A CSIKI-MEDENCE K Ö R N Y É K É N E K S Z E R K E Z E T A L A K U L Á S Г SZEMLÉLETE SZABÓ M I K L Ó S Összefoglalás: H a a süllyedéses mozgások időbeli elemzésével n y o m o n követjük az orogén kialakulásával kapcsolatos egyidejű húzási jelenségeket, s az ezek á l t a l a z orogén előtérben és a köztes hegységben létrehozott kéregszerkezeti dilatációt, felvetődik az olyan helyi erőhatások feltételezésének szükségessége, melyek a magmaáramlásoklioz hasonló hatásmechanizmussal rendelkeztek. A Csíki-medence kialakulását és a környező terület szerkezeti felépítését a har gitai vulkánosság anyagszolgáltatása következtében beállott m a g m a á r a m l á s t k ö v e t ő kéreg szerkezeti lazulásból eredő huzamos besüllyedés idézte elő, az elsődleges húzási övhöz tartozó törésvonalak mentén t ö r t é n t bezökkenésekkel együtt.
A Keleti-Kárpátok harmadkori vulkánkoszorújához tartozó H a r g i t a újszerű vulkanológiai vizsgálata során felmerült magmatektonikai tényezők t a n u l m á n y o z á s a nem csak a Csíki-medence és környéke kialakulására és szerkezeti felépítésére vonatkozó eddigi ismereteink felülvizsgálását t e t t e szükségessé, h a n e m a kainozóas magmatektonízmushoz is új a d a t o k a t szolgáltatott. A Csíki-medence területének mély földtani viszo nyairól —- mélyfúrások és geofizikai mérések h i á n y á b a n — csak a környező területek ú j a b b geológiai felvétele alapján a l k o t h a t u n k átfogó képet, a medencekeret szerkezeti felépítésének és a vulkánossággal összefüggő tektonikai h a t á s o k n a k figyelembevételével. A Csíki-medence kialakulásának geomechanikai tényezőit a Keleti-Kárpátok kratogén és orogén tömegeit ért regionális szerkezeti h a t á s o k k a l kapcsolatban kell vizsgálnunk. Az egész m a g y a r medencecsoportra jellemző egy idősebb, É K — D N y - i és erre merőleges törésrendszer, valamint egy fiatalabb, É — D - i és К — N y - i törésvonalhálózat jelenléte. E rendszerek a Csíki-medence és környékének szerkezetében is felismerhetők, jóllehet ezeket a későbbi — főleg a H a r g i t a vulkánosságával összefüggő — tektonikai h a t á s o k lényegesen módosították. A K e l e t i - K á r p á t o k belső v o n u l a t á n a k aljzatát paleozóos metamorf kőzetek alkot ják, m e l y e k a központi részen szigetszerűen kiemelkednek. Ezek az ún. Hercinidák a mezozoikum elején összetöredeztek és nagyrészt lesüllyedtek, s a mezozóos geoszinklinális aljzatátképezték. Az alpi orogenezis során egyes kristályos rögök ismét kiemelkedtek s m a a hercini.redők m a r a d v á n y a i t t ö b b kisebb-nagyobb t ö n k formájában találjuk meg. A paleozóos varisztida elemek az alpi hegységképződés idején m á r konszolidálódott, k r a t o g é n t ö m e g k é n t viselkedtek; keletkezésükkor azonban b e n n ü k szintén keletkeztek az orogénekre jellemző csapásirányú törések. Előterükben pedig átlós törések léptek fel, m e l y e k iránya azonos az alpi orogén ciklus folyamán kialakult fő csúsztató felületek i r á n y á v a l ( É N y — D K és É K — D N y ) ; u t ó b b i a k a régi tektonikai vonalak kiújulásával képződhettek. A varisztikus szakasz kristályos alapkőzeteit képviselik a Csíkszentdomonkos k ö r n y é k é n felszínre b u k k a n ó gneisz- és kristályospalarögök. A kristályos kőzetek kelet felé a hosszanti törésvonalak m e n t é n lépcsőzetesen a mélybe süllyednek, a v a s t a g fiatal üledékburok alá. A központi magtól keletre levő törésvonalak m e n t é n azonban a kris5 Földtani Közlöny
66
Földtani
Közlöny,
XCI.
