Cservenák Róbert
LOSONCZI ÁGNES: ZENE—IFJÚSÁG—MOZGALOM (Zeneműkiadó Budapest, 1974.)
Keveset m o n d o k azzal, ha azt állítom, hiányosságot p ó t o l , egy űrt tölt ki ez a k ö n y v . Évek, sőt évtizedek múltak el anélkül, h o g y valaki lehajolt v o l n a ezért a témáért. D e végre megtörtént és remekmű szüle tett. K o r o k o n , m o z g a l m a k o n és történéseken keresztül kép tárul elénk arról, ami M a g y a r o r s z á g o n a felszabadulást követő napoktól a hetvenes évek kezdetéig történik a fiatalokkal, és nemcsak a fiatalokkal, hanem egy nemzet kulturális felemelkedésével, beérésével. Losonczi Ágnes hal latlan körültekintéssel, nagyszerű érzékkel nyúl a témához, és legalább ilyen nagyszerűen, sziporkázó ötletességgel oldja meg az előtte álló p r o b lémákat. Számtalan „illusztráció" segíti az olvasót a k ö n y e b b tájékozó dás végett. N e m megemlékezése, hanem tudományos elemzése ez egy kornak. O l v a s m á n y o s , mindenki számára érthető stílusú mű előtt áll az érdeklődő. És kit ne érdekelne? A z ifjúságot? Hiszen róla íródott. A fel nőtteket, a „ g y a n a k v ó " szülőket? Őket még jobban, mert választ kapnak, h o g y miért ilyenek a mai fiatalok, gyermekeik, amilyenek. A k ö n y v tartalmilag ténylegesen nemzetközi elveket feszeget, habár egyaránt kiérzi belőle azt is, ami nemzet, ebben az esetben a magyar itt az alkalom.
északi szomszédainkról szól, de mégis specifikus talajon. A figyelmes olvasó „ r á n k " v o n a t k o z i k . A k i viszont más fiataljait szeretné jobban megismerni,
A szerző négy n a g y o b b egységre bontja a kultúra fejlődését. A z elsó rész a háború előtti és alatti időket elemzi, a második a felszabadulástol az 1948-ig, a harmadik az 1952-ig, a negyedik pedig az 1970-ig terjedő periódust öleli fel. Még frissiben f e l h í v o m rá a figyelmet, h o g y elenged hetetlenül szükséges ez a sorrend és visszapillantás a múltba, mert ennek hiányában aligha tudnánk követni a későbbi fejleményeket. Úttesten menetelő fiatalok, szorosan egymás mellett, együtt énekelve; de a járdaszélen is ott állnak a kortársak — legfeljebb más dalt fütyö résznek. A k a d aki kocsmaasztalra borulva, cigány mellett siratja b o l d o g talanságát. Alig másfél évtized múltán elektromos gitárok adják az eksz-
tázist a tizenévesek
t ö b b ezres tömegeinek, és nem messze tőlük
Mozart
egyik f u v o l a s z ó l a m á t g y a k o r o l j a egy iskolatársuk. A nemzedékeket den több
korban
megkülönböztethetjük
következtetésre
lepleznek.
A
társadalmi
zenei
ad
zenéjük
m ó d o t , mint
érdeklődésben,
alapján
amit
a zenei
a
is.
A
szavak
zene
felfednek
szükségletben
min
mindig vagy,
kirajzolódik
a
változás.
Létezik-e
olyan
fogalom,
hogy
az
ifjúság
zenéje?
Van-e
specifikus
ifjúsági zenei szükséglet és így t o v á b b . B á r m i , tehát a zene is csak a k k o r jelentkezhet igényei
specifikusan
és szükségletei
ifjúsági
szükséglet
más lényeges
az egész t á r s a d a l o m igényeitől
és
a
fiatalok
kérdésekben is jellegzetesen
formájában,
ha
eltérnek
szükségleteitől.
A k ö z v e t l e n baráti közösségek, a z együttlét e l ő b b - u t ó b b zenét nek és zenét
termelnek. M e g f o r d í t v a pedig,
hogy embereket v o n z z o n , közösséget
a zene
teremtsen,
alapvető
alkalmat az
igényel
funkciója, együttlétre.
E k ö n y v témája éppen ezért a tömeges zene, a m i n d e n k i számára a k t í v a n g y a k o r o l h a t ó zenei á r a m l a t o k , zenei m o z g a l m a k megismerése és elemzése. Magyar
nóta,
rothadástól
bűzlő
polgári
táncdalok,
z o n o k , aztán harci d a l o k , a z itthon m a r a d t kedvesek tonaszeretőjük
vagy
lokálszagú
férjük után, náci k u l t ú r p o s v á n y , fasizmus,
ismeret
len külvilág — ezt ö r ö k ö l t é k a m a g y a r o k a háború előtti és alatti től. E z v o l t a fényes ellenállás
túl
gyenge
kásszervezetek,
évek
n a g y v á r o s i kultúra, a faluról nem is beszélve. volt, mégsem
tagadható
parasztösszejövetelek
tiltott d a l o k a t ; c s a k h o g y mintsem
san
siránkozása a k a -
a felvilágosult
tagjai
le létezése.
szívvel-lélekkel
ez inkább a politikai kultúrát
igénylő
Illegális
énekelték
e l n y o m á s ellen
emberek
Az
mun a
irányult,
ellenszegülése,
tünte
tése. A z ifjúságnak e k k o r még nem v o l t , és nem is lehetett saját m ű v e lődési célja, hisz senkinek sem v o l t . D e ő k is ott v o l t a k , ahol a felnőttek. Munkáskórusokban, És tanultak,
dalárdákban,
politikai
pártokban,
szervezetekben.
ragadt rájuk is a „ t i l t o t t p r o g r a m b ó l " . M i k o r
pedig
befe
j e z ő d ö t t a háború, végre n a p f é n y t láthattak az illegális szervezetek
ezrei
és az emberek d a l a i k k a l a z utcákra ö z ö n l ö t t e k , és e l k e z d ő d ö t t a kultúrf o r r a d a l o m . S o k „ á l d o z a t o t " követelt, annyit, h o g y a z ember j ó z a n ész szel
fel
sem t u d j a fogni m i n d a z t , ami k é t
ment, eldobatott,
meghurcoltatott,
majd
évtized
alatt
lefolyt,
végbe
felemeltetett.
Ebben az időben világszerte n a g y és egyedi v á l t o z á s o k m e n n e k
végbe
minden téren, így a zenében is. M i itt az egyedi? M i n d e n e k e l ő t t az, h o g y a zenének n y í l t és sokféle hangja v a n ; h o g y a zene a megújuló, a h á b o rútól m e g s z a b a d u l ó demokrácia felé tartó társadalmi demonstráció
kife
jezése; h o g y tömeges, nyílt tere pedig a z utca; h o g y a dal e s z k ö z , szim bólum, politikai h o v a t a r t o z á s kifejezője; h o g y nemcsak egy hangzás, egy irányzat létéért v a n , h a n e m k ü l ö n b ö z ő irányú és célú politikai
állásfog
lalások kifejezésére szólal meg és érzelmi egységbe fogja össze az egységet vállalni
akarókat.
Az
első
zenei
megnyilvánulási
minderre, a m á r régen ismert népdal, ellentétben fejlődés
tendenciáiból
a népi
forma,
amely
képes
a magyar nótával.
