DEBRECEN SZABAD KIRÁLYI VÁROS KÖZIGAZGATÁSI

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

231

DEBRECEN SZABAD KIRÁLYI VÁROS KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁSKÖRE ÉS SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE A DUALIZMUS KORÁBAN

ÖLVETI GÁBOR

A

magyar polgári társadalom kialakulása az osztrák-magyar monarchia dualista államrendszerének keretei között ment végbe. A kiegyezés a polgári erők és a feudális társadalom hatalmi tényezőinek megegyezése, amelynek lényege, hogy felülről, reformok útján valósuljon meg a polgári és nemzeti átalakulás. Fent maradt a Habsburg-dinasztia, az udvarhű polgári és katonai uralkodó kör és a feudális eredetű nagybirtokos osztály, ám az államhatalom gyakorlása a polgári alkotmányos monarchia keretein belül történt, egy újonnan kialakuló hatalmi szervezetben. A polgári átalakulás kezdetén központi szerephez jutott a parlament és az ennek felelős miniszteriális kormány.1

Önkormányzat A felsőszintű államhatalmi intézmények irányításával működtek a középfokú területi közigazgatás szervei, az önkormányzati formában megszervezett törvényhatóságok, így az 1870. évi XLII. t. c. alapján törvényhatósági joggal felruházott Debrecen szabad királyi város helyhatósága is. Ebben a rendszerben az önkormányzati autonómia azt jelentette, hogy a törvényhatóság a város közigazgatását- összhangban az állami kormányzati és szakigazgatási szervekkel -önállóan szervezte. Debrecen szabad királyi város törvényhatóságának politikai súlyát jelentős magánvagyona, a 166 ezer kataszteri hold nagyságú földbirtoka és a haszonvételek (vásári helypénzek, vámok, különféle jogosítványok) adták meg, amelyek lehetővé tették, hogy a város üzemeket tartson fenn és hasznothajtó vállalkozásokba kezdjen. A városi törvényhatóság közigazgatási munkájának fontos mozzanata, hogy egyszerre látott el közép- és alsó fokú feladatokat, amely jól működő intézményeket

1

Magyarország története 1848-1890. Főszerk., Kovács Endre, Bp., 1979. II. k. 777.

232

Ölveti Gábor: Debrecen szabad királyi város közigazgatási… 2

feltételezett. Debrecen törvényhatósági jogú városban az önkormányzat legfelsőbb fóruma a törvényhatósági bizottság volt, amely 1872. július 22-én alakult meg. A törvényhatósági bizottság saját belügyeit illetően határozott, szabályrendeletet alkotott, tisztviselőket választott és költségvetési jogot gyakorolt. A bizottság a közgyűlésein hozott határozatok végrehajtására megválasztotta a városi tanácsot, amely ellátta a naponta felmerülő közigazgatási feladatokat. A 186 főből álló törvényhatósági bizottság felét, a legtöbb adót fizető úgynevezett virilisek, másik felét a város szavazó polgárságának választottjai alkották. Miután a választójogi rendszer is a vagyonos polgári rétegre épült a bizottság egész szervezete a gazdag polgárság érdekeit képviselő hatalmi szerv volt.3 A kiegyezés után kiépült közigazgatási rendszert az önkormányzatiság éppúgy jellemezte, mint az egyre jobban fokozódó állami centralizáció. A központosítás a törvényhatósági autonómia korlátozását célozta, alapvetően a központi akarat érvényesítése érdekében. Ennek egyik biztosítéka a főispánság intézménye. A főispánt a törvényhatósági bizottság elnökét a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezte ki. A főispán ebben az értelemben az önkormányzaton kívül állt, s ellátta a helyhatóság ellenőrzését, illetve gondoskodott a kormányrendeletek maradéktalan végrehajtásáról. A főispán a törvényes rend felügyelete során a hatáskörét a hatalomnak legmegfelelőbb bizottsági tagok és tisztviselők kiválasztásánál is érvényesítette. A közgyűlésen kívül elnöke a törvényhatóság közigazgatási bizottságának, a számonkérőszéknek, az igazoló és kijelölő választmányoknak is. A főispán javaslattételre jogosult a kormányzat felé az állami szakigazgatási szervek személyi kérdéseiben, amely tovább növelte a hatáskörét.4 Az állami beavatkozás erősítését szolgálta például az árvaszéki ügykör függetlenítése a törvényhatósági szabályozástól. Ez nem szervezeti elkülönülést jelentett, hanem törvénnyel szabályozott önálló hatáskör biztosítását az árvaszék elnökének. A törvényhatóság önrendelkezését korlátozta, hogy költségvetését a belügyminiszter bírálta felül és hagyta jóvá.

Állami szakigazgatás Hasonlóan korlátozta a törvényhatóság autonómiáját bizonyos ügykörök állami kézben tartásával, a minisztériumok közvetlen irányítása alatt álló szakigazgatási szervek működésén keresztül.5 Így például az állami és megyei utak fenntartásával kapcsolatos munkálatokat irányította és felügyelte az 1877. évi XXIV. t. c. alapján megalakított államépítészeti hivatal. A megye alsó fokú intézményeire kiterjedő 2 Vörös Károly: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Bp., 1956. 7. (Továbbiakban l., Vörös i.m.) 3 Ölveti Gábor: A virilizmus érvényesülése a debreceni törvényhatósági bizottság szervezetében (18721929). Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV. Szerk., Radics Kálmán Db., 1997. 132., 150-150. 4 Ölveti Gábor: A debreceni törvényhatósági bizottság szervezete (1929-1944). HBML Évkönyve XXV. Szerk., Radics Kálmán. Db., 1998. 322. 5 L. Vörös i. m. 14-18.


233

illetékességgel dolgozott a vallás és közoktatásügyi miniszter által kinevezett tanfelügyelő és a felügyelete alá tartozó állami intézmény (1868: XXXVIII. t. c.). Az egyenes adók igazgatását az 1876: XV. t. c. előírásai szerint a megyénként szervezett királyi adófelügyelőség végezte. A kiegyezés után a közvádló szerepét betöltő királyi ügyészség szervezete az 1871. évi XXXIII. t. c. értelmében a törvényszék mellett működött. Debrecenben az állami posta- és távirdaigazgatóság 1869-ben alakult meg, amelynek irányítását Nagyvárad központtal végezték. A földművelés-, ipar– és kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozó postaügy már kizárólagosan állami kezelésben volt.6 A példaként felsorolt államigazgatási szervek vezetői egyben tagjai voltak a tanulmány tárgyát képező helyhatóság közigazgatási bizottságának.

Közigazgatási bizottság A pénzügyminiszter 1887. július 16-án kelt és az adófelügyelőkhöz címzett körrendeletében a következőképpen fogalmazódott meg a közigazgatási bizottság alapvető célja: „…kiváló feladata a közigazgatás minden egyes ága felett őrködni és felügyelni arra, hogy a végrehajtó közegek a törvény által rájuk rótt kötelességeket pontosan teljesítsék.”7 Az önkormányzati és a különféle állami igazgatási szervek közötti összhang megteremtése a közigazgatási bizottság másik fontos feladata, melynek megvalósításáról az 1876. évi VI. t. c. rendelkezett. A bizottság ezer szállal kötődött a helyhatósághoz, de funkciójából eredően különálló szervezeti egységének minősült. Ez egyben azt is jelentette, hogy a bizottság határozatai a törvényhatóság területén kötelező jelleggel bírtak mind az állami, mind az önkormányzati szervek alkalmazottaira. Ugyanakkor a bizottság több ügykör intézésével egyben tehermentesítette az önkormányzat legfelsőbb fórumának, a törvényhatósági bizottságnak a munkáját. „ A közgyűléseknek kevesbítésére nézve kellő indokul szolgál a közigazgatási bizottság felállításáról szóló torvény életbeléptetése, amely szerint több oly ügy, amelyek eddig elé a szervezési szabályzat értelmében a közgyűléseken nyertek elintézést, most már a közigazgatási bizottság hatáskörébe vannak utasítva.”- fogalmazódott meg a debreceni törvényhatósági bizottság 1876. július 21-én megtartott ülésének jegyzőkönyvében. Miskolczy Lajos elnök-főispán Debrecen szabad királyi város közigazgatási bizottságának megalakulását 1876. október 2-án az alakuló ülésen jelentette be.8 A bizottság tagjai voltak a főispánon kívül a város polgármestere, a főjegyzője, a tiszti ügyésze, a főorvosa, az árvaszék elnöke, valamint az állami szakhatóságok vezetői, így a királyi adófelügyelő, a királyi államépítészeti hivatal első mérnöke, a királyi

