A CSETÉNYI ÁLTALÁNOS ISKOLA MILLENNIUMI ÉVKÖNYVE

A CSETÉNYI ÁLTALÁNOS ISKOLA MILLENNIUMI ÉVKÖNYVE Összeállította, szerkesztette Jakab Miklósné A könyv 2ooo-ben, a Magyar Millennium évében készült

A könyv létrejöttét anyagilag támogatták: Szivárvány Alapítvány Csetény Roland BT Csetény Tóth Roland és Tóth P. József Autó Bognár Kereskedelmi és Szolgáltató BT Csetény Rákóczi u. 72/a Virágbolt Cseszneki Anikó vállalkozó Csetény Borbély Lajosné vállalkozó Csetény Diána Cukrászda és Panzió Varga Diana vállalkozó Csetény Kálmán Attila vállalkozó Csetény Babi Cukrászda Hegedüs Lászlóné Csetény Pap Lajos vállalkozó Csetény Borbély László vállalkozó Csetény Nagy Zoltán vállalkozó Csetény

A könyv a csetényi Általános Iskola millenniumi kiadványa ISBN 963 00 5182 6 Készült 350 példányban, 102 oldal terjedelemben Szedés: Művelődési Otthon Csetény Nyomtatás – kikészítés: Eötvös Károly Megyei Könyvtár Nyomdája Veszprém

1

Köszöntő "Nézd a búzakalászt, büszkén emelkedik az égnek, Míg üres, és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik értetlen kincsével az iskola-gyermek, Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát." (Verseghy Ferenc: Az igazi bölcs)

Megtisztelő számomra, hogy bevezető sorokat írhatok államalapításunk ezredik évfordulója alkalmából e jubileumi évkönyvbe. Ezt a visszapillantást - mely iskolánk közeli múltjába és jelenébe ad betekintést -, azzal a céllal állította össze az iskola, hogy röviden beszámoljon arról a sokszínű tevékenységről, ami egy iskola mindennapi munkáját jelenti. Minden tanév, bár szervesen épül az előző évek eredményeire, és folytatása egy szakadatlan láncolatnak, nemzedékek váltásával és a módosult, bővült feladataival új fejezetet nyit iskolánk életében. Múlt nélkül a jelen gyökértelen. Hisszük és hirdetjük ezt, ezért iskolánk múltjából átvesszük a tanulságokat és eredményeket. Egy iskolaközösség annál erősebb, minél nagyobb a múltja és a jövője. Célkitűzésünk továbbra is: lépést tartani a megnövekedett feladatokkal, továbbfejleszteni nevelő-oktató munkánkat tartalmi és módszertani tekintetben egyaránt. Fontosnak tartjuk az erkölcsi értékek megbecsülésére való tanítást, a helyes magatartási, viselkedési normák megismertetését és betartását, hagyományaink ápolását. Iskolánk nem válik öreggé, csak egyre tapasztaltabbá, s tapasztalata, legfontosabb üzenete a tanulás, a tudás, a munka, a kötelesség tisztelete és becsülete. Nyitottságra törekszünk a szülői házzal, egyházzal, önkormányzattal. Az iskola hosszú évek óta irányítja a tanulók iskolai és szabadidős tevékenységét a hagyományőrzés és a hagyományteremtés szem előtt tartásával. A kulturális rendezvények, különböző szintű tanulmányi versenyek, az egészséges sportélet szervesen hozzátartozik az intézmény mindennapjaihoz. Korrepetálást szervezünk a rászorulóknak, tehetséggondozást a kiemelt képességűeknek. A jubileum kapcsán úgy gondolom, hogy iskolánknak nemcsak a múltja szép, hanem a jelene is gazdag, és a jövője is biztató. A millenniumi évforduló alkalmából az iskola tantestületének, tanulóinak, az intézmény minden dolgozójának sok sikert, eredményes munkálkodást kívánok. Elindítottunk egy hagyományt, s reméljük, tízévenként egy - egy újabb évkönyv jelenik meg. Bízom benne, hogy az évkönyv erősíti a jelen és a volt diákok és tanárok közötti összetartozás érzését! Csetény, 2000. szeptember Jakab Miklósné igazgató

2

Tartalom: Jakab Miklósné: Köszöntő Becze Piroska: Egy kis visszatekintés Lábár Istvánné: Emlékidéző Jakab Miklósné: Tanulmányi és kulturális versenyek Vallerné Kovács Anna: Művészeti nevelés iskolánkban Mihucza Tibor: „Ép testben ép lélek” Mavizer Erzsébet: A zenei élet szépsége György Lászlóné: Nyári táborozás Sári Attiláné: Az alsó tagozat munkájáról Farkas Zsolt: A számítástechnikai oktatásról Ladányi Lingl József: Idegen nyelv tanítása iskolánkban Kovács Sándor: A Gajamenti Termelőszövetkezet és az iskola kapcsolata Papné dr. Nagy Lenke: Visszaemlékezés Simon Mária Veronika Simon Katalin: Gizella királyné Rácz Margit: Emlékeim a csetényi iskoláról Lábár Tibor: Emlékeim Dr. Bognár Barbara: Emlékezem Tóthné Jakab Tünde: Emlékem Bognár Barnabás: Verseimről Bognár Barnabás: A kör Földesi László: A Szivárvány Gyermekszervezet A Szivárvány Gyermekszervezet díjazottjai Függelék: 1. Tanítók, rectorok, scholamesterek 2. 1960-től iskolánkban tanítók névsora 3. A csetényi iskolában tanulók névsora 4. A jubileumi év tantestületének tagjai 1999-2000. 5. A jubileumi év tanulói 1999-2000. 6. A csetényi iskola nyolcadik osztályainak tanulói 1952-1999.

3

Becze Piroska:

Iskolatörténet -Egy kis visszatekintés A hetvenéves Dédimama és tízéves kisunokája nagyon szeretik egymást. Most mégis megütközve állnak egymással szemben. A számítógépről, a drótnélküli telefonról csacsogó Bettike eltátja a száját a Dédi palatáblája láttán. Mi ez? Mire, hogyan használták? Ilyen pici? Hogyan lehetett erre fogalmazást írni? Annyi a kérdés, hogy sok időbe beletelik a magyarázat. A Dédi 1930-ban született, 1936 és 1942 közt járt a Csetényi Református Elemi Iskolába. Első és másodikosként ugyanabban a teremben, ugyanazon okleveles tanítónő keze alatt tanulta a betűvetést, számolást, olvasást, mint a többi huszonhárom társa: "elsősként a nagy másodikosokkal, másodikosként a kis elsősökkel együtt Sári, Lenke, vagy Gitta kisasszony keze alatt. Természetesen a leánykák és a fiúk külön padsorban ültek, itt faluhelyen nem volt külön iskola a fiúk és lányok számára. Kis vászontarisznyában, szütyőben vitték magukkal a palatáblát, palavesszőt, könyvet, tízórait (ha volt), sokszor a hasábfát is, ha fűteni kellet a kisiskolát vagy a nagyiskolát. Ötödik, hatodik osztályban már a Tanító úr tanította őket az új iskolában, -tudod ott, abban, amelyen az emléktábla áll. Három tanító a hat osztály számára,- ennyit bírt meg a szegény eklézsia. Ezért járt együtt az első a másodikosokkal, a harmadik a negyedik osztályosokkal, az ötödik a hatodikosokkal. A Tanító úrnál már tollal és tintával írtak az irkába a füzetbe. Ott már gyönyörű új padok voltak, tintatartóval, de a tollszárról, tollhegyről mindnek magának kellett gondoskodnia. És itt már három könyvük volt: külön olvasó, külön a számtanhoz és a földrajzhoz. A falon térkép is volt, azon kellett megmutatni mellik mit tanótt. Komoly elfoglaltság volt az iskolábajárás: reggel korán kellett menni, nem lehetett elkésni. Mindig énekkel, imával kezdődött a nap, fel kellett szaladni a dombon a templomba, ott volt reggel az istentisztelet. Énekőni mindenki szeretett, csak úgy zengett reggelenként a templom. Ettől az énekléstől még az is felébredt, aki félálomban érkezett. A félórás istentisztelet után következett az iskolában a délelőtti tanítás. Csak egyszer volt kimenő, úgy 10 óra felé, akkor ehettek, futkozhattak az udvaron. Utánna még tanultak, nem lehetett kimenni délig, ha valakinek szüksége volt kikérezkedett. Délben mehetett mindenki haza ebédezni. Aki odafigyelt az iskolában, mindent megtanólt, a figyelmetlen lemaradt. Az első padokban ültek a legszorgalmasabbak, a legjobb tanulók, a hátsókba kerültek a haszontalanok. Ha valaki nem figyelt, hanem "megfaragta a padot", a "tízes pácával" tenyerest vagy körmöst kapott, vagy jól a fenekére, de még a kését is elvették. Kiss László tanító úr azzal jutalmazta a legjobbat, hogy választhatott magának egyet a begyűjtött késekből. De igyekeztek a tanulásban a gyerekek is, meg a leánykák is, mert vizsga volt félévkor és évvégén is. Félévkor a vizsgára nemcsak a Tiszteletes jött el, hanem többen az Elöljáróságból is, az év végi vizsgára a szülők is eljöttek mind. Aki jól felelt, azt megdicsérték, aki nem tudott felelni, vagy rosszat mondott, az szégyellhette magát ott mindenki előtt, még meg is dorgálták. Aki nagyon jól tanult és a szülei bírták a taníttatását, az a négy osztály elvégzése után Pápára, a kollégiumba mehetett. Odakerült a Papp Karcsi is, akiből aztán doktor lett." Így mesélt, magyarázott a Dédi az unokának a régi iskoláról, a palatábláról, amelyen írni tanult. 4

Mennyi régi új dolog ?! Csodálkozunk mi is sok mindenen, ami a múltban egyszerű és érthető volt, mint ahogy csodálkoznak ma az öregek a nekünk egyszerűnek, érthetőnek látszó színes televízión, számítógépen, drót nélküli telefonon.

*** Vissza a kezdetekhez Az 1000. esztendőben, december 25-én koronázták királlyá az esztergomi székesegyházban Istvánt, Géza fiát. Megkoronázásával nagy feladatot vállalt magára: egy minden tekintetben erős és tekintélyes európai és keresztény Magyarország létrehozását. E feladat megoldásában sokat kellett az egyházra támaszkodnia, mint a közigazgatás szervezőjére, hittérítőre, tanítóra, a falusi-városi közösségek szellemi vezetőjére. Ezért felhasználta a nyugat-európai országokban már kialakult katolikus egyházi nevelési-oktatási rendszert. Az első oskola hazánkban Szent István király több kolostort alapított a bencés (Szent Benedek rendi) szerzetesek számára, ezek között kiemelkedő szerepet töltött (és tölt be ma is) a Szent Márton-hegyi kolostor (Pannonhalma). E kolostor lett a magyar írásbeliség, a történetírás, az irodalom első műhelye. Alapításától kezdve iskola is volt: itt oktatták írásra, olvasásra a kancelláriák, kolostorok jövendő írástudóit, és egyházi tudományra a papokat. Az írásbeliség kezdetben latin nyelvű volt, csak évszázadok alatt vált magyar nyelvűvé. Az iskoláknak e folyamatban döntő szerep jutott. Oktatás a 12.-15. században A királyi székvárosban, az egyházi központokban káptalani, kolostori iskolák alakultak. Az oktatás három szinten folyt: pueri (gyermekek), scholares (tanulók), clerici (klerikusok, az egyházi rend tagjai). 1367-ben Nagy Lajos királyunk megalapította Pécsett az első magyar egyetemetUniversitas-t, amelyen filozófiai, jogi és orvosi kar is indult, az oktatás nyelve természetesen a latin volt. A főúri udvarokban az ifjakat elsősorban a vitézi életre nevelték, de a fegyverforgatás mellett elsajátították a kor illemszabályait, műveltségét, többen írni, olvasni is megtanultak. A szolgasorban élők nem részesültek oktatásban, hacsak a véletlen nem kedvezett egy-egy okos, ügyes ifjúnak, aki kolostorba kerülve, vagy ura mellett (esetleg helyette) megtanulhatta az írás-olvasást. Ebből a nagyon korai időből is találtunk adatokat Csetényről. 1332-37 közti időben Csetény katolikus község, plébánosa: Lukács (Lucas de Chetien); 1460-ban is van írástudó ember itt: Stephanus plebanus de Chetheen (István plébános Csetényből).

5

Nevelés- oktatás a reneszánsz és reformáció korában A latin nyelvű reneszánsz csúcsát Mátyás király udvarának műveltsége jelentette: a történetírók (Antonio Bonfini és Galeotto Marzio) feljegyezték Mátyás hősi tetteit és könyvtárának gazdagságát is (Corvinák), udvari költője Janus Pannonius pedig joggal dicsekedhetett: "Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, Most Pannónia is ontja a szép dalokat......." (Pannónia=Magyarország) A magyar nyelvű írásbeliség csak később következhetett be. A 16.-században az ország számottevő területe hadszíntérré vált. A három részre szakadt országban a híradás élő eszközei a krónikásénekek szerzői voltak. Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Balassi Bálint énekei, nótái már csengő magyar nyelven szólalnak meg, de ők nem a falusi iskolákban tanulták a versírást. Hazánkban az1560-as nagyszombati zsinat rendelkezik először a falusi kisiskolákról: minden plébániának tanítót kell fogadnia, akinek tanítania kell az olvasás- írást és az egyéb ismereteket, köztük az éneket is. Nagy gondot kell fordítani a tanítók tanult és erkölcsileg fedhetetlen voltára, hogy példaképek lehessenek. A reformáció rohamos terjedése segíti elő a magyar nyelvű írásbeliség fejlődését. Enyingi Török Bálint és neje nevéhez fűződik Csetény református hitre térése is. A magyar nyelvű igehirdetés szükségessé teszi prédikátorok nevelését. Főúri támogatók segítségével egymás után alakulnak a híres református Scholák=iskolák, amelyek lelkipásztorokat, népnevelőket adnak az országnak. Sárospatakon Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége alapít iskolát, 1650-ben a híres J. A. Commeniust hívja meg professzornak. A protestáns iskolarendszert egységesnek tervezték, több egymásra épülő, mind magasabb szintű ismereteket nyújtó iskolákra, ahol egységes elv, azonos tankönyvek, egyenlő követelmények alapján oktattak. Erdély, a Felvidék, Nyugat-Dunántúl törököktől védett királyi városai, főúri udvarai magas színvonalú iskolákat alapítanak, ahol az ország bármely részéből érkező diákok tanulhattak. Híresek voltak a besztercebányai, lőcsei, késmárki, selmecbányai, sárospataki, debreceni, nagyenyedi, gyulafehérvári kollégiumok. E korban vált ketté a hittudományi és világi ismeretek tanítása. A lelkész tanította a vasárnapi iskola keretében a vallási-erkölcsi-állapotbeli ismereteket, a hétköznapi oktatásban a rektor (tanító) oktatta a gyerekeket írásra, olvasásra, számolásra. Csetény lelkipásztorainak nevét 1621 óta ismerjük. A 16.-században meginduló reformáció-ellenreformáció harcok egyik legnagyobb művelődésügyi eredménye az, hogy az iskolát a társadalmi, vallási küzdelmek eszközévé tette, és iskolái jobb megszervezésére, új iskolák létesítésére ösztönözte mindkét felet. Az ellenreformáció a 17.-század közepétől megerősödik és hatására a protestáns lelkészeket, tanítókat perbefogják, a hitközségektől elveszik templomaikat, iskoláikat. Csetény hite miatt "nem szenvedett háborgatást", de lelkipásztora Szecsei János megszenvedett a hitéért (1654-1657), a theatei börtönben halt vértanúhalált. Erőszakosan is érvényesítik a "Quius regio, eius religio" (Akié a birtok, azé a vallás) elvet. Csetény is ki volt téve az erőszakos térítésnek, de 1749-ben akkori földesurával, gróf Esterházy Imre nyitrai püspökkel szemben vívott perében megnyerte a helytartótanács határozatát, melynek 6

értelmében lakói református vallásukat továbbra is szabadon gyakorolhatják. Ez évtől (1749) maradtak meg a református parókia írásos emlékei: Protocollum (=Jegyzőkönyv) és Matricola (=Anyakönyv), s ez óta ismerjük a Csetényben tanító Schola Magistereket = oskola mestereket = tanítókat. 1750: Mátyás mester és Pethö Mester Schola Mesterek neve is ismeretes. 1771-ben azt is feljegyezték, hogy a mester aritmetikát is tanít. A kor s vele együtt a régi magyar világ leghíresebb iskolakönyve az először 1771ben kiadott Hármas Kistükör, mely -közel száz éven keresztül- még a Bachkorszak elején is használatban volt. A mű szerzője Losontzi István, előszavában világosan megfogalmazta célját: „Magyar gyermekeknek magyarul írtam, nem idegen nyelven, melyet nem értenek. Sőt vajha már fölállíttatnának a mi nemzetünkben is a magyar oskolák, amelyekben a szükséges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőben gyermekeink…” A Ratio Educationis Mária Terézia rendeleteként 1774-ben látott napvilágot a közoktatás első átfogó szabályozása, melyben első ízben választották szét egyértelműen az egyes oktatási formákat. Az elemi iskolák anyanyelvűek lettek: nemzeti népiskola néven. A rendelet elvileg kötelezővé tette, de gyakorlatban nem ellenőrizte a hat elemi osztály elvégzését. A tanév november 1-től szeptember 20-ig tartott, ősszel 6 hét szünettel. Kötelezővé tette, az írás, olvasás, számtan oktatását, némi mértannal, rajzzal, mely a háztartás, kézműipar és árucsere 7

gyakorlásához szükséges. Ekkor jelennek meg az első magyarnyelvű tankönyvek. Losontzi István: Hármas Kis Tükör című műve a hazai protestáns iskolák legelterjedtebb tankönyve volt 1773 és 1854 között. A protestáns iskolák elutasították a Ratio Educationist egyes részeit, de maguk adtak ki határozatot a nemzeti oskoláról. 1815. május19-20.- i "a Tul a Dunai Superbeli oskolákban követendő tanítási mód a következendőkben állapítatott meg: A magyar vagy nemzeti oskolák elosztatnak Nemzeti leány és Nemzeti fiú oskolákra. A Deák oskolák hasonlóképpen elosztatnak alsóbb és felsőbb Deák oskolákra....-Mind ezen oskolákban minémű Tudományok, micsoda renddel, micsoda könyvekből és mennyi idő alatt taníttassanak e’következendőkben adassék elő:......." És következik pontosan, részletesen az elemi leány, majd fiú iskolák, aztán a gimnáziumok, majd a felsőbb iskolák követelményrendszere. Érdemes volna okulásul mind bemutatni, de igen hosszú. A Nemzeti Leány oskola követelményeivel kezdik a követelmények felsorolását. 4 osztályt = 4 oskolát sorakoztatnak fel, mindenik pontos szabályrendszerével. Okulásul ide írom a számtan és írás követelményeket (négy évre, ahogyan egymásra épül az anyag).[2] A jegyzőkönyv írója pontosan beírja a határozatba foglalt követelményeket a nemzeti fiúiskolák számára is. Itt is négy évre "oskolára" határozzák meg az oktatás idejét, megjegyezve, hogy az iskolákban a tanító deák olvasást is taníthat, ha akar. Rendszerint fiúk tanultak tovább a 4 osztály elvégeztével a deák iskolákban. A Deák oskola-beli tanításrend még öt oskolát = osztályt jelentett. Itt nagyon sok latint tanultak, második évtől már németet is, a negyediktől még görögöt is. Aki még tovább szeretett volna tanulni az még öt felsőbb oskolát járt. A nemzeti népiskolák követelményrendszeréből ki lehet olvasni, hogy milyen ismereteket tartottak fontosnak elsajátítani a négy osztály során: keresztény erkölcs (a "catacismus szerént"), Új Testamentom Históriája, könyörgések, imádságok, ünnepi énekek, a Reformáció históriája, gazdaságtudomány (kivonatosan, ahogy a leány / fiú gyermekeket illeti), kézi mesterségek tudománya, számtudomány, fogalmazás, Föld leírása, olvasás, szép és helyes írás, éneklés. Visszatekintve is látjuk, hogy sok a követelmény, különösen akkor, ha a tanító egy személyben kántor és nótárius (jegyző) is. A jövedelme szerény. A csetényi Protokollum (jegyzőkönyv) szerint a Tiszteletes Vizitátor (iskolát látogató) urak 1818-ban az "Oskola Mester Ház"-at és az iskolát igen rossz állapotban találták. A "tanuló gyermekek kéntelenítettek...más épületbe rendeltetni,..a beálló tavasszal ezen épületek megigazitassanak. ...tehát a mostani Oskola Ház elpusztitattatik egészen és ujj rakattatik sárból a mesteri ház konyhája után mindjárt...Amig pedig az ujj iskola elkészülne a tanuló gyermekek a helység házába fognak tanulni..." (1818. január 19.) A helység háza = községház, a mai állatorvosi lakás helyén állt, a bírói, jegyzői hivatalt jelenti. 1818. május 12.-én jelenti a kurátor az Előljáróságnak: "az Oskola Házra az épületfa készen van, az Áts és a sárfelrakók meg vagynak fogadva " Még ez évben újjáépítik az oskola házat, a Both tanító úr "konyhája után mindjárt". Több forrás szerint is a mai alsó iskola helyén állhatott ez az oskola, a tanítói házzal egybeépítve; mivel "sárból" épült, sokszor javítani, sőt átépíteni is kellett. Faller Jenő Csetényről írt monográfiája szerint 1824-ben épült itt az iskola, az egyházi jegyzőkönyv szerint 1818-ban.

8

A reformkortól a Millenniumig Az 1815-ben hozott határozat a nemzeti népiskolákról hosszú ideig irányt szab az oktatásnak, az oskolaház 1818-ban történt újjáépítése keretet ad a tanításhoz. 1832-ben kelt a Magyar Királyi Helytartó Tanács levele, melyben Szent István ünnepét minden vallásbeliek által megtartani parancsolja első szent királyunk emlékezetére. "1836. február 2.-án Balogh Pál Rektor úr hivatalosan jelentette (Balogh Pál 1830-ban lépett Both István helyébe), hogy némely Szülék olly meggondolatlan vakmerő bátorságra vetemednek hogy gyermekeik ügyes bajos dolgaikban egyenesen az Oskolába be rohannak ott a sok gyermek előtt ... alkalmatlankodnak, ... ...elrendeltett hogy senki ennek utána akármi bajja légyen oskolai gyermekére nézve illö büntetés alatt az oskolába olly célba be menni ne merészeljen ... hanem szollyon tisztességesen külön a Tanitóval vagy ha el nem igazithato sérelmes ügye volna - jelentse a Helybeli Tisztelt Prédikátor urnak aki a dolgot eligazitja." No lám, a csetényi jegyzőkönyv ilyen emlékeket is megőriz, igaz ennek így van varázsa, ha megőrizzük az eredeti írásmódot is. Az 1839. május 29.-én kelt bejegyzés igen-igen figyelemre méltó. Ne feledjük, hogy ekkor teljesedik ki a reformkor! A könnyebb értés kedvéért mai olvasatban közlöm: "Sebesen haladó korunk egyik fő kívánalma és buzgó törekvése a népnevelés, tudván azt is, hogy édes Nemzetünket álomba ringató sírjából semmi sem költheti úgy fel, mint ami gyenge bimbójában minden jóra könnyen hajtható sarjadék testi-lelki tehetségeinek célszerű kifejtése, ennélfogva a tanítás és nevelés alapjának, melynek az elemi iskolában kell történni a lehető legjobb módoni megvetése." Azt javasolja a Választmány, hogy "legközelebb és közvetlen felvigyázója légyen minden gyülekezet iskolájának a helybéli lelkész- kinek ezért szükség minden neveléstudományi ismeretekkel felkészültnek lenni, az iskolát minden héten legalább kétszer megnézni, a tanítót tanácsaival vezérelni...A tanítók jövedelme javítását mindenféleképp előmozdítani, az iskola épületét és környékét célszerűen fenntartani." A nemzet haladását előmozdítani akaró reformkorban arra is figyelmet szenteltek (a fenti szöveg folytatásaként), hogy "bár mindenütt egészséges, világos, tágas oskolák volnának, teres udvarral, kerttel! " Szükségesnek tartják az iskolák évente négy alkalommal való nagy Vizitációját: "úgy mint...Szent György (április), Szent István (augusztus), Szent Mihály (szeptember), Szent Pál (január) napok tájékán." Az anyakönyv szerint ez évben Csetényben 1041 ember él, ebből 920 református. Illő tehát, hogy a sarjadék testi-lelki tehetségeinek kifejtéséről gondoskodjanak = az ifjúság oktatásáról- neveléséről. Iskolai vizsgálatra, ami kiterjedt "Szent Király, Dudar és Csetény iskoláira, megválasztatott Tiszteletes Járdánházy Dániel csetényi lelkész úr." E gondoskodás jegyében az 1841-es adat szerint az oskolaház tetejét újrazsuppozzák, szinte évente kell valamit javítani: ablakjavítás, kályharakás, meszelés, sározás, ''salugáterek" helyezése. 1853-ban kővel kirakott kutat is ásnak az iskolának. Az 1848-as forradalom idején Csetény birtokosai is a forradalom ügye mellé állnak. Esterházy Mihály kormánybiztos, fia, Antal a csetényi honvédszázad parancsnoka volt. Hősi emléküket márványtábla őrzi a kastélyban.

9

A forradalmi évben törvényjavaslat kerül az országgyűlés elé az elemi oktatásról, mely szerint: -minden községben tanintézetek legyenek -minden hatodik évét áthágott gyermek nyolc éven keresztül köteles iskolába járni télen, nyáron. "...falun dolog idején sokszor szüksége vagyon a földműves Atyának 10-12 éves gyermekére...megengedtetik, hogy a gyermekek atyáik kívánságára nyáron az iskolától távol legyenek." -a fenntartást a község lakosai és birtokosai viseljék -előírt "kívánalmak": vallás és erkölcs, írás, olvasás, magyar nyelv, magyar fogalmazás a levelek gyakorlatával együtt, szép írás, rajz, "ezekkel együtt egy kevés tér tudomány, reál tudományok mint szám, földrajz, természet rajz, természet tudomány, történet rajzleginkább a hazáé, harci törvények, rövid mesterség- gazdaság tudomány s' ének. Ide járulhat még a test gyakorlat, amennyire ez falun kivihető s talán még ha lehet a selyem tenyésztés, fa ültetés, fa oltás, kert mívelés." -az oktatás nyelve a lakosok anyanyelve szerint -a vallástan oktatását a felekezetek lelkészei végezzék Csetényben a forradalom és szabadságharc után 1852-ben lezárult a több mint 200 éves Esterházy-korszak. Több tulajdonosa is van ezután a birtoknak. 1856-ban Vámbéry Ármin, a későbbi nyelvész, néprajztudós házi tanító, nevelő a birtokot bérlő Grünfeld családnál. Önéletrajzában (Küzdelmeim - 1905) romantikus színekkel ecseteli a bakonyi betyárok esti "villám"-látogatását: a család kirablását. Ez évben ismét földmérés van a községben, s a térképen szerepel - az oskola mesteri ház. 1840-1872 közt a református népiskolában Pethő Gábor kántortanító tanítja a gyereket. Tanítósága idején a gyülekezet gyűjtést szervez egy új iskola építésére. 1869-ben az egyház megvásárolja a néhai Both István özvegyétől a házát és a telekre iskolát épített, mely 1871re el is készült. Az ekkor épült iskola és a talán még régebbi tanítólakás. Pethő Gábor hosszú tanítósága alatt többször is felmerül egy segédtanító felvételének kérdése, de a gyülekezet csak időleges segédtanítókat választ- pl. Pethő Antalt. Kovács József tanító úr 1886ban veszi át az iskolát, s tanít 1926-ig. 1893-ban jelentkezett először tanítónő segédtanítónak: Beke Katalin, de egy év múlva elpályázott. Lehet, hogy két tanítónak is soknak tartotta a 139 gyereket.

10

1896. április 14.-én körlevélben "...meghagyatik az egyházaknak, hogy hazánk 1000 éves fennállásának emlékére az iskola növendékei emlékfákat ültessenek." "Aki fát ültet, életet hagy maga után", ekkor ültetik a templomot ma is körülölelő hársfákat. Az utolsó száz év Csetényben 1898-ban indítják először az ismétlő osztályt, ez azt jelenti, hogy a kötelező hat osztályt befejezett gyerekek két-három évig ismétlő osztályba járnak. Ez heti egy-két alkalommal jelent délutáni iskolát: olvasást, számolást, írást gyakorolnak, ismételgetnek, a lányok varrnak, sokat énekelnek. A faluban nem voltak hagyományos népi hímzések, ezért mindig azt hímezték a lányok, amit a tanítókisasszony "előrerajzolt". Az egykori kislányok ma idős asszonyok, is szívesen emlékeznek a hímzéssel, kötéssel eltöltött téli estékre. Érdekes, nem a számtan példák a kellemes emlékek! A tanulói létszám már 150 felett van, így megpályáztatják a másodtanítói állást. 1900-ban megválasztják rendes tanítónak Hajgató Gézát, másodtanítónak Ványi Terézt. 1901. őszén -több pályázó közül- megválasztják a jászberényi Molnár Zsuzsanna okleveles tanítónőt, aki azután közel negyven évig tanítja a csetényi gyerekeket. Zsuzsi kisasszony sok mai idős ember gyermekszívébe beköltözött. "Fiatal volt, nagyon szép, apró egérfogacskái voltak és gyönyörűen énekelt." A gyülekezet megszavazza az új tanítói lakás építését és fel is építi 1904. január 13-ra. Sokan emlékeznek a mára már lebontott tanítólakásra, mely az intézői telken állt. 1907-ben Kovács tanító úr énekkart szervez, 183 tanuló közül választja ki a legjobbakat. 1908-ban újból van ismétlő osztály, így az iskolai létszám 230-240 között van, még az első világháború idején is. Bár 1909-ben kicserélik az iskola zsúp tetejét eternitre, 1911-ben mégis leég a tető a melléképületekkel együtt. Van kár, de van segítség is: a falu birtokosa ebben az időben a Holitscher család, sokszor segít az iskolán is. Holitscher Károly 1906-ban, házasságkötésekor 1000 koronás alapítványt tett, melyet az iskola és az egyház javára lehetett fordítani. A palotai Kőszénbánya Társulat is évente adott segítséget, hol a tanítói lakás építésére, hol a templomi orgona javítására és az iskolára. Az iskolai padok annyira megrongálódtak - állapítják meg az Elöljárók 1910-ben, hogy "azoknak megújítását már tovább halasztani nem lehet". Szeptemberre elkészültek a padok, Smideg József szerződés szerint leszállította a "...nagyobb iskolában beállított 16 db 2,30 méter hosszú, barnára festett és 3-3 tintatartóval ellátott padokat. A kisebb iskolába 18 db-ot hasonló nagyságban." 1912. március 12. egy ünnepi (szokatlan) adat: Kovács József tanító urat köszöntik 25 éves munkássága alkalmából.

