Diáknap. Gárdonyi Nap. Cserekapcsolatok. Biológusavató. Elsősök bemutatkozása. Gólyatábor

Gárdonyi Nap

Diáknap

Biológusavató

Cserekapcsolatok

Elsősök bemutatkozása

Gólyatábor

TARTALOM

1

Tartalom

2-3

Gárdonyi-nap

4-6

Dobós kisgólyák köszöntése

7 8-9

Gólyatábor 2013 – A szervezők szemével Gólyatábor a gólyák szemével

10-11

Biológusavató

12-13

Az elsősök bemutatkozása a fellépők szemével

14-15

Elsősök bemutatkozása egy tízedikes szemével

16-17

Diáknap

18-21

Diáknap a győztesek szemszögéből

22-23

Útinapló: Dubai

24-27

Miért éppen Alaszka?

28-31

Német cserediákok Egerben

32-35

Lengyel cserekapcsolat

36

Viccoldal

1

Gárdonyi Nap

Szabó Marianna 12.A

Október 17-én iskolánkban is megrendezésre került a Gárdonyi - nap. Számos ötlet valósult meg aznap, de ezek közül is a legfigyelemreméltóbb a helyi műsorszórásba is bekerülő Nagy Regény másolása volt.

Néző Sándor tanár úr és Szoviár János tanár úr és a magyar munkaközösség tagjai határtalan lelkesedéssel láttak neki a munkának, természetesen mély tisztelettel a nagy mű és írója iránt. Pontos darabszámú nyomtatott oldalakat, a gimnázium képével ellátott fehér lapokat, sorvezetőket, valamint azonos tollakat osztottak ki reggel nyolc órakor. A „kódexmásolásban” részt vett a tanári kar és a diáksereg, valamint városunk polgármestere, Habis László és Ballagó Zoltán, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Egri Tankerületének igazgatója is. Sőt tollat ragadott – a kezdeményezés sikerét bizonyítandó – Keller Péter is, aki az Egri csillagok írójának dédunokája. Ő előszót írt a bekötésre váró műhöz.

2


Gárdonyi Nap

A már előzetesen meghirdetett illusztrációs pályázat remekei már láthatóak iskolai galériánkban. Ezek a könyvbe is bekerülnek majd.

A regény reprodukálása mellett az érdeklődők előadásokra is beülhettek. Ezeknek témái a középiskolások házasságképétől a lírikus Gárdonyin keresztül egészen az irodalom és a matematika-számítástechnika összefonódásáig terjedtek. Ámbár egyben azonosak voltak: mind valahogyan kapcsolódott Gárdonyi Gézához. A legszebbnek mégis az ezen a napon történtek közül azt tartom, hogy mégha csak apró részben is részese lehetett minden másoló szó szerinti értelemben a történelem továbbírásának.

3


Novák Blanka 8.A

Szeretettel köszöntjük a hetedik osztályos gólyákat a Dobó István Gimnáziumban! Életetek nagy fordulópontja ez, mivel új közösségként néztek a legszebb diákéveitek elé. Egy évvel ezelőtt még mi is tele voltunk izgalommal, várakozással, kíváncsisággal, de mára már egy kis rutint szereztünk, ezért engedjétek meg, hogy fölidézzem az első évünket, hogy némi betekintést nyerjetek az elsősök életébe.

Egy évet vártam arra, hogy iskolatáskámmal az oldalamon átlépessem a Dobó küszöbét. Lázas izgalommal készültem a felvételire, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy ne sikerüljön. Ez volt az álmom, a tervem része, mely tavaly szeptemberben valóra vált. A nyár gyorsan elrepült, jött a gólyanap, tankönyvosztás, évnyitó – csak úgy pörögtek az események. Az osztályom egy részét már régebbről ismertem. Megjegyeztem a tanáraim arcát, nevét, az órarendet, és a kicsöngetés idejét. Szinte azonnal, mindannyian a közösség tagjává váltunk. Úgy éreztük, egy nagy, szétválaszthatatlan egység alkotóelemei vagyunk, mintha csak egy értékes festmény alakjai lennénk, akik már megváltoztathatatlanul összetartoznak.

4

Novák Blanka 8.A


Aztán, ahogy telt-múlt az idő, a közösségen belül megjelentek a nagyobb mozaikdarabok, amelyek novemberre egészen kisméretűek lettek. Egymás alaposabb megismerése megmunkálja egy osztály arculatát, de ez így van rendjén, mert ha kell, összetartunk, s ebben legnagyobb segítőnk osztályfőnökünk, Ujvári Csaba tanár úr. A nyilvános felvételi névsor alapján még a nyáron létrejött a zárt csoportunk az egyik közösségi oldalon, ahol az osztály ügyes-bajos dolgait, a házi feladatokat, a tanórákra való készülődést rendszeresen megvitatjuk.

A hetedik osztályban új tantárgyakkal bővült az oktatási palettánk: fizika, kémia, biológia és tanulástechnika. Számomra a legnagyobb öröm, hogy a Dobóban nincs technika óra, ahol fúrni, faragni kell, mert a szögletes kerekű fa kiskocsi találmányát még most sem szabadalmazták. Igaz a technika szó egyik összetett formája megmaradt az órarendünkben, de a gondolattérkép rajzolása már nem jelentett túl nagy gondot. A hetedik osztályos tananyag, így a követelmény is mindenképpen nagyobb lett, ezért az időbeosztás még precízebb számításokat igényelt. Nagyon örülünk, hogy szinte minden hétre jutott egy program, amelyen szívesen vettünk részt. Voltunk a csillagvizsgálóban, kirándultunk a Nagy Egeden, és az osztály egy része Budapesten, Halloween vetélkedőn, és könyvtáros versenyen is részt vett.

