Rémai Dániel REDOAAB.ELTE Dolgozat Kultúra és művelődéstörténet I. TT504-1 Oktató: dr. Somlai Péter 2008-2009 őszi félév
A középkori időszámítás
(7. „A rózsa neve” története nem 1000-ben, hanem 1327-ben játszódik. Mégis azt mondja a regény egyik fontos szereplője, az apát, hogy védelmezniük kell a keresztény világ kincseit „Mindaddig, amíg le nem telik az ezredév…” Hogyan magyarázható ez az ellentmondás? Mit tudhatunk a középkori időszámításról?)
Tartalom I.
Az idő fogalma és verziói ................................................................................................................ 3
II.
A középkori Európa időszámításának kialakulása és jellemzői ...................................................... 3
III. A középkori ember időképe ............................................................................................................ 4 IV. Az idő megjelenése Umberto Eco A rózsa neve című regényében ................................................. 6 V.
Mikorra várható Krisztus második eljövetele? ................................................................................ 7
VI. Konklúzió ........................................................................................................................................ 8
2
I.
Az idő fogalma és verziói
Az idő, mint fogalom, tény megfoghatatlanul jelen van az emberi civilizáció gyökereitől kezdődően az emberiség történetében. Az idő fogalma, kialakulása, használata a különböző kultúrákban annál sokkal szerteágazóbb, minthogy röviden vagy akár egy könyvben meg lehessen fogalmazni, összefoglalni. Az idő szerepe minden kultúrában kiemelkedően fontos, az emberek mindennapjai és az események rögzítése miatt. De csak az idő mérhetőségének fejlődése és az egyre precízebb történelmi emlékezet vezethetett el oda, hogy a történetírás a XIX. és a XX. században szinte teljesen időközpontúvá, „időmegszállottá” vált. Ezzel egyidőben, a szociológia tudománnyá fejlődése által néhányan elkezdték az emberiség, a társadalom és az egyén szemszögéből látott idő koncepcióját vizsgálni a különböző történelmi korokban és kultúrákban (pl.: Fernand Braudel, Aron Gurevics [1974] , Natalie Zemon Davis [1983],). Az időszámítás módja kultúránként és történelmi időszakonként eltérő. Az évszázadok során számtalan időszemlélet és definíció alakult ki. A kérdéssel foglalkozó tudósok nagy része egyet ért abban, hogy alapvetően háromféle időt különböztetünk meg: csillagászatit, a politikait és a természeti időt1. A csillagászati idő a Hold és a Föld járásához köti az időszakok tartamát; a politikai idő a polgári életben használt időszámítás, míg a természeti idő a közemberek mindennapjait befolyásolta. Ezen elméletek mellett számos idődefiníciót találhatunk az antik filozófusoktól kezdődően (Arisztotelész), az egyházatyákon (Szent Ágoston), a középkori és újkori tudósokon át (Nagy Szent Gergely, Kant, Locke) egészen a XX. század jeles tudósainak (Braudel, Le Goff, Popper) írásaiban. A Kristen Lippincott által szerkesztett Az idő története című könyv megpróbálja összefoglalni az időről szóló ismereteinket. Azonban még az idő történetének történelmen és kultúrákon átívelő bemutatása sem ad teljes képet erről a fogalomról.
II.