kötet, 7. füzet
tályos kőzetek sehol sem b u k k a n n a k a felszínre, így a t a l a p z a t o t ért diszlokációk köz vetlenül nem bizonyíthatók. A kristályos öv belső szélének pontos kijelölését megnehe zítik azok a törésvonalak, melyek m e n t é n az Erdélyi-medence h a r m a d k o r i bezökkenését követő vulkáni tevékenység jelentkezett. A kristályos övet metamorf és vulkáni kőzetek alkotják. Az epizónás kristályospala-csoportban a zöld kloritpalák és szericitpalák ural kodnak, melyeket fillit, kloritos-grafitos fillit, v a l a m i n t fekete és fehér k v a r c i t p a l a
1. ábra. A N a s k a l a t földtani szelvénye (B & n с i 1 ä n y o m á n ) . M a g y a r á z a t : 1. Gneiszdiorit és biotitos ortogneisz, 2. Felsöwerfeni dolomitos mészkő, 3. Dog ger, 4. Felsőjúra — alsókréta fehér mész k ő , 5., 7. Albai — cenomán konglomerá t u m , 6. Diabáz. Abb. 7. Geologisches Profil von N a s k a l a t (nach B ä n c i l ä ) . Erklärungen: 1. Gneissiger Diorit u n d biotitführender Orthogneis, 2. Oberwerfen-Dolomitkalk, 3 . Dogger, 4. Oberjura — Unterkreide kalke, weiss, 5., 7. Alb — cenomanischer Konglomerat, 6. Diabas
2. ábra. A B ü k k h a v a s p a t a k völgyének szelvénye (B í n c i H n y o m á n ) . M ag y a r á z a t : 1. K v a r c i t és f illit, 2. Dog ger, 3. N e o k o m — portiandi, 4., Valanini — hauterivi, 5. Albai — cenomán o n g l o m e r á t u m , 6. Szerpentin, 7. Törés. Abb. 2. Profil durch d a s T a l des B ü k k havas-Baches (nach B ä n c i l ä ) . E r k l ä r u n g e n : 1. Quarzit u n d Fillit, 2. Dogger, 3. Neokom-Portland, 4. Valangin-Hauretiv, 5. Alb—cenomanischer Konglomerat, 6. Serpentin, 7. Bruchlinie.
Idsér. Az epizónás kristályospala-csoportot — különösen a kristályos öv középső és dél részén (Besztercei-, Gyergyói- és Csíki-havasok) — metamorfizált, m a g m á s eredetű kőzeti telérek járják át. E telércsoportban gabbró, diabáz, gneisz-injekciók, zöldkőpala-telérek és porfiroidok m u t a t k o z n a k . A telérek gyakran hidrotermális u t ó h a t á s r a — környeze tükkel e g y ü t t — átalakultak, ércesedtek is. A diabázból dinamometamorfózis h a t á s á r a képződött zöldkőpala- és a porfiroid-telérek szomszédságában helyenként hidrotermás szulfidos ércesedés m u t a t k o z i k . A B a l á n b á n y a - k ö m y é k i mezozónás kristályospala-csoportban az injekciós gránit gneisz mellett dioritgneisz is van, a metamorfózissal egyidejű intruzióként. E r r e vall az, hogy környezetében k o n t a k t jelenségek nem m u t a t k o z n a k . A Gyergyói- és Csíki-havasok gneiszét a metamorfózis u t á n fekete diabáz-telérek törték át, melyek egyidősek a triász képződményeket átszelő szerpentinesedett diabáz- és melafir-telérekkel. Túlnyomólag mezozónás képződményekből áll a hagymási kristályos sorozat is; a N a g y h a g y m á s déli részén nagyobb granodiorit-tömzs is található. Meg kell jegyez nünk, hogy a Persányi-hegységben a diabáz, gabbró és szerpentin-előfordulások a triász hallstatti mészkőhöz kapcsolódnak. A triászba sorolt bázisos m a g m á s kőzetek a hercini orogenezis zárószakaszának m a g m á s ciklusához t a r t o z n a k ; találunk azonban ezeknél fiatalabb bázisos erupciókat is, melyek a szinajai rétegekkel egyidejűek. A Nagyhagymás és Tölgyes vidékén a krétabeli vulkánosság az ausztriai és larami fázisokkal kapcsolatosan jelentkezik. I t t a diabáz- és szerpentin-telérek a neokom mészkőrétegeket törik át.