5


Novák Blanka 8.A

Nagy izgalommal készültünk az elsősök bemutatkozására, az osztályban tartott klubdélutánokra és egyénenként, vagy csoportosan többféle versenyre. Újdonság volt számunkra a nagyszabású diáknap, melyet az iskoladiszkó zárt, majdan pedig a pompás öltözékeket magukra öltő diákokkal megtelt Dobós bál. A rendszeresen garantált színes programok mellett meg kell említenem a tanórák közötti szünetek varázsát, melyek az ódon épület falai között sosem múltak el eseménytelenül. Az év vége felé már mindannyian elfáradtunk, így nem titkolom, nagyon vártuk a nyári szünetet, de még előtte részt vettünk a kétnapos osztálykiránduláson, Aggteleken. A cseppkőbarlangban eltöltött hatórás túra is feledhetetlen marad a számunkra, mely után zombikként szálltunk föl a hazafelé tartó autóbuszra.

Idén már titeket várnak azok a programok, amelyekben tavaly mi vehettünk részt, így hamarosan az elsősök bemutatkozása, májusban pedig a virágdíszítés és a ballagó végzősök kivezetése a Dobó térre. Bízom abban, hogy számotokra sem lesz olyan reggel, amikor ne örömmel és büszkeséggel eltelve igyekeznétek az iskola felé, és hasznosan, boldogan töltitek napjaitokat a Dobó István Gimnáziumban.

6


Gólyatábor 2013 a szervezők szemével

Az idei napsütéses nyár vége az újdonsült dobós diákoknak és a 12. A-nak, valamint lelkes tanárainknak már – ugyan játékos formában – de az iskolára hangolódással telt. A gólyatáborra augusztus 22-től 24-ig került sor a hangulatos Felsőtárkányi üdülőben.

Az utolsó este volt a legfontosabb mindenki számára. A címerek, indulók és fészkek bemutatása alkalmával láthattuk, hogy milyen talpraesett osztályok lépnek majd be idén a „dobós életbe”. Fél lábon állva, gólyacsőrrel szavalták el a kilencedikesek az esküt, majd még az éj leple alatt utolsó próbatételként a túra nehézségeivel is megküzdöttek. Én a magam részéről - és nyugodtan állíthatom, hogy az osztályom véleménye sem tér el – remekül éreztem magam, bár eléggé magával ragadó élmény volt ahhoz, hogy egy évben csak egyszer legyen. Remélem, hogy a felesküdött gólyák is legalább annyira jól érezték magukat, mint mi. Ezúton is sok sikert kívánok nekik az elkövetkező gimnáziumi éveikhez.

7

Gólyatábor 2013 a gólyák szemével

Szövetes Eszter 9.C

Kíváncsian nézegettük egymást aug. 22-én a Tesco parkolóban. Kik lehetnek az osztálytársaim? Azután megérkeztek a 12.a-sok, és a buszok és elindultak a gólyatáborba, Imókőbe. Akkor még nem tudtuk, hogy mindezt Bencének és a 12.a-nak valamint osztályfőnöküknek, Szoviár János tanár úrnak köszönhetjük.

Mikor mindenki megérkezett, sor került a tábor megnyitására és a szobák elfoglalására. Utána közösségformáló feladatok következtek, és a Dobó István Gimnázium életének bemutatása. A „finom” vacsora után 11-kor volt a takarodó. A másnap reggelt harci kürttel és reggeli tornával kezdtük. A fárasztó torna után reggelizni mentünk, ami után sorversenyek kezdődtek. Délután a lányok röplabdában, a fiúk pedig fociban mérhették össze tudásukat. Aztán egy előadást hallgathattunk meg a kábítószerek, és a Facebook veszélyeiről, valamint a rendfenntartással kapcsolatban. Az előre megírt indulók és megrajzolt címerek bemutatása után következett a gólyaavatás. A fiúk által épített fészkekben az osztályfőnökök foglaltak helyet, az osztályok fél lábon állva elmondták az eskü szövegét.

8

Szövetes Eszter 9.C

Gólyatábor 2013 a gólyák szemével

Vacsora és takarodó után, mikor már lefeküdni készültünk volna, megszólalt a harci kürt. Mindenki kivonult, és az osztályokat két részre osztották. Elindultunk a „vaddisznókkal teli” erdőbe, az éjszakai túrára. Hajnali 3 órára az összes csapat visszaért.

Másnap eredményhirdetés után, összepakolva és élményekkel telve mentünk haza, már mint az újdonsült dobós diákok.

9

Biológusavató

Havris Nikolett 10.C

Osztályunk 2013 szeptemberében megrendezte a már hagyományos avatót a kis biológia tagozatos diákok számára.

Már nagyon vártuk ezt a napot szervezőként is, hiszen tavaly mi is elég érdekes feladatokat kaptunk a tízedikesektől, így mi is ki akartuk próbálni, milyen egy ilyen játékos vetélkedőt összeállítani. Az avató 3 órakor kezdődött a első emeleti osztálytermükben.

