Csaholásukért külön juttatás jár(t)

A TARTALOMBÓL: Csaholásukért külön juttatás jár(t)..................................2 A Szabad Európa Rádió ügynökei....................................5 A rég meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak ....9 A Vasárnapi Újság színe és visszája ..................................13 Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ .................16 Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói ................................19 Maffiafõnökök zsebében a sajtó .....................................22

Megvehetõ média sztárok ..............................................25 A rádió ostroma – 1994 .................................................29 Fidesz-MSZP paktum a nyilvánosság ellen....................32 Az elvetélt rádiós puccs mögött.....................................35 forint tízmilliárdok állnak

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Csaholásukért külön juttatás jár(t) Ma a „független” újságírókról írok. „Közszolgálatiakról” és a kereskedelmi hírközlés, kábítás tollforgató, mikrofont tartó életmûvészeirõl. A törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás után, sorrendben, a negyedik hatalmi ágazatról van szó. De a mögöttünk lévõ évtizedek alatt ez a sorrend igen gyakran fölcserélõdött. Tapasztalhattuk, hogy a mi „igazmondó”, „tényszerûen” tájékoztató, becses lábaikkal talán már nem is a földön, sokszor a fellegekben járók, önmagukat médiamoguloknak kikiáltók, ebben az imént említett sorrendben gyakran az elsõ helyre küzdötték fel magukat. Még ma is úgy értelmezik, a világ összes foglalkozása a futottak még kategóriába tartozik, a képzeletbeli piedesztált egyes-egyedül csak õk uralhatják. Amit õk Pesten kitalálnak, vagy amit az ország mindenkori nagyjai parancsként kiadnak nekik, az az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazság. 1956. október 23-án a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el a sokak által ismert önkritikus mondat: ”Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Azóta a hullámhosszak száma megsokszorozódott, megismertük a televízió „közszolgálati” és kereskedelmi változatát is, a néhány létezõ országos és megyei napilapok mellett megszületett a bulvársajtó is. Nõtt a lehetõség, ezzel egyenes arányban nõtt a hazugságok száma is. Ha a politika, bármikor is, félre akart vezetni, anarchiát akart keletkeztetni, a lefizetett újságíró mindig kéznél volt. Voltak persze kivételek is, akik nem tûrték ezt az önkényt, ezt a politikai diktatúrát és cenzúrát, õk most külsõ szemlélõi csupán az eseményeknek. Elzavarták õket a nyilvánosság közelébõl, mert sok esetben attól tartottak, egy-egy, mikrofonnal és tollal igazságot keresõ, fejjel a falnak rohanó szent õrült, rabló-, kifosztó hadjáratuk gátjaivá válhat. Most még ne a mai megtévesztõkrõl, Hazát elárulókról beszéljünk, hiszen ahogy a „rendszerváltozás” hazugságait már évtizedekkel ezelõtt megfogalmazták, ugyanígy készítették fel, Kádár kommunizmusában, a mai anarchiára, az arra alkalmasakat. Az, amit a mai sajtóban, sajtómunkásoknál és sajtómágnásoknál tapasztalunk, teljesen törvényszerûen alakult így. Már Kádár leghûségesebb ideológiai fegyverhordozója, Aczél György és csapata évtizedekkel ezelõtt látta, hogy az a sajtó, amelyik összetételében, vezetõ embereit tekintve, eszmeiségében megegyezik az aczélival, az késõbb anarchiát fog elõidézni. És azt az anarchiát, amelyet a múlt század nyolcvanas éveiben, 1987-88-ban alakítottak ki a liberálisnak mondott lapok, az akkor 2

még kormánylapnak nevezett Magyar Hírlap, a televízióban és a rádióban a Forró Tamás-Havas Henrik tandem nevével fémjelzett páros, át fogják menteni, politikai érdekbõl, a „rendszerváltozás” utáni idõszakra. A módszer már akkor ismerõs volt, a mai folyamatok kipróbálása már akkor megtörtént, amikor látszatkritikával aláztak porba minden tekintélyt. Vegyünk egy példát, bizonyságul. 1988ban Benke Márta a Magyar Hírlapban megjelentett egy írást, Érdemtelen érdemjegyek címmel, ami arról szól, hogy Tiszakécske akkori tanácselnöke, mert az MSZMP városi pártbizottsága második emberének gyermeke, rosszabb jegyet kapott, és a tanácselnök odaszólt az iskola igazgatójának, mint kinevezõ, hogy jó lenne, ha nem rontanánk el a kádergyerek továbbtanulási lehetõségét. Hogy a Lovasné gyerekének nem kettest, hanem négyest kell adni. Az írás megjelenése után cikk cikket, riport riportot követ. A Forró-Havas páros és a többiek, a 168 óra címû, Mester (Messinger) Ákos által vezényelt mûsoraiban, hír-és más magazin össze-

állításokban, a Magyar Televízió Ablak címû mûsoraiban késõbb már azt is kiderítették, hogy a tanácselnök, Miskó István, aki egyben országgyûlési képviselõ is volt, a Tisza partján ingyen telkekhez jutatta Bács-Kiskun megye akkori vezetõ embereit. Az információk persze korántsem oknyomozások révén kerültek a riporterek, újságírók birtokába. Mindig voltak illetékes elvtársak, akik az arra érdemeseket kisebb-nagyobb hírmorzsákkal látták el, hogy mindig legyen kellõ municiójuk a halálharc folytatásához. A „gyilkos” kommandó, maga a láthatatlan gépezet, mozgásba lendült. Miskó István mindezt nem értette, nem tudta elképzelni, hogy õ, akit egyébként Tiszakécskén – többek között – munkabírásáért, közvetlenségéért (a helyieknek õ volt a Miskó Pista), települése védelméért, számtalan megvalósult városfejlesztési elképzeléséért az ottani lakosok tiszteltek és szerettek, miért mocskolódik be ilyen hirtelen. Olyan dolgokért, amelyek más városokban, megyékben is elõfordultak. A miértekre nem, kapott választ, legálisan otthon tartott fegyverét elõvette, fejéhez illesztette és tüzelt. Öngyilkos lett, meghalt. A halálkommandó, bár valószínûleg túllõtt a célon, de megbízatásának eleget tett. De hogy miért éppen Miskó volt a célpont, akkor még sokan nem látták. Sokan csak fölhördültek, s a tenyerüket dörzsölték, hogy valami pozitív folyamat indult el a kommunisták uralta Magyarországon. Egy valamit azonban nem láttak sokan, a „kivégzõ”osztag bértollnokai azonban bizonyára tudták, hogy az igazi célpont nem a tanácselnök-országgyûlési képviselõ-megyei frakcióelnök Miskó volt, hanem a rendkívül népszerû, egykori nagygazda-kulák, hazafias érzelmeirõl ismert megyei tanácselnök, Gajdócsi István. Az a Gajdócsi, aki például a késõbb hírhedtté vált, ügynökökkel tele tûzdelt lakitelki találkozó fõ patrónusaként, anyagi támogatójaként jeleskedett, s a találkozón való megjelenésével a nemzeti gondolatokat legitimálta. Meg sajnos ügynökök sokaságát is, akikbõl késõbb országos vezetõ lett. Gajdócsi hihetetlen tekintélyre tett szert, nemcsak Bács-Kiskun megyében, hanem országosan is. Gajdócsi, Pozsgai Imre, Romány Pál, Horváth István tartozott a közvetlen baráti és harcostársi köréhez. Ezt a csoportot az MSZMP ortodox szárnya, nemes egyszerûséggel, maffia-csoportnak nevezte. Az igazi erõ, az igazi befolyásos ember azonban Gajdócsi volt, aki személyesen védte meg Lezsák Sándort (bár ne tette volna) és lakitelki csapatát. Õ védte meg, a ma nagyszerû tudósként, hazafiként ismert Pap Gájó ha figyelünk

külföldre is

bort, akirõl Aczél György azt mondta, hogy amíg õ az ideológiai titkár, vagy miniszterelnök-helyettes, Pap Gábor nem kaphat munkát. Gajdócsi ujjat húzott Aczéllal és tisztes egzisztenciát biztosított Kecskeméten neki, a Zománcipari Mûveknél. Gajdócsi egy olyan ember volt, akinek jobb- és bal „kezét” le akarták vágni, mert túlságosan is nemzeti érzelmû volt, aki már a nyolcvanas évek elején Himnuszt énekeltetett a végrehajtó bizottsági üléseken. Erõsen kilógott a sorból, s nem tartozott a már akkor formálódó majdani „rendszerváltozás” kiszemelt kegyeltjei közé. Miskón keresztül õt akarták ellehetetleníteni. Vajon a ma bátrai, az akkor mikrofonukkal, újságjuk nyilvánosságával rendelkezõ bérencek felmérték-e, hogy jól megfizetett „ügybuzgalmuk” szomorú végeredménye emberhalál lesz. De hogy ne talányoskodjunk tovább, érdemes választ kapni arra is, hogy - ebben az ügyben is - a fõ teoretikus és konspirátor Aczél György mellett, kik mozgatták az arra alkalmas újságírókat. A válasz nem hangozhat másként, mint hogy a háttérben, már akkor is ott találjuk a titkosszolgálatokat. S az általuk vezérelt, irányított ügynököket. Azt tudomásul kell venni, hogy minden egyes politikai döntés végrehajtását, ami nem áll másból, mint bomlasztásból, operatív munkából, ami egy mûveleti akció része, minden esetben a titkosszolgálat vezényelte, részint a III/III-as, politikailag besározódott ügynökein, részint pedig a hivatásos, állományi rendszerben mûködõ szakember, szigorúan titkos tisztjein keresztül. A médiát, ebben az egész folyamatban, közvetlenül Karasz Lajos titkosszolgálati vezérõrnagy felügyelte, aki azt megelõzõen SzabolcsSzatmár megyei pártbizottsági titkár volt, aki iszonyatos erõvel védte a saját állásait, a saját embereit a médiában. Karasz vezérõrnagy a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót gyakorlatilag korlátlanul uralta. Az itt dolgozó, titkos ügyekre kiválasztott újságírók tehát annak a tábornoknak a felügyelete alá tartoztak, aki dogmatikusan hitt a szocializmusban, minden lehetséges és nemtelen eszközzel is védte azt, rádiós-televíziós ügynökei közremûködésével. Ebben az idõszakban – még mindég a nyolcvanas évekrõl beszélünk – a rádióban, televízióban, és az írott sajtóban körülbelül tízezer újságíró, riporter, egyéb más beosztású ember dolgozott. Közülük nagy számmal voltak beszervezett ügynök is. Ráadásul õk voltak a kulcspozícióban. Tudniillik, a megyei napilapok a megyei pártbizottságok felügyelete, irányítása alá tartoztak. Az MSZMP Központi Bizottságának lapja a Népszabadság volt, amely még a „rendszerváltás” után is fejlécén viselte a kommunista jelmondatot: ”Világ proletárjai egyesüljetek!” A Hazafias Népfront lapja a Magyar Nemzet volt, a Szakszervezetek Országos jó ha figyelünk

külföldre is

Tanácsáé a Népszava, a kormányé meg a Magyar Hírlap. A rádió és a televízió is közvetlenül az MSZMP irányítása alá tartozott. De ez így túlságosan általánosnak tûnik, ezért részletezzük. Minden újság felügyeletét politikai bizottsági tag látta el. A Népszaváét a szakszervezetis Gáspár Sándor, a Magyar Nemzetét a feltörekvõ Pozsgai. Az újságok újságja a Népszabadság volt, szintén kellõ, magas rangú irányítóval, bár az már nem is újság, hanem egy intézmény volt, a legjobb feltételekkel. Egy-egy ügyben a Népszabadság adta meg a hangnemet, amit aztán átvett és hûen követett a rádió, a televízió és minden egyes megyei napilap. A Népszabadság fõszerkesztõje az MSZMP Politikai Bizottságának összes információját birtokolta. 1963-ban az elbocsátott légió, az ÁVH emberei jórészt az írott sajtóban helyezkedtek el, mert az akkor kiépülõ televízió még nagyon keveset tudott közülük átvenni. Az ÁVH, a televízióban, az úgynevezett utazós helyeket foglalta el, a külföldi utazásokat uralta, így az akkori Telesport emberei, szinte egytõl egyik az ÁVH-tól kerültek oda. Radnai János, Szõnyi János, Vitár Róbert, Vitray Tamás és a többiek, az

olvasott volna el, mielõtt megjelent volna az a Népszabadságban. De visszatérve a Magyar Távirati Irodára, kiküldött tudósítói egyben tudósították a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót is. Az ellenõrzés tehát egyértelmûen biztosított volt. Az is gyakorlat volt, hogy a Moszkvából érkezett, hivatalos hírek közül csak azokat volt szabad nyilvánosságra hozni, amelyek az ottani, szintén a szovjet pártfõtitkár által ellenõrzöttek voltak. Hiába adott ki egy-egy hírt London, Washington, Párizs, amíg annak szovjet verziója Moszkvából meg nem érkezett, itthon tilos volt közölni. S csak a TASSZ híre hangozhatott el. Az eddig leírtakra mutassunk meg egy példát. Az alábbi interjú, amit én készítettem, 2000. május 28-án hangzott el a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjában. Gazdag archív anyagom egyik példánya ez, a kérdezett Belovai István, az Amerikai Egyesült Államokbeli Colorádo államából, Denverbõl. Belovait úgy ismerte meg az ország, mint aki még a Kádár-rezsimben NATO kém lett, tehát átállt a másik oldalra. Rehabilitációjára a mai napig nem került sor. Továbbra is hazaárulóként van itthon elkönyvelve. Belovait Aczél Endre újságíróról kérdeztem akkor, akirõl 2000. május 22-én, hétfõn, a Magyar Nemzetben a következõ jelent meg: „Aczél 1944-ben született. Nemcsak tudósítóként volt a nómenklatúra dédelgetett tagja, hanem Acsádi néven, mint katonai hírszerzõ is, ha a B.18. 00023/1985-ös számú vádirat nem hazudik, amelyet Balatoni Elemér ezredes, katonai ügyész fogalmazott, és amelyben Belovai Istvánt, a NATO kémjét azzal is vádolják, hogy az amerikaiknak felfedte Aczél rejtettebb mesterségét és küldetését.”