6 A helytörténetírás levéltári forrásai II. 1848-1944. Szerk., Komoróczy György. Db., 1972. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 4. sz. 357., 364. (Továbbiakban l. A helytörténetírás levéltári forrásai i. m.); Meznerics Iván-Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Bp., 1937. 107., 415., 208-209. (Továbbiakban l. Meznerics-Torday i. m.); Magyar állam- és jogtörténet. Szerk., Csizmadia Andor. Bp., 1997. 358. 7 HBML IV. B. 1414/b. 25. d. VI. 8/1887. 8 HBML IV. B. 1403/a. 4. k. 260/1876.; IV. B. 1414/a 1. k. 1/1876.

234

Ölveti Gábor: Debrecen szabad királyi város közigazgatási…

tanfelügyelő, a királyi ügyész, a helyi postahivatal főnöke és a törvényhatósági közgyűlés tíz választott tagja. A közigazgatási bizottság felállítását illetően – igaz rövid időszakra – az 1919: VIII. néptörvény rendelkezése hozott változást: „ amíg a törvényhatósági városi közigazgatási bizottságról újabb törvény nem rendelkezik, e bizottság elnöke a törvényhatósági joggal felruházott városokban a kormánybiztos, helyettese a polgármester…, tagjai pedig az 1876: VI. t.-cz. 1.§ és az 1912: XXIII. t.-cz. 6.§-ában megnevezett tisztviselő tagokon kívül az a 10 tag, akiket a városi néptanács akár saját nem tisztviselő tagjai, akár az illető városnak az 1918: I. néptörvény szerint törvényhatósági választói joggal felruházott egyéb lakosai közül a bizottságba kiküld.”9 A formailag azonos két közigazgatási bizottság természetesen összetételét illetően tért el egymástól, hiszen 1919-ben a legtöbb adót fizetők helyét a debreceni munkások és a politikai pártok képviselői foglalták el.

Változások a szakigazgatási szerveknél Az 1876-1919 közötti időszakban változások történtek a közigazgatási bizottság állami szakhatóságait illetően is. A magyar királyi földművelés, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 1880. június 27-én kelt leiratában tájékoztatta a debreceni közigazgatási bizottságot, hogy az erdőtörvény (1879: XXI. t. c.) végrehajtására az ország erdőit 14 kerületbe osztotta, melyek közül az ötödik felügyelőséget a városban létesíti és élére Oszterlamm Ármint nevezi ki. A debreceni királyi erdőfelügyelőség élén őt követte még a századforduló előtt Pruzsinszky Károly, majd elhalálozása után Sziklai Emil. Az erdőfelügyelők sorát az 1916-ban kinevezett Matusovits Péter zárta.10 Az 1882. évi XX. t. c. 1.§-a a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter feladatául jelölte meg a közgazdasági előadó kinevezését a közigazgatási bizottságba. A törvényhatóságban a közgazdasági ügyek és érdekek képviselője a minisztérium szakközege. A miniszter ebbe a beosztásba 1882-ben Király Ferenc helybeli kereskedelmi kamarai titkárt, 1895-ben a jogutód földművelési miniszter Szüts Mihály gazdasági tanintézeti igazgatót nevezte ki. A közgazdasági előadói intézményt szüntette meg az 1912: XXIII.t. c., amely a vármegyei törvényhatóságokban az állattenyésztési és a szorosan vett mezőgazdasági ügyekben az előadói teendőket a magyar királyi gazdasági felügyelőre bízta. Az 1882. évi XX. t. c. más területen is változást hozott. Az egyébként a szervezetileg a nagyváradi magyar királyi posta és távírda igazgatósághoz tartozó helybeli intézmény vezetője, Mayer Antal királyi postafőnök megszűnt a közigazgatási bizottság tagja lenni, ügykörének képviseletét az államépítészeti hivatal főmérnöke vette át. A postaigazgatóság, amely 1881-től a közmunka és közlekedési minisztéri-

9

Debreczen szab. kir. város törvényhatósági bizottsági közgyűléseinek jegyzőkönyvei az 1919-ik évről. Összeállította Dr. Vass Károly. Db., 1921. 63/1919. Nt. 62. 10 HBML IV. B. 1414/b. 37. d. XI/1880., uo. 38. d. XI. 5/1900., uo. 40. d. XII. 648/1907.


235

um felügyelete alatt működött a részletesen feldolgozott anyagát, illetve a féléves jelentését a fenti hivatalnak küldte meg.11 Az idézett minisztérium a magyar királyi középítészeti felügyelőkre vonatkozó utasítása 1884. április 1-én lépett életbe, az ő felügyeletük alá tartoztak a királyi kerületi főmérnökök és annak alárendelten az államépítészeti hivatalok. A közmunka és közlekedési miniszter 1876-ban debreceni székhelyű államépítészeti hivatal élére és az alakuló debreceni közigazgatási bizottságba Orosz János királyi mérnököt rendelte ki. 1882-ben, ebben a beosztásban Csapó Ferencet Pretsinszky Pál, majd 1894-ben Latinovics Mihály követte. Végül a sort a hivatal ideiglenes vezetője Kósa Lajos és a véglegesített Puskás Kálmán zárta. Az 1889. évi XXVIII. t. c. alapján a regionális szerepkörű (Bihar, Kraszna, Szabolcs, Hajdú megyékre és Debrecen, Nagyvárad városokra kiterjedő) adófelügyelőségek hatáskörét a megyei pénzügyigazgatóságok vették át, természetesen a magyar királyi pénzügyminisztérium irányításával. 1889-ben a Debrecenből távozó Tusa Gyula királyi adófelügyelő helyét a Szatmárból ide helyezett Szigeti Béla királyi pénzügyigazgató foglalta el. Nemcsak a hivatal elnevezése változott meg, de az egyenes adók kezelésével a hatásköre valamennyi állami közjövedelemre kiterjedt. A kereskedelemügyi miniszter az 1893: XXVIII. t. c. értelmében az ország területén 13 iparfelügyelői hivatal felállítását rendelte el, lényegében a kereskedelmi és iparkamarák területi beosztásával azonos módon. A minisztérium az 1902. február 12-én kelt rendeletben felmentette a közigazgatási bizottságot a gőzkazánok felügyelete, ellenőrzése és nyilvántartási kötelezettsége alól és ezt a feladatot az iparfelügyelő hatáskörébe utalta.12 Az 1900. évi XVII. t. c. 16. § h. pontja értelmében az állategészségüggyel kapcsolatos napirendi pontok tárgyalásakor a törvényhatósági magyar királyi állatorvosnak nemcsak joga, de kötelessége a közigazgatási bizottság ülésein részt venni. A földművelésügyi miniszter körrendeletére a debreceni közigazgatási bizottság 1909. március 5-i ülésén hozott határozatában szólította fel Leidl Emil törvényhatósági állami állatorvost, hogy a bizottsági üléseken jelenjen meg, az állategészségügyi viszonyokról és a szolgálat ellátásáról pedig havonta tegyen jelentést. Utódja Reitz János királyi állategészségügyi felügyelő nevét megtaláljuk a közigazgatási bizottság 1916. július 5-i ülésén megjelentek névsorában. A belügyminiszter rendeletével 1895. november 4-én kereste meg a közigazgatási bizottságot a debreceni magyar királyi anyakönyvi hivatalnál egy anyakönyvvezetői és helyettesi állás rendszeresítése tárgyában. Budaházy Endre került a hivatal élére, aki váratlanul meghalt és helyére 1897-ben a pályázati úton kinevezett Oláh Imre került. A belügyminiszter 1896. július 20-án utasította a törvényhatóságok közigazgatási bizottságait, hogy az anyakönyvi felügyelői székhelyeken az anya-

