A cristero felkelés nemzetközi megítélése Bodó Katalin
A
tanulmány a 20. század húszas éveiben zajló mexikói katolikus parasztgerilla mozgalommal foglalkozik, mely cristero háború néven vált ismer�é, annak előzményeit, eseményeit és a konfliktus megoldását vázolja. Vizsgálatunk tárgyát képezi Mexikó viszonya a Vatikánnal és az Egyesült Államokkal is. Jelentős nemzetközi visszhang kísérte a mexikói cristero felkelést, mely alapvetően az egyházi vagyonok állam általi kisajátítása, a kormány antiklerikális politikája kapcsán, valamint a parasztok földigénye mia� robbant ki. Az egyház és az állam konfliktusa, illetve a konzervatív és liberális érdekek ütközése már a 19. századon is végig húzódik, s a 20. században ez a szembenállás csak tovább fokozódo�. Kevés a felkelésről szóló magyar irodalom, Szente Varga Mónika A cristero felkelés magyar tükörben1 címmel írt az 1926 és 1929 közö� zajló mexikói egyházüldözésről. A témát magyar sajtóban megjelent újságcikkek elemzésén keresztül vizsgálta. Horváth Gyula a mexikói forradalom és a cristero háború közö�i összefüggéseket elemzi.2 Jelen tanulmány célja a mexikói felkelés vázlatos bemutatása melle� a Vatikán és Mexikó illetve az Egyesült Államok és Mexikó közö�i viszonyrendszer alakulásának elemzése.
A cristero felkelés 1810-ben a függetlenségi háború elindítói indián katolikus papok voltak. (Miguel Hidalgo, José María Morelos) akik indián parasztseregek élén a Guadalupei Szent Szűz3 zászlaja ala� harcoltak a függetlenségért olyan vallási meggyőződéssel, mely később a cristerókat is jellemezte. A függetlenségi háború után a győztes kreolok próbáltak liberális reformokat bevezetni az országban. Az antiklerikális törvényhozás azzal kezdődö�, hogy 1833-ban a papságot kitilto�ák az iskolákból. 1857-ben Benito Juárez elnök törvénybe ikta�a az antiklerikális alkotmányt, amelyet akkor csak részleteiben hajto�ak végre, s ami166
Külügyi Szemle
A cristero felkelés nemzetközi megítélése
nek elsődleges célja az egyház és az állam szétválasztása illetve az egyházi latifundiumok kisajátítása volt. Az egyháznak óriási birtokai voltak, s ez volt hatalmának alapja. Az 1857-es alkotmány nem ismerte el a vallásfelekezeteket és egyházakat jogi személyeknek, és kimondta, hogy ingatlanvagyonnal nem rendelkezhetnek. A Juárezféle reform törvények bevezetése következtében 1858–1861 közö� már dúlt egy vallási színezetű háború.4 Majd később a hatvanas évek végén az 1857-es alkotmányt egyre inkább egyházellenes cikkelyekkel egészíte�ék ki, emia� az 1870-es évek elején ismét felkelés tört ki.5 A válság Porfirio Díaz hatalomra jutását segíte�e elő, Díaz ugyanis megbékélést sürgete� a katolikus klérussal. Elnöksége ala� az egyházellenes törvények végrehajtását nem sürge�e, és így az ország aránylag nyugodtabb napokat élhete�. A mexikói forradalom (1910–1917) után az 1920-as években egyre erősödö� az egyház és az állam közti feszültség, mivel a kormány nem tudta teljesen ellenőrzése alá vonni az egyházat. A mexikói vezetők ekkor egy Rómától különálló, független nemzeti egyház létrehozását tűzték ki célul.6 Ez a kísérlet azonban kudarcba fulladt. Reakcióként a Katolikus Akció és az Országos Katolikus Munkásszövetség egyesüléséből megszülete� a Népi Unió Jalisco államban Anacleto González Flores vezetésével. A Népi Unió fontos szerepet játszo� a cristero felkelés megszervezésében, s egyben mint propagandaszervezet is működö�.7 1925-ben megalakult a Vallásszabadság Védelmének