Szakcikk
A 2007. április 1-jei egészségügyi reformintézkedések hatása az összes kórházi ágyszámra 2007. április 1-jén lépett hatályba az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény felhatalmazása alapján megállapított kórházi struktúra Magyarországon. A törvény megalkotása és hatálybalépése között eltelt fél–háromnegyed év szakmai és társadalmi vitáktól volt hangos, melyek utózengéi ma is tartanak. Komoly hiányossága azonban az egészségpolitikai szakirodalomnak az „ágyszámreform” számszerű hatásainak elemzése és bemutatása, mely hiányt ehelyütt igyekszünk legalább részben pótolni. Dr. Vas Gábor1, Imhof Gábor2, dr. Ágoston István1, dr. Vas Bálint3, dr. Betlehem József3, Kresák Gergely2, Endrei Dóra4, Zemplényi Antal4, dr. Boncz Imre1,5
Bevezetés, célkitűzések Korábbi írásainkban már foglalkoztunk a kórházi ágyszámok alakulásával. Az akkori vizsgálataink során több év változását vettük górcső alá, és ez által igyekeztünk összehasonlítani a hazai és a nemzetközi ágyszámok alakulásának kapcsolatát. Ezen elemzések során vizsgáltuk tehát a hazai kórházi ágyszámokat nemzetközi összehasonlításban (1), majd megnéztük a magyar kórházi ágyszámok alakulását a rendszerváltozást követő 1990–2008 közötti periódusban. (2) Jelen írásunkban azonban a demokratikus átalakulás utáni időszak legnagyobb horderejű magyarországi ágyszámreformját, illetve annak eredményeit szeretnénk bemutatni, vagyis az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvényt, illetve ennek hatását a kórházi ágyszámokra. (3) A nevezett jogszabály volt hivatott a regnáló kormány egészségügyi törekvéseinek kapacitását szabályozni. A törvény végrehajtásáról a 361/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet intézkedett (4), míg a hozzá kapcsolódó finanszírozási, szerződéskötési és eljárási szabályokat a 41/2007. (III. 13.) Korm. rendelet rögzítette. (5) A 2006–2008 közötti egészségügyi reform számos intézkedése óriási szakmai és társadalmi vitát, ellenállást váltott ki, melynek fontos elemei a szakirodalomban is tárgyalásra kerültek. (6–14.) Dolgozatunk célkitűzése tehát a magyarországi kórházi ágyszámok változásának vizsgálata a 2007. április 1-jén hatályba lépett reformintézkedések hatására. Megpróbáltuk megvizsgálni, hogy az említett reformtörekvések miként alakították a hazai ellátórendszer szerkezetét.
A változások vizsgálata során igyekszünk az aktív és krónikus ágyszámokat külön és együttesen is megvizsgálni, hogy ez által sokkal átfogóbb képet kapjunk a reform eredményeiről. Kutatásunk során kíváncsiak voltunk arra, hogy a 2000-es évek legjelentősebb egészségügyi szerkezeti reformja csupán egy egyszerű létszámcsökkentést jelent, vagy ennél összetettebb módon, struktúraátalakítással egybekötve igyekszik modernizálni a hazai ellátást. Az ESKI kiváló áttekintést készített a kapacitás meghatározásokról a nemzetközi gyakorlatban. (15) Adatok és módszerek Dolgozatunk során a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adataira támaszkodtunk. (16,17) Az itt található adatok képezték a későbbi vizsgálatok alap adatbázisát. Az elemzés az összes kórházi ágyszám vizsgálatát tartalmazza (1–4. és 7. ábra), csupán az aktív–krónikus-ágyarány elemzésénél (5. és 6. ábra) választottuk szét az aktív és krónikus ágyakat. Első lépésben megvizsgáltuk, hogy az aktív, krónikus és az összes kórházi ágyszám hogyan változott országos 1. táblázat. Kórházi ágyak számának változása 2007. április 1-jén Aktív Krónikus Összesen 59 846 20 100 79 946 2007. 03. 31 2007. 04. 01 44 215 27 169 71 384 Változás (darab) -15 631 7069 -8562 Változás (%) -26% 35% -11% EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
| 5
Szakcikk szinten. (1. táblázat) Második körben elemeztük a 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszámot és ezek változását Magyarországon 2007. április 1. előtt és után regionális (1. ábra) és megyei (2. ábra) bontásban. Ezt követően a 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos el-
térését vizsgáltuk az országos átlagtól 2007. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, szintén regionális (3. ábra) és megyei (4. ábra) bontásban. Itt kimutattuk az országos átlagtól való felfelé és lefelé mért legnagyobb eltérések közötti különbséget.
