a lányt, arra kíváncsi, hogy megrémíti-e, ha ő szabadon engedi szenvedélyét, mert tudta, hogy ha ágyba viszi őt, akkor nem fogja vissza magát. Még az is megfordult a fejében, hogy lelkének egy kis része abban bízik, hogy Micki visszavonul, mielőtt túl késő. De Micki nem futamodott meg. Inkább még közelebb húzta őt magához, a nyaka köré fonta karját. Damian folytathatta a rohamot. Köröket írt le a lány szájának finom, nedves melegében, nyelvük összeért, foguk súrolta egymásét. Rá kellett jönnie, hogy mindketten ugyanazt az elsöprő vágyat érzik. Amelyet azonnal ki kell elégíteni. Hátranyúlt, és lefejtette magáról a lány kezét. Lassan levitte az oldalához, és elhúzta a száját. Gyengéden. Úgy, hogy közben minden pillanatot kiélvezett. Azt, ahogyan ajka a lányét súrolja, ahogyan nyelve puhán lenyalja a nedvességet róla, és ahogyan foga gyengéden harapdálja a lány bőrét. Micki nyögdécselve próbálta visszahúzni a lelküket kutató csókba, de Damian egy percet sem tudott volna még elviselni ebből a csókolózásból, ingerlésből. Mintha kanos kamaszok volnának, akik nem fejezhetik be, amit elkezdtek. Márpedig ők igen. – Menjünk fel – mondta, és hangja rekedt volt a vágytól. A lány bólintott. – Az ebédlőben nem lenne kényelmes. – Nem is szólva arról, hogy megfájdulna a hátam.

82

Micki arcán édes mosoly jelent meg. – Nem vagy már olyan fiatal, mint voltál, Fuller. A férfi nevetett annak ellenére is, hogy volt igazság az állításban. Micki társaságában nem érezte úgy, hogy rejtegetni kellene a fájdalmas igazságot. – Csak tartsd magadban ezt a kis titkot. A lány a szemébe nézett, és hirtelen nagyon is komoly lett ez a pillanat köztük. – De ehhez nem vagyok túl öreg. – A férfi lehajolt, a karjába kapta Mickit, és főleg az ép kezével tartva egyenesen az ágyba vitte. Jól gondold meg, mire vágysz, gondolta Micki, mikor Damian magával ragadta a hálószobájába, mintha csak egy mesében lennének. De ha ő a herceg, nem a mesék „boldogan élnek, míg meg nem halnak” hercege. Csak éppen az álomkép, amelyről ő egész életében álmodott, és amelyet most ki akart élvezni. Damian hálószobája nagy volt, hatalmas, redőnyös ablakokkal, sötét fabútorral. Tengerészkék és krémszín uralkodott a szobában, meg a jókora ágy. Amikor végigfektette rajta Mickit, a lány gyomrában mintha pillangók repkedtek volna. De eszében sem volt meggondolni magát. Láthatóan a férfinak sem. A lány fölé magasodott, és pillantását le nem véve róla, levette ingét. Micki nagyot nyelt. Egész életében szabadon járkált a férfiöltözőkben, az ember azt hinné, lepereg már róla egy izmos test látványa. De nem volt ilyen szerencséje. Ezt a férfit mintha szobrász faragta volna borostás arcától izgalmas mellkasán keresztül egészen a farmer alatt eltűnő szőrzetig. És ő kisvártatva kideríti, mi rejtőzik a farmer alatt. De most még a lemeztelenített felsőtestre koncentrált. – Úgy barnultál le, mint egy golfozó – jegyezte meg. Ujjával végigsimított a lesülés vonalán ott, ahol a férfi pólójának ujja véget ér. A férfi megborzongott az érintésétől. – Inkább nevezném baseballos lesülésnek. – Nyelvészkedsz. – Felbátorodva képzelt vonalat rajzolt rá. A karján kezdődött és onnan haladt a mellkason át oda, ahol a férfi izmos nyaka hirtelen halványabb színű lett.

83

Micki lehunyta szemét, és úgy folytatta a simogatást, hagyta, hogy az érzékei irányítsák. A férfi szőrös mellkasának érintésétől megremegett. Ami Damiant illeti, felszisszent, amikor Micki ujja hegye a mellbimbójához ért. E halk kiáltás ott visszhangzott a lány fülében, női hatalma újabb bizonyítékaként. Mickinek voltak már szeretői. A kapcsolatok nem működtek. Sem neki, sem a srácnak, akivel volt. Többnyire sportolók voltak, akikkel a munkája révén találkozott. Akadt közülök, aki nagyhatalmú bácsikájához akart általa közelebb kerülni. Akadt, aki futó kalandot keresett. A szex rendben volt, de semmi különös. Nem adott sokat és nem kapott sokat. A kapcsolatok után üresnek érezte magát, s nem értette, miért. A rövid és határozottan nem kielégítő viszonyok eredményeként elképzelni sem tudta, hogy fizikai szinten mélyen hasson egy férfira. Főleg egy olyan érzéki férfira, mint Damian. Ismét végigsimított újjhegyével Damian megmerevedett mellbimbóján. Ez alkalommal kicsit elidőzött ott. Érintésével ingerelte, finoman kaparta körmével a bőrét. A férfi elégedetten nyögdécselt, és ettől hullámokban töltötte el a vágy a lány lelkét. Hát csakugyan hat rá! És a férfi hangjából sütő vágytól átnedvesedett a combja köze. Damian megérintette az állát. Micki kinyitotta szemét, és csokoládészínű pillantásba nézett. Ez a pillantás meleg volt, szexi, és csakis rá fókuszált. – Így már jobb – mondta Damian rekedtesen. – Miért? – Mert látni akarom az arcod, amikor viszonzom. –És gonoszkás mosollyal felfelé húzta a lány ingét. Micki előrehajolva segített, és az ing kisvártatva a padlón kötött ki. Csak a melltartó maradt a lányon, és ez egészen más melltartó volt, mint amihez szokott. Általában olyan csipkés melltartót választott, amely sokat hagy a képzeletre. De ez, amit itt talált a fiókban, mindent megmutatott annak, aki nézte. Hát Damian nézte. A szeme valósággal kitágult. Micki lenézett, hogy lássa, mi okoz olyan örömöt neki. Teltnek és kereknek látta saját mellét a vékony anyag alatt. A megduzzadt, megkeményedett bimbók jól

84

látszottak. Valami szégyenérzet arra késztette, hogy maga elé emelje kezét, de a férfi megállította. Erős combjához szorította a lány karját. – Akarod tudni, mit teszel velem? – kérdezte Damian. – Hogy miért szegem meg a magamnak tett ígéretem, hogy elkerüllek? Miért itt vagyok, amikor a csapattal kéne lennem a sérülésem ellenére is? A lány szája kiszáradt. Némán bólintott. Arra számított, hogy a férfi a mellére tapasztja kezét, és felkészült az érzések rohamára. De Damian inkább előrehajolt és szájába kapta a mellbimbóját. Micki riadtan szívta be a levegőt. Lenézett, és látta mellén a férfi sötét haját szétterülni, érezte, mint csiklandozza bőrét. Érezte lélegzete melegét, és nedvesség öntötte el, nyögés hagyta el torkát. – Értem már – szakadt ki belőle. Ezért megérte megszegni a szabályokat. A férfi felemelte fejét, és hűvös levegő csapta meg a lány nyirkos bőrét. – Nem, még nem érted. – Hüvelykujját az egyik megduzzadt bimbóra tette, és erősen nyomta, közben a lány csípője valósággal táncot lejtett alatta. A vágy kiáltása tört ki Mickiből. – De meg fogd érteni – ígérte Damian. Egyértelmű volt, hogy még nem fejezte be, és Micki nem tudta eldönteni, hogy kegyelemért könyörögjön, vagy hagyja, hadd folytassa, amíg nem visel el többet. A férfi a fogával súrolta, nyelvével cirógatta, és végül hosszan, ráérősen szopni kezdte a bimbót, a lány pedig vonaglott alatta. Az érzések olyan erővel törtek rá, amilyennel eddig nem találkozott. Remegő kézzel nyúlt a férfi nadrágjának gombja felé. Elhomályosult előtte minden – ki vette le Damian nadrágját, ki kapcsolta ki az ő melltartóját, sejtelme nem volt. Csak a vágy és a növekvő szenvedély keltette sietséget érzékelte. A vágy és a szenvedély, hogy még közelebb legyenek egymáshoz. A csupasz bőrük érintkezzen, ne legyen köztük semmi más. Nem fogta fel, mit is jelent, hogy ilyen közel van Damianhoz. A férfi forró teste égette őt, és erekciójának selymes ereje keményen nyomódott a combjának. Ez már nem szex volt, hanem intimitás. Ezzel az emlékkel kell majd élnie élete hátralévő részében, miután Damian már régen elhagyta.

85

De amíg itt van, addig az övé, és Micki ki akarta elvezni a pillanatot. A férfi köré kulcsolta lábát, és úgy helyezkedett, hogy a férfi nem csupán fölötte volt, de hímtagja oda irányult, ahová ő akarta. – Igazam volt – szólalt meg Damian. Rekedtes hangja szinte morajlott a lány fülében. – Miben? A férfi csak egy csók után válaszolt. Mély, nedves csók volt, szája szinte összeolvadt az övével. Istenem, ez a férfi tud, gondolta Micki. – Hogy bármennyire is igyekszel elrejteni, igazi, szenvedélyes nő vagy. Elöntötte az öröm, elsöpörve minden bizonytalanságot, amely amióta az eszét tudja, gyűlt benne. A férfi szavai felszabadították. Teszi, amire vágyik. Átkarolta a férfit, és a fenekére tette kezét. – Meddig várakoztatsz még? – súgta a fülébe, s közben nyelve végigsiklott a fülkagylón. Damian megborzongott, és azzal viszonozta, hogy finoman rágcsálni kezdte a nyakát. Közben csípőjével ingerlően mozdult előre. Altestük pont a megfelelő helyen találkozott. A férfi erekciója Micki nőiességének halma előtt állt. A lányt orgazmusszerű remegések rázták a valódi előjátékaként. Hátha biztatásra van szüksége. Micki lenyúlt és megmarkolta a férfi vesszejét. Sima volt, finom barázdákkal, és ó, mennyire hosszú és kemény. – Ez az. – Daminannak ennyi elég volt. Elég az ingerlésből, előjátékból, elég abból, hogy visszafogja magát. Annak is van határa, amit egy mezítelen férfi elvisel. Csak addig várt, hogy a védekezésért nyúljon, aztán fölé magasodott, és kezével széttárta a lány lábát. Micki a szemébe nézett. Tág, könyörgő volt a szeme, és megható bizalom áradt belőle. Damian úgy kívánta ezt a nőt, ahogyan még soha senkit, és ha Micki is kívánja őt, nem fog megtorpanni. Egy másodperccel sem tudott tovább várni. Sajgó erekciója végét a nedves, meleg hüvelybe vezette. Micki vágyakozva sóhajtott, Damian pedig fogát összeszorítva hatolt mélyebben belé. A nedves meleg körülvette, szorosan szívta magába. Meghaltam és a mennyországban vagyok, gondolta a férfi. Elképzelni nem tudta, hogy lehet ilyen hamar ennyire jó, miként kötődhet ennyire valakihez.

86

De nem időzhetett ennél a gondolatnál. Micki a dereka köré kulcsolta lábát, bokái az ő hátán keresztezték egymást. A lány csípője megemelkedett, testük pontosan a megfelelő helyen találkozott. És attól fogva nem lehetett lassítani. Damian kijjebb húzódott, aztán gyorsan, mélyen döfött előre. Mickiből kitört egy kiáltás, de gond nélkül tartotta a tempót. Ritmusuk tökéletes volt, testük egy zenére mozdult. Micki döfésre döféssel felelt, a lábát nem vette el a férfi derekáról. Damian nem tudta megállni, hogy újra meg ne csókolja, mikor egyre magasabbra hágtak a csúcs felé vezető úton. Micki ziháló lélegzetét hallotta, amely egyre hangosabb lett minden alkalommal, amikor ágyékuk összeütődött, csípőjük, testük érintkezett. Nem gondolta volna, hogy ez a lány ilyen hangos, így kimutatja, mit érez. De tetszett neki. Másodpercek múlva minden robbant benne és körötte. Elélvezett, és csak élvezett és élvezett. Kihúzta magát, majd visszament, kipréselte az utolsó cseppet is ebből a hihetetlen élményből, és beindítva Micki megkönnyebbülését. A lány szorosabban szorította a lábával, körmével a hátába vájt, följebb emelte csípőjét. A férfi nevét kiáltotta, és megérintett vele valamit benne. Egy olyan helyen, amelyről nem is tudta, hogy létezik. Most első alkalommal érintette meg egy lány a szívét.

7 Micki egyedül ébredt Damian ágyában. Eszébe jutott, hogy dr. Maddux aznap reggel jön megvizsgálni Damian csuklóját. Remélte, jó híreket hoz. Damian túlságosan is szereti ezt a sportot ahhoz, hogy visszavonulásra kényszerüljön, mielőtt ő maga készen állna rá. A tegnap éjszaka óta Micki talán a kelleténél is fontosabbnak érezte, mit szeret Damian. Ezt az érzést váltotta ki belőle a férfi. Így érzett vele kapcsolatban. Damian fantasztikus szerető volt, és képes volt azt az érzést kelteni benne, hogy ő az egyetlen nő a világon, aki fontos a számára. Ágyban és ágyon kívül egyaránt. Micki egyelőre nem bánta, hogy a saját kis álomvilágában élhet. Annyira, hogy mosolyogva kelt fel az ágyból, és dudorászva indult a zuhanyba. Fél óra múlva lement a lépcsőn a konyhába. Rögtön észrevette Rosa levelét, amelyben az állt, hogy a hűtőben van az előkészített étel. Elég volt beleszagolni a levegőbe, hogy érezze, Damian még nem főzött kávét. Felrakott egy adaggal, és várta, hogy a férfi előkerüljön az alagsori edző teremből, ahol az orvost fogadta. Összacsapott magának egy tojásfehérjés omlettet, reggeli után elmosogatott, de végül nem halogathatta, hogy felhívja a nővéreit. Annie-val kezdte, mert tudni akarta, hogy van ő és a születendő baba. Elővette a mobilját, tárcsázott, és kisvártatva hallotta idősebb testvére hangját. – Jó reggelt, nővérkém. Hogy vagy? – Hevesen dobogó szívvel várta a választ.

88

– A baba és én is remekül. Olyan jókedvű volt Annabelle hangja, hogy Micki hitt neki. Lassan újra beszívta a levegőt. – Remélem, betartod az orvos utasítását és pihensz, bármennyire is nehezedre esik a semmittevés. – Micki beszéd közben keresgélni kezdett, majd megtalálta a Windex törlőkendőt és addig törölgette vele a pultot, míg az fényes nem lett. – Nem tarthatom fontosabbnak magamat a gyerek egészségénél. Különben pedig Vaughn éjjel-nappal mellettem van és ügyel rá, hogy jó kislány legyek. – Soha nem vagy jó – hallatszott Vaughn hangja a háttérből. – Mondd meg a húgodnak, hogy puszilom, és nyugtasd meg, hogy vigyázok rád, bébi. Micki elmosolyodott. Azóta, hogy Annie hozzáment Brandon Vaughnhoz, valósággal összenőtt a férfi a testévekkel. Ő lett az a báty Micki életében, akire vágyott. Annie éveken át viselte az ő és Sophie gondját. Micki hálás volt, amiért most van valaki, aki őrá vigyáz. Bár irigyelte Annie-t és Vaughnt nem töltötte el semmi keserűséggel a testvére boldogsága. Annabelle az ultrahangvizsgálatról mesélt, az ágynyugalomról, és Micki rádöbbent, hogy míg Annie mindig is gondoskodó volt, ő az, akiről gondoskodtak. De egy nap ő is gondoskodó akart lenni. Anya. Remélte, előbb-utóbb megtalálja azt a férfit, a társat, akivel le akarja majd élni az életét, és akitől megkapni azt az igazi, hagyományos családot, amiben soha nem volt része. Körülnézett Damian konyhájában, ahol annyira otthon érezte magát. Kényszerítenie kellett magát, hogy eszébe idézze, nem Damian lesz az a férfi. – Na, és hogy telik a kényszerutad a paradicsomban? – Annie hangjából aggodalom érződött. Micki érezte, hogy mosoly tolakodik az arcára. – Hát, nem olyan rossz, mint vártam. Kiderült, hogy miután olyan durván buliztam, és jött az a PR-katasztrófa, nem is volt rossz ötlet egy kis elvonulás. És… – Micki felkészült, hogy többet is meséljen a nővérének, amikor férfihangok és közelgő léptek zaja emlékeztette rá, hogy nincs egyedül. – Micki? – kérdezte nővére.

89

– És úgy döntöttem, megtapasztalom, milyen a paradicsom. – A paradicsom ez alkalommal maga Damian, gondolta. Pont ekkor lépett a férfi a szobába az orvos társaságában. Micki megígérte, hogy hamar visszahíyja, és lerázta a nővérét. Kalapáló szívvel fordult Damian felé, s nézett a szemébe. Nem tudta, mi várja ott. A férfi valósággal füstölgő tekintettel nézett vissza rá. Sötét szemének forrósága elárulta, hogy nem felejtette el a múlt éjszakát. És az arcát megvilágító hirtelen mosoly jelezte, hogy nem is bánta meg. Micki szíve is átmelegedett a látványtól, és a férfiből áradó őszinteségtől. – Maddux doktor, szeretném bemutatni Micki Jordant, a kiváló reklámszakembert. Micki, bemutatom Maddux doktort, a rossz hírek hozóját. – Damian egy jelentéktelen gesztussal kísérte a bemutatást, de a szavai egyáltalán nem voltak jelentéktelenek. – Köszönöm, hogy eljött, doki. – Damian újra Micki felé pillantott. – Kikísérem a doktort a kocsihoz, ami kiviszi a reptérrel. A lány az ajkába harapva bólintott. – Itt várlak. Damian homályosan fogalmazott, de amit mondott, határozottan negatív volt. A következő néhány perc örökkévalóságnak tűnt. Micki fel-alá járkálva tördelte ujjait. Végül hangosan csapódott a bejárati ajtó, és Damian jött vissza a konyhába. – Mit mondott? – kérdezte a lány. – Ki kérdezi? Micki, a csapat sajtófőnöke, vagy… – Micki, a barátod. Te is jól tudod. A lány jól tudta, hogy a férfi fájdalmában kérdőjelezi meg a hűségét. Damian lesütötte szemét. – Ingyulladásom van. Semmiség, idővel és pihenéssel meggyógyul – mondta, de gúny érződött ki a hangjából. Felemelte kezét és a merevítőre mutatott. Ez jó hírnek tűnt. Micki tudta, hogy van még valami. – És? – És a zsibbadás feltehetően carpal tunnel szindróma eredménye. Tudod, az olyan ismétlődő mozdulatok, mint a dobás is, erősítik a betegséget. A derék doki megnézte a röntgenfelvételeket, a csontsűrűséget és az MRI-eredményeket, és azt mondta, hogy ízületi gyulladás jeleit is látja, ami gyengíti a csontokat, és minden

90

szempontból ront. A csuklóm amúgy is nagyon törékeny. Igaz, hogy a többi csontom is. – Fura grimaszt vágott. – Üdv az öregkorban. A lány felemelte szemöldökét. – Harmincöt év nem öreg. – Igaz, nem egyszer hallotta már ezt a panaszt. A sportolók kutyaévekben számolják az időt. – De az idényt még vállalhatod, ugye? A férfi bólintott. – Ez jó. Bár, ha végeztél, tudom, hogy Yank bácsi rengeteg munkát talál neked. Tudom, hogy van néhány remek ötlete. Damian döbbenten meredt rá. Rémes hírei vannak, de ez a nő nem sajnálja. Inkább a dolog jó oldalát nézi. – Egy ilyen jóképű srác, mint te, aki ért is a sporthoz, nagyon piacképes – folytatta Micki direkt okoskodó hangon, és megpaskolta a férfi arcát. Damian megragadta a csuklóját és magához húzta. Micki az előbb zuhanyozott. A hajának friss, tiszta illata volt, teste meleg volt és engedékeny, akár tegnap éjjel is. A férfi átkarolta a derekát, és arcát a lány nyakának ívébe temette. Bárcsak a problémáit is ilyen könnyedén, ilyen kellemesen temethetné el. A lány nadrágjának farzsebébe csúsztatta ujját, megmarkolta Micki hátsóját, és ágyékát a lábak édes V betűjéhez szorította. – Ez a farmer úgy passzol rád, akár egy kesztyű. – A testvéreid mind különböző méretűek, de nekem szerencsére átlagos alkatom van, és majdnem minden jó rám. Damian kihallotta a hangjából, hogy nem sokra becsüli a külsejét, és tudta, hogy ennek is a fiús lány önképhez van köze. Ami miatt Micki azt hiszi, hogy nem olyan nőies, mint a testvérei. Ő nem így gondolta, és eljött az idő, hogy a lány se így gondolja. Ha már magán nem tud segítem, segít Mickinek. – Minden vagy, csak nem átlagos – mondta, és mogorva volt a hangja. De arra az esetre, ha a lány nem értené, vagy nem hinne neki, csípőjét mozgatva nyomta hozzá növekvő erekcióját. A lány felnyögött gyönyörében, és a férfi osztozott ebben a gyönyörben. Amikor bejött a konyhába, Maddux doktor szavai jártak az agyában, a karrierje romjait és a sivár jövőt látta lelki szemeivel. Aztán elég volt egyetlen pillantás a kopott farmert és napsugársárga inget viselő Mickire, és rögtön jobb kedve lett. Mintegy varázsütésre. – Csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam – mondta a lány.

91

A férfi a fejét rázta. Mindenáron meg akarta nyerni ezt a vitát. – Sok nővel voltam már… – Kösz, hogy az eszembe idézed – vágott közbe savanyúan Micki. – És még egyik sem késztetett arra, hogy ilyet tegyek. – Hátralépett, kigombolta nadrágját, levette és a szoba másik végébe rúgta. – Damian! – Tudod, mit mondanak, édes? – Félek megkérdezni. – Micki arca lángolt. – Ha nem állod a hőséget, ne menj a konyhába. – A férfi vigyorogva várta a reakcióját. Micki megfogta a jókislányos ing alját, és áthúzta az inget a fején. Ugyanaz az átlátszó melltartó volt rajta, mint tegnap, izgatóan megemelve telt mellét. A férfi ágyéka megfeszült, és sürgető vágy lüktetett benne. Helyeslően bólintott, és ő is a növekvő halomba hajította ingét. A lány nadrágja volt a következő, majd a férfi alsónadrágja, Micki melltartója és utoljára a bugyi. Szembenézett a férfival, nem takarta el magát. Damian tudta, milyen nehéz lehet úgy viselkedni, mintha nem volna teli kételyekkel, és emiatt még jobban tisztelte a lányt. Nem volt képes elszakítani tekintetét Micki telt melléről és a szőke, háromszög alakú kis pamacstól, amely úgy hívogatta. – Eláll tőled a lélegzetem. – Tudom – felelte a lány, és pillantása Damian hímtagjára meredt. Vastagabb és keményebb volt, mint eddig bármikor. – Örülök, hogy bebizonyítottam. A lány némán bólintott, és a csöndben a levegő szinte sistergett a vágytól. Damian felemelte a lányt és a konyhaasztalra ültette. A lány szeme elkerekedett, mikor teste a fához ért, és megborzongott. – Hideg? – kérdezte a férfi, bár tudta a választ. A lány mellbimbói megmerevedtek, ő pedig a hüvelyk- és mutatóujja közé fogta az egyiket, és finoman szorította, amíg a lány be nem hunyta szemét és hangosan felnyögött. – Nos, melyik? Fázol, vagy meleged van? – kérdezte a férfi csúfondárosan. A lány a szemébe nézett.

92

– Olyan gonosz vagy. Forró vagyok miattad, de az asztallap jéghideg. – Akkor felmelegítelek. Micki farkasszemet nézett vele, s közben hátraereszkedett és lekönyökölt. Melle felfelé meredve ingerelte a férfit, hogy nyalja, kóstolja Damian jobban kívánta ezt a lányt, mint valaha. Közelebb húzta az asztal széléhez, és széttárva lábát, a combjai közé lépett. – Damian – tört ki a lányból. Bizonytalan volt a hangja. Ám a férfi egyáltalán nem volt bizonytalan. – Nyugalom – mondta, mintha ő maga olyan nyugodt lett volna. Leült a legközelebbi székbe, és úgy nézte, mintha lakoma volna az asztalon. A lány combja remegett, elárulva feszültségét. Damian nem ingerelni akarta, hanem csak kívánta ezt a lányt, és azt is tudta, miként feledtetheti el vele összes kisebbrendűségi érzését. Elhelyezkedett a lány előtt, aki széttárt lábbal ülve várta, hogy a magáévá tegye. És így is történt. A férfi előrehajolt, és mélyen belédöfte nyelvét. Micki riadtan felnyögött. El sem tudta hinni magáról, hogy Damian asztalán hever, és még jobban restellte magát, ha belegondolt, hogy a férfi szája ott érinti őt. És élvezte. Olyan finom volt, olyan helyénvaló érzés, hogy hangos sóhajjal megadta magát. Teljesen megbízott a férfiban. A férfi nyelve nedves, meleg és adakozó volt. A lány érezte, mint siklik végig redőin, érezte a száját is, és ha nem tévedett, a fogát. Be és ki, be és ki. A lány hangosan zihált és csaknem eszét vesztette a testét elöntő érzésektől. Egy dolog, hogy szeretkeztek, és egészen más, hogy a férfi most ily módon akar örömet szerezni neki. Damian minden figyelmeztetés nélkül a kezével is beszállt a játékba. Lapos tenyerét a dombra szorítva körkörös mozdulatokat tett. Ez a súrlódás azonnal a határig repítette a lányt. Csípője megemelkedett, nekipréselte magát a férfi kezének és szájának. Damian nyelve mélyen eltűnt benne, és ujjhegye pontosan azon a helyen nyomta, ahol a lány leginkább vágyott az érintésére. Amikor több – erősebb, erősebb – érintésre volt szüksége, a férfi megértette. Szája még jobban rátapadt, és szívta az érzékeny területet. Micki vágya, szenvedélye egyre magasabbra csapott.

93

Annyira közel volt a csúcshoz, annyira nem tudott már uralkodni magán! A csípője táncolt, végtagjai remegtek. – Nem bírom… – szakadt ki belőle, és teste rángatózva kereste a csúcsot. – De, bébi, bírod. – Damian felegyenesedett, és Micki hallotta a szakadó fólia hangját. Nem tudta, honnan húzott elő a férfi óvszert, csak hálás volt, amiért ilyen felkészült. Aztán máris a férfi karjában volt… Ráült, lábával átkarolta, bőrük egymáséhoz ért, s a férfi vastag merevedése a combjának nyomódott. – Működj együtt velem, oké? – kérte Damian. Micki bólintott. Eljutott oda, hogy bármibe beleegyezett volna. Damian a lány csípőjére tette kezét, és felemelte annyira, hogy hímtagja a bejárathoz került. – Megölsz – nyögte Micki. – De boldogan halsz – sóhajtotta rekedten Damian. Micki felnevetett, s előrehajolva megcsókolta őt. Magába szívta a férfi ajkát, könyörtelenül ingerelte. Néhány másodperc múlva Damian ujja megtalálta a lányt, és széttárta kapuját. Beléhatolt egy ujjal, és a lány lélegzete elállt. Kisvártatva egy másik ujj is csatlakozott az elsőhöz. Aztán végre az ujjak helyett a péniszét helyezte be, és ugyanabban pillanatban, amikor fölfelé döfött, Micki erősen lenyomta csípőjét. Tökéletesen kitöltötte a férfi. Micki minden selymes barázdát, minden egyes centimétert tökéletesen érzett. Lehunyta a szemét és ringani kezdett. Előbb lassan, előre-hátra, majd körkörösen, s minden egyes mozdulattal a férfihez dörzsölte szeméremcsontját, amitől a szakadatlan emelkedés még gyorsabb lett. Damiannak valahogy sikerült közben fölfelé tolnia csípőjét, és minden egyes döfése tökéletesen egybeesett a lány vágyával. Micki a férfi hajába túrt, csókolta, meglovagolta. Damian egyre magasabbra és magasabbra repítette, Micki világa beszűkült, csak az a pont maradt, ahol a testük egyesült. Lélegzete a torkán akadt, és megfeszítette izmait a férfi körül. És végre eljutott a csúcsra. Egész teste rázkódott, érzések és érzelmek keveredtek a fizikai gyönyörben, amelyről azt hitte, soha nem ér véget. Utórezgések rázták a testét, de végül kitisztult előtte a világ. A fejét Damian nyakába temette, és a férfi a derekát fogta. Még mindig mélyen benne volt.

94

A lány hátravetve fejét a férfi szemébe nézett. Damian pillantása homályos volt, légzése szakadozott, de kipréselt magából egy érzéki mosolyt. – Nagyon szép vagy. Micki érezte, mint önti el a pír az arcát, és próbált felállni, de Damian visszatartotta. – Sietsz valahová? – kérdezte. – Nem. Csak… – Még nem szoktál hozzá. – Egyik kezével körbeintett, mozdulata magában foglalta az asztalt és a széket is. – Ha te mondod – nevetett a lány. – Nekem sem szokásom. – Mogorva volt a hangja, pillantása komoly. Elsimította a lány rakoncátlan fürtjeit. – Csak éppen te megőrjítesz. Micki nagyot nyelt. Tehát kimondta! De az agya még mindig nem tudta elfogadni, hogy ez a férfi ennyire kívánja őt. – Határozottan jó szex volt – jegyezte meg. Szándékosan csökkentette azt, ami kettejük között történt. Damian a fejét rázta. – Van szex, és van másfajta szex. Mit jelentsen ez? – tűnődött magában a lány. Mit vár tőle a férfi. Elveszette az egyensúlyát, teljesen megrázta az együttlét intenzitása és erősödő érzelmei. Szerette volna felvenni ruháját, és legalább egy kicsit újra úrrá lenni az agyán. Úgy döntött, hogy a férfinak kell megtennie az első lépést. Ha ez több volt számára egy gyors numeránál, akkor ezt neki kell kimondania. – És ez köztünk milyen szex volt az előbb? – kérdezte közönyösen. Legalábbis remélte, úgy hangzik. Megszólalt a telefon, megmentve a férfit a választól. Micki felugrott, felkapta ruháit, és berohant a fürdőszobába. Damian vegye csak fel pucéran a telefont. Damian úgy gondolta, soha többé nem fog tudni úgy nézni a konyhaasztalra mint eddig, vagy úgy étkezni ott, mint azelőtt. Letette a telefont, felhúzta farmerját, majd a többi ruháját kezébe fogva a zuhanyba indult. Bármi, csak ne kelljen elmondania Mickinek, hogy Donovan edzővel beszélt az előbb. Az orvos a csapat vezetésének is beszámolt az állapotáról. Valahogyan újra a kezébe kell vennie az irányítást, és meggyőzni őket, hogy minden rendben van vele. Megígérte, hogy huszonnégy órán belül a csapatnál lesz.

95

Ami azt jelenti, egyetlen napja maradt Mickivel. Megvárta, hogy a lány is lezuhanyozzon. – Van kedved autózni? A lány állta a tekintetét. – Persze. Elmondod, hová megyünk? Damian megfogta a lány kezét, de előbb alaposan végignézte a lábát és csodálatos testét. Micki most fodros fekete miniszoknyát és rövid felsőt viselt. – Többször kéne kiöltöznöd. Kihozza a valódi éned. A lány oldalvást biccentette fejét, hogy a nedves fürtök a vállát verdesték. – Amennyiben? – Ez a szoknya életteli és vidám. Akárcsak te. A felső kacér és szexi. Szintén akárcsak te. A férfi a lány feje fölött a falnak támasztotta fejét, és közelebb hajolt. Belélegezte Micki samponjának friss, finom illatát, és elöntötte a boldog izgalom a gondolatra, hogy még egy napot tölthet vele. Igaz, hogy mindössze huszonnégy órájuk van, de ezt kiélvezhetik úgy, hogy nem rontják el a mindennapi élet gondjaival. – Mondták már neked, hogy csakis azt látod, amit látni akarsz? – formálták a szavakat a csillogó ajkak. Damian mintha tanulmányozta volna. – Látom, mi a probléma. Micki összehúzta szemét. – Nem tudtam, hogy van bármi probléma. – Az, hogy kívül megváltoztál, másként öltözöl, és hogy a nővéreim ruhái segítik ezt a változást, nem jelenti azt, hogy odabent is hozzászoktál. – Megérintette a lány mellét bal oldalt, a szíve fölött. – Ilyen könnyű olvasni bennem? – nyelt egy nagyot a lány. – Csak azért, mert figyelek rád. Mindent tudni akarok rólad, és örülök, hogy nem nehezíted meg. Micki kihúzta magát. Szemmel láthatóan zavarta ez a gondolat. – Még nem mondtad el, hová megyünk? – váltott inkább témát. – Megmutatom neked a szigetnek azt a részét, ami az enyém. Hirtelen mosoly jelent meg a lány arcán, és a férfi elbűvölten nézte a nevetés gödröcskéit. – Most meg minek örülsz így? – kérdezte. – Végül mégis te adsz magadból, és én tudok meg többet terólad. – Rángatni kezdte a férfi kezét, mint egy gyerek, aki alig várja, hogy induljanak.

96

– És ez tetszik neked? – kérdezte Damian, és követte a lányt le a lépcsőn, majd ki az ajtón. – Roppantul. – A lány bevetette magát a dzsip utasülésére, és megnyomta a dudát. – Induljunk, csigabiga. Damian felnevetett. Összezavarta ez a nő, meglepte. Felizgatta, és felkeltette benne a vágyat, hogy adjon magából. Még soha nem mutatta meg birodalmát senkinek, sem férfinak, sem nőnek, még a szüleinek és a testvéreinek sem. De most meg akart mutatni mindent Mickinek. Beült a kocsiba, indított, és már úton is voltak. Csak Papusnál álltak meg üdítőért és szendvicsért ebédre. Húsz perc múlva a sziget egy elzárt részéhez érkeztek. Itt vett fejlesztésre váró területet. Ahányszor csak eljött ide, mindig ámulattal töltötte el ennek a szigetnek a szépsége. A buja pálmafák, a tökéletes fehér felhőkkel pöttyözött kék ég, és a bőrét simogató meleg levegő. Érezte, hogy Micki valósággal remeg mellette az izgalomtól és a várakozástól. Élvezettel töltötte el, hogy ilyen gyönyört okoz a lánynak, hogy felderítik a szigetet, és méltányolta, hogy nem locsog összevissza az út során. Micki csöndben volt, mintha csak megértené, hogy társának nyugalomra van szüksége, és tisztelné annyira, hogy megadja neki ezt. Damian hálát érzett azért, hogy képesek kényelmes csöndben együtt lenni. A nővéreitől tudta, hogy ez ritka ajándék két ember között. Ő maga még egyetlen nővel sem tapasztalta meg ezt az érzést. A lány felé pillantott. Micki lehunyta szemét, és a fejét oldalvást hajtva süttette arcát a nappal. Damian megcsodálta a lány profilját, hetyke orrát és a telt ajkat, amelyet csókolt, ízlelt, megismert már. Be kellett vallania, hogy e pillanatban hibátlannak érzi az életét. Még ha csak ideiglenesen is. A gyomra összerándult a gondolatra. De nem kellett tovább gondolkodnia, mert a pálya feltűnt a szeme előtt. Meg akarta ezt osztani Mickivel, mégsem tudta lerázni magáról a gondolatot, hogy mezítelenre vetkőztette lelkét azzal, hogy idehozta a lányt. Valami érthetetlen módon sebezhetővé tette magát. Akárhogy is, most már nem hátrálhat meg, hiszen megérkeztek. Mielőtt Micki bármit is kérdezhetett volna, Damian kiugrott a kocsiból, megkerülte, és kisegítette a lányt. Együtt sétáltak az ő saját baseball pályája felé. Teljesen szabályos pálya volt.

97

A lány felé fordult, és kíváncsiság látszott kifejező arcán. – És a te pályádra jönnek majd a nézők? – Kék szemében olyan kérdések villogtak, amelyekre nem volt válasz. Damian válaszul halkan kuncogott. – Gondolom, csak éppen az én esetemben nincs kiknek jönni. – Ezt te… – A lány a hivatalos méretű pálya felé intett. – Magamnak csináltam. – A válasz még saját magának is röhejesnek tűnt, pedig ez volt az igazság. – Sráckoromban nem tudtam jobbat elképzelni annál, hogy van egy saját helyem, ahol üthetem a labdát. – A saját baseballpályád. A férfi bólintott. – Így aztán, amikor pénzhez jutottam, megépítettem ezt. – Mikor jött el a pillanat, amikor azt mondhattad, mindened megvan, amiről valaha is álmodtál? – kérdezte a lány, mintha olvasna a gondolataiban. – Még nem jött el. – Belenézett a csodálatos szempárba, és a válasz meggondolatlanul kiröppent a száján. Beszívta a levegőt, de a szavakat nem szívhatta vissza vele, és azt sem tagadhatta, mire céloz velük. Főként, hogy most, ebben a pillanatban, a szent helyén állva Mickivel együtt, döbbent csak rá, hogy mindene megvan, amiről még álmodni sem mert. Végigsimított a lány arcán. – Nehezen tudok bármire is koncentrálni rajtad kívül. – Bepillantást engedett Mickinek legbelsőbb gondolataiba. – Ez történik, ha az ember a paradicsomban van. – Már megint ezt teszed. – Mit teszek? – Letagadod, micsoda erővel rendelkezel. Az előbb, amikor bókoltam neked, zavartan témát váltottál, és amikor azt mondom, hogy elvonod a figyelmemet, tagadod, hogy te lennél az oka. – Hüvelykujjával cirógatta a lány állát. – Azt hiszem, ez vonz benned ennyire. Sejtelmed sincs róla, milyen hatással vagy a férfiakra. Micki még jobban elvörösödött a nyári napfényben. – Elbűvölő vagy, Damian. – Vehetem bóknak? – kérdezte a férfi nevetve. – Úgy veszed, ahogyan akarod – nevetett Micki is, s bármennyire is zavarosak voltak az érzelmei, tudta, hogy Damiannak természetesen igaza van. Nem szokott a bókokhoz, sem ahhoz, hogy egy ilyen férfi

98

így nézzen rá. Egy ilyen hétvége az álmok birodalmába tartozott, és most boldog volt, amiért ezzel a férfival lehet. – Mire gondolsz most? – kérdezte Damian. Micki pislogva fókuszált a jóképű férfira. – Erre a pályára. Kíváncsi vagyok, mi járt az eszedben, amikor építtetted. – Nem hiszed, hogy csak egy gyerekkori álmomat valósítottam meg? A lány a fejét rázta. Nem kételkedett ebben a nyilvánvaló motívumban. Ám a tudatalatti motívumok izgatták. – Biztos vagy benne, hogy nem a saját csapatodnak építtetted? Damian felszabadultan nevetett. – A csudába, soha nem akartam saját csapatot. Túl sok zűrrel jár. – Nem arra gondoltam, hogy veszel egy hivatásos csapatot. Egészen más ligára gondolok. Azt gondoltam, talán a saját gyerekeid jártak a fejedben. Nagy csönd lett, és Micki agyában megfordult a gondolat, hogy túl messzire ment. – Erre soha nem gondoltam – szólalt meg a férfi. – Soha nem gondoltál arra, hogy gyerekeid legyenek, akik követik a példádat? Hogy egyáltalán gyereked legyen? – Soha nem maradt hely az agyamban a család gondolatának. A fenébe is, hiszen a saját életemnek sem maradt hely. – Damian félrebiccentette fejét. – Mi a helyzet veled? – Ó, én határozottan akarok családot – felelte Micki őszintén. – Ha az ember elveszti a szüleit, ahogyan én is, jól tudja, mi minden hiányzik neki. Szeretném egyszer megélni azt a biztonságot. Tudod, apa, anya, gyerekek. Mintha minden rendben lenne a világegyetemben – mormolta, aztán rájött, milyen gyerekesen is hangzik mindez. – Nem mindenki erről álmodik – vallotta be. – De te igen, és én tiszteletben tartom. Micki bólintott. – Mi lesz veled a baseball után? Gondoltál már arra, mihez kezdjél, ha már a játékoséveknek vége? Damian a fejét rázta. – Eleinte túl fiatal és nagyképű voltam, nagyon el voltam telve magamtól ahhoz, hogy megforduljon a fejemben, hogy egy nap véget ér a karrierem. – Te? Nagyképű? – Micki nem tudta megállni, felnevetett. – Nehéz elhinni? – Nevetett a férfi is. – Akárhogy is, sokáig csak a jelenre koncentráltam. Arra, hogy minél tovább fenntartsam az adott

99

helyzetet, ami átkozottul jó is volt. És most, amikor el kéne gondolkodnom a jövőn, csak az jár az eszemben, hogy egészséges maradjak és játszhassak tovább. Micki tudta, hogy nem jöhetett könnyen ez a vallomás, és jólesett neki az őszinteség. Megfogta a férfi kezét, és megszorította. Értésére akarta adni, hogy megérti őt. Túl komollyá vált a helyzet, és Micki meg akarta törni a feszültséget. – Nincs véletlenül egy ütőd és labdát a dzsipben? – Naná, hogy van. – A férfi arcán látszó megkönnyebbülés elárulta, hogy ugyanolyan szüksége volt a figyelem elterelésére, mint neki. Ütővel, labdával és kesztyűvel tért vissza. – Biztos vagy benne, hogy elbánsz velem? Micki vigyorgott. – Szedd össze magad, rosszfiú. – Ha volt hely, ahol Micki elemében érezte magát, az a pálya volt. Bármilyen pálya. Imádta a sportot, és hála Yank bácsi oktatásának, mindenben kiváló is volt. Fél órán keresztül remekül tartotta magát. Igaz, hogy Damian profi játékos, és nagy, erős férfi, viszont sérült, ő pedig jól üt és ügyesen kapja el a labdát, nagyot dob. A játéka jó benyomást tett a férfira. Annyira, hogy Damian a végén már zihálva kapkodta a levegőt. Micki végül rájött arra, hogy a férfi nem fogja elsőként abbahagyni a játékot. Ledobta a labdát, összedörzsölte izzadó tenyerét. – Éhen veszek – kiáltott oda a férfinak, aki ütéshez lendített. A férfi az ütőre támaszkodva, aggódva nézett rá. – Jól vagy? – Remekül – bólintott Micki. – Csak éhes. A férfi összeszedte a felszerelést, és visszarakták a dzsipbe. Palackos vízzel kezet mostak, majd leültek egy árnyas helyre egy nagy fa alá. A nap kegyetlenül sütött a fejük fölött, de a nagy levelek megvédték őket a legrosszabbtól, és élvezték a pulykás szendvicset, amelyet Papus készített, és a csokis süteményt, amit Micki pakolt a táskába. Elteltek az ételtől és kimerültek a játéktól. Micki a kézfeje mögött ásított. – Feküdj ide. – Damian megpaskolta a combját. – Nehéz neked nemet mondani. – Micki kényelmesen elhelyezkedett. Feje a férfi ölében volt, teste a jókora takarón. Damian masszírozni kezdte a lány halántékát, Micki pedig lehunyta szemét, lélegzete lassult.