elbocsátott légió emberei voltak. Rendfokozattal rendelkezõ tisztek. A rádió külügyi tudósítóiról, utazó munkatársairól, Szepesirõl, Kulcsár Istvánról, Ipper Pálról és a társaikról ugyanez mondható el. Moszkvába, Londonba, Tel-Avivba, New-Yorkba, az újságírók közül, csak magas rangú, szigorúan titkos tisztek kerülhettek ki. A Magyar Távirati Iroda volt és maradt a csúcsok csúcsa. Ez az intézmény mindenkor a titkosszolgálatok információ szerzésének góca volt. Õk válogatták a továbbítandó híreket, õk is címkézik meg, hogy mi ebbõl a titkos, a dupla nullás, tehát szigorúan titkos, melyek, amelyeket szivárogtatni kell. A Népszabadsággal voltak szoros kapcsolatban, amely „orgánum”, a politikai bizottság döntése alapján, megmondta, hogy ezeket a híreket milyen hangnemben kell „szellõztetni”. Kádár János, haláláig, soha nem engedte meg, hogy egy-egy politikai bizottsági döntést elõször személyesen ne õ

– „Magyarán – mondom Belovainak –, Aczél Londonban hírszerzõ volt, miközben a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként, újságíróként volt kint hivatalosan? Mit tud ön errõl? – A rövidke kis idézet teljesen megfelel a valóságnak. Aczél Endre valójában az MTI kiküldetésében Londonban volt, de egyben a katonai hírszerzés ügynöke is, és ilyen minõségben, fedésben folytatta ezt a tevékenységet. – Acsádi Endre néven dolgozott a hírszerzésnek Aczél Endre. Tudható az, hogy mikortól és meddig? – A konkrét idõpontot nem tudom, de a ’70-es évek elejétõl már a katonai hírszerzés tagja volt. Az, hogy Acsádi a fedõneve, teljesen elfogadott dolog, mert a katonai hírszerzés rendszerében a rejtett tevékenység során mindenki kapott egy fedõnevet. Neki az Acsádi név jutott. – Ön 1982-ben került ki Londonba, mint hivatásos hírszerzõ, hiszen a katonai pályán in3

dult el az élete. Ekkor találkozott Aczél Acsádi Endrével? – Személyesen ekkor ismertem meg, habár korábban már ismertem a nevét különbözõ újságírói tevékenysége során. – A jelentéseivel találkozott? – Mielõtt kimentem volna, itthon is találkoztam a jelentéseivel. – Tudható, hogy mikor jelentett Aczél Acsádi Endre? – Semmi titkot nem jelent ma már ez, hogyha elmondom, hogy õ szakképzettségénél, illetve beosztásánál fogva tudósítói tevékenységet folytatott, ennek kapcsán a hírek megszerzése érdekében legálisan kapcsolatot tartott egy csomó emberrel, legyen az brit állampolgár, vagy más nemzetiségû. A sajtóbörzén alapvetõen politikai, katonapolitikai hírek megszerzésére törekedett. Ebbõl készített jelentéseket és továbbította a katonai hírszerzés központjába. – Meddig végezte ezt a tevékenységét Aczél Acsádi? – A rendszerváltozásig. 1990-ig mindenképpen tagja volt a katonai hírszerzõ szervezetnek. Nem tudom, hogy utána az új felállásban ez tovább folytatódott-e, de nagy a valószínûsége, hogy nem. – Külön fizetést kapott a tevékenységéért? – Természetesen kapott külön juttatást, meg a költségeket mindig megtérítette a Katonai Hírszerzõ Hivatal. A rezidentúra. Tehát, ha azt mondta, hogy valakivel vacsorázott és ahhoz tudott csatolni egy információt és abból jelentés készült, akkor az ebédjét, vacsoráját, a fogyasztását el lehetett számolni. – Akkor õ tulajdonképpen két helyrõl kapott jövedelmet. Kapott egyszer, mint hivatásos MTI tudósító, másrészt pedig, mint a hírszerzés egyik embere. – Így van, pontosan. – Ez sok pénz lehetett? – Nem, nem ez volt a nagy pénz. A nagy pénz az volt, hogy õ lehetett az MTI kiküldöttje Londonban. Õ pedig azért kerülhetett ki Londonba, mert a katonai hírszerzés ügynöke volt. Ezért két-háromszáz amerikai dollárnál többet nem kapott havonta, s ehhez jött az imént említett költségtérítés. – Rendfokozata is volt? – Igen. Úgy tudom, hogy utoljára százados volt. Amikor Vietnamban teljesített rövid ideig szolgálatot, azt hiszem, hadnagyi rendfokozata volt. – És mit gondol, Vietnamban hírszerzõ is volt már egyben? – Már ott is, igen. – Ezt honnan tudjuk? – Mert tudom. – Erre vannak dokumentumok, jelentések? – Én láttam ilyen dokumentumokat, tehát következésképpen fogadja el hitelesnek, amit mondok. – Amirõl most beszélünk, az a Kádár-rendszer idõszaka. Akkor a magyar politika nem 4

volt független Moszkvától. Sõt. Magyarország vazallusa volt a Szovjetuniónak. Azok az emberek, akik Londonból például jelentettek Magyarországra, nevezetesen Aczél Acsádi Endre is, azok az emberek Magyarországnak, Budapestnek jelentettek, vagy Moszkvának? – Akik nem voltak beszervezve a KGB által is, azok mindig a magyar katonai hírszerzés rezidensének tették meg a jelentést, és innét ment a katonai hírszerzés központjába a hír. A magyar katonai hírszerzés központjában a bejövõ híreket értékelték, és ha úgy találták, hogy arról a szovjeteket tájékoztatni kell, akkor azonnal, egy külön táviratban ment az anyag tovább. Lefordították oroszra és küldték Moszkvába. – Tehát akkor elképzelhetõ, hogy Aczél Acsádi Endre jelentései is Moszkvában kötöttek ki, az ön által imént említett rendszer alapján? – Igen, pontosan errõl van szó, az információk zöme Moszkvában kötött ki. A beszélgetéshez – bár erre felkértem – Aczél Endrének nem volt hozzáfûzni valója.” De térjünk vissza az eredeti gondolatokhoz. A Magyar Rádióban egy olyan rendszer mûködött, amelynek úgynevezett hangulatjelentõ felelõsei voltak. Ilyen hangulatjelentõ volt például Bolgár György is, aki rendszeresen megjelent az akkori munkahelyemen, a Falurádióban, és az MSZMP egy-egy döntésérõl, intézkedésérõl kérdezte a munkatársakat. Így mûködött a rendszer, ebben a piramis felállásban. A Magyar Rádió, miután kiemelt titkosszolgálati felügyelet alatt állt, a hangulatjelentõnek hivatalosan kapcsolatban kellett állni a titkosszolgálatokkal. A rádió, pontosan kiemelt helyzetébõl adódóan, beszervezés szempontjából, tabu volt a BRFK-nak, s más titkosszolgálati szervezeteknek. A rádió és a televízió, ügynökszerzés céljából, kifejezetten annak a már korábban említett tábornoknak a fennhatósága alá tartozott. Ezek az intézmények a hivatalos véleményközlés fóruma voltak. Ha itt valakit elmarasztaltak, pakolhatta otthon a betyárbútort, a karrierjének vége szakadt, vehette a selyemzsinórt. De hogy mûködött ez máshol? Ugyanígy. A Pravda, az akkori Szovjetunióban szintén mindég hivatalos állásfoglalást közölt. A despotikus rendszerekben, mint például a szocializmusban, vagy a mostani globalizmusban, a híreken keresztül döntenek mindenben. Nézzük meg például– egy kis kitekintéssel– az egyiptomi Al Ahram nevû, Nasszer, Szadat, vagy jelenleg Mubarak által felügyelt újságot. A fõszerkesztõ, megjelenése elõtt, ott is naponta mutatja be, hogy mi jelenik meg a lapban. De vegyünk ismét hazai példákat. Közvetlen ismerõseim közé tartozott, a Budakalászon élt, azóta már meghalt, a meggymagosként elhíresült Demeter Béla, még a Kádár-rezsimbõl. Egyetlen bûne volt, hogy a konzervgyárakban, fillérekért, megvásárolta

a feleslegessé vált meggymagot. Facsemete ültetvénye volt, a magot kemény munkával megtisztította, további fejlesztésre alkalmassá tette, a kikelt, majd termésre éretté tett facsemetéket meg, piaci áron eladta. Nagy nyeresége származott ebbõl. De hát akkor még a Kádár-katonák uralkodtak. A Magyar Televízióban volt egy Kékfény nevû mûsor, munkatársa, mûsorvezetõje, riportere Szabó László, a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa.

Szabó, valósággal üldözte Demeter Bélát, mint csalót mutatta be, aki aztán nem is kerülte el a börtönt. Szabó László szintén ÁVH-s tiszt volt, akit a leszerelése után a televízióhoz tettek. A Kékfény, mint rendkívül nézett mûsor, a bûnügyi eseményeket befolyásolta. Majdhogynem kijelenthetõ, hogy Szabó nem riportokat csinált itt, hanem szinte elõre közölte az ítéleteket, ami teljes uralmat jelentett az igazságszolgáltatás fölött. Aki a Kékfényben pozitív figuraként jelent meg, megdicsõült, ha rossz fényben tüntették fel, készíthette a börtöni „motyóját”. A Kékfény mûsoráért egyébként az akkori Belügyminisztérium szigorúan titkos tisztjei feleltek, hivatalosan. Ha valaki venné a fáradtságot és „visszalapozná” ezeket a mûsorokat, megnézné a szerkesztõbizottság tagjainak névsorát, megdöbbenve venné észre, hogy mind III/II-es tisztek, szigorúan titkos tisztek voltak, egy részük pedig ÁVH-s. A kiemelt sajtómunkások, akikre szigorúan titkos tisztként is a titoktartási fogadalom kötelezettsége érvényes, több ezer ilyen ember volt (van?) a magyar sajtóban, nemcsak párttagságuk által kötelezettek a pártutasítások végrehajtására, hanem a külön fizetéssel járó titkosszolgálati állományuk miatt is. Ezek közül a képzett és politikailag megbízható embereket, a hangsúly most ez utóbbi megjegyzésen van, többlet információkhoz juttatják, meghatározott csatornákon keresztül, és nekik szondázniuk is kell, hogy az általuk kiszivárogtatott hírnek milyen lecsapódása, következménye van az állampolgárok között. Tulajdonképpen, egy teljesen zárt rendszerben, a legmegbízhatóbbakat külön jó ha figyelünk