1. ábra. 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyak száma (bal oldali függőleges tengely) és ezek változása (jobb oldali függőleges tengely) Magyarországon 2007. április 1. előtt és után regionális bontásban 100
20
80
15
60 Közép-Magyaro.
Közép-Dunántúl
Észak-Magyaro.
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Dél-Dunántúl
Összes ágyszám/10.000 lakos (db)
0
5 0
-20
-5 -5,0 -6,4
-40
-7,3
-7,1
Ágyszám százalékos változás (%)
20
Nyugat-Dunántúl
10 40
-10
-9,9
-60
-11,7 -15
-80 -16 2007.04. 01. előtt
-100
2007.04. 01. után
változás
-20
2. ábra. 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyak száma (bal oldali függőleges tengely) és ezek változása (jobb oldali függőleges tengely) Magyarországon 2007. április 1. előtt és után megyénként 20
140 120
2007.04. 01. előtt
2007.04. 01. után
változás 15
100 80
10 60 Összes ágyszám/10.000 lakos (db)
5
20 0 -9,8
-2,6
-5,0 -10,4 -13, 1 -11, 4 -16,6 -6, 4
-4,4
-3,6
-4, 9 -7, 4 -6,1
- 1,4
- 9,0 -7, 2
-2,9 -10, 3 -17,6
-7,0
0
-20 -5
-40 -60
-10 -80 -100
-15
6 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
Pest
Budapest
Zala
Vas
Győr-M.-S.
Komárom
Veszprém
Fejér
Nógrád
Heves
Borsod-A.-Z.
J-N-Szolnok
Szabolcs-Sz-B.
Hajdú-B.
Békés
Bács-K.
Csongrád
Tolna
Somogy
-140
Baranya
-120 -20
Ágyszám százalékos változás (%)
40
Szakcikk 3. ábra. 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám eltérése az országos átlagtól 2007. április 1. előtt és után régiónként 20
2007.04. 01. előtt
2007.04. 01. után 17,9
11,0
10 5 0 -5
Közép-Magyaro.
Közép-Dunántúl
Észak-Alföld
-20
Dél-Alföld
-15
Észak-Magyaro.
-10, 6 -11,5
Nyugat-Dunántúl
-10 Dél-Dunántúl
Összes ágy / 10.000 lakos eltérés az országos átlagtól (%)
15
4. ábra. 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám eltérése az országos átlagtól 2007. április 1. előtt és után megyénként 2007.04. 01. előtt
80
2007.04. 01. után
Összes ágy / 10.000 lakos eltérés az országos átlagtól (%)
60 65,8
53,1
40 20 0 -20 -40 -54,7
-52,9
-60
A következő fázisban megvizsgáltuk az aktív és krónikus kórházi ágyak arányát 2007. április 1. előtt és után regionális (5. ábra) és megyei bontásban (6. ábra). Végezetül (7. ábra) a 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változását számoltuk ki 2007. április 1. előtt és után („relatív pozícióváltozás”). Ezzel a mutatóval kívánjuk szemléltetni a reformintézkedések általános hatását az adott megyére. Ezen számítás a 4. ábránál használt adatsorra épült és a megyék egyfajta relatív helyzetváltozásának szemléltetésére szolgál.
