Csorba Ferenc* A GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL JOGI ESZKÖZTÁRA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZANKCIONÁLÓ TEVÉKENYSÉGÉRE A gazdaság hatékonyságának, a gazdasági mutatók javulásának egyik jelentõs akadálya a korrupció és a kartellezés, amely különösen a közbeszerzéseknél rendkívüli károkat okozhat. Mind a korrupció, mind a kartellezés felderítéséhez és megszüntetéséhez nyomós közérdek fûzõdik. Végsõ soron, mi, az ország lakosai fizetjük meg adónkban a titkos megállapodások árfelhajtó hatását, amely számítások szerint évente legalább 100-150 milliárd forintot jelenthet. Ezek miatt is egyre nagyobb az igény az államnak a gazdasági versenyt ellenõrzõ és szankcionáló feladatainak növelésére.
Jogtörténeti elõzmények A versenykorlátozó megállapodások bírságkiszabással történõ szankcionálása a magyar jogban viszonylag új keletû. Az 1923. évi V. tc. volt az elsõ olyan törvényünk, amely a tisztességtelen verseny tilalmáról rendelkezett, de ebben bírságkiszabásról nem volt szó. Az 1931. évi XX. tc. már bizonyos szabályokat állított ez ügyben fel, de számottevõ jelentõség nélkül. Az ismert politikaigazdasági helyzet miatt 1948-tól a gazdaságirányítás új rendszerének 1968-as bevezetéséig nem beszélhetünk versenyszabályokról. Az 1/1968. Korm. sz. rendeletben, majd az annak helyébe lépõ 20/1973. MT. sz. rendeletben található elõször a gazdasági bírság jogintézménye. Bírság kiszabására akkor kerülhetett sor, ha árdrágítás, tisztességtelen haszonszerzés, gazdasági erõfölénnyel visszaélés útján jelentõs anyagi elõnyre tett szert a vállalat, valamint, ha rossz minõségû termék elõállítása, illetve ezek forgalomba hozatala valósult meg. A bírság összegének meghatározásánál a fõ szempont az volt, hogy a bírság összege haladja meg az elért elõnyt, illetve az okozott kár összegét. Tehát a bírság két elembõl tevõdött össze: egyrészt a jogosulatlan elõny/okozott kár összegébõl, mint reparációs összegbõl, másrészt a tulajdonképpeni bírság összegébõl. Ennek a bírói gyakorlat által kialakított mértéke, a jogosulatlan elõny/okozott kár összegének 1030%-a volt. A szabályozás alkalmazásánál gyakori nehézséget jelentett a jogosulatlan elõny/okozott kár összegszerûségének kiszámolása. Az összegszerûség számszaki meghatározásának megoldhatatlanságakor az eset összes körülményeinek vizsgálata és számbavétele útján becsléssel történt a jogosulatlan elõny/okozott kár nagyságának megjelölése (György, 1976).
*
fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola
TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA
197
Az ezt követõ versenytörvényünk az 1984. évi IV. törvény, majd ennek felülvizsgálata után az 1990. évi LXXXVI. törvény a gazdasági bírság kiszabásának szabályainál a korábbi rendelkezésekbõl indult ki. A bírság kiszabásának szempontjait összegezte azzal, hogy a bírság összege legalább az elért jogtalan elõnyt/okozott kárt 30%-kal meg kell, hogy haladja, de legfeljebb a jogtalan elõny/ okozott kár összegének kétszerese lehet. Abban az esetben, ha az összegszerûség nem meghatározható, akkor az eset összes körülményeire tekintettel, különösen a versenyhez fûzõdõ érdek veszélyeztetésének mértékére tekintettel kellett azt megállapítani (Vörös, 1991).
