„Lássátok , milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya”
31. szám
(1Jn 3:1)
Örömhír
A Budapest Külső-Kelenföldi Református Egyházközség Ünnepi Kiadványa
2013. Húsvét HÚSVÉTI ÖRÖM
H
úsvét ünnepe köszöntött ránk. Talán nincs is olyan ember határon innen és túl, aki ne tudná, miért ünnepeljük a húsvétot. Persze mindenkinek mást és mást jelent. A keresztyén ember számára is sokféle szép és kedves mozzanata van ennek az ünnepnek. Ezen felül pedig sokféle üzenete is, amelyek közül csupán csak egyetlen mozzanat, egyetlen, messze érő és sokat jelentő üzenetre figyeljünk, ami nem más, mint az öröm. Miért jelent örömet Jézus feltámadása azoknak, akiknek élő hite van? Legelőször is, ahogyan Pál apostol írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk”. Ha csak ebben az életben reménykedünk. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha úgy élnénk, annak tudatában, mintha csak annyi lenne az élet, amennyit annak a földi része jelent. S mit jelent ez a földi rész? Nem szeretném kicsinyíteni életünk földi részének jelentőségét. Annyi sok öröm is van és lehet benne. Olyan szép ez a világ, sok örömöt lehet találni a mindennapokban, gyermekeinkben, unokáinkban, apróbb-nagyobb sikereinkben, a természet gyönyörűségeiben, barátaink szeretetében, ragaszkodásában, a jól sikerült dolgainkban, sok mindenben. Mégis: olyan korcs, olyan befejezetlen, olyan hiányos lenne ez, ha nem len-
ne tovább! A keresztyén ember számára a legnagyobb hajtóerő, ami előre viszi őt, az az örökélet látomása, reménysége. Az a boldog tudat, hogy érdemes élni a legnagyobb próbák között is, mert lesz majd egy hely, ahol végleg megpihenhetünk, lesz majd valaki, aki minden könynyet letöröl a szemünkről, s akinek a szeretete úgy betölt majd, hogy többet másra nem lesz szükségünk. És jöhet akármi ránk, a hívő ember előrenéz, és remél, és lép, mert tudja, merre visz az út. Boldog az, aki ezzel az örömmel élheti az életét. S ennek az örömnek a kulcsa Jézus feltámadása. Aztán az, hogy Jézus él, hogy ő Úr ma is, és ott van az őt szeretőkkel, valahogy azt jelenti, hogy mindig, mindenből van tovább! Az üres sír s a Jézussal való találkozás Mária számára pontosan ezt jelentette: a halálból, a kétségbeesésből, az emberileg lehetetlen, kiúttalan helyzetekből, a megfeneklett érzésekből is – van tovább. Mindig van tovább! Mert van valaki, aki a kiúttalanságból is kiutat mutat! Van valaki, aki számára semmi sem lehetetlen. E mögött a boldog reménység mögött is a feltámadás áll. A feltámadott Jézus maga, aki olyan barát, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Hát nem öröm egy ilyen barát közelsége, társasága a mindennapokban? Hogy elmondhatok neki
mindent, kérhetem őt, és ő ad. Ajándékot, reményt, új kezdést, örömet. Folytathatnánk a sort. Csak még egyet most: Jézus feltámadása azoknak, akik szeretik őt, és hisznek benne, értelmet is ad az életüknek. Méghozzá minden körülmények között. Olyan sokam feneklenek meg, ha bajok veszik őket körül, olyan sokan borulnak mély apátiába úgy, ahogyan Mária is: kifelé, vagy befelé elsírt könynyeiktől nem látnak tovább. Sokszor még azt sem akarják már észrevenni, aki segíthet. Mária tipikus példája ennek. Amikor azonban felismerte Jézust, minden megváltozott. Újra értelme volt élni az életet. Mert az, hogy Jézus él, hogy szeret engem, és vezeti az életemet, és végül vár majd engem oda túl, értelmet ad élni az életet minden körülmények között. Méghozzá örömmel élni az életet. Remény, erő, félelem nélküli, értelmes élet. Ezt jelenti, jelentheti Jézus feltámadása azoknak, akik szeretik őt, vele kapcsolatban vannak. S mindezt megkoronázza az a belső békességből fakadó öröm, az a megmagyarázhatatlan öröm, ami együtt jár ezzel. Így hirdetjük, mondjuk a húsvétból, Jézus feltámadásából fakadó, valóban ÖRÖMhírt. Azt az örömet, amit Jézus Krisztus ezen az ünnepen is kínál: mindannyiunknak! Molnár Sándor lelkipásztor
2013. Húsvét
Örömhír
31. szám
MERRE TOVÁBB, KÜLSŐ-KELENFÖLD? Virágvasárnapi fórum a gyülekezeti életről
M
Meghívót kapott a gyülekezet, méghozzá saját magához. A hívás virágvasárnapra szólt, amikor az istentiszteletet követően nem széledünk szét, hanem együtt maradunk, beszélgetünk, és az ebédre sincs gondunk, hiszen azt együtt, a templomban fogyasztjuk el. Másban is rendhagyónak ígérkezett az alkalom, hiszen legtöbbször az ilyen alkalmakon igei témáról beszélgetünk, most azonban rólunk volt szó.
