Intézményi helyzetelemzések módszertani leírása, eljárásrendje, eszközei Bevezetési útmutatók a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) alkalmazásához
- 1/94 -
TARTALOMJEGYZÉK Általános bevezető……………………………………………………………………………. 3 I. rész: A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer és a Szakképzési Önértékelési Modell kapcsolata………………………………………………………………………..……………. 4 II. rész: Intézményi helyzetelemzések módszertani leírása, eljárásrendje, eszközei Bevezetési útmutató a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének alkalmazásához.………………………………………………………………………………11 Tartalomjegyzék..................................................................................................................... 12 I. Bevezetés.............................................................................................................................. 13 II. A Szakképzési Önértékelési Modell I. szintjének (SZÖM I.) logikája, felépítése ....... 14 III. A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szint megvalósítási folyamatának lépései.............................................................................................................. 18 0. A projekt indítása ..................................................................................................... 21 1. Az önértékelés előkészítése...................................................................................... 23 1.0. Intézményi felelősök képzése................................................................................ 23 1.1. Projektterv készítése.............................................................................................. 24 1.2. Tantestületi tájékoztató.......................................................................................... 26 1.3. Intézményi önértékelő team felkészítése............................................................... 27 2. Az önértékelés végrehajtása ..................................................................................... 28 2.1. Intézmény bemutatása ........................................................................................... 28 2.2. Eredmények összesítése ........................................................................................ 30 2.3. Értékelő könyv készítése ....................................................................................... 38 2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése ................................................................. 42 2.5. Tantestületi előterjesztés ....................................................................................... 45 3. Az önértékelés követése / további lépései................................................................ 46 3.1. Célok meghatározása (ok-elemzés)....................................................................... 47 3.2. Intézkedési tervek készítése, megismertetése ....................................................... 48 3.3. Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése..................................................... 50 4. Összegzés az önértékelés megvalósításának tapasztalatairól................................... 51 IV. A SZÖM I. önértékelési dokumentumok beküldése..................................................... 53 V. Mellékletek......................................................................................................................... 55 III. rész: Intézményi helyzetelemzések módszertani leírása, eljárásrendje, eszközei Bevezetési útmutató a Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjének alkalmazásához……………………………………………………………………67 I. Bevezetés…………………………………………………………………………….........69 II. A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintje……………..70 III.A SZÖM II. és SZÖM III. önértékelési folyamat lépései………………….......................75 2. Az önértékelés végrehajtása...……………………………………………………78 2.1 Adottságok és Eredmények összesítése..….……………………………………..78 2.2 Értékelő Könyv elkészítése....……………………………………………………85 2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése…...……………………………………...88 IV. Mellékletek...……………………………………………………………………..............92
- 2/94 -
Általános bevezető A szakképző intézményeknek egyre nagyobb elvárásokkal kell szembenézniük: alkalmazkodniuk kell a gyors változásokhoz, új technológiákat kell alkalmazniuk, eredményesnek kell lenniük, ki kell elégíteniük a partnerek igényeit, tanulniuk kell másoktól és versenyképessé kell válniuk. Ezért fontos, hogy a szakképző intézmények időről időre megfelelő információhoz jussanak arra vonatkozóan, hogyan tudnak megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak; hogy a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával hogyan tudják fenntartani az egyensúlyt a különböző érdekeltek jelenlegi és jövőbeni szükségletei között. Mindezekre a kérdésekre választ kaphatunk a rendszeresen, meghatározott időközönként elvégzett intézményi szintű helyzetfelmérés, helyzetelemzés, önértékelés alkalmazásával, amely során a szervezet tevékenységeinek és eredményeinek átfogó és szisztematikus felülvizsgálatára kerül sor egy meghatározott szempontsor, követelményrendszer tükrében. A szakképző iskolák rendszeres helyzetelemzési, önértékelési tevékenységének segítésére – a 1057/2005 Kormányhatározattal összhangban – kifejlesztésre került a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) - egy komplex önértékelési eszköz, amelynek 3 szintje lehetővé teszi az önértékelési követelmények fokozatos teljesítését. A jelen kiadvány, módszertani leírás (a továbbiakban bevezetési útmutató) célja, hogy módszertani segítséget nyújtson a szakképző iskolák rendszeres helyzetelemzési, önértékelési tevékenységéhez, az által, hogy ismerteti a Szakképzési Önértékelési Modell különböző szintjeinek alkalmazásával elvégzendő helyzetfelmérés, önértékelés eljárásrendjét, folyamatát, gyakorlati lépéseit és a megvalósítás során alkalmazandó / alkalmazható eszközöket. Az I. részben szólunk a szakképzés európai szinten Közös Minőségbiztosítási Keretrendszeréről (CQAF), amely a hazai szakképző iskolák számára lehetőséget nyújt minőségfejlesztési rendszerüknek az európai alapvető minőségkövetelményekkel összhangban történő kialakításához, (tovább)fejlesztéséhez. Bemutatjuk a hazai iskolarendszerű szakképzésre adaptált Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) felépítése, valamint a hozzá kapcsolódó elemek tartalma (SZMBK Modell, Önértékelés, Külső értékelés, Mérés). Az önértékelési módszertan a „hogyan” (folyamat, lépések, módszerek) leírása, az, ahogyan az önértékelést el kell végezni. A Szakképzési Önértékelési Modell az egyes szinteken eltérő szerkezetet és eltérő mélységet mutat, amelyből adódóan a modellek alapján történő intézményi helyzetelemzés, önértékelés során más módszertan alkalmazása válik szükségessé az intézmények számára. A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjén teljesen új megközelítés került kidolgozásra, így a folyamat, módszertan és az eszközök is itt térnek el legnagyobb mértekben a Szakiskolai Önértékelési Modell alapján végzett önértékelés módszertanától. Az új megközelítéshez új eszközök, formanyomtatványok kerültek kidolgozásra. (II. rész) A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és a III. Kiválóság szintje esetében a tartalmi és megközelítésbeli különbség nem jelentős, ezért itt nincs lényegi változás az önértékelés módszertanában. Ez indokolja a két szint együttes, egy közös útmutatóban való kezelését. (III. rész) Az önértékelés eljárásrendje, folyamatának lépései, az alkalmazott módszertan és eszközök ezeken a szinteken lényegében azonosak a Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintje alapján végzett önértékeléssel is. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az Szakiskolai Fejlesztési Program (I. fázisának) keretében eddig elvégzett önértékelések anyagait, eredményeit hogyan tudják az intézmények felhasználni a Szakképzési Önértékelési Modell alapján elvégzendő önértékeléskor. Ezekre a kérdésekre is kitér, választ ad az útmutató.
- 3/94 -
I. rész: A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer és a Szakképzési Önértékelési Modell kapcsolata
- 4/94 -
I. A Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) helye a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszerben A szakképzés minőségbiztosítása, minőségfejlesztése a 2000. évtől az EU szintjén egyre nagyobb lendületet és dimenziót kapott, amelynek eredményeként 2003-2004-ben kidolgozásra került a szakképzésben alkalmazandó, európai szinten Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF). A Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) elsődleges célja, hogy elősegítse a szakképzés minőségének fejlesztését és e téren a tagállamok szakképzést érintő szakmapolitikai kezdeményezéseinek növekvő áttekinthetőségét és konzisztenciáját, miközben teljes mértékben tekintetbe veszi a tagállamok saját rendszereik (ki)fejlesztéséért való felelősségüket, valamint közös irányt ad a nemzeti és az intézményi szintű minőségirányítási rendszerek kialakításához és fejlesztéséhez. A Magyar Köztársaság Kormánya 2005. májusában – a „Szakképzés-fejlesztési Stratégia 20052013” kapcsán – elfogadta az 1057/2005 sz. Kormányhatározatot, miszerint biztosítani kell, hogy 2008. december 31-ig valamennyi szakképzést folytató intézmény alkalmazhassa – az Európai Unió szakképzési minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével kialakított – minőségbiztosítási rendszert (1.1. pont). Ennek jelentős állomását képezte annak a Kormány által meghatározott részintézkedésnek a megvalósítása, miszerint 2006. június 30-ig a Szakiskolai Fejlesztési Programban résztvevő kilencven iskolában egységes minőségbiztosítási rendszert kellett kialakítani. A Kormányhatározat részintézkedésének megvalósítása érdekében a Szakiskolai Fejlesztési Program Minőségfejlesztési területének keretében 2006. január-februárban elkészült a CQAF hazai adaptációja az iskolarendszerű szakképzésre. A hazai Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) azért került kifejlesztésre, hogy támogassa a szakoktatás és szakképzés terén a minőségmenedzsment rendszerek alkalmazását intézményi és rendszer szinten, valamint hogy összekapcsolja a szakképzési minőségirányítási, minőségfejlesztési tevékenységeket a szakképzési rendszerekre vonatkozó, európai szakmapolitikai célkitűzésekkel. Az adaptáció során megtörtént a Keretrendszer alkotóelemeinek és alapvető minőségi követelményeinek értelmezése és adaptálása a magyar iskolarendszerű szakképzésre, a szakképző iskolák működésére és feladataira. A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer felépítését, négy alkotóelemét – SZMBK Modell (Közös kritériumok) – Önértékelés (Módszertan) – Külső értékelés (Monitoring) – Mérés (Indikátorok) az 1. számú ábra szemlélteti.
- 5/94 -
Tervezés Felülvizsgálat (Visszacsatolás és fejlesztés)
Módszertan
Végrehajtás
Mérés és értékelés
SZMBK Modell Modell (Közös kritériumok) Mérés (Indikátorok)
Önértékelés (Módszertan) Külső értékelés (Monitoring) A Keretrendszer elemei 1. számú ábra
A Keretrendszer első elemét képező SZMBK Modell (Közös kritériumok) tartalmazza a szakképzésre vonatkozó azon kulcskérdéseket, amelyek vizsgálata alapvető fontosságú a szakképző intézmények képzési tevékenységének minőségbiztosítása szempontjából. A kulcskérdések a PDCA logika négy lépése mentén kerültek csoportosításra, amelyeket az SZMBK Modell Módszertan eleme fog össze egységes egésszé. Az SZMBK Modell elősegíti a minőségirányítási rendszerek tudatos tervezését, végrehajtását, értékelését és fejlesztését. Az SZMBK Modellje olyan követelményeket fogalmaz meg, amelyek alapvetők bármilyen szakképzési intézmény minőségirányítási rendszerében, ezért a szakképző iskolákban működő minőségbiztosítási rendszereknek - belső működésükön és szabályozásaikon keresztül - az SZMBK Modellben szereplő kulcskérdésekre egyértelmű választ kell adniuk. Ezáltal az SZMBK Modell egyfajta közös összehasonlítási alapot teremthet a különböző intézményi minőségfejlesztési megközelítések között, és egyfajta integrációs szerepet tölthet be. Az SZMBK Modell bevezetését támogatja az intézmények számára készült útmutató (Útmutató a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer bevezetéséhez1), amely kitér az SZMBK Modell tartalmi követelményeire, a bevezetés lépéseire, és segítséget nyújt ahhoz, hogy az intézményekben megvalósuljon az alkalmazott minőség megközelítések integrálása. A Keretrendszerben a második elem az Önértékelés, amelyen a minőség mérésére és értékelésére, valamint a minőség intézményi szintű fejlesztésére alkalmazható módszertant kell érteni. Az önértékelés megvalósításához az EU Szakmai Munkacsoport kidolgozott egy szakmai útmutatót, amely segítséget nyújthat az önértékelés megvalósításában. A hazai szakiskolák részére már korábban kialakításra került egy önértékelési modell, amelynek továbbfejlesztése során 1
A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer fejlesztése során keletkezett szakmai anyagok, termékek megtalálhatóak a www.szakma.hu honlapon.
- 6/94 -
beépítésre kerültek az SZMBK Modell kulcskérdései, illetve az EU Szakmai Munkacsoport által kidolgozott önértékelési eszköz követelményei. A hazai szakképző iskolákban alkalmazható modell – a Szakképzési Önértékelési Modell – tehát megfelel és megfeleltethető az SZMBK Keretrendszer második elemének. A Keretrendszer harmadik eleme a Külső értékelés, egy olyan monitoring rendszer működtetése, amely segíti a szakképző intézmények értékelését és az értékelés alapján kitűzött fejlesztések megvalósítását. A monitoring rendszer működtetésére vonatkozó rendszer leírása jelenleg koncepció formájában készült el. A Keretrendszer negyedik eleme a Mérés, amely a szakképzési tevékenység eredményességének és hatékonyságának vizsgálatát, valamint a fejlesztések objektív adatokon, tényeken alapuló meghatározását segítő indikátorokat tartalmazza. A Szakképzési Önértékelési Modellbe beépítésre kerültek a Keretrendszerhez kapcsolódó indikátorok. Korábbi fejlesztések eredményeként kerültek kidolgozásra a szakképzés hatékonyságának mérésére alkalmas kulcsindikátorok (40 kötelező kulcsindikátor), valamint a benchmarking adatbázis indikátorai. Ezen fejlesztések során a fejlesztők már figyelembe vették az SZMBK Keretrendszer által meghatározott indikátorokat és beépítették azokat mind a kulcsindikátorok, mind a benchmarking indikátorok rendszerébe. A Keretrendszer indikátorai tehát megjelennek a kulcsindikátorok között, ezek mind részei a benchmarking indikátoroknak, amelyek mindegyike megtalálható a Szakképzési Önértékelési Modellben.
- 7/94 -
II. A Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) kialakulása, fejlesztési fázisai A Szakképzési Önértékelési Modell kialakítása, fejlesztése alapvetően két pontból indult ki. Az egyik a hazai szakiskolák számára a Szakiskolai Fejlesztési Program I. fázisában kidolgozott önértékelési modell, a másik pedig az EU alapokon nyugvó Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer. Fontos szempont volt annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy az SZMBK Modellhez kapcsolódó kulcskérdések segítségével minden hazai szakképző iskola kitérjen önértékelése során az európai közös követelmények vizsgálatára, amelyek alapvető fontosságúak egy szakképző iskola képzési minőségének javítása, fejlesztése szempontjából. A minőségirányítási rendszerekhez kapcsolódó követelményeken, illetve az önértékeléshez kapcsolódó modelleken keresztül biztosítható, hogy az egyes vizsgálati szempontok ne maradjanak ki az értékelésből. Az EU Szakmai Munkacsoport a már létező, meghatározó nemzetközi minőségirányítási rendszereket, megközelítéseket figyelembe vette, így a Keretrendszernek az ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőségirányítási rendszerrel, illetve az EFQM Modellel való kapcsolata biztosított. Azt kellett csupán megvizsgálni, hogy a hazai oktatásirányítás által fejlesztett minőségirányítási rendszermodelleknél (például: Közoktatás Minőségéért Díj (KMD) Modell, Szakiskolai Önértékelési Modell) is megtalálható-e ez az egyértelmű kapcsolat, amelynek eredményeként elkészült az SZMBK Modell és a hazai minőségirányítási megközelítések követelményrendszerének az összevetése. Mivel a hazai szakképzésben egyedül a korábban kialakított Szakiskolai Önértékelési Modell volt speciálisan a szakiskolákra kialakítva intézményi szinten, az adaptálás során elsődlegesen azt kellett megvizsgálni, hogy a Szakiskolai Önértékelési Modell követelményrendszerében szerepel-e az SZMBK Modell kulcskérdéseinek minden eleme. Ennek eredményeként a fejlesztés során a hiányzó elemek beépítésre kerültek a Szakképzési Önértékelési Modellbe. A korábban kidolgozott Szakiskolai Önértékelési Modellnek csupán az I. és a II. szintje állt rendelkezésre, amelyek azonban nem térnek ki az intézmény teljes működésének az értékelésére. A második lépés ennek alapján tehát a modell teljessé tétele volt. Ez azt jelenti, hogy a Keretrendszer kulcskérdéseit már magában foglaló önértékelési modell kiegészült a KMD-ben szereplő egyéb elemekkel, annak érdekében, hogy az intézmény működéséhez kapcsolódó tevékenységeket teljes egészében lefedő modell készüljön el. Az 1057/2005 sz. Kormányhatározat értelmében valamennyi szakképzést folytató intézmény számára biztosítani kell, hogy 2008. december 31-ig alkalmazhassa az Európai Unió szakképzési minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével kialakított minőségbiztosítási rendszert. Ez azt hozza magával, hogy olyan önértékelési modellt szükséges létrehozni, amelyet nem csupán a szakiskolák használhatnak, hanem az iskolarendszerű szakképzésben működő intézmények valamennyien. Ennek megfelelően a harmadik lépésben a Keretrendszer kulcskérdéseit is magában foglaló önértékelési modell kérdéseit kellett megvizsgálni, egyrészt abból a szempontból, hogy azok értelmezhetőek-e a szakképző iskolák mindegyikére (szakiskolákra és szakközépiskolákra egyaránt), másrészt abból a szempontból, hogy az előző két év alkalmazási tapasztalatai alapján felül kell-e vizsgálni a modellben szereplő kérdéseket is. Szükség esetén a kérdések módosításra, kiegészítésre kerültek, vagy előfordult, hogy el is kellett hagyni az adott kérdést a modellből. Ennek eredményeként elkészült a Szakképzési Önértékelési Modell, amely a korábbi Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintjének követelményrendszerére épül, kiegészülve az SZMBK Modell kulcskérdéseivel, a teljesség érdekében a
- 8/94 -
KMD további vizsgálati területeivel, valamint a kérdései pontosításra kerültek annak érdekében, hogy valamennyi intézmény alkalmazni tudja, amely iskolarendszerű szakképzést folytat. Továbbá, a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszerének kialakításánál figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az iskolarendszerű szakképzésben részt vevő intézmények többsége felnőttképzési tevékenységet is folytat. A Szakképzési Önértékelési Modell kifejlesztése során negyedik lépésként felül kellett vizsgálni, újra kellett gondolni a korábbi Szakiskolai Önértékelési Modell szintezését. A Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszere jelenti a legfelső, harmadik szintet, amelyből kiindulva került kidolgozásra a SZÖM I. és II. szintjének követelményrendszere. Felmerült a kérdés, hogy vajon már a II. szinten megjelenjenek-e a Keretrendszer kulcskérdései, mint vizsgálandó elemek. E mellett szólt, hogy a Szakiskolai Fejlesztési Program I. fázisában részt vett 90 intézménynek lehetősége van arra, hogy a következő önértékelést újból a II. szintű modell alapján végezze el (amennyiben az önértékelési folyamat szabályozásában így határozott), így ezen intézmények számára is biztosított, hogy a Keretrendszer követelményeit is magában foglaló modell alapján végezzék el a soron következő önértékelésüket. A Szakiskolai Önértékelési Modell(ek) alkalmazási tapasztalatai azt mutatták, hogy az I. szinten az intézményektől erős igényként fogalmazódott meg a modell követelményeinek egyszerűsítése, másrészt, hogy alapvetően a mérési rendszer rendbetételére van szükség az intézményekben. Ezeket figyelembe véve került elhatározásra, hogy a Szakképzési Önértékelési Modell I. szintjén csupán az eredmények összegyűjtésével foglalkozzon az intézmény, valamint az ehhez kapcsolódó célok vizsgálatával. Itt tehát első lépésként a mérési, adatgyűjtési rendszer kialakítására, pontosítására helyeződik a hangsúly. Az I. szinten tehát már teljes körűen vizsgálják az intézmények az eredményeiket (amelyek a kötelezően mérendő kulcsindikátorokat, a benchmarking adatbázis elemeit és egyéb indikátorokat is tartalmaznak). Fentiek alapján az intézményi önértékelés 3 szintje az alábbi elnevezést kapta: 1. szint: Helyzetfelmérő szint, amely az eredmények vizsgálatára terjed ki, valamint az elért eredmények tükrében a kialakított intézményi célrendszer vizsgálatára. Ebből kiindulva történik az intézményi működés fejlesztése. 2. szint: Fejlesztési szint, amelynek követelményrendszere az intézmény nevelési-oktatásiképzési tevékenységének az értékelésére terjed ki, valamint széles körben tartalmazza a Keretrendszer kulcskérdéseinek vizsgálatát is. Az első szinthez képest a második szinten továbbra is szükséges vizsgálni az eredményeket, ugyanakkor a Fejlesztési szinten alkalmazandó modell vizsgálja az intézményi működés oktatási-képzési szempontból kiemelt területeit is, 3. szint: Kiválóság szint, amelynek követelményrendszere alkalmas arra, hogy az intézmény teljes körűen megvizsgálja a működését és az eredményeit, illetve az SZMBK kulcskérdések követelményeinek a teljesülését. A Kiválóság szinten történő önértékelés a díj típusú modellek alkalmazása felé viszi el az intézményeket. A SZÖM ezen a szinten tartalmazza a 2. Fejlesztési szint modelljének minden értékelendő elemét, ugyanakkor tovább bővül, kiegészül az intézmény összes működési területének értékelésével, és az SZMBK Modell minden kulcskérdésnek teljesülését is vizsgálja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a 3 szint egymásra épül, biztosítva ezzel, hogy az intézmények számára egy fokozatosan bevezetésre kerülő önértékelési eszköz álljon rendelkezésükre. Bár az önértékelés egy alkalommal történő megvalósítása is hozhat eredményeket, hiszen ez alapján is elindíthat fejlesztéseket az intézmény, azonban az önértékelés akkor igazán hatékony és sikeres, ha azt rendszeres időközönként megismétlik. Az önértékelés valódi eredményessége hosszú távon érhető tetten, a fejlesztések megalapozása és megvalósítása folyamatosan egymásra kell, hogy épüljön és a következő önértékelések alkalmával lesz látható a fejlődés eredménye. - 9/94 -
A szintek egymásra épülése, fokozatos bevezetése azért indokolt, hogy az intézmények először egy szűkebb követelményrendszer alapján vizsgálódjanak és értékeljenek, és folyamatosan sajátítsák el az önértékelés módszertanát. Az 1. szinten eredmény típusú adatokkal dolgoznak leginkább, ezek értékelésének technikáját ismerik meg, a 2. szinten az eredmény típusú adatok mellett már értékelniük kell az intézményi működés főbb elemeit is, a 3. szint követelményrendszer pedig a teljes körű önértékelésre nyújt lehetőséget, amely időszakra az intézmény már elsajátítja az önértékelés módszertanát. A Szakképzési Önértékelési Modell fejlesztése során figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a magyar szakképző iskolák többsége az iskolarendszerű szakképzés mellett felnőttképzési tevékenységet is folytat. Ezért az alkritériumok szintjén a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszere (II. és III. szinten) olyan általános, hogy azt bármely felnőttképzési intézmény is tudja alkalmazni, önmagára értelmezni. Az SZMBK Modell kulcskérdéseinek beépítésével a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszerébe lehetővé vált, hogy a szakképző iskolák önértékelésük során kitérjenek azoknak az európai közös követelményeknek a vizsgálatára is, amelyek alapvető fontosságúak egy szakképző intézmény minőségfejlesztési tevékenységében.
- 10/94 -
II. rész: Intézményi helyzetelemzések módszertani leírása, eljárásrendje, eszközei Bevezetési útmutató a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének alkalmazásához
- 11/94 -
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék..................................................................................................................... 12 I. Bevezetés.............................................................................................................................. 13 II. A Szakképzési Önértékelési Modell I. szintjének (SZÖM I.) logikája, felépítése ....... 14 III. A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szint megvalósítási folyamatának lépései.............................................................................................................. 18 0. A projekt indítása ..................................................................................................... 21 1. Az önértékelés előkészítése...................................................................................... 23 1.0. Intézményi felelősök képzése................................................................................ 23 1.1. Projektterv készítése.............................................................................................. 24 1.2. Tantestületi tájékoztató.......................................................................................... 26 1.3. Intézményi önértékelő team felkészítése............................................................... 27 2. Az önértékelés végrehajtása ..................................................................................... 28 2.1. Intézmény bemutatása ........................................................................................... 28 2.2. Eredmények összesítése ........................................................................................ 30 2.3. Értékelő könyv készítése ....................................................................................... 38 2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése ................................................................. 42 2.5. Tantestületi előterjesztés ....................................................................................... 45 3. Az önértékelés követése / további lépései................................................................ 46 3.1. Célok meghatározása (ok-elemzés)....................................................................... 47 3.2. Intézkedési tervek készítése, megismertetése ....................................................... 48 3.3. Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése..................................................... 50 4. Összegzés az önértékelés megvalósításának tapasztalatairól................................... 51 IV. A SZÖM I. önértékelési dokumentumok beküldése..................................................... 53 V. Mellékletek......................................................................................................................... 55 1. sz. melléklet: Helyzetfelmérés – Intézmény bemutatása 2. sz. melléklet: Adatgyűjtő lap – Eredmények 3. sz. melléklet: Értékelő könyv 4. sz. melléklet: Erősségek és fejlesztendő területek összesített listája 5. sz. melléklet: Rangsorolás módszertana
- 12/94 -
I. Bevezetés A módszertani leírások – SZÖM Bevezetési útmutatók – célja, hogy gyakorlati(as) segítséget nyújtson azon szakképző intézmények számára, amelyek önértékeléssel kívánják felmérni és elemezni helyzetüket, és ennek eredménye alapján meghatározni a fejlesztéseiket. A Szakiskolai Fejlesztési Program II. szakaszához csatlakozó intézmények részére az önértékelés megvalósítása kötelező, azaz a programba bekapcsolódó iskoláknak a program futamideje alatt rendszeres időközönként el kell végezniük az önértékelést. Az intézményi önértékelés, helyzetelemzés megvalósításának eszköze a Szakképzési Önértékelési Modell (továbbiakban: SZÖM), amely 3 szinten, különböző, de egymásra épülő követelményrendszert tartalmaz. A jelen Útmutató a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintje alapján történő önértékelés (helyzetfelmérés és helyzetelemzés) megvalósításához nyújt módszertani segítséget, ennek követelményei mentén támogatja az intézményekben az önértékelés elvégzését, és az önértékelés eredményének felhasználását. Az Útmutató II. fejezete mutatja be a SZÖM I. Helyzetfelmérő szintjéhez kapcsolódó önértékelési modell felépítését, tartalmát, kritériumrendszerét. Az Útmutató III. fejezete rögzíti a SZÖM I. szint alapján történő önértékelés megvalósításának folyamatát. Itt kerülnek részletes áttekintésre az önértékelés folyamatának legfontosabb tevékenységei, valamint a lépések megvalósításához rendelkezésre álló módszertani lehetőségek. Az önértékelés folyamatának bemutatása révén láthatóvá, áttekinthetővé válnak az intézmények számára a SZÖM I. szintjén elvégzendő feladatok és a feladatok megvalósításához szükséges erőforrások, azaz az önértékelés eljárásrendje. Azoknak az intézményeknek, amelyek részt vesznek a Szakiskolai Fejlesztési Programban, szerződéses kötelezettségük, hogy a teljesítés igazolásaként meg kell küldeniük az önértékelés során keletkező dokumentumokat a Programkoordinációs Iroda részére. Ezen dokumentumokat mutatja az Útmutató IV. fejezete. A Mellékletben (V. fejezet) az önértékelés lépéseinek megvalósítását segítő eszközök, formanyomtatványok, módszertani leírások találhatók. Az Útmutató hasznos segítséget nyújt minden szakképző intézmény vezetésének és az önértékelési modell alkalmazásába bevont intézményi munkatársaknak az intézmény helyzetének, működésének és teljesítményének önértékelés alapján történő értékeléséhez, elemzéséhez, és ennek alapján a szükséges fejlesztések meghatározásához, a fejlesztések elindításához.
- 13/94 -
II. A Szakképzési Önértékelési Modell I. szintjének (SZÖM I.) logikája, felépítése Ebben a fejezetben a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének felépítése, tartalmi elemei kerülnek bemutatásra. A Szakképzési Önértékelési Modell alapján történő önértékelés megvalósításának alapvető céljai: •
Az intézmény önmegismerő képességének kialakítása, fejlesztése.
•
Fejlesztési célok kijelölése.
•
Intézkedési tervek kidolgozása és végrehajtása.
A SZÖM I. Helyzetfelmérő szintje alapján történő önértékelés további céljai: •
Az intézmény mérés-értékelési rendszerének fejlesztése.
•
Az adatgyűjtési rendszer kialakítása, fejlesztése (ezen belül a 40 kulcsindikátor, illetve a benchmarking indikátorok esetében az adatgyűjtés megkezdése).
•
Az intézmény eredményeinek teljes körű vizsgálata, értékelése.
A SZÖM Modell struktúráját a 2. számú ábra szemlélteti. Ez a struktúra a későbbiekben a Modell további szintjein is megmarad, az I. szinten azonban az Adottságok oldal nincs „feltöltve” tartalommal.
EREDMÉNYEK Munkatársi eredmények KulcsKözvetlen partneri eredmények
fontosságú eredmények
Társadalmi hatás eredményei
INNOVÁCIÓ és TANULÁS 2. számú ábra A SZÖM kritériumokból tevődik össze. A kritérium követelményterületet jelent, amely köré csoportosíthatók azok a vizsgálati területek, amelyeket az intézménynek értékelnie kell az ön- 14/94 -
értékelés során. Az I. Helyzetfelmérő szinten az intézménynek 4 kritériummal szükséges foglalkoznia. Az I. szinten az intézmények mérési rendszerének a fejlesztése az egyik kiemelt szempont, ezért az I. szinten csak eredményeket mérnek, azaz a modell Eredmények oldalán vizsgálják a 6. (6a és 6b), 7. (7a és 7b), 8. és 9. (9a és 9b) kritériumokat. Már az I. szinten teljes körű vizsgálata történik az intézményi eredményeknek és mutatóknak, az indikátorrendszer a továbbiakban mindhárom szinten azonos marad, vagyis az önértékelés megvalósításának II. és III. szintjén ugyanazokon a vizsgálati területeken, ugyanazokat az indikátorokat kell értékelniük az intézményeknek. Az eredmények értékeléséhez mindenképpen szükséges az intézmény működési környezetének, célrendszerének, jelenleg folyamatban lévő fejlesztéseinek az ismerete is. Ezért az I. szinten elkészítendő Helyzetfelmérésben (5-6 oldalas szöveges leírás) be kell mutatni a szervezetet, ennek részeként többek között az intézmény célrendszerét is. Ehhez fel kell térképezni, hogy melyek az intézmény céljai, ezek milyen dokumentumokban vannak rögzítve, hogyan épülnek egymásra ezek a célok és mennyire koherensek egymással (célok hierarchiája és koherenciája). Ez azért (is) fontos, mert mérés-értékelési, adatgyűjtési rendszert (indikátorokat) csak célokhoz rendelten lehet kialakítani. Vizsgálni kell tehát az adatgyűjtési rendszer és az intézményi célrendszer kapcsolatát, a célok és a gyűjtött adatok relevanciáját és koherenciáját. (A Helyzetfelmérés – Intézmény bemutatása dokumentum elkészítésével, tartalmával kapcsolatos részletes információk az V. fejezetben, a folyamat 2.1. lépésénél kerülnek részletezésre.) A SZÖM I. Helyzetfelmérő szint önértékelési modelljében (és mindhárom modellben egyaránt) a kritériumok külön alkritériumokra bomlanak, amelyeket félkövér dőlt, szürke háttérrel jelölt számmal és szöveggel jelöl a modell, például: 6. a)
A közvetlen partnerek véleménye az intézményről és teljesítményéről.
