Szakmai önéletrajz Név: Pálfi Ágnes Születési év: 1952 Végzettség: ELTE magyar-orosz szak (1976) Képesítés: magyar-orosz szakos középiskolai tanár Munkahely: ME, Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék Tudományos fokozat: egyetemi doktor (1989), PhD (2005) Nyelvismeret: felsőfokú orosz középfokú angol Tudományos/művészeti tagság: MTA Verstani Munkabizottságának tagja (1982– 1992) MÚOSZ tagja (1992–2000) Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának tagja (2000–) Végzős egyetemistaként a líra és az epika határterületei, a verses elbeszélés és dráma műfajpoétikai kérdései, valamint az orosz formalisták verstani és verselméleti tanulmányai foglalkoztattak, különös tekintettel a szabadversre. Szakdolgozatomat Puskin „Bronzlovas” c. poémájáról és „Borisz Godunov” c. drámájáról írtam (témavezetőm: Király Gyula). Az OTDK-án 1977-ben Puskin kaukázusi poémáiról szóló dolgozatommal első helyezést értem el. Ez volt első tudományos publikációm (A lírai és epikai elv összefüggése Puskin poémáinak elbeszélő rendszerében. In Filológiai Közlöny, l977/2-3.) Az orosz formalistákról írott tanulmányom (A verstan alapkérdései a 20-as évek orosz formalista iskolájának munkáiban. In Filológiai Közlöny, l978/3.) alapján 1982-ben meghívást kaptam az MTA Verstani Munkabizottságába, melynek tevékenységében megszűnéséig (1992) aktívan részt vettem. Arany János és József Attila verseléséről, Tinyanov verselméletéről, valamint J. Lotman és W. Schmidt vers- és prózapoétikájáról tartottam előadásokat és publikáltam tanulmányokat. A 80-as években két ízben vettem részt a Budapesten rendezett Nemzetközi Puskin Konferencián. 1984-ben Puskin „Anyegin”-jéről, a verses regény strofikájának műfajpoétikai olvasatáról, 1986-ban a „Borisz Godunov” vers- és prózapoétikájáról tartottam előadást (utóbbit orosz nyelven). Mindkét dolgozatom megjelent később nyomtatásban is (Versnyelv és narrativitás az Anyeginben. In Studia Russica XII. 1988.; Drama v sztyihah i v proze (Puskin: Borisz Godunov) In Studia Russica XIII. 1990.). Kisdoktori disszertációmat 1989-ben az ELTE-n summa cum laude védtem meg (témavezető: Király Gyula; opponens: Balassa Péter) Puskin és Dosztojevszkij poétikájáról. A Puskinról szóló fejezet 1997-ben könyv alakban is megjelent. A 80-as évek második felében a Kultúra és Közösség szerkesztőjeként három kultúraelméleti Lotman-tanulmány fordítója voltam (J. Lotman – A. Uszpenszkij, Mítosz – Név – Kultúra. In Kultúra és Közösség, l988/1.; J. Lotman, A kultúrák kölcsönhatásának elmélete. In Kultúra és Közösség, l989/1.; J. Lotman, Szöveg a szövegben. In Kultúra, szöveg, narráció (In Honorem Jurij Lotman). Pécs, l994.) A „hallgatás”évtizede (gyermeknevelés egyedül, négy év munkanélküliség, középfokú angol nyelvvizsga, három verseskötet) után, a 90-es évek végétől napjainkig publikált tudományos dolgozataim már mitopoétikai tanulmányok: az irodalomszemléletemben és kutatói érdeklődésemben beállott fordulat
dokumentumai. Ez a váltás nem volt előzmény nélküli; meghatározó szerepet játszott benne Pap Gábor művészettörténész, akinek előadásait 1979-től rendszeresen látogattam, valamint Lükő Gábor néprajzos, akivel éveken át személyes kapcsolatban álltam. PhD disszertációm, amely 1998 és 2004 között született, hat tanulmányomat (Arany János „Vörös Rébék” és „Tengerihántás” c. balladájának, valamint József Attila „Talán eltűnök hirtelen”, „Eszmélet” és „Medáliák” c. költeményének elemzését s egy kapcsolódó nyelvészeti dolgozatomat) tartalmazza, 2005-ben az Irodalomtudományi Doktori Iskola keretében védtem meg a Miskolci Egyetemen, „cum laude” minősítéssel („Kortyolgat