50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
közös vizeinkről 1956 – 2006
Jelentés a határon átnyúló vízgazdálkodásról
Budapest - Bécs 2006
Szerzők és közreműködők : Abért László okl. mérnök Dávid Sándor okl. mérnök Gaál Róbert okl. mérnök Harkay Máté okl. mérnök Janák Emil okl. mérnök Lakosi Ilona okl. mérnök Lábdy Miklós okl. mérnök Katona Lászlóné okl. mérnök Kiss Richárd okl. mérnök Kovács D. Zoltán okl. mérnök Kővári István okl. mérnök Kutrucz Gyula okl. mérnök Markó László okl. mérnök Mohácsiné Simon Gabriella okl. mérnök Pannonhalmi Miklós okl. mérnök Somogyi Péter okl. mérnök Sütheő László okl. mérnök Székely Edgár okl. mérnök Tas József okl. mérnök Dr. Varga Miklós okl. mérnök
Christian Beiwl Mag. Barbara Friehs Franz Hasieber Dipl.-Ing. Dr. Helmut Herlicska Univ.-Prof. Dr. Alois Herzig Dr. Gerhard Kavka Dipl.-Ing. Dietmar Krämer Franz Lamprecht Dipl.-Ing. Heinrich Malina Dipl.-Ing. Karl Maracek Dipl.-Ing. Julius Marosi Dipl.-Ing. Erwin Murer Dipl.-Ing. Helmut Rojacz Ing. Johann Sammet Dipl.-Ing. Gerhard Spatzierer Univ.-Prof. Dipl.-Ing. Dr. Wolfgang Stalzer Dipl.-Ing. Dr. Konrad Stania Mag. Herbert Szinovatz Birgitta Tötzl Mag. Maria Vekilov
IMPRESSUM Médiatulajdonos és kiadó: Magyar-Osztrák Vizügyi Bizottság Szövetségi Mező- és Erdőgazdálkodási, Környezet és Vizgazdálkodási Minisztérium Stubenring 1, A-1012 Wien Környezetvédelmi és Vizügyi Minisztérium Fő u. 44-50, H-1011 Budapest Szerkesztés és koordináció: Harkay Máté, Gerhard Kavka, Karl Maracek, Pannonhalmi Miklós, Tas József Grafika és kivitel: Kiss Richárd, Franz Lamprecht, Heinrich Malina, Erwin Murer, Birgitta Tötzl Borítókép: Fertő tó B0 határpont (© Biológiai Állomás Illmitz) Képek: © Biológiai Állomás Illmitz, Büro Pieler ZT GesmbH , Fertő tó –Tózúg Nemzeti Park, ÉDUKŐVIZIG, NYUDUKÖVIZIG, Helmut Herlicska, MCS Marinits, Gerhard Spatzierer, Konrad Stania, Maria Vekilov, Georg Wolfram Nyomtatás: Wograndl Druck, Mattersburg Copyright: Magyar-Osztrák Vizügyi Bizottság
Nyomtatás klórmentes papírra
Víz határok nélkül A víz az emberiség, az állat-és növényvilág életet adó forrása. A víz nem ismer nemzeti határokat. Éppen ezért a folyók, patakok, tavak és a felszín alatti vizek fenntartható védelme, de az árvízvédelmi erőfeszítések is határon átnyúló közös kezelést igényelnek. Ezeken az alapokon kötötte meg Magyarország és Ausztria 1956-ban a kétoldalú vízügyi egyezményt. Ezen egyezmény alapján a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 50 év óta nagy sikerrel kezeli a vízgazdálkodás határon átnyúló kérdéseit. A vízgyűjtő területeken a jövőbeni kétoldalú vízgazdálkodást a Víz Keretirányelv célkitűzéseinek elérése határozza meg. Ezzel összefüggésben a nemzeti vízgyűjtő-gazdálkodási terveket a vízügyi bizottság a jó szomszéd módján koordinálja. A vizek jó állapotának megtartása és javítása és az emberek sokrétű
igényeinek
fenntartható
kielégítése
kétoldalúan
kerül
egyeztetésre
és
megvalósításra. Ezen fontos problémakör közös megoldása továbbra is nagy erőfeszítést igényel. A két ország lakói javára kívánjuk, hogy a vízügyi bizottság erőfeszítései a jövőbeni feladatok megoldásában sikeres legyen.
Dr. Josef Pröll az Osztrák Köztársaság Szövetségi Mezőés Erdőgazdálkodási, Környezet és Vizgazdálkodási minisztere
Dr. Persányi Miklós a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi minisztere
Határon átnyúló vízgazdálkodás A vizek a politikai határokon átnyúlva kötik össze a régiókat. Ezt a tényt Magyarország és Ausztria már több mint, száz évvel ezelőtt számításba vette és a határtérség vízgazdálkodását különböző állami egyezményekkel szabályozta. Utoljára az 1956 óta hatályos, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határvidék vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozása tárgyában kötött egyezmény képezi az alapját az immár ötven éve folyó sikeres határon átnyúló vízgazdálkodásnak és szolgálja a régió javát és fejlődését. Az egyezmény világos és átfogó megfogalmazása lehetővé teszi a vízgazdálkodás társadalompolitikai követelményeinek közös egyetértésben kidolgozott végrehajtását. Az árvízvédelem és a mélyen fekvő területek mezőgazdasági hasznosításának biztosítása képezte elsősorban a közös célkitűzések soron kívüli súlypontját. Az ivóvízellátás, a vizek tisztán tartása és a víz, mint tartósan hozzáférhető készlet biztosítása a felek bizottsági munkájának további központi szakterülete. A Fertő tó vízháztartásának és vízének jellege a tavat ma és a jövőben is különleges kezelésre jogosítja fel. Európa bővítésével a kétoldalú vízgazdálkodási feladatokat is újra meghatározzák. A súlyponti kérdés a Duna-térségben egy integrált víz-gyűjtőre kiterjedő vízgyűjtő-gazdálkodási terv biztosítása. Ez a jövő feladata, melynek nemzetközi együttműködési keretei adottak és a kétoldalú egyeztetés a nemzeti végrehajtás motorja. A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság részére a kétoldalú vízgazdálkodás közös kialakításának új útját kijelölték és az igényes kihívások adottak.
Dr. Stalzer Wolfgang okl. mérnök egyetemi tanár Osztrák Köztársaság, Szövetségi Mező- és Erdőgazdálkodási, Környezet és Vízgazdálkodási Minisztérium szekcióvezető
Dr. Varga Miklós okl. mérnök Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérum szakállamtitkár
Tartalom
1.
A part – a kétoldalú vízgazdálkodás mérföldköve…………………………
7
1.1
A határon átnyúló vízgazdálkodás szabályozásai…………………………...…
7
1.2
A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság……………………………………………
11
1.3
Feladatkörök………………………………………………………………………..
12
2.
A felszíni vizek – folyók és patakok a határtérségben…………………….
15
2.1
Folyóvizek – azok jellemzői……………………………………………………….
15
2.2
Védelem a vizektől – szabályozások
19
2.3
Vizek védelme – vízminőség……………………………………………………..
21
3.
A térség – vízgyűjtőterület……………………………………………………...
30
3.1
Vízrajz………………………………………………………………………………
30
3.2
A Fertő tó – egy különlegesség…………………………………………………
32
3.3
Felszín alatti vizek…………………………………………………………………
35
3.4
Vízellátás……………………………………………………………………………
37
3.5
Szennyvízkezelés………………………………………………………………….
40
3.6
A Fertő tó vízminősége…………………………………………………………...
45
4.
Fenntarthatóság – az integrált vízgazdálkodás……………………………..
52
Függelék: Bizottsági tagok és szakértők………………………………………..
55
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
A víz nem ismer határokat. Közösségi készlet, mely nemzetközi együttműködést igényel (Európai Vízügyi Charta, Európa Tanács 1968).
(© ÉDUKÖVIZIG)
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ 0
1. A part – a kétoldalú vízgazdálkodás mérföldköve 1.1 A határon átnyúló vízgazdálkodás szabályai Ausztria és Magyarország mai határtérségének vízgazdálkodási szabályzatai a 18. századig nyúlnak vissza. A lefolyástalan mocsarak lecsapolása 1795-ben kezdődött a Rábca szabályozásával.
A jelenlegi határtérség, amit a 8. oldalon lévő térkép ábrázol, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, mint a birodalom része Magyarországhoz tartozott. A vízgazdálkodási fejlesztések támogatása elsősorban a Rába-völgy „rossz vízviszonyainak” megsegítésére irányultak. Az 1830-as évek elején készült el az első terv a Rába, Répce, Marcal szabályozására és a Hanság mocsárvilágának kiszárítására. Jelentősebb előrehaladás azonban csak az 1865-ös Kiegyezést követően mutatkozott. Először
a Rába-völgyben kellett a
„vízbajokat” orvosolni, azaz lehetővé tenni a települések és a mezőgazdaság
által
hasznosított
területek
védelmét. 1873-ban a Rábaszabályzó Társulat megalakulásával megteremtődött
a
Rába-menti
árvédelmi
intézkedések, valamint a Hanság és a Fertő tó lecsapolásának gyakorlati lehetősége. Az első ütemben, 1908-ban a Répce árapasztó építési munkáit végezték el. Elkészült
a
Hanság
főcsatorna
meghosszabbítási terve is, e szerint a Fertő
tó
érdekében
vízszint azt
a
csökkentése tó
legmélyebb
pontjáig kellett volna vezetni. Meg kell említeni, hogy a tavi vízszintek szabályozására megépült a Fertőszéli tűsgát (Mekszikópusztai zsilip). A Rábaszabályzó Tásulat alapszabályai 1878 (Forrás: Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 30 éve)
7
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A 14 km hosszú csatornaszakasz kotrását a tóban azonban le kellett állítani, mivel nem lehetett e csatorna feliszapolódását megakadályozni. Ugyanakkor a szárazföldön létesített szakasz valamint a Mekszikópusztai zsilip e nélkül is biztosította a tóvízszintek szabályozhatóságát.
8
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Az első világháború alatt és 1918-1925 között csak a legszükségesebb fenntartási munkákat lehetett elvégezni. A működési elveket azonban alapvetően megváltoztak, mivel a későbbi békeszerződések határ-megállapításait nem hangolták össze a természetes vízgyűjtő területekkel. Az első kétoldalú szabályozást a Bécsi Szerződés 1928. évi megkötésével rögzítették. Ez elsősorban a Rábaszabályozó Társulat feloszlatását és konkrétan a Lajtára vonatkozó határozatokat tartalmaz. Ebben a szerződésben rögzítették a két állam hozzájárulását azon vizek fenntartásához, melyek kétoldalú érdekeltségi körbe tartoznak. Ezen az alapon végezték 1945-ig az Ikva, valamint a Hanság főcsatorna és a Tőzegcsatorna fenntartási munkáit, valamint a Rába és a Répce töltéseinek emelését.
Fertő tó Tűsgát (régi fertőszéli zsilip, © ÉDUKÖVIZIG) Már ekkor felállították az első árvízi riasztórendszert. A második világháború, illetve a megszállási időszak után 1955 végén a határtérség vízgazdálkodási viszonyainak átfogó újraszabályozására törekedtek. Az 1928. évi bécsi megállapodásra építve, két éven belül, kidolgoztak egy lényegesen kibővített egyezményt, és azt 1956-ban parafálták.
Az 1959-ben életbe lépő „Egyezmény a határvidék vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozása tárgyában” (1959. évi 32. Tvr, BGBI 58/1959), az akkori időkhöz képes messze előremutató módon gondoskodott a vízgazdálkodási kérdésekről.
9
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Többek között az alábbi általános kötelezettségekről állapodtak meg: •
A Felek kötelezik magukat arra, hogy a határvizeken nem tesznek olyan intézkedést, amely a másik szerződő Fél területén a vízügyi viszonyokat hátrányosan befolyásolná
•
A Bizottságban még az államon belüli eljárás lefolytatása előtt kell megtárgyalni a határvidéken kívül eső olyan tervezett intézkedéseket is, melyek a másik Fél területére hatással lehetnek
•
Szerződő államok a határvizek természetes vízhozamának fele részével – a szerzett jogok sérelme nélkül – szabadon rendelkeznek. A határt metsző vízfolyások mentén feljebb fekvő állam a természetes kisvízhozamot egyharmadánál többel nem csökkentheti. A természetes kisvízhozam meghatározása a Bizottság hatáskörébe tartozik.