Országos Ligája. A liga olyan heterogén szervezetek egyesüléséből jö� létre a katolikus vallás védelmében, mint a Kolombusz lovagjai, a Katolikus Hölgyek vagy a Mexikói I�úság Katolikus Szövetsége.8 A felkelések kitörésének közvetlen okai közö� szerepelt, hogy Plutarco Elías Calles elnök 1926-ban a gyakorlatban is alkalmazta az 1917-es alkotmány egyházellenes paszszusait. Június 14-én életbe lépe� az úgyneveze� Calles-törvény, amely az alkotmány 130. cikkelyének egyik változata volt. A törvény értelmében betilto�ák a nyilvános, vallásos jellegű megmozdulásokat, száműzték az idegen papságot, bezárták az összes papi és szerzetesi kézben lévő iskolát, a papság létszámát korlátozták, megtörtént az egyházi vagyonok elkobzása,9 hogy csak néhányat említsünk a kormány által eszközölt antiklerikális intézkedések közül. A Calles-kormány intézkedéseivel egyet nem értők először békés eszközökkel próbálták kifejezni nemtetszésüket. A liga érdeme, hogy kétmillió állampolgár saját kezűleg aláírt feliratban kérelmezte a kormánytól az egyházellenes törvények felfüggesztését, illetve eltörlését – mindezt azonban hiába.10 Gazdasági bojko�ot hirde�ek az állami monopóliumok árucikkei ellen – Mexikó egész kereskedelmi forgalma a bojko� következtében megbénult –, ám ez a lépés sem vezete� sikerhez.11 A papok és katolikus vezetők letartóztatása tovább fokozta a katolikus tömegek ellenállását. Fontos megjegyezni, hogy a konfliktus kezdetén a püspöki kar békés eszközökkel kívánta megoldani a helyzetet, s teljes egyetértésben csak a passzív ellenállásra ösztönözte az embereket. Amikor a hívek fegyvert ragadtak, az egyház óvatosan és körül2008. ősz
167
Bodó Katalin
tekintően reagált. A mexikói püspöki kar a liga kérésének eleget téve nem ítélte el a felkelést, ugyanakkor nem is nyújto� erkölcsi és anyagi segítséget. 1927. január 15.-én a mexikói püspöki kar12 még mindig elzárkózo� a fegyveres felkeléstől, kijelente�e azonban, hogy vannak olyan körülmények a nemzetek életében, amikor jogos az állampolgárok jogainak fegyverrel történő védelme, ha a békés út nem járható.13 A felkelések Jalisco, Zacatecas, Guanajuato és Michoacán körzeteiben kezdődtek, ahol kevés földet oszto�ak, és ahol igen nagy volt a parasztság elégedetlensége.14 A konfliktus elsősorban vidéken talált számo�evő támogatókra. Becslések szerint a felkelő cristerók száma 1929-re elérte az ötvenezret.15 Érdemes megjegyezni, hogy 1926 és 1929 közö� az agrárreform felgyorsult azokban a körzetekben ahol, a felkelés a legerősebb volt.16 A mexikói kormány földosztással próbálta maga mellé állítani az elégedetlenkedő parasztokat. Az állam és az egyház közö�i konfliktus elrendezésében jelentős közvetítő szerepe volt az Egyesült Államok nagykövetének, Dwight Whitney Morrow-nak. A konfliktus végére hivatalosan pontot tevő megállapodás, az úgy neveze� „arreglos” értelmében az antiklerikális törvényeket nem alkalmazták, igaz, nem is törölték el, cserébe a főpapság a felkelőket a fegyverletételre szólíto�a fel. Életbe lépe� az úgy neveze� „modus vivendi”, amely a felkelők számára egyet jelente� a modus moriendi-vel.17 A valóságban a cristerók fegyverletétele után elkezdődö� a felkelő csapatok vezetőinek, parancsnokainak üldözése és előre megfontolt, szisztematikus legyilkolásuk: csaknem 1500 cristero vezetőt öltek meg a megállapodás után, többet, mint a háború ala� összesen.18 A felkelők úgy érezték, hogy egyházi felső vezetőik magukra hagyták, elárulták őket.