Bemelegítésnek egy laza kvízt tölthettek ki, persze a biológia témakörében, majd állathangokat kellett felismerniük, s sor került a különböző ételekből és italokból készült muffin és koktél elfogyasztására is. Ezen kívül részt vehettek boncoláson, persze gumicukor alannyal, ételfelismerésben, és kipróbálhatták magukat különböző zenei műfajokban és a költészetben egyaránt.

10

Havris Nikolett 10.C

Biológusavató

A próbák kiállása után elhangzott az eskü is, melyben hivatalosan is megfogadták, hogy méltó képviselői lesznek a Dobó István Gimnázium biológia tagozatának, és persze nem hoznak szégyent Veresné Kis Krisztina tanárnőre sem.

11

Létrás Rómeó és DiákMurphy Az elsősök bemutatkozása a fellépők szemével

Oláh Rebeka Bódi Kinga 9.C

2013. október 3-án 15:00-kor a művelődési házban a 9.-es diákok megmutathatták tehetségüket. A Dobóban szinte hagyománnyá vált e remek kis délután. Mindezt sok-sok felkészülés, móka és kacagás, de mégis nagy figyelem kísérte. A felkészülésben az osztályfőnökök és természetesen Gyuri bácsi is segítettek. A próbák nagy örömet okoztak nekünk gólyáknak, hiszen a felkészülés során sok matematika-, nyelvtan- és irdalomóra maradt el, nem beszélve a kémia- és fizikaórákról. Egyszóval a diákok alig várták a próbákat.

Mindezek előtt azonban még ki kellett találni, hogy ki milyen produkcióval álljon színpadra. Ez egy kis gondot jelentett, hiszen ehhez a feladathoz kreativitásra és nagy vállalkozó szellemre volt szükség. Ennek ellenére mindenki kivette a részét a feladatokból. Voltak, akik felolvastak, táncoltak vagy énekeltek.

12

Oláh Rebeka Bódi Kinga 9.C

Létrás Rómeó és DiákMurphy Az elsősök bemutatkozása a fellépők szemével

A vélemények alapján mindenki jól érezte magát. A közös énekek jól hallhatóan szívből szóltak, ezzel megkoronázva minden osztály előadását. Legnagyobb meglepetést mégis az okozta, amikor kedves igazgatónőnk, Csontosné Mészáros Katalin a színpad előtt ülve elmosolyodott, ezzel jelezve, hogy most már a gólyák is igazi dobósok lettek.

Minden 9.-es diák nevében remélem, hogy az utánunk következők gólyák is nagyszerű élménynek tekintik majd az elsősök bemutatkozását.

13

Az elsősök bemutatkozása egy tízedikes szemével

Péró Gabi 10.C

Tanárok, diákok egyaránt várták már, hogy az idei év gólyái bemutatkozzanak. Míg tavaly mi készültünk zenével, tánccal és énekkel, hogy megmutassuk a nagyközönségnek, mit is tudunk, ezt a feladatot idén a bejövő generáció kapta meg.

A 7.A kezdett, akik meglepően ügyesen kezdtek bele a műsorba, felpezsdítve ezzel a közönségüket. Műsorukban mindenki megmutatta tehetségét, viccekkel megnevettették a közönségüket. Őket a 9.B osztály követte, akik a Kívánságkosár című tévés-zenés műsor köré építették az előadásukat. Ők sem fukarkodtak a szórakoztatással; a Rómeó és Júlia jelenetük különösen szellemes lett. A 9.B osztályt a C követte, akik az Önök kérték nevű műsort vették górcső alá, szórakoztató reklámokkal és jelenetekkel teletűzdelve. A 9.NY egy friss képekből és gólyatábori élményekből összeállított videóval kezdett, ami szerintem nagyon ötletes volt, a tánc pedig, amit előadtak, igen csak jól összerakott koreográfiának bizonyult.

14

Péró Gabi 10.C

Az elsősök bemutatkozása egy tízedikes szemével

Sem a gólyáknak, sem a segédkező tanároknak nem lehetett egyszerű kitalálni és ilyen igényesen kivitelezni ezeket a műsorokat. Látszott az a rengeteg munka és gyakorlás, amivel készültek. Mindezeket összegezve egy színvonalas előadást láthattunk ettől a négy osztálytól, akiknek sikerült jól bemutatkozniuk a tanáraik és diáktársaik előtt. Gratulálunk nekik!

15

Diáknap

Horváth Viktória 10.C

Minden év elején megrendezik, és mindenki várja. A 11. évfolyam rengeteget készül rá. A tét pedig nem kisebb, mint a gólyatábor rendezésének a joga. Ez nem más, mint a Diáknap! Egy teljes nap programokkal, csak Nektek diákoknak. Idén ez az esemény október 4-re esett. Nekem pedig az a feladat jutott, hogy azon túl, hogy jól érezzem magam, foglaljam össze ezt a rendhagyó napot.

Akkor lássuk is nagy vonalakban: Reggel fél 8 körül, aki csak belépett a Dobó ajtaján láthatta, hogy minden osztályból egy-két diák finomsággal várja. Volt ott a parasztkolbásztól a csokin át minden. Az osztályok ezzel is megpróbálták befolyásolni a tanulókat. Sikerült-e nekik? Minden bizonnyal, mert mindenki elérte, hogy benézzünk a büféjükbe. 6 órától 7.30-ig hajnali focit rendeztek. Miután 8 órakor megkaptuk a karszalagot, kivonultunk az udvarra. 8.15-től tartott a bevonulás. Minden osztály tartogatott meglepetéseket: táncok, színdarab, kellékek és persze tanárok a főszerepben. Mindezek után jött a párbaj. Az osztályok vetélkedője. Miután ez is véget ért, a 11.-esek külön programokkal vártak minket, disco, DJ-k, büfé…. Elég ennyit mondani és mindenki tudja, miről beszélek.