Közel 80 gyülekezeti tag maradt ott a fórumon, közülük több, a közelmúltban csatlakozó testvérünk is. Molnár Sándor lelkipásztor bevezetőjében hálával szólt az elődőkről, Kálmán Péter nagytiszteletű úrról, méltatva munkájukat és azt az „erős várat”, amelyet szolgálatukkal építettek. Saját lelkipásztori munkájának egyes fejezeteit feltárva azt is kifejtette, hogy e pályának is megvannak a fázisai. A kezdeti évek után azt tapasztalta, hogy szükséges elkérni az Úrtól azt a látást, amely megmutatja, hogy merre érdemes egy közösségnek haladnia, milyen feladatokra kell felkészülnie és mikor. 2
Ez ugyanis minden gyülekezetnél eltérő, hiszen mások az adottságok és a lehetőségek. Azt viszont, hogy mi, Ildikó tériek miben vagyunk „tehetségesek”, feladatunk fölismerni és a kapott tálentumokkal jól gazdálkodni. A gyülekezeti élet legfőbb isteni vezérlőelve, hogy munkálkodásunk által emberi életek válhassanak jobbá, és ebben alkalmaink mindegyikének megvan a maga szerepe. A vasárnapi istentiszteletnek éppúgy, mint a hétközi találkozásoknak. Újabb feladata lehet a gyülekezetnek, hogy házi csoportokat hozzon létre, amikor is egyikőnk otthonában gyűlnek öszsze a tagok egy elhívott, és erre a feladatra képzett csoportvezetővel. Ezt az utat a gyülekezet márciusi szolgálói alkalmán vendégeskedő, és a házi csoportok működését illetően komoly tapasztalatokkal rendelkező Illés Dávid esperes vázolta föl, amelyet a saját adottságainkhoz igazítva, nekünk is érdemes kipróbálnunk. Egy másik rendhagyó modell a keresők megszólítását célozza. Szintén nem a gyülekezet falain belül, hanem külső helyszínen, a tervek szerint egy étterem különtermében zajlana a nekik szóló kurzus. Az asztali beszélgetések, a „lazább” helyszín mind segíthetnek abban, hogy az Úrhoz közeledni próbáló testvéreink könnyebben megfogalmazzák kérdéseiket. A gyülekezet három „fronton” is helyt kell álljon: a behívó és a küldő oldalon, valamint a tanítvánnyá nevelő úton is – hangzott el az összegzés a fórum végén. A kérdések és hozzászólások között több is akadt, amelyből sokat tanulhattunk, hiszen olyan testvéreinktől hangzott el, akik nemrég csatlakoztak a gyülekezethez és frissebb szemmel látnak bennünket. Befogadó, nyitott, kedves gyülekezet vagyunk – jegyezte meg egyikük. Már csak ezért is érdemes időközönként meghallgatnunk egymást
Missziói elhívás
G
yülekezetünk presbitere, Jó András lett az Interserve International eurázsiai régiójának igazgatóhelyettese. Testvérünk beszámolt arról a komoly döntésről, ami egy évtizedes tanári munkájának feladásához vezetett, hogy idejét immáron főállásban a missziós szolgálatnak szentelhesse. Faladata, hogy a közép-kelet-európai egyházakban meglévő miszsziós lelkesedéshez hozzákapcsolja a szervezet 160 év alatt felhalmozott tapasztalatát a gyakorlati missziológia terén. Bizonyságtételében fölelevenítette, hogy mindez a munka csak úgy valósulhat meg, ha mögötte ott van az Idikó téri gyülekezet is: imádságban és egyéb támogatásban is. Hálás szívvel emlékezett azokra az egykori ifjúsági alkalmakra, amelyek hitre jutatták. Presbiterünk feladatai roppant szerteágazóak és nem kevés utazással járnak. Munkatársaival alkalmakat, táborokat, képzéseket, konferenciákat szerveznek, 150 misszionáriusért felelősek, köztük többen veszélyes területeken vállalnak szolgálatot: a többi között Észak-Koreában, Jemenben, Afganisztában. Hordozzuk imádságban ezt az ügyet!
Örömhír
31. szám
2013. Húsvét
KONFIRMÁCIÓ 2013 „Hány konfirmandus van idén?” – kérdezgettük lelkészeinket, most azonban még egy ennél is fontosabb kérdésre szeretnénk választ keresni: kik is valójában, akik idén májusban vallást tesznek majd hitükről? Ez a pár sor ugyan nem elegendő egymás megismeréséhez, ezért buzdítunk mindenkit, hogy személyesen is forduljunk oda konfirmandusainkhoz!
BÍRÓ ALEXANDRA 14 éves vagyok, itt születtem Kelenföldön. A Teleki Blanka általános iskolába járok, idén végzek. Szeretek olvasni, kirándulni, TV-t nézni. Nem sportolok rendszeresen, de szeretem a röplabdát. A dédapám lelkész volt, így vált a családunkban hagyománnyá a konfirmálás.
NAGY ANDREA Kormánytisztviselőként dolgozom gazdasági területen. Sajnos az élet úgy hozta, hogy ma már felnőtt gyermekeimet egyedül neveltem fel. Mindig is hittem Istenben, de a megélhetésért való küzdelmem sokszor elvette Róla a figyelmemet. Édesapám halála fordulópont volt az életemben, ezután kerültem a gyülekezetbe. Ekkor először – úgy igazán – megmozdult bennem valami, megérkeztem valahová, ahol hitben és lélekben erősödhetek. A konfirmáció lehetőségét örömmel fogadtam, hiszen sok kérdésem volt. Felemelő érzés elmélyedni az igében, a parancsolatok értelmezésében. Várakozással nézek életem első úrvacsorájára.
NAGY KATALIN Májusban konfirmálni fogok – újságolom kedves ismerősömnek. Azt nem gyerekek szoktak? – kérdi zavartan. Igen, de szerencsére életem derekán is kaptam lehetőséget arra, hogy közelebb lépjek az Úrhoz. Születésemkor családomnak fontos volt, hogy megkereszteljenek, de ahogy elkerültem szülőfalumból, a hitben járás folyamata megszakadt. El is távolodtam
a Teremtőtől, de hálás vagyok, hogy kaptam lehetőséget a visszatérésre. Egyébként magyar szakos tanárként dolgozom és 2 felnőtt, nagyfiam van.
KISPÁL ÉVA Sebészeti asszisztensként dolgozom. Férjemmel és 2 gyermekemmel Kelenföldön lakunk. 2003-ban kerültem közelebbi kapcsolatba a gyülekezettel, amikor gyerekeim konfirmáltak. Ezzel egy időben kezdtem a szülői körre járni, és részt vettem gyülekezeti programokban is. A gondolat, hogy konfirmáljak, már évek óta foglalkoztat, de most jött el az ideje, hogy hitemről bizonyságot tegyek. Szeretnék a gyülekezet aktív tagja lenni.
NIKA ANNA Budapesten élek. Szeretek olvasni és novellákat írni. Van egy húgom Timi, aki majdnem 3 évvel fiatalabb nálam. Gyakran kirándulok a családommal, bel- és külföldön is sok helyen jártam már. A dédnagyapám presbiter volt a szentmártonkátai gyülekezetben.
TŐKÉS ANTÓNIA 13 éves vagyok és Marosvásárhelyen születtem. Szüleimmel és húgommal 7 éve élünk Budapesten, de a nyári szünetet továbbra is Erdélyben szoktam tölteni a nagyszüleimnél. A Keveháza utcai általános iskolába járok. Szabadidőmben szeretek úszni és röplabdázni. 3
2013. Húsvét
Örömhír
31. szám
S zemélyes Rovatunkban egy-egy ünnepkört a gyülekezet néhány tagja idéz meg. Így még jobban megismerhetjük egymást, beavathatjuk a testvéreket a saját családunk, otthonunk, életünk apróbb mozzanataiba, emlékeibe is.
