1. fejezet
A történet az 1860-as évek végén jár, amikorra már lezajlott az amerikai- mexikói háború és az amerikaiak elvették Kaliforniát a mexikói néptől. Sokan elvándoroltak, viszont a nagyobb családok, mint például a Gonzaga család az Kaliforniában maradt, mondván, hogy ez az ő birtokuk. A történet a tulajdonosnő Ramona Gonzagáról szól. Fiatalkorában egy baleset következtében megismerkedik egy amerikai uniformist viselő ír katonával, Angus O’phail-el, akivel halálosan egymásba szeretnek, de a körülmények nem engedik meg, hogy együtt legyenek. Egy részt, mert ellenség a két nép, másrészt Angusnak csatába kell mennie, Ramona keze pedig oda van ígérve Alonso Moreno tábornoknak. Ramona és Angus titkon találkoznak, ahol a férfi megkéri a nő kezét, hogy majd elveszi miután visszatért a frontról. De nem tért vissza és Ramona a halálhírét kapta. A szüleinek tett ígérete és Angus elvesztésének elkeseredettsége miatt hozzáment Moreno tábornokhoz. Ám egy napon visszatért az ír katona és nem érdekelve az, hogy Ramona állapotos a férjétől, meg akarja szöktetni és maga nevére venni a gyermeket. Ramona először nem egyezik bele, mert nem teheti meg a családjával. Viszont a szerelme olyan erős, hogy egy nap úgy dönt, hogy mégis megszökik a katonával. Ekkor viszont Marta, a nő hű szolgálója elárulja, hogy Angus egy indián nővel él, aki gyermeket vár a férfitól. Ez megtöri Ramonát és szakít a férfival. Az egyik éjszaka a csehóba, ahol Angus italozik magányosan betéved egy indián, akit nem akarnak kiszolgálni. Angus persze a védelmére kel, amiért meg akarják őt ölni. Az első golyó nem őt találja el, mert elé veti magát az indián nő, hogy megvédje. Viszont a második golyó a földre küldi. Annyi ereje viszont még volt, hogy elmenjen Ramonához és megkérje, hogy sajátjaként nevelje fel a lányt, akit róla nevezett el. Miután Ramona fogadalmat tesz a karjaiban meghal a szeretett férfi. El is temetik az egyik fa alá, ahol volt a titkos találkozóhelyük. Ugyanezen az éjszakán meghal az ő férje is, aki bevallja, hogy tudja, hogy egy másik férfit szeretett, és megköszöni, hogy ennek ellenére jó felesége és anyja volt a gyermeküknek. Ramona ettől a naptól fogva megkeményedik és megkeseredett lesz. Elzárja a múltat magában és emészti magát. Fél a vihartól, mert aznap, amikor temették Angust, nagy vihar volt. Gyakran kijárogat a fához és a kis ládikójában lévő dolgokat, amik az Angusé voltak elő- előszedegeti és mereng a múlton. A kis Ramonát zárdába küldi, aki egy napon visszatér és felbolygatja a családi életet. Ramona felfedezni véli benne az apja tulajdonságait, amik meglágyítják a szívét, de ugyanakkor a anyját is látja benne, akit gyűlöl, amiért elvette tőle Angust. A kis Ramona beleszeret egy indiánba. Ezt megtudván az anyja sürgősen feleségül akarja adni egy barátja fiához. Közben megtudja, hogy a saját fia is beleszeretett a lányba, aki ezt bűnös érzelemnek hiszi, mert mit sem sejt arról, hogy ők nem testvérek. Ekkoriban egy bandita Jack Green, megöli az egyik város seriffjét és átveszi a pozícióját. Egyetlen célja az, hogy megtisztítsa Kaliforniát az indiánoktól és a mexikóiaktól, közben pedig arany után kutat. A kis Ramona megszökik Alejandroval, az indiánnal, aki felnyitja a lány szemét arra, hogy az anyja miért mogorva vele. A lány visszatér egy éjszaka és kérdőre vonja Ramonát, aki elmeséli az egész történetét, majd elküldi a lányt. Ekkor viszont rájön, hogy mennyire is szereti a „lányát”, de már késő. Ő elment. Viszont egy nap Jack Green beállít hozzájuk, aki bókokkal látja el Dona Ramonát, akit Kalifornia legszebb virágaként tartanak számon. Miután viszont elmennek, a seriff felgyújtja az egyik indiánfalut és letartóztatja a kis Ramonát és Alejandrot. A férfit felakasztja, a lányt pedig egy tárgyalás keretein belül felmentik. Ez alatt a tárgyalás alatt fény derül Ramona múltjára és a kis Ramona eredetére. Mindenki boldog s mindenki szereti egymást. Jack Greent viszont elítélik, de ő megszökik és bosszút forral a Gonzaga birtok ellen. Egy éjjel Ramona ismét kimegy Angushoz a fa alá, de nyugalmát megcsapja Jack felbukkanása… (Az eredeti történetben itt Jack lelövi a nőt, aki meghal.)
