A befogadó társadalomért

A befogadó társadalomért

A befogadó társadalomért Esélyegyenlőségi politika Magyarországon 2002–2010

Írták a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárságának munkatársai Szerkesztette Szále László Felelős kiadó a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Szakállamtitkársága

Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Készült a Szerif Kiadó gondozásában A kiadványt Hudák Zsolt tervezte, a nyomdai előkészítést Baranyai Norbert végezte

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Megjelent 2010-ben.

t

tartalom

7 11 19 69 101 135 173 199 215

Köszöntő

Bevezető – Áttekintés és helyzetkép Az ifjúság nem társadalmi probléma, hanem a társadalom erőforrása A nők és férfiak társadalmi egyenlősége A fogyatékosságügyi szakterület fejlesztései Roma integráció – A felzárkóztatástól a felzárkózás felé Egyéb esélyegyenlőségi programok

2007 – Egyenlő esélyek európai év Progress Program – Magyar nyertes pályázatok az antidiszkrimináció területén

k

Kedves Olvasó!

k ö s z ö n t o˝

Nagy örömmel ajánlom figyelmébe ezt a kiadványt, amely az elmúlt hónapok hosszú előkészítő munkájának eredménye. Nem vállalkozhattunk többre, mint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárság, illetve jogelődei által végzett tevékenység bemutatása. Igyekeztünk azonban ezt úgy megtenni, hogy az Olvasó minden fontosabb törekvésünkről világos és rendszerezett képet kapjon, és a hivatkozások segítségével lehetőséget arra, hogy egy-egy területet mélyebben is megismerjen. E mű fő erényének tablójellegét tartom, még akkor is, ha ennek árnyoldala is van: nem térhetünk ki mindenre, de megkísérelhetjük felvillantani a kapcsolódásokat, ezáltal átfogó képet adva elmúlt évekbeli munkánkról. Amikor először vettem kezembe az egyes területek szakemberei által ös�szeállított terjedelmes anyagokat, számomra is érdekes volt, hogy ezek az ös�szefoglalók minőségileg más képet adnak, mint ami a hétköznapok eseményeiből, sikereiből, esetleg küzdelmeiből kirajzolódik. Egyszerre éreztem át, hogy mennyi mindent tettünk, mit értünk el, és persze azt is, hogy hány zsákutca terhelte ezt az utat, mennyi falba ütközünk munkánk során. Érdekes, tanulságos ez az összkép, és úgy vélem, mindenképpen szükséges, hogy a napi eseményeken felülemelkedve, távlataiban tekintsük át az elmúlt évek esélyegyenlőségi politikáját. Az esélyegyenlőségi terület vezetését évek óta ellátó szakpolitikusként elengedhetetlenül szükséges számomra, hogy lássam azokat az összefüggéseket, távlati célokat, amelyek egy ilyen áttekintésből adódnak, és erőt merítsek az eredményekből a napi küzdelmek megvívásához. Számomra is tanulságos volt az, hogy egy időre nem a mindennapi munka szemszögéből tekintettem az ezen a területen folyó kormányzati tevékenységre. Ezért gondolom azt, hogy azoknak, akik távolabbról, vagy más módon vesznek részt a magyarországi esélyegyenlőségi törekvések megvalósításában, vagy esetleg nem formálják, hanem szemlélik az eseményeket, még inkább hasznos lehet az, ha egy ideig hajlandóak a megszokottól eltérő kontextusban vizsgálni a témát. Azok az események, hírek, amelyek nap mint nap nyilvánosságra kerülnek a sajtóban, nagyon komoly gondokra világítanak rá, jelentőségüket nem szeretném megkérdőjelezni. Ám úgy vélem, szükséges lenne, hogy az érem másik

Köszöntő

Köszöntő

oldala, az elért komoly eredmények is ilyen súllyal jelenjenek meg a közbeszédben. Nem nagyobb súllyal, csak ugyanolyannal. Mai társadalmunk talán legnagyobb problémája, hogy nem örülünk a sikereknek, nem ismerjük el a jó kezdeményezéseket. A szembenézés a tévedésekkel nagy erény, a fejlődés kezdete, de a felemelkedés, vagy a jelenlegi válságos helyzetből való kilábalás valódi motorja az lehet, ha értékeljük a jót, elismerjük és széles körben ismertté is tesszük az eredményeket. A kedves Olvasónak tudnia kell először is, hogy ez szakmai anyag. Igyekeztünk világosan, érthetően és érdekesen bemutatni a témát, és a legtöbb, amit elvárhatunk magunktól, hogy hasznos és sokat forgatott forrásmunkát adunk azok kezébe, akik ezzel a területtel foglalkoznak. Olvasóink zöme persze, valószínűleg, valamilyen módon „szakmabeli” lesz, és a fejezetek írói is azok. Ennek megfelelően törekedtünk arra, hogy a mű jó kiindulópont legyen azoknak, akik meg akarják ismerni az elmúlt évek esélyegyenlőségi politikáját, számos olyan kitekintéssel, hivatkozással, amit követve akár „teljes” képet is kaphatnak. Bármennyire is igyekeztünk közérthetően fogalmazni, a mű óhatatlanul is megmarad szakmai jellegűnek. De egyben köszönetnyilvánítás is, mindazoknak, akik ezek mögött a programok mögött álltak. A könyvnek nagyon fontos célja az is, hogy ezeknek az embereknek az elkötelezettségét és áldozatos munkáját bemutassa és elismerje. Hangsúlyoznom kell, nem valamiféle szakmai hiúság vezet minket, amikor ezt a célt megfogalmazzuk. Egyszerűen arról van szó, hogy nem lehetséges kiegyensúlyozott véleményformálás a tények ismerete nélkül. Az esélyegyenlőségi problémák jellegéből fakad a kísértés, hogy populista, leegyszerűsítő, vagy átpolitizált módon közelítsünk hozzájuk, hogy elhamarkodottan alkossunk véleményt. Ezek a problémák olyan társadalmi csoportokat érintenek, amelyeknek a napi gondjai a társadalom széles körű érdeklődésére tartanak számot, vagy éppen az érintettek számára jelentenek elkeserítően nagy terhet, és könnyű ezeket az érzelmeket, indulatokat politikai célokra felhasználni, vagy egyoldalúan, szenzációként, botrányként bemutatni a sajtóban. Nem kívántuk szebbnek mutatni a jelent, a múltat vagy a jövőt, mint amilyennek felelősen gondolkodó és nyilatkozó szakemberként tehetjük, a mű kitér a kudarcokra, zsákutcákra, a javasolt megoldásokra és nem tagadja a fennálló, fennmaradt, akár súlyosbodott problémákat sem. De mindezt szakmai szempontból, érvekkel alátámasztva fogalmazzuk meg. Ez olyan „anyag”, amiről értelmes vitát lehet folytatni. Talán sokszor nem is tudatosul sem a közbeszéd formálóiban, sem a társadalom egyes tagjaiban, hogy az, ha teret engedünk egy ettől eltérő, populista megközelítésnek, mindannyiunkat tesz szegényebbé. Az esélyegyenlőség területén a legfontosabb feladat: olyan befogadó társadalom létrejöttének elősegítése, amely az olyan tulajdonságokat, mint az etnikai származás, a női mivolt, a fogyatékossággal élés, az eltérő szexuális orientáció, a sokszínű társadalom alapköveinek tekinti, és lehetőséget lát bennük. Hiszen ezek a különbségek megtermékenyítő hatással lehetnek a kultúránkra, és általában is lehetetlen ezen

Budapest, 2010. március

Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár

Köszöntő

eltérő vélemények, szempontok ismerete nélkül a saját árnyalt értékrendszerünk kialakítása, akár egyéni, akár nemzeti értékrendszerről van szó. A kormányzat feladata, hogy az esélyegyenlőségi gondolkodásmód áthassa a tág értelemben vett közigazgatás minden tevékenységét, vagyis horizontális politikaként érvényesüljön. Az ilyen távlati célok megvalósítása érdekében működtetünk olyan intézményeket, mint az Egyenlő Bánásmód Hatóság vagy az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat. Természetesen a kormányzati esélyegyenlőségi politika is törekszik arra, hogy napi problémákat oldjon meg: roma telepeket számolunk fel, elősegítjük a leghátrányosabb helyzetű térségek rehabilitációját, olyan intézményrendszert működtetünk, amely segít azokon, akik családon belüli erőszak áldozataivá váltak. Számos olyan konkrét eredményt értünk el, amelyekre méltán vagyunk büszkék, és amelyek igénybevételének lehetőségét minél szélesebb körben szeretnénk ismertté tenni. De valódi megoldást csak az jelenthet, ha a társadalom attitűdje változik meg, ha természetessé válik, hogy a megismerésnek meg kell előznie a véleményalkotást, ha nem fogadunk el igénytelen és demagóg válaszokat, hanem magunk keressük a megoldásokat. A befogadó társadalom nem építkezhet felülről. Ezért is nagyon hangsúlyos eleme a tevékenységünknek – ahogy az egyes fejezetekből is kitűnik – a szemléletformálás különféle kampányok és rendezvények útján. A fejezetek összefoglalják majd az egyes területek az elmúlt közel egy évtizedben elért eredményeit, ám hangsúlyoznom kell, hogy csupán pillanatképet adhatunk a kormányzati esélyegyenlőségi munkáról, hiszen az ma is formálódik, fejlődik, reményeim szerint bővül és erősödik. Erre nagyon nagy szükség van. A legfrissebb, az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás, az úgynevezett Eurobarométer-felmérés adatai azt mutatják, hogy összességében a megkérdezett európaiak 16 százaléka állította, hogy elszenvedett hátrányos megkülönböztetést életkora, vallása, etnikai származása, fogyatékossága, vagy szexuális irányultsága miatt. Komoly probléma, hogy három európai lakos közül csak egy van tisztában a jogaival, akár a diszkrimináció, akár a zaklatás elleni fellépés lehetőségeit tekintve. Mindezek miatt fontos az, hogy néha megálljunk, és összegezzünk, hogy az elért eredmények is megfelelő nyilvánosságot kapjanak, és együtt fogalmazzuk meg, mit értünk el, és mit kell még tennünk. Csak így felelhetünk meg a kihívásoknak és csak így tudunk megoldást találni a jelen problémáira. Ez a könyv ehhez kíván alapot adni, és remélem, az itt megfogalmazott gondolatok nem maradnak visszhangtalanok.

b

Áttekintés és helyzetkép

b e v e z e t o˝

Az 1989/90-es rendszerváltás óta eltelt időszak erőfeszítéseinek eredményeképpen kialakultak Magyarországon az antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi politika jogi és intézményi keretei. A kezdeti lépéseket megtettük, de az esélyegyenlőségi politika még távol áll attól, hogy a társadalompolitika húzóágazata legyen. Összességében elmondható, hogy az első eredmények már mutatkoznak: az esélyegyenlőség a korábbiakhoz képest a közgondolkodásban, és a kormányzati politikában is érezhetően előtérbe került. Mindezek ellenére az esélyegyenlőség megvalósulásának hiánya és a diszkrimináció még mindig széles kört érintő, alapvető társadalmi probléma, amelynek negatív tendenciáját talán sikerült megállítani, de megfordítani még nem. Ehhez további szisztematikus jogi, kormányzati, társadalmi változásokra van szükség, amelyben alapvető szerepe van a civil szférának is. Sok esetben jelent problémát a fogalmak helyes értelmezése, használata, alkalmazása is. Fontos, hogy különbséget tegyünk az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőségi politika között. Az egyenlő bánásmód követelménye a diszkrimináció tilalmát szolgáló jogszabályok megalkotását és intézmények működtetését követeli meg. Az esélyegyenlőségi politika pedig az Alkotmány 70/A § (3) bekezdése szerint azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság köteles a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel elősegíteni. Az esélyegyenlőségi politika tehát nem esik egybe az egyenlő bánásmód biztosításával: mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek az élet legkülönbözőbb területein azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen, hogy mérséklődjenek a társadalmi különbségek.

A diszkriminációtól és az egyenlő esélyek megteremtésének területei

A diszkrimináció az élet számos területén – hasonlóan a többi EU-tagállamhoz, Magyarországon is – sajnálatos módon általánosan megtalálható jelenség. Egyre több konkrét, nagy visszhangot kiváltó diszkriminációs esetről ad hírt a média, például a hátrányos helyzetű csoportok munkához jutásával, a romák egészségügyi szolgáltatásaival, lakhatásával, az oktatás területén megnyilvánuló szegregációval kapcsolatban.

Bevezető

11

Bevezető

12

A foglalkoztatási diszkrimináció az egyik legsúlyosabb probléma, mert ez alapvetően korlátozza a hátrányos helyzetű egyének társadalmi és gazdasági érvényesülését. Ugyanakkor nyilvánvaló egyenlőtlenségek mutatkoznak az árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint az információhoz való hozzáférésben is. A foglalkoztatás terén megnyilvánuló egyenlőtlen esélyek következményeit a legérzékletesebben a riasztóan alacsony munkaerő-piaci aktivitás mutatja, amely kiemelten sújtja a hátrányos helyzetű csoportokat. Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az 50 év felettiek és a fiatal pályakezdők foglalkoztatottsága. Az életkor szerinti diszkrimináció jelentős hányada is a foglalkoztatás terén jelentkezik. Rendkívül alacsony a megváltozott munkaképességű emberek és a kisgyermekes nők foglalkoztatottsága is. Különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a romák, akiknek a becslések szerint körülbelül harmada aktív munkaerő-piaci szereplő. A foglalkoztatásban megnyilvánuló egyenlőtlen esélyek mellett vannak olyan speciális területek, amelyek kifejezetten egyes társadalmi csoportokat érintenek: A jogesetek száma alapján a romákkal szembeni diszkrimináció egyik kiemelt területe az egyes szolgáltatásokhoz való hozzáférés a szolgáltató-, illetve vendéglátóiparban. A másik legaggasztóbb probléma az oktatási szegregáció. A világ egyetlen országában sincs olyan nagy különbség a középiskolák között a családi háttér, vagyis a szülők iskolai végzettsége tekintetében, mint Magyarországon. A magyar iskolai rendszer már 10 éves kortól szelektál, ami elsősorban a roma gyermekeket sújtja. Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban már az általános iskolákban is rendkívül magas a leszakadt, szegregált iskolák száma. A nők esélyegyenlőségét veszélyezteti az „üvegplafon” jelenség, ami miatt a politikai döntéshozatal valamennyi szintjén (parlament, önkormányzatok), és a gazdasági vezetők körében is rendkívül kicsi a nők aránya. Nehezíti a nemek közötti egyenlőség elérését, hogy a horizontális szegregáció már a középszintű oktatásban érezhetően jelen van, és ez a későbbi életkorokban csak fokozódik. További nehézséget okoz a nők munkahelyi előmenetelében az a tény, hogy az azonos munkát végző férfiakéhoz képest 15-20 százalékal alacsonyabb bért kapnak, jellemző a kisgyermekes nők hátrányos megkülönböztetése, és problémát jelent a munkahelyi szexuális zaklatás is, amely a legritkább esetekben kerül nyilvánosságra. A családon belüli erőszak szintén egy mostanáig még kevéssé vizsgált terület, pedig az áldozatok tipikusan hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott nők, gyermekek, idősek vagy fogyatékossággal élők. A probléma súlyát jelzi, hogy az összes ismertté vált személy elleni bűncselekmény negyedét családon belül követik el. A fogyatékos személyek munkaerő-piaci érvényesülését leginkább a lassan haladó, komplex akadálymentesítés gátolja. Bár a jogszabályok 1998 óta kötelezővé teszik az akadálymentesítést, az eltelt években csak a közintézmények harmadát tették mindenki számára hozzáférhetővé, míg a közterületeken és a magánszférában még ennél is rosszabb az arány.

A diszkriminációt tiltó szabályozás és intézményrendszer

A közösségi jogharmonizáció első lépését a Munka Törvénykönyvének 2001. évi módosítása jelentette, amely először szabályozta – a Római Szerződés 141. cikkének megfelelően – az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A jogharmonizáció második lépése az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) elfogadása volt, amely 2004. január 27-én lépett hatályba. Az Ebktv. elfogadásával Magyarország gyakorlatilag harmonizálta a magyar antidiszkriminációs jogot az EU irányelveivel, valamint az Európai Bíróság ítéleteivel. Az Ebktv. kodifikációja során külön figyelmet kapott a faji- és az általános foglalkoztatási keret-irányelv szövegének való megfelelés. Emellett a törvény megfelel Magyarország más nemzetközi jogi kötelezettségeiknek is. A jogharmonizáció felülvizsgálata és az Ebktv. alkalmazása során tapasztalt problémák kiküszöbölése érdekében az Ebktv. módosítására 2006-ban kerül sor. Az Ebktv. részletes szabályokat (hatály, definíciók, eljárási szabályok, jogorvoslati rendszer) tartalmaz, amelyek célja egy koherens és hatékony antidiszkriminációs jogi mechanizmus megteremtése. Az új szabályozás igyekszik kiküszöbölni azokat a jogi problémákat, amelyek korábban gátolták a diszkrimináció elleni hatékony küzdelmet. Az Ebktv. elfogadása azonban nem a végét, hanem csupán a kezdetét jelenti a diszkrimináció elleni hatékony jogi szabályozás megteremtésének. Az Ebktv. olyan általános törvény, amely azonos szabályokkal tiltja a diszkriminációt valamennyi hátrányos helyzetű csoporttal szemben. Az indikatív felsorolás 19 védett tulajdonságot nevesít is, emellett „egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző” alapján is lehetőség van a jogérvényesítésre. E tekintetben az Ebktv. a tagállamokban egyedülállóan széles palettáját teremti meg a hátrányos megkülönböztetési okok folytán védelemben részesíthetők körének. A törvény általános érvényű abban az értelemben is, hogy hatálya kiterjed az élet valamennyi területén előforduló jogviszonyra, részletes szabályokat adva a foglalkoztatásra, a szociális ellátásokra, az egészségügyre, a lakhatásra, az oktatásra és képzésre, valamint az áruk és szolgáltatások igénybevételére.

13 Bevezető

A vallásos meggyőződéssel szemben a jogesetek mindeddig csak kismértékű diszkriminációt mutattak, az e tekintetben veszélynek kitett emberek érdekeinek védelme és (annak kommunikálása) a tájékoztatás fontos része a kormányzat célkitűzéseinek. A melegek jogainak elismerése terén alig történt előrehaladás, mert a társadalom többsége nem vesz tudomást a problémáikról. A melegek kapcsolatait büntetőjogi szinten tiltó jogszabályi rendelkezések megszüntetése, valamint a deklaratív szintű jogegyenlőséget biztosító szabályozás elfogadása után a közvetett módon megkülönböztető jogszabályok és diszkriminatív gyakorlat megszüntetése, valamint a családjogi rendelkezések reformja válik indokolttá.

Bevezető

14

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények az alábbi eljárások során érvényesíthetők: a) peres eljárás a polgári, munkaügyi bíróságnál, b) közigazgatási eljárás az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, c) közigazgatási eljárás az Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőségnél, d) szabálysértési eljárás a szabálysértési hatóságnál. Ezek mellett a jogsértett személyek az Állampolgári Jogok, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosához is fordulhatnak, valamint további segítséget kaphatnak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által, az Országos Cigány Önkormányzat és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal együttműködésével létrehozott Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat keretében dolgozó ügyvédektől. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH) 2004. évi megalakulása óta egyre többen keresik fel diszkriminációs jogorvoslatot kérve. Ha az EBH megállapítja, hogy sérült az egyenlő bánásmód követelménye, akkor – számos más szankció mellett – akár hatmillió forintig terjedő pénzbírságot is kiszabhat. Az EBH vonzereje a panaszosok számára, hogy gyors, ingyenes és a peres eljárásnál kevesebb szakértelmet igényel az ügyféltől. Az EBH ismertségének terjedésével a panaszok száma a 2005. évi duplájára emelkedett, 2006-ban a diszkriminációs ügyek száma 592 volt. A kérelmek nagyrészt a munka világával, főleg a romák, az 50 év feletti és a gyermeket nevelő nők, valamint a fogyatékossággal élők foglalkoztatásával kapcsolatosak. Emellett nagyszámú panasz érkezett az oktatással, különösen a roma tanulók elkülönítésével kapcsolatosan. A roma személyeket érinti a szolgáltatások megtagadása a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységekben, illetve a fogyatékossággal élőket az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Az eddig kivizsgált ezer fölötti panaszból az EBH 166 érdemi határozatot hozott, amelyből 18 esetben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, és öt esetben szabott ki pénzbírságot. 2007-ben pedig 756 diszkrimináció miatti panasz érkezett, ezekből 186 esetben zárult az ügy érdemi döntéssel, a hatóság 29 elmarasztaló határozatot hozott. Továbbra is a foglalkoztatás területén történt a legtöbb hátrányos megkülönböztetés, amely területen a diszkrimináció áldozata a sérelmet etnikai hovatartozása, életkora, anyasága, valamint egyéb helyzete miatt szenvedte el. 2008-ban a hatósághoz 1153 kérelem, beadvány érkezett, ez 52,5 százalékkal meghaladja az előző évi ügyforgalmat. Az 1153 ügyből határozattal zárult le 356, áttétellel 171, tájékoztató levéllel 474. A 2009-es évre áthúzódó ügyek száma 152. A 356 vizsgált ügy 37 esetben zárult elmarasztalással. Ez szintén emelkedést mutat a 2007. évi 29-hez képest, azonban arányában az egyéb döntésekhez képest lényegében nem változott. Az elmarasztalások a foglalkoztatás és a szolgáltatás területét érintették legnagyobb arányban. A törvény által meghatározott védett tulajdonságok alapján megállapítható, hogy a legtöbb esetben az egyéb tulajdonsággal (a személyiség lényegi vonásához tartozó, de az Ebktv.-ben önállóan nem nevesített tulajdonság), a fogyatékossággal, az életkorral, valamint az anyasággal és etnikai hovatar-

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. évi tevékenysége a számok tükrében A hatósághoz 2009-ben 1087 ügyben fordultak panasszal, megkereséssel természetes, jogi személyek s különböző társadalmi és civil szervezetek. A hatóság 112 esetben megállapította, hogy az ügy más közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 372 ügyben tájékoztatást küldött az ügyfélnek a jogérvényesítés módjáról, más állami, önkormányzati szervek, bíróságok hatásköréből 351 eljárást indított, melyek alapján 48 esetben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. 18 esetben elősegítette és jóváhagyta a felek között létrejött egyezséget. Új jelenség, hogy a korábbiakban lényegesen több esetben kérték az ügyfelek az eljárás megszüntetését azért, mert az eljárás alá vont munkáltató vagy szolgáltató az eljárás megindítását követően megszüntette a hátrányos megkülönböztetést és kompenzálta a kérelmezőt. A diszkrimináció fajtái szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés: 41 Zaklatás hátrányos megkülönböztetés: 4 Megtorlás hátrányos megkülönböztetés: 2 Közvetett hátrányos megkülönböztetés: 1

15 Bevezető

tozással összefüggésben érte a panaszosokat hátrány. (A fogyatékossággal élők panaszainak ugrásszerű megnövekedésében az játszott szerepet, hogy egy területi szövetség a vakok és csökkentlátók képviseletében 19 gyógyszergyártó, illetve forgalmazó cég ellen indított közérdekű eljárást, miszerint a gyógyszertájékoztatók a vakok és gyengénlátók számára nem megfelelő módon készülnek.) A tájékoztató levéllel zárult eljárások magas, és az érdemi döntések tartósan alacsony számából arra lehet következtetni, hogy a sértettek a jogi szabályozásról és a jogorvoslati lehetőségekről hiányos információval rendelkeznek. Az Ebktv. elfogadását sajnos nem követte információs kampány, és az EBH működése is csak kevéssé ismert. Ezt az űrt csak részben tudta pótolni a média, amely viszonylag aktívan tudósít a diszkriminációval kapcsolatos döntésekről. Az EBH tapasztalatai szerint különösen a munkaerőpiacon éri nagy számban diszkrimináció az érintett csoportokat, ezért az ő célzott tájékoztatásuk kiemelt fontosságú feladat. A közvélemény tájékoztatása mellett hiányzik a magyar antidiszkriminációs jogi szakirodalom is, eddig mindössze egy-két jelentősebb tudományos cikk jelent meg a témáról. A témával foglalkozó bírók, ügyvédek, egyetemi hallgatók és civil szervezetek hatékony munkájához elengedhetetlen, hogy megszülessenek, és mindenki által hozzáférhetővé váljanak a magyar antidiszkriminációs jogot feldolgozó elméleti, tudományos szakkönyvek. Pozitív fejlemény, hogy a 2007. évi egyezségek számához képest 2008-ban ugrásszerűen megemelkedett a kölcsönös engedményeken alapuló, ily módon a hosszú távú és békés együttélést biztosító egyezségek száma. Míg 2007-ben 3 ügyben, 2008-ban 23 ügyben született egyezség.

Bevezető

16

(2008-ban az elmarasztaló és egyezséget jóváhagyó döntések aránya 37/23 volt.) 177 ügyben született elutasító határozat, többségükben azért, mert az eljárás alá vont bizonyította, hogy nem tett különbséget a panaszossal összehasonlítható helyzetben lévők javára, vagy a különbségtétel jogszerűen indokolta. Az előző évekhez hasonlóan legmagasabb számban a foglalkoztatás területén sérült az egyenlő bánásmódhoz való joga a kérelmezőnek (19) neme (6), életkora (5), más véleménye (4), anyasága, etnikai hovatartozása (2-2), szexuális irányultsága, szakszervezeti érdekképviselethez tartozása alapján (1-1) ügy. 17 ügyben állapította meg a hatóság a szolgáltatásokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést életkor (6), fogyatékosság (3), etnikai származás és bőrszín (3), anyaság, politikai vélemény és szexuális irányultság alapján. 48-ból 30 esetben gazdasági társaságokkal, a többi ügyben önkormányzatokkal, illetve intézményekkel és állami hatóságokkal szemben került sor szankció alkalmazására. Összesen: 33 600 000 forint perbírság kiszabására került sor, 33 határozat nyilvános közzétételét rendelte el a hatóság. 2009-ben 46 – előző évekről is áthúzódó – ügy volt folyamatban a Fővárosi Bíróságon, két új eljárásra utasítást kivéve a bíróság helyben hagyta a hatóság döntését. A jogtudatosság emelése, a közvélemény tájékoztatása 2009-ben is kiemelt feladata volt az EBH-nak. A döntések nyilvánosságra hozatala mellett honlapján ismerteti az összes jogsértést megállapító egyzséget helybenhagyó döntését, valamint a diszkrimináció és az egyéb jogsértések elhatárolása érdekében a jelentősebb elutasító határozatait is. 91 alkalommal tájékoztatta a közvéleményt a médián keresztül tevékenységéről, konkrét jogesetek bemutatásával, s több mint 60 rendezvényen tett eleget civil-, társadalmi szervezetek és társhatóságok meghívásainak. Az EBH honlapját 2009-ben 74 138-an látogatták. 2009 áprilisától a TÁMOP 5.5.5. projekt keretében 46 hónapig tartó antidiszkriminációs programot indított el, amelynek keretében 2008 szeptemberétől minden megyeszékhelyen ügyfélszolgálatot szervezett, 2010-ben széles körű képzési programot indít, ifjúsági antidiszkriminációs akciókat tervez. (További információk a hatóság tevékenységéről: www.egyenlobanasmod.hu, www.antidiszko.hu )

Az esélyegyenlőséget szolgáló intézményrendszer

A rendszerváltás óta eltelt időszakban fokozatosan kiépülő esélyegyenlőségi kormányzati intézményrendszert számos alkalommal szervezték át. Ezek a változások mindenekelőtt három kérdéskört érintettek. Az első, hogy a kormányzat kiemelten mely társadalmi csoportok esélyegyenlőségével foglalkozzon központi szinten. A kormányzati hatáskör kezdetben a nemzeti és etnikai kisebbségre, a nőkre, majd a fogyatékos személyekre, valamint számos más csoport esélyegyenlőségének előmozdítására is kiterjedt. Jelenleg az Európai Unió antidiszkriminációs jog szabályozása szempontjából mind

17 Bevezető

a hat diszkriminációs ok kiküszöbölésére hivatott szervezeti egység jelen van a központi kormányzati struktúrában. A második kérdés a szakpolitikai területekre vonatkozott, vagyis hogy a hátrányos helyzetű csoporttal foglalkozó szervezeti egység a magyar közigazgatás mely szervezeti rendszerében működjön. Általánosságban elmondható, hogy a központi kormányzat keretében működő szervezeti egységek leginkább a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó minisztériumban kapnak helyet. Ez a szervezeti rendszer azonban csak korlátozott mértékben képes biztosítani az esélyegyenlőség általános érvényesítését (mainstreaming). Az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló intézményrendszerrel kapcsolatos harmadik jelentős kérdéskör, hogy az érintett szervezeti egység a közigazgatási hierarchia mely szintjén helyezkedik el, és milyen hatáskörrel rendelkezik. 2006 májusa óta a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban működik az esélyegyenlőségi szakállamtitkárság, amely a gyermek-, és ifjúságpolitikával, a kisebbségpolitikával, a romák társadalmi integrációjával, a fogyatékos személyek esélyegyenlőségével, a foglalkoztatási rehabilitációval, a halmozottan hátrányos helyzetű településeken élők, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségével, valamint a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (lmbt) emberek problémáival összefüggő feladatokkal foglalkozik. Emellett az esélyegyenlőség előmozdítását szolgálják a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. A civil szférával való kapcsolattartás fórumait és a tárcák közötti koordinációt is szolgálják az egyeztető fórumok: a Társadalmi Kirekesztés Elleni Tárcaközi Bizottság, a Roma Integrációs Tanács, az Idősügyi Tanács, az Országos Fogyatékosügyi Tanács, valamint a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács. Ezek a tanácsok általában tripartit felépítésűek: a civil és kormányzati tagok mellett jelen van a szakértői oldal képviselete is. A kormány 2004-ben hozta létre az Országos Esélyegyenlőségi Hálózatot. Az Esélyegyenlőségi Koordinációs Irodák (Esélyek Háza) célja, hogy a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megelőzésében közreműködjön, illetve, hogy együttműködjön az előítéletek csökkentése érdekében a térségben működő szervezetekkel, intézményekkel. Az érdekvédelmi szervezetekkel közösen úgynevezett Esélyegyenlőségi Fórumot működtetnek, mely önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek képviselőiből áll. Bár az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló intézményrendszer elsősorban központi kormányzati szinten működik, az Ebtv. hatályba lépése óta a települési önkormányzatok is elfogadhatnak helyi esélyegyenlőségi programot. Ebben elemzik a településen élő hátrányos helyzetű csoportok helyzetét, és meghatározzák az esélyegyenlőségüket elősegítő célokat. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig kevés önkormányzat élt. Az Ebtv. 2010 májusában hatályba lépő módosítása nyomán a települési önkormányzatok számára az öt évre szóló esélyegyenlőségi program elfogadása kötelező lesz, és a települések csak a program megléte esetén pályázhatnak hazai és uniós forrásokra, pályázatukban érvényesítve az esélyegyenlőségi program célkitűzéseit.

A civil szervezetek a diszkrimináció ellen, az esélyegyenlőség

Bevezető

18

Az érdek-képviseleti szervezetek a diszkrimináció elleni fellépés szempontjából három csoportba sorolhatók: jogvédő szervezetek, szakszervezetek, valamint az egyes társadalmi csoportok esélyegyenlőségét szolgáló civil szervezetek. Jelenleg néhány olyan professzionális, szakosodott jogvédő szervezet van, amelyek sikerrel visznek diszkriminációs ügyeket a bíróságon és az EBH előtt. A jogvédő szervezetek különösen a roma személyekkel szembeni diszkrimináció terén értek el sikereket. Ezek a jogi eljárások fontos szerepet játszanak a jogi szabályozás fejlesztésében, és a médián keresztül a közvélemény figyelmének felkeltésében. Alapvető érdek, hogy – a realitásoknak megfelelően – növekedjen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárások száma. A szakszervezetek elsősorban a női munkavállalók esélyegyenlőségének előmozdításában aktívak. Ennek érdekében hozták létre többek között az Országos Érdekegyeztető Tanácson belül működő Esélyegyenlőségi Albizottságot. A szakszervezeti konföderációk női tagozatai nagy tapasztalatokat szereztek a nők esélyegyenlőségével kapcsolatos képzések, konferenciák, tájékoztató kampányok megszervezésében. Az Ebktv. szerint az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szerv és többségi állami tulajdonban álló gazdasági társaság köteles – a szakszervezet bevonásával – esélyegyenlőségi tervet készíteni. Ez tartalmazza a hátrányos helyzetű munkavállalók, különösen a nők, a negyven évnél idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek foglalkoztatási helyzetének elemzését, valamint a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó céljait és eszközeit. Sajnos sok arra kötelezett munkáltató nem készített esélyegyenlőségi tervet, pedig 2007-től az EBH már pénzbírsággal sújthatja őket. Elmondható azonban, hogy mivel az esélyegyenlőségi tervek viszonylag újdonságnak számítanak a munka világában, szükség lenne mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek részére egy általánosan hozzáférhető és kön�nyen használható szakmai- módszertani háttér megteremtésére. Országszerte több száz olyan alapítvány, egyesület működik, amelyek aktívan részt vesznek a különféle társadalmi csoportok esélyegyenlőségének előmozdításában. Az utóbbi években számos képzési program szolgálta ezeknek a civil szervezeteknek a szakmai támogatását, részben közösségi forrásokból. A civil szervezetek által, illetve a részükre szervezett képzések gyakori problémája, hogy azok sok esetben általános témákat érintettek, nem kapcsolódtak a szervezetek tényleges gyakorlati tevékenységéhez, valamint esetleges volt a résztvevők kiválasztása.

1.

fejezet

Az ifjúság nem társadalmi probléma, hanem a társadalom erőforrása

Az ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos legfontosabb folyamatok 2002–2010 között Demográfia

Az ifjúsági korosztály (a kormányzati ifjúságkutatások a 15–29 éves korosztályt tekintették idetartozónak) nagysága jelentősen megváltozott a vizsgált időszakban. 2000-ről 2008-ra mintegy 240 ezer fővel csökkent a fiatalok száma, s 39-ről 35 százalékra esett vissza arányuk a teljes népességen belül. A belső korösszetétel is jelentősen megváltozott (1. ábra). Az utolsó Ratkó-unokák még épphogy a korosztályba tartoznak – míg kilenc évvel korábban a teljes csoport a korosztály része volt, s a legnagyobb létszámú kohorszokat a 23-25 évesek jelentették. 1. ábra: A vizsgált korosztály korévenként, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban (fő) 200000 180000 160000 140000 120000 100000 80000 60000

15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 2000

2004

2008

A fejezetben található ábrák és táblázatok az Ifjúság2008 kutatás eredményei, amelyik nem, ott a forrást külön jelöljük.

Az ifjúság esélye és egyenlősége

19

A gyermek- és ijfúságpolitikáért felelős szakterület célcsoportja, mint az 1. táblázatban látható, a teljes népesség közel egyharmadát teszi ki. 1. táblázat: Az ifjúsági korosztály lélekszámának változása (fő)

korévek


2010. 01.01.

2020. 01.01.

11 660 113

1 481 651

1 478 290

15–29 év között

2 256 115

1 941 427

1 613 928

3 916 228

3 423 078

3 092 218

10 174 853

10 016 709

9 839 679

0–29 év együtt

20

2002. 01.01.

0–14 év között

teljes népesség

Forrás: KSH Népesedétudományi Intézet

Családalapítás, gyermekvállalás

A családi állapot az utóbbi évtizedben erősen differenciálódott, szerteágazóbb lett. A fiatalok önálló családalapításának házasságkötésen alapuló mintáját a ’90-es évek végére jelentős részben felváltotta az élettársi kapcsolat. Az Ifjúság2000 vizsgálat adatai (Bukodi) már arra utalnak, hogy a tizenéves korban alapított első párkapcsolatok között több volt az élettársi kapcsolat, mint a házasság. A társadalmi esélyek szempontjából továbbra is fontos különbség mutatható ki a fiatalok családi állapotában. Az ifjúsági életszakasz kitolódása különösen a magasabban iskolázott, legalább érettségizett szülők gyermekeire jellemző, ugyanis minél magasabb a szülők befejezett iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a fiatal nőtlen, hajadon lesz, és fordítva is igaz a megállapítás: minél alacsonyabb a szülő iskolázottsága, annál valószínűbb, hogy a gyermek hamar kikerül a családból, és élettársi vagy házastársi kapcsolata lesz. Az összefüggés szinte lineáris jellegű. A legfeljebb 8 osztályt végzett apák 15–29 éves gyermekeinek 59 százaléka hajadon vagy nőtlen, míg a diplomás apák körében ez az arány megközelíti a 80 százalékot. A férfiak és a nők családi állapotában évtizedek óta fennálló különbségek 2008-ban egyértelműen bemutathatók (2. táblázat). A 15–29 éves férfiak 78, míg a nők 64 százaléka nőtlen vagy hajadon. A hajadonok arányának növekedése 4 százalékpont 2004-hez képest, míg a nőtlenek aránya 2 százalékponttal növekedett. Élettársi kapcsolatban a nők 16, míg házastársi kapcsolatban 17 százaléka él. A férfiaknál nincs ekkora különbség a két tartós kapcsolattípus között: 9 százalékuk vállal házasságot, illetve 10 százalékuk együttélést. Az Ifjúság2004 adataihoz képest a férfiak esetében a legidősebb szegmensnél mutatható ki szignifikáns változás: 2004-hez képest 2008-ban a 20–24 éves korosztályban átlagosan 3 százalékpontos a változás, illetve az átrendeződés mértéke. Igazán lényeges ugyanakkor a 25–29 éves női korosztály családi állapotában bekövetkezett átalakulás. Négy éve a 25–29 éves nők 43 százaléka volt férjezett, most 35 százalék. Szintén említésre méltó változás az elváltak, az özvegyek és más formában élő (pl. házas, de házastársával nem él együtt) 25–29 éves nők 8 százalékos aránya.

A vizsgált korosztályban az első élettársi kapcsolatra átlagosan 20 éves korban, míg az első házasságkötésre átlagosan 23 évesen kerül sor. A nőknél az átlagos életkor mindkét esetben valamivel alacsonyabb, a férfiaknál – értelemszerűen – magasabb. A jelenleg házasságban élők több mint egyharmada korábban együtt élt párjával, míg a felvétel időszakában önmagát nőtlennek vagy hajadonoknak mondóknál a korábban már élettársi kapcsolatot kipróbálók aránya 7 százalék.

Házas, együtt él

15–19 férfi 20–24 férfi 25–29 férfi

Élettársa van Nőtlen/hajadon

Egyéb

Összesen (%)

2004

0

2

98

–

100

2008

0

1

97

2

100

2004

4

10

86

–

100

2008

5

11

83

1

100

2004

28

19

53

–

100

2008

20

18

57

5

100

férfiak átlagosan

2004

12

11

77

–

100

2008

9

10

78

3

100

15–19 nő

2004

1

5

94

–

100

2008

1

4

93

2

100

2004

14

21

65

–

100

2008

11

18

68

3

100

2004

43

22

35

–

100

2008

35

23

35

7

100

2004

22

17

61

–

100

2008

17

16

64

3

100

20–24 nő 25–29 nő nők átlagosan

A fenti trendek alapján egyértelmű, hogy az első gyermek vállalásának átlagos életkora is egyre jobban kitolódott, a nőknél az 1990-es 23 évről 2005re 27 évre. Mind többen úgy lépnek be a ’harmadik x-be’, hogy még nem született meg első gyermekük (2. ábra). 2005-ben ez a gyermektelenségi arány a nőknél 40 százalék, 2006-ban már 43 százalék volt. 2. ábra: Az ifjúkorból (15–29 év) gyermektelenül kilépő nők aránya 50% 40% 30% 20% 10%

91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06

19

19

90

0%

Forrás: KSH népmozgalmi adatbázis

21 Az ifjúság esélye és egyenlősége

2. táblázat: Családi állapot nemenként és korcsoportonként (az érdemi válaszok százalékos megoszlása)

A fiatalok 16 százalékának van már saját gyermeke. 2008-ban 2004-hez képest négy százalékpontos csökkenést regisztrált az adatfelvétel. Kevesebben vannak az egy, illetve két gyermeket vállalók, miközben a három- és több gyermekesek aránya lényegében nem változott. A gyermekkel nem rendelkezők és gyermeket nem is akarók átlagéletkora 23 év.


22

3. ábra: A 15–29 évesek gyermekeinek száma, 2000–2008 (az érdemi válaszok százalékos megoszlása) 77

2000

13

80

2004

2008

12

84

0%

20% nincs gyermeke 1 gyermeke van

40%

7

10

60% 80% 2 gyermeke van

3

5 3

4 2

100%

3 vagy több gyermeke van

A 15–29 éves korosztály mintegy 19 százaléka jelenti ki határozottan, hogy nem terveznek további gyermeket.

Oktatás, képzés, tehetséggondozás, társadalmi mobilitás • A kilencvenes évek elején a 16 évesek alig több mint négyötöde tanult

középfokon, 2006-ben ez az arány meghaladta a 94 százalékot. Még erőteljesebb aránynövekedés figyelhető meg a 20 évesek között: 14-ről 50 százalékra nőtt a nappali tagozatos képzésben részt vevők aránya alig több mint egy évtized alatt. Ez egyrészt az érettségire épülő szakmai képzés bevezetésével – a középfokú tanulmányok idejének meghosszabbodásával –, másrészt a felsőoktatás minden eddigit meghaladó expanziójával magyarázható. A középfokú oktatás struktúrája is jelentősen átalakult. Szemben az 1990-es arányokkal (43%-os volt a szakiskolai, 33%-os a szakközépiskolai és 24%-os a gimnáziumi részvétel), jelenleg az összlétszámon belül a beiratkozottak 23 százaléka érettségit nem adó szakiskolákban, 42 százaléka szakközépiskolákban és 35 százaléka gimnáziumokban tanul, ez a megoszlás az elmúlt években stabilizálódni látszik. Az Európai Unió az úgynevezett laekeni szegénységi indikátorok sorában tartja nyilván az iskolarendszert korán elhagyók arányát. Magyarország az EU-n belül a középmezőnyben helyezkedik el: nálunk a vonatkozó kor-

csoporthoz tartozó férfiak 14, a nők 11 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettségű, aki az adatok forrásául szolgáló vizsgálatot megelőző egy hónapban nem is vett részt semmilyen képzésben. 3. táblázat: Az iskolarendszerben tanulók százalékos megoszlása iskolatípusok szerint, 2000–2008 Iskolatípusok

Ifjúság2004

Ifjúság2008

11

13

12

Szakközépiskola, technikum

27

27

26

Gimnázium

25

22

23

Főiskola

19

23

21

Egyetem

15

15

12

3

-

5

Egyéb

Az átlagos végzettségi szintek növekedtek az elmúlt két évtizedben. A tényleges különbség a két generáció között az általunk mértnél vélhetően nagyobb lesz a későbbiekben, hiszen a 15–29 év közötti, jelenleg nem tanuló fiatalok közül sokan, különösen az alsóbb korcsoportokban, a későbbiek során még dönthetnek úgy, hogy további képzéseken vesznek részt. Az általános iskolai végzettségű és a szakmunkás apák gyermekei körében egyaránt több mint 40 százaléknyian vannak azok, akik esetében egylépcsős felfelé mobilitásról beszélhetünk: szakmunkás végzettséget, illetve érettségit szereztek. Mindez természetesen pusztán a két generáció közötti strukturális mobilitás jellegzetességeiből fakad, s az oktatási expanzió miatt ez sem feltétlenül jár együtt az ide tartozó fiatalok megnövekedett esélyeivel, hiszen tudjuk, hogy ma tulajdonképpen a szakmunkás-végzettség is nagy eséllyel jelez előre alacsony szintű megélhetést, hosszabb munkanélküliséget. Inkább azt kell tehát mondanunk, hogy ennél a két csoportnál (a legalacsonyabb végzettségű apák gyermekeinél) mindazok, akik nem mobilak felfelé legalább egy, de inkább két lépcsőfokkal, tulajdonképpen hátrányos helyzetűnek számítanak a munkaerőpiacon. A másik két végzettségi csoportban azok vannak a legtöbben, akik hasonló végzettséget szereztek, mint édesapjuk – az érettségizett apák fiainak például több mint a felének szintén az érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége.

Foglalkoztatottság, munkaerő-piaci helyzet

A már nem tanuló fiatalok körén belül is élesen elkülöníthetünk gazdasági aktivitás szerint különféle csoportokat, amelyekre egymástól teljesen eltérő élethelyzetek jellemzők. Miközben a gazdaságilag aktívak körében 8 százalékra csökkent a legfeljebb általános iskolai végzettségűek, és 27 százalékra a legfeljebb szakmunkásvégzettségűek aránya, addig a munkanélküliek zömét ez a két, alsó végzettségi kategória adja. 2008-ban az általános iskolai végzettségűek kétszeres mértékben felülreprezentáltak ebben a kategóriában, miközben a diplomások számarányukhoz képest éppen feleannyian szerepelnek a munkanélküliek között.


Ifjúság2000

Szakmunkásképző, szakiskola

4. táblázat: A különböző iskolázottságú fiatalok aránya az egyes gazdasági aktivitási csoportokban, 2000–2008 (százalékos megoszlás) Gazdaságilag aktív


24

Inaktív

Munkanélküli

2000

2004

2008

2000

2004

2008

2000

2004

2008

Általános iskola

10

11

8

25

36

39

26

30

35

Szakmunkásképző

39

36

27

30

30

22

38

34

29

Érettségi

34

36

42

26

27

27

23

27

28

Felsőfok

11

17

23

6

7

12

3

9

8

Egyéb

6

–

–

13

–

–

10

–

–

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Összesen

A fiatalok többsége közel azonos arányban (40%, illetve 38%) tanul, illetve dolgozik. Miközben az általános iskolai végzettségű apák gyermekeinek egynegyede tanul, és mintegy kétötödük se nem dolgozik, se nem tanul (tehát inaktív), addig a felsőfokú végzettségűek gyermekeinek körében a többség, 53 százalék kizárólag tanul, s mindössze 5 százalék az inaktívak aránya. A magyarországi oktatási rendszer társadalmi egyenlőtlenségeket felerősítő hatásáról számos hazai és nemzetközi kutatás számolt már be. Magyarországon a tanulói teljesítmények jobban szóródnak az iskolák között, mint az iskolákon belül, azaz a magyar iskolarendszer erősen szelektív: a magyar tanulók közötti olvasási teljesítmény-különbségek 71 százalékát magyarázzák az iskolák közötti különbségek, míg az OECD-országokban átlagosan 36 százalék ez az arány. A PISA-vizsgálat adatai azt is mutatják, hogy szoros összefüggés van a szülők munkaerőpiacon elfoglalt státusa és a gyermekek teljesítménye között. Az Ifjúság2008 felmérés adatai is hasonló képet tárnak elénk.

Továbbtanulás, nyelvtudás, különóra

A 15–29 éves populációnak pontosan a fele szeretne még továbbtanulni, vagy valamilyen tanfolyamot végezni. A végzettségi szempontból leghátrányosabb helyzetben lévők – a jelenleg nem tanuló, csak általános iskolai végzettségűek – több mint egyharmaduk egyáltalán nem is tervezi, hogy a későbbiekben tanulni fog. Kiemelendő, hogy miközben a már diplomások körében minden második megkérdezett válaszolta azt, hogy szeretne még tanulni valamit, addig a pusztán szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezőknek alig több mint egyharmada. 2008ban a fiatalok közel kétharmada állította, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet, de ez természetesen nem jelent semmit arra nézve, hogy milyen szinten.

Felsőoktatás

A felsőfokú oktatás az évezred elején szerkezetében is jelentősen átalakult. Lezajlott a szervezeti integráció, módosult a hallgatók tagozatok szerinti összetétele. A nappali képzés mellett egyre nagyobb teret nyert a távoktatás és a levelező tagozatos oktatás, illetve az egyetemi, főiskolai képzések mellett a szakirányú továbbképzés, a doktori és a mesterképzés, valamint – a vártnál alacsonyabb népszerűséggel – a felsőfokú szakképzés. 2005-ben


elfogadott új felsőoktatási törvény a 2005/2006-os tanévtől általánossá teszi az egységesen egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szinteket biztosító úgynevezett több ciklusú képzést, melynek részei az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Míg 1990-ben a jelentkezők alig 36 százaléka nyert felvételt, addig 2006ra ez az arány meghaladta a 60 százalékot. A felvettek körében egyre növekszik azoknak a fiataloknak az aránya, akik ugyanabban az évben érettségiztek. Ez azt mutatja, hogy a nappali felsőoktatás expanziója elsősorban a 18–19 éves korosztályt érintette, az idősebb belépők inkább a nem nappali képzéseket preferálták. A várható képzési idő egyre hosszabb, a fiatalok inkább – tudatosan vagy nem – „bent maradnak” a felsőoktatásban, mintegy védekezésül a munkanélküliség ellen. Az iskolázás sikerességének egyik mutatója a munkaerő-piaci részvétel: az egyének részéről az oktatásba történő befektetés egyik lehetséges megtérüléséről ad képet, makroszinten pedig a társadalom befektetését igazolja, hiszen az iskolában kiképzett csoportok kiszorulása a munkaerőpiacról jelentős gazdasági veszteséget is jelent. Magyarországon a magasabb – elsősorban a felsőfokú – képzettség munkaerő-piaci védőhatása nemzetközi összehasonlításban jelenleg még igen erős. Az egyetemi, főiskolai oklevelet szerzők átlagos életkora az elmúlt években 27 év volt, csak a nappali tagozatosokat tekintve két évvel alacsonyabb. A diplomázók egyre idősebbek, mert a képzésbe belépők életkora magasabb, és hosszabb időt is töltenek a felsőoktatási intézményekben. Az egyetemi, főiskolai képzés a korábbi elitképzés helyett elindult a „tömegesedés” irányába, dinamikusan emelkedik a megfelelő korcsoportokban a részvételi arány. Az elitképzés egy szinttel feljebb tolódott: a doktori iskolák keretében a PhD és DLA képzések töltik be ezt a szerepet. 1993-ban még a felsőoktatás kereteitől függetlenül 491 fő szerzett egyetemi doktori fokozatot, 2006-ban pedig az egyetemeken több mint 1000 fő doktorált. A főiskolások és az egyetemisták összetételét vizsgálva világosan látszik, hogy a kevéssé iskolázott szülők gyermekei számára továbbra is zárva vannak a felsőfokú intézmények kapui. A legfeljebb 8 osztályt végzett apák gyermekei mindenki máshoz képest jelentős esélyhátrányokkal küzdenek, s az elmúlt myolc év során nem látszanak a jelei annak, hogy megkezdődött volna valamiféle esélykiegyenlítődés. A felsőfokú képzésben részt vevők körében jóval magasabb (91%, illetve 95%) az idegen nyelven valamilyen szinten beszélők aránya, mint az összes fiatal körében (60%). Ugyancsak fontos hatásnak tűnik, hogy az egyetemisták és a főiskolások többsége (58, illetve 59%) járt különórára általános vagy középiskolai tanulmányai során, miközben ez az arány a teljes populációban csak 36 százalék. A legtöbben az egyetemisták között vannak azok, akik tervezik, hogy külföldön fognak tanulni, és messze az ő körükben a legmagasabb (17%, a főiskolásoknál látható 10%-hoz képest) azoknak az aránya, akik valamikor már tanultak is külföldön.

A társadalmi hátterű iskolázási esélyegyenlőtlenségek (elsősorban az otthonról hozott anyagi és kulturális tőke) változatlan intenzitással befolyásolják a fiatal nemzedék tudásszerzését, iskolázási esélyét.

Munkaerő-piaci helyzetkép


26

2008-ban a fiatalok 69 százaléka dolgozott már pénzért életében, 51 százaléknak pedig már három hónapnál hosszabb, iskolai szünidőn kívüli munkavállalása is volt. A 15–29 éves fiatalok 57 százaléka befejezte már – legalábbis egyelőre – iskolarendszerben folytatott tanulmányait. Vagyis – az iskolarendszerű képesítéseket nem adó tanfolyamokon kívül – nem jár jelenleg iskolába. Az iskolai végzettség erősen befolyásolja, hogy valakinek tanulmányai befejezése után mennyi idő alatt sikerül munkát találnia. Mindenkinél lényegesen nehezebb helyzetben vannak azok, akik csupán 8 általánost vagy ennél is kevesebbet végeztek: nekik átlagosan több mint egy évre volt szükségük, hogy munkát találjanak. A szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek náluk lényegesen „jobb esélyekkel indultak” (e két kategóriában nem különbözik egymástól szignifikánsan az elhelyezkedéshez szükséges átlagos idő). A diplomások esélyei a legjobbak – bár korántsem akkora a különbség a diplomások és a középfokú végzettségűek elhelyezkedési ideje közt, mint utóbbi csoport és a 8 általánost végzettek között. Akik jelenleg is iskolába járnak, rendkívül rossznak látják jövőbeni esélyeiket a munkaerőpiacon: 51 százalékuk kedvezőtlennek vagy nagyon kedvezőtlennek ítéli meg saját jövendőbeli végzettségével, saját környékén az elhelyezkedési esélyeket. A jelenleg is dolgozó fiatalok egyharmada tart attól, hogy a közeljövőben elveszíti munkáját, 13 százalékuk pedig nem tudja a választ. A munkanélküliek legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele azt mutatja, hogy a legkedvezőtlenebb helyzetben a rendszerváltozás óta mindvégig az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen fiatalok voltak. Úgy tűnik, hogy a felsőfokú képzettséget szerzők szakmaszerkezete is elég rugalmatlan, jelenleg nemcsak a bölcsészeknek, de a közgazdászoknak és a jogászoknak sincs elegendő munkahely, míg a versenyszférában több műszaki diplomásra lenne szükség.

Háztartások: önállóak és eltartottak

A 15–29 éves korosztály 39 százaléka tanuló és nem is jut önálló jövedelemhez, ők – annak ellenére, hogy akár elmúlhattak 18 évesek, és emiatt jogi értelemben már leváltak a szüleikről – eltartott státusban vannak. Az anyagi, jövedelmi és lakáshelyzet bemutatásakor ennek determinisztikus hatása van. Mielőtt tehát elkezdenének az anyagi, jövedelmi és lakáshelyzet taglalását, bemutatjuk az együttlakás tipológiájából készített csoportbontást: • még a felmenőkkel közös fedél alatt lakó – nem levált, illetve • önállóan lakó – már levált csoportokat. Az önállóak átlagéletkora 26 év, az eltartottaké 21. Ezek az átlagértékek nem változtak 2004 óta, szignifikáns különbséget találunk a nemek tekintetében: a lányoknak 38, a fiúknak 23 százaléka tartozik az önállóak csoportjá-

ba. Az eltartottak 33 százaléka dolgozik, míg az önállók 81 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A leválási dimenziók számos esetben együtt jelentkeznek, a már gyermekükkel élő önállóak 90 százaléknál is magasabb arányban dolgoznak. Azok közt, akik együtt élnek (még) a szülőkkel, de már van gyermekük, a dolgozók aránya 40 és 70 százalék között mozog, míg a szülőkkel együtt élő gyermekteleneknek 30-40 százaléka dolgozik. 5. táblázat: A dolgozó fiatalok aránya a különböző összetételű családokban élő fiatalok között Ifjúság2008, (százalékos előfordulás az egyes családkategóriák arányában) Dolgozók aránya (%)

Gyerekét egyedül neveli

97

Házas-/élettárssal, gyerekével

90

Szülővel, házas-/élettárssal, gyerekével

88

Házas-/élettárssal

83

Egyedül él

76

Szülővel, házas-/élettárssal

74

Nagyszülővel

53

Szülővel, gyerekével

44

Egy szülővel

39

Két szülővel

32

Két szülővel és nagyszülővel

30

Egy szülővel és nagyszülővel

29

Jövedelmi viszonyok

A fiatalok 37 százaléka a szüleitől külön kasszán él. A lakáshelyzetük szempontjából önállóak 85 százaléka önállóan is gazdálkodik. Az eltartottak között pedig csak 14 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik a szüleiktől anyagi értelemben már leváltak. Az egy háztartásra jutó havi nettó jövedelem átlagosan 191 ezer forint volt 2008-ban. Az eltartott és önálló háztartások közötti különbség szignifikáns. A megkérdezett fiatalok 65 százaléka érdemi választ adott az önálló keresetére vonatkozóan. Ennek az összegnek az átlagértéke 53 ezer forint, az önállóak körében 83 ezer, az eltartottak esetében 40 ezer forint, az önálló, és már dolgozó fiatalok átlagkeresete 109 ezer forint volt 2008-ban. Az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem átlagosan 17 százalékkal, ugyanakkor a fogyasztói árindex 23 százalékkal nőtt 2004 óta. A nettó jövedelemnövekedés üteme a középmagyarországi régióban jóval magasabb volt, mint az átlag: ott 30 százalékkal nőtt az ekvivalens jövedelem. 2008-ban a fiatalok háztartásainak ötödében havi gyakorisággal fordul elő, hogy a hónap végére elfogy a pénz. További ötödében ez a probléma viszonylag gyakran – fél évnél gyakrabban – jelentkezik, a fiatalok 14 százaléka szerint ennél ritkábban, és a 15–29 évesek 43 százaléka számolt be arról, hogy háztartásuk nem szembesül ilyen jellegű anyagi gondokkal.


Kivel él?

27

Lakáshelyzet

A lakáshelyzet nem változott 2004 óta, a megkérdezett fiatalok kétharmada most is a szüleivel él. Továbbra is ötödük él saját vagy házas-/élettársa lakásában, házában, a fennmaradó 14 százalék bérelt lakásban, kollégiumban, ismerősöknél lakik az év legnagyobb részében (5. táblázat).

Sportolási szokások


28

A 2008. évi vizsgálat szerint a fiatalok 38 százaléka vallotta önmagáról azt, hogy a kötelező iskolai testnevelésórán kívül rendszeresen sportol. Az iskolázottság továbbra is meghatározó a fizikailag aktív életmód kialakítása során, hiszen az előző felmérések eredményeihez hasonlóan még mindig a diplomások a „legsportosabbak” (47%), és a szakmunkásképzőt végzettekre jellemző legkevésbé a rendszeres mozgás (27%). Azonban fontos megjegyezni, hogy a diplomások részvételi aránya csökkent az elmúlt időszakban, ami azt valószínűsíti, hogy a munkaerőpiacon dolgozóként megjelenő friss diplomásoknak már kevesebb a szabadidejük. A sporttevékenységben való részvétel és az anyagi helyzet összefüggése erősödött az elmúlt nyolc évben. Már a 2000. évi lekérdezés idején is látszott, hogy a tehetősek megközelítőleg kétszer annyian sportolnak, mint az anyagi gondokkal vagy nélkülözések között élők. 2008-ra a társadalmi hierarchia végpontjain érzékelhető különbségek már közel háromszorosra nőttek.

Számítógép- és internethasználat

Az elmúlt néhány évben lassú növekedést mutatott az információs társadalom magyarországi fejlődése. A teljes lakosságot vizsgálva lassan közelítünk egy olyan telítődési ponthoz, amelynek eredményeképpen mindazokban a háztartásokban megjelent a számítógép és az internet, ahol erre megvoltak az anyagi lehetőségek és az egyéni motivációk is. E folyamattal párhuzamosan azonban a kimaradók egyre inkább leszakadni látszanak, hiszen a szolgáltatások és a funkciók bővülésével egyre nehezebben áthidalható szakadék keletkezik a társadalom különféle csoportjai között. Az ily módon megjelenő választóvonalak pedig a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket növelik, tovább rontva az amúgy is hátrányos helyzetű csoportok esélyeit. 2008-ban a magyar fiatalok 84 százaléka használt valamilyen formában számítógépet. Ami további jelentős emelkedés a négy évvel ezelőtti helyzethez képest. Fontos itt megjegyeznünk, hogy folyamatosan zárul az „olló”, amely a számítógép- és az internethasználat arányaiban korábban mindvégig megmutatkozott. Ma már aligha van értelme az önálló számítógép-használatnak.

A kulturális fogyasztás néhány jellemzője

A fiatalok kultúrához, kulturális fogyasztáshoz kapcsolódó viszonyát az Ifjúság2008 című kutatás – csakúgy, mint az Ifjúság2000, illetve az Ifjúság2004 – több kérdésen keresztül vizsgálta.

A szabadidő eltöltése

A fiatalok döntő többsége hétköznap alapvetően otthon (89%), vagy a barátainál tartózkodik (52%). 2004-hez képest növekedett azok aránya, akik a szabadidejüket otthon töltik. Elenyésző kisebbségben vannak azok a fiatalok, akik beszédcselekvési helyszínekre (kocsma, kávéház) vagy kulturális intézményekbe járnak szabadidejükben A szabadidő eltöltésének módja függ a fiatalok életkorától és a lakóhelyük településtípusától. A legfiatalabb korosztályhoz tartozók 60 százaléka, míg a 25–29 évesek mindössze 43 százaléka tölti hétköznapon barátaival a szabadidejét. Hasonló lineáris összefüggés mutatható ki az állandó lakhely településtípusa szerint. Minél kisebb településen él a megkérdezett, annál kevésbé valószínű, hogy hétköznap a barátokkal tölti az idejét. Elgondolkodtató, hogy 2004-hez hasonlóan a községekben egyfajta „zártságot” rögzíthetünk, hiszen az itt élők között vannak relatíve a legtöbben olyan 15–29 évesek, akiknek nincsenek barátaik.

Társadalmi közérzet

Szinte az összes dimenzióban érzékelhető romlást rögzített az Ifjúság2008 adatfelvétel 2000-hez és 2004-hez képest. Az elmúlt tíz esztendőre visszatekintő értékelést is döntően negatív válaszok dominálják. Az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 kutatástól eltérően a 15–29 évesek legkedvezőtlenebbül nem az emberek életszínvonalának alakulását minősítik, hanem a gazdaság helyzetét. Általánosságban kijelenthető, hogy a budapesti, magasan iskolázott szülők magasan iskolázott gyermekei értékelik relatíve kedvezőbben az elmúlt tíz esztendőt. A felsőfokú végzettségű apák gyermekeinél például már gyakorlatilag azonos a személyes helyzetét stagnálónak vagy romlónak megítélők aránya. Az is egyértelműen kimutatható, hogy a társadalmi közérzetet a fiataloknál is befolyásolja a pártpolitikai hovatartozás. A jobboldali ellenzéki pártok szavazói 2008-ban sokkal negatívabban gondolkodtak, mint az MSZP hívei. Elitkultúra színtere az art mozi, az opera, a színház, a múzeum, illetve a kiállítások és a hangversenyek.


Az objektivált kulturális tőkéhez való viszony – ahogy az adatok is mutatják – átalakulóban van. A változás egyik markáns eleme a számítástechnika és ezen belül is az internet térhódítása, amely átrendezte az audio- és videoanyagokhoz való hozzájutás módját és lehetőségét. A kultúrafogyasztás helyszíneit tekintve elmondhatjuk, hogy a társadalom kettészakítottsága – 2000-hez és 2004-hez képest – tovább nőtt. A kulturális javak fogyasztását tekintve kialakult egy, a javakban dúskáló csoport, az ebbe tartozók elsősorban az elitkultúra kínálatából választanak. Mások viszont alig férnek hozzá bármiféle kulturális termékhez, s egy ponton túl már nem is ismerik fel saját szükségleteiket, ezért kulturális aktivitásuk az „elitkultúra intézményeinek használatában” formális. Különösen szembetűnő Budapest és a községek különbsége, mely lakóhelyek 15–29 éves korosztálya élesen elkülönül egymástól a kulturális fogyasztás jellegében és gyakoriságában. Megállapítható, hogy a „kulturális olló” tovább nyílik, ami még inkább erősítheti a fiatalok közötti esélyegyenlőtlenségeket.


30

A politikai szocializációs vizsgálatok hagyományosan elemzik a társadalom viszonyát a demokráciához és a diktatúrákhoz. A 15–29 évesek 14 százaléka szerint bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint a demokrácia, további közel egyharmaduk számára pedig gyakorlatilag lényegtelen, hogy demokratikus vagy diktatórikus körülmények között él-e. Az is feltűnő, hogy 14 százalék nem tudja eldönteni, hogy melyik állítás az inkább megfelelő. A rendszer-szkeptikus válaszok elsősorban az alacsonyabb iskolázottságú szülők gyermekeinél, a községben lakóknál, valamint a legfeljebb szakiskolát végzetteknél mutatható ki. Az iskolázottabb szülők gyermekei, a diplomások, valamint a fővárosban élők válaszai szélsőségesebbek. Ők a diktatúrát bizonyos körülmények között inkább pártolók, de demokráciát a legjobb politikai rendszernek gondolók között is többségben vannak. A társadalmi közérzet következő fontos dimenziója a jelenlegi helyzet megítélése. Ha összességében vizsgáljuk a 2004 óta bekövetkezett változásokat, azt látjuk, hogy három, a fiatalok életét különösen érintő tényező, a baráti, a partnerkapcsolatok, valamint a tanulási lehetőség esetében lényegében nincs változás a skálaátlagokat tekintve. Romlott viszont a közérzetet inkább meghatározó életszínvonal, valamint a jövőbeni várakozásokat jelző mutató. Ezek után nem meglepő, hogy az általános elégedettségi faktor esetében is van némi elmozdulás. Hat százalékponttal csökkent az egyértelműen elégedettek, és nyolccal növekedett az inkább elégedetlenek aránya. Ha azonban a 2000-es adatokat is számításba vesszük, kitűnik, hogy a nyolc évvel ezelőttihez képest inkább kedvezőbbek az adatok, tehát nyolc éves időtávlatban emelkedett az életével inkább, vagy teljesen elégedettek aránya.

A magyar ifjúságpolitika rövid történeti áttekintése

A rendszerváltozástól 2006-ig

A rendszerváltás óta az ifjúságpolitika állami intézményrendszere jelentős változásokon ment keresztül. Minden egyes parlamenti ciklus újabb és újabb szervezeti megoldásokat hozott magával, az állami ifjúságpolitika intézményrendszere 1990 és 2007 között tehát kormányzati ciklusonként folyamatosan átalakult, a változások következtében egy erősen centralizált, ugyanakkor instabil intézményrendszer jött létre.

Ciklustörténet Ciklus neve

Kezdete

Vége

Miniszterelnök Bajnai Gordon Gyurcsány Ferenc

(-tól)

(-ig)

2006–

2006. 05. 16.

2002–2006

2002. 05. 15. 2006. 05. 15. Gyurcsány Ferenc Dr. Medgyessy Péter

2004. 09. 30. 2006. 06. 08. 2002. 05. 27. 2004. 09. 29.

1998–2002

1998. 06. 18. 2002. 05. 14. Dr. Orbán Viktor

1998. 07. 06. 2002. 05. 26.

1994–1998

1994. 06. 28. 1998. 06.17.

1994. 07. 15. 1998. 07. 05.

Horn Gyula

2009. 04. 14. 2009. 04. 14. 2006. 06. 09.

Ifjúsági ügyekért felelős kormányzati szerv Állami Ifjúsági és Sport Hivatal

1990–1994

Miniszterelnöki Hivatal

1994–1998

Művelődési és Közoktatási Minisztérium

1995–1998


1998–1999


1999–2002

Ifjúsági és Sportminisztérium (Dr. Deutsch Tamás)

2002–2004

Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (Jánosi György, Gyurcsány Ferenc)

2004–2006

Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (Dr. Göncz Kinga)

2006–

Szociális és Munkaügyi Minisztérium (Kiss Péter, dr. Lampert Mónika, Szűcs Erika, dr. Herczog László)

Az 1988–1994 közötti időszak kormányzati tevékenységére leginkább a költségvetési, jogi, szervezeti keretek átalakítása a jellemző, a tartalom kimunkálására, az ifjúságpolitikai célok meghatározására nem fordítottak kellő figyelmet. Ennek is tulajdonítható, hogy a rendszer új elemei csak részben bizonyultak működőképesnek, és hogy az ifjúsági ügyek kormányzati koordinációja a szervezeti átalakítások ellenére gyakorlatilag megoldatlan maradt a rendszerváltás utáni első kormányzati ciklusban. Az 1994-ig tartó időszakot összességében az átmenet legsúlyosabb problémáival, legitimációs válsággal, a választói támogatottság megvonásával küszködő kormányzati cselekvés jellemezte, és ez a körülmény mélyen rányomta bélyegét a kormányzati ifjúsági szerepvállalás alakulására is. Bizonytalanság, orientációs problémák, politikai preferenciák miatti konfliktusgerjesztés, a makroszintű problémák hatékony kezelésének képességhiánya jellemezte a kormányzati cselekvést. Az országos intézményrendszer elemei 1988–1994 között Párbeszéd-részvétel

Döntéshozatal

Kormány

Ifjúságpolitikai Kabinet Deregulációs Bizottság

Információs Fórum

MISZOT

MEH

Források

KIA

NGYIA


–1990


32

A második országgyűlési választás után hivatalba került kormány ugyan távolról sem oldotta fel az ifjúságpolitika tartalmi dilemmáit, de a civil–kormányzati párbeszéd és az ifjúsági ügyek finanszírozása kapcsán jelentős előrelépések történtek. Törvény született a civil szervezetek részvételéről a döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban, az ifjúsági programokat finanszírozó Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint döntés a Zánkán található ifjúsági célú ingatlanvagyon kezeléséről. A kormánynak sikerült megoldást találnia a régóta feszítő szerkezeti kérdésekre, azonban az előremutató lépések csak az aktuális helyzet konszolidálását célozták. Az ifjúsági ügyek továbbra is csupán a párbeszéd-forráselosztás-vagyonkezelés kérdésköreire terjedtek ki. 1995 elején megalakult a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács (GyIÉT), melyben a kormány partnerei a korosztályi (gyermek- és ifjúsági szervezetek) és a támogatói (gyerekekért, fiatalokért dolgozó szakmai szervezetek) tárgyalócsoport voltak. Habár a GyIÉT-et nem minden ifjúsági szervezet tekintette legitimnek, országos érdekegyeztető fórumként működött, és indítványokkal élhetett a gyermek- és korcsoport ügyeinek kormányzati teendőivel kapcsolatban, valamint a kormány határozata értelmében véleményezhette a korosztályokat érintő összes jogszabálytervezetet. Ugyancsak 1995-ben jött létre a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, mely az Európai Unió fiatalokat érintő közösségi programjának nemzeti irodájaként kezdte meg tevékenységét. A program és az iroda megjelenése új dimenziót nyitott az ifjúsági ügyek és az ifjúságsegítés területén. A Mobilitás feladata az európai uniós program pályázatainak meghirdetése és kezelése, illetve az azokkal ös�szefüggő képzési és fejlesztési programok szervezése és lebonyolítása volt. Szintén 1995-ben nyílt meg a Budapesti Európai Ifjúsági Központ, amely az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatóságának része, s mint ilyen a tanács nemzetközi ifjúsági képzési programját bonyolítja le, szakmai támogatást nyújt kormányzati és civil ifjúságpolitikai programokhoz, valamint képzési módszertani munkát végez. Bár az intézmény nem a magyar államé, erőforrásait a hazai szervezetek és intézmények is hasznosíthatják. A kormány az új állami feladatokhoz új intézményrendszert hozott létre. Az ifjúsági közösségek, szervezetek és az ifjúsági munka szakmai, módszertani és pénzügyi támogatása érdekében kiépítette a regionális ifjúsági szolgáltató irodák hálózatát, és átalakította a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramot (GYIA). Az új intézményrendszer európai uniós gyakorlatok és irányelvek szerint épült fel. Az elmúlt évtizedekben kizárólag felülről irányított és finanszírozott ifjúsági ügyek egy részének koordinálását a szubszidiaritás elvén alapuló regionális szervezetrendszer hatáskörébe tervezték utalni. Az új minisztérium átalakította az ifjúsági szervezetek döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban való részvételének rendszerét. Az ifjúsági programok finanszírozásában is megjelent a decentralizáció. A kormány kialakította a regionális ifjúsági tanácsok (RIT-ek) hálózatát, mely a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram keretösszegének terhére helyi szükségleteken alapuló kezdeményezéseket támogathatott.

Nemzetközi Programok Tanácsa – A Youth program magyarországi Selection Committee-je.


