DÉNES JÓZSEF: VASI VÁRAK. Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezõinek. Szombathely, 2008

DÉNES JÓZSEF:

VASI VÁRAK Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezõinek

Szombathely, 2008.

VASI VÁRAK

Dénes József: Vasi várak Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezõinek

Kiadó: Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központ Szombathely, Ady tér 5. Nyomdai elõkészítés: Kerényi DTP & Design Stúdió Nyomda: Linea Nyomda, Szombathely ISBN !

A címlapon Karakó vára látható (köszönettel László Jánosnak: www.civertan.hu)

Készült a Nemzeti Kulturális Alap Közmûvelõdési Kollégiuma támogatásával

A cím kifejezi, hogy a mai és egyben a történelmi Vas megye várait tárgyaljuk. A jelenlegi közigazgatási egység legalább ezer éves múltra tekint vissza. Elõzménye az államszervezés idõszakában kialakított Vasvárhoz tartozó megye, Vas vármegye volt. Ennek egykori területe ma három ország – Ausztria, Magyarország és Szlovénia – között oszlik meg. Az 1950-ben megvalósított átszervezés miatt néhány község megyét váltott. Csepreg és Bük környéke akkoriban került Vas megyéhez. Ezzel szemben Egervár és Várkeszõ körül pár települést Zalához illetve Veszprémhez csatoltak. A határozatlan alak kifejezi, hogy nem minden Vas megyei várat ismertetünk az alábbiakban, hanem csak a kirándulók, túrázók számára leginkább ajánlhatókat. Nem tárgyaljuk a megye és az ország történelmében legfontosabb szerepet játszott városi várakat (Körmend, Kõszeg, Szombathely, Sárvár) sem. Ezekrõl bárki könnyen talál magának olvasnivalót. Inkább a kevésbé ismert várakat mutatjuk be. Vas megye területén is – ahogyan egész régiónkban mindenütt – a várak építése már az õskorban megkezdõdött. Az õskor maga is gyûjtõfogalom, hisz az idõszámításunk kezdete, Krisztus születése elõtti évezredeket takarja. Sok õskori erõdítés nyomait már csak régészeti ásatások, esetleg légifelvételek alapján ismerjük. Vannak azonban a bronzkorból és a vaskorból ma is jól látható maradványokkal rendelkezõ sáncvárak. Értelemszerûen a legkésõbbiek közülük a kelta korból valók (i.e. 4–1. század). Akkoriban a bójok (boiusok) éltek az Arrabo folyó vidékén. A névben nem nehéz ráismerni a Rábára, a folyó neve kelta – esetleg még régebbi indoeurópai – eredetû. A római hódítást követõen Claudius császár 50 táján alapította meg Savaria városát. Szombathely római elõdjének neve is valószínûleg kelta eredetû, vagyis egy korábbi település nevét vitte tovább. Ez utóbbi nem föltétlenül a mai város területén helyezkedett el. Felvetõdött, hogy esetleg a nemzetközi hírû bronzkori-vaskori magaslati erõdített településsel, egy valóságos „hegyi várossal”, Velem-Szentviddel lehet azonos. A rómaiaktól a magyarok megjelenéséig eltelt évszázadokról szerény ismeretekkel rendelkezünk. Elõbb a germán keleti-gótok, longobárdok, majd az avarok uralták a térséget. Az avar korban került sor a szlávok letelepedésére is. Helynevek árulják el egykori jelenlétüket olyan helyeken is, ahol ma már nem élnek. Hogy csak egyetlen példát említsünk: Felsõmarác „marác” neve a Morva-folyó vidékérõl áttelepült szlávokra utal. A megye mai területén a helynévanyag legalább 80%-a magyar eredetû. A folyónevek között – a szláv Pinka, Csörnöc, Ablánc stb. mellett – magyar eredetûek is vannak, mint például a Gyöngyös, Sorok neve. Újabban több neves kutató (Vékony Gábor, Makkay János, Engel Pál) meggyõzõ érveket hozott fel amellett, hogy a magyar etnikum kárpát-medencei jelenléte az avar kortól folyamatos. Ezzel magyarázható, hogy olyan területeken is magyar helynévadással találkozunk, ahonnét eddig egyáltalán nem – vagy igencsak szerény mennyiségben – ismerjük az Árpád-féle honfoglalással idekerült emberek temetkezéseit. Vas megye is ilyennek számít.

3

A megyében található a Vasvár és Gyõrvár közti 8 km hosszú „Római-sánc”, nevével ellentétben biztosan nem a római korból származik. Földjébõl késõrómai edénytöredékek kerültek elõ, a középkori birtokhatárok már igazodtak hozzá. Egy 12. századi német krónika, Freisingi Ottó mûve „claustra terrae” – a föld gyepûi – formában említi. Idáig nyomultak 1118-ban III. (Babenberg) Lipót osztrák õrgróf és II. Borivoj cseh herceg II. István királyunk ellen harcoló seregei. Felgyújtották Vasvárt, de a sáncot igazából csak mint földrajzi helymeghatározást említi az idézett szöveg. Hogy az avar korban, avagy csak valamikor az Árpádot követõ idõszakban épült-e, nem tudjuk biztosan. E sorok írója az elõbbit tartja valószínûbbnek, tekintettel arra, hogy a híres Notker Balbulus alaptalanul meseszerûnek minõsített leírása az avar ’hegin’ nevû sáncokról pontosan ráillik. Forrásaink csakis az avar korra vonatkozóan említenek a birodalmat körkörösen védõ sáncokat. Más kérdés, hogy ezeket a késõbbi korokban is nyilvánvalóan használták. Tereptárgyként egyes szakaszaik még ma is léteznek. Hazánkban a legjobb állapotban fennmaradtak egyike éppen ez a vasvári sánc. Egy biztos, Vasvár vára körül szervezték meg a megyét. Elsõ – méghozzá magyar nyelvû – említése 1108-ból származik. Könyves Kálmán Trau (Trogir) város kiváltságait megerõsítõ oklevelében szerepel a királyi elhatározást megerõsítõk között Ugod vasvári ispán („Vasuariensis comes”). Hogy ez a vár hol helyezkedett el, arról megoszlanak a vélemények. E sorok írója szerint a vár 1118. évi felégetése után már nem épült újra, hanem a király a felhagyott vár helyén alapította meg a vasvári Szent Mihály titulusú társaskáptalant. Ha várakról hallunk, sokunknak rögtön Gárdonyi Géza: Egri csillagok címû regénye jut eszünkbe. Vagyis a várak katonai szerepére, az ostromokra és várvédelmekre gondolunk. Egyesek talán még a himnuszban szereplõ rabló mongolok nyilainak a zúgását is hallani vélik. A köztudat a várakat, mint hõsi harcok színtereit tartja számon. Vajon helyesen-e? Kétségtelenül a vár védelmi célú lakóépület (együttes). Ilyen értelemben nem vitás, hogy a hétköznapi biztonsági igényeknél magasabb szintû védettséget nyújtott tulajdonosai, lakói számára. Ne felejtsük el azonban az ember örök tulajdonságát, a hiúságot és a presztízsszempontokat sem! A várak, várhelyek meredek oldalú magaslatokon, vagy éppen vizek által védett szigeteken, gyakran fontos utak, hidak mellett, vagy éppen települések központjaiban találhatók. A középkori táj meghatározó elemei voltak s ma is azok. Érdemes ilyen szempontból megnézni Németújvár (Güssing) vagy Fraknó (Forchtenstein) várát a történelmi Magyarország nyugati peremvidékén. Nehezebben érzékeljük ezt azokon a helyeken, ahol a város már körbenõtte a középkori várat, mint Kõszegen, Sárváron (nem is beszélve az 1791-ben lebontott szombathelyi vár helyérõl), vagy a késõbbi korokban kastéllyá alakították át, mint azt Körmend vagy Kismarton (Eisenstadt) esetében láthatjuk. Mielõtt általánosságokban beszélnénk a várak szerepérõl, nem árt tisztázni a „vár” szó gyûjtõfogalom jellegét. A legkülönfélébb objektumokat erõdítették. Mindenki ismeri a városerõdítéseket (például Kõszegen, Sopronban, Ruszton láthatók). De nem csak a kõfalas, „kulcsos” városok voltak körbekerítve, hanem a jelentõsebb mezõvárosok is (Sárvárt, Csepreget említhetjük). Igaz, utóbbiak nem kõfallal, hanem fa palánkkal és vizesárkokkal. A védett nemesi lakhelyek a fõúri, püspöki, királyi váraknál alacsonyabb kategóriáját jelentik a középko-