Dona Ramona egy lámpással érkezett ki a fa alá, amely tövében Angus, az ő egész életében létező egyetlen szerelme nyugodott. Most már titkok és szégyenérzés nélkül látogathatta meg a férfi sírját. Annyi évnyi hallgatás után mindenre fény derült. Élénken élt az emlékezetében, amikor a
tárgyaláson nyilvánosságra kellett hoznia egykori szerelmi történetét, csakis azért, hogy megmentse Angus és az indián Tehua lányának az életét. Mindezt abban a percben kínosan élt meg, hiszen a mélyen tisztelt Moreno tábornok felesége volt, ezenkívül egy Gonzaga. Ez a vallomás rosszul is végződhetett volna, ha nem tudják bizonyítani a kis Ramona származását és az ő tisztaságát. Szerencsére túlléptek ezen a ponton és hitte, hogy Angus segített nekik odafentről. Úgy, ahogy Alejandro születésénél is vigyázott a lányára Ramonára. Később ismét megmentette őket az indián nő, Manuela bosszújától.
Dona Ramona leült a fa tövébe, ahol mindig elhelyezkedett és onnan tartott beszámolót az elmúlt napok történéseiről a szerelmének.
Angus, kedvesem. Újra itt vagyok, hogy megköszönjem neked a segítséged és megmondjam, hogy minden jól végződött. Az unokád és a lányod is megmenekült. –miközben mesélt a fa mögül felbukkant Green sheriff és egy revolvert tartott a kezében. –Amíg én élek, biztos lehetsz benne, hogy mindent megteszek majd értük. Jó estét! –üdvözölte Green a nőt, aki meglepődve felállt a helyéről és gyűlölettel teli szemekkel nézett a férfire. Mit csinál itt a házamban? –kérdezte dühösen. A házában? Pontosan azért jöttem, hogy emlékeztessem, ez a föld már nem az ön tulajdona. Maguknak, mexikóiaknak már nincs mit itt keresniük Kaliforniában. Már rég el kellett volna tűnniük innen. Jogos urai vagyunk ezeknek a földeknek. Itt születtünk, nőttünk fel és itt is halunk meg. –Green jót nevetett Dona Ramona utóbbi kijelentésén és szólásra nyitotta a száját. Az utóbbiban igaza van. Ezért is jöttem, hogy elintézzem magukat. Ön olyan, mint az undorító bogarak, akik éjszaka arra várnak, hogy elő jöjjenek és kiontsák a mérgüket. Ha lőni akar, akkor tegye meg egyszer és mindenkorra. –kiabálta idegesen Ramona. Vigyáztam, hogy senki se kapjon rajta, tehát jobban teszi, ha nyugton marad. –Green sheriff mindeközben a nőre tartotta a fegyvert. –Most én vagyok az, aki a feltételeket szabja. Előbb végzek magával és aztán a gyerekei következnek. Ezzel tartozom a barátomnak, Thomasnak. Mit tud ön a becsületességről? Önt elvakítja a gyűlölet és a feltörekvés. Álljon bosszút rajtam, de a gyermekeimet tisztelje! Minden Moreno annyira arrogáns, elveszem a földjeiket és mind megölöm egytől egyig. A lelke… Fogja be a száját, ne bosszantson fel. Mindnyájunkat megölhet, de a házam sose lesz a magáé. Vesztesként fogja végezni egy olyan
fa alatt, mint ez, mint egy közönséges gyilkos. Talán igaza van. Biztos vagyok abban, hogy előbb vagy utóbb ez a föld az amerikaiaké lesz. Nem vagyok vak. Tudom, hogy a közeljövőben, mi mexikóiak elveszítjük a földjeinket és a jogainkat Kaliforniában, de nem vagyok hajlandó beletörődni ebbe a sorsba. Így hát lőjön le, lőjön le gyáva! Csakhogy bánom, nem tudja mennyire sajnálok megölni egy ilyen szép asszonyt. –Green sheriff közeledett Ramonához. Én meg azt sajnálom, hogy nem lőttem le, amikor megtehettem volna. –Dona Ramona minden haragját összegyűjtve a sheriff elé köpött, ezzel is lenézve az előtte álló amerikait. A nő hátat fordítva vissza indult a házába. Green kiélesítve a fegyverét a nőre szegezte és meghúzta a ravaszt.