A hatályos szabályozás A vázolt szabályozásokból kitûnik, hogy a versenytörvény rendelkezéseinek megsértéséért kiszabható bírság összegének meghatározása meglehetõsen tág keretek között történhetett. Ehhez tartozik az is, hogy a versenyhatóság által megállapított jogsértést nem követi feltétlenül bírság kiszabása. A versenyhatóság többféle megoldás között is választhat a jogsértés megállapítását követõen, például megtilthatja a további jogsértést bírság kiszabása nélkül is. Vagyis a bírság kiszabása teljes egészében a versenyhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, amely a következetes és kiszámítható jogalkalmazást veszélyeztetheti. A jogbiztonság, a kiszámíthatóság, az átláthatóság, a diszkriminációmentes jogalkalmazás érdekében felmerült az igény a versenyhatóság szankcionáló politikájának egyértelmû szabályozására. A bírságolási politika pontos menetének, szempontjainak rögzítése, azok nyilvánosságra hozása nagyban elõsegíti a potenciális kartelltagok számára, hogy felmérhessék jogellenes magatartásuk lehetséges következményeit, tisztában legyenek annak anyagi és egyéb vonzatával. Mindezek a körülmények indokolták, hogy az uniós szabályozásra is figyelemmel hatályos versenyjogunk Tpvt.1 78. § kimondja: A bírság összegét az eset összes körülményeire így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértõ állapot idõtartamára, a jogsértéssel elért elõnyre, a jogsértõ felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítõ együttmûködõ magatartására, a törvénybe ütközõ magatartás ismételt tanúsítására tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetésének foka, a fogyasztók, ügyfelek érdekei sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg. A bírság összegét a törvény maximálta, az legfeljebb a vállalkozásnak a jogsértést kimondó határozat meghozatalát megelõzõ évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A versenytörvény a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hatáskörébe utalja a gazdasági bírság kiszabásának jogát. Az Országgyûlés számára készült 2010. évi beszámoló adatai szerint 2010-ben 123 versenyfelügyeleti eljárást indítottak, az áthúzódó ügyekkel együtt 132 eljárást zártak le, összesen 10,4 milliárd forint bírságot szabtak ki. Ezen belül, kartellügyben 6 eljárást zártak le 9,6 milliárd forint bírság kiszabásával. (Beszámoló
, 2011.) A jelentésbõl is kitûnik, hogy a versenyfelügyeletet ellátó GVH a bírságkiszabást a kartellekkel szembeni fellépésben kiemelt fontossággal kezeli.
A versenyfelügyeleti bírság összegének meghatározása A GVH kidolgozta a bírságösszeg megállapításának részletes menetét, szempontjait, azok tartalmát, egymáshoz viszonyított súlyát, a bírság kiszámításának módszerét.2 A bírság összegének megállapítása több lépcsõben történik. Elõször az alapösszeget kell meghatározni. Az alapösszeget a jogsértõ által az érintett piacon elért nettó árbevételbõl (releváns forgalom) kell kiszámolni a megadott pontszámok figyelembevételével.
198
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27
Az alapösszeget meghatározó tényezõk: I. A jogsérelem súlya, amely függ: 1. A verseny veszélyeztetettségétõl, amely adódik: a jogsértés típusából (pl. kõkemény kartell vagy más versenyszabálysértés), a verseny dimenzióinak érintettségébõl (a versenyt milyen fokban csökkentette vagy zárta ki), (Max. 30 pont); 2. A jogsértés piaci hatásától, amely adódik: a jogsértõ piaci részesedésébõl, a piac megtámadhatóságából (érzékenységébõl), az érintett fogyasztói kör és a termék jellegébõl abból, hogy a jogsértõ most lép piacra, vagy már régóta ott van, más piacra való hatásból. (Max. 30 pont.) II. Viszonyulás a jogsértésben, amely adódik: a jogsértésben való szerepébõl (szervezõ vagy kiszolgáltatott/kényszerített), a tevõleges jóvátételbõl, felróhatóságból (hanyagság), külsõ egyéb tényezõkbõl, ilyenek a nem egyértelmû korábbi GVH-döntések, állami ráhatás (pl. versenytörvény alóli mentesülést sugalló jogszabály félreértelmezhetõsége). (Max. 30 pont.) III. Egyéb szempontok (nem kategorizált