Az önértékelési modell az Eredmények alkritériumaiban kötelezően bemutatandó követelményként értékelési, vizsgálati területeket és eredmény-, illetve mutatócsoportokat határoz meg. Az egyes alkritériumok alatti vizsgálati területeket külön számokkal jelöli a modell, például: 2. A nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatos partneri vélemények. Ezekhez a területekhez kell az intézménynek meghatároznia és megkeresnie a számára megfelelő, releváns mutatókat. Sok esetben ugyanis nem lehet konkrétan előírni a mérendő mutatókat, mert azok intézményenként különbözőek lehetnek. A számmal jelölt vizsgálati területekre vonatkozóan kötelező az intézménynek indikátorokkal rendelkeznie, de nem feltétlenül kell a modellben szereplő minden indikátorra adatot szolgáltatni (kivéve a kulcsindikátorokat), hiszen előfordulhat, hogy az adott terület eredményességét az intézmény más indikátorral tudja bemutatni. Az intézményi céloktól is nagy mértékben függ, hogy milyen adatot gyűjt / gyűjtsön az intézmény, hiszen egy indikátort mindig valamilyen célhoz mérünk. A vizsgálati területeken belül tehát az intézmény saját maga határozza meg, hogy milyen mutatókat rendel hozzá az adott vizsgálati területhez. Kivételt képeznek a kulcsindikátorok, amelyek mérése kötelező az intézmények számára. A vizsgálati területek alatt találhatók az indikátorok, betűvel jelölve. Az indikátor mutatót jelent, egy pontosan kifejezhető eszköz, amely méri a megtett haladást egy cél irányába. Amint a meghatározásokból kiderül az indikátor önmagában „tartalom-semleges” eszköz. Ebben a formában még csak adatról beszélünk. Az intézmény szempontjából indikátorról, mutatóról, jelzőszámról, akkor beszélünk, ha ezek az intézmény valamely szintű céljaihoz kapcsolódnak, mint mérési eszköz. A SZÖM Modellben félkövér, dőlt betűvel jelzett indikátorok mérése kötelező az intézmény számára, ezek ugyanis a kulcsindikátorok, amelyek egy intézmény működésének alapvető megítélésében kulcsszerepet töltenek be. Ezen indikátorokat jelzi a megnevezésük mellett záró- 15/94 -
jelben található K betű (K), amely a kulcsindikátorra utal. Például: f. egy tanulóra jutó számítógépek száma (K). A programba bekapcsolódó intézmények számára a kulcsindikátorok rendszeres beküldése kötelező, szerződéses követelmény. A többi indikátor sima dőlt betűvel található meg a modellben, ezek mérése nem kötelező az intézmény számára. Külön jelölésre kerültek a modellben a benchmarking adatbázisban szereplő indikátorok, ahol a meghatározás mellett zárójelben egy (B) betűt találnak. Például: k. gyakorlati férőhelyek aránya a szakképzős tanulólétszámhoz viszonyítva (B). A kulcsindikátorok részei a benchmarking adatbázis indikátorainak is. A benchmarking indikátorok mérése ugyan nem kötelező, de mindenképpen ajánlott az intézmények számára. A bechmarking adatbázis használata olyan információkhoz juttathatja az intézményeket (például összehasonlító adatokat kaphatnak), amelyek támogatják az erősségek és fejlesztendő területek meghatározását, a fejlesztések meghatározását és megvalósítását egyaránt. Ugyanakkor az önértékelés során az intézmények a modellben szereplő indikátorokon kívül további saját mért indikátorokat is rögzíthetnek és értékelhetnek. A fentiekben rögzítettek alapján, a SZÖM I. Modell felépítését mutatja a 3. számú ábra.
- 16/94 -
Kritérium száma és címe
Kritérium értelmezése 7. A MUNKATÁRSAK ELÉGEDETTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS EREDMÉNYEK
Milyen eredményeket ért el az intézmény előre tervezett céljaival és más intézmények eredményeivel összehasonlítva a munkatársak elégedettsége terén és hogyan fejlődtek ezen eredményei az elmúlt években? Ezt a területet a teljes intézményre vonatkozóan, ezen belül, ahol lehet a szakképzésre (ahol célszerű szakiskolára és szakközépiskolára) külön is meg kell vizsgálni az önértékelés során, az intézményen belüli összehasonlítás bemutatása érdekében. A 7.b alkritériumban félkövér dőlt karakterrel szedett mutatók ún. kulcsindikátorok (K), melyekhez kötelező az intézményi adatgyűjtés. Alkritérium száma és Értékelési, vizsgálati címe (7. b)) terület (1.) 7. b) A munkatársak elégedettségét alátámasztó számszerű adatok 1. A munkatársak elégedettségét alátámasztó számszerű adatok a pedagógiai munka területén: a. a munkatársak szakmai képzéseinek köre és eredményességük mutatói, b. egyetemre/főiskolára járó munkatársak száma a munkatársi létszámhoz viszonyítva (B), c. a pedagógiai végzettséggel rendelkező szakoktatók az összes szakoktatóhoz viszonyítva (B), d. dokumentummal igazolt informatikai ismeretekkel rendelkező szakképzési indikátorok pedagógu- (b, Benchmarking sok aránya az összes szakképzési pedagóguslétszámhoz viszonyítva (K), c - mérésük nem kötelező) e. nyelvvizsga bizonyítvánnyal rendelkező szakképzési pedagógusok aránya az összes szakképzési pedagóguslétszámhoz viszonyítva (K), f. a szaktanárok és gyakorlati oktatók ismeretátadási, készség- és képességfejlesztési módszereinek bővítésével és e módszerek alkalmazásával kapcsolatos eredményességi mutatók, g. a Pedagógiai Program ismertségét és elfogadottságát jellemző mutatók. Kötelezően mérendő kulcsindikátorok (d, e – mérésük kötelező)
Példák további vizsgálandó indikátorokra (a., f., g – mérésük nem kötelező) 3. számú ábra
- 17/94 -
III. A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szint megvalósítási folyamatának lépései Ebben a fejezetben kerül bemutatásra a SZÖM I. Helyzetfelmérő szint követelményrendszere alapján elvégzendő önértékelés folyamata, a fő lépések és az egyes lépésekhez kapcsolódó feladatok megvalósításának lehetséges gyakorlata. Az önértékelés végrehajtását különböző segédeszközök, formanyomtatványok segítik, amelyek használata is ismertetésre kerül az egyes lépések kapcsán. A SZÖM I. folyamat lépései és folyamatábrája: 0. A projekt indítása 1. Az önértékelés előkészítése 1.0. Intézményi felelősök képzése 1.1. Projektterv készítése 1.2. Tantestületi tájékoztató 1.3. Intézményi önértékelő team felkészítése 2. Az önértékelés végrehajtása 2.1. Intézmény bemutatása 2.2. Eredmények összesítése 2.2.1. A modell értelmezése 2.2.2. Adatgyűjtés 2.2.3. Adatok bemutatása 2.3. Értékelő könyv készítése 2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése 2.4.1. Erősségek és fejlesztendő területek összesítése 2.4.2. Fejlesztendő területek rangsorolása 2.5. Tantestületi előterjesztés 3. Az önértékelés követése / további lépései 3.1. Célok meghatározása (ok-elemzés) 3.2. Intézkedési tervek készítése, megismertetése 3.3. Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése 4. Összegzés az önértékelés megvalósításának tapasztalatairól A projekt zárása
- 18/94 -
A folyamat lépései I. szinten (folyamatábra)
0. A rpojekt indítása
Oktatási / képzési anyag
1. AZ ÖNÉRTÉKELÉS ELÕKÉSZíTÉSE
1.0 Intézményi felelõsök képzése
1.1 Projektterv készítése
Projektterv
1.2 Tantestületi tájékoztató
Jelenléti ív Rövid összefoglaló
1.3 Intézményi önértékelésõ team felkészítése
Oktatási / képzési anyag
Helyzetfelmérés (6-5 oldal)
2. AZ ÖNÉRTÉKELÉS VÉGREHAJTÁSA
2.1 Intézmény bemutatása
Eredmény oldali adatok
2.2 Eredmények összesítése
2.3 Értékelõ könyv készítése
Értékelõ könyv
Erõsségek és fejlesztendõ területek összesített listája
2.4 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése
Fejlesztendõ területek szûkített listája
Elõterjesztés a tantestület számára
2.5 Tantestületi elõterjesztés
1.
- 19/94 -
3. AZ ÖNÉRTÉKELÉS KÖVETÉSE / TOVÁBBI LÉPÉSEK
1.
3.1 Célok meghatározása (okelemzés)
3.2 Intézkedési tervek készítése, megismertetése
Fejlesztési célok
Intézkedési tervek
3.3 Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése
4. Összegzés az önértékelés megvalósításának tapasztalatairól
A projekt zárása
4. számú ábra
- 20/94 -
Tapasztalatok
0. A projekt indítása Az önértékelés előkészítését, tervezését, minden bizonnyal meg kell, hogy előzze az intézményi munkatársak számára történő információátadás a Szakiskolai Fejlesztési Programban való részvételről és az önértékelési projekt elindításáról. Itt történik az intézmény munkatársainak ismertetése a Szakiskolai Fejlesztési Programba történő bekapcsolódás vezetői céljairól, a projekt megvalósításának már ismert részleteiről, a várható feladatokról, határidőkről, várható előnyökről, hasznokról. Az ismertetőt az intézmény vezetőjének célszerű megtartania. A projekt elindításának lépésében az intézmény eldönthette, hogy szakértői segítséggel valósítja-e meg az önértékelést, valamint dönthetett abban is, hogy az önértékelést egyéni vagy csoportos formában hajtja végre, azaz más intézményekkel történő együttműködés keretében. Amennyiben az intézmény úgy határozott, hogy szakértőt vesz igénybe, a Nemzeti Szakképzési Intézet szakértői listájáról választott szakértőt, akivel felvette a kapcsolatot. A szakértő feladata volt, hogy ezt jelezze a Program Koordinációs Iroda felé. A szerződéskötés előkészítését a Program Koordinációs Iroda végezte, mind az intézménnyel, mind a szakértővel a Nemzeti Szakképzési Intézet köt(ött) szerződést. A projekt indításának szakaszában kellet, hogy megtörténjen az intézményi felelősök kiválasztása. Az intézményvezetőnek 2 felelőst kellett választania, akik az önértékelő munka megkezdését megelőzően 3 napos felkészítő képzésen vesznek részt. Elsősorban olyan kollégákat célszerű megbízni erre a feladatra, akik már korábban bekapcsolódtak az intézmény minőségfejlesztő munkáiba, illetve nagy rálátással rendelkeznek az intézményre (az egyik intézményi felelős mindenképpen a projekt vezetője legyen, a másik fő például a minőségfejlesztésért felelős igazgató helyettes lehet). A felkészítő képzésen részt vevő két fő csupán a „magja” azoknak a felkészült és elkötelezett munkatársaknak az intézményben, akik az önértékelés teljes folyamatában feladatot vállalnak, akik elvégzik az önértékelést. Az önértékelés megvalósításakor célszerű tehát az intézményben belső ún. önértékelő teamet létrehozni. Az intézményvezetésnek ki kell jelölnie, meg kell bíznia és fel kell hatalmaznia az önértékelési projekt vezetőjét és azt az (intézmény nagyságtól függően) három-öt-hét fős teamet, amely az önértékelés és az azt követő fejlesztési tevékenység „magjaként, motorjaként” fog működni. A team főbb feladatai az alábbiak: •
az önértékelés elvégzése a SZÖM I. szintjének követelményrendszere alapján (amelybe szükség szerint bevonhatnak az intézmény munkatársai közül másokat is);
•
az elkészült önértékelési dokumentumokban foglalt információk elemzése, értékelése, az erősségek és a fejlesztendő területek meghatározása;
•
az azonosított erősségek és fejlesztendő területek összesítése, elemzése a fejlesztések kijelöléséhez;
•
a megvalósítandó intézkedési tervek kialakításának koordinálása.
Az önértékelő team tagjainak kiválasztása során előnyben kell részesíteni azokat a munkatársakat, akik: • elkötelezettek az intézmény fejlesztése iránt; • rendelkeznek (közoktatási) minőségfejlesztési ismeretekkel, gyakorlattal; • rendelkeznek mérés-értékelési ismeretekkel és gyakorlattal;
- 21/94 -
• • •
rendelkeznek belső és/vagy külső szervezet- / intézményértékelési tapasztalatokkal; rendelkeznek önértékelési ismeretekkel, gyakorlattal; (lehetőség szerint alkalmazás szintjén) ismerik a Közoktatás Minőségéért Díj (KMD) Modellt és/vagy az Európai Kiválóság (EFQM) Modellt; • megfelelő rálátással rendelkeznek az intézmény működésére. Az önértékelő team összeállításánál javasolt figyelembe venni a korábban, vagy a jelenleg is működő teameket. A COMENIUS 2000 közoktatási minőségfejlesztési program I. vagy II. intézményi modelljét vagy más minőségirányítási rendszert korábban bevezetett és működtető intézményekben létrehozott ún. támogató szervezet és az önértékelést végző team tagjai megegyezhetnek, illetve átfedhetik egymást. Sőt, az intézmény minőségfejlesztési tevékenységének összefogása érdekében kifejezetten szükséges, hogy az előbb említett két team között együttműködés alakuljon ki, és pontosan ismerjék egymás tevékenységét. Ideális esetben az intézményben egy team végzi a minőségfejlesztés koordinálását és az önértékelést. Az intézmény vezetésének ügyelnie kell arra is, hogy a Szakiskolai Fejlesztési Programon belül működtetett fejlesztési területeken biztosított legyen a koordináció és a feladatok megfelelő nyomon követése. Többek között a teamek kialakításánál figyelni kell arra is, hogy az önértékelés mellett egyéb fejlesztési területen tevékenykedő kollégákkal – különösen az önfejlesztő területen munkálkodókkal – biztosított legyen a rendszeres kommunikáció és együttműködés. Ezt segítheti például, ha egy munkatárs mindkét fejlesztési terület teamjében tagként szerepel, aki biztosítja a kapcsolatot, az információk átadását, annak érdekében, hogy a különböző fejlesztések között ne legyen redundancia, hogy a fejlesztések ne „fussanak szét” különböző irányokba, hanem egymással harmonizálva valósuljanak meg. A projektben résztvevő munkatársak számára célszerű a megbízást dokumentálni. A projekt vezetője részére ezt mindenképpen indokolt megtenni, de a projektben résztvevő team-tagok számára is érdemes Megbízólevelet készíteni. A Megbízás formájára, tartalmára vonatkozóan nincsenek követelmények, ezt a saját szervezetben kialakított gyakorlatnak megfelelően, az eddig alkalmazott formában érdemes elkészítnie az intézménynek. A Megbízásban azonban érdemes kitérni a projektben elvégzendő feladatokra, felelősségekre, hatáskörökre. Amennyiben korábban nem volt erre kialakult gyakorlat az intézményben, érdemes kialakítani ennek formáját és a későbbiekben is alkalmazni a belső megbízás dokumentálását. A projekt indításának szakaszában az intézményeknek el kellett készíteniük a projekt Ütemtervét, melyben a főbb lépések kerültek felvázolásra. Az Ütemterv elkészítéséhez formanyomtatványt kaptak az intézmények, melyben táblázatos formában kellett rögzíteni a fő lépéseket, felelősöket, határidőt, erőforrásokat, szakértői feladatok. A táblázat kitöltését megelőzően a szakértők helyzetfelmérést végeztek, melynek információit felhasználták az Ütemterv közös elkészítéséhez. A helyzetfelmérés abban segített, hogy a szakértők lássák a fő fejlesztendő pontokat, és ennek alapján tervezzék meg szakértői munkájukat. Az Ütemterv elkészítésének és a Program Koordinációs Irodára történő megküldésének célja az volt, hogy az intézmény (illetve a megalakult önértékelő team) gondolja végig, hogy a projekt végrehajtását hogyan tudja biztosítani, elkészítse a projekt koncepcióját.
- 22/94 -
1. Az önértékelés előkészítése Az önértékelés megvalósítását alapos, pontos tervezés kell, hogy megelőzze. Az előkészítő szakasz célja egyrészt, hogy az önértékelést felkészült munkatársak végezzék, másrészt, hogy dokumentált tervvel rendelkezzenek a munkatársak az önértékelés megvalósításához. Az előkészítő szakasz 4 fázisból tevődik össze. Az első lépésben megtörténik az intézmény által kiválasztott 2 fő felelős munkatárs felkészítése, akik egy 30 órás képzésen vesznek részt (1.0 Intézményi felelősök képzése). Ezt követően az intézményi felelősök a vezetés és az önértékelésben részt vevő többi munkatárs részvételével elkészítik az önértékelés projekttervét, amely részletesen tartalmazza a megvalósítás feladatait, felelőseit, határidőket stb. (1.1 Projektterv készítése). Az önértékelés céljáról és a projekttervben foglalt feladatokról, azok ütemezéséről és az elvárt eredményekről a tantestületet is tájékoztatni kell (1.2 Tantestületi tájékoztató). Fontos lépés annak a csoportnak a felkészítése, amely az önértékelés végrehajtásában aktívan részt vesz, koordinálja, irányítja az önértékelést (1.3 Intézményi önértékelő team felkészítése). Tekintsük most át részletesen ezeket a lépéseket. 1.0. Intézményi felelősök képzése A lépés célja, hogy az önértékelési projekt irányításáért felelős intézményi munkatársak (intézményenként 2-2 fő) felkészüljenek a SZÖM I. Helyzetfelmérő szintjének megvalósítására, képesek legyenek önállóan – illetve kis szakértői segítséggel – az önértékelés elvégzésére a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének a követelményrendszere alapján. Az önértékelés megvalósítására történő felkészülés érdekében az intézményi felelősök a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) által biztosított 3 napos képzésen vesznek részt. A 30 órás akkreditált képzés célja: Az Európai Unió Szakképzési Közös Minőségbiztosítási Keretrendszere alkalmazásának ösztönzése és elősegítése, a Szakképzés-fejlesztési Stratégiában (2005-2013) kitűzött célok és a 1057/2005. Kormányhatározatban foglalt rendelkezések teljesítésének céljából: 1. Az intézményi felelősök felkészítése a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintje (SZÖM I.) szerinti önértékelés előkészítésére, megvalósítására. 2. Az intézményi felelősök és a menedzsment felkészítése az SZMBK Keretrendszer szerinti minőségirányítási rendszer kidolgozásának elindítására az intézményben. 3. Az intézményekben a minőségirányítási rendszer integráció elindítására való felkészítés az SZMBK Keretrendszer alkalmazásával. A 3 napos felkészítő intézményi képzés tartalmi követelményei az alábbiak: •
a résztvevők értsék az önértékelés lényegét, szerepét az intézményfejlesztésben, kapcsolatát az IMIP-pel;
•
megismerjék Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) célját, tartalmát, szintjeit, és ezen keresztül az önértékelés megvalósításának fokozatos és hosszú távú (3 éves) folyamatát;
- 23/94 -
•
megismerjék az SZMBK Keretrendszert, az SZMBK Modell alkalmazását az intézmény minőségirányítási rendszerének fejlesztésében;
•
képesek legyenek átlátni a SZÖM I. Modell összefüggéseit, tartalmi elemeit, követelményrendszerét saját intézményükre értelmezni;
•
képesek legyenek a SZÖM I. önértékelés önálló (vagy kis szakértői segítséggel történő) elvégzésére;
•
képesek legyenek az önértékelési folyamat megtervezésére és hatékony irányítására, koordinálására az intézményükön belül;
•
képesek legyenek az önértékelés során a szakértővel és más intézményekkel való együttműködésre;
•
képesek legyenek az SZMBK Keretrendszer alkalmazásával az intézményükben a minőségirányítási rendszer integrációját előkészíteni.
Az intézményi munkatársaknak a SZÖM I. Helyzetfelmérő szintjének alkalmazására történő felkészítése – a fenti célok teljesítése érdekében – az alábbi főbb témaköröket öleli fel: •
A Szakiskolai Fejlesztési Program II. rövid áttekintése.
•
A közoktatásban / szakképző iskolákban alkalmazott / alkalmazható minőségirányítási megközelítések áttekintése, rövid ismertetése.
•
A SZÖM felépítésének és belső kapcsolatrendszerének megismerése. A SZÖM szintjeinek rövid ismertetése: o A SZÖM szerepe az intézmény minőségfejlesztésében, o A SZÖM koncepciójának és céljainak ismertetése, o A SZÖM III. felépítésének ismertetése, o A SZÖM szintjei, a szintek logikai egymásra épülése, azaz az önértékelési folyamat hosszú távú (3 éves) kiépítése a programban.
•
A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintje (SZÖM I.).
•
A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének folyamata.
•
Az SZMBK Keretrendszer, ezen belül az SZMBK Modell ismertetése, alkalmazása az intézmény minőségfejlesztési rendszerében.
•
Az intézményi munka szakértői támogatása. Az egyéni és csoportos felkészítés módszertana, eljárásrendje.
Az intézményi felelősöknek a képzésen elhangzottakról be kell számolniuk a teljes vezetésnek, illetve érdemes akár egy rövid tájékoztatóban összefoglalni a képzésen elhangzottakat a teljes munkatársi kör számára. 1.1. Projektterv készítése Az önértékelési projekt indításaként az önértékelő teamnek el kell készítenie az önértékelési projekt tervét, annak érdekében, hogy az elvégzendő feladatok és a megvalósításhoz szükséges erőforrások tervezhetőek legyenek. A projektterv részleteiben kell, hogy tartalmazza az önértékelés lépéseit, feladatait.
- 24/94 -
A projekttervnek az alábbi elemeket kell minimálisan tartalmaznia: •
az önértékelési munka célja, elvárt eredmények;
•
a megvalósításhoz szükséges feladatok, lépések;
•
a feladatok határideje és ütemezése (például: az egyes feladatok elvégzésének határideje és időigénye, főbb mérföldkövek, ellenőrzési pontok, az intézményvezetés és a tantestület tájékoztatásának időpontjai);
•
a projekt megvalósításához szükséges erőforrások tervezése: o emberi erőforrások (projektvezető, önértékelő team tagjai), o infrastrukturális erőforrások (számítógép, nyomtató stb.), o pénzügyi erőforrások (például: az SZFP keretében kapott támogatás és saját intézményi ráfordítás).
Az intézmények korábban – az intézményi felkészítést megelőzően, 2006. május-júniusban – elkészítettek egy Ütemtervet a projekt megvalósítására, amelyet meg kellett küldeniük a Program Koordinációs Iroda részére, melyet a projekt indításánál, a 0. lépésnél jeleztünk. A részletes projektterv elkészítéséhez ezt az ütemtervet mindenképpen vegyék figyelembe. Itt szükséges azonban az Ütemtervben foglaltak felülvizsgálata, szükség esetén kiegészítése, módosítása, de akár egy új, részletes projektterv kidolgozása is megtörténhet. Az Ütemterv elkészítésének alapvető célja az volt, hogy intézmény a szakértő közreműködésével gondolja végig az önértékelés lebonyolításának fő lépéseit, az abban való szerepét, a szakértői segítség igénybevételének módját. Alapvetően azt kell megvizsgálni, hogy ez az Ütemterv tartalmazza-e az önértékelés megvalósításához szükséges elemeket, a folyamat minden lépését, részleteiben kitér-e az intézmény és ezen belül a munkatársak feladataira, egyértelmű-e a felelősök és a közreműködők megnevezése, a határidők, az időpontok és a szükséges erőforrások meghatározása. Szükség esetén az intézmény egy új dokumentumban is elkészítheti a projekttervet, amelyben az önértékeléshez szorosan kapcsolódó, részleteiben kibontott tevékenységek szerepelnek. A részletes projektterv kialakításához tehát mindenképpen fel kell használni a projekt indításakor készített Ütemtervet. A projektterv elkészítésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy abban – mind a teljes megvalósítási folyamat (projektterv), mind pedig az egyes megvalósítási lépések tekintetében is – tükröződjön a folyamatos fejlesztés PDCA elve. A projekttervben célszerű időt tervezni a következő önértékelési szakasz előkészítésére, az arra való felkészülésre is. Amennyiben az intézmény az önértékelés elvégzéséhez igénybe kívánja venni a Szakiskolai Fejlesztési Program által lehetőségként biztosított külső szakértői támogatást, akkor a szakértő feladatait is meg kell határozni a projekttervben. Az önértékelési projekt tervének elkészítésekor célszerű figyelembe venni az intézmény éves munkatervében foglalt feladatait és azok ütemezését is. A párhuzamosan futó tevékenységek feltérképezése ugyanis segíti azok összehangolását, koordinálását, ezáltal a megvalósításukban részt vevő munkatársak egyenlő leterheltségének biztosítását, valamint az egyértelmű feladatés felelősség megosztást. Ehhez nyújt segítséget az önértékelés következő fázisában készítendő Helyzetfelmérés dokumentum (lásd 1. sz. melléklet), amelyen az intézmény összesítheti a jelenleg futó fejlesztéseit. A tervezés során ügyeljenek arra, hogy az SZFP többi fejlesztési területével is összehangolják a projekttervet, esetleg célszerű egy közös tervet is készíteni, amely tartalmazza a különböző fejlesztési területeken jelentkező fő fázisokat, mérföldköveket. Az önértékelési projekt tervének elkészítéséért a projekt vezetője a felelős, és általában az önértékelő team tagjai készítik el, de a terv elkészítésébe bevonható az intézmény vezetése és a külső szakértő is. Az elkészült projekttervet még a tantestületi tájékoztatót megelőzően min- 25/94 -
denképpen ismertetni és egyeztetni kell az intézmény vezetésével, és mindazokkal, akiknek a részvételére számítanak az intézmény önértékelésében (intézményi munkatársak, külső szakértő). A projekttervet az intézmény vezetésének kell jóváhagynia, csak ezt követően történhet megismertetése a munkatársakkal. Saját intézményi projekttervet minden intézménynek készítenie kell, akik a projektben részt vesznek. Amennyiben az intézmény csoportos formában kívánja megvalósítani az önértékelést, azaz több intézménnyel közösen vállalkoztak az önértékelés lebonyolítására, ebben az esetben szükséges elkészíteni az egyéni intézményi projektterv mellett a csoportos projekttervet is. Ebben kell rögzíteni, hogy mikor, mely lépések kapcsán történik közös munka, itt kell rögzíteni a pontos időpontokat, a közös felkészítések, műhelymunkák helyszínét, résztvevőit. A csoportos projekttervnek összhangban kell lennie az intézmények egyéni projekttervével, amelyért a projekt vezetője felel. 1.2. Tantestületi tájékoztató Elengedhetetlenül szükséges, hogy az önértékelés megkezdése előtt a tantestület tájékoztatást kapjon az önértékelési projekt részleteiről, annak jellemzőiről. A feladatok ismertetésén túl a munkatársak érdeklődésének felkeltése, a felmerülő kérdések megválaszolása képezi a tantestületi tájékoztató elsődleges célját ebben a szakaszban. A felkészítő képzésen részt vett két intézményi munkatárs feladata, hogy átfogó tájékoztatást adjon a tantestület részére az önértékelés megvalósításának részleteiről, miután a képzésen tanultak felhasználásával kidolgozták az önértékelési projekt tervét (lásd: V. fejezet 1.1. pontja). A tájékoztató időpontját, helyét és tematikáját az intézmény vezetése hirdeti meg. Fontos, hogy a tájékoztatón (lehetőleg) teljes létszámban jelenjenek meg a kollégák. A tantestületi tájékoztató javasolt időtartama 2-3 óra. Javasolt tematikája: •
Az önértékelési projekt célja, elvárt eredményei. A minőségfejlesztési terület kapcsolata a Szakiskolai Fejlesztési Program többi fejlesztési területével.
•
Az intézmény által kitűzött célok és elvárások a projekt megvalósításával kapcsolatban. A projekt további eredményei, hozadéka, amelyeket az eredeti célokon túl szeretne elérni az intézmény.
•
A Szakképzési Önértékelési Modell felépítésének és szintjeinek rövid ismertetése. Az önértékelési folyamat hosszú távú (3 éves) kiépítésének bemutatása.
•
A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintje követelményrendszerének ismertetése.
•
A SZÖM I. önértékelés folyamata, főbb lépéseinek ismertetése: o Eredmények összesítése, o Erősségek és fejlesztendő területek meghatározása, o Megvalósítandó fejlesztések kijelölése, o Fejlesztési célok meghatározása, o Intézkedési tervek készítése, o Intézkedési tervek megvalósítása, értékelése, o Önértékelési tapasztalatok összegzése.
- 26/94 -
•
Az önértékelés erőforrás szükségletének ismertetése (humán és egyéb erőforrások).
•
Az önértékelési projekt projekttervének, a feladatok ütemezésének ismertetése.
•
A tantestület véleményének megismerése, ötletek begyűjtése a projekt sikeres megvalósításához. Lehetőség szerint a vélemények, ötletek megvitatása.
