166 A hímzés
A HÍMZÉS. Az úgynevezett kisebb művészeteknek alig van vonzóbb, megigézőbb ága, mint a hímzőművészet. De bár e műszak eredetét az emberiség bölcsőjéig vezeti vissza, mégis csak az imént mult ötven esztendeje, hogy fejlődési menetét tudományos apparátussal kezdték feldolgozni. A rajnamellékí Bock kanonok volt az úttörő ; majd a francia De Farcy s legújabban Dreger bécsi múzeumőr következtek s írták meg rendszeresen a keresztény korból fennmaradt hímzések technikáját és történetét.* Miután a „ M a g y a r Iparművészet" t. Szerkesztője felkért, hogy a messze szétágazó hímzőművészetnek históriáját rövid kivonatban közöljem, ma arra kell szorítkoznom, hogy a hímzések evolúciójából a koronkínti legfőbb technikákat kiemeljem s mintegy dióhéjban nyújtsam az olvasónak. A hímzés történetét három nagy korra oszthatjuk í a keresztény ókorra N a g y Konstantin óta JOOO-íg; a középkorra Í000—J500-ig ; és az újkorra Í500 óta napjainkig. "
•}
•
•
1. A himzés keresztény ókorában három főtechníkát különböztetünk meg: a rómaiak, a byzancíak és az arabsok himzési módját. í. A rómaiak tulajdonképpen nem hímeztek ; r u h á j u k díszét az úgynevezett applikáció vagy felvarrtmunka (Opus consutum.) képezte. Állott pedig az jobbára 8—ÍO cm. széles bysszus-, gyapot-, később selyemszalagokból, amelyeket bíborszínüre festettek, azután r u h á j u k n a k , a tógának és tunikának széleire köröskörül felvarrtak, mosásnál pedig mindannyiszor lefejtettek. A római császárság későbbi I V — V . századaiban ornamentális rajzú applikációkkal ís találkozunk s az ilyen ruhadiszitések századokon át napjainkig is fennmaradtak. N á l u n k helyenkint rátétmunkának, másutt rávarrthímzésnek ís nevezik. 2. Byzancban, melyet N a g y Konstantin császár alapított, főleg a VI. század óta I. Jusztínián császár magas védnöksége alatt a hímzőművészet is egyik fénykorát élte. A byzanci műkorszak úgy az egyházi, mint a világi előkelőbb ruházatoknál már aranyfonállal s tűvel készítette a hímzéseket. Állott pedig az aranyfonál ekkortájt a XI. századig lencérna-, majd selyembélből, amely körűi igen vékony, csak 0*25—0*75 m m . széles vertaranyszalagocskákat tekertek ; a korszak vége felé az aranyszalagokat valamivel szélesebbre vágták, de a két millimétert túl nem haladták. Ezt a finom aranyfonalat a byzanci hímzésnél sohasem szúrták át a díszítendő alapszöveten, hanem a rajz kontúrjai mentén ráfektették és helyenkínt apró, lefogó selyemöltésekkel tűzték le. Azért ís az aranyhímzésnek ezt a gyönyörűséges technikáját, mely még máig is a legtartósabbnak, leghatásosabbnak bizonyult, byzánci aranyhímzésnek vagy letűzött aranyszálhímzésnek, nálunk helyenkínt rakott aranyhímzésnek ís nevezik. 3. Az orientális népfajok, nevezetesen az arabs törzsek, páratlanul dús és hatalmas fantáziája a hímzés terén is még fínomultabb technikát eszelt ki. Ő k aranyszál helyett kétrendbeli selyemmel dolgoztak. H a p. o. levelet vagy virágot hímeztek, legelőbb is a szövetre felrajzolt levelet egész hosszában nem sodort, hanem nyílt selyemmel töltötték ki, úgy hogy a hosszú szálöltéseket csak a levél kontúrvonalán szúrták át. Ez első selyemrétegre mindig keresztben, tehát függélyesen, húzták, 3—5 m m . közegekben, közönséges sodrott selyemszállal, a hosszú átfogó száröltéseket j végre, hogy a száröltések ne lítyegjenek, hellyel-közzel apró lefogó selyemöltésekkel erősitették meg. Ezt a hímzésmódot, bár eredetét végleg máig sem állapították meg, miután az arabsoknál máig is virágzik * F . Bock, Geschichte der liturgischen Gewänder des Mittelalters. Bonn, Í859. 3 Bände 8°. A könyvpiacon már elfogyott s csak a nyilvános könyvtárakban lelhető. L. De Farcy, La Broderie du XI* siècle à nos jours. Angers, 1890. A v e c supplément, 125 francs. M . Dreger, Künstlerische Entwicklung der Weberei und Stickerei. Wien, K . k. Staatsdruckerei. 1901. 3 Bände, 114 Kronen.