100

Az egész napot egymás társaságában töltötték. Nem csináltak semmi különöset, csak éppen együtt voltak. Micki nem is emlékezett rá, mikor érezte ilyen békében magát. Nem emlékezett rá, hogy valaha is ennyire önmaga lett volna. Nem emlékezett rá, hogy valaha is boldogabb lett volna. Vagy, hogy egy nap ilyen gyorsan véget ért volna. Lement már a nap, mire visszaértek a házba. Damian ásítva dobta le kulcsait a konyhában, aztán lenyomta az üzenetrögzítő gombját. A testvérek és unokahúgok szokásos üzenetáradata következett. Micki tudta, hogy a férfi mindenkit visszahív majd lefekvés előtt. Aztán ismerős férfihang törte meg a nap békéjét. – Fuller, itt az edződ. Mivel holnap reggel úgyis iderepülsz, legyél négykor az irodámban, a csapat többi részével együtt. Damian szeméből sugárzott a bűntudat. Mickinek kérdeznie sem kellett, miért nem említette ezt korábban. Ha igen, nem tölthettek volna együtt egy ilyen gondtalan napot. Micki nem láthatta volna a férfi álmai pályáját, és az biztos, hogy nem képzelhette volna azt, hogy az együtt töltött idő végtelen. – Maradhatsz, amíg csak akarsz – mondta Damian. Micki a fejét rázta. – Kösz, de nem. Ideje hazamennem. Nagyon igyekezett úgy tenni, mint akit egyáltalán nem zavar ez a hirtelen vég. Hát nem fura? Úgy csalták erre a szigetre, és most egyáltalán nem akar elmenni. Damian Mickivel a karjában ébredt. Az éjjeliszekrényen két összegyűrt fóliacsomagolás bizonyította, hogy az éjszaka kétszer is szeretkeztek. És nem gyorsan, kapkodva. Együttlétük lassú és élvezetes volt, olyan, hogy egyikük sem fogja egyhamar elfeledni az együtt töltött időt. Elnézte az alvó lányt. Szőke haja az arcába hullott, úgy, ahogyan akkor, amikor az együttlét után a lány megpihent. Damiannak tetszett, hogy Micki van felül, mert így a lány diktálhatja a tempót. Néha összeszorítja a combját és kiprésel belőle mindent, máskor ellazul, hogy dombját hozzásúrolja a megfelelő helyen, így fokozva mindkettejük élvezetét. Néhány rövidke nap leforgása alatt jól megismerte a lányt. De a lány is megismerte őt. Megismerte annyira, hogy amikor hallotta az edző hangját, nem ítélte el őt, amiért nem avatta be

101

korábban. Nem panaszkodott, amiért mennie kell. Egy picit sem duzzogott, nyafogott. Semmi olyant nem tett, ami a többi nőben idegesítette Damiant. Jóllehet ellenkező esetben sem történne tragédia. Akkor lenne ürügye arra, hogy bűntudat nélkül odébbálljon. Semmi megbánás? Semmi tépelődés? Dehogynem. Damian felfogta, hogy egyetlen porcikája sem kívánja elhagyni a lányt. Pedig pontosan ezt kell tennie, hogy megmenthesse azt, ami a karrierjéből még megmaradt. Ha bármi tanulsággal szolgál neki ez az idő, akkor az az, hogy igaza volt. Nem képes egyszerre két dologra fókuszálni. Amikor Mickivel van, tojik a játékra. Még az sem izgatja, hogy Carter a nyakában liheg. Vissza kell térnie New Yorkba, és rendbe raknia az életét. A sérülése mellett ott van a makacs gyulladás is, és ideje komolyan elbeszélgetnie Yankkel. Ideje szembenéznie a fájdalmas ténnyel, hogy ez az évad, vagy ha nagyon erőlteti, a következő lesz az utolsó. A múlt éjjel Micki készséges testébe temette önmagával együtt ezt a gondolatot is. De most a hálószoba redőnyén beszűrődő napfény igazi ébresztő volt. Sok szempontból az. Ezek közé tartozott a karrierje is.

8 A repülőgépen hazafelé Micki úgy tett, mintha aludna. Ez még mindig könnyebb volt, mint Damian szexi arcát nézve beszélgetni. Volt egy kalandja ezzel a férfival, és ez már több, mint amiben valaha is reménykedett. Mégis, itt volt az ideje, hogy szembenézzen a rideg valósággal. Igen, csodálatos, különleges, varázslatos perceket élt át Damiannal. Intim perceket, nem csak erotikusakat, gondolta visszaemlékezve a baseball pályára. Mégis, bármit is élt át a férfi vele, az nem emelte őt az ágyában megforduló többi nő fölé. Különben nem jutottak volna odáig, hogy búcsút mondjanak egymásnak. Damian közben a limuzinhoz kísérte, amely a repülőtéren várta a lányt. Micki nem akarta, hogy a szükségesnél akárcsak egy perccel tovább is felelősnek érezze magát a férfi miatta. Fájt az igazság. Hiába tudta már az elején, mi az ábra, többet várt Damiantól. Hát nem kapja meg! Ideje tovább lépni, magával vinni a szép emlékeket, és elég önbizalmat ahhoz, hogy megújult külsejével, Új hozzáállásával vesse be magát a randizás világába. És talán talál magának egy helyet amelyet az ő paradicsomának nevezhet. Micki megállt a kocsi mellett és Damianhoz fordult. Az a legkevesebb, hogy nem törik össze, és bebizonyítja, hogy komolyan gondolta, amikor azt mondta, hogy nem akar mást, mint egy futó

103

viszonyt, és van elég felnőtt ahhoz, hogy sebzetten büszkeséggel lépjen tovább. Damian a szemébe nézett és komoly volt az arca. – Micki… A lány a fejét rázta. Nem akarta hallani, hogy a férfi lekicsinyli az együtt töltött időt. Fordulópont volt ez az életében, és soha nem fogja bánni. – Köszönöm, hogy elraboltál. – Nem kellett erőltetnie a mosolyt. Damiannal mindig könnyen jött. – Nekem volt öröm. – Váratlanul érte a lányt a férfi hangjából csengő őszinteség. – Ne legyél túl kemény Carterrel – szólalt meg. Fontosnak tartotta ezt a témát. – Fiatal és ostoba. Védekezni fog. Az ilyen emberek mind ezt teszik. – Okos vagy. – Csodálat sugárzott Damian pillantásából. – Azért ez nem jelenti azt, hogy nem fogom seggbe rúgni az első adandó alkalommal – nevetett Micki. – Nem kell neked foglalkoznod vele. – Kemény is vagy. Micki nyelt egyet. – Néha annak kell lennem. – A nyitott kocsiajtóra tette a kezét, várta, hogy bemenekülhessen. A férfi szinte foglyul ejtette a tekintetét, mintha nem akarná, hogy menjen. – Mikor játszhatsz? – kérdezte Micki, bár már megbeszélték a témát. A férfi arca megfeszült. – Kilenc-tíz nap múlva. – Ne erőltesd, ne akarjál hősködni – figyelmeztette Micki. – Tíz nap nem a világ. Damian közelebb hajolt hozzá. – Köztünk marad? Micki bólintott. – De, a világ. Micki felfogta, hogy a férfi nem erről a tíz napról beszél. A pályafutása a végéhez közeledik, és ezt az információt osztotta most meg fele. Soha nem érezte még, hogy ennyire össze lenne kötve egy másik emberrel. De nem sok olyant ajánlhatott, amit a férfi elfogadott volna. – Ha bármikor szükséged van rám – tudod, csak megbeszélni a helyzetet, vagy kiönteni a lelked valakinek – megtalálsz. – Ez volt a legtöbb, amit tehetett.

104

Szomorú mosolyra húzódott a férfi szája. – Különleges vagy, Micki. – Kérlek… – Hagy ezt abba. – Damian a lány ajkára tapasztotta ujját. – Ne kérdőjelezd meg magad, és azt, milyennek látnak az emberek. A lány a fejét rázta. – Nem is teszem. – De pontosan ezt teszed. – Hát igen – nevetett fel Micki. Miért pont ez a férfi érti meg olyan jól, aki csak adni akar, és kapni nem? – Amikor legközelebb elönt a késztetés, hogy visszautasíts egy bókot, jusson eszedbe ez az együtt töltött hétvége. Micki sejtette, hogy jóval hamarább előtörnek belőle az emlékek, mint most gondolná. Damian keze a tarkójára tapadt. A férfi odahúzta magához, és egy csókkal tapasztotta be a száját. Egy csókkal, amely túl gyors volt, túl rövid ideig tartott, de nagyon is eszébe juttatta az együtt töltött időt. Micki kényszerítette magát, hogy bólintson. – Ezt teszem. – Elfordult, hogy a férfi ne lássa az arcára kiülő érzelmeket, és bevetette magát a kocsi hátsó ülésére. Damian becsukta az ajtót és intett. – Vigyázz magadra – olvasta le a lány az ajkáról a búcsúszavakat. És ismét elöntötte arcát a mosoly. Egy órával azután, hogy elbúcsúzott Damiantól, Micki otthon volt. Lezuhanyozott, átöltözött, és mivel Sophie nem volt otthon a folyosó másik végén lévő lakásában, Micki taxival Yank bácsihoz vitette magát. Miután a portás beengedte, felliftezett a luxus tetőlakásba. Csöngetett, és olyan hangos csilingelés támadt, hogy szinte halálra ijesztette, a szíve majd kiugrott a helyéből. Yank kutyája, Nudli úgy vonyított, hogy az a halottat is felébresztette volna. Nudli labrapudli volt. Ezt a fajtát direkt arra tenyésztik, hogy vakvezetésre jól kiképezhetők legyenek. Normális ember egyszerű labradort vett volna, de nem az ő bácsikája. A folyosón egy ajtó minden figyelmeztetés nélkül kinyílt, és egy régi, de csiricsáré színű tréningruhát viselő idős nő csörtetett ki rajta. Az asszony megállt, és törékeny csípőjére tette kezét. – Mondja meg annak a vénembernek, hogy hallgattassa el azt a dögöt, és szereltesse vissza a normális csengőt, vagy jelentem a ház igazgatótanácsának, és ne gondolja, hogy nem teszem meg.

105

Végigsimította agyonlakkozott haját és becsapta maga mögött az ajtót. – Önnek is jó estét, Mrs. Murdoch – köszönt oda az asszonynak Micki. – Mrs. Murdoch ezer éve lakott már itt, és körülbelül annyi esélye volt annak, hogy feljelenti a bácsit, mintha Micki jelentené. Az ajtó újra kitárult. – Sokkal felelősségteljesebben viselkedett, amíg Lola mellette volt – mondta az asszony. – Mi mind egyetértünk önnel – mosolygott Micki a vénasszonyra, aztán a csukott ajtót méregette. A bácsi tudta, hogy ő jön. Hol lehet? – Hát, vagy talál egy nőt, vagy elköltözik. Nem hiszem, hogy sokáig viselem még ezt az utálatos viselkedést. Mondja csak meg neki, ha beszél vele. Micki agyában megfordult, hogy az idős hölgy most a szolgálatait ajánlja fel, és a szájába harapott, hogy visszatartsa a nevetést. – Megmondom neki. – Mennem kell. A Jeopardy van a tévében. – Mrs. Murdoch ismét becsapta az ajtót maga mögött. Micki felemelte a kezét, hogy dörömböljön, amikor nagybátyja végre ajtót nyitott. – Bocs, de a klón voltam. Micki a szemét forgatta. – Túl sok információ – korholta az öreget, de azért megcsókolta, – El sem hiszem, hogy már itt vagy. Ilyen hamar végeztél Damiannal? Micki szemöldökét felemelve nézett a nagybátyjára. – Te direkt azért küldtél el vele, mert remélted, hogy összejövünk? – Pontosan. És összejöttél? Micki megkerülte Yanket és bement a tágas lakásba. Mindig is közel álltak egymáshoz, és a lány nem látta semmi értelmét, hogy tagadja az igazságot. – Bármi volt is köztünk, eddig tartott. Vége. Neked mit mondott az orvos? – Semmi nem változott, nem is fog. Azt akarod mondani, hogy Fuller megdugott és lelépett? – A bácsi kihúzta magát, mint aki készen áll a harcra a kedvéért. Micki a fejét rázta. – Damian ennél sokkal különb. Te is tudod, vagy nem küldtél volna oda, hogy kettesben legyek vele. – Én…

106

– Lebuktál. De megbocsátom neked, hogy semmibe vetted az érzéseimet, mert szeretlek. És elmondom neked, mit kell tudnod Damianról. Nem képes senkit vagy semmit a játék elé helyezni, legalábbis életének ebben a szakaszában, és ezt őszintén be is vallotta. Oké? És, miután én így lecsupaszítottam a lelkem, te jössz. – Megölelte az öreget. – Azt akarod mondani, hogy a specialista sem tud segíteni? – Ez egy degeneratív betegség. Nem olyan korai az állapotom, hogy meg lehessen változtatni a dolgokat, és ne is kiabálj velem, hogy hamarább kellett volna elmennem hozzá, mert a nővéred már mindhármatok helyett eleget szidott. Micki nagyot nyelt. Egy nap kétszer. Ma másodszor állt egy olyan férfival szemben, aki fontos neki, és nem mutathat sajnálatot, bármennyire is szeretné. Átkozott férfiak meg az ő büszkeségük, gondolta. Eltelt egy perc is, mire összeszedte magát annyira, hogy hátralépjen és a bácsi szemébe nézzen. – Hát, akkor éled tovább az életed, ahogyan nekünk tanítottad, amikor felfogtuk, hogy anya és apa nem jönnek vissza? Nudli, mintha csak értené, helyeslően vakkantott. – Látod? Nudlival az oldaladon nem lesz semmi Hond. – Majd én gondoskodok erről, gondolta Micki. A bácsi valóságos medveöleléssel szorította magához. Mindent kifejezett ez, amit nem tudott elmondani. Amikor végül elengedték egymást, Micki rámosolygott. – Nos, mit készíthetek vacsorára? A három Jordan lány és Lola Annabelle házában találkozott, Greenlawnban. Körülvették Annie-t, aki a heverőn pihent virágai és állatai társaságában. Van, ami soha nem változik, gondolta Micki, és valami melegséget érzett a szívében. Azért választották ezt a helyszínt, mert itt nyugodtan beszélhettek, Yank nem tudta meg, és Annabelle is feküdhetett az orvos utasítása szerint. Rég nem gyűltek így össze, és keresztül-kasul beszélgettek egymás feje fölött. Igazi csajtalálkozó. Mickit arra emlékeztette az egész, mennyire hiányzott neki az együtt töltött idő. Annie tapsolva hívta fel a figyelmüket. – Bármennyire szeretünk is dumcsizni egymással, konkrét okkal gyűltünk össze. Valamennyien bólintottak.

107

– Igyekeztem mindenkit tájékoztatni Yank bácsi állapotáról. Mindenki felfogta a részleteket? – Sophie kérdezte, az a testvér, aki vállalta, hogy tárgyal az orvosokkal. – Én nem igazán értem a helyzetet – vallotta be Micki. – Yank hazudik, és eltorzítja az igazságot. Egyik nap azt mondja, jól van, másnap felveszi a beszélő óráját, mint aki nem képes látni a számokat. Olyan magyarázatot várok, amit én is értek. – Mint tudod, Yank bácsi a pigment-degeneráció nedves változatában szenved – válaszolta Sophie. – Statisztikailag ez ritkább, mint a száraz fajta, és az ebben a betegségben a látásukat elvesztő emberek vakságának kilencven százalékban ez az oka. Nem gyógyítható, és mivel Yank bácsi jó ideig nem törődött a tünetekkel, a betegség túlságosan kifejlődött ahhoz, hogy használni lehessen a legújabb eljárásokat. – Mégis, mit lát, és mit nem? – kérdezte Annabelle. Ezek szerint nemcsak Micki nem értette, mi a helyzet. – Nehéz megmondani. Talán ha elmagyarázom nektek, mi ez a betegség, az segít. Sophie az elemében van, gondolta Micki szeretettel. – A makuladegeneráció az ideghártya centrális látásért felelős kis területének, a sárgafoltnak a károsodása, illetve állapotának leromlása. Mivel a degeneráció megrongálja a retina éleslátásért felelős részét, a tárgyak apró részleteit rosszul látja. – Sophie gesztikulálva magyarázott, a saját szemére mutatott. – Olvasás, autóvezetés, arcok felismerése, tévénézés stb. – Hú – tört ki Mickiből. A torkában csomó lett a gondolatra, hogy független természetű bácsikája a legalapvetőbb dolgokra sem lesz képes, amit mindenki magától értetődőnek tart. Yank bácsi az elmúlt év során nem törődött a problémájával, és ezért Micki sem. Könnyebb volt elzárkózni az igazság elől, de most szembe kell nézniük a következményeivel. Az elmúlt napokban a lányok megbeszélték, mit tegyenek. De Lolára is szükségük volt. Ő volt a kulcs, inert neki volt meg a képessége, hogy meggyőzze azokat, akiket kell. – Úgy gondoltam, vagy inkább úgy reméltem, hogy a specialista azt mondja, hogy a műtét segít, de a betegség már túlságosan előrehaladott. – Sophie hangja elhalkult. – Nem lesz jobb a látása. Romlani fog.

108

Valamennyien felfogták, mit is jelent ez. Annabelle megsimogatta duzzadó pocakját, és felsóhajtott. – Javasoljuk neki, hogy költözzön valahová, ahol állandó segítsége van, mielőtt odajut a dolog, hogy egyáltalán nem lát? Micki a fejét rázta, belegondolni is rossz volt, hogyan reagálna erre a bácsi. – Nem, ha kedves az életünk. Erre a következtetésre magától kell jutnia. – De az üzlet közös ügyünk. Ezért is javasoltam ezt a megbeszélést. – Sophie pillantása végigsöpört a társaságon. – Végig kell gondolnunk a jövőt. Mindhárom lány Lola felé fordult. – Nem jövök vissza, és nem dolgozok neki. – Lola összefonta karját selyem blúza fölött. Bár ruházata és kinézete még mindig elég konzervatív volt, Lola sokat változott azóta, hogy kilépett Yank bácsitól. A változások némelyikét az okozta, hogy még a távozás előtt fel akarta kelteni Yank figyelmét. Ezek túl fiatalos ruhák voltak, Lola hamar megszabadult tőlük. A változás egy másik része megmaradt. Ilyen volt a frizura is. Mindig is természetes barna volt, és a haját régen kontyba fésülte. Most viszont aranyosan ragyogó, divatos, vállig érő frizurája volt, amely kihangsúlyozta finom vonásait. Mostanában már nem csak dolgozott Spencer Atkinsnál, hanem randevúztak is. Egymás oldalán vettek részt a szakmai eseményeken, és a legmenőbb éttermekben látták őket. A bácsi egy makacs vénember, gondolta Micki bosszúsan. Most még nagyobb szükségük van Lolára, mint valaha. Mindhárman felfogták, milyen nehéz is lehetett Lolának otthagyni Yanket, és egyikük sem haragudott rá, amiért nem hajlandó visszajönni. Miután több mint harminc éven át dolgozott a makacs bácsikának, senki nem tartotta őt önzőnek. Sőt, senkiben nem volt annyi szeretet, mint őbenne. De eljött az idő, amikor szüksége volt arra, hogy a szeretet visszakapja. – Senki nem várja el tőled, hogy feladd, amit elkezdtél – nyugtatta meg Annabelle Lolát. – De amikor diagnosztizálták, volt egy ötleted, hogy összeolvadhatnánk az Atkins Associatesszel. Emlékszel? Lola arca megrándult. Nyilván eszébe jutott, hogyan is reagált Yank bácsi erre az ötletre, gondolta Micki.

109

– Miért kérdezed? – szűkült össze Lola szeme. Annabelle helyzetet változtatott a heverőn és kihúzta magát. Így folytatta. – Mert mi hárman megbeszéltük a dolgot, és úgy gondoljuk, hogy csakis ez az összeolvadás mentheti meg a Hot Zone sportügynökséget. – És nem Yank bácsi betegsége az egyetlen ok – szólalt meg Micki. – Nézzünk szembe a tényekkel. Az Új ügynökségek a rámenős ügynökeikkel felszippantják a fiatal sportolókat, akiknek fontosabb a pénz, mint a lojalitás. Yank bácsinak erős háttér kell, ahogyan idővel Spencernek is. Mindkét fél jól járna. Sophie helyeslően bólintott. – Gondoljatok csak bele. Yank bácsi nagy név a szakmában, akárcsak Spencer. Mindketten túlságosan makacsok ahhoz, hogy felfogják, gondoskodni kell utódról. Meggyőzhetnénk őket, hogy együtt verhetetlenek. – Egy verhetetlen páros, egy örökséggel, miután elmennek. Úgy értem, visszavonulnak. – Micki nagyot nyelt. – Nos, mi a véleményed? – kérdezte Sophie. Lola a szemét dörzsölve sóhajtott. – Szeretlek titeket, lányok. Bármit megtennék értetek. És a cégért is. – És Yank bácsiért? – kérdezte Annabelle túlságosan is édesen ahhoz, hogy ne legyen nyilvánvaló a szándéka. Lola odalépett hozzá, és megsimogatta Annabelle arcát. – Bocs, drágám, de nem veszel rá, hogy kiöntsem a szívem. Túl vagyok rajta. – Arra tanítottál minket, hogy ne füllentsünk – korholta Sophie. – Nem vagytok éhesek? Hoztam Squangel salátát a Cozyból. – A Cozy egy kávézó volt a Hot Zone irodái alatt. Saláták és szendvicsek volt a specialitása. Annabelle nagyot sóhajtott. – Isteni vagy. – De azért látjuk, hogy elterelted a témát – közölte Micki, de közben a gyomra hangosan korgott. – A gyomrod az én oldalamon áll – csúfolódott Lola. Micki felnevetett. – Beszélek Spencerrel. Ha még mindig érdekli a fúzió, majd kitaláljuk, hogyan adjuk be Yanknek – ígérte Lola komolyan. – Most üzleti úton van, vagyis beletelik egy kis időbe. Micki hallgatott. Most, hogy szerette Damiant, aztán, ha szabad így mondani, elvesztette, sokkal jobban együtt érzett Lolával, mint azelőtt.

110

Elképzelni sem tudta, milyen lehet egy életet eltölteni egy olyan férfival, aki nem viszonozza az érzéseit. Ő és a nővérei most arra kérik Lolát, hogy jöjjön vissza abba a helyzetbe, amelyből végül volt bátorsága elmenekülni. Lola vállára tette a kezét. – Megértem, hogy sok okod van rá, hogy ne kívánd ezt a fúziót. Önzők vagyunk, hogy egyáltalán kérünk tőled ilyen áldozatot. – Végignézett a testvérein. – Talán találhatnánk más megoldást. Lola hálásan nézett rá, és Micki most először érezte azt, hogy egyenrangú ezzel a nővel, akit mindig is csodált. Annabelle törte meg a csöndet. – Mickinek igaza van. Annyira az járt csak a fejünkben, hogy mi legyen az ügynökséggel, hogy teljesen megfeledkeztünk a te érzéseidről. Sophie bólintott. – Figyelmetlenek voltunk. Pedig nem erre neveltél minket. Lola fel-alá járkált a szobában, aztán megállt a heverő előtt, amelyen Annabelle feküdt. – Gyertek ide. Mindannyian. Micki és Sophie közelebb lépett. – Gyönyörű, okos, kedves nők lettetek. Szerencsés vagyok, amiért itt vagytok az életemben. Ti vagytok a gyerekeim, még ha nem is én szültelek titeket, és szeretlek mindhármatokat. – Egy pillanatra elhallgatott, és Micki érezte, hogy a könnyeivel küzd. – Emiatt a szeretet miatt beszélek Spencerrel. – De… – Nagylány vagyok már, Sophie – vágta félbe Lola, amit Sophie mondani akart. – Ha meglesz a fúzió, továbbra is Spencernek dolgozok és nem a bácsikátoknak. Vagy nyugdíjba megyek, ha akarok. Csak ne aggódjatok miattam. Oké? – Összecsapta kezét, jelezve, hogy döntött, kár vitatkozni vele. Micki lassan bólintott, elfogadta Lola döntését. – Csak tudd, mennyire méltányoljuk, hogy mögöttünk állsz – mondta, és megölelte az asszonyt. – Most pedig állapodjunk meg egy határidőben, különben állandóan csak halogatjuk, hogy beszéljünk velük. Lola bólintott. – Van benne valami.

111

– Mit szólnátok Yank bácsi születésnapi bulijához? – javasolta Sophie. – Addig mindkettejükkel beszélünk, és rávesszük őket, hogy belemerjenek. Benne vagytok? – Benne vagyunk – mormolták mindannyian. Tudták, hogy Yank bácsi betegsége örökre megváltoztatja az életüket. De vajon mennyi és miféle változás vár még ránk, gondolta Micki. Yank nagy tölgy íróasztalánál ülve az előtte lévő fényképeket nézte. Nem látta jól őket, de ismerte mindet. Felvett egyet, amelynek lekerekített kerete volt, és végigsimított Micki gyermekkori képének üvegén. Bár tagadta, a szívében különleges helyet foglalt el a kicsi, akit ő Mickinek becézett. Hogy is ne foglalt volna. Attól a naptól fogva, amikor a lányok hozzá költöztek, a lány úgy tapadt hozzá, mint most Nudli kutya, aki éppen az íróasztala alatt fekszik. Annie-val ellentétben, aki amint nagyobb lett, és nőiesen gyanakvóan bánt agglegény bácsikájával, Micki úgy döntött, hogy mindenben utánozza őt. Mindenhová elkísérte. A heti pókerpartikra, akkor, amikor meglátogatta a turnézó ügyfeleket, akár még az öltözőkbe is. Eleinte fogalma sem volt, mihez kezdjen a kislánnyal, de hamar rájött, hogy Micki jó társaság, öröm vele lenni, mégha mostantól vigyáznia is kellett a szájára. Amikor nem tette, hamarosan felhívták Micki tanárai, és panaszkodtak, hogyan beszél a gyerek. Nevetnie kellett az emléktől. Most magát hibáztatta, amiért Damian nem jött be úgy, ahogyan remélte. Rohadt dolog, ha a bizalmunkat nem jó helyre tesszük. Tévesen abban hitt, hogy ha Damian eltölt egy kis időt Mickivel, rájön, mi hiányzik az életéből. Miért, te talán rájöttél, mi hiányzik az életedből? – hallotta ismét Lola hangját a fejében. Yank mogorván nézett. – Csak az a különbség, hogy ha tudnám is, mi hiányzik az életemből, nem tehetlek boldoggá. Azt hiszed, térden állva vártál rám? De mit gondolsz, mi várna rád akkor, ha megpróbálnálak visszaszerezni? Yank büszke ember volt, és bár fájt az igazság, ki kellett mondania, ha másnak nem, legalább magának. Az önmagával folytatott

112

beszélgetés volt az egyetlen, amibe kapaszkodhatott, hogy ne kapja fel a telefont, hívja fel Lolát és könyörögjön neki, jöjjön haza. Damian törülközőt tekert a derekára, és a csapat konditerméből átment a szaunába. Belépett a párás hőségbe, leült egy padra, hátradőlt és felnyögött. Minden izma sajgott a mai edzéstől, a feje pedig már előre fájt attól a beszélgetéstől, ami rá várt a délután. Carole hívta fel azzal, hogy New Yorkban van, és beszélniük kell. Nem jó jel. – Istenem, alig élek. – Nem vagy egyedül – mondta Roper. Damian lehunyta szemét és mélyeket lélegzett, Beszívta az ismerős illatot, amely a múltban mindig ellazította. – Hogy ment ma a munka? – kérdezte Roper. Damian örült, hogy beszélgethet, ez eltereli a figyelmét a gondolataitól. – Elég jól. – Óvatosan kezdte újra formába hozni magát az edzőjével. A csuklója meglepően hajlékonynak bizonyult. Még néhány nap és újrajátszhat. Éppen idejében, tekintve, hogy az a seggfej Carter olyan szívvel és lélekkel játszik, mint ő fiatal korában. Lenne lehetőség a fiúban, ha hagyná ezt a hülye viselkedést. Nem volt könnyű beismernie. – Biztos jót tett a pihenés a szigeten – szólalt meg ismét Roper. – Nem ártott. Roper pillantása valósággal égette, kellemetlen érzés volt. Micki nevét ki sem mondta a játékostársa, de ott visszhangzott kettejük között. Mindenki tudta, hogy Roper és Micki közel állnak egymáshoz, és nem volt meglepő, hogy Roper igyekszik valahogy szóba hozni a szigetet. Az sem volt titok, hogy Damian legutolsó útjának Mickihez volt köze. – Rendes volt tőled, hogy törődtél Mickivel – folytatta Roper. Bingó. Damian oldalt fordította fejét, és a válla hirtelen megfeszült. – Mégis, mi van köztetek? Roper felnevetett. – Ha olyan lennék, mint Carter, halálra kínoználak, elhitetném veled, hogy több van köztünk barátságnál, de te vagy a csapatkapitányom, és ezért megúszod. Olyan, mintha a testvérem lenne.

113

– Oké – fújta ki a levegőt Damian. Tíz napja ért haza a szigetről, de azóta egy óra nem telt el úgy, hogy ne jusson eszébe a lány. – Hogy van? – Miért nem kérdezed meg tőle? – vágott vissza Roper, és Damian teljesen úgy érezte magát, mintha kamaszfiú volna. Felnevetett. – Mert régimódi vagyok. – Ugyan már. Csak be vagy szarva, mert Mickiben több van, mint egy futó kaland. – Talán ő az egyetlen, akivel így érezhetek. – Kiszakadt belőle, mielőtt meggondolhatta volna. – Ha belegondolok, hogy Micki meg volt győződve arról, hogy egy ilyen srác mint te úgysem érdeklődne utána, mert nem elég nőies. – Mert fiús lány – ismételte Damian Micki szavait, mintha Roper meg ő egyformán ismernék Micki lelkét. De a valóságban Ropernek sokkal több rálátása és információja volt, mint neki. – Pontosan – helyeselt Roper. – Gondolom, bebizonyítottad neki, mennyire téved. – Úgy hangzott, mint a szokásos célozgatások, de Damian tudta, hogy Roper jobban szereti annál Mickit, minthogy amolyan öltözői pletykák célpontjává tegye. Nem is kutakodik, inkább az ő szándékaira kíváncsi. – Egy időre. – Aztán jött a reptéren a búcsúcsók, amivel valószínűleg még jobban felerősítette a lány bizonytalanságait. Még ha nem is állt szándékában, keményen elcseszte a lány életét. – Akkor miért nem hívod föl, hogy tovább léphessetek? – érdeklődött Roper. – Nem tehetem. – Damian kinyújtotta a lábát. Izzadt már. Általában ilyenkorra már kellően ellazult, de így, hogy Micki járt az agyában, még feszültnek érezte magát. – A gyógyulásra és a játékra kell koncentrálnom. – És ez meg Micki kizárják egymást? – kérdezte Roper, aztán mielőtt Damian válaszolhatott volna, maga folytatta. – Gondolom, így van, tekintve, hogy Carter a nyakadban liheg. Végre egy olyan téma, amit nyugodtan megbeszélhet vele. Ők ketten együtt verekedték fel magukat. Nem sok közös volt bennük, de a játék és a kölcsönös tisztelet igen, és ez elég volt ahhoz, hogy igazi kötelék alakuljon ki.

114

– Tökös gyerek – mondta Damian Ricky Carter-ről. Damian felfogta, hogy a srác eltökélt, és van benne akarat. Ugyanúgy, ahogyan őbenne volt ilyen korában. De benne tisztelet is volt az előtte járókkal szemben, és Carter ebben már különbözött tőle. – Ha segítségre van szükséged, hogy farokkal előre az öltözőszekrényébe gyömöszöld, én vagyok a te embered – ajánlkozott Roper. – Kösz, John. – Örömömre szolgálna. – Roper a feje mögött összefonva karját végigfeküdt a hosszú padon. Csend telepedett rájuk, de nem enyhítette a feszültséget. A beszélgetés felidézte Damianban mindazt, amit maga mögött hagyott a szigeten a mindennapi élet sok szarakodásáért. Egy törülközővel letörölte homlokát, és Ropert utánozva hátradőlt és lehunyta szemét. Jobb, mint szembenézni azzal, ami rá vár. Carole fel-alá járkált New York-i hotelszobájában. A szoba kétszer akkora volt, mint a lakása, amit a titkárnői állásából fizetett. Egy sportszerződésekre szakosodott jogi cégnél dolgozott, és ezért sok sportolóval találkozott, pályájuk minden szakaszán. Egyesek, mint Damian, a visszavonulás előtt álltak, mások, mint Carter, még fiatalok voltak. Valamennyiüket vonzotta, és amikor viszonozta a vonzalmat, része lehetett abban, amit minden nő álmának tartott. Ismert játékosokkal feküdt le, sőt, sztárokkal, s ettől különlegesnek érezte magát, mint aki a többi nő fölött lebeg. Soha nem voltak kételyei az életével kapcsolatban, és mindig gond nélkül továbblépett, amikor egy kapcsolat már kezdte untatni. Egészen addig, amíg meg nem ismerte Damiant. Élvezte a férfi társaságát, és alig várta, hogy az Floridába jöjjön. És úgy gondolta, hogy Damian a híre ellenére is ugyanígy érez iránta. Észre sem vette, mikor halványult el a férfi érdeklődése. Nem akarta elveszíteni a férfit, és úgy gondolta, hogy ha ügyesen csinálja, Damian észhez tér majd és rájön, hogy ő sem akar elveszíteni egy ilyen lányt. Egy ideig működött is a dolog, mert a férfi felhívta, amikor a csapat utoljára Floridában járt. Aztán még aznap este minden teketória nélkül ejtette, tovább passzolta Ricky Carternek, mintha egy tál étel lenne.

115

Nem mintha nem kedvelte volna Cartert. Kedvelte. Nagyon is. Annyira kedvelte, hogy már áprilisban lefeküdt vele, amikor pedig még reménykedett Damianban. Ő meg Carter jókat nevettek azon, hogy Damian azt hiszi, nem ismerik egymást. Fuller még pénzt is adott, hogy együtt legyenek. Mégis fájt neki, ahogyan Damian viselkedett. És most gondja volt. Olyan gondja, ami az egész életét megváltoztatja, és amelytől az élet a kis lakásban rémesen zsúfolt lenne. Keze megpihent a hasán, mint oly gyakran azóta, hogy a tesztcsík néhány hete rózsaszínné vált. Terhes. Hogy a fenébe lehetett ilyen figyelmetlen? A fejét rázta Nem a figyelmetlen a megfelelő szó. Szerette a férfiakat, de volt annyi esze, hogy minden alkalommal védekezzen. Minden egyes férfival, bár az elmúlt fél év során mindössze ketten voltak. Damian és Carter. Nem tudhatta biztosan, kié a gyerek, de azt nagyon is, ki tudja jobban támogatni őt és a kicsit. Tudta, mit kell tennie, ezért is volt most New Yorkban. Olyan hányingere volt, hogy azt hitte, belehal, és tisztában volt vele, hogy a dolognak semmi köze a reggeli rosszulléthez. Rettegett attól, hogy elmondja Damiannak, de tudta, hogy egyedül ez a férfi mentheti meg őt attól a sorstól, amit az anyja élt át. Az anyja is teherbe esett és egyedül maradt, és segélyekből nevelte a gyerekét, miközben sorra jöttek a férfiak. Ez a terhesség kényszerítette őt, hogy nézzen szembe a valósággal. Nagyon is hasonlít az élete az anyjáéhoz. Egyik férfi a másik után, de egyikük sem marad soká, egyikük sem szereti igazán. Carole letörölte a könnycseppet arcáról. Szánalmas lett, és észre sem vette időben. Kopogtak az ajtón, és erre felriadt. A tükörhöz futott, hogy gyorsan ellenőrizze sminkjét, mielőtt beereszti Damiant. Damian az egyetlen esélye, hogy rendbe hozza az életét, és ezt nem ronthatja el.

9 Damiannak remekül ment a játék, miután visszajött a szigetről. Az a Damian Fuller volt a pályán, akit az edzői és a szurkolók látni akartak. Az első meccsén, amit a sérülése után játszott, valósággal remekelt. Évek óta nem volt ilyen jó. Ami pedig még fontosabb, a Renegades odahaza megnyerte az utolsó szériát, és stabilan állt az első helyen. Carter pipa volt, amiért visszakerült a kispadra, de ez legyen az ő baja. Damian ismét a csúcson volt, és csak ez számított. Az edzők, a menedzser és a csapattársak többsége is boldog volt, hogy így teljesít. Egyetlen ember nem fogadta a hívását, és az az ügynöke volt. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy kitalálja az ember, mi baja vele Yank Morgannek. De amikor az öreg elküldte vele az unokahúgát a szigetre, tudnia kellett, hogy számára semmi nem lehet fontosabb a karrierjénél. Yank nem gondolhatta komolyan, hogy Micki miatt meggondolja magát! Bár be kellett vallania, hogy ő az egyetlen nő, aki miatt egyáltalán kísértésbe esett. A lehető legrosszabb pillanatokban jutott eszébe a lány. A pályán meccs közben idézte fel, milyen eltökélt arccal dobott, milyen ügyesen kapta el a labdát és hogyan lebegett a haja a szélben. Mindig sikerült kordában tartania a gondolait, mielőtt valamit elszúrt volna a pályán. Minden alkalommal kiverte a lányt a fejéből, és megfogadta, hogy soha többé. Aztán elképzelte, mennyire rosszabb lenne, ha minden nap találkoznának, és ettől megnyugodott. Jól döntött, amikor azt vállalta, hogy tartja a távolságot tőle.

117

Damian nem hitte volna, hogy az ügynöke elvárná tőle, hogy egy nő miatt elcsessze a pályája végét. Még a szeretett unokahúga kedvéért sem. És mivel távol tartja magát a lánytól, az öreg megköszönhetné neki, hogy megkímélte Mickit a további fájdalomtól. A fenébe is, Yank Morgan meg fog békélni vele, hiszen, akárcsak ő, tisztában van vele, hogy a játék az első. Profi sportolóként Damian nem engedhette meg magának, hogy az érzelmei uralkodjanak rajta. De amikor belépett a hotelbe, ahol Carole megszállt, remegett a gyomra, és még a hátán is felállt a szőr. Valami nem stimmelt abban, hogy a lány váratlanul New Yorkba jött, és felhívta őt. A lány melegen fogadta, de az arcán játszó kis mosoly egyáltalán nem nyugtatta meg a férfit. – Köszönöm, hogy eljöttél, Damian. – Bevezette a hatalmas és fényűző hotelszobába, amely feltehetően jóval drágább volt, mint amit megengedhet magának. Persze Damiannak esze ágában sem volt kutakodni. – Jól nézel ki – mondta inkább. Nem remekül, hanem jól. Gondosan választotta meg a szavakat. Igaz a lány, mint mindig, most is gyönyörű volt, de tudta, hogy sem fizikailag, sem érzelmileg nem közeledhet hozzá. Nem akarta, hogy a lánynak bármilyen téveszméje legyen a kapcsolatukat illetően. Vagy annak hiányával kapcsolatban. Damian számára kettejük viszonya véget ért aznap este, amikor elmentek Lacie klubjába. – Szóval miért jöttél fel északra? – kérdezte. – Ülj le – intett a lány a kárpitozott szék felé. Ronda, nagy virágok meredtek rá, s legalább olyan ijesztőek voltak, mint a lány komor hangja. – Mi baj? – kérdezte. – Meséltem már neked, hogy anyám soha nem ment hozzá apámhoz? – Élesen felnevetett. – Igazából azt sem tudta, ki az apám. Az ég szerelmére, miért beszélgetnek olyan személyes dolgokról, mint a lány múltja, és olyan ijesztő témákról, mint terhes, hajadon nők? – Miről van szó? A lány lehajolt és megfogta a kezét. – Nem tudom, hogyan mondjam el neked, de…

118

– Csak mondd. – Damian szíve úgy zakatolt, mint egy gőzmozdony, és jeges félelem kúszott föl a gerincén. – Tudom, hogy védekeztünk, de… terhes vagyok. – Mintegy varázsütésre hatalmas könnycseppek potyogtak eddig is könnyes szeméből. – És mielőtt megkérdezed, igen, a tiéd. – Nem akartam kérdezni – hazudta a férfi. Carole mosolyt erőltetett az arcára. – Jó ember vagy. Tisztességes – mondta lágyan, és egy másodpercre Damiant elöntötte a bűntudat, amiért nem bízott benne. Aztán emlékeztette magát, hogy ez a nő nemcsak vele fekszik le, hanem más játékosokkal is. Soha nem kérdezte tőle, mit csinál, amikor ő nincs Floridában, vagyis elég sokszor, és a lány nem mesélt magától. Most rájött, hogy jobb lett volna, ha kérdezi, de most már késő. A lány egyértelműen az ő vállára teszi a felelősséget. Damian jobban izzadt, mint amikor a rekkenő floridai hőségben játszott, de valahogy tartotta magát, nem mutatta, mennyire ideges. Remegő kezével a hajába túrt. – Nézd Carole, be kell látnod, hogy megdöbbentem. A lány bólintott. – Hát persze. Nekem volt egy kis időm rá, hogy felfogjam a dolgot, neked pedig nem. – Akkor azt is megérted, hogy most nem tudok dönteni. – A fenébe, még tisztán gondolkodni sem tud. Csakis a helyzet iróniája járt a fejében. Mindig is óvatos volt. Mindig odafigyelt magára és a nőre, akivel volt. Hiszen nem ez a védekezés értelme? – A fenébe! – Öklével a dohányzóasztalra csapott, és a rajta lévő poharak csilingelni kezdtek. Carole átkarolta, és a vállára hajtotta fejét. Meg kell adni, semmilyen szexuális dologgal nem próbálkozott. Csak megérintette, és azt sugallta vele, hogy ketten együtt vannak ebben az egészben. A férfi megpaskolta a hátát. Nem tudta, miben segíthetne. – Mennem kell – mondta. A lány felállt. – Megértem. Damian kihúzta magát. – Majd jelentkezem – ígérte nehézkesen. – Tudom. Jó ember vagy, Damian. A férfit megzavarta a lány nyugodt viselkedése. Összehúzta szemét. Azt a Carole-t, akit ő ismert, csak az érdekelte, hogy néz ki, és mit tud

119

kicsavarni magának az életből. Maga volt az önzés. Akkor most miért nem kap hisztérikus rohamot egy nem kívánt gyermek gondolatára? És miért jön egyre csak azzal, hogy ő rendes. Nyilvánvaló volt a válasz. Mert valamit akar tőle. Lehet, hogy házasságot, lehet, hogy pénzt vagy Valami mást, de eszébe sincs ülni és várni. Egyedüllétre van szüksége, hogy eldöntse, ő mit akar. Az ajtó felé indult, és nagyot lélegzett, amikor kiért a folyosóra. Az egyik pillanatról a másikra az egész élete felfordult, és semminek nem volt értelme. Ám egy dologban teljesen biztos volt – nem akarja élete hátralévő részét Caroline-nal az oldalán leélni. Mickinek szüksége volt a társasági életre. Kellett valami, ami eltereli a figyelmét a Damiannal együtt töltött időről. Az sem segített, hogy várja, hogy Lola beszéljen Spencer Atkinssal a fúzióról. Beletörődött, hogy ilyen hangulatban amúgy sem tud rendes munkát végezni, ezért inkább a magánügyekkel foglalkozott. Először e-mailezett Sophie-nak, hogy nincs-e kedve vele vacsorázni, aztán fogta a telefont, és megbeszélt néhány találkozót a tennivalók listájáról. Amikor már semmi egyéb nem jutott eszébe, amivel elfoglalhatná az elméjét, megszólalt a belső intercom rendszer. – Igen? – nyomta le a válasz gombot. – Látogatód jött. Nincs bejelentve – közölte a titkárnője. Micki vállat vont. Akárki legyen is, jobb, mint egyedül üldögélni. – Küldd be. Ugyanabban a pillanatban állt föl, amikor az ajtó kinyílt, és Damian lépett be rajta. A lány szíve majd kiugrott a mellkasából, és csodálatos boldogság töltötte el. Mintha sötét felhőt söpört volna el, amely azóta vette körül, hogy elváltak a reptéren. Mostanáig érezte a hiányt, és ez hirtelen elmúlt. Szégyentelenül meredt a férfira. Damian kopott Levi's farmert viselt, amely alig leplezte az izmait, és egyszerű, fehér pólót, amely kihangsúlyozta barnaságát. Még mindig borostás volt az arca, amit Micki úgy szeretett, de a szeme komor volt és zavartnak tűnt. Zavartabbnak, mint amikor a karrierje miatt aggódott. Mi történhetett vele? – aggódott Micki. Nem tudott megszabadulni a reménytől, hogy talán ő hiányzott a férfinak, és ezért jött ide. A jó ég a tanúja, neki hiányzott Damian.