Nemzetközi visszhang A cristero felkelés jelentőségét mutatja az élénk nemzetközi visszhang, mely abban az időben jelen volt a korabeli világsajtóban. A mexikói események híre felrázta a világ katolikus közvéleményét. A legkatolikusabb országok, mint Lengyelország, Spanyolország, Olaszország és a Vatikán a sajtó révén és követjelentések sokaságával tudósíto� a mexikói eseményekről, a vallásüldözés kegyetlenségeiről. A magyar sajtó is nagy teret szentelt a mexikói eseményeknek, a Katholikus Szemle, az Új Nemzedék, a Nemzeti Újság hasábjain megjelenő cikkek élesen elítélték a mexikói kormány egyházellenes intézkedéseit. Voltak azonban védelmezői is a Calles-kormány eljárásának: dr. Sömjén Géza, Mexikó budapesti főkonzulja Az Est című napilapnak úgy nyilatkozo�, hogy a Calles elnök elleni támadások és az egyházüldözésről szóló hírek „kivétel nélkül az Egyesült Államokból származnak”, és valójában „Mexikóban szó sincs vallásüldözésről”.19 A főkonzul ellenséges hangon beszélt a Vatikánról, s 168
Külügyi Szemle
A cristero felkelés nemzetközi megítélése
konstatálta, hogy „az ország úgyszólván a római katolikus egyház gyarmata, tartománya le�”.20 Sömjén kijelentései egyértelműen kifejezték és egyben tükrözték a mexikói kormány ellenséges viszonyát Rómához már a konfliktus kezdetén. Világszerte, de főleg az amerikai kontinensen és Európában számos ország nyilváníto� véleményt a mexikói konfliktus kapcsán. A dél-amerikai államok katolikus szövetségei tiltakozó tüntetéseket rendeztek. Diplomáciai segítségnyújtásról is szó ese�: „a Mexikóban állomásozó olasz és angol diplomaták igen komolyan fáradoztak azon, hogy felajánlják szolgálatukat a mexikói kormány és a katolikus egyház közö� felmerült vitás kérdések elintézésére.”21 A belga katolikus i�úsági szövetség szolidaritást vállalt a mexikói katolikusokkal.22 Spanyolországban, Zaragoza városában tüntetéseket szerveztek, s együ�érzésüket fejezték ki a mexikói egyházüldözés mia�.23 Több ország egyházi vezetői is felléptek a mexikói kormány intézkedései ellen. A magyar püspöki kar képviselői a mexikói püspökökhöz intéze� levélben csodálatukat fejezték ki az iránt az elhivato�ság iránt, ahogyan mexikói testvéreik küzdenek a hit védelmében.24 A délszláv püspökök is levélben emelték fel szavukat a mexikói katolikusokat ért atrocitásokat illetően.25 A cristero felkelés híre gyorsan terjedt Európában, a sajtócikkek azonban kizárólag a felkelés vallási színezetére koncentráltak, a felkelés há�erében lévő földkérdés témája a nemzetközi sajtóban fel sem vetődö�. A konfliktus nemzetközi dimenziói közül az Egyesült Államok és Mexikó viszonya figyelemre méltó, hiszen a konfliktus idején nem volt felhőtlen a két szomszédos ország kapcsolata. Az 1920-as években meggyengültek az egyesült államokbeli tőkebefektetések Mexikóban, mivel a Calles-kormány működése ala� hajto�ák végre az 1917-es alkotmány 27. passzusát, mely kimondja, hogy a föld, illetve a benne rejlő ásványi kincsek az államot illetik meg. Az Egyesült Államokkal való konfliktus alapja tehát a kőolaj körüli vita volt. Coolidge elnök felemelte a szavát a mexikói kormány eljárása ellen, amikor az Egyesült Államok állampolgárainak mexikói földbirtokát agrárreform ürügyén minden kártérítés nélkül kisajátíto�a.26 Az 1920-as évek második felében a mexikói állam a földosztás folytatásának kényszere mia� egyre több földhöz szándékozo� hozzájutni. Az egyházi latifundiumok kisajátítása melle� az Egyesült Államok tulajdonát képező földeket is kisajátíto�a, hogy az elégedetlenkedő parasztságot agrárreformmal kielégítse. Az egyházüldözést illetően Coolidge