167 s tőlük vettük át, arabs-hímzésnek, helyenkint hármasvarrásnak nevezik. Szép példányait láthatni többek közt a breslaui dóm kincstárában.
•
•
Ez első korszakból vajmi kevés eredeti hímzett műremek maradt fenn. Miután az évek során át itthon és a külföldön jóformán valamennyit autopszia útján áttanulmányoztam, merem állítani, hogy a byzánci régi műhimzések legbecsesebb példányát képezi a magyar királyi koronázási palást. A világhírű palástot Boldog Gizella királynénk í03í-ben eredetileg miseruhának, akkortájt szokásos harangalakú zárt kazulának készítette; csak később, a XVIII. században vágták fel s alakították palásttá. T a n u l m á n y a i m után nem kétlem, hogy a remekmű Gizella királynénk udvarából Veszprémből, az Í025 óta odatelepített byzánci görög apácaművésznők kezeiből került ki. Bár a bíborszínű selyem alapszövet siralmas állapotra jutott, de a kompozíció páratlan magasztossága s azonfelül a technikának hihetetlen finomultsága, melyet csak az imént Í9ÍÍ. június 8-ikán vizsgáltam meg tüzetesebben, palástunkat a vílágművészet legmagasabb remekei közé emelik. A kivitel finomsága oly fokozott, hogy az aranyfonalakat helyenkínt már nem a selyembél körűi tekert aranyszalagnak, hanem, mint azt a bambergi pallíumokon ís észlelhettem, egyenes tiszta arany drótnak tartom. Az aranyszálak az ornamentikánál a vékonyabb részleteken a rajz kontúrjai szerint f u t n a k ; a tágasabb részleteken ellenben, p. o. a Szentek ruházatán stb., párhuzamos egyenes vonalakban sorakoznak szorosan egymás mellé, de a rajz kontúrvonalait soha át nem szelik, hanem ott mindannyiszor éles szögben visszafordulnak; az így üresen hagyott kontúrvonalakat aztán a művésznők sötétebb színes selyemöltésekkel töltötték ki s az aranytól tündöklő figuráknak élesebb kifejezést kölcsönöztek. Csak autopszia hiányának tudható tehát be, ha napjainkban egyik-másik író koronázási palástunk hímzését a sokkal későbbi, csak a X V . században keletkező point de Hongrie, punto ungherese hímzésmóddal téveszti össze ; ennek a mi palástunkon természetesen még semmi n y o m a .