120

Megkerülte íróasztalát, és közönyös hangot erőltetett magára. – Szia. – Szia. – Damian becsukta maga mögött az ajtót. Rámosolygott, pillantása végigsiklott a lányon, és legalább annyi ideig időzött rajta, mint ameddig Micki nézte őt. – Remekül nézel ki – szólalt meg végül. A lány végignézett rövid rakott szoknyáján és mélyen kivágott felsőjén. Miután eljöttek a szigetről, megfogadta a férfi tanácsát, és olyan ruhákat vásárolt, amelyek kihangsúlyozták a nőies oldalát. – Sophie meg én elmentünk vásárolni. A férfi helyeslően bólintott. – Nekem tetszik – mondta, és a hangja mélyebbre váltott. Közelebb lépett és a karjába kapta, magához húzta, és ő még pislogni sem tudott, a férfi ajka máris az övére tapadt. Nyelve várakozó szájába csusszant, ő pedig tágra nyitotta, befogadta, mert ez a férfi érte jött. Akkor sem tervezhette volna jobban meg, ha forgatókönyvet ír. Micki megborzongott, és a valóság elsöpörte az álmodozást. Damian zavartan állt előtte. A lány kérdő tekintettel nézett fel rá — Nos, mi szél hozott erre? Damian mély lélegzetet vett és leereszkedett a légközelebbi székbe. – Találkozóm van a bácsikáddal. – Ó. – És beszélnem kell veled. Micki összehúzta szemét. – Oké. Damian a hajába túrt. A lány még egyszer sem látta ilyen zavartnak. – Kell egy barát. Micki több akart lenni barátnál, de tudta, hogy be kell érnie annyival, amennyit a férfi kínál – Tudod, hogy az vagyok. Damian lehajtotta fejét. Mintha nem volna képes a szemembe nézni, gondolta Micki, és elfogta a félelem. – Mi a baj? Kopogtattak az ajtón, és a titkárnő lépett be. – Itt vannak a mai újságok – zavarta meg őket. – Kösz. – Micki felé sem fordult. – Az asztalodra teszem őket. – Amy bement és lerakta az újságokat, mielőtt kiment volna. – Bocs. Az újság a PR-os élete – magyarázta Micki. Damian bólintott. – Hát, ezért vagyok itt. – Hogyhogy? – emelte fel a szemöldökét a lány.

121

– Nem is tudom, hogyan mondjam el… Inkább olvasd el: – A napilapok felé intett – Kezd a News-szal. Az ő főcímük a legkreatívabb. Micki kézbe vette a legfelső újságot, a The Daily Newst, és a hátsó oldalhoz lapozott A főcím így szólt: Miami szerető. Alatta az alcím részletesebben: „Egy miami titkárnő azt állítja, hogy a New York Renegades középcsatára, Damian Fuller a meg nem született gyermeke apja. Cikkünk a 72. oldalon.” A hátsó oldal nagyrészét elfoglaló fénykép azt a nőt mutatta, akit Damiannal látott Tampában, amint a Marriot Marquisból jön ki a Broadwayn. Mickit annyira elöntötték az érzelmek, hogy nem tudott kiigazodni rajtuk. Sokk, hitetlenkedés, fájdalom és az a teljesen értelmetlen érzés, hogy elárulták. Ez mind ott kavargott a fejében, és kínozta testét. És ő még azt hitte, hogy Damian miatta jött, hogy hozzá tartozzon. Igaz, hogy a férfi semmit sem ígért, de Micki kapaszkodott a reménybe, hogy jelent neki valamit. Ez az újság, még ha nem is igaz, amit ír, bizonyítja, hogy Damian playboy, aki nem képes hosszú távon törődni egy nővel. Bolond volt, hogy egyáltalán azt hitte, nem így van. Lassan letette az újságot az íróasztalra. Visszanyelve fájdalmát a férfi felé fordult. Damian azt mondta, kell egy barát. Hát, akkor valahogy a barátja lesz. – Mit teszel? A férfi megrázta fejét és vállat vont. – Pontosan ez az, amit meg akartam beszélni veled. – Oké… Bocs, hogy ilyen nyilvánvaló dolgot kérdezek, de tényleg te gyereked? – Bárcsak tudnám. Damian felállt, fel-alá járkált egy kicsit, míg végig az ablaknál állt meg. Micki kíváncsi volt, hogy a férfi számára is olyan megnyugvást jelent a távoli láthatár látványa, mint neki oly sokszor. Aztán rájött, hogy őt most semmi nem csillapítaná le. – Akkor apasági tesztet kell kérned. A férfi megfordult és helyeslően bólintott. Micki nyelt egy nagyot. – És ha tiéd a gyerek? Damian nem válaszolt rögtön, ezért Micki javasolt egy lehetőséget, amely majd összetörte a szívét. – Házasság?

122

– Szó sincs róla – felelte Damian azonnal. – Gyerektartás igen. Támogatni Carole-t? Talán. De házasság? Damian a fejét rázta, aztán mindkét kezét a fejére tapasztotta, mintha elviselhetetlen volna a fájdalom. – A véleményemet kéred? – kérdezte Micki hitetlenkedve. Hogy mondhatná meg neki bárki is, mit tegyen! Damian a fejét rázta. – A reptéren azt mondtad, hogy ha bármire szükségem van… Meg kell oldani egy helyzetet, vagy csak ki kell adnom magamból valamit, rád számíthatok. Hát itt vagyok. – Mosolygott, de a szeme nem. – Az igazat megvallva nem hittem, hogy ebből hír lesz. Ma reggelig sejtelmem sem volt róla, de gondolom, foglalkozni kell vele, nem? – De igen – nyögte ki Micki. – Azt akarod, hogy én intézzem? A férfi az ablaknak dőlt, sötét szeme könyörgően nézett rá. Biccentett. Micki szája kiszáradt a gondolatra, hogy ő legyen a férfi szóvivője ebben a fájdalmasan kínos ügyben. Nem tudta elképzelni, hogy együtt dolgozzon vele, együtt foglalkozzanak azzal a viszonnyal, ami egy másik nőhöz köti egy életen át, s közben megbirkózzon a saját, nagyon is valós érzéseivel. Damiannak úgy tűnt, nem okoz gondot az, hogy így együtt dolgozzon vele. Fájt a gondolat. – Ebben te vagy a legjobb. – S most, első alkalommal megjelent arcán az a csúfondáros mosoly. – Más körülmények között hízelgőnek tartanám. – Micki keserűn felnevetett. – Micki… – Damian megfogta a kezét, de Micki elhúzta. Nem akarta a férfi érintését, és a bizsergést, amely ezt követte volna. – Egy pillanatra ki kell mennem. – Egyedül akart maradni. Anélkül, hogy Damian szemébe nézett volna megfordult és kiment. Odakinn a folyosón a falnak dőlt és kierőltette a levegőt a tüdejéből. Két hete jöttek haza Floridából, és a férfi ez alatt az idő alatt egyszer sem telefonált. Most, amikor nagy baj van, persze felbukkan nála. Na tessék, már megint ez vagyok. Micki Jordan, a srácok nagy haverja, gondolta bosszúsan. De fel sem merült benne a kérdés, hogy mit tegyen. Micki soha, senkit nem küldött el, aki bajban volt. Meg sem fordult a fejében, hogy

123

most elutasítsa Damiant. Ha a férfinak szakmai segítség kell, tőle megkapja. De arról szó sem lehet, hogy érzelmileg újra belekeveredjen. – Elment az eszed, Fuller – Damian értelmetlenül a levegőbe csapott. El sem tudta képzelni, hogy lehetett ilyen ostoba. Önző. Érzéketlen. Másnaposan ébredt, és szüksége volt valakire. Micki volt az egyetlen, aki az eszébe jutott. Az egyetlen, amivel meg akarta osztani baját, akiben megbízott annyira, hogy segítséget kérjen tőle. Sajnos annyira csak magára gondolt, hogy egyáltalán nem vette számításba a lány érzéseit. Mickinek fájt a hír, ez nyilvánvaló. És ha van a világon olyan, akit meg akar óvni a fájdalomtól, az Micki. Most már késő, gondolta, és közben utálta magát. Tudta, hogy Micki azért ment ki, hogy egy kicsit egyedül lehessen, és visszavonuljon az érzelmi falak mögé. Nem hibáztatta érte. Ha ő képes lenne valamilyen téglafal mögé rejtőzni, azonnal megtenné. Csak éppen nem engedheti meg magának ezt a luxust. Ettől nem tűnik el Carole és a terhessége. Nem változtat azon a tényen, hogy a hátsó oldal főcíme róla szól, s ez alkalommal a botrány árt, és nem segít. Nem tagadhatta, hogy Micki képességeire is szüksége van. A lány képes arra, hogy a történetet az ő kedvére formálja, és azt is vegyük figyelembe, hogy egyedül így maradhat kapcsolatban vele. Legalábbis amíg ezt el nem rendezte, túl nincs rajta. Micki egyelőre a mentőöve, szüksége van rá. Úgy tűnik, hiába tudja magáról, hogy önző, semmit nem tehet ellene. Az ajtó váratlanul feltárult, és Micki jött be, Sophie nővérével és Yank bácsikájával a nyomában. Damian megmerevedett, olyan zavar öntötte el, mintha letolt gatyával kapták volna rajta azok, akiket csodál és akiket szeret. – Miért is van olyan érzésem, hogy inkább néznék szembe egy kivégzőosztaggal, mint ti hármatokkal? – kérdezte. – Hát nem is tudom. – Yank hangjából csöpögött a gúny. – Talán mert nem vagy képes a gatyádban tartani a fütykösöd, és ilyen helyzetbe keveredsz miatta? – Az öreg fogta az újságot, és Damianhez vágta.

124

Damian arca megrándult. A családjának is elég kellemetlen volt magyarázkodnia, hát még most, Micki előtt. – Nem igazán értem, mit számít ez a karrierem szempontjából? – Nem igazán érti, mit is számít ez a karrierje szempontjából – utánozta Yank. – Hát akkor elmondom neked. Be tudlak juttatni olyan vidám műsorokba, ahol idiótákat mutatnak a közönségnek, ha ez a gyerek a tied. Akarod tudni, milyen jövő vár rád? – kérdezte Yank. Talán jobb, ha nem, gondolta Damian. – Mi? – kérdezte inkább. – A GMA sporttudósítója. Ez vár rád. Tudod, te nem akartál beszélni velem arról, mi lesz veled, ha visszavonultál, de én gondoltam rá. Sokat. – És én méltányolom is. Bevallom, ez nem illik ahhoz a felelősségteljes képhez, amit magamról akarok kialakítani, és nem is vagyok büszke rá. De sok híresség élt át nagyobb botrányt is. Nem értem, min vagytok ennyire kiakadva – de a hangja elhalt közben, amikor pillantása Yankról Mickire tévedt. Damian tökéletesen tudta, min akadt ki annyira az öreg, és az égvilágon semmit nem tehetett ellene. Yank már amúgy is pipa rá, amiért neki így alakult a kapcsolata Mickivel. És most ez. Ki hibáztathatná azért, ha Yank haragja inkább személyes, mint szakmai. Aztán ott van Micki, aki azóta nem nézett a szemébe, hogy behozta a társait a szobába. – Nézd – lépett Micki Damian elé. – Naponta botrányokat simítok el, ebből élek. De úgy gondoltam, ebben az esetben erősítésre van szükségem. Amúgy is volt megbeszélésed már Yank bácsival, és szerintem Sophie is segíthet, mert én nem vagyok teljesen elfogulatlan. Más szavakkal, vérig van sértve, és attól fél, hogy az érzelmei akadályozzák abban, hogy jól végezze a munkáját. – De ugye nem akarsz átpasszolni a nővéredhez? – kérdezte Mickit, mintha a másik kettő ott sem lett volna. Csönd lett, és a férfinak görcsbe rándult a gyomra a gondolatra, hogy elveszti azt az egyetlen embert, akiben megbízik. – Megérdemelnéd, hogy megtegyem, de nem. Segítek neked – mondta végül a lány. Hát, ez is valami. – Oké, akkor mi a terv?

125

Sophie felkapott egy tollat, és jegyzetelni kezdett a kezében tartott tömbbe. – Ilyen esetekben megmentheti az ember hírnevét, ha áll mellette valaki, amíg tart a botrány. A te esetedben Mickinek kell mindvégig fognia a kezed. – A homlokát ráncolta, elárulva, mennyire nem tetszik neki, hogy a húgocskája kell legyen a megmentő. De nyilván röviden megtárgyalták már a dolgot, mielőtt bejöttek, mert sem Yank, sem Micki nem tiltakozott. Ám Damian még mindig zavarban volt. – Nem vagyok biztos abban, hogy értem a dolgot. – Elmagyarázom. Először is kiadsz egy közleményt a szóvivőddel az oldaladon. Ez én leszek – tette hozzá Micki, bár ez egyértelmű volt. – Bevallod, hogy hibát követtél el, és közlöd, hogy amint a tények egyértelműek lesznek, te azt teszed, amit kell. Az az egyenes srác leszel, akit a rajongóid és a kissrácok, akik felnéznek rád, látni akarnak. Damian bólintott. Eddig rendben van. Elöntötte a megkönnyebbülés a gondolatra, hogy jól tette, amikor Mickihez fordult segítségért. Nem csak szakmailag, hanem személyesen is. Elképzelni nem tudta, hogyan keveredjen ki ebből, de most a lány segít és minden rendben lesz. Tartozom neki, gondolta Damian. – A következő kérdés, hogyan kezeljük a… helyzetet – mondta Micki, és elvörösödött zavarában. – Úgy érti, hogy foglalkoztál-e a terhességgel kapcsolatos kérdésekkel – sietett Sophie a testvére segítségére. – Említetted már annak a nőnek, hogy apasági tesztet akarsz? – Még nem – rázta a fejét Damian. – Eszedbe jutott már, hogy felkeressél egy ügyvédet? – kérdezte Yank. – Nem – mondta ismét Damian. – Még csak most tudtam meg én is. Elképzelni sem tudom, miként szivárgott ki ilyen gyorsan a dolog. – Valószínűleg az orvos pletykált, vagy a nővérek, akikhez ez a nő ment. Valaki élt a lehetőséggel, hogy keressen egy kis pénzt – morogta Yank. – Meg kell beszélned egy találkozót az ügyvéddel és az orvossal is – utasította Micki hivatalos modorban. – Milyen a programod? Damian felnyögött. – Egy sor meccs itthon, aztán egy hét úton. A lány bólintott.

126

– Oké, de az első ez a két találkozó. – Meg kell tudnod, hol tart ez a nő, és megkérdezni valakitől, mikortól lehet biztonságosan elvégezni az apasági vizsgálatot. – A nővéreméknek van orvosuk. Megbeszélhetek vele egy találkozót. Családi barát, és biztos vagyok benne, hogy alkalmazkodik a meccseimhez. A nővérei. A francba. Szinte pánik öntötte el a gondolatra, hogy találkozzon velük, és állja a kérdéseiket. Sophie bólintott. – Helyes. Legalább alakul egy terv, hogy mit tegyünk. Egyelőre Micki veled tart, és segít kezelni a sajtót. Ha nem tudnád, már gyülekeznek az épület előtt, és információt követelnek. – Igen, reggel már ott táboroztak a házam előtt. – Az arca megrándult az emléktől. – Nincs még egy olyan sajtó a világon, mint a New York-i. – Ebben igazad van. Amint elcseszel valamit, máris a nyakadban lihegnek – bólintott Yank. – Egyetlen kérdésem van. – Ne kímélj. – Damian most már semmit sem akart magába fojtani. – Ha a gyerek tőled van, elveszed azt a tyúkot? – Dehogy veszem. Nem akarom elszúrni Carole és a gyerek életét csak azért, mert az óvszer nem működött. Yank a torkát köszörülte. – Úgy érted, védekeztél? Micki elfordult. Damian végigsimított forró arcán. – Aha, Yank. Mindig védekezek. – Hát ez is valami. A másik férfi együttérző pillantást vetett rá. Damian egy röpke másodpercre nem érezte úgy, mintha számkivetett lenne, vagy olyan férfi, aki mindenkit cserbenhagyott. Micsoda katyvasz! Micki és ő nem kötelezték el magukat, rövid kaland volt csak köztük. Mégsem tudott szabadulni az önvádtól, hogy cserbenhagyta a lányt és fájdalmat okozott neki. – Azt tanácsolom, most rögtön intézzük el a sajtót – szakította félbe Micki a gondolatait. – Minél több időt adunk nekik, annál több spekuláció merül fel, és több koszt kavarnak fel Carole körül és körötted. Készen állsz? – tette fel a kérdést leghivatalosabb, személytelenebb hangján. – Jobban nem is lehetnék.

127

A lány bólintott. – Akkor menjünk. Lefelé menet átbeszéljük, mit mondjál. – Micki jegyzettömbbel a kezében kiviharzott a szobából, vissza sem nézett, hogy követi-e. Mindössze egyetlen dolog szólt Damian mellett, az, hogy Micki és a családja mellette áll továbbra is. Damian eltökélte, hogy a szaván fogja Mickit. Ricky Carter kis lakásában ülve nézte a tévét. Diszkrét kapcsolatainak hála, Damian Fuller botránya eljutott a város minden újságjához. Carter most azt leste, hogy csapatkapitánya, vagyis az az ember, akinek a helyét ő akarta elfoglalni, a mikrofonok elé lép és papír nélkül beszélni kezd. Fullernek nem kell megírt szöveg, gondolta Carter, és ivott egy korty sört az üvegből. A szurkolók a tenyeréből esznek. Most is, amikor hosszan magyarázza, milyen fontos mindig védekezni szex közben, meg hogy mindig történhet valami hiba, és, hogy azt teszi, ami helyes. Majd időt kér, hogy tisztázhassa a helyzetet, és kéri a sajtót, hogy arra fókuszáljon, ami igazán fontos most: a Renegades diadalára. Carter utálkozva csóválta a fejét. Amihez ez az alak nyúl, arannyá változik! Ő bármit is tesz, nem számít, Fuller nem bukik miatta. Ő már csak tudhatja, hiszen mindent megtett. Ő gondoskodott arról, hogy a csapatot követő riporterek tudják, melyik sztriptízbárban találják Fullert. Abban bízott, hogy a sajtó majd támadja Fullert, amiért itt bulizik egy jótékonysági esemény előtt. Ehelyett hősként került ki a dologból, amiért megmentette az ügynöke unokahúgát. Ezt szépen elintézte a Hot Zone, gondolta Carter bosszúsan. És még most is ott áll mellette a szexi kis szóvivője, pedig lebukott. Ugyanaz a nő, aki őt mindig utálkozva méricskéli, míg Fullert valósággal rajongással bámulja. – Életem története – morogta a férfi. De Rickyt most nemcsak Damian bolond szerencséje bántotta, hanem a saját cselekedetei is. Amikor összejött Carole-lal, irigységgel nézett Fullerre. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy csöndben szabotálja csapatkapitányát, és egy ideig senkinek nem is ártott vele. Amíg Carole teherbe nem esett.

128

Ő és Carole eleinte csak szórakozásnak tekintették az egészet, de közben valahogy kezdtek megjelenni az érzések. A fenébe is, Ricky azt hitte, a lány is ugyanúgy érez. De amikor Carole teherbe esett, ragaszkodott hozzá, hogy a gyerek Damiané. És ezt azzal a sértéssel tetézte, hogy nem is viszonozta Carter hívásait. Cartert annyira bántotta ez a terhesség, annyira haragudott Fullerre, hogy vissza akart vágni. Ezért szellőztette meg a terhesség hírét a sajtónak. De nem sokkal azután, hogy letette a telefont, a harag elszállt, és rájött arra, hogy megalázta Carole-t, fájdalmat okozott neki. Pedig egyik sem állt a szándékában. Előbb hívta az újságírókat, és csak akkor fogta fel, hogy bántja vele Carole-t, amikor már késő volt, s nem lehetett visszacsinálni. Felvette a telefont, és a lány hotelszobáját hívta. Tudta, hogy Carole csak holnap utazik el, és biztos akart lenni abban, hogy minden rendben van. A telefon hosszan kicsengett, és Carter már csaknem letette. – Halló – szólt bele végül Carole lihegve. – Szia, bébi, már többször is hívtalak. – Carter? – Mégis kit vártál? Nem érdekes – folytatta, mielőtt a lány válaszolhatott volna. Nem igazán akarta tudni. – Hogy érzed magad? – Egy kicsit émelygek. Több időt töltök a fürdőszobában, mint szeretnék. Talán ezért nem értem el, gondolta Carter. A hűtőre esett a pillantása. – Igyál kólát. Az talán segít. Legalábbis a nővérem ezt mondta, amikor terhes volt. – Kösz a tanácsot, Rick. A férfi nyelt egy nagyot. – Semmi gond. Na és, hogy kezeled a… többit? – kérdezte. A médiafelhajtásra gondolt, s remélte, hogy nem kell kimondania. Anélkül is elég rohadtul érezte magát. A lány mélyen beszívta a levegőt, és Carternek várnia kellett. – Rettenetes. A riporterek lent várnak az előcsarnokban. Meg kellett kérnem a biztonságiakat, hogy holnap reggel csempésszenek ki a hátsó bejáraton, hogy elérjem a gépemet. El sem tudom hinni, hogy az orvosi rendelő kiszivárogtatta a terhességem hírét. Olyan, mintha megerőszakoltak volna.

129

Cartert mintha gyomron vágták volna. – Miből gondolod, hogy ők voltak? A lány szipogott, és a férfi szinte látta maga előtt, ahogyan a szemét törölgeti. – Senki nem tudja, csak Damian meg te és én, te pedig nem bántanál. Bízik bennem, futott át Ricky agyán, és le kellett küzdenie a hányinger hullámát. Most nézett szembe azzal, mit is tett. Annyira akarta bántani Damian Fullert, hogy közben bántotta azt a nőt. Pedig nem akarta. Annál fontosabb volt neki. Túlságosan is. Ha Carole tudná, hogy ő visel titkos háborút Fuller ellen, ejtené barátként is. És ezt nem akarta. Carole és ő gyakorta tréfálkoztak Damian arroganciáján és a viselkedésén, de a nő most Fuller gyerekét hordja a szíve alatt. Vagy nem?, fordult meg Ricky agyában, és a fülében csengett, mit mondott Damian a sajtóértekezleten. Ricky mindig használt óvszert, ezt még az apja verte belé, és természetesen használt Carole-lal is. A lány pedig azt mondta, hogy senkivel nem feküdt le enélkül. De amikor elmesélte, hogy terhes, azt monda, hogy egy alkalommal ő és Fuller megfeledkeztek róla. Ő pedig hitt neki. – Hé, bébi! – Igen? – Te és Fuller védekeztetek? Feszülten várta a választ. – Már elmondtam neked, hogy igen. Miért kérdezed megint? Carter vállat vont. – Fuller mondott valami olyasmit a sajtónak, hogy mindig védekezett, de hát történnek balesetek. A lány élesen felnevetett. – Mi mást mondott volna? Hogy nem olyan csodálatos, mint amilyennek a világ tartja? – Megértem, bébi. És bárhogy legyen is, rám számíthatsz. – Olyan édes vagy. – Carole kis szünetet tartott. – De többé nem találkozhatunk. És Damian nem tudhatja meg, hogy együtt voltunk, ugye megérted. Mert ha Damian… őőő… elvesz, és neve lesz a gyereknek, nem derülhet ki. Ígérd meg nekem!

130

Rick összeszorította a fogát. A helyzete a pályán, az eredményei, és most ez a nő. Mi mást vesz el még tőle Fuller, aminek az övének kéne lennie?! Nem tehet Carole-nak ilyen ígéretet! – Jaj, jön a hányinger megint. Mennem kell – hallotta, és a lány lecsapta a telefont. Végül is nem kellett hallgatást fogadnia. Ami jó dolog, mert Rick hosszú idővel az után is, hogy letette a telefont, és hogy a Renegades megnyerte a délutáni meccsét, álmatlanul forgolódott az ágyban. Emésztette valami. Valami, amit Carole mondott. A lány nem válaszolt a kérdésre, hogy ő és Fuller mindig védekeztek-e. Amikor elmesélte neki, hogy terhes, azt magyarázta, hogy ő és Damian egyszer hibáztak, de azóta kerüli a témát. Amitől Rickben felmerült némi kétely a dologgal kapcsolatban. Arra nem is akart gondolni, hogy a lány rajtuk kívül másokkal is lehetett. Nem akart most ezzel a gondolattal foglalkozni. De ha Carole és Fuller védekeztek, úgy, ahogyan ők is, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a gyerek az övé.

10 Micki lüktető fejjel szenvedte végig a napot. Sophie-val és Yank bácsival egyetértettek abban, hogy Damian mellett kell állnia, de neki viszonya volt evvel a férfivel. És fájt neki az, hogy ez a férfi talán most apa lesz. És mégis, csak ő vitatkozott azzal a döntéssel, hogy Damian ne vegye el Carole-t. Semmi nem bántotta annyira, mint az a gondolat, hogy egy gyereket megfosztanak a szüleitől. Talán, mert ő maga is átélte ezt a szörnyűséget. Fel sem fogta, hogyan lenne képes Damian önként kimaradni a gyermeke életéből. Talán azért, mert még nem valóság a számára a gyerek. Amint az lesz, remélhetőleg azt teszi, ami helyes, és igazi apa lesz, elveszi Carole-t. Bármennyire bántja is őt, Mickit ez a gondolat. Addig is végigvezette a férfit a helyzet PR-oldalán, és ügyelt arra, hogy jól jöjjön ki a nyilvánosság előtt. Ez a nyilvánosság egy ilyen sztár esetében az edzői, azok, akiktől a fizetését kapja, a szurkolók, és azoknak a gyerekeknek a szülei, akiknek a példaképe. Damian legalább gyorsan tanult. A liftben lefelé menet átvették a dolgot, és utána a tájékoztatón tökéletesen azt mondta, amit kellett, és jól válaszolt arra a néhány kérdésre, amit Micki engedett. Végig aggódó férfiként, esendő emberként mutatták, olyan sztárként, aki tisztában van azzal, milyen felelősség van rajta, és hibáját is arra használja fel, hogy nevelje a fiatalokat. Damian visszament vele az irodába, és a konferenciateremből megszervezte a találkozókat, amiket Sophie javasolt. Először az orvost

132

hívta, aki elmagyarázza majd a biztonságos apasági vizsgálat rejtélyeit. Damian megbeszélt vele egy találkozót másnapra. Amint igazán tisztában van a tényekkel, beszél Carole-lal, és vizsgálatot kér. Ez a dolog igazán személyes ügye volt, amihez nem volt szüksége Mickire. A lány ezért hálás is volt. Kopogtak az ajtón, és Micki felnézett. – Tessék. Sophie dugta be fejét. – Eszel velem valamit? Micki a fejét rázta. – Oké. Még jó, hogy sejtettem, hogy be akarsz zárkózni a kuckódba. Itt eszünk. – Papírzacskót húzott elő a háta mögül, és kezdte kipakolni a lenti büfében vásároltakat. – Hoztam két jeges kávét és két sajtkrémes szendvicset. Ráadásul kakaós sütit desszertnek. – Jól hangzik, Soph, de nem vagyok éhes. A nővére vállat vont. – Akkor is itt vagy társaságnak, amíg én eszem. De aztán mindent szépen kipakolt Micki asztalára, és a lánynak nem volt más választása, mint eszegetni, vagy csak bámulni az ételt. Micki úgy döntött, akkor már inkább eszeget. – Sajnálom, hogy keresztül kell menned ezen – nézett a szemébe Sophie. – Damian egy szarházi. – Nem az – rázta Micki a fejét. Maga is meglepődött, hogy védi a férfit. – Úgy gondolom, hogy igazából nem különbözik sok ezer más pasitól, aki tervei ellenére apa lesz. Ő csak híres, ez a különbség. Sophie harapott a szendvicsből. Jó étvággyal evett. – Nem neheztelsz rá? – kérdezte végül. – Nem örülök, hogy így történt. Nem jó érzés, hogy a régi ügyeit így az arcomba vágják, emlékeztetőül arra, hogy ez a férfi nem kötelezi el magát. – Micki torkát fojtogatták az érzelmek a gondolatra, hogy egy másik nő hordja magában Damian gyerekét. Nyelt egy nagyot, majd folytatta. – De végső soron ez nem rólam szól. Damian az első pillanattól fogva őszinte volt velem. Azt mondta, semmi kötöttség, és én beleegyeztem. – Letört egy darabkát a bagelből és a szájába ejtette. Sophie átnyúlt az íróasztalon és Micki kezére tette a kezét. – Ez még nem jelenti azt, hogy nem fáj neked. – Nem is mondtam, hogy nem fáj. – A bagelt egy jókora korty jeges kávé követte. Sophie sóhajtott. – Van rá esély, hogy nem az övé a gyerek?

133

Micki vállat vont. – Gondolom. Ahogyan az is lehetséges, hogy az a nő nem is terhes. A melle kamu, tehát minden esély meg van rá, hogy a baba is az. – Aztán észbe kapott, és a szájára csapott. – Ezt nem lett volna szabad mondanom. – De jólesett – vigyorgott Sophie. Micki felnevetett, és végre ellazult. Hálás volt, amiért a nehéz percekben a nővére mellette áll. – Mi hír Loláról? – váltott a másik problémájukra. Sophie a fejét rázta. – Spencer még mindig nyaral, és Lola nem tudott beszélni vele. Vagy csak halogatja a dolgot. Ki hibáztatná érte? – Hát, engem most teljesen lefoglal a Damian-ügy, és jelenleg nincs is szükségem még egy zűrzavarra. – Ámen. – Sophie összeszedte a maradékot, és felállt. – De tudod, hogy Yank bácsi születésnapja néhány nap múlva lesz. Spencer addig biztosan visszajön. Nemsokára foglalkoznunk kell ezzel is. Amy ekkor kopogtatott és lépett be az ajtón. – Végeztem, hazamegyek. Micki intett. – Érezd jól magad. A nő elmosolyodott. – Te is. Ja, és mivel azt kérted, hogy vegyem át délután az üzeneteket, itt van mind. Egyetlen van, ami nem várhat, azt felülre tettem. – A titkárnő egy köteg rózsaszín papírt nyomott a kezébe, majd távozott. – Van valami érdekes? – kérdezte Sophie. Micki lenézett és felnyögött. – Damian azt üzente, hogy kocsit küld értem nyolc körül. Azt mondja, szüksége van rám a stadionban, aztán még meg kell tennünk valamit. Sophie a homlokát ráncolta. – Ha azt akarja, hogy este is dolgozzál, fizesse meg. Micki az egész napot íróasztalánál töltötte. Lepillantott a kacér miniszoknyára, amit még reggel vett föl, amikor a nap még fényesen ragyogott, és nem látta az újságokat. Most gyűröttnek, viseltesnek látszott. – Nem mehetek így. Rémesen nézek ki. – Tiszta szerencse, hogy hazamehetsz átöltözni. A lány lehunyta szemét és kimerülten felnyögött. – Elképzelni nem tudom, mi szüksége lehet rám az este.

134

A nővére hirtelen csöndbe burkolózott, amitől Micki idegei bizseregni kezdtek. – Mi az? Sophie közelebb hajolt, gyengéd pillantással nézett rá. – Csak elgondolkodtam. Mi van akkor, ha Damiannek egyszerűen csak szüksége van rád? Még órák múlva is ez a kérdés kínozta Mickit. Ez csengett a fülében akkor is, amikor farmert húzott, edzőcipőt és pólót. Ez kínozta akkor, amikor visszament az irodába, majd amikor beszállt az érte küldött limuzin hátsó ülésére. És ez kínozta most is, amikor az autóban várta a stadion előtt, hogy Damian felbukkanjon a meccs utáni sajtókonferencia végeztével. Hatalmas reflektorok világították meg az esti égboltot, és az utolsó Renegades-győzelemtől mámoros emberek özönlöttek ki a kapukon. Micki a limuzin hátsó üléséről nézte őket, tudta, hogy őt eltakarja a sötét üvegablak. A maga kis világában elmélkedhetett nővére szavain. Mi van akkor, ha Damiannak egyszerűen csak szüksége van rád? Damian még csak nem is célzott olyanra, hogy a szakmai segítségen kívül mást is várna tőle, de néha elkapta a pillantását, és ugyanolyan erővel érezte a kettejük közti kapcsolatot, mint a szigeten. Meg sem fordult a fejében, hogy most kezdjék újra a kapcsolatukat, amikor a férfi élete ilyen válságban van, de egyikük sem tagadhatta le az érzelmeit. Egy olyan vonzalmat, amit neki kordában kell tartania. Semmi nem történhet közöttük ez után. Főleg ha a gyerek az övé. Soha nem lenne képes Damian és Carole közé, vagyis Damian és a gyereke közé állni. Ennél jobban tisztelte a család és házasság hagyományát és szentségét. Amúgy sem hitte, hogy emiatt kell aggódnia. Damian nem kereste őt – csak akkor, amikor bajba került és segítségre volt szüksége. Bármennyire is szerette volna utálni, amiért ilyen helyzetbe keveredett, nem volt képes rá. És bármenynyire is szerette volna addig püfölni a férfi fejét, amíg azt nem mondja, Carole hazudik, ezt sem tehette. Elég ironikus volt. Az lesz, ami nem akart lenni, amitől szabadulni próbálkozott. Damian haverja, s a lány barátja lesz. És ha bármi miatt is utálta őt, hát emiatt igazán utálta. A meccs utáni sajtóértekezlet sokáig tartott. A riportereket nem a játék érdekelte, hanem Damian magánéletéről akartak beszélni, pedig ő

135

és Donovan edző már kihirdették, hogy ez nem téma. De nem azért voltak riporterek, hogy elfogadják a nemleges választ. Kérdeztek, és Damian nem válaszolt. Tovább tartott, mint szerette volna, mire végül lemehetett a limuzinhoz, ahol Micki várta. A sofőr kinyitotta az ajtót, és Damian beszállt a lány mellé. Micki szeme csukva volt, és a férfi így nyugodtan tanulmányozhatta. A haja lágy hullámokban hullott alá alig kisminkelt arca köré. A lány puszta jelenléte megadta neki azt a lelki békét és vigaszt, amire szüksége volt. A sofőr becsapta az ajtót, és a lány felriadt. – Szia – mosolygott rá Damian riadt arcát látva. – Szia. – A lány keze végigsiklott csupasz karján és megborzongott. – Elaludtam. Damian bólintott. – Elnézést a késésért. – Megkocogtatta az áttetsző műanyag válaszfalat, jelezve, hogy indulhatnak, és az autó elindult Jersey felé. – Gratulálok. Hallgattam a meccset a rádión. Már megint egy győzelem. – Kösz. A lány gyanakodva pislogott rá, láthatóan bizonytalan volt, hogyan is kezelje. Damian nem tudta a választ. Csak azzal volt tisztában, hogy Micki horgony ezekben a viharos időkben, és borzasztóan hiányzott neki, amíg nem találkoztak. Hálás volt, amiért ismét vele lehet, bármennyire is gyűlölte azokat a körülményeket, amelyek végre összehozták őket. De nem volt más választása, mint tudomásul venni a helyzetet. – Nos, mikor tudom meg végre, mi szükséged van rám ma este? – kérdezte Micki. – Mi az a nagy PR-probléma? Damian tudta, hogy nem tettetheti hülyének, tudatlannak magát, ezért az igazság mellett döntött. – A családom. – Hátradőlt, lehunyta szemét. Úrrá lett rajta a kimerültség. – Te komolyan beszélsz? – A lány mérgesen fújtatott. – Két hétig nem hallok felőled, aztán amikor jelentkezel, egy apasági botrány lóg a fejed felett. Hajlandó vagyok segíteni, de ebbe mióta tartozik bele az is, hogy én magyarázzam el a tetteidet a családodnak? Egyértelmű volt, hogy meghökkentette ez a meghívás. Hát jó. – Könyörtelenül nekem esnek majd.

136

Micki szemöldöke megemelkedett. Semmi együttérzés nem látszott az arcán. – Na és? Megérdemled. De a magánéleted nem tartozik a munkaköri kötelességeim közé. Damian megfogta a kezét. A lány bőre puha és sima volt, akárcsak a hasán és a combján, futották el a férfit az emlékek. Azonnal elöntötte a forróság az emléktől. Olyan izgalom fogta el, hogy nehéz volt a magyarázatra koncentrálni. Megértette a lány haragját, de nem találta a szavakat, amelyekkel elmondhatta volna, hogy bár Carole robbantotta ezt a bombát, Micki az egyetlen, akivel jól érzi magát. Nem értette, mi ez a vonzerő, amely egymáshoz kényszeríti őket, de ettől még tény maradt, hogy szüksége van erre a lányra, és nem csak szakmailag. Életében először várt egy nőtől érzelmi támogatást. Végigsimított az arcán. – Csődtömeg vagyok – vallotta be, és állta a lány tekintetét. – A csuklóm minden alkalommal fáj, amikor elkapom a labdát vagy ütök. Bármilyen jól is megy a játék, együtt kell élnem azzal, hogy mindent kivesz belőlem, ha végigcsinálok egy meccset. Aztán ott van Carole, akinek egy szavát sem hiszem, de nem tehetem meg, hogy ne higgyek. – Folytasd – mondta a lány halkan. Damian nyelt egyet, de a szájának rossz íze volt, mintha sarat evett volna. – Ha a gyerek az enyém, miféle apa leszek? – adott hangot a félelemnek most, első alkalommal, Mickinek. Ami jól mutatta, milyen fontos volt az ép elméjének az, hogy maga mellett tudja ezt a lányt. A lány az ő kezére tette a másik kezét. – Ha ettől félsz, a lehető legjobb apa leszel. – Amikor te mondod, csaknem elhiszem – kényszerített ki magából egy nevetést Damian. – Elhiheted. Az este folyamán az első alkalommal jelent meg fény a lány szemében. – Nem te mondtad, hogy apád csodálatos? A példák révén tanulunk, szóval nem értem, miért gondolod, hogy te más leszel… A férfi megfordította Micki kezét, és a csukló áttetsző bőrét figyelte. – Te vagy csodálatos – mondta hálásan, és valami melegség öntötte el a lelkét, amelyet nem akart túlságosan vizsgálgatni. Micki minden figyelmeztetés nélkül visszarántotta kezét. – Csak a tényeket mondom – közölte, és ismét ott magasodott közöttük a kerítés.

137

Nem kellett találgatni, miért. Damian olyan férfi volt, akinek van múltja, és van mit kockáztatnia. Bármennyire is szerette volna magába temetni Mickit, és elfeledkezni a problémáiról, a lány csak tovább bonyolít egy amúgy is zűrös helyzetet. – Van valami, amit szeretném, ha nem felejtenél el – mondta Micki. – Mi az? A lány a kezét tördelte. Egyértelműen mutatta, hogy a férfinek nem fog tetszeni, amit mond. – Árván nőttem fel. – Tudom – bólintott a férfi. – És azt hiszem, hogy egy gyereknek az a lehető legjobb, ha mindkét szülője vele van. Ha a tiéd a gyerek, meg kéne fontolnod, hogy elveszed Carole-t, és igazi családja lesz annak a kicsinek. A hangja elhalt a család szó hallatán. Damian szíve csaknem megállt. A nagy gondolkodásban teljesen elfelejtette, hogy Mickit agglegény bácsikája nevelte fel. Egész életében hiányoztak neki a szülei, és úgy tűnik, még mindig érzi a hiányt. Damian mély levegőt vett, és a lány felé fordult az ülésen. – Tisztában vagyok vele, hogy honnan jöttél, de neked is meg kell értened, hogy nem csak arról van szó, hogy nem akarom elvenni Carole-t. A gyerekre is gondolok. Néha szívességet teszünk a gyereknek azzal, hogy nem olyan otthonban nevelkedik, ahol nincs szeretet. – Hát, nem is tudom – tárta szét a kezét Micki. – Gyerekkorodban nem kaptál meg mindent ebben a szokatlan otthonban a bácsikáddal, Lolával és a nővéreiddel? Micki bólintott. – Azt hiszem, azzal, hogy nem veszem el Carole-t, jót teszek a gyereknek. – Ha a tiéd. – Ha az enyém – helyeselt Damian, és tiszta szívből remélte, hogy Carole volt olyan hűtlen, mint azt feltételezte róla. Kinézett az ablakon, és látta, hogy közelednek a nővére házához, ahol az egész család várta. – Csak még valami. Valami, ami súlyként ült a lelkén. – Mi az? A férfi átkarolta, és olyan közel hajolt hozzá, hogy érezze bőre illatát. Ágyéka sajgott a vágytól, hogy mélyen beletemetkezzen, és

138

addig mozogjon benne gyorsan és keményen, amíg a külvilág eltűnik, és csak ők, ketten maradnak. Ehelyett a torkát köszörülte, és kényszerítette magát, hogy ne veszítse el a fejét. – Nagyon méltányolom, hogy mellettem állsz. – Tudta, hogy hálával tartozik ennek a lánynak, talán többel is. Elfordította fejét, és ajka a lány nyakát súrolta. Micki nem tolta el, és Damian szája elidőzött a puha bőrön. Csak egy pillanat, ígérte magának. Nem több. Megfogta a lány karját és felemelte, gyengéd csókkal borította, a nyelvével ízlelte. Nem tudta, hogy a szavai hatottak vagy az érintése, de a lány remegett, és halk sóhaj szakadt ki torkán. Micki puha anyagból készült pólót viselt, amely középen húzott volt, és kihangsúlyozta a mellét. A lány bimbói megkeményedtek a férfi tekintetétől. Micki felé fordult és már amikor Damian azt hitte, hogy ajka az övéhez ér, az autó hirtelen megállt. – Megjöttünk. – Micki elhúzódott, láthatóan megdöbbentette, kis híján mi is történt közöttük. Damian elfojtotta magában a csalódottságot. Talán így a legjobb. Micki megigazította felsőjét és a frizuráját. – Hogy érzed magad, hogy magyarázkodnod kell a testvéreidnek? – Nyilván valamilyen témát keres, gondolta a férfi. – Semmivel sem élvezem jobban, hogy megtárgyaljam a nemi életem hülyeségeit a testvéreimmel és a szüleimmel, mint ahogyan veled élveztem. A kilincs felé nyúlt, de ugyanebben a pillanatban a sofőr kinyitotta és tartotta az ajtót. – De ha már belekeveredtem ebbe, a családom megérdemli, hogy tudja, mi történt… Hagyom, hogy megnyúzzanak. Micki ránézett. – Tudod, én csodálom, ahogyan képes vagy szembenézni ezzel az egésszel. – Kösz – felelte a férfi csodálkozva. Megérintette, és felfelé fordította a lány állát. Elnézte a lángoló arcot, a csillogó, lebiggyesztett szájat, és a keze ökölbe szorult, hogy visszatartsa magát. Hogy ne csókolja meg. Ez alkalommal valóban. Tudta, hogy kevésbé kellemes dolgok várnak rá.

139

Például az, hogy szembenézzen azzal a kivégzőosztaggal, amit családnak hív. Micki sokkal jobban érezte volna magát, ha az a csók nem azért marad el, mert szerencsére megérkeztek, hanem mert ő nem engedi. Hála istennek elérték úti céljukat, különben ostorozhatná magát, amiért engedte Damiannak, hogy megcsókolja. Amiért ő visszacsókolta. És engedje neki, hogy tegyen vele, amit akar a limuzin hátsó ülésén, annak ellenére, hogy megfogadta magának, tartja a távolságot. Most, miután mindenkinek bemutatta a lányt, Damian Micki mellett ült Brenda nővére házának nappalijában, és férfiként állta a csapásokat. A jelek szerint ebben a családban a büntetés vég nélküli faggatózást jelentett. Damian ökölbe szorított kézzel, zavartan várta a kérdéseket. Apja fel-alá járkált Damian előtt, aki a heverőn ült. – Foglaljuk össze – mondta Mike Fuller. Micki jól el tudta képzelni, ahogy ugyanezen a hangon beszélt a srácokkal, amikor kiskorukban rosszalkodtak. – Egy nő, akivel találkozgattam, azt állítja, hogy terhes, és én vagyok az apa. – Állítja? – kapaszkodott az anyja a bizonytalanságba. Damian bólintott. – Az állítás mindkét részét ellenőrizni fogom. – Tehát lehet, hogy nem is a tiéd a gyerek? – kérdezte Ronnie. – Vagy, hogy nem is terhes az a nő – Brenda hangjából sugárzott az önbizalom. – Minden lehetséges. Bármennyire is nem akarom ezt a gyereket, nem szívesen gondolok arra, hogy az a nő a szemembe hazudott. – Az anyagi helyzetedet tekintve ez legyen az első, ami az eszedbe jut. – Apja megállt, és zsebre vágta a kezét. – Nem arra tanítottalak, hogy mindig védekezz? Micki arca vérvörösen lángolt. – Védekeztem. – Damian az apja szemébe nézett. – Minden alkalommal. Ahogyan velem is, gondolta Micki. Minden egyes alkalommal. Apja megkönnyebbülten bólintott. – Hát, ez is valami. Yank bácsikája is ugyanezt mondta. – Talán kiszakadt a gumi – vetette fel Rhonda.