elnök távolságtartó álláspontot foglalt el. Az Egyesült Államokban ugyanis igen sok katolikus azzal a kérelemmel fordult az elnökhöz, hogy lépjen közbe a mexikói egyház érdekében.27 Az Egyesült Államok külügyminisztériuma kijelente�e, hogy az amerikai kormány kész beavatkozni Mexikóban az Egyesült Államok állampolgárok törvényes jogainak védelmében, viszont nem hajlandó beavatkozni az ország belpolitikáját érintő ügyekben.28 Érdekes, hogy az Egyesült Államok katolikus püspöki karának levele nem tartalmaz semmilyen utalást arra vonatkozólag, hogy az amerikai kormányt a mexikói helyzetbe 2008. ősz
169
Bodó Katalin
való beavatkozásra ösztönözné.29 Az egyesült államokbeli egyházi személyek sem képviseltek azonban azonos álláspontot: voltak, akik egyenesen váddal ille�ék az amerikai kormány passzivitását. Michael J. Curley, az Egyesült Államok prímása, a Baltimore Catholic Review hasábjain a következő kérdést teszi fel Coolidge elnöknek: „Felelős-e Ön vagy sem a Katolikus Egyház üldöztetéséért Mexikóban?” E kérdésfeltevés há�erében az a vád húzódo� meg, mely szerint az Egyesült Államok ölbe te� kézzel nézi végig a szomszédságában történő eseményeket, másrészt pedig érdeke fűződik ahhoz, hogy a katolikus hit visszaszorításával a protestantizmus teret nyerjen Mexikóban. Szemmel látható az Egyesült Államok semleges, tartózkodó magatartása. Az a tény, hogy 1929-ben az amerikai nagykövet közvetítő szerepet játszo� a mexikói állam és egyház közö�, annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok szerete� volna a kőolajforrások körüli viták végére pontot tenni. A Vatikán mindvégig a konfliktus gyors és békés úton történő rendezése melle� állt ki, de nem hagyta szó nélkül a mexikói katolikus hívők üldöztetését. XI. Pius pápa két enciklikát és egy apostoli levelet is kiado� a konfliktus során. A pápa az 1926. február 2-án kelt, a mexikói püspöki karhoz intéze� apostoli levelében „határozo� és erélyes hangon tiltakozik a kormány eljárása és egyházellenes törvényei mia�, amelyekről nyíltan kimondja, hogy nemcsak nem ésszerűek, hanem a törvény névre sem érdemesek.”30 A pápa ezen nyilatkozatával nemcsak a kormány működését ítélte el, hanem a törvény legalitását is megkérdőjelezte. A Calles-törvényként elhíresült egyházpolitikai törvényeket továbbá gonosznak, igazságtalannak és szentségtelennek minősíte�e.31 A mexikói egyházüldözés apropóján íródo� első pápai enciklikát 1926. november 18-án adták ki, s Iniquis Afflictisque32 néven vált ismer�é. A pápa ebben elítélte az 1917-es mexikói alkotmány antiklerikális pontjait, s részletesen elemezte az egyházat támadó törvényeket. Utalást te� az őskeresztény egyház legkegyetlenebb üldözéseire. A szentatya párhuzamot vont a francia forradalom mártírjai és a cristerók közö�. Hangot ado� elkeserede�ségének, hogy Mexikóban az apostoli delegátus működését lehetetlenné te�ék, továbbá keményen bírálta az „egyházi jogokat lábbal tipró despota kormányt”. Utalt a sajtószabadság megsértésére is, mivel, úgymond, nem megengede� az egyház védelme a mexikói sajtóban. XI. Pius nyomatékosan kijelente�e, hogy a mexikói püspöki kar a rendelkezésére álló minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy megvédje az egyház jó hírét és szabadságát. Az enciklikában kijelente�e, hogy „minden, ami haladás, civilizáció, minden jó és szép Mexikóban kizárólag a katolikus egyháznak köszönhető”.33 Az enciklika a Guadalupei Szűz Máriához szóló fohásszal zárult. 1928-ban úgy tűnt, hogy rendeződik Mexikó és a Vatikán kapcsolata. A mexikói püspöki kar feje, Leopoldo Ruiz y Flores látogatást te� a pápánál, és hosszas beszámolót tarto� a mexikói helyzetről. Ruiz y Flores szerint lehetséges volt a közeledés a kormány 170
