Doktori képzés Szlovákiában (Mészáros András)
Rövid előadásomban a szlovákiai doktori képzésről kívánok beszélni, mégpedig két szemszögből. Az egyik: a szlovákiai egyetemeken folyó doktori képzés a magyar gyakorlattal összevetve. A másik: a szlovákiai, magyar nyelven folyó doktori képzés sajátosságainak szemrevétele, főként azon a területen, amelyen saját magam is érdekelt vagyok, és amelyről bizonyos tapasztalatokkal is bírok. Végezetül pedig megpróbálkozom bizonyos következtetések levonásával is. Az első megközelítés: Szlovákia is, Magyarország is áttért a bolognai rendszer alkalmazására, vagyis a doktori képzés az egyetemi oktatás harmadik fokozatát jelenti. Ebből a szemszögből nincs semmilyen különbség a két ország bevett rendszere között. Az, hogy ezt a lépést Szlovákia kicsivel korábban tette meg, nem bír jelentőséggel. A doktori képzés mennyiségi mutatóit az oktatási minisztérium szabja meg azzal, hogy a költségvetés függvényében meghatározza, az adott tanévben mennyi belső doktori helyet finanszíroz. Ez az elkövetkező tanévben kb. egyharmadával lesz kevesebb, mint volt az elmúlt évben. Ez összefügg egyrészt a költségvetési megtakarításokkal, másrészt azzal is, hogy néhány egyetem a belső doktori képzés időtartamát három évről négyre emelte. A doktori képzés normáiról és gyakorlati megvalósításáról az egyes egyetemek döntenek, és ezektől az általános elvektől az adott egyetem karai nem térnek el, csupán lebontják azokat saját specifikumaikra. Vagyis például a pozsonyi Comenius Egyetem 13 karán is azonos rendszerrel találkozunk. A különbségek itt a doktoranduszok tudományos tevékenységére alkalmazott normarendszertől függnek. Vagyishogy ezek az eltérések nemcsak a doktori képzésre jellemzőek, hanem kiterjednek a habilitációs eljárásokra és a professzori inaugurációkra is. Az egyetem tudományos tanácsa bírálja el és hagyja jóvá ezeket a normákat. Gondolok például olyan szcientometriai mutatókra, amelyek más jelleggel bírnak a természettudományi orientációjú karokon, mint a társadalomtudományi vagy szellemtudományi karokon. A doktoranduszok tudományos és kutatói tevékenysége tehát a természettudományi irányultságú karokon inkább kutatói csoportokon belül valósul meg, és a publikációikat is gyakrabban szerzői kollektívák jegyzik, míg a társadalom- és szellemtudományi karok doktoranduszai individuális kutatásokat végeznek, még akkor is, amikor valamilyen projekt résztvevői. De ezzel – gondolom – nem mondtam semmi újat. 1
Hiszen a természettudományok és a humán tudományok közti eltérések – a Dilthey által megfogalmazott hermeneutikai különbségek miatt – legalább a XIX. század második fele óta ismertek, és ezek az eltérések nemcsak általános tudománypolitikai és tudományszervezési módszereket határoznak meg, és ezzel az egyetemi gyakorlatba is beépülnek, hanem már a doktoranduszi képzésben is rögzülnek. Ez Szlovákiában olyan következményekkel is jár, hogy például a Comenius Egyetem Tudományos Tanácsában – minden közösen elfogadott és az egyes karokra nézve kötelező érvénnyel bíró norma ellenére – vissza- visszatérnek olyan viták, amelyeken belül megjelennek e kétfajta hermeneutika specifikumainak el nem ismerésére, sőt, néhány esetben tagadására utaló nézetek. Persze, ez már továbbmutat az egyetem életén, és az Akkreditációs Bizottság feladatkörébe tartozna. Van azonban még egy szlovák sajátosság. Ez politikai meghatározottságú, és – hál´istennek, lassan kimúlóban levő – de mégis fennálló jelenség. Ez a determináltság a rendszerváltás előtti korból, mégpedig az 1968-as eseményeket követő ún. normalizáció időszakából származik. Akkor ugyanis a társadalom- és szellemtudományok roppant erős ellenőrzés alatt álltak, és csaknem kizárólagos jelleggel korlátozták ezek nemzetközi – értsd: nyugati egyetemekkel és kutatóintézetekkel folyó – együttműködését. Ugyanez a korlátozás nem vonatkozott a természettudományokra és a műszaki tudományokra. Ennek az lett a következménye, hogy a szó szoros értelmében vett tudományos műhelyek – kevés kivételtől eltekintve, mint például a nemzetközileg is elismert ún. nyitrai szemiotikai iskola – valójában csak a természettudományokon belül alakultak ki. Közhelyes, de érvényes megállapítás, hogy valóban jól működő doktori iskola csak ott jöhet létre, ahol léteznek ilyen tudományos műhelyek, és ezeknek a műhelyeknek a meghatározó és irányító személyiségei kontinuálisan vannak jelen a nemzetközi tudományosságban, és ebbe bevezetik saját doktoranduszaikat is. Nos, ez a kontinuitás megvan a természettudományokban és a műszaki tudományokban, de a társadalomtudományokban és a szellemtudományok területén csak most kezd szervesen működni. Ennek kettős következménye van: az egyik közvetlenül a doktori képzés területén jelentkezik, a másik pedig általánosabb, és az egyes egyetemek színvonalát is meghatározza. Szlovákiában egyértelműen azok az egyetemek kaptak magasabb besorolást az akkreditáció során, amelyeken belül erősek a természettudományi karok. Ha a szlovákiai egyetemi élet sajátosságait összehasonlítjuk a magyarországiakkal, újabb következtetéseket tudunk levonni a doktori képzést illetően. Nagyon röviden, és némileg leegyszerűsítve a következő három területet említhetnénk: egyetemi hagyományok, tudományos közösségek és tudományos közélet. Szlovákia első és sokáig egyetlen 2
felsőoktatási intézménye, a Comenius Egyetem csak a XX. század elején alakult meg, akkor is cseh professzorok inkorporálása révén. A szocializmus alatt pedig nem alakulhatott ki az egyetemi autonómia és az egyetemi tudományossággal összefüggő norma- és követelményrendszer valamint elit-tudat. Ideértendő még az is, hogy a volt Csehszlovákiában és ezt követően Szlovákiában a Tudományos Akadémiának sem volt meg az a társadalmi és tudományos funkciója, mint amilyennel Magyarországon bír az MTA. A rendszerváltás utáni történések pedig ellentmondásosak, hiszen a tömegoktatásra való áttérés más bázisát adja a doktoranduszképzésnek, mint a korábbi – előzetes kiválasztáson alapuló – mesterképzés. A tudományos közösségek – és itt most főként a társadalomtudományokról beszélek – rendkívül erős ideológiai ellenőrzés és nyomás alatt álltak, ennélfogva, valamint a megfelelő és kontinuálisan működő hagyományok nélkül sokáig nem jöhetett létre olyan átfogó – ugyan virtuálisan, de mégis kötelező érvénnyel bíró – normarendszer, amely az atomizáltan funkcionáló közösségek produkcióját egységesen tudta volna értékelni. Magyarán: az értékrendszer nemritkán partikuláris érdekek mentén alakul ki. Ezért aztán az egyes egyetemek által kiadott doktori diplomák nem mindig tükröznek kompatibilis felkészültséget és tudást. Végezetül a tudományos közélet. Ez az, ami ellensúlyozhatja a fenti eltérésekből fakadó problémákat, és folyamatosan hozza létre a doktori diplomák „csereértékét”. Ez már lassan kezd működni, és vannak olyan szakmai folyóiratok is, amelyekben megjelenni már rangot nyújt a doktori képzésben levő vagy azt végzett kollégák számára. A gond csupán az, hogy az egyes szakmai közösségek olyan kicsik, ennélfogva a tudományos közélet annyira belterjes, hogy nagyon nehéz kitörni a személyi ismertségek és függőségek rendjéből a független szakmai elbírálás irányába. Mindez hatványozottan jelenik meg a kisebbségi lét keretei között. Beszéljünk tehát a szlovákiai, magyar nyelven folyó doktori képzésről. Itt kétszeresen is szükséges a magyarországi képzéssel való komparáció. Hogy a tényeknél maradhassak, főként az irodalomtudományi doktori képzéssel fogok itt foglalkozni. Az összehasonlítási alap az ELTE BTK irodalomtudományi doktori iskolájának rendszere. Ami teljesen azonos az ELTE és a Comenius Egyetem között: a doktori képzés három modulból, úgymint témavezetői konzultációkból, doktori órákból és tudományos tevékenységből áll. Ezen belül a doktorandusznak el kell érnie 180 kreditet, doktori szigorlatot kell tennie, és doktori disszertációját nyilvános védésre bocsátja. Ami különbözik: Az ELTE irodalomtudományi doktori iskolája az ott oktatott nyelvek mesterszakára épül, vagyis annyi programra bomlik, ahány nyelvet a karon oktatnak (anglisztika és amerikanisztika, szlavisztika, romanisztika 3
