A BALATON K ÉKSZALAGJA, 2007 T-M OBILE LG MOBILE NAGYDÍJ

BALOGH JUDIT B A R I C Z K ATA L I N B E L I C Z AY P É T E R B U J N O V S Z K Y TA M Á S CSETE KRISZTIÁN GLÓDI BALÁZS LEHÓCZKY GÁBOR L I T K E Y FA R K A S L Ô V I Z O LTÁ N MAG ANDREA R U J Á K I S T VÁ N DR. SZABÓ JÓZSEF S Z A M Ó D Y Z S O LT SZALAI JENÔ SZEKERES LÁSZLÓ VERES ANNAMÁRIA

A B A L AT O N K É K S Z A L A G J A , 2 0 0 7 T-M OBILE – LG M OBILE N AGYDÍJ

A B A L AT O N K É K S Z A L A G J A – 2 0 0 7 , T- M O B I L E – L G M O B I L E N A G Y D Í J ISBN 978-963-86835-6-4 KIADÓ PA N O R Á M A K F T. A HAJÓ M A G A Z I N K I A D Ó J A 2093 B U D A J E N Ô , FÁ C Á N U T C A 8. T E L E F O N : 275 4187 FA X : 391 7570 W W W. H A J O M A G A Z I N . H U A

K I A D VÁ N Y TÁ M O G AT Ó I

AXA BIZTOSÍTÓ, BROKERNET CSOPORT A

V E R S E N Y N É VA D Ó TÁ M O G AT Ó I T-M O B I L E – LG M O B I L E

A

V E R S E N Y K I E M E LT PA RT N E R E I B A L AT O N F Ü R E D VÁ R O S Ö N K O R M Á N Y Z ATA , K ONICA M INOLTA M AGYAROR SZÁG , M A G YA R T U R I Z M U S Z RT., P I O N E E R A L A P K E Z E L Ô Z RT.

A

A

V E R S E N Y PA RT N E R E I R A M A D A H O T E L & R E S O RT B A L AT O N , S Z I G E T I P E Z S G Ô P I N C É S Z E T, TÓINFÓ.ORG

LAKE

V E R S E N Y M É D I A PA RT N E R E I HAJÓ MAGAZIN, A Q U A M A G A Z I N , K É P E S S P O RT, N E M Z E T I S P O RT, NJL K F T., [ O R I G O ], P L A Z M A M E D I A R E K L Á M S Z O L G Á LTAT Ó K F T., SAILING.HU, SLÁGER RÁDIÓ, S P O RT P I A C M A G A Z I N , YA C H T MA G A Z I N , VITORLÁZÁS MAGAZIN

SZERKESZTÔ SZEKERES LÁSZLÓ FOTÓ B A L O G H J U D I T, B A R I C Z K ATA L I N , B E L I C Z AY P É T E R , B U J N O V S Z K Y TA M Á S, G L Ó D I B A L Á Z S, L Ô V I Z O LTÁ N , M A G A N D R E A , D R . S Z A B Ó J Ó Z S E F, S Z A L A I J E N Ô , S Z A M Ó D Y Z S O LT, SZEKERES LÁSZLÓ, VERES ANNAMÁRIA SZÖVEG CSETE KRISZTIÁN, LEHÓCZKY GÁBOR, L I T K E Y FA R K A S, R U J Á K I S T VÁ N , SZEKERES LÁSZLÓ LEKTOR D R . D U L I N J E N Ô , D R . G Ö M Ö RY PÁ L , H A F F N E R I S T VÁ N , L I T K E Y FA R K A S, R U J Á K I S T VÁ N , T U S S M I K L Ó S O LVA S Ó S Z E R K E S Z T Ô VERES ANNAMÁRIA KÖZREMÛKÖDÔK BUDA JÚLIA, DÁNIEL GÁBOR, F Ü R S T Á G N E S, H A G E M A N N L Á S Z L Ó , K O R O M PA I Á R PÁ D , M AT Y I K Ó F E R E N C , N A G Y R. AT T I L A , K U T V Ö L G Y I PÁ L , P E T Ô E N D R E , P É T E RVÁ R I G Y U L A NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS PA N O R Á M A S T Ú D I Ó NYOMDAI MUNKÁK PROSPEKTUS NYOMDA, VESZPRÉM FELELÔS VEZETÔ S Z E N T E N D R E I Z O LTÁ N

EZ A KIADVÁNY A TÜV TANÚSÍTVÁNYA SZERINT AZ ISO 9001 SZABVÁNYNAK MEGFELELÔ, FAMENTES, 100 SZÁZALÉKBAN KLÓRMENTES, 10 MIKRONOS STACCATO® RÁCCSAL, A VÉDÔBORÍTÓ HIBRID TECHNOLÓGIÁVAL KÉSZÜLT.

KÖRNYEZETBARÁT TECHNOLÓGIÁVAL ELÔÁLLÍTOTT PAPÍRRA,

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1934–2007

ELÔSZÓ A

TÖRTÉNETI RÉSZBEN ELSÔSORBAN TERMÉSZETESEN

K ÉKSZALAG VERSENYEKRÔL VAN SZÓ . 2007- BEN 39. ALKALOMMAL KERÜLT MEGRENDEZÉSRE A B ALATON K ÉKSZALAGJÁÉRT KIÍRT VERSENY, DE EZEN KÍVÜL RENDEZETT A M AGYAR V ITORLÁS S ZÖVETSÉG HÁROM , TELJES TÁVÚ TÓKERÜLÔ VERSENYT, A SZOKÁSOSSAL ELLENTÉTES IRÁNYBA VITORLÁZVA , F EHÉRSZALAG NÉVEN . A M AGYAR V ITORLÁS S ZÖVETSÉG E LNÖKSÉGE 2001 OKTÓBER 30- ÁN DÖNTÖTT ARRÓL , HOGY A K ÉKSZALAG VERSENYEKET MINDEN ÉVBEN MEGRENDEZIK . A PÁRATLAN A

K Ö S Z Ö N E T N Y I LVÁ N Í TÁ S S ZERETNÉK KÖSZÖNETET MONDANI AZ ALBUM ELKÉSZÍTÉSÉBEN KÖZREMÛKÖDÔ MINDEN RÉSZTVEVÔNEK . Ô K AZOK , AKIKNEK ÖNZETLEN MUNKÁJA NÉLKÜL EZ A KÖTET NEM KÉSZÜLHETETT VOLNA EL .

K

IEMELTEN SZERETNÉM A SZERZÔK ÉS A SZERKESZTÔ NEVÉBEN MEGKÖSZÖNNI A KIADVÁNY TÁMOGATÓINAK NAGYVONALÚ SEGÍTSÉGÉT.

ÉVEKBEN SORRA KERÜLÔ VERSENYEKET A HAGYOMÁNYOS JELZÔVEL ILLETIK , EZEKEN SZIGORÚBBAK AZ OSZTÁLYOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK , MÍG A PÁROS ÉVEKBEN A NYÍLT K ÉKSZALAGRA KERÜL SOR , AHOL GYAKORLATILAG AZ EGYETLEN KORLÁTOZÁS, HOGY EGYTESTÛEK INDULHATNAK . 2010- TÔL EZT A KORLÁTOT IS FELOLDJA A M AGYAR V ITOR LÁS S ZÖVETSÉG EGY, 2006- BAN ELFOGADOTT HATÁROZATA . A SZERKESZTÔ , A SZERZÔK ÉS A LEKTOROK DÖNTÔ TÖBBSÉGÉNEK VÉLEMÉNYE SZERINT AZ ÚJ F EHÉRSZAG VERSENYEK (1996, 1998, 2000) SEMMIVEL SEM KISEBB ÉRTÉKÛEK , MINT A K ÉKSZALAG REGATTÁK , EZÉRT EZEKET IS TÁRGYALJUK A KÖVETKEZÔKBEN , FENNTARTVA , HOGY EZEKET NEM K ÉKSZALAG NÉVEN RENDEZTÉK . T ERMÉSZETESEN A 2002- TÔL MEGRENDEZÉSRE KERÜLÔ NYÍLT K ÉKSZALAGOK IS IDE TARTOZNAK .

Az I. világháborút követô években egyre többen vettek részt a sportéletben. Sorra alakulnak a sportegyesületek, többek között a vitorlásklubok is. Az utóbbiak között a legjelentôsebb a Hungária Yacht Club, amelyet páran a Balatoni Yacht Club és a Királyi Magyar Yacht Club tagjai közül alapítottak Balatonfüreden. Már a háborút megelôzôen megfogalmazódott egy nagyszabású balatoni vitorlásverseny rendezésének gondolata, de az elképzelés csak a harmincas évek elején valósulhatott meg. A verseny szorgalmazói Grofcsik János, valamint dr. Tuss Miklós és dr. Antal Miklós, a Hungária Yacht Club prominensei. Céljuk az volt, hogy a verseny „nemcsak a hajók tökéletességét, a konstruktôrök munkáját, hanem a vitorlázók rátermettségét, kitartását, navigációs tudományát is erôs próbára tegye”1. A szervezôk fôleg a ’20-as években rendezett Forgách Balázsvándordíj tapasztalataiból merítettek. (Ezt a versenyt fôleg a Balatonföldvár–Keszthely–Balatonföldvár, Balatonföldvár–Kenese, Kenese–Balatonfüred távokon, általában a felsorolt résztávokon naponként futották. A verseny így 3–4 napig tartott.) A Hungária Yacht Club vezetôi viszont egy megállás nélküli versenyt szerettek volna, amelynek végén a leggyorsabb hajó nyer. Egy olyat, amilyen még nem volt a Balaton történetében. „Egy 140-160 km-es navigációs verseny – a partok érintése nélkül – nagy figyelmet, hajós felkészültséget, vitorlázó tudást és egész embert kíván. Éppen ezekért a hajós erényekért óhajt a Hungária Yacht Club egy versenyt kiírni, melynek elsô díja a Balaton kék szalagja volna.”2 Az elsô Kékszalag kiírásához képest ugyan többször változtak a szabályok az elmúlt bô hetven évben, de az alapgondolat – többékevésbé – végigkíséri a verseny történetét. A védnökök, mind a sport, mind a politikai élet tekintetében jól csengô nevek voltak abban a korban. Az összes nagyobb vitorlás klub a nevét és támogatását adta a Kékszalaghoz. A rendezôség elnöke dr. Kemény Gyôzô az elsô pillanattól szívén viselte a lebonyolítás gondját. A verseny elôtti napokban már csak a részleteket beszélték át a szervezôk. Mindennek zökkenômentesen kellett mennie, senki sem hibázhatott.

1 2

4

1934-es verseny beharangozója (Vízisport, 1934. február) 1934-es verseny beharangozója (Vízisport, 1934. február)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

AZ

EREDETI KIÍRÁS

1934

5

RABONBÁN KORMÁNYOS: DR. UGRON GÁBOR 1934

1934.

Július 27-én már a hajnali órákban megbolydul a füredi kikötô. Az elôzô nap befutott vitorlások indulnak a rajtvonalhoz. A hangulat remek, a várakozás percrôl percre nô. A vitorlák dagadnak, szerencsére kiváló szélnek örvendhet hajós, nézô, szervezô egyaránt. A rajtlövés fél ötkor dörren el. Balogh Rudolf fotográfus így elmélkedett a történelmi pillanatban: „Gyönyörû látvány. Sok mindent fotografáltam már, de ilyen meghatóan szép képet még nem láttam soha.”3 A startból legjobban a Sólyom, a Glória, a Meteor és a sokak által féltett jollék jöttek el. Alsóörsig remekül tartották magukat, ám a bóját már a Zsazsa vette elsônek, utána következett a Lehetetlen és a Kincsem II. A forduló után változás állt be az idôjárásban: a szél nyugat felôl folytonosan erôsödött. A tihanyi fokhoz a körülményekhez jobban alkalmazkodó Emese ért elsônek, majd a Rabonbán, a Glória és a Nemere. Az Emese Badacsonyig tartotta vezetô helyét, ám a szél kezdett kihagyni, majd egy rövid idôre el is állt. Keszthelyen elsôként, délután 3 óra 25 perckor a Glória fordult, két perccel követte ôt a Rabonbán, 11-gyel az Emese. A szél már nem a régi szép arcát mutatta. Klaszek Ödön így emlékezik erre a periódusra: „Grofcsik Jani le akarta fûrészelni az árbocát, s egész uradalmat ígért egy fûrészért. Nem tudtunk neki adni. Hankóczy, a Hungária nesztora le akarta lôni a matrózát, Jalsoviczky összes navigációs mûszereit kirakta a kajüt tetejére, de hiába, szél nem jött, pedig az egyik leghíresebb repülô-büszkeségünket: Bisitczt, a Gerle hôsét is magával hozta az útra. Nem használt semmit.”4 A hajók szelet kerestek. A nagyobb vitorlával bírók könnyebben fogták be azt a keveset, ami jutott. Szentmihálynál még a Glória volt az élen, mögötte a Rabonbán, ám a hinarasban a Glória magára szedett pár mázsa terhet, ami annyira lelassította, hogy a táv további részében már nem tudta behozni a közben beelôzô Rabonbánt. Az est beálltával vastag felhôk hozták meg a reményt, de szél nem érkezett. A hátszeles szakasz már alig változtatott a sorrenden, 13 perccel éjfél után, szûk húszórás küzdelem végén a Rabonbán, Ugron Gábor vezetésével áthaladt a tihanyi célvonalon. Sajnos csak kevesen láthatták ezt a nagyszerû pillanatot. Második helyen a balszerencsés Glória futott be, alig 21 perces hátránnyal, a Kincsem II. harmadik lett. A 21 induló közül 19-en értek célba, az Örsnél még vezetô Sólyom zátonyra futott, a Darling árboca pedig eltört. Érdekessége a versenynek, hogy az elsô három hajó egyaránt a füredi üzemben készült. A sajtó egekig magasztalta az ötletet, a nagyszerû versenyt és Ugron Gábor teljesítményét. A Királyi Magyar Yacht Club versenyzôi taroltak, a „házigazda” Hungária Yacht Club szerényebben teljesített. A díjkiosztóra 29-én Tihanyban került sor. Természetesen a szalagot József fôherceg adta át Ugron Gábornak, Auguszta fôhercegasszony az osztályok díjait osztotta ki. A fôherceg szavai tükrözték

a kor szellemét: „Szimbólumot látok abban, hogy Erdély fia nyerte a Balaton kék szalagját! Szimbólumot, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy mi és Erdély örökké összetartozók vagyunk és egyekké leszünk is.”5 A verseny végeredménye6 01. Rabonbán – dr. Ugron Gábor 02. Glória – Reményi-Schneller Lajos 03. Kincsem II. – Kovács Béla 04. Betyár – Deér Dezsô 05. Emese – Schuler István 06. Eretnek – Biberauer Richárd 07. Meteor – Hankóczy Jenô 08. Pillangó – dr. Ember Károly 09. Nemere – dr. Berzsenyi Zoltán 10. Kari – Káldy Ferenc További hajók, befutási sorrend szerint: Lucifer – Krayer Krauss Arnold, Sirocco – Grofcsik János, 22-es yolle – Buday Lajos, Zsazsa – Izsák Olivér, Karakán – dr. Tuss Miklós, Nyíl – Jalsoviczky Lajos, Sindbad – Antal Miklós, Kócsag – Fináczy Ernô, Csobogó – Ilovszky János.

1936.

A „48 órás”7, ahogy azt késôbb nagyon találóan megállapították a második regattáról. A Balaton mindig tud meglepetést okozni, ám akkorát, mint azon a versenyen… Senki sem gondolt arra július 16-án – pár viharos nap után –, hogy a másnap reggel nyolc órai rajt olyan lesz majd amilyen. Olyan csendes. A kiírás apróbb változásokat tartalmazott. Révfülöphöz újabb ellenôrzô bóját helyeztek, ezzel korlátozva a hajók mozgásszabadságát. A fôvédnökök közé bekerült vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök, aki ekkor már súlyos beteg volt, s aki egyik utolsó közszereplését a Kékszalagon töltötte be. A Balatoni Hajózási Rt. nézôhajót indított a verseny útvonalán. A hajó Siófokról indult és negyed órával a Kékszalag startja elôtt érkezett a füredi mólóhoz, majd fél kilenckor indult a mezôny után. A szervezésrôl minden forrás elismerôleg beszélt, a közönséget maximálisan kiszolgálták, a hírverés kiváló lehetett. 41 hajó nevezett8, ebbôl 35 állt rajthoz. A korabeli lapok adatai nem egységesek. A Magyar Yacht9 44 indulóról és 137 fôrôl, a Balatoni Kurír10 pedig 40 indulóról és 200 sportolóról beszél. A Balatonfüred11 címû lap július 4-ei számában 44 indulóról tudósít. Egy nappal a verseny elôtt erôs északi szél fújt. Másnap teljesen más arcát mutatta a Balaton, reggel falevél sem rezdült. A rajtnál egy enyhe délnyugati fuvallat – akárcsak két éve – ismét a jolléknak kedvezett. Alsóörsnél már több száz méter elônnyel vezettek a mezôny „súlyosabb” része elôtt. Élen Kovács Béla Kincsem III.-ja. Délben még minden hajó a keleti medencében volt. Remek látványt nyúj3–6

A Balaton Kékszalag versenye (Vízisport, 1934. augusztus) Kékszalag 1936 (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) Vízisport, 1936/7 9 Balaton Kék szalag versenye (Magyar Yacht, 1936. július 17.) 10 Kincsem III. ôrzi… (Balatoni Kurír napilap, 1936. július 22.) 11 40 hajó versenyez (Balatonfüred napilap, 1936. július 4.) 7

6

8

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1934

A B A L AT O N K É K S Z A L A G J Á N A K DR.

ELSÔ GYÔZTESE UGRON GÁBOR

1934

tottak a hajók: „A tihanyi szorosnál álló nézôk elé felejthetetlen látvány tárul, amikor a szûk csatornán keresztülhalad a mezôny, hátszéllel, óriási ballonokkal egymást ûzve. Itt még mindenki boldog, kékszalag-tulajdonosnak képzeli magát, mindenki délibábként üldözi a gyôzelmi trófeát, mert tudják, hogy itt a szerencsének is van már némi beleszólása.”12 Sokan állítják, hogy ismerik a Balatont, de annyira, mint Kovács Béla kevesen. Még a csô elôtt történt, hogy a flautéban a nyugati medencébôl visszaáramló víz megállította és elkezdte visszafelé tolni a hajókat. Kovács Béla horgonyt vetett, egy helyben várt, közben a többiek lassan csorogtak visszafelé. Ezzel igen szép elônyre tett szert. A szoros után teljes a flaute. A Kincsem III. este nyolc körül ér Révfülöphöz. Itt a feltámadó parti széllel találkozik, ennek köszönhetôen éjjel 2.55-kor fordul Keszthelynél. Húsz perccel késôbb a Lehetetlen veszi a bóját. Szigligetnél már együtt a két hajó, kemény luvcsatát vívnak. Reggel hatkor a Nemere ért utoljára Keszthelyre. Ekkor már majdnem egy napja folyt a küzdelem. Reggel a friss szél okozott megkönnyebbülést. „Itt kezdôdik az igazán szép verseny, amikor széllel és nem szerencsével kell elôrehaladni.”13 Másutt korántsem volt ideális a helyzet. „Badacsonynál volt a hajók zöme, mikor a szélben érdekes változás állt be. Révfülöpnél gyenge északkeleti szél fújt, míg a somogyi parton megindult a déli szél, de ez nem tudott felnyomulni az északi partig, viszont az északkeleti szél Lelle–Révfülöp vonalnál nem haladt tovább. A két ellentétes irányú szél küzdött egymással, aminek következtében – a révfülöpi bójától az Ábrahám hegyig – az északi part elôtt egy teljesen szélmentes terület alakult ki. Azok jártak jól, akik a keszthelyi forduló után a déli partot választották. Ezt tette dr. Uhl Gyula, aki Keszthelynél még a hátsó régióban tartózkodott. Sorban hagyta le ellenfeleit, kategóriájának élére ugrott.”14 A Kincsem III. és a Lehetetlen fél 11-kor haladtak el a révfülöpi bója elôtt. Ôk ketten külön versenyt vívtak, amibe más már nem tudott beleszólni. A mezôny középsô része ekkor két részre szakadt. Egyik fele északon, Badacsonynál, míg a másik délen, Fonyódtól kissé északnyugatra próbálkozott. A szerencse ismét a déliekre mosolygott, akik Révfülöpig komótosan, majd egyre gyorsabban folytatták útjukat. A változó szélviszonyok egy 25-ös jollét, a Csobogót érintették a legrosszabbul. Pálköve elôtt megállt a szélcsendben, és végig kellett néznie, hogy tôle egy kilométerre délre sorban elôzik a riválisok. A mezôny a szélcsendben szétszakadt. Az élen nem változott semmi, Kovács Béla délután 2 óra 14 perckor haladt át a tihanyi célon. Tíz perccel lemaradva követte a Schimert fivérek által kormányzott Lehetetlen. Harmadik a velencei-tavi 20-as jolle, a Fergeteg. Hátránya már több mint négy óra volt! A többi hajó sötétedés után érte el a tihanyi révet. A „pálya kulcsát” 44 órás versenyzés után a Fidelitás II. adta le. A 41 rajtolóból 32 fejezte be a második Kékszalagot. 12–14

A verseny végeredménye 01. Kincsem III. – Kovács Béla, Kendy István, Novák Károly 02. Lehetetlen – Schimert Gusztáv, Schimert Pál, Schimert János 03. Fergeteg – ifj. Pósa Ernô, Fésüs Andor, Kienast Ferenc 04. Meteor – Hankóczy Jenô 05. Betyár – Dér Dezsô 06. Vihar – vitéz Sebôk Géza 07. Glória – Sebôk Sándor 08. Virradat – dr. Uhl Gyula 09. Csuhu – Pongó Kiss Kálmán 10. Mókus – Göllner László A díjkiosztóra július 19-én a Tihanyi Sportszállóban került sor, ahol megjelent Anna fôhercegasszony, József fôherceg és Darányi Kálmán, a késôbbi miniszterelnök is. A két éve harmadik Kovács Béla a Kékszalag mellett elnyerte Festetics György herceg és ReményiSchneller Lajos tiszteletdíját is. Különdíjat kapott Krayerné Záborszky Elly, a verseny egyetlen nôi résztvevôje, aki a 12., míg a 25-ös túrajollék között a negyedik helyen végzett. Dr. Ugron Gábor nagy meglepetést okozott azzal, hogy nem állt rajthoz. A két éve gyôztes hajóját fiaival indította útnak, akik 15.-ek, osztályukban elsôk lettek.

1938.

Kékszalag, harmadszorra… Ismét változott a táv. A rajt a megszokott, ám onnan nem Alsóörs, hanem Kenese, majd Siófok, Keszthely az irány. A cél pedig nem Tihany, hanem a füredi móló. A Kékszalag útvonala, egy verseny kivételével (1947) – apróbb módosításokkal (pl. bója Révfülöpnél) –, a mai napig is ez. Megemelkedett a nevezési díj: 20-ról 25 pengôre, de a díjak is értékesebbek lettek. A harminc nívós tiszteletdíj mellett minden résztvevô egy-egy hajóplakettet, a legjobb klub pedig egy dingit kapott a Balatoni Hajógyár Rt. jóvoltából. A legénység létszámát nem korlátozták, mindössze annyit kötöttek ki, hogy a tôkesúlyos hajókon csak egy hivatásos matróz szerepelhet. Az elôzetes esélylatolgatások során három hajó neve feltétlenül megjelent. Elsôdlegesen Kovács Béla Kincsem IV.-e, ami címvédô kormányosa révén érdemelte ki a tiszteletet. Másodsorban ReményiSchneller Lajos nemrég elkészült remek 60-as Cirkálója, a Daruvár. Nem szabad elfeledkezni a német Wolfgang Elsner Nirvana IV. hajójáról, amely többször is nyert a Wannsee-n rendezett versenyeken. A címvédô nem a saját hajójával indult a Kékszalagon. Kovács Béla így emlékszik erre: „A Wannsee-i Öt tó versenyre a hajókat vasúton szállították, és a szállítmányt már a balatoni Kékszalag idôpontja elôtt útnak indították. Így állott elô az a számomra tragikus helyzet, hogy a Kékszalag verseny elôtt tíz nappal nem volt hajóm, amellyel indulhattam volna. Hála azonban Hankóczy Jenônek, a balatonfüredi hajógyár akkori fônökének, mégsem kellett fá-

Balaton Kék szalag versenye (Magyar Yacht, 1936. július 17.)

7

KINCSEM III. KORMÁNYOS: K O VÁ C S B É L A 1936

jó szívvel a partról néznem a versenyt. Jutott nekem egy nyers hajó a hajógyár vadonatúj, vizet nem kóstolt, fehér, áramvonalas yolléja, amelyet kibérelhettem. A hajó, amelyet hirtelen Kincsem IV.re kereszteltünk, az én 22-es versenyjollém, a Kincsem III. továbbfejlesztett változata volt.”15 A rajt napját, a holdtöltéhez igazodva, július 29-én reggel nyolc órára tették. 52 hajó nevezett és 48 rajtolt el, ami az elmúlt két verseny sikerét figyelembe véve nem volt meglepetés. A start pillanatában gyenge keleti szél várta a versenyzôket. Ám valami furcsa dolog történt: nyolc órakor nem dördült el az indulást jelzô ágyú! Az ok igazán prózai: bedöglött. A legjobban Dér Józsefné, a mezôny egyetlen hölgy tagja jött el a rajttól. A rettegett Nirvana csak ötödik. A rajt után hamar kialakult az erôsorrend. Elöl a 22-esek és a 25-ösök, majd kicsit lemaradva a tôkesúlyosok. A nagyobb hajóknak amúgy sem kedvezô le-leálló 1-2-es szél Almádi elôtt flautéba torkollott. Rekkenô volt a hôség. Kis idô múlva: „… Alsóörs felett sûrû sötétkék felhôk gomolyogtak, amelyek a vihar biztos elôfutárai. Nem kellett sokáig várni. Negyedórán belül hatalmas északi szél kerekedett, amely felkorbácsolta a Balaton vizét. Megdôltek a yachtok. A kis hajókat magasra emelte a hullám, s könnyû játékszerévé váltak a viharos tengernek.”16 Minden hajó egyszerre kapta meg a szelet, a nagyobb cirkálók felzárkóztak az élbolyhoz, de Kenesénél Kovács Béla fordult elsôként. Siófoknál újra szélcsend állt be. Siófoknál betömörült a mezôny, majd gyenge széllel indultak tovább Földvár felé. A jollék a somogyi part mellett haladtak, a többiek északon, vagy középen kerestek szelet. A Kincsem IV.-en technikai problémák adódtak: a nagyvitorla beakadt, nem lehetett felhúzni. Egy erôsebb rántás után leszakadt a gaff is. A legénység a kikötést ajánlotta Kovács Bélának, aki így szólt: „Megyünk ám a jó francba, hát a második fockfall mire való? Szégyenszemre ezért nem adom fel a versenyt!”17 Tihanyhoz is elsôként értek. Innen lassú menet következett, újból összetorlódott a mezôny, mígnem a naplementével együtt érkezô kettes széllel megindulhattak Keszthely felé. Badacsonynál jártak, mikor besötétedett és elállt a szél. Kovács Béla 23.05-kor kerülte a bóját, mögötte a Meotis. A forduló után viharos erejû északi szél sepert végig a tavon, a verseny – sokadszor – újrakezdôdött. A küzdelem már nemcsak a hajók, hanem ember és természet, vitorlások és a vihar között folyt. A szél csak Szigliget után enyhült egy kicsit, majd keletire fordult, ezért Füredig kreuzolni kellett. A változatos verseny végén, vasárnap reggel

8 óra 24 perckor Kovács Béla a Kincsem IV. nevû 22-es versenyjolléjának fedélzetén befutott Füredre, megnyerte a versenyt, ezzel megvédte címét. Családja és népes szurkolótábora köszöntötte. Második lett a balatoni viszonyokat nem ismerô Wolfgang Elsner a Nirvanával, 11 percet vert a harmadik Rabonbánra, melynek kapitánya dr. Ugron Gábor volt. Elsner így értékelte a Kékszalagot: „Ilyen gyilkos küzdelmet még nem vívtam. Hajóm, a Nirvana IV. a leggyorsabb német cirkáló. Sokáig harcoltam Ugron Gáborral, akinek pompás Rabonbánját a Meotissal együtt megcsodáltam.”18 A németeknek annyira tetszett a Kékszalag, hogy megígérték, két év múlva is eljönnek. A gyôztes fölényére jellemzô, hogy kikötése után megreggelizett, letusolt, s fél órát még ücsörgött a Hungária Yacht Club teraszán, míg végre felbukkant a szorosban a Nirvana. „Ekkor kaptam a második igazán szívbôl jövô ovációt a gyôzelmemért, mert két évig a wannsee-i Nirvánán lobogott volna a Kékszalag, ha nem indulok a versenyen.”19 Egy korszak lezárult. Sokan sejtették, néhányan talán tudták mit hoz a jövô. Dr. Pongó Kiss Kálmán a Magyar Yachtban egy nem is olyan távoli, tragikus megmérettetésre utalt: „Tanulsága pedig az egész versenynek, hogy az a hajós, aki azt végigfutotta… talpig egész ember, aki az eljövô leszámoláskor éppoly erôs kézzel fogja majd a fegyvert, mint a nagy világégésben tette, s ha ott nem volt, azt teszi majd, mint ahogy a nagy népek fiaihoz illik.”20 (Brrr… Akkoriban egy ilyen mondat normálisnak számított… a szerk.) Ennél fontosabb, amit egy korabeli újságíró fogalmazott meg: „A vitorlássport itt Füreden elôkelô, arisztokratikus sport volt, polgárember legfeljebb nézôje lehetett! Ma nemcsak meghódította e sportot a dolgozó polgár, hanem az élre lendült, s bebizonyította e téren is rátermettséget – jogot szerzett! Érdekes esete ez a polgári gondolat térfoglalásának, s mi erre vagyunk büszkék, ezért tudunk különösképpen örülni a sikernek, amit Kovács Béla, a gyógyszerész ért el szívós küzdelemmel.” A legjobb klubnak járó dingit a HYC szerezte meg. A verseny végeredménye 21 1. Kincsem IV. – Kovács Béla, Fekete József, vitéz Fraknóváry Géza 2. Nirvana – Wolfgang Elsner, Lange, Eiermann 3. Rabonbán – Ugron Gábor 4. Meotis – dr. Tuss Miklós 5. Lucifer – Krayer Arnold 6. Kabala – Deér Ödön 15, 17, 19

A kékszalag versenyek története (Vitorlázás, 1979/9) Verseny a Balaton… (Balatoni Kurír napilap, 1938. augusztus 3.) 20–21 A Kékszalag versenyrôl (Magyar Yacht, 1938/6–7.) 16, 18

8

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1940

K I N C S E M I V. KORMÁNYOS: K O VÁ C S B É L A 1938

1940.