külföldre is

információkkal látják el, nemcsak külön javadalmazások fejében, hanem garantálják nekik, és ez a gyakorlatban meg is valósult, a politikai hatalmasságokhoz való bejutás lehetõségét. Így alakulhatott ki, újságírók között a kasztrendszer, nemcsak a rádióban, hanem a televízióban, Népszabadságnál és más újságoknál is. A kasztrendszeren belül dõlt el az is, hogy ki kérdezhetett, kit. Ilyen kasztrendszerbe tartozott például a Magyar Televízió egyik elnökhelyettese, Megyeri Károly, õ kérdezhette Kádárt. Néha lehetõséget kapott erre Szepesi, Balogh Mária. Ezt a kasztrendszert felügyelte Tömpe István, aki egy idõben, egy személyben volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöke is, Hárs István, egykori ÁVH-s, belügyminiszter-helyettes, elnöke a Magyar Rádiónak. Ebben a felállásban valósulhatott meg a legszigorúbb pártellenõrzés, titkosszolgálati eszközökkel, egészen a piramis alján lévõ megyei pártlapokig. Országosan döntenek például egy Kalocsai ügyben, de a piszkos munkát a Kecskeméten megjelenõ Petõfi Népe végzi el. Így robban fel Petike János tanácselnök ügye, akit lopással, csalással vádoltak meg. A vészharangot a Népszabadságban kondították meg, a kegyelemdöfést azonban a megyei napilap, a már említett Petõfi Népe adta meg. Ez is bizonyítja, hogy mennyire egytövû, diktatórikus a vezénylés egy-egy ügyben, a proletárdiktatúra és az internacionalizmus jegyében. Vegyünk egy ellentétes példát is, olyat, amikor a sajtót, egy adott ügyben, csendre in-

tik. Az ügy fõszereplõi, szintén még a Kádár-rezsimben, Medgyessy Péter, Kostyál Rezsõ, Draskovics, Bonifert, a Pénzügyminisztériumból. Lakás- panama ügybe keveredtek, ami akkor igazán kirívó cselekedet volt. Kádár nagyon vigyázott arra, hogy ilyenek ne történjenek, védték az állami tulajdont. Kádár egyébként is irtózott a magántulajdontól. Amikor Havasi Ferenc családi házat épített Tatán, mint az MSZMP Központi Bizottságának gazdasági titkára, Kádár zsörtölõdései közepette, az õ engedélyével tehette csak meg. Azt mondta az „öreg”, hogy minek Havasinak a saját tulajdonú családi ház, amikor, ingyen, oda költözhet, ahová akar. Az persze már más kérdés, hogy a tatai ház is ingyen készült, az építõanyagot a környezõ építõipari cégek szállították a helyszínre, fizettség nélkül, a sütõi egykori kõbányásznak. De megint elkanyarodtunk, jöjjenek ismét Medgyessyék. Amikor ismertté vált az ügy, és a pártalapszervezeti taggyûlésekrõl jöttek a hírek, hogy az elvtársak mélyen elítélik Medgyessy miniszterhelyettesék ügyletét, mérhetetlen gyorsasággal csendre intették a firkászokat. Akiknek, ettõl fogva azt kellett bizonygatniuk, hogy nincs is panama, nincs is Medgyessy ügy. De azért nem hagyták annyiban, pártfegyelmivel zárták le a lakásépítési akciót. A vizsgálatot maga Marjai József miniszterelnök-helyettes vezette. Persze azonban nem történt semmi, csak megijedtek, hogy a társadalom mily mértékben ítéli el ezt a „mérhetetlen nagyságú” panamát.(Két következtetés:

akkor még tartottak a társadalom haragjától, s a köznép, akkor még, tudott haragudni. Azóta mindenki csöndben van, holott a tét sokkal nagyobb.) A politikai bizottság pillanatokon belül döntött, hogy ezt a kérdést el kell a néppel felejtetni. A felejtéshez megvoltak a megfelelõ emberek és orgánumok. Az ember gondolkodik és választ vár arra a kérdésre, nem volt olyan újságíró, aki állását kockáztatva, szembe menetelt volna a hazugságokkal, s azt kell mondani, emlékeim alapján is, hogy alig. Az újságíró, még az értelmiségen belül is, egy külön kasztot képviselt. Oda tartozni kegy és rang is volt, egyszersmind. Nem a fizetés volt magas, hanem a szakmával járó egyéb kiváltság. Ismerték a döntési mechanizmust, nem kockáztathattak tehát. De a becsületes módszerre is vegyünk egy példát, szintén Bács-Kiskun- megyébõl, a Petõfi Népétõl. Holman Péter kolléga azt a feladatot kapta, „énekelje” meg a dicsõséges, felszabadító Vörös Hadsereg hõstetteit. Mindazt, amit Alpár lakossága kapott a szelíd tekintetû orosz katonáktól. De hiába kérdezte az ott lakókat, õk csak arról tudtak beszámolni, hogy jöttek az oroszok és nõket erõszakoltak meg, elhajtották az állatokat, loptak, raboltak, civileket gyilkoltak. A cikk az alpáriak elmondása alapján készült el, de nem jelenhetett meg. Szerzõjét azonban még így is, az öngyilkosságba kergették. Kíméletlenül eltaposták. Forrás: Lakatos Pál

A Szabad Európa Rádió ügynökei Egy sokat idézett mondat és a történelem, ami mögötte van. 1956. október 30-án a Szabad Kossuth Rádió köszöntõjében Körmendy László üdvözölte a vidéki szabad magyar rádióállomásokat, s közölte: mától új fejezet kezdõdik a Magyar Rádió életében. Ezután Basa György, a rádió színházi társulatának mûvésze olvasta be a következõ szöveget, amelyet Örkény István írt és hozott nyilvánosságra az Írószövetségben: „ A rádió hosszú évekig a hazugság „szerszáma” volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Itt, a Szabad Kossuth Rádióban nem azonosulnak a régi Kossuth adóval. Akik a hazugságok hirdetõi voltak, nem munkatársai többé a Szabad Kossuth Rádiónak.” Örkény István szavait sokszor és elõszeretettel idézte a Szabad Európa Rádió, az a rádió, amelyet a forradalom leverése után százezrek hallgattak idehaza, abban a reményben, hogy onnan legalább igazat hallanak. Ma már azonban tudjuk, tudnunk kell, hogy õk is „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.” Ennek bizonyítására, a magyarországi „szabad” sajtó kapcsán, még sor kerül, de most azonban foglalkozunk elõször a belsõ-magyarországi újságírókkal. 1986. április 25-26-án egy, a világot megrázó esemény történt az akkori Szovjetunióban, Csernobiltól 18 kilométerre, Északra, a Pripjaty folyó menti Pripjaty városában. Az atomerõmû 4. blokkjában bekövetkezett üzemzavar okozta a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris jó ha figyelünk

külföldre is

balesetét. Nagy mennyiségû radioaktív anyag került ki a környezetbe, egy része, a légmozgás révén, a környezõ országok fölé is eljutott. Az 1994-ben kiadott összesítõ jelentések szerint a katasztrófa következtében körülbelül 5000 ember halt meg, 30000 teljesen munkaképtelenné vált, 640 lakott település 230000 lakosa szenvedett különbözõ súlyosságú károsodást. A halottak és a sebesültek száma egyébként nagyon nehezen pontosítható. Azóta is sokan halnak meg a szövõdmények következtében, a genetikai károsodásokat- emberben, természetben– pedig csak évtizedek múltán lehet felmérni. A Gorbacsov pártfõtitkár irányította Szovjetunió és annak legfõbb hírközlõ szerve, a TASSZ, ebben az ügyben néma maradt (pedig Gorbacsov meghirdette a glasznoszty– nyíltság és a peresztrojka– átalakítás politikáját), így az úgynevezett szocialista tábor hírközlõ szerveinek, a magyarnak is, némának kellett maradnia. Akik csak a magyar újságokból, rádióból, televízióból informálódtak, azok szerint Csernobilban, illetve a Pripjaty folyó mentén fekvõ Pripjatyban semmiféle nukleáris katasztrófa nem történt. A csernobili atomerõmû katasztrófája megmutatta a szovjet típusú atomerõmûvek sérülékenységét (ilyen építmény található Pakson is, s a módszer sem sokat változott, baj esetén itt is vagy hallgatnak, vagy félre vezetnek), s egyúttal azt is megmutatta, hogy lehet itt bármilyen glasznoszty vagy peresztrojka, a keleti-blokkban nem létezett (azóta sincs?) a tájékoztatás szabadsága. 5

Amikor az elsõ, erre vonatkozó adat nyilvánosságra került Svédországban, akkor még a közép– és a kelet-európai országokban teljes hírzárlat volt. Ami viszont az akkori szokásjoggal és gyakorlattal példátlan módon ellenkezett (és a sajtóról szóló történetünk folytatásába ezért kerül be ez a tragikus eset), hogy a magyar sajtó, minden tiltás ellenére, a nemzetközi sajtóval azonos szintû tájékoztatási lehetõséget próbált kikövetelni magának. Ennek a Hazát szolgáló harciasságnak, meglepõ és megdöbbentõ módon, a Magyar Rádió és a kormánylapként megnevezett Magyar Hírlap volt a fészke. A Magyar Televízió nagyon csínján bánt az eseményekkel, holott neki már akkor, a különbözõ hírláncokon keresztül, képi-anyag is a rendelkezésére állt. Ami ebben a folyamatban még figyelemre méltó, hogy a Magyar Rádió és a tájékoztatni akaró írott sajtó, bizonyos fokú támogatást kapott a föltörekvõ és sajtót rendkívül jól kezelõ, a Kádár hatalmára törõ Grósz Károlytól és csapatától. Ez a csoport tulajdonképpen a sajtót használta fel saját politikai ambíciói érdekében. A magyar szocialista rendszerben ez volt az elsõ, s egyben eredményes kísérlet arra, amikor az egymástól némileg különbözõ politikai szárnyak és újságíró csoportok, fölhasználva a sajtó nyilvánosságát, kitörve a cenzúra nyomása alól, oda-vissza, segítették egymást. Érdekes viszont az, hogy az egyébként reformernek tekintett, de inkább a pártfegyelmet elõtérbe helyezõ, az MSZMP Központi Bizottsága egyik legerõsebb korifeusa, Marjai József nem tartott Grószékkal. Õ már egészen odáig ment, hogy a Magyar Rádiót, ilyen irányú, felvilágosítani akaró tevékenysége miatt, többször szóba hozta, nemcsak a kormányüléseken, mint illetékes miniszterelnök-helyettes, hanem több panaszos, mondhatnám feljelentõ-levélben kereste fel az MSZMP Központi Bizottságának akkori elsõ titkárát, Kádár Jánost. De hasonló tartalmú értesítéseket küldött az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak, együttesen és külön-külön is. Tette ezt elsõsorban hatalmi ambícióitól vezérelve, másrészt pedig azért, hogy szorítsák vissza a rádió egyes munkatársainak már-már messianisztikus küldetéstudatát. Több riporternél, szerkesztõségi mûhelynél volt tapasztalható-akkor– ez az érzés. Ez volt az az idõszak, amikor jobb híján, rendszeresen jártuk a piacokat, s arról beszéltünk, ne egyenek fejes salátát, minden zöldséget-gyümölcsöt erõsen, folyóvízzel mossanak meg. A mikrofon elõször mutatott erõt. Hiába tagadott a keleti hivatalos hírügynökségi rendszer, beleértve a magyar hivatalos tájékoztatást is, a rádió talán elõször és utoljára a nép szolgálatát tekintette elsõdleges feladatának, megnyerve a hallgató teljes szimpátiáját. Ezt a spontán lázadást, elemzõk, az idõk multával úgy értelmezték, hogy ez az eszköz, mármint a rádió, a késõbbiek során, akár egy rendszerváltozást elõkészítõ folyamathoz is hozzá járulhat. Hangsúlyozni és ismételni kell, hogy ez az egész, rádió által meghirdetett glasznoszty, végig a volt rádiós párttitkár, akkor már magasabb léptékû politikus, Grósz Károly tevõleges támogatásával zajlott, akit ortodox kommunistának tartottak, és aki ugyan nem állt ki ezekkel az elképzelésekkel a plénum elé, de tudni kell róla, hogy rendkívül jól használta a sajtót. Tevékenységére, általában nem mondható el, de esetünkben megállapítható, hogy amit tett, jó cél érdekében tette, a korábbi párttitkári kapcsolatait is felhasználva. Elõször tapasztalható, a Kádár-rezsim ideje alatt, hogy a Magyar Rádió kifejezetten közvélekedést formáló erõvé válik, jó irányban, és nem a hivatalos közvélekedést erõsíti. Persze azt még a rádió sem tudta elérni, hogy május elsején, sugárfertõzés veszélye ide vagy oda, mindenkit ki ne zavarjanak az utcára, hogy éltesse a pártot, annak vezéreit és a munkásosztályt. Annyit azonban tudni kell, hogy a bevezetõben említett, sugárfertõzött felhõ, Svédországból visszafordulva, hazánkat az északi részen elérve, az eltelt majdnem négy nap alatt, jó részt elveszítette az élõ emberre és élõ állatra veszélyes agresszív hatását. A sugárfer6