•
A vizek védelme érdekében a szerződő Felek törekednek a meglevő szennyezések csökkentésére, és új létesítményeket csak megfelelő tisztítással engedélyeznek.
•
Az együttműködési kötelezettség elsősorban a szűkebb, az államhatártól mért 6 kmes határtérségre vonatkozik, de tartalmazza azt az előírást is, hogy a távolabbi vízgyűjtőn tervezett beavatkozásokat is ismertetni kell a másik szerződő Féllel, és ezeket a Bizottságban meg kell tárgyalni.
Az Egyezmény aláírása 1956: A határtérség vízgazdálkodási kérdéseinek újraszabályozása (Forrás: A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 30 éve)
10
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
1.2 A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság Az 1956. évi vízügyi egyezmény végrehajtására, a 12. szakasz értelmében, a szerződő államoknak fel kell állítaniuk az állandó Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottságot. A Bizottság négy tagból áll. Mindkét szerződő állam egy első és egy második meghatalmazottat, valamint a megfelelő helyetteseiket nevezi ki. A bizottsági munkába szükség szerint mindkét Fél megfelelő szakértőket vonhat be.
Az államközi szerződés keretében a Bizottság megfelelő döntési hatáskörrel bír, amely a vízgazdálkodási együttműködés teljes feladatkörére, a megvalósítás tervezésétől és ellenőrzésétől a vízgazdálkodási fejlesztések koordinálásáig és egyeztetéséig terjed. A Bizottság határozataihoz a kormányok jóváhagyása szükséges. A Bizottság rendszerint évente egyszer ülésezik, váltakozva az egyes szerződő államban. Az ülésszakok jegyzőkönyveihez, és ezzel a Bizottság határozataihoz a szerződő államok kormányainak jóváhagyása szükséges. A
munkában
szerepelnek
az
megfelelő operatív
súllyal döntések
finanszírozásának meghatározása. Míg magának a Bizottságnak tevékenységét a mindenkori kiküldő állam fedezi, addig az intézkedésekhez tartozó költségviselési hányadok megfelelő elő- és utókalkuláción alapulnak. Gyakran a közös
érdekből
végzett
munkák
elszámolása természetben történő teljesítmény-kiegyenlítésen alapul. .
A vízügyi egyezmény 1956 (Forrás: A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság 30 éve)
11
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
1.3 Tevékenységi körök Az Egyezmény maga ugyan jövőbe mutató integrált vízgazdálkodási szabályozásokat határoz meg, azonban a konkrét témákat az aktuális társadalompolitikai elvárások illetve kérdésfelvetések alakították.
Már csak a történelmi fejlődésből eredően is az együttműködés különösen fontos súlypontja volt és jelenleg is az, a vízkárelhárítás területe. A magyar-osztrák vízfolyáshálózatból 6 folyó került előtérbe: a Lajta, a Répce, a Pinka, a Strém, a Lapincs és a Rába. A kétoldalúan egyeztetett védelmi célokra és a közösen meghatározott kiépítési elvekre alapulva az árvédelem mindkét állam területén módszeresen valósult meg. E megelőző árvédelemhez tartozik a megfelelő árvédelmi jelentő- és riasztórendszer felállítása, ez az alvizi országnak lehetővé teszi a korai előkészületek megtételét. Az árvédelem, völgy mélyebb részein, az érintett lakóság számára létkérdés. A közösen megvalósított megelőző árvízvédelem így a Bizottság nagy eredményei közé tartozik.
Közös feladatnak tekintették a mezőgazdasági termelőterületek biztosítását is. Támogatták a klasszikus meliorációt, és felújították, illetve fenntartották a kis, helyi mezőgazdasági víz- és árokhálózatokat.
Fertő tó fertőszéli zsilip Mekszikópusztánál (© ÉDUKÖVIZIG) A Bizottsági tevékenység különleges súlypontja a Fertő tó vízállásának szabályozása. Ennek során kell megelőzni a tavi extrém kis és árvízi vízállásokat.
12
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ A vízháztartás jellemző adatai és megfelelő szabályozási határértékek alapján 1965-ben a mekszikópusztai, fertőszéli zsilipre kezelési szabályzatot dolgoztak ki, ez elsődlegesen a tóvízszint mintegy 50 cm-es emelését tette lehetővé. 1982-ben, illetve a 90-es évek közepén a nagycsapadékos időszakok a tavi árvízvízszintek mellett fenyegető belvízi viszonyokat is okoztak a Hanság főcsatorna mentén illetve a Tózugban. Annak érdekében, hogy ilyen természeti események ellen is felkészültek legyünk, módszeresen felújításra került az IkvaHanság-főcsatorna és átépült a ferőszéli zsilip Mekszikópusztánál.
Az Ikva-Hanság-főcsatorna rendszer felújításával 15 m3/sec lefolyási kapacitás teremtődött meg, ezzel szükségessé vált a kezelési szabályzat módosítása. A rendkívüli árvízi események megelőzése olyan vízállástól függő szabályzat követelt, mely figyelembe veszi a Hanság főcsatorna és a Rába mentén fekvő államok hasznosítási érdekeit, valamint a téli időszakban előürítéssel, nyári rendkívüli események rugalmas tompítását. Ezek a meggondolások kiterjedtek esetleges tó-vízpótlás mennyiségi kérdésére is. Rendkívüli száraz periódusok megelőzésére legutóbb megvitatásra kerültek a Rába, az Ikva, a Lajta és a Dunatérség felöli vízpótlás lehetőségei.
A Bizottság már időben megfelelő súlypontként kezelte a határvizek minőségének és állapotának megőrzését, illetve javítását. A közös vízminőségi vizsgálatok 1972-ben kezdődtek el és ezek lehetővé tették a minőségi viszonyok folyamatos figyelemmel kísérését. Ezzel nem csak a kétoldali vízvédelem érdekében tett törekvések és beruházások értékelése történt meg, hanem negatív változások esetén az eredmények dokumentálása lehetővé tette a további védelmi intézkedések korai meghatározását. A vízminőség meghatározása megkövetelte az egységes módszerek és vizsgálatok összehasonlíthatóságát, a továbbiakban pedig reprezentatív mérőhálózat kijelölését a Fertő tavon és a határon átlépő vízfolyásokon. A vízfolyások többségénél az utóbbi 30 évben a vízminőség javulását lehetett megállapítani. Korán felfigyeltek a rendkívüli vízszennyeződések lehetőségére és megfelelő riasztó rendszert állítottak fel. A készletekkel történő integrált gazdálkodás értelmében meg kell valósítani a regionális vízellátó szektorok együttműködését, beleértve a szükségvízellátást az érintett vízellátó vállalatok bevonásával.
A Bizottsághoz kerültek a határon átnyúló felszín alatti vízkészletek hasznosításának és befolyásolásának kérdései. A kereslet és kínálat egyeztetésének témája ma elsősorban a mélységi felszín alatti vizeket, az ásványvíz előfordulásokat érinti.
1990 óta a kutatási
eredményekről, illetve tanulmányokról és a hasznosításokról illetve a tervezett feltárásokról rendszeres információcsere történik.
13
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
50. Ülésszak Rust: A Bizottság tagjai (© Konrad Stania) Példamutató a Zsira-Lutzmannsburg térségi termálvíz-hasznosítás, ahol is a nyomásviszonyok változásának meghatározására kialakított és egyeztetett monitoring biztosítja a fenntartható gazdálkodást. Ugyancsak példaértékű Kőszeg városa ivóvíz bázisa számára a védőterület közös meghatározása.
Európának az Európai Unióba történő egyesülésével a Bizottság feladatköre is kiszélesedett. A vízzel kapcsolatos közösségi szabályozások egyeztetett megvalósítása mellett aktuális súlyponti kérdések közé tartozik a Víz Keretirányelv végrehajtása, az előírt vízgyűjtőgazdálkodási és a Duna-vízgyűjtő színtű tervezés koordinálása.
A Vízügyi Egyezmény megkötése óta a magyar-osztrák határtérségben a vízgazdálkodás harmonikusan tovább fejlődött. A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság tevékenysége 50 év után is lehetővé teszi mindkét állam határtérségében a vízgazdálkodási kérdések korszerű és az új követelményekhez igazított megoldását.
Ez a szerződés tehát lényegesen hozzájárult az érintett térség gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Az időközi politikai változásoktól függetlenül a foganatosított szabályozás megfelel a mai elvárásoknak is, és kétoldali szinten lehetővé teszi a vízgazdálkodási kérdésekben az együttműködést, a szükséges egyeztetést figyelembe véve a vízgyűjtő területek vízgyűjtő-gazdálkodási terveit.
14
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
2. A felszíni vizek – folyók és patakok a határtérségben 2.1 Folyóvizek – azok jellemzői A régió vizsgált térségének patakjai és folyói a Lajta, a Répce és a Rába vízgyüjtőjéhez tartoznak. A Lajta mellékvizeinek forrásvidéke a Schneeberg-Rax térségben fekszik, és ez a meszes vidék határozza meg jellegüket. A további patakok és folyók, mint a Wulka, az Ikva, a Répce, a Gyöngyös, a Pinka, a Lapincs és a Rába kristályos jellegű hegyekben erednek, a Wechsel tömb, a Rosalia hegység, a Soproni hegyek, a Vashegy, valamint a Bucklige Welt térségében. A Lajta hegység, a Soproni hegység és a Vashegy okozza Burgenland hármas tagozódását, amelynek így kialakult medencéi dél-keletre a pannon alföldre nyílnak. A folyóvizek természetes kémiai összetételét az alaphegységek határozzák meg (a lajtai mészkő, illetve a kristályos alapkőzet) és a forrásvidékeken vadvízi rhitral jellemzőket mutatják. A lefolyás mentén a jelleg azonban gyorsan változik és már a határtérségben, mint alföldi vizek meanderező megjelenési formákat képeznek.
A nagyobb vízfolyások átfogóan a következőképpen írhatók le:
Lajta A Lajta a Schwarza és a Pitten összefolyásából keletkezik, ezek a az Alpok előterének keleti részén erednek. Alsó-Ausztria déli részén és Észak-Burganlandon folyik át, majd mintegy 118 km. után
Mosonmagyaróvárnál torkol a Mosoni Dunába. Osztrák államterületen a
vízgyűjtőterülete kereken 2.150 km 2,ebből mintegy 1.140 km2 jut a Schwarzára és a Pittenre. A magyar vízgyűjtő terület 71,2 km 2 kiterjedésű. A vízfolyás mentén nincs érdemleges mellékvíz hozzáfolyás. A Lajta rendszer egyik különlegessége a Schwarza és a Pitten összefolyása alatt, a hatalmas negyedkori kavicslerakódás a Bécsi medencében. Kisvizes időszakban, a Lajta a kavicsiba elszikkad és esetenként a főmeder kiszárad. A Lajta csak 25 km után bukkan fel ismét és képez felszíni vízfolyást.
15
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
Lajta (© Maria Vekilov)
Wulka A Wulka, a Fertő tó legnagyobb felszíni táplálója a Rosalia-hegységben ered és Donnerskirchen térségében torkol a Fertő tóba. A 38 km hosszú lefolyási úton 406 km2 vízgyűjtőt víztelenít, ez 37 %-a a Fertő tó teljes vízgyűjtőjének. A vízgyűjtőt kezdetben a Rosalia-hegység erdőségei, majd a továbbiakban erős mezőgazdasági hasznosítás jellemzi. Az árvízi fenyegetettség következtében a lakott területeken a folyószakaszokat kiépítették. Említésre méltó a torkolati delta, mely többszöri mederváltozás hatására az utóbbi 70 évben jött létre. Schützen térségében egy árvízi tározót létesítettek, ami egyben a hordalék és üledék, valamint a lebegő anyaghoz kötött kötődő tápanyagok visszatartására is szolgál.
Répce A Répce forrásvizei a „Bucklige Welt”-ben erednek és az Alsó-Ausztria-i Bad Schönau-nál egyesülnek Répcévé. Ez a kereken 22 km hosszú folyószakasz 200 m szintkülönbséget győz le a magyar államhatárig. A Répce a Kis-Rábával történő egyesülés után, mint Rábca, a Hanság főcsatornába torkolás után Győrnél torkol a Mosoni-Dunába.
