FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
A formaldehidterhelés problémája az egészségügyben Tárgyszavak: egészségügy; károsanyag-terhelés; orvosi eszközök; fertőtlenítés; formaldehid; mérési eljárás.
A fertőzésveszély elleni védekezésben alkalmazható hatékony megoldások keresése gyakran a bevált hatóanyagokhoz vezeti vissza a higiéniai szakembereket. Ilyen anyag a formaldehid, melyet a kórházakban és az orvosi gyakorlatban többek között eszközök (pl. endoszkópok) és felületek fertőtlenítésére használnak, a patológiában pedig szövetminták keményítésénél, tartósításánál alkalmazzák. A formaldehidnek és más aldehideknek az egészségügyben való széleskörű felhasználása és ehhez kapcsolódó munkavédelmi jelentősége miatt a német Foglalkozás-egészségügyi és Népjóléti Szakmai Társaság (Berufsgenossenschaft für Gesundheitsdienst und Wohlfahrtspflege, BGW) több érintett munkahelyet megvizsgált. Az alábbiakban a vizsgálatok eredményeinek és a munkahelyek értékelésének bemutatására kerül sor. Ennek a hatékony és olcsó anyagnak nemcsak előnyei vannak, az embernél fokozott expozíció esetén nemkívánatos hatásokat fejthet ki. Legrosszabb esetben a sejtek elhalnak, az örökítő információk megváltoznak, vagy sejtburjánzás következik be, így nem csoda, hogy a formaldehiddel kapcsolatban hosszabb idő óta megalapozott a gyanú, hogy embernél – kétségtelenül csak magas, a felhasználó számára rendszerint elviselhetetlen zárt téri koncentráció esetén – daganatos megbetegedést okozhat. A formaldehidre a veszélyes anyagokra vonatkozó műszaki szabvány (TRGS 900) szerint maximális munkahelyi koncentrációként (MAK) jelenleg 0,62 mg/m3 határérték van érvényben. A Német Kutatási Társaság (DFG) egészségkárosító munkaanyagok vizsgálatára létrejött bizottsága 0,37 mg/m3 határértéket javasolt 1,24 mg/m3 maximális pillanatnyi értékkel. A levegős határérték – mely más anyagokhoz képest már kétségkívül így is nagyon alacsony – tervezett csökkentése több eljárásnál (pl. a felületek fertőtlenítésénél vagy a patológián folyó tevékenységeknél) felveti a határérték betarthatóságának kérdését.
A formaldehid irritálja a bőrt, ezért a bőrexpozíció is nagy figyelmet kap, erre vonatkozik a TRGS 540 szabvány. Nem szabad elfelejteni, hogy a formaldehid mellett más veszélyes anyagok is hozzájárulhatnak a dolgozókat érő összesített expozícióhoz. Ilyen lehet fertőtlenítésnél pl. a glutáraldehid vagy a labormunkáknál oldószerként használt xilol. A BGW felmérésének első része az endoszkópok és más eszközök fertőtlenítésekor végzett vizsgálatok eredményeit, valamint a patológiákra vonatkozóan eddig meglévő formaldehid-terhelési ismeretek kiértékelését mutatja be. A súlypont a formaldehiden van, noha a vizsgálatok során valamennyi releváns veszélyes anyagot megmérték, hogy a TRGS 403 értelmében az összeterhelés megítélhető legyen.
