A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal __________________________________________________________________________
A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal Lóczy Dénes*
Bevezetés Az angol nyelv szakirodalomban mostanában a furcsán hangzó "eco-economy" kifejezéssel illetik azt a tulajdonképpen környezetföldrajzi irányzatot (BROWN, L.R. et al. 2002), amelynek feladata annak értékelése, hová jutottunk el az ökológiai elveket tiszteletben tartó gazdálkodásban, és mekkora utat kell még megtenni addig, hogy joggal beszélhessünk ennek megvalósulásáról. Egy-két évtizeddel korábban még a "fenntarthatóság" (sustainability) értelmezésér l folytak heves viták, s t sokakban még most is téves elképzelések élnek err l a fogalomról. Id közben azonban a különböz ágazatokban (legel ször a mez gazdaságban) egyre-másra születtek fenntarthatósági mutatók. Velük párhuzamosan jelentek meg a környezet mér számai, az ökológiai mutatók, amelyekb l – mivel elválaszthatatlanul összefonódnak a gazdasági növekedés és a jólét indexeivel – komplex környezetigazdasági mutatókat képeztek. Mind a fenntarthatósági, mind a környezeti-gazdasági mutatók használata tulajdonképpen a tágabb értelemben vett földértékelés (land evaluation) integrált (ökológiai és közgazdasági) módszerei közé tartozik. Eleinte a környezetvéd mozgalmak karoltak fel egyes mér számokat (pl. az ökológiai lábnyomot), legutóbb pedig néhány index az Európai Unióban hivatalos dokumentumokba is bekerült (COM 1998; ECNC 2001). A FAO (1989) szerint a fenntarthatósági mutatók különböz területi egységekre vonatkozhatók. A környezeti-gazdasági indexeket egyel re f leg globális és regionális (nemzeti) szinten alkalmazzák, de megvizsgálandó, hogy a jöv ben a nagyobb méretarányú, hagyományosan táji szint nek min síthet kutatásokban ezek is helyet kaphatnak-e. A fenntarthatóság és mutatói A "Közös jöv nk" c. jelentés (WCED 1987, magyarul: Környezet és Fejl dés Világbizottsága 1988) óta a fenntarthatóság a környezetvédelem központi fogalmává, a környezetvédelmi újságírás "vessz paripájává" vált. Értelmezése a hazai tudományos és politikai körökben is vitákat váltott ki (HAJNAL K. 2000; FODOR I.
*
tanszékvezet egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék
171
Lóczy Dénes __________________________________________________________________________
2001), egyesek a megnevezés pontosabb fordítását (pl. "érték rz ÁNGYÁN J. − MENYHÉRT Z. 1997) javasolják.
fejl dés",
A legtömörebb megfogalmazásban a jólét nemzedékek közötti egyenl elosztását értik rajta (PEARCE, D. et al. 1989). Az ún. "mozaikos" megközelítésben viszont (SMITH, C.S. – MCDONALD, G.T. 1998) – aszerint, hogy a fogalmon belül az ökoszisztémák akadálymentes m ködése, a megtermelt javak hosszú távú el állíthatósága, vagy az alapvet emberi igények kielégítése kap-e nagyobb hangsúlyt – a fenntarthatóságnak ökológiai, közgazdasági és társadalmi értelmezése lehet (YUNLONG, C. − SMIT, B. 1994). Hasonló felfogást tükröz egy hivatalos dokumentum (KTM 1997), mely szerint a fenntartható fejl dés - meg rzi az élet általános min ségét; - biztosítja a természeti er források folyamatos elérhet ségét; - elkerüli a tartós környezeti károkat. Több szerz kiemeli (pl. SMITH, C.S. − MCDONALD, G.T. 1998), hogy a helyesen értelmezett fenntarthatóság nem csupán környezeti, hanem társadalmi-gazdasági szempontból is az egyetlen járható út a különböz ágazatok számára. Az éghajlatváltozással foglalkozó "ClimateConcern" nev internetes hírhálózat (listserv) moderátora, Ross Mayhew szerint a fenntarthatóság ugyan meglehet sen ellentmondásos, nehezen megragadható fogalom, de a hozzá vezet út állomásaiban széles kör egyetértés tapasztalható. Eléréséhez Mayhew (számítógépes üzenet, 2003) az alábbi feladatokat fogalmazza meg: 1. Gyökeresen meg kell változtatni az energiatermelés és -fogyasztás világméret rendszerét. 2. Általában az els dleges er források ésszer bb, csökkentett mérték felhasználására kell törekedni, egyrészt tartósabb áruk el állításával, másrészt az újrafelhasználás megszervezésével. 