16
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Gyöngyös A Gyöngyös Redlschlag-nál a Köszegi hegységben ered és 11 km után egyesül a Zöbernbach-al. Addig mindkét vízfolyás vadvízi jellegű és a tengerszint feletti 800 m magas forrásvidéktől kereken 200 m-t színtkülönbséget győznek le. A Gyöngyös a 81 km. hosszával és 631 km2 vízgyűjtő területével a Rába egyik legjelentősebb mellékvízfolyása. Az osztrák határ után Kőszegen és Szombathelyen átfolyva a folyó a 83,0 folyamkilométernél torkol a Rábába. Pinka A Pinka vízgyűjtője az Alacsony-Wechsel-ig tart (1669 mAf.) Az eredet térsége nyugat-keleti irányban az Alacsony-Wechseltől Mönichkirchenen át Hochneukirchen-ig tart. A Pinka először kereken 16 km hosszban Stájerország északkeleti részén folyik, hogy Sinnersdorfnál az Oberwart és Burg közötti völgykatlanba jusson.
Pinka (© NYUDUKÖVIZIG) Burgnál áttöri a Vashegyet és innét ismét széles völgyben folyik Körmendig. A határtérségben Badersdorftól Körmendig a Rábába történő torkollásig a hossza 39,9 km. Ebből különböző szakaszban összesen 16,7 km osztrák, 15,8 km magyar területen van.
17
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A torkolatig a Pinka összesen 7 szer vált át osztrákról magyar államterületre, illetve fordítva, és 7,4 km hosszú szakaszokon határt képez.
Lapincs A Lapincs, mint határfolyó Stájerország Burgenland
között, a Magas-Wechsel-en (1743
mAf.), illetve a Fischbach-i Alpokban (1782 mAf.) ered. Kezdetben a stájer harmadkori medence keleti peremén, majd a nyugat-pannon medence nyugati végén helyezkedik el. Mint több évszázados határfolyó a Lapincs még hosszú szakaszokon is természetes jellegét mutatja. A több mint 53 km hosszú burgenlandi völgyfeneket még ma is többnyire a meanderező Lapincs alakítja. A majd 2000 km2 vízgyűjtő-területű Lapincs, közvetlenül magyar államterületre lépése után, Szentgotthárdnál ömlik a Rábába.
Lapincs (© Georg Wolfram) Rába A Rába vízgyűjtője Ausztria dél-keleti részén, a Stájer és Burgenland tartományok, továbbá Magyarország nyugati részén Vas és Győr-Moson-Sopron megyék területén van.
A Rába a 1300 m tengerszint feletti magasságban a Passaili Alpok dél-keleti hegyoldalán ered. Mintegy 120 km hossz után éri el a folyó Mogersdorf-Alsószölnök térségében a
18
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ magyar-osztrák államhatárt és Szentgotthárdnál egyesül a legjelentősebb mellékvízfolyásával a Lapincsal folyóval. Szentgotthárd alatt a völgy több km szélesre tárul.
A folyómeder a völgy déli domblábánál halad, majd átvált az északi domblábhoz és nem a mélyvonalon halad. Csákánydoroszló és Sárvár között több mellékpatakkal egyesül. Legjelentősebbek a Pinka és a Sorok-Perint, mely a Gyöngyös patak árvizeit is vezeti. Sárvárnál a folyó északi irányba fordul, átszeli a Kis-Alföldet és 86 km folyás után Győrnél 112 m tengerszint feletti magasságon ömlik a Mosoni-Dunába. A Rába összesen 322 km hosszú, ebből a magyar állam területére 211 km esik, a vízgyűjtő területe 10.600 km2–t foglal magába.
2.2 Védelem a vizektől – szabályozások A vízkárelhárítás szorosan összefügg az ország illetve a régió történelmével. A folyórendszereken végrehajtott első szabályozások majd 100 éve kezdődtek, és részben a természetben még ma is felismerhetők. Jelentős tervek valósultak meg a Lajtán, Strémen, Lapincson és a Pinkán. A lakott területek közvetlen vízparti elhelyezkedése és a folyóvizek síkvidéki illetve övgátas jellege miatt a falvakat és városokat meg kellett védeni a katasztrofális árvizek ellen. E védelmi igény mellett azonban megfelelő
hangsúlyt
kapott
a
mezőgazdasági termőterületek javítása is. Virágzó mezőgazdaságot a völgyfenekek térségében a szabályozás és melioráció kombinációja tette lehetővé. A vízfolyás rendszerekbe történő beavatkozások a legtöbb folyónál az egyenes vonalvezetéshez vezetett, Árvíz: Lajta-Leithaprodersdorf 1997 (© Pieler Mérnökiroda Kft.) csökkent kapcsolat a part-menti területekkel. A folyószabályozási tevékenység a 20. század 60-as és 70-es éveinek katasztrofális árvizei után érte el csúcspontját. A trend megfordulása a folyó menti területek bevonása, az árvizek területen történő visszatartásával és a természetes árterek felhasználásával csak az utóbbi 25 évben következett be.
19
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A „természet-közeli folyókszabályozás” fogalma a térség vízkárelhárítási beavatkozásainak márkajelévé vált. A későbbiekben Strém, Gyöngyös, Wulka és Lajta árvíztározói voltak a területi vízvisszatartás súlypontjai. A Lapincs és a Lajta a „passzív árvédelme” újabb impulzusok adtak. Elálltak a szabályozástól, extenzívebbé tették síkvidéki folyószakaszok környezetét és javították a természetes víz-visszatartást.
E korszerű vízkárelhárítás megvalósítása a „vízfolyásgondozási” tervezési koncepción alapult. A természetes és antropogén eredetű befolyásoló tényezők integrált vizsgálata az érdekek és igények egységes összehangolásához vezetet, amelyet egy hosszú távú terv foglal össze. Ilyen vízfolyás-gondozási koncepció készül például a Lajtára, a Lapincsra, a Strémre és több más kisebb vízfolyásra.
A megelőző árvédelemhez tartozik a megfelelő árvízi jelentőszolgálat kialakítása is. Az 1965/66 évek katasztrofális árvizeinek tapasztalatára építve, a magyar Fél kezdeményezésére módszeresen megvalósult az árvízi jelentőszolgálat.
Kezdetben ez a jelentőszolgálat a teljes vízgyűjtő érintett szervezeteinek bevonásával a vízállás, a csapadék, a hóvastagság, a hóvíztartalom paramétereinek cseréjéből állt. Folyamatosan javult a kommunikáció egészen az internetig. Ma már a megbeszélések tárgya az előjelző modellek és az azokra épülő riasztórendszerek kiterjesztés, elsősorban a nagyobb folyórendszerekre mint a Lajta és a Rába. A jelenlegi a felszíni vizek vízállásadatait az interneten továbbítják, és az árvízi riasztásra két lépcsőt határoztak meg, mégpedig a NQ100-at, illetve az NQ20-10-et. Az első lépcső meghaladásakor 12 óránként megfelelő jelentéseket küldenek, ezek a második lépcső meghaladása után óránként követik egymást. Bevált a megfelelő csapadékadatok gyűjtése is. Ezeket is felveszik az árvízi riasztószolgálatba, az előrejelzés időelőnyének meghosszabbítására, és felhasználják az egyes tározók üzemelésénél.
20
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
2.3 Vizek védelme – vízminőség A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság határozata alapján már 1972-ben megkezdődtek a legfontosabb vízfolyások minőségének felügyeletét szolgáló kétoldalú monitoring programok kialakítása.
A vizsgálati program kezdetben a Lajtát, Répcét, Lapincsot, Gyöngyöst, Pinkát, Strémet és a Rábát tartalmazta. 1981-ben bővítették a Rákos patakkal, a Rohonci Arany patakkal és 1995-től az Arany patakkal.
Rába (© NYUDUKÖVIZIG)
Egységes vizsgálati módszerek és egyeztetett analitikai előírások biztosítják a vizsgálatok összehasonlíthatóságát. 1995-ig évente kétszer, azt követően pedig sűrűbb mérési program szerint végzik a vizsgálatokat. A biológiai, bakteriológiai és fizikai- kémiai paramétereken túl olyan veszélyes anyagokat, mint a nehézfémek és szerves veszélyes anyagok is bekerültek a programba. A biológiai vizsgálatok gyakoriságan évente 1-2 alkalom, a többi vizsgálatoknál évi 12 alkalomban egyeztek meg. A határtérség vízfolyásai biológiai vízminőségének közös értékelése a szaprobiológiai rendszer alapján történik.
21
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Bizonyos indikátor organizmusok kimutatása és ezek gyakorisága alapján a mérőhely helyszíni állapotának figyelembe vételével a vízfolyás-szakaszokat meghatározott biológiai minőségi osztályokba sorolják.
A vízminőség-politika célja, az EU Víz-Keretirányelv szerinti új megközelítésig, a II. minőségi osztály (mérsékelten szennyezett) biztosítása, illetve olyan vízfolyásszakaszokat, melyek a II.- nél jobb osztályt mutatnak, ebben az állapotban történő megtartása volt. A II. minőségi osztály elérésénél a gondok jelentkeztek, ott, ahol a települések, vagy szennyvizeket bevezető üzemek kis vízhozamú, kisebb vízfolyások mentén helyezkedtek el, és ehhez a környezetben még intenzív mezőgazdaság is járult. A vizsgált térségben a domborzati és hidrológiai viszonyok határozzák meg a vízfolyás rendszert, ennek alapján többségben van a kis vízhozamú kis és közepes vízfolyások száma. E vizek érzékenysége megfelelő vízvédelmi intézkedéseket követelt meg.
A 70-es évek elejéig a települési szennyvizeket vagy tisztítatlanul, vagy csak mechanikailag tisztítva vezették a felszíni vizekbe. A pontszerű, de a diffúz terhelések is ebben az időben, részben a határtérségben is, a felszíni vizek rossz minőségét okozták.
A 20. század 70-es éveinek elejétől a vízvédelmi célok elérésére módszeresen biztosítani kellett a települési és üzemi szennyvizek tisztítását. Ennek során a tisztítótelepeket kezdetben biológiai tisztításra, szerves anyag eltávolításra alakították ki, de a későbbiekben hamarosan bővítették nitrogén eltávolítással és foszforcsökkentéssel.
22
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
Burgenland vizeinek szaprobiológiai minőségi állapota 2004
23
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A kommunális szennyvíztisztítás területén az elmúlt 30 évben történt jelentős beruházások következtében lényegesen javult a folyóvizek biológiai minőségi állapota. Ma már a II. illetve II-III minőségi osztály az uralkodó. A kiválasztott határvizek biológiai vízminőségének hosszú távú változása az utóbbi 3 évtizedben jól mutatja a települési szennyvizek, de az ipari szennyvizek tisztításának hatását.
72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 Lajta Répce Gyöngyös Pinka Strém Lapincs Rába A biológiai vízminőség hosszú-távú változása Kiválasztott határvizek az elmúlt 30 évben (1972- 2005) Jelmagyarázat: Minőségi osztályok
II
II-III
III
III-IV
IV
Kissé részletesebben az egyes vízfolyásokra a következő áttekintés adható: Lajta A Lajta vízminősége az utóbbi 3 évtizedben jelentősen javult. A III-IV. minőségi osztályról a mai II. minőségi osztályra történő változás jól dokumentálja a kommunális és ipari szennyvíztisztítók következetes kiépítésének eredményeit, illetve a Bruck/Leitha cukorgyár szennyvíz kibocsátásának megszűnését. Az eredmény számára azonban a távolabbi vízgyűjtőterületen végrehajtott tisztítási beavatkozások is mértékadóak voltak, főleg a fő hozzáfolyásokon a Pitten-en és a Schwarza-án. Ezek 2001 óta ugyancsak II. vízminőségi osztályba sorolhatók.
24
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
Lajta vizsgálati hely Nickelsdorf/Hegyeshalom (vörös kör)
Lajta Foto (© Maria Vekilov)
A tápanyagterhelések ill. a szerves össz-paraméterek változása is erősen csökkenő tendenciát mutatnak. Összehasonlíthatjuk például a 80-as évek PO4-P 330 µg/l számtani középértékét a jelenleg mért 80 µg/l PO4-P értékkel.
µg/l
PO4 - P 1975-2005
350 330 310 290 270 250 230 210 190 170 150 130 110 90 70 50 1975 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05
Lajta: A kémiai vízállapot hosszúidejű változása 1975 – 2005 foszforkoncentrációk számtani középértékei (o-PO4-P)
25
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Az Európai Unió Víz-Keretirányelv végrehajtása során a kockázat értékelés nem mutatott ki a táp- és káros anyagok szempontjából kockázatosságot a Lajta határ-víztestnél. E határvíznél beavatkozás a morfológia és a hidrológia (mederben hagyandó víz) szempontjából szükséges.