140

– Három gyerek, és csak tizenhárom hónap választja el őket. Te már csak tudod – mondta Marissa. – Hagyd békén a testvéredet – állította le Marissát a férje, Dan. – A mieink között tizennyolc hónap van, szóval nincs mit Rhonda fejéhez vágnod. – Savanykásan elmosolyodott. Ronnie vihogott. Marissa oldalba bökte a férjét. – Te játékrontó! – De csúfondáros volt a hangja. Micki nem tudta elfojtani a mosolyt. Ő, Annabelle és Sophie állandóan egymásnak esnek, de a civakodások mögött szeretet és tisztelet van. Ugyanezt érezte itt is. – Lányok – tapsolt Adrienne. – Dannek igaza van. Most ne bántsátok egymást. Fontosabb dolgunk van. – Anyátoknak igaza van. Most fel kell sorakoznotok az öcsétek mögött. – Mike Damian vállára tette kezét, jelezve, hogy teljesen mellette áll. Nyilvánvaló volt, hogy bármilyen bűnt követtek is el a gyerekei, Damian apja megbocsátott nekik. Ahogyan Yank bácsi is nekik. Most is azonnal Floridába utazott, hogy vele legyen. Ki gondolta volna, hogy az ő szokatlan családjában és Damian igazi családjában ennyi a közös. – Mikor kapsz választ? – kérdezte Brenda. – Holnap találkozom Gary Kernannal, hogy elmondja, miből áll a vizsgálat. Megígérem, hogy rögtön szólok nektek, amint tudok valamit. Ronnie megfogta a testvére kezét. – Garynél született az összes unokahúgod. Ő a legjobb. – És bízhatsz benne, mert diszkrét és tisztességes. – Brenda férje, Steve most csatlakozott a társalgáshoz. Micki figyelmét nem kerülte el a szeretet és tisztelet Damian szülei között, ahogyan a nővérek és a férjeik között is. A lehető legjobb minták Damian előtt, gondolta. És ő mégis elhátrál mindenféle komoly kapcsolat elől, és kizárólag a karrierjére koncentrál. Ezen majd később elgondolkodik, de most, ha már Damian úgy döntött, hogy magával hozza, mindent el akart követni azért, hogy a család jól vészelje át a válságot. – Elnézést – szólalt meg. – Igen? – kérdezte Damian anyja. – Olyan csöndben volt eddig. Mi jár az eszében?

141

Micki elmosolyodott. – Szeretnék egy gyors PR-képzést tartani önöknek, mielőtt elmegyünk. Nem csak Damiant fogják sarokba szorítani, válaszokért nyaggatni. A család összes tagja felé fordult. – Boldogan meghallgatjuk, mit mondhat nekünk Damian szóvivője és barátja. – Adrienne meleg mosollyal nézett rá. – Remek. Mindössze néhány tanácsot adok arra az esete, ha a sajtó önöket keresi meg. – Valamennyien csak ismerősnek vesszük fel a telefont. Idegen számnak nem – mondta Brenda. Micki felállt, és középre lépett. Hozzászokott ahhoz, hogy nyilvánosság előtt beszéljen, de ez esetben azt érezte, hogy sokkal személyesebben vizslatják. A nővérek nem kétséges, hogy azon tanakodnak, valójában milyen kapcsolat van közöttük. De ez ügyben semmit nem tehet. A legújabb hírek fényében sokan elgondolkodnak Damiannal kapcsolatban. A férfinak együtt kell élnie ezzel. Neki pedig nem szabad törődnie vele. – Egy eltökélt riportert nem tart vissza az, hogy önök megszűrik a telefonokat. Ettől még elkapja önöket a szupermarketben, vagy amikor táncórára viszik a gyereket. De a rendelkezésünkre áll néhány stratégia. – Például? – kérdezte Damian anyja. Micki felemelte egyik ujját. – Ott van a jó öreg, nincs mit mondanom szöveg, és aztán menni tovább. – Felemelte a másik ujját is. – Ott az átirányítás. Közli a riporterrel, hogy hívja a testvére szóvivőjét, és nyomja a kezébe a névjegyemet. – Várt egy picit, majd a harmadik ujja következett. – Vagy mindössze annyit mond, hogy tűnjön el vagy hívom a rendőrséget és feljelentem zaklatásért, főleg, ha a gyerekek is ott vannak. Damian csak nézte, mint veszi át Micki az irányítást az ő zajos családjában. A lány láthatóan elemében volt. A javaslatai lényegre törők, velősek és végiggondoltak voltak. Olyan sok szempontból nyűgözte le ez a lány, hogy már számolni sem tudta. Neki nem jutott eszébe megkérni Mickit, hogy tartson gyorstalpalót a családjának, és hálás volt, amiért a lány gondolt rá. Ami pedig a nővéreit illeti, Damian legnagyobb csodálkozására, a beszédes, vitatkozós lányok most hallgattak, feszülten figyelték Mickit. Anyja szorgosan jegyzetelt a kis tömbbe, amit mindig a táskájában tartott, az

142

apja pedig arcán széles vigyorral nézte Mickit. Nem kis dolog, tekintve, hogy mennyire aggódik miatta. – Van kérdés? – kérdezte Micki. – Nekem van. – Ronnie a legfiatalabb, legszókimondóbb lány felemelte a kezét. – Micki nem tanárnő, és nem az iskolában vagy – nevetett Marissa. – Hát, akárhogy is, azt szeretném tudni, hogy azért van-e itt, mert Damian fizet a segítségért. – Vagy azért, mert szereti Damiant – kotyogott közbe Brenda, kisegítve Ronnie-t. Damian nem nézett Micki szemébe, de felugrott székéből. – Hé, ez szükségtelen volt. Csak én kérhetem számon Mickin, mit miért csinál, és ez nem most lesz. Vissza kell mennünk a városba, szóval az inkvizíciót befejezzük. Senki nem vitatkozott vele, ami azt jelentette, hogy tudják, túllépték a határt. Damian a következő percekben búcsúzkodott, ölelések, csókok következtek, és mindenkinek megköszönte, hogy mellette áll ebben a helyzetben. Még Mickit is melegen megölelték búcsúzóul, és Damian boldog volt, amiért magával hozta. Ronnie megígérte, hogy mindent elmesél a férjének, akinek haza kellett mennie felváltania a baby-sittert. Ám Damian leginkább Marissa és Brenda nagyobb, tinédzserkorú lányai miatt aggódott. Tudta, hogy a lányok felnéznek a híres nagybácsira. Megígérte, hogy beszél velük, amint elült a vihar, és érinti a beszélgetésben a biztonságos szex kínos témáját is. Ez a legkevesebb, amit megtehet, ha már ilyen botrányt okozott. Micki aludt a visszafelé úton, csak akkor ébredt fel, amikor a kocsi megállt a háza előtt. Az órájára pillantott. Csaknem éjfél volt már. Elmondhatatlanul kimerült volt. Reggel és az este is túlcsordultak az érzelmei, és a teste is sajgott a kényelmetlen helyzettől. Megdörzsölte a szemét, és a mellette ülő jóképű, vonzó férfira pillantott. – Megint elaludtam – mondta zavartan. – Emiatt ne aggódj. Én is. A férfi nyújtózkodott, és a lány pillantása megakadt izmos alkarján és napbarnított bőrén.

143

Kiszáradt a szája, és sajnálta, hogy nincs nála egy üveg víz. Inkább ezt kívánja, mint azt, hogy megcsókolja a férfit, és az ő ajkán találja meg a nedvességet, amire vágják. – Végül is jó ötlet volt, hogy magaddal vittél. Damian elmosolyodott. – Ki tudja, hogyan bántak volna a riporterekkel a nővéreim egyébként. – Elfintorodott a gondolatra, hogy a családját kiteszi ilyen zaklatásnak. – Sokat segítettél nekik, és ezt nagyon köszönöm. – A családod különleges, és örülök, hogy megismertem őket. – Ők is ezt mondták rólad. – Kicsit habozott, elmondja-e, amit gondol, aztán úgy döntött, üsse kő. – Igazából apám azzal búcsúzott, hogy kapjalak el, és el se engedjelek. A férfi arcán megjelenő őszinte, meleg mosolytól végképp elállt Micki lélegzete. – Kedves tőle. Micki kiszállt a kocsiból és Damian követte, így amikor a lány megfordult, szinte összesimultak. Micki a férfi hipnotizáló szemébe nézett. Forró, párás nyári levegő simogatta őket, és növelte a kettejük között sistergő forróságot. A lány igyekezett uralkodni magán, és nem engedni a vágynak. – Valamit nem értek – mondta. – Kérdezz! – A szüleid házassága boldog, ahogyan a testvéreidé is. Mindegyiknek van gyereke, és láthatóan közösen meg tudják oldani a gondjaikat. A férfi oldalt biccentette fejét. – Mire akarsz kilyukadni? – kíváncsiskodott. Micki igyekezett megtalálni a szavakat, aztán úgy határozott, egyszerűen kimondja, amit gondol, akárhogy is hangzik. – Azt hiszem, azt nem értem, hogy mindezeket látva miért félsz annyira attól, hogy megállapodj? A férfi a fejét csóválta, és halkan, izgatóan, morajlón felnevetett. – Sokszor feltettem már ugyanezt a kérdést magamnak. – Az autó tetejére tette kezét, és a vállára hajtotta fejét. – Nálatok számított a születési sorrend? Érdekes kérdés, gondolta a lány. – Azt hiszem, elég sokat. Én voltam a legkisebb, és Annebelle mindig is úgy érezte, hogy vigyáznia kell rám, miután a szüleink meghaltak. Magára vette a terhet, és attól

144

rettegett, hogy nevelőszülőkhöz kerülünk, elválasztanak minket, ha Yank bácsi nem fogad be. Jóval a megfelelő kor előtt felnőtt lett. – Én pedig a kicsi voltam, aki soha nem nő föl – mondta erre a férfi. – A nővéreim anyáskodtak felettem, lesték a kívánságomat. Szerencsés voltam, és bármit akartam, elég könnyen jött. Micki erre csak legyintett. – Mindenki tudja rólad, hogy keményen dolgozol, ezért ne is mond, hogy könnyen jön a siker – korholta. – Nem azt állítom, hogy nem dolgozok keményen, de több szerencsés áttörésem volt, mint a legtöbb játékosnak. – A fejét csóválva felnevetett. Olyan önértékelés érződött a hangjából, hogy Micki megérezte belőle, hogy a férfi valóban sokkal többet gondolkodott már ezen a kérdésen, mint várta volna tőle. – Amikor minden a kedvedre alakul, elkényeztet a sors. Én el vagyok kényeztetve. A fenébe, nagyon is. És rettegek attól, hogy mindent elvesztek – vallotta be Damian. – Tehát… – Éjjel-nappal azon dolgozom, hogy fenntartsam a kiálakított képet. Ehhez tartozik az is, hogy én vagyok a bulizós srác, aki nem sérül le, nincsenek gyengeségei. – És úgy gondolod, hogy ha összejössz valakivel, aki jelent is neked valamit, elveszted az egyetlen dolgot, ami fontos a számodra, a karrieredet? – Döbbenetes, hogy megérted. – A férfi szavaiból most meglepetés és szinte földöntúli csodálat hallatszott ki. Micki lenézett a járdára, és cipője orrát az aszfalthoz súrolta. – Gondolom, ez van akkor, ha az ember egész életében hivatásos sportolók között lóg. Ismerem ezt a világot. – Ez a közös világunk – mondta a férfi mogorván. Sugárzott belőle az érzelem, és Mickit valósággal megrázta ez. Annak ellenére, hogy ez az este üzleti találkozó volt, közelebb érezte magát a férfihez, mint eddig bármikor. A körülményeket tekintve ez idegesítette. – De bármennyire is úgy döntöttem, hogy a karrieremre koncentrálok, átkozottul bolond voltam, amikor egy ilyen nővel kezdtem, mint Carole. Jelentéktelen kis kaland volt, és most lehet, hogy életem végéig fizetek érte. – Kemény dolog fizetni a hibáinkért – kényszerített ki magából Micki egy kis nevetést. De a szíve mélyén egyáltalán nem mulatott jól.

145

Mert hallgatva a férfit, rádöbbent, hogy a szigeten együtt töltött idő talán ugyanilyen jelentéktelen kaland volt Damian számára. A férfi hirtelen felé nyúlt és végigsimított az arcán. – Te meg én egészen mások vagyunk, mint én és Carole – mondta, mintha csak olvasott volna az agyában. – Nem is gondoltam, hogy olyan vagyok. Damian a fejét rázta. – Dehogynem gondoltad. És nem tagadhatom, bőven adtam rá okot. Micki mosolyt erőltetett az arcára. – Ne aggódj. Tudom, mi a helyzet. – Nem. Azt hiszem, nem tudod. – A férfi hosszan nézett rá, és a pillantása varázsos, rejtélyes volt. – Kísérjelek be? – Jó itt – rázta a fejét Micki. Látta, hogy a férfiban valóságos küzdelem dúl, míg végül Damian hátralépett. – Hát jó. Találkozunk holnap a rendelő előtt? Micki meglepetten pislogott. – Az apasági vizsgálat konzultáción? Ehhez nem kell PR-segítség. – Ebben igazad van, nem kell. De szükségem van rád, a támogatásodra. – Damian… – nyögött fel Micki. – Kérlek. – A férfi állta a pillantását. Könyörgött a szemével, és olyan kétségbeesés volt a hangjában, amelynek Micki nem tudott ellenállni. – Rendben – szakadt ki belőle, és a gyomra csomókba rándult, amiért ilyen személyes dologba belement. Damian megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. – Köszönöm. Megint csak köszönöm. Micki kikényszerített egy mosolyt. Azt már nem mondhatta, hogy részéről az öröm. – Aludj jól – mondta férfi rekedten. Ismét az erőltetett mosoly. – Te is. Később, az éjszaka folyamán, egyedül fekve az ágyában nem kellett azon tűnődnie, miért érzi magát olyan üresnek és olyan magányosnak.

11 Mickire hosszú nap várt, és nem maradt ideje hazamenni átöltözni Yank bácsi születésnapi partija előtt. Nem volt más választása, mint berakni egy táskába a ruhát, amit erre az alkalomra vett, és magával vinni a munkahelyére. Hétkor érkezett meg az irodába, átszervezett néhány megbeszélést, hagyott pár üzenetet Amynek, majd indult a Park Avenure-re, hogy ott találkozzon Damiannal a rendelőben. Remegett a gyomra a gondolatra, hogy apasági vizsgálatról és Damian szexuális kapcsolatairól beszélgessenek előtte. Megértette, hogy a férfinak szüksége van támogatásra, de miután az éjszaka végiggondolta a dolgot, úgy vélte, nem ő a legmegfelelőbb ember erre a feladatra. Befordulva a sarkon látta, hogy Damian már ott áll az ajtó előtt a fekete vaskorlátnak dőlve. Farmerjában és világoskék, galléros pólójában ő volt a legizgatóbb férfi a Park Avenue-n. Igazából ő volt az egyetlen férfi a Park Avenue ezen részén ilyen korán reggel. Ami tiszta szerencse volt, mert Micki nem szerette volna fültanúk előtt lefolytatni ezt a beszélgetést. – Köszönöm, hogy eljöttél – lépett felé Damian. Micki összeszedte a bátorságát, és belevágott az éjszaka során megfogalmazott mondókájába. – Tökéletesen megértem, hogy szükséged van erkölcsi támogatásra, és számíthatsz is rám. Tényleg. De ez túl sok nekem. Nem tartozom ide, és nagyon rosszul esne ott ülnöm a rendelőben és hallgatnom, ahogy megbeszéled az orvossal, mikor termékenyítettél meg egy másik nőt. – Sietve préselte ki magából a szavakat, tudta, hogy különben nem mondja ki őket.

147

Ez majdnem olyan volt, mintha bevallaná az érzéseit, pedig ez olyasmi volt, amit nem akart. Hiszen ez a férfi képtelen viszonozni őket. – Most, hogy tudod, hogy érzek, megyek is vissza az irodámba. Micki megfordult, valósággal futott az utcán, közben taxit keresett. Még mindig nem békélt meg a magas sarkú cipővel, nem is egyszer megbotlott, a sarka kifordult. Minden esélye elveszett, hogy méltóságteljesen távozzon. – Micki – kiáltott utána Damian. Hála istennek, egy szabad sárga taxi fordult be a sarkon. Micki intett, és a kocsi csikorogva fékezett. De abban a pillanatban, amikor az ajtó felé nyúlt, Damian utolérte. Micki kinyitotta az ajtót, de a férfi nem engedte beszállni. – Micki, kérlek, beszélni akarok veled – zihálta. Micki nyelt egyet, de szinte fájt, úgy összeszorult a torka. – Amikor belementem, hogy segítsek neked, nem tudtam, milyen nehéz lesz – vallotta be. A szíve zakatolt, minden egyes súlyos szívverés igazolta a szavait. – Én sem fogtam fel – mondta a férfi lágyan, és lélegzete melegen cirógatta a lány nyakát. – Hölgyem, most beszáll vagy nem? – kérdezte a taxis türelmetlenül. Micki Damianhoz fordult. A férfi pillantása gyengéd, megértő volt. – Csak ülj kint a váróteremben, és majd beszélgetünk, amikor végeztem. Micki feje lüktetett, bokája fájt, a szíve iszonyúan sajgott. – Nekem elment az eszem – morogta inkább magának, mint Damiannek. A nyitott utasoldali ablakon keresztül a sofőrre nézett. – Elnézést, hogy raboltam az idejét – mondta neki, és ahelyett, hogy beszállt volna, becsapta az ajtót. – Köszönöm. – Damian megfogta és erősen szorította a kezét. – Mondtam már neked, hogy néha úgy viselkedek, mint egy elkényeztetett kis szarházi. – Ajka zavart mosolyba kunkorodott, de szinte tapintható volt, mennyire megkönnyebbült, amiért sikerült a lányt visszatartania. – Hát igen. – De valami okból Micki még mindig mellette állt. Damian egy óra múlva jött ki a rendelőből, és ragaszkodott hozzá, hogy igyanak meg egy kávét. Micki időközben kapcsolatba lépett Amyvel az irodában, és tudta, hogy a 11 órás találkozót sikerült lemondani, ezért beleegyezett.

148

Letelepedtek a Sara Beth Konyhájában, és sietve rendeltek. Mickinek jólesett a friss, forró kávé, de a péksütemény nem nagyon érdekelte. Damian felhajtotta a koffeint, szüksége volt az erősítésre. Utána letette a csészét, és a kisasztalon keresztül a lány szemébe nézett. Néhány pillanatig csak nézett rá, s nem tudta eldönteni, mit is mondjon és hol kezdje. Csak azt tudta, hogy bocsánatkéréssel tartozik. Csend telepedett köréjük. Bár reggeli csúcsforgalom volt, szokatlanul kevesen voltak az étteremben. Damian azért hozta ide, most sok megbeszélnivalójuk volt, amiket nem telefonon akart elmondani. Csak most reggel, amikor Micki majdnem elmenekült, döbbent rá, milyen sokat jelent neki a lány megnyugtató jelenléte, támogatása. Abban a pillanatban, amikor Micki elindult az utcán, kénytelen volt beismerni, hogy ez a lány több neki, mint egy olyan barát, aki válság idején fogja a kezét. Azt nem tudta, mennyivel több, és e pillanatban nem is látta értelmét túl mélyen belemenni ebbe a kérdésbe. Azt sem hitte, hogy a lány szívesen hallaná, hogy milyen érzések formálódnak benne. Hogy is hallaná szívesen, amikor egy másik nő és annak a gyermeke áll közöttük, ahogyan az egész elcseszett élete és karrierje is, amelyhez még mindig kétségbeesetten ragaszkodik. Damian közelebb húzta székét, hogy közvetlenül a lány mellett üljön. Combja Micki csupasz lábát súrolta, és élvezettel érezte a lány testének melegét. – Sajnálom, hogy ez ilyen nehéz volt neked. – Szakmailag így kell jól intézni a dolgot. – De ahogy mondtad, ez a reggeli megbeszélés nem hivatalos kérés volt. – Nem érdekes – rázta a fejét a lány. – A barátok kiállnak egymás mellett. Olyan természetesen vetette oda ezt a szót, hogy Damian szíve sajogni kezdett. – Na, és mit mondott az orvos? – kérdezte Micki. A kérdés kényszerítette Damiant, hogy összeszedje magát. – Biztosan hallani akarod? Micki lassan bólintott. – Nem akartam ott lenni a rendelőben. Azt elviselem, ha tőled hallom.

149

– Azt mondta, hogy háromfajta vizsgálat van. – Damian zsebébe nyúlt a papírokért, amit az orvostól kapott, és beleolvasott, hogy pontosan magyarázhasson. – Kettő invazív, és veszélyes lehet a magzatra nézve. Az utolsó egy egyszerű vérvizsgálat, nem kell hozzá más, mint az anya és a potenciális apa vérmintája. A labor kivonja az anya véréből a magzat vérsejtjeit, és összeveti a potenciális apa DNSével. Ez lennék én. – Összeszorította ajkát, és ismét felhorkant benne a maga iránt érzett harag. – Mikor lehet biztonságosan elvégezni? Damian Mickire pillantott. – A lány általában pirospozsgás volt, de most, ez alatt a kínos beszélgetés alatt falfehér. – Bármikor tizenkét hét után. – Damian már kiszámolta. Feltéve, hogy Carole az utolsó együttlétük során esett teherbe áprilisban, közeledik a tizenkét hét. – Ami azt jelenti, hogy nemsokára el lehet végezni a vizsgálatot – kímélte meg Mickit a részletektől. – Értem. És hogyan viseli mindezt Carole? – kérdezte a lány. Remegett a hangja, sikertelenül próbálta visszatartani az érzelmeket. – Nem tudom. – Damian a kávéscsészét szorította. – Nem léptem kapcsolatba vele. – Ez rémes. Damian arca megrándult. – Nem olyan hideg és kegyetlen, mint amilyennek látszik. – Lesütötte szemét, mint aki zavarba jött, mit is gondol róla Micki. – Először nem hívtam, mert időre volt szükségem, hogy megemésszem a dolgot. Időre volt ahhoz is szükségem, hogy elintézzek néhány dolgot, mint a vizsgálat is. És időre volt szükségem, hogy szoktassam magam a gondolathoz, hogy esetleg apa vagyok. – És sikerült? – kérdezte Micki. Damian vállat vont, érződött belőle a bizonytalanság. – Nem tudom. – Ha a teszt pozitív, elfogadom. Nehéz mit kezdenem vele, amikor még nem is valóság. – Megértem. – De hála neked, a jó irányba haladok, és kezd hozzászokni az agyam a gondolathoz. Reggel, idefelé jövet felhívtam az ügyvédemet, hogy megbeszéljek vele egy találkozót. Létrehozok egy alapítványt egy összeggel, ha a gyerek az enyém. – Belenézett a lány kék szemébe. – Mindezeket meg kellett tennem, mielőtt megkeresem Carole-t és megbeszélem vele a dolgot.

150

Micki lassan kifújta a levegőt. – El sem tudom képzelni, milyen lehet ez neked. Tudom, hogy csapdába kerültél Carole-lal, és aggódsz a karriered miatt, és azt is tudom, hogy rád szállt a sajtó… – A pokolba a sajtóval. Ez az egész megtanított arra, hogy csak azoknak a véleményével törődjek, akiket… – már majdnem kimondta: szeretek. Soha nem mondta ki, még csak nem is gondolta ezt a szót. Most Mickivel szemben ülve, tudva, hogy a lány iránti érzései jóval erősebbek puszta vágynál vagy hálánál, idegesítette, hogy ez jutott az eszébe. – Jól vagy? – Micki a kezére tette a kezét. Damian számára olyan volt ez az érintés, mint gyufát tartani a kanóchoz. Az ő gyertyája amúgy is lángol már, gondolta. Alig tudta visszatartani a nevetést. Ki gondolta volna, hogy az, amit a lány iránt érez, felderíti a kedvét és boldoggá teszi egy olyan helyzetben, amikor nyakán a hurok. Végignézett a kedves arcon, a nedves ajkakon, hallgatta, ahogyan a lány megnyugtatja, és olyanokat mond, hogy ő mindig is tudta, hogy képes lesz kézben tartani a dolgokat, és kezdett hinni az ügyben. – Ami azt illeti, jól vagyok. – Ekkor szólalt meg a csipogója, és szakította félbe őket. – Elnézést. – Megnézte a számot, és elfojtott egy káromkodást. – A stadionban kéne lennem egy délelőtti edzésen. – Teljesen kiestek a prioritásai a fejéből. Nem jó jel. – Valakit nagyon leteremtenek – mondta Micki segítőkészen. – Kösz, kedves vagy. – Damian önkéntelenül is felnevetett. De közben felpattant és pénzt tett az asztalra. Együtt mentek ki az utcára, és a férfi Mickinek akarta leinteni az első taxit. De a lány nem engedte. – Nem fogadom el, hogy aztán örökre ezzel boldogíthassál. Tiéd az első. – Nagyvonalú gesztussal intett, amitől a férfi ismét elnevette magát. Mielőtt beszállt volna a taxiba, Mickihez fordult. – Egy kérdés. – Miért maradtál itt ma reggel, miért nem mentél el? – Tudnia kellett, mi tartja a lányt mellette. Micki egyik lábáról a másikra állva farkasszemet nézett vele. – Szükséged volt rám – felelte egyszerűen, aztán megfordult, hogy távozzon.

151

Nem volt ez szerelmi vallomás, nem volt benne vágy. De elismerte, hogy kötődnek valahogy egymáshoz, és ez olyan valódinak hangzott, hogy többet jelentett a férfi számára, mint amibe Damian szívesen belegondolt. De nem volt ideje hosszan tépelődni ezen. Ösztönösen magához húzta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta, majd beült a kocsiba és becsapta az ajtót. A taxi elszáguldott, és a férfi egyedül maradt a gondolataival. Pánik, hogy elkésik. Pánik Carole miatt. Pánik, hogy elveszíti Mickit, amikor mindezeken túl lesz. Nem akart ezeken gondolkodni. Inkább elővette a mobiltelefonját, és kikereste Carole floridai számát. A lány már nyilván otthon van, vagy legalábbis úton hazafelé. Micki reakciójának hála, most már képes volt látni, milyen lehet Carole helyzetében lenni, bizonytalanul várni, mit hoz a sors. Damian úgy érezte, nem hagyhatja Carole-t abban a hitben, hogy egyedül van. Az üzenetrögzítő vette föl a második csöngésre. A férfi végighallgatta az előre fölvett szöveget, aztán beszélni kezdett. – Szia Carole, itt Damian. Tudom, hogy most nem könnyű neked… és… Én elutazom egy hétnapos turnéra, aztán találkozzunk és beszéljünk, ha megjöttem. Ha addig is szükséged van valamire, elérsz a mobilon. – Elmondta a számot, bár a lány nyilván kívülről tudja, és letette. Ettől valamivel jobban érezte magát. Hátradőlt az ülésen és lehunyta szemét. Akárcsak az éjszaka, elöntötték a gondolatok. Lelke mélyén elképzelni sem tudta, hogy gyereke legyen Carole-tól. Elképzelni sem tudta, hogy gondosan megtervezett karrierje nem sokkal a vége előtt így az arcába robbanjon. Még mindig van rá esélye, hogy a csúcson távozzon, és nem akarta elszúrni. Tisztában volt vele, hogy feltehetően ő a gyerek apja. De amikor próbálta megfogadni Micki tanácsát, és szembenézni a valósággal, és a sajátjaként gondolni a gyerekre. Kék és nem barna szemű gyereket látott maga előtt. Ennek a gyereknek természetes szőke, göndör haja volt, és nem olyan, amit a fodrász állít elő. Nem akarta végiggondolni ezt, inkább az órájára pillantott. A csudába, késésben van.

152

Megdöbbenésére nevetésben tört ki. Még soha nem késett edzésről, nemhogy egy meccsről. Egész pályája során ügyelt arra, hogy ne veszítse szem elől a céljait. És most, amikor teli van zűrökkel, amikor nyakig van a trutymóban, amikor iszonyúan pipának kéne lennie magára minden egyes ostobaságért, amit az utóbbi időben elkövetett, felszabadultabbnak érzi magát, mint évek óta bármikor. Micki bezárta irodája ajtaját és lehúzta az árnyékolót a folyosóra néző ablakon. A sminkjét már megigazította. Nagyjából fél órája van, hogy átöltözzön és odaérjen a bácsikája születésnapi bulijába Yank kedvenc éttermébe. Annabelle jobban van, és az orvosa engedélyezte, hogy részt vegyen a partin, ha vigyáz magára, és nem áll fel sokat. Idén csak keveseket hívtak meg, főként a családtagokat és néhány barátot… köztük Lolát és Spencer Atkinst. Mindketten Yank bácsi legközelebbi barátai voltak, még akkor is, ha az öreg és Lola jelenleg fasirtban voltak. De ketten együtt robbanóelegyet alkottak, és könnyen elképzelhető, hogy Yank bácsi hisztizni kezd. Micki felnyögött. Ez valószínűleg eseménydús este lesz. Fölvette az új, magas sarkú cipőjét, lesimította szoknyáját, és kinyitotta az iroda ajtaját. És Damian-be ütközött. Azóta, hogy a délelőtt otthagyta a férfit, nem engedte meg magának, hogy rá gondoljon, mert úgy semmit nem tudott volna dolgozni. De most Damian itt állt előtte. Az eseménydús még enyhe szó, gondolta meglepetten. Nem várta ide a férfit. Damian pillantása végigsiklott szandálján, majd föl a rövid szoknya széléig, elidőzött a feszes felsőn, és a frissen sminkelt arcon állapodott meg. – Remekül nézel ki – állapította meg. Egyértelmű volt a szeméből sütő forróság, a hangja rekedtsége. A bók hallatán Mickit elöntötte a melegség és a megszokott, lüktető vágy. Egy röpke pillanatra ismét a szigeten voltak, ahol nem érte el őket az élet valósága. – Köszönöm – mormolta. A férfi szemébe nézett. Látta, hogy Damian frissen borotválkozott. Ki is öltözött. Világosbarna nadrágot viselt, fekete, galléros inget, csak annyira begombolva, hogy azért kilátszott alóla némi ingerlő mellszőrzet.

153

Egyetlen gyors belégzés elárulta neki, hogy a férfi valamilyen szexi kölnit használt. Micki tudta, hogy bajban van. Miután Damiannak délután meccse volt és a lakása a Gramercy Parkban van, kerülőt tett, hogy itt legyen. Micki megnedvesítette ajkát. – Mi hozott ide az én zugomba? – Te. Te és bácsikád. Azért jöttem, hogy elvigyelek a bulijába. A lány összehúzta szemét. – Nem akarok udvariatlan lenni, de nem emlékszem, hogy láttalak volna a vendéglistán. – És bárki vette is fel rá a férfit, ő megöli érte, mert a ma este végre lehetett volna néhány nyugodt órája. Amikor egy kis lélegzethez jut. Amikor jól érzi magát, és nem kínozza a vágy azért, ami nem lehet az övé. – Az történt, hogy felhívtam a titkárnődet, és megkérdeztem tőle, mi az esti programod, ő pedig elmondta, hogy ebbe a buliba mész. Én pedig megkerestem Sophie-t, és meghívattam magam. – A lehető legelbűvölőbb mosolyával pillantott rá, és a lány gyomra remegni kezdett. – Elképzelni sem tudom, hogy Sophie azt mondta, hogy gyere. – Pedig ezt mondta. Indulhatunk? Micki magában megfogadta, hogy ezért még megfojtja a kotnyeles nővérét. – A saját kocsimmal akarok menni, hogy könnyebben hazajussak. – Majd én gondoskodok arról, hogy hazajussál, aztán majd taxival mész holnap dolgozni, és itt vár a kocsid. – Önhitt alak. – És basáskodó – nevetett a férfi. – Ne vitatkozz, mert még elkésünk. Holnap elutazom, egy sor meccs vár ránk. Csak annyit kérek, hogy a ma estét töltsed velem. Érezzük jól magunkat. Ne is gondoljunk a problémákra, a PR-ra, semmire sem, ami idegesít. – A lány felé nyújtotta kezét. – Kérlek. Micki lehunyta szemét. Elege volt ebből az állandó belső küzdelemből. Még mindig abból indult ki, hogy nem akar Damian és a családja közé állni. De az egyértelmű, hogy a férfi együtt akar lenni vele, és ő is ugyanerre vágyik. Ha nem lehet közös jövőjük, miért nem élvezhetnék együtt a jelent? Kinyitotta szemét, és látta a lehetőséget, hogy megfeledkezzen problémáiról és jól érezze magát. Nem tudott ellenállni neki. – Igen. Igen – mondta.

154

Damian a saját homlokára csapott. – Mondanád még egyszer? Biztosan rosszul hallottam. Micki elmosolyodott. – Azt hitted, jobban meg kell dolgoznod a sikerért, ugye? – Talán igen, de nem panaszkodom. A lány a kezére tette kezét, és közelebb húzta magához. Damian a szemébe nézett, és láng villant a tekintetében. – Micki… A lány tudta, hogy ez most figyelmeztetés. Mintha ezer éve hallotta volna utoljára Roper hangját, amint azt magyarázza neki, hogy vegye el, amit kíván. Egy kellemes éjszaka, emlékeztette magát, aztán lábujjhegyre állt, és száját a férfi ajkához érintette. Egy kis ideig így maradt, ízlelgette a meleg ajkakat, magába szívta az izgató férfias illatot, amelytől elöntötte az érzéki vágy, és a gyomra is remegett. A csontjai mintha folyékonnyá váltak volna, és úgy érezte, itt, helyben elolvad. Amikor Damian felemelte a kezét és a tenyerébe fogta Micki arcát, hogy irányíthassa őt, mindaz a visszafojtott vágy felszínre került. Damian oldalra fordította a lány fejét, és száját a lányéhoz érintette. Ajkával simította, és a csók hirtelen forróra váltott. Ez a csók elkábított mindkettejüket. Micki keble emelkedett és süllyedt, melle elnehezült és a férfi érintése után sóvárgott. A lány közelebb lépett, hogy melle a férfihez érjen, de a kis súrlódás nem enyhítette az égő, egyre erősödő vágyat. Micki nyögve markolta meg a férfi ingét. Alig tudott uralkodni magán, hogy le ne vetkőztesse, és itt és most be ne pótolja az elvesztegetett időt. – Nahát. Tudom, hogy homályos a látásom, de azért azt hiszem, annyira tisztán látok, hogy tudjam, ez nem a legmegfelelőbb hely egy kis etyepetyére – szakította félbe őket Yank bácsi. Damian ugrott hátra elsőként, Micki pedig lehunyta szemét és eltartott vágy egy percig is, mire összeszedte magát. – Hallottál már arról, hogy szokás kopogni? – kérdezte végül a bácsitól. – Hallottál már valaha is bezárt ajtóról? – vágott vissza az öreg. Micki kétségbeesetten felnyögött. – Sajnálom. Ez nem volt helyénvaló – lépett még hátrébb Damian. – Micki pislogott egyet. – Hát ez óriási. Képes vagy bocsánatot kérni a nagybátyámtól, amiért megcsókoltad a huszonhat éves unokahúgát? – Ez tisztelet kérdése – mondta a bácsi és Damian egyszerre.

155

– Hát, legalább valamiben egyetértünk – bólintott Yank elégedetten. Micki félresöpörte a haját az arcából. Iszonyúan zavarban volt a két férfi előtt, akik ilyen nyíltan beszéltek. Mindig is fiús lány volt, és kimaradt az életéből a hagyományos randikorszak, amelyhez az is hozzátartozott, hogy Yank bácsi kifaggatta az udvarlókat. Nem óhajtotta most kezdeni. Az íróasztalához vonult, fogta a retiküljét, amelyet ott felejtett az első alkalommal, amikor indulni akart, és az ajtóban álló két férfi felé fordult. – Nos, nektek nem kéne indulnotok? – kérdezte. Némi szerencsével a bácsit várja már lent a sofőrje, így kettesben lehet néhány percet Damiannal, mielőtt a családi összejövetelhez érnének. – De mennyire, hogy kell. Alig várom már, hogy kibonthassam az ajándékaimat. – Yank bácsi kituszkolta az ajtón Damiant, majd kitárta Micki előtt. – Ott találkozunk – ígérte a lány. – Azt hittem, együtt megyünk. – A bácsi lelkesen dörzsölte össze kezét, egyáltalán nem érezte úgy, hogy a gyertyát tartaná. – Én vezetek – ajánlotta Damian. – Remek – morogta Micki. Egy rövid autózás a bácsival mint társalkodónővel, nem is vészes. Mindhárman jól érezhetik magukat. Aztán kiderül, hogy az éjszaka tovább akarnak-e menni annál a csóknál, vagy sem. Damian meg akarta lepni Mickit, és vele tölteni egy kis időt a turné előtt. Csak ők ketten, együtt lógnak, jól érzik magukat, nem beszélnek semmi komolyról. Ehelyett meghívták Yank partijára. El kellett vállalnia, ha egyáltalán látni akarta Mickit, mielőtt elutazik. Nem volt kis teljesítmény meggyőzni Sophie, hogy felvegye a vendéglistára. A fenébe, valósággal könyörgött neki. Damian tudta, hogy ő is ugyanígy vigyázna a nővéreire. Tekintve, hogy Sophie azzal fenyegette meg, hogy letépi a golyóit, ha még egyszer fájdalmat okoz Mickinek, nem mondhatta, hogy nem figyelmeztették. Arra készült, hogy Micki gyanakvó lesz, és nem is csalódott. Érezte, hogy a lányban valóságos háború dúl, a lány keményen csatázik azért, hogy ne zárkózzon be tejesen. Aztán valahogy nem csupán engedett, hanem egy forró, érzéki csók lett a dologból.

156

Damian nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, ott folytathatják, ahol a szigeten abbahagyták, és azt is felfogta, hogy nem is lenne jó ötlet. De azt is be kellett vallania magának, hogy az sem megoldás, hogy sorra veszi a hideg zuhanyokat, amióta a lány ismét az életébe költözött. Micki Jordannak hála, folyamatos merevedése van, és az a csók csak étvágygerjesztő volt, amitől még éhesebb lett. Így alakult, hogy most Micki, Yank és egy göndörszőrű kis kutyus társaságában belépett az étterembe. – Morgan-parti – szólt oda Yank a hosztesznek a lehető legmogorvább, legfenyegetőbb hangján. A fiatal nő pillantása Mickiről Damianra, majd Yankra, aztán lejjebb, a kiskutyára esett. – Sajnálom, Mr. Morgan, de kutyát nem lehet behozni. A közegészségügy tiltja – magyarázkodott. – Lehet, hogy megvakulok, de süket az nem vagyok, és el sem hiszem, hogy azt mondta nekem, nem vihetem be a vakvezető kutyámat. Micki elfojtott egy nyögést. A hosztesz lekukucskált a kócos kutyára, aki sokkal inkább emlékeztetett ölebre, mint egy jól képzett segítőre. – Hát… – mondta kételkedve. A jószág vadul rángatta a pórázt, és rohangálni akart. Damian tökéletesen értette a lány zavarát. – Mi lenne, ha megkérdezné az igazgatójától, hogy nem tehetnének-e kivételt az úr… segítőjével – javasolta. A lány bólintott, és elindult a folyosón, feltehetően a hátul lévő irodába. Damian az ajkába harapott, hogy ne nevessen hangosan. – Szóval ez a pudli lett a vakvezetőd? – kérdezte. – Ez nem pudli, hanem labrapudli – felelte Micki, majd a bácsihoz fordult. – Miért nem hagytad otthon Nudlit? – Nudli a labrapudli? – kérdezte Damian hitetlenkedve. – Ne merészeld kinevetni a kislányt. Ő legalább mellettem áll. – Finom célzás Lolára – súgta Micki Damian fülébe. – De miért nem hagytad otthon? – Mert ő az én partnerem – Yank nyers hangja azt sugallta, hogy jobb lesz, ha Micki leszáll róla, de Damian le merte volna fogadni, hogy Micki nem teszi.

157

A lányból kitört a nevetés. – Csakugyan azt hiszed, hogy Lola féltékeny lesz egy kutyára? És csakugyan azt hiszed, hogy a kutya melegen tart éjszakánként? Vagy majd a makacsságod fog melegíteni? – Kisasszony, én vagyok az idősebb, és tökéletesen tudom, mi jó nekem. – Akkor miért vagy még egyedül? – Oké, az idő lejárt. – Damian egyszerűen közéjük lépett. – Még mielőtt bármelyikőtök olyant mondana, amit megbánna. Ebben a pillanatban tért vissza a hosztesz. – Az igazgató hajlandó az ön kedvéért kivételt tenni, Mr. Morgan, de a különteremben kell tartania a kutyát. – Ez egyszerűen diszkrimináció – morogta Yank. – Nem jön ki a kutya, és köszönjük – mondta helyette Micki. A hosztesz bólintott, és végigvezette őket az éttermen a hátsó különterembe, amit kibéreltek. Yank lépett be elsőként, és Damian követni akarta, amikor meglepetésére Micki hátranyúlt, és megfogta a kezét. – Annyira feszült amiatt, hogy Lolát meg Spencer Atkinst együtt látja, hogy csaknem belebolondul – intett a lány a bácsi és a kutya felé. – Elképzelni sem tudom, min megy most keresztül, hogy romlik a szeme, és a nő, akit szeret, odébbállt. – A legjobb barátjával. Damian együttérzőn csóválta a fejét. Mickire pillantott, és rádöbbent, hogy a lány pedig őt támogatja, pedigr a saját helyzete sem éppen nyugodt. – Nem sejtettem, hogy Yank szeme ilyen rossz, és hogy ennyire fáj neki Lola távozása. Sok őrülettel voltál mostanában kapcsolatban. Micki megállt a különterem előtt. – Yank bácsi szinte elkergette magától Lolát. Ha csak sejteti vele, hogy valójában mit érez iránta, ahelyett, hogy úgy bánik vele, mint egy rabszolgával, akkor… – Fura történet az övéké – mondta Damian. – Ámen. – De a bácsi egészsége és a PR-ügynökség mellett neked is kijutott. – Damian lehorgasztotta fejét. – Carter megbolondította az italodat, Yank pedig rám lőcsölt téged, és elküldött velem a szigetre…

158

– Lefeküdtünk, hazajöttünk, különváltak az útjaink, aztán felbukkantál az irodámban azzal, hogy lehet, hogy egy másik nő a te gyerekedet hordja. Nagyjából összefoglaltam? Damian azt várta, hogy a lány hangja tárgyilagosból metszően gúnyorosra vált, de nem így történt. Sőt, Micki, miután elsorolta a tényeket, nevetésben tört ki. – Mi olyan mulatságos? – kérdezte a férfi. – Az, hogy az életem egy szappanopera. – Elnézést, amiért én is hozzájárultam. Micki a fejét rázta, és hihetetlen mosoly játszott az ajkán. – Ne kérj elnézést. Ha nem vagy, még unat koztam volna. Hangzavar hallatszott ki a teremből. – Valami azl súgja, hogy kizárt dolog, hogy unatkozzál. Nézzük meg, mi folyik odabenn. Micki elsietett mellette, Damian pedig követte a különterembe. A bácsi egy széken állt a csodásan kidekorált teremben. Papírzászlócskák voltak a plafonra ragasztva, zöld és fehér luftballonok lebegtek mindenfelé, és egy boltban vett Boldog szülinapot tábla lógott mennyezetről is. Damian szerette volna megkérdezni Mickit, mi a jelentősége a bácsi életében a láthatóan gyerekbulis dekorációnak, de Yank javában szónokolt. Hangosan. – …És mivel ez az én születésnapom, és mindenkinek köszönöm, hogy megjelent, úgy gondolom, nekem van jogom eldönteni, kit akarok itt látni. És rögtön meg is mondhatom, hogy nem akarok együtt bulizni a párocskával. – Yank előbb Lolára, majd Spencer Atkinsra mutatott, akik nem egymás mellett ültek, hanem a terem két végében. Talán rá való tekintettel, talán véletlenül. Yank dróthaja most egyik oldalt elállt, és arca vöröslött a féltékenységtől. Damian vetett egy oldalpillantást Mickire. Én sem felelnék a tetteimért, ha ez a lány egy másik férfival jönne egy buliba, gondolta, és pokolian megrémült a gondolattól. Yank, aki még mindig mormogott valamit a terem közepére tett kakasülőjén, hirtelen elveszítette az egyensúlyt. Minden figyelmeztetés nélkül megbillent, oldalra dőlt, és mielőtt bárki segíthetett volna, leesett. – Yank bácsi! – Mindhárom unokahúg odarohant hozzá, de Lola ért oda elsőként.