A középkori Európa időszámításának kialakulása és jellemzői
Az Európában kialakult időszemléletnek és időszámítási módszereknek egyszerre forrása az antik, a zsidó és az arab kultúra. Az idő és az időszámítás problematikájával már a görög tudósok is próbáltak megbirkózni. Arisztotelész a következőképpen definiálja az időt: „Az idő a mozgás számítható mértéke az előbbhöz és az utóbbhoz képest.”2 Az arabok főleg rövidtávú időmérésben voltak kiemelkedőek, nem mechanikus és mechanikus módszereik átvétele a X-XI. században jelentősen hozzájárult az európai időmérés fejlődéséhez. A középkori időfelfogás alapját Szent Ágoston fektette le, mégis az európai időszámítás alapját Dionysius Exiguus apát alkotta meg. A célja az volt, hogy átmenetet képezzen az antik (római) és a keresztény időszámítás között, valamint hogy háttérbe szorítsa 1 2
Forrás: Antik lexikon webcím: http://vmek.niif.hu/03400/03410/html/3934.html Mentés ideje:2009.01.03. Lippincott, Eco, Gombrich: Az idő története; Bp.; Perfekt Kiadó; - p.:10
3
a Diocletianus császár által korábban kitalált időszámítását, ami főleg a keleti kereszténységben nyert teret magának. Az idő mérésének technológiájában megjelenő hiányosságokra Marc Bloch is felhívja a figyelmet: „Ám az időmérési eszközök tökéletlensége számos egyéb között csupán az egyik tünete volt az idő iránti általános közömbösségnek”3. A középkori Európa embere számára nem álltak rendelkezésre olyan precíz módszerek, amellyel az időt olyan pontosan tudták volna mérni, mint ma. A napórák nem voltak használhatók borús időben, a homokórák nem terjedtek el, míg a vízórák felettébb hely és költségigényesek voltak. A mérhetőség problémája mellett a mai élettől teljesen eltérő életforma is befolyásolta a középkori ember idő iránti közömbösségét. A középkori időszámításban egymás mellett élt az állami, a népi és az egyházi időszámítás, bár a hétköznapokban az utóbbi dominált. Az egyházi befolyás, hogyha nem is volt olyan egységes és széleskörűen elterjedt, mint azt korábban állították, akkor is aktívan jelen volt az emberek életében a mindennapokban. Az állami időszámítás főleg a bürokráciában és a kódexekben, krónikákban volt jelen. Ez udvaronként, területenként eltérő lehetett és gyakran volt is, mivel nem volt egységesen elterjedt nézet azzal kapcsolatban, hogy honnan számítják a kezdetet. A népi időszámítás főleg vidéken volt jelentős, ahol megőrizték a hagyományos ünnepeket, amelyek az évszakok váltakozásához vagy egy-egy mezőgazdasági munkához kötődtek. Ha a középkori emberek időfelfogását szeretnénk feltérképezni, érdemes elkülöníteni a különböző időtartamokat, amelyek életükben megjelentek. A középkorban szinte lehetetlen volt pontosan megmondani, hogy a napnak hányadik órájában járnak. Így a középkori ember időszemléletében a legrövidebb időtartam a nap, a második az évszakok, a harmadik az év, de inkább évek, a negyedik az emberöltő és az utolsó az történelmi idő. Ez a történelmi idő nem egyezik meg a fent említett történelmi idővel, inkább korszakokra (háborúk, megszállások), uralkodók regnálására vonatkozik. Ezek az idősíkok a középkori emberek életében nem töltöttek be olyan fontos szerepet, - mint a modern kor emberének életében - de mégis jelen voltak, csak kevésbe voltak ráutalva az egyének, nagyobb volt az „általános közömbösség”4 az idő iránt. III.
A középkori ember időképe
„Az egyház azonos volt a szervezett társadalom egészével – ez az alapvető sajátosság különíti el a középkort a történelem korábbi és későbbi szakaszaitól.”5 A középkor embere mind a mindennapokban, mind éves viszonylatban a természeti idő mellett elsősorban az egyházi időszámításhoz igazodott. Egy évben a mezőgazdasági munkák és egyházi ünnepek elhelyezkedése volt fontos. A középkori, „pezsgőbb” városok megjelenésével az ott élők körében a természeti időt háttérbe szorította az egyházi idő.