Répce A vizsgálatok kezdetétől 1996-ig
a Répce vízminősége a II. és a II-III (mérsékelt,
mérsékelttől erősig terjedő szerves terhelés) minőségi osztályok között változott. Ezt követően a szennyvíztisztítási intézkedések, különösen a regionális társulati szennyvíztisztítók üzembe
helyezése biztosították a javulást a II. vízminőségi osztályra. Kémiailag a
Répce már csak csekélytől a mérsékeltig terhelt tápanyagokkal. A vízfolyás állapota alapján határtérségben nincs kockázata az EU-VKI követelményeinek teljesítésének.
Gyöngyös A vizsgálatok kezdetekor, a 20. század 70-es és 80-as éveiben, a Gyöngyös vízminősége is a II. és II-III osztályok között változott. Szennyvíztechnikai intézkedések hatására, a 90-es évek kezdetétől a minőség lényegesen javult (biztos II. minőségi osztály). A tápanyagtartalom és a szerves anyag hosszú távon csökkent. A kémiai terhelés jelenleg csak a csekélytől a mérsékeltig értékelhető. A Gyöngyös ugyancsak nem mutat kockázatot az EU-VKI szerinti jó vízállapotot elérhetőségében.
Pinka A felső folyószakasznak a kristályos forrásvidék által meghatározott vízminősége Pinkafeld térségében textilipar és fémfeldolgozó üzemek letelepedéséhez vezetett. A Pinka középső szakaszán ezzel szemben több kis vízerőmű található, amelyeket csúcsra járatnak. A gazdasági hasznosítást ki kell egészíteni azzal, hogy a Vashegy áttörése alatt, a magyar oldalon kaolint termelnek ki. A Pinka következő alsóbb szakaszán a Vashegy keleti lejtőin szőlőművelés folyik. A teljes Pinkavölgy betelepülésével és gazdasági hasznosításával adottak voltak a terhelési források. Ennek következményeként a völgy nagy részén regionális szennyvíztársulatokat alapítottak, és az ártalmatlanítást központi telepeken biztosították. A vizsgálatok 1972 évi kezdete óta a Pinka a határtérségben mindig a II-III. minőségi osztályba sorolták. A szennyvíztisztítási intézkedések hatására az 1990-es évek kezdetétől lényeges II. minőségi osztályú javulást értek el. A kémiai terhelésre is csak mérséklet besorolás adható.
26
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ A Pinka közösen vizsgált víztestje nem mutat az EU-VKI szerinti kockázatot. A folyón lefelé fekvő víztestekben azonban a különböző duzzasztók ill. keresztművek hatására hidromorfológiai kockázatot mutattak ki.
Strém A Strém a közös vizsgálatok kezdete óta II-III minőségi osztályú. A környező terület intenzív mezőgazdasági hasznosítása hatására a települések indokolt szennyvíztisztítási beavatkozásainak megvalósítása ellenére sem lehetett további javulást elérni. A Strém, mint alföldi jellegű patak megközelítően természetes II-III vízminőséget mutat. A Strém esetében jelenleg az EU-VKI előírásai szerinti biztos hidromorfológiai kockázat mutatható ki, anyagtartam szempontjából kockázati lehetőség áll fenn.
Strém (© NYUDUKÖVIZIG) Lapincs A kis településsűrűség, valamint a viszonylag extenzív mezőgazdaság és a csekély ipari fejlettség határozza meg a Lapincs viszonylag jó vízminőségét. A Lapincs ezek következtében jó állapotba sorolható (II. minőségi osztály), amely a 90-es évek kezdete óta stabilan megfigyelhető. A vízfolyás a tápanyagtartama a szennyvíztisztítási intézkedések hatására csökkent. A kémiai terhelés jelenleg csekélytől mérsékeltig értékelhető. Az utóbbi időben a téli hónapokban a sótartalom növekedését figyelték meg. A Vízügyi Bizottság a sótartalom csökkentésére megfelelő beavatkozásokat követel meg.
27
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Az EU-VKI előírásai szerinti nincs olyan kockázat, mely szerint a folyó nem tarthatná be jó állapotot.
Rába A Rába Burgenlandot viszonylag rövid, 12 km-es szakasszal keresztezi, majd Szentgotthárd közelében Magyarországgal természetes határt képez. A stájer Rába szakaszra számos üzem (többek között bőrgyárak, egy gyümölcs- és zöldségüzem, húsüzem valamint fémfeldolgozó üzemek), a burgenlandi szakaszra egy további bőrfeldolgozó üzem települt. Kommunális tisztítók tisztított szennyvizei további terhelést jelentenek, így összességében a Rába jelentős anyagterheléssel éri el a magyar állam területét.
Rába (© ÉDUKÖVIZIG)
A 70-es években a Rába vízminősége kezdetben erősen váltakozott a II, II-III és a III osztályok között. A 80-as években a 90-es évek közepéig a célzott szennyvíztisztítási beavatkozások hatására a minőségi állapot javult úgy, hogy túlnyomórész a II-III minőségi osztály állt elő. A 90-es évek közepétől a II-III, de gyakran a II minőségi osztály is kimutatható volt. Jelenleg a tisztított ipari szennyvizek hatására magasabb sókoncentráció és helyi habképződés állapítható meg, ami a cselekvés szükségességét váltja ki.
28
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Figyelembe véve a technika mai színvonalának megfelelő szennyvíztisztítást úgy az ipari üzemeknél, mint a településeknél a terheléscsökkentés előreláthatóan csak a technika mai színvonalát messzemenően meghaladó intézkedésekkel érhető el. A gondok megoldására így csak középtávon lehet törekedni. A határ-víztestnél anyag és hidromorfológiai kockázat alapján, a víztest várhatóan nem éri el az EU-VKI szerinti jó állapotot.
A vízminőség alakulása az évtizedek során
Összefoglalóan megállapítható, hogy a határvizek minősége az utóbbi 30 évben többségében javult. Ma a legtöbb folyóban a II. vízminőségi osztály figyelhető meg, amely megfelel a kitűzött minőségi célnak. Csak kisebb vízfolyásokon, mint a Strém, Rochonci Arany patak, Arany patak állapítható meg a II-III minőségi osztály. A kémiai állapot szempontjából kevés kivétellel pozitív fejlődés könyvelhető el. A vízminőség javítására tett intézkedések általában eredményesek voltak. Ezekhez tartoztak a szennyvíz kezelési és gyártástechnikai intézkedések a technika legújabb állása szerinti beavatkozások a szennyező -és káros anyagok távoltartására, a csapadékvíz visszatartási intézkedések, az ökológiailag irányított jó mezőgazdasági gyakorlat alkalmazása a diffúz tápanyagok bejutásának csökkentésére, a parti védősávok kialakítása, a folyó természetközeli állapotának visszaállítása és a mederben hagyandó vízzel kapcsolatos problémák javítása.
A jövőben teljesíteni kell az EU-VKI előírásait. Az irányelv alapvető célja, hogy a vizek 2015ig érjék el a jó ökológiai és kémiai állapotot. Ennek megfelelő súlypont adódik a MagyarOsztrák Vízügyi Bizottság feladataiban, az egyeztetett és harmonizált, vízgyűjtőre orientált vízgyűjtő-gazdélkodási tervezés végrehajtásának biztosítása.
29
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
3. A térség – a vízgyűjtő terület 3.1 Vízrajz A két állam vízrajzi szolgálatai szoros együttműködésében határozzák meg, cserélik ki és egyeztetik a mennyiségi vízháztartás alapadatait (Példaként lásd az alábbi táblázatot). A 31. oldalon lévő ábra mutatja a határtérség vízállás és vízhozam mérő helyeit.
Mennyiségi vízháztartás alapadatai Vízfolyás Vízmérce Fkm
F (km²)
LKQ (m³/s) Datum
KKQ (m³/s)
KÖQ (m³/s)
Adatsor
LAJTA Nickelsdorf 16,31
2131,3
0,38 20.08. 2001
1,98
7,88
19822003
0,31
1,14
19612003
Feldolgozás alatt
Feldolgozás alatt
19932003
157
247
1,93
WULKA Schützen 6,00
383,7
0,09 02.09. 1962
RÉPCE Lutzmannsburg 1,60
554,8
0,065 31.07. 2002
0,47
GYÖNGYÖS Rattersdorf 1,19
265,3
0,08 15.08. 2001
0,42
0,00 31.10. 1997
0,007
0,002 09.06. 1987
0,19
1,8 14.08. 2003
5,06
0,191 22.03. 1991
0,09
PINKA Moschendorf 14,68
791,0
STRÉM Heiligenbrunn 10,45
400,4
LAPINCS Eltendorf 6,73
1956,3
RÁBA Neumarkt 10,90
985,6
1,65
2,54
1,53
14,48
6,75
19512003 19972003 19512003 19792003 19912003
Q 3% (m³/s)
Q1 % (m³/s)
105
130
Államhatár (F = 2150 km²)
Államhatár (F = 568 km²)
114
Államhatár (F=280 km²)
205
295
Államhatár (F = 801 km²)
118
134
Államhatár (F = 423 km²)
540
690
Államhatár (F = 1990 km²
280
350
Államhatár (F = 1074 km²)
F = Vízgyüjtő, LKQ = Legkisebb kisvizhozam, KKQ = Közepes kisvizhozam, KÖQ = Közepes vizhozam, Q3 % = 30 éves nagyvizhozam, Q1 % =100 éves nagy vizhozam
30
135
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
A vizsgált terület földrajzilag az Alpok nyúlványai és a magyar alföld közti átmeneti területen fekszik. Ennek az elhelyezkedésnek felelnek meg az éghajlat fő jellemzői is. A csapadék éves eloszlását a nyári hónapok gyakori zivatarai jellemzik, ezekben lépnek fel a legnagyobb csapadékösszegek is.
31
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Az évi közepes csapadék Neusiedel - Hanság környékén mintegy 550 mm, és 900 mm fölé emelkedik a Wechsel – Kőszegi hegység térségében. A kontinentális (pannon) klíma befolyását a viszonylag magas nyári és a megfelelően alacsony téli hőmérsékletek jelzik. A magas nyári hőmérsékletekhez azonban magas párolgásértékek tartoznak, amelyek kihatnak elsősorban a Fertő és a Tózug tavainak vízháztartásra. Ezzel a lefolyási hozamok is kapcsolatban állnak. A vízmérlegekből látható, hogy csak az évi csapadék 10 – 15 %-a folyik le a befogadókon keresztül. Így kapcsolódik össze a mennyiségi vízkörforgás a vízminőség állapotával. Az itt megadott alacsony területi lefolyások utalnak az antropogén vízgyűjtőhasznosításból eredő maradékterhelésekkel szembeni érzékenységre. Az államközi szerződés 2. szakasza alapján a felül elhelyezkedő szerződő állam a lefolyó természetes kisvízhozamot csak 1/3 mértékben csökkentheti.
3.2 Fertő tó - egy különlegesség Az Osztrák-Magyar Vízügyi Bizottság fennállásának 40. éve alkalmával a Fertő táj és térségének jellemzőit, gazdasági jelentőségét és a Fertő tó különleges vízgazdálkodását jubileumi kiadványban foglalták össze.
A Fertő tó vízháztartásának bemutatásából világosan látható a vízmérleg érzékenysége. A hozzáfolyás oldalán 244 millió m3/év áll, akkor egyedül a párolgás ennek 90%-át teszi ki. Ezért elkerülhetetlen, hogy extrém vízállások alakuljanak ki ebben a sekély tóban, a hosszabb csapadékban gazdag, illetve a csapadékszegény periódusokban. A tó vízszint szabályozásának ezért különösen nagy a jelentősége, és a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság fennállása óta elmélyülten foglakozott ezzel a témával.
Legutóbb 2001-ben lépett hatályba a Hanság főcsatorna zsilipéinek kezelési szabályzata.
Ez a módosítás az alábbi alapvető felismeréseken alapul: a tó havi víztömeg változásai a megfigyelt vízrajzi adatokból és az azokból meghatározott vízháztartási elemekből elegendő pontossággal meghatározhatók.
32
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
Fertő tó (Freies Satellitenbild - NASA World Wind)
•
Egy évnél régebbi meteorológiai események hatásai a tó vízháztartására, átlagos hidrometeorológiai állapotok esetén, kizárhatóak.
•
Középtávú, mintegy fél évre szóló vízállás-előrejelzések nem készíthetők. A vizsgálathoz kiválasztott téli és nyári tóvíztömeg változások között semmiféle statisztikai kapcsolat sincs.