159

– Te idegesítő, dilis vénember – kiáltott rá, és odahajolt hozzá. – Hol fáj? – Végigsimított az öregen. Annyira sugárzott belőle az aggodalom és a szeretet, hogy még Damian is érezte. – A lábam – morogta Yank, és megdörzsölte a csípőjét. Damian arca megrándult. – Valaki hívja a mentőket – kiáltott oda egy közeli pincérnek. Yank még mindig Lolával veszekedett, hogy hagyja békén ebben a megalázó helyzetben. Damian sem akarta, hogy látványosságnak érezzék magukat, és hátralépett. Micki megfogta a kezét. – Nem sokat tehetünk. A hosztesz már hívta a 911-et. – Nem vihet el a mentő – vörösödött el Yank. Nudli helyeslően vakkantott, majd végignyalta Yank arcát. A kiskutya láthatóan aggódott. Spencer Atkins lépett oda a legjobb barátjához. A két férfi kinézete egymás szöges ellentéte volt. Yank kigombolt hawaii ingében, Atkins pedig a kétsoros öltönyében jött. – Nem fognád be végre? Eleve a nagy szád sodort bajba. Yank morcosan nézett a barátjára. – Elvetted tőlem a nőmet… – Kezdjük ott, hogy soha nem is voltam a tiéd. Te nem akartál – vágta oda Lola, és könnyek csorogtak végig az arcán, és folyt el tőlük a sminkje. Ha zavarta is, pláne, hogy a haja kiszabadult a kontyból, a blúza hátul kicsúszott a szoknyájából, nem mutatta. Csakis a padlón heverő férfival törődött. – Kíváncsi vagyok, most észhez tér-e – súgta Micki. – Szerintem ez az utolsó esélye. Ha most ellöki magától Lolát, végleg elveszti. Damiant pörölycsapásként taglózták le az érzelmek Micki körül. – Remélem, ettől megjön az esze. Még a legostobább izomagyú sportoló is észhez tér néha – tette hozzá, hogy felvidítsa a hangulatot. Micki nevetett és csuklott egyszerre. – Itt vagyunk – jöttek be a mentősök, és a következő néhány perc mintha elmosódott volna, ahogy villámgyorsan hordágyra rakták Yanket. – Gyere. Én vezetek, beviszlek téged meg Sophie-t a kórházba – húzta magával Mickit Damian.

160

Annebellle és Vaughn már az ajtóban voltak. Micki továbbította az ajánlatot Sophie-nak, aki karjába kapta a rúgkapáló Nudlit, és valamennyien kifelé indultak. Az ajtóban Micki visszafordult a fogyatkozó vendégsereg felé. – Boldog születésnapot, Yank bácsi – mondta a csaknem üres teremnek. Akkor értek ki az utcára, amikor Yanket berakták a mentőbe. – Én veled megyek – közölte Lola. – Miért nem a pasiddal? – kérdezte Yank. – Te vén bolond, ő nem a pasim – mondta Lola. – A barátom. – Így kiöltözöl egy barátnak? Úgy tűnik, a lába nem tört össze annyira, mint az egója, gondolta Damian. – Neked öltöztem ki. Spencert azt sem zavarná, ha mezítelen rohangásznék a Central Parkban. Meleg! – Tört ki Lolából, aztán a mentősök betolták a hordágyat a kocsiba. Az asszony bocsánatkérő pillantást vetett Spencer felé. – És azért, mert kényszerítettél rá, hogy felfedjem a titkát, mehetsz egyedül. Spencer visz be a kórházba. És felemelt fejjel elviharzott. Damian Mickihez fordult. – Tátva maradt a szám? – kérdezte. – Biztos, hogy nem jobban, mint az enyém. – Spencer Atkins meleg? – Damian a hajába túrt és nevetett. – Mi olyan mulatságos? A férfi a fejét csóválta. – A bácsikád utolsó kifogása is elveszett. Most aztán végleg be kell lépnie, vagy ki kell hátrálnia Lola életéből. – Bizony – felelte Micki halkan. – Van valami, amit tudnod kell, de senkinek nem adhatod tovább, amíg nem lesz hivatalos. Damian felemelte a szemöldökét. – Kíváncsivá teszel. – Hát a Hot Zone összeolvad az Atkins Associatesz-szel. Főleg Yank bácsi látása miatt. Nem árt, ha van valaki, akire nyugodtan rábízza az ügyfeleit. – Megbízik Atkinsban? Micki bólintott. – Mintha a testvére lenne. Ahogy Lola kapcsán is mondtad, fura kapcsolat. Megérti, hogy szükséges lépés, de nem fogadja jól. Talán ez is magyarázza, amit az előbb előadott. Nehéz lemondania a függetlenségéről. – Hűha.

161

– Most aztán kaptál tőlem belső információt. Ha bárkinek továbbadod, le kell lőjelek. – A lány elvigyorodott, és Damian szíve összeszorult. Átkozottul jónak ígérkezik ez a hétnapos turné.

12 Micki még két nappal a bácsi balesete után is bosszús volt, hogy így elbánt vele a sors. Akkor, amikor már eldöntötte, hogy kihasználja a változásokat, amelyeket a külsejében és a belsejében egyaránt megvalósított, és kiélvez egy éjszakát Damiannal, a sors elintézte, hogy tartsa magát eredeti fogadalmához és ne kezdjen a férfival. Yank bácsi eltörte a csípőjét, és azonnali műtétre volt szüksége. A gyógyulás lassúnak ígérkezett. Micki a bácsi bulijának éjszakáját a kórházban töltötte. Mivel Yanket a fájdalom miatt teletömték gyógyszerekkel, nem volt módja elbeszélgetni Lolával, vagyis a kapcsolat nem jutott dűlőre. Micki és Sophie közben felváltva foglalkoztak Nudlival, a labrapudlival, aki nem volt hajlandó egyedül enni, inni vagy aludni. Yank bácsi tökéletesen elrontotta a keverék kutyát, és ha nem vették figyelembe a rossz szokásait, a kutya éjjel-nappal sírt. A szomszédok Sophie és Micki ajtajánál is sorra hagyták a panaszos leveleket, így aztán kénytelenek voltak Nudlit magukkal vinni munkába. A kórházban is felváltva töltöttek órákat, hogy levegyék a terhet Annabelle-ről, akinek az orvos utasítására pihennie kellett, és kerülnie az izgalmakat. Micki bármennyire is azt kívánta, hogy a bácsi bárcsak ne sérült volna meg, nem bánta a káoszt az életében. Damian elutazott, ő pedig boldog volt, hogy más dolgok foglalják le az agyát. Amikor volt ideje gondolkodni, azzal kínozta magát, mi minden történhetett volna, ha nem a kórházban tölti utolsó közös éjszakájukat.

163

A teste bizsergett a gondolatra, hogy még egyszer szeretkezhet Damiannal, hogy a férfi kemény, forró teste az övéhez simul, és újra, meg újra és újra beléhatol. Micki felsóhajtott, majd rajtakapta magát, hogy hangosan nyögdécsel az irodájában az iratok fölött. – Ez szép, Micki – morogta. – Vau – felelte Nudli az ügyfelek számára fenntartott székből. Úgy látszik, Yank bácsi hagyta, hogy Nudli ugyanúgy birtokba vegye a bútorokat is, mint az egész életét. – Neked is hiányzik, ugye, kislány. A kutya felvonyított, fejét a drága bőrre hajtotta, és a mancsával elfedte szemét. – Ezt igennek veszem – nevetett Micki. Megnézte óráját, és látta, hogy nemsokára fel kell váltania Sophie-t Yank betegágyánál. Két nap telt el a baleset óta, és az orvosok azt akarták, hogy a bácsi keljen fel, és vágjon bele abba a nehéz feladatba, hogy ismét mozgékonnyá tegye magát, s ne alakuljon ki tüdőgyulladás vagy fertőzés. Nem volna tisztességes egyedül Sophie-ra hagyni ezt a próbát. Micki fogta a táskáját, és kisietett az irodából. – Amy, ha bárki keresne, a kórházban vagyok. Majd ha tudok, bejelentkezek. – Ne aggódj miattunk. Itt minden rendben megy. Te csak segíts a bácsikádnak, hogy ismét a régi, elviselhetetlen legyen. – Ha így fogalmazod, nem is lesz nehéz dolgom – nevetett Micki. – Kívánj szerencsét – mondta, és elindult a kórházba az évszázad zsémbelődése felé. Yank a kórházi ágyán fekve úgy tett, mintha aludna. Lola fel-alá járkált, és magában mormogott valamit. Csak a vak nem látja, hogy itt döntenem kell, gondolta a férfi savanyúan. De még nem állt készen a döntésre. – Mi a fenének nem árultad el korábban, hogy Spencer meleg? Miért nem mondta el ő maga? Lola felé fordult. Láthatóan meghökkent, hogy Yank nem alszik. – Miért? Érdekel? – Ha-ha. Lola az ágy széléhez lépett. – Hogy érzed magad?

164

Attól, hogy az eszébe idézték a fájdalmát, Yank arca összerándult, és megnyomta a fájdalomcsillapító adagolójának gombját az infúzión. – Úgy, mint aki eltörte a csípőjét, és komoly műtéte volt. – Gondoltam – bólintott a nő. – Nem válaszoltál a kérdésemre. Lola fogott egy széket, és közelebb húzta a betegágyhoz, majd szoknyáját lesimítva leült. Az új testhelyzet azt eredményezte, hogy Yanknek remek rálátása volt a blézer alatti sárgásbarna felsőre, no és a dekoltázsra, amely átkozottul jól nézett ki Lola korához képest. – Én azért nem mondtam el, mert nem az én titkom, és Spencer meg azért nem mondta, mert… nem tudom, miért. Gondolom, azért hallgatott, mert ez a szakma nagyon férficentrikus, és nem akarta elijeszteni az ügyfeleit. – Lószart – morogta Yank. – Senkit nem érdekel a magánélete, csak az, hogy ő köti-e a legjobb szerződéseket. Lola szeme várakozástól csillogott, és Yank mocorgott a tekintetét magán érezve. Ahhoz szokott, hogy Lola általában bosszúsan vagy mérgesen pillant rá. Szinte el is felejtette már, milyen, amikor helyeslően nézi. Jó érzés volt. – Sophie-t hazaküldtem zuhanyozni, és Micki ideér, mire a gyógytornász felsegít az ágyból. – Nem tudok mozogni. – Muszáj mozognod, különben kétszer annyi problémád lesz. Tessék. – A kezébe nyomott egy szerkezetet, amit az éjszakás nővér hozott be. – Fújjál bele, és ügyelj, hogy a nyomás felmenjen tízre. Ha nem akarsz a többi bajod mellé még tüdőgyulladást is kapni. – Nyavalyás, basáskodó nőszemély – nézett Yank mogorván. – És te ilyennek szeretsz. Yank Morgan, ne is mondd, hogy nem szeretsz. – Még ha így is lenne, egyelőre nem vallok be semmit. Nem gondolod, hogy sokkal jobbat érdemelsz, mint egy olyan ember, aki meg fog vakulni, és most még a csípőjét is eltörte? Lola rámeredt. Most ismét megjelent szemében a bosszúság és harag. – Nem gondolod, hogy ezt nekem kell eldöntenem? Mindvégig erről volt szó.

165

– Azt akarod mondani, hogy valjak szerelmet neked csak azért, hogy aztán hátat fordíts nekem, és eldöntsed, hogy már nem az vagyok, akire vágysz? – Yanket felháborította a gondolat. Lola olyan mosolyt vetett rá, amelyben a bácsi nem olvasott. – Nem mondok most sem igent, sem nemet. Az élet teli van kockázattal, és ideje, hogy vállalj kockázatot. – Az asszony felállt. – Más kockázatot, mint felállni egy székre, és ott ágálni, mint egy bolond – morogta, és az ajtó felé indult. – Hová mész? – Nem volt könnyű bevallania, de nem akarta, hogy már menjen. – Találkozom valakivel ebédidőben, aztán vissza kell menjek dolgozni. Megígértem a lányoknak, hogy átmegyek a dossziékon, és megnézem, melyik ügyfeleddel ki foglalkozzon, amíg fekszel. Most már sietősebb az összeolvadás. Yanknek volt ideje nyalogatni a büszkeségét, és beleegyezni abba, hogy a cége összeolvadjon Atkinséval, és nem hagyhatta, hogy az ügynöksége bukdácsoljon, és a lányok PR-cége szenvedje meg az ő makacsságát. Főként most, amikor a fiatal ügynökök a sarkában lihegnek, ez okos üzleti lépés. De ettől még nem kell szeretnie. – Oké. Irwinnel nézesd át az iratokat. Azt akarom, hogy az én ügyvédem készítse elő a szerződést – mondta Lolának. – Akkor azt javaslom, beszélj a lányokkal, hogy intézzék. Én már nem neked dolgozom, emlékszel? És nem hallottam tőled, hogy szeretlek, Lola, vagy, hogy sajnálom, Lola, így aztán nem érzem a késztetést, hogy segítsek. – A táskájáért nyúlt, amely a mozgatható tálcán hevert. – Amellett még mindig Spence-nél dolgozom, és amíg a két cég össze nem olvad, ez érdekellentét lenne. Yank a takaróra csapott. – Azt a… – Jó reggelt – köszönt rájuk Micki túlságosan is kedélyesen, és belépett a szobába. A kis béketeremtő nyilván hallotta a vitát a folyosón, és úgy döntött, rendbe teszi a dolgokat. – Mi folyik itt? – kérdezte. Lola elmosolyodott és arcon csókolta. – Semmi, ami miatt aggódnod kellene. Én már megyek is, úgyhogy teljesen a tiéd. – Micsoda öröm! – nevetett Micki.

166

– Mikor jössz vissza? – kérdezte Yank Lolát, és az asszony megfordult. Komoly eltökéltség sugárzott a szeméből. Eddig ilyent a férfi csak egyszer látott, amikor a nő ultimátumot adott neki, aztán otthagyta. A gyomra remegni kezdett a rossz előérzettől. – Akkor jövök vissza, amikor mondani akarsz valamit, amit hallani szeretnék. – Búcsút intett, és kilépett az ajtón. Kilépett a szobából és Yank életéből. – Bocs, hogy ilyen alpárian fogalmazok, de azt mondom, kakálj, vagy szállj le a vécéről, Yank bácsi. Ennek a nőnek annyi türelme van, mint egy szentnek, de néha a szentek türelme is elfogy, és az övé, úgy látom, elfogyott – mondta Micki. Yank hátrébb húzódott az ágyban. Öregedő teste mindenütt sajgott. – Aludnom kell. – Föl kell kelnie az ágyból – lépett be fürgén a szobába a mozgékony kis gyógytornász, akivel tegnap megismerkedtek. És Yankre most olyan pokol várt, amelyen csak az tett túl, hogy Lola otthagyta őt. A Renegades a kétjátszmás összecsapást a Los Angelesszel kettéosztotta. Ma utazási nap volt, ami azt jelentette, hogy este van a csapatnak egy kis szabadideje, bár Donovan edző ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak a hotelben, és éjfélre legyenek a szobájukban. Damian a hotel bárjában ült, és egy sört kortyolgatott a csapattársai társaságában, együtt tréfálkozott velük, de az járt a fejében, hogy lehet Yank és Micki. Nem állt szándékában felhívni Mickit, így akarta bizonyítani magának, hogy amíg úton van, csakis a karrierje számít. De ettől még álmatlanul forgolódott, hánykolódott a hideg, magányos hotelszobában. Szerette volna tudni, mit csinál a lány, mit visel az ágyban, és leginkább azt, hogy ő hiányzik-e neki. Felállt, a pulthoz lépett, és új italt rendelt. – Szia – Carter lépett mellé, alaposan bepiálva. Damian figyelte, ahogy egyik italt a másik után hajtja le, de Carter ennek ellenére szokatlanul csöndes és kedvetlen volt az egész úton. Damian kíváncsi is lett, milyen zűrt tartogat a kezdő. – Mizu? – kérdezte. – Megvagyok – vonta meg vállát Carter.

167

Damien várta, hogy a másik odébb álljon, de az ott billegett egy kicsit, aztán fogott egy bárszéket és leült. Damian csapatkapitányként rendre meghallgatta a srácokat, amikor olyan gondjuk volt, ami a játékban zavarhatta őket, és tanácsokat is adott a ligában eltöltött évei tapasztalatára alapozva. De Carter az alatt a rövid idő alatt, amelyet a Renegadesnál töltött, egyszer sem jött oda hozzá semmiért. Amennyire meg tudta állapítani, Carternek senkire nem volt szüksége, ott volt neki az egója. Ahogy Micki mondta, még fiatal. Még tanulhat. Ám a srác most úgy húzta az időt mellette, mint aki akar valamit. – Két Guinnesst – rendelte Damian azt az italt, amit Carter ma este ivott. Megvárta, míg megkapják, aztán a kezdőhöz fordult. – Oké, mi az ábra? A fiatalabb férfi oldalt biccentette fejét, majd felemelte poharát. – A békére. Ez váratlanul érte Damiant. – Ha jól emlékszem, néhány hetete utasítottad el az ilyen javaslatomat. – Sok minden történt néhány hét alatt. Éppen elég ahhoz, hogy megtanuljam tisztelni az idősebbeket. Erre a szemtelenségre a feszültség elpárolgott Damian nyakából és vállából. – Na ez már az ismerős, nagyokos kezdő. – Árulj el valamit. – Carter érthetően beszélt, de a hangsúlyából egyértelműen lehetett tudni, hogy részeg, és Damian azt is felfogta, hogy nem beszélne most vele, ha színjózan volna. – Mit? – kérdezte Damian. – Hogy a fenébe csinálod? Damian felemelte szemöldökét. – Mit csinálok? – Hogy mindenből jól jössz ki, illatosan, akár egy rózsa. – Carter megbökte a könyökével. – Na tényleg, áruld el a titkodat. Damian a másik üveges tekintetébe nézett, és a szemét forgatta. – Te beflúgoltál. Hogy a csudába gondolhatod, hogy bármiből is rózsaként illatozva jöhetnék ki, amikor az életem egy nagy rakás szar éppen most. Carter elfordult. – Hát igen, de kijössz belőle. Mindenből kijössz. Damian felnyögött. – Ha már arról van szó, hogyan éljük az életünket, lehet, hogy időnként önző rohadék vagyok, de soha nem ártottam szándékosan

168

senkinek. Lehet, hogy ez a jó karma. De a jó karma sem segít egy terhes, volt szeretőnél. Carter a fejét csóválta. – Hallom, amit mondasz, öreg. Én nem éppen úgy élem az életemet, hogy azt a mások iránti jóindulat irányítsa, ha érted, hogy gondolom. – Nagyot kortyolt a söréből. – Egy vadbarom vagy – helyeselt Damian. – Aha. És nem sokra mentem vele. Azt hiszem, meg kell értenem, te hogyan csinálod, mert az tuti, hogy valamit jól csinálsz. – Átkarolta Damian vállát egy olyan testvéries mozdulattal, amiben Damian egy pillanatig sem bízott. Erősebben markolta a korsóját. – Na és mi hozta ki ezt a változást? A mester kikészített? Carter felemelte fejét és állta Damian pillantását. – Én készítem ki magam. Igazából egy nő készít ki. Tudod milyen belebukni valakibe, aki nem akar veled élni? – Gunyorosan felnevetett. – Honnan is tudnád? Minden nő a lábaidnál hever. – Árulj el valamit, Carter, mert ez a féltékenység nem új. Igazából szeretnél a helyemben lenni? Harmincöt évesen, hogy mindössze egy év van hátra a szerződésedből, és úgy, hogy egy terhes nő azt állítja, gyereket vár tőled, amit nem terveztél, és nem akartál? A kezdő harsogó nevetése meglepetésként érte Damiant. – Mi olyan rohadtul mulatságos? Carter a bárpultra támasztotta kezét, és közelebb hajolt. – Hát megmondom neked. Az én nőm a te nőd, és amíg te képben vagy, nem akar tőlem semmit. Még vissza sem hív. Szóval, hogy szeretnék-e a helyedben lenni? Nagyon is. – Ez után a megdöbbentő kijelentés után felhajtotta a söre maradékát, és intett, hogy újat kér. – Azt hiszem, eleget ittál már. Holnap játszunk – emlékeztette Damian. – Közben Carter szavait gondolta végig. – Az én nőm a te nőd? Micki Jordan? De abban a pillanatban tudta, hogy ez elképzelhetetlen. Carter hangos nevetésére a bárban szinte mindenki feléjük fordult. – Hát nem látod a helyzet iróniáját? Te még csak nem is akarod Carole-t, ő pedig a nyálát csorgatja utánad. Én boldogan vállalnám a gyereket, de engem leírt, mintha egy nagy semmi lennék. Az egész nem volt világos Damiannak, de ha találgatni kezdett, az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Carole és Carter lefeküdtek, a fiú pedig

169

nagyon belezúgott Carole-ba. A gond csak az, hogy ő hozta össze őket néhány héttel ezelőtt úgy, hogy sajnos Carter-nek semmi oka nem lehet arra, hogy vállalja a gyereket. – Nézd, haver, józanodjál ki, és holnap beszélgetünk. – Ugyanúgy építesz le, ahogyan őt is. Damian felállt. – Emlékeztesselek az élet kemény tényeire? Még ha le is feküdtél Carole-lal, ő azt mondja, hogy csaknem három hónapos terhes. Vagyis te nem lehetsz az apa. – De lehetek, ha lefeküdtem vele már áprilisban, és meg is tettem. Csak azért, hogy beléd rúgjak vele. Csak arra nem számítottam, hogy belezúgok. A mindenit, mindvégig együtt voltak, gondolta Damian. Carole megcsalta, amikor még jártak. Bárkivel is volt a lány rajta kívül, egyre nagyobb a remény, hogy nem lesz hozzá kötve élete végéig. – Na és, amikor átpasszoltam neked? – kérdezte. – Jót nevettünk – vallotta be Carter. – Ja, és ha már így kitálalunk… Carter csakugyan kitálalt. Damian feszülten figyelt, de nem mondta, mert nem akarta elrontani a helyzetet. Kíváncsi volt, mi mindent vall még be a másik. – Igen? Carter a fejét csóválta, és egy pillanatra valósággal jámboran nézett. – Én irányítottam a fotósokat Lacie klubjához. Azt reméltem, hogy égeted magad, és a változatosság kedvéért rossz sajtód lesz. Olyasvalamit vallott be, amit Damian mindvégig sejtett. Dühítenie kellett volna, de a másik vallomással együtt, Carole-lal kapcsolatban, Damian megbocsátó kedvében volt. – Ehelyett úgy jött le nekik, hogy megmentem Mickit és hősként ábrázoltak. Pipa lehettél. Carter bólintott. – Annyira, hogy amikor nem jöttél edzésre, és Sophie Jordan azt mondta, hogy otthon, a szigeten pihensz, felhívtam a repülőteret, és átirányítottam máshová a holmidat. A játékos ismét elfordult, úgy tűnt, nem képes a kapitánya szemébe nézni. – Mi van még? – kérdezte Damian fenyegetően csöndesen. Egyre fogyatkozott benne a megbocsátás képessége.

170

Carter felállt, és bizonytalanul támolygott. – Ígérd meg, hogy nem ütsz. Ez kemény lesz, gondolta Damian, és még nem is tudta, miről van szó, megrándult az arca. – Csak bökd ki. – Én szivárogtattam ki a terhesség hírét a sajtónak, és mielőtt közölnéd, hogy egy seggfej vagyok, megteszem helyetted. Sajnálom. Nem akartam bántani Carole-t. Csak azt néztem, hogy valahogy törlesszek neked. – A tarkóját dörzsölgette. – De ettől sem jobb, tudom. De az, hogy elvesztettem Carole-t, jó lecke, és átkozottul sajnálom a dolgot. – Lehorgasztotta fejét. Damian nem tudhatta, mindebből mennyi a részeg fecsegés, és mennyi az igazság, de Carternek legalább van lelkiismerete. Van annyi, hogy bevallja bűneit, és ettől a vallomástól Damian elgondolkodott. Nem kell bűntudatot éreznie, amiért apasági vizsgálatot követel. – Gyere, ki kell józanodnod – mondta, nem is válaszolt mindarra, amit Carter bevallott. – Nem akarsz megölni? Damian Carter sápadt arcába nézett. – Ugyan. Azt hiszem, nem bántalak. De ha ez a nagy bűnbánat csak műsor, és még egy ilyen húzásod lesz, a golyóiddal fogok edzőmérkőzést játszani. Carter elvigyorodott a maga részeg módján. – Korrekt. – Carole tudja mindezt? – kérdezte Damian. Carter a fejét rázta. – De el akarom mondani, mert holnaptól új, felelősségteljes életet élek. Látnia kell, hogy része akarok lenni az életének, még akkor is, ha kiderül, hogy tiéd a gyerek. Damian a fejét csóválva terelte a részeg játékost a felvonók felé, s közben az járt a fejében, hogy a sors csakugyan mindig kegyes Damian Fullerhez. Mindig mindent megkapott. És most még ezt is. Micki felnyitott egy zacskó Tostitost, amit a kórház büféjében vásárolt. Felpattintott egy diétás kólát magának, és Yank bácsi italát a kórházi ágy melletti tálcára tette, hogy később megihassa. Amíg a bácsi szundikált, ő összegömbölyödött a székben a különszobában, és tévét

171

nézett. Tényleg nem szándékosan csinálta, de a csatornán sport következett, és a Renegades jelent meg a kis képernyőn. A Renegades két futással volt a pályán a hetedikben, Micki nézte a közép felé szálló labdát. Növelte a hangerőt. – …És Fuller jön vissza, egészen a távoli falig. Ott van. Ugrik. A keze a falhoz ér, amikor a labda a kesztyűben landol, de sikerül megtartania. Fuller megakadályozza a grand slamet, de képes lesz-e a futások számát elfogadható szinten tartani? Micki a lélegzetét visszafojtva hajolt előre. – Rodriguez ér el találatot. Fuller dob harmadiknak, és Baressi van a második bázison. Damian egy futásra csökkenti a hátrányt. Micki hosszan fújta ki a levegőt. – Ez közel volt. – Van még benne néhány kilométer – hallotta Yank bácsi hangját az ágy felől. Arra fordult. – Felébredtél? – kérdezte meglepetten. – Mit vársz, amikor így üvölteted a televíziót? – Hogy érzed magad? – Fáj. Micki tudta, hogy a bácsinak nem könnyű beismerni ezt. – Sophie már intézkedik. Megszerzi neked a legjobb gyógytornászt. Pillanatok alatt járóképes leszel – ígérte. A férfi bólintott. – Rendes lányok vagytok. Nem mondom eleget. Micki elmosolyodott. – De mondod. – Felállt, az ágyhoz lépett, és lehajolva megcsókolta az öreg arcát. – A fenébe! Hangosítsd fel – szólalt meg hirtelen izgatottan a bácsi, és a tévére mutatott. Micki megfordult, fogta az ágyhoz erősített távirányítót. Felerősítette a hangot, de addigra már látta Damiant, az edzője és a gyúró társaságában. – …És Fullert lesegítik a pályáról. Nem tudjuk, milyen súlyos a sérülés, és köze van-e a legutóbbi pihenőjéhez, de amint bármi kiderül, közöljük önökkel. Micki ismét lenyomta az elnémító gombot. Aggódó pillantással néztek össze a bácsikájával. A gyomra remegett, mert tudta, hogy függetlenül attól, hogy ez a sérülés mennyi időre tiltja el a játéktól,

172

Damian úgy veszi, mint újabb jelet, hogy pályafutása, amit úgy szeretett, véget ért. – Ez nem jó – mondta hangosan. A bácsikája a fejét csóválta. – Nem küzdhetünk örökké a korral – mondta elgondolkodva. Micki kíváncsi volt, hogy most Damianra céloz, vagy saját magára.

13 A hétnapos turné a számára rövidre sikerült. Damian repülővel ment haza, hogy találkozzon dr. Maddux-szal, aki vizsgálatok sorának vetette alá. Megröntgenezték, és végeztek eletromiogramot is, amely az idegés az izomsejtek elektromos aktivitását mérte a csuklójában. Maddux azt ígérte, felhívja, amint megvannak az eredmények, de Damiannak nem kellett gép ahhoz, hogy megmondja, valami nyomja az ideget, és ott egy duzzanat. A hüvelykujja zsibbadt volt, és szinte teljesen érzéketlen. Damian sejtette, hogy bármi legyen is a diagnózis, számára a szezon véget ért. Nem is beszélve arról, ami még hátramaradt a pályafutásából. Öntött magának még egy pohár whiskyt, és leült kedvenc bőr székébe a dolgozószobájában. A plazmatévét nem kapcsolta be, nem akarta csatornák között váltogatva nézni, mi történik a világban. Az ő világa szétesett. Mennyi trutymó hullik a fejére, mire mindennek vége? Damian sajnálta magát, és tojt a világra. Megszólalt a csengő, de ügyet sem vetett rá. Nem volt kedve társasághoz, főként a nővéreihez. Rafael a portás egyedül őket engedné fel a szülein kívül anélkül, hogy telefonon engedélyt kérne. Másodszor is megszólalt a csengő, majd harmadszor is. Rafael nyilván megmondta nekik, hogy otthon van. Damian szitkozódva állt föl és indult az ajtóhoz. Akármelyik jóindulatú testvére van is odakint, kap egy puszit és mehet. – Nem fogod fel, hogy ha valaki nem nyit ajtót, nem akarja, hogy zavarják? – kérdezte és közben kitárta az ajtót.

174

– Helló, Oszkár – köszönt rá Micki széles mosollyal. Damian a fejét vakargatta, kicsit pityókás agyával nem értette a célzást. – Mogorva Oszkár – magyarázta a lány. – Engedj be, hogy beszélhessünk. – Nem várt engedélyre, a férfi karja alatt átbújva bevonult a lakásba. Damian becsukta mögötte az ajtót. Micki volt az egyetlen, akit látni akart, és az egyetlen, akit került. Úgy gondolta, a sérülése nélkül is éppen elég problémáját zúdította erre a lányra. Követte a lányt, elnézte hátsója édes ívét abban a feszes farmerben, és a kivillanó bőrt a rövid top alatt. Micki csípője ringott, és a férfi ágyéka a látványtól megkeményedett. Lerobbant testének legalább van olyan része, amely jól működik. – Hogyan vetted rá Rafaelt, hogy beengedjen? – A lány vállat vont. – Őszinte voltam. Megmondtam neki, hogy sok mindenen mentél keresztül, és szükséged van egy barátra. Mélyen a szemembe nézett, és beengedett. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy azért jöttem, hogy elcsábítsalak, kidobott volna. Damian a rossz kedve ellenére is nevetett. – Tény, hogy tett már ilyent a kedvemért. Szabad idejében kidobó. – Biztonsági ember kell ahhoz, hogy távol tartsd magadtól a nőket? Damian meg tudta állapítani, hogy a lány szándékosan könnyedén társalog, és úgy gondolta, a csudába. Neki nincs jó kedve, és nem árt, ha Micki tudja, mi az ábra. – Egyelőre senkit nem akarok látni. – Azonnal észbe kapott. – Téged kivéve. – Csakugyan nem vágyott társaságra, de Mickivel nem érezte úgy, hogy szórakoztatni kéne a lányt, vagy cseverészni vele. Micki még soha nem járt a lakásában, mégis otthon érezte magát. Egyenesen a dolgozószobába ment, és elfoglalta Damian hatalmas klubfoteljét. A férfi, mivel elfoglalták a helyét, a fotel karfájára telepedett. – Mennyire rossz? – kérdezte Micki, és megérintette a jó kezét, nem azt, amely sínben volt. – Nem érzem a hüvelykujjam, és kezem többi része bizsereg, mintha elaludtam volna. – Mit mond az orvos?

175

A férfi vállat vont. – Homályosan beszélnek, amíg nincsenek meg az eredmények. A kéztőcsontról beszélnek, meg becsípődött idegről, ám senki nem hajlandó konkrétumot mondani. Micki nyelt egyet. Azért jött ide, mert a férfi nem vette fel sem a mobilját, sem az otthoni telefonját, és sejtette, hogy begubózott sajnálni magát. A félig üres whiskysüvegre pillantott, és a homlokát ráncolta. Nem örült annak, hogy igaza volt. Damian egyáltalán nem hajlamos önsajnálatra, de a rossz hírek erősen hatottak rá. Ki tudja, mióta tagadja az elkerülhetetlent? – Ne értsd félre, amit mondok, és ne ess nekem miatta, oké? – kérte. A férfi felé biccentette fejét. – Megígérem, hogy nem értem félre. Ami azt illeti, hogy rád vessem magam… – Én nem így mondtam – nevetett a lány. – Nekem így is megfelel – felelte a férfi azon a rekedtes hangon, amit nem lehetett félreérteni. A lány megremegett az előérzettől, de kényszerítette magát a józanságra. Damian még nem fogja fel, de tanácsra van szüksége, és ő azért jött, hogy megadja neki. – Nem fogtad fel, hogy előbb-utóbb történik valami ilyesmi? – Hallottál már olyant, hogy tagadás? Micki Yank bácsira gondolt. – Nagyjából ismerem a fogalmat. Nézd, harmincöt éves vagy, és van egy sokmillió dolláros szerződésed. Sorozatban tízszer választottak az All-Starba, megnyerted az All-Star MPV-címet, öt Silver Slugger Awardst, és tízszer sorozatban a Golden Glovest. És ez még a fele sincs a sikereidnek. Van mire büszkének lenned, függetlenül attól, mikor lépsz le. – Felnézett, és látta, hogy a férfi szája érzéki mosolyba húzódik. Elégedett volt az arca. – Valaki utánaolvasott? – kérdezte. Micki az oldalába könyökölt. – Ne legyél olyan nagyképű. Csak éppen tudom az ilyesmit. Damianból kitört a nevetés. A lány igyekezett nem törődni azzal, hogy ég az arca. – Arra akarok kilyukadni… – Tudom, mire akarsz kilyukadni, Micki. Csak nem tudom elfogadni. – Talán itt az ideje, hogy el tudd fogadni. – A lány lemondóan sóhajtott. – Talán eljött az idő, hogy az elkényeztetett kisfiú, aki azt

176

hiszi, minden könnyen az ölébe hullik, beismerje, hogy a pályán töltött korszak véget ért, a tányért elvették előle. Ez nem jelenti, hogy a jövő nem tartogat remek dolgokat. Előrébb csúszott és felemelkedett. Úgy gondolta, a férfinak időre és magányra van szüksége ahhoz, hogy megeméssze a hallottakat. – Várjál! – A férfi a vállánál fogva megállította. – Szerintem van min elgondolkodnod. Megyek. A férfi erősebben markolta, ujjaiból sugárzott a forróság. – És ha nem akarom, hogy elmenj? Micki szíve kihagyott egy ütemet, talán többet is. – Nem zaklat fel, amit mondtam? A férfi nyersen fölnevetett. – De mennyire. Ez nem jelenti, hogy haragszom rád. – Szép, hogy külön kezeled a két dolgot – fordult felé a lány. – Ez is jó módszer arra, hogy ne nézz szembe az érzéseiddel? – kérdezte könnyedén, bár fel sem tudta fogni, hogy lehet képes beszélni, amikor a férfi mindkét nagy, meleg kezét és csokoládészín szemének pillantását is magán érzi. Kiszáradt a szája, és nem a szexuális feszültség miatt, bár az is erős volt. Valami megváltozott köztük. Azóta, hogy visszajöttek a szigetről, és kirobbant az apasági botrány, Micki most, először érezte, hogy a régi, laza, meghitt hangulat van köztük. És éppen emiatt a kapcsolat miatt a csúfolódás még érzékibbnek, még kihívóbbnak érződött. A gondolattól is elöntötte a vágy. A férfi felemelte a kezét, és tenyerébe fogta a lány arcát. – Tudod, mit szeretek benned? – Mit? – kérdezte Micki, de közben remegett. Damian a hüvelykujjával végigsimított a lány arcán. – Nem jössz hátulról. Megmondod, amit akarsz, úgy, ahogy van. Nem félsz ellentmondani nekem. – A legjobbtól tanultam. – Micki ismét a nagybátyjára gondolt. – Hát, tudnod kell valamit. A bátorságod és a szellemed… felizgat. Mogorva volt a hangja, és ezzel a jellegzetes, férfias forrósággal kombinálva felizgatta Mickit. De mielőtt egyáltalán megfordulna a fejében, hogy lefekszik a férfival, valamit tisztáznia kell.

177

Össze kellett szednie a bátorságát. A legkevésbé sem kívánta ezt mondani, de nem volt választása. – Ez csak egyszeri alkalom lehet. Egy utolsó alkalom, mielőtt megjön az apasági vizsgálat eredménye. Micki tudta, hogy ha eldöntik, hogy Damian az apa vagy sem, így vagy úgy, de elveszti a férfit. Damian vagy visszatér a régi életébe, amelyet nem tud elereszteni, vagy újat kezd a babával. A férfi a szemébe nézett, az arcát cirógatta. Ijesztő némaságba burkolózva emésztette, amit a lány mondott. Micki remegett a vágytól és szenvedélytől, csaknem rávetette magát. De azt akarja, hogy a férfitől hallja vissza a feltételét. Nagyot nyelt. – Megértetted? Damian arcán rángott egy izom. – Meg kell értenem. Az én átkozott szabályom. Micki jó ideje nem engedte meg magának, hogy az érzései irányítsák, és most megtette. Lassan elsimította ujjával a feszültséget a férfi arcáról, és igyekezett nem kimutatni, mit érez. – És, benne vagy? – Benne – felelte Damian mély hangon. – Nagyon kívánlak. És ez a vallomás megszabadította Mickit az aggodalomtól, attól, hogy bármire is gondoljon a ma éjszaka kivételével. Csábos mosoly jelent meg ajkán. A férfi keze lány nyakáról a vállára csúszott, ujjai eltűntek a top felsőrésze alatt. Forró volt az érintése, egyértelmű volt, hogy ingerelni akar, vágyat kelteni. És sikerült is. Micki remegett, bimbói keményen meredtek a vékony, galléros póló alatt, amelyet most kezdett levenni. Damian megállította. Ép kezével megfogta a lány csuklóját. – Azt hiszem, jobban kézben tudom tartani a dolgokat a hálószobában. – Ma éjjel nem kell aggódnod, nem kell kézben tartanod semmit, és nem kell használnod a csuklódat – ígérte a lány. – Ez az éjszaka csakis rólad szól. Damian méltányolta a kedvességet, de gyorsan, keményen akart szeretkezni Mickivel, és rajta kívül minden mást kizárni az agyából. – Vezess a hálószobába – mondta Micki halkan, rekedtesen. Úgy tűnt, ma ő a főnök. Damian nem bánta. Nem akart gondolkodni, még azon sem, amit a lány mondott. Micki nem leplezte az érzéseit, és mert ő bízik benne, át is fogja gondolni, amit a lány mondott.

178

Majd holnap. Ahogy arra Micki rámutatott, az éjszaka hátralévő részére más programjuk van. Kézen fogva végigvezette a lányt a folyosón, a nagy hálószobáig. Micki lépett be előtte, és indult az ágy felé, amelyben egyedül hált. Bármennyi nő fordult is meg az életében, Damian a szigeten, és itt, a lakásában is vigyázott a magánszférájára. Igaz, Micki hívatlanul bukkant fel, de vele gond nélkül megosztotta a személyes terét. A lány valami intim módon része lett az életének, és helyénvalónak tűnt, hogy itt van. A hálószobában állítható fényű lámpa volt, és Damian a hangulathoz illő félhomályt teremtett. Csatlakozott az ágyon a lányhoz, aki már kezdett megszabadulni ruháitól. Damian alig várta, hogy követhesse példáját. A farmerja csatja felé nyúlt, mikor Micki mellé húzódott. A lány testszínű melltartót viselt, amely alól kidomborodtak a lágy halmok, és az áttetsző csipkén keresztül izgatóan tetszett át a sötét bimbó. A férfi pillantása lejjebb kúszott, a lapos hasra és a melltartóhoz illő bugyira, amely egy háromszög alakú árnyék ígéretével ingerelte. – Gyors vagy – mondta elismerően. – Igen, de szeretnék lassítani. – Huncut mosoly jelent meg arcán. Micki kihúzta a férfi ingét a nadrágból, majd könnyen lesegítette a ruhadarabot. De most nem a farmer következett. A lány lehajolt, és ajkát a férfi hasához érintette. Kínzó türelemmel ingerelte a férfit, szájával végigsimított csupasz mellkasán, nedves ösvényt hagyva maga után. Hűvös levegő csapta meg a nyirkos bőrt, és Damian megborzongott. – Jólesik? – kérdezte Micki, ugyanakkor a férfi mellkasára helyezte tenyerét, és ujjai a mellbimbóit súrolták. Damian felnyögött a belé hasító vágytól, az ágyéka sajgott már. Ha a lány nem lép tovább, ő majd megteszi. Iszonyúan vágyott rá. Lehúzta nadrágja cipzárját, és gyorsan félrelökte a farmert. – Katonás. Ezt szeretem – morogta a lány. Lenyomta a férfit az ágyra, és amikor Damian már középen, a hátán feküdt, ráült. A férfi megfogta Micki tarkóját, és magához húzta egy szenvedélyes csókra. Nem tartotta vissza magát. Nyelvét mélyen a nyitott szájba döfte, mélyen beléhatolt, és jóval többre lelt benne, mint szexuális

179

vágyai kielégítése. A lány csókja elsimította fájdalmát és lecsillapította lelkét. Micki fészkelődni kezdett fölötte, teste az övéhez súrlódott, mintha a köztük lévő selymes akadály ellenére is egyesülni akarna vele. Damian a hüvelykujját a bugyi alá dugva lecsúsztatta az alsóneműt a lány puha combján. – Kérlek, mondd, hogy van nálad óvszer – morogta Micki. Damian bólintott. – Nem mintha hoznék fel nőket ide, de van. – Micki megkönnyebbülten sóhajtott, és a férfi felnevetett. – Jó tudni, hogy kölcsönös a vágy – s a lány füle mögé dugott egy tincset. Micki elmosolyodott. – Nagyon kölcsönös. Damian elvette a kis fóliacsomagot az éjjeliszekrényről, és a lánynak adta. – Nem működik úgy a kezem, hogy magam csináljam. – Aggódó pillantással nézett, és a párnára dőlve várta, hogy a lány a kezébe vegye a dolgot. Micki feltépte a fóliát, álcáról sütött a koncentráció. A fény felé tartotta az óvszert, forgatta kezében. – Van benne valami trükk? – Majd rájössz. – Damian megfeszítette állát, lüktető merevedésétől csak nehezen koncentrált. Az ágyéka fölfelé rándult, mikor Micki kezdte rátekerni az óvszert, és ujjai a péniszét súrolták. A gyakorlat hiánya és mellé a teljes eltökéltség egyszerre volt kedves és izgató. Miután megvolt vele, meglovagolta, oda helyezkedett, ahol a férfi vágyott rá. Damian nem akart teljesen passzív lenni, felé nyúlt, élvezte nedvességét, és ujjait a nyirkos redők közé csúsztatta. – Húú – nyögte a lány. Megborzongott, és lábával megszorította a férfi kezét. – Damian elvigyorodott. – Legalább nem vesztettem el az érintésem varázsát. – Ezzel senki nem vádolhat – felelte Micki és kezdett leereszkedni a rúdon. Forró és feszes volt, Damian úgy érezte, mintha kesztyűt húzott volna magára. A férfi hosszan nyögött, és teste remegett a vágytól, hogy fölfelé döfjön. De nem tette, vár vele, amíg a lány megkezdi a fölemelkedést, és akkor majd együtt repülnek fölfelé. Damian érezte a késztetést, hogy a csúcson legyen, de nem egyedül akarta elérni. Fölfelé döfött, ügyelt arra, hogy a lány a kapcsolat teljes

180

erejét érezhesse. Egy kapcsolatét, amelyet Damian örömmel fogadott, de uralni akart. Micki megmarkolta a kezét, és egyenletesen mozogni kezdett, hozzá súrlódott minden egyes alkalommal, amikor teljesen befogadta buja testébe. Damian kicsit helyezkedett, igazított súlyán, és csak döfött fölfelé újra meg újra. Elértek egy ritmust, összehangolták mozgásukat. Olyan természetes volt mindez, hogy Damian ijesztőnek találta volna, ha van ideje gondolkodni. De nem volt. Csakis az érzésre tudott fókuszálni. Micki ugyanígy elveszett. Egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodta a levegőt. Halk kis kiáltások szakadtak ki a torkából, körmével a férfi vállába mart. Egyre vadabbul lovagolta, magával ragadta őt. A lány teste végül megfeszült. Minél közelebb került Damian a csúcshoz, annál vastagabb és keményebb lett. Izmai megfeszültek, és elveszett a lányban. Nem csak egy módon. Micki átkutatta Damian konyhájában a szekrényeket, de nem sok ennivalót talált, sem olyant, amiből bármit is készíthetett volna. Végül elővett egy kakaóporos dobozt, és a mikroban forró csokoládét készített. Alig készült el vele, Damian jelent meg egy szál szürke melegítőalsóban. Mickinek a lélegzete is elállt tőle. Vegyesek voltak az érzelmei, keserédes érzés lett úrrá rajta, mert az egy éjszaka, amelyet adott magának, lejárt. Bármilyen csodálatos volt is, véget ért. De addig nem, amíg itt van ebben a lakásban. Az asztalra tette a két csészét. – Nagyon csöndes vagy ma reggel – jegyezte meg. Szerette volna tudni, mi jár a férfi agyában. Damian a csészéjére meredt. – Meséltem neked, hogy Carter meg én elbeszélgettünk az úton. – Nem említetted – rázta a fejét a lány. – Nyilván más járt az eszemben. – Na és mit mondott az a csirkefogó? Micki előrehajolt. – Megpróbált emberként viselkedni. Micki felvonta a szemöldökét. – Tréfálsz velem? Mit akart?