Az asszony összerezzent a hangos zajra, és ettől az ijedelemtől még idegesebb lett. Visszafordult a férfi felé, akinek az arcán gúnyos vigyor futott végig. Ramona mélyeket lélegezve próbálta magát lehiggasztani, miközben a szeme villámokat szórt Green sheriff felé.
Mondtam, hogy nehezemre esik megölni egy ennyire szép nőt, mint maga. Takarodjon a birtokomról! –közeledett a férfi felé Ramona keménységét bizonyítva, ezzel is mutatva, hogy ki az úrnő a portán. Most az egyszer még utoljára eleget teszek a kérésének. –tette el a fegyverét a sheriff.
Az úrnő ismét hátat fordított a férfinak és a háza felé igyekezett, de alig, hogy tett két lépést, Green mögötte termett és elkapta a karját.
Hogy merészeli? –ijedt meg a nő. Magammal viszem, ne mocorogjon! –Jack elővette a tarisznyájából a kötelet és kötözni kezdte Dona Ramona kezeit. Ne higgye, hogy könnyen megússza! –morogta a nő a félelem legkisebb jelét sem mutatva. –A fiam biztosan hallotta a revolverdördülést és azonnal keresni fogják. Attól én nem félek senora. –jegyezte meg gúnyosan a férfi és magával ráncigálta a nőt a lovához, majd ott a lábait kötözte meg. Szembe állt a nővel és megsimogatta az arcát és az ajkait. –Kár, hogy a száját is be kell tömnöm, nem kockáztathatok.
A sheriff letépett egy darabot Ramona szoknyaaljából, hogy azzal kösse be az asszony száját, aki nem tudott mit tenni, csak tűrni, hogy megalázza ez a gazember. Ha segítségért szeretett volna kiabálni, már rég megtette volna, viszont nem kockáztathatja a gyermekei életét. Ha valakinek meg kell halnia, akkor az legyen ő, így legalább végre örök szerelme, Angus mellé kerülhet a sírba.
Dona Ramona immáron némán nézte végig, ahogy Jack Green meggyújt egy gyufaszálat és a földre dobja. Abban a pillanatban a talaj hatalmas lángokba tört ki és gyorsan körbefutotta a birtokot. Ramona szemében rémület keletkezett és aggodalmasan nyöszörögni kezdett. Minden szerette ott van a lángokkal elzárt területen. Lehetetlen onnan egyhamar kikerülni, sőt csoda, ha sérülések nélkül megússzák. Green sheriff vigyorogva sétált Ramona felé, majd mellé érve a nő pillantásával megegyező irányba lesett.