16

Horváth Viktória 10.C

Diáknap

Rengeteg más program is várt, pl.: táncbemutatók, szépségbarlang, vetélkedők. Minden közösség gondoskodott sztárvendégről is. Egyik programot követte a másik. Észbe sem kaptunk, és eljött a 3 óra. A kis tornateremben mindenki megtekintette az osztályok filmjét, aki látta, az tudja, hogy mind nagyon színvonalas volt. Ezt követték az osztálytáncok. Szintén nagyon jó koreográfiája volt mindegyiknek, minden fellépőt meg kell dicsérni. 5 órától szavazhattunk a nekünk szimpatikus osztályra. Majd 6 órától eredményt hirdettek.

Idén a 11. A-sok vittek szinte mindent, akiknek szívből gratulálok. Ugyanakkor az egész évfolyam kitett magáért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk ez egy bulis nap volt, de nekik rengeteg munka, idő, energia befektetés és előkészület jelentette azt az egy hónapot, mióta az iskolát elkezdtük. Szeretnék még egyszer mindenkinek gratulálni és megköszönni a tartalmas napot, valamint sok sikert kívánni a 11.A-nak a gólyatáborra.

17

Boldogság és örömkönnyek

Bodnár Krisztina 11.A

Diáknap a győztesek szemszögéből Minden dobós diák életében eljön az a pillanat, amiről évek óta álmodozott, a DIÁKNAP. Eddig kívülállóként éltük át azokat a felejthetetlen élményeket, amelyek megédesítik a diákéletet. Most, szervező osztályként döbbentünk rá igazán, hogy ez mekkora kihívás. Rengeteg idő, energia és az osztály összetartása, vélemények, ötletek összehangolása szükséges ahhoz, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön, és gördülékenyen menjenek az események.

A legtöbb bonyodalmat a megfelelő jelölt személy és téma kiválasztása okozta, akire és amire bátran építkezhettünk. Nekünk is gond volt a sok-sok ötlet és gondolat, amelyből elkezdtük a válogatást. Olyan stílus mellett döntöttünk, ami nem földhözragadt, új, elegáns, és mindenkit lenyűgöz. Év végére letisztult a végső téma, és elkezdődött a „repülés”, de közbejött a nyári szünet, amikor mindenki másfelé repült, és a témánk hónapokig a leszállópályára került. Eljött a szeptember, és a diáknap közeledtével pánik tört ki a „fedélzeten”. A kapitányunk, Rudinszky Ádám (Duhi) végtelen nyugalmával vezetett ki minket a légörvényből, így elindult a végeláthatatlan mennyiségű feladat kiosztása (ruharendelés, szponzorok felkutatása, szülői segítség bevetése, logó-és plakátkészítés…).

18


Boldogság és örömkönnyek Diáknap a győztesek szemszögéből

Legfontosabbnak azt tartottuk, hogy a filmünk lehengerlő legyen a tanárok és diákok számára egyaránt. Több napon keresztül forgattunk, ennek helyszínéül a szolnoki repülőteret választottuk. A hétvégén utaztunk le az egész napos felvételre, melynek minden percét élveztünk. Stábunk vidékre is kiköltözött, hogy a fiatalos életérzésekkel teli filmünk elkápráztassa a nézőket. Fontosnak találtuk, hogy az osztálytánc jól sikerüljön, melyhez külső segítséget kaptunk Takács Dóritól. Az általunk elküldött zenékből válogatott, és tervezte meg a hozzá illő ötletes táncformációt. Már az első próbán elvarázsolt minket is, de később kiderült, hogy a közönséget is lenyűgözte.(Hálásak vagyunk érte, Dóri!) Az utolsó napokra maradt a büfé és a bevonulás megtervezése, ehhez igazán be kellett indítanunk az összes motort, mert a fő ellenfél mindenkinek az idő volt. Az utolsó éjszaka nyugtalanul telt, már mindenki a nagy napról álmodozott, és eljött… A Duhi Air reggel 6 órakor léptette be személyzetét a fedélzetre, és elkezdődött az álomutazás. Az ételeket és az italokat bepakoltuk a büfébe, és előkészültünk az utasok és a VIP- személyek fogadására. 8 órakor sikeresen bevonultak a versenyző osztályok, már ekkor elkezdődött a megmérettetés, melyet a párbaj követett a tornateremben. Fokozta a hangulatot, hogy itt döntetlennel zárult ez a versenyszám. Utána jöttek az osztályok programkínálatai, melyből egész nap csemegézhettek a diákok (hennafestés, smink, fodrászat, masszázs, koncertek…).

19

Boldogság és örömkönnyek


Diáknap a győztesek szemszögéből Délután több helyszínen került sor a kortesfilmek levetítésére, amely minden osztálynak nagyon jól sikerült. Négy órakor a tornaterem zsúfolásig telt, ekkor kezdődött a táncbemutató a tavalyi nyertes, 12.A osztály nyitótáncával. Minden osztály tánca színvonalas, jól megkomponált volt, és sok munka állt mögötte.

A szavazás következett, amelynek hossza a versenyző osztályoknak évmilliókban volt mérhető. A nap fénypontja is elérkezett végre, az eredményhirdetés pillanata. Az idegesség, és a reményekkel teli várakozás egyre fokozódott, ahogy a diákigazgatónk visszafelé ismertette az eredményt. A hangulat a tetőfokára hágott, mikor a második helyezett neve hangzott el, mert abban a pillanatban a világ megszűnt körülöttünk, euforikus hangulatba kerültünk, egyszerre tomboltunk, és ebben a pillanatban a Földön nem volt nálunk boldogabb ember (De büszkébb osztályfőnök sem!!).

20


Boldogság és örömkönnyek Diáknap a győztesek szemszögéből

Örömkönnyek gördültek végig az arcunkon. Megcsináltuk. Minden fáradtságunk elszállt, szárnyaltunk a mámorban, ölelgettük és pusziltuk egymást, most igazi társakká váltunk, szívünk is egyszerre dobbant, egy fantasztikus csapatként győztünk.

Ez a hosszú, kitartó, folyamatos munka meghozta számunkra a sikert. Az osztályunkat teljesen összekovácsolta, nem tudtunk egymástól olyat kérni, amit ne teljesítettünk volna a másiknak. Köszönjük a megtisztelő szavazataitokat, amelyekkel megerősítettetek bennünket, hogy tetszett az általunk feldolgozott téma, a filmünk, táncunk és programjaink. Örömünkre szolgált, hogy a nap folyamán jól éreztétek magatokat. A győzelem nem volt könnyű, mert mind a négy osztály méltó ellenfél volt, hisz nélkülük nem lett volna ennyire változatos és felejthetetlen ez a nap. A gimnáziumunknak köszönjük, hogy folytathattuk ezt a hagyományt, tanárainknak pedig az aktív közreműködésüket és segítségüket. A DOBÓ A MI ISKOLÁNK!

21

Útinapló: Dubai

Péró Gabriella 10.C

A nyár sok érdekes dolgot tartalmazott számomra, de a legnagyobb élményem az volt, hogy egy hetet tölthettem Dubaiban, ebben a hirtelen fejlődéséről és gazdagságáról elhíresült városban. A hely az olajból él, de felkészültek az elkövetkezendő időkre is, mert néhány statisztikai adat szerint az olaj már nem tart sokáig. Dubai a luxusturizmusra épül.

Érdekes volt látni egy teljesen más világot az otthoni mellett, ami szinte mindenben eltér tőle; a vallásban, az emberek viselkedésében, szokásaikban. Dubai a várt elképzeléseink ellenére nagyon rendezett és tiszta volt, az emberek segítőkésznek bizonyultak. 22

Péró Gabriella 10.C

Útinapló: Dubai

Az üzletekben a vallási okok miatt nem lehet alkoholt vásárolni, csak szórakozóhelyeken, de ott sem mindenhol. Az időjárás nagyon forró, minden helyiség, a bazároktól kezdve a buszmegállókig légkondicionált. Az ott élők nem töltenek időt a szabadban, úgy látszott, minden idejüket egy légkondicionált helyiségben igyekeznek tölteni. Dubai fő látványosságai közé tartozik a Burj Khalifa, ami a világ legmagasabb épülete, az Atlantis Hotel, a pálma alakú sziget, amit a vízre építettek, és a világ egyetlen hét csillagos szállodája, a Burj Al Arab. A nőknek utcára lépni kizárólag csakis fedett vállakkal és térddel lehet, továbbá minden délben imádkoznak az emberek, és minden hangszóróból imák szólnak.

Egy vizitre ajánlom mindenkinek, és én is visszamennék mihamarabb.

23

Miért éppen Alaszka? Egy cserediák a messzi északon

Boldizsár Tünde 9.C

Róka Levente 11.a osztályos tanulóval a tavalyi évben nem találkozhattatok, mert egy évig külföldön tanult.

1. Hogyan kerültél Alaszkába?

A Rotary Youth Exchange csereprogram keretében. Még 9.ben, 2011 decemberében találtam rá a programra, és szerencsém volt, mert az eredetileg októberig tartó jelentkezési határidőt januárig kitolták. Négy országot kellett célországként megadni, nekem ezek sorrendben 1. Kanada,2. USA, 3. Ausztrália, 4. Brazília voltak. A jelentkezés után januárban el kellett mennünk egy interjúra is, ahol kiválogatták, hogy kit engednek egyáltalán ki, és ki melyik országba megy, itt osztottak be engem Alaszkába, miután a kanadai vízumhoz túl fiatal voltam. Két orientáció és a vízum beszerzése után pedig augusztus 3-án indultam el Amszerdam és Portland érintésével egy 36 órás repülőúton Anchorage-ba, Alaszkába. Majd onnan még egy 25 perces autóút után értünk Eagle Riverbe, az első fogadócsaládomhoz.