Pest
Budapest
Zala
Vas
Győr-M.-S.
Komárom
Veszprém
Fejér
Nógrád
Heves
Borsod-A.-Z.
J-N-Szolnok
Szabolcs-Sz-B.
Hajdú-B.
Békés
Bács-K.
Csongrád
Tolna
Somogy
Baranya
-80
Eredmények Az 1. táblázatban foglaltuk össze számszerűleg az összes hazai kórházi férőhelyet. Ha csupán az összesített számokat nézzük, akkor elsőre megállapíthatjuk, hogy a vizsgált reform „csupán” 11%-os csökkenést hozott a hazai egészségügyben. Ha azonban elkezdjük tovább bontani az adatokat és csoportosítjuk az ellátási osztályokat aktív, illetve krónikus szempontok szerint, akkor viszont sokkal árnyaltabb eredményekre jutunk. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
| 7
Szakcikk Ebben az esetben megláthatjuk azt, hogy az összességében 11%-nyi csökkenés úgy alakult ki, hogy az aktív férőhelyek száma több mint negyedével (!) csökkent, a krónikus férőhelyek száma azonban több mint 30%-kal nőtt. Az országos átlagban elért 11%-os összes ágyszámcsökkenés regionális (1. ábra) és megyei (2. ábra) bontásban jelentős eltéréseket mutat. A legnagyobb arányú csökkenést a középmagyarországi (-16,0%) és a dél-alföldi (-11,7%) régióban látjuk, míg a legkisebb arányú volt az ágyszámcsökkentés a
közép-dunántúli (-5,0%) és a dél-dunántúli (-6,4%) régiókban. A reform előtt a legmagasabb kórházi ágyszámot a középmagyarországi (93,2 ágy/10 000 lakos) és a nyugat-dunántúli (78,3 ágy/10 000 lakos) régiókban találtuk, a 2007. április 1-jei reformot követően ugyanezen régiókban maradt a legnagyobb az ágyszám (Közép-Magyarország: 78,3 ágy/10 000 lakos; Nyugat-Dunántúl: 72,7 ágy/10 000 lakos). Másik oldalról nézve, a legalacsonyabb kórházi ágyszámot a dél-alföldi (70,7 ágy/10 000 lakos) és az észak-alföldi (71,4 ágy/10 000 lakos)
5. ábra. Aktív és krónikus kórházi ágyak aránya 2007. április 1. után régiónként 100 90 80 70 60 50 40 61,9%
68,2%
69,6%
61,7%
54,4%
53,4%
61,6%
Közép-Magyaro.
Közép-Dunántúl
Észak-Magyaro.
Észak-Alföld
10
Dél-Alföld
Dél-Dunántúl
20
Nyugat-Dunántúl
30
0% aktív
krónikus
6. ábra. Aktív és krónikus kórházi ágyak aránya 2007. április 1. után megyei bontásban aktív
100
krónikus
90 80 70 60
%
50 40 30 64,3% 62,3% 56,4% 68,8% 73,1% 61,6% 73,5% 67,0% 67,9% 62,3% 60,5% 61,2% 62,2% 43,7% 61,5% 52,9% 53,9% 53,6% 63,8% 50,9%
20 10
8 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
Pest
Budapest
Zala
Vas
Győr-M.-S.
Komárom
Veszprém
Fejér
Nógrád
Heves
Borsod-A.-Z.
J-N-Szolnok
Szab.-Sz.-B.
Hajdú-B.
Békés
Bács-K.