Bordács Miklós Gyermekéveimet szülővárosomban, Mezőtúron töltöttem. A háború utáni évek nehézségei ellenére szép gyermekkorom volt. Itt kaptam református vallásomat és első hitbeli élményeimet is. Istentiszteletre rendszeresen jártam, általában vasárnapi iskolás társaimmal együtt. Mezőtúrnak szép, fehér, református temploma van sok ülőhellyel. Jól emlékszem, nagy ünnepeink istentiszteletein a Nagytemplom mindig telve volt, és mindig sok ismerőssel és rokonnal találkoztunk. Első osztályos koromban én még református egyházi iskolába jártam. Mire húsvéthoz közeledtünk, már tanultuk a Nagyhét eseményeit, bizonyára egészen Jézus Krisztus feltámadásáig. Rám a keresztre feszítés és Jézus Krisztus halála lehetett nagy hatással, amit abból gondolok, hogy még ma is emlékszem, milyen félelmetes volt számomra, amikor nagypénteken a koradélutáni órákban csúnya fekete felhők gyülekezetek az égen, és egészen besötétedett. Úgy gondoltam akkor, hogy Isten haragja miatt történik mindez. De azután harmadnapra jött a szép tavaszi vasárnap reggel a napsütéssel, a kibontakozó természet cso4
dálatos hangulatával, a friss vajas kaláccsal, amit édesanyám maga készített és a családi templomlátogatással. Békés, boldog ünnepi hangulatra emlékszem vissza! Egy másik kedves, gyermekkori, húsvéti emlékem a locsolkodás és a piros tojás gyűjtés a barátaimmal. Vidéken minden fiúgyermek nagy élménye volt ez. Délután aztán fáradtan adtunk számot otthon a nap élményeiről.
próbáltam már két és fél évesen elmondani. Jézus a rosszat legyőzte, és elment az angyalokhoz oda, ahonnan kisfiam is jött. A győzelem nem jövőbeli reménység, hanem már megtörtént. Miért oly nehéz akkor nekünk is elfogadni naponta a készen kínált megváltást? Továbbra is ez az odafordulás a legnagyobb vágyam húsvét alkalmával is.
Kálmán Gyöngyvér
Isten kegyelmből megadatott számomra, hogy négyszer járhattam a Szentföldön. Először vendégként, majd később több mint 80 testvérünknek szervezhettem azt a csodálatos élménnyel járó utazást, amelyen Krisztus földi útját járhattuk végig. Három alkalommal tartottunk istentiszteletet Jeruzsálemben egy olyan kertben, ahol egyszerre öt teraszon is mód nyílik erre. Ezt az örökzöldekkel borított domboldalt. Gordon tábornok kertjének hívják, mivel ő fedezte fel a kert egyik végén a sziklába vájt sírhelyet és a fölötte elhelyezkedő hatalmas követ. E kőszirt érdekessége, hogy egy emberi fejre emlékeztet két lyukkal és közte egy orrszerű nyereg-
A húsvét, mint a karácsony is, elsősorban a lelkem ünnepe, Megváltónk dicsőségére nézve. Ez a célom, és mindig ennek feszültségében várom ezeket az ünnepeket. Vajon sikerül-e az adventben, illetve a böjti időszakban felkészülni? Nem mindig. Olyan könynyen bosszankodik az ember a nagy készülésben akár olyan mosolyognivaló dolgokon is, hogy nem találja az ünnepi dekorációs készletet, a szalvétát, és a vásárlást sem fejezte még be. Ez már persze felnőtt probléma. Kisgyerekként, aztán kamaszként legalább ezekre nem volt gondom, de a lelki felkészülés igénye már akkor is személyes és helyettesíthetetlen volt. A legnagyobb csoda, hogy Isten ebben is megnyugvást tud adni, nem kell neki teljesen felkészült, kiokosodott, kitisztogatott, vagy épp porig szégyenkező mivoltom. Én kellek, ahogy vagyok. A húsvét ünneplése kisfiam tudatra eszmélése óta külön kihívás is, amely rám is hatással lett. A kereszthalál és a feltámadás lényegét újrafogalmaztam, ahogy neki
Kálmán Péter
31. szám
Örömhír
2013. Húsvét
ün n ep gel. A tábornok emlékezett arra, hogy a Golgotától nem messze volt az a sírhely, amelyet arimathiai József felajánlott, ott volt tehát, amit a Biblia „koponya helyének” nevez. Egyébként ez a hely jó pár száz méterre van csak a Templom-hegytől, ahol a feltámadás temploma áll. Az egyik alkalommal nem sokkal húsvét után itt tartottunk úrvacsorai istentiszteletet, és emlékeztünk meg az élet győzelméről a halál felett. A sziklasírba bemenve úgy éreztem, mintha ott lennének most is az angyalok, és azt kérdeznék: „Mit keresitek a holtak közt az élőt? Nincsen itt, feltámadott!” Nemcsak engem, hanem az egész gyülekezetet átjárta ezen a helyen az örök élet reménységének érzése, és az, hogy ennek a diadalnak már mi is részesei lehetünk. Természetesen már korábban is hittünk ebben a csodában, de most az üres sír láttán még inkább megerősödtünk abban, melyről így énekelünk: „Érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett”.