3. Stabilizálni kell a földi népesség számát. 4. A béke minden fejl dés alapfeltétele. 5. Az ökoszféra mélyebb ismerete ugyan nem nélkülözhetetlen eleme a fenntarthatóságnak, de segít a megfelel viselkedés kialakításában. 6. Drasztikusan csökkentend a mez gazdálkodásból származó szennyezés és az él helyek pusztulása. 7. Kívánatos a szárazföldek és a tengerek bölcsebb használata, az okozott károk helyreállítása. 8. Mennyiségében csökkenteni kell és át kell alakítani a kibocsátott hulladékot. Mindezek a szempontok els sorban az egész bolygó ökológiai állapotának javítását szolgáló, általános követelmények. Az említett KTM kiadvány (1997) ágazatonként (ipar, energiagazdálkodás, közlekedés, mez - és erd gazdálkodás, valamint 172
A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal __________________________________________________________________________
turizmus), ill. a f bb környezeti témakörök (éghajlatváltozás, a környezet savasodása és leveg min ség, természetvédelem, beleértve a biológiai sokféleség meg rzését, vízkészlet-gazdálkodás, a városi környezet védelme, a tengerparti övezetek megóvása és hulladékgazdálkodás) szerint is összefoglalja a fenntarthatóság ismérveit. A mez gazdaság olyan ágazat, amelyben a fenntarthatóság dönt követelmény, az emberiség fennmaradása függ t le (DOUGLASS, G.K. 1984). Számos egyéb kutatóval együtt STOCKLE, C.O. és szerz társai (1994) olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amelyekre válaszolva megítélhet , hogy egy mez gazdálkodási rendszer fenntartható-e vagy sem: - hasznot hoz-e? - termelékeny-e? - meg rzi-e a talaj, a vizek és a leveg min ségét? - hatékonyan használja-e az energiát? - fennmaradnak-e a vízi és szárazföldi él helyek? - fenntartja-e az életmin séget? - társadalmi és kulturális szempontból elfogadható-e? A fenti kérdések ugyanúgy általánosak, de jobban kiemelik a gazdaságosság szempontjait. Konkrét esetben nem könny egyértelm választ adni rájuk. A fogalomértelmezések, a feladatok kijelölése után ezért a tudományos kutatás egyre inkább a környezet terhelését a terhelhet séghez mérve kifejez , minél pontosabban megragadható fenntarthatósági mutatók kialakítására irányult. Ez a tevékenység azokkal a − világviszonylatban úgyszintén széles körben elterjedt − törekvésekkel cseng egybe, amelyek pénzben igyekeznek kifejezni a természeti javak ("jószágok") értékét (HAMPICKE, U. 1998; BRAEUER, A. 2003). Megszülettek az els kísérletek az ún. "zöld elszámolások" (green accounting) kidolgozására (COSTANZA, R. 1991). A feladat természetesen nem egyszer , hiszen az emberi társadalom szempontjából a természeti er forrásoknak, ill. az ket magukba foglaló tájaknak használati és nem használati értékük is lehet (TURNER, R.K. et al. 1994). Tovább bontva az el bbi lehet közvetlen (pl. term képesség) vagy közvetett (pl. rekreációs érték). A nem használati jelleg érték valamilyen már jelenleg is érvényes vagy csak a jöv nemzedékek számára kiaknázható el ny, de lehet még ún. "létezési érték" (existence value) is, amelyet olyanok tulajdonítanak a tájnak, akik maguk soha nem fogják azt használni. A biológiai sokféleség ilyen "létezési érték", amint az az ENSZ Rio de Janeiro-i Egyezmény a biológiai sokféleségr l (1993) c. dokumentumából is kit nik. Els sorban a nemzeti környezeti statisztikák összehasonlíthatóságát el mozdítandó, a Gazdasági Együttm ködés Fejlesztési Szervezet kb. 50 alapmutatót állított össze (OECD 1993). Ezzel párhuzamosan a FAO megbízásából a mez gazdaságra vonatkozó fenntarthatósági mutatórendszert dolgoztak ki (International Framework for Evaluating Sustainable Land Management, FESLM – SMYTH, A.J. – DUMANSKI, J. 1993), melynek öt támpontja: – a produktivitás fenntartása és fokozása; 173
Lóczy Dénes __________________________________________________________________________
