Csáki Imre. Felhôkkel táncoló EGY NAGY PILÓTA LEGENDÁS ÉLETE

Csáki Imre

Felhôkkel táncoló EGY NAGY PILÓTA LEGENDÁS ÉLETE

Csáki Imre

FELHÔKKEL TÁNCOLÓ Mottó:

„Aki életében megpróbált felmenni a mennyekbe, az holta után is oda jut” Kotrás Gábor

Kiadja a 3.14 Kft.

a Magyar Légiközlekedési Zártkörû Részvénytársaság támogatásával 2006

Ez­úton kö­szö­nöm a csa­lád: özv. Kot­rás Gáborné (Ste­fi­ke) és ifj. Kot­rás Gá­bor se­gí­tô hoz­zá­já­ru­lá­sát a könyv meg­írá­sá­hoz, meg­je­len­te­té­sé­hez, egyút­tal kö­szö­ne­tet mon­dok mind­azok: Andrasew Ákos, Bogdándi Ti­ bor, Csák Gé­za, Darida Ta­más, Fa­ze­kas Jó­zsef, Fe­jér­egy­há­zi Lász­ló, dr. Gön­ci Já­nos, Ha­lász La­jos, Har­gi­tai Fe­renc, Hor­váth Zol­tán, Kot­rás Zol­ tán (†), dr. Lendváry Csa­ba, Mé­ne­si György, Pálóczi Fe­renc, Rozman Gyu­la, dr. Séri Kor­nél, Sza­bol­csi Sán­dor és Szatmáry György se­gít­sé­gé­ ért, akik vis­­sza­em­lé­ke­zé­se­ik­kel, fény­ké­pe­ik­kel, vagy más mó­don hoz­zá­ já­rul­tak e tör­té­net tel­jes­sé té­te­lé­hez - a szer­zô

ISBN 963 229 603 6 Felelôs kiadó: Petrik István

Aján­lás Nagy iz­ga­lom­mal vet­tem ke­zem­be e könyv kéz­ira­tát, ami­kor Im­re ba­rá­ tom meg­kért ar­ra, hogy néz­zem át, és ír­jak pár sort a le­en­dô ol­va­sók­nak. Be kell val­la­nom, hogy Kot­rás Gá­bor élet­út­já­ról, mun­kás­sá­gá­ról nem sok is­me­re­tem volt, ta­lán egy-két al­ka­lom­mal ta­lál­koz­hat­tunk a 80-as évek­ben. Két­sze­res él­ményt ho­zott szá­mom­ra a könyv. Egy­részt fel­idéz­te ben­nem - a könyv lap­ja­it ol­vas­ván új­ra át­érez­het­tem - aho­gyan én is meg­is­mer­ked­tem a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés­sel. Sa­já­tos pár­hu­zam a kez­de­tek­nél, húsz év el­té­rés­sel, hogy mind­ket­ten a re­pü­lést vá­lasz­tot­tuk hi­va­tá­sul. Má­sod­sor­ban meg­is­ mer­tem egy ki­vá­ló sport­re­pü­lôt, em­ber­sé­ges, de szi­go­rú ok­ta­tót, va­la­mint nagy­sze­rû szer­ve­zôt, pa­rancs­no­kot: ös­­szes­sé­gé­ben egy nagy­for­má­tu­mú em­bert. Saj­ná­lom, hogy sor­sunk ala­ku­lá­sa még kis idô­re sem ke­resz­tez­te egy­mást. Szí­vem­be zár­tam. Gon­do­lom és re­mé­lem, hogy az utá­níunk kö­vet­ke­zô ge­ne­rá­ci­ó­nak is szol­ gál­hat pél­da­ké­pül élet­mû­ve, mun­kás­sá­ga. Gra­tu­lá­lok a Szer­zô­nek, és ol­va­só­i­nak kí­vá­nok szép él­mé­nye­ket a könyv ol­va­sá­sa­kor.

Dr. Magyari Bé­la ezüst­ko­szo­rús vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ki­kép­zett ûr­ha­jós

3

4

Bevezetô Ami­kor azon a ko­ra dél­utá­non le­száll­tunk ar­ra az ür­ge­fúr­ta haj­dú­szo­bosz­lói gyep­re, már tud­tam, hogy en­nek a cso­dá­la­tos em­ber­nek nem múl­hat el az em­lé­ke nyom­ta­la­nul; hogy egy­szer meg kell majd ír­nom az éle­tét. Ezt a tör­té­ne­tet is­ten­iga­zá­ból nem re­gény­ nek szán­tam, csak af­fé­le bib­li­og­rá­fi­á­nak, mint ahogy - ér­zé­sem sze­rint - az is si­ke­re­dett be­lô­le. Csak ép­pen nem vol­tam ké­pes az­zal a tá­vol­ság­tar­tás­sal ír­ni Kot­rás Gá­bor­ról, amit egy szi­go­rú­an vett bib­li­og­rá­fia meg­kö­ve­tel. Ta­lán az szol­gál­hat né­mi ment­sé­gem­re, hogy re­pü­lô em­ber­ként, re­pü­lô em­be­rek­nek szá­nom ezt a - vé­gül is meg­le­he­tô­sen nagy­ra si­ke­re­dett - kis­dol­go­za­tot, azok­nak ajánl­ va, akik, a re­pü­lés irán­ti olt­ha­tat­lan sze­re­lem és mér­he­tet­len em­pá­tia bir­to­ká­ban, meg­ ér­tik és meg­bo­csát­ják ne­kem ezt a mû­faj­ke­ve­rést. Mi, re­pü­lô em­be­rek, tény­leg na­gyon sze­ret­jük ezt a spor­tot, és ez so­ha nem ment meg ben­nün­ket bi­zo­nyos mér­té­kû, több­nyi­ re jó szán­dé­kú el­fo­gult­ság­tól. Már a Mû­egye­te­mi Sport­re­pü­lô Egye­sü­let ala­pí­tói mint a „leg­ne­me­sebb spor­tot” ha­tá­roz­ták meg az em­be­ri re­pü­lést 1921-ben. Bánhidi An­tal „A Ger­le 13 út­ja” c. köny­vé­ben ugyan­csak szé­pe­ket írt ró­la: „... szép sport. A test és a lé­lek sport­ja. Az ész és a kéz mun­ká­já­nak egyik leg­szebb, leg­mo­der­nebb al­ko­tá­sa. Száll­ni sza­ba­don, se­be­sen, föld­ré­szek, ten­ge­rek, fel­le­gek fe­lett, tud­ni, hogy em­ber va­gyok, hó­ dí­tó em­ber, aki im­már úr va­gyok nem­csak a föl­dön, nem­csak a ví­zen, de az év­ez­re­des álom­vi­lág­ban, a le­ve­gô­ben, a fel­hôk kö­zött is”. Kot­rás Gá­bor is ilyen le­ve­gô­hó­dí­tó em­ber volt. Ami­kor ne­ki­fog­tam az írás­nak, az­zal a szán­dék­kal vág­tam be­le, hogy - szi­go­rú szak­mai ala­pon - csak re­pü­lô mun­kás­sá­gát fo­gom be­mu­tat­ni. A vé­gén ki­de­rült: ezen kí­vül tu­laj­don­kép­pen nem is volt má­sik éle­te. Ô RE­PÜL­VE ÉLT. A szerzô

5

6

Szárnyaló gyermekálmok Ôsei, akik igen mes­­szi­rôl ke­rül­tek Haj­dú­föld­re, va­ló­szí­nû­leg ál­muk­ban sem gon­dol­ták, hogy ide­gen hang­zá­sú ne­vük egy­szer en­­nyi­re köz­is­mert­ té vá­lik er­re­fe­lé. Kot­rás Gá­bor, vagy aho­gyan ba­rá­tai is­mer­ték, a Da­ni, fél év­szá­zad alatt nem­csak a civis vá­ros­nak és kör­nyé­ké­nek, de a ma­gyar re­pü­lô­tár­sa­da­lom­nak is el­is­mert sze­mé­lyi­sé­gé­vé érett az ár­va­lány­haj-ter­ mô ró­nák ter­mi­kes eme­lé­sé­ben. A nagy­szü­lôk az egy­ko­ri Brünnbôl (mai ne­vén Brno) ván­do­rol­tak Ma­ gyar­or­szág­ra, ne­vü­ket ere­de­ti­leg éke­zet nél­kül, de ide­gen s-sel ír­ták: Kotraš. Fog­lal­ko­zá­su­kat foly­tat­va, gyer­me­ke­ik ki­vé­tel nél­kül a sap­ka­ké­ szí­tô mes­ter­sé­get ûz­ték, így Gá­bor ap­ja, Kot­rás Lász­ló is. A Kál­vin-té­ri sap­ka­áru-üz­let volt a mun­ka­hely, egyéb­ként az Egy­let­kert ut­ca 48. szám alat­ti csa­lá­di ház­ban lak­tak, ahol a szor­gos fe­le­ség­gel, Bö­ször­mé­nyi Er­ zsé­bet­tel ne­vel­ték öt gyö­nyö­rû gyer­me­kü­ket. A négy fiú és egy lány kö­ zül Gá­bor volt a har­ma­dik a sor­ban, de a szü­lôk­nek, jö­vô­jét il­le­tô­en, min­den bi­zon­­nyal ô okoz­ta a leg­több fej­tö­rést. Kot­rás Gá­bor 1925. feb­ru­ár 28-án szü­le­tett. Há­rom fiú­test­vé­ré­vel el­len­ tét­ben, élet­út­já­nak ala­ku­lá­sá­ban nem a fej­fe­dô, ha­nem a re­pü­lô­mo­to­rok dör­gé­sé­tôl za­jos szom­széd­ság ját­szott meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet. A kö­ze­li mén­te­le­pi ma­jor­hoz tar­to­zó, úgy­ne­ve­zett „csô­dö­rös” Ep­res­kert ide­ig­le­ nes re­pü­lô­gép-le­szál­ló­hely­ként hasz­nált le­ge­lô­jén ép­pen szü­le­té­se évé­ ben szállt le az el­sô pos­ta­re­pü­lô­gép, öt év múl­va pe­dig már mû­re­pü­ lé­sek­kel tar­kí­tott re­pü­lô­na­pot is tar­tot­tak itt. Az ak­kor még szo­kat­lan, fel­nôt­te­ket is láz­ba ho­zó égi lát­vá­nyos­ság ide­jén szin­te biz­tos, hogy a kör­nyék­be­li kis­fi­ú­kat sem le­he­tett a szo­bá­ban tar­ta­ni. Gá­bort bi­zo­nyo­ san nem. Hat­éves volt, ami­kor egy té­li na­pon meg­lát­ta a hó­vi­har­ból a ma­gas­ban ki­bon­ta­ko­zó, ha­tal­mas Zep­pe­lin-lég­ha­jó szi­lu­ett­jét, amint al­ kal­mi lé­gi­pos­ta-ra­ko­má­nyá­val az Ep­res­kert fe­lé cam­mo­gott. A le­ve­gô óri­á­sá­nak va­ló­szí­nût­len, me­se­sze­rû le­be­gé­sét örök em­lék­ként ôriz­te, de 7

az iga­zán sors­ha­tá­ro­zó él­ményt a re­pü­lô­gé­pek egy­re min­den­na­po­sab­bá vá­ló lát­vá­nya je­len­tet­te szá­má­ra: „Hat-hét­éves ko­rom­tól kezd­ve kö­rül­vett és meg­fo­gott a re­pü­lés. Fá­ból össze­sze­gez­tem egy re­pü­lô­gé­pet, ru­ha­gomb volt a ke­re­ke. Fa­rag­tam hoz­zá pro­pel­lert, fu­tot­tam ve­le, hogy fo­rog­jon a ‚ke­rep­lô’. Az Egy­let­kert és a Tég­lás­kert kö­zöt­ti le­ge­lôn Szathmári Im­re és Ne­mes Kiss Er­nô re­ pü­lô­mo­del­le­ket re­pül­tet­tek, sik­ló és gu­mi­mo­to­ros bot­tör­zsû­e­ket, sa­töb­bi. Én fi­gyel­tem tény­ke­dé­sü­ket, re­pül­te­té­sü­ket. Ma­gam is ké­szí­tet­tem sik­ló re­pü­lô­mo­dellt, me­lyet erôs, gomb­var­ró kha­ki ka­to­nai cér­ná­val húz­tam fel a ma­gas­ba. A szom­szé­dos re­pü­lô­té­ren ál­ta­lá­ban ko­ra haj­nal­ban kez­ dô­dött a re­pü­lô­kép­zés Hun­gá­ria tí­pu­sú gépekkel1. A fô fel- és le­szál­lá­si irány észak-dé­li volt, így, ha a ker­ti ka­pu­ba ki­áll­tam, elôt­tem száll­tak le és fel ala­cso­nyan a gé­pek. A le­ge­lôt a re­pü­lô­tér­tôl el­vá­lasz­tó bi­ka­is­tál­ló kor­lát­já­ról, aho­vá fö­lül­tem, az emel­ke­dést és a föl­det érést is meg­fi­gyel­ het­tem. Lát­tam a SCHMOLL-PASTA2 gép éj­sza­kai re­pü­lé­sét, re­pü­lô­na­ po­kat, re­pü­lô pik­ni­ke­ket, a Zeppelint3, a Ka­ra­kán vi­tor­lá­zó repülôgépet4. Lát­tam Ke­re­kes Ban­di be­csa­pó­dá­sát a Bückerrel, még­is haj­tott a vágy, hogy re­pü­lô le­hes­sek” - em­lé­ke­zett vis­­sza ezek­re az évek­re 2001-ben, 76 éve­sen Kot­rás Gábor.13 A be­te­ges­ke­dô Édes­anya saj­nos ko­rán itt hagy­ta az öt kis­gyer­me­ket. A kis Gá­bor, ahogy nem­rég el­hunyt öc­­cse, Zol­tán bá­csi vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­bôl ki­de­rült, csen­des, jó­lel­kû fiú volt, a leg­jobb ma­ga­vi­se­le­tû kö­zü­lük. Rend­ sze­rint Ô kelt a leg­ko­ráb­ban, amint fel­öl­tö­zött, azon­nal ki­sza­ladt a ház­ból, fe­lült a ka­rám kor­lát­já­ra, és on­nan bá­mul­ta nap­hos­­szat a sár­ga szár­nyú ka­to­nai re­pü­lô­gé­pe­ket. Ahogy cse­pe­re­dett, egy­re több dol­ga akadt a re­ pü­lô­tér kö­rül, nem kis gon­dot okoz­va ez­zel a fel­me­nôk­nek. A deb­re­ce­ni ve­te­rán­re­pü­lô, dr. Séri Kor­nél me­sél­te, hogy Kot­rás pa­pa egy­szer még ôt is el­nad­rá­gol­ta, ami­kor raj­ta­kap­ta ôket, hogy a le­szál­ló me­zô­ben vár­ták, ha­nyatt fek­ve, az ér­ke­zô re­pü­lô­gé­pe­ket. „Sze­ret­tük vol­na le­szál­lás köz­ben alul­ról, kö­zel­rôl lát­ni ôket, nem szá­mol­va a ve­szél­­lyel” - me­sél­te Kor­nél bá­csi olyan át­élés­sel, mint­ha az egész csak teg­nap tör­tént vol­na. Min­den va­ló­szí­nû­ség sze­rint a gyer­me­ki ér­dek­lô­dés irá­nyult­sá­gát il­le­tô­en szer­zett ta­pasz­ta­la­tai kész­tet­ték idôn­ként „jár­ôrö­zés­re” a re­pü­lô­tér kö­rül az ag­gó­dó szü­lôt, így fe­dez­het­te fel ott a va­ló­di ve­szély­rôl mit sem sej­tô fi­ú­kat. 8

A legfiatalabb testvér, Zoli bácsi† a gyermekkorukra emlékezik 2002 nyarán (a szerzô felvétele)

A re­pü­lô­tér csá­bí­tó kö­zel­sé­ge, az on­ nan szin­te fo­lya­ma­to­san át­szû­rô­dô ti­tok­za­tos üzem­za­jok mi­att Gá­bor­ nak szin­te min­den gon­do­la­ta a re­pü­ lés kö­rül for­gott, és et­tôl az is­ko­lá­ba já­rás örö­mei sem vol­tak ké­pe­sek el­ tán­to­rí­ta­ni. 1936-ban szü­lei be­írat­ták a deb­re­ce­ni ró­mai ka­to­li­kus fiú­is­ko­ lá­ba, ahol a kö­vet­ke­zô év­tôl - a „szü­ lô­je aka­ra­tá­ból ön­ként ki­ma­radt” be­ jegy­zés ta­nú­sá­ga sze­rint - egy évet ki­ha­gyott, de utá­na ala­po­san be­le­ hú­zott. Azt nem le­het ugyan ál­lí­ta­ni, hogy a leg­jobb ta­nu­lók kö­zé tar­to­ zott, de a négy pol­gá­rit -1941 ta­va­ szán - vé­gül is si­ke­re­sen be­fe­jez­te.

Az is­ko­lai tan­tár­gyak kö­zül el­sô­ sor­ban a ter­mé­szet­tu­do­mány­ok ér­de­kel­ték a nagy­ra nôtt ka­maszt, a leg­ job­ban per­sze azok a tu­do­má­nyok, ame­lyek ar­ról szól­tak, hogy ho­gyan mû­kö­dik a re­pü­lô­gép, és mi az, ami fenn­tart­ja a le­ve­gô­ben. Re­pül­ni sze­ re­tett vol­na ma­ga is. Hogy eh­hez a szü­lôk tá­mo­ga­tó egyet­ér­tés­ét men­­nyi rá­be­szé­lés­sel si­ke­rült meg­sze­rez­nie, ar­ról nem szól a fá­ma, tény, hogy vég­té­re is nem el­len­kez­tek, ami­kor re­pü­lô­nek je­lent­ke­zett. Er­re többmint hat év­ti­zed táv­la­tá­ból is pon­to­san em­lé­ke­zett: „Na­gyon-na­gyon las­san tel­tek az évek. 1939 nya­rán ész­re­vet­tem, hogy mo­tor nél­kü­li ki­kép­zés kez­dô­dött Tü­csök tí­pu­sú re­pü­lô­gép­pel a re­pü­lô­té­ ren. Ér­dek­lô­dé­sem­re kö­zöl­ték, hogy 16 éves kor­tól le­het kez­de­ni a ki­kép­ zést. A ki­kép­zést ve­ze­tô ok­ta­tó­val, Né­meth „Jamesszel” ak­kor ke­rül­tünk kap­cso­lat­ba, ami­kor egyen­sap­kát ren­delt a Kál­vin tér 3. alat­ti üz­le­tünk­ ben. Édes­apám ké­ré­sé­re le­he­tô­sé­get kap­tam tô­le, hogy mint sport­re­pü­lô, részt ve­hes­sek a ki­kép­zés­ben. Dr. Félegyházy fô­or­vos ad­ta az or­vo­si en­ ge­délyt, a ha­vi egy pen­gô tag­dí­jat Wieser-Fáy Ala­dár vá­ro­si tiszt­vi­se­lô klub-pénz­tá­ros­nak kel­lett be­fi­zet­nem. Et­tôl kezd­ve min­den al­ka­lom­mal részt vet­tem az ok­ta­tás­ban. So­kat húz­tam a kö­te­let, tol­tam a gé­pet. Ez év­ 9

ben nyolc csú­szást és há­rom au­to­ma­ti­kus ug­rást kap­tam” 13 (va­la­men­­nyit a Tü­csök tí­pu­son - a szer­zô). Tizennégy éves volt ekkor Gábor, elvileg két évet kellett volna kibírnia az elsô startig, de Ô nem ért rá várni. Még azon a télen elméleti oktatásra jelentkezett, és tavasszal már repült is a Debreceni Repülô Club (DRC) gyakorlati tanfolyamán. Ifjú társai nem sejthették még, hogy mellettük egy rendkívül tehetséges sasfióka bontogatja szárnyait. „A té­li el­mé­le­ti ki­kép­zés a Mechwart And­rás Gim­ná­zi­um­ban volt, em­ lék­szem, a Fri­dik (Friedrich?) Er­nô is tar­tott ott na­gyon gyö­nyö­rû, cso­ dá­la­tos elô­adást. A nyulasi re­pü­lô­té­ren kez­dô­dött a gya­kor­la­ti ki­kép­zés. Ha­mar el­ér­tem az ‚A’-vizsgát (1940-ben - a szer­zô), ez­után ‚B’-vizs­ga­ fel­a­da­to­kat re­pül­tem Tü­csök és Vö­csök re­pü­lô­gép­pel. Mint fi­a­tal, 15 éves sport­re­pü­lô­nek, a tag­dí­jon felül 10 pen­gô volt az ‚A’-vizsga, 20 pen­gô a ‚B’-vizsga dí­ja. Kér­tem Csi­nos Jó­zsef ok­ta­tót, hogy ne ad­ja meg a ‚B’-vizsgát, mert jö­vô­re 16 éves le­szek, és mint le­ven­te re­pü­lô­nek, a vizs­gá­ért nem kell fi­zet­nem. Hoz­zá­já­rult, így 1941 ta­va­szán az el­sô öt ma­gas start­tal, Vö­csök­kel B-vizsgáztam5. 1941 nya­rán Haj­dú­szo­bosz­lón nyá­ri re­pü­lô tá­bor­ban vet­tem részt, ek­kor már re­pül­tem a Pi­lis tí­pust. Saj­nos egy ‚C’-vizsga in­dí­tás­kor ha­mar ab­ba­hagy­tam a ter­mik­ben a kö­ rö­zést, így nem lett meg a ‚C’-vizsgám” -mondta.13 „Kot­rás Gá­bor 1941 nya­rán kez­dett re­pül­ni Haj­dú­szo­bosz­lón, ami­kor a Bu­da­pes­ti MÁV Fô­mû­hely és a Deb­re­ce­ni MÁV ja­ví­tó­mû­hely kö­zö­sen ki­bé­rel­ték a mai re­pü­lô­te­ret. Épí­tet­tek rá egy fa han­gárt és egy - iro­dát, ebéd­lôt, kony­hát ma­gá­ba fog­la­ló - kis ki­szol­gá­ló épü­le­tet. A nyá­ri tá­bor la­kó­it sát­rak­ban he­lyez­ték el, er­re az idô­szak­ra még a bu­da­pes­ti me­te­o­ ro­ló­gi­ai ál­lo­más egy rész­le­ge is ide­köl­tö­zött Tardos Bé­la ve­ze­té­sé­vel, aki ma­ga is ki­vá­ló re­pü­lô-ok­ta­tó volt. Gá­bor már Pi­lis tí­pu­sú vi­tor­lá­zó­ gép­pel re­pült, ami­kor egy al­ka­lom­mal meg­lo­va­gol­hat­ta a bu­da­pes­ti­ek Göfier-jét is, majd mint utas re­pül­he­tett a Klemm 35-tel” - írt ezek­rôl a hó­na­pok­ról Ki­rály Sándor.6 Gá­bort szü­lei 1941-ben be­írat­ták a deb­re­ce­ni Ta­ní­tó­kép­zô­be, de más irá­ nyú ér­dek­lô­dé­se mi­att eb­bôl az is­ko­lá­ból is ha­ma­ro­san ki­ma­radt. Ké­sôbb ugyan vis­­sza­ment vol­na, de a szi­go­rú apa már nem en­ged­te. -„Ha egy­szer 10

ott­hagy­tad, hát ott­hagy­tad” - mond­ta megfel­leb­bez­he­tet­len hang­súllyal, és azon­nal más pol­gá­ri el­fog­lalt­sá­got ke­re­sett szá­má­ra: 1942. feb­ru­ár el­se­jé­vel ta­nonc­nak ad­ta dr. Ber­tók könyv­ke­res­ke­dô­höz. Nincs adat ar­ra néz­ve, hogy Gá­bor itt va­la­mi­lyen kép­zett­sé­get szer­zett vol­na, de a negy­ ve­nes évek vé­gén ki­ál­lí­tott mun­ka­könyv ta­nú­sá­ga sze­rint (ahogy ab­ban sze­re­pel: „be­mon­dás alap­ján”) 1943. jú­ni­us 30-ig ke­res­ke­dô­ta­nu­ló volt. Köz­ben - ter­mé­sze­te­sen - re­pült. „1942-ben, a hús­vé­ti is­ko­lai szü­net­ben a Hármashatárhegyen ok­ta­tói tan­fo­lyam in­dult, mely­re Deb­re­cen­bôl Hiripi Fe­ren­cet küld­te Csi­nos Jó­ zsef. Én is fel­utaz­tam, sze­ren­csét pró­bál­ni. Ret­kes ok­ta­tó volt a tá­bor­ ve­ze­tô, az ô en­ge­dé­lyé­vel részt ve­het­tem a tan­fo­lya­mon. Ki­rály ok­ta­tó­ val, észak­nyu­ga­ti szél­ben, Cim­bo­rá­val el­len­ôr­zô re­pü­lés után si­ke­rült Vö­csök­kel a ‚C’-vizsga7, és jöt­tem is ha­za. Ez év­ben von­ta­tói ki­kép­zést kap­tam a nyulasi re­pü­lô­té­ren (az RWD-vel8 dr. Félegyházy von­ta­tott), így von­ta­tói szak­szol­gá­la­ti en­ge­délyt kap­tam, emel­lett volt öt start­ból egy óra re­pült idôm, és meg­lett a vi­tor­lá­zó szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyem is, te­hát vi­tor­lá­zó re­pü­lô­gép-ve­ze­tô let­tem. 1943-ban jú­li­u­sig vi­tor­láz­tam Nyulason.”13 A ké­sôb­bi vi­tor­lá­zó Re­pü­lé­si Nap­ló ta­nú­sá­ga sze­rint 1943 ta­va­szán már Grünau Baby-vel is re­pült.

A Debreceni Repülô Club emblémája - egy korabeli repülôbélyegrôl (forrás: Délibábok légterében, 2000)

11

Gá­bor, évek­kel ké­sôbb, nagy vesz­te­ség­ként él­te meg, hogy a pá­lya­fu­tá­sa kez­de­tén ve­ze­tett start­nap­lói és a ko­ra­be­li nyil­ván­tar­tás­ok oda-vesz­tek a há­bo­rús, il­let­ve a há­bo­rút kö­ve­tô évek sod­rá­ban. Ad­di­gi vi­tor­lá­zó re­pü­ lé­sei te­kin­te­té­ben mi is csak az 1848-ban ki­adott mo­tor­nél­kü­li Re­pü­lé­ si Nap­ló azon be­jegy­zé­sé­re va­gyunk utal­va, mely­ben Bartha Gyu­la, az OMRE Deb­re­ce­ni Re­pü­lô­is­ko­la pa­rancs­no­ka szep­tem­ber 7-én iga­zol­ja, hogy „Kot­rás Gá­bor baj­társ el­ve­szett re­pü­lé­si nap­ló­ja 291 fel­szál­lást, 11 óra 30 perc re­pült idôt tar­tal­ma­zott”.

12

A dolog komolyra fordul Kotrás Gábor 1943 nyarán motoros repülônek jelentkezett, és - egy min­ denre kiterjedôen alapos orvosi alkalmassági vizsga után - felvették a haderôn kívüli pilótaképzést végzô Horthy Miklós Nemzeti Repülô Alap marosvásárhelyi iskolájára. Repülésrôl lévén szó, a tanulmányi eredmé­ nyek trendje a korábbiakkal szemben ugrásszerû fejlôdést mutatott: az iskolán már a jeles dominált.

Azok a szép napok… Marosvásárhely, 1943 nyara. A Bücker elôtt, az álló sorban, balról a harmadik Kotrás Gábor, fehér nadrágban Pálóczy „Fera”, a repülô példakép (Kotrás-archív)

„Jú­li­us­tól szep­tem­ber vé­gé­ig Ma­ros­vá­sár­he­lyen kap­tam mo­to­ros elô­ kép­zést Bücker 131 tí­pu­son. Pálóczy Fe­renc volt az ok­ta­tóm, aki 193813

ban Dél-Olasz­or­szág­ban ka­pott ki­kép­zést. Én vol­tam az el­sô egye­dül re­ pü­lô. Ez olyan volt, mint ami­kor va­la­ki el­sô ‚C’- vagy ‚D’-vizsgás volt a tá­bor­ban” - em­lé­ke­zett azok­ra a szép na­pok­ra Gá­bor büszkén.

Az iskola focicsapatában, a mezônyjátékosok élén (Kotrás-archív)

Az elsô egyedülrepülô: középen, koszorúval Kotrás Gábor (Kotrás-archív)

14

Koszorúsan, büszkén, a sor élén (Kotrás-archív)

Pihenô egy Fiat CR42 elôtt (balról a 3. Kotrás Gábor) …

15

… és egy Arado társaságában, Gábor x-el jelölve (mindkettô Kotrás-archív)

„Gôre, a terc hôs” - állt Kot­rás Gá­bor ne­ve mel­lett a hu­szon­hat fôs nö­ ven­dék­csa­pat név­so­rá­ban a szep­tem­ber 24-i zá­ró­ün­nep­ség­re ké­szí­tett mó­ kás gyász-je­len­té­sen. „Vég­re meg­tért ôse­i­hez” - ír­ták a pi­ló­ta­kép­zô tan­fo­ lyam­ról a vi­dám vég­zô­sök. „Em­lé­ke­id örök­ké ôriz­ni fog­juk” - ígér­ték ne­ki, és va­ló­ban, élet­re szó­ló út­ra­va­lót adott ne­kik az a há­rom hó­nap. A „Gôre” be­ce­név egyéb­ként nyil­ván csak a ré­gi tan­fo­lyam­tár­sak em­lé­ke­i­ben ma­radt meg, Gá­bor ugyan­is itt­hon már ek­kor is a Da­ni név­re hall­ga­tott. Hogy mi­kor és ho­gyan ra­gadt rá ez a név, va­ló­szí­nû­leg már nem de­rül ki so­ ha. Ne­je, Ste­fi­ke sze­rint a nyulasi re­pü­ lô­té­ren kap­ta, ak­kor ne­vez­ték el a „fel­ nôt­tebb” re­pü­lô­tár­sak Du­gó Da­ni­nak, ami­kor el­sô fel­szál­lá­sa után ki­de­rült, hogy a nya­kig­láb ka­masz va­ló­já­ban jó­ val fi­a­ta­labb, mint amen­­nyi­nek elôt­te mond­ta ma­gát. En­nél sok­kal fon­to­sabb adat, hogy a HMNRA-tanfolyam ide­ jén Kot­rás Gá­bor - 184 fel­szál­lás so­rán - össze­sen 19 órát töl­tött a le­ve­gô­ben. Ez volt Szá­má­ra az iga­zi út­ra­va­ló. 16

Kinagyított kép a tablóról (Pálóczy-archív)

Az 1943 ôszén végzett marosvásárhelyi pilótanövendékek tablója (Pálóczy-archív)

Mókás értesítés a „tanfolyamtemetésrôl” (Kotrás-archív)

17

Ahogy ha­za­ért, már cso­ma­gol­ha­tott is: ok­tó­ber 4-én be­vo­nult a Ma­gyar Ki­rá­lyi Hon­véd Repülôgépvezetô Is­ko­lá­ra, Szom­bat­hely­re, ahol a 2/3 ki­ kép­zô szá­zad­hoz ke­rült. Itt kö­tött örök­re szó­ló ba­rát­sá­got Csa­ná­di Nor­ bert­tel.

A Repülô Leírás elsô oldala, 1943. (Kotrás-archív)

18

„A szá­zad­pa­rancs­no­kom, Szalai fô­had­nagy a földim volt, aki a deb­re­ ce­ni pi­a­ris­ta gim­ná­zi­um­ban vég­zett. Az ala­ki ki­kép­zés és es­kü után az ô irá­nyí­tá­sá­val kez­dô­dött a gya­kor­la­ti re­pü­lés, az ok­ta­tók Katics Já­nos fô­törzs­ôr­mes­ter, Ba­logh ‚Tuta’, Ágos­ton Jó­zsef, Benke La­jos, Fe­ke­te Re­ zsô és má­sok voltak.”13 A ki­kép­zés so­rán, az év hát­ra­lé­vô ré­szé­ben, ok­tó­ber 11. és de­cem­ber 9. kö­zött 24 fel­szál­lást vég­zett Kot­rás Gá­bor, ös­­sze­sen 2 óra 15 perc re­pült idô­vel, a már jól is­mert Bücker 131 pi­ló­ta­ülé­sé­ben; az el­sô ki­vé­te­lé­vel va­la­men­­nyi mel­lett a NEGy (nö­ven­dék egye­dül gya­ko­rol) be­jegy­zés ol­ vas­ha­tó a Re­pü­lô Le­írás be­tét­fü­ze­té­ben. 1944 feb­ru­ár­já­ban Gá­bort ôr­ve­ ze­tô­vé lép­tet­ték elô. „1944 már­ci­us kö­ze­pén be­jöt­tek a né­me­tek, a re­pü­lô­te­ret át­vet­ték, és ki­kép­zé­sünk Vát re­pü­lô­te­rén foly­ta­tó­dott to­vább. Má­jus vé­gén a né­me­ tek­nek kel­lett ez a re­pü­lô­tér is, így ke­rül­tünk Hegy­fa­lu­ra, és a mes­ter­há­zi le­ge­lôn, a Répce part­ján folyt to­vább ki­kép­zé­sünk. Emmerling szá­za­dos ve­ze­té­sé­vel tör­tént a ki­kép­zés, ô volt a re­pü­lés­ve­ze­tô, cso­dá­la­to­san szer­ zett üzem­anya­got, min­dent, így na­gyon so­kat tud­tunk re­pül­ni. Arado 96, Bücker, Weihe tí­pu­sú gé­pe­ken folyt a ki­kép­zés, lég­tér­rel, mû­re­pü­lés­sel, kö­te­lék- és útvonal-repülésekkel.”13 A front kö­ze­le­dett, a m. kir. lé­gi­erôk bé­ke­han­gu­la­tú in­du­ló­ját az is­ko­ lán is a har­cok­ról szó­ló ka­to­na­dal­ok vál­tot­ták fel. Kot­rás Gá­bor ha­lá­lá­ig meg­ôr­zött egy, a ki­vé­te­les re­pü­lô tu­dá­sá­ról is­mert Katics fô­törzs­tôl itt hal­lott, el­sô vi­lág­há­bo­rús nó­tát: Egy kis ha­tár­szé­li fa­lu fe­lett vígan kato­gott egy szép nagy kar­csú gép­ma­dár. Min­de­nütt, amer­re a le­ve­gôt szel­te, bú­za­vi­rá­gos volt a ma­gyar ha­tár. Vén öreg anyó­ka né­zi ri­mán­kod­va, ka­to­na­fi­á­ról va­la­mi hírt hoz­na, va­la­mi hírt hoz­na. A gép­ma­dár mint­ha meg­ér­tet­te vol­na, jobb­ra-bal­ra bil­len, el­kap­ja a szél, Mint a se­bes só­lyom, zu­han a ma­gas­ból, fa­lu­ja föld­jé­re ös­­sze­tör­ve ér. Vén öreg anyó­ka vi­szi a vi­rág­ját, te­le­szór­ja vé­le a gép­ma­dár szár­nyát. S mint job­ban meg­né­zi - Te­rem­tô Nagy Is­ten! - eb­ben a le­gény­ben a fi­á­ra is­mer. Ke­zé­ben írás van: Édes­anyám lel­kem, meg­írom Ma­gá­nak, hogy pi­ló­ta let­tem. Hogy pi­ló­ta let­tem, ne ag­gód­jon ér­tem, Fe­je fe­lett szál­lok oda­fenn az égen. Ma­gá­ra vi­gyá­zok, ma­gá­ra vi­gyá­zok.

19

Elsô kategóriájú alkalmasság (Kotrás-archív)

FW-58 „Weihe” gépek az iskola repülôterén (Kotrás-archív)

20

Fegyveranyag-karbantartás. Jobboldalon áll Kotrás Gábor (Kotrás-archiv)

Az is­ko­la ne­ve - a bé­lyeg­zô­bôl ítél­ve - köz­ben több­ször vál­to­zott, 1944 jú­ni­u­sá­tól M. Kir. II. Hon­véd Repülôgépvezetô Is­ko­la lett, az év vé­gé­ re már er­rôl is le­ma­radt a „II”. Kot­rás Gá­bor a II. fo­kú kép­zést ok­tó­ber 17-én „igen jó” ered­mén­­nyel be­fe­jez­te, és ti­ze­des­sé lép­tet­ték elô. A ke­ mény ki­kép­zé­si év­ben 266 fel­szál­lást vég­zett (Bücker 131: 62, Nardi:1, Fw-58 Weihe: 113, Arado 96A: 88, Arado96B: 2 fel­szál­lás) és ös­­sze­sen 56 óra 25 per­cet töl­tött a le­ve­gô­ben. 1945 ja­nu­ár­já­ban még 2 fel­szál­lá­sa volt Arado 96B-vel, az­tán Nagy­cenk­re te­le­pült az is­ko­la, ahol a Szé­ che­nyi­-kas­tély­ban szál­lá­sol­ták el ôket. Ez már a há­bo­rú vég­já­té­ka volt, ja­nu­ár 21-én a szov­jet csa­pa­tok elôl Auszt­ri­á­ba re­pül­ték át a gé­pe­ket. A start­nap­ló pre­cíz be­jegy­zé­se sze­rint Kot­rás Gá­bor egy WM-21 Só­ lyom­mal 14.10-kor szállt fel Nagy­cenk­rôl Gyimesi törzs­ôr­mes­ter ok­ta­tó ol­da­lán, és 15.20-kor szállt le Zeltweg hó­val bo­rí­tott re­pü­lô­te­rén. Nem min­den­na­pi ka­land volt. 21

„Ma­gas hó fed­te a zeltweg-i re­pü­lô­ te­ret. A né­me­tek azt (a szö­veg­kör­ nye­zet­bôl ítél­he­tô­en a re­pü­lô­tér kö­zép­sô sáv­ját - a szer­zô) le­hen­ ge­rel­ték, de hát a le­hen­ge­relt és a nem le­hen­ge­relt hó kö­zött azért na­ gyon jó sze­mû­nek kel­lett len­ni ah­ hoz, hogy tud­ja az em­ber, hogy hol van lehengerelve… az egyik ol­da­lon egy FW 190, a má­sik ol­da­lon meg egy Messerschmitt 109 volt itt át­vá­ gód­va. A he­ve­dert ös­­sze­fog­tam, lá­ bon ös­­sze­húz­tam, be­rán­tott, és már vá­gód­tunk is át, csak úgy csú­szott, érez­tem, hogy még megy a gép.

Három bajtárs, a jobb szélen Gábor (Kotrás-archív)

Az utolsó felszállás bejegyzése a Repülési Leírásban (Kotrás-archív)

22

Ki­ug­rot­tam, néz­tem, nem gyul­ladt, nem égett-e el, nem volt sem­mi. Ele­ve, mi­e­lôtt át­jöt­tem, már ak­kor fix hát­só ülé­sû gé­pet ke­res­tem, meg­néz­tem, hogy me­lyik gép az, gyor­san be­tet­tem a lá­dát, sen­kit nem en­ged­tem ab­ba be­le­ül­ni, ilyen­nel jöt­tem át. Az ok­ta­tók vis­­sza­men­tek új­ra Nagy­cenk­re, és hoz­ták a töb­bi gé­pe­ket. Az egyik ilyen gé­pen ugyan­ez a törzs­ôr­mes­ter ok­ta­tó hoz­ta át Várkonyi Zol­tán deb­re­ce­ni nö­ven­dé­ket is, aki osz­tály­tár­ sam volt. Egy­bôl a nagy hó­ba szállt le, és át­vá­gó­dott, az a gép vi­szont len­gô­ülé­ses volt, Várkonyi ge­rinc­tö­rést ka­pott és kór­ház­ba ke­rült, meg­ halt, ott te­met­tük el.”13 A nyu­gat­ra te­le­pült is­ko­la ál­lo­má­nya ezt kö­ve­tô­en va­la­mi­vel több mint két hó­na­pot töl­tött Zeltweg-ben. Sze­ren­csé­re a szál­lás­sal és az el­lá­tás­sal nem vol­tak gond­ja­ik. Szét­sze­rel­ték a re­pü­lô­gé­pe­i­ket, és egy­re iz­ga­tot­ tab­ban les­ték a front­ról ér­ke­zô hí­re­ket, vár­ták a fej­le­mé­nye­ket, to­váb­bi sor­suk ala­ku­lá­sát. A ta­vasz az­tán vég­re meg­hoz­ta a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gét, és má­jus 11-én te­her­gép­ko­csi­kon ha­za­in­dult a csa­pat. Nem ju­tot­ tak 10-15 km-nél mes­­szebb­re, mert a kö­ze­li Leoben-ben a szov­jet meg­ szál­lók el­vet­ték tô­lük a gép­ko­csi­kat, majd - egy­na­pos kény­sze­rû ott-tar­ tóz­ko­dás után - gya­log­me­net­ben in­dí­tot­ták ôket az on­nan 150 km-re lé­vô Bad Ischl gyûj­tô­tá­bor­ba. Több mint há­rom hó­nap után, au­gusz­tus 20-án rak­ták vo­nat­ra, és szál­lí­tot­ták a Kár­pá­to­kon túl­ra, a ro­má­ni­ai Rimnicu Sa­rat­ba az is­ko­la ál­lo­má­nyát, ahon­nan au­gusz­tus 31-én in­dult vég­re ha­ zai föld­re a sze­rel­vény. Csak­nem nyolc hó­na­pos tá­vol­lét után, 1945. szep­tem­ber 4-én, a sze­ge­di pá­lya­ud­va­ron lép­tek is­mét ma­gyar föld­re a - va­ló­di légiharcba sze­ren­csé­re már nem bo­csá­tott - pi­ló­ta­nö­ven­dé­kek. Gá­bor az el­sô vo­nat­tal Deb­re­cen­be uta­zott. Az orosz ha­di­fog­ság ret­te­ne­te­sen meg­vi­sel­te. Mint ké­sôbb el­mond­ta, csak azért tu­dott élet­ben ma­rad­ni, mert a ci­ga­ret­tá­ját min­dig ke­nyér­re cse­rél­te. Ami­kor ha­za­tért, tes­tét csú­nya se­bek bo­rí­tot­ták, ret­te­ne­te­sen le volt gyen­gül­ve, és mind­ös­­sze ta­lán negy­ven­öt ki­lót, ha nyo­mott. Mi­vel nem akar­ta édes­ap­ját el­szo­mo­rí­ta­ni az­zal, hogy ilyen ál­la­pot­ban kell­jen meg­lát­nia, anyai nagy­any­já­hoz ko­po­gott be. Édes­ap­ja csak ké­sôbb, má­ sok­tól tud­ta meg, hogy ott­hon van. Azon­nal ér­te ment, és gon­dos­ko­dott ró­la, hogy vég­re meg­fe­le­lô­en el tud­ják lát­ni a se­be­it. Ti­ze­des­ként sze­relt le. Vár­ta a ci­vil vi­lág. 23

A volt h bajtársak névsorát haláláig ôrizte (Kotrás-archív)

24

A vágyak ismét szárnyra kapnak Ami­kor Gá­bor fel­épült és meg­erô­sö­dött, azon­nal mun­kát ke­re­sett. „Dol­ goz­tam min­den­fé­lét, a fa­vá­gás­tól az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ig, köz­ben ál­lan­dó­an pró­bál­tam kap­cso­la­tot te­rem­te­ni a re­pü­lés­sel, de hi­va­tá­sos­ként ez csak 1949-ben sikerült”9 - em­lé­ke­zett vis­­sza ezek­re a na­pok­ra jó fél év­szá­ zad­dal ké­sôbb. 1946 áp­ri­lis 30-tól a kö­zel­lá­tás­hoz ke­rült, ahol hos­­szú hó­na­po­kig az élel­mi­sze­rek és ház­tar­tá­si cik­kek jegy­rend­sze­rû el­osz­tá­sá­ val fog­lal­ko­zott. Ne­he­zen ta­lál­ta a he­lyét, egy va­la­mi na­gyon hi­ány­zott: a re­pü­lés.

Újra civilben (Kotrás-archív)

„Az ör­dög­gel is cim­bo­rál­tam vol­na, csak hogy re­pül­hes­sek” - me­sél­te ké­ sôbb. Nem volt ez egy­sze­rû do­log. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú fi­zi­kai és lel­ki ter­he­it vi­se­lô, ro­mok­ban he­ve­rô or­szág az új­já­épí­tés ne­héz­sé­ge­i­vel küsz­kö­dött, ahol a re­pü­lés­re csak a ka­to­nai pá­lyán nyílt vol­na azon­na­li le­he­tô­ség, de Gá­bor - a ha­di­fog­ság ször­nyû em­lé­ke­i­vel - ak­ kor már meg­fo­gad­ta, hogy so­ha töb­bé, sem­mi­lyen egyen­ru­hát nem húz ma­gá­ ra. Mind­amel­lett - ko­ráb­bi re­pü­lô tár­ sa­i­val együtt - ke­res­te a le­he­tô­sé­ge­ket, és mi­vel er­re a ki­bon­ta­ko­zó if­jú­sá­gi és sport­re­pü­lô moz­gal­mak­ba va­ló be­kap­ cso­ló­dás lát­szott a leg­ké­zen­fek­vôbb­nek, 1946-ban be­lé­pett a Sza­bad­ság­har­cos Szö­vet­ség­be, majd - biz­tos, ami biz­tos a MADISZ-ba is. A re­pü­lés­re azért még így is vár­nia kel­lett.

25

„1946-ban min­den kü­lö­nö­sebb in­dok­lás nél­kül meg­szün­tet­ték a DRC-t, fel­szá­mol­ták a re­pü­lô­te­ret, a „Nyu­las”-t. Az Ep­res­kert­bôl orosz tá­masz­ pont lett. Így - csat­la­koz­va a meg­lé­vô MÁV szak­osz­tály­hoz - Szoboszlóra jár­tak re­pül­ni, hogy ez a tér­ség se ma­rad­jon meg­fe­le­lô ki­kép­zé­si bá­zis nélkül.”6 A bu­da­pes­ti MÁV Sport­re­pü­lô Egye­sü­let­ben ek­kor már el­kez­dô­dött a vi­tor­lá­zó re­pü­lô­gép-ron­csok fel­újí­tá­sa, új­já­épí­té­se: a Re­pü­lés c. fo­lyóirat 1948. ja­nu­ár 10-én meg­je­lent el­sô szá­ma már egy be­fe­je­zés elôtt ál­ló, új M. 22 meg­épí­té­sé­rôl, és to­váb­bi há­rom, épü­lô „Meise”-rôl adott hírt. Az egye­sü­let, ere­jé­hez ké­pest, tá­mo­gat­ta a deb­re­ce­ni test­vér­klub tag­ja­it is, töb­bek kö­zött az­zal, hogy a hét­vé­ge­ken re­pü­lé­si le­he­tô­sé­get biz­to­sí­tott szá­muk­ra. Er­re az idô­szak­ra Kot­rás Gá­bor így em­lé­ke­zett: „1947-ben a MÁV Jár­ mû­ja­ví­tó re­pü­lôi és a volt DRC tag­jai pró­bál­koz­tak a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés új­bó­li meg­in­dí­tá­sá­val. Ezt a tíz­fô­nyi, lel­kes kis cso­por­tot Kiss Er­nô ok­ ta­tó irá­nyí­tot­ta. Mint a MÁV Re­pü­lô­klub tag­jai, sza­bad­jeg­­gyel utaz­tunk Bu­da­pest­re a farkashegyi MÁV re­pü­lôk­höz (szom­ba­ton men­tünk, va­sár­ nap jöt­tünk, Mitter Im­re volt ott a ve­ze­tô). Ott ju­tott ne­künk egy-egy fel­ szál­lás, úgy hi­szem, fel­men­tünk vagy öt­ször. Ös­­sze­sen két fel­szál­lá­som volt, két sik­lást kap­tam. A haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren eb­ben az idô­ ben kez­dô­dött meg, egy Gaál(?) ne­vû ügy­in­té­zô szor­gos­ko­dá­sa alap­ján, a Jár­mû­ja­ví­tó ál­tal biz­to­sí­tott bon­tott anyag­ból, a han­gár és a fa mû­ hely­épü­let fel­újí­tá­sa, mely 1948-ban fe­je­zô­dött be. Ugyan­csak a Jár­mû­ ja­ví­tó­ban ké­szült el a csör­lô-agg­re­gá­tor, mely le­he­tô­vé tet­te, hogy az Or­szá­gos Ma­gyar Re­pü­lô Egye­sü­let (OMRE) 1948 nya­rán meg­kezd­je a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô-ki­kép­zést.”15 „Ek­kor na­gyon sok kez­dô nö­ven­dék volt Haj­dú­szo­bosz­lón, úgy­hogy két tur­nus­ban ment a re­pü­lô­ki­kép­zés. Bartha Gyu­la ok­ta­tó egy tan­fo­lyam után a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­te­ret je­ löl­te meg a Deb­re­ce­ni Re­pü­lô­klub ré­szé­re, és ak­kor még Gyön­gyös­re is men­tek nö­ven­dé­kek Deb­re­cen­bôl, és ment a nyá­ri ki­kép­zés. Ezen a 1948-as ki­kép­zé­sen ott vol­tak Sán­dor Er­vin, a Szmolnij test­vé­rek, Kiss Gé­za, a Kiss test­vé­rek, Ta­kács Lász­ló; vol­tak ott töb­ben. Bartha Gyu­la és Békéssy Gá­bor ve­zet­ték ezt a tá­bort, egy­kor­má­nyos ki­kép­zé­si rend­ szer­ben folyt a kiképzés.”13 26

Mint is­me­re­tes, ami­kor 1948. feb­ru­ár 14-én meg­ala­kult az OMRE, a lé­gi­erô után­pót­lá­sá­nak biz­to­sí­tá­sá­ról gon­dos­ko­dó re­pü­lô­klu­bo­kat köz­ pon­ti­lag irá­nyí­tó fél­ka­to­nai szer­ve­zet, a ko­ráb­bi re­pü­lô­klu­bok, így a deb­re­ce­ni MÁV-klub is, meg­szûn­tek, il­let­ve te­rü­le­ti re­pü­lô is­ko­la­pa­ rancs­nok­sá­gok­ká ala­kul­tak át. Gá­bor 1948. jú­ni­us 13-án lé­pett be az új szer­ve­zet­be, és jú­ni­us 28-tól már az OMRE fog­lal­koz­tat­ta.

