Czigler Klára: Az ejtőernyőzés emlékeiből...1 (Magyar Repüléstörténeti Társaság – A repüléstörténeti konferencia közleményei 1999. p.93-96) Elnézést kell kérjek ejtőernyős barátaimtól, hogy úgymond belekontárkodom az ő témájukba, de a repüléstörténeti emlékek gyűjtése során olyan sok idevágó anyaggal találkoztam, hogy érdemesnek tartom külön ismertetni ezeket.
Egy kis ejtőernyőzés-történet Az ejtőernyő gondolata legalább annyi idős, mint a repülésé. Az első írott gondolatok a magyar származású2 Verancsics Faustustól származnak, 1616-ból. Ejtőernyőt már az első világháborúban használtak mentésre a megfigyelő léggömbök, illetve a repülőgépek személyzetei. Akkoriban még kísérleti stádiumban volt az ejtőernyő, és kevés is készült belőle. Az első ejtőernyők német, olasz, amerikai eredetűek voltak, majd 1939-től Hehs Ákos dolgozott ki magyar típusokat. Az 192l-es trianoni békeszerződés miatt semmiféle katonai repülőszervezete nem lehetett hazánknak. Emiatt az ejtőernyőzés elég későn kezdődött el. A honvédségen belül felvetődött már 1936-ban a gondolat, de gyakorlatilag 1938-ig nem történt semmi. Ennek egyik oka az volt, hogy nem léteztek megfelelő kiképző eszközök. Külföldről megrendelték egy ugrótorony terveit, de a hosszas levelezésen kívül nem történt semmi. 1937. június 18-án nemzetközi vöröskeresztes repülőnap volt Budaörsön. A nap fénypontjaként magyar egészségügyi csoport ejtőernyős ugrást végzett, bemutatva a légi mentés lehetőségeit. Talán ez volt a kezdet. Az első magyar ejtőernyős csapat 1938-ban alakult meg Szombathelyen, később Pápa székhellyel működött. Sportejtőernyőzés az 1940-es évek közepéig3 nem is létezett. A 40-es évek elejétől a fiatalokat, a leventéket a „haderőn kívüli ejtőernyős kiképzésbe" vonták be. A katonai ejtőernyőzésnek igen sok áldozata volt a háborúban. Legnagyobb katasztrófája 1941. április 15-én történt, amikor Veszprémben, felszállás közben lezuhant a bevetésre induló vezérgép. Az alakulat a későbbiekben számos bevetésben vett részt. A háború során elvérzett ejtőernyős alakulat maradványának kiegészítésével hozták létre a Szent László hadosztályt, melyet a legkeményebb földi harcokban vetettek be. Tömegével voltak sírjaik az Ipolyságban, Kéthelyen, Vácott. A háború utáni időkben nem volt szabad még csak emlékezni sem rájuk. Emlékműveik, sírjaik elpusztultak. 1945 után beindult, a honvédelmi nevelés keretei között, a sportejtőernyőzés is. A magyar sportolók eredményei nemzetközileg elismertek. A hazai versenyek egy részét valamely politikai, történeti eseményhez kapcsolták 1989-ig: „Felszabadulási emléktúra4", partizán emlékére rendezett bajnokság. Ilyen volt az a verseny, amelyet évente megrendeztek Hangonyban5. Sajnos ez a sportág sem mentes a balesetektől, katasztrófáktól, így az ejtőernyős emlékművek, sírok is szaporodnak.