Molnár Csenge Húsvéti élményeim közül a legtöbb a Telkibányán és Cserépfalun töltött éveimhez kapcsolódik. Egész kicsi koromban húsvét másnapjának reggelén jött hozzánk a nyuszi, és elrejtette a csokitojásokat, aján-
dékokat egy kis kosárkába a kertben. A bátyámnak és nekem kellett megkeresni a nevünkkel ellátott kosarakat. Miután édesanya szólt, hogy mehetünk keresgélni, kirontottunk az ajtón, és lefutottunk a hatalmas, vadregényes kertünkbe. Emlékszem, volt olyan alkalom, amikor több, mint egy óra keresgélés után találtam meg az ajándékaimat, és volt olyan is, amikor a nyuszi „véletlenül” a fára tette a bátyám kosarát. Nagyon kedves emlékeim ezek, és több fénykép is készült rólam a fűben mosolyogva, a kosaram mellett. Mindig nagy izgalommal vártam ezt a napot, bár a locsolókat nem nagyon kedveltem, többször el is bújtam előlük. Minden húsvétkor volt nálunk legátus. Mikor apa kiment érte a vasútállomásra, sokszor találgatuk, hogy most vajon milyen lesz: kedvesebb, izgulósabb, barátságosabb. A nyuszi néha rájuk is gondolt, így ők is jöttek velünk a kertbe kosarat keresni. Édesanyám Cserépfalun vezetett egy bábcsoportot, aminek a központja (Országjáró Bábmisszió) Budapesten volt. Mikor már nagyobb voltam, én is beléptem a szolgálók körébe, így sok iskolába vihettem el én is az Örömhírt a kisiskolásoknak. Ehhez is sok kedves emlék kötődik, például mikor a sályi mozgásjavító intézetbe látogattunk el a húsvéti üzenettel, és a gyerekek csillogó szemekkel énekelték a dalt, amit tanítottunk nekik. Jártunk nagyon szegény iskolákban is, ahol még kedvesebb és melegebb üdvözlésben volt részünk, mint egy tehetősebb iskolában. A bábcsoportban töltött éveim alatt rengeteg életre szóló élményben volt részem, ami a húsvéti üze-
nethez kapcsolódik. Ahogy megy velem az idő előre, annál többet jelent nekem Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása.
Perjési Máté és Szabó Betti Külső, világi értelemben nézve: nálunk a húsvét ízek tekintetében legalább olyan élvezetet jelent, mint a karácsony, hiszen megkerülhetetlen a sütés-főzés, a sonka, a tojás, az újhagyma, a sült torma illata, a töltött káposzta és természetesen a sütemények áradata. A készülődés pedig már hetekkel előtte elkezdődik, ajándékokat készítünk, tojást festünk. De mindezek felett, ezt körülölelve még fontosabb lelki értelemben nézve, hiszen a böjti időszakkal már elkezdődik a húsvétra való ráhangolódás. Többször tűztünk ki a böjti időszakban olyan célokat magunk elé, amik az életünket – mondhatni – gyökeresen megváltoztatták. Így a böjt, annak a próbatételei mindinkább közelebb visznek a húsvét megéléséhez bennünket. Ezeken túl pedig a legfontosabb számunkra, hogy a húsvét legfőbb üzenetét, a feltámadás örömét családon belül, együtt éljük meg. Így, hogy lányunk, Dorka egyre nagyobb, még inkább feladatunknak érezzük ennek az üzenetnek a hangsúlyozását, hiszen fontosak a népi hagyományok, a külső jegyek, de hitünk megélése ezen az ünnepen mindennél előrébb való. Igazán húsvétkor éljük meg Isten szeretetét, hiszen Jézus feltámadásával megmutatta számunkra, hogy a földi életünkön túl egy nagyobb jövőt, nagyobb feladatot szán nekünk. 5
2013. Húsvét
Filmajánló
Örömhír
NÉZZ, ÉS LÁSS!
A
z első film az 1994-ben készült A remény rabjai. A film alapjául szolgáló kisregényt Stephen King írta, ám meglepő módon nyomát sem leljük benne az íróra jellemző horror hangulatnak, annál inkább egy megváltástörténetnek. A cselekmény 1946-ban kezdődik, amikor is Andy Dufresne-t ártatlanul vádolják meg felesége és annak szeretője meggyilkolásával, amiért életfogytiglani börtönre ítélik. A börtönben a zárkózott Andynek szembesülnie kell a börtönélet minden brutalitásával, kegyetlenségével. Andy ráébred arra, hogy egyedül nem élheti túl, és szép lassan barátság alakul ki közte és Red között. Tim Robbins Andy, Morgan Freeman pedig Red szerepében tündököl. Mindketten a másikra vannak utalva, segítik egymást. Nem lelőve a fordulatos film végét, annyit elárulhatunk, hogy amit látunk, az a hitnek olyan harca, ami nagyon is kapcsolódik húsvét ünnepéhez.
M
ásodikként a nemrégen mozikba került Pi életét ajánlom. A történet egy indiai fiúról, Piről szól, akinek családja a jobb élet reményében Kanadába szeretne költözni. A cselekményt a felnőtt Pi elbeszéléséből ismerjük meg, aki egy írónak mondja el élettörténetét. Mivel a család egy állatkertet üzemeltet, az utat a tengeren kívánják megtenni az állatokkal együtt. Egy vihar következtében azonban hajójuk felborul, Pi elveszíti szeretteit, és egyedül találja magát egy mentőcsónakban az állatkert szépséges, de cseppet sem veszélytelen tigrisével, Richard Parkerrel. Mit is lehet kihozni ebből a helyzetből? A film sok kérdést feszeget hitről, megbocsátásról, emlékeink megélésének fontosságáról. Jó látni, hogy egy ilyen fontos üzenettel bíró film is világsikert tud aratni. 6
31. szám
U
tolsóként pedig Pier Paolo Pasolini klasszikusát, a Máté evangéliumát (1964) mutatom be. Pasolini fekete-fehér filmje hűen követi Máté evangéliumát. Nincsen benne narráció, teljes mértékben az Igére építi filmjét. A szereplők egytől egyig amatőrök, nem volt hajlandó hivatásos színészekkel forgatni. Igaza volt. Az evangélium tisztaságához szükség volt olyan emberekre, akik nem mesterségbeli tudásuk által próbálják átélni az eseményeket, hanem ösztönösen. Mai szemmel nézve is erőteljes és felemelő az alkotás. Olyan, ami ritka a filmtörténetében. Rendezője hírnevét a sokszor botrányos, vagy annak kikiáltott alkotásaival szerezte meg. Itt azonban olyan művet hozott létre, amit világnézettől függetlenül mindenki egyöntetűen elfogad és dicsér. Olyat alkotott, ami keveseknek sikerült: úgy tárja elénk az evangéliumot, hogy azt teljes mértékben átélhetővé teszi. Kálmán Gergely