67 A mezozóos magmatizrrms az elsődleges diszlokációs övhöz t a r t o z ó , kisebb ellen állású kéregrészekben jelentkező, a mélyreható törésvonalakhoz k ö t ö t t m a g m á s m ű k ö d é s típusához tartozik. A fiatal-mezozóos, krétabeli vulkánosság — melyhez t ö b b n y i r e érc képződés is csatlakozik — az alp-kárpáti hegységképződés korai s z a k a s z á n a k preorogén töréseihez kötötten jelentkezik. A tektonikai irányok és az ércesedés közötti szoros kapcsolatra jó p é l d a a Balánb á n y a környéki kalkopirites-pirites ércesedés, mely az B N y — D K - i i r á n y ú fő csúsztatási sík m e n t é n jelentkezik. Az érchozó oldatok elsősorban az említett i r á n y b a n húzódó
3. ábra. F ö l d t a n i szelvény a felcsíki kristályos mezozóos övön á t ( F ö l d v á r i n y o m á n ) . M a g y a r"áz a t: 1. Andezit, 2. H a r m a d i d ő s z a k i medenceüledék, 3. Békási apti-vonulat, 4. Flis-vonulat, 5. H a g y m á s i mezozóos vonulat, 6. Nefelinszienit, 7. K o n t a k t p a l á k , 8. K o n t a k t m á r v á n y , 9. Gneisz, 10. Fillit. Abb. 3. Geologisches Profil d u r c h die Kristallin- u n d mesozoische Zone von Felcsík (nach F ö l d v á r i ) . E r k l ä r u n g : 1. Andesit, 2. T e r t i ä r e Beckenablagerungen, 3. Apt-Zug v o n Békás, 4. Flyschzug, 5. Zug des H a g y m á s e r Mesozoikums, 6. Nephelinsyenit, 7. Kontaktschiefer, 8. K o n t a k t m a r m o r , 9. Gneis, 10. P h y l l i t
n y i t o t t törésrendszerhez k ö t ö t t j á r a t o k a t használták fel, s a kloritpalát a palásodási síkok m e n t é n impregnálták. A későbbi, N y D N y — K E K irányú vetődések és rnikrot e k t o n i k a i elemek befolyásolták az érces zóna elhelyezkedését. Az eddigi b á n y a m ű v e l e tekkel négy, egymással párhuzamos, К felé 40—80°-kal dőlő, egymástól törésekkei elválasztott, lépcsősen lezökkentett érces zónát sikerült k i m u t a t n i . A zónák közötti távolság 15—40 m ; maximálisan 110 m. Az érces terület az E K — D N y - i csapású nagy törésvonalak mentén fokozatosan lezökkentett részekből áll. A kristályos alaphegység perm folyamán lepusztított, tönkösödött felszínére transz gressziósan települ a mezozoikum. A legalsó üledékösszletnek csak töredékei v a n n a k a felszínen, a diszlokációk és a lepusztulás következtében. Az üledéklerakódás második ciklusához tartozó. Gyilkos—Hagymási triász és jura képződmények a Bistritioara völgyétől északra kezdődnek és csaknem a gyímesi átjáróig t a r t a n a k . E z t az üledék t e k n ő t É-ról a tengelyirányban kiemelkedő kristályospala-gerinc választja el a R a r ï u - i mezozóos üledékgyűjtőtől. A csíki mezozóos medencétől délre a kristályospalák a kár p á t i flis alá buknak. A hercini fázis során m é l y r e h a t ó a n metamorfizált idősebb kőzetekre transzgredáló werfeni sorozatot fedő későbbi üledéksorozat m i a t t nehezen állapítható meg, hogy a transzgresszió a hegységképződést követő lokális süllyedő epirogén mozgásokkal állt-e össze függésben ? A kristályos öv és a mezozoikum hosszanti- és h a r á n t i r á n y ú törésvonalak m e n t i lesüllyedéséből a júravégi újkimmériai mozgások n y o m a i r a következtethetünk. A k r é t a 5*
68 előtti törésvonalak mentén többnyire továbbfolytatódó süllyedés m i a t t az üledékek helyenként tetemes vastagságot érnek el (Szépvíznél). A geoszinklinális-periódus vége felé, az orokinezis kezdetén főleg a jelentős diszlokációs vonalak m e n t é n fellépő magmás működés termékei, a zöldköves kőzetek, s a különféle effuzív és intruzív anyagok jelentkeznek, melyek csapásirányban végigkövetik az orogéneket. A kratogén területeken a nyomás i r á n y á r a átlós törésrendszerek kelet keztek É N y — D K és É K — D N y irányban, az orokinetikus erőhatások következtében.