Ha az enyém nem lehet, ne legyen a magáé sem. –szólt a nőhöz. –Látja mennyivel egyszerűbb lett volna, ha átadja nekem a birtokát? Most mindenki, aki fontos a számára, meghal egy tűzvészben. –Ramona idegesen Greenre nézett, aki mosolygós szemekkel leste a nőt. –Na, menjünk! Nem érünk rá, még valahol aludnunk is kell. –A sheriff felszállt a lovára, majd lenyúlt a nőért, akinek a súlya pihe könnyű volt, így egy kézzel is fel tudta emelni. Elhelyezkedtek a lovon és vágtatni kezdett a pusztán. Ramona a kis Alejandroval a karján idegeskedett a házban. Felipe hangos csizma lépetekkel suhant át a szalonon, akit Norteno követett. Mégis mi történhetett odakint? –kérdezősködött Perpetua, de választ nem kapott. A tűzet már messziről lehetett látni. Oh, senora Ramona –jelent meg Marta a szalonban. –sehol sem találom az édesanyját. Sem a szobájában, sem a kápolnában nincs. Ezek szerint kint lehet az apám sírjánál. –Ramoncita rémülten nézett a tűz gócpontja felé. –Azonnal oda kell mennem. –adta át a kisbabát Margarita kezébe és elhagyta a házat.
Felipe és a birtok dolgozói mind azon tevékenykedtek, hogy minél hamarabb el tudják oltani a tűzet. Ramona kirohant a fához, de sehol sem találta az édesanyját. Szétnézett, hátha valahol a közelben látja, és eközben észre se vette, hogy a földön hever az úrnő botja, amiben felbukott.
Ramona, te mit csinálsz itt? –jelent meg hirtelen Felipe és felsegítette a földről a nőt. Az anyánk eltűnt, Felipe. Sehol sincs. Viszont biztos vagyok benne, hogy itt járt. –Ramona felmutatta az anyja botját. Patrón! –futott feléjük Norteno. –A munkások egyike most mondta, hogy látta erre settenkedni
Jack Greent. A sheriffet? –kérdezett vissza Felipe. Igen. –lihegte Norteno és a tűz felé mutatott. –Több, mint valószínű, hogy lőporral futatta körbe a birtokot és körbe gyújtotta. Őt megtaláltátok? Mindent átkutattunk, de nem tartózkodik az haciendán. Kívülről gyújtotta fel. Felipe! –kiáltott Ramona és a vára mutatott. –Ezt nézd! Mintha golyó súrolta volna a fát.
A férfi közelebb lépett és megtapogatta a lövés nyomot, aztán a fába ütötte az öklét és Norteno felé fordult.
Azonnal hozz két lovat, mert utána megyünk. Igenis, patrón! –rohant el a férfi. Ramona, te menj vissza a többiekhez! –fogta meg a lány vállát Felipe. Gondolod, hogy magával vitte volna? –Ramona szemébe könnyek szöktek az aggodalomtól. Szinte biztos vagyok benne.
Felipe alig várta, hogy végre eloltsák a tűzet, hogy az anyja után siessenek. A vére csak úgy dübörgött a mérhetetlen haragtól és a fájdalomtól. Megesküdött, ha megtalálja azt a fickót és az anyjának valami baja esett, azon nyomban megöli. Nem fogja érdekelni sem az erkölcs, a tisztesség, sem az Isten. Az egyetlen, ami lekötötte az a düh és a kétségbeesés. Reménykedett benne, hogy nem jutottak messzire az esti sötétség miatt, és minél hamarabb rájuk találnak majd.
Green sheriff és Dona Ramona már mérföldekre járt a Moreno birtoktól. Fáradtan tértek be a közeli városba, ahol Jack egy amerikai barátja segítségével szállást talált mindkettejük számára. Ramonának eloldozta a kezeit és a lábait, majd az egyik szobába zárta, ahol az ablak is el volt reteszelve. A nő ekkor végre le tudta vetni magáról a keménység álarcát és a sötétség leple alatt engedte kibuggyanni a könnyeit. Szörnyen aggódott a gyermekei és az unokája élete miatt. Csak remélni tudta, hogy nem esett semmi bajuk. A maga élete érdekelte őt a legkevésbé. Biztos volt benne, hogy észreveszik az eltűnését és a fia a nyomába ered, de bár hamarabb meghalna, mint ahogy Felipe élve rátalálna. Féltette a fiát ettől a gonosz sherifftől és nem szerette volna, ha összetűzésbe kerülnének.
