MISKOLCI EGYETEM Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet
Családon belüli erőszak – magánügy vagy közügy? Domestic violence - a private matter or public issue?
TDK DOLGOZAT
Készítette: Szalai Sára Szociológia szak II. évfolyam Neptun kód: AKU8LF Konzulens: Dr. Szabó-Tóth Kinga Dóra
Miskolc 2011 0
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ......................................................................................................................................... 1 ELŐSZÓ ............................................................................................................................................................ 2 I.
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS .......................................................................................................................... 3 I.1. ARAGÓNIAI FERDINÁND ÉS KASZTÍLIAI IZABELLA ....................................................................................................... 3 I.2. VIII. HENRIK ÉS ARAGÓNIAI KATALIN..................................................................................................................... 3 I.3. FRIGYES VILMOS, A GYERMEKBÁNTALMAZÓ ............................................................................................................ 4
II.
A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK MEGHATÁROZÁSA .................................................................................. 6 II.1. DE MIT IS NEVEZÜNK CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKNAK? ............................................................................................. 6 II.2. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK OKAI ...................................................................................................................... 7 II.3. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK FAJTÁI .................................................................................................................... 8 II.4. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK GYAKORISÁGA .......................................................................................................... 9 II.5. A BÁNTALMAZOTT ÉS BÁNTALMAZÓ ARÁNYSZÁM MEGOSZLÁSA NAPJAINKBAN .............................................................. 9
III.
NŐK ÉS FÉRFIAK (KI A BÁNTALMAZÓ ÉS KI A BÁNTALMAZOTT?) ........................................................... 10
IV.
KÖZÜGY, VAGY MAGÁNÜGY? ............................................................................................................... 11
V.
A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK SZABÁLYOZÁSA ..................................................................................... 12 V.1. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK A RENDŐRSÉG MEGFOGALMAZÁSÁBAN ....................................................................... 12 V.2. ELÉG EZ A TÖRVÉNY?....................................................................................................................................... 13 V.3. AZ EURÓPA TANÁCS LEGÚJABB TÖREKVÉSE .......................................................................................................... 13
VI.
KUTATÁSOK .......................................................................................................................................... 14 VI.1. NEMZETKÖZI KUTATÁSOK ................................................................................................................................ 14 VI.2. KUTATÁS A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKRÓL MAGYARORSZÁGON ............................................................................. 16 VI.3. SAJÁT KUTATÁS ÖSSZEGZÉSE: ........................................................................................................................... 18
ZÁRSZÓ .......................................................................................................................................................... 21 IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................................................................ 22 MELLÉKLETEK ................................................................................................................................................. 24 1. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 24 2. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 27 3. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 28 4. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 29 5. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 30 6. SZ. MELLÉKLET................................................................................................................................................... 31
1
Előszó Egy létező, egyre nagyobb súllyal bíró, „kézzel fogható” társadalmi jelenség bemutatását tűztem ki célul a dolgozat elkészítésével. Napjainkban, szinte minden nap hallani a hírekben családon belül történt, családtag által elkövetett bántalmazásokról, halálesetekről. Azt, hogy ezekről az esetekről tudomásunk van, főleg a sajtó szabadságának köszönhetjük, mely szabadságot felfoghatunk pozitívumnak, vagy akár negatívumnak is. Sokszor a lelki, verbális és gazdasági bántalmazás nem kerül tudomásra. Ha mégis, akkor a társadalom résztvevői általában csak legyintenek, hogy minden családban történik hasonló. Az ezekben a bántalmazási formában részesülő családtagok sokszor nem tudnak mást tenni, mint tűrni. A fizikai bántalmazás és a szexuális erőszak esetében is csak akkor tudnak lépni a hatóságok, ha feljelentést tesz a sértett. A statisztikák szerint 95%-ban nő, gyermek vagy időskorú a sértett, míg a maradék 5%-ban az erőszakot férfi ellen követik el. De hihetünk a statisztikáknak? Kiktől erednek ezek a statisztikák? Szinte nap, mint nap felmerül a kérdés: - A családon belüli erőszak nem magánügy-e? Ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál, minthogy egy igennel vagy egy nemmel meg lehessen válaszolni. Tény, hogy a családon belüli erőszak esetei az évek során magánügyből közüggyé, mégpedig társadalmi, népegészségügyi problémává nőtték ki magukat. A kérdés az, hogy beavatkozhat-e az állam a magánélet sérthetetlenségébe? Szemet hunyhatunk-e az ajtók mögött zajló erőszakos események felett? Közbe léphetünk-e, ha igen, akkor hogyan? Mit tehetünk jelenleg? Dolgozat témájának azért választottam a családon belüli erőszakot, hogy ezekre és még sok más kérdésre megtaláljam a választ. A történeti háttér, a jogi szabályozás és az eddigi kutatások, statisztikák eredményeinek ismertetése mellett, a dolgozat egy nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat eredményét is tartalmazza.
2
I.
Történeti áttekintés
Mikortól beszélhetünk családon belüli erőszakról? A családon belüli erőszak, mint jelenség, több ezer éves múltra tekint vissza. Ezt a jelenséget mutatja néhány európai példa, kb. 500 évvel ez előttről, haladva napjaink felé.
I.1. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella Ferdinánd nagy nőfaló hírében állt. Bár ügyeit diszkréten kezelte, felesége, Izabella királyné vélhetően mindenről tudott, de nem foglalkozott a hírekkel. Abban a korban ez nem tekinthető lelki erőszaknak, mert a kor szokásai ezt természetesnek tartották, valamint azt sem szabad elfelejtenünk, hogy jelen esetben, legalábbis a történészek szerint Ferdinánd nem akarta megalázni feleségét, csak férfi mivoltának köszönhető vágyait elégítette ki. Lányukat, Aragóniai Katalint VII. Henrik fiához, a 14 éves Arthurhoz. VII. Henrik reményei szerint így erős szövetségeseket tudott volna szerezni a franciák ellen. A kikényszerített és érdekházasságok a kor szokásainak tekintetében szintén természetesnek tűntek, viszont a mai felfogás tekintetében nem beszélünk másról, mint gyermekkereskedelemről.