– kockázati tényez inek mérséklése (termésbiztonság); – a természeti er források (a talaj, a víz, a leveg , a biodiverzitás stb.) min ségének védelme; – a gazdaságosság és – a társadalmi elfogadottság. A mutatók kijelölése és diagnosztikus ismérvekre bontása ezeken a fogalmakon nyugszik. A mutatók küszöbértékei szoros kapcsolatban állnak a fenntarthatóság id távlatával, amely szerint hosszú (>25 év távlat); közép (16−24 év) és rövid távú (<15 év) fenntarthatóságot lehet megkülönböztetni. Segítségükkel feltárhatók pl. a biogazdálkodás hosszú távú el nyei (VAN MANSFELT, J.D. – MULDER, J.A. 1993). Ismeretes, hogy a mez gazdasági tevékenységek sokoldalúan és súlyosan terhelik a természeti környezetet (KERÉNYI A. 1995). Egyesek ezért fontosabbnak tartják, hogy – a korábbi tapasztalatok alapján – hosszú távon elfogadhatatlan mez gazdasági tevékenységeket és folyamatokat határozzanak meg, ezért ún. "fenntarthatatlansági" mutatókat javasolnak (JODHA, N.S. 1990). Ezek szintén vonatkozhatnak a természeti (pl. tájdegradáció, él helyek fragmentációja), a gazdasági (pl. növekv fajlagos költségek) vagy a társadalmi viszonyokra (pl. munkaer -hiány). Az ausztrál Környezetvédelmi Minisztérium kiadványában (Environment Australia 1997) számos, a mez gazdasági területeket ért antropogén hatás (terhelés) mérésére alkalmas mutatót (human impact indicators) felsorolnak (1. táblázat), pontos leírással, jelent ségének alátámasztásával, monitorozása kivitelezési tervével és az adatforrások felsorolásával együtt. A mutatók határértékei alkalmasak arra, hogy kijelöljék a környezet terhelésének elfogadható mértékét, tehát a fenntarthatóság követelményeit. 1. táblázat. Az ökoszisztémák m ködését veszélyeztet antropogén hatások néhány mutatója Ausztráliában (forrás: Environment Australia 1997) hatás talajveszteség
él helyek átalakulása
174
részfolyamatok túllegeltetésb l ered kopárosodás; talajfelszín fedetlené válása m velés közben; tápanyagok és szerves anyagok a lefolyó víz általi elragadása; a tápanyagciklus megszakadása, externális hatások
mutató a talajeróziónak kitett felszín aránya (%) felszínborítottsági egységenként és f földhasználati osztályonként: szántóterületen vízgy jt nként és agroökológiai körzetenként (AER); erd területeken birtokonként és vízgy jt nként; külszíni fejtés bányaterületeken vízgy jt nként; a földutak, töltések stb. aránya a teljes területb l vízgy jt nként a természetes növényzet kiirtása a legeltetésb l fakadó teljes terhelés az településfejlesztés, mez gazdálkodás, els dleges produkció függvényében ültetvény létesítése céljából; felszínborítottsági egységenként és a növénytársulások fragmentációja; vízgy jt nként víz-, leveg - és talajszennyezés; nedves él helyek lecsapolása; reprodukciós képesség csökkentése
A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal __________________________________________________________________________
Az ausztrál módszertani útmutató még a hidrológiai rendszer megzavarása, a tájidegen él lények meghonosítása, a sók és a tápanyagok forgalmának átalakítása és a különböz szennyez désfajták jellemzésére tartalmaz indexeket. Az ehhez hasonló, elemz megoldásoknak az a hátránya, hogy az ökológiai rendszer szoros bels kapcsolódásai miatt az egyes hatások részfolyamatai között sok az átfedés, ami a mutatók kialakítását is megnehezíti. A környezettudományokban rendkívül gyorsan elterjedt a többé-kevésbé komplex fenntarthatósági mutatók használata. 1997 óta kétévenként nemzetközi konferenciákat rendeznek ebben a témában, az INDEX'99 nev rendezvényre Szentpétervárott, a 2001. évire Rómában került sor. Az egyik nagy nemzetközi tudományos kiadóvállalat (az Elsevier) folyóiratot alapított Ecological Indicators néven, amelynek els száma a környezetgazdálkodás, a monitorozási programok fontos eszközeként jelöli meg a komplex ökológiai mutatókat (DALE, V.H. – BEYELER, S.C. 2001). Legfontosabb ismérveikként a következ ket sorolja fel: – könnyen mérhet ek; – átfogó jelleg ek; – érzékenyek az ökoszisztémát ért hatásokra, ezekre meghatározott módon, csekély változatossággal reagálnak; – el rejelz jelleg ek, azaz kimutatják azokat a változásokat, amelyeket emberi beavatkozásokkal el lehet kerülni. Az új folyóirat egyik következ számában már hasonló mutatók kontinentális méret felhasználásáról olvashatunk, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) beruházásainak környezeti szempontból vett hatékonyságáról (JALAL, K.F. – ROGERS, P.P. 2002). A környezeti-gazdasági mutatók Már az 1970-es években napvilágot láttak az els olyan értekezések, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a gazdasági növekedésnek környezeti korlátai, ill. komolyan mérlegelend társadalmi következményei vannak (MEADOWS, D.H. et al. 1972; SCHUHMACHER, E.F. 1974) Miközben a fenntarthatósági indexek egyre tökéletesedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a bruttó nemzeti (GNP) vagy hazai termék (GDP) még a gazdasági jólét mérésére sem képes, inkább pszichológiai jelenség, mint tudományosan elemezhet mutató (HELTAI L. 1998a). Az 1980-as és 90-es években többféle alternatív gazdasági mutatóval kísérleteztek, amelyekbe a környezeti és a társadalmi hatásokat is igyekeztek belefoglalni (HELTAI L. 1998b). Ilyen pl. a valódi fejl dés mutatószáma (Genuine Progress Indicator, GPI – ANDERSON, V. 1991). Egyebek között a következ környezeti károk elhárításnak költségeit tartalmazza:
175
Lóczy Dénes __________________________________________________________________________
- víz-, lég- és zajszennyezés; - vizes él helyek, ill. potenciális term területek elvesztése; - nem megújuló er források kimerülése; - egyéb hosszú távú környezeti károk; - az ózonréteg vékonyodása; - az serd k kiirtása. Míg egyes károk viszonylag jól számszer síthet k, a rendszer legfelt n bb "homályos pontja" a hosszú távú károk bizonytalan "gy jt " kategóriája, de egyéb helyeken (pl. az él - és term helyek értékének megállapítása vagy az er források kimerülésének el rejelzése) is sok még a megoldatlan feladat. Az emberi fejl dés indexét (Human Development Indicator, HDI) az ENSZ Fejlesztési Programja (UNEP) munkatársai 1990-ben dolgozták ki, megalapozottabb nemzeti statisztikákon (UNEP 2001) alapozva. Ez a mutatószám a jólét három szempontját (egészséges élet, tudás és gazdasági értelemben vett életszínvonal) egyegy részmutatóval jellemzi, ezek a születéskor várható élettartam, az iskolázottság és az egy f re jutó bruttó hazai termék (GDP). Látható, hogy a környezet min sége csak közvetlenül jelenik meg benne, a gazdasági fejlettség mér számaként pedig megtartja a GDP-t. Az alternatív mutatóktól egyre inkább elvárják, hogy gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat egyesítsenek (a mez gazdaságban pl. SMIT, B. – BRKLACICH, M. 1989). Így alakult ki a fejl dés-indexek újabb generációja, a környezeti-gazdasági mutatók (eco-economy indicators) sora. Mennyivel mondanak többet a környezeti-gazdasági mutatók, mint akár a fenntarthatóságiak, akár a fenti fejl dés-indexek? Éppen integrált jellegükben rejlik a különbség: együtt igyekeznek jellemezni az adott területi keretben a társadalmi tevékenység közgazdasági eredményességét és környezeti hatásainak mértékét. Ezáltal közvetlenebb módon segítik a környezetbarát társadalmi tevékenységek tervezését. Lester R. Brown, a New York-i Worldwatch Institute korábbi igazgatója, az évente megjelentett, a fenntartható társadalomhoz vezet folyamat el rehaladásáról beszámoló "A világ helyzete" jelentések f szerkeszt je 12 globális mutatót állított össze (BROWN, L.R. et al. 2002): 1. a népességszám: látszólag tisztán társadalomtudományi index, mégis óriási a jelent sége a környezet szempontjából, hisz az emberiség túlszaporodása ma már az él lények sok millió más fajának, de magának az embernek a létét is veszélyezteti; 2. a gazdasági növekedés: az emberi társadalomnak a környezetre gyakorolt hatását talán ez a mutató fejezi ki a legösszetettebb módon, mivel nem csak a népességnövekedés okozta nyomás jelenik meg benne, hanem a fejlett világban az egyes ember fokozódó fogyasztása is;
176
A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal __________________________________________________________________________
3
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10. 11.
