Kuti István1 – Karcagi-Kováts Andrea2 – Dombi Mihály3 Az anyagállományok és az ökológiai gazdaságtan mérési problémái Material stocks and measuring problems of ecological economics
1, 2, 3Debreceni
[email protected] Egyetem GVK Gazdaságelméleti Intézet Közgazdaságtan és Környezetgazdaságtan Tanszék
Bevezetés A mintegy húsz éve megjelenő anyagáram-elemzés (material flow analysis – MFA) ma már széles körű irodalommal rendelekezik és nem csak az ökológiai gazdaságtan – ezen belül az ipari ökológia – elméleti írásaiban nyert egyre nagyobb teret, hanem mind inkább a statisztikai hivatalok elfogadott és alkalmazott módszertanává is vált, mi több – elszórtan ugyan, de – a fenntarthatósággal foglalkozó politikai dokumentumokban is megjelent.1 A nyilvánvaló eredmények ellenére azonban mind az elméleti munkák, mind a statisztikai gyakorlat több súlyos hiányosságot mutatnak. Ezek közül hármat emelünk ki. i) Az anyagáram-elemzés – nomen est omen – az áramokra összpontosít és nem foglalkozik a fizikai készletek, az anyagállományok mennyiségének számbavételével, csupán azok változását méri a nettó állománygyarapodás (Net Addition to Stocks – NAS) mutatójával. ii) Ráadásul, az MFA csak a technoszféra anyagcseréjével foglalkozik, a természeti rendszereket elhanyagolja. Cikkünk tárgyát tekintve ez abban mutatkozik meg, hogy a NAS csak a technoszféra anyagállományainak változását méri, és figyelmen kívül hagyja a természet anyagállományainak mértékét, azok változását. iii) Az MFA irodalom mindeddig igen kevés figyelmet fordított az MFA mutatók modellekbe rendezésére, még csak megalapozott hipotéziseket sem fogalmazott meg olyan összefüggésekre (törvényekre) vonatkozóan, amelyek később egységes modellbe illeszthetők. Az ökológiai gazdaságtan, az ipari ökológia és az anyagáram-elemzés nemzetközi irodalmában (pl. H. Daly, R. Costanza, M. Faber, D. Müller, S. Hashimoto, K. Mayumi és H. Tanikawa munkáiban) elszórtan, de egyre világosabban körvonalazódik az a gondolat, hogy ha meg akarjuk érteni a természet, társadalom, gazdaság csatolt rendszer anyagcsere folyamatait – azon túl, hogy a folyamatmutatók mellett az eddiginél jóval nagyobb súlyt helyezünk az állomány jellegű indikátorokra – elkülönített anyagkészlet-elemzésre (MSA) van szükség.
Az anyagáram-elemzés témakörében az utóbbi években több írásunkat tettük közzé: Karcagi – Kuti, 2007; Karcagi-Kováts – Kuti, 2008; Dombi – Karcagi-Kováts, 2010; Karcagi-Kováts – Kuti, 2010a, 2010b, 2010c; Karcagi-Kováts – Kuti, 2011; Karcagi-Kováts – Kuti, 2012; Dombi et al., 2012.
1
220
Cikkünkben bemutatjuk, hogy az anyagelemzés (material analysis — MA) – az anyagállományelemzés (material stock analysis — MSA) és az anyagáram-elemzés (material flow anlysis — MFA) kapcsolt módszere (röviden így írhatjuk: MSA + MFA = MA) – a természet-technszféra rendszerek teljesebb leírását, a fenntartható fejlődés koncepcójának mélyebb és alaposabb megértését eredményezheti. Az általános anyagi készletek mennyiségi leírásában az aggregáltság magasabb fokán a kutatásnak számos tennivalója van. A természet, a társadalom és a gazdaság általános anyagi készleteinek azonosítása, leírása, mennyiségi jellemzése, valamint az anyagáramokkal való összefüggéseik feltárása, modellekbe építése jelentős előrelépés lehet a természet és a technoszféra dinamikus kölcsönhatásainak, anyagcseréjének (metabolizmusának) pontosabb megértésében, s ezzel a globális természet-technoszféra csatolt rendszer anyagi (fizikai) állományainak és áramainak hosszú távú dinamikus egyensúlyaként felfogott fenntarthatóság mélyebb megragadásában. Írásunk célja, hogy i) rámutassunk, hogy az MFA csupán az egyik fele annak az elemzési módszernek, amelyre szüksénünk van bármely természet – technoszféra rendszer metabolizmusának kvantitatív elemzéséhez; ii) körvonalazzuk azokat a legfontosabb feladatokat, amelyekhez a tudományos közösségnek hozzá kell látnia, ha meg akarja szüntetni a fent jelzett hiányosságokat és az anyagállomány-elemzést az anyagáram-elemzéssel egyenrangúvá téve teljessé kívánja tenni az anyagelemzés vizsgálati módszerét; iii) a fenntarthatóság új fogalmi megragadását nyújtsuk, a készletek általános elméletére alapozva, amelyet Faber és munkatársai javasoltak (Faber et al., 2005; Karcagi-Kováts – Kuti, 2012). 1. Anyagáramok és anyagállományok elemzése: az anyagelemzés két elválaszthatatlan oldala — MFA + MSA = MA Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy a természet és a technoszféra (az ember által átformált anyagi világ, a társadalom és a gazdaság anyagi teste) dinamikus kölcsönhatását – még leszűkített vizsgálati program, az anyagi (fizikai) folyamatok elemzése szempontjából is – csak akkor érthetjük meg kielégítően, ha az anyagáramok mellett az anyagállományok mértékére is kellő figyelmet fordítunk. Bár sok szó esik az antropogén eredetű anyagáramok jelentőségéről, mértékéről, a természettechnoszféra rendszer magasfokú összetettségérő (komplexitásáról), az MFA irodalmában nem jelenik meg elég hangsúlyosan, hogy ezek az áramok hihetetlen mértékben és – a globális természeti folyamatok időigényéhez mérten – rendkívül rövid idő alatt megváltoztatták a Föld anyagállományainak szerkezetét (arányait) és számos jel utal arra, hogy ezek a folyamatok gyorsuló ütemben folytatódnak. A Föld népességének növekedésével párhuzamosan, és a technológiai „fejlődés” következtében fenyegető mértékben csökkent a természetes élővilág, megváltozott a légkör szerkezete, vészesen zsugorodik a sarki jégtakaró kiterjedése, megdöbbentően csökkent a termőföld mennyisége, s a sort sajnos folytathatnánk.
