Csóka Marczibányi-Lederer-kastély Csókán a nagy kiterjedésű birtokot egy gazdag, család leszármazottja, Marczibányi II. Lőrinc vásárolta meg 95 500 forintért egy nyilvános árverésen. 1782-ben. A Marczibányi család egyik legmeghatározóbb família volt a XVIII. században. A birtok benépesítésére Szeged környékéről hozott földműveseket. A család leghíresebb tagja Marczibányi László (1752-1810), bőkezű nemes az irodalom és a kultúra támogatója volt Magyarországon. Később Marczibányi III. Lőrinc lett az uradalom tulajdonosa. Csókán nagy ambícióval fogott az uradalom felvirágozásába. Sajnos a vállalkozása nem volt sikeres. Többször pusztított kolera, majd újabb elemi csapás érte Csókát, 1841-ben rettenetes vihar volt, ami elpusztította a termést. Az 1848-as szabadságharc tragikus színhelye volt Csóka. A szerbek 1849. január 24-i betörésének hírére a lakosság hanyatt-homlok menekült. A harcok után a bírtok hanyatlásnak indult. Marczibányi III. Lőrincnek kölcsönhöz kellett folyamodnia, de egy közeli bizalmasának ügyletei a bukás szélére sodorta. Ettől az anyagi helyzettől csak a csókai birtok eladásával tudott megszabadulni. Így került Barber Ágoston és Klusemann kőbányai sörfőzőkhöz, utána Sváb Károlyhoz, majd a Lederer családhoz. A klasszicista és romantikus jegyeket viselő kastély még Marczibányi Lőrinc kezdte el építetni 1860 táján, az épületet végül Sváb fejeztette be. A Marczibányi család III. Lőrinccel 1869-ben férfiágon kihalt. A vagyon leánygyermekek férjei révén öröklődött tovább. Így lett a kamenicai kastély a gróf Karátsonyiaké. Marczibányi Mária ugyanis a gróf Karátsonyi Guidóhoz ment feleségül. A Marczibányi család csókai élete a mai napig megfejthetetlen titkot rejt. A parkban áll egy sírkő, melynek felirata Marczibányi Istvánra utal. A hagyomány szerint is Marczibányi Istvánt rejti a sír, aki kicsapongó életet élt, elkártyázta a vagyonát, aztán öngyilkos lett. Azonban a plébános megerősítette, hogy önkezével vetett életének véget Marczibányi István, a templom kriptájában van eltemetve valamennyi Marczibányival és néhány Ledererrel. Más szóbeszédek szerint a sírkő alatt egy törvénytelen Marczibányi leszármazott van eltemetve, aki a család fekete bárányaként élte az életét. A XIX. században öröklés és részben vásárlás útján jutott Arthurhoz és Károlyhoz. Özv. Kockottné Lederer Magdolna 1930-ban született és volt alkalma belekóstolni a csókai kastély világába, amelyet a tekintélyes apja, Lederer György szorgalmának köszönhetett. A képzett mezőgazdász mintagazdaságot hozott létre. Az örökösöket tudatosan készítették fel a mezőgazdasági birtok átvételére. Lederer György kapcsolatainak köszönhetően sikerült elmenekülniük a II. világháború elől. Háromszáz holdon termett szőlő melyből bort készítettek és háromszáz juh adta a tejet a sajtgyárnak. Disznóhizlalda alapozta meg a szalámigyárat. 1930-ban a Tiszába zuhantak egy hídról bár Lederer Károly túlélte később meghalt tüdőgyulladásban. 1941-ben Németország megtámadta Jugoszláviát is, így a gyerekeket Budapestre menekítették, de a legidősebb Lederer, Arthur Bácskában maradt. A csókai kastélyban szállásolták el az egyik német tábornokot. A német parancsnok annyira megkedvelte, hogy négy órás egérutat adott az idős Lederernek mielőtt a Gestapo elfogatási parancsot adott ki ellene. Ledererek soha nem tértek vissza a Délvidékre. Egyik pórbálozásuknál börtönbe került a családfő és felesége, majd szabadulásuk után Dél-Afrikába menekültek a még csókai gazdálkodóként szerzett ültetvényre.