12.
a világméret halzsákmány: egy tengert l elzárt ország lakosainak talán nem egyértelm , hogy miért olyan fontos ez az index, de a Földünk felszínének 70%-át borító óceánok ökoszisztémájának egészsége, vagy inkább betegsége, a nyilvánvalóan "fenn nem tartható" túlhalászás, az egész emberiség számára aggasztó tény; az erd takaró: a földhasználat állapotának, átalakulásának ez a legátfogóbb mutatója azt jelzi, hogy az emberek több fát vágnak ki, mint amennyit ültetnek, súlyosan károsítva az erd k számtalan jótékony funkcióját; a szén-dioxid-kibocsátás: a széndioxid légköri koncentrációjának növekedése szoros kapcsolatban áll a felmelegedéssel, azzal a folyamattal, amely felgyorsulva valószín leg h séghullámokat, pusztító viharokat szabadít az emberiségre, megolvasztja a gleccsereket és megemeli a Világóceán vízszintjét; a gabonatermelés: az élelmiszerellátottság alapvet kifejez je, hiszen az élelmiszerekb l nyert energia fele közvetlenül gabonafélékb l származik, s ehhez még (hús, tej, tojás formájában) közvetlenül felhasznált gabona adódik; vízhiány: a víz mint er forrás sz kösségét nehezen akarja elfogadni az emberiség, bár egyre több országot ér sokkszer en a felszín alatti vízkészletek kimerülése vagy elszennyez dése; globális fölmelegedés: a Föld egészségi állapotát is ugyanúgy a h mérséklet mutatja meg, mint az emberekét; lehetséges, hogy az emberiség – történelme során most el ször – képessé vált arra, hogy tevékenységével befolyásolja bolygónk h mérsékletét; a jégtakaró olvadása: a fölmelgedés egyik fontos megnyilvánulása, a sokféle int jel közül talán a legfelt n bb; bolygónk édesvízkészletének nagy részét a szárazföldi jégtakaró tárolja, elolvadva megemeli a tengerek vízszintjét; szélenergia-termelés: a kimeríthetetlen, olcsó, tiszta szélenergia gyorsan terjed felhasználása a jöv gazdaságának alapjává válhat; kerékpárgyártás: kerékpárból kétszer annyit adnak el évente, mint személygépkocsiból; az elhízás elleni harcban az emberiség egyik f "fegyvere" lehet; napelem-el állítás: értékesítésük emelked tendenciát mutat, de összteljesítményük még mindig csak egy h er m jével ér fel; a tovább csökken költségek egy bizonyos küszöbérték alá csökkenhetnek, miáltal hirtelen megn het a forgalmuk.