4. ábra. Az É s z a k i H a r g i t a földtani szelvénye ( T r e i b e r n y o m á n ) . M a g y a r á z a t : 1. Kristályos talapzat, 2. Alsó láva: mállott amfibol-piroxén-andezit, 3. Középső l á v a : piroxénandezit és bazaltandezit, 4. Felső láva: arnfibol-piroxénandezit, 5. Andezitbreccsa, 6. Tufit és tufoid-konglomerátum, 7. Agglo m e r á t u m , 8. Pliocén és negyedkori medenceüledék, 9. Törésvonal. Abb. 4. Geologisches P r o f i l d e s Nördlichen H a r g i t a (nach T r e i b e r ) . E r k l ä r u n g : 1. Kristallines Grundgebirge, 2. U n t e r e L a v e n : verwitterter Amphibol-Pyroxenandesit, 3. Mittlere L a v e n : P y r o xenandesit u n d Basaltandesit, 4. Obere L a v e n : Amphibol-Pyroxenandesit, 5. Andesitbreccie, 6.,Tuffit u n d Tuffoid-Konglomerat, 7. Agglomerat, 8. Pliozäne u n d q u a r t ä r e Beckenablagerungen, 9. Bruchlinie
A rnezozóos üledékek a k á r p á t i tömeget nem összefüggően borították, h a n e m különálló, változó kiterjedésű p a s z t á k b a n r a k ó d t a k le. Az üledékgyűjtőket elválasztó g á t a k m a g v á b a n m i n d e n ü t t az ősi, hercini hegységrendszer fennmaradt tönkjeit talál juk, míg ennek lesüllyedt részei az üledékgyűjtő aljzatát alkották. A rnezozóos süllyedékek alatti kristályospala-övet É K — D N y irányít haránttörések tagolják. E törésrend szer n y i t o t t repedései széthúzó erők fellépéséről tanúskodnak, melyek h a t á s á r a a kris tályospala-vonulat elvékonyodott, sőt szét is szakadozott. A transzverzális törések t e h á t az ún. húzási-övet is jelzik. A kristályos paleo-rnezozóos vonulat a Tisza forrásvidékétől Csíkszentmiklósig terjed, ahol hirtelen lesüllyed, s a pliocén üledékek, valamint a vulkáni képződmények alá húzódik. Újabb e l ő b u k k a n á s á t csak 40—50 km-rel délebbre ismerjük, ahol — a Háromszéki havasok oligocén rétegei alól — Sósmezőnél b u k k a n a felszínre paleozóos filUtrögök alakjában. A Persányi-hegységben szintén ismeretes. Alsórákos és Felvinc környékének elszigetelt foltjaiban. A kristályos-mezozóos alaphegység északi és déli szárnya fennmaradt; a közbeeső rész feltehetően az alsókréta előtt zökkent le, mivel csupán i t t találunk alsókréta üle-
Szabó
M. : A Csíki-medence
szerkezetalakulása
69
dékeket, a fennmaradt szárnyakon ezek hiányoznak. A kristályos-mezozóos peremet a süllyedékektől elhatároló tektonikai vonalak aktív mozgási zónák m a r a d t a k hosszú időn át, s ezek mentén a neogén végén is újabb süllyedések történtek. A középső (Persányi) vonulatrész n y u g a t i irányú visszahúzódása nem m a g y a r á z h a t ó meg egy szélesebb, tengely i r á n y ú lehajlás feltételezésével, hanem i n k á b b a besüllyedéssel kapcsolatosan fellépő transzverzális törésvonalak menti lezökkenésekkel. A fennmaradt kristályos-mezozóos szigetrögök élesen h a t á r o l ó d n a k el a lábaik nál elterülő fiatal harmadkori medencéktől. Az elhatároló törésvonalak iránya (ÉNy— D K és É K — D N y ) megegyezik a Pannóniái-medence és az alpi orogén törésrendszerének főirányaival. Az a tény, hogy a geoantiklináhst képező kristályospala-vonulat tengelye a mezozóos szirtvonulat összetöredezett rögeivel e g y ü t t dél felé egyre mélyebbre süllyedve, a