A háború utáni elsô startnapló (Kotrás-archív)

„Az OMRE Deb­re­ce­ni Re­pü­lô­is­ko­la Pa­rancs­nok­ság tá­bor­sze­rû ki­kép­ zést foly­ta­tott, egy­kor­má­nyos ki­kép­zé­si for­má­ban Szoboszlón. A re­pü­lô­ nö­ven­dé­kek szál­lá­sa a szoboszlói Me­zô­gaz­da­sá­gi Szak­is­ko­la Jó­zsef At­ ti­la ut­cá­ra né­zô tan­ter­mé­ben volt ki­ala­kít­va. Ezt a tá­bort meg­te­kin­tet­te Ta­kács Lász­ló is (má­so­dik vi­lág­há­bo­rús ka­to­nai pi­ló­ta, a ké­sôb­bi al­gyôi mo­to­ros tan­fo­lyam pa­rancs­no­ka - a szer­zô), aki egy Bückerrel le­jött, és aki­nek be­szél­ge­té­sünk köz­ben el­mond­tam ad­di­gi re­pü­lô pá­lya­fu­tá­so­mat, az ál­ta­lam re­pült gép­tí­pu­so­kat, és a re­pült idô­ket. Re­pült ve­lem két is­ko­ la­kört, és pár nap múl­va ér­te­sí­tett, hogy ok­tó­ber­ben Algyôn egy­hó­na­pos 27

mo­to­ros re­pü­lô tan­fo­lyam in­dul, de elôt­te szep­tem­ber­ben Balatonkilitin vi­tor­lá­zó ok­ta­tói tan­fo­lya­mon ve­he­tek részt. Elfogadtam.”13 A Haj­dú­szo­bosz­ló Re­pü­lô­is­ko­la Pa­rancs­nok­ság vi­tor­lá­zó­re­pü­lô gép­ park­ja ek­ko­ri­ban mind­ös­­sze egy - el­len­ôr­zô és be­mu­ta­tó re­pü­lé­sek­re szol­gá­ló - két­kor­má­nyos Cim­bo­rá­ból, va­la­mint két Vö­csök­bôl állt. A klu­bot Bartha Gyu­la pa­rancs­nok (be­ce­ne­vén: „Gul­li­ver”) ve­zet­te, raj­ta kí­vül he­lyet­te­se, Békéssy Gá­bor, va­la­mint Kiss La­jos ok­ta­tó fog­lal­ko­zott a nö­ven­dé­kek ki­kép­zé­sé­vel. Au­gusz­tus 14-tôl ve­ze­tett Re­pü­lé­si Nap­ló­ja ta­nú­sá­ga sze­rint Gá­bor ezen a na­pon, a HA-2228 lajst­rom­je­lû Vö­csök­kel szállt fel elô­ször, egy fél­per­ces sik­lás ere­jé­ig, a szoboszlói ré­ten. Ta­kács Lász­ló aján­la­ta min­den­eset­re ko­moly­nak bi­zo­nyult, Gá­bor szep­tem­ber nyol­ca­di­kán már vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ok­ta­tói ki­kép­zés­re je­lent­kez­he­tett Ba­la­ ton­ki­li­ti re­pü­lô­te­rén Mehlhoffer An­tal (Ber­ta­lan?) fô­ok­ta­tó­nál, az OMRE Re­pü­lô­is­ko­lá­ján. A há­rom­he­tes tan­fo­lya­mon 19 fel­szál­lás kö­vet­ke­zett, Cim­bo­ra, Vö­csök és Pi­lis tí­pu­so­kon, majd ott­hon, szep­tem­ber má­so­di­kán egy el­len­ôr­zô re­pü­lés a HA-5037 je­lû Cim­bo­rán Bartha Gyu­lá­val: Gá­bor sok év­ti­ze­des, a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren hi­va­ta­lo­san 1968. no­vem­ber 4-ig tar­tó vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ok­ta­tói pá­lya­fu­tá­sa vis­­sza­von­ha­tat­la­nul el­kez­ dô­dött. Nem vol­tak ezek nagy re­pü­lé­sek: az év fo­lya­mán Gá­bor leg­hosz­­ szabb, egy­hu­zam­ban le­ve­gô­ben töl­tött ide­je hét perc volt. A mai csörlési tel­je­sít­mé­nyek és sik­ló­szá­mok is­me­re­té­ben mu­lat­sá­gos­nak tûn­het, hogy ak­kor­tájt a start­nap­lók­ban még a le­ve­gô­ben töl­tött má­sod­per­ce­ket is szi­ go­rú­an ve­zet­ték, pe­dig ez tel­je­sen egy­ér­tel­mû volt: a gu­mi­kö­tél-in­dí­tá­sok ko­rá­ban sok re­pü­lés idô­tar­ta­ma még az egy per­cet sem ér­te el, a tel­je­sí­tett idôt ugyan­ak­kor va­la­hogy do­ku­men­tál­ni kel­lett. Ami a mo­to­ros re­pü­lést il­le­ti - Kot­rás Gá­bor el­sô há­bo­rú utá­ni Re­pü­lé­ si Nap­ló­já­nak hi­á­nyá­ban - csak az 1950-ben ki­adott nap­ló­já­ba át­ho­zott ada­tok­ra hi­vat­koz­ha­tunk, mi­sze­rint 1948 fo­lya­mán 79 mo­to­ros fel­szál­lá­ sa volt, 11 óra 10 perc re­pült idô­vel. Tény, hogy 1948 ok­tó­be­ré­be mo­to­ ros ki­kép­zé­sen vett részt Algyôn, ahol az or­szág leg­jobb vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ok­ta­tó­i­nak I. fo­kú mo­to­ros sport­re­pü­lô kép­zé­se folyt, há­rom hó­na­pon ke­resz­tül. „A ma­gyar né­pi re­pü­lés erôs bás­tyá­ja” - ahogy a ko­ra­be­li Re­pü­lés ha­sáb­ja­in ol­vas­ha­tó - a szak­mai fel­ada­to­kon túl is ér­de­kes el­ 28

fog­lalt­sá­go­kat biz­to­sí­tott a baj­tár­sak ré­szé­re: „min­den nap van po­li­ti­kai ok­ta­tás és sze­mi­ná­ri­um is… a fa­lu­ba já­runk kug­liz­ni, párt­nap­ok­ra meg Sze­ged­re me­gyünk” - nyi­lat­koz­ta a lap­nak az egyik részt­ve­vô. 1949. ja­nu­ár 4-én az OMRE, mind­ezen po­li­ti­kai ok­ta­tá­sok, sze­mi­ná­ri­u­mok és párt­nap­ok ki­egé­szí­té­se ér­de­ké­ben, a farkashegyi re­pü­lô­is­ko­lán egy­hó­ na­pos vi­lág­né­ze­ti tan­fo­lya­mot in­dí­tott, aho­vá Gá­bort is be­is­ko­láz­ták. Hogy mi­ért? „Ko­moly ered­mé­nye­ink van­nak, ko­moly el­len­sé­ge­ink vannak… el­ve­szít­het­jük sza­bad­sá­gun­kat, el­ve­szít­het­jük füg­get­len­sé­gün­ket, ha nem lá­tunk tisz­tán” - hang­zott el a meg­nyi­tón a szak­sze­rû ma­gya­ rá­zat. Gá­bort per­sze nem ez fog­lal­koz­tat­ta leg­in­kább, ha­nem a re­pü­ lés. Mi­u­tán be­fe­jez­te a há­rom hó­na­pos ok­ta­tói tan­fo­lya­mot Algyôn, már­ci­us­ban, el­len­ôr­zô re­pü­lés so­rán le­tet­te a mo­to­ros re­pü­lô gya­kor­ la­ti szak­vizs­gát (nem ki­sebb sze­mé­lyi­ség, mint Bánhidi An­tal elôtt!), meg­kap­ta a ré­gen vá­gyott ok­ta­tói szak­szol­gá­la­ti en­ge­délyt, és mel­lé a Re­pü­lô Ok­ta­tó jel­vényt. To­váb­bi há­rom hó­na­pot re­pült a Benkô Já­nos pa­rancs­nok­sá­ga alatt mû­kö­dô gyô­ri Re­pü­lô­is­ko­lán, a mo­to­ros ok­ta­tók to­vább­kép­zô tan­fo­lya­mán. Ami­kor meg­kap­ta az OMRE már­ci­us 25én kelt le­ve­lét, ami­ben ez állt: „Ér­te­sít­jük, hogy egye­sü­le­tünk­nél mo­ to­ros ok­ta­tói be­osz­tás­ban 1949. IV. 1-tôl vég­le­ges ál­lo­mány­ba vet­tük. Baj­tár­si üd­vöz­let­tel Garamvölgyi Mi­hály sze­mély­ze­ti oszt. vez.”, az­nap min­den bi­zon­­nyal nem volt ná­la bol­do­gabb em­ber Deb­re­cen­ben. Az év utol­só nagy erô­pró­bá­ja a von­ta­tó is­ko­la si­ke­res el­vég­zé­se volt Bé­ kés­csa­bán (töb­bek kö­zött Mandl Er­nô és Fej­ér Mik­lós tár­sa­sá­gá­ban), mely­nek ered­mé­nye­kép­pen de­cem­ber 1-ével Gá­bort a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér­re he­lyez­ték, von­ta­tó­pi­ló­tai be­osz­tás­ba. Úgy tud­ta, hogy bün­ te­tés­bôl he­lyez­ték ide, mert a jó ke­zû pi­ló­ta fe­let­te­sei sem­mi­fé­le un­szo­ lá­sá­ra sem akart a légierôhöz be­vo­nul­ni, ez­zel „vis­­sza­uta­sí­tot­ta a párt és a nép be­lé he­lye­zett bi­zal­mát”, ho­lott egy­sze­rû­en ar­ról volt szó, hogy a ha­di­fo­goly­ként ko­ráb­ban el­szen­ve­dett ször­nyû­sé­gek után nem kí­vánt töb­bé sem­mi­lyen mun­dért ma­gá­ra húz­ni. Az 1949-es esz­ten­dô ta­lán a „leg­sû­rûbb” éve volt Gá­bor­nak: az 1950ben ki­ál­lí­tott mo­to­ros Re­pü­lé­si Nap­ló elô­zô évi áthozata 1916 mo­to­ros fel­szál­lás­ról és 323 óra re­pült idô­rôl árul­ko­dott! Pe­dig ez csak a mo­to­ ros tör­té­net, mert Gá­bor ter­mé­sze­te­sen a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés­rôl sem mon­ 29

dott le. Még a farkashegyi vi­lág­né­ze­ti tan­fo­lyam ide­jén is ad­dig-ad­dig ke­rül­get­te a start­he­lyet, amíg Opitz Nán­dor re­pü­lés­ve­ze­tô ja­nu­ár 24-én meg nem szán­ta egy Grunau Baby „négy­per­ces­sel”. Ter­mé­sze­te­sen a bé­kés­csa­bai von­ta­tó­is­ko­lán is sok­szor ki­pró­bál­ta a von­ta­tó­kö­tél má­sik vé­gét a Pi­lis­sel, de vi­tor­lá­zott Algyôn is, az év töb­bi ré­szé­ben pe­dig Haj­ dú­szo­bosz­lón re­pült: több­nyi­re a Cim­bo­rá­val ok­ta­tott. Már ed­dig is szép „gyûj­te­mé­nye” az Ál­ta­la ad­dig re­pült 19 tí­pus­ból ok­tó­ber fo­lya­mán to­ váb­bi ket­tô­vel gya­ra­po­dott: si­ke­rült ki­pró­bál­nia az új Fu­tárt és az M. 22-t is. Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô tel­je­sít­mé­nyei szé­pen ja­vul­tak, ad­di­gi 15 per­ces egyé­ni re­kord­ját ok­tó­ber 16-án lé­nye­ge­sen meg­ja­vít­va, 35 per­cet töl­tött a le­ve­gô­ben egy Pi­lis nyer­gé­ben.

Az elsô igazi öröm: Dani motoros oktató lett (Kotrás-archív)

A haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér fej­lô­dé­sé­nek fon­tos ál­lo­má­sa volt 1949, eb­ ben az év­ben épít­tet­te fel az OMRE az egy-eme­le­tes is­ko­la­épü­le­tet. A re­pü­lô­ott­hon ala­po­zá­sa al­kal­má­ból, egy áp­ri­lis 7-én, egy­sze­rû író­gé­pen ké­szült Em­lék­lap sze­rint, ez a Re­pü­lô Is­ko­la lett hi­vat­va „a je­len­leg Né­ pi De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­sá­gi Ál­lam­for­mát élô Ma­gyar­or­szá­got mi­e­ lôbb a Szo­ci­a­liz­mus út­já­ra se­gí­te­ni, és an­nak meg­vé­dé­sé­re ha­zá­ját hôn sze­re­tô har­cos re­pü­lô if­ja­kat ne­vel­ni!” Má­jus 28. és jú­ni­us 8. kö­zött már ez a re­pü­lô­tér adott he­lyet a há­rom ju­ni­or, és egy senior ka­te­gó­ri­á­ban 30

meg­ren­de­zett III. Or­szá­gos Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­seny­nek, au­gusz­tus­ban pe­dig re­pü­lô­na­pot is ren­de­zett itt az OMRE.

Fontos dokumentumok voltak ezek akkor (Kotrás-archív)

„1949. áp­ri­lis 1-jé­tôl mo­to­ros ok­ta­tó­ként al­kal­maz­tak. Ek­kor kez­dô­dött 30 éves ok­ta­tói pá­lya­fu­tá­som. Há­rom hó­na­pig Algyôn ok­tat­tam, utá­na Gyôr­be ke­rül­tem há­rom hó­nap­ra, utá­na egy hó­nap Bé­kés­csa­bán, ahol von­ta­tó pi­ló­tai ki­kép­zést kap­tam. 1949. de­cem­ber l-tôl Haj­dú­szo­bosz­ ló­ra ke­rül­tem von­ta­tó pi­ló­tai be­osz­tás­ban. A ka­rá­cso­nyi is­ko­lai szü­net­ ben vi­tor­lá­zó­re­pü­lô kez­dô­tá­bort tar­tot­tunk. Én in­dí­tó ok­ta­tó­ként, Bartha Gyu­la csör­lô­ke­ze­lô­ként dol­go­zott, a han­gár­mes­ter Lintner La­jos volt. Ek­kor kez­dett re­pül­ni a Ke­re­kes Adrienne, Bunkóczi La­ci, és még töb­ ben má­sok. Má­jus vé­gé­ig hár­man let­tek füg­get­le­ní­tet­tek, és a tár­sa­dal­mi ok­ta­tónk, Mik­ló­si Sán­dor, Kiss Gé­za és má­sok se­gít­sé­gé­vel folyt a vi­ tor­lá­zó­re­pü­lô ki­kép­zés. A ‚D’-vizsgát má­jus el­sô he­té­ben re­pül­tem meg. Jú­ni­us­tól szep­tem­be­rig két­he­tes vi­tor­lá­zó ver­se­nyek kö­vet­ték egy­mást. 31

Szep­tem­ber­ben nôi tá­bor volt. Ezen idô­szak alatt élel­me­zé­si szol­gá­la­ ti ve­ze­tô vol­tam, és von­ta­tó pi­ló­ta­ként dol­goz­tam. A ver­senyt ki­szol­gá­ ló nö­ven­dé­kek ré­szé­re, haj­na­li 4-5 órá­tól 7-8 órá­ig, Bartha Gyu­lá­val kez­dô ki­kép­zést is tar­tot­tunk. Ok­tó­ber hó­nap­ban, az or­szág ös­­szes tisz­ti rend­fo­ko­zat­tal nem ren­del­ke­zô mo­to­ros re­pü­lô ok­ta­tó­ja ré­szé­re, Pálóczi Fe­renc irá­nyí­tá­sa alatt, szov­jet mód­sze­res ki­kép­zés­ben vet­tem részt. Ezt azért em­lí­tet­tem meg, mert ak­kor sze­rel­ték le, és bo­csá­tot­ták el az ös­­szes volt re­pü­lô­tisz­tet, akik az OMRE-nél von­ta­tó­pi­ló­ta­ként, ok­ta­tó­ként dol­ goz­tak: Bartos Gyu­rit, Kar­dos Ele­mért, Szennert, Bajsa Ban­dit, és még le­het­ne so­ká­ig so­rol­ni a ne­ve­ket, a Szenik De­zsôt, és a többieket.”13 Gá­bor itt is­mer­ke­dett meg ké­sôb­bi fe­le­sé­gé­vel, Póta Ste­fá­ni­á­val. Ak­kor még Deb­re­cen­ben, a Mik­lós ut­ca 11-ben la­kott, de meg­is­mer­ke­dé­sük nap­já­tól fog­va, a re­pü­lés ál­lan­dó vá­gya mel­lett, más ér­zé­sek is a für­dô­vá­ ros fe­lé von­zot­ták. A do­log úgy kez­dô­dött, hogy a ka­rá­cso­nyi szü­net­ben kez­dô vi­tor­lá­zó­re­pü­lô tá­bort tar­tot­tak a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren, ahol a mind­ös­­sze ‚C’-vizsgával ren­del­ke­zô Gá­bor, de­cem­ber 26-án, in­dí­tó ok­ ta­tói meg­bí­za­tást ka­pott (mi­köz­ben a csör­lô­ke­ze­lô fel­ada­tát Bartha Gyu­la re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok lát­ta el!), és tör­té­ne­te­sen már azon a na­pon re­pü­lés­ ve­ze­tô­nek je­löl­ték ki. Ste­fi­ke vi­tor­lá­zó­re­pü­lô pi­ló­ta­nö­ven­dék volt, Gá­bor pe­dig ok­ta­tó. „1949 ka­rá­csony más­nap­ján ki­jött egy gyö­nyö­rû szép kis­ lány a re­pü­lô­tér­re, kis ka­lap­ban, a ka­la­pon arany pöt­­työk­kel, olyan szép volt, mint a csil­la­gos ég. Ki­járt re­pül­get­ni, én vizs­gáz­tat­tam. Kí­sér­get­tem egy ke­ve­set, majd meg­súg­tam ne­ki, hogy el­ven­ném feleségül”9 - em­lé­ke­ zett vis­­sza a meg­is­mer­ke­dé­sük­re Gá­bor bá­csi, csak­nem há­rom év­ti­zed után. Ste­fi­ké­ben ak­kor egé­szen más­faj­ta ér­zé­se­ket kel­tett a szi­go­rú vizs­ gáz­ta­tás. „Vi­gyázz­ba kel­lett elôt­te áll­nom, amit na­gyon nem sze­ret­tem. Majd fogsz te még elôt­tem vi­gyázz­ba áll­ni, mond­tam ma­gam­ban, és hoz­ zá­men­tem fe­le­sé­gül” - ele­ve­ní­tet­te fel ak­ko­ri gon­do­la­ta­it. A há­zas­ság­kö­tés nem volt egy­sze­rû do­log, mi­vel a Póta-szülôk egy­ál­ta­ lán nem akar­ták ezt a kap­cso­la­tot. A nagy­pol­gá­ri csa­lád ne­he­zen ba­rát­ ko­zott a gon­do­lat­tal, hogy az új idôk lo­vag­ja és szel­le­me köl­töz­zön be hoz­zá­juk, de a fi­a­ta­lok szán­dé­ka vé­gül is erô­sebb­nek bi­zo­nyult, és egy év múl­va, 1950. szep­tem­ber 23-án ös­­sze­há­za­sod­tak: Gá­bor vég­leg Haj­ dú­szo­bosz­ló­ra, az ak­ko­ri Vöröshadsereg út­ja 20. szám alá köl­tö­zött. 32

Amikor még Stefikének kellett vigyázzba állnia… (Kotrás-archív)

Az 1950-es év több újat is ho­zott Gá­bor éle­té­be. Töb­bek kö­zött eb­ben az év­ben ke­rült nö­ven­dék­ként a re­pü­lô­tér­re ké­sôb­bi, el­vá­laszt­ha­tat­lan jó ba­rát­ja és mun­ka­tár­sa, a ké­sôb­bi ki­vá­ló mo­to­ros mû­re­pü­lô (a nyír­egy­há­ zi Aero Triga ké­sôb­bi le­gen­dás tré­ne­re), Har­gi­tai Fe­renc, és új se­géd­erô is ér­ke­zett. „Az ok­ta­tói is­ko­la (Bé­kés­csa­ba, 1949/50 - a szer­zô) be­fe­ je­zé­se után Haj­dú­szo­bosz­ló­ra ke­rül­tem se­géd­ok­ta­tó­nak Bartha Gyu­la („Guliver”) és Kot­rás Gá­bor („Da­ni”) ke­zei alá, akik­tôl a gya­kor­la­ti ok­ta­tás­hoz sok hasz­nos mód­szert si­ke­rült meg­is­mer­ni rö­vid idô alatt” em­lé­ke­zett vis­­sza er­re az idô­szak­ra Ráczkevy Béla10. Mi­vel az OMRE Haj­dú-Bi­har me­gyei szer­ve­ze­te az év ele­jén 3 új Pi­list ka­pott, a Haj­dú­szo­bosz­lói Re­pü­lô Is­ko­la Pa­rancs­nok­sá­gon is lé­nye­ge­sen ked­ve­zôb­bek let­tek a ha­la­dók egy fô­re ju­tó re­pü­lé­si le­he­tô­sé­gei. A vi­tor­ lá­zó­re­pü­lô ok­ta­tói meg­bí­za­tás is mint­ha új szár­nya­kat adott vol­na a nyur­ga re­pü­lô­nek, tel­je­sít­mé­nyei fo­lya­ma­to­san ja­vul­tak. Feb­ru­ár 25-én, a HA-3138 lajst­rom­je­lû Pi­lis­sel, két­szer is 1 óra 5 per­cet re­pült, mi­köz­ben a barográf 33

900, il­let­ve 1.000 mé­te­res leg­na­gyobb el­ért ma­gas­sá­got jegy­zett fel. Má­jus ele­jén az­tán fel­gyor­sul­tak az ese­mé­nyek: má­so­di­kán 5 óra 6 per­cet tel­je­sí­ tett, nyol­ca­di­kán 2.000 m ma­gas­ság­ba emel­ke­dett, és ki­len­ce­di­kén 85 km tá­ vot re­pült a HA-3154 je­lû Pi­lis­sel, tör­té­ne­te­sen Bé­kés­csa­bá­ra: egy hét alatt ele­get tett a ‚D’-vizsga, va­gyis az ezüst­ko­szo­rú mind­há­rom fel­té­tel­ének! „A mai na­pon Kot­rás Gá­bor ‚D’ vizs­gát tett” (alá­írás Békéssy Gá­bor) - áll a lap al­ján a la­ko­ni­kus rö­vid­sé­gû be­jegy­zés (szá­mom­ra nem is­mert okok­ból ki­fo­lyó­lag az 1966-os Re­pü­lé­si Nap­ló­ban 1678 m ma­gas­ság és 88 km táv sze­re­pel). A kö­vet­ke­zô he­tek­ben ezek az ér­té­kek to­vább ja­vul­tak, Gá­bor „rá­ér­zett” a tel­je­sít­mény­re­pü­lés ízé­re. Két al­ka­lom­mal még a cseh­szlo­vák gyárt­má­nyú, HA-4082 je­lû Sohaj tí­pus­sal is si­ke­rült re­pül­nie, de egy órá­nál a szá­má­ra ad­dig is­me­ret­len gép ese­té­ben sem ad­ta alább. Jú­ni­us­tól két­he­tes vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ver­se­nyek kö­vet­ték egy­mást Haj­dú­szo­ bosz­lón, majd szep­tem­ber­ben nôi vi­tor­lá­zó­re­pü­lô tá­bor in­dult, ahol Gá­ bor, mint azt vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben ol­vas­hat­tuk, élel­me­zé­si ve­ze­tô­ként és von­ta­tó­pi­ló­ta­ként tel­je­sí­tett szol­gá­la­tot, emel­lett Bartha Gyu­la is­ko­la­pa­ rancs­nok­kal reg­ge­len­te (haj­na­li 4 órá­tól nyol­cig) kez­dô ki­kép­zést is tar­ tot­tak. Az alig há­rom­he­tes há­zas­em­ber ok­tó­ber 12-én már ne­ves ven­dé­get re­pül­tet­he­tett, hi­szen nem ki­sebb sze­mé­lyi­ség, mint ma­ga Ró­nai Ru­dolf (az OMRE fô­tit­kár-he­lyet­te­se, 1955-tôl a MÖHOSZ el­nök­he­lyet­te­se, 1956 után a tel­jes ma­gyar pol­gá­ri re­pü­lé­sért fe­le­lôs kor­mány­biz­tos) ült a Cim­bo­ra má­sik ülé­sé­ben. Az­tán ok­tó­ber 20-án meg­tör­tént a baj, Gá­bor hos­­szú, rend­kí­vül gaz­dag és ter­mé­keny re­pü­lô­éle­té­nek el­sô - és egyet­len - gép­tö­ré­se. A csörlésnél be­kö­vet­ke­zett kö­tél­sza­ka­dást át­esés kö­vet­te, és a HA-5052 je­lû Cim­bo­ra - a start­nap­ló be­jegy­zé­se sze­rint - 75%-os tö­rést szen­ve­dett. Eb­ben nem kis sze­re­pe le­he­tett an­nak is, hogy Gá­bor az elô­zô na­pon 18 vi­tor­lá­zó­gé­pes fel­szál­lást haj­tott vég­re, és 20 óra 50 per­cet volt a le­ve­gô­ben. Az eset an­nál is in­kább meg­vi­sel­te az if­jú pi­ló­tát, mi­vel a bal­ ese­tet szen­ve­dett gép el­sô ülé­sé­ben tör­té­ne­te­sen egy hölgy ült. Ez a nyár Gá­bor szá­má­ra nem­csak egy élet­re szó­ló há­zas­ság, de egy mind­ha­lá­lig tar­tó ba­rát­ság kez­de­tét is hoz­ta, ek­kor je­lent meg ugyan­ is, a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ver­seny sztár­jai kö­rül sür­gö­lô­dô lel­kes if­jú re­pü­ lô­je­löl­tek kö­zött, a ná­la jó tíz év­vel fi­a­ta­labb, ak­kor mind­ös­­sze 14 éves Bogdándi Ti­bor. Ti­bi bá­csi­val utol­já­ra a jakabszállási re­pü­lô­té­ren, 2006 34

ja­nu­ár­já­ban ta­lál­koz­tunk, ahol így em­lé­ke­zett ezek­re a na­pok­ra, vis­­sza­ ad­va va­la­mit az ak­ko­ri re­pü­lô­té­ri élet sa­já­tos han­gu­la­tá­ból is: „Kot­rás Gá­bor­ban és ben­nem van va­la­mi kö­zös. Ér­de­kes mó­don, mint­ha le­má­so­lód­tak vol­na a tör­té­né­sek, csak ép­pen egy év­ti­ze­des fáziskéséssel… Deb­re­cen­ben a Bol­dog­kert­ben szü­let­tünk és lak­tunk. Gáborék az Egy­let­ kert ut­cán, mi meg a ve­le pár­hu­za­mos Ep­res­kert ut­cán. Mind­két ut­ca a re­pü­lô­tér­re tor­kol­lott, nem vitt to­vább az út… Ami­ó­ta ész­re­vet­tem, hogy lé­te­zem, … cso­dál­tuk a le- fel­szál­ló és par­ko­ló repülôgépeket… az­tán … sor­ra épí­tet­tem a kü­lön­bö­zô mo­del­le­ket, ami­ket az Egy­let­kert ut­cai ré­ten, a Gabiék há­zá­val szem­ben húz­tam fel cu­kor­spár­gá­val, nap mint nap… Közben el­ér­tem a szük­sé­ges és ‘bû­vös’ élet­kort. Vet­tem a bá­tor­sá­got, és egy idô­sebb ba­rá­tom segítségével… 1950 nya­rán a haj­dú­szo­bosz­lói re­ pü­lô­té­ren (a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés fel­leg­vá­rá­ban) meg­ren­de­zett or­szá­gos vi­tor­ lá­zó­re­pü­lô ver­se­nyen, mint ‘mit­fá­rer’, én is részt ve­het­tem. ‚Keccs’ reg­ gel­tôl es­tig. Te­her­vo­na­ton szök­tünk ki Deb­re­cen­bôl, Szoboszlón a moz­gó vo­nat­ról ug­rot­tunk le (plazúr plazúr há­tán, de meg­úsz­tuk). Gya­log irány a re­pü­lô­tér, je­lent­ke­zés Bartha Gyu­la re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­nál. Kis szi­go­rú em­ber volt, de imád­tuk, mert Em­ber volt. Éle­te vé­gé­ig nagy ba­rát­ság­ban voltunk… ‚Na köly­ke­im (mert így szó­lí­tott), a feladat… reg­gel­tôl es­tig, vi­ lá­gos? Ka­ja a Gyu­szi né­ni­nél (ô volt a fe­le­sé­ge). Vé­gez­tem, meg­ér­tet­té­ tek?’ 1950. jú­li­us 3-án, a jó mun­ka ju­tal­má­ul, egy Cim­bo­rá­val, Kot­rás Ga­bi vitt el egy start­ra. ‚Na gye­re, Kis­bo­gi’ (így hív­tak ak­ko­ri­ban) - mond­ ta szé­les mo­sol­­lyal. Ez volt éle­tem el­sô vi­tor­lá­zó-re­pü­lô­gé­pes fel­szál­lá­sa. Itt kez­dô­dött a kö­zös kap­cso­la­tunk, a re­pü­lô pá­lya­fu­tá­som, no meg a Gá­ bor éle­te vé­gé­ig tar­tó re­pü­lô barátságunk… Haj­da­ni ok­ta­tó­im kö­zül a leg­ töb­bet Ne­ki kö­szön­het­tem, mert Tô­le bi­zal­mat is kap­tam, és ez nagy do­log. Em­lék­szem, ami­kor ab­ban ret­te­ne­tes zi­va­tar­fel­hô­ben meg­re­pül­tem a gyé­ mánt­ma­gas­sá­got, egye­dül Ô tud­ta/hit­te csal­ha­tat­la­nul, hogy meg fo­gom csi­nál­ni, és a le­szál­lás után azon­nal fel­hí­vott, hogy gra­tu­lál­jon. ‚Csak azon iz­gul­tam, hogy vis­­sza­ér­jél ad­dig­ra, mert biz­tos vol­tam, hogy nem ha­gyod ki. Gra­tu­lá­lok, majd koccintunk’- mond­ta a te­le­fon­ba.” 1950 ôszén az OMRE-tôl el­bo­csá­tot­ták csak­nem va­la­men­­nyi volt re­pü­ lô­tisz­tet, akik ott ad­dig mo­to­ros ok­ta­tó- és von­ta­tó­pi­ló­ta­ként dol­goz­tak, majd a meg­ma­radt mo­to­ros ok­ta­tók ré­szé­re, az új (úgy­ne­ve­zett „szov­ 35

jet”) mód­szer el­sa­já­tí­tá­sa ér­de­ké­ben, elôbb Farkashegyen el­mé­le­ti, majd ok­tó­ber­tôl Haj­dú­szo­bosz­lón gya­kor­la­ti to­vább­kép­zô tan­fo­lya­mot tar­tot­ tak. Ez a ko­ráb­bi­nál jó­val szi­go­rúb­ban ad­mi­niszt­rált rend­szer volt, ahol a re­pü­lôk a start­nap­ló mel­lett egy­faj­ta mun­ka­köny­vet is kel­lett, hogy ve­zes­se­nek, az egyes re­pü­lé­si fel­ada­to­kat pe­dig, erôs­sé­gük­nek meg­fe­ le­lô­en, szin­ten­ként sor­szá­moz­ták, hogy - szám­sor­rend­jük kö­te­le­zô be­ tar­tá­sá­val - egyet­len lép­csô­fok se ma­rad­has­son ki a ki­kép­zés­bôl. A 15 hall­ga­tó már az új is­ko­la­épü­let­ben, a fel­sô szin­ti he­lyi­sé­gek­ben ke­rült el­he­lye­zés­re, eme­le­tes ágya­kon. Gá­bor bol­do­gan fo­gad­ta a hírt, hogy a tan­fo­lyam pa­rancs­no­ka az a Pálóczi Fe­renc lesz, aki­nek a ke­ze alatt 1943-ban Ma­ros­vá­sár­he­lyen a mo­to­ros re­pü­lés for­té­lya­i­val is­mer­ke­dett, a hall­ga­tók kö­zött pe­dig ugyan­csak ki­tö­rô öröm­mel fe­dez­te fel a ré­gi szom­bat­he­lyi év­fo­lyam­tár­sat, Csa­ná­di Nor­ber­tet. Az öt Zlin 381 Fecs­ke szin­te ál­lan­dó­an a le­ve­gô­ben volt, volt olyan nap, ami­kor egye­dül Gá­ bor­ra több, mint tíz fel­szál­lás ju­tott. „1951. ja­nu­ár-feb­ru­ár­já­ban, az or­szág ös­­szes füg­get­le­ní­tett vi­tor­lá­zó ok­ta­ tó­ja ré­szé­re, két tur­nus­ban, Ko­ma tí­pu­sú gép­pel, ok­tat­ták a két­kor­má­nyos vi­tor­lá­zó ki­kép­zé­si uta­sí­tást, és én en­nek a gya­kor­la­ti vég­re­haj­tá­sá­ban vet­tem részt, mint von­ta­tó­pi­ló­ta. A tan­fo­lyam pa­rancs­no­ka Kal­már Lász­ló volt (idô­köz­ben Bartha Gyu­la Pá­pá­ra ke­rült). Már­ci­us­ban ér­kez­tek Haj­ dú­szo­bosz­ló­ra a Farkashegyen no­vem­ber­tôl el­mé­le­ti­leg fel­ké­szí­tett mun­ kás fi­a­ta­lok, há­rom nö­ven­dék a szoboszlói, vagy deb­re­ce­ni re­pü­lôk­tôl is volt ezek kö­zött: Har­gi­tai Fe­renc, Ka­to­na La­jos és Mik­lós Bé­la. Az is­ko­la cél­ja a mo­to­ros re­pü­lô­ok­ta­tó kép­zés volt. Itt ok­ta­tó­ként, majd raj­pa­rancs­ nok­ként te­vé­keny­ked­tem. Az itt vég­zet­tek há­rom cso­port­ra let­tek oszt­va, és Haj­dú­szo­bosz­ló­ra, Bé­kés­csa­bá­ra, il­let­ve a Du­na­ke­szi is­ko­lá­ra ke­rül­tek, emel­lett re­pü­lô­is­ko­la ki­kép­zés is folyt, a Hon­véd­ség ré­szé­re itt ké­pez­tük a nö­ven­dé­ke­ket. Ek­kor Kal­már Lász­ló volt az is­ko­la­pa­rancs­nok (én 1952-tôl vol­tam is­ko­la­pa­rancs­nok, egé­szen 1954-ig)”.13 Pálóczi Fe­renc (a „Fera”), a „fe­ke­te” Kal­már Lász­ló … mek­ko­ra ne­ vek! Ste­fi né­ni még most is ámul­va em­le­ge­ti, mi­cso­da tü­kör­re­pü­lé­se­ket haj­tot­tak vég­re ôk ket­ten a szoboszlói égen. Eb­ben a csa­pat­ban ta­nul­ta a mo­to­ros re­pü­lés for­té­lya­it, Kot­rás Gá­bor ke­ze alatt, Mé­ne­si György (be­ce­ne­vén a „Gyík”) is, aki­nek im­po­ná­ló élet­mû­ve a Guinness re­kor­ 36

dok kö­zé kí­ván­ko­zik: me­zô­gaz­da­sá­gi és sport­re­pü­lô­ként, 14.556 re­pült óra alatt, ös­­sze­sen 105.510 fel­szál­lást tel­je­sí­tett! Kot­rás Gá­bor­ra, egy­ko­ ri ok­ta­tó­já­ra ma is sze­re­tet­tel és el­is­me­rés­sel gon­dol vis­­sza, és félt­ve ôr­zi kö­zös fény­ké­pü­ket, mely a 30 éves haj­dú­szo­bosz­lói ta­lál­ko­zón, 1980ban ké­szült. A sok éve nyug­dí­jas Mé­ne­si Gyu­ri bá­csi 2005 ok­tó­be­ré­ben, oros­há­zi ott­ho­ná­ban em­lé­ke­zett vis­­sza az együtt töl­tött idôk­re. „Na­gyon ked­ves em­lé­kem, hogy Ô volt az el­sô ok­ta­tóm a mo­to­ros re­pü­lô­ is­ko­lán, aki jól meg­ta­ní­tott re­pül­ni, és ezért örök­re há­lás va­gyok Ne­ki. Ki­fo­ gás­ta­lan, ki­tû­nô ok­ta­tó, emel­lett ki­vé­ te­le­sen sze­re­tet­re mél­tó em­ber volt” em­lék­szik visz­­sza. „Ami­kor bár­ki más ká­rom­ko­dott vol­na va­la­mi kel­le­met­ len­ség mi­att egy jó­ízût, Ô csak an­­nyit mon­dott: ‚ó, a macs­ka rúg­ja meg’, és mo­soly­gott. Nem­csak jó ok­ta­tó volt, de nagy­sze­rû­en re­pült is. Min­dig nyu­ godt volt, mind­ös­­sze egy­szer lát­tam na­gyon fel­gyor­sul­ni. Ma is em­lék­szem Gyuri bácsi emlékezik Rá, mi­lyen vi­dá­man ka­ca­gott a szá­ (a szerzô felvétele) gul­dó Klemm 25 ülé­sé­ben, mi­köz­ben csak úgy lo­bo­gott utá­na a nya­ka kö­ré te­kert sál. Az­tán va­la­mi mi­att egy­szer csak ki­gyul­ladt a gép a le­ve­gô­ben. „Da­ni” vil­lám­gyor­san le­szállt, majd, amint meg­állt, azon­nal ki­ug­rott a pi­ ló­ta­ülés­bôl, és el­fu­tott az égô gép­tôl, úgy, ahogy az a nagy­könyv­ben meg van írva… Min­dig, min­den kér­dé­sünk­re volt egy-egy prak­ti­kus vá­la­sza. Egy­szer pél­dá­ul meg­kér­dez­tük Tô­le, mi len­ne, ha egy­szer a vá­ros fe­lett el­rom­la­na a mo­tor, és már nem ér­nénk el a re­pü­lô­te­ret. ‚Hát mi len­ne, a macs­ka rúg­ja meg? Ott van­nak a szép, hos­­szú, egye­nes ut­cák, az egyik­re le­száll­nánk. Leg­fel­jebb el­men­ne a jobb szárny­vég, az­tán el­men­ne a bal szárny­vég, de mi ak­kor is to­vább gu­rul­nánk az ut­ca kö­ze­pén, és sem­mi ba­ junk nem len­ne’ - mond­ta.” Tré­fál­koz­va me­sél­te, hogy a hat­va­nas évek vé­ge fe­lé, ami­kor na­pirend­re ke­rült a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér be­zá­rá­sa, „Da­ni” már na­gyon ma­ga 37

alatt volt, de ami­kor ô a me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lôk­höz pró­bál­ta csá­bí­ta­ni, azt mond­ta, hogy „majd ha nem kell dol­goz­ni, ak­kor me­gyek”. Ter­mé­ sze­te­sen is­mer­ni kel­lett Kot­rás Gá­bort ah­hoz, hogy tud­ják, nem a mun­ ka el­len volt ki­fo­gá­sa, ha­nem az el­len, ha az a mun­ka nem a re­pü­lés volt. Gá­bor fel­fo­gá­sát eb­ben a te­kin­tet­ben jól ér­zé­kel­te­tik a szer­zô­nek írt, aláb­bi jó­kí­ván­sá­gai is: „To­váb­bi mun­kád­hoz kí­vá­nok jó egész­sé­get, sok si­kert - szép ered­mé­nye­ket. Mun­kád, fog­lal­ko­zá­sod le­gyen egy­ben a hob­bid is”. Ha va­la­ki tud­ta, hogy ez mi­ért fon­tos, az Ô volt... Az 1951-es re­pü­lô­év ko­rán in­dult Gá­bor szá­má­ra Haj­dú­szo­bosz­lón: a ja­nu­ár 11-ével in­du­ló tan­fo­lya­mon két­fé­le sze­rep­ben is részt vett az or­szág va­la­men­­nyi füg­get­le­ní­tett vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ok­ta­tó­ja ré­szé­re in­dí­ tott két­kor­má­nyos ki­kép­zé­sen. Mint át­kép­zôs vi­tor­lá­zó ok­ta­tó, Karsai End­ré­vel és Legenyei La­jos­sal a má­sik ülés­ben, pár start ere­jé­ig a „Ko­ ma” tí­pus rej­tel­me­i­vel is­mer­ke­dett, emel­lett két tur­nus­ban von­ta­tott is a Klemm 35 „Pa­csir­ta”, az R-18 „Ká­nya” és a Le­ven­te „Strucc” gé­pek­ kel, a Kal­már Lász­ló is­ko­la­pa­rancs­nok ve­ze­té­se alatt mû­kö­dô tan­fo­lyam igé­nye­i­nek meg­fe­le­lô­en. Nem tud­ni, ki le­he­tett az if­jú pi­ló­ta ven­dé­ge, min­den­eset­re feb­ru­ár ne­gye­di­kén és ötö­di­kén ki­lenc al­ka­lom­mal is be­ jegy­zés­re ke­rült a start­nap­ló­ba a „PuMü” (pi­ló­ta utas­sal mûrepül) rö­vi­ dí­té­se egy-egy „Fecs­ké­vel”. Az ok­ta­tó-kép­zô tan­fo­lyam vissz­hang­ja a fô­vá­ros­ba is el­ért, a DISZ meg­ala­ku­lá­sá­nak el­sô év­for­du­ló­ján, jú­ni­us­ ban a tan­fo­lyam ok­ta­tó­i­nak ju­tott a meg­tisz­tel­te­tés, hogy a má­tyás­föl­di re­pü­lô­na­pon kö­te­lék mû­re­pü­lést mu­tat­hat­tak be az öt­ve­nez­res né­zô­kö­ zön­ség fe­let­ti lég­tér­ben. Már­ci­us­ban mo­to­ros re­pü­lô is­ko­la in­dult Haj­dú­szo­bosz­lón, Bü131 „Csíz” gé­pek­kel (a nö­ven­dé­kek ek­kor ki­vé­te­le­sen nem a re­pü­lô­té­ren, ha­nem a vá­ros­ban, az úgy­ne­ve­zett Doró-zugban ke­rül­tek el­he­lye­zés­re). A ran­gos ok­ta­tók kö­zött sze­re­pelt Kot­rás Gá­bor és Csa­ná­di Nor­bert is, Gá­bort ké­sôbb egye­ne­sen raj­pa­rancs­nok­nak ne­vez­ték ki. A nö­ven­dé­ kek kö­zött re­pült, Har­gi­tai Fe­renc mel­lett, Mé­ne­si György és Vass Je­nô is, akik­rôl ek­kor még nem sejt­het­te Gá­bor, hogy mi­lyen hos­­szú, mi­lyen szo­ros és mi­lyen ba­rá­ti mun­ka­kap­cso­lat fog­ja majd ve­lük jó egy év­ti­ze­ dig ösz­­sze­fûz­ni. Igaz, a re­pü­lés egy má­sik ága­za­tá­ban. 38

Gá­bor na­gyon so­kat re­pült az év fo­lya­mán, 1389 fel­szál­lást „gyûj­tött ösz­­sze”. Ek­kor is­mer­ke­dett meg a Klemm 25 „Ci­ne­ge” mo­to­ros gép­pel is. Ah­hoz ké­pest, hogy csak 35 vi­tor­lá­zó­re­pü­lô fel­szál­lá­sa volt, há­rom új tí­pust is si­ke­rült ki­pró­bál­nia: a „Ko­mán” kí­vül a „Szel­lô”-t, és a - szá­má­ ra ké­sôbb oly sok si­kert ho­zó - ke­cses „Jú­ni­us 18”-at. A ke­vés fel­szál­ lás­ból mind­ös­­sze egyet­len több­órás re­pü­lést haj­tott vég­re: áp­ri­lis 5-én, a HA-3153 je­lû Pi­lis­sel, von­ta­tás­ból in­dít­va, pon­to­san 2 óra 50 per­cet töl­ tött a le­ve­gô­ben, Haj­dú­szo­bosz­ló és Deb­re­cen kö­zött (ek­kor­tájt „szok­tak le” a sport­re­pü­lôk a má­sod­per­cek fel­jegy­zé­sé­rôl a start­nap­lók­ban). A re­pü­lé­sek mel­lett ta­nult is: a Du­na­ke­szin té­len el­sa­já­tí­tott el­mé­le­ti is­ me­re­tek után a re­pü­lô­gép­sze­re­lô-kép­zés gya­kor­la­ti sza­ka­sza kö­vet­ke­zett Haj­dú­szo­bosz­lón, áp­ri­lis 1. és szep­tem­ber 1. kö­zött. Mind­ez úgy, hogy idô­köz­ben mint­egy 360 órát a le­ve­gô­ben töl­tött! Ez a mai, sokezer ki­lo­ mé­te­res transz-at­lan­ti és tá­vol-ke­le­ti légiutakat ro­vó „nagy­va­sak” vi­lá­gá­ ban nem szá­mít ki­emel­ke­dô óra­szám­nak, de 1389 fel­szál­lás­ra el­oszt­va je­len­tôs tel­je­sít­mény volt, az if­jú férj nyil­ván meg­le­he­tô­sen ke­ve­set ül­he­ tett a ne­je szok­nyá­ján. A re­pü­lô­tér eköz­ben egy­re nép­sze­rûbb hely­szí­ne lett a kü­lön­bö­zô tan­fo­lyam­ok­nak. 1951 fo­lya­mán még a MASZOVLET ré­szé­re is folyt itt alap­fo­kú kép­zés, Mandl Er­nô pa­rancs­nok­sá­ga alatt, Kangyal Já­nos ok­ta­tó irá­nyí­tá­sá­val. A gya­ko­ri tan­fo­lyam­ok mi­att át­me­ ne­ti­leg el is köl­töz­tek a vi­tor­lá­zó­re­pü­lôk Nyu­las­ra, de mi­u­tán az ot­ta­ni han­gár egyik ge­ren­dá­ja le­sza­kadt, és - ko­moly sé­rü­lést okoz­va - egy va­ do­na­túj „Ko­ma” tör­zsé­re zu­hant, az év vé­gén még­is vis­­sza­jöt­tek. A kö­vet­ke­zô év el­sô há­rom hó­nap­ja is­mét a mo­to­ros ok­ta­tók „Fecs­ke”kép­zé­sé­vel telt el. Gá­bor na­gyot lé­pett elô­re a rang­lét­rán: Kal­már Lász­ló mö­gött az is­ko­la­pa­rancs­nok-he­lyet­te­si fel­adat­kört bíz­ták rá. Ugyan­ak­kor vi­tor­lá­zó ok­ta­tó­ként is rend­re helyt­állt, bár a mo­tor­nél­kü­li­ek ki­kép­zé­se és fel­adat­re­pü­lé­se eb­ben az idô­szak­ban erô­sen hát­tér­be szo­rult: ki­zá­ró­lag ün­nep­nap­okon, és a mo­to­ros kép­zés szü­ne­te­i­ben re­pül­het­tek. Igaz, köz­ ben is dol­goz­hat­tak, mert a mo­to­ros re­pü­lô is­ko­la ide­jén szál­lí­tot­ták oda a kö­ve­ket a le­en­dô (az is­ko­la­épü­le­tet a re­pü­lô­tér be­já­ra­tá­val ös­­sze­kö­tô) ma­ka­dám be­kö­tô­út ki­ala­kí­tá­sá­hoz. Ek­kor­tól már Vo­lán-busz szál­lí­tot­ta a hét­vé­gé­ken a deb­re­ce­ni re­pü­lô­ket reg­gel Haj­dú­szo­bosz­ló­ra, az üzem­nap vé­gén pe­dig vis­­sza. Saj­nos ezt a gya­kor­la­tot két év múl­va fel­szá­mol­ták. Aki re­pül­ni akart, úgy jött-ment, ahogy tu­dott: vo­nat­tal, ke­rék­pá­ron, au­ 39

tós­top­pal, vagy ép­pen gya­log. Ha­lász La­jos, aki a ki­lenc­ve­nes évek­ben a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ka volt, ek­ko­ri­ban lett Kot­rás Gá­bor ke­ze alatt pi­ló­ta (1952-ben re­pült elô­ször). Egy va­sár­nap le­kés­te a hat­ órás buszt, de nem ad­ta fel, és el­in­dult Deb­re­cen­bôl gya­log. Dé­li ti­zen­ ket­tô­kor ér­ke­zett ki a re­pü­lô­tér­re. Ak­ko­ri­ban jó, ha egy fel­szál­lás ju­tott egy nö­ven­dék­re egy üzem­na­pon, oly­kor egy sem (nem­csak Szoboszlón, a töb­bi re­pü­lô­té­ren is), de ne­ki ak­kor, ezen elôz­mé­nyek el­le­né­re, ju­tott egy. „Az az em­ber, aki gya­log is ké­pes en­­nyit men­ni a re­pü­lé­sért, meg­ ér­dem­li”- mond­ta Gá­bor, és adott ne­ki egy star­tot. Ek­ko­ri­ban tör­tént Ha­lász La­jos­sal az a ma­lôr is, amely­nél már ek­kor meg­mu­tat­ko­zott a nagy­sze­rû ok­ta­tó ké­sôbb le­gen­dás­sá vált pe­da­gó­gi­ai ér­zé­ke. „Az ‚A’ vizs­ gám­nál 30 mé­te­ren ott­ha­gyott az agregát11, be­du­góz­tam. 100%-os volt a Lep­ke tö­ré­se, nyolc na­pon túl gyógy­uló se­bet kap­tam. Kot­rás Gá­bor a kö­vet­ke­zô va­sár­nap új­ra el­kül­dött. Tud­ta, hogy nem az én hi­bám volt, és az ön­bi­zal­ma­mat nem akar­ta ös­­sze­tör­ni. Gyö­nyö­rû­en meg­csi­nál­tam az ‚A’ vizs­gát.” - em­lé­ke­zett vis­­sza La­jos.

Hajdúszoboszlói pillanatkép, 1951: Stoszek József, Csanádi Norbert, Kotrás Gábor motoros oktatók, Pálinkás György rajparancsnok (Kotrás-archív)

40

A kö­vet­ke­zô há­rom év­ben sok, és sok­fé­le fel­adat ne­he­ze­dett Gá­bor vál­ la­i­ra. 1952 már­ci­u­sa és au­gusz­tu­sa kö­zött, je­les ered­mén­­nyel, el­vé­gez­te a re­pü­lô­gép sár­kány- és mo­tor­sze­re­lô szak­má­sí­tó tan­fo­lya­mot az MRSz re­pü­lô­gép-sze­re­lô is­ko­lá­já­ban, és et­tôl kezd­ve, 1953 ôszé­ig, üze­mel­te­tô sze­re­lô­ként dol­go­zott. Ké­sôbb - Kal­már Lász­ló tá­vo­zá­sa után - is­ko­la­ pa­rancs­nok­ként ve­zet­te a haj­dú­szo­bosz­lói mo­to­ros re­pü­lô ki­kép­zést. Eb­ bé­li mi­nô­sé­gé­ben ta­lál­ko­zott ve­le elô­ször Csák Gé­za, aki - jó­val ké­sôb­bi mun­ka­tár­si együtt­mû­kö­dé­sük ide­jén (1984-1989 kö­zött) - a MÉM RSz ter­me­lé­si ve­ze­tô­je volt. Csák Gé­za ak­ko­ri­ban még a Lé­gi­erôk­nél a Jak11 „Ölyv” tí­pu­son volt raj­pa­rancs­nok, és töb­bek kö­zött az ô fel­ada­ta volt a mo­to­ros alap­kép­zé­sen át­esett pi­ló­ta­je­löl­tek át­vé­te­le a tí­pus­ra a szol­no­ki Killián György Re­pü­lô Ha­jó­zó Tisz­ti Is­ko­la ré­szé­re. Mint min­den re­pü­ lô­té­ren, Haj­dú­szo­bosz­lón is a re­pü­lô­tér is­ko­la­pa­rancs­no­ká­tól.

Motoros oktatók és oktató-növendékek az 1952-es repülôiskolán az UT-2 „Galamb” elôtt. Álló sor balról: Domonkos József, Kotrás Gábor, Kovács Tibor, Gacs József, Szabó Ferenc, Hargitai Ferenc, Katona Lajos, Horváth József és két nem oktató személy. Ülnek: Szabó Béla, Csanádi Norbert, Széles Géza, Kalmár László iskola pk., Veres József, Vass Jenô, valamint Juhász György politikai nevelôtiszt (Kotrás-archív)

41

Gá­bor igen szi­go­rú is­ko­la­pa­rancs­nok volt. 1954-ben tör­tént, hogy a vö­ rös négy­szög­ben ke­mé­nyen meg­fedd­te az egyik mo­to­ros ok­ta­tót, aki a „Fecs­ké”-vel dur­va hi­bát vé­tett a le­ve­gô­ben. „Ne csi­náld a hü­lye­sé­ get, mert ne­kem nincs pén­zem ko­szo­rú­ra” - mond­ta. A re­pü­lô­tér ak­ko­ri pa­rancs­no­ka, bár egyet­ér­tett ez­zel, erô­sen hely­te­le­ní­tet­te, hogy Gá­bor mind­ezt a nö­ven­dé­kek je­len­lét­ében tet­te. „Tu­dom én, hogy mit csi­ná­ lok, lát­tam, hogy haj­szá­lon múlt az éle­te” - fe­lel­te Gá­bor, mert meg volt gyô­zôd­ve ar­ról, hogy így kel­lett ten­nie. Saj­nos Ne­ki lett iga­za: egy hét­tel ké­sôbb az em­lí­tett ok­ta­tó is­mét el­kö­vet­te ugyan­azt a hi­bát, le­zu­hant és ször­nyet­halt. „Pe­dig a Ga­bi bá­csi meg­mond­ta ne­ki, hogy ne úgy csi­nál­ ja” - ta­nús­kod­tak a ko­ráb­bi rend­re­u­ta­sí­tás szem- és fül­ta­núi. Nem biz­ tos, hogy ez­zel min­den ok­ta­tó pi­ló­ta egyet­ért, de úgy gon­do­lom, hogy a nö­ven­dé­kek a sze­mük lát­tá­ra le­zaj­lott ka­taszt­ró­fá­ból - a tény­le­ges elôz­ mé­nyek is­me­re­té­ben - sok­kal töb­bet ta­nul­tak így meg egész éle­tük­re, mint­ha az oda ve­ze­tô oko­kat - ros­­szul ér­tel­me­zett ok­ta­tói te­kin­tély­fél­tés cí­mén - el­tit­kol­ták vol­na elô­lük.

Leszállás után az „Ifjuság A”-val (Kotrás-archív)

Gá­bor ren­ge­te­get re­pült ezek­ben az évek­ben, el­sô­sor­ban mo­to­ros gé­pe­ ken. Ked­venc „ma­da­rai” a „Fecs­ke”, „Ga­lamb”, „Gó­lya” és „Ká­nya” vol­tak ek­ko­ri­ban, bár - Gá­bor leg­na­gyobb örö­mé­re - négy Arado 79 start 42

is „be­csú­szott”. Ok­ta­tói ér­de­me­it pa­rancs­no­kai Ki­vá­ló Ok­ta­tó jel­vén­­nyel ho­no­rál­ták, mi­köz­ben sor­ra is­mer­ke­dett meg az újabb és újabb vi­tor­ lá­zó­gép tí­pu­sok­kal. Elô­ször a fris­sen gyár­tott is­ko­la­gép, a Rubik R-16 „Lep­ke”, a kö­vet­ke­zô év­ben a cseh­szlo­vák gyárt­má­nyú Lunak, a Z-03 „Ifjuság”, ké­sôbb, 1954-ben az ugyan­csak cseh­szlo­vák Pionyr, vé­gül a Meise „Cin­ke” ke­rült be­le az ál­ta­la re­pült tí­pu­sok egy­re szé­le­se­dô gyûj­ te­mé­nyé­be. A há­rom év alatt több mint 2000 mo­to­ros, és 400 vi­tor­lá­zó­ re­pü­lô fel­szál­lás­sal gaz­da­god­tak a re­pü­lé­si nap­lók, oly­kor nem min­den­ na­pi tel­je­sít­mé­nyek­kel: az egyik start­nap­ló pél­dá­ul két al­ka­lom­mal is na­pi 26 fel­szál­lás­ról ta­nús­ko­dik.

Ismerkedés a csehszlovák gyártmányú, kétkormányos Pionyr típussal, 1954 tavaszán. A gépben Kotrás Gábor és Molnár István, mellette balról Opitz Nándor, a szárnytônél Szôts Tibor (Kotrás-archív)

1953 vé­gé­vel Haj­dú­szo­bosz­lón meg­szûnt a mo­to­ros re­pü­lô is­ko­lai kép­ zés, így Kot­rás Gá­bor is­ko­la­pa­rancs­nok - 1955-ben tör­tént re­pü­lô­tér-pa­ rancs­no­ki ki­ne­ve­zé­sé­ig - von­ta­tó­pi­ló­ta­ként és vi­tor­lá­zó ok­ta­tó­ként se­ gí­tet­te a re­pü­lô­kép­zést. Rend­kí­vü­li ok­ta­tói, em­be­ri eré­nyei ek­kor már tel­jes egé­szé­ben ki­bon­ta­koz­tak, egy, a biz­ton­sá­gos re­pü­lé­sért élô, an­nak min­den más szem­pon­tot alá­ve­tô, a szak­mai elô­írá­so­kat be­tar­tó és be­tar­ 43

ta­tó, szi­go­rú, ugyan­ak­kor rend­kí­vül hu­má­nus, ki­egyen­sú­lyo­zott egyé­ni­ ség­gé vált, aki­nek el­ve­i­re, pe­da­gó­gi­ai mód­sze­re­i­re nö­ven­dé­kei most, sok év­ti­zed­del ké­sôbb is csak a leg­na­gyobb sze­re­tet és el­is­me­rés hang­ján em­lé­kez­nek. Ha­lász La­jos (ahogy an­nak ide­jén ô hív­ta, a „Kis­ha­lász”) az 1954-es nyír­egy­há­zi vi­tor­lá­zó­re­pü­lô tá­bor­ra így em­lék­szik vis­­sza: „Kot­rás Gá­ bor tá­bor­ve­ze­tô a tá­bor kez­de­tén, az el­sô ke­vés­bé si­ke­res pró­bál­ko­zá­sa­ ink után az­zal a meg­le­pô ki­je­len­tés­sel hí­vott ma­gá­hoz ben­nün­ket, hogy: ‚ti tud­tok re­pül­ni!’, és min­dent el­kö­ve­tett azért, hogy ezt be is bi­zo­nyít­sa. Meg­gyô­zô ér­ve­lé­se és hi­te olyan im­pul­zust, olyan erôt adott szá­munk­ra, hogy úgy néz­tünk rá, mint az Is­ten­re, pe­dig nem Is­ten volt, mert nem úgy vi­sel­ke­dett. Egy­sze­rû­en be­lénk be­szél­te, be­lénk szug­ge­rál­ta, hogy igen­is tu­dunk re­pül­ni, és a tár­sa­ság min­den tag­ja si­ke­re­sen le is ‚C’-vizsgázott. Igaz, Ô mond­ta meg, hogy mit és ho­gyan csi­nál­junk, mi pe­dig azt és úgy csi­nál­tuk. Így az­tán tény­leg si­ke­rült.” Ek­ko­ri­ban már el­kez­dô­dött va­la­mi ha­zánk­ban, ami Gá­bor fi­gyel­mét va­ ló­szí­nû­leg még nem kel­tet­te fel tel­je­sen, de ami ké­sôb­bi pá­lyá­ját erô­sen meg­ha­tá­roz­ta: 1954-ben, a szol­no­ki cu­kor­gyár cél­gaz­da­sá­gá­ban be­in­ dult az üzem­sze­rû me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lés. Igaz, „Da­nit” ek­kor még tel­ jes egé­szé­ben a sport­re­pü­lés kö­töt­te le. An­nál is in­kább, mi­vel az ál­ta­la vég­zett fel­szál­lá­sok gyor­san nö­vek­vô szá­ma, egyé­ni re­pü­lô­tel­je­sít­mé­ nye­i­nek fo­lya­ma­tos ja­vu­lá­sa és re­pült fel­ada­tai kö­ré­nek ki­szé­le­se­dé­se ered­mé­nye­kép­pen, a men­­nyi­ség ek­kor már érez­he­tô mi­nô­ség­be csa­pott át. Eb­ben a fo­lya­mat­ban a re­pü­lô em­ber­bôl már rend­sze­rint ki­kí­ván­ko­ zik a meg­mé­ret­te­tés, a má­sok­kal va­ló ös­­sze­ha­son­lí­tás vá­gya, ami szin­te tör­vény­sze­rû­en a ver­seny­szfé­rá­ba ve­zet.

44

Repülés a hírnév felé 1955 feb­ru­ár­já­ban ün­ne­pel­te har­min­ca­dik szü­le­tés­nap­ját Gá­bor, de ak­ kor még nem is sej­tet­te, men­­nyi szé­pet fog hoz­ni szá­má­ra ez a ke­rek év­szám, hi­szen az iga­zi aján­dé­kok jó­val ké­sôbb ke­rül­tek elô. A kép­ze­let­ be­li szü­le­tés­na­pi tor­tán az el­sô gyer­tya áp­ri­lis ele­jén lob­bant fel: „Da­ni”, pa­rancs­no­ka biz­ta­tá­sá­ra, a HA-BUC lajst­rom­je­lû Zlin 381 „Fecs­ké­vel” be­ne­ve­zett a Ma­gyar Ön­kén­tes Hon­vé­del­mi Szö­vet­ség ál­tal szer­ve­zett mo­to­ros Fel­sza­ba­du­lá­si Csil­lag­tú­rá­ra, és nagy­sze­rû egyé­ni tel­je­sít­mén­­ nyel meg is nyer­te ezt a szép ver­senyt. El­se­jén re­pült fel a du­na­ke­szi re­pü­lô­tér­re, ahon­nan más­nap in­dult a me­zôny, és a két­na­pos ver­seny vé­ gén, har­ma­di­kán es­te már vit­te is ha­za Ste­fi­ké­nek a szép ser­le­get. Pe­dig - mai szem­mel néz­ve - mi­cso­da ne­vek vol­tak ott! A re­pü­lés ko­ráb­bi, ak­ko­ri és ké­sôb­bi pro­fes­­szo­rai: Csa­ná­di Nor­bert, Karsay End­re, Kal­már I. Lász­ló, Borbás Pál, Legenyei La­jos, Kangyal Já­nos, Csá­szár Kár­oly, Szauer End­re, Do­mon­kos Jó­zsef, Pá­lin­kás György … csu­pa ász. Hogy ho­gyan kez­dô­dött Gá­bor szá­má­ra éle­te el­sô ver­se­nye? A Rá­ko­si Má­tyás ha­tal­mas port­ré­já­val dí­szí­tett és fel­lo­bo­gó­zott re­pü­lô­té­ren „áp­ ri­lis 1-én már mo­tor­pró­báz­va állt a ti­zen­hat Fecs­ke és az egyet­len Szokol… A gé­pek sor­so­lá­sa után min­den részt­ve­vô egy is­ko­la­kört re­pült, hogy az eset­le­ges ész­re­vé­telt megtehesse,. Más­nap, áp­ri­lis 2-án Ró­nai Ru­dolf elv­társ, a MÖHSZ ide­ig­le­nes el­nök­sé­gé­nek al­el­nö­ke ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött nyi­tot­ta meg a ver­senyt. Mél­tat­ta a Szov­jet­unió fel­mér­he­ tet­len be­csû se­gít­sé­gét, ame­lyet ha­zánk­nak tíz év alatt a re­pü­lés szá­má­ra nyúj­tott. A to­váb­bi­ak­ban a ver­seny­ben va­ló helyt­ál­lás­ra szó­lí­tot­ta fel a ver­seny­zô­ket.” - ír­ta az áp­ri­lis 10-én meg­je­lent Re­pü­lés. „A fel­sza­ba­du­lá­si csillagtúra… mó­dot adott ar­ra, hogy re­pü­lô­ink na­ vi­gá­ci­ó­ból, ma­gas­ság­tar­tás­ból, le­szál­lás­ból vizs­gáz­za­nak, és ös­­sze­mér­ jék re­pü­lô­fe­gyel­mü­ket, tu­dá­su­kat. A csil­lag­tú­rán, amit 1955 áp­ri­lis el­sô 45

nap­ja­i­ban ren­dez­tek meg, ma­gas­ság­tar­tás, (plusz-mí­nusz 50 m meg­en­ ge­dett in­ga­do­zás­sal), a for­du­ló­pont­ok­ra fél­per­ces pon­tos­ság­gal va­ló ér­ ke­zés, és le­szál­lás­nál a jel mel­let­ti há­rom pon­ton va­ló föl­det érés volt a pon­to­zá­sos ver­seny kö­ve­tel­mé­nye. Alagról in­dul­tak, és Bol­dog - Szol­nok - Fá­bi­án­se­bes­tyén - Mezômagyar -Hajdúszoboszló volt az út­vo­nal. Itt le­száll­tak, majd a Nyír­egy­há­za kör­nyé­ki ta­nya­vi­lág, Újcsanálos - Né­ gyes - Gyön­gyös­ha­lász, és Alag volt a vég­cél. A for­du­ló­pont­okon órán­ ként vál­toz­ta­tott jel­zé­se­ket he­lyez­tek el, ame­lye­ket a pi­ló­ták kö­te­le­sek vol­tak fel­je­gyez­ni, a for­du­ló­pont­ok át­re­pü­lé­sé­nek idô­pont­já­val együtt. A ver­se­nyen 17 Zlin 381 tí­pu­sú gép­pel vet­tek részt a pi­ló­ták. A ver­seny vég­ered­mé­nye nagy küz­de­lem után ala­kult ki,: 1. Kot­rás Gá­bor, 2. Nóg­ rá­di Mi­hály, 3. holt­ver­seny­ben Karsai End­re és Csa­ná­di Nor­bert. Ez a csil­lag­tú­ra jó be­ve­ze­tô­je volt a ké­sôb­bi ha­son­ló ver­se­nyek­nek, ame­lyek hoz­zá­já­rul­tak mo­to­ros re­pü­lô­ink ma­gas fo­kú to­vább­kép­zé­sé­hez.” - áll a ma­gyar re­pü­lés tör­té­ne­té­nek ‚bibliájában’14 (csak a pon­to­sí­tás ked­vé­ ért: bár min­den tisz­te­le­tem a szer­zô­ké, el­lent kell mon­da­nom az idé­zett könyv azon ál­lí­tá­sá­nak, ami a csil­lag­tú­ra egy­sé­ges gép­park­já­ra vo­nat­ ko­zott, hi­szen, a 16 Zlin 381 „Fecs­ke” mel­lett, Mérei Ist­ván a HA-BEI lajst­rom­je­lû Meta Sokol nyer­gé­ben re­pül­te vé­gig a ver­senyt, er­rôl fény­ kép is meg­je­lent a Re­pü­lés fen­tebb idé­zett, 1955/7. szá­má­ban). Az út­vo­nal­ról „Két na­pig a le­ve­gô­ben” cím­mel Né­me­ti Gyu­la írt ös­­ sze­fog­la­lót a Nép­sport ha­sáb­ja­in. „Bol­dog - Szol­nok - Fábiánsebestyén - Me­zô­me­gyer - Haj­dú­szo­bosz­ló. 400 m. ma­gas­ság. A meg­adott he­lye­ken 100 m-re kell eresz­ked­ni és fel­je­gyez­ni a jelzéseket… Fábiánsebestyén már itt van alat­tunk - de se­hol sem­mi. Kot­rás egy bal­for­du­lót csi­nál, s eb­ben a pil­la­nat­ban már ész­re is ve­szi azt az L-ala­kú je­let az egyik út­ke­ resz­te­zô­dé­sen. Egy pil­la­nat­tal ké­sôbb már szin­te” fej­re áll” a „Fecs­ke”, úgy csap rá a cél­ra. Igaz, hogy ez leg­alább olyan hi­ba, mint­ha két per­cet ké­sett vol­na, - ugyan­is a sül­­lye­dést is elô­írás sze­rint kel­lett vol­na vég­re­ haj­ta­ni. De ha már meg­tör­tént, megtörtént… Haj­dú­szo­bosz­lón - nem­hi­ á­ba ide­va­ló­si Kot­rás Ga­bi - ötös­re si­ke­rül a le­szál­lás. Es­te a re­pü­lô­tér ‚le­gény­szál­lá­sán’ le­fek­vés elôtt jó hírt ka­punk. Kot­rás Ga­bi az el­sô na­ pon az elô­ke­lô har­ma­dik (va­ló­já­ban az 5. - Re­pü­lés 1955/7.) he­lyen vég­ zett. (Hát­ha még az a fábiánsebestyéni „sturcz” el­ma­radt volna...)…” 46

A csillagtúra útiterve (Repülés, 1955/7. szám)

47

„’Most tak­ti­kát vál­toz­ta­tok - mond­ja Kot­rás a ko­ra reg­ge­li mo­tor­pró­bán, ami­kor a ve­ze­tô­ka­bin­ba bú­junk a csí­pôs hi­deg elôl. - Az egyes cél­pont­ ok­nál a fe­le úton egy perc elônyt szer­zek, és a hát­ra­lé­vô ki­lo­mé­te­re­ket az­tán má­sod­perc­re nyu­god­tan beütemezhetem’…Berkes - Új­csa­lá­nos Né­gyes - Gyön­gyös­ha­lász - Alag. Ez az új út­vo­nal. Teg­nap dél­re ke­rül­ tünk, most észak­ra me­gyünk. Teg­nap a szél volt az el­len­ség - ma a ki­tû­nô vi­tor­lá­zó idô. A tak­ti­ka azon­ban kitûnô…A csil­lag­tú­rán az el­sô he­lyet Kot­rás Gá­bor if­jú re­pü­lô nyer­te el.”

A késôbbi gyôztes, Kotrás Gábor hibátlan jelleszállása Hajdúszoboszlón, az 1955. évi I. Felszabadulási Csillagtúrán (Kotrás-archív)

Az a haj­dú­szo­bosz­lói éj­sza­ka min­den bi­zon­­nyal „Da­ni” szá­má­ra volt a leg­hos­­szabb, mi­vel az el­sô na­pon el­ért 5. hely bir­to­ká­ban nyil­ván rá­ér­ zett, hogy „fel­jebb” is le­het ke­res­ni­va­ló­ja. Az el­sô he­lyet tény­leg fel­sôbb ré­gi­ó­ban ke­res­te meg, hi­szen - ami­rôl sem az idé­zett könyv, sem Né­me­ti Gyu­la nem tett em­lí­tést - a vis­­sza­ú­ti fel­ada­tot 900 m ma­gas­ság­ban kel­ lett vég­re­haj­ta­ni­uk. A ver­senyt vé­gül is, meg­le­he­tô­sen fö­lé­nyes, 1420 pon­tos tel­je­sít­mén­­nyel, Kot­rás Gá­bor nyer­te, míg a má­so­dik he­lye­zett, 1295 pon­tos gyô­ri Nóg­rá­di Mi­hály, és a har­ma­dik he­lyen osz­to­zó két nagy­ágyú: Csa­ná­di Nor­bert és Karsay End­re kö­zött mind­ös­­sze öt pont volt a kü­lönb­ség. 48

A boldog gyôztes egész oldalas fényképe a Repülés 1955. évi 8. számának címoldalán

49

Az­tán - evés köz­ben - meg­jött az ét­vágy is. Az 1950-ben meg­re­pült vi­tor­ lá­zó­re­pü­lô ‚D’-vizsga fé­nye öt év után már bos­­szan­tó­an meg­ko­pott, va­la­ hol na­gyon ben­ne is volt már Gá­bor­ban az arany­ko­szo­rú meg­re­pü­lé­sé­nek vá­gya. Vég­re ez a nap is el­ér­ke­zett. Ha be­tû­misz­ti­ká­val fog­lal­koz­nék, azt is mond­hat­nám, hogy a sors egy be­tût té­ve­dett: a von­ta­tás­ból el­star­tolt, HA-4137 lajst­rom­je­lû „Jú­ni­us 18” ülé­sé­ben 1955. jú­li­us 18-án si­ke­rült meg­re­pül­ni az eh­hez szük­sé­ges tá­vot és ma­gas­sá­got, a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér és Kaposmérô ke­le­ti szé­le kö­zött, „zi­va­tar­fel­hô­ben, a gép fo­ ko­za­tos el­je­ge­se­dé­se köz­ben”- aho­gyan er­rôl a Haj­dú-Bi­ha­ri Nap­ló 1955. 07. 28. szá­ma tu­dó­sí­tott. A ‚bib­lia’’ ezt így tart­ja nyilván: „A vi­tor­lá­zó­ re­pü­lés kez­de­te óta arany­ko­szo­rút re­pült ma­gyar re­pü­lôk név­so­ra 1945tôl: 9. Kot­rás Gá­bor” (a jó ba­rát, Csa­ná­di Nor­bert a 10.! - a szer­zô) 14. „Iga­zo­lom, hogy Kot­rás Gá­bor az Arany­ko­szo­rú fel­té­tel­ét tel­je­sí­tet­te, és egy­ben a gyé­mánt­ko­szo­rú el­sô fel­ada­tát vég­re­haj­tot­ta” (alá­írás Papp La­ jos) - áll a re­pü­lés­ve­ze­tô be­jegy­zé­se a start­nap­ló az­na­pi ol­da­lán. A kép­ ze­let­be­li szü­le­tés­na­pi tor­ta má­so­dik gyer­tyá­ja is fel­lob­bant te­hát! Aho­ gyan az a nagy­könyv­ben ír­va va­gyon: „3536 m, 313 km-rel E- vizs­gát tett, a H-9 jel­vény (arany­ko­szo­rús) vi­se­lé­sé­re jo­go­sult”.

A HA-4137 nyergében (Kotrás-archív)

50

A szép tel­je­sít­mény nem­csak tár­sai, de pa­rancs­no­kai el­is­me­ré­sét is ki­vál­ tot­ta. „Ér­de­mes Spor­to­ló jel­vényt kap­tam, ami­kor meg­re­pül­tem az arany­ ko­szo­rút 1955-ben”- em­lék­szik er­re vis­­sza Gábor13. Nyil­ván nem volt el­le­né­re az sem, hogy el­ért ered­mé­nye­it szár­nyá­ra kap­ta a hír, hogy sze­mé­ lyé­vel, tel­je­sít­mé­nye­i­vel et­tôl kezd­ve idôn­ként a saj­tó is fog­lal­ko­zott. Gon­ do­lom, azért ne­he­zen tud­ta lep­lez­ni meg­ha­tott­sá­gát, ami­kor az új­ság­ban egyik nö­ven­dé­ké­nek Ró­la szó­ló írá­sát ol­vas­ta. A „Kot­rás Gá­bor a Ti­sza­ vi­dék el­sô ‚arany­ko­szo­rús’ sport­re­pü­lô­je!” cím­mel a he­lyi lap­ban meg­je­ lent cikk nyil­ván va­la­men­­nyi, a Mes­ter­re fel­né­zô nö­ven­dé­ké­nek vé­le­mé­ nyét tük­röz­te. „A nagy­sze­rû tel­je­sít­mény ér­té­két még csak eme­li az, hogy az arany­ko­szo­rú­nak ezt a fel­ada­tát or­szág­ha­tá­ron be­lül, egye­nes vo­na­lon még csak két íz­ben si­ke­rült meg­re­pül­ni. Ez az ered­mény mél­tó ko­szo­rú­ja az ‚öreg’ re­pü­lô fá­rad­sá­gos mun­ká­já­nak, aki a hét­köz­nap­okon azon fá­ra­do­ zik, hogy a le­ve­gô meg­hó­dí­tá­sá­ra ne­vel­je az if­jú­sá­got. Bogdándi Ti­bor és Honti Zol­tán ezüst­ko­szo­rú­ja, - kö­zel 100 ki­lo­mé­ter cél­táv re­pü­lé­se - Mórik Gyu­la és Rojcsek Fe­renc C-vizsgások 1800 il­let­ve 2100 mé­te­res ma­gas­ ság­re­pü­lé­se, Ber­tók Csa­ba és Madar Sán­dor C-vizsgája, Harsányi Mik­lós és Ilyés Dé­nes A-vizs­gá­ja az Ô fá­rad­sá­gos mun­ká­já­nak ered­mé­nyes­sé­gét iga­zol­ja. - Tannenbaum Gusz­táv C vizs­gás re­pü­lô”. A re­pü­lés vég­sô so­ron nem kö­te­le­zô tan­tárgy, de aki oda megy, nyil­ván azért je­lent­ke­zik egy re­pü­lô­klub­ba, mert meg akar­ja ta­nul­ni. A nö­ven­dé­ kek - mint ta­pasz­tal­tabb pi­ló­ták­ra, akik­tôl re­pül­ni ta­nul­hat­nak - a leg­több ok­ta­tó­ra fel­néz­nek, de et­tôl még nem biz­tos, hogy ra­jon­ga­nak is ér­te. Gá­bort di­csé­ri, hogy a fen­ti kis írás­ból, az Ô ese­té­ben, a ra­jon­gás is egy­ ér­tel­mû­en ki­érez­he­tô. A haj­dú­szo­bosz­lói hét­köz­nap­ok per­sze nem­csak er­rôl szól­tak, hi­szen Gá­ bor, ok­ta­tói-ne­ve­lôi el­fog­lalt­sá­gai mel­lett, mint von­ta­tó­pi­ló­ta is nap­ról nap­ra helyt­állt ezek­ben a hó­na­pok­ban. Pél­dá­ul a két nem­ze­ti vi­tor­lá­zó­ ver­se­nyen, me­lye­ket 1955-ben és 1956-ban is Haj­dú­szo­bosz­lón ren­dez­ tek meg. Igaz, a má­ju­si esôk mi­att mind­két ver­se­nyen csak há­rom-há­rom ver­seny­szá­mot tud­tak le­bo­nyo­lí­ta­ni. A leg­na­gyobb ki­hí­vást még­sem ezek a fel­ada­tok je­len­tet­ték. 1955-ben el­tá­vo­zott a ko­ráb­bi re­pü­lô­tér-pa­ rancs­nok, Bé­késsy Gá­bor, és a re­pü­lô­tér-pa­rancs­no­ki tiszt­ség ter­hei Gá­ bor vál­la­i­ra ke­rül­tek. Rá­adá­sul ak­kor, ami­kor to­váb­bi két mun­ka­társ (egy ok­ta­tó és egy von­ta­tó­pi­ló­ta) tá­vo­zá­sá­val egyéb­ként is meg­gyen­gült a re­ 51

pü­lô­té­ri ál­lo­mány. Kot­rás Gá­bor te­hát re­pü­lô­tér-pa­rancs­no­ki be­osz­tás­ba ke­rült, ez­zel egyi­de­jû­leg a me­gyei re­pü­lô­klub ki­kép­zés­ve­ze­tô­je lett, és - ter­mé­sze­te­sen - ok­ta­tott. Ami ez­zel jár, ren­ge­te­get re­pült. Pél­dá­ul 1956 áp­ri­lis 8-án negy­ven­négy, 12-én hu­szon­nyolc, 14-én hu­szon­hét fel­szál­ lá­sa volt a két­kor­má­nyos If­jú­ság­gal. Eb­bôl a tí­pus­ból 1956 fo­lya­mán két pél­dányt ka­pott a re­pü­lô­klub (az If­jú­ság B vál­to­za­tot). A nagy, egy­más mö­göt­ti ülé­ses fém­gép ugyan­olyan új ka­land volt „Da­ni” szá­má­ra, mint az ál­ta­la ugyan­eb­ben az év­ben „fel­fe­de­zett” Weihe, Fer­ge­teg és Super Fer­ge­teg tel­je­sít­mény­gé­pek. Az új­don­sült repülôtérparancsnok az egyéb fel­ada­tok­ban is „oda­tet­te” ma­gát, az 1956 jú­li­u­sá­ban in­dí­ tott vi­tor­lá­zó ok­ta­tói tan­fo­lya­mot pél­dá­ul von­ta­tó­pi­ló­ta­ként is ki­ szol­gál­ta, és ko­moly részt vál­lalt az ek­kor be­in­dult kis­gé­pes ej­tô­ er­nyôs ug­ra­tás pi­ló­ta­fel­ada­ta­i­ból is. Hogy ho­gyan ju­tott mind­er­re ide­je? Éle­tét tel­je­sen ki­töl­töt­te a re­pü­lés, a start­nap­lói bejegy­zé­sek a két év alatt csak­nem hat­száz mo­ to­ros, és több mint nyolc­száz vi­ tor­lá­zó fel­szál­lás­sal gya­ra­pod­tak (meg­jegy­zés: az 1955.07.24 után be­jegy­zett ada­to­kat utó­lag, 1956ban ír­ták alá). Ez a portré az Érdemes Sportoló díj átvétele idején készült (Bogdándiarchív)

Mind­ezek el­le­né­re, Gá­bor úgy gon­dol­ta, hogy nem csak re­pü­lés­ bôl áll az élet. 1956 szep­tem­ber 1-én be­irat­ko­zott a Mechwart And­rás Gé­pi­pa­ri Tech­ni­kum le­ve­le­zô ta­go­za­tá­ra, és ott is meg­fe­le­lô­en helyt­állt: az el­sô évet jó ered­mén­­nyel ab­szol­vál­ta. Ek­kor­tájt lé­pett be a szak­szer­ ve­zet­be is, ami a ké­sôb­bi­ek so­rán al­kal­mat adott ar­ra, hogy - ott­hon­ról va­ló ál­lan­dó tá­vol­lét­ének „bû­ne­i­ért” - Ste­fi­ke elôtt leg­alább éven­te egy­ szer ve­ze­kel­hes­sen. Az egy- vagy két­he­tes üdü­lô­be­uta­lók fel­hasz­ná­lá­sa ide­jén ek­kor vég­re fo­lya­ma­to­san együtt le­he­tett a csa­lád. 52

A Fecske-kötelék vezérgépében: Kotrás Gábor (Kotrás-archív)

Az­tán zi­va­ta­ros idôk jöt­tek, de az új re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok ek­kor is a he­lyén volt. Ahogy pár év­vel ké­sôbb Pethes Sán­dor a Re­pü­lés­ben, az „Egy va­ló­ra vál­tott álom” cí­mû cik­ké­ben ír­ta er­rôl az idô­szak­ról: „Haj­ dú­szo­bosz­lón vi­gyáz­nak a sport­re­pü­lôk. Nem en­ge­dik, hogy bár­ki, vagy bár­mi za­vart okoz­has­son. A re­pü­lô­te­ret úgy ôr­zik, mint fél­tett kin­cset. Meg­szo­kott mun­ká­ju­kat vég­zik, óv­ják az üzem­anya­got. Nem hi­á­ba. Ami­ kor Bu­da­pes­ten üzem­anyag­ra van szük­ség, a deb­re­ce­ni re­pü­lôk se­gí­te­ nek.” Az­tán új­ra bé­kés na­pok jöt­tek. Az ok­tó­be­ri ese­mé­nyek ál­tal ki­ vál­tott tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok ter­mé­sze­te­sen a sport­re­pü­lés sze­re­pét és ak­ko­ri struk­tú­rá­it sem hagy­ták érin­tet­le­nül. Ami Haj­dú­szo­bosz­lót il­le­ti, ez töb­bek kö­zött az­zal is járt, hogy 1957-tôl a me­gyei re­pü­lô­klub tag­jai már nem kap­tak in­gye­nes élel­me­zést a nyá­ri tá­bo­rok­ban. Kot­rás Gá­bor mel­lett csak Sza­bó Já­nos han­gár­mes­ter és Szé­kely Im­re sze­re­lô ma­rad­ ha­tott meg füg­get­le­ní­tett ál­lo­mány­ban. Sze­ren­csé­re már csa­ta­sor­ba le­he­ tett ál­lí­ta­ni a két nem­rég ki­ne­ve­zett tár­sa­dal­mi ok­ta­tót, Bogdándi Ti­bort 53

és Berbik Sán­dort, ami ko­moly se­gít­sé­get je­len­tett a fi­a­tal re­pü­lô­tér-pa­ rancs­nok szá­má­ra. Gá­bor szá­mos, ko­ráb­ban fel­so­rolt be­osz­tá­sa idô­köz­ ben egy na­gyon fon­tos újab­bal egé­szült ki: apa lett. 1957. már­ci­us 12-én szü­le­tett meg az egyet­len utód, a kis Gá­bor, aki öröm­te­li vál­to­zást ho­zott a csa­lád éle­té­be.

A PO-2 HA-PAK nyergében, 1957. szeptember (Kotrás-archív)

A parancsnoki és oktatói feladatok mellett olykor jutott azért idô a saját teljesítmények „fényesítésére” is. Május 16-án egy 5 óra 56 perces hurkot repült „Dani” a HA-4070 Június 18 nyergében, Hajdúszoboszló - Nyír­ egyháza - Hajdúszoboszló között, 2070 m-es csúcsmagassággal, de ezeket már másnap „felülírta” egy 7 óra 2 perces, 2320 m magasságot elérô re­ püléssel. Még ebben az évben több sikeres távrepülést is végrehajtott Haj­ dúszoboszlóról, többek között Szentesre, Nyíregyházára és Gyöngyösre, egyre javuló eredményekkel. A gyöngyösi útvonalon, de­cem­ber harmadi­ kán például 3100 m magasságot abszolvált a HA-4209 jelû Super Futárral. Ad­dig azért tör­tént egy és más. A leg­fon­to­sabb: Gá­bor be­ne­ve­zett és helyt állt éle­te el­sô vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ver­se­nyén, amely - a részt­ve­vô szov­ jet, cseh­szlo­vák, len­gyel, ro­mán, ju­go­szláv és bol­gár ver­seny­zôk jó­vol­ tá­ból - egy­ben nem­zet­kö­zi ver­seny is volt. 54

Indulás elôtt a Június 18. „1957-ben ezzel a géppel vettem részt a vit. nemzeti versenyen és lettem a válogatott keret tagja (1957-1968 között)” - írta a kép hátuljára „Dani”. (Kotrás-archív)

Jú­li­us 1-15. kö­zött Du­na­ke­szin zaj­lott ez az ese­mény, a ha­zánk­ban ad­dig ren­de­zett leg­na­gyobb ilyen ver­seny, me­lyen Gá­bor a HA-4134 lajst­rom­ je­lû Jú­ni­us 18 gép­pel ver­seny­zett. Pon­tos re­pü­lés­sel a nyol­ca­dik he­lyen vég­zett, és re­mek ered­mé­nyé­vel be­ke­rült a vi­tor­lá­zó vá­lo­ga­tott ke­ret­ be, ami szép so­ro­zat kez­de­tét je­len­tet­te: et­tôl kezd­ve, egé­szen 1968-ig, ke­ret­tag­ként ve­he­tett részt min­den év­ben a nem­ze­ti vi­tor­lá­zó ver­se­nye­ ken. Örö­mét fo­koz­ta, hogy a ver­senyt kö­ve­tô­en Du­na­ke­szin volt al­kal­ ma ki­pró­bál­ni két, ál­ta­la ko­ráb­ban még nem re­pült tí­pust, így - egy-egy fel­szál­lás ere­jé­ig - a „Jaskolka” és „Kosava” is be­ke­rült a start­nap­ló­ba. Ez sem volt egy egyszerû esztendô. Ha az elôzô két év repüléseinek számáról az jutott eszünkbe, hogy hogyan jutott minderre idô, mit 55

Igazi pilótaöröm. Kotrás Gábor és Békéssy Gábor repülôtér-parancsnok (Kotrás-archív)

56

mond­ha­tunk az 1957-ben tel­je­sí­tett több mint hét­száz fel­szál­lás­ról? Az ered­mé­nyek min­den­eset­re ön­ma­guk­ért be­szél­nek. Kot­rás Gá­bor, egész évi tel­je­sít­mé­nye alap­ján, 16714 pont­tal az egyé­ni vi­tor­lá­zó ver­seny 6. he­lye­ zé­sét ér­te el, és nagy sze­re­pe volt ab­ban, hogy klub­ja az éves ér­té­ke­lé­sé­ nél a 14. he­lyet sze­rez­te meg. A le­ve­le­zô ta­go­zat éves bi­zo­nyít­vá­nya egy jeg­­gyel ugyan rom­lott, de ki bán­ta ezt ilyen el­len té­te­le­zés mel­lett? Aki egy­szer be­le­sza­golt a nem­zet­kö­zi ver­se­nyek lég­kö­ré­be, azt a to­váb­ bi­ak­ban már vonz­zák az ilyen ki­hí­vá­sok. Gá­bor­ral is ez tör­tént, bár, a Rimnicu Sarat-i ha­di­fo­goly­tá­bor em­lé­ké­vel a há­ta mö­gött, nem a leg­ vi­dá­mabb ér­zé­sek­kel ké­szült Ro­má­ni­á­ba. Et­tôl füg­get­le­nül na­gyon jól tel­je­sí­tett. A ma­gyar re­pü­lés ‚tör­té­ne­lem­könyv­ének’ szá­raz ada­tai sze­rint „1958-ban ren­dez­ték meg az V. Ro­mán Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­ senyt Pi­tes­ti­ben, ahol 17 ro­mán ver­seny­zô mel­lett két ma­gyar ver­seny­zô in­dult. Kot­rás Gá­bor do­bo­gó­ra állt az ered­mény­hir­de­tés­nél, mert vég­ ered­mény­ben 3. lett, Harai Im­re pe­dig a 10. he­lye­zést fog­lal­ta el.” 14 A start­nap­ló jú­li­us 8. és 22 kö­zött ro­má­ni­ai re­pü­lé­sek so­rát rög­zí­tet­te, így azt is, hogy Gá­bor a Nagy­vá­rad - Dé­va - Pitesti út­vo­na­lon, Dé­va köz­ben­ sô le­szál­lást kö­ve­tô­en ér­ke­zett Pitestibe a HA-4209 je­lû Super Fu­tár­ral, amel­­lyel mind­vé­gig ver­seny­zett, és azt is, hogy az utol­só na­pon to­váb­bi két, ro­mán gyárt­má­nyú vi­tor­lá­zó­gép ke­rült re­pült tí­pu­sa­i­nak gyûj­te­mé­ nyé­be: elôbb az IS3d, majd - két­szer egy­más után - a Pescarus (min­ den va­ló­szí­nû­ség sze­rint vé­let­le­nül ke­rült a mo­to­ros nap­ló­ba ti­ze­di­kén egy IS3d bejegy­zés - mo­to­ros gép­pel von­tat­ha­tott egyet ta­lán?). Ek­kor még nyil­ván nem sej­tet­te, hogy az IS-család egy má­sik tag­já­val maj­ dan mek­ko­ra öröm­re­pü­lé­se­ket fog vé­gez­ni a „dé­li­báb­ok légterében”15. A start­nap­ló ak­tu­á­lis ol­da­lá­nak al­ján ro­mán bé­lyeg­zô­le­nyo­mat és egy fur­csa be­jegy­zés em­lé­kez­tet ezek­re a napokra: „Popa Dvidiu MrPaul Grecianu No 39, Raion 1 Mai Bucuresti, Rominia.” Amúgy nem ma­radt sok ide­je Gá­bor­nak eb­ben az év­ben a vi­tor­lá­zás­ra: a mo­to­ros re­pü­lés, kü­lö­nö­sen a PO-2 gé­pe­ken vég­zett ren­ge­teg von­ta­tá­si, ej­tô­er­nyôs ug­ra­tá­si fel­adat (515 fel­szál­lás!) szin­te a tel­jes ide­jét igény­be vet­te. Azért a „Fecs­két” sem ha­nya­gol­ta el. Be­jegy­zés a mo­to­ros re­pü­ lé­si nap­ló­ból, 1958. 10. 05-én: „El­len­ôriz­tem Z381 tip. rg. bal ülé­sé­bôl. Össz. oszt. „5” Az ell. so­rán fel­ada­tát jól vég­re­haj­tot­ta. Ok­ta­tást és el­ 57

len­ôr­zést vé­gez­het. Nö­ven­dék egye­dül re­pü­lést en­ge­dé­lyez­het. „ - alá­írás: Gu­lyás Fe­renc fô­elô­adó, bé­lyeg­zô: MHS Re­pü­lô­tér Pa­rancs­nok­ság Haj­dú­szo­bosz­ló. A re­pü­lô­klub fô fel­ada­ta 1958-60 kö­zött to­vább­ra is a vi­tor­lá­zó és mo­to­ros és ej­tô­er­nyôs kép­zés volt, me­lyet éves fel­adat­terv alap­ján vé­gez­tek. A már­ci­us­ban szo­ká­sos ta­va­szi szem­lék alap­ján „több éven ke­resz­tül nyer­te el az el­sô he­lyet Hajdúszoboszló”.15

Akkor most gázt adunk: „Dani” a HA-PAK ejtôernyôs-ugrató és vontatógép vezetôülésében (Kotrás-archív)

Hogy re­pül az idô! Hogy Gá­bor 1959-ben már ve­te­rán­nak szá­mí­tott a sport­re­pü­lés­ben, ar­ra az MHS-tôl ka­pott 10 éves ju­bi­le­u­mi ok­le­vél is em­lé­kez­tet­te. Nem tud­ni, el­ju­tott-e hoz­zá, és ha igen, fog­lal­koz­tat­ta-e a Re­pü­lô­gé­pes Nö­vény­vé­dô ál­lo­más feb­ru­á­ri meg­ala­ku­lá­sá­ról szó­ló hír, min­den­eset­re sok fi­gyel­met nem szen­tel­he­tett ne­ki, volt dol­ga ép­pen elég. Jó­val ke­ve­seb­bet ült ugyan a pi­ló­ta­ülés­ben, mint az azt meg­elô­zô évek­ben, de ezek a re­pü­lé­sek már nem an­­nyi­ra a min­den­na­pos, egy­han­ gú von­ta­tói és ok­ta­tói mun­kát, ha­nem sok­kal in­kább a re­pü­lô egyé­ni­ ség ki­tel­je­se­dé­sét, ön­meg­va­ló­sí­tá­sát szol­gál­ták: a ver­seny­szfé­ra sok-sok 58

gya­kor­lást kö­ve­telt. Vá­lo­ga­tott ke­ret­tag­ként hol is kezd­het­te vol­na a vi­ tor­lá­zó­re­pü­lô évet, mint Du­na­ke­szin? Az­nap pont Nô­nap volt, és Ô nem tu­dott ha­za­men­ni, de azért an­­nyit üzent Ste­fi­ké­nek: a vi­rág majd megy. Áp­ri­lis-má­jus­ban több szép tá­vot és hur­kot re­pült a HA-4209 je­lû Super Fu­tár­ral, hogy csak a Haj­dú­szo­bosz­ló - Du­na­ke­szi - Nád­ud­var kö­zöt­ti 320, vagy a Bé­kés­csa­ba - Má­té­szal­ka - Bé­kés­csa­ba kö­zöt­ti 260 km-es út­vo­na­lat em­lít­sem. Az utób­bin 2800 m ma­gas­sá­got ért el, de ez­zel nyil­ván nem volt meg­elé­ged­ve, mert jú­ni­us 10-én, csak­nem négy év­vel a tá­vol­sá­gi fel­té­tel meg­re­pü­lé­sét kö­ve­tô­en, a HA-4209 nyer­gé­ben 5500 m ma­gas­ság­gal tel­je­sí­tet­te a gyé­mánt­ko­szo­rú ma­gas­sá­gi fel­té­tel­ét is. Ahogy azt a re­pü­lé­si nap­ló be­jegy­zé­se la­ko­ni­kus rö­vid­ség­gel rög­zí­tet­te: „A mai na­ pon gyé­mánt ma­gas­sá­got re­pült.” Az­tán volt „Da­ni­nak” még egy gyö­ nyö­rû él­mé­nye, jú­ni­us 20-án: „mû­re­pü­lés Csa­ná­di ok­ta­tó­val”, ami­kor a ré­gi jó ba­rát egy Jak-11 „Ölyv” ülé­sé­ben mu­ta­tott be íze­lí­tôt a tí­pus ak­ ro­ba­ti­kus ké­pes­sé­ge­i­bôl. Men­­nyi szép do­log tör­tént már ed­dig is, pe­ dig a ver­seny­évad még csak ez­után kez­dô­dött! 1959. jú­li­us 5-19. kö­zött ren­dez­ték Du­na­ke­szin a Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­senyt, ahol Gá­ bor a már em­lí­tett Super Fu­tár­ral állt rajt­hoz a stan­dard osz­tály­ban. A har­ ma­dik ver­seny­na­pon, a Du­na­ke­szi Nyír­egy­há­za - Du­na­ke­szi 200 km hu­ rok meg­re­pü­lé­se alap­ján, 536 pont­tal a 4., az ötö­dik na­pon a Du­na­ke­szi - Maklártállya - Nyárlôrinc - Du­na­ ke­szi 310 km há­rom­szög után, 930 Az a jellegzetes, huncutkás, „Danis” pont­tal az 5., a he­te­dik na­pon pe­dig, mosoly az 1959-es Repülési Napló a Du­na­ke­szi-Haj­dú­szo­bosz­ló - Dé­ elejérôl (Kotrás-archív) vaványa cél­táv le­re­pü­lé­sét kö­ve­tô­en 709 pont­tal a 3. he­lyen sze­re­pelt! A töb­bi nap tel­je­sít­mé­nye nem si­ke­rült ilyen jól, az ös­­sze­sí­tés­ben Gá­bor a 7. he­lyet sze­rez­te meg, 4743 pont­tal. Ez ugyan nem adott okot a ki­tö­rô öröm­re, vi­szont nyil­ván sok to­váb­bi, ér­ té­kes ta­nul­ság­gal szol­gált a ver­seny­zés tu­do­má­nyát il­le­tô­en. 59

A ver­seny­sze­zon vé­gez­té­vel a hét­köz­nap­ok mo­to­ros fel­ada­to­kat is hoz­ tak. „Da­ni”, más ki­vá­lasz­tott tár­sa­i­val együtt, egy hé­tig gya­ko­rol­ta, az­tán „éles­ben” is be­mu­tat­ta az au­gusz­tus 20-i kö­te­lék­von­ta­tást. Úgy lát­szik, Csa­ná­di Nor­bert be­mu­ta­tó­ja ked­vet csi­nált Ne­ki a mo­to­ros mû­re­pü­lés­ hez is. A de­cem­ber­ben meg­ér­ke­zett Z-226 „Tré­ner” nyer­gé­ben ok­ta­tó­val vég­zett 5, majd egye­dül re­pült ti­zen­egy is­ko­la­kör, és egy lég­tér­re­pü­lés után, de­cem­ber 16-án „p. o. (pi­ló­ta ok­ta­tó­val) mûrep”, a kö­vet­ke­zô na­pon pe­dig „pemü” (pi­ló­ta egye­dül mûrepül) be­jegy­zés ke­rült a start­könyv­be. Szép pi­ló­ta­éve volt az 1959-es esz­ten­dô Gá­bor­nak. De­cem­ber­ben, a „Tré­ner” mel­lett, elô­ször re­pült az R-18 „Ká­nya” von­ta­tó­gép­pel, de az év so­rán a vi­tor­lá­zó­gé­pek kö­zött is ta­lál­ko­zott új tí­pu­sok­kal: ki­pró­bál­ hat­ta a Blanik-ot, a Libelle-t, és tró­fe­ái kö­zé ke­rült egy start ere­jé­ig a fe­lejt­he­tet­len ter­ve­zô, Rubik Er­nô el­sô hul­lá­mo­sí­tott fe­lü­le­tû gé­pe, az R-23 „Gé­bics”. Az­tán 1960 to­váb­bi tí­pu­so­kat ho­zott: egye­dül a mo­to­ros D-20 „Paj­tás” gép­pel ti­zen­nyolc fel­szál­lá­sa volt Gá­bor­nak, me­lyek so­ rán 16 óra 22 per­cet mû­re­pült, és ott volt a két vi­tor­lá­zó­gép, a „Mo­kány” és a „Si­rály” is. Ek­kor per­sze már a „Tré­ner” volt a nagy ked­ven­ce, bár a mo­to­ros re­pü­lé­si le­he­tô­sé­gek kö­zül ma­ga­san a PO-2 von­ta­tó­fel­ada­ tok vit­ték el a leg­több star­tot. A té­li szak­szol­gá­la­ti-meg­újí­tást kö­ve­tô­en, má­jus­ban Z-226 mû­sza­ki vizs­gát tett „sár­kány 4, mo­tor 4, klgs 4, a tí­ pu­son a ki­kép­zést meg­kezd­he­ti” ered­mén­­nyel, majd el­len­ôr­zô re­pü­lé­sen bi­zo­nyí­tott. „El­len­ôriz­tem Z226T hát­só ülé­sé­bôl. Össz. 5 (ki­vá­ló). Rep. El­len­ôr­zés so­rán a fel­ada­tot ki­vá­ló­an haj­tot­ta vég­re. A ne­ve­zett tí­pu­son re­pül­het ill. ok­tat­hat” - áll a jú­li­us 25-i be­jegy­zés a start­könyv­ben. Ter­mé­sze­te­sen a mo­to­ros re­pü­lés „Da­ni­nak” csak az egyik szí­ve-csücs­ ke, hi­szen ek­kor már rend­sze­re­sen együtt edz, és ké­szül a vi­lág­baj­nok­ ság­ra a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô vá­lo­ga­tott töb­bi tag­já­val: Opitz Nán­dor­ral, Kisely Er­nô­vel és Tury Kor­nél­lal. „Ar­ra büsz­ke va­gyok, hogy én va­gyok az el­sô vi­dé­ki, aki ilyen je­len­tôs vá­lo­ga­tott­ba be­ke­rül­tem. Az el­mé­le­tin nagy­részt ott­hon rág­tam át ma­gam. Nem volt kön­­nyû, mert a tech­ni­kum IV. osz­ tá­lyát is vég­zem. Rö­vi­de­sen be­adom az ös­­szes raj­zo­kat és a vizs­gák­ra ha­lasz­tást ké­rek, mert ép­pen ab­ban az idô­szak­ban lesz az edzô­tá­bor. Az is­ko­la meg­vár, de a VB nem.” - nyi­lat­ko­zik a Re­pü­lés ri­por­te­ré­nek. A jó tel­je­sít­mé­nyek ál­lan­dó­sul­nak: áp­ri­lis 21-én pél­dá­ul 6 óra 22 per­ces idôt 60

re­pül a Haj­dú­szo­bosz­ló - Kis­kun­fél­egy­há­za - Kar­cag út­vo­na­lon a HA4220 je­lû Super Fu­tár­ral, jú­ni­us­ban 3500 m, no­vem­ber­ben Gyön­gyö­sön 4500 m ma­gas­ra száll.

„Dani” és a Super Futár „B” nagy útra készül: Dunakeszi - Békéscsaba - Dunakeszi hurokrepülésre. Az eredmény: 372 km, a repült idô 8 óra 22 perc (1959. július 11., Kotrás-archív)

Nagy tá­vo­kat re­pül a jú­li­us 4-16. kö­zött Gyôr­ben meg­ren­de­zett XI. Nem­ ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­se­nyen, ti­ze­di­kén pél­dá­ul 304 km-t tel­je­sít a Gyôr - Du­na­ke­szi - Pécs út­vo­na­lon. Itt a HA-7018 je­lû „Si­rál­­lyal” ver­se­ nyez, és már a má­so­dik na­pon meg­re­pü­li éle­te el­sô nem­ze­ti rekord­ját. Ez a si­ker Gá­bor „… egyik leg­szebb em­lé­ke. Az or­szá­gos baj­nok­sá­gon a 200 ki­lo­mé­te­res cél­táv re­pü­lés­ben 107,55 km/órá­ra ja­vít­ja Legenyei La­jos 101 km-es or­szá­gos re­kord­ját” - ol­vas­hat­juk ró­la pár év­vel ké­sôbb a Repülésben.16 (mind­két adat té­ves, va­ló­já­ban 101.10 km/h 107.15 km/h-re tör­tént ja­ví­tá­sá­ról volt szó - a szer­zô). A nagy­sze­rû idôt Gá­bor a Gyôr-Szol­nok út­vo­na­lon re­pül­te meg a ‚D’ osz­tály, fér­fi egy­ülé­ses ka­ 61

te­gó­ria, se­bes­sé­gi re­pü­lés 200 km-en ver­seny­szám­ban. Igaz, a se­bes­sé­gi ered­mé­nye­ket 1967 ja­nu­ár 1. óta már nem tart­ják nyil­ván, de az ad­di­gi tel­je­sít­mé­nye­ket azért ter­mé­sze­te­sen hí­ven meg­ôr­zik a ver­seny­jegy­zô­ köny­vek.

A repülés tiszta öröme Ugye ezt hívják boldogságnak? (Gábor a „Fecske” ülésében - Kotrás-archív)

Üzemnap Hajdúszoboszlón. Jobbra Bogdándi Tibor repülésvezetô (a megyei repülôklub késôbbi vezetôje -Kotrás-archív)

Egy re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­nak per­sze el­sô­sor­ban nem a ver­seny­zés a dol­ ga, sok­kal in­kább a rá­bí­zott re­pü­lô­tér min­den­na­pi éle­té­nek és ese­mé­ nye­i­nek szer­ve­zé­se. A haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér eb­ben az idô­ben egy­re több új­ság ha­sáb­ja­in sze­re­pelt, és nem csak a he­lyi la­pok­ban. A Nép­sport „Va­sár­nap Haj­dú­szo­bosz­lón” cí­mû írá­sá­ban pél­dá­ul ol­vas­hat­tunk, hogy Har­gi­tai Fe­renc ok­ta­tó azért jött át Nyír­egy­há­zá­ról egy „Tré­ner­rel” pár nap­ra, „hogy a deb­re­ce­ni klub tár­sa­dal­mi ok­ta­tói is meg­ta­nul­ják a mo­to­ ros­sal va­ló re­pü­lés for­té­lya­it.” A cikk­ben Kot­rás Gá­bor­tól „meg­tud­juk, hogy egész nyá­ron lesz ten­ni­va­ló, min­den szom­ba­ton és va­sár­nap az ej­ 62

tô­er­nyô­sök és a vi­tor­lá­zó re­pü­lôk kép­zé­se fo­lyik, a hét­köz­nap­ok mû­so­ra pe­dig a tel­je­sít­mény­re­pü­lés lesz. Lesz nyá­ri tá­bor is, ahol a kez­dô vi­tor­ lá­zó re­pü­lôk fel­ké­szül­nek a kü­lön­bö­zô vizs­gák­ra. Az ej­tô­er­nyô­sök jú­ni­us má­so­dik fe­lé­ben vo­nul­nak tá­bor­ba.” Gá­bor igyek­szik la­ká­lyo­sab­bá és szeb­bé ten­ni a re­pü­lô­te­ret: a nö­ven­dé­ kek­kel ma­ka­dám be­kö­tô­utat, ró­zsa­ker­tet épít­tet, élô sö­vényt te­le­pít­tet, az ad­di­gi­nál jobb he­lyet ke­res még a szél­zsák­nak is. Szó­val iga­zi gaz­ da, min­de­ne a re­pü­lô­tér. Ja, hogy ma­gán­élet? Gá­bor si­ke­re­sen be­fe­je­zi kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it, és jú­ni­us 28-án ke­zé­be ve­he­ti az ipa­ri tech­ ni­ku­si ok­le­ve­let (hát per­sze, hogy is­mét a re­pü­lés nyert na­pi pár órát). Idôn­ként azért a csa­lád is meg­je­le­nik a re­pü­lô­té­ren, és „el­csíp” egy-egy star­tot: hadd szok­ja a kis Ga­bi­ka is a vi­tor­lá­zó­sze­let. A kö­vet­ke­zô ver­seny­év­ben „Da­ni” szin­te ott foly­tat­ta a vi­tor­lá­zó­éle­tet, ahol az elô­zô év­ben ab­ba­hagy­ta: jó tel­je­sít­mé­nyek­kel és szép újabb re­ kord­dal. A ro­má­ni­ai si­ke­ren fel­buz­dul­va, 1961 nya­rán (a vis­­sza­em­lé­ke­ zés­ben az 1963 nyil­ván el­írás!), má­sod­ma­gá­val, im­már má­so­dik kül­ föl­di meg­mé­ret­te­té­sé­re in­dult Gá­bor a len­gyel­or­szá­gi Leszno-ba, ahol a Len­gyel Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­se­nyen vé­gül is a 16. hel­­lyel kel­ lett meg­elé­ged­nie. „55 ver­seny­zô (cse­hek, né­me­tek, ma­gya­rok, ro­má­ nok) kö­zött 16. he­lyen vé­gez­tem. Na­gyon el­tol­tam a vé­gét, az el­sô 4 szám után a má­so­dik he­lyen vol­tam, az­tán rossz tech­ni­ká­val le­csúsz­tam.” Pe­ dig olyan szé­pen in­dult min­den. Az ál­ta­la ad­dig so­ha nem re­pült tí­pu­son, az SP-2267 je­lû Mucha Stan­dard ülé­sé­ben (mind­vé­gig ez­zel a gép­pel ver­seny­zett) jú­ni­us 1-én ke­re­ken 7 órás idô­tar­ta­mot re­pült, és to­váb­bi tel­ je­sít­mé­nyei sem vol­tak le­be­csü­len­dô­ek, hi­szen - töb­bek kö­zött - volt egy 465 km-es táv­re­pü­lé­se, va­la­mint egy 6 óra 54 per­ces és egy 7 óra 25 per­ ces idô­tar­tam-re­pü­lé­se is. A tisz­te­le­tet pa­ran­cso­ló be­mu­tat­ko­zás nyo­mán a len­gyel re­pü­lé­si szak­lap­ban azon­nal fény­ké­pes cikk je­lent meg Gá­bor­ ról „Grozny riwal” (Ve­szé­lyes ri­vá­lis) cím­mel. „Ma­gas ter­me­tû, ezüs­ tös szá­lak­kal át­szôtt sö­tét ha­jú, bronz ar­cú, ro­kon­szen­ves ma­gyar részt­ ve­vô, a 36 éves Kot­rás Gá­bor lett ver­seny­zô­ink leg­ve­szé­lye­sebb el­len­fe­le a kül­föl­di­ek kö­zül a ver­seny kez­de­ti sza­ka­szá­ban. Sen­ki sem gon­dol­ta, hogy a mind­ed­dig is­me­ret­len deb­re­ce­ni pi­ló­ta ilyen ko­moly csa­tát vív a ha­zai és kül­föl­di ver­seny­zôk­bôl ki­ala­kult eu­ró­pai él­me­zôn­­nyel”. Az ígé­ 63

re­tes kez­det saj­nos a jó egyé­ni tel­je­sít­mé­nyek el­le­né­re sem foly­ta­tó­dott: a töb­bi­ek nyil­ván en­nél is job­bak vol­tak... Csak ér­de­kes­ség­ként em­lí­tem, hogy a „ve­szé­lyes ri­vá­lis” ma­gán­éle­té­rôl igen ér­de­kes ál­lí­tást ol­vas­hat­ tunk ugyan­itt, mi­sze­rint „sza­bad ide­jé­ben na­gyon sze­ret fut­bal­loz­ni”, ami igen­csak meg­lep­het­te a ha­zai kol­lé­gá­kat, hi­szen a for­dí­tás­ban zá­ ró­jel­ben ez ol­vas­ha­tó: Ezt még nem lát­tuk (a Donáth-ok meg­jegy­zé­se). A ku­darc nem tör­te le Gá­bort, aki a jú­li­us el­sô he­te­i­ben Gyôr­ben meg­ ren­de­zett XII. Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Baj­nok­sá­gon do­bo­gós he­lye­zés­ sel vi­gasz­ta­ló­dott, sôt jú­li­us 7-én, a Szol­nok - Gyôr út­vo­na­lon 113,25 km/h-ra ja­ví­tot­ta sa­ját 200 km-es se­bes­sé­gi re­kord­ját a HA-7015 lajst­ rom­je­lû Si­rály nyer­gé­ben. A ver­se­nyen - a ha­zai ver­seny­zô­kön kí­vül - cseh­szlo­vák, ro­mán, len­gyel vi­tor­lá­zó­re­pü­lôk is részt vet­tek, és a 25 ver­seny­zô al­kot­ta, igen erôs nem­zet­kö­zi me­zôny­ben, Opitz Nán­dor és a len­gyel Vrbaczki mö­gött, „Da­ni” a har­ma­dik he­lyen vég­zett, ami egy­ben a nem­ze­ti baj­nok­ság má­so­dik he­lyét je­len­tet­te szá­má­ra. Az ál­lan­dó­su­ló re­mek tel­je­sít­mé­nyek ek­kor­ra már egy­ér­tel­mû­vé tet­ték a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô sport­tár­sak kö­ré­ben, hogy a kö­vet­ke­zô évek ver­se­nye­in Kot­rás Gá­bor­ral ko­mo­lyan szá­mol­ni kell. A ver­seny­évad­ról, a ver­seny­zô­rôl szó­ló új­ság­cik­kek szen­zá­ci­ó­ra tö­rek­ vô, oly­kor erôl­te­tett fé­nyes­sé­ge mel­lett rend­sze­rint el­hal­vá­nyul a ke­vés­ bé lát­vá­nyos, min­den­na­pi re­pü­lé­si fel­ada­tok vég­zé­se, pe­dig - a mennyi­ ség ala­poz­za meg a mi­nô­sé­get! - hos­­szú tá­von iga­zá­ból ezek „hoz­zák” a nagy tel­je­sít­mé­nye­ket. Gá­bor egész év­ben re­pült: PO-2-vel vagy „Ká­ nyá”-val von­ta­tott, mel­let­te mo­to­ros és vi­tor­lá­zó re­pü­lô­gé­pe­ken egy­ aránt ok­ta­tott (eb­ben az év­ben is­mer­ke­dett meg az egy­más mö­göt­ti ülé­ ses, nagy­sze­rû „Gó­bé”-val), és köz­ben to­vább „fé­nye­sí­tet­te” re­pü­lô tu­dá­sát is. Áp­ri­lis 23-án LÜFI el­len­ôr­zô re­pü­lést vég­zett a „Tré­ner­rel” (amit ez­után rend­sze­re­sen mû­re­pült), au­gusz­tus 9-én pe­dig, a le­gen­ dás Karsay End­ré­vel a hát­só ülés­ben, si­ke­res mûszer­re­pü­lést vég­zett az „Ifjuság” fe­dél­ze­tén. „Vak­re­pü­lést vé­gez­het. Karsay.” - iga­zol­ja ezt a rö­vid be­jegy­zés a re­pü­lé­si nap­ló­ban. Köz­ben ész­re­vét­le­nül fel­nôtt a ke­ ze alatt egy új re­pü­lô nem­ze­dék: Gá­bort nagy öröm­mel töl­töt­te el, hogy haj­da­ni ta­nít­vá­nya, Bogdándi Ti­bor eb­ben az év­ben 400 km-en cél­táv nem­ze­ti re­kor­dot re­pült. 64

Gá­bor ter­mé­sze­te­sen re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­ként sem unat­ko­zott, az épü­ le­tek, esz­kö­zök, be­ren­de­zé­sek ál­la­gá­nak meg­óvá­sa ál­lan­dó oda­fi­gye­lést igé­nyelt. „A té­li idô­szak a re­pü­lô­tér és fel­sze­re­lé­se­i­nek, az ös­­szes mû­sza­ ki esz­köz­nek, az épü­le­tek és be­ren­de­zé­se­i­nek ja­ví­tá­sá­ból és kar­ban­tar­ tá­sá­ból állt min­den év­ben egé­szen 1968-ig. A re­pü­lô­té­ren fo­lya­ma­to­san tör­tént a szú­ró (szerb) tö­vis ir­tá­sa 10 db. ir­tó­ka­pá­val, folyt az ür­ge­ön­tés, a G-35-ös kö­tél­hú­zó trak­tor­ral hú­zott kis föld­gya­lu­val az ür­ge­dom­bok si­mí­tá­sa. A re­pü­lô­tér sze­gély­jel­zé­se be­ton­la­pok­kal lett fel­újít­va” - em­lé­ ke­zett vis­­sza er­re az idô­szak­ra Gábor15. Min­den­na­pi fel­ada­ta­i­nak ma­gas fo­kú szak­ér­te­lem­mel va­ló vég­zé­sét pa­rancs­no­kai 1961 fo­lya­mán a Ki­vá­ ló Mun­ká­ért Érem arany fo­ko­za­tá­val, va­la­mint Ki­vá­ló Ok­ta­tó jel­ vény­­nyel is­mer­ték el, mi­köz­ben a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér - egy újabb te­rü­let­fel­mé­rést kö­ve­tô­en - ál­la­mi tu­laj­don­ként a Ma­gyar Hon­vé­del­mi Sport­szö­vet­ség (MHS) ke­ze­lé­sé­be ke­rült.

Az új vontatógép, a „Kánya” elôtt: Kiss Géza, Kotrás Gábor, Takács Dezsô, Székely Imre (Kotrás-archív)

65

Az 1962-es esz­ten­dô nye­rô év volt Kot­rás Gá­bor szá­má­ra, el­sô­sor­ban az or­szá­gos baj­nok­sá­got il­le­tô­en. A XIII. Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­senyt 1962. jú­ni­us 18. és 29. kö­zött a du­na­ke­szi re­pü­lô­té­ren ren­dez­ték meg. A 34 in­du­ló kö­zött mind­ös­­sze egy kül­föl­di, egy ro­mán ver­seny­zô in­dult, mi­vel a cseh, len­gyel és NDK ver­seny­zôk in­kább az ép­pen ezen idô­ben zaj­ló len­gyel nem­zet­kö­zi ver­seny­re ne­vez­tek be. Gá­bor mind­vé­gig re­ me­kül sze­re­pelt, az Ál­ta­la „lo­va­golt” HA-4210 Stan­dard Fu­tár tény­leg sztenderd for­má­ban re­pült. Mind­járt a má­so­dik szá­mot, a 300 km-es, tört­ vo­na­lú cél­táv­re­pü­lést meg­nyer­te a ke­rek 1000 pon­tot érô 67.76 km/órás tel­je­sít­ménnyel, a jól is­mert Du­na­ke­szi - Haj­dú­szo­bosz­ló - Du­na­ke­szi út­vo­na­lon, igaz, ez még csak a má­so­dik hely­re volt elég az ös­­sze­tett­ben ve­ze­tô Simó Willy mö­gött. Az utol­só, ötö­dik ver­seny­szám, a Du­na­ke­ szi - Kis­kun­fél­egy­há­za út­vo­na­lon ki­írt 117 km-es cél­táv meg­nye­ré­sé­vel (100.29 km/h tel­je­sít­mén­­nyel) is­mét 1000 pon­tot tel­je­sí­tett, és egy­ben be­biz­to­sí­tot­ta össze­tett­be­li, 5491 pon­tos gyô­zel­mét is. „A ver­senyt a ru­ ti­nos Kot­rás Gá­bor nyer­te, ôt kö­vet­te Új­vá­ri György és Simó Willy.” 14 Az ün­ne­pelt baj­no­kot ott­hon, Haj­ dú­szo­bosz­lón is iz­gal­mas fel­ada­tok vár­ták: szep­tem­ber­ben el­kezd­te a fel­ké­szü­lést a Z326 „Trener Master” két­sze­mé­lyes mo­to­ros is­ko­la­gép­re. 14-én volt a mû­ sza­ ki vizs­ ga (sár­ kány 5, mo­tor 4, klgs 4, „a gya­kor­ la­ti ki­kép­zést el­kezd­he­ti”), öt nap­pal ké­sôbb pe­dig a gya­kor­la­ti ki­kép­zés is be­fe­je­zô­dött. „Át­kép­zés Z326 Master típ. gép­re, el­sô és hát­só ülés­ bôl. A fen­ti tí­pus­sal szak­szol­gá­la­ti Egy komolyabb arckép: az 1962-es en­ge­dé­lyé­nek meg­fe­le­lô fel­ada­tot Repülési Naplóból (Kotrás-archív) re­pül­het. Nyír­egy­há­za, Har­gi­tay Fe­ renc” - ol­vas­ha­tó a mo­to­ros re­pü­lé­si nap­ló­ban a ki­kép­zés si­ke­res meg­ tör­tén­tét iga­zo­ló bejegy­zés. Na­gyon meg­ked­vel­het­te az új tí­pust: az év vé­gé­ig, alig több mint há­rom hó­nap alatt, 132 fel­szál­lást vég­zett ve­le. Az MHS-tôl ka­pott 300 fo­rin­tos ju­ta­lom nyil­ván ar­ra utal, hogy mind­eköz­ ben re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­ként is meg­fe­le­lô­en helyt­állt. 66

Az 1963-as év el­sô­sor­ban a mo­to­ros re­pü­lés je­gyé­ben telt el, a 423 fel­ szál­lás ön­ma­gá­ért be­szél. Leg­több­jük a hét­köz­na­pi pi­ló­ta-te­en­dôk­rôl szólt, mint ko­ráb­ban is ren­de­sen: von­ta­tá­sok­ról, ej­tô­er­nyôs-ug­ra­tá­sok­ ról, mû­re­pü­lô kép­zés­rôl a Z326 „Trener Masteren”. Eb­ben a szám­ban per­sze ben­ne volt az An-2 tí­pus­ra tör­tént ôszi át­kép­zés is, mely­nek vé­ gén, ok­tó­ber 29-én ke­rült sor a mû­sza­ki vizs­gá­ra (ált. oszt. 4, sár­kány 4, mo­tor 4, klgs 4, „a tí­pu­son a gya­kor­la­ti ki­kép­zést meg­kezd­he­ti”), no­ vem­ber 4-én pe­dig a gya­kor­la­ti­ra: „El­len­ôriz­tem An2 tip.repülôgép bal ülé­sé­bôl. Össz. oszt. 5. Gyôr Gu­lyás Fe­renc”. Ter­mé­sze­te­sen a ren­ge­teg mo­to­ros fel­adat sem hát­rál­tat­hat­ta az éves vi­tor­ lá­zó­re­pü­lô or­szá­gos ver­seny­re va­ló fel­ké­szü­lést, hi­szen ek­kor már a baj­ no­ki cím meg­vé­dé­se volt a tét! An­nak el­le­né­re, hogy a ver­se­nyig el­telt hét hó­nap alatt mind­ös­­sze har­minc egye­dü­li fel­szál­lás­ra fu­tot­ta „Da­ni” ide­jé­ bôl, a nagy meg­mé­ret­te­té­sen is­mét re­me­kelt. A jú­ni­us 30-július 13. kö­zött Du­na­ke­szin meg­ren­de­zett, ne­ves kül­föl­di ver­seny­zôk­kel „nem­zet­kö­zi­e­ sített” XIV. Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­se­nyen el­ért har­ma­dik he­lye­zés, a len­gyel Kmiotek és a ro­mán Ili­es­cu mö­gött, egy­ben a baj­no­ki cím meg­ vé­dé­sét is je­len­tet­te: a Ma­gyar Nép­köz­tár­sa­ság 1963 évi vi­tor­lá­zó­re­pü­lô baj­no­ka Kot­rás Gá­bor lett 6008 pont­tal, Emel Jó­zsef és Csépán Já­nos elôtt (Gá­bor mind­vé­gig a HA-4219 je­lû Super Fu­tár­ral ver­seny­zett). A kö­vet­ke­zô ta­vasz új vi­tor­lá­zó­re­pü­lô­gép-tí­pus­sal ked­ves­ke­dett a két­sze­ res baj­nok­nak, má­jus­ban meg­ér­ke­zett az el­sô „Fo­ka”. Az is­mer­ke­dés nem so­ká­ig tar­tott, Gá­bor a HA-4239 je­lû gép­pel, a Sá­ri - Tiszakécske vas­út­ ál­lo­más - Jászdózsa vas­út­ál­lo­más - Sá­ri kö­zött ki­je­lölt 208.8 km tá­vol­sá­gú út­vo­na­lon nem­ze­ti se­bes­ség­re­kor­dot re­pült. A start­könyv­ben ugyan 76,8 km/h áll, de fel­te­he­tô­en ez a pon­tat­lan adat, mert mind a Re­pü­lés ak­ko­ri szá­ma, mind a ‚bib­lia’ 76,28 km/h-t rög­zí­tett. Az utób­bi pél­dá­ul így: Ma­ gyar re­kord „D” osz­tály, fér­fi egy­ülé­ses ka­te­gó­ria „200 km há­rom­szög­re­ pü­lés se­bes­ség­ér­té­ke­lés­sel 1964.05.25. Kot­rás Gá­bor 76,28 km/h” 14 Az­tán alig egy hét múl­va jött a hi­deg­zu­hany, mely hos­­szú idô­re vis­­sza­ve­ tet­te a vá­lo­ga­tott ke­ret­tag két­sze­res ma­gyar baj­no­kot, és im­már há­rom­ szo­ros nem­ze­ti re­kor­dert a to­váb­bi ver­seny­zés­tôl. Má­jus 31-én az or­szág il­le­gá­lis el­ha­gyá­sá­ra ké­szü­lô Hó­di-test­vé­rek el­kö­töt­ték a haj­dú­szo­bosz­ 67

lói han­gár­ból a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­klub ál­lo­má­nyá­ba tar­to­zó, HA-TRU je­lû Z326 „Trener Master”-t (a lajst­rom­je­let a volt ki­vá­ló mû­re­pü­lô vá­ lo­ga­tott Rozman Gyu­la jó­vol­tá­ból si­ke­rült meg­tud­nom - a szer­zô). Mint ké­sôbb ki­de­rült, a re­pü­lô­gép-sze­re­lô az elô­zô üzem­nap vé­gez­té­vel nem tett ele­get az ak­ko­ri szi­go­rú biz­ton­sá­gi elô­írás­nak, és nem tá­vo­lí­tot­ta el a re­pü­lô­gép mo­tor­já­ból az üzem­anyag­szû­rôt (csak a tör­té­ne­ti hû­ség ked­ vé­ért: a dis­­szi­den­sek prob­lé­ma nél­kül el­ju­tot­tak Sop­ro­nig, ahol le­száll­ tak tan­kol­ni, de az­tán Auszt­ri­á­ban egy kör­te­fá­nak re­pül­tek és ren­de­sen ös­­sze­tör­ték a gé­pet). Gá­bor ek­kor ép­pen a len­gyel vi­tor­lá­zó ver­seny­re ké­szült, de mi­vel ô volt a re­pü­lô­tér el­sô szá­mú ve­ze­tô­je, meg­fe­nyí­tet­ték, bün­te­té­sül há­rom év­re „el­me­szel­ték” a vá­lo­ga­tott ke­ret­bôl, és - fel­te­he­ tô­leg emi­att - már a jú­li­u­si nem­ze­ti ver­se­nyen sem in­dult. A leg­na­gyobb baj az volt, hogy ez Gá­bor éle­té­nek pon­to­san ab­ban a pe­ri­ó­du­sá­ban tör­ tént, ami­kor­ra, mint vi­tor­lá­zó­re­pü­lô, már érett ver­seny­zô­vé vált, tu­dá­sa és ere­je tel­jé­ben volt ah­hoz, hogy még ma­ga­sabb ba­bé­rok­ra tör­hes­sen. Ki tud­ja, mi­lyen si­ke­re­ket ér­he­tett vol­na el ab­ban a ki­ma­radt há­rom év­ben? Gá­bort na­gyon meg­vi­sel­ték a tör­tén­tek, utá­na csak­nem két hé­tig még re­pü­lô­gép­be ül­ni sem volt ked­ve. Köz­ben fel­dol­goz­ta a tör­tén­te­ket, de nem ke­re­sett ma­ga he­lyett bûn­ba­ko­kat, ha­nem min­den ere­jé­vel a hét­köz­ nap­ok re­pü­lô­té­ri fel­ada­ta­i­ba ve­tet­te ma­gát. Csak­nem há­rom­száz mo­to­ros fel­szál­lá­sa volt 1964-ben, Z-326, Po-2 és AN-2 star­tok. Szó­val ok­ta­tás és von­ta­tás. Egyet­len Z-226 fel­szál­lás, egy 21 per­ces egyé­ni mû­re­pü­lés ki­vé­te­lé­vel. A re­pü­lé­si nap­ló két új be­jegy­zés­sel bô­vült az év fo­lya­mán: „1964.05.06. El­len­ôriz­tem ej­tô­er­nyôs ug­ra­tás köz­ben (te­her­rel). A fen­ ti tí­pu­son a to­váb­bi­ak­ban bal ülés­bôl ej­tô­er­nyôs ug­ra­tást vég­re­hajt­hat. H.szoboszló Makai La­jos”, és „1964.10.29. El­len­ôriz­tem An-2 tip rep. gép bal ülé­sé­bôl. A fen­ti gép­pel önál­ló fel­ada­tot vég­re­hajt­hat”. De­cem­ ber­ben meg­újult a szak­szol­gá­la­ti en­ge­dély is: ha már ver­se­nyez­ni nem le­he­tett, leg­alább a na­pi fel­ada­tok vég­zé­sé­nek nem volt aka­dá­lya. A re­pü­lô­tér min­den­na­pi éle­té­nek irá­nyí­tá­sa ál­lan­dó oda­fi­gye­lést igé­ nyelt, hi­szen - ha­bár 1964-tôl már nem szer­vez­tek nyá­ri tá­bo­ro­kat a haj­ dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren - min­den nap volt re­pü­lés. A vi­tor­lá­zó­re­pü­lô nö­ven­dé­kek éven­te 15-20 ‚B’-vizsgát re­pül­tek meg, de kö­zü­lük ál­ta­ lá­ban csak egy-két fô ju­tott túl az erôs or­vo­si el­len­ôr­zé­se­ken, és ke­ 68

rült át a Lé­gi­erô ál­lo­má­nyá­ba. Az if­jú pi­ló­ták zö­me a klub­ban ma­radt, és kü­lön­bö­zô vizs­ga­fo­ko­za­to­kért, ko­szo­rú­kért, se­géd­ok­ta­tói és ok­ta­tói szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyek megszer­zé­sé­ért re­pült. Mi­vel kö­zü­lük ke­rül­ tek ki a ké­sôb­bi mo­to­ros von­ta­tó­pi­ló­ták és tár­sa­dal­mi ok­ta­tók is, a re­pü­ lô­tér-pa­rancs­nok nem el­ha­nya­gol­ha­tó fel­ada­ta volt a meg­fe­le­lô em­be­rek ki­vá­lasz­tá­sa is. Gá­bor, be­töl­tött negy­ven élet­évé­vel, és a ne­gyed­szá­za­ dos pi­ló­ta-múlt­tal a há­ta mö­gött, ve­le­szü­le­tett em­pá­tia- és pe­da­gó­gi­ai kész­sé­ge bir­to­ká­ban, ek­ko­ri­ban már cso­dá­la­tos egy­sze­rû­ség­gel és ered­ mé­nyes­ség­gel ké­szí­tet­te fel a nö­ven­dé­ke­ket az egy­re ko­mo­lyabb re­pü­lô fel­ada­tok meg­ol­dá­sá­ra, és ki­vá­ló ér­zék­kel vá­lasz­tot­ta ki az ar­ra al­kal­ ma­sa­kat az ok­ta­tói pá­lyá­ra. Bár­mit tett, bár­mit mon­dott, az min­dig a re­pü­lés­rôl szólt, ab­ból min­dig ta­nul­ni le­he­tett. Hor­váth Zol­tán Ma­lév-pi­ló­ta, aki ugyan­csak Haj­dú­szo­ bosz­lón, Kot­rás Gá­bor ke­ze alatt kez­dett re­pül­ni 1965-ben, még ma is, mint­ha videoklipet lát­na, olyan tisz­tán em­lék­szik ar­ra a nap­ra, ami­kor a re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ka egy va­do­na­túj, hó­fe­hér Foka-5 vi­tor­lá­zó­gép­pel na­gyot re­pült. „Ahogy ott ül­tünk a vö­rös négy­szög­ben, oda­hoz­ták azt a gé­pet, és Ga­bi bá­csi, mi­u­tán be­pré­sel­te ma­gát a kar­csú gép­be, tel­je­sen ma­gá­ra húz­ta a ple­xi­te­tôt, majd azt fé­lig vis­­sza­húz­va ki­né­zett ránk és azt mond­ta: ‚Aki ezen a pá­lyán el­in­dul, ves­sen szá­mot az­zal, hogy na­gyon gyor­san el fog tel­ni az éle­te.’ Ez­zel le­zár­ta a ka­bin­te­tôt, el­star­tolt, az­tán ami­kor pár óra múl­va le­szállt, mi ámul­va hall­gat­tuk, hogy köz­ben már Bé­kés­csa­bát is meg­jár­ta. Nagy­sze­rû pi­ló­ta és ok­ta­tó, emel­lett na­gyon jó tár­sa­sá­gi is em­ber volt, aki a tá­bor­tûz mel­lett és más al­kal­mak­kor ren­ ge­teg re­pü­lô­nó­tát tu­dott ne­künk elô­va­rá­zsol­ni. A ma­gyar re­pü­lés ta­lán leg­na­gyobb alak­ja volt azok kö­zött, aki­ket is­mer­tem”. Egyéb­ként nem volt ki­fe­je­zet­ten mu­zi­ká­lis al­kat, bár volt egy na­gyon ér­de­kes „ze­nei” meg­jegy­zé­se: „szá­mom­ra a leg­szebb ze­ne a gye­re­kek zsi­va­ja” - mond­ta egy­szer. Gá­bor bí­zott a nö­ven­dé­ke­i­ben, és ké­pes volt ne­kik is erôt ad­ni ah­hoz, hogy ma­guk­ban bíz­za­nak. „’Da­ni’ … még zöld­fü­lû ko­rom­ban, mint ‚Kot­rás elv­társ’ lett az ok­ta­tóm és pa­rancs­no­kom. Csak jó húsz év múl­ tán te­ge­zôd­tünk ös­­sze. Or­szá­gos hí­rû pi­ló­ta, a leg­na­gyob­bak kö­zött tar­ tot­ták szá­mon. …Néhány va­sár­na­pi ‚Szoboszló’ elég volt ah­hoz, hogy 69

vis­­sza­tér­ve Budapestre…elképedést okoz­zak a fej­lô­dé­sem­ben be­állt vál­ to­zás­sal….(Ak­ko­ri­ban kap­tam a fe­jem­hez ezt a bók­nak szánt mon­dást: ‚nem is úgy re­pülsz, mint egy nô!’) Csicsó még rá­bó­lin­tott: ‚Ja, Kot­rásnö­ven­dék volt!’ Ké­sôbb sem ta­lál­koz­tam Kot­rás­hoz ha­son­ló, mond­hat­ni zse­ni­á­lis ok­ta­tó­val, aki egy­sze­rû­en, vi­lá­go­san el tud­ta iga­zí­ta­ni az em­ bert, meg­lát­ta, hol a hi­ba, és se­gí­tett azt ki­küsz­öböl­ni. Az em­ber tud­ta és érez­te, hogy fi­gye­lem­mel kí­sé­rik, ezért is igye­ke­zett meg­fe­lel­ni. Má­sik, szá­mom­ra dön­tô tu­laj­don­sá­ga a bi­za­lom volt. Min­dig tud­ta, hogy ki­ben és men­­nyi­re le­het meg­bíz­ni, sok­szor job­ban, mint az, akit ok­ta­tott. Em­lék­szem egy Pi­lis-star­tom­ra, alig né­hány fel­szál­lás, az­az tí­pus­re­pü­lés után. Csörlésbôl termikelni in­dul­tam, ami az el­sô for­du­ló­ban egy du­gó­ ba esés­sel vég­zô­dött. ‚Zab­szem’ ér­zés volt a ja­vá­ból. Ki tud­tam ven­ni, de el­tolt köz­ér­zet­tel le­beg­tet­tem ki a le­szál­ló­jel mel­lett. Le­tör­ve ül­dö­gél­tem a vö­rös négy­szög­ben, mi­kor hal­lom, start­ra hív­nak. Megint ugyan­ab­ba a Pi­lis­be! Nem mond­hat­nám, hogy re­pes­tem az öröm­tôl! Ga­bi csak an­­ nyit mon­dott el­iga­zí­tás­nak: ‚Ani­kó, ül­jön be és csi­nál­ja meg ugyan­úgy, de du­gó nél­kül’. Si­ke­rült - és ez a start éle­tem egyik re­pü­lôs si­ker-él­ mé­nyé­nek szá­mít. Em­lé­ke­ze­tes szá­mom­ra az is, ami­kor elô­ször in­dí­tott von­ta­tás­ban a Szel­lô­vel. A ki­kép­zés alatt vé­gig­csi­nál­tam min­den hi­bát, légifetrengést, azt hit­tem, so­ha nem fo­gom tud­ni meg­fog­ni és ve­zet­ni a vi­tor­lá­zót a mo­to­ros gép mö­gött. Így - önk­ri­ti­ku­san - ko­ra­i­nak ítél­tem meg az egye­dü­li in­du­lást, és ezt meg is mond­tam. ‚Ül­jön csak be a Szel­ lô­be, men­ni fog’ mond­ta Ga­bi - és ment! A tel­jes­ség ked­vé­ért el kell hogy mond­jam, egy­szer kap­tam tô­le egy olyan le­súj­tó pil­lan­tást, hogy hos­­szú ide­ig nyo­masz­tott - per­sze meg­ér­de­mel­tem. …közel vol­tam a pá­nik­hoz. Ak­kor jött a cso­da: ép­pen hogy si­ke­rült bees­nem a rep­tér szé­lé­re. …Azt hi­szem, éle­tem­ben nem mo­so­lyog­tam olyan szé­le­set, mint ak­kor! Ha­tár­ ta­lan meg­köny­­nyeb­bü­lés volt. A ‚fe­ke­te­le­ves’ ké­sôbb jött, mi­kor je­lent­ kez­tem Gabinál az iro­dá­ban. So­ká­ig nem né­zett fel, majd rám ve­tet­te azt a „bar­na pil­lan­tást” és mond­ta: ‚Hal­lom, Ani­kó, hogy jól szó­ra­ko­zott a le­szál­lá­sán. Ha nem vi­gyáz, ös­­sze­tö­ri ma­gát és a repülôgépet’… Nagy fi­gyel­mez­te­tés volt, okul­tam be­lô­le. Kot­rás Gá­bor volt Szoboszló lel­ke, az a biz­tos pont, aki­re min­dig, min­ den kö­rül­mé­nyek kö­zött szá­mít­hat­tunk. Ki­jött be­te­gen és lá­za­san re­pü­ lés­ve­ze­tô­nek, ha a szük­ség úgy hoz­ta. Meg­tett min­dent, hogy re­pül­hes­ sünk. Ha nem tör­té­nik az a sze­ren­csét­len gép-el­kö­tés (két test­vér fel­tör­te 70

a han­gárt és dis­­szi­dál­tak a mo­to­ros­sal) biz­to­san vi­lág­baj­nok lett vol­na. Ve­lünk so­ha nem érez­tet­te az e fe­let­ti csa­ló­dá­sát, pe­dig - úgy ér­zem - egy ki­csit mind­nyá­jan hi­bá­sak vol­tunk. Min­den ered­mé­nye­met Ne­ki kö­szön­ he­tem, nem­csak a re­kor­do­kat és a ke­ret­tag­sá­got, de azt is, hogy ok­ta­tói vizs­gát te­het­tem. Jó len­ne tud­ni, hogy pél­dá­ja to­vább él a ké­sôb­bi ge­ne­ rá­ci­ó­ban, és hogy van­nak még hoz­zá ha­son­lók!” (Dolányi Ani­kó: Haj­ dú­szo­bosz­ló­ról, szubjektíven15) Gá­bor azok­ban is bí­zott, akik a vé­gén el­vit­ték azt a „Trener Master”-t, ezért él­te meg ke­se­rû csa­ló­dás­ként azt a ször­nyû na­pot. Sze­ren­csé­re a se­bek ha­mar gyógy­ul­tak, és egy év múl­tán már is­mét vál­lal­ko­zott a meg­ mé­ret­te­tés­re. Igaz, nem sok si­ker­rel. Az 1965. jú­li­us 14-28 kö­zött meg­ ren­de­zett XVI. Nem­ze­ti Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­se­nyen, Du­na­ke­szin mint­ha Leszno kí­sér­tett vol­na. Pe­dig „Da­ni” két tí­pus­sal is kí­sér­le­te­zett: az el­sô két na­pon a HA-4223 je­lû „Mucha”-t, a to­váb­bi­ak­ban pe­dig a HA-4219 ol­dal­szá­mú „Super Fu­tár”-t re­pül­te. A saj­tó ha­sáb­ja­in, ahol a ko­ráb­bi ered­mé­nye­i­nek ki­já­ró tisz­te­let­tel szó­lal­tat­ták meg, a rá jel­lem­zô vis­­sza­ fo­gott­ság­gal nyi­lat­ko­zott a ver­seny ele­jén: „’-Nem kön­­nyû az esé­lye­se­ket meg­ne­vez­ni’ - mond­ja Kot­rás Gá­bor, az egyik leg­jobb ma­gyar ver­seny­ zô, a 200 ki­lo­mé­te­res cél­táv­re­pü­lés ha­zai rekord­ere - ‚Ki­tû­nô ver­seny­ zôk in­dul­nak itt, akik­nek tu­dá­sa egy­for­mán ki­emel­ke­dô. In­kább a tak­ti­ka, a gyors hely­zet­fel­is­me­rés dönt majd: ki hasz­nál­ja ki job­ban az emel­ke­ dô lég­áram­la­to­kat. Leg­na­gyobb el­len­fe­lünk még­is ta­lán a len­gyel Witek Ádám, az 1958. évi baj­nok’.” A vis­­sza­fo­gott­ság utó­lag tel­je­sen jo­gos­nak is bi­zo­nyult, ugyan­is Gá­bor­nak a ver­se­nyen, 4413 pon­tos össz­tel­je­sít­ mén­­nyel, mind­ös­­sze a na­gyon sze­rény 16. he­lyet si­ke­rült meg­sze­rez­nie. A nem­zet­kö­zi ka­te­gó­ri­á­ban gyôz­tes Thury Kor­nél gé­pe, az A-15 oly­any­­ nyi­ra fel­kel­tet­te Gá­bor ér­dek­lô­dé­sét, hogy pár hét­tel ké­sôbb, au­gusz­tus 14-én ma­ga is ki­pró­bál­ta ezt a - szá­má­ra ké­sôbb oly sok örö­met ho­zó - tí­ pust. Bár eb­ben az év­ben a mo­to­ros re­pü­lés ki­csit hát­tér­be szo­rult, szep­ tem­ber 22-én új be­jegy­zés ke­rült a mo­to­ros nap­ló­ba is az R-18 „Ká­nya” tí­pus mel­lé: „Re­pü­lés­tech­ni­kai el­len­ôr­zé­sen, út­vo­na­lon ki­vá­ló­an meg­fe­ lelt Bu­da­pest, Csa­ná­di Nor­bert”. Az év vé­gén, 1113. sor­szám­mal, el­sô új for­má­tu­mú szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyét is ke­zé­be ve­het­te, a kö­vet­ke­zô év, 1966 vi­szont nem sok re­pü­lô­si­kert ho­zott Gá­bor szá­má­ra: a nem­ze­ 71

ti ver­se­nyen a „Mucha” tí­pus (tör­té­ne­te­sen a HA-4228) most sem ter­ melt szá­má­ra ba­bért, pe­dig tíz fel­szál­lás so­rán csak­nem har­minc­nyolc órát volt a le­ve­gô­ben. Kö­zöt­tük volt egy 6 óra 35 per­ces is, a 335 km-es Du­na­ke­szi - Haj­dú­szo­bosz­ló - Du­na­ke­szi hur­kon, meg egy 305 km-es Du­na­ke­szi - Kecs­kéd - Maklár - Aszód cél­táv is, de… a töb­bi­ek még job­bak vol­tak. Igaz, fû­zôd­tek eh­hez az év­hez is ked­ves em­lé­kek. Jú­li­us 7-én - stí­lu­so­san az esz­ter­go­mi re­pü­lô­té­ren - öt fel­szál­lás­sal pró­bál­hat­ta ki az „Esz­ter­gom”-ot (az év fo­lya­mán ké­sôbb még több al­ka­lom­mal is mód­ja nyílt er­re), és volt egy na­gyon egyé­ni re­kord-ízû nap­ja is: au­gusz­ tus el­se­jén 43 magascsörlést vég­zett Gyôr­ben! Egy mo­tor­nél­kü­li re­pü­lé­si nap­ló vi­szont is­mét be­telt, az új nap­ló sze­mé­lyi adat-ol­da­la pe­dig, Gá­bor gon­dos elô­re­lá­tá­sa kö­vet­kez­té­ben, két olyan be­jegy­zés­sel gaz­da­go­dott, mely­nek ô kre­ált ro­va­tot: „Ter­ve­zés: út­vo­nal­nál igény­lés TAA AT2 Disz­ pé­cser: 664-995 06-11.” Ér­de­kes mó­don, an­nak el­le­né­re, hogy 1967 az utol­só húsz esz­ten­dô leg­ ke­ve­sebb fel­szál­lás-szá­mát hoz­ta Gá­bor szá­má­ra, még­is, moz­gal­mas­sá­ gá­ban és tör­té­né­se­i­ben az egyik leg­gaz­da­gabb és leg­si­ke­re­sebb év­nek bi­zo­nyult. En­nek egyik oka nyil­ván az volt, hogy a ko­ráb­ban meg­cso­dált A-15 na­gyon be­vált a ke­zé­ben. Igaz, ide­jé­ben el­kezd­te „be­tör­ni” a tí­pust, hi­szen má­jus 3. és 18. kö­zött Du­na­ke­szin két hét alatt ki­lenc fel­szál­lást vég­zett a HA-7020 je­lû gé­pen, me­lyek kö­zül ki­lenc pon­to­san be­fe­je­zett táv­re­pü­lés volt. A fô­pró­ba te­hát si­ke­rült, ami már a jó ver­seny­sze­rep­lés esé­lyét is elô­re ve­tí­tet­te. A je­lek ez­út­tal nem csal­tak. Jú­li­us 8. és 20. kö­ zött ren­dez­ték ugyan­is Du­na­ke­szin a XVIII. Nem­ze­ti és Nem­zet­kö­zi Vi­ tor­lá­zó­re­pü­lô Ver­senyt, ahol Gá­bor mind­vé­gig a ta­vas­­szal már jól be­vált HA-7020 gép­pel ver­seny­zett, és vég­re is­mét nagy­sze­rû ered­mé­nyek­kel vív­ta ki a re­pü­lô­tár­sa­da­lom el­is­me­ré­sét. A har­ma­dik ver­seny­na­pon, jú­ li­us 12-én a Du­na­ke­szi - Nógrádsáp - Hat­van - Du­na­ke­szi út­vo­na­lon re­ mek nem­ze­ti re­kord szü­le­tett: „Ma­gyar re­kord „D” osz­tály, fér­fi egy­ ülé­ses ka­te­gó­ria 100 km há­rom­szög­re­pü­lés se­bes­ség­ér­té­ke­lés­sel 1967. Kot­rás Gá­bor 88,30 km/h”14 . A Re­pü­lés 1967/10 szá­má­ban és az ak­ko­ri na­pi­lap­ok­ban ugyan 88,29-nek ír­ták, de ez a lé­nye­gen nem vál­toz­ta­tott (a nagy­sze­rû idôt Opitz Nán­dor­ral holt­ver­seny­ben re­pül­ték meg, aki­vel gép­pár­ban re­pül­tek, de a sport­bi­zott­ság dön­té­se alap­ján Kot­rás Gá­bor lett a re­kor­der). 72

És még nem volt vé­ge. Két nap­pal ké­sôbb, 14-én, a Du­na­ke­szi - Nyírt­ ura - Du­na­ke­szi - Maklártállya út­vo­na­lon Gá­bor 509 km-es egyé­ni tá­ vol­sá­gi re­kor­dot re­pült, ami egy­ben azt is je­len­tet­te, hogy meg­szü­le­tett a ma­gyar vi­tor­lá­zó­re­pü­lés ha­to­dik gyé­mánt-ko­szo­rú­ja! Az ese­mény­ rôl Bécs Ist­ván az aláb­bi­ak­ban szá­molt be a Ma­gyar If­jú­ság ol­va­só­i­nak: „Fó­ka”-pár­baj” cí­mû ké­pes tu­dó­sí­tá­sá­ban: „Ho­gyan is tör­tént? A Me­te­o­ro­ló­gia a kö­vet­ke­zôt je­len­tet­te: Az Azorigerinc a Kár­pát-me­den­cé­tôl ke­let­re he­lye­zô­dött át. Hát­ol­da­lán gyen­ge dé­li­es áram­lás in­dult meg. A ki­szá­ra­dás a ma­gas­ban na­pok óta tart. La­ pos go­mo­lya­gok vár­ha­tók. Igen erôs ter­mik­kép­zô­dés. A fel­adat: Du­na­ke­ szi - Nyírt­ura - Du­na­ke­szi - Maklártállya 509 ki­lo­mé­te­res cél­táv re­pü­lés. A start nyit 9 óra 50-kor, zár 12.00 óra­kor. … Iz­ga­tott vá­ra­ko­zás a re­pü­ lô­té­ren. Ér­dek­lô­dés Maklártól. - Har­minc fok­ról élénk szél. Ne­héz lesz az utol­só sza­kasz. Itt Du­na­ke­szin gyen­ge dél­nyu­ga­ti szel­lôcs­ke. A Galga hír­hedt völ­gyé­nél jár­nak Opitzék, ami­kor a föl­di­ek meg­hall­ják ôket…. 16.12 perc­kor Opitz Nán­dor A-15-ös gé­pé­vel jelentkezik… Az­tán sor­ban jön­nek a töb­bi­ek is a for­du­ló­pont­ra jelentkezni… Ve­res­egy­há­za fö­lött fel­hô. Mandl Er­nô 2100 mé­ter ma­ga­san, Kot­rás Gá­bor 1700-on. Meg­ szó­lal a rá­dió. ‚-Úgy lát­szik, jól imád­ko­zott a sport­bi­zott­ság’ - hal­lat­szik Kot­rás hang­ja. ‚- Meg­van a két méter…’ Fe­szült vá­ra­ko­zás: va­jon ki­nek si­ke­rül el­ér­nie a célig… Kap­cso­lat­te­rem­tés Maklárral,: 17 óra 20 perc. - Opitz és Kot­rás leszállt… Bra­vó, meg­van az ötö­dik (va­ló­já­ban a ha­to­ dik - a szer­zô) gyé­mánt­ko­szo­rús pi­ló­tánk is!”. A cikk­író­nak nem az ak­tu­á­lis ha­zai gyé­mánt sor­szá­ma volt az egyet­len té­ve­dé­se. A cikk mel­lé be­szer­kesz­tett fo­tók egyi­ke, egy vi­tor­lá­zó­gép­bôl ki­mo­soly­gó pi­ló­ta ké­pe alá azt ír­ták, hogy „A deb­re­ce­ni Kot­rás Gá­bor az új gyé­mánt­ko­szo­rús”, de a csa­lád félt­ve ôr­zött lap­pél­dány­ára a gon­dos anya a kö­vet­ke­zô­ket ír­ta oda kéz­zel az if­jab­bik Gá­bor­nak: „ez té­ve­dés, nem Apád ül a gép­ben!” Ste­fi­ké­nek tel­jes mér­ték­ben iga­za volt, lé­vén az áb­rá­zolt gép egy „Fo­ka”, amel­­lyel Gá­bor egy per­cig sem ver­seny­zett. A cikk mind­eme hi­bá­i­ért kel­le­me­sen kár­pó­tol­ta az ol­va­sót egy ben­ne meg­ írt kis al­föl­di tör­té­net de­rû­je, mely­nek fô­sze­rep­lô­je Gá­bor egy ko­ráb­bi ked­ven­ce, a DISZ meg­ala­ku­lá­sá­nak dá­tu­má­ról el­ne­ve­zett „Jú­ni­us 18” tí­pus volt. „Egy ré­gi ver­se­nyen Csi­nos Jó­zsef és tár­sa a Kun­ság kel­lôs kö­ze­pén szállt le. Tíz perc múl­va a fél fa­lu kö­rül­fog­ta a két Jú­ni­us 18 73

el­ne­ve­zé­sû gé­pet és a pi­ló­tá­kat. Özön­löt­tek a kér­dé­sek, és egy­szer csak így szólt az egyik bá­mész­ko­dó: Az­tán tes­sen mon­da­ni, a dá­tu­mot min­dig rá­ír­ják a gép­re? Az­nap ugyan­is ép­pen jú­ni­us 18-a volt.” A ha­to­dik gyé­mánt­nak egyéb­ként nagy saj­tó­vissz­hang­ja volt, az or­szá­ gos la­pok kö­zül a Re­pü­lés, a Nép­sza­va, a Nép­sport és a Nép­sza­bad­ság is kü­lön cik­ket szen­telt Gá­bor tel­je­sít­mé­nyé­nek, a szû­kebb pát­ria me­gyei és vá­ro­si lap­ja­i­ról nem is be­szél­ve. A Ke­let-Ma­gyar­or­szág 1969.01.17.i szá­má­ban „A re­pü­lô csa­lád” cím­mel meg­je­lent cikk­ben már a ‚B’vizsgás, 70 fel­szál­lás­sal ren­del­ke­zô fe­le­ség: Ste­fi­ke és a 12 éves, szin­tén pi­ló­tá­nak ké­szü­lô kis Gá­bor is he­lyet ka­pott. „A gyé­mánt­ko­szo­rú meg­ szer­zé­se mel­lett vég­leg el­nyer­te azt a ván­dor­dí­jat is, me­lyet az el­múlt tíz év leg­ered­mé­nye­sebb ha­zai ver­seny­zô­jé­nek aján­lott fel egy oszt­rák sport­ba­rát” - ol­vas­hat­tuk ugyan­ott „Da­ni­ról”. A Nép­sza­bad­ság és a Nép­sport sze­rint ugyan ez a ván­dor­díj „a Nem­zet­kö­zi Re­pü­lô Szö­vet­ség arany­ko­szo­rús nagy­dí­ja” volt, de ez nyil­ván el­írás volt, ös­­sze­ ke­ver­het­ték a ván­dor­dí­jat a gyé­ mánt­ko­szo­rú­val. A Nép­sza­va egy ké­sôb­bi szá­ma, „1 per­ces in­ter­jú a gyé­mánt­ko­szo­rús vi­tor­lá­zó re­ pü­lô­vel” cím­mel, töb­bek kö­zött a kö­vet­ke­zôk­rôl tu­dó­sí­tott: „Ezt a nagy tel­je­sít­mé­nye­kért ki­já­ ró nem­zet­kö­zi ki­tün­te­tést (t.i. a Stefike, és a végérvényesen elnyert gyé­mánt­ko­szo­rút - a szer­zô) ed­ „Wanderpreis” (a szerzô felvétele, dig a vi­lá­gon alig 500-an kap­ 2001 nyarán) ták meg… Kot­rás Gá­bort min­den ma­gyar sport­re­pü­lô nagy sze­re­tet­tel kö­szön­ti, büsz­kék va­gyunk nem­ zet­kö­zi el­is­me­ré­sé­re. Egyéb­ként úgy vél­jük, hogy a Kot­rás csa­lád egyi­ ke a leg­bát­rabb ma­gyar csa­lá­dok­nak, hi­szen a csa­lád­fôn kí­vül fe­le­sé­ge is vi­tor­lá­zó­re­pü­lônk, B-vizsgás, és az apa fel­ügye­le­te mel­lett már re­pül a 12 éves Ga­bi is” . 74

A 14 ma­gyar és 5 kül­föl­di pi­ló­ta rész­vé­te­lé­vel meg­tar­tott nem­ze­ti ver­seny tör­té­ne­té­hez tar­to­zik még, hogy Gá­bor a ver­seny el­sô fe­lé­ben meg­bíz­ha­ tó­an sze­re­pelt a nagy­gé­pek kö­zött. Mind­járt az el­sô na­pon, a 140 km-es hu­rok­re­pü­lés szá­má­ban, Opitz Nán­dor­ral holt­ver­seny­ben, 73,73 km/órás tel­je­sít­mén­­nyel el­sô lett, a má­so­dik na­pon a 310 km há­rom­szög­re­pü­lés­ben, 295 km-rel, az 1-7., a har­ma­dik na­pon az 1., a „gyé­mánt nap­ján” 76.04 km/ órá­val a 2. he­lyen vég­zett, a ha­to­dik na­pon pe­dig, 72.98 km/óra se­bes­ség­ gel, 3-4. he­lye­zést ért el. Tu­laj­don­kép­pen a vé­gén ron­tott el min­dent, hi­szen az utol­só négy ver­seny­na­pon még he­lye­zést sem ért el, ez­zel együtt össze­sí­ tés­ben - 7021 pont­tal - a nyol­ca­dik, a ma­gya­rok kö­zött a ha­to­dik lett. „Szom­ba­ton már csend volt Du­na­ke­szin. Kot­rás Gá­bor, ami­kor ki­sé­tált a han­gár­hoz, ösz­tö­nö­sen is az ég­re te­kin­tett. ‚- Hát ne kap­jak gu­ta­ütést? Néz­zé­tek, mi­lyen re­mek az idô!’ Azért bos­­szan­ko­dott, mert Opitz Nán­ dor­ral együtt hos­­szú idôn ke­resz­tül ve­zet­tek a nem­zet­kö­zi baj­nok­ság­ban, az­tán a vi­tor­lá­zók ré­me, a rossz idô fü­lön csíp­te ket­tô­jü­ket. Csak egyet­len gyen­ge na­pot fog­tak ki, és már­is oda volt a gyô­ze­lem reménye… Kot­ rás még­sem cso­ma­golt szo­mo­rú­an. ‚- Ezen a ver­se­nyen sze­rez­tem meg a gyé­mánt­ko­szo­rús jel­vényt!’ - kö­zöl­te. És ez igen nagy szó, hi­szen a gyé­mánt­ko­szo­rús jel­vény fel­tét­ele­it …eddig csak öten tud­ták tel­je­sí­te­ni” - ír­ta a Nép­sport ri­por­te­re. Meg­szü­le­tett te­hát a vár­va-várt gyé­mánt, igaz, nem cse­kély va­jú­dás után: 12 év kel­ lett hoz­zá. Az F-vizs­ga el­sô fel­té­tel­ét már 1955-ben tel­je­sí­tet­te Gá­bor a 313 km-es cél­táv meg­re­pü­lé­sé­vel, amely­hez vi­szony­ lag gyor­san jött 1959-ben az 5500 mé­te­ res ma­gas­ság. A har­ma­dik fel­té­tel­re ugyan nyolc évet kel­lett vár­ni, de a lé­nyeg: az 563. szá­mú gyé­mánt­ko­szo­rús FAI jel­vény gaz­dá­ra ta­lált. A ver­seny ered­mé­nye, a nem­ze­ti re­kord és a gyé­mánt fé­nye Gá­bort is­mét a vá­lo­ga­tott­ba „re­pí­tet­te”. A fris­ sen ki­hir­de­tett vi­tor­lá­zó­re­pü­lô vá­lo­ga­tott ke­ret­ben raj­ta kí­vül Csépán Já­nos, Opitz 75

A boldog gyémánttulajdonos (Repülés 1967/9.)

Nán­dor, Petróczy György, Szereday Pál és Tury Kor­nél ka­pott he­lyet. Köz­ben Haj­dú­szo­bosz­lón sem állt meg az élet Az au­gusz­tu­si II. osz­tá­lyú vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ver­seny ve­ze­tô­je ki is le­he­tett vol­na más, mint Kot­rás Gá­bor (MHS he­lyett im­már MHSZ) re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok? Ek­kor még nem sejt­het­te, hogy éle­te fo­lyá­sa ha­ma­ro­san - kény­sze­rû­ en - új me­der­be ke­rül, hát dol­go­zott ke­mé­nyen, aho­gyan meg­szok­ta, de mint­ha le­gen­dás szi­ma­tá­val még­is meg­ér­zett vol­na va­la­mit. 1968 ta­va­ szán egy­re-más­ra szü­let­tek az új be­jegy­zé­sek a mo­to­ros re­pü­lé­si nap­ló­ ban: 03.28. „El­len­ôriz­tem An-2 tip. rep. gép­pel, bal ülés­bôl, is­ko­la­kö­rön és lég­tér­ben. Szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyé­nek és idô­já­rá­si mi­ni­mu­má­nak meg­fe­le­lô re­pü­lé­se­ket hajt­hat vég­re a tí­pu­son. Haj­dú­szo­bosz­ló”; 04.05. „Mû­szer­re­pü­lô vizs­gát tett”; 04.17. „Pá­ros és hár­mas von­ta­tá­sos ki­ kép­zé­sét be­fe­jez­te”; 68.06.29. PZL101/A A gép mû­sza­ki be­ren­de­zé­se­i­ nek is­me­re­té­bôl vizs­gát tett. (5,5,5) ..a gya­kor­la­ti re­pü­lést meg­kezd­he­ti. Bé­kés­csa­ba”; 07.03. „El­len­ôr­zô re­pü­lés tí­pus át­kép­zés al­kal­má­ból PZL 101/A tip. rep.géppel bal­ülés­bôl. A fen­ti tí­pu­son a ki­kép­zést be­fe­jez­te. Szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyé­nek meg­fe­le­lô fel­ada­to­kat re­pül­het. Bé­kés­csa­ba (260 LE) „. Mint ami­kor va­la­ki va­la­mi­re ké­szül. A nyár egyéb­ként meg­le­he­tô­sen moz­gal­mas­ra si­ke­rült Gá­bor szá­má­ra. A mo­to­ros mû­re­pü­lô vá­lo­ga­tott a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren ké­szült fel a nyár­vé­gi magdeburgi vi­lág­baj­nok­ság­ra, ami ön­ma­gá­ban is elég fel­ada­tot adott, és ki­emelt oda­fi­gye­lést igé­nyelt. Meg­le­he­tô­sen ke­vés idô ma­radt a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô ver­se­nyek­re va­ló fel­ké­szü­lés­re, igaz, köz­ben a ver­seny­ le­he­tô­sé­gek is le­szû­kül­tek, mi­vel 1968-ban „a sport­re­pü­lés ve­ze­tôi úgy dön­töt­tek, hogy a vi­lág­baj­nok­ság­ok okoz­ta anya­gi és er­köl­csi ter­he­lé­sek mi­att nem­ze­ti ver­senyt nem tar­ta­nak, csak vá­lo­ga­tó jel­leg­gel vi­tor­lá­zó­ ver­senyt, amely­nek cél­ja a kö­vet­ke­zô évek nem­zet­kö­zi ver­se­nye­i­re va­ló vá­lo­ga­tás és a fi­a­ta­lok fel­ho­za­ta­la lesz.”14 Jú­li­us 6. és 20. kö­zött ren­dez­ ték meg a fent jel­zett „Vá­lo­ga­tó és el­sô nôi vi­tor­lá­zó­re­pü­lô baj­nok­sá­got” Du­na­ke­szin, ahol Gá­bor az ál­ta­la an­­nyi­ra meg­ked­velt, „gyé­mánt­ho­zó”, HA-7020 je­lû A-15 gép­pel ver­seny­zett a fér­fi nagy­gé­pes ka­te­gó­ri­á­ban. Most sem csa­ló­dott a ked­venc­ben, 5313 pon­tos össz­tel­je­sít­mén­­nyel a do­bo­gó har­ma­dik fo­kán vég­zett Opitz Nán­dor és Tury Kor­nél mö­gött. Jú­li­us 17-én, az utol­só ver­seny­na­pon a boconádi rét­rôl von­tat­ták ha­za 76

Gá­bort Du­na­ke­szi­re, és mint ké­sôbb ki­de­rült, ab­ban az év­ben az volt az utol­só vi­tor­lá­zó fel­szál­lá­sa. A kö­vet­ke­zô he­tek­ben fel­gyor­sul­tak az ese­mé­nyek Gá­bor éle­té­ben. Az or­szág 24 ak­ko­ri sport­re­pü­lô­te­ré­nek szá­mát köz­pon­ti dön­tés alap­ján a fe­ lé­re csök­ken­tet­ték, és a haj­dú­szo­bosz­lói is a meg­szün­te­ten­dôk cso­port­já­ ba ke­rült. En­nek oka­i­ról a ko­ra­be­li saj­tó nem kö­zölt bô­vebb rész­le­te­ket, mind­ös­­sze a Re­pü­lés jú­li­u­si szá­má­ban volt ol­vas­ha­tó Ré­ti An­tal MHSZ fô­tit­kár­he­lyet­tes­nek, a re­pü­lô­spor­tok el­sor­vasz­tá­sá­val kap­cso­la­tos hí­rek va­ló­ság­tar­tal­mát fir­ta­tó kér­dés­re adott vá­la­szá­ban, hogy „A szö­vet­ség ál­la­mi tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sí­te­ni csak azo­kat a re­pü­lô­te­re­ket és klu­bo­kat tud­ja, ame­lyek konk­rét elô­kép­zé­si fel­ada­to­kat lát­nak el, re­pü­lô-ha­jó­zó és ej­tô­er­nyôs vo­nat­ko­zás­ban”. Tény, hogy a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér au­ gusz­tus­ban be­zárt, és mint utó­lag ki­de­rült, utá­na ti­zen­nyolc év­nek kel­lett el­tel­nie ah­hoz, hogy Csip­ke­ró­zsi­ka-ál­má­ból is­mét élet­re kel­jen.

Egy korabeli dokumentum

Ter­mé­sze­te­sen Gá­bor is hal­lot­ta a men­de­mon­dá­kat, és még idô­ben lé­ pett. Ami­kor ba­rá­ta­i­nál ér­dek­lô­dött az el­he­lyez­ke­dé­si le­he­tô­sé­gek fe­lôl, 77

töb­ben aján­lot­ták szá­má­ra, hogy pró­bál­koz­zon meg a Re­pü­lô­gé­pes Nö­ vény­vé­dô Ál­lo­más­sal. Elô­ször nem iga­zán volt hoz­zá ked­ve, de ami­ kor meg­tud­ta, hogy ha­tá­ro­zat szü­le­tett a me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô­gép-ve­ ze­tô kép­zés be­in­dí­tá­sá­ról, azon­nal fel­vet­te ve­lük a kap­cso­la­tot. Pe­dig volt más aján­la­ta is: „Az MHSZ-tôl nem olyan si­mán vál­tam én meg, te­hát az MHSZ ne­kem fel­aján­lot­ta a mis­kol­ci re­pü­lô­tér pa­rancs­nok­sá­ got, mert on­nan a Láncz Ti­bor a MALÉV-hez ment. Volt egy le­he­tô­ség, hogy ok­ta­tó­ként dol­goz­ha­tok, az in­du­ló re­pü­lô­gé­pes nö­vény­vé­dô pi­ló­ták kép­zô is­ko­lá­ján. S azért vál­lal­tam az ok­ta­tást, mert én re­pül­ni sze­ret­tem, nem pa­rancs­no­kos­kod­ni, meg rep­tér­rel, meg le­pe­dô­vel, meg szál­lás­sal, meg anyag­ke­ze­lés­sel és egyéb­bel fog­lal­koz­ni, úgy­hogy ok­ta­tó­nak je­lent­ kez­tem a Re­pü­lô­gé­pes Nö­vény­vé­dô Ál­lo­más­hoz, ami utá­na Re­pü­lô­gé­pes Szol­gá­lat lett” - ír­ta visszaemlékezésében13. A nyír­egy­há­zi Fel­sô­fo­kú Me­zô­gaz­da­sá­gi Tech­ni­kum­ban 1968 szep­tem­be­ré­ben lét­re­hoz­ták a Re­ pü­lô Tan­szé­ket, és be­in­dult az el­sô pi­ló­ta-év­fo­lyam, fel­sô­fo­kú kép­zett­ sé­gû me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô­gép-ve­ze­tôk kép­zé­sé­nek cél­já­val. Mo­to­ros ok­ta­tói fel­ada­tok? Ez már ér­de­kel­te Gá­bort. Ne­héz szív­vel hagy­ta ott azt az aca­tos, ür­ge­lyu­kak­kal pöt­­työ­zött haj­ dú­szo­bosz­lói ré­tet és a ked­ves csa­pa­tot (au­gusz­tus 3-án egy An-2M / HA-MHD/ és egy Z-526 /HA-SAA/ fel­szál­lás­sal bú­csú­zott, amit a ré­gi ta­nít­vány és ké­sôb­bi mun­ka­társ, Har­gi­tai Fe­renc re­pü­lés­ve­ze­tô iga­zolt), a lel­ke egy da­rab­ja ma­radt azon a re­pü­lô­té­ren. Ti­zen­há­rom évig volt a re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ka, és aki­ket ott­ha­gyott, szin­te ki­vé­tel nél­kül egy­ko­ri ta­nít­vá­nyai vol­tak. Er­re az idô­szak­ra így em­lé­ke­zett vis­­sza: „Pa­rancs­no­ ki mun­ká­mat úgy tud­nám jel­le­mez­ni, hogy az ös­­szes klub­ta­got tár­sa­dal­ mi ok­ta­tó­kig be­zá­ró­lag nem alá­ren­delt­nek, be­osz­tott­nak, ha­nem re­pü­lô ba­rá­tom­nak, mun­ka­tár­sam­nak te­kin­tet­tem, akik azt sze­re­tik, amit én, a re­pü­lést. A rend, fe­gye­lem, és a re­pü­lé­si sza­bály­za­tok szi­go­rú be­tar­tá­ sá­ra ta­ní­tot­tam a klub­ta­go­kat, ál­lan­dó cél­ként le­be­gett sze­mem elôtt az ese­mény­men­tes re­pü­lô kiképzés”13. Gá­bort az év de­re­kán elô­lép­tet­ték, így tar­ta­lé­kos had­nagy­ként „sze­relt le” az MHSZ-tôl, és hi­va­ta­lo­san no­vem­ber 4-én ke­rült át a nö­vény­ vé­dôk­höz. Né­mi­leg vi­gasz­tal­hat­ta ugyan, hogy - az MHSZ-nél ka­pott 2.700 fo­rint il­let­mén­­nyel szem­ben - az RNÁ-nál 3.000 fo­rint volt a kez­ 78

dô fi­ze­té­se, de a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés örö­me­i­rôl va­ló kény­sze­rû, át­me­ne­ti le­mon­dá­sért sen­ki nem kár­pó­tol­hat­ta. Azért öröm volt az üröm­ben, hogy nem akár­mi­lyen ered­mén­­nyel zár­ta az évet: a Vi­tor­lá­zó­re­pü­lô Ma­gyar Nép­köz­tár­sa­sá­gi Ku­pá­ban - holt­ver­seny­ben a szin­tén deb­re­ce­ni Kas­sai Bé­lá­val - a 2-3. he­lyen vég­zett.

79

A Mester A re­pü­lô­tér át­adá­sát kö­ve­tô­en, az 1968-as esz­ten­dô utol­só két hó­nap­ ja már az új mun­ka­he­lyen va­ló be­il­lesz­ke­dés­sel, és az ez­zel já­ró te­vé­ keny­sé­gek­kel telt el, me­lyek jó ré­sze az RNÁ köz­pon­ti szék­hely­éhez, a bu­da­ör­si re­pü­lô­tér­hez kö­tô­dött. Meg­kez­dôd­tek a hos­­szú vo­na­to­zá­sok, elôbb Bu­da­örs­re, majd Nyír­egy­ház­ára. A re­pü­lé­si fel­ada­tok már az új szak­te­rü­let spe­ci­á­lis re­pü­lô­gép-tí­pu­sa­i­hoz kö­tôd­tek, ami ter­mé­sze­te­sen a tí­pus-át­kép­zést, és ily mó­don a szak­szol­gá­la­ti en­ge­dély meg­újí­tá­sát is meg­kö­ve­tel­te. Elôbb a Z-526 ke­rült sor­ra, amit a kö­vet­ke­zô be­jegy­zé­sek iga­zol­tak: „11.28. Z526, Z526/A A rep. gép mû­sza­ki be­ren­de­zé­se­i­nek is­me­re­té­bôl vizs­gát tett (5,5,5), vizs­ga ered­mé­nye alap­ján a tí­pu­son a gya­kor­la­ti re­pü­lést meg­kezd­he­ti. Bu­da­pest”; „12.05. El­len­ôr­zô re­pü­lés tí­pus át­kép­zés al­kal­má­ból Z526 típ. rep. gép­pel. A fen­ti tí­pu­son (160 LE) a ki­kép­zést be­fe­jez­te. Szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyé­nek meg­fe­le­lô fel­ada­to­kat re­pül­het Bu­da­örs”; „12.10. Rep. tech­ni­kai el­len­ôr­zés. Meg­fe­lelt”. Ezt kö­ve­tô­en a má­sik tí­pus kö­vet­ke­zett, így az­tán de­cem­ber 6-án a Z-526, 28-án pe­dig a PZL-101 ke­rült be­jegy­zés­re a szak­szol­gá­la­ti en­ge­dély­ be. 1969 ja­nu­ár 22-én már Otrokovicébôl, a gyár­ból re­pül­te ha­za Gá­bor - a vám­el­len­ôr­zés mi­att ter­mé­sze­te­sen Fe­ri­he­gyen át - a hat va­do­na­túj Z-526 gép egyi­két, a HA-SAJ je­lût Bu­da­örs­re (a 2005-ben meg­je­lent „Gép­ma­da­rak a sza­bol­csi égen” c. könyv sze­rint a HA-SAJ ugyan csak nyá­ron ér­ke­zett be, Gá­bor Re­pü­lé­si Nap­ló­já­ban még­is ez a gép sze­re­pel a ja­nu­ár 22-i dá­tum mel­lett, amit a „Re­pü­lô­gé­pes Nö­vény­vé­dô Ál­lo­más Ki­kép­zô re­pü­lô­tér” bé­lyeg­zô­vel Vass Je­nô iga­zolt (azért ter­mé­sze­te­sen nem ki­zárt az el­írás egyik do­ku­men­tum­ban sem - a szer­zô). Az új is­ko­la igé­nye­it ki­elé­gí­tô re­pü­lô­gé­pek be­szer­zé­se ter­mé­sze­te­sen csak az egyik alap­fel­té­tel volt a to­váb­bi mun­ká­hoz. Gá­bor ek­ko­ri­ban már nem sok idôt tölt­he­tett sze­ret­tei kö­ré­ben, akik ne­ he­zen kezd­tek hoz­zá­szok­ni, hogy több­nyi­re he­ten­te egy­szer, a hét­vé­ ge­ken lát­hat­ják ott­hon a csa­lád­fôt, pe­dig a pi­ló­ta­kép­zés be­in­dí­tá­sá­nak 80

ezer­nyi „ap­ró­mun­ká­ja” még hát­ra volt. „1969 áp­ri­li­sig mi né­gyen (Ba­ ra­nyai Fe­renc, Ko­vács Ot­tó, Kot­rás Gá­bor, Kömley Kor­nél - a szer­zô) ol­dot­tuk meg Bu­da­ör­sön a ki­kép­zô bá­zis be­in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges te­en­ dô­ket. Így új re­pü­lô­tér­rend, start­be­ren­de­zés, a ki­kép­zés­sel kap­cso­la­tos ös­­szes nyom­tat­vány, a Z-526 94 órás ki­kép­zé­si terv el­ké­szí­té­se, ej­tô­ er­nyôk, barográfok biz­to­sí­tá­sa, re­pü­lô ki­kép­zé­si ok­má­nyok be­szer­zé­se, az ok­ta­tók és üze­mel­te­tô sze­re­lôk ré­szé­re szál­lás ki­ala­kí­tá­sa, Har­gi­tai Fe­renc MHSZ re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok segítségével”13 - em­lé­ke­zett vis­­ sza ezek­re lá­zas mun­ká­val töl­tött hó­na­pok­ra. Ha a re­pü­lés­rôl volt szó, Gá­bor ter­mé­sze­te­sen nem is­mert fá­radt­sá­got, re­pü­lé­si nap­ló­ja ta­nú­sá­ga sze­rint még az áp­ri­li­si két­na­pos Fel­sza­ba­du­lá­si Csil­lag­tú­rán is részt vett a HA-BRA je­lû L-60 „Brigadyr” nyer­gé­ben. A Re­pü­lés c. fo­lyó­irat­ban fel­so­rolt részt­ve­vôk kö­zött nem sze­re­pelt Gá­bor ne­ve, nem is­me­re­tes, hogy mi­lyen fel­adat­tal vett részt a csil­lag­tú­rán a köz­nyel­ven „su­ha­nó de­fi­cit”-nek ti­tu­lált gép­pel (Csák Gé­za volt me­zô­gaz­da­sá­gi pi­ló­ta el­mon­ dá­sa sze­rint a gép árát 1959-ben az ak­ko­ri ma­gyar „ri­zses” gaz­da­sá­gok ad­ták ös­­sze, egy so­ros mo­tor­ja volt, ren­ge­teg mû­sza­ki prob­lé­má­val, még kény­szer­le­szál­lás is volt ami­att, hogy sok­szor „be­sült”; ké­sôbb Nagy Bálinték PZL csil­lag­mo­tor­ral lát­ták el, va­ló­szí­nû­leg már a csil­lag­tú­rá­ra is ez­zel me­he­tett Gá­bor). A szor­gos mun­ká­val el­töl­tött bu­da­ör­si he­tek után, 1969 áp­ri­li­sá­ban, Gá­ bor vég­leg Nyír­egy­ház­ára köl­tö­zött, ahol az RNÁ bé­relt szá­má­ra la­kást. „Ke­ve­set volt itt­hon. Vo­nat­tal járt, va­sár­nap es­te el­ment, a hét vé­gén ha­za­jött” - me­sél­te ezek­rôl az évek­rôl az if­jab­bik Gá­bor. Ami azt il­le­ ti, édes­ap­já­nak bô­ven volt ten­ni­va­ló­ja az is­ko­lán. Má­jus 14-én volt az el­sô üzem­nap a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­té­ren, és Gá­bor az el­sô nap­tól kezd­ ve na­pon­ta ok­ta­tott (az­nap ép­pen a fen­tebb már em­lí­tett HA-SAJ hát­só ülé­sé­ben, te­hát még­sem le­he­tett el­írás a Re­pü­lé­si Nap­ló­ban az a ja­nu­á­ri be­jegy­zés…). A fô­pi­ló­ta ek­kor még Gál Fe­renc, a töb­bi ok­ta­tó pe­dig Ba­ra­nyai Fe­renc, Ko­vács Ot­tó, Ko­vács Ti­bor, Kömley Kor­nél és Vass Je­nô vol­tak, de ez, mint ha­ma­ro­san ki­de­rült, csak át­me­ne­ti ál­la­pot volt, ugyan­is „Gál Fe­ren­cet egy hó­na­pi te­vé­keny­sé­ge után leváltották… he­ lyé­re Kot­rás Gá­bor ke­rült, aki 10 éven át (nyug­dí­ja­zá­sá­ig) volt a Bá­zis ve­ze­tô­je és fôpilótája”17. 81

A megbízólevél (Kotrás-archív)

82

Gá­bor te­hát má­jus 23-tól fô­pi­ló­ta lett, sôt, mint a MÉM RSZ ké­sôb­bi szak­mai nyil­ván­tar­tá­sá­ban ol­vas­ha­tó, au­gusz­tus 18-án a be­re­pü­lô pi­ló­ tai fel­ada­to­kat is rá­bíz­ták (ez a fen­ti meg­bí­zó­le­vél er­re vo­nat­ko­zó, til­tó ki­té­te­le alap­ján alig­ha tör­tén­he­tett meg, fel­te­he­tô­en el­ír­ták az év­szá­mot, és 1972 he­lyett ír­tak 1969-et - a szer­zô), az ok­ta­tó­gár­da pe­dig a Haj­dú­ szo­bosz­ló­ról idô­köz­ben ugyan­csak Nyír­egy­ház­ára tá­vo­zó Har­gi­tai Fe­ renc­cel, va­la­mint az ugyan­csak ki­tû­nô mû­re­pü­lô Rozman Gyu­lá­val erô­ sö­dött. A he­ti öt re­pü­lé­si nap mel­lett a ha­to­dik, a szom­ba­ti volt a mû­sza­ki nap a re­pü­lô­té­ren, így csak a va­sár­na­pok ma­rad­tak a tá­vo­li csa­lád­nak. Jú­ni­us kö­ze­pé­tôl au­gusz­tus 10-ig egy sor el­len­ôr­zô re­pü­lést haj­tott vég­re Gá­bor, nem­csak nö­ven­dé­kek­kel, de ok­ta­tók­kal is. „Az el­sô év­fo­lyam­ok 50 óra le­re­pü­lé­sé­vel és szak­szol­gá­la­ti vizs­gá­val fe­je­zôd­tek be augusztus­ ban”13 , mely­nek zá­ró­ak­kord­ja­ként „az au­gusz­tus 23-án ki­ál­lí­tott Mo­to­ ros Re­pü­lô­gép-ve­ze­tô Szak­szol­gá­la­ti En­ge­dély - 21 fô ré­szé­re - ün­ne­pé­ lyes át­adá­sa a Fel­sô­fo­kú Tech­ni­kum­ban szep­tem­ber 7-én tör­tént meg” 17. Az alap­fo­kú ki­kép­zés si­ke­res be­fe­je­zé­sét kö­ve­tô­en, szep­tem­ber 3-án az új fô­pi­ló­ta 3520 fo­rint „25 éves ju­bi­le­u­mi ju­tal­mat” vi­he­tett ha­za Ste­fi­ ké­nek, de ez alig­ha pó­tol­hat­ta a csa­lád­fô szin­te min­den­na­pos hi­á­nyát a szoboszlói Szilfákalja ut­ca 7. alatt. Hja, a nagy­ság ára - mond­hat­ta vol­na, aki nem is­mer­te ôt, pe­dig csak azt tet­te, amit egész ad­di­gi és ké­sôb­bi éle­ té­ben is: min­dent a re­pü­lé­sért. Te­gyük hoz­zá: nem csak a mo­to­ros re­pü­lé­sért. Gá­bor még eb­ben az év­ ben át­iga­zolt az MHSZ Sza­bolcs-Szat­már Me­gyei Re­pü­lô­tér Pa­rancs­ nok­sá­ga égi­sze alatt mû­kö­dô nyír­egy­há­zi re­pü­lô­klub vi­tor­lá­zó­re­pü­lô szak­osz­tá­lyá­ba, ahol új­ra­kezd­te sport­re­pü­lô ál­ma­i­nak meg­va­ló­sí­tá­sát is. „Kü­lö­nös sport a repülés… Aki egy­szer iga­zá­ból be­le­kós­tolt, több­nyi­re egész éle­tén át rab­ja ma­rad. S bár­mi le­gyen is a fog­lal­ko­zá­sa, szí­ve mé­ lyén el­sô­sor­ban min­dig re­pü­lô­nek vall­ja ma­gát. Kot­rás Gá­bor, a Nyír­ egy­há­zi Re­pü­lô­klub tag­ja is így val­lott a re­pü­lés­rôl. Nagy sza­vak nél­kül, de ha­tár­ta­lan szen­ve­dél­­lyel, sze­re­tet­tel, hos­­szan ma­gya­ráz­ta: mi­lyen nagy­sze­rû hall­gat­ni a gép mo­tor­já­nak dör­gé­sét, vagy vi­tor­lá­zó gép­pel ke­res­ni az eme­lô áram­la­to­kat, mo­tor nél­kül egy­re na­gyobb ma­gas­ság­ ba és tá­vol­ság­ra jutni…. Mint a leg­több em­ber­nek, Kot­rás Gá­bor­nak is van hob­byja. A kér­dés­re, hogy mi az, ka­pás­ból vá­la­szolt: a ver­seny­sze­rû vi­tor­lá­zó­re­pü­lés. Ne­ki ez a ked­venc sport­ja, a szó­ra­ko­zá­sa, szá­má­ra ez 83

je­lent pi­he­nést, fel­üdü­lést a fe­le­lôs­ség­tel­jes ok­ta­tói mun­ka után…Sokan meg­kér­dez­het­nék: mi a tit­ka an­nak, hogy há­rom év­ti­ze­den át meg­sza­kí­tás nél­kül re­pül­jön - ok­tas­son és ver­se­nyez­zen - va­la­ki. A re­cept a kö­vet­ke­ zô: egész­sé­ges szer­ve­zet, ki­egyen­sú­lyo­zott élet­mód. S még egy: so­ha­sem sza­bad ‚le­te­gez­ni’ a gé­pet. Az­az ki­tû­nô­en kell is­mer­ni és be­tar­ta­ni a re­ pü­lés­sel kap­cso­la­tos tud­ni­va­ló­kat, s ál­lan­dó­an ki­fo­gás­ta­lan ál­la­pot­ban tar­ta­ni a gé­pet. Ez eset­ben a gép hû­sé­ges, jó ba­rát­tá vá­lik” - ol­vas­hat­tuk a Ke­let-Ma­gyar­or­szág ak­ko­ri szá­má­ban. Iga­zi ars po­e­ti­ca, Gá­bor-mód­ra. „1970 feb­ru­ár­já­ban nyolc új Z-526F ke­rült be­szer­zés­re a nyír­egy­há­zi pi­ ló­ta­kép­zés részére”.17 A HA-SAK, -SAL és -SAM lajst­rom­je­lû gé­pe­ket Gá­bor re­pül­te be Po­zsony­ban feb­ru­ ár 4-én, és az utób­bit ma­ga re­pül­te ha­za is, még az­nap, Fe­ri­he­gyen át Bu­da­örs­re. Ugyan­csak eb­ben a hó­ nap­ban vá­sá­rol­ták meg az el­sô öt Z-37 „Cmelak” gé­pet, sôt a gon­dos fô­pi­ló­ta, a ve­szély­hely­ze­tek­re gon­ dol­va, 14 db. men­tô­er­nyôt is be­sze­ rez­te­tett. Az új tí­pus­sal va­ló is­mer­ ke­dés vi­szony­lag gyor­san si­ke­rült, 43 évesen váltott munkahelyet így a Re­pü­lé­si Nap­ló adat­ál­lo­má­nya (Kotrás-archív) a kö­vet­ke­zô be­jegy­zé­sek­kel gya­ ra­po­dott: „02.21. Z-37 A rep.gép mû­sza­ki be­ren­de­zé­se­i­nek is­me­re­té­bôl vizs­gát tett. A vizs­ga ered­mé­nye alap­ján a tí­pu­son a gya­kor­la­ti re­pü­ lést meg­kezd­he­ti. Nyír­egy­há­za”; „03.13. Z-37 Cmelák típ. re­pü­lô­gé­pen a tí­pus át­kép­zést be­fe­jez­te. A tí­pust önál­ló­an re­pül­he­ti. Nyír­egy­há­za”; „03.20. Z-37 tí­pu­son hát­só ülés­bôl az elô­írt gya­kor­la­to­kat le­re­pül­te. A tí­ pu­son az ok­ta­tást meg­kezd­he­ti. Safranka Ró­bert ok­ta­tó Nyír­egy­há­za (315 LE)”. A si­ke­res is­mer­ke­dés ered­mé­nye már már­ci­us 6-án be­ke­rült a szak­ szol­gá­la­ti en­ge­dély­be, így az új ok­ta­tá­si év gond nél­kül el­kez­dôd­he­tett. A Z-526 tí­pus ki­kép­zés­ve­ze­tôi fel­ada­ta­it Gá­bor vál­lal­ta ma­gá­ra (1971 vé­gé­ig lát­ta el), míg a Z-37 ki­kép­zé­sé­nek irá­nyí­tá­sa he­lyet­te­sé­re, Vass 84

Jen­ôre há­rult. Az ok­ta­tói ke­ret is­mét újak­kal fris­sült: Bunkóczi Lász­ ló, Safranka Ró­bert, Suhajda Já­nos, Országh Lász­ló és Tarnóczai Ist­ván jöt­tek. Az el­sô év­fo­lyam szá­má­ra ek­kor in­dult be - a me­zô­gaz­da­sá­gi tí­ pus­át­kép­zést kö­ve­tô­en - a te­her­re­pü­lô ki­kép­zés. Nem volt egy­sze­rû ez az év: a ta­va­szi ár­víz mi­att öt hé­tig, a re­pü­lô­tér ta­la­ja mi­att 2 hé­tig állt a re­pü­lés, így az esôs idô mi­att az ok­ta­tá­si idô­nek csak­nem negyed­ré­sze ki­esett. A gon­do­kat az is te­téz­te, hogy a Z-526 tí­pus­sal va­ló re­pü­lé­se­ket a gyár­tó át­me­ne­ti­leg le­til­tot­ta. A re­pü­lé­sek hos­­szabb szü­ne­te­i­ben Gá­bor­ nak volt ide­je az ál­ta­lá­nos kép­zés egyéb tan­tár­gya­i­nak át­te­kin­té­sé­re is. Gya­kor­la­ti­as szem­lé­le­tét tük­rö­zi, hogy a Fel­sô­fo­kú Tech­ni­kum fe­lé ja­ va­sol­ta a rajz- és la­bor­fel­ada­tok tan­ter­vi órá­i­nak csök­ken­té­sét, va­la­mint a nö­vény­gyûj­tés el­tör­lé­sét. A fô­pi­ló­ta nem­csak ala­pos, min­den­rôl gon­dos­ko­dó ve­ze­tô, ha­nem min­ den­re ki­ter­je­dô fi­gyel­mû, szi­go­rú pa­rancs­nok is volt egy­ben, aki nem tûr­te a la­za­sá­go­kat, meg­kö­ve­tel­te, és rend­sze­re­sen el­len­ôriz­te is az is­ ko­lai, re­pü­lô­té­ri elô­írá­sok be­tar­tá­sát és be­tar­ta­tá­sát. Még a kol­lé­gi­um sem ke­rül­te el a fi­gyel­mét. Darida Ta­más­sal, aki sok év­ti­ze­des pá­lyá­ja so­rán MA­LÉV-pi­ló­ta, ha­tó­sá­gi fô­pi­ló­ta, sôt lég­ügyi igaz­ga­tó is volt, és je­len­leg Vi­et­nam­ban re­pül, pár na­pos itt­hon-tar­tóz­ko­dá­sa alatt si­ke­rült szót vál­ta­nom. Ta­más az el­sô év­fo­lya­mon vég­zett, hall­ga­tói em­lé­kei kö­ zött meg­kü­lön­böz­te­tett he­lye van a Kot­rás Gá­bor­hoz fû­zô­dô tör­té­ne­tek­ nek. Az „egy­la­pá­tos for­du­ló” is ezek kö­zé tar­to­zik. „A kol­lé­gi­um­ban min­dig es­te ki­lenc­kor volt a ta­ka­ro­dó, mely­nek be­tar­tá­sát az is­ko­la­pa­ rancs­nok ke­mé­nyen el­len­ôriz­tet­te az ép­pen ügye­le­tes ok­ta­tó­val. Az­nap Kömley Kor­nél volt az ügye­le­tes, és az el­len­ôr­zés­kor 6-7 nö­ven­dék hi­ ány­zott (töb­bek kö­zött én is). Az egész­nek én vol­tam az oka, mert ahogy jöt­tem vis­­sza a vá­ros­ból, a kol­lé­gi­um elôt­ti, úgyne­ve­zett Bindzsó-patak híd­ján már várt rám pár he­lyi fi­a­tal­em­ber, akik egy lány mi­att meg akar­ tak ver­ni. Mint haj­da­ni tor­nász­vá­lo­ga­tott, elég­gé erôs fi­zi­ku­mú vol­tam, de nem akar­tam ve­re­ked­ni, és egy kö­ze­li au­tó­szer­viz­bôl in­kább fel­hív­tam a kol­lé­gi­u­mot, hogy - amo­lyan el­ret­ten­tô szán­dék­kal - je­len­je­nek meg pá­ran a híd­nál. Le is jöt­tek, csu­pa nagy­da­rab srác, mint pél­dá­ul a So­ ma (Somogyvári Jó­zsef, ké­sôb­bi MALÉV-kapitány be­ce­ne­ve - a szer­zô), az­tán lát­tuk­ra ha­ma­ro­san el­kul­lo­gott on­nan a fe­nye­ge­tô tár­sa­ság, de a ta­ka­ro­dót már saj­nos mind­an­­nyi­an le­kés­tük. Kömley Kor­nél elô­írás­ 85

sze­rû­en je­len­tet­te a tör­tén­te­ket Kot­rás Gá­bor­nak, aki a más­nap haj­na­li el­iga­zí­tá­son ezt szó­vá is tet­te, majd el­mond­ta, hogy a csa­pat bün­te­té­ sül az egy­la­pá­tos for­du­lót fog­ja az­nap gya­ko­rol­ni. Tud­juk-e, hogy az mi­lyen? Majd Ô el­mond­ja. A pa­rancs­no­ki épü­let elôtt áll há­rom óri­á­si sóderhalom, a fal­hoz tá­maszt­va pe­dig vagy ti­zen­öt la­pát. Jön egy te­her­ au­tó, ar­ra kell fel­rak­ni a só­dert az­zal a bi­zo­nyos egy­la­pá­tos for­du­ló tech­ni­ká­val. Egyéb­ként ma nem lesz re­pü­lés, mi­vel nem haj­tot­tuk vég­re es­te a ta­ka­ro­dót. Szo­mo­rú­an ne­ki­áll­tunk hát, és két-há­rom óra hos­­szat gya­ko­rol­tuk a tech­ni­kát. Egy­szer csak új­ra meg­je­lent Ga­bi bá­csi, de már jó­val bé­kü­lé­ke­nyebb volt: ‚jó, hát azért re­pü­lünk is majd’ - mond­ta. Ak­ kor­ra per­sze, ab­ban a hiszemben, hogy az­nap úgy­se re­pül­he­tünk, már né­mi sört is meg­it­tunk, így az­tán még­sem lett re­pü­lés.” Darida Ta­más volt az egyet­len nö­ven­dék a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­is­ko­la in­ du­lá­sa­kor, aki­nek az ese­té­ben el­te­kin­tet­tek at­tól, hogy ko­ráb­ban nem volt sem­mi­lyen re­pü­lô elô­é­le­te, így a szó szo­ros ér­tel­mé­ben az is­ko­lán ta­nult meg re­pül­ni. Kot­rás Gá­bor volt az el­sô ok­ta­tó­ja, de nem so­ká­ig, mi­vel a köz­ked­velt „Apánk” ha­ma­ro­san is­ko­la­pa­rancs­nok­ká lé­pett elô, így ez­után in­kább csak az el­len­ôr­zô re­pü­lé­sek al­kal­má­ból ta­lál­koz­tak. Ami azt il­le­ti, Ta­más nem akár­hogy ta­nult meg re­pül­ni: a bú­csú­zó el­ sô év­fo­lyam hall­ga­tói kö­zül Kot­rás Gá­bor ak­kor egye­dül Ne­ki aján­lot­ta fel a mun­ka­le­he­tô­sé­get az is­ko­lán. „Ecsém, sze­ret­ném, ha itt ma­rad­nál ok­ta­tó­nak” - mond­ta szo­kott ke­dé­lyes mo­do­rá­ban. Eb­bôl az­tán há­rom év szo­ros mun­ka­kap­cso­lat lett. Együtt lak­tak a re­pü­lô­té­ri pa­rancs­no­ki épü­let­ben (a pa­rancs­nok az eme­le­ten, az ok­ta­tók a föld­szin­ten), ké­sôbb, ami­kor Ta­más egy haj­dú­szo­bosz­lói kis­lányt vett fe­le­sé­gül, rend­sze­re­sen együtt is utaz­tak a hét­vé­ge­ken ha­za és vis­­sza. „Az ok­ta­tói át­kép­zé­se­met a Z-526-ra és a Z-37-re Kot­rás Gá­bor vé­gez­te el. Amit ma tu­dok, gya­ kor­la­ti­lag min­dent Tô­le ta­nul­tam, és ez vé­gig­kí­sér a pá­lyá­mon. Tô­le ta­ nul­tam, ho­gyan kell ok­tat­ni, an­nak min­den szak­mai, em­be­ri és lé­lek­ta­ni von­za­tá­val együtt. Ahogy én ok­ta­tok, azt úgy te­szem, ahogy Tô­le lát­tam, szó­val a szel­le­me to­vább él az én ta­nít­vá­nya­im­ban is, itt­hon és kül­föld­ön egy­aránt”- vall em­lé­ke­i­rôl Ta­más. „Úgy hív­tuk, hogy ‚Apánk’. Min­dig ko­ráb­ban kelt, mint mi, úgy négy kö­rül. Ki­sé­tált a re­pü­lô­tér kö­ze­pé­re, kör­be­néz­te az eget és a rep­te­ret. Az­tán vis­­sza­jött, és az ak­ko­ri he­lyet­te­ sé­vel, Ba­ra­nyai Fe­renc­cel meg­kon­zul­tál­ták, hogy az­nap mi­lyen re­pü­lé­si 86

fel­ada­to­kat ad­ja­nak ki. Fe­ri min­dig az­zal kezd­te: ‚Apánk’ azt mondta… hogy ma ilyen az idô­já­rás, ilyen és ilyen fel­ada­to­kat re­pü­lünk. Olyan ér­zék­kel tud­ta meg­ál­la­pí­ta­ni az idô­já­rást, hogy so­ha nem té­ve­dett ben­ ne. ‚Mi­ért nem út­vo­na­lat re­pü­lünk?’ - ér­tet­len­ke­dett va­la­ki. ‚Nem ér­ted? Apánk meg­mond­ta! - jött Fe­ri me­net­rend­sze­rû vá­la­sza. Volt, hogy ami­ kor ‚Apánk’ a le­szál­ló­je­let le­ra­kat­ta, ész­re­vé­te­lez­tük, hogy ‚de hi­szen hát­szél van!’ ‚Azt mond­tam, oda rak­já­tok’. Mi­re le­rak­tuk, tény­leg meg­ for­dult a szél. Hi­he­tet­len ta­pasz­ta­la­ta volt az idô­já­rás megítélésében… ‚Apánk’ sa­já­tos, szem­lél­te­tô mon­dá­sai egyéb­ként min­den­ki­ben meg­ra­ gad­tak. Em­lék­szem, az egyik nö­ven­dék meg­le­he­tô­sen ‚pat­to­gó­san’ szállt le a Z 526-tal. ‚Mi volt ez, ecsém? - kér­dez­te a pi­ló­ta­ülés­bôl ki­ká­szá­ló­ dó fi­a­tal­em­ber­tôl. ‚De Ga­bi bá­csi, én úgy csi­nál­tam min­dent, ahogy ta­nul­tuk. A kor­mány elôl volt…’ - ma­gya­ráz­ta a bi­zo­nyít­ványt a nö­ven­ dék. ‚Apánk’ ezt mond­ta: ‚Mind­egy, hogy hol van a kor­mány, elôl, há­tul, vagy a far­zseb­ben. Az a lé­nyeg, hogy a re­pü­lô­gép orr­irány­ba men­jen!’ … Azt sze­ret­te, hogy ha nem ok­ta­tunk, ak­kor is ott ül­jünk a szo­bá­ink­ban, hogy min­den­kor el­ér­he­tô­ek le­gyünk, mi meg sze­ret­tünk vol­na idôn­ként el­men­ni va­la­mer­re. Egy­szer va­la­me­lyi­künk ki­ta­lál­ta, hogy szak­szer­ve­ ze­ti gyû­lés­re kell men­nünk. Nem örült ne­ki, csak hüm­mö­gött, hogy ‚Ha men­ni kell, hát nincs mit ten­ni, men­je­tek’ - és el­en­ge­dett ben­nün­ket. Így az­tán egy­re több­ször tar­tot­tunk szak­szer­ve­ze­ti gyû­lést - ter­mé­sze­te­sen a kö­ze­li ven­dég­lô­ben. Sze­rin­tem elôbb-utóbb meg­sej­tet­te, hogy va­ló­já­ban mik ezek a gyû­lé­sek, de nem szólt mi­at­tuk so­ha. Iga­zá­ból na­gyon nagy alá­zat­tal vi­sel­te­tett a re­pü­lés iránt, ilyen em­bert én még nem lát­tam. „ Gá­bor­nak azért ma­radt ide­je a re­pü­lô­sport­ra is. 1970. már­ci­us 31. és áp­ri­lis 3. kö­zött ren­dez­ték meg a XI. Fel­sza­ba­du­lá­si Motorosrepülô Csil­lag­tú­rát, ahol a HA-SAK je­lû Z-526 gép­pel ver­seny­zett, és a ha­to­dik he­lyen vég­zett. Bézi Lász­ló új­ság­író, aki mind­vé­gig Kot­rás Gá­bor gé­pé­ben re­pült, egész ol­da­las ri­port­ban szá­molt be él­mé­nye­i­rôl a Ke­let-Ma­gyar­or­szág ha­sáb­ja­in. Eb­bôl ki­de­rült az is, hogy a sze­les, esôs idô­já­rás idôn­ként nem min­den­na­ pi fel­ada­tok elé ál­lí­tot­ta a ver­seny­zô­ket, ahogy az új­ság­író fo­gal­ma­zott: a ver­seny­zôk­nek a tú­ra so­rán „fér­fi­as, jó mu­lat­ság­ban volt ré­szük”. Az el­sô na­pon a Bu­da­örs - Zsámbék - Al­más­fü­zi­tô - Orosz­lány -Székesfehérvár - Balatonfôkajár - Sió­fok -Siófok - Du­na­új­vá­ros, két nap­pal ké­sôbb a Du­ na­új­vá­ros - Fülöpszállás -Kisköre - Mályi - Mis­kolc, har­ma­di­kán pe­dig a 87

Mis­kolc - Bu­da­pest út­vo­na­lat re­pül­ték, majd a bu­da­pes­ti Ott­hon-ét­te­rem­ ben volt a záróvacsora. A ha­to­dik hely Gá­bor szá­má­ra né­mi gyógy­írt je­ len­tett ami­att, hogy ezek­ben az évek­ben szá­má­ra a vi­tor­lá­zó­re­pü­lés szin­te meg­szûnt: 1970-72 kö­zött vég­zett 1146 fel­szál­lá­sá­ból (!) mind­ös­­sze tíz al­ka­lom­mal ál­doz­ha­tott a „hob­by­„-nak. A pi­ló­ta­is­ko­la éle­té­ben fon­tos vál­to­zá­so­kat ho­zott az 1971-es esz­ten­dô: eb­ ben az év­ben nyil­vá­ní­tot­ták fô­is­ko­lá­vá a fel­sô­fo­kú tech­ni­ku­mot, és ad­ták át - au­gusz­tus 20-án - az új han­gárt. A pi­ló­ta­év ko­rán in­dult „Apánk” szá­ má­ra, ja­nu­ár 15-tôl so­ro­zat­ban re­pül­te be Kunovicében - és egyes ese­tek­ben re­pül­te on­nan ha­za - az új Z-37 gé­pe­ket (HA-SCC, -MGO, -MGP, -MGS, -MGT, -MGU -MGV), a gép­park meg­újí­tá­sa nem tûrt ha­lasz­tást. Sze­mé­ lyi vál­to­zá­sok is vol­tak. „1971-ben az ok­ta­tói ál­lo­mány Pethô Kár­oly, Je­ ges Já­nos ok­ta­tók­kal egé­szült ki”13, akik­hez szep­tem­ber­ben Zsi­ga Mik­lós is tár­sult. „1971-1972-ben a me­zô­gaz­da­sá­gi te­her­re­pü­lô ki­kép­zés az ôcsényi re­pü­lô­té­ren tör­tént. 1973-tól Gávavencsellôn, Újfehértón és Haj­dú­ná­ná­son ki­ala­kí­tott me­zô­gaz­da­sá­gi tan­rep­te­rek­re ke­rült. 1971-ben Kömley Kor­nél és Tarnóczai Ist­ván a MALÉV-hez tá­vo­zott. He­lyü­ket az el­sô év­fo­lya­mot vég­zett, ok­ta­tó­nak je­lent­ke­zett Darida Ta­más és Ka­pos­vá­ri Zol­tán fog­lal­ta el. Két ok­ta­tó: Papp Zol­tán és Er­dôs Sán­dor után már csak a fô­is­ko­lát vég­ zet­tek­bôl tör­tént a tá­vo­zott ok­ta­tók pót­lá­sa, ezt én ki­kö­töt­tem. A há­rom év­ fo­lyam te­her­nél­kü­li rep. ki­kép­zé­sé­hez szük­sé­ges­sé vált egy új re­pü­lô­tér­rend - két­szin­tes lég­te­rek­kel tör­té­nô - ki­ala­kí­tá­sa. Az ese­mény­men­tes re­pü­lést szol­gál­ta a rep. sza­bály­za­tok pon­tos be­tar­tá­sa, s a pre­cíz napirend…1972tôl fo­lya­ma­to­san a kö­vet­ke­zô vég­zett hall­ga­tók let­tek ok­ta­tók: Tor­kos Gyu­ la, Han­sá­gi Gyô­zô, Mol­nár And­rás, Tóth Lász­ló, Ve­res And­rás, Var­ga Zol­ tán, Pászti Ti­bor, Fo­dor Ist­ván, Ko­vács Mi­hály, Tóth György, Borosnyai Kár­oly, Ba­la­to­ni Jó­zsef, Vaj­da Pé­ter. Ez sok név, de eb­ben ben­ne van a tég­la is, akik­nek nagy ré­sze most a MALÉV-nél van, kapitány”13. (a tég­la itt ter­mé­sze­te­sen nem pejoratíve ér­ten­dô, ar­ra utal, hogy a sok név va­ló­já­ban nem ek­ko­ra fo­lya­ma­tos lét­szá­mot ta­kar - a szer­zô). A ki­kép­zô bá­zis tech­ni­kai fel­tét­ele­i­nek ja­vu­lá­sa 1972-tôl már le­he­tô­vé tet­te a Z-37 és An-2 (majd ké­sôbb a PZL-101) tí­pu­sok helybeni idô­sza­ kos kar­ban­tar­tá­sá­nak és ápo­lá­sá­nak be­ve­ze­té­sét. A gé­pek idô­sza­kos kar­ ban­tar­tás utá­ni be­re­pü­lé­sé­re Gá­bor ka­pott meg­bí­zást, ami to­vább sza­po­ 88

rí­tot­ta a fô­pi­ló­ta fel­ada­ta­it, igaz, a Z-526 ki­kép­zé­sé­nek ve­ze­té­sét ek­kor már Ba­ra­nyai Fe­renc vé­gez­te. Ste­fi­ke kony­ha­pénz­éhez min­den­eset­re jól jött a tíz szá­za­lé­kos be­re­pü­lé­si pót­lék, meg az az ezer- és két­ezer fo­rin­ tos két év­kö­zi ju­ta­lom, amit au­gusz­tus 20-án, jó mun­ká­já­ért, il­let­ve no­ vem­ber 7-én, a Hon­vé­del­mi Ér­dem­érem mel­lé ka­pott Gá­bor. Volt más ap­ró öröm is, má­jus 29-én „Apánk” Otrokovicében ki­pró­bál­ha­tott egy cseh­szlo­vák lajst­rom­je­lû Z-43-at (OK-XKN). A mo­tor nél­kü­li re­pü­lés­re saj­nos alig ma­radt ide­je, de ab­ból a mind­ös­­sze két fel­szál­lás­ból azért csak meg­mu­tat­ta, hogy sem­mit sem fe­lej­tett: au­gusz­tus 8-án a HA-4239 je­lû „Foka”-val 4 és fél órát re­pült. Az ok­ta­tói fel­ada­tok át­adá­sa azt is je­len­tet­te, hogy a pi­ló­ta­nö­ven­dé­ kek ke­ve­sebb­szer lát­hat­ták a szi­ go­rú Mes­tert, és ez for­dít­va is igaz volt. Andrasew Ákos MA­ LÉVka­pi­tány, aki szin­tén ek­kor­tájt ta­ nul­ta itt a me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lés for­té­lya­it, bá­jos tör­té­net­tel em­lé­ ke­zett a mind­an­­nyi­uk ál­tal rend­kí­ vül tisz­telt fô­pi­ló­tá­ra. „Nem em­lék­szem, hogy „Apánk” va­la­ha is té­ve­dett vol­na va­la­mi­ ben, ta­lán ha egy ilyen volt, de az pont ve­lem esett meg. Az­nap Gá­ va­ven­csel­lôn dol­goz­tunk, és ké­sô dél­után, ami­kor ha­za­ér­kez­tünk, fel kel­lett vin­nem egy üze­ne­tet Har­ Jubileumi elismerés április 4-én gi­tai Fe­ri bá­csi­nak, akit ép­pen (Kotrás-archív) „Apánk” tár­sa­sá­gá­ban ta­lál­tam. Ga­bi bá­csi - an­nak el­le­né­re, hogy köz­vet­le­nül nem vol­tunk kap­cso­lat­ban - a leg­töb­bün­ket név sze­rint is szá­mon tar­tott, és er­re min­den bi­zon­­nyal büsz­ke is volt. Most is, ahogy meg­lá­tott, egy­bôl mond­ta a Fe­ri bá­csi­ nak, hogy ‚lá­tod, ecsém, ez itt a Wittmayer gye­rek’ (Wittmayer Zsolt, ma szin­tén MA­LÉV-ka­pi­tány - a szer­zô). Leg­na­gyobb meg­le­pe­té­sem­re Fe­ri bá­csi azt vá­la­szol­ta: ‚- Ne­kem mon­dod? Én is jól is­me­rem!’ Én meg nem erôl­tet­tem a be­mu­tat­ko­zást.” 89

A kö­vet­ke­zô év az­tán kár­pó­tol­ta Gá­bort a „vi­tor­lá­zás­men­tes” éve­kért. Ugyan­csak be­le­hú­zott! „1973-ban Nyír­egy­há­zán a Re­pü­lô­klub tit­ká­ra­ ként 2 A-15-ös nagy­tel­je­sít­mé­nyû vi­tor­lá­zó­gé­pet meg­ja­ví­tot­tunk (majd­ nem a MÉH-te­lep­rôl hoz­tuk el), a mû­sza­ki bá­zi­so­mon Har­gi­tai Fe­renc­ cel rend­be szed­tük, s ak­kor egy hét alatt, úgy má­jus vé­gén, re­pül­tem egy 100-as há­rom­szö­get, egy 200-as há­rom­szö­get, és egy 300 km-es hur­ kot… Min­den év­ben volt a klu­bok kö­zött ilyen ver­seny, s aki a leg­na­ gyobb ered­ményt ér­te el, az nyer­te a Ku­pát. Re­pül­tem a 200-as há­rom­ szö­get se­bes­ség-ér­té­ke­lés­sel 90 km-es át­lag­gal. Ezért én meg­kap­tam a Nép­köz­tár­sa­sá­gi Ku­pát, kap­tam egy ku­pát a re­kor­dért, és én let­tem az Év Sportolója”.13

A berepülô pilótai megbízás (Kotrás-archív)

Er­re a re­pü­lô­gép-ja­ví­tás­ra Szatmáry György, a nyír­egy­há­zi üzem­egy­ség egy­ko­ri mû­sza­ki ve­ze­tô­je (ak­ko­ri kol­lé­gá­i­nak ne­mes egy­sze­rû­ség­gel a ‚Szôr’, ké­sôbb a MÉM RSz fô­mér­nö­ke), aki öt évig dol­go­zott együtt Kot­rás Gá­bor­ral, így em­lé­ke­zik: „Ha a re­pü­lés­rôl volt szó, na­gyon rá­ me­nôs tu­dott len­ni, és nem is­mert par­dont. Em­lék­szem, volt ak­ko­ri­ban egy A 15 vi­tor­lá­zó­gé­pünk, Da­ni imá­dott ve­le re­pül­ni. Ami­kor egy­szer, 90

egy szak­mai ta­pasz­ta­lat­cse­re ürü­gyén, a Szov­jet­uni­ó­ban jár­tak, szó­ ba hoz­ták az elv­tár­sak­nak, hogy fel kel­le­ne újí­ta­ni. Azok na­gyon meg­ le­pôd­tek a dol­gon, mert ami­kor utá­na­néz­tek, ki­de­rült, hogy sem­mi­lyen nyil­ván­tar­tá­suk­ban nem sze­re­pel a gép. A to­váb­bi­ak­ban szá­muk­ra így egy­sze­rû­en ‚nem lé­te­zett’, és nem is kí­ván­tak ve­le fog­lal­koz­ni. Ami­kor Da­ni ha­za­ér­ke­zett, még az­nap be­jött az iro­dám­ba, és az­zal az öt­let­tel esett ne­kem, hogy én csi­nál­jam meg a gé­pek nagy­ja­ví­tá­sát. Szá­mom­ra a meg­fe­le­lô do­ku­men­tá­ció hí­ján mû­sza­ki ab­szur­dum­nak tûnt az öt­let, de fél na­pig gyôz­kö­dött az iga­zá­ról és ad­dig nem tá­gí­tott, míg a vé­gén igent nem mond­tam. Köny­vet le­het­ne ír­ni ar­ról, hogy mit je­lent el­ké­szí­te­ni a nagy­ja­ví­tá­si uta­sí­tást egy re­pü­lô­gép­hez, de a vé­gén ös­­sze­jött, most már büsz­ke va­gyok rá, hogy meg tud­tuk csi­nál­ni.” Az A-15 mindhárom esetben a HA-7019 lajstromjelet viselte. Egészen pontosan május 29-én volt az a háromszázas hurok Nyíregyháza -Bé­ kés­csa­ba - Nyíregyháza között, a százas háromszög pedig július 14-én a Nyíregyháza - Téglás - Nyírbátor - Nyíregyháza útvonalon. A re­kord­re­ pü­lés a kétszázas háromszögön a kettô közé esett, de errôl még bôvebben esik szó a késôbbiekben. Ami a klubtitkári feladatot illeti, Gábor ezt a megbízatást csak késôbb, az év végén kapta (érdekes, hogy a „Gép­ma­ da­rak a szabolcsi égen” c. könyv csak a klub elnökei között sorolja fel Kot­rás Gábort, a klubtitkárok között nem!). Hogy hogyan is történt az a rekordrepülés? A Kelet-Magyarország 1973. június 10-i számában Kovács György a történteket így idézi Gábort a „Jó repülést, Kotrás Gábor!” címû cikkében: „- A me­te­o­ro­ló­gi­ai hely­zet már a reg­ge­li órák­ban ked­ve­zô­nek ígér­ke­zett A Kár­pát-me­den­cé­ben front­át­tö­rés elôt­ti ká­ni­ku­la ala­kult ki, nagy me­leg, 6/10-es fel­hô­zet­tel. Az ilyen idô­já­rás táv­re­pü­lés­re rend­kí­vül ked­ve­zô. Hát így kez­dô­dött... - 11 óra 50 perc. Gon­dos ké­szü­lô­dés után el­ér­ke­zett a start pil­la­na­ta. A PZL-101 von­ta­tó­gép ne­ki­ira­mo­dott von­tat­má­nyá­val - az A-15 gé­pem­mel. Rö­vid kö­rön, 400 mé­ter ma­gas­ság­ban 11 óra 55 perc­kor le­kap­ csol­tam. Egy 3 mé­te­res eme­lés­ben kezd­tem emel­ked­ni. 1000 mé­ter fö­lött el­ ha­tá­roz­tam, hogy nem vá­rok to­vább. Be­je­lent­ke­zem. Jó nagy kört csi­ná­lok, mert a ma­gas­ság-több­le­te­met a je­lent­ke­zé­si vo­nal el­éré­sé­ig le kell ad­nom. - 12 óra 20 perc­kor 1000 mé­ter alat­ti ma­gas­ság­ban át­re­pü­lök a start­vo­na­ 91

lon. Irány a há­rom­szög el­sô ál­lo­má­sa, Fülpösdaróc!- Elô­ször ma­gas­sá­got kell gyûj­te­nem. Egy nagy ki­ter­je­dé­sû ‚ter­mik’ jó­vol­tá­ból 5 perc alatt már 2100 mé­te­ren va­gyok. Bú­csú­pil­lan­tást ve­szek Nyír­egy­há­zá­tól. Egy hos­­szú sik­lás után 1600 mé­ter ma­gas­ban Baktalórántházát lá­tom alat­tam. Új­ra kö­rö­zök, fel­hô­ala­pig emel­ke­dek, és 2000 mé­ter­rôl in­dul­va, 140 km/óra se­bes­sé­gû sik­lás­sal érem el Má­té­szal­kát! Új­ra csak emel­ke­dek. Va­rio­mé­ te­rem 3-4 mé­te­res emel­ke­dést je­lez. To­vább­in­du­lok. Fülpösdaróc fe­lett a for­du­ló iga­zo­lá­sá­ra két légifelvételt ké­szí­tek. - Egy to­rony­fel­hô alatt, 2300 mé­ter ma­gas­ba ‚szip­pan­tom’ ma­gam. Irány a há­rom­szög kö­vet­ke­zô pont­ ja, a Haj­dú me­gyei Ebes köz­ség! A hô­mér­sék­let a ka­bin­ban igen kel­le­mes, 13-15 Cel­si­us fok. Gé­pem ha­tal­mas szár­nya­i­val mél­tó­ság­tel­je­sen ‚úszik’ a fel­hôk alatt. Tér­ké­pe­men egyez­te­tem, igen, ez az elôt­tem lé­vô te­le­pü­lés ez már Ebes! - Itt újabb légifelvételek, a köz­ség jel­leg­ze­tes ut­cá­i­val, mint élô tér­kép, az alat­tam el­te­rü­lô gyö­nyö­rû táj. - Emel­ked­ni kez­dek. EbestôI észak­ra egy igen rob­ba­né­kony nagy fel­hô­go­molyt pil­lan­tok meg. De úgy lát­szik nem csak én lát­tam meg, ha­nem lát­ta más is. Mel­let­tem légitársra ta­lá­lok. Egy sas kö­röz mel­let­tem. Már több­ször meg­fi­gyel­tem, hogy ezek a ma­da­rak a fé­le­lem leg­ki­sebb je­le nél­kül kö­ze­lí­tik meg a kö­rö­zô vi­tor­ lá­zó­gé­pe­ket. Le­het, hogy va­la­mi lé­gi egyez­mény van köz­tünk? Nem tud­ ha­tom, de irigy­ked­ve né­zem a ‚tol­las sport­társ’ hú­zott for­du­ló­it, mes­te­ri szû­kí­té­se­it, mert né­hány kör után rám is ver vagy 100 métert. - Emel­ke­ dés­jel­zôm tû­je 4 mé­ter/sec. emel­ke­dést je­lez. Igen gyor­san szí­vó­dok fel­fe­lé, ma­gas­sá­gom már 2000 mé­ter. In­du­lás vis­­sza, irány Nyír­egy­há­za! Órám­ra pil­lan­tok: 14 óra 14 perc. Egy hos­­szú sik­lás és mes­­szi­rôl mint­ha Haj­dú­bö­ ször­mény kör­vo­na­la lát­sza­na. Pár perc és már a köz­ség fö­lött spi­rá­lo­zok. A ter­mik idô­köz­ön­ként meg­ráz­za a gé­pe­met. Ez jó jel, mert nagy eme­lé­sek vannak. Is­mét emel­ked­ni kell. Ez­út­tal olyan ma­gas­ság­ba, hogy egy sik­ lás­sal el­ér­hes­sem Nyír­egy­há­zát. Kö­rö­zés köz­ben azért min­dent fi­gye­lek. A táj, a pa­no­rá­ma gyö­nyö­rû. Alat­tam vo­nat ha­lad, hos­­szú füst­csí­kot húz­ va. - Tel­je­sen fel­hô­ala­pig emel­ke­dem. Ez a ma­gas­ság már elég lesz. Egy nagy for­du­ló és rá­ál­lok az irány­ra, ez a cél­re­pü­lô­tér, Nyír­egy­há­za. Kel­lô ma­gas­sá­gom meg­van. Se­bes­sé­ge­met nö­ve­lem. A mû­sze­rem mu­ta­tó­ja 180 km/óra se­bes­sé­get je­lez. Köz­ben szá­mol­ga­tást vég­zek. Ha ezt a se­bes­sé­get tar­ta­ni tu­dom, ta­lán si­ke­rül a re­kord. - Meg­lesz! Már lá­tom Nyír­egy­há­ zát. Ki­emel­ke­dô ha­tal­mas épü­le­tei mes­­szi­rôl fel­is­mer­he­tôk. - Ma­gas­sá­gom csök­ken. Már csak pár száz mé­te­ren va­gyok. Át­re­pü­lök a do­hány­fer­men­ 92

tá­ló épü­le­te fö­lött, és 70 m ma­gas­ság­ban, kö­zel 200 km-es se­bes­ség­gel át­re­pü­löm a nyír­egy­há­zi cél­vo­na­lat. - Az idô: 14 óra 36 perc! Több mint 2 órát töl­töt­tem a le­ve­gô­ben, a re­pült tá­vol­ság pon­to­san 200 ki­lo­mé­ter. Az ered­mé­nyem ér­té­két nö­vel­te, hogy az utol­só 62 km-es tá­vol­sá­got 22 perc alatt re­pül­tem meg! … Hát így történt…” Ami­kor er­rôl a nap­ról be­szél­get­tünk, Szatmáry „Sir” min­den bi­zon­­nyal ros­­szul em­lé­ke­zett a rész­le­tek­re, ugyan­is nem „Foka”-ról, és nem hu­ rok­ról volt szó. A re­kord elôz­mé­nye­i­rôl min­den­eset­re ked­ves tör­té­ne­tet hal­lot­tam tô­le. Em­lé­kei sze­rint Gá­bor „azon a dél­elôt­tön nem iga­zán le­he­tett ki­pi­hen­ve. Elô­zô es­te ki­csit ‚el­gör­bül­tünk’ hár­mas­ban ve­le meg a Tir­pák­kal (Har­gi­tai Fe­ri­nek, az ak­ko­ri re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­nak volt ez a be­ce­ne­ve), az­tán nyil­ván va­la­mi nagy szak­mai vi­ták­ba bo­nyo­lód­hat­ tunk be­le a vas­úti res­ti­ben, mert csak éj­fél fe­lé ke­ve­red­tünk ki a re­pü­lô­ tér­re. Igaz, azon­nal meg­ágyaz­tunk ma­gunk­nak, ki itt, ki ott. Úgy dél­elôtt tíz táj­ban rá­zott fel az egyik kol­le­gi­na, hogy a Har­gi­tai elv­társ hí­vat. Gyor­san ös­­sze­szed­tem ma­gam, de azért elég­gé ál­mos le­het­tem még, ami­ kor át­men­tem az iro­dá­já­ba. Da­ni ott ült már ve­le szem­ben egy szé­ken hát­ra­dûl­ve, fé­lig le­hunyt sze­mek­kel és na­gyo­kat hall­ga­tott. Fe­ri fel­állt, az asz­tal két szé­lé­re tá­masz­kod­va ránk né­zett, és el­lent­mon­dást nem tû­ rô han­gon eze­ket mond­ta: ‚- Ura­im, jó idô van, re­pü­lô­gép van, re­pü­lé­ si terv van, te­hát start. Da­ni, te mész a „Foka”-val két­szá­zas hu­rok­ra, te meg, Sir, a „Jú­ni­us 18”-cal szá­zas há­rom­szög­re.’ - ‚Fô­nök, ne­kem nincs is tí­pus­vizs­gám a Jú­ni­us 18-ra!’ - mond­tam két­ség­be­es­ve. ‚- Most majd lesz’ - fe­lel­te ma­ga­biz­to­san. Meg­döb­ben­ve néz­tem Da­ni­ra: ‚- Hi­ szen ez meg­ôrült!’ - mond­tam tré­fá­san. ‚- És mi szin­tén’ - vá­la­szol­ta la­ ko­ni­ku­san Da­ni. - ‚Ugye nem re­pü­lünk?’ - kér­dez­tem tô­le re­mény­ked­ve. ‚-Deee!’ - mond­ta tré­fá­san, hos­­szan el­nyújt­va az e-t. - ‚Re­pül­ni min­dig mu­száj!’ Ez va­ló­szí­nû­leg az ars po­e­ti­cá­ja volt, aho­gyan a re­pü­lés le­he­ tett a lét­ele­me. A ka­pott fel­adat gyor­san re­ge­ne­rál­ta: mi­re ki­ér­tünk a gé­pek­hez, tel­je­sen friss volt. Ra­gyo­gó or­szá­gos re­kor­dot re­pült az­nap.” A lé­nyeg: 1973. jú­li­us 2-án a Nyír­egy­há­za - Fülpösdaróc - Ebes - Nyír­ egy­há­za (208 km-es) út­vo­na­lon, a „200 km há­rom­szög­re­pü­lés se­bes­ ség­ér­té­ke­lés­sel” ka­te­gó­ri­á­ban Gá­bor (90.20 km/ó, nem hi­te­le­sí­tett ered­ ménnyel), nem­ze­ti re­kor­dot re­pült. 93

A klubtitkári kinevezés (Kotrás-archív)

Ami a szak­mát il­le­ti, ek­kor­tájt kezd­tek bô­vül­ni a ma­gyar me­zô­gaz­da­ sá­gi re­pü­lés nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tai, ame­lyek erô­sí­té­sé­ben Gá­bor­nak is ko­moly sze­re­pe ju­tott. A kü­lön­bö­zô kül­föl­di de­le­gá­ci­ók fo­ga­dá­sán túl, szak­mai ta­pasz­ta­lat­cse­rék­re ke­rült sor kül­föld­ön is (ak­kor ter­mé­sze­te­ sen még csak a Var­sói Szer­zô­dés tag­ál­la­ma­i­nak ke­re­te­in be­lül). Ilyen lá­to­ga­tá­son Gá­bor elô­ször a Szovjetunió-beli Kremencsukban vett részt, amit ké­sôbb NDK-be­li ki­uta­zás is kö­ve­tett. A ki­uta­zá­sok so­rán szer­zett ta­pasz­ta­la­tok jól se­gí­tet­ték az is­ko­la ve­ze­tô­jét és ok­ta­tó­it a min­den­na­pi szak­mai mun­ka ma­gas szín­vo­na­lú szer­ve­zé­sé­ben és irá­nyí­tá­sá­ban. Az ok­ta­tói gár­da idôn­kén­ti, kény­sze­rû vál­to­zá­sai vi­szont ke­vés­bé vol­tak ör­ ven­de­te­sek. Ami­kor Darida Ta­más 1973-ban be­je­len­tet­te, hogy el sze­ret­ ne men­ni a Ma­lév­hez, „Apánk” egy­ál­ta­lán nem örült az öt­let­nek. „Hát per­sze, így van ez, de hidd el, az iga­zi re­pü­lés az még­is csak ez” - tett egy gyen­ge kí­sér­le­tet ar­ra, hogy a re­mek ok­ta­tó pi­ló­tát meg­tart­sa. Ek­kor in­ dult a MALÉV-nél az el­sô olyan pi­ló­ta­is­ko­la, ahol fô­is­ko­lai hall­ga­tó­kat ké­pez­tek át köz­for­gal­mi pi­ló­tá­vá, így Ta­más el­hagy­ta Nyír­egy­há­zát. Ez­ 94

után már csak al­ka­lom­sze­rû­en ta­lál­koz­gat­tak a kü­lön­bö­zô év­fo­lyam-ta­ lál­ko­zó­kon, vagy vizs­ga­bi­zott­ság­ok­ban. „Még egy-két év, és Ti fog­já­tok át­ven­ni a ma­gyar pol­gá­ri re­pü­lés ve­ze­tô po­zí­ci­ó­it” - biz­tat­ta „Apánk” a volt nö­ven­dé­ke­ket az ilyen ta­lál­ko­zá­sok al­kal­má­val, és ha tény­leg ki­ ne­vez­tek va­la­kit kö­zü­lük va­la­ho­vá, la­ko­ni­kus „én megmondtam”-mal nyug­táz­ta a si­ke­re­ket a kö­vet­ke­zô ta­lál­ko­zón. Sok igaz­sá­ga volt eb­ben, mert a Fô­is­ko­lá­ról, töb­bek kö­zött, egy lég­ügyi fô­osz­tály­ve­ze­tô (dr. Kiss Lász­ló), há­rom lég­ügyi igaz­ga­tó (Darida Ta­más, Var­ga Zol­tán, Fe­jér­egy­ há­zi Lász­ló), 2 MA­LÉV re­pü­lé­si igaz­ga­tó (Nagy Im­re, Adrasew Ákos), va­la­mint ne­ves MALÉV-típusfôpilóták és ka­pi­tá­nyok hos­­szú so­ra ke­rült ki (a már em­lí­tet­tek mel­lett né­hány to­váb­bi nagy név: Ve­res And­rás, Werner Já­nos, Zámbó Mihály…). Gá­bor szi­go­rú­an ügyelt a sza­bá­lyok be­tar­tá­sá­ra. Ugyan­csak Szatmáry György me­sél­te: „Egy­szer, ami­kor gya­kor­ló re­pü­lés­re in­dul­tunk, el­fe­ lej­tet­tem ma­gam be­köt­ni a start­nál. ‚Da­ni’ ült a Tré­ner hát­só ülé­sé­ben, ter­mé­sze­te­sen azon­nal ész­re­vet­te, de nem szólt sem­mit. Ak­kor kezd­tem va­la­mi fur­csát érez­ni, ami­kor lát­tam, hogy a fel­szál­lás után után ép­ pen csak pár mé­tert emel­ked­tünk, és ugyan­azon ma­gas­ság­ban foly­tat­tuk, egy­re gyor­sab­ban, utun­kat. A re­pü­lô­tér vé­gén de­rült csak ki, hogy mi­ért: Da­ni se­bes­sé­get gyûj­tött. Ami­kor rá­jöt­tem, hogy, mi­re ké­szül, ijed­ten or­ dí­tot­tam hát­ra: - Nem va­gyok be­köt­ve! Nem szólt sem­mit, csak fel­emel­te a gép or­rát, és be­csûrt jobb­ra. Az­tán meg­csi­nált egy pa­lást­or­sót. Igaz, ez egy olyan fi­gu­ra, ami­bôl egy­sze­rû­en nem le­het ki­es­ni, mert a cent­ri­fu­gá­ lis erô­ha­tás szin­te be­le­pré­se­li az ülés­be az em­bert, de so­ha nem fe­lej­tem el, mi­lyen ér­zés volt mind­vé­gig tud­ni: nem köt az ülés­hez sem­mi. Mi­re a gép is­mét alap­hely­zet­be ke­rült, egy élet­re meg­ta­nul­tam a lec­két, ‚Da­ni’ meg szo­kott kó­pés mo­so­lyá­val nyug­táz­ta a tör­tén­te­ket”. Ugyan­csak „Sir” fo­gal­maz­ta meg a leg­ta­lá­lób­ban azt is, men­­nyi­re ki­vá­ló vi­tor­lá­zó pi­ló­ta volt „Da­ni”, aki szin­te he­te­dik ér­zék­kel fog­ta meg a leg­ ki­sebb kí­nál­ko­zó eme­lô­áram­la­tot. „A ho­dály fe­lett a bir­ka­fin­got ké­pes volt meg­re­pül­ni. Aho­gyan meg re­pült, az a szak­má­ban az volt, ami a ze­né­ben a bel canto. Mint pi­ló­tát, mint ok­ta­tót és mint em­bert is na­gyon nagy­ra tar­tot­tam. Nincs rá jobb szó: szug­gesz­tív ok­ta­tó volt, aki szin­te be­le tud­ta szug­ge­rál­ni a nö­ven­dék­be a jó vég­rehaj­tást.” 95

Sem­mi nem ke­rül­te el a fi­gyel­mét. Szatmáry „Sir” er­re így em­lé­ke­zett: „’- Hol a ‚ha­jó­nap­lód?’ - for­dult hoz­zám egy­szer, ami­kor be­men­tem az iro­dá­já­ba. ‚- Mit akarsz be­ír­ni?’ - kér­dez­tem gya­na­kod­va. ‚- A kö­te­ lék-ki­kép­zé­se­det.’ Fur­csán néz­het­tem rá, hát foly­tat­ta: ‚- Mert már nem tu­dom to­vább néz­ni, men­­nyit kö­te­lé­ke­zel svarcban.’ Ami igaz, az igaz, tény­leg a leg­na­gyobb ti­tok­ban csi­nál­tam, ab­ban a hit­ben, hogy sem­mit nem sejt be­lô­le. Szó­val mind­vé­gig tud­ta. A ta­ga­dás­nak nem volt sem­mi ér­tel­me, in­kább kér­dez­tem: ‚- És hogy csi­ná­lom?’ ‚- Jól. Ezért írom be’ - vá­la­szol­ta egy­sze­rû­en.” Szi­go­rá­ra mi sem jel­lem­zôbb, mint az aláb­bi tör­té­net, amit egy haj­da­ni nö­ven­dék, a Pol­gá­ri Lég­ügyi Ha­tó­ság je­len­le­gi igaz­ga­tó­ja, Fe­jér­egy­há­zi Lász­ló me­sélt: „Iszo­nyú hô­ség volt, és mi­vel a vi­zünk ép­pen el­fo­gyott, a vö­rös négy­szög­bôl ket­ten el­in­dul­tunk egy üres kan­ná­val, anél­kül, hogy er­re kü­lön en­ge­délyt kér­tünk vol­na. Ez nem volt ré­szünk­rôl a leg­sze­ren­ csé­sebb lé­pés. ‚Apánk’ azon­nal utá­nunk szólt, hogy ho­vá lesz a sé­ta. Mond­tuk, hogy ví­zért. ‚Kö­szö­nöm, nem va­gyok szom­jas’ - mond­ta, így az­tán azon a dél­utá­non már sen­ki nem ivott vi­zet a star­ton.” Ugyan­ak­kor a ka­pun kí­vül is se­gí­tô­kész, jó cim­bo­ra volt. Sza­bol­csi Sán­ dor, az egy­ko­ri pi­ló­ta­társ, aki mel­les­leg Far­kas Ber­ta­lan ûr­ha­jó­sun­kat is ok­tat­ta haj­dan Nyír­egy­há­zán, me­sél­te: „Egy ál­la­mi ün­nep kap­csán (áp­ri­ lis 4. vagy no­vem­ber 7. le­he­tett, már nem tu­dom pon­to­san), az egyik kol­ lé­gá­val együtt va­la­mi­lyen - nagy pénz­zel is já­ró - ki­tün­te­tést kap­tunk az üzem­egy­ség­nél, és el­ha­tá­roz­tuk, hogy el­me­gyünk mo­só­gé­pet ven­ni. Haj­ dú­szo­bosz­lón volt ak­ko­ri­ban va­la­mi­lyen ár­le­szál­lí­tás, oda­men­tünk hát. Az­tán eszünk­be ju­tott, hogy ha már ott va­gyunk, el­hív­juk ma­gunk­kal „Da­ nit” is. Ami­kor be­ál­lí­tot­tunk hoz­zá­juk, nem úgy tûnt, mint­ha a fe­le­sé­ge na­gyon lel­ke­se­dett vol­na az öt­le­tért, „Da­ni” min­den­eset­re ve­lünk tar­tott. Nem volt egy­sze­rû a vá­sár­lás, mert csak ké­sô es­te ér­tünk vis­­sza. Mo­só­gép nem lett, igaz, ak­kor­ra már a pénz­bôl sem ma­radt. Mon­da­nom sem kell, hogy ne­künk már nem aka­ró­dzott a Ste­fi­ke sze­me elé ke­rül­ni.” Et­tôl az év­tôl mû­re­pü­lô ki­kép­zést is kap­tak az ok­ta­tók, és hogy eb­ben a kép­zés­ben „Apánk” is te­vé­keny részt vál­lalt, az ab­ból is ki­de­rül, hogy 1974 fo­lya­mán egye­dül a Z-526 tí­pu­son 454 fel­szál­lá­sa volt, füg­get­le­ 96

nül at­tól, hogy a tí­pus ve­ze­tôi fel­ada­tai ek­kor már nem húz­ták a vál­la­it: a „Z-526 tí­pus ki­kép­zés­ve­ze­tô­je Ba­ra­nyai Fe­renc tra­gi­kus bal­ese­te után, 1974. már­ci­us­tól Bunkóczi Lász­ló lett.”17 Hogy „Apánk” mû­re­pült - és ki­vá­ló­an mû­re­pült - az a saj­tó fi­gyel­mét sem ke­rül­te el.

Egy repülô életpálya csúcsa: „A” diploma (Kotrás-archív)

97

„A re­pü­lô­gép há­tá­ra for­dul, majd hár­mat per­dül ten­ge­lye kö­rül …dugóhúzó ... bu­kó­for­du­ló ... majd füg­gô­le­ges zu­ha­nás­ba kezd. Ma­gas­sá­ga vész­jós­ló­an csök­ken, há­rom­száz méter… 200… 150… mé­ter! Zu­ha­ná­ sá­ban - mint­ha sen­ki nem tud­ná meg­ál­lí­ta­ni - ro­ha­mo­san kö­ze­le­dik a föld fe­lé. Az em­be­rek aka­rat­la­nul is fel­fe­lé a hang irá­nyá­ba fi­gyel­nek. Pil­la­nat­ra meg­der­med­nek, de… egy hir­te­len hú­zott-for­du­ló, s a gép nyíl­ egye­ne­sen húz - egy­re ma­ga­sabb­ra - fel­fe­lé, az ég felé…!” - ször­nyül­köd­ het­tek le­ve­gô­be­li tet­tei hal­la­tán a Re­pü­lés ol­va­sói. Hogy mi­lyen ap­ro­pó kap­csán szü­le­tett ez a kis írás? Nem ki­sebb al­ka­lom­ból, mint hogy Gá­ bor éle­te leg­na­gyobb ki­tün­te­té­sét ve­het­te át (a tör­té­nel­mi hû­ség ked­vé­ért: nem egye­dül, ha­nem Gombócz Ist­ván­nal kö­zö­sen), azt az 1952-ben ala­ pí­tott nem­zet­kö­zi dí­jat, amit azok szá­má­ra ala­pí­tot­tak, akik a leg­töb­bet tet­tek a re­pü­lé­sért. „A Nem­zet­kö­zi Re­pü­lô Szö­vet­ség (FAI) 1952-ben a Ju­go­szláv Re­pü­lô­szö­vet­ség ja­vas­la­tá­ra ala­pí­tot­ta a Paul Tissandier dip­ lo­mát, ame­lyet min­den év­ben az FAI kong­res­­szus ítél oda a sport­re­pü­lés fej­lesz­té­se ér­de­ké­ben vég­zett ki­emel­ke­dô mun­ká­ért.” 14 Eb­ben az írás­ban (az 1975. évi 3. szám­ban, Ko­vács György: „Paul Tissandier dip­lo­má­ sok” cí­mû írá­sá­ban) a kö­vet­ke­zô­ket nyi­lat­koz­ta Gá­bor: „Na­gyon bol­dog va­gyok, hogy a ma­gyar re­pü­lé­si szer­vek en­gem ja­va­sol­tak e ma­gas nem­ zet­kö­zi re­pü­lé­si ki­tün­te­tés­re. E ki­tün­te­tés egy­ben ran­got je­lent, így to­váb­ bi fel­ada­tok vár­nak rám a re­pü­lés sport és szak­mai te­rü­le­tén egy­aránt.” Egy ízig-vé­rig re­pü­lô em­ber­nek egy ek­ko­ra szak­mai el­is­me­rés rend­sze­ rint a pá­lya csú­csa, egy­faj­ta élet­mû-dí­jat je­lent, és még az ar­ra ér­de­me­ sek kö­zött is ke­ve­sen van­nak azon sze­ren­csé­sek, akik va­ló­ban meg is kap­ják. A ki­tün­te­tés ér­té­két egy­ál­ta­lán nem csök­ken­ti az a tény, hogy ket­ten kap­ták, hi­szen a díj ala­pí­tá­sa óta el­telt csak­nem ne­gyed­szá­zad alatt mind­ös­­sze nyolc al­ka­lom­mal ka­pott ilyen el­is­me­rést ha­zánk­ban egy év­ben egyet­len sze­mély, a töb­bi év­ben min­dig két ki­tün­te­tett ve­het­te át a ma­gas el­is­me­rést, és a ve­le já­ró pénz­ju­tal­mat. Az ok­tó­ber vé­gén alá­ írt dip­lo­ma nem so­ká­ig ár­vál­ko­dott a vit­rin­ben, hi­szen „Apánk” két hé­ ten be­lül újabb ki­tün­te­tést ve­he­tett át. Ez­út­tal Czinege La­jos hon­vé­del­mi mi­nisz­ter­tôl, aki no­vem­ber he­te­di­kén a Ha­za Szol­gá­la­tá­ért Ér­dem­érem ezüst fo­ko­za­tá­val is­mer­te el Gá­bor­nak a ka­to­nai pi­ló­ta-után­pót­lás ne­ve­ lé­sé­ben ki­fej­tett több év­ti­ze­des te­vé­keny­sé­gét. A ka­to­na­ság­gal ter­mé­ sze­te­sen tar­ta­lé­kos had­nagy­ként sem szûnt meg a kap­cso­la­ta, eb­ben az 98

év­ben pél­dá­ul két­szer is be­hív­ták, feb­ru­ár­ban két­na­pos, no­vem­ber­ben pe­dig egy­na­pos ka­to­nai szol­gá­lat­ra. Ez az utób­bi nyil­ván kel­le­me­sebb volt szá­má­ra, hi­szen ek­kor kap­ta a ki­tün­te­tést. Egyéb­ként eb­ben az év­ben is a „hob­by” volt az, ami a szak­mai fel­ada­tok so­ka­sá­ga mi­att kény­ sze­rû­en is­mét a hát­tér­be szo­rult, Gá­bor vi­tor­lá­zó­gép­pel egész év­ ben nem re­pült töb­bet hu­szon­egy start­nál. Igaz, ezek egyi­ke megint egy új tí­pus­sal si­ke­re­dett: au­gusz­ tus ele­jén Gá­bor ki­pró­bál­hat­ta a két­ülé­ses len­gyel „Bocian”-t. A re­pü­lô­klub tit­ká­ra (a re­pü­lé­si nap­ ló­ba be­ütött bé­lyeg­zô ta­nú­sá­ga sze­rint eb­ben az év­ben a klub ne­ ve MHSZ Re­pü­lô- és Ej­tô­er­nyôs Klub, Nyír­egy­há­za név­re vál­to­ zott, nem sok­kal ké­sôbb MHSZ Sza­bolcs-Szat­már Me­gyei Re­pü­ lô és Ej­tô­er­nyôs Klub né­ven ta­lál­ koz­hat­tunk ve­le a saj­tó­ban), egy­re ke­ve­seb­bet fog­lal­koz­ha­tott ked­ A honvédelmi miniszter elismerô venc sport­já­val. 1975-ben pél­dá­ul oklevele (Kotrás-archív) már mind­ös­­sze nyolc start­ra fu­ tot­ta, így a több­szö­rös baj­nok­nak és re­kor­der­nek már va­ló­szí­nû­leg be kel­lett lát­nia, hogy nagy­sze­rû sport­pá­ lya­fu­tá­sa im­már a vé­gé­re ért. Az RNÁ pro­fil­bô­vü­lé­sé­vel (a cég ne­ve 1975 ok­tó­be­ré­ben en­nek meg­fe­le­lô­en MÉM Re­pü­lô­gé­pes Szol­gá­lat­ra vál­to­zott) „Apánk” fel­ada­tai in­kább nö­ve­ked­tek, mint csök­ken­tek, emel­lett a re­pü­ lô­klub ve­ze­té­se is járt bi­zo­nyos hi­va­ta­los te­en­dôk­kel. Töb­bek kö­zött egy kül­föl­di uta­zás­sal, ami­kor - Har­gi­tai Fe­renc re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok (ek­kor már a MÉM RSZ be­re­pü­lô pi­ló­tá­ja), és Sza­bol­csi Sán­dor vi­tor­lá­zó­re­pü­lô szak­osz­tály­ve­ze­tô tár­sa­sá­gá­ban - egy ki­je­vi ver­seny­re kí­sér­te a nyír­egy­há­ zi mo­to­ros mû­re­pü­lô­ket. El­fog­lalt­sá­gai szá­mát to­vább nö­vel­te, hogy egy 99

nap­ra megint be kel­lett vo­nul­nia. Et­tôl füg­get­le­nül, mint­ha már ki­csit több idô ju­tott vol­na az ott­ho­ni­ak­ra is. Gá­bor - im­már öt­ven éve­sen! - eb­ben az év­ben vi­het­te el elô­ször csa­lád­ját egy iga­zi nya­ra­lás­ra. A mé­zes­he­tek óta ta­lán ez volt az el­sô al­ka­lom, hogy két hé­tig együtt volt a csa­lád. Kár, hogy az iga­zán szép na­pok rend­sze­rint min­dig gyor­sab­ban tel­nek el, mint a töb­bi­ek. Még Ga­lya­te­tôn is. Azt, hogy men­­nyi­re mú­lik az idô, Gá­bor az egy­ko­ri pi­ló­ta­tár­sak de­res haj­szí­ne, és de­rék­tá­jon je­lent­ke­zô súly­fe­les­le­ge lát­tán is le­mér­het­te az 1975. au­gusz­tus 30-31-én, Haj­dú­szo­bosz­lón meg­ren­de­zett 25 éves ve­te­ rán­re­pü­lô ta­lál­ko­zón, ame­lyen az 1950. szep­tem­ber má­so­di­kán in­dí­tott far­kas­he­gyi és haj­dú­szo­bosz­lói Motorosrepülô Ok­ta­tó­kép­zô Is­ko­la egy­ ko­ri ok­ta­tói és nö­ven­dé­kei ad­tak egy­más­nak ran­de­vút. Az ese­mény­rôl, me­lyen - Pentz Já­nos re­pü­lô al­ez­re­des, az MHSZ Re­pü­lé­si osz­tá­lyá­nak ve­ze­tô­je és Fa­ze­kas Jó­zsef MÉM RSZ fô­igaz­ga­tó mel­lett - a me­gyei és he­lyi re­pü­lô és tár­sa­dal­mi szer­vek kép­vi­se­lôi is meg­je­len­tek, a no­vem­ be­ri Re­pü­lés a ve­zér­cikk he­lyén, egész ol­da­las, fény­ké­pes ri­port­ban szá­ molt be. Va­ló­ban meg­ha­tó lát­vány le­he­tett, ami­kor a „ke­re­sô te­kin­te­tek, csil­lo­gó - oly­kor fá­tyo­los - sze­mek ku­tat­ták a rég nem lá­tott jó paj­tást, a nö­ven­dék­tár­sat. For­ró öle­lé­sek - iga­zi re­pü­lô hát­ba­vá­gás­ok, har­sány ne­ ve­tés és vé­get nem érô ‚emlékszel?’-ek zsi­bon­gó za­ja ölel­te át a ked­ves em­lé­kû helyet… Fel­eme­lô és meg­ha­tó mo­men­tu­ma volt a ta­lál­ko­zó­nak a ‚so­ra­ko­zó’! A ma már kis­sé ôszü­lô - egyik-má­sik göm­bö­lyö­dô - volt nö­ven­dék­se­reg, úgy, mint ré­gen, fe­gyel­me­zet­ten fel­so­ra­ko­zott az egy­ko­ri ok­ta­tó­gár­da mö­gött, s az út­tö­rôk har­so­na­je­lé­re fô­ve­tés­sel üd­vö­zöl­te a jel­ké­pes pa­rancs­no­kot. A je­len­tés­adás után a ‚rang­idôs’ ün­ne­pi be­széd­ del üd­vö­zölt­e az ok­ta­tó­kat és a nö­ven­dé­ke­ket. Fo­ga­dal­mat tett ar­ra, hogy a re­pü­lést to­vább­ra is es­kü­jük szel­le­mé­ben szol­gál­ják. Ez­után az if­jú re­pü­lô­nem­ze­dék mu­tat­ta be re­pü­lô­ mû­vé­sze­tét az ‚öre­gek­nek’”. Az öt­ven­két meg­je­lent re­pü­lô - kö­zöt­tük ak­ko­ra ne­vek, mint Bartha Gyu­la, Pálóczi Fe­renc, Kangyal Já­nos, Har­gi­tai Fe­renc, Mé­ne­si György, Mandl Er­nô, Békéssy Gá­bor, Vass Je­nô, Bogdándi Ti­bor, Haj­dú Kár­oly, Gó­ré Já­nos, vagy Schwanner Ist­ván - nem fe­led­ke­zett meg ar­ról a ti­zen­ négy pi­ló­tá­ról sem, akik már nem le­het­tek kö­zöt­tük, és akik em­lé­két et­ tôl a nap­tól lég­csa­var­ra írt ne­ve­ik ôr­zik az utó­kor szá­má­ra. Raj­ta az égi 100

üze­net­tel: „Áll­ja­tok meg!... csak egy ba­rá­ti szó­ra. Gon­do­lat­ban ve­lünk is fog­ja­tok ke­zet. Re­pü­lô baj­tár­sa­i­tok vol­tunk mi is - egy­kor”. Szó­val gyö­ nyö­rû két nap volt, rá­adá­sul - ott­hon! A ré­gi szép idôk irán­ti nosz­tal­gia „öre­ges” han­gu­la­ta va­la­hol azért már sej­te­ni en­ged­te Gá­bor szá­má­ra azt is, hogy mi­lyen lesz vis­­sza­gon­dol­ni az egész re­pü­lô élet­pá­lyá­ra négy év múl­va, ami­kor a kö­nyör­te­le­nül kö­zel­gô nyug­dí­ja­zás be­kö­vet­ke­zik. A nyug­dí­ja­zás ide­je pe­dig már nagy lép­tek­kel kö­ze­le­dett. Azt, hogy egy­re öreg­szünk, csal­ha­tat­ la­nul jel­zik pél­dá­ul az egy­re me­ net­rend­sze­rûb­ben ér­ke­zô ki­tün­ te­té­sek. Az ak­tív kor­szak utol­só ilyen el­is­me­ré­sét 1977. áp­ri­lis 4-én kap­ta meg Gá­bor, egy Hon­ vé­del­mi Ér­dem­érem for­má­já­ban (Czinege hon­vé­del­mi mi­nisz­ter elv­társ fi­gyel­mét nyil­ván el­ke­ rül­te, hogy egy ilyen­nel öt év­vel ez­elôtt már ked­ves­ke­dett a ki­vá­ló A találkozó emblémája pi­ló­tá­nak). Eh­hez jött még 1979(Kotrás-archív) ben egy Ér­de­mes Tár­sa­dal­mi Mun­kás ki­tün­te­tés a Ki­egé­szí­tô Pa­rancs­nok­ság­tól, és egy mun­ka­he­lyi 5000.- fo­rin­tos, 40 éves ju­bi­le­u­mi ju­ta­lom, ugyan­ez év ta­va­szán. Ha­ son­ló­an jel­zés­ér­té­kû, ha egy­re több tisz­te­let­tel­jes meg­hí­vás­nak kell ele­ get ten­nünk, il­let­ve olyan fel­ada­tok­ra kér­nek fel, ame­lye­ket ki­zá­ró­lag köz­tisz­te­let­ben ál­ló sze­mé­lyek­re szok­tak rá­bíz­ni. Gá­bor szá­má­ra ilyen volt pél­dá­ul a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­té­ren éven­te meg­ren­de­zett mo­to­ros mû­ re­pü­lô Nyír­ség Ku­pa zsürielnöki tiszt­sé­gé­nek be­töl­té­se 1978 szep­tem­ be­ré­ben. Az öreg­ség kez­de­té­re utalt az is, hogy a kü­lön­bö­zô, ró­la szó­ló új­ság­cik­kek­ben egy­re több­ször for­dul­tak elô ös­­szeg­zé­sek Gá­bor ad­di­gi re­pült tí­pu­sa­i­ról, fel­szál­lá­sa­i­nak szá­má­ról és re­pült ide­jé­rôl (ter­mé­sze­te­ sen, ahogy a saj­tó­tól ál­ta­lá­ban meg­szok­tuk, egy­más­nak el­lent­mon­dó és fél­re­ért­he­tô ada­tok­kal). Mint­ha egy min­dent le­zá­ró, vég­sô szám­ba­vé­tel­ hez va­ló fel­ké­szü­lés­re, az iga­zi pi­ló­ta­élet utol­só pe­ri­ó­du­sá­nak le­zá­rá­sá­ra ké­szül­tek vol­na a kró­ni­ká­sok. Pe­dig hol volt az még .... 101

Az utolsó kinevezés (Kotrás-archív)

1977-ben a MÉM RSZ nyír­egy­há­zi köz­pont­já­nak el­ne­ve­zé­se üzem­egy­ ség­re, ez­zel együtt, jú­li­us 1-ével, Gá­bor ti­tu­lu­sa üzem­egy­ség-ve­ze­tô­re vál­ to­zott, a fô­pi­ló­tai be­osz­tás érin­tet­le­nül ha­gyá­sá­val. Eh­hez já­rult még ja­ nu­ár 1-ével ka­pott meg­bí­za­tá­sa a szük­ség­re­pü­lô­te­rek ki­vá­lasz­tá­sá­ra, ami ugyan­csak ko­moly fe­le­lôs­sé­get je­len­tett szá­má­ra. A nyug­díj­ba vo­nu­lás dá­tu­ma tény­leg kö­zel volt már, de ez Gá­bor min­den­na­pos fel­adat­vég­zé­ sé­nek szín­vo­na­lán csep­pet sem ér­zô­dött. Tud­ta, hogy el­jön a nap, de be­lül va­ló­szí­nû­leg nem hitt ben­ne, és tit­kon va­la­mi­lyen cso­dá­ban bí­zott, ami­nek foly­tán ki­de­rül, hogy mind­ez csak egy fél­re­ér­tés, és ô ter­mé­sze­te­sen örök­ ké re­pül­ni fog. Ke­mé­nyen, reg­gel­tôl es­tig dol­go­zott, nem kí­mél­te ma­gát, és ha még­is akadt egy sza­bad nap­ja, azt rend­sze­rint a „hob­by­„-nak ál­doz­ta: meg­lá­to­gat­ta a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô­ket. Nyír­egy­há­zán töl­tött év­ti­zed­ének utol­só har­ma­dá­ban to­váb­bi új, egy­re jobb tel­je­sít­mény vi­tor­lá­zó­gép-tí­pu­sok­kal is­mer­ke­dett meg: jött a Pirat, a Jantar, a Cirrus, a Cobra, majd - utol­só­nak a PIK-20. Ke­vés mo­tor­nél­kü­li fel­szál­lá­sá­ból így is több nagy tá­vot si­ke­rült meg­re­pül­nie az amúgy egy­re „for­gal­ma­sabb” re­pü­lô­tér­rôl (töb­bek kö­zött 102

ek­kor­tájt bon­to­gat­ta itt szár­nya­it, Har­gi­tai Fe­renc ke­ze alatt, a ké­sôbb vi­ lág­szer­te is­mert­té vált AEROTRIGA). Cso­dák ter­mé­sze­te­sen nin­cse­nek, így hát el­ér­ke­zett a bú­csú ide­je is. 1979 ta­va­sza, egy­faj­ta akk­li­ma­ti­zá­ló sze­re­pet vál­lal­va, szo­kat­la­nul ke­vés re­ pü­lés­sel kezd­te szok­tat­ni Gá­bort a maj­da­ni kény­sze­rû sem­mit­te­vés­hez: a négy hó­nap alatt ös­­sze­sen 25 mo­to­ros és 2 vi­tor­lá­zó­re­pü­lô fel­szál­lá­sa jött ös­­sze. Szo­kat­la­nul ke­vés? Gá­bor­nak a Nyír­egy­há­zán el­töl­tött év­ti­ zed alatt meg­szo­kott for­má­já­hoz ké­pest bi­zo­nyo­san, hi­szen a le­ve­gô­ben el­töl­tött idô ha­vi át­la­ga há­rom óra kö­rü­li volt, szem­ben a tíz év meg­kö­ ze­lí­tô­en ti­zen­há­rom órás át­la­gá­val. Nyil­ván úgy érez­het­te ma­gát, mint aki­nek egy­sze­ri­ben a szár­nyát szeg­ték. Pe­dig ez még csak a nyug­dí­jas élet elô­sze­le volt…

„Apánk” (jobbra) , növendékek között a nyíregyházi fôiskolán (Hargitai Ferenc gyûjteményébôl)

„Apánk” áp­ri­lis 30-án szá­molt le, és vet­te fel utol­só il­let­mé­nyét (egé­ szen pon­to­san: 5.500 fo­rint alap­bért, 50% ve­szé­lyes­sé­gi pót­lé­kot, és 800 103

fo­rint ve­ze­té­si pót­lé­kot). Az ed­di­gi fô­sze­rep­lô meg­ha­jolt, a füg­göny le­ hullt, a taps­vi­har el­ült. Egy, a tár­sa­da­lom szá­má­ra rend­kí­vül fon­tos mun­ ká­ban el­töl­tött, ter­mé­keny, si­ke­rek­ben gaz­dag élet­pá­lya le­zá­rult. Er­rôl az utol­só tíz év­rôl így val­lott ké­sôbb Gá­bor: „Úgy men­tem oda, hogy tíz évig dol­go­zom, ad­dig, ami­kor el­érem a nyug­díj­kor­ha­tárt, a kor­ked­ vez­ményt igény­be vé­ve, és át­adom a he­lye­met a fiataloknak… 30 éves re­pü­lô ok­ta­tói mun­ka után, 1979. má­jus 1-én nyug­díj­ba men­tem. He­ lye­met Po­ka­racz­ki And­rás és Tor­kos Gyu­la töl­töt­te be. A ki­kép­zô bá­zis fô­pi­ló­tai fel­adat­kört ha­vi bon­tás­ban: ja­nu­ár­ban mit kell vég­re­haj­ta­ni, feb­ru­ár­ban mit kell vég­re­haj­ta­ni, te­hát ez ha­tás­kö­ri, mun­ka­kö­ri, min­den ben­ne volt, hogy mi­kor mit kell csi­nál­ni, a nagy­ja­ví­tást is rög­zít­ve; így ad­tam át az utó­dom­nak. Egyéb­ként azért men­tem nyug­díj­ba, mert már több nö­ven­dé­ket ké­pez­tünk föl, mint amen­­nyi­nek he­lyet tud­tak ad­ni, s azok ott ül­tek a kis­pa­don alap­fi­ze­tés­sel, 2.400 fo­rint­tal, és vár­ták, hogy mi­kor ki megy nyug­díj­ba, és én azt mond­tam, hogy át­adom a fi­a­ta­lok­nak, azo­kat ne­vel­tem, nem aka­rom tô­lük el­ven­ni ezt a le­he­tô­sé­get. Kö­szö­net il­le­ti a Re­pü­lô­gé­pes Szol­gá­lat ve­ze­tô­it, a Me­zô­gaz­da­sá­gi Fô­is­ko­la fô­ igaz­ga­tó­ját, ta­ná­ra­it, tan­szék­ve­ze­tô­it, az ös­­szes re­pü­lô­ok­ta­tót és re­pü­lô mû­sza­ki fel­ada­to­kat el­lá­tó ba­rá­ta­i­mat, mert szí­vü­kön vi­sel­ték a ki­kép­zés fo­lya­ma­tos fej­lesz­té­sét, mi­nô­sé­gi szín­vo­na­lá­nak eme­lé­sét. Tá­mo­gat­ták a bá­zis ok­ta­tó­i­nak to­vább­kép­zé­sét, a Nyír­ség Ku­pa mû­re­pü­lô ver­senyt, a Har­gi­tai Fe­renc irá­nyí­tot­ta kö­te­lék mû­re­pü­lô­ket, jó hír­ne­vet sze­rez­ve a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­is­ko­lá­nak és ok­ta­tó­i­nak. Se­gí­tô mun­ká­juk­ra még most is há­lás szív­vel gon­do­lok. Oly kor­ban szü­let­tem és él­tem, mely le­he­tô­vé tet­te szá­mom­ra, hogy hi­va­tá­som­nak, hob­bim­nak, mely a re­pü­lés sze­re­ te­te volt, szen­tel­het­tem magam”… „Az MHSZ rep­tér pa­rancs­nok­kal és rep. klub­bal igen jó ba­rá­ti kap­cso­la­tunk volt. Több éven át a re­pü­lô­klub­ nál a tit­ká­ri te­en­dô­ket is el­lát­tam. Négy vi­tor­lá­zó re­pü­lô­gé­pet sze­rez­ tünk a klub­nak, nagy­tel­je­sít­mé­nyû gé­pe­ket. A klub sok vi­tor­lá­zó­re­pü­lô nö­ven­dé­ket adott a fô­is­ko­lá­nak. 1976-ig a hall­ga­tók ej­tô­er­nyô ug­rást is vé­gez­tek, aki­ket a re­pü­lô­klub eje. szak­osz­tá­lya ké­szí­tett fel. A re­pü­lô­tér ke­ze­lé­si jo­gát a re­pü­lô­gé­pes szol­gá­lat, én kap­tam meg. Megint lett egy re­pü­lô­te­rem. Akár­hogy me­ne­kül­tem, min­dig csak re­pü­lô­te­rem lett. Egy mû­sza­ki bá­zist is ki­ala­kí­tot­tunk, an­nak is az üzem­egy­ség-ve­ze­tô­je let­ tem. Har­gi­tai Fe­renc ek­kor át­jött hoz­zánk az üzem­egy­ség­hez be­re­pü­lô pi­ló­ta be­osz­tás­ba. Az ok­ta­tók évi tíz órá­ban kap­tak to­vább­kép­zést, ezt én 104

kér­tem, és meg­kap­tam. Ál­ta­lá­ban, ha bár­mit kér­tem, meg­kap­tam a re­ pü­lô­is­ko­la ve­ze­té­sé­hez, sza­bad lég­te­ret, re­pü­lés­men­te­set, olyat, ami­lyent a szov­je­tek kap­tak Deb­re­cen­ben. Kér­tem azt, hogy re­pü­lô­gé­pem ne­kem min­dig le­gyen. Én pél­dá­ul feb­ru­ár­ban meg­ren­del­tem há­rom re­pü­lô­gé­ pet, ame­lyik­be tud­tam, hogy szep­tem­ber kö­rül már a 1000-2000 óra ben­ ne lesz, és már feb­ru­ár­ban le­ad­tam, hogy ren­del­jék meg a re­pü­lô­gép­ gyár­ban, Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. Te­hát ilyen mi­att re­pü­lô­gép nem esett ki a ki­kép­zés­bôl, ma­xi­má­li­san ki­hasz­nál­tuk a re­pü­lô­gé­pe­ket. Ez a tíz óra az ok­ta­tók­nak ab­ból állt, hogy von­ta­tó pi­ló­ták let­tek, a mû­re­pü­lést foly­tat­ hat­ták to­vább, tí­pus-át­kép­zés­bôl állt Cmelak tí­pus­ra, aki­nek nem volt ez meg, AN-2-es tí­pus­ra, kö­te­lék mû­re­pü­lés­re. Volt Nyír­sé­gi Ôsz, Nyír­ség Ku­pa, gyü­mölcs­kar­ne­vál, Deb­re­cen­ben vi­rág­kar­ne­vál, kör­re­pü­lô mo­ del­le­zôk ott kör­be-kör­be ver­senyt ren­dez­tek a Nyír­ség Ku­pa ke­re­té­ben. Mi­vel ne­künk is kel­lett va­la­mit csi­nál­ni, ak­kor szü­le­tett meg a gon­do­lat, hogy Nyír­ség Ku­pa mû­re­pü­lô ver­senyt ren­dez­zünk. Az ok­ta­tók kö­zül kb. 8 fô volt az, aki na­gyon sze­re­tett mû­re­pül­ni, és a ver­se­nyen részt vet­tek az MHSZ ver­seny­zôi, ek­kor kezd­te Bes­se­nyei Pé­ter a mû­re­pü­lést a Nyír­ ség Ku­pa ver­se­nyen, ez­után ez lett a nem­ze­ti mû­re­pü­lô ver­seny is… A nyír­egy­há­zi fô­is­ko­lát vég­zett hall­ga­tó­kat a re­pü­lés min­den te­rén szí­ve­ sen fo­gad­ják. Fô­is­ko­lai szin­ten az el­mé­le­tet ta­nul­ták, s 200 re­pült órá­val egy­sé­ges ki­kép­zés­ben fel­ké­szül­ten hagy­ták el az iskolát.”13 Hogy ho­gyan ér­té­kel­ték Gá­bor tíz­éves it­te­ni te­vé­keny­sé­gét a volt nyír­ egy­há­zi nö­ven­dé­kek és mun­ka­tár­sak, ar­ról a me­gyei re­pü­lés és a nyír­egy­ há­zi re­pü­lô­tér tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó „Gép­ma­da­rak a sza­bol­csi égen” cí­mû könyv­ben a kö­vet­ke­zô­ket ol­vas­hat­juk: „1979 má­jus 1-ével nyug­díj­ba vo­ nult Kot­rás Gá­bor, a Ki­kép­zô Bá­zis és az üzem­egy­ség fô­pi­ló­tá­ja. Tíz éven ke­resz­tül, min­den ener­gi­á­ját be­fek­tet­ve ve­zet­te a ki­kép­zés mun­ká­ját, mel­ let­te irá­nyí­tot­ta az üzem­egy­ség fej­lesz­té­si mun­ká­it is. Az ala­pok­tól kezd­ve hoz­ta lét­re mun­ka­tár­sa­i­val a már szer­ve­zet­ten mû­kö­dô ki­kép­zô és mû­sza­ki te­vé­keny­sé­get….. Sok éven át volt az MHSz haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­te­ré­ nek pa­rancs­no­ka, ne­ves vi­tor­lá­zó­re­pü­lô, a ha­to­dik ma­gyar gyé­mánt­ko­szo­ rú tu­laj­do­no­sa, ma­gyar baj­nok stb. Év­ti­ze­des helyt­ál­lá­sa, ki­vá­ló mun­ká­ja „ju­tal­má­ul”, ami­kor a haj­dú­szo­bosz­lói Re­pü­lô­klu­bot „B” klub­bá (má­sod­ ren­dû­vé) mi­nô­sí­tet­ték, az Ô mun­ka­he­lye is meg­szûnt. Fel­aján­lot­ták ne­ki ugyan a mis­kol­ci re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ki be­osz­tá­sát, ezt azon­ban nem fo­ 105

gad­ta el, in­kább az ok­ta­tást vá­lasz­tot­ta. Az in­du­ló nyír­egy­há­zi is­ko­lá­ra je­lent­ke­zett ok­ta­tó­nak. Ízig-vé­rig re­pü­lô em­ber volt, ha kel­lett, ver­seny­zô, ok­ta­tó, vagy a má­sok re­pü­lé­sét elô­se­gí­tô szer­ve­zô, irá­nyí­tó. Nem tûr­te a la­zí­tást, ha kel­lett, ma­ga fog­ta meg - szó sze­rint - a mun­ka vé­gét, ez­zel ösz­tö­kél­ve a las­súbb, ké­nyel­me­sebb mun­ka­tár­sa­it. Sze­me elôtt min­dig a ka­pott fel­adat, a ki­tû­zött cél le­be­gett. Em­ber­sé­ge­sen, sze­mé­lyes pél­da­mu­ ta­tás­sal dol­go­zott, dol­goz­ta­tott. Az a kér­dés fel sem me­rült ben­ne, hogy a há­rom év alatt a ke­ze alatt lé­vô hall­ga­tók - nem lesz­nek me­zô­gaz­da­sá­gi pi­ló­ták. En­nek ér­de­ké­ben az el­sô évek­ben na­pon­ta el­len­ôriz­te a hall­ga­tók elô­me­ne­tel­ét az ok­ta­tói szo­ba fa­lán ki­füg­gesz­tett terv­táb­lán („stri­gu­lán”). Meg­be­szél­te, ki­ele­mez­te az egyes nö­ven­dé­kek elô­me­ne­tel­ét, osz­tály­za­ta­it ok­ta­tó­juk­kal. Gyak­ran elô­for­dult, hogy ha egy ok­ta­tó cso­port­já­nál le­ma­ ra­dás mu­tat­ko­zott, kér­dôn tu­da­kol­ta a le­ma­ra­dás okát, vagy ros­­szal­ló­an meg­je­gyez­te, hogy ‚ecsém, még el­me­het­tél vol­na két kör­re, nem tíz perc­cel ha­ma­rabb be­fe­jez­ni az üzem­na­pot’. In­kább két perc­cel utá­na, mint öt­tel elôt­te volt il­do­mos be­fe­jez­ni a re­pü­lést. Ki­mon­dat­lan ver­seny volt az ok­ ta­tók kö­zött, hogy ki száll fel el­sô­nek, és ki száll le utol­já­ra. Ko­ra reg­gel­ tôl ké­sô es­tig a re­pü­lô­té­ren tar­tóz­ko­dott. Ha­tár­ta­lan mun­ka­bí­rá­sa tet­te szá­má­ra le­he­tô­vé, hogy min­dent szem­mel tart­son, még a mû­sza­ki mun­ka biz­to­sí­tá­sát is. Hétközben a csa­lád­já­tól tá­vol vé­gez­te mun­ká­ját, kint, a re­ pü­lô­té­ren, csak hét­vé­gé­re ment ha­za Haj­dú­szo­bosz­ló­ra. So­ka­dik fel­ada­ta volt még, hogy a Fô­is­ko­la ve­ze­tô­i­vel, ta­ná­ra­i­val kol­le­gi­á­lis vi­szonyt ala­ kít­son ki, el­fo­gad­tas­sa ezt az új, szá­muk­ra szo­kat­lan ok­ta­tá­si ren­det. Fe­ szült­sé­ge csak azu­tán ol­dó­dott va­la­men­­nyi­re, ami­kor az el­sô év­fo­lyam­ok, ta­nul­má­nya­ik be­fe­je­zé­sé­vel egyidôben, me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô­gép-ve­ze­tô szak­szol­gá­la­ti en­ge­dé­lyü­ket is a ke­zük­be ve­het­ték, és iga­zo­ló­dott az el­kép­ ze­lés he­lyes­sé­ge. Az el­sô évek ne­héz­sé­ge­it, küsz­kö­dé­sét csak Ô ma­ga tud­ta vol­na a leg­hi­te­le­seb­ben el­mon­da­ni, de saj­nos ez a le­he­tô­ség nem ada­tott meg Ne­ki, a könyv írá­sa­kor már nem élt….” Ar­ról, hogy Gá­bor egy­ko­ri ve­ze­tôi ho­gyan ér­té­kel­ték Gá­bor szak­mai mun­ká­ját és em­be­ri hoz­zá­ál­lá­sát, el­is­me­ré­sek hos­­szú so­ra ta­nús­ko­dik. Fa­ze­kas Jó­zsef, a MÉM RSZ volt fô­igaz­ga­tó­ja, (ké­sôbb - kor­mány­biz­ tos­ként - a MA­LÉV ve­zér­igaz­ga­tó­ja, a ma­gyar re­pü­lés ki­emel­ke­dô egyé­ ni­sé­ge, ugyan­csak Paul Tissandier-diplomás, „a re­pü­lô­gé­pet mi, mér­nö­ kök tart­juk fenn az égen, a pi­ló­ta csak egyen­sú­lyoz ve­le” mon­dás aty­ja), 106

aki ko­moly tá­mo­ga­tást nyúj­tott a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­is­ko­la meg­szer­ve­zé­ sé­hez, 2005 ta­va­szán így em­lé­ke­zett Gá­bor­ra Somlóhegyen: „Ma is csak a leg­job­ba­kat tu­dom ró­la el­mon­da­ni. Da­ni em­ber­sé­ge, pre­ci­zi­tá­sa pél­ da­ér­té­kû volt. A re­pü­lé­si fe­gyel­met min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött be­tar­tot­ ta és be­tar­tat­ta anél­kül, hogy az va­la­ki­re néz­ve sér­tô lett vol­na, és eze­ket be­le tud­ta plán­tál­ni a nö­ven­dé­kek­be is. Nem­csak a nö­ven­dé­kei tisz­tel­ték, de az is­ko­lá­nak az egész ta­ná­ri ka­ra és ve­ze­té­se is, an­nak el­le­né­re, hogy kö­zöt­tük Ne­ki volt a leg­ala­cso­nyabb vég­zett­sé­ge. Rend­kí­vü­li ké­pes­sé­ge volt a kap­cso­lat­tar­tás­hoz a ta­nács, a ha­tó­sá­gok, a fô­is­ko­la, MHSZ stb. fe­lé. „Da­ni” olyan ki­tû­nô­en csi­nál­ta, hogy ha kül­föld­rôl is jöt­tek, „Da­ ni­tól” el vol­tak ra­gad­tat­va. Er­köl­csi ma­ga­tar­tá­sa min­de­nek fe­lett állt”. Áp­ ri­ lis 13-án volt a bú­ csúz­ta­tó ün­nep­ség, amely­ rôl „A Tü­csök­tôl a há­rom gyé­mán­tig - Nyug­díj­ba ment a fel­hôk baj­no­ka” cím­mel kö­zölt be­szá­mo­ lót a Ke­let-Ma­gyar­or­szág 1979. áp­ri­lis 15-i szá­má­ ban Ko­ vács György. „A na­pok­ban ba­rá­tok­nak, re­ pü­lô­tár­sak­nak dí­szes meg­ hí­vót kéz­be­sí­tett a pos­ta. Va­la­men­­nyi­en a nyír­egy­ há­zi Fegy­ve­res Erôk Klub­ já­ba kap­tak meg­hí­vást a pén­tek es­te tar­tott bú­csú­ ün­nep­ség­re, ahol a sport­ em­bert, a mes­tert bú­csúz­ tat­ták nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa al­kal­má­ból. - ‚A re­pü­lés „Kiváló Munkáért” kitüntetés, 1979.március 15. hô­si kor­sza­ká­ban kezd­tem, (Kotrás archív) - em­lé­ke­zett a gyé­mánt­ko­ szo­rús pi­ló­ta - hi­szen ak­ ko­ri­ban még gu­mi­kö­tél­lel ‚csúz­liz­tuk ki’ a vi­tor­lá­zó­gé­pe­ket a star­ton. A re­ pü­lés va­rá­zsa, a le­nyû­gö­zô lát­vány, az út, ame­lyet eb­ben a gyö­nyö­rû­sé­ges 107

sport­ág­ban meg­tet­tem, kár­pó­tolt min­de­nért. Ahogy vis­­sza­te­kin­tek, na­gyon bol­dog va­gyok!’ A le­ve­gô ten­ge­ré­nek part­ja­i­hoz ért.” A bol­dog­ság a múlt­nak szólt. Csak a jö­vô nem lát­szott még tisz­tán.

A meghívó (Kotrás-archív)

Egy pályafutás záróakkordja - tréfás „interjúkérés” a búcsúztatón. Balról jobbra: Hargitai Ferenc, Kotrás Gábor, Vass Jenô (Hargitai-archív)

108

Élete egy darabját hagyta itt, a nyíregyházi repülôtéren (Google Earth)

Egy sportrepülô életút legfontosabb állomásai 1955. Felszabadulási Motorosrepülô Csillagtúra 1. 1955. Érdemes Sportoló 1955.07.18. aranykoszorú, gyémánt távfeltétel (313 km céltáv) 1957.07.1-15. VIII. vitorlázórepülô nemzeti verseny 8. 1957 éves egyéni vitorlázórepülô verseny 6. 1958. román vitorlázórepülô nemzeti verseny, Pitesti, 3. 1959. 200 km céltáv 107,55 km/h nemzeti rekord 1959.06.10 gyémánt magassági feltétel (5500 m) 1959.07.5-19. X. vitorlázórepülô nemzeti verseny 7. (4.20) 1960. 200 km céltáv 113,25 km/h nemzeti rekord 1960.07.4-16. XI. vitorlázórepülô nemzeti verseny 7.20 1961.07.02-16. XII. vitorlázórepülô nemzeti verseny 3. , nemzeti bajnokság 2. 1961. lengyel vitorlázórepülô nemzeti verseny, Leszno 16. 1962.06.17-30. XIII. vitorlázórepülô nemzeti verseny 1. 1963.06.30-07.13. XIV. vitorlázórepülô nemzeti verseny 3., nemzeti bajnokság 1. 1964.05.25. 200 km háromszög 76,28 km/h nemzeti rekord 1965.07.14-28. XVI. vitorlázórepülô nemzeti verseny 16. 1966.07.9-23. XVII. vitorlázórepülô nemzeti verseny 7.20 1966.07.12. 100 km háromszög 88.30 km/h nemzeti rekord 1967.07.14. gyémánt táv-feltétel 519 km, gyémántkoszorú 1967.07.8-20. XVIII. vitorlázórepülô nemzeti verseny 8. , nemzeti bajnokság 6. 1968.07.6-20. Vitorlázórepülô Válogató Verseny 3. 1968. Vitorlázórepülô Magyar Népköztársasági Kupa 2-3. 1970. XI. Felszabadulási Motorosrepülô Csillagtúra 6. 1973.06.02. 200 km háromszög 90.20 km/ó (nem hitelesített nemzeti rekord) 1973. Vitorlázórepülô Magyar Népköztársasági Kupa 1. 1973. Az Év Sportolója.

109

Öreg Sas nem vén sas Vé­get ért hát egy fe­je­zet, egy si­ke­rek­ben gaz­dag mun­kás élet­sza­kasz, egy olyan em­ber élet­pá­lyá­ja, aki­nek a szak­má­ja egy­ben a hob­bi­ját is je­ len­tet­te. „Aki a re­pü­lés­ben meg­áll­ta a he­lyét, az az élet­ben sem okoz­hat csa­ló­dást!” - nyi­lat­koz­ta büsz­kén a me­gyei lap Ne­kem Szü­lô­ha­zám ro­ va­tá­ban. El­kez­dô­dött az a „bol­dog nyug­dí­jas élet”, ami­re már ré­gen ké­ szült Gá­bor, de az ízig-vé­rig re­pü­lô em­ber szá­má­ra az akk­li­ma­ti­zá­ló­dás a „föld­höz­ra­gadt” lét­hez azért nem ment olyan kön­­nyen. A csa­lád per­sze örült, hogy vég­re tar­tó­san együtt le­het­nek, és tu­laj­don­kép­pen ôszin­tén örült en­nek Gá­bor is. Csak a szí­ve húz­ta foly­ton, va­la­ho­vá fel, a fel­hôk fö­lé. Iga­zá­ból most döb­bent csak rá, hogy a biz­ton­sá­gos nyu­gal­mat je­ len­tô nyug­dí­ja­zás mit is je­lent va­ló­já­ban, hogy men­­nyi minden­nek lett egy­szer­re vé­ge. Tu­laj­don­kép­pen szár­nya­sze­gett, ket­rec­be zárt ma­dár­ként él­te meg az el­sô nyu­gal­mas éve­ket. Ste­fi­ke vég­re bol­dog volt, hogy ál­ lan­dó­an ma­ga mel­lett tud­hat­ta, és úgy gon­dol­ta, so­ha töb­bé nem kell már el­en­ged­ni a ke­zét. Nem sejt­het­te, hogy Gá­bor csak egy jel­re vár… Köz­ ben megint tör­tént va­la­mi, ami új­ra fel­ka­var­ta a nyug­dí­jas pi­ló­ta szun­­ nya­dó vá­gyát a há­rom di­men­zi­ó­ban va­ló moz­gás iránt: 1980-ban már má­so­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren az egy­re ko­ro­so­dó egy­ko­ri re­pü­lô baj­tár­sak ta­lál­ko­zó­ját. Az im­már 30 éves ta­lál­ko­zón fel­idé­zett ré­gi tör­té­ne­tek megint a fel­le­gek kö­zé re­pí­tet­ték a kép­ze­le­tét, fel­szag­gat­va az ép­pen fe­lej­tés­be haj­ló pi­ló­ta­lé­lek alig be­he­ gedt se­be­it (a ré­gi ba­rá­tok­tól egyéb­ként sem sza­kadt el tel­je­sen, hi­szen nyug­dí­jas­ként, mint pár­to­ló tag, to­vább­ra is rend­sze­re­sen meg­for­dult az MHSZ Sza­bolcs-Szat­már Me­gyei Re­pü­lô és Ej­tô­er­nyôs Klub klub­fog­ lal­ko­zá­sa­in, ahol a fi­a­tal re­pü­lôk­kel is ta­lál­koz­ga­tott). Darida Ta­más lég­ügyi fô­igaz­ga­tó-he­lyet­tes és ha­tó­sá­gi fô­pi­ló­ta volt már, ami­kor egy ilyen szoboszlói év­fo­lyam-ta­lál­ko­zón, a nyolc­va­nas évek vé­ ge­fe­lé, a ma­gyar sport­re­pü­lés rom­ló hely­ze­te kap­csán Kot­rás Gá­bor, már 110

nyug­dí­jas­ként, a se­gít­sé­gét kér­te. „Da­ni” egész éle­té­ben szí­vén vi­sel­te a sport­re­pü­lés ügyét, az azért va­ló ag­gó­dás kész­tet­te ar­ra, hogy töb­bek kö­ zött volt ta­nít­vá­nyá­hoz is for­dul­jon. „Ta­más­kám, va­la­mit kel­le­ne csi­nál­ ni, hogy a sport­re­pü­lés ne men­jen tönk­re” - mond­ta, ab­ban a hiszemben, hogy Ta­más­nak van va­la­mi­lyen be­avat­ko­zá­si le­he­tô­sé­ge eb­ben a sú­lyos kér­dés­ben. „-Nagyon-nagyon büsz­ke volt rám min­dig” - mond­ja még most is meg­ha­tot­tan Ta­más. „Sze­rin­te én vit­tem a leg­több­re úgy, hogy mind­emel­lett fo­lya­ma­to­san re­pül­tem. ‚Óv­jad, vi­gyáz­zad a re­pü­lést, tu­ dod, aho­gyan azt min­dig csi­nál­tuk’ - kö­töt­te a lel­kem­re”.

Veterán repülôoktatók 30 éves találkozója, Hajdúszoboszló, 1980. Balról Malostyik József, Ménesi György, Boér István, Kotrás Gábor, Rezmán Ede (Ménesi György gyûjteményébôl)

A re­pü­lés egy­re kín­zóbb hi­á­nya elôl Gá­bor elô­ször a múlt­ba me­ne­kült. Ste­fi­ké­vel ket­tes­ben el­utaz­tak Auszt­ri­á­ba, és vé­gig­jár­ták mind­azo­kat a he­lye­ket, ahol Gá­bor a ha­di­fog­ság­ba esés elôtt és alatt meg­for­dult a há­ bo­rú vé­gén. Lát­ni akart min­den hely­színt, és, no­ha az az­óta el­telt csak­ nem fél év­szá­zad so­rán ren­ge­teg min­den meg­vál­to­zott, tö­ké­le­te­sen em­ lé­ke­zett min­den hely­ség­re, min­den út­ra, min­den sa­rok­ra: „ez volt az a re­pü­lô­tér… igen, itt aludtunk…ebben a fa­lu­ban étel­lel kí­nál­tak ben­nün­ ket a hely­bé­li la­ko­sok... nézd csak, er­re vonultunk… itt vet­ték el tô­lünk 111

a gépkocsinkat… itt, ezen a pe­ro­non rak­tak vo­nat­ra min­ket”. Most már éven­te egy-egy nya­ra­lás­ra is fu­tot­ta az idô­bôl: a nyug­dí­ja­zást kö­ve­tô év­ ben Gyu­lán, a vár mel­lett töl­töt­tek szép he­te­ket, a rá kö­vet­ke­zô há­rom év­ben a ró­zsa­dom­bi szak­szer­ve­ze­ti üdü­lô­ben, az­tán Lil­la­fü­re­den, Sió­fo­ kon, majd a Du­na-par­ti „Vi­seg­rád” üdü­lô­ha­jón, Bu­da­pes­ten él­vez­ték a jól meg­ér­de­melt pi­he­nést. „… öt évig gya­kor­la­ti­lag nem re­pült. A fe­le­sé­ge azt mond­ja, hos­­szú idô kel­lett ah­hoz, hogy meg­ért­se, a fér­jé­nek az el­sô a re­pü­lés. A nyug­dí­jas idô­szak te­hát úgy kez­dô­dött, hogy rá­jött, mi­lyen jó do­log, ha az em­ber­ nek fér­je van. Meg­szûnt a ma­gá­nya, de ak­kor­ra már le­érett­sé­gi­zett a fia, s ép­pen ka­to­na volt. Ki­ala­kult az új élet­rit­mu­suk. Ami­kor meg­je­len­tek az il­le­té­ke­sek, hogy Haj­dú­szo­bosz­lón kez­dô­dik a re­pü­lés és hív­ták, nem akar­ta, hogy a fér­je új­ra­kezd­je, elég volt a 30 év egye­dül. ‚- Azt mond­ tam, vá­las­­szon, vagy én, vagy a re­pü­lés. Szó­val itt­hon tar­tot­tam, de ha kint volt az er­ké­lyen, az eget néz­te, sé­tál­tunk az ut­cán, ne­ki­ment a fá­nak, mert ál­lan­dó­an fel­fe­lé né­zett.’ ‚Hát hogy­ne, hi­szen Haj­dú­szo­bosz­ló­nak van egy cso­dá­la­tos égi szín­pa­da, ahol vi­tor­lá­zó­re­pü­lôk, sár­kány­re­pü­lôk kö­röz­nek, hô­lég­bal­lon­ok emel­ked­nek a ma­gas­ba’ - vág a fe­le­sé­ge sza­vá­ ba szen­ve­dél­­lyel Kot­rás Gá­bor. ‚- Szó­val an­­nyi­ra a le­ve­gô­ben élt, hogy rá a föl­dön kel­lett vi­gyáz­ni, s volt egy olyan ér­zé­sem, hogy ez az em­ber csak tes­ti mi­vol­tá­ban van itt, olyan lett, mint aki­nek ha­lott­ja van.”9 Az­tán hir­te­len fel­pezs­dült kö­rü­löt­te min­den. Ami­kor 1986-ban is­mét meg­nyi­tot­ták a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­te­ret, és a me­gyei lap­ban meg­je­ lent, hogy tárt ka­rok­kal vár­ják a ré­gi pi­ló­tá­kat, Ste­fi­ké­nek már sem­mi ér­ve és esz­kö­ze nem le­he­tett elég ha­té­kony ah­hoz, hogy ott­hon tart­sa a de­res ha­jú öre­get. Az ak­ko­ri ne­vén „Me­gyei Re­pü­lô és Ej­tô­er­nyôs Klub, Haj­dú­szo­bosz­ló” ve­ze­tô­je, Végh Sán­dor azon­nal ki­ál­lí­tott szá­má­ra egy va­do­na­túj re­pü­lé­si nap­lót. „1987.03.15. A vit. rgk 1986/87 évi té­li el­ mé­le­ti anyag­ból 5 (je­les) ered­mén­­nyel vizs­gát tett. A vizs­ga alap­ján to­ váb­bi gya­kor­la­ti re­pü­lé­se­ket foly­tat­hat” - így szólt az el­sô be­jegy­zés, me­lyet, gyors egy­más­után­ban, áp­ri­lis 25-én a. „Gó­bé tip. repgép is­me­ re­té­bôl is­mé­telt vizs­gát tett”, má­jus el­se­jén a „Pirát tip. repgép is­me­ re­té­bôl is­mé­telt vizs­gát tett”, majd au­gusz­tus 9-én a „Szol­nok kör­ze­té­ bôl és rep­tér­rend­jé­bôl ered­mé­nyes vizs­gát tett” bejegy­zé­sek kö­vet­tek. A 112

két tí­pus el­len­ôr­zô re­pü­lé­se­it kö­ve­tô­en, 1987. jú­ni­us 4-én már be­ke­rült a szak­szol­gá­la­ti en­ge­dély­be, „vi­tor­lá­zó szak­te­rü­let­re” meg­jegy­zés­sel, a szak­szol­gá­la­ti al­kal­mas­ság iga­zo­lá­sa is. Ezt kö­ve­tô­en igen­csak be­ le­hú­zott a ha­zai pá­lyán ek­kor már „Apa” név­re hall­ga­tó Gá­bor: 1987 fo­lya­mán 122 star­tot vég­zett csörlésbôl, és he­tet von­ta­tás­ból. A start­ könyv­ben egy­re-más­ra sza­po­ro­dó bejegy­zé­sek ar­ról ta­nús­kod­tak, hogy a fô­nix nem­csak hogy fel­éb­redt, ha­nem igen­csak ma­gá­ra is talált.. „A vit. rgk 1986/87 évi té­li el­mé­le­ti anyag­ból 5 (je­les) ered­mén­­nyel vizs­gát tett” (1988.03.06.), „Éveleji el­len­ôr­zé­sen csörlésbôl meg­fe­lelt, ok­tat­hat” (03.17.), „Az 1988.10.15-1989.03.05-ig meg­tar­tott I. év­fo­lyam (I. sza­ kasz) tan­fo­lya­mot el­vé­gez­te és ab­ból 4 (jó) ered­mén­­nyel vizs­gát tett”, „Gó­bé tí­pus­vizs­ga: kö­ze­pes, jó” (1989.03.05.), „Az I/5 sza­bály­zat anya­ gá­ból ered­mé­nye­sen be­szá­molt” (04.01.). 1988-ban még csak­nem tíz és fél órát töl­tött a le­ve­gô­ben, de az 1989-ben le­tett si­ke­res vizs­gák el­le­né­re va­la­mi ko­moly do­log jö­he­tett köz­be, mert ezt kö­ve­tô­en há­rom évig egy­ ál­ta­lán nem re­pült.

„Apánk” nyugdíjasként is látogatta a nyíregyházi repülôversenyeket (Kotrás-archív)

Az egykori tanítványoktól kapott jubileumi emlékserleg (1989)

Tény­leg ko­moly do­log volt, olyan, ami nem csak a haj­dú­szo­bosz­lói re­ pü­lôk éle­tét, ha­nem az egész or­szá­got meg­vál­toz­tat­ta: a rendszer­vál­tás. Ami­kor, a vál­to­zá­sok egyik kö­vet­kez­mé­nye­ként, az MHSZ jog­utód nél­ kül meg­szûnt, gya­kor­la­ti­lag az ad­dig hon­véd­sé­gi tu­laj­don­ban lé­vô va­ la­men­­nyi sport­re­pü­lô­tér az ál­lam va­gyon­ke­ze­lé­si rendsze­ré­be ke­rült. A haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér vi­szont, mely ko­ráb­ban ta­ná­csi tu­laj­don­ban 113

volt, a rend­szer­vál­tás után az új ön­kor­mány­zat ke­ze­lé­sé­ben ma­radt, ami a te­rü­let más irá­nyú fel­hasz­ná­lá­sá­nak le­he­tô­sé­gét is fel­csil­lan­tot­ta az új­ sü­te­tû vá­ros­atyák kö­ré­ben. 1990-ben már ko­mo­lyan tért hó­dí­tott a nép­ sze­rû üdü­lô­vá­ros­ban a re­pü­lô­tér fel­par­cel­lá­zá­sá­nak, és üdü­lô­te­lep­pé va­ló át­ala­kí­tá­sá­nak öt­le­te. Ek­kor tör­tént, hogy „Apa” két­ség­be­es­ve hív­ta fel Darida Ta­mást, aki ek­kor már lég­ügyi fô­igaz­ga­tó volt. „Ta­más­kám, óri­ á­si nagy baj van, te­gyél va­la­mit, ha tudsz” - mond­ta, és so­rol­ta a ba­jo­ kat. Ta­más­nak ter­mé­sze­te­sen most sem vol­tak jo­gi esz­kö­zök a ke­zé­ben az ér­de­mi be­le­szó­lás­hoz, de meg­tet­te, amit eb­ben a hely­zet­ben te­he­tett. An­nál is in­kább, mi­vel ha­son­ló ké­rés­sel hív­ta fel az ak­ko­ri pol­gár­mes­ ter, Kí­gyós Jó­zsef is. „Azt mond­tam a pol­gár­mes­ter úr­nak, hogy hív­jon ös­­sze egy ön­kor­mány­za­ti ülést, mely­nek le­gyen egy na­pi­ren­di pont­ja a re­pü­lô­tér jö­vô­je, és hív­jon meg en­gem er­re az ülés­re. Le­men­tem, és tar­ tot­tam egy két­órás elô­adást a re­pü­lô­tér vár­ha­tó nagy­sze­rû ki­lá­tá­sa­i­ról. Ez az elô­adás oly­an­­nyi­ra nem bi­zo­nyult ha­tás­ta­lan­nak, hogy a na­pi­ren­di pont vé­gén a je­len­lé­vô ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lôk a re­pü­lô­tér fel­par­cel­lá­ zá­sa el­len sza­vaz­tak. Hát en­­nyit tud­tam se­gí­te­ni, nagy örö­möt sze­rez­ve a fe­lejt­he­tet­len Ga­bi bá­csi­nak”.

A civis város sem feledkezett meg nagy fiáról, hajdani pilótájáról (Kotrás-archív)

114

Eb­ben az át­me­ne­ti idô­szak­ban te­hát „Apa” nem re­pül­he­tett, de hogy nem ad­ta fel, az jól ki­tû­nik az ezek­ben az hó­na­pok­ból ránk ma­radt jegy­ze­te­ i­bôl. Az aláb­bi, nagy gon­dos­ság­gal ös­­sze­ál­lí­tott óra­váz­lat­ok­ból. lát­ha­tó, men­­nyi­re ko­mo­lyan ké­szült a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô nö­ven­dé­kek to­váb­bi el­mé­ le­ti kép­zé­sé­re. A ter­mik­fo­gás vég­re­haj­tá­sa - se­bes­ség nô - csök­ken; A ter­mik­fo­gás sa­já­tos­sá­ga, (a ter­mik) át­mé­rô­je, erôs­sé­ge, ma­gas­ság­tól füg­gô­sé­ge. A szél­se­bes­ség fi­gye­lem­be vé­te­le, el­sod­ró­dás. He­lyi idô­tar­tam-re­pü­lés. A táv­re­pü­lés­re fel­ké­szü­lés fo­lya­ma­ta a vég­re­haj­tá­sig. A táv­re­pü­lés cél­ja, irá­nya, nap­ja. In­du­lás. Út­vo­nal. Cél el­éré­se - vég­sik­lás (re­pü­lô­té­ren sza­bá­lyos is­ko­la­kör re­pü­lé­se). Te­rep­le­szál­lás vég­re­haj­tá­sa - te­en­dôk. Te­rep­ki­vá­lasz­tás, is­ko­la­kör, „jel­le­szál­lás”. A gép és a tar­to­zé­kok ôr­zé­se, a le­szál­lás he­lyé­nek és meg­kö­ze­lí­té­sé­nek je­len­té­se az in­du­ lás he­lyé­re. A gép szét­sze­re­lé­se. - ha van se­gít­ség, a szár­nyak le­vé­te­le (jö­het vi­har). A gya­kor­la­ti re­pü­lés vég­re­haj­tá­sá­nak fel­tét­elei - kö­ve­tel­mé­nyei. Re­pü­lô­gép-ve­ze­tô: egész­sé­gi ál­la­po­ta, 8 órai al­vás, - jó köz­ér­zet - meg­fe­le­lô ru­há­zat a re­pü­lé­si gya­kor­lat tö­ké­le­tes is­me­re­te - és a vég­re­haj­tá­sá­hoz szük­sé­ges fel­sze­re­lé­sek, anya­gok (meg­szo­kott pár­na, ólom­súly, ho­mok­zsák), ide­gen anyag - toll, kés, szem­üveg, kulcs. Re­pü­lô­gép: át­vé­te­le kö­rül­te­kin­tô Kül­sô­leg - kor­má­nyok max. ki­té­ré­se - trimm - fék­lap - ki­ol­dó -futó - pár­nák - be­kö­tô he­ve­de­rek - ej­tô­er­nyô - a gép ok­má­nyai - barográf - mû­sze­rek - be­kö­té­sek - le van­nak-e biz­to­sít­va. Be­ülés, be­kö­tés. Is­ko­la­kör re­pü­lés csörlésbôl, súly­pont, se­bes­sé­gek, jel­le­szál­lás vég­re­haj­tá­sa. A re­pü­lé­sek fi­gye­lé­se. Fi­gye­lô­pad. Sebességpoláris. Eme­lô áram­la­tok. Hi­deg­front utá­ni de­rült ég, an­ti­cik­lon ki­ala­ku­lá­sa 1-3 na­pig. Hô­mér­sék­le­ti gra­di­ens - pá­ra­tar­ta­lom. A ter­mik fel­is­me­ré­se a star­ton (agg­re­gá­tor­nál) - erô­sebb szél­lö­kés, por­töl­csér (for­gó­szél), füst, ma­da­rak, ár­nyék­ter­mik. Ter­mik-ki­vál­tó he­lyek a re­pü­lô­té­ren, is­ko­la­kö­rön - ter­mik­bá­nya. Ku­mu­lusz­fel­hôk­rôl (ha­rang alatt).

Az­tán el­ér­ke­zett az 1992-es év, ami is­mét po­zi­tív vál­to­zá­so­kat ho­zott Apa” kény­sze­rû­en föld­höz ra­gasz­tott éle­té­be. „Ami­kor Ha­lász La­jos lett a haj­ dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér ve­ze­tô­je - ô a ta­nít­vá­nyom volt - ide te­le­fo­nált, hogy van egy nem­zet­kö­zi sár­kány­re­pü­lô ver­seny, és re­pü­lô­na­pot szer­vez­ne, 115

mûrepülnöm ké­ne. Az­óta, ha hív­tak, men­tem. Volt ott egy fi­a­tal­em­ber, aki na­gyon ér­dek­lô­dött a mû­re­pü­lés iránt, ta­ní­tot­tam, se­gí­tet­tem fel­ké­szül­ni a ver­seny­re, most már ô is re­pül­het, itt is meg­lett az utó­dom” - ol­vas­hat­tuk ké­sôi vis­­sza­em­lé­ke­zé­sét a me­gyei lap­ban öt év­vel ké­sôbb)9. Az Aero Club Haj­dú­szo­bosz­ló né­ven új­já­a­la­kult re­pü­lô­klub egyik el­sô tény­ke­dé­se volt, hogy örö­kös tag­já­vá vá­lasz­tot­ta az ek­kor már 65 éves ki­vá­ló sport­em­bert. Aki­rôl egyéb­ként gyor­san ki­de­rült az is, hogy a kény­sze­rû ki­ha­gyás alatt sem fe­lej­tett sem­mit: 1992-ben ugyan mind­ös­­sze nyolc fel­szál­lá­sa volt vi­ tor­lá­zó re­pü­lô­géppel, de ezek so­rán nyolc és fél órát volt le­ve­gô­ben!

„Apa” 0001. sorszámú repülôtéri belépô engedélye (Kotrás-archív)

A Gó­bé tí­pus­ra vo­nat­ko­zó is­me­re­tek fel­újí­tá­sa mel­lett, au­gusz­tus 16-án jó ered­mén­­nyel vizs­gá­zott az IS28B-2 „nagy­va­son” is, ami már a ké­ sôb­bi mû­re­pü­lô si­ke­rek le­he­tô­sé­gét ve­tí­tet­te elô­re. A ta­lál­ko­zás­ra, és a kap­cso­lat­fel­vé­tel­re így em­lék­szik vis­­sza az ak­kor fris­sen ki­ne­ve­zett re­ pü­lô­tér-pa­rancs­nok, Ha­lász La­jos (so­kak­nak a „Tün­dér La­la”): „Éve­kig nem ta­lál­koz­tam ve­le. 1992-ben re­pü­lô­tér-pa­rancs­nok­nak vá­ lasz­tot­tak meg, Ga­bi bá­csi ek­kor már 13 éve nyug­dí­jas volt. Nem az ope­ ra­tív fel­ada­tok­tól fél­tem, ha­nem a re­pü­lés konk­rét fel­ada­ta­i­tól (ne­kem kel­lett vol­na a leg­job­ban re­pül­nöm, de nem tud­tam). Meg­ke­res­tem: Ga­bi bá­csi, gye­re, szük­sé­gem van Rád. Egy per­cig sem gon­dol­ko­zott, új­já­ szü­le­tett és a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô szak­szó­ját ve­lem együtt meg­újí­tot­ta. Et­tôl kezd­ve meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­ge lett a re­pü­lô­tér­nek. Tô­le nem­csak re­pül­ 116

ni ta­nul­tam meg, ha­nem pe­da­gó­gi­át, mód­szer­tant, em­ber­sé­get is ta­nul­ tam. Gya­kor­la­ti ész­já­rás­ára hadd em­lít­sek egy pél­dát: mo­to­ros gép­pel el­vit­tem egy höl­gyet re­pül­ni. A 2000 m-en be­mu­ta­tott egyes ak­ro­ba­ti­kus mu­tat­vá­nyok után a hölgy el­hány­ta ma­gát. Le­száll­tunk, Ga­bi bá­csi volt az el­sô, aki oda­jött. El­mond­tam ne­ki a tör­té­ne­tet és hogy hi­á­ba mond­tam a hölgy­nek, húz­za fel a blú­zát a szá­ja elé, mert be volt köt­ve, és nem tud­ta fel­húz­ni. - Mi­ért nem ad­tad oda a fe­jed­rôl a haubét, hogy ab­ba hány­jon be­le, és az­tán ki­dob­tad vol­na? - kér­dez­te Ga­bi bá­csi.” 1993. áp­ri­lis 10-én új élet kez­dô­dött „Apánk” szá­má­ra: ko­mo­lyan el­ kezd­te a lé­gi ak­ro­ba­ti­ka gya­kor­lá­sát a „nagy­va­son”. Nem is akár­mi­lyen ered­mén­­nyel, hi­szen szep­tem­ber 26-án már dísz­ven­dég­ként pro­du­kált szen­zá­ci­ós mû­re­pü­lést a HA-5037 nyer­gé­ben a deb­re­ce­ni re­pü­lô­na­ pon. A mû­re­pü­lés mel­lett azért a Gó­bét sem ha­nya­gol­ta el, an­nál is in­ kább, mert na­gyon meg­sze­ret­te ezt a tí­pust is. Jegy­ze­tei kö­zött a kö­vet­ ke­zô be­jegy­zés ol­vas­ha­tó a ki­tû­nô is­ko­la­gép­rôl: „Még most, 1994. év­ben is re­me­kül me­gáll­ja a he­lyét a Rubik Er­nô ál­tal ter­ve­zett és épí­tett gép .” Min­den­ki „ap­ja”, a 0001 szá­mú re­pü­lô­té­ri be­lé­pô­en­ge­dély tu­laj­do­no­sa, a kö­vet­ke­zô két év­ben, 137 fel­szál­lás so­rán, több mint negy­ven órát töl­tött a le­ve­gô­ben, im­már job­bá­ra kedv­te­lés­bôl. Ek­kor már, az 1995. vé­gé­ig, gya­kor­la­ti­lag több, mint het­ven éves ko­rá­ ig ér­vé­nyes szak­szol­gá­la­ti en­ge­dély bir­to­ká­ban, nyu­god­tan ké­szül­he­tett újabb mû­re­pü­lô fel­lé­pé­se­i­re. 1994. jú­li­us má­so­di­kán Haj­dú­szo­bosz­lón, mint­egy két­száz fôs né­zô­kö­zön­ség elôtt mû­re­pült a HA-5037 je­lû IS28B-2-vel, mely­nek si­ke­ré­rôl a Haj­dú-Bi­har Me­gyei Nap­ló jú­li­us 28-i szá­má­ban Ko­csis Ró­bert adott hírt „A re­pü­lô­klub kor­el­nö­ke - Kot­rás Gá­bor het­ven­ esz­ten­dô­sen is ké­pes lé­gi bra­vú­rok­ra” cí­mû írá­sá­ban. A start­nap­ló há­rom fel­szál­lást rög­zí­tett ezen a na­pon, az el­sôt, von­ta­tás­ból, egye­dül haj­tot­ta vég­re „Apa” (ez volt az iga­zi be­mu­ta­tó re­pü­lés), a má­sik ket­tôt csörlésbôl, TV-ope­ra­tôr­rel a „nagy­vas” el­sô ülé­sé­ben. Az új­ság­író ugyan öt­ve­net írt, a még fi­a­ta­lo­san moz­gó Kot­rás Gá­bor ek­kor re­pü­lô pá­ lya­fu­tá­sá­nak va­ló­já­ban már az öt­ven­ötö­dik év­for­du­ló­já­hoz ér­ke­zett el. Azt, hogy a be­mu­ta­tók­ra men­­nyi­re ala­po­san ké­szült fel, jól mu­tat­ja az aláb­bi, gon­do­san meg­raj­zolt skicc is: 117

„Az 1994.március 11-12-i gyakorlat terve” (Kotrás-archív)

118

1995 ele­je csu­pa szé­pet ho­zott a fe­hér­ha­jú pi­ló­ta ré­szé­re. Feb­ru­ár 28-án, het­ve­ne­dik szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból, a Haj­dú­szo­bosz­lói Aero Club és a Mû­egye­te­mi Sport­re­pü­lô Egye­sü­let kö­zös­sé­ge egy tel­je­sen „sze­mély­re gyár­tott”, Kot­rás Gá­bor fény­ké­pé­vel, és a két klub re­pü­lô­i­nek alá­írá­sa­ i­val dí­szí­tett em­lék­lap­pal lep­te meg Ôt egy ben­sô­sé­ges han­gu­la­tú re­pü­ lô­té­ri klub­ta­lál­ko­zó ke­re­té­ben. A Haj­dú­szo­bosz­ló vá­ro­si lap áp­ri­lis 7-i szá­má­ban Tibai Ir­ma 70 éves a re­pü­lôk „ap­ja” cím­mel szá­molt be er­rôl a ta­lál­ko­zó­ról, ame­lyen Nyé­ki Ist­ván pol­gár­mes­ter ad­ta át Kot­rás Gá­bor­ nak a Haj­dú­szo­bosz­ló 1606 Em­lék­ér­met. A cikk­író is meg­em­lí­tet­te, hogy Ga­bi bá­csit a klub­ban so­kan APÁ-nak szó­lít­ják. A szü­le­tés­ na­pon dió­fá­kat ül­tet­tek, ezek kö­zül az egyik a „Ga­bi bá­csi fá­ ja” ne­vet kap­ta. Mint ki­de­rült, az ün­nep­lés ez­zel még ko­ránt­ sem ért vé­get, pár nap­pal ké­sôbb ugyan­is a fô­vá­ros­ba szó­ló meg­ hí­vót ho­zott a pos­tás. A meg­hí­ vó a Ma­gyar Re­pü­lô Szö­vet­ség el­nö­ké­tôl ér­ke­zett, és az MRSZ már­ci­us 4-én tar­tan­dó, éves díj­ ki­osz­tó ün­nep­sé­gé­re in­vi­tál­ta Kot­rás Gá­bort. Nem ok nél­kül: a szo­ká­sos mû­egye­te­mi kör­nye­ zet­ben ren­de­zett ün­nep­sé­gen, az elô­zô 55 év so­rán vég­zett ki­ma­ Emléklap, születésnapra gas­ló re­pü­lô te­vé­keny­sé­gé­ért, (Kotrás-archív) mint Élet­ mû-dí­ jat, a Zolcsák Ala­pít­vány Hun­gá­ria Ván­dor­dí­ját kap­ta „Apa”. A ván­dor­díj - az ala­pít­ vány mot­tó­ja sze­rint „az el­sôk kö­zött az el­sô­nek” jár. Tud­juk, ez szub­ jek­tív do­log, a ma­gyar re­pü­lé­sért so­kan, so­kat tet­tek olyan em­be­rek, akik­nek élet­út­ja, te­vé­keny­sé­ge egy­más­sal ilyen szem­pont­ból nem ha­ son­lít­ha­tó ös­­sze, az vi­szont el­mond­ha­tó, hogy azo­kat, akik ezt a ran­gos el­is­me­rést meg­kap­ják, a leg­job­bak kö­zül vá­laszt­ják ki, és Kot­rás Gá­bor - a sport- és mun­ka­re­pü­lés te­rü­le­tén, 55 éves re­pü­lô­múlt­ja so­rán szer­zett 119

el­évül­he­tet­len ér­de­mei ré­vén - vi­tán felül egy volt a min­den­ko­ri leg­job­ bak közül. A re­pü­lés­sel het­ven éve­sen sem ha­gyott fel. Hogy csak a rend­ha­gyó fel­ szál­lá­so­kat em­lít­sem, má­jus 27-én a deb­re­ce­ni re­pü­lô­té­ren mu­ta­tott be két cso­dá­la­tos mû­re­pü­lô gya­kor­la­tot IS nagy­va­son a ve­te­rán pi­ló­ta, ok­ tó­ber­ben pe­dig Hármashatárhegyen is „Gó­bé­zott” egyet. 1995-ben és 1997-ben is két-két év­re meg­újít­tat­ta a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô szak­szol­gá­la­ti en­ge­délyt, és hogy ez nem csak a szak­szó pusz­ta meg­tar­tá­sá­nak szán­dé­ ká­ról szólt, azt jól mu­tat­ja, hogy eb­ben és a rá­kö­vet­ke­zô év­ben több mint 224 fel­szál­lást vég­zett, mi­köz­ben csak­nem 32 órát töl­tött a le­ve­gô­ben! Ha­lász La­jos me­sél­te Ró­la, hogy Ste­fi­ke ebéd után min­dig szi­go­rú­an rá­ pa­ran­csolt „Apá­ra”, fe­küd­jön le és pi­hen­jen, de leg­több­ször nem aludt el, csak fél szem­mel ar­ra fi­gyelt, hogy mi­kor al­szik el Ste­fi­ke. Alig hogy a nej el­aludt, rend­re meg­szö­kött, ke­rék­pár­ra ült, és hipp-hopp, már megint a re­pü­lô­té­ren volt, hogy el­csíp­hes­sen egy star­tot egy Gó­bé­val, oly­kor még Blanikkal és Pirattal is.

Az Életmû-díj (Kotrás-archív)

120

Cso­dák per­sze nin­cse­nek, egy­szer min­den­ki szá­má­ra el­ér­ke­zik az utol­ só fel­szál­lás. Nem va­gyok ben­ne biz­tos, hogy va­ló­ban ez volt az utol­só re­pü­lé­se Kot­rás Gá­bor­nak, hi­szen az eg­ri re­pü­lô­klub em­lék­lap­ja sze­rint 2000. ok­tó­ber 28-án ná­luk is re­pült még Gó­bé­val (hi­va­ta­lo­san fel­te­he­tô­ en már csak utas­ként), de a start­nap­ló 1997. évi egyet­len, egy­ben leg­ utol­só be­jegy­zé­se a kö­vet­ke­zô: „1997.08.10. IS-28B-2 HA-7022 Pu mü Haj­dú­szo­bosz­ló Csá­ki Im­re”. Amen­­nyi­re örök­if­jú, op­ti­mis­ta mo­so­lyá­ra vis­­sza­em­lék­szem, Ô min­den bi­zon­­nyal nem sej­tet­te még, hogy ez lesz az utol­só mû­re­pü­lé­se, én vi­szont érez­tem, hogy ez va­ló­szí­nû­leg mind­örök­re egész éle­tem leg­szebb re­pü­lô­él­mé­nye­ként ma­rad meg ben­nem.

Ha csak a szakszót teszi az ülésre … (elôzô este a kantinban, a szerzô felvétele)

Az utolsó bejegyzés (Kotrás-archív)

Tu­laj­don­kép­pen Ha­lász La­jos meg­hí­vá­sa nyo­mán ke­rül­tem a haj­dú­szo­ bosz­lói re­pü­lô­tér­re, aki­vel ko­ráb­ban a Fe­ri­he­gyi Ga­lé­ria tár­lat-nyi­tó­ján is­mer­ked­tem meg, mint a fô­vá­ro­si be­mu­tat­ko­zás­ra ér­ke­zett deb­re­ce­ni ál­ta­lá­nos is­ko­lás fes­tô­pa­lán­ták egyik kí­sé­rô­jé­vel. Ar­ra kért, néz­zek szét a re­pü­lô­té­ren, és ha el­nye­ri tet­szé­se­met az ot­ta­ni lé­gi­sport-te­vé­keny­ség szín­vo­na­la, akár ír­hat­nék is egy cik­ket ró­la a Re­pü­lô­té­ri Ma­ga­zin­ba. Így is tör­tént (a lap kö­vet­ke­zô ha­vi szá­ma „Lenn a ter­mál, fenn a ter­mik” cím­mel kö­zöl­te írá­so­mat). Ar­ra azon­ban én sem gon­dol­tam, hogy eb­bôl a tör­té­net­bôl a vé­gén egy má­sik cikk is fog szü­let­ni, ar­ra meg plá­ne nem, hogy ott ta­lál­koz­ni fo­gok egy olyan va­la­ki­vel, aki­rôl ké­sôbb köny­vet is aka­rok majd ír­ni. Ak­ko­ri, sok te­kin­tet­ben meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nyem le­írá­ 121

sa a Légiközlekedés 1997/10. szá­má­ban „ÖREG SAS ..” cím­mel je­lent meg, és ta­lán jól ér­zé­kel­te­ti, hogy - töb­bek kö­zött - mi is kész­te­tett en­nek a könyv­nek a meg­írá­sá­ra. Nem min­den­na­pi em­ber­rel ta­lál­koz­tam ak­kor. „Ne­vét ol­vas­va bi­zo­nyá­ra so­kan fel­kap­ják a fe­jü­ket. Nem cso­da, egész pi­ló­ta­nem­ze­dé­kek - kö­zöt­tük nem kis szám­ban je­len­le­gi Ma­lév-pi­ló­ták - ne­vel­ked­tek a ke­ze alatt. Kot­rás Gá­bor, a haj­da­ni ki­tû­nô vi­tor­lá­zóés mo­to­ros­re­pü­lô vá­lo­ga­tott ver­seny­zô ma a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér élô le­gen­dá­ja. Gond­ter­hel­ten rán­col­ja hom­lo­kát, ami­kor be­mu­tat­ko­zom. Va­la­hol biz­to­san ta­lál­koz­tuk már, hol is... nem Nyír­egy­há­zán? Mit le­het er­re mon­da­ni: nyert. Pe­dig csak egyet­len egy­szer, ta­lán húsz éve lát­tuk ott egy­szer egy­mást. 72 éves, de or­vo­si­ja ma is rend­ben, a szem­üve­get csak hír­bôl is­me­ri. És - ter­mé­sze­te­sen - re­pül. Sôt: mûrepül, sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­ta­im alap­ján ta­nú­sít­ha­tom a dol­got. Ma­gam mö­gött tud­va ôt az IS-28B2 ka­bin­já­ban, ab­szo­lút biz­ton­ság­ban érez­tem ma­gam, le­het, hogy ve­le Moldova György pa­raszt bá­csi­ja sem kezd­te vol­na el re­giszt­ rál­ni il­la­tos tes­ti tör­té­né­se­it. Ab­ban is szin­te biz­tos va­gyok, hogy az a pár „gé” a buk­fen­cek, du­gó­hú­zók, le­gye­zô­for­du­lók alatt va­ló­szí­nû­leg ôt vi­ sel­te meg ke­vés­bé. Elôt­te es­te azért meg­kér­dez­te, fel me­rek-e men­ni egy ilyen öreg em­ber­rel, az­tán sze­rény mo­sol­­lyal nyug­táz­ta a „ha a hát­só ülé­sen csak Ga­bi bá­csi szak­szó­ja len­ne, ak­kor is” vá­laszt. Itt kez­dett re­pül­ni 1940-ben, a haj­dú­szo­bosz­lói me­zôn, ar­ra az idô­re raj­ ta kí­vül már csak Sa­mu bá­csi, a re­pü­lô­té­ri ôs­gye­pet bir­ká­i­val im­már hat­van éve trimmelô öreg ju­hász em­lék­szik. Az­tán jött a há­bo­rú, né­met ka­to­nai re­pü­lô­gé­pek te­le­pül­tek ide - a most 82 éves ak­ko­ri re­pü­lô­tér-pa­ rancs­nok, Ferdinand Otter újab­ban éven­te jár fü­röd­ni Szoboszlóra és nosz­tal­gi­áz­ni a re­pü­lô­tér­re, tip­pel­ni le­het, me­lyi­ket tart­ja fon­to­sabb­nak és a sport­re­pü­lés csak a bé­ke be­kö­szön­té­vel, az új­já­épí­tés nyo­mán in­dul­ ha­tott új­ra a kör­nyé­ken. A há­bo­rú után a nyulasi re­pü­lô­té­ren kez­dô­dött a ki­kép­zés, az­tán 1950-tôl is­mét ha­zai pá­lyán re­pül­he­tett Kot­rás Gá­bor. 1955-tôl 1968-ig ô volt a re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ka, ve­ze­té­se alatt fej­lô­dött ko­moly, bent­la­ká­sos mo­to­ros ki­kép­zô köz­pont­tá a haj­dú­szo­bosz­lói bá­zis. Az avi­a­ti­ka he­lyi sze­rel­me­sei ma sem ér­tik a re­pü­lô­tér fel­szá­mo­lá­sá­ra ho­zott ak­ko­ri dön­tést, Kot­rás Gá­bor to­váb­bi pá­lya­fu­tá­sa min­den­eset­re Nyír­egy­há­zán foly­ta­tó­dott, ahol nyug­dí­ja­zá­sá­ig a me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­ lô­gép­ve­ze­tô is­ko­la ve­ze­tô­je­ként szol­gál­ta a pol­gá­ri re­pü­lést. Ek­kor már 122

a FAI 563. szá­mú gyé­mánt­ko­szo­rús jel­vé­nyé­nek bir­to­ko­sa volt, sor­rend­ ben a ha­to­dik ma­gyar, aki a leg­ma­ga­sabb szin­tû vi­tor­lá­zó­re­pü­lô fel­té­te­ le­ket tel­je­sí­tet­te. A hat­va­nas évek ele­jén két­szer volt har­ma­dik a vi­tor­lá­zó Nem­ze­ti Baj­nok­sá­gon, 1962-ben pe­dig a do­bo­gó te­te­jé­re is fel­áll­ha­tott, vá­lo­ga­tó­kon, ha­zai és kül­föl­di ver­se­nye­ken sze­re­pelt ered­mé­nye­sen. Sok­ ol­da­lú re­pü­lô fel­ké­szült­sé­gét 1955-ös mo­to­ros csil­lag­tú­ra-gyô­zel­me is iga­zol­ta. A re­pü­lés­ben ki­fej­tett mun­kás­sá­gát nyug­ál­lo­mány­ba vo­nu­lá­sa elôtt, 1974-ben FAI-diplomával ho­no­rál­ta a nem­zet­kö­zi szö­vet­ség. Gaz­ dag élet­út­já­nak ter­mé­sze­te­sen csak vil­la­ná­sai ezek, kép­ze­let­be­li ba­bé­ rok, de Ga­bi bá­csi nem az a tí­pus, aki ül­ni sze­ret­ne raj­tuk. Most sem te­szi. Na­pon­ta fel­tû­nik ôsz üs­tö­ke, szá­las alak­ja a nö­ven­dé­ kek kö­zött, és fá­rad­ha­tat­la­nul ta­nít­ja, ma­ga­tar­tá­sá­val fe­gyel­me­zett­ség­ re ne­ve­li az után­pót­lást. Re­pü­lô Paganini-ket sze­ret­nék lát­ni ma­gam kö­rül - mond­ja, és en­nek meg­fe­le­lô­en igé­nyes is ve­lük szem­ben (ami­kor dél­után Jász­be­ré­nyi And­rás­sal szál­lunk fel egy termikelésre, - ki is fut­ hat­na más a szárny vé­gé­nél, mint Ga­bi bá­csi - jó há­rom óra el­tel­té­vel is ag­gód­va né­zi fent­rôl a start­he­lyet a ki­tû­nô pi­ló­ta, mert Ga­bi bá­csi in­tel­ me úgy szól szá­má­ra, hogy csak ak­kor száll­hat le, ha a „fe­hér gé­pek” - a tel­je­sít­mény­gé­pek - már lenn van­nak). Min­dent ész­re­vesz, meg­iga­zít, ha kell, le­ha­jol, hogy ki­bo­goz­za az ös­­sze­gu­ban­co­ló­dott von­ta­tó­kö­te­let, se­gít a start­nál, tol­ja, fû­zi a gé­pe­ket a han­gár­ban, és rend­sze­rint az utol­sók kö­zött bi­cik­li­zik el a re­pü­lô­tér­rôl az üzem­nap vé­gén. A re­pü­lés­tôl csak a ked­ves, ám eb­ben szi­go­rú Ste­fi­ke ál­tal elô­írt dé­li pi­he­nô ké­pes tá­vol tar­ta­ni, bár a rossz nyel­vek sze­rint al­vás köz­ben is az órát le­si fél szem­ mel, hogy mi­kor jár le a de­le­lés­re ki­sza­bott idô. Ha­lász La­jos res­tel­ked­ve me­sé­li, hogy ha be­lép va­la­ho­va, Ga­bi bá­csi az el­sô, aki az elôljárónak ki­já­ró tisz­te­let­tel azon­nal fel­áll, hogy át­ad­ja ne­ki a he­lyét. Ô egy pa­ti­ná­ ja en­nek a klub­nak - mond­ja La­jos büsz­kén. Csak mel­lé­ke­sen jegy­zem meg, hogy a pa­ti­na nem mél­tat­lan anya­got éke­sít, hi­szen nem sû­rûn ta­lál­ ni manap­ság olyan kol­lek­tí­vát, ahol egy­más­ról nem­csak szem­tôl szem­be mon­da­nak po­zi­tív dol­go­kat a ta­gok. Töb­bek kö­zött így tu­dom meg, hogy a jó lég­kör ki­ala­kí­tá­sá­ban Ha­lász La­jos­nak is ko­moly ér­de­mei van­nak. A pa­rancs­nok sze­mé­lyes meg­hí­vá­sa nyo­mán, a Re­pü­lô­té­ri Ma­ga­zin jó­vol­ tá­ból lá­to­gat­tam Szoboszlóra, a start Kot­rás Gá­bor­ral a hab a tor­tá­mon. Mû­re­pü­lés­re in­dul­nánk, de míg tol­lász­ko­dunk, a má­sik ol­da­lon ránt fel egy gé­pet a Gawron. Sem­mi baj, el­me­gyünk csörlésbôl, mond­ja Ga­bi bá­ 123

csi, pe­dig há­rom- négy­per­ces ka­lan­dok után száll le sor­ban von­ta­tott és csôr­ölt gép egy­aránt. A „fe­hé­rek” is. Nem rob­ban még iga­zán az ég, de ké­tel­ked­ni csak ma­gam­ban me­rek, no mind­egy, gye­rünk. A hos­­szú­fal vé­ gén to­vább me­gyünk, az­tán dú­do­lást hal­lok há­tul­ról, eny­he bal­for­du­ló és meg­moz­dul fel­fe­lé a varió. Meg­vagy, ked­ves - só­hajt hal­kan Ga­bi bá­csi, az­tán fur­csa tánc­ba kezd az IS-nagyvas egy szû­kí­tett for­du­ló pe­re­mén. Ma sem ér­tem, de egy per­cen be­lül há­rom­mé­te­res eme­lés­ben va­gyunk, és pár perc múl­va ezer­hat­szá­zon for­go­ló­dunk a Ke­le­ti Fô­csa­tor­na fe­lett, mi­köz­ben az ös­­szes gép a föl­dön vesz­te­gel. Va­rázs­lat, mint ahogy az is, ahogy Ga­bi bá­csi ki­je­len­ti, hogy most el­in­du­lunk a rep­tér észak­nyu­ga­ti sar­ká­hoz, pon­to­san ez­ren le­szünk, ami­kor oda­érünk és el­kezd­jük a prog­ ra­mot egy más­fél for­du­la­tos bal du­gó­val. Ta­lán mon­da­nom sem kell, mé­ter­re stim­me­lünk. Va­rázs­lat? Nem. Mind­ös­­sze egy meg­bíz­ha­tó, öreg sas meg­szo­kott trükk­je. El­gon­dol­ko­zom: a mi kor­osz­tá­lyunk­ban, vagy az utá­nunk jö­vôk­ben is re­pül­nek majd hoz­zá ha­son­lók? A cím­nél ma­rad­va, szó­val ... nem vén sas. Kö­szö­nöm az élet­re szó­ló él­ményt. Jó egész­sé­get, sok jó le­szál­lást, Ga­bi bá­csi.”

Start elôtt. Az elsô ülésben a szerzô (a szerzô archívumából. A képet késôbb a Hajdú-Bihar Megyei Napló is leközölte Tatár Éva cikkével9).

124

Az a felejthetetlen nap

125

Ami­kor meg­küld­tem Ne­ki a cikk kéz­ira­tát (aho­gyan azt min­den ri­port­ ala­nyom­nak szok­tam, a „nyu­god­tan tes­sék ös­­sze­fir­kál­ni” ké­rés­sel), Ga­ bi bá­csi egyet­len be­tût sem ja­ví­tott be­le, fe­lejt­he­tet­len so­ra­it pe­dig az­óta is ôr­zöm, ugyan­úgy, mint azt a mál­lott pa­pír­la­pot, amely­re le is raj­zol­ta ne­kem az itt ele­me­i­vel le­írt gya­kor­la­tot. Ste­fi­ke nem tud­ja, an­nak ide­jén hon­nan sze­rez­te „Apa” azt a fi­nom bôr­ kesz­tyût, amit ezen a na­pon az én ked­ve­mért hú­zott fel, de em­lé­ke­ze­te sze­rint min­dig ez­zel a ke­zén re­pült: a re­pü­lô­gé­pet tisz­tel­te meg az­zal, hogy „kesz­tyûs kéz­zel” bánt ve­le. Ez ugyan­úgy jel­lem­zô volt Rá, mint azok a gon­do­la­tok, ami­ket az új­ság­író­nak mon­dott el 1997 vé­gén, a cso­ dá­la­tos égi szín­pad­ról me­sél­ve, amely­nek né­zé­sé­be so­ha nem fá­radt el, és ami mi­att „Rá a föl­dön kel­lett vi­gyáz­ni”, ne­hogy ne­ki­men­jen egy fá­nak.

Még 73 évesen is kapott elismerést (Kotrás-archív)

„’- Mi kell ah­hoz, hogy va­la­ki­bôl jó pi­ló­ta le­gyen?’ ‚- Ön­fe­gye­lem, ön­kri­ti­ka, a pi­ló­ta tud­ja, hogy nem ô a leg­oko­sabb, de igye­kez­nie kell, hogy ô le­gyen. Ter­mé­sze­te­sen az el­sô fel­té­tel az or­vo­si al­kal­mas­ság. Az­ tán sze­ret­ni kell a re­pü­lô­gé­pet, pél­dá­ul nem sza­bad so­ha le­te­gez­ni, mert 126

ha a gé­pet tisz­tel­jük, vi­gyá­zunk is rá, s ak­kor ma­gunk­ra vigyázunk… Szá­mom­ra a leg­na­gyobb di­csô­ség, hogy Nyír­egy­há­zán, ahol 10 évig a re­pü­lés ok­ta­tó­ja, irá­nyí­tó­ja vol­tam, egyet­len­egy nö­ven­dé­ket sem kel­lett el­te­met­ni. Nem kel­lett el­men­ni egy szü­lô­höz sem, hogy nem tud­tam vi­ gyáz­ni a fi­á­ra. Ezt ér­zem a leg­na­gyobb ered­mé­nyem­nek’.” 9 Ga­bi bá­csi ak­ti­vi­tá­sa a tény­le­ges pi­ló­ta­élet be­fe­jez­té­vel sem csök­kent, an­nál is in­kább, mi­vel sze­mé­lye amo­lyan élô le­gen­dá­vá ne­me­sült a vá­ ros és a me­gye éle­té­ben, amit rá­dió­fel­vé­te­lek, TV-ri­por­tok, új­ság­cik­kek so­ra jel­zett éle­te utol­só éve­i­ben. 1998-ban pél­dá­ul ar­ról az ese­mény­rôl szá­molt be fény­ké­pes tu­dó­sí­tás­ban a Haj­dú-Bi­har Me­gyei Nap­ló, ami­kor egy ré­gi jó is­me­rô­sé­vel ta­lál­koz­ha­tott is­mét „Apa”: ami­kor, im­már so­ ka­dik al­ka­lom­mal, el­lá­to­ga­tott Haj­dú­szo­bosz­ló­ra az ek­kor már 86 éves Ferdinand Otter, aki a né­met vis­­sza­vo­nu­lás ide­jén át­me­ne­ti­leg a re­pü­ lô­tér ka­to­nai pa­rancs­no­ka volt. A vi­dám han­gu­la­tot meg­örö­kí­tô fo­tón a köz­ked­velt „Nán­di bá­csi” Ha­lász La­jos és Kot­rás Gá­bor tár­sa­sá­gá­ban sze­re­pelt. A Ró­la szó­ló vis­­sza­em­lé­ke­zé­sek, ri­por­tok, új­ság­cik­kek ki­vé­tel nél­kül egy ki­vá­ló pi­ló­tá­ról, jó pe­da­gó­gus­ról, nagy­sze­rû em­ber­rôl szól­nak. „Tô­le ta­nul­tam meg egy óra alatt re­pül­ni, pe­dig C-vizsgás vol­tam, tud­ tam min­dent már, de ahogy ve­le re­pül­tem, gyor­san rá­jöt­tem, mi az, amit nem tu­dok”. (Mórik Gyu­la fi­zi­kus) „Min­dig ta­nul­tam Tô­le va­la­mit. A le­ol­dás után 100 m-ig „O”-val volt ké­pes kö­röz­ni és az­tán 100 m-en egy sza­bá­lyos is­ko­la­kört meg­csi­nál­ni… Egyszer szól­tam Ne­ki: gye­re, Ga­bi bá­csi, re­pü­lünk egyet a Z-142-vel. Nem volt meg rá a tí­pus­vizs­gá­ja, de sej­tet­tem, hogy sze­ret­né ki­pró­bál­ ni, így hát 50 mé­te­ren át­ad­tam Ne­ki a kor­mányt, pró­bál­ja ki­csit ve­zet­ni. Gyor­san be­le­jött és csi­nált egy-két ak­ro­ba­ta­mu­tat­ványt a Ga­tya-tó fe­ lett. Más­nap gra­tu­lál­tak a tó­par­ton hor­gá­szó ba­rá­ta­im: lát­tunk mû­re­ pül­ni teg­nap, nagy vol­tál! Nem árul­tam el, hogy nem én vol­tam, de pár nap múl­va én is meg­csi­nál­tam ugyan­ott, ugyan­azt. Más­nap a ször­fö­ sök még­is azt mond­ták: lát­tunk megint, de a múlt­kor job­ban csi­nál­tad!” (Ha­lász La­jos) 127

„Em­lék­szem, Kot­rás Ga­bi bá­csi, az egy­ko­ri re­pü­lô­tér-pa­rancs­no­kom vizs­gáz­ta­tott, s ne­kem la­ti­nul kel­lett vol­na meg­ha­tá­roz­ni, mi­kor vár­ha­ tó jó, mi­kor rossz idô. Ahogy be­le­kezd­tem, hir­te­len rám szólt, mond­jam csak egy­sze­rû­en: a jó idô után rossz idô vár­ha­tó, a rossz után jó. Szin­ tén Ga­bi bá­csi volt a vizs­gáz­ta­tóm, ami­kor mo­to­ros gép­pel von­tat­ták a vi­tor­lá­zó gé­pet. Igen „rá­zós” volt az idô, mi meg 1200 mé­ter ma­ga­san alig tud­tuk kö­vet­ni a von­ta­tó­gé­pet, mert 10-15 mé­te­ren­ként sül­­lyedt vagy emel­ke­dett. Egy­szer csak szólt Ga­bi bá­csi, hogy jön a vi­har, ám a nagy vizs­ga­drukk­ban én meg sem hal­lot­tam. Alig­hogy ki­mond­ta, iszo­nya­tos erô­vel lök­te meg a gé­pet a nim­busz ne­vû esô­fel­hô. Dör­gött, vil­lám­lott, majd meg­va­kul­tam. Na­gyon meg­ijed­tem. Szin­te sem­mit nem lát­tam az esô­tôl, s el­en­ged­tem a bot­kor­mányt. Ek­kor Ga­bi bá­csi, aki fog­ta a má­sik bot­kor­mányt, át­vet­te a ve­ze­tést. Az­tán csak men­tünk egye­ne­sen le­fe­lé, lát­ni sem­mit nem le­he­tett, s a han­gár elôtt 10 mé­ter­nyi­re állt meg a gép. … So­ká­ig úgy tud­tam, már nem is él. Ami­kor meg­hal­lot­tam, hogy há­la is­ten­nek ez a hír nem igaz, meg­fo­gad­tam: ad­dig nem ha­lok meg, amíg nem fo­gok ve­le még egy­szer ke­zet. Az idén nyá­ron Haj­dú­szo­bosz­lón egy vi­tor­lá­zó­ver­se­nyen egy­szer csak meg­pil­lan­tot­tam: ott állt a tri­bü­nön. A könny ki­jött a sze­mem­bôl. Ô nem is­mert meg, ami­kor oda­men­tem hoz­ zá, de amint fel­idéz­tem ré­gi mon­dá­sát, hogy aki éle­té­ben meg­pró­bált fel­men­ni a mennyek­be, az hol­ta után is oda­jut, ne­vet­ve fo­gad­ta, hogy én még em­lék­szem er­re. A ked­venc dal­la­mát is tud­tam: „Nem wur­lit­zer a verk­li, ezt szív­vel kell te­ker­ni”” ar­ra utal­va, hogy a vi­tor­lá­zó­re­pü­lô a ter­mik­ben kö­röz - va­gyis te­ker - ál­lan­dó­an. Te­hát tel­je­sült az ál­mom: még egy­szer ke­zet fog­hat­tam ve­le.” (Madar Sándor)18 „Ami­kor fel­szállt a gé­pe, és el­kap­ta a fel­fe­lé eme­lô áram­la­to­kat (a ter­ mi­ket), s be­le­su­hant a pu­ha sem­mi­be, meg­vál­to­zott az ar­ca is. Föl­sza­ba­ dult lett, s ki­ült rá a nyu­ga­lom, az „enyém az egész vi­lág” ér­zé­se. Ilyen­ kor éne­kel­ni kez­dett, pe­dig igen­csak bot­fü­le van. Az­tán csak sik­lott a gép, mint a ma­dár, akár nyolc órán át, mo­tor nél­kül - me­sél­ték a szem­ta­núk, a ta­nít­vá­nyok a 72 éves Kot­rás Gá­bor­ról, a ma­gyar re­pü­lô­sport egyik, még ma is ak­tív, nagy egyé­ni­sé­gé­rôl. Ha­lász La­jos, a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér pa­rancs­no­ka sze­rint még min­dig ô csi­nál­ja a leg­szebb mû­re­ pü­lé­si gya­kor­la­to­kat: or­só, hátonforduló, le­gye­zô­for­du­ló. Mint ok­ta­tó, pe­dig va­la­mi­lyen meg­fejt­he­tet­len ér­zék­kel ta­nít­ja fe­gye­lem­re, fe­le­lôs­ség­ 128

re a le­en­dô pi­ló­tá­kat. A ma­gyar re­pü­lôsport­ban el­ért ered­mé­nyei a leg­ na­gyob­bak kö­zé sorolják.”9 „Hogy mi volt az „ars poeticája”? Olyan embereket igyekezett találni, mint amilyen ô maga volt. Azaz: a repülés megszállottjait kereste. Si­ ker­rel! Hiszen két évtized alatt számos nagyszerû felkészültségû repülô ok­ta­tót nevelt. Hogy csak néhány példát említsünk: 1. Bogdándi Ti­bor rég­óta az MHSZ mis­kol­ci re­pü­lô­te­ré­nek pa­rancs­no­ka; 2. Ka­to­na La­jos, a Víz­ügyi Re­pü­lô Szol­gá­lat fô­pi­ló­tá­ja; 3. nem­rég ha­gyott fel ne­mes szen­ve­dé­lyé­nek ûzé­sé­vel Sza­káll György, a hír­ne­ves nád­ud­va­ri Vö­rös Csil­lag Me­zô­gaz­da­sá­gi Ter­me­lô­szö­vet­ke­zet rizs­ter­me­lô ága­za­tá­nak ve­ze­tô­je, aki je­len­leg nagy je­len­tô­sé­gû rizs­ter­ me­lé­si rend­szer ki­dol­go­zá­sán fá­ra­do­zik; 4. Har­gi­tai Fe­renc, az MHSZ nyír­egy­há­zi re­pü­lô­te­ré­nek pa­rancs­no­ka volt 1975-ig, je­len­leg be­re­pü­lô pi­ló­ta, aki in­ten­zí­ven fog­lal­ko­zik a mo­to­ros re­pü­lés for­té­lya­i­nak ok­ta­tá­sá­val.” (Ne­kem Szü­lô­ha­zám! 1982. okt.) (Nyu­god­tan hoz­zá­te­het­jük: a fel­so­rol­ta­kon kí­vül is, nagy­sze­rû köz­for­ gal­mi, sport- és mun­ka­re­pü­lô pa­ rancs­no­kok, ok­ta­tók és pi­ló­ták hosszú so­rát). 1998 szep­tem­be­ré­ben Kot­rás Gá­bor utol­já­ra lá­to­ga­tott el a nyír­egy­há­zi re­pü­lô­tér­re, ahol em­lék­táb­la-ava­ tá­son vett részt. Ek­kor­ra már - az ott ké­szült kép ta­nú­sá­ga sze­rint is - tel­je­sen meg­fá­radt, öreg em­ber­ré vált a ne­ves ve­te­rán­re­pü­lô. 1999ben, Ha­lász La­jos fel­ké­ré­sé­re, még fel­szen­tel­te egy pezs­gôs­üveg­gel a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér irá­nyí­tó­ tor­nyát, de a moz­du­la­tok már nem vol­tak a ré­gi­ek: csak má­sod­szor­ra Utoljára a nyíregyházi repülôtéren: si­ke­rült el­ta­lál­nia a tor­nyot. Egy­re emléktábla-avatás, 1998 ke­ve­seb­bet járt ki a re­pü­lô­tér­re, mi­ szeptemberében (Hargitai-archív) vel ke­rék­pár­ra ül­nie már nem volt ta­ná­csos, így hát több­nyi­re ott­hon, ren­ge­teg em­lé­ké­nek ren­dez­ge­té­sé­vel 129

töl­töt­te ese­mé­nyek­ben rend­kí­vül gaz­dag éle­té­nek utol­só fe­je­ze­tét. Volt mit ren­dez­get­nie, írá­sos fel­jegy­zé­sei kö­zött na­gyon sok ér­de­kes dol­got ôriz­ge­tett, pél­dá­ul egy sor re­pü­lô in­du­lót és nó­tát. Még éle­te utol­só tel­jes esz­ten­de­jé­ben is a re­pü­lés­sel fog­lal­ko­zott: te­vé­ keny részt vál­lalt, önál­ló fe­je­zet meg­írá­sá­val, a Deb­re­cen és a Haj­dú­ság re­pü­lés­tör­té­ne­tét be­mu­ta­tó Dé­li­báb­ok lég­te­ré­ben c. könyv el­ké­szí­té­sé­ ben, amely­hez több ko­ra­be­li fény­kép köz­re­a­dá­sá­val is hoz­zá­já­rult. Mint írá­sos ha­gya­té­ká­nak ren­de­zé­se so­rán ki­de­rült, a könyv egyik társ­szer­zô­ je, Deleff Ist­ván ké­ré­sé­re a me­gyei me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lés rö­vid tör­té­ ne­tét is ös­­sze­fog­lal­ta. „Deleff úrnak Hajdú-Bihar Megye mezôgazdasági repülésérôl Ma­gyar­or­szá­gon a me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lést Po-2 tí­pu­sú re­pü­lô­gép­pel a MASZOVLET vagy már a MA­LÉV kezd­te - vál­lal­ni - vé­gez­ni. Az igényt a na­gyon el­sza­po­ro­dott gyom okoz­ta, mely a bú­za­táb­lá­kat ill. bú­zát foj­to­ga­tó rep­ce mi­att vált szük­sé­ges­sé. A rep­ ce vi­rág­zá­sa­kor az or­szág­ban min­den bú­za­táb­la sár­ga vi­rág­szô­nyeg­ként je­lent meg. 1954 kö­rül egy ezüst szí­nû PO-2 vegy­szer­tar­tál­­lyal a hát­só ülés he­lyén, és az al­só szár­nyak alatt szórócsôvel ér­ke­zett Haj­dú­szo­bosz­ló re­pü­lô­te­ré­re. Úgy hi­szem Gönc­zi Ist­ván re­pü­lô­gép-ve­ze­tô­vel. A kör­nyék ös­­szes bú­za­táb­lá­ját kb. egy hé­tig szór­ta gyom­ir­ tó szer­rel. Köz­ben a klub re­pü­lô kép­zést foly­ta­tott, így lát­tam, hogy a ma vég­zett táb­lán a gyom­ir­tó szer a sár­ga táb­lát szép ezüst-zöld­dé vál­toz­tat­ta más­nap­ra. A Re­pü­lô­gé­ pes Nö­vény­vé­dô Ál­lo­más em­lé­ke­ze­tem sze­rint 1957-ben ala­kult, il­let­ve kezd­te meg a vé­de­ke­zô mun­kát ket­tô da­rab PO-2 tí­pu­sú re­pü­lô­gép­pel. A pi­ló­ták Csá­szár Kár­oly, Vass Je­nô és Mé­ne­si György vol­tak. Fej­lô­dést je­len­tett, hogy a len­gye­lek a Jak-12-bôl PZL-101 tí­pus­jel­zés­sel me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô­gé­pek szé­ria­gyár­tá­sát kezd­ték meg. E tí­pus­ból - az öt­ve­nes évek vé­gén vagy a hat­va­nas évek ele­jén - több ér­ke­zett ha­zánk­ba. A Hon­véd­ség­tôl le­sze­relt repülôgépvezetôk ki­kép­zé­se után ala­kul­tak meg a bri­gá­dok. Haj­dú-Bi­har­ban em­lé­ke­ze­tem sze­rint a Hor­to­bá­gyon volt az el­sô bri­gád. A bri­gád pi­ló­tá­ja, Madarasi Pál, a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér­rôl több éven ke­resz­tül dol­go­zott az Ál­la­mi Gaz­da­ság­nak és a kör­nye­zô tsz-ek­nek. Az 1970-es évek vé­gé­re - a Nyír­egy­ há­zi Me­zô­gaz­da­sá­gi Fô­is­ko­la re­pü­lô ága­za­tá­ról éven­te fo­lya­ma­to­san ki­ke­rü­lô vég­zôs me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô­gép-ve­ze­tôk­kel - meg­ol­dó­dott az egész or­szág me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lô bri­gá­dok­kal tör­té­nô le­fe­dé­se. Em­lé­ke­ze­tem sze­rint HajdúBiharban: Hor­to­bágy - Madarasi Pál Kaba 1971/72-tôl He­gyi Jó­zsef, Je­ges Já­nos, Lipták György Haj­dú­bö­ször­mény - Garay And­rás, Hor­vát Mik­lós, és he­li­kop­ter - Hufnágel Gyu­la Deb­re­cen - Szász Sán­dor, Iczu Lász­ló.

130

A haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­tér­rôl me­zô­gaz­da­sá­gi mun­kát (gyom­ir­tás, mû­trá­gya­szó­rás, levéltrágyaszórás, reglonozás /szárítás napraforgó-kombájnozáshoz/), eje. ug­ra­tást vé­gez­tek, az elô­zô­e­ken kí­vül a kar­ca­gi bri­gád - Darazsac And­rás is. A nyír­egy­há­zi Ki­ kép­zô Bá­zis a me­zô­gaz­da­sá­gi mun­ka­re­pü­lés ok­ta­tá­sát há­rom tan­re­pü­lô­té­ren vé­gez­te. Gá­va­ven­csel­lôn, Újfehértón, és a Haj­dú-Bi­har me­gyei Haj­dú­ná­ná­son. Ezen he­lye­ken a tsz. szol­gál­ta ki a te­her­re­pü­lés fel­tét­ele­it (víz­fel­töl­tés). Ezen mun­ká­já­ért ré­szé­re az ok­ta­tó a szük­sé­ges re­pü­lô­gé­pes me­zô­gaz­da­sá­gi mun­kát költ­ség­men­te­sen el­vé­gez­te. A Haj­dú-Bi­har me­gyei me­zô­gaz­da­sá­gi re­pü­lés­rôl en­­nyi is­me­re­tem van. Az is­mer­te­tett bri­gád­ve­ze­tôk va­ló­szí­nû rész­le­te­sebb tá­jé­koz­ta­tást tud­nak ad­ni. H.szob. 2000.11.13. Üdv. Kot­rás Gá­bor”

Mint ké­sôbb ki­de­rült, ez volt utol­só do­ku­men­tált te­vé­keny­sé­ge. Mi­rôl is szól­ha­tott vol­na más­ról, mint a re­pü­lés­rôl?

131

Végleg elrepült Idôs ko­ra el­le­né­re hos­­szú ide­ig sem­mi jel nem mu­ta­tott ar­ra, hogy bár­ mi­lyen prob­lé­ma le­het „Apa” egész­sé­gé­vel, szer­ve­ze­té­vel, az­tán egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra ros­­szul lett, és 2001. áp­ri­li­sá­nak el­sô nap­ja­i­ban in­fark­tus­sal kór­ház­ba ke­rült. Az in­ten­zív osz­tály­ról pár nap múl­va egy egy­ágyas szo­bá­ba he­lyez­ték át, amely­nek ab­la­ka a he­li­kop­ter-le­szál­ ló­hely­re nyílt. „Azt min­den nap meg kel­lett néz­ni” - em­lék­szik vis­­sza azok­ra a na­pok­ra Ste­fi­ke. Há­rom hét­tel ké­sôbb, egy szer­dai na­pon vég­re ha­za­me­he­tett Gá­bor bá­csi, de a kö­vet­ke­zô na­pon, ami­kor ebéd után a fo­ tel­ba le­ült, azt mond­ta, hogy meg­hal­ni en­ged­ték ha­za. Ste­fi­ke til­ta­ko­zott, hi­szen ôszin­tén hitt ab­ban, hogy „Apa” meg fog gyógy­ul­ni, de pén­te­ken haj­nal­ban be­kö­vet­ke­zett a vis­­sza­for­dít­ha­tat­lan: a ma­gyar re­pü­lés egyik leg­na­gyobb alak­ja, a sze­re­tett férj és apa örök­re el­szen­de­rült.

Értesítés a búcsúztatóról (Kotrás-archív)

132

„Ha bár­mi­kor a ha­lál­ról esett szó, a fér­jem min­dig azt mond­ta, hogy ha meg­hal, Ôt el kell ham­vasz­ta­ni. Ré­gen nem ke­rült ez már szó­ba, de ami­kor az in­ten­zí­ven fe­küdt, egy­szer csak meg­szó­lalt, és a fi­unk­nak, Gá­ bor­nak a je­len­lé­tem­ben azt mond­ta: ‚Fi­am, a ham­va­i­mat szórd szét a rep­té­ren!’” - ele­ve­ní­ti fel azt a per­cet Ste­fi­ke. A ha­lott utol­só kí­ván­sá­ga má­jus 7-én tel­je­sült. A ham­vasz­tás utá­ni bú­csúz­ta­tás­ra a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren ke­rült sor, aho­vá még Ferkel Lász­ló, az egy­ko­ri vi­lág­há­bo­ rús ka­to­na­társ is le­jött Bu­da­pest­rôl. A bú­csúz­ta­tón a má­sik haj­da­ni jó ba­rát, Har­gi­tai Fe­renc, és dr. He­ge­dûs De­zsô, a Ma­gyar Re­pü­lô Szö­vet­ ség el­nö­ke mél­tat­ta Kot­rás Gá­bor re­pü­lô éle­tét és mun­kás­sá­gát, majd a mis­kol­ci re­pü­lô­tér­rôl ér­ke­zô ré­gi ba­rát és re­pü­lô­baj­társ, Bogdándi Ti­bor vit­te re­pü­lô­gép­pel a ma­gas­ba a ham­vak­kal - és egy cso­kor­nyi ró­zsá­val - Gá­bort, a gyá­szo­ló fi­út. A re­pü­lô után­pót­lást a má­sod­pi­ló­ta ülé­sé­ben az egy­ko­ri nö­ven­dék, Bota Ti­bor, je­len­le­gi MA­LÉV-pi­ló­ta (a he­lyi lap nek­ro­lóg­já­nak meg­fo­gal­ma­zá­sá­ban: a „kis sas”) kép­vi­sel­te. „1950. jú­li­us 3. és 2001. má­jus 07. kö­zött sok-sok min­den tör­tént. Vol­ tam nö­ven­dé­ke, mun­ka­tár­sa, de el­sô­sor­ban az Ôt min­dig tisz­te­lô re­pü­lô ba­rát. Együtt tud­tunk gon­dol­koz­ni. Sze­rin­tem azért, mert egyet sze­ret­ tünk, és egy volt a cé­lunk: so­kat, jól re­pül­ni. Én vit­tem re­pü­lô­vel a ham­ va­it utol­só út­já­ra a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­té­ren 2001. 05.07-én. Ez, és így volt a kí­ván­sá­ga, er­re en­gem Ste­fi­ke kért meg”- em­lék­szik vis­­sza er­ re a nap­ra a már ugyan­csak de­res ha­jú Ti­bi bá­csi. A ham­vak szét­szó­rá­sa rend­ha­gyó­ra si­ke­re­dett. Gá­bor úgy ter­vez­te, hogy a ná­la lé­vô ró­zsák­ból idôn­ként utá­na dob egy-egy szá­lat a már ki­szórt ham­vak­nak, de az idô­já­ rás köz­be­szólt. „Mint­ha vég­zet­sze­rû­en tör­tént vol­na az egész” - mond­ja Gá­bor: „tu­laj­don­kép­pen nem is tud­tam szór­ni, mert ahogy el­kezd­tem, egy ter­mik el­kap­ta az egé­szet, így az­tán az egész cso­kor­nyi ró­zsát utá­na dob­tam”. Ez így volt a legszebb: a termikek királyáért alattvalója jött el. Tizennyolcezer-ötven saját felszállás után…

133

Búcsúztató a hajdúszoboszlói repülôtéren. A bal alsó képen, középen az elhúnyt fia és özvegye. Jobbra: indulás az utolsó repülôútra. A képen Bota Tibor, ifj. Kotrás Gábor és Bogdándi Tibor (Kotrás-archív)

Ezen könyv író­já­nak ju­tott osz­tály­ré­szé­ül a szo­mo­rú fel­adat: az Aero Ma­ga­zin és a Légiközlekedés ol­va­só­i­nak be­szá­mol­ni ar­ról, hogy a ma­ gyar re­pü­lés is­mét sze­gé­nyebb lett egy cso­dá­la­to­san nagy egyé­ni­ség­gel. „ELREPÜLT AZ ÖREG SAS Csak­nem há­rom éve már, hogy ta­lál­koz­tunk, de vib­rá­ló em­lé­két még pá­ rás­sá sem tud­ta ben­nem ho­má­lyo­sí­ta­ni az idô. Mint­ha min­dig is­mer­tük vol­na egy­mást, olyan köz­vet­len­ség­gel in­vi­tált a haj­dú­szo­bosz­lói re­pü­lô­ té­ren az IS-25B2 szûk ka­bin­já­ba azon a cso­dá­la­tos na­pon. Hogy mind­ezt 72 éve­sen tet­te, csep­pet sem bá­tor­ta­la­ní­tott, pe­dig tud­tam, mi kö­vet­ke­zik. A für­dô­zôk az­nap alig­ha­nem egy tel­jes vi­lág­baj­no­ki vi­tor­lá­zó mû­re­pü­lô gya­kor­lat lát­vá­nyá­val let­tek gaz­da­gab­bak, jó­ma­gam egy örök­re szó­ló él­mén­­nyel. Kot­rás Gá­bor­ral re­pül­het­tem. Pár nap­ja kap­tam a szo­mo­rú hírt: az Öreg Sas vég­leg el­szállt kö­zü­lünk. A hat­va­nas évek vi­tor­lá­zó és mo­to­ros mû­re­pü­lô vá­lo­ga­tott ke­re­te­i­nek osz­ lo­pos tag­ja, a haj­da­ni vi­tor­lá­zó­re­pü­lô or­szá­gos baj­nok, a FAI-diplomás, 134

ki­tû­nô szak­em­ber ne­ve lát­tán Fe­ri­he­gyen is bi­zo­nyá­ra so­kak­ban éb­red­ nek em­lé­kek, köz­for­gal­mi re­pü­lô­gép-ve­ze­tôk so­ra kelt szárny­ra an­nak­ ide­jén a nyír­egy­há­zi „avia ma­ter” egy­ko­ri pa­rancs­no­ká­nak óvó fi­gyel­me mel­lett. Azt hi­szem, be­lül­rôl vi­lá­gé­le­té­ben bol­dog em­ber volt. A re­pü­lés tet­te az­zá, a szak­ma, ami­rôl min­dent ösz­tö­nö­sen tu­dott. Lát­tam eget kém­ le­lô, de­rûs ar­cát, hall­gat­tam ter­mi­ket be­cé­zô „meg­vagy, ked­ves” só­ha­ját két dú­do­lás kö­zött, érez­tem ma­ga­biz­tos moz­du­la­ta­it a taucher csú­csán és egy pil­la­nat­ra sem ju­tott eszem­be a ko­ra. Lo­bo­gó, hó­fe­hér ha­ját le­szá­ mít­va, egész lé­nye va­rázs­la­tos fi­a­tal­sá­got su­gallt. Örök­if­jú lé­nyét mind­ örök­re szí­vem­be zár­tam azon a fé­nyes dél­utá­non. A re­pü­lés tu­do­má­nyá­ ból és sze­re­te­té­bôl na­gyon so­kan, na­gyon so­kat kap­tak Tô­le. Én csak egy élet­re szó­ló él­ményt. Repkedj tovább az ‚égi’ égen, Gabi bácsi.” A Kot­rás test­vé­rek kö­zül már csak ket­ten él­tek ek­kor, de ôk is ha­ma­ro­san kö­vet­ték fi­vé­rü­ket: Im­re bá­csi pár hó­nap­pal, Zol­tán bá­csi há­rom év­vel ké­sôbb ugyan­csak el­hunyt. Ste­fi­ke a mai na­pig nem tud­ja fel­dol­goz­ni a sze­re­tett férj ha­lá­lát. „Ne­kem kel­lett vol­na he­lyet­te meg­hal­nom - mond­ja. „Amíg rá nem jöt­tem a tit­ká­ra, ször­nyen za­vart, hogy min­dig ma­gam­ra ha­gyott, és ment a dol­ga után. Kez­det­ben naívul azt hit­tem, hogy a re­pü­ lés után leg­alább a má­so­dik va­gyok Szá­má­ra, de rá kel­lett jön­nöm, hogy a fon­tos­sá­gi sor­rend­ben Ne­ki az el­sô: a re­pü­lés, a má­so­dik: a re­pü­lés, a har­ma­dik: a re­pü­lés, a ne­gye­dik: a né­pes­ség és a ka­to­na­ság volt, én pe­dig csak ezek után kö­vet­kez­het­tem. Egy idô­ben el akar­tam Tô­le vál­ni, azt gon­ dol­tam, nem bí­rom Ve­le to­vább ezt a faj­ta éle­tet. Az­tán ami­kor vég­re meg­ ér­tet­tem, hogy nem tu­dom meg­vál­toz­tat­ni, mert ez az em­ber egy­sze­rû­en a re­pü­lés­re szü­le­tett, on­nan­tól vis­­sza­vo­nul­tam és egész éle­tem­ben szol­gál­ tam Ôt. Tud­ta ezt, és ha nem is mond­ta, há­lás volt ér­te. Egy­szer, ami­kor so­ka­dik ser­le­gét kap­ta, és már az új­sá­gok, meg a TV fog­lal­ko­zott Ve­le, an­­nyit mon­dott, hogy „Lá­tod, men­­nyi si­kert el­ér­tem? Még­is azt mon­dom, hogy Ha Te nem len­nél, Nél­kü­led mind­ez sem­mi nem len­ne”. Sír­hely nem em­lé­kez­tet Kot­rás Gá­bor­ra se­hol, de zöl­dell és nö­vek­szik a re­pü­lô­té­ren „Ga­bi bá­csi dió­fá­ja”. Tö­vé­hez oly­kor ko­szo­rú, vi­rág ke­rül, elôt­te mé­cses gyul­lad: az itt mar­adot­tak így, és ben­sô­jük­ben ôr­zik a fe­ lejt­he­tet­len pa­rancs­nok, ok­ta­tó, pi­ló­ta­társ, férj és apa em­lé­két. 135

Féltve ôrzött repülô nótái között az alábbi sorokat találtam: Nem félünk mi sohasem, Géppel szállunk fel a mennyországba. Fehér ruhás angyalok tolják be a gépünket a hangárba. Hajnalfényben, fel-felszállunk tiszta fehérben, Azt mondják az emberek, bárányfelhôk vonulnak át az égen.

Ha fel­né­zek, és bá­rány­fel­hô­ket lá­tok, min­dig Te jutsz eszem­be, Ga­bi bá­ csi. Me­lyik le­hetsz? Hát per­sze: az a szé­le­in hun­cu­tul bo­do­ro­dó, a bon­ gyor­kái kö­zül oly­kor egy-egy fény­su­ga­rat ha­mis­ká­san ki­csil­lan­tó, ap­ró fel­hôcs­ké­ket te­rel­ge­tô öreg­fel­hô.

Azt mondtad: „Aki életében megpróbált felmenni a mennyekbe, az holta után is oda jut”. Ugye úgy lett, Gabi bácsi? (a szerzô felvétele, 1997.08.10.)

136



Egy kis statisztika

Felszállások száma Repült idô Év motoros vitorlázó motoros vitorlázó cs mcs v óra perc óra perc mp 1943 208 21 15 1944 266 56 25 1945 3 1 30 1939-48 291 11 30 1948 79 41 11 10 1 56 25 1949 1916 47 323 0 5 10 10 1950 271 112 99 37 36 29 27 1951 1354 35 301 38 11 30 1952 489 84 109 35 22 5 1953 244 126 72 40 21 26 1954 1329 109 304 5 39 26 1955 204 473 25 76 27 63 21 1956 385 233 73 119 2 46 46 1957 575 119 27 154 14 95 23 1958 515 44 29 137 51 68 7 1959 147 74 48 55 12 115 48 1960 167 163 14 65 41 8 130 45 1961 118 265 85 30 54 202 48 1962 285 118 74 77 53 93 16 1963 423 60 71 106 20 126 23 1964 298 38 30 49 93 59 86 38 1965 187 5 55 130 42 19 86 19 1966 127 13 170 134 39 52 170 40 1967 97 45 34 38 44 85 36 1968 141 108 42 33 16 127 5 1969 377 55 3 117 17 14 10 1970 356 3 2 100 29 2 37 1971 339 3 106 0 3 0 1972 436 2 155 50 4 50 1973 446 2 23 119 24 49 50 1974 631 1 20 165 19 40 59 1975 315 1 7 122 0 10 46 1976 326 1 8 109 17 18 2 1977 289 11 80 18 23 9 1978 189 1 18 75 17 28 35 1979 25 2 10 36 2 14 1987 122 7 46 3

(folytatás a következô oldalon) 137

(folytatás az elôzô oldalról)

Felszállások száma Repült idô Év motoros vitorlázó motoros vitorlázó cs mcs v óra perc óra perc mp 1988 68 3 10 25 1992 8 8 30 1993 24 12 15 47 1994 86 17 26 4 1995 142 8 20 40 1996 62 12 11 9 1997 1 30 13.557 4493 3.509 53 1.985 48 2 Összesen 18.050 felszállás, 5.495 óra 41 perc 02 mp repült idô.

138

Kotrás Gábor által repült motoros repülôgép típusok 1) Antonov An-2 2) Arado79 3) Arado 96a 4) Arado 96b 5) Bücker 131 6) D-20 „Pajtás” 7) Fieseler 156 „Gólya” 8) Focke-Wulf 58 9) Jak-11 „Ölyv” 10) Klemm 25 „Cinege” 11) Klemm 35 „Pacsirta” 12) L-60 „Brigadyr” 13) LD-200 „Morava” 14) Levente „Strucc” 15) Meta Sokol 16) Nardi 17) Polikarpov Po-2 18) PZL-101 19) Rubik R-18 „Kánya” 20) UT-2 „Galamb” 21) Z-37 „Èmelak” 22) Z-37A „Èmelak” 23) Z-43 24) Z226 „Trener” 25) Z381 „Fecske” 26) Z326 „Trener Master” 27) Z526 28) Z526F 29) WM-21

139

Kotrás Gábor által repült vitorlázó repülôgép típusok 1) A-15 2) Blanik 3) Bocian 4) Cimbora 5) Cinke 6) E-31 Esztergom 7) Fergeteg 8) Super Fergeteg 9) Foka 10) Gébics 11) Góbé 12) Grünau Baby 13) Futár 14) Super Futár 15) Ifjuság 16) Ifjuság B 17) IS-3d 18) IS-28 19) Jaskolka 20) Június 18 21) Koma 22) Koìava 23) Lepke 24) Lunak 25) M22 26) Mucha Standard 27) Ro.5 Pescarus 28) Libelle 29) Mokány 30) Pilis 31) Pionyr 32) Pirat 33) Sirály 34) Sohaj 35) Szellô 36) Tücsök 37) Vöcsök 38) Weihe

140

Forrásjegyzék 1

A Debreceni Sportrepülô Egyesület 3 gépe, 1931. május 23-tól repültek Ep­ reskerten. (Délibábok légterében, 2000.) 2 Raab-Katzenstein RK-2 Pelikán reklámgép (forrás: 14) 3 1931. március 29. (Délibábok légterében, 2000.) 4 1934. június 4. (Délibábok légterében, 2000.) 5 1941. április 15. (Az 1966-ban kiállított Repülési Napló adata) 6 Király Sándor: Gabi bácsi (Nagyalföld 1992.07.17.) 7 1942.április 6. (Az 1966-ban kiállított Repülési Napló adata) 8 Az RWD-8 vontatógép 1942. október 9.-12. között repült a nyulasi repülôtéren (Délibábok légterében, 2000.) 9 Tatár Éva: Tartalmasabbá tette az életét a csodálatos égi színpad (Hajdú-Bi­ hari Napló, 1997.12.04.) 10 Mátyásföldtôl Hármashatárhegyig 1952-2003, Mûegyetemi Sportrepülô Egyesület 2003. 11 Katona Sándor szerint is ez a helyes kifejezés a több helyen elterjedt aggre­ gátorral szemben (forrás: 10) 12 26 induló (forrás: 10) 13 Kotrás Gábor: Életutam 1926-200-ig (kézirat) 14 Csanádi N.-Nagyváradi S.-Winkler L.: A magyar repülés története, 1973/1977. 15 Délibábok légterében, 2000. 16 Repülés 1961. Pethes Sándor: Egy valóra váltott álom. 17 Gépmadarak a szabolcsi égen, 2005. 18 Kenyeres Ilona: Az álom teljesült - újra találkozhattak (Hajdú-Bihar Megyei Napló 1999.12.24.) 19 Farkas L. tanulmánya az MRT konferenciakötetben 20 Vitorlázórepülô versenyek 1948-2005. Magyarországi versenyek és magyar versenyzôk külföldi eredményei, összegyüjtötte: Matuz István

141

142

Tartalom

Szárnyaló gyermekálmok……………….......…..…. 7 A dolog komolyra fordul………………....…...….. 13 A vágyak ismét szárnyra kapnak……....…………25 Repülés a hírnév felé…………………....……….... 45 A Mester……………………………...…….……... 80 Öreg Sas nem vén sas………….……...…..…….. 110 Végleg elrepült ……. …………...……..….…….. 132 Forrásjegyzék..........................................................141

143

A ma­gyar re­pü­lés egyik fe­lejt­he­tet­len egyé­ni­sé­gé­nek, a nem­rég el­hunyt Kot­rás Gá­bor­nak az éle­té­rõl szól ez a könyv. Hogy ki volt Kot­rás Gá­bor? A va­la­ha élt leg­ki­vá­lóbb re­pü­lõ­ok­ta­tók egyi­ke, aki - ok­ta­tó­ként, re­pü­lõ­tér- és is­ko­la­pa­rancs­nok­ként, fõ­pi­ló­ta­ként - ki­vé­te­les pe­da­gó­gi­ai ér­zék­kel és meg­ra­ga­dó em­ber­ség­gel sport-, mun­ka­re­pü­lõ és köz­for­gal­mi pi­ló­ták (töb­bek kö­zött ne­ves Ma­lév-ka­pi­tá­nyok) hos­­szú so­rát ta­ní­tot­ta, fel­sõ­fo­kon, a re­ pü­lés tu­do­má­nyá­ra, aki több­szö­rös vi­tor­lá­zó­re­pü­lõ ma­gyar baj­nok és nem­ze­ ti re­kor­der volt (emel­lett még mo­to­ros re­pü­lõ ver­senyt is nyert), és aki­nek Paul Tissandier díj­jal is el­is­mert 55 éves re­pü­lõ pá­lya­fu­tá­sa min­den ma­gyar re­pü­lõ szá­má­ra tisz­te­le­tet pa­ran­csol. Egy­ko­ri ta­lál­ko­zá­sunk Kot­rás Gá­bor­ral olyan mély nyo­mot ha­gyott ben­nem, hogy ami­kor szo­mo­rú ha­lál­hí­ré­rõl ér­te­sül­tem, el­ha­tá­roz­tam, meg­írom nem min­den­na­pi élet­tör­té­net­ét, mert em­lé­ket ál­lí­ta­ni Szá­má­ra csak így állt mó­dom­ban. A szer­zõ (Fo­to: Andrasew Ákos)