A verseny körül jóformán semmi sem változott, mégis minden más lett. Európában háború dúlt, az emberek egyre közelebb sodródtak ehhez a korábbiaknál is pusztítóbb katasztrófához. Majdnem ugyanannyi induló volt, mint két évvel korábban, a legjobb versenyzôk is eljöttek. A szabályokban ugyan történt némi változás: törölték a révfülöpi bóját. A jollékat márciusban kizárták, amit késôbb visszavontak. Aki ezek után azt gondolta, hogy itt már nincs több kérdés, az tévedett. Ezen a versenyen szerepelhettek az olimpiai és az osztályba nem tartozó jollék is. „A verseny rendezôsége súlyt kíván helyezni arra, hogy ez a verseny a balatoni vitorlázók egyetemes sportteljesítményévé váljon, éppen ezért mellôzte azt az eredeti rendelkezést, hogy az osztályon kívüli yollék nem nevezhetnek.”22 Pár sor a korabeli sajtóból: „Külön érdekessége a versenynek, hogy azon a diadalmas harcot folytató olasz és német barátaink legkiválóbb vitorlázóikkal fognak részt venni. A Kékszalag verseny tehát egy formális testvéresülési ünnepe lesz Európa jobb és szebb jövôjéért egyesült népeinek.”23 A negyedik szalagverseny odacsábította vitéz nagybányai Horthy Miklóst is a starthoz, aki elvállalta a legfôbb védnök szerepét. Hazajáró vendégként itt volt József Ferenc királyi herceg is. Betartotta ígéretét, és eljött Wolfgang Elsner, aki az elôzô Kékszalagon második lett. Kovács Béla ismét a Kincsem III.-mal vágott a távnak. Ott volt a mezônyben Ugron Gábor – aki 1934-es szalaggyôzelmével beírta nevét a vitorláskrónikák oldalaira – új hajójával, a Rabonbán II.-vel. És még 43-an, akik ugyanabban, a gyôzelemben hittek. Grofcsik János és Ocskay Rezsô fittyet hányva háborúra szervezték a versenyt. A korábban péntekenként startoló mezôny ebben az évben július 21-én, a vasárnapi mise elôtt rajtolt. 47 hajón vártak a rajtlövésre. Nagy érdeklôdés közepette, gyenge keleti szélben, cirkálással kezdôdött a negyedik Kékszalag. Kevéssel a rajt után beállt a már megszokott szélcsend. A mezôny két részre szakadt, ki a part mentén, ki a víz közepén várta sorsa jobbra fordulását. Aztán rövid idô múlva északról jött a segítség, de nem is akárhogyan! „A szél a veszprémi platóról beáramlott a Balaton közepére, s a part mellett egy szélcsendes zóna maradt. A középen levôk megiramodtak, a part mentiek a nádashoz szegezôdtek.”24 Kenesénél Kovács Béla fordult elsônek, ezzel elnyerve Karafiáth Jenô füredi fôpolgármester különdíját, egy ezüst tálat. Második a Tramontana. A part melletti csoport Kenese felé tartott, mikor az élboly már elhagyta Sió-

fokot. Az Európa-bajnoki ezüstérmes Heinrich Tibor is beragadt a flautéba. Ezt a hátrányt már nem sikerült behoznia. Sorstársa volt dr. Uhl Gyula is, aki 1936-ban is belekeveredett egy szélcsendes zónába, ám akkor remek versenyzéssel kategóriagyôzelemre vezette a Virradatot. Most ez a bravúr nem sikerült. Öt óra körül a Kincsem III. haladt át elsôként a tihanyi szoroson. Nem sokáig örülhettek, mert a Tramontana hamarosan megelôzte ôket. Harmadiknak a Duli II. ért a nyugati medencébe, miután egy ügyes húzással maga mögött hagyta a Daruvárt. Révfülöpig nyugalomban telt az idô, majd Szigliget irányából vihar csapott le a mezônyre. Keszthelynél, az elsônek forduló Tramontana és a versenyben levô utolsó hajó között öt órányi a különbség. A sorrend a következô: vezet a Trami, öt perccel késôbb fordul a második Kincsem III., fél óra múlva követi a Daruvár, negyedik a mögötte négy perccel lemaradó Duli II. Visszafelé a vihar már elült, a szél viszont kitartott, a Trami gyôzött. „4 óra 52 perckor a füredi hajnal csendjét egy ágyúlövés verte fel, a Tramontana, a IV. Kékszalag verseny gyôztese áthaladt a célvonalon. Kovács Béla, a védô, 5 óra 12 perckor mint második ért a célba.”25 Utánuk sokáig semmi. Nyolc óra elôtt nem sokkal egy négyes csoport jelent meg a szoros bejáratánál. A Mackó, a Sólyom, a Rabonbán és a Duli II. Reményi-Schneller Daruvárja nincs közöttük. A Rabonbán és a Sólyom kemény harcot vívtak a dobogós helyezésért. Annyira egymásra figyeltek, hogy elvétették a befutót, mindketten a versenypálya külsô bójáját nézték a célnak. A Sólyom a horgonyzó helye felé tart, befejezte a versenyt, a Rabonbán legénysége azonban kapcsol, javítja a hibáját, de ezzel csak a hatodik hely az övék. Kertész Nándor így a Duli II.-t harmadiknak hozta be. A verseny végeredménye 01. Tramontana – Kultsár Istvánné (született: Gordon Evelyn) 02. Kincsem III. – Kovács Béla 03. Duli II. – Kertész Nándor 04. Mackó – Dabasi Halász Ervin 05. Daruvár – vitéz Sebôk Sándor 06. Rabonbán – Ugron Gábor 07. Álom – Tassonyi Álmos 08. Viharmadár – Marsó Lóránt 09. Kabala – Deér Ödön 10. Kassa – Sankovics István

22

Horthy Miklós (Balatoni Kurír, 1940. június 20.) Kékszalag verseny (Balatonfüred, 1940. július 20.) 24–25 1940-es verseny (Vízisport, 1940. augusztus) 23

9

T R A M O N TA N A KORMÁNYOS: K U LT S Á R I S T VÁ N N É 1942

A gyôztes Tramontana építésének dátuma bizonytalan. Gömöry Pál és Sándor Ferenc 1905-re, más források 1907-re teszik. Az egyik Széchenyi grófnô kapta nászajándékba, majd 1926-ban Gordon Róbert miniszteri tanácsos tulajdonába került. Az ô lánya volt Kultsár Istvánné, született Gordon Evelyn. A Tramit kis szélben verhetetlennek tartották, magas vitorlázatával a mezôny fölé emelkedett. De fekete ló volt a mezônyben, hiszen eddig még nem versenyzett a Kékszalagon, így senki sem sejthette, hogy az elsô indulása milyenre sikeredik. Kovács Béla második helye egy páratlan bravúrsorozat legújabb állomása: minden Kékszalagon a dobogóra állhatott. Két elsô, egy második és egy harmadik hely került eddig a neve mellé. Így írt a Balatoni Kurír: „… kora hajnalban, 21 órás rekordidôvel Kultsár Istvánné hajója futott be elsônek. A gyôztes hölgyversenyzô régi kipróbált szereplôje a balatoni vitorlásversenyeknek… Gyôztes hajója, a Tramontana, a legnagyobb a balatoni vitorlások között, és valamikor az Adrián is szerepelt. Egy alkalommal Horthy Miklós kormányzó is vezette.”26 Nem sokkal a verseny után Benzsay Kálmán így ír: „A verseny egyik érdekessége, hogy a 22 m2-es versenyjollék igen gyengén szerepeltek. Ennek egyik oka a Révfülöp körüli vihar volt. Meggondolandó, vajon van-e értelme egy kimondottan túraversenyben a kifejezetten finom alkatú versenyjollékat futni engedni. A 22 m2-es versenyjollék éppen úgy nem oda való hajók, mint az olimpia-jollék. Kockáztatjuk versenyjolle anyagunkat, és hátráltatjuk túrajolle és cirkálóink továbbfejlôdését. Mindkét tény hátrányos vitorlássportunkra, amellett a versenyjollék jelenléte a túraversenyben korlátozzák annak teljes nyíltságát. Véleményünk szerint, ha az újonnan bevezetett 30 m2-es túrajolle hajóosztály az elkövetkezendô két évben erôteljes fejlôdést mutatna fel, az V. Kékszalag versenybôl már kizárható lesz a 22 m2-es versenyjolle.”27 Megtörtént.

1942.

Prominens vendégek, és a kitiltott 22-es jollék hiánya jellemezte az ötödik Kékszalagot. Na meg a gyenge médiatámogatottság. Ez utóbbi mindenképpen meglepetést okozott, hiszen eddig mind a beharangozók, mind az eredmények megjelentek a Vízisportban és a Magyar Yachtban. A Balaton környéki lapok sem mérték korábban szûkmarkúan a híreket. 1942-t írunk, az ország csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, s bevonult Észak-Erdélybe, valamint Bácskába. A második magyar hadsereg pedig már útban volt a Don-vidék felé. A hátországban azonban nem állt meg az élet, a Balaton sportéletében sem következett be törés. Horthy Miklós és István fia elvállalták a Kékszalag fôvédnökségét. Mellettük még harminckilencen tették le névjegyüket védnökökként. Többek között Prém Lóránt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Kánya Kálmán volt külügyminiszter és Ugron Gábor nyugalmazott belügyminiszter. A rendezôbizottság névsorában megtalálhatjuk dr. Iklódy-Szabó János, dr. Tuss Miklós és dr. Berzsenyi Zoltán nevét is. A négyfôs rendezôbizottság mellett 45 fôs rendezôi stáb és 10 fôs versenybírói testület mûködött. Harminc értékes tiszteletdíjat ajánlottak fel a védnökök. A korábbiakon kívül négy új hajóosztályban is (50-es Cirkáló, Balatoni Cirkáló, Európa 30-as, 30as Túrajolle) vetélkedtek a versenyzôk. A legnépesebbnek a 25-ös túrajollék osztálya ígérkezett. A táv ismét változott, hiszen Révfülöphöz újra bóját helyeztek, amit Keszthely felé balról kellett kerülni. A tihanyi szorosban csak egy jelzôbójákkal kirakott vékony sávon lehetett áthaladni. A legénység létszáma egy fôvel lehetett több annál, amit a MVYSZ hajóosztályonként megállapított. Nevezési díj július 31-ig 30 pengô, utána 50. „Segítség kizárólag csak veszély esetén vehetô igénybe, és ez esetben a segélyt igénybevevô hajó a versenyszabályok értelmében a versenybôl kiesik.”28 26

Kultsár Istvánné nyerte… (Balatoni Kurír napilap, 1940. július 25.) Magyar Yacht (1940/8.) 28 1942-es verseny beharangozója (Vízisport, 1942. június) 27

10

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1942

A KÉKSZALAG MEZÔNYE HOLDFÉNYBEN

Európa legszebb és leghosszabb tavi versenyét nagy körültekintéssel irányította Iklódy-Szabó János és Krayer-Krauss Arnold. Nem rajtuk múlt, hogy végül a rekord számú (58) benevezett hajóból csupán 36 állt rajthoz. Talán a rendezôk bizonytalanították el a nevezôket egy, a kiírásban szereplô mondattal: „Amennyiben a mai rendkívüli viszonyok miatt a verseny elhalasztása szükségessé válna, ezt úgy a sajtó, mind a nevezôk közvetlen értesítése útján közölni fogjuk.” Elôször tették a versenyt augusztusra, amit ezzel a közelgô Szent István napi ünnepségek méltó elôhírnökének szántak. Magassy Georgette újságírónô így írt a balatoni élményeirôl: „Kora reggel az égen már fenn trónol a tûzô nap, de a sok-sok úszó felhô enyhíti hevét, és kellemes langyossá varázsolja Boldogasszony e gyönyörû augusztusi ünnepét. Édes Hazánk Patrónájának, a Balaton sportjának legnagyobb ünnepe virradt ismét a partokra.”29 Augusztus 15., nyolc óra: start! Gyenge keleti fúj, majd lassan délkeletire fordul és folyamatosan változik az erôssége is. Nem lehet bízni benne. Ez a Tramontana versenye lesz! Délután kettô után pár perccel a kenesei fordulónál elsô a Kékmadár, második a Tramontana, harmadik a Sólyom II. A Kékmadár kormányosa Heinrich Tibor. A nagyszerû sportember nem titkolt célja, hogy a Kékszalagon is bizonyítson az 1938-ban épült hajóval. A tihanyi szoroson a Tramontana haladt át elôször, nem sokkal mögötte a Kékmadár és a Sólyom II. A nagyobbik medencében már nyugati szél, inkább csak szellô fogadta a hajósokat. Keszthelyig folyamatosan változott az élboly, 22.06-kor egy újonnan épült 6R jacht, a Talizmán fordult elsôként, ôt követte a Trami 22.09-kor, majd 22.13-kor a Sólyom II. és a Kékmadár. A gyenge szélben a favorit Tramontana esélyt sem adott ellenfeleinek, valamennyivel 14 óra után haladt át a füredi célon, ezzel sorrendben a második diadalát aratta. Kovács Béla nem indult, így a Tramontanát navigáló Gordon Evelyn elvesztette legnagyobb ellenfelét, amit végül is dr. Tuss Miklósban és a Talizmánban talált meg. A verseny végeredménye 1. Tramontana – Kultsár Istvánné 2. Talizmán – dr. Tuss Miklós 3. Kékmadár – Heinrich Tibor 4. Sólyom II. – Iklódy-Szabó Tibor 5. Kabala – Deér Ödön 6. Rabonbán II. – Ugron Gábor 29 30

H

ÁBORÚS ÉVEK. Az ötödik Kékszalagot követôen mindenki bízott benne, lesz folytatás, csak abban voltak eltérôek a vélemények, hogy mikor. Az országot 1944. március 19-én megszállták a németek. Ez súlyos következményekkel járt, hiszen erôteljesen megnôttek a szövetséges légitámadások a magyar ipari központok és vasúti csomópontok ellen. Egy ilyen vészterhes idôszakban a szövetség nem merte megkockáztatni, hogy egy, akár két napig is elhúzódó versenyt szervezzen. A Magyar Yachtban Benzsay Kálmán a Kenese–Keszthely verseny lefutására, valamint a pályaversenyeken való részvételre bíztatta olvasóit. 1944. augusztus 27-én a szovjet csapatok átlépték a határt, ezzel kezdetét vette a felszabadítás, majd az ország megszállása. A Balaton nem tartozott az elsôrendû stratégiai célpontok közé, ám a hadicselekményekbôl és a politikai döntésekbôl nem maradt ki. Bodoky Richárd lellei feljegyzéseiben mutatja be a változó idôket: „Valami végérvényesen lezárult. Nemcsak az ifjúságunk. Nem tudom, vitorlázunk-e még, de azt tudom, hogy ha igen, akkor már csak egy egészen más világban.” Egyre kevesebben jártak le a tóra, pedig nem tiltotta senki. Novemberben valakinek ôrült ötlete támadt: a parton vagy vízben maradt hajók potenciális veszélyforrásként értékelendôk, ha a szovjetek kezébe kerülnek. Abból flottát hozhatnak létre, melynek segítségével áttörhetik a németek közép-dunántúli védelmi vonalát. „Elrendelték az összes sporthajó átszállítását az északi partra, és az át nem szállított hajók megsemmisítését.”30 Határidô nem volt, csak rendelet. A tulajdonosok közül már csak páran voltak elérhetôek, ki erre, ki arra küzdött az életéért. Sokuknak már nem a szívnek oly kedves balatoni emlékek voltak a legfontosabbak, hanem a legnagyobb küzdelem: harc az életért. A kevés pozitív történet egyike a Kishamisé. A háború elôtt gazdája Füreden felejtette, majd a front megérkezte elôtt elsüllyesztették, ezzel óvva a pusztulástól. Kiemelése után állami tulajdonba került. Neki szerencséje volt. A boglári csendôrök december 4-én érkeztek ki Kovács Ferenc hajóács mûhelyéhez, hogy érvényt szerezzenek a parancsnak. Hilcz Kálmán volt ott az egyetlen felelôs ember, aki nem sokkal azelôtt tért vissza a frontról. Megdöbbenve hallgatta, amint a csendôrök a mûhely felgyújtására utasítják. Ô idôt kért, a hajók megmentésére, de csak a saját 15-ös túrajolléjának, valamint egy kalóznak és két csónaknak a vízre tételéig tartott a karhatalmisták türelme. Aztán nem volt mit tenni, egy revolverrel kényszerítve gyufát dobott az épületre.

Kenesei levél… (Balatoni Kurír, 1942. augusztus 20.) Hosszú versenyszünet 1944–45-ben (Vitorlázás, 1982)

11

VÉSZMADÁR, KORMÁNYOS: MIHÁLKOVICS JÁNOS 1949

„Mintha éveket öregedett volna percek alatt. Megrokkant vállal állt a perzselô hôségben. Aztán lassan felszerelte a 15-öst, utána kapcsolta a kalózt és a csónakokat, s elindult a zalai part felé.”30 Még aznap éjjel megérkeztek az oroszok Boglárra. Révfülöpön Hilcz Kálmán kiügyeskedte magának az ott összegyûjtött hajók ôrzését, majd a németek távozása után visszatért Boglárra. A hajók már nem képviseltek sem hadi-, sem sportértéket. Viszont felértékelôdtek mint személy- és áruszállítók, mivel a megyehatárokon áruszállítási zárlat volt érvényben. Csak a Balaton maradt meg járható útként Somogy, Zala és Veszprém között. Vittek mindent a hajósok, a fizetséget pedig áruban kapták, aminek értéke az éhes gyomor számára az aranyét is felülmúlta. Biberauer Richárd így emlékezett: „Aztán az Eretnekre gondoltunk, a hajdan oly féltve ôrzött hajóra, amelyre csak gumitalpú cipôben, vagy mezítláb volt szabad belépni… Harminc röfögô, visító, lökdösôdô csülköst láttunk rajta, láttuk magunk elôtt a disznóóllá vált kajütöt, s érezni véltük a szagát. S most mégis elmosolyodtunk, sôt, nevetni kezdtünk. Annyi borzalmat, képtelenséget megéltünk már az utóbbi hónapokban, annyira tudtuk már, hogy csak egynek kell maradnia, s ez az élet, hogy szinte felvidultunk. Az Eretnek megvan! Hiszen hamu is lehetett volna belôle, ehelyett pedig röfögô malacokat szállít. Ez már az élet!”30 A csendôrség próbálta lefülelni a titkos küldetéseket, de tapasztalt hajósok voltak az Eretneken, mindig tudták, mikor, merre kell indulni a másik partra.

H

A legfontosabb dolga az embereknek, hogy rendezzék az életüket. 1945 és 1947 között hazatért a hadifogságba kerültek egy része. 1947-ben aláírásra került a párizsi békeszerzôdés, ami rendezte Magyarország mint vesztes hadviselô fél és a gyôztes szövetséges hatalmak viszonyát. Az országban a Szövetséges Ellenôrzô Bizottság a megszálló szovjet csapatokkal gyakorolta a polgári irányítást. 1945. november 4-én megtartották az elsô szabad választásokat, a Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, de új választások kiírása érdekében a Magyar Kommunista Párt megindította offenzíváját ellenük. Rákosi Mátyás vezetésével megkezdôdött a kormányzóhatalom szétzúzása, az ország szovjetizálása. 1947. augusztus 31-én lezajlottak a „kékcédulásként” elhíresült csaló választások, amin a kommunisták ugyan nem szerezték meg a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget, de már az ország legerôsebb pártjaként jelentek meg. Sorban számolták fel a kisebb és nagyobb pártokat, mígnem 1948 júniusára, a Szociáldemokrata Párttal való „egyeÁBORÚ UTÁN.

süléssel” megvalósult az egypártrendszer, a kommunista diktatúra. Ez rányomta bélyegét a társadalom szervezésére, a kulturális és sportrendezvények lebonyolítására, a klubok, egyesületek mûködésére is. Ez utóbbit úgy képzelték, hogy az egyesületeket állami irányítás alá vonják. A versenyzôk maradhattak, ha kiálltak az új rendszer mellett. Erre azonban nem mindenki volt hajlandó. Nem egy esetben került klubelnök és szakosztályvezetô a rendszer ellenségi közé. Így járt a balatoni vitorlázás egyik fellegvára – a Balatoni Yacht Club – és vezetése is. A háború utáni átmeneti idôszakban sem hagytak fel a versenyzéssel. Rendbe hozták telephelyeiket, kiemelték a nyilasok parancsára elsüllyesztett hajóikat. Versenyeket szerveztek. A Magyar Vitorlás Szövetség tovább mûködhetett, elnöke Grofcsik János lett, ô már a háború elôtti vitorlázásban is fontos szerepet töltött be. Klubhelyiséget is kaptak Budapesten, az V. kerületben, tanfolyamokat szerveztek, elôadásokat tartottak, készültek az 1948-as londoni olimpiára. Úgy tûnt minden rendben lesz. Addig tudták folytatni a munkát, míg a hatalom a fontosabb „szemétdombokon” kapirgált. A változások után csak az idô volt kérdéses, a végeredmény nem. Dr. Szénásy József így emlékezett az utolsó hónapokra: „… Az illetô a BYC részére az egyik munkásegyesülettel fúziót ajánlott. Erre nem voltunk hajlandók… Nekünk, mai BYC vezetôknek, áldozatok árán is hûeknek kell maradnunk a BYC-et létrehozó elôttünk járók szelleméhez, és azokhoz az elképzelésekhez, melyek a BYC vezetésében annyi évtizeden át uralkodók voltak!”31 1949 júniusában közölték a klub vezetôivel, hogy az egyesületet feloszlatták, annak vagyonát elkobozták. Új egyesületek alakultak: Fûzfôi MTE, Balatonfüredi HMSE, Keszthelyi MAC, késôbb Balatonfüredi Vasas, Budapesti Elôre, Budapesti Gyárépítôk. Ezekben helyük volt a vitorlázóknak is, de a vezetésbe a párt emberei kerültek, akik a megadott irányelveknek megfelelôen irányították a sportágat. Míg régen egy-egy patinás klub nevéhez egy, esetleg két szakosztály tartozott, most a nagy egyesítések miatt a legtöbb egyesület tíz-tizenként szakosztályt mûködtetett. A vitorlás egyesületek értékeit újra felosztva, több, korábban nem létezô klubot preferáltak. A fel nem gyújtott, és el nem süllyesztett hajókra rátette a kezét a hatalom. Ezekbôl kirándulóhajókat, motorosokat csináltak, jobb esetben szakszervezeti üdülôkbe kerültek. Ha a tulajdonosok megmentették értékeiket – fôleg a kisebb hajókról van szó –, akkor saját szórakozásukra hajózhattak, de versenyezni csakis egyesületi hajóval lehetett. A hajók egy része a 30 31

12

Hosszú versenyszünet 1944–45-ben (Vitorlázás, 1982) Balatoni Yacht Club II. (Hajó Magazin, 1999. augusztus)

TÓKERÜLÔ

„ B E R TA ,

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1947

H O R G O N Y T F E L! ”

1951

korábbi egyesület tulajdona maradt, de a frekventált klubok által megszerzett (államosított) hajók névváltoztatáson estek át. Ekkor jelentek meg a jól hangzó Partizán, Vörös Csillag (Pannónia), Vörös Zászló (Niobe) nevek is. A vitorlássport veszteségeit csak jóval késôbb sikerült összesíteni. Dr. Szénásy József: „Amikor 1945-ben sorra vettük vitorlássportunk háborús veszteségeit, szomorúan állapítottuk meg, hogy emberben, hajóban, klubházban egyaránt súlyos veszteséget szenvedtünk. A vitorlázók közül többen a fronton vagy légitámadásban meghaltak, hadifogságban sínylôdtek. Jelentôs volt azok száma is, akik a szovjet megszállást nem várták meg, és nyugatra távoztak.”32 De akadtak hajótulajdonosok és vitorlázók, akik a háborút követôen soha sem kerültek haza a koncentrációs- vagy a munkatáborokból. Pusztult a felszerelés is. Sok hajót a megszorult tulajdonosok kénytelenek voltak eladni. Elôfordult, hogy tûzifát aprítottak egy-egy jolléból, cirkálóból.

1947.

A Kékszalag felélesztését a háború után mindenki egyformán szorgalmazta. Sajnos a korabeli sajtó mostohán bánt a versennyel. Ezekben az idôkben nem a régi világ nagypolgárinak titulált balatoni regattájára szegezôdött a figyelem. A versenyt július 26–27.-én tartották, a Balatonföldvár–Balatonfüred–Kenese–Siófok–Keszthely–Balatonföldvár útvonalon. A mezônyt kis- és nagyhajó csoportra osztották. A kishajók – Star, 22-es versenyjolle, 15-ös Jolle, Olimpia-jolle, Kalóz – nem mentek Keszthelyre, visszafelé Balatonföldváron befutottak. A nagyhajók – 30-as és 22-es Cirkálók, Európa 30-asok, 25-ös Túrajollék, illetve a 22 m2 feletti vitorlázatú, osztályon kívüli tôkesúlyos hajók és a 25 m2 feletti vitorlázatú, osztályon kívüli jollék – teljesítették a teljes távot. A verseny fôvédnöke Tildy Zoltán köztársasági elnök, a rendezôbizottság vezetôje Dékán András író, a versenybíróságé Tuss Miklós volt. Az elsô helyezett a Hungária (6R yacht) lett, kormányosa Tóth Kálmán volt, aki késôbb megírta a Vitorlázás, majd a Szélcsendben, viharban címû könyvet. A Hungária több mint 26 órát töltött a Balatonon, és tetemes 3 óra 40 percet vert a második helyezettre. A további eredményeket nem ismerjük.

1949.

Két évvel késôbb a Népsport már röviden írt a versenyrôl. A Balatonfüredi HMSE rendezésében augusztus 6–7. között került lebonyolításra a Kékszalag. Az idônkénti szélcsend erôsen befolyásolta az eredményeket. A gyôztes ideje nem meglepô: 28 óra 15 perc. A dobogóra, idézve a régi szép versenyeket, három 30-as Cirkáló kapitánya állhatott. A harmadik hajó kormányosa Németh István – Tuss Miklós egykori matróza – volt. Az a Németh István, aki hosszú ideig meghatározó szereplôje a Kékszalag versenyeknek. A verseny végeredménye 1. Vészmadár – Mihálkovics János 2. Emese – Skodai 3. Kékmadár – Németh István

1951.

A legkeményebb években, a Rákosi-diktatúra közepette sem lankadt a vitorlás társadalom. Versenyeket rendeztek, új hajók épültek a balatoni mûhelyekben, az egyesületekben folytatódott a szakmai munka. Egy igazi legenda is született, a Nemere II. Ez a 75-ös Cirkáló 1944-ben készült el a Balatonfüredi Hajógyárban. Németh István, a Balatonfüredi Vasas versenyzôje, a hajógyár mûhelyfônöke, aki két éve még a Kékmadárral lett harmadik, 1950-tôl vezette a hajót a versenyeken. A Balaton megmutatta minden szeszélyét, hóbortját a nyolcadik Kékszalagon. Július 21-én reggel, 52 hajó állt rajthoz. Gyenge szél volt, néha hosszú percekre is kihagyott. A rajtot a Hungária kapta el legjobban, amely kedvelte a gyenge szelet. Mögötte sokkal lemaradva a Nemere II. Aztán hirtelen minden megváltozott. „Felsôörs felett egy sötétebb felhô jelent meg és igyekezett a tó felé. Nem kellett sokat várni, mert a nádas elfeküdt, megérkezett a hidegfront.”33 Fél- háromnegyed szélben, erôs hullámzásban folytatták útjukat a hajók Kenese felé. Más volt a nagyhajós versenyvitorlázás akkoriban. A Nemere II. fedélzetén Alsóörsnél már javában reggeliztek, mikor a Hungária kapitánya is hozzáfogott az otthonról hozott csemegének. „A Hungáriát keményen felkészítettük a versenyre: két liter pálinka, két ötliteres demizson bor, két tábla szalonna, meg három rúd téliszalámi volt a deck alatt felakasztva – akkor még jól ment a füredi Vasasnak.”34 „Gurult minden, mikor a vihar meglepte a mezônyt. … a levegôben hosszúlépés illata terjengett.”35 Így emlékezik a Népsport a déli viharra: „Mikor a hajók Balatonkenesét elérték, a szél tomboló orkánná erôsödött. A versenyt kísérô motoros hajók egymásután mentették a bajbajutottakat. A keszthelyi bóját már csak 25 hajó kerülte.”36 Reffeltek is azonnal a Hungárián. Vagyis csak reffeltek volna, mert a reffkulcs az erôltetéstôl nyakban eltört. A hajófenéken talált ácskapoccsal megoldották a dolgot. Nem úgy a Nemerén, ahol reffelésrôl szó sem lehetett. „Pista bácsi kemény kormányos volt.”37 A kenesei forduló után még spinnakert is húztak. Hátrányban voltak, muszáj volt kockáztatni. Így emlékszik vissza Berta Lajos, aki a Nemerén volt manschaft: „Hirtelen egy roppanást hallottunk, és láttuk, hogy leszakadt a nagyvitorla.”38 Németh István szélbe dobta a hajót, majd horgonyt vetettek. Közben az éllovas Hungárián már a fock III. volt fenn, s félárbocig bereffeltek, nagy hullámok csaptak át a hajótesten, sok vizet szedtek Galambosék. Galambos Jenô neve keveseknek mond bármit is, mindenki csak Júnónak ismerte. Simon Károly (Charlie) észrevette, hogy úsznak a fenékdeszkák. A luvoldalon, a palánkok illesztésénél félujjnyi rés tátongott, amin ömlött be a víz. Azonnal szólt a kapitánynak, és javasolta, hogy álljanak ki Siófokon, mielôtt elsüllyednének. Az akkurátus válasz sem késlekedett: „Kuss, nem adjuk fel! Nézzétek, ott horgonyoz a Nemere leszakadt vitorlával, meg kell vernünk!”39 Nagy nehezen átjutottak a tihanyi szoroson. „Félelmetes volt a helyzet a süllyedésre kész hajótestben: csak merni a vizet, és állandóan azt nézni, hogy növekszike a vízszint vagy sem és hallgatni a vantni-zene fortissimóját.”40 Áb-

32

Balatoni Yacht Club II. (Hajó Magazin, 1999. augusztus) A Hungárián 1951-ben (Hajó Magazin, 2004. május) 35, 37 Simon Károly: Nemere II. (2000) 36 Németh István nyerte (Népsport, 1951. július 23.) 33–34, 38–39

13

ÉJSZAKAI BEFUTÓ A KÉKSZALAGON, ELÖL A NEMERE II., MÖGÖTTE A CSILIGE É S A T R A M O N TA N A 1953

rahámhegynél már csak gyenge szivárgás volt, s a szél is csökkent. Csak a hátrány volt nagy. Csodálatos napsütésben, hat óra táján érték el a keszthelyi bóját. Nem voltak az elsô húszban. A Nemerén is helyreállt a rend, a dirk kötelével felhúzták a reffelt nagyvitorlát. A horgonnyal azonban meggyûlt a bajuk. Berta Lajos egyedül nem bírt vele. „Ketten húztuk, egy pedig fogta a nadrágszíjunkat, hogy bele ne veszekedjünk a vízbe. Végül is sikerült.”41 Feltornázták magukat félvízig, majd egyenletes rohanásba kezdtek. Viszszafelé kettes-hármasra csökkent a szél, de legalább kitartott. Gond nélkül értek Füredre, nem sokkal éjjel egy óra elôtt az elsô helyen. A Hungária 14. lett. A Nemere alkalmas volt a sikerre, kapitánya pedig akarta azt. Növeli gyôzelmük értékét, hogy olyan hajókat sikerült megelôzniük, amelyek kifejezetten szeretik az erôs szelet. A verseny végeredménye42 1. Nemere II. – Németh István, Németh Gyula, Berta Lajos, Kántor Pál, Kenyeres Imre, Schlosser Béla, Morvay István 2. Addio III. – Horváth Boldizsár 3. Tabu – Dulácska György

1953.