vagy specifikus tényezõk). (Max. 10 pont.) Összesen: max. 100 pont. Alapösszeg-korrekciók: Az alapösszeg kiszámolását követõen történhet a jogsértés idõtartamának, ismétlõdésének, a jogsértéssel elért elõnyöknek a figyelembevétele, végezetül érvényesülhet az engedékenységi politika, és a jogsértõ teherbíró-képességének szem elõtt tartása. A pontrendszerben meghatározott szempontokon túlmenõen minden olyan tényezõt is figyelembe kell venni, amely a jogsértés teljes körû megítéléséhez szükséges.3 Súlyosbító tényezõ a kõkemény kartell, amit a GVH a legszigorúbban szankcionál. A kõkemény kartell (ez a GVH terminológiája) olyan tisztán versenykorlátozó megállapodás, összehangolt magatartás, amelynek lényege a verseny korlátozása, miközben hatékonysági vagy egyéb társadalmi elõnnyel nem jár. Ide tartozik az árrögzítés, piacfelosztás, a vevõk elosztása, versenytárgyaláson történõ összejátszás. A kõkemény kartell az elõnyök jelentkezése nélkül korlátozza a versenyt, akár a verseny teljes kizárását is jelentheti. Az ismétlõdõ jogsértés szintén súlyosbító tényezõ. Többszöri elõfordulása akár az alapösszeg háromszorosának megfelelõ bírság kiszabását is eredményezheti. A bírság összege a pontszámok és azok korrekciója alapján a legsúlyosabb esetben (100 pont) a jogsértõ releváns forgalmának 10%-áig terjedhet. Ez természetesen nem a jogsértõ teljes forgalmának 10%-a, hanem a jogellenes magatartással érintett piacon (releváns piac) elért forgalom 10%-a. Megfelelõ adatok hiányában a GVH a nettó árbevételt becsléssel is megállapíthatja. Ez ismert az adóhatósági eljárásokban. Több éven át tartó jogsértéskor a releváns forgalom az utolsó teljes naptá-
TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA
199
ri év adatai alapján számolandó. A bírság, a törvényben meghatározott maximumot nem lépheti túl, összhangban az uniós rendelkezésekkel.4
Az engedékenységi politika A versenyszabályok megsértésének különösen a titkos kartellezésnek a feltárása, leleplezése rendkívüli nehézségekkel jár. Viszont szankcionálni csak a versenyszabályok megsértésének megállapítását követõen lehet. Az adott tényállást részleteiben, kellõ mélységben fel kell tárni, tisztázni szükséges a jogsértõ magatartás kialakulását, következményeit, a jogsértés mértékét, a súlyosbító, illetve enyhítõ körülményeket. Az alapvetõ gond a kartellmegállapodások felderítésében: a titkosság. A fehér asztal melletti megállapodások dokumentálása, rögzítése a legnagyobb titokban történik, ezért a hallgatás, az omerta megtörése kulcskérdés; a legnehezebb feladat a belsõ bizalmas információk birtokába kerülni. A kartellügyek felderítésének hatékonyabbá tétele érdekében a versenyjogban fejlettebb országokban már korábban felmerült annak lehetõvé tétele, hogy a feltételezett kartelltagoknak felkínált különbözõ kedvezmények esetleg megnyissák a kellõ bizonyítékok megszerzésének lehetõségét. Az e cél szolgálatába állított engedékenységi politika már bizonyította hatékonyságát. A feltárt kartellügyek döntõ többsége az engedékenységi eljárást kezdeményezõ részes kartelltag adatszolgáltatásának köszönhetõ. Jogpolitikai és közgazdasági szempontból is igazolható a kartellügy feltárásában részt vevõ kartelltag magatartásának enyhébb megítélése. Kimondható, hogy az a közérdek, amely a titkos kartellek felderítéséhez és megszüntetéséhez fûzõdik, sokkal fontosabb közérdek, mint a kartellt felfedõ részes vállalkozás megbírságolásához fûzõdõ közérdek. (Stotz, 2010.) A titkos kartellezés hatékony feltárására az uniós szabályok és a Tpvt. lehetõségeivel élve a GVH kiadta az engedékenységi politikájáról szóló közleményét5 . A közlemény pontosítja, részletezi azokat a körülményeket, amelyek értékelése mentén lehet és szükséges a kiszabásra kerülõ bírság elengedését vagy mérséklését elhatározni, vagyis a kartellben részt vevõ és a kartellmegállapodást feltáró vállalkozás feltáró tevékenységét értékelni. A közlemény kiadása elõsegíti azt, hogy a titkos kartellezésbõl kilépni szándékozó vállalkozás felmérhesse, hogy a versenyhatósággal