24



2. Milyen volt a fogadócsaládod?

Először is, nem egy, hanem három fogadócsaládom volt, mivel a Rotary szabályai szerint 3-4 havonta családot kell váltani, így az ember jobban megismeri a kultúrát, mivel egy családon keresztül csak egy perspektívát ismerhetünk meg. Az elsőnél január 4-ig voltam, ők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, a fogadóanyum tanár volt, ezért rengeteget segített az iskolai regisztrációban. Jól jött az is, hogy volt egy velem egyidős fogadótestvérem, aki épp az előző iskolaévben volt kint Tajvanban, szintén a Rotary csereprogrammal. Ráadásul a karácsonyt és a szilvesztert is Hawaiion tölthettem velük. Persze elsőre sok időbe telt az átállás az itthoni családom szokásairól az ottaniakra, olyan október közepe felé rázódtam bele teljesen. Később aztán ez is könnyebben ment, a második családnál nagyjából két hét után már úgy éreztem, mintha mindig is ott laktam volna, a harmadik családnál pedig talán egy hétbe telt ugyanez. Januártól április 23 -ig voltam a második családomnál, akikkel szintén jól kijöttünk, de nem éreztem, hogy őket különösebben érdekeltem volna. Megvoltunk együtt, nem nagyon vittek viszont semerre, és otthon is elég közömbösen viseltettek irántam, de szerencsére el tudtam magam foglalni ez alatt az idő alatt is. A harmadik családomnál töltöttem sajnos a legrövidebb időt, viszont szerencsére a legmozgalmasabb időt, szinte minden hétvégén mentünk valamerre, biciklizni, túrázni, és egyébként is nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, úgy éreztem, hogy tényleg érdekelte őket a magyar kultúra és Magyarország.

25



3. Milyen volt az alaszkai iskola?

Az iskola nagyon sok mindenben más volt, mint itthon. Ott nem osztályok, hanem csak évfolyamok vannak, ugyanúgy négy évfolyam, ugyanolyan korú gyerekekkel, mint itthon. A tantárgyak csoportjai pedig aszerint alakultak,hogy ki és melyik órában vette fel az adott tárgyat, így állt össze egy „osztály", viszont ez a beosztás csak az adott tárgyra vonatkozott, a következő órában már teljesen más gyerekekkel lehet az ember egy csoportban, vagy ha úgy tetszik „osztályban". Mindenkinek hat órája volt egy nap egy ebédszünettel, reggel 7:30-tól, délután kettőig. A hat tárgyból kettőt választhat egy diák teljesen magának, a másik négy vagy konkrétan meg van adva, vagy egy több tárgyat felölelő csoport (pl. matek vagy társadalomtudományok) egyik tárgyát kell választania. Így lett az én órarendem: 1. Kémia 2. Geometria 3. Német 4. Röplabda 5. Gazdaságtan/alaszkai történelem 6. Angol irodalom és, akárcsak a többieknek, a hét minden napján ugyanez volt az órarend, ami egy idő után elég monotonná vált. A többiek nagyon rendesek voltak velem, bár nem mentem akkora újdonságszámba, mint ha itthon egy külföldi bejönne az osztályba, odakint a más kultúrából érkezők sokkal általánosabbak.

4. Mi tetszett a legjobban?

Ez mindig is egy olyan kérdés volt, amit jobban szerettem volna kikerülni, de sajnos rengetegszer megkérdezték odakint is és itthon is. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mégis talán két dolgot emelnék ki: Alaszkában nagyon tetszett a természet közelsége, és ahogy az emberek viszonyultak hozzá, minden alkalmat megragadva arra, hogy a természetben lehessenek és mozoghassanak.

26



Bárhol laktam is, egy 10-15 perc séta után már biztos a természetben találtam magam, ezt ugyan többek között a medvék miatt nem sokszor használtam ki, de a természet és a havas hegycsúcsok ilyen közelsége mégis különleges hatással van az emberre. A másik dolog, ami a csereévben fantasztikus volt, az az összetartozás érzése a többi cserediákkal, főleg a rotarysokkal. Bárhol voltunk együtt, mindig nagyon buli volt, végtelenül kedves és összetartó mindenki, a rotarysták is segítettek, amiben csak tudtak, talán mondhatjuk, hogy a többi cserediák és a Rotary volt a negyedik fogadócsaládom, amelynél viszont mind a tizenegy hónapot eltölthettem. 5. Mit hiányoltál a legjobban?

Ez szintén mindig is egy fogós kérdés volt, ugyanis semminek sem éreztem olyan égető hiányát. Hiányzott egy ideig az itthoni konyha, de aztán megszoktam az amerikait, hiányoztak persze végig a családtagjaim és a régóta ismert barátaim, de ez a hiány sem tört rám soha olyan igazán erősen. Amire a legjobban emlékszem, hogy igazán hiányzott-és ez most talán meglepő lesz- az Eger volt. Olyan más ott egy város felépítése, nincs sétálóutca, a házak nagy távolságokra egymástól, nincs belváros, hangulatos kis helyek sincsenek, történelmi épületekről nem is beszélve, és hát egy egrinek ez elég nagy különbség volt attól, amihez szokott. Hiányoltam a belvárosi sétákat, a Dobó teret, a Bazilikát vagy a karácsonyi vásárban sétálgatást( Alaszkában abban az időszakban megmaradni is nehéz volt odakint, nem még órákat sétálgatni). Köszönöm az interjút!

27


Ignácz Rebeka 9.E Papp Enikő 11.C

A Dobó István Gimnázium két jól működő külföldi cserekapcsolatot ápol egy lengyel és egy német iskolával. Ősszel a gimnázium tanulói vendégül látták a német diákokat, ill. iskolánk 23 tanulója múlt tavasszal németországi kiránduláson vett részt.