Igazi nyári reggelre virradt július 25-én. Sütött a nap, lágy szellô fújt, kellemes meleg telepedett a tóra. Nyolc órakor 52-en indultak a rajthoz, pont annyian mint legutóbb. A flautéban lassan araszoltak a hajók Kenese felé. Németh Gyula, aki a címvédô hajón volt manschaft és tartalék kormányos, így látta a verseny elejét: „Pista a kormánynál lankadatlan figyelemmel irányította a hajót, mozgást alig en-

gedélyezett, hogy azt a kis lendületet se veszítsük el, amivel rendelkezünk. Mindenkinek megvolt a helye, és ott kellett ülni vagy feküdni, ahová a kapitány parancsolta.”43 Dél is elmúlt, mikor a mezôny eleje elérte a kenesei bóját. Senki sem tudott jelentôs elônyt szerezni. Elsô Weppler Gusztáv, a Budapesti Gyárépítôk versenyzôje, a Tramontanával. Siófok felé a mezôny két részre szakadt. Délután ötkor ért az elsô hajó Siófokra. Emlékeztetôül: két éve ez idô tájt a hajók már elhagyták Keszthelyt is. Ekkor Sárdy László vezetett a Cheerie-vel. Két kilométert vert az ôt követô 8-10 fôs bolyra. Szürkületkor – átjutva a csövön – a többség a somogyi part felé vette az irányt. Balatongyörök alatt járt a Nemere II., amikor a pirkadatban Fenyves elôtt egy vitorlás körvonalai rajzolódtak ki. Mivel úgy számolták, hogy ez a Cheerie lehet, nagyon megörültek. A befogott hajón éppen ellenkezôleg, az átkozódást Sárdy Lászlónak kellett elszenvednie a kétszeres Kékszalag-gyôztes Kovács Bélától. Keszthely elôtt már az üldözô Tramontanára kellett figyelniük Némethéknek. „Szépen csúszott ránk. Megpróbálkoztunk mindennel, de nem tehettünk ellene semmit. Kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy Keszthelynél a pályajelet elsônek vegye, másodiknak a Csilige 25-ös Túrajolle és azután jöttünk mi.”44 Vasárnap reggel csak félúton voltak, beesteledett mikor elérték Tihanyt. A sorrend változatlan, amikor a Tramontana felült, elvétették a jelölôbóját a szorosban. Éjfél elmúlt, amikor a Nemere II. elhagyta Tihanyt. A parti szélben cirkálni kellett. Németh Gyula egy negyvenórás küzdelem finisét meséli el: „Már kezdtük sejteni a célvonalat a hajnali derengésben. Bátyám hangosan megszólalt: Fordulunk! Végrehajtottuk a manô40

A Hungárián 1951-ben (Hajó Magazin, 2004. május) Simon Károly: Nemere II. (2000) 42 Németh István nyerte (Népsport, 1951. július 23.) 41, 43–44

14

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1953

N É M E T H I S T VÁ N , HÁROMSZOROS KÉKSZALAG-GYÔZTES K O R M Á N Y O S, M Ö G Ö T T E M O R VAY I S T VÁ N 1955

vert és röviddel utána káromkodni kezdett: Az istenfáját! Ezt jól el…, nem tudom venni a célvonalat, nagyon alámegyek. A Csilige kormányosa, Scharbert ezt hallva nem fordult ránk védekezôen. Szépen venni tudtuk a befutót és néhány tízméteres elônnyel abszolút elsônek beértünk… Szegény Scharbert Gyula, mérgében a decken ugrált és szidta az egész világot, mert bedôlt egy olcsó trükknek.”45 12 másodperces elôny, a verseny eddigi történetének legkisebb különbségû befutója. Németh István és legénysége másodszor is feltûzhette a Kékszalagot a Nemere II. árbocára. Az elsô és a nyolcadik hajó között mindössze másfél óra volt a különbség. A többiek nagyrészt a reggeli órákban futottak be Füredre. Az utolsó regisztrált hajó legénysége 52 órás utat tudva maga mögött szállt partra… hétfôn délben! A verseny végeredménye46 1. Nemere II. – Németh István, Berta Lajos, Morvay István, Németh Gyula, Kántor Pál, Hilberth Ernô, Schlosser Béla 2. Csilige – Scharbert Gyula 3. Tramontana – Wappler Gusztáv 4. Cheriee – Sárdy László 5. Villám – Gerle Albert 6. Albatros – Szendrô László

1955.

Németh István harmadszor, vagy végre valaki legyôzi a Nemere II.-t? Ismét kétnapos lesz a szalag, mint két évvel ezelôtt? Ezek voltak elöljáróban a fontosabb kérdések. Kétségkívül az enyhülés évei voltak ezek. A korábban agyonhallgatott Kékszalag is megkapta a megilletô sajtóját, a napilapok újra cikkeztek a korábban legnemesebbnek, most a legmunkásabbnak titulált versenyrôl. Ez volt a tizedik… Rendezô egyesület a Vasas S. E. Már a nevezésekkel rekordot dönt a verseny, ilyen sokan még nem álltak rajthoz, 6747 (a Népsport szerint 6548) az indulók száma. A rajt ideje július 23-a, reggel kilenc óra, csillaghajóknak fél 10. Ôk is szalagért versenyeznek, de csak a Balatonfüred–Kenese–Siófok–Földvár–Füred pályán. A prognózis helyesnek bizonyult: gyenge, változó irányú szélben kezdôdött a verseny. Ki erre, ki arra próbálta meglelni szerencséjét.

A Tramontana és a Nemere II. is a partra szavazott. Erre emlékezik Dulácska György49, aki a Kenese nevû cirkálóval vágott neki a távnak. Ezzel ellentétes Németh Gyula beszámolója: „Még mindig benne élek az akkori verseny bûvöletében. Már kora reggel hûvös volt, és igen erôs északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk.”50 Harmadik forrás a Népsport július 25-ei cikke: „A gyönyörû nyári idôben, gyenge szélben 65 cirkálón és túrahajón mintegy háromszáz versenyzô vágott neki a több mint 200 kilométeres távnak.”51 Németh Gyula valószínûleg tévedett. Szélcsendes start volt, majd Csopaknál megváltozott az idôjárás: hirtelen, szinte a semmibôl lecsapott az erôs északi szél. A partmentiek jártak jól, nagy elônyre tettek szert, mire a tó közepén levôk is megkapták a szelet. Rohant a Nemere II., de egy baleset megkérdôjelezte a további részvételüket: felszakadt a nút. Menet közben javították meg a sérülést. „Sokat kellett dolgoznunk, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt.”52 11-kor kerülték a kenesei bóját, majd nem sokkal ezután a siófokit. Csak remélték, hogy a szél megmarad. Siófoknál már három kilométeres volt az elônyük, onnan nem egészen öt óra alatt értek le Keszthelyre. A legénységnek nem volt sok dolga. Itt 15.55-kor fordultak. Nagyon együtt volt a csapat. Erre emlékezett Lettner Ferenc is, aki matróz volt a Nemerén: „Négyen voltunk friss manschaftok a fedélzeten. Már vitorláztunk együtt, hogy a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szélben, mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossz néven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenômentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a baumból kiszakadt a vitorla.”53 Még nappali fényben érkeztek célba, amire eddig nem volt példa a verseny történetében. Ez azt is jelentette, hogy megdôlt a verseny 14 órás rekordja. A Népsport cikk egy kis kalamajkát okozott: „A célba 21.20 perckor futott be a gyôztes hajó s ezzel új Kékszalag-csúcsot állított fel: 11 óra 30 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.”54 Németh Gyula világos nappalra emlékszik, mikor befutottak a Nemerével. A Népsport nem vette a fáradtságot, hogy korrigálja hibáját, így sokáig a téves adat maradt meg a köztudatban. A

47, 49

Az idôjárás bizalmas ügy (Hajó Magazin, 2003. július) Németh István harmadszor is elnyerte (Népsport, 1955. július 25.) 45, 46, 50, 52–53 Simon Károly: Nemere II. (2000) 48, 51, 54

15

T R A M O N TA N A KORMÁNYOS: VÁ LY I PÁ L 1957

szövetség munkatársai pontosították és hitelesítették a rekordot, ami 10 óra és 40 perc. Simon Károly is ezt tekinti hitelesnek a Nemere II.-rôl szóló könyvében. A mólón hatalmas tömeg várta a rekordot futó balatoni hôsöket. A Kékszalag mellett vasárnap délelôtt még Bebrits Lajos közlekedési miniszter különdíját (ólomkristály váza) is átvehették a füredi klubház udvarán. A verseny végeredménye55 1. Nemere II. – Németh István, Németh Gyula, Schmalz József, Lettner Ferenc, Nógrádi Gyula, Bilos E. Lívió és Kántor Pál 2. Maki – Farkas László 3. Tabu – Gáll Imre 4. Kékmadár – Horváth L. 5. Viking – Szabó A. 6. Addio – Horváth Boldizsár

1957.

A forradalom után sokan elhagyták az országot. A Nemere II.-t is érzékenyen érintette a disszidálási hullám. A törzslegénység közül Billos E. Lívió, Kántor Pál, Soós Miklós távozott, míg Morvay István visszavonult a vitorlázástól. Más változás is történt a háromszoros Kékszalag-gyôztes háza táján. 1954-ben a Balatonfüredi Vasas fuzionált a Budapesti Vasassal. Késôbb azonban nagyrészük visszaigazolt Füredre, az újonnan megszervezett Balatonfüredi Vasasba. Akik a pesti Vasasban maradtak (többek között Galambos Jenô), azok a nagyobb támogatást és a jobb feltételeket vártak. A Nemere II. a két egyesület megállapodása értelmében bérleményként a Budapesti Vasashoz került, és Schmalcz József vitte tovább. Ismét augusztusra tették az indulás napját. A verseny rajtja mindig a holdtöltéhez legközelebb esô szombat. Így a telihold fénye is hozzájárul az éjszakai tájékozódáshoz, és a telihold környékén rendre érkezik valamilyen idôjárás-változás, amely általában szelet hoz.

Ebben az évben ünnepeltük a balatoni vitorlázás 100. és a sportvitorlázás 75. évfordulóját. A startnál 56 hajó volt jelen. A mezônyt erôs szél fogadta. „Már Alsóörsnél látható volt, hogy a vihart jobban bíró, nehéz hajók közül kerül ki majd a gyôztes. Schmalcz kezdett jobban, s ôt követte a régi vetélytárs Vályi a Tramontanán.”56 Ketten kiálltak kormány- vagy árboctörés miatt. A rohanás egészen a keszthelyi bójáig tartott. Este hatra érkezett meg a Schmalcz József vezette Nemere II., 12 kilométer volt az elônyük, közel s távol senkit nem lehetett látni. A Keszthelyi-öböltôl visszafelé mintha nem is ugyanazt a versenyt futották volna. A szél leállt, és egyre inkább foltossá vált. Leszállt az éj, a versenytársak szem elôl tévesztették egymást. A gyenge szelet kedvelô Tramontana megkezdte a felzárkózást. Percrôl percre, méterrôl méterre csökkent a hátránya. A tihanyi szorosban már egymás mellett vitorláztak, éjfél körül pedig elment a Trami az addig vezetô Nemere II. alatt. Ifjabb Tuss Miklós a Nemere II.-n volt manschaft, így emlékezik vissza az utolsó percekre: „Gyenge szeles raum volt, és abban sokkal gyorsabb a Trami. Utolért, elment alattunk, de akkor következett a kreuz Füredig. Nem tudott olyan élesen menni, mint mi, gyorsabb volt és tompább, eltûnt a sötétben. Izgulhattunk a befutóig, amikor a célvonalhoz értünk, akkor derült ki, hogy van másfél hajóhossz elônyünk.”57 Hajnali fél háromkor, több mint 18 órás versenyzés után, szinte lekopírozva az 1953-as futamot, néhány másodperccel bizonyultak jobbnak a másodiknál. A Tramontana nagy küzdelemben megszerzett második helye bravúr, hiszen tetemes hátrányban voltak Keszthelynél. Dicséretet érdemel a másik Nemere (a 40-es Cirkáló) is, hiszen bejött az abszolút harmadik helyre. A verseny végeredménye58 1. Nemere II. – Schmalcz József, Kerecsényi, Lettner Ferenc, Nógrádi Gyula, Szabó Miklós, Magyar György, Sztanó Béla, Ifj. Tuss Miklós 2. Tramontana – Vályi Pál 3. Nemere – Wessely Vilmos 55 Németh

István harmadszor is elnyerte (Népsport, 1955. július 25.) 1957. augusztus 13. 57 Simon Károly: Nemere II. (2000) 56, 58 Népsport,

16

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1957

KÓCSAG KORMÁNYOS: FINÁCZY ERNÔ 1959

1959.

Négy évvel ezelôtt 65, két éve 56 hajó adta le nevezését, 1959-ben mindössze 37 csapat gondolta úgy, hogy nekivág a távnak. A verseny egyben a nagyhajós bajnokság negyedik futama volt. A régi nagyok (Tabu, Kenese, Kékmadár, Álmom) mellett ott voltak a új nevû hajók is (Auróra, Vörös Csillag, Vörös Zászló, Felszabadulás), amelyek hirdethették a munkásmozgalom gyôzelmét. A versenyt megelôzô napon viharos szél fújt, emiatt sok hajó át sem tudott menni Füredre. Mindössze 15-en (négy összevont tôkesúlyos, öt 50-es Cirkáló, két Európa 30-as, egy 22-es Cirkáló, valamint három 25-ös Túrajolle) kockáztatták meg július 18-án az indulást. A szél semmit sem gyengült, így a rendezôség, elôször a verseny történetében, a nyolc órás rajtot 11 órára halasztotta. (Azóta sem fordult elô hasonló – a szerk.) Tihanyig felváltva vezetett a Tabu, a Nemere II. és az Addio III. Tihany után kialakult sorrend: Horváth Boldizsár az Addio III.-mal, mögötte Schmalcz József a Nemere II.-vel, harmadik a Tabu, Gáll Imrével, ez a sorrend nem is változott a célig. „A vezetô csoport fél 6-kor kerülte meg a keszthelyi bóját.”59 Két éve hatkor fordultak, pedig akkor már nyolckor start volt. Most pedig fél órával elôbb! Hat és fél óra alatt megtették a Füred–Keszthely távot, de rekord nem született, mert nyolc táján, mikor az elsôk Révfülöpnél jártak, a szél hirtelen lecsökkent kettesre, majd egyesre. Éjfél elôtt érkezett Füredre az Addio III., a Balatonfüredi SC hajója. 13-an teljesítették a távot. Két 50-es kiállt. A Nemere II. második helye elfogadható. A hajó ezek után hosszú idôre eltûnt a Kékszalag versenyek történetébôl. Neve azonban felejthetetlen maradt, ugyanúgy, mint a Kishamisé vagy a Tramontanáé. A verseny végeredménye60 01. Addio III. – Horváth Boldizsár, Tatár István, Országh István, Lipták András 02. Nemere II. – Schmalcz József 03. Tabu – Gáll Imre 04. Tramontana – Vályi Pál 05. Azur – Orbán Ferenc 06. Cheerie – Sárdy László 07. Kócsag – Fináczy Ernô 08. Vihar – Király László 09. Auróra – Dániel Viktor 10. Orion – Füredy Gyula

1961.

Míg a korábbi versenyrôl rendszerint igen részletes beszámolók jelentek meg, addig a hatvanas évekbôl nagyon kevés emlék maradt fenn. Az 1961-es versenyrôl gyakorlatilag semmi. A verseny végeredménye 1. Kékmadár – Farkas László 2. Álmom – Horváth Mihály 3. Hungária – Hillier Zoltán

1963.

A július 16-ai Népsport cikk a következôképpen írja le a ’63-as Kékszalagot: „Szombat reggel már a rajt elôtt látni lehetett, hogy hosszú, nehéz verseny lesz. A 47 hajó gyenge kis szellôben rajtolt el Balatonfüredrôl. Szerencsére délután némi frissülés érkezett, amely éjjelre úgy beerôsödött, hogy valamennyi versenyzôt és hajót erôsen próbára tett. Vályi Pál, a Bp. Építôk versenyzôje kitûnô teljesítménnyel nyerte a versenyt, bár többen, Debrôczy doktorral az élen, több ízben is megszorították a verseny folyamán. A gyôztes hajó vasárnap hajnalban 4.14-kor futott be, így 20 óra 14 perc alatt tette meg a távot.”61 A verseny végeredménye 1. Tramontana – Vályi Pál 2. Trinidad – Debrôczy Tibor 3. Addio – Horváth Boldizsár

1965.

1965-ben egy Szövetségi döntés megbolygatta a vitorlássport közvéleményét: csillaghajók is részt vehettek az 1965-ös Kékszalagon. Azzal mindenki tisztában volt, hogy ezek a könnyû és gyors versenyhajók csak igen kirívó idôjárási körülmények között gyôzhetôk le. Úgy, mint a 22-es versenyjolle. A jollékat a harmincas években nem szerették, mert kis súlyuk és korszerû vitorlázatuk nagy elônyt jelentett. A csillaghajókat pedig a hatvanas években ugyanezekért a tulajdonságaikért nem kedvelték a vetélytársak. Sokan azzal érveltek, hogy az állami pénzbôl tökéletesen felszerelt Starokkal szemben lehetetlen felvenniük a küzdelmet a magántulajdonban lévô, anyagi okok miatt szerényen felszerelt, sok esetben gyenge állapotban lévô hajókkal. A 75 indulóból álló mezôny július 24-én reggel nyolc órakor, igen gyenge szélben vágott neki a távnak. Az üdülôkön kívül még a csillaghajósok örültek a szélcsendes, napsütéses idônek, amely számukra éppen alkalmas volt a vitorlázásra. Valószínû, hogy a Tolnay László kormányozta Olimpia III. vetélytársa lehet a korábbi gyôztes Tramontanának. A várt szoros csata elmaradt, Tolnayék 27 órás versenyzés után értek célba, mögöttük a második helyért hatalmas küzdelem volt a Balaton és a Pelso között. A Népsport szerint centiméterek döntöttek csupán. Az elsô hat helyen csillaghajók futottak be, a legjobb nagyhajó a Tramontana volt, hetedikként ért célba. A verseny végeredménye 1. Olimpia III. – Tolnay László, Rumi Ernô, Völcsey Sándor 2. Balaton – Telegdy István, Molnár Albin 3. Pelso – Szalay István, Mészáros

1967.

Ez a verseny egy nagyszerû sportújságíró Peterdi Pál tollától lett híres. De, hogy került ô a Kékszalagra? Errôl a legilletékesebb, Telegdy István mesél: „A Mûvész S. K. éttermében vacsorázott egy nagyobb társaság. Ott megkérdezték Palitól, indul-e a szalagon. Erre ô azt

59–60 A 61

Balaton Kék szalagjáért (Népsport, 1959. július 22.) Húszórás küzdelem a Balaton Kék szalagjáért (Népsport, 1963. július 16.)

17

TÓKERÜLÔ

A kép a Kékszalagot követô bajnokságon készült

VERSENYEK TÖRTÉNETE

N E M E R E – W E S S E LY V I L M O S

1957

19

M 4282 KORMÁNYOS: T E L E G D Y I S T VÁ N 1967

mondta, neki nem nagy szám egy hajóban üldögélni. Ekkor átmentem az asztalához, és meghívtam harmadiknak a Kékszalagra.”62 Belevágott, heteken keresztül lejárt a Balatonra gyakorolni. Vitorlásversenyt eddig fényképekrôl látott, de az ismeretlen utáni vágya, a sport iránti szeretete minden kétségét legyôzte. A meteorológia meleg, nyári idôt és enyhe nyugati szelet jósolt a verseny napjára, ami a megszokott teliholdra esett, ebben az évben július 30-ra. A kétszeres Kékszalag-gyôztes Kovács Béla a déli part mentén javasolta a haladást. Palitól azt kérték, hozza magával a pipáját, melynek füstje jelezni tudja a legkisebb szelet is. Szombat reggel már nyolc órakor 34 fokot mutatnak a hômérôk a tavon. Na jó, talán ez árnyékban azért kevesebb. Kilenckor enyhe északi fúj, a rajtnál a Tramontana ugrik ki, s rohan el Kenese felé. Szó szerint elrohan a csillaghajóktól. Telegdyék tizedikek a bójánál. Peterdi így ír a „Fenéksúly voltam a Kékszalagon” címû cikkében: „Az M 4282-es kétszemélyes versenyhajó. Ez azt jelenti, hogy már eredetileg sem a henye kényelemszeretet vezette a tervezôket. Pisti és Józsi duettje potyautas nélkül is csak meghitt, sôt, már-már ildomtalan közelségben masszírozhatja végig a versenyeit. Ilyen kis kaszniba harmadiknak begyûrôdni… mintha Balczó mögé ülne fel a lóra az ember, hogy elsô kézbôl tudósíthasson a parcours eseményeirôl… illetve, egy különbség mégiscsak akad, erre a Kékszalag elsô pillanatában rájött a potyautas. Lényeges különbség. A ló puhább.”63 Négy óra telt el, az elôzetes taktika szerint a déli marás mellett haladnak a versenyzôk a csô felé. Siófokig újabb négy óra. Lassan mennek ezek a fránya hajók, a víz sima, alig mozdul a levegô. A tihanyi hegy takarása miatt minden hajó megállt a szorosban. Negyven hajó vesztegel egy sorban a rév elôtt. „Az újabb breeze nyugatról jött, így mi kaptuk meg elsônek. Szinte kivágódtunk a mezôny elé. Telegdy olykor köröskörül szaladgál a hajó peremén. Felnéz a zsinórpadlásra, nézi a vizet, nézi az eget, nézi az ellenfelet, huszonöt órán át perc nyugta sincs.”64 Pali mindenre figyel, lelkesedik. A déli parton maradtak. Telegdy: „Este megkértem Palit, vegye fel a meleg ruháit, menjen ki a hajó orrába, ott feküdjön hasra, fog-

ja a hajó orrát, és ne mozogjon.”65 Közeledett a reggel, egyre melegebb lett, amikor elölrôl egy kísérteties hang szólalt meg: „Nagyon melegem van, megmozdulhatok?”66 Atya Isten, ez a szegény újságíró még mindig éjszakai menetfelszerelésben van. „Gyere vissza, vetkôzz le, legyél megint tôkesúly a körünkben!”67 Reggel kilenckor értek a tihanyi kikötô vonalába. „Az öbölben aztán lezajlik a Balaton történetének legnagyobb tengeri csatája. Hat hajó van elôttünk, de a part alatt sistergô iramban húzunk fel melléjük. Nagy ellenfelünk, a Skorpió mögöttünk száguldozik, néha csak centik választják el a két hajót.”68 Nagy a küzdelem, Pali rettenetesen szeretne segíteni, még azt is felajánlja ebben az éles helyzetben, hogy kiúszik a partra, hisz az a nyolcvan kiló mínusz is segíthet. Visszatartják. Kétszáz méterrel a cél elôtt tizenegy hajó vánszorog. Pattanásig feszül a hangulat, eltelt 25 óra, lefutottak 180 kilométert, és ezt kellett megérniük. Jobbról szél támad, befújja a 30-as osztályba tartozó Trinidadot, mindössze hat méter elônnyel! Kormányosa Debrôczy Tibor, a füredi kórház fôorvosa. A többi helyezésrôl a „célfotó” döntött. Az M 4282 a hatodik. A minden idôk egyik legszorosabb Kékszalag versenyérôl egy héttel késôbb cikket közölt a Képes Sportban Peterdi Pál, melyet azóta is sokan, sokszor emlegetnek. A verseny végeredménye69 1. Trinidad – Debrôczy Tibor, ifj. Debrôczy Tibor, Békássy Szabolcs 2. Star – Gereben Gábor, Bányai István 3. Star – Kádár András, Koltay Gusztáv

1969.

A verseny elôtti napokban csúnya idô telepedett a tóra, köddel, viharral, esôvel. Aki a déli parton maradt a rajt elôtti hajnalig, annak nem volt gondja az indulásra, mert a lehetetlen viszonyok közepette lemaradt róla. Az északi partiak vastagon felöltözve dideregtek. Hiába, nyár van, balatoni nyár. Tolnay László az 1965-ös gyôztes, többszörös magyar bajnok, olimpikon bepakolta horgászfelszerelését a csónakba, aztán lassan kievezett a nádas mellé. 62–68 Fenéksúly 69

20

voltam a Kék szalagon… (Képes Sport, 1967. augusztus 8.) A Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1969

RABONBÁN KORMÁNYOS: B E R TA L A J O S 1969

„175 kilométert végig kapaszkodni még a bútorszállítónak titulált nagyhajóknak is keserves. A csillaghajó pedig e behemótok nyápic kisöccse.”70 Itt van Peterdi Pali. A Vasas motorosban kuporog, próbál jegyzetelni. Némely csillaghajó Finn vitorlával próbálkozik. Kilenckor rajt, félszázan indulnak. Siófoknál három 30-as, meg egy 40-es Schärenkreuzer az élen. A Kékmadár vezet, nem sokkal mögötte a Trinidad, az Addio és Rabonbán. A Vasas motoros megadja magát, Pali aggódik. A többszöri szerelés után elindulnak, de már sehol a mezôny. Az élbolyt Badacsonynál sikerül elkapni, azok már visszafelé jönnek. 17.05 van, nyolc órája vannak úton. „Fantasztikus verseny. Ott száguldanak egymás nyakán, nincs húsz méter különbség a négy hajó között. Hallatlanul kemény birkózómérkôzés, ökölcsata. A négy hajó lefekszik, beledôl az egyre erôsödô szélbe, az óriás fehér vászon derékig nedves. A legénység kinn ül a hajó élén. Dôlnek, homorítanak, tornásznak, szinte Repülô Hollandi módjára tartják magukat az üvöltô víz tetején.”71 A Vasas motoroson közben új feladatot kapnak, a középmezônyt kell biztosítaniuk. Palit kiteszik Badacsonyban, vonatra ült, hogy Füredre menjen. Tihanynál a Rabonbán vezet. Innen Berta Lajos már nem vesztheti el a versenyt. Alig látni valamit a befutónál, egy fénycsóva világítja meg a célvonalat. A célban fordultak és még ugyanazzal a lendülettel szépen hazavitorláztak.72 A befutó nem volt szoros, közel azonos különbség volt a helyezettek között. Meglepetés sem történt, a viharos szelet szeretô nagyhajók gyôztek. A verseny végeredménye73 1. Rabonbán – Berta Lajos, Csernussi Endre, Selmeczi György, Buda József 2. Trinidad – Debrôczy Tibor 3. Addio III. – Horváth Boldizsár

1971.

Július 10. A tizennyolcadik Kékszalag rajtjánál 53 hajó sorakozik. Nyolc órakor délkeleti szellôben nagyon lassan indul a mezôny Kenese felé. Csopak elôtt egy csillaghajó jön szemben a mezônnyel, a rajthoz igyekszik. Tíz óra környékén délnyugatira fordul a szél, mind többen spinnakerrel próbálkoznak. Egyre a kétnapos verseny réme lebeg a „tutajosok” szeme elôtt. A csillaghajók vezetnek, mögöttük a Hungária és a Tramontana. 11 órakor végre egy kis szél kerekedik, Csillaghajók foglalják el az elsô hét helyet, vezet a Gereben–Bányai páros. A ’61-es szalag-gyôztes Kékmadár is jól tartja magát. Siófokig cirkálnak a frissülô szélben. Jó sebességgel, nem sokkal egy óra után érnek az elsôk a bójához. A tihanyi révtôl újra szélcsend várja a hajósokat. Késô délután a mezôny eleje Lelle körül jár, mikor délnyugat felôl szél fodrozza a vizet, de nemsoká ismét leáll. Besötétedett, mikor Ábrahámhegy felôl visszatér a délnyugati, ami Badacsonyig kitart. Hajnali kettô környékén fordul az élmezôny Keszthelynél. Szigligetnél éri a napkelte az élen állókat, vezet egy Csillaghajó. Mögöttük a Tramiban Bucsy Balázs, testnevelô tanár. Harmadik a Hungária, utána pedig hat Star. Ott van a Sigmond–Rényi páros is, akik lekésték a rajtot. Már több mint húsz órája zajlik a verseny. A mezôny közepe hétkor vette a keszthelyi bóját. A Nemere északra húzódik és meglép. A többieket Tomaj felôl egy átrohanó zivatarfelhô lepi meg. A két éllovas valamivel Szemes után jár. Révfülöpnél négyes szél fúj, vágta következik. Az északi part közelében lévôk kicsit elléptek. A szél megint leáll, a déli társaság felzárkózik. A mezônyre újabb szélcsend várt. Sokan kiálltak. Dragon osztályban egyetlen hajó futott célba. Akik bírták idegekkel bevárták a szelet, és átküzdötték magukat a keleti medencébe, de ekkor már újból besötétedett. Gáll Endre a kitartóbbak közé tartozott: „Végül is bent voltunk a felsô Balatonban, és hátszelezve felvettük az irányt

70

Versenyek (Vitorlázás, 1969) Képes Sport, 1969. augusztus 73 A Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) 71–72

21

HOLOVITS G Y Ö R G Y, T E L E G D Y I S T VÁ N 1975

Füred felé. Csupán néhány perc hiányzott éjfélig, amikor a mezôny harmincegyedik hajójaként áthaladtunk a célvonalon. Az elsô hajó, a Tramontana délben fél egykor futott be, a mezônyzáró hajó hajnali négykor. Hétfôn…”74 Népsport: „A benevezett 55 hajó közül a Tramontana, a Galgóczy vezette csillaghajó és a Hungária szinte külön versenyt vívott. A sorrend mintegy harminc órai vitorlázás után a célig sem változott. Lapzártakor a küzdelem még folyt.”75 Szinte felfoghatatlanul szoros volt a befutó! Nem sokkal múlt dél, amikor Füreden a Tramontana keresztezte a célvonalat, az elônyük tíz méter volt a második Galgóczy Tamás elôtt. Ez volt a Kékszalag történetének egyik legkissebb különbsége a célban. A Hungária harmadik. A Tramontana nyolc év után újra gyôzött. A verseny végeredménye76 1. Tramontana – Bucsy Balázs, Fekete Gábor, Lovas József, Juhász Imre, Juricskai Miklós, Sándor Ferenc, Csonka István 2. Star – Galgóczy Tamás, Szabó Barna, Szabó István 3. Hungária – Hillier Zoltán, Hillier András, Kovács Ferenc, Szilbereky József

1973.