I.2. VIII. Henrik és Aragóniai Katalin Henrik életében már gyermekkorában meghatározó események történtek. A későbbiekben gyermekbántalmazási körbe sorolt elhanyagolás jelentősen befolyásolta életét. A fiatal Henriknek dührohamai voltak, nem tűrte a kudarcot, hamar dühbe gurult. Az akkori szokások szerint dajkák, gondozók nevelték. Családtagjai 10 éves koráig mintha tudomást sem vettek volna róla, csak akkor, amikor 15 éves bátyja, Arthur betegségben meghalt. Henrik lett a trón várományosa, melyet viszont apja haláláig nem kapott meg. Első felesége Aragóniai Katalin lett. Bár a kánonjog tiltotta, hogy testvére özvegyét feleségül vegye. Az előző, nem elhált házasságot bebizonyítva, engedélyezték a frigyet. Viszont a vizsgálat során Katalin lett megszégyenítve, valamint VII. Henrik a szövetség reményében eleve nem akarta visszaadni a már özvegy Katalint a szülői házhoz, így fogságban tartotta, szabadságjogait megsértve. 3
Katalinnak VIII. Henrikkel való élete során egyre több megalázáson kellett átesnie. A párkapcsolati erőszak egyik formája, a reprodukciós jogok sérelme már akkor megjelent, bár ezt is, mint nagyon sok mást a kornak köszönhetően természetes dologként kezeltek. Katalin szinte folyamatosan várandós volt. A folyamatos megszégyenítés és lelki erőszak mellett, nagy teher volt számára, hogy nem tudott a királynak fiút szülni, vagy ha meg is született a gyermek, még fiatalon elhunyt. Henrik megelégelve Katalin „tetteit”, máshol keresett vigaszt. Az egyébként is lelkileg összetört Katalinnak még az egyre növekvő számú szeretőket is el kellett viselnie, majd a veszekedések száma is megnőtt kettejük közt. Egy idő után Henrik már tudatosan vetette be feleségénél a lelki terror, különböző fajtáit. Amikor Henriknek feleslegessé vált Katalin el akart válni tőle, de a pápa ezt nem engedélyezte. Henrik elfordult Rómától, megalapította az anglikán egyházat, és sikeresen elvált első feleségétől. Katalin után még öt felesége volt, melyből kettőt kivégeztetett.
I.3. Frigyes Vilmos, a gyermekbántalmazó A porosz uralkodó, Frigyes Vilmos legcélravezetőbb nevelési eszköznek a verést tartotta. Képes volt azon felháborodni, ha gyermeke olvasott, vagy fuvolázott. Minden alkalmat megragadott, hogy megalázza, vagy megtörje a fiát. Minél több volt a verés, annál inkább nőtt a szakadék apja és fia között. A fiatal trónörökös megelégelve apja cselekedeteit egy barátjával megtervezték szökésüket. Apja erre rájött, mikor egy levél a kezébe került (gyermekbántalmazás után itt a levéltitok megsértése is megjelenik) , melyben a két fiatal a szökéssel kapcsolatos dolgokat tárgyalták. A két fiút letartóztatta, és hadbíróság elé állíttatta dezertálás vádjával. A trónörökösnek az lett a büntetése, hogy barátját kivégezték, a szeretett nőt pedig, akinek képét a trónörökösnél egy medálban találták meg, nyilvánosan megkorbácsoltatták, és három évre börtönbe zárták. A tragikus történések után a király közölte fiával, hogy menyasszonyt választott neki. A fiú kézzel-lábbal tiltakozott a házasság ellen, de nem járt sikerrel. A Braunscweigi Erzsébet Krisztinát, az osztrák császárné unokahúgát kellett feleségül vennie. Megfogadta, hogy feleségét soha nem fogja szeretni, sőt, megtette azt vele, hogy télen néhány szobát kijelölt számára a potsdami palotában, nyáron viszont az Elba-parti schönhauseni kastélyban kellett
4
tartózkodnia, melyet férje engedélye nélkül nem is hagyhatott el. Krisztina persze nem értette, hogy miért kell nélkülöznie férjét, és szenvedett az érdektelenségtől, az elszigeteléstől. Frigyes így büntette feleségét azért, mert apja, akit ő annyira gyűlölt, szerette a nőt. A példákból is láthatjuk, hogy a régebbi korok törvényei, szokásai a királynak, uralkodónak kedveztek. A nő szerepe csupán a reprodukcióra irányult, miszerint törvényes fiú utódot kellett világra hoznia. Ez nagy terhet rótt a nőkre, mind amellett, hogy szabadságukat korlátozták, megaláztatásokon mentek át, lelkileg, és sokszor még fizikailag is bántalmazták őket. Ebből is láthatjuk, hogy a királynék élete nem volt oly fényes. A családon belül történt erőszakos események, ha napvilágra is kerültek, a nőt hibáztatták értük, majd eltusolták az ügyeket. Az 1500-as években sokszor kivégzéssel, a későbbiekben pedig az udvarból, vidékre történő eltávolítással. Az idő múlásával a társadalmak fokozatos változásokon mentek át. A XX. század első felében a családi élet zárt ajtók mögött zajlott. Az 1960-as évek körül kezdett a figyelem a családon belül zajló események felé fordulni. Egyre több olyan hír került napvilágra, amely családon belül történt erőszakról számolt be. Az, hogy ez a kérdés figyelmet kapott, a feminista csoportok tevékenységeinek volt köszönhető. A feministák a nők jogaiért és egyenlőségükért küzdöttek. De hamar be kellett látni és a kutatások is ezt igazolják, hogy a család nem csak a nőkből áll. A kutatók rávilágítottak arra, hogy a gyermekek védelme is fontos. Így kezdetben, az 1970-es évek első felében a kutatások már a gyerek- és feleségbántalmazás felé irányultak. Magyarországon az első felmérést 1998-ban végezték (TÁRKI, 1998.), a nők körében, mely a családon belüli erőszak gyakoriságát és formáinak előfordulását vizsgálta. Erről bővebben a VII. fejezetben számolok be. Napjainkra már „divat” lett ezzel a témával foglalkozni. A média szabadságának köszönhetően meghökkentőbb és egyre kirívóbb esetekről hallunk.
5
II.
A családon belüli erőszak meghatározása
A családon belüli erőszak, mint a történeti visszatekintés is mutatja, nem egy új keletű jelenség. A múltban, az adott kornak megfelelő törvények és (szokás)jogok miatti, ma negatívnak tűnő bánásmód „normálisnak” mondható volt. Napjainkban az említett feminista mozgalmaknak köszönhetően koránt sem nevezhető a családtagok ellen elkövetett lelki, fizikai, vagy gazdasági sérelem normálisnak. A családon belüli erőszak szép lassan a társadalom problémájává, méghozzá népegészségügyi problémává nőtte ki magát.
II.1. De mit is nevezünk családon belüli erőszaknak? A családon belüli erőszaknak nincs egységes definíciója, de az ismertető jegyei alapján egyértelműen meghatározható. Egyik talán legmeghatározóbb eleme, hogy a sértett és a bántalmazó minden esetben ismerik egymást. Családi, vagy intim kapcsolat van köztük. A második legfontosabb eleme az erőszakos magatartás, vagy annak jele. A legegyszerűbben így fogalmazható meg a definíció: „A családon belüli erőszak fogalmi körébe tartozik minden, a családtagok által egymás sérelmére elkövetett, megvalósuló sérelem.”1 Részletesebb megfogalmazásban pedig így hangzik: A családon belüli erőszak fogalmán belül olyan eseteket értünk, amikor az egyik családtag (házastárs, élettárs, ex-partner stb.), olyan cselekedetet követ el, mellyel, a másik fél (gyermek, nő, férfi, időskorú, fogyatékkal élő) felett hatalmat gyakorol. Az elkövetett cselekedet lehet lelki, fizikai, vagy gazdasági sérelem. A fogalom meghatározása azért is jelent problémát, mert a családon belüli erőszak tartalmának meghatározása is nehézkes. Sokan a családon belüli erőszak témakörébe csak a nők, és a gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket sorolják. Viszont ha az előző definíciókat átgondoljuk, akkor máris látjuk, hogy nem csak nők tartoznak a családba. A családon belüli erőszak bántalmazója és bántalmazottja is lehet gyermek, nő, férfi, idős, fiatal. Bárki, aki az adott családban él.
1
Miskolci Gyermekvédelmi Központ: Tájékoztató, módszertani útmutató a családon belüli erőszak egyes kérdéseivel kapcsolatban, Miskolc, 2007 (kézirat)
6
II.2. A családon belüli erőszak okai Maga, a családon belüli erőszak, mint probléma nagyon összetett. A kutatók több helyről veszik az információkat, több nézőpontból vizsgálják a témát. Ehhez több vizsgálati modellt állítottak fel, melyek a következők: 1. Esélyegyenlőségi 2. Gazdasági 3. Emberi jogi és büntetőjogi 4. Etikai 5. Szociokulturális 6. Pszichológiai 7. Egészségügyi 8. Rendészeti 9. Pedagógiai 10. Szociális 11. Történelmi 12. Protokoll szerinti és 13. Politikai modell A vizsgált modellek alapján megállapított okok, melyek a családon belüli erőszakos eseményekhez vezetnek, ilyenek az anyagi problémák, a túlterheltség, párkapcsolati problémák, erőfölény fitogtatása, munkahely elvesztése, kommunikációs hiányosságok, agresszióra való hajlam, szer általi befolyásoltság (kábítószer, alkohol), stb. Ezen okok, alakítják ki a családon belüli agresszív légkört. Amikor ez az agresszív légkör kialakul, hasonló egy puskaporos hordóhoz. Elég egy kis szikra, és máris robban. Straus és Gelles kutató páros 1986-ban írta le, milyen tényezők játszanak szerepet a család agresszív légkörének kialakulásában.2 1. Sok együtt töltött idő, kis tér, kevés erőforrás 2. Túlzott érzelmi bevonódás-extrém kritika, a negatív érzések aránytalan kifejezése
2
http://www.sorsunk-jovonk.hu/csaladon_beluli_eroszak_okai.html
7
3. Alacsony konfliktusmegoldó színvonal, érdekütközéskor kevés eszköz a megoldásra, büntetés, kényszerítés 4. Bizonytalan, tisztázatlan szerepek, jogok 5. Túlságosan merev szerepek, elvárások: szülő követel, gyermek engedelmeskedik 6. Stressz – külső, belső, átmenetek, válságok 7. Alacsony szociális kontroll-privát szféra, szabályozás eltorzulhat 8. Egymás hosszú távú ismerete - sérülékenység, bűnbakképzés Magyar kutatók (Morvai Krisztina, Ranschburg Jenő, Kerezsi Klára, Tóth Olga) a szocializációt említik a családon belüli erőszak okaként. A családban ért gyermekkori hatások, neveltetés, agresszió átélése nagymértékben befolyásoló tényezője annak, hogy az általunk alapított családban hogyan viselkedünk. Ezt a Tóth Olga által vezetett kutatás is alátámasztja.
II.3. A családon belüli erőszak fajtái a. Verbális (szóbeli) erőszak: - sokszor szóval fájdalmasabban lehet bántani a másik felet. A fájó szavak mélyebb, maradandóbb sebeket okozhatnak. Ide tartozik például a vallási vagy faji hova tartozás miatti sértés, a lekicsinylés, különböző fenyegetésen, mint a bántalmazással, gyerekek elvételével, öngyilkossággal történő fenyegetés. b. Lelki erőszak: - alapvető lelki szükségletek iránti igény megtagadását értjük alatta. Ilyen a barátoktól, munkától, családtól, hobbytól való eltiltás, az önbizalom fokozatos lerombolása, ok nélküli féltékenykedés, folyamatos számonkérés, folyamatos hibáztatás, a kommunikáció hiánya, elzárkózás a problémák megbeszélésétől, rosszullétek, betegségek színlelése, tárgyak törése, rongálása stb. c. Gazdasági erőszak: - a függésben tartás egyik formája, a pénz elvétele, munkahelyről való lebeszélés, munkába járás tiltása, folyamatos elszámoltatás. d. Fizikai (testi) erőszak: - minden olyan cselekedet, mely fizikailag értelmezhető, például lökdösődés, hajhúzás, ütés, fojtogatás, harapás, rúgás, égetés, fegyvernek minősülő tárggyal való fenyegetés illetve bántás, stb.
8
e. Szexuális erőszak: - nem kívánt szexuális tevékenységre történő kényszerítés. Ilyen a szexuális erőszak, szexuális megalázás, reprodukciós jogok korlátozása, tárggyal történő nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal történő közösülésre való kényszerítés.
II.4. A családon belüli erőszak gyakorisága A családon belüli erőszak egyre gyakoribbnak tűnő jelenség. Még modern társadalmunkban sem mernek róla beszélni az emberek, úgy tekintik, mint családi problémát. Sok sértett nem mer feljelentést tenni, vagy nem is tudja, hogy a vele, vagy ellene történt esemény miatt tehet feljelentést. Így az erőszakos esetek töredéke jut csak a hatóságok tudtára. Emiatt a gyakoriság jelzőszámai nem valós eredményeket mutatnak. A rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztikák, csak a fizikai, illetve szexuális erőszak áldozatainak, valamint elkövetőinek számát adják, ezeket is abban az esetben, ha a sértett feljelentést tett.
II.5. A bántalmazott és bántalmazó arányszám megoszlása napjainkban A civil szervezetek és a hatóságok statisztikái is több női bántalmazottat jegyeznek, mint férfit. Az arányszám ezen szervezetek adatai szerint 95% nő 5% férfi sértettről beszélhetünk. Ezáltal elterjedt az a sztereotípia, hogy a férfiak követik el leginkább az erőszakos cselekményeket. Valamint a média is valami oknál fogva inkább a férfiak által elkövetett erőszakos eseteket hozza nyilvánosságra. De feltételezhető-e, hogy legalább annyi női bántalmazó van a társadalmunkban, mint férfi?
9
„A feminizmus egyik súlyos hibája, tévedés, hogy a férfiak társadalmi helyzetének rejtett nyomorúságát nem engedi felismerni, és emiatt hamis összehasonlítási mintát állít a nők elé.” (Buda Béla, 1985.)
III.
Nők és férfiak (Ki a bántalmazó és ki a bántalmazott?)
A kezdeteknél már említettem, a feminista mozgalmak a nők egyenjogúságára való törekvéseikkel fordították a családon belül zajló erőszakos eseményekre a figyelmet. Innentől kezdve a nő volt a „középpontban”, miden ellene irányuló negatív cselekedet egy idő után nyilvánosságra került. A II. fejezet 5. pontjában felvetettem egy állítást, még pedig azt, hogy legalább annyi női bántalmazó van a társadalmunkban, mint férfi.
A
férfiak
áldozati
szerepben
történő
megjelenésének
lehetőségére,
1977-78-as
tanulmányában Suzanne Steinmetz hívta fel a figyelmet, bár már akkor is voltak e téren kezdetleges kutatások. A tanulmány nagy felháborodást keltett a radikális feminista csoportok körében, még pedig Steinmetz azon állítása miatt, hogy a nők sem angyalok, valamint agressziótól sem mentesek.3 A feministák által felállított áldozati profil koránt sem vetíthető rá a társadalom által megalkotott férfi képre. A férfiak gyermekkoruk óta azt hallják, hogy ők az erősebbik nem, nekik mindent ki kell bírniuk, soha nem adhatják fel stb. Az áldozati profil ezzel szemben az áldozat feltétel nélküli ártatlanságát, sérülékenységét és kiszolgáltatottságát hangsúlyozza.4 A férfi büszke. Soha nem fogja bevallani, hogy az asszony néha rohamot kapva nekik esik, valamint azt sem, hogy lelki vagy gazdasági erőszakot alkalmaz vele szemben. Nem fog segélykérő telefonokat intézni, amikor a legjobb barátjának sem árulja el féltett titkaikat. Ezáltal, nem jelennek meg a férfiak sem a köztudatban, sem a kutatásokban, mint bántalmazottak. Tehát, hogy is várnánk akkor, hogy az előző fejezetben említett 95% - 5%-os statisztikai arányszám más legyen.
3
Suzanne Stimetz: The buttered husband syndrome (1977/78), Victimology, 2,pp 499-509
4
Tamási Erzsébet: Bűnös áldozatok, A családon belüli erőszak férfi áldozatai BM Kiadó, 2005
10
„A családon belüli erőszak nem magánügy. Számos nemzetközi egyezmény és javaslat kimondja, hogy a családon belüli nők és gyerekek elleni erőszak, a nőkkel szembeni diszkrimináció egyik formája, és ezért ennek megszűntetése állami feladat. „ (NANE)
IV.
Közügy, vagy magánügy?
Napjainkban, szinte minden nap hallani a hírekben családon belül történt, családtag által elkövetett bántalmazásokról, halálesetekről. Azt, hogy ezekről az esetekről tudomásunk van, főleg a sajtó szabadságának köszönhetjük, mely szabadságot felfoghatunk pozitívumnak, vagy akár negatívumnak is. A kérdés az, hogy mennyire tartoznak ránk ezek az események. A történelmi áttekintés során már láthattuk, hogy ez nem mindig volt így, sőt a XX. század első feléig, nemhogy a híradások beszámoltak volna róla, még az emberek sem beszéltek nap, mint nap ilyen esetekről. A családi élet többnyire a családtagokra tartozott. Persze előfordult, hogy 1-1 kirívóbb eset története pletyka szinten keringett az adott közösségekben. A társadalmi változások során egyre nyitottabbá vált a társadalom. Sokkal több mindent fogadunk be és adunk ki magunkból, mint elődeink. Bár sokan még ma is tabu témának tekintik a családon belül történt eseményeket, azért jelentősen megnőtt azok száma, akik beszélnek róla. Magyarországon a mai napig a feminista szemléletmódot részesítik előnyben, miszerint a családon belüli erőszak, a nők, vagy gyermekek ellen elkövetett erőszakot jelenti. A média is főleg ezen esetek közvetítését részesíti előnyben. Felismerve a jelenség fontosságát, az állam is tesz lépéseket, főleg a nők és gyermekek ügyében. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium közzétette az 1004/2010. (I. 21.) Kormány határozatot5, mely arról tesz tanúbizonyságot, hogy a nők helyzetének javítására törekednek, esélyegyenlőségi szempontból. Valamint az Európai Unió és az Európa Tanács is arra készteti tagországait a határozataikkal és egyezményeikkel, hogy a családon belüli erőszak problémáját megoldják.
5
A Kormány 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozata a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia –
Irányok és Célok 2010–2021
11
Úgy vélem, a XXI. században a családon belüli erőszak esetei számának növekedése miatt szükséges az állam beavatkozása is, nem beszélhetünk a témával kapcsolatban teljes mértékű magánügyről.
V.
A családon belüli erőszak szabályozása
V.1. A családon belüli erőszak a rendőrség megfogalmazásában A családon belüli erőszak: az egy háztartásban élő személyek, illetőleg a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. §-ának 6. pontjában meghatározott hozzátartozók, a volt házastársak, illetve volt élettársak (partnerek), valamint az intézményes ellátás keretében életvitelszerűen együtt élő személyek között megvalósuló, vagy őket a felsorolt személyek cselekménye által érintő alábbi bűncselekmények: - emberölés (Btk. 166. §), - erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §), - magzatelhajtás (Btk. 169. § (2) bekezdésének b) pontja), - testi sértés (Btk. 170. §), - gondozás elmulasztása (Btk. 173. §), - kényszerítés (Btk. 174. §), - lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (Btk. 174/A. §), - személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §), (…) - rágalmazás (Btk. 179. §), - becsületsértés (Btk. 180. §), - közúti veszélyeztetés (Btk. 186. §), - családi állás megváltoztatása (Btk. 193. §), - kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (Btk. 194. §), - kiskorú veszélyeztetése (Btk. 195. §), - tartás elmulasztása (Btk. 196. §), - a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIV. fejezet II. cím), - közveszély okozás (Btk. 259. §), (…) valamint,
12
a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) foglalt következő szabálysértések: - becsületsértés (Sztv. 138. §), - magánlaksértés (Sztv. 139. §), - gyermekkel koldulás (Sztv. 146. §), - veszélyes fenyegetés (Sztv. 151. §). Családon belüli erőszaknak kell tekinteni a fenti jogsértésekkel összefüggésben elkövetett hamis tanúzásra felhívást (Btk. 242. §), illetve hatósági eljárás akadályozását (Btk. 242/A. §) is.6 Ebből is látható, hogy a családon belüli erőszak nem büntetőjogi fogalom, ilyen elnevezésű bűncselekmény nincs a Büntető Törvénykönyvben.
V.2. Elég ez a törvény? A civil szervezetek folyamatosan azon dolgoznak, hogy a családon belüli erőszak önálló jogszabályként létre jöjjön, és ezt a Btk.-ba önálló törvényként kezelve vezessék be. A kormány részéről ismétlődően felmerülő érv a jogalkotási folyamat során, hogy nincs szükség önálló törvényre, mivel a Btk. lehetővé teszi a családon belüli erőszak teljes körű szankcionálását.
V.3. Az Európa Tanács legújabb törekvése Az Európa Tanács 2011. május 11-én nyitotta meg aláírásra a tagországok számára Egyezményét, mely a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szól. Az Európa Tanács minisztereinek 121. isztambuli találkozóján a következő 13 ország azonnal aláírta: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Luxemburg, Montenegró, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, és Törökország, így az Egyezmény 2011. szeptember 1-jén életbe lépett. Azóta a következő országon írták még alá: Macedónia, Szlovénia, és Norvégia.(1.sz. melléklet)
6
32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos
rendőri feladatok végrehajtására, http://bunmegelozes.bm.hu/data/dok/32_2007_ot_26_orfk_utasitas.pdf
13
Az Egyezmény olyan jogilag kötelező érvényű dokumentum, amely meghatározza, mind a nők elleni, mind pedig a családon belüli erőszak szabályozását. Tartalmazza a megelőzést, a beavatkozást és az elkövetők felelősségre vonását is. Magyarország eddig még nem írta alá az Egyezményt.7
VI.
Kutatások
VI.1. Nemzetközi kutatások Nemzetközi viszonylatban főleg az 1970-es években indultak a családon belüli erőszak témában kutatások. A vizsgálatok eleinte a nők elleni erőszakos cselekmények felé irányultak. A társadalmi változásokkal és a fogalom bővülésével viszont fokozatosan tágult a vizsgálatok lehetséges alanyainak köre is. A nők elleni erőszak vizsgálatai után már a gyermekkel szembeni rossz bánásmód is kiegészítette a felméréseket, majd a kutatások kiterjedtek a család többi tagjára is, úgymint az idősek elleni erőszakra, vagy éppen a fogyatékkal élők ellen elkövetett cselekményekre. A férfiak ellen elkövetett családon belüli erőszakos eseményekről az 1970-es évek végén kezdenek el beszélni a szakemberek, és főleg ekkor indulnak el ez irányba kutatások is. A kutatásokhoz felhasznált minták két csoportba sorolhatók. Az egyik a klinikai minta, ahol az adatok általában a bűnügyi nyilvántartásból, segélyszervezetektől, kórházakból vagy menhelyekről szárazik. A másik pedig a reprezentatív minta, amikor a minta alanyai a lakosság köréből származnak, véletlenszerű mintavételi eljárás során. A lakossági vizsgálatot végzett 1975-ben és 1985-ben a már említett Straus-Gelles kutatópáros. Kutatásuk és állításuk szerint hasonló a női és férfi elkövetők aránya, a reprezentatív minta alapján azt mutatták ki, hogy nagyon közeliek az értékek. A nők elleni bántalmazás aránya a férfiak által a 10 év alatt megfordult. Az adatok a következő képen alakultak: 7
Az Európa Tanács Egyezménye, Council of Europe Conventionv on preventing and combating violence against women and
domestic violence, Istanbul, 2011. május 11. http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=210&CM=8&DF=&CL=ENG
14
-
1975. - a mintában a nők 11,6 %-a, a férfiak 12,1%-a
-
1985. – a mintában a nők 12,1%-a, a férfiak 11,3%-a alkalmazta az erőszakot8
A másik mintára példa, az amerikai igazságügyi minisztérium statisztikai jelentése, mely 1998-ban azt mutatta, hogy 876.340 nő és 157.330 férfi esett családon belüli erőszak áldozatául.9 Ahogy már az előzőekben szó volt róla, ezek az adatok nem adnak teljes képet, mivel a férfiak többsége nem tesz feljelentést, nem kér segítséget. Amerikai statisztikák szerint minden negyedik nő megtapasztalja a családon belüli erőszakot élete során. A partner ellen elkövetett erőszakos cselekmények áldozatai 85%-ban nők, és 15%-ban férfiak. 10 A párkapcsolatban lévők közül a halált nem okozó fizikai erőszaknak a 20-24 év közötti nők vannak a leginkább kitéve. Az elvált, vagy külön élő nők és férfiak vannak kitéve szintén a nem halált okozó fizikai erőszaknak. Az alacsony jövedelműeknél háromszor nagyobb az esélye a fizikai bántalmazásoknak családon belül. Területi összehasonlítás alapján megállapították, hogy városban 20%-kal gyakoribb a családon belüli erőszak, mint vidéken. Átlagosan több mint három nőt és egy férfit ölnek meg naponta az intim partnereik. 2000-ben 1247 nő és 440 férfi halt meg partnere által. A meggyilkolt nők 30%-a és a meggyilkolt férfiak 5%-a öngyilkos lett a párja miatt. A legtöbb ilyen öngyilkosság házastársi kapcsolatban lévők esetében történik.11 A mai napig folyamatos kutatásokat készítenek a nemzetközi szociológusok és pszichológusok, keresve a történések kiváltó okaira, valamint a lehetséges megoldásokra a választ.