ri és koraújkori „várkastélyok” (a fogalmat Jókai Mór találta ki, régen csak kastélynak nevezték õket). Mindenesetre a klasszikus várakhoz hasonló védõfalak, árkok, tornyok övezték ezeket is. Nem egy helyen ma is jól láthatók (Bozsok, Vasszécseny, Zsennye). A vár és a kastély közé egyébként lehetetlen éles határvonalat húzni, nem egyszer ugyanazt az építményt a források hol ennek, hol annak nevezik. Megállapítható, hogy a kastély fogalmán – legalábbis a 18. század elejéig – minden esetben erõdített nemesi vagy fõúri lakóhelyet értettek. Az más kérdés, hogy az egykori védõfalakat szinte mindenütt lebontották, és az árkokat feltöltötték. Ezek a munkálatok eredményezték, hogy ma például a körmendi régi várból átalakított kastély körül asztallap simaságú terepet találunk, holott a 17. században még komoly árkok, sáncok övezték. A falusi lakosság a török veszély növekedésekor, vagy egyéb közbiztonsági jellegû problémák, illetve presztízs-szempontok miatt gyakran megerõsítette a templomot. A kemenesszentmártoni templom szemléletes példa erre, a padlástérben kialakított lõréses „védelmi emelettel”. A gazdag bencés és ciszterci apátságok is – mai tudásunk szerint szinte kivétel nélkül – erõdítve voltak, az apátok várnagyokat is tartottak némelyikükben, például Szentgotthárdon, ahol a középkori apátság területét ma is várnak nevezik.

4

5

BOZSOK VÁRA ÉS KASTÉLYAI Bozsok-Puszta É-i szélesség: 47º 19’ 31“; K-i hosszúság: 16º 29’ 36“ Bozsok-Batthyány kastélyrom É-i szélesség: 47º 19’ 06“; K-i hosszúság: 16º 29’ 05“ Bozsok-Torony É-i szélesség: 47º 19’ 33“; K-i hosszúság: 16º 29’ 32“ Bozsok-Sibrik kastély É-i szélesség: 47º 19’ 48“; K-i hosszúság: 16º 29’ 27“ A templom és a temetõ közti, Puszta néven ismert területen található egy érdekes középkori várhely. Védelmi rendszerének központja egy 21x15 m-es felszínû, lekerekített sarkú négyszög alakú, vizenyõs környezetébõl 2,5 m-rel szigetszerûen ki-

Bozsok-Puszta

ˆ

emelkedõ domb. A belsõ rész nagysága 0,03 ha. Eredeti megközelítési útja ÉK-i irányból sejthetõ. A vizenyõs környezetet úgy érték el, hogy egy 100x75 m-es területet Ny-ról és D-rõl mesterséges töltéssel öveztek. Éról és K-rõl pedig lemélyítették a területet (az így nyert földbõl épülhettek a töltések és a védett terület is mesterségesen megemelt szintû lehet). A töltésen késõbb a víz levezetése és megközelíthetõsége érdekében nyílást vágtak. 1973-ban P. Buócz Terézia próbaásatást végzett itt, a töltés földjébõl kora császárkori és középkori kerámiatöredékek kerültek elõ. Ebbõl egyértelmû, hogy a töltés középkori. A falu 1277 óta adatolt, északi részét valószínûleg már ekkor a Csém nb. Sibrikek birtokolták. A másik rész elõbb a szentvidi, majd a rohonci váruradalom mindenkori birtokosaié volt. 1540-ben aztán ez a rész is I. Ferdinánd adományából a Sibrikeké lett. Sibrik György 1616ban vizsont eladta a Batthyányaknak, a rohonci uradalom urainak, így helyreállt a korábbi megosztott birtoklás. Az alsó kastély valamikor a 16. század második felében épültetett. A négysarokbástyás épületegyüttesbõl jelenleg az Ény-i és a Dny-i torony, valamint a nyugati szárny alsó szintjének romjai állnak. Sibrik István gyermekei

Bozsok toronyrom (középsõ kastély)

Bozsok – Sibrik kastély

Bozsok alsó kastélya (Derdák Ferenc felmérése)

6

1602-ben osztoztak meg rajta. 1629-ben Sibrik István panaszolja, hogy bátyja, Sibrik Tamás alsó kastélybeli részét olyan állapotban adta át neki, hogy csak a puszta kõfalak álltak. 1665–1670 közt ákosházi Sárkány János vicegenerálisé volt. Felesége, Tõrös Kata összeszûrte a levet Batthyány Kristóffal. Ezért nejét a vicegenerális Keszthelyen lefejeztette. Erre Batthyány lefoglaltatta a birtokot, ekkor készült a kastély összeírása (1670). Híres látogatója volt 1698-ban II. Rákóczi Ferenc, a késõbbi fejedelem. 1813-ban I. Ferenc király is járt itt gróf Althan Ferenc fõudvarmester vendégeként. Tûzvész következtében pusztult el 1841ben. Régészeti kutatását 1990-ben P. Hajmási Erika végezte. A templom szomszédságában, a patak keleti oldalán álló ágyúlõrésekkel ellátott középkori toronyrom egy régi castellum ÉNy-i megmaradt sarka. 1603-ban Sibrik Máté õsi kastélyaként említik a tornyot, 1616-ban már csak mint romot említik. A falu északi szélén található felsõ kastély bejárati kapuja feletti címeren Sibrik Ostvát és felesége gersei Pethõ Éva monogramját látjuk (OS PE), felirata: „CUSTODI DOMINE INTROITUM ET EXITUM TUUVM A 1614” (õrizd uram az itt be- és kilépõ tieidet). Az épület magja ennél régebbi. Árkai a nyugati oldalt kivéve három oldalról is jól láthatók. 1983-ban Bakay Kornél feltárta a DK-i saroktornyot, mely a 17. században épült. Vitatott, hogy az épület legkorábbi magja pontosan mikor épült, talán még a 15. században.

7

CELLDÖMÖLK – SÁG HEGY Északi szélesség: 47º 13’ 52“; keleti hosszúság: 17º 06’ 59“ A Kemenesalja területébõl szigetszerûen kiemelkedõ, vulkanikus eredetû Ság hegy fennsíkjának bazaltrétegét a XX. században kb. 10 m vastagságban teljesen lebányászták (az eredetileg 290 m-es tszf. magasságú hegy legmagasabb pontja ma 279 m). Környezetébõl átlagosan 160 m-es relatív magassággal emelkedik ki. A hegytetõn az újkõkorban, rézkorban már lakott magaslati telep volt. Legjelentõsebb korszaka a késõbronzkor, kora vaskor. A várról a Mozsolics Amália által közölt fényképeken kívül szinte semmit nem tudunk. A fotókról anynyi látszik, hogy törtkõbõl épült a

Ság hegy várfalrészlete archív fotón (Mozsolics Amália nyomán)

Ság hegy a II. katonai felmérés térképén

védõfal. Az alapozás és a felmenõ fal köveinek rakásmódja eltérõ. Bél Mátyás leírásából arra következtethetünk, hogy a kõfal egykor az egész hegytetõt körbefogta. Lázár Jenõ beszámolója szerint igen kevés középkori leletanyag, mindössze néhány hullámvonalas díszû edény került elõ. A monda szerint IV. Béla építtette volna a tatárjárás után a környékbeli lakosság védelmére. Beszámol Bél Mátyás egy sziklába vájt mély ciszterna nyomairól is. Lázár Jenõ szerint a várfal 1,8 m széles volt, 5 m magasságig állt még 1951-ben is. A Ság hegy tetején épített várat 1275-ben a király Héder nb. Herrandnak adományozta. III. Endre 1296. évi hadjárata során Lodomér esztergomi érsek Ságsomlyó vára alatt keltezett egy oklevelet (nyilván ostromolta a várat a Kõszeg felé vonuló királyi had). Tartozékai a késõ középkorban a Veszprém megyei Somló uradalmába számítottak. Egy 1479–80-ra keltezhetõ oklevél mint elpusztult várat említi.

8

CSÁKÁNYDOROSZLÓ – MAGYARBÜKS VÁRDOMB Északi szélesség: 46º 59’ 39“; keleti hosszúság: 16º 27’ 53“ Nagycsákány kastélyától 4 km-re ÉNy-ra helyezkedik el a Várdomb. Közvetlenül alatta Magyarbüks – azóta elnéptelenedett – község települt. A Várdomb a Strém-patakot D-rõl kísérõ magaslat, jelenleg – jól áttekinthetõ – bükkös erdõ borítja. Megközelíthetõ a 8-as számú fõút felõl úgy, hogy a csákánydoroszlói vasútállomást jobbról elhagyva 1 km megtétele után aszfaltos út ágazik le ÉNy-i irányban. Ezen 2 km után, mielõtt az út leereszkedne a völgybe, balra kanyarodunk, és 450 m-nyire Ny-ra egy régi, korunkban felújított emeletes Csákánydoroszló – Várdomb erdészlakhoz érünk. Ettõl ÉNy-ra további 450 m-es távolságra találjuk a várat. D-É irányú gerinc északi végén helyezkedik el a nagyjából ovális alakú, hegyes aljú árokkal körülvett erõdítmény. Belsõ területének hossza 30, szélessége 20 m (0,05 ha). A falut 1248 óta említik oklevelek. A vár építtetõi a Héder nemzetség Hédervári ágának tagjai lehettek.