Az elsô meccset a rajt elôtt Németh István és a rendezôség vívta meg. Pista egy külföldi tulajdonú 40-es Schärenkreuzerrel, a Hajógyárban gyönyörûen felújított Xenophonnal szeretett volna benevezni, de a rendezôk nem fogadták el a nevezést, mondván a hajó nem felel meg a kritériumoknak: a hajó nem Magyaroszágon volt regisztrálva, a kiírás szerint pedig csak a magyar hajók vehettek részt a versenyen. Így a Xenophon csak versenyen kívül indulhatott. A táv a megszokott, az induló hajók száma sem sokat változott, 62 egység rajtolt július 6-án. Déli, délkeleti egyes szél fúj. Mint két évvel korábban, a Starok kilôttek, ôket Németh Pista követi. A parton fogadásokat kötnek a vasárnap esti befutóra. Ha minden jól megy, délután háromra Kenesén vannak. Onnan csak pár óra Siófok, aztán meglátjuk… Almádiban vihart lôttek. Szél nem, csendes esô érkezett. Nem sokkal dél után fordulnak Kenesén az elsôk. Vezet Németh István, majd a két Star és a Trami következik. A mezôny nagy részét Siófoknál éri a sötétedés. A csô után a déli partot választják többen. Éjjel folyamatosan villámlik. Lelléig nyugati, onnan déli szél fúj. Fenyvesnél azonban újra szélcsend. A három Star és a Xenophon még sötétben fordult Keszthelyen. Szerencséjük volt, mert a szigligeti öböl viharát éppen elkerülték. Jól tartotta magát a Tra-

montana. A Trami éppen belefutott volna a viharba, ezért inkább úgy döntött a kapitány, hogy leszereli a vitorlákat, és horgonyon várják ki a végét. Visszafelé azok jártak jobban, akik az északi partot választották. Tihanynál vezetett az örök második Galgóczy, ám ekkor hárman is megelôzték. 25 és fél órás versenyzés után a Balatonfüreden átépített német Xenophon ért célba, de a gyôztes Gosztonyi András és Fäller Károly lett, akik bô negyven perces hátránnyal (26 óra 11 perc 40 másodperces idôvel) gyôztek. A második helyezett is Star lett, Erdélyi Béla és Újhelyi András hátránya mindössze háromszáz méter volt. Mögöttük tíz méterrel harmadik a Balogh György – Koltai Gusztáv duó. Az elsô három Star két percen belül befutott. Köszönhetôen a verseny második részében érkezô szélnek nem lett igaza a pesszimistáknak, szûk két napba belefért a verseny. A Népsport, három nappal késôbb, így értékelte a történteket: „Kellemetlen, változó irányú és gyenge szél, Keszthely fölött hatalmas vihar várta a versenyzôket.”77 Németh István fölényes, ám haszontalan diadala megkérdôjelezte a gyôztes hajósok örömét. A verseny végeredménye 1. Blott X – Gosztonyi András, Fäller Károly 2. Star – Erdélyi Béla, Újhelyi András 3. Kentaur – Balogh György, Koltai Gusztáv

1975.

1975-ös szalag rekordot döntött. Ki gondolt volna arra, hogy átlépik a bûvös százas határt? Méghozzá jócskán: 115 hajó indult. A Blott X öt nappal a rajt elôtt még kapitány nélkül árválkodott. Ekkor a Budapesti Spartacus vitorlásszakosztály vezetôsége felajánlotta Telegdy Istvánnak és Holovits Györgynek, hogy vigyék ôk a szalagra a címvédô csillaghajót. Két tapasztalt versenyzô kezébe került a favorit. Telegdy 1942 óta versenyzett már szalagokon. 1965-ben és 1967-ben is közel állt a gyôzelemhez, mindent képes volt feláldozni a sikerért. Az olimpikon Holovits Györggyel két éve is együtt indult a Kékszalagon. Kilenckor, enyhe keleti, északkeleti szélben rajtolt a mezôny. A csillaghajók Csopak felé húznak, Telegdy a már gyengülô fuvallatban a déli part felé fordult: „Erôsen ejtettem a Start, hogy minél gyorsabbak legyünk. Elkéstünk, de nem menthetetlenül.”78 Tíz óra lehetett, mikor megjött a remek 3-as, 4-es déli szél. Kenesén, nem kis meglepetésre Perjés István vezet egy 25-ös Jolléval, a Zygótával, mikor a mezôny nagy része Alsóörs és Almádi között áll a flautéban. Akik elkapták a déli szelet, azoknak kitart Siófokig, ahol egy másik 25-ös, a Ke74

Kékszalag 1971 (Vitorlázás, 1971) A Balaton Kékszalagjáért (Népsport, 1971. július 12.) 77 A Kék szalagért (Népsport, 1973. július 10.) 76 A Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) 78 Balaton kékszalagja (Vitorlázás, 1975) 75

22

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1973

KÉKMADÁR KORMÁNYOS: FA R K A S L Á S Z L Ó 1975

nedi István vezette Placenta áll az élen, Telegdyék a hatodikak. A csô elôtt már egy Soling vezet, Tolnay Lászlóval a kormánynál. Jellemzô a szélviszonyokra, hogy kinek délkeleti, kinek északnyugati fúj a keleti medencében. Telegdyék annyira figyeltek egy Dragonra, hogy az elsô szántódi bóját kihagyták, így vissza kellett menniük. Vissza is estek a 11. helyre. Mindenki a déli oldalon maradt, várva az erôs parti szelet. Gaál Péter a Placentán szenvedi el a nyár átkait: „Tötyörgés, lötyögés, szélnézés Szemesig, majd Lellétôl megcsípjük az élénkülô parti szellôt.”79 Balcsapásos félszélben halad a mezôny, az élen újabb változás, most Litkeyék vezetnek. Gaál: „Rádiónkat hallgatva a siófoki obszervatóriumból éppen interjút készítettek és jelentették, hogy erôs északnyugati front közeledik a Balaton felé. A Bakony felett már látszott a sötét felhôtömeg és a rádió finoman jelezte a villámlást is.”80 Nem sokkal este tíz elôtt 4-es erôsségû északi érkezik. A szélben érezni az esô illatát. Félelmetesen villámlik az éjszakában. Északon már elsöpört a vihar elsô nyomása. A mezôny szétszóródik. A györöki foknál a szél eláll, a villámlásban látni, hogy egy hajó a Csuhuban vesztegel. Nem sokkal 11 után Keszthelynél elsô a Blott X. Ismét erôsödik a szél, Györöknél a hullámzás is erôs. Badacsony alatt hirtelen megállt a levegô. Ekkor Telegdyék, megfogadva Kovács Béla tanácsát, Berény irányába fordultak: „Éjszaka kerüld a bazalthegy melegét, mert feldobja a szelet”81. Ötös hátszélben indulnak Boglár felé. Telegdy: „Láttuk és éreztük, hogy nagy szél jön.”82 Esik, szinte alig látni valamit. Három óra környékén világosodik. Ekkor tudatosult mindenkiben, hogy min mentek keresztül. Haragos sötétség a Keszthelyihegység felôl. Félvízen halad a vezetô csillaghajó, mikor hirtelen északira, majd északnyugatira vált a szél. Az elsô nyomások 90-100 kilométeresek, a víz porzott a hajó mögött. Telegdy: „A heves széllökések elnyomták a még a keletrôl érkezô hullámokat és szinte sima vízen siklottunk. Repült a hajó. Az egyetlen feszítô, ami ilyenkor az árbocot tartja pattanásig feszült.”83 Megpróbálják ejteni a hajót, hogy ki tudják kerülni a tihanyi nádast. A tihanyi hegy alatt csillapodik a szél. Telegdy: „Visszanézve láttam, hogy a távolban két 30-as küszködik a tomboló viharban.”84 Akik lemaradtak, azokra valóságos trópusi zápor zúdult Badacsony és Fonyód között. A víz kisimult, a szél meg hatosra erôsödött. Reffelni kellene, de a Placentán Gaál Péter kezében eltört reffkulcs. Nincs más megoldás, fel Révfülöpre az öböl védettsé-

gébe. Nem sikerül, túl nagy a szél. Egy horgonyon veszteglô csillaghajó látványa elhatározásra készteti a kapitányt. Gaál: „Rendes elôtt leejti a hajót, és 6-os északi raumban bedönget Boglárra. Július 19-én 21 órás folyamatos vitorlázás, hétórás viharmenet után reggel 5.30kor ledobta a macskát a mólónál.”85 Tíz órakor tört be Badacsonynál a harmadik vihar. Késôbb kiderült, hogy ez okozta a legtöbb kárt. A Cherie-n felszakadt az árboc nútja, a Cinka Panna elsüllyedt. A tihanyi szorosban közel a parthoz, a felsô bójasor mellett cirkál a Blott X. Az Apátság alatt járnak, mikor észreveszik a csôben a két üldözô 30-ast. Nincs gond, gyors a hajó, így majd’ harminc perces elônnyel fél hétkor futnak be Füredre. 45 hajó adta fel a versenyt, ami a mezôny harmadát jelenti. A tizenegy 25-ösbôl mindösszesen ketten futottak be! A verseny végeredménye86 1. Blott X – Telegdy István, Holovits György 2. Kékmadár – Farkas László

1977.

A leendô gyôztes nem panaszkodhatott, a szponzor jóvoltából egy garnitúra (fock és grósz) új vitorlával gazdagodott. A verseny elôtti hetekben hûvös idô volt, a meteorológia lassú felmelegedést ígért. Az elôzetes esélylatolgatás szerint, ha gyenge lesz a szél a Tramontanától nem lehet elvenni a gyôzelmet, ha viharos az idô, akkor a Kékmadár vagy az Addio nyerhet. Sok múlik azon, ki milyen széltaktikát választ, s mennyire hiteles helyekrôl szerez be elôrejelzéseket. A Tramontanán nem bíztak semmit a véletlenre. Lovas József így emlékezik: „Gyenge szeles verseny ígérkezett. Mi megszereztük a franciák európai meteorológiai elôrejelzését, a szovjet katonai meteorológia európai prognózisát és a MAHART-ét is.”87 Július 16.-án reggel nyolc órakor 125 hajó gyenge keleti szélben rajtol. A mezônyt az északi egyes szél Almádiig vitte, de ott megálltak a hajók. Azok a kevesek jártak jobban, akik a szélcsend beállta elôtt a déli part felé vették az irányt. Kenesén a Tramontana fordult elsônek, utána a Hungária, majd a Kékmadár és a Blott X. Kenese után a gyenge délkeleti szélben a mezôny egyre jobban széthúzódik. Siófoktól kellemes délnyugatira vált az iránya. A csô után következik a nagy választás: észak vagy dél? Az élbolyból egyedül a Trami kockáz-

79–85

Balaton kékszalagja (Vitorlázás, 1975) A Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) 87 A Tramontana két diadala (Hajó Magazin, 2004. július) 86

23

T R A M O N TA N A KORMÁNYOS: L O VA S J Ó Z S E F 1977

tat. Dehogyis kockáztat, azt húzza meg, amire az elejétôl fogva készült, középen halad. Az a szél, amit a hajókat átvitte a csövön, estefelé gyengülni kezd. Akik a somogyi part mellett maradtak megálltak, és tehetetlenül nézték, hogy felettük lévôk vidáman vitorláznak. Késôbb, mikor lement a nap, feltámadt egy kis szél, amivel folytathatták útjukat Badacsony felé. Ekkor a Tramontana már hatalmas elônynyel vezetett, Keszthelynél járt. A verseny eldôlt. Pirkadatkor bennük is tudatosult a tény: gyôztek. Pedig ekkor még vissza volt a Földvár–Füred szakasz. 5 óra 22 perckor értek célba. Lovas: „Felmentünk a restibe, az éppen akkor nyitott. Négy óra múlva futott be a második hajó. Addigra nekünk már elég jó hangulatunk volt.”88 Továbbra sem jön a szél. Polonyi Ferenc egy 50-es Cirkáló, a Szürkebarát kapitánya: „Egy kíváncsi csónakázó elénk evez, élvezi, hogy kétszer-háromszor is utolér, mert gyorsabb nálunk. Hogy egyesek milyen kevéssel is beérik!” Közben befutott a másik két dobogós is. Korábban sosem fordult elô, hogy az elsô helyezett négy órát verjen a másodikra. A verseny végeredménye89 1. Tramontana – Lovas József, Csonka István, Tibiássy Béla, Alibán Andor, Sándor Ferenc 2. Blott X – Holovits György, Telegdy István 3. Addio – Kiss László

1979.

Egy 74 éves hölgy újra tündökölt. Már megint a Tramontana! A hajó állapota enyhén szólva is kritikus, végveszély fenyegeti, de itt van a rajtnál, Lovas József és legénysége újból indul vele. Két új ellenôrzôpont került kirakásra. Egyik Tihanynál, a másik Györöknél. Nagyobb újítás az utóbbi volt. „Az ötletet csak dicsérni lehet, hisz fôleg a helyismeretekkel nem rendelkezô és várhatóan egyre nagyobb számban résztvevô külföldi versenyzô éjszakai tájékozódását lett volna hivatott elôsegíteni.”90 Keszthely felé attól balra, visszafelé jobbra kellett haladni, tehát a Csuhut ki kellett kerülni! Igen ám, de a tájékozódási pont messze volt a mólótól, s fénye sem volt megfelelô. „Az északi part közelében Keszthely felé vitorlázók a párás sötét éjszakában vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon késôn észlelhették a tájékozódási pontot.”91 Engedélyezték a külföldiek indulását. Ez azért is helyes döntés, mert már az elsô versenyen is volt külföldi versenyzô, a harmadikon pedig külföldi hajó is. A Csillaghajók viszont nem indulhattak. Mi-

ért? Talán, amiért a annak idején a 22-es jollét tiltották ki a Kékszalagról, sokszor gyôztek… 134 hajó jelent meg a július 13-ai rajtnál, három csapat az NSZKból érkezett. Jó szél volt… a Traminak. Alig egyes erôsségû. Meg is lóg a Rabonbánnal, a Csillaggal, a Trinidaddal és a Kékmadárral. Ôk nem sokkal dél után Siófokon járnak, a mezôny közepe Kenesén kerüli a bóját. Teljes a szélcsend. Fél hatkor a mezôny közepe is eléri a révet. Az elsôk Fonyód után járnak. Nyolc órakor szemerkélt az esô, köd ereszkedett a tóra. Kilenckor villámlik, és egyre erôsebb a szél. Vitorlacsere, rohanás a sötétben. A Trami éjfél után tíz perccel kerüli a keszthelyi bóját. Györöknél az ellenôrzési pontot sokan eltévesztették. Az idôjárás sem volt kegyes, a látási viszonyokat a felhôk tovább rontották. Hibázott a Kékmadár is, átment a Csuhun, ami a szabályokkal ellenkezett. Hajnali négy után futott be a Kékmadár, majd a Tramontana. Tihanynál még a Tramontana vezetett. A harmadik Hungária harminc méternyire maradt el a Trami mögött. A történetnek itt nincs vége. Kiderült, hogy a Kékmadár szabálytalanul kerülte a györöki bóját, amiért óvták ôket. Lovas József, a Tramontana kapitánya: „Az óvástárgyalásra nem mentem el, más képviselte a hajót. Nem szeretem az ilyesmit. Kizárták a Kékmadarat. Akkor mondta azt a Farkas Laci, hogy ha a Tramit az unokája vinné, az a hajó akkor is nyerne. Erre azt felelte a Beöthy Zsiga, a zsûri elnöke, hogy ha a Kékmadarat meg a Lovas unoka vinné, akkor ô gyôzne. Paprikás lett a hangulat.”92 A Tramontana hatodszor nyerte el a Balaton leggyorsabb hajójának járó Kékszalagot, ezzel páratlan tettet hajtott végre, amit azóta sem tudott egyetlen hajó sem megismételni. 96 hajó futott be. A verseny végeredménye93 1. Tramontana – Lovas József, Sándor Ferenc, Tibiássy Béla, Simonics Antal, Nagy Ferenc, Kellermayer Sándor 2. Hungária – Bartos Dénes

1981.

A sportág népszerûsítése jó úton halad. Fôleg ha Ötvös Csöpi kalandjaira és a Pogány Madonnára gondolunk. Levél se rezdül hajnal óta, sokan attól tartanak, hogy képtelenek lesznek kikecmeregni a rajthoz. 1969-ben volt utoljára friss szél, ami kitartott egész nap. Hat verseny telt el azóta, mindig húsz óra felett volt a gyôztes ideje. Fél nyolckor leereszkedett egy másfeles keleti a mezônyre, így mindenki fel tudott sorakozni Füred elé. Népsport:

88, 92

A Tramontana két diadala (Hajó Magazin, 2004. július) Kékszalag (Vitorlázás, 1979) 89, 93 A Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) 90–91

24

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1979

HÁRPIA KORMÁNYOS: IZSÁK SZABOLCS 1981

„Nyugatnémet és kanadai hajók részvétele avatta nemzetközivé a vitorlázók idei maratoni viadalát.”94 109 hajó állt rajthoz július 18-án reggel nyolckor. A Sirály (Európa 30-as) kapta el legjobban rajtot, és az egyre erôsödô szélben látványos elônyre tesz szert a második Tramontanaval szemben. Tíz óra környékén a szél gyengül, majd teljesen megáll. Delet harangoznak, mikor újra megmozdul a levegô, a déli szél az északi part mentén levôket ébreszti, csak kicsit késôbb a túloldalon várakozókat, középen pedig kialakult egy lavór. Egyedül a Hárpia húzott középrôl északnak, ami be is jött neki: másodikként fordult Kenesénél. Elsô a Trami, harmadik a Sirály. Hármasra erôsödô szélben Siófoknál a Hungária átvette a vezetést, Hárpia a második, a Trami visszacsúszott a harmadik pozícióba. A csövön már a Hárpia haladt át elsôként, maga mögé utasítva a Hungáriát és a Tramontanát. A szél nem változik, a mezôny magabiztosan halad elôre. Hátulról próbálkozik a felzárkózással a Rabonbán és a Béke, melyet Horváth Mihály kormányoz. Kicsit gyengül, de Györökig kitart a délinyugati szél, a Hárpia megnyugtatóan vezet. Délután négy óra lehetett mire a Berta Lajos vezette Rabonbán felzárkózott az éllovashoz. Mögötte a Hungária, a part felé pár száz méterrel, vele egy vonalban a Béke. Fél ötkor a szél tovább gyengül és kissé nyugatiasodik, a Béke kénytelen ejteni Badacsony felé. A vezetô hajók kifordulnak a déli part irányába, majd követik ôket az üldözôk is. A két elöl vitorlázó hajó folyamatosan növeli az elônyét, miközben az üldözök Fonyódtól nem messze álldogálnak. Hat óra felé egy új, keleties szél alakul ki, néhány hajó megkezdi a felzárkózást: a Kishamis, az Addio, a Falcon és a Kabala. Hárpiának a leglehetetlenebb szélviszonyok közepette is sikerült fölényét növelnie, már-már behozhatatlannak tûnô elônyre tett szert napnyugta elôtt. Nyolc órakor a Tramontana a középmezônyben találja magát. A szél ismét eláll. „A Kékszalag mezôny zöme éjfél után érte el a keszthelyi pályajelet. Györök felôl hátszéllel közeledtek a hajók, visszafelé cirkálni kellett. Nagy kavarodás volt.”95 Éjfél után a szigligeti öbölben ötösre erôsödik a szél, de nem tart sokáig, mire Badacsony alá érnek a hajók már újból csak kettes. Hajnali öt felé, úgy tûnt nagy vihar készül. A szél fúj össze-vissza egy kicsit, majd leáll. A Hárpia megôrzött elônyébôl száz métert, a Béke és a Hungária elôtt megnyerte a 23. Kékszalagot. Ez volt az elsô gyôzelme. Korábban már szerzett egy második helyezést, akkor még Makinak hívták. 75-en értek célba. A verseny végeredménye96 1. Hárpia – Izsák Szabolcs, Lehoczky János, Tuss Miklós 2. Béke – Horváth Mihály 3. Hungária – Bartos Dénes

1983.

Egy újabb korszak kezdete: elôször a verseny történetében külföldi a Kékszalag gyôztese. Richter úr nem elôször jött a Balatonra, 1981ben már gyôzött az osztályában egy H-boottal. Nem titkolt szándéka volt, hogy megszerzi a Kékszalagot. Az Acros remek hajó volt, szinte ugyanolyan tulajdonságokkal bírt, mint egy Star, remekül fordul, gyenge szélben érezte jól magát. Wolfgang Richter a magyarországi Siemensnél dolgozott. Ott ismerkedett meg Bóna Gáborral: „Abban az idôben az Acros egészen elképesztôen modern hajónak tûnt, a hazai nagyhajókhoz képest nagyon gyors volt, úgyhogy lelkesen mondtam igent a meghívásra.”97 A nevezésben Zdenka Richter szerepelt, mint kormányos, ezt a szervezôk elírásként kezelték, és önhatalmúlag Zdenko Richterre „javították”. Ennek ellenére a cseh származású Zdenka asszony volt a német hajó kapitánya. A verseny elôtt viták dúltak arról, hogy egy ilyen „gép” elindulhat-e. Mivel trapézos hajó volt, ezért óriási hendikeppel startolhattak volna a többiek. Annyit sikerült elérniük az ellenzôknek, hogy nem trapézolhattak a Simin. „Richter úr úgy döntött, hogy ameddig bírjuk, addig nem trapézolunk, ha pedig erôs lesz a szél, akkor legfeljebb nem futunk be. Tulajdonképpen mázlink volt, mert nagyon kisszeles Kékszalagot fogtunk ki.”98 Többen, a kiírásra hivatkozva – miszerint csak a MVSZ kötelékébe tartozó versenyzôk indulhatnak a Kékszalagon –, szerették volna, ha a Simit nem engedi a zsûri rajthoz állni. Sokan féltették az esélyeiket, nem is alaptalanul, már csak ezért sem nézték jó szemmel a külföldieket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a külföldiek sokkal jobb anyagi feltételekkel rendelkeztek, amirôl igazán nem a magyar vitorlázók tehettek. A verseny rajtja ismét júniusra esett. 24-én 128 hajó állt rajthoz ezen a szokásosnál is szélcsendesebb reggelen. „Üzemanyag híján egyetlen baráti kompániává lényegül át a mezôny. Fürdés, napozás, szövegelés közepette hamar el fog telni a két nap.”99 A tihanyi rádió 15-20 kilométeres déli szelet prognosztizált. Kenesénél már a Simi vezet. Siófokig öt kilométerre növeli az elônyét. „Ez nagy pofon volt a hazai vitorlástársadalomnak, ami »hagyománypárti« volt.”100 Nagyon jól mûködött a Simi hatalmas, topra húzott, könnyû reachere, ami majdnem a tükörig ért. Kora este volt, mire átértek a csövön, majd valahol Szárszó környékén megérkezett a parti szél. Fonyódig jól ment a mezôny, ahol ismét csendesedett a szél. A Fonyód–Keszthely szakaszon újra összetorlódtak a hajók. Visszafelé is délen haladt a Simi, Földvárnál virradt rájuk. Szinte végig egyedül versenyezve nyertek. „A hangulat természetesen jó volt a hajón, tekintettel arra, hogy nem sokkal a rajt után élre álltunk, és aztán már csak nôtt az elônyünk. Miu-

94

Hárpia a legerôszakosabb (Népsport, 1981. július 19.) Kékszalag (Vitorlázás, 1981) 97–98 Bóna Gábor riport 99–100 Kékszalag félálomban (Vitorlázás, 1983) 95–96

25

KISHAMIS (BALOLDALON) KORMÁNYOS: PÁ S Z T Ó P É T E R 1987

tán odafelé átmentünk a csövön, már nem is nagyon láttunk hajókat, annyira vezettünk.”101 Idôeredményük 23 óra 12 perc. A 2–3. helyért jóval nagyobb verseny zajlott. Egyperces elônnyel Galgóczy Tamás futott be másodikként, de a Solingok ebben az évben külön versenyt folytattak az Ezüstszalagért, így a Kékszalag ezüstérme a Gömöry Pál kormányozta Hungáriáé lett. Harmadik az Io nevû Európa 30-as. Az Ezüstszalagot a Galgóczy csapat nyerte. Wolfgang Richter nem sokkal a verseny után eladta a Simit. Ez az Acros többé nem járt Kékszalagon. A gyôztes csapat sem indult ebben az összeállításban. A verseny végeredménye 1. Simi – Zdenka Richter, Wolfgang Richter, Bóna Gábor, Rácz Ákos 2. Hungária – Gömöry Pál 3. Io – Kis Gyula

1985.

Egy verseny, melyrôl a szóbeszéd sem beszél. 1985 nyarára még nem végeztek a Tramontana felújításával. Nincs itt a cím védôje, a Zdenka Richter által kormányzott Simi. Azonban eljött egy másik Acros. A megkérdezett versenyzôk a hajó nevére nem emlékeztek. A Népsport is csak egy nevet ír: Eindl Steeg. Az NSZK-ból jött, senki sem hallott róla korábban. Egy, a magyar versenyzôk körében nem túlzottan kedvelt Acrost kormányzott – sikerrel. Szerencséjére ugyanolyan gyenge szeles verseny adatott meg neki, mint a Richter csapatnak. „Az elején még nagyon lemaradtak, majd a nyugati medencében az éjszaka folyamán több mint egy órás elônyre tettek szert.”102 Annyira gyenge szél volt, hogy a Nemere II.-vel versenyzô Sándor Ferenc csak erre emlékezik: „Számunkra eseménytelen verseny volt, a rémálmaimban jön vissza, annyira csúnyán kibabrált velünk az idôjárás. 15-ször álltunk meg kormányképtelen állapotban. Mindöszsze az éjszaka folyamán jött be egy rövid idôre a várva várt 4-es, 5ös.” A jó szelet kedvelô Nemere II. kénytelen volt alapvitorlázattal elindulni, ami a középmezônybe számûzte az összesítésben. Ismét az járt jól, aki a füredi rajt után a déli part felé ment. Kenese után félszeles, spinnakeres menet volt. Éjszaka egy rövid frissülést követôen ismét gyenge partmenti szélben haladt a mezôny. Az Acros sikere viszont – ismerve a széljárást – nem meglepetés. A verseny végeredménye 1. Simsalabim – Eindl Steeg 2. Hungária – Balogh György 3. Kékmadár – Farkas László

1987.

„Péntek reggeltôl vasárnap reggelig színpompás vitorlásversenyt követhetnek végig a Balaton tó partján nyaralók. Mintegy száz, nagyhajó részvételével kerül sor az idei Kékszalag versenyre.” Így írt a Népsport 1987. július 10-ei száma, mely a verseny ratjának napján szólt ily módon olvasóihoz. Ugyan 166-an indultak (ez új rekord), de ez nem zavarta a Népsport szakíróját. A Vitorlás Szövetség archívumában ’87-tôl találhatók jegyzôkönyvek, de errôl a versenyrôl nem. 1981 után ismét rajthoz állt a Tramontana. Gömöry Pál irányításával újították fel, hogy ismét elnyerje a Balaton Kékszalagját. Ám, hogy ez sikerült-e, azt Sándor Ferenc, a hajó kapitánya sem tudta biztosan megmondani. Szerinte nem. Ô teljesen biztos abban, hogy az az Acros nyert, amelynek neve Simsalabim volt. A két évvel azelôtti nyertes weisbadeni csapat hajója újra eljött, s felkavarta kicsit a vitorlástársadalmat. Azt azonban csak sejthetjük, hogy újra Eindl Steeg kormányozta. A gyenge szeles versenyen már a kezdetektôl fogva elônnyel bírt a jóval korszerûbb vitorlázattal rendelkezô Acros, majd a nyugati medencében hatalmas elônyre tett szert a Tramontanával, valamint a Kishamissal és a Hungáriával szemben, végül gyôztek. Ám a mezônybôl páran úgy emlékeztek, hogy Steeg és csapata trapézolt, így végül kizárták ôket. Sándor Ferenc – a második befutó – nem tud arról, hogy valaki a csapatából megkapta volna a Kékszalagot, így a németek azt bizonyára át is vették, s békében hazatértek. Ha kérdések merültek is fel, az már csak akkor történhetett, mikor a gyôztes elhagyta az országot. Mivel nem volt nagy szél, így elfogadhatjuk, miszerint a Simsalabimen nem használták a tiltott trapézt. A második és harmadik helyért izgalmas befutót láthattak a füredi mólón szorongók. A csövön együtt jött át a Trami és Kishamis. Majd Füred felé fordulva Sándor Ferencék némi elônyre tettek szert, amit a célig megôriztek. Negyedik helyen a – két évvel korábban ezüstérmes – Hungária végzett. A verseny végeredménye 1. Simsalabim – Eindl Steeg 2. Tramontana – Sándor Ferenc, Lovas József, Lovas Sándor, Kellermayer Sándor, Simonics Antal, Tibiássy Béla, Nagy Ferenc 3. Kishamis – Pásztó Péter, Hrehuss György, Hrehuss Balázs, Hrehuss Pál, Máthé Zsolt A Solingok versenyét, az Ezüstszalagot Fináczy György nyerte. A gyôztes Simsalabim többé nem indult balatoni versenyen. Ám az Acrosok lerakták egy merôben újfajta versenyvitorlázás alapjait Magyarországon. 101 102

26

Bóna Gábor riport Detre Zsolt visszaemlékezése

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1985

T R A M O N TA N A (ELÖL) KORMÁNYOS: SÁNDOR FERENC 1987

1989.