való esetleges együttmûködés számára milyen elõnyökkel jár: mi ér a vállalkozásnak többet, bent maradni a titkos kartell megállapodásban, vagy azt feltárni a GVH elõtt. Mik ebben az elõnyök, hátrányok, a feltáró magatartás mennyiben befolyásolja a vállalkozás jövõbeli helyzetét az adott piacon. A jogsértõ vállalkozás tisztában lehet azzal, hogy mire számíthat együttmûködés esetén, tájékozódhat a bírságolási szabályokról, eljárásokról, részleteiben megismerheti a tényleges ellentételezést, és a kedvezmények szempontjából rendkívüli fontossággal bíró elsõbbségi elvet. A GVH a jogsértõ vállalkozás együttmûködését kétfajta ellentételezéssel honorálhatja: a bírság teljes elengedésével, illetve a bírság összegének csökkentésével. A teljes elengedés az eljárás megindításához, a jogsértés megállapításához elsõként nyújtott meghatározó jellegû segítségért járhat (közvetlen bizonyítékok szolgáltatása esetében). A bírság csökkentése akkor jön szóba, ha a részes vállalkozás aktív közremûködésével a kartell feltárásához, a jogsértés megállapításához hozzájárul, tehát nem az elsõ és nem meghatározó közremûködés esetében. Ha egy adott ügy kapcsán a GVH már feltételesen elengedte a bírságösszeget az együttmûködõ vállalkozás számára, egy újabb együttmûködõ vállalkozás jelentkezésekor már nem lehet szó a bírság teljes elengedésérõl, mivel az csak az elsõ közremûködõt illetheti meg. Ebbõl következik az, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során a késõbbiekben jelentkezõ együttmûködni szándékozó vállalkozásnak a bírság összegének csökkentése csak akkor kerülhet szóba, ha többletértékû információkkal szolgál, olyanokkal, amelyek a GVH rendelkezésére álló bizonyíté-
200
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27
koknál több információt tartalmaznak, a tényállás teljesebb, alaposabb, mélyebb feltárását segítik elõ. A bírságösszeg csökkenthetõségének mértéke Újabb együttmûködõ, vagyis a második vállalkozás esetében a reá kiszabandó bírságösszeg 30 50%-kal csökkenthetõ. A harmadik együttmûködõként jelentkezõ vállalkozásnál 2030% közötti a bírságcsökkentés. Minden további együttmûködõ vállalkozásnál a vállalkozásra egyébként kiszabandó bírságösszeg csökkentésének mértéke 20%-ig terjedhet. Az együttmûködésen túlmenõen van még három kritérium, amelyek együttes teljesülése feltétele a bírság elengedésének, illetve csökkentésének. 1. A kartellmegállapodás mûködtetésére, az abban való részvételre nem kényszerített más vállalkozást. 2. Az versenyfelügyeleti eljárás során folyamatosan együttmûködik a GVH-val. Az átadott bizonyítékok valóságtartalmát nem változtatja meg. 3. Kartellbeli tevékenységét a bizonyítékok átadását követõen megszüntette. Az engedékenységi kérelemre vonatkozó eljárás menete Amennyiben a részes vállalkozás a bírságösszeg teljes elengedését kívánja: 1. Anonim módon jelentkezik (közvetítõn keresztül) a GVH-nál, le kell írnia a kartellmegállapodás lényegét (árrögzítés, piacfelosztás, stb.), és ezek bizonyítékaival (jegyzõkönyvek, megállapodások) jegyzéket nyújt be tartalmi összefoglalással, de nem nevezi meg a résztvevõket és a konkrét esetet. 2. A vállalkozás a birtokában lévõ összes bizonyítékot, információt benyújtja (konkrét nevekkel, eseményekkel) a GVH-nak. A GVH a benyújtott anyagot megvizsgálja (mindkét esetben) és feltételesen dönt a bírságösszeggel kapcsolatban. A vállalkozás vissza is vonhatja a beadványát (kérelmét), akkor a GVH saját döntése alapján indíthat eljárást, és a beadott anyagok alapján nem a bírságösszeg elengedését, hanem a csökkentését határozhatja el, ha a korábban részletezett feltételeknek a beadványok megfelelnek. Fontos megemlíteni, hogy az elsõbbséghez kapcsolódó elõnyök miatt a GVH az ugyanabban a tárgyban benyújtott bejelentéseket szigorúan idõrendi sorrendben. Tehát az elõbb benyújtott kérelem elbírálásáig az utóbb benyújtott beadványt nem vizsgálja, nem értékeli. A bírságösszeg teljes elengedésérõl vagy csökkentésérõl az eljárást befejezõ határozatban dönt a GVH, addig feltételes az ígérete.