az ég tavából” – Arany János és József Attila mitopoézise. Témavezető: Ferenczi László. Opponensek: Szigeti Jenő és Csűrös Miklós). Kutatói érdeklődésem homlokterében az állt, hogy az elemzett művek epikai, illetve lírai (mikro)szüzséje és költői metaforikája miképpen válik olvashatóvá és értelmezhetővé a hozzájuk társítható asztrálmitikus szimbólumok analógiás nyelvezetének, jelkészletének segítségével; s hogy ez az önmagában is szemléletes metanyelv miképpen telítődik a műelemzés során élettel, többletjelentést generáló szimbolikus referenciával, és válik anyanyelvi szinten olvashatóvá, mint teljes világképet közvetítő szerves jelképrendszer. Mindvégig törekedtem ugyanakkor annak érzékeltetésére, hogy ez a sok ezer éves hagyomány a két költő gondolkodásában nem olyasfajta tudatosan követett szabályrendszerként van jelen, amely mintegy „előírná” alkotásaik jelhasználati módját; s hogy minden egyes művük annak a csak rájuk jellemző útnak a lenyomata, ahogyan rátalálnak a (mitikus) valóság nyelvbe kódolt alapjeleire, meglelve bennük a szimbólumteremtés kulcsát – József Attila kifejezésével élve a „keletkező szót”. A 19–20. századi költészet státuszát tekintve a kardinális elméleti kérdés számomra a lírai „én” drámai kétnyelvűségének a kérdése volt. Elemzéseimben arra kerestem a választ, hogy a mitikus és a metaforikus ön- és világkép dialógusát animálva a költői szó hogyan képes a megújulásra; hogyan hoz létre e két, alapjaiban eltérő nyelvtípusból egy harmadikat, amely az alkotói folyamat során létrejövő „versszubjektum” aktuális beszédmódja, régi-új nyelvezete lesz. Jelenleg egy újabb témán dolgozom, amely egyszerre komparatisztikai, tipológiai és mitopoétikai vonatkozású. Munkacíme: „Az újkori európai irodalom ’héroszai’ és az evangéliumi hagyomány (Faust és Don Juan, Hamlet és Don Quijote alakja a kanonizálódott Jézus-történetek tükrében)”. Egyetemi oktatóként, a Faust-legenda és Az örök Don Juan kurzusok, valamint a Don Quijote és a Faust műelemző szeminárium vezetőjeként jutottam arra a belátásra, hogy e négy európai „hérosz” jellemzői vonásai meglepő párhuzamot mutatnak a négy kanonizálódott evangélium karakterjegyeivel. A vizsgált klasszikus művekben rendre felbukkan ugyanaz az állatszimbolika [Bika–Sas(Skorpió); Oroszlán–Ember/Angyal(Vízöntő)], amely az asztrálmitikus hagyományban az évkör fix keresztjét jelöli ki, s amelyet – az Ószövetségből eredeztetve – a keresztény ikonográfia mindmáig a négy evangélistához társít. Elemzéseimben arra keresem a választ, hogy az európai kereszténységnek az evangéliumi négyességben manifesztálódó apokaliptikus világképe a 16–17. század fordulóján az irodalomban hogyan fogalmazódik újra e négy, mitikus formátumú alak sorstörténete révén. Egyetemi oktatói tevékenységem során az összehasonlító irodalomtörténet és műelemzés (vers, dráma, regény), valamint a verstani alapismeretek és a kiadó szerkesztői felsőfokú szakirányú képzésben a következő címekkel vezettem szemináriumokat és/vagy tartottam előadásokat: Faust-legenda az ókortól napjainkig (az irodalomban, a színpadon és a filmen); Örök Don Juan (a hős mitikus előképe,