Hege István elemi iskolai végbizonyítványa 1913-ból 11

A következő években súlyos kár érte az iskolát, a falut is. A gazdasági ellehetetlenülés miatt megnőtt a kivándorlók száma, majd a kitörő világháború még jobban csökkentette a falu lakosságát. Az 1917 és 1918-as években érezhetően megcsappant a születések száma is. 1897 és 1920 között az évi születési átlag 44,4, az említett két évben 28, illetve 24. Egyszerre is megy ez a két évjárat 1924-ben első osztályba. 1919 tavaszán a világháború után "új szelek nyögetik az ősmagyar fákat". 1919. áprilisában a Tanácsköztársaság nevében Bogáti János politikai megbízott átveszi az iskolát a református egyháztól. 1919. április 19-i elöljárósági gyűlésen a fő tárgy: a Tanácsköztársaság kormányának rendelete alapján Veszprém vármegye állami tanfelügyelőjének 1117/919 szám alatt kiadott felhívása az államivá nyilvánított iskoláinknak teljes felszereléssel a tanítók kezébe átadásáról. Az egyházgondnok az iskolai felszerelésről összeállított leltárt Kovács János tanító és Molnár Zsuzsanna tanítónőnek hivatalosan átadta. Felhívja a lelkészelnök (Balla Endre) az elöljáróság figyelmét arra, hogy a kormányrendelet szerint a vallásoktatás s így az egyházi énekek tanítása is az iskolából kiküszöböltetett, s csak az iskolán kívül van megengedve. A tanév végén a záróvizsgát az V.- VI. osztályban június 7.-én , az I-II-III-IV. osztályban június13.-án tartották a munkás és művelődési tanács jelenlétében. A jegyzőkönyvet aláírta: Baja Sámuel tanító, Kovács János tanító, Molnár Zsuzsanna tanítónő, Hege Mihály és Nagy János. Az okiraton lévő pecsét felirata: A Csetényi Reform. Elemi Népiskola Pecsétje. A történelem viharai következtében 1919. szeptemberében a folyamat visszarendeződését kellet jegyzőkönyvezni. A tavasszal kinevezett 3 tanítónak engedélyezik a helyben maradást az iskolás gyermekek nagy száma miatt. Az osztályok beosztása is marad: A V-VI. osztályt Kovács János, a III-IV. osztályt Baja Sámuel, az I. és II. osztályt pedig Molnár Zsuzsanna tanítja. Ekkor a nagyobbak egész nap járnak iskolába, a kisebbek felváltva délelőtt vagy délután, egész télen a gyerekeknek otthonról kell hozniuk a tűzifát, hogy az iskolát fűteni lehessen. 1923. június 18.-i leiratában a tanügy sürgeti, hogy Csetény építsen új tantermet, tanítói lakást és vállalja el még egy tanító megélhetését. Válasz: "A református egyház ezt most nem tudja elvállalni". 1926-ban Kovács János 40 évi szolgálat után nyugdíjba megy. Helyébe Tolnay Géza tanító úr kerül. A lelkészi és tanítói kutak vizsgálata után Faller Jenő bánya-főmérnök elvállalta a bánya költségén a kutak javítási munkálatait.

12

Az 1926-27-es tanévből megmaradtak a csetényi elemi iskola osztálynévsorai, az év végi osztályzatokkal. A második osztály névsorát láthatjuk.

13

1930-ban nyugdíjba ment Balla Endre lelkipásztor, helyére is új lelkész érkezik: Kovács József, aki rövidesen feleségül veszi az iskolában tanító Nyulassy Gizella tanítókisasszonyt. Ez év augusztusában a presbitérium és az iskolaszék egyhangúan megválasztotta Kis László okleveles tanítót a csetényi református egyházközség kántortanítójává. Itt is maradt sokáig. A tanköteles gyerekek száma megnövekedett, ezért a harmadik tanítói állást is meg kellett pályáztatni, de nagyon kevés az egyház pénze. Már bérbe adták az egyházi földek nagyobb részét, mégis szegény az eklézsia, kevés pénz jut az iskolára. A katolikus gyerekek helyett Holitscher Károly fizeti ki a 10 pengős tandíjat. Pénzzel és kővel, fuvarral segíti a beinduló iskolaépítést is. A kultuszkormány hitelezi az iskolaépítés költségeit, ezt most ki is kell használni. Így 1937-ben belefognak az új iskola építésébe, 1938. december 23-ra be is fejezik, 1939. január 22-én " szép és felemelő iskolaavatási ünnepség keretében adatott át rendeltetésének." 1940-ben felkerül rá az emléktábla is. Molnár Zsuzsanna tanítókisasszony nyugalomba vonult -36 évi szolgálat után- 1937. szeptemberében, ő már az új iskola épületében nem tanított. Ennyi év alatt hány apró kezecskét kellett segítenie Zsuzsi kisasszonynak, a palavessző, a penna megfogására, hogy igazi vetés sorakozzon a gyöngybetűkből a fekete táblán vagy a fehér füzetben? Hány kézimunkát kellett előrajzolnia a kis ügyeskedőknek ? -hiszen 1909-től már kötelező a leánygyermekeknek a kézimunka oktatása ! A mai 70 esztendősöknek még ő volt az első tanító nénije, a betűk, a számok világának varázsait feltáró csodatündére. Még az ő csengő éneklésére is szívesen emlékeznek vissza a 80 évesek. Zsuzsi kisasszony olyan időszakokban tanított, mikor három osztályt is vinni kellett egyszerre, de ilyenkor aztán csend és rend volt, az egyik írt , a másik számolt, a harmadik éppen felelt. Előttem az 1918-19-es I. osztályosok névsora, az 1911-12-ben született 37 kis lurkó nevét Molnár Zsuzsanna szedte sorba az osztályzatok előtt. Nagyon csodálkozhat mindenki, ha látja, hogy a legtöbb gyermeknek (35) a magaviselet (=magatartás) osztályzata 1-es. A szorgalomnál van 1, 2, 3 sőt 4 is. Az osztályzatoknál is egyes az eredmény: ki-ki érdeme szerint kapta a jegyet 1-től 4-ig. Figyeljük csak meg, miből osztályozták az akkori elsősöket: olvasás, írás, számtan, ének, rajz, testgyakorlat, nyelvtan, beszédértelem. Minden gyermek osztályzatot kapott az általános előmenetelére is. Olyan is van, aki csupa kitűnő: szín egyes! Ugye mekkorát fordult a világ? Ma nem lenne az kitűnő, akinek csupa egyese van! Az 1927-28-as évben is tanított Zsuzsi kisasszony. Nézzünk itt meg egy második osztályt! Tantárgyak: nyelvtan, hittan, olvasás, fogalmazás, számtan, beszédértelem, írás, rajz, kézimunka, testgyakorlat, és aztán szorgalom és magaviselet. Szorgalom és magaviselet osztályzatból itt is az 1-es, 2-es a legtöbb, a többi négyes, sőt 5-ös osztályzatot is találtam. Biztos, hogy ez a legrosszabb jegy volt, hiszen a 4-es már elégtelennek számított. A nagymamákat, dédiket meg is kellene kérdezni erről a fejére állított világról! Vajon emlékeznek még rá? Kis László tanító urat kivéve nem találtunk olyan tanítót, aki a következő zűrzavaros időkben hosszabb időt töltött volna a Csetényi Református Elemi Népiskolában, pedig elég sok tanító, tanítónő oktatott itt: Váczi Margit = Gitta kisasszony (1940-43), Raposa Margit (1940), Szeifert Jakab (1940), Balassa Benő (1940), Buda Imre (1943-ban jön, de orosz fogságba kerül, ahonnan csak 1948-ban jön vissza). 14

A második világháború idején, bár csak egy napig állt a front, -s utána jött a felszabadulás-, nagyon sok emberi és anyagi áldozat keserítette meg az emberek életét. A háború az háború, a harc pedig megszállás, rekvirálás, erőszak, keserűség, halál, pusztulás. Hogy ez mennyire így van, azt leginkább a háborúban elhunytak, elhurcoltak hozzátartozói tudják, s azok is, akik évekkel később, gyermekként szenvedték meg a kezük között felrobbant aknák szaggató, csonkító, ölő harci erejét. De tanítás volt a háború éveiben is. 1942-ben például Váczi Margit tanította az I-II. osztályt, Raposa Margit a III-IV. osztályt, Kiss László igazgató az V-VI. osztályt. Az akkori elsősök boldogan emlékeznek a március 15-i csodaszép ünnepségre, de a záróvizsgák izgalmára már kevésbé. A vizsgától mindig féltek az nem maradt el a háború alatt sem. És a repülőktől is féltek, ha azok jöttek futott mindenki a bunkerba, vagy az árokba. Három nagy futóárkot ástak az iskola számára a dombon, az megvédte az odakúszókat a légnyomástól, az esetleges szilánkoktól. Az iskolával szemben állt a "Kerpel"-féle ház, miután elvitték a zsidókat, abban a házban tartották a levente-oktatást. Nemcsak fegyverforgatást tanultak, hanem sakkoztak, énekeltek, malmoztak is ott a fiatalok. A front után a "levente" megszűnt. A falu megörökölte a házat és az iskolának adta. Helyzetjelentés 1945. október 23-án: az iskola tanítói Szalai József és Kiss László, az előbbi tanítja az 1-3. osztályt, összesen 107 gyermeket, Kiss László tanítja a 4-7. osztályosokat, összesen 133 gyermeket. "Délelőtt-délután tanítanak hetenkénti váltással, egy tanteremben, mely 60 négyzetméteres, teteje aknatalálatot kapott, csak az alsó ablakok vannak üvegezve. Egy egyháztag 60 kg búzát adott a tanítónak üvegre..." A front után már mindenkinek nyolc osztályt kellett járnia, de '46-47-ben hanyagul ment minden. Azért a vizsgát meg kellett tartani. Az iskolában tartották, a szülők előtt, miután kijöttek az istentiszteletről a templomból. A füzetet is be kellett mutatni. " Jaj de féltünk! "mesélik a hatvan évesek.1946. május 24-i panasz: "A tanterem padjait és a felszerelés nagy részét eltüzelték a beszállásolt németek. Nagyméretű a tanulók hiányzása, a beíratott 76 első- másod osztályos derekből csak 43 jár iskolába, az itt tanító nevelő már 8 hónapja nem kapott fizetést." 1947 májusában Tóth János kántortanító lett az iskolaigazgató, a felesége Pál Sára is tanított. Ő tanított főzni, varrni. " Tóth Jancsi igazgató orgonált vasárnap a templomban, de aztán állami igazgató lett." 1948 május 23-án a Tanfelügyelőség a református népi iskolát " együttműködő általános iskolának" nyilvánította. A református egyház nevében a lelkész kérte az új iskola tantermének használati jogát, hiszen ott Biblia- órákat is tartottak. Különösen télén lehetetlen idős embereknek megmászni a templomdombot. Az Általános Iskola igazgatója, Tóth János nem engedélyezte egyházi tevékenységre az iskola termeit. 1949. augusztus.31-én kormányrendelet jelenik meg a nem kötelező vallásoktatásról. ***

Itt talán be is lehetne fejezni a visszaemlékezést, mert a front után új világ következett. Ennek élő tanúi a csetényi emberek. Minden családban van egy Mama vagy Papa, aki szívesen beszél az újrakezdés lendületéről, az emberek, a gyerekek előtt megnyílt lehetőségekről. 1945 után megindult Dudaron a bánya, 1946 augusztus 20.-ától jött be az új forint, 1947- ben megnyílt a dudari vasút. Felszabadulás után a kastélyban helyezik el a gyógyszertárat, a postát, itt a tanácsi hivatal is. Négy családnak szolgálati lakás jutott az épületben. Itt rendezték be a községi könyvtárat és 15

a kultúrtermet, ahol a mozi is működött. Volt idő, mikor a kastélyba rövid időre az iskola is beköltözött; ugyanis több tanulócsoport volt, mint ahány helység, pedig a Kerpen- féle ház termét is használták még. Az első, majd a második tsz; a Rákóczi, a Törekvés, később a Rózsa utca, a Házhelyben a 'Táncsics utca beépítése ma már szép történelem, de sok- sok munkát, akaraterőt, törekvést építettek bele mindegyikükbe a csetényiek. Az iskola történetében is új időszak következett a front után, az államosítás után. 1948 után a tanügy átszervezése, az úttörő és a kisdobos mozgalom révén a háború utáni újjáépítésben az új típusú ember formálása kezdődik el. 1951-ben új igazgatója lett az iskolának Bóna Zoltán személyében. A következő években gyorsan cserélődnek a tanerők. 1953-ban Ács Ilona –későbbi Puskás Tiborné- fiatalos lelkesedéssel indítja el a modernebb testgyakorlást- testnevelést. Tornacsapata járási- megyei vetélkedőkön is sikerrel szerepelt. Szép mozgásra nevelő karika- gyakorlatokat tanított az iskolai ünnepélyekre. Ekkor szerezték be a legszükségesebb tornafelszereléseket: bordásfal, tornaszőnyeg, zsámoly, ugrószekrény. Később az egyik tantermet tornateremmé alakították. A többi tanteremben 1974 őszéig felváltva délelőtti, délutáni váltással folyt a tanítás. Mikor megépült a " lapostetejű terem" (1958) már 5 teremben tanulhatott a 9 tanulócsoport. Ekkor 11 fős a tantestület. :Az emlékezetből, nem időrendi sorrendben bukkannak fel a nevek: Mogyoróssy Elekné, Sziklay Alfrédné, Szekeres Károly és felesége, Keresztes Sándorné, Szendi Rózsi, Huller Gyuláné (aki 1960- ban igazgatója az iskolának), Huller Gyula, Falta Zoltán, Polt Mária, Mohos Éva, Kőkúti József, (aki 1957-től 1960-ig igazgatótanár), Ács Jenőné -Judit néni. A ’60-as évek második felétől többen is hosszabban letelepedtek Csetényben, kitartottak a csetényi iskola mellett. 1966-tól az iskola igazgatója Puskás Tibor lett, és maradt 1990-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ez a negyed század külön fejezetet érdemel az iskola történetében. De új fejezet kezdődik a többszáz éves iskola történetében akkor, amikor 1974 augusztus 19- én átadják az új iskolát, a felső iskolát- az iskola új épületét a Rákóczi utcában. A 9 tantermes, tornateremmel rendelkező iskola, melyben már együtt tanulnak a felső tagozatos csetényi és szápári tanulók az emberi összefogásnak, a közös munkának, a jó szervezésnek is a jelképe. A ?862. számú Petőfi Sándorról elnevezett úttörőcsapat átfogja a tanuló ifjúság egészét, és jól megszervezett tevékenységeivel gazdagítja a gyermekek életét. A hazafiasságra, munkára, egészséges mozgásra, társai, tanárai megbecsülésére, a család szeretetére, az öregek tiszteletére nevelő foglalkozások hagyománnvá válnak. Minden évben megrendezik az iskolai Petőfi szavalóversenyt, a téli, tavaszi sportversenyeket, tanulmányi vetélkedőket, örülnek az iskolai mozivetítésnek, a könyvtári gyűjtőmunkának, és a farsangi karneváloknak, kirándulásoknak- akár a Cserhátra, az Alföldre, a Balatonra vagy a Börzsönybe mennek. A vándortáborok, üzemlátogatások mind-mind sok élménnyel fűszerezték a tanév mozgalmas napjait. Ma is sokat őriz iskolánk ezekből a hagyományokból, mint ahogy a sok album, a sok fénykép őrzi az iskolaépítő szorgos emberek arcát. a vidám, örökmozgó gyermekek tekintetét, ahogyan a pillanatfelvételek megörökítették őket munka, játék, verseny vagy szórakozás közben.

16

Lábár Istvánné

Emlékidéző "Vannak napok, amelyek nem szállnak el, Mint csillagok ragyognak boldogan, /Illyés Gyula/

Amikor felkértek erre az "Emlékeztető" munkára, szívesen tettem eleget a kérésnek, mert emlékezni szép, emlékezni jó, emlékezni érdemes -, nem szabad felejteni! Székesfehérvári születésű vagyok, iskolámat is e történelmi múltú városban végeztem. 195155-ig a Vasvári Pál Tanítóképző diákja voltam, 1955-ben kaptam kézhez diplomámat. Boldog voltam, hogy olyan pályán fogok dolgozni, ahol sok-sok gyerekkel kerülök kapcsolatba, őket taníthatom-nevelhetem minden szépre, jóra. Most már tudom, hogy jól döntöttem, mert ez az életpályám a hivatásom lett. Ma se választanék másképpen...! A pedagógusi pályán eltöltött 40 évből, majdnem háromnegyedét itt helyben tanítottam: 27 évet. 1967. augusztus 28-án jöttem Cseténybe, ebbe a csendes festőien szép kis bakonyi faluba. Már nem voltam kezdő, ekkor már 13 kemény, de nagyon szép év álltak mögöttem, sok-sok munkával. E rögös pályán nem mindig volt könnyű a haladás, gyakran "szélmalom harcot" kellett vívni, de borúra derű jött, a rosszat jó követte és hitemet, elvemet megőrizve munkálkodtam tovább. Tudtam, hogy ahány gyerek, annyi egyéniség, más-más nevelési formát igényel. És a tanítónak meg kell találni minden tanulóhoz a megfelelő utat, amely a szívén keresztül az eszéhez vezet. Nagy szeretet, végtelen türelem és kitartás kell hozzá. A 27 év nem tűnt el nyomtalanul, számtalan apró emlék, nevek, arcok, élmények villannak fel bennem! Most megpróbálok néhány mozaikot kiemelni abból a halmazból, amelyekre emlékszem és a szívem mélyén őrzöm. Ezekkel a régi emlékekkel szeretném színesíteni és gazdagítani ezt az iskolai évkönyvet. A kalendárium 1967-et mutatott, amikor augusztus 28-án megérkeztem családommal Cseténybe. /Törekvés u. 27./ Szeptember elsején már itt az új munkahelyemen kezdhettem meg nevelői munkám. Hamar beilleszkedtem a 8 tanulócsoportos iskola nevelői és gyermeki közösségébe. Próbáltam és igyekeztem minél előbb megismerni az iskolai rendet és a helyi szokásokat. A tanulócsoportok heti váltással jártak iskolába, délelőtt és délután, mivel csak 4 tanterem állt a tanulók rendelkezésére. Az órarendi beosztást az ig. helyettes készítette el, a tanítási órák 40 percesek voltak, 10, illetve a második óra után 15 perces szünettel. A két utolsó óra után csak 5-5 perces pihenőt, lazítást tartottunk. Az ügyeletet egy nevelő látta el minden héten. A személyi feltételek megfelelőek voltak az iskolánál, de a tárgyi, oktatási szemléltető eszközök hiányosak. Térképek, hanglemezek és egy pár régi lemezjátszó állt rendelkezésünkre. A tantermek tágasak, de a nem megfelelő, északi fekvés miatt sötétek, barátságtalanok voltak, főleg a délutáni órákban. Az osztályvezetők /alsóban/, és az osztályfőnökök igyekeztek a tanulók bevonásával esztétikus dekorációval, világos képekkel, 17

virágokkal hangulatossá, barátságossá tenni a "fészküket". A nagy létszámú tanulócsoportok: 30-37 fő szinte zsúfolásig megtöltötték a tantermeket. Kezdetben magyar nyelv -irodalom és ének-zene tantárgyakat tanítottam, majd később ez bővült élővilág, rajz, történelem tárgyakkal. 1967-68-ban a két 7. osztályban és a 8.-ban tanítottam magyar nyelvtan-irodalmat. A nyolcadik volt ekkor az első /és egyben utolsó/ osztályom. A 33-as létszámú közösségnek Ili - Puskás Tiborné volt az osztályfőnöke. Tantermük a folyosó végén balra volt. Igen eleven, aktív és aránylag jó képességű tanulókból állt ez az osztály. Már melegében, szeptember elején szakfelügyelői látogatást kaptam Kis László történelemmagyar szakfelügyelő személyében. Laci bácsinak nem volt ismeretlen a csetényi iskola, hisz több évtizeden át itt volt kántortanító. Egy irodalom, egy nyelvtan órát látogatott mindegyik osztályomban. Elégedett volt a tanulók tudásszintjével, főleg irodalomból kaptak a tanulók dicséretet aktivitásukért és szép kifejező beszédkészségükért. Helyesírásból felmérést készített, a két hetedik osztályt jobbnak találta, mint a nyolcadikat. Főleg a fiúk helyesírása bizonyult gyengének, mert külalaki munkájuk, torz, olvashatatlan betűalakításuk eredményezte a sok súlyos hibát. A szakfelügyelői dicséretből bőven jutott a 7/A-B-be, főleg a szép, esztétikus dolgozatfüzetek tartalmi és külalaki munkáját értékelte kiválónak. Az idő kereke morzsolta a hónapokat és már az 1968/69-es év kezdődik. Markovits Antalék elköltöztek, új nevelőként érkezett iskolánkba Jakab Miklósné tanítónő és Békefi Aranka képesítés nélküli nevelő. / A későbbiek folyamán mindketten tanári oklevelet is szereztek./ Ebben a tanítási évben osztályfőnök lettem. Kaptam egy aranyos osztályt a 7/a-t 24-es létszámmal. A magyar tantárgyon kívül irodalombarát-szakkört is vezettem a felső osztályokban, saját csoportomból több tagja volt a szakkörnek. Osztályom a közösségi munkában igen aktívan vett részt. A szakfelügyelet tovább folytatódott! Évente 2 alkalommal találkoztunk Laci bácsival, szeptember elején és a második félév közepén. Ekkor mérte fel magyarból a tanulók tudását. Amíg aktív szakfelügyelő volt, rendszeresen látogatta iskolánkat. Végtelenül kedves, vidám, jóindulatú, segítőkész volt. Elismerte e tantárgy munkaigényes voltát, a sok javítást, felkészülést. Nem fukarkodott a dicsérettel tanár-diák iránt, meglátásai, bírálatai tapintatosak, előremutatóak voltak. Sokat köszönhetek Kiss László tanár úrnak, akinek emberséges magatartása, magas szakmai tudása, sokoldalú pedagógiai tevékenysége példaként állt előttem. Kedves és dicsérő szavai gyakran eszembe jutottak, amikor egy-egy órára bementem: "Sok iskola boldog volna, ha ennyi irodalmat kedvelő és szerető tanulója lenne, mint amennyi Csetényben van." Az 1971-ben végzett nyolcadikosaim közül, akiknek 2 éven keresztül tanítottam az egyik fő /humán/ tantárgyat elmondhatom, hogy igazi "fiús" csoport volt, így nyelvtan-helyesírás tárggyal igencsak meg kellett szenvednünk. Külalaki munkájuk és helyesírási készségük igen alacsony volt. Főleg Nagy Antal tanár úr osztályában domináltak a fiúk /21 tanulóból 14 fiú/, Horváth Vince tanár úr osztályában így alakult a létszám: 19=9 lány+10 fiú. Kellemes és maradandó emlékeim vannak azokról a tanítványaimról, akik kitűntek jó tanulásukkal, aktivitásukkal, szorgalmukkal ezekben az években, és közülük többen kiváló szakköri munkát végeztek. Az idő közben haladott sietve... . Kedves osztályomtól búcsút vettem, de nem értem rá szomorkodni, mert szeptemberben új feladat, új kihívás várt rám! Ismét osztályfőnök lettem. A 36-os létszámú közösségnek a lapostetejű volt az osztályterme. Fiam is ebbe az osztályba járt. Még ma is, ennyi év távlatából nem tudok úgy visszagondolni erre a csoportra, hogy néhány könnycsepp ne homályosítaná el a szemem. Egy olyan csoportról írok néhány 18

gondolatot -, bár nagyon sokat tudnék-, akikre valamennyi nevelő: Keresztes Sándorné, aki 1-2. osztályban, Ida 3-4-ben tanította őket, és mi felsősök is szívesen emlékezünk! Én először is azért, mert 3 évig tanítottam őket, másodszor azért, mert rengeteg kellemes órát töltöttünk együtt, harmadszor: ritkaság, hogy egy csoportba ennyi, szorgalmas és jó képességű gyerek kerüljön össze. Lehet, hogy elfogult vagyok velük szemben, de ez megbocsátható azért, mert az idő múlásával többszörösen megszépülnek a kellemes emlékek, a rosszak pedig elhalványulnak, ködbe vesznek, már nincs jelentőségük. De most felelevenednek ismét tanítói életemnek egy-egy jelentős állomásai, s ez az időszak igencsak jelentős volt. A tanítási órákban, a tanulókkal szembeni követelményekben fokozatosan igényesebb lettem, lépésről-lépésre magasabb szintet állítottam fel az oktatónevelő munkában: irodalom, biológia, rajz, sőt a közösségi munkában is. Sajnos, ekkor még erősen éreztette hatását a családi kettős nevelés, így az úttörő és közösségi munkából néhány tanuló nem vette ki a részét. Főleg az iskolán kívüli megmozdulásokról hiányoztak. Azonban a közösségi nevelésnek talán a legérzékenyebb mozzanata az, amikor a tanulók közvéleménye már érezteti jó hatását és egészséges befolyást gyakorol az egész közösség és egyes tanulók fejlődésére. Ebben a közösségben kialakult egy erős, központi mag, amely sikerrel számolta fel a negatív jelenségeket, engem pedig nagyban segített a pedagógiai optimizmus, a gyermek iránt a gyakorlatban megnyilvánuló bizalom. Az osztályfőnök és növendékeim viszonyában fontos volt az, hogy milyen a kapcsolat közöttünk, mennyit vagyok velük, mennyire ismerem őket. Hisz a tanulók között élni, együtt lenni velük sokat, ez közös tevékenység, élmények, érzelmek és elhatározások forrása. És ebből a forrásból a leghatékonyabb nevelői eljárások eredtek. Szinte állandóan együtt éltem a csoporttal. Hozzám bármilyen problémával fordulhattak, de ha én kértem tőlük szívességet, 36 kéz lendült a magasba, szerelésben, dekorálásban segítettek a fiúk, míg a lányok virágokat hoztak, tablókat készítettek, rajzoltak, ragasztottak. Szépítették, csinosították tantermüket. Fontos volt számomra, hogy minden tanuló fejlődjék ereje és képessége szerint, ez vonatkozik az oktatási és nevelési problémákra egyaránt. Arra törekedtem, hogy lehetőleg mindenkit magasabb szintre juttassak el, mint amilyen szinten megismertem. Ennek érdekében felfigyeltem, nyomon követtem tanulmányi előmenetelüket, figyelmeztettem őket a tiszta, szép beszédre, vezettem őket portyákon, túrákon, tanulmányi kirándulásokon. Megtanítottam őket az együttélés alapszabályaira, az illemre, az egymás iránti felelősségre, az egymással való törődésre, és értékelni más és saját munkájukat. Hogy ez az igyekezet milyen eredményt hozott, majd elválik! Én már tudom! Az 1971/72-es tanév feketebetűs és iskolánk történetében. Szomorú és egyben tragikus esemény történt 1971. szeptemberében. Egyik nap tanítás után három tanuló a "Suttyomban" talált egy aknát. Szét akarták szerelni, közben felrobbant. A detonáció betöltötte, megremegtette az egész községet, s a kellemetlen hír futótűzként terjedt szét... Varga László 8. osztályos tanuló a helyszínen életét vesztette, Balázs Józsefet és Ungvári Mihályt súlyos, életveszélyes állapotban szállították a zirci kórházba. A két 7. osztályos gyermek életéért hosszú időn keresztül küzdöttek az orvosok. Csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás, a gondos ápolás , a szerető figyelem irányukban és a hit segítette át őket a legnehezebb időszakon. Az iskola, a tantestület, az osztálytársak igyekeztek megadni minden lelki-testi vigaszt annak érdekében, hogy ne szenvedjenek a szülők és a tanulók olyan határtalanul. Mikor a kórházból kijöttek a fiúk, az osztálytársak vitték el Hozzájuk az iskolai és házi feladatokat. Magnóra vették fel az órai anyagot, otthon a két lábadozó lejegyzetelte, vázlatot írtak együtt, elkészítették közösen a házi feladatokat. Így haladt tanulmányaival előre addig a két fiú, amíg személyesen is eljárhattak az órákra Addig viszont a társaik 19

mindent megtettek azért, hogy ne maradjanak le! A szabadidejüket áldozták fel önzetlenül, szeretetből, baráti gesztusból és együttérzésből. /Borbély Margit -Pálinkás Istvánné sokat tudna erről az időszakról mesélni!/ Ez csodálatos és nagyon szép cselekedet volt !!... a bizonyítványban ezt olvashatták ekkor tanulóim: "A nyolcadik osztályba léphet." A naptárban augusztus után lapozva egyet előtűnt szeptember. Pályaválasztás és a 8. osztály sikeres elvégzése volt a legfontosabb feladatunk az 1972/73-as évben. Örömmel és boldogan öleltem körül szememmel volt osztályomat. Ismét együtt vagyunk! /Sajnos 1 évet hagytam ki eü. okból./ A 36-os létszámból a múlt évben egy kislány eltávozott, így 35-en maradtunk/1718=35/. Mikor egy év múlva ismét találkoztam a 8. osztályban a két súlyosan mozgáskorlátozott tanulóval, csak a külső jelek árulkodtak arról, hogy milyen válságos időszakot érhettek meg! Kedélyükön, magatartásukon nem látszott a "súlyos teher", vidámak, mosolygósak, felszabadultak voltak, hisz szerető régi társak, nevelők segítették Őket. Elég mozgalmas évet kezdtünk, tengernyi feladat várt megoldásra. Szekeres Károly igazgatóhelyettestől vettem át a csoportot, aki nagy szeretettel, szinte apai szigorral tanította-nevelte gyermekeimet az elmúlt tanévben. Lebilincselő történelem óráit még egy évig élvezhette a csoport. A tanítási órákon úgy tapasztaltam, hogy az első félévben az osztály tanulmányi eredménye, szorgalma erősödött, de amint a felvételi lapokat /jelentkezési lapokat/ a javaslatokkal együtt elküldtük, mintha leengedtek volna. Lezserebben, könnyedébben vették az akadályokat. Pedig a szakfelügyelet folytatódott alsóban -felsőben egyaránt. Nálam irodalom-nyelvtan, biológia és osztályfőnöki órát látogattak. Fülöp Lajos általános szakfelügyelő is jelen volt az órákon Puskás Tibor igazgatóval vagy Szekeres Károly igazgatóhelyettessel. Gyerekeim nem hagytak cserben, igen aktívak, ügyesek, fegyelmezettek voltak. Fülöp Lajos szakfelügyelő külön megdicsérte a tanulókat és sokáig elbeszélgetett Velük a szünetben. Az év végi színvonalas szaktárgyi vetélkedőn tudásukról, készségükről adtak számot. A 3 napos tanulmányi kirándulásunk tette a koronát általános iskolai munkánkra. Befejeztük az évet sikerrel, kirepültek gyermekeim a nagybetűs ÉLETBE, hogy ott folytassák tovább tevékenységüket. Amikor 1998. július 11-én a 25 éves találkozón üdvözöltük egymást, a 35-ös létszámból 31 tanuló jelent meg. Büszkén és boldogan szorítottam kezet és öleltem meg a családanyákká, családapákká vált régi tanítványaim. Amit az általános iskolában terveztek, álmodtak, a legtöbben valóra is váltották. A közélet szinte valamennyi területén, különböző foglalkozási területen végeznek munkát. Volt közöttük: középiskolai tanár, tanító, idegenvezető /Ungvári Mihály/, üzletkötő, vállalkozó, eü. dolgozó, munkaközvetítő iroda vezetője, informatikai előadó /Balázs József/, építész tervező, kőműves, gépszerelő, főkönyvelő, adminisztrátor, ig. titkárnő... stb. Büszke vagyok rájuk és mindazokra a tanítványaimra, akik az életben megtalálták helyüket, boldogságban, szeretetben élnek. Szárnypróbálgatásuk itt történt, fészkük a csetényi iskola volt. A hajdani tanító töprengései közé a ma nosztalgiái és emlékezései vegyülnek... Ugorjunk vissza ismét az 1973-as esztendőbe! Párhuzamosan a 8. osztállyal a 6-7-ben is műveltük a magyar irodalom-nyelvtant kisebb-nagyobb sikerrel. Főleg az A csoport volt törekvőbb, szorgalmasabb. Akiket kiemelek a csoportból, azért teszem, mert a magyar irodalom területén, a vetélkedőn, szavalóversenyen kiemelkedő eredményt értek el. Ha jól emlékszem, erre az időszakra esik a Dolgozók Esti Iskolájának beindítása. Igazgató úr és Szekeres Károly igazgatóhelyettes fáradhatatlan szervező munkájának köszönhetően elég nagy létszámmal jelentkeztek olyan felnőttek, akik a 7-8. osztályt szerették volna elvégezni. 20

