A HÁM-ORI PUSKAPOROS ES FAUNÁJA, BORSODMEGYÉBEN

A MAGYAR KIR. FÖLDTANI INTÉZET l~VKÖNYVE. XIX. KÖTET. 3 , FÜZET.

AHÁM-ORI PUSKAPOROS ES FAUNÁJA ,BORSODMEGYÉBEN. WACLAV CAPEK és BOLKAY ISTVÁN dr. K ÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ÍRTÁK

KADIC OTTOKÁR dr. és KOBMOS TIVADAR dr.

A IV - V. TÁBLÁVAL És

A

r!1 I'!-/J W '

8

SZÖVEC:RAJZZAL.

királyi föLdmi velésügyi miniszte?' femzh rtlá.sciga alat! álló m. kir. F'ölcUrmi Intézet. ki((dásn,

BUDAPEST.

.

"'RAN l):LÍN - TÁRS ULAT ...

19 1 J.

KÖN YVNYO M DÁ.J A.

II

A m. kir. földtani intézet kiadványai. IllgS7Alrezblltök IULlU FR.IGYES atMa, egyet. kilnyvil'usnál, Budapest, II., fáMi ut. Il!. n. (.irak korona értékben.) 1. A m. Idr. földtani intézet évi jelentései. Ao

magyar kiI'ály i földtani lutézet évi jelentése 1882-r61; l883-r61, 1884.-r6l (Elfogyott) • • • • I • 1885-röl, 1886-ról, 1887-r61, 1888-ról, 1889-ről, 1890-1'61, 1891-r61, 1892-r61, 1893-ról, 1894.-ről ___ ___ kötetenként ~.1895·röl 1.20; 1896-r611.60; 1897-rőI2.-; 1898-r612.-; 1899-r61 1.30; 1900-ról 1.85; 1901-rlll 1.50; 190~-rlll 1.80; 1903-ról 2.60; 19M-rlll 3.-; 1905·rlll 3.-; 1906·r61 3.-; 1907-ről 3.-; 1908-ról 3.-

2. A m. ldl'. földtani intézet évkönyve. I. köt. [1. HANTKEN M. Az esztergomi barnaszénterülel földtani viszonya (l földt. térk. 1 tábl. átmetszet. 4, kőnyom. tábláva!.) (2 kor.). - 2. KocH A. A sz.-endrei·visegrádi hegys. földl. leirása (64 fill.). - 3. HOFMANN K. A buda-kovác!!ii hegys. földt. viszonyai (1. táb!. álmetsz.) (54 fill.). 4. HERBICH F.EszakkeletiErdély föld t. visz.(l.földt.térk.) (46 fill.) (Elfogyott). 5. PÁVAY E. Kolozsvár körny. földt. visz. (7 láb!.) (1 kor. 54. fill.)] 5.18 ll. köt. [1. HEER O. Az Erdélyben fekvő zsil-völgyi barnaszén-virányról (7 tábl.) (60 fill.). - 2. BÖCKH J. A Bakony déli részének földtani viszonyai I. rész. (5 láhl.) (1 kor. 3... fill.).- 3. HANTKEN M. A budai márga. (14 fill.) (Elfogyott). 4. Hm'MANN K. Adalék a buda-kovácsii begység másodkori és régibb harmadkori képződések puhány-faunájának ismeretéhez. (6 táb!.) (60 fill.)] ~.68 III. köt. [1. BÖCKH J. A Bakony déli részének földt. visz. IL resz. (7 tábI.) (1 kor. 22 fill.). - 2. PÁVAY E. A hudai márga ásatag tüskönczeÍ. (6 láb!.) (1 kor. 64 fill.). - 3. HOFMANN K. A déli Bakony hazait· kllzetei. (4 tábl.) (4 kor.). - 4. HANTKEN M. Uj adatok a déli Bakony föld- és ~slénytani ismeretéhez. (4 táb!.) (48 fill.)]__ ___ ___ ___ ___ 7.34 IV. köt. [1. HANTKEN M. A Clavulina-Szab6i rét. faun.!. FOI'aminiférák (16 tábl.) (1 kor. 74. fill.). - !!. BócKH J. Brachydiastematherium transilvanicum Bckh. et Maty. egy új Paehyderma-nem Erdély eocén rétegeiből (2 hib!.) (40 fill.).- 3. Roni S. A fazekasboda-morágyi hegy!.erup~.kőz. (20 fill.)-,.... BöcKH J. Pécs városa kÖroy. földt. és vizi viszonyai (1 tábl.) (1 kor. 20 fill.)] 3.54 V. köt. [1. HEER O. Pécs vidékén előforduló permi növényekről. (4 táb!.) (80 fill.)2. HERBICH F. A SzékelyCöld föld- és t5s1ényt. leirasa. (33táb!.) (10 kor.)] 10.80 VI. köt. [1. BöcKH J. Megjegyz. az «Uj adatok a déli Bakony föld- és lIslényl. Ismeret.. ez. munkához (20 fill.). - 2. STAUB M. Baranyam. mediter. növények. (4 lábi.) (68 fill.). - 3. HANTKEN M. Az 1880. évi zágrábi föld· rengés. (8. tábl.) (2 kor.). - 4. POSEWITZ T. Borneo szig. vonatk. földt. ismereteink (1 tábl.) (64 fill.), - 5. HALAVÁTS Gy. Őslény t. adat. Délmagyarorsz. neogén koru üledékei faunájának ismeret. I. A langenfeldi pontusi koru fauna (2 tábl.) (50 fill.), - 6. POSEWll'Z T .. Az arany eMford. Borneo szig. (30 fill.). 7. SZTERÉNYI H. Az O-Sopol éli Dolnya - Lubkova (Krassó - Szörény m.) között lévó ter. erupt. kóz. (2 tábl.) (1 kor.). 8. STAUB M. Harmadkori növények Felek vidékéről. (1 táb!.) (52 fill.). 9. PRIMICS Gy. A fogarasi havas ok és a szomszéd romániai hegys. geolog. viszonyai. (2 láhl.) (6'" fill.). to. POSEWlTZ T. Földt. köz!. Borneo sziget. 1. A szén előlord. Bor_ 6.98 neo szigetén. II. Földt jegyz, Közép-Borneoról (50 fill.ll ___ .__ VII. köt. [1. FELIX J. Magyarorsz. faopáljai paleophyt. tekinletben (4 tábl.) (1 kor.). 'I. KOCH A. Erdély ó-tereziér echinidjei (4. áb!.) (1 kor. 80 fill.). - 3. GROLLER M. A Pelagosa szigetesoport tOFogr. és földt. leírása (3 táb!.) (70 fill.). - .f. POSEWITZ T. Az indiai Oceán czinnszigetei: r. Bangka geologiája. Függelékül : A borneói gyémánt elófordulás (!! tábl.) (1 kor.). - 5. GESELL S. A soóvári k6$Óbányakerlllel földt. visz. tekintel.tel az elöntött kősöbánya újból való megnyitásara. (4. táb!.) (1 kor. 40 fill.). - 6. STAUB M. A Zsilvölgy aquitánkorú florája (27 táh!.) (4 kor. 30 fill.ll __ ___ ___ __ .__ ___ ~__ 10.!fl

3.

AHÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN. WACLAV CAPEK és BOLKAY JSTVAN dr. KÓZREl!ŰKÓDÉSÉVEL ÍRTÁK

-----

KADIC OTTOKÁR dr. és. KORMOS TIVADAR dr.

II

..~

A IV-V. TÁBLÁVAL És 8 SZÖVEGRAJZZAL.

A m. kir. FöJ~tani Illtézet Évkönyve. XIX. köt. 3. füz.

9

~

~~

~~'

UNIVERSITY OF CHICAGO

LIBRARY

APUSKAPOROSI SZIKLAFÜLKÉBEN VÉGZETT PRÓBAÁSATÁSOK EREDMÉNYEI. KADlé OTTOKÁR dr.-tól.

A magyar orvosok és természetvizsgálók 1910. évi vándorgyűlése után augusztus hó 25-én HILLEBRAND JENŐ dr. barátommal Miskolcról Hámorba utaztam, hogy az ottani barlangok kutatását folytassam. Ez -egyszer a munkát úgy osztottuk meg, hogy HILLEBRAND dr. a Szeleta barlangban már évek óta folyó ásatások vezetését vette át, én pedig rövid tartózkodásomat arra használtam fel, hogy egy újabb sziklaüregben próbaásatást végeztem. Ez a sziklaüreg egy ú. n. a b r i s - s o u s r o c h e (Felsnische), me ly Hámor község (Borsod vm.) határában, az u. n. puskaporosi szoros jobboldalán, a sziklapartban van (I. a mellékelt IV. táblát). A Szinva völgye felső részében több helyen hol kiszélesedik, hol meg összeszűkül. Legszűkebb a fent említett szoros a csordás háza és a ZARTL·féle székgyár között. Ebben a szűk szorosban €pen csak a kocsiútnak és a mellette csörgedező pataknak van helye; jobbról és balról meredek jurakorbeli mészkőszirtek meredeznek. Régebben a csordás házával szemközt a sziklák alatt lőporraktár állott, melyben a sziklarobbantásokhoz szükséges puskaport őrizték. Ettől az időtől fogva a falu népe ezt a helyet P u s k a p o r o s-nak nevezi. Apuskaporosi sziklafülke, mint említettem, a szoros meredek jobb oldalán, közvetlenül a székgyár mögött, a Szinva-patak medre fölött 11 m magasságban látható és NWN felé nyílik. Nyílása parabola alakú, legnagyobb szélessége 10 m, legnagyobb magassága 6 m, mélysége pedig 8 m. A sziklaüreg talpa majdnem vízszintes, helyenként egy kissé a fal felé lejt. Az üreg fala jurakorbeli mészkő, melynek rétegei 70° alatt 3h felé dűlnek. A fülke nyílását növényzet nőtte be s ennélfogva lakásra igen alkalmas lehetett. Apuskaporosi kőfülke tőszomszédságában barlang van, melynek egyik nyílása közvetlenül a fülke mellett, a másik nyilás pedig' az előbbi alatt, a patak medre fölött nyílik. Ezt a barlangot 1907 -ben a 9*

110

D~ KADlé OTTOKÁR

(4)

szillvavölgyi ősembel'l'ől Íl't dolgozatomban f p U S K a p o r o s i b a r l a n gnak neveztem, a fül két pedig, mely ezen dolgozat tárgyául szolgál, ez. alkalommal puskaporosi sziklafülke név alatt vezetem be az. irodalomba. Ezzel a fülkével szemben a túloldali meredek partban szintén látható egy sziklaül'eg, melybe KÁPOSZTA IGNÁC hámori lakos. házat épített. Nyilván való, hogy a szóban levő szoros egykor nagyob}), barlang lehetett, melyen a Súnva átfolyt; idővel ez a barlang beomlott s belőle ma csak a fentebb említett barlang, a két sziklafülke és a többi kisebb sziklaüreg maradtak meg mint az egykori nagy barlangoldalüregei, illetőleg fülkéi. Már 1906-ban, mikol' a bükkvidéki barlangok kutatását megkezdtem, HEmlAN OTTÓ e1'1'e az üregre is felhívta a figyelmemet éskésőbb ismételve sill'gette ennek az átkutatását. Végre, mint említettem, 191O-ben őszkOl' alkalom adatott, hogya puskaporosi sziklafülkében a miskolci muzeum anyagi támogatásával próbaásatást végezzek. Az ásatásokat ugyanazon kipróbált módszer szerint végeztem, mint ahogy azt a Sze1eta barlangban már évek óta foly tatjuk. A köfülk(} talaját itt is 2 lll-es négyszög"ekre osztottam be, melyeket azután rétegek szerint ásattam fel. Az ásatások augusztus hó 25-től szeptemberhó 5-ig" tartottak és a következő eredményekkel végzőcltek. 1. Asziklafülke rétegsora.

A majdnem vízszintes és csak helyenként kevéssé befelé lejtő í'ülkekitöltés egyszel'ű rétegviszonyait egy, a fenékig" kiásott 2 m széles és 8 m hosszú próbagödör mutatja. A gödör függőleges falait vizsgálva, legfelül fekete a II u v i á l i s h II m u s z r é t e g e t találunk, mely a fülke közepén O-2 Ul, a hátulsó sziklafal mellett és a fülke nyílása táján helyenként O-6 ul vastag_ Ebben a felső humuszrétegben ma is élő házi emlősök és erdei állatok csontmaradványai társaságában neolitkorlÍ cserépedény-töredékek és itt-ott paleolit kőszilánkok kerültek napfényre. Közvetlenül az alluvium alatt, a hátulsó sziklafal felé O-l m vas t a g m e s z e s u g y a g r é t e g, a fülke nyílása felé pedig á tI a g0'2 m vas t a g l a z u, s á r g a a_g y a g r é t e g fekszik, m e l y t e l (} van a p r ó g e r j n c e s ú II a t o k c s o n t III a r a d v á n y a i val. E réteg faunáját W ACLA v (:..I.PEK osluvun iornitologus és BOLKAY ISTVÁN dr. nemzeti muzeumi asszii'ztens közreműködésével KORMOS TIVADAR dr. barátonl. tanulmányozta s tanllhmínyainak eredményét alább ismerteti. A neve'1 KADlt', O.: ,\tl~t0k n ",zin\"')'I"I'ilfI)"i diluviális ember kérdéséhez_ 4 ábraval. (Földtani EÖ7liJTI)". XX,-:\"rf. ]-i't,,,, :~ :·1-:~4,). J.) Bl1(lnp~,t, 1'107_

(5)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGVÉBEN.

111

:zett rétegek alatt v á l t a k o z ó vas t a g s á g Ú, d e 1'5 m-t m e g n em h a l a d ó s á r g a a g y a g g a l h o l l a z á b b a n, h o l p e d i g s z i l á r ·d a b b a n k ö t ö t t m é s z k ő t ö r m e I é k k ö vet k e z i k, melyben néhány meg nem határozható fosszilis csonttöredéken kívül egyéb ·szerves maradványt eddig sehol sem találtam. Kétségtelen azonban, már a lerakodás minőségénél fogva is, hogy a fülkekitöltésnek ez a .sárga mészkőtörmelékes része pleisztocénkorú. Ez annál is inkább valószínű, mert KORMOS dr. meghatározásai szerint az alluvium alatt levő rágcsáló-réteg már szintén pleiszlocénkorú. A fülkekitöltés hátrafelé a sziklafal alá nyúlik; ez az alábukó rész, valamint a fülke feneke is különböző vastagságú elmállott sziklán fekszik. Az ép sziklafeneket kb. 2 m mé'lységben értük el. A fülke feneke középső részében kissé emelkedik s azután ismét kifelé lejt.