DOZMAT TEMPLOMDOMB Északi szélesség: 47º 14’ 08“; keleti hosszúság: 16º 30’ 25“ A templom dombja nagyon jó kilátást biztosít a vidékre, fõleg a Szombathelyt Felsõõrrel összekötõ útra. A sáncvár területén jelenleg is használt templom körül temetõ van. A 13. századi stílusjegyeket mutató Szent György templom egy korábbi sáncvár belsejébe épült. Ezt onnan tudjuk, hogy a templom körüli szint kialakítása során láthatóan belevágtak a sáncba. A temetõ telje-

9

Dozmat – templomdomb (Hideg Attila felmérése)

sen fedi a belsõ területet. É-on és Ny-on a sánc és a külsõ árok jól látszik. K-en a sáncra épült a régi ravatalozó épülete. Az árkot itt a modern útépítések miatt már nem lehet érzékelni. DNy-on újkori kriptaépítéssel és a temetõtõl D-re esõ telek elegyengetésével felszámolták az erõdítés nyomait. A belsõ védett terület alakja közel kerek lehetett. Átmérõje 50 m körüli. A védett terület nagysága 0,18 ha. A sánc szélessége kb. 5 m lehetett, magassága a K-i oldalon 0,5 m. Az árok szélessége 6–9 m között változik, mélysége 0,2–0,5 m. A sáncvár a templom építése elõtt, a korai Árpád-korban funkcionálhatott.

DÖRÖSKE – KASTÉLY ÉS A VÁRSÁNC Északi szélesség: Döröske-kastély 47º 00’ 52“; keleti hosszúság: 16º 41’ 46“ Északi szélesség: Döröske-vársánc 47º 00’ 42“; keleti hosszúság: 16º 41’ 23“ A falu belterületén a Fõ u. 6 számú ház telkén 3 oldalról meredek lejtõkkel övezett dombnyúlványon található a Kastélynak nevezett középkori várhely. Három oldalról gyakorlatilag járhatatlan meredekségû domboldalak övezik. Csak délrõl volt támadható. Innen kétszeres mély szárazárok védte. A belsõ árok még ma is 4 m mély (egykor még ennél is mélyebb lehetett). A két árok közt talán kaputorony állhatott. Erre utal a külsõ árok érdekes, szögletesen megtörõ vonala. Ezt az árkot jórészt már feltöltötték. Eredeti mélységét csak régészeti módszerekkel lehet majd megállapítani. A kis vár belsejében téglaépület, nyilvánvalóan egy lakótorony állt. A felszín alapján arra gyanakszom, hogy trapéz alaprajza lehetett. Igen érdekes, hogy a helyszínen gyûjtött téglák ugyanabból a kézi vetésbõl származnak, mint a Kastélytól 400 m-nyire található 1200 körüli építésûnek tartott temploméi. A ma is párkánymagasságig álló kis Árpád-kori falusi templomban a lábazati részen 8 cm-es, a felmenõ falakon pedig 4,5 cm-es vastagságú téglák figyelhetõk meg. Pontosan ezekbõl épült a várban álló torony is. Tehát nagy valószínûséggel feltételezhetjük, hogy ugyanakkor, nyilván ugyanaz a birtokos építtette mindkettõt! Védett területének nagysága 0,02 ha. Döröskén 1453-ban kastélyhelyet („locus castelli”) említ egy oklevél. Mátyás király korában, 1471-ben a nádasdi Darabos család itteni castelluma szerepel. Valószínûleg Döröske-kastély újjáépítették tehát a korábban már egyszer (Hideg Attila felmérése) elpusztult Árpád-kori várat.

10

A falutól nyugatra található dombtetõ a Vársánc nevet viseli. A három oldalról meredek lejtõkkel határolt 4 ha nagyságú területet övezõ faszerkezetes sánc gerendanyomai a szántásban ma is megfigyelhetõk azon a részen, ahol a mezõgazdasági mûvelés miatt bejáratot nyitottak a vár belsejébe. Faanyagának radiocarbon vizsgálata Kr.e. XVI. századra, vagyis a középsõ bronzkorra utal. Vagyis jelen ismereteink szerint ez a legrégebbi ma is látható maradványokkal rendelkezõ várhely a megyében.

FELSÕMARÁC – TÓTFALU Északi szélesség: 46º 57’ 07“; keleti hosszúság: 16º 31’ 20“ Az egykori tótfalui törökkori vár helye Felsõmaráctól kb. 2 km-re É-ra, a Rába magaspartján található. Megközelíthetõ egy földúton, amely Csákánydoroszló felõl jövet a Berki-patak hídján átkelve jobbra ágazik le az aszfaltos útból. A vár területe jórészt áttekinthetõ, füves. A terület ÉNy-i sarkában egy kereszt található. Az É-i oldalt kivéve 3 oldalról mély szárazárok övezi (ennek szélessége délen 22 m, nyugaton 16–17 m, mélysége délen 5–6 m, nyugaton 3–4 m. A négyszögletes belsõ terület hossza É–D irányban 33–34 m, Ny–K irányban pedig 38 m. Ebbõl a Ki, kb. 10 m széles sáv csalánnal és akácbokrokkal benõve jelezheti az egykori épület helyét. A helyen a Csányi család kastélya állt, melyet Kanizsa 1690. évi eleste után végvárként hasznosítottak. A vár kapitányai továbbra is a birtokos család tagjai voltak.

Felsõmarác-Tótfalu (Szabó Tibor felmérése)

GÓR – KÁPOLNA-DOMB Északi szélesség: 47º 21’ 21“; keleti hosszúság: 16º 47’ 46“ A góri Kápolna-domb déli részén a temetõ anyakeresztje egy hatalmas õskori sáncon áll. Ugyanennek a sáncnak a feltehetõ északi megfelelõje az ásatások során keltakorinak bizonyult. A 2,5 ha-os késõbronzkori és vaskori erõdített magaslati település a kistérség korabeli központja lehetett. Gazdag leletanyag került itt elõ, például a bronzmûvességhez használt öntõminták sorozata.

11

A domb északi szélén egy erõsen feltöltõdött állapotában is 2 m mély várárokkal övezett kisméretû középkori vár maradványait tártuk fel teljes mértékben. Az 1988–1993 közt e sorok írója és Ilon Gábor által feltárt vár teljesen fából épült. A középsõ lakótorony faanyagának radiocarbon C14-vizsgálata 1105–1131 közti legvalószínûbb kivágási dátumot eredményezett. Az alaprajzból rekonstruálható vár meglepõen pontos analógiái az 1070-es években készült bayeux-i kárpiton ábrázolt várak között fedezhetõek fel. Mesterségesen emelt dombon épült, függõleges tartóoszlopos szerkezetû lakótornyok ezek. Fából készült saroktornyos védõfallal övezték õket. A várárkon fahíddal biztosították az átkelést. Egy 1238-ra keltezetõ oklevél „castrum Guor” formában – egy szomszédos birtok határjárásának tájékozódási pontjaként – említi a várat. A Górral azonosítható ‘Gar’ prédiumot 1259-ben a Ják nembeli Márton fia Márton comes, a jáki monostoralapító fia birtokában találjuk. A falut késõbb is birtokló Guary család középkori õsei, a Ják nemzetség tagjai lehettek a vár 12–13. századi tulajdonosai.

HEGYFALU Északi szélesség: 47º 21’ 04“; keleti hosszúság: 16º 52’ 47“ A falu belterületén, a kastéllyal szemközt, a Széchenyi u. 15. sz. ház telkén található. A templomtól 200 m választja el. Jelenleg részben parkosított kert, részben akácos. Tengerszint feletti magassága 160 m, keleti irányban a Kõris-patak felé kb. 5 m-t lejt a lankás felszín.