A formaldehidforrások leírása és a mérési stratégia A formaldehid többféle módon juthat a foglalkoztatottak által belélegzett levegőbe: építőanyagokból való kigázosodással, permetezéskor cseppek formájában, vagy pedig folyadékokból, legtöbbször vízből való párolgással. Jelen esetben csak ez utóbbi lehetőség érdekes, mivel az aldehid tartalmú oldatokat nem szabad permetezni. A formaldehid (HCHO) kis molekula, már szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. Jól oldódik vízben, ezért gyakran formalinként 37%-os vizes oldatban alkalmazzák. Ebből a koncentrációból állítják elő a felhasználók a számukra szükséges oldatokat, pl. a patológiában konzerváló oldatként 4%-os, a helyiségek fertőtlenítésénél a TRGS szerint 15%-os oldatot használnak. A BGW Méréstechnikai Szolgálatának üzemi kísérleteit úgy tervezték meg, hogy mind az exponált személyek pillanatnyi veszélyesanyagterhelése, mind a teljes műszak alatt elszenvedett terhelés vizsgálható volt, így lehetővé vált a mért koncentrációknak az átlagos és a pillanatnyi határértékekkel való összehasonlítása is. A mérések valamennyi vizsgált munkaterületen személyi mintavevőkkel és a Munkavédelmi Intézet (BIA) által előírt szabványosított mérési technikával történtek, amit utána HPLC-analitikával (HPLC, High Performance Liquid Chromatography) elemeztek. Ezzel az eljárással a formaldehid mellett glutáraldahidet, glioxált és más aldehideket is mérni lehetett. Az adatfeljegyzés Almemo 2290-8 elektronikus adatgyűjtő rendszerrel történt. A szellőzési viszonyok objektív ábrázolásához rögzítették a munkahelyen lévő szellőzési és elszívási paramétereket.
Endoszkópok és más eszközök fertőtlenítése A betegek vizsgálatát különböző eszközökkel és műszerekkel végzik, amelyek a kezelést követően a páciensek testnedveivel és szöveteivel szennyeződnek. Annak érdekében, hogy az eszközök a következő beteg vizsgálatához újra használhatóak legyenek, az egészségügyi dolgozók több lépésben kezelik – megtisztítják, fertőtlenítik és esetleg megszárítják – azokat. A műszerek előkészítésére két alapvetően különböző lehetőség van. A hőálló eszközöket autoklávban termikus eljárással, nyomás alatt 120° C feletti hőmérsékletű vízgőzzel lehet sterilizálni, adott esetben az előtisztításnál veszélyes anyag tartalmú termékekkel dolgoznak. Sok központi sterilizálóban már nem használnak aldehideket, ehelyett nem illékony anyagokat, pl. alkilamin származékokat vagy ammónium vegyületeket alkalmaznak. Kivételt képez a formaldehidgázsterilizáló, amelyet vákuumban üzemeltetnek és sterilizálás után zárt rendszerben intenzíven kiszellőztetnek. Mivel a sterilizálás időtartama 5– 6 óra, a gázsterilizálókban csak olyan hőérzékeny orvosi műszereket sterilizálnak, melyek száma elég nagy vagy nagyon ritkán használják őket. Az alkalmazott technika biztosítja, hogy szakszerű karbantartás mellett a sterilizálás alatt kizárható legyen a veszélyesanyag-expozíció. A hőérzékeny eszközökre, mint pl. valamennyi rugalmas endoszkópra naponta sok vizsgálatnál szükség van, azonban magas áruk miatt csak kis számban állnak rendelkezésre. A fentiekben leírt időfaktor miatt ezeket az eszközöket nem lehet gázsterilizálóban fertőtleníteni. Ezért a kívánt kórokozó-csökkentést az endoszkópok fertőtlenítőszerekkel való tisztításával érték el. A műszerek előkészítése manuálisan, félautomatikusan vagy teljesen automatikusan történt, a felhasznált aldehidtartalmú termékek gyakran jelentős – formaldehid, glutáraldehid és glioxál – hatóanyagtartalmat mutattak. A BGW vizsgálatai Az egészségügyi dolgozóknak a műszerek előkészítésénél jelentkező veszélyesanyag-terhelését a BGW 1998-ban és 1999-ben 140–500 ágyas kis és közepes méretű kórházakban vizsgálta. A kórházakat előzetes megkötések nélkül választották ki annak érdekében, hogy reprezentatív áttekintést kapjanak a munkafolyamatokról és az üzemelési feltételekről. 23 kórházat mértek fel, melyekben 25 különböző munkaterületet – ebből 20 endoszkópiát, 3 központi sterilezőt és 2 urológiát vizsgáltak. A bevezető kérdések kiértékelése után úgy döntöttek, hogy csak kis