2. Az archeologiai anyag ismertetése. Apuskaporosi kőfülke mészkőtörmelékes rétegeiben majdnem 'Végig p a l e o l i t - k ő s z i l á n k o k fordulnak elő. A legtöbb kőszilánk közvetlenül a rágcsáló réteg alól került napfényre; elvétve azonban a rágcsáló rétegben is előfordulnak paleolitek, míg lefelé mindinkább ritkábbak lesznek s végre közvetlenül a fülke feneke fölötti mészk6törmelékben teljesen eltűnnek. A szilánkok helyzetél illetőleg meg kell említenem, hogy azokat meglehetősen rendetlenül elszórtan találtam, kivéve az 1. számú négr"Szöget, melynek határában a paleolitek szürkés, lencseszerü belelepülésben sűrűn egymás mellett feküdtek. Apuskaporosi szilánkokból mostanáig közel 300 darabot találtunk. Ezek legnagyobb része azonban dirib-darab töredék, apró szilánk, vékony forgács és törmelék, melynek csak igen jelentéktelen része van jól megmunkálva. Fontos, hogy a sok szilánk között II é h á n y, bár nem a legjobhan sikerült kisebb b a b é rI e v é l a l a k ú h e g y e t i s t al á It am. Az utóbbiak korhatározók s arról tanuskodnak, hogy az itt talált kőipar a szeletaival hasonlókorú, vagyis azt bizonyítják, hogy apuskaporosi sziklafülkében talált kőipar a sollltden-korú kultllraemeletnek valamelyik szintjébe tartozik. Mindazonáltal apuskaporosi kőipar, amennyire mostanáig ismerjük, nem azonositható a szeletaival, hanem ennél vagy régibb vagy fiatalabb. A babérlevél-alakú hegyek kezdetleges megmunkálása a i:lzeletai kiválóan megmunkált példányokkal szemben, arra a korra utal, amikor .a bahérlevélalakú hegyek még a szeletai kőipar fénykorának az elején -voltak. Kevésbbé valószínű az a lehetőspg', hogy a babérleyélalakú

112

Dl KADIÓ OTTOKÁR

(6)

hegyek hanyatlásnak indultak volna, mint a szeletai aurignacienkorú. szakócák s hogy a szóban levő paleolitek dekadens babérlevélalakú hegyek volnának. A Szeleta barlangban legalább ilyesmit nem észleltünk, itt a babérlevélalakú hegyek fénykorukban tűnnek el. Érdekes továbbá az a körülmény, hogy az itt talált, aránylagnagyszámú szilánk között alig akad jól megmunkált darab. Ebből azt. vélem következtethetni, hogy az ősember ezen az aránylag szűk helyen nem lakhatott állandóan, hanem a fülkét alkalmi tanyán ak használta feJ. Mint HERMAN OTTÓ találóan említi, 1 az ősember itt leshetett a szűk szmdokon áthaladó vadra. Közben ezen a helyen kőeszközöket is készített; a megmunkált darabokat állandó tanyájára vitte, a sok szilánkot,. forgácsot és töredéket pedig a fülkében hagyta. A fülke ezek szerint inkább mühely lehetett, mint lakás. A kőszilánkok anyaga kevés kivétellel ugyanaz a szürke avasi chalcedon, amelyből a szeletai ősember­ is leginkább készítette szerszámait s csak elvétve találtam kvarcból.. obsidiánból és egyéb anyagból készített eszközöket. A következőkben néhány jobban megmunkált kőeszköz pontos: leírását közlöm: 1. Szabálytalan forgács, vastag egyenes alsó és vékony félköralakú felső részszel. Hátulsó felülete lapos, az elülső az alapi részen kissé domború. Alsó része részben megmunkált, a felső éles félköralakú szélen használati nyomok láthatók. 2. Vékony forgács, gyengén homorú hátulsó és kissé domború, mellső felülettel. Alsó széle egyenesen leütött. A felső finoman retusozott éles szélek fölfelé hegyben végződnek. A hegyet baloldalt mégegy retusozott csorbitás is jelzi. 3. Pengeszerü hosszúkás forgács, amelynek a hátulsó felülete sima, gyeng"én homorú, elülső felülete pedig domború; baloldali pereme sima, a jobboldali pereme pedig megmunkált. Felső része hátrahajló. széles hegyben végződik. A bázis és az oldalsó szélek élesek, helyenként a megmunkálás és a használat nyomai látszanak. 4. Szabálytalan tojásdadidomú forgács a babérlevélalakú hegykezdetleges megmunkálási típusával. Hátulsó felülete lapos, ennek baloldali és alsó része retusozott; elülső felülete durván megmunkált~ Felső és alsó vége szabálytalanul lekerekített. A szélek köröskörül élesek, finom retusokkal és helyenként kicsorbult ak. 5. Kicsi, kezdetleg"es babérlevél alakú hegy. Hátulsó felülete lapos, 1 HERMAN OTTÓ elöadása a Magyarh. Földtani' Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911 február 6-iki ülés én. (Földtani Közlöny XLI. köt. pag. 105-111) Budapest, 1911.

(7)

A HÁMORI PUSKAPOR OS ÉS FAUN.ÜA BORSODMEGYÉBEN.

113

jobboldali széle gondosan retusozott. Elülső felülete gyengén homorú, felső része szintén gondosan megmunkált. Felső és alsó vége szabálytalanul lekerekített. Az élek köröskörül élesek és finom retusokat viselnek.

1. ábra. Paleolit kő eszközök (\ puskaporosi köfülkéböl. Term. nagy~.

6. Kicsi kezdetleges babérlevélalakú hegy. Mind a két oldal kissé domború, szabálytalan, kevés lapos és széles retussal. Alsó vége rézsút lenyesett, a felső ellenben tompa hegyben végződik. Az élek köröskörül élesek és részben gondosan készítet t retusokat mutatnak. +:

Az 1911. év tavaszán apuskaporosi súklafülkét KORMOS TIVADAR dr. barátommal újból felkel'estem s itt néhány napon át együtt gyűjtöttünk. Ez alkalommal újból arról győződtünk meg, hogy további ásatások esetében ebben a sziklaüregben még igen becses eredmények várhatók, miért is ennek a teljes kitakarítását a legmelegebben ajánlom.

A HÁMORI PUSKAPOROS PLEISZTOCÉN EMLÖS-FAUNÁJA. KORMOS TIVADAR dr.-tól.

Az alább tárgyalt állatmaradványok kétízbeni gyüjtésből származnak. Az anyag kisebb részét KADIé OTTOKÁR dr. barátom 1910. év augusztus havában gyüjtötte, míg a nag'yobb rész ez év telén: januárius havában IÜDIé dr.-ral végzett együttes ásatásunk alkalmával került napfényre. A kövületek nagy részét, különösen az apró csontokat még a tél folyamán meghatároztam. E munkám közben többször nagy segítségemre volt MÉHELY LAJOS dr. nemzeti múzeumi igazgató-őr úr, a magyar tudományos akadémia tagja, akit lekötelező szívességeért erről a helyről is hálás köszönet illet. Köszönettel tartozom GRESCHIK JENő dr. tisztelt barátomnak is, aki egy s másban szintén jó tanácsokkal segített. Legtöbb nehézségbe ütközött a nagyobb állatok egyes csontjainak és fogainak a meghatározása, amelyekkel - kellő összehasonlító anyag hiánya miatt - igen nehezen haladtam előre. Februárius hó végén azonban a földmívelésügyi miniszter úr megbízásából és semsei SEMSEY ANDOR dr. úr, tiszteletbeli igazgatónk anyagi támogatás ával, hosszabb külföldi tanulmányútra indultam s így a kérdéses kövületek meghatározására jó alkalom kinálkozott. Evégből, mielőtt tulajdonképeni útamra indultam volna, Wienbe mentem. Miután ott az udvari muzeum gazdag gyüjteményét áttanulmányoztam, MúíKA KÁROLY főreáliskolai igazgató urat kerestem fel a morvaországi Telcben. Itt azután célomat el is értem, mert MASKA igazgató páratlanul gazdag és teljesen feldolgozott morvaországi pleisztocén gyüjteményében a legbővebb összehasonlító anyagra s a legszivélyesebb fogadtatásra találtam. MASKA gyakorlott vezetésével a legnehezebbnek látszó feladatokat is megoldottuk s amikor Telcről eljöttem, minden egyes darab meg volt határozva. MASKA igazgató az, akinek e munkám körül a legnagyobb és leghálásabb köszönettel kell adóznom. Vajha minden szakember róla venne példát!

(2)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEX

115

Hálával tartozom végül KADIé barátomnak iti, aki ezt a tőle felfedezett - becses anyagot feldolgozás .-égett uekem átengedni szives volt. A Puskaporos-sziklaüreg emlős faunáj:í.t az eddigi meghatározások szerint a következő fajok képviselik: 1

Rhinolophtls ettryale BLAS. (rr.) ~ Erinaceus europa ew; L. (rr.) Sorex (/raneus 1. (gygy. ) minutus L. (lT.) Neomys fodiens (PALLAS) (n.) 6. Talpa eW'opaea L. (g'ygy.) 7. Un:us w'ctos L. (r.) 8. Spelaf'1/s ROSEl'\MÜLL. (rr.) 9. Gulo lWiCU.S L. (rr.) 10. Mustela martes (1.) (rr.) 11. PulOl'ius (AJ'ctogale) el'1llineus (1.) (gy.) 12. ltil'ulis L. (gy.) 13. Crmis 1111)11.'; L. (lT.) 14. T~lllpes l'U lJ. e., L. (r.) 15. lagolJus (1.) (lT.) 16. Felis (sp.?) (lT.) -1< 17. Citellw, [ci/ellns (L)?] (12.1.) 18. Cl'icetus c)'icetns (1.) (gy.) 19. Cricetulu,~ phueus (PALLAS) (rr.) ~O. Evotomys r;lc(J'eolvs (SCHREBER) (gy.) 21. 1l1icrotus arvalis (PALLAS) (gygy.) 22. agrestis (1.) (gy.) 23. ratticeps (KEYS. et BLAS.) (gy.) 24. gregalis (PALLAS) (gy.) 25. Arvicola te1'1'estris amphiúius (L.) LACEP, (gygy.) *26. Sicista (Sminthus) subtilis (PALLAS) (rr.) *27, Alartaga sciliens (GM ELlN) (IT.) 28. Ochotona (Lagomys) pusillns (PALLAS) (gygy.) 29. Lepus timidus L. (r.) 30. Rangifer tarandus (L.) (r.) 31. Rhinoceros (Atelodus) antiljuitatis Br.uMEi'\B. (IT.) 32. Equ1is cabcdlus fer1,/s (PALLAS) (rr.) *1. *2. 3. *4. *5.

1 a rendszertani sort és neveket TROUESSAHT E. L. legújabh összefoglaló munkája: Faune des mammiferes d'Europe (1910) nyomán használom. 2 A *-gal jelölt fajok a magyarországi pleisztocénben újak.

ll! KORMOS TIVADAR

116

(3)

Az összes csontok abból a 10-20 cm vastag «rágcsáló rétegböl» valók, amelyet KADIé dr. a Puskaporos-súklafülke települési viszonyainak a leíl'á,;ánál említ. Az a néhány - aránylag igen kevés -- nagyobb állattól (Rhino('eros, Eqwu;, TilT({ ndus, Ursu.~, (;ulo és Canis) származó csont és fog, amelyet itt gyüjtenünk f:ikerült, részben nagyobb ragadozók, részben pedig az ember útján kerülhetett a sziklafülkébe. A csontok legnagyobb része azonban a p r ó e m l ő s ö k t ő l, m ad a r a k t ó l, b é k á k t ó l és h a l a k t ó l való; ezeknek a tömeges odahordás a kétségkívül ragadozó madaraknak különösen baglyoknak tulajdonítható, amelyek annak idején a környéken vadászgattak és zsákmányukat a f:ziklafülke oduiban költötték és emésztették el. Az apró csontok f é s z k e k b e n s a legnagyobb össze-visszaságban hevernek egymáson, a fészkek helyén, ahol legtöbb a csont, a meszes agyag vörhenyes (néha majdnem meggyvel'es) színü és hamúszerü foltokat mutat. Jellemző az is, hogy az agyag rendkívül sok, apró kvarckavicsot tartalmaz, melyek többnyire gömbölyüek és rendkívül fényesek. Mindez biztos jele annak, hogy a csontok a ragadozó madamk kiöklendezett gomolyáiból RzárJlU/znak, amelyek annak idején a sziklafülke fenekét teljesen ellephették és később a sziklafalról lehulló mészpor révén réteggé tömörültek. Az apró kvarckavicsok a ragadozó madarakt ól szétmarcangolt fajdfélék zúzógyomrából valók. Hasonló megfigyelést tett a novi harmadik barlangban ROTH SAMU is, 1 aki az ottani csontok tömeges összehordását szintén ragadózó madaraknak tulajdonítja. Ilyen és hasonló leletek helyes értelmezése főként NEHRlNG-nek köszönhető, aki már 1879-ben felhivl a a szakkörök figyeImét arra, hogy tömegesen előforduló apró csontok összehordatását nem kell okvetlenül a viz munkájának tulajdonitanunk. 2 Ugyancsak ő utal arra is egyik újabb tanulmányában, a hogy olyan ragadozók gomolyáiban, amelyek tyúkfélékkel élnek, ma is százával fordulnak elő apró kavicsok. Hogy erről magam is meggyőződjem, a m. kir. ornithológiai központban CSÖRGEY TITUSZ adjunktus úr szíves engedelmével számos gyomortartalI

Szepcsmegye nehány barlangjának leírása. Math. termtud. közlem. XVI. köt.

641. Iap. 2 Die Raubvöglll und die prahistorischen Knochenlager. Corresp. Bl. d. deutsch. Ge~. f. Anthrop. etc. 1879. Nr. 8. 57-59. 1. ; továbbá: Transport tierischer Reste durch Vögel und seine Bedeutung für Geologie und Palaontologie, Naturw. W ochenschrift, 1889. Bd. IV. 233. l. és: Tundren und Steppen, 151. 1. 3 Die kleine! en Wirbeltiere von Schweizersbild bei Schaffhausen. Denkschr. Schweiz. Naturf. Ges. Bd. XXXV. 42-43. l.

(4)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FACN..\JA BORSODMEGYÉBEN.

117

mat megvizsgáltam és az apró, fényes kavicsokat az összes tyúk- és fajdfélék zúzájából származó anyagban saját szememmel láttam. Ragadozó madaraknak tulajdonítható nágcsáló rétege b) aí: 1910. évben a polgárdi pliocén rétegekben is sikerült felfedeznem, amelyben a jellemző apró, fényes kvarckavicsokat szintén megtaláltam. 1 A viz munkájától tehát a puskaporosi csontok eredeténél bátran eltekinthetünk, annál is inkább, mert apuskaporosi szunlok áttörése és a völgy-talp kimélyítése a rágcsálóréteg képződésénél régibb keletű_ Amikor ez a réteg keletkezett, a Szinva mm' mélyen a sziklafülke alatt kellett, hogy járjon, mert különben az apró csontokat egytől-egyig elhordta volna. Az alábbiakban apuskaporosi faun át tüzetesen ismertetem. 1. Rhinolophus euryale BLAs. A kereknyergű patkós ~denevért 2 aPuskaporos faunájában eg'y jó karban levő baloldali alsó állkapocs képviseli, melynek a meghatározását dr. MÉHELY LAJOS nemzeti múzeumi igazgató-őr úr szívességének köszönhetem. Ez a délvidéki denevér-faj hazánkban ma is él. MÉHELY szerint 3Budapest környékén általánosan elterjedt, délen, az Al-Duna mentén szintén gyakori, észak felé pedig a borsodmegyei Hámorig terj ed_ A nemzeti múzeum hámorvidéki példányai a KecskebarIangból származnak_ Nevezetes, hogy ez az állat, amelynek valódi hazája DélEurópa és a Földközi-tenger melléke (Kis-Ázsia, Syria, Észak-Afrika) 4, s amely nálunk találja elterjedésének a legészakibb határát, a pleisztocén kor vége felé már honos volt Magyarországon. Nem lehetetlen. hogy már akkor is ott élt a kereknyergű patkósdenevér a hámori Kecskebarlangban s a Puskaporosban talált állkapocs talán épen egy oU tanyázott állattól származik_ A Rhinolophus euryrtle-nek tudtommal ez az első pleisztocén előfordulása_ Ezen a fajon kívül még egy denevért gyűjtöttem a Puskaporosban. Az utóbbitól való csontmaradványok azonban olyan fogyatékosak. hogy meghatározásukról egyelőre le kellett mondanunk. '1 KORMOS: A polgárdi pliocén csolltlelet. Földt. Közl. XLI. köt. 2 A magyar állatneveket BREHM-MÉHELY: Állatok világa cimű használom. 3 MÉHELY LAJOS: Magyarország denevéreinek monografiája. 195. lap. 4. E. L. TROUESSART: Catalog'us mammalium tam viventium Berolini, 1898-99. Tom. J. 93. 1.