Csongrád
Tolna
Somogy
Baranya
0
Szakcikk régiókban találtuk, a 2007. április 1-jei reformot követően ugyanezen régiókban maradt a legalacsonyabb ágyszám (délalföld: 62,4 ágy/10 000 lakos; észak-alföld: 64,3 ágy/10 000 lakos). Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes régiókban, látható, hogy az ágyszámcsökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a régiók közötti sorrend érdemben nem változott, ugyanazon régiók maradtak a legjobb, illetve legrosszabb ellátottságú régiók. Megyei szinten vizsgálva (2. ábra) a legnagyobb arányú csökkenést Budapesten (-17,6%), Hajdú-Bihar (-16,6%), Heves (-14,9%) és Bács-Kiskun (-13,1%) megyékben látjuk, míg a legkisebb arányú volt az ágyszámcsökkentés Veszprém (-1,4%), Somogy (-2,6%), Vas (-2,9%) és Borsod-Abaúj-Zemplén (-3,6%) megyékben. Az ágyszámcsökkentés mértékét illetően tehát a legnagyobb (-17,6%) és a legkisebb (-1,4%) arányú csökkenés között több mint tízszeres eltérést látunk. A reform előtt a legmagasabb kórházi ágyszámot Budapesten (131,1 ágy/10 000 lakos), Baranya (86,0 ágy/10 000 lakos), Veszprém (85,80 ágy/10 000 lakos) és Zala (85,0 ágy/10 000 lakos) megyékben találtuk, a 2007. április 1-jei reformot követően ugyanezen megyékben maradt a legnagyobb az ágyszám (Budapest: 108,0 ágy/10 000 lakos, Veszprém: 84,6 ágy/10 000 lakos, Baranya 77,6 ágy/10 000 lakos, Zala 76,3 ágy/10 000 lakos). Másik oldalról nézve a legalacsonyabb kórházi ágyszámot a reform előtt Pest (35,8 ágy/10 000 lakos), Bács-Kiskun (63,5 ágy/10 000 lakos), Fejér (63,8 ágy/10 000 lakos) és Jász-Nagykun-Szolnok (64,5 ágy/10 000 lakos) megyékben találtuk, a 2007. április 1-jei reformot követően érdemi változást itt sem látunk (Pest: 33,3 ágy/10 000 lakos, Bács-Kiskun 55,2 ágy/10 000 lakos, Fejér: 59,9 ágy/10 000 lakos, Komárom-Esztergom 61,0 ágy/10 000 lakos). Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes megyékben, látható, hogy az ágyszámcsökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a megyék közötti sorrend érdemben nem változott, ugyanazon megyék maradtak a legjobb, illetve majdnem ugyanazok a legroszszabb ellátottságú megyék. A 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos eltérése az országos átlagtól 2007. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, regionális (3. ábra) és megyei (4. ábra) bontásban szintén érdekes jellegzetességeket mutat. A reform előtt a közép-magyarországi régió ágyszáma (93,2 ágy/10 000 lakos) annyival volt az országos átlag felett (17,9%), hogy az összes többi régió ágyszámértéke az országos átlag alá került. A reform hatására azonban a közép-magyarországi régió ágyszáma (78,3 ágy/10 000 lakos) már „csak” 11%-kal volt magasabb az országos átlagnál, és a dél-dunántúli (71,2 ágy/10 000 lakos), valamint a nyugat-dunántúli (72,7 ágy/10 000 lakos) régiók ágyszámai az országos átlag (70,6 ágy/10 000 lakos) alá kerültek. Mind a reform előtt, mind a reformot követően a legalacsonyabb ágyszámú régió a dél-alföldi volt (70,7, illetve 62,4 ágy/10 000 lakos), mely ágyszámainak százalékos eltérése az országos átlagtól -10,6%, illetve -11,5% volt. A legkisebb (dél-alföld) és a legnagyobb (közép-magyarország) ágyellátottságú régiók közötti eltérés a reform előtt 28,5 százalékpont volt, ami a reformot követően 22,5 százalékpontra mérséklődött. Megyei bontásban vizsgálva a 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos eltérését az országos átlagtól 2007. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, szintén érdekes képet kapunk. (4. ábra) A reform előtt 6 megye 10 000 lakosra jutó ágyszámértéke volt az országos átlag felett: Bu-
