DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
A DÉLKELET-ÁZSIAI TÉRSÉG ÉLELMISZERGAZDASÁGA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ AGRÁRPIACI VISZONYOKRA Írta: Laczkó András Témavezetı: Dr. Lıkös László az MTA doktora, egyetemi tanár
GÖDÖLLİ 1998
2 I. A KUTATÁSI CÉL ÉS ELİZMÉNYEI A világban az elmúlt évtizedekben nagy hatású ipari-technikai forradalom ment végbe, ami a gazdaságban és a társadalomban egyaránt éreztette hatását. Átalakult a világgazdaság ágazati szerkezete és szervezete, s ez erıteljes alkalmazkodási kényszereket támasztott az egyénekkel, a vállalatokkal, valamint a nemzeti gazdaságés agrárpolitikákkal szemben. Meghatározó tendenciává vált a világ felgyorsult globalizálódása és a nyolcvanas évek végétıl kézzelfoghatóan felerısödtek az új regionalizmusra utaló jelek. Napjainkban a polarizálódás, a politikai – gazdasági, a globális és regionális többközpontúság irányzata jellemzi a világot. A jelen regionalizációjának legszembetőnıbb irányzata abban jut kifejezésre, hogy a nagy regionális csoportok a világgazdaság meghatározó fejlıdési központjai köré szervezıdnek. Az Egységes Európai Piac megvalósulása, az EU kibıvülése, a NAFTA létrejötte, továbbá a széleskörő ázsiai gazdasági együttmőködést célzó számos kísérlet világosan mutatja e fejlıdési trendre utaló mozgásokat.
Kutatási témám, illetve doktori értekezésem tárgya szempontjából az is kiemelést érdemel, hogy az általános világgazdasági folyamatokba - a hatékonyság-növelés, a globalizálódás és a regionális differenciálódás átfogó rendszerébe - szervesen beágyazódik az agrárágazat és annak szükségleteit megjeleníteni hivatott agrárpolitika. Délkelet-Ázsia, gyújtópontjában Japánnal, - mint a régió gazdaságilag legfejlettebb és legerısebb országával - e mozgásnak 1997-ig a legdinamikusabb térsége volt, a gyors és szerves fejlıdés modellszerő példájának tőnt. (A dinamikus növekedést bizonyítja, hogy amíg a régió 1960-ban a világ GDP-jébıl 1 %-kal részesedett, addig 1995-re ez az arány 25 %-os lett.)
A bekövetkezett válság ellenére úgy ítélhetı meg, hogy az ipari társadalom ezekben az országokban lezárult, a kibontakozó szakasz az ún. posztindusztriális társadalom. Ez az új társadalmi-gazdasági rendszer az ún. "negyedik szektorra", az információs szektorra épül, ahol az "információs forradalom" alapját a számítógépes és kommunikációs technológia kifejlesztése képezi.
Japán dinamikus gazdasági teljesítménye az 1960-as évektıl, a délkelet-ázsiai fejlıdı országoké pedig az 1970-es évektıl formálta újjá a világgazdaságot. Az 1980-as évek közepe és az 1990-es évek eleje között mindenekelıtt négy ország – Hongkong, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), Szingapúr és Tajvan – ért el a Japánéhoz hasonló sikereket mind a gazdasági növekedés, mind a szociális fejlesztések tekintetében. E négy gazdaságot nevezi a közgazdasági szakirodalom szőkebb értelemben ázsiai újonnan iparosodó gazdaságoknak “(Asian Newly Industrialising Economies – a továbbiakban: ANIEs). Tágabb értelemben azonban az iparosodás és a gazdasági növekedés késıbbi hullámait képviselı délkelet-ázsiai államok (pl. ASEAN országok) is ide sorolhatók lettek. A fejlıdés további két hullámát képviselik: a) Malajzia, Thaiföld, Indonézia és Fülöp-szigetek, b) Vietnam és perspektivikusan – Indokína többi állama, valamint Myanmar. Magyarország, az elmúlt 50 esztendın belül sokadik és gyökeres átalakulását éli meg; napjainkban is nagy társadalmi, gazdasági átalakulásoknak vagyunk tanúi, illetve részesei. A több összetevıs folyamat lényeges eleme és célja a szociális piacgazdaság
3 kibontakoztatása, a magán és vegyes tulajdonú üzemek, vállalkozások versenyszellemének, teljesítményelvő gazdálkodásának a kiteljesítése. Ezért feltétlenül tanulmányozni szükséges a gazdaságilag fejlett régiók és országok, a demokratikus berendezkedéső államok tapasztalatait.
Ilyen felfogás alapján kutatásom, illetve értekezésem tárgyát Délkelet-Ázsia élelmiszergazdasága, különösen Japán agrárpiaca képviseli. Japán élelmiszergazdasági és piaci viszonyainak általános és sajátos ismérveit azért választottam kutatásom tárgyául, mert Japán a világ elsı számú nettó élelmiszerimportıre, valamint agrárkereskedelmének szervezése, mőködtetése hasznos tapasztalatokat kínál Magyarország számára. Japán nemcsak a világ legnagyobb élelmiszer-importıre, hanem a fejlett ipari világ harmadik leggazdagabb országa is; 1996-ban pl. az egy fıre jutó nemzeti össztermék 31450 dollár volt. Ez a nagyságrend felülmúlja az USA, Kanada, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság hasonló mutatóit. Az élelmiszer-fogyasztására a diverzifikáció, az egyre javuló minıség és feldolgozottság a jellemzı. Az állati eredető termékek fogyasztása állandó növekedést mutat. Ez, valamint a zöldség-, gyümölcs-fogyasztás minıségi (választékbeli) változása növeli az import élelmiszer-szükségletet. Japán ugyan nem mezıgazdasága kapcsán lett híres ország, mégis, e szektor tanulmányozása, fıleg az agrárpiaci viszonyok megismerése hasznos tapasztalatokkal szolgálhat számunkra.
Az élelmiszerimport kínálta lehetıségekkel és azok dinamikájával kapcsolatban mindenekelıtt arra hivatkozhatunk, hogy 1955-ben Japánban az önellátási hányad mezıgazdasági termékekbıl országosan 80 % volt, negyedszázaddal késıbb csak kis mértékben haladta meg a 70 %-os arányt, napjainkban pedig már csak mintegy 50 %-os hányadot képvisel. A változás fı oka nem a népesség gyarapodása, hanem a fogyasztói igények fokozódása és differenciálódása, valamint a javuló életszínvonal és a “nyugatias” táplálkozási irányzatok térhódítása volt. Célszerő tehát feltárni – a nagy földrajzi távolság ellenére is – azokat az agrárexport lehetıségeket (kihasználatlan tartalékokat), amelyek mezıgazdasági termékfeleslegeink kedvezı eladását segíthetik elı. Általánosabb értelemben is kiemelést érdemel, hogy: az egész délkelet-ázsiai térség, fıleg a “Kis Tigrisek” országai szintén nagy arányban élelmiszer-importırök.
A délkelet-ázsiai országok, de fıleg Japán élelmiszergazdasági szektorának tanulmányozása konkrétabban a következık miatt fontos Magyarország számára:
• A szerzett tapasztalatok meggyızhetnek arról, hogy a mégoly fejlett iparral rendelkezı gazdaságoknak, mint Japán vagy pl. Dél-Korea megvan a maguk érzékeny pontja. Az exportorientált iparfejlesztési stratégia prioritása mellett is célszerő lehet az évtizedekkel korábban kialakult mezıgazdasági termelıi struktúrát magas állami támogatásokkal és kemény piacvédelemmel fenntartani és megırizni.