1 il. füz. 55. lap_ munkája nyomán Budapest, 1900. quam fossiliuID-

118

U' KORMOS TIVADAR

2. Erinaceus europreus L. A sündisznót faunánkban három fogatlan állkapocstöredék és egy laza fog képviselik.

3. Sorex araneus L. Az erdei cickány a rovarevők rendjének egyik leggyakoribb képa Pnskaporos faunájában, amennyiben több száz állcsontját határozhaUam meg.

viselője

4. Sorex minutus L. A törpe cickány igen ritka, mindössze egy alsó állcsont-töredék képviseli.

3. Neomys fodiens (PALLAS). A vízi cickány valamivel gyakoribb az kapocs bizonyult ehhez a fajhoz tartozónak. ű.

előbbinél;

négy alsó áll-

Talpa europrea L.

Leggyakoribb a l'ovarevők között a vakondok, melynek állcsontjait és egyéb csontváz-részeit százával gyüjtöttem. Előkerült néhány szép koponya-részlet is, amelyekről csak az agyi rész hiányzik.

7. Ursus arctos L. Egy az Unus spaelal'u~-nál kisebb medvefaj néhány csontját és két hiányo::; fogál l\'Iú;KA igazgató úr véleménye alapján egyelőre ehhez a fajhoz kell soroznOITI. A szóban levő maradványok a következők: phalanx 1 , 1 phalanx 2 , 1 szezámcsont, l nagyon fiat.al C(tejfog), végleges, fejlődésben levő C hegye.

A HÁMORI

(6)

PUSKAPOROS ÉS

l"AUNÁJA

BORSOD MEGY ÉBEN.

119

8. Ursus spelams ROSENMÜLL. Igen ritka, mindössze egy fiatal, még fejlődésben volt felső jobboldali Is képviseli. Ennek a fajnak az előbbiveli együttes előfordulása egyál talában nem meglepő. Több hasonló esetet ismerek, amelyek közül elegendő a morvaországi Certova uíra barlangra hivatkoznom, ahol MASKA közlései szerint 'l a két faj szintén együtt fordul elő. NEHRING megfigyelései szerint egyébként a barlangi medve a bajorországi «Frankischer Schweiz)-ben a postglaciális steppeidőszakot is túlélte 2 s így a barna medvével való együttes előfordulása egyáltalában nem meglepő. Ami pedig a barna medve életmódját illeti, arra nézve BLASIUS,3 NAZAROW ~ és mások megfigyelései igazolják, hogy ez az állat a mai oroszországi füves puszták északibb, erdők· övezte tájékán is előfordul.

9. Gulo luscus (L.), A rozsomák vagy torkos borz egy teljes hiztossággal meghatározott baloldali r a d i u s alapján szerepel aPuskaporos faunájában. Ez a sarkvidéki állat, mely Gl'önlandban az északi szélesség 55. fokáig fordul elő, egyébként pedig Eurázia és Amerika északi részeit lakja, a pleisztocénben Közép- és Dél-Európába, Sch'Yeizbe, Belgiumba, sőt Dél-Franciaországba is lehúzódott. 5 Magyarországban KOCH ANTAL a szegyestyeli és bánlakai (Bihar m.) barlangokból említi. G A hámori Puskaporosban gyüjtött radi1/st MASKA igazgató gyűjteményé­ ben számos morvaországi példánynyal hasonlítottam össze és jellegzetes bélyegei alapján minden kétséget kizárólag ehhez a fajhoz sorozom.

10. Mustela martes L. A nyest aPuskaporos faunájában igen ritka, mindössze egy jobboldali alsó állcsont-töredék került elő két foggal (Plt/ 2 , ml)' Der diluviale Mensch in Miihren. Neutitschein, 1886. 63-64. l. Tundren und Steppen, 197. 1. 3 Reise im europiiischen RussIand. Braunschweig, 1840. II. k. 314. l. ~ Recherches zoologiques des steppes des Kirguiz. Bullet. nat. ~Ioscou, 1886. 380. lap. • ., TROUESSART: Cata!. mamrnal. I. 263. 1. 6 A magy. kor. orsz. kövült gerinces állat-maradv. rendsz. átnézete. Magy. orv. term. vizsg. XXX. vándorgyűL munk. 542. L 1

2

120

(7)

Dl KORMOS TIVADj\R

11. Putorius (Al'ctogale) ermineus (L.). Gyakori; egyéb vázrészekről nem szólva kb. 30 alsó állcsontját gyűjtöttem.

12. Putorius (Arctogale) nivalis L. A menyét a legközönségesebb ragadozó faunánkban, mintegy 150 alsó állcsont, több koponyaiöredék és számos egyéb csont képviselik.

13. Canis lupus L. Ritka j egy ujjperc (ph 1) és egy astragalus képviselik.

14. Vulpes vulpes (L.).

mt,

A róka jelenlétét három fog (ms sup., 1I1s inf., inf.) alapján állapíthattam meg. A róka NEH RING szerínt jeges és füves pusztákon egyaránt előfordul 1 s így északi rokonával, a sarki rókával való együttes előfordulása legkevésbbé sem meglepő. 13. Vulpes lagopus (L.).

A sarki rókát mindössze két fog (m! sup., ml info tejfog) képviseli, melyeket MASKA igazgató ehhez a fajhoz tartozóknak nyilvánított. Az ő gyűjteményében temérdek sarki róka állcsont van, amelyek a legmesszebbmenő összehasonlítást is megengedték. A fogak és pedig különösen a tépőfogak (mi) - nagyságában és a fogsor hosszúságában a sarki és a közönséges róka között állandó kÜlönbség van, melynek alapján ez a két faj egymástól jól megkülönböztethető. Predmosti sarki róka állkapcsokon végzett sorozatos méréseim (30) átlaga szerint az alsó tépőfog koronája 13·36 mm hosszú, (a határértékek 13 és 15 mm); az alsó fogsor hosszúsága pedig átlag 52·2 mm, (határértékek 51·556 mm). Ugyancsak predmosti a sarki rókákkal együtt találtVulpes vulgaris állcsontokon végzett méréseim szerint az alsó tépőfog koronája átlag 16·3 mm (szélső értékek 16-17·5), az als6 fogsor hosszúsága pedig 63·2 mm (62-66 mm). Hogy ezeket a becses méréseket végezhettem, azt MASKA igazgató úr páratlan szívességének köszönhetem, aki Telcben egész nagyszerű gyújteményét rendelkezésemre bocsátotta. 1

I. h. 21. és 'J7. 1.

(8)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNAJA BORSODMEGYÉHEN.

121

A sarki róka hazúnkban már nem új jelenség: néhai ROTH SAMU az óruzsini Antal-barlangban akadt nyomára (NEH RING tanusága szerint),1 KOCH ANTAL pedig a tolnamegyei Nagymányokról említi.

1G. Felis (sp.?) Egy kisebb macskaféle (yadmacska?, hiúz?) két tej foga.

17. Citellus [citellus (L.) ~J. Tizenkét, jobbára hiányos állcsontot és számos laza fogat összehasonlító anyag híjján, ehhez a nálunk ma is közönséges ürgefajhoz kell soroznom, noha apuskaporosi állattársaság olyan, hogy valószínűbb, miszerint más fajjal van dolgunk. NEHRING - az óruzsini Anlal·barlangban ROTH SAMutól gyüjtött ürge-ulnát, mely a lőcsei főreáliskola tulajdona, «( S p e r m o p h i l u s von d e r G r ö s s e d e s Sp. altaicuSlI jel zéssel látott el, ez a faj tehát az összehasonlításnál mindenesetre szóbajöhet. egyelőre

18. Cricetus cricetus (L. L Eléggé gyakori, minteG')" 1.) állcsont és töhb yéglagcsont képviselik faunánkban.

19. Cricetulus phams (PALLAS\. Két igen apró hörcsög állkapocs-töredéket sorozok ehhez a steppei fajhoz, mely napjainkbaI~ Dél-Oroszországban, a Yolga mentén és a Káspi-tó körül, a Kaukázllsban, Kisázsiában, Perzsiában, Transcaspiában, Armeniában, Palesztinában, Középáz:-;iában, Kasgár, Jarkancl, Gilgit és Szarikól vidékén igen elterjedt állat. 2 A pleisztocénben ez a faj nyugat felé a németországi Saalfeldig nyomult elő. 3 Magyarországon ROTH SAMU az óruzsini és a novi barlangokban gyűjtötte, PETÉKYI SALAMOK Beremenden (Baranya megyében), HOFFMANN KÁHOLY pedig a Villány közelében, ettől északnyugatra levő

1 I. h. 541. 1. Két, innen származó fogat, mely a morvaorszagi példányokéival teljesen megegyezik, a lőcsei főreáliskola !ryűjteményében NEHRUíG kezeírása a sarki rókától valónak mond. 2 TROl.:ESSART: Catal. mamm. I. 509. 1. 3 NEHRING : Tundren unu Steppen, 228. l.

122

D~

KORMOS TIVADAR

(9)

Somssich hegy csúcsán találta. Beremenden 1~H O-ben magam is gyuJtöttem két szép állcsontját. Ezek és a HOFFMANN gyűjtéséből származó II alsó állkapocs a kir. földtani intézet gyűjteményében vannak. Az utóbbi példányok annak idején, amikor NEHRING a villányi Nagyharsányhegyről való Spalax jJl'isrus állkapocs leírását adta,l ezzel és több mús csonttal együtt szintén nála voltak meghatározás végett. Ebből az időből származnak a tárgyakhoz mellé kelt és NEHRING kezeírásá"al ellátott cédulák, amelyeken ő a C}'icet~üus phaeus állcsontokat Cr'icetus ,~p. minor, több Cricetllí:i cdcetu!-J maradványt pedig Cricelus sp. majo/' névvel jelölt. A tundrákat és steppéket tárgyaló könyvének ltH. lapján azonban a következőket olvashatjuk: «Einige kleine Hamsterarten, welche mit Cricetus phaeus, C?'itetus (,(,?'enarius und Vet'wanclten i d e n t i s c h oder sehr nahe verwandt sind, konnte ich fossil naclrweisen bei Saalfeld in Thüringen, Ö - R u z s i n in Oberungm'n und namentlich bei B e l' e m e n cl im sücllichen UngarnIl. Tekintettel arra, hogy a puskaporosi apró hörcsög-állkapocs NEIIRINGnek egy sclnyeizersbildi eric. pluteus állcsonÜ'ól adott rajzával 2 teljesen megegyezik, egJelőre azt összehasonlító anyag bíjján ('hhez a fajhoz ntalom. :!20, Evotomys glareolus (SCHREBER). A gyökeres fOgllil'ól könnyen felismerhető erdei pocok, mely hazúnk hegyvidéki erdőségeiben ma is gyakori,a a pllskaporosi faunában szintén gyakorinak Il1ondható; kb. 20 állcsont ja került elő. Ezideig a hazai pleisztocÉ'nből kevéssé volt ismeretes; NEHRING az óruzsini Antal-barlangból említi, magam pedig legutóbb" Kőszegről (Vas megyéhől) nmtattam ki. .

21. Microtus arvalis (PALLAS). Egyik legközönségesebb rágcsáló, melynek több száz állkapcsa és egyéb csontmararlványa került elő, :Most MÉHELY tanulmányai szerint PI'ospalax priscus NHRG. Die kleineren Wirbeltiere von Schweizersbild bei Schaffhausen. Denkschr. Rchweíz. Naturforsch. Ges. Bd. XXXV. 57. L L t. 7-8. á. 3 BREHM·MÉHELY: Az állatok világa. II. köt. 526. l. ~ (Tber eine arktische Siiugetierfauna im Pleistoziin Ungarns. Centralb1. f. miner, etc, Jg. 191 t. Nr. 9. 301. L 1

:!

(10)

123

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

22. Microtus agrestis (L.). A csalitjáró pocok, mely napjainkban Közép- és Észak-Európa lakója s Észak-Magyarországon MÉHELY LAJOS tanúsága szerint ma is előfordul, 'I a puskaporosi sziklaüreg faunájából szintén előkerült _ Ennek a fajnak az elkülönítése az előbbitől az átmenetek és a fogak zománcredőinek a - bizonyos határok közt - változékony lefutása miatt legtöbbször nehézségekbe ülközik, hacsak a felső fogsor nem áll rendelkezésre. A felső második fog ugyanis hátul a hegyével b e f e l é i r á n y u l ó ö t ö d i k z o m á n c h a s á b o t visel, mely a belső oldalon harmadik zománcbordául szolgál. Ez a bélyeg állandó és sem a mezei pocok (NI. aJ Vet lis), sem más rokonfajok felső második fogán nem észlelhető. MÉHELY, aki a csalitjáró pockot hazánk faunájából kimutatta, idézett munkájának az 5. lapján hű ábrán (l-7. 1'. a)) érzékelteti e faj fogazatát. Azon a rajzon a második felső fog ötödik zománchasábja tisztán látható. ROTH SAMU az óruzsini és a novi barlangokban gyűjtötte a csalitjáró pocok néhány csontját s többek közt egy koponya-töredéket is, melyen a jobboldali második felső fog ép állapotban meg'van s a jellegzetes bélyeget világosan feltünteti. NEHRING, aki ezt a példányt annak idején meghatározta, a mellékelt cédulára ezt a megjegyzést írta: «( Der 2. Molar mit f ü n f Prismen! JI Ebből látható, hogy a szóban levö fognak erre a sajátságára, mint fontos ismertető-jegyre NEHRING is nagy súlyt helyezett. A kir. földtani intézet gyűjteményében három recens koponya van ettől a faj tól, melyek közül kettő Tromsőből, egy pedig a norvégiai Malangenböl való. Utóbbi BJÖRLYKKE K. gazdasági tanintézeti tanár, igen tisztelt barátom ajándéka. Ezeken a koponyákon is kivétel nélkül megvan a második fog ötödik hasábja, ami a mezei pockon sohasem látható. lVIindezek alapján hátom koponyatöredéket apuskaporosi pocokmaradványok közül teljes biztossággal ehhez a fajhoz kell utalnom. Ide soroztam még néhány alsó állkapcsot is, de ezeknek a meghatározása megerősítő tanulmányokra szorul. A faj jelenléte azonban kétségtelen. 1

Két új pocokfaj a magyar faunában. Állat. Közl. 7. k. L f. 3-7. 1.

A m. kir. Földtani Intézet Évkünyve. XIX. köt. 3. füz.

10

124

Dl KORMOS TIVADAR

(11)

23. Microtus ratticeps (KEYs. et BLAs.). Az északi pocok, mely reliktumként ma is él a Csallóközben,1 a hazai pleisztocénben immúr több helyről előkerült. ROTH SAMU a fentebb említett barlangokban találta, magam pedig legutóbb Kőszegről mutattam ki. 2 Apuskaporosi fannában közönségesnek mondható, amennyiben leg'alább 50, hiztosan meghatározott állkapocs képviseli. a sérült és kcyéshbé jól elkülöníthető példányokról nem is szólva.

24. Microtus gregalis (PALLAS). Ez a pocok aPuskaporos faunájának egyik legjellemzőbb és legfontosabb tagja. A fogak zománcredőinek a lefutásában némileg az előbbi fajra emlékeztet, de attól a részletekben és jóval kisebb alakját tekintve, mégis élesen eltér. Ez a faj napjainkban Szibéria keleti és déli részeiben, az Obisivatagon és Transbajkáliában hono:,:;:I a pleisztocénben azonban nyugat felé Németol'szágig előnyolllult. Hazúnkból ezideig csupán ROTH SAMU gyűjtései révén volt ismeretes. A Puskaporosban közönséges, kb. 100 alsó ál!l'sontját határoztam meg. NEHRING szerint ez az állat k i z á r ó l a g steppéken él" s minthogy ma Európában már seholsem található, állattársasúgunk korúra és jellegére rendkivül jellemző. Erről alább mé'g lesz szó.