tõzésnek azonban van egy másik következménye is. Nevezetesen az, hogy a dózis beépül a növényzetbe. Megérkezik por és csapadék formájában és beépült, primõr idõszak lévén, a zöldségekbe, a gyümölcsökbe. Csak megjegyzem, nem kis szomorúsággal, hogy akkor Magyarország volt-fóliaházakat tekintve– Kelet– és Közép-Európa központja, méretben, gazdasági egységben, termelési integrációban. Magyarországon ekkor közel 900000 ember foglalkozott primõr árúk termelésével, piaci õstermelõi értékesítéssel.(Ma ez a szám alig éri el az ötvenezret, termelési értéke, ennek a területnek, nem számottevõ.) Magyarországnak ekkor a kert-Magyarország jellege érvényesült, és azt tudni kell, hogy az elfogyasztott termék, a salátától a paprikáig bezárólag, sugárfertõzött volt. A sajtó képviselõi, az orvosok, a tiszti orvosok jelezték, hogy a folyóvizes átmosás a veszély nagyságát csökkenti, a növényi sejtekbe beépült radioaktív fertõzés veszélye azonban nem szüntethetõ meg. Az egészséges fiatal szervezetekre ez a sugárdózis nem hatott különösebben károsan, az idõs, legyengült szervezetek azonban veszélybe kerültek. Visszatérve, Csernobil kapcsán, a rádiósok tevékenységéhez, ez ellen elõször az MSZMP KB Adminisztratív Osztálya lázadt fel, s követelt szankciókat, majd a párt fegyelmi bizottságának egyik fontos személyisége, Marjai József miniszterelnök-helyettes ragadtatta el magát, igaz, nem teljesen józan állapotban, egy vadászbeszélgetésen, amikor kijelentette, mindezekért a fegyelmezetlenségekért tankokat kellene a Magyar Rádió ellen bevetni, mert oly mérvû a károkozása. Maga a kijelentés is erõsen elítélhetõ, de az akkori viszonyokra az is jellemzõ, hogy ilyen kirohanások kiszivároghattak. Ez már mutatja, hogy nemcsak az orosz birodalom rohadt, a maga módján, hanem a magyar, megbízhatónak tartott Kádár-katonák sem úgy viselkednek már, mint ahogy elvárták volna tõlük. Szavaikban még Kádár „elvtárs” mögött állnak, de a belsõ harcokban már mindenki helyezkedik. A sajtó bizonyos szabadsága, bizonyos pártcsoportok egymás közötti küzdelme miatt mutatkozhatott meg. A Berecz János– féle népszabadságos csapat, vezérével Lakatos Ernõvel, s a többi ókonzervatív emberrel, homlokegyenest szemben álltak, életkoruk és felfogásuk miatt is, a Németh Miklós és Grósz Károly köré csoportosuló emberekkel. Ekkor még, ezekbe a laza érdekszövetségekbe belefért Pozsgay Imre is, de az ókonzervatívok végestelen végig Kádár Jánost, és az általa képviselt MSZMP-ét támogatták. Ez utóbbiak közé sorolandó az akkor még politikailag nem túl erõs, majdhogynem súlytalan Horn Gyula is. Itt már megfigyelhetõ, hogy az egymással rivalizáló személyek és csoportok a sajtót is eredményesen használták, érdekeik érvényesítése érdekében. Fõleg a Nyugat felé kacsingatók tudták maguk mellé állítani az újságírókat. Ezt a pártromboló folyamatot egyébként az „égi” csatornák megjelenése és a rádiófrekvenciák bõvülése és korszerûsítése felgyorsította. A világ egyre nyitottabbá vált, az ortodox kommunisták legnagyobb bánatára. A parabola-antennák által foghatóvá vált német Sat és RTL adók nézettsége alkalmanként az egymilliót is elérte. És ezek a csatornák egészen mást közvetítettek, mint amihez a magyarokat eddig szoktatták. Mást láttak az amerikai hírközlõszervek által sugárzott mûsorokban is, s az eddig nem látott filmek lazították fel aztán igazán az úgynevezett szocialista tudatot. A nyolcvanas évek közepére, végére ugyanis meghatározóvá vált a nyugati filmimport, s az így bekerült filmek egy jó szót nem szóltak a szocializmusról, az oroszokról. Ez a lazítás eredményezte azt, hogy a sajtóban nagy hangzavar alakult ki, amely bizonyos kaotikus állapotokat eredményezett. A rádióban többször ellenõrizetlen hírek hangzottak el, a sajtóban ellenõrizetlen hírek jelentek meg. Ezeknek többször tragédia lett a vége, egy ilyen esetet mutattunk be az elõzõ részben, Miskó István tiszakécskei tanácselnök, országgyûlési képviselõ öngyilkossága kapcsán. jó ha figyelünk

külföldre is

A sajtó még a cenzúra foglya volt, de ez a cenzúra, az egymás ellen rivalizáló pártbandériumok miatt, már veszített hatékonyságából. Ez viszont erjesztette a társadalomban meglévõ feszültséget, s ezzel egy idõben felerõsödött a szovjetek utálata, ami Nyugat imádatba csapott át. Sláger lett a nyugati kultúra, a zene, a Nyugat látszólagos nyitottsága. Pedig már akkor látható volt, hogy a nyugati kultúra, a sajtó behatolása, a szovjet érdekszféra bomlasztására, s nem az orosz jármot elhagyni akaró országok érdekében történt. A nyugatiak felmérték, hogy az alakulgató új gazdasági rendszer a meglévõt lassan-lassan szétfeszíti, hiszen a nyolcvanas évek közepére Magyarországon már kialakultak az úgynevezett vgmk-k, a gazdasági munkaközösségek , a kisszövetkezetek rendszerei, amelyek megcsapolták a nagy szövetkezeteket, meg az állami tulajdont. Ezek az új formációk a jövedelmet kivitték, a költséget meg az állami, a szövetkezeti cégnél számolták el. A Nyugat nagyon hamar felmérte, hogy ez a folyamat már nem egy szocialista keretek között folyó termelési integráció, hanem az egyéni gyarapodást elõsegítõ, adót kijátszó gazdasági rendszer. A szocializmus erodálása megállíthatatlan lett. 1985-ben megrendezték az úgynevezett demokratikus ellenzék monori találkozóját, az MSZMP Központi Bizottsága és a Kádár-féle titkosszolgálat közremûködésével. De szervezõdtek az újabb és újabb találkozók, s hogy ne egységes „demokratikus ellenzéke” legyen az MSZMP Központi Bizottságának, kétfelé osztották a népieseket és az urbánusokat. Így alakult meg a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a késõbbi SZDSZ és a „másik” pólus, az MDF. Csak azt nem tudták az 1986-87-es években az Aczél György-féle machinátorok, hogy az „ellenzéki” mozgalmak legalizálása, az országgyûlési képviselõ választások többes jelölése, maga után vonja a történelmi pártok újra éledését, megjelenését. Ebben az idõszakban egyre nagyobb az igény a hiteles tájékoztatásra, de a Kádár-rezsim újságíróiban még nem bíznak az emberek, a nagy leleplezések, amelyekkel egyesek legitimálni igyekeznek magukat, még hátra vannak. Így egyre nagyobb az igény a Szabad Európa Rádióra. Azt viszont kevesen tudták, hogy a Szabad Európa Rádió különféle osztályán dolgozók, az amerikai titkosszolgálat, a CIA által felügyeltek, munkatársai a CIA fizetett ügynökei, s minden belsõ feszültséget idegen érdekek szolgálatában vezettek le. Bár látszólag, az itt dolgozók, reális tájékoztatást adtak, de nevezzük nevén a gyereket, hírszerzõkbõl összeállított hazaárulók gyülevész csapatáról volt szó. Ékes bizonyítékai ennek az állításnak a Magyarországon késõbb közszereplõként, újságíróként megjelenõk hada, csatlakozván hozzájuk az Erdélybõl Münchenbe, s onnan a Hazánkba került tollforgatók is, akik közül az egyik a jobb-, a másik meg a bal oldalt foglalta el. A neveket most hagyjuk, de a melldöngetõs, az „én a Szabad Európa Rádiónál dolgoztam” szöveg állandó hangoztatóit azóta már jól ismerjük, akik, az esetek többségében az úgynevezett jobboldalon hallatják hangjukat. A Szabad Európa Rádió hatékonyságát azzal is növelték, hogy a korábbi frekvenciazavarásokat, melyeket Tökölrõl, Csávoly környékérõl, Lakitelekrõl és valahonnan Zalából végeztek, megszüntették. Miután a Szabad Európa Rádió a zavarás béklyóitól megszabadult, kiszabadult abból a tinédzser partis szellemiségébõl is, és most már nyíltan kezdte támadni a kommunista rendszert, és nyíltan mutatta be az új „demokratikus ellenzék”, akkorra már Nyugatra beszervezett hazaárulóit. Ezek az emberek izraeli, amerikai ügynökök, szabadkõmûvesek. Látszólagos ellenzékiek, akik tulajdonképpen a saját hazájuk ellen dolgoznak. Demszkyékrõl, s a hozzájuk csatlakozó SZDSZ-es bagázsról van itt most szó. „Hõstetteikkel” traktáltak bennünket a Szabad Európánál, ezeknek az embereknek az ismertsége, neve, a hazugságok révén a csillagos egekig szökött. Késõbb aztán már, amikor a televízió révén az arcokat is mutatták, egyesül az arc és név a „tettel”, 1988-89-ben, s az emberek reakciója egyértelmû, õk azok a bátrak, akikrõl a Szabad Európa Rádió eddig beszélt. A Szajó ha figyelünk

külföldre is

bad Európa Rádió akkori tevékenységének köszönhetõen ismertté váltak, a rádió akkori munkálkodásának hatását mind a mai napig érezhetik. Ezt a tudatosan elõkészített nyugati behatolást Aczél György és szabadkõmûves csapata vezényelte. Aczél, ebben az idõszakban, rendszeresen találkozik Bécsben, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának vezetõivel, s megállapodnak a hazai „ellenzék” Münchenbõl történõ futtatásában, kijelölik a megismertetendõ személyek listáját. Mindennek persze, szándékaik alapján, a cionizmus és a szabadkõmûves páholy érdekei szerint kellett megvalósulnia. Azt, hogy a látszólagosan ortodox kommunista, a kultúrát felügyelõ Aczél György mit keresett a nyugatiak társaságában, azt az Aczél hagyaték feldolgozása során nagyon tisztán nyomon lehetne követni. Ugyanis a hagyatékban nemcsak lehallgatott egyszerû telefonbeszélgetések kéziratai vannak rögzítve, hanem más lehallgatott anyagok is, amely telefonbeszélgetések Aczél György és a Szabad Európa Rádió munkatársai között zajlottak, valamint az Aczél György által név szerint felfuttatott „ellenzékiek” és a müncheniek közötti háttérbeszélgetésként kerültek rögzítésre. Tudniillik, az 1980-as évek közepétõl, a titkosszolgálatokat a politikai „elit” annyira szabadjára engedte, hogy mindenki mindenkit lehallgatott. Tehát nem egyirányú volt a lehallgatás, mint ahogy az általában a diktatúrákban történni szokott, hogy a párt elsõ titkára és a politikai döntéshozó testület kimondta, hogy ezt és ezt kell lehallgatni, hanem mindenki mindenkirõl megrendelte a lehallgatásokat. Aczél lehallgattatta Pozsgayt, Pozsgay barátai lehallgattatták Aczélt. Ebbõl aztán hatalmas kavalkád keletkezett, de egyet azért tudni kell, Aczél Györgyék távlatokban gondolkodtak. Õk tudták azt, hogy a szocializmus és a tulajdonviszonyok átrendezõdése után, a Soros-féle gondolkodás és a neoliberalizmus pillanatokon belül komoly erõt fog majd képviselni Magyarországon. Ugyanis a diktatúrából a látszólagos szabadságba való átmenet, mindenütt szabadossághoz vezetett. És ezt a szabadosságot, egy korábban már a sajtó által fölfutatott politikai „elit”, rendkívül jól ki tudta használni. Aczél szelleme ma is él. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban azok az újságírók, riporterek, szerkesztõk, fõszerkesztõk, azok a szellemiségû emberek uralkodnak ma is, akiket Aczél György futtatott fel. Ezek a szerkesztõségi mûhelyek már a nyolcvanas évek elején, közepén, összetételüket tekintve, állandósultak. Változhatnak a kormányok, a kuratóriumok összetétele is módosulhat, más lehet az elnök, vagy az elnökhelyettes, bizonyos politikai alkuk következtében, a rossz médiatörvény miatt a kurátorok össze-vissza döntögethetnek, de tulajdonképpen a közszolgálati rádió és televízió szellemisége egy pillanatig sem változott meg. Sem a Fidesz kormányra kerülésekor, sem más pártok hatalma idején. A neoliberális, kozmopolita szemlélet uralja ezeket az intézményeket. Haladnak az aczéli úton. De hogy mi is fortyogott az aczéli boszorkánykonyhában, felidézem az azóta már elhunyt Zsille Zoltán pedagógussal, újságíróval, filozófussal készült beszélgetésem, amely a Vasárnapi Újságban hangzott el. Zsille, 1980-tól, Bécsbõl tudósította a Szabad Európa Rádiót, 1987-ben azonban már Münchenbõl, a rádió magyar osztályáról tudósított Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy hányszor is csaptak be bennünket Münchenbõl, Zsille a következõképpen válaszolt. „Azt hiszem, folyamatosan becsaptak. Mindig is volt egy vonal, amely meglehetõsen kapcsolódott az amerikai külpolitika mindenkori érdekeihez, jóllehet annak szócsöve eredetileg az Amerika Hangja volt. Nagyon meglepõ volt az érkezésem a Szabad Európához. Én is egy kicsit mást vártam, hiszen hitem szerint ez volt a legfontosabb fórum, ahol a magyarországi belpolitikáról és ellenzéki mozgalomról hírt kaphatott a világ. Az csak késõbb derült ki, hogy ezeket a híreket megszûrték, szelektálták, és voltak olyan események, amelyek kívánatosnak minõsültek, és voltak, amelyek nem. Személyesen is átéltem, hogy „kicenzúráztak” anyagokat az adásaimból. Említhetem például a ’89-es, híres Nagy Imre temetésérõl a beavatkozást, ami Buda7

