A GALGAHÉVÍZI LÁPRÉT TÁJVÁLTOZÁS-VIZSGÁLATA LÉGIFOTÓELEMZÉS ALAPJÁN Szerző: HELFRICH Tímea, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. CENTERI Csaba, egyetemi adjunktus KRISTÓF Dániel, egyetemi tanársegéd VONA Márton, PhD hallgató Intézmény: Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi Tanszék, Gödöllő Bevezetés Témaválasztásomat az indokolta, hogy egyre fokozottabb figyelem irányul a vizes élőhelyek felé. 1995-ben a magyar kormány által elfogadott Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció is célul tűzte ki a revitalizációs tervek készítését, valamint a vizes élőhelyek rekonstrukciója egyike volt a külföldi forrásokból (Phare-program) is támogatott természetvédelmi témaköröknek. Mivel napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a térinformatika alkalmazása a környezetgazdálkodásban, a légifelvételek feldolgozást számítógép segítségével végeztem. Célom egy olyan tanulmány készítése, mely megpróbál párhuzamot vonni az egykori lápterület vegetációjának a változása és a táj használata között. 1. Irodalmi áttekintés 1.1. A terület jellemzése Galgahévíz település a Galga patak völgyében, az Alföld északi határán, a Gödöllőidombvidék, a Cserhát alja és a Jászság találkozásánál fekszik. Egymást sűrűn váltogató dombok, hátak, völgyek jellemzik. Síksági területnek minősíthető az összterület 58%-a, dombvidékhez sorolható 35%-a (Nagy, 1997). A település Pest megyében, Budapesttől 46 km-re, keletre található. A területen a kontinentális éghajlat sajátosságai érvényesülnek. A hőmérséklet és csapadékingadozás, a légáramlatok váltakozásának hatásai miatt az atlanti, mediterrán és az eurázsiai belső szárazföldi jelleg váltakozása jellemző. A Mátra hegység közelsége miatt a tavaszi felmelegedéshez hosszabb idő szükséges, mint az őszi lehűléshez. Gyakoriak a hirtelen bekövetkező hőmérsékletváltozások. Május első 1
harmadában, június végén és október elején gyakran hőmérséklet csökkenés jellemző (Nagy, 1997). Ez egybeesik Fekete (1965) megállapításával, miszerint a Gödöllői-dombság hűvösebb és nehezebb mezoklímával jellemezhető, és a terület ennek a földrajzi egységnek a szélén fekszik. Gyakoriak az őszi fagyok, valamint a nyári és kora őszi időszakban a jégverés. 1.2. A lápképződés folyamata A lápok, mint tájalkotó vegetációformák, geológiai szempontból igen fiatal keletkezésűek. Maga a keletkezési folyamat azonban több ezer évig is tarthat. Az elláposodásnak különböző szakaszait lehet megkülönböztetni. Kb. 12000 évvel ezelőtt, a jégkorszak végén a talajvízszint olyan mértékben megemelkedett, hogy kisebb tavak (1. ábra, fekete vízszintes vonal) jöttek létre.
1. ábra Lápképződés kezdeti stádiuma Mindeközben a tavakban üledék rakódott le (fekete színezés). A természetes vegetációt ebben a szakaszban a különböző füvek, kisebb bokrok, ill. fák jelentették. Ebben a stádiumban a lápban élő vízinövények elrothadtak anélkül, hogy tőzeggé alakultak volna. Ez az úgynevezett vízinövényláp. Ekkor a láposodásnak kitett medence még elég mély volt. Az ezt követő 5000 év során a növényzet egyre sűrűbbé vált. A különböző úton (folyóvíz, szél) a láp medencéjébe kerülő törmelék azonban a medence fenekét idővel annyira megemelte, hogy azon gyökeret verhetett a nád (2. ábra).
2. ábra. Lápképződés második stádiuma A nád megjelenésével gyorsabb lett az elláposodás folyamata. Az elsekélyesedett medencét hatalmas tömegben borította be a nád (ez az ún. náderdő-szakasz). Ezzel egy időben megindul a tőzegképződés is, mert az elhullott nád rendszeresen fölhalmozódott és anyagának fölhalmozódásával sietteti a medence felöltését. Egyes náddal és más vízinövényekkel benőtt, mélyebben fekvő részeket itt-ott időközönként szárazra kerülő savanyúfüves rétfoltok tarkázták (ún. nádrét-szakasz). A tó közelében a vegyes erdők váltak uralkodóvá.