Fontos, hogy a tájékoztatót tartó személy(ek) felkészülten álljanak munkatársaik elé. A tájékoztató legyen logikusan felépített, könnyen érthető és szemléletes (például: kísérje Power Point prezentáció). Az intézményvezetés és a projektvezető feladata, hogy a tantestületi tájékoztatót követően – az elhangzott vélemények és észrevételek alapján – felülvizsgálják, és szükség esetén módosítsák az önértékelési projekt tervét és azt nyilvánosságra hozzák. A projekt tervének átdolgozásáért, véglegesítéséért és nyilvánosságra hozataláért a projekt vezetője a felelős. Hasznos, ha a tantestület minden tagja részt vesz a tájékoztatón. Célszerű legfeljebb 2-3 oldal terjedelmű, rövid összefoglaló anyagot készíteni, amelyet a tájékoztató során minden jelenlévő kézhez kap. Törekedni kell arra, hogy a kiadandó anyag könnyen érthető legyen, ezért érdemes szemléltető ábrákkal is segíteni ezt. Gondoskodjunk arról, hogy a tájékoztató anyagának összefoglalóját az esetlegesen hiányzó pedagógusok is megkapják. E mellett gondoskodni kell a nem pedagógus munkatársak és az intézmény egyéb közvetlen partnereinek (tanulók, szülők, fenntartó) írásban vagy szóban történő tájékoztatásáról is. A projekt megvalósításának teljes ideje alatt igen fontos a kommunikáció az intézményen belül, és az intézmény külső partnerei felé egyaránt. Ügyelni kell arra, hogy a Szakiskolai Fejlesztési Program keretében vállalt egyéb feladatok, fejlesztések összhangban álljanak az önértékelés megvalósításával, mely az egyes fejlesztési területeken tevékenykedő munkatársak rendszeres kommunikációjával biztosított. A tudatos, rendszeres információátadás és kommunikáció az alapja annak, hogy a munkatársak ismerjék az eredményeket, lássák a további feladatokat, hiszen csak ez által vonhatók be a feladatok megvalósításába. 1.3. Intézményi önértékelő team felkészítése Az önértékelés szakszerű megvalósítása érdekében szükséges azon munkatársak felkészítése, akik aktív szerepet vállalnak az önértékelés megvalósításában. Mindenekelőtt az önértékelő team felkészítésére van szükség, akik egy egynapos vagy két félnapos képzését a felkészítő képzésen részt vett két intézményi munkatársnak kell megvalósítania, elsődlegesen a képzés tematikája alapján és az ott átadott segédanyagok felhasználásával. A team szakmai felkészítésében segítséget nyújthat az intézményi felelősöknek a szakértő is. A felkészítés során ügyelni kell arra, hogy az önértékelésben részt vevő munkatársak alaposan megismerjék és értelmezzék az önértékeléshez használt eszközt, a SZÖM Modellt, annak követelményrendszerét, logikáját, felépítését. Továbbá, képesnek kell lenniük arra, hogy megismerjék és alkalmazni tudják az önértékelés módszertanát, technikáját, hogy helyesen értékeljenek, megfelelő módszerrel határozzák meg fejlesztéseiket. A képzést tartók feladata, hogy minden résztvevő számára megfelelő képzési anyagot biztosítsanak. Ez magában foglalhatja a felkészítő képzés során használt fóliák egy részének a másolatát, a segédanyagok másolatát, valamint a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének követelményrendszerét és a hozzá tartozó Bevezetési útmutatót.
- 27/94 -
2. Az önértékelés végrehajtása Az önértékelés végrehajtásának célja, hogy a SZÖM Modell által meghatározott követelmények mentén az intézmény határozza meg eredményeit, értékelje célrendszerét, ezek alapján rögzítse erősségeit és fejlesztendő területeit és hozzon javaslatot, intézkedést a fejlesztésekre. A megvalósítás öt, jól elkülöníthető lépésre bontható. Az első lépésben történik az intézmény rövid bemutatása, a helyzetfelmérés elkészítése, amelynek - többek között - az intézmény célrendszerének leírását is magában kell foglalnia (2.1. Intézmény bemutatása). A második lépésben történik az önértékelési modell értelmezése, a modellhez kapcsolódó adatok gyűjtése, az intézmény eredményeinek a feltárása és az adatok bemutatása (2.2. Eredmények összesítése). A harmadik lépésben történik az önértékelés során feltárt információk, adatok, tények elemzése, értékelése, az egyes kritériumokhoz kapcsolódóan erősségek és fejlesztendő területek rögzítése az Értékelő könyvben (2.3. Értékelő könyv készítése). A negyedik lépésben öszszesítésre kerülnek az erősségek és a fejlesztendő területek és a meghatározott fejlesztendő területek közül, további elemzést követően, az intézmény kiválasztja azokat, amelyek fejlesztését szükségesnek tartja (2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése). Az ötödik lépésben a fejlesztendő területekre tett fejlesztési akciójavaslatok tantestület elé terjesztése történik (2.5. Tantestületi előterjesztés). Tekintsük át részletesen az önértékelés megvalósításának lépéseit. 2.1. Intézmény bemutatása A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjén az intézmények nem értékelik kritériumok alapján a szervezet működését, tevékenységét, csupán egy 5-6 oldalas leírást adnak az intézmény működéséről. Az intézmény bemutatásának célja az intézmény környezetének, célrendszerének, mérési, értékelési rendszerének az áttekintése, hogy az így feltárt információk alapján az intézmény az erősségek és a fejlesztendő területek meghatározásakor az eredményekhez rendelten meg / felül tudja vizsgálni célrendszerét, kapcsolatrendszerét és mérési rendszerét. Az intézmény bemutatása a Helyzetfelmérés dokumentumban történik. Elkészítéséhez segítséget nyújt a Mellékletben szereplő formanyomtatvány, amely konkrétan meghatározza, hogy az intézmény milyen tartalmi elemekre térjen ki a bemutató elkészítésekor. (1. sz. melléklet) A Helyzetfelmérésben szükséges bemutatni az intézmény képzési struktúráját, amely magában foglalja a képzési irányok meghatározását (a Helyzetfelmérés formanyomtatvány I. része). Az intézmény bemutatásának következő részében kell rögzíteni az intézmény környezetének jellemzőit, például: Milyen intézményekkel áll versenyben az intézmény?, Hány hasonló képzési struktúrájú intézmény működik az intézmény tágabb környezetében?, Milyen munkaerőpiaci helyzetű környezetben működik az intézmény? (II. rész) Ezen információk áttekintése alapvető fontosságú az intézmény stratégiájának meghatározásához, ezért az intézményi célok megalapozottságának felülvizsgálatához nyújthatnak alapot az itt összesített információk. Az intézményeknek fel kell térképezniük, és a Helyzetfelmérés külön részében kell számot adniuk az intézmény célrendszeréről. Be kell tudni mutatniuk az intézmény stratégiai céljait. Ezek leginkább a Küldetésnyilatkozatban és a Pedagógiai Programban kerülhettek megfogalmazásra, de más intézményi dokumentumban is rögzíthetett az intézmény stratégiai célokat. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mely intézményi dokumentumok rögzítenek célokat. A stratégiai célok mellett külön szükséges meghatározni az azok lebontásából származó, és a megva- 28/94 -
lósulásukat támogató minőségcélokat és intézményi célokat, a célokhoz rendelt sikerkritériumokat és az intézményi célokat tartalmazó intézményi dokumentumokat (III. rész). A dokumentumok megjelenítése azért fontos, mert ezáltal tudja a későbbiekben az intézmény áttekinteni, hogy a különböző dokumentumokban megfogalmazott célok minden esetben, és minden részletében összhangban vannak-e egymással. A dokumentumok vizsgálata egy újabb ellenőrzési lehetőséget fog nyújtani az intézmény számára. A következő részben az intézmény partnerkapcsolatait szükséges meghatározni (IV. rész), az együttműködés formáit és az ezt szabályozó dokumentumok körét. A dokumentumok megnevezése segíti az intézményt abban, hogy áttekinthető legyen: mely területeken nem rendelkezik az intézmény írásos szabályozással. Ez segíthet annak az eldöntésében, hogy elegendő-e a rögzített szabályozás a megfelelő működtetéshez, vagy szükséges-e az adott területen írásos szabályozást kidolgozni. A helyzetfelmérés során az intézmény (partneri és egyéb) mérési, értékelési rendszerének áttekintése is szükséges (V. rész). A bemutatás során ki kell térni a partneri igény- és elégedettségmérések jelenlegi gyakorlatára, a felmérésben résztvevő partneri körre, a mérési módszerekre, a mérés gyakoriságára, és a felmérések folyamatát, szabályait leíró dokumentumokra. Külön szükséges meghatározni az intézmény egyéb méréseit, értékelésit, azok gyakoriságát és a vonatkozó szabályozásokat. Végül, a helyzetfelmérés során be kell mutatni a jelenleg folyó intézményi fejlesztéseket, azok felelőseinek, elvárt eredményeinek és sikerkritériumainak a megnevezésével (VI.. rész). Ez segíti az intézményt abban, hogy összesítse a jelenleg folyó fejlesztéseit, és ezáltal ellenőrizni tudja azok összehangoltságát. Az önértékelés szintén segíthet abban, hogy a futó fejlesztések megalapozottságát igazolják, azaz értékeljék, hogy valóban szükséges-e a futó fejlesztés folytatása, vagy az intézmény számára felesleges fejlesztés folyik, amelynek indokolt a leállítása, és a felszabaduló erőforrások más fejlesztésekre csoportosíthatóak át. Az intézmény bemutatásánál ügyelni kell arra, hogy konkrét információk kerüljenek rögzítésre, azaz törekedjenek a tények bemutatására, összefoglalására. Az intézmény bemutatására készítendő dokumentumban rögzített információkat az önértékelés folyamatában az eredmények feltárását követően szükséges értékelnie az intézménynek. Az erősségek és fejlesztendő területek meghatározásához szolgálnak alapul a Helyzetfelmérés során feltárt tények, információk, melyek az Értékelő könyvben kerülnek rögzítésre. A helyzetfelmérés során feltárt információk éppúgy alapul szolgálnak az erősségek és fejlesztendő területek meghatározásához, mint a feltárt eredmények. Itt szükséges értékelni például a mért eredmények és a célok közötti kapcsolatot, hogy az intézmény által kitűzött célok mérését mely indikátorok, mutatók biztosítják és ezeket az adatokat méri-e az intézmény, azaz megtalálhatóe a célok és az indikátorok közötti tudatos kapcsolat. De itt kerül értékelésre az intézmény által kialakított és jelenleg működtetett partneri mérési rendszer is, hogy az mennyiben alkalmas tényszerű, konkrét, használható adatok feltárására. Az Értékelő könyvben ezek alapján erősségként jelentkezhet például a célok és az indikátorok relevanciája, koherenciája, vagy a partneri mérési rendszer megfelelősége. Az Értékelő könyv készítését követően kerül sor az erősségek és a fejlesztendő területek összesítésére, mely lépésben további elemzésre kerülnek a helyzetfelmérés során feltárt információk, és ennek megfelelően további erősségek és fejlesztendő területek fogalmazhatók meg. Fejlesztendő területként jelölhető meg például a célokat rögzítő dokumentumok rendszertelensége, vagy az elindított intézményi fejlesztések elhalása. Természetesen ügyelni kell arra, hogy itt is konkrétan fogalmazzuk meg az erősséget és a problémákat, pontosan rögzítsük, hogy mely stratégiai dokumentumról, vagy mely fejlesztési célról van szó.
- 29/94 -
(A Helyzetfelmérésre szolgáló dokumentumban rögzítettek felhasználásáról további információ található a 2.3. Értékelő könyv készítése és a 2.4.1. Erősségek és fejlesztendő területek öszszesítése lépések kifejtésénél.) Az intézmény bemutatása során meghatározottak tehát alapul szolgálnak az önértékelés során az erősségek és a fejlesztendő területek feltárásához. A Helyzetfelmérés dokumentumának elkészítése történhet csoportmunkában, például egy egynapos műhelymunka keretében vagy felosztható a munkatársak között az egyes részekhez kapcsolódó információgyűjtés, így csupán az összegzés történne csoportmunkában. A módszer megválasztásánál át kell gondolni, hogy ez mennyi erőforrást igényel (hány órát vesz igénybe, egy vagy több személy végezze-e). 2.2. Eredmények összesítése Ebben a lépésben az intézmények feladata, hogy eredményeiket összesítsék a Szakképzési Önértékelési Modell I. szintjéhez tartozó követelményrendszer alapján, vagyis bemutassák mérési adataikat, eredményeiket, a Modell által meghatározott kritériumokhoz, alkritériumokhoz, illetve vizsgálati területekhez rendelten. Igen fontos, hogy az intézmény kialakítsa adatgyűjtési rendszerét, amely az önértékelési modell ismeretét és intézmény-ismeretet egyaránt igényel (tudni kell ugyanis, hogy az intézményen belül kitől és honnan lehet megfelelő adatokat, tényeket beszerezni). Ezért első lépésként az önértékelő team tagjai áttanulmányozzák, közösen értelmezik az önértékelési modell kritériumrendszerét, az abban szereplő indikátorokat, eredménymutatókat. Ezt követően az önértékelő team tagjai összegyűjtik az intézmény e kritériumokhoz kapcsolódó, elért eredményeit, majd bemutatják ezeket az adatokat. A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjén meghatározott indikátorok a későbbiekben nem változnak, azaz az intézménynek ezen adatok gyűjtése és értékelése lesz feladata a modell II. és III. szintjén is. Amennyiben az I. szinten a fejlesztés fázisában sikerül az intézménynek jól kialakítania adatgyűjtési, mérési rendszerét, ez a későbbiekben igen nagy segítséget jelent számára, megkönnyíti a munkát és ez által erőforrásokat takaríthatnak meg.. Tehát, már az önértékelés első szintjén az intézmény rendelkezni fog egy kidolgozott mérési rendszerrel.
2.2.1. A modell értelmezése Az eredmények összegyűjtéséhez nélkülözhetetlen a SZÖM Modell értelmezése, megfelelő ismerete, ezért ebben a fejezetben ehhez nyújtunk segítséget. Az értelmezés lépésének célja, hogy az önértékelésben résztvevő munkatársak megismerjék a modell logikáját, felépítését, kapcsolódási pontjait, ismerjék a modell követelményrendszerét, vizsgálati területeit és ennek alapján el tudják végezni az adatgyűjtést. Az útmutató IV. fejezetében részletesen bemutatásra került a I. szintű SZÖM Modell felépítése, amely szerint az indikátorok az alábbi csoportosításban kerülnek rögzítésre: 1. kritériumok, követelményterületek, amelyek további követelménypontokra, 2. alkritériumra bomlanak (kivéve a 8. kritériumot, amelyben nincsenek alkritériumok), az egyes alkritériumok alatt pedig 3. vizsgálati terület szerepel. A vizsgálati területeken belül az
- 30/94 -
4. indikátorok 3 csoportja különül el: a kötelezően mérendő kulcsindikátorok köre, a benchmarking adatbázisban szereplő ajánlott indikátorok, valamint további, példaként szereplő egyéb lehetséges indikátorok (lásd: 3. számú ábra). Az intézménynek 2 kötelezettsége van az Eredmények meghatározásával kapcsolatban, egyrészt minden területet vizsgálniuk, értékelniük kell, azaz minden vizsgálati területre vonatkozóan rendelkezniük kell mérési adatokkal, abban az esetben is, ha az indikátorok között nem szerepel kulcsindikátor. A másik kötelezettség pedig a félkövér (K) betűvel jelzett kulcsindikátorok mérése, mert ezek olyan meghatározó indikátorok, amelyek képesek képet adni az intézmény megfelelő, hatékony működéséről. A vizsgálati területek alatt szereplő dőlt betűvel jelölt felsorolás elemeinek teljes körű bemutatása nem kötelező, kivéve a kulcsindikátorokat, amelyeket félkövér betűvel jelöl a modell. A nem félkövérrel jelölt dőlt betűs indikátorok elsődleges célja, hogy gondolatokat ébresszenek, hogy segítsék, ráirányítsák a gondolkodást az adott értékelési területhez kapcsolódóan bemutatható, lehetséges mutatókra. Az intézménynek magának kell eldöntenie, hogy a felsorolt mutatók közül még melyek értelmezhetőek a számára. Ugyanakkor az intézmény más eredményességi mutatókkal is mérheti teljesítményét, amelyek nem szerepelnek a vizsgálati területek alatti felsorolásban, tehát a modellben szereplő mutatókat kiegészíthetik saját mérési adatokkal, eredményekkel is. Fontos megemlíteni, hogy a kötelezően mérendő kulcsindikátorok meghatározásához, egységes kiszámításához és így az összehasonlíthatóság biztosításához készült egy segédanyag, az Értelmezési és számítási útmutató. Ebben segítséget kapnak az intézmények mind a 40 kulcsindikátor meghatározásához, példák segítik az indikátorok értelmezését, megértését és kiszámítását. Az Eredmények kritériumok megértéséhez át kell látni, hogy azok - a 8. kritérium kivételével két alkritériumra bomlanak. A 6. és a 7. kritériumokban két típusú adatot kell bemutatnia az intézménynek. Az első adattípus esetén a közvetlen partnerek véleményét kell bemutatni (a 6a. alkritériumban a munkatársakon kívüli közvetlen partnerek, míg a 7a. alkritériumban a munkatársak esetében). Ezeknél az adatoknál a partneri felmérések elégedettségmutatóinak alakulását, valamint a partnerekkel készített interjúk, fókuszcsoportos beszélgetések eredményeit kell részleteiben bemutatni. A másik adattípus esetében - a 6b. és a 7b. alkritériumoknál a közvetlen partnerek véleményét alátámasztó számszerű adatokat kell meghatározni. Ezek a számszerű adatok nem a partnerektől kapott információk alapján állnak az intézmény rendelkezésére, hanem az intézmény belső mérési rendszeréből származnak. Ilyen, a véleményeket alátámasztó számszerű adat lehet, például a munkatársak fluktuációja, illetve olyan adatok tartozhatnak ide, amelyek a partneri elégedettség növelése érdekében tett intézményi intézkedések eredményességét támasztják alá, mint például az intézmény tárgyi felszereltségének növekedésében bekövetkezett változások alakulása. Amennyiben egyre jobb az intézmény tárgyi felszereltsége, úgy feltételezhetően növekszik mind a tanulók, mind a munkatársak elégedettsége. Ezekkel a számszerű adatokkal közvetett módon előre jelezhető a közvetlen partnerek elégedettségének a változása. A vélemény és a véleményt alátámasztó számszerű adatok között a kapcsolat egyes esetekben egy adott kritériumon belül található meg, míg más vélemény csoportok esetében ez a kapcsolat több kritériumot köt össze, amint ezt az 5. számú ábra szemlélteti: Vélemények (elégedettség mutatók)
Véleményeket alátámasztó egyéb számszerű adatok
- 31/94 -
6a / 1 az intézmény nevelési-oktatási tevékenységével kapcsolatos partneri vélemények
9a / 1 és 2 az intézmény nevelési-oktatási eredményei a Pedagógiai Programjában kitűzött céljai teljesülésével kapcsolatban
6a / 2 a nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatos partneri vélemények vélemények
6b / 1 a közvetlen partnerek elégedettségét alátámasztó számszerű adatok a nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatban 5. számú ábra
A 8. kritériumon belül szintén megfigyelhető a kettős tagozódás, függetlenül attól, hogy ez a kritérium nem bomlik további alkritériumokra. Az 1. és 2. vizsgálati területhez kapcsolódóan a közvetett partneri véleményeket, valamint a társadalom véleményét kell bemutatnia az intézménynek, amely információkhoz felmérésekből, vagy egyéb más megkérdezésekből juthatnak hozzá. A kritérium 3., 4. és 5. pontjában pedig olyan számszerű adatoknak a bemutatása szükséges, amelyeket az intézmény rendszeresen gyűjt. Az önértékelés során kiemelten fontos megvizsgálni, hogy az intézmény a stratégiájában, Pedagógiai Programjában kitűzött céljait milyen mértékben érte el, illetve, hogy ezeket milyen hatékonysággal éri el. Ennek megfelelően a 9. kritériumban a modell szintén két típusú adatra bontja az intézmény eredményeit.. Az első típusú adatok az intézmény kulcsfontosságú eredményei (9.a alkritérium), amelyek a stratégiai jellegű, hosszú távú célok megvalósulását bemutató eredmények vizsgálatára térnek ki. Ezek tulajdonképpen az intézmény tevékenységének eredményei, amelyek az intézmény általános sikerességének megállapítását teszik lehetővé. Ide tartoznak az intézmény Pedagógiai Programjában is szereplő nevelési- oktatási- képzési célok, valamint az intézmény által kulcsfontosságúnak definiált egyéb eredményei, amelyekbe a modell beleérti a tanulók munkaerőpiaci érvényesülésével kapcsolatos eredményeket és a fenntartó által végzett értékelések eredményeit is. (Ide tartoznak az alkritérium 9.a / 1, 2. és 3. eredménycsoportjainak számszerű adatai.) A másik típusú adatoknál a 9.b. alkritériumban azokat az intézmény kulcsfontosságú eredményeit alátámasztó számszerű adatokat (belső teljesítménymutatókat) kell megvizsgálni, amelyek az intézmény nevelési-, oktatási-, képzési tevékenységét és annak működését, működésének hatékonyságát jellemzik. Ezek a mutatók az intézmény kulcsfontosságú eredményeinek követésére, előrejelzésére és javítására, illetve az intézményi működés hatékonyságának figyelemmel kísérésére és javítására vonatkoznak. (Ide tartoznak az alkritérium 9.b / 1, 2. 3., 4., 5. és 6. mutatócsoportjainak számszerű adatai.)
- 32/94 -
2.2.2. Adatgyűjtés Az önértékelési modell az Eredmények egyes kritériumaiban meghatározza - bemutatandó követelményként - az értékelési, vizsgálati területeket és eredmény-, illetve mutatócsoportokat. Az adatgyűjtés célja, hogy a modell területeihez rendelten az intézmény megkeresse és összegezze azokat az adatokat (eredményeket, mutatókat), amelyek jelenleg rendelkezésre állnak. Fontos kiemelni, hogy az Eredmények vonatkozásában tényszerű, számszerű adatok összegyűjtése a feladat. Célszerű átnézni az összes, már rendelkezésre álló adatot, információt, amelyek esetleg korábbi önértékelésből, partneri igény- és elégedettségmérésekből, az intézmény belső mérési (indikátor) rendszerének adataiból, országos és fenntartói felmérésekből, intézményi nyilvántartásokból, jelentésekből, beszámolókból stb. származnak. Az Eredmények kritériumaiban ezeket az adatokat kell a modell szerinti tagolásban összegyűjteni. Ebben a fázisban nem kell új mérési adatokat kialakítania az intézménynek, hanem azt kell megvizsgálni, hogy jelenleg milyen adatokat mérnek és értékelnek a működés során. Az adatgyűjtés megkezdése előtt elsődlegesen az alábbi kérdéseket szükséges tisztáznia az intézménynek: •
Milyen forrásokból gyűjthetőek be a rendelkezésre áll adatok, ezek hol találhatóak meg?
•
Hogyan osztják fel az adatgyűjtés területeit?
•
Kiket vonjanak be a munkatársak közül az adatok gyűjtésébe?
Ezekre az alapvető kérdésekre kell az adatgyűjtés elindításakor megkeresni a válaszokat. Arra, hogy milyen adatokra van szükség, gyakorlatilag a modell értelmezése adja meg a választ, ebben segítheti az adatgyűjtőket az alkritériumok értelmezése, illetve az alkritériumhoz kapcsolódóan felsorolt indikátorok köre. Az eredmények gyűjtését segíti az Adatgyűjtő lap, amely az útmutató 2. sz. mellékletét képezi. Az Adatgyűjtő lap használatához készült egy útmutató is, amely pontosan rögzíti a táblázat kitöltésének módját. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Adatgyűjtő lap nem alkalmazható a 6.a. és a 7.a. alkritériumokhoz kapcsolódó adatok összegyűjtésére, itt ugyanis a partneri és munkatársi elégedettségmérés adatai és azok alakulása, értékelése kell, hogy bekerüljön az önértékelési anyagba. Alapvető kérdésként fogalmazódott meg, hogy milyen forrásokból gyűjthetők be az intézményeknél rendelkezésre álló adatok. Az Eredmények háromféle forrásból származhatnak: •
A belső szervezeti dokumentumok köréből számos forrást lehet találni. Ide tartoznak például, az intézményi belső mérések és elemzések adatai, vagy a szervezeti nyilvántartások, jelentések, beszámolók.
•
A kérdőívek elsősorban a partnerek véleményének a megismerésére adnak lehetőséget, amely információkat, adatokat a 6.a és 7.a alkritériumokhoz elengedhetetlenül fontos begyűjteni.
•
Az interjúk segítenek olyan adatok, eredmények feltárásában, amelyek nem rögzítettek írásban. Az interjúk a leírt eredmény és a valós eredmény összevetéséhez is segítséget nyújtanak, illetve a további adatgyűjtési források azonosításához is. Ügyelni kell azonban arra, hogy az interjúk során begyűjtött információk, az interjúkból származó következtetések is tényszerűek, konkrétak legyenek, (például a megkérdezettek 80%-a jelezte, hogy az intézmény infrastrukturális felszereltségével elégedett).
- 33/94 -
Továbbá, az önértékeléshez fel lehet / kell használni más intézmények adatait, eredményeit is, azonban ezen adatok begyűjtését is meg kell tervezni az intézménynek. Nagy segítséget jelenthet a benchmarking adatbázis használata, amely lehetővé teszi az intézményi adatok összevetését, így információkhoz jutunk más intézmények eredményeiről, mért adatairól. Az adatbázis használatához regisztrációra van szükség, és az adatokhoz csak abban az esetben tud hozzáférni az intézmény, ha maga is feltölt adatokat a rendszerbe. A benchmarking adatbázis létrehozásával az volt a cél, hogy a szakképző intézmények kapjanak kézzel fogható, alkalmazható eszközt az egymástól való tanuláson keresztüli folyamatos fejlesztés megvalósításához. A rendszer az intézmények közötti szakmailag megalapozott összehasonlítás lehetőségét az azonos értelmezésű és mérési hátterű teljesítménymutató (indikátor) rendszer alapján teremti meg az intézmények számára. E mellett a rendszer biztosítja a teljesítménymutatók Internet alapú, anonim összehasonlítási lehetőségét is meghatározott csoportosítási szempontok alapján (lásd ábra). Az adatbázis jelenleg 120 szakképzés-specifikus indikátort tartalmaz (a kötelezően mérendő 40 szakképzési kulcsindikátorral együtt), amelyek mindegyikéhez meghatározásra került az adott mutató számítási módja és az elvárt értéke. Az adatgyűjtéshez további fontos kérdés az adatgyűjtés területeinek felosztása. Ehhez segítséget ad a modell, hiszen az alkritériumokon belül vizsgálati területekre bomlik, amely csoportosítja a gyűjtendő adatok, eredmények körét. A területek felosztása tehát egyszerűen a modell alkritériumai alapján történhet. Mindenképpen fontos, hogy az adatgyűjtés megkezdése előtt meghatározzuk az adott alkritérium felelősét, akit az Adatgyűjtő lap fejlécében szükséges megnevezni. Egy-egy alkritéiumhoz kapcsolódó adatok megnevezése történik az Adatgyűjtő lap második oszlopában, és a hatodik oszlop szolgál arra, hogy rögzítsük: ki felel az adat begyűjtéséért. Az itt meghatározott felelős természetesen eltérhet az Adatgyűjtő lap fejlécén megnevezett alkritérium felelősétől. Az alkritérium felelőse a teljes terület adatgyűjtéséért felel, koordinálja, irányítja azok munkáját, akik felelősek egy-egy konkrét adat begyűjtéséért. További tisztázandó kérdés, hogy kiket vonjunk be az adatgyűjtésbe a munkatársak közül. Az adatgyűjtésbe nem csupán a team tagok kell, hogy részt vegyenek, bevonhatók olyan munkatársak is, akik nem tagjai a teamnek. Elképzelhető, hogy egy-egy alkritériumért egy-egy team tag a felelős, aki irányítja az adatgyűjtést a többi munkatárs körében. Elsősorban olyan kollégákat érdemes bevonni, akik ismerik a szervezet dokumentumait, tájékozottak abban, hogy milyen típusú adatok mely dokumentumokban találhatók meg, illetve tudják, hogy kitől kell információt kérni a kapott eredményről. A gazdasági működéshez kapcsolódó adatokat valószínűleg a gazdasági vezető tudja a rendelkezésünkre bocsátani, a partneri mérések eredményeit például a minőségfejlesztési team vezetője, az oktatással kapcsolatos eredményekről az általános igazgatóhelyettes tud információt nyújtani. Mindenképpen szükséges kiemelni az adatgyűjtés tényszerűségének a fontosságát, hiszen nem az a cél, hogy kozmetikázzuk eredményeinket, hanem hogy egyfajta szempontrendszerben, lehetőleg objektíven értékeljük azokat. Látható, hogy az intézményi önértékelés alapját az intézményben meglévő dokumentumok, információk, mérések-értékelések (benne a pedagógiai mérések is) eredményeinek az áttekintése adja. Tehát, maga az önértékelés teljes mértékben a már működő és megvalósított értékeléseken alapszik, az intézménynek összegeznie kell ezek eredményeit. Az első önértékelés alkalmával gyakran a legnagyobb fejlesztendő terület éppen a lényeges eredmények mérési rendszerének a létrehozása, kialakítása. Itt alapvető fontosságú, hogy az önértékelés I. szintjén ne történjenek fejlesztések az adatgyűjtés és az értékelés lépéseinél, itt csupán a tényeket tárják fel. Ha például nincs az intézményben munkatársi elégedettségmérés, akkor ebben a fázisban még nem kell elindítani az intézménynek egy ilyen jellegű mérést. Ebben az esetben csupán azt kell feltárni, hogy nem végez az intézmény munkatársi felméréseket és majd egy későbbi lépésben (2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése) kerül meghatározásra a mérési rendszer kialakításának szükségessége.