Külügyi Szemle
A cristero felkelés nemzetközi megítélése
és a Szentszék közö�.34 A Vatikán reményét a konfliktus rendezését illetően 1928-ban tovább növelte, hogy Obregón tábornok pályázo� a mexikói köztársasági elnökségre, a tábornok ugyanis összekö�etést kerese� a mexikói katolikus körökkel. Megígérte, hogy amennyiben megválasztják, megszünteti azokat a kormányintézkedéseket, amelyeket elődje az egyház kárára te�, valamint hajlandó lesz tárgyalásokat kezdeni a Szentszékkel.35 Felcsillant a békének, valamint a Vatikán és Mexikó közö�i diplomáciai kapcsolatok rendezésének lehetősége, ám Obregón halálával ezek a remények is kútba estek. A mexikói kormány az 1929-ben megkötö� modus vivendi után „a nyílt üldözés durva eszközei helye� az ala�omos politikai fondorlatokkal folyta�a egyházirtó munkáját” – írta a magyar követ.36 XI. Pius 1932. szeptember 29-én az Acerba animi auxitudo37 kezdetű enciklikájában megbélyegezte a mexikói kormánynak a megállapodást követő szerződésszegő eljárását. Az enciklika történelmi visszapillantást ado� az elmúlt évek mexikói egyházpolitikai történetéről, feltárta az egyházat ért sérelmeket a világ színe elő�, ugyanakkor utasításokat ado� a mexikói papságnak a további magatartást illetőleg.38 A pápai körlevélből érződik, hogy a mexikói hívek sok esetben elégedetlenek voltak „püspökeik okosságból követe� konciliáns magatartásával, s magát a római Szentszéket is kompromisszum vádjával ille�ék” – a magyar követ szerint.39 A pápa védelmébe ve�e a mexikói püspököket, akik minden törvényes eszközt felhasználtak az egyházi jogok védelmére, valamint csodála�al adózik a hívők hősies magatartásának, akik életüket adták a hitükért. A mexikói kormány az enciklikára reagálva ingerült hangvételű nyilatkozatban tiltakozo� egy „idegen hatalomnak” a mexikói belügyekbe való beavatkozása ellen, valamint magát a pápai körlevelet a tekintély elleni lázításnak minősíte�e, s egyben kijelente�e, hogy minden olyan templomot bezárat, amely az enciklika utasításaihoz tartja magát.40 A Vatikán minden befolyását latba vete�e, hogy véget vessen az üldöztetésnek, és más hatalmak segítségével próbált a mexikói kormányra hatni, azonban a konfliktus megoldására végül nem a Vatikán, hanem az Egyesült Államok közvetítésével került sor. Habár a felkelés 1929-ben a cristerók fegyverletételével lezárult, az egyház és az állam kapcsolata továbbra is feszültségekkel teli maradt, s igazán csak a negyvenes években normalizálódo� valamelyest.
2008. ősz
171
Bodó Katalin
Jegyzetek 1 Szente Varga Mónika: „El reflejo de la primera guerra cristera de México en Hungría”. Acta Hispánica, Tomus VII, Szeged, 2002. 119–135. o. 2 Horváth Gyula: „La revolución mexicana y la guerra cristera”. In: Iglesia, religión y sociedad en la historia latinoamericana (1492–1945). Tomo IV, Szeged, JATE Kiadó, 1989. 77–86. o. 3 A cristerók jelszava: „Éljen Krisztus Király és a Guadalupei Szűz Mária!” emlékeztet a függetlenségi háború jelszavára: „Éljen Ferdinánd és a Guadalupei Szűz Mária!” A női és férfi princípium megjelenése, a vallási szimbólumok fontossága megmarad a 19. századból. 4 Andrés Azkue: La Cristiada. Los cristeros mexicanos (1926–1941). Historia Viva, Barcelona, 2000, 19. o. 5 1873–1876: „guerra de religioneros” (vallásosak háborúja), őket nevezhetnénk a cristerók legközvetlenebb előfutárainak. 6 Azkue, i. m. 27. o. 7 Röplapja a Gladium több mint százezer példányban jelent meg. Uo. 28. o. 8 Jean Meyer: The Cristero Rebellion: Mexican People Between Church and State. 