Néhány szó a kiképzésről A tényleges ejtőernyős ugrást alapos elméleti és gyakorlati kiképzés előzte meg. Fontos szempont volt a leendő ugrók fizikumának erősítése. 1
A lábjegyzeteket – egy, külön megjelölt kivételével – az elektronikus átirásnál készültek (Kastély S.) Helyesen: dalmát származású, de egy ideig Magyarországon élt. 3 Pontosabban az első – ejtőernyős ugrással egybekötött – járőrversenyekig az 50-es évek első feléig. 4 Helyesen: emlékverseny, illetve „járőrverseny *-tiszteletére” 5 Hangony megjelölése téves. 2
Eleinte az ejtőernyős kiképzés a levente intézményekben folyt.6 Itt a fiatalok megkapták a szükséges elméleti és gyakorlati képzést, de ugrásra még nem került sor. Az ejtőernyős kiképzéshez különböző segédeszközöket, gyakorló berendezéseket hoztak létre. A gép elhagyását, a földetérést gyakorolták ezeken az eszközökön. Ilyen eszközök még fellelhetők a hazai repülőtereken, főleg ott, ahol ma is folyik ejtőernyős ugratás. Ki ne emlékezne a „bitókra", melyek még a vitorlázó-repülőterek sarkán is meghúzódtak?7
Az elpusztult emlékek A leglátványosabb eszközök az ugrótornyok voltak. Ezek, ha ma meglennének, ipari műemlék értékkel érnének fel. Jó néhány volt belőlük8: Rákoson, Mátyásföldön, Csepelen, a Népligetben, Miskolcon és Ózdon. A 40-es években létező tornyokat mind a leventék, mind a katonák használták. 1943-ban készült el a rákosi gyakorlótéren a levente-ugrótorny. Ennek rendelték meg külföldön a terveit 1936-ban. Annak idején a sajtó kiemelt figyelemmel tájékoztatott építéséről, de a háború miatt az építkezés helyszínét nem nevezte meg. Machalek István, a békéscsabai repülés történetéről írott könyvében említi mind a mátyásföldi, mind a csepeli tornyot. Az ugrótornyokon a háború alatt légvédelmi géppuska volt felszerelve (Miskolc). A háború végére szinte mindegyik romokban hevert. 1945 után néhányat újjáépítettek, és sokáig használták a kiképzéshez. Sajnos, igen kevés adat maradt fent róluk. A mátyásföldi 85 m magas volt. A csepeli torony közel volt a rádióadó antennájához, bombatámadás során egyszerre dőltek le. A Népligeti torony 1956. márc. 10-július 10. között épült. Még a hatvanas években működött. Ez három toronyból állt, köztük kábel volt kifeszítve. A mindenkori széliránynak megfelelően tudták használni kialakítása miatt. A miskolci tornyot újjáépítés után9, 1958. ápr.27-én avatták fel. Az ózdi torony roncsait 1956-ban gyűjtötték össze. Az 1941-es katasztrófa áldozatait Veszprémben, a Vörösmarty téren ravatalozták fel. V. Bertalan Árpádot és a repülőgép személyzetének két tagját (Kelemen Károly szdst és Bene László szdst) a Farkasréti temetőben, Petri János tőrm.-t a Rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomba. Az ejtőernyősöket Veszprémben temették el. Bajtársaik a pápai repülőtéren két emlékművet készítettek. Egyet az ejtőernyősöknek, egyet a repülőknek. Mindkét emlékmű a hangár mellett állt, rajtuk az elesettek névsorával. A Szent László Hadosztály halottainak sírjait a nagy ütközetek színhelyén (BalatonKéthely, Ipolyság- Letkés, Vác) névtelenség, pusztulás illette 1945 után.
„Újkori" emlékek 1945 után készült, és talán már nincs is meg az az emlékoszlop, melyet Szőnyi Márton és társai földetérésének helyén emeltek, Hangonyban. A hatvanas-hetvenes években ejtőernyős versenyeket rendeztek környékén.
6
Szolár B.dr.: Az első ejtőernyős leventetábor és az ugrótorony. (Magyar Katonai Szemle, 1943. No.12. p.593-600.) 7 Földi kiképző szereket – katonai objektumokon kívül – a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ) területi ejtőernyős körei részére 1951-től telepitettek (Ugróállvány, gépajtó utánzat, „bitó”). Legtöbbször az ejtőernyős kiképzéshez használt iskolai tornatermek közelében, vagy iskolaudvarokon (Például a Váliutcai iskola, Teleki Blanka gimnázium, stb.).Miután az MRSZ átvette az ejtőernyőzést, kiképzést, a repülőterekre szervezett klubok sok esetben áthelyezték ezeket a szereket a repülőterekre. (De a legtöbb ilyen szer csak lebontásra került.) 8 A 40-es években csak egy ugrótorony volt – Rákoson. 9 Miskolcon az ugrótorony újjonan épült, Szovjetunióból kapott tervek alapján.