számú központi sterilezőt vizsgálnak meg, ugyanis kiderült, hogy az eszközök előkészítésénél a központi sterilezőkben szinte kizárólag a TRGS 440 szerint ajánlott helyettesítő anyagokat használják, és aldehideket vagy más illékony anyagot már nem alkalmaznak. Más volt a helyzet az endoszkópia munkaterületein. Ezeken a helyeken – túlnyomórészt manuálisan vagy félautomatikusan – még aldehidtartalmú fertőtlenítőszereket alkalmaznak. A vizsgált kórházaknak kb. a felében a tisztító és fertőtlenítő automatákban kizárólag glutáraldehidet használtak fel, azonban ezeknek az intézményeknek a legtöbbjében is az előtisztítást és a fertőtlenítést még aldehid tartalmú fertőtlenítőszerrel végezték. A tisztító és fertőtlenítő automatákon kívül a megkérdezett kórházakból csak kettő használt az előtisztításhoz és fertőtlenítéshez kizárólag aldehidmentes anyagokat. A méréstechnikai vizsgálatok súlypontja az endoszkópoknak a megfelelő funkciós osztályokon történő előkészítése volt, mivel illékony aldehidtartalmú fertőtlenítőszerekkel folytatott munkánál ez határozza meg a dolgozók légúti terhelését okozó expozíciót. Az endoszkópok előkészítése rendszerint a vizsgálótértől elválasztott helyiségben történt. A kórházi dolgozók az endoszkóp fertőtlenítő oldatba helyezéséhez, a csövek átöblítéséhez és más tevékenységek elvégzéséhez legtöbbször 5 percnél kevesebb ideig tartózkodtak itt. Egy beteg előkészítése és vizsgálata általában 15–30 percet vett igénybe. A manuális és félautomatikus fertőtlenítésre használt formaldehidtartalmú fertőtlenítőszer tömegkoncentrációja 0,7–3 (mg formaldehid/g használati oldat), a formaldehidmentes fertőtlenítőszerek koncentrációja pedig 0,5–20 (mg aldehid/ g használati oldat) volt. A használati oldatok elkészítését valamilyen adagoló berendezéssel, pl. egyszerű mérőpohárral vagy automata adagolóval végezték. A tisztító és fertőtlenítő automatákban a 2 mg/g koncentrációjú oldat elkészítése automatikusan zárt rendszerben történt. Az endoszkópiák és a központi sterilizálók eredményei Az endoszkópos munkáknál adódó veszélyesanyag-terhelésről 147 mérőponton végzett 44 mérési sorozatból állnak rendelkezésre vizsgálati eredmények. A mérési stratégia figyelembe vette a személyeken lévő mérőpontokat (személyi mintavevő) és a helyhez kötött emisszióforrásokat (fertőtlenítő kád, félautomata, tisztító és fertőtlenítő automata), valamint az egyéb munkahelyeket (pl. íróasztal) is. A személyeken törté-
nő mérések egy műszak átlagexpozíciójára nézve reprezentatívnak voltak tekinthetők. A mért expozíciók az automaták esetében – ahol kizárólag glutáraldehidet használtak –minden esetben jóval a jelenlegi határérték alatt maradtak, és azt manuális fertőtlenítésnél is – ahol formaldehidet is alkalmaztak - csak néha érték el. A formaldehidet és más aldehideket még alkalmazó központi sterilezőknél 19 mérőponton 9 mérési sorozatot végeztek. Itt is személyi mintavevőkkel és a helyhez kötött emisszióforrásoknál (ultrahangos fürdő, fertőtlenítő kádak) történtek mérések. A helyzet hasonló volt az endoszkópiás helyiségekhez, a szokásos munkafeltételek mellett műszak-középértékként a határérték betartható volt. A mért rövid idejű értékek nem mindig voltak határérték alattiak, az ultrahangos fürdőnél és a fertőtlenítő kádaknál végzett tevékenységek a megengedett feletti értékeket eredményezhettek, különösen olyan esetekben, amikor a helyi szellőzés nem volt megfelelő és a fertőtlenítő kádak gyakran voltak nyitva. Az endoszkópok és más eszközök fertőtlenítésére vonatkozó vizsgálatokat és az ennek alapján a biztonságos munkára tett javaslatokat a BG/BIA ajánlásaiban írták le.