Az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a regionális ifjúsági tanácsok, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a regionális ifjúsági irodák összehangolt működésén alapuló szakmai-fejlesztési, szolgáltatási és támogatási rendszer kialakítását kezdte meg. Ennek részeként szélesítette a Mobilitás feladatkörét, s a korábbi pályázatkezelési funkciók mellé módszertani, információs és kutatási funkciókat is telepített, valamint a régiós szolgáltató rendszer működtetését is ez a szervezet látta el. A ciklus második felében megkezdett jogalkotási tevékenység még inkább a politika horizontjába emelte az ifjúsági ügyeket. A 2000-ben társadalmi vitára bocsátott ifjúsági törvénytervezet államigazgatási, szakmai és társadalmi vitája nagy lendülettel indult, a törvényalkotó kezdeményezés azonban végül energiáját veszítette. A forráselosztó testületekben (GYIA, RIT, NPT) részt vehettek a stratégiai partnerek képviselői. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaság felügyelete szintén az ISM-hez került, és az intézményrendszerbe beletartozott a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány is. A határon túli magyar fiatalokkal való információcsere és egyeztetés érdekében 1999. végén létrejött a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) majd az Agora Kárpát-medencei Információs- és Szolgáltató Irodahálózat. A MIK célja az volt, hogy elősegítse az ifjúsági, illetve a szektorközi együttműködést, míg az Agora a határokon kívül élő magyar fiatalok Magyarországgal való kapcsolatainak szorosabbá válását akarta elérni. Az ifjúságpolitika parlamenti súlyának növekedését jelezte, hogy az Országgyűlés 1998-ban létrehozta az ifjúsági és sportbizottságot, amely ellátta a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos kormányzati munka ellenőrzését. Bár az intézményrendszer bővítése egyben az állami feladatok bővülését is jelentette, az ifjúsági ügyek továbbra is csak egy szűken értelmezett ágazati területre terjedtek ki, s nem érintették a fiatalok élethelyzetét alapvetően befolyásoló egyéb politikák tartalmát. Az új ifjúsági minisztérium érdekérvényesítő képessége alacsony maradt a tárcaközi koordinációban. További problémát jelentett, hogy az állami kezdeményezések – különösen a támogatáspolitikát illetően – nem álltak össze egységes fejlesztési koncepcióvá. Továbbra sem volt világos, hogy mit, milyen eredmények reményében tesz az ifjúsági minisztérium. A kormány intézkedései elvileg magukban hordozták egy átfogó ifjúságpolitika kialakításának lehetőségét (miniszteri képviselet, koordinációs jogosultságok, önálló szakmafejlesztés, nagymintás kutatások), ez a ciklus során azonban nem valósult meg, s a kidolgozott ifjúsági törvénytervezet sem lépett túl egy koncepcionális vita fázisán, valamint felszámolta a választáson alapuló ifjúságszervezeti képviseleti rendszert. Ugyanakkor létrejött a régiós struktúra és a határon túli magyar ifjúsággal foglalkozó intézményrendszer.

Az intézményrendszer elemei 1998–2002 között Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Közhasznú Társaság

Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa


Nemzetközi Programok Tanácsa

Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Tanács Tanács Tanács Tanács Tanács Tanács Tanács

Regionális

34

Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány

Országos szint

Mobilitás

A 2002-ben hivatalba lépett szocialista–liberális kormány – hasonlóan elődeihez – felszámolta az ifjúsági civil szervezetekkel folytatott párbeszéd struktúráját, ugyanakkor nem hozott létre helyette legitim civil–kormányzati párbeszédet. 2003 végén a civil önszerveződést bátorító kormányzati szándék alapján közel 300 tagszervezet megalakította a Gyermek- és Ifjúsági Konferenciát (GyIK), de számos ifjúsági szerveződés ezt sem tekintette legitim együttműködési fórumnak. 2004-ben a minisztérium együttműködési megállapodást írt alá a GyIKkel és a HÖOK-kal, vállalva, hogy bevonja őket az ifjúságot érintő jogszabályok előkészítésébe. A GyIK érdek-képviseleti tevékenysége ellenére továbbra is csak részlegesen tudja betölteni ernyőszervezeti szerepét, tagsága nem bővült, a civil szektoron belüli legitimációja továbbra is kritikák célpontja. Az ifjúsági terület fejlődését nem segítette, hogy 2004-ben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) létrehozásával ismét csökkent a szakterület kormányzati érdek-képviseleti potenciálja, annak ellenére, hogy a ciklus végére már egy ifjúsági kormánybiztos, egy ifjúsági miniszter, egy ifjúsági ügyekért felelős politikai államtitkár, egy ifjúsági miniszteri biztos, továbbá a közigazgatási államtitkár közvetlen irányítása alatt működő ifjúsági főosztály is foglalkozott az ifjúság ügyével. Az ifjúsági ügyek kormányzati kezelése még inkább lelassult. Az időszakra összességében a reformkísérletek sokasága és azok sikertelensége, valamint az állandó intézményi bizonytalanság nyomta rá a bélyegét. Az ifjúsági intézményrendszer 2002–2006 közötti időszakban összességében nem bővült ugyan, de a civil–önkormányzati együttműködésben működtetett helyi ifjúsági szolgáltató irodák pályázati finanszírozásával a minisztérium tudatosan fejlesztette az ifjúsági hálózatot. Kísérlet történt kistérségi ifjúsági referensek hálózatának kialakítására is, azonban finanszírozás hiányában itt nem tudott önálló és tartós rendszer kiépülni. A kormányzati struktúrában az ifjúság ügye egyértelműen az alacsonyabb prioritású területekhez sorolódott, számos elemző szerint jelentős részben ezzel függött össze a ciklus során felbukkant reformkezdeményezések (ifjúsági törvény, stratégia, cselekvési terv, struktúra átalakítása stb.) kudarca is.

Az intézményrendszer elemei 2002–2006 között

Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Közhasznú társaság

Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány

Budapesti Európai Ifjúsági Központ

NYD Regionális DD Regionális KD Regionális KM Regionális ÉM Regionális ÉA Regionális DA Regionális Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Szolgáltató Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda Iroda

Helyi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák

2006-tól, az esélyegyenlőségi szakpolitika részeként

Helyi szint

Ifjúsági referensek a helyi önkormányzatokban

Regionális szint

NYD Regionális DD Regionális KD Regionális KM Regionális ÉM Regionális ÉA Regionális DA Regionális Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács Ifjúsági Tanács

A 2006. évi országgyűlési választásokat követően az addig hivatalban lévő szocialista–liberális kormány megőrizte mandátumát. Jelenleg miniszteriális szinten a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) Esélyegyenlőségi Szakállamtitkársága –, illetve annak gyermek és ifjúsági osztálya – felelős a gyermek- és ifjúságpolitikáért. A 2006-os kormányprogram Program a Fiataloknak című fejezete elsődleges célként a fiatalok társadalmi integrációját jelölte meg, ennek érdekében célul tűzte ki a Nemzeti Ifjúsági Stratégia (NIS) megalkotását, amelynek a kormányprogramban deklarált célja „a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás területein egyenlő esélyeket teremteni a fiatalok számára a sikeres felnőtté váláshoz”. A közigazgatási reform részeként a 2006-ig egységes Mobilitás egyes részegységei különféle, már meglévő állami háttérintézményekbe integrálódtak. 1. A Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal részeként működik tovább. Feladata, hogy • az ifjúsági szakterülettel összefüggésben szakmai, módszertani, szolgáltató tevékenységet végezzen; • támogassa az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzést; • ellássa a Fiatalok Lendületben Program pályázatkezelési feladatait; • a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram titkárságaként működjön, pályázati információ nyújtásával, pályázatok koncepcionalizálásával; • működtesse a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodákat. 2. A Szociális és Munkaügyi Intézet részeként megalakult a gyermek- és ifjúságkutatási főosztály, mely kutatási, szakértői tevékenységgel támogatja a központi kormányzati, regionális, önkormányzati ifjúságpolitikai tevékenységet.


Mobilitás

Országos szint

Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztésirum Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium


36

3. Az Európai Szociális Alap Kht. a SZMM pályázatkezeléssel foglalkozó intézménye. 2007-től a hazai pályázatokat – így az ifjúsági területet érintőeket is – kezeli. Ez a minisztériumi ifjúsági pályázatokat, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram pályázatait, valamint a Regionális Ifjúsági Tanácsok pályázatait jelenti. Az ifjúsági szolgáltató rendszer regionális feladatait a Regionális Ifjúsági Tanácsok (RIT-ek) és a Mobilitás részegységeiként működő Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák (RISZI-k) látják el. Az ifjúsági intézményrendszer (nemcsak állami) helyi szintjét alkotják az önkormányzati ifjúsági referensek, ifjúságsegítők, az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, információs pontok, ifjúsági házak, gyermekek házai. Az ifjúsági referensek feladata az önkormányzatok ifjúsággal kapcsolatos intézkedéseinek koordinálása, az ifjúságsegítőké pedig a közösségfejlesztés, szabadidős animáció, a fiatalok programjainak szervezése. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. üzemelteti Közép-Európa legnagyobb gyermek- és ifjúsági táborát, továbbá idegenforgalmi és vendéglátó-ipari szakközépiskolát tart fönn. A kormány 2006-ban határozott úgy, hogy a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványt folyamatos vagyonvesztése, továbbá gazdaságtalan működése miatt megszünteti, mivel feladatai ellátására alkalmatlanná vált, ezért kormányzati döntés született a közalapítvány jogutód nélküli megszüntetéséről úgy, hogy a három tagintézménnyel működő iskolákat a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány működteti tovább. A magyar ifjúsgpolitikai struktúra 2006-tól Szociális és Munkaügyi Minisztérium Zánka GYIC

Esélzegyenlőségi Szakállamtitkárság

NGYIK

Gyermek és Ifjúsági Osztály SZMI – Gyermekés ifjúságkutatási osztály NYD RISZI

ESZA KHT (pályázatkezelés)

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat Igazgatóság

DD RISZI

GYIA Tanács Bíráló Bizottság

EA RISZI DA RISZI KM RISZI EM RISZI KD RISZI

Fiatalok lendületben Programiroda

NYD RIT

DD RIT

EA RIT

KD RIT

KM RIT

DA RIT

EM RIT

Az ifjúságpolitika jelenlegi struktúrája A magyar ifjúságpolitikai struktúra 2008-tól Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárság, Gyermek és Ifjúsági Osztály

37

FSZH, Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat

FLP Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák DA, DD, ÉA, ÉM, KD, KM, NYD

Regionális szint

ISZMK, Megyei ifjúsági szakmai módszertani központok (19 megye)

Megyei

? IKSZT ( közel 900 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér), ifjúsági információs és tanácsadó irodák, info pontok, közösségi terek, ifjúsági referensek, ifjúságsegítők

Kistérségi

Települési

Magyarországon jelenleg – bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született kormányzati és civil részről is– nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény. Természetesen vannak olyan jogszabályok, melyek alapot és háttéret adnak az állam ifjúsági feladatainak ellátásához, hiszen az ifjúság életkori sajátosságaiból adódóan valamennyi szakpolitikában megjelenik a korosztályi szegmens. Mégis elmondható, hogy – a korosztály mint speciális társadalmi célcsoport mindenek felett álló érdekét szolgáló – törvényi szabályozás, közfeladat hiányában a mindenkori kormányzat, illetve a helyi önkormányzat, továbbá elkötelezett szakemberek és jól működő civil szervezetek tevékenységtől függ az, hogy jellemzően önként vállalt feladatként van-e ilyen irányú, rendszerszerű feladatellátás. A mindenkori ifjúsági ügyekért felelős tárca (jelenleg az SZMM) amellett, hogy kezdeményezheti más ágazatoknál az ifjúságot érintő jogszabály alkotást, a jogi szabályozást igénylő ifjúsági kérdésekben rendelkezhet saját hatáskörben is. A 2229/2006. (XII. 20.) kormányhatározat a közfeladatok felülvizsgálatát célozta meg annak érdekében, hogy az állam a megfelelő tevékenységeket optimális szinten és a leghatékonyabban végezze el. Vagyis, hogy a kulcsfontosságú feladatokra koncentrálva növelje azok elvégzésének hatékonyságát, illetve privatizálja, decentralizálja, szükség esetén hagyja el az ebbe a körbe nem tartozó feladatokat, tevékenységi köröket.


SZMI – Gyermekés Ifjúságkutatási Főosztály

Országos szint

Generációs feladatok

Ifjúsági közfeladat-kataszter

Gyermek- és ifjúsági feladatok Gyermek- és ifjúsági turizmus fejlesztése Ifjúsági turisztikai fejlesztési feladatok Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum működtetése Országos szintű komplex ifjúságpolitikai feladatok Gyermek és Ifjúsági Alapprogram működtetése Országos Ifjúsági Szolgálat (Mobilitás) működtetése

38

Képzésekkel kapcsolatos feladatok Partnerségi és párbeszédrendszerek fejlesztése


A helyi ifjúsági munka támogatása, fejlesztése A helyi önkormányzatok támogatása gyermek- és ifjúsági feladatainak ellátásában A szabadidő hasznos eltöltéséhez szükséges feltételek javítása

8902

Ifjúsági szakfeladatrend

Generációs feladatok

89021

Gyermek- és ifjúsági ügyek

890211

A fiatalok társadalmi integrációját segítő struktúra és szolgáltatások fejlesztése, működtetése

890212

A gyermeki jogok érvényre juttatásával összefüggő feladatok

890213

Ifjúságszakmai fejlesztési feladatok

890214

A fiatalok társadalmi részvételét segítő programok, támogatások

890215

A gyermekek és fiatalok környezet- és egészségtudatos gondolkodásának fejlesztését segítő programok

890216

Önkormányzati ifjúsági kezdeményezések és programok, valamint támogatásuk

Az ifjúsági szakterület jelenlegi gazdája az SZMM Esélyegyenlőségi Szakállamtitkársága gyermek és ifjúsági osztálya, ahol nyolc köztisztviselő és három szakértő dolgozik. A terület felelősei az esélyegyenlőségi szakállamtitkár, illetve az osztályt vezető főosztályvezető-helyettes. A Foglalkoztatás és Szociális Hivatalba 2007 januárjában integrálódott Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat (a továbbiakban Mobilitás) 57 köztisztviselővel látja el komplex feladatát, a munkát főosztályvezetői beosztásban igazgató irányítja. Az állománylista kiegészül a Fiatalok Lendületben Programiroda létszámával, hét fővel. A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermek és Ifjúsági Igazgatóságának része a gyermek- és ifjúságkutatási főosztály, ahol hatan dolgoznak közalkalmazottként a főosztályvezető irányításával. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrumban az ügyvezető 127 főállású alkalmazottért felel, a pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA Nonprofit Kft.-ben 11-en foglalkoznak a gyermek- és ifjúsági szakterülettel a Hazai Program Igazgatóságon. A tárca statútumban – a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) kormányrendelet – meghatározott gyermek- és ifjúságpolitikai feladatai széles körű tevékenységi kört fednek le.

Nemzeti Ifjúsági Stratégia


A Nemzeti Ifjúsági Stratégia (NIS) jövőkép, amely felvázolja az ifjúsági korosztályok fejlődésének optimális irányait. Célja, hogy hosszú távon irányt szabjon az ifjúság életfeltételeinek javításához, segítséget nyújtson a szféra valamennyi szereplőjének az ifjúsággal kapcsolatos intézkedések tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához. A NIS mint keret, lehetőséget ad arra, hogy kormányzati ciklusokon átívelő célokkal és irányokkal lehessen tervezni. Az Országgyűlés felkérésére az SzMM előkészítette a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát, amelyet a kormány H/9965-ös számon nyújtott be a parlamentnek. Az előterjesztést az Országgyűlés 2009. október 26-án fogadta el, így megszületett a 88/2009. (X. 29.) OGY határozat a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról. Megvalósításának ütemezése követi majd az ország gazdasági fejlődését, alkalmazkodva a kormányzati társadalom- és gazdaságpolitikához. A stratégia mint alapdokumentum meghatározza a fejlesztés fő irányait; megvalósításához – a feltételek folyamatos felülvizsgálata mellett – cselekvési programok készülnek, amelyek konkrét feladatokat határoznak meg az érintett ágazati miniszterek részére. A stratéga javaslatot tesz továbbá az ifjúság élethelyzetét meghatározó jogszabályi környezet áttekintésére, felülvizsgálatára. A 88/2009. (X.26.) OGY határozat 2. c) pontja felhívja a kormányt, hogy a 2010. és 2011. évekre cselekvési tervet dolgozzon ki. Az erről szóló előterjesztést a kormány 2010. január 13-án fogadta el. A cselekvési terv a NIS által meghatározott szerkezethez igazodik. Ennek megfelelően az intézkedések három pilléren nyugszanak: I. Az ifjúsági korosztályok sikeres társadalmi integrációjához szükséges környezet fejlesztése; II. Az ifjúsági korosztályok és közösségeik érvényesülésének elősegítése; III. Az ifjúsági szakma és az ifjúsági civil szervezetek munkájának elősegítése, emellett általános rendelkezésként az intézkedési terv rögzíti a horizontális és társadalmi együttműködés feladatát. A NIS előkészítő munkálatainak kezdetétől, az elfogadás folyamatának végéig széles körű szakmai egyeztetés folyt szakmai civil szervezetekkel, ifjúsági szakértőkkel, a RIT delegáltjaival, a parlamenti pártok, valamint a történelmi egyházak ifjúsági szervezeteinek képviselőivel, a legnagyobb tag- és szervezetszámot tömörítő ernyőszervezetekkel. Elmondható, hogy 2007 tavasza óta az ifjúságszakmai együttműködés, a korábbi évek ad hoc egyeztetéseivel szemben, folyamatossá, rendszeressé vált. A NIS hosszú távú céljaihoz szükséges eszközök meghatározásához nagy segítséget nyújtott, hogy 2007-ben elkészült – Európában 15-ikként – a Nemzeti Ifjúsági Jelentés, amelyet az ET monitoring bizottságának látogatásai, majd értékelő riportjának bemutatása követett. Az ajánlások, valamint az időközben szintén elfogadott, az Európai Unió Ifjúsági Stratégiája koherensek a magyar ifjúsági stratégiával. Időhorizontját tekintve a stratégia ifjúságon a 8–12 évesektől a 25–30 évesekig terjedő korosztályokat érti. Célcsoportja ez alapján – kiterjesztő értelmezéssel – a kortárscsoport megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig terjed.


40

A stratégia általános célja az ifjúságban rejlő erőforrások kibontásának és a korosztályok társadalmi integrációjának elősegítése. Speciális céljai: • az ifjúsági korosztályok társadalmi és egyéni felelősségének, tudatosságának (aktív állampolgárság, egészség, fenntartható fejlődés) fejlesztése, integrációjának segítése, közösségeik támogatása; • a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi, gazdasági, mentális feltételek erősítése, a családi környezet kialakulásának és biztonságának segítése, a fiatalok munkavállalásának, otthonteremtésének elősegítése. A stratégia javaslatot tesz az ifjúság kezdeményezéseit és az ifjúsági szakma törekvéseit támogató, átláthatóbb forráselosztási rendszer kialakítására és működtetésére. Az ifjúságot a stratégia folyamatos, innovatív, korszerű tudással rendelkező erőforrásnak tekinti, amely képes a társadalom megújítására, az aktív szerepvállalásra. Mint önálló, döntésképes egyénekre tekint az ifjúsági korosztályok tagjaira, a jövő alakítóira, lehetőséget ajánlva képességeik kibontakoztatásához. A stratégia középpontjában nem az ellátási formák, nem a juttatások, hanem a lehetséges egyéni, közösségi fejlesztések állnak. A stratégia hangsúlyozottan ideológiamentességre törekszik, kerülve a különféle társadalompolitikai felfogásokból adódó nézetkülönbségek megjelenítését. A dokumentum célokat fogalmaz meg, de a célokhoz vezető út kijelölését meghagyja a mindenkori kormány mozgásterében. A stratégia hangsúlyosan kezel olyan – közösen vállalható és vállalt – értékeket (pl. család, prevenció, szociális biztonság), amelyek a gyerekek és fiatalok élethelyzete, sikeressége szempontjából meghatározó jelentőségűek. A stratégia az alábbi alapvetésekre épít. Beágyazódás és részvétel: az ifjúsági korosztályok tagjai és közösségeik, szervezeteik kiemelt társadalmi kohéziós erőt jelentenek a településeken, a régiókban és országos szinten, egyenrangú résztvevői, alakítói a róluk szóló döntéseknek. Szolidaritás és felelősség: egy életképes társadalom nem mondhat le az öngondoskodásról, ugyanakkor szereplői nemcsak önmagukért, hanem a nehezebb helyzetben lévő embertársaikért is felelősek. Érvényesülés és értékteremtés: az ifjúság új értékek hordozója, teremtője, jelentős társadalmi erőforrás, érvényesülése a társadalmi értékmegújulás alapja. Szubszidiaritás és transzparencia: az ifjúságpolitikában a döntések átláthatóak, nyilvánosak kell, hogy legyenek, és a lehető legközelebb szülessenek meg a döntés terheit viselőkhöz. Önállóság és fejlesztés: a harmadlagos szocializációs közeg kapcsán és a reszocializációs helyzetekben a közeg szereplőinek közös felelőssége van abban, hogy megteremtse az ezt kezelni képes „kritikus tömeget” elérő erőforrásokat.

Települési ifjúsági munka

A helyi ifjúsági munka segítése magában foglalja az országos, regionális, megyei és települési szintű állami és civil intézményrendszer kiépítését, fenntartását és fejlesztését, az itt dolgozó szakemberek képzését, továbbképzését, alkalmazási feltételeik javítását, a működés és a programok megvalósításának támogatását, valamint az elismerést is. Az állami szintű intézményrendszer alapja a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálatra, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsára épül, a regionlis szintet a Mobilitás Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodái (RISZI), valamint a GYIA Regionális Ifjúsági Tanácsai (RIT) jelentik. A RIT-ek a területfejlesztési régióban élő, tanuló, dolgozó fiatalokat képviselő, döntéshozó, véleményező és javaslattevő testületek. Együttműködnek az illetékes Regionális Fejlesztési Tanácsokkal és a gyermekeket, fiatalokat közvetlenül érintő feladatkörű régióbeli szervekkel, ellátva az ezzel összefüggő egyeztetési, koordinációs és


A stratégia horizontális céljai Az esélyegyenlőség elősegítése, a fiatalok kirekesztettségének és kisodródásának megakadályozása. A konkrét tevékenységek meghatározásakor minden egyes esetben külön szempontként kell megvizsgálni az egyenlő esélyű hozzáférést. Minden tevékenység, szolgáltatás, intézmény megtervezésekor tekintettel kell lenni a hátrányos helyzetben lévők speciális szükségleteire. A horizontális megközelítés mellett természetesen szükséges és elengedhetetlen specifikus célok meghatározása is. A stratégia tervezése, végrehajtása és monitorozása során be kell építeni a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjait, különös tekintettel a fiúk/lányok, fiatal nők/férfiak eltérő igényeire. A magyarság és az európaiság megélése. A magyarországi és a határon túl élő magyar fiatalok közötti kapcsolat fejlesztése, kulturális hagyományaink átörökítése a jövő nemzedékekre; valamint az Európai Unió és az Európa Tanács által deklarált társadalom- és ifjúságpolitikai érték- és célrendszer megjelenítése az ifjúságpolitikai cselekvésekben. A NIS által tizenöt évre meghatározott célokból az I. cselekvési terv a 2010–2011-es évekre vonatkozik. Az első kétéves terv felhasználja az Ifjúság 2008 kutatás eredményeit, valamint lefekteti a horizontális együttműködés intézményi alapjait, és elindítja a szakterületet érintő szabályozási és finanszírozási környezet felülvizsgálatát, áttekintését. Az első cselekvési terv intézkedései az érintett felelős szaktárcák költségvetésében tervezettek, vagy uniós forrásokból kívánják fedezni a kiadásokat. Az intézkedések kidolgozása a társtárcákkal együttműködve történt. A kormány az első kétéves cselekvési tervet 1012/2010. (I. 22.) számon fogadta el, a 1013/2010. (I. 22.) kormány. határozat pedig döntött az Ifjúsági Koordinációs Bizottság (IKB) felállításáról. Az IKB nagymértékben megerősíti a horizontális együttműködést és egyszerűbbé teszi az ifjúsági szakterületet érintő feladatok/koncepciók/problémák egyeztetését.


42

képviseleti feladatokat. Figyelemmel kísérik a régióban a regionális, a térségi és a helyi ifjúsági programok, szolgáltatások megvalósulását, az ifjúsági szervezetek tevékenységét, az ifjúsági közösségek szükségleteit, törekvéseit, és ennek alapján javaslatot tesznek a GYIA Tanácsnak a régiónak nyújtott támogatások keretösszegére. Emellett közreműködnek a régióból beérkezett pályázatok elbírálásában, illetve döntenek a GYIA Tanács által a régió rendelkezésére bocsátott pénzeszközök felhasználásáról. Véleményezik a RISZI éves munkatervét, és javaslatokat tesznek az iroda szakmai és egyéb szolgáltatásainak fejlesztésére, továbbá figyelemmel kísérik a régióban a gyermekés ifjúsági szolgáltatásokat, a gyermek- és ifjúsági szervezetek tevékenységét, s felmérik az ezekhez kapcsolódó fejlesztési szükségleteket. A megyei szintet a megyei önkormányzatok kötelező feladataiként meghatározott ifjúsági feladatok jelentik (megyei ifjúsági referensek), itt jelennek meg új elemként az ifjúsági megyei szakmai-módszertani központok (ISZMK), amelyek feladata elsődlegesen a több mint 900 integrált közösségi szolgáltató tér (IKSZT) címbirtokos által megvalósítandó ifjúsági feladatok segítése. (2008 óta az uniós források tették lehetővé az integrált közösségi és szolgáltató terek kialakítását, amelyek kötelezően ellátandó feladatai közé bekerült az ifjúsági szolgáltatások nyújtása is, ehhez az ifjúsági tárca szakmai-módszertani segítséget nyújt, és három éven keresztül vállalta finanszírozásukat is.) Többnyire a megyeszékhelyeken – és általában önkormányzati fenntartásban – működnek az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, melyek alapellátás-jellegű humánszolgáltató intézményként végzik személyes tájékoztató, tanácsadó és ifjúságsegítő tevékenységüket. Az irodák bázisára és szakmai gyakorlatára épülve működnek az információs pontok, melyek az ifjúsági információk közvetítését végzik, általában más ellátáshoz, intézményhez kapcsolt szolgáltatásként. Az ifjúsági közösségi terek helyet adnak a gyermekek és a fiatalok közösségi tevékenységeinek, szabadidejük hasznos eltöltésének, a szervezeteik működésének, valamint programjaik megvalósításának. Hozzájuk kötődően működik – amennyiben multifunkcionális jellegű – a HAYICO szakmai-etikai kódexében meghatározott információs pont vagy ifjúsági információs és tanácsadó iroda is. Helyi, települési szinten található az intézmények legszélesebb köre: az ifjúsági tanácsadó és szolgáltató irodák, az ifjúsági információs irodák és pontok, a különféle közösségi terek, valamint a már említett IKSZ-t, az integrált közösségi és szolgáltató terek. (Jelentős innovációnak tűnik az Integrált Közösségi Szolgáltató Terek kialakítása az 5000 fő vagy 100 fő/km2 alatti településeken. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ‹fvm› a 1698/2005/ek rendelet 56. cikke alapján, pályázatot hirdetett az ikszt cím elnyerésére. Bár a folyamat még csak ott tart, hogy a címbirtokosok ‹970› eredményeit látjuk, belépésük mégis jelentős állomás lesz, hiszen kötelező feladatuk az ifjúsági közösségi programok szervezése, az ifjúságfejlesztési folyamatok generálása és követése, valamint ifjúsági információs pont működtetése.) Az ifjúsági intézményrendszer helyi szintjéhez tartoznak még a jellemzően önkormányzati

hivatalokban dolgozó ifjúsági referensek, a feladatellátási szerződés alapján intézményekben, vagy civil szervezeteknél tevékenykedő ifjúságsegítő kollégák, valamint az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, ifjúsági információs pontok, ifjúsági közösségi terek munkatársai. 2010 márciusában volt a X. Település és Ifjúsága Konferencia, amely az ifjúsági szakma egyik legkiemelkedőbb szakmai rendezvénye.


Település és Ifjúsága konferenciasorozatról A Település és Ifjúsága konferenciasorozat előzményei a gyermek- és ifjúsági önkormányzatok 1992-ben kezdődött elterjesztésével összefüggő szakmai fejlesztőmunkához kapcsolódnak. A létrejött ifjúsági formációk működésének néhány esztendős hazai tapasztalatai ugyanis rávilágítottak a települési ifjúsági munka akkori elhanyagoltságára és magára hagyottságára. Mindezek érdekében gyűjtötte maga köré 1995 őszén a Közösségszolgálat Alapítvány egy korabeli pályázat résztvevői közül a különféle településeken a helybéli fiatalokért dolgozó akkori szakembereket. A velük folytatott párbeszéd eredményeképp 1996–1997. év folyamán ez a társaság fogalmazta meg aztán egy olyan országos szakmai civil szervezet szükségességét, ami a települési ifjúsági munka önállósulását és fejlesztését célozta. Ők fogalmazták meg a települési ifjúságsegítői munka helyi letéteményesének, egy elképzelt ifjúsági referensi feladatkörnek hazai kívánalmait is. Így született meg az azóta folytatólagossá vált Település és Ifjúsága konferencia ötlete. Az első ös�szejövetelt 1999 januárjában az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium megalakulásával kötötték össze. A két napos konferencia valódi „módszervásárrá” vált. Volt a települések ifjúság(politika)i koncepciójának tartalmával/szerkezetével foglalkozó társaság; lett a fiatalok szabadidő-szervezésének megoldásaival, e tárgyban példatárat szervezni akaró, és lett intézményi, a még meglévő ifjúsági házak megmentését szorgalmazó munkabizottság. Külön szakmai csapat foglalkozott az ifjúsági munkanélküliséggel, és külön társaság a fiatalok lakáshelyzetével. E keretek között fogalmazták meg, hogy létre kell hoozni az ifjúsági munkások szakértői jegyzékét. Lett olyan munkabizottság, amely az IFÖSZ tagszervezetei nemzetközi kapcsolatainak ápolását szorgalmazta, és olyan is, amely a tagtelepülések ifjúságának egymással való, tehát hazai kapcsolatainak fejlesztését segítette. A konferenciasorozat idővel az egyre növekvő létszámú ifjúságsegítő szakma országos fórumává vált, és szinte minden esetben a helyi ifjúságfejlesztő tevékenységek hazai példatárát vonultatta fel. A szervezők minden esetben együttműködtek az ifjúságügy országosan változó, de folyamatosan létező struktúráival. Ez az együttműködés a szervezők számára minden esetben szakmai szabadságot biztosított, az viszont mindig természetes volt, hogy teret adott az aktuális miniszteriális szándékok és intézkedések elmondásának, hiszen az ismertetett lehetőségek meghatározták az elkövetkező időket, amire felkészülni mindenki érdekét szolgálta. Jellemző helyszíne a Magyar Kultúra Alapítvány budavári székháza.


44

A konferenciasorozat előtörténete érzékelteti azt a szerves fejlődést, ami a megakadó cselekvésekre való azonnali válaszkeresésben érhető tetten. Továbbá abban is, hogy a megoldanivalók felsorolása, a javaslattétel és a javaslatok megvalósításának szorgalmazása (lásd a korai/korábbi munkabizottságokat!) eredményeképp miképpen módosulnak a körülmények olyannyira, hogy mára már jogosítvánnyal rendelkező ifjúsági szakértők, ifjúságsegítői képzések, országos stratégia, tevékenységjegyzék, adattár és mi minden más van ebben az egyre tudatosodó szakmában! Immár képesek megteremteni a sokáig egyetlen fórum mellett több országos ifjúságsegítő szerveződést, összejövetelt, nyári egyetemet. A szervezők a X. Település és Ifjúsága konferenciát a Magyar Ifjúságért díjas Beke Pál népművelő, közösségfejlesztő emlékének ajánlják! A 2008. évtől az SZMM pályázatot hirdetett Az év gyermek- és ifjúsági mintaprojektje cím elnyerésének támogatására. A pályázat célja olyan példaértékű projektek kiválasztása volt, melyek a gyermekek és fiatalok aktív közösségi és közéleti szerepeinek elsajátításához és gyakorlásához mintaként szolgálnak, továbbá az, hogy támogassa a címet elnyerő szervezetek – a projekt kifejlesztése és végrehajtása során szerzett – szakmai tudásának, módszereinek és tapasztalatainak dokumentálását és adaptálását. A díjjal a tárca évenként egy alkalommal, régiónként egy-egy modell értékű ifjúsági projektet, illetve szolgáltatást (azaz szervezetet) támogat, olyanokat, amelyek gyermek- és ifjúsági területen kimagasló, innovatív, újszerű megközelítéseket alkalmaznak, valamint szakmai megalapozottságuknál, módszertani kidolgozottságuknál fogva adaptálhatók más szervezetek munkájában is. Gyermek- és ifjúsági mintaprojektek 2009. • Tata Város Önkormányzata: Tata gyermekbarát város mintaprojektje • Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány: 72 óra kompromisszum nélkül mintaprojektje • Kulturális Életért Közhasznú Egyesület: Média modell a Mustárházban mintaprojektje • Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros: Diákönkormányzati tábor mintaprojektje • Nagyító – Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése – Alapítvány: Itt és most! – személyiség és közösségfejlesztés mintaprojektje. 2008. • Káva Kulturális Műhely Egyesület: Hinta-színházi nevelési programsorozat az áldozati lét témakörben 11–12 éves fiatalok számára mintaprojektje • Hang-Kép Kulturális Egyesület: Önképző Hangképző mintaprojektje • VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség: A Kertvárosi Ifjúsági Önkormányzat felkészítő képzése mintaprojektje

• Zöld-Híd Alapítvány: Utcai képzőművészet – életre keltett falak mintaprojektje

• Élettér Közösség- és Településfejlesztő Egyesület: Összehozó Osztályközösség fejlesztés Komáromban mintaprojektje

• „CAMELOT” Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesülete: Egyenlő Eséllyel mintaprojektje

• Diósgyőri Gimnázium és Városi Pedagógiai Intézet: A fiatalok és a mep

Ifjúsági szakemberek képzése, továbbképzése

A képzés igényként az 1990-es évek végén fogalmazódott meg. A fiatalokkal foglalkozó szakemberek fejlődésének lehetőségei akkor a Mobilitás nemzetközi képzési programjaira és néhány civil szervezet nem-formális képzéseire korlátozódott. Az ifjúságsegítő szakma megalapozásának, társadalmi elfogadtatásának egyik alapvető kritériumaként fogalmazódott meg a felsőoktatásban való megjelenés. A 7/2002. (V.25.) ISM–OM együttes rendelet – mely szakmai és vizsgakövetelményeket határoz meg – lehetővé tette a felsőfokú ifjúságsegítő szakképzést, néhány ifjúsági szakember sokéves munkájának első eredményeként.

Ifjúságsegítő képzés a felsőoktatásban

Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés Magyarországon 2003-ban indult. Jelenleg 12 intézményben, államilag finanszírozott és költségtérítéses módon, nappali és levelező formában egyaránt végezhető. Képzési ideje 4 félév. „A cél olyan szakemberek képzése, akik a tágan értelmezett kultúra eredményeinek birtokában felkészültek az összeurópai értékek közvetítésére, az ifjúság érdekeinek, szervezeteinek képviseletére, érzékenyek és fogékonyak az ifjúsági szubkultúra (társadalmi, szociális, kulturális) problémái iránt, képzettek ezen problémák szociokulturális megoldására, a korosztályos közösségek fejlesztésére.” A szakképesítéssel betölthető foglalkozások: egyéb pedagógusok: szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédő, gyermekfelügyelő; kulturális szervező munkatárs; szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző. 7/2002.(V.25.) ISM–OM együttes rendelet.


(Modell-European Parliament) mintaprojektje 2006. (szakmai monitoringot követve, átadva 2008-ban) • Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület: Boldogabb családokért mintaprojektje • Helpi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda: Szakmafejlesztés mintaprojektje • Őrhegy Egyesület: Kamaszparlament mintaprojektje • Baranya Ifjúságáért Kht: Csellengő fiatalok mintaprojektje • Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat: Kapocs szisztéma mintaprojektje • Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ: Vasi Logo-Mobil mintaprojektje.

A FELVI statisztikája szerint évről évre bővül a képzést indító intézmények és az ifjúságsegítő hallgatók száma. Az ifjúságsegítő-képzés adatai a 2003–2006 közötti időszakban Főiskola


46

2006

2005

Miskolci Egyetem – CTFK

Levelező: 23 fő

Nappali: 13 fő, Levelező: 19 fő

Nem indult

2004

Nem indult

2003

Eszterházy Károly Főiskola - GTK

Nappali: 40 fő Levelező: 20 fő



Nem indult

Nyíregyházi Főiskola – BMFK

Nappali: 11 fő

Nappali: 16 fő

Nappali: 2 fő

Nem indult

Eötvös József Főiskola



Nappali: 28 fő

Nem indult

Pécsi Tudományegyetem – FEEK


Nappali:48 fő, Levelező: 38 fő



Pécsi Tudományegyetem – IFK

Nappali: 14 fő

Nappali: 10 fő

Nem indult

Nem indult

Kaposvári Egyetem – CSPFK Nappali: 22 fő


Nappali: 9 fő, Levelező: 5 fő.

Nem indult

Berzsenyi Dániel Főiskola – BTK

Nappali: 7 fő

Nappali 9 fő.

Nem indult

Nem indult

Eötvös Lóránd Tudományegyetem – TÓFK

Nappali: 52 fő

Nappali: 48 fő

Nappali: 44 fő

Nem indult

Kecskeméti Főiskola – TFK


Nem indult

Nem indult

Nem indult

Szegedi Tudományegyetem – JGYFK

Nappali: 94 fő (február) Nappali: 54 fő (szeptember)

Nem indult

Nem indult

Nem indult

Schola Európa Akadémia – SZKK

Nappali: 28 fő

Nappali: 10 fő

Nem indult

Nem indult

12 intézmény

488 fő

378 fő

239 fő

14 fő

Forrás: http://www.felvi.hu/, illetve a képző intézmények adatszolgáltatása

Jelenlegi képzési helyek

Az ifjúsági szakma képzési rendszeréről elmondható, hogy az iskolarendszerű, két éves OKJ-s felsőfokú ifjúságsegítő képzés ma 16 helyen folyik, és évente csaknem 500 hallgató van a rendszerben. Ifjúságsegítő képzést folytató intézmények: • Berzsenyi Dániel Főiskola – Bölcsészettudományi Főiskolai Kar, Szombathely • Eötvös József Főiskola – Pedagógiai Fakultás, Baja • Eszterházy Károly Főiskola – Gazdaság- és Társadalomtudományi Főiskolai Kar, Eger • Eötvös Loránd Tudományegyetem – Tanító- és Óvóképzőképző Főiskolai Kar, Budapest • Kaposvári Egyetem – Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kar • Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar • Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen • Miskolci Egyetem – Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, Sárospatak

•N yíregyházi Főiskola – Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar • Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás-fej-


lesztési Kar écsi Tudományegyetem – Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szekszárd P Schola Europa Akadémia Szakközépiskola, Budapest Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar, Jászberény Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác Széchenyi István Egyetem, Győr 2008-ban – rendeletben – megjelentek az ifjúságsegítő felsőfokú szakképesítés új szakmai és vizsgakövetelményei. A 2009. évi felvételi tájékoztató adatai szerint az új OKJ szerinti képzést 14 intézmény hirdette meg 2009. szeptemberi kezdéssel, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán pedig már 2009 februárjában elindult a keresztféléves képzés. A képzés jelenlegi különbözőségeit várhatóan mérsékli az új rendszerhez kiadott központi program, amely jóval erőteljesebben orientálja majd az intézményeket. Jelenleg a legnagyobb problémát a végzett hallgatók foglalkoztatása jelenti, az a kihívás, hogy milyen módon lehetséges becsatornázásuk, megtartásuk az ifjúsági szektorban. Ez sürgető kormányzati–önkormányzati és civil feladat. Az ajánlott központi programnak az elkészülése egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármi is megoldódott volna az ifjúsági szakma utánpótlását illetően. Tudomásul kell vennünk, hogy a szakképzésben érintettek jelentős része átmenetinek tekinti a tanulmányait, és valamely felsőoktatási szakterületen kíván tovább tanulni. A már diplomával rendelkezők vagy párhuzamosan szakképzést is végzők esetében pedig korántsem biztos, hogy valóban ifjúságsegítőként fognak tevékenykedni. 15/2008. (viii. 13.) SZMM rendelet a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről Ajánlott központi program: a Magyar Közlöny 2008/133. szám (ix. 12.) Hivatalos értesítő 6268 oldalán a 2008/37. számában közleményként, jóváhagyási szám: 14430-2/2008 Fontos lenne, hogy az ifjúságsegítő szakma külön FEOR-számot kapjon, ez azonban önmagában kevés az elhelyezkedési gondok orvoslásához, mivel négy-öt jogszabályt kellene módosítani ahhoz, hogy adott munkakörök betölthetők legyenek ezzel a képesítéssel. Addig marad a jelenlegi kusza állapot, amelyben vannak ifjúságsegítő végzettséggel rendelkezők egészen más munkakörben, és vannak ifjúságsegítő tevékenységet végzők teljesen más képesítéssel. Talán a diplomás pályakövetés rendszerének kiépülése után, tehát néhány év múlva több információval rendelkezünk, de egyelőre az sem tudható, hogy a felsőfokú szakképzéssel rendelkezők körére kiterjed-e majd az intézményi, illetve az országos vizsgálat.

• • • • • •


48

A szakképzésre vonatkozó központi fejlesztés nem állt le, s remélhetőleg nem kerüli el az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzést sem. Az eddigi szakképzési, vizsgáztatási jogszabályok, útmutatók megfelelő formai keretet nyújtanak, de a tartalmi egységek fejlesztése, szükség szerinti módosítása, kiegészítése a szakma konszenzusát igényelné. A szakképzés nem válhat a képző intézmények közötti verseny vagy képzők közötti rivalizálás áldozatává! Addig is ki-ki oktatja legjobb tudása, régi vagy új program szerint az ifjúságsegítőket, fogadja a szakmai gyakorlatra jelentkezőket, vizsgáztatja a végzősöket. Elvégre olyan is előfordult, hogy a jobb lehetőség híján ifjúságsegítőnek készülő hallgató a második félév első találkozásakor azt mondta, azért jöttem ide, mert ide vettek fel, de egyre jobban tetszik.

Ifjúsági szakemberek továbbképzése

Posztgraduális ifjúsági szakértő képzés egyedül a Pécsi Tudományegyetemen folyt, ahol eddig egy csoport végzett, 2009-ben meghirdették a szegedi egyetem akkreditációja alapján – az Ifjúsági tanulmányok – szakirányú továbbképzési szakot. Az ifjúsági szakemberek első (és egyben utolsó) továbbképzése, az ISM és az ELTE TÓFK 120 órás akkreditált köztisztviselői továbbképzése 2001-2002-ben zajlott. A vegyes fogadtatású képzésnek a 2002-es kormányváltás után nem volt sem alternatívája, sem folytatása. A 2006 februárjában indult Pécsett az „ifjúsági szakértő szakirányú továbbképzés”. A képzés célja az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szervezetek munkatársainak speciális, magas fokú szakmai képzése. A képzés időtartama 4 félév, formája levelező, önköltséges. Az ifjúsági szakértő szakirányú továbbképző szak ismeretanyaga arra irányul, hogy a területen dolgozók a szak elvégzésével az ott szerzett tudás birtokában a különféle ágazatok, szakmák, önkormányzatok és a civil szféra, tehát makro és mikro szinten egyaránt szellemi és anyagi erőket tudjanak mozgósítani az ifjúság aktivitásának, lehetőségeinek, sikeres életútjának megteremtéséhez. A Mobilitás 2009-től akkreditált felnőttképzési intézmény (lajstromszáma: AL 1977.), amely akkreditált képzésein (fiatalok emberi jogi nevelése nemformális módszerekkel, ifjúsági közösségi terek kialakítása és működtetése, képzők képzése) nemformális módszerekkel fejleszti az ifjúságügy szereplőit. Ezen kívül számos önkormányzat és civil szervezet végez olyan nem-formális képzéseket, amelyek hozzájárulnak a szakmai munka minőségi fejlesztéséhez. A Mobilitás célja továbbra is az, hogy a nemformális tanulást terjessze, elérhetővé tegye, fejlessze, stratégiai célja az ifjúsági szakembereknek – velük és civil szervezeteikkel közösen – egy akkreditált, nem-formális továbbképzési rendszer kialakítása.

Ifjúsági turizmus

Az ifjúsági turizmus a fiatal korosztályok közösségi élményszerzésének, egészségtudatos életmódja kialakításának, társadalmi szocializációja elősegítésének eszköze. Ebben a fokozott állami szerepvállalást az egyértelműen megmu-


tatkozó társadalmi igények, valamint az állam esélyteremtő, az egyén társadalmi beilleszkedését segítő kötelezettségei indokolják. Az ifjúsági turizmus interszektoriális jellegű, e területen jelenleg öt tárca (EüM, KvVM, OKM ÖM, SZMM) lát el különféle részfeladatokat. A kormányzati munkamegosztás keretében az ifjúsági turizmus fejlesztése stratégiai kérdéseinek és az érintett miniszterek ezzel kapcsolatos feladatainak összehangolása jelenleg a szociális és munkaügyi miniszter feladata, a terület az esélyegyenlőségi szakállamtitkár felügyelete alá tartozó gyermek- és ifjúsági osztály feladata. A széles értelmezés szerint az ifjúsági turizmus a 6–30 életév közötti gyermekek és fiatalok által folytatott turizmus. Ide tartozik különösen a táborozás, üdülés, ifjúsági fesztivál- és rendezvénylátogatás, ideértve az országjárást, természetjárást, továbbá az oktatás keretei között megvalósuló tanulmányi kirándulást és erdei iskola programot, a gyermekes családi üdülést és utazást, valamint egyes ökoturisztikai, wellness és sporttevékenységeket is. Az ifjúsági turisztikai infrastruktúra széles értelmezés szerint az ifjúsági turizmus céljait kizárólagosan vagy célzottan, érdemben támogató infrastruktúra. Beleértendő a gyermeküdülő, gyermek és ifjúsági tábor, ifjúsági szálló és más szálláshelyek, továbbá a szabadidős programok eltöltését elősegítő fizikai infrastruktúra is, például: jelzett turista útvonalak, tanösvények, bemutatóhelyek, eszköz- és információs táblák, kiadványok, weblapok stb. 2003 őszén a tárca jogelődjének előterjesztése alapján a kormány elfogadta a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) kormány rendeletet. Ezzel olyan korszerű, átfogó szabályozás jött létre, amely az Európai Unióban alkalmas kereteket biztosít a korábbiakban különféle jogcímeken, részben a „szürkegazdaságban” működtetett nonprofit jellegű szálláshelyek üzemeltetéséhez. A kormányrendelet tartalmazza a szálláshelyek típusait, kialakítási és üzemeltetési feltételeit, a szolgáltatási jogviszonnyal és a hatósági eljárásokkal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint az egyes szálláshelyek minősítési követelményeit. A kormányrendelethez kapcsolódó részlet-szabályokat az egyes nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshelyek üzemeltetésének egészségügyi feltételeiről szóló 37/2007. (VII. 23.) EüM–SZMM együttes rendelet határozza meg. Az ifjúsági turizmus fejlesztése érdekében éves rendszerességgel megvalósított, kiemelt szakmai programok • Az ifjúsági turizmus elősegítése érdekében a tárca a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramon keresztül, a Regionális ifjúsági Tanácsok közreműködésével évente pályázati úton támogatja a gyermekek és fiatalok öntevékeny táborozását. (www.esza.hu) • A gyermekek esélyegyenlőségének elősegítése keretében a szociálisan hátrányos és/vagy fogyatékossággal élő gyermekek számára a tárca évente, több turnusban megrendezi az Egyenlő Esélyek Táborát. • Az állami tulajdonú (MNV Zrt.) ifjúsági szálláshely-bázis, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Üdülő Centrum felett az OKM és a SZMM gyako-


50

rol szakmai felügyeletet és a komplex szolgáltatás fenntartása érdekében a költségvetés évente támogatja a Zánkai GYIC Nonprofit Kft.-t. (www.zanka.hu) • Az ifjúsági szálláshely-szolgáltatással kapcsolatos szakmai érdekképviselet fenntartása érdekében a tárca minden évben támogatja a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetségét. (www.miszsz.hu) • Az ifjúsági turizmussal kapcsolatos, hatékony információszolgáltatás biztosítása érdekében a tárca évente támogatja a Zöldpont Szerkesztőséget. További információk az alábbi honlapon elérhetőek: www.zoldpont.eu • Az ifjúsági turizmus fejlesztése aktuális kérdéseinek áttekintése érdekében a tárca évente szakmai tanácskozást tart. Szakmai kiadványok

Bánhidi Attila (szerk.): Vándortáborozási kézikönyv (Mobilitás, Budapest, 2004)

Bodor Tamás: Táborszervezés, táborvezetés ifjúságsegítőknek és érdeklődőknek (MMIK, Szombathely, 2006)

Varga Csaba (szerk.): Komplex kistérségi táborozási módszertan (ÖM, Budapest, 2008)

Ifjúsági érdek-képviseleti rendszer, strukturált párbeszéd

Az európai ifjúságpolitikának kezdetektől fogva sarokköve a fiatalok aktív állampolgári szerepvállalásának ösztönzése, melynek előmozdítására a strukturált párbeszéd módszerét, illetőleg eszközét ajánlja az Európai Bizottság. A strukturált párbeszéd segítségével a fiatalokat be kell vonni a napirenden lévő ifjúsági ügyek megvitatásába a különböző szinteken, hiszen azok leginkább őket érintik. A strukturált párbeszéd kialakítása az Európai Unió fő prioritásai közé tartozik, hiszen többek között ez a fiatalokkal való kölcsönös kommunikáció legfőbb módja. A fiatalok és a döntéshozók közötti strukturált párbeszéd megvalósulása helyi, megyei, regionális, nemzeti és európai szinten a fiatalok és a döntéshozók közötti szilárd munkakapcsolat kialakulását eredményezi.

Gyermeki jogok

A gyermeki jogokkal kapcsolatban lényegesen nehezebb elfogadtatni a horizontális megközelítést és azt, hogy ide tartozik minden, a 0–18 év közötti gyermek minden jogának (állampolgári) biztosítása. Így a gyermeki jogok része többek között a gyermek családhoz, védelemhez való joga, az oktatáshoz, az egészséghez, a szabadidőhöz, a sporthoz stb., valamint az állampolgársághoz, a névhez, a világnézethez, a méltósághoz, meghallgatáshoz, a véleménynyilvánításhoz stb. való jog biztosítása. Az állam köteles a gyermekek jogai érvényesítésében tevőlegesen is közreműködni, ezt az Alkotmány 67.§-a és a Gyermek jogairól szóló Egyezmény – amelyet a Magyar Köztársaság 1991-ben ratifikált – 4. cikke tartalmazza:


A részvétel szintjeit két fő szempont szerint csoportosíthatjuk: egyrészt földrajzi szempontokat figyelembe véve, másrészt pedig tartalmi szempontok szerint érdemes áttekinteni a részvétel egymásra épülő szintjeinek modelljét. Földrajzi szempontból: • Európai szint: nemzetközi szervezetek, Európai Ifjúsági Fórum, európai tréningek; • Nemzeti szint: nemzeti ifjúsági tanácsok, ifjúsági parlament, ifjúsági szervezetek; • Regionális/ megyei szint: ifjúsági tanácsok, bizottságok, konferenciák, fórumok, kerekasztalok; • Helyi/iskolai/városi szint: diák és hallgatói önkormányzatok, gyermek és/vagy ifjúsági önkormányzatok, fórumok, kerekasztalok, koordinációs bizottság/tanács. Tartalmi szempontok szerint öt, egymásra épülő szintjét különböztethetjük meg a társadalmi részvételnek: a fiatalok részt vehetnek az információ átadásában, potenciális szerepük van a konzultációs folyamatban, befolyásolhatják a döntéshozatalt, a döntések előkészítését és megvalósítását. Hazánkban számos civil szervezet létezik, ugyanakkor az európai országok többségével ellentétben, nem tömörülnek országos ernyőszervezetbe, így nem létezik egységes ifjúsági partnere a politikai döntéshozóknak. A legnagyobb ernyőszervezet a Gyermek és Ifjúsági Konferencia (GYIK), melynek jelenleg 88 tagja van, és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), továbbá jelentős a történelmi egyházak ifjúsági szervezeteinek ökumenikus együttműködése is. Helyi, megyei és regionális szinten vannak példák az összefogásra (gyermek- és ifjúsági parlament, diákönkormányzatok) ám egységes, közös, országos szintű érdekképviselet nem létezik. Megfelelő partner hiányában pedig lehetetlen a fiatalokat nemzeti szinten bevonni a döntéshozatal folyamatába. Ezért is kezdte el a Mobilitás valamennyi partner – így a pártok ifjúsági szervezeteinek bevonásával – a nemzeti ifjúsági tanács vizionáló, konzultáció sorozatát annak érdekében, hogy szerves fejlődés eredményeképpen, az érintettek közreműködésével létrejöhessen az ifjúsági szektor hazai képviselete.


52

„A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.” (Alkotmány 67.§); „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.” (Gyermekjogi Egyezmény 4. cikk). E törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a Magyar Államnak jogi kötelezettsége a gyermeki jogok érvényesítése. Felmentés, viszonylagosság, teherbíráshoz arányosítás csak és kizárólag a kifejezetten gazdasági, szociális és kulturális jogok körében lehetséges – de még ebben a körben is tartalmaz az egyezmény egy utalást a ténylegesen rendelkezésre álló erőforrásokra. A gyermekek jogainak érvényesítése mint állami közfeladat magába foglalja: a.) az egyes jogágakban a gyermekjogi rendelkezések megalkotását és alkalmazását; (Oktatási jogok, szociális jogok, családjog, gyermekvédelem, büntetőjog és eljárás, polgári jog és eljárás, idegenrendészet, egészségügyi jogok, művelődésügy, munkajog, médiajog stb.) b.) a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges állami funkcionális tevékenységeket. (Speciális jelzőrendszert, kormányzati szintű gyermekjogi koordinációt és jogalkotás kezdeményezését, a helyi önkormányzatok szintjén a gyermekek jogai védelmének segítését, speciális jogorvoslati és felügyeleti eljárásokat /például az államigazgatási eljárásban, oktatásigazgatásban, intézményfenntartásban, önkormányzatok törvényességi felügyeletében/, a gyermeki jogokkal kapcsolatos jogi felvilágosítást, gyermekjogi szakemberképzést és kutatásokat.) A magyar állam nagyobb részben eleget tett a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetésével és magyar jogrendbe illesztésével vállalt jogharmonizációs feladatainak az elmúlt két évtizedben. Szabályozási hiány a b.) pontban írt funkcionális gyermekjog-érvényesítési területen áll fenn. A Gyermek Jogainak Bizottsága már 1998-ban ajánlotta, hogy a Magyar Köztársaság hozza létre a gyermeki jogok országgyűlési biztosa intézményét. Az Európai Unió 2002-ben javasolta, hogy nemzeti szinten is alakuljanak gyermek- és ifjúsági ombudsmani intézmények. Létre is jött az európai gyermek- és ifjúsági ombudsmanok szervezete. A gyermeki jogok védelmi eszközeiben, a jogvédelem és jogérvényesítés különféle állami technikáinak intézményesítésében a magyar jogalkotás az oktatási jogok miniszteri biztosa és hivatala, valamint a Betegjogi-, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány keretében, a gyermekvédelem területén működő gyermekjogi képviselőket tudja felmutatni. Az országgyűlési biztosi intézmény korábban az országgyűlési biztosok ellenállása miatt nem jöhetett létre.Miniszteri biztosi hivatal felállítására a Gyermek- Ifjúsági és Sportminiszterériumban minisztereri biztos a jelenleg hivatalban lévő állampolgári jogok országülési biztosa viszont szorgalmazza az önálló gyermekjogi biztosi intézmény felállítását

Jelentések és azok értékelése (www.szmm.gov.hu Esélyegyenlőség » Gyermek- és ifjúságpolitika (Gyermekés Ifjúsági Osztály) » Gyermeki jogok, gyermekügyek » ENSZ, UNICEF » 1. A benyújtandó jelentések tartalma és formája (forrás: unicef Nemzeti Bizottsága, magyarul) 2. Első jelentés, 1996 (forrás: Miniszterelnöki Hivatal, unicef Nemzeti Bizottsága) • magyarul • angolul 3. Első jelentés bizottsági értékelése, 1998 (forrás: Miniszterelnöki Hivatal, unicef Nemzeti Bizottsága) • magyarul • angolul 4. A 2–3. összevont jelentés, 2003 (forrás: Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, unicef Nemzeti Bizottsága) • magyarul • angolul 5. A 2–3. összevont jelentés bizottsági értékelése, 2007 (forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium, UNICEF Nemzeti Bizottsága) • magyarul • angolul 6. A 2–3. összevont jelentéshez fűzött, ún. Alternatív jelentés, 2005 (forrás: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület, unicef Nemzeti Bizottsága) A Gyermeki Jogok Világnapja (november 20.) alkalmából 2003 óta minden évben szervez a minisztérium szakmai konferenciát és „gyerekbulit”. A „gyerekbulin” mintegy 300-350 szociálisan hátrányos helyzetű gyermek számára szerveztünk szakmai és szórakoztató programot meglepetésvendéggel és búcsúajándékkal. 2009-ben már megújított szakmai tartalommal, részben más kör bevonásával szerveztük meg a rendezvényt. A szakmai konferencián minden évben egy-egy, az Egyezmény egyes rendelkezéseinek magyarországi helyzetét mutatják be, 2007 óta gyermek előadók részvételével. Ekkor adják át a gyermek és ifjúságügy miniszteri szakmai elismeréseit: Életműdíj, Magyar Ifjúságért Díj, Miniszteri Elismerő Oklevél, Miniszteri Dicséret.


megbízást, de a megbízott nem tudta ezt a feladatot megoldani, megbízásának lejártát követően nem sokkal pedig újabb kormányátalakítás történt, a gyermek- és ifjúsági ügyek egy új minisztériumhoz kerültek, így egy tárcához tartozik a gyermek(jogi) és gyermekvédelmi szervezet. A magyar kormány 1989-ben – kihirdetését követően – csatlakozott a Gyermek Jogairól szóló ENSZ Egyezményhez, amelyet a Magyar Országgyűlés 1991-ben iktatott törvénybe (LXIV. törvény). A csatlakozással a kormány vállalta, hogy az egyezményben foglaltak végrehajtásáról rendszeresen beszámol az ENSZ Gyermek Jogai Bizottságának.


54

A szociális és munkaügyi miniszter 10/2008.(VI.28.) SZMM rendelete szól a szociális és munkaügyi miniszter által adományozható szakmai elismerésekről: • A Levendel László-életműdíj (annak adományozható, aki a miniszter feladatkörébe tartozó szakterületeken – így az ifjúságin is – évtizedeken át kimagasló szakmai tevékenységet végzett, és ehhez párosuló emberi hozzáállásával meghatározó eredményeket ért el); • Magyar Ifjúságért díj (a gyermek és ifjúságügy területén kiemelkedő eredményekért adható); • Miniszteri dicséret (annak adományozható, aki a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban, és a miniszter irányítása alá tartozó szerveknél, valamint a szociális és munkaügyi területen kiemelkedő szakmai tevékenységet végzett); • Miniszteri elismerő oklevél (adományozható a minisztériumban, a miniszter irányítása alatt álló szerveknél, valamint a szociális és munkaügy egyéb területein kiemelkedő tevékenységet végző munkacsoportoknak, továbbá legalább négy éven át eredményes, példamutató tevékenységet végző szakértői csoportoknak, bizottságoknak, civil szervezeteknek).

Nemzetközi ügyek Az Európa Tanács

Ifjúságpolitikai vizsgálat Az ifjúsági miniszterek 1995-ös luxemburgi informális találkozójának javaslatait követve az Európa Tanács (ET) ifjúsági szektora a nemzeti ifjúságpolitikák nemzetközi vizsgálatát célzó program beindításával új szemléletet alakított ki a terület fejlesztésével kapcsolatban. A szervezet célja olyan ös�szehangolt európai ifjúságpolitika kialakítása, amely ösztönzi a fiatalok tevékeny részvételét, a felelősségteljes állampolgári viselkedést, valamint bővíti, javítja a meglévő oktatási és foglalkoztatási lehetőségeket. A 2005. szeptember 23–24-én Budapesten megrendezett Ifjúsági Ügyekért Felelős Miniszteri Konferencián Göncz Kinga miniszter személyesen egyeztetett Peter Lauritzennel és Ralf-René Weingärtnerrel (Európa Tanács, Ifjúsági és Sport igazgató). A találkozón megállapodtak, hogy Magyarország a Nemzeti Ifjúságpolitikai Riport elkészítését 2006 őszén megkezdi. Magyarország a 15. olyan ország, amelynek ifjúságpolitikáját szakértők nemzetközi csoportja vizsgálta felül. A magyar riport elkészítésére a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) kapott felkérést. A kormány, illetve az ifjúságpolitikai irányítás szerette volna, ha tőle független szakértők szemszögéből készül el a jelentés. A riport megismerése után a nemzetközi monitoring csoport két ízben látogatott Magyarországra. Tagjai először az ifjúságpolitikai folyamatok központi kormányzati és országos civil szereplőivel, döntéshozóival találkoz-

tak, második alkalommal pedig a regionális és helyi döntéshozókkal, intézmények és civil szervezetek képviselőivel. A riport és a személyes tapasztalatok alapján elkészített nemzetközi jelentés a helyzetértékelésen túl ajánlásokat is tartalmaz a magyar ifjúságpolitika szereplői számára. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21240

Az Európai Unió

Az Európai Unió ifjúságpolitikája Az Európai Unióban az ifjúságpolitika – hasonlóan a munkaügyi és szociális területek többségéhez – alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik, azonban ezen a területen is érvényesül a tagállamok szakpolitikáinak közelítése, a kiemelt célok érdekében tett együttes erőfeszítések, közös programok. A tagállamok közötti együttműködés és koordináció kereteit az Európai Bizottság által 2001-ben kiadott Zöld Könyv („Új lendület Európa fiataljai számára”) jelölte ki, amely négy terület fejlesztésével javasolta az ifjúságpolitikák és végső soron az ifjúság helyzetének javítását. Ez a négy terület az ifjúsági részvétel, információ, önkéntes tevékenység és a fiatalok jobb megértése (ifjúságkutatás). A kiemelt területekkel kapcsolatos teendőket az Ifjúsági miniszterek Tanácsa határozatok formájában konkretizálta, amelyek közös célkitűzéseket tartalmaznak. A Lisszaboni Folyamat végrehajtásával összefüggésben kiemelt jelentősége van az Európai Ifjúsági Paktumnak, amely a fiatalokkal kapcsolatosan a foglalkoztatás, az integráció és a társadalmi felemelkedés, az oktatás, a képzés és a mobilitás, valamint a munka és a magán-, családi élet összeegyeztetésének elősegítése érdekében kitűzött célokat tartalmazza. Ezt a dokumentumot az Európai Tanács 2005. évi tavaszi ülésén fogadták el a tagállamok állam-, és kormányfői. Az ifjúsági szervezetek közötti együttműködést, az ifjúsági cseréket, valamint az ifjúságsegítők képzését támogató közösségi akcióprogram-sorozat már több mint tíz éves múltra tekint vissza és folytatódik a 2007–2013. közötti költségvetési ciklusban is (Fiatalok Európáért – Youth for Europe, Ifjúság 2000–2006 -YOUTH 2000–2006 és a jelenleg futó Fiatalok Lendületben – Youth in Action közösségi akcióprogramok).


Jelentés a Fehér Könyv folyamatról 2001 novemberében fogadta el az Európai Bizottság a Fehér Könyvet az ifjúságról, mely négy prioritás mentén (a fiatalok részvétele, a fiatalok tájékoztatása, a fiatalok önkéntes tevékenysége és a fiatalok jobb megértése) vázolja fel az ifjúságpolitika terén európai szinten megvalósuló együttműködést. Az úgynevezett Ifjúsági Fehér Könyv folyamatban Magyarország mind a négy prioritásra vonatkozó nemzeti jelentést elkészítette. (2005-ben a részvételről és a magyar fiatalok és az információ kapcsolatáról, valamint 2007-ben a fiatalok önkéntes tevékenységéhez kapcsolódó közösségi célkitűzések megvalósításáról, 2008-ban pedig a fiatalok jobb megismerése – ifjúságkutatás témájában.).

• E urópai Ifjúsági Paktum • A 2007 és 2013 közötti időszakra szóló Fiatalok lendületben program • Az európai együttműködésben végzett ifjúságpolitikai tevékenységek


56

mérlege További hasznos linkek: www.europa.eu.int www.europa.eu/youth www.mobilitas.hu

Az Európai Ifjúsági Paktum Az Európai Ifjúsági Paktum kidolgozását Franciaország, Németország, Spanyolország és Svédország kezdeményezte. A javaslatot az Európai Tanács 2004. november 4–5-i ülésen ismertették, majd a 2005. március 22–23-án fogadták el az elnökségi következtetések keretében. A kezdeményezés – amelyet 2004-ben több ifjúsági fórum során is megvitattak – a bizottság 2001. évi ifjúságról szóló Fehér Könyvére [1] támaszkodik. Fő célja: az ifjúságpolitika integrálása a Lisszaboni stratégia cél- és eszközrendszerébe. A paktumban a futó közösségi programokat javasolják megújítani úgy, hogy részben új tartalmat adnak. Eszközei között szerepel a tagállami tapasztalatok, a tudás, valamint legjobb gyakorlatok feltárása és cseréje a hálózati együttműködésre támaszkodva. Részletesebb céljai: • az ifjúság új nemzedékét nívósabb munkalehetőséggel ellátni; • európai dimenziójú, az európai kiterjedésű mobilitásból merítő, jobban oktatott és képzett ifjúságot formálni; • olyan ifjúságot helyzetbe hozni, amely vállalkozó szellemű, kiterjedt képességekkel rendelkező, kreatív, kész európai polgárként fellépni, és családot alapítani a szakmai és egyéni élet jobb összhangja révén. Az ifjúsági miniszterek 2005. november 15-i tanácsülésén állásfoglalást fogadtak el a paktum megvalósításáról. Ennek főbb elemei: • a fiatalok állampolgári szerepvállalásának, társadalomba való teljes mértékű beilleszkedésének és munkaerő-piaci részvételük elősegítése, • kreativitásuk és vállalkozói képességeik fejlesztésének támogatása, • a családi és a szakmai élet összeegyeztetése, • a közösségi eszközök hatékony felhasználása, • a fiatalok különleges szükségleteinek figyelembe vétele helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, • a fiatalokkal és az ifjúsági civil szervezetekkel folytatott konzultáció fontossága, • az ifjúsági munkások és ifjúságsegítők megfelelő képzésének elősegítése. • A 2006. februári Ifjúsági Tanács ülésén a tagállamok elfogadták az Európai Ifjúsági Paktum megvalósításáról szóló tanácsi és tagállami következtetéseket, melyben kiemelték, hogy a tanács és a tagállamok fontosnak tartják.

• a fiatalok kreativitásának, innovációs és vállalkozó fejlesztéséhez történő hozzájárulást;

• a Lisszaboni stratégia ifjúsági dimenzióját; • a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi befogadásának elősegítését; • a hivatás és a családi/magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő politikák fejlesztését;

• a formális és informális tanulás fontosságát, amelynek egyik eszköze

Az Európai Ifjúsági Fórum Az Európai Ifjúsági Fórumot 1996-ban hozták létre a Nemzeti Ifjúsági Tanácsok és európai szintű nem kormányzati ifjúsági szervezetek. Jelenleg 93 európai ifjúsági szervezet platformja. Az Európai Ifjúsági Fórum kapocsként, konzultációs és lobbiszervezetként működik az Európai Unió, az Európa Tanács, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek döntéshozó testületei és az ifjúsági szervezetek között folytatott párbeszédben; ösztönzi a fiatalok részvételét és biztosítja véleményük figyelembe vételét az őket érintő döntéshozatal során. A fórum az uniós intézményrendszer elismert tárgyalópartnere. Jelen van a médiában, kampányok és látványos akciók keretében hívja fel a figyelmet a fiatalokat érintő aktuális kérdésekre. Emellett ösztönzi és segíti az információ, a tapasztalatok és jó gyakorlatok cseréjét. Tevékenységének területei • Képviselet az európai ifjúságpolitika alakításában. • Állampolgárság és élethosszig tartó tanulás. • Foglalkoztatás és szociális ügyek. • Emberi jogok és esélyegyenlőség. • Globális együttműködés. • Ifjúsági munka fejlesztése. • A tagság kapcsán tréningek, képzések, információs és kommunikációs feladatok. Az EU–elnökség Magyarország 2011 első felében, történelme során először fogja betölteni az Európai Unió soros elnöki posztját, a 2010–11. között együttműködő spanyol–belga–magyar trió részeként. A három ország ifjúságpolitikáért felelős elnöki stábja, valamint ifjúságpolitikai háttérintézményei és civil ifjúsági delegáltja közötti a szoros együttműködésen alapuló munka 2008 végén, 2009 elején vette kezdetét. A három ország közös, 18 hónapon át tartó elnökségi munkájának középpontjában a fiatalok foglalkoztatásának témája állt. Ezen belül minden tagállam saját prioritásokat is megfogalmazott.


a Fiatalok lendületben – Youth in Action (2007–2013) közösségi akcióprogram.


58

Magyar prioritások Részvétel Az aktív állampolgárság előmozdítása tekintetében cél a fiatalok tevékeny részvételének előmozdítása saját közösségük civil társadalmi életében, valamint a képviseleti demokráciában tagállami és európai szinten egyaránt. A magyar elnökség a tagállamokkal együttműködve foglakozni kíván az aktív állampolgári szerep meghatározásával, a szükséges készségekkel, attitűdökkel, továbbá az aktív állampolgársághoz szükséges intézkedések megfogalmazásával, megvalósításuk módjával. Önkéntesség A magyar elnökség az önkéntesség kérdésével – amely tartalmát tekintve kapcsolódik az aktív állampolgárság témaköréhez is – az Önkéntesség Európai Éve keretében kíván foglalkozni. Az önkéntesség mint a társadalmi részvétel egyik formája, olyan készségeket és képességeket fejleszt, kompetenciákat erősít, amelyek birtokában a fiatalok nagyobb eséllyel lépnek be a munkaerőpiacra, illetve őrizhetik meg az állásukat a válság elmúlását követően is.

Egyéb, két- és többoldalú együttműködések

Öböl Együttműködési Tanács – Magyar Ifjúsági Találkozó 2008. október 16–22. között Budapesten, illetve több vidéki helyszínen rendezte meg hazánk az Öböl Együttműködési Tanács – Magyar Ifjúsági találkozót, amelyen az ÖET négy országa Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok képviseltette magát. A találkozó fő célja a kultúrák közötti párbeszéd erősítésének jegyében a fiatalok közötti kapcsolatteremtés volt. A rendezvényen 17 magyar fiatal és 8 ifjúságsegítő, arab részéről közel 50 fiatal és 10 tagú magas rangú ÖET delegált vett részt. A delegációt Khaled Youssef Al-Mulla, az Ifjúsági Minisztérium funkcióját betöltő katari General Youth Authority alelnöke vezette.

Kétoldalú államközi szerződésekből eredő feladatok (horvát–magyar, szlovák–magyar) A Horvát–Magyar, valamint a Szlovák–Magyar Kisebbségi Vegyesbizottság ajánlására kormányhatározat született, amelyben a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy évente 100 magyarországi horvát nemzetiségű gyermek, a Horvát Kisebbségi Önkormányzat szervezésében Pag szigetén, valamint 50 magyarországi szlovák nemzetiségű gyermek a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szervezésében a Tátrában tölthet el egy hetet a fogadó állam finanszírozásában. Cserében a magyar kormány a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrumban lát vendégül 100 horvátországi magyar gyermeket; akiket a Magyar Egyesületek Szervezete (MESZ) és a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) delegált, és 50, a Szlovákiai Magyar Cserkésszövetség által delegált magyar nemzetiségű gyermekek tölthet egy hetet. A horvát–magyar csereüdülést 2006, míg a szlovák–magyar csereüdülést 2008 óta minden évben megrendezték.