181

– Félek, nem fogod elhinni, hogy mit szeretne. – Mosoly jelent meg a férfi száján, és nagy volt a kísértés, hogy Micki ajkáról kóstolja a kakaót. – Carole-t akarja. Mickinek torkán akadt az ital. – És ez nem minden. Úgy tűnik, a kapcsolatuk már jóval előbb kezdődött, mint ahogy átpasszoltam neki Carole-t. Már áprilisban együtt voltak. Micki szája kinyílt, majd becsukódott. – Azt mondod, lehet, hogy az övé a gyerek? – Lehet. Carter már régóta liheg a nyomomban. A munkám, a nőm, minden kell neki. Maga mondta. – Damian a fejét csóválta. – Ő hívta a sajtót aznap este a Lacie-hoz, és ő tehet arról, hogy a bőröndjeinket elirányították. Na és az is ő volt, aki kirobbantotta az apasági botrányt. – Komoly teljesítmény – morogta Micki, aki egy percig sem felejtette el azt, hogy Carter szándékosan leitatta aznap, és ez vezetett ahhoz, hogy nyilvánosan leszerepelt. Damian hátradőlt a székében. – Legszívesebben megfojtottam volna, aztán rájöttem, hogy bár egy takonypóc, nagy terhet vett le a vállamról. És tudod, mi a legszebb? El is akarja venni. Még akkor is el akarja venni Carole-t, ha az enyém a gyerek. Micki az ajkába harapott. – Ez olyan bizarr, hogy nem is tudom, tapsoljak neki, vagy leüssem a saját ütőjével. – Nem vagy egyedül – bólintott Damian. – Mikor akarsz beszélni Carole-lal? – kérdezte Micki. A férfi elgondolkodott. – Egy sor meccsünk lesz idegenben. Amint Carter hazatér, együtt beszélünk vele. Nehéz elhinnem, hogy az egyetlen esélyem a szabadulásra az a srác, aki végig ellenem volt. Micki mindennél jobban kívánta, hogy Damian megszabaduljon Carole-tól, és ettől az egész helyzettől, de tudta, hogy a férfi számára mit jelent a szabadság. Azt, hogy nincs kötelezettség, nincs mélyenszántó kapcsolat, csak egy ember és a karrierje. Egy férfi, Micki nélkül. Damian lenézett a kezére. Volt annyi esze, hogy ne is próbálja hajlítani. Nem éri meg a fájdalom, és amúgy is a mozdulatlanság a legjobb gyógyszer. Orvosi utasítás. A doki nem sokkal azután hívta fel az eredményekkel, hogy Micki elment.

182

Damian örült, hogy a lány már nem volt ott, mert így magába zárkózva emészthette a fájdalmát, mielőtt bárkivel megosztaná a hírt. Úgy tűnik, idegkárosodása van, legalábbis kis mértékben. Ha ez a gyulladás levonult, dönthet úgy, hogy befejezi a szezont, de ha tovább játszik, garantáltan hosszú időt tölt a sérültek listáján jövőre, és komoly, végleges idegkárosodást kockáztat. Ami azt jelenti, hogy döntenie kell. Ha őszinte önmagával, már rég eljött az idő. Csak nem akart szembenézni vele. Tagadásba menekült, mint azt Mickinek mondta. Micki. Ki más merte volna így a képébe vágni, hogy már nem a régi, ráadásul úgy, mintha szívességet tenne vele. Visszafojtott egy vigyort az emlékre, milyen hetykén nézett farkasszemet vele a lány. Damian magában megtapsolta. A fenébe is, ez a verbális pofon a lánytól felébresztett valamit a lelkében. És a lány bátorsága felizgatta. Amikor Mickivel volt, és nemcsak az ágyban, hanem bárhol, a társaságában, a rossz hír nem tűnt olyan szörnyűnek, mint egyedül. Damian nem olyan férfi volt, aki egy nőre vágyott volna az életében, vagy arra, hogy egy nő beleavatkozzon a dolgaiba. De Micki kivétel volt. Azóta, hogy egyszer, szilveszterkor megcsókolta, valami épült közöttük. Damian eddig tagadta, de most kezdte felismerni, hogy ez a taktika a specialitása, amikor nem akar szembenézni valamivel. És amikor a tagadás már nem működött, nem vett tudomást a vonzerőről, mintha az ettől eltűnne. De a kémiai vonzás erősebbnek bizonyult, és mire lefektette Mickit, a lány már a részévé vált. A legjobb részemmé, gondolta a férfi. Már korábban is érezhettem, mennyire szükségem van rá, hiszen gondolkodás nélkül nála kopogtattam Carole bejelentése után, és azóta is azt akarom, hogy mellettem legyen. Ez a lány – és a családja – irányítja, és minden lépésnél segíti, hogy elkerülje a botrányt. Micki valahogyan elérte, hogy tudjon fókuszálni, amikor a pániktól kezdte elveszteni a fejét. Nem hagyta, hogy belemerüljön az önsajnálatba, és nem volt kíméletes akkor sem, amikor arra kényszerítette, hogy nézzen szembe a jövőjével. Milyen jövővel? Azt leszámítva, hogy tett félre pénzt a nehéz napokra, soha nem számolt azzal az idővel, amikor már nem baseballozik.

183

– Talán itt az ideje, hogy számolj vele – szólalt meg Micki hangját utánozva. De előbb Carole-lal kell rendezni a dolgot, rendbe tenni életének ezt a részét. Ötven százalék esélye van annak, hogy az övé a gyerek, és nem Carteré. Nem jó esély. De most már hitt benne, hogy kézben tudja tartani a dolgokat. Mint Micki olyan helyesen rámutatott, a lehető legjobb szerepminta segíti. Ha a gyerek az övé, ugyanolyan jó apja lesz, mint amilyen jó apa az ő örege. Hála Mickinek, tudta ezt. Damian megdörgölte szemét, és a parkra néző ablakhoz lépett. Iszonyúan fáradt volt, és nem csupán azért, mert késő éjszakáig szeretkezett Mickivel. Érzelmileg kimerült. Több okból is, és ezek közül az egyik maga Micki volt. De milyen szerepet tölt majd be a lány az életében, ha véget ér a botrány a baba körül, és nem lesz ez a kifogás, hogy maga mellett tartsa?

14 Damian és Carter együtt jelentek meg Carole lakásánál. Megbeszélték, hogy nem értesítik a lányt arról, hogy Floridába jönnek, nem akarták, hogy legyen ideje összeszednie magát. Azt akarták, hogy őszinték legyenek a reakciói. Látni akarták, miként reagál arra, hogy mindketten tudják az igazat. Kettejük szövetsége talán megrémíti annyira, hogy őszinte legyen. Átkozottul jó esély van arra, hogy a lány sem tudja, kié a gyerek, de ki fogják deríteni. – Készen állsz? – kérdezte Damian Cartertől. – Jobban nem is lehetnék – felelte az, és kihúzta magát sportzakójában. A srác kiöltözött az alkalomra Damian végignézett a maga szakadt farmerján és szvetterén, és vállat vont. Ő nem akart jó benyomást kelteni e pillanatban. Ami Cartert illeti, csodálnia kellett, milyen lelkesedéssel ment az után, amit ő akart, és most még őszinte is. Szegény Carole azt hiheti, álmodik majd, amikor Carter féltérdre ereszkedik. Damian maga sem tudta eldönteni, hogyan érez a fiatal játékossal, szemben, és bár nem is kellett volna törődnie vele azok után, amiket Carter tett ellene, mégis remélte, hogy Carole lát a srácban valami jót, és ad neki esélyt a maga és a baba kedvéért is. Függetlenül attól, ki bizonyul a biológiai apának. Damian mély lélegzetet vett, és kopogtatott. Carole fojtott hangját hallotta, majd az ajtó kitárult. – Damian? – A lány pillantása odébb siklott. – Carter? – Az arcából kifutott minden szín. – Mit kerestek ti itt?

185

– Úgy értem, arra vagy kíváncsi, mit keresünk itt mi együtt? – kérdezte Damian. A lány nem válaszolt, csak állt földbe gyökerezett lábbal, és bámulta őket. Szemmel láthatóan nem várt társaságot, mert nem volt kisminkelve, és laza tréningnadrágot viselt, jókora pólóval, amely kihangsúlyozta a terhességtől még nagyobb mellét. Damian nem hitte, hogy valaha is látta ilyen valódinak. Most először látott a mögé a művi személyiség mögé, akinek a lány szándékosan álcázta magát, és pillantotta meg azt a nőt, akibe Carter beleszeretett. A srác kedvéért remélte, hogy Carole szíve ugyanilyen valódi. – Nem hiszem, hogy az ajtóban akarsz társalogni velünk – mondta Carter. Előrelépett, és megfogta a lány könyökét. – Ugyan, bébi, engedj már be minket. Carole odébb húzódott, és intett, hogy lépjenek be. Damian megértette a lány zavarát. Ő is érezte, amikor megállt az ablak mellett, miközben Carter kényelembe helyezte magát a heverőn. Carole a kezét tördelte. – Elképzelni sem tudom, miért vagytok itt mindketten – kezdte, és idegesen felnevetett. – Ó, szerintem nagyon is tudod – morogta Damian. – Mindkettőnkkel voltál ugyanabban az időszakban – szólalt meg Carter nyugodt hangon, és megfogta a lány kezét. – Nem hibáztatlak emiatt, bébi. Csak tudni akarjuk, kié a gyerek. A lány pislogott, mintha megdöbbentette volna a leleplezés. – Mondtam neked, hogy Damiané. – A hangja kezdett megemelkedni. – Igen, mondtad. De sajnos ezek csak szavak, és nekünk bizonyítékra van szükségünk. Damian az ablak mellett maradt, érzelmileg is tartva a távolságot a pártól, de a szíve vágtázott, és a torka kiszáradt. – Mi védekeztünk – emlékeztette a lányt. – Ahogyan mi is – mondta Carter. Damian tett néhány lépést az ablak előtt, majd megfordult és visszafelé indult. – Vagyis, hacsak nincs valami varázseszközöd, ami eldönti, kié a gyerek, el kell végezzünk egy apasági vizsgálatot. – Nem. – Carole olyan hangerővel kiáltott fel, hogy mindkét férfi felkapta fejét. – Damiané a gyerek – erősködött.

186

Damian látta, hogy társa álla megfeszül, és nem volt nehéz olvasni a gondolataiban. Már megint csak második lehet a mindenható Damian Fuller mögött. – Miért olyan átkozottul fontos, hogy ki az apa? – kérdezte Carter. Carole letörölt egy könnycseppet az arcáról, majd rögtön egy másikat is. Damian megérezte, hogy olyan okok következnek, amiket neki nem kell hallania. Közelebb lépett. – Kettesben hagylak titeket, hogy megbeszéljétek a dolgot. Ha befejeztétek, hálás lennék, ha visszajönnél velünk New Yorkba elvégezni a vizsgálatot. Ha nem, megcsinálhatjuk itt is, de Carter kihagyna egy meccset, és ez nem volna tisztességes sem vele, sem a csapattal. Szükségük van rá. Döbbenet jelent meg Carter arcán. Leplezetlen megilletődés. – Komolyan mondod? – Hé, zöldfülű, hát persze hogy komolyan gondolom. A múlt héten olyan férfivá értél, akit egy nap még csodálhatok. Átkozottul jó játékos vagy. – Bármennyire is sok igazság volt abban, amit mondott, igazából Carole kedvéért mondta. Hiszen azzal gyanúsítják a lányt, hogy Cartertől terhes. Csúnyán bánik a sráccal, gondolta Damian. Nem mintha Carter nem tett volna meg mindent, hogy rossz híre legyen, de változik, és megérdemli, hogy higgyenek benne. Carole nem nézett a szemébe. – Carole? – szólalt meg Damian. A nő felpillantott fátyolos tekintetével. – Komolyan mondtam. Elvégeztetem a vizsgálatot, még akkor is, ha bírósági végzés kell hozzá. – Ne tedd ezt, Damian – könyörgött a lány. – Nem nagy ügy – ígérte Carter, és megszorította a kezét. Damian biccentett, és az ajtó felé tartott. Bízott abban, hogy Carter tud bánni Carole-lal. Nagyon remélte, hogy az ösztöne nem hagyja cserben, és a srácnak nem csak jó szíve van, hanem végre fel is nőtt. Carter megvárta, míg Damian kimegy, csak akkor fordult Carolehoz. így, smink nélkül és otthoni ruhában a lány törékenynek, sebezhetőnek látszott. Carter még soha nem látta ilyen gyönyörűnek.

187

Annál idegesebb lett. Ha most nem találja meg a legjobb szavakat, örökre elveszítheti. – Kettesben vagyunk. Mi lenne, ha végre elmagyaráznád nekem, miért olyan fontos, hogy Fuller legyen a gyerek apja? – kérdezte. A lány keze remegett, ahogy az asztal végén lévő papír zsebkendős doboz felé nyúlt. – Meg kell értened, hogy nem csaltam tőrbe. Nem akartam teherbe esni. Carter bólintott. – Megértem. Tehát… – Ő már megállapodott férfi. A pályája csúcsán van, és anyagilag képes ellátni… Rick úgy érezte, mint akit gyomron vágnak. – Ennyi? Neki van pénze, nekem meg nincs? – Anyám nem tudta, ki az apám. Soha nem tudhattuk, honnan jön a következő falat étel. Ahányszor találkozott egy pasival, mindig reménykedett, hogy ő lesz a nagy ő. A legtöbbjük nem tudott ételt tenni az asztalra. – A fejét csóválta, és most már potyogtak a könnyei. Carter nagyot nyelt. – Nem vagyok még olyan gazdag, mint Fuller, de nincsenek anyagi gondjaim. A lány könnyes szemével felpillantott. – Mi van akkor, ha lesérülsz még az első komoly szerződésed előtt? Vagy, ha jön egy rossz szezon, és senki nem akar, vagy nem adnak érted jó pénzt? – Mi van akkor, ha elüt egy busz, amikor átmegyek az utcán. Az élet csupa kockázat, bébi. Csak annyit tehetsz, hogy a lehető legjobban élsz, és igyekezel kiélvezni. – Mikor lettél ilyen filozófus? – Carole szipogva vett ki egy papír zsepit a dobozból, és letörölte a könnyeit. – Nagyjából akkor, amikor felfogtam, hogy elveszíthetlek. – Carter tisztában volt vele, hogy messzire jutott. Nem csak kilométerekben, hanem személyes fejlődésében is. Akár megkockáztathatja a folytatást is. – Szeretlek, bébi. Még akkor is, ha a gyerek Fuller-től van. Nem gond. Carole hitetlenkedve, döbbent képpel meredt rá. – Szerelem? Az egyik pillanatban még a gyerekkori szegénység emléke fojtogatta, a következőben ez a férfi igyekszik eloszlatni a félelmeit. De bármennyire is próbálja, nem adhatja meg neki azt az egy dolgot, amire szüksége van. A garanciát arra, hogy nem egyedül, segélyre szorulva végzi, újra élve az anyja életét.

188

– Hát igen – bólintott a férfi. – Valahogy úgy alakult, hogy beléd szerettem. És nézzünk szembe vele, eléggé egyformák vagyunk ahhoz, hogy működhessen a dolog. – Mint két tojás? A mosolytól két gödröcske jelent meg a férfi arcán. – Nézd, bébi, mindketten megszállottak vagyunk. Egyikünktől sem áll távol, hogy kihasználjunk másokat azért, hogy megkapjuk, amit akarunk. Te jól tudtad, hogy a gyerek tőlem is lehet, és mégis Fuller-re lőcsölted volna. A lány arca megrándult a bűne hallatán. – Nem akartalak megbántani. – Ahogyan én sem akartalak bántani téged, amikor felhívtam néhány újságírót, és elmondtam nekik, hogy Damian apa lesz. Csak annyira pipa voltam amiatt, hogy már megint megkapott valamit, amit én akartam. – Te szóltál az újságoknak? Valamiért, amit akartál? Nem is tudom, mitől vagyok mérgesebb. Attól, hogy elárultál, vagy attól, hogy… – A pillanat hevében történt – szólt közbe a férfi a szemét lesütve. Egyértelmű volt, hogy őszintén bánja. – Vagy úgy gondolod, hogy tárgy vagyok, ami a tulajdonod vagy Damian tulajdona? A férfi a fejét rázta, és nevetése váratlanul érte Carole-t. – Mi olyan mulatságos? – Te ugyanezt teszed azzal a még meg sem született gyerekkel. Tulajdonnak tekinted, hogy Damian-nak ajándékozd, vagy bárkinek, akit éppen a legjobb apajelöltnek tartasz. Ahogy mondtam, egyformák vagyunk. Egyformán megszállottak. Azt mondom, fordítsuk egymás – és a gyerek – érdekében azonos irányba az energiáinkat. Mit szólsz hozzá? Carole gyomra remegett, hányinger kerülgette. – Nem felejtetted el, hogy ötven százalék esélye van annak, hogy Damiané a gyerek? – Ezzel bevallotta az igazságot, már nem is próbálta tagadni. – Egyáltalán nem. De ha megengeded, kifejtek néhány tényt. A lány nyelvével megnedvesítette száraz ajkát. – Először is, Damiannak esze ágában sincs elvenni téged, még akkor sem, ha ő az apa. Carole gyomorszája görcsbe rándult. – Nem lehetsz olyan biztos ebben.

189

– Ő maga mondta, és ha megkérdezed tőle, neked sem fog mást mondani. Na persze, korrekt lesz veled, fizetni fog annyit, hogy te és a gyerek ne szenvedjetek hiányt, de soha nem lesztek egy család. Carole nagyot nyelt, nem volt képes válaszolni. – Én, Fullerrel ellentétben azt tervezem, hogy elveszlek, akár az enyém a gyerek, akár nem. Azt tervezem, hogy támogatlak téged és a gyereket is, bárkié legyen, és megadom neked azt a családot, amire vágysz. Akarod tudni, miért? – Miért? – suttogta Carole. Carter ismét megfogta a lány kezét, érintése meleg, megnyugtató volt. – Mert, mint mondtam már, szeretlek. – Megszorította az ujjait. – De látom, hogy félsz, és nem várom el tőled, hogy most rögtön felfogd a dolgot. Úgy, hogy csak lépésenként. Carole felállt, de ezzel kifutott a vér a fejéből, és megszédült annyira, hogy vissza kelljen ülnie. Carter segített a lánynak. – Lazíts, és lélegezz mélyeket – utasította. Carole engedelmeskedett, és lassan kezdte jobban érezni magát. – Jól vagyok már – suttogta. – Szép lassan ülj fel. A lány felemelte a fejét, és találkozott a pillantásuk. – Most már jobban vagyok. Kösz. – Én vigyázok rád, bébi. Ígérem. Csináljuk meg azt a vizsgálatot. – Carter maga mögé nyúlt, és a zsebéből repülőjegyet húzott elő. – Elérhetjük a délután ötkor induló gépet. Carole megragadta a férfi kezét. Hirtelen őt látta egyetlen mentőövének. Régóta tudta, hogy szereti ezt a férfit, mindig is szerette. Ám a szerelem soha nem elég ahhoz, hogy bármelyik férfi is a teherbe ejtett nő mellett maradjon. Neki miért is lenne nagyobb szerencséje? Egy csúnya megfázásnak hála, Micki nem ment dolgozni. Amikor rátelepedett az unalom és egyre csak Damian floridai útja járt az eszében, nekiállt takarítani, kipakolta a mindenféle kacatokkal teli fiókokat, szekrényeket. Rengeteg szemetet gyűjtött össze, és a porcicák egyáltalán nem tettek jót eltömődött orrának, és kaparós torkának. Egy csomó kidobandó holmi között ült, és nagyon szerencsétlennek érezte magát, amikor megszólalt a csengő.

190

Szipogva, egy papír zsebkendővel a kezében ment az ajtóhoz. – Ki az? – Roper. Beengedte a barátját. – Mit keresel itt? – kérdezte. – Én is örülök, hogy látlak. Hívtam az irodát, hogy megkérdezzem, elvihetlek-e ebédelni, és azt mondák, ma nem mész be. Gondoltam, rád fér egy kis társaság most, hogy Damian Floridában van, meg minden. Micki morc képpel nézett rá. – Tapintatos vagy, mint mindig, John. Nem azért maradtam itthon, hogy nyavalyogjak, hanem mert beteg vagyok. A férfi elmélyülten méricskélte. – Vörös orr, semmi smink… Igen, beteg vagy. – Kiment a konyhába, és fölvette a telefont. – Mit csinálsz? – Hozatok a legjobb csirkehúslevesből, ami Manhattanben kapható. Szerencsére szállítanak házhoz. – Roper feladta a rendelést, és Micki nem vitatkozott vele, mert úgy gondolta, hogy a meleg leves lecsúszik majd a fájós torkán. Elhelyezkedtek Micki barlangjában. A lány egy gyapjútakaróba burkolózott, hogy melegen tartsa magát. – Tényleg, miért vagy itt? Azért, mert azt hiszed, hogy ha Damian elment Carole-lal beszélni, teljesen magam alatt vagyok? – Te mondtad – kuncogott Roper. – Hallottál felőle? A lány a fejét rázta. – És nem is akarok. – Lesütötte szemét. – Vége – közölte a barátjával. – Mert? – Mert babától függetlenül Damian olyan életet él, amelyben nincs helye eltökéltségnek. Nekem pedig arra van szükségem. – Kifújta orrát a zsebkendőbe. – Nekem olyan férfi kell, aki képes egyensúlyozni a karrier és a család között. John előrehajolt. – És azt hiszed, hogy Damian nem ezt akarja? Most, amikor az élete így megváltozik, szerintem jót tenne neki némi stabilitás. Micki megint rázta a fejét. – Teljesen lefoglalja a gondolatait az apasági ügy. Ha az övé a gyerek, azzal lesz elfoglalva, hogy a kicsit hozzáadja ahhoz a listához, amiért felelősséget érez. És maga is bevallja, hogy prioritásproblémái vannak. – És ha a gyerek nem az övé?

191

Micki felnevetett. – Ugyan már. Te is jól ismered. Annyira megkönnyebbül, hogy kibújt a csapdából, hogy csakis arra fog fókuszálni, ami a karrierjéből még megmaradt. Az biztos, hogy nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, és akar komoly lekötöttséget, amikor most menekült meg egy elől. – Ha te mondod. – A logika mondja, a józan ész mondja, és lefogadom, hogy ezt mondja Damian is, ha megkérdezed – vitatkozott a lány. Már sokat gondolkodott ezen, és bár fájt a végkövetkeztetés, tökéletesen ésszerű volt. – Ha megkérdezném, azt mondaná, hogy ezt az egészet nem támogatás nélkül kellett végigcsinálnia. Szüksége volt rád. Micki arca sírósra torzult. – Mi baj? Mi rosszat mondtam? – kérdezte Roper Micki arca láttán. Micki kinyújtotta a lábát maga előtt. Sajgott mindene, és megfordult a fejében, hogy talán influenzája van. – Rátapintottál valamire, amin sokat gondolkodtam. Egész életemben mindig a gondomat viselték. Előbb a szüleim, aztán Annabelle és Yank bácsi. Mindig másokra voltam utalva. Most először volt valaki másnak szüksége énrám. De ha Damian választ kap a kérdésére, és tudja, kié a gyerek, már nem lesz rám szüksége. – Minden ügyfelednek szüksége van a szakértelmedre, és arra, hogy a segítségeddel jól jöjjön ki egy helyzetből. Te is tudod, hogy így van. Ha nem így lenne, nem volnál ilyen sikeres. – Végigsimított szépen fésült haján, ami biztosan mutatta, hogy Micki-nek sikerült összezavarnia. – Vele egészen más, mint azokkal, akik felbérelnek. – Micki és Damian között valami különleges volt, valami, ami messze túlment az ügyfél-reklámszakember kapcsolaton. A változatosság kedvéért most rá támaszkodott valaki, aki fontos volt neki. Elszomorította az, hogy elveszíti a férfit, mert megszokta azt, hogy annak szüksége van rá, és élvezte a tudatot, hogy Damian úgy néz rá, mint aki fontos az életében, akire rábízhatja legmélyebb titkait. Az utóbbi időben sok idejébe tellett, mire kicsit megbékélt a ténnyel, hogy életének ez a része véget ért.

192

Roper lemondóan sóhajtott. – Hát, ha ettől jobban érzed magad, nekem szükségem van rád – mondta, és ránézett azzal az elbűvölő mosolyával. Úgy tűnt, Roper még mindig nem érti őt. Nem baj. Micki most egyáltalán nem tartott igényt arra, hogy kianalizálják. Tüsszentett egyet. – Egészségedre. – Roper felállt. – Jobb lesz, ha megyek, mielőtt elkapom tőled ezt a nyavalyát. Nem akarom holnap kihagyni a Pierreben az autista jótékonysági gálát. Te addigra működőképes leszel? A lány bólintott. – Sophie meg én annyi munkát fektettünk bele, hogy elhiheted, nem hagyom ki. A Renegades igen jó sajtóval jön ki ebből. – Mi pedig jól játszunk, és a jegyeladás az egekben van. De most pihenned kell. – Miután megettem a levest, szundikálok – vallotta be a lány. – Javulást – kívánta a férfi, amikor Micki az ajtóhoz kísérte. – Kösz. – És adjál egy kis lehetőséget Damiannak. A srác a poklot járta meg, de ez még nem jelenti, hogy ami kettőtök között volt, befejeződött. Micki elengedte a füle mellett. Ő már búcsút mondott Damiannak ott, ahol ez igazán számított. A szívében. A Pierre Hotel bálterme teli volt csodás ruhakölteményeket, ékszereket viselő hírességekkel. Tekintve, mennyi pénzt kellett letenni azért, hogy itt lehessen az ember, mindenki a legszebb alkalmi ruháját viselte. Még Micki is vett egy új estélyi ruhát. A világos rózsaszín sifon jól állt a bőre színéhez, legalábbis ezt mondta a hölgy a Fifth Avenue-n a Saksnál. A pánt nélküli estélyiben sajnos nem volt hová tenni a papír zsebkendőt, ezért betankolt Bena-dryllel, hogy kiszárítsa magát. Amikor megszólalt, mintha brekegett volna, és a feje robbanással fenyegetett. Délután ellátogatott az orvoshoz, és a diagnózis orrmelléküreggyulladás volt, ezért antibiotikumot kapott, mégsem akarta kihagyni a nagy eseményt. Miután ellenőrzött néhány dolgot, a bárhoz ment, és egy üveg jeges vizet kért. – Jó lesz, ha vigyázol, senki ne bolondítsa meg az italodat – szólalt meg mellette egy ismerős hang.

193

Micki kihúzta magát, és Rick Carter félé fordult. – Rég láttalak, és nem mondhatom, hogy hiányoztál – mondta annak az embernek, aki elindította ezt a hullámvasút-kapcsolatot Damiannal. Carter lehajtotta a fejét. – Sajnálom, hogy mást rendeltem neked aznap este. Nagyon sok dolgot sajnálok – mondta. Micki a szemét összehúzva nézett rá. – Hasonlítasz arra a Carterre, akit ismerek, de nem úgy beszélsz, mint ő. Nyilván Carole miatt nézi most már egészen másként az életet, de tekintve, miként viselkedett vele a múltban, Micki még kételkedett. – Megértem, ha utálsz. Csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom, és egy nap talán még barátok lehetünk. Micki gyanakvóan bólintott. – Elfogadom a bocsánatkérést. – Elvégre tanult jó modort. – Ami pedig a jövőt illeti, megérted, hogy még nem tudhatom… – Ez korrekt. A férfi indulni készült mellőle, aztán megtorpant. – Tényleg új életet kezdek. Még ha az apasági teszt nem is engem nevez meg… – Már kész a teszt? – kérdezte Micki döbbenten. – Elvégezték, de két hét, mire lesz eredmény. – Értem. Azt tudta, hogy Damian Floridába ment Carterrel, ám nem is sejtette, mi volt a beszélgetésük eredménye. Arról meg végképp nem tudott, hogy már meg is csinálták a tesztet. Miért is nem vettem fel a telefont, amikor Damian hívott, bosszankodott magában. Ehelyett a titkárnőjét utasította, hogy mindent intézzen el, amire Damiannek szakmailag szüksége van, és kész. Hát honnan is tudhatta volna! – Hát, sok szerencsét. Remélem, úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd. – Köszönöm – hajtotta le a fejét Carter. Távozott, és Micki egyedül maradt a jeges vízével és eltömődött orrával. Nagyon fájt a feje. Ha minden rendben megy a partin, akár közölheti is Sophie-val, hogy hazamegy. Körülnézett, merre látja a nővérét, és végül megpillantotta vörös ruhájában. Felé indult, amikor valaki megfogta a vállát és megállította. – Mész valahová? – kérdezte Damian.

194

Micki hátrébb lépett, és a sötét szempárba nézett. – Nem gondoltam, hogy itt leszel. – Miért? A Renegades összes játékosát meghívták. Micki vállat vont. – Nem is tudom. Csak úgy gondoltam… nem vagy bulizós kedvedben. – Nem is. De először is, a rendezvény jó ügyet szolgál. Másodszor, te szervezted, és harmadszor, tudtam, hogy itt leszel. Ezek mindegyike külön is elégséges ok, hogy itt legyek. A férfi mosolyától Micki valósággal megolvadt. – Hát kösz, hogy eljöttél, de én már megyek. Gyorsan lehervadt a mosoly Damian arcáról. – Miért rohansz? Reméltem, hogy beszélhetünk. Micki nagyon is szeretett volna több időt tölteni Damiannal, ám már eldöntötte, hogy kíméli a szívét. – Nem érzem jól magam. Miért nem hívtál? – Mert nem válaszoltál a hívásomra. Gyere, táncoljunk. Beszélgetünk, aztán hazamehetsz kikúrálni ezt a megfázást. – Szinte könyörgő volt a hangja. Mielőtt Micki bármit is válaszolhatott volna, megfogta a kezét, és a táncparkettre vezette. Átkarolta, és magához húzta, hogy testük összeért. A lány háta bizsergett a tenyere alatt. – Jobban teszed, ha nem jössz ilyen közel. Még elkapod. – Nem aggódok. Na és, hogy van a nagybátyád? – kérdezte a férfi és lehelete melegen cirógatta Micki fülét. Teste kecsesen siklott a tánc közben, és húzta magával a lányt is. – Jól van. Mindenkit megőrjít a rehabilitáción, de nemsokára újra munkaképes lesz. Damian bólintott. – Remek. Még a héten beugrok hozzá. – Örülni fog. – És az összeolvadás? – kérdezte halkan. – Lassan halad – csóválta a fejét Micki. – Nem meglepő, hiszen Spence és Yank bácsi is nehéz eset. Az ügyvédek meg fognak gazdagodni, de előbb-utóbb meglesz. A férfi halkan kuncogott, és a mellkasából induló nevetés visszhangot vert a lányban. – És a látása? – Nem panaszkodik. Soha nem panaszkodott. Azt hiszem, minden erejével azon van, hogy leplezze az érzéseit.

195

Damian felemelte a sínben lévő kezét. – Határozottan együtt tudok érezni vele – morogta. – Van valami javulás? – kérdezte Micki, és gyengéden megérintette a kezét. – Nincs, tekintve azt, hogy milyen régóta pihentetem. Járok gyógytornára is. Augusztus van és szeptemberben játszani kéne. Csak azt nem tudom, engedik-e. Kérdésnek hangzott, de Micki még egyszer sem hallotta ilyen beletörődőnek. Mi van, ha valamitől megváltozott a gondolkodása, futott át a lány agyán, ám végül nem kérdezett rá. Nem tud távolságot tartani tőle, ha engedi, hogy magával ragadják a férfi érzelmei. Tovább mozogtak a zene ritmusára. Összekulcsolták ujjaikat, és Damian közelebb húzta mellkasához Micki kezét. Intim gesztus volt, és Micki akarata ellenére megremegett. – Megcsináltuk az apasági tesztet – szólalt meg Damian megtörve a csöndet közöttük. Micki bólintott. – Carter mesélte. – Magam is mondtam volna, ha visszahívsz. Carole nem boldog. Valami felfoghatatlan okból azt akarja, hogy a gyerek az enyém legyen. – A jó gének? – Micki szeretett volna tiszta szívvel nevetni. – Engem csak az érdekel, hogy szereted-e azt, ami a farmeromban van. – Rákacsintott azzal az érzéki kacsintással, amit a lány annyira szeretett. – Talán ez a baj. Túlságosan is szeretem. A férfi lassú, egyenletes szívverése egyszerre volt megnyugtató és ingerlő. Eszébe idézte mindazt, ami nem lehet övé. Eltépte magát a férfi meleg testétől és ölelésétől, s még az sem érdekelte, ha felhívja magukra a figyelmet, csak az számított, hogy meneküljön az elől, amit nem kaphat meg. – Megvolt az utolsó együttlétünk – mondta. Aztán az ajtó felé rohant, mielőtt még meggondolná magát.

15 Lassan peregtek a percek az orvosi rendelőben. Damian itt találkozott Carterral és Carole-lal, hogy megkapják az apasági vizsgálat eredményét. Szótlanul ültek a zsúfolt manhattani rendelőben. Damian a floridai beszélgetésük óta nem látta Carole-t. Carter magára vállalta, hogy intézkedik, és ő ment a lányért a repülőtérre. Damian félreállt. Carter megérdemli a lehetőséget, hogy bizonyítson annak a nőnek, akit láthatóan szeret. Carole gyilkos pillantásokat vetett rá, és Damiannak nem voltak kétségei, hogy a lány iszonyúan haragszik, amiért átadta a terepet Carternek. Le van ejtve! Carter és Carole kapcsolata elég különös, de eszébe sincs útjába állni. Ha Carole túllép a vele kapcsolatos mániáján, látni fogja Carterben a lehetőséget. Damian az órára pillantott, és eltűnődött, hogy vajon az eredmény lehetővé teszi-e, hogy odébbálljon, és ezek ketten kialakítsák a kapcsolatukat, vagy mindörökre ott reked közöttük. Összedörzsölte két tenyerét – már csak alváskor kellett viselnie a sínt –, és érezte, hogy izzad a keze. Az idegesség biztos jele. Hogy is ne lenne feszült, amikor a karrierje és az esetleges apaság jár az agyában. És persze Micki… Mindez együttesen komoly lelki és fizikai kimerültséget jelentett. Éjszakánként nem aludt jól. Az éjszaka volt a legrosszabb, és nem csak azért, mert aggódott a sérült keze és a napi edzések miatt – amelyek nem voltak olyan hatékonyak, mint szerette volna –, hanem azért is, mert egyre csak Micki járt a fejében.

197

A lány kísértette éjszakánként, úgy, ahogyan még egyetlen nő sem. Most, hogy két komoly probléma előtt állt, azon kapta magát, hogy Mickivel szeretné megbeszélni a lehetőségeket. Akarta hallani a lány szájából, hogy jó apa lesz, mert amikor Micki ezt mondta, el is hitte neki. Amikor buzdította magát, Micki hangját hallotta, ahogyan a lány győzködi, hogy jobb ember lehet. Még soha, egyetlen nő miatt sem akart jobb ember lenni. – Készen állnak? – jelent meg dr. Kernan, félbeszakítva Damian gondolatait, és kísérte be őket a rendelőjébe. Carole felállt. Magas sarkú cipőjében, szoknyában az a nő volt, aki Damian emlékeiben élt, aki úgy öltözik, hogy hasson vele. De a férfi figyelmét nem kerülte el, hogy a kosztüm felsőjét begombolta a szoknya felett, nyilván nem olyan lapos a hasa, mint amire ő emlékszik. Damian gyomra hangosan korgott a gondolatra. – Doktor, szerintem tényleg csak az idejét vesztegettük. Én tudom, hogy Damian az apa, és sajnálom, hogy ennyi időt raboltunk el a többi betegétől, csak azért, hogy elmondja nekünk, amit amúgy is tudunk. – Carole valóságos könyörgő pillantást vetett rá. Damian egy röpke pillanatra szinte megsajnálta, de aztán eszébe jutott, milyen poklot is él át, amióta a lány bejelentette a terhességét, és hogy a lány szándékosan kizárja Cartert az életéből. Rick átkarolta a lányt, és Carole bár megmerevedett, de nem húzódott el. – Bébi, szembe kell nézzél az igazsággal. Mintha kockáznál. Fifty-fifty az esély. Doki? – fordult az orvoshoz. Dr. Keman a kezében tartott dossziéra pillantott. – Ahogyan már aznap elmagyaráztam, amikor a tesztet elvégeztük, kivontam a magzati sejteket az anya vérmintájából, és összehasonlítottam a két lehetséges apa vértípusával. – Mondtam már, hogy… – kezdte Carole, de Carter félbeszakította. – Mi az eredmény? – kérdezte. Damian visszafojtotta a lélegzetét. Az orvos Damian szemébe nézett. – Száz százalékos biztonsággal állíthatom, ön nem lehet a gyerek apja. Damian pislogott egyet, biztos volt enne, hogy rosszul hallotta. – Ez lehetetlen – szólalt meg Carole. A hangja remegett a félelemtől. A lány reakcióját hallva Damian végre felfogta a dolgot. – Nem az enyém? – kérdezte a biztonság kedvéért.

198

Az orvos, aki a nővérei összes gyerekét segítette világra hozni, odalépett mellé, és a vállára tette kezét. – Nem az öné – mondta hangosan, tisztán. Damian levegőt préselt a tüdejébe. Nem volt könnyű, és rádöbbent, hogy szédeleg. Megdörzsölte a homlokát. – Mit mond? – kérdezte Carole. Damian Carterre pillantott. A srác arca vérvörös volt. Ő nem kérdezte, hogy ő-e az apa. Carole állíthatja, hogy csak velük, kettejükkel feküdt le, de Damian kételkedett ebben. Carter akarta ezt a gyereket, és azt, hogy Carole-lal éljen. Ismét csalódik a srác az életben? Legalább ez alkalommal nem hibáztathatja őt. Damian mély lélegzetet vett és felállt, mielőtt az orvos bejelenthetné a valódi eredményt. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy távozzak. – A csapattársához fordult. – Jó szerencsét – mondta, és Carole pillantását kerülve kiment az ajtón. Nem akarta tanúja lenni sem Carter diadalának, sem megaláztatásának. Nem rá tartozott. Immár nem. Carole keze remegett, amikor Damian kiment anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá. Eltűnt a jobb jövőbe vetett reményeivel és álmaival együtt. Nem mintha nem volna képes eltartani magát. Mindig is képes volt rá. És arról sincs szó, hogy szerelmes volna belé. Ha a szerelem volna a biztonság egyetlen kritériuma, lasszót vetne Carterre, és már ma hozzámenne. Az orvos megállt előttük, a kezében tartva azt az átkozott dossziét. – Akkor egyértelmű – mondta Carter. – A gyerek az enyém. Carole megszédült, és leereszkedett a legközelebbi székben. Az orvos mögé lépett, és a kezét lassan a nő vállára tette. – Nyugalom – mondta. – Maradjon egy kicsit ebben a helyzetben. – Jól vagy? – hajolt mellé Rick. – Mondtam neked, hogy nem hagylak magadra, már akkor is, amikor Damian még nem esett ki a képből. Minden rendben lesz, bébi – nyugtatgatta A lány torkát fojtogatta valami. Carter szavaitól még rosszabbul érezte magát. Szegény srác túlságosan is bízik bennem, gondolta Carole. Nem szolgáltam rá, hogy ennyire szeressen. Nem érdemlem meg.

199

Nem számított az, hogy megtanulta, ne álmokat kergessen a valóság helyett. Nem számított, hogy keményen megtanulta a leckét: becsülje meg saját magát és a testét annyira, hogy annak a férfinak adja, aki igazán törődik vele, és ne a nagy sztároktól leeső morzsákra vadásszon. Már rég feladta az önbecsülését. Most, hogy látta Damiant kimenni a szobából, megfogadta, hogy elölről kezd mindent. Új életet kezd magának és a kicsinek is, és az jobb élet lesz, mint amit az anyja adott neki. Nem váltják egymást a férfiak, viszont tápláló étel lesz az asztalon. Gondoskodik róla. Bár a szíve vadul kalapált, kezdte összeszedni magát. Lassan felemelte fejét. – Essünk túl rajta – mondta. Dr. Kernan becsukta dossziéját. – Gratulálok, büszke apajelölt – nézett Carter szemébe. – Huhúúú! – csapott Carter a levegőbe, és az orvos felnevetett. – Na és fiú vagy lány? – kérdezte Carter. Az orvos vállon veregette. – Tudom, hogy izgatott, de miért nem kérdezzük meg az anyukát, akarja-e tudni a gyerek nemét? Carole még mindig arra figyelt, hogy mélyeket lélegezzen, és gondolatban rendbe tegye magát. Carter gyermekének anyja lesz, és olyan anya, aki jó példát mutat a… – Mi lesz? – kérdezte. – Kislányuk lesz. Gratulálok. A doktor kezet rázott Carterrel, akinek arcán széles vigyor jelent meg, majd Carole-lal is. – Sok mindenen mentek keresztül. Azt tanácsolom, hogy keressenek fel valami régi vágású családi tanácsadót, ha nem a maguk, akkor a kicsi kedvéért. Ha gondolják, megadhatok néhány nevet. Gondolkozzanak el rajta. – Visszatette a tollát fehér köpenyébe. – Addig is sok szerencsét. – Válasszanak maguknak egy szülészt, akiben megbíznak, és rendszeresen járjanak hozzá kontrollra – mondta, és pillantása megállapodott Carole-on. – Köszönöm – bólintott a lány. Zavarban volt a viselkedése miatt, iszonyúan szégyellte magát, amiért így ragaszkodott ahhoz, hogy Damian az apa, amikor jól tudta, hogy nem biztos. Az orvos az ajtóhoz lépett. – Nyugodtan maradjanak még a rendelőmben, ha szükségük van rá – közölte, aztán magukra hagyta őket.