33
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ •
A tó vízállás-szabályozása így csak az aktuális tóvízállás alapján, és extrém árvízi és aszály eseményekre fenntartott tárózási térfogat alapján történhet. Ezáltal láthatóvá válik, hogy végül is a kezelési utasítás csak a vízrajzi elemző munka alapján vált lehetővé. A kezelési utasítás ma úgy fogalmaz, hogy a mekszikópusztai zsilipet a következő szabályozási vízszintek meghaladásakor nyitni kell:
•
Téli időszak (októbertől februárig)
115,60 mAf.
•
Átmeneti időszak (március, szeptember)
115,65 mAf.
•
Nyári időszak (júniustól augusztusig)
115,70 mAf.
A szabályozási vízszintek meghatározása során az Ikva – Hanság – főcsatorna rendszer kapacitását az árapasztandó víztömeghez viszonyították, ami évszakonként változó a kapcsolódó területek mezőgazdasági hasznosításától függően és a teljes 15 m3/sec kapacitás csak a téli időszakban áll rendelkezésre.
Az így megkötött megállapodás a túl magas vízállásokat annyiban kezeli rugalmasan, hogy téli 115,70 mAf. és nyári 115,80 mAf. szintek meghaladása, illetve a vízszint 115,40 mAf. alá csökkenése esetén az első meghatalmazottak útján eltérésekre kerülhet sor. A Fertő tó árapasztása esetén úgy magyar, mint osztrák oldalon egy egyeztetett és széleskörű monitoring program keretében dokumentálják a felszíni vizek és a talajvíz vízállásait is.
Az elmúlt évek extrém alacsony vízállásai vitát indítottak a Fertő tó vízpótlásáról, ez jelenleg a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság keretében folyik.
A 70-es években vizsgálatot folytattak a Fertő tó vízháztartásáról, ez tartalmazza a felszín alatti vizekből érkező hozzáfolyások értékét is. A megfelelő alapadatok beszerzésére a tó körül, mindkét állam területén talajvíz-megfigyelő mérőhelyeket létesítettek. Az így közösen meghatározott mérési eredmények alapján egy tanulmányban egyeztetett módon határozták meg a felszín alatti hozzáfolyás mennyiségét. Az így kialakított mérőhelyek a továbbiakban bekerültek az egyes országok megfigyelési hálózatába. Ma az érintett felszín alatti víztestek mennyiségi változásának dokumentálását szolgálják.
34
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
3.3 Felszín alatti vizek A vizsgált területen a geológiai viszonyok csak korlátozottan biztosítják a felszín alatti vizek felhasználhatóságát. Csak a Lajta felső szakaszán ill. Steinfeldnél, a negyedkori medencefeltöltődéssel áll rendelkezésre régió szinten jelentős felszín alatti vízkészlet ÉszakBurgenland részére. Ennek az Észak-Burgenlandi Viziközmű Társulat által történő hasznosítása teszi lehetővé a nagytérség vízellátást. A további felszín alatti vízelőfordulások a harmadkori medencetájak szerény víztározói vízkészletei rendszerint csak nagyon kis térség hasznosítására teszik lehetővé. A mélyebb váltakozó rétegekben az ott betelepült kavics és murvarétegek olykor kiadósabbak, de nagyon régi felszín alatti vizet tartalmaznak. A völgyek ezen térségében meglevő geológiai zavarok illetve vetődések sok esetben a medencék szélein a vizet tartalmazó rétegek kiékelődéséhez vezetnek, ezzel adott a kapcsolat a felszíni vizekkel. Mennyiségileg így a hidrológiai és a geológiai viszonyok kedvezőtlen feltételeket teremtenek.
Figyelőkút (© ÉDUKÖVIZIG)
A megfelelő hozamú nagyobb illetve közepes felszín alatti víztestek minőségileg legtöbbször csekély mértékben, vagy alig terheltek. Nagyterületű, felszín-közeli felszín alatti víztestek, csekély talajvíz újratermelődéssel azonban az intenzív mezőgazdaság által okozott területi terhelések hatására, mint a nitrát ill. a növényvédő szerek, esetenként veszélyeztetettek. Ide tartozik például a Pandorfi plató, az Ikva, a Wulka, valamint a Strém völgy.
35
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottságban e vonatkozásban az együttműködés csak az utóbbi évtizedekben vált intenzívebbé. Így először a 80-as években egyeztették a határ-közeli felszín alatti vízkivételeket.
A termál- és ásványvíz előfordulások hasznosításának intenzívebbé válásával, és a megnövekedett vízkivételek határon átnyúló hatásainak vizsgálatával ez a téma is bekerült a Vízügyi Bizottságba. Például Lutzmannsburg és Nikitsch térségében a termálvíz kutatások eredményeit közösen értékelték, és a továbbiakban elhatározták, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást a határtérség mélységi- és termálvíz-előfordulásairól. A Deutschkreutz Juwina forrás védelmét szolgáló intézkedéseket közösen egyeztették.
Módszeresen nőtt a geológiai adottságok alapján érzékeny felszín alatti vízelőfordulások témájának jelentősége is. Magyarországon 1993-ban program kezdődött a távlatilag hasznosítható felszín alatti vízbázisok védelmére, továbbá a hasznosított érzékeny felszín alatti vízbázisok védelmére is. Ebbe a programba kerültek a közvetlen határ-közeli fertőrákosi és sopronkőhidai vízbázisok is, melyek közös monitoring illetve vizsgálati programját egyeztették. A magyar-osztrák együttműködés fokozódása többek között a Siegendorf és Mörbisch térségére támogatott INTERREG III. program keretében is megvalósult.
A fenntartható hasznosítás biztosítása érdekében a lutzmannsburgi a termálvíz kivétel esetében egy monitoring program keretében első esetben állapodtak meg a magyar államterületen levő megfigyelő szonda adatainak bevonásába is.
A Lapincs völgy Heiligenkreuz – Szentgotthárdi mély felszín alatti vízbázisa is súlyponti kérdése volt a kétoldalú tárgyalásoknak. Egyeztetni kellett a Szentgotthárd vízellátását biztosító magyar oldali mélyfúrású kutak általi hasznosítást az osztrák oldalon Heiligenkreuz térségének vízellátásával. Az ebben a térségben végrehajtott termálvíz fúrás újabb egyeztetést tesz szükségessé, amelyet ugyancsak a Bizottság keretében kell végrehajtani.
Az utóbbi 1½
évben nagy jelentőséget kapott a határon átnyúló felszín alatti víztestek
számára a védőterületek kialakításának feladata. Ez vonatkozik az ásványvízkivételre Deutschkreutz-nál, valamint Sopron ellátását szolgáló ivóvízkivételre. Határon átnyúló védőterületek kialakítása csak akkor lehetséges, ha biztosított a közös jogi eljárásmód. A probléma eredményes megoldása nem csak a megfelelő alapok illetve technikai szempontú
36
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ megvalósítási lehetőségek kidolgozását követeli meg, hanem mindkét Félnél a megfelelő szakértők által a jogi vonatkozások kimunkálását is. Az EU-VKI megvalósításának alapján illetve az ezen alapuló közös vízgyűjtő-gazdálkodás tervezése keretében várható a probléma eredményes megoldása.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Ausztria illetve Burgenland és Magyarország között a vízellátás, a termál- és ásványvíz-hasznosítások területén, valamint a felszíni vizek védelménél számtalan érintkezési pont adódik. Ezek a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság keretében közös megelégedésre megoldhatóak voltak. A jó együttműködés a felszín alatti vízkészletek fenntartható hasznosításának biztosítására a jövőben is jelentős, közös célkitűzés.
3.4 Vízellátás
„Termáltérség“ Viziközmű Társulat – magastározó a „Lajtaerdőben“ (© Helmut Herlicska) A kb 280 000 lakosú Burgenland ivóvízellátása 100%-ban felszín alatti vízből valósul meg (kb.85% pórusvíz és 15% forrásvíz). A legjelentősebb felszín-közeli vízbázisok a negyedkori kavicsüledékek. Ezek nagyobb területe elsősorban a tartomány északi részén (Tózug, Pandorfi plató, Heideboden) helyezkedik el és a tartomány területének 40%-át képezik. Kisebb mértékben az Alpok keleti széle előhegységeinek hasadékosságai és törmelék-lerakódásai
37
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ is vízbázist alkotnak, ennek keretében főleg a Kőszegi és a Lajta hegységben számos forráskibúvásra kerül sor. A mélységi vízelőfordulások, ahogy azt már leírtuk, a harmadkori medenceüledékekben helyezkednek el, ezek a tartomány minden részén jelen vannak.
Burgenland vízellátása kb. 1950-ig egyedi házi kutakon alapult, és az alárendelt szerepű helyi, települési vízellátásokra. A gazdasági fellendülés valamint az emelkedő életszínvonal feltételezte a nagyobb felszín alatti vízelőfordulások feltárását, és regionális rendszerekben történő elosztását. A legutoljára kiépített Dél-Burgenlandi vízellátó rendszerrel ma már a lakóság 90% számára vált lehetővé a viziközmű társulatok általi vízellátás. Kb. 10%-ot látnak el a települési és a szövetkezeti ellátók. A lakóság csak nagyon csekély százalék látja el magát házi kutakból.
Mivel Dél-Burgenlandban a meglevő forrásokkal és a felszín-közeli felszín alatti vízelőfordulásokkal nem lehet az igényeket kielégíteni, ezért az ivóvízellátáshoz részben a harmadkori üledékek artézi feszített mélységi vizeihez kell visszanyúlni. A Pinka-völgy egyes részei számára hasznosítani fogják továbbá a Wechsel-térség forrásvíz előfordulásait.
Kiemelendő a számos ásványvíz előfordulás, amelyek jelentős hasznosításai Edelstal-ba, Deutschkreuz-ba,
Kobersdorf-ba
és
Güssing-re
települtek.
Végül
egyre
nagyobb
jelentőséggel bírnak a termálvíz előfordulások, amelyeket burgenladi oldalon a Bad Schönau, Lutzmannsburg, Bad Tatzmannsdorf, Stegersbach és Grieselstein települések létesítményeiben megfelelően hasznosítanak.
Magyar oldalon a vízellátás mértékadó fejlődése a mélységi illetve termálvizek feltárását szolgáló, Zsigmondy Béla vezetése alatt végrehajtott, mélyfúrású kutak építésével kezdődött. Ezzel a vízellátáshoz fel lehetett használni a mélyebben fekvő vízelőfordulásokat, amelyet addig felszín-közeli szintről házi kutak biztosítottak.
Az 1960-as évektől a mélyfúrásokat lényegesen felgyorsították, hogy biztosítsák a települések
ivóvízellátása
mellett
majorok,
kisebb
ipari
létesítmények
és
elsősorban
a
mezőgazdaság vízigényét.
Elsősorban azonban a városias térségek vízellátásának bővítését kell kiemelni, különösen Sopron-Somfalvát. Sopron város állandóan növekvő vízigénye további felszín alatti vízkészletek módszeres feltárásához vezetett Sopron-Kőhidán illetve Fertőrákoson is. Már a
38
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ 70-es évek közepén megvizsgálták Sopron és az Észak-Burgenlandi Viziközmű Társulat közti együttműködés lehetőségét, és ezzel 5-10 000 m3/d átvezetését Burgenlandból Sopronba. Szakmai-műszaki és jogi problémák miatt azonban később elálltak e tervtől.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált terület lakóságának ivóvízellátást biztosító kérdéseit, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból eredményesen lehetett a MagyarOsztrák Vízügyi Bizottságban tárgyalni.
Ivóvízkút fúrása Eisenzickenben Dél-Burgenlandi Viziközmű Társulat (© Helmut Herlicska)
39
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
3.5 Szennyvíz ártalmatlanítás A vizsgált területet hosszú időn át, kb. a 20. század közepéig, a járási székhelyek illetve Sopron és Szombathely városok kivételével, kisebb falusias jellegű települések jellemezték. A gazdasági fellendülés az idegenforgalommal együtt 1950-től kényszerítette ki a megfelelő infrastruktúra megteremtését (azaz vízellátást, rendezett vízelvezetést és tisztítást). Még egészen 1970-ig a folyóvizek szolgáltak a települések mechanikailag, vagy egyáltalán nem tisztított szennyvizeinek befogadására, és ennek megfelelően azok rossz vízminőséget mutattak.