2
Az átmeneti szakaszban, kb. 7000 évvel ezelőtt a tó teljesen megszűnt (3. ábra). A nádrét-szakaszt rövidesen a rétláp-időszak követte. A rétlápon már nagyobb szárazon termő, ingoványos, süppedékes foltok helyezkedett el, amit végül az erdővegetáció teljesen legyőzött.
3. ábra. Lápképződés harmadik (átmeneti) stádiuma A galgahévízi láprét is már ebben a fázisban van, a területen a víz csak a nagy esőzések, hóolvadások idején jelenik meg, azonban a mélyebben fekvő területein a talajvíz mélysége nem csökken 30cm alá. A végső szakaszban a lápterület kiemelkedik a környezetéből. Ez az úgynevezett láprét stádium (4. ábra), mely már teljesen a szárazon álló növényvegetáció kezdete.
4. ábra. Lápképződés utolsó (befejező) stádiuma Az egykori erdő maradványait, a fa minden egyes részét, a törzsektől kezdve a gyökerekig, a tőzeg őrzi (Feldmann és Birkholz, 2002). 1.3. A vizes élőhelyek elterjedése a Földön és Magyarországon Kuntze (1990) és Succow és Joosten (2001) szerint a földfelszínt nem olyan régen még kb. 1 százalékban lápok borították. Ez az érték megfelelt a lecsapolások előtti időszak magyarországi lápkiterjedésének (1,1 %) is (Tardy, 2000). Ehhez képest az európai kontinensen ismert 495 ezer km2-nyi lápból mára mindössze kb. 187 ezer km2 maradt életben, tehát 62,3 %-uk eltűnt. Ezek jelentős része a nagy kiterjedésű skandináv területeken fordul elő ma is, amiből kitűnik, hogy a közép- és kelet-európai régióban különösen veszélyeztetetté váltak ezek a különösen értékes élőhelyek. De más nyugat-európai országban sem történt mindez másként. Vegyük például Németország esetét. Ma ez az ország a világ egyik legsűrűbben lakott ipari nagyhatalmának egyike. 1997 és 2001 között, vagyis mindössze 4 év alatt 1887 km2 -rel, mintegy 4,5%-kal nőtt azon területek nagysága, amelyeket a lakott területek terjeszkedése, illetve a közlekedés 3
növekvő térigénye követelt. Ez azt jelenti, hogy naponta (!) mintegy 129 ha-nyi területet szakítottak ki a természetből. Az intenzív mezőgazdálkodás következtében a természetes élővilágban nagyon sok negatív változás történt. A kisebb erdőfoltok kiirtásával, a patakok, árkok betemetésével sokkal egyszerűbbé vált a földművelés. Ennek azonban az lett az ára, hogy számtalan állat- és növényfaj került fel az ún. Vörös Listára, mely a veszélyeztetett, kihalással fenyegetett fajok sorát tartalmazza. Mindezek megakadályozására napjainkban egyre nagyobb szerepet kell, hogy játsszon a természetvédelem. Különösen nagy tekintettel kell lenni a különböző biotópokra, melyek védelme a mezőgazdálkodással való együttműködés nélkül nehezen képzelhető el. Természetesen a legértékesebb területek közé tartoznak a ritkaságnak tűnő élőviláguk miatt a különböző lápterületek. Ezek védelmére különösen nagy figyelmet fordítanak Németországban, hiszen ez az ország rendkívül gazdag lápvidékekben. Az első helyen Niedersachsen tartomány áll. Területének 10%-át borítja láp, melyből 250 000ha a felláp és 185 000ha a síkláp. Arányait tekintve ilyen adatokkal csak Schleswig-Holstein 10% (150 000ha), ill. MecklenburgVorpommern tartományok 12% (300 000ha) büszkélkedhetnek (Succow és Joosten, 2001). Ennek tükrében vegyük szemügyre a magyarországi lápok jelenlegi kiterjedését (5. ábra). • 1997 előtt védetté nyilvánított lápok • ex lege (törvény erejénél fogva) védett lápok