Az Öböl – Magyar Ifjúsági Találkozót Rauh Edit, a SZMM szakállamtitkára nyitotta meg a Művészetek Palotájában rendezett ünnepségen, ahol az Öböl országok magyarországi nagykövetei mellett több arab ország diplomatája is jelen volt. A találkozó során a fiatal résztvevők különféle témaköröket dolgoztak fel interaktív formában (emberi jogi nevelés, kultúrák közötti párbeszéd, együttműködés az oktatás területén, ifjúsági munka), valamint szakmai és kulturális programokon vettek részt. Az ÖET fiataljai az Öböl-menti országok kultúráját bemutató kiállítással is készültek a találkozóra, amelynek a Néprajzi Múzeum adott otthont. A magas rangú delegáció tagjai az ifjúságpolitikával foglalkozó szakmai megbeszélésen és tapasztalatcserén vettek részt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban, ahol Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár, a gyermek és ifjúsági osztály képviselői, illetve az arab nemzetei delegációk vezetői bemutatták a magyar és az Öböl-menti országok ifjúságpolitikai intézményrendszerét, valamint közös megoldásokat kerestek az ifjúsággal kapcsolatos jövőbeni kihívásokra. Az ÖET delegáció találkozott Mandur Lászlóval, az Országgyűlés alelnökével. Látogatást tettek Külügyminisztériumban, ahol Várkonyi László szakállamtitkár fogadta a küldöttséget, illetve részt vettek a Külügyi Intézetben az Öböl Együttműködési Tanács nemzetközi ifjúságpolitikában betöltött helyéről és szerepéről rendezett konferencián. A pécsi és zánkai szakmai kirándulás során a delegáció tagjai bepillanthattak a baranyai-régióban folyó ifjúsági munkába, illetve megtekinthették Európa legnagyobb ifjúsági centrumát is.

Határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel való együttműködés


60

Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) 1999-ben az ISM, az OM és a HTMH aktív közreműködésével jött létre a Magyar Ifjúsági Konferencia, mely a MÁÉRT után a második állami részvétellel működő – jogi személyiséggel nem rendelkező – magyar-magyar együttműködés. A MIK-be az összes magyar lakta területről érkeztek döntően oktatási, ifjúsági, egyházi és politikai jellegű szervezetek képviselői. E szervezetek döntően ernyőszervezetek, vagy különösen nagy létszámú szerveződések. A MIK alapító nyilatkozatában önmagát fórumként határozza meg, melynek rendezvényein a régiók képviselői „együtt gondolkodnak, megismerik és megvitatják terveiket, gondjaikat és együttműködve valósítják meg közös elképzeléseiket.” A MIK célja, hogy minél több magyar fiatal számára nyíljon lehetőség határokon átnyúló programokon, rendezvényeken való részvételre, elősegítvén a magyar ifjúság testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. A MIK eddigi működését – ellentétben a MÁÉRT-tel – a folyamatos konszenzuskeresés jellemezte, az üléseken teljes egyetértéssel elfogadott zárónyilatkozat elfogadására törekszik. A MIK évente legalább két alkalommal ülésezik, üléseit a Kárpát-medence különböző pontjain, magyar lakta területeken tartják. Az évi két rendes ülés között a MIK operatív feladatait az Állandó Bizottság látja el, melynek minden régióból egy-egy, a régióba tartozó tagszervezetek által választott tagja van. Fontos kiemelni, hogy a MIK működtetése expressis verbis szerepel a SZMM statútumában, üléseit is a mindenkori magyar ifjúsági ügyet felügyelő miniszter hívja össze. A MIK tíz éves fennállása után eljutott arra a szintre, hogy megújulása, önálló ernyőszervezetté válása minden tekintetben kívánatos, és ezért álláspontunk szerint ehhez az ifjúsági ügyekért felelős tárcának minden segítséget meg kell adni. A MIK csak szerves, belső igénye és fejlődése során válhat azzá, amit célul tűzött ki, ehhez a jelenlegi és jövőbeli tagok (ifjúsági szervezetek) elhatározása és kitartó munkája szükséges. Meg vagyunk győződve arról, hogy előbb – utóbb minden szervezet megérti és elfogadja, hogy a megváltozott európai és magyar politikai – társadalmi és gazdasági körülmények miatt nagy szükség van egy legitim, az összmagyar ifjúság érdekeit képviselő, a sokszínűséget megjelenítő nemzetközi ernyőszervezetre, amely az összes (tag)államban és az európai közösségben is egységesen tud és akar fellépni a fiatalok nevében és érdekében. Véleményünk szerint a sikeres és hosszú távú együttműködés célja a határokon is átnyúló, két- és többoldalú ifjúságszakmai közös munka, az információk, a képzések, az ifjúsági cserék, az önkéntesség kiterjesztése, fejlesztése, a régió országaiban élő fiatalokban rejlő erőforrások kibontakozásának elősegítése. A határok átjárhatóvá válása, a fiatalok mobilitásának növekedése nem szorítja háttérbe a közös történelem, a közös kultúra, a közös nyelv fontosságát, értékét, a közös múlt mellett a közös jövő fontosságát, amelyet

a Magyar Ifjúsági Konferencia is – megújulva – képvisel. Ebben a munkában a magyar ifjúságpolitika eddig felhalmozott ismereteivel, tapasztalataival sokat adhat, és sokat kaphat. A MIK és Állandó Bizottságának működtetése továbbra is az ifjúsági ügyekért felelős tárca feladata (a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) kormányrendelet 3.§. (3) ab) pontjában és a 9 § g) pontban megfogalmazott feladatok). A működést a MIK Titkárságának mint programnak az FSZH Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat keretébe való (vissza)integrálásával kívánjuk segíteni.

61

Budapest (Magyarország), Hadtörténeti Intézet és Múzeum

1999. november 27. alakuló ülés

Székelyudvarhely (Erdély, Románia), Városháza

2000. március 15.

Budapest (Magyarország), Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogtudományi Kar

2000. december 4.

Lendva (Muravidék, Szlovénia), Hotel Termál

2001. március 15.

Szabadka (Vajdaság, Jugoszlávia), Svetozar Markovic’ Gimnázium

2001. június 16.

Eszék (Horvátország), Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ

2001. november 24.

Budapest (Magyarország), Vajdahunyad Vár, Mezőgazdasági Múzeum

2002. március 23.

Kassa (Felvidék, Szlovákia), Thália Színház Márai Stúdióterme

2002. december 14.

Munkács (Kárpátalja, Ukrajna), Csillag Szálló

2003. május 17.

Lendva (Muravidék, Szlovénia) Hotel Termál

2003. november 17.

Zánka (Magyarország) Gyermek- és Ifjúsági Centrum

2004. június 26.

Pécs (Magyarország)

2004. december

Nagykovácsi (Magyarország)

2005. június

Szabadka (Vajdaság, Szerbia-Montenegro),

2005. november

Felsőőr (Burgenland, Ausztria)

2006.

Kolozsvár (Erdély, Románia) Magyar Főkonzulátus

2008. június 15.

Zánka (Magyarország), Gyermek- és Ifjúsági Centrum

2008. október 4.

Kovácspatak (Felvidék, Szlovákia), Hotel Panoráma

2009. május 16.

Zánka (Magyarország), Gyermek- és Ifjúsági Centrum

2009. október 17.

Budapest (Magyarország), Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Emlékülés, 2009. november 28.

www.magyarifjusagikonferencia.eu www.szmm.gov.hu esélyegyenlőség/gyermek és ifjúságpolitika/nemzetközi ügyek/határon túli magyarság/MIK

Szakmai háttérintézmények FSZH – Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium ifjúságpolitikai háttérintézménye, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal keretében működő Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat. Alaptevékenysége folyamatosan bővült az évek során, így egyre inkább meghatározó szereplője lett mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ifjúsági


A Magyar Ifjúsági Konferencia ülései:


62

célú törekvések állami szintű megvalósításának. 1999-től az ifjúsági szektor számára megnyílt a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, amely pályázatainak kezelését a Szolgálat látta el 2006 végéig. 2000-ben jöttek létre a regionális ifjúsági szolgáltató irodák a hét területi-statisztikai régió központjában, a helyi ifjúsági munka fejlesztése, valamint a decentralizált forráselosztás és szolgáltatás-szervezés érdekében. 2001-ben megalakult a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, valamint a Drogmódszertani Intézet, melyek szintén 2006 végéig a Szolgálat szervezeti egységeiként működtek. 2002-től elindult az együttműködés a határon túli ifjúsági intézményrendszerrel (Agora hálózat). 2007. január 1-től a háttérintézmények összevonását követően a Mobilitás a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főosztályaként látja el tevékenységeit, szoros szakmai együttműködésben a minisztérium gyermek- és ifjúsági osztályával. Az intézmény a szervezeti átalakulást követően, valamint a hazai forrásokkal kapcsolatos pályázatkezelési, adminisztratív jellegű tevékenység megszűnésével (melyet az ESZA NKft. lát el) lehetőséget kapott egy jellemzően támogató, fejlesztő jellegű szakmai koncepció kialakítására. Ennek értelmében a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat hosszú távú célkitűzéseit az alábbi misszióban határozta meg: A magyarországi ifjúsági munka és szolgáltatások innovációs és kompetenciaközpontja, mely a hazai és nemzetközi eszközrendszerek működtetésével, az ifjúsági és ifjúságsegítő közösségek, szervezetek, ifjúsági szakemberek és kompetenciáik, továbbá az ifjúsági szolgáltatások fejlesztésével és elismertetésével járul hozzá a fiatalok társadalmi felelősségvállalásához, társadalmi részvételük erősítéséhez. Támogatja az állami–önkormányzati, civil és gazdasági szektor ifjúságügyi (ifjúsággal, ifjúsági munkával kapcsolatos) együttműködését a demokrácia minőségének javítása, a társadalmi kohézió, illetve a versenyképes, fenntartható, tudásalapú társadalom megteremtése érdekében. Működésének elvei: konstruktív, bizalomra építő, rugalmas, átlátható, európai. A Mobilitás a szervezeti átalakulást követően is megőrizte decentralizált működését. A fővárosban található az igazgatóság és a Fiatalok Lendületben Programiroda, az Információs és Képzési Iroda, valamint Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Veszprémben, Pécsett és Szegeden működnek Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodái. A Mobilitás az alábbi szolgáltatásai és tevékenységei révén járul hozzá az állami ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósításához: • a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram nyolc döntéshozó testületének (Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, hét Regionális Ifjúsági Tanács) titkársági feladatainak ellátása; • a határon túli és határainkon belüli ifjúsági szervezetek együttműködési fórumának, a Magyar Ifjúsági Konferencia titkársági feladatainak ellátása, a határ menti együttműködések koordinációja; Az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben Programjának kezelése: az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió tagállamainak megállapodása értelmében létrejött Youth in Action – Fiatalok Lendü-


letben Program célja a nemformális nevelési programok támogatása a fiatalok számára. A Program a 2007-től 2013-ig fut, a magyar Nemzeti Irodája az FSZH – Mobilitás Fiatalok Lendületben Programiroda (www.mobilitas.hu/ flp). A Fiatalok Lendületben Program tartalmát illetően két új elemmel bővült az előző (Ifjúság 2000–2006) programhoz képest: Fiatalok Demokrácia Projektjei, Helyi ifjúságpolitikák nemzetközi együttműködése. • a Nemzeti Ifjúsági Stratégia, és az abban foglalt célkitűzések elérését szolgáló 2 éves cselekvési tervek végrehajtásában való aktív közreműködés; • a Nemzeti Ifjúsági Információs és Dokumentációs Adattár működtetése, fejlesztése: 2007-ben indult el a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat kezdeményezésére az elektronikus információs és dokumentációs tár kialakítása, amely célja, hogy a hazai ifjúsági szektorban létrehozott információk és tudás közkinccsé váljanak, az ifjúsági információ-szolgáltatás minősége fejlődjön, és a későbbiek során egymással egy felületen diskuráló, egymást támogató virtuális szakmai közösségek alakuljanak meg (www.niida.hu). • akkreditált képzőintézményként képzői hálózat koordinációja, képzési modulok kidolgozása és képzések megvalósítása a szakemberek, valamint az ifjúsági közösségek számára: A Mobilitás jelenleg nyolc akkreditált képzést biztosít a szakemberek számára: • Nem formális tanulás az ifjúsági munkában: a 30, 60, 90 órás képzések célja a nem formális tanulás megismertetése és lehetőségeinek bemutatása, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges tanulási kompetenciák és motivációk megalapozása fiatalkorban. • Helyi ifjúsági munka: a 30, 60, 150 órás képzések célja a helyi ifjúsági munkához szükséges együttműködések kialakítása, fejlesztése és fenntartása a különféle intézmények, szervezetek, illetve az azokat képviselő személyek között. • Képzők képzése: a 30 órás képzés célja a képzők megismertetése a Mobilitás stratégiájával, képzési tevékenységével, minőségirányítási rendszerével. • Fiatalok emberi jogi nevelése nem formális módszerekkel: a 30, 60 és 120 órás képzések célja a fiatalok és a fiatalokkal foglalkozók emberi jogi tudatosságának elmélyítése, kritikai gondolkodásuk, önálló véleményalkotásuk és cselekvő helyi társadalmi részvételük megalapozása és fejlesztése, valamint emberi jogi nevelésre felkészítése a nemformális tanulási környezetben bevált módszerekkel. • Ifjúsági közösségi terek kialakítása és működtetése: a 30 órás képzés célja az ifjúsági közösségi terek kialakításához és működtetéséhez szükséges együttműködések létrehozása és fenntartása a különféle intézmények, szervezetek, illetve az azokat képviselő személyek között. • Projektmenedzsment: a 30, 60, 90 órás képzések célja a helyi és nemzetközi ifjúsági munkához szükséges információk és kompetenciák megszerzése. A képzésen résztvevők felkészülnek a Fiatalok Lendü-


64

letben Programban való aktív együttműködésre, s az elsajátított tudással képesek lesznek ifjúsági projekteket előkészíteni, megvalósítani és értékelni. • Fiatalok Lendületben Program hazai és nemzetközi képzései: a Mobilitás Fiatalok Lendületben Programirodája az Európai Unió által támogatott Fiatalok Lendületben Programhoz kapcsolódóan kínál különféle hazai és nemzetközi képzéseket. A képzéseken való részvétel a program pályázati rendszerével való megismerkedést és a projektek minőségi fejlesztését is szolgálja. • Emberi jogi nevelési program megvalósítása: az Európa Tanács a fiatalokat az emberi jogok első számú támogatójának és védelmezőjének tekinti, rájuk épít az emberi jogok védelme érdekében, tettekre, cselekvésre kívánja késztetni őket. 2002-ben az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatósága azzal a céllal jelentette meg a Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez című angol nyelvű kiadványát, hogy az emberi jogokat és emberi jogi képzéseket az ifjúságsegítő munka szerves és tudatosan művelt részévé tegye, és elősegítse az állampolgárság európai dimenziójának megformálását. A kézikönyv magyar nyelvű fordítását a Mobilitás és a Budapesti Európai Ifjúsági Központ megállapodásának eredményeként 2004. szeptember 13-án mutatták be. Ezzel egy időben elkezdődött a képzési folyamat. 2009-ben megjelent a Kiskompasz Kézikönyv is, amely a Compasito – Manmegual on human rights education for children kiadvány alapján készült az Európa Tanács jóváhagyásával, s mely módszertani segédlet szintén kiemelt fontosságú a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára. • Kétoldalú nemzetközi együttműködésekben megvalósuló programok koordinálása: Az FSZH – Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat a SZMM gyermek és ifjúsági osztályának megbízásából együttműködik a tárca kétoldalú ifjúsági megállapodásainak előkészítésében, valamint a szakmai programok megvalósításában. A kétoldalú tárcaközi megállapodások nagy jelentőséggel bírnak, a tárcaközi kapcsolatoknak konkrét haszna van ifjúsági területen, például az Európai Unióval és az Európa Tanáccsal fenntartott kapcsolatok során is. • Szakmai kiadványok megjelentetése: a Mobilitás szakmai-módszertani kiadványok megjelentetésével is hozzá kíván járulni a szakterület fejlesztéséhez, valamint a jó gyakorlatok széles körű bemutatásához. A Mobilitás könyvsorozat eddig megjelent kiadványai: Hurrá bejegyeztek! – de hogyan tovább?; Fiatalok társadalmi részvétele; NAGYÍTÓ- Ifjúsági mintaprojektek az Észak-magyarországi régióban; Wootsch Péter: Otthonosan itthon- Települési ifjúsági munka; Európai – Fiatalok – Részvétel; Honnan hová? – az Európai Ifjúsági Hetek 2003-2008; Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka; Én és Európa párbeszéd – Az Európai Bizottság Strukturált párbeszéd folyamatához kapcsolódó magyarországi felmérés 2008-ban. Mindemellett évente 4 számmal jelenik meg

•

•

•

SZMI – gyermek- és ifjúságkutatási főosztály

A fiatalok szociológiai helyzete és különleges problémái az ezredfordulón központi kérdésnek számítanak nem csupán hazánkban, hanem az európai közgondolkodásban is. Az ezen a területen folytatandó permanens kutatás irányvonalának meghatározása és gyakorlati megvalósítása, illetve az egységes szakmai háttér megteremtése érdekében kezdte meg működését 2001 januárjában a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Az intézet jogutódja jelenleg a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet keretein belül működő gyermek- és ifjúságkutatási főosztály. A főosztály az ifjúsági és a gyermek korosztály élethelyzetét, illetve az ezt meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat vizsgálja a szociológia tudományának eszközrendszerén keresztül. Fő feladata, hogy gyermek és ifjúsági alapkutatásokat végezzen, és a kinyert eredményekkel tudományosan megalapozza az ifjúságpolitikai döntés-előkészítést, amivel


•

a Mobilitás szakmai lap, továbbá valamennyi regionális irodának is, valamint az Eurodesk hálózatnak is is van hírlevele, amely segíti az aktuális információk rendszeres továbbítását az érdeklődők számára. Eurodesk hálózat nemzeti koordinációja: Magyarország 1999 óta tagja az Eurodesk európai ifjúsági információs hálózatnak, amelynek keretében a fiatalok és közösségeik, valamint a velük foglalkozó szakemberek számára nyújt információszolgáltatást, és segítséget konkrét projektek megvalósításához partnercsoportot kereső ifjúsági szervezeteknek és diákcsoportoknak. (www.eurodesk.hu) Helyi ifjúsági munka fejlesztése: az FSZH – Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat regionális irodahálózatán keresztül segíti a helyi szintű ifjúsági célú tevékenységek szervezését, szolgáltatások kialakítását, elsősorban a települési önkormányzatokkal, valamint a fiataloknak szolgáltatást nyújtó szervezetekkel való együttműködés során. Ifjúságsegítő képzőhelyek szakmai hálózatának koordinációja, aktív részvétel a gyakorlati helyek kiválasztásában, valamint az ismeretátadásban: A Mobilitás ad otthont az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzést indító, mintegy 13 felsőoktatási intézmény szakmai műhelyeinek, valamint gondozza a hallgatók gyakorlati képzőhelyeinek adatbázisát. Több munkatárs is részt vesz a hallgatók képzésében óraadóként, gyakorlatvezetőként. Együttműködés szakmai hálózatokkal (ISZMK-k, ifjúsági/ifjúságnak szolgáltatást nyújtó szervezetek, társ-szakterületek intézményi hálózatai): a szolgálat mind országos, mind pedig regionális szinten koordinatív szerepet tölt be a szakmai hálózatok kialakításában és működtetésében. Ezek a műhelyek alkalmasak a folyamatos információ- és tapasztalatszerzésre. Mindezek mellett a Mobilitás szakmai támogatást is nyújt a szakemberek és szolgáltatásaik magasabb színvonalú, egységes normák szerinti biztososításához.

megfelelő kutatói és tudományos hátteret biztosít mind az SZMM, mind más kormányzati szervek részére. A főosztály egyrészt nagymintás, az egész gyermek- és ifjúsági korcsoportra reprezentatív, fiatalok élethelyzetének legfontosabb szegmenseit (pl.: iskolai életút, munkaerő-piaci helyzet, lakáskörülmények, társadalmi közérzet, értékrend stb.) vizsgáló alapkutatások végzésével, másrészt tematikus részterületek vizsgálatával (játszóterek, ifjúsági házak, ifjúsági turizmus) valósítja meg konkrét tevékenységében feladatait.


66

Alapfeladatok • A gyermekeket és az ifjúságot érintő alapkutatások készítése (különös tekintettel az ismétlendő, az ifjúsági korosztály legalapvetőbb statisztikai és szociológiai ismérveit feltáró regionális szintű adatokat szolgáltató ifjúságkutatásra – Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008). • Kiegészítő kutatások végzése a nagymintás vizsgálat eredményei alapján. • A gyermekekhez kötődő és az ifjúsági intézményrendszer működési mechanizmusának, hatékonyságának vizsgálata. • A társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatásának vizsgálata, országos és regionális szinten. • Az SZMM megbízása alapján Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről című dokumentum elkészítése. • Magyarországon élő magyar állampolgárságú, illetve a határon túli magyar gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos kutatások összefogása, összehangolása, támogatása. • Regionális kutatások lebonyolítása. • Saját kutatások, szakmai programok kezdeményezése és lebonyolítása. • A piaci szektor számára kutatási programok kidolgozása, lebonyolítása. • A civil szféra, az ifjúsági szervezetek, önkormányzatok számára kutatási programok kidolgozása és azok megvalósítása. • Szakértés, tanácsadás a kormányzati döntéshozók számára ifjúsággal kapcsolatos ügyekben. Lefolytatott kutatások Ifjúság2000 Mozaik2001 Játszóterek Roma ifjúsági szervezetek Ifjúsági referens Ifjúsági házak Valóság-show Kibeszélő-show Miskolci ifjúsági koncepciót előkészítő kutatás Iskoláskorú fiatalok sporttal kapcsolatos attitűdjei Ifjúság2004 Egri fiatalok helyzete 2005

Nógrád megyei fiatalok helyzete 2005 A kamaszok és a fogyatékosság Segítő kapcsolati modellek Sziget 2005 Sziget 2006 MÜPA-kutatás Ifjúság2008

Letölthető anyagok (www.szmm.gov.hu - esélyegyenlőség/gyermek és ifjúságpolitika/ifjúságkutatás) • Ifjúság2000 gyorsjelentés • Ifjúság2000 tanulmánykötet • Ifjúság2004 gyorsjelentés • Ifjúság2008 gyorsjelentés • Mozaik2001 gyorsjelentés

ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.-t korábbi nevén ESZA Kht.-t – az előcsatlakozási alapok lezárása és a Strukturális Alapok fogadására való felkészülés küszöbén – azért alapították, hogy elsősorban az Európai Szociális Alap által támogatott foglalkoztatási, oktatási és nevelési célú programokat hajtsa végre a foglalkoztatás növelése és a gazdaság élénkítése érdekében. Az akkor közhasznú társaság 2000 októberében jött létre kizárólagos állami tulajdonú kiemelten közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetként, az akkori minisztériumok együttműködésében (OM, GM, SZCSM). A szervezet alapításának célja egy olyan intézmény létrehozása volt, amely hazánk EU-csatlakozásáig az Európai Szociális Alaphoz kötődő Phare programokat hajta végre. A csatlakozást követően, az uniós programokban szerzett tapasztalatait felhasználva, a társaság a Strukturális Alapok intézményrendszerében közreműködő szervezeti feladatokat lát el. 2007. január elsejével jelentősen bővült a szervezet által ellátandó feladatok köre. A SZMM pályázatkezelő szervezeteként a terület hazai pályázatainak kezelését is ellátja. Ennek túlnyomó részét a Nemzeti Civil Alapprogram támogatási programjai adják. Az uniós támogatások terén a Humánerőfor-


Fontosabb publikációk • Ifjúság2000 gyorsjelentés, tanulmánykötet, CD • Mozaik2001 gyorsjelentés, CD • Ifjúsági házak Zárótanulmány • Ifjúság2004 Gyorsjelentés, Youth2004 Research report – angol nyelvű verzió, CD • Roma szervezetek zárótanulmány • Kamaszok és a fogyatékosság zárótanulmány • Ifjúság2008 gyorsjelentés


68

rás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretében az OM Alapkezelőtől és a Foglalkoztatási Hivataltól vett át feladatokat. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) során pedig a Társadalmi Megújulás (TÁMOP), a Társadalmi Infrastruktúra (TIOP) és a Közép-magyarországi (KMOP) Operatív Programokban tölt be közreműködői szerepet, részt vállalva a foglalkoztatási, szociális, felnőttképzési, szakképzési intézkedések megvalósításában. Az ESZ Kht. szervezetébe került a volt Mobilitás Pályázati Igazgatóság feladatköre, ezen belül a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram és a Regionális Ifjúsági Tanácsok által kiírt pályázatok, valamint a minisztérium ifjúsági pályázatainak kezelése. A már említett TÁMOP pályázati lehetőségek közül az ifjúsági területet érinti a TÁMOP 5.2.5 B komponens kiírása. 2009. május 20-tól az addig ESZA Kht. néven működő társaság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 365. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi követelménynek eleget téve, a társaság tulajdonosi joggyakorlójának döntése alapján, alapító okiratának módosításával ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társasággá alakult át.

2.

fejezet

A NŐK ÉS FÉRFIAK TÁRSADALMI EGYENLŐSÉGE

A társadalmi egyenlőség politikájának érvényesítése

A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve szempontjából a közgondolkodás, a nők gondolkodása és az intézményrendszer is inkább konzervatív. Ezt mutatják az elmúlt tizenöt év hazai kutatásai is. Nemzetközi viszonylatban a magyar családokra jellemző legjobban a tradicionális munkamegosztás, a nők túlzott leterheltsége, és ugyanakkor ennek az elfogadása az érintettek által. Egy 2006-ban készült kutatás szerint „a magyar lakosság körében erőteljesen kifejeződik a hagyományos szerepkép és szerepmagatartás,” továbbá „a magyar munkaerő-piac fokozottan a férfiak teljes munkaidős szerepvállalását célozza”. A fenti okok magyarázataként még ma is megjelenik – bár közben generációk nőttek fel −, hogy a teljes foglalkoztatást jelentő időszak máig tartó szocializációs hatásokat eredményezett a bérből és fizetésből élő nőknél. Az egy munkahelyen eltöltött élet, az otthoni feladatokat megkönnyítő szolgáltatások magától értetődő állami megoldása, a férfiközpontú, esetenként tekintélyelvű családi szocializáció tudomásulvétele, anyákról lányokra átörökítve máig ellene hat a társadalmi nemre érzékeny női szerepfelfogás elfogadásának és érvényesítésének. Az elmúlt évtized, különösen az EU-csatlakozás utáni évek kinyitották és gazdagították a gondolkodási kereteket, a női és férfi szerepek tartalmát. Ki kell emelnünk a nők és a férfiak ismerethiányainak felszámolása − különösen az új generációkban a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség stratégiai elvének megalapozása − mellett a döntés-előkészítésért és az implementációért felelős intézményrendszer kialakításának fontosságát. A hosszú ideig demokráciahiánytól szenvedő társadalmakban – az EUhoz újabban csatlakozott országok többsége ilyen − ugyanis kiemelkedően fontos a felső mintakövetés lehetősége, az, hogy a szabályok és a hirdetett értékrend az intézmények és munkatársaik magatartásában magától értetődően és számonkérhetően megjelenjenek.

A nők és férfiak társadalmi egyenlősége

69

Helyzetkép – adatok, tények, tendenciák

Nők és férfiak a munkaerőpiacon


70

Magyarországon a piacgazdasági átmenet sokkja az 1989-92 közötti időszakra koncentrálódott. Ez idő alatt 1,1 millió munkahely szűnt meg, aminek a következtében több mint 20 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma. A visszaesés 1993–1996 között is folytatódott, de ez a 15–74 éves népesség körében már kevesebb mint 5 százalékpontos létszámcsökkenéssel járt. Az 1997. a stagnálás éve volt, majd 2000-ig évi 1-3 százalékkal bővült a foglalkoztatottság. Ennek köszönhetően a rendszerváltozás első tíz évében zárult az olló a két nem foglalkoztatási rátái között (1990: 15,6; 2000: 13,8). A 2001–2002 évi változatlan mértékű rátakülönbség után 2003-ra a különbség 13 százalékpontra csökkent. Ez annak tulajdonítható, hogy ez idő alatt a 15–74 éves foglalkoztatott nők száma (+45 ezer) a férfiakénak több mint a kétszeresével nőtt (+21 ezer). 2004–2007 között a 15–74 éves népesség foglalkoztatási rátája összességében 0,4 százalékponttal emelkedett. Ez főként a férfiakat érintette (+0,5 százalékpont), miközben a hasonló korú foglalkoztatott nők létszáma gyakorlatilag stagnált (1783 ezer fő). A foglalkoztatási ráták közti rés ismét növekedni kezdett, és 2007-ben 14 százalékpontot ért el, majd 2008-ban 13 százalékpontra csökkent. A nők foglalkoztatási szintje 1990-ben még kb. 18 százalékponttal felülmúlta az Európai Unió tagállamainak átlagos mutatóját, 2000-ben viszont már (az EU-15 országok átlagát tekintve a nemzetközi összehasonlításra használt 15-64 évesek körében) 4,5 százalékponttal kisebb volt annál. A férfiak foglalkoztatási rátája ennél is rosszabb volt: 2000-ben 10 százalékpontos elmaradást mutatott az EU-15 tagállamok átlagától. Azóta (a 2004–2007-es időszak EU-27 átlagát tekintve) a férfiaknál javulás következett be, a nőknél viszont romló tendencia érvényesül. Az adatok fényében megállapítható, hogy 2007ben a nőknek 7, a férfiaknak 8 százalékponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatási mutatója, mint az EU-27 tagállamainak az átlaga. A foglalkoztatási deficit elsősorban a fiatalokra és az idősekre koncentrálódik. A fiatalok esetében különösen aggasztó, hogy a 2000. év óta nemhogy nem csökkent, hanem jelentősen nőtt a lemaradásunk az EU átlagához képest. 2000-ben a 15-24 éves fiúk közül 6 százalékponttal, a lányok közül pedig 7 százalékponttal kevesebben dolgoztak nálunk, mint amit az EU-15 tagállamok átlaga mutatott. 2007-ben hátrányunk mindkét nemnél meghaladta a 16 százalékpontot az EU-27 átlagához képest. Az 55–64 éves férfiak foglalkoztatási rátája 33 százalékról 42 százalékra, a nőké pedig 13 százalékról 26 százalékra nőtt 2000–2007 között Magyarországon. Emiatt az említett időszakban az EU tagállamok átlagához (2000: EU-15, 2007: EU-27) képest a foglalkoztatottság tekintetében fennálló különbség az 55–64 éves férfiak körében 15-ről 12 százalékpontra, a nőknél pedig 15-ről 10 százalékpontra csökkent. A munkavállalás szempontjából ideálisnak tekintett 25–54 éves nők foglalkoztatási rátája 2000-ben még 1 százalékponttal meghaladta az EU-15 átlagos mutatóját, ami akkor 66 százalékot ért el. Azóta itt is nő a lemaradá-

71 A nők és férfiak társadalmi egyenlősége

sunk: 2004-ben 2, 2007-ben több mint 3 százalékponttal volt kisebb az ilyen korú nők foglalkoztatása Magyarországon az EU-27 átlagához képest. 2000ben a férfiak közül nálunk 8 százalékkal kevesebben dolgoztak, mint az EU15 átlagában. A lemaradást (az EU-27 átlagához képest) 2007-re 5 százalékpontra sikerült csökkenteni. Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidős foglalkoztatás szűkös elterjedtségével, ami nem új jelenség. 2007ben a 15-64 éves férfiak 2,5 százaléka, a nőknek pedig 5,5 százaléka dolgozott részmunkaidőben, szemben az EU-27 tagállamainak 7, illetve 31 százalékos átlagával. A részmunkaidős foglalkoztatás ritkasága miatt Magyarország jóval előbbre kerül a nők foglalkoztatási rátája alapján felállított rangsorban, ha annak értékét nem létszámarányosan, hanem teljes munkaidőre átszámított létszámban határozzuk meg. Ez esetben ugyanis az EU-27 átlagához képest a foglalkoztatási ráta tekintetében fennálló lemaradásunk minimalizálódik, a nőknél pedig ki is egyenlítődik. A 2004–2007 között a korábban csökkenő munkanélküliség ismét növekedésnek indult. A hazai munkanélküliség alakulása ellentétes irányú volt, mint az EU-27 mutatójának alakulása. Az is új jelenség, hogy ebben az időszakban a nők munkanélküliségi rátája magasabb lett, mint a férfiaké, ami ezt megelőzően még nem fordult elő a rendszerváltozás óta. 2007-ben több tartós munkanélküli is volt a nők között (47%), mint a férfiak körében (46%). A gazdasági aktivitásban nagyok a területi különbségek. A fővárosban a nők munkaerő-piaci részvétele 10 százalékponttal marad el a férfiakétól, a városokban 12-vel, a községekben pedig 16-tal. Gyenge gazdasági aktivitás jellemzi a fiatalokat és az időseket, továbbá a kis- és sokgyermekes anyákat is, különösen, ha azok a roma kisebbséghez tartoznak. A legalább egy, 12 éven aluli kiskorú gyermeket nevelő, 25–49 éves nők közül Málta után Magyarországon vannak a legkevesebben jelen a munkaerő-piacon. A romák munkaerő-piaci helyzete drámai mértékben romlott a rendszerváltás után. Az állami építőipari cégek, mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek a legtöbb roma betanított munkást foglalkoztatták, tönkrementek. A romák a legveszteségesebb gazdasági ágazatokban dolgoztak, és ezeknek is a legkevésbé képzett munkásai voltak. Kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetüket tovább súlyosbította az etnikai alapú diszkrimináció. 2003-ban a 15– 74 év közötti roma férfiak kevesebb, mint harmadának volt valamilyen munkajövedelem az elsődleges megélhetési forrása, kevesebb, mint harmadának volt rendszeres munkája. A roma nők mintegy hatodának volt elsődleges megélhetési forrása valamilyen munkajövedelemből, és szintén mintegy hatodának volt rendszeres munkája. A roma nők kedvezőtlen foglalkoztatási helyzete összefügg az alacsony iskolázottsággal, korai gyermekvállalással, a nem megfelelő képzettséggel, illetve a nemi alapú diszkriminációval. Az Európai Unió tagállamaiban a nők átlagkeresete 1995-ben mintegy 17 százalékkal maradt el a férfiakétól. Ez a különbség 2006-ra 15 százalék körülire változott. Magyarországon a 2002 előtti években a nők kereseti hely-


72

zete ennél kedvezőtlenebbül alakult, kereseti hátrányuk meghaladta a 20 százalékot. 2002 után azonban jelentősen szűkült a nemek szerint mért kereseti rés – 2005–2006-ban 11 százalékra –, így Magyarországon az unió átlagánál kisebb a kereseti különbség. Az EU 2009-től a nemek szerinti kereseti különbségekre vonatkozóan olyan uniós szinten harmonizált statisztikai adatok közlésére tért át, amelyek az előzőekben ismertetettekkel nem összehasonlíthatóak, és jellemzően magasabb értékeket adnak. Az új adatok szerint a magyar nők kereseti lemaradása 2006-ban 14, 2007-ben 16 százalék volt a tagállamok összességére számított 17-18 százalék körüli hátránnyal szemben. A nemzetgazdasági kereseti rés csökkenésében szignifikáns szerepet játszottak a költségvetési szféra 2001-ben kezdődő kereset-kiigazításai, hiszen e szférát a női foglalkoztatottak dominanciája jellemzi. A közszférában a munkát vállalók kétharmada közülük kerül ki. A bérek kiigazításában tehát nagyobb volt a nők érintettsége, mint a férfiaké. A nők bérelmaradása elsődlegesen nem annak tulajdonítható, hogy azonos munkáért nem azonos bért fizetnek a férfiaknak és a nőknek, hanem annak, hogy a két nemhez tartozók eltérő típusú munkát végeznek. Ennek egyik tényezője, hogy a nők ágazati-foglalkozás szerinti összetétele lényegesen eltér a férfiakétól. A nők viszonylag kevés – a férfiaknál sokkal kevesebb – szakmában koncentrálódnak. A férfikeresők közel háromnegyede a foglalkozások erőteljesen, vagy teljesen szegregált 52 százalékában található, a nőknek pedig majdnem ugyanekkora hányada a foglalkozások nemileg elkülönülő másik 30 százalékában. A nők és férfiak jelenléte a munka világának hierarchikus rendjében ugyancsak aránytalan. A nagyobb keresettel járó magasabb vezetői beosztásokba jóval nagyobb valószínűséggel neveznek ki férfiakat, mint nőket, még a „női” szakmákban is. Az ágazati és foglalkozási szegregációra vonatkozó nemzetközi adatok szerint Magyarországon mindkét index meghaladja az EU átlagát. A nők alulreprezentáltan vannak jelen a vállalkozók között is: előfordulási gyakoriságuk hosszabb ideje csupán 30 százalék. Egy 2008-as kutatás szerint a vállalkozó nők mindössze 15 százaléka tartja növekvőnek vállalkozását. Nagy részüknek nincs jelentős nyeresége, kétharmaduk még soha, semmilyen együttműködésben nem vett részt, többségük csak a saját településén értékesít. Mindössze 15 százalékuk vett már fel vállalkozói bankhitelt, ugyanakkor 30 százalékuk használt már személyi vagy háztartási hitelt a vállalkozása érdekében. 2008-ban alig több mint egytizedük tervezte vállalkozása bővítését, több mint felük a visszaforgatott nyereségből finanszírozza fejlesztéseit. A vállalkozó nők nagyon csekély arányban veszik igénybe szakértők szolgáltatásait, alig rendelkeznek üzleti tervvel, márkanévvel, logóval, nem foglalkoznak szellemi tulajdonuk védelmével. Azokról a nőkről, akik vállalkozásukban sikereket értek el, összességében elmondható, hogy 2000-ben vagy az azt követő években alapították meg cégüket, többségükben 35 és 45 év közöttiek és felsőfokú végzettségűek. Megállapítható továbbá, hogy jellemzően néhány nagy stabil vevővel és sok kis


vevőkörrel rendelkeznek, és jóval tudatosabban működnek, mint az átlag. Körükben háromszor gyakoribb az üzleti terv készítése, mint a mikrovállalkozások között általában. A nők foglalkozási struktúrában elfoglalt, átlagosnál rosszabb pozíciója nemcsak a nőknek a férfiakénál kisebb keresetében tükröződik vissza, hanem az ebből származtatott szociális jövedelmek alacsonyabb szintjében is. Ezek közül a nők öregségi nyugdíját emeljük ki, ami 2007-ben mintegy 25 százalékkal volt kevesebb a férfiakénál. Ez az elmaradás – a munkaerő-piaci pozíciók különbözőségén túl – arra vezethető vissza, hogy a nők szolgálati ideje átlagosan két-három évvel rövidebb volt, mint a férfiaké, továbbá az előrehozott nyugdíjazásnál a nők az utóbbi években még kedvezőbb feltételek mellett, a férfiakéhoz képest korábban mehettek nyugdíjba. Fontos kiemelni azt is, hogy éppen a hátrányos helyzetű romák által felülreprezentált településeken jelentősen növekszik a fiatalkorú népesség száma. A tizenéves korukban akár több gyereket is szülő nők teljesen kiszorulnak az oktatási intézményrendszerből, következésképpen a munkaerő-piacról is. Ennek az lesz a drasztikus következménye, hogy kizárólag segélyből fognak élni, s emiatt kiesnek a biztosítás alapú nyugdíjrendszerből is. A nőknek a férfiakéhoz képest hátrányosabb pozíciója és kisebb keresete megmutatkozik kisebb szociális jövedelmükben, így kihat a várható nyugdíjukra is. A nyugdíjkorhatár meghatározásánál a nők pozitív diszkriminációja fokozatosan megszűnik. Egyéb területen a magyar nyugdíjrendszerben teljes a nemek közötti jogegyenlőség. Korábban a nők magas szintű foglalkoztatottsága miatt a nők nyugdíjjogosultsága a férfiakéhoz hasonlóan alakult, így a nők a férfiakéhoz közeli arányban részesedtek saját jogon nyugdíjban. Ez a helyzet a jövőben változni fog, mivel a 90-es évek eleje-közepe óta megfigyelhető az a tendencia, hogy a nők foglalkoztatási rátája tartósan, több mint 10 százalékponttal alacsonyabb a férfiakénál. Ez azt vetíti előre, hogy vélhetően a nők közül kevesebben szereznek majd a későbbiekben nyugdíjjogosultságot, és a nyugdíjak színvonalában is nagyobb lesz az eltérés a nemek között. Számolni kell azzal is, hogy a nők öt-hat évvel tovább élnek, és az egyedül élők között várhatóan jelentősen több lesz a nő, mint a férfi. Eközben a nyugdíj formula 2013. évi átalakítása a teljesítmények szerinti differenciálásnak tágabb teret ad. Mindez együtt azt jelzi, hogy az időskori szegénységnek a „női arca” válhat meghatározóvá. Az országos szegénységi ráta nem mutat különbséget férfiak és nők között. Azoknak a családoknak a szegénysége is csak csekély mértékben magasabb, ahol nő a háztartásfő, mint ahol férfi. Mégis, bizonyos háztartástípusokban nagyobb a nők szegénységi kockázata. Ilyenek az egyszülős családok, melyekben jellemzően az anya neveli egyedül gyermekét és a 65 évesnél idősebb, egytagú háztartások, melyekben a nők szegénységi aránya jelentősen meghaladja a férfiakét, elsősorban a rövidebb szolgálati idő, a kisebb kereset és a hosszabb várható élettartam miatt. Az egyedülálló nyugdíjas férfiak


74

száma 2006-ban 132 438, a nőké 534 619 fő volt. E két családtípusban nem csupán a jövedelmi szegénység kockázata magasabb, hanem a halmozott anyagi deprivációé is. Magyarországon a nők iskolai végzettsége általánosságban valamivel magasabb, mint a férfiaké. A munkaképes korú nők nagyobb százalékának van középfokú, illetve felsőfokú végzettsége, mint a hasonló korú férfiaknak. A férfiak viszont magasabb arányban rendelkeznek szakképesítéssel. A lányok a gimnáziumokban jelentősen felül, a szakiskolákban jelentősen alul képviseltek. Ez azt jelenti, hogy a lányok inkább általános középfokú képzést kapnak, és ritkábban tanulnak szakmát. Az oktatás jelenleg Magyarországon nemek szerint erősen szegregált, ami főleg a szakoktatásban és a felsőoktatásban figyelhető meg. Az iskolai rendszeren kívüli képzésekben is relatíve magasabb számban vesznek részt a nők, mint a férfiak. A munkaerő-piaci képzések sajátossága, hogy a képzésben részt vevő nők aránya általában közel 10 százalékkal magasabb a képzésben részt vevő férfiakénál. Ellentétben a fenti általános trenddel, a roma nők e tekintetben jelentős hátrányt szenvednek. Igaz ugyan, hogy arányaiban nőtt a 20–24 éves roma fiatalok általános iskolai végzettsége, de a hasonló korú populációhoz képest kisebb mértékben, és nagy részük még mindig késve fejezi be tanulmányait. Az alapfokú oktatásban jellemző a nagyfokú lemorzsolódás, és a roma gyerekek magántanulóvá minősítése sokkal gyakoribb, mint az országos átlag. A roma lányok felülreprezentáltak az iskolából lemorzsolódók és a magántanulóvá minősített tanulók között. Egyértelmű, hogy akik korábban vállalnak gyermeket a többieknél, azok jóval kisebb arányban tudnak továbbtanulni. Az 1990 és 2002 közötti időszakban a 18 éves koruk előtt szülő roma nők mindössze 3 százalékának volt az általános iskolainál magasabb végzettsége. Reprezentatív vizsgálatok megerősítik azt a feltételezést, hogy a fiatal roma nők döntő többségének kilátástalan a munkaerő-piaci integrációja, s ezért nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyermekvállaláson keresztül történő státusemelkedésre, ami ugyanakkor tovább csökkenti bármilyen jövőbeli integrációs esélyüket.

Az oktatási rendszer értékelése gender megközelítésben

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény – az európai uniós irányelvekkel egyező elvi és stratégiai alapozás mellett – kereteket ad ahhoz, hogy az oktatási intézmények a tanulói szükségleteknek megfelelően dolgozzák ki helyi oktatási profiljukat. A törvényi alapozást azonban nem követte olyan szakmaiközpolitikai folyamat, mely lehetőséget teremtett volna arra, hogy a közoktatásban döntéshozók és résztvevők elsajátítsák az oktatási és nevelési szükségletekre alapozó szervezési, irányítási és tanítási módszerek kompetenciáit. Szakmapolitikai szintre szükséges emelni azt a követelményt, hogy a társadalmi osztály, a nem, az etnicitás, a személyes hátrányok és előnyök által meghatározott oktatási igényekre válaszolva kell, hogy létrejöjjenek az adekvát tantervek, tanítás-tanulás módszertanok és taneszközök.


A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló jogszabályok szakmapolitikai definíciói egy-egy tényezőre szűkítik a hátrányokat. A társadalmi nem és közoktatás témában nem áll rendelkezésünkre részletes oktatás-közpolitikai elemzés. A taneszközök és tankönyvek minőségét szabályozni hivatott rendelet kimondja ugyan, hogy a tankönyvek elbírálása során vizsgálni kell a tananyag tartalmát – többek között – a nemek egyenlőségét sértő, illetve az esélyegyenlőtlenséget erősítő sztereotípiák, kijelentések, ábrák, fotók grafikák használata szempontjából. A rendelet betartatásához azonban nem készült még protokoll. A tanárképzés „bolognai” kritériumoknak megfelelő megújítása, illetve a tanárképzés radikális csökkentése (az évtizedeken át tartó túlképzés miatt), ellenébe mennek az innováció és tartalmi változtatás igényének. Ezért a megmaradt tanárképző stúdiumokra jellemző a hagyományos tudástartalmak, szemléletmódok továbbélése, valamint az elméleti és gyakorlati pedagógia mesterségesen fenntartott különválasztása. Az inkluzív pedagógia, a multikulturális pedagógia, a gender pedagógia, a feminista pedagógia elméleti alapozása és gyakorlati módszertani tárháza mindös�sze a válaszható vagy specializációt ígérő képzések között jelenik meg egyegy egyetem programjában. A felsőoktatás és benne a tanárképzés jelenlegi helyzetében a létező gender kurzusok egyértelműen személyhez/oktatóhoz kötődnek, azaz ott tud élni a kurzus, ahol az oktató státusza létezik. A széles körű szakmai és tudományos választék létrejötte ellen ható tényező a felsőoktatás tartalmi és minőségi értelemben vett homogenizálódása, annak ellenére, hogy a bolognai folyamat egyik hivatása éppen a nyitás a társadalom szélesebb rétegei felé, és a diverzifikáció. A szakképzésben és felnőttoktatásban − a célcsoportok és a fenntartók sokfélesége miatt − kevéssé nyomon követhető a diszkrimináció és a szegregáció. Az elkövetkezendő években azonban ezeken a területeken várhatóak a legnagyobb strukturális és tartalmi változások. Ezért olyan kutatások szükségesek, amelyekben eleve megfogalmazott a társadalmi nem szempontja, s eredményei fölhasználhatók a felnőttoktatás pedagógiájának módszertani alapozásakor. A pedagógusok munkaerő-piaci helyzetéről 2003-ban készített értékelés szerint az elmúlt egy évtizedben a közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok esetében az átlagos életkor és a nők aránya növekedett, a képzettség átlagos szintje viszont csökkent, miután a fiatalabb korcsoportokban nőtt a főiskolai végzettségűek aránya. Ez továbbra is megerősíti a közoktatásban a nemek szerinti munkaerőpiaci szegregációt. Bár a tanárok nagy része nő, a nők aránya a vezetésben a pozíció presztízsével és szintjével egyenes arányban csökken. Jól érzékelhető tehát az üvegplafon jelenség: a nők a hierarchia alsóbb fokáig juthatnak csak el, esélyük vezető pozíció betöltésére kisebb, mint férfitársaiknak.

Nemekhez kötődő sztereotípiák a médiában


76

Számos hazai és nemzetközi vizsgálat eredményei mutatják, hogy a magyarországi média, a közszolgálati, a profitorientált és az alternatív egyaránt hátrányos képet közvetít a nők társadalmi és kulturális státusáról, szerepeiről – a képi és nyelvi kommunikáció szintjén egyaránt − a nők magánéleti és közéleti környezetben való ábrázolásakor. Ezzel megsokszorozza, tovább élteti a tradicionális felfogásokból eredő sztereotip közvélekedések hatását. A hátrányos ábrázoláson túlmenően a szexista töltetű nyelvezet és attitűd „elfogadottsága” a médiában kimondottan diszkriminatív jellegű, ezért indokolt egyrészt a társadalmi szintű médiakritika, továbbá olyan elvárásrendszer létrehozása és működtetése, amely elfogadhatatlanná teszi a diszkriminatív kommunikációs módokat a különféle kisebbségi társadalmi csoportokkal szemben. A média szakma, ezen belül az ellenőrzésre és önszabályozásra hivatott szervezetek összetettsége és viszonylagos szervezetlensége megnehezíti a civil nyomásgyakorlást, a számonkérés és érdekérvényesítés gyakorlását. Az újságíró-, illetve kommunikációs szakemberképzés társadalomismereti mélységének és társadalomkritikai érzékenységének hiányosságai ugyancsak hozzájárulnak a médiában a nemekhez kötődő sztereotípiák fennmaradásához.

Nők a döntéshozatalban

Az Európai Bizottság nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 20062010-es ütemtervének (Gender Equality Roadmap 2006–2010) a nők döntéshozatalban elfoglalt helyét erősítendő célkitűzései a politika, a gazdasági döntéshozatal, valamint a tudomány és technológia területére vonatkoznak. Mindhárom területen súlyos és növekvő lemaradásban vagyunk Európa folyamataitól és fejlődési irányától, és mind a horizontális, mind a vertikális szegregáció tapasztalható. Előbbi a strukturális hátrányokat jelenti – a nők eleve a kevesebb erőforrással rendelkező politikai, gazdasági és tudományoskutatási területeken vannak jelen –, az utóbbi pedig a hierarchiában elfoglalt alacsonyabb pozíciókat. A legfelső szintű politikai pozíciókban a nők aránya elenyésző Magyarországon. 1990 óta nem változott számottevően a női parlamenti képviselők aránya. Az 1995-ben az országok sorában elfoglalt 43. helyről 1998-ban a 86., 2002-ben a 103., majd mára a 123-127. helyre csúsztunk le. Ez a trend akkor is, ha az Európai Unió országaival vagy térségünk országaival hasonlítjuk ös�sze a hazai helyzetet. A nők politikai szerepe a döntéshozatal minden területén csekély – az önkormányzatoktól a minisztériumi hierarchiáig. A vertikális szegregációból adódóan például a legszegényebb önkormányzatokban 30 százalék körüli, a 142 kiemelt település élén pedig csak 6 százalékos a nők aránya. Az ezredforduló óta a munka világában a felsővezetők körébe tartozó nők és férfiak száma egyaránt nőtt, de a nők részaránya változatlan maradt. Továbbra is egyharmad körül mozog, ami erős alulreprezentáltságot tükröz a nőknek a foglalkoztatottak összességén belüli, mintegy 45 százalé-

A családi és munkahelyi feladatok összehangolása

Mind a kereső tevékenységre, mind a házimunkára és a gyermekek ellátására a magyar nők fordítják a legtöbb időt Európában az EUROSTAT adatai szerint. A háztartási munkára fordított idejüket nem a gyermek megszületése növeli jelentősen, hanem a házasság, élettársi kapcsolat, együttélés stb. Mindez független a feleség munkájának státuszától. A háztartási munka 80 százalékát akkor is a nő végzi, ha neki van magasabb presztízsű, jobban fizetett foglalkozása. A magyar nők ilyen mértékű kettős leterheltségének enyhítéséhez nagyfokú társadalmi és családon belüli szemléletváltásra van szükség. A nők személyes és szakmai kiteljesedésének útját állja az a sztereotípia és gyakorlat, mely szerint a háztartás és a gyermeknevelés elsődlegesen a nők feladata. A férfiak érzelmi teljességének kibontakozását és egészséges életkilátásait pedig az gátolja, hogy a társadalom őket tartja az elsődleges családfenntartónak, és a gyermeknevelési illetve háztartási feladatokban mellékes segítő szerepet szán nekik. Különösen az első gyermek megszületése jelent fordulópontot a pár életében, ha az alatt az idő alatt, míg az anya otthon van gyerekével, rögzülnek ezek a gyakorlatok. A gyermekek számának növekedése a nőket megbízhatatlan, míg a férfiakat megbízható munkaerőnek tünteti fel a munkaadók szemében, mivel a nők feladatának tartják a gyermeknevelést. Ezért csak „másodlagos” munkaerőnek tekinti őket a munkaerő-piac, s gyakran a nők is elfogadják ezeket a sztereotípiákat. A gyermekgondozáson és a háztartáson kívül a beteg- és idősgondozás feladatai is általában a nőkre hárulnak. A gondozói szakmában dolgozók is szinte kivétel nélkül nők. A gondozási feladatok aránytalan elosztását az Európai Unió női civil és szakmai szervezetei is kifogásolják. Ezért indította el az Európai Női Lobbi (European Women’s Lobby) 2006-ban a Who Cares? (Kinek a gondja?) kampányt, melyben a következőket fogalmazzák meg: „Olyan Európát szeretnénk, ahol a nőket és a férfiakat egyaránt alkalmasnak tartják a gondozói szerep betöltésére, s mindkét nem teljes értékű szereplőnek számít a társadalmi és magánélet minden területén. (…) Olyan Európát szeretnénk, ahol anyagilag elérhető, könnyen hozzáférhető és magas színvonalú gyermek-, beteg- és idősgondozói szolgáltatások állnak mind a nők, mind a férfiak rendelkezésére...”.


kos részesedéséhez képest. Vélhetően még nagyobb különbséget tapasztalnánk, ha a nők vezető pozícióban elfoglalt helyét külön vizsgálnánk az állami és a magánszektorban. A tudományban is súlyos horizontális és vertikális szegregáció érvényesül. Mind a magán/állami, mind a tudományterületi megoszlásban a nők a leginkább alulfinanszírozott, alul-preferált helyeken találhatók. A PhD-fokozattal rendelkezők 37 százaléka nő, egyetemi tanári szinten a részarányuk már csak alig 14 százalék. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak mindössze 3,5 százaléka nő, vezető testületeiben szinte csak férfiak vannak. Mindezen jelenségek miatt Magyarország nemzetközi megítélése romlik.

A nők és férfiak egészsége


78

Magyarországon a férfiak jóval korábban halnak meg, mint ami az ország gazdasági fejlettsége alapján várható volna. Bár ez a tendencia a 90-es években volt a legdrámaibb, még ma is jelentős hátrányban vagyunk, nem csupán Európa nyugati országaihoz viszonyítva, hanem néhány szomszédunkkal összehasonlítva is. A UNDP Human Development Report (2008) adatai szerint annak valószínűsége, hogy egy nő, illetve férfi túléli a 65. életévét, Magyarországon 84, illetve 64 százalék. Elsősorban a férfiak életkilátásai tekintetében van nagy lemaradásunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar férfiak nem sérülékenyebbek szomszédainknál, hisz a 60-as években a magyarországi mutatók még jobbak voltak az osztrákokénál is. A társadalmi-gazdasági tényezők meghatározó szerepet játszanak az idő előtti halálozás alakulásában. Az 1986-1990-es évek átlagában 9 év volt a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama között, ez 2004-re 16 évre nőtt. A nők esetében a korábbi 4 évről 10 évre emelkedett a legalacsonyabb végzettségűek rovására. Hasonlóan drámai a különbség abban, hogy a 30 évesek hány százaléka éli meg a 65. évét. Ennek valószínűsége a legalacsonyabb iskolai végzettségű férfiak esetében csupán 43, a nőknél pedig 70 százalék, ezzel szemben a legmagasabb iskolai végzettségű férfiak és nők körében 85, illetve 91 százalék. A munkahelyi krónikus stressz szintén bizonyítottan egészségkárosító tényező, megelőzésére pedig az európai uniós keretszerződést szükséges általánosan érvényesíteni. Az EU-felmérések szerint emiatt a GDP legalább 1 százaléka vész el. Magyarországon a helyzet vélhetően valamivel rosszabb, hiszen a stressz sokkal súlyosabb egészségkárosító tényező. A hazai várható átlagos élettartamtól a romák mindkét nemnél még 810 évvel elmaradnak. Ha a roma népesség mutatóit az iskolai végzettséggel korrigáljuk, már nem tapasztalunk eltérést a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű roma és nem roma népesség adatai között. Csak míg a legalacsonyabb végzettség a többségi társadalomban viszonylag ritka, a roma népesség körében még mindig elég gyakori. A 25–64 éves korosztályban a magyarországi standardizált halálozási kockázat a szív-érrendszeri okok miatt mind a férfiak, mind a nők esetében háromszor, a daganatos megbetegedésnél a férfiak esetében kétszer, a nőknél másfélszer magasabb, mint az EU-országok átlaga. Az emésztőszervi – nagyrészt alkohollal kapcsolatos − megbetegedésnél a férfiak esetében ötszörös, a nőknél négy és félszeres, az öngyilkosság, gyilkosság miatt a férfiak esetében kétszeres, a nőknél másfélszeres az arány. A halálokok közül tehát az emésztőszervi és a külső ok – gyilkosság, öngyilkosság − miatti halálozás 65 év alatt lényegesen gyakoribb a férfiak között. A szív- és érrendszeri és a daganatos halálozás a nők esetében nagyobb részt az idősebb életkorra tolódik, de ezek miatt is lényegesen többen halnak meg, mint az európai átlag.

Nőkkel szembeni erőszak

A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021-ről szóló 1004/2010. (I. 21.) kormányhatározat a nők elleni erőszakot – összhangban a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel – emberi jogi jogsértésként kezeli, és a felszámolásához vezető lépéseket is ennek szellemében határozza meg. Az emberi jogi jogsértések minden ember veleszületett jogait sértik − pl. jog az élethez, a testi épséghez és az emberi méltósághoz. Az ilyen jogok sérelme általában egy körülhatárolható társadalmi csoportot érint politikai, faji, nemi, származásbeli stb. hovatartozás alapján, így a nők elleni erőszak esetében a nők csoportját, mivel az erőszak e fajtája − a nemzetközi szakirodalom, többek között a Nők IV. Világkonferenciájának Cselekvési Programja és a Pekingi Nyilatkozatban foglaltak szerint − a nők hagyományosan kisebb társadalmi súlyában, alacsonyabb társadalmi státuszában gyökerezik. Az erőszak ilyen, emberi jogi sérelmet megvalósító formái – beleértve a nők elleni erőszakot is – tehát strukturálisan épülnek bele egy társadalom szövetébe, ennek megfelelően csakis stratégiailag átgondolt, és strukturálisan megvalósított változások bevezetésével szüntethetők meg. A nők elleni erőszak tipikus fajtájának tekintik a nemzetközi emberi jogi dokumentumok a családon belüli (párkapcsolati) erőszakot, a szexuális zaklatást, a nemi erőszakot, az emberkereskedelmet, a prostitúciót, a nők elleni erőszak propagálását a médiában − melynek egyes nemzetközi szakértők szerint része a pornográfia −, a fenyegető zaklatást, valamint úgynevezett „hagyományokon alapuló” erőszakfajtákat, mint a kényszerházasság, a női nemi szervek csonkítása, vagy az úgynevezet „becsület-bűncselekmények”.


Ha csupán a 70 évnél fiatalabb népesség jellemzőit vizsgáljuk, a két legalacsonyabb iskolai végzettségű réteg egészségi állapota az átlagosnál sokkal rosszabb, csaknem ötször gyakoribb közöttük a munkaképesség csökkenése. Az egészség megromlása közel kétszeres arányú a roma telepeken lakók között, mint az általános populációban, amit a telepek adottságaival és az ott élők szociális körülményeivel lehet magyarázni. Míg a 70 évnél fiatalabbak 8 százalékát jellemzi súlyos, feltétlenül kezelésre szoruló depressziós tünetegyüttes − ami a tartós egészségromláshoz vezető stressz következménye − a nyolc általánosnál kevesebbet végzettek között ez az arány 15, a nyolc általánost végzettek között 11, a felsőfokú végzettségűek között pedig 6 százalék. Ezeket a tüneteket nagymértékben rontja, hogy többet dohányoznak, elhízottabbak, így azok az egészségkárosító magatartásformák, amelyeket stressz-kezelési módszerként alkalmaznak, tovább rontják életesélyeiket. Emiatt a mai magyar társadalom mintegy egyharmadát kitevő, súlyosan leszakadó társadalmi réteg életminősége sokkal rosszabb, mint a másik kétharmadáé. Ezeken az arányokon belül a nők a saját életminőségüket sokkal rosszabbnak minősítik, mint az azonos korú férfiak. Tehát míg a megélt életévekben a nők jobb helyzetben vannak, a pozitív életminőségben megélt évek tekintetében a nők a helyzetüket sokkal negatívabban ítélik meg.


80

A nők elleni erőszak különféle formái közül eddig csupán a családon belüli erőszak, valamint a nemi erőszak kérdéskörével kapcsolatban készültek felmérések. A családon belüli erőszakról és a nők elleni erőszak egyes egyéb formáiról (pl. a prostitúcióról, illetve a büntetőeljárásban alkalmazható távoltartás első két éves alkalmazásáról) a szakértői kutatásokon kívül civil szervezetek is készítettek kutatásokat, felméréseket. Ezzel együtt elmondható, hogy a nők elleni erőszak minden formájával kapcsolatban összefoglaló felmérés Magyarországon még nem készült, annak ellenére, hogy az ENYÜBS statisztikák alapján az adatok nyilvánosak. Az ENYÜBS honlapja bizonyos adatokhoz ingyenes, automatikus regisztrációt követően ad hozzáférést, s a 2010. január 1-jétől rendelkezésre álló interaktív adatbázis lekérdező felülete várhatóan nagyban megkönnyíti a kutatásokat. A nők elleni erőszak, valamint a családon belüli erőszak áldozatai számára intézményrendszert hozott létre a kormány. Ez az intézményhálózat az utóbbi években jelentős fejlesztésen esett át.

2002–2010 között végzett munka eredményei Intézményi keretek

A nemzeti mechanizmus 1995-ben a 2268/1995 (IX. 8.) a nőpolitikával kapcsolatos kormányzati munkamegosztásról szóló kormányhatározattal jött létre A nők egyenlő státusát biztosító magyar nemzeti mechanizmus. 2002-ben alakult meg a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatósága, amely arra kapott mandátumot, hogy az e célt szolgáló kormányszervek tevékenységét összehangolja, valamint kialakítsa és fejlessze az esélyegyenlőségi elvek érvényesítésének (gender mainstreaming) országos mechanizmusát a szakpolitikákban. 2003 májusában a főigazgatóság igazgatóját esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszterré nevezik ki. A miniszter feladat- és hatásköréről szóló 107/2003. (VII.18.) kormányrendelet értelmében fő feladata – többek között – az esélyegyenlőségi szempontok megjelenítése és érvényesítése a kormányzati tevékenységben. A 222/2003. (XII. 12.) az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalról szóló kormányrendelet értelmében 2004. január 1-jei hatállyal létrejött az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal. A hivatal a kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű államigazgatási szerv. Feladatai között szerepelt: elősegíteni a nők és férfiak egyenjogúságának, esélyegyenlőségének és egyenrangúságának érvényesülését. 2004-ben több tárca összevonásával létrejött az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium(ICSSZEM). A miniszter feladat- és hatásköréről szóló 289/2004. (X. 28.) kormányrendelet az alapvető feladatok között határozza meg a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége érvényesülésének elősegítését.

Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács Az 1059/1999 (V. 28.) kormányhatározat létrehozta a Nőképviseleti Tanácsot, mely a kormány döntéseit előkészítő konzultatív, véleményező, javaslattevő, a nők esélyegyenlőségét elősegítő cselekvési programok végrehajtását és annak ellenőrzését koordináló testület. Tagjai a kormányzat, a nők esélyegyenlőségének javításáért dolgozó civil szervezetek képviselői és a nők esélyegyenlőségével kapcsolatban kiemelkedő tudományos és gyakorlati tevékenységet végző személyek közül kerültek ki. A Nőképviseleti Tanács létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy a nők és férfiak helyzetéről szóló témák és viták először kaptak nagyobb nyilvánosságot. A Nőképviseleti Tanács 2003-ig kisebb megszakításokkal működött. Hároméves szünet után a kormány a 1089/2006. (IX. 25.) kormányhatározattal, a Nőképviseleti Tanácshoz hasonlóan működő és felépítésű Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsot (továbbiakban: NFTE Tanács) hozott létre. Az NFTE Tanács 2006. szeptember 26-án alakult meg, 2006-2008 között 15 ülésen tárgyalta meg az aktuális kérdéseket. Mandátuma két évre szólt, ezért 2008 őszén a tanácsot újjá kellett alakítani. Annak érdekében, hogy a következő tanács megválasztása még demokratikusabb legyen, a minisztérium az akkori NFTE Tanács civil oldal képviselőivel közösen dolgozott ki egy választási mechanizmust. A tanács újraalakulása 2009. március 31-én történt meg. A jelenlegi tanács jogszabályi háttere: 1008/2009. (I. 28.) kormányhatározat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács működtetéséről. (A határozat szövege és a NFTE


A 2006-os választásokat követően alakult ki a nők és férfiak egyenlőségével foglalkozó szervezeti egység jelenlegi státusza. A nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztály a SZMM Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárságán belül működő esélyegyenlőségi főosztály egyik osztálya. Az osztály koordinatív feladatai közé tartozik egy, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét célzó stratégia megalkotása, és összehangolása az ebből fakadó és egyéb, a nemek társadalmi egyenlőségének megvalósulásához kapcsolódó, több ágazatot érintő feladatok végrehajtásának. Lebonyolítja a nemek társadalmi egyenlőségét elősegítő pályázatokat, kialakítja a nemzetközi források felhasználásának szakmai tartalmát, részt vesz a nemzetközi finanszírozású programok szakmai monitorozásában. Rendszeres időközönként jelentést készít az ENSZ CEDAW Egyezményében és annak Ajánlásaiban foglaltak teljesítéséről, valamint az ENSZ Nőkről szóló IV. Világkonferencia célkitűzéseinek megvalósulásáról, közreműködik az ENSZ CEDAW Egyezményben foglaltakkal összefüggésben a magyar államot érintő panaszos ügyek megoldásában. Működteti a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsot. Statisztikai tevékenysége keretében részt vesz a nemek társadalmi egyenlőségére vonatkozó statisztikai adatszolgáltatási rendszer kidolgozásában. Ellátja az emberkereskedelem, prostitúció megelőzésével és visszaszorításával kapcsolatos feladatokat.

Tanács tagjaival, munkatervével, üléseivel stb. kapcsolatos anyagok elérhetőek a minisztérium honlapján: www.szmm.gov.hu). A NFTE Tanács elnöke Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár. A tanács működtetésével kapcsolatos feladatokat a nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztály munkatársai látják el.


82

ROADMAP 2006–2010 A minisztérium tevékenysége ezen a területen az Európai Bizottság nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-re szóló ütemtervéhez igazodik (Gender Equality Roadmap 2006–2010). Az ütemterv az uniós intézkedések hat fő területét vázolja fel: • a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége; • a szakmai és a magánélet összeegyeztetése; • a két nem egyenlő arányú képviselete a döntéshozatalban; • a nemi bűncselekmény valamennyi formájának felszámolása; • a nemekhez kötődő sztereotípiák leküzdése; • a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül- és fejlesztési politikákban. A bizottság a célkitűzéseket és intézkedéseket egyedül nem valósíthatja meg, mivel számos olyan terület van, ahol a fellépések súlypontja a tagállamok szintjén helyezkedik el. Ez az ütemterv illusztrálja azt az elkötelezettséget, amellyel a bizottság támogatja a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló programot, és szorosabbra fűzi a tagállamokkal és egyéb szereplőkkel fenntartott partnerséget. A tagállamokat cselekvésre buzdító prioritások mellett a bizottság valamennyi területen saját maga számára is megjelölte a beavatkozások pontjait és módjait. A Roadmap megvalósítása a gerince a SZMM gender politikája hos�szú távú munkatervének. Magyarország az unió egyetlen olyan tagországa, mely a Roadmap megvalósítását teljes mértékben felvállalta. A megvalósítás érdekében a minisztérium munkacsoportokat hozott létre. A munkacsoportokban civil szervezetek képviselői, szakértők és minisztériumi köztisztviselők dolgoznak. Az egyes munkacsoportok tagjainak kiválasztása a témakörökben eddig felmutatott szakmai tapasztalatok és eredmények alapján történt. Az elért eredményeket a Roadmap prioritásai köré csoportosítva mutatjuk be. Ezt követik az olyan feladatok, melyek nem illeszthetők szorosan az egyes prioritások alá (stratégia, rendezvények, kiadványok, nemzetközi ügyek stb.)

Az egyenlő mértékű gazdasági függetlenség elérése

A munkacsoport alakuló ülésére 2006 decemberében került sor. A csoport szakértői jogszabály módosítási javaslatokat készítettek, az általuk írt tanulmányok letölthetőek a http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16282&articleID=40610&ctag=articlelist&iid=1 címről.

A szakmai és a magánélet jobb összehangolásának elősegítése

A munka és a magánélet összehangolásának kérdése az egész EU-ban kiemelt figyelmet élvez, mivel a versenyképességet és a demográfiai mutatókat is erősen befolyásolja. A munkacsoport elkészített egy olyan tanulmányt, amely a munka és a magánélet összeegyeztetését segítő és gátló tényezőket térképezi fel hazánkban. A munkacsoport tevékenységének fontos eleme volt a munka-magánélet kampány, amely a Családbarát Munkahely Díj 2008. évi meghirdetésével együtt indult. 2008 első félévében a kampány a gyermekellátó rendszerre (állami és alternatív lehetősége bemutatása) és az eddigi nyertesek jó példáinak bemutatására koncentrált. A sajtóanyagokon és TV/rádió megjelenések szervezésén keresztül juttatott el a munkacsoport információkat a széles közönséghez. A kampány két kiemelt témáján túl szervezte a díjjal kapcsolatos sajtómegjelenéseket is. A családi kötelezettségeket tiszteletben tartó, rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező munkahely vonzó a családos alkalmazottak számára, és növeli a vállalat versenyképességét is. Az elkötelezett munkaerő megtartása hosszú távon nyereséges a vállalatnak. Az inaktívak újra munkába


A Roadmap első prioritása többi alpontjának megvalósítása érdekében az Egyenlő munkáért egyenlő bért munkacsoport 2007-ben átalakult, és a következő alcsoportokat hozta létre: Nők a vállalkozásban, Egyenlő munkáért egyenlő bért, Lisszaboni stratégia, valamint Gender budgeting, azaz a nemekre érzékeny költségvetés alcsoport. Valamennyi munkacsoportban elemzések készültek és kutatások zajlottak 2007–2008-ban. 2008-ban Pécsett és Komlón hazánkban egyedülálló kutatást végzett a gender budgeting munkacsoport, melynek eredményeit már nemzetközi szinten is bemutattuk. 2009-ben tanulmányok születtek a következő témákban: 1. A nemek egyenlősége a szociális védelem és a szegénység elleni küzdelem terén. 2. A nemek közötti egyenlőség dimenziójának elismerése az egészségügyben. 3. A többszörös – különösen a bevándorló és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők elleni – megkülönböztetés felszámolása. Emellett az év során a helyi vállalkozói központok a munkaügyi kirendeltségek és a kistérségi társulások gender szempontú érzékenyítése történt meg öt helyszínen, öt kétnapos képzés során (SEED Alapítvány), emellett elkészült a képzéshez kapcsolódó tananyag. Könnyűipari ágazatok (textil- és ruházati ágazat, kereskedelem, oktatás, egészségügy) területén elkészült a munkavállalás, foglalkoztatás, munka- és kereseti viszonyok jellemzőinek nemi bontású statisztikája, majd az általánosítások és tanulságok alapján három – jogalkotás, intézményi és gender budgeting – területen szakmai javaslatok készültek a döntéshozók számára. 2010-ben kutatást szervezünk A nemek egyenlőségének érvényesülése az adó- és társadalombiztosítási rendszerekben, és hatásuk a nők foglalkoztatására témában.