dapest (65,8%), Baranya (8,8%), Veszprém (8,6%), (Zala 7,6%), Csongrád (1,1%) és Heves (0,3%) megyék. A reformot követően közülük 5 megye értéke továbbra is az országos átlag fölött maradt: Budapest (53,1%), Baranya (10,0%), Veszprém (19,9%), (Zala 8,1%) és Csongrád (1,3%) megyék. Heves (-4,4%) megye ágyszáma azonban az országos átlag alá esett, helyét pedig „elfoglalta” Győr-Moson-Sopron megye (3,3%) melynek ágyszáma az országos átlag fölé nőtt. Megyei szinten tehát a reformot követően is 6 megye ágyszáma volt az országos átlag fölött. Ehelyütt is hangsúlyozzuk Veszprém megye markáns pozíciójavulását az országos átlaghoz képest (8,6%-ról 19,9%ra). A legalacsonyabb ágyszámú megyék tekintetében azt látjuk, hogy a reform előtt Pest (-54,7%), Bács-Kiskun (-19,7%) és Fejér (-19,3%) megyék ágyszáma volt a legalacsonyabb az országos átlaghoz képest, és ez a helyzet a reformot követően sem változott (Pest -52,9%; Bács-Kiskun -21,8%; Fejér -15,1%). Érdekes azonban, hogy míg Fejér megye pozíciója néhány százalékpontot javult az országos átlaghoz képest, addig Bács-Kiskun megyéé romlott. A legkisebb (Pest: -54,7%) és a legnagyobb (Budapest: +65,8%) ágyellátottságú megyék közötti eltérés a reform előtt 120,6 százalékpont volt, ami a reformot követően 106,0 százalékpontra mérséklődött, ami továbbra is elfogadhatatlan eltérés. Amennyiben Pest megye helyett a második legalacsonyabb ágyellátottságú megyét (Bács-Kiskun: -19,7%) hasonlítjuk Budapesthez, akkor látható, hogy az eltérés a reform előtt 85,5 százalékpont volt, ami a reformot követően 74,9 százalékpontra mérséklődött. Amennyiben pedig Budapestet és Pest megyét szerves egységként tekintjük (középmagyarországi régió), akkor az eltérés a reform előtt a középmagyarországi régió (+17,9%) és Bács-Kiskun megye (-19,7%) között 37,6 százalékpont volt. A reformot követően pedig a közép-magyarországi régió szélső értéke (+11,0%) helyébe Veszprém megye (+19,9%) lép, és így közte és a további pozíciót vesztő Bács-Kiskun megye (-21,8%) közötti eltérés 41,7 százalékpontra nő, mely növekmény szintén elfogadhatatlan egészségpolitikai eredmény. Országos átlagban az aktív és krónikus ágyak aránya 74,9% versus 25,1% volt a reform előtt. Ez jelentős mértékben módosult a reformot követően: 61,9% versus 38,1% értékre. Az aktív–krónikus-arányt vizsgálva regionális bontásban (5. ábra) a reformot követően az észak-alföldi (69,6%) és dél-alföldi (68,2%) régiókban látjuk a legmagasabb aktív ágyarányt, míg a nyugat-dunántúli (53,4%) és a közép-dunántúli (54,4%) régiókban a legalacsonyabbat. Megyei bontásban vizsgálva (6. ábra) a legmagasabb aktív ágyszám arányt Hajdú-Bihar (73,5%), Csongrád (68,8%), Jász-Nagykun-Szolnok (67,9%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (67,0%) megyékben találjuk, míg a legalacsonyabb aktív ágyszám arány Veszprém (43,7%), Pest (50,9%), Győr-Moson-Sopron (52,9%) és Zala (53,6%) megyékben figyelhető meg. A 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változását 2007. április 1. előtt és után a 7. ábra szemlélteti. A lista élén található Veszprém megye 10 000 lakosra jutó ágyszáma a reform előtt 8,6%-kal volt az országos átlag fölött, ami a reformot követően 19,9%-ra nőtt, így eredményezve 11,3%-os relatív pozíciójavulást. A második helyen álló Somogy megye ágyszámeltérése a reform előtti -10,3%-ról változott -2,1%-ra. Kiemeljük még Fejér megye esetét, ahol az ágyszám eltérése a reform előtti -19,3%-ról változott -15,1%-ra. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