5. ábra. Lápterületek elhelyezkedése hazánkban (Forrás: KvVM-TVH) A természetvédelem feladata elsősorban a tudományos és kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű értékek védelme, megőrzése. Tágabb értelemben a természettel való – az ember hosszú távú érdekeit is figyelembe vevő – gazdálkodást jelenti. A természetvédelemről szóló törvény 1996. évi LIII. Törvény ún. ex lege védelem alá helyezte Magyarország összes lápját és egyéb, kis kiterjedésű, különös értékű természeti területét. Mindezek érdekében létrehoztak egy lápkatasztert, amelyre azért volt szükség, mert a törvény erejénél fogva minden láp a törvény hatálybalépésének időpontjától, 1997. január 14
jétől védetté vált akkor is, ha adott esetben a különböző kataszteri kimutatásokban nem szerepel. Tardy (2000) szerint Magyarország sok mindenben az élen jár, de sajnos azokban a tevékenységekben is előkelő helyet foglal el, amelyek nagyban veszélyeztetik a lápok fennmaradását. Magyarország területén a lápok 97 %-a pusztult el a lecsapolási, meliorációs, vízrendezési, tőzegbányászat következtében az elmúlt 150 év során. 1.4. A galgahévízi lápréten eddig történt kutatások A Gödöllői-dombvidék láprétjeivel már Kovács (1955, 1957), Kovács és Priszter (1956), Máthé (1956) és Fekete (1965) is foglalkoztak, azonban ezt követően egyre kevesebb figyelem irányult rájuk. A galgahévízi láprét 1998 tavaszán keltette fel ismét a kutatók érdeklődését, amikor Bratek Zoltán interjút adott az Oxigén című rádióműsornak. Pintér (2001) közöl ismét adatokat a láprét botanikai értékeiről. Vona et al. (2005) írnak a láprét talajtani viszonyairól, illetve a környező domboldalak eróziós talajveszteségének potenciális hatásáról. Centeri et al. (2005) adatokat közölnek a láprét természetvédelmi problémáiról. 2. Anyag és módszer A munkám egy részét a galgahévízi láprétről beszerzett 5 db légifelvétel digitalizálása jelentette. A digitalizálási munkákat az ArcView programmal végeztem. A digitális verzió elkészítése után elemeztem a felszínborításban bekövetkező változásokat, és azok szerepét a láprét mai képének kialakításában. A százalékos elemzések az MSExcel programmal készültek. A vegetáció és egyéb felszínborítás elkülönítésében segítségemre voltak Pintér Balázs, Dr. Penksza Károly, Dr. Turcsányi Gábor és Dr. Bodo Maria Möseler terepi florisztikai és cönológiai vizsgálatai.
5
3. Eredmények 3.1. A légifotók elemzése 3.1.1. Az 1952-es légifotó elemzése Az öt légifotó közül az 1952-ben készült (6. ábra) az egyik legérdekesebb és egyben talán a legértékesebb is. Számos olyan információt hordoz, mely sokat mond a terület múltjáról anélkül, hogy előzetes ismereteink lennének a területről. A fotó minősége nem tökéletes, de – mivel a XX. század közepén készült – fontos adatokat hordoz. Bár a különböző növénytársulásokat nehéz egymástól elkülöníteni, a fő felszínborítási csoportokat, a szántót, a kaszálót, a nádast, a nyílt vizet jól el lehet különíteni.
