A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal VKÚ 3/2013. számú ajánlása1 a korábban nem nyújtott víziközmű-szolgáltatás díjának jóváhagyásával kapcsolatosan
A korábban nem nyújtott víziközmű-szolgáltatás díjának jóváhagyására irányuló kérelmek kapcsán felmerülő eljárási kérdésekkel, illetve a kérelmek tartalmi vizsgálatával kapcsolatosan a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) az alábbi ajánlást teszi közzé annak érdekében, hogy elősegítse az eljárások gyorsabb lefolytatását, és hozzájáruljon az ágazat zökkenőmentes működéséhez. A Hivatal felhívja a figyelmet arra, hogy az e tárgyában beérkező kérelmek kezelése és elbírálása során természetesen felmerülhetnek olyan gyakorlati kérdések, tapasztalatok, melyek kezelésére jelen ajánlás nem tud iránymutatással szolgálni.
1. Díj alkalmazásához való hozzájárulás jogalapja A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) 76. §ának (3) bekezdése alapján Hivatal a miniszterrel egyetértésben a jogszabályban rögzített szolgáltatási díjtól eltérő díj alkalmazásához való hozzájárulást adhat a víziközmű-szolgáltató kérelmére abban az esetben, ha a településen beruházás keretében megvalósult, olyan víziközművet helyeznek üzembe, amelynek eredményeként addig nem nyújtott víziközműszolgáltatás kerül bevezetésre. Ennek igazolásához csatolja/jelölje meg — amennyiben a beruházás támogatás keretében valósult meg, a támogatási
szerződést; — a pályázat elfogadásához készült jóváhagyott – és amennyiben készült ilyen – az aktualizált költség-haszon elemzést (CBA modell) — műszaki átadás időpontját, a próbaüzem időszakát, valamint az üzembe helyezés várható időpontját.
2. A díj alátámasztása A Vksztv. 76. § (4) bekezdése alapján „a kérelemben részletesen és teljeskörűen alá kell támasztani, hogy – a 62. § (1) bekezdésében és a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel2 – az adott díj megváltoztatását mely körülmények és milyen mértékben indokolják”.
1 2
WACC értéke és hatálya módosítva 2015. január 21-én Megjegyzés: A Vksztv. 62. § (3) bekezdését 2012. július. 14-től hatályon kívül helyezte a 2012. évi CVI. törvény 49. §-a.
1
A 62. § (1) alapján a víziközmű-szolgáltatás díjait víziközmű-szolgáltatónként vagy víziközmű-rendszerenként és víziközmű-szolgáltatási ágazatonként, a költségekre, árakra, díjakra vonatkozó közgazdasági összehasonlító elemzések felhasználásával, a következő szempontokra is figyelemmel kell meghatározni: a)
díjaknak ösztönözniük kell a biztonságos és legkisebb költségű víziközműszolgáltatást, a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a kapacitások hatékony igénybevételét, a szolgáltatás minőségének folyamatos javítását, valamint a természeti erőforrások kímélete elvének érvényesülését;
b)
figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos víziközmű-szolgáltatás indokolt költségeit, valamint a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit, ideértve különösen a vízbázis-védelem indokolt költségeit.
Tekintettel a hivatkozott rendelkezésekre és a Vksztv-ben megfogalmazott alapelvi követelményekre, azon kérelmek elbírálása során, amelyeket korábban nem nyújtott víziközmű-szolgáltatás díjaihoz történő hozzájárulás tárgyában nyújtottak be, a Hivatal az alábbi egységes szempontrendszer alapján jár el a kérelmek miniszterhez történő felterjesztésre való előkészítése során. 2.1.