A Kékszalag mezônye tovább gyarapodott. Ez évben egy új név került fel a gyôztesek listájára. Egy olyan ember neve, aki 1955-ben tihanyi nyaralójukból nézte Németh István és a Nemere II. tündöklését, aki 1957-tôl fogva mindegyik Kékszalagon elindult, s 1983ban egy, a Hungáriával megszerzett ezüstéremmel büszkélkedhetett. Gömöry Pálról van szó, aki a magyar vitorlássport történetében elôször tudott egy éven belül két hajóosztályban is bajnokságot nyerni. Gömöry Tihanyban nôtt fel, jól ismerte a tavat. A Tramontanát vitte sikerre. Azt a hajót, amit szinte poraiból építettek újjá, amiben 7-8 év kitartó szakmai munkája fekszik. Sándor Ferenc, a hajó kormányosa Svájcban tartózkodott, ezért Gömöryt kérték fel, hogy vezesse a Tramit újra az élre. Immáron hetedszerre. Július 21-én 2-3-as szélben 186 hajó rajtolt. „Általában páran kockáztatnak a rajtnál és lemennek Siófoknak. Ha bejön, akkor jól járnak. Akkor is ez történt. Kenesénél már a déliek vezettek.”103 Siófokig a Trami valamennyit hozott az élmezônyön, benne volt az elsô tízben. A csôben megint összetorlódtak a hajók. Aki itt átverekszi magát, az meglóghat. A szoros után újabb választás következik: északi vagy déli oldalon jobb Keszthelyre vitorlázni. A meteorológia szerint nem lehetett markáns északi szélre számítani, ebben az esetben a déli oldal a nyerô. Szinte mindenki a déli part mellett döntött, de ez jelen esetben nem volt kedvezô, így a feljebb helyezkedô Tramontana járt jól. Keszthelynél már elsôként fordultak. Beigazolódni látszott a papírforma. Minden az öreg hajó újabb gyôzelmére utalt. „Badacsony tájékán már legalább tíz kilométeres volt az elônyünk. Ekkor sötétedett be teljesen. Csak mentünk, s bíztunk abban, hogy nem követünk el túl nagy hibát.”103 Hajnalodott mire a Tihanyi-révhez értek. Elállt a szél. Egy hajó kontúrját látták a távolban, ami egyre közelebb került. A Hárpia volt, Izsák Szabolcs hajója, amely végül megérkezett. Pici szél kerekedett, a verseny – majd húsz órányi hajózás után, pár kilométerrel a cél elôtt – újrakezdôdött. A Tramontana adottságainak köszönhetôen újra kilométeresre nôtt az elônyük. A hajógyári öbölben a szél frissült, a két hajó közötti távolság csökkent. A távolból, megelôzve a Hárpiát, még két hajó bukkant fel: a Kishamis és a Talizmán. A korábbi hatalmas elônybôl egy keveset – nagyon keveset – megtartottak a befutóig. Mindez hajnali hat óra környékén történt. A Tramontana megnyerte a 27. Balaton-kerülôt. „Éppen nekünk való szél fújt. Csak veszthettünk. Sok közöm nem volt a dologhoz, ez a hajó gyenge szélben verhetetlen volt akkor a Balatonon.”103 Gömöry Pál bekerült a Kékszalag-gyôztesek társaságába. A második helyezett

Talizmán hátránya a célban nem volt több mint ötven méter. A szél ekkor ismét leállt. A harmadik, már húsz perces hátránnyal, a Kishamis. A Hárpia kezdeti remeklése után csak az ötödik helyet tudta megszerezni. Hozzátartozik a krónikához, hogy elindult a Kékszalagon Németh Miklós miniszterelnök is, aki akkoriban rendszeresen versenyzett Bujtor István manschaftjaként a Rabonbánon. A verseny végeredménye104 1. Tramontana – Gömöry Pál, Kátai Sándor, Tibiássy Béla, Nagy Ferenc, Kellermayer Sándor, Bering Ferenc 2. Talizmán – Korcsog András 3. Kishamis – Pásztó Péter

1991.

Ismét sokan gondolták, hogy ott a helyük a Kékszalagon. Július 26-án a gyenge szélben 191 kapitány adta ki parancsait. Az indulók között hat német hajó is szerepelt. A Solingok nem indulhattak. Mindenki észak felé helyezkedett, innen várták a szelet. Élre állt a Kékmadár, ôt követte a német Giftzwerg. Tíz óra felé – mikor a versenyben vezetô hajók Kenese után jártak – a várt szél, egy markáns északi, meg is érkezett. Várható volt a Nemere II. elôretörése. A mezôny eleje még világosban elérte a keszthelyi bóját. Helmuth Birkmayer a Giftzwergel a Nemere II. elôtt fordult elsôként. Nem kellett kreuzolni a nyugati medencében, mert az északi szél megmaradt. „Olyan körmenet jellege volt a versenynek, elôbbre jutni csak a hajó tulajdonságai, és a parti alakzatok adta szélviszonyok kihasználásával lehetett.”105 Nagy verseny van A Giftzwerg és a Nemere II. között. Végül, 11 óra és 40 percnyi vitorlázás után Helmuth Birkmayer Giftzwergje elsôként ért a füredi célba. Mögötte húsz perccel lemaradva a Nemere II. futott be. A harmadik Kékmadár meg tudta ôrizni elônyét a Hárpiával szemben. A hajósok elégedettek lehettek az idôjárással, hiszen egy nap alatt teljesítették a majd’ 200 km-es távot, amire már régen nem volt példa. Mindössze 15-en adták fel a küzdelmet. Este a versenybíróság bejelentette: szabálytalanság történt. „A befutót tekintve semmi kétség nem volt, hogy Birkmayer húzhatja fel a Giftzwerg árbocára a Kékszalagot. Viszont ellene óvást nyújtottak be: a tihanyi csôben nem tartotta be a hajózási útvonalat. A tényt el is ismerte, de arra hivatkozott, hogy ez a németre fordított versenykiírás pontatlan megfogalmazása miatt fordulhatott elô. A fordítás valóban pontatlan volt, ezért a versenybíróság mindkét hajót gyôztesnek ismerte el, és az elsô helyet megosztva ítélte oda

103

Gömöry Pál visszaemlékezése Kékszalagok eredményei (Hajó Magazin, 1997. július–augusztus) 105 Simon Károly: Nemere II. (2000) 104 A

27

RABONBÁN KORMÁNYOS: B U J T O R I S T VÁ N 1991

Birkmayernak és Balogh Györgynek.”106 Megosztott szalag, két elsô az 1991-es Kékszalagon. Elôtte sem, utána sem fordult elô ilyen. A verseny végeredménye107 01. Giftzwerg – Helmuth Birkmayer és Nemere II. – Balogh György, megosztva 03. Kékmadár – Farkas László 04. Hárpia – Izsák Szabolcs 05. Emese – Halász Gyula 06. Tramontana – Gömöry Pál 07. Rabonbán – Bujtor István 08. Délibáb – Fazekas György 09. Vészmadár – Balogh István 10. Fétis – Ripka László

1993.

Több mint kétszáz hajó tolongott a rajtvonalon. Pontosan 202, ebbôl öten külföldrôl érkeztek. Itt volt a címvédô Helmuth Birkmayer is. Az idôjárás nem kedvezett a 29. alkalommal megrendezett Balaton kerülô versenynek… Debreczeni József így fogalmaz: „Amikor az alig mérhetô – szélnek nem mondható – fuvallatocskában a mezôny elvánszorgott a rajtvonaltól, már sejtethettek valamit abból, ami rájuk vár. Sokan csak abban bízhattak, hogy limit idôn belül, vasárnap reggel nyolc óráig befuthatnak. Nem nagy cél, de ilyen idôben ez lehet az egyetlen.”108 Rajt után vezet a Jäger, második a Brencsán Ábel építette Garuda típusú 13 méteres hajó, a Barracuda, majd a német hajó a Vollrausch következik. A Jägeren az egyik manschaft Dulin László, a Vitorlássport címû könyv társszerzôje. Szoros a verseny, Siófokig egyik hajó sem szerez jelentôs elônyt. Délután öt felé a szél – ha ez egyáltalán lehetséges – tovább gyengül. Bágyasztó meleg és teljes csend telepedett a tóra. A Jäger a leggyorsabb, de kétszer is felültek. Elôször Szemesnél, majd a györöki csuhunál. Mindenki a déli part mellett marad. Valaki megjegyzi: fél óra alatt el lehet érni a fordulót… Van, aki hozzáteszi: gyalog. A Vollrausch fél tízkor érte el a bóját, Tussék a Manuallal tíz perccel késôbb fordulnak. Legalább száz hajó vesztegel Kenese és Siófok között! Sokan a reggel feltámadó szélben bíznak, ám hiába. Fél nyolckor az osztrák Jäger haladt át a tihanyi csövön, majd megállt. Mögötte másodikként a Barracuda Zarka Rudolffal. Tuss Miklósék harmadikok. Teljes a szélcsend. Állnak. Mintha egy képzeletbeli rajtvonalon sorakoztak volna fel szemben a füredi céllal.

Már nyolc óra, Tussék próbálkoznak: „Backbordon elindulnak a Tihanyi-félsziget alá, a szélcsendbe. A többiek steuerbordon vánszorognak a szélcsíkok között, helyzetük kedvezôbbnek tûnik. Tussék úgy látszik, beragadtak a hegy alá.”109 A levegô melegszik, s mivel nincs uralkodó áramlat, a félsziget partjánál kialakul a vízi szél. Tussék számítása bejött, alulról kikerülik a többieket. A remek döntéssel szerzett elônnyel élni tudnak: 8 óra 56 perckor, elsôként futnak célba. Négy perc híján egy napot töltöttek versenyben. Tuss Miklósnak kormányosként ez volt az elsô Kékszalag-gyôzelme. A parthoz közelebb levô Barracuda fut be másodikként, majd a német és az osztrák egység következik. A helyezések pár perc alatt dôltek el. Indult 202, beérkezett 84 hajó. A mezôny nagyobb fele, közel hatvan százaléka nem futott be! A verseny végeredménye110 01. Manual – Tuss Miklós, Zeöld Ákos, ifj. Zeöld Ákos, Zeöld László, Scholtz Imre, Csury Zoltán 02. Barracuda – Zarka Rudolf 03. Vollrausch – Helmuth Birkmayer 04. Jäger – Heinz Mitterhauser 05. Délibáb – Fazakas György 06. Kishamis – Pásztó Péter 07. Bulldog – Andorka Rudolf 08. Pandora – Zsigmond Péter 09. Hárpia – Izsák Tibor 10. Pillangó – Frigyer Attila

1995.

Fantasztikus látvány a füredi kikötô a verseny elôtti napon. Tele hajókkal, emberekkel, ünnepélyes várakozással. Ez a harmincadik Kékszalag, 254 hajó, több mint ezer ember nevezett. „Adott a recept: építs extra sebességre képes hajót, szerzôdtesd hozzá a lehetô legjobb csapatot, hajdani olimpikonokat, és olyan biztos lehetsz a sikerben, mint hogy reggel fölkel a nap, este lenyugszik, és nem fordítva.”111 Ilyen a Garuda, amely Brencsán Ábel mûhelyében látta meg a napvilágot. A kormányos Detre Szabolcs. Tuss Miklós, a címvédô: „Azt szeretném, ha lenne flaute, erôs szél, zivatar, limány, hogy az alkalmazkodóképesség és a vitorla-állítás döntsön, mert ez nekünk kedvez. Két éve kis szerencsével nyertünk, ha ez idén is bejön, akkor akár újra miénk lehet a Kékszalag.”112 Egész héten kánikula volt, flaute telepedett a Balatonra. A péntek reggeli rajtra északkeleti szél érkezett, ezzel el is jutott minden106

Simon Károly: Nemere II. (2000) Eredménylista (Vitorlázás, 1991. július–augusztus) 108, 110 Tisztelt Vertmezônybeliek! (Vitorlázás, 1993. július–augusztus) 109 Versenyrôl (Hajó Magazin, 1993. július–augusztus) 111–112 Esélyesek nagy versenye (Hajó Magazin, 1995. szeptember–október) 107

28

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1993

MANUAL (JOBBRA) KORMÁNYOS: TUSS MIKLÓS BARRACUDA KORMÁNYOS: ZARKA RUDOLF 1993

ki Alsóörsig, ahol egy nagy lavór alakult ki. Az itt-ott foltokban megmozduló levegô a Bulldogot tolta be elsônek Kenesére, mögötte a Pikk Ász, majd a Manual. Délnyugat felôl egy egyre erôsödô brízecske terül el a tavon, ami összeterelte a mezônyt. Siófokon tíz perccel vezet a Manual, az Alexandra (Helmuth Birkmayer) elôtt. Hol van a nagy ellenfél, a Garuda? „Amikor elhagytuk a füredi kikötôt, recsegni-ropogni kezdett az árboctalp. Elôször azt gondoltuk, elrajtolunk így, aztán majd csak lesz valami, de amikor a deck kissé beszakadt, inkább kimentünk a partra. Nem volt különösebb pánik, de egy teljes órát késtünk, míg átszereltük a veretet a megfelelô helyre.”113 Kenesén a 140., Siófoknál a 84. volt a Detre Szabolcs által vezetett hajó. A keleti medencében hármas déli szél fújt, a csövön átérve spinnakerezni kellett. Badacsonytól erôs északkeleti hátszélben rohantak a hajók. „Akik Keszthely közelében hátszeleztek, hátranézve valami csodaszerû jelenségre figyeltek föl. Valahonnan nagy távolból hosszú, ciklámenszínû dolog közeledett iszonyú sebességgel.”114 Sokan máig emlegetik, amint csendesen megjelent mellettük egy hosszú hajó, 160 négyzetméteres spinnakerrel. Hangtalanul, mintha nem is a földi szelek röpítették volna. Akár egy motorcsónak, úgy száguldott el a többi hajó között a maga 10-12 csomós sebességével. „Ha nincs az egy órás késés, óriási elônnyel nyertük volna a versenyt.”115 – vélekedett Detre Szabolcs a futam után. Keszthelyhez a Manual érkezett elsônek, nyolc perccel megelôzve az Orpheust és a Barracudát. Az Orpheusra – ez az elsôként megépült 70-es Cirkáló – senki sem számított. Fekete ló volt, nemrég készültek el vele. Bemutatták a hajókiállításon, de vízre csak a verseny elôtti napokban tették. Paulovits Dénesék még elemes fúrókat is vittek magukkal, ha netán veretre lesz szükség, akkor azt bármikor felfúrhassák. A bójavétel után öt perccel már az Orpheus vezetett. Siófok után Tussék folyamatosan szakadtak el a követôktôl, de most át kellett adniuk az elsô helyet. Visszafelé a a ketteshármas szél állandósult. Földvár elôtt a Manual visszaveszi a vezetést. „Keszthelynél elszakadt a grószshot, volt egy kis havária. Viszszafelé nagy verseny alakult ki a cirkálókkal és a német Alexandrával.”116 – emlékezett Tuss Miklós. A Garuda megelôzi az Orpheust, akiknek nem volt spinnakerük, és a Siroccót. A döntô szakasz a tihanyi kikötônél kezdôdik. „Egyszerre értünk a németekkel a csôbe. Igyekeztünk kihasználni a spinnakerünk adta elônyt, de még mindig csak másodikok voltunk. Végül a hazai pálya ismerete döntött. Tudtuk, hogy a délnyugati szél Tihany alatt, ahogy kerüli a hegyet, a kikötô után szembe vág. Amikor ez megtörtént azonnal lehúztuk a spinnakert, az Alexandrán vártak, remélve, hogy visszatér az eredeti szél inkább ejtették a hajót. Mire levették a spit, már becsúsztunk eléjük.”117 Mindez történt szombaton, hajnali háromkor. Tuss Miklós és a Manual megvédte címét. Húsz másodperccel mögötte futott be az Alexandra, 37-tel a Barracuda. A verseny kezdetén összeszedett egy órás hátrányból a végére már csak 17 perc maradt a Garudának, és a negyedik helyen végzett. Korábban soha ennyien – 222-en – nem teljesítették még a Kékszalag távját. 113–118

Szalontai Ábel – Erdélyi Dániel páros egy Starral engedélyt kapott az indulásra. A páros az összetett 51. helyen futott be, ami a Túra B osztályban az elsô helyet jelentette volna nekik. Volna, mert utólag közölték velük, hogy szabálytalan volt az indulásuk! A verseny végeredménye118 01. Manual – Tuss Miklós, Csury Zoltán, Kelemen János, Málnás András, Hônich Imre, ifj. Zeöld Ákos 02. Alexandra – Helmuth Birkmayer 03. Barracuda – Zarka Rudolf 04. Garuda – Detre Szabolcs 05. Orpheus – Paulovits Dénes 06. AUT A – Heinz Mitterhauser 07. Sirocco – Cittel Lajos 08. Tückös – Gömöry Pál 09. Jäger II. – Gerhard Jäger 10. Lunkamaci – Munka László

1996.

Ebben az évben nincs Kékszalag. Viszont új kiírása van a Fehérszalagnak. Tuss Miklós javaslatát elfogatdta a Vitorlás Szövetség és a hagyományokat támogató versenyzôk is. Eszerint a táv megegyezik a Kékszalagéval, de ellenkezô irányban teljesítik azt a versenyzôk. A verseny értéke semmivel sem kissebb, ezért ezeket a tókerülô versenyeket is itt tárgyaljuk. Már egy évvel korábban elkezdôdött az a vita, ami a mai napig tart, miszerint a Kékszalagnak a hagyományt vagy a fejlôdést kell-e szolgálnia. Megjelentek a Balatonon a trapézos hajók, és létjogosultságot követeltek maguknak. Az új Fehérszalagon a hajóosztályok tekintetében majdnem teljes nyíltságról beszélhetünk. Minden 15-ös és annál nagyobb jolle nevezhet, a tôkesúlyosokra pedig nincs korlátozás. Indulhatnak a trapézos liberák, vagy a hét méternél hosszabb többtestû kajütös hajók is. Három kategóriában osztanak majd Fehérszalagot. I. kategória: 8R, 6R, 50-es, 40-es, 30-as, 22-es Cirkáló, Európa 30, Dragon, 25-ös és 15-ös Jolle. II. kategória: AX és BX (közülük azok a hajók, melyeknek a német YS lista szerint 100 alatt van az elônyszámuk, a III. kategóriában indulnak), Sudár Regatta és Sport, Regina, 33-as, Star, Soling. III. kategória: Versenyjacht osztály, Liberák és a többtestû hajók. A kezdeményezés konszenzuson alapul, mind a versenyzôk, mind az MVSZ korifeusai elmondhatták véleményüket. Ennek alapján került megrendezésre 1996. július 12-én az elsô fordított Kékszalag, az Új Fehérszalag. Fokozott várakozás és esélylatolgatás elôzte meg a megreformált Fehérszalagot. Nagy kérdés volt, hogy a megjelent új hajók között sikerül-e Tuss Miklósnak és csapatának megismételni a ’93-as és a ’95-ös Kékszalag-gyôzelmet. Várható volt, hogy nagy harcot fog vívni az abszolút elsôségért a Manual, a Liberté, a 70-es Balatoni Cirkálók, a Garuda, a Barracuda és az új Bulldog. Trapéz vagy nem trapéz? Ez volt a kérdés. A kiírás tiltotta, majd a versenyt megelôzôen jött a versenyutasítás, amely megengedte a trapéz használatát. Akiknek volt, jól jártak, akiknek nem, azok pe-

Esélyesek nagy versenye (Hajó Magazin, 1995. szeptember–október)

29

T U S S M I K L Ó S, HÁROMSZOROS SZALAG-GYÔZTES KORMÁNYOS (KÉT KÉK- ÉS EGY TÓKERÜLÔ FEHÉRSZALAG),

1995

dig bosszankodtak az elfuserált versenykiírás láttán. Ez egyeseknek kedvezett, ami megengedhetetlen. Péntek reggel friss délnyugati szélre ébredtek a versenyzôk. Fegyelmezetten rajtolt a mezôny. A gyors hajók kiugrottak, a Barracuda és a Manual volt a legjobb helyen. Nem okozott problémát, hogy a kétszáz hajó folyamatosan haladt át a kompforgalom között. Földvár elôtt a Manual lecsúszott a déli part felé, a Barracuda átvette a vezetést, majd a Liberté és a Garuda következett. A közepes kreuzos szélben gyorsak voltak a 70-esek, Szemesnél a Liberté mögött Gulipán, Krajcár, Orpheus, Capella volt a sorrend. A Manual nyolcadik. Az élmezônynek Fonyód után fogyott el a szele. A Gulipán és a Bulldog leragadt a déli part közelében, Tuss Miklós a Szigligetiöbölben egészen a nádas mellett haladva feljött a negyedik helyre. A keszthelyi bóját kora délután elsônek a Liberté vette, második a Krajcár, harmadik a Capella. Visszafelé, Badacsony körül az északi oldalon megálltak a hajók. A déli partot választók némi elônyre tettek szert, a Gulipán feljött a harmadik helyre. Szemes után járt a mezôny eleje, mikor kezdett sötétedni. A Liberté vezetett, szorosan a nyomában már a Manual. Éjszaka Tihany és Kenese között a két vezetô hajó középen ment, a Gulipán északra tartott, a déli oldalon lopakodott az Orpheus, a Capella, a Krajcár és a Garuda. Olyannyira közel, hogy Szabadi-Sóstó elôtt, a parttól 500 méterre épített kivilágítatlan vízisípálya drótkötelének ütközött az Orpheus és a Capella. Hajnali négy elôtt vette a Liberté a kenesei bóját, szorosan nyomában a Manual. Alsóörs vonalában voltak amikor egy északnyugatias szél kezdett lengedezni. A Liberté a csô felé ment, a Manual északra. A Liberté nem kísérte ellenfelét. A szél tovább fordult észak felé, ezzel a Liberté elvesztette az elônyét. A verseny végén a Manual 60-80 méterrel a Liberté elôtt vitorlázott, majd 6 óra 20 perckor, közel 22,5 óra után Tuss Miklós csapata harmadszor is gyôzött. 2 perc 40 másodperccel késôbb futott be a Liberté. Nagy meglepetésre az ötödik helyen Fináczy György végzett egy 8 m OD típusú kis hajóval. A II. kategória gyôztese Gömöry Pál. A hagyományos hajók között elsô a Kékmadár a Litkey családdal. A verseny végeredménye 01. Manual – Tuss Miklós, Straub Elek, ifj. Bárány István, Bárány István, Csury Zoltán, ifj. Zeöld Ákos 02. Liberté – Wieser Christoph 03. Gulipán – Paulovits Dénes 04. Bulldog – Andorka Rudolf 05. Tückös – Fináczy György 06. Krajcár – Erdei Tamás 07. Garuda – Brencsán Ábel 08. Alexandra – Birkmaier Hartmut 09. Capella – Vôneki Gyula 10. Orpheus – Herkó Dezsô

1997.

A Kékszalag deklaráltan a tradíciók versenye. Továbbra sem indulhatnak a többtestûek, valamint a trapézolható hajók. A Csillaghajók és a Solingok viszont igen. Ezzel persze nem lehet garantálni a régi nagyok sikerét – ez nem is lehet cél –, esélyesek a 70-es Cirkálók, valamint az egyedi tervezésû, könnyû, villámgyors prototípusok. 259 hajó nevezett be, ez újabb rekord. 239 hajó teljesítette a távot.Az elôzetes esélylatolgatások szerint, ha gyenge a szél, akkor a Libertét, ha viszont erôs, akkor a 70-es Cirkálók lehetnek a nyerôk. 18-án, 10 órakor, szinte teljes flautéban, nagy tolongás közepette indult a népes mezôny. A Liberté az északi oldalt választotta. Alsóörsnél Kálóczy Antal 11 m OD-je és Hajdú Balázs Acrosa állt az élen. „Tíz hajó már a kenesei bójánál gyakorlatilag behozhatatlan elônyre tett szert, közöttük is inkább csak aszerint változott a sorrend, hogy frissült vagy gyengült-e a szél, illetve hogy melyik hajónak volt az adott szakaszon megfelelô vitorlája.”119 Rosszul járt Tuss Miklós a futurisztikus kinézetû Lopakodóval. A rajtnál beragadt, majd – gyenge szélben – az árboca is eltört. Kenesén a Liberté fordult elsôként, mögötte Garuda, Barracuda, Quadriga, Bulldog a sorrend. Keszthelyig kitartott a gyenge nyugati szél. A nyugati medencében heves zápor csapott le az élmezônyre, ami szerencsére nem társult orkán erejû széllel. A visszafordítónál a Liberté cirka 25 perccel vezetett. Mögötte a Pannónia, majd a Bulldog. A tihanyi csôhöz már bôven az éjszakában értek, a Gulipán feljött a harmadik helyre. Keszthelynél kilencedik volt! A Liberté 15 óra és 29 perc alatt abszolválta a távot, rajt-cél gyôzelmet aratott. A füredi befutó elôtt teljes szélcsend, kétszáz méteren belül hat hajó álldogált. Végül a Capella lett a második, mögötte négy perccel harmadik a Gulipán. Az elsô 16 helyen Jacht osztályba sorolt hajó futott be. A cirkálók között nyert a Kishamis. Nagy verseny folyt a 30-as osztályban. A Hárpia Keszthelynél a hatodik, a célban – írd és mondd – 30 centiméterrel(!) gyôzte le az Emesét. A verseny végeredménye120 01. Liberté – Christoph Wieser, Fuhrmann Ferdinánd, Sörencz, Munka László, Kiszelka Gábor, Mayer Tivadar, Örményi József, Bertalan Vilmos, Darabos János, Keller András, Devecseri Tamás, Stadler Csaba, Makai 02. Capella – Litkey Bence 03. Gulipán – Doromby Antal 04. Bulldog – Andorka Rudolf 05. Pannónia – Ruják István 06. Garuda – Brencsán Ábel 07. Krajcár – Holovits György 08. Quadriga – Soponyai Géza 09. Orpheus – Litkey Farkas 10. Barracuda – Zarka Rudolf 119–120

30

Kékszalag (Hajó Magazin, 1997. szeptember–október)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

1997

GARUDA KORMÁNYOS: BRENCSÁN ÁBEL 1998

1998.

Páros év, tehát tókerülô Fehérszalag. Ez a verseny a szabadság jelképe lett. Gyakorlatilag minden egytestû hajó megkötés nélkül indulhat. Hetek óta esôs, hideg, viharos az idô, a verseny elôtti napokban is erôs szél fújt. A meteorológia hiába ígért gyenge szelet és szép idôt, július 10-én borongós, esôre hajló idôre ébredtünk. Fél tíz körül kezdett megtelni az Arács elôtti rajtterület a Fehérszalag 220 hajójával. Az elmúlt évtizedek tapasztalatain felbátorodva jó perccel a rajtlövés elôtt nekilódult a mezôny, de a rendezôség, ellentétben a megszokottal, a versenyszabályokat szigorúan betartva, visszalôtte a rajtot. Egyszer, és ha ilyen jól ment, még egyszer. A csôbe a Garuda (a Balatonon az elsô modern Libera), Yuppie (a Balatonon az elsô Asso), Liberté sorrendben érkeztek, de elsônek a Liberté ért át a nyugati medencébe. Negyedik a Szfinx, de itt az árbocát törte. A legtöbb gyors hajó reffelni kényszerült. A Garuda és a Yuppie kicsit a tengely fölé kapaszkodott. A Liberté a déli parttal párhuzamosan futtatott. Az ilyen irányú szélben követendô taktikát Tuss Miklós a következôképpen foglalta össze: „Amikor a Tihanyiszorosból Keszthely felé kilépünk a nyugati medencébe, és éles menetben éppen hogy a tó hossztengelyében tudunk haladni, akkor azokkal a hajókkal, amelyek néhány fok magasságáldozattal jelentôs sebességnövekedést tudnak elérni, érdemes ejteni, futtatni még akkor is, ha ezzel a part felé sodródunk. Amíg ilyen, lassú part felé közeledéssel haladunk, igen sok idô telik el, míg fordulási kényszerbe kerülünk... Ha a szél úgy fordul, hogy élesebben tudunk menni, akkor ellenfelünk magassági elônye értelmét veszti. Ha viszont szembefordul és cirkálni kell, akkor azok az ellenfelek, akik eddig felettünk, mögöttünk voltak, le kell hogy ejtsenek, így, mivel nekik is szembe fog fújni a szél, mögénk kerülnek, szinte vonalunkba.” Tehát délen a Liberté jó pozícióban volt. Kezdetben ezt a taktikát követte a Quadriga is. Tengelyben vitorlázott a Pannónia és a Krajcár. Kicsit feljebb húzódott a Capella és Tuss Miklós a Lopakodóval. Fonyód magasságában gyengült a szél, a hajók kireffeltek. A Liberté vezetett a déli partnál. A második a Garuda fent volt Badacsony alatt. És bejött az elmélet. A szél dél felé fordult és tovább gyöngült. A Fonyód elôtt vitorlázó Libertét a legjobbkor érte a szélforduló. Megfordultak, és szinte egy csapáson mehettek a keszthelyi bójára. A Garuda és az üldözôboly cirkálni kényszerült. A Liberté 15 óra 18 perckor nagy elônnyel fordult a keszthelyi bójánál, és még a délnyugati szélben elhagyta az öblöt. Mire az üldözôk ideértek, már semmi szél nem fújt. A déli part mellett idegtépô lassúsággal haladtak a hajók. A Liberté megkapta az új északi szelet, folyamatosan növelte az elônyét. Boglár elôtt, általános megdöbbenésre, a cirkálószakaszon svertjét törô Lopakodó feljön a má121

sodik helyre. Tuss Miklós: „Keszthely után az üldözôboly erôs hátszelet kap, ettôl a Lopakodó siklani kezd, és sorra hagyta le a nála lényegesen nagyobb trapézos hajókat is.” Itt éri utol a vezetô hajókat a Remete. 19 óra 40-kor a Liberté áthalad a csövön, az üldözôk Révfülöp magasságában járhattak. Garuda visszaszerzi második helyét, harmadik a Lopakodó, negyedik a Remete. Az ötödik-hatodik helyen a Sirocco és a Rosa tanyázik. A helyzet Zánka magasságában változik. Ekkorra a gyors hajók, feladva pozíciójukat, határozottan észak felé húznak, és ezzel visszaáll az erôsorrend. Este nyolc óra tíz perckor a Garuda áthalad Tihanyrévnél, a Liberté veszi a kenesei bóját. Harmadik a Quadriga, negyedik a Remete. A második tókerülô Fehérszalagot nagy fölénnyel, tíz óra negyvenkilenc perc vitorlázás után a Liberté nyeri, második a Garuda több mint egy órával lemaradva, harmadik a Quadriga, negyedik a Remete. A második csoport Fehérszalagját a Rosa nyeri Bakóczy Kálmánnal, a harmadik csoportban pedig Scholtz Imre csapata végzett az élen Százszorszép nevû Sudarával. A verseny végeredménye121 01. Liberté – Munka László, Bertalan Vilmos, Kiszelka Gábor, Mayer Tivadar, Darabos János, Devecseri Tamás, Örményi József, Fuhrmann Ferdinánd, Kramer András, Lébényi Péter, Stadler Csaba, Schwarz Erich 02. Garuda – Brencsán Ábel 03. Quadriga – Soponyai Géza 04. Remete – Nika Miklós 05. Orpheus – Herkó Dezsô 06. Yuppie Assoluta – Detre Szabolcs 07. Pannónia – Ruják István 08. Capella – Pomucz Tamás 09. Anna – Rutai István 10. Krajcár – Holovits György

1999.