(paraszti) alapon felépülő
új kultúra
A
kör-
vonalai b o n t a k o z n a k ki. A X X . század népfelismerésében, a társadalom érzelmi kifejezésében a népdal ténylegesen népi, mélyen kollektív zenei kifejeződést jelent. N e m csoda tehát, ha az éneklést tartják a tömegek legfontosabb zenei kifejezési módszerének, lehetőségének; a kóruséneklést a tömegek legmegfelelőbb zenei m o z g a l m á n a k , és keresik a tökéletes kis formákat a még tömegesen élő dalokban, a műzenében pedig Bartók és K o d á l y alkotói módszerét, a népdal ihletése alapján megformált nagy alkotások megismertetését hirdetik. Általában v é v e a zenekultúra f o l y tonossága attól függ, h o g y sikerül-e egységes irányba nevelőhatást g y a korolni a j ö v ő társadalmának vezető osztályára. Ebben a nagy „ r e n d b e n " aztán csak helyenként hallatszik egy-egy meglepődött hang, azoktól, akik saját hangjuk mellett a tényleges igényre és valóságra is felfigyel tek. Ebben a korban m é g az a feltételezés él, h o g y a nép boldogulási törekvése és a népboldogítás azonos v á g á n y o n halad, a tömegek akarata még azonosított a népet képviselő értelmiség akaratával. Í g y még alig van különbség a megfogalmazásban. Jóllehet a közös akarat kifejezésé nek sok minden áll az útjában, többek k ö z ö t t a giccs is. D u h a j k o d ó ál magyar úri nóták, operettrészletek, német militarista szellemet árasztó indulók szerepeltek a munkáskórusok műsorán. A demokráciáért k ü z d ő d o l g o z ó k lelkivilágát nem fejezhetik ki a m u l a t o z ó úri osztály m a g y a r k o d ó cigánynótája, sem az operettek érzelgős dalai v a g y fülledt tánc zenéje. A z ifjúság a p r o g r a m o k és utak kínálatának sokszínűségében élt akkor is, ha csak egy színt látott és követett. Választhatott a társadalmi irány zatok kínálatából, ha választását egyértelműen behatárolta is társadalmi indíttatása, hovatartozása és ezen túl az a látóhatár, amelyet ez a társa dalmi lét menthetetlenül végessé tett. Cselekvései, céljai és szolidaritási igényei is ezek szerint alakultak. H a a társadalmi mozgásteret, mint akusztikus lehetőséget nézzük és a zenei funkciót egybevetjük ezzel, ak k o r láthatjuk, h o g y milyen zenére v o l t szükség, és milyen szerepet kel lett a zenének, mint a szerves társadalmi mozgás kísérőjének ebben a korszakban ellátnia. Világos, h o g y kettős funkcióval kerül előtérbe az ifjúságnál: a közösség eszme- és dal-egyesítő funkciója, amelyben a szán dékokat éppen a k o l l e k t í v a legfontosabb és erre érett dalaival kellett kifejeznie. A népi gyakorlatban és a dalrepertoárokban egyaránt szere pelnek a legszebb, pontosabban az éneklésre legalkalmasabb népdalok, mégpedig a szelektálásnál lehetőség szerint hangsúlyozva az osztályharcos tartalmat, ugyanakkor átveszik a m u n k á s m o z g a l o m dalait, lehetőleg mi nőségi változással: nem az osztrák hatáson alapuló németes indulótípu sokat, hanem inkább a népi ikarakterű partizándalokat. H a az ifjúság magatartását és zenéjét meg akarjuk ismerni és érteni minden időben, nagyon fontos megismerni azt a viszonyt, amely az ifjú ság hangadói és az u r a l k o d ó álláspont k ö z ö t t alakultak ki. E z tudja csak megmagyarázni a felszínre került és felszín alatt bujkáló m o z g á s o k ezreit. A z ifjúság vitte magával ifjúi kezdősebességét, szándékait, olyan