A díjképzéssel kapcsolatos általános ajánlások
— Az alapdíj meghatározásánál ismertetni szükséges azokat a költségeket, amelyekre
a víziközmű-szolgáltató számításai alapján a díjelem fedezetet nyújt. A kérelem alátámasztása során részletesen szükséges levezetni, hogy miért és milyen kalkuláció alapján terheli meg az alapdíjat az adott költséggel. — A fogyasztással arányos díj meghatározása során törekedni kell arra, hogy a
kalkulációban előre jelzett mennyiség valóban elérhető legyen. Abban az esetben tekinthető az érték elérhetőnek, ha az ellátásért felelős a cél (rákötés mértéke) elérése érdekében használja a rendelkezésére álló eszközöket (pl. talajterhelési díj stb.). A bizonyítás érdekében a szolgáltató mutassa be, hogy az ellátásért felelős milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy a kalkulációban megadott mennyiséget/bekötés számot kieszközölje. A fogyasztással arányos díjak költségalapja ne tartalmazza az alapdíjban elszámolt költségeket. 2.2.
A kalkuláció során alkalmazandó egyéb szempontok
A víziközmű-szolgáltatás díjaiban megtérítendő működési költségek, ráfordítások meghatározásához kapcsolódóan a Hivatal részleteiben megvizsgálja a víziközműszolgáltató által elkészített, és tartós adathordozón (xls. formátumban) a kérelemhez mellékelt árazó modellt, részletes kalkulációt, amelyben a számítások követhetők egészen az elemi adatokra történő hivatkozásokig, az adat forrásának megjelölésével. 3 A tényállás teljeskörű tisztázása érdekében az eljárás során szükséges az árazó modellhez kapcsolódó részletes szöveges levezetés, magyarázat is.
3
Elemi adat az, amit az analitikából vagy egyéb ellenőrizhető adatbázisból használt fel a víziközmű-szolgáltató a kalkuláció során. Az elemi adat tovább nem bontható.
2
A kalkuláció során az alábbi szempontok érvényesítése szükséges: o
Az anyag jellegű, személyi jellegű, és egyéb ráfordítások meghatározásánál: ▪ annak levezetését, hogy a próbaüzemi tapasztalatokat is figyelembe véve a kérelemben kalkulált tapasztalati értékekkel indokolt számolni, (konkrét számításokkal alátámasztva). A próbaüzem során tapasztalt értékek külön is kerüljenek kiemelésre.
o
A kalkulációban az értékcsökkenési leírás, tőkeköltség meghatározásánál: ▪ a beruházás aktivált értékét kell figyelembe venni a szükséges és indokolt kapacitás mértékéig ▪ szükséges elkülöníteni az ellátásért felelős, valamint a víziközmű-szolgáltató működtető vagyonának eszközértékét, értékcsökkenését valamint tőkeköltségét ▪ a víziközmű-szolgáltató működtető vagyonának tekintetében (a fentebbiek elvégzéséhez) kérjük a használni tervezett eszközök meghatározását (amennyiben ez nem lehetséges ennek indoklását, levezetését)
o
Szükséges megküldeni a vízterhelési díj meghatározására vonatkozó kalkulációt.
o
Kerüljenek megkülönböztetésre a közvetlen és a közvetett költségek, illetve a felmerülés helye szerint a beruházás helyén felmerülő, a területi, és a regionális szinten felmerülő költségek.
o
A keresztfinanszírozás mentességének megítélésének támogatására a Hivatal elvárja, hogy a területi és a regionális szinten felmerülő közvetett, illetve általános költségek esetében (és ahol releváns), a számlaszámok – megnevezéssel együtt – legyenek feltüntetve, illetve a szöveges magyarázatban történjen hivatkozás a számviteli politika megfelelő részére.
Felhívjuk a víziközmű-szolgáltatók figyelmét, hogy a beruházási projekt felülvizsgált CBA-ja önmagában nem feltétlenül felel meg a fenti és a később részletezett kívánalmaknak, hiszen az alapvetően az eszközök teljes életciklusát felöleli, így ennek megfelelően sokszor elnagyolt számításokat, feltételezéseket tartalmazhat. 2.3.
A vizsgálandó költségstruktúra
A kérelmek tartalmi vizsgálata során három alapvető költségkategória/költségtípus kerül megkülönböztetésre, melyek sorban az alábbiak: — a tágabb értelemben vett működési költségek, — az amortizációs költség, valamint — a tőkeköltség. Mindegyik költségkategória esetében megvizsgálásra kerül az adott költség felmerülésének és a költség mértékének indokoltsága az alábbiak szerint.