Burgenlandban az 50-es és 60-as években kezdődött a csatornázás és a tisztítótelepek építése. A Fertő tavi idegenforgalom miatt, 1980-ig, főleg a tartomány északi részén épültek tisztító berendezések 400 000 LEÉ kapacitással. Az ipar, az üzemek és a turizmus teljes tartományt érintő fellendülése kapcsán már akkor érlelődtek az első gondolatok a problémák regionális megoldására. Különféle tanulmányok és vizsgálatok kimutatták, hogy az üzemi és kommunális szennyvizek együttes tisztítása nagyobb telepeken gazdasági és üzemelési előnyökkel jár. Ennek következtében került sor összesen 14 szennyvíztársulat alapítására, amelyek jelenleg 653 000 LEÉ kapacitással rendelkeznek, amire 131 község csatlakozott
Ezekkel, a berendezésekkel e régió iparának igényeit is ki lehetett elégíteni. Burgenland maradék 40 községének szennyvizeit egyedi, vagy közösségi tisztítókban tisztítják. Ezzel 2001óta minden burgenlandi község rendelkezik megfelelő csatornázással és üzemelő biológiai tisztítóval.
A szennyvízlevezetés Burgenlandban elsősorban egyesített rendszerekben történik. 1990óta a további kiépítések már elválasztó rendszer szerint készülnek. A Fertő tó térségében különleges szennyvíz elvezető rendszereket vezettek be, mint pl. a nyomott vezetékek ill. a vákuumrendszerek. Burgenlandban a lakósság csatornázottsága több mint 98%-os. A szennyvíztisztítást szinte kizárólag eleveniszapos berendezésekben (alacsony terhelésű berendezések közös aerob iszapstabilizációval) végzik. Csak 3 nagyobb társulati telepen kerül sor anaerob iszapstabilizációra (rothasztás). Összesen 82 tisztítótelep üzemel kereken 908 000 LEÉ össz-kapacitással. A 79 kommunális telep mellett még 3 ipari tisztítótelep működik egy bőrgyár, egy ásványvíz palackozó valamint egy fehérje-feldolgozó szennyvízeinek tisztítására.
40
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ A következő ábra a határtérség kommunális szennyvíztisztitó telepeit mutatja
41
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A bőr- és textilipari szennyvizek csak nehezen lebontható szerves anyagai, melyeket kisterhelésű berendezésekben biológiai tisztítás során is csak részben lehet eltávolítani, a vízfolyások adott szerves terhelésén emelkedéséhez vezetnek. A sók is (klorid, szulfát), amelyeket a bőrgyártásban alkalmaznak, szükségszerűen a vizek só terhelésének emelkedéséhez vezetnek. Az 5000 LEÉ feletti kiépítésű berendezések nagy jelentőségét mutatja az, hogy az összes szennyvíztisztító kapacitás 93%-át adják.
A folyóvizek csekély vízhozama illetve a Fertő tóba ömlő folyásokba történő kényszerű bevezetések által okozott kritikus vízminőségi állapot ahhoz vezetett, hogy már 1978-tól szigorúbb követelményeket állítottak a szennyvíztisztítókkal és az egyesített szennyvizeket kezelő berendezésekkel szemben. A szigorítás főleg a tápanyag-eltávolításra vonatkozott az eutrofizációs potenciál lehetőség szerinti alacsony szinten tartása érdekében. A felügyelő hatóság ugyanakkor intenzív ellenőrző rendszert épített ki. Évente így mintegy 20 000 be- és elfolyó mintát vizsgálnak. Heti 2-7 alkalommal küldenek a szennyvíztisztító berendezésekből mintát a hatóságnak. Ezáltal a szennyvíztisztító telepek terhelésének hosszú távú alakulása is rögzíthető. Az így megfogható szezonális terhelés-ingadozások és csúcsterhelések alapján további értékes következtetések vonhatók le a szükséges bővítésekhez, illetve a még rendelkezésre álló kapacitásokról.
Magyarországon is már a 60-as, 70-es években létesültek az első csatornázások és szennyvíztisztító berendezések a határvizek (Ikva, Hanság főcsatorna, Gyöngyös stb.) vízgyűjtőjén. 1968-ban létesült Sopronban a városa mechanikai szennyvíz tisztítója, melyet 1985-ben biológiai lépcsővel bővítettek. Ágfalva és Brennbergbánya újonnan épített, elválasztó rendszerű csatornázását 1994-ben rákötötték a városi tisztítóra. Végül a vízgyűjtőn 100%-os csatornázást értek el. Jelenleg valósul meg EU támogatással „Soproni régió nagytérségi
szenny-
víz-elvezetési és tisztítási projekt”. E projekt keretében további tisztítást végző, beleértve értve a tápanyag-eltávolítást is, egy új 165 000 LEÉ szennyvíztisztító is épül. Erre a telepre köt rá a Sopronkőhida-Tómalom lakó és üdülőövezet és Fertőrákos, Harka, Kópháza községek is. Ezáltal a jövőben mindenféle terheléstől mentesül a Rákos patak, illetve a
további-
akban a Fertő tó.
1996-ban létesült a nagycenki kistérségi tisztítótelep (10 000 LEÉ), amelyhez 7 település elválasztó rendszerű csatornahálózata kapcsolódik.
A 90-es évek végén helyezték üzembe a Fertőendréd-i biológiai tisztítótelepet (20 000 LEÉ), ami összesen 11 község elválasztó rendszerben gyűjtött szennyvizeit kezeli. A térség
42
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ szennyvíz-ártalmatlanítási koncepciója a terheléseknek a Fertő tó-tól a lehető legnagyobb mértékű távoltartása.
Az Ikva fő mellékágának, a Kardos ér vízgyűjtőjén 2000-ben létesült Lövőn a biológiai tisztító telep (5 600 LEÉ), erre csatlakoztak elválasztó rendszerrel Egyházasfalu, Sopronhorpács, Ujkér, Und és Völcsej települések.
Wulkavölgyi szennyvíztisztító telep (© Gerhard Spatzierer)
A vizek szempontjából egyetlen kiemelkedő ipari létesítmény, a petőházi cukorgyár szennyvizeit 2004-ig a klasszikus ülepítő-tavak után a befogadóba vezették. Az Ikva-Hanság főcsatorna védelmére 2005-ben 150 000 LEÉ biológiai tisztítóművet helyeztek üzembe, amelyben a tárózott ipari szennyvizeket nyáron a technika mai színvonalának megfelelően tisztítják, és ezt követően a befogadóba vezetik.
A Fertő tó vízgyűjtőjén 1965-ben helyezték üzembe a sopronkőhidai szennyvíztisztító telepet (5 000 LEÉ) amelyben elsősorban textilipari szennyvizeket tisztítanak. Fertőrákos csatornázása a tóparti üdülőterülettel együtt a 90-es évek első felében készült.
2007-től a ezeket a szennyvizeket a Fertő tó vízgyűjtőterületén kívül kezelik a foszforeltávolítással is rendelkező soproni biológiai szennyvíztisztító telepen.
43
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Balfon a település és a gyógyintézet elválasztó rendszerrel gyűjtik. A biológiai-kémiai szennyvíztisztító telep (3000 LEÉ) 1996-ban készült el.
A déli határtérségben Kőszeg és Szentgotthárd városokban épültek az első csatornázási létesítmények és szennyvíztisztítók. Kőszegen például már 1962 óta létezik csatornázás. 1969 és 1996 között a szennyvizeket a várostól délre oxidációs árokban biológiai úton tisztították, és a Gyöngyösbe vezették. A szombathelyi tisztítótelepre történő továbbvezetéssel és közös tisztítással (1996) az erősen színezett textilipari szennyvizek által okozott korábbi vízfolyásterhelés is megszüntethető volt. Ugyancsak megszüntethető volt ezzel az ivóvízellátás (parti szűrésű víznyerés a korábbi bevezetés alatt) veszélyeztetése is. E szállítóvezeték segítségével egyidejűleg megoldható volt Cák, Velem és Bozsok határ-menti települések szennyvíz-ártalmatlanítása is.
Szentgotthárdon 1972 óta van csatornázás mechanikai szennyvíztisztítással. 1989 óta ezeket a szennyvizeket a Heiligenkreuz-i tisztítóra vezetik. Többek között tisztítóberendezések létesültek még Szentpéterfa (1900 LEÉ), Felsőcsatár és Narda (1000 LEÉ) valamint Ják (900 LEÉ) községekben. A szomszédos községekben illetve région kívüli berendezésekben tisztítják Olmód, Vaskeresztes, Búcsú és Dozmat községek szennyvizeit. További csatornázások és szennyvíztisztító berendezések tervezése és építése folyamatban van (Pornóapáti 900 LEÉ), Nagykölked 626 LEÉ), úgy hogy a közeljövőben, a magyar határtérségben is megvalósul a technika mai színvonalának megfelelő a szennyvízelvezetés és tisztítás.
Jelenleg közös vizsgálatok folynak INTERREG III C-Projekt keretében. Vizsgálják az egyesített szennyvizek utóülepítőben történő kezelésére kidolgozott a bypass-eljárás gyakorlatba ültetésének lehetőségeit. Ez az eljárás, amely már 30 éve a Wulkavölgyi Szennyvíztársulat tisztítótelepén eredményesen működik, alkalmazásra kerülhet a soproni tisztítótelep kiépítésénél. Jennersdorf Járási Szennyvíztársulatnál már megvalósult egy közös megoldás, ennek során Szentgotthárd városa már 1989 óta vezeti szennyvizeit a Jennersdorf Járás Szennyvíztársulat hálózatába. Az ebből arányosan keletkező szennyvíziszapot további hasznosításra visszaszállítják Magyarországra. Ezzel a regionális megoldással lehetett megteremteni a további üzemek letelepedésének feltételeit Szentgotthárdon.
Az itt bemutatott együttműködés a jövőben további magyar községek csatlakozását is elősegítheti. További együttműködés áll fenn Szentpéterfánál, a Pinka völgyében, ahol a telep bővítésével 1200 LEÉ-re Szentpéterfa szennyvizei mellett Eberau község Kulm, Gaas
44
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ és Winten községrészek szennyvizeit is a technika mai állása szerint tisztítják. Tervezési állapotban jelenleg vizsgálják Moschendorf község szennyvizeinek a bővített körmendi tisztítótelepre történő vezetésének lehetőségét, megvalósítása a közeljövőben várható.
3.6 Fertő tó vízminősége A Fertő tó rendkívüli kémiai-fizikai tulajdonságait már hosszú ideje vizsgálják. A 19. század elején megjelent az első cikk Fertő tó vízének különleges, gyógyászati tulajdonságairól.
Fertő tó (© Fertő tó – Tózúg Nemzeti Park)
A víz hasznosításának lehetséges módjairól állandó viták folytak, pl. a tó iszapjainak gyógyászati felhasználásáról, a tó mezőgazdasági célú hasznosításáról. A 19. század végén ismerték fel, hogy a sótartalmú talajok kevésbé alkalmasak mezőgazdasági hasznosításra. Az ezzel kapcsolatos megvalósítási terveket elvetették.
Az erős vízszintingadozások és a vízmérleg fő tényezői alapján a Fertő tavat sztyeppetóként jellemzik. A nyíltvíz és a kiterjedt összefüggő nádövezet vízének kemizmusa, a csekély mélység hőmérsékleti és fényviszonyai tovább növelik ezen vízterület különlegességeit.
45
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A Fertő tavat a geológiai és hidrológiai adottságok alapján magas só-koncentráció jellemzi. Ez széles sávban változik, az összes só koncentrációjának maximális értéke a nyári hónapokban meghaladhatja a 2000 g/m3-t.
K
2004/05 CO3
Na
HCO3
Ca
Cl
Mg
SO4 Jellemző ion-összetétel Fertő tó (Biológiai Állomás Illmitz adatbázisa)
A víz erősen lúgos, pH értéke 8,0 feletti. A sók összetétele a Fertő tavat higított szóda tavak közé sorolja, mint amilyenek pl. Magyarországon, Elő-Ázsiában és Kelet-Afrikában találhatók.
Minden vízállási feltétel mellett nagy szerepet játszik a szódakoncentráció a fotoszintézis által állandóan újratermelt szerves anyag gyors lebontásában. A Fertő tóval kapcsolatos mikrobiológiai tanulmányokban végül is bizonyították a lebontó mikroorganizmusok aktivitásának függését a magas pH értéktől.
A tóvíz általában magas lebegőanyag-tartalma nagyban befolyásolja a plankton szervezeteket és a fenéklakó élőlényeket. A zavarosságot okozó részecskék egyrészt a mikro-élővilág számára energiaforrást jelentenek, másrészt azonban negatív hatásuk is van, viharok idején az állatvilág mechanikai károsodását okozzák.