11

1882:XX.t.c. Magyar Törvénytár 1882-1883. évi törvényczikkek. Szerk., Márkus Dezső. Bp., 1896. 92.; HBML IV. B 1414/b. 7. d. II.4/1882.; uo. IV.B. 1414/a. 3. k. 231/1882., uo. 8. k. 82/1895.; IV. B. 1414/b. 28. d. VII.1/1882., uo. 8. d. II. 3/1889.; IV. B. 1403/a. 4. k. 199/1876.; IV. B. 1414/b. 7. d. II.4/1882.; IV.B. 1414/a. 8. k. 12/1894.; Meznerics-Torday i.m. 226.; IV. B. 1414/b. 32. d. VII. 1/1918. 12 HBML IV. B. 1414/b. 28. d. VII. 7/1883., uo. 33. d. IX. 127/1916.; A helytörténetírás levéltári forrásai i.m. 320-321., 353.; Meznerics-Torday i.m. 146.; IV. B. 1414/b. 32. d. VII. 2/1902., uo. 31. d. VII. 2/1901.

236


könyvi ügyek tárgyalásánál minden egyes ülésre hívják meg az anyakönyvvezetőket.13

A közigazgatási bizottság összetétele Az 1876. évi VI. t. c. 1. §-a és az azt módosító 1882. évi XX. t. c, 1. §-a alapján az 1915. január 1-től megalakított közigazgatási bizottságnak elnöke a főispán, hivatalból tagjai a polgármesterrel, mint helyettes elnökkel együtt a törvényhatóság tisztviselői, úgymint a főjegyző, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a városi főmérnök, a tiszti főorvos, az ugyancsak hat főből álló állami tisztviselő, a királyi pénzügyigazgató, a királyi tanfelügyelő, a királyi gazdasági felügyelő, a királyi ügyész, a királyi főállatorvos és a törvényhatósági bizottság által választott tíz képviselő. A törvényi előírások szerint az 1876-ban megalakított közigazgatási bizottságból a következő év végén kilépett a törvényhatóság öt választott képviselője, akiknek a helyét a helyhatóság közgyűlése két éves időtartamra újonnan választottakkal töltette be. Az ezt követő évben a korábban bent maradók léptek ki. Ily módon az önkormányzat felső fóruma a közigazgatási bizottságba minden évben megválasztotta a távozók helyére az öt képviselőjét. Természetesen az 1876. évi VI. t. c. lehetőséget biztosított arra, hogy a kilépőket a közigazgatási bizottságba újraválaszszák, ami gyakran előfordult. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés haláleset, leköszönés vagy törvényes ok miatt megszünt tagság esetén a legelső alkalommal gondoskodott a választásról. Volt olyan év, amikor hat tagot kellett választani a kilépő öt fő és az elhalálozott pótlására. Ilyen esetben az volt a gyakorlat, hogy a hat választott közül a legkisebb szavazatot nyert bizottsági tag került az elhunyt helyére. A választás időpontját 8 nappal előtte közhírré tették, majd a közgyűlés szavazatszedő küldöttségének a közreműködésével, viszonylagos többséggel, kijelölés nélkül és szavazatlapokkal titkosan megválasztották a közigazgatási bizottság öt tagját. A törvényhatósági bizottság közgyűlése minden év elején kijelölte a tiszti ügyész helyettesét, figyelemmel azon eshetőségre, hogy a közigazgatási bizottság városi ügyész tagja akadályoztatva lesz, vagy érdekeltség miatt nem vehet részt a határozat meghozatalában. A királyi ügyész helyettesét csak az igazságügy miniszter nevezhette ki. Egyébként a belügyminiszter 1876. december 30-án kelt körrendeletében felhívta a közigazgatási bizottság figyelmét, hogy az államhivatalnok tagjainak helyetteseit csakis az illető szakminiszter nevezheti ki, kivéve ez alól a királyi adófelügyelőt, aki maga gondoskodik helyetteséről. A helyetteseknek a bizottságban szólási és szavazati joguk van, de csak akkor, ha az, akit helyettesítenek, távol van, és csak a saját szakterületükhöz tartozó ügyekben. Általános gyakorlat volt, hogy a bizottság üléseire szavazati joggal nem rendelkező előadóként meghívták a város tanácsnokait, hasonlóan mindazokat az állami

13 HBML. IV. B. 1414/b. 20. d. IV. 1907. 139/1909. kb., uo. 27. d. VI. 499/1916. kb., uo. 41.d. XIV. 1918. 488/1895. kb.; IV. B. 1414/a. 9. k. 438/1897., 469/1897.; IV. B. 1414/b. 38. d. XI. 3/1896.


237

tisztviselőket, akiket a megjelenésre valamely közigazgatási téma tárgyalása kapcsán a jogszabályok köteleztek.14

A közigazgatási bizottság, mint az állami beavatkozás eszköze A törvény a bizottságnak első fokú általános közigazgatási és fellebbezési hatáskört, továbbá fegyelmi jogkört biztosított. A bizottság fegyelmi jogköre rendkívül széles, hiszen az állami és a törvényhatósági tisztviselőkre egyaránt kiterjedt. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelhette a közigazgatási bizottság, a törvényhatósági bizottság, a polgármester és az érintett miniszter is, végső stádiumában azonban az illetékes miniszter, legtöbbször a belügyminiszter dönthetett. Az első menetben tehát fegyelmi ügyekben nem a bíróság ítélkezett, következésképpen a törvényhatóság valamennyi tisztviselője a belügyminisztertől függő helyzetbe került. A polgármester a városi közigazgatás első embere elrendelhette a fegyelmi eljárást saját tisztviselője ellen, sőt fegyelmi határozatot is hozhatott, de már a közigazgatási bizottság szintjén megszűnt a rendelkezési joga. A közigazgatási bizottság vegyes összetételű, hiszen hat állami, öt törvényhatósági tisztviselőből és a törvényhatósági bizottság által választott 10 tagból állt. Az összetétel alapján joggal tűnik úgy, hogy a törvényhatóság döntő beleszólást kapott az államigazgatás ügyeibe. Az 1876. évi VI. t. c. 22. §-a lehetőséget biztosított arra, hogy a közigazgatási ágak bizottsági képviselői és az elnök-főispán a bizottság által hozott határozatot megfellebbezhették, ha törvénytelennek, vagy károsnak ítélték. Mellékesen ez a jogkör a polgármestert nem illette meg. Az ügyben a végső szót, a kormányérdeket képviselő miniszter mondta ki. A fellebbezési jognak tehát az államérdekek érvényesítése szempontjából meghatározó szerepe volt. Ugyancsak a közigazgatási bizottsági törvény rendelkezése, hogy halasztást nem tűrő esetben a főispán a közigazgatási ág előadójának a meghallgatásával, saját felelősségére határozhatott, s bár erről tájékoztatnia kellett a bizottságot, de az intézkedését nem volt köteles megindokolni. A főispán távolléte esetén a helyettesítő polgármester hasonló esetben eljárhatott, de miután fegyelmileg a belügyminisztertől függött a mozgási tere beszűkült. Azokban az esetekben pedig, amikor tárgyalást nem igénylő miniszteri rendeletekről volt szó, a szakterület előadójának a javaslatával a főispán intézkedhetett. Végül az államérdekek érvényesítése olymódon is történhetett, hogy a kormányzat a törvényhatósági bizottság megkerülésével a közigazgatási bizottságnak címezte a rendelkezését. A közigazgatási bizottság, mint fellebbviteli fórum harmadfokon hozott határozata esetén nem lehetett fellebbezni, másodfokú határozathozatal esetén csak akkor, ha az eltért az első fokú rendelkezéstől. Egyedül a főispánt illette meg az a jog, hogy a másodfokú határozatot felülvizsgálatra a belügyminiszterhez terjessze fel, s ezzel a miniszteri döntéstől tegye függővé az ügyet.