PÉTER BORBÁLA: KÉRDÉSEIM Kérdéseim egymás után Láncokként fonódnak össze, Csak felbuknak és jönnek, Én csak lesem, A választ keresem: Miért én, Miért nem te? Miért nem neked, Miért kell nekem? Miért igen, És miért nem? Miért hiszem? És te miért nem? Kinek hiszel, És kinek nem? Kérdéseimre van vagy nincs felelet? Te tudod, Uram, mi a válasz! Csak halljam meg időben, Amíg lehet és tudok választani, Most nézz rám, hogy lássam meg Mindent óvó kezed, Tedd fejemre és súgd meg, mit tegyek! (2013. február)
Örömhír
31. szám
2013. Húsvét
LAPOZÓ Gary Chapman: Istenre hangolva (Isten szeretetnyelvei)
A
szerző korunk egyik legnépszerűbb keresztyén írója, aki hosszas kutatások után megalkotta az 5 szeretetnyelv fogalmát, miszerint mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve, és akkor érzi a leginkább, hogy szeretik, ha ezen a nyelven „szólnak” hozzá. Ezek, a minőségi idő, ajándékozás, testi érintés, elismerő szavak, szívességek. Ebben a témában már több könyvet is megjelentetett, ezek közül az egyik az Istenre hangolva. „Ez a könyv azzal a céllal íródott, hogy segítsen az olvasóknak az Istenhez való közeledésben, és az Ő határtalan szeretetét megismerve mindannyian szeretőbb emberekké válhassunk” – olvashatjuk a könyvben. Talán a legtöbben már megtapasztalták, hogy milyen az, amikor nem érezzük Istent olyan közelinek, amikor nem találjuk Vele a közös hangot. Talán sokan már azt is érezték, mintha Isten egyáltalán nem szólna hozzájuk. Ezen helyzetek megoldásában segít az Istenre hangolva. Az író szerint ugyanis ezen problémák oka az is lehet, hogy nem a számunkra leg-
megfelelőbb módon keressük az Urat, pedig Ő mindenkihez a neki legérthetőbb formában szól. Chapman szerint ugyanis a szeretet emberek közt való megnyilvánulása, az isteni szeretet kifejeződésére vezethetők vissza. ÍÍgy megtudhatjuk, hogy nem csak két ember között, hanem Isten és ember között is szükk sség van arra, hogy a szeretetünket a számunkrra és a másik számára legjobb (legérthetőbb) módon fejezzük ki. Szeretetünk, érzéseink kim ffejezését Isten felé is tanulni kell: Chapman ezt a folyamatot az idegen nyelvek elsajátításához hasonlítja. A könyvből kiderül, hogyan ismerh hetjük fel, melyik módon tudunk a leginkább h közeledni Istenhez. Gyakorlati tanácsokat ad k a hívőknek, hogyan legyen kiegyensúlyozott a hívő életünk. Megtanulhatjuk azt is, hogyan tudjuk kihasználni szeretetnyelvünket az Isten-kapcsolatunkban. A kötetből segítséget kaphatnak azok, akik még keresik az Urat, és azok is, akik a Vele való kapcsolatuk megújulására vágynak. Pálfalvi Viola
ÉNEKES TÖRTÉNETEK A 344. dicséret
A
z egyik legősibb nagypénteki énekünk a „Királyi zászlók lobognak” kezdetű koraközépkori himnusz. Ezt az éneket az egész világon éneklik, magyar nyelven is több fordítás, köztük Sík Sándor és Babits Mihály interpretációja jelent meg. Liszt két zongoradarabjában is felhasználta a nagyon egyszerű, de ünnepélyes dallamot. Vexilla Regis című zongoravariációinak alapja, illetve a nagyszabású Via Crucis viszszatérő motívuma, mely a fájdalmak útjának stációit jeleníti meg a zene nyelvén. De hogyan jönnek a képbe a királyi zászlók? Erre az ének megírásának körülményeiből kapunk választ. Venantius Fortunatus (530?–609?) Itáliában született, Ravennában
klasszikus műveltséget és jogot tanult. Szembetegség gyötörte, melyből csodálatos módon meggyógyult, és mivel Tours-i Szent Mártonnak tulajdonította gyógyulását, hálából elhatározta, hogy elzarándokol az 1200 kilométerre lévő galliai Tours városába. A fiatalember több évtizeden keresztül utazott, és a Frank Birodalom hercegeinél élve udvari költőként örökítette meg életük eseményeit. Élete utolsó szakaszában a később szentté avatott Radagunda hercegnő jó barátjaként Poirties-ben telepedett le, és pap, majd a város püspöke lett. Az 560-as évek végén II. Jusztin bizánci császár különleges ajándékot küldött Radagundának a frissen felépített apátság és kolostor tiszte-
letére. Jézus Keresztjének egy darabját! A kereszt megérkezésekor hatalmas körmenetet szerveztek, melyen valóban királyi és hercegi zászlók is lobogtak az ereklye tiszteletére. Később több olyan magyarázat is elterjedt az egyházban, mely szimbolikusan értelmezi a kezdősorokat. Érdemes elgondolkozni azon, hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása egy olyan királyság földi megjelenésének kezdete, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Isten országának hatalmi jelét nem arany, vagy drágakövek ékesítik, hanem a megváltó szenvedése és vére. Talán nem erőltetett párhuzam a református címer zászlót tartó bárányának képe sem. Jó András 7
Örömhír
2013. Húsvét
31. szám
EGY ÉV ŐRMEZŐN Immáron több mint egy év telt el azóta, hogy a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet őrmezői egyházrésze missziós lelkipásztort kapott, és megindult az Őrmezői Református Misszióban az önálló gyülekezetszervezés. Ennek részeként rendszeressé váltak a heti alkalmak (istentisztelet és bibliaóra), valamint egyéb missziós alkalmak megszervezésére is sor került.