Beodra, a Karácsonyiak és kastélyaik
Nagykikindától délnyugatra, Törökbecsétől északnyugatra, Bocsár, Basahíd és Töröktopolya közt terül el egy 5km hosszú főutcával rendelkező kicsiny falu, Beodra. Beodra nevét 1331-ben említették az oklevelekben Böldre (Beldre) néven. A XV. század folyamán több család kezébe került a terület többek között szentgiróthi és beregszói Hagymássy, a beldrei Himfi, nagylucsei Dócsyak vezették az ottani gazdaságot, mígnem a csanádi Telegdy Miklósé nem lett. A török hódoltságot nem vészelte át a falucska, így a XVIII. században kipusztult. Pár évvel később első lakosságot nem mások mind börtöntöltelékek, utcalányok, dezertőrök, tehát a szerb és magyar lakosság bűnözői tették ki, akiket Akács, Kerektó és Somogy területéről telepítettek ki. 1781-ben végül Karácsonyi Bogdán vette meg a kincstártól a beodrádi uradalmat 103ezer arany forintért. Ez területileg 18 ezer holdat jelentett. Ebből a földből a későbbiek folyamán megvásároltak egy szomszédos, mintegy 30 ezer holdas területet. Gazdag család megjelenése a falut kezdte újból fellendíteni. Új betelepülők érkeztek a faluba és végül mezővárosi rangot nyert el az egykori Beodra. 1857-ben és 1842-46 épített Karácsonyi Lajos két impozáns, klasszicista stílusú kastélyt a faluban. Ezeket a későbbiek során Karácsonyi Andoré örökölte meg, aki több száz trófeával ékesítette tovább, valamint egy 2500 kötetes könyvtárral. Trianon alatt a Karácsonyiak visszakényszerültek Magyarországra, élve optálási lehetőségükkel, tehát az eddigi itteni vagyonukat ( és még amit az évek során szereztek hozzá, el kellett adniuk, vagy cserélniük) hátra kellett hagyniuk. Ekkor egy szerb vagyonos ember megvásárolta a Karácsonyi nagyobb kastélyt áron alul, ezzel szemben a falusiak fellázadtak és perbe fogták. A Karácsonyiak nagy befolyásuk által megnyerték a nemzetközi pert, mire, hogy a szerb nemes mentse a pénzét 1932-ben egy hatalmas gőzgéppel lerombolta a kastélyt, kitermelte belőle a téglákat és eladta, ezzel fizette ki a Karácsonyiakat. Azóta a mai beodrádi lakosok már alig emlékeznek az egykori, hatalmas impozáns kastélyra és arra, hogy hol állt. A „kisebb” kastélyt is lassan lassan elnyelte az enyészet. Nem minden Karácsonyi hagyta el a falut, maradtak páran, de mivel hatalmas birtokukat elvesztették, az életszínvonalukat nem tudták oly könnyen megtartani, mint egykor. Így elkezdték eladogatni az egyes értékes trófeákat, összegyűjtött műkincseket, festményeket, könyveket. Így a kastély teljesen tönkrement. Az évek során elhagyatottá vált, majd egy vegyészeti cég használta falait. Átépítették, az akkorra megmaradt kis „kincseit” teljesen eltüntették, ma már csak a megmaradt stukkók, kazettás mennyezet, emlékeztet az egykori pompájára. De legalább még igénybe vették az épületet, figyeltek arra, hogy ne pusztuljon tovább, évente festették, tatarozták, mind addig még ki nem költöztek az épületből. Azóta nem csak a kóró növi be és a vakolat hullik, hanem még a hátrahagyott laboreszközök is ott mennek tönkre, és a falaiból se az öregség szaga árad, hanem a hipó szaga. A XVI. században erdélyi birtokos nemesek voltak, Tivadart 1718-ban megerősítették nemességében. Karátsonyi Kristóf fia, Bogdán az utolsó török háborúk idején jelentős katonai
érdemeket szerzett, az uralkodótól Beodra mezőváros 18 000 holdas birtokátt kapta, ekkor vette fel a beodrai előnevet. A család egy későbbi tagja, Lázár Torontál vármegye alispánja, majd országgyűlési követ volt. Sokat tett a magyarországi mezőgazdaság és lótenyésztés szabályozásáért, ezen kívül jelentős összegeket fordított jótékonyságra is. A karátsonyfalvi és beodrai nemes és gróf Karátsonyi család magyar nemesi család, melynek Guidó nevű tagja 1858-ban osztrák, majd 1878-ban magyar grófi címet kapott. A család nevét gyakran írták Karácsonyi formában. A Karátsonyiak eredete nem tisztázott. Ő és két fia országgyűlési képviselők is voltak a dualizmus időszakában. Unokáival kihalt a család. Beodrádban található a családi kripta, ahol a kastélyok építetői Karácsonyi Lajos és leszármazottai temették egészen addig még vissza nem települtek Magyarország területére. Kivéve Guidó és neje Marczibányi Anna Mária, akiket Kamenicán helyeztek végső nyugalomra.
Gasztány Nóra és Ozsvár Andor
Farkas Veronika - SZIE Ybl Miklós Éítéstudományi kar
Gasztány Nóra - Építőmérnöki kar Szabadka
Halász Dóra - Jáky József Szakközépiskola
Kőrösi Ágota - Műszaki Iskola; Ada
Triznya Dóra - Gimnazium Topolya
Winkelman Nikolett - Veszprémi Táncsics Mihány Műsz. Szakközépiskola
Burián Péter - Jáky József Szakközépiskola
Gábor Antónia - Műszaki Iskola; Ada
Horváth Dániel - Jáky József Szakközépiskola
Ozsvár Andor - Építőmérnöki kar Szabadka
Vajda Olivér - Építőmérnöki kar Szabadka