Nem nyugtatta meg a kedélyeket a Fehérszalag, ismét fellángoltak a viták a hagyományról és a fejlôdésrôl… Ebben az évben ismét a hagyományos Kékszalagra kerül sor, a modern hajók és trapéz nélkül. Friss szélben rajtol a mezôny. A Yuppie-n érezték a trapéz hiányát, a tizedik helyen fordultak Kenesénél. Elsô a Quadriga. A délnyugatról frissülô szélben jól jártak, akik luvoltak, Siófokra a Krajcár és a Gulipán érkezett be elsôként. A Yuppie visszaesett tíz helyet. A csôbe a Liberté érkezett elsônek, mögötte Gulipán, Orpheus, Capella és Quadriga a sorrend. A szélcsendes szoroson nehezen keltek át a hajók. Következett a sorsdöntô választás: északi vagy dé-

Kékszalag (Hajó Magazin, 1998. augusztus)

31

LIBERTÉ KORMÁNYOS: MUNKA LÁSZLÓ 1998

li part? A mezôny nagy része a délit választotta. Lemaradtak, mert északon több szél volt. A Yuppie északon száguldott, majd Révfülöpnél egyórás szélcsend következett. Csak keskeny sávokban volt valami fuvallat. Detre Szabolcs: „Révfülöpnél elhatároztuk, hogy az északi partot erôltetjük, bármi áron. Ez eleinte igen nagy veszteségek árán történt, mert a déli széllel nagyon távolodtak a hajók. Utána pedig alattunk kaptak északi szelet, és elhagytak bennünket.” Detréék kivártak, ez meghozta gyümölcsét. Keszthelynél két perc elônnyel elsôként fordultak. Az ellenfelek egy lavórban ültek, ahonnét a Liberté került ki elsôként a frissülô északi szélben. Ekkor a Yuppie-n még rátettek egy lapáttal, kipróbálták a csodafegyvert. „Az Assonak relatíve alacsony az árboca, flautés Kékszalag esetén viszont tudtuk, hogy óriási szerepe lesz a magas szeleknek. Ezért fölhúztunk egy karbon spibaumot – ami a mi normál spibaumunknál körülbelül két méterrel hosszabb volt – az árboc tetejére. A felsô végére – amely két méterrel volt magasabban az árbocunk csúcsánál – felhúztunk egy óriási genakkert, amit még elöl egy orrsudárként alkalmazott másik spinnakerbaummal is kitámasztottuk.”122 Az egyes szélben jól mûködött, de bejött egy négyes-ötös északi frissülés, ezért le kellett szerelni. Az járt jól, aki ezzel a széllel teljesen lefuttatott a déli partra, amivel a badacsonyi takarást elkerülte. A csôig váltakozó szélben jutott el a Yuppie, ott vették észre a déli part felôl közeledô Capellát. Hatalmas taktikai harc kezdôdött. Nem volt egyértelmû helyzet, fejfej mellett haladtak a csô végéig. A bójasor után a mozgékonyabb Yuppie meglépett, és öt perces elônnyel megnyerte a 31. Kékszalagot. „Tudtuk, hogy a Kékszalag a Balaton legirigyeltebb trófeája, de azt nem is sejtettük, hogy ekkora a felhajtás a verseny körül, mutatja a tévé, beszél róla a rádió, írnak róla az újságok.”123 A Liberté egy órás hátránnyal, a harmadik helyen teljesítette a távot. A verseny végeredménye124 01. Yuppie – Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Fonyó Károly, Sipos Ildikó, Keller András, Zelles Sándor 02. Capella – Pomucz Tamás 03. Liberté – Munka László 04. Orpheus – Szilvássy Attila 05. Peecasso – Majthényi Szabolcs 06. Bulldog Dinasty – Andorka Rudolf 07. Quadriga – Soponyai Géza 08. Déli Szél – Fináczy György 09. Manual – ifj. Zeöld Ákos 10. Sirocco – Cittel Lajos

2000.

Az idén harmadik alkalommal megrendezett tókerülô Fehérszalag után a kikötôk hadi állapotot mutattak. Hatalmas vihar tombolt péntek este a Balatonon. Helyenként 120, másutt „csak” 60-80 kilométeres szelet mértek. Fákat csavart ki tövestül, miközben diónyi jégdarabok hullottak alá az égbôl. A 268 induló hajót és legénységét váratlanul érte egy ekkora vihar, mert annak ellenére, hogy számíthattak rá a versenyzôk, hiszen a meteorológusok jó elôre jelezték közeledtét, a szél ereje messze meghaladta a legpesszimistább számításokat is. 25-30, más jelentések szerint 40-50 hajó borult, több elsüllyedt. A versenyzôket kimentették. Két sérültet szállítottak kórházba a mentôk. „A versenyt vihar esetén sem szakítjuk félbe…” – olvasható a versenykiírásban. Mindenkinek saját felelôssége, hogy kiáll vagy folytatja a versenyt. Ez a világon mindenütt így van, minden hasonló távolsági vitorlásversenyen ez a szabály. Nem lehet tehát a versenyrendezôk „nyakába varrni” a felelôsséget. A hajókon azért vannak kapitányok, hogy az adott helyzetben dönthessenek. Aki egy ilyen versenyen részt vesz, tudja mit vállal. Aki nem vállalja a veszélyt – a balatoni hajósok 90%-a –, az nem indul. Idén az indulók jól döntöttek. Volt anyagi kár, nem is jelentéktelen, de ez hozzá tartozik a versenyhez, kockáztatni is kell a gyôzelemért. Volt két sérülés, de hát melyik sportágban nincs? Tragédia nem történt, ez a lényeg. A versenyzôk fegyelmezetten viselkedtek, betartották a hajózási és versenyszabályokat, a rendezôség utasításait. Viselték a mentômellényt, nagyobb hajókon a biztonsági kötelet. Ehhez hasonló idô 15-20 évente egyszer ha elôfordul a Balatonon. Az ilyen viharok rendszerint késô éjjel törnek a tóra, közeledtüket órákkal, sokszor napokkal elôre lehet tudni. Ezért ezek nem okoznak jelentôs kárt a vízen. Kivétel a Kék-, illetve néhány éve a Fehérszalag verseny. Ilyenkor a vízen tartózkodók számolnak a veszélylyel, figyelik a meteorológiai jelentéseket, a vizet. Egy hasonló vihar sem szokott jelentôs károkat okozni, mert általában lehet védekezni ellene. A vitorlázók többsége szerzett némi rutint az ilyen helyzeteket illetôen. A mostani vihar azonban különbözött a korábban megismertektôl, mivel egészen gyorsan keletkezett. Rendszerint a vihar közeledte jó elôre – megérkezését megelôzôen 20, nemegyszer 4060 perccel – látható. Ez alatt az idô alatt lehet vitorlát cserélni, kurtítani vagy teljesen leszerelni. Most erre nem volt idô. Több gyakorlott versenyzô elmondása szerint a vihar 30-40 másodperc alatt ott volt a nyakukban. Meteorológusok szerint kontinensünkön az ilyen 122–124

32

Beszámoló (Vitorlázás, 1999/3.)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2000

YUPPIE KORMÁNYOS: DETRE SZABOLCS 1999 zivatarok kialakulása, amikor egy markáns hidegfront mellett egyszerre és párhuzamosan több jön létre, nagyon ritka. Viszont ez okozta azt a jelenséget, hogy néhol csak egy-két száz méter, másutt néhány ezer méter választotta el a 60, illetve 120 kilométeres sebességgel száguldó szélcsíkokat egymástól. Az elsô lökés után több keskeny sávban egy sokkal pusztítóbb vihar is megtalálta a hajókat. Voltak szerencsésebbek, akiket csak az elsô nyomás érte, a mezôny elejét azonban telibe kapta a szél. Ezek jó része nem is vészelte át a vihart. Itt, az élbolyban már Keszthelyrôl visszafelé vitorlázva borult fel a Pleasure (az elsô modern Libera a Balatonon), törte árbocát a Detre testvérek katamaránja, többször is felborult, és az árbocát több darabba törte az Eszes Tamás vezette Asso is. A Lopakodó a nádasba menekült, bár semmi baja sem történt, de a vihar után nem tudott kiszabadulni. Voltak szerencsésebbek, akik nem sokkal a vezetô hajók után vitorlázva már urai lehettek a helyzetnek. Korábban a hatvanas években volt hasonló idôjárás a Balatonon egy Kékszalag alatt, akkor alig akadt befutó. A korábbi évek és versenyek tapasztalatai alapján mindenki félt egy erôs vihartól. Senki sem tudta felmérni, hogy milyen készültség szükséges egy hasonló idôjárási helyzetben. Ma már tudjuk. Valójában talán meglepô, de semmi különös nem történt. Végezte mindenki a dolgát, a versenyrendezôség mentôhajói, a vízi rendészet és az önkéntes vízi mentôalakulatok. Jelesre vizsgázva emberségbôl, felkészültségbôl, kötelességtudatból. Professzionálisan végezték a rájuk zúduló, a vártnál sokkal nagyobb feladatot. Több hajó legénységét sporttársaik mentették ki, ôk voltak a legközelebb. Nekik is köszönhetô, hogy nem történt tragédia. Jól vizsgáztak tehát a versenyzôk, a versenyrendezôk, a vízi rendészet és a vízi mentôk. Ruják István: „A versenyt megelôzô este valaki arra kért, meséljek valami jó kis balatoni történetet, hiszen bizonyára átéltem eztazt az elmúlt években. Mivel hirtelen nem ugrott be semmilyen fergeteges sztori, azt mondtam, várjon egy kicsit, majd a Fehérszalag levitorlázása után mindenkinek lesz egy saját, friss története. Igazam lett, talán túlságosan is. Az biztos, hogy ez a nap mindenkinek a legemlékezetesebbek közé tartozik majd. Már a rajt elôtt tudhattuk, valószínûleg izgalmas éjszakánk lesz. Az idôjárási elôrejelzések ugyanis meleget és gyenge, változó irányú szelet ígértek péntekre, és komoly idôjárás-változást másnapra, ami jó eséllyel éjszakai vihart jelent.”125 A mezôny eleje idén is rengeteget gyorsult. Itt voltak a Liberák, a Garda-tóról importált nagy, keretes, soktrapézos rohanógépek: az Azzardissimo Brencsán Ábel kormányzásával, és a Pleasure Litkey Farkas csapatával. Egy különlegesen nagy sebességet ígérô katamaránnal álltak rajthoz a Detre testvérek, és esélyesnek ígérkeztek az idei szezonra igencsak megszaporodott Asso-flotta egységei is. Mellettük az újjászületett Kékszalag-rekorder Nemere II., vagy a nemrégiben még a leggyorsabbak közé tartozó 70-es Cirkálók már nem számítottak igazi favoritoknak. Kétszázhatvannyolc, tehát rekordlétszámú mezôny nevezett az idei tókerülôre. A rajtnál, délelôtt fél tizenegykor, gyenge, egyes-ket125

tes keleti-délkeleti szél fújdogált. Az elsô jó taktikai döntést az hozta, aki a hosszú rajtvonal Balatonfüred felôli oldaláról indult, onnan élesebb menetben raumolhatott a tihanyi csô felé. Az esélyesek jó része így látta, ebbôl az irányból érkezett a szántódi rév elé a két nagy Libera, majd Eszes Tamás csapatával az élen néhány Asso, a jól rajtolt hetvenesek (Anna, Pannónia, Krajcár), és a Ganz Danubius. A Pleasure és az Azzardissimo elhúzott a mezônytôl. Néhányan az északi part felé törekedtek, majd a visszatérô, déliesedô szél segítségével megindult a mezôny a déli oldalon is. A mindenki által szeretve tisztelt Pempô – Szabó Imre sokszoros bajnok – szállóigévé lett mondása szerint „kétezerig a délit húzzuk”. Nos igaza volt. Fonyódig minél inkább a déli part közelében vitorlázott valaki, annál elôrébb jutott, míg az északi oldalon haladók lemaradtak. Szemes után Pomucz Tamás addigi menetirányára merôlegesen haladva, határozottan a déli part felé igazított, és ez a merész húzása gyönyörûen bejött. Keszthelyen a két Libera – elôbb a Pleasure – nagy elônnyel vette a bóját, mögöttük a katamarán, és két Asso (Kutics Krisztián és Eszes Tamás kormányzásával). Hatodikként fordult a Liberté, hetediknek a Capella. Utánuk a Remete, majd Soponyai Géza karboncsodája, a Nautic 311-es Black Magic. Miközben a szembevitorlázó mezôny jórészt szélcsendben vergôdve baktatott az északi oldalon, addig a vezetô hajók a déli part közelében a vízfelszínt söprô bliszterrel vágtattak Fonyód felé. A szürkületben egyre világosabban látszott: jön a vihar. Tekintve, hogy erôsen sötétedett, a felhôk formája már nem látszott, és dörgés sem hallatszott, nem tudhattuk, vajon betör-e a szél a Balatonra, és fôleg, hogy mikor. A vihar kitörése elôtt a következô volt a helyzet: Zánka felé legelöl vitorlázott a Pleasure. Ôk a vitorlát a második reffsorig kurtították és egy kisebb orrvitorlát húztak. A közelükben haladt a katamarán, mögöttük északabbra az Azzardissimo. Negyedik a déli part közelében a Kutics Krisztián kormányozta Ou Sali nevû Asso volt, majd az Anna (Rutai István) és a Blue Curasso (Vadnai Péter) következett. A lecsapó vihar letarolta a mezônyt. Nagy tömeg kerülte éppen Keszthelyen a pályajelet, amikor elérte ôket a lórúgás. Györöknél felborult egy Scholtz 22-es. Badacsony és Fonyód között már jobban dôltek a hajók, szakadtak a vitorlák, törtek az árbocok. Sokan ott is felborultak. Badacsony környékén a Kaláris Ötvenes Cirkáló mûszerei közel hatvancsomós szelet (110 km/óra) regisztráltak, az egyik mentôhajón 120 km/órás löketeket mértek. A 25-ös jollék többsége a parti nádasba menekült. A szerencsésebbje késôbb segítség nélkül ki tudott onnan szabadulni, és folytathatta a versenyt. Akadtak akik még könnyebben megúszták. A vihar ugyanis szokatlan módon, nagyon különbözô csíkokban szabadult a tóra. Néhány száz méteren belül elôfordult, hogy valakinek százhúszas szél törte el az árbocát, miközben ellenfele alig kurtított vitorlázattal csak hetes szélben vágtatott, és utólag sem értette, mitôl estek-törtek a többiek. Az elsô tízbôl alig maradt épen hajó. A Pleasure az elsô nyomásban hátszeles menekülésbe kezdett, de eltört a kormánya, így a

Kékszalag (Hajó Magazin, 2000. augusztus)

33

QUADRIGA KORMÁNYOS: S O P O N YA I G É Z A 1999

kormányozhatatlanná vált hajó felluvolt és borult. Mentômotorosuk a legénységet vízben hagyva elrohant a rendôrökért (minek?), és többet a sötétben nem talált vissza hozzájuk. A szintén közelben haladó, a Maharttól bérelt nézôhajó tétlenül szemlélôdött, kísérletet sem tett a legénység mentésére. Szerencsére igazi hajósok is jártak a vízen. Az arra vitorlázó Nemere II. állt meg és vette fedélzetére a Pleasure tizenöt fôs legénységét. Detréék egy ideig szintén rettenetes sebességgel haladtak, majd amikor a hullám alá fúródás elkerülése végett felluvoltak, a lobogó vitorla által rázott árboc eltörött az iszonyatos széllökésben. Brencsán Ábelék Liberája is felborult, pedig már csak egy orrvitorlát viseltek. Az Azzardissimót felállították maguk, majd a motorosuk Akali kikötôje felé vontatta a sérült hajót (eltört az egyik trapézkeret). Eközben többüknek trapézon állva kellett ellensúlyozniuk az egy szál kopasz árbocra nehezedô döntôerôt. Kutics Krisztiánék nem tudták lehúzni a nagyvitorlát, és az elsô nyomással soha nem tapasztalt vágtatásba kezdtek. De a cájg nem sokáig bírta a terhelést: a hajó orra lefúrt a hullámba, és eltört a baum. Ettôl a hátszelezô hajó luvba fordulva felborult. Eközben a legénység kiesett és elsodródott. A hajón csak Váradi Gábor maradt, aki az oldalára fordult hajón lehúzta a vitorlákat, és kidobta a horgonyt. Kuticsékat, akik nyugodtan együtt úsztak a part felé, háromnegyed óra múlva a korábban szintén boruló Soponyai Gézáék mentették ki, és vették a Black Magic fedélzetére. A közelükben az Anna fetrengett a vihar elsô csapása alatt, de sikerült betekerniük a génuát, lehúzniuk a már kurtított nagyvitorlát. Így némi várakozás után óvatosan folytathatták az útjukat. Elsôként haladtak át a csövön, és mindvégig az élen maradva megnyerték a versenyt. A Blue Curasso vitorláit idôben lehúzva átvészelte az elsô nagy nyomást, a második lett. Ruják Isván: „A vihar kitörése elôtt folyamatosan figyeltem a Libertét, hogy az északnyugatról várható szélerôsödést észleljem, de az utolsó három percben a sötétedés miatt sajnos szem elôl vesztettem ôket. Körülbelül egy kilométerrôl láttam meg a felénk száguldó fehérséget, porzott a víz. Hetvenes Cirkálóval nem kockáztattam volna meg, hogy az elsô nagy nyomásba beleejtve a hajót, vad hátszeles rohanásba kezdjek, hiszen az óriási lökés csak nehezen indította volna el az öttonnás hajót, helyette szakad a vantni, dôl az árboc. A szél ugyanis az általam várt fokozatos erôsödés helyett, körülbelül harminc-negyven másodperc alatt változott tízrôl száz-százhúsz kilométeresre. Azonnal elkezdtük a vitorlák lehúzását. Az Annához hasonló helyzetbe kerültünk, mire lecsapott a vihar, a nagyvitorlánknak már a fele sem volt fenn. Viszont fockrollerünk betekerô kötele leugrott a dobról, így a génuánk fennmaradt, és pillanatok alatt csíkokra hasadt. Megsérült a nagyvitorla felsô, szabadon lobogó része is. Ugyanakkor nem voltunk komoly veszélyben. A Hetvenes Cirkáló nagyon biztonságosan fekszik a vízen, mindvégig kormányozható maradt, és víz sem ömlött a cockpitba. Természetesen sokat gondolkodtam azon, mit kellett volna másképp tennem, tennünk ahhoz, hogy épen tartsuk a hajót és folytathassuk a versenyt. Talán reffelhettünk volna a vihar elôtt, de akkor úgy gondoltam, azt

majd a szél erôsödésekor megtehetjük. Erre is készültünk, más is így lehetett ezzel. Hiszen nem tudhattuk, hogy mikor csap le a vihar, egy perc vagy csak félóra múlva. Az ember nem szívesen fékezi le a hajót, ha versenyben, gyôzelemre is esélyes pozícióban van. A legénység néhány tagja még a vízhatlanok és mentômellények felvételét is kissé értetlenül fogadta. Kerültem már viharba korábban, de még soha ilyen hirtelen lecsapóba. Ennek ellenére sem lett volna különösebb gondunk, ha a fockroller nem éppen a legrosszabbkor hagy minket cserben.”126 A Ganz Danubius idôben lehúzta vitorláit, kivárta a második, a változatosság kedvéért kemény jégveréssel színezett nagy nyomást is, majd sértetlenül továbbhaladva harmadik lett a versenyen. Északon rosszabbul járt a Liberté és az Asso le mio. A Liberté vitorlák nélkül is felborult, majd elsüllyedt. Teljes legénységét a Holzhauser András kormányozta Rosa mentette ki a vízbôl. Osztályukban nyerhettek volna, de a mentéssel eltöltött idô miatt a harmadik helyre szorultak. Eszes Tamásék Assoja vitorlák nélkül is többször felborult, és a karbonárbocuk darabokra tört. Bizonyára mindenkinek megvan a saját tanulsága a viharból, különösen annak, aki így vagy úgy pórul járt, akinek talán valamit másképp kellett volna csinálnia. Különösen rossz lehetett azoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig úszkáltak a sötétben, csak remélve, hogy valaki megtalálja ôket. És rettenetes lehetett annak is, aki elsodródott versenyzôtársáról nem tudta: él-e, hal-e. A vihar miatt a verseny nem ért, nem érhetett véget. A mezôny majdnem fele kiesett, de a többiek, az ügyesebbek, szerencsésebbek, keményebbek – ahogy tetszik – végigvitorlázták a távot. Szombaton hajnali négykor megérkezett Füredre az abszolút gyôztes, az Anna nevû hetvenes cirkáló, Rutai István kormányzásával, és aznap délután az utolsó célba futó hajó is megérkezett Balatonfüredre. Nem veszett el senki. Nem született szenzáció. Ruják István: „Mi pedig ismét rengeteget tanultunk a Balatonról, a hajózásról, az emberekrôl. Azt hiszem még jobban kell tisztelnünk a Balatont, a természetet, és akármennyire versenyben vagyunk, van egy pont, amely után csak a biztonságos hajózás lehet a cél. Ezt megtanulni, megérteni, a határt megérezni persze nagyon nehéz. És minden résztvevônek van egy újabb, életre szóló, élvezetes története.”127 A verseny végeredménye128 01. Anna – Rutai István, Csöregh Zoltán, Rutai Andrea, Ôri Tamás, Fürst Sándor, Révi Géza, Székelyi Gyôzô, Siminszky Gábor, Vadnai Tamás 02. Blue Curasso – Vadnai Péter 03. Ganz Danubius – Czégai László 04. Bulldog Dinasty – Andorka Rudolf 05. Nemere II. – Cittel Lajos 06. Alp Dream Team – Kálóczy Antal 07. Déli Szél – Fináczy György 08. Krajcár – Litkey Csaba 09. Party Szél – Fináczy Péter 10. Fantomasso – Sipos Péter 126–128

34

Kékszalag (Hajó Magazin, 2000. augusztus)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2001

ANNA KORMÁNYOS: R U TA I I S T VÁ N 2000

2001.

„Vihar a parton, szélcsend a vízen.”129 Ezzel a fôcímmel jelent meg a Vitorlázás 2001. évi harmadik száma, utalva a Kékszalag hátterében zajló eseményekre. Hagyomány kontra fejlôdés, Cirkálók kontra Liberák. 2001 a változás éve volt. A remek konstrukciójú Liberák népszerûek a Garda-tavon, sebességük elérheti a 20-25 csomót is. Viharban viszont borulékonyak, nyolcas szélben megvitorlázhatatlanok. A Liberán nincs kajüt, a test rendkívül keskeny. A Balatonon most jött el az idejük. A legyôzhetetlennek tartott hajók ellen sokan fel is emelték a hangjukat. A cirkálótulajdonosok nyilván a hagyományos Kékszalag mellett érveltek, míg a liberások a szabad verseny érdekében szálltak ringbe. Brencsán Ábel és Litkey Farkas, a nemzetközi Libera osztály képviselôi úgy döntöttek, levéllel fordulnak a Magyar Vitorlás Szövetséghez, melyben azt kérték, hogy a Kékszalaggal egy idôben és azonos pályán, egy külön díjért a trapézos hajók is indulhassanak. Levelükben felhívták a figyelmet arra is, hogy trapézos hajó nyerte az utóbbi két Kékszalagot, méghozzá trapéz nélkül. „Azt a célt tehát, hogy a modern hajók ne induljanak, nem sikerült elérni. Versenyzésük azonban lényegesen veszélyesebb, mintha eredeti konstrukcióik szerint trapézt használva vitorláznának.”130 Az egyszer már trapéz nélkül versenyezni engedett trapézos hajóknak újból rezgett a léc, hiszen ügyük új aspektusból került megvilágításra. Tiltsák ki a balesetveszélyes Liberákat, vagy maradjon minden a régiben, netán engedjék meg a trapézolást? Az MVSZ elnöksége a levelet továbbküldte a Tuss Miklós által vezetett Nagyhajós Bizottsághoz. Tuss Miklós a következô választ küldte az MVSZ elnökének: „Tisztelt Elnök Úr! A Nagyhajós Bizottság megoszló véleménye, melyet korábbi állásfoglalásom is tükröz, arra az elhatározásra késztet, hogy a döntést visszautaljam az MVSZ elnökségének.”131 Az elnökség a trapézos hajók indulása mellett döntött, azzal a kitétellel, hogy mindegyikük köteles kísérô motorosról gondoskodni. Wossala György (MVSZ) szerint a Nemzetközi Vitorlás Szövetség versenyszabályzatától eltérô döntést nem lehet hozni, ezért engedélyezték a trapézolást a trapézos hajókon, ha egyszer már engedték ôket a Kékszalagon nevezni. A Nemere II. tulajdonosa két hónappal a rajt elôtt bejelentette, hogy visszalép a versenytôl. Megtehette, de rossz döntés volt, a helyzet elmérgesedett. Elvi háború kezdôdött meg ezzel a két oldal között, gondolatok ütköztek, a kulturált határokon belül. A hagyományok pártfogói féltették a klasszikus hajóosztályokat. Véleményük

szerint a Fehérszalagot éppen a technikai fejlôdés érdekében reformálták meg, ezért semmi sem indokolja a Kékszalag kiírásának megváltoztatását. Litkey Farkas ezzel ellenkezô felfogásban, már a korlátlan indulás mellett szól: „… elég csak a Nemerét alapul venni, már arról vita robbant ki, hogy egyáltalán megépüljön-e. A maga idejében ugyanis ugyanolyan kiugró teljesítményû hajó volt, mint ma a Pleasure”. Sokan a Libera-tulajdonosok szemére hányták, hogy el akarják foglalni a Kékszalagot, miközben ott van nekik a páros években megrendezésre kerülô Fehérszalag. Aki ismeri a verseny történetét, az tudja, hogy Európa legrégebbi tókerülô regattájáról van szó, ami már az ezredfordulón több mint 300 hajót mozgatott meg. Foglalkozik vele a média, a teljes vitorlás-közvélemény. Nem szabad nem észrevenni, hogy Liberák is emelhetik a verseny nívóját, marketing szempontból (élve a csúnya kifejezéssel) eladhatóvá teszik azt.” Július 13-án a Nemere II. bojkottálta a versenyt. Kenese helyett Tihanynak vette az irányt. Láng Róbert, a Nemere tulajdonosa felhívta a hajósok figyelmét arra, hogy ne kövessék példáját. „Nem szeretnénk ezzel kettészakítani a mezônyt, és végül is az a cél, hogy a Kékszalag sikeres legyen és minél többen mérhessék össze tudásukat.”132 Ha ez így van, miért csinálták? Rajtuk kívül még a Lopakodó és hat cirkáló – köztük a Fehérszalag-gyôztes Anna – indultak ellenkezô irányba. Tíz órakor 318-an rajtoltak az északkeleti szélben, ami északi part mentén haladóknak kedvezett. Köztük volt a két favorit, a Pleasure és az Azzardissimo. Akik értettek valamicskét a sportvitorlázáshoz, azok tudták, ha a szél nem erôsödik jelentôsen, akkor a két élmenô küzdelmébe nem szólhat bele senki. A kenesei bóját 10.45kor a Pleasure vette elsônek. Litkey Farkas: „Kenesén négy perc elônyünk volt. Siófok felé maradt a reacher, majd féltávnál blisztert húztunk. A bójánál hét perccel vezettünk. Látszott azonban, hogy a csô elôtt nincs szél. Számítottunk rá, hogy az üldözôink ott majd utolérnek.”133 A Brencsán Ábel által kormányzott Azzardissimo be is fogta Litkeyéket, de ôk ismét elléptek az üldözôk elôl. A negyvenperces késéssel induló katamarán, a Yuppie Extreme, a Detre testvérek keze alatt Siófokig felküzdötte magát a nyolcadig helyre. A Pleasure topgénuával, majd génuával nem messze a parttól haladt. Este hét körül a két Libera – elôl a Pleasure – már Györöknél volt. A mezôny vége ezekben a pillanatokban fordult Kenesén. A Csuhunál megállt a szél, ismét araszolás, az Azzardissimo újfent beérte a Pleasure-t, sôt, egy privát széllel meg is lépett, és elsônek kerülte a keszthelyi bóját. A veszteglô Pleasure-t még az Asso le mio

129–131

Kékszalag versenyrôl (Vitorlázás, 2001/3.) start ad majd választ (Zalai Hírlap, 2001. július 13.) 133 Kékszalag 2001 (Hajó Magazin, 2001. augusztus) 132 A

35

AZZARDISSIMO KORMÁNYOS: BRENCSÁN ÁBEL 2001

is befogta, de megelôzni már nem tudta, mivel az szelet kapott. Kis idô múlva újból ott loholtak az éllovas nyakában. Fonyódtól a part mentén haladva némi elônyre is szert tettek. „Folyamatosan ketten figyelték az Azzardissimót. Jól haladtunk, amikor kiabáltak a figyelôk, hogy felültek a maráson. Azonnal fordultunk, és elmenekültünk. Innen már nem láttuk többé ôket.”134 Boglár elôtt még álltak egy fél órát a flautéban, és aggódtak az Asso le mio miatt, míg éjfél után megjött a parti szél. Már világosodott, mikor a csôbe értek. Nem sokkal a cél elôtt leszerelték a blisztert, és tíz percen keresztül ott álltak. „Megjelent az Azzardissimo a csôben, majd mögötte az Asso le mio. Végre megindultunk. Északnyugati és északi szél mérkôzött egymással. Pillanatok alatt befutottunk.”135 Öt óra múlt, Litkey Farkas csapata nyerte el a Kékszalagot. A nap további részére a teljes szélcsend volt a jellemzô. Akadtak olyan balszerencsések, akiknek teljes két napig tartott a verseny. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben sokan feladták a reménytelen küzdelmet. A Népszabadság így cikkezett a Kékszalag másnapján megjelenô számában: „Ilyen semmilyen szélben már az is csoda lenne, ha az elsôk szombat reggelre megérkeznének Füredre.” Az elsôk megérkeztek… A verseny végeredménye136 01. Pleasure – Litkey Farkas, Litkey Árpád, Goszleth Marcell, Glódi Balázs, Bölcsvölgyi Tamás, Gyulai Gusztáv, Hubacsek László, Joó Ferenc, Marosi Zsolt, Pákozdi Imre, Szörényi Ádám, Paksi Bence, Vass Tamás, Versitz Zsolt, Szamódy Zsolt 02. Azzardissimo – Brencsán Ábel 03. Asso le mio – Eszes Tamás 04. Liberté – Munka László 05. Black Magic – Soponyai Géza 06. Voodoo – Fekete Gábor 07. Remete – Nika Miklós 08. Assoluta – Berzsenyi Zoltán 09. Bulldog Dinasty – Andorka Rudolf 10. Fantomasso – Litkey Bence

2002.