m ó d o n , ahogyan k ü l ö n b ö z ő mestereitől, ideáljaitól, ideológusaitól hal lotta. O l y m ó d o n , ahogyan azt ebben a l e g f o g é k o n y a b b és legtöbb ígéret tel teli korszakban maga is ü d v ö z í t ő útnak és kifejezési formának ítélte és gondolta. Valójában az átalakulást k ö v e t ő időben, amikor a rend sta bilizálódott és az intézményesülés folyamata elindult, azok az elvek rögződtek, amelyeket ez az ifjúság tanítómestereitől magába szívott és megtanult. A z elvileg lehetséges esélynek és az új kultúra kialakításának gyakorlati lehetőségeit, azaz korlátait az ország társadalmi szerkezeté ben, műveltségi adottságaiban, tudatvilágában, a kifejezési szükségletek ben találhatjuk m e g . A k i a tömegekre akarta építeni politikáját, annak eleve számolnia kellett a földművesekkel. A népművészet, a népdal és az ezen épülő kórusművek talaját és fennmaradását Bartók és K o d á l y eszméi, nevelési gyakorlata, alkotó művészi példája és demokratikus elkötelezettsége biztosították és tették az egész zenei korszak programjának alapjává és kiindulópontjává. Ez v o l t az egyik irányága, fejlődési vonala a városi proletárkultúrának. A másik egy új m o z g a l o m : a tömegek számára egy korszerű, új irányzat, a t ö m e g d a l o k íratása és terjesztése. A kulturális p r o g r a m a teljes társa dalmi átalakulás akciójába épült, és bár attól kifejezési természete szerint eltér, eredményessége mégis szorosan összefüggött az egész társadalmi fejlődés útjával, m ó d j á v a l . A kulturális t ö m e g m o z g a l o m elindulása, ki bontakozása, kifutása osztozik a korszak eredményeiben és sajátos fény töréssel tükrözi torzulásait. Mindennapi, lassú téglarakosgatás és nagy áttörési kísérletek, lépésrőllépésre haladó, hatást alig mutató pedagógiai munkák, magukkal ragadó nagy sikerek v á l t o z é k o n y hullámai segítik hanghoz, emberekhez, b ő v ü l ő új tömegekhez, más minőséget jelentő új emberek mennyiségéhez a kórus gondolatának valóra váltását. E z v o l t a korszak adekvát műfaja; intéz ményeseden, fegyelmezett. A közös g o n d o l a t o k közös megszólalásának, az egyén közösségi jelentkezésének demonstrálása. Ez lett a legfőbb ér ték, a társadalmi és egyéni viselkedés normája. A tudatos forradalmárok Bartókban keresik a támaszt, miközben pontosan látják: minden oldalon, jobbról is, balról is csak falat találnak. Jobbról tudatosan m o n d t a k le Bartókról, balról pedig tudatlanságból — egyre m e g y ! Lassan érik a vetés, de érik. A közízléssel, a megszokással
folytatott
harc, a minden o l d a l o n ellenállásba ü t k ö z ő áttörési kísérletek, amelyek új zenei kollektívákat akarnak teremteni, új emberi közösséget új kife jezéssel, évtizedes munkát
adnak
munkát. H o l személyi kultuszként
a híveknek.
Számtalan
gáncs éri
a
jelentkeznek az elvi különbségek, hol
elvi különbségbe ütköznek a személyes, szubjektív
ellentétek.