Sikerült is az esti iskola beindítása, és mi nevelők vállaltuk az oktatásukat. A felnőtteknek, de nekünk sem volt könnyű dolgunk a napi 6 letanított óra után az esti tanítás, de tudtuk, hogy azokon a felnőtteken segítünk, akik régen valamilyen okból nem végezték el az említett osztályokat, de akik felnőtt fejjel, a napi 8 órai munka után ismét vállalják az iskolapadot. És le a kalappal előttük!! A legtöbbjük becsülettel, komoly erőfeszítéssel és akarattal -nem kis áldozatot hozva-, végigtanulta a "kötelező időszakot" és sikerrel levizsgázott. Lemorzsolódás szinte alig volt. A magyar irodalom-nyelvtant én tanítottam. Az év végi vizsgán Fülöp Lajos szakfelügyelő elnökölt és szaktanárok vizsgáztattak. Valamennyi felnőtt eredményesen tette le a 7-8. osztályt. /A vizsgatételeimet még ma is őrzöm./ Említést érdemel az 1973-74-ben végzett tanulócsoport, mert ez volt az utolsó azok között, akiknek igen magas volt a létszámuk: 36 fő. Puskás Tiborné volt az osztályfőnökük. Ebben a csoportban biológiát is tanítottam a magyaron kívül. Szinte valamennyi évindítást nagy várakozás előzte meg részemről. Izgultam azért, hogy mit fogok tanítani, osztályfőnök leszek-e...? Kellemetlen volt, hogy szinte mindig az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy milyen tantárgyakat kell tanítanom, melyik csoportot kapom, kell-e költözködnöm tanteremből vagy nem.... Mégis mindig nagyon boldog voltam, amikor végre bizonyossá vált a bizonytalan, és elkezdhettem a munkám! A legboldogabb talán mégis az a pillanat volt, amikor az új iskolában az első órámat tartottam. De ennek még volt előzménye!! Az új épületben még az utolsó simításokat kellett végezni, amibe mi nevelők is besegítettünk. Ablakokat pucoltunk, mostunk le, függönyöket szereltünk fel, a tablókat helyeztük el a falakon. Ez 1974. augusztus második hetében történt. Férjem ekkor adta át az iskolának nagyméretű mozaikképét, a "-Vérszerződést,"tisztelete jeléül a község lakosságának. A községben ez az építés, nagy beruházás, a megye ajándéka is a falu lakosságának: a Körzeti Általános Iskola. A település apraja-nagyja összegyűlt augusztus 20-án az új iskola avatásának napján, hogy lássák az épületet kívülrőlbelülről, és hallják a járási oktatási osztály vezetőjének: Werner Ottónak avatóbeszédét. Az avatás után szétnézés következett. Volt mit látni, volt öröm, boldogság! Emeletes iskola, világos, hatalmas zsibongó fent és lent, a tanterem és a nagy udvar! Kell-e ennél több egy iskolaév beindításához? Hát persze! Nebulók és pedagógusok! Mikor mindez együtt volt, szeptember elsején kezdődhetett a tanítás! Szápárról bekerültek ide az "anyaiskolába" a felsősök, így 4 párhuzamos osztállyal, 8 csoporttal indítottunk. Az alsósok közül a negyedikesek jártak még az új iskolába. /Ez volt a szoktatási időszak./ Szaktantermes rendszer kialakítását szorgalmazta az iskolavezetés, ennek érdekében több alkalommal látogattunk el nagyobb városi iskolákhoz tapasztalatcserére. Kiszűrtük, lejegyeztük a jó ötleteket, egyéni esztétikus tablókat, képeket, hogy itthon hasznosítani tudjuk. Hogy biztosítsuk az állandó szemléltetést, ezért alakítottuk ki a szaktantermi rendszert, ezzel biztosítva a hatékonyabb oktató-nevelőmunkát. A szaktantermi rendszer igen korszerű elgondolás. Jó dolog volt, hogy valamennyi tantárgy óráit külön kabinetben lehetett tartani. A 2-es, 3-as terem volt a magyar nyelv-irodalom szaktanterem, egyben több osztály és több magyartanár közös otthona. Természetesen minden nevelő a maga oktatási céljainak és egyéni hajlamainak megfelelően rendezte be szaktantermét. Igazgató úr ebben partner volt, szabadkezet adott mindenkinek azzal a kikötéssel: szép, ízléses, esztétikus legyen! Én sok ötletet merítettem a személyes tapasztalatokon kívül Huszár János magyartanár egyik könyvéből, amely a korszerű szemléltetésről mondja el széleskörű tapasztalatait. /János bácsi több alkalommal járt iskolánkban, magyar órákat látogatott nálam is./

21

Az új iskolához új felszerelések, korszerű audiovizuális eszközök illenek. Ezt meg is kapta intézményünk: tévéket, lemezjátszókat -lemezeket, magnókat - kazettákat, írás -és diavetítőket -diafilmeket, térképeket és még sok más modern eszközt. A technikai tárgyak az audiovizuális eszközök új, szinte korlátlan lehetőségeket nyitottak meg a szemléltetés előtt. A korszerű szemléltetés felhasználja a modern technika eszközeit is: iskolarádió, iskolatelevízió programjait. Többen éltünk és kihasználtuk e lehetőségeket. A szemléltetőeszközök sokfélék és igen drágák. Ezeknek alkalmas helyre, gondos tárolásra van szükségük. A mi igazgatónk a tanács támogatásával ezt úgy oldotta meg, hogy évről évre beszerzett, megvásárolt 1-1 hatalmas nevelői szemléltető asztalt. Ebbe rengeteg eszközt lehetett tárolni, elzárni. Minden szaktanterem vezetője leltár szerint átvette a kapott eszközöket, s egyben azokért vállalt felelősséget. Mivel az audiovizuális eszközökkel nem lehet a termet kidíszíteni, dekorálni, ezért a férjem segítségével író-költő arcképsorozatot, nagyméretű nyelvtantablókat készítettünk a 2-es terembe. Ugyanis ez volt az én szaktantermem. A főfalat jelmondat és képek, az oldalfalakat az anyaggal kapcsolatos nyelvi tablók díszítették. A famunkákban és a képkeretezésben nagy segítséget kaptunk Sinka József asztalos mestertől. Ő készítette el kérésemre az irodalmi, raj, őrsi híradóhoz szükséges falirácsot. Célom volt, hogy a tanterem esztétikus, barátságos és tetszetős legyen, olyan hely, ahova örömmel és szívesen jönnek tanulóim. Tudtam, hogy minél több érzékszervükön keresztül érik a tanulót külső ingerek, annál könnyebben fogadják be a látottakat, hallottakat az ismereteket: pld.: képek, virágok, zene, szabadpolcos könyvtár...stb. Minden évben bővítettem szemléltető anyagom, rengeteget írtam, rajzoltam, illusztrációkat készítettem, reprókat szereztem. Nagy hasznát láttam ezeknek az eszközöknek tanításom során, kollégáimnak is segítettem, ha megkértek. Alsóban-felsőben egyaránt hasznosítottam, sőt próbáltam újakkal évről évre szemléltető gyűjteményem. Emlékszem, az első irodalomórám a 2-es teremben volt. A tágas, tiszta, szép osztály hatalmas ablakain úgy ömlött be a napfény, mint egy zuhatag. Istenem, mennyivel kényelmesebb itt a tanítás, mint lent volt, ahol most a kis alsósok tanulnak! Bárcsak Ők is itt lehetnének velünk! A jelenlegi 8. osztálynak legalább az adatott meg, hogy még egy évet ide járhattak az új, szép, tágas iskolába. Remek órák színterévé vált ez a "műhely"! Sajnos, a komplex szemléltetésben gyakran meg kellett alkudnom azzal a helyzettel, hogy az órák csak negyvenöt percesek, nincs idő a szemléltetés gazdag kiaknázására, mert minden esetben az elemzendő tantervi anyagnak kell az óra középpontjában állnia, a komplex szemléltetés csak kiegészítés lehet, de ha a gyerekanyag jó, aktívak, úgy az órán is többet lehet megvalósítani a vártnál. Az irodalomóra legfőbb szemléltetési eszköze: irodalmi művek tárháza, a könyv. Elsősorban az irodalmi olvasókönyvet, a tankönyvet kell említenem. Kiegészítője lehet egy-egy irodalmi szemelvénynek vagy költeménynek az előzőleg feladott /házi feladatként/ - illusztráció készíttetése. Ez remek asszociációként használható fel az órákon. Adott volt tehát minden annak érdekében, hogy színvonalas oktató-nevelőmunka tovább folytatódjon szebb, korszerűbb és sokkal ideálisabb környezetben, mint a régi iskolában volt. Kezdetben a tanulók fokozott szorgalommal, aktivitással köszönték meg az új iskolát, a más környezetet. Én legalábbis akkor így láttam! A 8. osztályba sok jó képességű, ügyes gyerek járt, sokan közülük az irodalombarát szakkör tagjai is voltak. A 49-es létszámból kiemelném azokat, akik pályamunkával, fogalmazással vagy verssel neveztek be a területi vetélkedőre /A+B osztály/.

22

Eredményesen zárult az irodalmi vetélkedőnk, az ünnepi záró óránk. Maradandó élménnyel lett gazdagabb mindegyik osztály közössége. Ez az év is elrepült, s az iskolacsengő utolsót csilingelt. A fáradt diákcsapatot várja a hosszú nyár: a víz, a napsugár, a nyaralás, a játék, sohasem látott események gazdagítják a gyerekeket. Hónapot hónap követte és a sok szépnek, jónak vége szakadt, elmúlt a vakáció! Az 1975/76-os tanítási évet a változások - változtatások esztendejeként tartom számon. Iskolánktól eltávozott a Szekeres házaspár. A nevelők zöme, a szülők és a tanulók sajnálattal vették tudomásul a megbízható, szerető, jó szakemberek távozását. Ez csak a kezdet volt! Ugyanis ettől kezdve megindult a fluktuáció tantestületünkben. Szinte "átjáróházzá" változott az iskola. Ez év elején érkezett a felső tagozatba a Nagy házaspár. Gyöngyi- a feleség- irodalom-nyelvtan szakos tanár, Antal biológus. A férj már tanított iskolánknál, így mint régi és visszatérő nevelőt köszöntöttük. Gyöngyi falubéli, a csetényi iskola volt diákja, tehát hazai pályán gyümölcsöztetheti tehetségét, tudását magyarból. Jakab Miklósné -Töti-, magyar szakos tanárral osztoztak az említett tantárgyon. Előttem új lehetőségek, új kihívások nyíltak meg, ugyanis az alsó tagozatba kerültem, 4. osztályosokat kaptam. /Ez a csoport '80ban végzett./ Kicsit sajnáltam a felső tagozatot, az új iskolát, úgy éreztem, hogy jól bedolgoztam már magam, ráadásul a szépen kidekorált teremtől is búcsút kellett mondanom. - Sebaj! Fel a fejjel, Vera!- mondtam magamnak és dolgoztam tovább, végeztem a munkám. A különálló épület első termét kaptuk meg. Pár nap állt rendelkezésemre, hogy az évnyitóra szalonképessé varázsoljam a tantermet. Sikerült, férjem segítségével! Kis csoportomat hamar szívembe zártam, napról napra, hétről hétre egyre inkább közelebb kerültünk egymáshoz. Annyi ragaszkodást, szeretetet, figyelmességet kaptam tanulóimtól, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Ha fáradt voltam és feltöltődésre volt szükségem, közöttük megtaláltam a békét, a nyugalmat. Az alsós kollégák is szeretettel fogadtak, úgy éreztem, mintha mindig közöttük lettem volna. A felsőben sohasem éreztem azt a közvetlenséget, segítőkészséget, együttérzést, szeretetet, mint az alsós nevelők között. A kellemes környezet, kellemes légkört teremtett, ami munkám minőségét is befolyásolta. Azt azonban el kell mondanom, hogy a felsős követelményszint után kissé szokatlan volt az alsós követelmény, hozzá kellett igazítani, szoktatni magam a lassúbb tempóhoz, a harmadikosok szintjén kellett gondolkodnom, cselekednem, hogy a fokozatos átmenet minden tárgynál, de a nevelésben is megtörténjen. Főleg a magyar nyelvtant nem volt szabad ugrásszerűen tanítani, hanem csak fokozatos átvezetéssel a nyelvtan-helyesírásból. A többi elméleti tárgynál is hasonlóképpen jártam el, ráépítve az új ismeretanyagot a 3. osztályos alapra. Az óráimat mindig igyekeztem úgy megtervezni, hogy felkeltsék a tanulók érdeklődését, várják, szeressék azt, ugyanakkor konkrét nevelési feladatot oldjanak meg. Sokoldalú szemléltetéssel is elősegítettem az oktató-nevelőmunka és az ismeretek elsajátításának hatékonyságát. Az órakezdéseket énekszóval, frissen, vidáman kezdtük. A hetes nemcsak a tanulólétszámot jelentette, hanem kitért az időjárásra, a névnapra, s az aktuális "jeles napra" vagy néphagyományra. Ez az 5 perc kötetlen beszélgetés minden gyereknél feloldotta az esetleges óra előtti szorongást, feszültséget. Ezt a módszert minden osztályomnál alkalmaztam -sikerrel, eredménnyel. Más osztályok is átvették és alkalmazták. Emlékszem, hogy örök problémát okozott a nagyméretű tankönyvek, munkalapok, rajztömbök tárolása. Merész ötletem támadt! Megkértem Grósz Csaba édesapját, hogy készítsen olyan könyvtartót a padok oldalára, hogy a tanulók gyorsan, minden nehézség nélkül hozzá tudjanak jutni taneszközeikhez. Grósz István 2 délután otthon megcsinálta fémből a tartókat, és másnap este felszerelte az iskolában. Volt öröm amikor meglátták az egyforma, esztétikus tárolókat a gyerekek! Ezúton is köszönjük Grósz apuka segítségét és munkáját, mert több 23

éven keresztül használtuk hasznos eszközeit, és ma sem felejtettem el akkori odaadó munkáját. Csoportom rendkívül szorgalmas, ügyes, igen aktív tanulók közössége volt. A vegyes osztályban főleg a leányok, de a fiúk között is sok volt a törekvő, ügyes tanuló. szinte doppingolták egymást a tanulásban, egy egészséges versenyszellem alakult ki páronként, sőt csoportonként. Akár az iskolában, de az iskolán kívüli tevékenységekben is maximálisan kivették részüket. A lányok csodálatos füzetmunkái, a fiúk technikai-gyakorlati munkái az év végi kiállítás szép és tetszetős darabjai voltak. /Kár, hogy erről a kiállításról nem készült fotó./ A gyöngybetűs szépírás igazi esztétikai élményt nyújtott ugyanúgy, mint az apró modellek, amelyek megszólalásig hasonlítottak a mindennapi életben használt eszközökre, pld. talicska, körhinta, libikóka, emelődaru, gémeskút, roller ...stb. Régen történt, mégis úgy emlékszem erre az eseményre, mintha tegnap történt volna! Mikor év végén elbúcsúztunk, még nem sejtettük, hogy milyen meglepetést tartogat a jövő... Lényegesnek tartom, hogy megismerje az olvasó, hogy iskolánk tanulói milyen szellemben nevelkedtek! Úgy írom le, ahogyan átéltem, ahogyan benne tevékenykedtem. Az iskola oktató-nevelő munkájában dominált az 5 nevelési terület és az úttörő munka. Minden tanítási évnek kiemelt nevelési feladata volt, amelynek szellemében a tanítási órákat és iskolán kívüli tevékenységeinket végeztük. Munkára nevelés nem hiányzott egyik év feladatai közül sem ugyanúgy, mint a világnézeti nevelés némely ágai: ideológia, illem, viselkedés ... stb. Keményen, szigorúan megkövetelte az alaposságot, a maximális oktató-nevelő munkát és a pontosságot. Ebben példát is mutatott! Igen fontos és lényeges szabályzata volt iskolánknak a Házirend. Tartalmazta a tanulók jogait, kötelességeit, iskolai és iskolán kívüli magatartási -viselkedési formáit, szokásait. Mit illik, mit nem illik tenni, hordani. Évről évre rendszeresen alakította, módosította a tanulóközösség, az Úttörőtanács, kikérve legtöbb esetben a tanulók véleményét. / Az iskolaköpeny használata 1967-93-ig kötelező volt iskolánkban./ Minden tanítási év kezdetének első hetében már az iskola folyosójának falán olvashatta valamennyi diák a házirendet. Tudjuk, hogy amiben élünk mozgásban, fejlődésben van, az életünk örökös változás. Új szelek fújnak az oktatás háza tájáról, új idő köszöntött ránk. Nagy mérföldkő a hazai oktatásban az új 1978-as tanterv bevezetése. Az 1978/79-es tanévet kezdők már az új tanterv szerint tanulnak. Kislányom: Lábár Éva és csoportja ekkor kezdte az első osztályt. Az új tanterv alapja, hogy képességet fejlesztő tevékenység történjen a tanítási órákon, egyéni, személyi jegyek alapján. Fontos: a tanár-diák harmonikus viszonya, a differenciálás, a képességfejlesztés: értelmi, személyiségi, akarati tulajdonságok alapján. A tanterv a magyar tantárgyat bontásban taglalta, igen kedvezően. Ez már aktuális volt! Így alakult: olvasás, írás, nyelvtan és helyesírás, beszédművelés-beszédfejlesztés. A számtan matematikára változott, a kézimunka technikára... stb. Divatba jöttek a különféle drága segédeszközök, pld.: Dienes-készlet, logikai lapok... stb, /központilag kaptuk meg,/ és tanítási módszerek: Zsolnai, Velinszky-integrált, Tolnai ... stb. Ciklusok szerint terveztük az éves tanmeneti anyagot. A ciklus első hete hosszú hét volt, a második rövid, azaz szabad volt a szombat. Az új tanterv lehetőséget biztosított arra, hogy az alsó osztályokba: 3. és 4.-be belép az osztályfőnöki óra is. Érdekes, izgalmas és régóta várt nevelési feladatok megoldására adott lehetőséget. Ezeknek az óráknak feltétlenül szolgálniuk, elmélyíteniük kell a különböző nevelőmunkát. Úgy tapasztaltam, hogy a volt szabadbeszélgetési óráknál sokkal többet adnak, sokkal mélyebben tudunk a tanulókkal megmártózni, elmélyülni a közösségi feladatok 24

megoldásában. Úgy szerveztem meg az alsós, akár a felsős osztályfőnöki foglalkozásokat, hogy felkeltsék a tanulók érdeklődését-, ezért mindig előre jeleztem a következő óra anyagát, hogy gyűjtsenek anyagot a témával kapcsolatban-, továbbá várják, szeressék ezeket az órákat, s ugyanakkor konkrét nevelési feladatokat oldjanak meg. Nem véletlen, hogy az osztályfőnöki óra témaválasztásában a legnagyobb a tanító szabadsága, s ezzel párhuzamosan a felelőssége is. Kötetlen légkörben, formai bontásban /párnán ülve, v. körben elhelyezkedve/, gátlások nélkül kitárulkoztak, megnyíltak a tanulók. Megszűnt az izgalom, az idegesség, a feszültség. Ez "más óra" volt, mint a többi! Az új tanterv szerint tanítottunk mindaddig, amíg egyöntetűen minden iskolában be nem vezették a szabad szombatot. '8l-ben csak 200 iskolában próbaképpen, 1982-ben valamennyi iskolában "kettős" hétvégét engedélyezett a Művelődési Minisztérium. A tanterv módosításra került. Majd kiderül rövidesen, hogy mennyire átgondolt folyamatnak leszünk a részesei hosszabb távon! Mivel fentebb említettem az osztályfőnökök felelősségteljes munkáját, itt szeretném kifejteni azt a véleményem, hogy soha nem voltam híve és ma is elítélem az Oktatási Minisztériumnak azt a rendeletét, amelyben engedélyezte, hogy képesítés nélküli, sima érettségivel rendelkező személyek oktatási munkát végezhessenek. Több kárt idézett elő ezzel, mint hasznot. Lejáratta, lealacsonyította a minisztérium a pedagógusok és a szakma tekintélyét. Aki nem tanulta a tanítás fortélyait, az nem is tudhatja! Hogyan lehet tanító néni vagy tanár néni, bácsi az, akinek nincs diplomája? Vétek képzetlen emberek kezébe adni az "élő, képlékeny, finom gyermeki anyagot". Képesítés nélküli orvos, mérnök miért nincs?? Szakképzettség és gyermekszeretet nélkül nincs nevelőmunka! Ez a privát véleményem! /Bár iskolánkban akadt jó, pedagóguspályára alkalmas képesítés nélküli nevelő./ Nem sértő szándékkal írtam a fenti sorokat, de aki szívvel-lélekkel az iskolai munkának, a tanításnaknevelésnek szentelte életét ,és tudja, hogy nem csak "virágok" szegélyezik ezt az -utat: pályát"-, hanem gyakran tövisek, gyomnövények. De több a nemes, a jó, a szép ebben a tevékenységben, mint a rossz. Ezért töltődünk fel mi nevelők is évről-évre. Az új tanterv megjelenésének évében a 4. osztályban tanítottam. Igen eleven, végtelenül jó kézügyességű, a közösségi kisdobos munkában kitűnő kis csoportom volt. A tanulók zöme a rajz szakkörben képezte, fejlesztette tovább képességét. Olyan technikát alkalmaztunk, amelyekhez a nyersanyagot Székesfehérváron szereztük be: gyöngy-kompozíciókat, csendéletet, figurákat applikáltunk. Több alkotásunk díjat nyert a zirci, dudari képzőművészeti bemutatón. Boksay Györgyné szakfelügyelőnek is ajándékoztunk 3 képet, aki átfogó látogatást tett az alsó tagozatban. Ellenőrizte szakköri foglalkozásunk, még a délutáni rajgyűlésünkön is jelen volt. Sok dicséretet kaptunk Évától, elismerően szólt tanulóim órai szerepléséről, munkáiról. Az első olyan közösség az iskolában, akinek élő kapcsolata volt hosszú időn keresztül a fehérvári VIDEOTON gyár egyik szocialista brigádjával. Gyakran találkoztunk a brigádtagokkal az üzemben, és itthon az iskolában. Kis műsorral, beszélgetéssel, ajándékozással töltöttük a találkozást. Ezeken a kirándulásokon a szülők is jelen voltak és a raj barátja: Jakab Miklósné. A rajzmunkákhoz szükséges nyersanyagot a brigádtól kaptuk. A napsugár már kissé sápadtabban tekint a földre, pályája alacsonyabb, mint két hónappal ezelőtt volt, lassan vége a vakációnak! A szeptember minden gyerek számára különleges izgalmat rejt. A várakozás izgalma ez, hiszen valami ismét újra elkezdődik, de mindig egy "magasabb osztályban". Ilyenkor nemcsak a vadonatúj borítású, gondosan címkézett füzeteket és könyveket nézegetik, tanulmányozzák, hanem azt is kutatják, milyen változás éri őket a jelen tanévben. Mikor '79. szeptemberében tudomásomra jutott, hogy a régi, alsóban 25

tanított csoportomnak leszek az osztályfőnöke nyolcadikban, nagyon örültem, de a nagy felelősségtől szinte megrémültem. Azért, mert a pályaválasztás komoly, jól előkészített munkát igényel, nekünk csak fél évünk van az alapos, megfontolt felkészülésre. Igen körülményes így az utolsó pillanatban 3 év kieséssel átvenni egy kimaradó osztályt. Mivel azonban - "kettőn áll a vásár"- kölcsönös összedolgozással áthidaltuk ezt a problémát. Nemcsak osztályfőnöke voltam a csoportnak, hanem magyar irodalom-nyelvtan tárgyat is tanítottam náluk. Ismertem jól ezeket a gyerekeket, de a 3 év igencsak átalakította egyéniségüket, magatartásukat. Főleg az utóbbin hagyott mély nyomot az évenkénti nevelőcsere. Dinamizmusuk, felkészülésük, szorgalmuk azonban alig változott, a megfelelő alapra remekül tudtam építeni. A 18-as létszámban új, számomra ismeretlen tanulók is kerültek: 3 szápári. Ők erősítették, fokozták a tanulmányi színvonalat. Elégedett voltam tanulmányi előmenetelükkel -néhány tanuló kivételével-, úgy mint közösségi-úttörő munkájukkal. Az irodalmi szemelvények önálló feldolgozásában, csoportmunkában, a dramatizált művek bemutatásában igen jól alkalmazták a gyűjtő- kutatómunkát, az elkészített riportokat. Élményekben gazdag perceket szereztek a csoportok 1-1 tanítási órán a bemutatott anyaggal társaiknak, de nekem is. Mikor Kecskés József magyar-történelem szakfelügyelő órát látogatott az említett 8. osztályban, igen elégedetten nyilatkozott a tanulók választékos, kifejező beszédkészségéről, megdicsérte aktivitásukat, órai munkájukat. Anyagunk volt: Ady Endre: A grófi szérűn c. költeményének elemzése. Emlékszem, hogy a tanulók sok illusztrációt készítettek az egyes versszakokhoz. Büszke voltam rájuk! A nyelvtan-helyesírásról kell még néhány szót ejtenem, mert ilyen osztályom nem volt Csetényben, ahol a lányok helyesírási átlaga 4,7 alatt nem igen volt. Szinte boldogan és élvezettel javítottam házi feladataikat, iskolai dolgozatukat. Külalaki munkájuk is kifogástalan volt. Sajnos, a fiúk helyesírásával nem dicsekedhetek! Pont az ellenkezője volt a lányokénak. Hosszú évek tapasztalata azt bizonyította, hogy azoknak a tanulóknak jó a helyesírása, akik figyelmesen, gondosan írnak és megfelelően olvasnak. A helyesírás tanításában tehát nagy szerepe van a kifejező olvasásnak is. Ezért szorgalmaztam alsóban -felsőben egyaránt a "kis házi könyvtárak" kialakítását, és a gyakori olvasást. Fogadóórákon, szülői értekezleteken rendszeresen ismertettem a "könyv" fontosságát az oktató-nevelő munkában, családlátogatásaim alkalmával pedig ellenőriztem meglétüket, gyarapodásukat. Volt öröm, amikor dicséretet kaptak azok, akiknek volt otthoni kiskönyvtáruk. Véleményem szerint minden normális, szellemileg egészséges gyermekkel elsajátíthatjuk a helyesírási ismereteket és készségeket, de csak akkor, ha az ismeretek nyújtását a nyelvi törvényekre alapozzuk és tudatos, gondos megtervezett gyakorlással készséggé fejlesztjük. A nyolcadikos tanulóim elballagtak és a szívem egy kis darabját is elvitték magukkal. A sors úgy hozta, hogy ismét nyolcadikos gyerekeim legyenek az 1980/81. tanévben. Nem féltem a változástól, örültem az új feladatnak, hisz előzőleg is nyolcadikosaim voltak. Ráadásul megismétlődött a tavalyi eset, ugyanis azt a csoportot készítettem majd fel a pályaválasztásra, akiket az alsóban 3-4. osztályban is tanítottam. A nyolcadikosaim év elejétől kezdődően sok kellemes órát -néha kellemetlent is-, okoztak nekem magyar irodalom-nyelvtan tárgyakban és kiemelkedő úttörő munkájukban. Nem volt olyan megmozdulás, rendezvény amelyiken ne szerepeltek volna. Kovács Valéria 2 évig a csapattanács titkára volt. Rengeteg feladat hárult rá: a szavalóversenyek, a szaktárgyi vetélkedők, úttörőfoglalkozások... és még sok egyéb. Ebben az időszakban a vetélkedőket 26