23. Arvicola terrestris amphibius (L.) LACEP. A vízi pocok faunánk egyik legközönségesebb tagja, mely abban t ö b b s z á z állkapocs és egyéb csont révén szerepel. A törzsfajtól nagyobb, erőteljesebb alakjában különbözik. 6 Az én példányaim között vannak kisebbek és nagyobbak lS, úgy, hogy valószínű, miszerint a törzsalak (kószapocok) is előfordul.

1 V. Ö. MÉHELY, i. h. 2 KORMOS, i. h. 3 TROUESSART: Gatal. mamma!. r. 560. l. li Tundren u. Steppen, 86. és 185. 1. 5 cGrane plus large et plus robuste que celui d'A. tel·restris., TROUESSART Faune des Mammiféres d'Europe. Berlin, 1910. 194, 1.

(12)

125

A HÁMORI PUSKAPOR OS ÉS FAUIiÁJA BUKSOmlEGYÉBEN.

26. Sicista (Sminthus) subtilis (PALLAS). Az aprótermetű csíkos egér az eddigi megfigyelések szerint napjainkban Kelet-Európában, Nyugat-Ázsiában a Jeniszei-folyóig, Skandináviában, Finn- és Dánországban, Németország keleti részében, Magyarországon, Orosz- és Lengyelországban, a Chersonesoson, Kaukázusban, Dél-Szibériában és Turkesztánban él. i TROUESSART Közép~ európában a pleiszlocénben idevándorolt arktikus fauna fennmaradt képviselőjének tekinti, mondván: «I l p e u t e t r e c o n s i d é r é c o mm e une des especes résiduelles de l'invasion de la faun e .a r c t i q u e d a n s l'E u r o p e C e n t r a l e». Pleisztocén üledékekből eddig aIig ismeretes, mindössze NEH RING ·említi a Wien melletti Nussdorf diluviumából, ahol ő ezt a fajt a Lagomys pusillus és egy kis Spermophilns-faj társaságában találta. 2 Ugyancsak NEH RING említ egy «subfosszilisnak látszó» alsó állkapcsot ettől a fajtól, amelyet ROTH SAMU állítólag a dobsinai (?) barlangban gyűjtött. Ez a példány a lőcsei főreáliskola ROTH-féle gyűjteményével együtt jelenleg dl'. GYŐRFFY ISTVÁN tanár úr szívességéből nálam van és tényleg subfosszilisnak látszik. A Puskaporosból szintén egy alsó állcsont-töredék került elő, melyen az örlőfog és egy zápfog épen megyannak. Ezt a példányt dr. GRESCHIK JENŐ tisztelt barátom, a magyarországi egerek alapos ismerője volt szíves meghatározni. Az említetteken kívül a csíkos egér pleisztocén előfol'dulásáról nincs tudomásom s így a puskaporosi lelet - már ritkaságánál fogva is - igen becses. Manapság ez az állat - melyet Magyarországon 1843-ban PETÉNYI SALAMON gyűjtött először Tiszaföldváron nem épen ritka hazánkban. A csíkos egér nálunk jó ideig csak az Alföldről yolt ismeretes, mígnem KOCYAN EDE a Tátrában és OROSZ ENDRE Apahidán (Kolozs megyében) is megtaláJta. Budapest közvetlen környékén (Csepelszigeten) IS előfordu1. 3 NEHRING szerint ez a faj úgyszólYán jellemző a keleteur6pai és nyugatszibériai subarkt.ikus steppék erdőfoltjaira, sőt a nyilt pusztától sem idegenkedik." Caia!. mamrn. I. p. 589. Tundren und Steppen, 199. L V. ö. MÉHELY: Állatok yilága, 2. köt. 55;). 1. Tundren u. Steppen, 103. l.

1 TROUESSART: 2

3 4

10*

m KORMOS

126

(13)

TIV ADAR

27. Alactaga saliens

(GMELlN).

(_ A. iaculus (oss. NHRG.).

Az oroszorszagl és délnyugat-szibériai füves puszták egyik legúllata, me ly ezideig csakis a németországi és csehországi pleisztocénból ismeretes, most nálunk is előkerült. Sajnos, egyelőre nem sok az, aminek az alapján ezt állíthatom, de arra mindenesetre elegendő, hogy az állat hajdani jelenlétét hazánkban megállapíthassuk. Ez az állat teste alkotásában annyira különös és jellegzetes, hogy az a két fog, melyet a Puskapo'ros sziklaüregben gyüjtöttem, teljesen biztossá teszi a meghatározást, annál is inkább, mert MÚ;KA igazgató gyűjteményében azokat egy prágai példány fogaival összehasonlíthattam. A lófejű egér - mint ahogy MÉHELY állatunkat nevezi - napjainkban Délkelet-Európában és Közép-Ázsiában és pedig Oroszországban a Duna és Don folyók között, a tauriai Chersonesoson, Turkesztán déli részén, az Uralhegységben, Dél-Szibériában, az Altáiban és az Obi-sivatagon éI. i A németországi pleisztocénből NEHRING fáradhatatlan szorgalma révén több helyről (Westeregeln, Quedlinburg, Thiede, Gera, Pösneck, Saalfeld, Würzburg) ismeretes; 2 a csehországi Zuzlawitzból VVOLDRICH,a Prága környékéről pedig FRIG ~ és KAFKA 5 mutaUák ki. Morvaországban eddig nem találták,6 úgyszintén nálunk sem. A lófejű egér k i z á r ó lag s t e p p e i á II a t s egész testalkotása ehhez alkalmazkodott, olyannyira, hogy más körülmények között hoszszabb ideig meg sem élhet. Ilyeténképpen - mint alább látni fogjuk a Puskaporosban talált két fog rendkívül becses és igen kivánatos, hogy ott - már csak evégből is - további ásatásokat eszközöljünk.

jellemzőbb

TROUESSART: Catal. Mamrnal. I. 594. 1. Tundren u. Steppen, 181-182. l. és Beitrage zur Kenntniss der Diluvialfauna. Zeitschr. f. d. ges. naturwiss. Neue Folge, 1876. Bd. XIIl. 18-68. 1. 3 Diluviale Fauna von Zuzlawitz bei Winterberg im Böhmerwalde. Wien, 1880-1884. 4 übersicht der diluvialen Saugetiere Böhmens. Sitzungsberichte der kön. Gesellsch. d. Wissensch. Prag, 1882. :; Recente und fussile Nagetiere Böhmens. Arch. d. naturw. Landesdurchforsch. von Böhmen. Bd. VIII. Nr. 5. 73-79. l. 6 Korrektura közben vettem W. CAPEK úr értesitését, mely szerint ez az állat újabban a morvaországi pleisztocélJböI is előkerült. 1

2

(14)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAt:l'\ÁJA BORSODMEG'ÉBE:>.

2~.

127

Ochotona (Lagomys\ pusillus (PALLAS).

A törpe pocoknyúl a Puskaporosban igen közönséges, amennyiben t ö b b S z á z á II k a p o c s, koponyatöredék és egyéb csont képviselik. Ez az állat nem kevésbbé jellemző steppei jelenség, mint az előbbi. Mai elterjedési köre Oroszország délkeleti részére (a Volgáig), az Ural~ hegységre és Dél-Szibériára (az Obiig) szorítkozik. 1 A pleisztocénben ez az állat is messze nyugatra vándorolt. Német-országon kívül, ahol számos helyen ráakadtak a nyomaira, a dél:angolországi Kent-barlangból, Belgiumból (Trou du Sureau, Namur mellett), Franciaországból (Montmorency, Páris közelében), CsehországbóJ, Morvaországból, AIsóauszü'iából és hazánkból ismeretes. 2 Magyarországon eddig csak ROTH SAMU gyűjtötte a szepesi és abaujmegyei barlangokban. Nálunk úgy látszik - igen gyakori volt, mert úgy :a ROTH-féle gyűjteményben, mint a puskaporosi anyagban igen sok példány képviseli. Ezek alapján szinte bizonyos, hogy még sok helyről €lő fog kerülni.

29. Lepus timidus L. (_ L. val'iabilis (PALLAS).

A sarki nyulat faunánkban 1 astragalus, 1 calcaneus, 3 medencees ont, 6 scapula és 10 fog képviselik; maradványai tehát nem éppen ritkák. Ennek a fajnak ez a harmadik előfordulása hazánkban; eddig' :az irodalom adatai szerint csak az óruzsini és a novi III. barlang'ból yolt ismeretes.

30. Rangifer tarandus (L.). A rénszarvas ma már csak Európa legészakibb vidékein és Szibériában (Kamcsatkáig) él, a pleisztocénben azonban egész KözépEurópában közönséges volt s az Alpokig és a Pyreneusokig is elván-dorolt. 3 Hazánk földrajzi helyzeténél fogva egészen bizonyos, hogya pleisztocénben itt is széltében elterjedt volt, jóllehet maradványai korántsem oly gyakoriak, mint például Morvaországban, Németországban és a Schweizben. Magyarországi előfordulásáról a legrégibb adatot PETÉNYI SALAMoNnál találjuk,4 aki ({Nagy-Hont megyébőh egy jobboldali 1 2 3 4

TROtiESSART: Gaia!' Mamm. Quinquennale Suppl em, 1904. 532. 1. Tundren u. Steppen, 184. L TROUESSART: GataI. Mamm. Suppl. 887. 1. Hátrahagyott munkái, 103. l.

128

Dl KOR1JOo; TIV ADAR

(15)

alsó rénszarvas állkapocs-töl'edékl'ől tesz említést. Ugyancsak ő közöl egy rénszarvasagancs-töredéket a biharmegyei Prelucsava nevü barlangból, amelyet (I GenI/tS Qttettardi seu Gervw; tarandoides PETÉNYIII néven sorol fel. Semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy ez a faj a Rcmgi(er ta1'andus-szal azonos. KOCH ANTAL 1 a nemzeti múzeum gyűj­ teményéből a szebenmegyei Holcmányról és az Alföldről (?) említ rénszarvas maradványokat. Ugyancsak szerinte Kolozsvártt az Erdélyi Múzeumban a prelucsavai barlangból (Bihar m.), Szenterzsébetfalváról (Szeben m.) és Szentgerlicéről (Maros-Torda m.) vannak rénszarvascsontok. ROTH SAMU gyűjtéséből 8 fog és ;3 lábtőcsont van nálam, melyek az óruzsini barlangból származnak és NEHRING kezeírását viselik. A földtani intézet gyüjteményében a következő rénszarvas maradványok vannak: 1. Agancstöredék _ __ __ __ 2. Agancstöredék _______ _ 3. Lábközépcsont __ _ __ _ _ 4. Második ujjperc, láb- vagy kézközépcsont alsó (dislális) vége, jobboldali felső zápfog (fiatal) _ _ __ __ ___ _ __

lelőhelye

l

5. Két állcsont-töredék, egy) agancsrészlet, számos fog és több végtagcsont _ _ __

« (I

Gyoma (Békés megye). Kaposvár (Somogy megye). Bezi (Győr megye). Puskaporos, (Borsod megye).

Balla barlang (Borsod megye).

Mindezek az adatok tiszta fényt vetnek arra, hogy a pleisztocénben a rénszarvas hazánkban is széltében elterjedt, közönséges állat. lehetett s hogy eddig oly kevéssé ismertük,2 az csupán a saját mulasztásainknak tulajdonítható. Mindamellett, hogy a rénszarvas igazi alpesi állat, a füves pusztákon is előfordulhat, amennyiben elterjedésének déli határa (az északi szélesség 50. foka) ezekbe belenyúlik vagy legalább is belenyúlt. NAZAROW 3 az Ural vidéknek a Kirgiz-steppékkel határos déli részeire a rénszarvas t 18tl6-ban jellemz6nek tartotta. Hasonlóképen nyilatkoznak más buvárok, nevezetesen PALLAS, EVERSMANN és BRANDT is. A rénszarvast annakelőtte Középeurópában és Franciaországban a pleisztocén időszak felső szakaszára jellemzőnek tartották, olyannyira,. -l

2

országi 3

1. h_ 551. 1.

Még ma is akadnak nálunk olyan szakemberek, akik a rénszarvas magyarm é g a l e h e t ő s é g é t is k é t s é g b e von j á k I Recherches zoologiques stb.

előfordulásának

(16)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

129

hogy LARTET külön rénszarvas kort vélt megkülönböztethetni. Hogy ez mennyire nem állhat meg, arra nézve NEHRTNG-en 1 kívül legyen szabad Ko KEN 2 és SCHMIDT a legújabb tanulmányaira hivatkoznom. Utóbbi szerzők ugyanis Württembergben az a u r i g n a c i e n - t megelőzött l a q u i n a periodustól kezdve a f e l s ő (késői) m a g d a l é n i e n-ig, tehát az

alsó pleisztocén felső szakaszától ct legfiatalabb pleisztorénig, úgyszólván minden rétegben találtak rénszarvasmaraduányokat. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a 1'énsza~'vCls-kor sohasem létezett, legkevésbb é pedig tt postglaciális időszakban, amelyet FRECH tévesen azonosit a NEHRINGféle (demming-időszakkal».~ Ugyancsak tarthatatlannak vélem FRECHnek ezen az alapon készült felosztását a negyedkort illetőleg is," amennyiben az NEHRING felfogásával homlokegyenest ellenkezik. G Különben ma, amidőn KOKEN és SCHMIDT a sarkYidék egyik legjellemzőbb állatát; a lemminget, az a u r i g n a c i e n kultúra nyomait magába záró rétegek alatt is megtalálták, már lemming-időszakról sem beszélhetünk. A z é n f e l f o g á s o m s z e r i n t a f a u n a j e II e g é t s o h a s e m e g y, vagy két faj, hanem az állattársaság összessége adja m e g é s m i n é 1 g a z d a g a b b é s v á 1 t o z a t o s a b b e z, a n n á l b i z t o s a b b a k u l c s, m e l y e t b e l ő l e n y e r h e t ü n k. Számos adatot hozhatnék fel ennek a támogatására, de hiszen ez a dolog oly világos és ismeretes, hogy további bizonyításra nem szorul. -J<

Némelyek - egyes regl kútfők nyomán az áll ítj ák, hogy a rénszarvas JULIUS CAESAR idején még Németországban éle Mások szerint a XII. századig Skóciában is tanyázott. 8 Utóbbi nem lehetetlen, mert egyrészt ez az ország a rénszarvas jelenkori elterjedés ének a körébe beleesik. másrészt pedig a Brit-szigeteken esetleg pleisztocén Tundren u. Steppen, 225. 1. Diluvialstudien. Neues Jahrb. f. Min er. etc. 19ú9. II. 57-90. l. a Der Sirgenslein etc. Stuttgart, 1910. 1-46. I. 4 Lethrea geognostica, III. 2. Quartar. 18. l. 5 Ugyanott, 8. l. B FRECH táblázatában a postglaciálís.steppe·időszakot a j e I e n k o r b a helyezi és pedig abba az időszakba, amikor az ember már finomabb kivitelű agyagedényeket készített! Eltekmtve attól, hogy NEHRING a steppe·időszakot a leghatározottabban a "diJuviumba)) helyezi (Tundren u. Steppen, 225. l. 12 15. sor), aPuskaporosban talált Alactaga fogakkal és egyéb steppei állatok mal'adványaival s o l u t r é e n típusú kőszerszámok kerültek elő, amelyek a finoman megmunkált agyageLiényekkel bajosan egyeztethető k össze I 7 BREHM: Állatok világa. III. 271. 1. 8 FRECH: L h. 18. 1. 1

2

130

D~

(17)

KORMOS TIVADAR

reliktumként ott maradt rénszarvasok az ember elől természetszerűleg csakis északfelé, tehát Skóciába menekülheUek. Az sem leheletlen azonban, hogy ez az adat s z e l i d r é n s z a r vas o k r a vonatkozik. Azt azonban, hogy a rómaiak idejében Németországban (a hercyniai erdőben) rénszarvas éIt volna, nem hiszem. A római korból fennmaradt fauna a mai középeurópai állattársaságtól semmiben sem különbözik. Ebben pedig a rénszarvas olyannyira idegen, hogy fel nem tehető, miszerint akkor, amikor az életviszonyok megváltozlával északfelé a menekülés útja nyitva állt előtte, önszántából közte maradt volna. Sokkal valószll1űbb, hogya kútfők leirásai alatt a jávorszarvas vagy a dá1llflZarVas rejlik.