Humánorvosi patológia A patológiában a halálokot és a betegségek okait vizsgálják. A széles nyilvánosság a patológia tevékenységét rendszerint a boncolással és az elhunyt személyek makroszkópikus vizsgálatával köti össze. A patológiának kevésbé ismert, de nagyon fontos ága a betegek szövetmintáinak mikroszkópikus vizsgálata, amelyet azzal a céllal végeznek, hogy a kezelőorvos diagnózisát alátámasszák és a kezelés minőségét optimalizálják. A szövetminták vizsgálatához szükséges laboratóriumi munkákat speciálisan kialakított intézetekben citológiai, immunhisztológiai és hisztológiai eljárással végzik. A citológia és immunhisztológia területén a vizsgálatokhoz csak kis mennyiségű veszélyes anyagot használnak, míg a szövettannál (hisztológia) naponta több liter formaldehiddel és különböző oldószerekkel, pl. xilollal, 2-propanollal, etanollal, valamint színező anyagokkal érintkeznek. A patológiában sok évtizede alkalmazzák a formaldehidet, amely a legtöbb szabványos szövettani munkafolyamat integráns eleme. Elpusztítja a szövetminták elbomlását okozó baktériumokat és megállítja a szövetekben a bomlást, ezenkívül keményíti azt a szövetet, amelyből csak µm vastagságú réteget vizsgálhatnak. További
hatásként fertőtleníti a szövetfelületeket és a behatási idő függvényében a szövetek mélyebb rétegeit is. A BGW vizsgálatai A BGW „Patológia” mérési programjának keretében az irodalom alapján rendelkezésre álló információkat 19 humánorvosi patológián végzett aktuális vizsgálattal egészítették ki. Semmilyen előzetes kritérium szerint nem válogattak a patológiák között, így a felszerelések és munkafolyamatok széles spektrumát vizsgálhatták, a felmérés a nagyon egyszerűen felszerelttől a modern és magas színvonalon ellátott patológiai intézetekig terjedt. A vizsgálatok felölelték a boncoláskor, a szövetfestő laborban, a félretett minták kezelésénél és a mintaedények megtöltésénél jelentkező formaldehid-expozíciót. Az állatgyógyászatban és az egyetemi klinikák anatómiáin keletkező formaldehid terhelést a BGW nem kutatta. A humánorvosi patológiai intézetek a kórházaktól és orvosi rendelőkből kapták a vizsgálandó szövetpreparátumokat. A munkafolyamat az anyagátvétellel és a 4%-os vizes formaldehid oldatban fixált preparátum kicsomagolásával, regisztrálásával kezdődött. Az egyszerűbb rutinfeladatokat az asszisztensek önállóan végezték, a továbbiakban pedig segítőként az egész folyamatnál jelen voltak, A vizsgálat során a kimetszett preparátum fixálása zárt vagy félig nyitott automatákban formaldehid oldattal történt, majd alkohollal víztelenítették. A szövetekben az alkoholt ezután xilollal, majd ezt illékony paraffinnal cserélték ki. A következő lépés a színező (szövetfestő) laborban a szövetmetszetek előállítása, valamint a festés és a preparátum befedése volt, végül a patológiai metszetet mikroszkopikusan megvizsgálták. A formaldehiddel végzett munkánál kiegészítő tevékenységet jelent a kimetszés után visszamaradó, formalinban úszó szövetminták ártalmatlanítása és a mintaedények megtöltése. Az ártalmatlanítást gyakran egy úgynevezett mosogatókonyhában, a folyadéknak (4%-os formaldehid oldat) egy szűrő fölött a kagylóba történő kiöntésével végezték. A már nem szükséges szerveket a végső ártalmatlanításig speciális tartályokba helyezték. Ezek a munkahelyek különböző felszereltségűek voltak: többnyire egyszerű kerámia lefolyókagylók szellőzés és elszívás nélkül, de vizsgáltak elszívással rendelkező munkahelyeket és elszívásos ledobó- és leöntőnyílásokat is. Egy esetben az ártalmatlanításnál légzésvédő felszerelést viseltek. A mintaedények 4%-os formalinoldattal való megtöltése egyes munkahelyeken mesterséges szellőztetés mellett,