Politikai
köntöst öltenek a k o n z e r v a t í v v á d l ó k , és a megszokás k o n z e r v a t i v i z m u sába kapaszkodnak a haladás ellenzői. A f o l y a m a t mégis feltartóztatha tatlan. A z ötvenes évek k ö z p o n t i gondolata találkozott az emberekben valóban meglevő alkotási k e d v v e l , zenei
igénnyel,
kollektív
kifejezési
szükséglettel. H a g y o m á n y o s gyakorlatra épült: a munkásmozgalom és az Éneklő Ifjúság, a M a g y a r Kórus kereteiben kialakult és megszokottá vált zenei gyakorlat számos vonatkozásban egybeesett a hivatalos társadalmi rend kívánalmaival és elképzeléseivel. Ez a társadalmi-művészeti jelenség azért teljesedhetett ki ilyen szinten és ilyen erővel, mert egyszerre épült belső társadalmi igényre, szervesen folytatható h a g y o m á n y r a és a társa dalmi rend adott periódusának támogató ösztönzésére. M i van a slágerrel? Ezekben az években egyáltalán nem v o l t keve sebb belőlük, mint máskor, sőt a slágerszerzők sem kaptak kevesebb ho noráriumot, ami azt mutatta, h o g y az emberek éltek a tánczenével, sze rették a slágereket. Minden év meghozta a m a g a slágereit. Ennek a k o r szaknak a horizontjában a slágerek és a táncdalok még, mint törődésre méltóak, nem kerültek terítékre. Legfeljebb mellékmondatokban említik meg, és akkor is, mint az ifjúság nyavalyáját és nyavalygását. A tényle gesen élő zenei igénnyel szemben itt is az elképzelt és elvárt kép realitá sa, valósággá szuggerálása v o l t fontosabb, mint a tényleges valóság. A z é v e k pedig változatlan tempóval múltak, és az ifjúság is nagyjá ból csak azt csinálhatta, amit a többi. A nyugat ismeretlen volt számára, valahogy úgy v o l t vele, mint a háborús időkben a m u n k á s m o z g a l o m : il legalitásban mégiscsak foglalkozott vele. Közeledett azonban a hatvanas év, és a nagy nyugati kultúrhullám már k o p o g t a t o t t . . . A z ötvenes évek derekán indult meg egy nagy vita a fiatalokkal és viselkedésükkel kapcsolatban. E k k o r még nagy hatása v o l t a népdalok nak, munkáskórusoknak és az i d ő k ö z b e n beáramló szovjet kultúrának. A k i nem követte ezeket az irányzatokat, az egyenesen az ellenség tábo rába tartozott. K é z z e l f o g h a t ó volt tehát, h o g y nyugati kultúrműsorok egyáltalán nem, v a g y csak elvétve kerültek porondra. A k k o r i b a n a jazz is a kapitalizmus egyik termékeként v o l t nyilvántartva, ezért az sem h ó díthatott. D e általában véve minden, ami nem magyaros, az kapitalista, í g y még a tánczene is ebbe a kategóriába esett, annak ellenére, hogy a népszerűségi listán vezető helyet foglalt el. N e m beszélve persze a hoszszú hajról, a csőnadrágról, a kötetlen viselkedés bármely formájáról. C s a k h o g y a fiataloknak van egy tulajdonsága: előszeretettel csinálják mindazt, amit nem szabad. És ebből születnek az ellentmondások. Ez ve zet minden i d ő k egyik legnagyobb kultúr-politikai vitájához, amely há rom alapvető állásponttal képviselteti magát. A z egyik tudomásul
veszi, h o g y van erkölcsi veszély, de
fontosnak
tartja a szórakozást és a táncot. Jól szervezett tanfolyamokkal mégis az ifjúságba nevelné a helyes
erkölcsöt és az illemtant. A másik
kultúrával, műveltséggel akarja felruházni
a fiatalokat
álláspont:
és ezzel g y a k o r
latilag meg is szüntethető a probléma. A z erkölcsöt kultúrával kell és lehet megváltani. M e g kell adni azonban a szórakozás jogát is. A k o r á b bi korszak mentalitásának jegyében hangot kap az a nézet, amely sem a meggyőződésben, sem a