46
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Hasonlóképpen a zavarosság a fény-viszonyokon keresztül módosítóan hat az algák elsődleges termelésére. A sótartalom, a zavarosság és az átlátszóság természetes ingadozása, valamint az élővilágra kifejtett hatásuk mellett a 20. század 50-es éveiben a 60-as évekig a tóban a tápanyagtartalom (nitrogén és foszfor) nagyon gyors és határozott emelkedésére került sor. Ennek egyik oka egyrészt a víz fokozódó szabadidő hasznosítása, valamint a tó körüli községek ugrásszerű fejlődése volt. További befolyásoló tényezőként a mezőgazdaságot kell megnevezni. A szőlőtermesztés rohamos fejlődése ebben az időszakban a trágyaanyagok alkalmazásának jelentős növekedését okozta. Az erózió hatására további tápanyagbevitelre kerül sor a felszíni vizekbe, és azokon keresztül a Fertő tóba. Az angolna és az amur illetve fehér busa telepítése módosította a tó belső tápanyag forgalmát és a trofikus kölcsönhatásokat. 1980-ban „Fertő tó Átfogó Koncepció Munkacsoport” cím alatt megkísérelték a Fertő tóra vonatkozó kutatásokat új alapokra helyezni. A „Fertő tó Átfogó Koncepció Munkacsoport” (AGN) célja a térség számára legjobban hasznosítható javaslatok és ajánlások tudományos megalapozásának kidolgozása volt
A Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság a tó különleges adottságai miatt 1973 óta kétoldalú vízvizsgálatokat végeztet. A kétoldalú minőségvizsgáló hálózat kezdetben kilenc mintavételi helyet tartalmazott a tó nyílt vízfelületén. A mintavételi helyek mind az osztrák, mind magyar államterületen helyezkednek el. Minkét oldalon vannak ezen kívül további nemzeti mérő helyek, amelyek a nyílt vízfelületen túl a parti sávokra és a nádövre is kiterjednek.
Eredetileg a kétoldalú vizsgálatokra csak évente háromszor került sor. A vízminőségi kérdések fokozódó jelentősége miatt a mintavételek sűrűségét a Bizottság megbízása alapján 1995-től évi tizenkét alkalomra növelték. Nemzeti mintavételi helyeket havonta, részben hetente vizsgálják. Osztrák oldalon 2004-től az Illmitz-i Biológiai Állomás adatait veszik át a Bizottság számára készülő kiértékelésekhez. A vizsgálatok tartalma a fizikai, kémiai, biológiai, bakteológiai és ökotoxikológiai paraméterekre terjednek ki.
Különös figyelmet fordítanak a tápanyagokra (foszfor, nitrogén), az életközösségek változásaira (biomassza, fajok száma és ezek változása) és a baktérium számra. A vizsgálati eredmények összehasonlíthatósága érdekében Magyarország és Ausztria egységes analitikai módszerekben állapodott meg.
47
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
Vízmintavétel a Fertő tavon (© Biológiai Állomás Illmitz)
A Fertő tó vizsgálatainak jelentősége az utóbbi években ismét megnőtt, mivel az utóbbi éveket jellemző csekély csapadék és magas párolgási veszteségek után a tó vízállása csökkent, ezzel ismét előtérbe kerültek a tó vízpótlására vonatkozó régi tervek. E vita keretében a szükséges szakvélemények véleményezéséhez alapvető jelentőségűek az eddig rendelkezésre álló eredmények. A vízvizsgálatokat 2007-től a Bizottság keretében egyeztetett VKI monitoring program szerint végzik. A vízminőséget a természetes tápanyag-potenciál jellemzi, amely hozzájárul a feliszapolódáshoz és az elnádasodáshoz. Erra a potenciálra rakódik az antropogén többcélú hasznosítások és a diffúz bemosódások terhelése.
Terhelési forrásként megnevezhetők a diffúz bemosódások és a pontszerű terhelések, mint a tisztítótelepek kifolyásai és a záporkiömlők. A pontszerű forrásokkal kapcsolatos alapvető intézkedések megtétele után (csatornázás és szennyvíztisztítás kiépítése a 60-as és 70-es években a technika mai színvonalára történő emelése a tápanyag-eltávolítással együtt; valamint körvezeték építése a tó nyugati parti térségében; a meglevő 9 helyi tisztítótelep leállítása és a szennyvizek kivezetése a tó vízgyűjtőjéről) az utóbbi években legtöbbször az árvizek okozta szilárdanyag bemosódások jelentették a tó tápanyagháztartásának fő terhelését. Ülepítő tározó építésével Schützen-nél és más tározókkal a Wulka vízgyűjtőjén, valamint a
48
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Gols-i csatorna térségében ez a terhelési forrás is csökkenthető volt. Magyarországon a Rákos patak terhelésének csökkentésére ülepítővel egybekötött vizes élőhelyet létesítettek. A további hasonló intézkedések folyamatban vannak. A széleskörű védelmi és helyreállítási intézkedések hatásossá válása után, kb. a 80-as évek közepétől trofitás csökkenési időszak következett be, az alga biomassza mennyiségi csökkenés kezdődött és csökkent a kékalgák jelentősége is. Ma a tó tápanyagtartalma a gyenge eutróf tartományban van. A klorofil-a által jellemzett aktív biomassza még mezotróf állapotokat is indikál. Ez főleg abból adódik, hogy a Fertő tóban a magas zavarosság, a fénylimitáció, ami az alganövekedés számára további korlátozó feltételt jelent.
A foszformérlegben a felszíni hozzáfolyások a meghatározók, de száraz években a légköri foszforterhelés a teljes foszforterhelés jelentős hányadát teszi ki.
600 500 400 300 200
-
Totalphosphor [µg L-1]
700
100 0 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05
Fertő tó összes foszfor koncentráció [µg L-1] 1983 – 2005 időszak (Biológiai Állomás Illmitz adatbázisa)
1983-tól a foszforkoncentráció jelentős csökkenése volt megfigyelhető. A tó egyes területeinek magasabb koncentrációi valószínűleg az alacsony vízállásra, a magas hőmérsékletre és az ennek megfelelő elsődleges termelésre vezethetők vissza.
49
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A nitrogénháztartást a légköri kiülepedés és a felszíni hozzáfolyások alakítják.
Az EU-VKI keretében végzett kockázatelemzés során megállapítást nyert, hogy összességében nincs kockázata jó ökológiai ill. kémiai állapotot elérésének. A jövőben az EU-VKI szerinti vizsgálatok arra is szolgálnak, hogy ezt a becslést ellenőrizzék.
A Tanács 1975. december 8-i 76/160/EWG fürdővizek minőségéről szóló irányelve (felváltotta a 2006/7/EG irányelv) az egyes fürdővizekre határétkeket illetve irányértékeket állapít meg mikrobiológiai, fizikai, kémiai és más szennyezést jelentő paraméterekkel kapcsolatban.
Fertő tó – fürdőzési hasznosítás (© ÉDUKÖVIZIG)
A Fertő tó tavi fürdőinek térségében a higiéniai létesítmények és a megfelelő szennyvízelvezetés kiépítésével biztosítani lehetett a megfelelő fürdővíz-minőséget.
2005-ben a hét tófürdő közül hat kiváló és egy tófürdő jó vízminőséget mutatott az EUfürdővíz irányelve szerint.
50
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
Fertő tó/ Fürdő
Fürdővíz minőség 2005 minősítés
Breitenbrunn Illmitz Mörbisch Fertó tó Podersdorf Rust Weiden Fertörakos Kíváló fürdővíz mínőség : A minták legalább 80 %-a megfelelt az EU 76/160 EWG fürdővíz irányelv kötelező értékének (határérték) Jó fürdővíz minőség: : Az EU 76/160 EWG irányelv kötelező értéke (határérték) betartva Kedvezőtlen fürdővíz minőség: Az EU 76/160 EWG irányelv kötelező értéke (határérték) nincs betartva
A Fertő tó fürdővíz minősége (tavi fürdő) 2005 évi idény az EU-fürdővíz irányelve szerint
51
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________
4. A fenntarthatóság – integrált vízgazdálkodás A magyar-osztrák vízgazdálkodási együttműködés szemléletmódját már korán kiterjesztették a vizek teljes vízgyűjtő területére. Már a kettős monarchia idején tevékenykedett az úgynevezett Rábaszabályozó Társulat, a Hanság vízgazdálkodási feltételeinek javítására irányuló megbízással, azaz az akkori viszonyok alapján a térség mezőgazdasági termelés számára történő termővé tételével, ezeknek a területeknek a visszatérő árvizek illetve az elvizenyősödés ellen védelmével. E feladatokat csak a Rába/Hanság/Fertő tó nagytérségének vizsgálatával lehetett teljesíteni.
Fertő tó és a Schneeberg (© Fertő tó- Tózúg Nemzeti Park) Az 1956-ban kötött vízügyi egyezmény kötelezővé teszi az intézkedések összehangolását úgy a közvetlen 6 km-es határsávban, mint az ezen kívüli térségben. A gyakorlatban az egyes ügyeket, amennyiben várható, hogy a szomszéd államra is hatásuk lesz, a Bizottságban tárgyalták. Ez átfogja mind a felszíni mind pedig a felszín alatti vizek is.
Kisebb, csekély, egyedi esetben a nem megállapítható kétoldalú hatással bíró - de összességükben mégiscsak változásokat okozó beavatkozások számára a szakágtól függő egyedi módszereket alakítottak ki a kétoldalú együttműködés keretében, a fenntartható megoldások biztosítására.
52
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ A Tózúg területén levő számos öntözőkút üzemeltetésére a mértékadó vízállások betartására kétoldalú informácó cserében, nemzeti előírásokban állapodtak meg.
A vízminőség értékeléséhez közös minőségi méréseket végeznek, ennek alapján kerül sor a bizottsági tárgyalásokra.
Az 1965 évi vízügyi egyezményt, mint nemzetközi jogi egyezményt két állam kötötte, melyeknek képviselniük kell polgárainak érdekeit. Mindazon által hiányzik az egyezményben a polgárok részvételének eljárásrendje és az érdekeltekkel való kapcsolat. Ezt kísérelték meg az érdekeltek közhallgatásával kiváltani a fertőszéli zsilip kezelési szabályzatának különösen érzékeny módosítása témájában. Ennek ellenére a polgár a kétoldalú vízgazdálkodás kérdéskörében nem rendelkezik olyan jogérvényesítő eszközökkel, mint a nemzeti vízjogi kérdésekben.
A 2000/60/EK EU- Víz- Keretirányelvvel európai szinten teremtődött meg a jogi keret az új minőségi és ellenőrzési normák számára, és Európa szerte a vízgazdálkodás magas szintje valósult meg. A Víz-Keretirányelv fő céljai: •
Vízvédelem kiterjesztése minden vízre (felszínalatti vizek, felszíni vizek, parti vizek)
•
A „jó állapot” elérése/megtartása
•
A vizek vízgyűjtő terület alapú gazdálkodása
•
Emissziós és imissziós kritériumok kombinált alkalmazása
•
Költségeket fedező árak
•
A polgárok közvetlen részvétele a tervezési -és döntési folyamatokban
•
Törvénykezés szigorítása
•
Intézkedések egyeztetése a gazdasági feltételek figyelembevételével
Az EU-Víz-keretirányelv az előírások és szabályozok sokaságát tartalmazza, amelyeket a tagországoknak kell végrehajtani. A víztestek 2005 évi tipizálása és állapotfelvétele után jelenleg a monitoring program kidolgozása folyik, amely a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésének alapját szolgálják.
53
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ A Duna vízgyűjtőjén, a teljes vízgyűjtőre ezeket a munkákat közösen, egyrészt egy fölérendelt szinten az ICPDR (Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság) koordinálja, másrészt nemzeti szinten hajtják végre. Ebből a magyar-osztrák vízgazdálkodási együttműködés kétoldali koordináció követelménye jelenik meg, amelyet a meglevő vízgazdálkodási együttműködés keretében kell teljesíteni. Jelenleg vizsgálják, hogy ez a meglevő vízgazdálkodási egyezmény időszerű értelmezésével vagy annak kiegészítésével teljesíthető, illetve, hogy a vízgazdálkodási közösségi szabályozások a kétoldalú vízgazdálkodás számára is kielégítő jogalapot nyújtanak.