fénykora és alakulástörténete az ókortól napjainkig); A don quijote-i és hamleti hős tipológiai párhuzamai és utóélete az európai irodalomban (a regényben, a színpadon és a filmen); Angol költők magyarul (komparatisztikai elemzések klasszikus angol költemények magyar fordítás-variánsain keresztül a 19. századtól napjainkig); Verstani alapismeretek. Verstan és verselemzés (nappali és levelezős hallgatók számára); A szöveggondozás elmélete és gyakorlata; Szakdolgozati szeminárium (a négy újkori európai hős, az Angol költők magyarul és a verstani szemináriumok témaköréből). Az elmúlt hét év alatt több mint húsz szakdolgozóm volt. Jelenleg nyolc hallgató témavezetője vagyok (2008-ban, illetve 2009-ban aktuális védéssel). Az OTDK-án két hallgatóm vett részt: Nagy Tímea 2003-ban, Fekete Ágnes 2005-ben. Nagy Tímea az Orosz Irodalomtudományi Szekcióban 3. helyezést ért el. Szakdolgozóim közül négyen (Nagy Tímea, Fekete Ágnes, Nagy Zsófia, Papp Viktória) publikálták témavezetésemmel készült tanulmányukat (disszertációjuk átdolgozott változatát) rangos folyóiratokban (Irodalomtudomány, Napút). A 2009-ben megrendezendő OTDK-ra egy hallgatóm (Jakab Zsuzsa) ugyancsak kivívta a helyi TDK-n a részvételi jogot. Folyóirat szerkesztői gyakorlatot a Kultúra és Közösség főállású munkatársaként (1980–1992), majd a Köznevelés külső munkatársaként (1992–2000) szereztem. 1998-tól 2005-ig a Polisz irodalmi folyóirat versszerkesztője voltam. 2005 tavaszán én kezdeményeztem és szerveztem a folyóirat „Medáliák emléknap”-ját: esszé- és verspályázatát, valamint képzőművészeti kiállítását. A József Attila centenárium megünneplésére 2004-ben alakult IKON-csoport tagjaként, mint költő, tudományos szakértő és moderátor vettem részt a gödöllői Szent István Egyetemen a „Virrasztás a nemzet árvájáért” c. két napos összművészeti rendezvény létrehozásában. Az eseményről a Magyar Rádió helyszíni közvetítésben számolt be (2005. január 7–8.). 2005 decemberében (ugyancsak az IKON csoport tagjaként) részt vettem a Szkéné Színház József Attila emlékestjének szervezésében és lebonyolításában. A kerekasztal-beszélgetést, színházi és zenei produkciókat felölelő rendezvény keretében bemutatásra került Bolondok Jézuskája című zenés összeállításom József Attila verseiből és Hamvas Béla Arlequin c. esszéjéből. 2001-től minden nyáron jelen vagyok a nyírbátori nemzetközi Szárnyas Sárkány Fesztiválon. Mint költő és dramaturg részt veszek a rendezvény programjának összeállításában és a záró produkció létrehozásában. Pedagógusként közreműködöm a Kurta Kurzusban, amely határon túli tanárokat és amatőr színjátszókat fogad.
Pálfi Ágnes publikációi VERSESKÖTET: Napéj. Kráter, l990. Angyalgyökér. Kráter, l994. Ím∼hol az ember. Kráter, l998. Hétrét. Magyar Napló, 2003. PORTRÉFILM: Hogyan szoptatnak az eszkimók? (60 perces portréfilm Pálfi Ágnes költőnőről. Rendező: Madzin Attila). 2004. TANULMÁNYKÖTET: Puskin - elemzések (Vers és próza). Akadémiai Kiadó, Bp. l997. CIKKEK, TANULMÁNYOK: A lírai és epikai elv összefüggése Puskin poémáinak elbeszélő rendszerében. In: Filológiai Közlöny, l977/2-3. A verstan alapkérdései a 20-as évek orosz formalista iskolájának munkáiban. In: Filológiai Közlöny, l978/3. Aszfalt népköltészet. (Beszélgetés Háy Ágnessel). In: Jelenlét, l982/1. Miért éppen a dráma? (Irodalmi képességfejlesztés kisiskolásoknak). In: Kultúra és Közösség, l984/1. Arany János Toldijának verselése és műfaja (társszerző: Turcsány Péter). In: It, l984/4. Arany János Toldijának metrikája és ritmusa (társszerző: Turcsány Péter). In: ItK, l984/4. A szabadvers metrikája és poétikai nóvuma (Tinyanov verselmélete magyarul). In: Itk, l985/4. „Szegény ember vízzel főz” (Beszélgetés Jeles Andrással). In: Kultúra és Közösség, l987/1. A belső beszéd metanyelvi funkciója a Bűn és bűnhődés narratív építkezésében. In: Studia Russica XI. l987. Versnyelv és narrativitás az Anyeginben. In: Studia Russica XII. l988. Drama v sztyihah i v proze (Puskin: Borisz Godunov). In: Studia Russica XIII. l990. A nagyság játékszabálya (Nemes Nagy Ágnesről). In: Palócföld, l99l/6. „Nem szeretném, ha a magyar gyerekek