- 34/94 -
2.2.3. Az Adatok bemutatása Az adatok bemutatásának célja, hogy az összegyűjtött adatokat rendszerezzük a modell alapján és szemléletesen, jól használható módon ábrázolni tudjuk. A következőkben ehhez nyújtunk segítséget. Az intézmény eredményeinek bemutatásánál törekedni kell arra, hogy több év (legalább kéthárom év) adatait tartalmazza az önértékelés, annak érdekében, hogy vizsgálható legyen az intézmény eredményeinek időbeli alakulása. Ezen kívül minden egyes eredmény bemutatásánál meg kell jeleníteni az intézmény előre meghatározott saját céljait, amely segíti az intézmény eredményeinek értékelését a saját elvárásainak teljesüléséhez képest. Amennyiben lehetséges, be kell mutatni más intézmények eredményeit is, amely segít összehasonlítani az intézmény elért eredményeit mások teljesítményéhez képest. Itt kaphat jelentőséget az intézményen belül a szakiskola, szakközépiskola, az egész intézmény, illetve az intézményen belüli más képzési részek (például gimnázium) eredményeinek az összehasonlítása, amely egy belső intézményi összehasonlításra ad lehetőséget. Továbbá, ehhez nyújt segítséget a korábban is említett benchmarking adatbázis, mely alkalmas arra, hogy az intézmények adatait összevesse. Célszerű az elégedettségmutatókat (6.a, 7.a) és az elégedettséget alátámasztó számadatokat (6.b, 7.b), valamint az intézmény kulcsfontosságú eredményeit (9.a) és az intézmény kulcsfontosságú eredményeit alátámasztó számszerű adatokat (9.b) szemléletesen (grafikusan, diagrammokon vagy táblázatos formában), és összefoglalva bemutatni. Az ilyen formában megjelenített adatok azonnal láttatják az eredmények elmozdulását, különböző irányú alakulását, szemléltetik a kritikus pontokat. Az alábbiakban (6. számú ábra) néhány, az Eredmények bemutatására alkalmazható szemléltetési technikát mutatunk be. Ezeket az ábrázolási módokat vegyesen is alkalmazhatja az intézmény, azonban nem szerencsés, ha túlzott mértékben keverednek a szemléltetés módjai. Eldönthető például, hogy a különböző típusú adatok szemléltetésére milyen ábrákat használ az intézmény és ezt következetesen használja az adatok bemutatására. Az elmélet és gyakorlat összhangja a képzőhelyek véleménye szerint 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
55% 45%
50%50% megfelelő nem megfelelő
1 2002
2 2005
A fenti oszlopdiagram például jól szemlélteti, hogy a 2002. évhez képest milyen irányú elmozdulás történt 2005-ben a képzőhelyeknek az elmélet és gyakorlat összhangja terén alkotott véleménye kapcsán. Az iskola képzési kínálatával való szülői elégedettség:
- 35/94 -
Az iskolánk képzési kínálata megfelelő. 5%
12%
21%
5 4 3
28%
2 1 34%
A kördiagram arra alkalmas, hogy egy adott eredményt mutasson be, azonban nem teszi lehetővé, hogy tendenciát szemléltessen.
Táppénzes napok száma nap/fő
2004
13
2003
Táppénzes napok száma nap/fő
16
2002
21 0
5
10
15
20
25
A fenti sávdiagram a táppénzes napok számának alakulását mutatja be a 2002. évtől kezdődően. Könyvtár látogatottsági mutatók:
Könyvek száma Beiratkozott Kölcsönzések Egy főre eső kölcsönzések száma
2000/2001 40169 1152 3600 3,125
2001/2002 41013 1117 3720 3,33
2002/2003 41845 1040 5200 5
2003/2004 43053 1027 8200 7,98
Táblázatban egyszerűen tudjuk bemutatni, például a költségvetéssel kapcsolatos adatokat, vagy a létszámokat. A fenti táblázatban több évre visszamenőleg kerültek bemutatásra a könyvtárlátogatással kapcsolatos adatok. Munkatársak éves hiányzása az összóraszámhoz viszonyítva, %-ban
- 36/94 -
1. intézmény
7
2.intézmény
3.intézmény
4.intézmény
6
Saját cél
5
4
3
2
1
0 2000
2003
2005
A fenti oszlopdiagram több iskola összehasonlító adatát tartalmazza a saját intézmény adata mellett. Az ábra azt is szemlélteti, hogy saját kitűzött célunkat elértük-e a munkatársi hiányzások csökkentése tekintetében. Mindezeket 3 tanévre visszamenőleg szemlélteti. Az Eredmények meghatározásakor akkor kell szövegesen alátámasztani az önértékelésben szereplő eredményeket és mutatókat, ha szükségesnek tartják indokolni az eredmény visszaesését és ennek a visszaesésnek az okai egyértelműen azonosíthatóak. A kimagasló eredménynövekedés esetében is érdemes szövegesen megindokolni a kiugrás okait. Ezekre a szöveges indoklásokra azért van szükség, hogy az intézmény saját maga számára egyértelművé tegye az eredményei változásának tudatos kezelését, értékelését, a változások okainak figyelemmel kísérését. Ez abban segíti az intézményt, hogy áttekintse: az eredmények pozitív vagy negatív alakulása valóban a saját munkájának, tevékenységének köszönhető, vagy valamilyen külső körülmény következménye. Még egy esetben válhat szükségessé az Eredmények kritériumainál bemutatott adat szöveges indoklása, értelmezése, nevezetesen amikor a bemutatott adatról csak az intézmény speciális helyzetének ismeretében lehet megállapítani, hogy az mennyiben jellemzi az intézmény eredményességét. Ennek a lépésnek az eredményeként tehát az intézménynek összesítenie kell az intézményi eredményeket, amelyeket a SZÖM I. Helyzetfelmérő szintjének alkritériumaiban szereplő elemek mentén kell rögzítenie. Ez lesz az Eredmény oldali adatok dokumentuma. A kritériumokon belül a számozással jelölt vizsgálati területekre vonatkozóan kötelező elégedettség- vagy eredménymutatókat meghatároznia az intézménynek és a kulcsindikátorokra is kötelező választ adnia. Az adatok összesítése során csak tényeket kell leírni, és kerülni kell a tényekkel alá nem támasztott megállapításokat. E szabály betartásával átlagosan 20-30 oldalban összegezhetőek az Eredmény oldali adatok, de bővebb kifejtés esetén is törekedni kell arra, hogy a dokumentum terjedelme lehetőség szerint ne haladja meg a 40 oldalt. Az Eredmény oldali adatok meghatározásakor azt is szem előtt kell tartani, hogy egyértelműen azonosítható legyen: az adott mutató, eredmény a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének melyik alkritériumának melyik elemére született. Ésszerűnek tűnik, hogy a
- 37/94 -
kritériumok és azon belül az alkitériumok, majd az indikátorok sorrendjében összegezzék eredményeiket, adataikat. Fontos tudatosítani a tantestületben, hogy az önértékelést az intézmény magának készíti, és szembe kell tudnia nézni saját hiányosságaival is. Ahhoz, hogy az önértékelés elérje valódi célját, megfelelő (valós és hiteles) tényeket és adatokat kell használni. Abban az esetben, ha az intézmény nem mér egy adott kulcsindikátort vagy nem állnak rendelkezésére egy adott vizsgálati területhez kapcsolódó számszerű adatok, és az kötelező lenne, ebben a lépésben csupán annyi a dolga, hogy rögzítenie kell a tényt, hogy nincsen rá adata. Amennyiben vannak adatai, de azokat nem gyűjtötte össze, nem összesítette az intézmény, ezt természetesen itt meg kell tennie. De nem kell külön felmérést indítania ebben a lépésben akkor, ha például eddig nem végzett a szülők körében elégedettségi felmérést, vagy nem mérte fel a végzettségük szerint elhelyezkedő szakképző iskolai tanulók arányát. Erre nem is lesz elegendő ideje és erőforrása az intézménynek az önértékelés megvalósítása szakaszában. Viszont rögzíteni kell azt a tényt, hogy nincs ilyen adatuk, hiszen az utóbbi példában szereplő indikátor a modell 9.a) alkritériumának 3.b) pontjában rögzített kulcsindikátor, azaz mérése kötelező. Abban az esetben, ha nem kell valamilyen mutatót kötelezően mérni, az Eredmények oldali adatok közül ez akár ki is maradhat, azaz nem szükséges rögzíteni, hogy nincs rá adata az intézménynek. Ilyen lehet például a közösen szervezett rendezvények megítélésével kapcsolatos társadalmi vélemény, amely a 8. kritérium 2.e) pontja. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy a 8. kritérium 2. vizsgálati területére (A társadalom véleménye) legyen adatunk (vagy ha nincs jelezzük, hogy nincs ide adat), hiszen az egyes vizsgálati területekre kötelező az intézménynek adatokat gyűjtenie, függetlenül attól, hogy ehhez a 8.2. vizsgálati területhez nem tartozik kulcsindikátor (sőt benchmarking indikátor sem, bár ezek mérése nem kötelező – csak ajánlott - az intézmény számára). 2.3. Értékelő könyv készítése Az Értékelő könyv készítésének célja, hogy az intézmény a helyzetfelmérés során feltárt információk és a kapott eredmények alapján, az Eredmények 4 kritériumához kapcsolódóan erősségeket és fejlesztendő területeket megfogalmazzon meg. Az Értékelő könyv tehát 2 dokumentum elemzésével, értékelésével készül: 1. az intézmény bemutatására szolgáló Helyzetfelmérés dokumentuma, melyet az önértékelés folyamatának 2.1. lépésében készített el az intézmény, az útmutató 1. sz. melléklete alapján. 2. az Eredmény oldali adatokat összesítő dokumentum, mely a modell struktúrájának megfelelően mutatja be intézmény által összegyűjtött adatokat. Ebben a lépésben ezen dokumentumokban foglalt információkat, adatokat kell értékelnie az intézménynek, oly módon, hogy az Eredmények 4 kritériumához rendelten szükséges meghatározni, hogy •
Melyek az intézmény erősségei és melyek a fejlesztendő területei?
•
A modell mely vizsgálati területének mely pontja alapján, illetve a helyzetfelmérés mely fejezetében rögzítettek alapján döntött az intézmény az erősség, vagy a fejlesztendő mellett?
•
Miért erősség vagy fejlesztendő az adott terület, milyen tények támasztják ezt alá?
- 38/94 -
Az Értékelő könyv a fenti 3 kérdéseknek megfelelően 3 oszlopot tartalmaz, amelyben rögzíteni szükséges az értékelés eredményét. Az erősségek és a fejlesztendő területek meghatározása során az egyes kritériumoknál csak azokat a meghatározó erősségeket kell azonosítani, amelyek megtartása mindenképpen szükséges az intézmény fejlesztéseinél, illetve azokat a kiemelt fejlesztendő területeket kell csak azonosítani, amelyek meghatározóak az intézmény fejlődése szempontjából. Tehát, nem kell minden egyes elem kapcsán eldöntenie az intézménynek, hogy az erősség vagy fejlesztendő terület-e. A modellnek nem célja meghatározni, hogy mit tekinthet az intézmény erősségnek és mit fejlesztendő területnek, mivel ezt az intézmény csak a saját helyzetének ismeretében tudja megítélni. A Szakképzési Önértékelési Modell csupán az értékelendő területeket jelöli ki. Azonban számos olyan alapszabályt lehet figyelembe venni, amelyek segítenek az intézmény számára erősségei és fejlesztendő területei meghatározásában. Erősségnek tekinthetjük, ha a bemutatott elégedettségmutatók, elégedettséget alátámasztó adatok és intézményi eredmények: •
időben javuló tendenciát mutatnak;
•
kiemelkedik az eredmény az intézmény hasonló típusú eredményei közül;
•
elérik az intézmény céljait;
•
jobbak más hasonló intézmény, vagy intézmények eredményeinél;
•
jobbak a megyei, és/vagy az országos átlagnál;
•
jobbak az intézmény más típusú képzési területének eredményeinél.
A fejlesztendő területek kiválasztásánál értékelési szempontok lehetnek az alábbiak: •
Oktatásirányítási prioritások használata (például: kulcsindikátorok központilag meghatározott limit értékeinek a használata, amennyiben meghatározásra kerültek ezek a limit értékek,);
•
Összehasonlító adatok használata (például: a benchmarking adatbázis adatai, más intézményekkel való összehasonlító adatok);
•
Saját célok használata;
•
Tendenciavizsgálat használata;
•
Van-e mérési eredmény az adott elemre vonatkozóan, azaz méri-e az intézmény és a mért adatok megfelelő mértékben támogatják-e a szervezet teljesítményének az értékelését (szükséges-e új mérés, kell-e új mutató, van-e felesleges mérésem).
A fejlesztendő területek közé tartoznak azok az elemek is, amelyekkel kapcsolatosan az intézmény nem rendelkezik konkrét adattal, eredménnyel, nem méri az adott területet, holott az kötelezően mérendő (mert kulcsindikátor), vagy mert az adott vizsgálati területhez nincsenek adatok). A kötelezően mérendő indikátorokat, ha nem rendelkeznek ehhez adattal, mindenképpen jelöljék meg tehát az Értékelő könyvben fejlesztendő területként, hogy látható legyen, mely területekre, indikátorokra vonatkozóan nem rendelkezik az intézmény információkkal. Ugyanakkor az intézmény maga is dönthet úgy, hogy valamelyik, a modellben választható indikátort mérendőnek azonosít (azaz fejlesztendő területként rögzít), mert például valamely intézményi célt, vagy egy folyamat eredményességét nem mérik, nincs adatuk róla. Ebben az esetben nem feltétlenül magát az indikátort kell azonosítani a fejlesztendő területek között, hanem lehetséges, hogy elegendő csak a területet megadni, amellyel kapcsolatban a mérés indokolt. - 39/94 -
Az Értékelő könyv kitöltésekor szükséges megvizsgálni a kritériumon belüli kapcsolatokat, összefüggéseket is, az azonosított erősségek és fejlesztendő területek között (6.a - 6.b; 7.a – 7.b; 9.a – 9.b). A kritériumokon belüli kapcsolatok elemzésére mind a 4 kritériumnál kitérhetünk. Például, a 6.a alkritériumban meghatározott véleményterületeknek, vizsgálati szempontoknak egyértelműen megfeleltethető párja van a 6.b alkritériumban, ahol a véleményeket alátámasztó mutatókat kell meghatároznia az intézménynek. A 6.a.2. pontban a nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatos partneri véleményekről kell tényszerű adatot szolgáltatnia az intézménynek. A 6.b.1. pontban pedig a közvetlen partnerek elégedettségét alátámasztó számszerű adatokat kell rögzíteni a nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy például az elméleti oktatás tárgyi felszereltségével kapcsolatos elégedettség, vagy elégedetlenség (6.a.2.b.) igazolható többek között az alábbi adatokkal: a kötelező eszköz és felszerelésjegyzék előírásaihoz képest való felszereltség (B), a szakmák oktatásához szükséges felszereltség mértékének átlaga a szükséglethez, előírásokhoz képest (B), egy tanteremre jutó audio-vizuális eszközök száma (B), egy tanulóra jutó számítógépek száma (K) (6.b.1.c., d., e. ,f.). Ehhez hasonlóan megtalálhatók a kapcsolódási pontok a 7.a) és a 7.b) alkritériumok tekintetében is. A 8. kritérium ugyan nem bomlik alkritériumokra, de a vizsgálati területek között jól megtalálhatók a kapcsolódási pontok. Például, az 1. és a 2. vizsgálati terület kapcsán a közvetett partnerek és a társadalom véleményét kell bemutatni. Ezen információkat, eredményeket tudja alátámasztani a kritérium 3. vizsgálati területe, ahol a társadalom és a közvetett partnerek elégedettségét alátámasztó számszerű adatok meghatározása történik. Például, a közösen szervezett rendezvényekkel kapcsolatos vélemények (8.2.e.) összevethetők az alábbi mutatókkal: a közösen szervezett rendezvények számának alakulása, az intézmény társadalmi szerepvállalása és ezen szerepvállalásra adott sajtóvisszhang (8.3.b., d.), A 9. kritériumban a fentiektől eltérő az alkritériumok bontása, de hasonlóképpen megtalálható a párhuzam. Például, a 9.a.1. pontban az intézmény neveléssel kapcsolatos kulcsfontosságú eredményei között kell meghatározni a tanulók viselkedésének fejlődésére vonatkozó eredményeket. Ezen eredményességet a 9.b alkritérium 1. pontjában rögzített több mutató is alátámaszthatja, mint a fegyelmi intézkedések és jutalmazások száma és aránya, az egy szakképző iskolai tanulóra jutó fegyelmező bejegyzések száma egy tanévben (B), egy szakképző iskolai tanulóra jutó dicsérő bejegyzések száma egy tanévben (B), magatartás jegyek évfolyamonkénti átlaga a szakképző iskolában (B), szorgalom jegyek évfolyamonkénti átlaga a szakképző iskolában (B), a nevelési problémák megoldására tett intézkedések eredményességi mutatói (9.b)1.c. ,d., e., f., g., h). Az Eredmény oldali adatok értékelése mellet tekintsük át a Helyzetfelmérés során készített dokumentumot is, hiszen itt találunk információt az intézmény célrendszeréről és mérési rendszeréről. A 4 kritériumhoz kapcsolódóan ebben a lépésben tudjuk megvizsgálni az intézmény célrendszerét is. Például, ha nem rendelkezik az intézmény egy kiemelt stratégiai céljának eredményességét bemutató adattal, ennek mérése mindenképpen fejlesztendő terület kell legyen, függetlenül attól, hogy az a modellben kulcsindikátorként szerepel-e vagy sem. A célok mérhetőségének ellenőrzése, értékelése kell, hogy megtörténjen ebben a lépésben. Az ezzel kapcsolatos értékelési eredményeket, azaz erősségeket és fejlesztendő területeket szintén rögzítsük az Értékelő könyvben. Ezen kívül a helyzetfelmérés során az intézménynek meg kellett vizsgálnia a partneri igény- és elégedettségmérési rendszerét is. A 6.a), valamint a 7.a) alkritériumok értékelése során mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a jelenleg működő partneri mérési rendszer (melybe a - 40/94 -
munkatársakat is bele kell érteni) mennyire biztosítja, hogy a partnerektől megfelelő információkhoz jussunk, hogy a kialakított gyakorlat alkalmas-e arra, hogy a kapott eredményeket az önértékelés során fel tudjuk használni. A mérési rendszer értékeléséből adódóan feltárt erősségek és fejlesztendő területek szintén be kell, hogy kerüljenek az Értékelő könyvbe, vagy a 6., vagy a 7. kritériumhoz kapcsolódóan. Az Értékelő könyvet a 3. számú mellékletben megadott formában, a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének minden kritériumára el kell készíteni, tehát összesen négy kritériumra. Az Értékelő könyvnek ezek alapján tartalmaznia kell mind a négy kritériumnál az intézmény erősségeit és fejlesztendő területeit. Az Értékelő könyv első oszlopában kerülnek rögzítésre az adott kritérium értékelésének eredményeként meghatározott erősségek és fejlesztendő területek, továbbá itt rögzíthetők az adatok és a célok kapcsolatának elemzéséből, illetve a mérési rendszer értékeléséből származó erősségek és fejlesztendő területek is. Az Értékelő könyvben minden egyes erősség és fejlesztendő terület esetében be kell mutatni, hogy mely elégedettségi- és eredményességi mutató vagy mutatók támasztják alá a feltárt erősséget vagy fejlesztendő területet. Tehát, az Értékelő könyv kitöltésekor minden egyes erősséghez és fejlesztendő területhez meg kell határozni az eredményességet jellemző adatoknak a megnevezését és a modellben szereplő azonosítási számát is. Ha a Helyzetfelmérés alapján fogalmaztunk meg erősséget, vagy fejlesztendő területet, ebben az esetben ennek a dokumentumnak a fejezetét kell rögzíteni. Ezt az Értékelő könyv második oszlopában szükséges meghatározni. Az azonosító számok az ok-elemzéshez, a fejlesztések elindításához, az intézkedésekhez szükséges feladatok meghatározásához nyújtanak fontos információt az önértékelő team tagjai számára. Az Értékelő könyv harmadik oszlopában az erősségek és a fejlesztendő területek indoklása történik, azaz itt kell rögzítenie az intézménynek, hogy miért tartja az adott területet erősségnek vagy fejlesztendő területnek, milyen tényekkel tudja ezt alátámasztani. A fentiekben rögzített fejlesztendő területek kiválasztásának értékelési szempontjai például jól felhasználhatók az indokláshoz. Az indoklás elsősorban a fejlesztendő területek megalapozott kiválasztásához, a fejlesztési cél kitűzéséhez nyújt segítséget a későbbiekben. Hasznos lehet, ha az elemzés során felmerült ötleteket, fontos információkat már menet közben is rögzítik az önértékelők. Ezt a célt szolgálja az Értékelő könyv „Megjegyzések” rovata. Fontos azonban, hogy itt ne megoldási javaslatokat, hanem az elemzést segítő ötleteket, megállapításokat fogalmazzanak meg. Itt lehet rögzíteni az értékelés során feltárt olyan megjegyzéseket, amelyek segíthetnek a fejlesztendő terület okainak feltárásában vagy a fejlesztések megvalósításában. Például, ebben a részben lehet rögzíteni az Értékelő könyv kitöltése során: •
a feltárt összefüggéseket, amelyek segíthetnek a fejlesztések megvalósításában, az okok feltárásában;
•
a felmerült feltételezéseket, amelyeket ellenőrizni kell a fejlesztések megvalósításakor;
•
a felmerült kérdéseket, amelyeket meg kell vizsgálni a fejlesztések megvalósításakor;
•
a más kritériumoknál feltárt erősségekkel és fejlesztendő területekkel feltételezett kapcsolatokat, amelyeket az erősségek és a fejlesztendő területek összesítésénél lehet majd figyelembe venni;
•
a helyzetfelmérés során gyűjtött információkat, amelyek kapcsolódnak a kritérium eredményeihez.
- 41/94 -
Az önértékelés elkészítésénél törekedni kell arra, hogy elsősorban a nagyobb jelentőségű fejlesztési lehetőségeket tárja fel az értékelés, és ne vesszen el az apró részletekben. Mindvégig szem előtt kell tartani az önértékelés során, hogy ez egy vezetői értékelési eszköz, és nem az egyedi problémák, hanem a rendszer szinten jelentkező fejlesztési lehetőségek feltárása a célja. Ezt az elvet figyelembe véve kritériumonként átlagosan 5-8 nagyobb jelentőségű erősség és fejlesztendő terület feltárása indokolt, és legfeljebb 8-10 fejlesztendő terület kezelhető még a további munka során. Ennek következtében minden egyes kritérium esetében 1-2 oldalas lesz az erősségek és a fejlesztendő területek felsorolása, és legfeljebb 8 oldal a teljes Értékelő könyv terjedelme. Az Értékelő könyvet célszerű elektronikusan elkészíteni. (A Szakiskolai Fejlesztési Programban részt vevő intézményeknek az Értékelő könyveket be kell küldeniük a Programkoordinációs Irodára, a teljesítés igazolásaként.) 2.4. Megvalósítandó fejlesztések kijelölése A megvalósítandó fejlesztések kijelölésének célja, hogy az Értékelő könyvben feltárt fejlesztendő területek és a helyzetfelmérés során rögzített információk alapján az intézmény meghatározza azokat a fejlesztéseket, amelyekkel a későbbiekben foglalkozni kíván. A megvalósítandó fejlesztések kijelölése két lépést foglal magában. Első lépésként el kell készíteni az erősségek és a fejlesztendő területek összesített listáját, amely az Értékelő könyvben foglaltak és a helyzetfelmérés során feltárt információk alapján készül (2.4.1. lépés). Ezt követően el kell végezni a fejlesztendő területek rangsorolását (2.4.2. lépés). Tekintsük át részletesen ezeket a lépéseket. 2.4.1. Erősségek és fejlesztendő területek összesítése Az önértékelő team ebben a lépésben tovább elemzi az összesített Eredmény oldali adatokat, az Értékelő könyv megállapításait, valamint a Helyzetfelmérés dokumentumát. Az erősségek és fejlesztendő területek összesítésének célja, hogy az elemzéseket követően legyen egy olyan lista az intézmény kezében, mely az önértékelés alapján megállapított kulcsfontosságú erősségeket és fejlesztendő területeket tartalmazza. Az erősségek és fejlesztendő területek összesítésénél fontos szempont kell, hogy legyen, hogy a modellben szereplő kulcsindikátorokra vonatkozóan rendelkezzen adattal az intézmény, tehát ezeknek az adatoknak a gyűjtését mindenképpen el kell kezdenie az intézménynek. Az ajánlott indikátorok gyűjtése nem kötelező az intézmények számára. Ezek közül azokat érdemes azonban gyűjteni, amelyek az intézmény működéséről tájékoztatnak, az intézményi munka eredményességét mutatják be, az intézményi célokhoz kapcsolódnak, azaz a kitűzött célok eredményességéről tájékoztatnak. Ebben a lépésben a kritériumok közötti kapcsolatok, összefüggések vizsgálatát is szükséges elvégezni. Annak áttekintése szükséges, hogy vannak-e olyan, a kritériumokban külön azonosított erősségek és fejlesztendő területek, amelyek összefüggenek egymással és így az intézmény egy nagyobb területének eredményes vagy nem megfelelő működését erősítik meg (6.a – 7.a; 6.b -7.b; ezekhez a 8. 9.). A kritériumok közötti összefüggések vizsgálata, a kapcsolódási pontok elemzése során fontos következtetések vonhatók le. Egyértelmű kapcsolat, kapcsolódási pontok találhatóak a 6.a és a 7.a alkritériumok adatai között, hiszen a 6.a alkritériumban a partnerek, a 7.a alkritériumban pedig a munkatársak elégedettségével kapcsolatos vélemények kerülnek összegyűjtésre. Fontos tehát áttekinteni, hogy egy és ugyanazon területtel kapcsolatban - 42/94 -
milyen vélemény tapasztalható a munkatársak és más partnerek részéről. Például, a partnerek véleménye a tanulók értékelésével kapcsolatban (6.a.1.h.) és a munkatársak véleménye az értékelési rendszer működéséről, az értékelés megfelelőségéről és az értékelés eredményének felhasználásáról (7.a.2.). A közvetlen partnerek és a munkatársak véleményeinek (6.a és 7.a) összevetése mellett jól felhasználhatóak a 8. kritérium 1. és 2. vizsgálati területének eredményei is, hiszen ezen pontokban a közvetett partnerek és a társadalom véleményéről, elégedettségéről kell információkat gyűjteni. Mindezekhez hozzárendelhetők a 9. kritériumban vizsgált eredmények, ahol az intézmény alapvető céljaival kapcsolatos eredmények és mutatók bemutatása történik. A kapcsolatok vizsgálata mellett szükséges továbbá az intézmény bemutatására szolgáló Helyzetfelmérés dokumentumában foglaltak értékelése is. Bár az Értékelő könyv készítése során már áttekintettük a célok és az indikátorok kapcsolatát, valamint a partneri mérési rendszer megfelelőségét, a szervezetről meghatározott további információk még nem kerültek elemzésre. Az erősségek és a fejlesztendő területek összesített listájának elkészítése nem az Értékelő könyvben foglaltak összemosását jelenti, hanem az erősségek és a fejlesztendők pontosítását, kiegészítését, szükség esetén módosítását is. Itt szükséges megvizsgálni az intézményi célok koherenciáját, a célok egymásra épülésének megfelelőségét és ezek dokumentumokban való megjelenését, az intézmény kapcsolatrendszerét, a mérési rendszer megfelelőségét, valamint az elindított fejlesztéseket. Kiemelten fontos az intézménynek megvizsgálnia célrendszerét, a célok hierarchiáját, egymásra épülő rendszerét, a célok koherenciáját, hiszen az eredmények a célok megfelelőségéről is tájékoztatnak. Ehhez szintén segítséget jelent a korábban elvégzett helyzetfelmérés, hiszen ott pontosan be kellett mutatni az intézmény stratégiai és egyéb céljait. Itt tudja az intézmény megvizsgálni többek között, hogy •
az intézményi célrendszer mennyiben igazodik az intézmény helyzetéhez (például: környezet, versenyhelyzet)?
•
a stratégiai célok összhangban vannak-e az intézmény küldetésével és jövőképével?
•
a különböző intézményi dokumentumban meghatározott stratégiai célok összhangban vannak-e egymással?
•
az intézményi célok összhangban vannak-e az intézmény stratégiai céljaival?
•
az intézményi célokhoz minden esetben konkrét, mérhető, értékelhető sikerkritériumokat rendelt-e hozzá az intézmény?
•
a különböző intézményi dokumentumokban rögzített intézményi célok teljesen összhangban vannak-e egymással?
A célok vizsgálatát alapvetően az indokolja, hogy a célok alapján választjuk ki az alkalmazandó módszereket, amelyeket bevezetünk és alkalmazunk az intézményben a kitűzött célok elérése érdekében, és ezen módszerek alkalmazásának az eredményeit mérjük és értékeljük az önértékelés során. Az eredmények értékelése alapján csatolunk vissza mind a célokhoz, mind a módszerekhez, azaz az eredmények tájékoztatnak bennünket a célok és az intézményi gyakorlat megfelelőségéről. Ez azt vonja maga után, hogy vagy a céljainkon kell módosítani, mert rossz célokat tűztünk ki, vagy a módszereinken, illetve a módszereink alkalmazásán kell változtatni. Az eredmények értékelése határozza meg tehát számunkra, hogy milyen fejlesztéseket kell indítani az intézményben. (Ezt szemlélteti a 7. számú ábra.)
- 43/94 -
CÉL
Cél megfeleloségének értékelése
– Kijelölése
MÓDSZER – Kiválasztása – Bevezetése – Alkalmazása
Módszer értékelése és felülvizsgálata
EREDMÉNY – Mérés, Értékelése 7. számú ábra A helyzetfelmérés során összegyűjtött információk értékelésének eredményeként kerülhet az összesített listába erősségként például a stratégiai célok és a minőségcélok egymásra épülése, vagy az elindított fejlesztések tudatos tervezése, megvalósítása. Ugyanakkor fejlesztendő területként szükséges rögzíteni, ha például az elindított fejlesztések valamilyen oknál fogva elhalnak, vagy a partnerekkel való együttműködés szabályai nem rögzítettek az intézményben. Ebben a lépésben tehát az intézménynek át kell gondolnia az egész önértékelését és el kell készítenie az erősségek és a fejlesztendő területek intézményi szinten összesített listáját, amelyben már összekapcsolják és átfogalmazzák az összetartozó erősségeket és fejlesztendő területeket. Az összesített lista elkészítését segíti a 4. sz. mellékletben található formanyomtatvány. A következő önértékelés alkalmával célszerű figyelni azokra az előző önértékelés során feltárt fejlesztendő területekre is, amelyekre nem indult fejlesztés. Ekkor érdemes megnézni, hogy az újonnan kijelölt fejlesztendő területek listájához az előző lista elemeiből mit tegyenek hozzá. Az is előfordulhat, hogy a változások következtében az összesített listába nem került bele olyan erősség vagy fejlesztendő terület, amely az előző szinten elkészített listában szerepelt vagy hogy az önértékelés során elkerülte az intézmény figyelmét valami, mert nem volt elég alapos. Ebben az esetben ez a lista egyfajta segítséget (kontrollt) is nyújthat a következő önértékeléskor, ugyanis felhívhatja az intézmény figyelmét olyan területekre, amelyeket az intézmény valamilyen oknál fogva nem vizsgált meg kellő alapossággal a soron következő önértékeléskor, és ezért az(ok) kimaradt(ak) az erősségek vagy fejlesztendő területek listájából.