• Magyarországon is adaptálható tapasztalatokat kínál a japán marketingrendszer. Ezzel összefüggésben tanulmányozásra érdemes a japán piacra jellemzı erıteljes verseny és dinamizmus, az eladás utáni szolgáltatások, a szállítás, a termékimázs, a termék innovatív jellege, továbbá a csomagolás, az elosztási rendszer, a termék design, a reklámtevékenység és az ár.
Az elıbbiekben felvázolt jellemzık alapján kutatómunkám célja, hogy tudományos igénnyel feltárjam, elemezzem és doktori disszertációmban összegezzem a
4 délkelet-ázsiai térség legfontosabb reform tapasztalatait, fıleg pedig a japán agrárpiac általános és jellegzetes ismérveit; az élelmiszerpiac mőködési mechanizmusát, a sajátos agrármarketing módszereket. Lehetıségeim szerint megkísérelem összefoglalóan értékelni és jellemezni az 1997 nyarán felszínre tört délkelet-ázsiai, azon belül a japán valutaválság ok-okozati összefüggéseit, a válságból való kilábalás felvázolható alternatíváit.
A témaválasztásra és a kutatásra ösztönzıleg hatott az is, hogy a délkelet-ázsiai térség és a japán élelmiszergazdasági viszonyok megismerésére eddig történtek ugyan kísérletek, de azok tudományos értékei - néhány kivételtıl eltekintvemegkérdıjelezhetıek vagy csak részletkérdések megvilágítására szorítkoztak; az átfogó, komplex összefüggések feltárása és tudományos minısítésük gyakorlatilag rejtve maradt; a megállapítások, következtetések általában nem lépik túl a közgazdasági prognózisok vagy leírások kereteit. Doktori értekezésemben a következı általános reformpolitikai, piacgazdasági, agrármarketing és agrárökonómiai összefüggésekre, eljárásokra keresem a válaszokat:
• Milyen a délkelet-ázsiai országok, különösképpen Japán élelmiszer-gazdaságának jelenlegi termelési és gazdálkodási rendje, ebbe hogyan illeszkedik az élelmiszer export-import áruforgalom, annak milyen az intézményesített kerete és miként mőködik a mechanizmusa?
• Mint nettó agrárimportır országokban (a délkelet-ázsiai “Kis Tigrisek” országaiban és fıleg Japánban) az állam hogyan védi a hazai mezıgazdasági termelést és értékesítést, milyen eszközök alkalmazásával szabályozza (ösztönzi vagy korlátozza) az agrártermékek importját?
• Milyen e térségben, - különösen Japánban - a belsı élelmiszer-fogyasztási struktúra, milyen sajátosságokat mutatnak a fogyasztási szokások és ezekhez, hogyan kapcsolódnak a kis- és nagykereskedelmi disztribúciós láncok, illetve a marketing és reklámtevékenységek.
• Milyen rendezıelvek és korlátok alapján és milyen intézményesített formában mőködnek a magyar-japán agrárexport-import kapcsolatok, hogyan alakul a térségbe, illetve Japánba irányuló export, (fıképpen az agrárexport) összetétele, az exportált termékek struktúrája? • A kutatómunkán belül kiemelt figyelmet fordítottam és kívánok fordítani a jövıben is a feltárt jelenségek és komplex kapcsolatok megismert piacgazdasági (fıleg marketing) módszerek magyarországi adaptálhatóságára.
• Az 1997. év nyarán kirobbant délkelet-ázsiai válság okaival, a válságelhárítás és az újbóli fejlıdési pályára állítás igazolható modelljeivel. Ezzel összefüggésben elsısorban arra összpontosítok, hogy Japán mennyiben járult hozzá a válság kirobbanásához, illetve, hogy mennyiben érdekelt és hogyan kell közremőködnie a régió más országaiban a válságelhárításban.
5 II. AZ ANYAG ÉS A MÓDSZER A kutatás valamint az étkezés tárgyát képezı közgazdasági jellegő témakör összetett és sok tekintetben sajátos kérdéseinek a tanulmányozása, illetve összefoglalása többirányú forrásfeltáró, elemzı és rendszerezı munkát igényelt.
Miután a kutatómunka idıszakában nem volt lehetıségem a téma helyszíni tanulmányozására, a vizsgált jelenségeket és a közgazdasági (világgazdasági) összefüggéseket reprezentáló információkat egyfelıl a hazai könyvárakban, kutatóhelyeken feltehetı szakirodalom révén tanulmányoztam, másfelıl feltáró, elemzı és összegezı munkámat - megfelelı kapcsolatok kiépítésével - a vizsgált térség (fıleg Japán) magyarországi követségeinek segítıkész támogatásával - szekunder információkra alapoztam. A kutatás jellegének és az elızıekben körvonalazott kiindulási elveknek megfelelıen tehát széleskörő irodalomkutatással, a hazai és a mérvadó külföldi irodalom-források feltárásával, feldolgozásával és rendszerezésével kíséreltem meg áttekinteni a világgazdasági és regionális tendenciákat, az agrárexportés importviszonyokat, és azoknak a magyar gazdasági- és agrárpolitikában kamatoztatható tapasztalatait.
Hazai forrásanyagként fıképpen a Földmővelésügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztálya, a volt AGROINFORM Könyvtára, a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Agrárgazdasági Tanszéke, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet útmutatásait; továbbá az OECD (Organisation for Economic and Development) és az INTERNETEN fellelhetı kapcsolódó forrásanyagokat (tanulmányokat, statisztikai adatbázisokat, a térség kormányainak és minisztériumainak hivatalos weblapjait) használtam fel; alapvetıen e forrásokból győjtöttem össze a szükségesnek ítélt információkat, statisztikai adatokat, mutatókat.
A téma kutatását és az értekezés elkészítését a következı logikai séma szerint, az alábbiakban vázolt módszerek alkalmazásával végeztem:
• Kutatás-módszertanilag azt tekintettem kiindulás alapnak, hogy a több tudományág módszereit ötvözı multidiszciplinaritás és a statisztikai részjelenségekbıl való építkezés (mozaik taktika) ugyan együttesen sem teszi lehetıvé az élelmiszergazdaság nemzetközi mérető változásainak teljes és átfogó mérető megragadását, ennek ellenére jól szolgálhatja a globalizálódó és integrálódó világgazdaság, benne Délkelet-Ázsia piacgazdasági szerkezetmozgásainak lényegi feltárását és elemzését.
• Értekezésem témája széleskörő adatbázis feldolgozását igényelte és arra szervesen ráépülı szintetizálást követelt meg. Ezért a vizsgálati módszer szempontjából mellızhetetlen volt a meglévı és az összegyőjtendı adatok logikai elrendezése (csoportosítása, összetett gazdasági mutatók kialakítása, szemléltetı ábrák és táblázatok elkészítése és analizálása). Az elemzéseket általában regionálisan csoportosított mutatókra építettem, hogy az egyes jelenségeket, illetve összefüggéseket differenciált közelítésben tudjam feltárni, és értékelni. Vizsgálataim során feltéteztem, hogy a bel- és a külpiacot nem választják el mesterséges gátak. A tényleges és a feltételezett helyzet között tehát eltérés van, de ilyen esetben célom volt az ideális helyzethez való fokozott közelítés szükségességének bizonyítása.