12

A nagyméretû mesterséges – csonkakúp alakú – földhalom magassága 5 m, felsõ vízszintes felszínének átmérõje 20 m. Felépítéséhez kb. 3500 m3 földet mozgattak meg. A magyar krónikaszövegek egy eddig megmagyarázhatatlan helyének megfejtéséhez segít talán hozzá minket a hegyfalui motte-domb. A Képes Krónika 96. fejezete szerint 1063-ban I.Béla királyt, miután Dömösön ráomlott a trónemelvény, „félholtan vitték a Kanizsa patakjához, ott távozott el e világból”. Pauler Gyula rámutatott, hogy a Kanizsa helyett Kõrist kell olvasnunk, erre utal a budai krónikában lejegyzett „Kyrus(va)” alak. Azért kellett a súlyos beteg uralkodót a Kõris-menti királyi udvarházba szállítani, mert az országot német támadás fenyegette. Nem lehetett tudni, vajon Moson, Sopron felõl, vagy esetleg az 1051-ben használt Radkersburg–Vasvár–Veszprém úton jönnek-e a támadók. Hegyfalu ott helyezkedik el, ahol a Gyõr–Szombathely és a Sopron–Sárvár út keresztezi egymást. Olyan hely, ahonnét bármelyik irányból jövõ ellenséges sereg ellen el lehetett indulni. Így érthetõvé válik a másutt is ismert királyi mottékkal azonos típusú erõdítmény megléte. Ez nyilván éppúgy egy fontos út mellett elhelyezkedõ királyi udvarhely tartozéka volt, mint a közeli Ikervár (Salamon király 1073-as tartózkodási helye), vagy a fontos utak mellett található Szihalom és Hegyeshalom.

HEGYHÁTSZENTMÁRTON – VÁRDOMB Gór – Kápolna-domb áttekintõ (Sándorfi György felmérése)

Északi szélesség: 46º 56’ 21“; keleti hosszúság: 16º 28’ 47“ A falu fõutcájának É-i végén, a Rába magaspartján található a középkori-koraújkori kastély helye. A domb tengerszint feletti magassága 233 m, a Rába felé 30 méteres meredek lejtõk határolják. A védett belsõ terület NyK irányban 19 m, ÉD irányban 34 m átmérõjû, téglalap alakú. Az É-i oldal kivételével mindenütt több méter mély szárazárok övezi, melynek szélessége Ny-on 15 m, D-en 25 m, K-en ? m. É-on a szakadékszerûen meredek Hegyhát-perem határolja. Horváth István helybéli amatõr régész számos kályhacsempét gyûjtött a területen. A téglából épült kastély minden bizonnyal az É-i, valamivel magasabb területrészen állt. Az udvart Ny-i, D-i és K-i oldalról alacsony Hegyhátszentmárton földtöltés övezi, valószínûleg téglafal om(Szabó Tibor felmérése) ladéka. Az Ivánczyak kastélya volt.

13

HOSSZÚPERESZTEG – DÉNESDI VÁR Északi szélesség: 47º 06’ 34“; keleti hosszúság: 17º 02’ 49“ A várhely Hosszúpereszteg templomától légvonalban K–ÉK-re található a Kodó-patak bal partján. Megközelíthetõ a 8-as fõúton a falutól 1,4 km-re balra leágazó, az egykori Sárvár–Zalabér vasútvonal töltésén haladó úton. A várhely szigetszerûen helyezkedik el, környéket Várbereknek nevezik. Területét fû, árkait részben nád borítja. Egy része erõsen bokros.

IKERVÁR – RÓZSADOMB Északi szélesség: 47º 11’ 54“; keleti hosszúság: 16º 53’ 57“ A ma is meglevõ földhalomvár, amelyet több idõs ember különbözõ elnevezésekkel említett (Pókadomb, Rózsadomb, Batthyány miniszterelnök tanácskozó dombja), egy markáns Rába kanyarulat közelében a folyó és a Mûcsatorna közti területen található a túlparton elhelyezkedõ falu központjától 1,2 km távolságra („iker” várától a már elhordott Fazékdombtól 1 km választja el). Jelenleg az árkot nád, magát a központi dombot pedig akácos borítja. Megközelíthetõ a faluból Sótony felé vezetõ közúton a Mûcsatorna hídja elõtt, annak partján vezetõ földúton 750 m-t megtéve, 100–120 m-re nyugatra találjuk. Az egyik legjobb állapotban megmaradt magyarországi motte. 6 m magas, felsõ átmérõje 17x19 m-es, építéséhez közel 5000 m3 földet hordtak össze. Ny-ról és ÉK-rõl egykori természetes folyómeder övezi, mesterséges árkot mindössze DK felõl kellett ásni kb. 20 m szélességben. Ikervár („Geminum Castellum”) a magyar krónikákban egy 1073. évi esemény kapcsán szerepel. Ekkor itt töltötte a karácsonyt Salamon király. Temploma a község mai Szent György titulusú plébániatemploma lehetett. Talán annak szomszédságában is állt egy kényelmes, nagyteremmel rendelkezõ udvarház. A Rába legeltetésre kiválóan alkalmas árterében, a Karakó felõl érkezõ egykori út két oldalán állt motték szerepe szimbolikus, illetve védelmi lehetett. Azt csak találgatjuk, vajon miért épült két földhalomvár egymás közelében.

Hosszúpereszteg – Dénesdi vár Az egykori sziget déli részén vannak a kétrészes középkori vár maradványai. Centrumát egy 40x30 méteres négyszögletes rész alkothatta (ezt szinte teljesen kibányászták, elhordták). Ettõl délre egy árokkal elválasztva található egy 30x16 méteres, szintén szögletes alaprajzú várrész. A két elõbb említett várrészt egy 8–12 m széles közös árok övezi. É-ról még két külsõ árok védte a várat. Nehezen állapítható meg, hogy az árkoktól északra esõ szigetrész beletartozhatott-e valamilyen formában az erõdítménybe. Védett területének nagysága 0,17 ha. Habarcsos köveket, római –másodlagosan felhasznált – teguladarabokat találtunk a várban. Elõkerült egy római tegula-töredék is. A birtok a Héder nembeli Héderváriaké volt az Árpád-korban. Közülük I. Dénes III. Béla korában (1172–1196) élt, II. („Õsz”) Dénes pedig II. Endre (1205–1235) kortársa volt. Talán egyiküknek köszönhetõ a vár felépítése.

14

Ikervár – Rózsadomb (Sándorfi György felmérése)

15

JÁKFA – TEMETÕ

KARAKÓ – VÁRHELY

Északi szélesség: 47º 20’ 13“; keleti hosszúság: 16º 57’ 21“ A Szent Mihály titulusú templom környezetében a mai temetõ területén egy régi sáncvárra utaló markáns árok és a szentély déli oldalán egy rövid szakaszon sánc részletei mutatkoznak. A templom eredetileg a Ják nemzetség monostoraként épült. A sánc és árokmaradványok valószínûleg nem a rövid életû monostor erõdítését jelentik, hanem egy – monostoralapítást megelõzõen létezett – nemzetségi vár nyomai.

Északi szélesség: 47º 06’ 28“; keleti hosszúság: 17º 12’ 30“ A Marcal és a megyehatárt képezõ csatorna közötti mocsaras rétbõl emelkedik ki a Várhely. A védett terület központja egy 35 m átmérõjû kerek, 10–13 m széles árokkal övezett belsõ várrész (0,1 ha). Ettõl É-ra trapéz alakú 0,25 ha-os külsõ vár található. A belsõ vártól D-re félhold alakú külsõ várrész van (0,1 ha). A három részt kétszeres, É-on háromszoros vizesárok védte. A védett terület nagysága összesen 0,45 ha. Régészeti ásatást 1976-ban végzett a vár belsejében Gömöri János és P. Hajmási Erika. Többek között sarló, ajtóvasalás és nyílhegyek kerültek elõ. Az elõkerült leletek késõ Árpád-koriak. Nagy kérdés ezek után, vajon ez volt-e a Szent István által alapított várispánság központja, vagy esetleg a tõle 500 m-re DK-re lévõ Sziget nevû nagyobb sáncvár?

Jákfa – temetõ

JÁNOSHÁZA Északi szélesség: 47º 07’35“; keleti hosszúság: 17º 09’38“ II.Ulászló 1510-ben engedélyezte Erdõdy Péternek, hogy jánosházi házát fallal és árokkal körülvehesse. 1558-tól a Csoron családé.1583-ban Csoron János újonnan épített erõsségének nevezi. 1609-ben a keleti bástyát Szabó Pál bástyájának, vagy górés, csardakos bástyának hívják. 1640-ben lakatlan, 1703-ban romos a kastély. Utolsó nagyobb átépítésére 1935-ben került sor. Bél Mátyás leírása szerint a meJánosháza zõváros is erõdítve volt. Régészeti kutatását 1978–87 között Mezõsiné Kozák Éva végezte Schönerné Pusztai Ilona építész közremûködésével. A Kemenesalja legszebb várkastélyának a sorsa sajnos még ma is bizonytalannak tûnik.