200

– Mindig azt hittem, hogy fiam lesz – szólalt meg Carter, aki még mindig alig tért magához. Az ő gyereke! Az ő kislánya! – Csalódtál? Carter most, először hallott ki bizonytalanságot Carole hangjából. Félelem érződött belőle. – Nem csalódtam. Inkább meglepődtem. Izgatott vagyok. Ideges is – vallotta be. – Igen. Azt hiszem, mindketten azok vagyunk. – A lány lesütötte szemét. – Nem mintha nem akartam volna, hogy te legyél az apa. – Nem akartad. – De a lány meglepetésére nem keserűen mondta. – Valami fura módon meg is értelek. Fullernek van pénze, tekintélye, és mellette semmi miatt nem kellett volna aggódnod. Carole nagyot nyelt. – Ostoba voltam. Egészen az utolsó pillanatig bolondként viselkedtem. Először is tudnod kell, hogy jó munkám van, rendes fizetésem. Jól megleszünk. – Bébi, én kettőnk helyett is bízom magamban. Nemsokára lesz a játékosok árbecslése, és jó pénzt kapok. Remek eredményeim voltak idén. Az ügynököm biztos abban, hogy jól járok. Mire lejár a szerződésem és szabadon választhatok csapatot… A lány felállt. – Nem számíthatok a te támogatásodra. A baseball bizonytalan. Nézd meg Damiant! Hetek óta nem játszott. Nem tudhatod, mi vár rád. Carter ismerte a lány múltját, azt, mennyire retteg attól, hogy segélyekből tengődjön. Ezért beszél így, nem szándékosan akarja bántani. – Megtanultam, hogy az életben nincsenek garanciák. De azt ígérhetem, hogy igyekszem, és megpróbálom a legtöbbet megadni nektek. Könnycsepp gördült le a lány arcán. – Nagyon jó ember lett belőled. Sokkal jobbat érdemelsz nálam. – Ugyanaz a srác vagyok, aki értesítette a sajtót a terhességedről. Ne akarj angyalnak lefesteni, oké? Egyformák vagyunk, és jól megleszünk. – Ez a gyerek lehetett volna Damian gyereke is – emlékeztette a lány, aztán elfordult, mint aki nem mer a szemébe nézni. A férfi gyengéden megfogta karját, és maga felé fordította. – Ez a múlt. Most nézzük a jövőt. És szeretlek. Carole a fejét rázta. – Te vagy az apa, Carter. De ne éljünk vissza a szerencsénkkel, és ne próbálunk valami nagy szerelmi történetet

201

teremteni ebből. Egyikünk sem tett semmi olyant, ami miatt megérdemelnénk egy boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezést. Rick a két tenyerébe fogta a lány arcát. – Hát ebben tévedsz. Megteremtettük ezt a gyereket. Egy új élet kezdődik vele. Az övé… és a miénk is. De miközben kimondta, tudta, hogy Carole nem hisz neki, nem hisz kettejükben és a jövőjükben. Nem az ő gyereke. Az, ami heteken át Damian élete középpontjában állt, most hirtelen semmit nem jelentett a számára. Meg sem tudta volna mondani, mennyi időt kószált Manhattan utcáin a hírtől kábán. Tekintettel arra, hogy egészen mostanáig milyen szerencséje volt az életben, nem várta, hogy úgy érezze magát az eredményre várva, mint akit akasztani visznek. Szerencséje volt megint. Akkor miért nem boldog most? De ahelyett, hogy lelkendezett volna, üresnek érezte magát, mintha űr lenne azon a helyen, ahol mostanáig a félelem élt és lélegzett benne. Egyáltalán nem értette a reakcióját, és kilométereket gyalogolt, hogy kiigazodjon az érzelmein. Felnézett az előtte magasodó ismerős épületre. A séta és elmélkedés közben valahogy a Hot Zone irodája elé tévedt. Micki nem fogadta a hívásait a jótékonysági est előtt, ő pedig szándékosan adott neki teret utána. Remélte, hogy most, miután a gyerek ügye lezárult, újra… Mik is lehetnek? Barátok? Szeretők? Damian a fejét rázta. Úgy gondolta, mint annyi másban is, hamarosan megjön a válasz. Vetett egy pillantást az órájára, és látta, hogy Micki-nek bent kell lennie. Elindult befelé, hogy megossza vele a hírt. Elment a recepciós mellett, és a lány irodája felé fordult, de megállt a titkárnő asztalánál. – Mi újság? – kérdezte a nőtől, akivel a látogatásai során elég jól összebarátkozott. – Nézd meg – intett az a félig nyitott ajtó felé. Damian bekukucskált, hogy Micki ne vegye észre. – Gyere már – kiáltotta Micki a kutya pórázát, de a keverék makacsul ragaszkodott a helyéhez. A kutya szétterpesztett mancsokkal feküdt a hátán a padlón. – Te elkényeztetett korcs – morogta Micki mérgesen. – Nem vakargatom a hasad ahányszor csak azt akarom, hogy figyelj rám.

202

Tizenöt percig masszíroztalak csak azért, hogy levihesselek ma reggel elintézni a dolgodat, és még húsz percembe került, hogy elindulhassunk dolgozni. Damian kuncogni kezdett. – Hát nem pont olyan, mint egy nő? Add oda az egyik ujjad, és nemsokára az egész karod kell neki. Micki riadtan nézett fel. De amikor a megdöbbenés elmúlt, valami meleg öröm jelent meg az arcán. Határozottan azt sugallta ez az arc, hogy jó, hogy látlak. És határozottan kölcsönös volt az érzés. – Úgy tűnik, Nudli elkényeztetett, felső osztálybeli kutya. Damian felnevetett. – Vagy csak hiányzik neki a bácsikád. Micki hitetlenkedve emelte fel szemöldökét. – A bácsi veszekedős, olyan, mint egy pokróc, és akkor még jó napja van. – Ja, és említettem, hogy hazudott? Ezt a kutyát nem képezték ki arra, hogy segítsen. Kidobták a kutyaiskolából. – De olyannak imádja a bácsikádat, amilyen. Micki elnevette magát. Vidám, vonzó és végtelenül izgató hang volt. Damian eddig fel sem fogta, mennyire szüksége volt arra, hogy boldognak és életörömmel telinek lássa. – Van benne valami. És egyszerűen nem törődök vele, amíg nem fogad szót. Vagy azt mondom, pokolba az elvekkel, és berakom a kutyát egy átnevelő intézetbe, mert ezt már nem bírom. – Visszament az íróasztalához, és intett Damiannak, hogy jöjjön be. – Na és mit keresel erre, ahol még a madár sem jár? – kérdezte könnyedén. Túlságosan is könnyedén, gondolta Damian. Ahhoz képest, hogy két hete még menekült előlem, most úgy viselkedik, mint aki roppantul örül, hogy lát. Ez a kulcsszó, folytatta magában Damian. A viselkedés. A távolság, amelyet a lány szándékosan tart közöttünk, sokkal valódibb, mint az a mosoly az arcán. – Azért jöttem, mert híreim vannak. – Leereszkedett az íróasztallal szemben álló nagy székbe. Zavarta, hogy nem érzi érzelmileg szabadnak magát, mint várta és szerette volna. Nem értette, miért érzi még mindig azt a súlyt a szívén. Micki a férfi zavart arcára nézett. – Mi baj van? – kérdezte, és hirtelen feszültté vált.

203

Bár be nem vallotta volna, Micki számolta a napokat, és jól tudta, hogy eljött az idő. Mindössze egy olyan hír lehet, amellyel Damian most idejött hozzá. – Megvan az eredmény, és… Micki előrehajolt, a szíve kalapált, a torka kiszáradt. – És? – Nem az enyém – mondta a férfi még egyértelműen kábán. – Micki, az a baba nem tőlem van. – Hát ez fantasztikus. – Micki, mire észbekapott, már fel is pattant és megkerülte az íróasztalt. – Damian, hát ez óriási! – Átölelte a férfi nyakát, és szorosan magához ölelte, és nem csak azért, mert úgy gondolta, hogy a férfinak most támogatásra, fizikai érintésre van szüksége, hanem mert tudta, hogy neki is kell ez az érintés. – Igen, az. – A férfi visszaölelte, arcát a lány nyakába temette, borostája a bőrét dörzsölte. Uramisten, már megint bepörget, gondolta a lány. Azt kívánta, bárcsak azt tehetné, amire vágyik, és ne fontos kérdéseket kellene helyette megbeszélnie. Azt az utolsó, mindent eldöntő kérdést, amit akkorra halogattak, ha már meglesz az eredmény. Hátralépett, és az asztalának támaszkodott. – Tudod, hogy szerintem remek apa lettél volna. Szomorkás mosoly jelent meg a férfi arcán. – Talán ez volt az, ami segített átvészelni. Te bíztál bennem, amikor én egyáltalán nem bíztam magamban. A lány vállat vont, zavarta, hogy ennyire látszanak az érzései. – Örülök, hogy segíthettem. Annak is örülök, hogy úgy alakult, ahogyan akartad. – Aha. Tudod, az a furcsa… – kezdte a férfi. – Várj egy picit. Valamit még el kell mondanom. Damian mocorgott egy kicsit, kényelmesebben elhelyezkedett. – Oké, jöhet. Micki mély lélegzetet vett. – Először is szeretném, ha tudnád, hogy össze kell hívni, egy sajtókonferenciát, el kell készíteni egy közleményt, és neked tudatni a hírt. Azt akarjuk, hogy ez a sztori a te végszavaddal fejeződjön be. A férfi bólintott. – Részemről rendben. A PR a te asztalod. Amit csak mondasz, én megteszem.

204

– Helyes – mondta a lány. Az a legjobb ügyfél, aki nem vitatkozik. De most jött a neheze. Felvett egy ceruzát, csak mert kellett, hogy valami a kezében legyen. Forgatni kezdte a tenyerében. – Amikor a riporterekkel beszélsz, bármikor legyen is, meg fogják kérdezni, mik a terveid. Lehet, hogy azt gondolod, hogy a baseballra gondolnak, de a magánéleted érdekli majd őket. Damianból kitört a nevetés. – Nincs mit rejtegetnem. – Csak azt ne feledd, hogy tanultál ebből, hogy tisztában vagy azzal, hogy viselkedéseddel mintát nyújtasz a rajongóid számára, hogy sajnálod, ha bárkinek csalódást okoztál, és ez vezérel. – Biztos vagyok benne, hogy menni fog – közölte a férfi józanul. Az nem kérdés, hogy nagyon megijedt, amikor ez az egész ügy Carole-lal kirobbant, de Mickinek nem voltak kétségei. A megkönnyebbülés után a férfi hamar visszatér a régi életéhez. Még élénken emlékezett a férfi szavaira, amit a szigeten mondott. Mintha ezer éve lett volna, egy másik életben. „Tudnod kell, hogy minden nő, akivel valaha is voltam, tudja, mi az ábra, és hajlandó az én szabályaim szerint játszani.” Ki gondolta volna, hogy ilyen fájdalmas lesz? – Még valami. A férfi óvatosan kérdezte: – Miről van szó? – Amikor folytatod a korábbi életedet, igyekezzél egy ideig diszkréten csinálni. Ne készüljenek rólad fotók, amikor éjszakai klubokban nőket csípsz fel. Úgy tűnne, nem mondtad komolyan, hogy sajnálod, és tudod, hogy most is alig úsztad meg. – Éjszakai klubok? Nők? – kérdezte a férfi, mint akinek életében meg nem fordult ilyesmi a fejében. Nyilván még alig tért magához, hiszen csak most tudta meg az eredményt. De nem kétséges, hogy a folytatás elkerülhetetlen. Micki nagyot nyelt. Útjára bocsátani a férfit, egy dolog. Komolyan is gondolni, már más. Mégis ki kellett mondania. – Ugyan már, hiszen te vagy Damian Fuller. Legendás, ahogy az élet élvezetét a baseballgyőzelmekkel kevered. A botrány már mögötted van. Ne mondd, hogy nem bizsereg mindened, hogy újra belevesd magad az életbe! – Életbe?

205

A lány nevetést erőltetett magára, mintha olyan nevetséges volna, ahogyan a férfi elismételte a szót. – Még nem tértél magadhoz. A férfi a fejét rázta. – Mondhatod így is. Ha már az életről van szó, együtt vacsorázunk? – Sajnálom, de dolgozom, utána pedig megyek meglátogatni Yank bácsit. Damian vállat vont. – Oké, akkor mit szólnál, ha veled mennék? – Nem vagyok biztos abban, hogy így akarod tölteni az első igazán szabad estéd. Menj, ünnepelj! – bíztatta. Lehet, hogy mostanra Damian hozzászokott ahhoz, hogy takarékra tegye magát, de Micki tudta, eljön az idő, amikor folytatni akarja a szokásos életét. Semmi értelme a szükségesnél több időt a társaságában tölteni. Damian pislogva meredt a távolba, mint akinek bele kell gondolnia. – Azt hiszem, igazad van – mondta végül. – Minél hamarabb folytatom a megszokott életem, annál hamarabb érzem újra önmagamnak magam. A lány mosolya valósággal fájt. – Ez a szellem. Na, és mit szeretnél inkább, sajtókonferenciát vagy közleményt? – Inkább a közleményt választanám. Igazán nincs kedvem most a riporterek elé állni. A lány megértően bólintott. – Előbb-utóbb megtalálnak, de azt hiszem, akkor is ez a jó lépés. – Valamit írt a jegyzetfüzetbe, amit mindig kéznél tartott az íróasztalán. – Majd elintézem – ígérte. Feltehetően ez az utolsó, amit szóvivőként Damian Fuller számára végzek, gondolta. Amint ezt a dolgot elrendezi, átadja ügyfélként Annabelle-nek vagy Sophinek. Mindketten jól együtt tudnak működni Yank bácsival és Spencer Atkinssal, amikor Damian jövőjét kell megtervezni. A férfi felállt, hogy távozzon, de megállt mellette. – Viszlát, Micki. – Szia – mormolta a lány. Most, hogy a férfi ilyen közel állt, belélegezte izgató, férfias illatát, és most utoljára, magába itta a borostás, erőteljes vonások látványát. A szíve vadul kalapált, és igyekezett visszafojtani érzéseit. A férfi komoly pillantással méregette. Ahhoz képest, hogy most került le a horogról, nem is tűnt megkönnyebbültnek. De ha megkérdezné, mi bántja, ismét beleártaná magát az életébe, és Micki keményen küzdött azért, hogy megvédje magát ezektől az érzésektől.

206

Ha ő nem állít fel sorompót, a férfi előbb-utóbb úgyis eltávolodik tőle. Jobb, ha van benne elég önbecsülés, és most túlesik ezen. Damian iszonyúan berúgott, de még mindig nem érezte jobban magát. Egy bárba ment a délutáni meccs után, ahol megjelent ugyan, de nem játszott. Még a Renegades győzelmétől sem lett jobb kedve. – A következő kör az enyém – szólt oda Carter a csaposnak, és ült le Damian mellé. – Manhattan összes bárja közül pont ezt kellett választanod? – kérdezte Damian. A másik vállat vont. – Mit mondhatnék? A Blue Season illett a hangulatomhoz. Damian meglepődött. – Nem jól alakultak a dolgok az orvosnál? – Attól függ, mire gondolsz. És, hogy az enyém-e a gyerek? Igen. – A puszta gondolattól széles vigyor jelent meg Carter arcán. – Hogy Carole el van-e ragadtatva ettől? Nem tudom megmondani. Nem nagy szerelmi történetre vágyik. Sőt, azt gondolja, hogy nála jobbat érdemlek. Hát nem röhejes? Szerintem meg annyira rohadtul egyformák vagyunk, hogy megérdemeljük egymást. – És néhány húzással kiitta scotchát. Damianból kitört a nevetés. – Magam sem mondhattam volna jobban. – De közben együtt érzett a másikkal. Intett, hogy még egy kör jöhet. – Na és mi van veled? – kérdezte Carter. – Azt hittem, vadul ünnepled a megmenekülésed. Ehelyett úgy nézel ki, mint akire a siralomház vár. Damian az aranyszínű italba meredt. – Találd ki, mi van – morogta. – Mert én rohadtul nem tudom. – Ne mondd, hogy csalódtál az eredmény miatt. – Carter megdöbbent a gondolatra. Damian vállat vont, és ivott még egy kortyot a tüzes italból. – Ez is attól függ, hogyan érted. Boldog vagyok, amiért nem én vagyok Carole gyerekének az apja? Átkozottul boldog. – Carter felé pillantott. – Nem akarlak ezzel megbántam. – Nem bántottál meg.

207

– De, hogy egy boldog embert látsz, ha rám nézel? Hát nem. Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, miért nem ünneplek. – Én fiatalabb vagyok, és éppen elég ostobaságot csináltam, de akkor is meg tudom válaszolni a kérdésedet. Csak az a kérdés, hogy akarod-e hallani. – Miért ne? Mert nekem nincs válaszom. – Damian a könyökére támaszkodva nézett a kezdő játékos szemébe, annak a srácnak a szemébe, aki a helyére akar kerülni. Damian mostanra már elfogadta ezt. Lenézett sajgó csuklójára. Nem volt más választása. – Nos, hogyan látod az életemet? – A pályafutásod végét látod, és rohadtul gyűlölöd – mondta Carter, és azon nyomban hátralökte székét, hogy távolabb legyen Damiantól. Damian felnevetett. – Nem akarlak megütni. – Nem vállalok kockázatot. – Folytasd. Carter előbb ivott egy kicsit. – Az is lehet, hogy hozzászoktál a gondolathoz, hogy gyereked lesz. Nem Carole-tól, hanem úgy általában. Talán úgy gondoltad, hogy betölti az űrt, amikor már nem játszol. – Mi a fene vagy, agyturkász? Soha nem gondolkodtam a pályafutásom végén, és nem vágytam gyerekre. – Tudatosan nem, de vajon nem tudatosan? – kérdezte Carter. – Úgy érted, tudat alatt? A srác vállat vont. – Akár. Damian a tenyerével végigsimított az arcán. – Levegőre van szükségem – nyögte. – Mit szólt ahhoz, hogy nem te vagy az apa? – kérdezte Carter, mintha meg sem hallotta volna. – Ki? Carter mély lélegzetet vett, és firtató pillantást vetett rá. – Az a dögös kis szóvivőd. Damian felpattant, és ugyanabban a pillanatban az ingénél fogva felrántotta Cartert is. – Még egyszer így beszélsz róla, és véged van. Carter felemelte kezét. – Azt mondtad, nem ütsz meg. – Meggondoltam magam. A másik a fejét csóválta. – Ez aztán valami, öregem. Ki gondolta volna, hogy így bejön, ha vaktában tapogatózok. Nézd, kapitány, akinek

208

szeme van, látja, hogy jelent neked valamit. Talán csak te nem látod. – Carter most már behúzta fejét, és az ajtó felé igyekezett. – Jók a reflexeid – szólt utána Damian nevetve. – Fiatalság – szólt vissza Carter a bár ajtajából. – Már meg ne sértődj. – Nem sértődök. Bár csak a srác előbbi megjegyzését is ilyen könnyen el tudná engedni.

16 Damian élete romokban hevert. Apai tanácsra volt szüksége, és most, életében először nem mehetett a saját apjához. Az egész család el volt ragadtatva amiatt, hogy a gyerek Carteré, s nem láthatták azokat a mélyebb dolgokat, amelyek őt megőrjítették. Mindössze egyetlen emberre bízhatta az érzelmeit, méghozzá arra az emberre, akire már a kezdetekben a karrierjét bízta. Besietett a rehabilitációs intézetbe. Drága hely volt, és Damian biztos volt benne, hogy Yank utálja. Az öreg gyűlöli, ha haszontalannak érzi magát, szüksége van rá, hogy segítsen másokon. Damian hosszan mesélhetett volna erről. Egy nagy ablaknál megkérdezte, merre találja Yank Morgan szobáját, és az útbaigazítást követve kiszállt a liftből Yank emeletén, majd követte a nyilakat. Ha Yankról volt szó, Damian nem egyszer lepődött meg azon, mi fogadta. Az ajtón sárga, figyelmeztető szalag feszült, hasonló ahhoz, amilyennel a rendőrök zárnak el helyszíneket. És egy jókora tábla, amelyen ez állt: Belépés csak saját felelősségre. Kötözködő, púp a hátadon fickó odabenn. Damian fetrengett a nevetéstől. – Ki az? – szólt ki Yank a szobából. Damian átbújt a szalag alatt, és bement Yankhoz, aki egy széken ücsörgött. – Mivel bosszantottad így fel a nővéreket? – kérdezte kuncogva. – Hát nem tudod, hogy ha kedves vagy a hölgyekkel, akkor

210

plusz desszertet csempésznek be neked? – Előhúzott egy széket, és lovaglóülésben rátelepedett. – Nem az ő figyelmükre vágyom – morogta Yank. Damian megértően bólintott. Ezek szerint Lola lelépett. – Miért nem kéred meg, hogy jöjjön be? Yank haragos pillantást vetett rá, és Burberry pizsamája fölött magasabbra húzta a takarót. Úgy tűnt, az unokahúgai elkényeztetik, ha a nővérek nem is. – Azt akarja, hogy megalázkodjak. Szeretlek, Lola. Sajnálom, Lola, meg ilyenek. – Yank elég jól utánozta a nő hangját. Damian igyekezett visszafojtani a nevetést. – Nem úgy látom, hogy sokra mennél a büszkeségeddel. Miért nem teszed meg, amit kíván? Így legalább mindketten boldogok lennétek. – Meddig? Szerinted boldoggá tehetem akkor, amikor kanalaznia kell nekem az ételt, mert én nem látok? Damian kifújta a levegőt. Most már értette, milyen nehéz lehet Mickinek, Sophie-nak és Annabelle-nek az öreggel. – Nem gondolod, hogy ez az ő döntése? – De még ki sem mondta, már tudta, mi a gond. – Attól félsz, hogy ennyi év után Lola elutasítna. Ez az ábra, ugye? Damian a Mickiéhez hasonlító, kék szempárba nézett. Yank gyorsan biccentett, majd lesütötte szemét, mint aki zavarban van. – Nem veszthetsz semmit, ennél nem lehet rosszabb. Yank legyintett. – Nincs kedvem magamról beszélni. Mi van veled? Damian tudta, hogy a beszélgetésnek ez a része befejeződött. Apai tanácsért jött, hát itt az ideje, hogy kitálaljon. A földet bámulta, nem tudta, hol is kezdje. – Kisgyerekkorom óta mindig is a baseball állt az életem középpontjában. Egy ideje látom, hogy közeledik a vég, de nem voltam hajlandó beismerni. Nem vettem tudomást a jelekről. De nem működik a rehabilitáció, a kortizoninjekciók nem segítenek, és a csapatnak nincs szüksége arra, hogy önző okokból ott foglaljam a helyet, amikor hasznát vennék egy másik játékosnak. Yank Damian vállára tette a kezét. – Mit akarsz ezzel mondani? – Beszéltem az edzővel, és megmondtam neki, hogy azt hiszem, vége. Az orvosok nem ígérik, hogy ebben a szezonban visszatérhetek. – Ugyanolyan fájdalmasak voltak ezek a szavak most, mint néhány nappal ezelőtt.

211

– Büszke vagyok rád, hogy tudtál dönteni. Ha készen állsz erre, kidolgozom a visszavonulásod részleteit, és elkészítjük a szerződéseket. Damian bólintott. – Mi van a már meglévő záradékokkal? – Mindent elintézek. Emiatt ne aggódj. – Hát, kösz. – Damian felnézett. – Mi a fenéhez kezdjek most? Yank hangja végigsöpört a szobán. – Van kedved velem tartani a napi kártyapartimon? – Kösz, nem – felelte Damian savanyúan. – Ugye tisztában vagy azzal, hogy te meg én egyformák vagyunk? Damian félrebiccentette a fejét. – Mennyiben, a nyavalyás testünket leszámítva, amely nem hajlandó azt tenni, amit mondunk neki? – Beszéltél Mickivel? Damian idegei azonnal riadókészültséget fújtak. – Nem veszi fel a telefont, ha hívom. Kiadta azt a közleményt, aztán kijelentette, hogy az üzleti kapcsolatunknak vége, és átad másnak. Annabelle már megint dolgozik részmunkaidőben, és technikailag jobban ismeri a Renegedes ügyeit – idézte Micki titkárnőjét, aki pedig a főnöknője szavait visszhangozta. A lány átpasszolta őt a nővérének, mintha a tegnapi újság lenne. Ha az aktív sportpályafutása vége fájdalmas volt, hát Micki elhúzódása ugyanúgy bántotta. Yank ránézett, és ujjával megütögette szakállas állát. – Az én Mickim ezt tette? – Ezt. – Mit tettél vele? – kérdezte Yank. Hirtelen dühösnek, védekezőnek hallatszott. Damian széttárta a kezét. – Az égvilágon semmit. Egyszer csak úgy döntött, hogy úgy bánik velem, mint valami szeméttel. – Ugyanezt tette velem Lola is. Mondtam neked, hogy egyformák vagyunk. Damian feje lüktetett, ahogy próbált lépést tartani Yank gondolatmenetével. – Nem tudlak követni. – Oké, akkor megmagyarázom neked. Én azért vesztettem el Lolát, mert eleinte féltem, aztán egy seggfej voltam, most pedig már késő. Ugyanúgy el akarod veszítem te is a nőt, akit szeretsz? Szerelem, gondolta Damian kábán. – Hát ez lenne ez az egész? – kérdezte, de miközben hangosan tanakodott, már tudta is a választ.

212

Szereti Mickit. Carter is ezt próbálta elmondani. Hirtelen az összes csalódás és zavar, ami az utóbbi időben történt, ésszerű lett. A bulik és a nők, akik valaha meghatározó szerepet játszottak az életében, már egyáltalán nem vonzották, és amikor Micki azt javasolta neki, hogy folytassa az eddigi életét, taszította a gondolat. Mert inkább vele lenne. – Úgy veszem észre, akkor sem látod, mi kell neked, ha ott van az orrod előtt – mondta Yank. – Ahogyan te is. Yank bólintott. – Szóval megvárod, amíg úgy érzed, hogy nem jön vissza? Damian megborzongott. Bele sem akart gondolni, milyen lehet az élet Micki nélkül. Éppen elég, hogy elveszti a baseballt. Nem akarta őt is elveszíteni. Az idős férfira pillantott, akit mindig is csodált. – Mondok neked valamit. Micki után megyek, ha lenyeled azt a nyavalyás büszkeséged, és megmondod Lolának, amit hallani akar. Nem arról van szó, hogy nincsenek érzéseid iránta. Szedd össze magad, és mondd el neki. Damian úgy érezte, nincs más választása. Noszogatnia kell az ügynökét, különben mindketten veszítenek. – Azt akarod mondani nekem, hogy az unokahúgom boldogsága attól függ, hogy végül hajlandó legyek összejönni Lolával? Damian összekulcsolta karját. – Pontosan ezt mondom. Nem mintha távol akarta volna tartani magát Mickitől akkor, ha Yank makacskodik, de jó fenyegetés volt, és megfelelő tárgyalási alap. Az öreg is megérdemli a boldogságot, még akkor is, ha az unokahúgai szerint túl konok ahhoz, hogy beismerje. Yank mérgesen fújtatott. – Régóta egyedül vagyok. – És utálod is – emlékeztette Damian. Yank a fejét csóválta. – Hát igen. – Nos? – tette fel Damian a kérdést, majd elhallgatott. Időt akart adni Yanknek a gondolkodásra. Belátja végül Yank, mennyire szüksége van Lolára? Képes lesz a boldogságukat a büszkesége elé helyezni? Damian tisztában volt vele, hogy Micki és a nővérei régóta vívják ezt a harcot. Yank és Lola együtt szép ajándék lenne Mickinek.

213

– Azt sem tudom, hogy akar-e még. Mit tudom én, lehet, hogy tüzet nyit rám, hogy aztán a véremmel törölhesse fel a padlót. Damian elfintorodott. – Szép hasonlat, de nem hinném, hogy Lola ilyen kegyetlen volna. – Csak gondolod – horkantott Yank. – Még mindig várom a választ – sürgette Damian, és lábával kopogtatta a ritmust a linóleumpadlón. – Oké, oké – mondta Yank végül. – Megteszem, ha te is. Damian ereiben lüktetett az adrenalin. – Én sem tudom, hogy akar-e engem Micki – vallotta be, és iszonyúan tartott a lehetőségtől, hogy a lány elutasítja. Yank a fejét csóválta. – Egyikünk sem tudhatja, hogyan alakul végül. Ez az egész egy nagy játszma. – Minden rendben lesz – mondta Damian nem sok meggyőződéssel, bár remélte, hogy igaza van. Yank felnyögött. – Kemény az élet. Főleg két olyan férfinek, aki megszokta, hogy a maga ura. Damian bólintott és felállt. Ha neki is van némi beleszólása, ez a hagyomány folytatódni fog. Mickinek egy fotózáson kellett lennie egyik ügyfelével négy órakor, de addig ráért. Az elmúlt két éjszaka Nudli Sophie-nál aludt, és Micki sajnálta a nővérét, ezért elvitte a kutyát sétálni a Central Parkba. A nap szépen sütött, és finoman melengette a lány karját. Kocogok haladtak el mellette, a füvön emberek üldögéltek. Tökéletes New York-i nap volt. Micki végül elért a kedvenc helyére, oda, ahová gyakran jött ki a nővéreivel, hogy kicsit megszabaduljanak az iroda stresszétől. Levette Nudliról a pórázt, hadd futkározzon a kutya szabadon, remélte, hogy kifárad éjszakára. Hála istennek, Yank bácsit hamarosan hazaengedik, és hazaviszi elkényeztetett kutyáját. Kinyitott egy doboz Dr. Brown's jégkrémet, amit magával hozott, és nézte, mint próbál barátkozni a butus kutya, de amint valaki meg akarja simogatni, már rohan is a következő emberhez. – Csatlakozhatok? – kérdezte egy ismerős hang. Felnézett, és beárnyékolta szemét a nap elől. Megesküdött volna, hogy a szívverése megállt, amikor látta, hogy Damian tornyosul fölé, és milyen csodásan néz ki világoskék ingében és sötét farmerben.

214

Micki megpaskolta maga mellett a talajt. – Hogy találtál meg? – csodálkozott, mert a nővéreit kivéve senki nem ismeri ezt a helyet. – Ne mondd, hogy Sophie árulkodott – morogta. Damian hallgatása beszédes volt. – Nos? – Arra kért, ne mondjam el. – A férfi elvigyorodott, és ettől Micki már nem is haragudott a testvérére. – Oké, és mi szél hozott? – Hát ez aztán a kemény kérdés. Komoly volt a hangja és komoly volt az arca is. Micki gyomra az izgalomtól összerándult. Tudni akarta, mit kíván a férfi elmondani, de előbb oldalt nézett, hogy lássa, Nudli hallótávolságban van. Amikor látta, hogy a kutya valaki pórázon tartott kedvencével barátkozik, ismét Damian felé fordította a figyelmét. – Miről van szó? – Azóta, hogy együtt voltunk a szigeten, elég jól megismertél, ugye? – Azt hiszem. – Úgy gondolom. Azt hiszem, jobban ismersz, mint bárki más, a családomtól eltekintve, és ők is csak azért tudnak többet, mert nem adják fel, ha választ akarnak. A szemében mint mindig, amikor róluk beszélt, most is melegség csillogott, és ugyanaz csengett a hangjában is. – Miről van szó? – Micki nagyot nyelt, nem sejtette, hogy a férfi mire akar kilyukadni. – Ez olyan megérzésféle. Egyszerűen tudod, mikor van szükségem térre, és mikor kell társaság. Megérted a karriermániámat, és nem erőltetsz rám semmit. A lányból minden figyelmeztetés nélkül kiszakadt a nevetés. – Elmentem a lakásodba, és közöltem veled, hogy ideje felnőni. Erre mondod azt, hogy nem erőltetek rád semmit? – kérdezte hitetlenkedve. A férfi szájának sarka megnyerő, szexi mosolyra húzódott. – Látod, ez a másik. Amikor a fejemre olvasod a dolgokat, nem úgy hangzik, mint amikor a családom mondja meg, hogy mit tegyek, vagy éppen a te nagybátyád irányítja a dolgaimat. A lány lenézett edzőcipőbe bújtatott lábára. – Miért, hogyan hangzik? – Úgy, mintha csak azt mondanád el, amit a szívem mélyén amúgy is tudok, csak valakinek, akiben megbízok, ki kell mondania. És te vagy

215

az a valaki. – Kinyúlt, felemelte a lány állát, hogy a pillantásuk találkozott, és a lány nem kerülhette el tekintetét. Ez az egész kezdett nagyon személyes és intim lenni. Micki nyirkos tenyerét a fűbe törölte, és hirtelen ideges lett, megrémült. A szülei halála óta Micki rászokott arra, hogy Annabelle és Micki támogatják érzelmileg, és csak ritkán félt bármitől is. Ritkán került olyan helyzetbe, amelyre nem állt készen. Damian ritka érzelmi kihívást jelentett, és ugyanúgy, mint amikor Sophie-hoz ment tanácsért, hogy miként lehetne nőiesebb, ismét elveszettnek érezte magát. – Engem nem lep meg, hogy ilyen kapcsolatban vagyunk. Mindig is jól megértettem a sportolók lelkivilágát. – Szándékosan távolságtartóan szemlélte azt, ami köztük van, nem volt hajlandó kitenni a szívét. – Ne csináld – mormolta a férfi, és Micki annyira megriadt, hogy felpattant. – Ne gyere ezzel az olyan vagyok, mint a srácok stílussal, és végképp ne próbáld azt bemesélni nekem, hogy ami kettőnk közötl van, az ugyanaz, mint a többi ügyfeleddel. – A szeméből sütött a harag és a megbántottság. Micki a szavakat keresgélte, amikor Nudli száguldott oda hozzájuk, és egyenesen Damian ölében landolt. – Nyilván hallotta, hogy kiabálsz – mondta Micki. Damian álla megfeszült. Soha életében nem érzeti, még ilyen tehetetlen dühöt, mint most, és a vér lüktetett a fejében. – Nem kiabáltam – mondta kicsit nyugodtabb hangon. – Felemelted a hangod, és a kutya meghallotta. – Nem azért jöttem ide, hogy a kutyáról beszélgessek, és nem hagyom, hogy eltereld a témát, vagy a kutyát ürügynek használva kerüld ki a komoly beszélgetést. Micki felszegte az állát. – Oké, akkor ne kerülgessük a forró kását. Miért jöttél ide, mit akarsz elmondani? Ez már az ismerős Micki volt, az a lány, aki nem futamodik meg egy vita vagy összetűzés elől. Az, aki mellette állt, pedig nem lehetett könnyű neki. A lány kezére tette a kezét, ujjaival végigsimított a puha bőrön, s közben összeszedte a bátorságát. – Még soha nem mondtam ezt senkinek – kezdte. Olyan tempóban beszélt, ahogyan a gondolatok jöttek. – Még csak nem is gondoltam soha senkivel kapcsolatban.

216

Felnézett, hogy a lány figyel-e. Micki kék szeme tágra nyílt és tiszta volt, ugyanúgy látszott rajta a félelem, mint az övén is. Nos, gondolta Damian, legalább ebben egyek vagyunk. – Szeretlek, Micki Jordan. A lány egy pillanatig csak nézett rá, aztán alig hallhatóan suttogta. – Én is szeretlek. – Pislogott egyet, és egy könnycsepp jelent meg a szemében. – De… Ettől az egyetlen, pici szótól a férfi gyomra remegni kezdett. – De mi? – Most menekültél meg egy olyan helyzetből, amellyel még el sem kezdtél igazán megbirkózni, és vár a régi életed. Az az élet, amelyet a saját bevallásod szerint szeretsz. Nem akarod lekötni magad. Nincs szükséged olyan nőre, aki többet vár tőled, mint amit te képes vagy adni neki. Én pedig nem akarom kitenni magam annak a szenvedésnek, hogy kétszer engedlek el. – Eddig törökülésben ült, de most felállt, és kicsomózta Nudli pórázát. Damian pánikba esett a gondolattól, hogy a lány elrohan. Olyan komolynak látszik, lehet, hogy vissza sem jön. – A saját szavaim fordulnak ellenem – morogta. – Megváltoztam. A helyzet a gyerekkel arra késztetett, hogy újra végiggondoljam, mit várok az élettől. Téged kívánlak a baseball után. – Csak megszoktad, hogy veled vagyok – vágott vissza Micki. – Nagy különbség. – Lehajolt és felcsatolta a kutyára a pórázt. Damiannak remek belátás nyílt a dekoltázsába. Az ágyéka megkeményedett a látványtól. Még egyetlen nő sem kísértette meg ennyire, és most, életében először tudta azt is, hogy egy örökkévalóság sem lenne elég vele. Miután Micki magához húzta a kutyát, Damian is felállt. – Nem gondolod, hogy tudom a különbséget? – Idővel tudni fogod. Egyelőre zavart vagy, és nem vállalom a kockázatot, hogy végül rájössz, nekem volt igazam. – A lány a karjába kapta a kiskutyát, és az boldogan elhelyezkedett. – Már nincs szükséged rám, éljed csak tovább az életed. Élvezd ki a szabadságod. Szerencséd volt, viselkedj is úgy. – Micki remegett, és ez adott némi reményt, hogy majd meggondolja magát, ha hisz neki. Hisz benne.

217

Talán az egész túl gyors volt, gondolta Damian. Talán csak időre van szüksége. – Mielőtt elmész, azt akarom, hogy tudd, mit éreztem, amikor kiderült, hogy nem az enyém a gyerek. – Mit? – suttogta a lány. – Csalódottságot. – Damiannak volt ideje alaposan végiggondolni a dolgot, mégsem volt száz százalékig biztos abban, hogy ésszerűen hangzik. Micki pislogott egyet. – Azt akartad, hogy tőled legyen Carole gyereke? – kérdezte hitetlenkedve. A férfi közelebb lépett. – Azt akarom, hogy legyen egy gyerekem. A te gyereked. Micki kinyitotta száját, majd újra becsukta, nem találta a szavakat. De nem így Damian. Bőven volt mondandója. – Tehát ne is mondj olyant, hogy már nincs rád szükségem. Mert van. Rájöttem, miről van szó. Nem szoktál hozzá, hogy szükség legyen rád, ha nem szakmai dolgokról van szó, és megijedtél. – Hogy érted ezt? – Magához szorította a kiskutyát, és az felvisított. Micki azonnal lazított a szorításon. – A születési sorrend. Mindketten elkényeztetett legkisebb testvér vagyunk. Megszoktad, hogy vigyáznak rád, és nem tudod, hogyan birkózz meg ezzel a helyzettel. Nem vagyok pszichiáter, de azt hiszem, ahhoz van köze, hogy mindig fiús lány voltál. Ez jó kifogás lehetett, hogy elrejtsd a valódi énedet. A lány a fejét rázta. – Mit tudsz te erről? Mint mondtad, nem vagy pszichiáter. – Pedig lehet, hogy annak kéne álljak, mert jól mondtam. Ha úgy tekintesz magadra, mint aki a srácok közé tartozik, megvan a tökéletes ürügy, miért is nem sikerül egy kapcsolat. – Damian mély lélegzetet vett. Felfogta, mi minden forog most kockán, és milyen könnyen tönkretehet mindent. – Mi nem fogunk kudarcot vallani, Micki. Legföljebb akkor, ha esélyt sem adsz, hogy megpróbáljuk. A nap melegen sütött, és a szíve vadul kalapált. Damian izzadva várta a választ. – Magadat kell jobban megismerned – vágott vissza Micki. – Ha már túl vagy a csalódáson, amiért beleélted magad abba, hogy apa leszel, rájössz, milyen szerencsés van, hogy szabad lehetsz. És megköszönöd

218

még nekem, amiért most nem vetem magam a karodba. – Csorogtak a lány könnyei, és Micki meg sem próbálta letörölni őket. Damian zsebre vágta a kezét, mert csak így tudta megakadályozni, hogy ne érintse meg. – Nagyon tévedsz. Már mélyen magamba néztem, és megbékéltem a jövőmmel. Ha valakinek jobban meg kell ismernie magát, az te vagy. – Elindult, de aztán visszafordult és szembenézett a lánnyal. – És mellesleg, ezt egyhamar nem fogom megköszönni neked. A vereség és veszteség nyomasztotta, és közben átfutott az agyán, hogy vajon Yanknek több sikere volt-e Lolánál. Egy hétre rá tudta meg, hogy igen. Yank hazatért a kórházból, és néhány órát naponta már dolgozott is. Damian tudta, mert együtt tervezték a visszavonulása bejelentését és a jövőjét is. De az öreg kerülte, hogy szóba hozzák a magánéletét. Damian most kopogtatott Yank irodájának ajtaján, majd belépett. – Átvertél, öreg. Yank mogorván nézett, mint akit bánt a vádaskodás. – Nem vertelek át. Damian közelebb lépett hozzá. – Azt akarod mondani, hogy kitálaltad a szíved Lola elé? – Még nem. – Yank lesütötte a szemét. – Elmondanád, mire vársz? Tudod, hogy a nyomorúság szereti a társaságot, és mivel Micki elutasított, most te jössz. Megállapodtunk. Yank köhögött és elfordult. – Mondtam már neked, milyen jó otthon? Damian a szemét forgatva letelepedett egy székre az íróasztallal szemben. – Ugye nem viszed túlzásba? Az öreg a fejét rázta. – A lányok nem engednék. – Mi van Lolával? Yank felnyögött. – Nem adod fel, ugye? – Szó sincs róla. – Micki makacs lány. Ahogyan Lola is – mondta Yank. – Nekem mondod? – Damian még most sem tudta elhinni, hogy képes volt lecsupaszítani a lelkét a nő előtt, aki szeret, és az, bár azt állítja, hogy ugyanígy érez, elutasította őt. Azóta alig aludt. – Azt hiszem, megérdemeltem, hogy seggbe rúgjanak. Úgy értem, annyi éven át viselkedtem arrogánsan a nőkkel. Vagy úgy volt, ahogyan én

219

akartam, vagy sehogy. Lefekszel velem minden kötöttség nélkül, és még hálás is lehetsz, vagy húzz el innen. Nekem nem számított. – Damian felállt, és a városra néző ablakhoz lépett. – Most számít – mondta ki Yank azt, ami nyilvánvaló volt. Damian bólintott. – Most, hogy vár rám a visszavonulás, sokkal fontosabb, hogy mit is várok az élettől, mint valaha. – Ahányszor csak kimondta, hogy visszavonulás, mindig valósággal beleszédült, de be kellett vallania, hogy kezdi megszokni az elkerülhetetlent. – Komoly érdeklődést mutat néhány kábel- és műholdas csatorna is, hogy kommentátor legyél náluk. Azt hiszem, bele tudom vinni őket egy komoly alkudozásba a GMA-val. Damian mélyen beszívta a levegőt, majd lassan kifújta – Az a fura, hogy nem aggódom úgy, mint hittem, hogy fogok. Bízom benned, és bízom a saját képességeimben is, hogy meglegyek valahogy. Mindegy, csak lefoglaljam magam – mondta, és erőltetetten felnevetett. – Nem a dolog szakmai része rág, hanem a magánéletem. Yank hirtelen felállt, és lassan odalépett mellé. Közben a botjára támaszkodott. – Nem gondoltam, hogy már ilyen jól jársz – jegyezte meg Damian. – Ha ki akartam kerülni abból a pokolból, meg kellett dolgoznom érte. Damian bólintott. – Mindig Micki volt az elveszett kislány – mondta Yank, és Damiant váratlanul érte a témaváltás. De most, hogy az öreg megnyílt, Damian alig várta, hogy többet halljon, és Yank szívesen beszélt. – Annabelle volt a legidősebb, és felfogta, hogy ha én nem fogadom be őket, a szociális gondozók elválasztják őket egymástól. Ezért ő lett a béketeremtő, az, aki ügyelt rá, hogy a húgai jól viselkedjenek, nem mintha sikerrel járt volna. – Kuncogott az emléktől. – De a vállára vette a felelősséget és próbálkozott. Komolyan vette a dolgát, valóságos kis anyuka volt Lola mellett, és azt akarta, hogy minden rendben legyen. Damian elmosolyodott a gondolatra. – Aztán ott volt Sophie. Mindig is őt volt a legnehezebb kiismerni. Állandóan egy könyvbe temetkezett, és megszökött a valóság elől. Bizonyos szempontból vele volt a legkönnyebb, mert még azt sem tudtam, hogy kérdezni fogom, s ő már tudta a választ.