- 44/94 -
2.4.2. Fejlesztendő területek rangsorolása A fejlesztendő területek rangsorolásának célja, hogy iránymutatást adjon arra vonatkozóan, hogy mely fejlesztendő területtel, területekkel kellene elsődlegesen foglalkoznia az intézménynek. A rangsorolás többféle módon történhet, egyik lehetséges módszertanának leírását és formanyomtatványát az Útmutató 5. sz. melléklete tartalmazza. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy sok apró fejlesztést már igen kis ráfordítással is végrehajthatunk, amelyek azonban nagymértékben hozzájárulhatnak az intézmény működésének, eredményességének javításához, és gyors sikerélményt jelenthetnek a fejlesztésben részt vevők számára. Felvetődhet a kérdés, hogy miért van szükség a többi fejlesztendő terület azonosítására, ha ezekre nem indít el fejlesztéseket az intézmény. Itt elsősorban módszertanilag szükséges a fejlesztendő területek összegyűjtése, annak érdekében, hogy egy nagyobb körből tudjon szűkíteni, és releváns fejlesztéseket kiválasztani az intézmény. A rangsorolás eredményeként az Erősségek és a fejlesztendő területek összesített listájában szereplő fejlesztendő területek sorrendjét határozzuk meg, így elkészül a Fejlesztendő területek szűkített listája. A szűkített lista alapján az önértékelő teamnek javaslatot kell tudni adnia arra a 3-6 fejlesztendő területre, amelyekre vonatkozóan célokat tűz ki és intézkedéseket hoz az intézmény. Általánosan 3-6 fejlesztés elindítása javasolt az önértékelés után. A legalább három fejlesztés elindítását az indokolja, hogy amennyiben egy fejlesztés valami miatt meghiúsul, még mindig legyen lehetősége az intézménynek a másik kettő esetében sikereket elérni. A maximális hatos szám az intézmény erőforrásainak korlátosságából adódik, ugyanis más programok fejlesztési tapasztalatai alapján hatnál több fejlesztés megvalósítása már túl sok erőforrást vonna el a szervezettől. A fejlesztések kiválasztásánál érdemes figyelembe venni az intézményben jelenleg futó fejlesztéseket, illetve a Szakiskolai Fejlesztési Programban, a többi fejlesztési terület keretében indított fejlesztések ütemezését is, hiszen ezek korlátoz(hat)ják az elindítható új fejlesztések számát. Természetesen, a Fejlesztendő területek szűkített listája az intézmény rendelkezésére áll minden egyes önértékelés után, így az önértékelések rendszeres megvalósításakor az intézmény ezeknek a listáknak az összehasonlításán keresztül is le tudja mérni a fejlődését. Azt is össze tudja hasonlítani, hogy az egymás után elvégzett két önértékelés között a fejlesztendő területek száma, kiterjedtsége és fontossága milyen mértében változott. Ugyanakkor ez a lista egyfajta segítséget is nyújthat a következő önértékeléskor, ugyanis felhívhatja az intézmény figyelmét olyan területekre, amelyeket valamilyen oknál fogva nem vizsgált meg kellő alapossággal a soron következő önértékelés során, és kimaradt (az erősségek vagy) a fejlesztendő területek listájából. Abban az esetben pedig, ha az intézmény még a következő önértékelést megelőzően sikeresen befejezi fejlesztéseit, ennek a listának a segítségével tudhat új fejlesztést kiválasztani. Az új fejlesztés elindításakor azonban mindig meg kell vizsgálni, hogy a korábbi önértékelés során meghatározott fejlesztendő terület az új fejlesztés kijelölésekor is aktuális-e. 2.5. Tantestületi előterjesztés A tantestületi előterjesztés célja, hogy a munkatársak megismerjék azokat a fejlesztendő területeket, melyekkel – az önértékelés során feltárt információk alapján – elsődlegesen foglalkoznia
- 45/94 -
kell az intézménynek és döntsenek arról, hogy mely fejlesztés(eke)t indítják el az intézményben. A tantestületi előterjesztés során az önértékelés eredményeinek, főbb megállapításainak az ismertetése történik a munkatársakkal. Az előterjesztésre az önértékelő teamnek javaslattal kell rendelkeznie arra a 3-6 fejlesztendő területre vonatkozóan, amelyekre intézkedést kívánnak hozni. Az előterjesztést megelőzően az önértékelő team az intézményvezető közreműködésével – az intézményi önértékelési dokumentumok (Helyzetfelmérés, Eredmény oldali adatok) és a hozzá tartozó elemzések (Értékelő könyv, Erősségek és fejlesztendő területek listája, Fejlesztendő területek szűkített listája) alapján – meghatározzák, hogy milyen információkat és milyen formában szeretnének megosztani a tantestülettel, annak érdekében, hogy közösen kijelölhessék a fejlesztési irányokat. A tantestületi előterjesztés két fő elemből áll: az önértékelési dokumentációból és a szóbeli prezentációból. A szóbeli prezentáció egy lehetséges szerkezete lehet az alábbi: • Az önértékelési projekt célja. • A munka folyamatának és módszertanának áttekintése. • Az önértékelés főbb megállapításai – az önértékelés tárgyát képező területen az intézmény o főbb erősségei, o főbb fejlesztendő területei. • A fejlesztendő területekre tett javaslatok. A prezentáció legyen megfelelően előkészített, hiteles személy tartsa, aki – röviden és áttekinthetően – hiteles helyzetképet mutasson be, azaz ne csak az erősségeket, hanem a fejlesztendő területeket is ismertesse. Fontos, hogy a vezetés vegyen részt a prezentáción. A tantestületnek a következő döntéseket kell meghoznia: • az önértékelési projekt eredményének – azaz a bemutatott helyzetképnek – az elfogadása; • azon fejlesztendő területek kiválasztása, melyekre célokat tűznek ki és elindítják a fejlesztést. A tantestületi előterjesztésre mindenképpen kapják meg a kollégák a fejlesztendő területek szűkített listáját (rangsorolt lista). Továbbá, lehetővé kell tenni az intézmény munkatársai számára, hogy az önértékelés során elkészített dokumentumokhoz is hozzáférhessenek, a tantestületi előterjesztésen való aktív és eredményes részvétel érdekében. Az intézmény vezetésének kell megfontolnia és el kell döntenie, hogy milyen mélységben kívánja megismertetni az önértékelési dokumentumokat és az Értékelő könyv tartalmát az intézmény teljes kollektívájával, illetve a közvetlen partnerekkel. Ugyanakkor a javasolt témáknak megfelelően érdemes egy prezentációs anyagot is készíteni a szóbeli prezentáció alátámasztására, amely segítséget nyújt a tantestületi előterjesztés megtartásában. Az önértékelés értéke, haszna minimális, ha az önértékelés eredményei alapján nem követi azt fejlesztés, beavatkozás és ezek eredményét nem mutatják be rendszeresen a tantestületnek.
3. Az önértékelés követése / további lépései
- 46/94 -
Maga az önértékelés megvalósítása tulajdonképpen befejeződik az önértékelési anyag elkészítésével és az erősségek, fejlesztendő területek meghatározásával. Ezzel azonban nem állhat meg a folyamat, hiszen mindezt azért végezte az intézmény, hogy fejlesztéseket indítson el és ez által javítson a működésén. Az önértékelést követő első lépés a fejlesztendő területek alapján meghatározott fejlesztési célok kitűzése, amelyet meg kell, hogy előzzön a problémák okainak a feltárása és elemzése (3.1. Célok meghatározása (ok-elemzés). A célok eléréséhez intézkedési tervet kell készítenie az intézménynek (3.2. Intézkedési tervek készítése és megismertetése) és az ezekben foglalt feladatokat kell megvalósítania, majd a tervek megvalósulását értékelnie kell (3.3. Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése). Az alábbiakban tekintsük át részleteiben a fenti lépéseket. 3.1. Célok meghatározása (ok-elemzés) Ebben a lépésben az önértékelés eredményei alapján fejlesztési célok meghatározása történik. Miután a tantestületi előterjesztés során meghatározták és elfogadták a kollégák, hogy a feltárt fejlesztendő területek közül mely területekkel fog foglalkozni az intézmény, azaz kiválasztották a megvalósítandó fejlesztéseiket, ezekhez a fejlesztésekhez konkrét célokat kell meghatározni. A megfogalmazott cél akkor lesz pontos, konkrét, megvalósítható, és valóban a fejlesztendő terület megszüntetését eredményező, ha az adott problémára (fejlesztendő területre) vonatkozóan ok-elemzést végez az intézmény, azaz meghatározza azokat a tényezőket, amelyek az adott probléma felmerülését kiváltják és elemzi is ezeket az okokat. A szakirodalomból számos ok-elemzési technikát megismerhet az intézmény, ennek nincs egyetlen jó megoldása, az intézmény saját maga dönti el, hogy mely módszert alkalmazza az okok feltárásához és elemzéséhez. Ilyen módszer lehet például az ötletbörze, vagy az Ishikawa (Halszálka diagram), a Fadiagram, vagy a KJ módszer. A módszer kiválasztásához a szakértőtől is segítséget kérhet az intézmény. Az ok-elemzéshez mindenképpen szükséges áttekinteni, hogy a fejlesztendő terület az intézmény mely működési eleméhez kapcsolódik, azaz az adott eredmény mely intézményi tevékenység eredményességét mutatja be. Itt meg kell vizsgálni az intézményi gyakorlatot, azt, hogy a kitűzött fejlesztést (negatív eredményt) mi okozhatja. Ehhez használhatja fel az intézmény a 2.1. lépésben elkészített Helyzetfelmérést, amelyben az intézmény környezetének, célrendszerének, mérési-értékelési rendszerének és fejlesztéseinek a bemutatása történt meg. A fejlesztendő területhez rendelten tehát meg kell vizsgálnia az intézménynek, hogy a kapott eredmény hogyan kapcsolódik össze az intézményi gyakorlattal, át kell gondolni, hogy a negatív eredmény az intézmény mely tevékenységéhez kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy járjuk körül a problémát, azaz gyűjtsünk össze minden információt, adatot a fejlesztendő területtel kapcsolatban, alaposan vizsgáljuk meg az intézmény gyakorlatát a problémás területeken. A fejlesztési célok két fő csoportba oszthatók: •
Jól meghatározott (rövid távon) végrehajtandó feladatok, mint például a munkatársi elégedettség mérés rendszerének kialakítása. Ezek azok a fejlesztési célok, amelyeknél pontosan ismert az intézmény számára a fejlesztés szükségességének az oka, ezért pontosan meghatározható, hogy mit kell tennie az intézménynek. Ezekben az esetekben
- 47/94 -
természetesen nincs értelme ok-elemzést végezni, hiszen a feladatok, az intézkedés lépései egyszerűen meghatározhatók. •
Mélyebb elemzést és problémamegoldást, alkotó csoport munkát igénylő feladatok, mint például a lemorzsolódás arányának csökkentése 17 %-ról 8 %-ra. Ezek azok a fejlesztési célok, amelyeknél nem ismert az intézmény számára a fejlesztés szükségességének az oka, ezért nem határozható meg, hogy mit kell tennie az intézménynek. Ebben az esetben az intézménynek további elemzésekre van szüksége a probléma okának feltárásához, és a fejlesztés lépéseinek a meghatározásához. Ezekre a fejlesztésekre nem dolgozható ki azonnal részletes fejlesztési terv, ezért kezelésük kiemelt körültekintést igényel. A pontos becslés kiemelten fontossá válik ezeknél a fejlesztéseknél a fejlesztés időtartamának és az egyéb szükséges feltételeknek a meghatározásához.
A fentiek alapján elmondható, hogy a célok megfogalmazása nem könnyű feladat. Mindenképpen ajánlható, hogy több körben, több variáció megfogalmazásával történjen. Mivel a célok az intézményben különböző szinteken fogalmazhatók meg és a célok időtávjukat tekintve is többfélék lehetnek, így arra kell törekedni, hogy a célmegfogalmazás a megfelelő intézményi szinten és hatáskörben történjen. Nyilvánvaló, hogy az intézmény egészét érintő stratégiai célok megfogalmazása elsősorban intézményvezetői feladat, míg például a tanulók tudáshiányából származó gyengeségek csökkentését, a felzárkóztatást érintő célok meghatározását egy erre a szakterületre szerveződött team is végezheti. A fejlesztésekhez tartozó célokkal kapcsolatos egyik lényegi kritérium, hogy azok pontosak, reálisak, megvalósíthatóak és számszerűsíthetők legyenek. Pontos a célkitűzés akkor, ha egyértelmű, hogy milyen területen, milyen változást kíván elérni az intézmény. Ebből a szempontból igen fontos a mérhetőség, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy elértük-e a kitűzött célt. A célok külső és belső kommunikációja kritikus pontja a minőségfejlesztésnek. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a célok által érintett minden partnerrel tudatnunk kell – annak érdekében, hogy támogatásukat elnyerjük –, hogy mit tervezünk, és mikorra szeretnénk a változtatásokat bevezetni. A célok megfogalmazásával kapcsolatosan két gyakran előforduló problémára hívjuk fel a figyelmet: 1. A célok keverednek a feladatokkal, illetve feladatok kerülnek célként megfogalmazásra. Alapszabályként elmondhatjuk, hogy a cél leíró jellegű, egy kívánatos helyzetet rögzít, míg a feladat a cél eléréséhez vezető utat és a teendőket határozza meg. Ennek megfelelően a cél a „Hová megyünk?” kérdésre válaszol, a feladat pedig a „Mit kell csinálni, hogy odajussunk?” kérdésre. Az olyan célmegfogalmazás, amelyben tevékenység szerepel – „gyanús”. Például, nem jó a célmegfogalmazás, ha azt mondjuk: „Célunk a tanműhelyi felügyelet erősítése”. Helyette javasolható – az elemzés eredményeihez visszanyúlva – esetleg egy ilyen mondat: „Célunk, hogy ne történjen egyetlen baleset sem a tanműhelyben”. Ez utóbbi célkitűzés ugyanis jóval szélesebb körű beavatkozási lehetőséget biztosít, mint az előző. 2. A különböző szintű célok nem épülnek egymásra. A napi működést megcélzó, a tantestületi szobában megszülető céloknak összhangban kell lenniük az intézmény stratégiai céljaival. Ezért fontos, hogy minden intézkedési terv célkitűzésének megfogalmazásakor meg kell feleltetni azokat a stratégiai dokumentumokban (Küldetésnyilatkozat, Pedagógiai Program, Minőségirányítási Program (MIP) stb.) szereplő intézményi céloknak. A célok koordinálása, a stratégiai célok módosítása az intézményvezető felelősségi körébe tartozik. 3.2. Intézkedési tervek készítése, megismertetése
- 48/94 -
A kijelölt fejlesztési feladatok megtervezésére és megvalósítására intézkedési tervet kell készíteni, amelyet meg kell ismertetni a tantestülettel. Az intézkedési terv készítésének célja, hogy kidolgozzuk a kitűzött célok elérésének részletes útját. Az intézkedési tervek rögzítése az intézmény munkatervében az intézményi tervezési technika fejlesztését is elősegíti, hiszen az intézmény megtanulja előre megtervezni a nagyobb léptékű célok teljesítéséhez szükséges lépéseket, a feladat cselekvési lépéseihez felelősöket rendelni, és erőforrásokat biztosítani. Az intézkedési tervek összehangolása az éves munkatervvel szükségszerűen segíti az éves tervezés módszertani-technikai fejlődését is. Az intézkedési tervek abban nyújtanak újat az intézményi munkatervhez képest, hogy abban nem csupán a feladatokat és az azokhoz rendelt felelősöket tűntetik fel, hanem az intézkedések megvalósításához vezető utat is megtervezik (ehhez rendelnek erőforrásokat és felelősöket) és beemelik a munkatervbe, így az intézmény sokkal mélyebben képes megtervezni éves munkáját. A pontosabb tervezés elősegítheti az intézményi munka szűk keresztmetszeteinek az előrejelzését (például: félév és évvége, intézményi munka indítása) vagy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználását. A cél eléréséhez vezető részletes, megtervezett cselekvési sor megadja tehát a fejlesztés feladatainak algoritmusát, áttekinthetőségét, és egyben segít azonosítani, felmérni, megtervezni a szükséges erőforrásokat (humán, anyagi stb.), az egyes részfeladatok elvégzéséhez szükséges időtartamot, és azokhoz felelősöket rendelni. Az intézmény vezetése végrehajt(at)ja az intézkedési tervekben megfogalmazott megoldási javaslatokat és ellenőrzi azok megvalósulását. Az intézkedési terv végrehajtási folyamatába be kell illesztenünk ellenőrzési pontokat, hogy meggyőződhessünk arról, hogy a cselekvési sor megvalósítása a tervnek megfelelően halad-e. Ezek alapján az intézkedési tervnek az alábbi elemeket kell tartalmaznia: •
a fejlesztés eredményes megvalósításához szükséges feladatokat;
•
a feladatok végrehajtásának elvárt eredményeit;
•
a feladatok ütemezését (tevékenységek, az egyes feladatok időigénye, kezdete és vége);
•
a feladatok végrehajtásának felelőseit;
•
a fejlesztés főbb mérföldköveit, ellenőrzési pontjait;
•
a fejlesztés megvalósításához szükséges erőforrások tervezését: o emberi erőforrások (projektvezető, önértékelő team tagjai), o infrastrukturális erőforrások (például: számítógép, nyomtató);
Amennyiben az intézmény az intézkedések megvalósításának folyamatában külső szakértői segítséget kíván igénybe venni, akkor a szakértő feladatait is meg kell határozni az intézkedési tervben. Az intézkedési tervek készítésébe és megvalósításába mindenképpen érdemes bevonni az intézmény többi munkatársait is és új fejlesztő teameket létrehozni. Hasznos, ha a feladatok koordinálásának biztosítása érdekében a fejlesztő teamekben részt vesz az önértékelő team egyegy tagja is. Az intézkedési terv egy fejlesztési projekt alapdokumentuma. Ennek megfelelően át kell gondolni a fejlesztés megvalósításának alapelemeit, és meg kell határozni a fejlesztés kereteit. Ezen szempontok alapján az intézkedési terveknél az alábbi elemeket kell átgondolni, és írásban is meghatározni: - 49/94 -
•
Intézkedési terv azonosítója (neve és/vagy száma). Azért szükséges megadni, hogy az adott intézkedés pontosan azonosítható legyen, és a megbeszélések és belső értékelések során egyértelműen lehessen rájuk hivatkozni.
•
Intézkedés végrehajtása által elvárt eredmény meghatározása. Itt kell konkrétan megadni, hogy milyen eredményt/eredményeket vár el a fejlesztés sikeres megvalósításától az intézmény. Itt kell számszerűsíteni az intézkedés hatására bekövetkező változások mértékét, amely által ellenőrizhetővé válik az intézkedés sikeressége. Ide konkrét adatokat kell meghatározni, illetve rövid szöveges összegzést lehet írni a várható eredményekről. Fontos, hogy az elérendő eredmények mérhetők legyenek.
•
Intézkedési projekt vezetője (neve és beosztása). Itt kell megnevezni, hogy kifelelős az intézkedési terv megvalósításáért az intézményben. Itt a felelős kijelölése, és nem egy csoport megnevezése szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy a fejlesztési projekt vezető feladata az intézkedés végrehajtása, de az ő felelőssége az egyes feladatok szétosztása, a megvalósítás koordinálása, és a projekt folyamatos figyelemmel kísérése.
•
Intézkedési projektben résztvevők (nevük és beosztásuk). Itt kell pontosan megadni, hogy kik vesznek részt az adott intézkedési terv megvalósításában, azaz kikre számíthat a projekt vezetője a megvalósítás során.
•
Intézkedési terv indításának dátuma. Itt kell megadni, hogy mikor indul el az adott fejlesztési projekt. Ezt azért szükséges meghatározni, mert egyes intézkedéseket az intézmény munkarendjét figyelembe véve nem szükséges azonnal elindítani, hanem lehetőség van az egyes fejlesztések különböző időpontban történő elindítására. Ez biztosítja, hogy tervezetten történjen a fejlesztések ütemezése, az intézmény munkarendjét is figyelembe véve.
•
Fejlesztési projekt befejezésének várható dátuma. Itt kell megadni, hogy várhatóan mikor fejeződik be az adott fejlesztési projekt. Ez azért szükséges, hogy az intézmény előre tudja tervezni, mikorra várható az intézkedési terv megvalósításának befejezésével kapcsolatos átfogó ellenőrzés, és mikorra lehet számolni a fejlesztés eredményeinek értékelésére.
Ezek az elemek általában az intézkedési tervek fejlécében megadható információk, de bármilyen más formátum is elfogadható. 3.3. Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése Az intézkedési terv megvalósításának és értékelésének célja, hogy az önértékelés alapján kiválasztott fejlesztések eredményesen beépüljenek az intézmény életébe. Az intézkedési tervben foglaltak megvalósítása érdekében szükség van egy projekt szervezetre, amely irányítja, koordinálja és ellenőrzi a megvalósítást, rendszeresen összeülve dönt: •
a végrehajtandó feladatokról,
- 50/94 -
•
a szükséges erőforrásokról,
•
a korábban elvégzett tevékenységek megfelelőségéről.
Fontos, hogy az intézkedési terv(ek) megvalósításának folyamatában rendszeresen visszacsatoljunk és tájékoztassuk az önértékelési folyamat résztvevőit arról, hogy hol tart és milyen eredményesen folyik a fejlesztő team munkája. Ez a folyamatos tájékoztatás teremti meg a lehetőséget a munkatársak számára, hogy bármikor be tudjanak kapcsolódni a fejlesztésekbe, és ezzel is segítsék a fejlesztések megvalósítását. A fejlesztések eredményességét a következő önértékeléssel lehet/kell visszamérni, abban az esetben, ha az intézkedés a következő önértékelés előtt lezárul és az eredményét is mérik. Ennek során mérni lehet az előrehaladást, az intézmény önmagához képest elért fejlődését, de annak is tudatában kell lennünk, hogy az újabb önértékelés során az intézkedési terv korrekciójára és újabb fejlesztendő területek meghatározására is sor kerülhet. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a fejlesztési projektek eredményességének folyamatos figyelemmel kíséréséről sem. Igen meglepő eredményeket kaphatunk a hosszabb fejlesztések végén, ha a megvalósítás során időről időre nem értékeljük a projekt előrehaladásának eredményeit. Bár az önértékelés önállóan, egyedi esetekben is hozhat megfelelő eredményeket és hozzájárulhat az intézmény eredményességének növeléséhez, módszertani sajátosságai folytán azonban hosszú távú, rendszeres – egyfajta ciklikus – alkalmazása hoz maximális eredményeket. Tekintettel a nevelési-, oktatási-, képzési intézmények szervezeti felépítésére és létszámára, a 2-3 éves ciklus a közoktatásban elfogadható rendszerességnek tekinthető, amellyel lehetőség nyílik az intézmények számára, hogy eredményességüket folyamatosan és rendszeresen nyomon követhessék. Szerencsés, ha az önértékelést úgy sikerül ütemezni, hogy az önértékelés eredményei alapján kidolgozott fejlesztési javaslatokat az intézmény az éves terv elkészítésénél figyelembe tudja venni. 4. Összegzés az önértékelés megvalósításának tapasztalatairól Az összegzés célja, hogy az önértékelés során nyert tapasztalatokat az intézmény beépítse a következő évi önértékelés megtervezésébe és megvalósításába. Az önértékelés megvalósításának folyamatában is igen fontos lépés a tapasztalatok összegzése, a következtetések levonása, amely azonban elengedhetetlen a projekt végén. Ebben a fázisban kell elvégezni az önértékelés folyamatának áttekintését, értékelését, a megvalósítás pozitív és negatív tapasztalatainak összegyűjtését, amely elengedhetetlen az önértékelés módszertanának fejlesztéséhez. Az önértékelés módszertanának értékeléséhez kapcsolódóan az intézménynek össze kell gyűjtenie az önértékelés végrehajtásának fő adatait (például: hány fő vett részt az önértékelésben, hány órát vett igénybe maga az önértékelés). Össze kell gyűjteni az önértékelés megvalósításával kapcsolatos pozitív tapasztalatokat, amelyeket a jövőben is követni szeretne az intézmény az önértékelés megvalósítása során, és amelyek mintául szolgálhatnak más intézmények számára is. Össze kell gyűjteni az önértékelés megvalósításához kapcsolódó negatív tapasztalatokat is, amelyek elkerülésére fel kell készülnie az intézménynek a jövőbeni megvalósítás során, illetve fel kell hívni más intézmények figyelmét is ezekre a problémákra. Amennyiben a Program Koordinációs Iroda igényt tart ezen adatokra, az ezzel kapcsolatos információkat megküldi az intézmény részére az önértékelési fázis lezárása előtt. Célszerű a fenntarthatóság érdekében írásban rögzíteni az önértékelés továbbfejlesztett folyamatát, vagyis azt a gyakorlatot, ahogyan a jövőben az intézmény végezni fogja önértékelését. Azt azonban az intézmény maga döntheti el, hogy milyen mélységben és milyen formában
- 51/94 -
végzi az önértékelési folyamat szabályozását (pl. a következő időszak módosított projekttervében vagy külön folyamatszabályozásban). A végső cél az intézmény önértékelési rendszerének a kialakítása, melynek során az alábbi szempontokat érdemes átgondolni, hiszen ezek határozzák meg azt, hogy mitől lesz rendszer a rendszer: • • • • • • • •
Mi az önértékelés célja, maga az intézmény mit vár el az önértékelés alkalmazásától? Mi az önértékelés tartalma, azaz milyen területekre irányul? Milyen értékelési szempontokat és indikátorokat alkalmaz? Melyek az önértékelés során alkalmazott eszközök és módszerek? Mi az önértékelés eljárásrendje? Hogyan gyűjti, biztosítja az intézmény az önértékeléshez szükséges információkat, adatokat, tényeket (pl. adatbázisba szervezettek-e az adatok)? Hogyan történik az eredmények felhasználása, a fejlesztések meghatározása? Hogyan történik a fejlesztések értékelése, a visszacsatolás (kis és nagy PDCA)?
Az önértékelési rendszer kialakításával biztosítottá válik az önértékelés folyamatos, hosszú távon történő működtetése és annak eredményessége.
- 52/94 -
IV. A SZÖM I. önértékelési dokumentumok beküldése Azoknak az intézményeknek, amelyek a Szakiskolai Fejlesztési Program keretében valósítják meg az önértékelést, a teljesítés igazolásához meg kell küldeniük a Program Koordinációs Iroda részére a megvalósítás során keletkező dokumentumokat. Ezt az intézkedési tervek elkészítését követően kell megtenni. A beküldés határidejéről és az egyéb feladatokról, teendőkről az intézmények levélben kapnak tájékoztatást. Az önértékelés elvégzését követően az önértékelési projekt meghatározó dokumentumait nyomtatott és elektronikus formában is össze kell állítani. Az önértékelési dokumentumok beküldése a Program Koordinációs Iroda részére az önértékelési team vezetőjének a feladata. Az alábbi dokumentumok megküldése szükséges: I. Önértékelési projektterv Az önértékelési projekt indítását megelőzően el kell készíteni az önértékelés részletes projekttervét, annak érdekében, hogy az elvégzendő feladatok és a megvalósításhoz szükséges erőforrások tervezhetőek legyenek. Az önértékelési projektterv ellenőrzésének célja, hogy a Program Koordinációs Iroda képet kapjon az önértékelés végrehajtásának kereteiről és menetéről. Itt a feladatok részletezettségétől, és az intézmény által választott projektterv formátumtól függően akár 5-6 oldalas is lehet az önértékelés végrehajtására készített projektterv. II. Helyzetfelmérés Az intézményeknek egy 5-6 oldalas leírást kell készíteniük a szervezetről, az intézmény környezetésről, a képzési szerkezetről, a célrendszerről, a mérési rendszerről, valamint a futó fejlesztésekről. A Helyzetfelmérés elkészítéséhez segítséget nyújt az 1. mellékletben szereplő formanyomtatvány, amely konkrétan meghatározza, hogy az intézmény milyen tartalmi elemekre térjen ki a bemutató elkészítésekor. III. Eredmények oldali adatok Az adatokat összesítő dokumentum tartalmazza a SZÖM I. Helyzetfelmérő szintjéhez kapcsolódó eredmények összefoglalását, a modell által megadott struktúrában. Az Eredmény oldali adatok bemutatása során csak tényeket kell leírni, kerülni kell a tényekkel nem alátámasztott megállapításokat. E szabály betartásával átlagosan 20-30 oldalban összegezhetőek az adatok, bővebb kifejtés esetén is törekedni kell arra, hogy ez lehetőség szerint ne haladja meg a 40 oldalt. IV. Értékelő könyv Az Értékelő könyv az Eredmény oldali adatok és a helyzetfelmérés során feltárt információk elemzése alapján, az erősségek és a fejlesztendő területek kritériumonként történő meghatározása során keletkezik. Az Értékelő könyvet az Eredmények négy kritériumára kell kitölteni az útmutatóban található 3. sz. mellékletnek megfelelően. Ezt az elvet figyelembe véve kritériumonként átlagosan 5-8 nagyobb jelentőségű erősség és fejlesztendő terület feltárása indokolt, és legfeljebb 8-10 fejlesztendő terület kezelhető még a - 53/94 -
további munka során. Ennek következtében minden egyes kritérium esetében 1-2 oldalas lesz az erősségek és a fejlesztendő területek felsorolása, és legfeljebb 8 oldalas lesz a teljes Értékelő könyv terjedelme. V. Erősségek és fejlesztendő területek összesített listája Az erősségek és fejlesztendő területek összesített listájának elkészítéséhez az Értékelő könyvet, valamint a helyzetfelmérés során feltárt információkat kell figyelembe vennie az intézménynek. Az összesített lista nem az Értékelő könyvben szereplő erősségek és fejlesztendő területek egyszerű összemosása, hanem azok elemzésével, kapcsolódási pontok vizsgálatával készül. A lista elkészítéséhez a 4. sz. melléklet segít, terjedelme 2-3 oldal lehet. VI. Fejlesztendő területek szűkített listája El kell elkészíteni az intézmény kulcsfontosságú fejlesztendő területeinek listáját, ahol rangsorolva kerülnek rögzítésre a fejlesztési területek. Az intézménynek az önértékelés végeredményeként azonosított szűkített listából kell kiválasztania a következő fázisban elindítandó fejlesztéseit. Maga a lista általában legfeljebb 1-2 oldal terjedelmű. VII. Intézkedési tervek A kijelölt fejlesztési feladatok megtervezésére és megvalósítására intézkedési tervet, illetve terveket kell készíteni. Az intézkedési terv készítésének funkciója, hogy világos, konkrét, mérhető paraméterekhez kötött célokat rögzítsünk, és kidolgozzuk e célok elérésének részletes útját. Általánosan 3-6 fejlesztés elindítása javasolt az önértékelést követően.