6
A ható tényezık kapcsolatának vizsgálata során, valamint a különbözı gazdasági, a piaci mozgások kimutatása érdekében a kombinatív csoportosítási módszert, esetenként matematikai, statisztikai módszereket is alkalmaztam. Ez utóbbiak közül az analitikus trendszámítást és a sztochasztikus kapcsolatok elemzése során használt regresszió-analízist vettem igénybe. III. A KUTATÁS EREDMÉNYEI Kutatómunkám eredményeit összefoglaló értekezésemben a meghatározó világgazdasági folyamatoknak, azon belül elsısorban a délkelet-ázsiai térségben érvényesülı tendenciáknak a gazdaságpolitikára és az agrárpolitikára gyakorolt hatásait, illetve azok magyarországi következményeit elemzem, ideértve a tudományos kérdéseken kívül azokat a nemzetgazdasági intézkedéseket és programokat is, amelyek az elıremutató nemzetközi tapasztalatok hazai megvalósíthatóságára alkalmasak. Az értekezés tehát olyan (saját) kutatási eredményeket kísérel meg konzisztens rendszerbe foglalni, amelyek részben a világgazdaság, azon belül a délkelet-ázsiai, fıképpen pedig Japán jelenlegi fı megnyilvánulásainak közgazdasági és agrárpolitikai következményeivel, a változásra utaló mozgások ok-okozati összefüggéseivel kapcsolatosak. E megfigyelések alapján értekezésemben ajánlásokat, javaslatokat fogalmazok meg a tanulságok adaptálható magyarországi felhasználására, a gazdaság- és agrárpolitika hogyanjára vonatkozóan. A kutatómunka fontosabb megállapításait, új vagy újszerő tudományos eredményeit a következıkben összegezem:
ÚJ ÉS ÚJSZERŐ - ÁLTALÁNOS VILÁGGAZDASÁGI JELLEGŐ - MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. A világot napjainkban a polarizálódás, a politikai-gazdasági, a globális és regionális “fıközpontúság” irányzata jellemzi. Az Észak-Dél viszonylatú világkereskedelmi modell elhalványodása, a helyébe lépı multipoláris világgazdaság rendszerének kialakulása maga után vonta a növekedési pólusok köré szervezıdı erıterek átstrukturálódását. A magterületek egyre inkább fokozzák kapcsolataikat a közvetlen és közeli szomszédságukkal, teret engedve az elmúlt évtizedek integrációs törekvései során felismert tapasztalatoknak. A történelmi gyakorlat során a kereskedelmi tömbök fejlıdése olyan esetekben bizonyul a leghatékonyabbnak, amikor az együttmőködés az egymással földrajzi szomszédságban, sıt földrajzi kontinuitásban levı térségekben alakul ki. A szomszédság gyorsította a centrum és szegélye között a kiegyenlítıdést, ezzel megteremtette a hatékony összefonódást meghatározó, az abban szerepet játszó elemi feltételeket.
7 Napjainkban három fı növekedési pólus rajzolódik ki, amelyek integráló központjai (magterületei) a következık: • Amerikai Egyesült Államok, • Európai Unió, • Japán.
2. A nemzetközi, közelebbrıl a délkelet-ázsiai folyamatok, elemzése kapcsán megbizonyosodtam arról, hogy a világgazdaság nemzetköziesedése egyetemes érvényességő. A megismert jelenségekbıl, illetve összefüggésekbıl a gazdasági- és agrárpolitika számára a következı fontosabb tanulságokat emelem ki:
• Az emberi tevékenységek mind nagyobb számban átlépik a nemzeti határokat. A mőszaki, a gazdasági, a kulturális fejlıdés egyre markánsabb jellemzıjévé válik, hogy megnı az áruk, a találmányok, a technológiák, a szellemi- és a pénztıke nemzetközi forgalma, mozgékonysága. Általában véve felgyorsul a kutatás, az oktatás, tehát az ismeretek nemzetközi mozgása és kicserélıdése. A nemzetköziesedésnek ez a folyamata különösen markánsan megnyilvánul az agrárszférában; az új fajták elterjedésében, az agro- és biotechnológiák, valamint a gazdasági rendszerek tekintetében.
• A nemzetgazdaság - benne az agrárszféra - különbözı ágaiban erısödik a termékek kivitele és behozatala. Ennek pedig az az oka, hogy a személyes, és a termelıi fogyasztási igények egyre növekvı és választékában bıvülı mértékben elégíthetık ki, mind a hazai termeléső, mind a külgazdasági termékekbıl egyaránt. A piacokra is az jellemzı, hogy a kereskedık, az árut egyre szélesedı körbıl választhatják, mint ahogy egy-egy termelı vállalat, mint versenytárs találja szembe magát a piacon.
• A nemzetköziesedési folyamat jegyeit mutatják a piacorientált intézmények, valamint a termelı vállalatok külföldön létrehozott leányvállalatai, amelyekben olyan termelı tevékenység folyik, ahol nem egy, hanem több nemzet számára állítanak elı árukat. Hasonló tendenciák érvényesülnek két, vagy több ország közös vállalkozásainak létrehozása esetén vagy termelési rendszerek külországba történı kitelepítése során.
4. Délkelet-Ázsia, - mely kutatáson, illetve értekezésem tárgya - az elmúlt negyedszázadban a világ leggyorsabban fejlıdı térsége volt. A régió 1960-ban mindössze 1 %-kal részesedett a világ GDP-jébıl, ami 1997-re elérte a 25 %-os arányt. A Indiától Japánig, avagy Kínától Indonéziáig terjedı térségben él a világ népességének több, mint a fele, mindez a gyors gazdasági fejlıdés és a növekvı jövedelmek révén hatalmas fogyasztás-növekedést vetít elıre az elkövetkezı évtizedekre.
8 • A délkelet-ázsiai tömb magterülete Japán, amely a század elsı részében még technológia-importáló ország volt, csak késın zárkózott fel a növekedési pólusok sorába, leküzdve energia- és nyersanyaggondjait, majd kiemelkedı ütemben fejlıdve egyenrangú versenytársukká vált, sıt - a híradás-, az őr-, a fotó, a számítástechnika- és robottechnika, a gépkocsi- és hajógyártás terén technológiai elınyre tett szert. Magasan képzett munkaerejével, alacsonyabb bérszínvonalával és a termelés- értékesítés kiemelkedı szervezettségével a világgazdaság egyik meghatározó motorjává lett. Míg az EU fejlıdését elınyösen mozdította elı a fejlett társadalmakat hordozó közvetlen földrajzi környezet, annak viszonylagos kulturális és politikai hasonlósága, Japán elıterét a földrajzi díszkontinuitás, a politikai, gazdasági és fejlettségi tarkaság jellemzi. Kereskedelmi tömbjének a magot “övezı” belsı szegélye. a négy “Kis Tigris” (Tajvan, Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr) rendkívül szórt, több ezer km-es tengeri távolság révén elszigetelt gócokból áll, miképpen a külsı szegély is. Japánnak ezért külkereskedelmi stratégiájában a másik két növekedési pólussal, a legtágabban értelmezett világpiaccal fenntartott kapcsolatában jutott mindeddig a fıszerep. Az elmúlt évtized folyamán azonban Japán érdeklıdésében is felerısödött, közvetlen környezete iránt fokozódott a “behatolási” szándék. 5. A délkelet-ázsiai “újonnan iparosodó” gazdaságok sajátos fejlıdési útjából a magyar gazdasági fejlıdés számára a következı fıbb tanulságok összegezhetık: • A gazdasági fejlıdés döntı feltétele a politikai és társadalmi stabilitás. Ez csak a növekedés iránt szilárdan elkötelezett, hatékony politikai vezetés mellett képzelhetı el. Stabilitás nélkül a vállalkozók képtelenek elıre tervezni és hosszú távú, jövıorientált befektetéseket megvalósítani.
