Dienes István: Honfoglaló magyarok. 2. kiadás, Bp. 1974, Corvina. Dienes István írásának népszerűségét nemcsak kiadói nívódíj kísérte nyomon, de a könyv második — nagy példányszámú — kiadása is. E sikerben közrejátszott a té maválasztás, a mondanivaló érthető nyelvezete, a szöveg és a képi anyag egysége, a remek tipográfia, a szép nyomdai kivitelezés. A szerző szerencsés pillanatban lépett könyvével a nyilvánosság elé. László Gyula 1944-ben megjelent „A honfoglaló magyar nép élete" című munkája a szükségesnél talán hosszabb ideig volt a szakemberek és érdeklődők „bibliája". Igaz, bizonyos kö rülmények miatt visszafogottabban dolgozó honfoglaláskori régészetünk is kevés új donságot mutathatott fel az ötvenes évek végéig. Az elmúlt másfél évtizedben be következett változások nyomán elért újabb eredmények, elsősorban a női és férfi viselet (hajfonatkorongok, csizmaveretek, öv), a hitvilág (szemfedő), a gazdálkodás (földmívelés) terén, de még inkább a társadalmi tagozódás (Szőke Béla, Györffy György írásai) vonatkozásában egyre sürgetőbbé tették egy ezekre is épülő új össze foglalást. Az újabb eredmények elérésében nem kis része volt Dienes Istvánnak, aki először szerencsével járó ásatásaival, majd a jó megfigyelésekre épített feldolgozásaival lett a korszak egyik legismertebb kutatója. Az összegezés munkájában közrejátszott a tele víziónak a magyar művészettörténetről sugárzott sorozata, melynek előadásai gazdag illusztrációval meg is jelentek (Dienes I., A honfoglalás kora. Bp. 1970, MRT—Mi nerva). A televíziós sorozattal majd egy időben indult a Corvina Kiadó immár régészeti profilú kezdeményezése, a Hereditas. Célja egy-egy régészeti korszak (mint pl. a neo litikum és rézkor) vagy egy-egy nép (honfoglaló magyarok, gepidák és langobardok) művészeti hagyatékának szakember által adott, közérhető és nem utolsósorban bősé gesen illusztrált bemutatása. E művészeti anyag azonban olyan gazdasági és történeti háttérrel kerül a szemünk elé, hogy más kézikönyvek hiányában a sorozatnak a könyv szakmában középfokú tudományos műnek nevezett, s már megjelent kötetei sok eset ben a szakirodalmat pótolják. Dienesnek a honfoglaló magyarokról, elsősorban művészetükről adott összefogla lása a sorozat egyik telitalálata. Már a téma magában hordozza a fél sikert, hiszen honfoglaló eleink életútja ma nemcsak néhány szakember gondja, kutatási területe. Talán közművelődésünk hatékonyságát is jelezheti, hogy társadalmunk egyre szélesedő rétegei érdeklődnek népünk történelmének közeli vagy távoli sorsfordulói iránt. Ennek eredményeképp a korábbi évtizedekhez képest rendkívül nagy a kereslet a korszak kal foglalkozó könyvek iránt.