31. Rhinoceros (Atelodus) antiquitatis

BLUMENB.

A gyapjas orrszarvút aPuskaporos faunájában eddigelé mindössze egy fiatalnak látszó állat apró csontja (cuneifOJ"lIte II) képviseli. Ennek a csontnak a meghatározását MASKA igazgató úrnak köszönhetem. Addig is, míg a további ásatások talán többet juttatnak ettől a fajtól a kezünkhöz, ez az egy darab is elegendő ahhoz, hogy az orrszarvú jelenlétét a faunában megállapíthas!'mk. S hogy ez az állat a többi közé egészen jól beillik, arra nézve legyen szabad ismét NEHRING-re hivatkoznom, aki klasszikus könJYében 1 cl. we s t e r e g e l n i lelet rövid ismel'tetc'sébcu a kÖ"etkezőket mondja: «Hiel' fand ich ... seh!' wohlerhaltene Reste von solchen Nagern, welche jetzt als entschiedene Charaktertiere der ost·russischen und west-sibirischen Steppen zu bezeichnen sind. Besonder5 wichtig erscheinen die zahll'eichen ... Reste des gro.Ben Pferdesprillgers (Alactagn jaculus) und des rötlichen Ziesels (Spm'mophilus 1"UfescensJ. Daneben fanden sich die Reste von ein em Steppenmurmellier (Arctomys bobac), von einem alten und einem jungen Zwergpfeifhasen (Lagomys jJtlsillus), von zahlreichen Wühlmausen (A1'vicola gJ"egalis etc.), welche meistens mil den heute in den östlichen Steppengebieten lebenden Arten identisch sind, a u fl e r d e III R e s t e von W i l d P f e r d e n, von e i n e m j u ng e n Rhinocej'os tichorhinus, etc.'

A Puskaporosban talált kis Rliinol'eros-csont vagy az ember, vagy pedig valami nagy ragadozó útján kerülhelett asziklaüregbe.

1 Tundr~n

u. Steppen, 175. 1.

(18)

A HÁltoR[ PUSKAPOROS ÉS FAUNÁlA BORSODMEGYÉBEN.

131

32. Equus caballus ferus (PALLAS.). Egy csikó metszőfogának a koronája. oA középtermetü, erőteljes vadló maradványai Közép- és Nyugateurópa postglaciális üledékeiben igen gyakoriak. Úgynevezett hidegvérű, nyugati házi-ló fajtáink NEH RING szerint ettől a steppei-Iótól származtathatók. 1 1<

Ha a puskaporosi emlős-fauna jelentőségét mérleg'eljük, mindenekhárom körülmény tünik szembe. 1. Állat-társaságunk 32 faja közül 11, tehát több, mint a fajok egyharmada, Magyarországon, illetve Középeurópában ma nem él. 2. A fauna négy tagja kizárólag a déloroszországi és ázsiai fűves pusztákon él. Ezek közül kettő (MiCl'otu.~ gregalis és OcllOtona pusillus) a Puskaporosban t ö m e g e s e n fordul elő, míg kettő (Cricelulus phaeus és Alactagc~ saliens) az eddigi gyüjtések szerint ritka. 3. Az óruzsini és novi barlangokban oly gyakori arktikus l emmingmaradványok, nemkülönben a havasi pocok (Jlicl'ollls nivulis) a puskaporosi faunából t e l j e s e n h i á n y o z n ak. Tekintetbe kell yennünk azt is, hogT a fauna többi tagja közt több olyan jellemző steppei-faj van, amely ma Középeurópában a postglaciális steppe-időszak reliktumának tekintendő. Ilyen első sorban a h ö r c s ö g (C1'icetus cricetm), az li r g e (CiI ellus citellus) és nálunk részben a c s i k o s e g é r (Sicista subtiliR) is. Ezek és még 17 faj (Erinaceus europaeus, Sorex m'aneus, Sorex IllÍnutns, Keomvs fodien,'!, Talpa europaea, Ursus m'ctos, Gulo lUSCHS, Mustela ma1'tes, Futorius ermineus, Putorius Itivalis, Canis lUpllS, Vulpes vulpes, Felis sp., Microtus a1'valis, A1'vicola ampltibius, Lepus timülus, Rangifel' tarandus) Középeurópában kivétel nélkül élnek ma is, de ezenkívül az orosz és szibériai fűyes pusztákon is előfordulnak. NEHRING ezekről ezt mondja: előtt

«••• Siiugetiere, welche zwar nicht gerade Charaklertiere jener Steppenlandschaften sind, aber doch III ihnen mehr oder weni ger haufig beobachtet werden, und zwar teiIs in den zugehörigen Waldkomplexen und Gebirgen, t e i I s a II c h i n d e n e i g e n tI i c h e n S t e p p e II d i s t r i k t e n.)) 2

Ezekhez csatlakozik három kihalt állatfaj (UNIUS sjlelaeus, Rhilloceros antiqttitatis, Eljuus caballlls fen(..~), amelyek közül a két első II steppe ellen nem, a harmadik meg' épen //lel/elte bizonyit. A kerek1 2

U. ott. 18&. Tundren U. Steppen, 68. L

m

132

KORMOS TIVADAR

( 19)

nyergü patkús denev~'l' (Rhinoluphus euryale), mint fentebb kifejtettem, délvid(~ki állat, nwly a pleisztocénben ezideig nem volt ismeretes. Ezt tehút egyelőre inclifferellsnek tekinthetjük, bár a steppe ellen egynek a jelenléte sem ~zólhat, ha talán mellette nem is bizonyít. .\ még hútralé"ő nég'y faj közül egy (Euotomys glareol'us) erdei úllat, kpttö (1l1ici'ohu-: ((g/'i';.;li.~, lHic1'olus 1'Ctttil'eps) tundl'a-reliktumként ma iR él núlllnk, a lwgycdik OT~tljJes lago}ius), melynek mindössze két fog:'ll találtuk, igazi sarkvidéki (arktikus) állat ugyan, mely ma a legészakibb steppéken scm él, (le amely a pleisztocén vége felé a még itt-ott jég-g-cl borított középel1l'ópai magas hegységekben (pl. a Magas Tátl'úban) szórváynosan előfordulhatott. Egy-két ilyen sarki róka pedig kóhqr:!úsai közben könnyen eljuthatott a Bükkhegységhe is. Ha mindezeket figyelembe vesszük, nem sokáig lehetünk kétségben a puskapol'osi fauna jelentőségét illetőleg. Egyes fajok jellegzetes és kizárólagos steppei állatok lévén, és minthogy egyehekben is az egész ;'lllat-társaság jól összeegyeztethető a steppével, egy percig sem kételkedE'm azon, hogy faunúnk a pleisztocén időszaknak abba a fázisába sorozandó, amelyet ~EHRING alapvető munkái nyomán a szakirodalom össz/::'foi!laló néven p o s t g l a r i á l i s s t e p p e - i d ő s z a knak neyez s amelyben a szibériai füves pusztákról egyes állatfajok Németországig elYál1l10J'oltak. Hogy ez útjukhan Magyarországot is útba ejtetLék, az tsak tennpszetes. Ha CSUpáll két jégkorszakot különböztetünk meg s én azt hiszem, hogy a valósághoz ez áll a legközelebb akkor a NEHRINGtől postglaciálisnak Il/::,yezett steppe-időszak az Ő, LIEBE 1 és más búvárok felfogása szerint a két jégkorszak közé esik, vagyis az interglaciális időszakkal azonosítandó. AlTa az esetre, ha valaki húrom jégkorszakot hajlandó feltételezni, NEHRJ:'1G a steppe-időszakot a '!nlí.sollík és harmadik jégkorszak közé, tehát ebhen az esetben is az utolsó eljegesedés elé óhajtja helyezni. Nem hallgathatom el, bogy a p o s t g l a t i á l i s kifejl'zés ilyen körülmények közt kissé zavarólag hat és egyesekben, akik ebben a tudolllányághan nem birnak a kellő járatossággal, talán azt a hitet keltheti, hogy a "p o s t g l a c i á I i SI) kifejezés egyértelmü a (p o s tP l e i s z t o t é II n e I vagyis az a II u v i II m m a l (holocénnel). 2 Az ilyen kétségek eloszlatására legyen szabad ismét Nagymesterünket idéznem : j),

«Man darf den groBen Pferdespringer (Alactaga jac'Ulus) und den Zwergpfeifha8en (LaflolllYs pusillw,) ohne alles Bedenken als Charaktertiere e i n e s 1 2

LIEBE: Die Lindenthaler Hyanenhöhle etc. Arcb. f. Anthr. Bd. IX. 155-172. l. Találóbb lenne igy: i n t e r g l á c i á l i s s t e p p e . i d ő s z ak.

(20)

A HÁMORI PCSKAPOROS ÉS F~WNÁU BOIl.~Om[EGYÉBEN.

gewissen Abschnittes der Diluvialperiode b e t r a c h t e n.» 1

133

Mitteleuropas

Kétségtelen, hogy ezek a steppei állatok annak idején semmi esetre sem ok nélkül, hanem a megváltozott életfeltételek közvetlen hatása alatt hagyták el eredeti, Illegszokott hazájukat. ~em kevésbbé bizonyos az is, hogy Közép-Európából ismét más életviszonyok szoritották vissza öket régi hazájukba. Kérdem már most elsö sorhan : nll lehetett az az ok, ami ezeket a helyhez kötött állatokat vándorúira késztette? ~yilván nem más, mint az a körülmény, hogy az interglaciális idöszakban (esupán két jégkorszakot feltételezve), vagyis az els ö, nagymértékü eljegesedés u t á n Középeurópában is keletkezlek steppe-területek (füves puszták) s ezzel egyidejűleg a kontinentális és oceáni klimaingadozások talán épen úgy hozták magukkal, hogy a közép-európai steppe-legelök jobb éléstárul szolgáltak ez állatoknak, mint a szibériai és orosz puszták. És mi más üzhette vissza ismét a steppe lakóit eredeti hazájukba, mint az interglaciális korszakot követő ismételt eljegesedés, amikor a jégtakaró újból mélyebbre nyomult, a hőmérséklet alábbszállt s a csapadékmennyiség növekedtével a pusztúk helyén lassanként az erdő ütött tany át ? Mindez nem új. De egyszer mégis el kellett mondanom, mert nálunk - Magyarországon - minden, ami új és szokatlan, kétkedéssel találkozik. Bízvást állítom azonban, hogy ha csak az utolsó eljegesedést megelőzött interglaciális időszakot az a II u v i u m b a nem akarjuk sorozni, akkor a NEHRING-féle postglaciális vagyis helyesebben interglaciális sleppe-idöszak - amelybe a puskaporosi fauna is tartozik minden kétségen felül a p l e i s z t o c é n k o r s z a k második feléhe helyezendő és pedig tekintet nélkül arra, hogy két vagy három eljegcsedést feltételezünk. Ezzel a felfogással a Puskaporos-sziklafülkében talált kőipari tárgyak is teljes összhangzásban vannak. És még egyet. Ha tényleg feltételeznök is, hogy ez a sleppei fauna nem pleisztocén korú, hanem alluvi(ílis (ami már a kihalt fajok: Ursus sjJelaeus és Rhinoce1'o8 tichorhinus miatt s e m lehetséges), akkor ezek közül az arktikus és subarklikus fajok közül legalább egyiketmásikat meg kellene találnunk az alluviális rétegekben is. Ámde mit látunk? Azt, hogyaközfelfogás szerint legrégib]), (ó- )alluviumnak tartott neolitrétegekben már a legkezdetlegesebb cserépiparral együtt is a ID a i k ö z é p e u r ó p a i e r cl e i f a u n a 1 NEHRJNG:

Tundren

u.

Steppen, 225. I.

134

D~

KORMOS TIVADAR

(21)

l é P f e l, amelyhez importált háziállatok társulnak. Ekkor már lezajlott tehát az igazi postglaciális időszak is, az északi állatok elvonultak s helyüket mások foglalták el, amelyek egy-kettő (bölény, hód) kivételével, amelyeket az ember keze történelmi időkben pusztított ki, egy től­ eg'yig ma is élnek nálunk. A magyarországi egyéb pleisztocén képződésekkel való korbeli összefüggést ma még nem látom teljesen tisztán. Erre a kérdésre többi barlangjaink felkutatása és az Alföld tudományos tanulmányozása idő­ vel fényt deríthet. Egyelőre valószÍnünek tartom azt, hogy a löszképződés nálunk az első jégkorszak e l ő t t vette kezdetét (homokos löszök, alsó pleisztocén) s az i n t e r g l a c i á l i s és P o s t g l a c i á l i s időszakban folytatódott. A két (vagy ha úgy tetszik: három) közbeeső jégkorszak nyomát t a l á n a kilúgzott, vörös erdőtalajok mutatják az . Alföld löszrétegei k ö z ö t t.

* de kissé korai - volna ezek után annak Rendkívül fontos az eldöntése, hogy az óruzsini, novi és köszegi cdemminges» leletek korra nézye milyen viszonyban vannak ahámorvidéki steppe-faunával? Az az egy bizonyosnak látszik, hogy ezek a leletek egykorúak nem lehetnek; mert abban az időben, amikor pl. Köszeg vidékén a legarktikusabb tundra-állat: az örvös lemming (Dicroi5tonyx torquatus) tanyázott, a Bükkhegységben nem élhettek steppei állatok. A c(lemminges» leletek tehát vagy idősebbek, vagy fiatalabbak a puskaporosinál, de mindenesetre igazi arktikus tundrafuUllát képviselnek s egyik vagy másik g'laciáli~ időszakot jelölik. Hogy melyiket, az egyelőre lényegtelen. Annyi bizonyoR, hogy a puskaporosi fauna igen nagy jelentő­ ségű; és pedig nem csak azért, mert ez a z e l s ő c s a l h a t a t l a n b i z o n y í t é k arra, hogy hazánkban is voltak a pleisztocénben steppeterületek, hanem azért ís, mert régen érzett ürt hidal át a hasonló jellegü németországi és ausztriai leletek, meg a steppei állatok mai hazája között. Érdekes - és talún nem véletlen - hogy az első steppe-fauna Magyarországon nem az Alföldről került elő.

A HÁMORI PUSKAPOROS PLEISZTOCÉN MADÁRFAUNÁJA. (WACLAV CAPEK

meghatározásai nyomán.)

Közli: KORMOS TIVADAR

dr.