• Megállapítható: az ázsiai újonnan iparosodott országok (NIC) egyik figyelemre érdemes sajátossága az innovatív jellegő állami intervenció, amely a piaci rendszer mőködését befolyásolván - az 1997. évi a válság kialakulásáig - a dinamikus gazdasági hatékonyság magas szintjét alakította ki. Hangsúlyozandó azonban: csak az állam és a piac kiegyensúlyozott együttmőködésével vezethet sikerre a gazdasági átalakulás folyamata, s a szociális problémák is csak így kezelhetık a piacgazdaság dinamizmusának gyengítése nélkül. Fontos, hogy érvényesüljön az elosztás viszonylagos egyenlısége, a kiegyensúlyozott legyen az összhang, a növekedés, a magasabb bérek, valamint a nagyobb jólét és a szociális biztonsági igények között.
• A kifele tekintı, export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia - amilyen e térség fejlıdı országainak ugyancsak jellemzı ismérve - számos elınyt kínál. Támaszkodni lehet az ország komparatív elınyeire, javul a termelés és az export gazdaságossága; alkalom adódik a külföldi tıke és technológiák felhasználására; nagyobb kényszer érvényesül az innovációra; felgyorsul a mőszaki fejlıdés; a vállalkozók nem csupán több üzleti információhoz, hanem üzleti lehetıségek kihasználását lehetıvé tévı know-how-hoz is hozzájutnak; a gazdaság alkalmazkodóbbá válik a külsı változásokhoz.
• A fejlıdı délkelet-ázsiai országokban - ahol voltaképpen soha nem jött létre egy liberális piacgazdaság - az állam aktívan részt vett az erıforrások
9 allokációjában, kiterjedt részesedése kapcsán a tulajdonosi jogok közvetlen gyakorlásában . A gazdasági fejlıdés magasabb fokán azonban egyre inkább kiütköztek a regulációval kapcsolatos kormányzati kudarcok. Fontos tanulság ezért, hogy meg kell erısíteni a piac szerepét. Az állam túlzott beavatkozása a gazdaságba pl. hitelkamatlábak a piaci egyensúly viszonyok által megkívántnál alacsonyabbra helyezése által nem teszi lehetıvé a befektetések helyes allokációját és krónikus inflációhoz vezet, úgymint. a túl magas kamatlábak sem ösztönzik, hanem visszafogják a beruházásokat, az anomáliák gátolják a pénzügyi szektor normális fejlıdését.
Magyarország számára adaptálható tanulság lehet, miszerint a jó transzformációs stratégiának négy alapvetı összetevıje van: • a megfelelı jogi keret;
• a gazdaságpolitika eszközrendszerének megfelelı mőködtetése; • a személyes felkészültség; • a külsı támogatás.
A TÉRSÉG GAZDASÁGAIRA, FİLEG JAPÁN ÉLELMISZERGAZDASÁGÁRA VONATKOZÓ FONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSOK
1. Hosszú távon egy gazdaság növekedési potenciálja döntıen az új technológiákat abszorbeáló és továbbfejlesztı-képességétıl, vagyis az oktatás színvonalától, a humán tıkébe történı beruházás nagyságától és struktúrájától függ. Az újonnan iparosodó ”Kis Tigrisek” országaiban a siker, egyik fontos tényezıje a magasan képzett, alacsony bérő munkaerı volt. Figyelembe kell azonban venni, hogy a világpiacon a verseny természete az utóbbi két évtized alatt radikálisan megváltozott. A korábbi, költségminimalizálásra, tömegtermelésére épülı stratégiákat felváltották a minıségre, a szolgáltatások magas színvonalára épülık, amelyek megvalósítása csak egyféleképpen történhet: az általános tudásszint állandó emelésébe történı állami beruházással.
Bizonyítható, hogy a délkelet-ázsiai gazdaságok fejlıdésének tartós dinamizmusát korábban az olcsó munkaerı tette lehetıvé. Az alulfizetett munkaerı kezdetben kétségtelen versenyelınyöket biztosított ezeknek az országoknak, fıként a "take off" fejlıdési szakaszban. A hosszabb távon azonban az ilyen munkaerı önmagában nem dinamizáló, hanem inkább visszahúzó erıvé válik. Az olcsó munkaerı ugyanis - legyen az fizikai vagy szellemi – a fejlıdés során fokozatosan kiszorul a gazdasági versenybıl, az ezzel járó gyenge gazdasági eredmények miatt. Ez könnyen további munkanélküliséghez, gazdasági függıséghez, társadalmi polarizálódáshoz, hosszú távon állandó feszültségforráshoz. vezethet.
2. Tanulságokkal szolgál a délkelet-ázsiai térség agrárfejlıdése és agrárpolitikája is. A II. világháború után földreformot és földosztást valósítottak meg, azaz lényeges változást a földtulajdoni viszonyokban. A kialakított kis birtokméret akkor objektív
10 szükségszerőség volt. A gazdaság fejlıdésével azonban kialakult egy olyan helyzet, amelyben a kis birtokméretbıl adódó kevéssé hatékony mezıgazdaság drágán, jelentıs állami támogatással termel: a termelıi szektor - állami beavatkozás nélkül nem képes jelentısebb korszerősödésre. A térség tényei azt is bizonyítják, hogy a föld mint erıforrás - magántulajdona önmagában nem garancia annak hatékony mőködtetésére. 3. Fontosnak, számunkra tanulságosnak tekintendı az a körülmény, hogy a szóban forgó térségek országainak - fıleg Japánnak és a “Kis Tigrisek”-nek - közös jellemzıje a nagy arányú élelmiszerimport. Ez egyfelıl a mezıgazdasági termelés kedvezıtlen feltételeinek, másfelıl e nagy, növekvı fogyasztású népsőrőségnek a következménye. Mint nettó élelmiszerimportır országok, valamint dinamikus gazdasági növekedést felmutató és a nyugati típusú ételek iránt fokozódó érdeklıdést tanúsító nemzetek már korábban igen vonzóvá váltak más agrárexportır országok számára.
A délkelet-ázsiai térségben a legjelentısebb exportpiacunk kétségtelenül Japán. A Japánba irányuló magyar kivitel az 1980-as évek végén évrıl évre növekedett (1986: 5,44 millió USD, 1989: 7,59 millió USD). Akkor a magyar élelmiszergazdasági kivitelben elsı három helyen – sorrendben - a méz, a paprika és a vágott baromfi állt. Újabb exporttermékek – a baromfi termékcsoporton belül: pecsenyekacsa, darabolt liba, a libamáj és a naposcsibe. A magyar-japán exportforgalomra jótékony hatással volt, hogy 1986. április 1.-tıl Japán a magyar árukra kiterjesztette a GSP elbánást és ez már 1987-tıl éreztette hatását. Emellett a jennek a dollárhoz viszonyított felértékelıdése automatikusan növelte a jen-bázisú üzletkötések dollárértékét és a korábbinál jobb lehetıséget teremtett a dollárárak emelésére. Az 1990. évi rendszerváltást követıen az élelmiszerexport volumene csökkent. Ennek két fı oka volt: egyrészt a kínai-japán gazdasági kapcsolatok dinamikus javulása, másrészt a hazai agrárviszonyok közismert negatív helyzete. A visszaesés után szerencsére a magyar export 1995-tıl ismét dinamikusan emelkedett. (A Délkelet-Ázsiába irányuló magyar külkereskedelmi forgalomról az 1. táblázat ad tájékoztatást.) • A térségbıl szintén Japán a legnagyobb szállítónk, ahonnan a magyar import közel fele származik, a négy újonnan iparosodott ország összesen mintegy 30 %kal részesedik. Összes importunk kétharmada – háromnegyede származik a régió öt legfejlettebb államából (Japán, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Hongkong). A térségbıl származó mezıgazdasági import tekintetében azonban a szóban forgó öt ország nem játszik jelentıs szerepet; Japán e tekintetben is a legfontosabb partnerünk, 30-40 % közötti részesedéssel. Az agrártermékek exportjának megoszlása az elıbbitıl kissé eltér: e termékcsoport esetében Japán részesedése 50 % körül mozog (1996. elsı 5 hónapjában 82 % volt, de ez a térség más államaiba történı kiszállítások visszaesésével magyarázható, nem pedig a japán export felfutásával).
