Csak a szeretet. Az elmúlt hetek eseményekben gazdagsága, lelket fölkorbácsoló történései

2011. Február - XVI. évfolyam 1. (122.) szám

TA R TA L O M In memoriam Horváth József . . .2-4 Kalkutta az egész világ . . . . . . . . . .4 „kitartottak az apostolok tanításában” . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Részvétel a kenyér megtörésében .5-7 Az Élet Igéje, 2011. február . . . . . .8 Az Élet Igéje, 2011. március . . . . . .9 Tanúságtételek a Damaszkusz kurzusról . . . . . . . . . . . . . . . . . .10-11 A Jézus kurszusról . . . . . . . . . . . . .11 Olofsson Placid OSB: Élet és imádság . . . . . . . . . . . . . . .12 A megszentelt szerelem ünnepe . .12

Szeretetben növekedni Istenünk, kegyelmed vezesse a házastársakat, hogy gondolkodjanak és dolgozzanak családjuk és a világ minden családja javára. Add, hogy a fiatalok a család intézményében és közösségében szilárd támaszt találjanak nemeslelkûségüknek, valamint az igazságban és a szeretetben való növekedésüknek. Add, hogy a házasság szentsége által megerõsített szeretet legyõzze a gyengeségeket és kríziseket, amelyekkel családjaink olykor találkoznak. II. JÁNOS PÁL PÁPA

Csak a szeretet Az elmúlt hetek eseményekben gazdagsága, lelket fölkorbácsoló történései valamennyiünket megpróbálnak. Nem mondhatjuk, hogy ezek mind negatívak, fõleg, ha hitünk szempontjából tekintünk rájuk. Kapun innen, kapun túl... Együtt, kikkel, külön, de hogyan? Ezek a kérdések a véghelyzetekben – születés, szenvedés, halál – eseményeikor a dolgok értelmének pontosítását, megerõsítését követelik meg tõlünk. Nem szabad hosszú távon rutinból dolgoznunk, mert visszaüt. Saját lendületünket, azt is mondhatnám, szeretetünket támadja meg. Amit pedig tényleg nem lehet rutinból csinálni, az a szeretet. Az csak személyes, csak aktuális, csak jelenvaló lehet. Használhatunk közvetítõ eszközöket, akár magát az emberi testet is, amely közvetíti a szeretetet, a lényeg mindig az eszközök mögötti szeretet marad. Az õszinte elfogadás, a megértés keresése, a bizalom. De ehhez sokszor fölül kell emelkednünk megélt negatív tapasztalatainkon. Miután elhatároztuk/elhatározzuk: szeretni akarunk, tovább kell lépnünk. Ne

csak próbáljunk, ne csak lelkesedjünk, ha úgy sikerül, hanem akarjunk is. Döntésképes énünk teljes odaadásával. Mert ebben a végtelenül nagy világban egyedül csak ennek van értelme. Minden emellett csak másodlagos. Ahol ember van, ott megvalósítható, sõt, azt kell, hogy mondjuk, csak ott valósítható meg. Mert az ember képes arra, hogy ezt a szeretetet elfogadja és viszonozza. Közösségi életünk minden egyes találkozása erre való alkalom. Nem az „ihaj, csuhaj, sosem halunk meg” megalapozatlan, hebrencs lelkendezésé, hanem a közismert hangyaszorgalmú, másokért élõ áldozatkészségé. Ami néha abban nyilvánul meg csupán, hogy mise elõtt hagyjuk egymást imádkozni, vagy elfogadjuk az érelmeszesedett családtagjaink heppjeit, kamaszaink hülyeségeit, netán kinyitjuk a szánkat liturgia alatt az éneklés közben, vagy nem lépünk keresztbe áldozás után a másik sor tagjain. És ez semmi más, csak a szeretet. Százezernyi csodálatos, néha észre sem vett arcával néz le ránk. Kicsit talán álarcba, bohócálarcba bújva... DR. LAURINYECZ MIHÁLY

Bõzsöny Ferenc: Ima Uram, ahová tettél, ott szolgállak, ahol megsejtlek, ott kereslek. Ahogyan tudlak, úgy követlek, ha megbotlom, nem csüggedek. Ami van, azért magasztallak, ami nincs, azért nem zaklatlak. Ami a munkám, megcsinálom, a jó szót érte sose várom. Ha nem sikerül, nem kesergek, és másnap mindent újrakezdek.

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

In memoriam

Horváth József (1957-2011) Január 12-én váratlanul elhunyt Horváth József, akolitus testvérünk, közösségünk oszlopos tagja. Állandó liturgikusként és a képviselõtestület tagjaként is rendszeresen jelen volt közösségünk életében. Az évtizedek óta hûségesen szolgáló testvérünkért január 22-én szombaton mutattunk be gyászmisét. A templom zsúfolásig megtelt: rokonok, barátok és ismerõsek szép számmal érkeztek, hogy végsõ búcsút vegyenek Józsitól. A búcsúztatás méltóságteljes és ugyanakkor nagyon bensõséges, családias hangulatban zajlott. Most – emlékezésképpen – szeretnénk idézni a megható beszédeket.

Kedves Egybegyûltek!

ZN

Én is el akarok búcsúzni az emberektõl. Jó itt lenni ebben a szeretetközösségben. A halállal nincs vége az életnek, hanem egy szakasza lezárul: itt lent becsukódik egy ajtó és fent kinyílik egy másik. Jézus megváltása által megnyitotta a mennyország ajtaját, az üdvösség ajtaját. Hitünk szerint föltámadunk. A halál az örök élet kezdete. A Jézus trónját körülvevõ angyalok és szentek nagy közösséget alkotnak. Nemcsak Jézus, hanem õk is segítik az embereket, ahol tudják. Itt vannak a közelünkben. Láthatatlanul vesznek részt az életünkben, mivel õk már lelkek. Nap mint nap érzem, hogy itt van velem és súgja a gondolatait. Lehet vele beszélgetni és tanácsot kérni. A túlvilágról õk segítenek minket, szentmiséken is közösséget alkotnak velünk és együtt imádjuk az Urat. Jelenlétükkel segítik a közösséget, hogy teljesebb legyen. Lélekben megerõsödve, békében és nyugalomban telnek napjaim; ez a mi életünk csak átmenet. A feladatunk sok, de készek vagyunk teljesíteni ezeket. Nincs nehéz feladat, csak tehetetlen ember. Továbbra is építsed családunk egységét, fogjad össze gyermekeidet szeretetben és soha ne hagyjuk el egymást! HORVÁTHNÉ VÉGHSEÕ KATA

Apa elment. Nagy ûrt hagyott maga után, sokan szerettük, sokunk életének része volt. A latin nyelv nagyon szépen fogja meg ezt az állapotot. A meghalni szó egyben azt is jelenti, eltûnni, távol lenni. Távol van tõlünk, sajnos már nem szólhatunk hozzá, bár nagyon szeretnénk. Mégis eleven bennünk, hisz õ csak eleven tud lenni... A feladatunk, hogy méltó emléket állítsunk neki. Gyönyörû családja egy a sok méltó emlék közül. Nézegettem a fényképeit sokszor a napokban, szomorú egyiken sem volt. Volt benne valami nagyon közeli, valami nagyon eleven. Tele volt életerõvel, majd megszólalt. Sok mindent belénk nevelt, sok mindent megtanított, de leginkább lelkesedni tanultunk meg tõle. Ez tõle származik. Nem lennénk ilyen optimisták, ha õ nem mindig elõretekintett volna. És persze nagyon sok mindenért tudott lelkesedni, ha csak elmentünk egy szép helyre csak úgy spontán, ebéd után, vagy egyik napról a másikra, akár a Mátrába. Alföldi gyerek létünkre sokszor megtúráztatott minket, és megszerettette velünk a hegyeket... Életerõt adott nekünk, azt hiszem, mással sem tudott volna jobban segíteni minket. Ez segít feldolgozni a halálát is. A lelkesedését, optimizmusát kell továbbvinnünk, és tanúságot tenni életérõl, amelyet ki tudja hány unoka koszorúz meg, és mindegyikük ugyanolyan csillogó szemû lesz, mint õ volt. És mindegyikõjüknek elmondjuk, hogy milyen volt Papi, hisz ezt kérte, hogy így nevezzék õt az unokái...

2010. FEBRUÁR Csendben ment el, és kórházi ágya körül béke uralkodott. Halála elõtti este ágya mellett ezt a békét én is megtapasztalhattam, és bíztattam, adni akartam neki abból az életerõbõl, amit nekem adott. Sokat akartam még vele beszélni, magunk mögött hagyva a kórházi napokat. Kezébe akartam adni Veronikát, akivel olyan sok szép percet átélt, akit mindig szívesen dédelgetett. Vágytam arra, hogy lássa Rebeka rajzát, ami a kórházi ágya végébe volt függesztve. Örültem volna, ha lett volna alkalma még Gergõvel vonatozni, vagy villamosozni. Jó lett volna, ha a többi menyét, vejét és unokáját is megismerhette volna... Ezt a szép jövõt építette õ is, ennek részese tud velünk lenni, távolról, a maga módján. Halála napja után kaptunk egy kis éltetõ tavaszt, hamar elõkerült a remény, megmutatta az utat. Visszavissza jön még a tél, de utána mindig tavasz következik. Hadd mondjak el még egy kis imát, amely Gergely fiam imakönyvében van, és egyik este ima közben ennél az imánál kinyitva hozta az imakönyvet, hogy imádkozzuk el: Mindenkiért Minden ember a testvérem, Érettük Jézusomat kérem: Aki szegény, beteg, szenved, Édes Jézusom segítsed meg. Az árvának Te légy atyja Szûz Mária édesanyja, Javuljanak meg a rosszak, Vidd az égbe a megholtakat. Amen. Búcsúzok tõled apa, de csak idõlegesen. Legszívesebben nagyon megölelnélek. Várom a találkozást, és ígérem addig is azon leszek, hogy minél több ember arcára mosolyt fakasszak, és örömet okozzak Istennek, aki neked lakhelyet adott. De érzem, hogy addig is, VELED VAGYUNK! BERCI fiad

2011. FEBRUÁR Kedves Papi, elmesélek valamit... ...Nincs csípõs hideg odakint. A szél halkan fúj. Egy emberként közelítünk. Beszélgetünk, aggódunk, szívverésünk felerõsödik. Hangosan reménykedünk. Belépünk a kórházba, lépcsõzünk. Hosszú a lépcsõk sora. Megérkezve a kórterem várójába ránk ereszkedik valamilyen ideges csönd. Nincs világos már, csak a lámpák fénylenek. Nem tudunk egy helyben állni a váróban, fel-alá járkálunk. Várunk, minden nap csak várunk. Szerettünk odabent fekszik. Nekünk minden információ csak töredék. Minden orvosi stílus csak idõhúzás. Meddig lehet még állni? Meddig kell még várni? Tanakodunk, de csak találgatunk. Nem merünk tervezni, nem merünk gondolkodni igazán. Félünk. A féltésben nincs realitás. Nem is akarjuk, hogy legyen. Tudom, milyen a pokol, most már van sejtelmem róla. A bizonytalan napok pokollá válnak, a remény csak a távolban látszódhat. Kinéz egy orvos, beenged minket. Nehezen indulunk. A steril intenzív fehérségében halotti a csend. A páciensek néznek maguk elé, de kilátástalan az arcuk. Mi Apához igyekszünk. Idegen ez a hely. A lépések is nehezen mennek. Odaérünk, Apa már kómában fekszik. Elhalkulnak a lámpák is, a mûszerek pittyegnek, õ pedig lélegzik. Rosszul lélegzik, keményen, mint aki küzd. Megfogjuk a kezeit, beszélünk hozzá. Érezzük õt. Kérjük õt. Vigyázunk rá. Értjük õt. Kinézek az ablakon, elsötétedõ szemem sír, ekkor igazán. Legfõbb hibánk, hogy nem tudjuk, hogyan mondjuk el utolsó szavainkat, hogyan nyugtassuk meg beteg testvérünket, hogy minden rendben lesz. Megfogjuk kezét, nagy, széles tenyerét, és csak mondjuk, mondjuk, hogy „én veled leszek”. Nem sejthettük, Apa, hol sétálsz ekkor. Azt tudtuk, hogy hallottál, minden hangunk egy lépés, minden imánk egy lépcsõ volt utadon. Végigjártuk veled a harcod. Fogtunk, õriztünk otthon, az osztályon, álmainkban, túl a realitáson. Nem engedtünk, de te elindultál, köszönjük, hogy lelkünkben végül megnyugtattál. Hosszú volt a lépcsõ, mely a mennyországba vitt téged. Hosszú volt az út, és minden lépcsõn valaki szólt hozzád, életednek szereplõi. Hogy mit mondtak, azt nem tudhatom, de láttam alakotokat, láttam az arckifejezéseket, és a búcsú könnyeit. Anya több lépcsõn keresztül is kísért, imádkoztatok. Megölelted, és


3

1979. augusztus 6-án kötöttek házasságot templomunkban. Innen indult közös életük. Annakidején még nem úgy volt, hogy itt telepednek le. Bensõ kérdésként fogalmazódott meg: „Mikor jutnak újból ide vissza?” Nem kellett sokáig várni. 5 év múlva költöztek vissza. Azóta életük hétköznapjai és családi ünnepei is ehhez a templomhoz fûzték õket. Gyermekeik születése, keresztelésük, elsõáldozásuk, bérmálkozásuk, lelki gyarapodásuk. Esküvõjükkor elhatározták, hogy – Isten akaratát elfogadva – nagy családot szeretnének. Minden gyermeküket szeretettel fogadták, várták. Legkisebb gyermekük, Kinga érkezésekor, ami az Édesanyának kora miatt is aggodalmat jelentett, Józsi így biztatta feleségét: õt együtt fogjuk kihordani. Nagyon sokat segített ebben az idõszakban Katalinnak. Singer Ferenc atya 1986-ban megkérte, hogy lektori szolgálatot vállaljon, majd nem sokkal ezután hetüket akolitussá avatták. Azóta élete utolsó napjaiig hûségesen és szívesen szolgált ebben a feladatban. Látogatta a betegeket. Az elsõ rendszeresen látogatott betegek között volt Ketskeméty Julika és Katalin édesanyja. Nem csak a vele, de nagyon sok más beteggel való beszélgetései nagy lelki épülésére szolgáltak. Szeretettel látogatta és áldoztatta többek között Szõkéné Mici nénit. Éveken keresztül sokat beszélgetett Goldea Gyuri bácsval. A velük való találkozások megerõsítették Józsefet is. Gyakran temetett. 1993. január 3-án Singer Ferenc atya élete utolsó szolgálataként keresztelte meg István fiukat. Kiss Imre atya buzdítására végezte el Békéscsabán a teológiai tanfolyamot. Majd vele közösen indították a családos/házas felnõtt hittancsoportot. Ekkor kapcsolódtak be az egyházmegyei családpasztoráció munkájába is. 1993-ban beöltözött a Ferences Harmadrendbe. 1997-tõl fogadalmas. 8 évig az Alsóvárosi Szent Klára közösség minisztere. 2006-ban derült ki leukémia betegsége. Az orvosok biztatták: ezzel akár 25 évig is lehet élni. Õ sajnos nem nagyon tudott hinni ebben. De hordozta, viselte a betegség nehézségeit. 2010 novemberében komoly hanyatlás állt be egészségi állapotában. Karácsony napján – kérésére – részesült a betegek szentségében. Ez nagy megerõsödést jelentett számára. Nem letargikusan, inkább realistán beszélgettünk. Kész volt bármire, aminek történnie kell az életében. Elfogadta a szenvedéseket, nem ellenkezett. Isten kezébe ajánlotta magát. Ez után még egyszer részt vett a szentmisén a templomban. Az intenzív osztályon, utolsó óráiban kezét fogva imádkozott fölötte Felesége. Ekkor már egy-két napja nem kommunikált. Mikor az ima végeztével el akarták engedni a kezét, õ még egyszer megszorította az õt bátorító kezet. Imádságra tartóztatta Katit. Ez volt utolsó együtt és egymásért elmondott imádságuk. Amiben Õ is még feltételezhetõen lélekben is ott volt. Néhány óra múlva, hajnalban állt le a szíve dobogni. Ekkor Kati otthon, hajnali egy óra körül fölébredt. Gyertyát gyújtott és öt óra körülig imádkozott. 31 esztendõt töltöttek együtt jóra törekvõ, emberi, mégis mindig, mindenben Istent keresõ családi közösségükben. MISI A. megnyugtattad, szerelmesen megsúgtad neki, hogy mindig várni fogod magad mellett. Fiaid együtt kísértünk, büszkén öleltél, vállon veregettél minket. Jó kis csapatot neveltél, akik mindig számíthatunk egymásra. Mi tudtuk mindig, mit lessünk el tõled. A jövõbe még nem láthatsz, de azt láthatod, velünk volt igazán teljes az élet. Lányaid is mellénk szegõdtek, átkaroltuk õket, együtt vártunk. Együtt vártunk rád, hogy áldásodban nyugodhassunk meg. Felemelted atyai kezed, derûsen elmosolyodtál, és csak annyit mondtál áldásként: Veletek maradok! Bánatunk tovaszállt, emlékeink

4


soha. Ez a pillanat is megmaradt. Tétovák nem lehetünk, feladataink szólítanak, Apa vigyáz ránk jó akaratunkban. Te igyekeztél, mert valaki hívott. Csak néha néztél vissza, elmosolyodtál, és ezzel a mosolyoddal mindenkit megnyugtattál. Lent vártuk, hogy felérj, láttuk barátaid, láttuk szüleid, testvéreid, pap-barátaid, mindenki adott egy kezet, és te mindenkinek adtál megbizonyosodást, félelem nélküli lelkületet. Elértél az út végére, ott már várt rád Valaki. Megölelted Õt, újra, és elkezdtél mesélni nagy családodról. Barátod, a Jóisten pedig csak hallgatott, hallgatott, rád mosolyodott. Nyugodt voltál és boldog. Megismerhetted õt, akit annyi éven át szolgáltál, akit annyi éven át hívtál. Aki most csak a tiéd volt, és te is az övé. Boldogan néztél fel, a többi mennybélihez, ismerõseidhez, akik szeretettel várták jöttödet, akik csak némán, mosolyukkal körülvettek. A Jóisten még egy percet kért. Szeretett volna meglepni. Rád nézett lassan, áldással teli arccal, és lefelé tekintett. Szemeddel követted õt, aki megmutatta neked a jelenlévõ világot, családod, szeretetüket. És te, aki annyi éven át jártál közöttünk a boldogságot keresve, ekkor voltál a legboldogabb ember a mennyben. Isten veled, Apuci! SZISZI fiad

Köszönöm az emlékeket! Köszönöm, hogy itt voltál velem és hogy most is itt vigyázol rám. Köszönöm, hogy felneveltél. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy a régi magyar filmek is jók. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy milyen jó az oltárnál szolgálni.

Köszönöm, hogy a hit felé vezettél. Köszönöm, hogy velem voltál a nehéz pillanatokban. Köszönöm, hogy a rossz dolgokat nem engedted meg. Köszönöm, hogy életet és szeretetet adtál. Most pedig búcsúzom a testedtõl, de a lelkedet a szívemben fogom õrizni örökké! Amen. Sok szeretettel: KATI lányod. Emlékezés Horváth Józsefre, Tarjánváros liturgikusára, aki sok éven át szolgálta egyházközségünket közösségével együtt. Betegeinknek elhozta az egyetlen szent vigaszt, a lelket meggyógyító Oltáriszentséget. Így lett hozzánk tartozó: Horváth József akolitus, a többi akolitussal családunk vigasztalója, segítõje. Elõször Édesanyánkat látogatta. Késõbb bennünket is, mert a betegség idején szükség volt segítségére. 2009 júniusában testvéremet is meglátogatták feleségével, Katikával és Málcsikával az új klinikán. Magával hozta az Oltáriszentséget is. Jó volt érezni, hogy a mi közösségünk, Lelkiatyánk, Józsi a liturgikus is gondolt rá. A betegségben, ott van legnagyobb szükségünk Jézus Szent Testére. Rá gondolva úgy érzem, kedves családjának is köszönettel tartozom. Búcsú gyászmiséjében egész egyházközségünk imádkozott Érte. Áldott legyen Isten szent békéjében. Kérje ránk áldását. KETSKEMÉTY JULIANNA Szeged, 2011. február

2010. FEBRUÁR

Kalkutta az egész világ Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielõtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat bátorságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is. Engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erõt azokért, akiknek szükségük van rám. Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell; ha szomjazom, küldj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége; ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem; ha szomorú vagyok, hozz valakit, hogy megvigasztaljam; ha keresztem nehézzé válik, add, hogy megoszthassam valakivel a sajátját; ha szegény vagyok, vezess el valakihez, aki nélkülözik; ha nincs idõm, adj valakit, akit pár pillanatig szolgálhatok; ha megaláznak, add, hogy valakinek dalolnom kelljen; ha elbátortalanodom, küldj valakit, hogy bátorítsam; ha mások megértéséért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége; ha arra vágyom, hogy törõdj velem, küldj hozzám valakit, akirõl gondoskodnom kell; ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra. Tégy bennünket méltóvá, Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte szegényen és éhezve élnek és halnak meg. Add meg nekik ma, kezünk által, mindennapi kenyerüket, és adj nekik átfogó szeretetünk által békét és boldogságot. Kalkutta az egész világ. Nem kell ide jönnöd, hogy megtaláld! Keressétek ott, ahol éltek! Ámen. BOLDOG KALKUTTAI TERÉZ

2011. FEBRUÁR

„... kitartottak az apostolok tanításában, ...” Ökumenikus Imahét 2011. január 16-23. Elsõ alkalommal Londonban 165 évvel ezelõtt mintegy háromezer keresztény gyûlt össze közös imádságra a keresztény egység jegyében. Magyarországon 125 évvel ezelõtt tartották meg elõször közös imádságos összejövetelüket a keresztény felekezetek. Ez év elején (január 16-23. között) városunkban is szép számmal voltunk jelen a hagyományos ökumenikus imahét alkalmain. Nyolc estén át közösen imádkoztunk a város különbözõ keresztény templomaiban. Az idei ökumenikus imahét programját a jelen jeruzsálemi keresztény felekezetek állították össze. (Lásd írásunk végén!) Mottóul az Apostolok Cselekedeteibõl választották az alábbi verset: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2,42). Az elsõ estének a Kálvin téren a református templom adott helyet, ahol PERLAKI FLÓRIÁN atya elmélkedésének az „Isten akaratában élni” címet adta. A második napon a Dómban DR. BÖLCSKEY GUSZTÁV, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke „Krisztus önarcképeirõl” tanított. Számomra az volt a legmaradandóbb, mikor az imádságról beszélt, amely – mint mondta – nagyon különleges mûfaj, és nekünk, embereknek ez nagyon egyedi sajátosság és lehetõség. Amikor önmagunkért imádkozunk, az egyáltalán nem önzés, hanem annak a beismerése, hogy nem vagyunk képesek önmagunktól, egyedül mindenre. A harmadik napon evangélikus templomban igen sok fiatal gyûlt össze, a felolvasást és a zenei szolgálatot is õk végezték. Ez utóbbival mintha csak folytatták, vagy megerõsítették volna az elõzõ estét, mikor a „Sárga énekeskönyvbõl” énekeltük a refrént: „Életem kútja, örök örömem./ Fény a sötétben csak Te vagy nekem./ Hallod imám, és bármi fenyeget,/ nem hagy el engem, tart a Te kezed!” Az igehirdetést CZAGÁNY GÁBOR református egyetemi lelkész tartotta, aki a Szentírást egy, a fiatalok körében igen népszerû technikai eszközhöz, az iPhonehoz hasonlította. (Ez egy sok képességgel rendelkezõ mobiltelefon, mellyel a telefonálás mellett lehet pl. fényképezni, zenét és filmet lejátszani, internetezni,

5


e-mail-t küldeni.) Mint elmondta, a Szentírást forgatva az is ugyanolyan hatalmas tudásanyagot és lehetõséget rejt számunkra, mint a fejlett mûszaki cikk. És van kisméretû Szentírás, mely ugyanúgy elfér a zsebünkben, mint az iPhone. Legyen ott ezen eszköz mellett, és forgassuk. A negyedik este a Rókusi templomban volt, SZTUPKAI MIHÁLY metodista lelkész ezen az estén az adás-elfogadás témáról elmélkedett velünk. Az ötödik nap estéjét egy érdekes felkiáltással kezdte DR. KERESKÉNYI SÁNDOR református lelkipásztor a Baptista Imaházban: „Na, hát én jól kifogtam!” – gondolta, mikor megtudta, milyen téma is jutott neki. Mint elmondta, nagyon nehéz arról beszélnie, amit Jézus nem magyarázni akart, hanem gyakorlatban tett, és amelynek neve, végzése is más egy-egy felekezetnél: úrvacsora, eucharisztia, áldozás, Oltáriszentség. Igehirdetésében elképzelte: vajon milyen lehetett ez az elsõ közös alkalom, Jézus és az apostolok vajon mit csinálhattak és vajon Jézusnak melyik „módszer” tetszene, hova állna be legszívesebben: melyik templomba, melyik alkalomra? Vajon Õ, aki a kenyértörést végtelen egyszerûséggel végezte, mit szólna az aranyozott kelyhekhez, az öltönyökhöz, nyakkendõkhöz, köpenyekhez, melyek ma az áldozás „kellékei”? Homíliája végén pedig mindannyiunkat buzdított: Jézus ott szeret bennünket, ahol vagyunk, úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk – fogadjuk hát el egymást mi is úgy, ahogy vagyunk! (Mindenki figyelmébe ajánljuk ezt az igehirdetést, melynek szövegét teljes egészében elolvashatják az alábbiakban!) A lelkünk táplálása után került sor fizikai táplálék bevitelre is, ugyanis a baptista testvérek agapéval, szeretetvendégséggel készültek. Mikor Misi atya ezt kihirdette (õ végezte a liturgiát), arra kérte a résztvevõket: csak minden második ember vegyen magának süteményt, majd forduljon oda ahhoz, akinek még nincs, törjék meg, és osszák meg egymással. Így mindannyian részesei lehettünk a kenyértörésnek. Hatodik este: Boldog Kalkuttai Teréz anya templom, MAKOVICZKY GYULA evangélikus lelkész szép gondolatsorral ajándékozott meg minket ezen az estén a

„Közösség Istennel és egymással” témában. A hetedik napon a Felsõvárosi minorita templom volt, BALOGH BARNABÁS metodista lelkész az õsegyház közösségének karizmáiról elmélkedett velünk. A befejezõ alkalom helyszíne a Honvéd téren a református templomban volt. Püspök atyánk, KISS-RIGÓ LÁSZLÓ felhívása: A döntõ mérkõzést együtt kell lejátszanunk! A tét a mennyei Jeruzsálem. Ezért nem falakat, hanem hidakat kell építenünk egymás között. Hála ezért a szép hétért! FODOR MÓNIKA ÉS KOVÁCS ZSUZSA beszámolója alapján

Részvétel a kenyér megtörésében (Ökumenikus Imahét - Baptista Imaház) Lekció: 1Kor 11,17-22 Textus: 1Kor 11,23-29

Szeretett Testvérek! „Ezt jól kifogtam!” Ez volt az elsõ gondolatom, amikor rájöttem arra, mi jutott nekem az egyetemes imahét csütörtöki istentiszteletére. Minden évben megjelenik ez a kis füzet, és az igehirdetõknek naponként ajánl valamit arra nézve, milyen téma köré építsék fel a prédikációt. „Na, hát én jól kifogtam!” – mondtam magamban másodjára is, mert az ötödik napi ajánlás az eucharisztia, az úrvacsora bibliai üzenetét kívánja a világon összegyûlt keresztyének elé vinni. Miért sóhajtoztam ekkorákat? Azért, mert a kenyér megtörésének és a bor elfogyasztásának szép története, illetve annak értelmezése az, ami meglehetõsen

6 korán elválasztotta egymástól Jézus követõit. Azért ülünk ma itt, és estérõl estére más felekezetû templomokban, mert elkezdtük magyarázni azt, amit Jézus nem magyarázatra szánt! Fogta a vacsorához kikészített kenyeret, megtörte, és azt mondta, erre, mint az õ testére emlékezzenek majd vissza a tanítványai. Aztán valószínûleg kézbe vette az eléje is odahelyezett agyagpoharat, és a benne lévõ borra, mint vérére, tett utalást, összefüggésbe hozva az új szövetséggel, melyet az Atya Isten köt azokkal, akik végiggondolják, mi is történt vele. Jézussal addig és majd azt követõen. Jézus elsõ tanítványai az úrvacsorára vonatkozóan nem is tettek egyebet, mint „kitartóan részt vettek a kenyér megtörésében”. Együtt voltak, ismételgették Jézus szavait, imádkoztak. Aztán, abban a közösségben megtörték a kenyeret, elfogyasztották, utána pedig ittak néhány korty bort. Nem tudom hogyan, csendesen, vagy a keleti emberekhez illõ vidám beszélgetés közben – emlékeztek. Néhány év elteltével azonban, ahány helyen gyülekeztek össze Jézus tanítványai, annyiféle módon kezdték boncolgatni, hogyan is kellene ezt csinálni. Mármint a kenyér megtörését és a bor elfogyasztását. Valószínûleg ezzel egyidõben került sor azokra a komoly beszélgetésekre, vitákra, majd sajnálatos szóváltásokra, melyek témája az volt, „Mit értett ez alatt az Úr?”. Nem volt elég annyi, amennyit mondott. Több kellett annál, amit Õ jónak tartott. Vajon, miért? Mert annak, amit Jézus tett, akadtak érthetetlen részletei. Azt mondta „ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik”. De hát, nem is törték el a testét! És az a darab páska-kenyér nem az Õ teste volt, hanem a vacsorájuk része. Mint ahogyan a pohárban is bor volt és nem vér. Jézust nagyon szeretõ, hitben élõ elõdeink magyarázatra vágytak. Mi is így tettünk volna a helyükben. Mert az ember képtelen elfogadni a szépséget, az igazságot úgy, ahogy van. Állandóan meg akarjuk változtatni az életet. Az egyház életét. A hívõk közösségének életét. E szánalomra méltó igyekezetünkben Jézussal szemben sem vagyunk kíméletesek. Õ ugyan elfogadott bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nekünk viszont nem elég annyi, amennyit Õ adott át megtartásra. Vesszük a bátorságot és

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t tovább magyarázzuk azt, amire Õ nem akart több magyarázatot adni. Hát nem ijesztõ? Hat ószövetségi könyv kivételével ugyanazt a Szentírást vesszük a kezünkbe mindnyájan, de nem ugyanazt olvassuk ki belõle! Egyházi vezetõink, kiváló teológiai professzoraink, mi, a lelkészek és gyülekezeti tagjaink valljuk, hogy Jézus igazságát hirdetjük és éljük. Abból az igazságból, Jézuséból pedig nem szabad engedni. Ez igaz. De – ne egymástól, csak magunkban, magunktól – kérdezzük meg: Amit egyszer megértettünk, megmagyaráztak nekünk, arra nem azt mondogatjuk: „Ez érinthetetlen! Én így tanultam, így értettem meg, másnak nincs igaza!”?...

Dr. Kereskényi Sándor

Na, és itt jön be az úrvacsora, az eucharisztia, az áldozás, az Oltáriszentség kérdése. Látjátok, még az elnevezés is különbözõ! Amit tudunk: Jézus az elsõ „úrvacsora” alkalmával egy hétköznapi ház emeleti szobájában, a kor szokásainak megfelelõen, valószínûleg szõnyeg köré, párnákra heveredve vacsorázott tanítványaival. Mit szólna hozzá a világ, az egyházi közvélemény; mit szólnátok hozzá ti, kedves, szegedi testvéreim, ha legközelebb azt látnátok itt, a Honvéd téri református templomban, a Dómban, vagy bármelyik szent épületben, a pap szõnyeget terít, párnákat rak köré és lángost kínál bárányhússal a híveknek? Az agyagtányérok között pedig borostömlõk és poharak helyezkednének el? Valószínûleg, sokan kifordulnának a templomból. Pedig azt csinálnánk, amit akkor Jézus és az apostolok... Az évszázadok során annyi terhet, külsõséget, dogmát pakoltunk arra a tényleg szent cselekményre, aminek leg-

2010. FEBRUÁR fõbb célja a közösség megélése, hogy mára látjátok, mi lett belõle! Érdemes végiggondolni (szánjatok rá néhány percet valamikor), hogy Jézus mit szólna ahhoz, amit mi csináltunk abból – bármelyik templomunkban –, amit Õ olyan egyszerûen elmondott és megmutatott, abban a házban! Vajon melyik áldozó, úrvacsorázó sorba állna be a legszívesebben? Vajon megcsodálná az aranyozott kelyheinket, vagy csak szomorúan mosolyogna? Hajlandó lenne begyakorolni, nehogy eltévesszen valamit, aztán végigcsinálni azt a szertartást, amit mi intézményesítettünk eucharisztia, úrvacsora címen? Magára venné azokat a köpenyeket, palástokat, stólákat, ingeket, öltönyöket, gallérokat, nyakkendõket amik nélkül már el sem tudjuk képzelni a szentséget? Néha azon gondolkodom, beletartozik-e az isteni kegyelem kategóriájába az, hogy az Úr megengedi azt, amit mi mûveltünk az Õ szentségével!? Azt hiszem: igen! Még tart a kegyelme, még szomorúan, de elnézi nekünk a felszíneskedést a helyett, ami igazán fontos: a közösség megélése. Isten kegyelme azonban nem felhatalmazás a helytelen gyakorlat folytatására, hanem idõnyerés annak megváltoztatására! Akkor, most úrvacsorázzunk együtt? De jó lenne! De jó lenne letelepedni valahol! Együtt enni! Cipót, lángost, kenyeret elõvenni, aztán beszélgetni! Emlékezni az Úrra! Elmesélve egymásnak mindazt, amit velünk tett, amit bennünk végzett el. Közben belekortyolnánk a borospoharunkba és örülnénk annak, hogy az Új Szövetség gyermekei vagyunk. Testvérek, akik nem azt nézik, miben különbözik a másik, hanem azt: jutott-e neki annyi, mint nekem? Jó lenne! Tudjátok, hogy ezt meg szoktuk valósítani? Például, amikor az ökumenikus lelkészkör tagjai, havonta egyszer, mikor, melyik gyülekezet közösségi termében, szobájában találkoznak. Egy asztalhoz ülünk. Vendéglátóink jóvoltából, segítõik szeretetébõl ott van elõttünk a tea, a sütemény, a szendvics, a kávé. És beszélgetünk. Egy akarattal – az Úr dolgairól. Emlékezünk arra, amit egykor tett és amit a közelmúltban a gyülekezeteinkben elvégzett. Gyakorlatilag, évek óta, kitartóan részt veszünk az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében, az imádkozásban.


2011. FEBRUÁR Mi ez, ha nem úrvacsora? Csak nem merjük annak nevezni... Mi, ha nem az Úr közösségében, szeretetben elköltött étkezés az, amikor a nagy családod tagjai ünnepekkor, vagy vasárnap délben összeülnek? Elõtte imádkozunk; meghívjuk Jézust. És megtörjük a kenyeret, szedünk a tálból, ugyanazt az italt isszuk. Együtt. Pedig a võ katolikus, a legkisebb fiú most konfirmált a reformátusoknál, az após meg az órájára néz, mert délután mennie kell az evangélikus, a baptista, vagy a metodista imaházba. Kedves Testvérek! Ez az ökumené! Az, amikor nem magyarázzuk a szeretetközösséget, hanem Jézus tetszése szerint gyakoroljuk! Én, és református, baptista, ortodox és minden más felekezetbe tartozó, járó testvéreim mikor leszünk képesek erre? Akkor, ha nem összemosni igyekszünk egymás hitvallásait, liturgiáját, hanem elfogadni azt: ott, közöttük is az a Jézus van jelen, aki az én Uram! Jézusba vetett hitünkben erõs személyiségek vagyunk, akik azért találkozunk, hogy egymásnak ajándékokat adjunk. Nem átcsalni akarom; nem meggyõzni akarom a másikat arról, amit én keresztyén életvezetésemként megélek, hanem megmutatom neki: így is lehet! Én ebben nõttem fel. Engem és az enyéimet így áldott meg az Úr Isten. Benneteket hogyan? Egy általam (és sokak által) nagyon tisztelt lelkész ezt így fogalmazta meg: „Az igazi ökumené az a csodálatos egység, amelyben mindenki maradhat az, aki, és mindenki tudja szeretni a másikat - úgy is, hogy a másik is marad az, aki.” Talán furcsán hangzik, de a Szentlélek arra bátorított, hogy így fejezzem be ma este az üzenetet: kedves testvérem, maradj az, aki vagy! Maradj ott, ahol Jézus megszeretett téged, és fogadj el engem úgy, ahogy a te Jézusod, az én Uram megszeretett engem! Aztán, valamikor szeretném, ha eljönnél hozzám; terített asztallal várlak! Merek neked levest, teszek a tányérodra a második fogásból is! És ha te meghívsz, szívesen megtöröm veled a kenyeret, ha adsz mást is: köszönettel elfogyasztom, és iszom a poharadból, míg Jézus csodálatos dolgaira emlékezünk – az Õ társaságában! ÁMEN! DR. KERESKÉNYI SÁNDOR (Forrás: Parókia Portál Szeged-Honvéd téri Református egyházközség honlapja)

7

Az ökumenikus imahét imádságai Isten, akitõl minden élet származik a maga gazdag különbözõségében, Te arra hívod egyházadat, mint Krisztus testét, hogy a szeretetben eggyé váljon. Engedd, hogy igazán megértsük a különbözõségben való egységet, hogy arra törekedjünk, hogy együtt prédikáljunk, együtt építsük a Te bõvelkedõ szeretetednek országát. Sose felejtsük életünk közös forrását, Jézus Krisztust. A Lélek egységében ezért imádkozunk! Világosság Istene! Köszönetet mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban a Te élõ Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. Szentlelked folytassa megszentelõ munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a Te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen. Igazságosság Istene! A Te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van, hogy táplálsz, ruházol és hajlékot adsz nekünk. Óvj meg bennünket az önzõ kapzsiság bûnétõl és tégy alkalmassá, hogy a szeretet eszközei legyünk azáltal, hogy megosztjuk egymással mindazt, amit Tõled kapunk. Mert ezzel is a Te nagylelkûségedrõl és igazságosságodról teszünk bizonyságot. Mint Krisztus követõit vezess bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat elûznek az otthonaikból. Ahol a sebezhetõ ember a hatalmaskodó kezétõl szenved. Ahol szegénység és munkanélküliség rombolja az életeket. Jézus nevében imádkozunk a szentlélek egységében. Reménység Istene! dicsõítünk Téged az úrvacsora, az eucharisztia ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennybõl alászálló élõ kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlõtlenségeinket és a megosztottságba való beletörõdöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. S amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az eucharisztia által formált népként – szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen. Atyánk és Istenünk! Örömmel köszönjük meg Neked, hogy mindig, mindenhol és minden kultúrában vannak és voltak olyanok, akik imádsággal fordulnak Hozzád. Mindenekfölött köszönjük Fiadnak, Jézus Krisztusnak a példáját és tanítását, aki arra hívott minket, hogy imádságban várjuk az Õ országának eljövetelét. Taníts bennünket jobban imádkozni. Taníts bennünket együtt imádkozni, hogy mindig felismerjük vezetésedet és bátorításodat örömünkben és bánatunkban a szentlélek ereje által. Ámen. Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezõje! Abban a világban, amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj az emberiségnek és megújulást a földnek. Erõsítsd és egyesítsd továbbra is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erõivel szemben folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erõszak homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. Ezt kérjük a feltámadott Úr nevében, az Õ Lelke erejével. Ámen.

8


Az Élet Igéje

2010. FEBRUÁR

2011. február

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14)

Ez az ige Szent Pál himnuszának a szívében helyezkedik el, amit a keresztény élet szépségérõl, újdonságáról és szabadságáról énekel: ez az élet a keresztség és a Jézusba vetett hit gyümölcse, amely teljesen Jézusba olt bennünket, és általa a szentháromságos élet dinamizmusába. Mivel egy és ugyanazon személlyé válunk Krisztussal, az Õ Lelkébõl és Lelkének minden gyümölcsébõl is részesedünk, mindenekelõtt az istengyermekség ajándékából. Pál ugyan a keresztények „fogadott fiúságáról” beszél, de csak azért, hogy megkülönböztesse a természetes fiúságtól, ami csak Isten egyszülött Fiát illeti meg. A mi kapcsolatunk az Atyával nem pusztán jogi kapcsolat, mint az örökbe fogadott gyermekeké, mert gyökerében érinti a lényünket, megváltoztatja a természetünket, mintha újjászületnénk. Hiszen egész életünket egy új elv, egy új lélek járja át: Isten Lelke. És vég nélkül énekelhetnénk Pállal a halál és feltámadás csodáját, hiszen a keresztség kegyelme mûveli ezt bennünk. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Ez az ige valami olyat mond el, ami szoros kapcsolatban áll keresztény életünkkel, és amibe Jézus Lelke hozta azt a dinamizmust, azt a „feszültséget”, amit Pál a test és lélek ellentétébe sûrítve fejez ki. Ugyanis a test szó alatt az egész (a test és lélek) embert érti, teljes törékenységével és egoizmusával, amely folyamatosan harcban áll a szeretet törvényével, sõt azzal a Szeretettel, amelyet Isten árasztott a szívünkbe. Hiszen, akiket a Lélek vezet, azoknak minden nap meg kell vívniuk „a hit jó harcát”, hogy el tudják fojtani a rosszra törõ hajlamokat, és a keresztségben megvallott hitük szerint tudjanak élni. De hogyan? Tudjuk jól, ahhoz, hogy a Szentlélek mûködjék, a mi részünkre is szükség van. Pál ezt az igét írva elsõsorban arra gondolt, ami Krisztus követõinek a kötelessége: önmagunk megtagadására, harcunkra az egoizmus legkülönfélébb formái ellen. De amikor meghalunk önmagunknak, az életet hoz, mert minden vágás, minden metszés, az önzõ énünkre kimondott minden egyes „nem” új fénynek, új békének és örömnek, szeretetnek és bensõ szabadságnak a forrása: a Lélekre kinyitott kapu. Szabadabban hagyva szívünkben a Szentlelket, Õ egyre bõségesebben tud elárasztani ajándékaival, és tud majd vezetni az élet útjain. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Hogyan éljük hát ezt az igét? Egyre jobban tudatosítanunk kell a Szentlélek jelenlétét magunkban: végtelen kincset hordozunk, de ennek nem vagyunk eléggé tudatában. Rendkívüli gazdagság birtokában vagyunk, de ez többnyire kihasználatlan marad. Hogy meghalljuk és kövessük is az Õ hangját, tudnunk kell nemet mondani mindarra, ami Isten akarata ellen van, és igent mondani az Õ akaratára. Nemet mondani a kísértésekre, határozottan ellenállva a rossz sugallatoknak; igent azokra a feladatokra, amelyeket Isten bízott ránk, igent a szeretetre minden felebarátunk iránt, igent a megpróbáltatásokra és nehézségekre, amelyekkel szembetalálkozunk. Ha így teszünk, a Szentlélek fog bennünket vezetni, és keresztény életünknek ízt, érvényt, erõt, ragyogást ad, ami csak az õ hitelességének tulajdonítható. Így a mellettünk lévõk észre fogják venni, hogy nemcsak emberi családunknak vagyunk gyermekei, hanem Isten fiai. CHIARA LUBICH

A Szõlõfürt melléklete 2011. Február

A HÁZASSÁG HETE ünnepélyes megnyitója Szegeden Mottó: „Veled vagyok egész...” Február 12-én, szombaton délután 4 órakor a Dómban ünnepi szentmisével megkezdõdött a Házasság Hete rendezvénysorozata Szegeden. A szentmisét BÍRÓ LÁSZLÓ, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke mutatta be. Homiliájában Sirák fia könyvébõl idézve figyelmeztetett bennünket az Isten által teremtett ember szabadságára és egyben felelõsségére: „Vizet és tüzet helyezett eléd, amelyiket akarod, az után nyújtsd ki kezedet! Élet és halál, jó és rossz van az ember elõtt, s azt kapja, ami kedvére van.” (Sir 15, 17-18) Az emberiség történelme során sajnos mindig kisebbségben voltak és vannak azok, akik a helyes utat választják; a világot uraló földi hatalmasságok és rendszerek viszont hatalmuk túltengése után törvényszerûen széthullanak, s ez a romlás sosem kívülrõl, hanem belülrõl indul el. Az igazak kicsiny csoportja viszont megmarad, hogy az isteni igazságot tovább adhassa: „Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged, ha állandóan gyakorolod a hûséget, amely elõtte kedves” (Sir 15,16) Ilyen kreatív kisebbségnek kell lennünk a mai szekularizált világban is, bátran szembe menve a divatos trendekkel, melyek a házasság intézményét és a hûséget avítt, divatjamúlt fogalommá kívánják silányítani. Befejezésül gyönyörû, egyszerû szavakkal beszélt a Püspök atya a szeretetrõl, amely mindenek fölé kell, hogy emelkedjen; amely minden értékünknél, még a hûségnél is, magasabb, erõsebb legyen az életünket irányító erõk között. A szentmise után a Dóm téren két

egymásba fonódó jegygyûrût alkotva hallgattuk meg a házasság szépségét és nehézségét bemutató rövid tanúságtételeket, majd a szeretetlángon lobogó mécsesek fénye mellett kívántunk egymásnak boldog házasságot. BNÉ JUTKA

„Az egység, együtt való megjelenés a város elõtt tükrözi azt, hogy nem egy kis sziget, nem egy kis közösségnek az akarata ez, hanem minden felekezet szívügye, hogy bemutassa a családot és a világ elé tárja a család szépségét.” Nyilatkozta a Dóm plébánosa, KONDÉ LAJOS, a Házasság Hete programsorozat megnyitása elõtt. Erre az eseményre került sor február 12-én a Fogadalmi templomban. BÍRÓ LÁSZLÓ családreferens püspök prédikációjában – többek között – kitért arra, hogy milyen veszélyek fenyegetik ma a családokat. Majd a fogyasztásra való csábítás túlélésére és a hamis csillogás elkerülésére buzdított: „Merjük fel-

vállalni, hogy a szentségi házassággal egy olyan kreatív kisebbség tagjaivá válunk, mely megõrzi és továbbadja a kulturális értékeinket.” A mise után a Dóm téren, mécsesekkel a kezünkben két egymásba fonódó karikagyûrût formáltunk, melyet a templom egyik tornyából lefényképeztek. Egy népdalénekes lány énekelt a házasságról, miközben három tûzzsonglõrt figyelhettünk. Ezután néhány különbözõ felekezetbõl érkezõ házaspár kapott szót, hogy egy mondatban elmondhassák, mit jelent számukra a házasság: A házasság élet, élet továbbadása és a nemzet jövõje. (Lele Róbert és Brigitta) A házasság olyan, mint a jégtánckettõs: a labilis penge és a csúszós talaj ellenére tökéletes összhangban, közösen való táncolás EGY zenére... (Szabó Zoltán és Zsuzsanna) A házasság az a stabil három lábú szék, melynek egyik lába a férj, másik a feleség, a harmadik pedig Isten, Aki folyamatosan megajándékozza kegyelmével az elsõ két lábat! (Farkas Zsolt és Mariann) FARKAS ZSOLTNÉ NAGY MARIANN

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2011. Február

F

O T Ó I N K

Szilveszteri mulatság

Humorsarok Kovácsné kérdezi a háziorvosát: – Doktor úr, van valamilyen kellemetlen mellékhatása a gyógyszernek, amit felírt nekem? – Igen. Valószínûleg megint munkaképes lesz tõle. ***

A szegény szerzetes szerény ebédet adott egy koldusnak, majd hozott neki egy pohár bort is: – No, ezt igya meg az egészségemre! Mire a koldus: – Drága atyám, ön olyan rossz bõrben van, hogy inkább két pohárral innék. ***

– Asszonyom, a maga férjének nincs rendben a tüdeje – mondja az orvos. – Az semmi, doktor úr. Látná csak az íróasztalát! ***

A fül-orr-gégészeten az orvos faggatja a páciensét: – A füleivel nincsenek gondjai? – De bizony vannak! Öltözködéskor mindig beleakad a pulóverem. Mária Légió

Közösségi Ház házszentelõje (2011. január 9.)

2011. február 12-én tartotta Közösségi Házunkban az Egyházmegyei Karitász Régiós lelkinapját, melyen Misi atya tartott elmélkedést a mintegy 25 önkéntesnek a karitász munkáról és a Magyar Karitászról, mint szervezetrõl.

A Szõlõfürt melléklete 2011. február

Gyerekek mondták

Tudtad-e? ...hogy február közepe 2008 óta már Magyarországon is a Házasság Hete? Ez a mozgalom Angliából indult több mint egy évtizede, hogy az egyre divatosabb „Szerelmesek Napja” (Valentin-nap) ünnepén a házasság értékére hívja fel az emberek figyelmét. Szeged kezdettõl az egyik fõ helyszíne az e héten zajló programoknak: beszélgetéseknek, elõadásoknak, filmvetítéseknek. Több templomban megáldják a szerelmeseket, jegyeseket, a házasok pedig megújíthatják házassági fogadalmukat.

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belõled. " "Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az õ szájában biztonságban van a neved." "A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád." "Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." "A szerelemtõl még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt." "A szerelem az, amikor ketten elmennek ebédelni, az egyik odaadja a másiknak a sültkrumpliját, és nem kér cserébe semmit." "A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban, és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek." "A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik az inge, és aztán azt hordja minden nap." "A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak, és szagolgatják egymást." "A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford." "A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak." "A szeretet az, amikor anyu kávét fõz apának, de belekortyol mielõtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenõrizze, hogy biztosan finom-e."

Mariarosa Guerrini nõvér rajza

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."

1.

A megfejtés: 2.

3.

4.

5.

6.