3,4 5
Bloch, Marc; A feudális társadalom; Bp; 2002; Osiris - p.:96
Southern, R.W.; A nyugati társadalom és az egyház a középkorban; Bp.; 1987; Gondolat – p.:15
4
A kora középkortól kezdődően a tudósok és a szellemi élet kiemelkedő alakjai, szinte kizárólag az egyház kötelékéből kerültek ki. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az időszámítás kialakításában is fontos szerepük volt mind a kezdetekben, mind később. Gondoljunk csak Dionysus Exiguusra vagy később Gergely pápára, akinek a mai is használt naptár létrehozását köszönhetjük. Az egyházi idő létrejötte, amellett, hogy sokat megőrzött az ókori hagyományokból – „egy teljesen új szemléletbe helyezte az időt, a történelmet egy „egy
részévé tette, amelynek két végpontja a kezdet és a vég”6. Ez egy egyenes vonalú lineáris időfelfogás volt. Egymás mellett jelent meg a földi és a halál utáni lét ideje és ezek a párharcból a halál utáni lét került ki győztesen. Az emberek nagy része, minden társadalmi csoportban arra tette fel az életét, hogy a kereszténység szellemében él és ezáltal elnyeri az örök életet. Emellett elevenen élt az emberekben a Jézus második eljövetelére való várakozás is. Hogyan viszonyult a középkor embere az időhöz? Az első tény, amit meg kell állapítanunk, hogy mint minden társadalomban, úgy a középkori Európa társadalmaiban is voltak származási és gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek befolyásolták az egyének időhöz való hozzáállását és időbeosztását. Nem kell nagy különbségekre gondolnunk, de jó példa erre az eltérésre a mezőgazdaságban dolgozók és a szerzetesek „időhasználatának” különbözősége. Míg a szerzetesek egyenlő részekre osztották a napot, amit imaórák határoltak el egymástól és ennek pontos betartása fontos eleme volt a szerzetesi életnek – ahogy azt Szent Benedek a Regula című szerzetesi életről szóló könyvében megköveteli – addig a mezőgazdaságban dolgozókat a napszakok változása kevésbe befolyásolta. Ezzel szemben az évszakok változásának sokkal nagyobb szerepe volt a jobbágyok életében, mint a szerzetesekében. Az „emberek azért sem értették nagyon a világ folyását, mert magát az időt sem tudták igazán mérni”7. Ennek ellenére a középtávú időmérés mégis megjelent az életükben, egy adott év fontos eseményei nagy rendszerességgel jelentek meg az életükben. „A középkori közember életében fennmarad egy kettősség”8. Az egyházi időszemlélet mellett fennmaradt a hagyományos, természethez kötött szemlélet is. Ez részben egyezik az egyházi időfelfogással, de megmaradt a hagyományok és a különböző tevékenységek által behatárolt idő (pl.: étkezések). A középkori vidéken „a falu papja az idő őre a településen”9, míg a városokban már a toronyórákhoz igazodnak az emberek és kiveszik a hagyományos, természeti időrend is. De hogyan élte meg pontosan a középkor embere a különböző időszakaszokat, amiket már fentebb említettem? A nappalok és az éjszakák változása a fényviszonyok miatt erőteljesen behatárolta az emberek napirendjét (pl.: Umberto Eco A rózsa neve című regényében kitér arra, hogy a szerzetesek nem dolgozhattak napnyugta után a scriptoriumban.). A napszakok váltakozásának követése fontos volt a középkorban, a 6 ;8, 9
Németh András: Mi is az idő? – Történeti időszociológiai és időantropológiai vázlatok webcím: http://www.vega2000.eu/iskolakultura/iol/iol2007_1_54-75.pdf, Mentés ideje: 2009.01.07. 7
Le Goff, J; Az értelmiség a középkorban; Bp.; 2000; Osiris – p.:95
5
jobbágyok pirkadatkor keltek, a déli haragszókor ebédeltek, a napnyugtával feküdtek. De ezen belül nem találunk nyomot a kisebb egységek követésére, kivéve azon tevékenységek űzőinél, ahol ezt valamilyen szabály vagy körülmény megkövetelte. Emellett számos esetről van tudomásunk, amely leírja, hogy a pontos idő megállapítása nagy nehézségeket okozott10. Az évszakok váltakozása sokkal jobban befolyásolta az emberek mindennapjait, mint manapság, mivel a középkor embere jobban rá volt utalva a természetre. Ez az időtartam a „természeti idő”, amely konkrét jelekben nyilvánult meg. Ha nem is egyenlő mértékben, de szinte minden társadalmi réteg életére hatással volt. Az évszakok határozták meg a mezőgazdasági munka menetét, a kereskedelmi útvonalakra is hatással voltak (pl.: a Németrómai Császárságot és az Észak-Itáliát összekötő hágók átjárhatatlansága télvíz idején), de befolyásolták a hadjáratokat is. De ezeket az időszakokat nem a hónapok vagy az évszakok neveivel írták le, hanem a hozzájuk kapcsolódó mezőgazdasági munkával. Az évek múlása nem töltött be olyan fontos szerepet, mint manapság. „A legfőképp az évszakok váltakozását és az éves liturgia ütemét érzékelő korabeli emberek ugyanis általában képtelenek voltak évszámokban