3
2.3.1. Működési költségek Anyag jellegű ráfordítások A víziközmű-szolgáltatóknál felmerült anyagköltség, mely nem a víziközmű-szolgáltatással összefüggésben (pl. vállalkozási tevékenység) merülnek fel, nem ismerhetők el indokolt költségként. Az igénybe vett szolgáltatások felmerülésének és mértékének indokoltságát – különös tekintettel például a kiszervezésekre, a kapcsolt vállalkozásoktól igénybe vett szolgáltatásokra (azok költségére és nyereségtartalmára), valamint a szakértői és tanácsadói díjakra – a Hivatal kiemelten vizsgálja, melynek során figyelembe veszi a költségek és az ezeket befolyásoló tényezők közötti kapcsolatokat, ezek időbeli változásait, a szokásos piaci ár meghatározásával kapcsolatos eljárásokat (transzferárképzés), és az ezzel kapcsolatos esetleges külön vizsgálat eredményeit. A szakértői és tanácsadási díjak vizsgálata során figyelembe kell venni ezen költségek időbeli alakulását, az egyes szolgáltatóknál ilyen címen kimutatott költségek összehasonlításának eredményét, a szolgáltatók feladatait, méretét, létszámát, a tanácsadók alkalmazásából adódó gazdasági előnyök mértékét. Egyéb szolgáltatások esetében azon igazgatási szolgáltatási költségeket, illetékeket, eljárási díjakat, melyek nem a víziközmű-szolgáltatás érdekében, jogszabályi előírás következtében terhelik a szolgáltatót, nem ismerhetők el indokolt költségként. Főszabályként a szolgáltatói tevékenység végzéséhez szükséges feladatok biztonságos ellátása érdekében megkötött biztosítások költsége indokolt költségnek minősül. Indokolt költségnek minősülnek (vizsgálva azok mértékét) elsősorban az alábbiak: a) a tűz- és elemi kárra, b) a termékfelelősségre, c) a környezetszennyezéssel kapcsolatos kockázatokra, d) a munkáltatói felelősségbiztosítás (kártérítés), e) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, f) a casco 50%-a, g) a veszélyes munkahelyeken dolgozók élet- és balesetbiztosítása, és h) a tevékenység-felelősségi biztosítás díja Ezekben az esetekben is külön mérlegelni szükséges, hogy milyen mértékben indokolt a biztosítási díj explicit költségként történő elismerése. Az egyéb biztosítások a társaságok saját nyereségük terhére (kockázatuk csökkentésére) kötött biztosításoknak tekintendők. Személyi jellegű ráfordítások A bérköltség és a bérjárulékok főszabályként a díjban indokolt költségként érvényesíthetők. Az ún. cafeteria rendszerben bérkiegészítésként adott juttatások – amennyiben azok bérfejlesztést helyettesítő/kiegészítő jellegű kiadások – szintén indokolt költségnek minősülnek. Nem tekinthető azonban indokolt költségnek — a menedzserbiztosítások, — a végkielégítések, valamint — a korengedményes nyugdíjazások miatt felmerülő költségek.
4
Egyéb ráfordítások / bevételek A jogszabályokban meghatározott adókat, illetékeket az esedékességük idején hatályos jogszabályokban meghatározott mértékig indokolt költségnek kell tekinteni. Szintén indokolt költségnek minősülnek a követeléskezeléshez kapcsolódó költségek, bevételek. A ki nem emelt tételek nem minősülnek a víziközmű-szolgáltatás díjai szempontjából indokolt költségnek. Pénzügyi ráfordítások /bevételek A Hivatal a víziközmű-szolgáltatási díj jóváhagyása során a pénzügyi műveletek ráfordításait és bevételeit külön tételként nem veszi figyelembe, mivel azok alapvetően a kamatfizetéshez, valamint a megfelelő tőkeellátottság megteremtéséhez és fenntartásához kapcsolódnak. Az idegen tőkéhez kapcsolódó kamatfizetések körét a Hivatal a tőkeköltség meghatározása során kezeli. Rendkívüli ráfordítások / bevételek A Hivatal a rendkívüli bevételeket, ráfordításokat külön tételként nem veszi figyelembe, mivel ezek jellemzően olyan rendszertelenül és egyedileg felmerülő tételek, amelyek részben társasági döntéstől függnek (támogatások nyújtása, elengedett követelések, stb.), illetve amelyek felmerülésével nem kell, és nem is lehet minden évben számolni. A térítés nélkül átvett eszközökhöz kapcsolódó halasztott bevétel az értékcsökkenés témakörében kerül kezelésre, így főszabályként külön nem kerül indokolt költségként figyelembe vételre. 2.3.2.