A német cserekapcsolat már több mint 20 éves múltra tekint vissza. 1993-ban kerestük meg a neumünsteri Theodor-Litt-Schule vezetését kapcsolatépítési szándékkal, velük 6 éven keresztül bonyolítottunk diákcseréket. 1999-ben csatlakozott hozzánk a szintén neumünsteri Alexander-von-Humbolt Schule, akikkel azóta is tart a kapcsolatunk. Évente kétszer látogatunk el egymáshoz 23 diákkal, szeptemberben a németek keresnek fel bennünket, áprilisban pedig a mi diákjaink tesznek felfedező körutat német nyelvterületen. Ebben a tanévben is szeptemberben fogadtuk vissza a tavalyi partnereinket, akik ellátogathattak a bor és az iskolák városába. Vonattal érkező barátaink mind nagyon jól érezték magukat az iskolánk által megszervezett, és a magyar diákok által kitalált programokon is.

28



Egy gyönyörű kedd délután 5 órakor érkeztek meg hozzánk. Mindenki nagy-nagy izgalommal várta már, hogy fogadhassa őket, és a 24 órán át tartó vonatút után végre megérkeztek a vasútállomásra. Miután mindenki megtalálta a saját partnerét, vittük is gyorsan haza őket. Rendbeszedték magukat, és már egyből várták, hogy vigyük őket valamerre, vagy legalább is mutassunk nekik valamit Egerből. Ekkor egy gyors megbeszélés után nem kellett 10 perc sem, mindenki ott volt a találkozóhelyen a német diákjával. Mi magyarok pedig nagy örömmel adtunk nekik egy kis ízelítőt az egri éjszakából. Másnap kelhetett mindenki korán, hogy beérjünk időben az iskolába, hiszen partnereink számára rendhagyó órákat tartottak Magyarországról, Egerről és néhány érdekességről. Megismerhették közelebbről kis városunkat, miután a polgármester köszöntötte őket. Amikor vége lett az iskolának, mindenki arra vihette a német társát, amerre csak akarta. Mi pedig a nagy csapatból néhányan összeültünk, és összedobtunk egy kisebb grill-partit az egyik magyar diáknál. A kis csapat másik része a népkertben tett sétát, és ellátogatott az Agria Parkba. Mindenki nagyon jól mulatott elmondásuk szerint. Harmadnap Budapestre látogattunk. A németjeink szerintünk ezt a kirándulást várhatták a legjobban, hiszen hát azért mégiscsak a fővárosunkba látogathattak. Itt megmutathattunk nekik jó pár nevezetességet, de a legjobban szerintem mindenki a szabadidőt élvezte a Váci utcán, valamint az Aréna Plázában. Ámde, hogy ne ezzel legyen vége a napnak, este megint összeültünk egy kis baráti vacsorára.

29



A 4. nap, vagyis pénteken a németek a magyar diákjaikkal élvezhették az első két órát, ugyanis ezek után ismételten egy kis egri városi túra várt rájuk. Mivel pénteki nap volt az nap, ezért nem maradhatott ki az esti bulizás sem. De nem vihettük túlzásba, hiszen másnap egy elég kanyargós úton át jutottunk el a Bükkbe, ahol megnézhettük a lillafüredi cseppkőbarlangot, elmentünk bobozni, valamint Miskolctapolcára mentünk a barlangfürdőbe, amit szintén mindenki nagyon élvezett. Szerencsénkre később pedig a Bon-bon együttes adott koncertet a Várban, ahova elvittük őket mulatozni egy kicsit, hogy az aznap este se maradjon élmények nélkül.

A vasárnapi nap volt a családi nap, ami annyit jelentett, hogy mindenki együtt volt a családdal, vagy éppen oda vihette vendégét, ahová csak akarta. A fiúk paintballozni mentek, a lányok pedig szétszóródtak - bár sokan Szilvásváradon találkoztunk össze, ahol kellemes sétát tehettünk a természetben, felülhettünk a kisvasútra, és megnézhettük a Fátyol-vízesést.

30



Én a németemet Budapestre vittem, hiszen azt szerette volna. Ott megmutattam neki néhány különleges helyet, amelyeket nagyra értékelt. Este pedig a búcsúvacsoránál mindenki találkozhatott a többiekkel.

Hétfőn már csak annyira jutott mindenkinek ideje, hogy egy gyors, könnyes búcsút vegyen a németjétől. De mivel ez a társaság már annyira jól összeszokott, ezért megfogadtuk magunknak, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást! Véleményünk szerint ez a cserediák-program egy kihagyhatatlan lehetőség!!! Csupa mókából és kacagásból áll, és nagy barátságokat lehet kötni egymással, illetve a nyelvtanulásként nagyon hasznos!!!

31

Lvovi Kirándulás Lengyel cserekapcsolat

Illés Gergő 10.A

A lengyel cserekapcsolat egyik legizgalmasabb napja az Ukrajnai utazás volt, ahol is úticélunk a háromnegyed milliós nagyváros, Lvov (vagyis Lemberg) volt. A Przemysltől kilencven kilométerre levő település nem nagy távolság, átlagos esetben 1-1,5 óra alatt meg lehetne tenni, az egyetlen nagy akadályt a nem túl messze fekvő határ jelentette, ahol valószínűleg többet álltunk, mint amennyit Ukrajna útjain tettünk meg; az egy órás várakozás teljesen átlagosnak számít, ennél jóformán csak rosszabb lehet. A társaság mindezek ellenére nem veszítette el a kedvét, a jó hangulatot egy elég kétes helyesírású angol tábla alapozta meg, immár a határátkelő ukrán oldalán, amin a következő felirat állt: „Passing is for bided” amit szerintem nem kell különösebben magyaráznom.