M
ost röviden szeretnénk beszámolni az elmúlt bő egy év eseményeiről és tapasztalatairól, hogy az Ildikó téri testvérek is jobban beleláthassanak Őrmező életébe. „De nem egy év alatt…” (2Móz 23:29a) – 2011 karácsonyán ezen igével a szívemben mondtam igent esperes úrnak, hogy szolgálataimat csepeli beosztott lelkészi éveim után Őrmezőn missziós lelkészként folytassam. A misszió 12 évvel ezelőtti indulása óta egy hitvalló és szolgálatkész közösség született meg Őrmezőn. Öröm és kihívás is volt megkezdeni egy olyan szolgálatot, amelyben előttem sokan fáradoztak, nem csupán a missziót gondozó lelkipásztorok – Sóskuti Zoltán és Galang-Pető Viktória –, hanem e gyülekezet tagjai is, hálával emlékezve mindazokra, akik ma már nem lehetnek közöttünk. Istentiszteleteink kezdetben a Gyermekotthon könyvtárában voltak. Azonban hamarosan ez kezdett szűknek bizonyulni, különösképpen keresztelők, rendhagyó események, illetve ünnepi alkalmaink kapcsán. Így kerestük meg tehát az Őrmezői Közösségi Házat, hogy továbbiakban istentiszteleteinket – a katolikus testvérek évtizedes gyakorlatához hasonlóan – az emeleti nagyteremben tarthassuk meg. 2012. december 2-án, advent első
8
Őrmezei karácsony
vasárnapján úrvacsorás istentiszteletünkre, Istennek hála, már a Cirmos utca 8. alatt gyülekeztünk. Ebben a tanévben vettük át Őrmezőn a hitoktatás szervezését, amelyet gyülekezetünk hitoktatója, Bozsó Katalin, fáradhatatlanul végez. Tavaly november óta gyermekeinkkel nemcsak az iskolákban találkozhatunk, hiszen minden vasárnap várjuk őket a gyermekistentiszteleti alkalomra is. Hálás szívvel gondolunk vissza a Családi Karácsony alkalmára, ahol 70-en lehettünk együtt az ige és az imádság közösségében, és gyermekeink is szolgáltak közöttünk. Rendhagyó alkalmainkon is igyekszünk felhívni magunkra az őrmezőiek figyelmét. Missziós koncertet adtunk Őrmezőn és Ócsán, indultunk
az Őrmezői Napok keretében szervezett főzőversenyen, játszótéri gyermekmissziós alkalomra és gyülekezeti kirándulásra is sor került. Havonta tartjuk Református Estünket, amelyre minden hónapban más-más előadót hívunk, nem csupán egyházi témában, hanem kerületünk életét érintő események kapcsán is. Az elmúlt évben hallhattunk előadást többek között az őssejtekről, az ókori Egyiptom és a Szentírás kapcsolatáról, a Holttengeri tekercsekről, a Tanácsköztársaság alatt átélt „egyházüldözésről” és nem utolsósorban, az alakuló kínai testvérvárosi kapcsolatok miatt, Kínáról és Yiwu városáról. Az előttünk álló esztendőben szeretnénk egy Gyülekezeti Központot kialakítani itt Őrmezőn, ami nagyban könnyítené hétközi alkalmaink megtartását és megszervezését (pl. gyermeknapok, házas kurzus). Rövid ismertetőnket a hálaadás szavaival zárom. Első renden azért, mert megtapasztalhattuk, hogy az Úr ígéretei igazak, hiszen egy év múltával már átlagosan 30-40-en voltunk együtt vasárnaponként. Másodszor pedig azért, mert megtapasztalhatjuk református gyülekezeteink támogatását, amint szeretettel őrködnek egy születendő gyülekezet mellett. Faragó Dávid lelkipásztor
Gyülekezeti hírek és aktualitások: www.facebook.com/reformezo, ormeze.webnode.hu és www.parokia5.blogspot.hu
Örömhír
31. szám
2013. Húsvét
DRÁMA A BIBLIÁBAN Pál apostol, avagy Saul látóvá vakulása (ApCsel 9:1-9)
A
napokban nyitja meg kapuját az első 4D-s mozi hazánkban. A látogató a térhatású mozgókép mellett illatokat is érezhet, de rázósabb helyzetekben a széke is megremeghet. Az érzékelés diadalmas korát éljük. Káprázatos minőségben kapunk vizuális és hallható ingereket. A képek belénk másznak, a hangok körbehálóznak. Lelki felületeinkig szűrődik az állandó morajlás. A digitális forradalom élvezői vagyunk, illetve azzá válhatunk. Ha a szemünk nem elég tökéletes mindehhez, lézerrel vagy kontaktlencsével megoldják nekünk ezt a „kis problémát”. A felszínen tehát minden csodás és minden minket, fogyasztókat szolgál. Mi hasznunk nekünk mindebből? Gyakran eszembe jut Szakonyi Károly Adáshiba című darabja, melyben egy esti tévénézésben elmerült családba váratlanul betoppan Emberfi, azaz Jézus, de senki nem figyel rá, mert csordultig vannak a másfelé figyeléssel. A vibráló képernyő bambákká ringatja őket. Vigyázzunk: a kívülről jövő ingerek hatása elnyomhatja a jóval halkabban formálódó lélekhangjainkat! Külső látásunk mellett belül is látunk, képeket alkotunk, asszociálunk, raktározzuk, forgatjuk magunkban mindazt, ami ér bennünket. Az általunk hallott igehirdetések is életre kelhetnek bennünk, dolgozhatnak, bármikor felbukkanhatnak gondolataink sodró áramlatában. Csak oly sok minden hangosabb és látványosabb! Néha úgy érzem magam csendre való törekvéseimmel, mintha a fejjel lefelé átfor-
dulós hullámvasútban próbálnék könyvet olvasni, ezért sokszor én is csak a felszínt nézem, és bedőlök neki. Létfontosságú a csendesség, a megállás, mert másképp nézővé révülök ahelyett, hogy látnék. Minden szempontból más korszakban, más üdv- és kultúrtörténeti közegben ugyan, de Saul is elkezdett a felszínre bámulni: belehergelte magát a keresztényüldözés – szerinte – nemes feladatába, és csak ment, ment hegyen-völgyön nézve, de nem látva. Tekintélyes ószövetségi tudásának lélektelen, formális keretei beborították elméjét. Nem állt meg, ment előre és működtette farizeusi életének és tanainak holt betűkből felépült gépezetét, és nem vette észre, hogy ezeket a holt betűket valaki már megelevenítette. Ezért kellett megállnia. Ezért kellet lezuhannia az út porába. Ezért kellet csendben maradnia és magába szállnia három napig. Isten akaratának megjelenése az emberi világban sokszor drámai módon történik. Nem teátrális célzattal, hanem azért, mert nagyon elmerültünk saját formavilágunkban, és alig érzékelünk lelki összefüggéseket. Jézus tanítói működése, megfeszítése, és az őt követő emberek sokasága csupán valamiféle kártékony „szektásodás” volt Saul szemében, Isten ezért személyes találkozóra hívta őt az út porába, majd a testi vakság kijózanító állapotába, mert neki, a későbbi Pálnak erre volt szüksége ahhoz, hogy életre keljen benne az evangélium. A három napos „érzékelésböjt” megfordította útján ezt az embert. Isten hangjára, önmagával kellett találkoznia, felülbírálnia indulatait,
és eldobnia azt a „belső térképet”, melynek segítségével útnak indult. Aztán lelki síkon személyesen kellett találkoznia Megváltójával, megérteni a jézusi mű egyetemességét, azt, hogy onnantól minden ember kiválasztott, akiknek tovább kell adni a szeretet üzenetét. Elszántsága, lendülete és habitusa új előjelet kapott. Keresztényüldözés helyett példátlan egyházépítésbe kezdett. Utazott, vitatkozott, bebörtönözték, leveleket írt, működése gyakorlati, és elméleti síkon egyaránt hatott. Képzett teológus volt, aztán személyes élménye nyomán misztikus teológus lett, belső, jézusi elhívásra pedig krisztológussá vált. Mindehhez azonban meg kellett állnia, át kellett értékelnie neveltetését, egyistenhitének vaskalapos hagyományait, és nyitottá kellett válnia arra, hogy az új üdvtörténeti kornak emberi részről kulcsfigurájává nemesüljön. Pál – a volt Saul – a látás emberévé vált. A befelé figyelő ember mintaképévé. A külső körülményektől független belső hallás és látás gyakorlati alkalmazója és alkalmazottja. Ezért tudott börtönben énekelni, ezért volt képes hatalmas távolságokat megtenni az evangéliumért. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (...) Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11:1 és 3) Isten mindenkivel személyesen próbálkozik. Elmegy az ajtódig, ott áll és kopogtat. Vagy éppen útközben talál meg, a saját damaszkuszi utadon. Teszárek Csaba 9
2013. Húsvét
Örömhír
31. szám
ISTEN GONDVISELÉSÉBEN ÉLVE Ki ül mellettem? Sokan talán rá sem látnak a szokott helyükről, a parókia felőli bejárat melletti „ficakban” meghúzódó keverőpultra, és a mögötte ülő házaspárra. Most kihívtuk őket a pult mögül, hogy a gyülekezet is jobban megismerje szolgálatukat és egy kicsit őket is: beszélgetés Kunfalvi Istvánnal és feleségével, Kunfalvi-Ádám Eleonórával, vagyis Pistivel és Nórával.