221
Az emberiség olyan jelentősen beavatkozott a Földet az élet számára alkalmas állapotban tartó globális természeti rendszer működésébe, oly mértékben megváltoztatta annak struktúráját, a természetes anyagállományok és az azok közötti anyagáramok meglepően stabil egyensúlyban lévő működési rendjét, hogy számos neves tudós (lásd pl.: The Stockholm Memorandum, 2011) szerint új földtörténeti korról kell beszélnünk, az Antropocénről, melyben a globális környezeti változások fő tényezőjévé az emberi tevékenység vált (Steffen et al., 2007; Rockström et al., 2009a,b). Az anyagállományokkal (készletek, stockok) foglalkozó eddigi elszórt megjegyzések, fejtegetések az irodalomban csak lakonikusan térnek ki a készletek vizsgálatának jelentőségére. Az MFA előnyei között általában azt emelik ki, hogy egységes keretekben és módszertan szerint lehet leírni a természet és a technoszféra folyamatait, kölcsönhatásait, amire a hagyományos közgazdaságtan monetáris eszközökkel nem képes. (Az MFA részletes bemutatása helyett az örvendetesen gyarapodó magyar nyelvű irodalomra utalunk (KSH, 2002; Kohlhéb et al., 2006; Pomázi – Szabó, 2006a, 2006b; Szabó – Pomázi, 2006; Drahos et al., 2007; Herczeg, 2008).) Ugyanez elmondható az anyagállományok vizsgálatára, az MSA-ra is. Daniel Müller a következők miatt tartja fontosnak a humán eredetű anyagállományok vizsgálatát a környezetpolitika gyakorlata szempontjából: i) hamarosan ezek lesznek a legfontosabb nyersanyagforrások; ii) ezek igen jelentős szerepet játszanak az erőforrások és energia fogyasztásában, valamint a hulladékok és emissziók létrehozásában; iii) terjedelmük és dinamikájuk részét képezik az anyagi körfolyamatoknak, amit általában kevéssé tanulmányoztak. (Müller, 2006, p. 142.) Hasonlóan érvel Hashimoto valamint Yokoyama és Nagasaka is, ők azt emeli ki, hogy a technoszférában megtestesülő anyagállományok egyaránt jelenthetnek potenciális hulladékot és másodlagos nyersanyagforrást (Hashimoto, 2005; Yokoyama – Nagasaka, 2007). Mindezen érvek súlyát elismerve, mégis azt tartjuk legfontosabbnak, hogy a természet és a technoszféra, valamint ezek alrendszerei igen magas komplexitású anyagi rendszerek, amelyek anyagállományaik és az ezek között folyó anyagáramok elválaszthatatlan egységeként léteznek. Leírásuk, jellemzésük még ezek együttes számbavételével, kölcsönhatásaik megragadásával is töredékes, hiszen az csak számos egyéb mutató (energia, térfogat, entrópia, információ stb.) bekapcsolásával lehetséges. A vizsgálatokat az anyagmennyiségre (tömegre) korlátozva is, mindenképpen teljesebb az elemzés, ha az állományokat és az áramokat együtt vesszük figyelembe. Az anyagelemzés melletti érveink szükségképpen töredékesek, kezdetlegesek, hiszen az ilyen jellegű kutatások éppcsak megkezdődtek. A módszer sikerét az eredmények adják, ehhez viszont részletekbe menő konkrét statisztikai munkát kell végezni, ezekre alapozva összefüggéseket, szabályosságokat kell keresni, amelyek a természet-technoszféra rendszer fontos jellegzetességeit, jelenségeit írják le. Az alapvető kérdés, hogy léteznek-e szabályosságok
222
(törvények, természeti törvények) az anyagállományok és anyagáramok kölcsönhatásában az aggregáltság különböző szintjein. Az anyagelemzésnek akkor van értelme, ha ilyen törvények feltárására képes, azokat modellekbe tudja rendezni, méghozzá olyan modellekbe, amelyek a gyakorlat számára fontos, felhasználható eredményeket nyújtanak. 2. Az anyagelemzés néhány soron lévő feladata Az anyagállomány-elemzés (MSA) gyerekcipőben jár. Maga a kifejezés sem eresztett még gyökeret az irodalomban, hiszen csupán néhány munkában fedezhető fel (Hashimoto, 2005; Yokoyama – Nagasaka, 2007). E pontban röviden összefoglaljuk azokat a feladatokat, amelyek egyrészt az MFA irodalmában elszórtan, legtöbbször egy-egy mondatban vagy egy rövid bekezdésben, másrészt a viszonylag kevés számú MSA tárgyú tanulmányban megfogalmazódtak, illetve saját ötleteink, elképzeléseink nyomán kutatásaink fokozatosan kezdenek kirajzolódni. E feladatok felsorolása az MSA mai állapotában nem lehet teljes. Egységes módszertan kidolgozása — Az MFA módszertan viszonylag kiforrott. Az Európai Unió 2001-ben kiadott útmutatója nagy lépést jelentett ebben a tekintetben, s az OECD tevékenysége is jelentős volt. Hasonlóan egységes és az MFA módszertanához igazodó keretrendszer kidolgozásának szükségességét néhányan már felvetették (Hashimoto, 2005; Yokoyama – Nagasaka, 2007), s a japán környezetügyi minisztérium támogatásban részesített egy erre irányuló kutatási programot. Az állományok osztályozása, mutatók kidolgozása — A kidolgozandó módszertan egyik kulcsfontosságú eleme az MSA mutatórendszerének kimunkálása. Ehhez az szükséges, hogy azonosításra kerüljenek a természet és a technoszféra azon kulcsfontosságú állományai, amelyek tömegének számbavétele elkülönülten szükséges és lehetséges. Az alábbiakban néhány ötlettel illusztráljuk ennek a munkának a lehetséges irányait. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a mérésnek nem csak a technoszféra állományairra kell irányulnia, hanem módszeresen számba kell venni a természet anyagállományait is. Az egyes állományok elkülönítése, osztályba sorolása, a vizsgált entitások határainak megállapítása világos elvek szerint kell történjen, bár nyilvánvalóan praktikus megfontolások is befolyásolják majd ezt a tevékenységet. Ezek az elvek egyenlőre távolról sem nyilvánvalóak. Helyességüket – egyebek között – az igazolja majd, hogy képes lesz-e a kutatás objektív összegüggések, szabályszerűségek feltárására az osztályozás alapján kidolgozott mutatók és más indikátorok között (lásd lentebb). A technoszféra állományainak egy elképzelhető – szükségképpen intuitív módon készített – csoportosítását mutatjuk be az 1. táblázatban.