Ramona tapogatózni kezdett a helyiségben, hátha talál egy másik kijáratot, vagy az ablakreteszt valamivel le tudja szedni, de nem járt szerencsével. A szobában egy ágyon és mosdókagylón kívül mást nem talált. Egész éjjelét tébolyban töltötte, egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. Reggelre teljesen kimerült volt és az éhség legyengítette. Sosem bírta sokáig étkezés nélkül, ráadásul most az idegesség is rátett egy lapáttal. Green sheriff látta, hogy az asszony megmozdulni is alig bír, ezért úgy döntött, hogy nem kötözi meg. Ezenkívül fényes nappal feltűnő lenne mindez. Karon ragadta Dona Ramonát és a lovához kísérte. Green sheriffnek semmi további ötlete nem támadt. Eleve nem tervezte, hogy magával hoz egy foglyot, leginkább nem gondolt Dona Ramona Gonzágára. Viszont lelőni sem tudta abban a pillanatban és jobbnak vélte túszként magával cipelnie. Tisztában volt, hogy ezzel a tettel felmérgeli a ház népét és egy perc nyugta sem lesz tőlük. Igyekeznie is kellett elhagynia a környéket. Dél- Kalifornia kezdett veszélyessé válni a számára, ráadásul egykori barátja Billy lett az új sheriff, aki biztosan keresteti már. Jack erszénye is egyre csak üresedett. Az esti szállás neki is pénzébe került, főleg, hogy az asszony elszállásolását is neki kellett állnia. Eddig csak teher számára Ramona. Nem is igazán akarta, hogy vele maradjon. Megszökni megint nem hagyhatta. Amíg ezen gondolkodott a távolban két lovas indián tűnt fel, akikre Ramona is felfigyelt. Lassan közeledtek csak feléjük.
Green fejéből egy gonosz terv pattant ki és a revolveréért nyúlt. Tisztában volt az indiánok értékeivel, és tudta, hogy nem holmi kacatokkal van megtöltve az erszényük. Ha aranyat talál bennük, akkor egy jó ideig nem lesznek anyagi gondjai, és a terve, hogy ismét sheriff lesz és egész Kaliforniát megszerzi hamarabb teljesülhet. Az indiánok pár méterre voltak már csak, akikben fel sem merült Jack átkozott elképzelése. Az egyik indián szinte azonnal Ramonát szúrta ki a sheriff ölében. A nő sosem szimpatizált a rézbőrűekkel, de most nagyobb szüksége volt rájuk, mint eddig valaha. A szemeivel próbálta érzékeltetni, hogy bajban van. Megszólalni nem mert, mert Green a hátához szorította a fegyvert. Az indiánok érezték a veszélyt, mégsem hátráltak meg. Lassan haladtak el Green és Ramona mellett, majd Jack leugrott a lováról és hátba akarta lőni az egyik indiánt, ám az abban a pillanatban szintén leugrott a lováról és a sheriff fele dobta a kis baltáját, de nem ért célt vele. Green ezután sikeresen belelőtt kettőt, majd a maradék egy golyót az indián társának szánta, akit a karján ért a lövés. A megmaradt rézbőrű azonnal tovább vágtatott, mert tudta, hogy a társának már nincs menekvése. Meghalt. Green büszkén tolta fel a kalapját és sétált a halott ember testéhez. Örömködve dicsérte magát, amiért pont ezt az indiánt ölte meg, mert ennek a tarisznyájában volt az a bizonyos arany, amire szüksége volt. Alaposan átmotozta, miközben félszemével Ramonát leste. Várta, hogy az asszony gyeplőn fogja a lovat és elmenekül, de nem tette. Csak ült ott és kezeit a kantáron tartotta. Azóta nem mert lóra ülni, amióta fiatalon lesett. Alkalmanként rajta volt, hogy megint lovagolni fog, de mihelyst felszállt rá és a jószág lépkedni kezdett, félelem fogta el és leszállt. A baleset napján találkozott Angusszal is, aki azonnal a sietségére sietett. Azóta ég szívében a szerelem, ami egy percre sem hajlandó alább adni és csak napról napra jobban szeretni. Úgy szeretne ismét a szeretett férfivel lenni, érezni az ölelését és azokat a csókokat, amiket még e világon adott. A földön mindez érzés már sosem keríti őt a hatalmába. Életében egyetlen szerelmet ismert és ehhez hű lesz a halála napjáig. De vajon az mikor következik már be? Most gondolta végig csak, hogy a fa alatt, amikor provokálta Green sheriffet az a tudatalattija volt. Ő nem akart volna meghalni ésszel, viszont szívvel igenis a másvilágon akarta tudni magát Angus mellett. Ez az idióta Green pedig nem tette meg, amire vágyik. Bár honnan is tudhatta volna ezt, mikor jómaga is csak most eszmélt rá. Ráadásul a sheriff neki miért segítene, ha azzal jót tenne? Most elmenekülhetne, de a férfi utolérné. A lovon is alig mert ülni, nemhogy még vágtatni vele pusztákon keresztül.