8
Straus M. A.-Gelles R.(1986.): Societal changes and change in family violence from 1975 to 1985 as revealed by two
national surveys , Journal of Marriage and the Family, 48, p. 465-479. 9
Szöllősi Gábor (2004.): A családon belüli erőszak differenciáltsága (Különbségek a nevek, a felfogások, és a helyzetek
szintjén), Kézirat 10
Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2001, 2003.
http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/ipv01.pdf 11
Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2004, 2006.
http://bjs.ojp.usdoj.gov/content/intimate/victims.cfm
15
VI.2. Kutatás a családon belüli erőszakról Magyarországon12 A kutatást 1998-ban készítették, a TÁRKI-ban végezték, a COLPI (Constitutional and Legal Policy Institute) megbízásából. A kutatás elsődleges vizsgálati tárgya a családon belüli erőszak különböző formái voltak, valamint ezek gyakoriságát kutatták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a magyar társadalom egyes rétegeiben mennyire elterjedt a családon belüli erőszak és arra, hogy ezen rétegekben a nőknek milyen a viszonyulása ezek témához, esetekhez. ’98-ban a kutatás még egész Európában újnak számított. Magát a kutatást, kérdőíves, survey módszerrel végezték. Mérlegelték a módszer előnyeit és hátrányait. Azt Tóth Olga „belátta”, és írja is, hogy amikor egy kutató ilyen kényes témához nyúl, akkor a lehető „legpuhább” módszert választja, ami a félig strukturált mélyinterjú, viszont ezzel a módszerrel csak kevés interjú dolgozható fel. Nagyobb méretű minta lekérdezése és feldolgozása esetén praktikusabb a survey módszer alkalmazása. 1010 nőt kérdeztek meg, 18 éves kor felett, akiket véletlenszerű mintavételi módszerrel választottak ki. A kutatás egyes feltételei: A kérdések nagy része zárt kérdés volt. Mivel a kérdőívet női mintán kérdezték le, a kérdezőbiztosok is kizárólag nők lehettek. A bizalmatlanságot azzal küszöbölték ki, hogy a főcím listában lévő nőknek felkérő levelet küldtek ki. Valamint határozott utasítást kaptak arra a kérdezők, hogyha a férjet, vagy harmadik személyt nem tudja eltávolítani a kérdezett mellől, akkor keressen fel pótcímen lévő alanyt. A minta megoszlásánál egyből észrevehető, hogy a budapestiek száma kevesebb, mint a vidékieké. Ennek oka az volt, hogy Budapesten kevesen hajlandóak válaszolni a kérdőívekre. A kutatás egyes kérdései kitér a közbiztonságra és a jogtudatra, a gyermekek fizikai bántalmazására, a gyermekek szexuális zaklatásának témájára, a feleségek elleni szexuális erőszakra,
a
fenyegetésre,
„asszonyverésre”,
gyermekkori
tapasztalatokra,
a
partnerkapcsolatban előforduló fenyegetettségre és arra, hogy miért titkolják el az eseteket, illetve mit kellene tenni annak érdekében, hogy a családon belüli nők elleni erőszak csökkenjen. 12
TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12.: Tóth Olga: Erőszak a családban, 1999., Budapest
16
A kutatás során nem foglalkoztak a lelki erőszakkal, mert ennek definiálását bonyolultnak találták, valamint nem tértek ki külön a férfiak ellen irányuló cselekedetekre sem, mivel ennek súlyát a nők elleni erőszakhoz képest csekélyebbnek tartották. A kutatás főbb megállapításai:
-
a gyermekverést „nevelési eszköznek” tekintik a mai magyar társadalomban. A megkérdezett nők 18%-a verte már meg nagyon a gyermekét, míg őket szüleik gyermekkorukban 5%-ot rendszeresen részesítettek testi fenyítésben, 13%-ot pedig legalább egyszer nagyon megvertek.
-
a megkérdezettek szerint a gyermekek szexuális zaklatása gyakori hazánkban. A mintába került nők 8%-val fordult elő, hogy gyermekkorában szexuálisan közeledett hozzá egy felnőtt.
-
a kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a családon belüli erőszak olyan témakör, melyről az emberek nem szeretnek beszélni. A mintában szereplők nem egészen 8%-a került olyan helyzetbe, hogy partnere erőszakkal kényszerítette szexuális együttlétre.
-
a párkapcsolati erőszak esetében, ha el is mondták valakinek a nők a velük történteket, az többnyire vagy barátnő, vagy rokon volt. A kérdezett nők 13%-a jelentette csak fel az elkövetőt.
-
az elváltak körében, 61%-uk számolt be házasságon belüli fenyegetésekről. Ez az adat megdöbbentő volt a kutatók számára.
-
a válaszolók 88%-a teljes mértékben családon belüli ügynek, vagyis magánügynek tartja a családon belüli erőszakot. Viszont, ha már tettlegességig fajul a dolog, akkor ez a szám jelentősen csökken. Ebben az esetben, csak 16%-uk jelölte meg, hogy magánügy a történt esemény.
-
a megkérdezettek 20%-nak verte az apja az anyját. A verekedő családfők 32%-ban a gyermekeket is bántalmazták. 61 olyan eset volt, ahol az apa nem bántalmazta az anyát, viszont valamelyik bántalmazta a gyereket.
-
a mintában szereplő nők 28%-a élt át partnerkapcsolatában fenyegetettséget.
-
segítségkérés tekintetében a nők 65%-a úgy vélte, hogy elsősorban a szégyenérzet, 33%-uk pedig, hogy a félelem tartja vissza őket attól, hogy feljelentést tegyenek bántalmazóik ellen.
17
A kutatás megmutatta, hogy igen elterjedt a családon belüli erőszak Magyarországon. Sok nőnek szüksége van segítségre, és el is kell érni azt, hogy ezek a bántalmazott nők segítséget kérjenek. A kutatás viszont nagyon sok kérdést felvetett, például, hogy foglalkozni kell a lelki erőszakkal is, valamint a férfiak ellen elkövetett családon belüli erőszakos eseményekkel is, mert így egyre teljesebb képet kaphatunk a témával kapcsolatban.
VI.3. Saját kutatás összegzése: A 10+1 kérdéses kérdőívet, 105 fő töltötte ki, 18-75 éves korig. (Sokan megtagadták a felkérést a kitöltésre.) A legtöbb kitöltő 18-30 év közötti nő (54).
Nem Férfi Nő Σ
18-30 25 54 79 75%
31-40 6 6 12 11%
Életkor 41-50 51-60 4 2 4 2 8 4 8% 4%
Σ
61-75 1 1 2 2%
38 67 105
36% 64% 100%
A kitöltők aránya lakóhely szerint a következő táblában látható: Nem
Lakóhely
Σ
Budapest
város
kisváros
falu
külföld
Férfi
21
11
4
1
1
38
36%
Nő
31
25
4
4
3
67
64%
105
100%
Σ
52
36
8
5
4
50%
34%
8%
5%
4%
A legtöbben, a budapesti női lakosok töltötték ki a kérdőívet. Már az első kérdésre adott válaszokból leszűrhető, hogy az emberek nincsenek tisztában a fogalommal. Jelen kérdésnél több válasz is adható volt.
Ön mit tart családon belüli erőszaknak? 101
94
73 30 5 hangosabb szóváltást lelki bántalmazást
gazdasági elnyomást fizikai bántalmazást
szexuális erőszakot
18
A családon belüli erőszak elterjedésére kérdez rá a második kérdés. 71 fő válaszolta azt, hogy nagyon elterjedt. A férfiak közül 25-en, míg a nőknél 46-an választották ezt a választ. Mivel nem ugyanannyi férfit és nőt kérdeztem meg, ezért a %-os meghatározás adja meg a valós adatokat. A férfiak körében 66% válaszolta azt, hogy sok családban előfordul a családon belüli erőszak, míg a nők körében ugyanezt a választ 69% adta. 5 fő úgy véli, hogy minimális az előfordulása, a nők 3%-a adta ezt a választ, míg a férfiaknál 8%. Az összes válaszadó 28%-a ért azzal egyet, hogy legalább annyi családban előfordul, amennyiben nem. (2.sz. melléklet) A partnerbántalmazásnál (3.sz. melléklet), és a gyermekbántalmazásnál (4.sz. melléklet) is, az előfordul válasz volt, amit a legtöbben bejelöltek. A partnerbántalmazás témakörében 39% férfi és 55% nő jelölte az előfordul válaszlehetőséget. Míg a gyermekbántalmazásnál 47% férfi
és
54%
nő
jelölte
az
előfordul
válaszlehetőséget.
Ami
érdekes
volt
a
gyermekbántalmazás esetén, hogy 42% férfi azt mondta, ritkán fordul elő az, hogy egy gyermeket nagyon megvernek. Véleményem szerint mind a két kérdésnél azért az előfordul válasz lehetőség a legnagyobb arányban jelölt, illetve annak tudható be, hogy a megkérdezettek több mint fele, 69% mondta azt, hogy nincsen olyan családról tudomása, ahol családon belüli erőszak történt volna. (5.sz. melléklet) Rákérdeztem arra is, hogy tudják-e, hogy a jogban szerepel-e a családon belüli erőszak önálló kategóriaként. A válasz adók 44%-a, majdnem a fele tudta úgy, hogy szerepel, míg 2828% válaszolt úgy, hogy nem szerepel, illetve, hogy nem tudja.
Ön szerint a magyar jogban a családon belüli erőszak, mint önálló büntetőjogi kategória szerepel-e?
28%
44%
igen nem
28%
nem tudom
19
A végére hagytam a talán leglényegesebb kérdést. Kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot? Csak férfi válaszoló (5%) mondta azt, hogy nők inkább követnek el családon belüli erőszakot. 70 válasszal a férfiak „nyertek”, viszont érdekes volt, hogy a férfiak 68%, és a nők 66%-a válaszolt így. Az egyenlő arányban válaszlehetőségének megoszlása: 26% férfi választotta ezt a választ és 34% nő. (6.sz. melléklet)
Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot? 70
33
2 nők
férfiak
egyenlő arányban
A 11. kérdés, nyitott kérdés volt. Arra kérdeztem rá, hogy miért gondolják az előző kérdésre adott választ helyesnek. Ezekből a válaszokból, - már ha kaptam választ- arra következtettem, hogy az emberek főleg a médiából hallanak a családon belüli erőszakról. Megállapítható tehát, hogy a média hatásának köszönhetően azt a tényt fogadják el helyesnek, hogy leginkább a férfiak követnek el erőszakos eseményeket családon belül. Sok válaszban megjelent az alkoholos hatás is, valamint a gazdasági helyzet, mint a családon belül történő erőszakos események okai.
20
Zárszó Hiába élünk a XXI. században, és társadalmunk hiába ment át megannyi változáson, a mai napig akadnak olyan témák, és megoldandó problémák, mint a családon belüli erőszak. A téma már önmagában is elég kényes. Nem csoda, ha régen nem is beszéltek róla az emberek. Ami a családon belül történt, az a család dolga volt. Ez a fajta felfogás mára már változott, viszont az érintettek közül most is sokan nem mernek megszólalni, nem kérnek segítséget. Inkább folyamatos hallgatásba burkolóznak. De ha nem kér valaki segítséget, akkor nem is tudnak neki segíteni. Már koránt sem arról van szó, hogy kit hogyan, vagy mennyire bántalmaznak, hanem arról a tényről, hogy egyáltalán bántalmazzák. Napjainkra jó néhány segélyszervezet és krízis központ alakult. Talán már mondhatjuk, hogy van megoldás a megelőzésre és a „tűzoltásra”. De a krízis központok és a szervezetek valóban megoldást nyújtanak? Tény, hogy valamennyire, ha csak egy kicsit is, és nem túl sok ideig, de segíteni tudnak. A fő kérdés az volt, hogy a családon belüli erőszak magánügy, vagy közügy. Rövid válaszként a feltett kérdésre azt mondanám, hogy mindaddig magánügy, amíg el nem mondjuk valaki másnak. Sokban függ az ember felfogásától, attól, hogy a témában mennyire érintett, valamint, hogy maga a sértett akar-e változtatni. A változtatás első lépése a szemléletváltás, de addig amíg „szemellenzőt” hordunk, semmit nem tudunk megváltoztatni. Szembesülnünk kell a dolgokkal, a jónak vélt, de hibás beidegződésekkel, ahhoz, hogy változtatni tudjunk. Ezt persze nem csak egyénileg, hanem társadalmi szinten is el kellene érni. Úgy vélem, a legtöbb szemellenző lekerült, a szemlélet váltás időszaka elkezdődött. A végkifejlet pedig rajtunk, embereken múlik.
21
Irodalomjegyzék Főbb, írott szakirodalmi források: 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására A Kormány 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozata a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021 Az Európa Tanács Egyezménye, Council of Europe Conventionv on preventing and combating violence against women and domestic violence, Istanbul, 2011. május 11. Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2001, 2003. Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2004, 2006. Miskolci Gyermekvédelmi Központ: Tájékoztató, módszertani útmutató a családon belüli erőszak egyes kérdéseivel kapcsolatban, Miskolc, 2007 (kézirat) Morvai Krisztina: Terror a családban, Kossuth Kiadó, 1998 Nane Egyesület: Miért marad ??? , Budapest, 2006. Suzanne Stimetz: The buttered husband syndrome (1977/78), Victimology, 2,pp 499509 Szöllősi Gábor (2004.): A családon belüli erőszak differenciáltsága (Különbségek a nevek, a felfogások, és a helyzetek szintjén), Kézirat Szöőr Anna: Az erőszak neve: Fenség – Erőszak a családon belül (Kairosz Kiadó 2007) Straus M. A.-Gelles R.(1986.): Societal changes and change in family violence from 1975 to 1985 as revealed by two national surveys , Journal of Marriage and the Family, 48, p. 465-479. Tamási Erzsébet: Bűnös áldozatok, A családon belüli erőszak férfi áldozatai BM Kiadó, 2005 TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12.: Tóth Olga: Erőszak a családban, 1999., Budapest
22
Főbb internetes források listája: http://bunmegelozes.bm.hu/data/dok/32_2007_ot_26_orfk_utasitas.pdf http://www.sorsunk-jovonk.hu/csaladon_beluli_eroszak_okai.html http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=210&CM=8&D F=&CL=ENG http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/ipv01.pdf http://bjs.ojp.usdoj.gov/content/intimate/victims.cfm http://conventions.coe.int
23
Mellékletek 1. sz. melléklet Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence CETS No.:210 Treaty open for signature by the member States, the non-member States which have participated in its elaboration and by the European Union, and for accession by other nonmember States
Opening for signature
Entry into force Conditions:10 Ratifications including 8
Place: Istanbul
Member States
Date : 11/5/2011
Date : // Status as of: 5/11/2011
Member States of the Council of Europe States Albania Andorra Armenia Austria Azerbaijan Belgium Bosnia and Herzegovina Bulgaria Croatia Cyprus Czech Republic Denmark Estonia Finland France Georgia Germany Greece Hungary Iceland Ireland
Signature
Ratification
Entry into force Notes
R. D. A. T. C. O.
11/5/2011
11/5/2011 11/5/2011 11/5/2011 11/5/2011
X
11/5/2011 24
Italy Latvia Liechtenstein Lithuania Luxembourg Malta Moldova Monaco Montenegro Netherlands Norway Poland Portugal Romania Russia San Marino Serbia Slovakia Slovenia Spain Sweden Switzerland The former Yugoslav Republic of Macedonia Turkey Ukraine United Kingdom
11/5/2011
11/5/2011 7/7/2011 11/5/2011
11/5/2011 8/9/2011 11/5/2011 r 11/5/2011
8/7/2011 11/5/2011 7/11/2011
Non-member States of the Council of Europe States Signature Canada Holy See Japan Mexico United States of America
Ratification
Entry into force Notes
R. D. A. T. C. O.
International Organisations Organisati Signature ons European Union
Ratification
Entry into force
Notes
R. D. A. T. C. O.
25
Total number of signatures not followed by ratifications: 17 Total number of ratifications/accessions: Notes: a: Accession - s: Signature without reservation as to ratification - su: Succession - r: Signature "ad referendum". R.: Reservations - D.: Declarations - A.: Authorities - T.: Territorial Application - C.: Communication - O.: Objection. Source : Treaty Office on http://conventions.coe.int
26
2. sz. melléklet Ön szerint Magyarországon milyen elterjedt a családon belüli erőszak? Férfi Nő Σ legalább annyi családban fordul elő, mint amennyiben nem 10 26% 19 28% 29 28% minimális az előfordulása 3 8% 2 3% 5 5% sok családban előfordul 25 66% 46 69% 71 68% Σ 38 100% 67 100% 105 100%
Ön szerint Magyarországon milyen elterjedt a családon belüli erőszak? 71
29
5 sok családban előfordul
legalább annyi családban fordul elő, mint amennyiben nem
minimális az előfordulása
0 egyáltalán nem fordul elő
27
3. sz. melléklet Ön szerint a házastársak / élettársak körében milyen gyakran fordul elő fizikai bántalmazás? Férfi Nő Σ előfordul 15 39% 37 55% 52 50% gyak ori 6 16% 21 31% 27 26% nagyon gyak ori 1 3% 2 3% 3 3% ritk án fordul elő 13 34% 6 9% 19 18% egyáltalán nem fordul elő 3 8% 1 1% 4 4% Σ 38 100% 67 100% 105 100%
Ön szerint a házastársak/élettársak körében milyen gyakran fordul elő fizikai bántalmazás? 52
27 19
4
3 nagyon gyakori
gyakori
előfordul
ritkán fordul elő
egyáltalán nem fordul elő
28
4. sz. melléklet Ön mit gondol, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyermeket a szülei nagyon megvernek? Férfi Nő Σ előfordul 18 47% 36 54% 54 51% gyak ori 3 8% 19 28% 22 21% nagyon gyak ori 1 3% 3 4% 4 4% ritk án fordul elő 16 42% 9 13% 25 24% Σ 38 100% 67 100% 105 100%
Ön mit gondol, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyermeket a szülei nagyon megvernek? 54
25
22
4
nagyon gyakori
0 gyakori
előfordul
ritkán fordul elő
egyáltalán nem fordul elő
29
5. sz. melléklet Van-e tudomása a környezetében élőknél gyermek / partner / családtag bántalmazásról? Férfi Nő Σ nincs róla tudomásom 27 71% 45 67% 72 69% van róla tudomásom 11 29% 22 33% 33 31% Σ 38 100% 67 100% 105 100%
Van-e tudomása a környezetében élőknél gyermek/partner/családtag bántalmazásról?
31% van róla tudomásom nincs róla tudomásom 69%
30
6. sz. melléklet Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot? Férfi Nő egyenlő arányban 10 26% 23 34% férfiak 26 68% 44 66% nők 2 5% 0 0% Σ 38 100% 67 100%
Σ 33 70 2 105
31% 67% 2% 100%
Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot? 70
33
2 nők
férfiak
egyenlő arányban
31