Eszközérték, értékcsökkenés
Eszközérték alatt főszabályként az avulással korrigált újraelőállítási értéket vagy más, a víziközművek vagyonértékelésének szabályairól és a víziközmű-szolgáltatók által közérdekből közzéteendő adatokról szóló 24/2013. (V.29.) NFM rendelet szabályai szerint kalkulált vagyonértéket szükséges számításba venni. A számviteli nyilvántartások sok esetben nem tükrözik a hiteles vagyonértéket, így az értékcsökkenési leírás az újraelőállítási értékből (vagy más, a hivatkozott rendelet szerint meghatározott eszközértékből) számított üzembehelyezés-kori műszakilag várhatóan hasznos élettartam alapján kerül elismerésre a szolgáltatási díjakban. Abban az esetben, ha a hivatkozott rendelet lehetővé teszi a könyvekben szereplő vagyonérték használatát vagy más, az eszközökre vonatkozó adat nem áll rendelkezésre, akkor a Hivatal azt vizsgálja meg az eljárás során, hogy a számviteli politika szerinti várható élettartam megegyezik-e az üzembehelyezés-kori műszakilag várhatóan hasznos élettartammal. Az indokolt eszközérték meghatározásánál a teljes eszközérték szükséges és indokolt kapacitás szerinti része kerül a díjakban elismerésre. Ennek megfelelően az ebből származtatott értékcsökkenés és tőkeköltség tekinthető indokolt költségnek.
5
2.3.3.
Tőkeköltség
Elvi megközelítésben a tőkeköltség a hitelezők által biztosított tőke esetében a kamat, a tulajdonosok által biztosított tőke esetében a befektetett saját tőke elvárt (indokolt, modellezett) hozama. A víziközmű-szolgáltatók oldaláról a tőkeköltség a finanszírozási források ára, amit a beruházások megvalósításához szükséges tőke megtérülése érdekében szükséges fizetniük. A díjban elismerhető indokolt költségek meghatározása során az eszközök fentiekben meghatározott értékének és a tőkeköltség nominál hozamtényezőjének (súlyozott átlagos tőkeköltség – WACC) ismeretében kerül meghatározásra az „adózás előtti” fázisra vonatkoztatott tőkeköltség. A tőkeköltség kiszámításánál az eszközök értékét csökkenti a hálózat-, illetve víziközműfejlesztési hozzájárulásból, illetve állami- és nem állami támogatásból, pályázati forrásból, csatlakozási/bekötési díjból, illetve egyéb térítés nélkül átvett idegen forrásból megvalósított, illetve térítés nélkül átvett eszköz fentiekben meghatározott eszközértéke, illetve értékcsökkenése. A nominál hozamtényező kiszámításához felhasznált input adatokat a Hivatal historikus tény adatok, valamint a következő szabályozási periódusra vonatkozó gazdasági, piaci előrejelzések, illetve más európai országok szabályozó hatóságainak gyakorlata alapján határozza meg, figyelembe véve az egyedi kockázati tényezőket és a hazai szabályozási gyakorlat alakulását is. A nominális hozamtényező értéke a 2015. december 31-ig terjedő hátralévő időszakra 8,73%, amely az ágazatra megállapított nominális adózás előtti WACC értéke.
6