A Puskaporosban gyűjtött nagyszámú madárcsont meghatározása nem kis gondom volt. )ilagam a madarak anatomiájával eddig· sohasem foglalkoztam s így Budapesten az összehasonlító anyag teljes hiánya mellett - e csontok feldolgozására nem is gondolhaUam. Egyes fajokat (fajdfélék, karvaly bagoly stb.) az irodalomban elszórtan található ábrák és leírások nyomán helyesen felismertem ugyan, de a legtöbb (;sont ismeretlen maradt előttem mindaddig, míg végre MASKA KÁROLY telei (lVIorvaország) főreáli3kolai igazgató úr tanácsára és az ő szíves közvetítésével WACLAV CAPEK oslavani (Morvaország) tanár úrhoz fordultam, aki egyike azoknak a kevés közép európai ornithologusoknak, akik a madarakat nemcsak tollukról ismerik és itélik meg·. (;APEK tanár már régebben foglalkozik a madarak anatomiájával és nag·y összehasonlító anyaggal és gyakorlattal rendelkezvén, az e g yes m a d á r c s o n t o k a t is alaposan ismeri. A puskaporosi tekintélyes madárfauna feldolgozását neki köszönhetjük s amidőn az ő szíves engedelmével nehány reflexió kapcsán alább meghatározásainak az eredményét közlöm, egyúttal iránta érzett hálámnak adok ezen a helyen örömmel teljes kifejezést. CAPEK ezzel a fáradságos és időrabló munkájával igen nagy szolgálatot tett a magyar tudománynak, mert ezen a réven a hazánkból ismeretes fosszilis madá\'fajok száma egy csapásra megháromszorozódott! Az eddig meghatározott fajok a következők:

1. Coloeus monedula (1.) r. 1

2. Nucifraga car?}oratar'tes (1.)

1'1'.

1 A rendszertani sort és neveket MADARÁSZ GYULA: Magyarország madarai (Budapest, 1899-1903) cím ű munkája nyomán használom.

136

Dl KORMOS TIVADAR

(!B)

3. Nucif/'aga mac1'o1'hyncha BREHM. rr. 4. Pica pica (L.) gy.

5. Pyrrhocorax pyrrho('o)'(tx (L.) rr. 6. Loxia curvi1'oslra L. gy. 7. Passer domesticus 1.? rI'. 8. Miliaria miliaria (L.) 1'1'. 9. Plect1'ophenax nivalis (L.) rI'. 10. Ptiloco1'1js cristata (L.) 1'1'. 11. ? Anthus pratensis (L.) 1'1'. 12. Turdus musicus L. (vagy iliacus L.) r. 13. « visciv01"1.iS L. r. 14. « pilaris L. gy. 15. Cypselus apus (L.) 1'1'. 16. De'ndrocopus major (L.) r. 17. Nyctale Tengmalmi (GMEL.) rI'. 18. Surnia ulula (L.) r. -)<19. Asio accipitrinus (PALLAS) 1'.'1 20. Cerchneis tinnunculus (1.)? IT. 21. Ci1'CttS cyaneus (1.)? TI'. 22. Aythia [{"erina (L.)?] 1'1'. 23. Ardea cinerea L. 1'1'. 24. Vanellus vanellus (L.) IT. 25. Gallinago gallinago (L.) 1'1'. 26. C1'ex crex (L.) IT. -)<27. Tetrao urogallus 1. r. 28. LY1'UruS tet1"ix (L.) gy. -)<29. Lagopus mutus (MONTIN) gygy. -)<30. « albus (GMEL). gygy.

Az alábbiakban ezeket a madármaradványokat kissé tüzetesebben ismertetem.

1. Coloeus monedula (L.). A csókát két

csűd

(tarsometatarsus) és két csigolya képviselik.

2. Nucifraga caryocatactes (1.). Az Észak- és Középeurópában, valamint Északázsiában elterjedt havasi szajkó két töredékes coracoideum alakjában került elő. 1. A "·gal jelölt négy faj kivételével az összes fajok újak a magyarországi pleisztocénben.

(8)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

3. Nucifraga macrorhyncha

187

BREHM.

A szibériai havasi szajkóról MADARÁsznál I a következőket olvassuk: (4 Földrajzi elterjedése: Szibéria és Japán. Hazájából néha kivándorol s ilyenkor úgyszólván egész Európát ellepi, amikor aztán Magyarországon is előfordul.... 11 A Puskaporosból ennek a fajnak mindössze egy tarsometatarsllsa került napfényre.

4. Pica pica (1.). A szarka csontjai közül négy tarsometatarsus-töredéket, három ulnát és két baloldali metacarpust gyűjtöttünk.

5. Pyrrhocorax pyrrhocorax (L.). A havasi csóka déleul'ópai és középázsiai ll1adúr, me ly nálunk leginkább csak a tengerpart sziklás hegységeiben fordul elő, azonban Sopron és Zólyom meg-yékből is ismeretes. 2 Apuskaporosi faunában egy igen jó karban levő jobboldali ll1etacarpus kép"dseli.

6. Loxia curvirostra L. Ez a hegyYidéki fenFeseinkben gyakori madúr a PuskalJOl'osból több példányban (öt ,í.llkapocs-töredék, egy hUll1erus, két tarsometatarsus) került elő.

7. Pass er domesticus L. (?) CAPEK egy felső állkapcsot, mint a verébéhez leginkább hasonlót, feltételesen ennek a fajnak tulajdonít. Ho Miliaria miliaria L. (?)

Egy jobboldali coracoideum-töl'edék.

9. Plectrophenax nivalis (L.). Egy felső állcsont és talán egy jobboldali tarsometatarsus kepviselik faunánkban a hósármányt, mely MADARÁSZ szerint 3 Európa és 1

r. h. 9.

1.

2 MADARÁSZ,

3

I. h. 45. I.

i. h. 12. I.

138

(4)'

ol KORMOS TIVADAR

Amerika legészakibb részét lakja és Magyarországon csak ritkán, a legszigorúbb telek idején fordul meg.

10. Ptilocorys crystata (L.) Egy metacarpus.

ll. ? Anthus pratensis (L.). Hátgerinc-töredék. .A meghatározás

CAPEK

szerint nem bizonyos.

12. Turdus musicus L. (vagy iliacus L.). Három csüd és egy metacarpus.

13. Turdus viscivorus L. A léprigót aPuskaporos faunájában két baloldali ulna proximális vége, egy phalanx és három csüd-töredék képviselik.

14. Turdus pilaris L. A fenyőrigó csontjai közül három tarsustöredék, egy ulna, két metacarpus és egy phalanx került elő.

15. Cypselus apus (L.). Egy baloldali metacarplls.

16. Dendrocopus major (L.J. A nagy tarkaharkály t egy mellcsont és két metacarpus képviselik.

17. Nyetale Tengmalmi

(GMEL.).

A gatyás kuvik MADARÁSZ szerint 'l Eszak- és I{özépeurópa, valamint Északázsia lakója s Magyarországon a Kárpátokban található. Apuskaporosi faunából egy igen jó karban levő csüd (23·5 mm) és három karom (phal. ung.) ehhez a fajhoz tartozik. 1

I. h. 205. 1.

(o)

139

A HÁMORI PCSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

18. Surnia ulula (L.)

A karvalybaglyot, mely jellemző északi állat, faunánkban két remekszép tarsometatarsus és egy phalanx!! képviselik. A szóban levő maradványok jól egyeznek azokkal, amelyeket STUDER ábrázol. 1 A sch,yeizersbildi fauna különben is sok tekintetben emlékeztet apuskaporosira. A karvalybagoly hazája Északeurópa, Északázsia és Szibéria, nálunk csak ritkán és elvétve mutatkozik a téli hónapokban. 2 19. Asia accipitrinus

(PALLAS).

Széleskörű clterjedtségű állat ez, mely Magyarországon rendszerint csak átvonulóban fordul elő; MADARÁSZ szerint itt csak ritkán költ. A Puskaporosból két tarsomelatarsus-töredéke és néhány karom került elő, amelyek CAPEK szerint a réti fűlesbagolytól származnak.

20. ? Cerchneis tinnunculus (L.). E faj meghatározása néhány karom alapján

egyelőre

bizon.vtalan.

21. ? Circus cyaneus (L.). Egy karom revén bizonytalan.

22. Aythia [ferina (L.) ?J. A villacsont töredéke. A faj kérdéses.

23. Ardea cinerea L. A

szűrkegémet

egy biztosan meghatározott phalanx 1 (ung.) kép-

viseli.

24. Vanellus vanellus (L.). Egy baloldali tarsometatarsus distális vége. 1 TH. STUDER: Die Tierreste aus den pleistoziinen Ablagerungen des Schweizersbildes bei Scbaftbausen. Denkschr. Schweiz. Naturf. Ges. Bd. XXXV. Taf. II. f. l-4. 2 MADARÁSZ, i. h. 207. 1.

A m.kir. Földtani Intézet Évkönyve. XIX. köt. 3. füz.

11

140

D: KORMOS TIVADAR

(6)

25. Gallinago seolopacina (L.). Egy igen jó karban

levő

jobboldali humerus.

26. Crex crex (L.). Egy remekszép tarsomelatarsus.

27. Tetrao urogallus L. A süketfajd Magyarországon ma már csak a Kárpátokban és a Karszthegységben él. JeIéül annak, hogyapleisztocénben a Bükkhegységben is tanyázott, a Puskaporosban egy nőstény-állat villacsontját és több csigolyáját találtam.

28. Lyrurus tetrix L. A nyirfajd, mely Európán kívül Észak- és Középázsiában honos és Magyarországon ma már csak a Kárpátokban található, az interglaciális (vagy postglaciális) steppeidőszakban szintén élt és költött a Bükkhegységben. Hajdani jelenlétét öt tarsometatarsus, kél metacarpus és egy phalanx (ung.) tanusítják, melyek többnyire hím példányoktól származnak.

29. Lagopus mutus (MONTlN). A havasi hófajd és testvére: a sarki hófajd (Lagopus anus GMEL.) az egyedüli madarak faununkban, melyek Magyarország mai ornisából hiányzanak. A havasi hófajdról CHERNEL könyvében 1 a következőket olvashatjuk: (lA havasi hófajdot (Lrtgopus mutus MONTIN, Lagopus alpinus NILS.) annak révén, hogya szomszéd Stiriában, Ausztriábbn előfordul, sokan a mi havasainkon is közönségesnek hiszik. Ez azonban tévedés, mert biztos előfordulásának semmi nyoma. Hogy azonban régebben faunánkhoz tartozott .... valószínű .... Az irodalmi adatok semmi bizonyost nem mondanak s tény, hogy gyűjteményeinkben sehol egyetlenegy honi példány sincs.» Annyi bizonyos, hogyapleisztocénben a havasi faj dok nálunk is közönségesek lehettek. ROTH SAMU az óruzsini és novi barlangokban számos csonlmaradványukat találta. A Puskaporosban eddig gyűjtött :l CHERNEL ISTVÁN:

Magyarország madarai, Budapest 1809. III. 366-367. l.

(7)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

141

havasi-hó-fajdcsontok legalább 40-50 példánytól valók. Ennek az egy fajnak a maradványai a többi összes madárcsontok számát túlszárnyalják.

30. Lagopus albus (GMEL.). A nagyobb termetű sarki -hófajd csontjai nem olyan gyakoriak, mint az előbbi fajtól származók. Az eddigi gyűjtések alapján 15-20 példányra következtethetek. Úgy a nyírfajd, mint a két hófajd költőmadár volt a Bükkhegységben, mint azt több fiatal csirkétől származó csont bizonyítja.

*

A nagyszámban gyűjtött madárcsontokon kívül egy k í g Yó - f é l e meghatározatlan állcsont-töredéke, a hegyi gyík (Laceria viuipara JAQu.) négy dentale-je, egy békafaj (Rana 1\tléhelyi BOLKAY) számtalan csontja .és temérdek h a l c s i g o l y a, meg f o g is előkerült apuskaporosi rágcsáló-rétegből.

A Bana Méhelyi ismertetését BOLKAY ISTVÁN dr. tollából külön tanulmányban olvashatjuk; míg a halmaradványok feldolgozását LEIDENFROST GYULA barátom vállalta magára. Tekintettel azonban arra, hogy utóbbiak igen fogyatékosak és tüzetesebb vizsgálatok céljaira nem alkalmasak, a halmaradványok közlését akkora halasztjuk, amikor az újabb ásatások bővebb és esetleg alkalmasabb vizsgálati anyagot eredményeznek.

A RAN A. FUSCA. RÖS. PLEISZTOCÉN-KORI ŐSE. (Az V. táblával és a 2-8. szövegrajzzal.)

Irta: BOLKAY ISTVÁN dr.

Ásatag békák általában a ritka jelenségek közé tartoznak. Azok az alakok, amelyeket H. von MEYER és W. WOLTERSTORFF leirásaiból ismerünk, meglehetős távoli vonatkozásban vannak a jelenleg élő fajokkal. A magyarországi pleisztocénböl, melynek faunája közvetlen kapcsolatban van a mai faunával, mindezideig nem ismertünk békamaradványokat. Nem hallgathatom ugyan el, hogy dr. ROTH SAMU, volt lőcsei tanár az ó-ruzsi ni és Novi barlangokban gyűjtött egyéb maradványok mellett néhány béka csontot is talált, amelyeket NEHRING annak idején Bana temporaria L.-nek határozott meg, Nekem alkalmam volt látni eme maradványokat, amelyek közül éppen a legfontosabb rész, a medencecsont hiányzik. így csak természetes, hogy NEHRING ama logikai következtetésböl indult ki, hogy ha a békacsontokkal együtt talált emlős-maradványok nagyobbrészt a tundrák lakói é voltak, a béka sem lehetett más, mint Bana tempomria, amely tudvalevőleg mainapság is a legészakibb elterjedésnek örvend valamennyi európai békafajaink kőzül. Annál nagyobb volt tehát az örömem, amidőn dr. KORMOS TIVADAR úr a Miskolc melletti II Puskaporos l) nevű barlangban általa gyűjtött pleisztocén-korú békamaradványokat feldolgozás végett rám bizta. Ez a gyűjtemény igen sok és jó állapotban levő csontot tartalmaz. Feltaláljuk benne egy béka-csontváznak csaknem valamennyi alkotórészét, kivéve a koponyát, amelyből csak igen apró töredékek maradtak fenn. A legfontosabb rész a maradványok közül az i l e u m. Azon találtam fel azokat a bélyegeket, amelyek alapján az alább leirt új fajt, a Rana fusca Rös. (lempomria aucto non LINNÉ)-től elválasztottam, annak dacára, hogy egyéb bélyegek alapján a rokonság nagyon is szembetűnő.

(2)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

143

Nagy őrömemre szolgál, hogy az új fajt mélyen tisztelt mesterem, dr. MÉHELY LAJOS úr nevéről nevezhetem el, aki éppen a barna békák kérdésének tisztázásával szerzett magának elévülhetetlen érdemeket. Végre pedig köszönetet mondok dr. KORMOS TIVADAR kir. geologus úrnak az anyag lekötelező áJengedéseért, valamint ifj. báró FEJÉRVÁRY GÉZA kedves barátomnak recens összehasonlító anyag szives ajándékozásáért. Rana Méhelyi n. sp. A k o p o n y a. Tekintettel a békakoponya túlnyomóan porcos összetételére, · fosszilis maradványok igen gyéren kerültek elő. Mindössze négy darab felső állkapocs (o s m a x i II a r e)-töredék (2. rajz) foglaltatik az egyébként gazdag gyűjteményben.

2. ábra. R. Méhelyi n., felső áll-

kapocs töredék. (T. n. 7-szerese.)

3. ábra. R. Méhelyi U., 3. csigolya. (T. u. 7-szerese. )

G e r i n c o s z lop. Annál gazdagabb a csigolya-gyűjtemény. Kezdve az első csigolyától (a t l a s), egészen a keresztcsigolyáig ( o s s a c r um) valamennyi csigolya képvisel ve van sok példány ban. A kardcsont (u r o s t Yl u s) egyáltalán nem került elő. A csigolyákról általában megjegyezhetem, hogy az alig egyéves példány tól kezdve a legöregebb példányokig, minden életkorú alak előfordul. A legöregebb állatok csigolyái, a nagyságot véve tekintetbe, jóval túlszárnyalják a jelenleg élő Rana {usea legvénebb példányainak a csigolyáit is. Az atlas jóval szélesehb és rövidebb, mint a Rana {usca-é . . A harmadik csigolya (3. rajz) harántnyujtványán, a hátsó szél közepe táján kiugró csontléc húzódik egyenesen a harántnyujtvány tövéig. Ez a csontléc a ma élő R. {w!ca-n teljesen visszafejlődött, csak itt-ott lép föl még visszaütésképen, mint igen csekély maradvány. A 4-9. csigolyák egyáltalán nem térnek ej a {usea-éitól, csupán _csak annyit jegyezhetek meg általánosságban, hogy a tövisnyujtványok (p r o c e s s i s p i n II s i) erősebben fejlettek, mint a {usea-n.

144

Dl BOLKAY ISTVÁN

(3}

A csigolyák összeolvadásának néhány érdekes esetét is {eltaláltam, amennyiben egy esetben az első és második csigolya, két esetben pedig a 8. és 9. csigolya volt egymással összeolvadva. A m e d e n c e c s o n t. Az új faj legjellemzőbb bélyegeit a medencecsonton találjuk fel. Megközelítőleg ép állapotban csak egy medencecsont maradt fenn. (V. tábla 1. rajz.) A többiböl (számszerint 106 darab) csupán az ileum van meg. De éppen az ileum Jehágó sarkán levő, izomtapadásra szolgáló bütyök (tube r superior mihi, processus superior ECKER) olyan, amely teljes figyelmet érdemel. Ezt a bütyköt ilyen fejlettségben egyetlen általam ismert Ranafajon sem találtam fel, jóllehet összehasonlításra a következő fajok medence csontját vizsgáltam : Rana fusca Rös. (V. tábla 4. rajz), agilis

4. ábra. R. Méhelyi n., os ileum. (T. n. 7·szerese.)

Lalastei BLGR., m acrocnemis BLGR., temporalis GTHR., japonica GTHR., chincnsis OSB., tifJrina DAUD., limnocharis WIEGM., occipitalis GTHR., esculenta L. és ridi bunda PALL. Az emlitett fajok ileumát nagyon általánosan jellemzik a követ.kező viszonyok: az ileum nyaka általában szűkebb vagy legfeljebb olyan széles, mint az ileum magassága (valamivel a tuber superior elött mérve); továbbá az ileum felhágó sarka simán folytatódik az ileum taréjának a felső szélébe; a tuber superior mindig csak közepesen fejlett s az ileum külső oldala sima, vagy csak nagyon gyönge, izomtapadás létrehozta csont1écek vannak rajta. Ezzel szemben az új faj ileumának a nyaka mindig sokkal vastagabb, illetőleg szélesebb, mint az ileum magassága a tuber superior előtt mérve; a felhágó sarok sohasem olvad belé simán az ileum tarajának a felső szélébe, hanem az ileum közvetetlenül a tuber superior mögött összeszűkül (V. t.ábla 1. és 2. rajz és 4. szövegrajz), vagy pedig a legjellemzöbb esetekben a tuber superior elMelé madárcsőr alakjában kiszökellik (V. tábla 3.

THOM.,

(4)

145

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

raj?). Az ileum oldalán három, mindig jól kifejlődött csontléc húzódik, amely izmok megtapadására szolgált. Hasonlóképpen izommegtapadásra szolgált ama kis félholdalakú csontkiemelkedés is, amely az Mum nyaka alatt s közvetetlenül az izületi gödör előtt fekszik.

-- I 5. ábra.

n.

Méhelyi n.,

08

cOJ'acoidettm. (T. n. 7-szerese.)

A tuber superior az izmok húzása következtében görbült s ennek folytán alatta mély vájulat keletkezett.

erősen

kifelé

6. ábra. R. Mehelyi n., sternum. (T. n. 7.szerese.)

A m e II c s o n t. AmelIcsont részeiből számos c o r a c o i d e u ro (5. rajz), s c a p u l a s 3 darab s t e r n u m (6. rajz) került elő. Eltérő sajátságokat nem találunk rajtuk, csupán a nagyságban mulják felül ezek a Rana {usea hasonló vázrészeit.

14-6

Dl BOLKAY ISTVÁN

(5)

Az el ül s ő v é g t a g h ó I csupán az alsó karcsontok maradtak fenn, amelyek jóval vaskosabbak és szélesebbek, mint a ftisca-éi. A h á t u I s ó v é g t a g. Ennek a részeiből - eltekintve az izületi fejeiktől megfosztott comb- és lábszárcsontoktól - a teljes - épségben fennmaradt két t a r s u s, illetőleg annak csak két-két legfontosabb alkotórésze, a7. egymással _összeolvad!. t i b i a l e és fi b u I a r e érdemel figyelmet (7. rajz). E7.ek aránylag sokkal rövidebbek és szélesebbek, mint a fusca-éi (8. rajz), mert míg ezeknek a szélessége csak háromszor foglaltatik a teljes hosszúságukban, addig a fusca-n a tarsus szélessége négyszer foglaltatik a hosszúságában.

{~

~

,

I 7. ábra. R. Méhelyi D., tarsus. (T. ll. 31/2-S zerese.)

8. ábra. R. fusca Rös, tar sus (Lugano). (T. ll. 31j2-szerese.)

A végtagok vázának kiegészítéséül fölemlítem még a lábközépcsontokat és az ujjperceket, amelyek szintén szép számmal maradtak fenn. Ezek hasonlóképen a nagyságukkal térnek el a R. fus ca hasonló csontjaitól. ~

A Rana Méhelyi-t teljes joggal a Rana fusca Rös. pleisztocén tekinthetjük s nagyon érdekes, hogy amíg azok a suburktikus steppei emlösállatok, amelyek a pleisztocénben itt a Rana Méhelyi társaságában éltek, a klima megváltozásával a sarkkör vidékeire búzódtak vissza, ahol ma is változatlan egyformaságban élnek, addig a Rana Méhelyi az éghajlat- és talajviszonyok fokozatos megváltozásával tetemes módosulást szenvedett s a jelenkori Rana fusca Rös. kiindulásául szolgált. 1 ősének

1

Nem tartom kizárlDak azt sem, hogy a jelenleg leirt faj a lundrák övében

'-6)

A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUXÁJA BORSODMEGYÉBEK.

147

A csontmaradványok kétségtelenné teszik, hogy aBana Méhelyi sokkal nagyobb, vaskosabb állat volt, mint a mai B. fusca s hogy életmódja sem lehetett a R. fusca-éval azonos, mert az ileumon levő hatalmas tuber superiort olyan izomhatások hozták létre, amelyek manapság ilyen mértékben már nem szerepelnek. Eleinte arra gondoltam, hogy az ernlíteH csontbütyköt az ásással kapcsolatos izomműködések hozták létre. Ezt a föltevésemet némileg ,az ís támogatta, hogy a tarsusok aránylag sokkal rövidebbek és széles ebbek, mint a ma élő B. fusca-éi és az arányokat tekintve, feltünően hasonlítanak a Bana chinensis OSB. tarsusához, amely fajt pedig éppen az jellemzi, hogya száraz időszak beköszöntésével a földbe -ássa magát. 1 Ámde eme föltevés értelmében a flana cltinrnsis medencecsontján ugyanolyan viszonyokat kellene találnunk, mint a Rana 1\1Iéhelyi-én, .ami pedig nincs úgy, mert a Rana rhinensis iIeumának a lehágó sarka a morphologiai viszonyokat tekintve, miben sem tér el ama bélyegektől, amelyeket már a leírásban mint a Bana-kra jellemzőket soroltam fel. Egy valódi ásóbékának (pl. Pelobates, Lallula) a medence.csontja annyira eltérő alkotású, hogy összehasonlításra sem alkalmas, úgy hogy a Bal~a "Méhelyi e m e b é l Ye g t e k i n t e t é b e n t e lj e s e n e g y e d ü l á ll. A tarsus rövidségéből mindenesetre megállapítható annyi, hogy állatunk egyáltaUll1 nem lehetett jó ugró, mert a tarsus hosszúsága tudvalevőleg egyenes arányban áll az ugróképességgel. A Rana "Méhelyi-t egyúttal a többi palffiarktikus barna békafaj közös őséül is tekinthetjük, ellentétben a SIMROTH fölfogásával, aki (pendulationstheorie, p. 244) a Bana f~[sca-tól gondolja származtatni ,az összes európai barna békafajokat. Ez a felfogás már csak azért sem jogosult, mert a mai fajokat nem igen lehet a jelenleg élőktől származtatni s éppen a Rana Méhelyi a legjobb bizonyítéka annak, hogy .a jelenleg élő fajoknak az elődeit már valamely korábbi időben kell keresnünk. A Rana Méhelyi eddigi lelőhelyei : O- Ruzsin, Novi barlang, Miskolc (puskaporos barlang) és Püspökfürdő (Somlyó· hegy, KORMOS TIVADAR dr. gyűjtése). jelenleg élő Rana fus ca-val azonos. Míndazonáltal célszerűnek találtam a faji elválasztást, annak dacára, hogy arról a vidékről származó összehasonlító anyag nem .állott rendelkezésemre s így ebben a tekintetben a jövö kutatásokra kell bíznom a kérdés végleges tisztázását. 1 BOLKAY: A kínai béka systematikai értéke. Állattani Közlemények, YIII. kötet,

1909. p. 64.

A HÁMORI PUSKAPOROSBAN TALÁLT PLEISZTOOÉN OSIGÁK. KomlOs

TIVADAR

dr.-tól.

Apuskaporosi emlős- és madárfaunát tárgyaló tanulmányaimban ismertetett gerinces-maradványokon kívül több csigafaj is előkerült a gyüjtöttem anyagból, amelyeknek rövid ismertetését az alábbiakban adom ~ 1. Crystallus crystallinus

MÜLL.

Egy példány. A Bükkhegységben ma is él.

2. Discus rotundatus Egy példány. Hámor vidékén ma is

3. Eulota fruticum

MÜLL.

előfordul.

MÜLL.

Két példány. A Bükkben ma is közönséges.

4. Helicodonta (Gönostoma) sp.? Egy embryonális példány.

5. Helix pomatia L. Egy fiatal állat héja.

6. Orcula doliolum

DRAP.

Egy példány.

7. Modicella avenacea

BRUG.

Egy példány.

8. Clausiliastra laminata Egy példány.

MONTG.

(2)

A HÁlIORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN.

9. Alinda plicata

149

DRAP.

Négy példány.

10. Kuzm.iéia dubia

DRAP.

Egy példány.

11. Kuzmicia pumila (Z.) C.

PFR.

Egy példány.

12. Pirostoma latestriata

(BIELZ)

A.

SCHM.

Egy példány.

13. Fossaria truncatula

MÜLL.

Egy példány.

14. Gyrorbis sp.? Egy töredék. Tekintettel arra, hogy barlangi üledékekben a csigák általában ritkák, ez a szerény fauna eléggé tekintélyesnek mondható. Nagyon valószínű, hogy miként az apró, fényes kvarckavicsok, úgy ezek a csigák is részben a madarak gyomorlartalmából kerültek a rágcsálórétegbe, bár egyik-másik a sziklafülke falán is élhetett. A fauna állatföldrajzi nézőpontból nem sokat mond. Jelentősége inkább biológiai, amennyiben a felsorolt 14 faj között egyetlen-egy olyan sincs, amelyik a fűves pusztákat környező hegyvidék jellegével ellenkeznék. Kétségtelen, hogy a Bükkhegység a steppe-időszak alatt sem lehetett teljesen fátlan, sőt szinte bizonyos, hogy a füves puszták határán kisebb-nagyobb kiterjedésű erdők és ligetek borították, amelyekben mindazok a fajok, amelyeket fentebb felsoroltam, életmódjuknak megfelelő viszonyokat találhattak. Különös véletlennek tekintem azt, hogy a szárazabb területeken élő xeroterm fajok közül eddig egy sem került elő. A további kutatások ezt a hiányt azonban könnyen pótolhatják.

Kadié-Kormos: A hámori Puskaporos.

IV. tábla.

= ~

.Q

.~


N

:0

.:o::

:..

o

S

.e;

:c ~

rJl ~

=.... ~

~

$:

~

1: c:

.Q ri)

'Q)

-
.:o::

::

~

.:o::

N rJl

o:.. o Q,

rJl

.; ]..,

~

~

.~

~ ::l

Q.,

I>

.... ... ol

"cl ol

4(

ol

...

~

rr:

...: o ...: >

.::: til

o

'o" a:

~

Y. TÁBLA. 1. Rana MéheljJi n. sp. medencecsont. 2. os ileum. 3. 4. {usca Rös. (Lugano) medencecsont.

Valamennyi ábra a természetes nagyság 7 -szerese. Az eredeti példányok (a 4. ábra eredetije kivételével) a m. kir. földtlni intézet gyűjteményében vannak.

Y. tábla.

Bolkay: Rana Méhelyi n. sp.

/"'

Term. után rajz.

BOLKAY.

;

j!'

III

ll:' HEiUü~ J!.'. l'aleooL. tanulm. az erdély I erczhe~ylS. lIIészk6~zlrl. Jell'lll (it. táblával:) (3 kor. 20 fill.). 2. POSEWITZ T. Az mdiai 0c:ze~ CZlDDSzllI,etel. ll. A, czinne!őfol'llulás és a czinnbányászat Bangka szigetén II Láhlaval.) ,(80 fill.). - ? POéTA }I'. Nehány i::ipongia a Pécsi 'illY Mecsekhe~ySég ,dogger rétegeibő! (2 táblával.) (50 fill.). - 4. HALA VATS ~Y. Ósl~nytam adatok Délmlliyal'orszá.g neogénkoru ülellékei faunájának Ismeretéhez. (11. közlemény) (2 táblával). (50 fiU.) 5. FELIX J. Mallyarország fosszil fái (2 lábi.) (50 filL). - 6. HALAVA'I'~ Gy. A szen. tesi artézi kul (4 táblával) (80 till.). - 7. KI;PAl'I~ M, A Fr~~ka-Gora (Szerémség) szerpenlinjei es szerpenlin-féle kőzeteil'ől. (24 fill.) - 8. HALAVAT~ Gy. A hód-mező-vásárhelyi kél artézi kul (2 lá lll.) (6U fiU.). _ 9. JANKO J. A Nilus deltája (5 tállL) (~ kor.)j IX. köt. Il. MARTIN Y J. A szellthál'omsag - aknai mélylIlIvelés Vihnyén. _ dO'rAR Gy., Az ó-antaltárnai Ede-reményvágat geo!ogiai szerkezete. _ PELACHY }I'. Nán~or kOl'onaherczeg - tálna ge?logiai óze!vényehez. 2. LOREN'l'HEY bIRE. A nagymányoki ~Tolna m.) pontu~1 (50 fill.). emelet és faunája (1 táblával.) (40 fill.). - 3. MICZYNSKI K. Egynehány Radacson, Eperjes mellett gyüjtöLt fOószil llövénYlllaradvány (3 tábléval.) (60 fill.). - 4. STAUB M. A radácsi növényekről (30 fill.). - 5. HALAVATS Gy. A szegedi két artézi kút (2 Láb!.) (60 fill.). - 6. WEISS T. Az erdély· részi bányászat rödd ismel-tetése (80 fill.). -7. SCHAFARZIK F. A Cserhát _ piroxén-andezitjei (3 táblával) (2 kor. 80 filL)] X. köt. C!. PRUllCS Gy. Az erdélyi részek tőzegLelepei (40 fill.). - 2. HALAVATS Gy. Oslénytani adatok Délmagyarország neogénkol'ú üledékei faunájának ismeretéhez (Ill. köz!.) (1 táblával) (50 fill.). - 3. INKEY BÉLA. Puszta-~zt.­ Lőrincz (Pest m.) vidékének talaj térképezése. (1 terképpel) (1 kor.). 4.. LŐRENTHEY r. A szegzárdi, nagy·mányoki és árpádi felső-pontusi lerakódások és faunájok. (3 táhlával.) (1 kol'. 40 fill.). - 5. FUCHS T. Harmadkori kövületek IÜapina és Rndobo.' környékének széntarlalmu mioczénképződményeiből és az «aquitaniai emelet. geologi.li helyzetérill. (40 filI:). - 6. ,l{OCH A. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződ. ményei, I. Paleogén csoport. (4 táblával) (3 kor.)] XI. köt. ll. BÖCKH J. Adatok az Iza völgye felső szakasza geologiai vi~zonyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmu lerakodá·
'VlJI. kOL.