6. ábra: Az 1952-es légifotó alapján digitalizált felszínborítási kategóriák (Galgahévíz) Az 1952-es légifotón jól látszanak a Galga régi medermaradványai, amely hasznos volt a későbbi felszínborítás lehatárolásában, és további elemzésekhez is segítséget nyújthat. Az egykori medervájatok megjelenítésével részletes elemzés nélkül is jól látható, hogy a patak régen milyen irányban folyt. A kiöntés során veszélyt jelentett az esetlegesen az ártér közelében épített házakra. A medermaradványok helyén a vegetáció is más képet mutat, elkülönülve a környező területektől. Ez annak köszönhető, hogy az egykori patakmeder talajtani jellemzői (pl. pH, szervesanyag-tartalom, szemcsefrakció eloszlás stb.) különböznek a láprét
6
más részeinek hasonló talajtani paramétereinek értékétől. A légifotón megjelenő sötétebb színű, meanderekhez hasonló alakú foltok az egykor vagy jelenleg is vízzel borított területeket jelölik. A vízhatásának jobban kitett részeken – nyilvánvalóan – a nedvesebb élőhelyeket kedvelő növények telepedtek meg, amely az 1950-es években összefüggő nádasok kialakulásához vezetett. E mellett nyílt vizes területek és más növénytársulások is jellemzőek voltak a láprétre. A nádas-sásos-zsombékos, illetve sásos-kékperjés növénytársulás komplexumok, a terület mintegy 62%-át fedték le. A gazdálkodók a környező, hatalmas kiterjedésű mezőgazdasági táblákat ún. „nadrágszíj parcellákon” művelték, amelyek jól kivehetők a légifotón. A láprét egy darabja (16,5%) is áldozatul esett az egyre nagyobb méreteket öltő földművelésnek, mert korábban a láp valószínűleg egészen a Galgáig húzódott ki. A láprét 3%-át kaszálták. Épületeket és más emberi létesítményeket nem lehet látni a területen. A földutak néhol nehezen elkülöníthetőek vagy nem látszanak a légifotón. Az 1952-ben a vízrajzot vizsgálva feltűnik, hogy a már készen lévő csatornahálózat csak alig észrevehetően rajzolódik ki. 3.1.2. Az 1975-es légifotó elemzése Az 1975-ben készült légifotón (7. ábra) a terület kevésbé heterogén, mint 1952-ben. Sokkal kevesebb vegetáció-foltot lehet elkülöníteni. A lecsapolás hatására az 1952-es állapotok jelentősen megváltoztak, melynek következtében a vizes élőhelyek száma is megfogyatkozott. A lecsapolási munkálatok második szakasza az 1970-es években történtek a lápréten. A zavarás mérésére jó indikátorként szolgálnak azok a növénytársulások, amelyek csak abban az esetben jelennek meg egy területen, ha azon semmilyen beavatkozást nem hajtanak végre – ezt jelzik a füzesek és a nádasok agresszív térhódításai. Az ilyen vegetációformák viszont szinte teljesen hiányoztak a területről. A nádas kis részre szorult vissza (2ha), mely a nagyszabású kaszálásnak köszönhető. A kaszálók a láprét több, mint 50 %-át borítják! Az eltelt 23 év alatt a flórát különböző fák betelepítésével is befolyásolták. A fák segítségével egyrészt felfogták a területen uralkodó ÉNy-Ny-i szelet (pl. a csatorna, főút mentén), másrészt delelőhelyként is szolgáltak a legelő állatok számára. A 1975-ben készült légifotón egyértelműen el lehet különíteni egy olyan vegetációtípust, mely 1952-ben még nem létezett. Ez a Galga gátját borító, állandó taposás és zavarás által érintett gyepes növénytársulás, mely szintén növelte a felszínborítás diverzitását.
7
7. ábra: Az 1975-ös légifotó alapján digitalizált felszínborítási kategóriák (Galgahévíz) A láprét ÉK-i határában három gazdasági épületet is megfigyelhetünk. Ezek az épületek valószínűleg egy állattartó gazdaság létesítményei voltak. A nagy kiterjedésű homogén vegetációfoltokat csak intenzív kezeléssel lehetett fenntartani, amit legeltetéssel vagy kaszálással oldhattak meg. A legeltetéshez és a lekaszált zöldtakarmány elfogyasztásához pedig állatokra volt szükség. Az épületek kiváló lehetőséget kínáltak nagyobb állatcsoportok tartására. A nádfoltok visszaszorulása valószínűleg az állattartásnak köszönhető. A vízrajzban az előző állapothoz képest nem történt nagyobb mértékű változás. Mindössze a láprét déli határában ásták ki a csatornahálózat további kisebb darabját, amely segítette a fölösleges víz elvezetését. 3.1.3. Az 1982-es légifotó elemzése 1982-ben (8. ábra) a láprét ismét heterogénebb képet mutatott, pedig a két egymást követő légifotó készítése alatt mindössze 7 év telt el. Az 1975-ben készült felvételhez képest egyes növénytársulások előretörése rövid idő alatt is nagymértékű volt, amelyből látható, hogy akár 7 év történései is képesek jelentősen megváltoztatni egy táj arculatát. A nád a folyamatos kaszálás és legeltetés hiányában ismét gyors terjeszkedésnek indult. Ennek köszön-
8
hető az új vegetációfoltok megjelenése is. Bár a rendszeres kaszálás megszűnt a réten, a kaszálók kiterjedése még így jelentős.