223
1. táblázat – A technoszféra anyagállományai Anyagállományok
Példák
Helyhez kötött állományok
épületek, utak, járdák, sínek, csatorák, vezetékek, gépállomány, hulladéklerakók stb.
Mozgó állományok
teher- és személygépkocsik, villamosok, buszok, repülőgépek, motorkerékpárok; emberi népesség
Mozgatható állományok
termékek: mobiltelefonok, bútorok, szórakoztató elektronikai cikkek, háztartási eszközök, élelmiszerek, könyvek, ruhaneműk; nyersanyagok, félkész termékek, raktárkészletek stb.
Helyhez kötött szerves állományok
termesztett növények, mezőgazdasági állatok, háziállatok, települések növény- és állatállománya stb.
Forrás: saját szerkesztés
Kérdéses, hogy a mesterségesen létrehozott (termelt) és gondozott szerves anyagot (növényeket és állatokat) a természethez vagy a technoszférához kell-e sorolni, ott kell-e számbavenni. (A mezőgazdasági állatállományt pl. H. Weisz és munkatársai (2007) ide sorolják; érdekes, hogy a termesztett növényeket nem.) A természeti létezők közötti számbavétel mellett is vannak érvek. Az emberi népességet is figyelembe vettük az állományok között (ahogy pl. Weisz et al., 2007 is) és a mozgó állományok közé soroltuk. Tömegét tekintve valószínűleg elenyésző lesz, így egyes szerzők szerint figyelmen kívül hagyható (Weisz et al., 2007, p. 9.), a mozgatásához illetve folyamatos megújításához szükséges anyagmennyiség (élelmezés) azonban feltehetően számottevő, ezért mindenképpen vizsgálni kell. Az anyagelemzésnek módszeresen ki kell térnie a természeti rendszerek metabolizmusának feltérképezésére is. Maga az MFA is antropocentrikus, hisz eddigi irodalma túlnyomó részt a technoszféra szempontjából vizsgálja az áramokat, s nem foglalkozik az ökoszisztémák által elnyelt és kibocsátott anyagáramok számbavételével. Ezt a hiányosságot mindenképpen pótolni kell, hiszen a természet és a technoszéra csatolt rendszer metabolizmusát csak úgy érthetjük meg, ha egyik alrendszer anyagi jelenségeinek vizsgálatát sem hanyagoljuk el, sőt módszeresen felvetjük ugyanazokat a kérdéseket mindkét alrendszerre. E cikk mondandója szempontjából ennek az állításnak a hozadéka, hogy az MA-nak a természeti anyagállományokat is vizsgálnia kell. A termőtalaj, az erdők, a halállomány csak néhány példa arra, hogy a természet mely készlet jellegű elemeit kell vizsgálnunk. A természet anyagállományainak egy elképzelhető – szükségképpen intuitív módon készített – csoportosítását mutatjuk be az 2. táblázatban. (A táblázat természettudósok segítségével feltehetősen jelentősen bővíthető illetve javítható.) 2. táblázat – A természet néhány fontos anyagállománya
224
Anyagállományok
Példák
Helyhez kötött állományok
lokális ökoszisztémák (pl. erdők, mezők) növény- és állatállománya, termőtalaj, mocsarak, lápok, tavak, ásványok, ércek, kőolaj, légkör stb.
Mozgó állományok
egyes tengeri és folyami halak állománya, vándorló madarak és más állatok, egyes vadon élő állatok, spórák, pollenek stb.