84

állásához, tervezhető életpályák megvalósításához nélkülözhetetlen az esélyegyenlőség megteremtése, a jó példák megismertetetése a foglalkoztatás területén. A díj 2008-ban megújult, a 2009es pályázat kiírása 2010. év elejére tolódott át. Szintén a társadalmi szemlélet formálását tűzte ki célul a munkacsoport által A Családbarát Munkahely Díj lebonyolított Mi együtt! munka és család, mindkettőben otthon információs kampány, amelynek fő célja az volt, hogy tájékoztassa a társadalmat a bölcsődei helyzetről, a lehetőségekről Budapesten és vidéken, illetve ismertesse azokat a megoldási lehetőségeket a családokkal, szülőkkel, akik számára a bölcsőde valamilyen oknál fogva nem elérhető, vagy azért, mert a településen A díjak átadása nincs bölcsőde, vagy azért, mert helyhiány miatt a kisgyermeket nem tudják elhelyezni a körzetbe tartozó intézményben. 2008-ban az EU finanszírozású HEFOP-programmal együttműködve könyv formájában is napvilágot látott a munkacsoport által készített két tanulmány, kiegészítve egy korábbi, hasonló témájú kutatás (szintén SZMM finanszírozású) összefoglalójával. A könyveket eljuttattuk az államigazgatáson belülre és kívülre, valamint a parlamenti képviselők releváns csoportjainak is. A munkacsoport kidolgozta az SZMM nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztálya által koordinált civil-szakértői munkacsoportjának állásfoglalását a szülői szabadságok rendszerének, és az azok időtartamára járó juttatások átalakításáról. A munkahelyi élet és a magánélet összeegyeztetése témakör kommunikációjának kiemelt célcsoportja a gyakorló és leendő személyügyi (HR) szakemberek köre. Egy projekt keretében olyan képzési modulokat dolgoztunk ki, amelyek a felsőoktatásba beépülve a hallgatókat felkészítik a speciális helyzetű csoportokkal végzett HR munkára. 2010-ben sor kerül a kismamáknak szóló kiadvány szakmai bővítésére, és ezt követő sokszorosítására, terjesztésére. Emellett a munkacsoport a II. Social Label konferencia keretében workshopot rendez, hogy felhívja a munkáltatók figyelmét a munka és a magánélet összeegyeztetésére. További programok: A nemi szerepeket érintő európai tendenciákat ismertető tudatformálás, a férfiak szülői szerepvállalását ösztönző gyakorlatok bemutatása. Családi segítő hálózat létrehozása és helyzetfeltáró kutatás – 2010.

Az egyenlő arányú részvétel megteremtése a döntéshozatalban


A témakör igen tág, ezért a megfelelő célok kitűzése és azok sikeres megvalósítása érdekében két munkacsoport jött létre. 2006. év végén a Nők a politikai döntéshozatalban és a Nők a gazdasági döntéshozatalban. A munkacsoportok tagjai évek óta aktívan tevékenykednek, neveikhez tanulmánykötetek, könyvek kiadása, cikkek megírása, sikeres rendezvények megszervezése és előadások megtartása fűződik. A Nők a gazdasági döntéshozatalban munkacsoport tevékenységei: a munkacsoport kezdeményezésére 2007-ben, meghirdették a Legjobb Női Munkahely pályázatot, mely 2008-ban és 2009-ben is sikeresen lezajlott. A díjjal, a pályázat lebonyolításával kapcsolatos feladatokat a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség látja el. A díj célja, hogy olyan gyakorlatokat jutalmazzon, és tegyen minél szélesebb körben ismertté, amelyek más vállalatoknál is sikerrel alkalmazhatóak, elősegítve ezzel a női munkavállalók esélyegyenlőségének megvalósulását. (További információk: www.legjobbnoimunkahely.hu) A munkacsoport támogatta a MINŐIES – Miskolci Nőknek is Esélyt – Alapítvány által megrendezett, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzetével foglalkozó III. és IV. Regionális Esélyegyenlőségi Konferenciák létrejöttét (2008, 2009). (További információ: www.minoies.hu) Részt vett főiskolai/egyetemi esélyegyenlőségi pályázatok (2007, 2008; 2009) meghirdetésében és lebonyolításában (Esélyegyenlőség és foglalkoztatás – példák a magyar gazdasági életből Diversity & Equal Opportunities as working/business principle) A munkacsoport közreműködött Horváth Júlia Újnőkorszak című interjúkötetének megjelentetésében, melyben a kortárs nők mondják el tapasztalataikat a férfi és női szerepek felcserélődéséről, a mentalitásváltozásról. Ezzel egyidejűleg vallanak speciális élethelyzeteikről is, és egyöntetűen kijelentik: a jelenség mindkét nem részére problémát okoz. A központi elemzési pont a mai női viselkedésforma eltolódása a férfias jelleg felé. A könyvben közölt életútinterjúk elemzésének elsődleges célja volt a hagyományos szerepektől eltérő viselkedés konfliktusteremtő példáinak rögzítése. A korábbi és a jelenlegi viselkedési formák egybevetése, a kortárs nők hétköznapjainak, munkájának és családi életének feltárásával kialakult jellemrajzok egyértelműen jelezték a megváltozott nőtípus jelenlétét. (További információ: http://www.intermentalitas.extra.hu/ujnokorszak.html) A Nők a politikai döntéshozatalban munkacsoport tevékenységei A csoport működésében fontos elem a női kvóta bevezetése, a téma szakmai hátterének feldolgozása, illetve a Női kvóta Magyarországon című tanulmánykötet megírása és kiadása. A könyv letölthető a www.szmm.gov.hu/ download.php?ctag=download&docID=20539 címről. A könyv megjelenését vidéki könyvbemutatók sora követte, ez volt az úgynevezett Kvóta roadshow (Helyszínek: Vác, Kecskemét, Veszprém, Debrecen, Füzesabony).

A munkacsoport tevékenységéhez kapcsolódóan kerül sor 2010-ben az A választók neme című konferenciára. Emellett a munkacsoport tényfeltáró tanulmányokat készített a 2009. évi európai parlamenti választás eseményeiről és eredményeiről

A nemi bűncsekekmények felszámolása


86

Emberkereskedelem Az emberkereskedelem területén folytatjuk a már korábban megkezdett munkát az amerikai–magyar vegyes bizottságban, melynek célja, hogy hazánk jobb minősítést kapjon az USA által e témában összeállított listán. 2007–2008-ban szoros együttműködésben dolgoztunk az IOM-mel (Nemzetközi Migrációs Szervezet), melynek keretében tréningekre került és kerül sor a gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi szakemberek számára, az emberkereskedelem áldozatainak felismerése és hatékony segítése érdekében. Ezeket követték, követik a regionális intézményközi képzések, valamint az emberkereskedelem megelőzését és visszaszorítását célzó köztudatformáló kampány. 2009-ben együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel, titkos ház működtetésére, melyben az emberkereskedelem áldozatait helyezik el, és szakemberek segítik őket az újrakezdésben. Intézkedések és eredmények a családon belüli erőszak területén Az országgyűlés elfogadta a 45/2003. (IV. 23) OGY. határozatot a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról. A határozat elítéli a családon belüli erőszak minden formáját, beleértve a verbális megnyilvánulásokat is. Kiemeli a mindenkit megillető emberi jogok védelmének elsődlegességét, kijelentve, hogy a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek. A határozat elengedhetetlennek tartja a társadalmi szervek munkáját a prevenció, áldozatsegítés és felvilágosítás terén, s szükségesnek véli az állami és társadalmi szervek közötti együttműködési formák kiépítését. A kormány határozatot fogadott el a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája rövid, közép- és hosszú távú céljainak végrehajtásáról (1009/2004. (II. 26.) kormányhatározat). A bűnmegelőzési stratégia öt prioritása közül az egyik a családon belüli erőszak megelőzése. 2003 decemberében nyílt meg Budapesten az első kísérleti jellegű kríziskezelő központ, a bántalmazottak számára ingyenesen hívható telefonszámmal. Speciálisan a családon belüli erőszak krízishelyzetben lévő áldozatai (nők és gyermekeik) számára nyújt telefonon és személyesen támogató-segítő komplex szolgáltatást (jogi, szociális, pszichológiai). A beérkező esetek alapján a központ módszertani célú adatgyűjtést folytat az áldozattá válás megelőzése, kezelése, a törvényi háttér fejlesztése érdekében. Aktívan részt vesz az áldozatok ügyeiben eljáró intézményeknél, hatóságoknál dolgozó szakemberek képzésében, ideértve az intézményközi képzést is.

2005-ben az SZMM jogelődje modell-kísérlet keretében elindította az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (továbbiakban: OKIT), a Regionális Kríziskezelő Hálózat, és a Titkos-ház működtetését, valamint a társadalmi szemlélet- és köztudatformálást.

A családon belüli erőszak áldozatainak aránya feleség/élettárs felnőtt családtag gyermek (felnőttek által)

87

férj/élettárs idős fogyatékos gyermek (szexuális) felnőtt nő (szexuális) Forrás: OKIT, 2008.

Az OKIT A telefonszolgálat 2005. április 1-től működik országos lefedettséggel. A nap 24 órájában ingyenesen elérhető. Munkájuk megkezdését egyhónapos szakmai felkészítés előzte meg. Az OKIT munkatársait a szociális és gyermekvédelmi szféra valamely területén, valamint mentálhigiénés szakterületen dolgozó, tapasztalt, több diplomás, idegen nyelvet beszélő szakemberek közül választották ki. A telefonszolgálat célcsoportját a krízishelyzetben – elsődlegesen családon belüli bántalmazás miatti krízisben – lévő személyek alkotják. Emellett a szolgálat munkatársai együttműködnek a bántalmazottak eseteit kezelő intézményekkel, szakemberekkel. A telefonos segítők azonnali beavatkozást igénylő esetekben kezdeményezik a releváns intézkedést, egyéb esetekben pedig tájékoztatással, információval szolgálnak. A telefonszolgálat teljesen anonim. Az OKIT napi munkájában szorosan együttműködik a Regionális Kríziskezelő Hálózattal. Elkészült a Telefonszolgálat szakmai protokollja, ez a napi munkavégzés alapja. Elmondható, hogy működésük megkezdése óta minden segítségért forduló, krízishelyzetben lévő személy számára sikerült az esetnek megfelelő megoldást nyújtani. Az OKIT munkájáról rendszeres statisztikai kimutatásokat készít, mely alapján megállapítható, hogy a szolgáltatásait igénybevevők száma évről évre nő. Az SZMM az OKIT-on keresztül valósítja meg másik, az emberkereskedelem elleni állami fellépéssel összefüggésben vállalt feladatát is. Elődje, az ICSSZEM, az akkori Belügyminisztériummal, a Külügyminisztériummal, egy segítő civil szervezettel és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) együtt aláírta azt a keret-megállapodást, mely egységesen szabályoz-


anya+gyerekek

za az országban az emberkereskedelem áldozatai segítésének menetét, létrehozva ezzel a hazai ún. „referral system”-et. A keret-megállapodás értelmében az OKIT feladata a „szűrő” beszélgetések lefolytatása, vagyis a telefonon segítséget kérő áldozatok titkos menedékházba irányítása. A titkos menedékházat az akkori Belügyminisztérium bocsátotta a segítő civil szervezet rendelkezésére kizárólag az emberkereskedelem áldozatainak befogadása céljából.


88

A nő és férﬁ hívók aránya 2008-ban

feleség/élettárs felnőtt családtag

Forrás: OKIT, 2008.

Regionális Kríziskezelő Hálózat Kialakítása érdekében az SZMM jogelődei az EKH, ICSSZEM, a hét régióban és Budapesten családok átmeneti otthonai számára írt ki meghívásos pályázatot a családon belüli erőszak áldozatainak befogadására. A nyertesek a pályázati támogatásból önálló helyiséget alakítottak ki, illetve ingatlant vásároltak, valamint fejlesztették szakembergárdájukat annak érdekében, hogy a bántalmazottak azonnali, komplex segítségnyújtásban (elhelyezés, pszichológiai, jogi, szociális tanácsadás) részesülhessenek. A nyertes szervezetek a modellprogramra való felkészülésként háromnapos elméleti képzésben, valamint kétnapos gyakorlati esetfeldolgozásban vettek részt. A Regionális Kríziskezelő Hálózat 2005. január 1-től működik. 2007. január 1-től a hálózat bővült, Mosonmagyaróvárról a Lehetőség Családoknak Alapítvány csatlakozott, amely 25 főt tud ellátni. 2008-ban tovább bővítettük a hálózatot, majd Szolnokon is létrejött egy központ. Fontos kiemelni, hogy krízisközpontokat működtető otthonok közül tíz civil, vagy egyházi fenntartású szervezet, egy pedig önkormányzati intézmény. Ez a feladatmegosztás bizonyítja a civil és a kormányzati oldal együttműködését a családon belüli erőszak problémájának kezelésében. Egyik legfontosabb eredménye, hogy országos szinten képes a segítséget kérőket elhelyezni.

A krízisellátást igénybe vevők 2005–2009. I. féléve között 2005

2006

2007

2008

2009 I. félév

Összesen

Nők száma összesen

176

278

405

433

234

1534

Ebből bántalmazott anya

146

220

341

380

197

1284

Ebből bántalmazott

Bántalmazott férfi

30

58

64

53

37

242

284

445

762

858

433

2782 41

3

3

12

12

11

Gyerekes apa

-

-

-

-

1

1

Bántalmazott teljes család

-

-

-

-

8

8

463

727

1179

1303

687

7141

Összesen:

A Regionális Kríziskezelő Hálózat szoros együttműködésben dolgozik az OKIT-tal és a jelzőrendszer további tagjaival. A hálózat működésének monitorozása és a továbbfejlesztési irányok meghatározása érdekében rendszeresen tartunk regionális szakmai műhelynapokat, ahol a működés során felmerült problémákat, nehézségeket tárjuk fel és megoldási javaslatokat dolgozunk ki. 2007-től a hálózat tagjai a miniszter által jóváhagyott protokoll alapján végzik napi munkájukat. Miskolc Mosonmagyaróvár Győr Oroszlány

Nyíregyháza

Budapest, belterület

Törökbálint

Kaposvár

Szolnok

Szeged

Kríziskezelő hálózat elemei Borostyánvirág Alapítvány O Gyermekek és Családok Átmeneti Otthona O Humán szolgáltató Központ Családok Átmeneti Otthona O Lehetőség Családoknak 2005 Alapítvány Családok Átmeneti Otthona O Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthona O Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat O Magyar Vöröskereszt Családok Átmeneti Otthona O Magyar Vöröskereszt Gyermekek és Családok Átmeneti Otthona, SOS Krízis Alapítvány O Önkormányzat Családok Átmeneti Otthona O Sorsunk és Jövőnk Kiemelten Közhasznú Alapítvány Shelter-ház Régiók O Dél-Alföld O Dél-Dunántúl O Észak-Alföld O Észak-Magyarország O Közép-Dunántúl O Közép-Magyarország O Nyugat-Dunántúl O

Forrás: SZMM Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Osztály

A Titkos Menedékház A családon belüli erőszak áldozatait befogadó titkos menedékház 2006 februárjában kezdte meg működését. A feladat ellátására civil szervezetek részére meghívásos pályázatot írtunk ki 2005 végén. A pályázatot a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány nyerte, a titkos ház működtetését ma napig ők végzik. A titkos menedékház feladata, hogy azonnali, biztonságos elhelyezést nyújtson bántalmazott anyáknak és gyermekeiknek, valamint egyedülálló nőknek, olyan kritikus és veszélyes helyzetekben, amikor elkerülhetetlen, hogy az áldozat titkos és biztonságos helyen tartózkodhasson.


egyedülálló nő Bántalmazott gyerek


90

Társadalmi szemléletváltás és a köztudatformálás 2003-ban országos rendőr-főkapitányi intézkedés történt a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására. A rendőrség szakított azzal a szemlélettel, hogy a családon belüli erőszak magánügy, és a hatóság nem avatkozik be a tragédia megtörténtéig. A főkapitányi norma módszertani útmutatást ad a jelenség rendőri kezelésére, a követendő rendőri magatartásra, valamint az együttműködésre a bántalmazottat segítő állami és civil szervezetekkel. 2004 tavaszán több, a témában érintett minisztérium és az ORFK közös kampányt folytatott a családon belüli erőszak ellen a médiában és a tömegtájékoztatásban. A társadalmi szemléletváltás és a köztudatformálás érdekében 2005 őszén az ICSSZEM információs programot indított. Célja kettős volt: egyrészt figyelemfelhívás a családon belüli erőszak problémájára, jelenségére, másrészt a segítő intézmények, különösen az OKIT megismertetése a legszélesebb közvéleménnyel. Ennek érdekében került sor a MTV 2 csatornán társadalmi célú hirdetés közzétételére, valamint az összeállított információs lapok országos szintű terjesztésére. Az információs programhoz kapcsolódóan a Regionális Kríziskezelő Hálózat minden régióban végez köztudat-formáló munkát a helyi média bevonásával. A 2006. évben, minden régió készített TV spotot a családon belüli erőszak megelőzése érdekében, melyet a regionális és a városi TV-k sugároztak. 2007–2008-ban az Európa Tanács kampányának keretében a nők elleni, családon belüli erőszak megelőzése érdekében roadshow-t szerveztünk minden megyeszékhelyen, melynek célja a média figyelmének felkeltése, valamint a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére létrehozott ellátó rendszer bemutatása volt. 2007 májusában jelent meg minisztériumi támogatással, a szakembereknek szóló Segítségek Ellátások Bántalmazottaknak Esetleírások Krízishelyzetekről című tanulmány (SEBEK). Ugyanebben a hónapban készült el egy kutatás a férfibántalmazásról. Megelőzés céljából modellprogramot indítottunk el 2006. április 19én és a május 15–18-ig terjedő időszakban, családi erőszakot elkövetők és áldozataik segítésére, támogatására, valamint a megelőzésre. A cél az volt, hogy úgynevezett családi csoportkonferenciákon az elkövető, az áldozat valamint szűkebb és tágabb környezetük bevonásával, szociális szakember segítségével dolgozzanak ki olyan, az esetre adekvát megoldási módokat, melyek hozzájárulnak a további erőszak megelőzéséhez, valamint az áldozat segítéséhez. A program során képeztünk ki minden régióból négy-öt főt koordinátornak a krízisközpontok munkatársaiból, illetve a jelzőrendszer tagjaiból. 2007. május 2–3-án a kiképzett koordinátorok szupervízión vettek részt. Május 7-én köztisztviselőknek konferencián mutattuk be a modellprogramot. 2009-ben elkészült a SEBEK 2 tanulmány. A könyv bemutatóján részt vettek a szakma és a média képviselői.

Civil szervezetek A témában működő legfontosabb civil szervezet a NANE (Nők a nőkért az erőszak ellen), ezen felül a női civil szervezetek jó része is foglalkozik ezzel a témával. A nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása A sztereotípiák leküzdése az egyik legfontosabb feladat a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtéséhez vezető úton. A témában létrehozott munkacsoport nagyon aktív, és tagjai között vannak hazánk egyik jelentős kereskedelmi televíziójának munkatársai is. A munkacsoport szakértőjének vezetésével 2007-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium elkészített egy olyan kiegészítő középiskolai tankönyvet, mely a nők szerepét mutatja be a XX. század történelmében. Emellett 2007ben oktatófilm-sorozat is készült, mely a nemekhez kötődő sztereotípiákkal foglalkozik. 2008-ban készült el a tanári segédlet az oktatófilm-sorozathoz, DVD és tájékoztató kiadvány. 2009-ben mesterkurzus keretében történelemtanárok számára szóló képzést támogatott a minisztérium a nők szerepéről. A társadalom figyelmének hatékony fölkeltése céljából támogatunk média eseményeket is. Az egyik ilyen volt a Sztereo-kópia elnevezésű spot-pályázat. A munkacsoport 2010-ben az esélyek háza szakembereinek, valamint az érintett szakterület képviselőinek szakmai konferenciát szervez minden megyében. A nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU-n kívüli országokban A nemek közötti egyenlőség kérdése nem szorulhat az unió keretei közé, ennek megfelelően rendeztünk konferenciát 2008. április 10–11-én Szerb női szociális szakértők képzése, hátrányos helyzetű fiatalok reszocializációja címmel. Célja volt a magyar tapasztalatok átadása az állami gondoskodás területén dolgozó szerb szakemberek számára. A konferencia hatékonyan


Félutas kiléptető ház A krízisellátásból kikerülő olyan családok számára érhető el, akik a programba belépve teljesítik azt a három feltételt, mely szükséges az új, önálló életkezdéshez: bejelentett munkahely, elő-takarékossági programban való részvétel, és írásban lefektetett tervek a jövőre nézve. Utóbbinak tartalmaznia kell azt is, hogyan kívánja a résztvevő a program nyújtotta lehetőségekből saját maga és családja számára a lehető legtöbb előnyt kiaknázni. A programban részt vevő családoknak öt éven át van lehetőségük előbb ingyenesen, majd kedvezményes bérleti díj fejében önálló lakásban élni. A programot a SZMM az önkormányzatokkal együttműködve valósítja meg: a lakhatást az önkormányzatok által rendelkezésre bocsátott lakásokban biztosítjuk, a résztvevőkkel foglalkozó szakemberek költségeit pedig a SZMM fedezi. 2008. utolsó negyedévében a program három helyszínen indult el: Mosonmagyaróváron, Nyíregyházán és Budapest egyik kerületében. 2009-ben Miskolc csatlakozott két lakással a modellprogramhoz.

92

járult a szerb és magyar gyakorlat megismeréséhez, korszerű módszerek bemutatásához, valamint a nők esélyegyenlőségének azonos értelmezéséhez és kezeléséhez Közép-Európa adott térségében. 2009-ben Belgrádban tartottunk gender szakértők részvételével regionális konferenciát, ahol jelen voltak Montenegró képviselői is. A szakértők megvizsgálták, hogy valóban van-e különbség ezen országok elvei és gyakorlata között. A kérdés tudományos igényű tisztázása alapozza meg az unión kívüli országokkal kapcsolatos EU álláspont hitelességét. Ezen felül a konferencia célul tűzte ki az EU keleti határainál elhelyezkedő országok „nemek társadalmi egyenlősége” helyzetének elemzését.


Nemzetközi kötelezettségek Magyarország ratifikálta a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ Egyezményt (angol rövidítése: CEDAW) és annak Kiegészítő Jegyzőkönyvét, mely megalapozza az egyéni panaszjogot. Hazánk periodikus országjelentéseket nyújt be a bizottsághoz, melyben beszámol az egyezmény megvalósítása érdekében tett lépésekről. Legutóbb 2006-ban nyújtottunk be jelentést, melynek tárgyalására 2007. július 31-én került sor. A jelentésben foglaltak és a tárgyaláson elhangzottak alapján a bizottság kiadta ajánlásait hazánk számára. Az ajánlások megvalósítása folyamatban van. A következő országjelentés benyújtásának időpontja: 2010. Magyarország ellen két egyéni panaszt nyújtottak be. 1. A T. A. kontra Magyarország ügyben a bizottság a rendes eljárást lezárta, az esetleges további információ iránti igényeiket a periodikus jelentésekhez kapcsolódó kérdések között teszik fel. 2. Sz. A. kontra Magyarország ügy: az ügy rendezése megtörtént (a művi meddővé tétel szabályainak módosítására sor került, valamint rendeződött a Panaszosnak nyújtandó kompenzáció kérdése is. Ez utóbbiról szóló tájékoztatásunkra a bizottság még nem reagált.) Magyarország minden évben delegációval vesz részt a Comission on the Status of Women ülésszakán. Az Division of the Advancement of Womentől érkező jegyzékek megválaszolásának, valamint az ENSZ főtitkára által készítendő jelentésekhez szükséges részanyagok összeállításának koordinálást is az osztály látja el.

A nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő nemzeti stratégia


A stratégiát a kormány elfogadta: a Magyar Közlöny 2010. január 21-i számában megjelent A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021-ről szóló 1004/2010. (I. 21.) kormányhatározat. A stratégia hat prioritást határoz meg olyan területeken, ahol a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének eléréséhez határozott kormányzati lépések megtétele szükséges. Ezek a következők: a) a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele; b) a szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása; c) a férfi-női részvétel aránytalanságainak csökkentése a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén; d) az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele; e) a nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása; f ) a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikája stratégiai elveinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés). A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006–2010 Esélyegyenlőség a nőknek című fejezete rögzíti: a kormány biztosítani kívánja, hogy a nőknek a férfiakkal azonos jogai legyenek a mindennapokban, és a nők férfitársaikkal azonos esélyt kapjanak az érvényesülésre. Ez azt jelenti, hogy a nemek egyenlőségének a szempontjait be kell építeni az állami közpolitikákba, valamint a fejlesztéspolitika minden fázisába. Valamennyi szakmapolitikai intézkedésnél mérlegelni kell, hogy az hogyan hat a nemek egyenlőségére, illetve a nők és a férfiak életére. A szakmapolitikai döntéseket e mérlegelés alapján úgy kell meghozni, hogy azok elősegítsék a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megvalósulását. Ez egyben az EU-tagságunkból eredő elvárás is, melynek aktuális feladatait A Nők és Férfiak egyenlőségéről szóló útiterv 2006–2010 (Roadmap) című dokumentum rögzíti. A stratégia megalkotására számos nemzetközi egyezmény, rendelet és ajánlás is kötelezi Magyarországot (A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ Egyezmény – 1982. évi 10. törvényerejű rendelet; Nők Pekingi IV. Világkonferenciájának (1995) Cselekvési Programja és a Pekingi Nyilatkozat; a nőkre vonatkozó európai uniós irányelvek és jogi normák stb.)


94

A nemzeti jogszabályok közül a nemek közötti megkülönböztetés általános tilalmát rögzíti az Alkotmány. A hazai gender politikát meghatározó törvények sorában a következő a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, amely a hátrányos megkülönböztetés több más formája mellett tiltja a nemi alapú diszkriminációt is. A 362/2004. (XII. 26.) kormányrendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szól. Eszerint a hatóság a nemi alapú diszkrimináció ellen is felléphet.

A szmm által meghirdetett pályázatok Március a nőké!

A 2004 és 2006 között márciusi programidővel kiírt pályázat célja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és a két nem társadalmi szerepének befolyásolása volt. A széles nyilvánosságnak szánt olyan információs, közvélemény-formáló és kulturális programokból álló rendezvények, családi napok stb. szervezésének támogatása, amelyek széles körben ismereteket nyújtanak a nők és férfiak társadalmi egyenlősége elősegítése érdekében.

Férfihónap

A 2004 és 2006 között évente Férfihónap címmel kiírt pályázat célja olyan, a széles nyilvánosság számára is érdekes információs, közvélemény-formáló és kulturális programokból álló rendezvények, családi napok stb. szervezésének támogatása, amelyek ismereteket nyújtanak a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítése érdekében, és felhívják a társadalom figyelmét a férfiak e témában való szerepvállalásának fontosságára. Nők és erőszak – munkahelyi szexuális zaklatás – problématudatosító (kísérleti jellegű) pályázat (2005). A pályázat célja a munkahelyi szexuális zaklatás jelenségének problématudatosító bemutatása többrészes társadalmi célú hirdetésben. Hogy rávi-

lágítson: a nők elleni erőszak nemcsak a magánéletben, a családon belül, hanem a közösségi életben is megjelenik, egyebek mellett munkahelyi szexuális zaklatás formájában is.

A pályázat célja a felelősségteljes szexuális magatartás példájának terjesztése lányokfiúk, nők és férfiak között, valamint annak az elvnek az elfogadtatása, hogy a férfiakat és a nőket közös felelősség terheli gyermekeik felnevelésében. A pályázat célja olyan média-műsorok, nyomtatott vagy elektronikus média-anyagok – pl. társadalmi célú hirdetés, óriásplakát, rádió- vagy televíziós műsor, spot, szórólap stb. – tervezése, elkészítése és széles körű terjesztése, amelyek felhívják a figyelmet a felelősségteljes szexuális magatartás fontosságára, és a nők/lányok és férfiak/fiúk közös felelősségének elvére. Cél olyan információk terjesztése, valamint olyan vonzó és követendő példák állítása, amelyek középpontba állítják a szexuális aktivitás estleges következményeit, valamint a leendő apa és anya közös társadalmi felelősségét közös gyermekük felnevelésében.

Nők és a szegénység – 2006

A pályázat célja támogatás nyújtása a szegénység megelőzésére, a szegénység kockázatának csökkentésére, valamint a szegénység által veszélyeztetett, de a munkaerőpiac szempontjából aktív korú nők helyzetének javítására programok, képzések, valamint egyéb szolgáltatások szervezéséhez, különös tekintettel az alábbi célcsoportra: szakképzettséggel nem rendelkező nők, tartósan munkanélküli nők, gyermeküket egyedül nevelő nők.

EU-társfinanszírozásban megvalósult programok

Az esélyegyenlőség megteremtése az új tagállamokban: kísérleti program Magyarországon Genderpilot projekt (VP/2004/019)

A kísérleti program – az EU Gender Mainstreaming programjának részeként – térségünkben először Magyarországon valósult meg. A minisztérium a program megvalósítása során az európai keretstratégia három területén kívánt előrelépést elérni: • a nők és férfiak azonos részvétele a döntések előkészítésében és a döntésekben; • a hagyományos, megrögzült nemi szerepek és sztereotípiák oldása és átalakítása; • férfiak és nők részvételének esélyegyenlősége a munkaerőpiacon, a gazdasági életben.


Regionális Krízisközpontok kialakítása – meghívásos pályázat – 2004. Meghívásos pályázat titkos ház működtetésére – 2005 év vége. Nők és egészség – felelős szexuális magatartás, családtervezés – 2005.


96

Lezajlott egy helyzetelemző kutatás, és tanulmány készült a férfivezetőkről. Címe: Az esélyegyenlőség ismertsége és érvényesülése Magyarországon – Különös tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségre – Kutatási előzmények – jelenlegi helyzet. Elkészült az „Equality Manual” a vezetői szakértelem bővítése érdekében. Megtörtént a specifikus oktatási és tanácsadási koncepció kialakítása vezetők, üzemi tanácstagok, személyzeti képviseleti, és (férfi-nő) multiplikátorok számára, valamint a train the trainer workshop. Felsővezetők részére két alkalommal rendeztünk ún. Esélyegyenlőségi Fórumot. 2006 őszén öt észből álló workshopsorozatot tartottunk középszintű vezetők részére a közigazgatásban, a magángazdaságban és a szakszervezeteknél. Cél: közös koncepció kidolgozása a nemzetközi partnerekkel a fennálló struktúrák és keretfeltételek alapján innovatív egyenjogúsítási eszközök továbbfejlesztésére. Terv kidolgozása az egyenjogúsítási mutatószámrendszer fejlesztése és konkrét bevezetésére. Szenzibilitási kampány az MTV-vel együttműködésben: a kampány része az anyagok előállítása és terjesztése (logó, szlogen, honlap, digitális kézikönyv, filmspot). Együttműködés a közszolgálati TV-vel és rádióval: spotok, előadások és TV-viták magyar közéleti személyiségekkel, véleményformálókkal és szakértőkkel. Ennek a stratégiai kampánynak az volt a célja, hogy az átöröklött szerepminták átgondolására késztessen, és a magyar lakosság számára vonzó formában új szerepértelmezést tegyen lehetővé. Ebben a minisztérium Sajtóirodájával szorosan együttműködik a projekt vezetősége. A záró konferencián került sor a projekt eredményeinek részletes megvitatására a nemzetközi partnerekkel és nemzeti, valamint az új tagállamokból érkező vendégekkel. A konferencia középpontjában a know-how átvitel/átadás, a tapasztalatcsere (jó és rossz gyakorlat) és a regionális megvalósításhoz történő támogatás állt.

Gender PROGRESS A kormányzati szintű gender mainstreaming képzés tréningsorozata a SZMM Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárságának kezdeményezésére indult el, és az Európai Bizottság progress Program pályázatának keretében valósult meg. A „gender mainstreaming”-nek még nincs bejáratott magyar megfelelője; a kifejezés olyan, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megvalósítását szolgáló átfogó politika, mely arra irányul, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdése bekerüljön az általános politikába, a programtervezésbe, valamint a szektoriális politikába és tevékenységekbe. A „gender mainstreaming” elve azt célozza, hogy ez a szemlélet minden egyes politikai, igazgatási lépés és intézkedés során érvényre jusson. A képzésre 2009 első félévében került sor a Miniszterelnöki Hivatal, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Magyar Államkincstár

Kiadványok KSH Nők és Férfiak Magyarországon

A Központi Statisztikai Hivatallal együttműködésben 2000 óta jelentetjük meg éves rendszerességgel a nők és férfiak statisztikai bontású adatainak zsebkönyvi összefoglalóját magyar és angol nyelven. 2004-től a kötetek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján elektronikus formában is elérhetőek a http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16284 címen. A nyomtatott kötetek felhasználása sokoldalú: segítik a tudományos munkát, az ismeretterjesztést és a döntéshozatali előkészítő tevékenységet egyaránt.

TÁRKI – Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről (2002, 2005, 2008)

A tanulmánykötet rendszeresen tudományos szintű értekezéseket tartalmaz a nők és férfiak társadalomban betöltött szerepéről, a szerepek változásáról, a gender kérdéseket kísérő társadalmi attitűdökről.

Nők joga

A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ egyezményt (CEDAW Egyezmény), a hozzá kapcsolódó általános ajánlásokat és Kiegészítő Jegyzőkönyvet, valamint az országjelentések alapján készült ajánlásokat tartalmazó könyv első kiadására 2003-ban került sor. 2008-ban jelent meg a kötet átdolgozott, bővített kiadása.

Peking+10 országjelentés

A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Terv 10. évfordulójára készült országjelentés közzététele magyar és angol nyelven, 2005-ben.


munkatársainak részvételével. A képzés fő célkitűzése az volt, hogy a gender szempont érvényesítéséhez a részt vevő szakemberek számára átfogó ismereteket, továbbá a saját működési területüket érintő, speciális, praktikus tudáskészletet nyújtson, s hogy a gyakorlatban már jól működő példákat terjessze. A tréningek a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség gender szakértőinek és a Konszenzus Alapítvány Budapesti Szervezete trénereinek együttműködésében zajlottak le. A tréning-sorozathoz kapcsolódóan a SZMM Esélyegyenlőségi Szakállamtitkársága kiadott egy kézikönyvet Partvonalról a fősodorba címen, arra számítva, hogy az összeállított anyag a jövőben is használható ismeretanyagot nyújt mind a résztvevők, mind egy szélesebb olvasóréteg számára. Ezen felül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyes Irányító Hatóságai számára egy-egy munkafüzet is készült, melyek tartalma az Irányító Hatóságok legfontosabb feladataihoz illeszkedik. A kötetek az SZMM (http://www.szmm.gov.hu) a Konszenzus Budapest (http:// www.konszenzus.org) és az NFÜ (http://www.nfu.hu) honlapjáról letölthetőek.

Társadalmi nemek oktatása Magyarországon

A szakmai kiadvány a tudományos élet reprezentatív, sokat publikáló, intézményszervező személyiségeinek írásait tartalmazza az egyes szakterületeken folyó tanításról – a társadalmi nemek nézőpontjából.

Nők és a vállalkozás


98

A SEED Alapítvánnyal együttműködve készült el és jelent meg az a kötet, melyben az Alapítvány széles körű tapasztalataira és sok éves kutatásaira támaszkodva ismerteti a magyar vállalkozó nők helyzetét. Nők és férfiak a hosszú XX. században Kiegészítő tananyag a történelemoktatáshoz – 2008. A női kvóta Magyarországon A 2007-es év vitája a politikai esélyegyenlőségről Partszélről a fősodorba (tankönyvcsomag) Gender mainstreaming kézikönyv 2007. Segítségek Ellátások Bántalmazottaknak Esetleírások Krízishelyzetekről című tanulmány (SEBEK 1). 2009. SEBEK 2. Parlamenti összefogás a családon belül a nők ellen elkövetett erőszak felszámolásáért – Kézikönyv parlamenti képviselőknek A minisztérium számos konferenciát és egyéb rendezvényt szervezett annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének fontosságára, az ezen a területen jelentkező kihívásokra és eredményekre. (Például: Nők a politikai hatalomban – konferencia, Magyar Nők Világkonferenciája, Lilaszalag Díj átadás, A Roadmap (2006–2010) magyarországi megvalósítása, Nemek társadalmi egyenlősége a xxi. században konferencia és workshop. Március a Nőké rendezvénysorozat) Emellett a minisztérium számos jelentős esemény fővédnökségét vállalta.

Az esélyegyenlőség Európájáért A hazai esélyegyenlőségi szakemberekkel folytatott konzultációkon Dr. Gurmai Zita európai parlamenti képviselő, hozzájárult az európai esélyegyenlőségi politika jobb megértéséhez. Hozzászólásaiban hangsúlyozta: „az európai társadalom átalakulóban van. Az európaiak egyre hosszabb életűek, a családmodellek korábban nem tapasztalt mértékben megváltoztak, valamelyest erősödik a nemek közötti egyenlőség, a fokozódó be- és kivándorlás pedig újfajta sokszínűséget és alkalmazkodási kényszert teremt. A globalizáció, a technológiai fejlődés és a gazdasági változások mind kihatnak az életünkre: új munkalehetőségeket teremtenek, új készségeket igényelnek, és további, fokozott ütemű változásokat indítanak el. Az ezzel járó előnyök és veszélyek azonban nem egyenlően oszlanak meg. A népesség egyes részei számára jóval nagyobb nehézségeket okoz az alkalmazkodás, így őket a munkanélküliség és a kirekesztődés veszélye nagyobb mértékben fenyegeti. Az elmúlt időszak gazdasági válsága megerősítette a negatív hatásokat, és


be kell látnunk, hogy ez a nőket súlyosabban érintette, mint a férfiakat. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról sem, hogy a válság nemcsak bajjal jár, kihívás is, és új lehetőségeket is teremt. Maga az unió is változik: lakossága immár 500 millió főre duzzadt és sokszínűbbé vált; az új tagállamok csatlakozásával még többen élvezhetik a béke, a szabadság és a jólét előnyeit az EU-n belül és a szomszédos országokban is. Ez új lehetőségeket kínál a szabad választásra, az egészségesebb és hosszabb életre, jobb életkörülményekre és arra, hogy a társadalom innovatívabbá, nyitottabbá váljon. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk a megjelenő új veszélyeket, amelyek leszűkíthetik az életlehetőségeket, és fokozhatják a bizonytalanság, az elszigeteltség, az igazságtalanság és az egyenlőtlenség érzetét. Mélyen hiszem, hogy Európának kiemelkedőbb szerepet kell játszania polgárai jólétének elősegítésében, fel kell készítenie őket a globalizációval járó változásokra, a nemzetközi színtéren pedig egyértelműen ki kell állnia az európai értékek mellett. Nagy öröm számomra, hogy a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően számottevően kibővültek az Európai Parlament jogkörei, amely így érdemben fogja tudni befolyásolni közös jövőnket. Ebben a megváltozott helyzetben kell a politikai döntéshozóknak a nők helyzetét megérteni, hogy valóságos megoldást találhassunk a fennmaradó és újonnan felmerülő problémáikra – európai és nemzeti szinten egyaránt. Mit mondanak, mit várnak a politikától ma a magyar nőtársaim? A legfontosabbnak a foglalkoztatás ügyét tekintik: az Eurobarometer felmérései azt mutatják, hogy a magyar nőket a munkához jutás egyenlő esélye foglalkoztatja leginkább, és elvárják, hogy az Európai Parlament tegyen meg mindent a nők társadalmi esélyegyenlőségéért, különösen «az egyenlő munkáért egyenlő bér» elvének gyakorlati megvalósításáért. Teljesen jogosan. Az is világos, nem vehetjük «egy kalap alá» a női munkavállalókat: ha azt mondjuk, hogy «nők» és «munkavállalás», akkor sok nőre kell gondolnunk, sokféle céllal. Mindenekelőtt tiszteletben kell tartanunk a személyes döntéseket és a személyes szabadságot, hiszen. nem mindegy, hogy egy nő családi okok miatt, személyes döntése folytán nem dolgozik, vagy éppen munkát keres, esetleg egyéb okból nem aktív a munkaerőpiacon. Komplex gazdasági és társadalmi kérdésről van szó, amely nem közelíthető meg csak egy oldalról, és különösen nem közelíthető meg nélkülünk, nők nélkül, akik a magyar társadalom többségét jelentjük. Pontosan azért nem, mert mi is sokfélék vagyunk, sokféle választás, életpálya, akarat jellemez bennünket. Lehetetlenség tehát egyetlen olyan megoldást találni, amely «minden nő» számára megfelelő lenne. A gyermekneveléshez kötődő állampolgári elvárásokat pedig az jellemzi a legjobban, hogy a magyar nők fele úgy véli: a gyermekneveléssel töltött éveket be kellene számítani a szolgálati időbe és a nyugdíjalapba. Mindannyian tudjuk, hogy ez az elvárás jogos. A megtörő karriervonalak, a kiesett munkaévek és a kisebb fizetések miatt a nők általában alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Én tovább mennék: azt mondom, hogy ha egy nő két vagy több gyermeket nevel, legyen


100

a «munkája» a főállású anyaság. A nők számára megteremtett jó munkafeltételek pedig igenis befolyásolják a demográfiai jövőt is: mindenki könnyebben vállal (akár több) gyermeket, ha biztos munkája van, ahová bármikor vissza tud térni. Első hallásra ellentmondásosnak tűnhet, hogy a magyar nők egyszerre vágynak a munkához jutás egyenlő esélyére, és arra, hogy otthoni feladataik szociális biztonságot hozzanak. Kimondhatjuk, hogy a munka és magánélet összeegyeztetési problémáit látjuk itt megnyilvánulni, ám vélhetően ez kevés egy szakpolitikai megoldáshoz. Egy azonban biztos: a nők nélkül nincsen jó megoldás. Mit tesz az európai politika? Ma már mindenki elismeri, hogy vannak női ügyek, de a nők sem kezelhetők egységes csoportként. Az is látható, hogy ezek az ügyek tagállamonként is jelentősen különbözhetnek. Mégis, lehet európai vízió, lehet szó ezen ügyek európai feltárásáról, vagy akár a női részvétel európai szintű bátorításáról. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként javaslatot tettem egy olyan Európai Nőjogi Charta kidolgozására, amelyben konkrét, számon kérhető célkitűzéseket határoznának meg az európai nők helyzetének javítása érdekében. Az uniós kezdeményezések közül kiemelt figyelemmel követem még árnyék-jelentéstevőként a 2006-2010-es Női Esélyegyenlőségi Útiterv értékelését, és aktívan közreműködöm annak érdekében, hogy az eddigi tapasztalatokat a lehető legjobban hasznosítsuk a jövőben. Mindenképpen köszönet illeti a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárságát, amely hat munkacsoport felállításával segítette a munkánkat, kivívva ezzel a szakterületért felelős akkori európai biztos, Vladimir Špidla elégedettségét is. Tekintettel az eltérő igényekre, meggyőződésem, hogy olyan komplex programokat kell készítenünk, amelyek lehetővé teszik a nők szabad választását, részvételét. A kulcs a szabad döntésben van. Már kezdeményezéseket tettünk a férfi és női szülői szabadság kiteljesítésének előmozdítására. A szülői szabadság kérdése a nők jövőjét egyértelműen befolyásolja, így szorosan összefügg munkaerő-piaci esélyeikkel. További fontos európai feladatunk a bölcsődei és óvodai gondozás bővítése, erősítése a magánélet és a munka közötti egyensúly megteremtése érdekében. Az Európai Szocialisták Pártja általam vezetett Nőszervezete minden lehetséges alkalommal kiáll ezen célkitűzés mellett, és határozottan fellép az ellentétes törekvésekkel szemben. Hangsúlyoztuk, hogy az ingyenmunka mértékének csökkentése és a női kezdeményezések segítése a nők gazdasági emancipációját teszi lehetővé: aki akar, lehessen sikeres, kezdeményező vállalkozó, aki pedig dolgozni akar, az kapjon igazságos bért a munkájáért. Emellett közösségi szintű fellépést sürgettünk az emberkereskedelem és a családon belüli erőszak ellen valamint a reprodukciós jogokért. Nem okozhatunk csalódást azoknak az európai nőknek, akik tőlünk várják a megoldást.”

3.

A fogyatékosságügyi szakterület fejlesztései

fejezet

A fogyatékos személyek társadalmi helyzetének bemutatása Demográfiai adatok

A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi és a 2001. évi népszámláláskor került sor, ez utóbbi szerint 577 ezer fő volt a számuk, ez a népesség 5,7 százalékát tette ki. Az adatfelvétel – a KSH szerint is – alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszám 600 ezer főre becsülhető. A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemző, hogy közöttük jelentősebb számban vannak időskorúak, mivel nagy részük nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előre haladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek a fogyatékosság oka és korcsoport szerint

Korcsoport

2001

veleszületett %

baleset %

betegség %

nem tudja %

ismeretlen %

0–14

66,8

1,7

12,7

8,0

10,8

15–39

46,5

11,1

24,4

8,1

9,8

40–59

12,6

14,9

57,7

6,0

8,8

60–69

7,2

14,0

63,5

5,9

9,4

70– X

4,0

12,0

65,8

7,8

10,4

17,0

12,7

53,8

6,9

9,6

Összesen

A fogyatékos személyek között a 60 évnél idősebbek aránya 44,8 százalék, több mint kétszerese a népesség egészében képviselt arányhoz viszonyítva.

10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról. KSH: 2001. évi népszámlálás, 12. A fogyatékos emberek helyzete, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2003.

Fogyatékosságügy

101

A népesség fogyatékosság és korcsoport szerint Korcsoport

nem fogyatékos %

0–14

5,0

17,3

15–39

14,6

36,3

40–59

35,6

27,5

60– X Összesen

Fogyatékosságügy

102

2001

fogyatékos%

44,8

18,9

100,0

100,0

A fogyatékosságot leginkább valamilyen tartós betegség idézi elő (53,8%). Az érintett személyek 17 százaléka születése óta fogyatékos. A 2001. évi népszámlálás kategóriái szerint megállapítható, hogy a fogyatékos személyek közül a legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik együttesen (43,6%), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 10, a vakok és gyengén látók aránya 14,4 százalék. Az egyéb fogyatékossági típusokhoz tartozók aránya az 1990. évi adathoz képest (6,7%) 21,6 százalékra növekedett. A hallás-, illetve beszédfogyatékos személyek aránya mintegy 10 százalék. A fogyatékos személyek a fogyatékosság típusa és nemek szerint A fogyatékosság típusa

2001

összesen %

férfi %

nő %

Mozgássérült

36,4

33,6

39,0

Alsó, felső végtag hiánya

2,6

4,0

1,2

Egyéb testi fogyatékos

4,6

5,4

3,9

Együtt

43,6

43,0

44,1 11,5

Gyengén látó

9,6

7,6

Egyik szemére nem lát

3,2

3,4

3,0

Vak

1,6

1,4

1,9

Együtt

16,4

14,4

12,4

Értelmi fogyatékos

9,9

11,1

8,7

Nagyothalló

7,7

7,9

7,6 1,5

Siket, siketnéma, néma

1,5

1,6

Beszédhibás

1,3

1,7

0,9

Egyéb

21,6

22,3

20,9

100,0

100,0

100,0

Összesen

A fogyatékos személyek 22,7 százaléka egyedül élt, 57 százaléka lakott másodmagával (de nem fogyatékos személlyel), további 10,5 százalékuk három vagy annál nagyobb létszámú háztartásban élt, míg megközelítőleg 8 százalékuk intézetben.

A népesség fogyatékosság és családi állás szerint 2001

fogyatékos %

nem fogyatékos %

Férj/feleség

41,9

41,7

Élettárs

4,2

5,4

Apa, anya

4,9

4,6

Gyermek

12,4

32,0

Felmenő rokon

4,4

1,8

Egyéb

1,4

0,6

Nem rokon

0,2

0,1

Egyedülálló

18,5

9,5

Intézeti lakó

7,9

2,1

Egyéb

4,2

2,2

100,0

100,0

Összesen

A fogyatékos személyeket magukba foglaló családok 19 százalékában van fogyatékos gyermek. A kétszülős családoknál ez a mutató 15, az egyszülős családoknál 45 százalék. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol mindkét, illetve mindhárom gyermek fogyatékos. A fogyatékos gyermeket gondozó családok 2,9 százaléka, illetve 0,3 százaléka tartozik ebbe a körbe. A fogyatékos és a nem fogyatékos emberek régiónkénti területi megoszlása jelentősen eltér egymástól. A Dél-alföldi és Észak-magyarországi régióban nagyobb a fogyatékos emberek aránya. A településtípus szerinti megoszlás adatai alapján a fogyatékos emberek magasabb arányban élnek a községekben (40,3%) és kevésbé a fővárosban (14,2%), valamint más városokban (29,6%), mint a nem fogyatékos népesség, amelynek 17,6 százaléka él a fővárosban, 47,2 százaléka egyéb városokban és csupán 35,2 százaléka él községekben. A népesség fogyatékosság szerint, településtípusonként Településtípus

2001

fogyatékos %

nem fogyatékos %

Főváros

14,2

17,6

Megyeszékhely (mjv.)

15,9

18,0

Többi megyei jogú város (mjv.)

1,7

2,1

Többi város

27,9

27,0

Községek, nagyközségek Összesen

40,3

35,3

100,0

100,0

103 Fogyatékosságügy

Családi állás


9,5– 8,0–9,4 6,5–7,9 5,0–6,4 –4,9

százalék

A fogyatékos személyek képzettsége

A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 13,2 százaléka valamilyen speciális általános iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséget általában a mozgássérültek szereznek, ennél kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékos tanulók pedig ebből szinte teljesen kirekesztődnek. A tanulásban akadályozott tanulók a 2004/2005. évi statisztikai adatok szerint 126 speciális szakiskolában tanulhatnak, létszámuk 8369 fő. Ez a létszám duplája az 1991. évinek. A fogyatékos személyek iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a népesség egészéé. A népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 32 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal csak 39 százalékuk rendelkezett. Ez ugyan jelentős, 9 százalékos emelkedés, mégis a nem fogyatékos személyek iskolai végzettségének arányától messze elmarad. Szakképesítést, illetve érettségit egynegyedük szerzett, míg egyetemi, főiskolai végzettsége a fogyatékos személyek 5 százalékának van. A 7 éves és idősebb népesség fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Iskolai végzettség

2001

fogyatékos %

nem fogyatékos %

Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb

31,6

19,3

Általános iskola 8. évfolyam

38,8

30,2

Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel

10,3

17,1

Középiskola érettségivel

14,3

23,3

5,0

10,2

100,0

100,0

Egyetem, főiskola stb. Összesen

Foglalkoztatottsági adatok

A népesség fogyatékosság és gazdasági aktivitás szerint 2001

Gazdasági aktivitás

összesen %

fogyatékos %

nem fogyatékos %

személyek

Foglalkoztatott

36,2

9,0

Munkanélküli

4,1

2,0

37,8 4,2

Inaktív kereső

32,4

76,7

29,8

Eltartott

27,3

12,2

28,2

Összesen

100,0

100,0

100,0

A szociális ellátás adatai

A szociális ellátórendszer három speciális pénzbeli és négy speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formát biztosít a fogyatékos személyek részére. Számuk megközelítőleg összesen 410 ezer, bár többen részesülnek kettő vagy többszörös ellátásban. Legtöbben pénzbeli támogatásban részesülnek. A vakok személyi járadékában a 2008. szeptember havi adatok alapján – amelyet azon 18 éven felüli súlyosan látássérült személyek kapnak, akik látásukat tartósan vagy véglegesen elvesztették – mintegy 6 ezer fő részesül. A magasabb összegű családi pótlékot – amelyet a súlyosan fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedő gyermekek és súlyosan fogyatékos fiatal felnőttek kapnak – több mint 120 ezer fő veszi igénybe. Mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásában – amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni – hozzávetőlegesen 200 ezer fő részesül. A 2001-ben bevezetett új pénzbeli támogatási formát, a fogyatékossági támogatást a 2008. szeptember havi adatok szerint 105 ezer fő veszi igénybe. A személyes szociális gondoskodási ellátások közül a fogyatékosok nappali intézményeibe 4490 fő jár. Számuk az elmúlt években folyamatosan nőtt. Az átmeneti elhelyezésben részesülők, gondozóházban elhelyezettek száma igen kevés. Tartós ellátásban, ezen belül ápoló-gondozó otthonokban 16 ezer főt helyeztek el, rehabilitációs intézményekben 5 ezret, fogyatékosok lakóotthonában 1400 főt. Az ápoló-gondozó intézmények többsége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények főként a mozgássérült, értelmi fogyatékos, illetve vak személyek gondozását végzik.


A fogyatékos személyek minél teljesebb társadalmi integrációjához elengedhetetlenül szükséges az integrált, illetve védett munkaerőpiacon való növekvő jelenlétük. A 2001. évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek foglalkoztatási mutatója 9 százalékos volt az 1990. évi 16,6 százalékhoz képest. Ezzel párhuzamosan a munkanélküli fogyatékos személyek 0,7 százalékos aránya „csak” 2 százalékra emelkedett. Ez azzal magyarázható, hogy az érintettek inaktív keresővé (57,5%-ról 76,7%-ra) váltak.

A társadalmi kirekesztettségről

A fogyatékos személyek alacsony iskolai végzettségének, illetve az alacsony foglalkoztatottsági szintnek következménye a társadalmi kirekesztettség. A beilleszkedést nehezíti, hogy a rehabilitációs szolgáltatások csak a nagyobb településeken hozzáférhetők, az önálló életvitelt segítő eszközök beszerzése önerőből nem oldható meg.

Fogyatékosságügy

106

Az egyenlő esélyű hozzáférésről

Az akadálymentesítés fogalma az utóbbi években teljesen új tartalmat nyert: ma már nem pusztán a fizikai akadálymentesítés tartozik ebbe a körbe, hanem az egyéb fogyatékossággal élő emberek számára történő – ún. infokommunikációs – akadálymentesítés is. (Hangostérkép, indukciós hurok, kön�nyen érthető tájékoztató füzetek stb.) A kulcs az, hogy ma már nem pusztán épületek akadálymentességéről, hanem a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáféréséről beszélünk. A közintézmények számára az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtését a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) írja elő. A Fot. a kormányzati és az önkormányzati fenntartású közszolgáltatások esetében egységesen 2010. december 31-i határidőt szab az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek megteremtésére. E kötelezettség teljesítésére a más fenntartásban működő közszolgáltatások esetében a 2013. december 31-i, a vasúti közlekedésben a 2013. január 1-jei, az egyéb tömegközlekedési rendszerekre vonatkozóan pedig a 2010. január 1-jei határidő irányadó.

Jogszabályi környezet A fogyatékosságügyi szakmapolitikát meghatározó fontosabb jogszabályok • 1999. évi C. törvény az Európai Szociális Karta kihirdetéséről • 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szó• • •

ló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról 1062/2007 (VIII. 7.) kormányhatározat az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007–2010 évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről

Az egyes esélyegyenlősítési területekhez kapcsolódó fontosabb jogszabályok

Egészségügy • 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről • 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól • 89/1995. (VII. 14.) kormány rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról • 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatással rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről Szociális és családügyi terület • 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról • 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről • 188/1999. (XII. 16.) kormányrendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működési engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről • 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról • 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet a rokkantsági járadékról Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása • 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról • 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről • 27/2009. (XII. 3.) SzMM rendelet a segítő kutyák kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól Képzés • 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról • 1993. évi LXXXVI. törvény a szakképzésről • 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről • 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról


Foglalkoztatás • 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről • 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról • 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről • 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról • 321/2007. (XII. 5.) kormányrendelet a komplex rehabilitációról • 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről

• 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvo•

Fogyatékosságügy

108

• •

•

dai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról 2/2009. (I. 30.) OKM rendelet az esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, elszámolásának és ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 9/2008. (III. 29.) OKM rendelet 1–2. §-ai alapján támogatásban részesült fenntartók részére kiegészítő támogatás folyósításának 15/2009. (IV. 2.) OKM rendelet a pedagógiai szakszolgálatok és a sajátos nevelési igényű tanulók támogatása igénylésének, folyósításának, elszámolásának és ellenőrzésének rendjéről 19/2009. (IV. 2.) OKM rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozó gyógypedagógiai pótlékra jogosultak támogatása és az osztályfőnöki pótlékra jogosultak támogatása igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, elszámolásának és ellenőrzésének részletes szabályairól 23/2009. (V. 22.) OKM rendelet az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések támogatása, valamint az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi támogatása igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, elszámolásának és ellenőrzésének részletes szabályairól

A legfontosabb szakmapolitikai és jogalkotási eredmények

Az esélyegyenlőségi politikák részeként a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének biztosítása a munkához, foglalkoztatáshoz jutás terén jelentős kihívás elé állította az állami irányítás rendszerét. A munkához való egyenlő esélyű hozzáférést a foglalkoztatáspolitika integrálta, a megvalósításhoz kapcsolódó magyar szabályozás és az intézkedések az Európai Unió (EU) esélyegyenlőségi és foglalkoztatáspolitikai irányvonalaihoz igazodtak. A nemzetközi jogszabályok közül elsődleges a fogyatékosságügyi ENSZ egyezmény, amelyet az Európai Közösség tagállamai 2007-ben írtak alá. Az Egyezményt hazánk a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvénnyel a világon másodikként ratifikálta. Az egyezmény – egyfajta kódexként – átfogó és koherens módon gyűjti egybe a fogyatékos embereket érintő esélyegyenlőségüket biztosító alapvető jogokat. E jogok sorában megtalálhatóak a habilitáció, rehabilitáció, valamint a munkavállalás, foglalkoztatás körébe eső jogosítványok. Az egyezmény egyik legfontosabb újítása az úgynevezett ésszerű alkalmazkodás alapelvének bevezetése volt, amelynek lényege, hogy a fogyatékos személy jogai érdekében minden olyan elengedhetetlen változtatást, módosítást meg kell tenni, amely nem jelent aránytalanul nagy és indokolatlan terhet.


A fenti alapelvvel is összecseng az EU esélyegyenlőségi és ezzel együtt fogyatékosságügyi politikájának egy további fontos eleme, a tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról. Az irányelv rögzíti, hogy diszkriminációhoz vezethet, ha a munkahelyek nem végeznek el a fogyatékos emberek igényeihez igazodó ésszerű átalakításokat, vagyis olyan intézkedéseket, mint az akadálymentesítés, a munkaeszközök adaptálása a fogyatékos munkatársak igényeinek megfelelően, amelyek elősegítik, hogy megtalálják helyüket a munkaerőpiacon. A norma tartalmazza az ésszerű alkalmazkodás munkáltatói kötelezettségét • a munkához jutásban, • a munkában való részvételben, • a szakmai előmenetel és a képzésben történő részvételben, kivéve, ha ez a munkáltatónak aránytalanul nagy terhet jelentene. Az unió intézményei közül a bizottság 2003-ban bocsátotta ki azt a közleményt, amely a fogyatékos személyekre vonatkozó stratégiáját tartalmazza, és amely a Fogyatékos emberek esélyegyenlősége: Európai Cselekvési Terv címet visel. Ez a közlemény többek között egy gördülő, többéves Intézkedési Tervet vezetett be, 2010. évi időhorizonttal. A tervben foglaltak szerint az EU fogyatékos állampolgáraival szemben vállalt hosszú távú kötelezettségével együtt jár a fogyatékosság újszerű megközelítése: míg korábban a különféle ellátások passzív kedvezményezettjeinek tekintették a fogyatékos embereket, mára a társadalom felismerte és elfogadta jogos igényüket az egyenlő jogokra, és megértette, hogy a részvétel közvetlenül összefügg a befogadással. Ezért az EU átfogó célkitűzése a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadása és hozzájárulása a társadalom alakításához. Ezzel összefüggésben pedig meghatározó szerepet játszik a diszkrimináció elleni harc és a fogyatékos emberek gazdasági és társadalmi szerepvállalásának támogatása. A 2008. március 17-én az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak a tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalása (2008/C 75/01) mind a tagállamokat, mind a bizottságot felkérték, hogy hatáskörüknek megfelelően gondoskodjanak a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci részvételének előmozdításáról. Erre az ajánlott alternatívák: • a rugalmas foglalkoztatási rendszerek, • a támogatott foglalkoztatás, • a szociális gazdaság, • az aktív befogadás, • a támogató szolgáltatások, • a bértámogatások, • a munkahelyek adaptációja, • a támogató technológiák, • a személyes segítségnyújtás.

Fogyatékosságügy

110

A tanács a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló 2005/600/EK határozatában rögzítette a megváltozott munkaképességűek (re)integrációja szempontjából kulcstényezőnek tekinthető befogadó munkaerőpiac biztosítását, illetve másik oldalról, ezen személyek számára a munka vonzóvá és kifizetődővé tételét. Ennek érdekében a következő eszközöket, módszereket javasolja a határozat (más hátrányos helyzetű csoportokra vonatkoztatva is): • aktív és preventív munkaerőpiaci intézkedéseket, ideértve a személyre szabott cselekvési terveket, a munkakereséshez nyújtott támogatást és a képzést, illetve a munkaerőpiactól legtávolabb lévők bevonásához szükséges szociális szolgáltatások nyújtását; • az adó- és ellátórendszerek ösztönző és visszatartó tényezőinek folyamatos felülvizsgálatát, ideértve az ellátások adminisztrációját és feltételrendszerét, illetve a magas tényleges adómértékek jelentős csökkentését – elsősorban az alacsony jövedelműek számára –, a megfelelő szintű szociális védelem mellett, • új munkahelyforrások kialakítását a magánszemélyeknek és vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokban, különösen helyi szinten. Magyarországon a rendszerváltás utáni időszakban a fogyatékos emberek rehabilitációjának egyik legfontosabb mérföldköve volt a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény elfogadása. Az elmúlt években jelentős változások történtek, és a következőkben további módosulások várhatók a rehabilitáció területén. Megváltozott a támogatások tartalma, módosult az ellátások lehetősége, a minősítés és a kapcsolódó szolgáltatások rendszere. A foglalkozási rehabilitáció területén lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a komplexitás, a személyközpontúság és a partnerség. A fenti célok megvalósítása érdekében készült el az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat, és végrehajtásának 2007–2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló 1062/2007. (VIII. 7.) kormányhatározat, amely a kormányzat által indított fejlesztéseket összegyűjtő szakmapolitikai dokumentum. 1) Hiánypótló szakképzési programok indultak, illetve fejlődtek: a) 2003 óta OKJ-s szakképzésként működik a jelnyelvi tolmácsképzés, amely – a korábbi 350 óra helyett – ma már 1200 órás időtartamban készíti fel a tolmácsokat b) felnőtt korban látássérülté vált személyek elemi rehabilitációja szakirányú továbbképzés c) foglalkozási rehabilitációs felsőfokú szakirányú továbbképzések d) sajátos nevelési igényű tanulók integrált iskolai nevelése-oktatása tananyagfejlesztés és továbbképzési program 2004-ben az Esélyegyenlőség biztosítása a fogyatékosok számára című dán–magyar PHARE Twinning projekt keretében részletes inklúziós tanterv és útmutató készült a magyarországi pedagógusképzés számára. Összeállításának elsődleges célja, hogy a pedagógus-


képző intézmények számára segítséget nyújtson a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésével-oktatásával kapcsolatban. A 2009-ben aktualizált oktatási segédanyagot eljuttatjuk minden pedagógusképző felsőoktatási intézménynek, amely arra igényt tart. Az aktualizálással egyidejűleg 30 pedagógus és pedagógusképzésben részt vevő hallgató érzékenyítése történt meg, amelynek keretében a különféle fogyatékossággal élő tanulókat képző intézményekben gyakorlati képzést is kaptak. e) autizmus spektrumzavarok gyógypedagógiája szakirányú továbbképzési szak f ) TÁMOP 5.4.5 – a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása, amelynek keretében több mint 60, az egyenlő esélyű hozzáférés szakmai hátterének fejlesztését szolgáló felsőoktatási, felnőttképzési és szakképzési program készült el. 2) Jogalkotási tevékenységek: a) a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény b) a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. CXXV. törvény c) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása, az egyenlő esélyű hozzáférés megvalósításának ütemezésével d) a mindenki számára akadálymentesen hozzáférhető környezet és közszolgáltatások megteremtéséhez szükséges kormányzati intézkedésekről szóló 1015/2005. (II. 25.) kormányhatározat e) új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat f ) az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007– 2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló 1062/2007. (VIII. 7.) kormányhatározat a 2007–2010. évekre határozza meg a konkrét feladatokat, amelyeket az OGY határozat végrehajtása érdekében meg kell tenni. 3) Szolgáltatások, modell-programok fejlesztése: a) akadálymentesítési pályázatok b) fejlesztő iskolai felkészítés pályázat c) fogyatékos személyek országos és regionális érdekvédelmi szervezeteinek támogatása d) segítőkutya kiképzés támogatása e) jelnyelvi tolmácsszolgáltatás támogatása f ) televíziós műsorok feliratozása g) önálló életvitelt segítő eszközök beszerzése h) új lakóotthoni férőhelyek létrehozása

Fogyatékosságügy

112

i) alternatív és augmentatív kommunikációs eszközök beszerzésének támogatása j) turisztikai szolgáltatások akadálymentesítése k) internetes felületek akadálymentesítésének támogatása l) látássérült személyek elemi rehabilitációs szolgáltatásának támogatása m) alternatív munkaerő-piaci szolgáltatás támogatása n) FECSKE hálózat működtetése (azaz a Fogyatékos Embert Családi Környezetben Ellátó szolgáltatás) o) a fogyatékos személyek nyílt munkaerő-piaci munkavállalását ösztönző szolgáltatási programok kidolgozása p) az autizmussal élő személyek komplex (foglalkozási, szociális és pedagógiai) rehabilitációjára, valamint az autizmus diagnosztizálására alkalmas intézményrendszer koncepciójának kidolgozása

A foglalkoztatás elősegítése, rehabilitáció

A társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatása 2002 és 2006 között a Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészéből indított központi PR programok célja a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási szintjének növelése volt, a munkáltatók és a többségi társadalom számára bemutatva, hogy a megváltozott munkaképességű emberek aktív tagjai tudnak lenni a nyílt munkapiacnak. A programcsomagon belül a PR klasszikus eszközeivel dolgoztunk, rendezvényeket, konferenciákat támogattunk, melyeken a tárca és a szakmaterület megjelenhetett, illetve ahol a korszerű rehabilitációs szemlélet érvényre juthatott. Így több országos rendezvényen (Kenyérfesztivál, Sziget Fesztivál, Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napja, OM – GYISM PHARE konferencia, Integrált Foglalkoztatói Díj átadása) esett szó a foglalkozási rehabilitáció szakmai kérdéseiről, s mutattuk be a tárca intézkedéseit és programjait. Elkészült több szakmai kiadvány, például a Hangos Recept című, amely a Kossuth Rádió hasonló című rétegműsorának fogyatékosságügyi témájú riportjait összegezte. Több filmet készíttetett a tárca, például az egyik a Duna Televízió Rt. Felelet az Életnek című műsora számára a Munkahelyi Gyakorlat programot mutatja be. A célok elérése érdekében évről évre együttműködtünk a megyei, majd régiós munkaügyi központokkal, ahol hasonló céllal folytak PR programok a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási szintjének növelése érdekében. A munkaügyi központok évente több száz főt megmozgató szakmai konferenciákat és/vagy regionális konzultációt és/vagy állásbörzét és/vagy kiállítást szerveztek. Mindenhol készültek foglalkozási rehabilitációs információs szórólapok, füzetek és kiadványok. Több megye a témában tájékoztató kisfilmeket is készíttetett a munkaerő-piaci szereplők informálására. a) A munkaadókkal való kapcsolat erősítése, fejlesztése érdekében szakmai fórumok, kerekasztal-beszélgetések, szakmai napok valósultak meg a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási tá-


mogatási rendszeréről, a rehabilitációs jogszabályok változásáról, illetve az akkreditáció feltételrendszerének továbbfejlesztéséről. A régiós központok a foglalkozási rehabilitációs rendszer változásairól információkkal látták el a munkáltatókat, tájékoztató kiadványok készültek, speciális állásbörzéket rendeztek. b) Valamennyi régió figyelmet fordított arra, hogy a szervezetét és munkatársait felkészítse a foglalkozási rehabilitációs feladatokban bekövetkezett változásokra. A munkatársak részére konzultációkat, felkészítő tanácskozásokat, belső képzéseket szerveztek. A konzultációk fő témája a komplex minősítés és rehabilitáció filozófiája, a rehabilitációs járadékban részesülőkkel való eljárás szabályai, valamint az együttműködés az egészségügyi, szociális és más államigazgatási szervekkel. c) Kiadványok, szóróanyagok készültek a komplex rehabilitációs rendszerről (komplex minősítés, rehabilitációs járadék, rehabilitációs eljárás) a megváltozott munkaképességű személyek és a munkáltatók számára is. d) A médiakapcsolatok erősítése fontos cél volt a régiókban. Ennek keretében a komplex foglalkozási rehabilitáció szakmai és társadalmi kapcsolatainak, a jogszabályi változásoknak, valamint a szolgáltatások, rendezvények megismertetésének céljával jelentek meg a helyi televíziókban, napilapokban. e) A régiós, illetve megyeszékhelyen konferenciákat rendeztek az egészségügyi, foglalkoztatási és szociális szakemberek részére az együttműködés erősítése, a komplex rehabilitációs rendszer megismertetése céljából. Változást hozott a 2007. év, amelynek programcélja az volt, hogy a rehabilitációs járadék bevezetésével, illetve a megújuló minősítési rendszerrel kapcsolatban központi kommunikációs feladatok valósuljanak meg. A rehabilitációs járadék, valamint a komplex minősítési rendszer bevezetése kapcsán nemzetközi konferenciát rendeztünk az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézettel és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal együttműködve. Szintén a rehabilitációs járadék, és a vele összefüggő komplex minősítési rendszer bevezetésével kapcsolatban programot indítottunk az érintett társadalmi csoportok széles körű tájékoztatására televíziós és rádiós műsorok, közlemények, reklámok által. 2008-ban a korábbi gyakorlatok mellett új szemléletformáló programot indítottunk: támogattuk az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Fogyatékosságtörténeti Vándorkiállítását, hogy bemutathassák három külföldi városban is a nemzetközileg is egyedülálló kultúrtörténeti rendezvényt, ami a fogyatékosság jelenségének megismerésével segíti a befogadást. A szociális tárca az elmúlt években számos olyan programot támogatott, amelyek fontos szerepet játszottak a társadalmi szemléletformálásban. Ilyen volt többek között az És a nyolcadik napon, valamint az Álomturné című filmek, a Sikeresek határok nélkül című könyv, a Szépművészeti Múzeum tapintható tárlatainak, vagy a Jobb velünk a világ című rendezvények támogatása.

A foglalkozási rehabilitáció humánerőforrás fejlesztése

Fogyatékosságügy

114

Szakemberképzési programok A Rehabilitációs Alaprész terhére a rehabilitációban dolgozók számára több szakemberképzési program is megvalósult: 1. A rehabilitációs célú szociális intézményekben dolgozó munkatársak képzésének lebonyolítása. 2. A tanulásukban, illetve az értelmileg akadályozott személyek munkaerőpiaci integrációját elősegítő, nemzetközi együttműködésben fejlesztett „Jobwards” képzési program magyarországi megismertetésére és terjesztésére. 3. A „Jobcoach” képzési program céljai: a munkaerő-piaci segítő szolgáltatás nyújtására alkalmas szakemberek képzési programjának kidolgozása, képzők képzésnek előkészítése, a képzési programban alkalmazható tananyag elkészítése, valamit a munkaerő-piaci főiskolai és egyetemi szintű felsőfokú képzések tartalmi fejlesztése. Lebonyolítója, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány a program kidolgozását követően a végrehajtás során felmerülő igények függvényében határozta meg és dolgozta ki a képzés tananyagát. 4. Az akkreditációs eljárásban dolgozó szakértők képzésére és továbbképzése a (1) megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjára irányuló eljárásban, (2) az akkreditációs követelmények teljesítésének ellenőrzésében, (3) a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható támogatások iránti kérelmek, pályázatok elbírálásában, (4) a támogatásban részesülő munkáltatók ellenőrzésében. A képzést az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány szervezte és bonyolította le. 5. A megváltozott munkaképességű személyek ellátó alrendszerei ös�szehangolt átalakításának programjáról szóló 2191/2006. (XI. 15.) kormányhatározat 8. pontjában foglalt feladatra továbbképzési programok (1) tematikájának kidolgozására, (2) képzési anyagok elkészítésére és sokszorosítására, (3) a programok akkreditálására és (4) lebonyolítására szerződést kötöttünk a Fogyatékosok Esélye Közalapítvánnyal 125 millió forint értékben. A képzésben részt vesznek a munkaképesség minősítését végző orvosok, gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások, munkaügyi szakemberek. 6. A 2007-ben indult fejlesztés eredménye az aktív korú látássérült emberek elemi rehabilitációjára felkészült szakemberek szakirányú továbbképzési szakja. (Korábban Magyarországon nem volt ilyen szakmai képzés.) Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon elindított képzés költségeihez járult hozzá a tárca. Szakemberek nélkül az elemi rehabilitációs szolgáltatás nem fejleszthető, enélkül az önálló életvitelre felkészítetlenek maradnak a felnőtt korban látássérültté (vakká) vált munkavállalók, és nem kapnak segítséget a munkapiaci reintegrációjukhoz.