8. ábra: Az 1982-es légifotó alapján digitalizált felszínborítási kategóriák (Galgahévíz) A lápréti vegetáció domináns növénye a kékperje volt, amely önmagában is elfordult, de a sással, a sédbúzával és a náddal különböző komplexumokat alkotott. Összességében a láprét területének 20%-án jelent meg. 1975-höz képest a rétből még nagyobb részt szántottak fel, amely további veszélyforrás a láprét fennmaradása szempontjából. A gazdasági épületeket lebontották, helyükön a sásos társulási formák terjedtek el. A fás szárú növényzet – mind a fák, mind a cserjék – száma nem változott a hét évvel korábbi állapothoz képest. A láprét déli részén lévő fasor határozott választóvonalként különíti el a lápréti növényzetet a környező szántóktól. Az 1975-ben készült felvételen az 1952-es légifotóval történt összehasonlításkor felfedezett csatornadarab nem látszik, az 1982-ben készült légifotón a vízelvezető árkot a fák koronái kitakarják.
9
3.1.4. Az 1990-es légifotó elemzése A galgahévízi láprét életében újra az emberi beavatkozás jegyeit lehet felismerni, melynek következtében ismét hatalmas kiterjedésű homogén vegetációfoltok jöttek létre (9. ábra). A klasszikus lápréti vegetáció-komplexek szinte teljesen eltűntek a területről. Egyedül a sásos-sédbúzás és nádas társulások találhatóak meg kisebb foltokban. A teljes degradációtól megmentve, az egész területet újra kaszálással tartották egyensúlyban.
9. ábra: Az 1990-es légifotó alapján digitalizált felszínborítási kategóriák (Galgahévíz) A nádas területe – hasonlóan az 1952 és 1975 közötti megfigyelésekhez –csökkent, mindössze a csatornák között volt látható, két nagyobb kiterjedésű, összefüggő foltban. Az 1980-as években kiterjedt út menti nyílt sásos vegetációforma újabb részeket hódított meg, teljesen körülvéve a halastavat is. Ennek ellenére még így is csak a láprét 10%-án jelent meg. Az eddig szántóként használt föld egy részét most ismét kaszálóként használták. Valószínű, hogy a magasabb talajvízszint miatt ez a terület inkább hasznosítható kaszálóként, mint szántóként. A láprét Ny-i részén lévő bokorcsoport olyan mértékben kiterjedt, hogy a Sósi-patakot egy darabon a már intenzív művelésű szántók mellett is követi.
10
A felvételen jól láthatóan rajzolódik ki egy, a vizsgált területet átszelő vonalas létesítmény. Első ránézésre nem sokban különbözik a vízelvezető csatornáktól, azonban hosszas tanulmányozás után kiderült, hogy ez nem más, mint a lápréten jelenleg is áthaladó villanyvezeték. 3.1.5. A 2000-es légifotó elemzése A XX. század végére Magyarország állatállománya jelentős mértékben lecsökkent, melynek köszönhetően az 1990-es évek elejétől kezdve jóval kevesebb zöldtakarmányra volt szükség, mint régebben. A gazdák felhagytak a terület kaszálásával, melynek következménye a nád és a fűz terjedése lett. A kaszálók nagysága jelentős mértékben lecsökkent – az előző állapothoz képest a negyedére – míg a szántók aránya olyannyira megnőtt, hogy a láprét 35%át foglalta el (10. ábra). Ez az érték már olyan magas, hogy komolyan veszélyezteti a láprét jövőjét. Ha egy élőhely túlzott mértékben feldarabolódik, akkor fennmaradása veszélybe kerül.