Mivel foglalkoztok? NÓRA: Halmozottan sérülteket ellátó intézetben dolgozom szociális gondozó és ápolóként. Szeretek segíteni ezeknek az embereknek. A 12 órás műszakok persze megterhelőek, de hála Istennek csak fizikailag terhel le, lelkileg nem. PISTI: A Zeneakadémián dolgozom, villanyszerelő és karbantartó vagyok. Hogyan kezdtetek a gyülekezetbe járni? P: Szüleim még a templom megépülése előtt, a régi kovácsműhelyben csatlakoztak, tulajdonképpen belenőttem a gyülekezetbe, Péter bácsi első konfirmandusainak egyike voltam, és azóta is ide járok. 10
N: Én Pisti révén kerültem ide, igazából beházasodtam a gyülekezetbe.
N: A gyermekistentiszteletek barkácsolás részében segítek.
Hogyan ismerkedtetek meg? N: Az interneten keresztül. Barátnőim a beleegyezésemmel regisztráltak egy keresztyén ismerkedési portálon, sokat keresgéltem, egy időre abba is hagytam, mert nem találtam olyan valakit, aki nem csak „vadászik”, hanem komoly kapcsolatra vágyik, és gyakorló hívő is. Aztán végül mégiscsak találtam egy fiút (nevetve egymásra néznek).
Szerintetek miben fejlődhetne a gyülekezetünk? P: Nekem nagyon hiányoznak a zenés, fiatalos istentiszteletek. Egyrészt mert nagyon családiasak voltak, másrészt mert hiányzik az együtt zenélés élménye. Jó lenne több olyan alkalom, amikor a közösségépítés és egymás megismerése van a középpontban, mint például a játékestek.
Nem is volt kérdés, hogy ebbe a gyülekezetbe fogtok járni? N: Számomra nem, mert úgy értettem meg az igéből, hogy az asszony kövesse a férjét annak gyülekezetébe is. Evangélikus vagyok, de hála Istennek ezzel együtt otthon érzem itt magam.
Volt olyan nehéz helyzet az életetekben, amikor megtapasztaltátok, hogy „Isten gondviselésében” éltek? P: Volt egy majdnem frontális karambol esetem, amikor az autó nagyon összetört körülöttünk, de nekünk semmi bajunk nem lett, Isten a kezében hordozott. De az egész életem alakulásában is tapasztaltam, például abban, hogy Nórit megismerhettem, ezt ajándékként élem meg, csak jöhetett volna egy kicsit előbb is (nevetnek). N: Számomra a legnagyobb gondviselés, hogy „kiemelt” a családomból, és magához hívott. Édesapám egyedül nevelt egy kis felvidéki faluban, Nagytárkányban, ahol nem kaptam hitbeli útmutatást, de egy alkalommal mégis megkeresett minket a helyi lelkész, hogy jön egy ifjúsági csoport, és nem szállásolnák-e el két fiatalt. Tőlük kaptam egy Bibliát, amit először csak úgy elraktam, majd mégis kinyitottam az Ézsaiás 53-nál, elolvastam, de nem értettem, ezért reggel megkérdeztem tőlük, hogy mit jelent ez az egész, ők elmagyarázták, és akkor elindult bennem valami, ami máig is tart.
Mit szerettek ebben a közösségben? P: A szó jó értelmében „megszoktam” már ezt a közösséget és szinte minden ismerősöm és barátom ide jár, így egyben hitbeli és baráti közösség is a számomra. N: Azt, hogy rugalmas, több generáció van együtt, és a lelkipásztorok a mindennapi élet alapján hirdetik az igét, így könnyebb befogadni egy-egy üzenetet. Milyen szolgálatot végeztek? P: A hangosítást intézem, a prédikációkat töltöm fel a gyülekezet honlapjára, és a műszaki csoporttal apróbb javítgatásokat végzünk. Azért nem csak apróbb javítgatásokat is és mondhatjuk, hogy „mindenes” vagy a karbantartás terén… Hát mondhatjuk, legutóbb például Enet lakását festettem ki, és a parókia tetőszigetelésében is segítettem.
Pusztai Tímea
Örömhír
31. szám
2013. Húsvét
KÖRKÖRÖS STAFÉTA Fontos kérdés, hogy a középiskolásoknak szóló ifiből „kiöregedők” hogyan integrálhatók a felnőtt gyülekezetbe. Akik az ifjúsági órák nyílt, és kötetlen stílusán nevelkedtek, esetleg nehezebben szokják meg a felnőtt református gyülekezet kötöttebb formáit, ugyanakkor az ifisek témáinál komolyabb beszélgetésekre vágynak. 2011 novemberében ez a kérdés indította útjára, egy jól sikerült ifjúsági találkozó után, a Bárkát. A kör célja, hogy a tagok segítségére lehessenek egymásnak a felnőtt gondolkozás és a felnőtt hit kialakulásában.