7. 2008-ban a látássérültek elemi rehabilitációja szakirányú továbbképzési szak újabb ciklusára jelentkező hallgatók tandíját támogatta a tárca annak érdekében, hogy az elemi és foglalkozási rehabilitációs központok rendelkezhessenek kellő számú szakemberrel. E szakterület hiányszakma, a képzések lebonyolítása állami támogatás nélkül nem történne meg. 8. Hasonlóképp hiánypótlónak számított 2007-ben a foglakozási rehabilitáció szakembereinek képzése. Nem volt sem szakképzési, sem felnőttképzési program ebben a szakágban, ezért az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kart bízta meg a tárca, hogy a foglalkozási rehabilitáció különböző színtereire szakemberek képzéséhez szükséges tananyagokat fejlessze ki (a bolognai folyamatnak megfelelő szerkezetben). Ezzel a szakképzés két felső szintjét (főiskolai, bachelor szintű képzés és diplomára épülő szakirányú továbbképzés) fedi le. Az anyagok hozzáférhetők a http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/ címen. 9. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal közreműködésével támogatta tárca, hogy a hét régióban képzési programot nyújtson a rehabilitációs ügyintézőknek, tanácsadóknak, a közép- és felsővezetőknek, ös�szesen mintegy 240 szakembernek. 10. A Foglalkozási és Szociális Hivatal bonyolította le az ORSZI össz-szervezeti egészségkárosodást vizsgáló teamjében dolgozó foglalkozási rehabilitációs szakemberek számára a szakmai és módszertani továbbképzést. A projekt a foglalkoztathatóság megítélését végző ÁFSZ szakértői kör felkészítéséből, egységes szakmai munkájának megalapozásából állt. 11. A humánerőforrás nagyobb és ösztönzőbb fejlesztése érdekében a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány bonyolította le a tárca megbízásából a Hozzájárulás a foglalkozási rehabilitációs szakirány hallgatóinak térítési díjához című pályázatot. Ebben három hazai főiskola kaphatott támogatást foglalkozási rehabilitációs szakembereket képző szakirányú programok kidolgozásához és lebonyolításához. Ennek eredményeként a 2009/2010-es tanévben mintegy 175 fő kap erre a területre elsőként szakmai képesítést. 12. A fogyatékos fiatalok munkaerő-piaci integrációjának előkészítése, további szakképzettség megszerzése érdekében a Támogatott Foglalkoztatás biztosítása tárgyú projekt lebonyolításához a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány számára nyújtott támogatást a tárca, figyelemmel arra, hogy a fogyatékos pályakezdők munkába állás milyen nehézségekbe ütközik hazánkban.

A munkavállalási esélyek értékelése – az interdiszciplinaritás jegyében

Fogyatékosságügy

116

A pályázat célja az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) és a munkaügyi központok fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek munkaalkalmasságát vizsgáló eszközeinek, eljárásainak és módszereinek fejlesztése, alkalmazhatóvá és aktuálissá tétele, majd az azt követő elterjesztése volt. A program megvalósítása során a Hajdú-Bihari Munkaügyi Kirendeltségen létrehoztak egy korszerű pályaalkalmassági laboratóriumot, amelyben műszerek segítségével az egészségkárosodott emberek megmaradt képességeit tárhatják föl, valamint megfelelő pszichológiai módszerekkel megkereshetők azok az értékek, amelyek ismeretében a megváltozott munkaképességű munkavállaló célirányosan kereshet munkát, és az adott munkakörben teljes értékű teljesítményre képes. 2005 decemberében Debrecenben rendezték meg a Pályaalkalmasság – Rehabilitáció című kétnapos konferenciát, ahol bemutatták az eddigi eredményeket, illetve azt a tanulmánykötetet, amelyben a pályázati tevékenység és annak eredményei összegyűjtve megjelentek. A négy munkacsoport (foglalkozás-egészségügyi, pszichológiai, foglalkozási rehabilitációs és andragógiai) elvégezték szakterületeik helyzetértékelését, kidolgozták javaslataikat. A pályázat keretében módszertani kézikönyv készült, illetve az ügyfelek részére kísérleti jelleggel megjelent a Szolgáltatások kiskönyve, mely a rehabilitációs és pszichológiai tanácsadás eredményeit rögzíti.

A munkaképesség értékelését szolgáló infrastruktúra és eszközkészlet fejlesztése

A megváltozott munkaképességű személyek ellátó alrendszerei összehangolt átalakításának programjáról szóló 2191/2006. (XI. 15.) kormányhatározat szerint az új komplex szakértői és szükségletfeltáró minősítési rendszert, valamint a rehabilitációs szolgáltatások koordinálásának országos hálózatát az Országos Orvosszakértői Intézet bázisán kellett kialakítani, s ehhez meg kellett teremteni a személyi és tárgyi feltételeket. A komplex rendszerben részt vevő intézmények (orvos-szakértői bizottságok) infrastrukturális feltételeinek fejlesztése, új vizsgálati eszközök beszerzése, új vizsgálati eljárások bevezetése kezdődött meg a program keretében. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány segítségével megvalósuló program teljes költségvetése 150 millió forint volt, melynek eredményeként elkészült az orvos-szakértők munkáját segítő foglalkozás-egészségügyi szoftver és beszerezték az első minta eszközöket.

A foglalkozási rehabilitáció megalapozása

A 2191/2006. (XI. 15.) kormányhatározatot követően 2007. évben elkezdődött a foglalkoztatás területén a komplex rehabilitációs rendszer kiépítése. A rehabilitációs rendszer első eleme a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség minősítési eljárásainak átalakítása volt. 2007 januárjától az Országos Orvosszakértői Intézet irányítása az egészségügyi tárcától a SZMM-hez került

Kutatási, adatszolgáltatási feladatok

A Rehabilitációs Alaprészéből az alábbi kutatási, szakértői feladatok megvalósítását támogatta, illetve rendelte meg az SzMM: 1) A rokkantsági ellátórendszer korszerűsítésére irányuló szakértői munkáról, a komplex rehabilitációs minősítési rendszer fenntarthatóságáról és megtérüléséről, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszeren belül várható mozgásáról. 2) A rokkantsági nyugdíjrendszert leíró jogszabályok hatályosulásának vizsgálatát és a rokkantsági nyugdíjrendszer reformját alátámasztó gazdasági hatástanulmány elkészítését a közbeszerzési eljárás során kiválasztott Pénzügykutató ZRt. végezte el. 3) 2007-ben a foglalkozási rehabilitáció feltételrendszerének megalapozása érdekében a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását ösztönző rendszer hatásosságáról (köztük a rehabilitációs hozzájárulás foglalkoztatás-növelő hatásáról) tanulmányt rendelt meg a tárca a GKI Gazdaságkutató ZRt-től. A tanulmány mind a munkáltatói, mind az érintett munkavállalói véleményeket feldolgozta. 4) A rehabilitációs járadék bevezetéséről szóló 2007. évi XXXLIV. törvény végrehajtása indukálta a komplex rehabilitációról szóló 321/2007. (XII. 5.) kormányrendelet megalkotását. A szakmai koncepció előkészületeit és háttérelemzéseit szakértők bevonásával végezte a tárca, illetve megbízta az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetét a komplex rehabilitációs rendszer hátterét (rehabilitációs biztosítási ág) megalapozó szakértői feladatok ellátásával. 5) A rehabilitációs alaprész decentralizált keretének felhasználásával kapcsolatos adatszolgáltatási és monitorozási feladatokkal kapcsolatos vizsgálatot a tárca megbízásából a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal végezte el.


át. Az intézet 2007 nyarától Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) néven működik tovább és feladatköre is megváltozott. Átalakult az intézet belső működése is: a korábbi medikális megközelítést a WHO 2001. évi irányelveit figyelembe vevő, az interdiszciplinaritáson alapuló, több szakember együttműködésére épülő diagnosztikai szemlélet váltotta fel. Megtörtént az új rendszerben dolgozó mintegy 1200 szakember felkészítése a komplex rehabilitációs munkára és az új minősítési eljárás használatára. 2008-ban a rendszer működési tapasztalatainak eredményeként vált szükségessé a komplex rehabilitációban részt vevő szervezetek, szakemberek együttműködésének megerősítése. Ezzel a céllal több száz szakember együttműködését ösztönző projektet indított – a tárca támogatásával – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet. Ugyancsak az intézet valósítja meg az FNO nemzetközi osztályozási rendszer bevezetését a hazai szakértői véleményezési gyakorlatba. Az FNO rendszer alapján készült Irányelvek csupán orvosi értékelési szempontrendszert jelentenek, nem diagnosztikai eszközt.

Fogyatékosságügy

118

6) A foglalkozási rehabilitációt megalapozó tudományos kutatást ösztönző foglalkoztatáspolitikai szabadegyetem lebonyolításával bízta meg a tárca az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kart, amely ezen kívül partnerünk a WHO 2001 terminológia gyógypedagógiai, rehabilitációs, foglalkozási rehabilitációs felhasználása irányelveinek alkalmazását elősegítő projektben, illetve a komplex rehabilitációs rendszer többi szakmai szereplőinek munkájának összekapcsolását megalapozó mérési módszer kidolgozásában. 7) 2008-ban a jogi környezet elemzését, a különféle rehabilitációs támogatási eszközök egységesítési lehetőségének vizsgálatát az ÁSZ Módszertani Kutató Intézete végezte el. Az elkészült tanulmány a rehabilitációs stratégia része, illetve a szakértő munka eredménye a rehabilitációs bértámogatásokról szóló kormányrendelet módosítási koncepciója. 8) Elkészült az alternatív munkaerőpiaci szolgáltatók monitorozási rendszere. A több éve központi programként működtetett szolgáltatásoknak eddig nem volt nyomon követésre, szakmai, pénzügyi beavatkozást, vezetői döntés megalapozására alkalmas adatgyűjtési rendszere. A rendszer bevezetése, felállítása folyamatban van. 9) Elkészült az újonnan bevezetett rehabilitációs járadék rendszerének monitorozási rendszere. 10) Széles szakmai bázis bevonásával elkészült a megváltozott munkaképességűek nyílt munkapiaci foglalkoztatásának bővítését célzó közép- és hosszú távú stratégia. A projekt eredményeként létrejövő szakmai koncepció alkalmas lesz a szakmai munka hosszú távú tervezésére. 11) Elkészült a Regionális szolgáltató hálózat fejlesztése a felnőtt korban megvakultak részére témájú gazdasági és fenntarthatósági háttérelemzés, ami az elemi és foglalkozási rehabilitációt nyújtó szolgáltatók fejlesztési koncepcióját alapozta meg.

A foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése

Egyenlő esélyű hozzáférés az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményeiben A 2003. évben megkezdett országos fejlesztési projekt keretében a megyei munkaügyi központok rendszerszerűen kezdték meg az információk és a szolgáltatások hozzáférhetővé tételét valamennyi fogyatékos ügyfél számára – speciális eszközök (pl. beszélő szoftverek, képernyőnagyító szoftverek, indukciós hurkok és párnák stb.) beszerzésével. Tovább erősítették kapcsolatukat a regionális, később megyei jelnyelvi tolmácsközpontok munkatársaival is, valamint több kolléga kezdett bele a jelnyelv elsajátításába. Több pályázó végezte el az információ hozzáférhetővé tételét értelmi fogyatékos ügyfelek számára tájékoztató táblák, piktogramok és könnyen érthető kiadványok megjelentetésével. A projektsorozat eredményeként az ÁFSZ ügyfélterei szinte teljes körűen akadálymentesítettnek tekinthetők, így az ország egyetlen egyenlő esél�lyel hozzáférhető decentralizált közigazgatási szervévé váltak.

Komplex rehabilitációval kapcsolatos ellátás-szervezői hálózat kialakítása 2007-ben indított, az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál megkezdett Komplex rehabilitációval kapcsolatos ellátásszervezői (mentori) hálózat kialakítása projekt keretében tanfolyam és tananyagok kidolgozása történt meg. A 2008. január elsejei hatállyal bevezetett rehabilitációs járadék intézményének szakmai célja a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű emberek visszavezetése – komplex rehabilitáción keresztül – a foglalkoztatásba. A sikeres rehabilitáció feltétele, hogy a komplex minősítés során rehabilitálhatónak minősítettek megkapják a szükséges szolgáltatásokat az integráció érdekében. A rehabilitációs járadékban részesülő ügyfeleknek a regionális munkaügyi központok rehabilitációs mentort jelölhetnek ki. A mentori feladatok szakszerű elvégzésére szakmailag felkészített személyek nem álltak rendelkezésre, ezért szükségessé vált egy ez irányú képzési program összeállítása és lebonyolítása. A komplex rehabilitációval kapcsolatos ellátás-szervezői képzésben ös�szesen 543 fő vett részt (az ÁFSZ munkatársai közül 132 fő, civil szervezetek munkatársaiból 411 fő).

Alternatív foglalkozási rehabilitációs szolgáltatók támogatása

Szolgáltatási háló kiépítése a kistérségekben korszerű munkahelyek teremtésével A 2001 szeptemberében indult és 2004. december 31-én lezárult programban a tárca szakmai partnere (a program koordinátora) a Szombathelyi Regionális Szociális Forrásközpont Kht. volt. A program megvalósítására pályázati úton kiválasztott 30 kistérségi teleház (14 megyében) vállalkozott. A teleházak rehabilitációs munkatársai képzésben, illetve szakmai továbbképzéseken (foglalkozási rehabilitációs, teleházas ismereteket adó képzés, alapfokú számítógépes tanfolyam, európai uniós alapismeretek, pályázás, projekttervezési módszerek megismerése) vettek részt. A korszerűen kialakított munkakörnyezetben megkezdődött a foglalkozási rehabilitációs információk (tanácsok az életminőség javításához, információk képzési, állás


Rehabilitációs Információs Centrum (RIC) hálózat kialakítása A munkaügyi központok szolgáltatásai, ezen belül elsősorban az információnyújtás, a tanácsadás fejlesztése érdekében indult el a Rehabilitációs Információs Centrumok (RIC) létrehozásának országos programja. 2005-ben már a RIC hálózat országos bővítésével az összes megyéjére történő kiterjesztése is megvalósult, ennek megfelelően 19+2 megyei centrum jött létre. A munkaügyi központok a támogatást hálózatépítésre, szakmai műhely beindítására, fogadóórák rendszerének kidolgozására, rehabilitációs tanácsadás megszervezésére, sajtófigyelő beindítására, PR tevékenységre, fizikai akadálymentesítés megvalósítására használták fel. A RIC valamennyi fogyatékos ember számára akadálymentesen hozzáférhető, ezzel is segítve a társadalmi befogadást, a foglalkozási rehabilitáció kiterjesztését.

Fogyatékosságügy

120

lehetőségekről) átadása, illetve a megváltozott munkaképességű emberek közvetítése a védett és a nyílt munkaerőpiacra. Kistérségi együttműködések alakultak ki a teleházak, a helyi önkormányzatok és a területileg illetékes munkaügyi központok, illetve kirendeltségek között. Ez a kooperáció a sikeresség egyik feltételének bizonyult. A program során 2002. február és 2004 novembere között 3550 fő kereste fel a rehabilitációs foglalkoztatást segítő szolgálatot. A rehabilitációs munkatársak ezzel egyidejűleg 940 munkáltatót kerestek meg, akiknek 75 százaléka volt nyitott arra, hogy megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztasson. A munkatársak összesen 1020 fő megváltozott munkaképességű munkanélküli ember elhelyezésében (nyílt munkaerőpiacon 323 fő, védett munkahelyen 667 fő) működtek közre. A teleház-program minisztérium által finanszírozott szakasza 2004. december 31-vel lezárult. A program azonban a legtöbb teleházban – az elért eredményekre figyelemmel – tovább folytatódik a helyi önkormányzatok, illetőleg a munkaügyi központok vagy azok kirendeltségeinek támogatásával, illetve több esetben európai uniós pályázati keretből finanszírozva. Nyílt munkaerő-piaci Munkahelyi Gyakorlat értelmi fogyatékos középiskolai tanulók részére A program keretében készségfejlesztő speciális szakiskolák, valamint speciális szakiskolák készülnek fel értelmi fogyatékos tanulóik nyílt munkaerő-piaci gyakorlatának megszervezésére és lebonyolítására. Fontos eleme a projektnek a Munkahelyi Gyakorlatot működtető intézmények hálózattá szervezése, valamint a munkaadók megnyerését célzó kommunikációs tevékenység. 2002-ben négy intézménnyel indult a projekt, 2003-ban további öt intézménnyel bővült a kör, 2004-ben újabb négy szakiskola csatlakozott a programhoz. Jelenleg közel 80 munkahelyen mintegy 120 fiatalt készítenek fel a munkára. Nyílt munkaerő-piaci Munkahelyi Gyakorlat felnőtt megváltozott munkaképességű emberek számára A program célja a bentlakásos intézetekben élő, értelmileg akadályozott emberek gyakorlatorientált felkészítése a nyílt munkaerő-piaci munkavállalásra, illetve a Munkahelyi Gyakorlat program adaptálásán keresztül olyan új módszer kidolgozása, amelynek feladata a bentlakásos intézetekben élők foglalkoztathatóságának javítása, a nyílt munkaerő-piaci munkavállalás elősegítése speciális, gyakorlati, külső helyszíneken történő felkészítéssel. A program célja továbbá a munkáltatók nyitottá tétele, fogadókészségűk ösztönzése az értelmileg akadályozott emberek alkalmazására. A programban két irányzat alakult ki, a Felnőtt Munkahelyi Gyakorlat (FMHGY) program és az Intézményi Munkahelyi Gyakorlat.

Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű Munkavállalóknak című brit–magyar (4M) program A brit-magyar együttműködésben az SZMM ösztönözte a nonprofit szervezetek bekapcsolódását a megváltozott munkaképességű, fogyatékos emberek állásba helyezésének elősegítésébe. A kísérleti program lebonyolító gazdája a Zala Megyei Munkaügyi Központ (mára a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ vette át); munkáját külső szakértő és szakmai monitorozás segíti. A program célja az inaktív, de még aktív korú megváltozott munkaképességű személyek megmaradt munkaképességének aktivizálása, érdekeltségük, motivációjuk felkeltése, önbizalmuk erősítése újbóli munkába helyezésük érdekében, valamint az elfogadó, befogadó jellegű társadalmi környezet és szemlélet kialakítása. A program kiterjesztése – tekintettel a munkaerő-piaci fogadtatására és eredményeire – megkezdődött, folyamatos fejlődéssel mára már 17 szolgáltató nyújtja a programot egységes standardok szerint, egységes munkafolyamatokkal, képzett tanácsadók segítségével. Foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások látássérült személyeknek 2004-ben indult a kísérleti pályázati program meghirdetése és lebonyolítása. A három meghívott civil szereplő közül két szervezet kezdeményezése kapott támogatást: a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéé, valamint a Szempont Alapítványé. 2006-ban folytatódó program célja az egészségügyi rehabilitációval összekapcsolt elemi és foglalkozási rehabilitáció nyújtása volt olyan munkavállalási korú látássérültek számára, akiknek a munkavállalását, illetve munkahelyük megtartását a 2006-ot megelőző legfeljebb három évben bekövetkezett, orvosilag igazolt látásromlás, illetve a látás teljes elvesztése veszélyeztette. 2007-ben azokban a régiókban kezdődhet meg az elemi rehabilitációs szolgáltatás nyújtása, amelyekben a korábbi években nem került sor, így az egész országot lefedő elemi rehabilitációs szolgáltatás 2008 nyarára valósult meg. A 2008. évi folytatással a régiók felkészülhettek a TÁMOP 5.4.7. konstrukció követelményeire és tovább növelhették az ellátott kliensek számát, így a projekt végére a kezdeti 50 ellátotti szám mintegy 550-re emelkedett.


Komplex munkaközvetítő és tanácsadó szolgálat mozgáskorlátozott személyeknek és Támogatott Foglalkoztatás (TF ©) értelmi fogyatékos személyeknek program Az első projekt célcsoportját az aktív korú megváltozott munkaképességű, fogyatékos és egészségkárosodott munkanélküliek alkotják. Koordinátora a Motiváció Alapítvány. A második program célcsoportja az enyhén vagy középsúlyosan értelmi sérült, az autizmussal élő, az epilepsziával élő emberek és az olyan halmozottan sérült emberek, akiknél a vezető fogyatékosság mentális jellegű. Koordinátora a Salva Vita Alapítvány.

Munkáltatók akkreditációra felkészítése

Fogyatékosságügy

122

Az intézményi foglalkoztatás támogatása A rehabilitációs támogatási rendszer 2005-ös átalakítása érintette a szociális ellátórendszer intézményeiben gondozottak közül azokat is, akiket legfőképpen kiemelt állami támogatásban részesülő munkáltatóknál foglalkoztattak. Az új jogszabályok szerint az úgynevezett célszervezeteknek ki kellett vonulniuk az intézményekből, az intézményeknek pedig meg kellett oldaniuk az ott élő emberek foglalkoztatását, amelyhez – mint szociális típusú foglalkoztatáshoz – központi forrásból igényelhetnek támogatást az átmeneti időszak után. A szociális törvény ez irányú átalakításig, illetve az új finanszírozási forma kialakításáig tartó időszak alatt a szociális intézmények pályázhattak a foglalkoztatási formák ki- és átalakítására, modellezésére, a személyi feltételek megteremtésére. A pályázati felhívásra 190 pályázat érkezett, amelyből 74 részesült összességében 469 382 millió forint értékű támogatásban. A program támogatásával megvalósult intézményen belüli munka-rehabilitációs foglalkoztatásba bevontak száma közel 800 fő, a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásba bevontaké közel 200 fő volt. Központi munkahelymegőrző program A program lebonyolításában a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány működött közre. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációval, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatással kapcsolatos jogszabály 2005-ben bekövetkezett változásai mintegy 40.000 megváltozott munkaképességű munkavállalót érinttetek. A több mint fél milliárd forint értékben megvalósított program célja az átmeneti időszakban a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítése, munkahelyeinek megőrzése, a csoportos létszámleépítések megelőzése volt. Az akkreditáció feltételrendszerének kiépítése A rehabilitációs támogatási rendszer átalakításához kapcsolódóan támogatta a tárca a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató munkáltatók, szervezetek akkreditációs eljárással történő minősítésének megkezdését, és az akkreditáció folyamatának elindítását, valamint a reformot a társadalom számára átláthatóvá és nyilvánossá tevő kommunikációt. A feladat megvalósításában a Foglalkoztatási Hivatal működik közre, az Akkreditációs Iroda kialakítására a Foglalkoztatási Hivatal Kálvária téri székházában került sor. Rehabilitációs munkahelyek támogatása A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának ösztönzését és támogatását szolgáló rendszer hatékonyabbá tétele érdekében átala-

kult a védett foglalkoztatás rendszere. Az átmeneti időszak problémáinak megkönnyítése, illetve az új helyzetbe kerülő munkáltatók „átállásának” segítése érdekében számos programot indított a tárca:

• A rehabilitációs támogatási rendszer átalakításából adódó, a munkáltatókat az akkreditációra felkészítő programok;

• Az akkreditációra való felkészülés, az átalakítás feltételeinek megterem-

•

Munkaerő-piaci (modell) programok

Phare-program társfinanszírozása (HU0105-02) A 2002-ben kezdődött és 2004. december 31-ével zárult program négy tevékenységtípus köré rendeződött: • a szakképzés fejlesztése (a szakképzési program képzési anyagának adaptálása a célcsoportok speciális szükségleteinek megfelelően), • fejlesztő felkészítés, terápiás foglalkoztatás (a fejlesztő felkészítés fizikai és tárgyi, szakmai és személyi feltételeinek megteremtése szociális intézményekben), • szolgáltatásfejlesztés (munkába állás előkészítése, munkahelyek felkutatása, a betanulás támogatása, munkahelyre való eljutás támogatása, munkahelyi beilleszkedés és a munkában tartás egészségügyi és pszichoszociális támogatása, munkafolyamatok betanítása, a munkakipróbálás lehetőségének megszervezése, szakemberek képzése), • foglalkoztatás (integrált vagy tranzitfoglalkoztatás személyi és módszertani, tárgyi feltételeinek megteremtése, a program megtervezése, a foglalkoztatás biztosítása). Összköltsége 5,7 millió euró volt, amelynek 47 százalékát a tárca finanszírozta. Munkahelyteremtés autista személyeknek A program távlati célja, hogy hozzájáruljon az autizmussal élő emberek komplex ellátásához, társadalmi és munkaerő-piaci integrációjához egy lehetséges modell megvalósításával


•

tése, illetve a foglalkoztatás bővítése érdekében továbbá az akkreditálást megalapozó, elősegítő sztenderdek kidolgozására tanulmány megírása; Az akkreditáció intézményének és gyakorlatának tanulmányozása más országokban; A foglalkozási rehabilitáció szempontjából kiemelten hátrányos helyzetű térségben, a rehabilitációs támogatási feltételeknek megfelelő munkáltatónál, új telephelyen munkahelyek megfelelő kialakítása, a foglalkoztatás beindítása, bővítése, a felvételi szisztéma kidolgozása, szakszerű megvalósítása, a megyei munkaügyi központtal való együttműködés szakmai tartalmának megtervezése. A megvalósítás dokumentálása olyan formában, hogy az más, a foglalkoztatáshoz támogatást igénylő munkáltatók számára is modellértékű, terjeszthető, illetőleg adaptálható legyen.

Fogyatékosságügy

124

Közvetlen cél: • aktív korú, autisztikus spektrumzavarral élő, valamint megváltozott munkaképességű emberek integrált foglalkoztatására, (re)habilitációjára alkalmas majorságok létrehozását szolgáló modellkísérlet megvalósítása, az autizmussal élő emberek ellátásában részt vevő szervezetek aktív közreműködésével. A program eredményeként létrejövő majorságok hozzájárulnak tagjaik életminőségének javításához az egész életen át tartó ellátás, fejlesztés, lakhatás biztosítása révén; • az autizmussal élő emberek ellátásában közreműködő szervezetek fejlesztése; • a cél megvalósításában érdekelt szakmák és szakemberek együttműködésének fejlesztése. A 2008 nyarán zárult programban a csókakői Autisztikus Gyermekek Szüleinek Egyesülete, a karácsondi Autista Segítő Központ és a miskolci Szimbiózis Alapítvány kaptak összesen 450 millió támogatást, hogy létrehozzák majorságaikat. A fenntartási nehézségek miatt a pályázóknak kiegészítő támogatást kellett nyújtanunk, hogy alkalmazkodni tudjanak a helyi munkapiac változásaihoz. A már működő három majorság kap támogatást, hogy önfenntartóvá váljanak, illetve elkészült a majorságok fenntarthatóságának gazdasági elemzése is. Megváltozott munkaképességű személyek munkahelymegőrzésének támogatása 2006-ban a megváltozott munkaképességű személyek munkahelymegőrzésére az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázatot írt ki, több mint fél milliárd forint értékben. 2007-ben 500 millió forinttal támogatta a tárca az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Megváltozott munkaképességű személyek munkahelymegőrzésének, tranzit-foglalkoztatásának támogatása a dotációs rendszer változásaival összefüggésben című pályázatát, melynek keretében mintegy 500 munkáltató jutott támogatáshoz. A program 2010 decemberében zárul. Foglalkozási rehabilitáció a képzési rehabilitációt követően A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet pályázatot hirdetett, a fogyatékos személyek képzettségi foglalkoztatási szintjének emelése érdekében, a fogyatékossággal élő felnőttek képzésének támogatására. A komplex program első lépéseként az adott térség munkaerő-piaci igényekhez igazodó képzések támogatása valósul meg, majd második lépésként a képzést eredményesen elvégzők foglalkoztatásának elősegítése érdekében foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatást nyújtó szervezetek támogatása valósul meg. A képzést követő foglalkozási rehabilitációs program megvalósítására az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány hirdetett pályázatot. A programra a 2007 és 2008 között összesen 200 millió forint támogatást nyújtott az SzMM, a program 2010 decemberében fog lezárulni.

Rehabilitációs, szociális gazdasági modell-programok támogatása Ugyancsak hiánypótló, és az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló 1062/2007. (VIII. 7.) Kormányhatározatból levezethető a szociális gazdaság fejlesztésével munkahelyeket teremteni a megváltozott munkaképességűek számára. Tekintettel arra, hogy korábban az OFA indított ilyen tárgyú projektet, ám annak célcsoportja a hátrányos helyzetű munkavállalók köre, ezért a modell kiterjesztésére és a rehabilitációs szolgáltatások felé orientálására adott az SzMM megbízást az OFA-nak, s hozzá 200 millió forint keretösszeget. A projekt 2012-ben fog zárulni. Autista személyek részére alternatív munkaerő-piaci modellprogramok kidolgozása, alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások célcsoportjának bővítése Az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának fontos eleme az Országos Autizmus Stratégia és ezen belül az egységes intézmény-fejlesztési koncepció kidolgozása. Ennek egyik kiemelt pontja az autista személyek foglalkoztatásának alacsony szintje, amin a részükre kialakított alternatív munkaerő-piaci modellprogram kidolgozásával lehet javítani. Ennek érdekében kapott megbízást a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, hogy dolgozza ki és bonyolítsa le az első, autista célcsoport számára is elérhető munkaerő-piaci szolgáltatási modellt.

Esélyegyenlőségi szakmai fejlesztések

Jelnyelvi tolmács szakképzés 2003-ban a már húsz éve létrehozott (szakképesítéssel nem járó) jelnyelvi tolmács képzés bekerült az Országos Képzési Jegyzékbe, 360 órás képzési idővel. Ettől kezdve a legtöbb tolmácsolási feladat ellátása – különös tekintettel a hivatali eljárásokra – OKJ-s jelnyelvi tolmács szakképesítéshez kötött. 2006-ban az OKJ módosításával a jelnyelvi tolmács szakképzés tematikája jelentősen bővült, képzési ideje 1200 órára növekedett. 2008-ban az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán elindult az első 1200 órás évfolyam; ők várhatóan 2011-től láthatnak el tolmácsolási feladatokat. A képzést a szociális tárca is támogatta, így a képzés résztvevőinek csak az önköltség 60 százalékát kellett befizetniük.


Súlyosan-halmozottan fogyatékosok szüleinek munkavállalását segítő program Az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásához kapcsolódó feladat a „súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek szüleinek munkavállalását segítő alternatív munkaerő-piaci szolgáltatás” kidolgozása és pilot program lebonyolítása, melynek eredményeként az országban élő, ellátatlan, többszörös szociális és gazdasági hátrányban élő felnőttek kaphatnak komplex segítséget, hogy újra a társadalom aktív szereplőivé válhassanak.

Fogyatékosságügy

126

Az egyenlő esélyű hozzáférés szakmai hátterének kialakítása 2007-ben kezdődött meg a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál a TÁMOP 5.4.5 kódjelű projekt lebonyolítása, amely az eddigi legnagyobb volumenű tananyagfejlesztés a hazai fogyatékosságügy területén. A közalapítvány 940 millió forintos uniós forrásból közel 60 – ebből legalább 25 akkreditált – szakképzési, felnőttképzési és felsőoktatási tananyag kidolgozását végezte el, jelenleg pedig a jövőbeni képzők felkészítése zajlik. A projekt nyomán az oktatás számos területén megjelenhetnek a fogyatékosságüg�gyel és az egyenlő esélyű hozzáféréssel kapcsolatos képzési modulok. A program folytatásaként (TÁMOP 5.4.6) sor kerül – a kidolgozott tananyagok alapján – az első képzések lebonyolítására és azok minőségbiztosítására, illetve külön komponens irányul a létrejött képzéseknek történő minél szélesebb körű elterjesztésére a felsőoktatás rendszerében is. Jelnyelvi törvény 2009-ben óriási jelentőségű előrelépés történt a hallássérült emberek jelnyelv használata területén. A hallássérült emberek érdekvédelme több mint egy évtizede szorgalmazta, hogy – több más európai országhoz hasonlóan – törvény rögzítse a siket és nagyothalló embereket megillető ún. kommunikációs jogokat. Az érintett érdekvédelmi szervezetekkel és a társtárcákkal való bő egy éves egyeztetés és előkészítő munka után az Országgyűlés 2009. november 9-én 359 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvényt. Az új jogszabály a jelnyelvet önálló, természetes nyelvként ismeri el. Elismeri továbbá a siket kultúrát, biztosítja a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jogot, lehetővé teszi a bilingvális (azaz kétnyelvű: jelnyelven és hangzó beszéden alapuló) oktatási módszer választását, deklarálja a jelnyelv tanulásához való jogot, és – évről évre növekvő időtartamban – kötelezővé teszi a televíziós műsorok feliratozását, illetve jelnyelvi tolmácsolását. Akadálymentesítési pályázatok A kormány jelentős anyagi forrásokkal támogatta, hogy a Fot-ban rögzített határidők betarthatók legyenek. Kezdetben hazai forrásból, majd 2007 óta többségében uniós forrásokból eddig 7-800 – zömmel önkormányzati – épületben működő közszolgáltatás vált hozzáférhetővé. A 2009–10-es akcióterv részeként további 4-500 épület – és a bennük nyújtott közszolgáltatások – egyenlő esélyű hozzáférésére áll nyitva forrás. A 2007–2008-as időszakban a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtésére csaknem 6 milliárd forint pályázati forrást kapott az önkormányzati, és több mint 1,75 milliárd forintot a kormányzati szféra. A 2009–2010-es időszakban további 7,44 milliárd forintra pályázhatnak az önkormányzatok, és 2,05 milliárd forintra a kormányzati fenntartók.

A jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatának működtetése, fejlesztése 2002-ben kezdődött meg a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatának kialakítása, ezáltal biztosítva a jogosult hallássérült és siketvak emberek számára az ingyenesen igénybe vehető jelnyelvi tolmácsszolgáltatást. A szolgálatok működését a SZMM évről évre pályázati úton finanszírozza. A pályázat lebonyolítója a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK), amely egyúttal a hálózat szakmai, módszertani koordinációját és ellenőrzését is végzi. A jelnyelvi tolmácsszolgálatok ﬁnanszírozására fordított állami forrás 350000000 300000000 A program keretösszege

250000000 200000000 150000000 100000000 50000000 0

2003

2004-2005

2006-2007

2007-2008

2008-2009

Forrás: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány – Magyar Jelnyelvi Programiroda

A szolgáltatás kezdetben regionális szinten működött, azaz összesen hét szolgálat látta el az országban élő siket és nagyothalló embereket. A növekvő igényekre reflektálva a hálózat 2006-ban megyei szintű ellátásra váltott, emellett világossá vált, hogy a budapesti igényeket sem képes egyetlen tolmácsszolgálat kielégíteni, így ma már 23 tolmácsszolgálat teljesíti az évről évre növekvő tolmácsolási óraszámokat. 2007-ben a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás speciális területe, a siketvak tolmácsolás is belépett a rendszerbe, egyelőre egy országos ellátási területű szolgálattal. (Ma tehát minden megyében mű-


A horizontalitás érvényesítéseként valamennyi pályázatba beépült az úgynevezett projektarányos akadálymentesítés kötelezettsége, melynek nyomán a nem kifejezetten akadálymentesítési célú pályázatok nyertesei is kötelesek egyúttal az akadálymentesítési munkálatokat is elvégeztetni – az adott beruházással egyébként is érintett területeken. 2008-ban az Önkormányzati Minisztérium és az SZMM közös szakmai munkája nyomán összehangolt pályázati csomag jelent meg a turisztikai szolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférhetősége érdekében. A csomag különféle komponenseinek köszönhetően elkészül az egyenlő eséllyel hozzáférhető turisztikai szolgáltatások országos – eddigi legteljesebb – katasztere, és tanulmány készült a fogyatékos személyek turisztikai szokásairól. Országszerte több szolgáltató nyert forrást különféle turisztikai attrakciók akadálymentesítésére, továbbá érzékenyítő tréningek útján a turizmusban dolgozók közelebbről is megismerkedhetnek a fogyatékos emberek igényeivel.

A jelnyelvi tolmácsszolgálatok teljesítménye 35000 30000 Tolmácsolt órák száma

25000 20000 15000

128

10000 5000

Fogyatékosságügy

0

2004-2005

2006-2007

2007-2008

2008-2009


ködik egy-egy jelnyelvi tolmácsszolgálat, Budapesten további három, illetve egy budapesti székhelyű, de országos ellátási területű, siketvak tolmácsolást végző szolgálat.) A tárca 2007-ben kifejezetten a jelnyelvi tolmácsszolgálatok számára írta ki eszközpályázatát, amellyel a szolgálatok bővíthették, korszerűsíthették berendezéseiket és informatikai rendszerüket. Néhány összehasonlító adat 25 20 15 10 5 0 2003

2009

Jelnyelvi tolmácsszolgálatok által száma Tolmácsszolgálatok számafoglalkoztatottak országosan 180 160 140 120 100 80 60 40

2003

20

2009

0 Főállású

Szerződéses

Összesen

Megrendelések száma évente

30000 25000 20000 15000 10000 5000

129

0 2009

Webes akadálymentesítés A XXI. században az egyenlő esélyű hozzáférés fontos célterülete kell, hogy legyen az online szolgáltatások és egyéb internetes felületek akadálymentesítése is. A szociális tárca ennek érdekében 2008-ban kezdte meg az együttműködést a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő W3C Magyar Irodával, amely az úgynevezett World Wide Web Consortium (W3C) hazai képviseleteként többek között a mindenki által hozzáférhető és használható internetes alkalmazások elterjesztésén dolgozik. Az iroda 2009 közepére elkészítette a WCAG 2.0 nemzetközi akadálymentesítési szabványcsomag teljes magyar nyelvű verzióját, amely bárki számára ingyenesen hozzáférhető a www.w3c.hu oldalon. A közös munka 2010-ben is folytatódik, amikor is a tervek szerint elkészül az a honlapszerkesztőknek szánt kézikönyv, amely a fenti szabványcsomag előírásai szerint nyújt világos és áttekinthető segítséget a honlapok egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtéséhez. Rochester-program Az SZMM több évre visszatekintő kapcsolatot tart fenn az egyesült államokbeli National Technical Institute for the Deaf (Rochester) intézménnyel, elsősorban a felsőoktatásban tanuló siket és nagyothalló tanulókat segítő szolgáltatások magyarországi adaptálásának előkészítésére. A program lényege, hogy segítséget nyújtson a hallássérült hallgatóknak, akik – a fogyatékosságukból adódó kommunikációs akadályok miatt – csak jelentős nehézségek árán, vagy egyáltalán nem tudnak bekapcsolódni az előadások, szemináriumok menetébe. Az úgynevezett jegyzetelő szolgáltatás során a hallássérült személy számára halló évfolyamtársai készítenek az igényeinek megfelelő jegyzeteket, így a hallássérült hallgató is naprakész lehet az aktuális tananyagot illetően. Hallásra és hangzó beszédre alapuló szolgáltatási rendszer fejlesztése Az SZMM 2009 végén kezdte előkészíteni annak a munkacsoportnak a munkáját, amely a nem jelnyelvet használó hallássérült emberek számára nyújtandó egészségügyi, elemi rehabilitációs, oktatási és egyéb szolgáltatások fejleszté-

Fogyatékosságügy

2003


sére készít szakmai tanulmányt és komplex javaslatcsomagot. A munkacsoport megalakulásával kezdetét vehette az a munka, amely a nagyothalló, hallókészüléket vagy más hallásjavító eszközt használó, cochleáris implantáción átesett, illetve jelnyelvet nem használó siket személyek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját, esélyegyenlőségét elősegítő szolgáltatások fejlesztésére irányul. A tanulmány elkészült.

Fogyatékosságügy

130

Fejlesztő iskolai felkészítés A fejlesztő iskolai felkészítés keretében pályázat útján kiválasztott 9 db iskola jutott támogatáshoz az iskolák a fejlesztő iskolai oktatás megszervezéséhez szükséges tárgyi és infrastrukturális feltételek megteremtése céljából. A 2006/2007es tanévben a támogatott iskolák heti 15-20 órában végeznek fejlesztő oktatást összesen 251 gyerek részére. Lakóotthon-fejlesztés támogatása A 1998. évi XXVI tv 29.§ (5) bekezdés rendelkezik nagy létszámú, fogyatékos embereket ellátó intézmények megszüntetéséről és kisebb, emberléptékű, a humánusabb elhelyezést szolgáló lakóotthonok kialakításáról. A 2006-ban kiírt kétfordulós pályázat eredményeként kilenc nyertes pályázóval történt szerződéskötés lakóotthonok fejlesztésére. A megvalósult lakóotthonok együttesen 103 fogyatékos személy számára nyújtanak férőhelyet. Támogattuk továbbá a majdani lakóotthonokban dolgozó szakképzett személyzet továbbképzését. A pályázat lebonyolítására és a pályázóknak nyújtandó különféle szakmai és közbeszerzési tanácsadásra a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványt bízta meg a tárca. 2009 novemberében az SZMM megállapodást kötött néhány civil szervezettel, amelyben vállalta, hogy EU-s forrásból támogatja a fogyatékos emberek közösségi lakhatását, további alternatív elhelyezési módok kialakítását – annak érdekében, hogy folytatódjék a nagy létszámú intézmények átalakítása. Önálló életvitelt segítő eszközök beszerzése, modellszolgáltatások támogatása A kormány 100 lépés programja keretében az alábbi „lépéseket” finanszírozta a tárca: (1) támogatta az integráltan tanuló hallássérült gyermekek részére speciális adó-vevő készülék beszerzését. Az adó-vevő készülékekre adott pályázati támogatásból 61 hallássérült jutott adó-vevőhöz összesen 22,7 millió forint értékben. (2) összesen 90 millió forint értékben lehetett pályázati támogatást kapni bizonyos feltételeknek megfelelő megyei jelnyelvi tolmácsszolgálatok működéséhez, illetve jelnyelvi tolmácsszolgálatok eszközbeszerzéséhez. (3) Összesen 170 millió forintot fordított a tárca látás- és hallássérültek számára önálló életvitelt segítő eszközök beszerzésére pályázati úton, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány közreműködésével. A nyertes látássérültek közül 2412 pályázó vette át a szükséges eszközöket, összesen 90 millió forint értékben, a nyertes hallássérültek közül

Pályázat a segítő kutya kiképzés kapacitásnövelésére A projekt 2006-os indulásakor mindössze három vakvezető kutyakiképző szervezet kapacitásnövelését támogatta tárca, majd a tapasztalatok alapján 2007–2008-ban további fejlesztéseket valósítottunk meg, amelynek keretében már öt szervezet részesült állami támogatásban, amelynek eredményeként mintegy 60 kutyát képeztek ki. Ezzel párhuzamosan elkészült a segítőkutya-kiképzők képzési programja és tananyaga, valamint a képzési program OKJ-ba való felvételének előkészítése, a tárca 7 millió forintos támogatásával. Civil szakértők, az érdekképviselet és a társtárcák közreműködésével készítette el a tárca a segítő kutyák kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól szóló 27/2009. (XII. 3.) SZMM rendeletet, amely európai szinten egyedülállóan szabályozza a kutyakiképzés vizsgakövetelményeit, vizsgáztatásának szabályait, és az ebeket életvitelt segítő eszközként definiálva biztosítja a fogyatékos gazdák jogát az egyenlő esélyű hozzáféréshez. A pályázat folytatódott 2009-ben is – 123 millió forinttal –, amelyben a civil szolgáltatók bértámogatást igényelhettek, és az OKJ-s képzés költségeit támogattuk szakembereik számára. TV-műsorok feliratozása Pályázat útján az országos nézettségű TV-műsorok feliratozását támogatta az SZMM 2007-től több éven át, mintegy 170 millió forint értékben. A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény értelmében közszolgálati, illetve országos műsorszolgáltatók kötelesek biztosítani – teljes terjedelemben – a közérdekű, valamint hírműsorok, továbbá – 2014-ig napi meghatározott óraszámban, azt követően teljes terjedelemben – a fogyatékos emberek számára készített műsorok feliratozását vagy jelnyelvi tolmácsolását 6–24 óra között. A feliratozás ma már nincs kitéve az aktuálisan rendelkezésre álló pályázati forrásoknak, a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény ugyanis azt – évről évre növekvő óraszámban – már kötelezően írja elő a szolgáltatóknak.


pedig 1854, összesen 73 millió forint értékben. (4) Összesen 60 millió forintos kerettel támogattuk a látássérültek elemi rehabilitációját. Két civil szervezet és egy állami intézet nyerte el a támogatást. A pályázók összesen 120 felnőttkorban látássérültté vált személy elemi rehabilitációját vállalták. (5) A látássérültek elemi rehabilitációjához kapcsolódóan felsőfokú szakirányú továbbképzési szak tananyagának kidolgozását támogatta a tárca két alapítvány bevonásával. (6) Jelnyelvi tolmácsképző labor felszerelésére 7 millió forintot fordított a tárca, és elkészült a jelnyelvi tolmács közép- és felsőfokú szakképesítés tematikája és a szabályozás módosításához szükséges dokumentáció is.

Fogyatékosságügy

132

Rehabilitációs modellszolgáltatások támogatása a. A kommunikációban súlyosan akadályozott, fogyatékos személyek életvitelét megkönnyítő kommunikációs segédeszközök kölcsönzőit támogatta a tárca – pályázat útján – mintegy 50 millió forint értékben. Négy nonprofit szervezet nyert el támogatást, amelyek egy-egy régióban hoztak létre kölcsönzőközpontot. Az Augmentatív és Alternatív Kommunikáció a segítő kommunikáció módszere, amely kiegészítő kommunikációs eszközök segítségével megmutathatóvá teszi a kimondhatatlant. b. A fogyatékos személyek családban maradását segítő szolgáltatások közül a tárca 2007 óta támogatja a Kézenfogva Alapítvány által kifejlesztett FECSKE modellszolgáltatást. A program célja, hogy a fogyatékos embereket nevelő, gondozó családokat támogassa a fogyatékos személy otthoni időszakos felügyeletével és gondozásával, hozzájárulva ezzel a családtagok munkaerőpiaci reintegrációjához és rekreációjához. c. Az Autizmus spektrumzavarok pedagógiája című felsőfokú szakirányú továbbképzési szak beindításához jelentős támogatást adott a tárca, elősegítve ezáltal, hogy megkezdődhessen a hiánypótló szakemberek képzése. d. Kora gyermekkori intervenciós szolgáltatások fejlesztését, valamint kora gyermekkori intervenciós diagnosztikus rendszer modellezését támogatta a tárca.

A Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2006. december 13-án egyhangúlag elfogadta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet, melyet hazánk a 2007. évi XCII. törvénnyel hirdetett ki, ezzel Magyarország volt a világon az első állam, amely az egyezményt és a jegyzőkönyvet ratifikálta. Az egyezmény több olyan folyamatot is elindított, illetve felgyorsított, amelyekre a ratifikáció nélkül feltehetően jóval lassabban, esetleg kissé másként került volna sor. Ide sorolható többek között az egyenlő esélyű hozzáférésre fordított források jelentős növekedése, az új Polgári Törvénykönyv cselekvőképességre vonatkozó szabályainak reformja (a teljes cselekvőképtelenség eltörlése), a jelnyelvi törvény megalkotása, a fogyatékos személyek turizmushoz való hozzáférésének, az internetes felületek akadálymentességének fejlesztése stb. Az SZMM gondozásában megjelent a Korlátozva – korlátlanul című kiadvány, amely a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv adaptálásának lehetőségeit mutatja be. Kiemelt cél volt, hogy az egyezmény azok számára is hozzáférhető legyen, akiknek és akikről szól, ezért a szociális tárca a ratifikálás idejére 300300 példányban elkészíttette az egyezmény Braille-formátumú, úgynevezett könnyen érthető, illetve jelnyelvi változatát is, amelyet ingyenesen eljuttatott minden megyei és egyetemi könyvtárnak.

Fogyatékos személyek országos és regionális szervezeteinek támogatása


A fogyatékos személyek vagy a fogyatékos személyekkel foglalkozók érdekvédelmét ellátó civil szervezetek támogatása már több évtizedes múltra tekint vissza, évről évre ismétlődően megvalósul részben a költségvetési törvény alapján, részben pályázat útján. A pályázat résztvevői többnyire a kisebb létszámú fogyatékossági csoportokat képviselő szerveződések voltak: a halmozottan sérült, az autista, siketvak, beszédsérült, afáziás, epilepsziás embereket képviselő alapítványok, egyesületek. A fontosabb támogatott tevékenységek: információs és koordinációs iroda működtetése siket-vakok és segítőik részére; művészeti táborok, kiállítások szervezése fogyatékos művészek részére illetve munkáiból; szabadidős és rehabilitációs programok halmozottan sérültek és családtagjaik számára; szövetségi szakmai és funkcionális feladatok támogatása értelmi sérültek érdekvédelmi szervezetei részére; szülősegítő tanfolyamok, klubok; jogsegélyszolgálat működtetése; lakóotthon program fejlesztése.

4.

fejezet

Roma integráció – A felzárkóztatástól a felzárkózás felé

A romák társadalmi helyzete A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint nemzetiségi hovatartozás alapján 190 046 fő vallotta magát cigánynak. Míg az általánosan elfogadott reprezentatív szociológiai felmérések szerint a roma népesség száma 520-650 ezer főre tehető, addig a roma politikusok akár egymillió vagy a feletti létszámot is emlegetnek. Az említett adatok közti különbségnek számos oka van, köztük a félelem a megbélyegzéstől és az asszimilációs törekvés. A Kemény István kutatócsoportja által végzett 2003-as reprezentatív szociológiai felmérés szemlélteti, hogy a romák jelentős része az ország szociális, gazdasági, infrastrukturális és foglalkoztatási hátrányokkal sújtott leszakadó kistérségeiben él. Több tízezerre tehető azon családok száma, amelyek szegregált, elslumosodott telepeken, komfort nélküli lakáskörülmények között élnek. A kutatás szerint a romák szegregálódását fokozták az elkülönített lakásépítések és városi rehabilitációk, amelyeknek célja és eredménye volt a romák elkülönítése a nem roma lakónegyedektől és a már meglevő hasonló helyzetek konzerválása. A felmérések szerint 1971 és 1993 között a városlakó cigányok száma több mint háromszorosára emelkedett, majd az elmúlt tíz évben is tovább nőtt a cigányok között a városlakók aránya. A nagyvárosokban is kialakultak vagy megőrződtek az államszocializmusból a legros�szabb infrastrukturális feltételekkel rendelkező negyedek. A városok legalacsonyabb státusú csoportjai ezekben a városrészekben, helyenként gettókban tömörülnek. Jelenleg a cigányok mintegy fele lakik városokban, több mint 10 százalékuk a fővárosban és kb. 40 százalékban élnek – ezer, vagy annál kisebb lélekszámú – községekben. A már hivatkozott 2001-es KSH népszámlálási adatok alapján A cigány nemzetiségű népesség területi elhelyezkedése című 1. ábrán látható (lásd Mellékletek, 1. ábra), hogy főként az Észak-magyarországi régióban jelentős az ilyen települések száma. A fejezet rövidített formában megjelenik a Magyarország politikai évkönyve 2009-ről című kiadványban. KSH – Népszámlálás 2001. 4 – „A nemzetiségi népesség száma” tábla, Budapest. Kemény István–Janky Béla–Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971–2003.

A roma intergráció

135


136

Ladányi és Szelényi tanulmányának megállapítása szerint, a rendszerváltás után kialakult gazdasági és foglalkoztatási struktúra nem összeegyeztethető az ország térszerkezetével, amely nem tudott igazodni a piacgazdaság követelményeihez. Kutatásaik azt igazolják, hogy az 1980-as évek végére a társadalmi és települési hierarchia alján lévő aprófalvakban kialakult egy társadalmi mobilizációra képtelen réteg, amelyet a szerzők „underclass”-ként, azaz „társadalom alatti osztályként” definiálnak. Azok, akik sehol máshol nem tudtak maguknak lakást vásárolni, ezekbe a hanyatló periferikus aprófalvakba költöztek. Ezek a tendenciák felerősítették a vidéki slumok, sőt egyes esetekben vidéki roma gettók és telepek kialakulását. Számos kutatás igazolta, hogy a területi, iskolázottsági, szociális, gazdasági és társadalmi deprivációnak messze kiható negatív következményei vannak az egészségre és életminőségre. Babusik Ferenc és dr. Papp Géza 2001-es kutatása szerint a teljes 19–34 éves korú roma népesség 42 százaléka szenved valamilyen betegségben. A periférikus falvak és városi gettók telepein a betegek aránya jóval magasabb, mint az átlagos infrastruktúrával és közüzemi szolgáltatásokkal ellátott városrészekben és falvakban. A rendszerváltás után drámai mértében romlott a romák munkaerő-piaci helyzete. Egyrészt a legveszteségesebb gazdasági ágazatokban dolgoztak, és ezeknek is a legalacsonyabban képzett munkásai voltak, másrészt a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetüket tovább súlyosbította az etnikai alapú közvetlen vagy közvetett diszkrimináció. 2003-ban a 15 és 74 év közötti roma férfiak kevesebb, mint harmadának volt valamilyen munkajövedelem az elsődleges megélhetési forrása, kevesebb, mint harmadának volt rendszeres munkája. Jelenleg a romák között keveseknek van munkahelye, még kevesebbnek van stabil, teljes munkaidős állása. Ezek többsége is csak a munkaerőpiac alsó szegmensében tud elhelyezkedni. A dolgozó romák 70 százaléka segéd- vagy betanított munkás, 22 százaléka szakmunkás, a képzett „kékgallérosként” (tehát művezetőként, technikusként), illetve „fehérgalléros” vezetőként, értelmiségiként dolgozók aránya csupán 8 százalék. A Kemény István által végzett felmérés szerint a roma nők mintegy hatodának volt elsődleges megélhetési forrása valamilyen munkajövedelem, és szintén mintegy hatodának volt valamilyen rendszeres munkája. A roma nők kedvezőtlen foglalkoztatási helyzete összefügg a korai gyermekvállalással, a nem megfelelő képzettséggel, egészségi állapotukkal és a nemi alapú diszkriminációval. A szegénység előfordulása a romák körében 5-10-szeres a nem roma lakossághoz képest, egyben a kutatások azt is mutatják, hogy a romák körében az elmúlt tíz évben jelentős mértékben – egyes kutatások szerint közel Ladányi János–Szelényi Iván. „Szuburbanizáció és Gettósodás”, LADÁNYI János Szociális és Etnikai konfliktusok, Tanulmányok a piacgazdasági átmenet időszakából (1987–2005), Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 2005. Kemény István–Janky Béla–Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971–2003 valamint Ladányi János–Szelényi Iván. „Szuburbanizáció és Gettósodás” BABUSIK Ferenc–Dr. PAPP Géza: „A roma népesség egészségügyi helyzete – kutatás BAZ megyében” A kutatásról szóló tanulmány megjelent az Esély 2002/. számában.

Kormányzati intézkedések a romák társadalmi integrációja érdekében

A helyzetük javítását célzó átfogó kormányzati cselekvési programokról

A rendszerváltást követően a cigányság helyzetének javítására irányuló intézkedések fokozatosan alakultak ki. 1995-ig egyedi programok voltak a jellemzők. 1995-ben megszületett egy rövid távú kormányprogram. 1997 júliusára elkészült az első középtávú intézkedéscsomag, amely a cigányság társadalmi integrációjához szükséges feladatokat határozta meg. Ezt további kormányhatározatok követték egészen 2005-ig. Az ebben a formában elfogadott, a cigányság társadalmi-gazdasági integrációját előmozdítani hivatott intézkedési csomagok (középtávú programok) két-három évente ismétlődtek. Ladányi János–Szelényi Iván. „Szuburbanizáció és Gettósodás”, LADÁNYI János Szociális és Etnikai konfliktusok, Tanulmányok a piacgazdasági átmenet időszakából (1987–2005), Új Mandátum Könyvkiadó, 2005. Budapest

137 A roma intergráció

kétszeresére – nőtt a szegénység (értsd a szegények száma, illetve a szegénység mértéke). Az oktatásban is növekedett a különbség és a távolság a roma és nem roma gyerekek között. Például óvodába a három-öt éves gyermekek közül országosan 88 százalék, a roma gyerekek közül csak 42 százalék jár. Ennek okai: épülethiány, férőhelyhiány, anyagi eszközök hiánya és diszkrimináció, valamint a család szegénysége (nincs megfelelő ruházata a gyereknek). Igaz ugyan, hogy arányaiban nőtt a 20-24 éves roma fiatalok általános iskolai végzettsége, de a hasonló korú populációhoz képest alacsonyabb mértékben, és nagy részük még mindig késve fejezi be tanulmányait. Az alapfokú oktatásban jellemző a nagyfokú lemorzsolódás, és a roma gyerekek magán-tanulóvá minősítése sokkal magasabb, mint az országos átlag. 1993 és 2003 között emelkedett az értelmi fogyatékosnak minősített és ennek alapján kisegítő iskolába vagy osztályba utalt gyerekek száma. A cigány gyermekek az országos átlagnál kétszer nagyobb arányban kerülnek át enyhe fokban értelmi fogyatékosok számára létrehozott oktatási intézményekbe. A roma tanulók az országos átlagnál drasztikusan (egybehangzó források szerint nagyságrenddel) kisebb arányban jutnak érettségit adó középfokú intézménybe. A 2003-as felmérés szerint a cigány fiatalok 20-24 éves korcsoportjában az általános iskolát 82,5 százalék fejezte be, ugyanezen korcsoportban a középiskolai tanulók aránya nem érte el a két százalékot. Elvégezte a középiskolát 5,1 százalék (a teljes népességben 76,4%). A középiskolát végzettekénél is kisebb az egyetemre vagy a főiskolára járó cigány hallgatók aránya. Országosan a 18–20 évesek 40 százaléka, a roma 20–24 éveseknek alig több mint egy százaléka tanul felsőoktatási intézményben (felsőfokú végzettségűek aránya a társadalomban 14%).


138

A középtávú programokhoz éves akciótervek tartoztak. A kormányhatározatokkal elrendelt intézkedéscsomagok voltak a kormányzati irányítás azon eszközei, amelyeket a mindenkori kormány a cigányság helyzetének javítására a legalkalmasabbnak tartott. Az intézkedéscsomagok közös jellemzője, hogy az egyes minisztériumok maguk határozták meg a romák számára elérhető programok körét. Ez a helyzet több kritikát is kiváltott mind az ÁSZ, mind a szakemberek, kutatók részéről A magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támogatások mértéke és hatékonysága című összegző, helyzetfeltáró tanulmányban az Állami Számvevőszék szerzői által megfogalmazott kritika tartalmazta, hogy a vizsgált időszakban kimutathatóan hiányzott a teljes forrásbiztosítás, nem volt megfelelő a forráskoncentráció és annak koordinációja; a feladatok túl általánosan lettek megfogalmazva, egyes feladatokért több tárca is felelős volt, ezért a komplex megvalósítás a gyakorlatban nem működött, „a főfelelős minisztériumnak (itt az ÁSZ vélhetően az SZMM-re gondolt – a szerző) nem volt valós irányítási, koordinációs lehetősége, pénzügyi befolyása meg különösen nem a közös megvalósításra, …”; ily módon a támogatási összegek szétaprózódtak, a forrásfelhasználás pedig nehezen ellenőrizhetővé vált. 2003-ban, nemzetközi kezdeményezésre kezdődött el egy újabb stratégiai program előkészítése azzal a céllal, hogy a különféle kormányzati és civil erőfeszítések, támogatások és fejlesztések összehangoltabbak, azonos irányúak legyenek. Ebben a szellemben készült el a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Terv, amely dokumentumot az Országgyűlés 2007-ben fogadta el10. E stratégiai terv 2015-ig fogalmaz meg intézkedéseket, feladatokat és indikátorokat. Végrehajtására a kormány két évet felölelő intézkedési terveket hagy jóvá. Az első kétéves intézkedési terv11 a 2008–2009-es évekre határozta meg a romák társadalmi integrációja érdekében szükséges feladatokat. Olyan külön kiemelt fejezete a fejlesztési terveknek, amely a cigányság felemelkedését kifejezetten és közvetlenül finanszírozná, továbbra sincs, ezek a célok „horizontálisan” jelennek meg az egyes fejlesztési területeken.

A cigányság helyzetének javítására fordított források

A hivatkozott ÁSZ tanulmány fenti kritikáin túl azt a megállapítást kell komolyan megfontolni a kormányzatnak, amely a források koncentrációjára és koordinálására utalt. A cigányság integrációjára a kormányok (becsült adat alapján) 1996 és 2006 között mintegy 120 milliárd forintot fordítottak12 az alábbi jellemző támogatási típusokban: a költségvetési törvény Összegző, helyzetfeltáró tanulmány – A magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támogatások mértékéről és hatékonyságáról, Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet, Budapest, 2008. április In Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet – Összegző, helyzetfeltáró tanulmány/6. o. 10 68/2007. (VI.28.) OGY határozat 11 1105/2007.(XII.27.) kormányhatározat 12 In Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet – Összegző, helyzetfeltáró tanulmány/8. o.

Az integráció érdekében tett kormányzati intézkedések ágazatok szerint

Foglalkoztatás

A foglalkoztatáspolitika által felhasznált források nagyságrendje és a fentebb már említett jelentősége – tehát az, hogy „azonnali” megoldást adhat a roma integráció égető kérdéseire –, egyaránt indokolják, hogy ezt a területet ismertessük elsőként. A foglalkoztatási kérdéseket különösen aktuálissá teszi az, hogy a gazdasági világválság 2008–2009-ben alapjaiban rendítette meg a munkaerőpiacot. A recesszió hatására a termelési, a kereskedelmi és a szolgáltatási ágazatokban is üzembezárások, létszámleépítések következtek be szinte minden gaz13 In Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet – Összegző, helyzetfeltáró tanulmány/49. o. 14 In Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet – Összegző, helyzetfeltáró tanulmány/4.sz. táblázat 15 In Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet – Összegző, helyzetfeltáró tanulmány/5.sz. táblázat


ben nevesített, a cigányság integrációját elősegítő támogatások; a nemzeti és etnikai kisebbséget együttesen szolgáló költségvetési források; a hátrányos helyzetű rétegeket (közéjük értve a romákat is) érintő pénzeszközök; a nemzetközi szervezetektől pályázatok útján szerzett források. Nevesítetten a romák támogatását célzó források és előirányzatok 1996 óta találhatók a költségvetésben13, és igazából az éves zárszámadási törvényekből lehet megállapítani, hogy adott évben mely kormányzati szerv mennyit költött ilyen célú támogatásokra. Aktuális kimutatások hiánya miatt a már hivatkozott ÁSZ tanulmány egy táblázata14 adhat kiindulási pontot. Ebből látható, hogy míg 1996-ban 150 millió forint, addig 2006ban már 1 767 millió forint, tehát mindösszesen 14 223 millió forint volt a nevesített roma-célú támogatások összege. Ha a kormányzati /szervezeti bontás oldaláról nézzük ugyanezt a kérdést, már láthatjuk, hogy míg 2000-ben a szaktárcák együttesen 7081 millió forintot használtak fel, addig 2006-ban ez az összeg 24 450 millió forintot tett ki, ami mindösszesen 106 895 milliárd forintos költségvetési támogatást jelent15. Ezen túl vannak még azok a támogatások, amelyek nem nevesítik ugyan a roma-célt, de a cigány lakosságot célozzák. Mindezeken túl egyetértünk azzal az ÁSZ megállapítással, amely sürgeti és szükségesnek ítéli a romák egyenlő hozzáférését előmozdító kiegészítő intézkedéseket a meghatározott célcsoportoknak indított programok alapján, továbbá a tervezés, a monitoring és a számonkérés átgondolt és egységes szisztémájának mielőbbi kidolgozását és bevezetését szorgalmazza. Ezek után nézzük meg részleteiben, melyek azok a kormányzati intézkedések, amelyek a roma integrációt elősegítik. Némely programnál a folyamatban való értékelés okán visszatekintünk az előző évekre is.


140

dálkodási szinten, és nagymértékben nőtt az állástalanok száma. 2009-ben a munkaerő-felmérés alapján a 15–64 éves munkanélküliek száma éves átlagban már 420 ezer volt, 92 ezer fővel (27,8%-kal) több mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta a 2008. évi 7,9-ről 10,1 százalékra emelkedett, ami 1995 óta a legmagasabb érték16. Ilyen gazdasági környezetben kiemelt fontosságúvá vált a foglalkoztatáspolitika és az erre fordítható források nagysága – a cigány lakosság tekintetében is. A foglalkoztatási programok mindegyike esetében fontos kiemelni, hogy a roma népesség társadalmi integrációja érdekében kifejtett hatásuk mindig becsült adatokon alapul, hiszen az egyes programokban résztvevőkről semmilyen, még önbevalláson alapuló adatgyűjtés sem valósul meg az esetleges kisebbségi származásra vonatkozóan. A számszerű adatok hiánya ellenére nyilvánvaló, hogy a roma integráció eszközei között a foglalkoztatáspolitika kiemelkedő szerepet kap, hiszen a kortárs nemzedék integrációjának legfontosabb eszköze, ahogy a hosszú távú megoldás alapja csakis a megfelelő oktatáspolitika lehet. A foglalkoztatáspolitika szerteágazó terület, ezért az eligazodást megkön�nyítendő álljon itt egy rövid áttekintés a hátrányos helyzetű csoportokat, közöttük a romákat leginkább érintő foglalkoztatási programokról:

• A közmunka programokban, közhasznú foglalkoztatásban meghatározó a romák részvétele, a becsült adatok szerint több tízezer fő évente.

• A 2005 és 2007 között lebonyolított, Küzdelem a munka világából tör-

•

• • •

ténő kirekesztődés ellen PHARE-közmunkaprogram (a felhasznált forrás 3,9 milliárd forint volt). Az érintettek száma több ezer fő, köztük a romák részaránya jelentős volt. A programban résztvevők szakképzés után meghatározott ideig foglalkoztatásban részesültek. A projekt tapasztalatait felhasználtuk az Új Magyarország Fejlesztési Terv hasonló programjainak kidolgozásakor is. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés 2005–2007 között lebonyolított programja (a program célja a munkaerőpiachoz kötődő egyenlőtlenségek felszámolása; 39 nyertes projekt közül 11 konzorciumi partnerség kísérleti programja volt döntően a roma álláskeresőket érintő (elnyert támogatási összeg 3 749 milliárd Ft); • Országos Foglalkoztatási Közalapítvány roma programjai (foglalkoztathatóság javítását célzó kísérleti programok). Komplex decentralizált munkaerő-piaci programok. A munkaügyi központok és a képző központok által szervezett képzések. A roma foglalkoztatási menedzseri hálózat létrehozása, működtetése; • Lépj egyet előre! – ingyenes képzési program alacsony iskolai végzettségűek számára, versenyképes tudás megszerzéséhez.

16 KSH – Statisztikai Tükör – IV. évfolyam 14. szám – Budapest, 2010. február 24.

• START-programok (járulékkedvezményekkel ösztönzi a munkáltatókat,

• • • •

Országos Roma Foglalkoztatás-szervező Menedzseri Hálózat kialakítása A sokrétű foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerben való eligazodást megkönnyítendő az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Kuratóriuma 2004 júniusában hirdette meg pályázatát egy olyan menedzseri hálózat kialakítására és működtetésére, amely előmozdítja a foglalkoztatást elősegítő intézményrendszer és a civil szervezetek együttműködését, valamint figyelemmel kíséri a megyékben, kistérségekben folyó, a cigányságot érintő foglalkoztatási, munkaerő piaci integrációt célzó programok, intézkedések végrehajtását. A program e szakasza tizenhat munkaügyi központban, 17 fő részvételével fejeződött be. (Felhasznált forrás 23,4 millió Ft.) Ezt követően az FMM megbízásából a Foglalkoztatási Hivatal a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületének 42/2005 (VII. 6.) határozata alapján a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprész központi kerete terhére pályázatot hirdetett a roma foglalkoztatást szervező menedzserek foglalkoztatásának támogatására, melyre a munkaügyi központok nyújthattak be pályázatot. Az OFA által finanszírozott szakasz befejezését követően megkezdődhetett tizenhét menedzser 2006. augusztus 31-ig tartó foglalkoztatása határozott idejű munkaviszonyban. (Felhasznált forrás: 16,7 millió Ft.). Jelenleg az országos roma foglalkoztatás-szervező hálózatban dolgozó 17+27 fő roma származású munkatárs feladata a foglalkoztatási törvényben és végrehajtási rendeleteiben megfogalmazottak gyakorlati alkalmazása, valamint a munkaügyi szervezet és a roma partnerszervezetek együttműködésének elősegítése. A 2009-ben elkülönített forrást (193 millió Ft) 2010-ben használják fel a 27 fő foglalkoztatására köztisztviselői jogállásban.. Közmunkaprogramok, közhasznú foglalkoztatás A magyarországi cigányság fentebb ismertetett főbb szociológiai jellemzőiből is könnyen levezethető, hogy e társadalmi csoport foglalkoztatási esélyeit leginkább a közmunkaprogramok és a közhasznú foglalkoztatás továbbfejlesztésével, az elsődleges munkaerőpiacra való belépést az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök célirányos felülvizsgálatával és a kapcsolódó intézkedések meghozatalával segíthetjük elő.


•

célja a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának elősegítése, 2007-ben indult, a pályakezdők foglalkoztatásának ösztönzésével, sikerére tekintettel azóta bővült a program – START Plusz és Extra kártyák) TÁMOP 1.2.1• TÁMOP 1.1.2 Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért – 2007-ben indult TÁMOP 1.1.3 Út a munka világába – 2009-ben indult HEFOP 1.1 A munkanélküliség megelőzése és kezelése HEFOP 2.3. Hátrányos helyzetű emberek, köztük romák foglalkoztatásának javítása Szigorúbb munkaügyi ellenőrzés a munkavállalók jogainak érvényesítése érdekében.


142

A közmunkaprogramok forrásait a Közmunka Tanács központi pályázatok útján használja fel, a programok célja a tartósan munkanélküli személyek átmeneti (3-9 hónap) foglalkoztatása, egyes programokban képzési modulok segítségével szakmaszerzés elősegítése. 2002-ben a közmunkaprogramokra 2,5 milliárd forintot fordított a kormányzat, ebből durva becslés alapján 0,5 milliárd forint a cigányságra eső felhasználás. 2003-ban összesen 4,9 milliárd forint állt rendelkezésre közmunkaprogramok finanszírozására, ez körülbelül 10 ezer ember átmeneti foglalkoztatását tette lehetővé, a roma résztvevők becsült száma 6700 fő, a rájuk eső felhasznált forrás becsült értéke 3,3 milliárd forint. A közmunkaprogramokra jutó források 2004 és 2006 között is évi 5 milliárd forint körül mozogtak (2004-ben 4,5 milliárd, 2005-ben 5,9 milliárd, 2006-ban 4 milliárd forint volt a programokra szánt teljes éves költségvetés). A vizsgált időszakot figyelembe véve 2007-ben (13 milliárd forint) és 2008-ban (11 milliárd forint) érték el a csúcspontot a közmunkaprogramokra fordított kiadások, 2009. évben a tervezett forrás 7 milliárd forint volt. 2008ban 26 ezer fő vett részt a közmunkaprogramokban, a romák száma becslések szerint meghaladta a 10 ezer főt. A kistérségek számára meghirdetett téli-tavaszi közmunkaprogramban mintegy 10 ezer, illetve 8 ezer fő vett részt. Az Erdészeti közmunkaprogramban (április–december) 2276 fő, az Árvíz és belvízvédelmi megelőző közmunkaprogramban (április–október) 1031 fő, az Idegenforgalmi közmunkaprogramban (június–október) 704 fő, a Vasúttisztasági közmunkaprogramban (április 15–december 31.) 890 fő, a Közúttisztasági közmunkaprogramban (május–október) 740 fő vett részt. 2009-ben a közmunkaprogramokban (összesen 11 közmunkaprogram, 9 milliárd Ft.) 16 ezer fő vett részt. A közmunkaprogramok között meghatározóak a vasúttisztasági, erdészeti, kórházi és nemzeti parkokban elvégzett munkák, és a Közmunka Tanács rendszeresen kiír kifejezetten romákat célzó programokat is (ezek célja lakókörnyezetük, cigánytelepek szépítése, rendezése). 2008-ban a 49/1999. (III. 26.) kormányrendelet módosításával közmunkaprogramok lényeges elemévé vált a szakma megszerzésére irányuló képzések indítása. Ez a szabályozás elősegíti, hogy a közmunkaprogramban való részvétel is segítse az elsődleges munkaerőpiacra való visszajutást, ne csupán átmeneti megoldást jelentsen, konzerválva az addigi hátrányos helyzetet. 2010-ben új roma közmunkaprogram indult (3 Mrd Ft). A közmunkaprogramokban az év során összességében 13 milliárd forint áll rendelkezésre a 25 ezer fő átmeneti foglalkoztatására.. A közhasznú foglalkoztatás támogatása a munkaügyi központok és kirendeltségeik által a Munkaerő-piaci Alap decentralizált Foglalkoztatási Alap részéből biztosított forrás, amelyet önkormányzatok vesznek igénybe, és ennek segítségével, ezt kiegészítve átmeneti (3-9 hónap) foglalkoztatási lehetőséget adnak tartós munkanélküliek részére. A finanszírozás főszabálya szerint a központi költségvetési forrás legfeljebb 70 százalékát teheti ki a költségeknek, ám, ha a közhasznú munkavégzésben a részvételt a cigány kisebbségi önkormányzat, önkormányzati társulás, vagy bíróság által nyil-

A munkaügyi és képző központok által szervezett programok

Annak érdekében, hogy a munkaügyi központok tevékenysége során a cigány kisebbség szempontjai megfelelően érvényesüljenek, és főként azért, hogy a programok végrehajtásakor a leginkább rászoruló, leghátrányosabb helyzetű csoportok és személyek megfelelően részesüljenek ezekből a lehetőségekből, elengedhetetlenül szükséges a cigány kisebbségi önkormányzatokkal, cigány embereket képviselő civil szervezetekkel való együttműködés. A munkaügyi központok és ezen szervezetek között 2002 óta megkötött együttműködési megállapodások célja az volt, hogy ennek a munkának megfelelő keretet adjon. Különösen fontos az ilyen együttműködés a résztvevők felkutatásában, a képzések megtartásában, a szociális segítő hálózat működtetésében és a fentebb ismertetett közhasznú munkavégzés megszervezésében. Az együttműködés köre évről évre bővül. 2004-ben a munkaügyi központoknak és kirendeltségeiknek cigány kisebbségi önkormányzatokkal 540, civil szervezetekkel 104 megállapodása volt érvényben. A munkaügyi központok által készített tájékoztató anyagok (szórólapok, kiadványok, módszertani füzetek) segítséget nyújtanak az érintetteknek és az őket segítő szervezeteknek is a foglalkoztatást elősegítő lehetőségek közötti eligazodásban. Komplex decentralizált munkaerő-piaci programok Ezeket a munkaügyi központok szervezik, a bennük résztvevők humánszolgáltatásban, szakképzésben, munkaerő-piaci képzésben, illetve támogatott foglalkoztatásban részesülnek. A programokhoz mentorálás, célirányos szakmai segítői hálózat is kapcsolódik a résztvevők munkaerőpiacra való sikeres visszajuttatása érdekében. Az ilyen típusú programok esetében különösen nehéz megbecsülni a cigányságra eső felhasználást, hiszen szinte csak a projektek címére hagyatkozhatunk. Ezzel a megszorítással az ilyen típusú, roma integrációs célokat is szolgáló forrásfelhasználás értéke 2003-ban 1,178 milliárd forint (bevont romák száma kb. 3200 fő), 2004-ben 0,923 milliárd, 2005ben 0, 487 milliárd, 2006-ban 0,5 milliárd, 2007-ben 1,609 milliárd 2008-ban pedig 1,155 milliárd forint volt. A programokban a romák részvételi aránya igen különböző 5-30 százalék közötti, azonban, ahogy fent is szerepel, vannak kifejezetten romák számára indított programok is.


vántartásba vett cigány érdek-képviseleti szervezet szervezi, illetve szervezésében közreműködik, a támogatás a közhasznú foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek 90 százalékáig terjedhet. A közhasznú foglalkoztatásra 2004-ben 9,7 milliárd, 2005-ben 12 milliárd, 2006-ban 10,7 milliárd, 2007ben 11 milliárd, 2008-ban 11,7 milliárd, 2009-ben 3,5 milliárd forint jutott. A közhasznú foglalkoztatásban a romák részvétele változó 5-30 százalék közötti, megyénként jelentős eltéréssel (vö. Mellékletek, 1. ábra A cigány nemzetiségű népesség területi elhelyezkedése).