Felcsíki-medence körül eltűnik a flisrétegek alatt, alátámasztja a húzási öv jelenlétére v o n a t k o z ó elképzelésünket. Ez az öv valószínűen a kimmériai kéregmozgásokkal k a p csolatosan alakult ki. A húzási öv tektonikai vonaláig t a r t a n a k a csillámpalák, s a felet t ü k elhelyezkedő fillitek. A mezozóos vulkánosság is ezzel az övvel áll összefüggésben; főleg a telérek helyzete u t a l a diszlokációs vonalak irányára. A húzási öv déli h a t á r a a В arcasági-medencének a Keresztény havas—Nagykőhavas lábánál húzódó törésvonalá val esik egybe. H a a Sósmezőnél felszínre b u k k a n ó fillitrögöket a kristályos övhöz t a r t o z ó n a k vesszük, úgy a húzási öv déli tektonikai vonala az északi vonallal párhuzamos n a k adódik. A húzási övvel elválasztott k é t mezozóos terület — fácies- és üledéklerakódási viszonyaik alapján — kétségtelenül azonos üledékgyűjtőben képződött. A felcsíki mezoeruptív vonaltól délre, azzal mintegy p á r h u z a m o s a n fekszik a K ö d t e t ő eruptívuma és a zsögödi telér-kifejlődésű tönkök, melyek m á r az újabb kéreg szerkezeti h a t á s o k n a k is ki voltak téve. A Közép- és Alcsíki-medencerész közötti terü leten a kiömlés előtti szubvulkáni hasadékkitöltések (dyke) és a rátelepült effuzív ciklus e g y ü t t jelenik meg. A hegységet átszelő törésvonalak mentén a zsögödi telér apró részekre tagolódik. A t ö n k d a r a b o k a t átjáró p a r a - és diaklázisokból k ö v e t k e z t e t h e t ü n k a mozgási rész jelenségekre, melyek a kőzetben részben szerkezeti elváltozásokat is előidéztek. A K ö z é p - és Alcsíki-medencerészek közötti szorulatban az említett tönköket feldaraboló töréshálózat iránya É K — D N y és É N y — D K ; s a mintegy 2 k m szélességű, dioritporfirítes hasadékkitöltést a Nagysomlyó (1035 m) és a N a g y h a r o m (1080 m) között k é t k é t törésvonal osztja nyolc morfológiai egységre. A dioritporfirit mellett amfibolandezit és biotitos amfibolandezit is m u t a t k o z i k vulkáni tufa nélkül. Az endometavulkanitos dioritporfirit szövete holokristályos-porfiros, granito-porfiros, exogén z á r v á n y o k b a n gaz dag. A m a g m a transzvaporizációja, valamint az utóvulkáni hatások révén igen válto zatos kőzetfajták képződtek (oxivulkanit, leukovulkanit) '. Valószínű, hogy ez a hasadékkitöltés a Kelemen-havasok intrúziós tömegénél fiatalabb, de a ,,lucsi-fácies"-nél idősebb, mivel ez utóbbi képződményei borítják. Az Alcsíki-medence E N y - i szegélyén is megtaláljuk a morzsolódási övhöz k ö t ö t t vulkánitokat. Az Előhargita intruzív tömegét, valamint a Felcsíki-medencerészt szegélyező mezozóos tönköket átszelő para- és diaklázisok irányából és jellegéből a Csíki-medencét és k ö r n y é k é t érintő tektonikai h a t á s o k r a és a m a g m á s működéssel összefüggő mozgási részjelenségekre következtethetünk. H a a süllyedéses mozgások időbeli elemzésével nyomon követjük az orogén kialakulásával kapcsolatos egyidejű húzási jelenségeket, s az ezek által az orogén elő térben és a köztes hegységben létrehozott kéregszerkezeti dilatációt, felvetődik az olyan helyi erőhatások feltételezésének szükségessége, melyek a magmaáramlásokhoz hasonló hatásmechanizmussal rendelkeztek.