1990-től kezdődött az emlékezés korszaka. Veszprémben 1991-ben rendbehozták az ejtőernyős katonák sírjait, ejtőernyős találkozó keretében megkoszorúzták. A lezuhanás helyén a repülőtéren kopjafát emeltek a túlélők és a mai bajtársak. Minden évben a lezuhanás évfordulóján ünnepélyes koszorúzással, bajtársi találkozóval emlékeznek az áldozatokra. A veszprémi Alsóvárosi temetőt bezárták, a sírok biztonsága érdekében a német katonasír gondozók segítségével áthelyezték az ejtőernyős sírokat a Vámosi úti temetőbe, a nemrég avatott német-magyar katonatemető parcellába. Veszprémben a Dózsavárosi temetőben emlékművet állítottak „Hősök 1939-1945" felirattal. A fekete márványtáblán az ejtőernyősök közül is szerepelnek néhányan. 1994-ben, Pápán közös emlékművet avattak az 1941-es katasztrófa ejtőernyős és repülő áldozatai tiszteletére, melyet minden évben ünnepélyesen megkoszorúznak. V. Bertalan Árpád sírját rendbe hozták, a katasztrófa évfordulóján minden évben a repülőgép személyzetének, valamint v. Szügyi Zoltán sírjával együtt megkoszorúzzák. 1990-ben, Letkésen emlékművet emeltek a temetőben, majd néhány év múlva a helyi templomban elhelyezték v. Pályi György bronz emléktáblájának márvány másolatát. Minden évben a Hősök vasárnapján ünnepségen emlékeznek meg az elesettekről. Kéthelyen, 1992. április 25-én kopjafa avatást és sírbeszentelést tartottak az egykori bajtársak. 1994-ben, Taszáron is készült egy repülő emlékmű. A háború alatt itt is volt egy, melyet a „Puma vezér" Heppes Aladár tervezett. Az egykori emlékmű, akárcsak a mai, összefogással készült. A taszáriak 1995. március 21-én egy emlékfallal egészítették ki, melyre felvésték az egyes szolgálatok nevét is. Így szerepel rajta az ejtőernyősöké is. Az évszám: 1929-1994 a repülőtér fennállásának idejét tükrözi. A sportejtőernyősök a megemlékezés terén sem maradnak el katona bajtársaiktól. Gödöllőn, 1998-ban emeltek emlékművet katasztrófát szenvedett társaiknak, melynek közelében még két kopjafát is elhelyeztek. 1996-ban, Gyulai György halálának 35. évfordulóján koszorúzási ünnepséget szerveztek a Farkasréti temetőben. A megemlékezés során felkeresték többi ugrótársuk (Aradi András, Hollósy Lajos, dr. Némethy István10) sírját is, valamint egykori ugrató repülőgép személyzetük jelképes sírját is (Pintér János és személyzete - Bejruti járat). A temetőlátogatás után akinek kocsija volt, az vitte ki a népes megemlékező csapatot a gödöllői repülőtérre, ahol folytatódott az ünnepség. Nagy számban vettek részt egykori ejtőernyősök a találkozón. Vidéki repülőtereinken is egyre szaporodnak az emlékművek. A szegedin, a pécsin is szerepel ejtőernyős név. Szolnokon, a Repülőtiszti Főiskola egyik épületében márványtábla emlékezik meg Kiss Zoltán mártír ejtőernyősről. 1992. január 28-án avatták, Kiss Zoltán születésnapján. Egyetlen szépséghibája, hogy eltávolították róla az egykori ejtőernyős jelvényt... Réz emléktáblája van a Rákoskeresztúri temető 298. parcellája szélén, és Pápán márványtáblát emeltek tiszteletére. A tisztiiskolát végzett ejtőernyősök neve fellelhető mind a Ludovika Hősök folyosóján, mind a Hadtörténeti Múzeum udvarán elhelyezett emléktáblákon. Itt és a kelenföldi urnatemető altemplomában további ejtőernyős emléktáblák, megemlékezések találhatók. A templomban két emléktáblája is van a Szent László Hadosztálynak. Itt nyugszik az egykori pápai ejtőernyős, Patuzzi Károly is. A magyar hősökről Somogyi Győző festőművész egy ikonosztázat készített, mely történelmünk 100 kiemelkedő személyiségének állít maradandó emléket. Ez eleinte a Néprajzi Múzeumban volt kiállítva. Különböző politikai megfontolásokból a múzeum igazgatója 10
Sportorvos volt, nem ugrott.