144

Képzések 2002 óta az FMM majd az SZMM is számos központi képzési programot indított a hátrányos helyzetű felnőttek és különösen a romák képzettségi szintjének növelésére, munkaerő-piaci integrációjuk és foglalkoztathatóságuk javítására a regionális képző központok, munkaügyi központok, cigány kisebbségi önkormányzatok és szervezetek bevonásával. A munkaügyi központok által szervezett képzésekre fordított összes forrás 2004-ben 7,2 milliárd, 2005-ben 5,7, 2006-ban 11,6, 2007-ben 14,9, 2008-ban pedig 16,9 milliárd forint volt. A képző központok által szervezett programokat döntően a munkaügyi központok finanszírozzák a Munkaerő-piaci Alap decentralizált Foglalkoztatási Alap részéből. A központi képzési programok a 8/2003. (VII. 4.) FMM rendelet, valamint a 15/2007. (IV. 13.) SZMM rendelet alapján valósultak meg a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprész iskolai rendszeren kívüli felnőttképzési célú kerete, illetve a Munkaerő-piaci Alap képzési Alaprész felnőttképzési célú kerete terhére. A programok a teljesség igénye nélkül az alábbiak voltak. 2005 júliusában 3300 fő bevonásával a FMM irányításával indult képzési program a halmozottan hátrányos helyzetű, köztük romák és fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének és foglalkoztatásának elősegítésére. A programban az előzetes tudásszint felmérése mellett, egészségügyi alkalmassági szűrővizsgálat, pályaorientációs és pályaválasztási tanácsadás, személyiségfejlesztő tréningek, tanulási képességek felmérése és fejlesztése, a szakmai képzés megkezdéséhez szükséges alapiskolai végzettség megszerzését lehetővé tevő felzárkóztató programok, OKJ szakképző programok is helyet kaptak, valamint a résztvevők mentális gondozásban is részesültek, mentori segítséget kaptak. A programot sikeresen befejezők száma 3000 fő volt, a munkába helyezettek száma több mint 500 fő. Az FMM 2003-ban 30 millió forint majd az SZMM 2008-ban 50 millió forint keretösszegű vissza nem térítendő támogatást nyújtott a kisebbségi önkormányzatokban tevékenykedő, az adott kisebbség nyelvét használó személyek alapvető számítástechnikai képzésére, illetve a cigány kisebbségi önkormányzatok tagjainak és munkatársainak reintegrációs tréninggel egybekötött ECDL informatikai képzésre. Az ország valamennyi régiójára kiterjedő képzések a két programjában összesen több, mint 900 fő vett részt.. 2006-ban a Pécsi Regionális Képző Központ indított kísérleti képzési programot a romák foglalkozási diszkriminációjának csökkentésére 27,4 millió forint keretösszegben. A kísérleti program célja volt 120 fő köztisztviselő és munkáltató szemléletformáló képzése, ehhez kapcsolódó képzési program és tananyag kifejlesztése, munkaadóknak és munkavállaknak szóló módszertani füzet elkészítése, valamint a foglalkozási diszkriminációval kapcsolatos kutatás lefolytatása. 2007-ben az SZMM több mint 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány képzési programjára. A képzés során a hét régióban és a főváros területén működő cigány

kisebbségi önkormányzatok, cigány civil szervezetek és cigány többcélú kisebbségi társulások160 munkatársa sajátíthatott el három napos képzés során hazai, illetve európai uniós ismereteket.

A NFT és az ÚMFT romák foglalkoztatását is elősegítő fontosabb HEFOP és TÁMOP konstrukciói Út a munka világába A szaktárca 2009 áprilisában indította el az Út a munkához programot (TÁMOP 1.1.3). A program fő célja az volt, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő, tartósan munkanélküli személyek fokozottabban vegyenek részt a foglalkoztathatóságukat javító programokban, és az eddiginél jóval nagyobb arányban álljanak munkába; vagyis akik munkára készek és képesek, azok a szociális ellátás ideje alatt is lehetőleg munkát végezzenek, és segély helyett munkabért kapjanak. A közfoglalkoztatást az önkormányzatok szervezték meg, 2009. március 31-ig készítették el az erre vonatkozó terveiket. A költségek 95 százalékát központi állami, a fennmaradó 5 százalékot helyi, önkormányzati forrásból finanszírozzák. A munkaeszközök beszerzésére külön pályázhatnak a helyhatóságok, a foglalkoztatás szervezési, irányítási feladatait pedig országszerte kétezer közfoglalkoztatás-szervező látja el, akiknek bérköltségét a Munkaerő-piaci Alap (MPA) finanszírozza. A programban részt vevő közfoglalkoztatottak – köztük a romák magas részvételi aránnyal – a munkavégzés idejére munkabért, munka hiányában pedig úgynevezett rendelkezésre állási támogatást kapnak, amelynek összege megegyezik az öreg-


Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány programjai 2002-ben az önálló roma foglalkoztatási program keretében 311 millió forintot használt fel, és 11 millió forintot költöttek roma tárgyú kutatásokra. A 2003. évi hasonló programjának végrehajtására 150 millió forint állt rendelkezésre, és 62 millió forinttal támogatta a Pest Megyei Munkaügyi Központ Integrált Roma Központi Foglalkoztatási Programját. Emellett a Roma származású munkanélküliek közoktatási intézményekben való foglalkoztatása és képzése című programra mintegy 297 millió forint támogatást nyújtott a közalapítvány, a programba bevont roma származású személyek száma összesen 639 fő. 2004-ben az OFA öt programcsomagot tett elérhetővé a romák munkaerő-piaci helyzetének javítására, mintegy 380 millió forint hozzárendelésével. A 2005. évben ugyanerre 173 millió forint állt rendelkezésre. A 2004-ben megkezdett munka eredményeként a fentebb ismertetett Roma munkaerő-piaci szolgáltató hálózat alapjait 2005-ben letették: 24 új munkahely jött létre, a mentorok képzése és foglalkoztatása megvalósult. 2006-ban kezdődött meg a Roma zenészek foglalkoztatási programja, amelynek keretében a közalapítvány 142,5 millió forintot fordított regisztrált álláskereső roma zenészek foglalkoztatását vállaló szervezetek támogatására. Az OFA romák foglalkoztatását elősegítő programokra 2007-ben 392 millió, 2008-ban pedig 997 millió forintot költött.


146

ségi nyugdíjminimum összegével (28500 Ft/hó). A programban 2009-ben mintegy 60-66 ezer fő 6 órás átmeneti foglalkoztatása valósult meg, 97 milliárd forintos kormányzati forrásból. 2010-ben a programhoz rendelt forrás összességében 116 milliárd forint, amelynek nagyobb része hazai, kisebb része uniós forrás. A forrásbővülésnek köszönhetően 2010-ben várhatóan 50-60 ezer fő lesz a foglalkoztatottak átlagos havi létszáma: a téli hónapokban 30-35 ezren, nyáron pedig 80-90 ezren juthatnak munkalehetőséghez. A program folytatását a magánszféra felé nyitás jellemzi. Az ország különféle régióiban eltérő a programban résztvevők aránya, a legtöbben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgoznak. Lépj egyet előre! programok A munkahely megőrzésének és a munkához jutásnak a piacképes szakképzettség a záloga. A Lépj egyet előre! képzési program elsősorban a szakképzetlen, a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű felnőttek számára nyújt lehetőséget, hogy ingyen olyan képzettséget szerezzenek, amelyek aktuálisan a legkeresettebbek az adott régió munkaerőpiacán, illetve megszerezhetők a szakképzés megkezdéséhez szükséges közismereti és szakmai kompetenciák. A programban nyújtható támogatás lehet a képzési költség, illetve a tananyag beszerzésének támogatása, vagy pénzbeli juttatás nyújtása a képzés ideje alatt, vagy a képzés sikeres befejezése után. A központi program esetében sem áll rendelkezésre pontos adat a kisebbségek részvételi arányára vonatkozóan, de a képzők és a mentorok becslései alapján az akkreditált, illetve felzárkóztató képzésekbe bevontak közel 40 százaléka roma származású. A 2007–2009. évi második képzési periódusban rendelkezésre álló 10.665 milliárd forint újabb 19 837 felnőtt tudásszintjének ingyenes növelését tette lehetővé. A legsikeresebb felnőttképzési program második ütemének finanszírozását – az addigi gyakorlattól eltérően – az Európai Unió nagyobb arányban, 85 százalékban vállalta, a magyar állam 15 százalékot tett hozzá. Jelentős a szakképzésbe bevont roma származásúak aránya is, becsléseink szerint eléri az összlétszám 15 százalékát. A projektet kiterjed azokra is, akiknek szakképzettsége elavult, lehetőséget teremtve számukra egy új, a gazdaság igényeinek megfelelő végzettség megszerzésére. A program megvalósítása során több mint 22 ezer felnőtt támogatására nyílt lehetőség. A Lépj egyet, előre! program 2009-ben folytatódott, és 2010-ben is rendelkezésre áll a folytatásra 13,8 milliárd forint. START-programok A munkaerő-piaci tapasztalatok alapján és a foglalkoztatási kereslet ösztönzése érdekében 2006-ban az SZMM kezdeményezte a járulékkedvezmények körének bővítését. A fiatalok munkatapasztalat szerzését elősegítő START-

Romák a közigazgatásba A program előkészítése 2009 második felében megtörtént. Elsődleges célja, hogy elősegítse a diplomás romák bekerülését a központi közigazgatásba és a központi közigazgatás területi szerveihez, valamint hozzájáruljon határozatlan idejű foglalkoztatásukhoz köztisztviselői jogviszonyban. A program során mintegy 200 fő kapott lehetőséget a versenyvizsgára való felkészítésre. Közülük 150 fő sikeres vizsgát tett. A rendelkezésre álló forrás: 200 millió forint. HEFOP 1.1 A munkanélküliség megelőzése és kezelése A program a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztathatóságának javítását, munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésének előmozdítását tűzte ki célul integrált megközelítésű, alternatív képzési projektekben való részvételük segítségével. Célja az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérésük elősegítése a tartós, fenntartható foglalkoztatásukhoz szükséges feltételek megteremtése, és a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzése aktív és megelőző intézkedésekkel. A program tájékoztatási, képzési, támogatási foglalkozatási és szolgáltatási elemekből áll. A rendelkezésre álló forrás a 2005–2006 közötti időszakban 0,674 milliárd forint, 2007-től pedig 7,2 milliárd forint. HEFOP 2.3 Hátrányos helyzetű emberek, köztük romák foglalkoztathatóságának javítása Az intézkedés célja a munkaerőpiacról kirekesztődött emberek integrációjának elősegítése, foglalkoztathatóságuk javításával. Az támogatható tevékenységek a leghátrányosabb helyzetű emberek, köztük a romák, a (16–25 éves) képzetlen fiatalok, a korai iskolaelhagyók, az idősebb munkavállalók, a fogyatékos emberek, a szenvedélybetegek, a fogvatartottak, az alacsony iskolázottságú munkanélküliek, a hátrányos helyzetű régiókban élők munkaerő-piaci helyzetének javítására irányulnak. Az intézkedés a bevált, sikeres módszerek elterjesztését szolgálja, beleértve az Országos Foglalkoztatási Alapítvány által, illetve és a PHARE-projektek keretében kidolgozott és kipróbált módszereket. A leghátrányosabb helyzetűek esetében a foglalkoztathatóság javítását olyan átfogó megközelítésre kell alapozni, amely a tevékenységek széles körét, így a képzés, a tanácsadás és a foglalkoztatás eszközeit


program kedvező eredményeit követően elkészült a START Plusz és START Extra program, amelyet 2007. július elsejétől indított el a tárca. E két programmal a kormány segíteni szeretné a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűnek számító kismamákat, a tartósan munka nélkül lévőket, illetve az 50 év feletti és alacsony iskolai végzettségű tartósan álláskeresőket. 2008. december 31-ig START Plusz kártyával 14 162 főt, START Extra kártyával pedig 6109 főt foglalkoztattak. 2008 októberében összesen 38 927 pályakezdő dolgozott START kártyával. A START-programokra 2009-ben 23,5 milliárd forint állt rendelkezésre. 2010-ben is folytatódnak a START-programok, a költségvetési forrás 23,5 milliárd forint.

ötvözi az elsődleges munkaerőpiacra való beilleszkedés segítése érdekében. E tevékenységek kiterjednek az egyéni akciótervek kidolgozására és végrehajtására, az egyes projekt központi elemét pedig a gyakorlat-orientált képzés és tanácsadás jelenti.


148

TÁMOP 1.1.2 Decentralizált programok a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásáért A regionális munkaügyi központok által indított, fentebb bemutatott komplex munkaerő-piaci programok végrehajtásához nyújt forrásokat, a 2007–2008 közötti időszakban 26,4 milliárd, 2009-ben pedig 27,2 milliárd forintot.

A roma mikro-, kis- és középvállalkozások piaci esélyeinek javítása

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) a 2004–2006. években hirdetett pályázatokat a hazai roma kisvállalkozások piaci versenyképességét javító fejlesztések és beruházások támogatására. A pályázónak rendelkeznie kellett az OCÖ, vagy a területileg illetékes cigány kisebbségi önkormányzat (CKÖ) támogató levelével. Az ajánlásnak tartalmaznia kellett, hogy a vállalkozás eddigi tevékenysége során hogyan járult hozzá a helyi roma közösség gazdasági és társadalmi integrációjához, valamint, hogy a vállalkozás foglalkoztatott-e korábban roma munkavállalókat. A támogatások finanszírozása a Kis- és Középvállalkozó Célelőirányzat keretének terhére történt. Összesen 747 millió forint szolgálta a hazai romákat foglalkoztató mikro-, kis- és középvállalkozások támogatását, ennek köszönhetően pedig több mint 500 új munkahely létesült. 2007-ben a GKM pályázata elsősorban az ingatlanfejlesztésekre, gépek, berendezések és haszongépjárművek beszerzésére, informatikai fejlesztésre irányult. A program – a korábbi évekhez hasonlóan – rendkívül sikeres volt. Összesen 258 pályázat érkezett 998 millió forint támogatási igénnyel. A rendelkezésre álló 250 millió forint 61 pályázó támogatását tette lehetővé. A pályázati bírálóbizottság munkájában a kormányzati képviselők mellett részt vesznek az OCÖ, illetve a MCK delegáltjai is. A hazai roma mikro- és kisvállalkozásokat segítő programhoz 2009-ben 373 millió forintot használtak fel.

Lakhatás

A lakhatás területén tett intézkedések esetében a foglalkoztatási programoknál is nyilvánvalóbb, hogy a jelen problémáira kívánnak választ adni: a telepek, gettók felszámolása azonnali feladat, melynek megvalósulása azonnali siker, akkor is, ha számos további kérdést vet fel. Ennek ellenére a rendszerváltás óta a telepeken élők társadalmi integrációja érdekében konkrét kormányzati lépésre először 2005-ben került sor. Ezt a modellprogramot követően jelenleg a program negyedik, illetve ötödik fordulójában nyertes tizenegy településen folyik a munka. A telepfelszámolási programok esetében nyilvánvaló, hogy az érintettek túlnyomó többsége, gyakorlatilag a teljes célcsoport roma


származású, így talán még nagyobb joggal kerülhetett volna ez az intézkedéscsoport a lista élére, mint a foglalkoztatási terület. Azért nem így történt, mert a telepfelszámolás bár azonnali megoldást jelent, de sok esetben nem véglegeset: az új, emberhez méltó környezetbe kerülő családok mentorálása, foglalkoztatási, beilleszkedési gondjaik megoldásának segítése nélkül az integráció nem lehet sikeres. A telepprogram 2009-ben jutott olyan stádiumba, amelyet a kezdeményezés kiteljesedéseként értékelhetünk: a források bővülése olyan jelentős, hogy immár nem mennyiségi, hanem minőségi változást kell, hogy előidézzen a programok lebonyolításában. Emellett az elmúlt néhány év hibáiból is tanulnunk kell: nagyon fontos a programok megvalósulásának megfelelő monitoringja, a hatékonyság és átláthatóság megkövetelése. És a legfontosabb feladat, hogy ne hagyjuk magukra a telepekről átköltöztetett embereket új lakásaiban – ezekben a helyzetekben az odafigyelés, az esetleges konfliktusok helyi szintű, párbeszédre alapuló megoldása alapvető fontosságú, e nélkül aligha beszélhetünk majd a program sikeréről. A telepfelszámolás megvalósítása elengedhetetlen feladat, olyan „alap”, amelyre sokrétű követő intézkedések egész sora kell, hogy ráépüljön. Magyarországon megközelítőleg százezer ember él, közel 500 telepen, telepszerű lakókörnyezetben, amelyek jelentős számban kistelepülésen vagy azok közigazgatási határain kívül találhatóak. A telepek, telepszerű lakókörnyezetek felszámolása – a telep típusának, nagyságának, kistérségi, regionális elhelyezkedésének stb. függvényében – sokféle, más-más fajtájú beavatkozási lehetőséget kíván meg. Más típusú eszközökkel kell segíteni, elérni az Alsószentmártonban, a nyíregyházi Guszev-telepen és a szomolyai pincelakásokban élő családok integrációját. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Nem mondunk le senkiről zászlóshajó programja a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztésére irányul. A Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében kiírt integrált szociális jellegű városrehabilitációs programokban pedig a városi szegregátumok rehabilitációjára lehet pályázni. A minisztérium ezért elsősorban olyan kistelepülések részére hirdeti meg programját, melyek a fenti pályázatokon nem indulhatnak, másrészt gazdasági potenciáljuk miatt egyedül képtelenek lennének egy több tíz millió forintos integrációs programot lebonyolítani. Az elmúlt négy évben 39 településen (Abaújszántó, Bódvalenke, Dencsháza, Domaháza, Egercsehi, Füzér, Füzérradvány, Galambok, Garabonc, Gyulaj, Hangony, Hencida, Hidas, Kakucs, Kerecsend, Kiskunmajsa, Kisvaszar, Rudabánya, Sajóhídvég, Sirok, Somogyapáti, Sóshartyán, Szalonna, Szentegát, Szentgál, Szigetvár, Szomolya, Szúcs, Táska, Tiszabő, Tiszabura, Tornanádaska, Tunyogmatolcs, Uszka, Váralja, Vasboldogasszony, Zákány, Zalamerenye, Zalaszentjakab) indították el a programot, összesen 3 milliárd 95 millió forintos támogatással. A program alapvető célja, hogy az itt élők társadalmi integrációjának feltételeit megteremtse. Prioritásként kezeli, hogy az alacsony státuszú (legfeljebb 8 általános iskolai osztállyal és rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező aktív korú) lakók által lakott településrészeken a további lakásállomány-növekedést megaka-


150

dályozó, azt csökkentő, a diszkriminációmentesség, szegregációmentesség, a deszegregáció irányába ható, integrációt előmozdító, tervszerű, dokumentált programok valósuljanak meg. A program fő célkitűzése, hogy a szegregáltnak tekintett területen élő lakosok körében és a település lakosságának egészében az alacsony státusú emberek aránya azonos legyen. Ennek érdekében radikálisan csökkenteni kell az alacsony státusú emberek számát és arányát a szegregált környezetben, amely az esetek többségében a szegregált környezet megszüntetésével érhető el. A lakhatási elemek mellett mobilizációs stratégia készül, melyben a gyerekek és fiatalok iskolai integrációja, a felnőttek munkaerő-piaci beilleszkedése, a szociális és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítése és közösségfejlesztési programok is nagy hangsúlyt kaptak. A települések rendkívül változatos módszereket és eszköztárat használtak fel programjaik megvalósítása során, és változatos együttműködéseket alakítottak ki, annál is inkább, mivel nem létezett egyetlen képlet a programok megvalósítására: minden esetben a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazodó, flexibilis programok megalkotásán és megvalósításán volt a hangsúly. A 2005-ben induló modell-program volt az első tesztprogram a halmozottan hátrányos társadalmi réteg lakhatási és szociális problémáinak kezelésére. Pályázati úton kaptak támogatást azok az önkormányzatok, amelyek az ott élők lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi, szociális és oktatási hátrányait kívánták felszámolni. 2005-ben 680 millió forint állt rendelkezésre, az ICSSZEM meghívásos pályázatot írt ki a települési önkormányzatok számára. A koncepció alapja, hogy központi támogatásból olyan a helyi igények, szükségletek szerint tervezett programok valósuljanak meg, amelyek modellértékűek lehetnek a program folytatása és a hasonló problémákkal küszködő kistelepülések számára. Kilenc projekt kapott támogatást 55-90 millió forint közötti összegben. 2006-ban a SZMM folytatta a modellprogramot, melyre a központi költségvetésben 400 millió forintot különítettek el. Ez az összeg kiegészült az Országos Területfejlesztési Hivatal által átadott 70 millió forinttal. A programot az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány további 105 millióval támogatta. A meghívásos pályázaton újabb összesen tizenegy önkormányzat és civil szervezet nyert támogatást. A program második körét 2006 szeptemberében indította el a tárca, a meghívott települések pályázatainak elbírálására és a szerződéskötésre decemberben került sor. A 2007 végére 11 településen fejeződik be a projekt: Egercsehi, Garabonc, Hangony, Hidas, Rudabánya, Sajóhidvég, Sóshartyán, Szomolya, Szúcs, Tunyogmatolcs, Vasboldogasszony. A 2008. évben összesen 880 millió forintos támogatással további hét település kapott lehetőséget a saját programjának megvalósítására. 2009-ben folytatódott a Roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs programja. A Szegregált lakókörnyezet felszámolása című pályázat keretében öt településen (Bódvalenke, Gyulaj, Szigetvár, Tornanádaska, Zákány) indult program. Az Önkormányzati Minisztérium által biztosított költségvetési keret 250 millió forint volt.

Intervenciós pályázat A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (továbbiakban: MCKA) által kezelt Intervenciós Keret célja a roma közösségeket érintő, veszélyeztető szociális valamint lakhatási krízishelyzetek elhárításának és megoldásának támogatása volt. A 2006. évben kiírt intervenciós pályázat célja a krízishelyzetek elhárításának és megoldásának részbeni támogatása volt. A támogatás elnyerésére pályázhattak cigány kisebbségi önkormányzatok, jogi személyiséggel rendelkező cigány társadalmi szervezetek, egyesületek, alapítványok, melyeknek alapító okiratában nevesítve van a roma közösségek érdekében végzett tevékenység, és a krízishelyzet elhárításra vonatkozóan, rendelkeznek a települési önkormányzat írásbeli együttműködési megállapodásával. Az egy pályázó által elnyerhető támogatás maximum összege 1 millió forint volt. Az elbírálás során 29 pályázót részesített támogatásban a kuratórium. 2007-ben a közalapítvány, valamint a SZMM közös pályázatot írt ki a magánszemélyeket érintő lakhatási és szociális krízishelyzetek elhárítására 30 millió forintos keretösszeggel. A pályázók kizárólag olyan természeti csapások és elemi károk bekövetkezése esetében kérhettek támogatást, ahol a lakásállapot romlását követően a lakhatás ellehetetlenült, és maga a lakás életveszélyessé vált. Továbbá szociális krízishelyzet esetében akkor, ha az érintett család a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvényben foglaltak alapján adósságkezelési szolgáltatást már igénybe vett, de a lakhatást veszélyeztető mértékű adósságproblémával küzdenek. A kuratórium 32 pályázatot részesített összesen 31.6 millió Ft támogatásban.


A SZMM és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium A romák lakhatását elősegítő komplex telep-program címmel előterjesztést készít elő a kormány részére. A program jóváhagyása esetén 2013-ig mintegy száz cigánytelep felszámolására és az ott lakók komplex, társadalmi integrációjára (oktatási, szociális, egészségügyi, foglalkoztatási) nyílna lehetőség 8,4 milliárd forint költségvetéssel, mely részben európai uniós, részben hazai forrásból kerülne finanszírozásra. 2009 decemberében a SZMM 807 millió forintos keretösszeggel írt ki pályázatot. A programra 2010. január 29-ig pályázhattak a települések. A telepeken élő romák élethelyzetének javítását a lakóhelyi szegregáció felszámolása mellett a társadalmi integrációt erősítő egyéb intézkedések is segítik a szociális segítségnyújtással (szakértői munkacsoport, pénzbeli letelepedési támogatás), a foglalkoztatás előmozdításával, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyeinek javításával és az integrált közoktatás feltételeinek megteremtésével. A 2005–2009. év között összesen 342 család költözött integrált lakókörnyezetben található új lakásba, 644 lakást komfortosítottak és újítottak fel. 501 fő vett részt szakképzésben és 338 fő foglalkoztatása oldódott meg.

2008-ban a felhívás alapján összesen 157 szervezet nyújtotta be igényét, melyből a kuratórium 55 pályázatot részesített összesen 57.9 millió forint támogatásban. A felhívás alapján 2009. december 31. napjáig a kuratórium 33 pályázat esetében hozott döntést, melyből 14 pályázót részesített összesen 14 millió forint támogatásban. A célhoz rendelt forrás 2009-ben 37,6 millió forint volt.


152

Antiszegregációs tervek

Az esélyegyenlőségi elvű támogatáspolitikát a közoktatási forrásokhoz való hozzáférés mellett először A Regionális Operatív Program Funkcióbővítő integrált városfejlesztést célzó pályázata során alkalmaztuk. A programban összesen 19,6 milliárd forint forrás volt elérhető a települések számára, a pályázat benyújtásának feltétele volt az, hogy az önkormányzatok Integrált Városfejlesztési Stratégiát és ennek részeként anti-szegregációs terveket készítsenek. Az antiszegregációs tervekben felmérték, beazonosították a településen kialakult szegregátumokat, és kidolgozták a felszámolásukhoz szükséges intézkedéseket. 2009 szeptemberétől az év végéig összesen 77 antiszegregációs terv készült el, amelyek a cigánytelepek megszüntetését, az ott élők integrációját célozzák. A kormány a tervek elkészítéséhez ez évben is szakértőket delegált, akik segítették és ellenőrizték a terv elkészítését, és ellenjegyzésükkel garantálták annak megfelelő színvonalát.

Agrárgazdaság

Itt is megjegyzendő, hogy a földművelésügyi tárca minden évben jelentős forrásokat biztosít agrár-jellegű közmunkaprogramokra (vö. erdészeti közmunkaprogramok).

Szociális földprogram A program céljának eléréséhez kedvezményes szolgáltatásokkal, juttatásokkal – természetbeni szociális szolgáltatásként – lehetőséget teremt háztáji jellegű mezőgazdasági kistermelésre, illetve állattartásra, az egyéni és közösségi, valamint a hátrányos helyzetű családok munkára ösztönzésével, a helyi erőforrások kihasználásával. A program célcsoportjai között a roma népesség tagjai hangsúlyosan jelennek meg. A programokat döntően települési önkormányzatok vagy azok társulásai működtetik, kisebb részben pedig önkormányzatok által létrehozott szociális célú közhasznú szervezetek. Az önkormányzat rendeletet alkot a program működéséről, a kedvezményezettség feltételeiről, a résztvevők kötelezettségeiről, jogairól. A hátrányos helyzetű családok egyénileg kötött szerződések alapján juthatnak hozzá a program juttatásaikhoz. A támogatás formái között szerepelnek a termelést szolgáló juttatások, szolgáltatások: földhasználat, illetve bérlet, szaporítóanyag, kemikália, gépi talajmunkák, állattartás támogatása, emellett megjelenik a termelés szervezése: gépkölcsönzés, termeltetés, értékesítés szervezés, terményfeldolgozás, tárolás, szállítás,

Egészségügy

Az egészségügyi tárca érdemi intézkedéseket kezdeményezett a telepeken vagy telepszerű lakókörnyezetben élők egészségét veszélyeztető tényezők megszüntetése érdekében. Jelentős probléma a népegészségügyi szűrővizsgálatokon a roma lakosság alacsony részvétele, ennek növelésére külön, célzott lépéseket tett a kormányzat. 2004-ben négy kiegészítő, ágazatspecifikus kutatás és zárótanulmány készült a roma gyermekek speciális iskolába küldésének okairól; a roma népesség és az egészségügyi, szociális helyzet összefüggéséről, az egészségügyi ellátórendszer diszkriminatív mechanizmusairól; a cigány népesség és az egészségügyi ellátórendszer kapcsolatának vizsgálatáról. Emellett a tárca a többcélú intézmények által elérhető hátrányos helyzetű csoportok részére a helyi önkormányzatok és az ÁNTSZ bevonásával komplex prevenciós programot valósított meg. Benne háziorvosok, ápolók, védőnők alapellátási feladatokkal kapcsolatos népegészségügyi képzésére került sor, továbbá kiadványok készítésére, rendezvények, továbbképzések szervezésére. A 2008-ban is kiemelt cél volt a népegészségügyi szűrővizsgálatokon, a szív- és érrendszeri szűréseken való tudatos részvétel fokozása a szegregált lakókörnyezetben élők körében. Az alapellátás fejlesztése, helyi egészségházak kialakítására összesen 3,8 milliárd forint állt rendelkezésre. 2009-ben folytatódtak a népegészségügyi szűrővizsgálatok, a szív- és érrendszeri szűréseken való tudatos részvétel fokozását a szűrővizsgálati program kommunikációjának erősítését célzó intézkedések. A szűrési programokon való rész17 A szociális földprogramban érintett 10 megye: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Zala.


intenzív termelés vagy háziipar eszközeinek biztosítása. Ezeket egészítik ki a résztvevőkre irányuló szolgáltatások: szaktanácsadás, képzések, rendezvények, közösségfejlesztés, önsegítő csoportok, háztartás és életmód-alakítás, termelési és egyéb célú szövetkezés segítése. A program eredményeként a részt vevő családok, személyek aktivitásának megőrzésével, képzettségi szintjének emelésével növekszik az esélye a munkaerőpiacra való visszajutásra, vagy önálló megélhetésre. Javul a megélhetés biztonsága a hátrányos helyzetű rétegek körében. A település népességmegtartó ereje nő, csökken az elvándorlási kényszer. A helyi erőforrások hasznosulnak, melyeket a piacgazdaság nem tud hasznosítani. Erősödik a társadalmi tolerancia a hátrányos helyzetűek, közöttük a roma kisebbség iránt. A kedvezményezett családok szociális gondoskodásra való rászorultsági szintje csökken, az öngondoskodási igénye nő. 2008-2009 között 10 megyében17, 44 kistérségben, 194 településen működik szociális földprogram (a továbbműködtetőket nem számolva). A szociális földprogramok a keleti és a dél-dunántúli megyékben, elsősorban a hátrányos helyzetű kistérségekben működnek. Országos átlagban a kedvezményezett családok közel fele roma származású. 2008–2009-ben a programok végrehajtására rendelkezésre álló forrás összesen 283 millió forint volt.

vétel növelése érdekében a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében kiemelt projekt (TÁMOP 6.1.3.) indult el a támogatási szerződés aláírásával 2009 májusában, amelynek megvalósítója az Országos Tisztiorvosi Hivatal.

Oktatás


154

Hosszú távon a cigányság integrációjára csakis a megfelelő színvonalú oktatás és egy következetes oktatáspolitika jelenthet megoldást. A roma kisebbség jelentős részét érintő mélyszegénységből csak az iskola kínál valódi kiutat. A szülő foglalkoztatása fontos feladat, a gyermekek megfelelő oktatáshoz jutása viszont életbevágó, a sikeres roma emberektől gyakran hallhatjuk, hogy meghatározó jelentősége volt sorsuk, pályájuk alakításában egy-egy pedagógusnak. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) szakmai és intézményi szinten összefüggő, komplex rendszert épített ki az elmúlt években, és működtet ma is a hátrányos helyzetű gyermekek integrációja érdekében. A rendszer elemei egymásra épülnek, és egymás működését kiegészítik. Az intézkedések a sürgős megoldást, változtatást igénylő problémákra reagálnak, és hozzájárulnak a roma gyermekek integrációjához. Az oktatás területén a tárca által kezdeményezett és megvalósított legfontosabb projektek a következők.

Közoktatás

A roma gyermekek, tanulók száma, oktatási helyzetük Magyarországon A cigány népesség számát és azt, hogy hány roma gyermek jár óvodába, iskolába, hány fiatal középiskolába, főiskolára és egyetemre – részlegesen, becslésekkel tudjuk megválaszolni, hiszen Magyarországon hivatalos adatgyűjtés a tanulók etnikai származásáról 1992 óta nem folyik. Az 1992/93-as tanévig az oktatási és egyéb statisztikában a származásra vonatkozó adatokat még nyilván lehetett tartani, azóta kutatási adatok vannak a roma tanulók számát illetően. A 2003. évi adatfelvétel (2003. évi országosan reprezentatív romafelvétel, szociológiai kutatás, Kemény István) szerint a magyarországi cigány népesség lélekszáma 600 ezer fő volt, a teljes népesség 6 százaléka. Az Országos Kompetenciamérés adatai alapján becsülve 2006-ban a közoktatás első nyolc évfolyamán tanuló diákok körülbelül 13 százaléka, 108-112 000 fő cigány. Az érettségit adó középiskolák négy évfolyamán nagyjából 18-19 000 roma tanul. Miután itt is magas a lemorzsolódás, biztosan nem állítható, hogy ugyanennyien meg is szerzik az érettségit. A felsőoktatásban tanuló roma fiatalokról igen kevés az adat. A legközelítőbb becslést a Romaversitas Alapítvány és az MCKA ösztöndíjai alapján tehetjük. A legtöbb hallgatót támogató MCKA közalapítvány adatai alapján végzett becslés szerint a 2000–2007-ig tartó időszakban mintegy 1470 roma ösztöndíjas szerzett nappali, 300 levelező vagy esti tagozaton felsőfokú végzettséget.

Intézkedések a szegregáció visszaszorítása és az oktatási esélyegyenlőség érdekében

A hátrányos megkülönböztetés tilalma Az oktatási tárca javaslatára az Országgyűlés 2003 szeptemberében több ponton is módosította a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt (továbbiakban: Kt.). Új elemeként jelent meg az iskolai szegregáció tilalma. Az új szabályozás lehetőséget nyújt a közvetett diszkrimináció feltárására is. E rendelkezések utóbb átkerültek Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénybe. A magyar jogrendet a nyugati országokéhoz közelíti az az újdonság, hogy a bizonyítási teher megfordul, vagyis a hátrányos megkülönböztetés szempontjából vitatott döntés jogszerűségét minden esetben a döntés hozójának kell bizonyítania. 18 Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában, Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, 2005


Az MCKA adatainak tükrében mára évente csaknem 200 roma hallgató nappali tagozaton, valamint további mintegy 100 fő esti vagy levelező tagozaton szerez felsőfokú végzettséget. E becslés azonban a korántsem tekinthető megbízhatónak, tekintve, hogy például nem történt követéses adatrögzítés. A roma gyermekek iskolai diszkriminációjának egyik hangsúlyos formáját jelzi, hogy legkevesebb 799 homogén roma gyógypedagógiai osztály található ma az általános iskolákban18, azaz az összes gyógypedagógiai osztály (a kutatás évében, 2004-ben 3330) több mint negyedében kizárólag roma tanulókat oktatnak. A témába vágó kutatások szerint az eltérő tantervű tagozat sok esetben a cigány gyerekek elkülönítésének legális módszereként működik. A magyar iskolarendszerben korábban is meglévő szelekciót felerősítette a nyolcvanas évek vége felé kialakuló, majd a rendszerváltással kiteljesedő úgynevezet szabad iskolaválasztás, melynek feltételezett szabadsága kevesek kiváltsága. A szegény és gyenge érdekérvényesítő családok gyermekei (mint pl. a romák többsége) többségükben az átlagnál gyengébb színvonalon működő iskolákban koncentrálódnak, míg az „elit” gyermekei a szülők akarata és pénztárcájának vastagsága szerint válogathatnak az oktatási szolgáltatások között. A cigány gyerekek szélesebb körű iskoláztatásának kezdete (60-as évek) egyszersmind iskolai elkülönítésük történetének kezdete is. Azt is mondhatnánk, hogy a cigány gyerekek nagyobb arányú iskolai megjelenésének exponenciálisan növekedő hozadéka lett a különféle „speciális” bánásmódok elterjedése. A minőségi oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés területileg is különböző, ráadásul mindez szorosan összefügg azzal, hogy a szegénység területileg is koncentrálódik Magyarországon. A hátrányos helyzetű régiókban az alapfokú oktatás személyi és tárgyi infrastruktúrája elmarad az országos átlagtól. E térségekben és településeken gyakran hiányoznak az alapvető oktatási szolgáltatások, vagy a törvényi előírásoknak nem felelnek meg.


156

Az antidiszkriminációs elemek megjelenése jelentős lépés a szegregáció felszámolására, eszköz az iskola döntéseinek társadalmi ellenőrzésére. • Szigorodott a magántanulóvá nyilvánítás eljárása. Ennek a rendelkezésnek is az a célja, hogy a leghátrányosabb helyzetű fiatalok se essenek ki ellenőrizetlen módon a közoktatásból. Szociológiai vizsgálatok szerint a cigány tanulókat nyolcszor nagyobb valószínűséggel mentik föl a rendszeres iskolába járás alól, mint nem roma társaikat. • Megjelent a „sajátos nevelési igény” kifejezés. Ezzel megkezdődött a felkészülés a fogyatékossá nyilvánítás rendszerének a hátrányos társadalmi helyzetű tanulók szempontjából való felülvizsgálatára. A hatvanas évektől a fogyatékossá nyilvánítás a roma tanulók szegregálásának az egyik legfontosabb formájává vált. Különféle társadalomtudományi kutatások eredményei szerint a hazai roma gyerekek egyötöde eltérő tantervű osztályba/iskolába jár. • Definíciót kapott a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet (hh, hhh) és az integrációs felkészítés a törvényben. Az oktatási esélyegyenlőségi intézkedések és az integrált oktatás közvetlen célcsoportja – etnikai hovatartozástól függetlenül – minden esetben a halmozottan hátrányos helyzetűnek, illetve a hátrányos helyzetűnek minősülő tanulók csoportja. Egy olyan körülhatárolható társadalmi csoportot érintenek elsősorban a közoktatási esélyegyenlőségi intézkedések, amely a magyar társadalmon belül a legrosszabb körülmények között él, ezért a lehető legnagyobb szüksége van a támogatásra. Közöttük jelentős számban találhatók roma gyermekek. Rászorultságuk egyik mutatója az alacsony jövedelem, a másik a szülők iskolázottságának alacsony foka. A korábbi szabályozás nem határozta meg a hátrányos helyzet fogalmát. Így vált lehetővé, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknak szánt támogatások gyakran céljukat tévesztették, és a középosztály családjait segítették. • A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kötelező felvételével lehetőség nyílt a három éves óvodáztatás elérésére ott is, ahol ma ez nehezen valósul meg. A hátrányos helyzetű gyermekek rendszeres óvodáztatása három éves kortól, alapvető feltétele a sikeres iskolai pályafutásnak. • Az integráció szempontjából óriási jelentősége van annak a nagy vihart kavart törvény-módosításnak, mely szerint az első három évfolyamon csak a szülő egyetértésével lehet évismétlésre kötelezni a diákot. Ezt egészíti ki a nyugati országokban elterjedt gyakorlat, a tanulók szöveges értékelése, ami az egyéni fejlesztés alapja. A módosított Kt. emellett meghosszabbítja az iskolai oktatás kezdő szakaszát, így több idő jut az alapkészségek (írás, olvasás, szövegértés stb.) elsajátítására. A készségek és képességek fejlesztése az ötödik és hatodik osztályban az eddigieknél hangsúlyosabban folytatódik. • Az általános iskolai felvételi körzetek szabályozása elengedhetetlen az iskolai szegregáció felszámolása és megelőzése érdekében. A módosítás lényege, hogy a HHH tanulók és az e körbe nem tartozó tanulók egymás-

hoz viszonyított arányát településre vetíti ki, és ehhez viszonyítva írja elő a körzeti arányok megtartását. Az egyes körzetekben a HHH tanulók aránya a települési aránytól legfeljebb 15 százalékban térhet el. Ha ez az arány felborul, akkor először az iskola elveszíti körzetes státuszát, bizonyos arány elérése esetén pedig nem indíthat első osztályt.

Programok, intézkedések

A magyar kormányzat az elmúlt években számos programot indított a halmozottan hátrányos helyzetű és a roma gyermekek iskolai sikerességének a javítására, és a szegregáció megakadályozása érdekében. Az oktatási integrációs program Az oktatási integrációs célok hatékonyabb megvalósítása érdekében a számos új jogszabály megalkotásával, illetve jogszabály-módosítással párhuzamosan oktatáspolitikai programokat indítottunk el, és megteremtettük a program pénzügyi feltételeit. E tevékenységek nem elválaszthatók egymástól, és mindegyiknek fontos szerepe van.


További jogszabály módosítások • A sajátos nevelési igényt megállapító szakértői bizottságok munkáját szabályozó miniszteri rendelet (14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet is többször módosult a gyermekek, tanulók esélyegyenlőségének növelése érdekében, és konkrétan a fogyatékossá minősítés szigorítása érdekében. Így például szigorodott a minősítési eljárások rendje; enyhe értelmi fogyatékosságot három (orvosi, gyógypedagógiai és pszichológusi) szakvélemény egybehangzósága esetén állapíthat meg a bizottság. • Legutóbbi intézkedésünknek köszönhetően külön közoktatási szakértői státusz jött létre, hogy a fogyatékossá minősítési eljárás során az esélyegyenlőség szempontjai érvényesüljenek. • A hatóságként eljáró Oktatási Hivatal jogkörét szélesítettük, az egyenlő bánásmód követelménye érvényesülésének a korábbiaknál is nagyobb teret szentelve: a hivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálja az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását. Az Oktatási Hivatal „jogosítványainak” erőteljes kibővítésével a kritikus helyzetekben biztonságosabban érvényesíthetők lesznek az érintett roma tanulók érdekei jogi úton, vagy egyéb módon. • Annak érdekében, hogy az integrált pedagógiai módszerek beépüljenek a pedagógus alapképzésbe, a tárca jogszabályi szinten szabályozta a pedagógusképzés alapképzési szakon elsajátítandó szakmai kompetenciáit (15/2006. (IV. 3.) OM rendelet). A kimeneti követelmények között megjelent a sajátos nevelési igényű, a hátrányos helyzetű gyermekek nevelési specifikumainak, illetve az integrált és a differenciált oktatás eszköztárának ismerete.


158

Az oktatási integráció bevezetése kapcsán nagyszabású pedagógiai megújulás kezdődött, melynek során 11 pedagógiai módszertani területen fejlesztettek ki programokat a pedagógus alap- és továbbképzés számára. A modern pedagógiai módszertanok alkalmazását az integráló intézményekben dolgozó pedagógusok közül eddig közel tízezren sajátították el a továbbképzéseken. 2013-ig további 15 000 pedagógus szakmai-módszertani továbbképzése valósul meg. Mára az általános iskolák egynegyede, és óvodák, középiskolák is bekapcsolódtak a módszertani alapú programba; összesen 1600 közoktatási intézmény vesz részt az integrációban. Ha a gyerekek, és főként iskolai sikerességük felől nézzük az integrációt és hatékonyságát, akkor egy széles sajtónyilvánosságot kapott kutatás eredménye az irányadó: az integrált oktatás javítja a romák iskolai eredményeit, nem rontja a nem romák eredményeit, ráadásul az alkalmazott modern pedagógiai módszerek javítják a tanulók önértékelését, függetlenül etnikai hovatartozásuktól. További hozadéka az integrációnak, hogy növeli a romák társadalmi elfogadottságát a nem roma tanulók körében. Az Utolsó Padból… programot az oktatási tárca 2003-ban indította. A program elsődleges célja volt, hogy a magyarországi sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók körében a hátrányos helyzetű és roma gyermekek felülreprezentáltságát csökkentse az indokolatlanul fogyatékossá minősített tanulók visszahelyezésével a normál tantervű oktatásba. A program kezdeti fázisában az enyhe fokban értelmi fogyatékosnak minősített tanulók visszahelyezési projektjében a független szakértőkkel felülvizsgált tanulók 11 százalékánál állapította meg, hogy minősítésük nem megalapozott, és orvosilag nem igazolt. A program következő fázisában a közvetlen beavatkozásokról (pl. visszahelyezések) a program fókusza a nagyobb folyamatokra való ráhatásra helyeződött; a pedagógiai diagnosztika rendszerének (és a normatív finanszírozás) átalakítását célzó koncepciók kidolgozása és végrehajtása zajlott. Az elmúlt években/évtizedekben az általános iskolai SNI tanulók aránya hazánkban folyamatosan nőtt. (2002-ben 5,3%, jelenleg 6,84%; az enyhe értelmi fogyatékossággal bekerülők aránya a teljes kohorszot tekintve 2,58%, az SNI tanulók között 38%) A program és a kormányzat esélyegyenlőségi politikájának hatására az enyhe fokban értelmi fogyatékossá minősítés évek óta emelkedő trendje megtorpant, majd csökkenni kezdett. 2001 óta relatíve 23,4 százalékos csökkenés tapasztalható országosan az enyhe értelmi fogyatékossá minősítettek arányában az általános iskolai intézményi fokon. Azaz 3,37-ről 2,58 százalékra csökkent az összes általános iskolai tanuló vonatkozásában. A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságokban a visszahelyezési javaslatok száma a korábbi tanévekhez képest megnégyszereződött.

Útravaló Ösztöndíjprogram Az oktatási tárca 2005 szeptemberében indította el az Útravaló Ösztöndíjprogramot, melyben folyamatosan mintegy 20 000 tanuló fejlesztése és egyéni gondozása valósul meg mentortanárok segítségével. Az ösztöndíjprogram átfogó célja a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének elősegítése, a fiatalok továbbtanulásának, szakma, érettségi és diploma szerzési esélyeinek javítása, valamint a természettudományos érdeklődésű tanulók tehetséggondozása. Az ösztöndíjprogram keretében működő három esélyegyenlőségi alprogramban való részvételre a diákok és mentoraik közösen pályázhatnak, s mindketten ösztöndíjban részesülnek.

Uniós források

A szükséges jogszabályváltoztatások, az iskolai integrációs támogatás bevezetése, valamint az ösztöndíjprogramok elindítása mellett kétségkívül a Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006) jelentette a legnagyobb lehetőséget a célok elérésére. Ennek megfelelően a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretein belül mintegy 7,7 milliárd forint állt rendelkezésre a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítására az oktatási rendszerben. A Nemzeti Fejlesztési Terv Humán-erőforrás Operatív Program 2.1.1 központi programja a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének növelése érdekében a pedagógus alapképzésben is lépéseket tett a hatékony együttnevelés megvalósításához szükséges módszertani kompetenciák, pedagógiai tartalmak megerősítésére. Ennek érdekében a felsőoktatás számára is kínál alkalmazható képzési programokat. A második NFT (Új Magyarország Fejlesztési Terv – ÚMFT – 2007–2013) keretében jelentős forrásigényű (közel 40 Mrd Ft) programok indulnak • a szegregáció csökkentésére, • az óvodáztatás kiterjesztésére, • a magas fogyatékossá minősítési arány csökkentésére, • a minőségi oktatáshoz való hozzáférés javítására, • az iskolai lemorzsolódás csökkentésére, valamint


Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatásának támogatása Halmozottan hátrányos helyzetű kisgyermekes családok terhein könnyít és az óvodai nevelésbe való mihamarabbi bekapcsolódást segíti az óvodáztatási támogatás, amelyet évente kétszer kap a család rászorultsági alapon a három, illetve négyéves óvodába beíratott gyermek után. A támogatás feltétele, hogy a gyermek rendszeresen járjon óvodába. A beóvodázási támogatás alapvető célja, hogy a jelenleg intézménybe nem járó leginkább rászoruló gyermekek is bekerüljenek az óvodai nevelésbe, ezáltal később sikeresebb iskolai pályafutásban legyen részük, mint ami jelenleg számukra – óvodai nevelésben való folyamatos és lehetőleg minél hos�szabb idejű részvétel nélkül – prognosztizálható.

• az SNI tanulók oktatási helyzetének javítására. Ennek keretében ismét

sor kerül független szakértők bevonásával végzett felülvizsgálatokra, melyek a tervek szerint 2000 tanulót érintenek.


160

A források nagyságrendjénél fontosabb azonban a multiplikáló hatásuk, amit a közoktatásban elsőként bevezetett ún. esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika bevezetése tesz lehetővé: A magyar oktatási tárca az ún. esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikájával a központi és uniós közoktatás-fejlesztési forrásokhoz való hozzáférést kötelezően megalkotandó közoktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzéshez és kötelezően végrehajtandó intézkedési tervhez rendeli. Az esélyegyenlőség és a szegregációmentes oktatás számon kérhető, monitorozható szempontként jelenik meg minden közoktatást érintő pályázatban, a pályázatok kötelező mellékleteként pedig becsatolandó az esélyegyenlőségi szakértők által jóváhagyott közoktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzés és intézkedési terv. A terv elkészítése során kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy érvényesül-e a településen, társulásban a diszkriminációmentesség, szegregációmentesség és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatási és társadalmi integrációjának támogatása. A pályázatok értékelése során vizsgálják mind a helyzetelemzések szakszerűségét, mind a pályázatok esélyegyenlőségi relevanciáját. Intézkedésünk implementációs hatásaként módosult az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. A módosítás értelmében 2010. július 1-től minden településnek kötelező lesz esélyegyenlőségi programot írni. A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. Esélyegyenlőségi szakértők véleményezik az esélyegyenlőségi programokat, az így megszülető vélemény a hazai, EUs és nemzetközi forrásokhoz való hozzáférés feltétele. A helyi önkormányzat, valamint a többcélú kistérségi társulás az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik.

Szakképzés

Szakiskolai Fejlesztési Program Hátrányos Helyzetűek Reintegrációja (HHR) fejlesztési terület 2006-ban Szakiskolai Fejlesztési Program néven országos kezdeményezés indult a szakiskolák átfogó szakmai, módszertani fejlesztésére, a szakiskolai képzés megújítására. A program hátrányos helyzetűek reintegrációja képzési területén kiemelt szerepet kaptak az általános iskolát be nem fejezett túl-

koros, lemorzsolódással fenyegetett tanulók. Az alprogram keretében került kidolgozásra a tanulóközpontú, kompetenciaelvű, egyéni haladást biztosító szakképzést előkészítő évfolyam program, amelyet 2006-ban az oktatási miniszter rendeletben adott ki, így ma már alternatív programként minden szakképző iskolának lehetősége van a képzés elindítására.

Szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetése A 382/2009. (XII. 29.) kormányrendelet alapján a regionális fejlesztési és képzési bizottságok által régiónként meghatározott, a gazdaság által igényelt szakmákat tanuló, legalább 2,51 tanulmányi átlagot elérő szakiskolai tanulók 2010. február 1-től szakiskolai tanulmányi ösztöndíjban részesülhetnek. Alternatív szakképzés bevezetése A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, valamint a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítása alapján a 2010/11-es tanévtől megteremtődik a lehetősége a szakiskolákban az előrehozott vagy alternatív szakképzés bevezetésének. Az új opcionálisan alkalmazható szakiskolai képzésszervezési forma lehetőséget ad arra, hogy az általános iskolát végezett tanulók a szakiskola 9–10. évfolyamain elkezdhessék a szakmaszerzést, és három év alatt szakmai vizsgát tehessenek, szakképesítést szerezhessenek.

Roma Kulturális Alap pályázat (MCKA)

2009-ben a MCKA által kezelt Roma Kulturális Alap pályázat keretében a kuratórium 213 pályázatot bírált el, amelyből 63-at támogatott, mindös�szesen 37,6 millió forintal. A nyertes roma civil szervezetek és társulásaik 2010 első felében hajthatják végre a roma kultúra megőrzésére és fejlesztésére irányuló programjaikat.

A jogegyenlőség érvényesítése

Civil szervezetek és az anti-diszkriminációs törvény végrehajtása Az átmeneti támogatás (Transition Facility) program célja a diszkriminációellenes küzdelem támogatása és az egyenlő bánásmód elvének megvalósítása a civil társadalom, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság intézményfejlesztése révén. A program teljes költségvetése megközelítőleg 1 338 millió forint, időtartama 2006 szeptemberétől 2009 novemberéig tartott. A program első része egy úgynevezett Twinning Light (ikerintézményi együttműködés) komponens, amelynek célja az antidiszkriminációs tör-


Rész-szakképesítés megszerzésének lehetősége 2007 őszétől a szakképzésről szóló törvény módosítása tette lehetővé, hogy az adott szakképesítés követelményeinek teljesítésére fogyatékossága, élethelyzete miatt nem képes fiatal az iskolai rendszerű szakképzésben részszakképesítést szerezhessen, amelynek birtokában a későbbiekben folytathatja tanulmányait.


162

vény végrehajtásának elősegítése, az Európai Unió irányelveinek gyakorlatba való átültetése, a megfelelő intézmények és kormányzati stratégiák, valamint együttműködési hálózatok kialakításával, az Egyenlő Bánásmód Hatóság intézményfejlesztése révén. A második és harmadik rész grant (támogatási) projektek megvalósítására nyit lehetőséget. A civil szféra számára nyújt támogatást az emberi jogok és az egyenlő bánásmód elvének megvalósítása, a társadalmi-gazdasági fejlesztés, az oktatás és a képzés területét érintő projektek megvalósításához. A Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása című Átmeneti Támogatás (Transition Facility) programhoz 2009-ben 113 millió forint társult. Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat A hálózat feladata a romákkal szembeni diszkriminációs esetek feltárása. Konkrét ügyekben a hálózatban dolgozó ügyvédek jogi segítséget nyújtanak az érintetteknek (tanácsadás minden ügyben, okiratkészítés, jogi képviselet, ha a diszkrimináció megállapítható). A Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat fenntartására rendelkezésre álló összeg 2009-ben 65 millió forint volt. (A hálózat működéséről bővebben az 5. pontban olvashat.)

Kormányzati programcsomag az integráció felgyorsítására 2009–2010.

Bajnai Gordon miniszterelnök 2009 őszén bejelentett kormányzati csomagjában a romák társadalmi integrációjának felgyorsítását három célirányos beavatkozással kívánja elősegíteni. Az első komplex intézkedéscsomag a hátrányos helyzetű népcsoportok által sűrűn lakott településrészek, szegregátumok felszámolását célozza. Ma Magyarországon megközelítőleg 100 ezer ember él telepen. Ezen intézkedés keretében az elkövetkező években mintegy 100 szegregátum felszámolására kerülhet sor. Komplex telepfelszámolási program • Megkezdődött az előkészítése annak a 2014-ig tartó programnak, mely 8,5 milliárd forintból valósul meg. • A lakhatási, oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi elemek komplex figyelembe vételével, a szegregátummal rendelkező és 15 ezer főnél kisebb településeken valósul meg a program. • 2014 márciusig: - 100 cigánytelep felszámolása, - kb. 1500 család társadalmi integrációja, - kb. 1800 fő munkához juttatása, - kb. 12 500 gyermek minőségi oktatáshoz juttatása. Az intézkedéscsomag második eleme az úgynevezett esélyegyenlőségi elvű támogatáspolitika kiterjesztését célozza. Az esélyegyenlőségi törvény módo-

Nemzetközi kitekintés Roma integráció évtizede program

A program kilenc közép- és kelet-európai ország (Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Macedónia, Montenegrói Köztársaság, Románia, Szerb Köztársaság és Szlovákia) összefogásával létrejött nemzetközi együttműködés, melynek célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához. Célja továbbá, hogy közelebb hozza egymáshoz a kormányokat, kormányközi és nem kormányzati szerveket, valamint a roma civil szervezeteket a romák életkörülményei átlátható és mérhető javítása érdekében. Az ötlet a 2003-ban Budapesten megrendezett Romák a bővülő Európában – A jövő kihívásai című regionális konferencián merült fel, s a részt vevő országok miniszterelnökei 2005. február 2-án Szófiában írták alá az Évtized Nyilatkozatot, és a 2005–2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánították. Az évtized négy területre fókuszál: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Valamennyi részt vevő ország nemzeti cselekvési tervet készít, amely a közösen kialakított keretek között meghatározza a kitűzött célokat és mutatókat. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban, átfogó tervet készítenek a romák társadalmi


sításával ez év májusától, a hazai és nemzetközi fejlesztési források felhasználásakor kötelezővé válik az esélyegyenlőségi tervek elkészítése és a programvégrehajtások során az abban foglaltak megvalósítása. A szegregáció csökkentése, valamint az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika törvénybe foglalása, számon kérhetővé tétele érdekében az alábbi intézkedések és döntések születtek. 2009 novemberében módosította az országgyűlés az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt. Ez alapján 2010. május 1-től minden önkormányzat öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot készít, mely a 2010. július 1. után meghirdetett pályázatokon való részvétel feltétele. A program megalkotásába esélyegyenlőségi szakértőt kell bevonni a 33 hátrányos helyzetű kistérségeknek, továbbá a 20 ezer fő feletti településeknek, 2011. január 1-től pedig minden településnek. A harmadik intézkedés – a Diplomás romák a közigazgatásba című uniós forrásból finanszírozott program – célja az, hogy a diplomával rendelkező romák nagyobb számban kerülhessenek be a központi közigazgatásba, valamint az államigazgatás területi és helyi szerveibe, ahol a végzettségüknek megfelelő szakfeladatokat látnak el. A mintegy 460 jelentkezőből 287 fő felelt meg a kiírás követelményeinek, 271 fő vett részt a versenyvizsga felkészítőn 2009 novemberében. Az írásbeli vizsgán 132 fő felelt meg. A program költsége 100 millió forint (ÁROP) + a foglalkoztatottak 1 éves bére.


164

integrációja érdekében a 2005–2015 közötti időszakra tervezett intézkedésekről. A Roma Integráció Évtizede Program elnökségi feladatait Magyarország 2007. július 1. és 2008. június 30. között töltötte be. A magyar elnökség során elért eredmények: • Új országokat hívtunk meg, hogy vegyenek részt az évtized programban. Albánia, Bosznia-Hercegovina és Spanyolország hivatalosan is jelezte, hogy csatlakozni kíván, míg Szlovénia megfigyelőként vesz részt. Az új országok mellett a nemzetközi szervezetek közül az UNICEF is kifejezte részvételi szándékát. • Magyarország ajánlást fogalmazott az évtized programban részt vevő országok számára, amelyben javasolja az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika alkalmazását. Az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát a régióban egyedül Magyarország alkalmazza az oktatás és városfejlesztés területén. Célja, hogy csak azok a pályázatok, programok kapjanak támogatást, amelyek biztosítják, hogy a romák iskolai és területi szegregációja csökken, illetve megszűnik. • Lépéseket tettünk az Európai Roma Stratégia kialakításával kapcsolatban, annak érdekében, hogy a romák integrációját célzó minimum garanciák beépüljenek az európai uniós szakpolitikákba. Felhívást tettünk közzé (aláírói: Lamperth Mónika miniszter, Göncz Kinga miniszter, Rita Süssmuth elnök, valamint Járóka Lívia, Lévai Katalin és Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselők), melyben felkértük azévtized programban részt vevő országokat, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz. A felhívást támogató leveleket tíz ország magas rangú politikusa írta alá. Az Európai Bizottság figyelmét levélben hívtuk fel az európai fellépés szükségességére. A Roma Integráció Évtizede Program magyarországi végrehajtása A stratégiai terv négy területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá – a társadalmi vita eredményeként – a kultúra, a média és a sport területén határoz meg a 2015-ig tartó időszakra átfogó célokat, konkrét feladatokat s az elérésükhöz szükséges intézkedéseket. A stratégiai tervben megfogalmazott feladatok célja a hatékonyabb gazdaságpolitika kialakítása, illetve ennek hosszú távú fenntarthatósága (pl. versenyképesség növekedése, foglalkoztatottság javulása, szociális transzferek-, az eltartottak számának csökkenése). A terv 2008–2009. évi végrehajtására kétéves intézkedési terv készült.

v4-közép-európai roma stratégia

Az Európai Unió tagállamaiban ma mintegy tízmillió roma él. Komoly problémát jelent a szegregáció, mely elsősorban az oktatás és lakhatás területén a romák szociális és etnikai alapon való elkülönítését, társadalmi kirekesztését jelenti. A szegregáció akadályozza az alapszolgáltatásokhoz,

A Közép-európai Roma Stratégia összefoglalása A Közép-európai Roma Stratégia célja, hogy építve az elmúlt évek, így különösen a Roma Integráció Évtizede Program tapasztalataira, lehetséges válaszokat fogalmazzon meg a romák társadalmi integrációja szempontjából napjaink két legfontosabb kérdésére. Az egyik kérdés az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területén a romák forrásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása. • A romák uniós és nemzeti forrásokhoz való hozzáférésének javítása érdekében figyelembe kell venni az alábbi szempontokat: • a forrásokhoz való hozzáférés segítése – A célzott programok mellett a fejlesztések során az esélyegyenlőség elvének horizontális érvényesítését előre meghatározott, és ez által monitorozható indikátorok figyelembe vételével kell megvalósítani; • a szociális és etnikai dimenzió szétválasztásának elve – A fejlesztésekben koncepcionálisan meg kell különböztetni a romák hátrányainak szociális és etnikai dimenzióit, és pontosan meg kell határozni


mint pl. az egészségügyi ellátás, szociális szolgáltatások, oktatás stb. való egyenlő hozzáférést, illetve alacsonyabb minőségű szolgáltatások elérését teszi lehetővé. A fentiekre figyelemmel szükséges, hogy a romák integrációját célzó minimum garanciák beépüljenek az európai uniós szakpolitikákba. Ennek megvalósítására – a megkezdett konzultációs folyamat folytatása és a szükséges jogszabályok megalkotása mellett – cél, hogy az európai uniós források felhasználásában ne lehessen a romák területi és oktatási szegregációját erősítő fejlesztéseket finanszírozni, és további feltételül szabták a források felhasználásához a romák lakhatási és oktatási deszegregációját. A források elosztása során kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű kistérségek, települések komplex fejlesztésére, ahol nagy számban élnek mélyszegénységben a romák. Magyarország kidolgozta és alkalmazza az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika komplex eszközrendszerét, amely független, képzett szakértők által biztosítja a fejlesztési források esélyegyenlőségi hatását. Ennek lényege, hogy nem csupán lehetőséget és támogatást nyújt az egyes fejlesztések megvalósítóinak ahhoz, hogy a társadalmi kirekesztettségben élők esélyeit javítsa, hanem ezt alapvető feltételként szabja a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférésben. Mindeddig az oktatással és a lakhatással összefüggő fejlesztések során került mindez bevezetésre, de előkészítjük, hogy a foglalkoztatás és az egészségügy területén is hasonló elvek alapján osszuk el a forrásokat. Tapasztalataink alapján meggyőződésünk, hogy az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika olyan hatékony eszköz, amelynek további kidolgozása, kipróbálása és bevezetése valóban szolgálhatja a legszegényebbek, a leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken élők, a romák sokszoros kirekesztettségének, szegregációjának felszámolását.

•

•


166 •

•

azokat a célokat, amelyeket társadalompolitikai, és kisebbségpolitikai, illetve diszkriminációellenes eszközökkel lehet elérni; komplexitás biztosítása – A romák társadalmi integrációját az egyes ágazatok szakmai és finanszírozási szempontból összehangolt (ESZA és ERFA típusú források), egymásra épülő intézkedései által megvalósított fejlesztések segíthetik; a szegregáció felszámolásának az elve – Az európai uniós forrásokból ne lehessen olyan programokat, projekteket támogatni, amelyek az oktatás, illetve a lakhatás területén a szegregációt erősítik. A deszegregációt célzó programok folytatása mellett az Európai Unió által támogatott projektekben érvényesíteni kellene az antiszegregáció szempontjait; pozitív diszkrimináció elve – Az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtése érdekében szükséges olyan kormányzati intézkedések megvalósítása és regionális, helyi szintű intézkedések megvalósításának kormányzati ösztönzése, amelyek az adott területen kompenzálhatják a romák meglévő társadalmi, szociális, gazdasági hátrányait; fenntarthatóság és mérhetőség elve – az egyes szakpolitikai beavatkozások során biztosítani kell a fenntarthatóságot és a mérhetőség elvének érvényesülését.

A másik kérdés a diszkrimináció, a kirekesztés elleni küzdelem kapcsán azon eszközök összefoglalása, amelyekkel hatékonyan lehet kezelni a cigányellenességet, a romákkal szemben uszító, a társadalomban félelmet keltő, a jogállamiság intézményét veszélyeztető radikális erőket • A négy országról szóló elemzés elkészítésének koncepciója • A négy ország jogrendszerének, jogszabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának vizsgálata, más országok tapasztalatainak figyelembe vétele. • A gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel összefüggő tapasztalatok és helyes gyakorlat összehasonlítása a V4 országok igazságügyi, bűnüldözői szerveinek, valamint a regionális emberi jogi szervezetek bevonásával. • Az adatvédelmi szabályok áttekintése, különös tekintettel a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozásra. • Azon hatékony eszközök összegyűjtése, melyek megakadályozzák, hogy a szélsőséges nézetek még inkább eluralkodjanak országainkban, Európában, és egyben elősegítik a társadalmi integráció erősödését. A vizsgálat eredményeként, amennyiben szükséges, javaslatot fogalmazunk meg a négy ország jogalkotói és jogalkalmazói számára.

Intézmények a romákat érő diszkrimináció felszámolásáért

Egyenlő Bánásmód Hatóság

Lásd bevezető (Áttekintés és helyzetkép).

Országgyűlési Biztos Hivatala (Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa)

A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja, vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. (Magyar Köztársaság Alkotmánya V. fejezet 32/B. §). A kisebbségi biztoshoz bárki fordulhat panasszal, és akár saját ügyében, akár egy közösség képviseletében kérheti a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatos visszásság kivizsgálását. A kisebbségi biztos a névtelenül benyújtott panaszt nem köteles vizsgálni, ezért célszerű, hogy a beadványozó megadja a nevét és a címét. Abban az esetben, ha a panaszos tart a hátrányos következményektől, kérheti, hogy az ombudsman ne tájékoztassa a vizsgált hatóságot arról, kinek a panasza alapján indított eljárást. Senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a kisebbségi biztoshoz fordult. Közérdekű – egy közösség érdekét szolgáló – bejelentés esetén a panaszos büntetőjogi védelem alatt áll. A kisebbségi biztos eljárása indulhat kérelemre, de hivatalból is indíthat eljárást. Az eljárás végeredményeként jelentésében jogsérelmet állapíthat meg, ajánlásokat fogalmazhat meg a hasonló jogsérelmek megakadályozása, elkerülése érdekében. A már hivatkozott beszámolóból kitűnik, hogy a hivatalhoz érkezett, romákkal összefüggő ügyek 2007-ről 2008-ra közel 33 százalékos növekedés mutatnak. Továbbá látható az is, hogy 2008-ban a beérkezett 1033 ügyből 501-nek volt roma érintettsége.19

Antidiszkriminációs Jogvédő Hálózat

A romák esélyegyenlőségének biztosítását célzó kormányzati intézkedések körében az igazságügyi tárca 2001. októberétől működteti a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózatot. A hálózat olyan jogsegélyszol19 J/8957 Beszámoló – A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről – Budapest, 2009. – 242. o.


Magyarországon a diszkrimináció komoly problémát okoz, mely súlyosan érinti a roma lakosságot. Az etnikai alapú megkülönböztetés az élet szinte valamennyi területén megjelenik, de különösen gyakran fordul elő az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy területén. A Kormány a diszkrimináció felszámolására irányuló hatályos jogszabályok érvényesítésére nagy hangsúlyt fektet. A diszkrimináció felszámolásának jogszabályi és intézményi feltételei kialakultak. Diszkrimináció kezelését végző intézmények:


168

gálat, amely kifejezetten azokra az ügyekre terjed ki, ahol az ügyfelet roma hovatartozása miatt érte jogsérelem. A minisztérium tartós megbízási szerződést kötött a hálózat munkáját segítő ügyvédekkel; e megbízás kiterjed: jogi tanácsadásra, iratszerkesztésre, diszkriminációs ügyekben perindításra, bíróság előtti képviseletre. A tevékenységet 30 ügyvéd látta el, ők 50 félfogadási helyen tartanak heti rendszerességgel ügyfélfogadást. A hálózat működtetésének szakmai felügyeletét és költségvetését az igazságügyi tárca biztosítja: 2009 első félévében 32 798 000 forintot fordítottak a hálózatra. Az ügyvédek havonta írásban beszámolnak tevékenységükről; a végzett munkát – szakmai tanácsadó segítségével – értékelik, és a diszkriminációs jellegű, illetve egyéb szempontból tanulságos eseteket tartalmazó összefoglalót minden hónapban elküldik valamennyi ügyvédnek, illetve a hálózatot felügyelő koordinációs bizottság (SZMM, MeH, OCÖ) tagjainak. Az ügyfélforgalomról havi statisztika is készül. Az ügyvéd az ügyfél számára a megbízásnak megfelelő szolgáltatást ingyenesen nyújtja, az ügyféltől semmilyen juttatást nem fogadhat el. A konstrukcióban a tárca vállalja mind a hálózat működtetésének (ügyvédi munkadíj), mind az esetleges perindításoknak a költségeit. A hálózathoz 2009 első félévében összesen 888 ügy érkezett, 1089 ügyfél kérte a segítségüket (ők szinte valamennyien romák; az ügyvédek tájékoztatása szerint elenyésző a hozzájuk forduló nem roma panaszosok száma), 46 esetben állapították meg, hogy az ügyben fellelhető diszkrimináció. Ezekben az esetekben az ügyvédek megtették az általuk szükségesnek és indokoltnak ítélt intézkedéseket, amelyek a közvetítői tevékenységtől, a megfelelő beadványok előterjesztésén keresztül, a peres képviseletig terjednek.