arcáról is eltűnne a mosoly” (beszélgetés Yuko Yamakawával). In: Új Pedagógiai Szemle, l994/3. Dosztojevszkij: Sárral fölkentek (a Karamazov testvérekről). In: Polisz, l994/2. Egy színházteremtő Steiner-iskola Svédországban (interjú). In: Köznevelés, l994/27. Írótábor Tokajban - l994. In: Köznevelés, l994/28. Magyar vers -- magyar nyelv (Vargyas Lajos könyve). In: Köznevelés, l994/ 28. A másik partról (Nagy László naplótöredékéről). In: Polisz, l995/2. Ady az automobilokról (Ady Endre: A tegnapi Párizs). In: Köznevelés, l995/13. A művészet isteni játék (Nabokovról). In: Köznevelés, l995/18. Jurij Lotman tanulmányairól. In: Köznevelés, l995/18. Új Quasimodo kötet magyarul: Föld. In: Köznevelés, l995/19. Régi-új orosz kultúra - a Polísz l995/1-es számáról. In: Köznevelés, l995/20.
„A hazugságot a hazugság menti” (Kulcsár Szabó Ernő: Az új kritika dilemmái). In: Köznevelés, l995/22. Túl a történelmen (Mircea Eliade: Jóga c. könyvéről). In: Köznevelés, l996/10 Szili József: Arany hogy istenül. In: Literatura, l997/3. Álkémia? Alkímia? (Béki István verseiről). In: Polisz, l999. szeptember-október. Ianus és Chaos (a szerkesztő jegyzete). In: Polisz, 2000. január-február. Minekutána – de minek előtte? (a szerkesztő jegyzete). In: Polisz, 2000. június-július. Ünnepeink (esszé). In: Polisz, 2000. június-július. József Attila szentháromsága (Nem én kiáltok). In: Polisz, 2001. április-május. Nagy László vonzásában In: Poézis és tradíció. (szerk. Jánosi István) Nyíregyháza, 2001. Hová vezetnek a vadnyomok? (Bartók Cantata profanájának motívumai József Attila költészetében).In: József Attila újraolvasó. Anonymus, 2001. A tárgy nyelve és a nyelv tárgya (Meditáció a költészet természetéről). In: Polisz, 2002/3-4. „Hangszálamat köszörült nyílhegy pengeti” (Béki István költészetéről). In: Polisz, 2002. április-május. Égi és földi nász (Arany János: Tengerihántás). In: Az elmondhatatlan önéletrajz (komparatisztikai tanulmányok az irodalom és a művészet történetéből). Miskolc, 2002. Anorganikus vagy új-organikus? (József Attila Eszméletének értelmezéséhez). In: Irodalomtudomány, 2002/1-2. „És az is övék” (Az igei-névszói paradigma kettős olvasata a teremtéstörténet tükrében). In: Ferenczi László köszöntése. Miskolc, 2002. „Az Én mindig egy másik” (a Polísz verspályázatának díazottjairól). In: Polísz, 2003. június-július. „Többé nem pök a chaos öröm-világokat”? (Disputa a Nemzeti Színház új Bánk bán előadásáról). (Társszerzők: Tömöry Márta, Szász Zsolt) In: Magyar Napló, 2003/3. Arany János: Vörös Rébék (a „szemző magok” és „magzó szemek” balladája). In: Ezernyi színben. Miskolc, 2004. „Mintha út nyílna ott, ahová lépek” (László Noémi verseskötetéről). Polísz, 2004. aug.-szept. „Szeretni tanulnak bennem a szavak” (Gérecz Attila költészetéről). Polísz, 2004. okt.nov. „Kedves Attila” (Nyilas Attila költészetéről). Polísz, 2004 dec.–2005. jan. József Attila mitopoézise a Medáliákban. In: A szó élete. Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád köszöntésére. Argumentum, Bp. 2004. A lélek „szemmásai” a Medáliákban. In: Parnasszus, 2005/1. Éva álma Madách Tragédiájában. In: Napút, 2006/5. József Attila költészete és a nagy Nap-év. In: Ősi gyökér, 2006. április-június „Kinek bő az idő, még kifogy belőle!” (Meditáció a pillanat művészetéről). In: Debreceni Színlap, 2006/12. „Készülök verspólyában a napra” (Tóth Erzsébet költői világáról). In: Magyar Napló, 2007/2. Nem vs. Igen (k.kabai lóránt: Hiba nincs c. kötetéről). In: Bárka, 2008/2. FORDÍTÁSOK Tadeusz Kantor írásaiból. In: Kultúra és Közösség, l987/1. Valamint: Tadeusz Kantor: Halálszínház. Budapest-Szeged, l994.