1926–29. Cambridge University Press, Cambridge, 1976, 76. o. 9 „A mexikói kormány elrendelte a templomok lefoglalását” Új Nemzedék 1926. július 30. 10 Azkue, i. m. 33. o. 11 „Vasárnap a templomok elrablásának napja”. Nemzeti Újság 1926. augusztus 1. 12 A püspöki karon belül háromféle hozzáállás léteze�: 1. akik a felkelés jogossága melle� álltak ki, 2. akik a felkelést elítélték, 3. akik fegyvert fogtak és erkölcsi és anyagi segítségükről biztosíto�ák a felkelőket. Az utóbbi csoportba a 38 püspökből csupán három tartozo�. Jól látható tehát, hogy a püspöki karnak ke�ős hozzáállása volt a konfliktushoz, s inkább csak az alsópapság ve� részt aktívan a harcokban. 13 Eligio Meza Padilla: „La rebelión cristera y la consolidación del estado-nación”. In: Vínculo Jurídico Revista 20 Octubre-Diciembre, 1994. h�p://www.uaz.edu.mx/vinculo/webrvj/rev20-5.htm. 14 Horváth, i. m. 82. o. 15 Meyer, i. m. 85. o. 16 Meyer, i. m. 108. o. 17 Alicia Olivera Sedano: Aspectos del conflicto religioso de 1926 a 1929. Sus antecedentes y consecuencias. Instituto Nacional de Antropología e Historia, México, 1966, 236. o. 18 Azkue, i. m. 59. o. 19 „Mexikóban nincs vallásüldözés, csak az egyház és állam szétválasztását hajtják végre.”Az Est, 1926. július 30. 20 Uo. 21 „Diplomáciai lépés készül a mexikói kormány ellen”. Nemzeti Újság, 1926. július 30. 22 „La campaña belga en favor de Méjico”. El Debate, 1926. október 9. 23 „Campaña española por los católicos de Méjico”. El Debate 1926. október 26. 24 „Carta del Episcopado húngaro a sus Hermanos de Méjico”. El Debate 1926. november 23. 25 „Protesta de los Obispos de Yugoeslavia”. El Debate 1926. november 16. 26 Tárgy: „Coolidge elnök nyilatkozata a Mexikóban kisajátíto� amerikai ingatlanok kérdésében” Budapest, 1927. május 4. Magyar Országos Levéltár K 105 1925–1932-M-a. 27 „Diplomáciai lépés készül a mexikói kormány ellen”. Nemzeti Újság, 1926. július 30. 28 „Los Estados Unidos de Norteamérica no pueden intervenir en asuntos de política interior”. La Nación, 1926. augusztus 7. 29 „Pastoral de los Obispos de E.E.U.U. sobre Méjico”. El Debate, 1926. október 10. 30 Magyar Királyi Követség a Szentszék melle�. Tárgy: Mexikó viszonya az Apostoli Szentszékhez, Róma, 1926. április 27. Magyar Országos Levéltár. K 105 1925–1932-M-a. 31 Uo.
172
Külügyi Szemle
A cristero felkelés nemzetközi megítélése 32 „Iniquis Afflictisque. Encyclical of Pope Pius XI on the persecution of the church in Mexico to the venerable brethren, the patriachs, primates, archbishops, bishops, and other ordinaries in peace and communion with the apostolic see”. In: Vatican Secret Archives, h�p://www.vatican.va/holy_father/pius_xi/encyclicals/documents/hf_p-xi_enc_18111926_iniqiusafflictisque_en.html. 33 Uo. 34 Magyar Királyi Követség a Szentszék melle�. Tárgy: A Szentszék és Mexikó, Róma, 1928. január 25. Magyar Országos Levéltár K 105 1925–1932-M-a. 35 Uo. 36 Magyar Királyi Követség a Szentszék melle�. Tárgy: A mexikói kultúrharc, Róma, 1932. október 6. Magyar Országos Levéltár K 105 1925–1932-M-a. 37 „Acerba Animi. Encyclical of Pope Pius XI on the persecution of the church in Mexico to our venerable brothers of Mexico, the archbishops, bishops, and other ordinaries in peace and communion with the apostolic see”. In: Vatican Secret Archives, h�p://www.vatican.va/holy_father/pius_xi/encyclicals/ documents/hf_p-xi_enc_29091932_acerba-animi_en.html. 38 Magyar Királyi Követség a Szentszék melle�. Tárgy: A mexikói kultúrharc, Róma, 1932. október 6. Magyar Országos Levéltár K 105 1925–1932-M-a. 39 Uo. 40 Uo.
2008. ősz
173