- 54/94 -
V. Mellékletek
- 55/94 -
1. sz. melléklet
Helyzetfelmérés – Intézmény bemutatása I. Intézmény képzési struktúrája Itt szükséges az intézmény képzési profiljának a bemutatása, valamint a Jövőkép, a Küldetésnyilatkozat, az alapértékek bemutatása. II. Intézményi környezet Itt arra kell kitérni, hogy milyen az intézmény szocio-kulturális környezete: tanulók száma, munkatársak száma, vezetőség, milyen más hasonló profilú intézmények vannak a városban, a környéken, mely intézmények jelentenek versenytársakat és milyen munkaerő-piaci környezetben működik az intézmény. III. Intézmény célrendszere III.1. Intézmény stratégiai céljai No
Stratégiai cél
Stratégiai célt tartalmazó dokumentum és annak fejezete
1. 2. 3. A fenti táblázatban az intézmény stratégiájában megfogalmazott céljait kell felsorolni. Ezek a stratégiai célok jellemzően a Küldetésnyilatkozatban és a Pedagógiai Programban kerültek megfogalmazásra, de más intézményi dokumentumok is tartalmazhatnak stratégiai célokat. III.2. Stratégiához kapcsolódó intézményi célok és sikerkritériumai No
Intézményi cél
Célhoz megfogalmazott sikerkritérium
Intézményi célt tartalmazó dokumentum és annak fejezete
1. 2. A fenti táblázatba az intézmény minőségcéljait, és más az intézmény stratégiájából lebontott konkrét célokat kell beírni. Ezen intézményi célok közé tartoznak az intézmény eredményességével kapcsolatban megfogalmazott konkrét célok. - 56/94 -
IV. Az intézmény kapcsolatrendszere No 1. 2.
Partner megnevezése
Együttműködés formája
Együttműködés szabályait tartalmazó dokumentum és annak fejezete
A táblázatban jelöljék az intézmény kiemelt partnereit, akik hozzájárulnak az intézmény stratégiájának kialakításához, megvalósításához. V. Az intézmény mérési rendszere V.1. No
Partneri igény és elégedettség mérés rendszere Felmérésben résztvevő partneri kör megnevezése
Felmérés módszere
Felmérés gyakorisága, időpontja
Mérésre vonatkozó írásos szabá- A kapott információk felhasznályozás lásának helye, módja
1. 2. V.2. No
Egyéb intézményi mérések, értékelések és ellenőrzések Mérés, ellenőrzés, értékelés megnevezése
Mérés, ellenőrzés, értékelés gyakorisága, időpontja
Mérésre, ellenőrzésre, értéke- A kapott információk felhaszlésre vonatkozó írásos szabá- nálásának helye, módja lyozás
1. 2. VI. Intézményi fejlesztések No
Intézményi fejlesztés (megnevezése és azonosítója)
Fejlesztés felelőse
Befejezés dátuma
Elvárt eredmény
- 57/94 -
Fejlesztés sikerkritériuma
2. sz. melléklet
ADATGYŰJTŐ LAP - EREDMÉNYEK (számok, adatok) Kritérium1: (száma, neve)
Alkritérium1:
(száma, neve)
Alkritérium felelőse2:
MIT ért el a szervezet a(z) ...............................................................................3 terén ? No4 Eredmény / mutató meg- Jellemző panevezése 5 raméter6
Forrás7
- 58/94 -
Mérés kezdete és gyakorisága8
Felelős9
Határidő10
A táblázat az Eredmény alkritériumokhoz történő adatgyűjtést segíti. A táblázat oszlopait az önértékelő teamnek kell közösen kitöltenie minden egyes Eredmény alkritériumhoz, kivéve a 6.a és 7.a alkritériumokat. Ezeknél az alkritériumoknál azért nem használandó az Adatgyűjtő lap, mert ennél a két alkritériumnál jól meghatározott felmérések eredményeit kell felhasználni, a partneri mérések során feltárt információkat kell összegyűjteni. A táblázat kitöltése után történhet az adatok összegyűjtése. Az adatgyűjtés során az arra kijelölt felelősnek, össze kell gyűjtenie − az adott eredmény/mutató értékeit a megadott időszakra (3-5 év); − az adott eredmény/mutató célértékeit a megadott időszakra (amennyiben léteznek ilyen célértékek); − az adott eredménnyel/mutatóval kapcsolatban a szervezet rendelkezésére álló összehasonlítási adatait más szervezetekkel (amennyiben léteznek ilyen összehasonlítási adatok). Az alábbi felsorolás tartalmazza az Adatgyűjtő lap kitöltési segédletét a lapon a felső indexek helyén található hivatkozási számok alapján: 1. Ide ki kell írni a kritérium és alkritérium számát és nevét. Azért szükséges a név kiírása, mert így az adatgyűjtés során megóvja az adatgyűjtőket, hogy más alkritériumhoz tartozó adatokat gyűjtsenek. Mindig szem előtt tartható, hogy melyik alkritériumhoz is történik adatgyűjtés. A szám kiírása pedig segíti a modell alkritériumrendszerét emlékezetben tartani. 2. Ki kell jelölni egy felelőst, aki az adatok összesítéséért, az adatgyűjtés koordinálásáért a felelős. Továbbá az ő feladata, hogy a szervezet működésének áttekintése során mérlegelje, hogy nem lehet-e újabb adatokat besorolni az alkritériumhoz. Ő tekinti át, hogy minden adat bekerült-e az alkritériumhoz, vagy vannak még újabb adatok, amelyek összesítendőek. 3. Ez csupán abban segít, hogy saját szavakkal is meg kell fogalmazni, hogy milyen adatokat gyűjt a szervezet. Ez segít lefordítani a modell alkritériumait az intézmény nyelvezetére. Ezzel érthetőbbé válik az Adatgyűjtő lap, továbbá a modell alkritériumai az intézményen belül. 4. Ez egy futó sorszám, amely az adat egyértelmű azonosítását teszi lehetővé a megbeszélések, és összegző anyagok elkészítésénél. A sorszám 1-től indulva növekszik folyamatosan, és minden egyes alkritériumnál újra indul. 5. Itt kell megnevezni, hogy milyen adatokat (eredményeket/mutatókat) mér az intézmény az adott alkritériummal kapcsolatban. Ez az oszlop tulajdonképpen az alkritériumhoz kapcsolódó intézményi indikátorok felsorolása, amelyekhez a konkrét adatokat kell majd összegyűjteni. 6. Ebben az oszlopban kell megadni, hogy milyen mértékegységben történik az adat mérése, illetve milyen mértékegységben célszerű ábrázolni, hogy az összegyűjtött adat minél egyértelműbben jellemezze az intézmény eredményességét. Itt minden esetben az utolsó mérésnél használt mértékegységet kell beírni. (Gyakorlati tapasztalat, hogy amennyiben nem tudja az intézmény meghatározni a mutató mértékegységét, az egyben azt is jelenti, hogy annak mérése nem megoldott az intézményben.) 7. Itt kell megadni, hogy milyen forrásból lehet összegyűjteni az adatokat. Meg kell nevezni, hogy kinél, illetve mely dokumentum(ok)ban találhatóak meg az adott eredmény/mutató számszerű adatai. Illetve itt adható meg, hogy milyen felmérésnél, értékelésnél voltak esetleg összesítve, akár kiértékelve is ezen eredmény/mutató adatai. 8. Ez az oszlop azt segíti meghatározni, hogy mióta történik az adott eredmény/mutató adatainak gyűjtése és milyen gyakorisággal. Így lehet előre meghatározni, hogy hány év adatai állnak rendelkezésre az adott eredmény/mutató esetében. Általában legalább 3 év adatait érdemes értékelni, de 5 évnél hosszabb távot nem minden esetben érdemes áttekinteni. Ennek következtében minimum 3, ideális esetben 5 év adatait érdemes összegyűjteni egy átfogó értékeléshez. Ide lehet zárójelbe odaírni a dátum után, hogy milyen gyakorisággal, rendszerességgel történik az adat mérése, például: - 59/94 -
Mérés kezdete és gyakorisága8 1985 (évente) 9. Itt kell megadni, hogy ki lesz a felelős az adott eredmény/mutató adatainak összegyűjtéséért és összegzéséért. Ez a felelős nem feltétlenül az alkritérium felelőse. Törekedni kell a feladatok egyenletes elosztására. Ez a rész már az adatgyűjtés gyakorlati megvalósításához kapcsolódó elem. 10. Itt kell megadni, hogy mikorra kell az adott eredmény/mutató adatainak összegyűjtését és öszszegzését elvégezni a felelősnek. Ez a rész már az adatgyűjtés gyakorlati megvalósításához kapcsolódó elem.
- 60/94 -
3. sz. melléklet
Értékelő könyv Kritérium száma, és címe:
Erősségek: 1. 2. 3.
Azonosítás 1. 2. 3.
Erősségek indoklása: 1. 2. 3.
Fejlesztendő területek: 1. 2. 3.
Azonosítás: 1. 2. 3.
Fejlesztendő területek indoklása: 1. 2. 3.
Megjegyzések (elemzést segítő ötletek, megállapítások): 1. 2. 3.
- 61/94 -
4. sz. melléklet
Erősségek és fejlesztendő területek összesített listája
ERŐSSÉGEK: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
FEJLESZTENDŐ TERÜLETEK: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
- 62/94 -
5. sz. melléklet
Rangsorolás módszertana Egyéni rangsortábla kitöltése: 1. Rögzítsék az első oszlopban a fejlesztendő területeket. 2. Értékeljék egyénileg a fejlesztendő területek hatását 0-5-ig terjedő skálán (0,1,2,3,4,5 érték adható), majd értékeljék a terület megvalósíthatóságát szintén 0-5-ig terjedő skálán. A rangsorolási szempontokat és értékelő skálákat a leírás után találják. 3. A hatásra és megvalósíthatóságra adott értékeket szorozzák meg és az (AxB) oszlopba írják a pontszámot. 4. A pontszámok alapján határozzák meg a rangsort (legmagasabb pontszámot elérő terület kerül az első helyre). 5. Amennyiben vannak olyan területek, amelyek azonos pontszámot kaptak, ebben az esetben értékeljék a fejlesztendő terület sürgősségét, 1-3-ig terjedő skálán (1,2,3 érték adható), és ennek alapján határozzák meg az egyéni rangsorukat. Csoportos rangsortábla kitöltése: 6. Az egyéni táblák kitöltését követően a csoport tagjai rögzítsék a csoportos összesítő lapon az egyéni rangsorokat, a táblázat utolsó oszlopaiban. 7. Azokban az esetekben, ahol nem egyértelmű a rangsor, nagy eltérés tapasztalható az egyéni értékek között (például az egyik kolléga a 3., a másik a 6. helyre sorolta ugyanazt a fejlesztendő területet), keressék meg az eltérés okát, nézzék meg, hogy a hatás, a megvalósíthatóság, esetleg a sürgősség terén volt-e nagyobb eltérés. Ebben az esetben a csoportnak konszenzusra kell jutnia. A konszenzus során érvelnie kell a csoportnak (például ez a partnerek számára ad eredményt, ami fontosabb, mint a munkatársaknál a másik fejlesztés). 8. Végül határozzák meg a csoport által kialakított végső rangsort. A csoportkonszenzus által meghatározott legmagasabb pontszámot elérő terület kerüljön az első helyre.
- 63/94 -
Rangsorolási szempontok és értékelő skálák HATÁS (A) – SZEMPONTOK
Saját szervezeti célok
Partneri elégedettség
Munkatársi elégedettség
Szervezeti (belső) működés
Kiterjedtség
HATÁS (A) - SKÁLA 0 – nincsen hatása 1 – kis mértékű 3 – közepes mértékű 5 – nagy mértékű MEGVALÓSÍTHATÓSÁG (B) – SZEMPONTOK
Időtartam
Időráfordítás
Emberi erőforrás
Pénz (anyagi erőforrás)
Egyéb erőforrások
MEGVALÓSÍTHATÓSÁG (B) – SKÁLA 0 – nem megvalósítható 1 – nagyon, nehezen, igen nagy befektetéssel valósítható csak meg 3 – átlagos (közepes) erőforrásigénye van a fejlesztésnek 5 – könnyen, kis befektetéssel megvalósítható SÜRGŐSSÉG (C) - SKÁLA 1 – bármikor elindítható fejlesztés, nem kötődik határidőhöz 2 – középtávon előírt határidőhöz kötődik 3 – azonnali intézkedést igényel
- 64/94 -
Egyéni rangsorolás segédtáblázat
No Fejlesztendő terület le- Hatás – Megvalósíthatóság – A B B írása A (0, 1-5)
(0, 1-5)
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
- 65/94
x Sürgősség – Rangsor C (0, 1-3)
Rangsorolás csoportos összesítő lap
1
2
Hatás – A
Megvalósíthatóság – B
(0, 1-5)
(0, 1-5)
3
4
5
Σ
1
2
3
4
AxB
Sürgősség – C
Rangsor
(0, 1-3) 5
Σ
1
2
3
- 66/94
4
5
Σ
1
2
3
4
5
Σ
1
2
3
4
III. rész: Intézményi helyzetelemzések módszertani leírása, eljárásrendje, eszközei Bevezetési útmutató a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjének alkalmazásához
- 67/94
Tartalomjegyzék oldal I.
Bevezetés
69
II.
A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintje 70
III.
A SZÖM II. és SZÖM III. önértékelési folyamat lépései
75
Az önértékelés lépései, folyamatábrája – SZÖM II. Fejlesztési és SZÖM III. Kiválóság szint
75
1. Az önértékelés előkészítése 1.0 Intézményi felelősök képzése 1.1 Projektterv készítése 1.2 Tantestületi tájékoztató 1.3 Intézményi önértékelő team létrehozása és felkészítése 2. Az önértékelés végrehajtása 2.1 Adottságok és Eredmények összesítése 2.2 Értékelő könyv elkészítése 2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése 2.4 Tantestületi előterjesztés
78 78 85 88
3. Az önértékelés követése / további lépései 3.1 Fejlesztési irányok, célok meghatározása 3.2 Intézkedési tervek készítése, megismertetése 3.3 Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése IV.
Mellékletek
92
1. sz. melléklet: Értékelő könyv 2. sz. melléklet: Erősségek és fejlesztendő területek összesített listája
93 94
- 68/94
I. Bevezetés Ennek a módszertani leírásnak (a továbbiakban Bevezetési útmutató) a célja, hogy gyakorlatias segítséget nyújtson a szakképző iskoláknak a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjéhez tartozó követelményrendszer alapján az önértékelés, a helyzetelemzés elvégzéséhez. A Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) II. és III. szintje logikájában, felépítésében teljesen azonos, és az önértékelés megvalósításának módszertana sem tér el egymástól ezeken a szinteken. Ez teszi lehetővé és indokolja a két folyamat együttes – egy útmutatóban történő – kezelését. A Szakképzési Önértékelési Modell alapján történő önértékelés megvalósításakor az intézmények számára javasolt a fokozatosság betartása, azaz első lépésben a SZÖM I. szint megvalósítása. (Ehhez nyújt segítséget a II. részben található SZÖM I. Bevezetési útmutató.) Kivételt képez(het)nek ez alól a Szakiskolai fejlesztési program I. fázisában részt vett intézmények, amelyeknek – az önértékelési folyamatuk szabályozásában meghatározottak szerint – most az „új” SZÖM II. vagy a SZÖM III. modell szerint kell a soron következő önértékelésüket elvégezni. A jelen Útmutató elsősorban ezen intézmények önértékelési munkájához kíván hasznos tanácsokat, szakmaimódszertani segítséget nyújtani. Ezeket az útmutatásokat a bekeretezett részek tartalmazzák. Az Útmutató II. fejezete részletesen bemutatja a SZÖM II. Fejlesztési és a SZÖM III. Kiválóság szintjéhez kapcsolódó önértékelési modell felépítését, tartalmát, kritériumrendszerét. Az Útmutató III. fejezete rögzíti a SZÖM II. Fejlesztési és a SZÖM III. Kiválóság szintje alapján történő önértékelés, helyzetelemzés megvalósításának egy lehetséges folyamatát. Az önértékelés elvégzésének ugyanis nincs egyetlen legjobb folyamata. Minden intézmény számára más és más lehet a megfelelő folyamat, amelyet az intézmény vezetésének és a tantestületnek közösen kell meghatároznia az intézmény saját helyzetének és a rendelkezésre álló erőforrásainak a figyelembe vételével. Ugyanakkor az önértékelés módszerének alapelvei és fő elemei, valamint az önértékelés megvalósításának fő lépései definiálhatóak. Mivel az önértékelés folyamatának lépései és az alkalmazott módszertan ezeken a szinteken lényegében azonos a Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintje alapján végzett önértékeléssel, ezért az útmutatóban az önértékelési folyamat három fázisa közül csak a 2. – Az önértékelés végrehajtása – fázis lépései és a hozzájuk kapcsolódó módszertani lehetőségek kerülnek részletes kifejtésre. Az ismertetés kitér arra is, hogy a Szakképzési Önértékelési Modell alapján elvégzendő önértékeléskor az intézmények hogyan tudják felhasználni az Szakiskolai Fejlesztési Program (I. fázisának) keretében eddig elvégzett önértékelések anyagait, eredményeit, mint például - az intézmény nevelési-oktatási-képzési tevékenységének leírását az I. és II. szintű modell kérdéseire adott válaszokban az Adottságok oldalon; - az intézmény eredményeinek mérési struktúráját és az előző évi mérések összesített eredményeit az Eredmények oldalon; - a külső szakértői visszajelzések megállapításait az önértékelés folyamatával és az önértékelés módszertanával kapcsolatban; - az előző önértékelés eredményei alapján elindított és már megvalósított fejlesztési projektek eredményeit. A Mellékletben (IV. fejezet) az önértékelés lépéseinek megvalósítását segítő eszközök, formanyomtatványok mintái találhatók. Az Útmutató hasznos segítséget nyújthat az intézmények vezetőinek és az önértékelési modell alkalmazásába bevont intézményi munkatársaknak az intézmény nevelési-oktatási-képzési és egyéb működési folyamatainak, módszereinek és elért eredményeinek belső, valós tényeken alapuló és teljes körű értékeléséhez, elemzéséhez, de haszonnal forgathatják az intézményekben az önértékelés elvégzését segítő, támogató szakértők is. - 69/94
II. A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintje Ebben a fejezetben a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjének felépítése, tartalmi elemei kerülnek bemutatásra. A Szakképzési Önértékelési Modell III. szintje jelenti a teljes körű modellt, amely egy komplex, a szakképző iskolák feladataihoz és működéséhez, szakmai-működési sajátosságaihoz illeszkedő szakképző iskola-specifikus önértékelési eszköz a teljes körű intézményi önértékeléshez, és ez által az intézményi fejlesztések megalapozásához. Követelményrendszere kompatibilis az ágazati önértékelési modellel, a Közoktatás Minőségéért Díj Modellel, és egyben biztosítja az SZMBK kulcskérdések teljes körű vizsgálatát is. A teljes körű Szakképzési Önértékelési Modell egyben a Szakiskolai Önértékelési Modell III. szintjét is jelenti. A Szakképzési Önértékelési Modell II. és III. szintje felépítésében és logikájában teljesen azonos (ez indokolja a két szint együttes kezelését), és alapjaiban megőrizte az SZFP I. keretében kialakított Szakiskolai Önértékelési Modell (II.) logikáját és felépítést is, annak érdekében, hogy az SZFPben jelenleg részt vevő és a Szakiskolai Önértékelési Modellt már két éve alkalmazó 90 szakiskola továbbra is építeni tudjon az elvégzett önértékeléseire. Különbség a két szint követelményrendszerének a kiterjedtségében van. Ugyanakkor a Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjén az önértékelés elvégzésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek a modellek tartalmukban, a vizsgálati területek kiterjedtségében eltérnek egymástól. Az 1. számú ábra a Szakképzési Önértékelési Modell III. Kiválóság szintjének felépítését szemlélteti. Látható, hogy kritérium szinten nincs eltérés a SZÖM III. és a SZÖM II. szint között..
EREDMÉNYEK
ADOTTSÁGOK Emberi erőforrások
Vezetés
Stratégia
Munkatársi eredmények
Folyamatok
Közvetlen partneri eredmények
Kulcsfontosságú eredmények
Társadalmi hatás eredményei
Erőforrások
INNOVÁCIÓ és TANULÁS 1. számú ábra A kritériumok átfogó vizsgálati területek, amelyek lefedik az intézmény teljes működését, és az intézmény eredményeinek az összességét. Ennek megfelelően két fő csoportra oszthatók: az Adottságokra (azaz az intézményben alkalmazott módszerekre) és az ezekkel elért Eredményekre. - 70/94
Szerkezeti felépítését tekintve a Szakképzési Önértékelési Modell már az I. szinttől tovább tagolódik, azaz az intézmény által vizsgálandó kérdések / értékelési szempontok az egyes értékelési területeken – kritériumokon – belül további csoportosításban, úgynevezett alkritériumok köré csoportosítva találhatóak meg (a SZÖM I. szinten azonban az Adottságok oldal nincs „feltöltve” tartalommal). Az alkritériumoknak elsődlegesen az a szerepük, hogy a nagyobb vizsgálati területeket (pl. Vezetés) további, önállóan is vizsgálható részekre (pl. vezetési funkciók) bontsa. Ezzel a bontással kívánja a modell tovább strukturálni az intézmény önértékelését. Alkritérium szinten a Szakképzési Önértékelési Modell (II. és III. szintjének) követelményrendszere olyan általános vizsgálati területeket nevez meg, amelyek bármely felnőttképzési intézmény önértékelésénél alkalmazhatóak. A kritériumok elnevezései ugyanazok mindhárom szinten, függetlenül attól, hogy első és második szinten nem tartalmaznak minden Adottság részterületet. A SZÖM II. és SZÖM III. szinten tehát a modell tovább bővül további alkritériumokkal. Ezeknek az adott szintű modellben hiányzó követelmény-területeknek a helyét már most is megjelöljük a SZÖM I. és SZÖM II. szintű modellben, az alkritérium számának és az „Ezt a(z) kritériumot / alkritériumot a modell első / második szintjén NEM KELL vizsgálni.” megjegyzés feltüntetésével. Az Adottságok azoknak a módszereknek, technikáknak, eljárásoknak, gyakorlatoknak az összességét jelentik, amelyek azt mutatják be, hogy hogyan működik az intézmény, miként érte el az eredményeit. A SZÖM III. szinten az 5 Adottságok kritériumban összesen 23, a SZÖM II. szinten pedig 13 alkritérium található. Minden alkritérium kifejtése a kötelező az önértékelés során. Az alkritériumokon belül számozott kérdések szerepelnek, amelyek az alkritériumok bemutatásához nyújtanak segítséget. A kérdések tételes, egyenkénti megválaszolása nem kötelező. A Szakképzési Önértékelési Modell szerkezeti felépítését az Adottságok oldalon a 2. számú ábra mutatja. Kritérium értelmezése
Kritérium száma és címe
1. VEZETÉS Az intézmény vezetése hogyan alakítja ki … A vezetés szerepét a teljes intézményre vonatkozóan kell … Kötelezően A vezetés kritériumnál az intézményvezetés tagjainak személyes.. megválaszo1. a) Az intézményvezetés személyes részvétele az intézmény landó hosszú távú terveinek és értékrendjének kialakításában és alkritérium példamutatás ezek megvalósításában száma és címe
1. Milyen módon vesz részt a vezetés személyesen az intézmény Pedagógiai Programjának, egyéb hosszú távú terveinek, értékrendjének és fejlesztési céljainak a kialakításában? 2. Kik és milyen módon végzik a vezetés munkájának külső és belső értékelését?
Alkritérium vizsgálatát segítő kérdések
2. számú ábra Az Eredmények kritériumok az intézmény partnereinek, környezetének vonatkozásában elért eredményeket, valamint az intézmény kulcsfontosságú eredményeit – pl. a pedagógiai/nevelési/ képzési célok, a stratégiából adódó egyéb kiemelt célok megvalósulását – vizsgálják. A Szakképzési Önértékelési Modell mindhárom szintjén az Eredmények oldalon a négy kritériumban összesen 7 alkritérium található. A 8. kritérium kivételével, minden Eredmény kritérium eseté- 71/94
ben két-két alkritérium szerint kell megvizsgálni a szervezet működésének eredményességét. (A Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintjén a 8. kritériumot nem kellett vizsgálni az önértékelés során, így abban 6 alkritérium szerepelt.) A Modell az Eredmények oldalon az egyes, kötelezően vizsgálandó alkritériumokon belül kötelezően bemutatandó követelményként értékelési, vizsgálati területeket (ezek azonosak a Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintjének vizsgálati területeivel) és eredmény-, illetve mutatócsoportokat határoz meg. Ezekhez a területekhez kell az intézménynek meghatároznia a számára megfelelő, releváns mutatókat. A Szakképzési Önértékelési Modell mindhárom szinten azonos indikátorrendszert is tartalmaz, vagyis az önértékelés megvalósításának II. és III. szintjén ugyanazokon az értékelési területeken, ugyanazokat az indikátorokat kell vizsgálniuk az intézményeknek, mint a SZÖM I. szinten. A mindhárom szinten azonos indikátorrendszer egységesen három fő elemből áll: • a 40 kötelezően mérendő szakképzési kulcsindikátor (amelyek a Keretrendszerrel összhangban kerültek meghatározásra) – félkövér, dőlt, K • ajánlott indikátorok - a benchmarking adatbázis elemei (80) – sima, dőlt, B • egyéb indikátorok (pl. további ajánlott indikátorok vagy intézményi saját indikátorok). Az Eredmények oldalon tehát már az I. szinttől kezdve minden kritérium / alkritérium – és ezen belül minden értékelési, vizsgálati terület – mérése, értékelése kötelező. Ez azt jelenti, hogy már az I. szintű modellben egy „végleges” szerkezetű indikátorrendszer került kidolgozásra, és hogy ez az indikátorrendszer azonos a modell mindhárom szintjén. (Az Eredmények oldal bővebb leírását, értelmezését lásd a SZÖM I. Bevezetési útmutatóban.) A Szakképzési Önértékelési Modell (II. és III. szintjének) szerkezeti felépítését az Eredmények oldalon a 3. számú ábra mutatja.
Kötelező vizsgálati terület (1)
Benchmarking indikátorok (B), mérésük nem kötelező
6. A KÖZVETLEN PARTNEREK ELÉGEDETTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS EREDMÉNYEK Milyen eredményeket ért el az intézmény a közvetlen partnerek elégedettsége terén előre tervezett céljaival… 6.b) A közvetlen partnerek elégedettségét alátámasztó számszerű adatok 1. … a nevelő-oktató munka körülményeivel kapcsolatban: a) szakképző iskola 9.évfolyamára jelentkezők és felvettek aránya – túljelentkezés (K), b) az iskola szakképző évfolyamaira jelentkezők és felvettek aránya c) a kötelező eszköz és felszerelésjegyzék előírásaihoz képest való felszereltség (B), d) a szakmák oktatásához szükséges felszereltség mértékének átlaga a szükséglethez, előírásokhoz képest (B) ,stb.
Kötelezően mérendő kulcsindikátor (K)
3. számú ábra Az intézményi önértékelés fontos eleme az önértékeléshez alkalmazandó modell. Az önértékelés modellje határozza meg azokat a vizsgálati területeket és vizsgálati szempontokat, amelyeket az intézménynek át kell tekintenie az önértékelés során. A modell elsősorban azokat a területeket határozza meg, amelyeken el kell végezni az önértékelést, a vizsgálati területek és szempontok pedig biztosítják, hogy az önértékelés minden lényeges és releváns területre kiterjedjen.