máshol anélkül történt. A feltöltés tölcsérrel, hattyúnyakú üveggel és speciális adagoló berendezéssel történt. Néhány patológián közvetlenül 4%-os formalin oldatot vásároltak és használtak, másoknál 37%-os oldatból, vízzel történő hígítással készítették el a dolgozók a felhasználandó oldatot. A feltöltést és az ártalmatlanítást asszisztensek vagy külső munkatársak végezték. A vizsgálat eredményei 19 megvizsgált patológián a levegőben lévő veszélyesanyagterhelés meghatározására 75 mérési sorozatot végeztek és értékeltek. Vizsgálták a boncoló helyiségeket (28 mérési sorozat), a festőlabort (25 mérési sorozat), valamint a mosogató konyhát és más mellékhelyiségeket (22 mérési sorozat). Az anyag beérkezésénél nem végeztek méréseket, mivel csak balesetszerű események – a szállítóedények széttörése vagy kinyílása – vezethetnek a csomagolással való érintkezéshez és ezen keresztül az itt dolgozó személy expozíciójához. Az érintkezés, szennyeződés kockázata a biztonságos csomagolásra vonatkozó szabványok betartásával jelentősen csökken, mivel a megfelelő mintaedények rendszerint műanyagból vannak, szorosan záródnak és speciális fóliacsomagolásuk van. Itt veszélyesanyag-expozíció a szomszédos munkaterületekről, pl. boncolóhelyről származó levegőszennyezés miatt keletkezhet. Csaknem mindegyik vizsgált intézmény boncoló helyiségénél a patológiákra vonatkozó 2–5 óra/műszak rövidített expozícióból indultak ki, a gyakorlatban azonban előfordul nyolcórás (vagy hosszabb) műszak is. Ha a legrosszabb esetet figyelembevéve a dolgozók a teljes nyolcórás műszak alatt ki vannak téve a formaldehid expozíciónak, akkor műszakközépértékként az 1. ábrán bemutatott értékek közvetlenül összehasonlíthatók a határértékkel. Az ábra tartalmazza valamennyi boncolásnál a személyeken mért formaldehid koncentrációkat. Ebben az esetben a patológiai munkahelyeken mért formaldehid koncentrációk 40%-a túllépte a jelenlegi és 65%-a túllépte a 0,37 mg/m3-os bevezetni tervezett határértéket. A rövididejű formaldehid értékek többnyire akkor mutattak határérték-túllépést, ha a boncolás időtartama alatt a határértéket középértékként is túllépték. A patológiákon ez kb. az esetek 40%-ban volt így. Más méréseknél az eredmények ugyan középértékben határérték alatt maradtak, a formaldehidértékekre vonatkozó rövididejű feltétel azonban nem mindig teljesült. Az egyik tipikus vizsgált munkahelyen volt mester-
séges szellőzés, a mennyezetnél a bevezetett levegő térfogatárama 1400 m3/h, a vizsgált, elszívással rendelkező boncasztalnál 300 m3/h volt. Egyidejűleg egy másik, szintén elszívásos asztalnál is végeztek boncolást. A boncolás időtartama alatti közepes formaldehid koncentráció 0,47 ml/m3 volt, azonban rövidebb időszakokon keresztül voltak olyan koncentrációk, melyek túllépték a határértéket.