Akadályok az engedékenységi politika érvényesülésében Említésre méltó, hogy az engedékenységi kérelmek száma nem változott az utóbbi évekhez képest. Ennek több oka is lehet, de kettõ feltétlenül kiemelendõ. Az egyik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szabályozása, a másik a büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) rendelkezése. A Ket. 68. § (3) bekezdése szerint harmadik személy részére az ügy irataiba való betekintési jogot biztosítani kell, ha az igazolja, hogy az iratok megtekintése a jogai érvényesítéséhez szükséges. Ez azt jelenti, hogy a kartellügy károsultja a Ket.-re hivatkozva ha korlátozott mértékben is, de hozzájuthat az engedékenységi kérelmet benyújtó vállalkozás által beadott iratokhoz, abból lényegében meghatározhatja az adott vállalkozást és annak szerepét a kartellezésben. Az így szerzett az információ a károsult vállalat polgári jogi (kártérítési) igényének érvényesítését a kartellezõvel szemben megkönnyíti. Ez kifejezetten elõnyös a kartellezés elleni küzdelemben, jó a károsult vállalatnak, de rossz a kartellt felfedõnek. Bírságot nem, vagy csökkentett mértékben kell fizetnie, de a vele szemben támasztott polgári jogi követelés teljesítése alól nem mentesülhet. Itt csak megemlítem, hogy a kartellezõvel szembeni polgári jogi (kártérítési) igény érvényesítése igen jelentõs kárösszeg kifizetésével járhat. Utalok a Tpvt. 88/C. § irányadó rendelkezése, mely
TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA
201
szerint bármely polgári jogi igény érvényesítése iránti perben a jogsértésnek a jogsértõ által alkalmazott ár mértékére gyakorolt hatásának bizonyítása során ellenkezõ bizonyításig úgy kell tekinteni, hogy a jogsértés az árat tíz százaléknyi mértékben befolyásolta. A Btk. 296/B. § (1), (2) és (3) bekezdése közbeszerzési és koncessziós eljárásban a versenyt korlátozó megállapodást öt évig terjedõ szabadságvesztéssel, illetve jelentõs értéket meg nem haladó (50 millió Ft alatti) közbeszerzési értéknél két évig terjedõ szabadságvesztéssel bünteti. A Btk. 296/B. § (4) bekezdése szerint nem büntethetõ az (1)(3) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje, ha a cselekményt, mielõtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. Hatóság alatt a verseny- vagy pénzügyi felügyeletet ellátó szerveket és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást lefolytató szervet is érteni kell. Hogy kartellezés történt, azt a szakhatóság, azaz a GVH tudja megállapítani, tekintettel arra, hogy a büntetõjogszabályt tartalommal a Tpvt. tölti ki, és a versenytörvény alapján lehet csak eldönteni a kérdést. Ebbõl az következik, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során hiába tanúsít a kartellezõ bármilyen együttmûködõ magatartást, amelynek eredménye a bírság elengedése vagy csökkentése, a büntetõjogi felelõssége megállhat. Ugyanis a legritkább esetben fordulhat az elõ, hogy a kartellben részes vállalkozás minden elõzmény nélkül jelentkezik a versenyhatóságnál, bejelenti a kartellezés tényét, és egyúttal engedékenységi kérelemmel él. A gyakorlatban a GVH már észleli a jogsértést, s a meghatározó bizonyítékokat ezután szolgáltatja az engedékenységi kérelemmel élõ, vagyis a hatóság (GVH) már tudomással bír arról, hogy jogszerûtlen helyzet alakult ki. A GVH az eljárását elindította, ezért az engedékenységet kérõ nem felel meg a Btk. idézett felmentõ rendelkezésében foglaltaknak. Az más kérdés, hogy a büntetõjogi felelõsségre vonás során enyhítõ körülmény az együttmûködés értékelése, de nem jelent büntethetõséget kizáró vagy büntethetõséget megszüntetõ okot. (Nagy, 2008.)