zenei anyagban, sem a társadalomban,
sem a
családi környezetben nem látja sem az i n d o k o t , sem a megszüntetés trió ját. Illusztrációképpen idézek egy részletet a korabeli sajtó magyaráza tából, amelyből kitűnik, h o g y végtelenül k o n z e r v a t í v és a lényeget egyál talán nem látó v a g y szándékosan elpalástoló réteg állásfoglalásáról van szó: „ A fiatalok erkölcstelenségének alapvető o k o z ó j a , h o g y a k ü l ö n b ö ző munkahelyeken lebukott tanácsosok, csendőrök d o l g o z n a k , akik a rendszer elleni harcukat az ifjúság bomlasztásával akarják fokozni." Ilyesmi valóban létezett, csakhogy a probléma nem ebből adódott. A változások még véletlenül sem ezekből erednek. Egész másutt kell kapir gálni. A vita több h ó n a p o n keresztül folyt. Belőle az is látszik, h o g y a korábban egységesen elítélő álláspont, sok szempontból és sok területen, számos hangadó körben megtört. A változást ekkor már nem tudták megállítani, így lassan, de erősödött az ifjúság mozgalma. A személyi kultusz korszakának kritikája, amely a mindennapi cselekvés és ítélet során érvényesült, a korábbi védett, propagált elveknek m é g az említé sétől is tartózkodott. Éppen ezért, lassan előtérbe kerül e „ p r i v á t szféra". Eddig még elgondolni is vétek volt, h o g y „ v a l a k i a zenét a saját hasz nára fordítsa, és azt ne a közösség produkálja". Zenei vonatkozásban las san megszűnik a kényszer, sorra döntik a tilalomfákat, amelyeket k o r á b ban a tömegzene privát és modern formái elé állítottak. „ H a g y j u k élvezni azt, amit élvezni tudnak, hátha az kell nekik, amit akarnak." — ezzel jellemezhetjük talán a hatvanas években a táncdal érdekében elinduló meggyőzés és elfogadtatás törekvéseit. A figyelem ar ra irányul, hogy a tömegek szeretnek valamit, valami népszerű, és ezzel kapcsolatban indokolatlan lenézés és elitélés uralkodik. E z a magatartás fordulat pedig kultúrpolitikai fordulat is. A n k é t o k sora jellemzi a k ö z gondoskodást a könnyűzenéről, teljes állami és intézményi segédlettel. Egyszerre a k ö z é p p o n t b a kerül. A legkisebb kritikával is igyekeznek a táncdal p o z i t í v szerepét kiemelni. Micsoda fonákság! M é g nemrég a ke resztjét vette fel az, aki k o m o l y a n a zenéhez nyúlt. M i k ö z b e n a táncdal végleg letisztázza a kérdéseket, a másik oldalon határozott küzdelem in dul a jazz érdekében. Tisztázódik eredete és jellege, rájönnek, h o g y nem romlott kapitalista foszlány az, hanem a kapitalisták által sanyargatott néger népek életgyászoló, de forradalmi megnyilvánulása. í g y a jazz szár mazási menlevelet k a p o t t , h o g y elfogadható egy szocialista államban is. Ezek a magyarázatok tették lehetővé, h o g y az új kulturális irányzatok legálissá váljanak. Jó néhány év kell ahhoz, h o g y egyrészt valóban d o b o g ó h o z a fiatalok,
másrészt
az értelmiség aktív
jussanak
szószólói felfedezzenek
ebben
olyat, amiért érdemes kiállni. Újabb problémák vetődnek fel. Kis látszámú az amatőr előadó, s így a minőség is kifogásolható. U g y a n a k k o r meg jelennek olyan c s o p o r t o k is, amelyek más részben hivatásként
űzik mes
terségüket, s ez ismét ellenkezést vált ki. Ennek a zenének azonban már jóval magasabb
a művészi értéke. A tartalom
tartalmának
felismerése