• Dienes könyvét négy nagy fejezetre tagolta, melyben a honfoglaló magyarság tár sadalmáról, gazdálkodásáról és életmódjáról, hitvilágáról, végül művészetéről való tudásunkat összegezte. E négy fejezetet nyitja és zárja egy rövid történeti tabló. Itt az 238
őshazából a Kárpát-medencéig vezető utat, majd pedig a korabeli Európába való be illeszkedésünk folyamatát vázolja fel a szerző. Az események sorrendjét időrendi táblázat vázolja, a gondosan összeállított iro dalmi tájékoztató és a szöveg közti rajzok, valamint a képtáblák jegyzéke a szakiro dalomban, a tárgyak alaposabb megismerésében ad útbaigazítást. A honfoglaláskori leletekről készített egyedülállóan szép rajzok Dienes ö. István grafikusművész keze munkáját dicsérik, melyekkel összhangban állnak Kónya Kálmán eredeti látásmódot tükröző fotói. Egy korszakot összefoglaló, vagy összefoglalásra törekvő munka természetes, hogy a tudományág, vagy a társtudományok valamennyi régi, a kritikák kereszttüzében is helytállt, és új, a frisseség erejével ható eredményét magáévá teszi. S bár a lényeg látás, az átfogóképesség is igazi tudóserény, mégis óhatatlan, hogy a kritikus fel ne tegye a kérdést: mi az az újdonság, amely csak a szerző sajátja? Nos, ebben a tekin tetben is bővelkedik Dienes István könyve. A magyarság ősi hitvilágának, elsősorban az ongonkultusznak a felidézése, s régészeti leletekkel való igazolása, másrészt a honfoglalók művészetének, a palmettás stílusban fogant tarsolylemezeknek és hajfonatkorongok nak az elemzése az a két kutatási terület, ahol a szerző még a szakembert is meglepi új összefüggések felismerésével. Nem véletlen, hogy egyik legfrissebb dolgozatában is ez utóbbi művészeti kör alapos kifejtését választotta. [Dienes I., Honfoglaláskori vere tes tarsoly Budapest-Farkasrétről. Folia Archaeologica, XXIV (1973) 177—214.]. Ugyanakkor érzésünk szerint nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy a hon foglaló magyarság történetének szilárd vázát számos megoldatlan kérdés tölti ki, azaz több helyen célszerűbb lett volna feltételes módban fogalmazni. így pl. a magyar ős haza kérdésében, a X. századi földvárak használatát illetően, vagy helyneveink fel használásának dolgában. Ami a képi és a rajzi anyagot illeti, örülnünk kell annak a gyakorlatnak, hogy számos új darabbal találkozunk, amelyek tudományos közzététele még nem történt meg. Így a szakonyi temetőtérképnek és leletei rekonstrukciójának, a rakamazi sír raj zának, vagy a magyar társadalom felépítését bemutató összeállításnak, s még számos tárgynak, melyek legfeljebb múzeumok kiállításain voltak láthatók. De szabad legyen kifogással élni, amiért nem találjuk sehol sem a honfoglaláskori putriház alaprajzát, vagy a köznép egyszerű, de gyakran művészi igénnyel megformált ékszereit (pl. kar perecek), akkor, amikor a könyv lapjain oly szépen írnak használóikról, a magyarság fennmaradását biztosító társadalmi osztályról. A kritikai megjegyzések bizonyára elmaradtak volna, ha a szerző csak a magyar olvasóközönséggel törődik. A könyv angol, francia és német nyelvű kiadásai a szöveg másféle formálását igénylik a történelmünkben járatlan, vagy csak felszínesen tájé kozott más nyelvű olvasó részére. E sokféle elvárás jól sikerült megoldása talán Dienes István legnagyobb érdeme. Németh Péter
239
Tartalomj egyzék Inhalt CS ALLAN Y DEZSŐ: Avar kori páncélok a Kárpát-medencében (2. rész) Die Panzer der Awarenzeit im Karpatenbecken (2. Teil)
5 12
PÜSPÖKI NAGY PÉTER: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken
36 36
FODOR ISTVÁN: Hol talált rá Julianus a keleti magyarokra? Wo hat der Mönch Julianus die östlichen Ungarn aufgefunden?
55 61
BENDA KÁLMÁN: Kalló vára 1607—1608-ban Die Festung von Kalló in den Jahren 1607—1608
68 78
NOVÄK LÁSZLÓ: A hagyományos parasziti gazdálkodás és a teherhordás kap csolata Das Verhältnis der traditionellen Bauernwirtschaft und der Lasten tragung
89 105
CSISZÁR ÁRPÁD: Az ökörtartás a szatmár-beregi kisparasztság életében Der Ochsenunterhalt im Leben des Kleinbauerntum6 in SzatmárBereg
132
ERDÉSZ SÁNDOR: Adatok a magyar kígyótisztelethez Beiträge zu der ungarischen Schlangenehrung
155 181
SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Magyarország honfoglalás kori népességének termete ... Die Körperhöhe der Bevölkerung auf dem Gebiet Ungarns in der Zeit der Landnahme (X. Jahrhundert)
187
NÉMETH PÉTER: Dienes István: Honfoglaló magyarok. (Könyvismertetés) István Dienes: Die Ungarn um die Zeit der Landnahme. (Buch besprechung)
240
148
200 238 233