10. ábra: Az 2000-es légifotó alapján digitalizált felszínborítási kategóriák (Galgahévíz)
11
A 2000-ben készült légifotón a vegetációfoltok mozaikosabbak, mint valaha. A nádas soha nem látott mértékben terjedt el, hol a sással, sédbúzával, kékperjével, hol a cserjékkel, fákkal alkotva különböző vegetációformákat. A fás szárú növényzet, a füzesek is egyre nagyobb számban jelentek meg a láprét határain, melyek felbukkanása leginkább a kezeletlen területeken jellemző. A vízelvezető csatorna mellett végigfutó fasorokat kivágták. A láprét homokdombján egy kitaposott út is látható. Ezt az ösvényt az egykori lápterület botanikai értékeit kutató társaság hagyta maga után. 3.2. A légifotókon megkülönböztetett felszínborítások elemzése Ha részletesen tanulmányozzuk a táblázatokat (1. és 2. táblázat), akkor jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Ez abból adódik, hogy a láprét néhány év alatt is komoly változáson képes átesni, vagyis dinamikusan fejlődik, vagy pusztul. A területbeli különbségek főleg abból adódnak, hogy a légifotók készítése idején eltérő mértékű volt az emberi beavatkozás. A léprét területe közel 50ha. Az első és az ötödik légifotó készítése közben 48 év telt el, a terület ezalatt 47 és 49ha között változott. A bokor társulások terjeszkedése, valamint az 1975-ös felvételtől kezdve a Galgát közrefogó gátoldal is növelte az egykori láp területét. Elemeztem az egyes vegetációfoltok kerületét. Az eredmények összegzésekor eltérő értékeket kaptam. A nagy érték egy élőhely flórájának sokszínűségére utal, vagyis egy heterogén táj kerületi összege nagyobb, mint egy homogén területé. Egy adott területen a kisebb vegetációfoltok kerületének összege mindig nagyobb, mintha ugyanakkora területet borít kevesebb számú, de nagyobb kiterjedésű folt. A légifotók alapján a legintenzívebb emberi hatás 1975-ben és 1990-ben érte a láprétet. Ennek az lett a következménye, hogy a terület nagymértékben homogenizálódott, kevés eltérő vegetációfoltot lehet elkülöníteni. A legkisebb kerületi összeget 1990-ben mértük (15058m), míg a legnagyobbat 2000-ben (26068m), vagyis mindössze 10 év alatt szinte megduplázódott az érték. Egy természetvédelmi szempontból értékes biotóp egyik legfontosabb jellemzője a terület-kerület arány. Az egyes vegetációfoltok ezen arányát átlagolva fontos információkat szűrhetünk le egy élőhely fenntarthatósága szempontjából. Minél nagyobb értéket vesz fel ez a mutató, annál stabilabban biztosított az élőhely fennmaradása. A kerületi eredményekhez hasonlóan újra az 1990-ben és a 2000-ben készült felvétel került szembe egymással. 15 évvel ezelőtt 28,47 volt a láprét terület-kerület aránya, míg 5 évvel ezelőtt 14,59!
12
1. Erdő 2. Kaszáló 3. Szántó 4. Nád 5. Sás 6. Bokor 7. Gátoldal 8. Kékperje, sás, sédbúza 9. Sás, sédbúza 10. Kékperje, sás 11. Nád, nyílt víz 12. Nád, sás, zsombékos 13. Parlag 14. Nád, kékperje, sédbúza 15. Kékperje 16. Nedves nád 17. Nád, bokor 18. Nád, zsombék, sédbúza 19. Nád, sás 20. Carex davallians, nád 21. Nád, sás, kékperje 22. Nád, Calamagrostis can., sás 23. Sás, Juncus duba 24. Juncus duba 25. Nyílt víz Összesen:
1952 1975 1982 1990 2000 Terület Kerület Terület Kerület Terület Kerület Terület Kerület Terület Kerület (m) (m2) (m) (m2) (m) (m2) (m) (m2) (m) (m2) 2200 336 3500 293 13100 1249 2700 254 13100 473 258000 8605 140700 5288 173900 2716 49900 3379 77400 1579 97500 446 103300 1707 126400 2228 168700 4065 81300 4992 19800 3599 21500 1840 36800 1632 45200 1767 19900 1274 28400 3641 49300 2223 29200 788 21400 1253 46300 2404 28800 2119 46300 2276 53300 2303 50500 2351 57500 3173 64100 1883 2800 254 183200 9734 11800 1089,1 9000 632 107100 6251 8400 1091 8400 1202 7800 693 2700 337 26300 1498 12800 1759 12600 952 2800 405 13300 946 25200 2531 11000 1272 3400 508 49700 2601 400 123 471100 23662 473300 17446 498900 23779 499100 15058 486300 26068