A késõ középkori okleveles említések (1335, 1347, 1409) az egykori várispánság központjára utalnak. Nincs a várra nézve kortárs forrásértékük. Újabban felvetõdött, hogy esetleg Karakó lett volna Vas megye eredeti központja. Ez nyilvánvalóan téves elképzelés, hisz a két várispánság egymással párhuzamosan létezett. Karakó a szórt birtokokkal rendelkezõ szolgagyõri típusú várispánságok közé tartozott.

16

17

Karakó – Várhely (Eöry Karácson felmérése)

KATAFA – VÁRDOMB/AD ARRABONEM Északi szélesség: 46º 59’ 29“; keleti hosszúság: 16º 38’ 05“ A várdomb a falutól É-ra a VasiHegyhát peremén helyezkedik el. A hely tengerszint feletti magassága 214 m, a Rába árterébõl 30 méterrel emelkedik ki. A terület jelenleg szántó, félig-meddig ugar. A gerincet délrõl egy alig érzékelhetõ sekély árok metszi, amely keleten egy teraszban folytatódik. A belsõ területen néhány teguladarab és római cserép. Az erõdítménytõl keletre húzódó római út nyomvonala a magas gazban nehezen érzékelhetõ. Régészeti feltárását 1980-ban Cserményi Vajk és Tóth Endre végezték. Az õrállomás belsõ területe 42x34 m-es lehetett. Elõkerült egy 18 db-ból álló aranypénzlelet, melynek elrejtése a kis erõdítmény markomann háború alatti pusztulásával lehet kapcsolatban (Kr. u. 167–180).

Katafa – Várdomb (Derdák Ferenc felmérése)

KEMENESSZENTMÁRTON – TEMPLOM Északi szélesség: 47º 17’ 43“; keleti hoszszúság: 17º 09’ 38“ A falunak is nevet adó templom 1,5–2 m magas mesterséges kiemelkedésen áll. Árok a felszínen nem látható körülötte, de ásatással nyilván elõkerülne. Az épületen a párkány alatt ún. védelmi emelet található, a lõfegyverek számára kialakított kulcslyuk alakú lõrésekkel. Egykor valószínûleg sok környékbeli templomon volt hasonló, mára valószínûleg a környéken ez az egyetlen látható emléke a lakosság török-kori önvédelmének.

18

Kemenesszentmárton – templom (Ivicsics Péter nyomán)

KERCASZOMOR-SZENTVISZLÓ Északi szélesség: 46º 46’ 48“; keleti hosszúság: 16º 20’ 06“ Kercaszomortól délre, közvetlenül az országhatár mellett egy fiatal fenyõerdõben az ovális dombtetõt egy 2,5–3 m átmérõjû nagyon sekély (0,5–1 m mély) árok veszi körül. Külsõ oldalán egy földtöltés követhetõ teljesen körbe. Az ovális (vagy lekerekített sarkú négyszög) alakú terület hosszmérete 80–85 m, legnagyobb szélessége 60 m. Középütt pár évvel ezelõtt valaki ásott egy árkot, amiben rengeteg tégla és habarcstörmelék Kercaszomor-Szentviszló van. A hely tengerszint feletti magassága az I. katonai felmérés térképén 265 m, környezetébõl a Kis-Kerka völgyébõl 35 méterrel emelkedik ki. Az itteni Szent Vencel tiszteletére szentelt templomot már a felsõlendvai uradalom 1208. évi határjárása említi. Vagyis egyike Vas megye legkorábban említett templomainak. A Csehország nemzeti szentjérõl elnevezett egyházat magyarosan Szentviszlónak hívták, így szerepel az egy 1463. évi oklevélben is. Az épület egészen a 18. század végéig funkcionált, akkoriban villámcsapás érte, majd a hívek lebontották s helyette lent a faluban építették fel új templomukat.

KÕSZEG – ÓHÁZ Északi szélesség: 47º 22’ 52“; keleti hosszúság: 16º 30’ 14“ A várostól 3 km-re Ny-DNy-ra a Kõszegi hegység fõ gerincének 606 m tszf. kiemelkedésén épült a városnak nevet adó régi vár. Relatív magassága a városhoz képest 330 m. Az Óházat elõször Wittinger Antal tárta föl 1895-ben. Újabb, rekonstrukcióhoz kapcsolódó kutatását Bakay Kornél kezdte meg 1991-ben. A hegy ÉNy-i lejtõje annyira meredek, hogy ott nem volt szükség árkolásra. A mélyebb belsõ árok 3 oldalról veszi körül a középsõ hegykúpot. A külsõ árok csak DNy-ról, a leginkább támadható gerinc felõl védte a várat. A 2 árok közti elválasztó terület déli részén épület, annak keleti folytatásában a sánc koronájára épített kõfal maradványai láthatók. A külsõ várárok keskenyebb, mint a belsõ. Mindkettõt függõlegesen vágták a sziklába. A régi bejáratnál egy felvonóhidas gyaloghíd szerkezetének sziklába vágott helye látható.

19

Az Óházon álló régi kõszegi vár valamikor 1241 elõtt épült, talán a Kõszegiek õsei emelték. Egyike lehet legkorábbi magánvárainknak. Maga a Kõszeg név is eredetileg erre a várra vonatkozott. A város régi magyar neve viszont Gyöngyös volt, abból lett a német Güns. A tatárjárás idején Harcias Frigyes osztrák herceg elfoglalta, Osli Herbord vezette királyi sereg 1242 õszén foglalta vissza („kedves emberei és hívei ajánlásra méltó csapatával vette vissza, miközben övéibõl tízen halálos sebet kaptak”, ahogy a királyi oklevél elbeszélése fogalmaz). A vár folyamatosan adatolt egészen 1432-ig. Valószínûleg az 1445-ös osztrák-magyar harcok során pusztult el. Igaz, Lazius 1556. évi térképe még ábrázolja Altgüns néven.

Sárvár határában is említik a kelta sáncvárat. Az ásatás kutatóárkai még most is nyitva vannak. A plató felõl legalább 3 m mély árok védi, melynek belsõ oldalán 15–20 m talpszélességû 2,5–3 m magas földsánc van. Károlyi Mária az egyik kapunyílást vizsgálta meg, ettõl nyugatra található egy másik is. A második katonai felmérés, illetve régi megfigyelések szerint a vár eredetileg több részes lehetett, kiterjedt a mai major területére is.

Nagysimonyi – földvár

NARDA – KISTELEK-ERDÕ

Kõszeg – Óház

NAGYSIMONYI (OSTFFYASSZONYFA) FÖLDVÁR Északi szélesség: 47º 17’ 41“; keleti hosszúság: 17º 00’ 48“ A Földvár-majortól keletre esõ erdõs magaslaton találhatók a Károlyi Mária által 1975-ben megkutatott sáncvár maradványai. A szakirodalomban Ostffyasszonyfa,

20

Nagysimonyi – földvár a II. katonai felmérés térképén

Északi szélesség: 47º 13’ 42“; keleti hosszúság: 16º 27’ 47“ A falutól délkeletre lejtõs domboldal felsõ harmadában 20 m átmérõjû, négyszögletes alakú, körülárkolt várhelyet találtak 2001 októberében. Derdák Ferenc felmérte, néhány Árpád-kori kerámiatöredék került elõ. A várat – vagy csak a falut (?) – egy 1322-es oklevél is említi. Jellegzetes Árpád-kori vár, mely abban az idõben lehetett használatban, mielõtt a falu beolvadt volna a pinkaóvári majd a szalónaki uradalomba. Ez is azt mutatja, hogy a nagy uradalmak kialakulása gyakran kisebb birtokok beolvasztásával járt. Vagyis az a régi elmélet, miszerint a ritkán lakott területeken összefüggõ nagy földeket kaptak volna eredetileg egyes birtokosok, korántsem mindeNarda – Kistelek-erdõ (Derdák Ferenc felmérése) nütt érvényes.