Forrás: saját szerkesztés
A természet anyagállományainak vizsgálata rendkívül fontos, s azt az ökológiai gazdaságtan, az ipari ökológia kutatói nem hagyhatják a természettudósokra. A természet és a technoszféra anyagállományainak párhuzamos vizsgálata kölcsönös függésükön túl, az analógiák révén is megtermékenyítő hatást gyakorlhat az MA elméletére. Igen érdekes és nehéznek ígérkező feladat a gazdaság és a társadalom elkülönítése (amelynek szükségességét egy korábbi írásunkban (Karcagi – Kuti, 2008) már jeleztük). (Ezt az MFA sem teszi meg, sőt, helytelen terminológiát alkalmaz, hisz (makro)gazdasági szintű anyagáramlásról (economy-wide material flow analysis – EW-MFA) beszél, noha a teljes technoszféra, a társadalom-gazdaság anyagi testének metabolizmusát elemzi.) A társadalom és a gazdaság entitásainak megkülönböztetése fontos lenne az életmód anyagi szempontú vizsgálata céljából. Ennek folytán világosabban láthatnánk, mennyi anyagot (teret és energiát) használ fel különkülön a társadalom és a gazdaság a rendelkezésre álló állományokból, és ezek milyen mértékben járulnak hozzá a kölönböző anyagáramokhoz. Érdekes kérdés, hogy a háztartási szférát a társadalomhoz vagy a gazdasághoz soroljuk-e. Ennek elkülönítése mindenképpen kívánatos, hiszen fontos tudnunk, hogy – állományok és áramok tekintetében is – mennyi anyagot használnak fel egyrészt a háztartások, másrészt a gazdasági szervezetek. (a hazai MFA irodalomban Pomázi és Szabó Budapest épület- és gépjárműallományára adott egszerű becsléseket, miközben a számbavétel nehézségeit jelezve megjegyezték, hogy „problémát jelent a városokba beépített anyagállomány (épületek, infrastruktúra) teljes nagyságának meghatározása” (Pomázi – Szabó, 2008, p. 675.); további példák lakásállomány MA vizsgálatára: Müller, 2006; Hu et al, 2010.) Úgy véljük, az ilyen típusú vizsgálatok világosabban (és kvantifikáltan) mutatnak majd rá arra a nyilvánvaló tényre, hogy a mai nyugati civilizáció tújhajtott fogyasztása és az életmód ezen kívüli elemeinek a háttérbe szorulása okozza a társadalmi metabolizmus jelenlegi fenntarthatatlan voltát. A gazdaság állományait (és ezek input és output anyagáramait) vizsgálhatjuk tevékenységi területek, ágazatok szerint (pl. közlekedés/szállítás, mezőgazdaság, feldolgozó ipar, bankszektor stb.). Az egyes szektrok anyagállományok és -áramok szerinti elemzése minden bizonnyal új eredményekkel gazdagítja majd a gazdaság szerkezetére – és annak a fenntarthatóságra gyakorolt hatásaira – vonatkozó ismereteinket. (Megjegyezzük, hogy a természeti rendszerek tekintetében is végezhető „ágazati” MA.)
225
Az aggregáltság különböző szintjein történő elemzés — Az anyagállomány-elemzés – az MFA-hoz hasonlóan – az aggregáltság számos különböző szintjén végezhető és végzendő. A legalacsonyabb szint itt is az elemállomány-elemzés (substance stock analysis – SSA), amely egyes elemek mennyiségét veszi számba a természet és a technoszféra különböző alrendszreiben és globálisan. Az egyes kémiai elemek és összetett anyagok állományának elemzése viszonylag gazdag. Igen érdekes eredményekre vezetet pl. Chen és Graedel kutatása, melynek során az alumínium állományának és áramainak alakulását vizsgálták az Egyesült államokban 1900 és 2000 között. Egyebek között kimutatták, hogy az USA technoszférájában az alumínium teljes állománya dámai módon megnövekedett 1945 és 2009 között és 2009-re elérte a 316 Tg értéket (ami mintegy kilencszer haladta meg az 1900-as szintet). Ennek hozzávetőlegesen 48%-a a háztartási szférában található. Az egy főre vetített alumínium állomány folyamatosan nőtt 2009-ig és elérte a 490kg/fő értéket. A közlekedési eszközökben felhalmozott alumínium mennyisége jelentősen növekedett az 1990-es évektől kezdve, elsősorban az autóipar technológiai változásai miatt, az épületekben és az elektronikai eszközökben felhalmozott alumínium mennyisége azonban – úgy tűnik – elérte a telítődési szintet 2005 után (Chen – Graedel, 2012). Néhány további példa elemállomány-elemzésre: réz (Daigo et al., 2009), alumínium (Cheah et al., 2009; McMillan et al., 2010), nikkel (Rostkowski, 2007). Meg kell jegyeznünk, hogy az SSA éppúgy mostohán kezeli a természeti rendszerek elemzését, mint az aggregált MFA. Az összetett anyagok (acél, beton, üveg, műanyag stb.) állományainak vizsgálatára is számos példa hozható (a beton állományára a holland lakóépületekben és annak dinamikájára 1900 és 2100 között Müller közölt számításokat (Müller, 2006); PVC (Kleijn, 2000); fémek (Graedel, 2010)), az aggregáltság magas szintjén azonban – ismereteink szerint – gyakorlatilag még nem születtek eredmények. A legmagasabb aggregáltsági szinten az egyes entitások (pl. erdők, települések, egy ország teljes természeti állományának és/vagy technoszférájának teljes tömegét vesszük számba. A térbeli (földrajzi) szintek szerint történő elemzés — Az MSA – az MFA-hoz hasonlóan, valamennyi aggregáltsági szinten – alkalmazható és alkalmazandó egyes háztartásokra, vállalatokra, ipari parkokra, településekre, régiókra, országokra, országcsoportokra, egyes ökoszisztémákra, természeti térségekre és globálisan, az egész Földre is. Általában, a tér bármely összefüggő halmazának anyagállományait és -áramait vizsgálhatjuk, amennyiben az valamilyen szempontból érdekes kérdést vet fel. Az időtényező figyelembe vétele — Az MSA igen érdekes és fontos kérdése, hogy mennyi ideig marad egy-egy anyagállomány (számítógép, gépkocsi, épület ill. gomba, hangyaboly, tó, ) egy adott rendszerben, illetve hogy mennyi idő alatt újulnak meg a különboző entitások, azaz milyen ütemben történik a fenntartásukhoz folyamatosan szükséges beruházás. (E kérdések elvont, elméleti elemzését lásd: Faber et al., 2005). A technoszféra anyagállományainak hulladék és másodnyersanyag-forrásként való vizsgálata — Amint arra többen felhívták a figyelmet (Hashimoto, 2005; Yokoyama – Nagasaka, 2007), a technoszféra