és még kevésbé egy egységes kiindulópontból nyert számokban gondolkozni”11. Emellett az évek a különböző számítási metódusok alapján nem egyforma hosszúságúak voltak. Az évek számlálása főleg a krónikások és a bürokrácia számára volt fontos. Volt, hogy az éveket nem is egymást követő számokkal nevezték el, hanem az adott év adójának mértéke alapján. A közemberek számára az évek múlása kis jelentőségű volt és ez szinte minden társadalmi rétegre igaz. Még a XVIII. században is azzal mondták meg egy ember életkorát, hogy hány telet ért meg. Ez mutatja, hogy az évszakok sokkal jobban befolyásolták az emberek életét, mint egy kreált időszámítási koncepció. Az éven belül az ünnepek elhelyezkedése jelentet igazi fordulópontokat. Egyszerre voltak jelen a középkorban az egyházi és a munkarend természeti ünnepei és kiegészítették egymást. A társadalmi rétegek elhatárolódása csak a középkor végén kezd megjelenni, amikor az előkelők már nem vesznek részt a nép ünnepein, mert degradálónak tartják. Az emberöltők és a történelmi idő, szintén nem jelentett sokat a középkori emberek számára. A múltat amennyire tudták megörökítették, de nem tudtak és nem is akartak a teljesen pontos rekonstrukciót adni. Egy-egy időszakot inkább fontos eseményekhez vagy valamely kiemelkedő uralkodó regnálásához kötöttek, mint évszámokhoz.
IV.
Az idő megjelenése Umberto Eco A rózsa neve című regényében
Az idő fontos szerepet játszik és többféleképpen jelenik Umberto Eco regényében Már az első fejezetekben megtudjuk, hogy Vilmosnak legkésőbb a küldöttségek érkezése előtt meg
10 11
Bloch, Marc; A feudális társadalom; Bp; 2002; Osiris - p.:96 Bloch, Marc; A feudális társadalom; Bp; 2002; Osiris - p.:105
6
kell találnia a gyilkost. A regény tagolása az időre épül, „a középkori időszemléletet követi”12, amelyben Adso úgy írja le a történteket, hogy minden eseményt a szerzetesek életét meghatározó imaórákhoz köti. Emellett még számos beszélgetésben jelenik meg az idő, amikor is a kolostor kultúramegőrző szerepéről, a Vilmos által emlegetett angol tudósok új elméletiről vagy akár az Antikrisztus eljöveteléről van szó. Ahogy a fenti részekben már említettem a középkori emberek számára nagy jelentősége volt azoknak a próféciáknak, amelyek az Antikrisztus eljöveteléről szóltak. A kérdéssel foglalkozók többsége a világ végét Jézus születésének 1000. évfordulójára várta. Amikor elmúlt az ezredforduló, onnantól kezdődően mindig új időpontok merültek fel.
V.
Mikorra várható Krisztus második eljövetele?
„Az Antikrisztus eljövetele: Krisztus nem jön vissza addig, amíg meg nem jelenik „a
törvénytipró, a kárhozat fia (2Thessz 2,3), „akit az Úr Jézus meg fog ölni szája leheletével” (2Thessz 2,8). A törvénytiprót ismerhetjük fel a Jelenések könyvének 13. részében is, akit más esetekben Antikrisztusnak is nevez az írás (1Ján 2,18)”13. „Jézus halála után az emberek nagy része, aki a kereszténység korai formáját vallotta abban hitt, hogy Jézus hamarosan vissza fog térni (Mt 24,44; 25,13: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”). Az antikvitás végén és a középkorban folyamatosan új elméletek születtek Jézus második eljövetelével kapcsolatban egészen napjainkig. A hívő emberek mindenhol az Antikrisztus eljövetelét megelőző jeleket figyelték. A XI-XII. században bekövetkező társadalmi és gazdasági változások sokakban azt a gondolatot indították el, hogy nincs messze az ezer év vége.(„A látszatok világa egyben a múlandóság világa volt. A végső katasztrófának a világmindenséggel kapcsolatos összes keresztény képzettől elválaszthatatlan gondolata még soha ilyen mélyen nem vésődött az elmékbe. Az emberek megpróbálták elképzelni a világvégét, és mindenütt az elkerülhetetlenül bekövetkező esemény előjeleit fürkészték. Az ájtatos lelkek minden gonosz fejedelemben az Antikrisztust vélték felfedezni […] Hol itt, hol ott vert hullámokat a félelem, és ezek a hullámok a csillapodásuk után valamivel távolabb hamarosan újra fölcsaptak.”14) Jézus második eljövetele fontos szerepet töltött be a mindennapi emberek életében. A rózsa nevében, az apát beszéde során említett mondat igazságtartalmát, hogy „Mindaddig, amíg le nem telik végleg az ezredév…” számos magyarázat támaszthatja alá. A magyarázat talán az lehet, hogy mivel a dátum nincs pontosan meghatározva az evangéliumokban, de a jelekből ki lehet olvasni. Az apát ilyen jelként említi a városok felvirágzását és az ottani élet különbözőségeit a szerzetesi életmóddal szemben. Felmerül az is, hogy túlzás az ezredik 12
Hoffmann Béla: Kommentárok Umberto Eco A rózsa neve című regényéhez webcím: http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00036/pdf/20070708221829.pdf Mentés ideje: 2009.01.03.