11 A Délkelet-Ázsiába irányuló külkereskedelmi fprgalom (millió USD) 1000
900 800 700 600
Teljes magyar import
400
Teljes magyar export
Élelmiszergazdasági import
500
Élelmiszergazdasági export
300 200 100
0
1993.
1994.
1995.
1996.
Forrás:IKIM adatok alapján
4. Kiemelést érdemel a kutatási tapasztalatok közül, hogy a Japán Parlament 1995 novemberében fogadta el az új Tudományos és Technológiai Alaptörvényt.1 Ez azért különösen tanulságos, mert a Japán kormányzat - a szigorú 1997-es költségvetés ellenére - megkülönböztetett figyelmet fordít a kutatás és ahhoz kapcsolódó feladatok támogatására. Pl. az 1997-es költségvetési tervben kutatásra 3,96 trillió jent különítettek el (ebben az egyes regionális fejlesztési programok is jelen vannak), ebbıl “tisztán” tudományos és technológiai kutatásokra 75-76 %-a jut. Az 1997-es kormányzati költségvetés a tudományos és technológiai kutatásokra az 1996-os költségtervhez viszonyítva 6,8 %-kal növelt összeget szán (30002,5 milliárd jent). 5. Magyarország számára sokat mondó, - a jövıre utaló körülmény- a japán parasztcsaládok jövedelmi struktúrája. Japánban a '90-es évtized közepén az a jellemzı, hogy az összjövedelemnek csak 18 %-a származik a mezıgazdálkodásból, 82 %-a pedig mezıgazdaságon kívülrıl. Ezzel szoros összefüggésen további, fontos jellemzıje a japán családi gazdaságoknak, hogy többségük ún. "part-time farmer". A nemzeti össztermék %-ában - mintegy 20 éves idıintervallumot vizsgálva (1970-90) - állandó növekedést mutat a K+F teljes ráfordítás éves értéke, értéke, elérve a 2,97 %-ot. ezzel a vezetı ipari országok között ebben a tekintetben Japán a legmagasabb pozíciót szerezte meg. (Ez az arány a védelmi kutatásokra fordított összeg figyelembevételével számított érték (“teljes ráfordítás”). A védelmi költségek mellızésével pl. 1993-bat tekintve - a National Sciencve Foundation elemzése szerint -az amerikai K+F/GDP arány 2,05, a japán pedig 2,69 (ugyanezen idıszakra a teljes ráfordítás az USA-nál 2,6 %, Japánnál 2,7 %). Az 1975-80-as szakaszban, névleges értékben évi 12,3 %, 1980-85 között 11,6 % és 1985-90 között 8,3 % volt az éves növekedés. A gazdasági mozgás és a K+F-et is érintı jelentıs kibontakozás után az 1990-94 intervallumban, a K+F névleges értékben kifejezett növekedése évi 0,7 %ra csökkent, s ez a tény - a különbözı szakmai körök által már a 80-as évek közepén javasolt önvizsgálat szükségességére hívta fel a politikusok figyelmét. (28.:5.p.) 1
12 Ezeknek a part-time farmoknak is két csoportjuk van: egy átmeneti, középcsoport, ahol az összjövedelemnek kevesebb mint 80, de több mint 50 %-a származik a mezıgazdálkodásból, a másik csoportot pedig olyan part-time farmok alkotják, amelyekben az összjövedelemnek kevesebb mint 50 %-át teszi ki a farmergazdálkodásból eredeztethetı bevétel. 6. Kutatási tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarország és Japán kétoldalú gazdasági kapcsolatában jelenleg még igen tekintélyes tartalékok tárhatók fel; a két ország közötti lehetséges munkakapcsolatban még várat magára a fordulat. A lehetıségeket mi sem jelzi jobban és a feladatokra is utal az a tény, hogy a japán importból 0,1 %-kal, az exportból mindössze 0,01 %-kal részesedik Magyarország. Magyarország, de Japán számára is egyaránt kívánatos lenne ezért az export-import szaldójának az egyensúlyi javítása. Ez hazai részrıl jelentıs exportnövelı tevékenységet követel, azon belül is különösen fontos lenne az agrárcikkek volumenének és arányának lényeges növelése, aminek természetesen az is feltétele, hogy Japán részrıl növekedjék a fogadókészség élelmiszertermékeink iránt. Piaci részvételünk a japán gazdaságban ma még olyan alacsony, hogy egy-egy termék vonatkozásában a csekély piacbıvülési lehetıség is exportunk megtöbbszörözıdését jelentheti. Az import tekintetében pedig azt kell szem elıtt tartani, hogy versenyeztetés révén - számos olyan cikk beszerzési piaca lehet számunkra Japán, amelyeket más régiókból csak drágábbal importálhatnánk.2 • Élelmiszertermékeink értékesítésének fokozása érdekében feltétlenül szükség lenne hatékonyabb marketing tevékenység folytatására. A marketing munka hatékonyságát az alapozhatja meg, hogy a japán piac igényessége, nehézségei és korlátozásai ellenére nagy, stabil és bıvülı piac. (Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a piac bıvülése nem korlátlan, tekintettel arra, hogy a jelentıs tıkeexport és 1997. nyarán bekövetkezett délkelet-ázsiai válság okozta károk korlátozzák a japán vásárlóerıt). Exportunk szilárd alapokra helyezése céljából meghatározó jelentıségő feladat - a kiváló minıségő áru, az árnyalt reklámtevékenység, valamint a hatékony helyi-üzleti, áruterítési kapcsolatok mellett - a sajátos japán fogyasztói szokásokhoz alkalmazkodó, higiénikus, esztétikus és biztonságos csomagolás. (Az utóbbiaknál pl. olyan "apróságok" is lényegesek, hogy Japánban a hús, és egyéb termékek zömét a hazainál kisebb adagokban kell csomagolni, a borok és más italok dugóját pedig ne fedje be sztaniol stb.)