9.14

6.-

6.70

9.10

ö.-

~.nO

IV XIV, köt. [1. GORJANOVld-KRAMBERGER K. Palaeo-IchLilyologiai adalékok (41 táblávalJ (1 kor.) SI. PAPP KÁROLY: Heterodelpbis leiodont.ue, n. fo Sopron vármegye miocén rétegeiblll (SI táblával) (1 kor.) ...... 3. BÖCKH HUGó: A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geologiai viszonyai (8 táblával) (4 kor.) - 4. ifj. báró NOPC.A Fmmrcz: Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ köz. es6 vidék geologiája II táhlával) (4 kor.) 5. GUtI, V., LIFFA A. és TIMKÓ I. Az Ecsedi láp agrogeologiai viszonyai (3 táblával) (SI kor.)] 1!!.XV. kol. [1. PRINZ GY. Az EK-i Bakony idősb jurakorú rétegeinek faunája. (38 táhlával) (A kor.) - 2. ROZLQZSNIK PÁL: ANagybihar metamorph és paleozoos kőzetei (1 kor.) - 3. STAFF JÁNOS: Adato'k a Gerecsehegység stratigraphiai és tektonikai vi~zonyaihoz.(l táblával)(2 kor.)4. POSEWITZ TIVADAR: Pelroleum és aszfalt MagyarországoD (1 táblával) (4 kor.)] ___ ___ ___ ___ ___ _ ___ ___ ___ __ lö.XVI. köt. 1 LIn'A AURÉL: Megjegyzések StaIT: .Adatok a Gerecse hegység. stb. czimü munkájánaK stratigrafiai és paleontologiai részéhez. (1 kor.) 2. KADI(: OTTOK AR : Mesocelus hungaricus, Kadié a borbolyai mioczén rétegekből. (3 táblával) (3 kor.) - 3. PAPP KÁRoLY: Miskolcz környékének geologiai viszonyai. (1 táblával) (2 kor.) - 4. ROZLOZSNlK PÁL és EMSZT KÁLMÁN: Adatok Krassó-Szörény vármegye banatitjai· nak petrogr. és chemiai ismeretéhez. (1 táblával) (2 kor.l - 5. VADÁsz M. ELEMÉR: A nagykűkűllőmegyei Alsórákos alsó-liaskoru faunája (6 táblával) (2 kor.) - 6. BÖCKH JÁNos: A petroleuml'a való kutatások állása a magyar szent korona országaiban (2 kor.) ___ ___ ___ _ 12.köt. 1. TAEGER HENRIK: A Vél'teshegység földtani viszonyai (1.-11. táblával és 42 ábrával a szöveg között) (5 kor. 50 fill.). - 2. HALAVÁTS GYULA: A neogén korú üledékek Budapest környékén (12. -16. táblával és 3 ábrával a szöveg között) (2 kor. 50 fill.) _ _ ___ ___ 8.XVIIJ. köt. 1. GAÁL ISl'VÁN: A hunyadmegyei Rákosd szarmatakorú csigafaunája (1.-3. táblával és 21 ábrával a szöveg között) (2 kor. 50 fill.). 2. VADÁsz M. ELEMÉR: A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai (A 4. táblával és 30 ábrával a szöveg között) (2 kor.). - 3. VOGL VIKTOR: A piszkei bryozoás márga faunája ___ - . ,4.:; itt felsorolt művek egyidejüleg a «Mitteilungen aU8 dem Jahrbuohe der

xvn.

kön. unflar. GeologiBohen An8talt. ollSímű folyói"at fÜIIS6teiként német nyelven - il 1cülöntenyomato7cban is me.qjelentek.

3. A m. kir. földtani intézet Idadványai. Az első nemzetközi agrogeologiai értekezlet munkálatai (2 térképpel és 8 ábrával a szöveg között.) __ ___ _ _ ___ ___ BÖCKH JÁNOS: A III. kir. földtani intézet és kiállltási tárgyai. Az 1885. évi budapesti ol'sz. ált. kiállítás alkalmából. Budapest, 1885 _ ___ _~_ (ingyen} BÖCKH JÁNOS és GESELL SÁNDOR: A magyar korona országai területén mivelésben és feltárásban lévő nemesfém, ércz, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei. A m. kir. bányakapitányságoktól nyert hivatalos s egyéb adatok nyomán bányakapitánysági kel'iUelek szerint (1 térképpel) BÖCKH JÁNOS és SZONTAGH TAMÁS: A m. kir. földtani intézet. DARÁNYI IGNÁCZ földmivelésügyi m. kir. miniszter megbizásából. Budapest, 1900 __ ___ (ingyen) GESELL S. és SCHAFARZIK F.: Mú- és építőipal'i tekintethen fontosabb magyarországi 3.80 kőzetek részletes katalogusa. Budapest, 1885 __ _ __ ___ ___ ___ (.._ HALAVÁTS GYULA: A magyar pontusi emelet általános és őslénytani irodalma 1.60 KALECSINSZKY SÁNDOR: A magyar korona országainak meg vizsgált agyagjai és az agyagiparnál felhasználható egyéb anyagai (1 térképpel)___ ___ _ _ __ ___ -.24 KALECSINSZKY SÁNDOH: A magyar korona országainak ásványszenei különös tekintettel chemiai összetételükre és gyakorlati fontosságukra (l térképpel) 4,.50 KALECSINSZKY SÁNDOR: A magyar korona országainak megvizsgált agyagai (1 térképpel) ___ ___ ___ ___ 4._ Magyarorszll.g negyedkori klimaváItozásair61 __ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ -.50

MATYASOV~ZKY J. és PETII~K.L.: Az agyag-, üvel;-, czement- és ásványfesték.iparnak szolgaló Dlal;yarorszagl nyers anyagok részletes kaLalogllsa ___ ___ ___ 2.20 PAPP. KÁR~LY: A szlavoniai Daruvár hévvizű fürdő védőterülete (1 térképpel es 9 ahl'tlval.) _ ___ -.50

v JI!lnmIr>'L.uos : A mqyarorszqi· porczellánföldekr61, különös tekintettel a riolnuolinokra ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ -.40 PB'l'l\iK L.uos: A riolitos k6zelek agyIlfiipari czélokra való alkalmazbatósága ___ -.80 PE'l'RK LAJos: A hollóházi (radványi) rioHt-kaolin ___ ___ ___ ___ ___ ___ -.30 SCJLU'ARZlK F.: A m. kir. földtani intézet minta kőzet-gyüjteménye magyar. orszári kl'5zetekbc51 középiskolák részére __ _ ____ ___ ___ ___ ___ ___ (ingyen) SCHAJ'ARZlK FERENCZ: A magyar korona országai terilletén létező kőbányák részletes ismel·tetése (1 térképpel)___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 7.Mutató a m. kir. földtani intézet évkönyve I-X. kötetébez __ ___ ___ ___ -.80 Mutató· a ·m. kir. földt. int. é:vi ·jelentése 1882-1891. évfolyamaihoz ___ ___ 1.60 A ma.sántermészetii geologiai szakvélemények és kémiai elemzések szabályzata (ingyen) A m. kir. földtani intézet könyv- és térképtárának czímjegyzéke és L-V. pótezímjenzék ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ __ ___ ___ __ dngyen) Vezető

a m. kir. földtani intézet muzeumában (168 ábrával a szöveg között)

1.-

4. Intézeti tagok alkalmi I{özleményei. (Kiállitási költIlégen kin!lomtatva).

és SZONTAGH TAMÁS: A m. kir. földtani intézet és ennek kiállitási tárgyai. lu 1896. évi ezredéves' országos ldallitás alkalmából 1896. ___ (Elfogyott.) HALAVÁTS GYULA: A magyarországi ártézi kutak története, terillet szerinti elosztása, mélységök, vizök bIlségének és hőfokának ismertetése. Az 1896. évi ezredéves országos kiállitás alkalmából. 1896 ___ ___ ___ --- --_ ___ --- !.HAN'l'KEN MIKSA: A m. kir. földtani intézet kiállitási tárgyai a bécsi 1873. évi világtárlaton, (magyar-német szöveggel), 1873___ ___ ___ ___ --_ -__ ___ (Elfogyott) HANTKEN MIKSA: A magyarországi kőszén együttes kiállitása a bécsi 1873. évi köztárlaton, 1873___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ -.40 PRUDNIKI IlANTKEN MIKSA: A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. A földmlvelés-, ipar- és kereskedeleml1gyi m. k. miniszlerium megbizásából 1878 (5 mellékleUel) ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ,_'O BÓCXH JÁNOS

5. Földtanilag szinezett térli-épek. A) Átné?tetes tét>képek. A Székelyföld földt. térképe ___ ___ ___ ___ ___ -__ --_ --- --- --- 2 kor. Esztergom harnaszéntel'ü1elének térképe ___ ___ ___ ___ ___ --- --2. B)

Bés?tletes tédr.épek. a) l: U,4,OOO mértékben.

1.) Magym'ázó .~zöverl npllfül. AlBÓ-Lendn, (C. 10.) ___ ___ ___ ___ -__ --- --- --- --- (elfogyott.) Budapest (G. 7.) ___ --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --• Győr

(E. 7.)

_-_

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

Kaposvár és Bükkösd (E. 11.) --- --- --- --- --- --- --Ka.puvá.r vidéke. (D. 7.) --_ --- --- --- --- --- --- --- --- --- --Nagy-Kanizsa (D. 10.) --- --- --- --- --- --- --- --- --Na.gy-Vll.Zsony-BaJaton-Fiired vidéke. (E. 9.) --- --- --- --Pécs és Szegszárd. (F. 11.) --- --- --- --- --- --- --- --- --Sopron (C. 7.) --- --- --- --- --- -- - --- --- --- --- --- --- --Simontornya és KáJozd vidéke. (F. 9.)___ --- --- --- --- --- --Szombathely (C_ 8.) --- --- --- --- --- --- --- --- --- --Tata.-Bioske (F. 7.) --- --- --- --- --- --- --- --- ---Tasnád-Szilágy-Somlyó {M. 7.) --- --- --- --- --- --- --- --- --Tolna.-Tamási (F. 10.) --- --- --- --- --- --- --- --- --- ---V811Zprém-Pápa (E. 8.) vidéke --- --- --- --- --- --- --- ---

vI

f~~

Dárda. vidéke. (F. 13.) ___ ___ ___ ___ Komárom vidéke. (E. 6.) (a dunánluli rész) Karád-Igal vidéke. (E. to.) Légrád vidéke. (D. 11.) __ _ Magyar-Ovár vidéke. (D. 6.) Mohács vidéke. (F. 12.) --_ --Pozsony vidéke. (D. 5.) (a dunllntuli rész) Sárvár-Jánosháza vidéke. (D. 8.) Sümeg-ZaJa-Egerszeg vidéke. (D. 9.) Székesfehérvár vidéke. (F. 8.) Szigetvár vidéke. (E. 12.) __ _ Szt-Gotha.rd-Körmend vidéke. (C (j.)

___

___

___

___

___

Versecz vidéke (K. 14.) MaI,(Y. szöv.

___

___

HAJ.AYÁTS

___

~l

.c-

t·

o{.

t

4 4 .c4 4 4

• •

4-

2.) Magyarázó szöveggel. Fehértemplom vidéke. (K. 15.) Magy. szöv. HALAVÁTS GVULA-tól Kismarton vidéke (C. 6.) Elfogyott. Magy. szövege TELEGDI ROTH LAJOs-tói

~~,

"4-

I (.

•

•

•

4- kor 60 tilI.

___

•

5

GvuLÁ-tól

30 30

•

b) 1: 75,000 mértékben. 1.) Magyat'ázó szöveg nélkül.

Petrozsény (24. öv XXIX. r.1-- _ _ _ __. Gaura és Galgó vidéke. (16. öv XXIX. r.) Hadad-Zsibó vidéke (16. öv XXVIII. r.) Lippa vidéke (21. öv XXV. r.) __ _ Vulkán-szoros (24. öv XXVIlI. r.) vidéke

(elto·gyoU.) 7 kor. 6 • 6 • ( elfogyott.) 6 kor.

Zilah vidéke (17. öv XXVIII. r.)

2.) Magyarázó szöveggel. Abrudbánya vidéke (20. öv KXVlIl. r.) Magy. szöv. Dr. PÁLFV M.-tól. Alparét vidéke (17. öv XXIX. r.) M"gy. szöv. Dr. KOCH ANTAL-tól Bánffy-Hunyad vidéke (18. öv XX VllI. r.) Magy. szöv. KOCH és HOFMANN-tóJ Bogdán vidéke (13. öV XXXI. r •.l Magyar. szöv. Dr. POSEWITZ TIVADAR-tól Budapest és Tétény vidéke (16 öv XX. r.) Magy. szov. HALAVÁTS GVULA-tól Budapest és Szt. Endre vidéke (15.övXX.r.) Magy.sz.Dr. SCHAFARZIKF.-től Gyertyanliget (Kabola Polyana) (13. öV XXX. r.) Dr POSEWITZ A.-tóL_ Kismarton vidéke (14. öv XV. r.) Magy. szöv. T. ROTH L.·tól ___ Kolosvár vidéke (18. öv XXIX. r.1 Magy. szöv. Dr. KOGH ANTAL-tól __

5 kor. - tili. ti« 40« 7 I _« 7 • 60 I 7 • 85. 9 " 10« 4 I 50. 3 " 45, 6 , 40. 7 « 70, 5 • _. 8 « _. 5 " _. 8 • 10.

Körösmező vidéke (12. öv XXXI. L) Magy. öZÖv. ])/,. POSEWITZ TIVADAR-tól

Krassova és Teregova vidéke (25.övXXVI.r.)Magy.szövegT.RoTH L.-tól Márm~os-Sziget vidéke (14. öv XXX. r.) Magy. szov. Dr. POSEWITZ T.-tól

Magura vidéke (19. öv XXYIll. r.) Magy. szöv. Dr. PÁLFV ~l.-tól ___ Nagy-Bánya vidéke (15. öv XXIX. r.) Magy. szöv. Dr. KOCH ANTAL-tél Nagy-Károly és Ákos vidéke. (15. öv XXVII. r.) Magy. szüv. Dr. SZONTAGH TAMAs-tól

-- -

___

___ 7

"

_.

Szászsebes környéke (2:2. öv XXIX. 1'.) Magy. szöv. HALAVÁTS GvuLÁ-tól és T. ROTH LAJOs-tól

Tasnád-Széplak vidéke. (16. öv XX VU. r.j Magy. szöv. Ur. SWNTAGH 'f.-tól 7 • Temeskutas és Oraviczabánya környéke. (25. öv XXV. r.) Magy. szöv. T. ROTH L.-tól és HALA VÁTS GY.-tól

_"

Torda vidéke. (HJ. öv XXIX. r.) Magy. szöv. Dr. KOCH ANTAL-lól __ _

-

"

7 •

-

«

-

«

-«

40

I

A f/1'oyeoloyia,i tér képek. Magyar-Szölgyén és Párkány-Ná.na vidéke (14. öv, XIX_ r.) Magy. szöv. és .Tájékoztató» a gazdaközönség részére HORUSlTZKV HENRIK-től

SZilged és Kistelek vidéke (20. öv XXII. r.) Magy. szöv. TRElTz PlÍ:TER-tÖ!

n. 5

kor.