21

OSTFFYASSZONYFA – KÁDÁR-CSONKAVÁR Északi szélesség: 47º 20’ 15“; keleti hosszúság: 17º 02’ 14“ A Ostffyasszonyfa központjától 1,1 km-re ÉNy-ra, a Lánka-patak jelenlegi medrének nyugati, bal partján, a Kádárok-dûlõben található a Csonkavár. Jelenleg legelõként hasznosítják a területet. Tszf. magassága 148 m, környezetébõl kb. 3 méterrel emelkedik ki. Megközelíthetõ a faluból Uraiújfalu felé vezetõ úton. A Lánka-patak hídjától elindulva északi irányban 500 méterre találjuk a várhelyet. A vár belsõ területe kerek alaprajzú, átmérõje 20–22 m. Védett területének nagysága 0,035 ha. Az erõsen szétszánOstffyasszonyfa-Kádár – Csonkavár tott árok szélessége 23 m, (Sándorfi György felmérése) mélysége 3 m. Kádár (Kadar) falu a hasonló nevû nemzetség birtokában volt III. Béla koráig. A kapornaki apátságnak adományozták, amelynek kegyurasága a nemzetség kihalásakor a királyra szállt, aki azt a Kõszegieknek adta tovább. Valter Ilona szerint a kapornaki apátságot 1150 körül alapították. Vagyis, amennyiben a falunak nevet adó nemzetséggel összefügg az Árpád-kori vár, akkor annak legkésõbb III. Béla korában kellett épülnie. A várat 1986-ban mértük fel. Területén 1996 nyarán Ilon Gábor kutatást végzett. Az érdemben közöletlen, szóbeli információ szerint elõkerült Albert király (1437–1439) egy pénze is. Ez talán a faluban a mai evangélikus templom helyén állt Kígyókõ vár 1441-es ostromával összefüggésben kerülhetett ide. Bár az sem kizárt, hogy az 1440-es években a husziták és más, a közbiztonság szempontjából veszélyt jelentõ, a polgárháború zavaros körülményeit kihasználó csoportok régi várhelyeket újra használatba vevõ tevékenyégével függ össze. Ilyesmire Vas megyében Pinkaóváron rendelkezünk adattal: ezt a várat 1446 elõtt Giskra huszitái foglalták el.

22

ÕRIMAGYARÓSD KASTÉLYPART Északi szélesség: 46º 53’ 07“; keleti hosszúság: 16º 32’ 06“ A késõ középkori kastélyhely a Petõfi utca házai mögött található. K-i oldalán mély patakvölgy húzódik. A nádasdi Darabos család középkori kastélyát a törökök ellen végvárként hasznosították. Az épületegyütes feltáratlan, múltjáról viszont gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre. A 17. században fontos szerepet játszott a török portyázók féken tartásában. Õrimagyarósd – kastélypart (Sándorfi György felmérése)

ÕRISZENTPÉTER Északi szélesség: 46º 50’ 54“; keleti hosszúság: 16º 24’ 07“ Szentpéter török elleni végvárát a Zala völgye fölötti dombon álló román kori eredetû, Szent Péter titulusú katolikus templom körül építették ki. Árka ma is körben jól látható. 1963-ban, majd 1979–80-ban Valter Ilona feltárta a faszerkezetû erõdítés több részletét. A kapu elõtt farkasvermet talált kihegyezett karókkal. A tégla cinteremfal elõtt fa-föld szerkezetû palánkot építettek, amely hatásos védelmet biztosított akár az ágyútûz ellen is. Komolyabb ostromáról mégsem hallunk. A belsejében épült templom Árpád-kori falusi templomépítészetünk egyik legszebb fennmaradt emléke. Belsejében a reformáció idejébõl származó 17. századi biblia-idézetek vannak a fehérre meszelt falra festve.

Õriszentpéter (Valter Ilona nyomán)

23

PETÕMIHÁLYFA – MÁRVÁNYKÕ VÁR Északi szélesség: 46º 58’ 44“; keleti hosszúság: 16º 47’ 16“ Nem is olyan régen a széles árkok és a belõlük kikerült földbõl felhalmozott sáncok korát az õskorra, azon belül is a bronzkorra, vaskorra tették. Azonban Sándorfi György, azóta elhunyt kitûnõ várkutatónk még a 80-as évek elején rájött, hogy a történeti forrásokban a 15. században felbukkanó Márványkõ vár vagy kastély helyérõl van szó. Délrõl a Sárvíz mocsaras, süppedékes ártere határolja, a többi három oldalon kettõs vizesárok övezte, melyek esõsebb idõben ma is „tocsogósak”, csak gumicsizmában járhatók. A belsõ árok szélessége 20 m, a külsõé pedig 20–30–40 m közt változik. Mélységük néhol ma is 2 m.

János és Cillei Ulrik elfoglalták addigi jogos tulajdonosaitól a várkastélyt. Azt maga a király foglalta vissza zalai-vasi hadjáratán 1441 márciusában. Egyébként tudni lehet, hogy a Petõk és Szécsiek rivalizálása a személyes érdekektõl sem volt független. Zsigmond király uralkodásának második felében évtizedeken át a Gersei Petõk töltötték be a vasi ispáni posztot, Albert király azonban Szécsi Jánost nevezte ki az ország egyik leggazdagabb megyéje élére. I. Ulászló újra a Gersei Petõknek adta a vasi ispánságot. 1490-ben Gersei Petõk osztoztak a váron egy családi birtokosztály keretében. Ebbõl a becses oklevélbõl tudjuk, hogy a várnak két kapuja volt, az egyik talán az országút felõli nyugati oldal közepén, a másik pedig a két vizesárok közti töltésen a várból kivezetõ út vonalán. Egy 1422-es oklevélbõl tudjuk, hogy az épületegyüttes része volt egy Szent István protomártír titulusú várkápolna is. Vas megye 1549. évi adóösszeírásából még kivehetõ, hogy akkoriban Gersei Petõ Péter és László lakhatták az épületet. Egy 1690-bõl származó adat szerint már romokban hevert. Pusztulása talán a Kanizsa 1600. évi elestét követõ eseményekkel magyarázható.

SORKIFALUD-ZALAK

Zsigmond király 1401-ben adott engedélyt a Gersei Petõ Jánosnak, hogy birtokain fa vagy kõ erõsséget építsen. A kastély („castellum”) 1410 körül készült el. Egy Bertalan nevû ácsmesterrel volt sajátos peres ügye ekkor az építtetõnek. Azon vitatkoztak, hogy a fából épült kastély elkészült-e a szerzõdés szerint, vagy nem. A kastélyban laktak a Gersei Petõ család tagjai, 1417-bõl Petõ János, 1437-bõl pedig Petõ László innen keltezett levelét ismerjük. Hadi események sem kerülték el. Amikor 1440-ben polgárháború robbant ki az Albert király halála után özvegyen maradt Erzsébet királyné és az ellenpárt által megválasztott I. Ulászló magyar-lengyel közös király közt, a Gersei Petõk utóbbi mellé álltak. A királyné párthívei, Szécsi

Északi szélesség: 47º 07’ 44“; keleti hosszúság: 16º 42’ 12“ A középkorban a jelenlegi Sorkikápolna – illetve az azóta beleolvadt Sorkitótfalu – határát nevezték Zalaknak. Jelenleg Sorkifalud határában található (1913-ban Szentléránthoz tartozott) a várhely. A Sorok-patak vízjárta völgyében található, annak a helynek közelében, ahol délrõl a Csikorgó-ér belefolyik. Legkönnyebben Taródháza felõl közelíthetõ meg, a Sorok jobb partján elindulva a régi temetõ érintésével 800 m-t megtéve érjük el a várat. Az egész terület jól áttekinthetõ rét. Egy 19–22 m átmérõjû kerek területet vettek körül 10 m széles árokkal. Megmaradt mélysége 1 m. Régészeti feltárását Kiss Gábor végezte Sorkifalud-Zalak 1987–1992 között. Az ásatások tanulsága szerint (Derdák Ferenc felmérése) egy 9x10 m-es befoglaló méretû rácsszerkezetû boronatalpon állt a központi torony. A rácsszerkezet 6–6 egymással párhuzamosan ill. derékszögben összecsapolt gerenda volt. A védett terület peremén és a védõárok belsõ lejtõjén egy-egy, egymással párhuzamos paliszád húzódott. Ezt az ásató, Kiss Gábor a sánc faszerkezetének tartja, szerintünk helytelenül. 1278-ban említi egy oklevél a Zalak földön található várhelyet árkokkal és régi gyepûkkel együtt.

24

25

Petõmihályfa – Márványkõ vár (Eöry Karácson felmérése)

SÖPTE – KAZÁR-MAJOR

TÖMÖRD – ILONAVÁR

Északi szélesség: 47º 17’ 25“; keleti hosszúság: 16º 38’ 59“ P. Buocz Terézia 1973-ban kisebb kutatást végzett a négyszögletes sáncvár területén. A hely tengerszint feletti magassága 220 m, környezetébõl nem emelkedik ki. Az elsõ katonai felmérés térképén még látszik, hogy a patak keleti oldalára is átterjedt eredetileg. A tökéletes formai megfelelés és az elõkerült kelta leltek alapján nyilvánvaló, hogy az ún. Viereckschanze-k egyikével van dolgunk. Korábban tévesen római korinak vélték.