Végtére is, átjutottunk a határon, a másik oldalon egy egészen más világ fogadott. Az emberek, a táj, a házak, az út, minden érzékeltette velünk, hogy ez már nem Európa, a szegénység kissé lehangoló volt. Végül egy hotelnél tartottunk pihenőt, ahol is nyugtáztuk, hogy itt továbbra sem tudnak angolul, egy nagy táblán „Restauration” szó állt, ami a hotel éttermére akart utalni.

32

Illés Gergő 10.A


Lvovba beérve, elsőként a túlzsúfolt, kis buszok, aztán az elhagyott gyárépületek, majd a kaotikus közlekedés tűnt fel. Tudniillik, ott nincs elegendő parkolóhely minden autónak, ezért az úton állnak le, a villamossínen pedig az autók haladnak-látszólag békességben a villamossal. Közlekedési lámpa sok forgalmasabb csomóponton sincs, ezért aki itt vezetni akar, határozottnak kell lennie. Kissé tehát kaotikus, de ami meglepő volt, az, hogy őnekik ez így tökéletes, ahogy van.

Ennyit tehát a közlekedésről, ennél sokkal magávalragadóbb volt a város történelmi hangulata, a gyönyörű, díszes, látványos templomok, lakóházak. Elsőként a barokk-rokokó stílusú Szent Jura (Szent György) székesegyházat nézhettük meg, a XVIII. századból, mely szerencsére jó állapotnak örvendett, és mind külseje, mind a belső része igazán magávalragadó volt.

33


Illés Gergő 10.A

Innen egyenesen a városi temetőbe indultunk tovább, ahol is megbizonyosodhattunk róla, hogy mennyi lengyel is élt itt régebben. A több mint 300 ezer sír közül meglepően sok a lengyel, s sok nagy ember is nyugszik itt, az ő életükről hallhattunk rövid előadásokat. Tehát a lengyelek magukénak érezhetik a várost, bár mára már csak a lakosság egy százaléka lengyel. Az ismertebb emberek után, az elfeledett hősök, az első világháborúban elesett lengyel katonák sírját látogattuk meg. A temetői program után ismét a belváros felé vettük az irányt, ezen belül is a főtérre, melynek egészen különös hangulata van, s mely egyébként az UNESCO-világörökség része. A legfurcsább épület talán az úgynevezett Feketeház, a XVI. századból, melynek színe valóban fekete, az eredetileg homokkő homlokzat az évek során egészen besötétült. Nem csak ez az épület egészen különleges, elég körbetekinteni az utcákon, bármely házról sokat lehetne mesélni.Ezután következhetett a szabadprogram, a társaság kissé megéhezve, és elég nagy lelkesedéssel vetette be magát egy tradicionális ukrán gyorsétteremlánc éttermébe. Igen, merthogy Ukrajnában ilyen is van, többnyire hagyományos szláv, vagy éppen ukrán ételeket szolgálnak fel, melyek egyáltalán nem drágák, 30-40 hrivnyából (kb. 1000-1200 forint) bőséges ebédet kapunk.

34

Illés Gergő 10.A


Személyes kedvencem a „Borscs” leves, de a húsos pirogokat sem érdemes kihagyni. Ebéd után még maradt idő egy kis ajándékvásárlásra, de eljött az indulás ideje is, és igazából már nem tudtunk meglepődni semmin, a délutáni csúcsforgalmon, a vezetési stíluson, a határon ácsorgáson mindenki csak mosolyogni tudott - igen, ez Ukrajna. Persze, ha itt jár valaki, egy dolog semmiképp sem maradhat ki az ukrán élményből: karamella és csokoládé. Mi sem tettünk másképp, elég olcsón kilókat vásárolt szinte mindenki különféle édességekből, melyek ráadásul nagyon finomak.

Egészen magával ragadott ez a város, és úgy érzem, ha élni nem is tudnék itt, bármikor visszajönnék egy pár napra, vagy hétre. Lvovot egyébként leginkább Krakkóhoz lehet hasonlítani, annyi különbséggel, hogy Krakkó épületei sokkal jobb állapotban vannak. De ennek ellenére nagy hiba lenne kihagyni, mert az épületek, a környék, a sajátos keleti hangulat, az ételek, édességek mindenképp megérik a határon várakozást!

35

Viccoldal A skót táviratot akar feladni: - Szeretnék küldeni egy táviratot a barátomnak, amelyben értesítem, hogy holnap érkezem. Mennyibe kerülne ez? - 20 penny szavanként, az aláírás ingyenes. - Rendben! Írja akkor, hogy: "Üdvözlettel. Aláírás: Barátod-Joe-holnap-este-8kor-érkezik." - Mi az abszolút selejt? - Az Alföld! - És miért? - Mert erre se-lejt, meg arra se-lejt. Egy kutató egereket tanít be arra, hogy ha megnyomnak egy csengőt, akkor ennivalót kapnak. Egy hét múltán megszólal az egyik egér: - Sikerült végre ránevelnem azt az alakot, hogy ha megnyomom a csengőt, dobjon ide egy sajtot!

A DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUM DIÁKLAPJA FELELŐS KIADÓ: DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUM FELELŐS TANÁRSZERKESZTŐ: NEMCSIKNÉ PINCZÉS GYÖRGYI FŐSZERKESZTŐ: BOLDIZSÁR TÜNDE 9.C GRAFIKUS SZERKESZTŐ: BERÉNYI ERVIN 9.NY 36

Diáknap. Gárdonyi Nap. Cserekapcsolatok. Biológusavató. Elsősök bemutatkozása. Gólyatábor

Recommend Documents