7. Magyarország és Japán közötti árucsere növelésén kívül nagyok a tartalékok a tudományos és mőszaki kapcsolatok fejlesztésére. Ez a licencia forgalom szélesítésére éppen úgy vonatkozik, mint a harmadik piacokon való együttmőködés és a vegyes Az elkövetkezı idıszakban az agrárexport növelése érdekében a kivitel gerincét adó nagy volumenő termékek (paprika, toll, bor) kiszállítását kell folytatni, a legmesszebbmenıkig figyelembe véve a pontos és a szerzıdésteljesítés minıségi követelményeit. Az export fokozásának egyik lehetséges útja a baromfitermékek választékának bıvítése (elsısorban darabolt csirke, kicsontozott mell és comb), figyelemmel arra is, hogy húskészítményeink nagy tömegben való forgalmzására a jövıben sem számíthatunk. a libamáj tekintetében kívánatos a 80as évek második felében elért szint tartása. 2
13 vállalatok létesítése síkján. Ezek mellett, illetve ezeken belül is kiemelkedı a know-how kapcsolatok fejlesztése és a kutatók közötti szakmai kontaktusok bıvítése. A két ország - Japán és Magyarország - sokirányú külgazdasági kapcsolatainak komplex fejlesztése a jelenleginél is szélesebb körő és hatékonyabb kapcsolatrendszer kiépítését sürgeti. Az ilyen, a kölcsönös elınyökön alapuló kapcsolatrendszer alapozhatja meg a gazdasági, mőszaki, valamint a tudományos együttmőködést egyaránt. A DÉLKELET-ÁZSIAI VÁLSÁG NÉHÁNY JELLEMZİJE 1. Az 1997. nyarán kirobbant válság okait teljes terjedelmükben és mélységükben jelenleg még nem lehet megnevezni, tudományos megalapozottsággal felvázolni. Hogy milyen okok vezettek el a délkelet-ázsiai robbanáshoz, sokmindent megírtak már, amibıl nagyon sok igaz is. Ennek ellenére az átláthatóság hiányától a széles körő, implicit állami beavatkozásig, a verseny elmaradásától a pénzügyi és bankrendszer kuszaságáig, a nem kellı mértékő liberalizálástól a korrupcióig nincs igazán meggyızı, kiérlelt és átfogó kép az okokról és a teendıkrıl. Az mindenesetre a valószínő, hogy a térségbe irányított összegek lényegesen elmaradnak az onnan most eltávozott tıke nagyságától. Bizonyosnak látszanak az ollókkal kapcsolatban a következık: • Az egyik ok kétségtelenül Kína, amely még 1996-ban drasztikusan leértékelte a jüant, és ezzel olyan kompetitív elınyt vívott ki magának a többi délkelet-ázsiai országgal szemben, amelyet azok már nem tudtak elviselni. Kína ezzel a lépésével ugyanis "kihúzta a szınyeget" a fejlıdı országok lába alól. Ezt az által érte el, hogy ezeknek a gazdaságoknak, amelyek addig hatalmas exportjukból éltek, a "Kína-szindróma" tönkre tette az export lehetıségüket.
• A fontos okok közé tartozik, hogy a délkelet-ázsiai vállalatok általában túlhitelezték magukat, illetve engedték magukat túlhitelezni. Most azonban, hogy bahtban, ringgitben, rúpiában stb. számolva az eredetileg felvett pénz többszörösét kellene visszafizetniük, a fizetésképtelenség küszöbére jutottak. Ez a perspektíva Indonézia és Thaiföld esetében már számszerősíthetı is, lévén ezek összehasonlíthatatlanul gyöngébb gazdaságok, mint a pl. a dél-koreai, továbbá esetükben a kormányok egyszerően képtelenek arra, hogy magukra vállalják (mint Szöul teszi) a cégadósságokat.
• Fontos oknak minısíthetık az erıs, diktatórikus államhatalmi struktúrák, "amelyeket autoriter személyiségő tábornok (Thaiföld, Indonézia, Burma, Mayanmar) illetve hatalmukkal visszaélı civilek (Malajzia) uralnak, akiknek nem a “szociális, a gondoskodó jellegő piacgazdaság az álma." A piacgazdaság délkelet-ázsiai változatában a stratégiai döntéseket gyakorta nem a gazdaságpolitikai elemzések, “hanem rokoni kapcsolatok etnikai összefonódások alapján hozzák meg“. Úgy tőnik:. az 1997. évet megelızıen dinamikusan fejlıdı ázsiai gazdaságok sikerei egy sajátos és valószínőleg nem megismételhetı fejlıdési út eredménye. A tapasztalatokból leszőrhetı tanulság, hogy azok nem jelentenek "csodaszert". Számunkra követendı gyakorlatként kínálkozik viszont az alkalmazkodási kényszer elfogadása, valamint a kezdeményezı, a
14 változásokra rugalmasan reagálni, mások tapasztalatait átvenni és adaptálni képes kormányzati és vállalati magatartás. 2. A térség általános helyzetén belül a válság következtében a Japán gazdaság is nehéz (kritikus) helyzetbe került. A jen árfolyama pl. 1995. április óta csökken a dollárhoz képest, ami kevésbé ösztönzi a cégeket arra, hogy a térséget exportbázisként használják. Márpedig korábban a jennek a dollárhoz viszonyított árfolyama Japánt jelentısen ösztönözte ázsiai befektetésekre.
A japán gazdaságot átvezetni az új rendre úgy lehetséges, ha az állam valamilyen módon menedzseli az átállást, kivédi az átmenettel járó katasztrófák kockázatát. Nem képzelhetı el ugyanis, hogy a piac pusztító károk nélkül lenne képes új útra terelni a világ második legnagyobb gazdaságát. Elméletileg ezt természetesen meg tudná a piac tenni, korszerősítené az egész földrészt – de ez olyan válságsorozattal járna, aminek a világgazdaság, elsısorban a fejlett országok és Amerika látná kárát.
Japánt “elvben” nem kellene, hogy zavarja, mi történik abban a négy országban, amelynek valutája, majd tızsdéje válságba került. Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Indonézia és Malajzia összesített termelése alig egytizede Japánénak, és a szigetországi export 12 százalékát veszi csak fel. Több szakértı szerint, ha ezek az országok kevesebbet is vásárolnak, a Japán GDP akkor is csak 0,3-0,4 százalékkal csökkenne. Ám egy olyan gazdaságban, amelynek a GDP-je 1997. második negyedévében 2,9 százalékkal csökkent (és szerencsés esetben, az egész évben is csak 1,0 százalékos növekedést mutat majd) ez a potenciális veszély egyáltalán nem elhanyagolható. Japán érdekeltségét a válságból való kijutásban jól mutatja, hogy az ottani Eximbank 1997. év végén 4 milliárd dollárral járult hozzá ahhoz a 17,2 milliárdos segélyhez, amelyet még augusztus elején a Nemzetközi Valutaalap nyújtott Thaiföldnek. (Ez a legnagyobb összeg, amelyet az Eximbank valaha is megszavazott.) IV. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Kutatómunkám, illetve értekezésem fıbb tanulságaként e fejezetben a következı megállapításokat és ajánlásokat adom közre. 1. A délkelet-ázsiai térség országaiban az elmúlt negyedszázadban 1977-ig a világon egyedülálló ütemő gazdasági fejlıdés ment végbe. Világbanki számítások szerint az együttes nemzeti termék 1965 és 1992 között évi átlagban 5,5 %-kal nıtt, számottevıen gyorsabban mint a világ más régióiban vagy a többi országban. • Az okokról a kutatók véleménye megoszlik. Leegyszerősítéssel három táborra oszthatjuk az eltérı nézetek képviselıit. Egyesek a sikeres állami intervenciós gazdaságpolitikának, mások a nyitott piacnak megint mások a kettı kombinációjának tulajdonítják a kiemelkedı dinamikájú fejlıdést. Általánosítani, valóban nehéz, mert a térség országai – ezt az elemzések sokoldalúan
15 bizonyították – egyedi adottságokkal rendelkeznek, s az adott ország kormánya – ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a kormányok ezekben az országokban jelentıs tényezıi voltak a hatékonynak hitt gazdaságpolitikának – igyekeztek alkalmazkodni a heterogén belsı adottságokhoz; az állami eszközök alkalmazása országonként más-más mértékő és jellegő volt. 2. A többé-kevésbé általánosnak nevezhetı tanulságokat a következıkben összegezhetjük:
jellegzetes
délkelet-ázsiai
• Elsı helyen azt kell kiemelni, hogy a vizsgált “Kis Tigris”-ek, tágabban a nyolc délkelet-ázsiai ország mindegyike sajátos, egyedi adottságaikkal számolni igyekvı gazdaságpolitikát folytatott és folytat; eltérı módon és mértékben éltek az állami beavatkozás eszközeivel. Ebbıl számunkra az a tanulság, hogy , csak a hazai egyedi, hosszú távra visszatekintı elemzés hozhatja felszínre a valóságos folyamatok lényegét és igényeit. • A délkelet-ázsiai tapasztalatoknak nincs olyan összefüggése, miszerint az új piacgazdasági rendszer kibontakoztatásáért folytatott versenyben az olyan gazdasági teljesítmény mutatók mint a termelékenység és a hatékonyság kizárólag csak a tulajdonviszonyoktól függenének és hogy a magáncégek hatékonysága az államiakkal összevetve minden egyes esetben szükségszerően magasabb lenne.