etc.), és így jelenik meg „a magyar és uráli irodalomtudomány (folklór) és könyvtártudomány”. A Comenius Egyetem BTK-n az irodalomtudományi doktori iskola két alapvető csoportra válik szét: szláv nyelvek és nem szláv nyelvek csoportjára, és e kettőn belül jelennek meg a doktori programok, tehát a magyar irodalomtudomány és irodalomtörténet elnevezésű program is. Ez eddig formális különbség. A tartalmi és minőségi eltérés ott kezdődik, hogy míg az ELTE BTK-n, példának okáért, a magyar irodalom történetével több tanszék foglalkozik, a pozsonyi tanszéken három kolléga osztozik az egész magyar irodalomtörténeten. Vagyis amíg az ELTE BTK-n külön szakirányként jelenik meg a reneszánsz, a barokk, a felvilágosodás, a romantika, a XX. század első fele és a legújabb magyar irodalom, addig a pozsonyi tanszéken csupán az általános irodalomtudományt tudjuk viszonylag külön kezelni, de az irodalomtörténetet illetően a kollégáknak polihisztorokká kell válniuk. És akkor nem beszélek a könyvtári infrastruktúráról és a vele összefüggő szolgáltatásokról. Hiszen egy pesti doktorandusz beülhet az OSZK-ba, az Egyetemi Könyvtárba, az Akadémiai Könyvtárba (hogy csak a legfontosabbakat említsem), leveszi a polcról a legfrissebb szakmai folyóiratokat, és hozzáférhet a kurrens szekundér irodalomhoz. A pozsonyi doktorandusz mindezt úgy érheti el, hogy különböző támogatásokért pályázik, esetleg – ha eléggé elszánt – saját pénzén utazik el Magyarországra, hiszen nem minden érhető el a neten. Vagyis még azt sem állíthatom, hogy a mi tanszékünk alighanem az ELTE BTK romanisztika, szlavisztika vagy más tanszékével vethető össze, hiszen ez a társítás csupán az illető tanszékek felépítését tükrözné, de nem érinti a fent említett infrastrukturális ellátottságot. Létezik tehát egy sajátságos kettős erőtér, amelyen belül megvalósul a szlovákiai magyar nyelvű PhD-képzés. Szakmai követelmények – vagyis az értékek – tekintetében a magyarországi (elit)képzéshez próbálunk igazodni, de ezt olyan intézményi és infrastrukturális feltételek között tesszük, amelyek messze elmaradnak a normát nyújtó magyarországi intézmények lehetőségei mögött. És még itt is vannak különbségek azon szlovákiai felsőoktatási intézmények lehetőségei és körülményei között, ahol magyar nyelvű PhD-képzés zajlik. Az infrastrukturális ellátottságot és a kulturális igények kielégítésének szaturáltságát tekintve a pozsonyi PhD-hallgató jobb körülmények között dolgozhat, mint a nyitrai, a besztercebányai vagy a komáromi doktorandusz. Ez nem az adott egyetemeket, hanem a szociális tér tulajdonságait minősíti. Ilyesfajta különbségekbe nem ütközik bele egy szegedi, debreceni vagy pécsi PhD-hallgató. Mit lehet tenni ilyen körülmények között? A defetizmus sem szakmai, sem pragmatikus okokból nem vállalható stratégia. Szakmailag azért, mert a doktori képzés 4
feladásával az illető tanszékek tudományos bázisa gyengülne. Pragmatikus szempontból pedig azért nem, mert az adott egyetem illetve kar akkreditációs és költségvetési megítélése sínylené meg a visszavonulást. A doktori képzés kimenetének minőségét végeredményben úgyis a témavezető tanár szakmai ázsiója és a doktorandusszal való intenzív együttműködése szabja meg. A doktorandusz szakmai elfogadásáról pedig publikációi, végeredményben tehát a tudományos közösség mérvadó tagjai döntenek. Ahol azonban a doktori képzés modulrendszerén belül előre léphetnénk, az a doktori órákat illeti. Az irodalomtudományon belül ugyanis a magyar irodalommal foglalkozó létező négy szlovákiai tanszék között vannak orientációs és szakosodási különbségek. Ezt kellene kihasználnunk. Arra gondolok, hogy a doktori órákat egymással koordinálva írhatnánk ki, és vagy az illető tanárok utaztatásával, vagy pedig a hallgatókat összevonva, blokkszerűen oldanánk meg az oktatásnak ezt a formáját. Ez többszörös haszonnal járna mind a doktoranduszok, mind pedig az illető tanszékek szempontjából, és megoldaná a szakmai és a pragmatikus problémákat is. Ennek a tervnek a megvalósítása, persze, anyagiak függvénye is, de az megoldható és meg is oldandó. Azt hiszem, hogy a nyelvtudomány számára is járható ez az út. A többi tudományághoz itt nem tudok hozzászólni.
5