komplexnek hívták. A '81-es tanévben iskolánkat 3 tanuló képviselte a területi komplex anyanyelvi versenyen. Ők képviselték a területi iskolákat a megyei versenyen is. Itt 4. helyezést kaptak. Ötletekben gazdag, tevékenységükben példamutatóak voltak mindazok a tanulók, akik az irodalmi művek dramatizálásában, versmondásban, a fogalmazások szerkesztésében is kitűntek. Bár nincs és nem is lehet két egyforma osztály, két egyforma tanár-egyéniség, két egyforma óra, sőt két teljesen azonos vers vagy irodalmi élmény sem, mégis alig különbözött a két csoport: A és B egymástól. Ugyanazon nap két különböző óráján a párhuzamos osztályokban tanított ugyanazon mű is más színben tűnt fel, más kicsengést adott itt és ott. Most azoknak a nevét szeretném az olvasók tudtára adni, akik az iskola színvonalának emeléséhez, nevének öregbítéséhez járultak hozzá. Kedveseim! Ma is büszke vagyok Rátok! Fájó szívvel búcsúztattam egymás után a tanulócsoportoktól, s nem értem rá számlálni az évek múlását, mert a távozók helyett újak jöttek. Ahogy telnek az évek, a tanterv hullámain vissza-visszatérő alkalmak mennyi új lehetőséget, új szempontot, új megközelítési módot kínálnak! Tudom és ismerem a magyar tantárgy nehézségét, buktatóit, mégis minden alkalommal elvállaltam. Vállaltam, mert izgalomba hoztak a kihívások, más volt a "gyerekhang", az irodalmi szemelvények, a remek szemléltetési lehetőségek mind-mind új és új próbatétel! Nemcsak búcsúztattam, hanem én is búcsúztam a felső tagozattól. Ismét az alsóban fogok tanítani. Egyszer lenn, egyszer fenn! Gyakran megesik ez az életben is! Személy szerint engem nem zavart, mert mindegy hogy hol, fent vagy lent kell helyt állnom, mikor a hangsúly a tanításon van. Csak az örökös hercehurca, a pakolás, a tanteremcsere viselt meg évről évre. Viszont rengeteg előnye is volt annak, hogy változatos osztályokban: fent és lent is tanítottam. Világosan átláttam a követelményrendszert 2-8. osztályig. Kamatoztattam a sok tapasztalatot hol ott, hol itt. Így köszöntött rám az 1982/83-as évkezdés. Ismét egy nagyon ügyes, aranyos kis létszámú tanulócsoportot kaptam. Jó magaviseletű, igen törekvő, jól alkalmazkodó közösség osztályfőnöke lettem. Nem voltak teljesen ismeretlenek előttem ezek a tanulók, mert ünnepélyeken, összejöveteleken, óralátogatások alkalmával kitűntek jó magaviseletükkel, szereplésükkel /avatás, év vége... stb/. Megfigyeltem egy babaarcú, hosszú feketehajú kis elsőst, aki magabiztos fellépéssel, értelmes, tiszta szép kiejtéssel hangosan szavalt. Mintha tegnap láttam volna!!. Érdeklődésemre megmondták a nevét: Bognár Barbarának hívták. Ő is a tanítványom egyike lett! Mikor harmadik osztályban az átmeneti időszakon túl voltunk, megkezdhettük az alapokra való építést. A tempót a tanulók teljesítménye diktálta, s az igen jó volt. Rengeteg plusz feladattal tudtuk kiegészíteni a törzsanyagot, de a kiegészítő részre is jutott idő. Szinte valamennyi szaktárgynak megvolt a "tudora". Nem volt egyhangú, unalmas az iskolai életünk, mégis feldobódtunk amikor szakfelügyelői látogatást kaptunk. '93. II. 22-én Boksayné ismét meglátogatta iskolánkat. Osztályfőnöki és technika órán volt benn, sőt még egy vendégünk látta óránkat: Lőrincz Gyuláné a PTI munkatársa. Ragyogtak, sziporkáztak nebulóim, s ez igen tetszett a látogatóknak. Elismerésben, dicséretben sem volt hiány! Éva megkérdezte a tanulókat, hogy mit szólnának ahhoz, ha legközelebb egy nagytekintélyű pedagógus nénivel jönne látogatóba. - Örülnénk! Tessék csak jönni! - volt a válasz. A hónapok pedig peregtek, peregtek... A 4. osztályban igen sok feladattal, kisdobos munkával kellett megbirkózni. Igyekeztek tanulóim a maximálisat nyújtani, mivel tudták, hogy jövőre más felsősök lesznek, s a szerint kell

27

tanulniuk, viselkedniük. Nem csalódtam Bennük! Állták a kihívásokat, az akadályokat, a "gyűrődést!" Az Iskolarádió sugárzott folyamatosan továbbra is. Boksayné, Éva betartotta igéretét és '93. október első hetében tett látogatást, most csak a 4. osztályban. A OPI Nevelési Igazgatóság pszichológusa is jelen volt az órán: Hankovszki Valéria. "Szabadidő a családban" c. témát dolgoztuk fel az Október 6-i megemlékezés után. Az óra részletes bírálata az igazgatói irodában a látogatási naplóban megtalálható. Én csak annyit fűzök hozzá: ragyogó óra volt, s ebben a legnagyobb elismerés a tanulóknak jár. Még sok-sok eseményről lehetne beszámolni, de most itt, erre nincs lehetőség. Elment tehát ez a remek ki csoportom is, várom az újakat...! Előttem egy csoportkép, amelynek hátulján ez a dátum olvasható: '90.V.10. Ez tehát 1989/90-es tanév alsós csoportja a 3/b osztály. A nyolc lány és nyolc fiú mosolyogva tekint a képről. Általában A-s csoportom szokott lenni, így most kicsit furcsa ez a megkülönböztető jel. Persze a jel csak informál, nem az dönti el egyéniséged, tudásod. A 4. elvégzése után a felsőben is tanítottam Őket - mert ismét felkerültem. Magyar, történelem és rajz tárgyakat oktattam. Nézzük csak tovább a fotót! Az első sorban balról-jobbra az első szöszi kislány Tóth Judit. Az Ő nevét meg kell jegyezni! Mosolygós arcával, csillogó szemével, hosszú, szőke hajával tűnik ki társai közül. Ez csak a külső! De ami belül van az agytekervényben, az szemmel nem látható, de annál inkább tapasztalható megjegyzéseiben, feleleteiben, okos, megfontolt véleményében. Füzeteinek majdnem minden lapját, a legtöbb tárgyból illusztrációk díszítik. Aki látja Juditkát a külső tulajdonsága alapján, el sem tudja képzelni, milyen kincs birtokában van ez a törékeny kislány. - Hogy miért éppen őt emeltem ki a csoportból? - kérdezhetné valaki. Azért, mert ez a tanuló a "magyar anyanyelv komplex" vetélkedőjén a terület és megye győzteseként az országos versenyre is eljutott két alkalommal. Az iskola tanulói közül eddig még senki sem produkált hasonló eredményt, csak ez a szöszi kislány: Tóth Judit. A bakonyi kis község nevét, Csetényt általa ismerték meg távol kis településünktől. A másik komoly elismerést, amit egy általános iskolai tanuló csak álmodhat, Juditka megkapta, valóra válthatta! A "Holocaust Magyarországon" c. meghirdetett pályázatra beküldött irodalmi munkájáért II. helyezést ért el - országos szinten. A díjat Fodor Gábor művelődési és oktatási miniszter jelenlétében Honti Mária államtitkár adta át a boldog nyertesnek, Juditkának '95. május 8-án a Néprajzi Múzeumban. Szülei és jómagam is részt vettünk ezen az ünnepségen. Juditka! Üzenem e sorokkal és kívánom, hogy az életben úgy boldogulj, olyan sikereket érj el, amennyit Te nekünk, pedagógusoknak és az iskolának adtál! Ki kell még emelnem e csoportból Óvári Anitát, aki elsős korától kezdve nyolcadik osztályig a hagyományos szavalóversenyeken első helyezést ért el. Szeresd, műveld továbbra is a versek iránti szeretetedet, Anita. Ilyen sok dicséret elhangzása után a Kedves Olvasó mondhatná: milyen sok, jó gyerek járt a csetényi iskolába! Itt gyenge és rossz gyerekek nem is voltak? De igen! Azonban nem erről van szó! Tudjuk, hogy nemcsak fény-napsütés, hanem sötétség és borús időszak váltja egymást. Iskolánkban is voltak, vannak és lesznek gyengébb képességű, eleven, fegyelmezetlen tanulók. De ennek a könyvnek nem az a célja, hogy pellengére állítsa a negatív, esetleg a múlt homályából előbukkanó régi, fájó emlékeket. Ezt én sem akartam! -"Csak a szépre emlékezem..." - mondja a sláger, a kis herceg pedig a rókától a következő titkot kapja, "jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Tudom, hogy amit ebben a könyvben az olvasó tudomására hoztam csak morzsája annak a lelkes és nemes munkának, amelyeket a tanulókkal együtt végeztünk. Az egyes évekről, időszakokról, tantárgyakról sokkal részletesebben lehetett volna írni és sokkal többet! Ezt 28

meghagyom annak, aki időt, kitartást és fáradtságot nem kímélve késztetést érez ahhoz, hogy ezt a könyvet kibővítse, majd publikálja! Az oktatást "fentről" állandóan újították. A Nemzeti Alaptanterv többféle változatát dolgozták fel a nevelők. 1998. szeptember 1-től az 1. és 7. osztályban került bevezetésre a NAT, vele együtt a Pedagógiai program is. Pályafutásom során az oktató-nevelő munkámban, de főleg az iskolán kívüli tevékenységben dominált az úttörőmunka. A tanulók szabadidejének hasznos eltöltésében, személyiségük alakításában nagy segítséget nyújtott / a mozgalmi munka./ A színes, sokoldalú mozgalmi munkát zömében szerették a gyerekek, mert öntevékenységre, a közösségi kapcsolatok elmélyítésére, az emberi magatartásformák kialakítását, erősítését segítette. Amikor a csetényi iskolához kerültem, Puskás Tiborné volt a csapatvezető. A régi iskolában is folyt mozgalmi munka, de az igazi, komoly tevékenység az új iskola birtokbavétele után indult be igazán. Mint kisdobos csapatvezető és csapatvezető helyettes megpróbáltam Ilit segíteni, szervezni., lebonyolítani, értékelni a közösségek munkáját. /Kisdobosvezető volt még: Jakab Miklósné, György Lászlóné is./ Az iskola életét átszőtte, a nevelés valamennyi területére egészségesen, építően hatott az úttörőélet. Hetente 1 alkalommal tartották a közösségek az őrsi összejöveteleket, havonként egyszer rajfoglalkozás volt. A rajfoglalkozásokat az osztályfőnök /rajvezető/, esetenként a rajtitkárok vagy elbeszélgetésképpen meghívott vendég tartotta. Ezeken az összejöveteleken játékos, vidám hangulat uralkodott. A "reszortfelelősök" gondoskodtak az ének, játék, móka, történetek... stb hangulatos bemutatásáról, megtanításáról. Gazdag ünnepi programok, megemlékezések, kiállítások, hagyományőrző ünnepek, versenyek, kirándulások tették változatossá, izgalmassá a mozgalmi életet. Együtt voltak a barátok, közös játékban vettek részt, vetélkedhettek, elmélyülhettek a pajtási kapcsolatok. Ezeket a megmozdulásokat megunni nem lehetett! Persze ez nagyban függött a rajvezető hozzáállásától is. A kialakított aktív, jó közösségi mag mágnesként vonzotta a közömbös, lezser pajtásokat is. A legtöbb közösség igyekezett erejéhez, képességéhez mérten kivenni részét a megmozdulásokból. Hogy neked Kedves Olvasó fogalmad legyen arról, hogy milyen komoly úttörőmunkát végeztek a tanulók, néhány megmozdulást felsorolok:

Még számtalan megmozdulás tette élménydússá, maradandóvá a közösségek életét. Lényeges és fontos esemény volt az ifjúság életében az úttörő és kisdobos avatás. A csapatvezető helyettesi beosztásom állandóan változott. Egyik évben kineveztek a másikban lefokoztak. Elég gyakran történt így! Fő a változatosság! "Minden elmúlik egyszer, minden a végére ér..."- mondja egy régi dal. Az én időm is lejárt az iskolában, pályafutásom véget ért. Elérkezett a nyugdíjba vonulásom ideje. Igaz, nem éreztem az idő múlását, munkakedvem, energiám nem csökkent, de már nem tudtam volna tanítani. Sok minden egyéb dolog járult ahhoz, hogy döntésem végleges legyen, és az iskolavezetéssel közöljem elhatározásomat. Így 1990 szeptemberétől "igazi nyugdíjas" lettem! Hála... nem sokáig! Amikor Jakab Miklósné megkért, hogy menjek vissza tanítani, boldogan mondtam igent. Nagyon kellemes, felejthetetlen 4 évet töltöttem diákjaim között. Magyar irodalom-nyelvtan, történelem és rajz tárgyakat tanítottam a felsőben. Sok élményben, gazdag programokban, szép kiállítások megrendezésében volt részem. Tovább munkálkodtam még mint - gyermek és - ifjúságvédelmi felelős, osztályfőnöki munkaközösség vezető, és az iskolatörténet egyik krónikása, - a másik Sári Attiláné.

29

Hálával és szeretettel gondolok Tötire, az igazgatónőre, aki lehetővé tette számomra azt, hogy a diákok között maradhassak még, s azt csinálhassam, amit szeretek. Ezek az apró kis történetek, amelyeket eddig felidéztem, csak töredékei a 27 év munkájának. Örömmel emlékeztem, mert úgy éreztem, hogy újra átélem, részese lehetek ismét sok-sok kellemes és kevésbé kellemes eseménynek. De ez csupán illúzió!! S valóság most más! Élem a hétköznapok egyhangú életét. Napfény, boldogság költözik életembe, amikor két gyermekem és 4 unokám megérkezik. Szerencsés embernek érzem magam, mert életem során azt csinálhattam, amit szerettem: taníthattam. Kitartó vagyok és a célokért keményen dolgoztam, így váltak valóra terveim. Mivel a vége felé közeledik beszámolóm, még emlékeim között kutatva feltűnnek olyan tanárok, akiknek nevét meg kell említenem, mert emberségből példát nekünk, fiatalabbaknak, Ők mutattak. Munkájukkal öregbítették iskolánk hírnevét: Ács Jenőné - Judit néni- nyugdíjas nevelő, és akik már nincsenek közöttünk: Dr. Szekér Pálné -Vera, és Puskás Jenő tanár. Szeretettel és tisztelettel emlékezem Rájuk! Szívesen tanítottam még Nagy Józsefné és Sári Attiláné nevelőkkel is. Ezen a könyvön keresztül küldöm jókívánságaim azoknak a volt tanítványaimnak, akik pedagógusként dolgoznak. Kívánom, hogy olyan sok élményben és örömben legyen részetek tanítványaitok között, mint nekem volt egykoron. A pedagógusi pálya rögös, de nagyon szép! Ezen az úton vezéreljen Benneteket a hit és szeretet. Végezetül üzenem az olvasóknak: Hinni kell abban, ha az ember valamit nagyon akar, ezt el is éri. Azt viszont tudni kell, hogy könnyen semmi sem hull az öledbe! Szomorú, egyben kötelező feladatomnak teszek eleget, amikor megemlékezek azokról a diákokról, akik fiatalon itt hagytak bennünket. Fájó szívvel gondolok mindegyikre, Velük már sohasem találkozom, találkozunk, Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idő.[17] Emléketeket megőrizzük! Utóhang: Embert formálni nem könnyű feladat! De minden bizonnyal egyre igényesebben, eredményesebben tanítottunk, ha tanári munkánkban vezérlő elvként panasztalanul valljuk, magától értetődőnek tartjuk, hogy "Másokért élünk, mi mindig csak adunk."

30

Jakab Miklósné:

Tanulmányi és kulturális versenyek Tanév

Kategória

1980/81

Társadalomtudományi Kovács Valéria, (csapat) Bognár Tímea, Jávori Anikó Citerazenekar (9 fő) Orosz fordító Jakab Tünde "Szabad a vásár" Jakab Mónika (rádiófelvétel) meseírás Társadalomtudományi Fidrich Ibolya, (csapat) Somogyi Katalin, Szalai István "Kazinczy" szépkiejtési Kovács Ildikó Komplex anyanyelvi alsós csapat Kőrösi Csoma Sándor Szalai István, Bognár emlékverseny(az Gabriella, Kovács országos kiállításon az Ildikó, Tóth Mónika album) Természetkutató Bognár Gabriella, Tóth (csapat) János, Borbély Lajos Alsós anyanyelvi Bognár Barbara, Rakovits Judit Marton Gábor "Kazinczy" szépkiejtési Kovács Ildikó Társadalomkutató Papp Anita, Lábár Éva, Nagy Krisztina, Jakab Mónika-továbbjutott a megyeire "Hazám vagy végre" Jakab Ibolya, Papp Anita, Tóth Gábor Orosz fordító Varga Judit, Nagy Krisztina Orosz szépkiejtési Nagy Krisztina Csecsemőápolási csapat Ki tud többet Bognár Barbara Moszkváról? Orosz nyelv Zelenák Piroska "Leg, leg, leg..." Bognár Barbara iskolai vetélkedő mat.,orosz Rakovics Judit fizika, Pap Erika orosz, Jakab Mónika magyar, Nagy László

1981/82

1982/83

1983/84

1984/85

1985/86

1986/87

A tanuló neve

31

Helyezés járási I.

járási I. járási II. megyei

járási III.

Zirc III. megyei IV. megyei

Zirc II Zirc II.

Zirc III. területi

Zirc II. Zirc III.,V. megyei III. ZircI,megyeiIV megyei VII. városi II. iskolai I.

1987/88

1988/89

1989/90

1990/91 1991/92

1992/93

magyar, Deli Kálmán földrajz Kis matematikusok Bognár Mihály, Bognár Barbara Kulturális Seregszemle Molnár Helga, Jakab Mónika vers,mese Elsősegélynyújtó csapat "Ki Mit Tud" szavaló Molnár Helga kategóriában Könyvtárvetélkedő csapat Matematika verseny Bognár Barbara, Petrás Ferenc Általános iskolások Molnár Helga megyei tanulmányi versenye orosz nyelvből Orosz nyelvi fordító Molnár Helga Területi Molnár Helga könyvtárhasználati vetél- kedő Óvári Anita Kisdobos, Úttörő és művészeti szemle /vers/

Zirc IV., VI. Veszprémvarsány III.,II. Zirc I. Zánka II. Zirc I. Zirc I.,III. Veszprém I.

Zirc II. Zirc I.

Veszprémvarsány I.

Orosz fordító verseny Molnár Helga "Kazinczy" szépkiejtési Molnár Helga Területi Kulturális Óvári Anita Szemle /mesemondás/

Zirc I. Zirc II.

Kémia "Haza és haladás" "Verseghy" nyelvművelő

megyei megyei területi I., megyei I. országos V. megyei III. Borzavár II.,III. megyei III. megyei Országos II., megyei IV. országos

Hegedüs Melinda Jakab Ágnes Tóth Judit

Kálmán Zsuzsa Szavalóverseny Becze Katalin, Holler Hajnalka "Kazinczy" szépkiejtési Tóth Judit Kémia Pichokker Zsuzsanna "Verseghy" Tóth Judit, nyelvművelő Nagy Renáta "Új Egri csillagok" Becze Katalin fogalmazási Mesemondó verseny Kaviczki Krisztina 32

Veszprémvarsány I.

Zirc I.

1993/94

1994/95

1995/96 1996/97

Tisztasági és fogászati csapat Német nyelvi Tóth Judit "Kazinczy" szépkiejtési Ács Gergely, Tóth Judit "Verseghy" Tóth Judit nyelvművelő Kossuth - vetélkedő Kottyán Sándor, Kapitány Zsolt, Sinka Szilárd Mesék vándorútján Melhart János Szavalóverseny Kelemen Gábor Szökrényes Miklós "Verseghy" Holler Hajnalka nyelvművelő Német nyelvi Holler Hajnalka, szépkiejtési Kovács Valéria "Kazinczy" szépkiejtési Kelemen Gábor Bod Péter Tóth Judit könyvtárhasználati Vers- és prózamondó Kelemen Gábor, Jakab Alexandra Tűzpróba csapat Holocaust Tóth Judit Magyarországon "Falunapok" irodalmi Kovács Valéria pályázat Év végi vizsgáztatás 6. és 8. osztályokban beindítása magyar és német tárgyból Szavalóverseny Kis-Jakab Éva "Kazinczy" szépkiejtési Kelemen Gábor Német nyelvű György Balázs "Aranytoll" helyesíró Jakab Alexandra Arany János helyesíró Jakab Alexandra

1997/98

1998/99

Matematika verseny Budai Bogát Számvarázs Hege Noémi matematika Arany János helyesíró Jakab Alexandra, Varga Vilma "Simonyi" helyesíró Magyar Annamária Német nyelvi György Balázs Szavalóverseny Jakab Marina "Kazinczy" szépkiejtési Kelemen Gábor, Rehus Angéla "Simonyi" helyesíró Magyar Annamária 33

Zirc I. megyei III. megyei IV. , megyei IV megyei III. helyi I.

megyei VI. Lókut II. Borzavár III. megyei III. megyei I . , megyei III. Zirc II. megyei II. Borzavár II,IV. Zirc I. országos II. Dudar III.

Borzavár I. Zirc I. megyei VI. megyei III. Tapolca országos IV. Budapest Zirc VI. megyei VII. országos IV. , országos V. megyei VI. megyei VI. Zirc II. Zirc II.,II. megyei V.

Kis Vakond Matematika Tanodája (levelező) "Kazinczy" szépkiejtési "Ami a szívedet nyomja" prózaíró verseny Bod Péter könyvtárhasználati Nagy László szavalóverseny Környezetismereti (alsós) Anyanyelvi (alsós)

Albert Zsolt, Baráth Bettina, Lukács Zsófia, Beke Tamás Benis Anita, Lukács Ágnes Téren Anita

arany oklevél (országos)

Magyar Annamária

megyei VI.

Lukács Ágnes

megyei III.

György Gabriella

Zirc II.

Pongrácz Tamás, Varga Andrea, György Gabriella Szavalóverseny Albert Zsolt 1999/2000 Arany János nyelvi Török Judit, Lukács verseny Ágnes, Nagy Kitti "Kazinczy" szépkiejtési Jakab Barnabás "Simonyi" helyesíró György Gabriella Oravecz Rita Kultúrával Nyugat Lukács Ágnes Kapujában

megyei II., III. megyei II.

Zirc II.

Zirc II. országos I.,III. III. Csetény II. megyei IV. megyei IV. területi (Dudar) területi

***

Iskolai "KI MIT TUD?" győztesei /2000.V.9/ próza:

Albert Zsolt I. Varga Kinga II. Baráth Veronika II.

ének:

/alsó/ Jakab Cintia I. Baráth Bettina II. Redele Lilla - Haik Noémi III.

/felső/ Varga Adrián I. Varga Andrea II. Benis Antal - Varga Adrián III.

hangszer: Vachtler Noémi - Koncz Renáta I. Jakab Marina - Török Judit II. Jelenet: /alsó/ 4.oszt. lányok bábjelenet I. 2.oszt. Vásárosdi II. György Tamás - Pongrácz István III. 34

/felső/ Szápári jelenet I. 6.oszt. "Kozmetika" 5.oszt. "Viccek"

Vallerné Kovács Anna:

Művészeti nevelés iskolánkban Iskolánkban törekszünk gyermekeink mind sokoldalúbb nevelésére. Nagy figyelemmel vagyunk a művészeti nevelés iránt is. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy minden évben legalább egy, de ha lehetőség van rá több alkalommal is színházi előadást látogassunk. Az alsósoknak már több éve bérlete van a veszprémi Petőfi Színház előadásaira. A felsősökkel Budapestre, Székesfehérvárra, Győrbe és Veszprémbe szervezünk színházlátogatásokat. Ezeket az utazásokat mindig összekötjük egy más jellegű kulturális intézmény meglátogatásával. Pl.: múzeumok, kiállítások, állatkert, cseppkőbarlang , Planetárium stb. 1980/81

Öt gyermekműsoron vettek részt tanulóink : (Rongyoszsák, Spóra Együttes koncertje, Málé Miska kalandja, Sün Sámuel, Cibere királyfi, Tamás bátya kunyhója) 1982/83. Dudari Közművelődési Napok keretében meghirdetett gyermekrajzpályázatra beneveztünk. Alsó tagozat I. helyezés, felsőtagozat I. helyezés 1983/84.

Aradi Jenő tiszteletére rendezett Zirc környéki rajzversenyen Varga Judit I. helyet, Sinka Barnabás III. helyet, Jakab Mónika IV. helyet szerzett. 1984/85 Zirc Város és környéki rajzversenyen Rakovics Judit IV. helyezést szerzett. 1985/86.

1986/87.

1987/88.

1990/91

1992/93.

1993/94

Színházlátogatás - "Paff, a bűvös sárkány c. zenés mesejáték meg- tekintése Zircen 70 fővel. Az öreg hölgy látogatása c. dráma megtekintése Győrben 44 fővel. Természetvédelmi rajzpályázaton Kertész Mónika II. helyezést ért el. " Süni vetélkedő " játékon való részvétel Zircen. Megyei Képzőművészeti versenyen Jakab Mónika II. helyezést ért el ezzel ezzel továbbjutott az országos versenyre, ahol III. helyezést szerzett. Békéért c. rajzversenyen Jakab Mónika I. helyezést. Tóth Lilla I. helyezést, Balassa Ferenc , Nagy Andrea, Vincze Etelka, Tóth Hilda, Török Mária II. helyezést értek el. "Ilyennek képzelem a jövőt " megyei rajzpályázaton: Kottyán Sándor és Papp Gábor 5. o. tanulók rajzainak kiállítása Színházlátogatás Győrben: "Teaház a Holdhoz Fővárosi Nagycirkusz Klasszikus tánctanfolyam 40 fő részvételével Színház Veszprém: alsó : Ludas Maty Felső: János Vitéz , Noszty fiú esete Tóth Marival Veszprém: Csárdáskirálynő nagyoperett Rajzpályázat - /rendőrség / jutalom könyv Veszprémben Mavizer Szilveszter, Tóth Tilda, Varga Eszter, Tóth Judit, Svéd Bernadett 35

Rajzpályázat :"Tégy a gyűlölet ellen" 4 tanuló rajzát kiállították Színházlátogatás Budapest: Rómeó és Júlia, valamint PICASSO kiállítás a Nemzeti Galériában. 1994/95. " Tavaszi színek országos Kollázspályázaton III. hely. Az iskola 15 000 Ft. pénzjutalomban részesült. 1995/96. Alapfokú Tánctanfolyam 32 tanuló vett részt . Az iskolai farsangi bálon a nyitó táncot bemutatták. (Cha- cha - cha, rock and roll, polka, disco, country, szamba, blues) 1996/97 UTI rajzpálályázaton sikeresen szerepeltek tanulóink Színházban az alsósok a Bohócparádé c. darabot nézték meg, a felsősök Székesfehérváron a " Néma Leventét" Színházlátogatás Bp-en ( "Macskák" c. darab megnézése a Madách Színházban Kossuth munkásságának kiállítása, valamint Csontváry Kosztka Tivadar festményeinek megtekintése. Rendhagyó irodalomóra: Erdélyi est címmel /7-8. osztályosok részér Petőfi és Arany költészetének bemutatása Helikon együttes közreműködésével. " A nyár veszélyei" országos rajzpályázaton különdíjat kapott: Pongrácz Tamás 4. oszt., Grósz Zsuzsanna, Körmendi Georgina, Csizmadia Anita 6. oszt. " Nagyszülők és unokák című megyei képzőművészeti rajzpályázaton 2 tanuló rajzát kiállították: Baráth Bettina 2. o. Kaposi Kinga 4. o. " Művészetek völgye" kapolcsi rajzverseny: Varga Vilma 6. oszt. III. helyen végzett, valamint közönségdíjat kapott. Kis-Jakab Nóra különdíjban részesült. 1999/2000 "Együtt egymásért a közlekedésben" megyei rajzpályázaton 13 tanulónk rajzát állították ki. 3 fő díjat nyert: /Varga Vilma, Csizmadia Anita, és Schöffer Judit./ "Gyulaffy” megyei rajzversenyen jutalomban részesült Horváth Melinda. " Nyár '99." országos rajzpályázaton 11 tanulónk egyhetes nyári táborozást nyert, Jászkiséren, illetve Kiskunlacházán: Kis- Jakab Nóra, Pucsek István, Lacházi Edit, György Gabriella, Tóth Tibor, Kukoda Géza, Baráth Bettina. Minden rajzot beküldő gyerekeket csekély jutalomban részesítették a rajzverseny kiírói. „Víz világnapja” alkalmából rendezett rajzpályázaton Kis-Jakab Nóra jutalomban részesült 1998/99.