| 9
Szakcikk 7. ábra. 10 000 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változása 2007. április 1. előtt és után („relatív pozícióváltozás”)
10
5 -0,7% -2,1% -4,7% -6,5% -12,8% 11,3%
8,2%
7,8%
7,4%
5,8%
5,5%
4,2%
4,2%
3,9%
3,4%
1,9%
1,6%
1,1%
0,5%
0,3%
Somogy
Vas
Borsod-A-Z
J-n-szolnok
Tolna
Szabolcs-Sz-B
Fejér
Győr-M-S
Nógrád
Pest
Komárom-e
Baranya
Zala
Csongrád
0
Veszprém
Országos átlagtól való eltérés változása(%)
15
-5
-10
A 7. ábrán bemutatott példa alapján a 3 relatív nyertes közé sorolható megye esetében más-más eredményt jelent a relatív nyereség. Veszprém megye 10 000 lakosra jutó ágyszáma a reform előtt Budapest és Baranya megye után a 3. legmagasabb volt, a reformot követően pedig megelőzve Baranya megyét, Veszprém megye a 2. helyre lépett elő. Somogy megye ezzel a nagy ugrással a 11. helyről lépett elő a 8. helyre, míg Fejér megye a szintén markáns pozíciójavulás ellenére a reform előtt és a reform utáni is az utolsók között, egész pontosan a 18. helyen áll a megyék összes kórházi ágyszám szerinti rangsorában. Megbeszélés, következtetés Dolgozatunk célkitűzése a magyarországi kórházi ágyszámok változásának vizsgálata volt a 2007. április 1-jén hatályba lépett egészségügyi reformintézkedések hatására. Főbb megállapításként leszögezhetjük, hogy az ágyszámcsökkenés mennyiségi értelemben markánsan megvalósult, és az ágyszámcsökkenés mellett megfigyelhető volt az aktív és krónikus ágyak arányának eltolódása is az alacsonyabb aktív ágyarány irányába. Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes régiókban és megyékben, bemutattuk, hogy az ágyszámcsökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a régiók és megyék közötti sorrend érdemben nem változott, szinte teljes egészében ugyanazon régiók és megyék maradtak a legjobb, illetve legrosszabb ellátottságú területek. A regionális és megye-ágyszámok eltérése az országos átlagtól a választott mutatószám függvényében kismértékben csökkenhetett, azonban a kórházi kapacitásokban megmutatkozó területi egyenlőtlenségek érdemben nem változtak, ami egészségpolitikai szempontból elégtelen és elfogadhatatlan egy ilyen volumenű intézkedéssorozatot követően. Bár nem volt elsődleges célkitűzése a dolgozatnak, megemlítjük, hogy eddigi elemzéseink alapján az ágyszám-alloká-
10 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
Budapest
Hajdú-B
Heves
Bács-k
Békés
-15
ció mechanizmusát vagy „képletét” nem sikerült visszafejtenünk. Rendkívül sajnálatos, hogy egy ilyen nagy volumenű, az egészségügyi ellátórendszert markánsan befolyásoló intézkedés esetében nem átlátható, és sem a szakmai, sem a laikus közvélemény számára nem elérhetők azon információk, amik az ágyszámelosztás módszertanára vonatkoznak. Budapest mindig is kritikus kérdés volt kórházi kapacitások tekintetében, itt azonban azt láthatjuk, hogy az egészségügyi kapacitások megyei szintű elemzésénél sem mindig célszerű Budapest és Pest megye szétválasztása, mivel ez nagyon torz adatokat eredményez. Itt tehát a megyei szintű elemzéseknél is a 18 megye mellett Budapest és Pest megye egyetlen egységként történő kezelése indokolt lehet adott esetben. A relatív pozícióváltozás elemzése (7. ábra) kapcsán felmerülő további kérdés, hogy ha valaki ennek a konkrét, 2007. április 1-jéhez