226
anyagállományai bizonyos idő után (illetve folyamatosan) hulladékok forrását képezik. A gyorsan elavuló és szemétbe kerülő, veszélyes anyagokat tartalmazó elektronikai eszközök éppúgy jó példát szolgáltatnak erre, mint a gépkocsi- vagy az épületállomány. Jelentős irodalma van az ún. „városi bányászat” (urban mining) viszonylag új fogalmának, amelynek kutatói praktikus okokból is felismerték a technoszféra anyagállományai számbavételének jelentőségét. Összefüggések feltárása és modellbe illesztése — Különös jelentőséget tulajdonítunk az összefüggések, szabályszerűségek, törvények keresésének és feltárásanak. Ez a teljes anyagelemzésre igaz, hiszen – bőséges irodalma ellenére – ez a tevékenység még az MFA terén is rendkívül ritka (példaként megemlítjük a TMR-re vagy a DMC-re vonatkozó környezeti Kuznets-görbét (pl. Fischer-Kowalski – Amann, 2001; Andreoni – Duriavig, 2008; Auci – Vignani, 2011)). Az MFA-val foglalkozó munkák mindeddig jobbára megmaradtak a statisztikai számbavétel területén, s jórészt idősoros adatok előállítására, bemutatására és olykor magyarázatára korlátozódnak. Úgy véljük, hogy az MA akkor ér el valódi áttörést, ha egyes mutatói közötti, az MA mutatók és más nem-monetáris mutatók (pl. energia, entrópia, információ) közötti illetve a hagyományos gazdasági mutatókkal tetten érhető szabályszerű (objektív) összefüggéseket sikerül feltárni, majd később modellekbe rendezni. A kutatás még nem tart abban a fázisában, hogy akár megalapozott sejtéseket, hipotéziseket is említhetnénk, ezért az itt következő példák csak azt a célt szolgálják, hogy érthetővé tegyük, milyen jellegű összefüggésekre gondolunk. A legérdekesebb talán az a kérdés, hogy milyen összefüggés van az országos szintű aggregált készletek és az aggregált anyagforgalom között. Ugyanez a kérdés feltehető településekre és egyes ágazatokra, alágazatokra is (pl. közúti közlekedés, állattenyésztés, kiskereskedelem, háztartási szektor). Vizsgálható, hogy van-e összefüggés és milyen az anyagállományok mértéke (tömege) és azok más nem-monetáris jellemzői, mint például organizáltsága (negatív entrópiája), belső energiája, hőkapacitása, belső anyag-, energiaés információáramainak mértéke stb. között. Fontos kérdés, hogy fellelhetők-e szabályosságok a folyamatok időbeni lefolyásában. Vannak-e szabályszerűségek a technoszféra állományainak élettartamában? (Pl. milyen ütemben újul meg a gépkocsi- vagy a lakásállomány?) Kissé konkrétabban, a mezőgazdasági termelés anyag-állományai és -áramai közötti kapcsolatokra számos példát hozhatunk. Az állatállomány és a nem-szándékolt outputok között összefüggésre példaként szolgálhat a szarvasmarha-állomány és a metánkibocsátás vagy a sertésállomány és a hígtrágya-kibocsátás kapcsolata. Output oldalon az erdők (általánosabban a biomassza) vagy a talajok szén megkötését említhetjük. A természetes ökoszisztémák vagy azok egyes elemei esetében az összefüggések nyilvánvalóan léteznek és a társadalomtudósok számára is magától értetődőek. A technoszféra egyes elemeire azonban a technológiai változások miatt létük kétséges. Világosan ki kell azonban mondani, hogy fenti fejtegetéseink mögött az a feltevés húzódik meg, hogy hasonló objektív összefüggések léteznek. E feltételezés mögött az a hayeki gondolat húzódik meg, hogy bár a társadalmi-gazdasági folyamatok az emberek cselekvési révén mennek végbe, az eredmény
227
mégsem feltétlenül emberi szándékok következménye (Hayek, 1967). Úgy véljük, hogy az ökológiai gazdaságtan egész szemléletének az felel meg, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer anyagi teste a természet része és így a technoszféra folyamatai, növekedése nem a véletlen műve, hanem ugyanúgy természeti törvényeknek van alávetve, mint az embertől független természeti létezők. 