nyitja meg tehát az utat a profizmusnak. Rájönnek, h o g y enélkül nem is lehetne jobbat várni és kívánni. E z lényegében megteremti a beat alapjait, és a h o g y az megjelenik, a közönség azonnal két táborra oszlik. E g y i k marad a tánczene mellett, a másik pedig átpártol a beathoz. V a l ó j á b a n már nemcsak a közönség osz lik meg, de a művészek k ö z ö t t is megjelenik a presztízsharc. Ezt a harcot véglegesen a tv és a rádió oldja meg azzal, h o g y tánc dalfesztiválokat rendez, s így országszerte látható, h o g y mi történik. Ezek az intézmények viszik végső győzelemre és békítik ki a tánczenével a beatet. Ezek a táncdalfesztiválok v o l t a k valójában a két zenei irány zat mohácsai. Közönségért, helyért, elismerésért f o l y t a küzdelem. És amikor neves zeneszerzők és zenetörténészek egy estére elhagyták k o m o l y zenével kitöltött munkahelyüket, h o g y a táncdalfesztivál szüritagjai le gyenek, akkor, abban a pillanatban mindenki megértette a nagy válto zást. E z már nem egyszerű elismerése v o l t az irányzatnak, hanem féligmeddig művészi megbecsülése is. G y ő z ö t t a tánczene, g y ő z ö t t a j a z z — olyannyira, h o g y a Zeneművészeti Főiskolán külön tanszéket kapott — , és g y ő z ö t t a beat. S ennek a politikai haszna legalább annyi v o l t , mint a művelődési. A beat minden eddigitől lényegesen k ü l ö n b ö z ö t t . Világos demonstrálá sa v o l t a hovatartozásnak, különösen pedig a h o v a nem tartozásnak. K o rábban a felnőttek saját problémáikkal elzárkóztak a fiatalok elől, most megkapták ugyanezt. A kórus- és n é p d a l m o z g a l m a t is kezdettől f o g v a a fiatalok szervezték, de velük v o l t a k az idősebbek is. A beatet nem az idősebbek számára készítették, maguknak, sőt eleve ú g y csinálták, h o g y rajtuk kívül senki m e g se értse. A m p z g a l o m és vele együtt a zene is ki került a koncerttermekből, zárt k l u b o k szűk levegőjéből, a szektákból. Kitágult a közösséggel együtt. H o g y miért éppen a zene lett a m o z g a l o m megnyilvánulási formája? Csak azért, mert azzal ki lehet fejezni min dent, amit szóban, sőt azt is, amit sem szóban, sem másként nem lehet ki mutatni. A z életben o l y a n érzelmek támadtak, amelyeket szóban nem le hetett kifejezni, ezért jöhetett létre a beat. A beat — a sdk v i t a ellenére is megmaradt az ifjúság zenéjének. A ti zenéveseknek csinálják elsősorban, az idősebbek m e g csak követhetik v a g y visszavonulhatnak még akkor is, ha néhány é v v e l ezelőtt ő k is fiatalok v o l t a k és a „ f o r r a d a l o m " kellős k ö z e p é n álltak. Visszavonulnak, mert nem tudják követni. A z o k élvezik és szeretik, akiket még nem kötnek le a társadalmi problémák, és akik külön kis világban élnek, egyelőre meg szabadulva minden antihumánus eszmétől és g o n d o l a t t ó l . Losonczi Á g nes nagyszerűen nyúlt a témához és nagyszerűen oldotta meg nehéz fel adatát. K o r o k és emberek vonulnak végig a k ö n y v b e n , és szinte együtt küzd az o l v a s ó is a fiatalokkal az érvényesülés és elismerés babérjaiért. H a b á r ténylegesen magyarországi vonatkozású mozgalommal állunk szemben, mégis sok vonatkozásban általános érvényű a k ö n y v . M i n d e z t csak az éles szemű, bírálóan v i s z o n y u l ó írónőnek 'köszönhetjük, mert b ő -
séges magyarázattal világít rá a társadalmi háttérre, a probléma jelent kezésének okára. R e n d k í v ü l tanulságos k ö n y v . Melegen ajánlom mind a z o k n a k , akik még nem ismerik és nem értik meg a fiatalokat, de a z o k nak is, akik megértik őket — éppen azért.
