Vagyongyarapodás − kölcsön, hitelt érdemlő bizonyíték
Kfv.I.35.496/2006/4.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lampé Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Lampé Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Balatoni Gábor jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2006. augusztus 30-án kelt 11.K.31.042/2006/7. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.31.042/2006/7. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alperesnek 200.000 (kettőszázezer) perköltséget.
alatt fizessen meg az forint felülvizsgálati
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) felülvizsgálati eljárási illetéket.
-
külön forint
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél a 234/51287. számú megbízólevél alapján személyi jövedelemadó (továbbiakban szja) adónemben 1999 és 2000 évek tekintetében ellenőrzést végzett. A revízió 2003. december 17-én átadott, megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyvvel fejeződött be. Az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke a 234/51287. számú
ellenőrzés felülellenőrzését rendelte el. A felülellenőrzés eredményeként hozott első fokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére szja adónemben 1999 évre 7.941.000 Ft-ot, 2000 évre 88.721.800 Ft, összesen 96.662.800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 48.331.000 Ft adóbírság, 55.525.487 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 8429595145 számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapított tényállása szerint a felperesnek 1999 és 2000 években megszerzett szja-val csökkentett nettó jövedelme összesen 554.580 Ft volt. A felperes ugyanakkor ebben az időszakban 6 részletben összesen 242.000.000 Ft kamatmentes kölcsönt nyújtott két magánszemélynek. A felperes a kölcsönök fedezetének igazolására két megállapodást nyújtott be, amelyek szerint 1997-ben határozatlan időre 251.000.000 Ft-ot kapott szabad felhasználásra az azóta elhunyt apósától. A felperes előadása szerint a kölcsönszerződés megkötésekor csak ő és a kölcsönadó voltak jelen, az összeget a kölcsönadó készpénzben bocsátotta rendelkezésére, melyet otthon páncélszekrényben tartott. A felperes nyilatkozata szerint a vizsgált időszakban egyéb jogcímen adóköteles vagy adómentes bevétele, kiadása nem volt. Az alperes megállapítása szerint a kölcsönadó nem rendelkezhetett fedezettel az általa kölcsönadott összegre. Az alperes a felperes szja adóalapját és adóját becsléssel állapította meg. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 109. §-ában, 116. § (1) bekezdés c) pontjában és az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban SZJA tv.) 4. § (1) és (2) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy a felülellenőrzés elrendelésére jogszabálysértően került sor, vitatta a becslés jogalapját is, tanúk meghallgatására, szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt terjesztett elő. Az első fokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait és keresetét elutasította. Az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felülellenőrzés elrendelésére jogszerűen került sor, az alperes határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő. Az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, a becslést alappal alkalmazta, a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az első fokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes érvelése szerint a jogerős ítéletben foglalt érdemi döntés nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 116. § (1) bekezdés c) pontjában, 109. § (1) bekezdésében, a Pp. 4. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 166. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Nem álltak fenn a felülellenőrzés elrendelésének feltételei és a becslés jogalapja sem, sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását is. A felperes álláspontja szerint a határozatok jogszabálysértően állapították meg a kölcsönadó és közte létrejött szerződés érvénytelenségét. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 116. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést akkor folytathat le, ha olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke utasítást ad. E törvényi feltételek fennálltak, mivel a felülellenőrzést az állami adóhatóság elnöke rendelte el a Rendőrkapitányság által feltárt új tények és adatok közlését tartalmazó tájékoztatás és megküldött iratanyag alapján. Az Art. 109. § (1) és (3) bekezdései szerinti rendelkezések értelmében, ha az adóhatóság megállapítása alapján az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ebben az esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen jövedelemre volt szüksége. Az adóhatóság a becsléssel feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelem-eltitkolást megállapítja. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő
adatokkal igazolhatja. Az alperes érdemi döntését arra alapította, hogy a felperesnek jelentős összegű adómentes kiadásai merültek fel, illetve, hogy a kölcsönadó 1997 évben nem rendelkezhetett a kölcsön fedezeteként 251 millió forinttal. Az e körben tett iratszerű megállapításokat a kölcsönadó betegségére, jövedelmére, halálára, vagyonára, hagyatéki eljárásra vonatkozó adatokat a felperes maga sem vitatta. A felperes érvelésével ellentétben az alperes nem a kölcsönszerződések tartalmát minősítette, hanem kizárólag a tekintetben tett megállapítást, hogy a felperes által másolatban becsatolt, számítógépen készült kölcsönszerződések nem felelnek meg a magánokiratra vonatkozó, a Ptk-ba foglalt jogszabályi feltételeknek. Ezeket ugyanis a hitelező saját kezűleg nem írta alá, a szerződő felek aláírásán kívül tanúk kézjegye az okiratokon nem szerepel, bírói, közjegyzői hitelesítésre sem került sor. Az alperes ennél fogva bizonyította, hogy a becslés jogalapja fennállt, hiszen a felperes által megjelölt kölcsönadótól nem származhatott az összeg. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes bizonyítási indítványainak elutasítására jogszerűen, az első fokú ítéletben rögzített, helytálló indokok alapján került sor. A jogerős ítélet e körben megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az első fokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja, egyúttal kiemeli, hogy az eredeti szerződés hiánya eleve meghiúsítja a hitelt érdemlő szakértői vélemény elkészítését. Tekintettel arra, hogy a felperes bizonyítási indítványt arra nézve nem ajánlott fel, hogy a kölcsönadó - az alperesi határozatban iratszerűen megállapított tényekkel ellentétben - mégis rendelkezhetett a kölcsönadott összeggel, a szerződések kötésének körülményeire is figyelemmel a tanú meghallgatások elutasítására is jogszerűen került sor. Az adóalaptól való eltérést igazoló, hitelt érdemlő adatnak kizárólag olyan bizonyítási eszköznek minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, alkalmas az igazolni kívánt bizonyítandó tény alátámasztására. Az olyan tanú, aki a kölcsön forrására és nyújtására vonatkozóan közvetlen információkkal nem rendelkezik, a bizonyítandó tény igazolására alkalmas hitelt érdemlő adatokat nem tud szolgáltatni. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest, 2007. október 4. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró