Csepeli Szabó Béla: "SEPEL" Esténként, ha a barna homályból felcsap a kohók lángja, kacagva elougrat a tájból Sepel, Árpád lovásza. Képe kemény és csupa fény, nyers, eros válla csupasz, s fel-felhorkan a meggyszínu mén, ha a véknyába cikkan a vas. Esténként a Duna reszketo tükrén meg-megidézem az árnyát, a sziget vad, kvarcos ezüstjén Árpád hetyke lovászát... Itt száll, átugrat századok árkán, alakját beragyogja a Hold, nem volt O vezér, se sámán, de a nyeregben ördögi volt! Szinte hallom, hogy kürtje szavára mint dübög vízhez a ménes, és látom, hogy uzi a vágya asszonya fekvohelyéhez... Itt állt a sátra, itt járta a partot, ahol ma kohók lángja lobog, ahol mi, maiak vívjuk a harcot, mi, mai honfoglalók... Esténként tunodve el-el nézem a tájat, mely egy lovásztól kapta nevét, a Dunát, a gyárat, a füstverte fákat, CsepeIt, a várost, "Sepel szigetét", s a csendbol, a mélybol, harsogva, zúgva lelkemig csap fel a víz: Ó, vajon majdan, ezer év múlva, megidéznek-e engemet is? Csepeli Szabó Béla író, költo / Schriftsteller, Dichter / writer, poet
Csepel mondája „Árpád vezér elindult arról a vidékrol, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér, meg nemesei bevonultak arra. Amikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá, hogy a Duna vize milyen erosséguk nekik, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart, majd majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott, minden lovát vigyék oda, és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, ezért nevezték el azt a szigetet Csepelnek, egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nocselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetrol, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét, aztán hadat indítanak a karantánok ellen; sot még arra is elokészültek, hogy elmennek Lombardia határtartományába.” Forrás: Dr. Bolla Dezso: Csepeli helytörténeti olvasókönyv: 5. o.
Land of Csepel Then Árpád chief went that land, where is castle of Bodrog stand now, and he went by the riverside of Danube to the big island. They made a camps near the big island, then chief Árpád and nobles went into the camp. When they saw fertility and wealth of that place and they realized how strong the water of the Danube was they incredibly beloved the place. At the same time they decided, that’s will the chief island, and all of the nobles will get a court and a farm. Chif Árpád at once masterpeople acept and they luxurious chif house had built. After wards ordain, that the days endlossly excite every horse carry there and graze. He took a very clever kun man abore grooms, his name is Csepel. Due to the fact at Csepel stebleman master was live trere and for this action they called that island Csepel. Chife Árpád and his nobles stayed there whit theri famele and male servants in peace and in domination from April to October. They decided in a counsil to leave from the island leaving there wives there. They decided to conquer the land of Pannonia and to attack the people of garantanok, what is more they prepraid to go to land of Lombardium.
Szász Attila 5.a
Die Sage von Csepel Der Stammesfürst Árpád machte sich auf den Weg, aus der Gegend, wo jetzt die Burg von Bodrog steht, und ging die Donau entlang bis zur großen Insel voran. Neben der großen Insel schlugen sie ein Lager auf, dann marschierten Fürst Árpád und seine Adeligen auf die Insel ein. Sie sahen die Fruchtbarkeit und den Reichtum der Gegend, und sahen, was für eine Stärke für sie das Wasser der Donau ist. Die Insel gefiel ihnen gleich. „Sie wird die Insel des Fürsten!”- beschlossen sie. Hier bekamen die Adeligen alle Hof und Meierei. Fürst Árpád nahm Handwerker auf, und ließ sie prächtige Häuser bauen. Alle seine sterbensmüden Pferde musste man hintragen und dort weiden. Der Stallmeister der Pferdeknechte wurde ein kluger Kumaner, Sepel. Der Stallmeister Sepel wohnte hier auf der Insel, deshalb heißt sie bis zum heutigen Tag Csepel. Fürst Árpád und seine Adeligen blieben hier mit den Dienstboten und Dienstmägden ab April bis Oktober in Frieden. Später ließen sie ihre Frauen zurück, gingen von der Insel fort, fuhren über die Donau nach Transdanubien, unterwarfen das Land Pannoniens, überzogen die Karantenen mit Krieg, und marschierten gegen die Lombardei.
