Számunk szerzői BUZOGÁNY DEZSŐ teológiai tanár, 1957. június 30-án született a Maros megyei Szederjesen (Mureni). Elemi és középfokú iskoláit szülőfalujában és Segesváron végezte. 1977-ben kezdte el tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, amelyet 1981-ben fejezett be. Tíz év lelkészi szolgálat után (Nyárádselye, Ádámos) 1990 őszétől óraadói minőségben erdélyi protestáns egyháztörténetet és latint tanít a kolozsvári Református Teológián. 1991 őszétől rendes tanári (lektori) minőségben tanítja a már említett két tárgyat az Intézet egyháztörténeti tanszékén. 1992 februárjában doktori fokozatot nyert egyetemes egyháztörténetből Budapesten (Melanchthon úrvacsoratanának történeti fejlődése). Az 1992–93. iskolai évet az Egyesült Államokban töltötte, ahol doktorátus utáni kutatóprogramon vett részt, több-kevesebb rendszerességgel azóta is visszajár oda előadásokat tartani. 2001-től a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karán docens, majd nemsokára professzor, majd doktorvezetési jogosítványt szerez. 2005-ben Szöulban tanít, 2006 nyarán Oxfordba hívják doktori bizottság külső tagjaként. Az elmúlt néhány esztendőben több előadást is tartott az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Hollandiában, Magyarországon, Németországban, Svédországban. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, a National Geografic folyóirat tiszteletbeli tagja. Szerkesztői tevékenysége szerteágazó: Az Ifjú Erdély folyóirat újraindítója és szerkesztője, 1998-tól a Washington székhellyel megjelenő Christian Observer szerkesztője, 2000-től a Református Szemle felelős szerkesztője, elindított és szerkeszt két sorozatot: Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek – EREF (feldolgozó irodalom) és Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok – EREA (forráskiadvány). Az előbbiben 7 év alatt 18 kötet, utóbbiban 6 kötet jelent meg. Fontosabb írásai: Melanchthon úrvacsoratana levelei alapján (Debrecen–Budapest 1999); Harc a tiszta evangéliumért (egyetemi jegyzet) (Kolozsvár 1999 és 2006); Az erdélyi IKE története (Kolozsvár 2000); Somogyi Ambrus históriája. (Budapest–Gödöllő 2007); Erdélyi református zsinatok iratai. III–IV. köt. (Kiadják: Buzogány Dezső, Dáné Veronka, Kolumbán Vilmos, Sipos Gábor. Kolozsvár 2001); A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. I–III. köt. (Buzogány Dezső és Ősz Sándor Előd) (Kolozsvár 2002–2007) Több mint 50 cikke és tanulmánya jelent meg a külföldi és belföldi (magyarországi és erdélyi) folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben.
NOVUM
1073
CSÁKI ÁRPÁD. Születtem Sepsiszentgyörgyön 1978. május 10-én. Középiskolai tanulmányaimat a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végeztem, ezt követően 2001-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szereztem történelem szakos tanári oklevelet. 2001-től kezdődően a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum történész muzeológusaként dolgoztam, ugyanakkor 2001–2003 között a BBTE mesteri fokozatú képzésében vettem részt egyháztörténet szakon. 2005-től a BBTE Református Tanárképző Karának doktorandus hallgatója vagyok. Fontosabb publikációim: Az Orbai ref. egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei I. (1677–1752). Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Csáki Árpád–Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy 2001. Szendrei József, az ismeretlen 18. századi orgonakészítő. Református Szemle 2002/1. 107–125. Csernátoni Vajda György kéziratos feljegyzései (1673–1687). Református Szemle 2002/6. 107–125. Benkő József: Filius posthumus. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal s jegyzetekkel közzéteszi Csáki Árpád–Demeter László. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 14. Kolozsvár 2004. Templomi helyek rendszere Háromszéken a 17–18. században. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében VI. Szerk. S. Laczkovits Emőke–Mészáros Veronika. Veszprém, 2004. Barabás Samu (1855–1940), fél évszázad a levéltárügy szolgálatában. A leveleket válogatta, bevezető tanulmánnyal közzéteszi Csáki Árpád. Sepsiszentgyörgy 2006. DÁNÉ VERONKA, dr. (Érmihályfalva, 1974). Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumban végezte. 1993–1997 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem Karának hallgatója. PhD fokozatot a Debreceni Egyetem történelem tanszékén szerzett 2006-ban. 1997–1998-ban a hollandiai Professor Juhász István Stichting támogatásával ösztöndíjas gyakornok az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, 1998–2000 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtáros-kézirattárosa. 2000 novemberétől levéltáros az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. Kutatási területe az Erdélyi Fejedelemség kori jog-, közigazgatás- és társadalomtörténet, 17–18. századi református egyháztörténet. Könyvei és fontosabb tanulmányai: „Az Őnagysága széki így deliberála.” Torda vármegye fejedelemség kori bírósági gyakorlata (Debrecen–Kolozsvár 2006); Erdélyi református zsinatok iratai III. 1771–1789, IV. 1790–1800 (Kolozsvár 2001, Buzogány Dezsővel, Kolumbán Vilmos Józseffel és Sipos Gáborral); Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának ismertető leltára (Kolozsvár 2002, Sipos Gáborral); Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltárának mutatója 1700–1750 (Kolozsvár 2002); „Isten engemet különösön a papi hivatalra hívutt.” Adatok Borosnyai Lukács Simon életéhez (Református
1074
VARIA
Szemle 2002/1.); Az őraljaboldogfalvi Kendeffy alapítású iskola (1805–1809, 1824–1848). Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002/3–4.; A Trauznerek a fejedelemség korában. In: Emlékkönyv Kiss András születésének 80. évfordulójára (Kolozsvár 2003); Torda vármegye fejedelemség kori tisztségviselői. Acta Universitatis Debreceniensis Series Historica LV. (Történeti Tanulmányok XII. 2004); „Hogy gyászos állapotjok vigasztalást vehessen.” Bocskai István kiváltságlevele az erdélyi református lelkészözvegyek és árvák javára. In: „Nincsen nekönk több hazánk ennél…” Tanulmányok a Bocskai felkelés történetéhez (Budapest 2004).
HANKÓ-NAGY ALPÁR (1977, Sepsiszentgyörgy). Iskoláit szülővárosában végezte, 1995-ben érettségizik a Mikes Kelemen Líceumban, majd 1996 őszétől a Protestáns Teológiai Intézet hallgatója 2001-ig. 2001-ben licencvizsgázik, szakdolgozatának címe: A Confutatio Arianorum Szegedi Kis István dogmatikájában. Ebben Szegedi Kis István harmincoldalas, Szentháromság-tagadók ellen írt vitairatát fordította le. Ennek a fordításnak rövid kivonata 2002-ben jelenik meg a Református Szemle hasábjain. 2003-ban mesteri fokozatot szerez a BBTE Református Tanárképző Karán Egyháztörténelem–Valláspedagógia szakon. Mesteri disszertációjában Szegedi Kis István Assertio vera de Trinitate c. 64 oldalas Szentháromság-hitvallását fordítja le. A fordítás – remélhetőleg – rövidesen megjelenik. 2002 őszétől a BBTE Református Tanárképző Karának nappali doktorandusa, Egyháztörténelem szakcsoportban. Készülő doktori disszertációjának címe: A Dél-Erdélyi Református Egyházkerületi Rész története 1940–45 között. E munka első fejezetének része az ebben a számban közölt cikke. 2001 óta a BBTE Református Tanárképző Karának lelkipásztor-tanára, egy évig gyakornoki, hat éve pedig doktorandusi minőségben. Szerkesztője a Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Theologia Reformata Transylvanica c. folyóiratnak, a Református Tanárképző Kar tudományos folyóiratának. HORVÁTH IRINGÓ, PhD-hallgató 1981. július 8án született Marosvásárhelyen. Elemi és középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végezte rajz–textil szakon. 2000–2004 között a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem textil szakos egyetemi hallgatója, 2001–2005 között pedig a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem–művészettörténet szakán is szerez egyetemi diplomát. Mesteri tanulmányokat 2004–2006 között folytat a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetemen. Régi református hímzésekkel 2004-től folalkozik. Doktori kutatásának témája XVII–XVIII. századi textíliák a történelmi Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinél. Írásai: Régi textíliák az erdélyi református gyülekezetek tulajdonában (Igehirdető, Kolozsvár 2007); Régi textíliák a történelmi Hunyad-Zaránd Egyházmegyéből (A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1686–1807. III. kötet, Kolozsvár 2007), A sáromberki református gyülekezet XVIII. századi textíliái (Studia, Kolozsvár 2006); Báró Wesselényi Kata
NOVUM
1075
úrasztali adományairól (Művelődés, Kolozsvár 2006); Wesselényi Kata úrasztali terítői Sáromberkén (Kárpát-medencei kastély krónika, Budapest 2005).
KIS-JUHÁSZ VILMOS. Zilahon született, az elemi iskola alsó és felső tagozatát a zilahi Zeneiskolában végezte, zongora szakon, középiskolai tanulmányait a zilahi Matematika–Fizika Elméleti Líceumban folytatta, ahol sikeresen érettségizett 1991-ben. Felsőfokú tanulmányait a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola (jelenleg Partiumi Egyetem) református hitoktató–kántor szakán kezdte el, ahol sikeresen lediplomázott 1997-ben. Ezzel egy időben (1992) felvételizett a nagyváradi Emanuel Baptista Egyetem teológia–egyházzene szakára, amit szintén sikeresen fejezett be 1997-ben. Ugyanabban az évben beiratkozott a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkarának magyar–német szakára, és e tanulmányait 2001-ben fejezte be. Itt szerezett mesteri fokozatot is irodalom és társadalom szakon. 2001-ben beiratkozott a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia pedagógia szakára, ahol 2005-ben szerezett diplomát. Jelenleg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai Fakultásán doktorandusz az egyháztörténet szakon. Kutatási területe az egyházzene-történet. 1997-től tanít a nagyváradi Magyar Baptista Teológiai Fakultáson, egyházzenetörténetet, himnológiát és világirodalmat, és ezzel egy időben 1998-tól lelkipásztori szolgálatot végez Szamosújváron és a környező szórványgyülekezetekben, magyar– angol szakos tanárnő feleségével. Eddig megjelent publikációi a következők: A 16. századi zsoltárok helye a baptista istentiszteletben. Baptista Teológiai Szemle. Kiadja a Baptista Teológiai Fakultás. I. köt., 1. sz., 2000. 45–64.; Az 1960-as ébredés énekei. (Énekgyűjtemény). Magyar Baptista Teológiai Fakultás, Kolozsvár 2000; A Hit Hangjai. Kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége. ITM Kiadó, Nagyvárad 2006.
KOLUMBÁN VILMOS JÓZSEF, dr. (Barót, 1974). Baróti majd kolozsvári tanulmányai után 1993-ban iratkozott be a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. Teológiai tanulmányai után 1998-tól helyettes lelkészi kinevezést nyert a Bölöni Református Egyházközségbe. Lelkipásztori teendőit 2000 februárjáig folytatta, amikor versenyvizsga alapján a Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszékének gyakornoka, asszisztense és 2005-től adjunktusa lett. A teológiai intézetben folyó tudományos munkába 1997 óta folyamatosan részt vesz. 2000 nyarán beiratkozott a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájába. Doktori dolgozatát 2005-ben az egyháztörténet tárgykörében védte meg. Disszertációjának címe: Backamadarasi Kiss Gergely élete és munkássága különös tekintettel ágendájára. Érdeklődési és kutatási területét a erdélyi református egyház 18. századi iskolatörténete és liturgiatörténete képezi, de ezen kívül aktívan részt vesz az Egyháztörténeti Tanszék és az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának forrásfeltárói és forráskiadói munkájában is. Számos tanulmánya jelent meg a Református Szemlében,
1076
VARIA
konferenciakötetekben, emlékkötetekben és az Erdővidéki Lapok című tudománynépszerűsítő lapban. Fontosabb munkái. Társszerzőkkel: 1. Erdélyi református zsinatok iratai. IV. 1790–1800. (Sajtó alá rendezte: Buzogány Dezső, Dáné Veronka, Kolumbán Vilmos, Sipos Gábor. Kolozsvár 2001). 2. Erdélyi református zsinatok iratai. III. 1771–1789. Sajó alá rendezte: Buzogány Dezső, Dáné Veronka, Kolumbán Vilmos József, Sipos Gábor. Kolozsvár 2001. Önállóan: 1. Törvényhozó egyház (1600–1800). Kolozsvár 2002. 2. Backamadarasi Kiss Gergely. Kolozsvár 2005. 3. A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei, 1728–1790. Kolozsvár 2005.
KOVÁCS MÁRIA MÁRTA 1980. október 14-én született a háromszéki Kovásznán. Egyetemi és magiszteri diplomáját a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem-művészettörténet szakán szerezte. Jelenleg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának egyháztörténész doktorandusza. Kutatási területe az erdélyi ón- és ötvösművesség, azon belül a református gyülekezetekben őrzött ón- és ötvöstárgyak. Kutatásokat végzett az Orbai-Sepsi-, illetve a Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye gyülekezeteiben, melyek eredményeit a 2005-ben megszervezett Népi vallásosság a Kárpát-medencében VII., A régi Erdély művészete, 2006-ban a Műemlékvédelem Erdélyben II., 2007-ben az Egyházi műtárgyak és műemlékek Erdélyben, Orbaiszék Változó Társadalma és Kultúrája című konferenciákon mutatta be. Jelenleg a Küküllői és Nagysajói Református Egyházmegye gyülekezeteinek anyagát dolgozza fel. Munkái: 18. századi ötvöstárgyak a sepsi református egyházközségek gyűjteményeiben. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében VII. 2005. Kegyszerek a Sepsi Református Egyházmegye gyülekezeteiben. Református Szemle 2006. Óntárgyak a Sepsi Református Egyházmegye gyülekezeteiben. Református Szemle 2006. Ötvösművek. In: A hunyad-zarándi református egyházak történeti katasztere. III. 2007. ORBÁN LÁSZLÓ. Brassóban születtem 1973. május 5-én. Ugyanott az Áprily Lajos Líceum végzős diákjaként 1991-ben érettségiztem. Lelkésszé Ft. Mózes Árpád püspök úr szentelt fel 1996. október 30-án Kolozsvárt. A szórványként számon tartott dél-erdélyi evangélikus gyülekezetben, Oltszakadáton teljesítettem lelkészi szolgálatot az 1996– 2005-ös években. A romániai evangélikus-lutheránus egyházmegye történetében számos tudományos szempontból feldolgozatlan és éppen ezért a szakmai közvélemény előtt is ismeretlen egyház- és vallástörténeti korszakok vannak és voltak. Ez indított arra, hogy lelkészi szolgálatom mellett főként az erdélyi szórvány evangélikus gyülekezetek, az egyházmegye, illetve az egyházkerület kialakulásának és fejlődésének története iránt érdeklődjek és kutassak. Ilyen például a romániai Evangélikus-Lutheránus
NOVUM
1077
Egyházkerület nyelvi-nemzeti határvonalak (törésvonalak) mentén történt intézményesedése 1921-ben Kolozsváron. A trianoni békeszerződést követő évben, 1921-ben megalakult Kolozsváron az Egyházkerület a román államhoz csatolt területeken élő magyar anyanyelvű evangélikus közösség intézményes megszervezése érdekében, a román állam azonban csak 1927-ben ismerte el az egyházkerületet de facto. De jure csupán 1948-ban, immár a Román Népköztársaság Államtanácsa által elfogadott és jóváhagyott 144-es rendelet sorolja a Romániai Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházat az ország 14 elismert vallásfelekezete közé. A téma mind az önnállósodási előzmények, mind az államhatárok és államformák (két világháború közötti Románia, Román Népköztársaság) változása miatt is érdekes. Ugyanakkor a máig feldolgozatlan egyházi irattári és a most megnyíló állami levéltári források (Kolozsvár) számos ismeretlen egyháztörténeti mozzanatot hoznak felszínre, amelyek az erdélyi és magyarországi egyháztörténészek számára is kiindulópontot jelent majd az újabb kutatásokhoz. Jelenleg a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat kolozsvári területi irodáját igazgatom és a kolozsvári evangélikus gyülekezetben teljesítek lelkészi szolgálatot.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD (Gyergyószentmiklós, 1982). Általános és középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson végezte és 2000-ben érettségizett. 2000–2005 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója. 2005 óta a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség segédlelkipásztora. 2006-ban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán magiszteri oklevelet szerzett egyháztörténet-valláspedagógia szakképesítéssel. Érdeklődési területe az egyháztörténet, ezen belül pedig a gyülekezettörténet, iskolatörténet és felekezetközi kapcsolatok. Kötetei: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága 1669–1848. (Kolozsvár 2006); A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. I–III. (Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd, Kolozsvár 2003–2007). Tanulmányai és egyéb cikkei a Református Szemlében, illetve a Magyar Egyházzenében jelentek meg.
SIPOS GÁBOR, dr. (Érszodoró, 1951). Középiskolai tanulmányait Krasznán végezte, 1970–1974 között a kolozsvári BBTE történelem szakán tanult. PhD fokozatot a szegedi JATE-n szerzett 1998-ban. 1977-től az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban dolgozik, 1998-tól a BBTE középkortörténeti tanszékén tanít docensi beosztásban. Kutatási területei az erdélyi református egyház története, könyvtártörténet, nyomdatörténet, levéltártan, iskolatörténet, a 17–18. századi magyar művelődéstörténet más ágai. Könyvei: A Kolozsvári Református Kollégium könyvtára a XVII. században. Szeged 1991; Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása 1668– 1713–(1736). Kolozsvár 2000; Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltá-
1078
VARIA
rának ismertető leltára. Kolozsvár 2002 (Dáné Veronkával); A kolozsvári Akadémiai Könyvtár Régi Magyar Könyvtár-gyűjteményeinek katalógusa. Kolozsvár 2004 (többekkel). Több tucat szaktanulmányt közölt romániai, magyarországi és németországi folyóiratokban és tanulmánykötetekben, a református egyháztörténeti kutatócsoport (Kolozsvár) keretében pedig több szövegkiadás sajtó alá rendezésében vett részt.