Jack összeszedte minden vagyonát az indiánnak és beletömködte az erszényébe és visszasétált a lovához. Cinikus vigyorral felnézett a jószágon pihenő asszonyra és megjegyzést tett rá.
Maga mennyire ostoba. Hagyom, hogy elszökjön és mégsem teszi?
Ramona nem válaszolt semmit sem, csak lenézően lesett a férfire, hogy büszkeségén ne essen csorba. Gyűlölte ezt az alakot és a legszívesebben fejbe rúgta volna a cipőjével, de arra sem volt ereje, hogy felemelje a lábát. Örült, hogy a méltósága még valamennyire megmaradt.
A sheriff felpattant Ramona mögé a lóra és folytatták az útjukat abba a városba, ahol Jack egy barátjával beszélt meg találkozót. A fejében megszületett a terv hogyan is szerezhetné vissza sheriffi rangját és elAmerikásítani egész Kalifornia államot. Nem elég az egyezmény, ami kimondta, hogy az Egyesült Államok tagja, ennél sokkal több kellett neki. Minden nem odatartozó indiánt és mexikóit emigrálni, vagy ha ellen szegődnek, megölni őket. Ez a cél lebegett előtte egész úton.
Felipe és Norteno tíz óra tájt léptek be abba a motelbe, ahonnan Green és Dona Ramona alig három órája távozott. A fogadós nem volt hajlandó beszélni, és tagadta, hogy a fickó valaha is betette volna ide a lábát. A városban is kérdezősködtek, de nem mentek vele sokra, mert a város lakói nem láttak semmit sem. Késő éjjel volt, amikor Green sheriffék átlépték a város határt, reggel pedig nem figyeltek fel rájuk, hiszen minden utcán járó lélek maga dolgát intézte.
Felipe elkeseredetten ült le a lóitató szélére, arcát a tenyerébe fektette.
Megtaláljuk az édesanyját, patrón! –bíztatta Norteno a férfit. –Dona Ramona egy erős asszony, ő még a jég hátán is megélne. Féltem attól a gazfickótól. Green nem ismer könyörületet. Képes volt ártatlan embereket, akikkel még egy szót sem váltott legyilkolni. Az anyám pedig ellensége. Bele sem merek gondolni mit tett vele.
Norteno nem szólt semmit. Ugyan mit mondhatna neki, amiből erőt és megnyugvást meríthetne, mikor ő sem tud. Szerette a patrónáját, annak ellenére, hogy voltak pillanatok, amikor kegyetlenül bánt vele. De azokat meg is érdemelte. Alig várta, hogy folytassák az útjukat, mert a semmittevés még rosszabb. De hova? Merre induljanak el? Norteno körül nézett maga körül, de egyetlen nyomot sem látott, amin elindulhattak volna. Egy megveszett lovat látott átszáguldani a városon, ami elől az emberek ugráltak el. A férfi felkészülve várta a jószágot, és mikor az odaért, egy ügyes ugrással rajta termett és megállította. A ló hátán egy másik személy is volt, akinek a karjáról vér csurgott le. Felipe azonnal a férfi sietségére sietett és levette a sérült alakot. Bevitték a közeli rendelőbe, hogy megfelelő ellátást kapjon, de a doktor nem volt hajlandó segíteni az indián férfin. Felipe találkozott már hasonló esettel, amikor az ő húgának nem volt hajlandó segíteni a doktor. Eddig is ideges volt, de most még idegesebb lett. Itt viszont nem ő volt az úr, nem eshetett neki egy ismeretlen indián
miatt, különben egy egész város fordulna ellene.