formaldehidkoncentráció, mg/m3
1,8 1,6 asszisztens n =20
1,4
patológus n = 20
1,2 1 0,8
0,62
0,6
0,37
0,4 0,2 0 35-
50-
60-
75-
95-
százalékos arány
1. ábra A boncolóhelyen a dolgozón mért formaldehidkoncentráció (a vizsgált személyek adott százalékánál a mért érték nem haladja meg a hozzárendelt koncentrációt) Az első szakaszban egy nagy preparátumot először kivettek a mintatartályból, folyóvíz alatt alaposan leöblítették, és ezután felvagdalták. Kivételnél a maximális expozíció a határérték alatt volt. Második lépésben egy közvetlenül formaldehid oldatból kivett összehasonlítható preparátumot fektettek és vágtak fel a boncdeszkán. A keletkező formaldehid koncentrációk középértékben 30%-kal a jelenlegi határérték felett voltak, az expozíciós csúcs e határérték kétszerese volt. A mesterséges szellőztetés megakadályozta a koncentrációk extrém emelkedését, azonban a nagy emissziós felület miatt a második szakaszban nem volt elkerülhető a határérték túllépése. A preparátumok kezelésénél, ártalmatlanításánál a formaldehid-expozíció időtartama 0,5–2 óra/műszak volt. Néhány patológián a maradék szerveket, szöveteket egy-két hetenként csak egyszer ártalmatlanították, a formalinoldat ártalmatlanított mennyisége 10 és 50 liter között mozgott.
A mintaedény 4%-os formalinoldattal való megtöltésénél az elszívással nem rendelkező munkaterületeken többször határérték-túllépést állapítottak meg. Az elszívásos munkahelyeken az odavezetett friss levegővel a koncentrációt határérték alatt lehetett tartani, ha figyeltek arra, hogy keveset töltsenek és nem voltak a helyiségben további formaldehidemisszió-források. A 4%-os formalinnal való feltöltés időtartama gyakran több, mint 1 óra/műszak volt, az eredeti 37%-os formaldehidoldat áttöltési munkái néhány percet vettek igénybe. Ezt a rövid ideig tartó tevékenységet hatékony elszívás nélküli munkahelyeken végezték. Az eddigi tapasztalatok szerint az eredeti oldat áttöltésénél és hígításánál ezért sokszor a határérték kétszerese feletti, rövid ideig tartó magas formaldehid-expozíció keletkezik.
A vizsgálati eredmények értékelése Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy az egészségügyben a formaldehid még mindig jelentős veszélyesanyag-terhelést jelentő faktor. Ez különösen a patológián folyó manuális vagy félautomatikus munkákra, kisebb mértékben pedig az endoszkópia előkészítésénél és a központi sterilizálókban volt érvényes. Az endoszkóp előkészítésére vonatkozó BG/BIA-ajánlások a határérték betartásához a tisztító és fertőtlenítő automaták használatát javasolják. A jelenlegi határérték, és valószínűleg a csökkentett határérték is betartható lehet az ott leírt munkafeltételek mellett. Amennyiben az előtiszításnál és felületfertőtlenítésnél lemondanak az aldehideket tartalmazó tisztító és fertőtlenítő szerek alkalmazásáról, ezeket a munkaterületeket formaldehidmentesnek lehet tekinteni. A fennmaradó, rendszerint csekély aldehid terhelés akkor már csak a szokásos módon az automatákban használt glutáraldehidtől származhat. A formaldehid fertőtlenítőszeres kádakban való felhasználása a jóval kisebb felület miatt egyszerűbben kézben tartható probléma. Ugyan a kádaknál közvetlenül végzett munka rövid ideig tartó terheléshez vezethet, azonban a természetesen levegőztetett helyiségekben is rendszerint betartható a 0,62 mg/m3 műszak-középérték, mivel adottak a permanens HCHO-emisszió csökkentésének egyszerű módszerei (a kádak lefedése). Sok központi sterilezőnél az eszközök előkészítése a következőképpen összegezhető: a műszerek és tartozékok előtisztításánál egyes kórházak aldehidmentes fertőtlenítő és tisztítószerre álltak át, és az ezt követő sterilizálást tekintik a döntő higiénés lépésnek. Ezért a központi