220

– És Micki? – kérdezte Damian. A férfi szája mosolyra húzódott. – Mindig is a gyengém volt, mert mindent kimondott, amit gondolt, és soha nem félt a haragomtól. A legelső nap azt vágta a szemembe, hogy disznó vagyok. Aztán közölte velem, hogy hívjam Mickinek a Michelle helyett. Nem úgy viselkedett, mint a nővérei, annyit mondhatok. Damian a szemébe nézett. – Nem is tudtam, hogy Michelle a neve – mondta meglepetten. – Nem hiszem, hogy valaki is így nevezte azóta, hogy befogadtam a lányokat. A szemembe nézett, és attól fogva az én kis Mickim. De kimaradt az életéből az összes olyan csajos dolog, amit a nővérei élveztek. A másik két lánynak eszébe sem jutott, hogy bármibe is bevonja, mert úgy gondolták, sokkal jobban élvezi a sportokat. Damian felnyögött és az ablakpárkánynak támaszkodott. Fáradt volt a kialvatlanságtól, és elöntötte a vágy, hogy kitalálja, mit tehet, hogy rendbe tegye a dolgokat közte és Micki között. Feltéve, hogy van mit rendbetenni. – És Micki úgy gondolt önmagára, mint aki a fiúk közé tartozik? – Én pedig nem tettem semmit, hogy lebeszéljem erről. – Gondolom, a srácok, akikkel járt, kiverték ezt a fejéből – mondta Damian, de közben elöntötte a harag a gondolatra, hogy egy másik férfi keze érintette Micki testét, egy másik férfi szeretkezett vele. Tudta, hogy nem ő az első, de a fenébe is, ő akart lenni az utolsó. – Tudomásom szerint nem voltak sokan. Néhány seggfej hozzám akart közelebb kerülni így. Páran járni akartak vele, de ha engem kérdezel, csigerek voltak, nem érdemelték meg az unokahúgomat. – Yank a fejét csóválta. – Nem volna szabad erről beszélnem veled. Olyan, mintha elárulnám. Damian a vállára tette a kezét. – Jobban megismerem, és az talán segít. Előbb vágnám el a torkom, minthogy felhasználjam ellene. Yank láthatóan elégedetten bólintott. – A végeredmény az, hogy magabiztos az üzletben, és remek sportoló, de ami a nőiességét illeti, az önbecsülése nem az igazi. Csak nemrégiben kezdett foglalkozni azzal, hogy egy kicsit nőiesebb legyen a megjelenése. – Még a vak is látja, hogy keményen próbálkozik. – Velem soha nem kellett keményen próbálkoznia. Attól fogva tudom, hogy először csó… úgy értem, amikor először találkoztunk,

221

tudtam, hogy különleges. – Damian gondosan megválogatta a szavait. Inkább azt mondta, hogy különleges, és nem azt, hogy dögös, mert nem kellett neki, hogy Yank fejbe csapja a botjával. – Tudtam, hogy így van. Ő is látta a valódi éned. Tudta, hogy több vagy, mint egy üres nőcsábász, akinek mutatod magad. – Yank keze végigsimított bozontos szakállán. – De ha jól ismerem az én Mickimet, az jár a fejében, hogy milyen nőkkel voltál együtt előtte, és azt hiszi, nem versenyezhet. – Nem is. – Damian ép kezével az ablakra csapott. – Vigyázz, nagyokos. Tönkreteszed a másik kezed is, és senki nem fog segíteni, hogy kitöröld a… – Látom magam előtt – szakította félbe Damian a nevetését elfojtva. – De komolyan mondom. Micki nem versenyezhet ezekkel a nőkkel, mert messze előttük jár. Yank egyik karjával magához ölelte, a másikkal a botra támaszkodott. – Sok szerencsét ahhoz, hogy meggyőzd erről – mondta. – Mert a sport mellett Micki még egy dolgot átvett tőlem, és az a makacsság. Ha egyszer ez a lány eldöntött valamit, nagyon nehéz változtatni rajta. Damian az ég felé pillantott. – Kösz a tanácsot – jegyezte meg gunyorosan. Yank elvigyorodott. – Örömömre szolgált. Ja, és ha ettől jobban érzed magad, nem vertelek át. Csak egy kicsit magamban akartam lenni, mielőtt megkérem Lolát, hogy minden problémámmal együtt fogadjon vissza az életébe. Damian megértette, és tiszteletben tartotta ezt. – Remélem, több szerencsével jársz, mint én. – Van valami terved a jövőre? – kérdezte Yank. Damian széttárta karját. – Tejesen nyitott vagyok, és Micki kezében minden. – Kár, hogy a lány nem veszi föl a telefont, és nem válaszol az e-mailjeire még akkor sem, ha úgy tesz, mintha üzleti dologról lenne szó. Micki túlságosan is könnyedén utasította el a közeledését, ezért Damian most a hallgatással próbálkozott. Ha a lányt az sem zavarja, ha nem foglalkozik vele, kifogyott a lehetőségekből, és visszamegy a szigetre. Ez alkalommal egyedül.

17 Yank gyűlölte a botot. Gyűlölte azt, hogy nem lát tisztán. De leginkább azt gyűlölte, hogy Lola nélkül él. Talán nevetséges is, milyen sokszor kellett volna fenékbe billenteni őt, amiért hagyta, hogy elszánjanak az évtizedek, és nem akarta észrevenni, milyen kincs van a kezében. – A fenébe is, most már látom. – Mondott valami, uram? – Az új biztonsági őr, aki a liftet vezette az Atkins-épületben, ránézett. – Semmit. A hetedikre legyen szíves – válaszolta Yank. Több mint egy hete már, hogy kijött a kórházból, és a botjával meg a sofőrjével bárhová eljutott. Nem volt több kifogás, hogy ne nézzen szembe a sorsával. Csipogó hangok sora tudatta Yankkel, hogy megérkezett a megfelelő emeletre, majd az ajtó nyitásának hangját hallotta. – Itt vagyunk – mondta az őr. Yank a botjával indítva kimanőverezte magát. Annyira kivette a dolgok körvonalait, hogy lássa, hová megy, és elég jól ismerte Spencer irodáját ahhoz, hogy kiismerje magát. – Mr. Morgan! – A recepciós felugrott nagy íróasztala mögül. – Nem vártuk. – Helyes. Szeretem a meglepetéseket. Lolával akarok beszélni. – Az irodájában van. Szóljak neki, hogy itt van, vagy marad a meglepetésnél? – Szólhat neki, hogy beszélni akarok vele, és mindenkit takarítson el az útból.

223

– Igen, uram. – A nő fogta a telefont, Yank pedig Lola szobája felé indult. Az ismerős illatból tudta, hogy a nő az ajtóban várja. Lola attól fogva ugyanazt az illatot, vagy valami nagyon hasonlót használt, hogy megismerkedtek. Az álmaimban is érzem, gondolta Yank. – El sem hiszem, hogy járkálsz – mondta az asszony. – Igen. Repül az idő, ha az ember jól érzi magát. – Hát, az biztos, hogy te jól használtad fel az idődet, és egészségesebb lettél. A férfi bólintott. – Nem volt más dolgom, mint gyakorlatozni és gondolkodni. – Gyere be. – Lola odébb húzódott, hogy Yank beléphessen. Yanknek nem volt más választása, hagynia kellett, hogy a nő egy székbe segítse. Hozzá kell szoknom, gondolta, és az álla megfeszült. – Na és mi szél hozott? – Lola leereszkedett a mellette lévő székre. Most, hogy körülvette az asszony illata, elöntötte valami ismerős, meleg érzés, és félreérthetetlen merevedést érzett. – Muszáj, hogy kimondjam? – kérdezte bosszúsan, amiért Lola nem érti, hogy ez a látogatás egy komoly bejelentést jelent. Lola felpattant. – Nem érek rá játszadozni. Ha nincs mit mondanod, már mehetsz is. Yank felnyögött. – Oké, oké, állítsd le magad és ülj vissza. Kérlek – tette hozzá, mert megijedt, hogy még egy esélyt sem kap. Nem volt biztos benne, de úgy gondolta, hogy Lola összehúzott szemmel mered rá. Azt egyértelműen érezte, hogy hullámokban árad felé a jeges harag. Tudja ez a nő, hogy milyen nehéz neki ez az egész? De hát milyen kemény lehetett Lola élete? Yank nagyon sokat gondolkodott ezen, és nem is jött üres kézzel. A zsebébe nyúlt, és egy ékszeres dobozra tette kezét. Egyedül ment vásárolni, nem akarta elhívni a lányokat. Nem akarta esetleg fölöslegesen tüzelni a reményeiket, és a szánalmukat sem kívánta, ha Lola elutasítaná. Lola lassan visszaereszkedett a székbe, és gyanakodva nézte. Túl régóta ismerte a férfit ahhoz, hogy bármire is következtessen. Az, hogy ő ultimátumot adott, még nem jelenti, hogy Yank észhez tér. Elvégre egyszer már megpróbálta, és még mindig Spencerrel dolgozik, és nem Yanknél.

224

A férfi hirtelen kis, bársonybevonatú dobozt húzott elő a zsebéből. Méghozzá ékszeres dobozt, ha Lola jó látta. Az asszony remegni kezdett. A tenyere nyirkos lett. És bár ott volt előtte a bizonyíték, még mindig nem tudta elhinni. Ki tudja, mi van benne? Lehet, hogy Yank egy nyakláncot vagy ilyesmit hozott. – Nem veszed el? – kérdezte Yank. Lola átvette a dobozt. Remegő kézzel forgatta, szinte félt kinyitni. – Fognyomok vannak rajta – jegyezte meg, és közben ostobának érezte magát miatta. – Szerintem a lányok nem etették rendesen a kutyát, amíg kórházban voltam. Rémes szokásokat vett fel. Lola felnevetett, és szép lassan nekilátott kinyitni a dobozt. Egy jókora, rózsaszín zafír volt fehér aranyba ágyazva, és gyémántokkal körülvéve. Lolának elakadt a lélegzete. – Ez… ez… – életében először nem találta a szavakat. – Ötkarátos, és mindegyik gyémánt elég nagy. Nem emlékszem a méretre. De szerezhetek nagyobbat is. Vagy zöldet, ha jobban szereted a smaragdot. Egy nagy gyémántot. Amit akarsz, az ékszerész azt mondta, megcsinálja – Yank nem tudta abbahagyni. Ilyen sem volt még, gondolta Lola. Könnyek csorogtak végig arcán, és Yank letörölte őket. – Honnan tudod, hogy sírok? – kérdezte, mert tudta, hogy a férfi nem láthatja a könnyeit. – Mert ennyi év után már ismerlek – felelte Yank, és mogorva hangjában több érzelem volt, mint valaha bármikor. Lola nagyot nyelt. – Szóval ez egy barátság gyűrű? – nem tudta, mit is mondjon, ezért tréfálkozott. Yank soha nem volt nagy szónok, és most, hogy átadta a dobozt, a leggyönyörűbb gyűrűvel, amit a nő valaha is látott, nem magyarázta a jelentőségét. Jellemző rá, gondolta Lola lemondóan, és közben potyogtak a könnyei. – Hát jó, nem köntörfalazok. Lassacskán már teljesen vak vagyok. Törött a csípőm és bottal járok, bár nemsokára elhajítom. A nő a lélegzetét visszafojtva hajolt előre. – Akkor is zsörtölődök, hajó napom van, és a kutyám neveletlen. Erről a lányok tehetnek. Én kiképeztem.

225

– Ebben kételkedem – mondta Lola. – De most ejtsük ezt, és menjünk tovább. Yank a fejét csóválta. – Rendben. Nos, valószínűleg túl sokáig vártam ezzel, és már nem vagyok olyan főnyeremény, mint talán régen… A nő kuncogni kezdett, és Yank csúnyán nézett rá. – És egy részem úgy gondolja, hogy azért adtad azt az ultimátumot, hogy elmondjam azt, amit hallani akarsz, hogy aztán kidobjál, mint egy semmirekellő, arrogáns… – Yank! – Igen, igen. Nos, azt szeretném tudni, hogy hozzám jönnél-e feleségül. Mondanám, hogy együtt neveljük a gyerekeket, de ezen már túl vagyunk. Mondamám, hogy jóban, rosszban, de manapság nem sok jót ajánlhatok. Rosszat már inkább, és tudom, hogy… – Igen. – Tessék? – Yank pislogott egyet, mint akit ledöbbentett ez az egyetlen kis szó. – Mit igen? – Igen, hozzád megyek, te ostoba. Elfogadlak félig, vakon, bicegve és csökönyösen is. Még azt a buta kutyádat is elfogadom, ha csakugyan ezt akarod. – Most már végképp nem tudott uralkodni a szökőkúton. Szipogva nyúlt az asztal sarkán lévő papír zsebkendőért. Yank megfogta a kezét. – Szívesen féltérdre ereszkednék, de akkor soha többet nem tudok újra felállni. Éveket pazaroltam el az életünkből, és nem tudom mivel mentegetni magam. El sem hiszem, hogy most elfogadsz. Lola magához húzta. – Yank Morgan, mindig is az enyém voltál, és én mindig a tiéd. Csak kicsit tovább tartott, mint általában. – Mit is mondhatnék – kuncogott a férfi. – Különleges vagyok. – Az vagy – suttogta a nő. Élete hátralévő részét annak akarta szentelni, hogy a gondját viseli ennek a férfinak. – Te sem vagy akármi, Lola. Nem tudom, mivel érdemeltelek ki, de én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Tudod, mennyire szeretlek? Lola a fejét rázta – Nem hiszem, hogy tudom, de az életed hátralévő részében megmutathatod. Yank elvigyorodott. – Na, felveszed végre azt a gyűrűt?

226

– Nem, te fogod az ujjamra húzni. A nő Yank tenyerébe tette a gyűrűt, és kinyújtotta a kezét. Yank az érintésére támaszkodva könnyedén felhúzta a gyűrűt az ujjára. Lola felemelte kezét, és megcsodálta a követ, és az ablakon besütő nap megvilágította az ékszert. – Illik rám. – Mondtam, hogy ismerlek – nevette el magát Yank. És Lola is ismerte őt. Tudta, hogy különleges férfi, olyan, aki lemondott a kellemes agglegényéletről, hogy felnevelje a három unokahúgát. Lola több olyan időszakon is keresztülment, amikor tehetetlen haragot érzett, mégsem bánta soha, hogy Yanknek és családjának szentelte az életét. Annak ellenére sem, hogy végül úgy döntött, ideje tovább lépni. És most az összes álma valóra vált. Micki lemondott egy délutáni PR-eseményt és egy stábértekezletet, inkább hazament a lakása menedékébe. Meleg zuhanyt vett, és még az sem zavarta, hogy Nudli lenyalja a vízcseppeket a lábáról. A bácsi a botjával együtt csaknem átesett Nudlin, akinek nem volt annyi esze, hogy elmenjen az útból. Ezért Micki elvállalta, hogy magánál tartja a kutyát, amíg Yank bácsi nem mozgékonyabb. Gyűlölte bevallani, de Nudli jó társaság volt, már csak azért is, mert magányosnak érezte magát. Damian néhány héttel ezelőtt mindent felkínált, amiről csak álmodott, ő pedig eltolta magától. Soha nem gondolta volna, hogy a férfi képes lesz kimondani azt, hogy szereti, de megtette. Komolyan gondolta, vagy csak ezt hiszi, mert ő lett a védőháló alatta? Mickit éjjelnappal ezek a gondolatok kínozták. És sokat gondolkodott a múltján és jövőjén is. A nagybátyjának és a nővéreinek köszönhetően mindig is szeretet és biztonság vette körül. Néha túlságosan is óvták, dédelgették. Ennek eredményeként bizonytalan lett, és nem mert bízni az ösztöneiben. Szakmailag persze magabiztos volt, mert itt szabad kezet kapott. De a magánéletében, érzelmileg néha úgy érezte, nem képes kézben tartani a dolgokat. Micsoda dolog, hogy az ő korában Sophie-hoz kellett tanácsért fordulnia, miként öltözködjön és viselkedjen nőiesebben? Micsoda dolog, hogy nem képes elhinni, hogy egy ilyen dögös sportoló, mint

227

Damian Fuller beleszeressen ebben a fiúöltözőben nevelkedett Micki Jordanba! Valójában ez volt amögött, hogy elküldte Damiant. Könnyebb volt továbbra is visszahúzódni, mint vállalni a kockázatot, hogy Damian összetöri a szívét, amikor később felszínre kerülnek a valódi érzelmei, és otthagyja őt. Micki megremegett. Jobban összehúzta magán a régi gyapjúkendőt, és összekucorodott a heverőn. Nudli a lábánál hevert, és melegítette Micki lábujjait, amelyet lehűtött a légkondicionáló. Potyogtak a könnyei, és Micki letörölte őket a sállal. Nem is törődött a kopogtatással, akárki is az, majd elmegy. Lehunyta a szemét, aztán csörgött a kulcs, a lánc, és az ajtó kitárult. – Micki? – lépett be Sophie, majd becsapta az ajtót maga mögött. – Ahogy hallottam, hogy lemondtad a délutáni megbeszéléseidet, tudtam, hogy valami baj van. Mi van veled? – Sophie odament a heverőhöz, és letérdelt Micki mellé. Mickinek nem volt kedve beszélni róla, inkább hallgatott. – Damian, ugye? – kérdezte Sophie. – Azóta nem vagy hajlandó beszélni vele, hogy utánad küldtem a parkba. – Damian – vallotta be Micki. – Ugyan már, Micki – bökött belé a nővére. – Nem fogod jobban érezni magad, ha nem nyílsz meg és nem beszélsz róla. Micki mindent értő pillantást vetett rá. – Úgy érted, te nem fogod jobban érezni magad, amíg én nem beszélek róla. Lemondóan felhúzta magát és a kartámlára dőlve nézett a nővérére. Sophie leereszkedett mellé a felszabadult helyre. – Ugyanaz. De még most sem jöttek könnyen a szavak. – Damian kettőnkről akart beszélni velem. – Micki a térdére támasztotta állát, és Sophie szemébe nézett. – Azt mondta, szeret. A nővére szeme elkerekedett. – Hát ez csodálatos. Hiszen erről álmodtál! Akkor mit búslakodsz, mint aki éppen a legjobb barátját vesztette el? – Sophie hátradőlt, és most, először vette igazán szemügyre Mickit. – És miért sírsz? Tényleg nem értem. Te is szereted őt, ugye? – Igen – bólintott Micki. – De mégis elküldtem. – Gondoltam, hogy valami ilyesmi történt, csak azt nem értem, hogy miért.

228

– Van rá okom. – Micki kezdte felsorolni a kifogásokat, amelyeket Damiannak is mondott. Némelyiket komolyan elhitte, mint azt is, hogy ez az érzés csak a megkönnyebbülés eredménye a férfi részéről, hogy nem apa. Másokat maga sem vett be igazán, mint azt, hogy Damian csak hozzászokott a társaságához. Hiszen ő is szereti a férfit, és nem azért, mert hozzászokott, hogy mellette van. Élvezi, hogy vele van, és azt akarja, hogy örökké mellette legyen. De nem hitte, hogy így lesz. Sophie felemelkedett, és drága nadrágkosztümjén át a csípőjére tette kezét. – Legszívesebben agyoncsapnálak. Ki képes elküldeni egy derék, kedves, rendes, szexi pasit egy csomó lószarra hivatkozva? A hangsúlyából, és abból, hogy ilyen durván fogalmaz, Micki tudta, hogy a lebaltázás csak most kezdődik igazán, és igyekezett elkerülni. – Azt hiszem, a válasz nyilvánvaló. Én vagyok ilyen hülye. Most pedig volnál kedves tiszteletben tartani a döntésemet, és békén hagyni? – Kérdeznék valamit. – Van választásom? Sophie fenyegető pillantást vetett rá. – Eljöttél hozzám, hogy segítsek átalakítani téged. Megtettem. Kifejezetten abban a reményben csináltad, hogy megfogod Damian Fullert. Megfogtad. És most, amikor a srác ott van a hálóban, ahogyan akartad, elküldöd magadtól. Egyszerűen nem értem, és most meg fogod magyarázni. – Színpadias gesztussal intett, hogy Mickinek le kellett kapnia fejét, nehogy eltalálja. Megdörgölte égő szemét és elnyögött. Nem tudja rávenni a nővérét, hogy elmenjen, és békén hagyja őt egy hosszas beszélgetés nélkül. – Nők milliói ölnének, hogy Damian szerelmet valljon nekik – folytatta Sophie. – Igazán tudni akarod, miért löktem el? – vágott közbe Micki. – Rendben, elmondom. Pontosan azért, amit mondtál. Azért, mert lehetetlen, hogy Damian Fullernek egy olyan nő kelljen, mint amilyen én vagyok, amikor bárkit megkaphat, csak csettintenie kell. – Ezt már valósággal kiabálta, és az arca lángolt, hogy ezt be kell vallania. Sophie szorosan, testvériesen magához ölelte. – Ó, Micki. Annyira tévedsz magadról, annyira tévedsz. Micki torkát fojtogatta valami. – Láttad, milyen nőkkel szokott járni? – Az olyanokra gondolsz, mint Carole, akiknek műmellük van, és semmi erkölcsi érzékük? Aki megpróbálja elhitetni, hogy a gyerek

229

Damiené, amikor ötven százalék esélye van annak, hogy nem ő az apa? Ilyen nőkre gondolsz? Hát igen, tökéletesen értem, miért is választana Damian egy ilyent helyetted. – Sophie hangja gunyoros volt. Megragadta Micki kezét. – Damian szerencsés, amiért ilyen lányt talált. Miért nem látod? – Mert félek. – Akkor feledkezz meg a félelmedről, de gyorsan. Különben elköveted ugyanazt a hibát, mint Yank bácsi. Micki a nővérére pillantott. – Ez nem olyan könnyű. – Nem könnyű. De mi értelme volt kívül megváltoztatni magad, ha belül ugyanolyan bizonytalan maradtál? – Sophie a fejét csóválta. – És ez nem is te vagy. Te az a nő vagy, aki egyetlen éles füttyentéssel rendet tesz egy férfiakkal teli öltözőben. Képes vagy irányítani egy nagy PR-eseményt úgy, hogy a szobában mindenki a lábaidnál hever. Ugyan már! Elveszítenéd a legjobb dolgot, ami valaha is történt veled, mert félsz vállalni a kockázatot? Micki mély lélegzetet vett és próbálta megmagyarázni. – Eddig soha nem kellett valódi kockázatot vállalnom. Mindig támaszkodhattam Yank bácsira és Annabelle-re. Újabban pedig te állsz mögöttem. Ez Damiannel olyan, mintha kötélen járnék, és senki nem kap el, ha leesek. – Akkor ugorj, és bízzál benne – vágta rá Sophie bosszankodva. – Könnyen mondod. – Lehet, hogy egy nap megkapod a lehetőséget, hogy visszadobd nekem a tanácsomat. Addig is, a húgom vagy. Szeretlek, és nem akarom látni, hogy elszalasztod a lehetőséget, amilyen egy van az életben. Micki megdörgölte csupasz karját, és azon tűnődött képes-e annyira hinni magában, ahogyan Sophie hisz benne. Megszólalt a telefon, és fölvette. – Halló? – Egy ideig a nagybátyját hallgatta, aztán Lolát, és színtiszta boldogság töltötte el a hír hallatán. Letette a kagylót és a nővéréhez fordult. – Yank bácsi és Lola eljegyezték egymást – mondta döbbenten. – Hűha. A pokol hivatalosan is megfagyott. Micki felnevetett. – Igen. Mit tudhatod! Sophie széles mosollyal arcán nézett rá. – Tudom. Épp most láttam egy csodát. Ideje egy újabbnak is.

230

– Időre van szükségem, Sophie. – Idő kell ahhoz, hogy elrendezze magában az érzelmeit, és biztos legyen abban, hogy Damiannel kapcsolatban minden lehetőségre készen áll. Idő ahhoz, hogy hinni tudjon magában. – Hát, ne húzd soká. Most, hogy bejelenti a visszavonulását, annyi szabadideje lesz, hogy azt sem tudja majd, mihez kezdjen vele. És egy ilyen pasi, mint Damian Fuller, nem marad örökre egyedül. Damian megvárt egy nyugodt napot, hogy akkor ürítse ki az öltözőszekrényét. Egy olyan napot, amikor a csapat úton van, hogy senki ne legyen ott. Egy nappal az után, hogy bejelentette a visszavonulását. Azon a napon Sophie volt mellette mint szóvivő, és Yank, meg az edzője és a Renegades tulajdonosa. A stadionban tartották a sajtókonferenciát. Az időzítés tökéletes volt. Egy meccs után, amelyen a Renegades megszilárdította helyét az utószezonban, Damian Fuller bejelentette, hogy végleg visszavonul. A Renegades visszavonta a számát, a huszonkettest. Ettől fogva az ő tiszteletére lóg majd a stadion falán. Damian büszke volt, szomorú volt, és bár várt már rá egy szakértői munka, mégis elvesztett valamit. Egy út a szigetre. Erre van szüksége, hogy a fejét rendbe tegye, gondolta. Odakinn esett, futó, nyári zápor sötétítette el az eget. Illett a hangulatához. Nekilátott kipakolni a szekrényéből. Távolból hallotta a nyikorgó öltözőajtó ismerős hangját. Bosszús lett. Megkérte a stadionigazgatót, hogy ügyeljen rá, senki nem zavarja, és békében üríthesse ki a szekrényét. Ha beengedtek egy riportert… Megrázta a fejét, és folytatta, a pakolást. Egymás után kerültek elő az emlékek. Labdák, régi zoknik, rég megkeményedett rágógumi. Mennyi szemét gyűlt itt össze, futott át a fején. – Gondoltam, hogy itt talállak. – Micki? – A lány hangjára Damian gyorsan megfordult. – Meglepetés – mondta a lány jámboran. – Az biztos. – Damian hetek óta nem látta a lányt, nem is hallott felőle azóta, hogy Micki elutasította őt a Central Parkban. Az elmúlt néhány hét során nem csak a jövőjén dolgozott keményen, hanem azon is, hogy Micki a múlt legyen. És most a lány itt van élete második legnehezebb napján, és bár lelke egy része örömmel fogadta,

231

egy másik azonnal kilométer magas akadályt emelt. Szó sincs róla, hogy még egyszer kimetssze a szívét. A fém öltözőszekrénynek dőlt. Nem akarta megkönnyíteni a lány dolgát, bármennyire jól is nézett ki ebben a rövid, rózsaszín szoknyában és foltosra festett felsővel, amely Flashdance stílusban feszült a vállára. A lány arca vörös volt, haja göndör zuhatagban hullott alá. Mindent egybevetve nem lett volna szabad ilyen kívánatosnak lennie. – Na és mi járatban vagy az öltözőben? Új sportolót keresel, akit képviselhetsz, most, hogy felszabadult egy hely? Tudhatnád, hogy a csapat úton van. Neki magának is fájt ez a durva hang és szándékos gúny. Úgy tűnik, haragosabb és megbántottabb, mint amit akár magának bevallott volna. A lány szeme sértődötten villant. – Ez nem volt szép tőled. – Igen – köszörülte a torkát a férfi. – De megérdemeltem. – Micki az ajkába harapott. – Beszélni szeretnék veled. Damian kíváncsisága feltámadt. – Ez nem a legkényelmesebb hely egy beszélgetéshez, de foglalj helyet. – A fapad felé intett, amelyen évek során a cipőjét fűzte. A lány leereszkedett a padra, ő pedig mellé telepedett. – Láttam tegnap a sajtótájékoztatót – kezdte a lány. Nem is tudom, mit mondjak. Sajnálom, hogy ilyen hamar történt, ugyanakkor büszke vagyok arra, ahogyan tartottad magad, és ahogyan a médiát kezelted. Tudom, hogy nem volt könnyű. Micki gyengéd, elismerő pillantása megmelengette a férfi szívét. – Nem volt könnyű. Akarod tudni, miért voltam képes rá? A lány bólintott. – Mert te azt mondtad nekem, hogy képes leszek rá. Mint amikor azt is mondtad nekem, hogy megbirkózom az apasággal. Amikor te mondod, képes vagyok elhinni. – Örülök. Legalább jó vagyok valamire az egó összetörésén kívül – mondta Micki keserűen. Az egyik lábát maga alá húzta. – Komolyan lenyűgöző voltál. Szembenéztél azzal, amitől a legjobban féltél. Attól, hogy elveszíted a baseballt, mégis, szemrebbenés nélkül válaszoltál a riporterek kérdéseire. – Hosszú évek gyakorlata – vont vállat a férfi.

232

– Hallottad, hogy Yank bácsi és Lola eljegyezték egymást? – kérdezte a lány, és boldog mosoly jelent meg az arcán. – Persze. – Nem látta értelmét megemlíteni, hogy Yank meg ő megállapodtak, hogy egyszerre próbálkoznak. – Örülök, hogy sikerült neki a hazafutás. – Tetszik ez a baseballhasonlat – nevetett Micki. – Számomra ő is olyan ember, aki szembenézett a félelmeivel. Damian nem volt beszédes kedvében, és sok minden járt a fejében. Nem úgy képzelte a boldogságot, hogy cseverészik egy nővel, akit kíván és nem kaphat meg. Komoly arccal nézett a lány szemébe. – Micki, mit akarsz tőlem? – Meg akarom tenni azt, amit te és Yank bácsi megtettetek. Szembe akarok nézni a félelmeimmel. – Kis szünetet tartott. – Amikor te meg én összejöttünk, tisztában voltam azzal, mi az ábra. Bevallom, azt remélem, hogy én leszek az a nő, aki miatt megváltozik az álláspontod, akibe beleszeretsz. Tudtam, hogy nevetséges vagyok. Hiszen hány nő volt az életedben, aki mind ezt gondolta? Damian hallgatott. Nem mozdult, nem is lélegzett, félt, hogy valahogy elront mindent, és a lány kimegy, ő pedig soha nem fogja megtudni, mit akart még mondani. Nem tudta, mi lesz a vége, de egy másodpercet sem akart elszalasztani. Hiszen Micki volt az a különleges nő, akitől megváltozik az álláspontja, és aki mégis dobta őt. Micki egy nagy lélegzettel nyugtatta magát. – Azt hiszem, soha nem gondoltam, hogy az álmom valóra válhat, és amikor így történt, pánikba estem. – Elfutottál. Micki bólintott. – Féltem szembenézni a félelmeimmel. Damian felfogta, hogy a lány eljutott a határig. Magyarázkodik, és vagy nem hajlandó vállalni a kockázatot, vagy leveti magát a szikláról, bízva abban, hogy ő elkapja. Hinnie kell abban, hogy ő vár rá, amikor elugrik. Megfogta a lány kezét, ügyet sem vetett a fájdalomra a csuklójában, kizárólag Mickire koncentrált. Arra, hogy itt tartsa maga mellett, és meggyőzze arról, hogy ide tartozik. – Pontosan mitől félsz? – kérdezte. – Mert a jó ég a megmondhatója, ha van olyan, aki kerülte a kötöttségeket és a komoly kapcsolatokat, aki félt elkötelezni magát, akkor az én vagyok.

233

Micki a legbátrabb mosolyával nézett vissza rá. – De neked egy élet tapasztalata segít. Mindennap képes voltál kimenni a tömeg elé, és vállalni a vereség kockázatát. Egy terhességre volt szükség, hogy megrémüljél, és rájöjj arra, mit vársz igazán az élettől, de amikor rájöttél, ugyanúgy indultál ebbe az irányba, ahogyan korábban a karrieredet építetted. Az egész szíveddel. És az enyém cserébe összetört. A lány elfordult – Hé! – A férfi maga felé fordította Micki arcát. – Valami azt súgja, még nem fejezted be. A lány a fejét rázta. – Nem könnyű lecsupaszítani a lelkem. – Nem könnyű, de remélem, megéri. – Ez az egész csajos dolog. – Micki felemelte szoknyája szélét, és hagyta visszahullani a combjára – Ez az egész olyan új nekem. Nézem azokat a nőket, akikkel jártál, és aztán magamra nézek, és arra gondolok, hogy is remélhetem, hogy én kellek neked. Damiaimek szinte a lélegzete is elállt ettől a gyomorszorító őszinteségtől. Tudta, hogyan nevelkedett ez a lány, és milyen befolyással volt rá a bácsikája, hiszen éppen ez tette különlegessé. – Édesem, abban igazad van, hogy ha rád nézek, semmi hasonlóságot nem látok azokkal a nőkkel. Micki próbálta elhúzni a kezét, de a férfi erősen szorította. – Hát nem látod? Éppen ez tesz olyan különlegessé. Ezért is szeretlek. Ez az oka annak, hogy amíg nem ismertelek meg, soha nem fordult meg a fejemben, hogy az életem hátralévő részét valamelyik nővel töltsem, akivel járok. Soha nem keltették fel úgy az érdeklődésemet, mint te. Soha nem kellett amiatt aggódnom, hogy meccs közben elvonja a figyelmemet bármi is, amit egy nő mondott nekem. Aztán megjelentél, és egyre csak rád gondolok. A pályán, ütés közben, akkor is, amikor azzal kellett szembenéznem, hogy Carole gyereke tőlem van, mindvégig csak rád gondoltam. Micki nagyot nyelt, de a torkában a csomó túl nagy volt, és az eddig visszafojtott könnyek kezdtek végigcsorogni az arcán. Mintha az nem lett volna elég kínos, hogy bevallotta kisebbrendűségi komplexusát, most már bőgőmasina is lett. A kézfejével letörölte a könnyeket. – Nem fogsz rám unni? – kérdezte.

234

A férfi a fejét rázta és felnevetett. – Még egymillió év alatt sem. Sajnos be kell érned azzal, hogy a szavamat adom. – A kezébe fogta a lány arcát. – Elfogadod? – Ha türelmes leszel. Igazából még nem szoktam hozzá ehhez a bizonytalan énemhez. Csak veled kapcsolatban dugja ki randa fejét. Damian a másik kezével is az arcához ért, és már két kézzel fogta. Mickit meleg, biztonságos érzés töltötte el. Annak az érzése, hogy szükség van rá. A férfi pillantásában olyan mély érzéseket látott, amelyeket még soha. – Semmi okod nem lesz rá, hogy mellettem bizonytalannak érezd magad. Micki az alsó ajkába harapott. – Reméltem, hogy ezt fogod mondani. Mert eldöntöttem, hogy ha téged még mindig érdekel a dolog, én benne vagyok. – És én pedig reméltem, hogy ezt fogod mondani – visszhangozta Damian mosolyogva. Micki pedig elhatározta, hogy itt és most visszazárja dobozába a bizonytalanságot, és nem veszi elő a kulcsát. Tudta, hogy időnként biztosan megcsúszik. De tudta azt is, hogy ott lesz Damian és elkapja, ha elesnek. Felállt, a két lába közé véve a padot. – Szeretlek, Damian. – Én is szeretlek. De már korábban is mondtad, és akkor elküldtél. Mi a különbség? – Bennem van a különbség. Készen állok arra, hogy ne csak a szívemet adjam neked, hanem a bizalmamat is. – Komolyan is gondolta, de még nem volt biztos abban, mit akar a férfi. – Azt mondtad, elképzelted, hogy gyereked van tőlem. – Heteken át igyekezett elfelejteni ezeket a szavakat, mert félelmében elfutott miattuk. A férfi sötét szeme érintés nélkül is ölelte. Micki teste remegett, mellbimbója szinte átütött a ruhán. A férfi figyelmét nem kerülte el, és Micki látta rajta, hogy ő is megborzong. – Még mindig így érzel? – kérdezte a lány. – Tudod, hogy igen – felelte Damian, és a hangja rekedtes volt a vágytól. – Hát, gondoltam, kapsz tőlem egy kis ajándékot, hogy emlékezetes maradjon számodra ez az öltöző. – Beszéd közben lehúzta magáról a

235

pólót. A top volt a következő, majd a leheletfinom, pánt nélküli melltartó. Mickinek még pislogni sem volt ideje, a férfi ledobta az ingét, és magához húzta őt. Vágytól sajgó melle a férfi szoros, kemény mellkasához nyomódott, és egész testét elöntötte a meleg. Folyékony hőség lüktetett a lábai közt, és örömmel fogadta, miután oly sokáig igyekezett nem tudomást venni a Damian iránti vágyról. Aztán a férfi ajka az övére tapadt, és Micki tudta, hogy ennek örökké kell tartania. Damian nyelve az ő szájában keringett, ő pedig lázasan gombolta ki a férfi farmerját. A szíve vadul zakatolt, és egész testében az öröm és az eksztázis kis buborékai szálltak fölfelé. A férfi felemelte a fejét, és egy hosszú, édes pillanatra a szemébe nézett. – Határozottan nincs nálam gumi. Micki nagyot nyelt. – Határozottan nem is akarom, hogy használj. Damian felnyögött, s csak annyi időre lépett hátra, hogy kigombolja, majd lehúzza a farmert, s közben Micki is levetkőzött. Soha nem tapasztalt olyan érzést, amely most töltötte el Damiantől, a férfi minden kemény, egyben bársonyos szegletétől. Olyan valódi, olyan őszinte, olyan nagyon érzelmes, gondolta Micki. Egyre erősebb lett az érzés, és a férfi tempója egyre vadabb. Végül egy utolsó döféssel Damian magával ragadta. Halkan a nevét nyögte, és a hang ott vibrált Micki egész testében. – Szeretlek – mondta a férfi, és még mindig szorosan ölelte. – Én is szeretlek – mosolygott rá Micki. Damian a szemébe nézett, és Micki tudta, hogy a lelkét látja most. – Legyél a feleségem – mondta Damian. A testük még mindig érintkezett, bőrük nyirkos volt a szeretkezéstől. Micki csak arra volt képes, hogy bólintson, aztán a fejét a férfi mellkasára hajtva hallgatta szívverését, és arra gondolt, milyen szerencséje van. Milyen szerencsések mind a ketten.

Epilógus Damian máskor oly csöndes otthona a szigeten most teli volt vendégekkel. A szülei, a nővérei és azok férjei meg gyermekei, Sophie, Annabelle és Vaughn, Yank és Lola, no meg Annabelle és Yank állatai mind itt voltak egy hosszú weekendre. És esküvőre. Lola és Yank az előző héten keltek egybe. Yank nem akart látványosság lenni, végigbicegni a sorok között, a szánalmasan megbukott vakvezető kutyája nyomában, aki minden virágnál és embernél megáll, hogy megszagolja. Lola sem akart nagy esküvőt, neki csak Yank volt fontos, így aztán a lányoknak az új cég első hivatalos értekezletén jelentették be. Az egyesült Atkins Associatesnek és Hot Zone-nak még neve sem volt. A két férfi szokás szerint abban sem tudott megegyezni, kinek a neve vagy kezdőbetűje legyen az első. Miután az üzlet és a bácsi magánélete is rendben volt, Micki és Damian kitűzték az esküvőjük dátumát. Igyekezniük kellett, mert kiderült, hogy az öltözőbeli randi eredményeként Micki teherbe esett. – Készen állsz? – lépett Sophie a szobába, ahol Micki felvette elefántcsontszínű ruháját. A lány elsimította maga mögött a hosszú uszályt, és bólintott. – Ideges vagyok, de készen állok. Sophie maga volt a tökély halványrózsaszín ruhájában és francia coffjával. Odalépett Mickihez és megcsókolta az arcát. – Amiatt nem lehetsz ideges, hogy hozzámész Damianhez.

237

– Hát persze. – Micki még semmiben nem volt ennyire biztos egész életében. – Amiatt vagyok ideges, hogy most először találkozom Yank bácsival azóta, hogy megtudtam, terhes vagyok, pedig még nem mentem férjhez. Sophie felnevetett. – Lola majd lenyugtatja. – Akartok fogadni? – csatlakozott hozzájuk Annabelle. Akárcsak Sophie, ő is halványrózsaszínt viselt, csak az övé az előrehaladott terhességhez volt szabva. – A bácsi odalenn van, és azzal fenyegetőzik, hogy a micsodájánál fogva szögezi Damiant a pálya széléhez. Micki arca megrándult. – Essünk túl ezen az esküvőn, mielőtt kasztrálja a vőlegényt. – Jó ötlet, már csak azért is, mert úgy néztek ki, mint akik a saját baseballcsapatotokkal potyogtatjátok teli mindjárt a pályát. Micki elsápadt. – Nem létezik, hogy ezt kilencszer végigcsináljam. Már attól is félek, hogy még egyszer megismételjem. – Azt mondják, a nők elfelejtik a terhesség kínos részét és a szülés fájdalmát is – mondta Sophie segítőkészen. – Gondolom, így lehet, különben senkinek nem lenne több gyereke. Micki jelentőségteljesen Annabelle-re mosolygott. – És ezt az mondja, aki még szingli közülünk. – A pályák teli vannak sportolókkal, aki közül válogathat – mondta Annabelle. Micki és Damian úgy döntöttek, hogy a férfi imádott álompályáján házasodnak össze. A vendégek a lelátókon foglaltak helyet. Micki tökéletesen helyénvalónak tartotta így. – Ti is tudjátok, hogy nem akarok sportolóval járni. A testüket használják az agyuk helyett. A jelenlévők férje és jövendő férje kivétel persze – mosolygott Sophie. Micki odalépett a fiatalabb nővéréhez. – Nekem elhiheted. A szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé sem várod. – És nem tudod, mihez kezdj vele – tette hozzá Annabelle. Sophie a csípőjére tette kezét. – És ezt két olyan nő mondja, aki fülig szerelmes. Hála istennek, nekem van köztünk a legtöbb józan eszem. Micki és Annabelle a szemét forgatta. – Amíg meg nem jön a nagy ő – mondta Annabelle.

238

– Hát szeretnék ott lenni azon a napon. – Micki a ruhája elejét fölemelve előrelépett. – Most pedig legyünk túl az esküvőn. The New York Post: Utószezoni hír a Renegadestől Damian Fuller, a csapat volt középpályása megházasodott. Szóvivőjét, Micki Jordant vette el egy szűk körben tartott szertartáson egy szigeten, Florida közelében. Fullert a Renegades új kábelcsatornája munkatársaként sűrűn láthatjuk majd a tévében. A csapat összes otthoni meccsének hivatalos kommentátora lesz. Fuller utóda, Rick Carter sok millió dolláros szerződést kapott, és a pletykák szerint évi tízmilliós prémiumot. Carter és élettársa első gyermeküket várják. A baba apjaként korábban Damian Fullert nevezték meg, de kiderült, hogy ez tévedés. Carter szerint a házasság is szóba jöhet. Az élettársa tagadja ennek lehetőségét, de ők ketten elválaszthatatlanok, annak ellenére, hogy a manhattani luxuslakásuk szomszédságában élők szerint gyakoriak a hangos veszekedések. További hírünk, hogy a Hot Zone és az Atkins Associates sportügynökség összeolvadt. Az új cég a Csak Sportolók nevet kapta. A Hot Zone PR-cégként működik tovább a Jordan nővérek vezetésével. Annabelle Jordan Vaughn, a futballista Brandon Vaughn felesége nemrég szülte meg első gyermekét, egy kislányt, aki a Sydnes nevet kapta. Micki Jordan Fuller szintén várandós. Az apa elárulta, hogy az ultrahang szerint a baba kislány lesz. Sophie Jordan, aki a harmadik partner a sikeres sportolókat képviselő tekintélyes cégben, tudomásunk szerint még szabad. De most, hogy a nagybátyja és a testvérei megállapodtak, nyilván nem várat soká magára a házasság az utolsó Jordan lány számára sem. Sophie Jordant nem tudtuk elérni, hogy kifejtse álláspontját.

Vége