pestrõl történt. Egy felhívás jutott el hozzánk, Krassó György és társaitól, a Magyar Október Párt tagjai kezdeményezésére, hogy a temetés után maradjanak együtt a Hõsök terén. – Ez 1989. június 16-a, Nagy Imréék újratemetése. – A felhívás 15-én érkezett hozzánk. Felolvastattam egy színésszel, és a Mai Nap címû adásába került volna, ami egy órakor van és így bõségesen lett volna idõ arra, hogy tájékozódjanak a temetésen részt vevõk – a nem kommunisták hozzátartozói is, akik leginkább a hatodik, üres koporsóhoz kapcsolódtak, az egykor kivégzett családtagjaikon keresztül. Ez a felhívás nem hangozhatott el. Adás közben az amerikai követség kultúrattaséja kivetette, azzal az indokkal, hogy Krassó úr maga tiltotta le. Ez nem volt teljesen igaz, mert õ éppen Mark Palmer, akkori amerikai nagykövethez tartott, aki arról egyezkedett vele: ha kimarad a felhívás az adásból, akkor cserébe a Magyar Október Párt, illetõleg néhány olyan ellenzéki, akik ’56-osok voltak – és nem reformkommunisták – megszólalhatnak a Magyar Televízióban. (Érdekes felvetni, hogy az amerikai nagykövet milyen módon tudja befolyásolni a Magyar Televízió adását.) Ez volt a nagykövet fõ szerepe. Ezért dicsérte meg õt dr. Horváth József tábornok úr, a III/III-as, híres-hírhedt belügyi felforgatók ellen alakult osztály vezetõje, hiszen dr. Horváth késõbb elmondta, hogy 16-án a rendzavarás megakadályozásában óriási szerepet játszott az az együttmûködés, amely a nyugati követségek – személy szerint Mark Palmer , a Szabad Európa Rádió és a demokratikus ellenzék „R” gárdája között, a BM vezetésével és koordinációjával valósult meg. – Kik tartoztak a demokratikus ellenzék „R” gárdájához? – Olyanok, akik a demokratikus ellenzéknél korábban már jó nevet szereztek, részben pedig akik rendõri szolgálatban álltak. – Ha már szóba került a demokratikus ellenzék: van egy teória Magyarországon, amely szerint Aczélék idõszakában – az már kiderült adásaink során, hogy a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetõi folyamatosan kapcsolatot tartottak fönn Aczél Györggyel , szóval az egykori kommunista szürke eminenciás idõszakában már gondoltak a jövõre is. Néhány polgártársunk – akik Aczél beosztottjai voltak –nagyobb lehetõséget kapott, mint mi. Szidhatta a Kádár-rezsimet, rugdalhatta a rendõröket, s errõl szintén Aczél tudtával, a Szabad Európa Rádió is beszámolt. Hõsként üdvözölte az imént említetteket, s tette õket ismert „ellenzékivé”, átmentve ezt a társaságot 1990 utánra, a „rendszerváltozást” követõ idõszakra Aczél kreálmányai voltak tehát, de ellenzékieknek hitte õket az ország. – Ez így van. Volt egy fõ vonal a rádióban, amely korábban majdnem megbukott, és amelyik végig Kádár-barát politikát sugallt, azt, hogy a legvidámabb barakknak nevezett bornírtság naponta hangzott el, hogy az adósrabszolgaságba akkor belekergetett Magyarország tulajdonképpen még mindig a legjobb hely, tehát itt lesz valamiféle lehetõség a békés átmenetre. Szerintem az amerikaiak, legalábbis a fontos pozíciókban lévõk, erre a demokratikusnak nevezett ellenzékre tettek, amelyik radikálisnak nevezte magát, jóllehet a legmérsékeltebb volt, s amely részben családi, részben pályafutásból eredõ kapcsolatban állt az éppen hatalmon lévõ politikai párt elittel. – Tehát az MSZMP holdudvarához tartozott. – Igen. Fontos pozíciókat töltöttek be a minisztériumokban, a pártközpontban, a kulturális élet területén. A párt elit második nemzedéke hajlandó volt változásra, merthogy elõre vetítette árnyékát az, hogy ebbõl kimászni csak egy Amerikához közeledõ politikával lehet. Szerintem a hetvenes évek elején õk komolyan megfontolták, hogy ezeket az ellenzéki, vagy ellenzéki-szerû magatartást tanúsított embereket, akik részben ilyen szellemiségû írásokat is megjelentettek, leginkább szamizdatban – mintegy váltógarnitúrát – beemeljék a hatalomba. Ez nem jelenti azt, hogy a váltógarnitúrát szereti a mindenkori hatalom, soha nem szerette. Csak elõbb-utóbb a racionalitás érvényesül, tehát úgy látszott, hogy õket be kell emelni a hatalomba. Valószínûleg ez azért nem sikerülhetett akkor, mert Moszkvában jött egy keményebb vonal, és õk ott kint nemkívánatossá váltak. Amennyire tudni lehet, Aczél György is csak nehezen tudta megvédeni magát, a szovjet politikában ak8

kor hagyományosan elõforduló antiszemita vádakkal szemben, és ahogy ez már lenni szokott, föláldozta azokat az embereket, akik esetleg – ha másképp alakulnak a dolgok – közvetlen munkatársai lehettek volna. Így ez a hatalmi beépülés késõbbre tolódott. – Semmit nem lehet érteni ebbõl a beszélgetésbõl, ha nem mondunk neveket. – Az 1973– as tisztogatásnál zárták ki a pártból Kis Jánost, Vajda Mihályt és Hegedûs Andrást, az egykori rákosista miniszterelnököt. Azért csak õket, mert a többiek már vagy nem voltak a pártban, vagy már kizárták õket, vagy nem léptek be ’56 után. Lényegében ez a Budapest iskolának nevezett társaság ’68-at – az új gazdasági mechanizmust – elfogadta, mint egy felülrõl dirigált, lehetséges liberalizálását a szocializmusnak. ’56-ot még teljes egészében elutasították, és egy lukácsista vagy liberálbolsevista irányzatot képviseltek. Ez nyilván még enyhült a késõbbiek folyamán. Mások is csatlakoztak ehhez, akiket én személyesen ismertem, részben mert együtt jártunk az egyetemre, és én magam is kapcsolódtam – inkább periférián – az akkor induló szamizdathoz és a szabadegyetemhez. – Említsük meg a szamizdatosok nevét is! – Szamizdat ’56-tól kezdve folyamatosan volt. – Megtûrt szamizdat, engedett vagy gerjesztett, elõkészített szamizdat? – Mindegyik. Minden mûfaj elõfordult, ami nagyon érdekes volt a Szabad Európa politikájában és az itteni politikában is. Komoly és neves közvetítõi voltak, olyanok, mint például Hajdú János, A HÉT fõszerkesztõje, Ipper Pál, akirõl köztudomású, hogy magas beosztásban volt a belügyi elhárításnál is, vagy Rényi Péter, aki mindig második ember volt a Népszabadságnál, de elsõ emberként szerepelt Nyugaton. Olyanok közvetítettek, mint például Lendvai Pál, vagyis Paul von Lendvai, aki vezetõ szerepet játszott az osztrák rádióban és tévében, és mindenki azt mondta, hogy nekem még õ sem elég antikommunista. Érdekes volt késõbb találkozni a nevével, amikor Horváth József tábornok, III/III-as fõnök meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a kõszegi ávós kiképzõ táborban együtt voltak, és nagyon sokat segített neki. – Mit tudunk mondani a Szabad Európa Rádió kapcsolatában Demszky Gáborról, Haraszti Miklósról, Solt Ottíliáról, Kõszeg Ferencrõl és társairól? – A Szabad Európa Rádió házi vonalán lehetett beszélni ezekkel a vezetõ (akkor úgy mondták, prominens, de lehetne konstruktívnak is nevezni) ellenzéki személyiségekkel. Voltak olyanok – ez egyébként a nyugati sajtóra is teljesen jellemzõ volt –, akik elhitték és hirdették, hogy a magyar politikának a nyugati propaganda tényleg sikerágazata. A nyugati sajtó – amelyik szintén eléggé baloldali beállítottságú volt – bevette a maszlagot. Tulajdonképpen ebbe a sorba kapcsolódott be a Szabad Európa Rádió is, ahol szintén eléggé erõteljes balos fölény mutatkozott meg. És ezért történhetett meg az, hogy az új hazai ellenzéki emberek – akik nem voltak ilyen jól „eleresztve” családilag vagy politikai karrier szempontjából, de nagyon kemény ellenzéki tevékenységet folytattak – nemkívánatosak voltak a SZER mûsoraiban. Ennek ellensúlyozására talán sikerült egy kis szerepet játszanunk (elõször nekem Bécsben, a Bibo Press-ben, ami szinte egyszemélyes sajtóügynökség volt, majd késõbb Krassó Györgynek Londonban) a különbözõ nem szelektált hírekkel, mivel sem õ, sem én nem szelektáltunk, inkább, ahogy mostanában mondani szokás, pozitív diszkriminációt alkalmaztunk. Így elértük azt, hogy azokról is szó legyen, akikrõl korábban nem beszéltek. Mert a Le Monde-ban, a Frankfurterben vagy a Zürcherben mindig ugyanaz a három-négy név jelent meg; Kis János, Haraszti, Konrád György és így tovább, akiket mindenki ismert, de a többi, vagy száz aláíróról egy szó sem esett. Márpedig az események egyértelmûen azt igazolták, és Demszky Gábor kicsit homályos története is, hogy attól kezdve, hogy per folyt ellene, hogy a nyilvánosság tudott róla, mert errõl a Szabad Európa Rádió is beszámolt, védett lett. – Ez az a bizonyos 1972-es per, ami az egyetemen volt? jó ha figyelünk

külföldre is

– Nem, az a maoista múltjához tartozik. Ebben az 1983-as perben Demszky már a szamizdat egyik fõvállalkozójaként szerepelt, és ettõl kezdve én úgy tudom, semmi atrocitás nem érte. Annál több Nagy Jenõt, akivel indították a kiadót. – Az ABC Kiadóról van szó? – Igen, arról. Ez tehát azt igazolta számomra, hogy valójában az jelent védelmet ezeknek a szándékosan elhallgatott, a nómenklatúrához nem tartozó embereknek, ha beszélünk róluk – ellentétben a rádióban terjesztett hülyeségekkel, bocsánat a kifejezésért, hogy a nevüket sem szabad említeni, nehogy ártsunk nekik ezzel. – A magyarországi tárgyalások és ezek megjelenítése a Szabad Európa Rádióban komoly ügyek voltak, vagy ezek készítették elõ a majdani rendszerváltozást, azt, hogy ellenzékiként tegyék ismertté azokat, akik ellen ’80-ban, ’83-ban bírósági tárgyalást folytattak? – Ez részben így van, itt nevet lehetett szerezni a késõbbi karrier szempontjából. – Itt is fölfedezhetõ esetleg a kommunista elõrelátás? – Valószínûleg igen, hiszen szociológiailag tekintve mégis csak egy társaság volt, még ha voltak is viták, ideológiai eltérések. Mondjuk a ’77-es, Havelék melletti szolidarítási aláírásgyûjtésre ki sem kellett menni egy háztömbbõl, mert azok írták alá, akik a Szent István parkban laktak. Ez ennyire azonos kör volt, körülbelül harmincan voltak. A ’79-esre ez már nem érvényes, hiszen ekkor már vagy kétszázötvenen aláírták. Itt már ki kellett menni a háztömbbõl. Itt már lehetett tartani rendõri piszkálódástól. – Komoly piszkálódások voltak ezek, vagy tessék-lássék módon történtek? – Voltak komolyak. Például elégett egy autó, de verések is voltak. Volt, aki kapott verést, volt, aki nem. A prominensek közül, azt hiszem, senki sem.