kötődő intézkedés nyertesének tekinthető, az önmagában egyenlő azzal, hogy megfelelő az adott régió vagy megye ágyszáma. Erre a kérdésre egyértelműen nem a válasz, ahogy azt a 3 bemutatott megye példája is szemlélteti. Egyes helyeken a természeti adottságok (pl. Zala megye és a hévízi tó), illetve az ehhez kapcsolódó kapacitások (Zalában krónikus ágyak), vagy a tradicionális profilok (pl. erős rehabilitációs szerep) magyarázhatják a jelenségeket. Hangsúlyozzuk, hogy jelen elemzésünk az összes kórházi ágyszám elemzését foglalta magába. További kutatási témánk az aktív és a krónikus ágyszámok változásának elkülönítetten történő elemzése az itt bemutatott módszertan alapján. Erről későbbi dolgozatunkban számolunk be. Irodalomjegyzék 1. Vas G., Kóti Cs., Imhof G., Ágoston I., Vas B., Boncz I.: Kórházi ágyszámok összehasonlítása nemzetközi viszonylatban. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2008;46(6):39–43.
Szakcikk 2. Vas G., Kóti Cs., Imhof G., Ágoston I., Vas B., Betlehem J., Kresák G., Boncz I.: A kórházi ágyszámok alakulása Magyarországon 1990–2008. között. Nôvér. 2009;22(2):31–37. 3. 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl. Magyar Közlöny. 2006/160. (XII. 22.) 4. 361/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról. Magyar Közlöny. 2006/165. (XII. 28.) 5. 41/2007. (III. 13.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásával kapcsolatos egyes finanszírozási, szerzôdéskötési és eljárási kérdésekrôl. Magyar Közlöny. 2007/29. (III. 13.) 6. Gaál P.: Egészségügyi reform és korszerû egészségpolitika. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2007;6(1):7–12. 7. Babos J., Gyüre I.: Egészségügyi reform – Javaslatok a felkészüléshez és a sikeres alkalmazkodáshoz. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2007;6(2):26–30. 8. Szummer Cs.: Reform romokban. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2007;6(4):5-6. 9. Szakolczai Gy.: A biztosítási reformról a szakirodalom és a társadalom véleményének tükrében. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2007;6(7):12–19. 10. Bugovics E., Bugovics Z.: Reform: a finanszírozható közellátás létrehozása és mûködtetése. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2007;45(1):4–12.
11. Radnai A.: Kevesebb ágy, magasabb minôség. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2007;45(2):33–36. 12. Bugovics E., Bugovics Z.: Javaslat a magyarországi kórházak struktúra- és ágyszámváltozásához. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2007;45(3):8–15. 13. Boris A., Ludwig K., Roman M.: Kapacitástervezés a németországi kórházakban. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2007;45(5):62-63. 14. Mikola B.: Gondolatok az egészségügyi ellátórendszer átszervezésérôl. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 2008;46(1):15–21. 15. ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda. Kapacitások meghatározása az egészségügyben. Budapest, 2006 16. Központi Statisztikai Hivatal (KSH). www.ksh.hu 17. Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) www.oep.hu
1 Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék 2 Pécsi Tudományegyetem, Gazdasági Főigazgatóság 3 Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Ápolás és Betegellátás Intézet 4 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ 5 Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdaság-tudományi Kar, Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/4.
| 11