14 HBML IV. B. 1414/b. 1. d. I/1877.; Debreczen sz. kir. város törvényhatóságánál alakított bizottságok névjegyzéke az 1915- ik évre. Db., 1915. 59-60. / Továbbiakban l. Debrecen bizottsági névjegyzék i. m./

238


A közigazgatási bizottság a törvényhatóság vagyonkezelését kivéve valóban az egész közigazgatást átfogó testületté vált, amely éppen az állami tisztviselők és közülük a főispán meghatározó szerepe miatt az államérdek érvényesítését szolgálta. Az 1876. évi VI. t. c. a közigazgatási bizottság létrehozásával nemcsak a törvényhatóság, de a középfokú állami szervek önállóságát is csökkentette. A törvény ugyanis a bizottságot jelölte meg az állami intézmények közvetlen felügyelő és irányító testületének azáltal, hogy a minisztériumok csak a bizottság határozathozatala után gyakorolhatták az állami felügyeletet. A főispán és távolléte esetén helyettese a polgármester ily módon kézbe vehették a középfokú állami szervek irányítását. A törvény rendelkezése tehát megszüntette a középfokú állami szervek közvetlen fegyelmi függését a miniszterektől. Ez alól kivétel volt a királyi adófelügyelő, aki ellen a pénzügyminiszter közvetlenül is kezdeményezhetett fegyelmi eljárást. A törvényi szabályozás a közigazgatási eljárás decentralizálását jelentette, s ez végső soron a minisztériumok tehermentesítését is jelentette.15

A közigazgatási bizottság, mint operatív szerv A közigazgatási bizottság az ügyek zöménél, különösen első fokú határozat hozatalánál kollektív testületként döntött. Az 1876. november 6-án tartott ülésen az előzőleg megbízott küldöttség megfelelő előkészítése után jóváhagyta a saját ügyrendjét, eszerint minden hó első hétfőjén délután három órakor tartották a rendes üléseket. Rendkívüli ülések összehívására is sor került, ilyen esetben gondoskodtak a bizottsági tagok meghívásáról. A rendes ülések havi időpontját még 1877. januárjában 5.re tették, hogy a szakelőadóknak legyen elég ideje a havi jelentések elkészítésére. Ünnepnap esetén, a következő napon tartották az üléseket.16 A közigazgatási bizottság összehasonlítva a törvényhatósági bizottsággal valóban egy operatív testületté vált, hiszen gyakran ülésezett és messze kisebb létszámmal működött, tehát rövid idő alatt mozgósítani lehetett. Hatékonyságát csak növelte, hogy az ülésekről történő távolmaradást a bizottság elnökének előzetesen csak megfelelő indoklással lehetett bejelenteni. 1879. szeptember 5-én például a bizottság üléséről indokolatlanul elmaradt Dalmi Károlyt és Jámbor Ferencet a törvényhatóság közgyűlésének bejelentették. Ez súlyos szankciót vonhatott maga után, mert például egy féléves elmaradás a tagsági viszony megszűnésével járt. A bizottság plenáris ülésein a közigazgatási ágak vezetői kötelesek voltak a hatáskörükhöz tartozó ügyek állapotáról részletes havi jelentést készíteni. Az 1876. évi VI. t. c. 64. §-a kötelezte a közigazgatási bizottságot féléves jelentés készítésére, amelyet a miniszterelnöknek kellett felterjeszteni. A testület az 1879. július 5-i ülésén határozott úgy, hogy a bizottság szakelőadói a félévi jelentés összeállításához szükséges anyagot minden félévet záró és azt követő hónap 15-ig adják le a bizottság jegyzőjének, aki a belügyminiszter által megadott szempontok és a mellékelt táblás kimutatások szerint elkészített közigazgatási beszámolót 20-ig volt köteles

15 Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Bp., 1976. 117-123. /A továbbiakban l. Sarlós i. m./ 16 HBML IV. B. 1414/a. 1. k. 1876. nov. 6.: 6., 7. sz.; uo. 1877. jan. 2.: 3. sz.


239

17

beterjeszteni jóváhagyás céljából. Az elfogadott jelentést a miniszterelnöknek felterjesztették, a főispánnak és a törvényhatósági közgyűlésnek pedig tájékoztatás céljából továbbították.

A közigazgatási bizottság hatásköre Tanulságos felsorolni elsősorban a bizottság hatáskörének tisztánlátása szempontjából, hogy a miniszterelnök 1879. június 18-i leiratában a közigazgatás mely területeiről kért féléves beszámolót: 1. A közigazgatási bizottság személyi változásai. 2. A városi közigazgatás általános menete. Városi pénztárak és közalapok állapota. Új községi pótadók, s illetékek. Ingatlan vagyon szerzése és elidegenítése. Nagyobb építkezések és kölcsönvételek. 3. A községi költségvetés, a községi számadás. A községi erdők állapota. Be-, s kivándorlási ügy. (Ez a három terület nem tartozott a bizottság hatáskörébe, de a miniszterelnök felvételüket közérdekből kívánatosnak tartotta.) A belügyminiszter ügykörét érintő rész: 1. A szegényügy, dologházak; elemi csapások – az okozott kár elhárítása, lelencügy, toborzási ügy, tűz- és építészeti rendőrség, jótékonysági intézetek és alapítványok. 2. Közbiztonság, egyleti ügyek 3. Közegészségügy, fürdőhelyek, kórházak 4. Nyilvános betegápolás 5. Gyámsági és gondnoksági ügyek 6. A fegyelmi és fellebbezett ügyek, melyeket a félév során tárgyaltak A pénzügyminisztérium ügykörét illetően: Az adóügy körül szerzett tapasztalatok, valamint az összeírás, behajtás, leszámolás, kezelés iránt tett intézkedések. A vallás és közoktatási minisztérium ügykörét illetően: 1. A szükséges elemi, felső nép és polgári, továbbá ipar, vagy kereskedelmi iskolák, kisdedóvodák és szeretetházak felállítása, a zugiskolák, házi iparfejlesztés. 2. A tankötelesek pontos iskoláztatása, az iskolák felszerelése és fenntartása, a tanítók elméleti és gyakorlati felkészültsége, erkölcsi magaviselete, a tantárgyak előadását illető adatok. 3. A tanítói fizetések kiszolgáltatása, tiltott tankönyvek elkobzása Az igazságügyi minisztérium ügykörét illetően: 1. A börtönépületek állapota, biztonság és tisztaság 2. A felügyelő és őrszemélyzet száma és magatartása 3. A rabok élelmezése 4. Rendkívüli események 17 HBML IV. B. 1414/a. 1. k. 1879. szept. 5.: 301. sz..; Magyar Törvénytár: 1875-1876. évi törvényczikkek, 335.; IV. B. 1414/a 1. k. 1876. dec. 5.: 67. sz.; uo. II. k. 1879. júl. 5.: 213. sz.