– Senki nem kapott verést az „élharcosok” közül? – Senki. Volt, aki viszont annál többet, aki minden tüntetésen részt vett, és mint galvanizáló szakmunkás nem élvezett védelmet. Ezt nagyon fontosnak tartottam, és ahányszor csak lehetett mindig beszéltem róla a híradásokban, mert – ez egészen biztos – ez védelmet jelentett számára. Pákh Tibort, aki szinte egyszemélyes intézmény volt, mindig elvitték, ’56 után tizenöt évet töltött börtönben. De sok más fiatalt is rendõrkocsiban szállítottak el. – Említette Demszky Gábor, Haraszti Miklós nevét. Szóba jött még Kis János, és ide kell sorolni Mécs Imrét, Solt Ottíliát, Gadó Györgyöt. Õk rendszeresen megfordultak Münchenben is? – Igen, megfordultak. Nem feltétlenül jöttek be a rádióba, de volt, aki bejött, ahogy egyre inkább puhult a diktatúra. Gadó György rendszeres és nagyon jó tollú tudósítónak bizonyult. Néha naponta három tudósítást is küldött Budapestrõl. – De volt olyan demokratikus ellenzékhez tartozó, aki azt mondta, képtelenség, hogy õ ebben az idõben Nyugaton lett volna, hiszen útlevele sem volt. Demszky Gábor hangoztatta ezt. – Na jól van! De azért emlékszünk arra, hogy ott volt-e vagy sem. Meg tudom dicsérni például Demszky Gábort, aki a Munka Világa címû mûsoromban részben interjút adott nekem Münchenben, részben pedig Amerikából küldött tudósításokat, nagyon jókat, amiket az adásban fel is használtam, és az akkor szokásos honoráriumot kapta meg õ is, és a többiek is. – A megszólaló emberek is kaptak pénzt, akik csak beszélgetõtársként, interjúalanyokként voltak jelen? – Általában igen. Úgymond, a helyi költségek fedezésére.” Lakatos Pál

A régen meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak Ordító ellentmondások sokasága követte egymást 2005-ben, 1956. október huszonharmadikára emlékezve. Az MSZP budapesti elnöke beszédének közben egy férfit, mert azt kiáltotta a szónok felé, hogy „spion vagy”, rendõrautóba tuszkoltak. Arról a Molnár Gyuláról beszélek, aki 1999. áprilisában, amikor 1956 forradalma és szabadságharca szóba került, a magyar nemzet számára dicsõséges tizenkét nap kapcsán, egyszerûen csak 56-os eseményekrõl beszélt. Mint ahogy tette ezt nagy elõdje, a tömeggyilkos Kádár János. Molnár, a vele készült, birtokomban lévõ interjúban kifejtette abbéli reményét is, hogy Kádárt egyszer még másképpen fogják emlegetni. Majdhogy nem rehabilitációról beszélt. Az Apró unoka férje, a többszörös milliárdos Gyurcsány Ferenc, a KISZ vezérbõl lett vállalkozó, majd az MSZP miniszterelnöke 56-os mártírokra emlékezett. Pokorni Zoltán, a III/III-as ügynökapuka Fideszes alelnök fia vádolta a kommunistákat. Az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének egykori alosztályvezetõje, Aczél György alattvalója, a Fidesz jó ha figyelünk

külföldre is

Országos Választmányának elnöke Nyírbátorban arról beszélt, hogy „hatvan éve alattomos, mocskos kis háború folyik ez ellen a nép ellen”. Többszörös milliárdos család tagjaként azt is kijelentette, hogy az ország jelenlegi vezetésének az a célja, hogy „tulajdontalanná, kiszolgáltatottá tegyen bennünket (õt és a milliárdos vagyonú Kövér családot is?!), hogy könnyebb legyen uralkodni rajtunk”. A nem tudom milyen párt elnöke, Csurka István azt a Fideszt ostromolta, amely párt számára, már a 2002-es választások elsõ fordulója elõtt ígéretet tett, hogy képviselõjelöltjeit visszalépteti Orbánék javára. Szidta a gazdagokat, de a szidalmazások sorából kifelejtette a „rendszerváltozás” ideje alatt meggazdagodott Csurka családot. Arról is elfelejtett szónokolni, hogy Aczél kutyuskaként, a nagy ideológus hû alattvalójaként, már a Kádár-rezsimben volt mit a tejbe aprítania. Az alamizsna forintokból jutott a bécsi és budapesti lóversenypályák látogatására is. Az ötvenhatosokat védte 2005-ben, a forradalmárok egykori gyilkosának, a gyilkos sortüzek kiagyalójának és elrendelõjének, Marosán Györgynek unokája is.

„Magyarországnak új gazdaság, új állam, új politika kell– ezt meg az egykori MSZMP-s párttitkár fia, a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium egykori KISZ-titkára, a dúsgazdag Orbán Viktor, Fidesz elnök jelentette ki. Új gazdaság, új állam, új politika? Az õ irányításukkal? Hiába, a papír nem pironkodik, a papír mindent kibír. Magyarország „rendszerváltozás” utáni új „elitje” méltat, ítél, ítélkezik és kinyilatkoztat. Az az új elit, amely– és most már tágítsuk a kört– többek között az 1989-es ellenzéki kerekasztal révén, mint az MSZMP által különféle pártokba küldött, az egykori ügynökhálózat tagjaként vált ismertté, s emelkedett az elit „magasztos” magasságába. Az õket hûen kiszolgáló újságíró kutyuskák segedelmével. De tekintsünk akkor vissza, sorozatunk harmadik részében, ezekre a hazugságokkal teli nyolcvanas évekre. Ekkor, a kiegyensúlyozott pártbandériumok harcának következményeként kialakult egy eléggé sokszínû és központilag már nehezen vezényelhetõ újságíró gárda. A régiekbõl, természetesen. Ezek az újságírók ugyanazt az utat járták be, mint az ügynökökbõl lett 9

új politikusok. Az úgynevezett sztárújságírók ügynöki múltja is eléggé közismert lett mára már. A feladatuk eléggé egyértelmû volt, az MSZMP második-harmadik vonalába tartozók generációját, mint ellenzéki, illetve reformer politikust kellett megismertetni Hazánk lakosságával. A dolguk, látszólag könnyû volt, hiszen, pontosan a diktatúra sajátosságából kiindulva, ezeket a minidiktátorokat és múltjukat a magyar köznép egyáltalán nem ismerte. Õk egyáltalán nem kerültek, nem kerülhettek soha reflektorfénybe. Így könnyû volt róluk a hõs ellenálló képet kialakítani. Ezeket az újságírókat, a szigorúan titkos tisztekkel, tehát a tartótisztekkel egyeztetetten küldték rá a különbözõ újjá– vagy éppenséggel megalakuló pártokra. Ezek az újságírók azonban, bárhová is küldte õket az ügyosztály, a politikusokhoz hasonlóan, csak látszólag voltak egymás ellenségei, továbbra is együtt tivornyáztak. Így, a különféle pártok, különféle megbeszélésein elhangzott titkok csak percekig maradtak titokban. Az információkat, miközben a nyilvánosság elõtt köpködtek egymásra, testvérisen megosztották egymás között. Az 1989-es ellenzéki kerekasztalra már úgy készítették fel az újságírókat, hogy látszólag reálisak, tényközlõk és sokszínûek legyenek beszámolóikban. Tegyenek, írjanak és beszéljenek úgy, mintha valódi ellentétek feszülnének a kerekasztal újdonsült politikusai között. Ebben a látszólagos demokráciában, amely inkább túlburjánzó anarchia volt valójában, a kiválasztott és küldött újságírók részt vehettek a politikai pártok háttér beszélgetésein, és a politikusok, pontosan az ismertté tételük érdekében, keresték az újságírók kegyeit. Az ezekben a folyamatokban részt vevõ újságírók, a III/III-as ügyosztály általi kiválasztása, megesketése és szakmai felkészítése, kiképzése, a nyolcvanas évek közepétõl már folyamatosan zajlott. Az esküt, mint az állambiztonsági hivatal alkalmazottai tették le, ezért fizetést kaptak. Nemcsak a szigorúan titkos tisztek, hanem a döntõ mértékben a társadalmi kapcsolatok közé soroltak is, akik folyamatosan, a legális fizetésük mellett, jelentéseikért rendszeresen pénzt kaptak. Õk hivatásszerûen jelentettek a politikai rendõrségnek, amely politikai rendõrség túlhatalmat kapott a pártok megszervezése kapcsán. Az õ megrendszabályozásukra pattant ki az úgynevezett Duna-gate ügy, amely nem volt más, mint Végvári õrnagy felhasználása, arra a célra, hogy elbizonytalanítsák a politikai rendõrség teljes állományát, és ezzel egy idõben eltüntessék azokat a bizonyítékokat, amelyek egyértelmûen, hitelt érdemlõen bizonyították volna, hogy az egész „rendszerváltozást” miképpen készítették elõ Horváth István, Gáll Zoltán, Horváth József, Pallagi Ferenc vezényletével. 10

De azt tudni kell, hogy az igazi karmester az Aczél György emlõin felnevelkedett, rendkívül ügyes konspirációval dolgozó Harangozó Szilveszter vezérezredes, aki az ÁVH-s Péter Gábort is kiszolgálva, minden titkok tudója volt. Még az ÁVH-s belsõ harcokat és harcosokat is ismerte, sõt az állománytáblákat, az újságírói káder fejlesztési terveket is. A korábbi részben már említett Karasz Lajos tábornok volt még hasonló hatalmú, de õ, mint már szóltunk róla, õ a kiemelt intézményeket, a rádiót és a televíziót felügyelte. Ez azt jelenti, hogy ekkor a politika már nem az írott sajtóra helyezte a fõ hangsúlyt, hanem elsõsorban a televízióra, mert a „demokráciák” alapja, ebbõl a szempontból az, hogy az eladni kívánt arc is ismert legyen. Ennek a lehetõségét nyújtotta a képi megjelenítés. Az újságírók továbbképzése egyébként annyit jelentett, hogy a Belügyminisztérium sajtóapparátusa úgynevezett továbbképzésekre vitte a kiválasztottakat, a belügyminisztériumi üdülõkbe, újságíró klubokba. Azok a szerkesztõk például, akik a Magyar Televízió Kékfény címû mûsorában bûnügyi újságíróknak voltak álcázva, õk képezték ki, mint tartótisztek, az újságíró társadalom jelentõs részét az új, konspirációs feladatokra.. Ezek között az újságírók között ugyanúgy, mint a politikában, megtalálhatóak voltak a népi-nemzetinek, vagy az urbánusnak kiképzett tollforgatók. Ezek az emberek kerültek aztán, sztárújságíróként, rovatvezetõként, fõszerkesztõként kulcspozícióba. Az úgynevezett leleplezõ könyvek döntõ többségét õk jelentethették meg, a rádió és a televízió politikai mûsorainak szerkesztõiként, vezetõiként. Ekkor már a megyei lapoknál is megengedték, hogy a fõvároshoz hasonlóan, ott is megjelenhessenek az úgynevezett szocialista, MDF-es, kisgazda, fideszes, SZDSZ-es, s a látszólagos történelmi pártokhoz kötõdõ újságírók. Térjünk vissza azonban megint a kiindulóponthoz, az ellenzéki kerekasztalhoz, amelynek azokat a nemzeti érzéseket, az ebbõl fakadó feszültségeket kellett levezetni, amelyek, nem a sajtó, hanem a mûvészvilág, a magyar történelmi filmek elkészülte és a televízióban való bemutatása miatt feltört. Nagyon erõs volt az ennek következtében kialakult nemzeti érzés, amit a nyolcvanas évek nyugati elemzései úgy jellemeznek, hogy veszélyesen nacionalista a magyarság. Az ellenzéki kerekasztal történéseit az elején próbálták torzítás mentesen bemutatni, de néhány nap múlva ennek már nyoma sem volt a magyar sajtóban. Az élõ közvetítések elmaradtak, felvételrõl, vágottan sugározták az ott elhangzottakat, amit a hozzá nem értõ nézõ, hallgató természetesen élõ mûsornak hitt. Az itt felvett anyagokat egyébként, keresztbe-hosszába, a pártok képviselõinek