Mihucza Tibor:

„Ép testben ép lélek" A testnevelés és sportélet fejlesztésére kezdettől fogva kiemelt figyelmet fordít iskolánk. A játék és sporttevékenység megalapozására már az alsó tagozatban elkezdődik. A kiváló eredmény elsősorban Puskás Tibor és Puskás Tiborné nevelőknek, valamint Mihucza Tibor 36

testnevelő tanár , illetve Kovács Lajos és Farkas Zsolt tanárok lelkiismeretes munkájának köszönhető.

1980/81 1981/82 1982/83 1983/84

1984/85

1985/86

1986/87

1987/88

1990/91 1991/92

1992/93

1993/94

Téli Úttörő Olimpia Téli Úttörő Olimpia Sakk verseny Kerékpárverseny Téli Úttörő Olimpia Sakk verseny Asztalitenisz bajnokság "Ügyességbátorság!" Kresz vetélkedő

szánkózás: Pap Gyöngyi szánkózás /2 fő/ 2 fő Jakab Barnabás szánkózásban: Francz Henrietta Pápai Tibor Jakab Mónika kisdobos csapat

Papp Anita, Jakab Emil, Tóth Szilárd és Bognár Asztalitenisz Brigitta Marton Gábor, ill. Jakab Mikulás Kupa Mónika és Kovács Sándor kisdobos focicsapat Nemzetközi Ifjúsági Tóth Viola, Rakovics Kerékpár kupa Judit, Tóth Szilárd és Haik Téli Úttörő Olimpia István 5 fő, Viola Mónika szánkózás Sakk verseny Bognár Mihály Bedeco Kupa "Sport 1988" 326 tanuló futotta le az 1000 m-t (afrikai MHSZ gyermekek támogatására) Marton Gábor Asztalitenisz csapat és egyéni: Bajnokság Csizmadia Sándor Atlétika verseny György Barnabás és Bognár Annamária 400 m-es futás Közlekedési szülők-tanulók Pályázat bevonásával (jutalomból 43 tanuló jutott el a Bécs melletti safari parkba) Labdarúgás alsósok Mikulás Kupa alsósok Kispályás labdarúgó 3.4. oszt. fiúk bajnokság Ötpróba csapat fiú 37

országos II. országos: I. hely megyei III megyei VI. országos I. járási I. Zirc I.,. megyei III területi I. Zirc III. Zirc I., ill. Zirc II. Zirc I. Veszprém IV. országos II.

Zirc I.

B.nána II.

Zirc I. megyei II.

megyei I.

területi I. területi III. körzeti I. körzeti V.

1994/95

1995/96

Kézilabda Mikulás Kupa Futball Diákolimpia Szivárvány Kupa kézilabda Atlétikai verseny Tornaünnepély Labdarúgó bajnokság Mezei futóverseny "Együtt egymásért" a gyermekek közlekedésbiztonságáért Kresz verseny Mezei futóverseny

1996/97

Futball Közlekedési verseny

1997/98

Mikulás Kupa Asztalitenisz Játékos sorverseny Mezei futóverseny Valentin-napi lány labdarúgó torna Teremlabdarúgó torna Szivárvány Kupa kézilabda Háromtusa Négytusa Teremfoci

Tökjó futam Atlétikai verseny

7.-8. oszt lány alsósok

körzeti III Zirc III. megyei II. területi I.

Hegyi Pál súlylökés megyei III. Molnár Emília 1500 m-es megyei VI. futás futballpályán területi I., 7-8. oszt. megyei II. körzeti IV. Kovács Valéria-Mavizer megyei I. Barnabás Csizmadia-Kovács Attila megyei III. Tóth Szabolcs megyei III. csapat (kiemelkedően körzeti I. teljesített: Králik Mónika, Nagy Gabriella, Tóth Viola) 7-8. oszt. fiúk területi I csapat: alsó, felső megyei I., megyei III. 3-4. oszt. körzeti VI. lány csapat körzeti III. alsósok körzeti II. lány III. és I. korcsoport körzeti III. fiú I. korcsoport körzeti I. körzeti II. 5-6. oszt. fiúk fiú 5-6. fiú 7-8. lány csapat lány csapat 7-8. oszt fiú. A mezőny legjobb játékosa György Balázs, gólkirály 9 góllal Kelemen Gábor Székesfehérvár

körzeti III. körzeti II. körzeti I. körzeti III. körzeti II. körzeti III.

nagyszerű helytállás megyei II. Sliczki Lajos magasugrás VIII. Jakab Alexandra VIII. távolugrás IX. Nagy Marianna 100 m-es VI. futás Pap Imre súlylökés 4x100 m-es váltó 38

1998/99

Mezei futás

Farsangi focitorna Focitorna Teremfoci Négytusa Öttusa Terematlétika 3x1000 m-es váltó Atlétika verseny Kerékpáros Ifjúsági Kupa

csapatbajnokság lány II. kcs. (Varga Ilona, Varga Vilma, Csizmadia Anita, Gallai Melinda, Rehus Angéla) lány 5-6. oszt. fiú 7-8. oszt. lány lány csapat

fiú váltó kislabdahajítás Sulák Orsolya Szita Zsolt és Rehus Angéla 1999/2000 60 m-es futás Szmerha Szabolcs, Andrási Gergely, Oravecz 400 m-es futás Rita Szmerha Szabolcs, Távolugrás Andrási Gergely, Kis4x100 m-es futás Jakab Nóra 100 m lány Oravecz Rita 1500 m lány Fiú+lány Távolugrás Rehus Angéla Kislabda Varga Vilma Súlylökés Varga Ilona, Gallai N.A.P. váltóverseny Melinda Mezei bajnokság Sudár Mónika Gurdon István, Kukoda Zoltán 32 fő 1-8. osztály 45 fő csapat A legjobbak: Balázs Annmária, Kukoda Nóra, Terematlétika Falusi Ernő, Ihász Viktória, Kis-Jakab Nóra, Oravecz Rita, Szalai Róbert, Varga Ilona, Varga Vilma, Varga Judit, Csizmadia Anita csapat Kiemelkedőek: Oravecz Rita Falusi Ernő 39

körzeti I. megyei III.

Zirc I. Zirc I. Zirc III. Zirc I., megyei V. Zirc II. Zirc IV. Zirc II. megyei III. országos középmezőny

Zirc III., IV., Zirc II. Zirc II-III. Zirc I. Zirc II. Zirc I. III. I. III. és IV III. I., VII. I. és II. II.

Zirc II. I. II.

Mavizer Erzsébet:

"A ZENE AZ ÉLET SZÉPSÉGÉT, S AMI BENNE ÉRTÉK, AZT MIND MEGHATVÁNYOZZA” Kodály Zoltán

A zene története egyidős az ember történetével. Az évszázadok alatt fejlődő emberiség kultúrájában mindig ott volt, és jelentős szerepet töltött be a muzsikálás, tulajdonképpen annak magját képezte. Az idő múlásával a zene skálája fokozatosan kiszélesedett. Ma már rengeteg fajtáját és stílusát ismerjük annak a varázsnak, amit zenének hívunk. A XX. század egyik legnagyobb vívmánya volt ezek kibontakoztatása. A korlátok közé szorult világ egyszerre feloldódott, és a muzsika olyan eszköz lett, amivel mindent ki lehet fejezni. Az éneklés valami egészen különleges dolog. A dallamok érzéseket és gondolatokat indítanak el bennünk. Olykor katarzis élményt élünk át, könnyek szöknek a szemünkbe, máskor a legmélyebb zsigereink gubancai is feloldódnak egy-egy dallam felemelő hatásától. Az ének és a zene szépségét már az ókori görögök is megfogalmazták: olyan dolog ez, ami képes az embert jobbá tenni. Célként tűzték maguk elé a zenei nevelést, és ezt meg is valósították. Hazánkban Kodály Zoltán munkássága nyomán erősödött meg az iskolákban az ének-zene tanítás, nyomdokain fontosnak tartjuk a zene kultúráját is. Magyarországon a népzene feltérképezése és összegyűjtése lehetővé tette, hogy a mostani ifjúság már könyvekből, lekottázott állapotban ismerhesse meg a jellegzetes népdalokat. A fennmaradt hanganyagok idézik a század eleji hangulatot, ami igazán különleges élmény mindannyiunknak. Őseink hagyományainak őrzése mellett az énekelni vágyókat a kottafüzetek széles skálája várja a legkülönbözőbb stílusú és nyelvű énekekkel. Az egyéni és csoportos éneklés "legnagyobb" művelői mégiscsak a gyerekek. Olyan természetesen és könnyedén tudják előadni az akár többszólamú műveket, amely a felnőtteket ámulatba ejti. A zenei nevelés rendszeressé tevése sokat lendített az ifjúság muzikalitásának fejlődésén. A feladata az lett, hogy megismertesse és megszerettesse a tanulókkal a zeneművészetet. Ezzel képessé tegye őket arra, hogy az emberiség nagyszerű kulturális kincsével élni tudjanak, a társadalom zenei életébe bekapcsolódjanak, esztétikailag igényesebb, érzelmileg gazdag emberekké váljanak. Kodály Zoltán így ír: "Ha minket akkor effélékre /s még egyremásra/ megtanítanak: be más életet teremthettünk volna meg ebben a kis országban! Így most azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk..." Csetény a Bakonyban fekszik, mégsem jellemző rá a népzene oly nagymértékű megalapozódása, mint más hagyományőrző területen. Az itt élő emberek között fennmaradt népdalok származásai más helyhez kötöttek. Valószínűleg Békefi Antal - a bakonyi népdalgyűjtő - itt járta során csak ilyeneket találhatott. Mindazáltal a községben nem hagyták elavulni a népi hagyományokat, hanem azokat ápolták a helyi népdalkörök, pávakörök. A hagyományőrzést évtizedeken át nemcsak az énekórák, hanem az előadások is 40

jelentették a faluünnepélyeken. A harmincas, negyvenes évek ifjúságára jellemző a templomi, egyházi énekek rendszeres gyakorlása és éneklése. Az ötvenes évektől a rendszerváltásig a mozgalmi dalok előadása, dalolása jelentős szerepet töltött be az ének órákon és az iskolai ünnepélyeken. Ezek mellett a pávakörök és citerazenekarok a hatvanas évektől Puskás Tibor vezetésével működtek. A hangszeres oktatás is folyamatos volt. A citera mellett a gyerekek hegedűn, zongorán is tanulhattak a hetvenes években. Művészeti vezetőjük a zirci Bozzay József és felesége volt. Eredményeink a nyolcvanas évektől: Az 1980/81-es tanévben a citerazenekarunk /9 fő/ járási versenyen I. helyezést ért el. 1982/83-as tanévben a pávakör és citerazenekar számos rendezvényen vett részt. Aug.20-án a "Szocialista kultúráért" kitüntetésben részesült a csoport. 1984/85-ben Ajkán Országos Minősítő versenyen vett részt citerazenekarunk. 1985/86-ban Kulturális Seregszemlén Veszprémvarsányban Varga Judit és Nagy Krisztina ezüst érmet kapott. 1987/88-ban Ifjúsági Seregszemlén Dudaron citerazenekarunk I. helyezést ért el. 1991/92-ben egy bakonyi népdalcsokorral a zirci népdaléneklési versenyen I. helyezést értünk el Gavacs Anikó vezetésével. Hegyi Pál (5.o.), Fojtyik Anita (7.o.) szólót énekelt. 1994/95-ben az "Éneklő Ifjúság" megyei hangversenyen jó minősítést szereztünk. Ebben az évben indult el a zenetagozat iskolánkban. 1995/96-ban szervezett zeneoktatásban 30 tanuló részesül, 17 fő hangszeres,13 fő előképzős csoport. 1996/97-ben a Magas Bakonyi Napok rendezvényen az énekkar kiváló minősítést kapott. 1997/98-ban az egyéni területi népdaléneklési versenyen, Zircen Rehus Angéla 6. osztályos tanuló I. helyezést ért el. Ebben az évben a zeneiskolások bemutatkoztak Zircen. Zongora: Kis-Jakab Nóra (4.o.) arany, Hege Noémi (4.o.) ezüst, Hege Katalin (4.o.) bronz fokozatot, a megyei furulyaversenyen Ajkán, Vachtler Noémi (4.o.) bronz, Fűrész Csilla (6.o.) bronz fokozatot kapott. 1998/99-ben az egyéni területi népdaléneklési verseny I. helyezettje ismét a 7.osztályos Rehus Angéla, aki a megyei versenyen is részt vett. 1994. szeptemberében a zirci zeneiskola kihelyezett zenetagozatot indít a csetényi iskolában. Az első év Nyikosné Szőnyegi Erzsébet keze alatt működött. A gyerekek zongorázni és furulyázni tanulhattak az előképző mellett. 1995-től a zongora és szolfézsoktatást Rácz Bernadett látja el. 95-ben furulyát oktat Faragó Ildikó, 96,97-ben Lendvai Réka, 98-tól Bérces György. 1992 óta tanítom az éneket a csetényi iskolában. Rengeteg emlékem fűződik a sok közös fellépéshez, amit a gyerekekkel együtt végigizgultunk. Igyekeztünk, hogy a karácsonyi műsor kellően ünnepélyes, a fellépések hangulata pedig vidám, szabad legyen. Ezek megvalósítása, úgy vélem, kisebb-nagyobb ütközőkkel, de sikerült. A hangszerhasználat - gitár és zongoramindig segített feldobni egy kicsit a műsort. A gyerekek között minden évben van egy, vagy két ember, aki gitározni szeretne, így ez is megvalósul. 1997-ben négy fiú gitárral énekelve állt a közönség elé nagy sikert aratva: Danó Sándor, György Szilárd, Kis Ervin, Mavizer Barnabás. Ebben a tanévben a területi népdaléneklési versenyt iskolánkban rendeztük meg. 27 résztvevőt láthattunk vendégül a bakonybéli, a dudari, a zirci, a borzavári iskolákból. Rehus 41

Angéla (8.o.) az idén is első lett a hetedik, nyolcadikosok között, a harmadik helyezést pedig Török Veronika (7.o.) mondhatta magáénak. Az ötödik, hatodikosok között első lett Boros Lilla (6.o.), a harmadik pedig Lacházi Edit (6.o.). Tavasszal kórustalálkozón vettünk részt az énekkarral, a műsor nagyon jól sikerült. Ez év legnagyobb szereplése is a tavaszhoz - egészen pontosan március 26-hoz kapcsolódik, amikor a kamerák előtt a Három Kívánság műsorban énekeltünk együtt Csepregi Évával és Végvári Ádámmal az Egy kis nyugalmat... című Neoton dalt. A gyerekek bátran, élvezettel énekeltek, és boldogan álltak sorban autogrammért a sztároknál. Elmondásuk szerint nagy élményt jelentett számukra ez az út. Kezdeti félelmüket is elmulasztotta, amikor megismerték Évát, a kedvességét, beszélgettek vele egy-két szót. Maga Éva is úgy nyilatkozott, hogy nagyon örült egy ilyen igazi felkérésnek, és Ádámmal együtt méltatták a gyerekek tehetségét. A legnagyobb élmény mégiscsak az enyém, hiszen ők igazából az én kedvenceim, akikkel találkozni és dalolni nagyszerű volt. A zenélés felülről kapott ajándék, amit továbbadni az én feladatom is. Igyekezem ezt tenni, és Évával együtt mondhatom: "Valaki írjon egy dalt nekem, nekem a dal az életem..." /Éva - Neoton: Írj egy dalt nekem - 1991/

György Lászlóné:

Nyári táborozás Az úttörőélet egyik kellemes eseménye a nyári táborozás volt. A tanulók itt sok élményt és barátot szereztek. Talán a legemlékezetesebbek a vándortáborok voltak. Ez két hét hátizsákos vándorlást jelentett hazánk szebbnél szebb tájain. Az úttörők két napig voltak egyegy helyen, ahol különböző programokat szerveztek, főztek maguknak. Ezután hosszú gyalogos túra következett az újabb szálláshely felkutatására. Erdőn-mezőn át vezetett a turistajelzéssel ellátott út. Melegben, esőben, de mindig vidáman haladt a kis csapat. 30-35 tanuló indult el nyaranta 3 nevelő kíséretében. Először Puskás Tiborné csapatvezető vezetésével indult el a vándortábor. 1977-ben a Pilist járták végig, ismerték meg szép részeit. Később Gombás Mária, György Lászlóné (Molnár Erzsébet), Lábár Istvánné, Sári Attiláné nevelők vezették a táborozókat. A Cserháton csodálatos volt a palóc-föld népművészete és az ízes palóc nyelv. A bakonyi gyerekek számára külön nagy élmény volt a Kiskunság vidéke. A forró homok, a végeláthatatlan táj. A táborozás során, minden szálláshelyen megismerkedtek úttörőink az ott élő fiatalokkal, idősebbekkel. Közös programokat szerveztek. Ezeknek a táboroknak nagyon jó közösségformáló ereje is volt. Két hétig együtt éltek, segítették egymást a gyerekek. Programban gazdag élménydús 14 napot adtak ezek a táborok úttörőinknek. A vándortáborozást később a Balaton parti állótáborozás váltotta fel. Évek óta Földesi László nevelő vezetésével táboroznak tanulóink Csopakon. Mindenki szívesen emlékezik vissza az együtt eltöltött napokra.

42

Sári Attiláné:

Az alsó tagozat munkájáról Az új iskola megépülése és a felső tagozat felköltözése után a régi iskolában maradt az alsó tagozat, évente 1-2 osztály kivételével. Ők - általában a 4. osztályosok - már a nagyokkal együtt az új épületbe jártak. Az alsó iskola napjainkig is a kisiskolások második otthona maradt. Bár maga az épület állagmegóvó felújításra szorul, a benne dolgozók és tanulók mindent megtesznek, hogy otthonossá váljon. Szépen díszítettek a tantermek, az épületben nyugodt rend és tisztaság van. Az alsó tagozat tanítói mindig igényes pedagógusok voltak munkájuk és a környezetük iránt, s ma is azok. S mi az, ami még ezen kívül összetartja a közösséget, kisiskolásokat és felnőtteket egyaránt? A kölcsönös szeretet és a tenniakarás egymásért. Mi a szó legszorosabb értelmében "együtt sírunk és együtt nevetünk." Egy célért, együtt küzdünk, dolgozunk és együtt örülünk vagy bánkódunk. Mert bizony a kezdő lépések elsajátításának is rögös az útja. A mindennapi munkán kívül a gyermekek szabadidejét is igyekszünk szervezni. Már hosszú évek óta járunk a Veszprémi Petőfi Színház bérletes gyerek előadásaira, melyek igazán élménydúsak. Az idősek napján minden évében kisiskolásaink köszöntik az egybegyűlteket. Tudjuk, hogy a nagyszülők számára mindig nagy öröm, ha unokáikat szerepelni látják. Karácsonykor a szeretet ünnepén az alsó tagozatosok kedveskednek ünnepi műsorral szüleiknek és az érdeklődőknek a kastélyban, iskolatársaiknak az iskolában. Szívet melengetően szép és gyermekien őszinte anyáknapi köszöntőink sokáig emlékezetesek maradnak az édesanyák számára. Hagyományainkhoz hűen évente megrendezzük a Petőfi Sándor szavalóversenyünket. Minden évben sokan készülnek erre az alkalomra szebbnél szebb, újabbnál újabb versekkel. Győzteseink méltóan és eredményesen képviselik iskolánkat a területi versenyeken is. Kezdetben tanévente tisztasági vetélkedőket és tisztasági kiállításokat szerveztünk az alsós osztályok között. Most harmadik éve, hogy integrált, több tantárgy ismereteit felölelő vetélkedőn mérhetik össze és gyarapíthatják tudásukat tanulóink. A 2. osztályosok második éve oldják meg a nyíregyházi Kis Vakond Matematika Tanodája furfangos feladatait levelező formában. A 3. és 4. osztályosok 3-4 fős csoportjai már több éve résztvevői egy országos Integrált feladatmegoldó levelező játéknak. Havonta kapnak feladatokat, amelyekre írásban kell válaszolniuk. Bizony a kérdések nem könnyűek, gondos utánjárást igényelnek a válaszok. Nem feledkezhetünk el a tanév végi osztálykirándulásokról sem. Az első osztályosok a megyeszékhelyre, Veszprémbe, a 2. osztályosok Budapestre (Állatkert, cirkuszi előadás) mennek. A 3. osztályosok a Nagyvázsony - Balatonfüred - Tihany , míg a 4. osztályosok Sümeg - Ajka - Herend útvonalat járják be. Minden tanévben folyamatosan készítjük rajzainkat az éppen aktuális rajzpályázatokra, készülünk a meghirdetett közlekedési -, környezetismereti-, komplex anyanyelvi vetélkedőkre. Minden műsorra, vetélkedőre versenyre - legyen az egyéni vagy csoportos – tanító nénijük irányításával segítségével készülnek fel kisdiákjaink. Minden felkészülés nagy feladat, úgy a gyerekek, mint a pedagógusok számára. 1986. óta egy év megszakítással vagyok az alsó tagozatos szakmai munkaközösség vezetője. 43

Ezen a pályán is folyamatosan meg kell újítani, fel kell frissíteni ismereteinket, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel. Ennek érdekében minden tanévben egy - kettő alakalommal bemutató tanításokon ismerjük meg egymás módszereit, ötleteit. Már hosszú évek óta járunk a "Tanítók Napjára" Győrbe az Apáczai Tanítóképző Főiskola Gyakorlóiskolájába, ahol a megújulás jegyében nézünk foglalkozásokat, hallgatunk előadásokat. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a helyi óvodával, hiszen munkánk egymásra épül. Rendszeresen látogatjuk egymás foglalkozásait, megbeszéljük tapasztalatainkat.

Farkas Zsolt:

Számítástechnika Az 1980-as évek végére Magyarországon is az élet számos területén kezdték el alkalmazni a számítástechnikát. Meglehetősen hirtelen következett be az igény a megfelelő szakemberre és ezzel együtt a megfelelő szakképzésre. Iskolánkban 1997/98-as tanévig Commodore gépekkel folyt a számítástechnika tanulás, melyet felváltottak a korszerűbb személyi számítógépek. Ekkor még csak szakkör keretében délutáni foglalkozáson folyt az oktatás. Számítástechnika tanár Lingl Katalin volt. Számítógépes parkunk ekkor meglehetősen szegényes volt, azonban az évközben vásárolt 4 db 5x86-os számítógéppel lényegesen színvonalasabbá lehetett tenni az oktatást. Az 1998/99-es tanévtől kezdődően (szakos tanár: Farkas Zsolt) minden felsős évfolyamon órarendbe építve folyik a számítástechnika oktatás hetente 1 órában. Az 5. osztályos tanulók a számítógép kezelés alapjait tanulják meg: könyvtár- fájlkezelés, melynek célja, hogy a tanuló önállóan képes legyen programokat elindítani. Megismerik még a Windows használatát, Paintbrush programot valamint a Write szövegszerkesztőt. A 6. osztály szinte teljes egészében a Comenius Logo programozási nyelv megismerésével foglalkozik. Általánosan elmondható, hogy szinte minden diákunk részére lehetett olyan dolgokat mutatni, mely felkeltette az érdeklődését, és nem ritkán a más tantárgyakban gyengébb tanulók is szép sikereket érnek el. 7. osztályban komolyabban foglalkozunk a számítógép belső felépítésével, valamint a már ismert könyvtár- és fájlműveleteket kiegészítjük, illetve megnézzük, hogy különböző operációs rendszerek hogyan valósítják meg ezeket a műveleteket. Évvégén pedig megtanulunk 2-es számrendszerben műveleteket végezni. A 8. osztályosokkal megismertetjük a hálózati alapismereteket, Internet hiánya miatt azonban sajnos gyakorlásra csak iskolán kívül volt lehetőségünk. Ezenkívül a tanulók megismerik a Pascal nyelv alapjait, valamint a szövegszerkesztés és a táblázatkezelés elemeit. Az 1999/2000-es tanévben a Budapest Banktól kaptunk 12 db számítógépet, mely nagy előrelépést jelentett az oktatásunkban. Így a jelenleg használható gépállományunk 18 számítógép. Terveink között szerepel a helyi hálózat kiépítése, valamint Internet elérhetőség biztosítása tanulóink számára. Ennek érdekében többször is próbálkozunk cégeknél leselejtezett, de még használható alkatrészek beszerzésével, illetve pályázatok útján kívánjuk megvalósítani terveinket. 44

Ladányi József:

Idegen nyelv tanítása iskolánkban Országunk demokratizálásának legfőbb ismérve a szabad nyelvhasználat, az itt élő emberek nyelvi kultúrájának tisztelete. Az orosz nyelv kötelező oktatása helyett a rendszerváltás hajnalán a német, majd a 2000. évtől kezdődően az angol nyelv tanítása kerül iskolánkban bevezetésre. A mi iskolánk a változás után a német nyelv mellett kötelezte el magát, jelenleg az angolt szabadon választhatóan fakultációban tanítjuk. A választás lehetősége fennáll, jövőre a harmadik osztálytól kezdődően lehetőség nyílik az angol nyelv hivatalos bevezetésére. Miért fontos ez a kisdiákok szempontjából? Mondhatnánk azt, hogy a körülmények ezt indokolják, vagy pedig azt, hogy; hogy István királyunk is a többnyelvű nemzetet támogatta. Ez így mind igaz, de azonközben, hogy a szülő és vele a gyermek számára megteremtődik a választás lehetősége, egyféle szuverenitást, jogot adunk a gyermeknek, miközben eleget teszünk egy általános elvárásnak, az európaiság civilizált vállalása lehetőségének. Manapság sokan vélekednek úgy, hogy felesleges volt az idegen nyelv tanítást arra az osztály szintre levinni, amikor a gyermek a saját anyanyelvével is küszködve, nyelvtani és írásbeli problémákkal bukdácsol az iskola harmadik osztályában. Ez így természetesen nem igaz, mert a nálunk általánosan elfogadott harmadik osztályos kezdő idegen nyelv oktatás a legjobb korban éri a gyerekeket. Egy fő szempont van ezután, hogy a módszert kell helyesen megválasztani. Vannak olyan módszerek, amelyekkel játékos formában nagy sikereket érhetünk el egy élményt adva a kisgyereknek. Nagy élmény igen kicsi korban egy kisdiák számára az, hogy más nép nyelvét megértheti, egy feliratot helyesen el tud olvasni, netán egy film, vagy tv jelentés német szövegébe be tud kapcsolódni. Hihetetlen, de a technika fejlődésével és a parabola, vagy a kábeltévé elterjedésével milyen sokan nézik a külföldi adók műsorait. A mai gyerekek igen nagy nyelvi befogadó képességgel rendelkeznek, szinte a végtelenségig terhelhetők veleszületett kíváncsiságuk által. Hogy mennyire büszkék ezek a gyerekek nyelvtudásukra; arra példa az, hogy a szülői értekezleten több édesanya említi, hogy kisgyermeke tanítja a szüleit a németre. Az is jólesik az embernek, ha a kamionsofőr édesapa kisfia büszkén dicsekszik tanár bácsijának, hogy milyen sok érdekeset és szépet látott, s milyen hasznos dolgokat tanult. A nyelvoktatás újszerű, kommunikatív módja által a tanulók a harmadik osztályban kész mondatokkal képesek választ adni idegen nyelven feltett kérdésekre. Ez nem sablonszöveg, hanem az élét által produkált eseménynek, a tanult anyag témájához kapcsolt történéseknek emlékezetből való leképezése. Ha netán hibákkal is, de a tanuló képes mondanivalóját folyamatosan előhozni meglévő szókincse segítségével, boldog lehet a tanár, de boldog a kisdiák is, aki az első pillanatban nem is tudja, hogy agyában egy bonyolult átállási folyamat zajlott le, az idegen nyelven való azonnali reflektálás magas szintű megnyilvánulása. Mi tanárok mindem megteszünk azért, hogy eredeti nyelvi közeget produkálva már a kezdettőI fogva rászorítjuk a gyermeket az azonnali értés és válaszadás folyékonyságára; de ezt azeredményt csak az igen jó nyelvi adottságokkal rendelkező tanulóknál és a rendszeresen tanulóknál érjük el. Nem kap kevesebbet a gyengébb képességű gyermek sem; mert a tanítás-gyakorlás folyamat elemei a gyermekeknél az anyanyelv megtanulásának szisztémájával eredményt mutathatnak azáltal, hogy a gyakorlás idejének megnövelésével, és nem száraz nyelvtani biflázásokkal töltik idejüket a tanulók. Az óraszámok csökkenése, 45

vagyis a gyakorlás idejének elégtelensége miatt a tanulónak elengedhetetlenül szükséges a mindennapos otthoni gyakorlást bevezetni. Magyarul nem csak a nyelvórák előtti napokon kell a nyelvet tanulni, hanem minden nap illenék kézbe venni a nyelvkönyvet. Én a középiskolában kezdtem a német nyelv tanulását és másodikos koromban már "ifitanár" lehettem: Tanárunk a legjobb tanulók közük levezető segédeket jelölt ki az óra megtartására és ez nagy büszkeséggel töltött el mindannyiunkat. Mi egy kicsit felnőttebbek voltunk akkor, de a kötelező orosz nyelv mellett nagy szeretettel "csakazértisből” tanultuk a németet. Jól emlékszem, hogy a folyósón az óraközi szünetekben németül beszélve készültünk a nagy feladatra, az óra megtartására. Azokat a dalokat, amelyeket ma a gyerekeknek tanítok, drága emlékű Harmath István tanáromtól tanultam. Ez nagyon fontos, mert a dal a lélek szava ugyanúgy, mint ahogy anyáink meleg szava altatott, simogatott és éltetett, - csak hát azt többet hallottuk. Elvittük ezeket a dalokat a szomszédos Ausztriába is, ahol barátaink vannak. Iskolánk legjobb tanulói jutalomból már másodszor vehettek részt külföldi kiránduláson, amely nagyon nagy élménnyel töltötte el minden kisdiák szívét. Barátaink is jártak nálunk, bőséges ajándékkal, egy autó könyvvel leptek meg bennünket s találkozásunkkor jó baráti kapcsolat alakult ki tanárok és diákok között. Néhányan még ma is leveleznek osztrák barátokkal olyanok is, akik már kirepültek iskolánkból. Ezeket a baráti kapcsolatokat tovább kell ápolni, mert a tanulást nagyban segítheti az egymás közti találkozás és az élőben történő nyelvgyakorlás lehetősége. Ennek anyagi vonzata van, de a ráfordítás jó befektetés a jövőre nézve mindnyájunk számára, hogy élményekkel és nyelvtudásban gazdagon léphessünk be Európába, minden Duna-völgyi nép közös hazájába.