240


A közmunka és közlekedési minisztérium ügykörét illetően: 1. A közmunka általában 2. A községi utak létesítése és jókarban tartása 3. Az államutak állapota 4. A vasútügyben általános észrevételek 5. A vízszabályozási és ármentesítési társulatok működése. A vízszabályozási művek, védgátak és a belvizek levezetésére szolgáló csatornák állapota 6. A folyókon és patakokon lévő vízimalmok és gátjaik állapota 7. A gőzkazánok rendes vizsgálata A honvédelmi minisztérium ügykörére vonatkozóan: A kivételes nősülési engedélyek, a hadseregből és honvédségből való elbocsátás, szabadságolás, a sorozások eredménye A földművelés- ipar és kereskedelemügyi minisztérium ügykörét illetően: 1. A vetések, termények, gyümölcsösök, szőlők és takarmányt termő terek állása. 2. A gazdasági terményekre károsan ható elemi és rovarkárok, kiterjedése, óvintézkedések eredményei 3. Az állatállomány állapota, járványok, legelők állapota. a jó apaállatok terjesztése, különös tekintettel a községi gulyákra és ménesekre. 4. A községi faiskolák állapota, gondozása, fásítás 5. A mező és rendőri viszonyok állapota 6. Az erdők kezelése, viharok, rovarkárok, égés 7. Gazdasági szakintézet és szakoktatás, vándortanítók működése. 8. Gazdasági, kertészeti, borászati, méhészeti, egyletek és szövetkezetek működése 9. A gazdasági haladás mozzanatai: pl. gyümölcs- és szőlőkivitel, jobb eszközök és gépek terjedése, fajállatok behozatala, tenyész nyájak alapítása 10. Gazdasági munkás-viszonyok, napszámbérek, munkáskéz hiány, pótlása 11. A métermérték ellenőrzése, azok eredménye, elkobzási és bírságolási esetek 12. A posta és távírdai szak A miniszterelnök a felsoroltak közül kiemelt közigazgatási ágakként jelölte meg a közbiztonságot, a közegészségügyet, az árva és az adóügyet. A közigazgatási bizottság havonta tartott ülésein mind az állami, mind a törvényhatósági tisztviselők átfogó képet kaptak a közigazgatás helyzetéről és döntöttek olyan kérdésekről, amelyek több szakág közreműködését igényelték. Így érthető meg az is, hogy a bizottság tagjai olyan döntések meghozatalára képesek, amelyek korábban a belügyminiszter vagy valamely szakminiszter határozatát igényelték. Ezzel kapcsolatosan vissza kell utalni a tanulmány egy korábbi, a szakterületek koordinációját illető közigazgatási bizottsági funkcióra, amelynek érvényesítése a kormány tehermentesítését jelentette. A működési területek megállapításánál feltétlenül meg kell említeni az 1876: VI. t. c. 62. §-át, amely a közigazgatási bizottsághoz címzett, de nem a hatáskörébe


241

tartozó miniszteri rendelkezés végrehajtását kötelezővé tette. Ebben az esetben viszsza lehetett írni a miniszternek, hogy a rendelet által érintett szakág nem tartozik a bizottságnak törvény által előírt hatáskörébe, de ez nem volt kötelező a miniszterre nézve, tehát elegendő volt, hogy 14 napig nem válaszolt, mert utána bizottsági ülés összehívása nélkül a rendeletet végre kellett hajtani. Ebben az értelemben növekedhetett a bizottság feladatköre, hiszen minden miniszteri rendelet és rendelkezés, amelyet hozzá címeztek, függetlenül a hatáskörtől, végre kellett hajtani. Ezért hangsúlyos az a kijelentés, hogy a közigazgatási bizottság az egész közigazgatást átfogó testületté vált.18

A közigazgatási bizottság albizottságai A közigazgatási bizottság a hatáskörébe tartozó ügyekben nemcsak a plenáris üléseken dönthetett, de a saját soraiból alakított albizottságai által is hozhatott határozatokat. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányát az 1876. évi VI. t. c. 52. § szerint alakították meg egyéves időtartamra. Elnöke a főispán, akadályoztatása esetén a polgármester. A bizottság a választmányba az állami tisztviselők és a törvényhatósági közgyűlés által választott képviselők közül két-két rendes és egy-egy póttagot választott. A fegyelmi választmány jegyzője, s egyben előadója a főjegyző, aki szavazati joggal nem rendelkezett. Határozathozatalhoz az elnökkel együtt legalább három tagra volt szükség. A közigazgatási bizottság például az 1886. évre január 5-i ülésén választotta meg a fegyelmi választmányt, melynek elnöke gróf Dégenfeld József főispán volt. A választmányba a bizottság választott tagjai közül Ármós Bálint és Nemes Kálmán rendes, Simonffy Sámuel póttagnak, az állami tisztviselők közül Kiss József királyi tanfelügyelő, Pretsinszky Pál királyi mérnök rendes, Tusa Gyula királyi adófelügyelő póttagnak került be. Egy fegyelmi eljárás menetére jó példa a Vértessy István városi főjegyzőnek és dr. Magoss György városi tiszti alügyésznek Hidvéger Mihállyal kötött szerződésük által elindított vizsgálat. A városi bérlet ügyében szabályosan eljáró tisztviselők egy rágalmazó röplapban foglaltak miatt önmaguk tisztázására a főispánhoz fordultak. Gróf Dégenfeld József 1892. szeptember 26-án a közigazgatási bizottsághoz tette át az ügyet, mivel Vértessy István főjegyző bizottsági tag volt, s ellene csak a közigazgatási bizottság rendelhette el a vizsgálatot. A bizottság határozatában tagjai közül Tóby Istvánt és Kovács Józsefet küldte ki a megelőző vizsgálat lefolytatására. A vizsgálati anyagot Ábrahám László tiszti főügyész javaslatával együtt a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának 1893. január 5-i ülésén tárgyalták, ahol az eljárást felmentő határozattal lezárták.19 A közigazgatási bizottság gyámügyi küldöttségét, amely a városi árvaszék első fokú határozatai ellen benyújtott fellebbezések felett határozott, a gyámságról és a gondnokságról szóló 1877. évi XX. t. c. 216. §-a szerint alakították meg. A közigazgatási bizottság 1878. január 5-i ülésén olvasták fel a belügyminiszter megelőző év 18

HBML IV. B. 1414/b. 1. d. I. 1979.; l. Sarlós i. m. 122., 124. Magyar Törvénytár: 1875-1876. évi törvényczikkek. 331.; IV. B. 1414/b. 3. d. X. 1/1886., uo. 33. d. X. 1/1892. 19

242


október 18-án kelt intézvényét, amelyben a küldöttség megalakítását rendelte el. Az első választmány állt Miskolczy Lajos főispán elnöklete alatt Szabó Bálint árvaszéki elnökön és Kovács Sándor tiszti ügyészen kívül az elnökhelyettes Simonffy Imre polgármesterből, Pap Ferenc főjegyzőből, a közigazgatási bizottság választott tagjai közül Simonffy Sámuel és Nemes Kálmán rendes, Steinfeld Antal póttagból, valamint a főispán által kinevezett Dalmi Károly és Ármós Bálint rendes, illetve Vecsey Imre póttagból. Az évente megújított választmányban az érvényes határozathozatalhoz az elnökön kívül legalább négy, szavazati joggal bíró választmányi tag jelenlétére volt szükség. Az ügymenetre vonatkozóan jellemző példa a kiskorú Aszalai Dániel korosítási ügye. A városi árvaszék, mint első fokú gyámhatóság nagykorúsítási végzéséhez a közigazgatási bizottság az 1877. évi XX. t. c. 4. § rendelkezéséhez képest nem járult hozzá. A gyámügyekben fellebbezések elbírálására alakított küldöttség a fellebbezést az első- és másodfokú gyámhatósági határozatokkal együtt Tisza Kálmánnak a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek továbbította az 1886. június 5-én tartott üléséről.20 A közigazgatási bizottság az 1876. évi XIV. t. c. 60. §-a értelmében évente alakította meg a kórházi bizottságot, amely a városi intézmény ellenőrzésével, működésével és beruházással kapcsolatos ügyekben tanácskozott. Például 1908-ban a bizottság elnöke Weszprémy Zoltán főispán és helyettese Kovács József polgármester. Hivatalból tagja dr. Tüdős Kálmán tiszti főorvos, választottak dr. Tüdős János, dr. Kocsár Gábor, dr. Fejér Ferenc és Kiss Albert közigazgatási bizottsági tagok. Arra vonatkozóan, hogy a kórházi bizottság ülésein milyen kérdésekben döntöttek, példaként szolgáljon az 1900. január 13-án az egészségügyi bizottsággal együtt tartott értekezleten történtek: Ismertették a miniszteri leiratot, amelyben jóváhagyta a közkórház 1900. évi költségelőirányzatát; Dr. Ujfalussy József igazgató-főorvos bemutatta a Szlinka István szikvízgyárossal megkötött szerződést; Zoltán Herman szemétszállító fizetését 300 koronára emelték, hasonlóan felemelték a mosónők fizetését; az igazgató indítványozta, hogy dr. Csikos Sándor osztályos főorvos lakását a kórházzal telefon által kössék össze; a bizottság felkérte a tanácsot, hogy a katonai közkórházat ne az intézmény szomszédságában építsék fel. A példaként említett tanácskozással kapcsolatosan két dolgot is érdemes megemlíteni. Az igazgató főorvos a közigazgatási bizottságnak rendszeresen készített jelentést a közkórház tárgyévi állapotáról, betegforgalmáról és tevékenységéről. Ugyanakkor szoros együttműködés jellemezte az egészségügyi és a kórházi bizottságokat. Az egészségügyi választmány a törvényhatósági bizottság szakmai választmánya volt, amely a város egészének közegészségügyével foglalkozott, és amelynek a tagságába a közigazgatási bizottság az 1876. évi XIV. t. c. 223. §-nak megfelelően három éves időtartamra három szakterület képviselőjét javasolta. A bizottság például az 1909. 1910. és 1911. évekre Aczél Géza főmérnököt, Boros József építészt és Balás Ödön gyógyszerészt választotta be a törvényhatóság említett bizottságába.21 A belügyminiszter 1876. november 28-án kelt körrendeletében rendelkezett arról, hogy az árvapénztárat minden hónapban meg kell vizsgálni és annak eredményét a városi árvaügyről készült jelentésben fel kell tüntetni. A közigazgatási bizott20 21