1. táblázat: A légifotókon megkülönböztetett felszínborítások területe és kerülete
13
1952
1975 1982 1990 2 Terület/kerület (m /m) 1. Erdő 6,55 11,95 10,49 2. Kaszáló 27,69 29,98 26,61 64,02 3. Szántó 49,02 218,76 60,53 56,73 4. Nád 16,28 5,5 11,69 22,55 5. Sás 15,62 7,8 22,17 6. Bokor 37,06 17,09 19,26 7. Gátoldal 20,34 23,15 21,48 8. Kékperje, sás, sédbúza 34,04 9. Sás, sédbúza 10. Kékperje, sás 18,82 10,83 11. Nád, nyílt víz 14,25 12. Nád, sás, zsombékos 17,13 13. Parlag 7,7 14. Nád, kékperje, sédbúza 6,99 15. Kékperje 11,25 16. Nedves nád 17,56 17. Nád, bokor 18. Nád, zsombék, sédbúza 19. Nád, sás 20. Carex davallians, nád 21. Nád, sás, kékperje 22. Nád, Calamagrostis can., sás 23. Sás, Juncus duba 24. Juncus duba 25. Nyílt víz 3,26 Átlag: 23,86 42,13 19,01 28,47 2. táblázat: A légifotókon elkülönített foltok terület/kerület aránya
2000 10,64 14,77 41,5 25,58 13,59 18,82 8 7,28 13,23 6,91 14,07 9,96 8,65 6,7 19,11 14,59
Ez komoly veszélyre hívja fel a természetvédők figyelmét, mert ha egy élőhely túlzott mértékben felaprózódik, akkor a degradálódási folyamat már nehezen állítható meg, ami a teljes pusztuláshoz vezethet. A nád terjedésének megakadályozására két éve folyik kaszálás a lápréten. Az idei évben égetéssel is történt próbálkozás a nád agresszív terjedésének megállítására. A korábbi években felfedezett védett, ősszel virágzó növények idén már nagy számban jelentek meg, ami máris pozitív jelzés a természetvédelmi törekvéseket ösztönzők számára. A diverzitás és a foltok sokféleségének problémaköre további elemzéseket igényel.
14
Irodalom Centeri, Cs., Vona, M., Penksza, K., Malatinszky, Á., Barczi, A. (2005): Soil, water and nature protection matters in Galgaheviz, Hungary. Poster Presentation. COST Action 634 Meeting: ”Reorganizing field and landscape structures in a context of building strategies for water and soil protection”, Lublin (Poland), 15-17 September, 2005. Fekete G. (1965): A gödöllői dombvidék erdővegetációja, Akadémia kiadó, Budapest, p. 223 Feldmann, L., Birkholz, B. (2002): Moor- und Heidelandschaften in Norddeutschland, Akad. Geowiss. Hannover, Veröffentl., 20: 33–40. Kovács M. (1955): A Gödöllő - Máriabesnyő környéki rétek botanikai felvételezése ökológiai és gazdasági szempontok figyelembevételével. Agrártudományi Egyetem Agronom. Kar Kiadv. 1: 1-24. Kovács M. (1957): A nógrádi flórajárás Magnocaricion társulásai. Bot. Közlem. 47: 135-155. Kovács M., Priszter Sz. (1956): A Nógrádi flórajárás (Neogradense) érdekesebb növényei. Bot. Közlem. 46(3-4): 309-311 Kuntze, H. (1990): Zur Integration der Moore in die Kulturlandschaft. Veröff. Niedersächsische Akad. Geowiss., 5: 74-84. Nagy I. (1997): Az ökológiai mezőgazdálkodás közgazdasági problémái a Galgafarm Szövetkezet üzemi gyakorlatában. Szakdolgozat, p. n.a. Máthé I. (1956): Vegetációtanulmányok a nógrádi flórajárás területén, különös tekintettel rétjeinek és legelőinek ökológiai viszonyaira. MTA Agrártud. Oszt. Közlem. 9: 1-56. Pintér, B. (2001): A Galgahévíz és Hévízgyörk (Galga mente) közötti láprétek botanikai értékei. TDK dolgozat, Gödöllő, p. 36 Succow, M., Joosten, H. (2001): Landschaftsökologische Moorkunde. 2. Aufl.: 622 S., 2 Beil. Vona, M., Centeri, Cs., Penksza, K., Malatinszky, Á., Helfrich T. (2005): A talajtani és eróziós viszonyok jellemzése galgahévízi láprét környezetében. Előadás. Erdei Ferenc III. Nemzetközi Tudományos Konferencia, Kecskemét. http1: http://emil.alarmix.org/ecology/bizottsag/szoszerint/jegyzokonyv2000oct11II.htm
15