Söpte az I. katonai felmérés térképén

Északi szélesség: 47º 21’ 33“; keleti hosszúság: 16º 39’ 49“ A falutól nyugatra, az Ilona-patak völgyének D-i partján, az ún. Gradicserdõben három oldalról meredek lejtõkkel határolt dombnyúlványon van a várhely. Tszf. magassága 245 m; 30 méteres meredek lejtõkkel magasodik a völgy fölé a völgy feletti relatív magassága 30 m. Távolsága a falu templomától légvonalban 1 km, a helyi hagyomány szerint a 400 méternyire keletre esõ Szent Ilona szobor körzetében volt régen a falu, illetve a szobor helyén állt volna a templom. A területet jelenleg erdõ borítja, jól áttekinthetõ. Megközelíthetõ az Ablánc hídjától 1,2 km-es sétával az erdõben halaTömörd – Ilonavár dó kék turistajelzésen. A három oldalról meredek lejtõkkel határolt dombnyúlvány É-i végén egy 37x27 méteres ovális területet vettek körül egy 12–18 m széles, 2–3 m mély szárazárokkal. A belsõ terület déli részén állhatott valamilyen – valószínûleg kõ/tégla – épület. A védett terület mérete: 0,08 ha. A falut 1233-tól kezdve említik oklevelek.

VASVÁR SZENTMIHÁLY-DOMB

Söpte – Kazár-major (Eöry Karácson felmérése)

26

Szentmihály-domb – északi szélesség: 47º 02’ 41“; keleti hosszúság: 16º 48’ 07“ Római sánc (kapu) – északi szélesség: 47º 01’ 12“; keleti hosszúság: 16º 48’ 19“ A domb a városközponttól D-Dk-re 500 mnyire található, tengerszint feletti magassága 217 m, 20 m-rel emelkedik a Csipkés-patak völgye fölé. A tõle közvetlenül Ny-ra húzódó dombgerincen találhatók a „Római-sánc” ma-

27

A Vasvár-Gyõrvár közti „Római-sánc”

radványai. Jelenleg gyümölcsösök és szõlõk vannak rajta. Az egykori árok területe füves, jól áttekinthetõ. Megközelíthetõ a Vörösmarty utcán keresztül, a domb keleti lejtõjén felkapaszkodó földúton. A domb északi végét kisebb mértékben elbányászták. A dombvonulat végzõdésén egy 10–15 m széles szárazárokkal választották le a kb. 60x35 m-es (0,2 ha-os) védett területû várat. A társaskáptalan három hajós bazilikájának (27x17 m-es méretû) építésével a korai vár használata megszûnt. Régészeti kutatását Járdányi Paulovics István végezte 1948-ban. Az 1118-ban elpusztult ispáni vár helyén a XII. sz.-ban társaskáptalani templomot építettek. Ez valamilyen formában erõdítve is volt (nyilván a korábbi védmûveket felújítva). Albert osztrák herceg serege az 1289-es hadjárat során elfoglalta („Yseneinpurch”). 1291-ben Kõszegi Iván harccal, jelenVasvár – Szentmihály-domb tõs károkat okozva vette vissza. (Derdák Ferenc felmérése) Más nézet szerint az ispáni vár a mai temetõ területén lett volna. Ott azonban, noha maga hegy kiválóan alkalmas lenne erõdítésre, vár egyértelmû nyomai nem kerültek elõ. Ásatásokra volna szükség ahhoz, hogy biztosabb képet kapjunk a régi megyeszékhely múltjáról.

A vár építését megelõzõen – még a magyar honfoglalás elõtt – állt a hegyen egy Karoling-kori templom is. Igen nagy múltra tekint vissza német Witinesberg, ómagyar Vütöm neve. Mindkettõ a kis templom védõszentjével magyarázható. A korai templomot az Árpád vezette honfoglalók elpusztították, ezt a romok között elõkerült jellegzetes rombusz alakú nyílcsúcs is bizonyítja. Késõbb, talán az államszervezés idõszakában, egy fa-föld szerkezetû kora-középkori vár épült az õskori fellegvár helyén. Az ezt felváltó középkori kõvár építési ideje ismeretlen, az Árpád-kor ko-

Velem – Szentvid, a középkori vár rekonstrukciós elképzelése (DJ)

Északi szélesség: 47º 21’ 04“; keleti hosszúság: 16º 28’ 42” A Szentvid-hegy õskori eredetû fellegvárával, teraszozott lejtõivel, egy európai jelentõségû korai városias település volt. A késõbronzkortól a kelta korig virágzott. Az utóbbi korban talán törzsi központ, oppidum volt. Régészeti kutatását 1972-ben Károlyi Mária kezdte, majd 1973–85 között Bándi Gábor és Fekete Mária folytatta. További kutatását a Szabó Miklós szervezte magyar-francia kutatócsoport kezdte meg 1988-ban.

rai szakászában vélelmezhetõ. A régészeti ásatás eredményeképpen tudjuk, hogy a vár DK-i végén egy 2–3,5 m falvastagságú, 3,5 m belsõ átmérõjû (9–9,5 m külméretû) torony állt. Ehhez 1,4 m vastag körítõfalak csatlakoztak. Hasonló torony sejthetõ a mai Kálvária helyén is. Szilágyi István feltételezése szerint a ma Velem – Szentvid az õskori teraszokkal és sáncokkal álló kápolna tornya is a középkori vár maradványa lenne. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy több kõ-periódussal is számolnunk kell. Oklevelesen 1270-ben említik elõször, amikor Kõszegi Henrik átadta II. Ottokár cseh királynak. A következõ évben Monoszló Gergely, V. István hadvezére foglalta vissza. IV. László 1277-ben a vár alatt keltezett. 1286-ban ostrommal vette be Kõszegi Miklós várát. Albert osztrák herceg serege 1289-ben foglalta el, az 1291-es hainburgi békét követõen talán lerombolták.

28

29

VELEM – SZENTVID

VELEMÉR-TEMPLOM

IRODALOM

Északi szélesség: 46º 43’ 58“; keleti hosszúság: 16º 22’ 22“ A Szentháromság titulusú templom környezetében a középkorban egy Szenttrinitás nevû település létezett. Ennek elsõ ismert okleveles említése 1268-ból származik. Vagyis a templom valamikor ezelõtt épült. Gyönyörû gótikus kifestése Johannes Aquila (Aquila János) radkersburgi festõ alkotása 1377-bõl. Az Velemér Szenttrinitás temploma épület 1808–1864 között romos volt. Utóbbi az I. katonai felmérés térképén évben Rómer Flóris – a magyar régészet atyja – közbenjárására újították fel. A templom régészeti kutatását 1966-ban Kozák Éva végezte. Az egykori cintermet egy mára jórészt feltöltõdött árok övezte, ennek nyugati szakasza még látható, belsõ peremén valamikor téglafal húzódott.

ZSENNYE – KASTÉLY Északi szélesség: 47º 06’ 28“; keleti hosszúság: 16º 49’ 34“ A Sennyeiek kastélyát 1557-ben említik elõször. Nádasdy Tamás nádor felesége, Kanizsai Orsolya egy levelében mint biztonságos, erõdített helyet említi ekkor. Valamikor ezt megelõzõen – talán Sennyei Ferenc 1550 körüli építkezései során – készült el az egykor a Sorok-patak vizével táplált ma is jól látható négyszögletes területet körítõ védõárok. A kastély építéstörténeti kutatását végzõ Koppány Tibor szerint az épület magja valamikor a 15. század elsõ felében épült. Ezt aztán egészen a 19. századig több alkalommal is bõvítették, alakították. Újabb birtokosai 1829-tõl a Bezerédj, majd 1894-tõl Békássy család tagjai voltak.