HBML IV. B. 1414/b. 17. d. IV. 14/1878.; uo. IV.1/1885. 174/1886. kb. HBML IV. B. 1414/b. 2. d. I. 25/1908.; uo. 14. d. III. 4/1901.; uo. 2. d. I. 3/1909.


243

ság 1876. december 5-én tartott ülésén úgy határozott, hogy a főispánt helyettesítő Simonffy Imre polgármester vezetésével, a tiszti ügyészt, a számvevőt és Steinfeld Antalt bízza meg a városi árvapénztár megvizsgálásával, jelentéstételi kötelezettség mellett. Nem sokkal később megjelent a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t. c., amely nemcsak arról rendelkezett, hogy a városi árvaszék a közigazgatási bizottság felügyelete alatt áll, de bővítette a küldöttség hatáskörét a gyámpénztár kezelése mellett az ügyvitel ellenőrzésével is. A gyámpénztár vizsgálatára kijelölt küldöttség 1885. október 2-án 50 krajcár többletet állapított meg. A közigazgatási bizottság utasította az árvaszéket a jelentéstételre és a különbözet megszüntetésére. Szabó Dániel számvevő és Erdei Mihály gyámpénztárnok 1886. augusztus 22-én jelentette az árvaszéknek, hogy az ipar kereskedelmi bank betétkönyvébe elszámolt 5018 forint 37 krajcár, a nem éppen olvasható kiírás miatt 5018 frt 87 krajcárnak nézték, s ebből adódik az eltérés, melyről az árvaszék 25-i ülésén készült jelentésben tájékoztatta a közigazgatási bizottságot.22 A debreceni királyi központi fogház állapotáról a királyi ügyész, mint a közigazgatási bizottság tagja havonta készített jelentést, melyet a testület ülésein ismertetett. A közigazgatási bizottság által a börtönök megvizsgálására kiküldött albizottság az 1876. évi VI. t. c. 38. §-a értelmében alakult meg. Az évente megalakuló küldöttség elnöke a főispán, helyettese a polgármester, hivatalból tagjai a tiszti főorvos és a királyi ügyész. Ennek megfelelően az 1887. január 5-én megválasztott küldöttség elnöke gróf Dégenfeld József főispán, helyettese Simonffy Imre polgármester, hivatalból tagjai dr. Sárváry Gyula tiszti főorvos és Poynár Dénes királyi ügyész, további tagjai a főispán által kinevezett Ármós Bálint, Nemes Kálmán, Fráter Imre, Steinfeld Antal közigazgatási bizottsági tagok. Az albizottság negyedévente nemcsak a városházánál berendezett debreceni királyi törvényszék börtönét, de a rendőrbírói úton kiszabott elzárások céljára szolgáló közigazgatási hatósági fogházat is megvizsgálta. A küldöttség 1890. november 12-i vizsgálati jegyzőkönyvét a közigazgatási bizottság december 5-én tartott ülésén tárgyalta és határozott úgy, hogy tekintettel a tarthatatlan állapotokra az igazságügy miniszterhez felterjesztéssel fordul egy, a törvény követelményeinek megfelelő fogház építtetése tárgyában. Az 1878. évi V. t. c. 43. §-a szerint alakult a közigazgatási bizottság fogházfelügyelői albizottsága, amelynek 1915-ben dr. Keserű Lajos királyi törvényszéki elnök a vezetője, tagok pedig Gáthy Bálint királyi ügyész, Körner Adolf közigazgatási bizottsági tag, a fogház felügyelő lelkésze és tanítója.23 Hozzá kell tenni, hogy az idézett felügyelő bizottságnak tagja még az igazgató (felügyelő) és a közigazgatási bizottság által megválasztott két egyén. A közigazgatás bizottság 1877. január 2-án tartott ülésén a gőzkazánok félévenkénti megvizsgálása és a törvényhatóság területén létező gőzkazánnyilvántartás elkészítése céljából alakította meg a gőzkazán bizottságot, a szakelőadó Orosz János királyi mérnök és Vásáry István bizottsági tag kiküldésével. A közmunka és közlekedési miniszter 1881. július 27-én kelt körrendeletében a kazán vizsgálatok és szemlék megtartását az államépítészeti hivatal feladatává tette. A közigazgatási bizottság ugyanezen év szeptember 5-i ülésén – hivatkozva a belügy22

HBML IV. B. 1414/b. 17. d. IV. 101/1876.,uo. 18. d. IV. 4/1887., uo. IV. 1/1885. HBML IV. B. 1414/b. 32. d. IX. 1/1887.; uo. IX. 2/1890.; l. Debrecen bizottsági névjegyzék i.m. 69.; Magyar Törvénytár 1977-1978. évi törvényczikkek. 109. 23

244


miniszter 1873-as rendeletére, amely a gőzcséplő és gazdasági gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megóvása érdekében a rendőrség hatáskörét írta elő – úgy határozott, hogy a gőzkazánok megvizsgálása a jövőben a városi főkapitánynak, vagy helyettesének közreműködésével történjen, a bizottság korábban kiküldött tagjának mellőzésével. Azzal az intézkedéssel, amely a vizsgálatot az államépítészeti hivatal feladatává tette, nem jelentette azt, hogy a közigazgatási bizottság hatásköre megszűnt ezen a területen.24 Utalva az állami szakhivatalok vezetőiről szóló részre, végérvényesen 1902-ben került ez az ügykör az újonnan alakított iparfelügyelőség hatáskörébe. A közigazgatási bizottság az állami út felülvizsgálatára évente küldte ki az államépítészeti hivatal vezetőjét, a szakterület előadóját és saját tagját. A közmunka és közlekedési miniszter 1877. szeptember 13-i leiratában rendelte el a Debrecen város területén átvonuló fehértemplomi államútra kiszállított kavics átvételét, amely október 4-én Boros Frigyes királyi országos építészeti felügyelő, a közigazgatási bizottságot képviselő Orosz János királyi mérnök és Vecsey Imre közreműködésével meg is történt. 1915-ben jogutódként működött a közigazgatási bizottságnak az állami közutak építését ellenőrző albizottsága, melyet a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t. c. és az 1892-es kereskedelemügyi miniszteri rendeletek által előírt teendők ellátására alakítottak. Az 1883. évi XV. t. c. 12. §-a szerint az útadó egyénenkénti kivetése elleni felszólamlások elintézésére alakult meg az útadó-felszólamlási küldöttség. A kereskedelemügyi miniszter leirata alapján a közigazgatási bizottság egy évre 1891-ben is megválasztotta a küldöttséget, amely Dégenfeld József főispán elnökletével Fráter Ferenc, Nemes Kálmán, Tóby István bizottsági tagok és Szunyoghy Sándor királyi pénzügyigazgató közreműködésével működött. Az ügykör tekintetében érdekes esetről számol be egy 1905. március 1-én kelt bírósági végzés. A magyar királyi közigazgatás bíróság tárgyalta az alsó szabolcsi tiszai ármentesítő társulat terhére 1902-ben előírt törvényhatósági útadónak törlése iránti ügyét. A bíróság a panaszolt közigazgatási határozatot megsemmisítette és a társulat felszólamlásának érdemi elbírálására az ügyet a közigazgatási bizottság felszólamlási küldöttségéhez áttette. Az ügyben tehát sem a bíróság, sem a közigazgatási bizottság teljes ülése nem volt illetékes, kizárólag az adófelszólamlási küldöttség.25 Az 1879. évi XXXI. számú erdőtörvény 25. §-a előírta, hogy a közigazgatási bizottság első fokú erdőrendészeti hatóság, azaz a Debrecen város birtokában levő erdők közül a Nagyerdő, Apafa, Monostor, Haláp, Bánk, Fancsika, Pac, Nagycsere és Ohat községi erdőkre kiterjedően: Őrködik az erdők kezelésénél a törvény és a miniszteri rendeletek, illetve a gazdasági terv betartására; a törvényellenes cselekményeket azonnal betiltja; felesketi az erdőtiszteket; intézkedik az erdőégés és az erdei rovarok pusztításainak megakadályozása iránt; az erdők állapotáról a törvényhatóságnak évente jelentést készít. E feladatok végrehajtására a 26. paragrafus alapján, illetve a földművelés, ipar és kereskedelmi miniszter utasítására a közigazgatási bizottság 1880. augusztus 5-i ülésén arról döntött, hogy a háromtagú erdőrendészeti albizottságba elnöknek Sápy Sámult, Ármós Bálintot és Dalmy Károlyt rendes ta24