Hosszas mérlegelés után – még 2001 ôszén – megszületett a balatoni szalagversenyek új kiírása, mely többek között a következôket tar-

talmazza. 1. A balatoni szalagversenyek minden évben Kékszalag elnevezéssel kerülnek kiírásra. 2. A Kékszalag versenyekre a hajók csak érvényes hajólevéllel nevezhetnek. 3. Azon hajók, melyek felmérési bizonylata, vagy osztályelôírása trapéz, vagy a hajó oldalán túlnyúló, stabilitásnövelô berendezés (eszköz) használatát megengedi, valamint amely hajók vízvonal feletti legszélesebb bordametszete negatív (konkáv), továbbá amelyek hosszúság-szélesség aránya kisebb mint 2,5, csak a páros években

kiírt nyílt Kékszalag versenyen indulhatnak. Páratlan években fenti hajók nem indulhatnak. Az elnökség felkéri a Nagyhajós bizottságot és a Technikai bizottságot a felmérési bizonylat oly módon történô bôvítésére, hogy az tartalmazza a fent megjelölt információkat. Az Általános Versenyutasításban ugyanakkor elôírandó, hogy egy hajólevélhez egy felmérési bizonylat tartozhat. 4. A Kékszalag versenyeken csak egytestû, tôkesúlyos vagy 25 m2 és 25 m2-nél nagyobb orr- és nagyvitorla összfelületû hajók indulhatnak. 5. A Kékszalag versenyeken induló hajók egyszerre (egy idôpontban) rajtolnak. 6. A Kékszalag versenyeken a hajók egységesen a Balaton megkerülésével teljes kört vitorlázzanak, a lassúbb hajók részére rövidítô betétbója ne kerüljön elhelyezésre. 7. A Kékszalag versenyeken a rajtolás betétbója elhelyezésével lehetôleg a balatonfüredi hajóállomás mólójától történjen. 8. A nyílt Kékszalag versenyen a rajtvonal legyen három szakaszra osztva, melyen a hajók sebességüktôl, illetve vitorlafelületük nagyságától függôen a részükre meghatározott szakaszon rajtoljanak. 9. A Kékszalag versenyek kiírásain változtatni csak a változtatási javaslat elfogadását követô verseny után négy év elteltével lehetséges. A döntés értelmében a hagyománytól eltérôen, páros évben is rendeznek Kékszalagot. A korábbi három páros évben rendezett új – teljes távú, tókerülô – Fehérszalag után, a Magyar Vitorlás Szövetség átkeresztelte ezt a versenyt is Kékszalagra. Egyúttal a kiírása is változott, a hagyományos útvonalon és irányban vitorláznak a hajók. A késôbbiekben ezeket a páros években rendezett tókerülôket nyílt Kékszalagnak hívják. A jelenleg érvényes szabályok lesznek érvényben egészen 2010-ig, akkor ugyanis egy korábbi döntés értelmében ismét változik a kiírás. Újra részt vehetnek a többtestû hajók is páros évben rendezett Kékszalagon. Páros év lévén nyílt a verseny, tehát indulhatnak a „rohanógépek”. Elôzetesen mindenki a Giovanni Ceccarrelli által tervezett Gardazzurrát tartotta esélyesnek. Nem véletlenül: ez a hajó 1993-ban Centomiglia-rekordot állított fel, és jelenleg a Litkey csapat versenyez vele. A tavalyi gyôztes hajóval Brencsán Ábelék próbálják megismételni a diadalt. 346 egység állt rajthoz. Szél nem volt. Vagyis volt, de olyan Liberáknak való. Olyan, amivel régen a Tramontana biztosan nyerhetett volna. Kilenc órakor hatalmas a tülekedés a rajtvonalon. A két Libera kilépett a mezônybôl, de Csopaknál a délen rajtolók közül négyen is eléjük kerültek. Az Alsóörsnél feltámadó szelet késôbb kapta meg a Pleasure, így lemaradt. Kenesén már a Gardazzurra fordult elsônek. A csô után, Lelléig kettes-négyes északi szélben rohant a Gardazzurra. Itt a szélcsendben megálltak. Utolérte ôket a Pleasure, de ismét Litkeyék indultak el elôbb, majd ejtett menetben rohantak a bója felé. Mögöttük a Capella, a Black Magic, az Assok és a többi Hetvenes. Az utóbbiak a keszthelyi fordulóhoz készülnek, mikor a Gardazzurra visszafelé már elhagyta Badacsonyt. „A szél idônként 134–136

36

Kékszalag 2001 (Hajó Magazin, 2001. augusztus)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2002

PLEASURE KORMÁNYOS: L I T K E Y FA R K A S 2001

teljesen eláll. Hol gennakerezünk, hol cirkálunk. Végül keletiben vitorlázunk középvízrôl az északi part felé sodródva.”137 Lelle elôtt felpörög a szelük. Jól haladnak, este nyolc óra 37 perckor futnak be, minden idôk második legjobb idôeredményével. Litkey Farkas így emlékezett a verseny utáni órákra: „Kemény srácok vitorláznak a Gardazzurrán, bírják a terhelést és nagyon sokat tudnak dolgozni, de a legtöbbjüknek mégis könny csillogott a szemében, miközben integettek az ünneplô közönségnek.” 318-an teljesítették is a távot. A verseny végeredménye138 01. Gardazzurra – Litkey Farkas, Glódi, Kelecsényi, Goszleth, Schömer, Kállay, Bölcsvölgyi, Szörényi, Buczkó, Marosi, Gyulai, Dubi, Császár, Joó, Hubacsek 02. Pleasure – Brencsán Ábel 03. Capella – Pomucz Tamás 04. Orpheus – Pieke Dénes 05. Bulldog Dinasty – Andorka Rudolf 06. Ganz Danubius – Czégai László 07. Vivasso – Gyenes Ákos 08. Black Magic – Soponyai Géza 09. Fantomasso – Majthényi Szabolcs 10. Challenger – Litkey Bence

2003.

A keszthelyi bója, a sekély vízállás miatt 4800 méterre volt a kikötôtôl.139 Becslések szerint a pálya, az 1955-öshöz viszonyítva nyolc kilométerrel rövidebb. Páratlan év lévén ismét a hagyományos építésû hajók kerültek reflektorfénybe. Nincsenek többtestûek, tilos a trapézolás. De van egy Lisa. A hajót Valiccelli és Társa stúdió tervezte, 1997-ben Gianluca Patucelli építette a Garda-tóra. Kifejezetten tavi versenyhajónak szánták. Akkor úgy gondolták, ez a hajó fogja legyôzni a Gardán verhetetlen Liberákat. Ez nem jött be, de a sebessége lenyûgözô. Méretei (12,68 méter hosszú, 4 méter széles, 2250 kg súlyú, árboca 19,60 méter) hasonlítanak egy modern Liberáéhoz. Oldalmagassága alacsony, így vigyázni kell vele erôs szélben. Dubi Zoltán Olaszországból vásárolt hajója ismét megmozgatta a közvéleményt. „… többen is felvetették, hogy a Lisa nem felel meg az elôírásoknak, mert negatív borda metszetû hajó, márpedig ezt a szabályok nem engedik meg.”140 Akadt olyan is, aki vonalzóval állt neki a bizonyíték kereséséhez. Aztán el kellett ismerni, hogy minden kritériumnak megfelel. Tervezni tudni kell!

Négyes-ötös szél és szikrázó napsütés fogadta a rajtnál gyülekezô hajósokat. Nagyon régen nem volt hasonló idôjárás. Sajnálhatták az esélyesek, hogy a sekély vízszint miatt nem lehetett a keszthelyi bóját kivinni a kikötô elé. Gyors futamra számítottak a rendezôk, valószínûnek látszott, hogy senki sem fogja vízen tölteni a következô két napját. A Stefánián matrózkodott a maga 84 évével Szabó Józsi bácsi is, a mezôny doyenje. Ô össze tudja hasonlítani az 1955-ös versenyt, a mostanival, mert mind a két futamnak részese lehetett. „Nem lehet összehasonlítani a kettôt. Akkor hatvan hajó vetélkedett, az idén majdnem négyszáz. Egy fotósnak ez döntô momentum. Ráadásul a mai hajókat sem lehet egy lapon említeni az ötven évvel korábbiakkal, sokkal finomabb hangszerek ezek.”141 A rajttól a Lisa és a Remete lépett el, de iparkodtak a teljes taklival száguldó 70-esek is. Kenesén a Lisa tíz perces elônnyel fordult a Remete elôtt, a Nemere II. is az élbolyban vitorlázott. De mit mondott a rajtról a Lisa kapitánya? „Az északi part közelében rajtoltunk. Kicsit fölöttünk volt a Remete és a Gulipán, lejjebb a Krajcár, a Nemere II. és a többi 70-es. Alsóörsig nem tudtunk nagyon eltávolodni tôlük. Almádi elôtt erôsödött a szél, le kellett húznunk a második reffet is. Változott a szél iránya: innen már futtatva mentünk a bója felé.” A nyugati medencében kettes-hármas a szél, sokan az északi part felé mennek, még többen a délire. Itt kedvezôbb szél fújt, akik ott haladtak elôbb vették a keszthelyi bóját. A Lisa 40 perccel vezetett, mögötte a Remete, a Krajcár és a Capella. Az élboly a visszaúton sem vesztett lendületébôl. A Lisa este hatra ér a csôhöz. A keleti medencében ismét erôsödik a szél. Cirkálva futottak be 18 óra 25-kor. Idejük: 9 óra 25 perc, 30 másodperc. Elsôk, micsoda eredménnyel! Az üldözôk közül leszakadt a Krajcár, túl közel mentek Földvárhoz, cirkálniuk kell a révig. A Capella és a Remete egyszerre érkeznek a csô elé, izgalmas versenynek ígérkezik kettejük viadala. „A Capella északabbról jön, a Remete csak mögé tud zárni. Aztán észreveszik, hogy föl fog pörögni a szél, és hirtelen ellenfelük alá ejtenek. A dolog bejön, éppen venni tudják a bóját és kibújnak a Capella alól. A hajózási útvonalon cirkálni kell, és a könnyû modern hajó sokkal jobban gyorsul a forduló után. A 70-esnek esélye sincs.”142 A Detre Szabolcs által kormányzott Remete is egy perccel a rekordidôn belül fut be, harmadik a Capella. Hetedik a Nemere II., mindössze 16 perccel maradt el a csúcsidôtôl.

137–138, 141–142 34.

PSINet Kékszalag (Hajó Magazin, 2002. augusztus) belül (Hajó Magazin, 2003. augusztus) 140 Kékszalag versenyrôl (Vitorlázás, 2003 augusztus–szeptember) 139 Rekordidôn

37

SIEMENS MOBILE – GARDAZZURRA K O R M Á N Y O S: L I T K E Y FA R K A S 2004

Litkey Farkas harmadszor nyert Kékszalagot, manschaftjai közül Bölcsvölgyi Tamás, Glódi Balázs és Joó Ferenc mondhatja el magáról ugyanezt. A Lisa elônye egy óra 16 perc volt. Gádorfalvi Áron versenyen kívül szörffel teljesítette a távot. A mezôny elôtt ért be, 22 percet verve a Lisára! „Edzésnek szántam, nem gondoltam, hogy végigmegyek. Igazából már régóta próbát akartam tenni a Kenese–Keszthely távon, hátha sikerül megdöntenem a rekordot. Hát most kicsit több sikerült.”143 A verseny végeredménye144 01. Lisa – Litkey Farkas, 02. Remete – Detre Szabolcs 03. Capella – Pomucz Tamás 04. Krajcár – Pilisy György 05. Pannonia – Jásdi István 06. Orpheus – Pieke Dénes 07. Nemere II. – Bóna Gábor 08. Irokéz – Gosztonyi András 09. Anna – Rutai István 10. Black Magic – Király Zsolt

2004.

Litkey Farkas csúcsot dönthet: negyedszer akar nyerni, s ezzel kiérdemelni a legtöbb Kékszalag-gyôztes kormányos címet. „Csapatunk az idei versenyre különös gonddal készült. Végre sikerült támogatót szerezni, így a hajó Siemens Mobile néven nevezett.” Brencsán Ábel szintén Liberával indul. A 2002-ben ezüstérmes Pleasure szomorú véget ért. A Garda-tavon egy viharban tört apró darabokra. Ezért visszaültek korábbi hajójukba, a húszéves Azzardissimóba. Erôs szélben lehet esélyük. Új hajóval indult Paulovits Dénes, egy extra könnyû jolléval, a Szamuráj Jackkel. A nevezôk közt volt egy ausztrál 18 lábas szkif, a Blue Star, amelyhez Ujhelyi-Gáspár Miklós nagy reményeket fûzött: „Közepes szélben tartjuk a sebességet a Liberákkal.” Assoval indul a háromszoros Repülô Hollandi világbajnok, Majthényi Szabolcs. Több külföldi versenyzô is eljött, de a Garda-tavi liberákat nem sikerült idecsábítani. Július 2., fél tíz: 394 hajó vág neki a távnak. A rajtvonal a füredi mólótól a tihanyi csô vonaláig tartott. Ennek ellenére a rajtnál nagy a tumultus, szinte lehetetlen a szabályokat betartani. A meteorológia egész hétvégére esôs, szeles idôt ígért. A nyugati szélben, a déli oldalon rajtoltak a favoritok. A Blue Star állt az élre, maga mögé utasítva a Szamuráj Jacket. A két Libera nehezen tisztázta ki magát, elôbb az Azzardissimo, majd a Siemens Mobile (leánykori nevén Gardazzurra) indult a déli part irányába. A Lisa és a Liberté is egymásra talált. Alsóörs után már a Siemens vezetett. A szél egyre gyengébb, és néha szembe vág. Ekkor már egyértelmû a Libera fölénye. A frissülésekben a sokkal kisebb Blue Star még felkapaszkodik, Keneséhez fej-fej mellett érkeznek. Mögöttük a délrôl visszatérô Azzardissimo,

negyedikként a Szamuráj Jack, ötödik a Soponyai Géza által gardírozott Lisa. Kenese után a két Libera lehúzta a gennakert, a 18-as azonban nem. A szél neki kedvezett, Siófokra két perces elônnyel, 11.35-kor érkezik. Harmadik a Szamuráj Jack. A pályajel után a szél gyengült, ez a Liberáknak kedvezett. A Blue Star a csôig még tartotta magát az élbolyban, de ott át kellett adnia a negyedik helyét a Lisának. A két éllovas Lelle és Boglár között járt amikor betört a tó fölé az erôs északi szél. A Siemens kapta meg elôbb, meg is lépett az Azardissimótól. Badacsony elôtt fockot húztak a két Liberán. A hatos szélben a leggyorsabb hajók 15-18 csomóval rohantak Keszthely felé. A Siemens 17.18-kor, az Azzardissimo 17.45-kor fordult, majd a Szamuráj Jack következett. Badacsony elôtt ismét gyengült a szél, majd Földvár környékén szélcsend fogadta a vezetô hajót. Megállt a Siemens Mobile, egy jó ideig alig csorogtak. De már nem volt félnivalójuk. Kilenc óra elôtt hét perccel, még világosban befutottak Füredre. „A nagymólón hatalmas tömeg szorongott. A Siemens Mobile megállt elôttük, és hatalmas üdvrivalgás közepette ünnepelte a gyôzelmét. A verseny és közönsége végre egymásra talált.”145 Az Azzardissimo kiélezett csatát vívott a jollékkal. Földvárig egymás mellett mentek, a Libera és a Szamuráj félszélben is igen jó tempót diktált. Aztán… „az Azzar egyes szélben egy halzolásban felborult.”146 Az igazi verseny így a két jolle között folytatódhatott. Együtt érkeztek a csôbe, végül a Szamuráj Jack három perc elônnyel második, harmadik a Blue Star, negyedik az Azzardissimo. A nem trapézos hajók között – annak ellenére, hogy Tihanynál szintén felborult –, a Lisa az elsô helyen végzett. A legjobb klasszikus hajó – kitûnô versenyzéssel – a Sirocco kilencedik lett. Ez volt az elsô alkalom, hogy a 70-es Cirkálók kikaptak egy 75-östôl. A Kishamis 36. helye is kiváló, lévén egy 108 éves matuzsálemrôl van szó. A 394 indulóból 353 ért célba. Az utolsó hajó, több mint 35 órával a rajt után érkezett vissza Balatonfüredre, csaknem egy teljes nappal maradt el a gyôztes Siemens Mobile-tôl.” A gyôztes 11 óra 24 perc alatt kerülte meg a Balatont. Litkey Farkason kívül negyedik gyôzelmét könyvelte el Bölcsvölgyi Tamás és Glódi Balázs is. A verseny végeredménye147 01. Siemens Mobile – Litkey Farkas 02. Szamuráj Jack – Paulovits Dénes 03. Blue Star – Újhelyi-Gáspár Miklós 04. Azzardissimo – Brencsán Ábel 05. Lisa – Soponyai Géza 06. Liberté – Munka László 07. Peecasso – Szilvássy Attila 08. Fantomasso – Majthényi Szabolcs 09. Sirocco – Cittel Lajos 10. Capella – Pomucz Tamás 143–144 145–147

38

Rekordidôn belül (Hajó Magazin, 2003. augusztus) Kékszalag (Hajó Magazin, 2004. augusztus)

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2004

B L U E S TA R K O R M Á N Y O S: U J H E LY I - G Á S PÁ R M I K L Ó S 2004

2005.

Soponyai Géza új hajót épített a 37. Kékszalagra, az Arcadomot! „Gyönyörû! Öt-hat alkalommal tudtunk vitorlázni a hajóval, melyet mindig egy-másfél napos szerelés, állítás követett. Az eredmény nem maradt el. Egyre jobban mentünk.”148 Litkey Farkas: „Az Arcadom elsô útján a Lisa emberei is ott voltak a fedélzeten, és egy hétre rá a két hajó együtt edzett. Viharos idô volt, mi fel is borultunk, de nagyon jót vitorláztunk. A hajók hasonló sebességet mutattak.”149 A Szamuráj Jacket át kellett építeni, hogy indulhasson. Leszerelték a keretet, illetve a testet szabályosra alakították. Az elôzetes esélylatolgatások favoritja a Lisa, 2003-as sikerének ismétlésére szállt újra vízre. Litkey Farkas, négyszeres Kékszalaggyôztes, nyugodt körülmények között készül. A Lisa a Garda-tóra készült, de a Balatonra született. A Gardán nem bírta a tó reggeli északi szelét. Mikor Magyarországon bemutatkozott, teljesítményével mindenki elismerését kivívta. 432 hajó, 1961 versenyzô nevezett. A versenykiírás miatt hiányoztak az Assok és a Liberák, de így is 21 osztályban hirdettek végeredményt. Az idôjósok gyenge, változó irányú szelet ígértek, a nyárra oly jellemzô zivatarokkal. Július 22. A rajtnál nyugati szél fújt, három perc elteltével spinnakert húztak a hajókon. Eleinte azok jártak jobban, akik közelebb rajtoltak Zamárdihoz. A Szamuráj Jack vezetett. A Lisa északon rajtolt, kicsit beragadt, csakúgy mint az Arcadom. A déli oldalon haladók közül sokan egészen Siófokig kimentek, ám közben az északi oldal ekkor már jobbnak tûnt. Alsóörs magasságában már a Lisa vezetett, mögötte háromszáz méterrel az Arcadom. Az Anna középen, nagyon jó pozícióban haladt. Délen csak a Szamuráj tud versenyben maradni. Kenesénél 11.10-kor a Lisa fordul elsônek, második az Arcadom, harmadik az Orpheus, ôket az Anna követi. Siófokig folyamatosan gyengülô szélben cirkálnak a hajók. A bójánál az élmezôny sorrendjében nincs változás. A csô felé a két éllovas Füredhez közelít, majd onnan fordulnak rá a bójasorra. Detre Szabolcs a Remetével a déli partot választja. A Szamuráj kicsit északabbra megy, Tihany alatt be is szorul, alig tud kikecmeregni onnan. 13.53-kor a Lisa éri el elsôként a szorost. Cirkálniuk kell a hajózási útvonalban, a nyolc perc elônyükbôl négy marad. 14.20-kor az Anna már harmadik. A nyugati medencében megáll a szél, a hajók lassú poroszkálásba kezdenek. A Lisa másfél kilométeres elônyébôl már csak a fele van meg, aztán már annyi sem, végül az Arcadom átveszi a vezetést, elônye háromszáz méter. Az itt-ott felbukkanó szelet a Remete találja meg, alulról kerüli meg az üldözôbolyt (Anna, Orpheus, Szamuráj, Liberté), már harmadik. Sokféle szél van ekkor a nyugati medencében. Van aki futtat, van aki félszelez, de legtöbben cirkálnak. Négy órakor komor felhôk gyülekeznek az északi part felett. A meteorológia nem ígér könnyû éjszakát: esô, jég, akár száz kilométeres szél is lehet. Öt órakor már hatos szél fúj, és erôsödik. A 148–155

két vezetô hajót Boglárnál éri el. „Az Arcadomon elôször kisebb génuát húznak, a Lisán pedig kis fockot szerelnek. Ez is soknak bizonyul, amikor megkapják a szelet, lehúzzák a nagyvitorlát. Az Arcadomon elôször reffelnek, majd ôk is leveszik a grószt, és kicserélik a kis génuát egy normál fockra.”150 Várnak. A vihar nem erôsödik tovább, a szél újra csak hatos. A Lisán gyorsan visszahúzzák a lereffelt grószt, az Arcadomon nem történik semmi. Mintha technikai problémájuk lenne. Kisvártatva kettôre reffelt grószt húznak, sôt, pillanatokon belül egyes reffre váltanak. Litkey: „Éreztem, hogy kevés a vitorla, de nem tudtam mennyi kéne, amikor ô elkezdett kireffelni elsô sorra. Gondoltam megvárom mit mutat. Jó tempóban, ráengedés nélkül bírták. Erre mi teli taklit húztunk és pillanatok alatt utolértük ôket.”151 A Lisa érezhetôen gyorsabb. Litkey támadást indít. Túl nagy a sebességkülönbség, hogy tartani tudják ôket, és a Lisa elrohan. A Szamurájnak fekszik ez az idôjárás, kis orrvitorlával vágtat elôre. Már az Arcadom mögött vannak, mikor elszakadt a fockjuk, orrvitorla nélkül mennek Keszthelyig. Újabb vihar érkezik, nagyvitorla ismét le, reffelés, a szélnyugvás után reff ki. Van munka bôven. Boszszantó, hogy a jó tempó után ismét csak vánszorognak a hajók. Keszthelynél a Lisa vezet mintegy háromszáz méterrel az Arcadom elôtt. Szemerkélô esôben a Lisa nyolckor halad el Alsóbélatelep elôtt, a szél négyes keleti, lehet cirkálni. Majd a kifejezetten gyenge széllel gyûlik meg a bajuk. Két kilométer van közöttük, amit az Arcadom, az éllovasnak gyengülô széljárás miatt majdnem megfelez. A sötétben elvesztik egymást szem elôl. Szemesnél a parthoz közel mennek, nem is gondolják, hogy követik ôket. Pedig a Szamuráj Földvárnál kontroll alá vette a második Arcadomot. „Elhagytuk Földvárt, mikor valaki felkiáltott: Ott vannak!”152 11 óra múlt, a Holdat felhôk takarják, szélcsend van. A csô után a Lisa megállt, az Arcadom lassan közelít, majd a vezetô hajó ismét elindul, de elônye percrôl percre csökken. Szembôl fúj, cirkálni kell, az Arcadom ritmusa dinamikusabb. Litkey: „Idegesítôen közel került. Öregtihany elôtt még volt elônyünk, úgy döntöttem, ha veszteség árán is, de bebiztosítom. Negatívon kiálltunk elé, de megint kapott egy nyugati frissülést és egészen utolért. Kicsit több szele volt és élesebben is tudott menni. Az vigasztalt, hogy már a pálya bal oldalán voltunk. Reméltem, hogy még lesz visszapörgés.”153 A Lisának megállt a szél, az Arcadom – ha csak lassan is – de haladt. Vonalban vannak, Füredre fordulnak, elenyészô a Lisa elônye. Ha visszajön a nyugati szél, akkor az Arcadom nyer, ha nem, ennyiben maradnak. Nem jött vissza a nyugati, helyette egy kellemes keleti szél érkezett. „Megnyertük! Végül is négy perccel. A csapat úgy tombolt, mint még soha!”154 Harmadik a Szamuráj Jack. „A csôtôl a befutóig többszöri vitorla-cserélgetéssel araszoltunk, és végül 19 perccel a gyôztes mögött futottunk be, ami felkészületlenségünkhöz képest egyáltalán nem rossz teljesítmény.”155 Déry Attila, aki ebben az évben végzett a Mûegyetemen, a Szamuráj Jack tervezésével letette a névjegyét.

37. Kékszalag (Hajó Magazin, 2005. szeptember)

39

393-an futottak be. A gyôztes ideje 15 óra 45 perc és 42 másodperc. A verseny méreteiben, színvonalában és rendezést tekintve is elérte az elit európai regattákat. A verseny végeredménye 01. Lisa – Litkey Farkas 02. Arcadom – Soponyai Géza 03. Szamuráj Jack – Déry Attila 04. Anna – Rutai István 05. Remete – Detre Szabolcs 06. Gulipán – Doromby Antal 07. Liberté – Munka László 08. Irokéz – Gosztonyi András 09. Krajcár – Erdei Tamás 10. Sirocco – Cittel Lajos

2006.

Hatodik alkalommal gyôzött Litkey Farkas vezette csapat a Kékszalagon. A sikerszéria 2001 óta megszakítás nélkül tart. Korábban Németh István három alkalommal bizonyult a leggyorsabbnak. Többen is gyûjtöttek kék-két elsôséget: a legendás vitorlázó Kovács Béla, Kultsárné Gordon Evelin, Lovas József és Tuss Miklós. Tuss nyert még egy tókerülô versenyt, de azt akkoriban Fehérszalagnak nevezték, a táv azonos volt, csak ellenkezô irányban teljesítették a hajók, így tekinthetjük ôt is háromszoros gyôztesnek. Az elôzetes esélylatolgatások során persze jó néhány hajóról szó esett. Az abszolút gyôzelem reményében hat hajó szállt harcba. A Brokernet-Winterthur, azaz a Clan des Team, amely jelenleg a leggyorsabb egytestû tavi versenyhajó. Ezt a hajót bérelte ki az ötszörös Kékszalag-gyôztes társaság. A korábbi felállást figyelembe véve gyenge és közepes szélben nem is lett volna igazi ellenfele. Hogy ez ne így legyen, arról Király Zsolt csapata gondoskodott: megvásárolták a Rafficát, amely ma az egyik legsikeresebb Libera. Ráadásul az elôzô osztrák tulajdonos gyönyörûen felújította, és kifejezetten a gyenge – a balatoninak jó eséllyel megfelelô – szélviszonyokra készítette fel a hajót, amely Sebago-Raffica néven versenyez. Erôsebb és középszélben pedig a korábban is jól szereplô Szamuráj Jack, Paulovits Dénes – Fináczy Györggyel megerôsített – csapatával komoly ellenfélnek számított. Ugyancsak az erôsebb szélben bízhattak az Ausztrália után Európában is sikeres 18 lábas dingik kormányosai is, megfelelô szélben ezek a gépek elképesztô sebességre képesek. Idén négy ilyen hajó is versenyzett. A korábbi gyôztes Gardazzurrát (Brokernet-Winterthur Uno) sem lehetett leírni, a rendkívül rutinos, sokszoros magyar bajnok, olimpikon, Litkey Bence is a végsô gyôzelemért hajtott. A tavaly második Arcadom, Soponyai Géza hajója, egy dobogós helyezés reményében indulhatott harcba. Hasonló elképzeléssel állt rajthoz az Azzardissimo – Diego Libera Team néven, kormányos Rauschenberger Miklós – is. Meglepetést keltett a nevezéskor egy futurisztikus formájú hajó, az Angliában készített Out 95 típusú Eris. A leírhatatlan kinézete alapján –

40

elsôsorban erôsebb szélben – egybôl esélyessé avanzsált a gép a szakértôk szemében. Már a rajt elôtt eldôlt, hogy idén nem lesz új idôrekord. A meteorológiai elôrejelzés szerint a reggeli egyes, idônként kettes szél nem fog erôsödni, sôt valószínûleg gyengül. Némi változatosságot a késô délutáni órákra várható kis kiterjedésû lokális zivatarok jelenthetnek. A résztvevôk számát tekintve azonban az idei Kékszalag a csúcstartó: 449 hajó indult, ebbôl 414 be is futott! Rajt után – a kettes keleti szélben – meglepô módon percek alatt szétszóródtak a hajók. Az esélyesek közül csak az Arcadom és a szkiffek léptek jól ki a mezônybôl, a többiek beszorultak a tömegbe. Húsz perc elteltével a Sebago-Raffica vezet a Brokernet-Winterthur Uno, az Arcadom és a Brokernet-Winterthur elôtt. Alsóörsig annyiban változik a helyzet, hogy a Brokernet-Winterthur feljött a második helyre, harmadik a Brokernet-Winterthur Due. A kenesei bójához – teljes szélcsendben – már Litkey Farkas csapata érkezik elsôként, második a Király Zsolt vezette Sebago-Raffica, harmadik a Szamuráj Jack, majd a Brokernet-Winterthur Due, Bulldog Dinasty (Andorka Rudolf), Diego Libera Team (Rauschenberger Miklós), Arcadom (Soponyai Géza) a sorrend. Siófok felé a két vezetô hajó egy szélcsíkon mintegy három kilométernyire megszökik a mezônytôl. A Sebago-Raffica kapja meg elôbb a szelet, így ôk vezetnek a siófoki bójánál, elônyük háromszáz méter lehet. Frissül a szél, kettes, talán hármas, a két hajón blisztert húznak, de a szél nyugatiasodik, ezért ismét génuára váltanak. A manôverek jobban sikerülnek a Litkey csapatnak, átveszik a vezetést, és a déli part felé vágtatnak, míg Királyék a másik oldalt választják. A pöffös szél megdolgoztatja a hajók legénységét, a délnyugati pillanatok alatt északnyugatira fordul, majd ismét vissza. A frissülés kedvez a szkiffeknek, a második hajó mögött egy 18 lábas tûnik fel a semmibôl. Ebben a szélben elképesztô sebességet produkál, állva hagyja a mezônyt, és pillanatok alatt megelôzi a két vezetô hajót is. Igazolódik az elôzetes várakozás: a szkiffek hármas szélben szinte legyôzhetetlenek, de ugyanakkor az is kiderül, hogy a megfelelô szélerôsség mellett is, csak egy szûk szélirány-tartományban van jelentôs sebesség elônyük. A szél azonban alábbhagy, a szkiff megáll, újra Litkey Farkas vezet, Király Zsolt a második. A negyedik helyre felkapaszkodó Paulovits Déneséknek sem kedvez a gyengülés. Széplak és Zamárdi között az állandóan pörgölôdô, le-leálló szél teszi próbára a versenyzôket. A Brokernet-Winterthur növeli elônyét, a Sebago-Raffica pedig lemarad, csak negyedik-ötödik helyen áll. A szkiff tehetetlenül vergôdik, de hamar kiderül mindennek semmi jelentôsége, pillanatról pillanatra változik a helyzet. Litkey Bence sem boldog: két kilométerre álldogál a tó közepe felé, alatta pedig halad a mezôny. Tihany-rév elôtt kétszer is jelentôsen fordul a szél. A legjobb pozícióban lévô Brokernet-Winterthurt megelôzi a Sebago-Raffica, ôk érnek elsônek a hajózási útvonalba. Az egyre gyengülô szélben a 18 lábas szkiff eltûnt a mezônyben, ugyanígy járt a Szamuráj is.