utasítása szerint vágták az újságírók. Ennek ellenére olyan dolgok kerültek archiválásra, fõleg a háttérbeszélgetések révén, a hanganyagban, mert a politikai rendõrség mindent rögzített, hallgatott, MSZMP utasításra, amelyeket még ma is titokként kezelnek. Ez a magyarázata annak, hogy az ellenzéki kerekasztal anyagát még ma sem lehet, csorbítatlanul, megismerni. Ezeken a rögzített, mélyen titkolt anyagokon az is szerepel például, hogy miképpen hozta létre a titkosszolgálat a Független Jogászfórumot, amely fórumnak csupán egyetlen feladata volt, hogy létre hozza a szintén a titkosszolgálat által összefabrikált ellenzéki kerekasztalt. Ez szigorúan titkos anyag volt, amely szerint létre hoztak egy „bagázst” az ügyvédek közül, amelynek tagjai, maguk az ügyvédek, az MSZMP Központi Bizottságának irányítása alá tartoztak, mert abban az idõben (is?) az ügyvédek közössége volt, a titkosszolgálatok által, a legfertõzöttebb. Az MSZMP tehát kiadta Kónya Imrééknek, hogy szervezzék meg a Független Jogászfórumot, hogy politikai kezdeményezésként, a jogállamiságra való áttérés érdekében hozzák létre az ellenzéki kerekasztalt. Ez kifejezetten titkosszolgálati tisztek utasítására történt így. A sajtó, szintén utasításra, részt vesz ebben a folyamatban. A jogászfórum alapítóit, tagjait, mint rendkívüli hõsöket mutatja be, a jogállamiság, a demokrácia élharcosaiként ír róluk, ezáltal azonnal ismertté is teszi õket. A megalakításban, Kónya mellett más ügyvédek is részt vesznek, Mészáros ügyvéd például, a késõbb MDF-es színekben igazságügyi miniszternek kinevezett Balsai István, az MDF, az SZDSZ teljes jogászkara. Az irányítás azonban a Kónya-Kutrucz házáspáré volt, hiszen õket könnyû volt felügyelni. Mindenkibõl lett valaki, vagy miniszter, vagy országgyûlési képviselõ, a sajtó azonban úgy beszélt róluk, mint akik a politikától teljesen függetlenek, csak a szakmával foglalkoznak, akik a politikai tisztítótûz irányába lökik a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ez történt tehát 1988. november ötödikén, célirányosan létre hoznak egy szervezetet,amelyet 1989. januárjában társadalmi szervezetté alakítottak át, s amelynek tagjait nem üldözi az akkori hatalom, hanem bemutattatja, ismertté teteti õket. Késõbb persze, a pártlisták felállításakor kiderül, hogy szó sem volt itt független szervezetrõl. Szóljunk azonban továbbra is a sajtóról, amelynek ebben az idõben az volt a feladata, hogy belsõ vitákat gerjesszen, azokat, értékükön felül, nagyítsa fel, mintha itt valami is történne. Mintha az állóvízbe kõsziklákat dobtak volna ezek a hõsök. Pedig a pocsolya megmaradt annak ami, posvány, büdös víz– és sártengernek. Persze valami azért történt, de azt a legmagasabb fokú, szintû hazaárulásnak nevezzük. Egy illegitim szervezet, jelesül jó ha figyelünk

külföldre is

az ellenzéki kerekasztal eldöntötte, hogy Hazánk a következõ évtizedekben merre is haladjon. Az ellenzéki kerekasztal és a sajtó kapcsolatát leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy mindent „megmutyiztak” egymás között, minden a fû alatt történt, miközben nyilvánosságról harsogtak. Az MDF-esek az MDF-hez beosztott újságíróknak mondták meg, hogy mi jelenjen meg, az SZDSZ-esek mindenkit irányítottak, õk Nyugatra is továbbíthatták az álhíreket, az MSZMP-sek a saját hírharangjaikat mozgatták bábuként. A dolog azonban kétirányú, hiszen ekkor nemcsak a politikusokat ismerheti meg a közvélemény, hanem a kiválasztott újságírókat is. Addig nem igen érdekelte az embereket, hogy ki az a Havas Henrik, Forró Tamás, Baló György és a többi. Ám, miközben õk ismertté tették a politikusokat, ismertté válhattak õk is. Egy idõ után az újságírók között is kialakult a kasztrendszer, amelyben a politikai rendõrség által meghatározott mértékig szervezhették a sajtónyilvánosságot. Pár hét alatt ismertséget szereztek a FIDESZ, az MDF, az SZDSZ prominenseit, az MSZMP-bõl MSZP-sé vedlett „reformereket”, akik közül, a kezdetekhez képest harminc ma is a politikai porondon van, akik ma is uralják a magyarországi közéletet. Nézzük meg, hogy milyen volt például akkor a Fidesz és a sajtó kapcsolata? Azt hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy tökéletesnek volt mondható, hiszen a Fidesz volt az SZDSZ kistestvére, hátországa. De az MDF is „fiatalított”, megalakította az Ifjúsági Demokrata Fórumot, az MSZP meg a Baloldali Ifjúsági Társaságot. Minden egyes párt tehát létrehozta a saját ifjúsági szervezetét. S amikor a Fidesz és az SZDSZ útjai külön váltak, akkor is szükség volt a pártok gyámkodása mellett mûködõ fiatalok pártszerû csoportjára. Így alakult meg a Fidesz fiókintézménye, a Fidelitas, az SZDSZ meg létre hozatta az Új Generációt. De maradjunk még az SZDSZ és a Fidesz szerelmes éveinél. Ebben az idõszakban, 1993-ban, 94 elején, az újságírók hatására, az SZDSZ-hez való kötõdésük miatt, a Fidesz népszerûsége elérte az 58 százalékot, õk voltak a parlamenten belül a forradalmárok, holott nem csináltak semmi érdemlegeset, léha életet élõ, üres fejû gyerekek voltak. Ne legyünk szívtelenek, a Kádár-rezsim sajtópalettáját felvázolva, ki ne hagyjuk a sorból a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapját, a Magyar Ifjúságot, amelynek a fõszerkesztõje az azóta már milliárdos üzletemberré lett Gubcsi Lajos volt, fõszekesztõ- helyettese pedig Pálfy G. István, itt dolgozott, többek között, Seszták Ágnes is. Ez egy nagyon nagy szerkesztõség volt, nagyságában, mondanivalójában méltó a gazdához, a KISZ-hez. A jó ha figyelünk

külföldre is

Magyar Ifjúság a szelep szerepét töltötte be. Ezzel a hetilappal szondáztatta a KISZ és az MSZMP is, hogy mit, mennyit bír még el a magyar közvélemény. A Magyar Ifjúság ellenpólusaként hozták létre, hetilapként, a Reformot, amely Pozsgayék által vezérelt, álleleplezõ újság volt, Tõke Péter fõszerkesztésével. Mai ésszel ma már szinte felfoghatatlan, heti háromszázötvenezer eladott példányszámú volt, mert elterjedt, elterjesztették róla, hogy ott aztán mindent és mindenkit lelepleznek. Ugyanekkor a Magyar Ifjúság eladott példányszáma is százötven-kétszázezer között mozgott. Ami viszont, mai eszünkkel igazán érthetetlen, a Népszabadság eladott példányszáma, naponta, hétszázezer volt. A Népszabadságtól bajos lett volna a nemzeti oldalra átküldeni újságíró figurákat, megtették ezt a Magyar Ifjúságnál dolgozókkal. Ugyanúgy küldték át õket a nemzeti szín irányába, mint ahogy a KISZ akkori prominenseit. Csányi Sándort, Csepi Lajost például, akik országos KISZ vezérek voltak, a nemzeti oldalon szerepeltették. A Magyar Ifjúság munkatársai akkor még ismeretlenek, jellegtelenek voltak, ezért küldözgethették õket. Balót már nem lehetett, õ már igencsak ismert volt nézeteirõl. Belõle nehéz lett volna nemzeti újságírót fabrikálni. Érdekes viszont megfigyelni, hogy aki bandatag lesz például a Fidesznél, a legmegátalkodottabb „liberális”, a Fidesz váltásával az oda csapódott újságíró is eszmét vált, rögtön nemzeti lesz belõle. Bayer Zsolt például, a liberális Fidesz idején a Népszabadságnál dolgozik (azt mondja, valamibõl élnie kellett), együtt bandázik a Fidesszel, ezért lehet a Népszabadság fõmunkatársa, a váltáskor azonban õ is vált. Úgy, mint más a fehérnemûjét, úgy cserél õ is eszmét, s lesz nemzeti. Torkos Matildot elõször a Magyar Hírlaphoz küldik, az SZDSZ embereként, ám a Fidesz õt is magával viszi a nemzeti oldalra. Bencsik András szintén a Népszabadságnál

van, többen bizonyítják, hogy a pártrovatot szerkeszti, aztán lesz belõle Pesti Hírlapos, KDNP-s, MDF-es, Fideszes (most már hazaárulózza Orbán Viktort). Õ a legérdekesebb figura, mert õ majdnem mindenhol megtalálható volt, nagy vargabetûket írt le munkássága során, s kötött ki végül a Fidesznél. A váltások mindig akkor következnek be, amikor a szabadkõmûvesek úgy döntenek, a Fidesznek a nemzeti oldalon a helye. Kerüljön azonban bármelyik oldalra egy párt vagy a vele együtt élõ újságíró, a háttérben még az ellenségnek kikiáltottal is együtt cserél információt, ahogy már írtam, együtt mutyizik. Együtt isznak jelenleg is, mind a mai napig nem ellenfelei egymásnak. Megint csak a példa kedvéért, az Élet és Irodalomból Kovács Zoltán és Bayer Zsolt, a nemzeti oldalról, csak a külvilágnak játsszák a haragszom rádot. Úgy csináltak õk karriert, hogy látszólag vitatkoztak egymással, de a két barát egymás alá adta a lovat. A témákat– és itt már megint tágítsuk a kört– egymásnak hajigálják föl, a háttérben egyeztetetten. Így kell ezt ér11

teni a politikai pártoknál is, hiszen kijelenthetõ, hogy például a Fidesz és az MSZP között is, a mélyben, baráti a kapcsolat. A többi az üres fecsegés. Szóljunk pár szót még Lovas Istvánról is. Az MDF, a kezdetekkor már idegenkedett tõle, nem szerette õt, mert eléggé rejtélyes az õ külföldre kerülése, az amerikai családi életérõl is különféle hírek szálingóztak. Radikális kisgazdaként, kereszténydemokrataként, MDF-esként mutatkozott meg, miután haza tért a Szabad Európa Rádiótól, ahol öt évet töltött el, névtelenségben, s amely „mûhelyt”, az amerikai titkosszolgálaton kívül a szabadkõmûvesek is irányították. Mint politikai üldözött érkezett haza, s ennek ellenére-Kõrösi Imrére hivatkozom, aki fültanúja volt a most következõknek – Antall miniszterelnök azt mondta róla, könnyebb lenne azokat a szervezeteket összeszámolni, amelyeknek õ nem dolgozott. Az ilyen típusú mondatoknak Kulinék is fültanúi voltak, az MDF liberálisai kifejezetten utálták õt. Akik közül viszont most többen kifejezetten barátkoznak vele, a kezdetekkor Bencsik sem igen váltott szót vele, sõt Orbán Viktor és Makovecz Imre sem. Az újságírók, a példák is bizonyítják, szinte prostituáltként viselkednek, hogy minél több gazdasági és egyéb elõnyökhöz juthassanak, az információk felhasználásával vagy éppenséggel elhallgatásával. Sokat gondolkodtam rajta, ismerve az újságírói mentalitást, hogy az ellenzéki kerekasztal tevékenységét végig figyelõ újságírók is bizonyára rendelkeznek saját archív anyagokkal, azokat azonban sehol sem tudná, még ha akarná sem, megjelentetni. Ha pedig mégis megtenné, ugorna a karrier, a gazdagság. De egyébként nincs ma Magyarországon olyan sajtótermék, amely az ellenzéki kerekasztal anyagával merne foglalkozni, egyik oldalon sem. Tudniillik, az az 1989-es tárgyalás a kocsmai osztozkodás szintjét is alig üti meg. Osztozkodás az MSZMP, a mai MSZP, meg az általuk kijelölt hiénák között. Az olyan mérvû nemzetárulás, amit talán majd valamikor, húsz-harminc év múlva lehet csak elõhozni. A szereplõk ugyanis élnek és erejük teljében vannak. Ez ugyanúgy értendõ a politikusokra, mint az újságírókra. Avar János, Hadú János, Kondor Katalin, Sándor István, Havas Henrik, Forró Tamás, Baló György és a többi fel nem soroltak, minden titkok tudói, de megvan kötve kezük és lábuk is, mert bármit is elõ akarnának hozni, megálljt parancsolnának nekik. Nehezen írhatnák le például azt, hogy