HBML IV. B. 1414/a. 1. k. 113/1876.; IV. B. 1414/b. 28. d. VII. 4/1881. L. Debrecen bizottsági névjegyzék i.m. 65.; HBML IV. B. 1414/b. 30. d. VII. 1/1891., uo. 21. d. V. 60/1904. 25


245

goknak küldi ki. Az erdőtörvény 26. §-a szerint a királyi erdőfelügyelő az albizottság véleményező tagja lett. A törvényhatósági bizottság közgyűlése pedig saját képviselői közül rendes tagnak Laky Lajost és Vásáry Istvánt, póttagnak Buzás Eleket és Nagy Józsefet beválasztotta. Az erdőrendészeti albizottság első fokú hatóság volt, fellebbezés esetén, másodfokon a földművelés, ipar és kereskedelmi miniszter döntött. Az erdőtörvény második címében foglalt erdei kihágási ügyekben a közigazgatási bizottság által a 120. § előírása alapján megalakított erdőkihágási másodfokú bíróság döntött, amelybe a már említett augusztus 5-i ülésén Miskolczy Lajos főispánt elnöknek, rendes tagnak Simonffy Sámuelt és Nemes Kálmánt, póttagnak pedig Fráter Imrét és Steinfeld Antalt választotta meg. A megalakuló bíróságot bővítette a törvényhatósági bizottság saját tagjai közül Nánássy Ferenc, Buday József rendes és Kola János, Medve Kálmán póttagokkal.26 A társas bíróság üléseire a királyi ügyész is meghívásra került. A bírósággal kapcsolatosan meg kell említeni, hogy Debrecenben az első fokú erdei kihágási bíróság a kapitányi hivatal volt. Bogdány Imre városi alkapitány a földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium utasítására el is készítette az 1881. évi erdei kihágások kimutatását, amelyben 16 esetet regisztrált 81 forint 10 krajcár okozott kárral. Ezek közül a legnagyobb kárösszeg 39 ft 60 kr, Jobbágy János és Kis János acsádi lakosok által a Külső Gúton elkövetett „faorzás”, amelyet illetékesség miatt a nagykállói járásbírósághoz tettek át. A munkaadók és mezőgazdasági munkások közti jogviszonyról szóló 1898. évi II. t. c. 72. §-a a kihágások megtorlását és a 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések másodfokú elbírálását az erdőkihágási bíróság feladatává tette. Az ügymenetre példaként szolgáljon Szabó Józsefnek Bakos János elleni munkáspere. Az első fokú határozatot Király Gyula tanácsnok hozta meg, eszerint az alperest 38 korona munkabér megfizetésére kötelezte. Ezt a döntést a másodfokú elbírálásra alakított albizottság az 1905. augusztus 5-i ülésén megerősítette. Miután két megegyező határozat született az ügyben, a továbbiakban nem lehetett fellebbezni. Ellenkező esetben harmadfokon a földművelésügyi miniszter döntött.27 Az 1913. évi X. tc. alapján alakult meg a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, amelynek 1915-ben Domahidy Elemér főispán volt az elnöke, helyettese pedig Márk Endre polgármester. A törvény 70. §-a - a közigazgatási bizottság saját soraiból, vagy ezen kívül álló egyének közül - két mezőgazdasági és két erdőgazdasági szakember megválasztását írta elő, így került az albizottságba gróf Degenfeld József, dr. Magoss György tiszti főügyész, Rickl Antal és Komlóssy Dezső. A gazdasági albizottság ülésein véleményezési, de nem szavazati joggal részt vehetett az erdő-felügyelőség és a gazdasági felügyelőség egy-egy tagja. Vagyis az 1913. évi X t. c. az erdészeti ügyek intézését az erdőrendészeti albizottság hatásköréből az új albizottság hatáskörébe utalta.28 A közigazgatási bizottság 1899. augusztus 5-i ülésén – a királyi tanfelügyelő előterjesztésére – az országos tanítói nyugdíjintézet tagjait felülvizsgáló tanítói 26

HBML IV. B. 1414/b. 37. d. XI. 1880.; Magyar Törvénytár 1879. évi törvényczikkek, 110-111. HBML IV. B. 1414/b. 37. d. XI. 1880.; Magyar Törvénytár: 1898. évi törvényczikkek, 17.; IV. B. 1414/b. 32. d. VII. 1905. 28 Debreceni bizottsági névjegyzék i.m. 70.; Magyar Törvénytár: Az 1913. évi törvények gyűjteménye, 223.;HBML IV. B. 1414/b. 33. d. IX. 565/1916.; uo. 32. d. VII. 1905. 27