önkényesen megbontotta a művet, nyolc személy képét eltávolította. Több repülő arcképe került a „cenzúra" jóvoltából raktárba. A közvélemény összefogott a hősök, és az alkotás érdekében. Magánszemélyek megvásárolták a festményeket, melyek ma már ismét együtt, hiánytalanul várják a végleges helyüket. A festmények között található v. Bertalan Árpád arcképe és v. Szügyi Zoltán eje.vörgy. is, és jelenleg készül 101.-ként Tassonyi Edömér portréja is. Egyre több tanulmány jelenik meg az ejtőernyősökről. Mind katonai, mind polgári témában, illetve szaklapokban. Ezek méltó emléket állítanak, illetve helyre teszik a korábban megjelent téves információkat, szándékos elferdítéseket tartalmazó írásokat. Az emlékek listája 1. Elpusztult emlékek 1.1
Ugrótornyok: Rákos, Mátyásföld, Csepel, Népliget, Miskolc, Ózd
2.2
Emlékművek: Pápa
3.3
Emléktáblák: (nem ismert)
4.4
Sírok: Ipoly környéke (Letkés, stb), Balaton (Kéthely, stb), Vác környéke, Oroszország11
2. Meglévő emlékek 2.1. Emlékművek: Pápa, Taszár, Pécs, Veszprém, Szeged, Letkés, Gödöllő. 2.2. Emléktáblák: Letkés, Pápa, Szolnok, Budapest (Hadtörténeti Múzeum, Szt. Gellért Plébániatemplom és Urnatemető, Ludovika- Hősök folyosója, Rákoskeresztúri temető, 289. parcella 2.3. Sírhely: •
Budapest Farkasrét (v. Bertalan Árpád, Szügyi Zoltán, Aradi András, Hollósy Lajos, Gyulai György, dr. Némethy István, Kelemen Károly, Bene László),
•
Rákoskeresztúr (Petri János)
•
Szt. Gellért Pt. és Urnatemető (Patuzzi Károly)
•
Békéscsaba (Kovács István)
•
Kaposvár (Gál István, Bonifert Lajos12)
•
Kéthely,
•
Letkés (v. Csörgey László),
•
Pápa,
•
Pécs (Marosujvári Géza, Sinkó, Krausz László, Kökény József)
•
Vác,
•
Veszprém (Szabó György, Auth Károly, Horváth Gyula, Kerekes Imre, Koscsó Lajos, Németh János, Molnár András, Pados Géza, Pomázi Imre, Fejes József, Radványi Mihály, Horváth Mihály, Varga Gyula, Czakó Mihály, Sándor Sándor, Döbör János, Valkó Gyula (1930-1991))
3. Egyéb emlékek: •
11 12
Jelvények
Helyesen: Ukrajna. Szerző javítása Attiláról Lajosra
Irodalom: 1.
•
Levelezőlapok
•
Érmek
•
Plasztikák
Repülés
2.
Machalek István: Békés kék egén
3.
Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán, 1939-1945
A fentiekben vázlatosan összefoglalt gyűjtési témám anyagához igen sok segítséget kaptam Fülöp Tibor egykori sportejtőernyős oktatótól és Dombi Lőrinc katonai ejtőernyőstől. Ezúton is szeretném megköszönni támogatásukat, értékes fotóikat, kiegészítéseiket.
A Szakmai Testűlet kiegészítései: A nemzetközi vöröskeresztes repülőnap 1937. június 12-én, Mátyásföldön volt. (A Budapesten rendezett Légbőlmentési Konferencia keretében szervezett repülőbemutatón egy vöröskeresztes jelzésű fehér F VIIa gépből ugrott ki dr. Lehoczky Béla orvos, Tatár Margit, Medveczky Gabriella ápolónők, valamint egy orvos asszisztens13.) A kis ejtőernyőzés-történet összeállítása több figyelmet érdemelt volna, keverednek a nemzetközi és magyar vonatkozások és túlzottan vázlatos. A több, jelentős esemény közül kettő:
•
az első nyilvántartott ejtőernyő ugrás repülőgépből 1918 augusztus 22-én történt, mikor Hefty Frigyes tiszth. vadászrepülő ejtőernyővel hagyta el az égő gépét 4800 m-en;
•
a Rákoson lévő levente ejtőernyős ugrótornyot 1943. augusztus 22-én avatták és 1944-ben a visszavonuló németek robbantották fel.
1. kép. A rákosi ugrótorony
13
Az orvosasszisztens neve (szerző javítása): dr.Hidvégi Géza