Kovács Sándor:

A Gajamenti Termelőszövetkezet és az iskola kapcsolata Kovács Sándornak hívnak, 1936 április 6-án Csetényben születtem. Középparaszt családból származom. Édesapám alapító tagja volt a helyi termelőszövetkezetnek. Az általános iskola 8 osztályát itt, szülőfalumban, középiskolai tanulmányaimat Székesfehérváron, a közgazdasági technikumban végeztem. Érettségi után a mezőgazdasági főiskolán szerezetem állattenyésztési üzemmérnöki diplomát. Származásomnál fogva is, és végzettségemből eredően is mindig nagyon szerettem a mezőgazdasági termelést. A fentiek eredményeként 10 évig voltam a helyi termelőszövetkezet állattenyésztési főágazatának a vezetője, majd később 10 évig a termelőszövetkezet elnöke. Az iskola és a termelőszövetkezet kapcsolata mindig igen jó volt. Felismerve az egymásra utaltság törvényszerűségeit, mindig hasznosan és eredményesen segítettük egymás munkáját. Ez így is volt természetes, hiszen a "mi gyerekeink tanultak a mi iskolánkban, és az ő szüleik dolgoztak a mi termelőszövetkezetünkben" A kisebb gyerekek (alsósok) csak szemlélték a különböző munkafolyamatokat, míg a nagyobbak konkrét munkavégzéssel is segítették feladataink megoldását. A kampányszerűen jelentkező főbb munkafolyamatok gyors és eredményes elvégzésében volt ennek nagy jelentősége. A kicsik mindig nagy érdeklődéssel látogatták az üzemet, például az akkor még újnak tűnő mesterséges borjúnevelést, vagy a korszerű technológiájú baromfikeltetést. Ugyancsak nagy 46

érdeklődéssel szemlélték a sertéstenyésztésben a fialtatást és a kismalacok elhelyezését nevelését. Az üzemlátogatások mindig előre egyeztetett időben történtek és ezeken, mint az ágazat vezetője, magam is mindig részt vettem. A legnagyobb szenzációt talán az jelentette, amikor a kézi fejésről áttértünk a gépi fejésre. A gyerekekben is, de még a szüleikben is, korábbról csak az rögződött, hogy a tejet, mint az egyik legértékesebb tápanyagot csak kézzel lehet kifejni a tehén tőgyéből. A 60-as évek második felére ez a hiedelem megdőlt és az egyik legnehezebb mezőgazdasági munkát felvállalta a gép. A felsős gyerekek már nemcsak csodálták, hanem közvetlen résztvevői is voltak bizonyos mezőgazdasági munkáknak. Természetesen csak a gyerekek által is könnyen végezhető feladatokat végezték. Ezek közé a munkák közé tartozott: a málna és a ribiszke szedése, később az őszibarack szedését a burgonya betakarítása követte, majd a szőlő szüretelésével fejeződtek be a földeken végzett munkafeladatok. Az együttműködésünket tovább színesítették a termelőszövetkezet rendezvényei, az iskolások által nyújtott színvonalas műsorok: szavalatok, citerazenekar, énekkar és tánckar szereplései. Többször is előfordult, hogy a szülők vagy a nagyszülők örömkönnyeket hullattak, látva gyerekeik vagy unokáik sikeres szerepléseit. Az együttműködésnek az érzelmi megnyilvánulásokon kívül anyagi eredményei is voltak. A gyerekek által produkált munkateljesítményeket a szövetkezet természetesen elszámolta és részükre kifizette. Ebből eredően a nevelők a gyerekek részére színvonalasabb "ellátást" tudtak biztosítani. Ezen felül a szövetkezet anyagilag is támogatta az iskola különböző rendezvényeit (pl.: gyermeknap, karácsony, farsang. Az iskolák között rendezett versenyek színhelyére a szövetkezet saját autóbuszával ingyenesen vagy nagyon kedvező áron szállította a gyerekeket. Külföldi kapcsolataink igénybevételével igen kedvező áron szereztünk több alkalommal az iskolának sí-és futball felszereléseket és hátizsákokat. A közösen végzett munkák következményeként az egymás segítésén túlmenően a gyerekek megismerhették az életszerűséget és közvetlen közelről az egyes munkafolyamatokat. Ez nagyon segítette a gyerekek pályaorientáltságát és megtanulták becsülni szüleik nehéz, áldozatkész munkáját. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek láthatták a fizikai és a szellemi munka közötti különbséget, így könnyebb volt dönteniük a továbbtanulás vagy a helyben maradás lehetőségei között. Igaz ugyan, hogy a korábbi törvényszerűségek már megváltoztak, de bízom abban, hogy a csetényi iskolában tanult, mára már felnőtt gyermekeink felismerik az új helyzet új lehetőségeit, és az új körülmények között is megbízható munkaerők, családcentrikus szülők és becsületes magyar állampolgárok maradnak.

Papné dr. Nagy Lenke:

Visszaemlékezés Nevem Papné Dr. Nagy Lenke, 1965. O3. O2-án születtem Zircen. Édesapám vájárként, édesanyám háztartásbeliként dolgozott, ma már mindketten nyugdíjasok. Két nővérem van, egyik tanítónő, a másik szakács. 47

Általános iskolai tanulmányaimat jó eredménnyel végeztem, s amikor 8. osztályban pályaválasztás elé kerültem az egészségügyi pályát választottam. Budapesten a Bókay János Egészségügyi Szakközépiskola diákja lettem. Közben kollégiumban laktam. Szép emlékeim fűződnek ezekhez az évekhez. Tanáraim biztatására jelentkeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. 1983-ban felvételt nyertem. Nehéz, kitartást igénylő évek voltak ezek. 1989-ben diplomát szerzetem. Ugyanebben az évben a móri kórház belgyógyászati osztályán helyezkedtem el. Nagyon jó kollégák közé kerültem, szakmailag sokat tanultam. Néhány év múlva férjhez mentem. Férjem agrár-üzemmérnök. Azóta Magyaralmáson lakom, született két gyermekünk. 1998ban belgyógyászatból szakvizsgáztam. Jelenleg Móron az AFL Hungary üzemorvosaként dolgozom. Még ebben az évben foglalkozás-egészségügyből szeretnék szakvizsgát tenni. Kedves emlékeim az általános iskolából: 1. osztályból szeretettel emlékezem vissza ma is Keresztes Sándorné tanító nénire aki a betűvetésre, számolásra, olvasásra tanított. Az év végi jutalomkönyvet ma is meghatódva lapozom át, ha a kezembe kerül. 4. osztályban olvasási versenyt nyertem, s nagyon büszke voltam erre a teljesítményemre. 5. osztályban osztálylétszámunk a szápári diákokkal bővült. Megszerettük őket, némelyikükhöz mai napig tartós barátság fűz. Szápári tanár bácsink is lett Puskás Jenő személyében, akit mindannyian szerettünk, közvetlensége, korrektsége, diákszeretete miatt. Öröm volt vele dolgozni az énekkarban is. Év végén vándortáborba mentünk a Börzsöny hegységbe. A mai napig nem felejtem el a hátizsákos gyerekcsapatot, sokszor "nomád" életkörülményeket, a fizikai erőpróbákat, játékokat, azt az örömet, mikor több kilométer megtétele után fáradt-boldogan célba értünk. Az őrsi-rajfoglalkozások, csapatgyűlések, szakkörök tartalmat adtak hétköznapjainknak. Örülök, hogy mi ebben, akkor részt vehettünk. 7. osztályban nagy sikert értünk el: őrsvezetője voltam annak a csapatnak, aki megnyert egy megyei sportversenyt. Jutalomból az egész őrs zánkai üdülésen vehetett részt. Persze voltak csínytevéseink is, pl: egyszer elbújtunk az iskolában, megvártuk míg a tanítók is hazamennek és bezárattuk magunkat. Nagyon megijedtünk, mikor nem találtunk nyitott tantermet, aminek ablakán kimászhattunk volna. Míg végre találtunk egyet szerencsére egy földszinti tantermet, utána pedig a kerítésen átmászva "fejvesztve" menekültünk.

Simon Veronika:

Művészetemről Csetényben születtem 1952. január 8-án, s ide is jártam általános iskolába. Közgazdaságtudományi Egyetemet végeztem. 1992-ben régi álmomat megvalósítandó - kezdtem el festészettel foglalkozni a székesfehérvári Derkovits körben egy Holland Királyi Akadémiát végzett mester irányítása 48

alatt. Később egy budapesti képzőművészeti stúdió munkájában vettem részt. 1997-ben elvégeztem a Szőnyi István Képzőművészeti Akadémia festő szakját. A festészetet nem hobbinak, hanem életcélnak tekintem, energiám 100 %-át ez köti le. Szüntelenül szélesítem ismeretanyagomat és a már megszerzett tudásomból szívesen adok át kezdő festőknek. Nyaranta képzőművészeti táborokban dolgozom. Lírai realistának vallom magam, a természetelvű festészeti stílust követem, többnyire olajjal és pasztellel dolgozom. Szívesen vállalok illusztrációkészítést tustechnikával. Már 12 kötetet illusztráltam. 1997-ben és 1998-ban egyházi felkérésre megfestettem Apor Vilmos, Prohászka Ottokár és Kaszap István portréját. 1998-ban készítettem el a fehérvári Boldog Gizella Óvodának a Gizella festményt, a Szent Imre Iskolának pedig a Szent Család a Kárpát-medencében c. festményt. Szívesen ajándékozok képeim közül közintézményeknek. Szülőfalumban Csetényben 4 festményem is van: a Holitscher Kastélyban, az Általános Iskolában és az Idősek Otthonában. 37 egyéni és 10 csoportos kiállításom volt határainkon innen és túl is. Hazánkban Budapesten 6 , Székesfehérvárott 11, Csetényben 5 alkalommal, de láthatták képeimet az érdeklődők Gyulán, Miskolcon, Csákváron, Hévizen, Dunaújvároson, Szolnokon, stb. Volt tártatom a romániai Nagyváradon, s a 2000. évben egy francia (L' Isle) és egy angol (London) kiállításra érkezett meghívás. Folyamatban van még egy amerikai (Birmingham) tárlat szervezése is. Célom, hogy az embereknek szépet, jót nyújtsak és azt szeretném, hogy a képeimet egyre többen megismerjék.

Simon Katalin:]

Gizella királyné Vers Simon M. Veronika festményéhez Havas arcú hercegnő, gondoltál- arra, Mikor hajód a Duna hullámain Magyarországi nászodra Vajkhoz érkezett, Mi vár rád az új hazában? Hitetlen honban kellett elültetned A kereszténység termő magjait. Hozományod, keresztény hited osztogattad, de Idegen voltál a nép szemében, Míg meg nem tanulták az alázatot, S végre elhallgattak a sámán dobok. Nyitrán szerelem szépítette arcod. Anyává érlelt méhed gyümölcse, Büszke sarjakat hoztál a világra. Isten próbára tette a hited. 49

Elvette előbb Ottót, idősebb gyermeked, S Imrét is magához szólította, Ő sem érhette meg a férfikort. Márványarcú, szenvedő, szegény anya A legnagyobb büntetést rótta rád az ég. Te mégsem vesztetted el erős hited Könnyezve hímezted bánatod A miseruhák szegélyeibe, oltárterítők mintáiba Buzgón imádkoztál értünk. Hitvesed, István halála után Megfosztottak birtokaidtól, földi javaktól Apácazárda, Veszprém klastroma Fogadta be fáradt, megtört lényedet. Segítetted a magyarokat, Hogy kereszténnyé válhassunk Könyörgéseid meghallgatta az Isten Hívők foglalják imába a neved. Büszkén emlékezhetnek, szentéletű királynéjukra.

Rácz Margit:

Emlékeim a csetényi iskoláról Nem konkrét emlékekről szeretnék itt szót ejteni, hanem valami olyasmiről, amit én nagyon fontosnak tartok, s ami tapasztalataim szerint kiveszőben van a világból, s talán az iskolából is. Bennem az "iskola" fogalma a csetényi iskolában alakult ki, olyan helyet jelentett, ahova jó járni, ahol jó lenni. Minden későbbi iskolát ehhez mértem, s ha valahol rosszul éreztem magam, azt sohasem az iskolának, mint olyannak, hanem az adott iskola "elfajulásának" tulajdonítottam. Ez persze kisiskolás koromban nem tudatosodott bennem, csak akkor, amikor későbbi életem során olyan emberekkel találkoztam, akik számára az volt a természetes, hogy az iskola a dresszúra, a tortúra, az igazságtalanság, a "szívatás" szinonimája. A családi irányítás és a hazulról hozott kálvinista munkamorál mellett valószínűleg éppen az általános iskola e pozitív tapasztalata és a tanulás itt szerzett pozitív élménye járult hozzá ahhoz, hogy a mai napig is tanulok, hol tanításra készülve, hol pedig iskolapadban ülve. A JATE Bölcsészkarának történelem, angol nyelv és irodalom, valamint régi magyar irodalom szakát végeztem, majd amerikai irodalomból doktoráltam. A JATE majd a PPKE angol tanszékén tanítottam, közben az Igazságügyi Minisztérium alkalmazásában a kormány beadványait és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság határozatait és ítéleteit fordítottam és jelenleg is fordítom angol, illetve magyar nyelvre. Közben jogi tanulmányokba kezdtem, s jelenleg a PPKE JÁTK harmadéves hallgatója vagyok. Mindig meleg szívvel fogok emlékezni azokra a tanáraimra, akik jó szóval és türelemmel tanítottak, akik idejüket és energiáikat nem sajnálva, külön fizetés nélkül készítettek fel 50

versenyekre, s akik így lehetővé tették számomra, hogy széles mezőnyben megmérettetve hiányosságaimat felismerjem. Mindig emlékezni fogok Keresztes Sándorné alsós óráira, Szekeres Károly óráira, különösen érdekes történelem óráira, Lábár Istvánné és Jakab Miklósné magyar óráira, s Horváth Vince kapcsán a mai napig sem tudom elképzelni, hogy az akkori nyelvtanulási módszerek és lehetőségek mellett hogyan bírt engem oroszul úgy megtanítani, ahogy megtanított. Köszönettel tartozok Puskás Tibornak és Puskás Tibornénak is, akik a kulturális seregszemlékre és az úttörőrendezvényekre felkészítve nagyon sokat segítettek abban, hogy megtanuljak eligazodni idegen környezetben, aminek későbbi életem során is nagy hasznát vettem. Magyarország elmúlt évtizedének szomorú tapasztalata, hogy az emberrel és a gyerekkel kapcsolatos foglalkozások és hivatások az érintetteken, így a szülőkön és a tanárokon kívül senkinek sem fontosak. Kívánom, hogy a csetényi iskola jelenlegi tanárai képesek legyenek kiművelni és megőrizni magukban azt a humanizmust, amivel az én tanáraim hitem szerint rendelkeztek, a ami nélkül talán még élni sem érdemes.

Lábár Tibor:

Emlékeim Lábár Tibor vagyok, 1973-ban fejeztem be tanulmányaimat a csetényi Általános Iskolában. Jelenleg a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Szekszárdi Kirendeltségénél munkaközvetítő vagyok, végzettségem: államigazgatási főiskola. Nem mindennapi feladat eleget tenni egy kedves felkérésnek, hogy a múltról - az iskoláról, különböző sporteseményekről, fellépésekről - írjak néhány sort. A világ jelenlegi felgyorsult ritmusa miatt a számunkra fontos kötődéseket néha elfeledve, csak ilyen megkeresések során jut eszünkbe, hogy honnan jöttünk, mit adott nekünk korábbi ifjúságunk, iskolánk, családunk. Milyen események határozták meg markánsan a jelenlegi kapcsolatrendszerünket, gondolkodásunkat. Visszapörgetve az események - nem szigorúan kronológia sorrendben- sokaságát, olyan közös programok jutnak az eszembe, mint a jól sikerült ügyességi versenyekkel egybekötött kirándulások, szavalószínpad próbák, őrsi órák. ehéz ennyi év távlatából kiemelni néhány fontos, meghatározó eseményt! Én ezzel nem próbálkozom. Úgy gondolom számomra nem események voltak a meghatározók, hanem néhány ember életvitele, gondolkodása. Ezen néhány ember közül is egy név a mai napig visszatérően cseng a fülemben, dacára annak, hogy többségében csak helyettesített nálunk, sajnos rövid ideig. Ki emlékezik még rajtam kívül Havasi Dezső tanár bácsi nevére? A mai napig, ha eszembe jut, el kell gondolkodnom azon, hogy vajon milyen rendkívüli tulajdonságok birtokosa volt ez az ember, hogy ilyen mély nyomot hagyott bennem! Emlékezetem szerint nagyon felkészült, alapos pedagógus volt, aki a hivatásának élt. Amit adni tudott az akkori kötelező történelmű feladatokon kívül, az az észrevétlen figyelemfelkeltés egy-egy személy, esemény után. Az Ő óráin csend és fegyelem volt, mindenkit érdekelt lebilincselő óraadó stílusa. Életszerűen tudott mesélni ókori poliszok életéről, kiváló hadvezérekről, a kort meghatározó érdekelt egy-egy téma. Ilyen esetekben önzetlenül bocsátotta rendelkezésünkre a féltett könyvtára 51

köteteit. Következetesen kérdezett vissza a plusz ismeret meglétére. A kiváló pedagógiai képességein túl számomra a legfontosabb értékhozó tulajdonsága az empátia, ami a mi "szép, új világunkban" már nem bír semmiféle jelentőséggel. Példamutató családi életéből kaphattam ízelítőt egy-egy baráti összejövetelen. Sajnálom, hogy itt kellett hagynia Csetényt, de bízom abban, hogy az új közegben, ahol folytathatta az oktatást, szintén lesz legalább egy személy akire hasonlóan mély benyomást tudott tenni. Kiemelten, a sok szép emlékből így és ennyire emlékezik vissza egy volt kisdiák. Őszinte szívvel köszönöm a felkérést!

Dr. Bognár Barbara:

Iskolai emlékek Amikor kissé szorongva, de várakozással telt szívvel beléptem az általános iskola kapuján még nem is sejthettem, hogy mennyi izgalmas dologban lesz részem a következő évek során. Az első napokban csak az tűnt fel számomra, hogy már nem az óvodába kell mennem, hanem - iskolatáskával a hátamon – egy régi, barátságos épület felé veszem az irányt, ahol az óvó néni helyett a tanító néni vár rám. A hetek, hónapok múlásával egyre nagyobb lelkesedéssel indultam reggelente az iskolába, mert ott voltak az osztálytársak, akikkel a szünetekben játszani lehetett, és a tanulást is egyre fantasztikusabbnak találtam, hiszen egy rejtett világ kezdett feltárulni előttem. Különleges érzés tölt el ma is, amikor az alsó iskola családias és biztonságot sugárzó hangulatára gondolok, hiszen ugyanazon falak között ismerhettem meg az írás, az olvasás és a számolás titkait, mint a nagyszüleim és az édesapám. A negyedik osztályba lépéssel és az ezzel együtt járó költözéssel valami új kezdődött. A modern épületben zajló mozgalmas élet eleinte szokatlan volt számomra, de ugyanakkor büszke voltam arra, hogy az iskola létráján egy fokkal feljebb került az osztály. Már tágas és jól felszerelt tornateremben tartottuk a testnevelésórákat, ugyanott tölthettük a szüneteket, ahol a nyolcadikosok, és elnyertük azt a „kiváltságot” is, hogy idegen nyelvet tanulhatunk. Szakkörök sokasága teremtett lehetőséget a délutánok hasznos eltöltésére, így például a rajz-, a kézimunka és az orosz levelező szakkörök, a citeraórák, majd - a Commodore gépek megjelenésével - a számítástechnikai foglalkozások, és természetesen az edzések is fontos szerepet kaptak az életünkben. Számtalan alkalom kínálkozott arra, hogy szélesebb körű gyakorlati ismereteket szerezzük a babaápolás, az elsősegélynyújtás, a közlekedés, valamint a tűzoltás területén, és a városi, illetve megyei versenyeken a megmérettetést is mertük vállalni. Az alsó tagozatban népszerű családnapok szerepét átvették a kötetlenebb hangulatú őrsi órák, rajfoglalkozások, illetve klubdélutánok. Az osztály egyre több időt töltött együtt és a kirándulásokon, akadályversenyeken bebizonyítottuk, hogy milyen összetartó csapat vagyunk. Amikor elballagtam az általános iskolából még nem tudhattam, hogy milyen meghatározó szerepet kap életemben az eltelt nyolc év, de most már tudom. A falusi iskola otthonossága, a tanár-diák között tapasztalt közvetlen kapcsolat és az összetartás megfelelő környezetet teremtett annak felismeréséhez, hogy mit jelent közösségben élni és abban tevékenykedni. Megtanultam azt is, hogy milyen fontos a kitartás 52

és az állandó megmérettetés, hiszen a szavalóversenyeken, a matematika, orosz és magyar nyelvi versenyeken folyamatosan próbára tehettem a tudásomat. A Csetényben folytatott oktatás színvonalának, illetve a tanáraim felkészítésének köszönhetően a gimnáziumi felvételin, majd a középiskolai évek során ismételten bebizonyosodott, hogy egy kis falusi iskolából is megfelelő alapokkal lehet indulni. Az általános iskolában megszerzett sokrétű ismeret hasznosítására és az ott folytatott sokirányú tevékenység kamatoztatására számos lehetőség kínálkozott az évek során, és kínálkozik ma is. Örülök annak, hogy a csetényi iskolába jártam, hogy nyolc évig olyan emberekkel koptattam a padokat, akikkel jóban-rosszban együtt voltunk, és büszke vagyok arra, hogy a családom mellett a tanáraim is segítették a terveim megvalósítását!

Tóthné Jakab Tünde:

Emlékem 1974-1982 között voltam az iskola tanulója. Azok közé a diákok közé tartoztam, akik a nyári szünet utolsó heteiben már várták, hogy megkezdődjön az iskola, akiknek a tanórákon kívül szinte minden nap volt valami délutáni elfoglaltságuk az iskolában. Nagyon szívesen vettem részt éveken keresztül különböző dekorációs munkákban, mint faliújság szerkesztés, plakátok készítése, iskolai krónika vezetése. Kedveltem a szakköröket, vetélkedőket, vers és prózamondó versenyeket. Soha nem felejtem el az énekkari- és citeraszerepléseket, még kevésbé a jutalomtáborokat, amiből minden nyárra jutott. A középiskola utolsó éveiben teljesen egyértelmű lett pályaválasztási szándékom. Örülök, hogy a főiskola elvégzése után itt kaptam állást és remélem, szeptembertől újra folytathatom a munkámat.

Bognár Barnabás:

Verseimről 1977 –születésem- óta Csetényben lakom. Az általános iskola nyolc osztályát is itt végeztem el. Középiskolába Veszpérmbe jártam, ahl érettségi után technikusi oklevelet szereztem. Jelenleg a Budapesti Műszaki Főiskola III. éves gépészmérnök-mérnöktanár szakos hallgatója vagyok. Kedvenc időtöltéseim közé tartozik többek között versek olvasása illetve írása. A versekhez, az irodalomhoz való vonzalmam már az általános iskola 5-6. osztályában megmutatkozott, azóta többé-kevésbé folyamatosan írok verseket. 1997-ben két országos pályázaton is sikerült eredményesen részt vennem. A várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár a '97-es év pályázati anyagaiból 1999-ben egy diákantológiát jelentetett meg, melynek szerzői között én is képviseltethettem magam. Ezek mellett középiskolai, egyházi és kollégiumi újságokban jelentek és jelennek meg írásaim. 53

Bognár Barnabás:

A kör Síkodat te már gyorsan lefektetted és a tudásod körbe csepegtetted szépen és pontosan, hogy zárt legyen. Bepörögsz, mikor végig nézel magadon, hajad befonod és kis füledet jól leszorítod, és kisimítod a kicsike ráncokat két kezeden, hogy légellenállásként az véletlen se hasson. Idő szárítja nedvedet, és talán nem is lassan, és semmi nem fog félelmetes lendületeden, amíg kis köröd félkörré párolog halkan, és te kiszédülsz abból nagy hirtelen. Elszállsz egy már kerekebb síkra s picike öklöcskédet ordítva szorítod tovább.

Földesi László

A Szivárvány Alapítvány „Szivárvány” néven a megyei bíróság 1992 március 9-én jegyezte be iskolánk alapítványát. Az alapítás körülményeiről, az iskolai működés szükségességéről, lehetőségeiről megoszlottak a vélemények. Az elmúlt 8 év munkája, eredményei már bizonyították, hogy jó döntés volt az önálló szervezet létrehozása. Az alapítvány célja: Az iskola és más kulturális, szabadidős programok támogatása. Tanulmányi versenyek, vetélkedők szervezéséhez támogatás, nyertesek díjazása. Külföldi cserekapcsolatok kiépítésének elősegítése. Rendszeres testmozgás ösztönzése, támogatása. Az alapítvány eredményes munkájához alapvető feltétel a vagyon és annak hatékony működtetése. A Szivárvány Alapítvány induló vagyona 10 ezer Ft volt, amelyet az alapító (iskola) fizetett. A vagyon fokozatosan növekedett egy kiegyensúlyozott alapítványi működés mellett – ami kezdetben a kamatok felhasználását jelentette – 2000-re elérte a 800 ezer Ftot. Az alapítványt indulásakor jelentős mértékben támogatta a Zirc és Vidéke Takarékszövetkezet – előnyös kamatszerződéssel és a Csetény Községi Önkormányzat. Újabb lendületet az adó 1%-ának felajánlása jelentette, ami újra bizonyította, hogy az adomány 54

igazán onnan várható, ahol egyébként sincs sok. A szülők támogatása évente 100110 ezer forintot jelentett. Az alapítvány működését 5 fős kuratórium felügyeli. Tagjai: Nagy Miklós, Somogyi Katalin, Magyar Lászlóné, Kottyán Károlyné, Földesi László. Az előző időszakban, 1999-ig a kuratórium tagja volt még Kelemen Miklósné, aki sok segítséget nyújtott munkánkhoz. Az alapítvány működése lehetővé tette, hogy az iskolában 1992-től minden évben meghirdessük a táborozást. Az iskolai kirándulásokat rendszeresen sikerült megszervezni (Ópusztaszer, Budapest, stb). A színházlátogatások (Veszprém, Budapest) megvalósulásához is jelentős mértékben hozzájárultunk, de említésre méltó az úszásoktatás támogatása, versenyek útiköltsége, könyvjutalmak, díjak, sport- és gyermeknapok, vetélkedők költségei. Sok rendezvényt, eseményt lehetne felsorolni, de a megvalósulásukhoz az alapítvány csupán eszköz volt. A programokat, az iskolai munkához kapcsolódó eseményeket a nevelők a gyerekekkel együtt, sokszor a szülők segítségével valósították meg. A Szivárvány Alapítvány 1993-tól jutalmazza azokat a 8. osztályos tanulókat, akik a 8 év során kiemelkedő tanulmányi munkájukkal és aktív közösségi tevékenységükkel iskolánk jó hírnevét öregbítették. A díj Hoffer Ildikó keramikus művész alkotása, amely egy tanuló diákot ábrázol. (lásd Visszaemlékezések) Végezetül, hogy nyomatékot adjak az eddig leírtaknak, talán egy szép idézettel zárhatnám mondandómat, ami rávilágítana nemes céljainkra, aminek segítségével magasabbra emelhetnénk „zászlónkat”. Félő azonban, hogy sem egy szép idézet, sem valamiféle „közhely” a hivatástudatról, felelősségtudatról nem teszi kézzelfoghatóvá azt, amit az alapítvány feladatául, a mi feladatunknak meghatározhatnánk. Meg kell őrizni gyermekeink számára az esélyt arra, hogy életük nagyon fontos szakaszában egyre több pozitív, közösségi, emberi hatással találkozhassanak. Ezt nekünk kell megtenni. A Szivárvány Alapítvány jó eszköz erre.

