Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék
Hol terem a firka?
Esettanulmány
2009.
Készítette: Illyés Katalin Szociológia, V. évf.
1
Bevezetés A Debreceni Egyetemen is megtalálható a diákok jelenlétének egyedi megnyilvánulása, véleményük kifejezésének egyik eszköze, a padfirka. Ahogy más oktatási intézményben, így ezen az egyetemen is felhívják a figyelmét a diákoknak, vagy egyenesen tiltják nekik a szervezeti és működési szabályzatban, hogy óvják a környezetüket, védjék az intézmény épségét. Mégis időről-időre megjelenik a közlés e formája. Közölni tudják így a diákok hangulatukat, érzelmeiket, érdeklődésüket, ebben a formában megjelenhet kreativitásuk is. És hogy kinek akarnak ezzel üzenni? Egymásnak, diáktársaknak, a tanároknak. Ebben a dolgozatban megpróbálok képet adni arról, hogy mi a helyzet a Debreceni Egyetem padjain. Mivel nem volt rá lehetőségem, hogy minden termet megvizsgáljak, ezért minden megállapításom csak azokra a termekre vonatkozik, amelyben nekem is órám van szociológus hallgatóként. Ezek a termek az Egyetem Főépületében található II. előadó, V. terem és a XII. előadó, valamint régebbi megfigyelésemből kiindulva a XI. előadó. A padfirkálás nemcsak az igénybevett felület miatt sajátos tevékenység, hanem azért is, mert egy meghatározott helyen és időben történik. Padfirkálást csak valamilyen oktatási intézményben, egy óra időtartama alatt „követnek” el a diákok. Éppen ezért a padfirkák vizsgálata egy lehetséges megközelítése lehet a diákkultúra vizsgálatának. Olyan tevékenység ez, amelyet csak bizonyos közösség (diákság) tagjai végeznek. Azt, hogy miért firkálnak a diákok, többféleképpen lehet magyarázni. Ha rövid és mindenfajta tudományosság nélkül kívánunk erre a kérdésre választ kapni, akkor egyszerűen azt mondhatjuk, hogy unatkoznak a fiatalok. Ez a válasz azonban nem elegendő, ha a hétköznapi diskurzuson túl akarunk lépni, illetve nem is fedi teljesen a valóságot. (Van olyan, aki érdeklődéssel hallgatja a tanár előadását, mégis firkálgat közben.) Jakab Albert Zsolt által felkínált válasz lehet a miért kérdésre, a lázadás. Pierre Bourdieu elméletére, a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésére utal, amikor az intézményi struktúrával szembeni lázadással magyarázza ezt a fajta tevékenységet.1
1
Jakab Albert Zsolt - Keszeg Vilmos: Csoportok és kultúrák. Tanulmányok a szubkultúrákról. BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék-Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007.
2
Mi ellen lázadhatnak a diákok?
Az olyan demokratikusnak nevezhető intézményekben is, mint egy egyetem, megfigyelhetők bizonyos fokú egyenlőtlenségek. Másfajta jogok és lehetőségek illetik meg a tanárt, mint a diákot. A vizsgált Egyetemen is megfigyelhető, hogy a diákoknak meghatározott ideig lehet jelentkezniük egy kurzusra, egy meghatározott tanárhoz. Aki majd megmondja, hogy milyen követelmények vannak az adott órán, miből kell felkészülni a sikeres vizsgához. Jakab Albert Zsolt megemlít még két fontos tényezőt, ami az egyenlőtlenség érzetét erősíti. Az egyik az információ átadása, ami „pedagógiai kommunikációs viszonyban” jön létre, „és ez a tény meghatározza, hogy mit kell átadni, hogyan kell átadni, kiknek van joga átadni, kik kötelezettek az üzenet befogadására.”2 A másik tényező, amely növelheti a diákok elégedetlenségét a tantermek térelrendezése. A termek úgy vannak kialakítva, hogy a tanárok a figyelem középpontjában álljanak, a hallgatósággal szemben. Erre adott válaszként értelmezhető, hogy a diákok, ha lehetőségük van rá, a tanártól legmesszebb lévő padokat foglalják el szívesebben.Ezekből az egyenlőtlenségekből gyökerezhet a lázadás, amelyet a hallgatók a firkálásban fejeznek ki. Azonban ez a fajta lázadás nem feltétlenül érzékelhető a tanároknak. Az esettanulmányomhoz folytatott anyaggyűjtés közben az egyik tanár meglepve vette észre, hogy vannak padok, amelyek felülete szinte teljesen tele van írva, illetve rajzolva. Meglepettségének az lehetett az oka, hogy csak az utolsó három, négy padsoron voltak firkák, a hozzá közelebb eső padok viszont teljesen érintetlenek voltak. A lázadás legnyilvánvalóbban a tartalomban figyelhető meg. A firkák vonatkozhatnak a tanárra vagy az előadásra, például az UNOM; MINDJÁRT ELALSZOK; NEM BÍROM írások. Ez a firkálás nyitottabb formája.3
2
Jakab Albert Zsolt: fent említett, 170.old. Jakab Albert Zsolt - Keszeg Vilmos: Csoportok és kultúrák. Tanulmányok a szubkultúrákról. BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék-Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007, 3
3
A gyűjtött firkák között szerepel olyan is, amely például a rendőrséget célozza meg.
Voltak olyan firkák is, amelyek anarchista ideológiák szimbólumai. Ezek, véleményem szerint a létező rendszer elleni tiltakozásként értékelhető. A fentiekhez hasonló firkák azonban nem nevezhetők elterjedtnek. Egy teremben három, négy utalásnál többet nem találtam, amely a tanárra vagy az előadásra vonatkozna. Voltak olyan írások is, amelyek olvashatatlanok voltak. Más formális szervezet vagy ideológia említése sem mondható elterjedtnek azokban a termekben, ahol jártam. A tartalommal való lázadáshoz
4
tartozik még a trágár szavak használata, ami szintén nem a leggyakoribb témája a firkáknak, azonban minden teremben megfigyelhető egy, kettő. A leggyakoribb firkálások a kedvenc zenekar neve, vagy focicsapat nevek voltak.
Ezeken kívül még versek, idézetek, dalszövegek, sorozatcímek megörökítése vagy kedvenc sorozatra való utalás vállhatott az általam felkeresett termek firkáinak témájává.
5
A legtöbb firka mégis rajzokból van. Legyen az hosszasan kidolgozott remek vagy gyorsan felrajzolt mű, a rajzok a legelterjedtebbek azokban a termekben, ahol jártam.
6
7
Egy érdekességet találtam még, amiről azonban nem sikerült képet készítenem. Az egyik terem ablakpárkányára már évtizedek óta írják fel az ott járt diákok nevüket és azt, hogy mikor voltak ott. A lázadás rejtettebb formája tulajdonképpen maga a firkálás. Mivel a diákok olyasmit tesznek, ami nem megengedett vagy legalábbis nem elfogadott, és ezzel tisztában vannak, vagyis szándékos elhajlásnak értelmezhető.4 Az Egyetemen belül máshol nem találtam firkálást, ahogy a környéken sem jellemző, hogy firkálással alkotnának maradandót a hallgatók.
Felhasznált irodalom Jakab Albert Zsolt - Keszeg Vilmos: Csoportok és kultúrák. Tanulmányok a szubkultúrákról. BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék-Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007.
4
Jakab Albert Zsolt - Keszeg Vilmos: Csoportok és kultúrák. Tanulmányok a szubkultúrákról. BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék-Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007,
8