A férfit Norteno segítségével abba a motelbe vitték, ahol nem rég Ramonáék tanyáztak. Felipe a rendelőből elvett kötőzőt és gyógyszereket, hogy el tudja látni a férfi sebesülését. Mindebben Norteno remek segítőtársa volt. Az indián szerencséjére nem került életveszélybe, de a sok vérveszteség miatt ájult állapotban feküdt az ágyon. Addig sem érezte az öltéseket, amik a kezét érték. Felipe nem tudta miért, de úgy érezte, hogy ez az indián még a segítségére lehet és megvárta, amíg felébred. Közel két óra múlva magához is tért.
Hogy érzi magát? –kérdezte Felipe a férfit. Fáj a karom. –az indián megfogta a kötést. –Maga megmentette az életem. Szerencséje volt, mert sok vért veszített. Az az átkozott gringo. –motyogta dühösen az indián. –Megölte a társamat és engem is megsebesített. Miféle amerikairól beszél? –érdeklődött összehúzott szemöldökkel Felipe. A törzs fele igyekezett belebotlottunk egy sápadt arcúba, aki megtámadott minket. Hogy nézett ki az a fickó? –kérdezte most már Norteno is. Az arcát nem láttam rendesen, mert kalapot viselt, de azt tudom, hogy szakállas volt. És nem volt véletlenül vele egy asszony is? –pattant fel ültőhelyéből Felipe. De igen, egy nő is volt vele. Patrón, az édesanyja! Igen, Norteno. Green és az anyám. –örült meg hirtelen a férfi. –Mondja, merre tartottak? A nagy vízköpő felé. –mutatott az irányba az indián. Nem is tudja mennyire hálás vagyok érte! –örömködött Felipe és felkapta a kalapját. –A fogadósnak kifizettem minden szolgáltatását. Itt van étel is ital. A sebe lassan fog gyógyulni, de hagyok fertőtlenítőt és kötözőt, hogy időnként cserélgesse a kötést. –mutatott az asztalra a férfi. –Menjünk Norteno! Még nem lehetnek olyan messze.
Az indián hálás pillantásokat vetett a két mexikói felé és feltápászkodott a helyéről. Összeszedte, amit Felipe hagyott neki és visszaindult a rasszába. Örökre hálás lesz ennek az ismeretlen férfinek, akinek a nevét sem tudta meg. Valahogy viszont az istenek ismét az útjába terelik majd és akkor mindent visszaad neki. Most először, ha hazamegy azért imádkozik majd az istenekhez, hogy a férfi
megtalálja az édesanyját.
Már vagy két órája egyfolytában vágtatnak a lovon Green és Ramona. A férfi nem volt túl beszédes, úgy ahogyan a nő sem szólt semmit sem egész úton. Lehet jobb is, mert így legalább nincs min veszekedniük és még jobban felbőszíteniük egymást. A sheriff érezte, hogy fárad a lova a dupla teher és nagy vágta miatt, ezért egy kicsit megállt a tisztáson.
Hé, asszonyom! –bökdöste meg Ramonát, de a nő nem szólalt meg. Maga felé fordította az arcát és látta, hogy eszméletlen. –Ez is jókor szédeleg nekem, de sebaj. Úgysincs magára szükségem.
Green sheriff egy mozdulattal lelökte a lóról az asszonyt. Megbiccentette a kalapját gúnyos tisztelgéssel és tovább vágtatott. Dona Ramona ott feküdt a földön déli tűző napsütésben, teljesen kiszáradva és éhen. Jacknek egyszerűbb volt már innen az út, és gyakorlatilag gyorsabban is haladtak és kényelmesebb is volt. Nem érdekelte az asszony sorsa. Előbb vagy utóbb úgy is meghalt volna, és most élvezze az elsőbbséget. Így hamarabb meglátogathatja a halott szeretőjét. Green sheriff mindig is a kegyetlenségéről és érzéketlenségéről volt híres, akit a gyűlölet és a becsvágy vezérel. Számtalan ember vére tapad már a kezéhez és immáron még egy. Bővíti a halállistáját.