Az informátori díj A GVH szankcionáló politikájához szervesen kapcsolódó eszköztára 2010-ben kibõvült. A Tpvt. módosítása 2010. április 1-jei hatállyal bevezette az informátori díj jogintézményét. A módosítás a személyes érdekeltség elõtérbe helyezését jelenti a kõkemény kartell feltárásánál. Hasonló céllal jött létre az informátori díjazás intézménye, mint az engedékenységi politika, vagyis a kartellezés minél hatékonyabb feltárásának újabb eszközeként. Azonban ez a két intézmény jelentõsen különbözik egymástól. Engedékenységi politika során a kartellezõ az, aki kezdeményezi az engedékenység alkalmazását, a bírság elengedését vagy mérséklését. Együttmûködésével biztosít olyan bizonyítékokat, amelyek a GVH rendelkezésére nem állnak. A kartellezõ mérlegeli az együttmûködés elõnyét (bírságelengedés, -mérséklés) és az esetleges hátrányait, a további mûködésére gyakorolt hatását a kartelltársak, a fogyasztók, ill. közvélemény részérõl, vagyis a jövõbeli piaci pozíciójára gyakorolt hatásokat. Itt nemcsak a bírságokról van szó, hanem a közbeszerzéseken való további részvételi lehetõségrõl (kartellezésben való elmarasztalás ugyanis kizáró ok), illetve az esetleges polgári jogi (kártérítési) felelõsségrõl más, a kartellel nem érintett vállalkozásokkal szemben. Az informátor természetes személy, aki lehet, hogy tagja, alkalmazottja a kartellezõ vállalkozásnak, vagy annak ügyfele, de lehet attól teljesen független is. Bárki lehet informátor, aki kõkemény kartell létérõl, mûködésérõl nélkülözhetetlennek minõsülõ írásos bizonyítékkal rendelkezik. A hangsúly az írásos és nélkülözhetetlen bizonyítékokon van. Csak olyan bizonyíték alapozhatja meg az informátor díjra való jogát, amely aggálytalanul és hitelesen mutatja a kõkemény kartell mibenlétét, tagjait, tevékenységét, tehát jegyzõkönyvek, írásos és aláírt megállapodások, a tárgyban született és aláírt feljegyzések stb.
202
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2012/27
Alapvetõ szabály, hogy bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével szerzett bizonyítékok után nem jár informátori díj. Mindenképpen elkerülendõ az a helyzet, ami bizonyítékok mindenáron való megszerzésére inspirálná az informátort. Az informátor teljes anonimitást élvezhet, vagyis személye titokban maradhat. Lehetséges, hogy a személyes jutalom, vagyis az informátori díj elegendõ ösztönzõ erõvel bír a bejelentésre. Maga az informátori díj a bejelentés alapján kiszabott bírságösszeg 1%-a, de legfeljebb 50 millió forint. Rendkívül fontos szabály, hogy a GVH által kiszabott bírság alapján kifizetett díj visszakövetelésének akkor sincs helye, ha utóbb a bíróság a kiszabott bírságot bármilyen formában megváltoztatja. Annak a kartellezésben részes vállalkozásnak a vezetõje, amely vállalkozás engedékenységi kérelemmel élt, informátori díjra nem tarthat igényt. Megjegyzendõ, hogy az informátori díj jogintézménye példa nélküli a hazai jogban. Hatása egyelõre nem ismert, de várhatóan hozzájárul a nemzetgazdasági szinten igen nagy károkat okozó versenyszabály-sértések hatékonyabb felderítéséhez.
Felhasznált irodalom Beszámoló az Országgyûlés részére (2011). Budapest, Gazdasági Versenyhivatal. György Ernõ (1976): A gazdasági verseny jogi kérdései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Nagy Csongor István (2008): Kartelljogi Kézikönyv. Budapest, Hvg-Orac Lap és Könyvkiadó Kft. Stotz Gyula (2010): A kartellek üldözésének eszközrendszere: engedékenység, informátori díjfizetés. Elõadás. 2010. március 29. Gazdasági Versenyhivatal. Vörös Imre (1991): Verseny, kartell, ár. Budapest, Triorg Kft.
Jegyzetek A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.). 1
A bírság összegének megállapítása antitröszt ügyekben. A Gazdasági Versenyhivatal 2/2005. számú közleményével módosított 2/2003. számú közleménye.
2
3
www.gvh.hu/gvh/alpha 2011. 10. 15.
4
Az EUMSZ 101. és 102. cikke (eredetileg az EK-Szerzõdés 81. és 82. cikke).
Engedékenységi politika. A Gazdasági Versenyhivatal 1/2006. számú és a 2/2009. számú közleményével módosított 3/2003. számú közleménye. 5
TÁRSADALOM, GAZDASÁG, JOG, POLITIKA
203