- 72/94
Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési szint A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési szintje alapján elvégzendő önértékelés fókuszában az intézmény nevelési-oktatási-képzési tevékenységének és az SZMBK kulcskérdések széles körének a vizsgálata, valamint az elért eredmények teljes körének az értékelése áll. A SZÖM II. szinten már rendelkezésre áll az I. szinten meghatározott és alkalmazott intézményi indikátorrendszer. Ezért szakmai tartalmában lényegesen itt csak a modell Adottságok oldala változik, mégpedig oly módon, hogy a Szakiskolai Önértékelési Modell II. követelményrendszere kibővül a Keretrendszer kulcskérdéseivel, illetve az EU Szakmai Munkacsoport által kidolgozott önértékelési modell kérdéseivel. A II. Fejlesztési szinten tehát az intézmény már széles körűen vizsgálja a Keretrendszer kulcskérdéseit is az önértékelése során. Az Eredmények oldal is változhat, mivel a fejlesztések eredményeként előfordulhat, hogy újabb méréseket indít el az intézmény, ezért az Eredmények oldalon is megjelenhetnek új mérések. A II. Fejlesztési szint Adottságok oldalához kapcsolódó alkritériumok meghatározásakor alapvető szempont volt, hogy az önértékelés fókuszában az intézmény oktatási-nevelési-képzési tevékenysége legyen, hogy az intézmény ezen a szinten elsősorban a fő – nevelési-oktatási-képzési – tevékenységét és az ahhoz szorosan kapcsolódó működési elemeket vizsgálja, értékelje. Az SZMBK Modell szintén ezekre a kérdésekre fókuszál, azaz az oktatási-képzési tevékenységek vizsgálatát helyezi előtérbe. Itt most az oktatási-nevelési tevékenységben betöltött szerep mellett az is döntő szempont volt, hogy az adott alkritérium kérdései milyen mértében tartalmazzák, fedik le az SZMBK kulcskérdéseket. Ezért ezen a szinten található a legtöbb kulcskérdést beépítő alkritérium is, mivel az SZMBK a képzési szolgáltatás nyújtásának csak azon területeire irányul elsősorban, amelyek a minőségi szakképzés / képzési programok szolgáltatása, biztosítása szempontjából kulcsfontosságúak. Ennek eredményeképpen a SZÖM II. Modell Adottságok oldalát a következő alkritériumok alkotják: 1a, 1b, 1d, 2a, 2b, 2c, 3a, 3b, 4a, 4d, 5c, 5d, 5e (összesen 13). Az SZFP I. programban részt vett intézmények számára ez egyben azt is jelenti, hogy vannak olyan alkritériumok, amelyeket vizsgáltak a szakiskolai SZÖM II. szintjén, de most a Szakképzési Önértékelési Modell III. szintjére kerültek át. Ilyen pl. az 1c, 3c és 3d alkritérium. A Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési szintjének követelményrendszere szerint elvégzendő önértékelés célja: - a SZÖM I. szintű (ön)értékelés alapján elindított fejlesztések megvalósításának az értékelése, - az önértékelés kiterjesztése az intézményi működés (Adottságok) egyes területeire (a nevelés-oktatás-képzési tevékenység és az azt közvetlenül támogató működési elemek, pl. a munkatársak szakmai felkészültségének felmérése és fejlesztése) és az azokhoz kapcsolódó további eredményeknek az értékelésére, - az intézményi önértékelés módszerének kiterjesztése és elmélyítése, - újabb erősségek és fejlesztendő területek feltárása, amelyek lehetővé teszik további fejlesztési feladatok meghatározását, újabb intézkedési tervek kidolgozását és a megvalósításuk elindítását. - az önértékelés eredménye alapján a még folyamatban lévő fejlesztési feladatok áttekintése, szükség szerinti módosítása. Szakképzési Önértékelési Modell III. Kiválóság szint A Szakképzési Önértékelési Modell III. Kiválóság szintje alapján elvégzendő önértékelés fókuszában az intézményi működés és az elért eredmények teljes körű értékelése, valamint az SZMBK kulcskérdések teljes körű vizsgálata áll. A SZÖM III. szint jeleníti meg tehát a teljes körű önértékelési modellt, amelyben a II. Fejlesztési szintű modell Adottságok oldala kibővül az intézményi működés további területeinek vizsgálatával, valamint az SZMBK Modell kulcskérdéseinek teljes - 73/94
körű vizsgálatával is. A 4. számú ábra mutatja a Szakképzési Önértékelési Modell egyes szintjein vizsgált kritériumok / alkritériumok körét, a szintek kiterjedtségét. A Szakképzési Önértékelési Modell III. Kiválóság szintjének követelményrendszere szerint elvégzendő önértékelés célja: - az önértékelés kiterjesztése az intézményi működés újabb területeinek (a nevelés-oktatás tevékenységét közvetlenül támogató elemek, pl. infrastruktúra fejlesztés, eszközfejlesztés), és az azokhoz kapcsolódó további eredményeknek az értékelésére, az intézmény működésének és eredményeinek teljes körű értékelése - az intézményi önértékelés módszerének további elmélyítése, - újabb erősségek és fejlesztendő területek feltárása, - a korábban elindított fejlesztési feladatok értékelése, korrekciója, és kibővítése újabb fejlesztési feladatokkal, - a szervezeti szintű önértékelés folyamatos működtetésének megalapozása. 4. számú ábra: A SZÖM I., II. és III. szintek kiterjedtsége Kritériumok 1. Vezetés
SZÖM I. szint 0
2 6a, 6b 2 7a, 7b 1
SZÖM II. szint 3 (1a, 1b, 1d) 3 (2a, 2b, 2c) 2 (3a, 3b) 2 (4a, 4d) 3 (5c, 5d, 5e) 2 6a, 6b 2 7a, 7b 1
SZÖM III. szint 5 (+ 1c, 1e) 3 (2a, 2b, 2c) 3 (+ 3c, 3d, 3e) 5 (+ 4b, 4c, 4e) 5 (+ 5a, 5b) 2 6a, 6b 2 7a, 7b 1
2 9a, 9b
2 9a, 9b
2 9a, 9b
2. Stratégia
0
3. Emberi erőforrások 4. Erőforrások
0
5. Folyamatok
0
6. Közvetlen partneri eredmények 7. Munkatársi eredmények 8. Társadalmi eredmények 9. Kulcsfontosságú eredmények
0
Az SZMBK Modell kulcskérdéseinek beépítésével a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszerébe lehetővé vált, hogy a szakképző iskolák önértékelésük során kitérjenek a szakképzés európai közös minőségi alapkövetelményeinek a vizsgálatára is. Azt, hogy az SZMBK kulcskérdések hol találhatóak meg a Szakképzési Önértékelési Modellben, egy összehasonlító táblázat mutatja be2 . A táblázatban azok a SZÖM alkritériumok szerepelnek, amelyek esetében konkrét, közvetlen kapcsolat mutatható ki az SZMBK Modell kulcskérdéseivel.
2
Lásd „Útmutató az SZMBK bevezetéséhez, 5. sz. melléklet (www.szakma.hu).
- 74/94
III. A SZÖM II. és SZÖM III. önértékelési folyamat lépései Ebben a fejezetben az 1. sz. (folyamat) ábra bemutatja a SZÖM II. Fejlesztési és a SZÖM III. Kiválóság szint követelményrendszere alapján történő önértékelés folyamatát, az önértékelés 3 fázisához kapcsolódó fő lépéseket. Az egyes lépésekhez kapcsolódó feladatok megvalósításának lehetséges gyakorlata azonban csak az önértékelés 2. fázisához (Az önértékelés végrehajtása) kapcsolódó 2.1. (Adottságok és Eredmények összesítése), 2.2. (Értékelő könyv készítése) és a 2.3 (Megvalósítandó fejlesztések kijelölése) lépések esetében kerül részletes kifejtésre. Ennek az a magyarázata, hogy a dőlt betűvel jelzett fázisok, lépések egyrészt azonosak a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjének lépéseivel, másrészt pedig a Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintje alapján végzett önértékelés során megvalósított lépésekkel. Lényegi eltérés a fenti 3 lépésben tapasztalható, ezért ebben a módszertani leírásban, útmutatóban ezeket részletezzük. A SZÖM II. és SZÖM III. folyamat lépései és folyamatábrája: 1. Az önértékelés előkészítése 1.0 Intézményi felelősök képzése 1.1 Projektterv készítése 1.2 Tantestületi tájékoztató 1.3 Intézményi önértékelő team létrehozása és felkészítése 2. Az önértékelés végrehajtása 2.1. Adottságok és Eredmények összesítése 2.2 Értékelő könyv készítése 2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése 2.4 Tantestületi előterjesztés 3. Az önértékelés követése / további lépései 3.1 Fejlesztési irányok, célok meghatározása (ok-elemzés) 3.2 Intézkedési tervek készítése, megismertetése 3.3 Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése
- 75/94
1. számú ábra: A folyamat lépései a SZÖM II. és a SZÖM III. szinten (folyamatábra)
AZ ÖNÉRTÉKELÉS VÉGREHAJTÁSA (D - DO/VÉGREHAJTÁS)
AZ ÖNÉRTÉKELÉS ELŐKÉSZÍTÉSE (P – PLAN/TERVEZÉS)
INDÍTÁS
1.0 Intézményi felelősök képzése
Képzési anyagok
1.1 Projektterv készítése
Önértékelési projekt terve
1.2 Tantestületi tájékoztató
Tantestületi tájékoztató anyaga Jelenléti ív
1.3. Intézményi önértékelő team létrehozása és felkészítése
Felkészítő képzés anyaga
Intézményi önértékelési dokumentum
2.1 Adottságok és Eredmények összesítése
Értékelő könyv
2.2 Értékelő könyv elkészítése
2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése
2.4 Tantestületi előterjesztés
1
- 76/94
Erősségek és fejlesztendő területek összesített és priorizált listája Önértékelési folyamat és tapasztalatainak leírása (szabályozás) Előterjesztés a tantestület számára
AZ ÖNÉRTÉKELÉS KÖVETÉSE / TOVÁBBI LÉPÉSEI (C – CHECK/ELLENŐRZÉS, A – ACT/BEAVATKOZÁS)
1
3.1 Fejlesztési irányok, célok meghatározása (ok-elemzés)
Fejlesztési célok
3.2 Intézkedési tervek készítése és megismertetése
Intézkedési tervek
3.3 Intézkedési tervek megvalósítása és értékelése
Fejlesztési projektek megvalósításának dokumentumai
ZÁRÁS
A SZÖM II. Fejlesztési és a SZÖM III. Kiválóság szinten az önértékelési folyamat 1. (Az önértékelés előkészítése) és 3. (Az önértékelés követése) fázisához kapcsolódó lépések megegyeznek a SZÖM I. szinten alkalmazandó lépésekkel, ezért ezek itt nem kerülnek kifejtésre. Az egyes lépésekhez kapcsolódó feladatok megvalósításának lehetséges gyakorlatában lényegi eltérés csak az önértékelés 2. fázisához (Az önértékelés végrehajtása) kapcsolódó 2.1. (Adottságok és Eredmények összesítése), 2.2. (Értékelő könyv készítése) és a 2.3 (Megvalósítandó fejlesztések kijelölése) lépések esetében tapasztalható, ezért ebben az útmutatóban ezeket részletezzük. Ugyanakkor az önértékelés első megvalósítása során összegyűjtött tapasztalatok alapján az intézmény változtathat önértékelési gyakorlatán, megváltoztathatja a megvalósítás konkrét lépéseit, az alkalmazott módszereket, sőt át is kell, hogy gondolja a megvalósítást.
- 77/94
2. FÁZIS: AZ ÖNÉRTÉKELÉS VÉGREHAJTÁSA Az önértékelés végrehajtása során az intézmény a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) II illetve III. szintjének kritériumait figyelembe véve határozza meg az Adottságait és az Eredményeit, majd ezek elemzése, értékelése alapján rögzíti erősségeit és fejlesztendő területeit. Az önértékelés olyan helyzetképet ad az intézmény nevelési-oktatási-képzési tevékenységének és az azt közvetlenül támogató területeknek (SZÖM II.), illetve az intézmény működésének (SZÖM III.) az eredményességéről, amely alapján az intézmény vissza tud csatolni és szükség esetén be tud avatkozni a, saját pedagógiai rendszerébe és egyéb működési folyamataiba. Magának az önértékelésnek a megvalósítása – az ún. végrehajtási fázis – mindkét szinten három, jól elkülöníthető lépésre bontható. Az első lépésben történik az önértékelési modellhez kapcsolódó tények, adatok összegyűjtése, az intézményben működő gyakorlat és eredményeinek a feltárása (2.1 Adottságok és Eredmények összesítése). A második lépésben történik az önértékelés során feltárt tények elemzése, értékelése, az egyes kritériumokhoz kapcsolódóan erősségek és fejlesztendő területek meghatározása (2.2 Értékelő könyv elkészítése). A harmadik lépésben történik az önértékelés áttekintése, összegzése, az önértékelésen belüli összefüggések feltárása, valamint az önértékelés megvalósításának értékelése (2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése). 2.1 Adottságok és Eredmények összesítése Ennek a lépésnek a célja az intézmény nevelési-oktatási-képzési és egyéb tevékenységeinek, az ezeken a területeken alkalmazott módszereinek tényeken alapuló feltárása, valamint az intézmény eredményeinek az összesítése a Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési illetve III. Kiválóság szintjéhez tartozó követelmények alapján. Ez azt jelenti tehát, hogy az intézményeknek 1. ki kell egészíteniük a Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjén kialakított adatgyűjtési rendszerüket az Adottságok alkritériumaihoz tartozó információk, módszerek gyűjtésével. Útmutatások, tanácsok az SZFP I. Programban részt vett, és a korábbi (Szakiskolai) önértékelési modellt alkalmazó intézmények számára: Ezeknek az intézményeknek felül kell vizsgálniuk a korábbi (Szakiskolai Önértékelési Modell I. és II.) önértékelések során alkalmazott adatgyűjtési rendszerüket, hogy az kiterjed-e a Szakképzési Önértékelési Modell minden vizsgálati területére. Az adatgyűjtés során elsődlegesen az alábbi kérdéseket szükséges tisztáznia az intézménynek: • Milyen adatokra van szüksége az intézménynek? • Milyen forrásokból gyűjthetőek be az adatok? • Hogyan osztjuk fel az adatgyűjtés területeit? • Kiket vonjunk be a munkatársak közül az adatok gyűjtésébe? Az adatgyűjtés, tényfeltárás során az intézményben – egyeztetett folyamat szerint – összegyűjtik az alkritériumok tekintetében mindazokat az információkat, adatokat és tényeket, amelyek az önértékelés elvégzéséhez szükségesek, azaz az intézmény egyes értékelési területeken alkalmazott gyakorlatait és e gyakorlatok alkalmazása révén elért eredményeit. Ehhez az szükséges, hogy az önértékelő team tagjai – az önértékelésbe bevont intézményi munkatársakkal együtt – áttanulmányozzák, közösen értelmezzék az alkalmazott önértékelési modellt, az Adottságok oldal kérdéseit és az Eredmények oldalon felsorolt mutatókat, hiszen ezek határozzák meg azt, hogy milyen adatokat kell össze-
- 78/94
gyűjtenie az intézménynek. Meg kell határozni azt is, hogy az intézményen belül kitől és honnan lehet a szükséges és megfelelő adatokat, tényeket beszerezni. Az önértékeléshez tartozó adatgyűjtési feladatok felosztása kétféleképpen történhet: 1. Az adatgyűjtő csoportokat létre lehet hozni az összetartozó kritériumok és alkritériumok alapján. Ekkor az Adottságok és az Eredmények oldal szorosabban összetartozó kritérium és alkritérium párjaihoz kell az adatgyűjtő csoportoknak adatokat gyűjteniük, pl.: 3. – 7., 4.a – 8., 5.a, 5.b – 9.b, 5.e – 6. Ezáltal jobban sikerülhet feltárni az összefüggéseket az intézmény működése és az elért eredményei között. Ezen összefüggések feltárása ugyanis meghatározó jelentőségű a II. és III. szinten elvégzett önértékelés szempontjából. 2. A másik megoldás az intézményi ismeret szerinti felosztás. Ebben az esetben az alapján történik a modell vizsgálati területeinek, alkritériumainak a felosztása, hogy a team résztvevői mely területekkel kapcsolatban rendelkeznek mélyebb ismeretekkel a működés és az eredmények tekintetében. Például, ha a csoporton belül van az intézmény minőségirányítási vezetője és a partnerkapcsolatokért felelős munkatárs, akkor ennek a csoportnak kell adatot gyűjtenie az 5.a, 5.b, a 4.a és az 5.e alkritériumokhoz az Adottságok oldalról, valamint a 6. és a 8. kritériumokhoz az Eredmények oldalról. Már az adatgyűjtés során is célszerű figyelembe venni, hogy a SZÖM két kritériumcsoportjának (Adottságok és Eredmények) értékeléséhez eltérő struktúrájú válaszok születnek. Az Adottságok arra keresnek választ, hogy az intézmény mit tesz érte, és hogyan éri el az eredményeit. Azon módszerek összességét jelenti, amelyek segítségével az intézmény erőforrásait hasznosítja az eredmények elérése érdekében. Az Eredmények arra keresnek választ, hogy az alkalmazott módszerek meghozzák-e az intézmény által elvárt sikereket, amelyek alátámasztják az intézmény eredményes és hatékony működését. Ezekben a kritériumokban azt kell bemutatni, hogy az intézmény milyen eredményeket ért el és ezen eredmények milyen mértékben az alkalmazott módszerek következményei. Míg az önértékelésben az Adottságok rész jellemzően egy, a tényeket (pl. eljárásokat, módszereket) szöveges leíró anyag, addig az Eredmények kritériumainál főként diagrammok, grafikonok, táblázatok szerepelnek a számszerű adatok és azok időbeli alakulásának bemutatása céljából. Fontos megjegyezni, hogy SZÖM II. és SZÖM III. szinten nem kell az önértékeléshez szükséges adatgyűjtést teljesen elölről kezdenie az intézménynek. Például, azokban az intézményekben, amelyek elvégezték a SZÖM I. szintű (ön)értékelést, már a rendelkezésére állnak az Eredmények részletes értékeléséből származó adatok, tények, információk. Útmutatások, tanácsok az SZFP I. Programban részt vett, és a korábbi (Szakiskolai) önértékelési modellt alkalmazó intézmények számára: Azokban az (SZFP I.) intézményekben, amelyek korábban a Szakiskolai Önértékelési Modell II. követelményrendszere alapján valósították meg az önértékelésüket, rendelkezésre állnak a modell kérdéseire adott válaszok és az elvégzett mérések eredményei. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a fejlesztés során a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszere – mind az Adottságok, mind az Eredmények oldalon – lényegesen megváltozott a Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintjéhez képest. A változások miatt a korábbi – a Szakiskolai Önértékelési Modell I. és II. szintje alapján végzett – önértékelés(ek) során az egyes kérdésekre adott válaszokat (még akkor is, ha időközben az adott gyakorlat, módszer nem változott) nem lehet és nem is szabad egy az egyben átvenni, azokat mindenképpen át kell tekinteni, felül kell vizsgálni és aktualizálni kell. Például, a követelményrendszer lényegesen kibővült és átalakult (1 új kritérium (8.), új (1e) vagy kiegészült (3a, 4a) vagy módosult (5b) alkritériumok és kérdések, új indikátorok (pl. kulcsindikátorok)); módosult a kérdések számozása; módosítások, kiegészítések, pontosítások történtek az egyes kritériumok értelmező szövegében, az egyes alkritériumok elnevezésében, az egyes „régi” kérdések tartalmában, de előfordulnak olyan kérdések is, amelyek törlésre kerültek stb. Az SZFP I. intézményekben mindenképpen javasolt figyelembe venni a külső szakértői értékelések - 79/94
visszajelzéseit, megállapításait is, amelyek a modellben szereplő kérdésekre adott válaszok tényszerűségére és a modell kérdéseinek értelmezésére vonatkoztak. Az intézménynek érdemes áttekintenie, hogy mennyiben értelmezte helyesen a modell kérdéseit vagy hogy miért nem voltak tényszerűnek tekinthetőek a megadott válaszok. Ezek az intézmények a korábbi önértékelések nyomán elindított fejlesztési projektek tapasztalatait is érdemes felhasználni, hiszen ezek többnyire valamely lényeges hiányosság pótlására, javítására kerültek meghatározásra. Továbbá, az önértékelés megvalósításának tapasztalatait, a bevezetett szabályokat, feladatokat is célszerű az „új” modell alkalmazásánál figyelembe venni, áttekinteni, felülvizsgálni.
Adottságok összesítése SZÖM II. és SZÖM III. szinten a modell Adottságok része főként „Hogyan? Milyen módon? kezdetű kérdéseket tartalmaz. Az önértékelés során ezekre a kérdésekre többnyire egy-egy folyamat felvázolásával és az alkalmazott módszerek számbavételével, bemutatásával kell választ adni. Az önértékelő team tagjainak feladata, hogy összegyűjtsenek minden olyan információt, amelyek felhasználásával közösen, konszenzusos elven választ tudnak adni a modellben feltett kérdésekre, elősegítve ezzel az adott alkritérium minél pontosabb és részletesebb bemutatását, kifejtését. Az Adottságok oldalon az egyes kérdések megválaszolásánál – a folyamatos fejlesztés (PDCA3) logikája mentén – az alábbiakat célszerű szem előtt tartani: - Van-e jól azonosítható folyamat az adott követelmény megvalósítására, és e folyamat végrehajtása során milyen módszer(eke)t alkalmaz az intézmény? - Mióta és milyen gyakorisággal (mennyire rendszeresen) alkalmazza a kérdéses területen alkalmazott módszereit az intézmény? - Mennyire jellemző („mindennapos”) ezeknek a módszer(ek)nek alkalmazása és mennyire terjed ki az alkalmazás a teljes intézményre? - Megvizsgálta-e az intézmény – és ha igen, akkor mikor és hogyan –, hogy az alkalmazott módszerei szakmailag megfelelőek, eredményesek-e? - Hogyan és milyen teljesítménymutatókkal, indikátorokkal mérik, értékelik a módszerek megfelelőségét? - A felülvizsgálat és szükség esetén a mérési eredmények alapján az intézmény javítja-e, illetve továbbfejleszti-e a kérdéses területen alkalmazott gyakorlatát? Az Adottságok oldalon szereplő kérdésekre adott válaszoknál különösen figyelni kell arra, hogy azok konkrét tényeket, és ne csak elveket és véleményeket tartalmazzanak. Ezért érdemes például folyamatba helyezni az adott tevékenységet és ennek alapján leírni a gyakorlatot. A tényszerűség érdekében a kérdésekre adott válaszokban az alábbi elemeket kell bemutatni: - ki (vagy kik), - mit, - mikor(tól), - hogyan, - milyen rendszerességgel, - miért, - milyen szabályozó dokumentumok, belső szabályok alapján, tesz(nek) a kérdéses területen, és hogy az intézménynél működő gyakorlat mennyiben van összhangban a működtetésre kialakított szabályozással.
3
A PDCA angol betűszó a Plan – Do – Check – Act szavak első betűiből. Jelentése Tervezni – Végrehajtani – Ellenőrizni – Beavatkozni. A PDCA a folyamatos (minőség)fejlesztés alaplogikája.
- 80/94
Az Adottságok oldalon tehát jellemzően szövegesen kell megválaszolni a modell kérdéseit. Ugyanakkor egyes kérdéseknél hasznos lehet az intézményben alkalmazott gyakorlatot ábrák (pl. folyamatábra), táblázatok segítségével is bemutatni. Gyakran előforduló, tipikus hiba, hogy az Adottságoknál a bemutatás nem a HOGYAN-ra, hanem csak a MIT (csinálunk, csináltunk) kérdésre ad választ. Egy jó példa az Adottságok tényszerű bemutatására: „1997-ben a vezetői értékelés kontrolljaként a differenciált értékelési rendszer kiegészült a munkatársak teljes körű önértékelésével, amely nemcsak szűken vett önértékelés volt, hanem a munkatársak beosztásra való tekintet nélkül mindenkit értékeltek egy szűkített szempontrendszer alapján.” Az SZFP I. szakaszában követett önértékelési gyakorlathoz képest, a Szakképzési Önértékelési Modell szakmai tartalmában bekövetkezett lényeges változások mellett az önértékelés módszertana is megváltozik: a SZÖM II. és III. szintjén az Adottságok oldalon alkritérium szinten – és nem az egyes kérdések szintjén – kötelező a válaszadás, azaz minden alkritérium kifejtése, „megválaszolása” kötelező. Az alkritériumok alatt található kérdések az alkritériumok megértését, bemutatását segítik. Továbbra is javasolt azonban, hogy az Adottságok oldalon a válaszadás során az egyes alkritériumok minden egyes kérdését vizsgálja meg az intézmény az önértékelés során. Ezek a kérdések ugyanis az adott vizsgálati terület (alkritérium) értékelésének lényeges szempontjait tartalmazzák, amelyekbe beépítésre kerültek az SZMBK Modell európai szinten közös alapvető minőségi követelményei is. A válaszadás azonban nem kötelező külön-külön minden egyes számmal jelölt kérdésre. Az új módszertannak megfelelően az önértékelés során teljes mértékben össze lehet vonni egy alkritérium értékelését. Ez azt jelenti, hogy az intézmény az önértékelése során az egyes alkritériumokon belül is vizsgálati / értékelési területeket – és nem különálló kérdéseket – értékel. Amennyiben az intézmény célszerűnek látja, egyértelműen meg is jelölheti, hogy az adott válasszal mely értékelési területen (pl. Tanulók értékelése) mely kérdéseket – vizsgálati szempontokat – fedte le (pl. 5d/20-26.), így láthatóvá válik, hogy – akár egy adott vizsgálati területen belül is – mely területeket kezel már tudatosan az intézmény és hol kell még az intézményi gyakorlatot kialakítania, (tovább)fejlesztenie. E módszertani váltásnak azonban elsődlegesen az a célja, hogy az intézmény önmaga ítélhesse meg, hogy az egyes alkritériumoknál mire helyezi a hangsúlyt, nagyobb szabadságot adva ezzel az intézménynek a terület feltérképezésében. Eredmények összesítése A Szakképzési Önértékelési Modell I. Helyzetfelmérő szintjén meghatározott indikátorok a későbbiekben nem változnak, azaz az intézménynek ezen adatok gyűjtése és értékelése a feladata a modell II. és III. szintjén is. Az önértékelés első szintjén az intézmény kidolgozta mérési rendszerét, amelyben meghatározta a mérendő indikátorainak körét is (beleértve a 40 kötelezően mérendő kulcsindikátort) illetve bemutatták mérési adataikat, eredményeiket a SZÖM I. modell által meghatározott kritériumokhoz, alkritériumokhoz, illetve vizsgálati területekhez rendelten 4 A SZÖM II. és III. szintjén ezt a mérési struktúrát, adatgyűjtési rendszert kell feltölteni újabb és újabb adatokkal, és elindítani a még hiányzó, releváns adatok mérését, különös tekintettel a kulcsindikátorokra.
4
A Szakképzési Önértékelési Modell Eredmények oldalának részletes bemutatását, illetve a SZÖM I. alapján elvégzendő önértékelés folyamatának – benne az Eredmények meghatározásának – részletes leírását a SZÖM I. Bevezetési útmutató tartalmazza.
- 81/94
Útmutatások, tanácsok az SZFP I. Programban részt vett, és a korábbi (Szakiskolai) önértékelési modellt alkalmazó intézmények számára: A korábbi (SZFP I.) mérési eredményeket is fel lehet használni az önértékeléshez, meg kell azonban vizsgálni, hogy azok beilleszthetők-e és hogyan a modell új indikátor-struktúrájába, valamint a trendvizsgálathoz célszerű felhasználni ezeket az eredményeket, amennyiben erre lehetőség kínálkozik. Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg az idei adatokról, amelyeket összesíteni kell, illetve a hiányzó kulcsindikátorok esetében el kell indítani a méréseket. SZÖM II. és SZÖM III. szinten a modell logikája szerint az Eredmények számbavétele során az Adottságok kritériumokban leírt folyamatok, tevékenységek, módszerek és eljárások alkalmazásának eredményeit kell meghatározni és bemutatni. Ez azt is jelenti, hogy az Adottságok kritériumaiban bemutatott módszerek alkalmazásának eredményességét az Eredmények kritériumaiban tudjuk megerősíteni, azaz ott tudjuk igazolni a módszerek megfelelőségét, beválását. Az alábbi 2. számú ábra ennek a kapcsolatrendszernek az elemeire mutat példákat: EREDMÉNYEK oldal
ADOTTSÁGOK oldal 1b / 5. jogszabályi változások követése az intézményben
9a / 3.d a fenntartói eredményei
5d /10. és 14. felzárkóztatás ményben
9a / 2.b a szakképző iskola lemorzsolódás eredményei
az
intéz-
ellenőrzések
2. számú ábra A SZÖM II. szintnél az előző I. szinten, míg a III. szintnél a II. szinten meghatározott és már megvalósult fejlesztések eredményeit is fel tudja használni az intézmény, mégpedig úgy, hogy a fejlesztések eredményességének mutatóit (sikerkritérium) be kell illeszteniük az Eredmények oldalra. Ezt ugyanis érdemes lesz nyomon követni, hiszen valami problémára hoztak intézkedést, és az eredménynek tartósan fenn kell állnia ahhoz, hogy az intézmény azt mondhassa: a probléma tényleg megoldódott (ilyen sikerkritérium lehet, pl. a szülői elégedettség egy adott értéke, amit nyilván meg kell tartani). Ugyanakkor az Adottságok oldalon is figyelembe kell venni, hogy az intézkedés hozott-e változást valamely folyamatukban; ezeket a változásokat az Adottságok oldalon be kell mutatniuk. E mellett érdemes lehet azt is megnézni, hogy a még folyamatban lévő fejlesztések esetében vannak-e olyan mérföldkövek az intézkedésekben, amelyek már adnak részeredményeket, mert akkor ezeket érdemes már most megjeleníteni az Eredmények oldalon. Nagyon fontos, hogy az önértékelések során az intézményben folyó fejlesztések eredményeit és ezen fejlesztések hatását egyaránt visszamérjék az Adottságok és az Eredmények oldalon is. Csak azon intézményi fejlesztéseknek van létjogosultsága, amelyek kimutatható hatással rendelkeznek az intézmény életére, és sikerességére. Minden esetben törekedni kell arra, hogy az intézményi fejlesztések eredményei az intézmény eredményességét mutató indikátorok alakulásában is kimutathatóak legyenek. Az Eredmények meghatározásánál említést kell tenni a más komponensekben / fejlesztési területeken végrehajtott fejlesztések értékeléséről is, mivel ott is történ(het)tek olyan, a működést befolyásoló változások, amelyek az Eredmények oldalra is hatással vannak. Az önértékelés során ez egy újabb lehetőség a komponensek / fejlesztési területek összekapcsolódásának vizsgálatára és leírására.
- 82/94
Az Adottságokhoz hasonlóan, fontos az Eredmények tényszerű bemutatása is az önértékelés során. Az eredmények tényszerű bemutatásához szükséges • számszerű, tényadatok gyűjtése, • az eredmények időbeli alakulásának bemutatása, Törekedni kell arra, hogy több (legalább három) év adatait tartalmazza az önértékelés, annak érdekében, hogy vizsgálható legyen az intézmény eredményeinek időbeli alakulása. E mellett be kell tudni mutatni és vizsgálni kell a SZÖM I. szinten bemutatott számszerű adatok, elégedettség- és eredménymutatók, kulcsindikátorok változásának trendjét is. • célok elérése a bemutatása, Minden egyes eredmény bemutatásánál meg kell jeleníteni az intézmény előre meghatározott saját céljait, ami segíti az intézmény eredményeinek értékelését a saját elvárásainak teljesüléséhez képest. • összehasonlítás más intézményekkel Be kell mutatni más intézmények eredményeit is, így az intézmény elért eredményei értékelhetőek mások teljesítményével való összehasonlításban is. • az eredmények kapcsolatának bemutatása a működéssel és az intézményi célokkal, • az eredmények szemléletes bemutatása (grafikonok, táblázatok, rövid szöveges magyarázatok). A 3. számú ábra egy jó példát mutat arra, hogy hogyan kell az eredményeket tényszerűen bemutatni. 1. intézmény
7
2.intézmény
3.intézmény
4.intézmény
6
Saját cél
5
4
3
2
1
0 2000
2003
2005
3. számú ábra Munkatársak éves hiányzása, százalékban, az összes óraszámhoz viszonyítva
A szakképző iskolák – és általában a magyar közoktatási intézmények – esetében jellemzően nehéz összehasonlító adatokhoz jutni. A SZAKMA Program Minőségfejlesztés területe keretében létrehozott ún. benchmarking5 adatbázis lehetőséget biztosít az intézmények által gyűjtött, alkalmazott és 5
„A benchmarking a világ bármely pontján működő más szervezetekkel való folyamatos összehasonlítás és összemérés folyamatát jelenti abból a célból, hogy információt nyerjünk szervezeti filozófiákról és politikákról, gyakorlatokról és mértékekről, melyek segíteni fognak bennünket szervezetünk teljesítményének javításában."