•
A hímzés
•
II. A himzőművészet középkora 1000-től mintegy í500-íg terjed s szintén három kimagasló hímzőtechníkát foglal magában. Az első leggyakoribb a száröltések különféle alkalmazását, a második már ritkább a gobelínöltéseket, a harmadik legritkább pedig a nagybecsű árnyalt aranyhímzést m u t a t j a . 4. A száröltéseket, a közönséges egyenes selyemöltéseket, a középkorban úgy mint napjainkban is, nagy kedvteléssel kezelték. Előnyük abban állott, hogy különféle színű selyemmel most már színes képeket is varázsolhattak az erős vászonalapra. Kezdetben a száröltéseket a rajz kontúrvonalaínak folyása szerint alkalmazták s ezt a módot sok helyütt angol hímzésnek nevezték. Később a száröltéseket egymással párhuzamos egyenes vonalakban varrták fel, úgy hogy az öltések sorban, ugyanazon egyenes vonalba estek ; az egész hímzett kép úgy hatott, mintha csak vonalzóval és színes crayonokkal húzott vonalakból készült volna. Ez utóbbi módot gyakorta kölni hímzés elnevezéssel jegyezték fel. Mind a két módnak számos példánya látható még főleg a nyugateurópaí egyházi kincstárakban. 5. A középkori második csoportnak hímzéseí első pillanatra a gobelinekre emlékeztetnek s állanak az alapszövet lánc- (vagy vető-) szálai közt oda- s vísszakígyódzó öltésekből. De bár a gobelinekkel azonos technikát mutatják, ezektől mégis abban különböznek, hogy nem a szövőkeretre húzott függélyes vagy vízszintes zsinórsoron, hanem mindig erős vászonalapon, mint minden más hímzés, varrótűvel készíttetnek. M á r most ha ezek a hímzett gobelínöltések a vászonalap láncszálain függélyesen haladnak felfelé, e módot függélyes gobelinféle hímzésnek; ha pedig a gobelínöltések a vetőszálakon vízszintesen sorakoznak egymás mellé, azt vizszintes gobelinféle hímzésnek nevezik. A töröktől megkímélt megyék egyházi leltárai őriztek meg számunkra egyes idevágó miseruhákat.
í X
168 A hímzés
6. Áttérek most a középkori hímzőművészet koronájához, az árnyalt aranyhímzéshez. Előrebocsátom, hogy az aranyszálat a X I I I — X V . századokban már nem az előbb ismertetett vertaranyszalagocskákkal, hanem állati hártyákkal készítették. Rendesen ugyanis a juhbélből nyert hártyákat nagy gonddal megaranyozták, ezekből vágták kí azután az aranytól csillogó szalagocskákat, melyeket, mint előbb, a selyembél körül tekertek. Az így készült aranyszálat cyprusí aranyszálnak nevezik. Hogy az ú j technikát is világosan leírjam, megjegyzem, hogy a cyprusí aranyszálat ezidőtájt duplán vették s fektették az egész felrajzolt kép hosszában, sűrű sorokban a szövetre. Á m a lefogó selyemöltéseket most már nemcsak hellyel-közzel, mint a byzancíak, hanem igen tömören egymás mellett s nem ís egyszínű sárgás selyemmel, hanem gazdag változatú színes selymekkel hímezték fel. S íme ezeknek a színes selyemöltéseknek összessége adta meg arany alapon a kívánt képet. S a kép maga mily varázzsal hatott a szemlélőre ! Ott, ahol a színes öltéseket igen sűrűn rakták fel, p. o. az arcon, kezeken stb., az aranyszálak végképp eltűntek s csak a színekben pompázó kép ötlött a szembe; oly részleteken ellenben, ahol a selyemöltések ritkán sorakoztak egymás mellé, ott, mondom, az aranyszálak csillogtak ki a színek közül, s e fény és színhatások sommája bámulatra ragadta a szemlélőt. Ezt a páratlan s bizony nem könnyen járó