13 14
Mikor jön Krisztus? webcím: http://eloviz.epk.hu/node/301 Mentés ideje: 2009.01.05. Bloch, Marc; A feudális társadalom; Bp; 2002; Osiris - p.:106-107
7
évfordulóhoz kötni, ez főleg a 900-as évek táján volt széles körben vallott elmélet. Valószínűleg a későbbiekben csak átkerült a nyelvbe, az „ezer év letelik” kapcsolat és minden keresztény világban élő személy számára ismert klisé volt. Emellett számos elméletét találhatunk még az időszámítás szakirodalmába az egészen profán magyarázatoktól egészen a legextrémebb felfogásokig (pl.: Heribert Illig: Kitalált középkor, A történelem legnagyobb időhamisítása). VI.
Konklúzió
Dolgozatomban igyekeztem rámutatni arra, hogy az idő, mint fogalom, mint tény mennyire sokrétű és sokszínű. És ezen belül hány síkja és dimenziója jelenhet meg. A középkori emberek időszemléletét vizsgálva láthatjuk, hogy mennyire eltér a modern kor szemléletétől. Sokkal jobban meghatározta az egyház és a próféciák a világvége közeledéséről, egymás mellett élt a természeti és egyházi időszámítás. A középkor emberének nem volt eszköze az idő pontos mérésére. Emellett közömbös azért is, mert nincs szüksége az események szinkronizálására (pl.: a jobbágy nem kési le a reggeli buszt). Az idő szerepének fontossága a középkorban elvitathatatlan, de valahogy egy közömbösség veszi körül minden dimenzióját.
8
Felhasznált irodalom Lippincott, Kristen - Eco, Gombrich et alii: Az idő története; Bp.; 2002.; Perfekt Kiadó Illig, Herbert: Kitalált középkor, A történelem legnagyobb időhamisítása;Bp.; 2002.; Allprint Bloch, Marc: A feudális társadalom; Bp.; 2002; Osiris Klaniczay Gábor (szerk): Európa ezer éve: a középkor I-II. kötet; Bp.; 2004.; Osiris Le Goff, Jacques: Az értelmiség a középkorban; Bp.; 2000.; Osiris Southern, R. W.: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban; Bp.; 1987.; Gondolat
Internetes források 1. Németh András: Mi is az idő? – Történeti időszociológiai és időantropológiai vázlatok webcím: http://www.vega2000.eu/iskolakultura/iol/iol2007_1_54-75.pdf Mentés ideje: 2009.01.03. 2. A keresztény időszámítás gyökere webcím: http://civertan.blogter.hu/224091/a_kereszteny_idoszamitas_gyokere Mentés ideje: 2008. december 29. 3. Hoffmann Béla: Kommentárok Umberto Eco A rózsa neve című regényéhez webcím: http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00036/pdf/20070708221829.pdf Mentés ideje: 2009.01.03. 4. Antik lexikon, Időszámítás szócikk és a hozzá kapcsolódó szócikkek webcím: http://vmek.niif.hu/03400/03410/html/3934.html Mentés ideje: 2009.01.03. 5. Mikor jön el Krisztus? webcím: http://eloviz.epk.hu/node/301 Mentés ideje: 2009.01.03.
9