- 83/94
bemutatott módszerek, eljárások mások által is hozzáférhető bemutatására, illetve az intézményi adatok, teljesítménymutatók hozzáférhetővé tételére. A rendszer az intézmények közötti szakmailag megalapozott összehasonlítás lehetőségét az azonos értelmezésű és mérési hátterű teljesítménymutató (indikátor) rendszer alapján teremti meg az intézmények számára. E mellett a rendszer biztosítja a teljesítménymutatók Internet alapú, anonim összehasonlítási lehetőségét is meghatározott csoportosítási szempontok alapján (lásd 4. számú ábra). Az adatbázis jelenleg 120 szakképzésspecifikus indikátort tartalmaz (a kötelezően mérendő 40 szakképzési kulcsindikátorral együtt), amelyek mindegyikéhez meghatározásra került az adott mutató számítási módja és az elvárt értéke.
Kisvárosi általános iskolák szülői elégedettség a tanárok elérhetőségével
100
Átlag
Saját
Legrosszabb
2004
év
2003
50 25 0
2002
%
Legjobb
75
2002
2003
Legrosszabb
55
52
2004
50
Saját
61
65
72
Átlag
65
66
68
Legjobb
81
83
84
4. számú ábra Az intézmény önértékelési anyaga tartalmazza tehát a Szakképzési Önértékelési Modell II. Fejlesztési illetve III. Kiválóság szintjén az alkritériumok kifejtését, bemutatását az alkirétiumokban szereplő kérdésekre adott intézményi válaszok formájában, azaz az Adottságok alkritériumainál a működés leírását, és az Eredmények alkritériumainál az intézmény eredményeinek összefoglalását. Az önértékelési anyagban a SZÖM II. illetve a SZÖM III. modell minden egyes alkritériumának a kifejtése kötelező. E mellett az Eredmények oldalon az egyes alkritériumokon belül a számozással jelölt értékelési területekre vonatkozóan kötelező elégedettség- vagy eredménymutatókat meghatároznia az intézménynek, illetve kötelező mérnie a 40 kulcsindikátort is. Az egyes értékelési területekhez kapcsolódóan nem elegendő csupán egy adat vagy mutató bemutatása, hanem értékelési területekként több, az intézményre jellemző adatot kell bemutatni. Az önértékelési anyag összeállítása során csak tényeket kell leírni, és kerülni kell a tényekkel alá nem támasztott megállapításokat, megfogalmazásokat. Példa a nem tényszerű megfogalmazásra:
- 84/94
„A vezetőség a munkatársak észrevételeit nem kellőképpen veszi figyelembe, többen elégedetlenek. A munkatársak észrevételeinek, illetve javaslatainak figyelembe vételével javulna a munka hatékonysága és mindenki jobban a magáénak érezné az iskolát.” E szabály betartásával átlagosan 40-50 oldalban elkészíthető az intézményi önértékelés, de bővebb kifejtés esetén is törekedni kell arra, hogy az önértékelés terjedelme lehetőség szerint ne haladja meg a 60-70 oldalt. Ésszerűnek tűnik, hogy a kritériumok és azon belül az alkritériumok sorrendjében készüljenek el a válaszok. Abban az esetben, ha az intézmény az önértékelés elkészítésekor valamely Adottságok kérdésre nem tud választ adni, vagy az Eredmények oldalon nem mér egy adott kulcsindikátort vagy nem állnak rendelkezésére egy adott (teljesítmény)mutatóhoz kapcsolódó számszerű adatok, akkor a kérdéses szempontokat a jövőben vizsgálnia, a hiányzó adatokat pedig gyűjtenie kell. Amennyiben valamely Adottságok kérdéshez kapcsolódó területet nem kezel tudatosan az intézmény, úgy ezeknél a kérdéseknél ezt kell megjeleníteni az önértékelési anyagban, vagy ha nem mér valamilyen eredménycsoporttal kapcsolatban adatokat, illetve csak kevés számú adatot mér, azt is őszintén be kell ismerni az önértékelési anyagban. Ezek lesznek azok a területek, amelyeket a fejlesztendő területek közé sorolhatóak az önértékelési anyag elemzése, értékelése során. Az intézményi dokumentumokra (pl. Pedagógiai Program, IMIP, SZMSZ, Házirend) való hivatkozások tekintetében meg kell jegyezni, hogy amennyiben az egyes kérdésekre adott válaszokban hivatkoznak ezekre a dokumentumokra, akkor érdemes ezt pontosan (pl. a fejezetszám megjelölésével) megtenni, így az adott terület mélyebb áttekintésekor tudják a munkatársak, hogy hol találhatnak kiegészítő információkat. A hivatkozásokat azonban amennyire csak lehet, kerülni kellene az önértékelési anyagban. A hivatkozásokat azért kell kerülni, mert az önértékelési anyag célja a rendszer átgondoltságának az értékelése. Ezért a meghivatkozott szabályozásokból is ki kell gyűjteni a fő pontokat, hogy látható legyen a tudatos, logikus végig gondolt rendszer megléte. Ez az adatgyűjtés egyben segít az adatgyűjtőknek azt átgondolni, hogy mennyire logikusan épül fel a kialakított rendszer. Csak ezen részletek alapján lehet az adott terület működését később értékelni. Ez csak első önértékelésnél nagy munka, a későbbiekben az önértékelési anyag alapján vizsgálhatják a folyamatok változását és ezeket a változásokat kell majd csak átvezetni. 2.2 Értékelő könyv készítése Az Értékelő könyv készítése során az intézménynek az Adottságok és az Eredmények kritériumaihoz kapcsolódóan erősségeket és fejlesztendő területeket kell megfogalmaznia, rögzítenie. Az Értékelő könyv tehát az intézmény önértékelési anyagának elemzése, azaz az erősségek és a fejlesztendő területek meghatározása során keletkezik. Ebben a lépésben kritériumonként szükséges meghatározni, hogy • Melyek az intézmény erősségei és melyek a fejlesztendő területei?, • Miért erősség vagy fejlesztendő az adott meghatározott terület, mivel indokolja ezt az intézmény?. Az erősségek és a fejlesztendő területek meghatározása során az egyes kritériumoknál csak azokat a meghatározó erősségeket kell azonosítani, amelyek megtartása mindenképpen szükséges az intézmény fejlesztéseinél, illetve azokat a kiemelt fejlesztendő területeket kell csak azonosítani, amelyek meghatározóak az intézmény fejlődése szempontjából. Tehát, nem kell minden egyes kérdés kapcsán eldöntenie az intézménynek, hogy az erősség vagy fejlesztendő terület-e. A modellnek nem célja meghatározni, hogy mit tekinthet az intézmény erősségnek és mit fejlesztendő területnek, mivel ezt az intézmény csak a saját helyzetének ismeretében tudja megítélni. A Szakképzési Önértékelési Modell csupán az értékelendő területeket jelöli ki. Azonban számos olyan
- 85/94
alapszabályt lehet figyelembe venni, amelyek segítenek az intézmény számára az erősségei és a fejlesztendő területei meghatározásában. Erősségnek tekinthetjük az intézmény működésében, ha az Adottságok kritériumaiban szereplő kérdéses területeket tudatosan, tervezetten kezeli az intézmény, azaz: - az intézmény a vizsgált tevékenység területen olyan működést alakított ki, amely az intézmény céljain és a partnerek elvárásain alapul; - az intézmény a vizsgált területen egyértelmű szabályokat alakított ki, jól definiálta a tevékenység megvalósításának elemeit (kinek, mit és hogyan kell megtennie); - a kialakított szabályokat, a sikeres megvalósításhoz szükséges mértékben, írásban rögzítették; - az előírásoknak, belső szabályoknak megfelelően valósul meg a tevékenység végrehajtása az intézmény mindennapi gyakorlatában; - a kérdéses területre kialakított jó működési gyakorlatot az intézmény minden területén, minden munkaközösségében alkalmazzák; - a kérdéses területre kialakított belső szabályozást rendszeresen, és amikor az szükséges, minden esetben alkalmazzák. Erősségnek tekinthetjük továbbá, ha az Eredmények o időben javuló tendenciát mutatnak; o elérik az intézmény céljait; o jobbak más hasonló intézmény, vagy intézmények eredményeinél; o jobbak a megyei, és/vagy az országos átlagnál; o jobbak az intézmény más típusú képző részeinek eredményeinél. Az erősségek meghatározásánál kiemelten fontos szempont, hogy az alkalmazott intézményi gyakorlat eredményességét és hatékonyságát az Eredmények oldalon bemutatott kulcsindikátorok, elégedettségmutatók, elégedettséget alátámasztó adatok és intézményi eredmények is megerősítsék. Ennek minden esetben igaznak kell lennie, azaz bármilyen, a működésben megállapított erősségnél valamilyen eredménnyel is alá kell tudni támasztani, hogy az valóban az intézmény erőssége. Amennyiben az intézmény az Eredmények oldalon nem tudja adattal alátámasztani az adott működés sikerességét, úgy megfontolandó, hogy ez valóban erőssége-e az intézménynek, illetve érdemes megvizsgálni, hogy nem szükséges-e erre a működési területre valamilyen intézményi mérést kialakítani, amivel megbizonyosodhat az intézmény az adott működési terület sikerességéről. Erre azért is lehet szükség, mert minden egyes erősség, vagy fejlesztendő terület a meghatározó jelentőségű elemek közé kell, hogy tartozzon. Amennyiben pedig egy meghatározó területről van szó, akkor azt az intézményi indikátorokkal is követni kell, hogy szükség esetén beavatkozhasson az intézmény. Abban az esetben, ha a fenti elemek közül valamelyik olyan mértékben nem teljesül, hogy ez döntően befolyásolja az intézmény teljesítményét, azt fejlesztendő területként kell azonosítania az intézménynek az önértékelési anyag értékelése során A fejlesztendő területek közé tartoznak azok a működési területek is, amelyekkel kapcsolatos kérdésekre az intézmény nem tudott választ adni, mivel az intézményben jelenleg nem foglalkoznak az adott terület tudatos kezelésével. Az is fejlesztendő területnek tekinthető továbbá, ha az intézmény egy adott tevékenységének értékelésével kapcsolatban nem rendelkezik tényekkel, azaz nem tudja mérési, értékelési adatokkal alátámasztani a vizsgált tevékenység eredményességét vagy nem mér valamely kulcsindikátort (bár ez utóbbiakat már az I. szinten, a mérési, értékelési rendszer kialakítása során is fejlesztendő területként kellett azonosítania az intézménynek). A hiányzó kulcsindikátor(ok) mérése mellett az intézmény a sajátosságainak megfelelően azt is megadhatja, hogy szüksége van újabb mutatókra a teljesítményének nyomon követéséhez. Ugyanakkor az is fejlesztendő terület lehet, ha a mérésre nincsen (továbbra sem) kialakított rendszere az intézménynek, és minden évben problémát jelent az adatok mérése.
- 86/94
Az Értékelő könyvet az 1. számú mellékletben megadott formában, a Szakképzési Önértékelési Modell (II. Fejlesztési és III. Kiválóság szintjének) öt Adottságok kritériumára (1. Vezetés, 2. Stratégia, 3. Emberi erőforrások, 4. Erőforrások és 5. Folyamatok) kell elkészíteni. Az Értékelő könyvnek tartalmaznia kell mind az öt kritériumra vonatkozóan az intézmény erősségeit és fejlesztendő területeit. (1. oszlop) Az első oszlopban kell szövegesen megfogalmazni, hogy az adott működési területen (azaz az adott kritériumnál) mit azonosított az intézmény az értékelés során erősségnek. Az Értékelő könyvben minden egyes erősség és fejlesztendő terület esetében be kell mutatni, hogy mely, az Adottságok oldalon szereplő kérdés vagy kérdések, illetve mely elégedettségi- és eredményességi mutató vagy mutatók támasztják alá az önértékelési anyag elemzése során feltárt erősséget vagy fejlesztendő területet. (2. oszlop) Az Értékelő könyv elkészítésénél tehát már együtt kell vizsgálni az összetartozó Adottságok és Eredmények területeket. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy Adottság elemhez több elégedettség- vagy eredménymutató is kapcsolható és hogy ezek a mutatók az Eredmények oldalon több kritériumból is származhatnak. Ez fordítva is igaz: egy-egy Eredmény kritériumot több adottság, alkalmazott módszer is befolyásol. Az Értékelő könyvben az intézménynek meg kell indokolnia, hogy miért tartja az adott gyakorlatot, az adott módszer alkalmazását az intézmény erősségének, vagy fejlesztendő területének. (3. oszlop) Az intézmény által kijelölt erősségek és fejlesztendő területek indoklásához – a fenti szempontok mellett – segítséget nyújt a modell belső kapcsolatrendszere, azaz a bemutatott Adottságok és Eredmények kritériumok megállapításai közötti, valamint a vélemények és a véleményeket alátámasztó adatok közötti belső kapcsolatok vizsgálata, meghatározása. (A 87-88. oldalon néhány, a modell belső kapcsolatrendszerét bemutató példa található.) Az Értékelő könyv elkészítésénél tehát már együtt kell vizsgálni az összetartozó Adottságok és Eredmények területeket. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy Adottság elemhez több elégedettség- vagy eredménymutató is kapcsolható és hogy ezek a mutatók az Eredmények oldalon több kritériumból is származhatnak. Ez fordítva is igaz: egy-egy Eredmény kritériumot több adottság, alkalmazott módszer is befolyásol. Az Értékelő könyv Adottságok oldalra történő készítésénél fennáll a veszélye annak, hogy esetleg olyan meghatározó jelentőségű erősség, vagy fejlesztendő terület nem kerül bele az értékelésbe, amit csak az Eredmények oldali adat támaszt alá. Ezért fontos lenne, hogy az intézmény az Adottságok áttekintése után, nézze át az eredményeit is, és ha azokban talál valami nagyon fontos, és kiemelendő erősséget, vagy fejlesztendő területet, akkor azt is azonosítsa ebben az értékelési fázisban, hasonlóan a SZÖM I. szinten végzett önértékeléshez. Hasznos lehet, ha az elemzés során felmerült ötleteket, fontos információkat menet közben rögzítik az önértékelők. Ezt a célt szolgálja az Értékelő könyv „Megjegyzések” rovata. Fontos azonban, hogy itt ne megoldási javaslatokat, hanem az elemzést segítő ötleteket, megállapításokat fogalmazzanak meg. Itt lehet rögzíteni az értékelés során feltárt olyan megjegyzéseket is, amelyek segíthetnek pl. a fejlesztendő terület okainak feltárásában. Az értékelés során azonban kerülni kell, hogy már a tények áttekintése során a problémák okait fogalmazzuk meg, illetve hogy azonnal konkrét megoldási javaslatokat dolgozzunk ki. Az önértékelés elkészítésénél törekedni kell arra, hogy elsősorban a nagyobb jelentőségű fejlesztési lehetőségeket tárja fel az értékelés, és ne vesszen el az apró részletekben. Mindvégig szem előtt kell tartani az önértékelés során, hogy ez egy vezetői értékelési eszköz, és nem az egyedi problémák, hanem a rendszer szinten jelentkező fejlesztési lehetőségek feltárása a célja. Ebben segíthet az intézményi célok figyelembevétele is. Ezt az elvet figyelembe véve kritériumonként átlagosan 5-8 nagyobb jelentőségű erősség és fejlesztendő terület feltárása indokolt, és legfeljebb 10-15 fejlesztendő terület kezelhető még a - 87/94
további munka során. Ennek következtében minden egyes kritérium esetében 1-2 oldalas lesz az erősségek és a fejlesztendő területek felsorolása, és legfeljebb 10 oldal a teljes Értékelő könyv terjedelme. Az önértékelés koherenciájának biztosítása céljából • az Adottságoknál leírtakhoz kapcsolódó jellemzőket, paramétereket, eredményeket kell bemutatni az Eredmények ismertetése során. • az erősségeket és a fejlesztendő területeket az Adottságok és az Eredmények kapcsolatrendszerének elemzésével kell meghatározni. Mivel maga az Értékelő könyv teremti meg a kapcsolatot az önértékelés és a megvalósításra kiválasztott fejlesztések között is, ezért fontos, hogy a feltárt erősségeket és fejlesztendő területeket az önértékelésben leírtakra alapozva, az intézményi működés és az intézmény eredményei, és ne az intézményben fennálló sztereotípiák alapján határozzuk meg. 2.3 Megvalósítandó fejlesztések kijelölése A megvalósítandó fejlesztések kijelölésének célja, hogy az Értékelő könyvben feltárt fejlesztendő területek alapján az intézmény meghatározza azokat a fejlesztéseket, amelyekkel a későbbiekben foglalkozni kíván. A megvalósítandó fejlesztések kijelölése két lépést foglal magában. Első lépésként el kell készíteni az erősségek és a fejlesztendő területek intézményi szinten összesített listáját, amely az Értékelő könyvben foglaltak, az abban feltárt információk alapján készül (2.3.1. lépés). Ezt követően el kell végezni a fejlesztendő területek rangsorolását (2.3.2. lépés). 2.3.1. Erősségek és fejlesztendő területek összesítése Az önértékelő team ebben a lépésben tovább elemzi az Intézményi önértékelési dokumentumot, valamint az Értékelő könyv megállapításait, és konszenzussal meghatározza a belső kapcsolatokat, összefüggéseket az egyes kritériumokon belül az erősségek és a fejlesztendő területek között. Itt azt kell áttekintenie az önértékelést végző csoportnak, hogy vannak-e olyan, a kritériumokban külön azonosított erősségek és fejlesztendő területek, amelyek összefüggenek egymással és így az intézmény egy nagyobb területének megfelelő működését erősítik meg, vagy adott esetben egy adott működést más oldalról támaszt alá erősségnek, illetve fejlesztendő területnek. Továbbá, azt kell megvizsgálni, hogy vannak-e olyan erősségek vagy fejlesztendő területek, amelyek azonos okokra vezethetőek vissza, ezért kezelésük is azonos módon történik. Például, az intézmény a stratégiai tervezésnél az erősségek között azonosította a hátrányos helyzetű tanulók feltérképezésének rendszerét és ezeknek az adatoknak a figyelembevételét az intézmény tervezésében, ugyanakkor a folyamatok között is erősségként jelenik meg a hátrányos helyzetű tanulókról való gondoskodás az iskolában. Ez arra utal, hogy általában a hátrányos helyzetű tanulókkal kapcsolatos tevékenység erős az intézményben, és ez egyetlen erősségben összegezhető. Az erősségek és fejlesztendő területek intézményi szinten összesített listájának elkészítésénél kell figyelembe venni azokat, az előző (SZÖM I., SZFP I.) önértékelés(ek) során feltárt fejlesztendő területeket is, amelyekre nem indult fejlesztés. Ekkor érdemes megnézni, hogy az újonnan kijelölt fejlesztendő területek listájához az előző lista elemeiből mit tegyenek hozzá. Az is előfordulhat, hogy a változások következtében az összesített listába nem került bele olyan erősség vagy fejlesztendő terület, amely az előző szinte(ke)n elkészített listában szerepelt vagy hogy az önértékelés során elkerülte az intézmény figyelmét valami, mert nem volt elég alapos. Ebben az esetben ez a lista egyfajta segítséget (kontrollt) is nyújthat a következő önértékeléskor, ugyanis felhívhatja az intézmény figyelmét olyan területekre, amelyeket az intézmény valamilyen oknál fogva nem vizsgált
- 88/94
meg kellő alapossággal a soron következő önértékeléskor, és ezért az(ok) kimaradt(ak) az erősségek vagy fejlesztendő területek listájából. Az összefüggő értékelési elemek, azaz a kulcsfontosságú erősségek és a kulcsfontosságú fejlesztendő területek kiemelését segíti a modell kritériumai közötti belső kapcsolat megléte. Az egyes kritériumok közötti kapcsolatok meghatározásában segítséget ad a modell szerkezete. Például: • a vezetés elkötelezettsége (1. kritérium) javítja a közvetlen partnerek (pl. tanulók, szülők - 6. kritérium) és a munkatársak elégedettségét (7. kritérium), • a megfelelő stratégia és a körültekintő tervezés (2. kritérium) következtében javulnak az intézmény kulcsfontosságú eredményei és mutatói (9. kritérium), • befolyást gyakorolnak a partneri elégedettségre (6. és 7. kritérium) és a kulcsfontosságú eredményekre (9. kritérium) az alábbi területek: o az alkalmazott nevelési-oktatási-képzési módszerek (4. kritérium), o a partnerek véleményének figyelembe vétele a nevelési-oktatási-képzési munka fejlesztésében (5. kritérium), o a nevelési-oktatási-képzési tevékenység szervezettsége és napi működése (5. kritérium), o a közvetlen partnerkapcsolatok menedzselése és fejlesztése (5. kritérium). A SZÖM II. és III. szinten az Adottságok és az Eredmények közötti kapcsolat az alkritériumok szintjéig, egyes esetekben a kérdések szintjéig is lebontható. Például, jól definiálható a kapcsolat az 5e (A közvetlen partnerkapcsolatok menedzselése és fejlesztése) és a 6a (A közvetlen partnerek véleménye az intézményről és teljesítményéről) alkritériumok között. Az 5e alkritériumban kell bemutatni a közvetlen partnerkapcsolatok menedzselésének módját, beleértve a partnerek igény- és elégedettségmérésének módszerét. A közvetlen partnerkapcsolatok irányításának megfelelősége pedig tükröződhet a közvetlen partnerek 6a alkritériumban bemutatott elégedettségében. Az Adottságok oldalon lévő alkritériumok között is feltárható kapcsolat, azaz egy alkritérium az Adottságok más kritériumainak egy vagy több alkritériumához is kapcsolódhat. Például, az 1c alkritérium a vezetés partnerkapcsolatokban betöltött szerepe révén a 4a és az 5c alkritériumokkal is kapcsolatba kerül, amelyek a közvetett és a közvetlen partnerekkel meglévő kapcsolat elemeit tartalmazzák. Ebben a lépésben tehát az intézménynek át kell gondolnia az egész önértékelését és el kell készítenie - a 2. sz. mellékletben található minta szerint - az erősségek és a fejlesztendő területek intézményi szinten összesített listáját, amelyben már összekapcsolják és átfogalmazzák az összetartozó erősségeket és fejlesztendő területeket. Az összegzés segíthet az intézmény számára áttekinteni és összefoglalni az önértékelés tényeit, nem csupán egy-egy Adottság kritériumon belül, hanem komplex módon, a belső összefüggéseket áttekintve az intézmény egészének vonatkozásában, az összes Adottságok oldalhoz tartozó kritérium vonatkozásában. Maga az összegzés általában legfeljebb 3-4 oldal terjedelmű legyen. 2.3.2. Fejlesztendő területek rangsorolása Fontos, hogy az intézményi összesített lista elkészültét követően egy külön lépésben meghatározásra kerüljenek az összegzett erősségeken és fejlesztendő területeken belüli prioritások. Itt kell elkészíteni tehát az intézmény kulcsfontosságú erősségeinek és kulcsfontosságú fejlesztendő területeinek prioritásos listáját is. A fejlesztendő területek rangsorolásának célja, hogy iránymutatást adjon arra vonatkozóan, hogy mely fejlesztendő területtel, területekkel kellene elsődlegesen foglalkoznia az intézménynek.
- 89/94
A rangsorolás többféle módon történhet, egyik lehetséges (a Hatás és Megvalósíthatóság vizsgálatán alapuló) módszertanának leírását és formanyomtatványát a SZÖM I. Bevezetési Útmutató 5. sz. melléklete tartalmazza. A rangsorolás eredményeként az Erősségek és a fejlesztendő területek összesített listájában szereplő fejlesztendő területek sorrendjét határozzuk meg, így elkészül a Fejlesztendő területek szűkített listája. Fontos megjegyezni, hogy az önértékelés értéke, haszna minimális, ha az önértékelés eredményei alapján nem követi azt fejlesztés, beavatkozás és ezek eredményét nem értékelik, valamint mutatják be rendszeresen a tantestületnek. Ezért a szűkített lista alapján az önértékelő teamnek javaslatot kell tudni adnia arra a 3-6 fejlesztendő területre, amelyekre vonatkozóan célokat tűz ki és intézkedéseket hoz az intézmény. Általánosan 3-6 fejlesztés elindítása javasolt az önértékelés után. A legalább három fejlesztés elindítását az indokolja, hogy amennyiben egy fejlesztés valami miatt meghiúsul, még mindig legyen lehetősége az intézménynek a másik kettő esetében sikereket elérni. A maximális hatos szám az intézmény erőforrásainak korlátosságából adódik, ugyanis más programok fejlesztési tapasztalatai alapján hatnál több fejlesztés megvalósítása már túl sok erőforrást vonna el a szervezettől. A fejlesztések kiválasztásánál érdemes figyelembe venni az intézményben jelenleg futó fejlesztéseket, illetve a Szakiskolai Fejlesztési Programban, a többi fejlesztési terület keretében indított fejlesztések ütemezését is, hiszen ezek korlátoz(hat)ják az elindítható új fejlesztések számát. Az önértékelő teamnek javaslatokkal kell tehát rendelkeznie a fejlesztendő területeket illetően és ezeket - az önértékelés eredményeinek, főbb megállapításainak az ismertetése mellett – elő kell terjesztenie a tantestület számára, abból a célból, hogy a tantestület kiválassza azt a 3-6 fejlesztendő területet, amelyre vonatkozóan majd célokat tűz ki és intézkedéseket hoz. Innentől kezdve a SZÖM II. és SZÖM III. folyamat teljes mértékben megegyezik a SZÖM I. szint megvalósításának folyamatával. A további lépések részletes leírását, kifejtését lásd a SZÖM I. Bevezetési útmutatóban (2.5 lépés: Tantestületi előterjesztés, 47. oldal). SZÖM II. és SZÖM III. szinten ebben a fázisban kell még elvégezni az önértékelés folyamatának áttekintését, értékelését, a megvalósítás pozitív és negatív tapasztalatainak összegyűjtését, valamint az önértékelés folyamatának és módszerének felülvizsgálatát és javítását. Mindezek elengedhetetlenül szükségesek a továbbfejlesztéshez, amely biztosítja, hogy a következő alkalommal az intézmény az önértékelését még hatékonyabban és eredményesebben végezhesse el. Célszerű a fenntarthatóság érdekében írásban rögzíteni az önértékelés továbbfejlesztett folyamatát, vagyis azt a gyakorlatot, ahogyan a jövőben az intézmény végezni fogja önértékelését. Azt azonban az intézmény maga döntheti el, hogy milyen mélységben és milyen formában végzi az önértékelési folyamat szabályozását (pl. a következő időszak módosított projekttervében vagy külön folyamatszabályozásban). Amennyiben már megtörtént az önértékelés folyamatának szabályozása, akkor azt érdemes áttekinteni, hogy a tapasztalatok alapján nem szükséges-e a folyamat módosítása, illetve hogy az önértékelési gyakorlat mennyiben felel meg a szabályozásban rögzített folyamatnak. A végső cél az intézmény önértékelési rendszerének a kialakítása és folyamatos, hosszú távon történő működtetése. Az önértékelési rendszer kialakítása során az alábbi szempontokat érdemes átgondolni, hiszen ezek határozzák meg azt, hogy mitől lesz rendszer a rendszer: • Mi az önértékelés célja? Maga az intézmény mit vár el az önértékelés alkalmazásától? • Mi az önértékelés tartalma, azaz milyen területekre irányul? • Milyen értékelési szempontokat és indikátorokat alkalmaz? • Melyek az önértékelés során alkalmazott eszközök és módszerek? • Mi az önértékelés eljárásrendje? - 90/94
• • •
Hogyan gyűjti, biztosítja az intézmény az önértékeléshez szükséges információkat, adatokat, tényeket (pl. adatbázisba szervezettek-e az adatok)? Hogyan történik az eredmények felhasználása, a fejlesztések meghatározása? Hogyan történik a fejlesztések értékelése, a visszacsatolás (kis és nagy PDCA)?
Bár a Szakképzési Önértékelési Modell a III. Kiválóság szinten többnyire olyan elemekkel bővül, amelyeket a minőségfejlesztésben és a szervezeti kultúra fejlesztésében valóban magas szinten álló intézményeknek érdemes megvizsgálniuk, értékelniük (pl. pénzügyi menedzsment rendszer, teljes körű folyamatirányítási rendszer vagy munkatársi teljesítményértékelési rendszer kialakítása, működtetése és fejlesztése), az intézmény fejlődéséhez szükség van a SZÖM III. szintjéhez kapcsolódó önértékelés elérésére is. Ezt támasztja alá az is, hogy a szakképzés európai szinten közös minőségi alapkövetelményeit is a SZÖM III. szint vizsgálja teljes körűen.
- 91/94
IV. Mellékletek
- 92/94
1. sz. melléklet
Értékelő könyv Kritérium száma, és címe:
Erősségek: 1. 2. 3.
Azonosítás a modellben: 1. 2. 3.
Erősségek indoklása: 1. 2. 3.
Fejlesztendő területek: 1. 2. 3.
Azonosítás a modellben: 1. 2. 3.
Fejlesztendő területek indoklása: 1. 2. 3.
Megjegyzések (elemzést segítő ötletek, megállapítások): 1. 2. 3.
- 93/94
2. sz. melléklet
Erősségek és fejlesztendő területek összesített listája
ERŐSSÉGEK: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
FEJLESZTENDŐ TERÜLETEK: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
- 94/94