246


nyugdíjbizottságba Komlóssy Arthur városi főjegyzőt és Nemes Kálmánt választotta be. A bizottság elnöke a királyi tanfelügyelő és orvosa a törvényhatóság tiszti főorvosa. A nyugdíjbizottság tulajdonképpen a népiskolai hatóságokról szóló 1876: XXVIII. t. c. és a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 1905. évi 70.000. számú körrendeletének megfelelően a törvényhatóság területén a tanítók nyugdíjba lépésének szükségességét és jogosságát bírálta el.29 A közigazgatási bizottság adóügyi albizottságát a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. t. c., illetve a törvény végrehajtására kiadott 100.000/1912. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint alakították meg. Az évenként megválasztott albizottság elnöke például 1915-ben Domahidy Elemér főispán, tagjai pedig Nagy József pénzügyigazgató, vagy helyettese, Márk Endre polgármester, vagy helyettese dr. Magoss György tiszti főügyész, a közigazgatási bizottság által választott rendes tagok dr Balkányi Miklós, dr. Fejér Ferenc, Kovács József, Tóth István és póttagok Komlóssy Dezső, dr. Bacsó Dezső. A közigazgatási bizottság adóügyi albizottsága fellebbviteli hatóság, amely másodfokon dönt az adófelszólamlási bizottság hatáskörén kívül eső, korábban másodfokon a közigazgatási bizottság ügyköreihez tartozó egyéb egyenes adónemek esetén. Például a kivetett földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti- és jövedelemadója, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kifizetett igazgatási, felügyelőbizottsági és napibiztosi járandóságok után járó általános kereseti és nyereményadó jogosságára és mérvére nézve.30 Az 1913. évi XIV. t. c. és a végrehajtása tárgyában kiadott 1184/1914. V. K. M. rendelet szerint a közigazgatási bizottság az 1916. január 5-i ülésén két évre megalakította az országgyűlési képviselőket választók írni-olvasni tudását igazoló bizottságot. Az írni és olvasni tudás ugyanis feltétele a választói jogosultságnak. Az állandó bizottság, vagy szükség esetén bizottságok elnöke Márk Endre polgármester, alelnökei Szabó Kálmán, dr. Varga Elemér tiszteletbeli főjegyző tanácsnokok, valamint dr. Csűrös Ferenc tanácsnok, tisztviselő tagok pedig Komáromy Antal nyugalmazott városi pénztárnok, Illésy Gyula nyugalmazott rendőrfogalmazó és Körner Gyula lovas rendőr felügyelő, a tanerők közül pedig Barcza Barna, Polszter Adolf és Kuti Zsigmond igazgatótanítók.31 A közigazgatási bizottság a rendszeresen megalakított küldöttségek, választmányok és albizottságok mellett tagokat delegált a törvényhatóság már említett állandó közegészségügyi bizottságába éppúgy, mint az 1884. évi XVII. t. c. alapján megalakított ipartanácsba. 1898-ban a debreceni kereskedelmi és iparkamara részéről rendes tagoknak Zádor Lajos kereskedőt, Serli Ede órásiparost, póttagnak Szentkirályi Tivadart, illetve Szikszay Lajos építészt jelölték ki. A közigazgatási bizottság november 5-i ülésén a földművelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter 1884. évi rendelete értelmében egy évre rendes tagoknak Mayer Emil gőzmalmi igazgatót, Jóna Dániel lakatost, póttagoknak Stieber János cipészt és Szedleill József szabót titkos szavazással az ipartanácsba megválasztotta. A polgármester által vezetett

29

HBML IV. B. 1414/b. 21. d. 320/1899.; Magyarországi Rendeletek Tára, XXIX. évf., 1905., 1045. Magyar Törvénytár, 1909. évi törvényczikkek, 214.;Debreceni bizottsági névjegyzék i. m. 74.; Magyarországi Rendeletek Tára 1912. 1893. 31 Magyarországi Rendeletek Tára 1914. 1371.; HBML IV. B. 1414/b. 41. d. XIV. 55/1918. 30


247

tanács véleményezett minden olyan iparügyi kérdést, amelyre a másodfokú iparhatóság megkérte.32 A közigazgatási bizottság a hatáskörébe tartozó ügyekben a plenáris ülésein és a rendszeresen megválasztott albizottságai útján, illetve esetenként, tehát ad hoc jelleggel megválasztott kiküldötteinek a jelentése alapján határozott. Ilyen alkalmi kiküldötteket bízott meg például a vasúti közigazgatási, vagy műtanrendőri bejáratok alkalmával. Az előbbi megelőzte a vasúti építkezést, az utóbbi a kész építmény átvételét jelentette. A magyar királyi államvasutak pályafenntartási szakosztálya például Ebes megállónál hadi kitérő létesítéséhez közigazgatási bejárás elrendelését kérte. Tekintettel az ügy sürgősségére a főispán-elnök a bejárást 1882. december 29ére tűzte ki és a közigazgatási bizottság részéről Jámbor Ferencet, illetve Pretsinszky Pál királyi főmérnököt a Hajdú-megyei államépítészeti hivatal főnökét küldte ki jelentésük bevárása mellett, s minderről értesítette a Budapesten székelő magyar királyi vasúti főfelügyelőséget és a megkereső szakosztályt. A kereskedelemügyi miniszter 1907-ben nem véletlenül utasította a közigazgatási bizottságot, hogy az államépítészeti hivatal főnökét, vagy helyettesét, illetve a helyi viszonyokat jól ismerő közigigazgatási bizottsági tagot bízzák meg a feladattal. A közigazgatási bizottság a törvényhatósághoz tartozó tiszai védtöltések megvizsgálására 1878. márc. 5-én tartott ülésén küldte ki ifj. Csapó Ferenc királyi főmérnököt és Jámbor Ferenc bizottsági tagot. Hasonlóan alkalmi jelleggel a közigazgatási bizottság rendelte el a helyszíni tárgyalást a vasúti tűztávolon belüli építkezések engedélyeztetése esetén is. 1904. márc. 19-én Áron Miksa és Fürst Ödön túráskerti telkén a közigazgatás bizottságot Lengyel Imre, mint elnök és Latinovics Mihály királyi mérnök képviselte.33

A közigazgatási bizottság kormányzati szerepe 1867 után a kiépülő polgári hatalmi rendszerben a közigazgatási bizottság nemcsak egyszerűen az állami és önkormányzati szervek munkáját hangolta össze, de az állami irányítás hatékony eszközének bizonyult. Természetesen sok minden tulajdonítható a bizottság megalakításának, például politikai megfontolások is, amelyekről a szakirodalomban is szó van, de a lényeg az állami beavatkozás erősítése volt, az operatív és valóban hatékony testület felállításával. Ugyanakkor nemcsak a kooperatív funkcióját kell kiemelni, de a kormányzati rendeleteket leosztó feladatkörét is az állami szakigazgatási és az önkormányzati szervek felé. A törvényhatósági bizottsághoz hasonlítva egyértelmű az operativitása, a mozgékonysága és ennek eredményeképpen a hatékonysága. Rendkívül széles hatásköre éppen kormányzati eszköz-jellegéből következik, vagyis a jogszabályokban meghatározott ügykörökön kívül mindazon feladatok végrehajtása, amelyeket a kormányzat kijelöl számára. A jogszabályok és a miniszteri rendeletek által meghatározott a közigazgatási szinte minden területét felölelő ügykörben határozatait plenáris ülésein és albizottságaiban hozta meg. A döntések meghozatalában, vagy saját küldöttségeinek, vagy az állami 32

Magyar Törvénytár: 1884-1886. évi törvényczikkek, 91.; HBML IV. B. 1414/b. 38. d. XI. 3/1894. HBML IV. B. 1414/b. 28. d. VII. 12/1882., uo. 21. d. V. 137/1907., uo. 28. d. VII. 12/1882., uo. 41. d. XIII. 131/1904 33

248


szervek és a városi tanács apparátusának alapos előkészítő munkáját vette igénybe, döntően a törvényhatóság teljes személyzetének fegyelmi ügyeiben, első, másod-, és harmadfokon hozzá utalt közigazgatási ügyekben. A Debrecen szabad királyi város közigazgatási bizottságának működésével kapcsolatosan megemlített példák illusztrálták az államhatalom jelenlétét a törvényhatóság közigazgatásában. A közigazgatás szereplőinek hathatós együttműködésében játszott szabályozó szerepének, egyáltalán a rendszer mechanizmusának elemzése a következő tanulmány feladata lesz.

The Competence and the Organizational Structure of the Administrative Committee of the Royal free Borough of Debrecen (1876 – 1919) Gábor Ölveti The Compromise of 1867 created the foundations of a bourgeois constitutional monarchy within the framework of the Austro-Hungarian Empire. The state organization that was built was simultaneously characterized by powerful centralization and self-government. On July 22, 1872, the royal free borough of Debrecen formed its municipal government, which was organized on the basis of virilism. With Act VI of 1876, Parliament provided for the administrative committee of the municipal government, which was elected in Debrecen on October 2, 1876. The main purpose for the establishment of this body was the strengthening of state interposition by way of harmonizing sectoral state administration and the municipal governments and implementing the provisions of the central government. As an intermediate level executive organization, the administrative committee had a scope encompassing the entire administrative work of the municipal government. It carried out its tasks described in legal provisions of government decrees by way of its plenary sessions and subcommittees, and became, therefore, an efficient administrative body in the territory of the municipality.

DEBRECEN SZABAD KIRÁLYI VÁROS KÖZIGAZGATÁSI

Recommend Documents