Esélyek Háza Hálózat

Lásd 5. fejezet (Egyéb Esélyegyenlőségi Programok).

Összegzés Ahhoz, hogy a kormányzat roma integrációs politikája sikeres lehessen, tanulnunk kell az elmúlt időszak hibáiból. Remélem, hogy az eddigiek elolvasása után senkinek nem maradtak kétségei afelől, hogy a kormányzat gyakorlatilag minden lehetséges ponton igyekszik elősegíteni a roma népesség integrációját, és jelentős forrásokat áldoz ezen programok végrehajtására. Annak érdekében, hogy a jövőben ezek a törekvések sikeresebbek legyenek, egyrészt szükség van arra, hogy egyetértés szülessen az ide tartozó alapvető, elvi kérdésekben. Nagyon fontos, hogy világossá tegyük: a közbeszédben vita tárgyát képezi az, hogy az etnikai adatgyűjtésre támaszkodó, „célzott roma programok” összeegyeztethetőek-e a jogállamiság helyes felfogásával. A múltbeli hibák, tapasztalok figyelembe vételével átalakított roma integrációs politikát kell folytatnunk. Szembe kell néznünk azzal, hogy az eddigi intézkedések során nem tettük kellőképpen érdekeltté az önkormányza-

Mellékletek

A nemzetiségi népesség aránya – 2,0 2,0 – 10,0 10,0 – 30,0 30,0 – 50,0 50,0 –

1. ábra - A cigány nemzetiségű népesség területi elhelyezkedése

Jogszabályi háttér • Az 1120/1995. (XII. 7.) kormányhatározat alapján jött létre a Cigány-

• •

ügyi Koordinációs Tanács, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek cigánysággal kapcsolatos koncepcionális tevékenységének ös�szehangolására. Az 1121/1995. (XII. 7.) kormányhatározat alapján létrehozta a cigányság társadalmi integrálódását elősegítő, a helyi megélhetési programokat támogató Magyarországi Cigányokért Közalapítványt. Az 1125/1995. (XII. 12.) kormányhatározat a cigányság társadalmi esélyegyenlőtlenségének csökkentése érdekében – megfelelő tényfeltárásra


tokat, amelyek a kormányzati törekvésekkel sok esetben nem azonosultak, illetve ezeket nem tolmácsolták megfelelően a saját közösségeik számára. Így helyi szinten nem a kohéziót, szolidaritást erősítették a programok, hanem néhány helyen még szembe is fordították a roma és nem roma lakosságot egymással. A fentebb ismertetett esélyegyenlőségi elvű támogatáspolitika célja az, hogy ezt a hiányosságot orvosolja. A másik fontos beavatkozási pont az ellenőrzés színvonalának emelése, a programok hasznosulásának, hatékonyságának javítása, annak felismerése és jövőbeli érvényesítése, hogy csak az indikátorok mentén monitorozott programok lesznek képesek célba érni, ezek nélkül nem tudunk pontosan elszámolni a költségvetési forrásokkal, így a romák mindig kevésnek a többség pedig túlzottnak fogja tartani a felhasznált forrásokat.

•


170

• •

•

•

• • •

alapozva – meghatározta az állami feladatvállalás fő területein megvalósítható kormányzati intézkedések körét. Az 1093/1997. (VII. 29.) kormányhatározat a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomag feladatait határozta meg, az érintett szaktárcák és országos hatáskörű szervek cselekvési részprogramjait felhasználva. A középtávú program az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot bevonásával készült el. A kormánynak a cigány kisebbség helyzetének javítását célzó intézkedésekről szóló 1107/1997. (X. 11.) számú határozata újabb feladatok meghatározásával konkretizálta az intézkedéscsomag követelményeit. 1998-ban a polgári kormány hivatalba lépését követően azonnal megkezdte az előző kormány által 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag megvalósításának és hatékonyságának elemzését és ennek eredményeképpen került sor az új – a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló (1047/1999. /V. 5./ kormányhatározat – elfogadására. A kormány a cigányság esélyegyenlőségének elősegítésével kapcsolatos irányelvek meghatározása során a korábbi évek eredményeire és tapasztalataira épített. A középtávú intézkedések célja egyfelől a társadalmi esélyegyenlőtlenség enyhítése, az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, másfelől a roma közösségek identitásának és kultúrájának erősítése. Ez a program sokban különbözik az eddig meghirdetett, - általában kampány jellegű – programoktól. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy az elvégzendő feladatokat az Országos Cigány Önkormányzattal egyeztetve határozták meg, a felelős minisztériumokat és pontos határidőket is kijelölve. Intézkedés történt arról is, hogy a programmal érintett különböző szaktárcák összhangban végezhessék feladataikat. Ennek érdekében a kormány 1048/1999. (V. 5.) kormányhatározatával létrehozta a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságot, melynek feladata a cigányság társadalmi integrációjának elősegítése, valamint a középtávú intézkedéscsomag hatékony végrehajtása érdekében, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek ez irányú tevékenységének koordinálása. 1021/2004. kormányhatározat a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről 68/2007. (VI. 28.) OGY határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről 1105/2007. (XII. 27.) kormányhatározat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008–2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről

Kormányzati jelentések (2002–2009.)


A jelölt időpontban a romák társadalmi integrációjához kapcsolódóan az alábbi jelentések készültek el. • Jelentés a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1073/2001. (VII. 13.) kormányhatározattal módosított 1047/1999. (V. 5.) kormányhatározat 2002. évi végrehajtásáról, valamint a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről szóló 1021/2004. (III. 18.) kormányhatározat 4/b. pontjának 2003. évi végrehajtásáról • Jelentés a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről szóló 1021/2004. (III. 18.) Korm. határozat 2004. és 2005. évi végrehajtásáról • Jelentés a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről szóló 1021/2004. (III. 18.) kormányhatározat 2006. és 2007. évi végrehajtásáról • A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre vonatkozó kormányzati intézkedési tervről szóló 1105/2007. (XII. 27.) kormányhatározatban foglalt feladatok 2008– 2009. évi végrehajtásáról

5.

fejezet

EGYÉB ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMOK

Országos Esélyegyenlőségi Hálózat

Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat (OEH) célja a kormányzat, ezen belül a SZMM esélyegyenlőségi szakpolitikájának, esélyteremtő programjainak támogatása és a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának elősegítése. Elsődleges célcsoportjai a nők, romák, fogyatékossággal élő személyek, idősek, gyermekek és a hátrányos helyzetű térségekben élők. A másodlagos célcsoportok: az elsődleges célcsoportokat segítő szervezetek, intézmények. Az Esélyek Házai kiemelt feladata a közvélemény formálása a társadalomban meglévő előítéletek leküzdése, valamint a társadalmi szolidaritás erősítése érdekében. Az OEH kiépítése 2004-ben kezdődött el és 2008-ban fejeződött be. Mind a 19 megyében és a fővárosban is van egy Esélyek Háza. A minisztérium jelenleg 15 helyi önkormányzattal és 5 regionális munkaügyi központtal kötött támogatási szerződést vagy megállapodást ezek működtetésére. A közvetlen feladatellátást a legtöbb helyen civil szervezetek valósítják meg.

OEH vezetői értekezlet (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Programiroda Osztály)

Egyéb esélyegyenlőségi programok

173


174

Az Esélyek Házainak egyik fő feladata a társadalmi attitűdformálás. Munkájuk szerves része a partnerségépítés és a hálózatfejlesztési, koordinációs feladatok ellátása az esélyegyenlőség területén tevékenykedő civil szervezetek, valamint az önkormányzatok és a munkáltatók között. Kiemelt fontosságú az OEH és az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), valamint az OEH és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa között létrejött megállapodás, melyek értelmében az esélyházak részletes tájékoztatást nyújtanak az EBH és a kisebbségi ombudsman tevékenységéről, valamint fölveszik és továbbítják a panaszokat az EBH és a kisebbségi biztos hatáskörébe tartozó ügykörben. Az elmúlt években nőtt az esélyegyenlőség iránti társadalmi érzékenység, de ezzel párhuzamosan sajnálatos módon nőtt a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni elutasítás is.

A hálózat feladatai

Az OEH – melynek kiemelt feladata a szakmai koordináció – szakmai partnerként és hálózatépítőként támogatja a különféle civil kezdeményezéseket, elősegítve egyúttal a civilek „egymásra találását” a hatékonyabb fellépés érdekében. Az Esélyek Házai jól működő kapcsolatokat építettek ki e szervezetekkel, és számos közös programot szerveztek az elmúlt évek során. E programok között találunk széles társadalmi rétegeket megszólító, szemléletformáló fesztiválokat, szakmai konferenciákat, felhívásokat, de kisebb, közvetlenül az adott célcsoportra fókuszáló tréningeket, képzéseket, információs napokat is. A hálózat igyekszik csatlakozni minden olyan kezdeményezéshez, amely célkitűzéseivel, elveivel összehangolható. Napjainkban az írott és az elektronikus sajtó rendelkezik a legnagyobb szemléletformáló erővel, ezért döntő kérdés, hogy képviselői hogyan viszonyulnak az esélyegyenlőség egyes problémáihoz. A hálózatnak kiemelt feladata a minisztérium által kezdeményezett esélyegyenlőségi programokban való részvétel, a széles közvéleményt célzó szemléletformáló programok megvalósítása; amellyel elérhető az esélyházak és az OEH tevékenységének széles körű ismertté tétele, s mindezzel együtt az esélyegyenlőségi témák adekvát és rendszeres megjelenésének erősítése a helyi médiában és a helyi döntéshozatali folyamatokban is. Az OEH és a SZMM által közösen szervezett és lebonyolított nagy, országos rendezvények a közvetett befolyásolás eszközeivel hatottak a tolerancianövelés irányába. Ezen rendezvények jelentősége abban rejlik, hogy olyan helyekre és emberekhez is eljutottak a hálózatról és az esélyegyenlőségről szóló információk, akiket egyéb módon nehéz volna elérni. És fontosak voltak ezek a programok abból a szempontból is, hogy az Esélyek Házai közötti együttműködés elmélyült, a házak munkatársai között jó munkakapcsolatok alakultak ki.

2009. július 31-e és augusztus 9-e között az Esélyek Házai részt vettek a Taliándörögdön megrendezett Művészeti Fesztivál programjain. Minden nap látogatható volt az Esélyek Kertje, ahol munkatársaink három standon esélyegyenlőségi játékokkal, totókkal és érdekes kiadványokkal, könyvekkel várták az érdeklődőket. Bárki kipróbálhatta a felállított kerekesszékes akadálypályát, vakszobát vagy vakpingpongot is. A hálózat szervezésében a fesztiválon koncertek, kerekasztal-beszélgetések, filmvetítések is voltak.


175

Képek a Taliándörögdi Művészeti Fesztiválon szervezett programokról (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Programiroda Osztály)


176

Augusztus 12. és 17. között az OEH részt vett a Sziget Fesztiválon, ahol minden évben több mint száz civil szervezet kap bemutatkozási lehetőséget a Civil Faluban. A hálózat sátrába rengeteg magyar és külföldi fiatal tért be, akik hét állomásból álló akadálypályán szerezhettek bővebb ismereteket a célcsoportjainkról, és beszélgethettek az esélyegyenlőség fontos kérdéseiről. Ezen kívül a Civil Színpadra is szerveztünk programokat, valamint a Civil Falu központjában Add a kezed! címmel esélyegyenlőségi demonstrációt tartottunk.

Az OEH jelenléte a Sziget Fesztiválon (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Programiroda Osztály)

A szeptember 6-án a Budapesti Millenáris Parkban tartott női mozgásfesztiválra mintegy ötezer nő jött el. Nagy érdeklődés kísérte a hálózatnak az előző két fesztiválon bevált szemléletformáló programjait, játékait.


177

Képek a Női Mozgásfesztiválról (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Programiroda Osztály)

November 12-én és 13-án tartottuk a Szociális Expót, melyen a hálózat standjánál az Esélyek Házai munkatársai számos, a szociális szakmában dolgozó érdeklődővel beszélgettek a hálózat tevékenységéről. Sok embert tudtak megszólítani, és nagyon sok sikerélményben volt részük.


178

Az OEH-stand a 2009. évi Szociális Expón (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Programiroda Osztály)

Szintén fontos feladat a részvétel az EU-tagállamokat célzó esélyegyenlőségi kezdeményezéseinek, programjainak helyi megismertetésében és megvalósításában, valamint a gazdasági szektor érzékenyítése a társadalmi felelősségvállalás (CSR) iránt, hiszen a civil és kormányzati szektor mellett a forprofit szektor, a munkaadók, nagyvállalatok, egyéb munkáltatók érzékenyítése elengedhetetlen. A hálózat tagjai pályázati tanácsadást nyújtanak az esélyegyenlőségi szempontok megfelelő érvényesítése érdekében a civil szektor számára, a munkáltatóknak esélyegyenlőségi tervekkel kapcsolatos tanácsadást végeznek. Egyéni érdeklődők számára az Esélyek Házai információt biztosítanak az egyedi – az Ebktv. (2003. évi CXXV. törvény) által meghatározott diszkriminációs eseteken kívüli – problémák megoldásával foglalkozó szervezetek, intézmények szolgáltatásairól és elérhetőségeiről. Az Egyenlő Bánásmód Hatósággal létrejött együttműködés 2009 szeptembere óta még szorosabbá vált, hiszen az EBH ügyfélszolgálatot létesített mind a 19 megyében, s az ügyfélfogadás helyszíne mindenhol a helyi Esélyek Háza lett. A kihelyezett jogi tanácsadást az EBH munkatársai A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése című, 51 hónapig tartó projektjük keretében végzik. A csaknem

915 milliós projekt célja a jogérvényesítéssel kapcsolatos ismeretek terjesztése, valamint az állampolgárok antidiszkriminációs és általános emberi jogi kultúrájának fejlesztése.

Néhány példa az Esélyek Házai jó gyakorlataiból

Esélyórák A rendhagyó osztályfőnöki órákat fogyatékossággal élő emberek tartják. Mesélnek az életükről, hétköznapjaikról, a fogyatékossággal járó hátrányok elfogadásának és leküzdésének módjáról, bemutatják segédeszközeiket, beszélnek a segítségnyújtás lehetőségeiről és fontosságáról. A tanulók kérdéseket tehetnek fel, s mindig van lehetőség arra, hogy kipróbálják a segédeszközöket is (fehér bot, braille írógép, óra, „beszélő” számológép, kerekesszék, jelbeszéd). A program célja a fogyatékossággal kapcsolatos téves sztereotípiák eloszlatása, a társadalmi tudatformálás, a tolerancia növelése, a társadalmi felelősségvállalás kialakulásának elősegítése, a valódi, szakszerű segítségadás tanítása. Esélypontok Olyan információs pontok kialakítására törekszünk, ahol egyrészt a helyi lakosság és adott kistérség számára nyújtunk naprakész információkat az esélyegyenlőség terén (felhívások, jogszabályok, pályázatok, programok, akadálymentesítéssel kapcsolatos információk), másrészt havi rendszerességgel kihelyezett ügyfélszolgálatot tartunk, harmadrészt lehetőségünk nyílik további potenciális partnerek felkutatására és közös rendezvények, projektek műhelyek, szervezésére is. A havonkénti személyes jelenlétünkkel és információinkkal segíthetjük a település és a kistérség lakóit, civil szervezeteinek és döntéshozóinak munkáját, támogathatunk és létrehozhatunk olyan lakossági fórumokat, amik során az internetet nem használó, a megyeszékhelytől távol eső települések lakói is hozzáférhetnek az életüket érintő jogszabályi változásokról szóló információkhoz. A hálózatépítés során a már meglévő erőforrásokra építünk. Igyekszünk olyan településeken kialakítani az Esélypontokat, ahol olyan aktív, a település vagy a kistérség életét átlátó szakemberrel tudunk kapcsolatot teremteni, aki a hétköznapokban is az adott településen tevékenykedik. Szenior tanácsadó képzés és program önkéntes segítők számára A cél, hogy önkéntes „kortárssegítő” szerepre nyújtsunk felkészítést, amely a helyi közösségi erőtérben tud önkéntes segítőket biztosítani az idős emberek számára, életkori sajátosságaikhoz, szükségleteikhez igazodó életviteli támogatás formájában. A szenior tanácsadó a professzionális segítőkkel

179 Egyéb esélyegyenlőségi programok

Az Esélyek Házai sokféle szemléletformáló programot rendeznek. Ha egy ötlet jónak bizonyul, azt a többi Esélyek Háza is átveszi, és a helyi viszonyokra adaptálja.

együttműködő önkéntes segítőként olyan közösségi aktivista szerepet tölt be, aki facilitátorként részt vesz az idősek közösségi programjainak szervezésében és működtetésében, kapcsolatot épít izolált helyzetben élő, magányos idősekkel és segíti társas kapcsolataik újraépítését, életviteli támogatást nyújt az időseknek.


180

Parasportnap Az integrált sport- és kulturális nap – a parasportnap – a Pest Megyei Esélyek Házát működtető, az idén 30 éves Mozgáskorlátozottak Közép-magyarországi Regionális Egyesületének jó gyakorlataként terjedt el a hálózatban. Az egész napos rendezvényen résztvevők különféle (fogyatékossággal élő és ép emberek számára egyaránt űzhető) sportágakban és ügyességi játékokban mérhetik össze képességeiket. Többek közt kerekesszékes akadályverseny, kosárra dobás, kapura rúgás, különféle csapatjátékok, boccia, sakk számokban nevezhetnek. A délutáni órákban a rendezvény kulturális programokkal folytatódik. A fellépők között nagy számban szerepelnek fogyatékossággal élő művészek. A rendezvénybe több száz fogyatékossággal élő és ép ember kapcsolódik be a legkisebbektől a legidősebbekig. Identitás és személyiségfejlesztő tréning roma állami gondozott fiatalok számára A tíz alkalmas tréning három tréner vezetésével zajlott. A résztvevők Budapest több nevelőotthonában lakó roma származású 9–18 év közötti fiatalok voltak. A résztvevők játékos feladatokon, beszélgetéseken, roma származású művészekkel való találkozásokon, külső intézménylátogatásokon juthattak tudatosabb kapcsolatba saját roma identitásukhoz való viszonyulásukkal. A tréning hatására pozitív változások következtek be a fiatalok identitásában. A pozitív mintákon és a roma kultúrán keresztül sikerült láttatni a résztvevőkkel, hogy a szociális determinációk ellenére a személyes értékek pozitív életcélokat adhatnak.

2010. évi tervek

A hálózatépítés szempontjából 2010 legfontosabb feladatai közé tartozik az OEH ötéves munkája során felhalmozódott tudásanyag összegyűjtése, rendszerezése, s annak elérése, hogy a kialakult jó gyakorlatok minden Esélyek Háza munkájába szervesen beépüljenek. Az eddigi eredmények rendszerezésének és bemutatásának jó terepe lesz a hálózat új honlapja (www.eselyekhaza.hu), amely egyrészt az OEH-ról szolgál információval, de számtalan, az esélyegyenlőséggel kapcsolatos hír, kép és háttéranyag gyűjtőlapja is lesz. Voltaképpen nem is egy, hanem huszonegy honlap lesz megtalálható ezen a címen, hiszen mind a húsz Esélyek Házának lesz egy saját aloldala, amelyre minden, a működésükkel kapcsolatos aktualitás, információ felkerül. Ezen kívül megjelentetünk egy kiadványt, melyben bemutatjuk az Esélyek Házainak munkáját, s összefoglaljuk a hálózat elmúlt öt évének történetét, eredményeit.

Az „Élhetőbb faluért” Program

Fő célkitűzések: • a hátrányos helyzetű településeken élők foglalkoztathatóságának javítása, • magasan képzett szakemberek ősztönzése a programhoz tartozó kistérségekben való munkavállalásra, a munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, jövedelmi helyzetének javítása közmunkaprogramokkal, • helyi közösségfejlesztés, hagyományőrzés támogatása, • helyi kulturális és természeti értékek széles körben való megismertetése, • a települések, kistérségek alkalmassá tétele az uniós források megszerzésére, hatékony és fenntartható programok megvalósításával a foglalkoztatás elősegítése, elsősorban humánerőforrás fejlesztésével és helyi partnerségi együttműködés kialakításával, • hátrányos helyzetű településeken előállított tájjellegű termékek népszerűsítésének és széles körű megismertetésének támogatása, a helyi munkaerőre épülő környezetvédelmi programok elindítása. Az „Élhetőbb Faluért” Program nem a településre, hanem az ott élő emberekre koncentrált. Olyan intézkedések megvalósításával, melyek az esélyegyenlőséget nem áttételesen, hanem közvetlen módon segítik elő. A célcsoportot a programhoz tartozó 600 halmozottan hátrányos helyzetű település lakossága jelentette, azon belül elsősorban az idősek, a gyermekek és pályakezdő fiatalok, de mellettük megjelentek egyéb esélyegyenlőségi célcsoportok is: a nők, a romák, a fogyatékossággal élő emberek. Az „Élhetőbb Faluért” Programot 2002-ben a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), valamint a Belügyminisztérium indította el. Az ebben foglaltaknak megfelelően az együttműködő minisztériumok minden évben kiegészítő megállapodásban rögzítették, hogy mekkora támogatást nyújtanak a program számára. A miniszteri megállapodás alapján a program koordinációját és felügyeletét 2004. július 1-től az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal (EKH), majd jogutód-


A tárcaközi összefogással működő „Élhetőbb Faluért” Program alapgondolata az volt, hogy esélyegyenlőségi szempontból a kiemelt célcsoportok közé tartoznak a területi különbségek miatt halmozottan hátrányos helyzetű települések lakosai, akik a munkalehetőség, az alapellátásokhoz és a különféle szolgáltatásokhoz, valamint az információkhoz való hozzáférés – továbbá számos más terület – tekintetében jelentős hátránnyal küzdenek a fejlettebb térségben élőkhöz képest. A program célja ennek megfelelően komplex térségfejlesztés megvalósításával a hátrányos helyzetű településeken élők esélyegyenlőségének javítása volt.

lással az Ifjúsági, Családügyi és Szociális Minisztérium (ICSSZEM), 2006-tól pedig az SZMM látta el. A programot az SZMM-en belül az esélyegyenlőségi programiroda osztály koordinálta. A programhoz tartozó költségvetési források 2008 óta folyamatosan csökkentek. A 2010. évi költségvetés nem irányoz elő forrásokat a program működtetésére, azonban az emiatti nehézségek uniós források igénybevételével megoldhatónak látszanak.


182

Az „Élhetőbb Faluért” Program keretében megvalósult pályázatok és mintaprogramok

Pályázat a hátrányos helyzetű településeken élő munkanélküli vagy munkanélküliséggel fenyegetett emberek foglalkoztathatóságának javítására (2004– 2005) 2004 júliusában és szeptemberében az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal a Foglalkoztatási Hivatal szakmai együttműködésével 70 millió forintos keretösszegű pályázatot hirdetett meg. A pályázatok elbírálásnál előnyt élveztek azok a pályázók, amelyek a képzésben résztvevők minimum 20 százalékának foglalkoztatását – a munkáltatók vagy önkormányzatok bevonásával – legalább hat hónapra biztosítani tudták, illetve amelyeknél a munkaügyi központ vállalta, hogy a képzésben résztvevőknek a foglalkoztatás elősegítéseről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) szerint keresetpótló juttatást folyósít a képzés időtartama alatt. A két körben meghirdetett pályázat összesen 19 képzés megvalósítását, és ezáltal 360 hátrányos helyzetű településen élő munkanélküli ember szakképesítéshez jutását tette lehetővé. A képzési programok túlnyomó része 2005 I. félévében zárult le.

Pályázat a tájjellegű termékek helyi fesztiválokon, vásárokon és hagyományőrző rendezvényeken való széles körű megismertetésére és népszerűsítésére (2004, 2005)

A hátrányos helyzetű kistérségek, települések támogatásának egyik kiemelt szempontja a táji adottságokhoz igazodó fejlődés elősegítése, az értékteremtés és az értékmegőrzés összekapcsolása. A 2004-ben és 2005-ben meghirdetett pályázat célja az egyes tájegységek egyedi jellemzőiben rejlő lehetőségek kibontakozásának, a kis- és középvállalkozások fellendítésének és a vidéki turizmus megélénkítésének elősegítése, hosszú távon a helyi termelők beszállítóként való foglalkoztatottságának biztosítása volt. A pályázati keretösszeg 30 millió forint volt. 2004-ben e forrásból 11 település, 2005-ben pedig 16 település részesült támogatásban.

Közmunkaprogram

A pályakezdés időszakában lévő 20–29 éves fiatalok tekintetében az apák foglalkoztatottsága elhalálozott 6%

gazdaságilag inaktív és munkanélküli 47% dolgozik

dolgozik 47% gazdaságilag inaktív és munkanélküli

elhalálozott

(MTA PTI Kutatás, 2004. – az „Élhetőbb Faluért” Programhoz tartozó 25 kistérség átfogó elemzése)

A 2002. évi közmunkaprogram kísérleti jellegű volt. A rendelkezésre álló 120 millió forint 16 helyi program támogatását tette lehetővé, ezáltal 474 munkanélküli ember foglalkoztatását sikerült megoldani. Ők 10 megye, ös�szesen 169 településén végeztek szociális alapellátási feladatokat. 2003-ban nem volt külön „Élhetőbb Faluért” közmunkaprogram, de az FMM 2003. évi közmunka pályázatán előnyt élveztek az „Élhetőbb Faluért” Programhoz tartozó települések. A rendelkezésre álló keretből 68 hátrányos helyzetű település összesen 618 millió forint támogatásban részesült. A 2004. évi közmunkaprogramban 18 megye 233 településén összesen 822 fő foglalkoztatása valósult meg, az elnyert támogatási összeg összesen 191 216 400 forint volt.


A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium 2002-ben, majd a Közmunka Tanács 2004 őszén írt ki az „Élhetőbb Faluért” Program települései számára meghívásos közmunkaprogramot, melynek célja az volt, hogy a résztvevők az önkormányzatok szociális alapellátási feladatainak teljesítésében – elsősorban házi gondozásban - nyújtsanak segítséget. A programoknak két fő célcsoportja volt: • munkanélküliek, akik a közmunkaprogram által munkalehetőséghez jutottak; • valamint a program során ellátásban részesülők csoportja. Többnyire idős, és egyéb rászoruló emberekről van szó, akik az elöregedő településeken a lakosság egyre nagyobb arányát jelentik.

2006-ban a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium és az ICSSZEM meghívásos célpályázatot hirdetett. A 29 pályázat keretében összesen 225 település részesült támogatásban, a támogatás összege 276 millió forint. A program megvalósítása során 948 fő foglalkoztatására kerül sor, akiknek harmada roma származású volt.

Hernád térségfejlesztési mintaprogram (2005–2006)


184

Az „Élhetőbb Faluért” Program települései jelentős számban Magyarország egyetlen vadvízi jellegű – még kiaknázatlan turisztikai lehetőségeket rejtő – folyója, a Hernád mentén találhatók. E települések turisztikai fejlesztésére irányult a Hernád térségfejlesztési mintaprogram, melynek célja elsősorban a vízi turizmus és az ahhoz kapcsolható kulturális és egyéb természeti látnivalók fejlesztésére irányuló intézkedések előkészítése, illetve megvalósítása (például: tanösvények kialakítása, kikötők létesítése, kempingfejlesztés). Az elsősorban vízi turizmus és az ahhoz kapcsolható kulturális és egyéb természeti látnivalók fejlesztésére irányuló, 2006-ban megvalósult intézkedések: • 2005-ben kiépült Kék Hullám tanösvény mintájára új tanösvény kialakítása a Gibárt–Hernádbüd–Hernádszentandrás–Pere–Felsődobsza– Hernádkércs–Kiskinizs útvonalon; • kempingek építése, infrastruktúrájuk javítása, meglévő szálláshelyek fejlesztése; • a már meglévő szálláshelyeken az egyéb sportolási lehetőségek bővítése; • a kempingfejlesztésekhez kapcsolódó szolgáltatások kiépítése. Ebben az időszakban kezdődött meg a turisztikai célú PR tevékenység a vízi és az ökoturizmus támogatására. A cél a Hernád folyóhoz kapcsolódó turizmus élénkítése érdekében az országhatáron átnyúló, szoros partneri kapcsolat kialakítása a folyó szlovákiai szakaszának mentén fekvő településekkel. Felvettük a kapcsolatot a vadvízi evezéssel foglalkozó, azt népszerűsítő és az erdei iskolákat szervező egyesületekkel, szervezetekkel annak érdekében, hogy minél többen hírt kapjanak a térségben történt fejlesztésekről, és csoportokat, nyári táborokat, iskolai kirándulásokat szervezzenek ide.

Kulturális turizmusfejlesztési mintaprogram (2005–2006)

A kezdeményezés alapvető célkitűzése az volt, hogy az „Élhetőbb Faluért” Programhoz tartozó településeken és kistérségekben elősegítse a kulturális turizmus megélénkülését, növelje kulturális örökségeink ismertségét, és hozzájáruljon a turisztikai kínálat gazdagításához. Prioritást jelentett a helyi gazdasági, közigazgatási, nonprofit és civil szervezetek közötti partnerség erősítése, együttműködésük hatékonnyá tétele a helyi közösséget érintő kulturális turisztikai fejlesztések megvalósításában.

START-program a hátrányos helyzetű településeken élő fiatalok munkaerő-piaci esélyének növelése érdekében (2005–2006)

A modellprogram célja, hogy az oktatás kereteinek kiszélesítésével elősegítsük a diákok önmegvalósítását, vállalkozói szemléletének kialakulását, kulcsképességeik fejlesztését (kommunikációs készség, problémamegoldás, kockázatvállalási készség stb.) annak érdekében, hogy munkába állásuk esélye növekedjen, és a kistérségek elhagyásának folyamata lassuljon. A programot támogatásunkkal megvalósító Junior Achievement Magyarország Alapítvány speciális, a fiatalok életkorához igazodó tananyagokat biztosít, pedagógusokat képez, diákvállalkozásokat működtet, a fiatalok számára táborokat és üzletemberekkel való találkozókat szervez. A START-program, mely az említett kistérségekben 40 tanár és 1000 diák számára vált hozzáférhetővé, s az ország valamennyi térségére adaptálható.

Információs rendszer kiépítése a hátrányos helyzetű települések pályázati programokban való eredményes részvételének elősegítése érdekében (2004–2006)

Az uniós támogatások elnyerésének egyik elengedhetetlen feltétele a pályázati szabályoknak és elvárásoknak való megfelelés. Tapasztalataink szerint a hátrányos helyzetű településeknek gyakran okoz problémát a pályázatírás. Az önkormányzatokhoz, civil szervezetekhez, gazdasági társaságokhoz gyakran nem, vagy csak hiányosan jutnak el a pályázati lehetőségekkel kapcsolatos információk, kevés a programok kidolgozásához megfelelően értő szakember. E probléma mérséklése érdekében 2004-ben olyan pályázatíró képzés valósult meg, melynek célja a pályázatírási ismeretek (HEFOP, AVOP, ROP) bővítése, a helyi projekt-generálás elősegítése és a partneri kapcsolatok fejlesztése volt. A képzés két részből állt:


2006-ban az „Élhetőbb Faluért” Programhoz tartozó kistérségekben, településeken szakértői állásfoglalás és helyzetelemzés alapján kiválasztották azokat a kulturális vonzerővel bíró természeti vagy épített nevezetességeket, kulturális fesztiválokat, zarándokhelyeket stb., amelyek marketing eszközökkel, és a helyi összefogás erősítésével komplex turisztikai termékké fejleszthetők, és széles körben ismertté tehetők. Ezek népszerűsítése folyamatos munka. A kistérségek mindeddig megismert kulturális értékeinek – gyűjtemények, művészek, együttesek, tárgyi, kézműves, iparművészeti alkotások – népszerűsítésére 2006. július 28. és 2006. augusztus 6. között a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Kht. együttműködésével és a FVM Leader+ programjának bekapcsolódásával 10 napos – hazánk falvainak természeti, táji és kulturális értékeit bemutató – fesztivált szerveztünk Taliándörögdön, a Művészetek Völgye rendezvényei keretében.

• a kistérségi EU-s referensek szakmai képzésén a pályázatírásban már gyakorlattal rendelkező személyek vettek részt;

• a pályázatok iránt érdeklődő helyi lakosság képzésén a résztvevők megismerhették a pályázati programok tervezésével, kidolgozásával és megvalósításával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.


186

A képzésre építve 2005-ben egy többcsatornás és többirányú információs rendszer alakult ki, mely a következő években folyamatosan továbbműködött. A cél az, hogy ezek a települések, társulások, kialakult partneri szervezetek a 2007–2013-as programozási időszakban képesek legyenek sikeresen forrásokat lehívni.

Biztos Kezdet Program A gyermekek alapvető joga, hogy egyenlő, elérhető segítséget kapjanak képességeik, készségeik kibontakoztatásához, családban történő nevelkedésükhöz, függetlenül attól, az ország mely részén, milyen méretű településen születtek. A Biztos Kezdet Program alapvető célkitűzése az volt, hogy olyan helyben elérhető szolgáltatásokat nyújtson a kisgyermeket nevelő családoknak, amelyek segítik a gyermekek szociális érzelmi fejlődését, készségeik fejlesztését, s hozzájárul a szülői kompetenciák fejlesztéséhez a gyermekgondozásban, nevelésben. Feladatának tekintettük továbbá a gyermekek testi, érzelmi, közösségi, értelmi, fejlődésének elősegítését, tanulási képességeik javítását, alkalmazkodási és nyelvi képességeinek fejlesztését, az egészségkultúra fejlesztését, az egészségi állapot javítását, a speciális nevelést igénylő gyermekek és családjuk támogatását, beleértve a szakosított szolgáltatásokhoz (pl. speciális fejlesztési szükséglet) való hozzáférést. Ezekhez kapcsolódóan meg kellett valósítani a segítő szakmák koordinációját, szükség volt a közösségi részvétel és a helyi közösségek erősítésére, a civil részvétel terepeinek bővítésére. A program egy modellkísérleti szakaszt követően 2006-ban indult el 52 helyen. 2007 májusában 36 helyi program monitorozására került sor, melynek adatai szerint a 36 programba 1342 gyermeket és 896 szülőt sikerült bevonni. A klubok foglalkozásait 120 kismama, 17 fogyatékossággal élő szülő, 13 fiatalkorú anya és 14 fiatalkorú kismama látogatta. A gyermeküket egyedül nevelő szülők száma 71 fő volt, 221 fő pedig, tartós munkanélküli. A programba bevont szülők több mint harmada roma volt. 2008-ig a program működését központi költségvetési forrás biztosította, 2009-től uniós forrásból, a TÁMOP 5.2.2. A korai beavatkozást középpontba helyező Biztos Kezdet Programok elterjesztése országos szinten, kiemelt figyelemmel a leghátrányosabb helyzetű térségekre című konstrukcióban finanszírozzuk a pályázaton nyertes Biztos Kezdet Programokat.

Közösségi kezdeményezések támogató hálózata (köztámháló)

Cserehát program Az UNDP (ENSZ Fejlesztési Programok) és az SZMM közös, 2005 novemberében elindult programjának célja az volt, hogy megtegye az első lépéseket a térségi és etnikai alapú szegénység felszámolására. A program célterülete (Borsod-Abaúj-Zemplén megye három kistérsége: az encsi, edelényi és szikszói) a legnagyobb társadalmi gondokkal és szegénységgel küzdő magyarországi térség. A program modellként kíván szolgálni a részvételen, az esélyegyenlőségen, a komplex megközelítésen alapuló helyi fejlesztésre más, hasonló helyzetben lévő térségek számára. A program teljes, 2,8 millió USD (kb. 500 millió HUF), költségvetésének több mint felét két év alatt költötte el a program kivitelezője, a UNDP a Cserehát leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek újszerű megsegítésére. A költségvetés maradékának csaknem felét integrált fejlesztési nagyprojektek önrész támogatására fordítottuk. Ez a forrás más fejlesztési programokhoz képest nem jelentős, azonban annak újszerű elköltési módja biztosította, hogy az eredmények fenntarthatók legyenek, és további fejlesztési forrásokat vonzzanak a térségbe. A program készítői ezt egyrészt a társadalmi tőke, az önsegítés és a helyi közösségi kezdeményezések megerősítésével, másrészt a helyi gazdaság belső erőforrásainak feltárásával és megteremtésével, illetve a települések elérhetőségének és a lakossági szolgáltatások elérhetőségének javulásával kívánták elérni.


Létrehozását 2004-ben kezdeményezte az akkori szociális ügyekért felelős tárca. A hálózat olyan helyi kezdeményezések felkarolására vállalkozott, amelyek a tágabb közösség felé irányulnak, és amelyek kapcsolatok, szakemberek, esetleg némi anyagi támogatás nélkül nem tudnának megvalósulni. Az országos koordinációt ellátó Közösségfejlesztők Egyesületével, valamint az ország hét régióját reprezentáló egy-egy megyei partnerrel megkötött szerződések foglalták keretbe a program országos koordinációjának és működésének feltételeit. A Köztámháló működésének eredményeként számos lokális (jellemzően települési, esetenként településcsoportokra kiterjedő, illetve kistérségi) közösségi kezdeményezés indult meg, elsősorban a helyi cselekvési programok tervezése, ezzel együtt a kezdeményezéssel érintett közösségekben erősödött a helyi szolidaritás és együttműködés, növekedett a kezdeményezéssel érintett közösségek információkhoz és forrásokhoz való hozzáférésének az esélye és lehetősége. A 2010. évi költségvetés már nem irányoz elő támogatást a program számára.

A programnak négy része volt: a kezdeti felhívás kisprojektek finanszírozására, helyi mozgósítás tíz animátor segítségével, a Szociális Fejlesztési Forrásközpont megalapítása és végkifejletként egy felhívás nagyprojekt pályázatok önrész támogatására.

Kisprojektek és helyi mozgósítás


188

A UNDP–SZMM Cserehát Program a helyi kisprojektek megvalósítását egy rugalmas pályázati rendszer segítségével támogatta, amire helyi mozgósítás útján gyűjtötték be a legtöbb pályázatot. Tíz, országos szintű fejlesztési tapasztalattal rendelkező külső segítő (animátor) dolgozott együtt a helyi közösségekkel a Cserehát programterület tíz földrajzi mikrotérségében a program teljes ideje alatt. Munkájuk célja elsősorban a passzív vagy a kirekesztődött csoportok bevonása a helyi döntéshozatalba, a tervezésbe, a projektmegvalósításba, illetve az érdekérvényesítésük megerősítése volt. Így olyan társadalmi csoportok szerezhettek gyakorlati projektmenedzsment tapasztalatot, amelyek azelőtt nem gondolkodtak saját életkörülményeik ilyenfajta javításában.

Szociális Fejlesztési Forrásközpont (SzFFK)

Az SzFFK célja, hogy biztosítsa a térség külső és belső kommunikációját fejlesztési ügyekben, és aktívan támogasson helyi fejlesztési tevékenységeket a program ideje alatt és azon túl is.

Nagyprojektek

A program legfőbb célja az volt, hogy növelje a Cserehát versenyképességét, és mozgósítsa a helyi gazdasági szereplőket. Ezt leginkább helyi konzorciumok által tervezett és megvalósított hosszú távú, nagy hatásfokú integrált fejlesztési projektek tervezésével lehet elérni. A Cserehát Program szakmai segítséget és önrész támogatást nyújt a pályázóknak, amivel versenybe szállhattak többek között az ÚMFT forrásaiért.

Modell-program

A Cserehát Program egyben modellteremtés is volt más, hasonló helyzetben lévő magyarországi és közép-kelet-európai térségek, kormányzati és nem kormányzati döntéshozók számára egyaránt. A program a 2009. év végén lezárult.

PTE FEEK társadalmi befogadás szakkollégium

Kép a szakkollégium életéből (Forrás PTE FEEK)

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Társadalmi Befogadás Szakkollégiuma 2007. október 30-án alakult azzal a céllal, hogy aktív hallgatói munkára épülő előadásokkal, szemináriumokkal, gyakorlati foglalkozásokkal, rendezvények sorozatával elősegítse a magyar társadalom hátrányos helyzetű csoportjaival szembeni passzivitás és ellenállás feloldását. A szakkollégium feladata, hogy saját szakmai programjával elősegítse a hallgatók minőségi szakmai képzését, valamint, hogy felkészítse őket a megfelelő szintű közéleti szerepvállalásra. A karon folyó képzések úgynevezett emberrel foglalkozó szakmákra készítenek fel; fontos, hogy a hallgatók megismerjék a hátrányos helyzetű csoportok sajátosságait, a problémakezelés lehetőségeit, s olyan ismeretekre tegyenek szert, melyek a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését teszik lehetővé. A szakkollégium működése az önkormányzatiság elvére és a szakkollégisták öntevékenységére épül. Tagjai maguk döntenek a tagfelvételről és a tagsági jogviszony megszűnéséről, valamint a szakkollégium szakmai programjáról. Az SZMM a kezdetektől szakmai támogatást nyújt a szakkollégiumnak és jelentős összeggel támogatta a Baranya Ifjúságáért Nonprofit Kft.-t, mely egyfajta „hátországként” szolgál a programok szervezéshez, felhasználva a szervezet kapcsolati hálóját és az ifjúsági munka terén szerzett tapasztalatait.


189


190

A szakkollégium működése során számos szervezettel alakított ki formális és informális kapcsolatot. Az egyes programok szervezésében és lebonyolításában a hallgatók a város és a megye különféle szakmai szervezeteitől kértek és kaptak szakmai segítséget. Programokat nemcsak a kar hallgatóinak szerveztek, hanem a szélesebb környezet számára. is. (Feldolgozott témák: Hazai és nemzetközi antidiszkriminációs jogi szabályozás; Az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód kérdései; A romák helyzete Magyarországon; A fogyatékossággal élő emberek; Nemek közti esélyegyenlőség megvalósulása – gender studies; Generációs metszetek; Vallási és nemzeti kisebbségek Magyarországon; A területi szegregáció okozta hátrányok.) Minden téma feldolgozása egy neves szakértő előadásával kezdődött, ezt követte a téma kötetlenebb, szemináriumszerű megvitatása a PTE FEEK oktatóival. A szemináriumi foglalkozásokat követően a szakkollégium hallgatói maguk készültek egy-egy akcióval, kiállítással, játékos programmal a szélesebb környezet – elsősorban hallgatótársaik – részére. A szakkollégiumot megyeszerte különféle programokra hívják, és igen szoros kapcsolatot alakított ki Pécsi Esélyek Háza Baranya Megyei Esélyegyenlőségi Irodával is. A disszemináción keresztül pedig országosan is ismert és követhető, adaptálható példává szeretnénk fejleszteni. Munkájáról a megalakulás óta kisfilm, szóróanyagok, valamint oktatási segédanyag is készült.

A PTE FEEK Társadalmi Befogadás Szakkollégium tevékenysége

2007. október 30-án 34 hallgató létrehozta a szakkollégiumot; szakkollégiumi tanárrá Mazzag Évát választották. Az alakuló gyűlésen előadást tartott Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár Az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni stratégiája címmel. Ettől kezdve hetenként voltak foglalkozások, előadást tartott többek közt dr. Kaltenbach Jenő egyetemi docens, az esélyegyenlőségi európai év nagykövete, dr. Kállai Ernő, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Országgyűlési biztosa, dr. Könczei György, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar egyetemi tanára, Lakatos Szilvia, a Khetanipe Egyesület elnöke, Dandé István az MTA Gyerekszegénység Elleni Program dél-dunántúli regionális koordinátora. A szakkollégium hallgatói több, egész napos látogatáson vettek részt: például a budapesti Ability Park – Fogyatékossági Élményparkban, a pécsi Gandhi Gimnáziumban, a somogyvámosi Krisna-völgyben, Alsómocsoládon, a mohácsi busójáráson, az Ormánságban, ahol több hátrányos helyzetű falut kerestek fel. Rendeztek – illetve részt vettek rajtuk – nemzetiségi napot, esélynapot, tolerancianapot (melyen az Érzékek Birodalma elnevezésű programjukkal mutatkoztak be), egészségnapot, a sokszínűség napját stb.

Abilty Park (Forrás: PTE FEEK)

Látogatás a Krisna-völgyben (Forrás : PTE FEEK)

A szakkollégium előadásain, szemináriumain, valamint az ezekhez kapcsolódó kiállítások és egyéb rendezvények szervezésében és lebonyolításában a két szemeszter során összesen 27 hallgató vett részt, így ők vehették át a PTE FEEK és a SZMM által közösen kiállított tanúsítványt.


191


192

„Érzékek Birodalma” (Forrás PTE FEEK)

A 2010. január 19-én, a 100 legszegényebb elnevezésű fotókiállítással induló programsorozat eseményeiről a hallgatók rövid tudósításokat készítenek. A tudósítások a 2009/2010-es tanév tavaszi félévében egy kis prospektusban jelennek meg. A 2009/2010-es tanév tavaszi félévében a hallgatók a nemek közti esélyegyenlőség, valamint a szexuális kisebbségek témájában mélyülnek el.

Partnerség

A PTE FEEK Társadalmi Befogadás Szakkollégium működése során számos szervezettel épített ki kapcsolatot; többek között: • Pécsi Esélyek Háza Baranya Megyei Esélyegyenlőségi Iroda • PTE EHÖK • PTE FEEK HÖK • Civil Közösségek Háza, Pécs • People First • Az Emberség Erejével Alapítvány • Zöld Híd Alapítvány • Khetanipe Egyesület • Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Baranya Megyei Szervezete

Közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás képzés


A magyar kormány elkötelezett abban, hogy a kormányzati szervek és a különféle társadalmi célcsoportok közötti hatékony kommunikációt fejlessze. Fontosnak tartjuk az uniós tagországok közti együttműködést, a tapasztalatcserét olyan nagy múltú demokráciákkal, ahol a kormányzati kommunikáció mára professzió lett. A fenti célok elérése érekében valósult meg a Közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás elnevezésű képzés a Holland Kormányzati Tájékoztatási Szolgálat, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium együttműködésében. Az oktatás célja egyrészről szemlélet kialakítása, formálása, másrészről olyan elméleti és gyakorlati ismeretek nyújtása, hogy a kormányzati szervek képviselői meg tudják szólítani a különféle célcsoportokat, és segíteni őket közéleti szerepvállalásukban, a saját sorsuk felelős alakításában. Ez rendkívül fontos a társadalmi kohézió, a kölcsönös megértés, az interkulturális párbeszéd és a szolidaritás tekintetében, mivel támogatja az esélyegyenlőség elvét, ösztönzi az emberek közötti harmonikus és békés kapcsolatok kialakulását. A képzési program megvalósulását 2008-ban a szociális és munkaügyi miniszter 12/2008. MPA KA számú miniszteri döntése alapján a SZMM 30 millió forinttal támogatta. A programban 120 fő köztisztviselő képzése szerepel egyrészről tanfolyam, másrészről szakmai konferencia keretében. A képzésre a jelentkezés az egyes minisztériumok döntése alapján történt. A résztvevők kiválasztásáról – a képzést támogató SZMM megkeresésére – az egyes minisztériumok államtitkárai, illetve megbízottjai döntöttek. 12 minisztériumból és azok háttérintézményeiből 6 fő delegálására adtunk lehetőséget. A SZMM 10 kollégát javasolhatott a képzésben való részvételre. Lehetőség volt a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek bevonására is. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 38 főt delegált. A képzésre jelentkezők névsorát, önéletrajzát a PTE FEEK projektmenedzsere közvetlenül a minisztériumoktól kapta meg. A beérkezett jelentkezések alapján felvette a kapcsolatot a jelentkezőkkel, és értesítette őket a képzés tartalmáról, időpontjáról, helyszínéről és a további szükséges információkról. A minisztériumok és intézményeik nagyon eltérő érdeklődéssel és motivációval delegálták kollégáikat a képzésre. És bár a képzés „meghirdetésekor”, 120 főn felül volt az érdeklődők száma, többen elsősorban munkahelyi és más elfoglaltságokra hivatkozva visszaléptek. Végül 105 fő kötötte meg a képzésre vonatkozó felnőttképzési szerződést, és kezdte meg a képzést. A 2009 júniusában szervezett záró konferencián 68 fő vett részt, elsősorban önkormányzatok és civil szervezetek képviselői. Együttesen a támogatással érintettek létszáma több, mint 120 fő, összesen 173 fő volt.

Előkészítő munkálatok


194

A három együttműködő fél – SZMM, Holland Kormányzati Tájékoztatási Szolgálat, Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar – 2008. június–szeptember hónapokban kidolgozta a képzés tantervét. Emellett elvégeztük a képzés beindításával kapcsolatos szervezőmunkát (a képzés meghirdetése, a képzésben résztvevők kiválasztása, a tananyag egyeztetése, az előadók, tolmácsok felkérése, megbízása, a képzés helyszínének kiválasztása, bérleti szerződések megkötése, a képzésre jelentkezők regisztrálása, tanulmányi program, órarendek elkészítése stb.), és megteremtettük a kurzus lebonyolításának tárgyi és személyi feltételeit. Megjelentettük a Közigazgatási kommunikáció Magyarországon 2007 című könyvet (szerkesztő: Dr. Farkas Éva–Meruk Jószef, PTE FEEK Kiadó, Pécs, 2008.) A válogatott tanulmányok szerzői túlnyomó többségben mint köztisztviselők tettek szert tapasztalatra a közigazgatási kommunikáció gyakorlatában, és dolgozataikat az első akkreditált holland–magyar közigazgatási kommunikációs tanfolyam keretében írták, amelynek a szerkesztői együttműködtek ennek a tanfolyamnak a megvalósításában. 2008. október 10-én volt a Közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás képzés ünnepélyes megnyitója Budapesten a Károlyi-Csekonics Rezidenciában (1088. Budapest, Múzeum u. 17.).

A képzés

A résztvevők kormányzati szakpolitikusok és civil szakértők előadásit hallgathatták meg. Az előadások megtartásában a holland partner által delegált oktatók is jelentős részt vállaltak. Az előadások tematikája: • Bevezető előadás: a közigazgatási kommunikáció mibenlétéről, funkcióiról, alapelveiről, hazai helyzetéről • Digitalizáció és kommunikáció – avagy globális paradigmaváltás az üzenetközvetítésben • Közvélemény-kutatás a közigazgatási, kormányzati és önkormányzati tevékenység szolgálatában. • Csoportdinamikai tréning (4 csoportban) • Retorika, tárgyalás, konfliktuskezelés • A közigazgatási kommunikáció tervezése és gyakorlati megvalósítása • Kommunikációs stratégia az adók területén Hollandiában • Kommunikációs stratégia a közlekedésbiztonság területén • Tömegkommunikáció, újságírás, sajtókapcsolatok • Szövegértés és nyelvművelés • Stratégiai közigazgatási kommunikáció • A meggyőzés, befolyásolás technikája • Európaiság – szakmaiság – hitelesség – protokoll • Válság és kríziskommunikáció • Társadalmi befogadás I–II.

• Stratégiai közigazgatási kommunikáció. A közigazgatási kommuniká-

Szakmai látogatás Hágában

2009. június 27 és július 1. között négynapos szakmai látogatást tett Hágában az alábbi tagokból álló magyar delegáció: dr. Koltai Dénes dékán, Rauh Edit szakállamtitkár, dr. Farkas Éva egyetemi docens, Dina Miletta tréner, oktató, Éva Zsófia program-kooridnátor, Dránovits Klára oktató, Kis-Nemes Szilvia ügyvivő szakértő. Hágában a holland partnerekkel tárgyaltunk az eddigi közös projektjeink (Közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás curriculum és képzés) további folytatásáról. Tárgyalásaink eredményesek voltak, valamennyi tárgyalópartnerünk ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy a csökkenő holland támogatási források ellenére továbbra is támogatni kívánják a közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás terén, 2005 tavaszán elindult közös együttműködést. Látogatást tettünk a hágai a Kormányzati Kommunikációs Akadémián, és a Kormányzati Tájékoztatási Szolgálatnál. A tárgyalások során felmerült a lehetősége egy további közös együttműködésnek, amelynek a lényege, hogy a Magyarországon már jól működő képzést kiterjesszük az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokra. Első lépésként Horvátország lehet a fő cél. Egy holland–magyar–horvát projekt finanszírozására közös pályázati forrást jelenthet a holland MATRA és a magyar SZEGED projekt. A Horvátország felé történő nyitás stratégiai külpolitikai kérdés, a PTE FEEK pedig földrajzi elhelyezkedésénél és eddig szakmai tapasztalatainál fogva alkalmas lehet a curriculum fejlesztés és a közigazgatási kommunikáció köztisztviselői képzés operatív lebonyolítására.

Disszemináció

A közigazgatási kommunikáció és társadalmi befogadás kurzus eredményeinek terjesztése érdekében egynapos konferenciát szerveztünk Pécsett 2009. június 25-én, melyre elsősorban önkormányzatok, jellemzően a Dél-dunántúli régió önkormányzatainak, civil szervezeteinek képviselőit hívtuk meg. A kézzel fogható eredmények (kurzus, kézikönyv, tananyag, modulok, képzési módszerek) mellett bemutattuk a nehezebben megragadható eredmé-


ció tervezése és gyakorlati megvalósítása A képzés vizsgával zárult 2009. június 2-án. A záróvizsgát megelőzően a résztvevőknek záródolgozatot kellett készíteniük. 76 záródolgozat készült el, a hallgatók többsége a saját munkaköréhez kapcsolódó témát, esettanulmányt dolgozott fel, bevezetve azt a szakirodalmi háttérrel, és a képzésen elhangzottak felhasználásával. A záródolgozatok színvonala, minősége átlagon felüli volt. A 2009. június 2-án lezajlott szóbeli vizsga eredményei kiemelkedően jók voltak. 76 fő kapott bizonyítványt. A benne szerepelő képesítés: közigazgatási kommunikációs szakember. A bizonyítványt a három együttműködő intézmény képviselői írták alá.


196

nyeket (pl. a szakmai ismeretek bővülése, projektmegvalósítás tapasztalatai, külföldi praxisok megismerése és adaptálása) és az áttételesen érvényesülő hatásokat is (szociális készségek alakulása, előítéletesség csökkenése, kapcsolati háló kiépítése). A konferencia nyitott volt minden érdeklődő számára, 68 fő vett részt rajta. A disszemináció része volt az ünnepélyes bizonyítvány átadó is, amelyre meghívtuk a hallgatókat delegáló intézmények és a sajtó képviselőit is. A közigazgatási kommunikáció képzésnek önálló honlapot készítettünk, amely a www.kozigkomm.feek.pte.hu címen elérhető. A honlap tartalmazza a képzéssel kapcsolatos információikat és a tananyagokat.

Az ÖN-KOR-KÉP folyóirat Esélyek és lehetőségek hírlevele és az ÖNkorNET önkormányzati közéleti hírportál

A rendszeresen megjelenő, tematikusan szerkesztett hírlevélnek az volt a célja, hogy az olvasók folyamatosan tájékozódhassanak az SZMM esélyegyenlőségi politikájáról, az esélyegyenlőség megvalósítását célzó programjaikról, mindazokról a pályázatokról, egyeztetési folyamatokról, amelyek az önkormányzati szférát, illetve a lakosságot érintik. A XX. évfolyamát jegyző ÖN-KOR-KÉP önkormányzati korszakkép nyomtatott formában jelenik meg, de 1996 óta az interneten is szabadon elérhető, így nemcsak a közvetlenül érintett több mint húszezer települési önkormányzati képviselő, de a helyi önkormányzatok tevékenysége, illetve a közélet iránt érdeklődők is hozzájuthatnak a hírlevélhez, és figyelemmel kísérhetik az esélyegyenlőség témájában megjelent írásokat, eseményeket. A www.onkorkep.hu oldalon az anyagok archiváltak, így az ott megjelent írások bármikor visszakereshetők. Ugyanez a helyzet a www.onkornet.hu önkormányzati, közéleti hírportállal is, amely „percről percre” frissülve elsősorban a településpolitikusokat és a lakosságot szólítja meg, és tájékoztat a kormányzat és az önkormányzatok intézkedéseiről, programjairól, mindazokról a pályázatokról, amelyek a helyi vezetők és a lakosság számára érdekesek lehetnek. A hírportálon az Esélyek és lehetőségek rovatban rendszeresen megjelennek az esélyegyenlőség kérdéseivel foglalkozó cikkek, az aktuális eseményekről szóló tudósítások. A 2009-ben kialakított Képgalériában pedig archiválva megtalálhatóak az eseményekről készült fotók, amelyek szabadon felhasználhatóak, ezzel is segítve a helyi lapok szerkesztőit, hogy tudósíthassanak a különféle rendezvényekről.


Az együttműködés a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) és az ÖNkorPRess Kiadó között 2007-ben kezdődött, az Ön-Kor-Kép-ben megjelenő hírlevél volt az Egyenlő Esélyek Mindenkinek! Európai Év hivatalos hírforrása. Az a tény, hogy a kooperáció a következő években is gyümölcsözően folytatódott, jó példa arra, hogy az európai év kedvező hatással volt a hazai esélyegyenlőségi politikára és számos olyan kapcsolatot alakított ki, programot hívott életre, amelyek a későbbiekben is sikeresen szolgálják az esélyegyenlőség ügyét. Az SZMM évről évre jelentős, több mint 10 millió forint támogatást nyújt az ÖN-KOR-KÉP önkormányzati korszakképben megjelenő melléklet és az ÖNkorNET önkormányzati közéleti hírportál esélyegyenlőségi rovatának megjelentetéséhez. 2010 A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve, amely ismét jelentős hangsúlyt ad az esélyegyenlőség kérdésének is. Ez az év az Európai Unió soros elnöki tisztének betöltésére való felkészülés éve is, így az ezzel kapcsolatos események és eredmények is megjelennek majd az ÖN-KOR-KÉP és az ÖNkorNET hasábjain.

6.

2007 – EGYENLŐ ESÉLYEK EURÓPAI ÉV

fejezet

A 2007 – Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év – az igazságos társadalom irányában (továbbiakban: európai év) azt tűzte ki célul, hogy négy kiemelt területen (jogok, képviselet, elismerés, tiszteletben tartás) közösségi és tagállami akciók segítségével hívja fel a figyelmet az esélyegyenlőség érvényesítésére, a sokféleség tiszteletére, valamint az egységes fellépés szükségességére a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen. A 2004-ben közzé tett Zöld Könyv és A diszkriminációmentesség és esélyegyenlőség keretstratégiája című bizottsági közlemény is megállapította, további lépések szükségesek ahhoz, hogy a már meglevő közösségi antidiszkriminációs jogi szabályozás teljes mértékben érvényesülhessen. Ilyen lépések a teljes jogharmonizáció, a további adatgyűjtések, a figyelemfelhívó és tájékoztató akciók, valamint a szakmapolitika megerősítését és a jogérvényesítést támogató, közösségi finanszírozást is tartalmazó kezdeményezések. Az európai év az Európai Közösséget létrehozó szerződés (továbbiakban: szerződés) 13. cikkében felsorolt hat diszkriminációs ok, vagyis a nemi, a faji vagy etnikai származáson, a valláson vagy meggyőződésen, a fogyatékosságon, a koron és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen lépett fel. Programját a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján közösségi és nemzeti szintű intézkedések adták. A magyarországi nemzeti szintű kezdeményezéseket a Nemzeti stratégia és prioritások című dokumentum foglalta össze. A programot végrehajtó SZMM munkáját reprezentatív kormányzati, önkormányzati, civil és szakszervezeti delegáltakból álló munkacsoport segítette. A 2006 júniusában Eurobarométer-kérdőív vizsgálta a magyar lakosság hatféle hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ismereteit, attitűdjét, véleményét és hajlandóságát. Kimutatta, hogy az EU-n belül Magyarországon a legmagasabb azon megkérdezettek száma, akik szerint hátrányt jelent a fogyatékosság, illetve az 50 év feletti életkor, a leggyakoribbnak az életkoron és az etnikai származáson alapuló diszkriminációt tartják. A téma iránti növekvő érzékenységet mutatja az is, hogy a valláson vagy hitbeli meggyőződésen alapuló diszkrimináción kívül az EU polgárainak többségével ellentétben a magyar válaszadók többsége az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest minden egyéb diszkriminációt elterjedtebbnek ítélt.

2007 – Egyenlő esélyek európai év

199

Összességében elmondható, hogy az európai év számos területen konkrét szakmapolitikai támogatást és hajtóerőt jelentett, érzékelhetően növelte a témával kapcsolatos társadalmi és politikai diskurzus mennyiségét és minőségét. Jelentős áttörést azonban sajnálatos módon nem tudott elérni, részben az időbeli kötöttség, részben a szolidnak mondható költségvetés, részben pedig a végrehajtás struktúrája miatt.


200

Eredmények áttörés nélkül

Az európai évben történt előrelépések több területet is felölelnek. Kiemelendő a jogok, jogérvényesítés terén az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) minél hatékonyabb érvényre juttatása. Az egyes hátrányos helyzetű csoportokat megerősítő intézkedések a korábbi évek gyakorlatát folytatták, illetve kiegészültek 2007 során új elemekkel és lehetőségekkel. Az év hivatalos programját számos egyéb program és pályázati támogatás egészítette ki, melyek kapcsolódtak az év eleji Csatlakozz hozzánk! Adj esélyt az esélynek! felhíváshoz. Csak ezekkel együtt válhatott az európai év igazán, az egész országot megmozgatóan sikeres kezdeményezéssé.

Jogok Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését országos hatáskörű szervként ellenőrző Egyenlő Bánásmód Hatóság (továbbiakban hatóság) panaszos ügyeinek száma a korábbi évekhez képest 2007-ben jelentős mértékben (28%-kal) tovább nőtt. A hatósághoz 2007-ben 756 diszkriminációs ügy, panasz érkezett. Ebből 186 esetben zárult le az ügy érdemi döntéssel, 96 áttétellel, 348 pedig tájékoztatás útján. A hatóság által hozott 29 elmarasztaló határozat közül kiemelkedik a nemzeti és etnikai hovatartozás miatti hátrányos megkülönböztetés eseteinek száma. Újdonság, hogy egy esetben esélyegyenlőségi terv elmulasztása miatt is elmarasztalás történt, valamint hogy hajléktalan személyek bankkártya szerződésének témájában megnyugtató eredménnyel zárult az első közérdekű igényérvényesítés. Az eljárás alá vont szervek közül kiemelkedő a gazdasági társaságok száma, jogterület szerint pedig első helyen a foglalkoztatás, második helyen a szolgáltatások állnak. A 29 elmarasztaló döntés 14 esetben pénzbírságot is tartalmazott, ennek legmagasabb összege 4,5 millió forint volt. (A korábbi legmagasabb bírság 1 millió forint volt.) A tájékoztatással lezárult panaszos ügyek nagy száma azt mutatja, hogy a hozzájutás a megfelelő információhoz elengedhetetlen feltétele a jogérvényesítésnek. Többek közt ezért is indult el 2007-ben a hatóság havonta megjelenő elektronikus hírlevele, valamint a könnyebben érthető és a téma népszerűsítését célul kitűző új, www.antidiszko.hu honlap is. A jogérvényesítés terén 2007-ben kiemelendő az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 5312/2006. számú ügyben. A vizsgálatot többek közt az európai év „arcának” is felkért Márkus Petra, vak egyetemi hallgató kezdeményezte, aki azt sérelmezte, hogy nem fér hozzá a kötelező

Az egyes hátrányos helyzetű csoportokat támogató intézkedések 2007-ben is folytatódtak a romák társadalmi, gazdasági helyzetének javítására irányuló munkaerő-piaci, képzési, valamint lakhatási programok. Kulturális célú és tanulmányi ösztöndíj pályázatok jelentek meg, illetve fontos előrelépések születtek az oktatási szegregáció visszaszorítása érdekében. Jelentős esemény a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló 68/2007 (VI.28.) országgyűlési határozat elfogadása, mely négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), valamint a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat. A célok elérése a 1105/2007 (XII. 19.) kormányhatározatban foglaltak alapján történik, mely tartalmazza a 2008–2009. évre vonatkozó intézkedési tervet. A forrásokat a hazai költségvetés mellett a Strukturális Alapok pénzeszközei biztosítják. A nők és férfiak társadalmi egyenlősége terén 2007-ben külön hangsúlyt kapott az erőszak és emberkereskedelem problematikája az Európa Tanács kampánya révén. A Nők elleni családon belüli erőszak kampány keretében a meglevő jogszabályok áttekintésére, konferenciákra és roadshow találkozókra, külön honlap létrehozására került sor, valamint létrejött az úgynevezett Lila szalag díj, mely a magyar sajtó sztereotípia-mentes és hiteles tájékoztatását jutalmazza. 2007. során az Országgyűlés szigorította a zaklatás és bántalmazás szankcióit. A zaklatás 2008. január 1-től büntetőjogi tényállás lett, mely segítséget nyújthat a családon belüli és nőkkel szembeni erőszak korai stádiumának kezelésében. Jelentős politikai és társadalmi vitát váltott ki az úgynevezett „kvótatörvény”-re tett országgyűlési képviselői önálló indítvány. Minthogy Magyarországon a nők aránya a parlamentben jelenleg alig 11 százalék, a törvényjavaslat a pártok listaállítására vonatkozóan írta volna elő a cipzár elvet, vagyis egy férfi jelöltet mindig egy női jelölt követett volna. A női kvóta támogatói közt olyan nemzetközi szervezetek hallatták hangjukat, mint az ENSZ CEDAW Bizottsága, vagy az Európai Női Lobbi, de a támogatói listát aláírta minden jelentős női civil szervezet, és számos prominens közéleti személyiség, művész, akadémikus, gazdasági vezető. A számos pro és kontra érvet felsorakoztató parlamenti vita során az indítvány végül nem kapta meg a megfelelő támogatást.

201 2007 – Egyenlő esélyek európai év

tananyagokhoz, az egyetemi jegyzetekhez. Ez a vizsgálat megállapításai alapján ellentmondásban áll a művelődéshez való joggal, a jogállamiság elvével, valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmával. Az eset rávilágított többek közt a szerzői jogokról szóló törvény, valamint a felsőoktatási törvény szabályozási hiányosságaira. Ez utóbbival kapcsolatban az országgyűlési biztos kezdeményezte a Magyar Rektori Konferenciánál a szükséges intézkedések elindítását, valamint a felsőoktatási intézmények tapasztalatcseréjét. A könyvkiadók eljárásának vizsgálatára az országgyűlési biztosnak nincs jogi lehetősége.


202

A fogyatékossággal élő emberek helyzetének javítása érdekében a hangsúly az önálló életvitelt segítő eszközbeszerzések, modellszolgáltatások, lakóotthoni programok támogatásán, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgálatok továbbfejlesztésén volt. További kiemelt területet jelentett a rokkantsági nyugdíjrendszer felülvizsgálatával összhangban a komplex rehabilitációs centrumok kialakítása. Az akadálymentesítés országos programjához a hazai forrásokon túl 2007-től a Strukturális Alapok támogatási forrásai is hozzáadódnak. Kiemelkedő, nemzetközi szintű esemény volt még az Európai Fogyatékosügyi Fórum sikeres figyelemfelhívó aláírásgyűjtési akciójához való kapcsolódás, valamint az ENSZ fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményének aláírása. Az idősügy területén 2007-ben tovább folytatódott az Idősbarát Mozgalom. Átadták az Idősbarát Önkormányzat díjakat, amellyel az idősebb generációk helyi szintű közéleti bevonását, a közösségi célok érdekében megvalósuló többgenerációs együttműködéseket, valamint az aktív öregedés feltételeinek megteremtését díjazták. A generációk közötti együttműködést célzó, 2007-ben is kiírt pályázati támogatások idősek önkéntes munkáját, szociális, oktatási, kulturális, környezet- és településvédelmi, hagyományőrző és szabadidős tevékenységét tették lehetővé. Az ifjúságügyben folytatódott tovább a regionális hálózatok és a mobilitás erősítése, a helyi társadalom és a közösségi terek fejlesztése, az információs társadalomba való bekapcsolódás, az intézmény- és szolgáltatásfejlesztés, az ifjúsági munka, valamint a nem formális pedagógiai módszerek támogatása. Nemzetközi szinten a fiatalok álltak a 2007-ben zárult Európai Tanácsi kampány középpontjában is, melyet az Európai Bizottság is támogatott. A legnagyobb társadalmi visszhangot kiváltó diszkriminációs terület 2007ben kétségkívül a melegjogok kérdése volt. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság januárban tette közzé az azonos neműek tartós együttélésének jogi szabályozásáról szóló társadalmi vitaanyagát. Ezt követően július elején a 12. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Kulturális Fesztivál keretében Egyenlő esélyeket a házassághoz! mottóval jogvédő szervezetek nyílt felhívást intéztek a kormányhoz a leszbikus és meleg házasságok engedélyezése érdekében. A fesztivál két ok miatt is külön sajtóvisszhangot kapott: egyrészt, mert a nyitórendezvényen tartott beszédében a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nyíltan vállalta melegségét, másrészt a Meleg Büszkeség Napi Felvonulás résztvevőivel szemben több atrocitás is történt. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt végül 2007 decemberében fogadta el az Országgyűlés. Az európai év egyik sikereként könyvelhető el, hogy a társadalmi és parlamenti viták során az európai év keretében készült leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT)kutatás aktuális statisztikái is szerepet kaptak. Erkölcsi támogatásban részesült programok Az európai tematikus évben számos lehetőség nyílt arra, hogy az esélyegyenlőség témája a figyelem középpontjába kerüljön, hiszen éppen ez volt az eu-

Pályázati támogatások Az európai év intézkedésein túlmenően számos magyar kormányzati pályázat is támogatta az antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi programokat. Az Esélyegyenlőség a munka világában című program civil szervezetek antidiszkriminációs munkaerő-piaci szolgáltatásainak kialakításához nyújtott támogatást országszerte. A kilenc nyertes pályázat tréningekkel és képzésekkel, antidiszkriminációs munkahelyi HR-stratégiák elkészítésének támogatásával, tanácsadással, útmutatók és példatárak szerkesztésével, valamint esettanácsadással segíti elő a munkahelyi diszkrimináció elleni fellépést. A keret 40 millió forint. A programot az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFK) kezelte. Sikerének hatására 2008-ban újabb pályázati felhívás készült, összesen 100 millió forint keretösszeggel. Az Esélyegyenlőség a munka világában – kommunikációjának támogatása című program keretében számos diszkrimináció ellenes újságcikk-sorozat, riport, rádió és TV-szpot, illetve egy plakátkiállítás látott napvilágot országszerte, országos, regionális, megyei vagy helyi szinten. A program 2008 első felében zárul, kerete 40 millió forint volt. A program kezelője az OFK volt. A családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolását elősegítő pályázat projektjei révén olyan szolgáltatások indultak, melyek már meglevő jó példák nyomán egyrészt valódi segítséget nyújtanak a kisgyermekes szülők számára a gyermekek gondozásához, másrészt munkahelyi programok révén elősegítik a nők munkahelyi és otthoni teherviselésének összeegyeztethetőségét. A program keretösszege 200 millió forint volt. A program kezelője ebben az esetben is az OFK volt.


rópai év egyik legfontosabb célja. Ezért szólt a nemzeti nyitórendezvény miniszteri felhívása minden állami és önkormányzati szerv és intézmény, civil és társadalmi szervezet, szakszervezet, illetve a versenyszféra képviselői számára, hogy kezdeményezéseikkel, ötleteikkel és programjaikkal csatlakozzanak az európai évhez. Így kerülhetett sor több száz országos, regionális, megyei és helyi rendezvényre, és így telt meg az európai év kalendáriuma a mintegy 900 különféle kapcsolódó programmal. E rendezvények rendkívül sokfélék voltak: konferenciák és fesztiválok, nyilvános parlamenti meghallgatások és szabadegyetemek, sportvetélkedők, szakmai kiállítások, kulturális és sportrendezvények, jótékonysági estek és gyermektáborok. Sor került többek közt a Fehér Bot Napja, az Idősek Világnapja, az Apák Napja, az Antirasszista Világnap, illetve a XII. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztivál megrendezésére is. A programokon sok egyéb mellett téma volt a generációk közti szolidaritás, a roma telepeken élő nők helyzete, a gyermekirodalom, az idősek biztonsága, az értelmileg akadályozott fiatalok munkába állási lehetőségei, melegek regisztrált párkapcsolata, a családon belüli erőszak és az alkoholizmus, a nyugdíjreform, valamint a támogatott döntéshozatal modellje.