3. Az anyagelemzés és a fenntarthatóság Az anyagi folyamatok oldaláról vizsgálva és globális ökológiai feladványként értelmezve a fenntarthatóság a természet-technoszféra csatolt rendszer strukturális kérdéseként fogható fel: az „emberi társadalom és a természet fizikai kölcsönhatásának történetében lényeges elem a természet és az ember alkotta világ anyagi szerkezetének megváltozása” (Karcagi-Kováts – Kuti, 2012, p. 216.). A probléma tömören úgy fogalmazható meg, hogy az egyre gyorsuló anyagfelhasználás és átalakítás révén „néhány ezer éves története alatt, s különösképpen az utóbbi kétszáz évben, az emberiség jelentősen megváltoztatta a földi világ anyagi struktúráját” (uo.), például jelentősen növelte a szén mennyiségét a légkörben, lecsökkentette a szerves természeti anyag, a bioszféra mennyiségét, a természet anyagainak átalakítása révén hatalmas új anyagállományokat alakított ki (a technoszférát), amelyek által generált anyagforgalom globális méretekben mára meghaladja a természetes rendszerek közötti anyagcsere mértékét (Pomázi – Szabó, 2006a,b), és mindezzel felborította globális természeti rendszer – egyesek szerint többszáz millió év óta létező(Lovelock, ), de óvatosabban fogalmazva is az utóbbi 10000 évben fennálló (Rockström et al., 2009a,b) – dinamikus egyensúlyát. Az emberiség előtt álló, megoldandó közös feladat az egyenyúly helyreállítása. Ebből a szempontból a kérdés úgy vethető fel, hogy létezik-e (kialakulhat-e vagy kialakíthatóe) a globális természet-technoszféra csatolt rendszernek egy vagy több olyan kitüntetett (optimális) állapota, amely hosszú távon stabilitásra képes (v.ö.: Karcagi-Kováts, 2011, pp. 2627.). Másként fogalmazva, létezik-e a Föld anyagát – ezzel összefüggésben a teret és a beépített energiát – tekintve (egy vagy több) olyan objektív osztozkodási arány a természet és a technoszféra között, amely viszonylag tartósan állandó maradhat, s ebben az értelemben fenntartható? A kérdés mai – a növekedést kívánatosnak vagy elkerülhetetlennek tekintő – gondolkodásunk szerint talán ostobának vagy legalábbis furcsának tűnhet, de egy újbóli átfogalmazással megfontolandóvá tehető: korlátokba ütközhet-e globális méretekben a technoszféra anyagi növekedése? (Esetleg már túl is léptük ezeket a korlátokat és az optimum eléréséhez anyagot és teret kell visszaadnunk a természetnek?) Meadowsék nagy hatású könyveinek (Meadows et al., 1972; Meadows et al., 2005) alapgondolata szerint a növekedésnek határai vannak, s néhány éve a planetáris határok konkrét értékeit kísérlik meg meghatározni egyes kutatók (Rockström et al., 2009a, 2009b). Érdemes felfigyelni rá, hogy ezeknek a határoknak túlnyomó része (hacsak nem valamennyi) természeti anyagállományok küszöbértékeként is kifejezhető. Így például a légkör
228
széndioxid koncentrációjára megadott 350 ppm érték illetve a légkörből emberi felhasználásra kivont N2 évi 35 millió tonna küszöb (Rockström et al., 2009a, 2009b) az atmoszféra szén- és nitrogénállományának kritikus illetve kívánatos tömegét is feltételezi. Amennyiben – amint feltételezzük – létezik ideális osztozkodás a természet és a technoszféra között a globálisan rendelkezésre álló anyag mennyisége (továbbá az elfoglalt tér és beépített energia) tekintetében, e stabil állapot az anyagállományok és az azokat összekötő anyagáramok dinamikus állandóságát feltételezi. Ebben a szemléletben a fenntarthatóságot illetve az e felé való haladást, a fenntartható fejődést a következőképpen definiálhatjuk (Karcagi-Kováts – Kuti, 2012, 221. o.). „A fenntartható fejlődés a természet, a társadalom és a gazdaság anyagi, energetikai és információs készleteinek (állományainak, vagyon-, ill. tőkeelemeinek), ezek megfelelő mennyiségi és minőségi jellemzőinek és az ezeket összekapcsoló, körfolyamatokba rendeződő anyag-, energia- és információáramainak strukturális arányosságát, hosszú távú dinamikus stabilitását tudatosan tiszteletben tartó, megteremtő, fenntartó, – tág értelemben vett – technológiai és társadalmi fejlődés.” Ez a meghatározás több, cikkünk tárgyán túlmutató elemet is tartalmaz. A társadalmi vonatkozások tárgyalásától itt el kell tekintenünk, a technológiai változások hatására azonban legalább röviden ki kell térnünk, az anyagon való osztozkodás arányát ugyanis a (tág értelemben vett) technológia is számos esetben befolyásolja. (Az édesvíz emberi fogyasztására megadott küszöbérték – 4000 km3/év (Rockström et al., 2009b) – például jelentősen megnövekedhet, amennyiben a tengervíz sótalanítása ésszerű költségek mellett megvalósíthatóvá válik.) A technológiai változások figyelembe vétele annyiban árnyalja a mondottakat, hogy több optimális arány létezését kell feltételeznünk, s a változó technológia alkalmazását ellenőrzött keretek között tartva, tudatos döntések eredményeként kell a globális anyagállományok és -áramok szerkezetét az egyik fenntartható állapotból a másik fenntartható állapotba átvinni. Az MA feladatai között (a 2. pontban) azért hangsúlyoztuk az összefüggések feltárásának és modellekbe foglalásának a jelentőségét, mert – úgy véljük – ilyen összefüggések megértése hozzájárulhat a fenntarthatóság illetve a fenntartható fejlődés fogalmainak mélyebb megértéséhez, mennyiségi megragadásához, megértetéséhez és jobb, megalapozottabb politikai döntések meghozatalához. A monetáris mérésre alapozó közgazdaságtan például nem képes megfelelő módon megragadni (mérni) az erős fenntarthatósági kritérium központi koncepcióját, a kritikus természeti tőke fogalmát (lényegében magát a természeti tőkét sem). A fentebb említett példák is mutatják, hogy az anyagelemzés módszereivel, tömegegységekben mérve, nemcsak közelebb kerülhetünk e koncepció fogalmi tisztázásához és operacionalizálásához. (A fogalomalkotás és mérés kapcsolatáról lásd: Karcagi-Kováts, 2011, 28-30. o.)