Menczel Gyula 3.a
Én vagyok a Duna Engem biztosan ismer mindenki, de azért engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, és hogyan is utazom ide Magyarországra. A Fekete-erdoben születtem, kilenc országon keresztül utazom, amíg nagy testvéremmel, a Fekete -tengerrel találkozom. Fovárosotok a két partomon terül el. Jobb oldalon Buda utcái kapaszkodnak fel a zöldello hegyekre. Bal partomon Pest háztengere terül szét a síkságon. Pestnél olyan széles vagyok, mintha sétáló utca lennék. Hajók, uszályok, csónakok utaznak a hátamon. Körülölelem Csepelt, amit a hordalékaimból építettem fel. Itt van egy hatalmas kiköto is. Fontos vízi út vagyok, segítem az emberek munkáját. Széles ártereimen, ahova osszel és tavasszal ellátogatok, vad bujaságban, tenyészik a növényzet. Nádasokkal tarkított mocsári lápok, erdos területek váltják egymást. Temérdek vízi vaddal, sokféle szormés, szárnyas állattal találkozom. Halak is megtelepedtek nálam, kísérnek hosszú utamon. Homokzátonyaimról fekete gólyák, barna feju sirályok emelkednek a levegobe. Nyárfák, bokrok szegélyeznek. Baja után kilépek az országotokból, és tovább megyek más tájak felé. Remélem, sikerült jobban megismerkednünk, de ha többet szeretnél megtudni rólam, keress az írott irodalomban! További jó ismerkedést kíván a Duna nevében: Kertész Barbara 2.a
Halasi Péter 5.a
A szegény ember és a Dunában élo hal Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek volt egy családja. A család éhezett, ezért a szegény ember elment egyszer horgászni. A Dunánál megállt, leült, és bedobta a folyóba a horgot. Kis ido múlva kifogott egy aranyhalat. A szegény ember hazament. Amikor bele akarta tenni a fazékba a halat, a hal megszólalt: - Ne egyél meg! Ha nem eszel meg, teljesítem három kívánságodat! Az ember nagyon elcsodálkozott, megsajnálta a halat, ezért meghagyta az életét. A Dunához sietett, visszadobta a halat. Az elso kívánsága az volt, hogy a Duna tiszta legyen, és sok aranyhal úszkáljon benne. A második kívánsága az volt, hogy a Duna mellett legyen egy kis házikója csónakkal. A harmadik kívánsága pedig az volt, hogy a családjának legyen mindig ennivalója. A hal teljesítette a kívánságokat, és a szegény ember boldogan élt a családjával.
Sziffer Viktória 2.a
A halász és a sirályok Valamikor a csepeli Duna-ágnál horgonyzott egy halászhajó. Ennek a bárkának a neve Danuvia. Egyszer egy sirály szállt le a fedélzetére. Egy öregember pártfogásába vette, gondozta, etette. Egy napon véletlenül túletette. A sirály nagyon megnott, és felpuffadt. Nagyobb lett, mint a hajó, ezért a bárka darabokra tört. A halász ekkor gyorsan felkapta a búvárszerelést, és beleugrott a vízbe. A Duna alján egy várost pillantott meg, ami felettébb csodálatos volt. Gondolta, megnézi közelebbrol. A vizek királya, a polip jött vele szembe. Díszes ruhája messzirol csillogott. De amilyen elokelo volt, olyan gonosz is. A halak azt mondták, hogy mindenkit cellába zárt már. A halász összefogott a víz lakóival, nagy erofeszítések után legyozték polip uraságot. A halász ezután trónra került, és kopoltyút növesztett magának. Boldogan éltek azóta is, míg meg nem haltak.
„Sirályok” 4.b
Különös eset Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Botel Hotel nevu szálloda. Történt, hogy az állóhajón üzemelo szállodába egy vendég érkezett Németországból. Itt esténként varázslatos dolgok történtek vele. Különös lények ragadták el, és levitték a víz alá. Ott csodálatos élményben volt része: tudott beszélni a halakkal. De aztán! Hirtelen veszély támadt! Egy cápa igyekezett feléjük! A lények gyorsan felvitték a turistát a Botel Hotelbe. Az idegen szabadsága végeztével visszament Németországba, és elmesélte másoknak is, hogy ez egy érdeke s hely: érdemes ide ellátogatni. „Harcsák” 3.b, 4
Pintér Laura 3.a
Az ember álma megvalósul Volt egyszer egy ember, akit Józsinak hívtak. A Duna mellett lakott egy kis romos házban. Egy éjjel azt álmodta, hogy egy tündér megjelenik elotte, és teljesíti a kívánságát, ugyanis hajózni szeretne a Dunán. Máris egy hajón találta magát. Az egész napot áthajózta. Azt mondta, hogy ennyire még sohasem érezte ilyen jól magát. Józsi még mindig emlékszik erre az álomra. Itt a vége, fuss el véle! „A Duna” 3.b
Toma Flóra 3.b
A vízi sirályok titkai Egyszer volt réges-régen a csohíd lábánál egy vár. E mellett élt egy varázsló, aki szerelmes volt a király lányába. El is ment a királyhoz, hogy megkérje a lánya kezét: - Azért jöttem, király uram, hogy megkérjem, adja hozzám a leányát feleségül. - Nem adom én! – válaszolta a király. - Akkor szörnyu végetek lesz – kiáltott a varázsló, - mert mindenkit sirállyá változtatok! A királylány sem akart a durva varázslóhoz feleségül menni. A mágus beváltotta ígéretét. Ezért soha ne bántsd a sirályokat!
Farkas Tamás, Kis Alexandra, Korös Regina, Korös Tibor, Németh Kálmán 3.a
Az aranyhal Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász, a felesége, meg a hét gyereke. Egyszer azt mondta a halász az asszonyának: „Kimegyek a Dunára, mégpedig a csohídhoz!” Így is tett. Leült a háromlábú székére. Egy óra múlva megmozdult a zsineg. A halász felugrott, a széke is eldolt. Meghúzta a pecabotot, és egy aranyhalat fogott ki. Azt mondta a hal: - Ha elengedsz, teljesítem egy kívánságodat! A halász elengedte, és kért 10000 forintot. A pénz már ott is lapult a zsebében. Otthon megmutatta a feleségének. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. „A halak” 3.b
Lészkó Bettina 5.a