technikát burgundi vagy lazurhímzésnek, mások árnyalt aranyhímzésnek nevezik. Fennmaradt műdarabjaí közt mint a középkori hímzőművészet koronája ragyog Bécsben az udvari művészeti múzeumban, földszínt a XVIII. teremben, az úgynevezett burgundi ornátus*; áll egy kazulából, két dalmatikából és három pluvíáléból s az aranygyapjas rend ünnepélyes templomi szertartásaira (Í440—Í460), az akkor Burgundiához tartozó Flandriában készült. Az ornátus míntarajzaí V a n Eyck J. mesteriskolájából kerültek kí. Hasonló technikát, bár későbbi hímzőmódokkal vegyítve, látunk a Klagenfurtban (Domherrenhof) megőrzött híres Emma-ornátuson ís. • • III. A hímzőművészet a reneszánsz óta napjainkig újkorát éli; az ezentúl igen változatos technikákat világosság kedvéért szintén három csoportba oszthatjuk. 7. Az első csoport azon hímzési módokat mutatja, melyek a nép házi hímzéseiből lassankint a művészet templomába is bejutottak s ott megfínomulva, gyakorlati nagyobb jelentőségre vergődtek. Ilyenek a közísmeretű kereszthímzés, a gyöngyhímzés, a csomózott hímzés, a copfhímzés, a lánchímzés stb., stb. E szépszámú technikák közt mai napig ís a legnagyobb keletnek örvendenek a kereszt- és láncöltéssel készült hímzések. Bár művészeti becsük, tartósságuk a fentebb leírt régibb hímzésekét meg se közelíti, mégis, ismerjük el, a gyakorlati életben beváltak. 8. A reneszánsz az aranyhimzés terén is ú j módozatokkal kívánt imponálni a világnak. Megjegyezzük előbb, hogy a cyprusí aranyszál helyett a modern aranyszálat lépteti életbe. A selyembél körül már nem aranyozott hártyaszalagocskákat, hanem igen vékony, galvánílag megaranyozott ezüstdrótot sodort. Az ily aranyszálat „valódi" aranyszálnak mondják ; ellenben ha csak aranyozott rézsodrony futja kí, azt hamis portékának kell tekintenünk. De hogy az ú j aranyhímzési módokat ís szóba vegyük, a reneszánsz óta fokozott kedvvel űzik a régibb keletű domborított aranyhímzést; itt előbb erős vászonból, bőrből, kartonból, néha parafából vágják kí a hímzendő motívumot, virágot, ékítményt stb. s azt a szövetre tűzve aranyszállal, melyet párhuzamos hosszú öltésekkel egy oldalról a másikra s megint visszahúznak, befödik. E technikával csillogó, briliáns hatást értek el, de a byzanci és burgundi hímzések nyugodt majesztását fel nem érik. Ritkábban alkalmazzák az átszúrt aranyhímzést, melynél az aranyszálat éppúgy mint a selymet, a szöveten szúrják á t ; ám e technika, miután az aranyszál természetének meg nem felel, gyakorlati jelentőségre sohasem vergődött. * J. von Schlosser, Der Burgunder Ornat. Wien, Schroll, 1911. In Folio.
169 Az Ernstmúzeum
127. 127. E R D É L Y I M A G Y A R M E N Y A S S Z O N Y I L Á D A A XVII. SZÁZADBÓL.
B A H U T D E M A R I A G E H O N G R O I S DU XVIIe SIÈCLE.
128. B A H U T D ' É G L I S E DU X V e S I È C L E .
128. T E M P L O M I L Á D A A X V . S Z Á Z A D B Ó L . LE MUSÉE E R N S T À Magyar Iparművészet.
BUDAPEST. 2
170
129. 129. L É P C S Ő H Á Z F A L Á N A K R É S Z L E T E .
D É T A I L DU MUR D E
L'ESCALIER.
130. 130. FÖLDSZINTI BEJÁRÓ.
A C C È S DU R E Z - D E C H A U S S É E .
LE MUSÉE E R N S T À
BUDAPEST.
171 Az E r n s t múzeum
J5J. 131. K I Á L L Í T Á S I T E R E M ,
SALLE
D'EXPOSITION.
132. ï 32. FOLYOSÓ.
COULOIR.
LE MUSÉE ERNST
À
BUDAPEST.
2*
172 Gara Arnold
133. 133.