229
Másik példaként megemlítjük, hogy az ökológiai gazdaságtan egyik központi fogalma, a gazdaság optimális mérete is konkrétabbá válik és új tartalommal is gazdagodik. Az anyagállomány-elemzés több szempontból is árnyaltabbá teszi ezt a mérési problémát. A gazdaság optimális méretét többnyire a termelés mértékével (a GDP reálértékével) hozzák összefüggésbe. Az anyagállományok kritikus értékei ismerete nélkül azonban nehezen érthető, hogy miért kell korlátozni (megállítani esetleg csökkenteni) a termelt javak mennyiségét. Ha viszont megértjük és elfogadjuk, hogy a természet-technoszféra rendszer egyes alrendszrei anyagmennyiségben (tömegben), beépített energiában és térben csak korlátozott méretűek lehetnek, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a köztük folyó anyagáramoknak is ehhez a mérethez kell igazodniuk, ami a termelés anyagforgalmának korlátozását is jelenti. További fontos következménye ennek a közelítésnek, hogy a gazdaság optimális mérete egyúttal a természet optimális méretét is feltételezi. A gazdasági növekedés fogalma is új, a fenntarthatóság szempontjából is fontos tartalommal bővül. A hagyományos közgazdaságtani irányzatok a reál GDP bővülésével azonosítják a növekedést. Az ökológiai gazdaságtan szemléletében az anyagállományok változását kell figyelemmel kísérnünk. A gazdaságtörténet fontos feladata annak feltárása, hogy milyen ütemben és milyen okokból, hogyan nőttek a technoszféra anyagállományai (hogyan nőtt a tömege, milyen ütemben foglalta el a természeti tér egy részét). Az anyagállományok növekedésének – amint azt az előző pontban jeleztük – feltehetően saját szabályszerűségei vannak. Ezek feltárárásával új növekedéselmélet dolgozható ki, amely az anyagáramok és – állományok mutatóit egyaránt tartalmazza. Az anyagelemzés ahhoz is hozzájárulhat, hogy a fenntarthatóság kutatásában új hangsúlyt kapjon az életmód vizsgálata. A fenntartható fejlődés tudományos irodalmában és politikai dokumentumaiban a „termelési és fogyasztási minták” megváltoztatásának szükségességét szokás hangsúlyozni. A hagyományos közgazdaságtan a fogyasztást vizsgálja az életmód helyett. Ez érthető, hiszen egyrészt a mai nyugati társadalmakban életünk túlyomó része gazdasági értelemben vett fogyasztás, másrészt, ami nem tartozik ebbe a kategóriába, nem ragadható meg monetáris mutatókkal. Amennyiben a szűken vett – gazdaságon kívüli – társadalmi tevékenységek anyagi folyamatait elkülönülten elemeznénk (az előző pontban említettek szerint), világosabbá válnának életmódunk anyagi tényezői. Összegzés Az állományok számbavétele egyre nagyobb jelentőséget nyer az ökológiai gazdaságtan mérési feladatai között. E számbavétel elméleti és gyakorlati szempontból is gyerekcipőben jár, éppen csak elkezdődött. Az anyagáram-elemzést ki kell egészíteni az anyagállomány-elemzéssel. E két egymást megtermékenyítő módszer teszi teljesség az anyagelemzést, amelyet mind a természetre, mind a technoszférára alkalmazva, objektív összefüggéseket feltárva közelebb juthatunk a természet-technoszféra rendszer anyagcseréjének megértéséhez.
230
Irodalom: Andreoni, V. – Duriavig, M. (2008): An Environmental Kuznets Curve Analysis of Italy: A scale approach for sustainable de-growth. First international conference on Economic De-growth for Ecological Sustainability and Social Equity, Paris, April 18-19th 2008, pp. 166-173 Auci, S. – Vignani, D. (2011): Environmental Kuznets Curve and Domestic Material Consumption Indicator: an European Analysis. University of Palermo – University of Rome Tor Vergata, June 2011, 33 p. http://www.webmeets.com/files/papers/EAERE/2011/1196/auci_vignani_June%20201 1.pdf Cheah, L. – Heywood, J. – Kirchain, R. (2009): Aluminum Stock and Flows in U.S. Passenger Vehicles and Implications for Energy Use. Journal of Industrial Ecology, Volume 13, Number 5, pp. 718-734 Chen, Wei-Qiang – Graedel, T.E. (2012): Dynamic analysis of aluminimu stocks and flows in the United States: 1900-2009. Ecological Economics 81, pp. 92-102 Daigo, I. – Hashimoto, S. – Matsuno, Y. – Adachi, Y. (2009): Material stocks and flows accounting for copper and copper-based alloys in Japan. Resources, Conservation and Recycling 53, pp. 208–217 Dombi M. – Bauerné Gáthy A. – Karcagi-Kováts A. – Kuti I. (2012): Az anyagszükségletet befolyásoló tényezők Európa országaiban. Ipari Ökológia, 1. évfolyam 1. szám, 21-44. o. Dombi M. – Karcagi-Kováts A. (2010): A jövő gazdaságának anyagi alapjai. ECO-Matrix, 2. évf. 1. szám, pp. 18-37. http://www.lcacenter.hu/uploads/media/ECO-Matrix_2012.pdf Drahos E. – Herczeg M. – Szilágyi G. (2007): Nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák Magyarországon, Statisztikai Szemle, 85. évf. 9. szám, 2007. szeptember, 821-843. o. Fischer-Kowalski, M. – Amann, Ch. (2001): Beyond IPAT and Kuznets Curves: Globalization as a Vital Factor in Analysing the Environmental Impact of Socio-Economic Metabolism. Population and Environment, Vol. 23, No. 1, pp. 7-47 Graedel, T.E. (Lead author) (2010): Metal Stocks in Society – Scientific Synthesis, UNEP, May 2010, 48 p. Hashimoto, Seiji (2005): Material Stock Accounts and Resource/Waste Management. Hayek, F. A. von (1967): Emberi cselekvés, de nem emberi terv eredménye. In: Hayek, F. A. von: Piac és szabadság (Válogatott tanulmányok). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1995, (292301. o.) Herczeg M. (2008): Anyagáramok elemzése a társadalmi és ipari metabolizmus különböző szintjein, Doktori (PhD) értekezés, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 135 o.