Le lehet-e ezeket a környezeti-gazdasági mutatókat bontani nemzeti, esetleg táji szintre? A mez gazdasági fenntarthatósági mutatók területi érvényességét elemezve SMITH, C.S. és MCDONALD, G.T. (1998) vízgy jt (táji) szint vizsgálatokról is szólnak. Hangsúlyozzák, hogy ebben a méretkategóriában az agrotechnikai m veletek és a gazdálkodás következményei els sorban a földhasználat mintázatában jelennek meg, természetesen egyben a növényzet (és állatvilág), valamint a hidrológiai-éghajlati viszonyok térbeli eloszlását is tükrözve. A tájmintázat 177
Lóczy Dénes __________________________________________________________________________
min sítésére szolgáló módszerek további tökéletesítése (áttekintésüket ld. LÓCZY D. 2002) reményt nyújt arra, hogy segítségükkel a környezet állapota pontosabban megragadható lesz. A környezet állapotának mutatói Magyarországon Az 1990-es években Magyarországon is egyre gyakrabban kapcsolták hozzá a környezet állapotának meg rzését a gazdasági növekedéshez. A fenntarthatóság hazai megvalósításának lehet ségeit megvizsgálva, a magyar természetvéd k természetkímél földhasználat bevezetésére tettek javaslatot (MÁRKUS F. – NAGY SZ. 1997). A környezetvédelmi szervek az OECD ajánlásainak (1993) figyelembevételével állították össze a környezeti statisztikákat. Els alkalommal 2000-ben jelent meg a környezet állapotát komplex mutatókkal értékel kötet (KöM 2000). Ebben a következ témacsoportokba rendezték a vizsgált mutatókat: - gazdaság és környezet; - éghajlatváltozás; - a sztratoszférikus ózonkoncentráció csökkenése; - eutrofizáció; - elsavanyosodás; - elszennyez dés; - a városi környezet átalakulása; - biológiai és tájdiverzitás; - hulladékgazdálkodás; - vízer forrás; - erd k; - talaj; - társadalom és környezet. Minden esetben jellemezték a tapasztalható terhelést, a kialakult környezeti állapotot és a környezeti rendszer reakcióját. Mivel a rendszerezés részben környezeti folyamatok, részben pedig környezetei elemek szerint történt, átfedések szükségszer en felléptek. Mindenestre az összegy jtött adatok további elemzéseket, újabb mutatók képzését teszik lehet vé. További feladatok – Minden természeti er forrásokat felhasználó ágazatban meg kell találni a legjellemz bb gazdasági, környezeti és társadalmi mér számokat. – Ehhez a természeti er források minél szélesebb körének értékét pénzben kell kifejezni.
178
A környezet állapotának jellemzése környezeti-gazdasági mutatókkal __________________________________________________________________________
– Minimálisra kell csökkenteni a mér számok közötti átfedéseket, hogy integrálni lehessen ket. – A környezeti-gazdasági mutatókat fel lehet használni az egyes tájak állapotának összehasonlító értékelésében. – A bennük rejl információkra kell alapozni a környezethasználat tervezését.
Irodalom ALTIERI, M.A. 1989. Agroecology: a new research and development paradigm for world agriculture. − Agriculture, Ecosystems & Environment 27. 37−46. ANDERSON, V. 1991. Alternative Economic Indicators. – Routledge, London & New York ÁNGYÁN J. − MENYHÉRT Z. (szerk.) 1997. Alkalmazkodó növénytemesztés, ésszer környezetgazdálkodás. − Mez gazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 414 p. BINDRABAN, P.S. – JANSEN, D.M. – VLAMING, J. – GROOT, J.J.R. 2000. Land Quality Indicators for Sustainable Land Management: Yield Gap. − Center for International Science Information Network (CIESIN), Columbia University, New York. 21 p. BRAEUER, A. 2003. Money as an indicator: to make use of economic evaluation for biodiversity conservation. − In: Buechs, W. (Hrsg.): Biotic Indicators for Biodiversity and Sustainable Agriculture. Agriculture, Ecosystems & Environment, Special Issue (in press) BROWN, L.R. – LARSEN, J. – FISCHLOWITZ-ROBERTS, B. 2002. The Earth Policy Reader. – W.W. Norton, New York. 192 p. COM 1998. State of Application of Regulation (EEC) No. 2078/92: Evaluation of Agri-Environment Programmes. − Commission of Europe, Brussels. 164 p. (Working Document VI/7655/98) COSTANZA, R. (ed.) 1991. Ecological Economics: The Science and Management of Sustainability. − Columbia University Press, New York, 525 p. DALE, V.H. – BEYELER, S.C. 2001. Challenges in the development and use of ecological indicators. – Ecological Indicators 1.1. 3–10. DOUGLASS, G.K. 1984. The meanings of agricultural sustainability. − In: DOUGLASS, G.K. (ed.): Agricultural Sustainability in a Changing World Order. Westview Press, Boulder, CO. 3−30. ECNC 2001. Stimulating positive linkages between agriculture and biodiversity. Recommendations for the EC Agricultural Action Plan on Biodiversity. – European Centre for Nature Conservation, Tilburg. 123 p. ENSZ 1993. Egyezmény a biológiai sokféleségr l. – Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest. 21 p. Environment Australia 1997. Indicators of Human Impacts on Ecosystem Function. − In: Environmental Indicators. The Land. Environment Australia, Canberra. 25−33. FAO 1989. Sustainable Agricultural Production: Implications for International Agricultural Research. – Technical Advisory Committee, CGIAR, United Nations Food and Agricultural Organisation, Rome. 131 p. (FAO Research and Technical Paper No. 4) FODOR I. 2001. Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 488 p. HAJNAL K. 2000. A környezetvédelem regionális fejlesztésének kérdései. − In: Fodor I., Kovács B. & Tésits R. (szerk.): Társadalom és környezet. Dialóg Campus Kiadó, Budapest−Pécs. 245−252. HAMPICKE, U. 1998. Ökonomische Bewertungsgrundlagen und die Grenzen einer 'Monetarisierung' der Natur. − In: Theobald, W. (Hrsg.): Integrative Umweltbewertung. Springer, Berlin−Heidelberg. 95−117. HELTAI L. 1998a. A GDP és az öko-logika hiánya. – Eszmélet 39. 9 p.