TEÁSKÉSZLET.
SERVICE
134. 134.
FORCELLÁNSZELENCE.
BOÎTE EN
PORCELAINE.
DE
THÉ.
136. 136.
FORCELLÁNSZELENCE.
BOÎTE
EN
PORCELAINE.
174 Gara Arnold
EX L! BRIS PALKOYICSEDE
137.
137. PALKOVICS EDE
KÖNYVJEGYE.
EX-LIBRIS.
BOLDOG VILÁG
GARÍKARNOID r- - 9 • h . i-
175 Gara Arnold
Móricz Zsigmond
összes Állatmeséi
138.
139.
J38. KÖNYVJEGY.
EX-LIBRIS.
<39. MESEKÖNYV CÍMLAPJA.
HAGENBUND
KmRIN GZ'Z E D' -LI|TZ"GÂSSEÇ6: 1-*f*PÄR * h n * I ^^ 1
J 40.
(40.
PLAKÁT.
AFFICHE.
COUVERTURE D'UN LIVRE DE CONTES.
( 4 1 — 143. D E K O R A T Í V F E S T M É N Y E K EGY NŐI D I V A T S Z A L O N S Z E K R É N Y É N .
PANNEAUX DÉCORATIFS D'UNE ARMOIRE DANS UN MAGASIN DE N O U V E A U T É S .
Mint csakis helyenkínt ajánlatos aranyhímzést gyakorolták azonfelül a tekercses aranyhímzést és a csillagos díszítéseket. Mindkettő ismeretes játékmüvelet. 9. A reneszánsz hímzéseinek bizonyára legfényesebb fejlődményét képezi a tűfestés. V a n n a k ugyan, k i k minden hímzett képet tűfestésnek neveznek; ám a tudományos műkífejezés szorosabb határokat szab e magas technikának. A szorosabban vett tűfestéshez két kellék kívántatik : először, hogy a kép ne közönséges sodrott selyemszállal, hanem az úgynevezett nyílt selyemnek egyes hajszálával készüljön; másodszor, hogy ne színt szín mellé hordjunk fel, amint az p. o. a szűrök népies hímzésein történik, h a n e m festők módjára, színt színbe vegyítsünk s főleg a színátmeneteket a természetből vett hűséggel utánozzuk. E téren napjainkban a japánokat illeti meg a pálma, kik, mint nemrég láttuk, Budapesten is elragadóan szép tűfestéseíkkel gyönyörködtették az Iparművészeti M ú z e u m látogatóközönségét. • • ÍO. Zárszó gyanánt nem mellőzhetjük e helyütt a most n é h á n y évtized óta felmerült géphímzéseket sem. A hímzőkészülékkel ellátott Síngervarrógéppel (200 korona) immár készítenek egyszerű (száröltésű) hímzéseket, arabs-hímzést, úgynevezett magozotthímzést, applikációt stb. A berlini lánchímző- és zsínórhímzőgéppel (500 korona) k ö n n y ű szerrel készítik a zsínórozást, a lánchímzést, a hurkolt hímzést stb. Á m akinek jó szeme van, azonnal észreveszi a különbséget a műhímzés és a géphímzés között. Bár az élet minden működési terén a tartós, szolid m u n k a a legderekabb s egyúttal a legelőnyösebb, a kultúra szempontjából pedig minden népnél a műbeccsel bíró alkotások elsősorban kívánatosak, de sok rétege a társadalomnak a mai nehéz életviszonyoknál fogva tényleg olcsó ipari és kereskedelmi cikkekre szorul. A gépek jogosultságát tehát a szóban levő téren ís el kell ismernünk. P . V E L I C S L Á S Z L Ó S. J.
SÁRVÁRI MÉZESKALÁCS-HINTA FÁBIÁN GYULA RAJZA.
Mlgyaf Iparművészet.
FORME POUR
GÂTEAUX.
3
A hímzés