Már percek teltek el és senki sem járt arrafele, ahol Ramona feküdt. A nap még erősebben sütött, szinte égette az asszony arcát. Egy férfi alak látszódott a távolból, aki gyors vágtával közeledett az asszony felé. Lehajolt érte és a karjaiba vette, hogy a közeli folyóhoz vihesse. Letörölte az arcáról piszkot, ezzel is felfrissítve azt. Dona Ramona a hideg víz hatására kezdett magához térni. A férfi elővette a kulacsát és megkínálta az abban lévő tiszta vízzel. Óvatosan csöpögtetett a szájába, nehogy megfulladjon, majd elővett a tarisznyájából egy kisebb kenyeret és csipkedve adta be a nőnek. Egy tíz perc múlva Dona Ramonában elég erő gyülemlett fel ahhoz, hogy kinyithassa a szemét. Meglepetésére nem más látta el, mint Green sheriff.
Mi történt velem? –fogta a fejét Ramona. Leesett a lóról. –felelte a férfi. Hogy estem le? Lelöktem. –húzta meg a vállát egykedvűen a férfi, ami Ramonának egy cseppet sem tetszett és feltápászkodott a helyéről. Ha meg akart ölni, miért nem tette meg? Maga aztán nagyon ért a provokáláshoz, senora. –követte a férfi. –Talán meg kellene
köszönnie, hogy megmentettem az életét. Ez az, amit sosem fogok megtenni. Magának sose mondok semmilyen körülmény között köszönetet! Maga tudja! –Green sheriff eltette a megmaradt kenyérdarabot és a vizes kulacsot. –Látom jobban van, tehát folytathatjuk az utunkat. Én innen egy tapodtat sem mozdulok. –makacsolta meg magát nő és karba tett kezekkel várta a férfi lépését. Ne akarja, hogy megint erőszakkal kelljen magammal vinnem. –közeledett felé a férfi, ám a nő futásnak eredt. –Ezt nevezem. Előbb élet és halál között mozgott, most meg futkározik itt nekem. –rázta a fejét elégedetlenül a férfi, mégis mérgesen, mert időhiányban szenvednek.
Dona Ramona nem jutott messzire, mert a sheriff két lépés futással beérte a legyengült asszonyt.
Most már elég a játékból! –ragadta meg erősen Ramona karját és magához rántotta, aki felsziszegett a fájdalomtól. Egy cseppnyi tisztelet sincs magában? –kérdezte dühösen a nő. Eltalálta. És örüljön, hogy nem szorítottam meg erősebben. –Jack a lovához ráncigálta Ramonát. Nem látja milyen boldog vagyok? –cinikuskodott az asszony, amiért még erősebb szorítást kapott. Figyeljen ide! Most én dirigálok és nem tűröm meg ezt a hangsúlyt, értette? Engem nem érdekel! –feleselt Ramona és próbálta megint leköpni a férfit, ám az befogta a száját. Azért annyira gonosz nem vagyok, hogy nőt megüssek, de maga nagyon provokálja. Fogja vissza magát, mert nem akarom elcsúfítani azt a szépséges pofikáját, hm? –húzta fel a szemöldökét a fickó miközben fenyegetően nézett.
Ramona is hasonló tekintettel reagált, de nem mondott semmit sem. Jól tudta, hogy ez a férfi mindenre képes, és ha ő felbosszantja, annak a gyermekei isszák meg a levét. A férfival kell tartania, hogy még mielőtt az lecsap, ő elpusztítsa. Mindig is erős és harcias asszony volt, és egy ilyen arrogáns és öntelt alak nem fog rajta kifogni. Az első adandó alkalomnál tesz róla, hogy soha többé ne okozhasson kárt a mexikóiaknak és örökre elhagyja ezt a földet. Nincs mitől visszariadnia, nincs.