Zsennye (Károlyi Antal nyomán)

30

– Bakay Kornél: Castrum Kwszug. Kõszeg, 1996. – Benczik Gyula: Az õrimagyarósdi és a tótfalusi kastély a török elleni védelemben (1609–1681). In: Vasi Honismereti Közlemények 1992/2. 46–56. – Benczik Gyula-Feiszt György: Pusztatemplomok Vas megyében. In: Vasi Szemle LIV. (2000) 73–84. – Bitter, Kurt-Schiek, Siegwalt-Müller, Dieter: Die keltischen Viereckschanzen. Hrsg.: Landesdenkmalamt Baden-Würtemberg. Stuttgart, 1990 – C. Harrach Erzsébet: A bozsoki Batthyány-várkastély romjainak állagvédelmérõl. In: Vasi Szemle 1959/2. 83–88. – C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula: Vasi mûemlékek. Szombathely, 1983. – Dénes József: Árpádkori vár Gór-Kápolnadombon. In: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 203–207. – Dénes József: Kastélyok, kúriák, udvarházak Vas megyében. In: Vasi Szemle XLV. (1991) 233–244. – Dénes József: A vasvári ispáni vár helye. In: Vasi Szemle XLV. (1991) 362–371. – Dénes József: Hadiesemények Vas megye területén.In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1996/3. 27–31. – Dénes József: Hol volt az Árpád-kori vasvári ispáni vár? In: Vasi Szemle L (1996) 607–610. – Dénes József: Az Árpád-kori kisvárak kérdései – Moson, Sopron és Vas megye várai. In: Vasi Szemle LIV (2000) 55–64. – Dénes József: Kiss Gábor-Tóth Endre-Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. (könyvismertetés) In: Vasi Szemle LIV (2000) 146–150. – Dénes József: A vasvári ispáni vár és a várispánság története. In: Documenta Savariensia 2. Fejezetek Vasvár történelmébõl. Szerk.: Pusztay János. Szombathely, 2001. 15–32. – Dénes József: Kiss Gábor: Vas megye 10–12. századi sír- és kincsleletei. Szombathely, 2000. (könyvismertetés) In: Vasi Szemle LV (2001) 497–499. – Dénes József: Polemikus széljegyzetek egy alapmûhöz. Gömöri János: Castrum Supron. Sopron vára és környéke az Árpád-korban. Scarabantia Társaság, Sopron, 2002. In: Vasi Szemle LVII. (2003) 494–498. – Dénes József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein.In: „Quasi Liber et Pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára.Budapest, 2004. 123–129. – Dénes József: Öt Árpád-kori vár a Nyugat-Dunántúlon. In: „Gondolják, látják az várnak nagyvoltát...” Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Bp. 2006. 81–91. – Feiszt György: Márványkõ vára. In: Vasi Honismereti Közlemények 1991/2. 69–71.

31

– Feiszt György: Elenyészett várak Vas megyében – Kígyókõ vára. In: Vasi Honismereti Közlemények. 1994/1. 56–60. – Fekete Mária: Váratlan épületnyomok egy õskori lelõhelyen. In: Életünk XXI. (1984) 75–78. – Fekete Mária: Kora Árpád-kori égett sánc Velemben. In: Soproni Szemle 46. (1988) 137. – Fekete Mária: Adatok Velem-Szentvid középkori történetéhez. In: In memoriam Barta Gábor. Szerk.: Lengvári István. Pécs, 1996. 53–69. – Haris Andrea: Vasvár, Szent Mihály társaskáptalani templom. In: Lapidarium Hungaricum 6. Vas megye II. Vas megye mûemlékeinek töredékei 2. MagyarszecsõdZsennye. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 533–540. – Horváth István: A hegyhátszentmártoni Ivánczy-kastély története a 15–16. században. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 55–58. – Ivicsics Péter: Kisebb végvárak, véghelyek Vas megyében. In:Végvárak és régiók a XVI–XVII. században. Studia Agriensia 14. Eger, 1993. 289–310. – Károlyi Antal: A zsennyei Sennyey udvarház. In: Vasi Szemle 25. (1971) 443–456. – Károlyi, Mária: Late Celtic Hillfort at Ostffyasszonyfa. In: Acta Archeologica Hungariae 37. (1985) 391–408. – Kiss Gábor: A 13. századi zalaki vár fatornya.In: A Nyugat-Dunántúl népi építészete. Szerk.: Cseri Miklós. Szentendre-Szombathely, 1995. 211–218. – Kiss Gábor: Vas megye 10–12. századi sír- és kincsleletei. Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 2. Szombathely, 2000. – Kiss Gábor: Topográfiai megfigyelések Vas vármegye kora Árpád-kori központjaiban. In: Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyarországon. Tudományos konferencia, Tatabánya, 2001 július 30–31. Szerk.: Kissné Cseh Julianna. Tatabánya, 2002. 255–272. – Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas megye történeti atlaszához. In: Egy emberöltõ Kõszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk.: Mayer László-Tilcsik György. Szombathely, 2003. 529–555. – Kiss Gábor-Tóth Endre: A vasvári „római sánc” és a „katonák útja” idõrendje és értelmezése. In: Comm. Arch. Hung. 101–137. – Kiss Gábor-Tóth Endre: Zalak Árpád-kori vára. In: Vasi Honismereti Közlemények 1990/1–2. 79–89. – Kiss Gábor-Tóth Endre: Sorkifalud-Zalak Árpád-kori vára. In: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 198–202. – Kiss Gábor-Tóth Endre-Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. – Kiss Gábor-Zágorhidi Czigány Balázs: Sopron, Szabolcs, Vasvár. Topográfiai megfigyelések és történelmi adatok az Árpád-kori Vasvárról. In: Soproni Szemle 55. (2001) 355–360.

32

– Koppány Tibor: A zsennyei Sennyey-Bezerédi kastély és kutatása. In: Mûemlékvédelmi Szemle 7. (1997) 115–130. – Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Bp., 1999. – Koppány Tibor-Hajmási Erika-Ivicsics Péter: Bozsok, Batthyány-várkastély – „alsó kastély”. In: Lapidarium Hungaricum 5. Vas megye I. Vas megye mûemlékeinek töredékei 1. Belsõvat-Kõszegszerdahely. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 103–123. – Koppány Tibor-Lõvei Pál: Zsennye, Sennyey-Bezerédi-kastély. In: Lapidarium Hungaricum 6. Vas megye II. Vas megye mûemlékeinek töredékei 2. MagyarszecsõdZsennye. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 577–589. – Mentényi Klára: Jákfa, római katolikus templom. In: Lapidarium Hungaricum 5. Vas megye I. Vas megye mûemlékeinek töredékei 1. Belsõvat-Kõszegszerdahely. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 327–384. – Mezõsiné Kozák Éva: A jánosházi középkori udvarház. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk: Bardoly István és László Csaba. Bp., 1998. 175–186. – M. Kozák Éva: Jánosháza, Erdõdy-Choron kastély. In: Lapidarium Hungaricum 5. Vas megye I. Vas megye mûemlékeinek töredékei 1. Belsõvat-Kõszegszerdahely. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 385–455. – Régészeti kutatások Vas megyében. Összeállította: Mayer László–Tóth Kálmán. Szombathely, 1993. – Sándorfi György: Három korai magyar motte. In: Mûemlékvédelem XXX. (1986) 1–7. – Sedlmayr János: A bozsoki Sibrik kastély. In: Mûemlékvédelem 4. (1960) 193–200. – Szekér György: Dozmat, római katolikus templom. In: Lapidarium Hungaricum 5. Vas megye I. Vas megye mûemlékeinek töredékei 1. Belsõvat-Kõszegszerdahely. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 243–263. – Tolnai Gergely: Templomvárak, erõdtemplomok Magyarországon. Esztergom, 2001. – Tolnai Gergely: Újabb adatok a magyarországi erõdített templomok adattárához. In: Castrum 2005/2. 31–50. – Valter Ilona: Õriszentpéter. Plébániatemplom. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 232. Bp., 1986. – Valter Ilona: Õriszentpéter, római katolikus templom. In: Lapidarium Hungaricum 6. Vas megye II. Vas megye mûemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsõd-Zsennye. Szerk.: Lõvei Pál. Bp., 2002. 109–116. – Valter Ilona: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Bp., 2004. – Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon. Vas megye kastélyai és kúriái. Budapest, 2004

33

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Bozsok vára és kastélyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Celldömölk – Ság hegy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Csákánydoroszló – Magyarbüks – Várdomb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Dozmat – templomdomb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Döröske – Kastély és a Vársánc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Felsõmarác – Tótfalu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Gór – Kápolna-domb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Hegyfalu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Hegyhátszentmárton – Várdomb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Hosszúpereszteg – Dénesdi vár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Ikervár – Rózsadomb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15 Jákfa – temetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 Jánosháza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 Karakó – Várhely . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Katafa – Várdomb/Ad Arrabonem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Kemenesszentmárton – templom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Kercaszomor – Szentviszló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 Kõszeg – Óház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 Nagysimonyi (Ostffyasszonyfa) – Földvár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 Narda-Kistelek – erdõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 Ostffyasszonyfa – Kádár-Csonkavár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Õrimagyarósd – Kastélypart . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23 Õriszentpéter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23 Petõmihályfa – Márványkõ-vár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Sorkifalud – Zalak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25 Söpte – Kazár-major . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26 Tömörd – Ilonavár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27 Vasvár – Szentmihály-domb és Római-sánc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27 Velem – Szentvid . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 Velemér – templom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30 Zsennye – kastély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31

34

35