J. Lotman -- A. Uszpenszkij: Mítosz -- Név -- Kultúra. In: Kultúra és Közösség, l988/1. J. Lotman: A kultúrák kölcsönhatásának elmélete (fordítás). In: Kultúra és Közösség, l989/1. J. Lotman: Szöveg a szövegben. In: Kultúra, szöveg, narráció (In Honorem Jurij Lotman). Pécs, l994. SZERKESZTÉS: Vladimir Nabokov: Terra incognita. Kráter, 1995. Ferenczi László: Csak a máé a rettenet. Kráter, l999. Csűrös Miklós: Intarziák. Kráter, 2000. Kabdebó Lóránt köszöntése (társszerk. Bessenyei József, Ferenczi László, Kovács Viktor). ME, Miskolc, 2001. LEKTORÁLÁS Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai (In Honorem Jurij Lotman). Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 1994.
ELŐADÁSOK: A szabadvers metrikája és poétikai nóvuma (Tinyanov verselmélete magyarul). MTA Verstani Munkabizottság, l986. Versnyelv és narativitás az Anyeginben. Nemzetközi Puskin Konferencia, l987. Nagy László ritmusnyelvének és költői prózájának sajátosságai. MTA Verstani Munkabizottság, l987. Drama v sztyihah i v proze (Puskin: Borisz Godunov). Nemzetközi Puskin Konferencia, l989. Vers és belső beszéd. (Gilicze Gábor: A magyar verselmélet szempontjai). MTA Verstani Munkabizottság, l992. Arany János: Vörös Rébék. Miskolci Bölcsész Egyesület, l999. Hová vezetnek a vadnyomok? (Bartók Cantata profánájának átváltozás-motívuma József Attila verseiben). József Attila újraolvasó konferencia. Miskolci Egyetem Bölcsészkara, Tapolca, 2000. Arany János: Tengerihántás. Miskolci Bölcsész Egyesület, 2000. Nagy László vonzásában. Miskolci Egyetem Bölcsészkara, 2000. Égi és földi nász (Arany János: Tengerihántás). Nagykőrös, 2002. József Attila szellemi hagyatéka (kerekasztal-beszélgetés Jókai Annával, Ladik Katalinnal, Tóth Erzsébettel, Nyilas Attilával és Acsay Rolanddal). In: „Virrasztás a nemzet árvájáért”. Gödöllői Szent István Egyetem, 2005. jan. 7-8. A Medáliák fogadtatásáról. Medáliák-emléknap (Hommage a’ József Attila.A Polísz folyóirat rendezvénye). 2005. március 21. Hamvas Béla Arlequinje és József Attila (élő párbeszéd 60 percben). Társalkotók: Fehérváry Lilla, Szász Zsolt. Tokaji Írótábor, 2005. Álom és költészet. Előadás az Expanzió Nemzetközi Összművészeti Találkozóján. 2006. június 23. A költői színházról – egy lírikus szemszögéből. Felkért hozzászólás a Debreceni Csokonai Színház DESZKA Fesztiváljának kerekasztal-beszélgetésén. 2008. február 19.