70 A K á r p á t o k homokkő-övének felgyűrődése során a D N y — É K irányú hatóerők következtében létrejövő É N y — D K i r á n y ú szekundér húzási öv kialakulása összefüg gésben állt a K á r p á t o k h o z t á m a s z k o d ó kratogén tömegek mélybesüllyedésével, vagyis az Erdélyi-medence bezökkenésével együttjáró tektonikai hatásokkal. A régi tektonikai irányokkal ellentétben, az új irányok csak a k á r p á t i flis-területtel közvetlen összeköttetésben levő területrészeken bírnak általános jelleggel. Ezek az É N y — D K i r á n y ú törések határolják a K á r p á t o k belső medencéit. H a t á r o z o t t és erőteljes kifejlődésüknek az a magyarázata, hogy a K á r p á t o k és a Tiszia h a t á r á n az utóbbi terü letének eredeti É N y — D K - i törésvonalaival egybeestek a későbbi szekundér irányok, s
5. ábra. A K ö z p o n t i - H a r g i t a földtani szelvénye (Csicsón — H a r g i t á n á t ) , ( N a g y I<. n y o m á n ) . M a g y a r á z a t : 1. Amfibolandezit, 2. Augit-hiperszténandezit, 3. Hipersztén-augitandezit, 4. Breccsa és tufa, 5. Agglomerátum, 6. Vető. Abb. 5. Geologisches Profil des zentralen H a r g i t a (durch Csicsó u n d H a r g i t a ) , (nach 1,. N a g y ) . E r k l ä r u n g e n : 1. Amphibolandesit, 2. Augit-Hypersthenandesit, 3. Hypersthen-Augitandesit, 4. Breccien u n d Tuffe, 5. Agglomerat, 6. Verwerfung
fokozták azok méretét. E z t a geofizikai m a x i m u m o k és minimumok elrendeződése is bizonyítja. A másodlagos ( É N y — D K ) törésvonalak m e n t é n süllyedt mélybe a Csíki medence is, vagyis ezek a mozgási zónák m á r a k á r p á t i paleogén-neogén orogenezissel is kapcsolatban állottak. í g y t e h á t a másodlagos (szekundér) h ú z o t t öv kialakulását az orogenezis kísérőjelenségének tekinthetjük. A szenon végével meginduló mozgások során a m a g m a a lesüllyedő Erdélyi medence aljából feltehetően az orogén övek felé vándorolt, s a gyűrődéssel párhuzamos hasadékok m e n t é n felnyomult. A h a r m a d k o r folyamán meginduló vulkáni működés m a g m á s tömegei t e h á t az orogenezis során felgyűrt, és a mélység felé a m a g m á b a „gyö kerező",, m e g v a s t a g o d o t t kéreg n y i t o t t hasadékain á t törtek fel. A felnyomulás során viszonylag sok szilikátos és karbonátos (meszes) kőzetanyagot harántoló m a g m a a kör nyezettel transzvaporizációs kapcsolatba lépett és túlnyomólag andezites kőzetanyagot szolgáltatott. A H a r g i t a e r u p t í v tömegének kialakulása a s z a r m a t a végén kezdődött meg. A vul k á n i tevékenység során felszínre j u t o t t eruptív kőzetanyag számottevő vastagsága folytán igen nehéz a kristályos öv északi s z á r n y á n a k D-i szegélyét érintő régebbi törés vonalak nyomonkövetése. A Felcsíki-medencerész n y u g a t i szélén a Nyárhegy, a m a d a r a s i N a g y hegy és a jenőfalvi K á p o l n a h e g y andezittufája a l a t t megvan vagy, valószínűsíthető a kristályospala-sorozat. Jelenléte a Kápolnahegy alatt biztos, a Nagyhegy és a K ö d p a t a k alluviuma felett jelentkező pliocén kvarckavics is arra utal, hogy a Nagyhegy