Isten írásba foglalt üzenete

Rejtvény

1. A Jézus helyett szabadon bocsátott fogoly 2. Az utolsó ..., amikor eldõl, a mennyországba jutunk-e 3. Az egyik kevésbé ismert apostol 4. Jézussal együtt kettõt is keresztre feszítettek 5. ... Júdás, az áruló 6. A Szentháromság elsõ személye

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok

2011. február

A HOLDVILÁG

SZÛREI

Móra Ferenc meséje Sohasem tudtam elgondolni, mi keresnivalója van a holdvilágnak minden éjszaka a patakban. Ha kel, ha nyugszik, mindig bele-belebámul, mintha egyéb dolga se volna neki. Észre se veszi, hogy a felhõbárányokat ezalatt szanaszét kergeti a szél az égi mezõkön. A madarak közt uhu-buhu a legtudósabb teremtés, a fülesbagoly. Õ akkor is virraszt, amikor minden jóravaló állat lefogja már a szempilláját. Õtõle tudakoltam meg, hogy mit keres a holdvilág a patakban. - Huhuhu! - kacagott a tudós madár - erre engem sem tanítottak meg az iskolában. Hanem majd megkérdezem a vízparti fûzfától: mit keres a holdvilág a patakban. Biz a fûzfa sem tudta, hanem õ megkérdezte a locsogó haboktól. A habok ellocsogták a fûzfának, fûzfa elsusogta a bagolynak, bagoly elhuhukolta nekem, én meg elmondom nektek: mit keres a holdvilág a patakban? Mikor, mikor se, de hajnalon innen, éjfelen túl, hogy a kaszás-csillag megszólította a holdvilágot: - Hallod-e, te holdvilág, hogy nem szégyenled te magad, mennyei pásztor létedre ilyen ágrulszakadtan járni? Mit ér, hogy csupa ezüstbõl van a szûröd, ha akkora lyukak feketéllenek rajta, mint a tenyerem? - Oka-foka van annak, mint a csányi baltának mondta a holdvilág. - Szél fújja, vihar tépi, csillagtüske hasítja az én szûrömet. - Varrathatnál már helyette újat - tanácsolta neki a kaszás-csillag. - Hej haj, nagy baj - sóhajtotta nekikeseredve a holdvilág -, nem teremtett még az Isten olyan szabót, aki nekem gúnyát tudna varrni. - Javaslok én neked egyet - felelte a csillag. Odalent lakik a patakban. Rák szabónak hívják. Mondhatom ügyes mesterember, öröm nála dolgoztatni. Kapott a szón a holdvilág s még azon este meglátogatta a patakban a rákot. Rák mester nagy ollócsattogtatással köszöntötte. - Miben lehetek szolgálatodra, csillagok pásztora? - Tudnál-e nekem új szûrt szabni ehelyett a viselt helyett, amelyiken már több a folt, mint a posztó? - Akár kettõt is - készségeskedett a szabó s mindjárt lecsattantott az ollójával egy nádlevelet, hogy

mértéket vegyen a holdvilágról. Bizony alig érte körül gömbölyû termetét a mérték. - Mához két hétre nyakadba akaszthatod az új szûrt. Ezüst lesz a posztója, arany a cifrája. Két hét múlva be is állított a holdvilág a Rák szabó mûhelyébe. Ott volt már a fogason az új szûr, majd kiverte a szemét ragyogásával. Hanem az volt a baj, hogy a Rák szabó nem akart ráismerni a holdvilágra. - Mi járatban van az úr? - Eljöttem a szûrömért. Én vagyok a holdvilág. - Hiszi a piszi - csattogtatta Rák szabó az ollóját -, hát hova lett azóta a gömbölyûséged? Szegény holdvilág csakugyan lesoványodott az alatt a két hét alatt, akár egy vajas kifli. - Hej, az ollóját neki! - mérgeskedett Rák szabó -, most már újra kell szabnom a szûrt. No gyere holdvilág, hadd veszek most már új mértéket rólad. Leszakított egy fûzfalevelet, biz az majd kétszer körülérte a lefogyott holdvilág derekát. - Szétfejtem a szûrt: egy hét. Újra szabom: másik hét. Összevarrom: harmadik hét. Mához három hétre új szûrben legeltetheted a nyájadat. Három hét múlva megint jött a holdvilág, de úgy ki van gömbölyödve, akár egy hordó. Be sem fért a keskeny mûhelyajtón, csak a küszöbrõl kérte az új szûrt, amelyikre éppen akkor varrta rá Rák szabó az utolsó tulipántot. Ahogy felpillantott és meglátta, hogy mennyire meghízott a holdvilág, mérgesen összecsattantotta orra elõtt az ollót. - Keress magadnak más bolondot, kedves holdvilág. Ha bõre szabom a gúnyád, lesoványodol, ha szûkre veszem, megkövéredel. Én ugyan szóba nem állok veled többet! Rák szabó azzal úgy kiszaladt a hátulsó ajtón, hogy azóta se jött vissza. De még a patakból is kibujdosott haragjában s azóta nincsen rák a patakban. A holdvilág azonban mai napig is keresi új szûrét, de míg meg nem találja, abban jár, amit még a jó Isten adott neki. Aki nem hiszi, nézzen föl az égre, higyjen a maga szemének. Akkora fekete foltok vannak a holdvilág ezüst szûrén, mint az öklöm.

2011. FEBRUÁR

9


Az Élet Igéje

2011. március

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38) [...] Isten – ahogy Máriával tette – elõttünk is fel akarja fedni, amit rólunk tervez, meg akar ismertetni az igazi lényünkkel. Mintha így szólna hozzánk: „Akarod, hogy belõled és egész életedbõl remekmûvet alkossak? Kövesd azt az utat, amelyet mutatok neked, és azzá válsz, aki mindig is voltál a szívemben. Mert én öröktõl fogva elgondoltalak és szerettelek, kimondtam a nevedet. Azzal, hogy elmondom neked akaratomat, kinyilatkoztatom igazi énedet.” Isten akarata tehát nem kényszer, amely korlátoz bennünket, hanem szeretetének, rólunk alkotott tervének a kinyilvánítása. Magasztos, mint Õ; vonzó és magával ragadó, mint az Õ arca: Isten önmagát ajándékozza nekünk. Akarata olyan, mint egy aranyszál, isteni vezérfonál, és át- meg átszövi földi és túlvilági életünket. Örökkévalóságtól örökkévalóságig ível: Isten elméjébõl indul, végigvezet a földi életen, és a mennyországban folytatódik. Hogy terve a maga teljességében megvalósuljon, ahhoz Isten a beleegyezést kéri éntõlem és tetõled, ahogyan kérte Máriától. Csak így valósulhat meg az az ige, amelyet kimondott rólam és rólad. Ezért hozzánk is eljut a hívás, mint Máriához, hogy így válaszoljunk: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Természetesen nem mindig világos, hogy mi az Õ akarata. Ahogy Mária tette, kérnünk kell a fényt, hogy mi is megértsük, mit kíván tõlünk. Jól, teljesen nyitottan kell hallgatnunk Isten bennünk szóló hangjára. Ha szükséges, tanácsot kell kérnünk valakitõl, aki segíteni tud. Ha viszont már megértettük az akaratát, mondjunk igent azonnal! Ha ugyanis felismerjük, hogy az Õ akarata a lehetõ legnagyobb és legjobb az életben, akkor majd nem beletörõdéssel fogadjuk, amit meg kell tennünk, mint valami kötelességet, hanem örömmel, mint egy lehetõséget: így fogadjuk Isten akaratát, azt, hogy képesek vagyunk tenni, amit õ kíván, képesek vagyunk az õ tervei szerint élni, hogy megvalósuljon mindaz, amit elgondolt rólunk. Ez a legjobb és a legbölcsebb, amit tehetünk. „Az Úr szolgálója vagyok” – Máriának ez a mondata egyben a mi szeretet-válaszunk is Isten szeretetére. Ezek a szavak tartanak meg, hogy forduljunk mindig Isten felé, hallgatva Õt, engedelmeskedve Neki; azzal az egyetlen vággyal, hogy teljesítsük akaratát, és így olyanná váljunk, amilyennek Õ szeretné. Ennek ellenére néha elõfordul, hogy képtelenségnek látszik, amit kér. Úgy tûnik, jobb lenne másként cselekedni, szeretnénk saját kezünkbe venni az életünket. Mintha egyenesen tanácsot akarnánk adni Istennek, és megmondani, hogy mit tegyen, és mit ne. De ha hiszek abban, hogy Isten a szeretet, és bízom benne, akkor tudom, hogy a javamat és mások javát szolgálja mindaz, amit nekem és a körülöttem lévõknek Õ készít. Így tehát átadom magam, teljes bizalommal ráhagyatkozom akaratára, teszem azt egész valómmal, míg teljesen nem azonosulok vele, mert jól tudom: ha az Õ akaratát befogadom, Õt magát fogadom be, Õt ölelem magamhoz, belõle táplálkozom. El kell hinnünk, hogy semmi nem történik véletlenül. Nem hiábavaló semmilyen örömteli, semleges vagy fájdalmas esemény, semmilyen találkozás, családi, munkahelyi vagy iskolai helyzet, fizikai vagy erkölcsi állapot. A különbözõ események, helyzetek vagy emberek Istentõl küldött üzenetet hordoznak, és hozzájárulnak Isten tervének a megvalósulásához. Ezt a tervet lassan-lassan, napról napra fogjuk felfedezni, ha tesszük az Õ akaratát, mint Mária. „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Hogyan éljük tehát ezt az igét? Igent mondani Isten igéjére konkrétan azt jelenti, hogy minden pillanatban maradéktalanul és jól tesszük, amit kér tõlünk. Egészen bele kell merülnünk az adott tevékenységbe, elfelejtve minden mást, elveszítve azokat a gondolatainkat, vágyainkat, emlékeinket és tennivalóinkat, amelyek másra irányulnak. Minden alkalommal, amikor Isten akarata fájdalmas, örömteli vagy közömbös számunkra, megismételhetjük: „legyen nekem a te igéd szerint”, vagy azt, amit Jézus tanított a Miatyánkban: „legyen meg a te akaratod”. Mondjuk ezt minden cselekedetünk elõtt: „legyen nekem”, „legyen meg”. Így pillanatról pillanatra, darabkáról darabkára állítjuk össze életünk csodálatos, egyedülálló és megismételhetetlen mozaikját, melyet az Úr öröktõl fogva elgondolt számunkra. CHIARA LUBICH

10


A Szent András Evangelizációs Iskola 2010. november 26-28. között tartotta meg Közösségi Házunkban a Damaszkusz-kurzust. Az alábbiakban néhány résztvevõ élménybeszámolóját olvashatják.

Mi is az a Damaszkusz? Damaszkusz az, amikor találkozom az élõ Jézussal úgy, hogy attól fogva más leszek, mint voltam. Más leszek, mert rám ragyogtatja arcát, szól hozzám és megérint olyan erõvel, hogy leesem a lóról, hogy nem látok és nem hallok semmi mást, csak Õt. Nem vesz ki a világból, de egy damaszkuszi pillanatra elzár a világtól, mert csak magának foglal le, mert csak velem akar lenni. Nem bírja ki enélkül, hiszen tudja, hogy nem bírom ki enélkül. Ismer, hogy képtelen vagyok elérni a jót, amelyre törekszem, ezért õ maga ragad meg damaszkuszi utamon, hogy ellenállhatatlanul átéljem szabad szeretetét: nem érdekli, milyen vagyok, csak szeret. Amikor pedig felállok és újra kinyílik a szemem, szívemben még ragyog fényessége, és bár az úton továbbra is nekem magamnak kell mennem, mégis szárnyalok, mert megtapasztaltam, hogy szeretete teljesen szabaddá tesz: nem kényszerbõl kell jónak lennem, hanem szabad vagyok rá, hogy jó legyek – mert Õ jó. JOANOVITS RÓBERT

A hit ajándék Mindaz, amit a kurzuson Pál tanításain keresztül kaptam, eloszlatta a bennem szunnyadó kételyeket, megvilágosított és hitemben megerõsített. A damaszkuszi úton Sault a szívén keresztül ragadta meg Jézus, és kinyilatkoztatása által vált Pállá. Gondolkodásmódja megváltozott – az üldözõbõl üldözött, az átkozottból áldott Jézus lesz. Ez az átütõ felismerés rávezetett arra, hogyan adhatom át magamat Jézus Krisztusnak. Hogyan engedjem megtörténni bennem azt az átalakulást, ami Pállal történt a damaszkuszi úton. Az akadály, amely számomra eddig gát volt az Istenhez vezetõ úton, a feltétel nélküli ráhagyatkozás lehetõségévé váljon. Ne én tisztítsam meg magam, hagy-

2010. FEBRUÁR

Tanúságtételek a Damaszkusz kurzusról jam, hogy Isten tegye ezt velem, Szent Lelke alakítson az Õ akarata, végtelen irgalmas szeretete szerint. Megértettem mit jelent: „Ahol elhatalmasodik a bûn, ott túlárad a kegyelem.” Saul fékeveszett dühét Jézus megállította és a nemzetek apostolává tette: számára Jézus Krisztus a Megfeszített lett az út, az igazság és az élet. – Nagy átalakulás ez! Többé nem kérdés számomra, hogy kiben higgyek és bízzak! Isten nem hagy el, az Õ irgalmas szeretete végtelen és kegyelme határtalan. El kell fogadnom Istentõl a megváltottság kegyelmét, aki nem csak értem, de helyettem is meghalt a kereszten, azért hogy nekem is üdvösségem legyen. A hit ajándék: szeretetben válik tevékennyé, megajándékoz az üdvösség kegyelmével. „Mert kegyelembõl üdvözültetek a hit által, ez nem tõletek van, hanem Isten ajándéka” (Ef 2,8) Számomra is ajándék a hit: csak meg kell élnem, nap, mint nap... Meg kell értenem, hogy Isten a rosszból is hozhat ki jót. Így válhat a magam által emelt akadály (bûn) lehetõséggé, hogy Isten akarata szerint éljek. Ez az én Damaszkuszi hitvallásom: – Hiszek Istenben, mert az Õ akarata nélkül nem születhettem volna a világra. – Hiszek Istenben, mert megtapasztaltam irgalmas jóságát. (Nem hagyott elveszni, meggyógyította sebeimet.) – Hiszek Istenben, mert Igéje által erõsít, szeret és vigasztal, de ha rászolgálok, megdorgál.

– Hiszek Istenben, mert kegyelmébõl lettem azzá, aki vagyok. – Hiszek Istenben, mert Szent Lelke megtanított a feltétel nélküli szeretetre. – Hiszek Istenben, mert Õ nem büntetõ Isten, esélyt ad arra, hogy új életet kezdjek – „Õvele és Õbenne.” – Hiszek Jézus Krisztusban, mert megmutatta a bûnbocsánat kegyelmét. – Hiszek Jézus Krisztusban, mert hûségre, türelemre tanít. – Hiszek Jézus Krisztusban, mert megváltott engem is, értem is meghalt a kereszten. Áldom és dicsõítem Õt, mert szent teste és vére által táplál és erõsít a hitben. Ámen. Köszönöm ezt a mély lelki tapasztalást! KIS ILONA

Csak a kegyelem Van úgy, hogy az ember sürgölõdik az Úr szõlõjében, és elesik. Van úgy, hogy a sok munka és teljesítmény eredménye a teljes kiégés, a testi-lelki-szellemi fáradtság a jogosan várt (?!) gyümölcsök helyett. Sokszor akartam megdolgozni Isten és az emberek szeretetéért, de a munka végén nem láttam, hogy Isten jobban szeretne, az emberek pedig sokszor legyintettek a törekvésemre, az ajándékomat elvették, engem eldobtak... Felvetõdik a kérdés: Miért van ez így? Volt úgy, hogy a miséken való részvételek vagy az elimádkozott rózsafüzér

2011. FEBRUÁR tizedek számától reméltem az üdvösséget. Máskor azt gondoltam, hogy a jócselekedeteimmel a mennybe jutok, és kimerülésig hajszoltam azokat. A napi lelkiismeretvizsgálat során igyekeztem a lelki tükör felsorolásának fényében felmérni az állapotomat és ennek nyomán a teendõket. Teljesítmény, teljesítmény és ismét teljesítmény!!! És az eredmény? Aztán volt úgy is, „mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” (Ady Endre: Az Úr érkezése) És volt úgy is, hogy nem volt erõm cselekedni, mert nyomorúságomból csak a tehetetlenség tellett, de az Úr váratlanul és teljesen ésszerûtlenül megmentett. Miért? Nem érdemeltem meg! Nem volt jobb dolga? 2010. november végén olvastam el a Viskó címû regényt, és vettem részt Szegeden a Damaszkusz-kurzuson. Elõtte nem sokkal döntöttem úgy sok vívódás után, hogy egy másik közösségben folytatom, amelynek a neve – minõ véletlen – Damaszkusz közösség. A kurzus a fenti kérdéseimre válaszokat adott. A válaszok azóta is élnek bennem, nincs olyan nap, hogy ne ízlelném azokat, és nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás Istennek mindezért. Mert megtapasztaltam Isten kegyelmét, amelyet nem lehet a törvények betartásával megvásárolni. Ugyanis – ahogyan Szent Pál írja a Római levél 3,23-24-ben illetve 3,28-ban – mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsõségét, így megigazulnak ingyen az õ kegyelmébõl a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van. Tehát az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Az evangélikus – római katolikus Közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról (25) bekezdése ekként szól: „közösen valljuk, hogy a

11

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t bûnös ember az Istennek Krisztusban történt üdvözítõ cselekvésébe vetett hit által igazul meg; (...) ez a hit a szeretetben tevékeny; (...) Bármi azonban, ami az emberben a hit szabad ajándékát megelõzi vagy követi a megigazulást nem érdemli ki és annak nem alapja.” A fentiek alapján kijelenthetõ, hogy Isten szeretete, kegyelme nem érdemelhetõ ki, hanem Krisztusban ajándékozta nekünk, akik hiszünk Benne, és megvalljuk Õt az emberek elõtt. Ez a gondolat teljesen felszabadított. Úgy éreztem és érzem magamat, mint egy lény, amely eddig csak a kietlen pusztában, egy törvényektõl és szabályoktól körbezárt karámban vergõdött, majd meglátta maga felett a kék eget, észrevette, hogy szárnyai vannak, és repülni kezdett. Szárnyra kapott és kilépett a karám bénító, fullasztó világából egy új világba, ahol Isten Lelke fúj. A szellõ a Kegyelem virágillatát árasztja; illan a félelem, és senki nem számolja a bûnöket vagy az érdemeket, mert a karámon túl, messze, egy szörnyû hegyen van egy kereszt, amely vakító fényt áraszt, és amelyen kétezer évvel ezelõtt egy végtelenül meggyötört ember kifizetett minden bûnt, és kiérdemelt már mindent, ami kiérdemelhetõ. Kiérdemelte, megváltotta számomra, számodra az Életet. Az Életet, amelyet szeretek, az esélyt, hogy teljességre jussak. Ez a Megváltó ember Isten egyetlen fia: Jézus. Az én egyetlen, szeretõ, drága Jézusom, a Te Jézusod. Ez a néhány sor pedig – halkan súgom meg neked, pedig legszívesebben velõtrázóan kiáltanám a síró világba – az én örömhírem, az én evangéliumom. Neked van már evangéliumod? Talán még mindig a karámban vagy? DR. KÁDÁR ERNÕ

A Jézus kurzusról

Jézus a négy evangéliumban Egy olyan kurzus, amelyen megismerkedhetünk négy igazán jó baráttal, akik képesek arra, hogy elvigyenek minket Jézushoz: Márkkal, Mátéval, Lukáccsal és Jánossal. Õk azok, akik a legszebb tanúságot teszik Jézusról evangéliumaikban. Mindegyikük más-más módon találkozott vele. Bár az evangéliumok sok esetben teljesen egyformának tûnnek, kicsit alaposabban olvasva felfedezhetjük, hogy Jézust mind a négy evangélista egy kicsit másképpen mutatja be, mást tart róla fontosnak, más-más eseményt írnak le, és a történetek, beszédek sorrendje sem egyforma. A kurzus helyszíne és idõpontja: plébániánk közösségi házában, két hétvégén kerül megtartásra: április 8-10. és június 17-19. között, mindkét alkalom a pénteki szentmise után kezdõdik. Ezen kurzus jellege tanulmányozós, sokat fogjuk olvasni a Bibliánkat. Négy evangélium négy nap alatt, amelyekben megismerkedhetünk az evangélisták személyével, az evangéliumaik egyedi jellemzõivel, felépítésével, de a legtöbb idõt mindegyiküknél azzal fogjuk tölteni, hogy felfedezzük, hogyan jelenik meg Jézus náluk. Mert Jézus személye annyira gazdag, hogy egyetlen evangélium nem is tudná nekünk bemutatni. Az elsõ hétvégén Márk és Máté evangéliuma lesz a témánk. FARKAS ZSOLTNÉ NAGY MARIANN

„Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyetek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, hogy e hit által az õ nevében életetek legyen.” (Jn 20,31)