Összességében a kétoldalú vízgazdálkodás jövőbeni fejlődését a teljes vízgyűjtőterület figyelembe vétele és az interdiszciplináris megközelítés fogja jellemezni az ökológiai célok elérése érdekében. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv és annak céljai a fejlesztések végén, nemzetközi egyeztetésre és együttműködésre támaszkodnak. A polgárokat és érdekelteket ezekbe a fejlesztésekbe bevonják.
54
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________
Függelék: Bizottsági tagok és szakértők Az osztrák küldöttség tagjai Első meghatalmazott: Edmund Hartig Sektionschef im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1959 Dipl.-Ing. Dr. Ernst Güntschl Sektionschef im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1960 bis 1965 Dipl.-Ing. Rudolf Biack Sektionsleiter und Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1966 bis 1968 Dipl.-Ing. Dr. Emil Wurzer Sektionschef im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1969 bis 1985 Dipl.-Ing. Albert Kravogel Sektionsleiter und Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1986 bis 1991 Univ. Prof. Dipl.-Ing. Dr. Wolfgang Stalzer Sektionschef im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt- und Wasserwirtchaft, 1992 bis zuletzt Második meghatalmazott: Dr. Arpad Knapitsch Sektionsleiter und Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1959 bis 1965 Dr. Alois Groiss Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1966 bis 1977 Dr. Heinrich Gerlitz Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1979 bis 1990 Mag. Heinrich Vogl Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1991 bis 1995 Dr. Monika Eder-Paier Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt- und Wasserwirtschaft, 1996 bis zuletzt Első meghatalmazott helyettes: Dipl.-Ing. Theodor Mitteregger Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1959 bis 1960 Dipl.-Ing. Dr. Emil Wurzer Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1961 bis 1968 Dipl.-Ing. Rudolf Wimmer Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1969 bis 1982 Dipl.-Ing. Rudolf Grill Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1983 bis 1987 Dipl.-Ing. Helmut Rainer Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1988 bis 1991 Dipl.-Ing. Siegfried Mössler Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1992 bis 1999
55
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Dipl.-Ing. Dr. Konrad Stania Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft, 2000 bis zuletzt Második meghatalmazott helyettes: Dr. Alois Groiss Sektionsrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1960 bis 1965 Dr. Karl Hoffmann Sektionsrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1966 bis 1976 Dr. Erwin Schmidt Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1977 bis 1991 Dr. Peter Frölichsthal Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 1992 bis 1999 Dipl.-Ing. Dr. Franz Pramberger Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft, 2000 bis 2002 Dipl.-Ing. Julius Marosi w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung, 2003 bis zuletzt Szakértők (abc sorrendben): Dipl.-Ing. Karl Achhorner w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Christian Beiwl Sachverständiger im Institut für Wassergüte Dipl.-Ing. Arnulf Böswirth w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dr. Elisabeth Danecker Oberrätin in der Bundesanstalt für Wassergüte Dr. Rosemarie Dworsky Rätin in der Bundesanstalt für Wassergüte Dipl.-Ing. Franz Ebner Abteilungsleiter in der Bundesanstalt für Wassergüte Mag. Barbara Friehs Sachverständige im Amt der Steiermärkischen Landesregierung Dr. Peter Frölichsthal Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Ing. Heinrich Gams Stv. Abteilungsleiter in der Bundesanstalt für Wassergüte Dipl.-Ing. Anton Gartner w.Hofrat im Landeswasserbaubezirksamt Oberwart Dipl.-Ing. Ernst Haas w.Hofrat im Amt der Steiermärkischen Landesregierung Dipl.-Ing. Dr. Helmut Herlicska Sachverständiger im Landeswasserbaubezirksamt Oberwart Ing. Josef Hochwarter Sachverständiger in der Wasserbauleitung Güssing Dr. Werner Jeschko Oberrat im Bundesministerium für Finanzen
56
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Hofrat Dr. Gerhard Kavka Leiter des Institutes für Wassergüte im Bundesamt für Wasserwirtschaft Baurat h.c. Dipl.-Ing. Fritz Kopf Zivilingenieur für Kulturtechnik Dipl.-Ing. Dietmar Krämer Abteilungsleiter im Institut für Wassergüte Dipl.-Ing. Herbert Lenz Ministerialrat im Bundesministerium für Finanzen Dipl.-Ing. Anton Leczes w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Dieter Leirer Leiter des Landeswasserbaubezirksamtes Oberwart Dipl.-Ing. Peter Lorenz Referatsleiter im Bundesministerium f. Land- u. Forstwirtschaft, Umwelt u. Wasserwirtschaft Dipl.-Ing. Dr. Christian Maier Referatsleiter im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Karl Maracek sr. w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Karl Maracek jr. Referatsleiter im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Julius Marosi w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Siegfried Mössler Oberrat im Bundesministerium für Land und Forstwirtschaft Dr. Eduard Muck Ministerialrat im Bundesministerium für Finanzen Mag. Heinrich Pavlik Oberrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft Dipl.-Ing. Josef Plattner Zivilingenieur für Kulturtechnik Wasserwirtschaft Dipl.-Ing. Dr. Franz Pramberger Ministerialrat im Bundesministerium f. Land- u. Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft Dipl.-Ing. Helmut Rojacz Leiter des Landeswasserbaubezirksamtes Schützen Ing. Johann-Peter Sammet Stv. Abteilungsleiter im Institut für Wassergüte Dipl.-Ing. Josef Sattler Oberrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Dipl.-Ing. Dr. Robert Schatzl Sachverständiger im Amt der Steiermärkischen Landesregierung Dipl.-Ing. Gerd Schmirl w.Hofrat im im Amt der Burgenländischen Landesregierung Josef Schnabl Fachoberinspektor im Landeswasserbaubezirksamt Oberwart Dr. Alfred Schultes Ministerialrat im Bundesministerium für Finanzen Dipl.-Ing. Franz Schütter w.Hofrat im Landeswasserbaubezirksamt Oberwart
57
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Dr. Erich Sellner Ministerialrat im Bundesministerium für Inneres Dipl.-Ing. Franz Selucky w.Hofrat im Landeswasserbaubezirksamt, Schützen am Gebirge Dr. Hans Spitzer Botschaftssekretär der österreichischen Botschaft in Budapest Dipl.-Ing. Dr. Wolfgang Stalzer w.Hofrat im Amt der Burgenländischen Landesregierung Dipl.-Ing. Dr. Konrad Stania Ministerialrat im Bundesministerium für Land- u.Forstwirtschaft, Umwelt u. Wasserwirtschaft Mag. Herbert Szinovatz Referatsleiter im Amt der Burgenländischen Landesregierung Mag. Gerhard Virt Ministerialrat im Bundesministerium für Finanzen Mag. Maria Vekilov Oberrätin im Institut für Wassergüte Mag. Heinrich Vogl Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Dipl.-Ing. Josef Wagner Sachverständiger im Landeswasserbaubezirksamt Oberwart Dipl.-Ing. Helmut Werner Baurat h.c., Zivilingenieur für Bauwesen Dipl.-Ing. Dr. Franz Wiederstein Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Dipl.-Ing. Johann Wiedner Abteilungsleiter im Amt der Steiermärkischen Landesregierung Ing. Karlheinz Wippel Regierungsrat in der Wasserbauleitung Güssing Dr. Robert Wurst Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Dipl.-Ing. Emil Wurzer Ministerialrat im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft Dipl.-Ing. Paul Ziermann Oberbaurat im Amt der Burgenländischen Landesregierung
A magyar küldöttség tagjai Első meghatalmazott: Dégen Imre okl. m. államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal Elnöke, 1959 -1969 Dr. Breinich Miklós okl. m. az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, 1970 -1973 Dr. Illés György okl. m. az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, 1974 -1982 Dr. Varga Miklós okl. m. az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, 1983 -1990
58
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Dr. Németh Miklós okl. m. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, 1991 -1992 Dr. Hajós Béla okl. m. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, 1993 - 2002 Dr. Váradi József okl. m. a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, 2003 Dr. Varga Miklós okl. m. a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, 2004 – jelenleg is Második meghatalmazott: Ziegler Károly okl. m. az Országos Vízügyi Főigazgatóság helyettes vezetője, 1959-1960 Dr. Frommer József az Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője, 1961-1963 és 1965-1975 Dr. Király Ernő az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője, 1977-1978 Baksa István okl. közg. az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője, 1980-1988 Markó László okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója, 1989-1991 Jakus György okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója, 1992-1994 Balázs László, okl. m. a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, 1995 - 2000 Janák Emil, okl. m. az Északdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Igazgatója 2006-jelenleg is Első meghatalmazott helyettes: Marek László okl. m. az Országos Vízügyi Hivatal csoportvezető főmérnöke, 1959-1960 Dr. Kertai Ede okl. m. egyetemi tanár, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője, ill. a Vízügyi Tervező Vállalat vezérigazgatója, 1960-1975 Csontos Kornél okl. m. az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője, 1976-1990 Halász István okl. m. a Közlekedési, Hírkőzlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, 1991-1994 Dr. Váradi József okl. m. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, 1995 – 2002 Jakus György okl. Mérnök a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények vízügyi igazgatója, 2003 – jelenleg is Második meghatalmazott helyettes: Dr. Frommer József az Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője, 1959-1960 Bencsik Béla okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, 1961-1973
59
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Markó László okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, ill. igazgatója, 1974-1988 Major József okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, 1989-1991 Bognár Árpád okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, 1992-1994 Jakus György okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója, 1995 – 2004 Kovács Péter okl. m. a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, 2004 – 2006 Janák Emil okl. m. az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője, 2004-2006 Szakértők (abc sorrendben): Abért László okl. mérnök, a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese Ábrahám Margit okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Dr. Argay György az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője Balázs László okl. m. a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője Dr. Bárdi Pál okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Dr. Bárdos Pál a Belügyminisztérium osztályvezetője Dr. Bényei Zoltán az Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője Bognár Árpád okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója Csörge Lajos őrnagy a Belügyminisztérium osztályvezetője Deli András okl. m. az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa Harkay Máté okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Holló Gyula okl. m. a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője Dr. Horváth Lajos okl. m. az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese Jakus György okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója Janák Emil okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója Dr. Kertai Ede okl. m. egyetemi tanár, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője, ill. a Vízügyi Tervező Vállalat vezérigazgatója
60
Közös vizeinkről 1956 - 2006
___________________________________________________________________________ Dr. Király Attila a Külügyminisztérium képviselője Kovács Péter okl. m. a Környezetvédelmi Minisztérium főosztályvezetője Lábdy Miklós okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese Dr. László Ferenc okl. m. a VITUKI Kht Vízminőségi szakágazatának vezetője Dr. Magyar Pál okl. m. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium miniszteri főtanácsosa Markó László okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság műszaki szakértője Murányi László okl. közg. a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezetője Nádor István okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója Papp Kálmán okl. m. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium osztályvezetöje Pannonhalmi Miklós okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Somlói István okl. m. a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese Dr. Stelczer Károly okl. m. a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatója Stoklász László a Magyar Népköztársaság Követségi titkára Dr. Szatmári Enikő a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság előadója Takács Lajos okl. közg. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese Tas József okl. m. az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezető-helyettese Vigh Edit a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium nemzetközi ügyek felelőse Zsolnayné Csapody Fruzsina okl. Közgazdász a Környezetvédelmi, Hírközlési és Vízügyi Miniszt. fogalmazója Helyi szervek szakértői (abc sorrendben): Dr. Ambrus András a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Dologh Ervin okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója Éry István okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese Eszes Melinda az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség
61
50 éve Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság
___________________________________________________________________________ Gaál Ferenc okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója Gaál Róbert a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Helbényi László okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Hoffmann György az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Horváth Jenő az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Kalmár István okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezető-helyettese Katona Lászóné a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Kelbert János a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Kővári István okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség laborvezetője Lakatos Árpád mérn. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság épitésvezetője Mayer Rezső okl.mikrobiológus, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség főtanácsosa Mohácsiné Simon Gabriella okl. m. az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Molnár László mérn. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság épitésvezetője Nádorné Vörös Ibolya okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelm, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség osztályvezetője Palkovits Mátyás okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Péntek Tibor okl. m. a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Pulai Judit okl. m. az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tanácsosa Putz József okl. m. a Győri Vízügyi Igazgatóság igazgatója Somogyi Péter okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Sütheö László okl. m. az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Szalai Péter okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Székely Edgár okl. m. a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője
62