sterilezőben a helyettesítő anyag vizsgálatára kellene helyezni a hangsúlyt, és a kórházi higiénikussal való egyeztetés után meg kellene vizsgálni az aldehidmentes fertőtlenítőszerek alkalmazási lehetőségeit. A patológiában a helyzet sokkal összetettebb. Itt a relatív magas koncentrációjú oldatok miatt a levegős határérték betartása nehéz feladat és csak légtechnikai berendezés alkalmazásával teljesíthető; a határérték esetleges csökkentése pedig tovább növeli a technikai ráfordítás szükségességét. A patológiákon a formalint kiváltó anyagok alkalmazása egyelőre még kezdeti stádiumban van, és bizonytalan, hogy hogyan integrálható a formaldehiddel egyenértékű, azt helyettesítő anyag a rutineljárásba. Az elemezés célja, hogy biztonságosabb munkafeltételeket teremtsenek és elérhető legyen a formaldehid-határérték betartása. Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy határértéktúllépés a boncolásnál, a nem szükséges szervek ártalmatlanításánál, a mintaedények megtöltésénél és a koncentrált 37%-os formaldehid oldat áttöltésénél/hígításánál léphet fel. A formaldehid-expozíció szempontjából döntő hatása van többek között a munkahely kialakításának, szellőzésének, és az illető tevékenységnél szükséges munkahigiéniai előírások betartásának. A néhány patológián már megvalósult pozitív kezdeményezések alapján a jelenlegi határérték betartása elérhetőnek tűnik. A DFG egészségkárosító anyagok vizsgálatára létrejött bizottsága által javasolt új határérték jó munkafeltételek mellett hasonlóképpen betartható. A patológiákon különösen fontos boncolásnál és ártalmatlanításnál az elszívás jól vezetett, rendszerint mesterségesen megoldott levegőbevezetéssel, valamint az emisszióforrások lehetséges kiszűrésével a szükséges munkahigiéniai színvonal megvalósítása. Ártalmatlanítási munkáknál célravezető lehet a megfelelő elszívással rendelkező kedvező kialakítású munkafelület. A mintaedények feltöltésének szintén a munkahigiéniai szempontok figyelembevétele mellett, elszívásos munkahelyen kell történnie. Hatékony elszívás nélkül a 37%os eredeti oldat áttöltése a határérték jelentős túllépéséhez vezetett. Meg kellene fontolni a felhasználásra kész 4%-os oldatok beszerzését és alkalmazását. A rövid ideig tartó, nem naponta végzendő tevékenységeknél elképzelhető megfelelő személyi védőfelszerelés, pl. ergonómiailag kedvező légzésvédő használata. Az expozíciós kockázatok vizsgálatánál nem szabad elfeledkezni azokról a betegekről sem, akik esetleg a frissen fertőtlenített, magas HCHO-koncentrációjú helyiségben tartózkodnak.
A BGW egyes balesetbiztosítókkal együttműködve további vizsgálatokat végez azokon a patológiákon, amelyeknél a munkafeltételek célirányos javítása után a határérték betartása elérhető. Összeállította: Dr. Csokonay Józsefné Wegscheider, W.: Messtechnische Untersuchungen in formaldehydbelasteten Arbeitsbereichen des Gesundheitswesens. = Gefahrstoffe Reinhaltung der Luft, 63. k. 7/8. sz. 2003. p. 309–315. Eickmann, U.: Modellierung der Formaldehydbelastung bei Arbeiten im Gesundheitsdienst. = Gefahrstoffe Reinhaltung der Luft, 63. k. 7/8. sz. 2003. p. 325–330. Shaham, J.; Gurvich, R.; Kaufman, Z.: Sister chromatid exchange in pathology staff occupationally exposed to formaldehyde. = Mutation Research/Genetic Toxicology and Environmental Mutagenesis, 514. k. 1–2. sz. 2002. febr. 15. p. 115–123.