12


Téli portya Idei téli portyánkon (a cowboyos keretmese jegyében) Colorado Springsbe (Pilismarótra) látogattunk, hogy megkeressük és elfogjuk a titokzatos Csuklyást, aki az õszi csapatgyûlésen kirabolta a falu kocsmáját. Amint odaértünk és megebédeltünk, azt a hírt kaptuk, hogy éppen a környéken látták felbukkanni a titokzatos banditát! Nosza, rögtön útra keltünk, hátha a nyomára bukkanhatunk... A környék felderítése során a sok csúszkálás, hócsata mellett valóban találtunk is bizonyos nyomokat. Másnap délelõtt kézmûves programmal készültünk a Csuklyás elfogására: kötelet sodortunk, bicskatartót makraméztunk, végül lelkesítõ dalokat tanultunk. Délután vadnyugati kinti programon vettünk részt: az egyik õrsvezetõnk által kitalált új játékot játszottuk. A játékban a csapatok minden tagjának más-más karaktere és ennek megfelelõen feladata van, a cél a csapat vagyonának gyarapítása harccal, kereskedéssel, termeléssel vagy rajtaütõ akciókkal. Végre elérkezett a harmadik nap, és vele a körözött bûnözõt kutató nagy túra. Háromfele váltunk korosztályok szerint, s nekivágtunk a nagy útnak. Ebédidõben találkoztunk újra, ahol a fogvacogtató hidegben a lányok fát gyûjtöttek, hogy Misi atya a fiúkkal tüzet rakhasson. Ám ekkor hirtelen egy hírhozó jött, aki azt állította, megvan a Csuklyás! Nosza rajta! A legbátrabbak azonnal lero-

hantak a hegy aljába elkapni õt! Hamarosan meg is érkeztek vele. Nagy volt a lelkesedés, elhatároztuk, magunkkal visszük, hogy másnap kihallgathassuk. Elkészült a tûz is, ezer köszönet érte! Átmelegítettük megfagyott ujjainkat – volt, akinek még a bakancsa is olvadásnak indult... Majd továbbindultunk, hisz várt még ránk a túra legszebb és legizgalmasabb része: a Rám-szakadék! A szakadékban máskor vidáman csörgedezõ patak most szinte teljesen be volt fagyva, óriási jégcsapok lógtak a sziklákon mindenfele. Lélegzetelállító volt! A csúszós jég, mely nemcsak a földön, de a korlátokon, sziklafalakon, láncokon is volt bõven, néha bizony megnehezítette a haladást, de a hideg patakba való egykét csobbanáson kívül nagyobb baj nem történt. Megéhezve és kifáradva értünk haza, ahol remek milánói makaróni volt kitartásunk jutalma.

2010. FEBRUÁR

Ezek után nem maradt más hátra, mint összepakolni a holmijainkat, megköszönni az atyának a szíves vendéglátást, s felülni a vasparipára, ami egészen Szegedig röpített bennünket. Az viszont biztos, a Csuklyás továbbra is tartogat még meglepetéseket számunkra... NACSA NIKOLETT ÉS BIBOK ÁGNES

Sajnos a portya egyre inkább a végéhez közeledett. Utolsó nap délelõtt a seriff rendkívüli tárgyalást hívott össze a Csuklyás ügyének megtárgyalására. Összeült az esküdtszék, bevezették a vádlottat – a biztonság kedvéért még két õrt is állítottak mellé. Elkezdõdött a tárgyalás. Mindenki feszülten figyelt, mi lesz vajon a vádlott sorsa. Nagy meglepetésre kiderült, a Csuklyást egész idõ alatt családja életével zsarolták, ezért volt kapható azokra a gaztettekre, melyeket elkövetett. Így az esküdtek döntése értelmében felmentették.

Cserkészhírek Az V. Cserkészkerület február 19-én tartotta tisztújító közgyûlését. Hamarosan megismerjük az új vezetõséget. Március 12-én szombaton a VII. Árvízi Emléknapra hívja a kerület a szegedi polgárokat. Az egész napos programról részletes tájékoztatót az alábbi címen kaphatunk: Cserkészcsapatunk három tagja segédtiszti képesítést szerzett a másfél éves képzés során: Nagy Mária Magdolna, Szabó Réka és Lázár Dániel. Gratuáluk nekik!

2011. FEBRUÁR

13


Olofsson Placid OSB: Élet és imádság (CD és könyvajánló) Sokak kérése, kívánsága teljesül azzal, hogy saját hangján hallgathatják meg OLOFSSON PLACID életútját. Az életének 95. évében járó Placid atya, tízesztendõs szolgálata a Gulágon, történetei, példázatai és fohászai felülemelkednek az eseményeken, a bennünk sodródó emberen. Egy pontban ragadják meg a lényeget, s adják annak örökérvényû szabálykönyvét. Sokan érzik úgy – miként egy hozzá közel álló ismerõse fogalmazta – Olofsson Placid a szeretet atomreaktoraként mûködik szerte az országban. Õt hallgatni maga a remény egy gyakran reményhiányos világban – mindenkinek.

Tánctanfolyam A plébániai farsangok, szilveszterek, egyéb táncos mulatságok után az a tapasztalat fogalmazódott meg a szervezõkben, hogy jó lenne, ha a táncolás területén egy kicsit képeznénk magunkat. Így felkérték KÉRI LÁSZLÓt, aki a Karolina Gimnázium földrajz és tánc tanára, hogy tartson nekünk néhány táncórát. Az elsõ két órás blokkra vasárnap került sor: angol keringõ, mambó, csacsacsa. Szinte egész közösségünk jelen volt, Ági vállalta a gyerekvigyázást, mi pedig végigtáncoltuk a két órát. És remekül éreztük magunkat, nevettünk, magunkon és egymáson, néha ütköztünk, máskor csak mosolyog-

2011. március 25-én, pénteken este 7 órakor ikon-kiállítás nyílik DR. VANGELNÉ BÉRES EDIT alkotásaiból az Apor Vilmos Közösségi Házban. A kiállítást megnyitja Szaplonczay Miklós görögkatolikus parókus. Március 25-26-27. (péntek, szombat, vasárnap) az esti szentmisékben tartjuk nagyböjti lelkigyakorlatunkat, vezeti RIGÓ JENÕ SJ atya.

A Fokolare Mozgalom ebben az évben is megrendezi éves lelkigyakorlatát, a Máriapolit, melynek helyszíne: Piarista Gimnázium, 6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. Idõpontja: március 12-15-ig. Érdeklõdni Szelesné Mártinál lehet az irodában, vagy a 20-823-19-81 telefonon.

tunk, amikor egymás mellé forogtunk. Bízom benne, hogy a 26-i farsangi mulatságon még mindig nem lesznek megelégedve tánctudásunkkal és további lehetõséget biztosítanak a fejlõdésünknek. FARKAS ZSOLTNÉ NAGY MARIANN (A következõ alkalom február 20-án vasárnap 16-18 óra között lesz. – A szerk.)

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Gera Bence • Szeberényi Vilmos

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Bercsényi Sándor † Dobó György † Gonda István † Horváth József † Katona Mihály † Naschitz Jenõ † Németh Ernõ † Somogyi Józsefné Vidács Ilona

· · · · · · · · · · · ·

Minden hétfõ, a szentmise után: Szent Mónika csoport imája Minden kedd, 9.00-19.00: Szentségimádás. 9.00: Laudes, 17.30: Vesperás Elsõ szerda, 17.00: Rózsafüzér társulat Minden szerda, a szentmise után: Bibliamagyarázat (plébános atya tartja) Elsõ csütörtök, 17.30: Szentségimádás Minden csütörtök, 17.00: Mária Légió Minden csütörtök, 17.00-18.00: Ministráns-foglalkozás Elsõ péntek, a szentmise után: Jézus Szíve litánia Utolsó péntek, 10.00: Nyugdíjas Klub Elsõ szombat, 17.30: Közös ima Szûz Mária szándékára Minden szombat, 10.00-11.30: Cserkészfoglalkozás Minden szombat, 15.30: Igeliturgia az Acél utcai Idõsek Otthonában – Havonta egyszer szentmise · Harmadik vasárnap, 16.30: Karitász gyûlés

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Ovis mise: elsõ vasárnap 16 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

A megszentelt szerelem ünnepe - Házasság- és családábrázolás a Somogyi-könyvtár régi folyóirataiban Fenti címmel egy nagyon érdekes és színvonalas kiállítás nyílt a Somogyikönyvtárban a Házasság Hetéhez kapcsolódva, melyet mindenkinek nagy szeretettel ajánlok. A tárlatot részint a bibliotéka folyóirat-tárából és helyismereti gyûjteményébõl, részint a Móra Ferenc Múzeumtól kapott anyagokból állították össze, melyeket öt tárlóban helyeztek el. Ezek közül négyben különbözõ folyóirat cikkek olvashatók a házasság, a család, és a gyermeknevelés témakörében. Nagyon érdekes, mikor egy atya levelének sorait olvashatjuk, melyben tanácsokat ad lányának, férjhez menetele után: „...iparkodjál, hogy férjed egyszersmind barátod legyen, szeretet barátsággal párosulva a legszerencsésebb házasságot szüli.” Petõfiné – akkor még Szendrey Júlia – 1843-ban írt naplójából sugárzik az a boldogság, mellyel megírta levelét szeretetett Sándorának, és az az öröm, amit érzett, mikor tõle kapott levelet. Láthatunk képeket 1860-as évekbeli téli- és estélyi öltözékekrõl, esküvõi ruhákról, illetve fényképek segítségével arról, hogyan is változott a menyasszonyi ruha színe: kezdetben fekete volt, majd a fátyol már fehér, végül pedig a teljes ruha fehér. Az ötödik tárlóba a „Jeles szegediek házassággal kapcsolatos emlékei” kerültek. Móra Ferencnek például esküvõje napjára egy alkalmi újságot állítottak

össze a kollégái, barátai. Az õ jókívánságaik olvashatók a 25. házassági évfordulójukra érkezett táviratokban, valamint Lõw Immánuel fõrabbi esküvõi meghívója 1882-bõl. Rá lehet tekinteni Pósa Lajosné Lidike (a magyar gyermekirodalom nagy meserírójának felesége) 111 évvel ezelõtti menyasszonyi csokrának virágaira, illetve látható Dankó Pista 1880. július 13-i házasságának bejegyzése a Szeged-belvárosi Szent Dömötör templom anyakönyvében. A tárlat ingyen megtekinthetõ február 23-ig 9 és 19 óra között. FODOR MÓNIKA

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente hat alkalommal. Lapzárta: 2011. február 15. Szerkesztõség tagjai: dr. Laurinyecz Mihály felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

Csak a szeretet. Az elmúlt hetek eseményekben gazdagsága, lelket fölkorbácsoló történései

Recommend Documents