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2006

BALOLDALON: LISA K O R M Á N Y O S: L I T K E Y FA R K A S 2005

SZAMURÁJ JACK K O R M Á N Y O S : D É RY AT T I L A ( I T T PA U L O V I C S D É N E S VEZETI A HAJÓT),

2005 A tihanyi szorosból a Sebago-Raffica jutott ki elsônek és ezzel jelentôs elônyre tett szert, a Brokernet-Winterthur pedig áll a szélcsendben. Mikor végre szelet kap, a hátránya két kilométerre tehetô. Hatodik az angol hajó, az Eris. A frissülô szélben nagyon jó sebességet produkál, közelít az elôtte lévôkhöz. A vezetô hajó, Sebago-Raffica kellemes déli szélben, a parttal párhuzamosan, attól 5–600 méterre egy takkon futtatva folyamatosan távolodik a mögötte haladóktól. Négy óra felé hagyja el Fonyódot lassan Fenyvesre ér, a második Brokernet-Winterthur még Fonyód elôtt, legalább négy kilométer hátrányban közeledik. Nem is látni a harmadikat, nagyon lemaradtak. A szél gyenge, talán egyes fújdogál, a Sebago-Rafficán blisztert húznak, de ezzel a vitorlával nem tudják venni a györöki csúcsot, kicsit kínlódnak még a bôszeles vitorlával, be-belobban. Meglepetésre nemcsak magasságot veszítenek, de a távolság is csökkent az üldözôkkel szemben. A Keszthelyi-öböl felé közelítenek a hajók, amikor az élen álló Sebago-Raffica déli irányt választ, Máriafürdô irányába vitorláznak, míg az ôket követô Brokernet-Winterthur az ellenkezô oldalra, a györöki csúcs felé tart. Litkey elképzelése jön be, háromszáz méterre megközelítette a vezetô hajót. A Keszthelyi-öböl nem hazudtolja meg önmagát, gyenge, foltos, vacak szél van, ugyanakkor Fonyód felôl egy markáns déli frissülés látszik, amely végigterjed a tavon, csak az öbölbe nem érkezik meg. Ezzel a széllel ismét feltûnnek az üldözôk, ha messze is járnak a két elsôtôl, határozottan közelítenek feléjük. A bója elôtt egy jó kilométerrel gyakorlatilag szélcsendben álldogálnak a hajók, mikor hátulról megérkezik a Brokernet-Winterthur Uno és a Diego, kicsit késôbb a Brokernet-Winterthur Due (Lisa) is. Elsônek a Sebago-Raffica fordul, majdnem tíz perccel késôbb a Brokernet-Winterthur, de ez ne tévesszen meg senkit, a hátránya mindössze ötven méter lehet. Egyszerûen nincs szél. Gyakorlatilag újra rajtolnak az esélyesek. A harmadik Brokernet-Winterthur Uno sincs kétszáz méteres hátrányban, a Diego pedig közvetlenül a nyomában halad, majd a Brokernet-Winterthur Due és az Ujhelyi-Gáspár Miklós kormányozta Skiffsailing.hu veszi a bóját. Szent Mihály kápolna tájékán keletrôl egy picit frissült a szél, ez a vezetô hajót segítette, élesebben és gyorsabban halad. Nem kell nagy dolgokra gondolni, talán száz méterre növelte az elônyét. Itt találkoznak a szembe jövô Eris-szel, majd az Arcadommal. Ebben a pici szélben, a tavaly végig a Lisával meccselô Arcadom szenved, a Lisa már vette a bóját, az Arcadom még a közelébe sem kerül. Egy szkiff (Hamrák Péter), majd a Szamuráj is feltûnik a láthatáron, ôket az Anna félvizen, nem sokkal felette a Capella és délen a Sirocco követi. Györöknél ismét kettes szél fúj, a változatosság kedvéért keleti–délkeleti irányból. Lehet tehát cirkálni visszafelé (is). Litkey Farkas egy picit élesebben vezeti a hajóját, talán gyorsabb is mint ellenfele. Lassan utólérik, és meg is elôzik ôket. Nem sokáig örülhettek a kellemes szélnek a versenyzôk. Hét órára ismét leáll, a mezôny gyakorlatilag egyhelyben áll, Fonyódnál 150–200 hajó menne Keszthely felé. Az idônkét feltámadó kevés-

ke szél is össze-vissza forgolódik, inkább csak csíkokban fújdogál. Hosszú verseny elé néznek még a versenyzôk, semmi sem dôlt el. Fél kilenckor ér Badacsony vonalába az elsô két hajó, Litkey Farkas csapata vezet. Király Zsolt merész húzásra szánja el magát, kimegy egészen a hegy alá, de meglepô módon nem fogy el a szele. Ahogy közelebb kerültek az élen vitorlázóhoz elkezdtek fordulgatni, Litkeyék természetesen követik a támadó manôvereket, de hamarosan – a harmadik-negyedik fordulót követôen – látszott, hogy a védekezô csapat jön ki ebbôl jobban, így Királyék be is szüntették a meddô próbálkozást. Ekkor leszakad a Brokernet-Winterthur topgénuája, a betekerô törött el, ezért génuát húznak. A vezetô hajó rövidesen kifut a szélbôl, de fordulni nem tud amíg rendet nem tesznek a hajóban. Van tartalék alkatrész. Tíz perc munka után megint minden a helyére kerül. Királyék ekkor már a badacsonyi hegy alá vitorláznak, ahol egy friss szélcsíkon, felpörgô szélben, jó tempóban haladnak. Boglár magasságában a vezetô hajónak lepörög a szele, míg az ôt követôk az eredeti irányon haladnak. Ki kellene fordulniuk, de nem teszik, talán nincs elég terük, így amikor jóval lejjebbrôl visszaigazítanak, a Sebago-Raffica egész közel kerül hozzájuk, éppen csak lekeresztezik, majd fordulnak, és az elôzô eset megismétlôdik. Azzal a különbséggel, hogy az újabb fordulót követôen a Sebago-Raffica mögé érkeznek. Innen kezdve Király Zsolt csapata nem enged, semmi egyébbel sem törôdve, árnyékként követik ellenfelüket. Jól csinálják és jó a sebességük is, mert az üldözôk nem tudnak közelebb kerülni. Litkey Farkas megy a vezetô mögött, ha tartani akarja ôket a Sebago-Raffica nem fordulhat. Így megy ez egészen Szemesig, amikor Litkeyék komoly elhatározásra jutnak: lemennek egészen a déli partra, hogy a frissülô parti szelet elcsípjék. Ez sikerül is és nagyon közel kerülnek a kihívóhoz. Egy-két forduló után ismét átveszi a címvédô a vezetést. A Tihanyi-szorosba jókora elônnyel érkezik a Brokernet-Winterthur. Mintha csak most kezdték volna a versenyt, pontosan, fegyelmezetten vitorláznak, nem lankadt az elmúlt 15 órában a figyelem. Úgy tûnik, már nem lehet ôket megverni. A Sebago-Rafficán persze másként gondolják, de nem tudnak a vezetô hajó közelébe férkôzni. A küzdelem eldôlt, már csak lebonyolítás kérdése a végjáték, gyôz a Brokernet-Winterthur. Litkey Farkas csapata legnehezebb Kékszalag gyôzelmét aratta. Korábbi versenyeken összesen nem vitorlázott elôttük ennyi ideig senki, mint most. Idén a táv nagyobbik felében nem ôk voltak elôl, ráadásul több esetben is behozhatatlannak tûnô hátrányt sikerült ledolgozniuk. Ha egyszer képesek ezt megcsinálni, az még mondjuk rendben van – persze sokunknak ez sem sikerül –, de kétszer vagy háromszor? Azt hiszem ezzel (és jobb csapatmunkával) gyôzték le ellenfelüket. Fejben tisztán, konok alázattal vitorláztak, öt gyôzelmük után is motiváltak voltak. A kihívó Sebago-Raffica Király Zsolt és Szilvássy Attila vezetésével nehéz feladat elé állította ôket. A két finnes olimpikon – Litkey és Szilvássy – minden gondolatát ismeri a másiknak, nagy meglepetéssel nem szolgálhattak egymásnak, taktikai-

41

B R O K E R N E TWINTERTHUR – CLAN DES TEAM KORMÁNYOS: L I T K E Y FA R K A S SEBAGO-RAFFICA KORMÁNYOS: K I R Á LY Z S O LT 2006

lag minden lehetséges trükköt megpróbáltak. Szép és kiélezett küzdelmet hozott az idei Kékszalag, nem sokon múlott a gyôzelem.156 Harmadik helyen a szintén olimpikon Litkey Bence ért célba. Reálisan ez volt a maximum, amit remélhetett, mégis kissé csalódott, abban bízott, hogy okozhat meglepetést. A negyedik hely sorsa az utolsó métereken dôlt el, Rauschenberger Miklós – Diego Libera Team – javára, 19 másodperccel elôzte meg, az ötödik helyezett Soponyai Gézát az Arcadommal. Soponyai élete talán legjobb versenyét vívta, biztatás számára, hogy a következô évben megrendezésre kerülô tókerülôn a most elôtte végzett hajók közül – a kiírás a páratlan évben nem engedi a trapézos hajókat – egyik sem indulhat. Ujhelyi-Gáspár Miklós csapata – Skiffsailing.hu – sajnálhatta igazán, hogy a szél nem tartott ki, így a 18 lábas dingivel nem a gyôzelemért, hanem a hatodik helyért kellett megküzdenie, ezt viszont sikerrel tette. Pallay Tibor hetedik helye talán csalódás, nekik az Arcadommal kellett volna csatázniuk a végjátékban, de majdnem fél órával elmaradtak tôlük, pedig napközben sokszor jóval elôttük vitorláztak. Alex Briggs az Eris-szel nyolcadikként ért célba, ez jelentôs teljesítmény a csapattól. Vitorlázott a harmadik-negyedik helyen, de volt cirka ötvenedik is. A hajó frissebb szélben érezte jól magát, kettesben már gyors volt a mezônyhöz képest. Csöregh Zoltán – Anna – nagyszerû kilencedik helye nem is igazi meglepetés, a csapat már évek óta Kékszalag-specialistának számít. Annál nagyobb szenzáció Cittel Lajos eredménye: 12. a Siroccóval. Mindössze tíz perccel maradt el a kilencedik Annától. Ez a hajó bô fél évszázaddal öregebb a legyôzött ellenfeleinél, konstrukcióját tekintve pedig még korosabb, nagy a hátránya a modern versenygépekhez képest, ma már igencsak lassúnak számít ebben a szélben. Kimagasló teljesítménybôl akadt szépszámmal, de egyet feltétlenül meg kell még említeni: ifj. Scholtz Imre egy igazi komfortos túrahajóval az NJL-lel a 21. helyre szemtelenkedett be. Minden Kékszalag, így az idei is – különösen a lassúbb hajók számára – a kitartásról szól. Az elsô hajó hajnalban, 1 óra 31 perc 42 másodperckor, alig több mint 16 órával a rajtlövés után ért célba, az utolsó érvényes befutó, a Cirkon legénysége pedig közel kétszer annyi ideig vitorlázott: a 414. helyen, délután 17 óra 14 perc 17 másodperckor, 31 óra 44 perc 17 másodperc versenyzést követôen keresztezte a célvonalat. Hiába minden. A régi idôk dicsôsége egyre inkább a múltba vész. A legjobb helyezést, abszolút értékelés szerint tizenharmadikat, a Sirocco érte el a régi építésû klasszikus hajók közül, ami legalábbis figyelemre méltó – de ne legyünk ennyire visszafogottak és mondjuk ki: nagyszerû – teljesítmény. A rekordtartó Nemere II. nem sokkal – tíz perccel – késôbb érkezett huszadikként. Más kérdés, hogy a ma versenyzô két 75-ös Cirkáló mennyit vert volna ötven évvel korábbi önmagára. Vélhetôen sokat. A abszolút gyôztes és a Sirocco befutása között majd’ négy óra telt el. (Talán erôs vagy inkább viharos

szélben közelebb kerülhettek volna az élmezônyhöz.) Nincs mit tenni, ezeket a hajókat is a helyükön, saját osztályukban kell értékelni. Ez az Összevont Cirkálók esetében nem is olyan egyszerû, idén ugyanis elônyszámmal versenyeztek, így fordulhatott elô, hogy a bô egy órás hátránnyal befutó Kishamis gyôzött – megérdemelten. A gyenge szél idén sem kedvezett a cirkálóknak, így a könnyû modern hajók elônyben voltak velük szemben. Hiába a legszebb hajó a Schärenkreuzer, ha nehéz. Egy 30-as Cirkáló minimális súlya az osztályelôírás szerint 3200 kp. Plusz négyfônyi legénység legalább 320 kp. Azaz 3520 kilóra jut bôszélben cca. 110 m2 vitorla. Egy modern Libera kevéssel több, mint 1000 kp, a legénység 1200 kp, öszszesen 2200, és bôszélben 300 négyzetméternél is több a vitorlája. Tehát a 30-as minden négyzetméterére 32 kp súly jut, míg a Liberánál 7,3! Nem nehéz belátni miért gyorsabb egy modern versenyhajó. Sokkal jobb az arány, de alapvetôen nem más abban az esetben sem, ha nem a Liberákhoz, hanem mondjuk az Assokhoz vagy a Nyolcméteresekhez hasonlítjuk ôket. Arról nem is beszélve, hogy mennyit fejlôdött a tudomány – ezen belül az áramlástan – az elmúlt 60–80 évben. Az idôeredmények ismeretében belátható, hogy a technikai adatok dacára, nem is olyan lassúak ezek a régi hajók, mint azt a számok alapján hinnénk, sôt. Mindebbôl érthetôvé válik miért maradtak fenn az évtizedek során pont ezek a hajóosztályok. Már az is csoda, hogy a százéves típusok egyáltalán rajthoz állhatnak az új tervezésû hajókkal szemben. Az pedig igazi bravúr, hogy ezekkel a mûszaki antikvitásokkal sok modern hajót megvernek. Ehhez csak gratulálni lehet! A 70-es Cirkálók elsô két hajója a 19 óra és 47 perc küzdelem után három perc, az elsô két 30-as pedig 22 óra 30 perc után, két és fél perc különbséggel ért célba. A Dragonok versenyében 1 perc 12 másodperccel verte a legújabb hajó (Scylla) az egyik legöregebbet (Nemecsek). Ez kevesebb mint egy ezreléknyi – egész pontosan 0,8384 ezrelék – differencia. Két percnél kevesebbel elôzte meg az Asso, a 8 m OD, a Sudár Regatta és a J 24 gyôztese az ezüstérmest. Akadtak persze ezeken kívül is szoros befutók. Sok esetben ennél kevesebb döntött a további érmek vagy a helyezések sorsáról. Az elrajtolt hajók túlnyomó többsége, pontontosan 92,20 százaléka érvényesen be is futott, ez fantasztikusan jó arány, különös tekintettel a szélcsendes idôjárásra. A verseny végeredménye157 01. Brokernet-Winterthur – Litkey Farkas 02. Sebago-Raffica – Király Zsolt 03. Brokernet-Winterthur Uno – Litkey Bence 04. Diego – Rauschenberger Miklós 05. Arcadom – Soponyai Géza 06. Skiffsailing.hu – Ujhelyi-Gáspár Miklós 07. Brokernet-Winterthur Due – Pallay Tibor 08. Eris – Alex Briggs 09. Anna – Csöregh Zoltán 10. Capella – Pomucz Tamás 156–157

42

38. Kékszalag (Hajó Magazin, 2006. augusztus)

2007

2007.

Hetekkel a verseny elôtt kezdôdött a „háború” a Lisa, azaz az AXA-BROKERNET átépítése miatt. Igaz, eleinte csak finoman, szinte baráti légkörben. Majd Soponyai Géza állásfoglalást kért az MVSz-tôl, azzal, hogy a szabályoknak maradéktalanul megfelel-e az átépített hajó. A tervezô Déry Attila váltig állította, hogy minden a szabályok betartásával készült, a terveket elôzetesen egyeztette az MVSz Technikai Bizottságával, akik az átalakításokat jóváhagyták. A hajót újra felmérték. Soponyai kifogásolta, hogy a hajót nem megszélesítették, hanem kiülô keretet építettek rá, amit a kiírás határozottan tilt. A megoldás az lett, egyetértésben a Technikai Bizottsággal, hogy a szélesítést végig körbeviszik az egész hajótesten. Végül lecsillapodtak a kedélyek, és tisztázták a félreértéseket. A kihívók új hajókkal jelentek meg a versenyen. Sopi megépítette a tavalyi hajója igazi versenyváltozatát, a Mediacontact-Avatart, felhasználva sok év versenyzôi és hajóépítô tapasztalatát. Az elkészült hajó gyönyörû. Király Zsolt ugyanabból a sablonból egy extrém könnyû, kifejezetten gyenge szélre alkalmas hajót készített, egy jelképes kiellel, a hajó összsúlya fele sincs az Avatarénak, talán 1400 kp. A hajóhoz a Raffica rudazatát, szerelvényeit és vitorlázatát használják. A hajó teljes neve – sajnos – sokatmondó: Raffica Due – Sponsor Wanted. Bizony megérdemelnének némi pénzügyi támogatást. A tavalyi Arcadomot a Diego csapat viszi. Megdôlt a nevezési rekord a résztvevôk száma átlépte a bûvös ötszázas határt, 508 hajó nevezését regisztrálhatták a rendezôk. A rajtnál friss nyugati szél fújt, és egyre erôsödött. Az esélyesek közül hárman jól jöttek el a rajttól, csak a Raffica Due késett el egy kicsit. Ráadásul ôk voltak legfelül északon, ami most nem fizetett. Legjobb pozícióban AXA-BROKERNET vitorlázott délen, majd a Diego középen és Avatar kicsit feljebb következett. Ahogy erôsödött a szél, úgy jöttek fel a 70-es Cirkálók. A kenesei bóját Litkeyék vették elsônek, második a Soponyai csapat. Kettejük között bô három perc a differencia. Öt perccel késôbb kerüli a bóját egy kevesek által ismert, új hajó a Kacor, kormányánál Gosztonyi András. A kilencméteres karbon hajó a Pauger mûhelyben készült Déry Attila tervei alapján. Ôket Litkey Bence követi az Irokézzel, majd a Diego fordul. A bójánál mindenki reffel, mert Siófokra cirkálni kell. Tulajdonképpen – persze ezt ekkor még senki sem tudta – a verseny már ekkor eldôlt. Változott a sorrend, de a lényegi dolgok már nem. Az AXABROKERNET fokozatosan növelte az elônyét, az átépítés kifejezetten elônyére vált. Csak a gyengébb, változó szélben közelített hozzá az üldözôk közül az egyik vagy másik hajó. Kenesétôl Keszthelyig cirkálni kellett, visszafelé pedig jelentôsen csökkent a szél, így a rekord nem forgott veszélyben. Tulajdonképpen unalmas verseny folyt az abszolút helyezésekért. Némi izgalmat az jelentett, amikor a gyönge raumos szélben a Raffica Due az addig összegyûjtött tetemes hátrányát kezdte ledolgozni. Percrôl percre csökkent a távolság közte és az élen haladók között, de hiába mutatott fölényes sebességet ekkor, ez csak arra volt elég, hogy a negyedik helyen, két perccel a harmadik Diego mögött fusson be. Második az Avatar, tisztes különbséggel a Diego elôtt, viszont tetemes hátránnyal a gyôztes mögött. Ez az eredmény valójában nem is reális. A hajók több esetben is teljesen eltérô szélviszonyok között vitorláztak, és idén végig a vezetôt támogatta az idôjárás.

43

Litkey Farkas még a verseny elôtt a következôket mondta. „Elôször is: a Lisa egy nagyon jó hajó. Másodszor: új – magasabb – karbon árbocot és jórészt új vitorlákat kapott, nôtt a sebessége, mióta nálunk van a hajó sosem volt ilyen jó állapotban; valamint a szabályok adta lehetôségek keretein belül kiszélesítettük a hajótestet, ezzel is növelve a stabilitást. Harmadszor: nekünk van a legjobb csapatunk, ráadásul az idén minden korábbinál többet tudtunk edzeni. Szerintem fejben dôl el a verseny. Minden várakozás szerint ismét a végén kell majd a lelki tartalékokat mozgósítani, és ebben eddig is jók voltunk.” Nem volt igaza. Idén nem fejben dôlt el a verseny, hanem „kajakból”, ennek oka az idôjárásban keresendô. Sok taktikai lehetôség nem adódott. Menni kellett, vinni a hajót és nem volt szabad hibázni. De ez már ezen a szinten nem lehet probléma. Nem volt szükség a pszichés erényekre sem, felszabadultan versenyezhettek, a verseny alatt semmilyen nyomás nem nehezedett rájuk. Tulajdonképpen könnyû gyôzelmet arattak. Talán a legkönnyebbet a hétbôl. Amiben viszont feltétlenül igaza volt: a Lisa egy nagyon jó hajó. Sokkal jobb, mint azt akkor gondolhatta, ezt éppen az idei verseny igazolta. Soponyai Géza munkáinak a legszebb és talán a legjobb darabja az Avatar. Mégsem sikerült elérni vele a régi célját, nem hódította el a Balaton Kékszalagját, ismét „csak” második lett. – Mikor, ha nem most? – tette fel a kérdést még a versenyt megelôzôen Soponyai. Esetleg jövôre egy új hajóval, vagy két év multán a mostanival is bizonyíthat. A jelenlegiben is van tartalék. Biztos lehet benne mindenki, hogy nem adja fel. Egyszerûen már nem lehet feladni, túl sok energiát, presztízst – és persze pénzt – fektetett a dologba. Talán, ha összefogna Déry Attilával, aki már többször is bizonyította tehetségét, túljutna a holtponton. Merôben más a helyzete a Raffica Due csapatnak. Ôk egyszerûen pénzszûkében vannak. Az anyagi lehetôségeikbôl az építés során a maximumot hozták ki, a hajó – elsôsorban kis szélben – jelentôs sebességpotenciállal rendelkezik. Az utolsó pillanatban készültek el vele, tulajdonképpen kipróbálni sem volt idejük. Ôk lehettek volna ezen a Kékszalagon az igazi kihívók. Ha gyenge szél lett volna, biztosan gyôznek. Ha… Érdekes társaság a Diego csapata. Igazi profik módjára mûködik a team. Ha egy részvénytársaság lenne sem lepôdne meg senki. Mindenkinek megvan a saját feladata, abban jó, és azt csinálja. Ellentétben a többiekkel, akik többnyire inkább egy one man show-ra emlékeztetnek, ôk egy jól szervezett egység benyomását keltik. Igaz, a csapatvezetônek van ebben némi gyakorlata. Ôk azok, akik nem elsôsorban az eredményért, hanem a vitorlázás öröméért szállnak vízre, teljesen elégedettek a harmadik helyükkel. Igaz, ezzel is kiszolgálják a szponzorukat. Jó a sajtójuk, meglepôen sokat szerepelnek a médiában. A fentieken kívül is számos jó csapat létezik, de ôk amatôrök. A szó legjobb értelmében. Egyszerûen nincs szükségük arra, hogy komoly munkát fektessenek a csapatuk mûködésébe, az anyagiak elôteremtése sem állítja ôket olyan nehézségek elé, mint a létszámot és a hajót tekintve is nagyokat. Az osztályok helyezettjei is sok kiváló vitorlázót vonultatnak fel, és a tulajdonosok jelentôs anyagi áldozatot hoznak a verseny vitorlázásért. Mégis kicsit háttérbe szorulnak a sajtóban, sok esetben érdemtelenül. Persze a nézôk vagy a sport iránt érdeklôdôk és a média számára is követhetetlen egy ilyen regattán az osztályok küzdel-

43

TÓKERÜLÔ

VERSENYEK TÖRTÉNETE

2007

L I T K E Y FA R K A S HÉTSZERES KÉKSZALAGGYÔZTES KORMÁNYOS

2007

me. Egy versenyt, ami Balaton-szerte egyidôben folyik, lehetetlen áttekinteni. Akkor nézzük az érdekesebb eredményeket. Hatodik helyen ért célba a Sirocco. A régi hajók között ôk szerepeltek messze a legjobban. Mindösszesen nyolc perccel kaptak ki a sokkal gyorsabbnak tartott legjobb 70-estôl, de csak a legjobbtól, a többieket megverték. A két hajó tervezése között cirka hatvan, a két típus között pedig majd’ száz esztendô van. Cittel Lajos és csapata fantasztikusan teljesített, testvérhajóját a szintén kitûnô eredményt elérô legendás Nemere II.-t közel egy órával verték meg. A Nemere II. is becsülettel helytállt, hetedik volt, utánuk sorban négy 70-es futott be. Régen szerepeltek ilyen jól a 30-as Schärenek. A Kékmadár, Hárpia, Regulus trió felelevenítette a régi idôk nagy versenyeit, a gyönyörû hajók küzdelmeit. Idén 19., 22. és 26. helyen végeztek, a régiek közül csak a két 75-ös Cirkáló volt elôttük. A Yardstickelônyszámokat figyelembe véve Wossala György nyerte a Kékszalagot a Kékmadárral. Az ember mindig drukkol Dávidnak, ha Góliáttal mérkôzik. Így vagyunk ezzel a Kacor esetében is. Kenesén, sorrendben harmadikként, megjelent a két nagy hajó után a bójánál egy kicsi, a Kacor, és mindenki szimpátiáját elnyerte. A hajó egyébiránt gyönyörû. Arányos, kidolgozott, karcsú, de érezni benne az erôt. A test hihetetlenül merev és nagyon könnyû. Olyan minôség, amilyet csak a legjobbak képesek elôállítani. Végül 12. helyen végzett, de úgy, hogy miután elszakadt az egyetlen gennakere, bôszélre egyáltalán nem volt megfelelô vitorlája. Ez, tekintettel a hat-nyolc órás raumos menetre nem vált elônyére. Mindent figyelembe véve, nagyszerû eredményt ért el a kis hajó. Ha a Kacor teljesítményét – joggal – nagyszerûnek neveztük, milyen jelzôvel illethetjük a ifj. Scholtz Imre vezette NJL eredményét? Már tavaly is kiemelkedôen szerepeltek, most azonban ezen is túltettek. 13. helyen fejezték be a tókerülôt. Nem is lenne ez különösebben érdekes, ha nem egy jól felszerelt túrahajóról lenne szó, amit a köznyelv elôszeretettel bödönnek titulál. Ez a hajó a példája annak, hogy lehet jó kompromisszumot kötni a sebesség és a komfort között. Persze az elôkelô helyezéshez szükség volt a kiváló kormányosra is.

44

34 hajóval a legnépesebb egységes osztály a 8 m OD. Nem sokkal vannak kevesebben a Sudár Regatták, 33-an, Scholtz 22-essel 32-en versenyeztek. Az egységes osztályok egyikébe sem sorolható hajók a Yardstick osztályokban kaptak helyet. Ez összesen 224 hajót jelent, ezen belül a Yardstick II.-ben 98-an versenyeznek. Ugye nem kell mondani mennyire más az értéke egy itt megszerzett bronzéremnek, mint például az Összevont Jollék között, ahol egyetlen hajót kellett legyôzni, hogy a dobogóra állhasson valaki, mert mindössze négyen indultak. Tulajdonképpen a bronzéremért senkivel sem kellett versenyezni, mert egy hajó kiállt. A legjobb jolle abszolútban a 220. helyen végzett. Nem voltak sokkal többen az Összevont Cirkáló osztályban sem, de ôk legalább jól vitorláztak. A klasszikusnak nevezett hajók összesen nem tették ki egy nagyobb osztály létszámát, úgy, hogy a hat klasszikus osztály hajói közé számítjuk a mûanyag replikákat is. A hat osztályban összesen hatvan hajó indult, ebbôl negyven futott be, a távot teljesítôknek pontosan a tizede. Nehéz megítélni a tradicionálisnak nevezett osztályok helyzetét, szemmel láthatóan a Vitorlás Szövetségnek sem sikerül. Ugyanis milyen hagyományokkal bír az az osztály, ahol egyetlen eredeti fahajó sem indul – Jollék –, kizárólag új építésû mûanyag hajók versenyeznek? Vagy annyira vegyes az osztály, hogy össze sem lehet hasonlítani a hajókat? A 40-es Cirkálókban annyi a közös, hogy a tulajdonosok elviselik egymást. Akit nem, az másutt versenyez. A hét hajó közül három tekinthetô valódinak, de azok is anynyira különbözôek, hogy a teljesítményük nem nagyon összemérhetô. Elég arra gondolni, hogy az idei versenyen ezek a hajók két-három, sôt öt óra távolságra „versenyeztek” egymással. Mûszakilag vagy a sebességüket tekintve ezeknek a hajóknak – ez a három régire is jórészt igaz – gyakorlatilag semmi közük egymáshoz. A 30-as Cirkálók társasága már sokkal izgalmasabb. Itt az új hajók teljesen integrálódtak a mezônybe, hála a szigorú osztályelôírásnak, az újak nem élveznek elônyt. Még érdekesebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy hogy épül új hajó fából és mûanyagból pontosan azonos méretben, megegyezô súllyal és vitorlázattal. Így is életben lehet tartani egy klasszikus osztályt. A verseny végeredménye a kötet végén található.

44