• Követendınek a térség országaiban alkalmazott gazdaságpolitika fı irányvonala: a megtakarítások és a magánberuházások színvonalának és növekedésének az ösztönzése. Ennek fıbb kormányzati eszközei a következık: alacsonyan tartani a beruházási javak árszínvonalát; adó-, vám- és adókedvezmények nyújtása; állami fejlesztési bankhálózat kiépítése, a mezıgazdaság, illetve a kis- és középvállalkozások speciális pénzintézetek útján történı támogatása stb.
• Adaptálható tanulság lehet számunkra a vizsgált térség országainak az a reformtapasztalata is, miszerint a jó transzformációs stratégiának négy alapvetı összetevıje van: a megfelelı jogi keret; a gazdaságpolitika eszközrendszerének megfelelı mőködtetése; a személyes felkészültség; a külsı támogatás. • Általános ismérve a térség fejlıdı országai gazdaságpolitikájának, hogy a kezdeti, alapvetı importhelyettesítı szakaszból – Hongkong kivételével, mely kezdettıl fogva nyitott piac volt – az egyes országok fokozatosan átváltottak az exportot stratégiai célként kezelı gazdaságpolitikára; a térség valamennyi országában fokról-fokra a gazdaságpolitika vezérlı elve lett az exportorientáció; nem volt “tipikus jellegő” az árfolyam-ingadozás.
• Megszívlelendı tanulságnak tőnik minden felzárkózási kísérletet folytató ország számára, hogy amelyek az alacsony színvonalú bedolgozó munkát csúcstechnológiára épülı minıségi termékek exportjával akarják felcserélni, úgy állami szinten jelentıs pénzeket kell költeni az innovációra, az oktatásra és az infrastruktúrára.
16
3. Sajátos jegyeket visel magán – országonként többféle különbséggel – a régió mezı- illetve élelmiszergazdasága. A mezıgazdaság – a központi gazdaságpolitika ráhatására – kettıs, iparosítást támogató szerepet töltött be a vizsgált idıszakban. Egyrészt ez az ágazat biztosította az ipar számára a munkaerıt (ez a mezıgazdasági munkaerı számának és arányának csökkenéséhez vezetett, Pl. Tajvan 1950 és 0982 között mintegy 2 millió ember költözött a falvakból a városokba. Dél-Koreában a farmokon lakók száma az 1965-ös 15,3 millióról 1984-re, 9 millióra csökkent), másrészt a mezıgazdaság forrást teremtett az ipari beruházások számára, amit a mezıgazdaságnak a teljes gazdaságénál és az iparénál lényegesen kisebb növekedési rátája igazol. • A régió mezıgazdaságára általában jellemzı, hogy a hazai mezıgazdasági termékek erısen védettek. Japán után legmagasabb a hazai mezıgazdasági termékek védettségi foka Dél-Koreában, ahol az adminisztratív belsı árak és az importárak különbsége rizs esetében a termelıi árak tekintetében 271 %-os, a fogyasztói árak vonatkozásában pedig 245 %-os különbséget mutatnak. Gond a térség országainak többségénél a szőkösen rendelkezésre álló mővelhetı terület, továbbá a túlnépesedési problémák.
4. A kutatók közül már az 1997. évi válság kirobbanása elıtt egyre többen arra is figyelmeztettek, hogy a “Kis Tigrisek”-nek és a második hullámban fejlıdésnek indult országoknak az alkalmazott gazdaságpolitikájuk terén mind több negatív következményével kell majd szembesülniük A kutatók jelzései 1997. nyarán teljesedtek ki, amikor az ázsiai valutaválság legsúlyosabb fejezete bontakozott ki; a térségbeli gazdaságok üzleti élete a dominóelv alapján rövid idı alatt egymás után megrendült. • A válság kirobbanásához a nagy döntı lökést már egy évtizeddel korábban a legfıbb beruházó, Japán adta. Kedvezett a történelmi pillanat is, miután a fejlett szigetországban lelassult a növekedés, ennek kapcsán a "tıke elkezdett kifelé kígyózni" az alacsony bérő országokba, elsısorban a közeli délkelet-ázsiai országokba. Rövid idı alatt százmilliárd dollárnál is több közvetlen tıkeberuházást képviselt a japán jen. A külföldrıl felvett kölcsönöknek jelenleg csaknem a fele japán eredető, mint ahogy a külföldi beruházások zöme is az.
5. Kutatásom során meggyızıdhettem arról, hogy a második világháború után Japán nemcsak rendkívül gyorsan ment át a gazdasági fejlıdés különbözı szakaszain, hanem a különbözı szakaszokhoz a szabályozások és liberalizálások különbözı együttesei tartoznak, mind a mikro-, mind pedig a makrogazdasági politika terén. A japán fejlıdésnek a dinamizmusa elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi e sajátos siker titka. A közgazdaság-tudomány sajnos a mai napig nem adott választ erre a kérdésre, az egyes tudósok által megfogalmazott válaszok és vélemények pedig sok tekintetben különbözıek A két szélsı álláspont a következı:
17 • Az egyik vélemény szerint a siker kulcsa a célratörı állami iparpolitika: a “kiskorú iparágak” védelme, a támogatások és a hitelek elosztása, adókedvezmények, a trösztellenes jogszabályok enyhítése és az állami megrendelések rendszere.
• A másik vélemény azt hangsúlyozza, hogy a Japán gazdasági fejlıdése a magánszektorban érvényesülı versenytényezık eredménye. Képviselıi hangsúlyozzák: Japánban a piaci koncentráció szintje viszonylag csekély; az új belépık elıtt álló korlátok alacsonyak; a vállalkozók szívesen vállalnak kockázatot; a munkaerıpiac pedig rugalmasan alkalmazkodik az állandóan változó technológiai környezethez.