Az alapítvány díjazott tanulóinak visszaemlékezései 1993. Csizmadia Márta .....Tanulmányaimat a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában folytattam, ahol jó eredménnyel érettségiztem 1997-ben. Most a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának harmadéves hallgatója vagyok történelem és nemzetközi kapcsolatok szakon. Két év múlva államvizsgázom; mint történész, diplomácia történettel és protokollal szeretnék foglalkozni. Kaviczki Krisztina ....Felvételt nyertem jó tanulmányaim alapján Zircre a III. Béla Gimnáziumba. Itt négy éven keresztül osztályelső voltam, rengeteg versenyen vettem részt, főként kémiából, de néha nyelvtanból és fizikából is. 4,5 -ös érettségi vizsgával zártam le ezt az időszakot..... Továbbtanulási terveim közt első helyet foglalt el az Állatorvostudományi Egyetem, ahová 55

nagy bánatomra nem sikerült bejutnom. Így kerültem a Veszprémi Egyetem vegyészmérnöki szakára, amelyet a felvételinél másodikként jelöltem meg. Ma már a harmadik évemmel birkózom mérnökhallgatóként.... Ha Isten is úgy akarja lesz talán erőm eljutni a diplomáig és megtalálni helyemet a mérnöki szakmában. Úgy tervezem, hogy még egy tanári szakot is elvégzek itt, aztán belevetem magam az Élet forgatagába. Tanári ambícióim abból származnak, hogy néhány falubeli gyereknek segítek elsősorban matematikából, de néha más tárgyakból is; több-kevesebb sikerrel. Röviden ennyi az élettörténetem, kitesz éppen 20 évet .... Nagy Renáta Köszönöm, hogy a készülő évkönyvben én is szerepelhetek, és hogy 1993-ban végzős diákként elsők között vehettem át a "Szivárvány Alapítvány" által létrehozott díjat. Gimnáziumi tanulmányaimat a veszprémi Vetési Albert Gimnáziumban végeztem. Itt érettségiztem 1998-ban. Ezután Keszthelyen tanultam egy évet előkészítő tanfolyam keretében, biológia - kémia szakon. Jelenleg a Veszprémi Egyetem elsőéves környezettudományi szakos hallgatója vagyok, mely környezetkutatói diplomát ad. A legfőbb célom egyenlőre egyetemi tanulmányai befejezése, a továbbiak még bizonytalanok. Patonai Anita Általános iskolai tanulmányaim befejeztével a Pápai Református Gimnáziumban kezdtem meg középiskolai éveimet. Itt, második év végén nyílott lehetőségem arra, hogy egy évet az USA-ban tölthessek, mint gimnáziumi tanuló. Ezek után egy évet kihagyva újból refis lettem. 1998-ban érettségiztem le, majd a Veszprémi Egyetemre felvételiztem az ottani mérnöki kar műszaki menedzser (mérnök-közgazdász) szakára. Jelenleg ezen a szakon folytatom jó eredményekkel tanulmányaimat, másodéves hallgatóként. A jövőre nézve majdani szakmámmal kapcsolatosan az üzleti életben szeretnék elhelyezkedni. 1994. Hegedüs Krisztina Az általános iskola után a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola világbanki tagozatán tanultam tovább. Az évek során - úgy érzem - a csetényi iskola hírnevét tovább javítottam, hisz a középiskolában is úgymond "megálltam a helyem". Érettségi átlageredményem: 4,6. Ötödik évfolyam végén pénzügyi ügyintéző OKJ szerinti képzést szereztem meg kitűnő bizonyítvánnyal. 1999. július 1. óta egy veszprémi könyvelő irodában dolgozom, mint könyvelő. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai karának levelező gazdálkodási szakára felvételt nyertem. Tanulmányaimat 2000-ben fogom megkezdeni. Tóth Viola Az általános iskola után 1998-ben érettségiztem a pápai Református Gimnáziumban. Célom sikeres felvételit nyerni jogi egyetemre. Német középfokú nyelvvizsgát szereztem. Jelenleg az Győrben az Audi gyárában vámügyintézőként dolgozom.

1995.

56

Csizmadia Zsuzsa 1987 őszén én is a csetényi iskola egyik diákja lettem. Ebben az iskolában szerzett alapokra építhettem tovább ismereteimet a Pápai Református Gimnáziumban. Érettségim 4.8-as átlagával elégedett lehetek. Pontjaim alapján felvételi nélkül bekerültem a Veszprémi Egyetemre, de nem az általam várt tárgyakkal foglalkoztunk, ezért egy fél év után eljöttem. Most Amerikába készülök, hogy családi környezetben, gyermekekre vigyázva tökéletesebben elsajátíthassam az angol nyelvet. Utána szeretnék még továbbtanulni. Tóth Judit Az általános iskola után a pápai Református Gimnáziumban érettségiztem. Szeretnék továbbtanulni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának kommunikációs szakán. Jelenleg Németországban egyházi Önkéntes Diakóniai Szolgálnál dolgozom Tübingenben. 1996. Holler Hajnalka ....A nyolcadik osztály végén én is részesülhettem "Szivárvány Alapítvány" díjában, mely nagy büszkeséggel töltött el, hiszen ez a legnagyobb bizonyíték, hogy én is aktívan hozzájárultam iskolám hírnevének öregbítéséhez. 1996-tól tanulok Győrött a Krúdy Gyula Gimnázium német- angol tagozatos osztályában. Az első év meglehetősen nehéz volt, de bátran fordulhattam segítségért általános iskolai tanáraimhoz, akiknek köszönhetően rövid idő alatt sikerült leküzdenem az akadályokat. Most 4. osztályba járok, az idén fogok végezni. Az érettségi vizsga sikeres letétele után tanulmányaimat Győrött szeretném folytatni, a helyi Tanítóképző Főiskolán. E pálya választásához leginkább általános iskolai emlékeim segítettek hozzá. Úgy érzem, a tanári pálya a legszebb hivatás; a legtöbb odafigyeléssel és törődéssel járó munka, melyet csak lelkiismerettel és odaadással végezhet az ember. Valler Imre Jó tanulmányi sport és közösségi munkámért megkaptam a "Szivárvány Alapítvány" emlékszobrát, amit örömmel őrzök. Jelenleg a veszprémi Lovassy László Gimnázium 12. C osztályos tanulója vagyok, számítástechnika tagozaton. Az érettségi után szeretnék továbbtanulni a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki szakán. Távolabbi kilátásaim még nincsenek. Az általános iskolai élményekre visszaemlékezve eszembe jutnak a felejthetetlen csopaki nyári táborok, a barátokkal eltöltött sok kellemes idő, focimeccsek parázs hangulata. Különösen szívesen emlékszem vissza az év végi osztálykirándulásokra. A vén diák meleg szeretetével üdvözlöm a tantestület tagjait, valamint a jelenlegi diákokat. A mostani nyolcadikosoknak sok sikert, kitartást kívánok a továbbtanuláshoz. Kovács Valéria Jó tanulmányi eredményeim alapján felvételt nyertem a Pápai Református Kollégium Gimnáziumába, ahol jelenleg is tanulok. Érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem angol szakán szeretnék tovább tanulni.

57

1997. Grósz Magdolna Az általános iskola elvégzése után a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában kezdtem meg tanulmányaimat. Jelenleg a harmadik osztályba járok. Az első két évet sikeresen, 4.6 4,7 -es átlaggal végeztem el. Az iskola elvégzése után szeretnék továbbtanulni valamilyen főiskolán vagy egyetemen közgazdasági szakon. Simon Ervin Általános iskolai tanulmányaim végeztével Pápára kerültem, s jelenleg itt is vagyok diák a Református Gimnázium 11.B osztályában. A jövő évben sorra kerülő érettségi után is szeretném folytatni a tanulást, reményeim szerint valamelyik jelesebb egyetem (JATE, ELTE) bölcsészettudományi karán. Különösen a történelmet kedvelem, így a majdani pályámat, munkámat ehhez kívánom igazítani. Ebben az évben elnyertem az év diákja kitüntetést, ennek jutalmául egy amerikai utazást kaptam. 1998. Kelemen Gábor Először is nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy én is azon diákok egyike vagyok, akikről szól ez a könyv. Igencsak pozitív kép alakult ki bennem arról a nyolc évről, amelye az iskola falai között tölthettem. Már első osztályos koromban elindultam a szavalóversenyen, s ez hagyomány lett számomra egészen 8. osztályos koromig. Szintén jó eredményeket sikerült elérnem a Kazinczyról elnevezett szépkiejtési versenyeken. Ezek után, nem csoda, hogy az irodalom vált a kedvenc tantárgyammá, emellett még a történelem és a földrajz áll közel hozzám. Hobbim és életem azonban mindmáig a labdarúgás. Az iskolai csapattal rendszeresen mi nyertük a körzeti bajnokságokat, s kétszer jutottunk el Veszprém megyei döntőbe. 1998 márciusában vettek fel az I. István Kereskedelmi és Közgazdasági Iskolába Székesfehérvárra, ahol belkereskedelmet tanulok. Jelenleg másod éves vagyok. Továbbra is részt veszek szépkiejtési és versmondó versenyeken. Első osztályos koromban a második helyezést sikerült elérnem a Fejér megyei Kazinczy versenyen. A tavalyi év októberében pedig szép helyezést sikerült elérnem a megyei szavalóversenyen. Nagy tisztelettel fogadtam két alkalommal a meghívót a csetényi iskola szavalóversenyére, ahol zsűritagként működhettem közre. Labdarúgást jelenleg már csak hobbiszinten űzöm, egy évig szerepeltem a VIDEOTON serdülőcsapatában. Focinál most már jobban érdekel az újságírás, a jövő évben szeretnék elindulni egy tanfolyam, amely idén még nem volt aktuális, hiszen áprilisban 4 tantárgyból kell alapvizsgát tennem. Nemrégiben pedig átvehettem a kollégium ajándékát, amelyet az intézmény legjobb diákjai kapnak meg minden év végén. Nos ennyit tudtam magamról összehozni, s egy idézettel zárnám soraimat. "Megszülettem, hogy hitem lehessen megszülettem, hogy hazám lehessen hogy ne hazudjak, hogy tudjam: mi a bűn, s az erény. Legyek bár koldus, vagy király oly mindegy, csak ember legyek én." (Máté Péter)

58

Rehus Krisztina Büszke vagyok arra, hogy két évvel ezelőtt én is megkaptam a "Szivárvány Alapítvány" díját, egy kis szobrot, ami máig is erőt ad nekem s emlékeztet arra, hogy valójában mi is a célom az életben. Jelenleg a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában tanulok. Kezdetben minden nagyon idegen volt, de sikeresen beilleszkedtem. Ezúton szeretném megköszönni minden volt tanáromnak segítségét és türelmét, a "Szivárvány Alapítvány" működéséhez pedig további sok sikert kívánok. 1999. Jakab Alexandra A balatonalmádi Magyar - angol Tannyelvű Gimnázium elsős tanulója vagyok. Kellemes emlékeim maradtak az általános iskolából. Mindig szívesen gondolok vissza az iskolatársaimmal együtt eltöltött vidám vetélkedők perceire. Hálás vagyok pedagógusoknak a jó felkészítésért, a szeretetteljes, családias légkörért, ami körül vett minket, s aminek köszönhetően megálljuk helyünket a középiskolában. Kívánom, hogy az iskola jelenlegi tanulói is ugyanilyen elégedettséggel fejezzék be itt töltött éveiket. Magyar Annamária A veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola első osztályos tanulója vagyok. Az érettségi után közgazdasági pályán szeretnék továbbtanulni. A csetényi általános iskolának köszönhetően a szakközépiskolában is szép eredményeket értem el.

59

Függelék: Sári Attila:

Iskolamesterek, tanítók névsora 1750-től 1954-ig Scholamesterek, oskolamesterek, rectorok, oskolatanítók, segédtanítók, helyettes tanítók és házitanítók 1750. Kaposi András 1750-52: Kaposi Sámuel 1753-56: Kaposi András 1757-60: Göntzi Sámuel 1762-69: Molnár Ferenc 1770-73: Érsek Miklós 1788: Kardos Péter 1789-91: Varga Mihály 1792-93: Veiszi István 1795-1800: Nagyvári Gábor 1800-04: Bereczk Dániel 1806-11: Nagy József 1812-14: Szücs György 1816-26: Both István 1826. Nagy Sámuel 1830-31. Balogh Pál 1835-38: Balogh Pál 1840-65. Petheő Gábor 1848: Ekrenstein Tóbiás és Spiczer (Soma?) házitanítók 1856: Vámbéry Ármin házitanító 1885: Petheő Antal, Viola Pál

1886. Petheő Antal 1887. Kovács János 1891. Vargha Károly 1894. Beke Katalin, Kovács János 1896. Benolák Zsigmond, Mihály Miklós 1896-97: Szegedi Sándor 1899. Csíki Domokos, Nagy Ida, Jób Margit 1900. Hajgató Géza, Ványi Teréz 1901-37: Molnár Zsuzsanna 1901-26: Kovács János 1920-21: Baja Sámuel 1926-29: Tolnay Géza 1934: Kiss László 1936-37: Nyulasi Gizella 1937: Váczi Margit 1940. Raposa Margit, Szeifert Jakab, Balassa Benő 1943. Buda Imre, Síkvölgyi Sára, Kerpel Anna 1946-47: Kiss László 1947. Tóth János, Tóth Jánosné, Pál Sára, Szakács …., Árki László 1948. Buda Imre, Szalai József 1954. Molnár Zsigmond, Kovács József

60

1960-tól 2000-ig iskolánkban tanítók névsora Acsai Judit Ács Jenőné Alagi Ferencné Bábás Tiborné Bakonyi Ilona Ballók Anna Balogh András Becze Piroska Békefi Aranka Bognár Anikó Borbély Zita Brúder Éva Burján István Czakóné Krajcserik Teréz Csatordai Károlyné Endresz Mária Enyinginé Bognár Tímea Fallmann Józsefné Farkas Zsolt Fazekes Anna Fazekas Ilona Fekete Katalin Ferenczi Noémi Filipovits István Filipovits Istvánné Fintha Attila Földesi László Galambos Istvánné Gavacs Anikó Gombás Mária Gurdon Irén György Lászlóné Györgyné Jungvirth Krisztina Harmathy Hedvig Havasi Dezső Hay László Hege Imréné Herold Irén Horváth László Horváth Vince Horváth Vincéné Huller Gyula Ihász Istvánné

Ihász Katalin Jakab Miklósné Kocsis Erzsébet Kadlecsik Erzsébet Keresztes Sándorné Kertész Tímea Korpáczi Zsuzsanna Kovács Beáta Kovács Béla Kovács Ildikó Kovács Lajos Kugler Lajosné Lábár Istvánné Lábár Tibor Ladányi József Lingl Katalin Lucza Ágnes Maléth György Markovits Antal Maros Éva /Szápár/ Mavizer Erzsébet Merics József Mihucza Tibor Mürkl Erika Nagy Antal Nagy Antalné Nagy Gáborné Nagy Gyuláné Nagy Józsefné Nagy Lászlóné Nagyné Marton Krisztina Nagyné Müller Mária Nagy Zsuzsanna Németh Ferenc Németh Mária Nesztinger Mária Nochta Ildikó Novák Irén Nyári Judit Nyúl Mária Oláh Árpád Oláh Éva Olasz Erzsébet Ormanlidin Katalin 61

Országh Beatrix Palkovics Anna Pécsi Ilonka Pintér Csilla Polt Erzsébet Pozsgai Vincze Puskás Beatrix Puskás Jenő Puskás Tamás Puskás Tibor Puskás Tiborné Répás Teréz Rimanóczi Erzsébet Ringl Ilona Sághy Zsoltné Sántha Gergelyné Dr. Sári Attiláné Somfai Sándorné Somogyi Katalin Somogyiné Lugosi Márta Szabó Géza Szabó József Szaturi Ágnes Szekeres Károly Szekeres Károlyné Szekér Pálné Dr. Szili Árpádné Szita Erika Téren Gyula Tóth József Tóth Józsefné Tóthné Jakab Tünde Tóth Péter Tóthné Vanger Lívia Tolnai Zsuzsanna Török Erzsébet Troják Zsuzsanna Vajcs Piroska Vallerné Kovács Anna Vargáné Nagy Krisztina Varga Sándor Vati Anikó Zelenák Istvánné Zuber Edina /Szápár

A csetényi iskola végzős nyolcadik osztályainak tanulói 1952 – 1999. 1952/53. tanév Bognár József Jakab Magdolna Kovács Gizella Kottyán Zsófia

B.Tóth Gizella Varga Sándor Varga Margit Varga József

Vörös Julianna

*** 1953/54. tanév Borbély Károly Deli Kálmán Hege Károly Csizmadia Ilona György Katalin Hege Károly Horváth Lajos Jakab Károly Jakab János Kadlecsik Ilona

Keszthelyi Lajos Kovács Elvira Kovács Aranka Lekrinczky Mária Marton Etel Nagy József Nagy Karolin Nagy Sándor Gy.Nagy Sándor Pongrácz Júlia

Puchinger Jolán Sáhó Miklós Sinka Miklós Tóth Imre Tóth Ambrus Sz. Varga Jolán Varga Lóránt Varga László Varga István

*** 1954/55.tanév Bognár Tibor György Margit Hernádi Judit Jakab Emil

Kovács Gábor Kovács Imre Kovács Lajos Mészáros István

Pongrácz Gyöngyi Tóth Attila Tóth Katalin Varga Margit

*** 1955/56. tanév Bognár Ilona Deli Sándor Jakab Margit Jakab Miklós Kovács Jolán Marton János

Molnár László Molnár Lídia Piros Árpád Sinka Ida Stanka Margit B.Tóth Piroska *** 62

Varga Ilona Varga Gy.János Varga Zsuzsa Sinka József

1956/57. tanév Bognár Zoltán Borbély Lajos Bognár Gábor Deli Julianna Hernádi Zsuzsanna

Jakab Katalin Kovács Miklós Nagy Julianna Nagy Lídia Marton Ibolya

Simon Mária Szikes Mar Somogyi Sándor Varga István

*** 1957/58. tanév György Katalin Hege Ferenc Hernádi László Jakab Julianna Jakab Mária Jakab Zoltán

Jakab Béla Lott Ilona Nagy József Simon Zsófia Sinka Ilona Tóth Zoltán

K. Varga István Varga Ottó Vági József Schveinberger József Lekriuszki István Keresztes József

*** 1958/59. tanév Osztályfőnök: Pálmay Csabáné Igazgató: Huller Gyuláné Bognár Miklós Hege Ilona Hege Rózsa Jakab Katalin

Lott Katalin Nagy Edit Gy.Nagy Miklós Sinka Zoltán

Somogyi József Szabó Zoltán Szalai Gyula Tóth Zsuzsanna

*** 1959/60. tanév Osztályfőnök: Pálmay Csabáné Igazgató: Huller Gyuláné Andrási Zsuzsa Csizmadia Sándor Fehérvári Magda Grósz Mária György Margit Hege Ilona Jakab P. János

Kovács Ferenc Kovács Zoltán Mavizer Lajos Molnár Zsuzsann Nagy József Puchinger Mária Reiber Margit

63

Tóth Elemér Tóth Margit Tóth Szilárd Varga Ilona Varga Mihály

*** 1960/61. tanév Osztályfőnök: Jakab Rudolfné Igazgató: Huller Gyuláné Andrási Rozália Beke Erzsébet Bognár Lajos Bognár László Csizmadia János Deli Mihály György Julianna György Matild György Sándor

Jakab Éva Jakab Valéria Kelemen Éva Kelemen Gyula Kovács Katalin Kovács Sándor Mészáros József Nagy Katalin Nagy Sándor

Nagy Zsuzsanna Simon János Simon László Sinka László Somogyi Margit Tóth P. József Varga László Vincze Margit

*** 1961/62. tanév Osztályfőnök: Igazgató: Huller Gyuláné Bognár Julianna Borszuk Valéria Hege Imre Hernádi György Ihász Anna Jakab Sándor Jakab Zsófia Kottyán Zsuzsa Marton Sára Mészáros Mária Molnár Gyöngyi

Orbán Valéria Patonai Ildikó Pintér Valéria Pongrácz Ilona Puchinger Katalin Schwinberger László Seiber Béla Stanka Erzsébet I Stanka Erzsébet II. Stanka István Szabó Dénes

Tamás Teréz Tóth Irén Tóth István B.Tóth János Varga Edit Varga Gizella I. Varga Gizella II. Varga Szilvia Raduka József

*** 1962/63. tanév Osztályfőnök: Pálmay Csabáné Igazgató: Huller Gyuláné Andrási Ferenc Béres Kálmán Bognár Katalin Bősze György

Csaplár József Csizmadia Margit György Lajos Holler József 64

Hege József Jakab Géza Jakab Mária Jakab Szilvia

Jakab Ilona Kázik Margit Keresztes János Lott Borbála Molnár István Molnár Margit Molnár Katalin

Nagy Erzsébet Nyevrikel Judit Orbán Mária Sinka Erzsébet Sinka Lajos Somogyi Klára Somogyi Irén

Simon Erzsébet B.Tóth Éva K. Varga Ferenc Varga Sára Varga József

*** 1963/64. tanév Osztályfőnök: Molnár Ágostonné Igazgató: Huller Gyuláné Andrási Margit Balázs Margit Csizmadia Éva Csizmadia István Deli Mária Deli Teréz Dömötör Éva György Géza Hege Ibolya Hegyesi Katalin Jakab József Jakab Margit Jakab Katalin Jakab Zoltán Kálmán József Kálmán Júlia

Koszta Zsuzsa Kottyán László Kottyán Sándor Kovács Ilona Kovács István Kovács József Marton Imre Molnár Éva Nagy Éva Nagy József Nagy Gábor Nagy Lajos Nagy László Nagy Margit Nyevrikel Ferenc Pálinkás László

Pálinkás Magda Rácz Julianna Rácz Valéria Sinka Péter Stanka Borbála Stanka Mária Tóth Erzsébet B.Tóth Zsuzsanna Ungvári Sándor Török Judit Varga Izabella Varga Lajos Varga Mihály Varga Zita Kottyán Júlia

*** 1964/65. tanév Osztályfőnök: Huller Gyuláné Bognár Gyöngyi Bognár Ilona Bognár Károly Deli Éva Deli Géza Dömötör László György Ibolya György Károly Ihász Ágnes

Jakab Erzsébet Jakab Károly Kázik Anikó Kálmán Ilona Kopócs Margit Kovács Gyula Kiss István Kocsán István Kovács Judit 65

Mészáros Sándor Molnár Mária Nagy Jolán Nagy József Sinka Gábor Szalai János Szalai Nándor Tóth Lajos B.Tóth Zoltán

Török Gyula Ungvári Gyöngyi

Varga Imre Vági Lajos

Viola József

*** 1965/66. tanév Osztályfőnök: Puskás Tibor Bognár Mihály Csizmadia Sándor György István György Zsuzsanna Hegyesi Károly Ihász Katalin Jakab Kornélia Kátai Gizella Kálmán Zsuzsanna Kelemen Erzsébet Kovács Anna

Lekrinszky Ferenc Lott Emma Lott Julianna Molnár Hajnal Molnár Ilona Molnár Julianna Molnár Zoltán Nagy Pál Pintér Ilona Pongrácz Éva Pongrácz Margit

Simon László Simon Mária Veronika Somogyi Hajnal Torma Éva P.Tóth Margit Varga Julianna Varga Lajos Varga László Varga Sarolta Vörös Katalin

*** 1966/67. tanév Osztályfőnök: Kovács Béla Igazgató: Puskás Tibor Csizmadia István Csizmadia József György Gábor György János Hegedüs János Holler Imre Jakab János Jakab Judit Kálmán Margit Kelemen Miklós Kelemen Zakariás Kiss László Kottyán Margit Kottyán Zoltán

Kovács Zsuzsanna Molnár Károly Molnár László Nagy Ilona Nagy Julianna Nagy László Pálinkás Ibolya Rummel Julianna Sinka Edit Sinka Zoltán Somogyi Péter Szalai Ilona Szalai Miklós B.Tóth Ilona ***

66

Tóth Zsuzsanna Tulisz Irén Triebel András Varga Éva Varga Ferenc Varga János Varga József Varga Zsuzsanna Varga Imre Vörös Gyöngyi Vörös József Vörös Mária Hege Szilvia

1967/68. tanév Osztályfőnök: Puskás Tiborné Igazgató: Puskás Tibor Andrási Anna Andrási István Ács Dániel Bognár Anna Csaplár Erzsébet Csizmadia Géza Csizmadia György Csizmadia Ibolya Dömötör Teréz György Ilona György Imre György Kálmán

Jakab Kálmán Jakab Károly Kálmán Edit Kovács János Kovács Julianna Lott János Molnár Erzsébet Nagy Ilona Nagy Mária Pallagi Lajos Pap Zsuzsanna Pálinkás István

Rácz Kornélia Somogyi Ilona Tárkányi Hajnal Tóth Katalin Tóth Lídia Ungvári Irén Varga Ilona Varga József Varga László Varga Mária Pongrácz Dénes

*** 1968/69. tanév Igazgató: Puskás Tibor 8. a osztály Osztályfőnök: Békefi Aranka Andrási Mária Csizmadia Erzsébet Csizmadia Gyöngyi Falusi József Fater Imre Gecsei István György Katalin György Sára György Sándor György Tibor

Horváth Károly Ihász József Kálmán Zoltán Kocsán Zsófia Kovács Júlia Mavizer István Molnár Sándor Nagy Imre Nagy Júlia Pálinkás József *

Pongrácz Sándor Raduka Ilona Rácz Cecilia Szabó Károly Torma László Tóth Imre Triebel László Ungvári Judit Varga Lajos

Jakab Kálmán Kiss Margit Kovács Lajos Mentes István Müller István Pap Katalin

Pálinkás Mária Pongrácz István Simon Gyula Simon István Sinka Zsuzsanna Stanka Piroska

8. b osztály Osztályfőnök: Havasi Dezső Benyó Ilona Bognár László Csizmadia Lajos Elek István György Viktor Hegedűs István

67

Szakács Mária Szalai Katalin Szalai Tibor

Szalai Vilma Torma József Torma Mihály

P.Tóth József Varga Mária

*** 1969/70 8.a Osztályfőnök Lábár Istvánné Albert Mihály Balázs Kornélia Bognár Julianna Csizmadia Gábor Deli Mária György Valéria Hege Ilona Jakab László

Kopócs Gyöngyi Kovács Károly Lott Imre Molnár Szilvia Nagy Ibolya Pallagi Zsuzsanna Patonai József Pongrácz Zsuzsanna *

Seiber Ilona Sinka Tibor Tárkányi Lajos P. Tóth Jolán Varga Erzsébet Varga Tibor Vincze Katalin Vörös Zsuzsanna

Kottyán Imre Kovács László Molnár Éva Müller Ferenc Nagy Mihály Pap János Pongrácz Kálmán

Rácz Ildikó Simon Károly Stanka Margit Tóth Jolán Triebel Judit Varga Mária Varga Viktória

8.b oszt.f. Békefi Aranka Bittmann Teréz Bognár Pál Deák Erika Grósz Ibolya Hegedűs Irén Hege Éva Hege Miklós

*** 1970/71 8.a oszt.f. Nagy Antal Andrási Katalin Bognár Zoltán Csizmadia Lídia Deli Viola György István Hege Zoltán Horváth Tibor Illés Ilona

Kálmán Valéria Kelemen László Kottyán Károly Kovács Ildikó Molnár János Nagy Lajos Pintér Mariann Rummel József * 68

Stanka Kálmán Tóth József Ungvári Pálma Varga Csaba Varga Lajos Vörös János

8.b oszt.f. Szekeres Károly Bognár Géza Falusi Katalin Grósz István György László György Zsuzsanna Holler Ferenc Jakab Márta

Kovács Tibor Mazalin Ildikó Molnár Zsuzsanna Pálinkás István Rácz József Simon Mária Szabó István ***

Tóth László Varga Ilona Varga Imre Varga Margit Varga Mária

1971/72 8.a oszt.f. Puskás Tiborné Baráth István Csizmadia Julianna Hege Julianna Hegedüs Károly Hegyesi Ilona Kottyán Lajos Magyar Julianna

Müller József Nagy Tibor Pap Imre Pálinkás Anikó Puskás Beatrix Rácz Dezső Seiber Lajos László *

Simon Zsuzsanna Tóth János Tóth Károly Varga Anikó Varga László Varga Zsuzsanna

Nagy Irén Nagy Rozália Nagy Zoltán Padi Margit Pap László Pallagi Ágnes Pálinkás József Pongrácz Borbála Pongrácz Magdolna Pongrácz Valéria

Stanka László Szalai Sándor Takács Hajnalka Takács Julianna Torma Ferenc Tóth Zoltán Tulisz István Varga Lajos Varga Miklós Vincze Kálmán

8.b oszt.f. Békefi Aranka Bognár Tibor Csizmadia József Deák Márta Deli Gizella Hege Mihály Jakab József Kiss Klára Koszta Sándor Kovács Zoltán Molnár Márta

*** 1972/73 oszt.f. Lábár Istvánné Balázs József Bognár Erzsébet

Bognár Éva Borbély Margit 69

Borbély Rózsa Csizmadia Árpád

Deli József Eigner Márta Fidrich Mihály György Edit György László György Zoltán Hegedüs Mária Ihász Katalin Jakab Lajos Juhász Ilona

Király Ilona Kottyán Gizella Körmendi László Lábár Tibor Magyar József Mazalin László Mentes József Müller László Nagy Emil Nagy Mária

Raduka Elvira Rácz Margit Reiber János Sinka Zsuzsanna Szabó Erzsébet Szalai Imre Torma Borbála Ungvári Mihály Varga Gábor

*** 1973/74 oszt.f. Puskás Tiborné Andrási Veronika Banai Katalin Borbély László Csizmadi Gyöngyi Csizmadia Katalin Csizmadia Mihály Falusi Zoltán Grósz József György Anikó György Katalin Ihász Ida Juhász Valéria

Kátai Ildikó Keresztes Sándor Keresztes Zoltán Körmendi István Körmendi József Müller Mária Nagy Katalin Nedvesi Lajos Patonai Sándor Pálinkás Erzsébet Pálinkás Ferenc Pongrácz Gyula

Pongrácz László Pintér Imre Rummel Erzsébet Seiber Tibor Stanka Katalin Szalai Ildikó Tóth Katalin Tóth Imre Varga Éva Varga Gyönygi Varga Zoltán Varga Zsuzsanna