231
Hu, D. – You, F. – Zhao, Y. - Ye, Y. – Liu, T. – Cao, A. – Wang, Z. – Zhang, J. (): Input, stocks and output flows of urban residential building system in Beijing city, China from 1949 to 2008. Resources, Conservation and Recycling 54, pp. 1177–1188 Karcagi-Kováts, A. – Kuti, I. (2011): The role of aggregate non-monetary indicators in the national sustainable development strategies of the EU Member States, 2nd International Exergy, Life Cycle Assessment, and Sustainability Workshop & Symposium (ELCAS2) 19-21 June, 2011, Nysiros, Greece, pp.436-443. Karcagi-Kováts A. – Kuti I. (2010): A készletek általános elmélete, fenntartható fejlődés és a készlet jellegű indikátorok jelentősége, „HITEL, VILÁG, STÁDIUM” nemzetközi tudományos konferencia Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Sopron, 2010. november 3. (CD-kiadvány), 20 o. Karcagi-Kováts, A. – Kuti, I. (2010): Az aggregált nem-monetáris indikátorok lehetőségei a fenntarthatóság figyelembevétele során a makroszintű tervezésben, „Félidőben (a 2007-2013-as tervezési időszak közepén, az új tervezési időszak előkészítésének a kezdetén)” Nemzetközi Konferencia, Pécs, 2010. október 7-9., Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Évkönyv 2010, 2. Kötet, 189-200. o. Karcagi-Kováts A. – Kuti I. (2008): Az anyagáram elemzés indikátorai és alkalmazásuk lehetőségei az agrár- és fenntarthatósági stratégiákban. 50. JUBILEUMI GEORGIKON NAPOK Nemzetközi Tudományos Konferencia, Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely, 2008. szeptember 25-26., CD-kiadvány (ISBN 978-963-9639-32-4), 7 oldal Karcagi A. – Kuti I. (2007): Economy-wide material flow indicators and their applications in national sustainable development strategies and agricultural strategies in the EU, „AGRARIAN PERSPECTIVES XVI.” Collection of Papers of International Scientific Conference, Prague, 18-19 September, 2007, pp. 705-713. Kleijn, R. – Huele, R. – van der Voet, E. (2000): Dynamic substance flow analysis: the delaying mechanism of stocks, with the case of PVC in Sweden. Ecological Economics 32, pp. 241–254 Kohlhéb N. – Krausmann, F. – Weisz, H. (2006): Magyarország társadalmi metabolizmusa, Kovász, X. évf. 1-4. szám, 2006. Tavasz – Tél, 21 - 41. o. KSH (2002): Gazdasági és környezeti számlák integrált rendszere (SEEA), Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002, 349 o. Kuti, I. – Karcagi-Kováts, A. (2011): Stock type indicators, general theory of stocks, and sustainable development, 2nd International Exergy, Life Cycle Assessment, and Sustainability Workshop & Symposium (ELCAS2) 19-21 June, 2011, Nysiros, Greece, pp.444-451. McMillan, C.A. – Moore, M.R. – Keoleian, G.A. – Bulkley, J.W. (2010): Quantifying U.S. aluminum in-use stocks and their relationship with economic output. Ecological Economics 69 pp. 2606–2613
232
Meadows, D. H. – Meadows, D. L. – Randers, J. – Behrens III., W. W. (1972): The Limits to Growth. Univers Books, New York, 1972 Meadows, D. – Randers, J. – Meadows, D. (2005): A növekedés határai — harminc év múltán. Kossuth Kiadó, Budapest, 318 p. Müller, D.B. (2006): Stock dynamics for forecasting material flows—Case study for housing in The Netherlands. Ecological Economics 59, pp. 142-156 Pomázi I. – Szabó E. (2008): A városi anyagáramlás változása Budapesten. Területi Statisztika, 11. (48.) évf. 6. szám, 2008. november, pp. 675-686. Pomázi I. – Szabó E. (2006a): A társadalmi metabolizmus (A fejlett gazdaságok anyagáramlása). L’Harmattan, Budapest, 2006, 194 o. Pomázi I. – Szabó E. (2006b): Anyagáramlások a világ legfejlettebb országaiban az Egyesült Államok és Japán példáján. Magyar Tudomány, 2006. október, 1225-1235. o. Rockström, J., W. Steffen, K. Noone, Å. Persson, F. S. Chapin, III, E. Lambin, T. M. Lenton, M. Scheffer, C. Folke, H. Schellnhuber, B. Nykvist, C. A. De Wit, T. Hughes, S. van der Leeuw, H. Rodhe, S. Sörlin, P. K. Snyder, R. Costanza, U. Svedin, M. Falkenmark, L. Karlberg, R. W. Corell, V. J. Fabry, J. Hansen, B. Walker, D. Liverman, K. Richardson, P. Crutzen, and J. Foley (2009a): Planetary boundaries: exploring the safe operating space for humanity. Ecology and Society 14 (2): 32. [online] URL: http://www.ecologyandsociety.org/vol14/iss2/art32/ Rockström, J., W. Steffen, K. Noone, Å. Persson, F. S. Chapin, III, E. Lambin, T. M. Lenton, M. Scheffer, C. Folke, H. Schellnhuber, B. Nykvist, C. A. De Wit, T. Hughes, S. van der Leeuw, H. Rodhe, S. Sörlin, P. K. Snyder, R. Costanza, U. Svedin, M. Falkenmark, L. Karlberg, R. W. Corell, V. J. Fabry, J. Hansen, B. Walker, D. Liverman, K. Richardson, P. Crutzen, and J. Foley (2009b): A safe operating space for humanity. Nature, Vol. 461/24, September 2009, pp. 472-475 Rostkowski, K. – Rauch, J. – Drakonakis, K. – Reck, B. – Gordon, R.B. – Graedel, T.E. (2007): “Bottom–up” study of in-use nickel stocks in New Haven, CT. Resources, Conservation and Recycling 50, pp. 58–70 Steffen, W. – Crutzen, P. – McNeill, J.R. (2007): The Anthropocene: Are Humans Now Overwhelming the Great Forces of Nature? Ambio Vol. 36, No. 8, December 2007, pp. 614-621 Szabó E. – Pomázi I. (2006): Az anyagáram-elemzés (statisztikai) módszertani kérdései I-II., Statisztikai Szemle, 84. évf. 3. és 4. szám, 2006. március és április, 271-283. és 401-416. o. The Stockholm Memorandum (18 May 2011): The Stockholm Memorandum — Tipping the Scales towards Sustainability. 3rd Nobel Laureate Symposium on Global Sustainability, Stockholm, Sweden, 16-19 May 2011, 6 p. http://globalsymposium2011.org/wp-content/uploads/2011/05/The-StockholmMemorandum.pdf
233
Yokoyama, K. – Nagasaka, T. (2007): The Case Study of National-scale Material Flow Assessment— the Japan Experience. Environmental and Energy International Conference, Taipei, Taiwan, 17 January, 2007, Conference presentation (ppt), 46 p. http://www.ctci.org.tw/public/Attachment/9110141919622.pdf Weisz, H. – Krausmann, F. – Eisenmenger, N. – Schütz, H., Haas, W. – Schaffratzik, A. (2007): Economy-wide Material Flow Accounting – “A compilation guide”. Eurostat – European Commission, 103 p.
234