Szabó
M. : A Csiki-medence
szerkezetalakulása
71
és N y á r t e t ő andezittufa-leple alatt szintén kristályos alaphegység lehet. E z a kristályos p a l a a Csikszentdomonkos és Csíkszenttamás között felszinrebukkanó képződmény folytatása. H a ezeket a tényeket morfológiai szempontból értékeljük, megállapítható, hogy a Felcsíki-medence a pliocén folyamán, a tufaszórás előtt süllyedt be. A süllyedés egyen lőtlensége folytán egyes rögök (Kápolnahegy, Nagyhegy, Nyártető) viszonylag m a g a s a b b helyzetben m a r a d t a k . A mélyebb öblözetekből az Olt és mellékvízeinek eróziója a tufa a n y a g o t kimosta, s helyére pleisztocén folyóvízi hordalékot, törmelékkúpot r a k o t t le. A H a r g i t a vonala nagyjából követi a másodlagos (szekundér) öv i r á n y á t ; ettől csak az É-i H a r g i t a tér el kissé, É É N y — D D K - i irányával. A Déli H a r g i t á r a merőlegesen futó Csornád—Büdöshegy v o n u l a t az É K — D N y - i i r á n y b a n húzódó (primer) elsődleges húzási övhöz tartozó törésvonalon á t k a p t a m a g m a a n y a g á t . A k r é t a alaphegységet átszelő törésvonal a larami mozgási fázis előtt kelet k e z e t t . A vulkáni tevékenység nemcsak a gyűrt övvel párhuzamosan, h a n e m az elsőd leges szerkezeti vonalak esetében is, dél felé haladva, időbeli eltolódást, késést m u t a t . H a b á r a K e l e t i - K á r p á t o k belső vulkánkoszorújának egyes kitörési központjai k ö z ö t t — működési fázisaikat és aktivitásukat illetően — időbeli eltolódás m u t a t k o z i k is; mégis a többé-kevésbé azonos összetételű lávaanyag-szolgáltatásuk alapján ezeket egy nagy, közös magmafészekből származónak vehetjük. E n n e k aktiválódását feltehetően a k á r p á t i orogenezis paleogén-neogén szakaszához kapcsolódó kéregmozgások követ keztében fellépő nyomáscsökkenés okozta, mely a hőmérséklet egyidejű növekedésével járhatott együtt. Az andezit-kitörések megszakították a mezozóos zónának a primer kéregmozgá sok s o r á n fennmaradt n y u g a t i szárnyát, s az áttörés során a triász-júra mészkő- és dolomit tömegekből alkáhmész-asszimilációval fokozták a m a g m a explóziós képességét. Az e r u p t í v u m o k közötti területek a pliocén-pleisztocén elején, a fő süllyedési fázisban t o v á b b süllyedtek, m e g t a r t v a eredeti (ÉNy—DK-i) tengelyirányukat, kialakí t o t t á k a másodlagos diszlokációs övhöz tartozó, hasonló i r á n y ú szerkezeti vonalakat, melyek a Csíki-medence m a i morfológiai képét is jellemzik. A h a r m a d k o r i vulkáni működés és a Csíki-medence besüllyedése közötti össze függésre u t a l az Alcsíki-medencerésznek a vulkáni tevékenység déli i r á n y ú eltolódását követő, a pleisztocén végéig t a r t ó szakaszos besüllyedése. Az É É N y — D D K - i tengely i r á n y ú medencerész kialakulása a hargitai vulkánosság formájában felszínre törő mag m á s anyagok pótlására a mélyben áramlásba jövő m a g m a által okozott kéregszerkezeti változások (lazulás) fellépésével függ össze. A m a g m a á r a m l á s folytán huzamos ideig süllyedő mozgások u r a l k o d t a k a területen. A medence besüllyedése k i h a t o t t a csík szentgyörgyi medencerészre is, illetve érintette a k r é t a fUst átszelő É É K — D D N y - i törésvonalat, mely a primer húzási övhöz tartozik és így a korábbi kéregmozgási sza kaszokban is igénybevételt szenvedett. Az Alcsíki-medence teljes egészében a k á r p á t i fhs képződményei közé süllyedt be. A medence két, v ö l g y k a p u b a n kialakult törmelékkúpjának csak részei m a r a d t a k meg a felszínen, a pleisztocén-eleji továbbsüllyedés folytán. A medencét feltöltő pannóniai és ennél fiatalabb, folyóvízi-tavi üledékekben sok vulkáni eredetű anyag is v a n ; az üledék vastagság eléri a 240—260 m-t. A Középcsíki-medencéhez viszonyítva t e h á t az Alcsíkimedence m i n t e g y 100 m-rel mélyebbre süllyedt. A H a r g i t a vulkáni működésével kapcsolatosan kialakult másodlagos törésrend szer vonalainak i r á n y a a Felcsíki-medencében É É K — D D N y - i , míg a Közép- és Alcsíkimedencék tengelyirányában és az azzal párhuzamos Központi- és Déli-Hargita terü letén É É N y — D D K - i . A medencék mélyebbre süllyedt részeit határoló kisebb, pleisztocén kori törésvonalak szintén párhuzamosak a H a r g i t a vonulatával.
72
Földtani
Közlöny,
XCI.
kötet, 1. füzet
A Csíki-medence pliocén-pleisztocén tektonikai mozgásai az Olt teraszainak kiala kításában is h a t o t t a k . Az elsődleges és másodlagos tektonikai vonalak találkozásánál, vagyis a Közép- és Alcsíki-medencerészek közötti szakaszon a teraszképződmények teljesen hiányoznak, amiből e területnek a pleisztocén végéig t a r t ó , egyenlőtlen, de állandó süllyedésére következtethetünk. Az Alcsíki-medencének a pleisztocén végéig t a r t ó sülylyedése a Csornád vulkánosságával függ össze. A Csíki-medence kialakulását és a környező terület szerkezeti felépítését t e h á t végeredményben a hargitai vulkánosság anyagszolgáltatása következtében beállott mag m a á r a m l á s t követő, kéregszerkezeti lazulásból eredő huzamos besüllyedés idézte elő, az elsődleges húzási övhöz tartozó törésvonalak m e n t é n t ö r t é n t bezökkenésekkel együtt. Eine Anschauung über die tektonische Entwicklung des Beckens von Csik (Transsylvanien] M. SZABÓ
W e n n m a n mit der erdgeschichtlichen Analyse der sinkenden Bewegungen die m i t der Entwicklung des Orogens gleichzeitige Dilatationserscheinungen verfolgt, und die durch diese im Vorland des Orogens u n d i m Zwischengebirge erzeugten tektonischen Zugerscheinungen analysiert, so scheint es, dass m a n lokale Zugkraftquellen, m i t einem den Magmaströmungen ähnlichen Wirkungsmechanismus, annehmen soll. Die Entwicklung des Beckens von Csik u n d des umgebenden Gebietes wurde b e s t i m m t d u r c h die Auflockerung der K r u s t e n s t r u k t u r infolge der Magmaströmung, die d u r c h die Materialförderung der Hargitaer Vulkane ins Leben gerufen worden ist. Dazu gesellten sich Abbruche entlang der Brüche der primären Zugzone.