179
Lóczy Dénes __________________________________________________________________________ HELTAI L. 1998b. Alternatív gazdasági mutatók. − Eszmélet 39. 9 p. JALAL, K.F. – ROGERS, P.P. 2002. Measuring environmental performance in Asia. – Ecological Indicators 2.1– 2. 39–59. KERÉNYI A. 1995. Általános környezetvédelem. Globális gondok, lehetséges megoldások. – Mozaik Oktatási Studió, Szeged. 383 p. Környezet és Fejl dés Világbizottsága 1988. Közös jöv nk. − Mez gazdasági Könyvkiadó, Budapest. 404 p. KTM 1997. A fenntarthatóság felé. Egy környezettel és fenntartható fejl déssel kapcsolatos politika és cselekvés Európai Közösségi programja. − Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest. 157 p. KöM 2000. Magyarország környezeti mutatói. − Szabó E. − Pomázi I. (szerk.). Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest. 172 p. LÓCZY D. 2002. Tájértékelés, földértékelés. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 306 p. MÁRKUS F. – NAGY SZ. 1997. A fenntartható mez gazdaság módszereinek környezetvédelmi kérdései és bevezethet sége. – Fenntartható Fejl dés Bizottság, Budapest. 34 p. MEADOWS, D.H., MEADOWS, D.L. et al. 1972. The Limits to Growth. – 2nd Edition. Club of Rome, Universe Books, New York. 205 p. OECD 1993. OECD core set of Indicators for Environmental Performance Reviews. − A Synthesis Report by the Group on the State of the Environment. Organisation for Economic Co-operation Development, Paris. OECD 1998. Towards Sustainable Development: Environmental Indicators. − Organisation for Economic Cooperation Development, Paris. 132 p. OSINSKI, E. – KANTELHARDT, J. – HEISSENHUBER, A. 2003. Economic perspectives of using indicators. − Agriculture, Ecosystems & Environment (in press) PEARCE, D. – MARKANDYA, A. – BARBIER, E.B. 1989. Blueprint for a Green Economy. − Earthscan, London SCHUHMACHER, E.F. 1974. Small is beautiful. – Abacus, London. 176 p. SMIT, B. – BRKLACICH, M. 1989. Sustainable Development and the Analysis of Rural Systems. − Journal of Rural Studies 5.4. 405-414. SMITH, C.S. – MCDONALD, G.T. 1998. Assessing the sustainability of agriculture at the planning stage. − Journal of Environmental Management 52. 15−37. SMYTH, A.J. – DUMANSKI, J. 1993. FESLM: an international framework for evaluating sustainable land management. − FAO, Rome (World Soil Resources Report No. 73) SVENDSEN, M. 1990. Sustainability in irrigated agriculture. − Entwicklung und Landlicher Raum 3/90. 12−15. TURNER, R.K. – PEARCE, D. – BATEMAN, I. 1994. Environmental economics: an elementary introduction. − Harvester Wheatsheaf, New York. UNEP 2001. Human Development Report 2001. – United Nations Environmental Programme, Oxford University Press, New York. VAN MANSFELT, J.D. – MULDER, J.A. 1993. European features for sustainable development: a contribution to the dialogue. − Landscape and Urban Planning 27. 67−90. WCED 1987. Our Common Future. − World Commission on Environment and Development, Oxford University Press, Oxford−New York. 398 p. YUNLONG, C. – SMIT, B. 1994. Sustainability in Agriculture: A General Review. − Agriculture, Ecosystems & Environment 49. 299−307. http://www.ciesin.org/lw-kmn/yldgap/yldgap.html http://eszmelet.tripod.com/39/alternativ39.html http://eszmelet.tripod.com/39/e39.html http://www.ff3.hu/upload/CBD-m.pdf
180