*** 1972/73 oszt.f. Lábár Istvánné Balázs József Bognár Erzsébet Bognár Éva Borbély Margit Borbély Rózsa Csizmadia Árpád Deli József Eigner Márta Fidrich Mihály György Edit György László

György Zoltán Hegedüs Mária Ihász Katalin Jakab Lajos Juhász Ilona Király Ilona Kottyán Gizella Körmendi László Lábár Tibor Magyar József Mazalin László 70

Mentes József Müller László Nagy Emil Nagy Mária Raduka Elvira Rácz Margit Reiber János Sinka Zsuzsanna Szabó Erzsébet Szalai Imre Torma Borbála

Ungvári Mihály

Varga Gábor *** 1973/74 oszt.f. Puskás Tiborné

Andrási Veronika Banai Katalin Borbély László Csizmadi Gyöngyi Csizmadia Katalin Csizmadia Mihály Falusi Zoltán Grósz József György Anikó György Katalin Ihász Ida Juhász Valéria

Kátai Ildikó Keresztes Sándor Keresztes Zoltán Körmendi István Körmendi József Müller Mária Nagy Katalin Nedvesi Lajos Patonai Sándor Pálinkás Erzsébet Pálinkás Ferenc Pongrácz Gyula

Pongrácz László Pintér Imre Rummel Erzsébet Seiber Tibor Stanka Katalin Szalai Ildikó Tóth Katalin Tóth Imre Varga Éva Varga Gyöngyi Varga Zoltán Varga Zsuzsanna

*** 1974/75 8.a oszt.f. Farkas Józsefné Csizmadia Mária Csizmadia Zoltán Földesi Judit György Gábor Kukoda Antal Magyar László Müller Gyula Nagy Árpád Pallagi János

Schmidt Ilona Sinka János Stanka János Hegedűs Albert Janászek Julianna Kottyán József Kovács Lajos Arnold Szabó Ibolya Tóth Margit *

Troják Jenő Troják Rozália Ungvári Lídia Veronika Varga Gyöngyi Varga Jolán Varga Katalin Anna Varga Lívia

Kovács Ferenc Krisztinkovics Lívia Lott Margit Mazalin Angéla Mentes Klára Nagy Csaba Oravecz László

Osgyán Éva Pallagi Erzsébet Panyi Mária Szalai Ilona Szalai Klára Szalai Zsuzsanna Torma Imre

8.b oszt.f. Puskás Jenő Bognár Zsófia Csizmadia Zoltán Deli Hajnalka Ehrenberger András Galló János György Ottó Hegedüs Ibolya

71

Tóth Gyöngyi

Varga Anikó

Vörös István

*** 1975/76 8.a oszt. f. Nagy Antal Fridrich Rózsa Galló Zoltán Hege Zsuzsanna Hegedűs Zoltán Holler Julianna Horváth Mária Jakab Róbert

Kálmán Ilona Magas Rozália Makó Mária Magdolna Müller Imre Puchinger Tibor Szmerha Kálmán Takács Éva *

Tóth Erzsébet Tóth István Troják Endre Valler Péter Varga József Endre Varga Zoltán

Hornyacsek István Molnár Dénes Molnár Géza Nagy Dezső Padi Judit Palángi Kálmán Seiber Éva

Somogyi Katalin Tóth Erzsébet Troják József Varga Ida Zsuzsanna Varga József Varga Tibor Kálmán

8.b oszt.f. Horváth Vince Banai Károly Bognár Ilona Enyingi István Fojtyik Ágota Fridmann Magdolna Hege Gyöngyi Hegedüs Etelka

*** 1976/77 8.a oszt.f. Dr.Szekér Pálné Andrási József Banai Margit Bognár Rudolf Csizmadia Éva Csizmadia Zsuzsanna Grósz Erzsébet Hegedűs Gábor Ihász Julianna

Janászek Ágnes Juhász Júlia Kopócs Mária Kukoda Anna Nagy Gabriella Patonai Jenő Pálmai Katalin Puskás Tamás Péter *

72

Szalai Lajos Szmerha Béla Tóth Miklós P.Tóth Zoltán Török Olga Varga Gábor Véber Zoltán

8.b oszt.f. Puskás Jenő Baráth Gyula Bognár Imre Bognár János Bognár Zoltán Bognár József Csaplár Irén Csizmadia Erzsébet Csizmadia Mária

Fábik László Hornyacsek Ilona Horváth Zoltán Jakab Ildikó Kocsán Ibolya Kovács Károly Körmendi Sarolta Kukoda Izabella

Oravecz Elvira Pavek Eszter Pálinkó István Pintér Győző Szabó Andrea Ungvári István Varga Ida

*** 1977/78 8.a oszt.f. Dr. Szekér Pálné Béres Márta Bognár Margit Bognár Róbert Csizmadia Tibor Deli Margit Falusi Ernő Fojtyik Mária Grósz Irén Hegedűs József

Horváth Mihály Király Angéla Kukoda Sándor Makó István Molnár Ilona Pálmai Gabriella Pongrácz Csaba Pucsek István Sebők Gyöngyi *

Szalai Attila Troják Zsuzsanna Torma Mária Varga Árpád Varga István Varga Katalin Varga Margit

Kukoda Mária Molnár Ilona Nedvesi János Orbán Bálint Simon Katalin Szmerha Lajos Tóth András

Tóth Julianna Troják Anna Varga Éva Varga József Varga Mihály

8.b oszt.f. Nagy Antal Beke László Bognár Mária Fatér Julianna György József Hege Csilla Janászek Róbert Kukoda Ernő Varga Tamás

***

73

1978/79 8.a oszt.f. Nagy Antal Bognár Edit Bognár Judit György Miklós Janászek Valéria Kaufman György Keresztes Andrea Kovács Mária Kovács Sándor

Makó Ilona Nagy Lenke Pap Julianna Pap Lajos Pintér Katalin Pucsek Attila Schmidt Bertalan Seiber Ferenc *

Somogyi János Szmerha Borbála Tóth Tibor Tóth Zsuzsanna Varga Katalin Seiber Sándor

Kovács Károly Kukoda Géza Padi Gábor Pongrácz Erzsébet Simon Gyöngyi Somogyi Imre Szmerha Zsuzsanna

Tóth Imre Troják Gyöngyi Troják Zoltán Varga Ilona Zsuzsanna Vaskó Lajos

8.b oszt.f. Nagy Antalné Csizmadia Ervin Fábik József Gavacs Zsolt György Katalin Ihász Gyöngyi Jakab Gyöngyi Keszthelyi Csilla

*** 1979/80 8.a oszt.f. Lábár Istvánné Csizmadia Gyöngyi Csizmadia Judit Galló Nándor Gáspár Teréz Hege Dezső Jakab Károly

Janászek Judit Keresztes József Kukoda Ágnes SzabóIstván Szalai Anikó Taliga Géza *

Tóth Zsuzsanna Mária Varga Ágnes Varga Dezső Varga Mária Varga Tibor

Kohus Katalin Pongrácz Emil Pongrácz Julianna Reiber Tibor Troják Edit

Troják Gyula Troják Ilona Troják László Ungvári Katalin Varga Csilla

8.b oszt.f. Kovács Lajos Csizmadia Zsuzsanna Grósz Csaba Horváth József Jakab Árpád Kálmán Attila

74

Varga Győző Varga József

Varga Zsuzsanna Vincze Cecília *** 1980/81.

8.a oszt.f. Lábár Istvánné Banai Tünde Béres Ilona Béres Károly Bognár Tímea Brehel Ilona Fojtyik Katalin Hegedűs Antal

Hege Karolin Ihász László Kaufman Ilona Kovács Valéria Ibolya Kukoda Tamás Nagy József Nagy Tünde *

Schveinberger Judit Sinka Attila Stanka Zsuzsanna Tenyeri Zsuzsanna Troják Lajos Varga Gyöngyi Keserű Katalin

Kadlecsik Ildikó Kovács Ilona Körmendi Edit Molnár József Nagy Kálmán Palángi Hajnalka Pap Ilona

Pongrácz Zsuzsanna Puskás Zsolt Szalai Pál Szloboda Gyöngyi Vaskó László Attila Vincze Ibolya Ertl Tibor

8.b oszt.f. Galambos Istvánné Bognár Andrea Bognár Erzsébet Borbély Gyula Gazder Tibor György Árpád Jakab Zsuzsanna Jávori Anikó

*** 1981/82. 8.a Oszt.f Gombás Mária Banai László Csizmadia Hajnal Csizmadia Ilona Csizmadia Tünde Francz Krisztina György Mihály Ihász Zsolt Kelemen Veronika Kovács Erzsébet Kukoda József

Molnár Ildikó Nagy Károly Nagy Zsuzsanna Oravecz Marianna Puchinger Ildikó Somogyi Tibor Varga Anna Mária Varga István Varga Tibor Marton Krisztina

75

Molnár Gyöngyi Nedvesi Edit Padi Tünde Petőcz István Szecsődi József Varga Mária Varga Péter Vincze Károly

*** 1982/83. 8.a oszt.f. Kovács Lajos Béres Zsuzsanna Borbély Zoltán Deli Éva Dégi Tímea Fojtyik Nándor Gazder Márta György Sándor

Hege Ferenc Jakab Barnabás Jakab Csaba Keszthelyi Erika Kukoda Géza Mavizer Éva Mentes Károly *

Molnár Sándor Nagy Miklós Pap Gyöngyi Tóth Sándor Valkai Ildikó Varga Zsolt

Jakab Tamás Jávori László Lott László Nagy Ildikó Nagy János Rapali Tímea

Somogyi Katalin Szmerha Ildikó Tóth Zoltán Troják Ilona Troják Péter

8.b oszt.f. Fintha Attila Bognár Katalin Deli Zoltán Enyingi Ilona Fidrich Ibolya Gavacs Norbert Hegedűs Attila Varga István

*** 1983/84. 8.a oszt.f. Gombás Mária Béres Tibor Bognár Ervin Bognár Gabriella Hege Károly Janus Erika Keresztes Margit Kovács Pál

Kukoda György Nagy Szilvia Szecsődi Andrea Tóth Edit Tóth János Tóth Mónika Troják Andrea *

Troják György Valkai Zoltán Varga Gábor Varga Gyula Pápai Tibor Raduka József Vincze László

Borbély Lajos

Hege Éva

8.b oszt.f. Vallerné Kovács Anna Bognár Cecília

76

Hege Zsolt Jakab Mariann Kálmán Mihály Kelemen Mária Kovács Ildikó Kovács Zoltán Nagy Melinda

Petőcz Tünde Szalai István Szalai Péter Tóth Erika Torma Zoltán Troják Attila Varga János

Varga Lajos László Varga Lóránt Varga Zsolt József Vaskó Miklós Vincze Hajnalka

*** 1984/85. 8.a oszt.f. Szabó József Csizmadia János György Zoltán Hanich Ilona Hegedűs Judit Nagy Tibor Pálinkás Győző

Pongrácz Adél Pongrácz Hajnalka Sinka Imre Tóth Csaba Tóth Gábor Tóth Roland *

Troják András Varga Julianna Vincze Tamás Szautner Teréz

Janászek Nándor Juhász László Kálmán Etel Irma Kovács Ilona Kovács Olga

Molnár Imre Nagy Zoltán Pálinkás László Varga Gábor Varga Hajnalka Margit

8.b oszt.f Németh Mária Borsos Tünde Csizmadia László Grósz Mihály Jakab Aranka Jakab Attila

*** 1985/86. 8.a oszt.f. Puskás Tiborné Bognár Anikó Bognár Brigitta Bognár Éva Csizmadia Zoltán Ertl Tibor Horváth Mónika Ihász Nikoletta

Jakab Ibolya Kovács Márta Kovács Sándor Lábár Éva Papp Anita Somogyi Barnabás Szalai Nándor *

77

Tóth Éva Tóth János Troják Franciska Varga András Varga Mária

8.b oszt. f. Fintha Attila Bognár Ildikó Bognár László Csizmadia László György Margit Jakab Emil Kadlecsik Erika Kaviczki Éva

Nagy Krisztina Nagy Sándor Zsolt Pongrácz Zsolt Rapali Veronika Sinka Dávid Sinka Tamás Somogyi Erzsébet

Tárkányi Ibolya Tóth Éva Troják Judit Varga István Varga Judit

*** 1986/87. 8.a oszt.f. Kovács Lajos Bognár Tamás Csizmadia Erika Ehrenberger József György Csaba Hege Ildikó Ihász Éva Jakab Mónika

Kelemen Marianna Kiss Gábor Kiss János Kukoda Gabriella Nagy József Padi Károly Pálinkás Zoltán *

Sebők Ferenc Somlai Erika Tóth Viola Török Mária Varga Noémi Viola Mónika

Kovács Erzsébet Kovács Imre Kukoda Attila Molnár András Molnár Anikó Raduka Zoltán Rapali Anita

Sinka Barnabás Tóth Szilárd Varga Balázs Varga Ella Varga Lívia Vincze Etelka

8.b oszt.f. Lugosi Márta Csizmadia Zsuzsanna Fojtyik Attila Gurdon Andrea Gurdon Mónika György Kamilla Haik István Jakab Konrád

*** 1987/88. 8.a oszt.f. Zelenák Istvánné Beke Barnabás Bognár Barbara Csizmadia Gábor

Gavacs Georgina György Ferenc Hegedűs Barna 78

Hegedűs Norbert Kelemen Annamária Kertész Tímea

Keszthelyi Anita Kovács Gábor Kovács Géza Kukoda Gábor Kukoda Péter

Marton Gábor Mészáros Mária Molnár Melinda Pöröntő Ferenc Tóth Veronika *

Varga Annamária Varga Éva Vincze Gábor Zelenák Piroska

Kovács Imre Kovács Miklós Mavizer Erzsébet Mavizer Mónika Molnár Gábor Nagy Tamás Pap Éva Petőcz Csaba

Petrás Ferenc Rakovics Judit Takács Imre Tóth Judit Tóth Lilla Emília Varga Tamás Walcz Zoltán István Szmerha Gyöngyi

8.b oszt.f. Vallerné Kovács Anna Deli Kálmán Fojtyik Ferenc Francz Henrietta Horák Bernadett Jakab Anita Mónika Jakab Katalin Jakab Tibor Kálmán Andrea

*** 1988/89. 8.a oszt.f. Puskás Tamás Bognár Miklós Bognár Mónika Diószegi László Gurdon József György Norbert Janus Natasa Magdolna Kaszás Attila Balázs Keresztes Erika

Kovács Ágnes Kovács Krisztián Kovács Zsuzsanna Kövesi Szilvia Nagy Erzsébet Papp Andrea Takács János Török Péter Gyula *

Varga Attila Varga Richárd Varga Róbert Varga Virág Andrea Vörös József Varga Péter

Komenda József Kovács Balázs Tamás Marton András Nagy Edina Sándor Éva Sinka Anita Sinka Gábor Tóth Tilda

Troják Balázs Varga Ákos Varga Csaba Varga Katalin Viola Róbert József Nagy Erzsébet Nagy György

8.b oszt.f. Jakab Miklósné Almádi Erzsébet Béres Tamás Ehrenberger Zsuzsanna Horák Balázs Imre Janus Krisztina Kadlecsik Éva Kálmán József Kertész Mónika

79

*** 1989/90. 8.a oszt.f. Oláh Árpád Bognár Mihály Deli Ottilia Etelka Fojtyik Marianna Hegedüs Bernadett Kerekes Szilvia Komenda Arnold Molnár Edina Nagy Bernadett

Nagy László Nyevrikel Lajos Pap Erika Pihokker Károly Somogyi Ágota Szalai Viktória Török Bernadett Varga András *

Varga Csaba Varga Emília Véber Orsolya Walcz Csaba Jakab Balázs Kis József

Molnár Helga Anita Molnár Tünde Osgyán Tibor Králik Bertold Pongrácz Róbert Pöröntő Rita Sinka Ibolya Sinka Marianna

Sudár Anita Szmulai Miklós Tóth Viktória Török Andrea Troják Ferenc Varga Máté

8.b oszt.f. Puskás Tiborné Bákor Krisztián Borbély Balázs Dreschner Gábor György Henrietta Hegedüs Marianna Kálmán Anita Kelemen Mónika Kovács József

*** 1990/91. 8.a oszt.f. Kovács Lajos Bősze Ilona Csizmadia Sándor Csizmadia Tímea Fojtyik Balázs György Hermina Szimonetta Hanich Mihály Attila Hege Imre Hegedűs Csaba

Hegedűs Melinda Holler Natália Horváth Szabolcs Jakab Péter Kelemen Edit Kertész József Molnár István Nagy Andrea Nagy Beáta *

80

Peknik József Pongrácz Rita Simon László Sinka Csaba Sudár Dóra Tárkányi Angéla Tóth Angéla

8.b oszt.f. Somogyiné Lugosi Márta Csillag István Deli Ádám György Melinda György Tibor Horváth Attila Horváth Margit Ihász Zsuzsanna Kálmán Krisztián Kerekes Zsuzsanna Keresztes Lívia

Magas István Mavizer Andrea Molnár Károly Nyevrikel Emőke Petrás Nikoletta Raduka Szabolcs Tárkányi Erika Tóth Péter Troják Margit Varga Diána

Varga Emőke Varga Lajos Varga Márta Varga Szilvia Varga Zsanett Vörös Balázs Jakab Ágnes Hannig Csaba

*** 1991/92. 8.a oszt.f. Téren Gyula Balassa Ferenc Bognár Zoltán György Barnabás György Julianna Haik Judit Hege Andrea Holler Renáta

Horváth László Jakab Piroska Karóczkay Zsolt Kovács András Kukoda Eszter Marton Imre Molnár Irén *

Puchinger Mónika Rehus Borbála Sinkovics Zsuzsanna Takács Attila Varga Tamás Walcz Zsuzsanna

Kapitány Barnabás Kálmán Zsuzsanna Kása Beatrix Magyar Natália Molnár Gyöngyi Nagy Zoltán

Rakovics Mátyás Somlai Attila Szabó Edit Varga Tímea Tóth Julianna

8.b oszt.f. Vallerné Kovács Anna Bognár Barnabás Francz Edina Ágnes György Csaba György Péter Hegedűs Tamás Herczeg Tamás

*** 1992/93. 8.a oszt.f. Kovács Lajos Bákor Edina

Bálint Péter

Bognár Annamária 81

Csizmadia Márta Fojtyik Anita György Krisztián Hegedüs Anikó Hegedüs Erika

Horváth Katalin Kugli Zsuzsanna Melhart Rita Nagy Renáta Németh Krisztián *

Pichokker Zsuzsanna Ringhoffer Arnold Sinka Lajos Sudár Judit Varga Borbála

Ihász András Kaviczki Krisztina Kelemen Anita Kottyán Tünde Molnár Ágota Papp Róbert

Patonai Anita Rehus Renáta Rummel Krisztián Tárkányi Barnabás Varga Gábor Varga Sándor

8.b oszt.f. Földesi László Bősze János Dreschner Mónika Hegedüs Renáta Hegedüs Zsanett Hegyesi Zsolt Hegyi Adrienn

1993/94. 8.a oszt.f. Mihucza Tibor Balassa Margit Hegedüs Krisztina Gurdon Anikó Horváth Oszkár Jakab Éva Karner Anita Kovács Attila

Kugli Balázs György László Attila Lott Mária Magas Csilla Molnár Ervin Nagy Mónika Patonai Szabolcs *

Sinkovics Balázs Szalai Judit szmulai Szabolcs Tóth Viola Varga Gyöngyi Varga József

Kovács Richárd Králik Mónika Nagy Gabriella Pap Gábor Sinka Szilárd Strammer Anett Szabó István Tokos Borbála

Tóth Teréz Török Ildikó Varga Eszter Varga László Varga Márta Vági Ilona

8.b oszt.f. Dezső Csilla Csizmadia Zoltán Gurdon András György Zoltán György Zsolt Kapitány Zsolt Kálmán Barnabás Kálmán Beáta Kottyán Sándor

82

1994/95. 8.a oszt.f. Becze Piroska Csizmadia Zsuzsa Drexler Elvira Fojtyik Krisztián György Tamás György Valéria Horák Gábor

Mavizer Szilveszter Melhart Richárd Molnár Emília Nagy Eszter Németh Rita Ringhoffer Tamás *

Simon Bernadett Tóth Gergely Kaufman Tamás Csillag Zoltán

László Henrietta Nagy Attila Óvári Anita Sinkovics Edit Svéd Bernadett Szita Katalin

Tóth Judit Tóth Zsanett Varga Imre Török Attila

8.b oszt.f. Földesi László Csizmadia Edina Elmann Rudolf Fojtyik Árpád Hegyi Pál Ihász Csaba Kövesi Tibor

*** 1995/96. 8.a oszt. f. Téren Gyula Fojtyik Zoltán Herceg Mónika Holler Hajnalka Jakab Tamás Jakab Vilmos Kálmán Ilona

Kugli Ágnes Nagy Judit Panyi Balázs Ruckel Mátyás Svéd Zoltán Szalai Brigitta *

Tokos Szabolcs Valler Imre Varga Anita Varga János

Kiss István Kovács Valéria Pap Krisztina Sudár András Torma Balázs Tóth Andrea

Tóth Attila Tóth Zoltán Tulisz Hajnalka Varga Katalin Varga Lajos Horváth Petra

8.b oszt.f. Vallerné Kovács Anna Bálint Arnold Csizmadia Ildikó Elmann Zoltán Fojtyik Tamás Hegedűs Péter Karner Eszter

*** 83

1996/97. 8.a oszt.f Mihucza Tibor Csizmadia Melinda Fojtyik Gábor György Szilárd Hegedüs Anikó Holler Imre Jakab György Kaszás Anett

Kis Ervin Komenda Piroska Mavizer Barnabás Padi Gyöngyi Padi József Patonai Sándor Puchinger Richárd *

Rummel Szabolcs Szita János Tulisz Erzsébet Varga Csaba Varga Melinda

Kottyán Tibor Kovács Attila Kövesi Zsolt Nagy Csilla Nagy József Rehus szilvia Simon Ervin

Svéd Tamás Szökrényes Miklós Viola Dávid Viola Diána Danó Sándor Horváth Zoltán

8.b oszt.f Kovács Lajos Bognár Krisztina Csillag Zsuzsanna Fojtyik Anasztázia Grósz Magdolna Horváth Tibor Kálmán Szilvia Kálmán Zoltán

*** 1997/98. 8.a oszt. f. Becze Piroska Almádi Mihály Danó Mária Drexler Ákos Fojtyik István György Attila György Balázs

György Tamás György Zsuzsanna Karner Valéria Kelemen Gábor Kertész Krisztina Molnár Sándor *

Rehus Krisztina Rehus Melinda Hegedűs Balázs Kovács Zsolt Sulák Szabolcs

Nagy Katalin Óvári Gabriella Pap Imre Pálinkás István Sliczki Lajos

Varga Balázs Varga Lajos Csizmadia Erzsébet Hegyesi László Hegyi Zoltán

8.b oszt.f. Somogyi Katalin Csizmadia Gábor Fábik Dávid Kelemen Éva Körmendi László Magyar Erzsébet

84

1998/99. 8.a oszt.f. Földesi László Benis Anita Bognár Géza Dobos Tamás Hegedűs Andrea Hegedüs Rita Jakab Alexandra Magyar Annamária

Melhart János Nagy Marianna Panyi Anikó Petrovics Mária Rummel Milán Sinka Zoltán Sulák Orsolya *

Szalai Attila Szita Zsolt Takács Tamás Tóth Tilda Varga Erika

Ihász Gabriella Jánosi Dávid Kapitány Tamás Kukoda Tibor Palángi Attila Pék Szilvia

Rehus Henrietta Sliczki Sándor Torma Henrietta Varga Marianna

8.b oszt.f Vallerné Kovács Anna Báder Zsuzsanna Csizmadia Tibor Csizmadia Ilona Dobos Gergely Fojtyik István Földi Eszter

85

A jubileumi év tantestületének tagjai 1999/2000

Becze Piroska Enyinginé Bognár Tímea Farkas Zsolt Földesi László György Lászlóné Györgyné Jungvirth Krisztina Jakab Miklósné Kovács Lajos Ladányi József Mavizer Erzsébet

Mihucza Tibor Nagy Józsefné Nagy Lászlóné Nagyné Müller Mária Sári Attiláné Somogyiné Lugosi Márta Téren Gyula Vallerné Kovács Anna Vargáné Nagy Krisztina

Gyesen vannak: Somogyi Katalin Tóthné Jakab Tünde

86

A jubileumi év tanulói 1999/2000. tanévben Igazgató: Jakab Miklósné

1.a Osztályfőnök: Sári Attiláné Albert Szabina Baráth Veronika Béres Dóra Csizmadia Gergő Dreska Szimóna Julianna Gallai Péter Mihály

Varga Dániel Varga Zoltán Gavacs Dávid Hege Benjamin Hege Diána Horváth Szabina

Horváth Szilárd Lovas Nikolett Lukács Nóra Nagy Mónika Orbán Enikő Schőffer Edina

1.b Osztályfőnök: Nagy Lászlóné Csizmadia Nóra Csizmadia Zoltán Deli Máté Enyingi Donát Horváth Evelin Kleopátra Volf Kinga

Jakab Csilla Juhász Kinga Kondor Gabriella Kovács Tamás Lovas Zsolt Sudár Eszter

Szalai Csaba Szkok Dorina Tóth Ádám Varga Dániel Varga Kinga

2.oszt. Osztályfőnök: Nagy Józsefné Bognár Imre Áron György László György Ottó Barnabás Haik Noémi Hege Barnabás Hege Dávid Horváth Konstantin Jakab Tamás Jánosi Xénia Kis-Jakab Kálmán Kovács Laura

Lovas Zoltán Magyar László

Meiszter Klaudia Molnár Kata Nagy Petra Pap Gergely Rábai Dalma Redele Anna Lilla Seiber Krisztián

87

Sinka Barbara Sinka Márta Sinka Tamás Somogyi Péter Téren Boglárka Tóth Gergely Tóth Roland Troják Dávid Vincze Szandra

3.a Osztályfőnök: György Lászlóné Albert Zsolt Ádám Baráth Bettina Bittmann Szabina Csizmadia Márta Harninger Xénia

Jakab Lajos Ákos Kovács Ramóna Lukács Zsófia Molnár Berta Patonai Tamás

Sándor Csaba Troják Ádám Sulák Ágnes Nóra Varga Katalin

3.b Osztályfőnök: Nagyné Müller Mária Balázs Annamária Banai Bernadett Báder Márk Beke Tamás Bognár Klaudia Bognár Pál

Jakab Cintia Zsófia Jakab Izabella Janyik Beatrix Padi Tamás Pogonyi Alexandra Schöffer Judit

Szalai Szandra Varga Erika Varga István Varga Réka

4. oszt. Osztályfőnök: Enyinginé Bognár Tímea Béres Károly Boros Anikó Csizmadia Eszter Falusi Éva Fekete Gyöngyi Grósz Mihály

György Tamás Hege Zoltán Jakab Edit Jakab Marina Pap Milán Pongrácz István

Sándor Nóra Szautner Péter Tóth Tibor Varga Attila Volf Károly

5.a Osztályfőnök: Földesi László Benis Antal Csizmadia Anita Hegedüs Erika Ihász Viktória Jakab Gyöngyi Janyik Szandra

Kukoda Adrienn Kukoda Nóra Makó István Mentes Tamás Pölhös Roland Pucsek Attila

88

Sarok Róbert Tóth Judit Valler Péter Varga Andrea Vincze Gábor

5.b Osztályfőnök: Somogyiné Lugosi Márta Balázs István Gavacs Ivett György Gabriella Hegedüs Zoltán Hegyi Ramóna Kaposi Kinga

Kugli Zsolt Kukoda Géza Óvári Blanka Petrovics Géza Pongrácz Tamás Seiber Melinda

Slicki László Slicki Veronika Szmerha Kitti Török Endre Török Erzsébet Varga Edit

6.a Osztályfőnök: Mihucza Tibor Andrási Gergely Bálint Máté Boros Lilla Hege Katalin Kottyán Dorina László Tibor

Mentes Károly Nagy Kitti Oravecz Rita Pucsek István Szautner Attila Szmerha Szabolcs

Trenka Ágnes Varga Anita Vincze Norbert Glück Tamás

6.b Osztályfőnök: Györgyné Jungvirth Krisztina Csizmadia Tamás Falusi Ernő Hege Noémi Horváth Melinda Jánosi Szilveszter Kis-Jakab Nóra

Kókai László Koncz Renáta Lacházi Edit Magas Kitti Magyar József Patonai István

Török Judit Török Zsolt Vachtler Noémi Varga Dusán

7.oszt. Osztályfőnök: Kovács Lajos Bákor Dávid Csizmadia Balázs Csizmadia Zoltán Körmendi Adrián Nagy András Seiber Roland Brehel Gábor Fodor Georgina Hegedüs Mónika

Hegyesi Balázs Sinka János Varga Adrián Csizmadia Anita Lukács Ágnes Téren Anita Tóth Tibád Miklós Varga Ilona Varga Vilma

89

Borbély László Csizmadia Laura Fekete János Gallai Melinda Grósz Zsuzsanna Körmendi Georgina Tóth Krisztián Török Veronika

8.oszt. Osztályfőnök: Téren Gyula Bognár Edina Bognár Erika Fábik Dániel Fürész Csilla Gurdon István György Gabriella György Milán Hegedüs József Jakab Barnabás Jakab Lea

Kottyán Bálint Kukoda Zoltán Magyar Máté Nagy Beáta Nagy Erika Nagy Tibor Patonai Éva Pálinkás Katalin Petrovics Elvira Pongrácz László

90

Rehus Angéla Seiber Lajos Sudár Mónika Szalai Róbert Téren Beáta Tóth Szabolcs Troják Gergő Varga Erna Varga Judit Varga Róbert