Hrabovszki Szilvia
Ahogy Noé bárkája sok különböző élőlény otthona volt, úgy otthona a mi Bárkánk sok különböző véleménynek és meglátásnak. Kéthetente ülünk össze, hogy a mindennapjainkat érintő kérdésekről, saját és egymás tapasztalataiból és a Bibliában elénk tárt megoldásokból merítve beszélgessünk. A napi hajtásból egy újabb lehetőség a kikapcsolódásra, amit a nasi és a tea csak még kellemesebbé tesz. Az, hogy ezt a lelki épülést egy hangulatos délutáni klub érzetében kapjuk meg, csak még vonzóbbá teszi ezt a kört. Ezért szeretem a Bárkát.
Zwickl Fruzsina
Külföldről hazatérvén olyan jó volt egyből belecsöppeni a csoportba, szinte mintha mi sem történt volna, amióta elmentem: sok régi arc, jó hangulatú és mély beszélgetések és sok nevetés. Sokat köszönhetek a
Bárkásoknak: kérdéseket, válaszokat, meghallgatást, támogatást, bátorítást, inspirációt. Hála ezért az Úrnak!
Pusztai Gábor
A felnőtté válás küszöbén sok minden átértékelődik az emberben a fiatalkori nézeteihez képest. Mást jelent számunkra a család, a munka, a felelősség, és mást jelent számunkra a hit, a bizalom, az elkötelezettség. Régóta vágytam egy olyan körre, ahol ezekről a kérdésekről megismerhetem a hasonló cipőben járók véleményét. Az elmúlt másfél évben sokat fejlődtem hitben, világlátásban a többiek gondolatai alapján, és remélem, az enyémek is hatottak a többiekre. Hiszem, hogy Isten azért adott közösségeket számunkra, hogy a tagjain keresztül is szóljon hozzánk. Hiszem, hogy a bárkás beszélgetésekben is az Ő gondolatai formálódnak meg bennünk.
IMPRESSZUM ÖRÖMHÍR. A Budapest Külsõ-Kelenföldi Református Egyházközség ünnepi kiadványa. Megjelenik évente háromszor. Felelős kiadó: Molnár Sándor lelkipásztor Alapító szerkesztő: Megyaszai Imre Szerkesztő: Kálmán Emese Olvasószerkesztő: Arday-Janka Judit Tördelés és nyomdai előkészítés: Rácz&Réthy Fotó: Pusztai Gábor (2., 3. és 10. old.) Köszönettel várjuk a testvérek hozzászólásait, írásait és beszámolóit! Gyülekezetünk elérhetőségei: www.kulsokelenfold.ref.hu 1115 Budapest, Ildikó tér 1. Telefon: (+36-1)203-3701
E lapszám előállítási költsége: 156 Ft/db Adományát szívesen vesszük!
VEGYÜK ÉSZRE A JÓT, A SZÉPET! Gyülekezetünk meghívót kapott március 8-ra Szántai Éva és Görög Zsuzsa kiállításának megnyitójára a Tető Galériába. Néhányan elmentünk, és részben a megnyitó beszéd, részben a kiállított képek és műtárgyak keltette gondolatok közül néhányat szeretnék megosztani a testvérekkel. A mai felgyorsult és virtuális világunkban gyakran nem vesszük észre a jót, a szépet, pedig ha e kettő találkozik bennünk, jobb emberekké válhatunk. A művészek a bennük megszülető gondolatot tovább
akarják adni nekünk, nézőknek, hallgatóknak. A mi dolgunk a rácsodálkozás, a gyönyörködés, vagy ha felkavaró alkotással van dolgunk, akkor annak értelmezése. Minden nap vegyünk észre valami szépet környezetünkben a nyíló kisvirágtól kezdve egy szép versen át bármilyen alkotást, amit a természet, vagy egy művész azért ad, hogy jobb és boldogabb emberek legyünk. Szántai Éva (gyülekezetünk tagja) sok súlyos betegsége ellenére is az élet szépségét tolmácsolja felénk. Könnyei között mondta,
hogy boldog, amiért Isten ezzel a tehetséggel áldotta meg, és nagyon örült, hogy olyan sokan megjelentek a kiállításán. Engem legjobban a Szeretet című festménye hatott meg, amelyen egy anya ölelésében látjuk a gyermekét. Két Krisztus-képet, több női arcképet és virágkompozíciókat is láthattunk. Görög Zsuzsa üvegből készült munkái közül a Betlehem volt számomra a legcsodálatosabb. Ilyen különleges anyagból készített betlehemes jelenetet még nem láttam. Rátkai Jánosné
11
Örömhír
2013. Húsvét
31. szám
KERESZTREJTVÉNY 2
3
Z
15
4
6
7
I
16
18
8
20
32
28
33
42
11
12
24
27
37
10
13
14
21
23
26
9
17
19
22
36
5
25
29
30
34
31
35
38
39
I
40
41
Ö
Készítette: Kiss András
1
Vízszintes: 1. Idézet a Zsoltárok könyvéből (folyt. a vízsz. 42-ben). 15. Középen kensz! 16. Munka bizalmasan. 17. Bekebelező. 18. Frissít. 19. Házasságod megszakítod. 21. Végén aggat!. 22. Rin Tin … kutyanév. 23. Villamos kocsiszín. 24. Zsákot bezár. 26. Indiánok oszlopa. 28. Végtagom. 30. Végtag 33. RÖS. 34. Részekre oszt. 35. Diagonális. 36. Tűz megszüntetése. 39. Aranyérmes. 41. IAL. 42. Vízsz. 1. folytatása. Függőleges: 1. Bever. 2. Mozgásba hoz. 3. Ilyen dolmány is van. 4. Bizony, igazán. 5. Folyadékom 6. Nem fölém. 7. Becézett Zoltán. 8. SEZ. 9. TL. 10. Magamat. 11. Testrész. 12. Beöntik. 13. Igekötő 14. Házas. 20. Fejjel ellátott fémen. 23. Lusta-é? 24. Nem külső. 25. Konyhai edények. 27. Önt. 29. Ékezet nélküli szín! 31. Gyümölcsös, szeszes frissítő. 32. Irodai kapocs. 34. TSM. 37. Lovas eleje! 38. Árkot készít. 40. Felvigyázó.
GYEREKSAROK
© Szánatai Éva
SZÍNEZD KI!