SZÁSZ ZOLTÁN (Lupény, 1974). Általános és középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. 1992-ben érettségizik a Nagyváradi Ady Endre elméleti középiskolában. 1992-től színművészeti és színháztudományi tanulmányokat folytat Budapesten. 1993–1994-ben a Nagyváradi Szigligeti Társulat segédszínésze. 1998–2003 között a Kolozsvári Protestáns Teológia hallgatója. 2003-tól 2006-ig a Temesvár Belváros Református Egyházközség segédlelkésze. 2005-ben teszi le sikeresen a II. lelkészképesítő vizsgát. Szakdolgozatának címe: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Belmissziója a Református Jövő c. néplap tükrében. 2005–2006-ban a Temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum hittantanára. 2006-tól az Arad megyei Pankota gyülekezetének lelkésze. Érdeklődési területe az egyháztörténet és a rendszeres teológia, ezen belül pedig az apologetika és missziológia. TÓTH LEVENTE. 1978-ban született a Székelyudvarhely melletti Nagygalambfalván. Alsóbb fokú iskolái elvégzése után 1998-ban beiratkozott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Flizófia és Történelem Karára, amelyet 2002-ben sikeresen elvégzett. 2002–2004 között szülőfaluja általános iskolájában tanít történelmet. 2003-ban sikeresen felvételizett a BBTE Református Tanárképző Karán működő doktori tanfolyamra, amelyet még ugyanazon évben elkezdett nappali ösztöndíjas doktoranduszként. Jelenleg a Karon végzi tanulmányait, és ugyanott iskolatörténeti szemináriumot irányít. Részt vett és folyamatosan is részt vesz több forrásfeltárási és kiadási tervben. 2005-ben előadást tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület vándorgyűlésén. Fontosabb közleményei: Egyház és nemesség Berettyó-felvidéken a XVIII–XIX. század fordulóján. Az Erdélytörténeti Alapítvány (Debrecen) tanulmánykötetébe 2003-ban beválogatott dolgozat; Iskolatörténeti adalékok az Udvarhelyi Református Egyházmegyéből. Magiszter/4., Csíkszereda 2003; Református népiskolai reformok nyomai Udvarhelyszéken (1780–1848). In: Areopolisz Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok IV. Csíkszereda–Székelyudvarhely 2004; Reformkori adatok Udvarhelyszék református népoktatásáról. In: Areopolisz Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. Csíkszereda–Székelyudvarhely 2005; Iskolatörténeti adalékok az Udvarhelyi Református Egyházmegyéből. In: Magiszter/4., Csíkszereda 2005; Az 1824. évi székelyudvarhelyi generális zsinat megszervezése és lebonyolítása. Református Szemle, XCIX. évf. 2006/1.
NOVUM
1079
ZSIGMOND ATTILA. 1971. július 30-án születtem Szilágysomlyón. Iskolai tanulmányok: Somlyóújlakon, Szilágysomlyón, majd középiskola Nagyváradon, ahova szüleimmel 1985-ben költöztünk. Teológiai tanulmányok: 1990–1995. Lelkipásztori szolgálat: 1995–2001: Sülelmed és Szamoscikó (Nagybányai Eme), 2001-től: Fugyi (Bihari Eme). További tanulmányok: 1995–1999: BBTE történelemművészettörténet szak. 1999–2001: mesteri a BBTE Didaktikai Fakultásán egyháztörténetből (dolgozat: Szilágysági református szenteszközök a 17. és 18. századi vizitációs összeírásokban). Publikációk: Somlyóújlak – Erdélyi műemlékek sorozat 12. (1996). A zsibói Wesselényi-kastély. In: Torony Erdély kapujában (1996). Szilágysági református „szenteszközök” a 17–18. századi vizitációs összeírásokban. I–III. Ref. Szemle 2002/1–3. Egy 17. századi szilágysági harang nyomában. Erdélyi Múzeum 2002/3–4. Adalékok a felsőbányai református iskola történetéhez. Ref. Szemle 2003/6. Egyházközségeink a Névkönyvek tükrében. Ref. Szemle 2005/1. Kutatási terület: egyház-, iskola- és művészettörténet, különös tekintettel a Szilágyságra, évek óta dolgozom a szilágysági református lelkészekre vonatkozó adatbázison.