6. Japán és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok 1990-tıl kezdıdtek el “ugrásszerően” fejlıdni. A két ország közötti kereskedelmet tekintve: 1996-ban a japán kivitel az elızı évihez képest 25,1 %-kal növekedett, összege elérte a 4,1 milliárd jent (376 millió USD), a magyar kivitel pedig 45,3 %-kal növekedett és az export 17 milliárd jent (156 millió USD) képviselt. Tekintettel arra, hogy Japán esetében olyan országról van szó, ahol a bruttó hazai termék egy fıre jutó értéke maghaladja a 30000 dollár és az 1980-as évi 186 milliárd dollárt kitevı lakossági fogyasztás 1990-es években 50 %-kal nıtt, élelmiszertermékeink értékesítésének fokozása érdekében feltétlenül érdemes termékenyebb külkapcsolatokra törekedni és hatékonyabb marketing tevékenységet folytatnunk. • A kapcsolatépítés lehetıségeinek kihasználására inspirálhatnak a két ország gazdaságával kapcsolatos kutatások eredményei. Amíg pl. Magyarországon a lakosság vásárlásaiban az élelmiszerek és élvezeti cikkek aránya az 1990-es évtized elején mintegy 40 %-os hányadot tett ki, addig Japánban 24 %-ot. A gondolatmenetet folytatva utalni lehet a két ország táplálkozási kultúrájában megmutatkozó eltérésekre is. Így pl. a napi kalória-fogyasztás Japánban 2600 kcal körüli, Magyarországon 3300-3400 kcal/fı/nap. Japánban a halfogyasztás a 80-as évek végén 39 kg/fı/év színvonalat érte el, szemben a hazai 2,3 kg-al, a hal nélkül számított összes húsfogyasztás viszont csak 42 kg-ot tett ki. Lényeges eltérés a táplálkozásban, hogy az 1 fıre jutó zsiradékfogyasztás Magyarországon az elmúlt évtized végén kilencszer nagyobb volt, mint Japánban.
7. Az elıbbiekben utaltak lényegén az sem változtathat, hogy a délkelet-ázsiai válság Japánt sem kímélte. Már az 1990-es évek elejére a japán gazdaság fejlıdése lelassult, határozottan megmutatkoztak a recesszió jelei; a japán gazdaságot fellendítı tényezık kimerülni látszottak; a külsı körülmények már távolról sem voltak olyan kedvezıek, mint az 1970-1980-as években.
• A délkelet-ázsiai válság és Japán recessziójában vannak közös elemek, noha két különbözı "mőfajról” van szó. Japánban a problémák az ingatlanpiac összeomlásával kezdıdtek. A japánok a telkek drágulása láttán a felértékelt ingatlanokra hatalmas kölcsönöket vettek fel, a “bankok pedig fizettek”. Aztán rohamosan csökkentek a telekárak, a “bankok nem kapták vissza
18 pénzüket”, csökkentek a részvényárak, a pénzintézetek ugrásszerően fogyott, elindult a bankcsıdök sorozata.
alaptıkéje
• Egy olyan sajátságos helyzet alakult ki, hogy Japán, amely a válság egyik okozója csak úgy kerülhet ki a válságból, ha segít "rendbe hozni" a fejlıdı országok gazdaságát (Malajziától Indonézián át Tajvanig). Ezt azonban csak úgy tudja elérni, ha sikerül újra átépítenie az “ázsiai modell” gazdaságipénzügyi struktúráját. Japán helyzetében is a globalizáció, mint interaktív folyamat a meghatározó. Japán ugyanis kétarcú gazdaságot épített magának: kifelé maga is mint globális gazdaság mutatkozik, - a japán nagy vállalatok mindenütt ott vannak a világon - ugyanakkor saját piacára csak néhány nyugati nagyvállalatot engedett be, megpróbálta az országhatáron kívül tartani a globális gazdaság új strukturális igényeit. Befejezı megállapításként azonban hangsúlyozandó: Amíg japán gazdasága nem jön rendbe, addig Délkelet-Ázsia sem képes “feltámadni”. Az biztosan remélhetı, hogy mind Japán, mind a régió többi országa kiheveri hosszabb- rövidebb idın belül a pénzügyi válság hatásait, és a maguk módján meg fogják oldani, hogy egyfelıl átálljon ezen országok gazdasága az új rendre; másfelıl megtalálják a régi rendszer folytatásának újabb a nyugati gazdaságokéhoz hasonlóbb “keleti” ötvözetét. Japán és a térség legtöbb országa tehát nem fog összeomlani, gazdaságilag túl jelentıs ahhoz, hogy csıdbe menjen.
A TÉMÁBAN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓIM: 1, 2, 3, 4, 5, 6,
Laczkó András: Japán gazdasága, az agrárágazat piacgazdasági jellegzetességei Diplomadolgozat GATE GTK 1995.
Laczkó András: Japán, Poszter, Gödöllıi tudományos napok, Gödöllı, 1996. 14.p. Laczkó András: A Délkelet-Ázsiai térség gazdasága (A Japán piac), Agrárökonómiai Tudományos Napok, GATE Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös, 1996.március 26-27 Laczkó András: A Japán piac, Gazdálkodás, Budapest, 1996. XL. évf. 2.sz. 3447.p.
Laczkó András: Délkelet-Ázsiai reformkisérletek, Gazdaság és statisztika (KSH Szakfolyóirata) Budapest, 1997. 4.sz. 5-10.p. Laczkó András: A "Kistigrisek" élelmiszergazdasága, Gazdaság és statisztika (KSH Szakfolyóirata) Budapest, 1997. 5.sz. 27-40.p.
19 7, 8, 9,
Laczkó András: Japán gazdasága, az élelmiszer-árucsereforgalom és sajátosságai, Gazdálkodás, Budapest, 1997. XLI évf. 5.sz. 1-22.p.
Laczkó András: Az agrár- és élelmiszergazdasági politika változtatásának az usaban, Élelmezési ipar, Budapest, 1997. LI. évf. 9. és 10. sz. 277-280.p., 305-309.p. Laczkó András: Globalization and regional differentiation, the food-economy of South-east-Asian region (Japan), International conference of Ph.D. Students, Section proceeding: economics, University of Miskolc, Hungary 11-17 august 1997
10, Laczkó András: Globalizálódás és regionalizmus, a délkelet-ázsiai országok élelmiszergazdasága, Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Tudományos Továbbképzési Intézet Közgazdasági Szakbizottságának Tudományos Kiadványa I. szám 11, Laczkó András: A vidékfejlesztés néhány nemzetközi tapasztalata, Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, GATE Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös március 24-25.
12, Laczkó András: Délkelet-ázsiai reformok, Egyetemi kézirat, GTK V. évf. számára 13, Laczkó András: Integrációs folyamatok az ázsiai-csendes-óceáni térségben, Egyetemi kézirat, GTK V. évf. számára
14, Laczkó András: Korea gazdaságtörténete, Egyetemi kézirat, GTK V. évf. számára
15, Laczkó András: Japán élelmiszer-árucsereforgalmának fıbb ismérvei, Megjelenés alatt, Földrajztudományi szemle, Budapest, 1998. III. negyedéve 16, Laczkó András: Agrárpolitikai irányváltások a fejlett piacgazdaságú országokban, Megjelenés alatt, Társadalom és Gazdaság, 1998. III. negyedéve
17, Laczkó András: A délkelet-ázsiai válság, Megjelenés alatt, Gazdaság és statisztika (KSH Szakfolyóirata) Budapest, 1998. III. negyedéve Egyéb:
OTKA: A JAPÁN AGRÁRPIAC MAGYARORSZÁGI LEHETİSÉGEI AZ ÉLELMISZEREXPORTBAN Kutatási program az 1997-1999-es idıszakra Kapcsolt kutatási jelentések
