Olcsó krumpli
C
söngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. – Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. – Kislányom! Csak nincs valami baj? Miben segíthetek? – kérdezte aggódva az édesanyja. – Képzeld Anyukám! Gyula valamikor hajnalban jött haza a forgatásról. Csöngetett, mert nem tudott bejönni. Itthon felejtette a kulcsát. – Nahát, ez a Gyula, nem szokott ilyen szórakozott lenni. A te helyedben, kislányom, megkérdeném a stábot, onnan valakit, hogy tényleg ilyen sokáig dolgoztak-e. – Én is gondoltam erre. Meg is fogom kérdezni Gyulát. De most olyan jól alszik. Aludja csak ki magát, majd ha felébred, azonnal megkérdezem. Mit lehet tudni merre járt? Igaz?
78
– Anyukám! Hallom a gyerek felébredt. Segíts kérlek, etessük meg. Reggel mindig olyan éhes. Ne várjuk meg, amíg kiabál és felébreszti az apját. – Kislányom, remélem a gyerekre nem haragszol. Ő nem tehet semmiről. – Dehogy Anyukám! Gyulára haragszom is, meg sajnálom is, hogy en�nyit kell dolgoznia. De azért megkérdezem, hogy meddig dolgoztak. Sosem lehet tudni! Igaz? Semeddig sem kellett várniuk, mert nyílott a konyhaajtó és jött a gyerek, és amikor meglátta a nagyanyját, már repült is a nyakába és puszilgatta. – Gyere Kicsikém! Itt a reggeli kakaód. Kérsz mellé még egy kis vajas, sajtos kenyeret is? – intézkedett a Nagymama boldog örömmel. – Kicsikém! Ahogy elnézlek már megint nőttél. Lassan nem tudlak az ölembe venni. – Mama! Én mindig csak a te öledben szeretnék ülni. Itt olyan jó meleg van – pusz, pusz. 79
A puszilgatás kölcsönös volt. Kati majdnem féltékeny lett az édesanyjára. Sokáig nem beszélgethettek az éjszakai eseményekről, mert nyílott a konyhaajtó és megjelent Gyula. Bűnbánó képpel. – Ne haragudj Anyukám. Többet nem fordul elő, hogy itthon felejtem az ajtó kulcsait. Hallottam, hogy panaszkodsz anyádnak, hogy hajnal felé jöttem haza. Tévedsz! Éjfél körül lehetett, amikor csöngettem. Sajnáltalak nagyon, mert mint egy alvajáró nyitottál ajtót. Azt sem kérdezted meg, hogy „ki az?” Bárkit beengedhettél volna, egy idegent is, talán még az ágyadba is, olyan állapotban voltál. Akkor arra sem emlékszel, hogy megengedted, hogy odafeküdjek melléd az ágyadba. Már pajkos szándékaim támadtak, amikor megjelent a gyerek. Ő is odafeküdt melléd. A te ágyadban hárman is elférünk. Én meg csak veled akartam összebújni. Így az összebújásból semmi sem lett. Kedves Mama, most látom csak, hogy milyen csinos. Talán fodrásznál 80
is volt. Majd még valaki elcsábítja tőlünk. Mi lenne velünk a Mama nélkül! – kedveskedett Gyula. – Gyula! Még te teszel nekem szemrehányást! Alig állok a lábamon, – válaszolta Katus ingerülten – még jó, hogy jött a Mama. Segítségre szorulok. – Anyukám! Kérlek szépen, ne legyél ennyire haragos! Tudom, hogy hibás vagyok. Kérek egy puszit, hogy megbocsátasz! – mondta kérlelőn Gyula. – Ma lemegyek helyetted a piacra bevásárolni. Öltöztessétek fel a gyereket, őt is viszem magammal. Anyukám! Biztosan összeírtad, hogy mit kell vásárolni. Kérem a cédulát. Igyekezni fogok, és a fiam is segít, meg leszel elégedve velünk. Akármit nem veszünk meg. Ahogy elmentek a fiúk, anya és lánya tovább szidta Gyulát. Kicsit azért meg is dicsérték. – Lásd be lányom, rendes ember ez a Gyula. Időérzéke az ugyan nincs, de szeret téged, a gyereket, úgy érzem engem is, és most elment helyetted be81
vásárolni. Azért nem árt, ha utánanézel, hogy merre jár. A bevásárlás elég sokáig tartott és az asszonyok haragjából lassan aggodalom lett. Csak nem történt valami bajuk?! Már indultak volna, hogy megkeressék a fiúkat, mikor csengettek. – Gyere lányom! Ezek biztosan a fiúk és Gyula megint nem vitt kulcsot. Tényleg a fiúk voltak, jól felpakolva. Gyula örömmel mutogatta a vásárolt dolgokat, különösen a krumplit. – És mennyiért kaptad a krumplit? – kérdezte a Mama. – Csak 5 forintba került! – büszkélkedett Gyula. – Viszem is a pincébe, ott jó hűvös van. A Mama kétkedőn nézett utána. – Kislányom az nem lehet, most voltam a piacon és mindenhol 12 forintba került. – Hagyjuk rá! Anyukám, Gyula biztosan engem akart kiengesztelni az olcsó krumplival. Kitaláltam valamit. Felhívom a barátnőimet, hogy Gyula milyen olcsón 82
vásárolt krumplit. Kérjék meg, hogy nekik is vásároljon 5 kilogrammot ebből, az itt kapható, olcsó krumpliból. Figyeld majd meg Gyula arcát és hogy vállalja-e a barátnőimnek a bevásárlást. Katusnak igaza lett, mert Gyula nem vállalta az olcsó krumpli vásárlását. Őszintén, kedveskedő arccal Katushoz fordult: – Anyukám! A krumpli nem olcsó. A Mamának van igaza. Csak neked akartam örömet szerezni, hogy megbocsáss nekem. Este odabújhatok melléd az ágyadba? Ugye nem haragszol rám?
83