204

Az Egyenlő bánásmód képzési program célja az önkormányzati köztisztviselők ismereteinek bővítése volt. A képzés középpontjában az ügyfélközpontú ügyintézés fejlesztése, az elvek gyakorlati alkalmazása és a szemléletformálás állt. Az országosan egységes tananyagot a Pécsi Regionális Képző Központ készítette el. A program 3200 résztvevője húszfős csoportokban, háromnapos tréningen sajátíthatta el az új ismereteket, melyek támpontokat adtak többek közt a munkahelyi esélyegyenlőségi tervek megírásához is. A program forrása 300 millió forint volt. A Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása elnevezésű program célja a diszkriminációellenes küzdelem támogatása és az egyenlő bánásmód elvének megvalósítása az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a civil társadalom intézményfejlesztése révén. A program első része egy úgynevezett Twinning Light (ikerintézményi együttműködés) komponens, melynek keretében többek közt képzéseken vettek részt a hatóság és társszervezeteinek munkatársai, illetve elkészült egy antidiszkriminációs kézikönyv is. 2007 végén indult a grant támogatási komponens, amely civil szervezetek számára nyújtott lehetőséget az emberi jogok és az egyenlő bánásmód elvének megvalósításához a társadalmi-gazdasági fejlesztés, az oktatás és a képzés területén.

Összegző értékelés A nemzeti stratégia célkitűzéseinek megvalósulása A Nemzeti stratégia és prioritások című dokumentum (továbbiakban: nemzeti stratégia) első esetben fogalmazott meg olyan átfogó antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi alapelveket és konkrét támogatandó program-koncepciókat, melyek mind a hat, a szerződésben foglalt hátrányos megkülönböztetési területre kiterjednek, és melyek végrehajtásába a felelős kormányzati és hatósági szerveken túl minden számottevő társadalmi szereplő és döntéshozó bekapcsolódhatott. Az európai év során a jogok, a képviselet, az elismerés és tiszteletben tartás célkitűzései, a hat diszkriminációs terület integrált megközelítése, a szubszidiaritás, valamint horizontális elvként a gender mainstreaming és az akadálymentesség érvényesítése szempontok bebizonyították, hogy valóban képesek egy összehangolt és hosszú távú antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi stratégia alapjaiként működni. Az európai év nemzeti intézkedései megfeleltek a nemzeti stratégiában foglalt prioritásoknak. A közösségi célkitűzéseket mind a hat intézkedés magába foglalta, míg a gender mainstreaming és az akadálymentesítés megvalósítása része volt a pályázati és a közbeszerzési felhívásoknak is. A szubszidiaritás elve alapján a második legmagasabb összegű intézkedés egyrészt az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat (továbbiakban: OEH) révén minden megyében garantálta programok létrejöttét, másrészt országos szintű civil pályázati felhívás keretében további önálló helyi programokat generált.

Pozitív és negatív tapasztalatok Az európai évben megindult folyamatok közül néhánynak már most is van látható eredménye. Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat Koordinációs Irodáinak működését a 17/2007 (Mü.K.6.) SZMM miniszteri utasítás megerősítette. A OEH esélyegyenlőségi intézményrendszerbe való további integrációját és regionális szintű megerősödését jelzi két 2007-ben aláírt együttműködési megállapodás is. Az Egyenlő Bánásmód Hatósággal kötött megállapodás értelmében az OEH országos szintű jelzőrendszerként működik majd, és részt vesz a diszkriminációs esetek bizonyítására használt tesztemberek képzésében is. A nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosával aláírt együttműködési megállapodás keretében az OEH segít a panaszosok közvetlen közelébe vinni a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos tájékoztatási és tanácsadási funkciókat. Pozitív eredményként könyvelhető el, hogy a SZMM által benyújtott két PROGRESS pályázat az Európai Bizottság részéről támogatást kapott. Így még 2007 végén elindult egy roma antidiszkrimináció témájú és egy az európai év együttműködéseit is továbbvivő program. Összességében elmondható, hogy a tervezett intézkedések lefedték az esélyegyenlőségi eszközrendszer teljes spektrumát. Bár pénzben nem jelentettek nagyobb összegeket – ez főleg a támogatásra váró civil szervezetek esetében merült fel negatívumként – mégis minden jelentősebb területet érintettek és kapcsolódási pontokat teremtettek további kezdeményezéseknek, már futó programoknak. Fontos tervezési és végrehajtási szempont volt az intézkedéseknél a korábbi, meglevő eredmények és tudás összegzése, szinergiák megteremtése. A diszkriminációs területek megszólítása A hat diszkriminációs terület a nemzeti stratégiában lefektetett prioritások alapján az egyes intézkedésekben egyenlő mértékben jelent meg. Ez alól részben kivétel csak a második intézkedés volt.


Az európai év természetéből és a rendelkezésre álló rövid időből adódóan sajnálatos módon nem volt képes jelentős előrelépést felmutatni olyan szerteágazó és mélyen gyökerező diszkriminációs területeken, mint a foglalkoztatás vagy az oktatási szegregáció. Ezeken a területeken az európai év kommunikációjában a már meglevő és folyamatban levő intézkedéseket támogatta. Ilyenek voltak a jó gyakorlatokat felmutató munkahelyi pályázati felhívások (Családbarát Munkahely Díj, Legjobb Női Munkahely Díj), valamint a nagy médiavisszhangot kiváltó – a zárókonferencián a szociális és munkaügyi miniszter által is hangsúlyozott – szabad iskolaválasztás felülvizsgálatának kérdése. Megjegyzendő továbbá, hogy 2007-ben jelentős mértékű előrelépések történtek egyes közszolgáltatások akadálymentesítése terén, valamint a roma, megváltozott munkaképességű emberek, fiatalok, nők és menedékkérők foglalkoztatási diszkriminációja vonatkozásában.


206

A nemzeti szintű nyitó- és zárórendezvény esetén fő célkitűzés volt, hogy mind a hat diszkriminációs terület egyenlő mértékben legyen képviselve mind az előadók, szekciótagok, mind pedig a résztvevők részéről. Ebben a munkában az NVT nagymértékben támaszkodott a munkacsoport javaslataira, véleményére és tapasztalatára is. A nyitórendezvény a négy fő elv mellett a társadalmi felelősségvállalás témakörét is beemelte a párbeszédbe, míg a záró rendezvény szekciótémáiként a jogérvényesítés, a média, az erőszak megjelenése a társadalomban, illetve az esélyegyenlőségi tervek szerepeltek. A kommunikációt és médiát érintő intézkedés, hasonlóan a nyitó- és zárórendezvényhez, mind a hat diszkriminációs területet felölelte. Az európai évben az ÖN-KOR-KÉP önkormányzati korszakkép hírleveleként megjelenő Esélyek és lehetőségek című melléklete tematikus számokban dolgozta fel az egyes diszkriminációs területeket, lehetőség szerint az adott csoport világnapjához, nemzetközi ünnepéhez kapcsolódóan. Az Álom, álom, kitalálom... című koncertsorozat hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat szólított meg, míg a 2007 – Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év öröksége kommunikációs kampány általánosságban lépett fel a hátrányos megkülönböztetés ellen. Az OEH által minden megyében megvalósított és a pályázat útján kiválasztott programok a többi intézkedésnél nagyobb szabadságot kaptak a diszkriminációs területek kiválasztásában. Az OEH programjai elsősorban a már meglévő kapcsolatokra és kezdeményezésekre épültek, így hangsúlyt kaptak a fogyatékos és roma emberekkel, gyermekekkel, idősekkel kapcsolatos kisebb volumenű események. A nagyobb méretű fesztiválok, konferenciák esetében azonban akár a témaválasztás, akár a meghívotti kör tekintetében megjelent a többi terület is. A civil pályázati felhívás megfogalmazása során a munkacsoport döntötte el, hogy nem köti ki több terület összekapcsolását támogatási feltételként, elsősorban az ismert gyakorlat miatt. Félő volt ugyanis, hogy a szokatlan megkötés és a rövid idő miatt nem érkezik be kellő mennyiségű színvonalas pályázat. A nyertes programok közt így túlsúlyba kerültek a fogyatékos, valamint roma embereket, továbbá fiatalokat megszólító kezdeményezések. Bár a gender kérdés megjelent a hat diszkriminációs területet felölelő programoknál, női civil szervezetek csak elvétve szerepeltek a nyertes pályázatok között. Gender mainstreaming A gender mainstreaming (továbbiakban: GM) -szempont érvényesítése a nemzeti stratégia egyik nemzeti szintű horizontális prioritása, a nemzeti program GM cselekvési tervében foglaltak alapján a GM fogalma közelebbről című közösségi tájékoztató dokumentum magyar nyelven is hozzáférhető, valamint felkerült az európai év központi magyar nyelvű honlapjára. A GM az egyes intézkedések szintjén részét képezte mind a pályázati, mind a közbeszerzési felhívásoknak, a megkötött szerződéseknek és az ezek alapján történő beszámolóknak. A női-férfi képviselet 40-60 százalékos megoszlása jellemző volt a program teljes menedzsmentjében, szerepet kapott a munkacsoport

összeállításában is. A munkacsoport egyik ülésén egy irányított beszélgetés keretében sor került a tagok gender-érzékenyítésére, a szakszervezeti szféra az esélyegyenlőségi tervek regionális képzés-sorozata során ismerkedett behatóbban a nők és férfiak közti társadalmi egyenlőség szempontjaival. Sajnálatos módon az OEH gender képzésére idő hiányában, a médiában dolgozók érzékenyítésére pedig a hatodik intézkedés egy meghiúsult pályázata miatt nem került sor. Mindkettőt nemzeti forrásból 2008 első felében pótolta az NVT.

Az intézkedések monitoringja Az európai év intézkedéseinek monitoringja az időben összesűrűsödő tervezési és végrehajtási munkálatok miatt nem volt egyszerű feladat. A monitoring szempontok érvényesülése a nemzeti nyitó- és zárórendezvények tekintetében leginkább az NVT és a közbeszerzési pályázatot megnyerő cég közös munkáját jelentette. A hat diszkriminációs terület együttes kezeléséből fakadó újszerű feladatok nemcsak a program megtervezése, a szekcióelnökök és -tagok kiválasztása, hanem a meghívandók listáinak összeállítása során is jelentkeztek, melyeknél elengedhetetlen volt az NVT hathatós szerepvállalása. Hasonló együttműködés jellemezte az ÖN-KOR-KÉP önkormányzati korszakkép című folyóirat esélyegyenlőségi mellékletének összeállítását, ahol az NVT tagja volt a szerkesztő bizottságnak. Az ESZA Kht. által felügyelt pályázati programok és az OEH programjai tekintetében leginkább követő monitoring történt. Ezt egyrészt az ESZA Kht., másrészt az SZMM esélyegyenlőségi programiroda osztálya végezte. A beszámolók alapján a programok végrehajtása során a legtöbb problémát a nyilvánossági kitételek pontos betartatása jelentette.


A civil társadalommal való együttműködés A munkacsoport a civil társadalom és az érdekelt felek bevonásával az európai év tervezési, véleményezési, végrehajtási, monitorozási és beszámolási feladatainak ellátása érdekében nyolc alkalommal találkozott. Az ülések további témái voltak: a Nemzeti Végrehajtó Testület beszámolója az aktuális európai szintű eseményekről, valamint a Pán-európai Információs és Promóciós Kampány eseményei. A munkacsoport kiemelkedő feladatának tekintette az európai év keretében kiírandó pályázatok szakmai feltételrendszerének áttekintését, valamint a pályázatokat kezelő Európai Szociális Alap Kht. (továbbiakban: ESZA Kht.) által végzett pályázati értékelés és beszámolás jóváhagyását. Bár a munkacsoport féléves önértékelése nem fogalmazott meg konkrét problémát a működéssel kapcsolatban, a közös munkát mégis sok esetben gátolta az alacsony szintű részvétel, a munkacsoport tagjainak egyéb irányú leterheltsége. Ezek ellenére érezhető volt a munkacsoporton belül, továbbá a nyitó és főleg a zárórendezvények keretében végzett munka során, hogy az egyes diszkriminációs szakterületek együttműködése erősödött a személyes kapcsolatok kiépülése által.

További lehetőség volt a programok figyelemmel kísérésére a végrehajtó(k) meghívása a Munkacsoport üléseire. A Legjobb Esélyegyenlőségi Terv díj bíráló bizottságába az NVT-n kívül a munkacsoport tagjai is meghívást kaptak.

A hat intézkedés 1. Nemzeti nyitókonferencia


208

Az országos szintű nemzeti nyitó konferenciára 2007. március 5-én került sor a Művészetek Palotája Kultúra és Konferenciaközpontban 315 regisztrált részvevővel. Az antidiszkrimináció és esélyegyenlőség területén tevékenykedő kulcsszereplők előtt elhangzó beszédekben a terület kormányzati, uniós és politikai főszereplői tettek hitet az egyenlő bánásmód és az esélyteremtés fontossága mellett. A rendezvény kiemelt témája volt a partnerség, az összefogás és az együttműködés. Nyomatékot kapott továbbá az a gondolat, hogy a Strukturális Alapokból származó közeljövőben induló nagyméretű fejlesztések mind célcsoportjaik kiválasztása, mind pedig a horizontális esélyegyenlőségi szempontok figyelembe vétele mellett segítsék az igazságos, összetartó és mindenki számára előnyöket jelentő társadalom létrejöttét. Dr. Farkas Lilla, az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének elnöke előadásában a hatóság előtti közérdekű igényérvényesítés civil és érdek-képviseleti szervezetek számára való jelentőségét hangsúlyozta. Dr. Gyulavári Tamás, az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének tagja, az Ebktv. egyik megalkotója előadásában a törvény eddigi eredményeit, sikereit és kudarcait összegezte. A Központi Statisztikai Hivatal képviselője a civil társadalom esélyegyenlőségi potenciáljáról adott számot. Jelenleg 53 ezer civil szervezet működik Magyarországon, ezek közül 8500-an vannak azok, amelyek akár szolgáltatások nyújtása, akár jótékonyság, akár érdekképviselet révén esélyegyenlőséggel összefüggő tevékenységet végeznek. (A terület bevétele a 2006. évben 137 milliárd forint volt, ebből 69 az állami, 23 a magántámogatás, 45 pedig a szolgáltatások révén szerzett saját bevétel. Ehhez hozzáadódik egy hozzávetőlegesen 5 milliárd forintnyi önkéntes munka, mely ezen a területen generálódott.) A visszakapott értékelőlapok alapján a résztvevők egy 5-ös skálán átlagosan 4,1-re értékelték a rendezvényt. Ehhez képest kiemelkedett az ellátás 4,6os átlaga, illetve kritikaként fogalmazódott meg, hogy a szekcióülések nem biztosítottak elegendő időt a hozzászólásra és a vélemények elmondására. Ebből kifolyólag a záró rendezvény programja rövidebb plenáris és hosszabb szekciórészeket tartalmazott. További nehézséget jelentett, hogy, bár a rendezvényközpont papíron akadálymentes, ez csak hátsó liftek és egyéb külön megoldások révén volt biztosítható, valamint hogy nem volt az épületnek olyan könnyen megközelíthető helyisége, amely a kisgyermekkel érkezők gyermekeinek ellátását, felügyeletét megoldhatta volna.

2. Országos Esélyegyenlőségi Hálózat – Esélyek Házai


A munkacsoport megszavazta, hogy az Esélyek Házainak országos megyei hálózata intézményenként kapjon egy-egy millió forintot megyei és helyi kezdeményezések támogatására, valamint, hogy a forrás másik felének elköltésére hirdessenek országos, nyílt civil pályázatot. Ezáltal elérhető, hogy minden megyében létrejöjjön valamilyen az európai évhez kötődő program, valamint hogy a kiemelkedően jó és innovatív civil kezdeményezések saját jogukon is forrásokhoz juthassanak. A második intézkedés keretében az OEH Esélyegyenlőségi Koordinációs Irodái számos, különböző típusú programot hajtottak végre. Összesen kilenc regionális/megyei konferenciát, tizenöt képzést, három szakmai workshopot, hat klubalkalmat és egy vitafórumot rendeztek. Volt még öt hosszabb programsorozat és két sportnap, három rajzverseny, három egyéb pályázat, két kiállítás, egy hangverseny, egy könyvbemutató, egy turné és két díjátadó ünnepség. A tájékoztatás és figyelemfelhívás célkitűzését ezeken kívül két médiakampány és két kiadvány is támogatta. A 2007 – Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év keretében figyelemfelhívó programok megvalósításának támogatása című ES-FF-07 kódszámú pályázati felhívásra 68 pályázat érkezett, a formai értékelés után a pályázatkezelő ESZA Kht. által felkért értékelő bizottság 47 pályázatot értékelt és tizenegyet javasolt támoatásra. A munkacsoport ülésén hét esetben a javasolt listához képest módosítás született. A döntésnél prioritási szempont volt a minél több diszkriminációs terület megszólítása, a minél szélesebb rétegek bevonása, az önerő, valamint az OEH-el való együttműködés. A figyelemfelhívó programok sokrétűek voltak. Tartalmaztak általános antidiszkriminációs tréningsorozatot, cigány tudományos tanácskozást az identitás meghatározásáról és vállalásáról, tematikus esélyegyenlőségi programhetet egyik civil rádióban, figyelemfelhívó és kreatív programokat nagyobb fesztiválokon, tematikus folyóirat lapszám megjelentetését, antidiszkriminációs hangoskönyvet, kiállítást a látássérült emberek mindennapjairól, valamint országos kulturális fesztivált az iskolás és felnőtt korú értelmi fogyatékos emberek számára. Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat a 2007. évi teljes szakmai munkáját az európai év célkitűzései határozták meg. Az év első felében tagállami finanszírozásból létesültek a programok, míg a második félév az európai év forrásait használta. Az Esélyek Házai által létrehozott programok rendkívül sokrétűek voltak. A megvalósulás szerint minden szintet lefedtek: voltak köztük helyi, kistérségi, megyei, regionális, de országos programok is. Több esetben rendeztek úgynevezett esélyegyenlőségi vagy tolerancia napokat is, melyek az egész családot megszólították játékokkal, sportvetélkedőkkel, információadással. Sor került még: fotó- és rajzkiállításokra, fogyatékossággal élő emberek alkotásainak bemutatására, tapintható képzőművészeti kiállításra stb. A programok tervezésénél általános szempont volt, hogy a kezdeményezések minél több célcsoportot bevonjanak és mind a jogok, képviselet, elismerés és tiszteletben tartás célkitűzéseit figyelembe vegyék. Összességében

elmondható, hogy az egyedi programokon a területek közül a legkevesebb szó a szexuális orientáció témájáról, valamint a vallási diszkrimináció kérdésköréről esett.

3. Kutatás


210

A munkacsoport harmadik ülésén elfogadta a Nemzeti Végrehajtó Testület azon javaslatát, hogy az intézkedést a Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban: MTA) hajtsa végre. Az intézkedés célja egy másodlagos kutatás, valamint az antidiszkrimináció és esélyegyenlőség témájában kutatói regiszterek aktualizálása volt. A munkacsoport ezek után egyhangúan, tartózkodás nélkül elfogadta a Háttér Társaság a Melegekért képviselőjének azon kérését és javaslatát, hogy mivel a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés témában még nem készült Magyarországon reprezentatív kutatás, így a témára eső forrás keretéből támogatási kérelem alapján az MTA Szociológiai Kutatóintézete önálló felmérést végezzen. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek társadalmi kirekesztettsége Magyarországon című kutatás a társadalmi kirekesztettséget, állampolgári, politikai és társadalmi jogaik megtagadásaként, illetve meg nem valósulásaként vizsgálta. A vizsgálatból kitűnt, hogy Magyarország Európában a kevésbé toleráns társadalmak közé tartozik. A diszkrimináció főbb színterei a média, a politikai szervezetek, a szórakozóhelyek, a nyilvános tüntetések, a középiskola, valamint a jogrendszer, míg az önkormányzati intézmények, a sportklubok, a boltok, az éttermek, az egészségügy és a vallási közösségek kevésbé számítanak diszkriminatívnak. Az LMBT-válaszadók 93 százaléka támogatta az egyenlő jogokkal megvalósuló regisztrált párkapcsolatot, míg 80 százalékuk támogatta a házasságot és az örökbefogadást is mint az azonos nemű párok partnerkapcsolatának rendezési lehetőségeit. A kutatás teljes terjedelemben, valamint egy rövid összefoglaló formájában az európai év hivatalos honlapján megtalálható, további disszeminációja folyamatban van. A Diszkrimináció öt (nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor) területén eddig párhuzamosan folyó kutatások eredményeinek feltárása, összegzése Magyarországon című másodlagos kutatás három célt fogalmazott meg. Egyrészt hogy az európai évhez kapcsolódóan áttekintse, hogy milyen folyamatok, trendek, érdeklődési irányok és kimeneti eredmények jellemezték eddig a hazai vonatkozó kutatásokat. További célja hogy felmérje, milyen intézményi hálózatok alkotják az egyes témák vizsgálatának meghatározó hazai szakmai közösségét. Harmadrészt, hogy előkészítse és megindítsa a diszkrimináció területén folyó hazai kutatások és kutatók interaktív, kereshető digitális online adatbázisát. A kutatás anyaga teljes terjedelemben, illetve egy rövid összefoglaló formájában megtalálható az európai év hivatalos honlapján, további dis�szeminációja folyamatban van.

4. Esélyegyenlőségi tervek


A negyedik intézkedés keretében hét regionális képzés zajlott, összesen 521 fő részvételével, akik 437 munkáltatót képviseltek. A résztvevők több mint 140 településről jöttek, és az általuk érintett munkavállalók száma hozzávetőlegesen 60-160 000. A munkahelyi esélyegyenlőségi tervek témában kiírandó pályázattal kapcsolatban a munkacsoport harmadik ülésén elvetette azt a felvetést, hogy az intézkedés csak a versenyszféra esélyegyenlőségi terveire fókuszáljon. Meglátása szerint a közszférának is nagy szüksége van a jó példákra. A munkacsoport meghatározta a Legjobb Esélyegyenlőségi Terv díjainak kategóriáit: önkormányzatok és intézményei, központi közigazgatás és intézményei, versenyszféra. A Munkahelyi esélyegyenlőségi tervek program megvalósításának támogatása című pályázati felhívás ES-MET-07 számon látott napvilágot. A pályázat kezelését az ESZA Kht. végezte. A beérkezett két pályázat közti választás nehézsége miatt hiánypótlást kellett bekérni, melyek alapján végül mind a pályázatokat értékelő bizottság, mind a munkacsoport a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. programját támogatta. A nyertes program átfogó célja a munkahelyi diszkrimináció csökkentését tűzte ki befogadó attitűdök erősítésével, praktikus, közvetlenül is alkalmazható eszközökkel és eljárásokkal, regionális-térségi szintű munkahelyi szemléletmódváltással. A nyertes szervezet a Befogadó Budapest című EQUAL-programjának tapasztalatait is beépítette a programba. A projekt négy elemre épült. Egyik eleme egy országos méretű regionális képzés volt, melynek során a diszkriminációval kapcsolatos alapfogalmak, az esélyegyenlőségi tervek haszna és elkészítésük módszertana kapott szerepet. A képzések hét helyszínen, 2007 szeptembere és decembere közt zajlottak le. A képzéseken túlmenően régiónként sor került egy-egy együttműködést fejlesztő stakeholder találkozóra is, mely helyi munkáltatók, munkáltatói érdekképviseletek és civil szervezetek, valamint az Esélyek Házainak bevonásával történt. A program másik eleme munkahelyi tanácsadási tevékenység kialakítása volt. A program során elkészült egy online interaktív tanácsadási felület (www.humanstudio.egalnet.hu), mely a módszertani segédanyagok, jogszabályok, jó gyakorlatok és példák bemutatására szolgál. A szolgáltatás beépül a szervezet szolgáltatási struktúrájába és az európai év után is folyamatosan üzemelni fog. A munkahelyi esélyegyenlőségi tervek elkészítését egy 2000 példányban megjelenő interaktív és akadálymentes módszertani CD-ROM is segítette Mi az esélyegyenlőségi terv? címmel. A Legjobb Esélyegyenlőségi Terv díjakat a SZMM az európai év során először írta ki. A három kategóriában meghirdetett díjakat a zárórendezvényen a szociális és munkaügyi miniszter adta át. A díjazottak Üllés község önkormányzata, a Budapesti Corvinus Egyetem, valamint a Magyar Posta voltak. A díjak mellé megkapták Vári Zsolt roma festőművész egy-egy alkotását is. A Ma-

gyar Posta önálló kezdeményezésként az európai évhez kapcsolódóan belső pályázatot hirdetett meg Egyenlő bánásmód, egyenlő esély a munkahelyen! címmel, amelyen a legjobb három helyezést elért postahivatalt egyenként egymillió forinttal jutalmazták.

5. Zárókonferencia


212

A nemzeti zárókonferencia, mely az Európai Év Öröksége címet viselte 2007. november 15-én volt a Közép-európai Egyetem Konferenciaközpontjában, Budapesten. A plenáris ülés a nemzeti nyitórendezvény tapasztalatai alapján rövidre szabott volt, hogy a négy szekcióban sor kerülhessen valódi párbeszédre. Köszöntőt mondott Palya Bea, az európai év nagykövete, valamint a résztvevők megtekinthették Lóth Balázs Szeret-nem szeret című gyermekbántalmazással kapcsolatos szpotját, mely a SZMM és a KODAK közös TCR-kampánya keretében készült, és amely kategóriájában elnyerte a 2007. évi Golden Drum filmfesztivál I. díját. A felvezető előadások keretében a diszkrimináció és az esélyegyenlőség jogi, foglalkoztatási és társadalompolitikai megközelítésén volt a hangsúly. A szekcióülések az év során kirajzolódó hangsúlyos és a hat terület mindegyikét érintő témákhoz kapcsolódtak. A jogérvényesítés szekcióban a résztvevők megismerhették az érdeklődők az európai év keretében végzett LMBT-kutatást. Sikerként értékelték a regisztrált párkapcsolatról szóló törvény elfogadását, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának határozatát a felsőoktatás információs akadálymentesítésével kapcsolatban. Egyetértettek ugyanakkor abban, hogy még számos területen van teendő. Ilyen például a jogvédő civil szervezetek bevonása a jogalkotási folyamatba, a jogszabálytervezetek valós társadalmi véleményeztetése, a gender mainstreaming hiánya a jogalkotásban, továbbá a menekültek jogorvoslati információhoz való jutása. Az esélyegyenlőségi tervek szekcióban az európai év vonatkozó intézkedésének, valamint a korábbi munkáltatói társadalmi felelősségvállalást célzó kezdeményezéseknek a tapasztalatai szűrődtek le. A Strukturális Alapokért felelős NFÜ képviselője beszámolt arról, hogy az új pályázati felhívásoknál már minden esetben a támogatás feltételeként kötelező lesz az esélyegyenlőségi tervek bemutatása. További előrelépés, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium szorgalmazására ez a szabály érvényes lesz a közoktatási pályázatokra is. A média szekció egyik fontos megállapítása, hogy az üzenetek sikeres átviteléhez az érintett társadalmi csoport képviseletét ellátó szervezetnek meg kell tanulni a média használatát, és meg kell ismernie a működését. Különleges eredménye a közelmúltnak, hogy a Roma Televízió elérhető közelségbe került, fontos, hogy az érintettek a „média-készítésbe” is bekapcsolódjanak. A nők és a női test áruként való megjelenítése újra és újra visszatérő téma, míg a köztelevízió tudatformáló, és a hátrányos helyzetű embereket a maguk

6. Tudatformáló kampány – média

A tudatformálás részeként az európai év hivatalos honlapja a SZMM www. szmm.gov.hu oldalán kapott helyet. Itt jelent meg minden az európai évvel kapcsolatos hír és újdonság, valamint az európai évhez való kapcsolódás lehetőségeként kialakított kalendárium, melybe az év során a partnerszervezetektől összegyűjtött rendezvények kerültek fel. A hatodik intézkedés keretében egy hivatalos honlap készült, tíz alkalommal jelent meg 3200 példányban az európai év hivatalos hírlevele az ÖN-KOR-KÉP önkormányzati magazin Esélyek és lehetőségek című melléklete, a folyóirat elektronikus hírportáljának hazai és határon túli rendszeres olvasóinak száma 20 000 körül mozog. A 2007 – Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év öröksége kampány 50 city light poszter, 39 ezer AV online banner, két országos rádióban összesen 53 rádiószpot, valamint hét alkalommal vetített országos sugárzású kereskedelmi televíziós szpot segítségével jelenítette meg az európai évet. A Javuló esélyek Magyarországon című kiadvány 1000 példányban jelent meg. Az európai év hivatalos hírlevele az ÖN-KOR-KÉP önkormányzati korszakkép Esélyek és lehetőségek esélyegyenlőségi melléklete volt. A 3200 települési és megyei önkormányzathoz eljutó folyóirat melléklete, a http:// onkorkep.hu/esely.html oldalon is folyamatosan megtalálható. A hírlevél folyamatosan tudósított az európai év hazai eseményeiről és híreiről, valamint tematikus számok formájában foglalta össze az egy-egy diszkriminációs területtel kapcsolatos tudnivalókat. A tematikus számok összeállításában, az ötletek és témák gyűjtésében a munkacsoport tagjai is aktívan részt vettek. Az Álom, álom kitalálom… turné az európai év nagykövete, Palya Bea kifejezett kérésére jött létre. Állami gondozott gyermekek otthonait, illetve hátrányos helyzetű gyermekek intézményeit látogatta meg, főként kistelepüléseken, és tartott koncertekkel egybekötött foglalkozásokat, beszélgeté-


valóságában bekapcsoló szerepe is felmerült elvárásként. A gender mainstreaming szinte teljes hiányára utalnak azok a felmérések, amelyek Magyarországon a hírekbe bekerülő férfiak és nők arányát vizsgálták. Az erőszak megjelenési formái szekció leginkább a családon belüli erőszakról, a gyermekbántalmazásokról, valamint az emberkereskedelemről folytatott vitát. A résztvevők sajnálattal állapították meg, hogy a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségek és források nem elegendőek a problémák megoldásához. Az Országos Kríziskezelő és Intervenciós Telefonszolgálat kapacitásproblémákról számolt be, míg jó példaként mutattak be több egyházi fenntartású anyaotthont, továbbá a családi csoport konferencia egész család rehabilitációját elősegítő új programját. A rendezvényhez kapcsolódó díszeket – rajzokat, posztereket, képeket – az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat bocsátotta az NVT rendelkezésére az év során összegyűlt programjai eredményeként.


214

seket, együttzenéléseket. A találkozók alapgondolata az volt, hogy egy gyereknek, fiatalnak először fel kell ismernie a céljait, mi akar lenni, mivé akar válni ahhoz, hogy utána képes lehessen megvalósítani az álmait. A 2007 – Egyenlő esélyek Mindenki Számára Európai Év öröksége volt annak az országos széles körű kommunikációs kampánynak a témája, mely lezárta az európai Évet és egyben ígéretet tett a munka folytatására. A city light posztereket Budapesten elsősorban a városközpont frekventált helyein állítottuk fel, de ott voltak minden kerületben is. Az online bannerek fekete fehér változó emberábrái a különböző nemű, életállapotú, vallású és korú emberek közti egyenlőséget voltak hivatottak érzékeltetni. Sajnálatos negatívumként könyvelhető el, hogy az intézkedés keretében meghirdetett Szemléletváltás a médiában – tréning című ES-EM-07 sz. pályázati felhívás nyertes szervezete a végrehajtási idő rövidsége miatt visszalépett a program megvalósításától. Az európai év nemzeti eseményeit foglalja össze a Javuló esélyek Magyarországon című kiadvány, mely a történéseket dokumentáló képek kíséretében összegzi az európai évben zajlott eseményeket. A brosúra elején a miniszter megköszöni a résztvevők lelkesedését és kitartó munkáját, hogy együtt tették igazán változatossá és tartalmassá az európai évet. Tagállami forrásból jelent meg a kiadvány angol nyelvű változata, melyet az európai év hivatalos uniós záró rendezvényén osztott szét a magyar delegáció. Egyéni támogatási kérelemre jelent meg továbbá a Közösségfejlesztési Koncepciók – Esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód című kiadvány a HÍRTERV Infokommunikáció Tervező és Szervező KKT. gondozásában, valamint az Europrosperitas 2010 Alapítvány nagy sikerű június 25-i nemzetközi konferenciáját bemutató dokumentumfilm. Az esélyévvel kapcsolatos információk megtekinthetőek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján. (http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16291)

7.

fejezet

Progress Program Magyar nyertes pályázatok az antidiszkrimináció területén

A Progress az Európai Unió új foglalkoztatási és szociális szolidaritási programja. 2007-ben indult, és az Európai Szociális Alappal (ESZA) párhuzamosan fog működni, egészen 2013-ig. A Progress négy korábbi, 2006-ban lezárult program szerepét veszi át, amelyek a megkülönböztetés elleni fellépés, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség, a foglalkoztatási intézkedések, valamint a társadalmi kirekesztettség elleni harc terén fejtették ki tevékenységüket. Az unió azért döntött úgy, hogy egyetlen programba vonja össze mindezeket, mert így kívánja az uniós finanszírozást ésszerűsíteni, hatékonyságát növelni. Az Európai Unió Progress programmal támogatni kívánja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tagállamok a munkahelyteremtés, valamint a mindenkire érvényes esélyegyenlőség érdekében tesznek. A nagyközönség azt várja, hogy az unió szilárdítsa meg a szociális Európát, hogy növekedést, valamint új munkahelyeket tudjon felmutatni, és fel tudjon lépni a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen. A tagállamok az Európai Foglalkoztatási Stratégia részeként célokat tűztek ki maguk elé, majd nemzeti cselekvési terveikben kifejtették, milyen konkrét lépésekben fogják ezeket teljesíteni. A Progress hivatott gondoskodni arról, hogy az unió szociálpolitikája ne térjen le útjáról, és segíteni fog a tagállamoknak, hogy azok biztosan teljesíthessék uniós kötelezettségvállalásaikat, valamint egységesen ültessék át és alkalmazzák az uniós törvényeket. Ennek érdekében nemcsak a kormányokkal, hanem a helyhatóságokkal, munkáltatókkal, szakszervezetekkel és az önkéntes szférával is együtt fog működni. A Progress arra fogja felhasználni forrásait, hogy: • megszilárdítsa az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a nyitott koordinációs módszer alkalmazását a szociális védelem és integráció terén; • javítsa a munkakörnyezetet és a- körülményeket, például a munkahelyi egészség és biztonságvédelmet vagy a szakmai és a családi élet ös�szeegyeztetését; • gondoskodjon a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti társadalmi esélyegyenlőség elvének hatékony megvalósulásáról, valamint az összes uniós szakpolitikában való érvényesüléséről.

Progress Program

215

Progress Program

216

A Progress háromféle típusú tevékenységet finanszíroz: elemzések készítését, kölcsönös tanulást, tudatformálást és ismeretterjesztést elősegítő programokat és végül a főbb szereplők támogatását. Azokra a tevékenységekre koncentrál, amelyeknek jelentős európai vetületük van, így garantáltan megjelenhet rajtuk keresztül az uniós hozzáadott érték. A támogatott tevékenységek célja az, hogy információkkal szolgáljanak a szakpolitikák elemzéséhez és kidolgozásához. Ebből a szempontból a Progress eltér az ESZAtól, amely a foglalkoztatási és szociális integrációs szakpolitikák tagállami végrehajtásába fekteti forrásait.

A költségvetés A Progress működésének hét évére 743,25 millió eurós globális költségvetéssel rendelkezik. Az Európai Bizottság az alábbiak szerint határozta meg az egyes szakpolitikai területeknek kiutalandó finanszírozások százalékarányát: • Foglalkoztatás: 23% • Szociális védelem és integráció: 30% • Munkakörülmények: 10% • Antidiszkrimináció: 23% • Nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség: 12% A fennmaradó két százalék a program végrehajtásával kapcsolatos költségeket fogja fedezni. A Progress program a 27 uniós tagállam, a tagjelöltek és az EFTA/EGTországok előtt is nyitva áll. A bizottság a finanszírozandó projekteket ajánlati felhívással vagy ajánlatkéréssel választja ki. Kevés kivételtől eltekintve maximum 80 százalékos társfinanszírozást biztosít. Az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága, a 2007 – Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év tapasztalataira építve, minden évben tavasszal jelenteti meg aktuális Progress pályázatait, amelyek az antidiszkriminációs tudatformálás elmélyítésére nyújtanak lehetőséget a tagállamok illetékes minisztériumainak, maximálisan 300 ezer euró forrás lehívása révén. A bizottság a pályázat feltételeként 75 ezer euró nemzeti önrész biztosítását írja elő. Az SZMM a program indulása óta minden évben sikeresen pályázott, és 80 százalékos EU-támogatással valósította meg programjait az antidiszkrimináció területén.

Projektek 2008-ban: Együtt az egyenlőségért A projekt három integrált programból állt.

1. Az európai civil ernyőszervezetekkel való kapcsolatfelvétel támogatása

European Women’s Lobby (EWL), European Network Against Racism (ENAR), European Disability Forum (EDF), International Lesbian and Gay Association (ILGA), European Older People’s Platform (AGE) Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács, Roma Integrációs Tanács, Országos Fogyatékosügyi Tanács, Idősügyi Tanács; mivel a szexuális orientációval ill. a fiatalokkal kapcsolatos ügyek terén nem működik ilyen testület, egyrészt az ILGA hazai tagszervezetei, másrészt a MOBILITÁS Ifjúsági szolgálat töltötték be a házigazda szerepét

217 Progress Program

A program lehetőséget biztosított az európai szintű civil ernyőszervezetek és a magyar esélyegyenlőségi területen tevékenykedő civil szervezetek, valamint a kormányzat által működtetett érdek-képviseleti tanácsok közti intézményes kapcsolatfelvételre és tapasztalatátadásra. A kétnapos budapesti szemináriumok (50 fő/szeminárium) során a résztvevők megismerhették mind az ernyőszervezetek, mind pedig az adott területen működő tanács tevékenységét, s mód nyílt szakmai és személyes kapcsolatok kialakítására. A hat workshopból álló sorozatot egy budapesti szakmai konferencia (350 fő) zárta, amely összegezte a tapasztalatokat és elősegítette a tanácsok és mind az ernyőszervezetek közti hálózatépítést is. Az ifjúsággal foglalkozó workshopon (május 26.) a MOBILITÁS bemutatta tevékenységét, a rendelkezésére álló eszközöket és az ifjúsági szakmai élet fejlődését, az itt tevékenykedő civil szféra bővülését, a létszámában és kompetenciáit tekintve is egyre bővülő ifjúsági szakértői hálózatot. Ezután a résztvevők az Erasmus Hallgatói Hálózattal, az ösztöndíjprogramban való részvétellel kapcsolatos kérdéseket vitattak meg. A fogyatékosságüggyel kapcsolatos workshopon (június 2.) az EDF képviselője, Janina Arsenjeva tájékoztatta a Fogyatékosügyi Tanácsot és a többi résztvevőt az EDF tevékenységeiről, különösen az Európai Bizottság elé terjesztett komplex szabályozási javaslatukról, a hazai civil szféra szereplői pedig bemutatták a fogyatékossággal élő személyek hazai helyzetét, a jogszabályi hátteret, az akadálymentesítési folyamat állását. A kisebbségek helyzetével foglalkozó workshopon (június 3.) az újonnan alakult Roma Integrációs Tanács és az ENAR egyaránt bemutatta tevékenységét. William Ejalu az ENAR képviseletében a szervezethez való csatlakozás útját is felvázolta. A tanácskozás lehetőséget teremtett az ENAR és az SZMM roma integrációs főosztálya közötti régóta esedékes kapcsolatfelvételre is. A leszbikus, meleg, bisexuális és transznemű (lmbt)-személyekkel foglalkozó tanácskozáson (június 12.) a hazai civil szervezetek vendégül látták az ILGA képviseletében részt vevő Silvan Agius. Az ILGA és a hazai résztvevők egyaránt bemutatták a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzetet, és megvitatták a hatékony fellépés lehetőségeit a döntéshozatal különböző szintjein. A workshopot követően az ILGA, a SZMM és az Egyenlő Bánásmód Hatóság képviselői közötti informális egyeztetésre

Progress Program

218

került sor, amelyen a felek megvitatták a témában benyújtott egyéni és közösségi panaszokat és a lehetséges jogi megoldásokat a szexuális orientáción alapuló diszkrimináció orvoslására. A nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos tanácskozáson (június 9.) az EWL képviseletében Kirsti Kolthoff bemutatta az EWL 18 éves tevékenységét, az EU és az ENSZ intézményeivel való gyümölcsöző együttműködésüket. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács képviselője pedig bemutatta a hazánkban tett eddigi intézkedéseket. Az idősek helyzetével foglalkozó workshopot (június 12.) az Országgyűlés szociális bizottságának alelnöke vezette, aki kifejtette, hogy a kor mind nemzeti, mind helyi szinten kiemelkedő jelentőségű kérdés, amelynek messze ható gazdasági, szociális és politikai aspektusai vannak. A másik két előadó felhívta a figyelmet az időskorra való felkészülés fontosságára, illetve a készülő idősügyi stratégiára (a stratégiát az Országgyűlés 2009-ben fogadta el, 81/2009. (X. 2.) OGY határozat). A program zárókonferenciáján Rauh Edit szakállamtitkár kifejtette, hogy a 2007-es Egyenlő Esélyek Mindenkinek Európai Év legfontosabb eredménye az volt, hogy a közvélemény végre elkezdett az esélyegyenlőségi problematika lényegi elemeivel foglalkozni, ám bármennyire jelentős lépés volt is ez, az előítéletek nem változnak meg egyik napról a másikra. Ezért fontos az, hogy az európai év kezdeményezéseit a Progress forrásainak segítségével továbbvigyük. A nyitóbeszéd után a különféle nemzeti tanácsok képviselői foglalták össze a rendezvényekkel kapcsolatos tapasztalataikat. Az eseményen jelen volt Lydia la Riviére-Zijdel, aki a fogyatékosságügy és gender-kérdések szakértőjeként a többszörös diszkrimináció elleni küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A továbbiakban az előadók és a hallgatóság közösen vitatta meg az egyes kérdéseket.

Zárókonferencia (Forrás: SZMM esélyegyenlőségi főosztály)

2. TCR-kampány

3. Sansz Elysée – Esélyegyenlőségi Kulturális Fesztivál

A június 7-i program egész napos szabadtéri kulturális fesztivál volt, azzal a céllal, hogy megszólítsa a családokat: voltak játékok, mesélés, rajz- és egyéb versenyek, külön programok időseknek, információs és kvíz játékok, kulturális események, civil standok, kerekasztal-beszélgetések. Az esélyegyenlőségi civil szervezetek és egyéb szakmai szervezetek is lehetőséget kaptak tevékenységük bemutatására. A fesztivál az Erzsébetvárosi Önkormányzat és a Törökfürdő Alapítvány együttműködésében valósult meg. Az esemény főszereplői az esélyegyenlőségi szempontból védett csoportok voltak. A Madách téri esemény egyaránt megszólította a nőket és a férfiakat, a különféle etnikai kisebbségekek tagjait, a fogyatékossággal élőket, időseket és fiatalokat egész napos programjaival, kiállításaival és vitáival. A Sansz Elysée „sugárútján” sétálgatva és programjai közül szemezgetve elgondolkodhatott az ember, vajon valóban olyan befogadó-e és toleráns-e, mint amilyennek gondolja magát. A fesztiválon olyan nők, romák, fogyatékossággal élők, idősek és fiatalok vettek részt, akik átlépték árnyékukat, és ezen a napon a nagyközönségnek is bemutatták művészeti produkcióikat, kézműves termékeiket, erejüket, meggyőződésüket és kitartásukat.


A program arra kereste a választ, hogyan lehet a társadalmi célú reklám eszközeinek felhasználásával a figyelmet felkelteni a diszkrimináció elleni küzdelem fontosságára, az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetésről való tájékoztatásra, a tolerancia és elfogadás kultúrájának megteremtése érdekében. Három egyenként 15 másodperces társadalmi célú hirdetés készült. Annak érdekében, hogy a hirdetések üzenete kellően célzott legyen, azok a diszkrimináció különféle területeire koncentráltak: kor, szexuális irányultság, etnikai hovatartozás. A kiindulópont minden szpot esetében az volt, hogy az egyes emberek körülményeit „mérlegre tegye”, bemutatva olyan eseteket, amelyekben az adott csoport tagjai nehezebb helyzetben vannak, mint mások. Ez az idősek esetében a banki hiteligénylő lap, a nemzetiségi származás esetében a diploma, míg a szexuális orientáció esetében egy szivárványszínű ruhadarab jelképezte. A pályázaton nyertes Berg Média Reklámügynökség az egyes csoportokat megjelenítő személyek kiválasztásánál ügyelt arra, hogy megjelenésük ne igazodjon a sztereotípiákhoz, ne erősítse az előítéleteket. A hirdetések szövege a következő volt: „Az élet nem mindig igazságos, de néha mi magunk vagyunk igazságtalanok. Az előítélet rossz tanácsadó, Te sem szeretnéd. Együtt az egyenlőségért – Veled!”. A nyertes innovatív és kreatív TCR-t különféle eseményeken, filmfesztiválokon, mozikban és tévécsatornákon keresztül összesen mintegy 217 alkalommal vetítették.

Progress Program

220

Képek a fesztiválról (Forrás: SZMM Esélyegyenlőségi Főosztály)

Projektek 2009-ben: Együtt az egyenlőségért A projekt három integrált és öt célcsoport specifikus programból állt.

1. Integrált programok

TCR-kampány A médiakampány célja, hogy az Európai Unió Amszterdami Szerződésének 13. cikkelyében megfogalmazott antidiszkriminációs célokat kreatív módon hangsúlyozza. A kampány során elvárás volt, hogy a szpotok tartalma a tolerancia és az elfogadás kultúráját a szélesebb társadalmi közösség számára kreatív módon érzékeltesse. Ennek érdekében készült el a célcsoportok számára azonos vizuális kódokból építkező, hasonló üzenetű három darab szpot. A kreatívok elkészítése során figyelembe kellett venni, hogy a projekt továbbélése esetén azok aktualizálhatók legyenek. A teljesítéskor ab-


Médiaképzés a kereskedelmi média vezető véleményformálói számára A program célja a médiában megjelenő véleményformálók érzékenyítése, az ehhez kapcsolódó oktatási tematika kidolgozása, az oktatók kiválasztása, a résztvevők szervezése volt. A Lánchíd 19 Design Hotelben május 7-én rendezett Nincs esélyünk?! Médiatalálkozó a kitűzött, koncepcióban felvázolt céloknak megfelelően sikerült, és jelentős szakmai visszhangot váltott ki. Az előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken számos esélyegyenlőségi témát vitattak meg a résztvevők. A nap folyamán 55-60 fő jelent meg, körülbelül kétötöd-háromötöd arányban képviseltették magukat a civil szféra szakemberei, illetve a médiaszakemberek. A médiatalálkozóhoz kapcsolódóan Infotár – Esélyegyenlőségi kézikönyv médiaszakemberek részére címen kézikönyvet jelentettünk meg 500 példányban, melyet megkaptak a találkozó résztvevői, és további 300 magyar médium szerkesztőségébe juttattunk el. Esélyegyenlőségi kézikönyvünk hiánypótló kiadvány, hiszen eddig nyomtatásban nem született ilyen adatbázis újságírók számára Magyarországon. A médiatalálkozó szervezése közben nehézséget jelentett, hogy nem minden szerkesztőségben bizonyultak nyitottnak az esélyegyenlőségi tematikájú találkozón való részvétel iránt. A legfontosabb eredmények egyike, hogy a tévé (TV2, RTL Klub, MTV stb.), a rádió (Kossuth Rádió), a print (Népszabadság, Heti Válasz, Nők Lapja stb.), és az online média (Hírszerző, HVG Online stb.) azon prominens véleményformálóit, főszerkesztőit és neves riportereit, újságíróit, döntéshozóit sikerült „egy asztalhoz leültetni”, akik már eddig is bebizonyították, hogy érzékenyek a társadalmi-szociális problémák iránt, és akik szívesen adják nevüket és figyelmüket a társadalmi felelősségvállalással, esélyegyenlőséggel kapcsolatos közéleti diskurzushoz. Emellett a találkozó közös platformot hozott létre a civil szféra szakemberei, illetve a médiaszakemberek számára is.

Progress Program

222

ból indultunk ki, hogy jobb, ha nem a különbségeket, hanem az azonosságokat mutatjuk meg, olyan általános érvénnyel, amivel még csak vitatkozni sem érdemes. A kampány esetében a kiindulási pont az volt, hogy a társadalom minden tagja része az egésznek, vagyis heteroszexuális vagy más szexuális orientációjú, egészséges vagy fogyatékossággal élő, idős, fiatal, ilyen vagy olyan vallású, mindenképpen összetartozunk. Mindannyian kerülhetünk kirekesztett helyzetbe. Mindenki állhat a másik oldalon. A kreatív koncepciók kidolgozásakor a legnagyobb hangsúly a fiatalabb generációk elérésére fektettük, hiszen több frissen megjelent tanulmány rámutatott, hogy a fiatalok kirekesztőbbek, mint a felnőtt társadalom. Ezért a nekik készült szpotoknál igyekeztünk erőteljesebben fogalmazni képekben, vágástechnikában és zenében egyaránt. Az elkészült szpotok vetítése országos televíziós csatornákon került sor, mintegy 330 alkalommal. Esélyegyenlőségi nap – május 5 Az esélyegyenlőség napjának megünneplése a 2007-es esélyév öröksége. A Progress program nem csupán arra ad lehetőséget, hogy fenntartsuk a hagyományt, 2009-ben bővült a program a korábbi évektől eltérően az ország hét helyszínén valósult meg a rendezvény, regionális esélyegyenlőségi napi szabadtéri fesztiválként. Ez ötvözte az élményközpontú művészeti fesztivál, a vitákra és interakcióra építő találkozó, valamint a hátrányos helyzetű célcsoportok civil szervezeteinek működését bemutató információs vásár hármasát, és alkalmas volt arra, hogy széles körben felhívja a figyelmet az esélyegyenlőségi politika előnyeire, bemutassa a jó gyakorlatokat. A rendezvénysorozat főbb elemei: Civil kerekasztal: több tartalmas formális és informális beszélgetésre, sőt vitákra adott alkalmat a résztvevő szervezetek tagjai számára; Élő könyvtár: a programok előtt megkeresett személyeken kívül néhányan a helyszínen jelentkeztek az „élő könyv” szerepre, akik szintén valamelyik diszkriminált csoport tagjai közé sorolták magukat. A „kölcsönzésre” is nagy igény mutatkozott (mindez azt jelezte, hogy ez a kezdeményezés mennyire hatásos, mert a személyesség megérinti a többség és a kisebbség tagjait egyaránt); Graffiti: mivel a látogatók között sokan voltak a gyerekek, serdülők és fiatalok, ezért a graffiti is sikeresnek bizonyult, amit az is jelzett, hogy viszonylag rövid idő alatt beteltek az erre kihelyezett felületek (a festékszórás közben a szervezőknek alkalma nyílt az esélyegyenlőségről is feltenni néhány kérdést, melyekre a fiatal alkotóktól kapott válaszok meglepő tájékozottságot tükröztek); Vásár: a diszkriminált csoportok tagjainak, illetve az őket képviselő szervezeteknek a „kirakodása” gazdag és sokszínű kavalkádot eredményezett (pl. kézműves termékek, kulturális műsorszámok, eszközök stb.) és minden közreműködő bőséges információt is kínált saját magáról.

2. Célcsoport-specifikus programok

Szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció: antidiszkriminációs tréning A résztvevők három modulon keresztül (diszkriminációs, jogérvényesítő és tudatosságnövelő) ismerték meg elsősorban a hazai emberi jogi és antidiszkriminációs jogi környezetet és jogorvoslati fórumokat, megismerkednek a legfontosabb eljárási szabályokkal, megtanulták a beadványkészítés legfontosabb ismérveit, jogeseteket dolgoztak fel közösen. A foglalkozásokat két tréner vezette, és 15-20 fő vehetett részt rajtuk. A tréningek két napig tartottak. Tudatosságnövelés – asszertivitás modul: a cél az, hogy a résztvevők képessé váljanak pozitív konfliktuskezelésre, a konfliktusos helyzetek asszertív megoldására. Ez a konfliktusok sokoldalú, viselkedés-szempontú, érzelmi, kognitív és szervezeti oldalról történő elemzésével érhető el, egymásra épülő gyakorlatokkal segítve az asszertív (önérvényesítő) és agresszív, illetve passzív viselkedési módok közötti különbségek megértését. Az elméleti bevezetőben a gyakorlatok megértéséhez fontos alapvető fogalmakat és összefüggéseket ismerik meg a csoporttagok. A gyakorlatok formája tréning, illetve eset- és szerepjáték. Módszere a strukturált játék, szociometria, csoportdinamika és pszichodráma technikák. A játékok önállóak, de egymásra épülnek, könnyen végrehajthatóak. Diszkriminációs modul: a résztvevők megismerik a hazai emberi jogi és antidiszkriminációs jogi környezetet, kitekintve a nemzetközi, európai uniós irányelvekre is. Részletesen foglakozunk az egyenlő bánásmódról szóló


A programelemek célja volt valóban megérinteni az esélyüggyel az utca emberét és a legkülönfélébb társadalmi rétegeket, hogy hátránnyal élő társainkat ne rekesszük ki pusztán azért, mert hiányosak ismereteink. A rendezvények mind a hátrányos helyzetűek, mind a szakemberek, mind az érdeklődők számára lehetőséget teremtettek egy kellemes, közös programra, információik, tudásuk bővítésére. Olyan jelenségekről folytak párbeszédek, mint a fogyatékosság, a szexuális másság, a nemek, vallások és etnikai csoportok közötti különbségtétel, azaz pozitív és/vagy hátrányos megkülönböztetés. A cél valódi diskurzus kezdeményezése volt, amelyben feloldódnak az előítéletek és a szembenállások. Az esélyházakkal (EH) történő együttműködések során számos – az EH-k működéséből fakadó – programelemmel bővült az eredetileg vállalt események arculata és tartalma. A nehézségek abban jelentkeztek, hogy miként lehet megtalálni az egyensúlyt a minél szélesebb nyilvánosság számára megrendezett események, illetve a személyes, és éppen emiatt hiteles találkozásokat jelentő programelemek között. Sajnos – egy-két kivételtől eltekintve – az a tapasztalatunk, hogy az ilyen és hasonló eseményekről szóló hírek és tudósítások nem mindig a szervezők szándékaival megegyező üzeneteket közvetítik a nyilvánosságnak. Sőt gyakran azt látjuk, hogy a média által tükrözött képek leegyszerűsítők, sztereotípiákat tartalmazók, vagy félreértett szándékokat tulajdonítók, és ezek miatt éppen az ellenkező hatást váltják ki.

törvény (2003. évi CXXV. tv.) diszkrimináció-fogalmaival, rendelkezéseivel, és azokkal a speciális ágazati ismeretekkel, amelyek a tréning célcsoportját érintik. Jogérvényesítő modul: a résztvevők megismerkednek az antidiszkriminációs jogorvoslati fórumokkal, a legfontosabb eljárási szabályokkal, megtanulják a beadványkészítés legfontosabb ismérveit, jogeseteket dolgozunk fel közösen.

Progress Program

224

Fórumok A hét vidéki városban, valamint Budapesten két alkalommal szerveztünk nyilvános fórumokat az lmbt emberek jogi helyzetéről, a fórumokat úgy szervezve, hogy azok különféle rendezvények estéjére essenek, hogy minél több ember számára elérhető legyen a programunk. Az alábbi területek megvitatása volt a cél: • azonos neműek együttélése: élettársi kapcsolat, bejegyzett élettársi kapcsolat, házasság, • azonos nemű párok örökbefogadása, • mesterséges megtermékenyítés, • jogegyenlőség a munkahelyen. A fórumok célja volt, hogy szélesebb lmbt rétegek körében tárgyaljuk meg a célcsoportot érintő kérdéseket. Így a visszacsatolás lehetőségével a célcsoport aktívan bevonódhat azon döntéshozási folyamatokba, melyek érintik. Nem róluk pusztán, hanem immár velük együtt volt róluk szó, a bevonódás növeli a tudatosságot, valamint az aktivitást a társadalmi párbeszédben való részvételben. Fogyatékosság alapján történő diszkrimináció: képzés pedagógusoknak A képzés célja: a pedagógiai és gyógypedagógiai ismereteken keresztül, a személyiségfejlesztés eszközeivel és a gyakorlati oktatás során „érzékenyíteni” a leendő és a gyakorló pedagógusokat a fogyatékossággal élők, főként a gyerekek problémáira. A képzés időtartama: 100 óra volt, és mintegy 100 fő vett részt rajta. A tréning kiemelt célja volt az integrált nevelés, oktatás előnyeinek és nehézségeinek megismertetése, gyakorlati megvalósításának megtanítása, és a szükséges technikai eszközök beszerzési lehetőségeinek ismertetése, azok használatának elsajátítása. Ennek érdekében adtuk ki a 2004-ben az Inklúziós tanterv és útmutató a magyarországi pedagógusképzés számára című oktatási segédanyagot a tanár-továbbképzési, illetve a pedagógusképző felsőoktatási intézmények oktatási terveibe való beilleszthetőséget szem előtt tartó fejlesztésére, aktualizálására. Megvalósult a Mindenki iskolája – az együttnevelés gyakorlata és elméleti háttere című 50 órás képzés összesen 30 gyakorló és leendő pedagógus számára. A képzés tapasztalatainak értékelése alapján azok beépültek az oktatási segédanyag aktualizált változatába. Az aktualizált oktatási segédanyag 250 nyomtatott, illetve CD példányban készült el.

Diszkrimináció életkor alapján: sajtóesemények az idősek civil szervezeteinek bevonásával Budapesten és a hét régióban figyelemfelkeltő sajtóeseményeket szerveztek az érintettek szervezetei (nyugdíjasklubok, egyesületek) az esélyházak bevonásával, együttműködve a helyi médiával. Az elsődleges cél az idősekkel szembeni nyílt vagy rejtett diszkriminatív magatartásformák bemutatása volt, és ezáltal a célcsoport bátorítása a diszkriminatív megnyilvánulások visszautasítására. A jó példákat és gyakorlatokat fölvonultató program elősegítette az országos, a helyi sajtó és az idősek, nyugdíjas szervezetek kölcsönös együttműködését, közvetetten pedig az esélyházak és a nyugdíjas szervezetek együttműködését. Az aktív, önkiteljesítő életet bemutató köztéri fotókiállítás, valamint a megnyitó rendezvények (Szombathely, Szekszárd, Eger, Budapest) keretében zajlott kerekasztal-beszélgetések együttesen erőteljes hatással voltak az elsősorban – de nem kizárólagosan – idősekből álló közönségre. A több mint egy hónapig látogatható kiállítást több mint 20 ezer ember látta országszerte, és a pozitív sajtóvisszhangon túl a személyes visszajelzések is azt mutatták, hogy a rendezvény továbbgondolásra késztette látogatóit, korosztálytól függetlenül. A szakmai napok programsorozata (Szeged, Debrecen, Székesfehérvár, Kaposvár) szintén sikert aratott. Átlagosan, helyszínenként 45-75 fő vett részt a speciálisan nyugdíjas szervezetek vezetőinek, idősklubok véleményformálóinak tudásbővítését megcélzó előadásokon és filmvetítésen. Így összesen több mint 220 idősügyi véleményformáló emberhez jutott el a kezdeményezés alapüzenete. A programsorozatot erős médiakampány kísérte, amelyet PR-kampány is támogatott, aminek eredménye több mint 110 – csak pozitív – médiamegjelenés sugárzott, print és online médiumokban. Az országosan nyolc helyszínen megvalósuló szakmai napok és vándorkiállítás hidakat és művészeti értelemben is igényes átjárókat teremtett generációk között, és jelentős lépést tettünk annak irányába is, hogy az ötven felettiek elkezdjék újraértelmezni az önmagukról kialakult képet.


Az integrált oktatás bevezetéséhez és elterjesztéséhez a szegregált oktatás sok évtizedes pedagógia szemléletét és a mögötte meghúzódó sztereotípiákat, a rutinszerűvé vált diszkriminációs gyakorlatokat kellett megszüntetni. Ezért rendkívül fontos az integrált oktatás alapelveinek és szemléletének beültetése az általános tanárképzésbe. A program alapvetően sikeresen lezajlott, azonban fontos megjegyezni, hogy közvetlenül csak viszonylag kevés (30) pedagógust ért el. Miért? Mert a megvalósításra rendelkezésre álló idő túlságosan rövid volt ahhoz, hogy az új, gyakorlatorientált képzést akkreditáltatni lehessen és így a résztvevők nem kaphattak kreditpontokat, mert a pedagógusok helyettesítése forráshiány miatt nehézségekbe ütközött.

Azt tapasztaltuk az országos rendezvénysorozat lebonyolítása során, hogy fontos az idősek számára a személyes kötődés, kapcsolat a fellépőkkel, a résztvevőkkel. Hogy az esemény hírértékű legyen elengedhetetlen az országos nyilvánosság számára ismert személyiség bevonása a programba.

Progress Program

226

Etnikai alapú diszkrimináció – romaügy: esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika Kutatói workshop Április 27-én, a Magyar Tudományos Akadémia zenetermében rendezték meg a kutatói szakmai workshopot, amelyen kutatók, közigazgatási szakemberek, újságírók, egyetemek képviselői vettek részt (20 fő). A workshop legfontosabb célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek a legszegényebbeket, romákat érintik a leginkább (többszörös hátrányok, szegregáció stb.) a rendelkezésre álló kutatási adatok alapján, illetve beszéljünk arról, hogy a fejlesztéspolitika milyen eszközökkel kezelheti ezeket a problémákat. Sajtótájékoztató, háttérbeszélgetés A május 5-i találkozó célja a sajtó tájékoztatása volt a PROGRESS program eseményeiről, s az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáról. Résztvevők száma: 16 fő. Helyi fórum a regionális döntéshozókkal Magyarország hét régiójában és Budapesten megrendezett workshopok: Észak-alföldi régió (május 6.), Dél-alföldi régió (május 13.), Közép-magyarországi régió (május 20.), Észak-magyarországi régió (május 27.), Közép-dunántúli régió (július 8.), Budapest (szeptember 16.), Nyugat-dunántúli régió (szeptember 17.), Dél-dunántúli Régió (szeptember 29.). A szakmai egyeztetésre meghívást kaptak a regionális fejlesztési tanács tagjai, a regionális fejlesztési ügynökség képviselői, polgármesterek, helyi roma civil szervezetek és cigány kisebbségi önkormányzatok képviselői, akiknek tájékoztatást adtunk az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáról, valamint szakmai kerekasztal-beszélgetésben áttekintettük a helyi specifikus esélyegyenlőségi problémákat. Helyi fórum a regionális és helyi sajtó részvételével Magyarország hét régiójában és Budapesten megrendezett workshopok: Észak-alföldi régió (május 6.), Dél-alföldi régió (május 13.), Közép-magyarországi régió (május 20.), Észak-magyarországi régió (május 27.), Közép-dunántúli régió (július 8.), Budapest (szeptember 16.), Nyugat-dunántúli régió (szeptember 17.), Dél-dunántúli régió (szeptember 29.). A regionális döntéshozókkal való találkozást szakmai egyeztetés követte a helyi és regionális sajtó képviselőivel. A SZMM és az OKM szakemberei tájékoztatták a sajtót az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáról, s a régió fejlesztési dokumentumairól, melyek tartalmazzák az esélyegyenlőségi terveket, programokat (pl. IVS, közoktatási esélyegyenlőségi terv stb.)

Nemzetközi konferencia az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáról A konferencia témái: a romák hozzáférése az EU-alapokhoz – jó gyakorlatok, EU-szakpolitikák a romák társadalmi integrációjának előmozdítása érdekében, új javaslatok – az ESZA és ERFA rendeletek esetleges módosítása. A rendezvényen (június 23-án) 57 fő vett részt az Európai Ifjúsági Központban.

EP-képviselők tájékoztatása az esélyegyenlőség-elvű támogatási és fejlesztési politikákról Október 26–27-én megrendezett A magyarországi esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika jó gyakorlata című konferencián a résztvevőket dr. Göncz Kinga képviselő, valamint Korózs Lajos (SZMM) és Arató Gergely (OKM) államtitkárok köszöntötték. Előadás hangzott el a romák oktatási és lakhatási szegregációjáról, olyan uniós projektekről, amelyek növelték a romák leszakadását, és végül megismerhették a résztvevők az esélyegyenlőségi elvű támogatáspolitika magyar gyakorlatát és eddigi eredményeit. Találkozás EP-képviselőkkel és az Európai Bizottság munkatársaival A június 3–4-én Brüsszelben létrejött megbeszélés fő témája a magyar kormány által alkalmazott esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika tapasztalatainak bemutatása volt, emellett az Európai Bizottság egy tervezett, Vladimir Spidla uniós biztos által vezetett magyarországi látogatásról tájékoztatta a magyar delegációt. Tájékoztattuk a bizottság képviselőit arról, hogy az elmúlt évek fejlesztései során a leghátrányosabb helyzetű térségek nem jutottak annyi fejlesztési forráshoz, amennyit a helyzetük indokolna. Az I. Nemzeti Fejlesztési Tervből a leghátrányosabb helyzetű kistérségek átlagosan az országos átlagot meghaladó egy főre jutó támogatásban részesedtek, ám ez a többlettámogatás nem volt elegendő a markáns gazdasági-társadalmi folyamatok ellensúlyozására. Ráadásul egyes kistérségek, illetve településcsoportok, társadalmi csoportok az átlagnál lényegesen kevesebb forráshoz jutottak. (lásd: Módszertani útmutató a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség projekt-csomagjának összeállításához, Budapest, 2008. szeptember 5.). Meggyőződésünk, hogy a legszegényebb társadalmi csoportok, leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken élők, a romák helyzetén kizárólag komplex, átgondolt és következetes támogatáspolitikával lehet változtatni. Ez a változtatás pedig nem várathat tovább magára. Magyarország kidolgozta és alkalmazza az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika komplex eszközrendszerét, amely független, képzett szakértők által biztosítja a fejlesztési források esélyegyenlőségi hatását. Ennek lényege, hogy nem csupán lehetőséget és támogatást nyújt az egyes fejlesz-


Háttérbeszélgetés a sajtó képviselőivel Október 27-én a Centrál Kávéházban volt a progress Together for Equality 2008–2009 program záró sajtó rendezvénye, ahol a SZMM, az OKM képviselői összefoglalták a PROGRESS rendezvényeit, tapasztalatait, bemutatták a hazai esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát.

tések megvalósítóinak ahhoz, hogy a társadalmi kirekesztettségben élők esélyeit javítsák, hanem ezt alapvető feltételként szabja a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférésben. Mindeddig ez az oktatással és a lakhatással összefüggő fejlesztések során érvényesült, most egyeztetéseket folytatunk arról, hogy a foglalkoztatás, és az egészségügy területén is hasonló elvek alapján osszuk el a forrásokat.

Progress Program

228

Az Európai Bizottság munkatársai tájékoztatást adtak arról, hogy előkészítés alatt áll és rövidesen megjelenik az ERFA-rendelet módosításának tervezete, melynek célja, hogy a lakhatással kapcsolatos problémák hatékonyabb kezelése az Európai Regionális Fejlesztési Alap terhére. Kiadvány az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáról Az Esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika és deszegregáció: egy modell Magyarországról című kiadvány magyar és angol nyelven jelent meg 250-250 példányban. Bemutatja a magyarországi deszegregációs intézkedéseket, s az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát. A kiadvány minden rendezvényen elérhető volt a résztvevők számára.

Vallási vagy hitbéli meggyőződés alapján történő diszkrimináció: tudományos konferencia, amely bemutatná az ország vallási sokszínűségét és a terület jogi helyzetét

A vallás vagy hitbeli meggyőződés alapján történő diszkriminációról szóló tudományos konferenciát az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságával együttműködésben rendeztük május 13–14-én, Budapesten a Stefánia Palotában. Részt vettek rajta a magyarországi történelmi, illetve kisegyházak képviselői, a határon túli magyar egyházak képviselői mellett az egyházi felsőoktatási intézmények oktatói, az Országgyűlési Biztos Hivatalának munkatársai, illetve az Alkotmánybíróság munkatársai. Bemutattuk az egyházakra vonatkozó hatályos jogszabályok 2009-es gyűjteményét, a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai 2009 című kiadványt, illetve egy angol nyelvű jogszabálygyűjteményt, Legalisation on church-state relations in Hungary címmel. A konferenciakiadvány megjelentetése folyamatban van.

Projektek 2010-ben: Együtt az egyenlőségért 2009–2010 A projekt két integrált és öt célcsoport specifikus programból áll.

Integrált programok

2. Nemzeti fesztiválsorozatok az Egyenlő Esélyek Napján Fő célja a régiós tevékenységek szervezése – Nemzeti Egyenlő Esélyek Hálózattal – ugyanazon a napon, az esélyegyenlőség napjához (május 5.) és A Sokszínűségért. A Diszkrimináció Ellen kampányhoz kapcsolódva.

Célcsoport-specifikus programok

1. Egyenlő esélyek biztosítása romáknak uniós és nemzeti forrásokból A tevékenység célja, hogy továbbfejlessze az úgynevezett támogatási és fejlesztési politikát alapul véve az esélyegyenlőség elveit az uniós és nemzeti források elosztása terén. A program része a szegregált lakhatásról adatbázis létrehozása és működtetése, mely az ESZA ROP városrehabilitációs programok keretében elvégzett 2008-as kutatás alapján készül. 2. Fogyatékosságügy – nemzeti kampány az elfogadásról Fő cél az elfogadásra való figyelemfelkeltés, az információk terjesztése és a lakosság „érzékenyítése” a fogyatékossággal élők mindennapi gondjaira. A kampány alatt speciális mobil berendezést használhatnak a programok résztvevői az országon belüli közlekedésre. A látogatók megtapasztalhatják, milyen tolókocsiban ülni, házimunkát végezni gyengén látóként és részt vehetnek fogyatékossággal élőkkel egyazon programon (interaktív játékok). Nagy hangsúlyt kapnak a programban az akadállyal élők és a munkalehetőségek. 3. Életkor: átjáró a generációk között Az alprogram célja, hogy erősítse az együttműködést a generációk közt KAPU önkéntes-tréningekkel, figyelemfelhívással egy nemzeti fotóverseny és kiállítás keretében és önkéntes munkáról szóló ajánlásokat dolgozzon ki a ÉLETKOR-konferenciára (Európai Idősek Platformja) a) Az időskor szépségeiről és gazdagságáról, illetve a generációk együttműködéséről és szolidaritásáról regionális fotóverseny és kiállítás. b) ÁTJÁRÓ program – önkéntes képzés, amely a helyi közösségekben (önkormányzat, civil szervezetek, szociális szolgáltatások) önkéntes támogató szolgá-


1. Diszkriminációs mérési rendszer megújítása Magyarországon A projekt célja az elmúlt tíz év multidiszkriminációs és diszkriminációs tanulmányi adatainak és kutatásainak összegyűjtése és elemzése, illetve az adatokból integrált adatbázis előkészítése és feltöltése.

Progress Program

230

lat keretében az idősek szegregációja ellen küzd, fiatalok és idősek hasznosságára hívja fel a figyelmet, fiatalok foglalkoztathatóságát növeli, helyi egészségügyi szolgálatot és szociális szolgáltatásokat hoz létre hatékony és innovatív intézkedésekkel, illetve a civil társadalom ellenőrző szerepét növeli. c) A Nemzetközi Idősek Napján összegyűjtött integrált önkéntes munka jó gyakorlatainak és élményeinek megvitatására a nemzetközi AGE (életkor) konferencián – a fotóverseny eredményei és a nyertesek munkái egy kiállítás keretében bárki megtekintheti. 4. Szexuális orientáció: antidiszkriminációs tréning LGBT-témákról Korábbi EU által finanszírozott civil szervezeteknek és a szakszervezeteknek tartott diszkriminációellenes képzési szemináriumok az alapjai annak a széles körű és komplex nemzeti LMBT képzési anyagnak, illetve tréningnek, mely négy modulból áll: a. családpolitika: gyermeknevelés. b. oktatás: LMBT-témák a gimnáziumban és felsőoktatásban. c. munkahely: melegbarát munkahelyek. d. büntetőjogi politika: gyűlölet-bűncselekmény. 5. Vallás vagy hit: a vallás alapú diszkrimináció ellen Az akció célja, hogy megkönnyítse a párbeszédet az egyházak és felekezetek között és segítse a vallási sokszínűség elfogadását a diszkrimináció elleni küzdelem jegyében. Különleges alkalom a lelkiismeret és vallás szabadságáról szóló 1990. IV. jogszabály 20. évfordulója egy nemzetközi konferenciára, amelyen a résztvevők az uniós és a fejlődő országok vallásszabadságának jogi hátterét vizsgálják, és a vallási sokszínűséget mint mindennapi gyakorlatot vitatják meg.

A befogadó társadalomért

Recommend Documents