12

az ellenzéki kerekasztal résztvevõi, fõleg az elsõ idõkben, bizony elvtársazták egymást. Mindenki mindenkit elvtársnak szólított. Ami persze nem lehetett véletlen, hiszen például az MDF-esek kétharmada MSZMP párttag volt. Ugyanígy volt ez az SZDSZ-nél is, sõt ez utóbbiak inkább maoisták, ultrabalosok voltak. Az egymás között megszólításkor is az elvtárs szó dívott. Ez az ellentét, ami most látszólagosan mutatkozik, visszagondolva az 1989-es esztendõre, látható, hogy az ellenzéki kerekasztal egy olcsó zsibvásár volt. Fõ jellemzõje az adok és a kapok. Az ellenzéki kerekasztal kijelölt vezetõinek kisebbségi érzésük volt a Pozsgay félékkel szemben, hozzájuk képest informálatlanok voltak, senkik sem voltak kenyéradó gazdáikhoz, az MSZMP-sekhez képest. Rosszul is mérték fel az erõviszonyokat, azt hitték, hogy az MSZMP-vel szemben semmi esélyük nem lesz a választásokon. Akkor még nem tudták, hogy már máshol régen eldöntötték, hogy az MSZMP-t fölszámolják, munkásõröstõl, mindenestõl. Ezt a legvégén tudták meg, az ellenzéki kerekasztal résztvevõi is. Aczél Györgyék közölték velük, hogy az MSZMP-t szét kell zavarni, erõszakszervezeteivel együtt. De ezt úgy kell csinálni, olyan hatalmas robajjal, tudatták velük, mintha ott dõlne el az MSZMP sorsa. Közben pedig, szintén Aczélék, megegyeznek a sajtóról, a bíróságokról, megegyeznek mindenrõl. Arról is, hogy ellophatják 56-ot, s arról is, hogy a reformkommunisták kezébe adják át a hatalmat. Persze nem az MSZMP-és reformkommunistákra, hanem az MDF-es, a szakszervezetis, a kisgazda ügynök reformkommunistákra, s a többiekre gondoltak. Tehát az MSZMP mindent lejátszik saját magával, amit legalizál az országgyûlési képviselõ választásokkal, azzal a kikötéssel, hogy nem lesz elszámoltatás, nem lesz börtönbüntetés. Ekkor kezdte el a sajtó sulykolni, hogy nem lesz jó, ha ezek az újak gyõznek, mert nem szakemberek, nem értenek hozzá. Azzal mentik át a párt– és tanácsi apparátust, hogy õk a szakértõk. Ez egy óriási csapda, hiszen egy forradalmat, vagy annak látszó folyamatot, úgy vezényelek le, hogy az apparátus egyébként maradjon a helyén. A sajtó, ezt a folyamatot, az ötletgazdák szempontjából, kitûnõen vezényelte le, amiért meg is kapta a jutalmát. A vidéki napilapokat, amelyek együttes értéke, akkori áron számolva, kétmilliárd-háromszázmillió forint volt, húszmillió forintért privatizálta az AxelSpringer, úgy, hogy minden vezetõ maradhatott a helyén. De , egy-egy újság vezérkara, miközben beosztását megtarthatta, részt vehe-

tett az országos napilapok privatizációjában is. Az ellenzéki kerekasztal mindent tudó újságírói, hallgatásukért fejében, a nyolcvanas évek végén, több pénzt kerestek, mint a bankárok. Tízszer annyi volt egy vezetõ újságíró jövedelme, mint egy parlamenti képviselõjé. A parlamentben vitáztak is errõl a képviselõk, a kilencvenes évek elején, hogy mennyire túlfizetett az újságíró hiéna társaság. A nagy mogulok jelenleg is mozgatják a szálakat. Vitray Tamásra, Horváth Ádámra, Horvát Jánosra gondolok. Vitray csapata uralkodik ma a sport újságírásban, a kereskedelmi rádiókban, televíziókban. Gundel Takácstól, Héder Barnán át, Palik Lászlóig, gazdasági erõvé váltak. A bankároknak meg politikai ambíciói vannak, ezért hoz létre a Postabank sajtóbirodalmat, s VIP hitelekkel édesgeti magához a neki kedves hírlapírókat, riportereket. A szenny került a felszínre az újságírásban, mint ahogy a politikában is. Ez a sajtó az egekbe emel egy nem létezõ ellenzéki kerekasztalt, amelynek a tevékenysége egyenlõ a nullával. Az viszont tény, hogy az MDF kormányzása idején, nem volt igazi nemzeti újságírói társadalom, aki meg megpróbálkozott ezzel, azt eltaposták. Csak kijelölt és küldött nemzeti újságírók voltak, s azok is maradtak a mai napig. Hogy mennyire behatároltak voltak a lehetõségek, arra is akad példa. A rendkívül közkedvelt Magyar Fórum akár százhúszezer példányban is elfogyott volna megindulásakor, de csak harmincezer példányban nyomtatták ki. És Csurkáék nem kiabáltak. Eleve be van kódolva a folyamatokba, hogy az elsõ csapat, amely átadja a kommunistáknak a hatalmat, a vagyont, a sajtót, az az MDF. Ezzel az MDF sírját is megássák azzal, hogy azt a csapatot, az idõk folyamán el is kell tüntetni. 1989-ben különbözõ áldokomentumokat írtak alá. A sajtóval kapcsolatosan azonban az ellenzéki kerekasztalnál sem tudtak, még látszólagosan sem, megegyezni, mert az végig totális cionista irányítás alatt állt. A liberalizmus ugyanis egyenlõ a cionizmus kiszolgálásával. Ez volt az egyik legsúlyosabb következménye az egész magyar „rendszerváltozásnak”. Az igazi dolgok az ellenzéki kerekasztal léha politikusainál csak látszólag dõltek el. 1989 nyarára Magyarországot már rég eladták az Aczél György féle szabadkõmûvesek. Nagy hangzavar közepette szerezték meg a hatalmat saját maguknak, s a szabadkõmûves klientúrának. Lakatos Pál

jó ha figyelünk

külföldre is

A Vasárnapi Újság színe és visszája Gyurcsány Ferenc megint arcul csapja 1956 hõseit, a már meghaltak szellemét nevetségessé, forradalmunk és szabadságharcunk dicsõségét gúny tárgyává teszi. Az MSZP miniszterelnöke, a Rákosit és Kádárt vazallusként kiszolgáló Apró Antal unokájának férje, november negyedikén, a szabadságharc vérbefojtásának napján riporterként „jeleskedik” az egyik kereskedelmi rádióban. S lesznek vendégei is, akik gondolkodás nélkül fogadták el a KISZ egykori vezérének meghívását, beszélgetõtársnak. Feleségének nagyapja – és ezért nemzetet megalázó ez a bohóckodás – 1956. november negyedikén, hajnali négy óra tájban, orosz lánctalpason érkezett az új életet kezdeni akaró Budapestre. S az azt követõ hónapokban, a gyilkos Kádár mellett állva, maga is a forradalmárok gyilkosává lett.

Apró Antal

2005. november negyedikén, Apró Antal emlékének ajánlva ezt a botcsinálta riporterkedést, nyugodt szívvel, felemelt fejjel ül majd a mikrofon elé. Gondolatban magasra emelvén az általunk gyûlölt vörös zászlót, magában az internacionálét dúdolgatva, sárba tapossa 1956 jelképét a lyukas nemzeti lobogót. S mindezt a Klubrádió és az ötletgazda Orosz József közremûködésével teheti meg. Gyurcsány nyilván úgy járt, mint Apró Antal, gyilkolásban is méltó társa, Marosán György, aki, amikor 1956. õszén, a Gödöllõ környéki meszesgödrök egyikében megtalálták az általuk kivégeztetett Rajk László szétmart holttestét, mivel vezetõtársai külföldön voltak, rendelkezett az újra temetés idõpontjáról. Október hatodika még üres volt a naptárában, ezért ezt a napot jelölte meg a végtisztesség megadására. Hogy ez a Vértanúk Napja, az, a saját elmondása szerint, eszébe sem jutott. Nyilván, Gyurcsánynak is november negyedike volt az egyetlen elfogadható nap, hogy ripacskodásával, gúnyt ûzzön belõlünk. Én, a pápai gyerek, a vörös milliárdos, még ezt is megtehetem. Mindenkit szembe köphetek, ha úri-elvtársi kedvem úgy diktálja. S ehhez a cirkuszi mutatványhoz méltó asszisztenciára lelt a magyarországi sajtóban. Abban a sajtóban, amely egyébként is részt vesz, segédkezik a tolvajlásban. Abban, hogy 1956-ot is ellopják tõlünk az egykori gyilkosok és örököseik. A sajtó kollaborálása egyéként nem most kezdõdött. Ennek bizonyítására ugorjunk vissza az idõben a múlt század nyolcvanas éveinek közepére. A „nagy” Szovjetunióban ekkor már Gorbacsov kezében a gyeplõ, aki tevékenységének elsõ évében már átértékelte a szovjet politikusok tevékenységét, addig ismert életrajzát. Ennek hatására, Magyarországon is döntés született, hogy át kell értékelni a

történelmünket. Ennek az elképzelésnek abban az idõben az volt az alapja, hogy a hóhér Kádár János, a sajtó hathatós közremûködésének következtében, szeretett vezérként élt a köztudatban. A Nyugat is a kegyeit kereste, még az ENSZ-ben is, a Vatikánban pedig bárkivel, még a pápával is, bármikor találkozhatott. Mint elismert politikus, még azt is megtehette, hogy a Nyugat, köztük az Amerikai Egyesült Államok kegyeltjét, Ceausescut is levegõnek tekinthette. Nem állt vele szóba, a vele való találkozót is visszautasíthatta, a magyar érdekek megsértése miatt. Ebben az összetett helyzetben kell átértékelni a hazai politikát, a szeretett népvezér akarata ellenére. És itt megkerülhetetlen volt az addig ellenforradalomként kezelt, a sajtóban is így tálalt, elemzett 1956 újra értékelése. Közvetlen környezete többször megpróbálta a vaskalapos Kádárt meggyõzni arról, hogy bizonyos szempontból álljon az újra értékelés élére, de õ erre egyáltalán nem mutatott hajlandóságot. Sõt, hogy erejét mutassa, ekkor, az õ ellenforradalmi szellemét igazolandó, több ilyen tartalmú könyvet is megíratott. Ekkor született meg Berecz János hírhedett „mûve” is, az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel”, amelyet, az egykori szintén pártvezér, ortodox kommunista -mára természetesen õ is milliárdos– (a cionista országáruló, Hazánkat kölcsönök felvételébe kergetõ Fekete János és a sajtó egykori és mai mindenható ura, Lakatos Ernõ hûséges barátja, elvtársa), még ma is büszkén vállal.

Berecz János jó ha figyelünk

külföldre is

13

Ezek az alkotások, hogy Gyurkó László ez irányú tevékenységét ki ne hagyjuk, ekkor még dicsõítik a szocializmust, de a mélyben már megjelenik a gorbacsovi glasznoszty (nyíltság) szelleme, amely elõször egy tudományosnak álcázott történelmi áttekintést indít el. Ekkor még senki nem mondja meg, nem jelenti ki, hogy hová akarnak eljutni ezzel a tevékenységgel, de azt már tudják, hogy valamilyen módon le kell vezetni azt az erõs nemzeti, nacionalista érzést, amely egyre erõsebben jelentkezik. Ez elsõsorban a sporteseményeknél érhetõ igazán tetten, a zászlóerdõs nemzeti trikolorral. A magyar társadalom a nyolcvanas évekre, annak ellenére, hogy a szocializmust építi, KözépEurópa kimagaslóan legerõsebb nemzeti érzésû, összetartó közössége. Ekkor ijedt meg a szabadkõmûvesség és kezdte mozgósítani teljes hadosztályát, Soros Györgytõl kezdve, a Habsburgok aktivizálásán át, Sarlósig, hogy ezt a folyamatot állítsák le, legyenek a szelep, a gõzt vezessék le a rádión és a televízión keresztül. (Az írott sajtó ekkor még háttérbe szorult.) Kijelölik azokat a mûsorokat, azokat a megbízható szerkesztõket, amelyek és akik a pártirányítást elfogadva, folyamatosan elemzõ mûsorokat készítenek, amelyek, a politika által megengedett mélységig, már társadalomkritikával is megjelennek a televízióban. Ide soroljuk az akkor hetente képernyõre kerülõ Reflektor Magazint és az Ablakot. De, talán nem is véletlenül, a legnagyobb hatást egy kifejezetten politikai és kommunista ötlettõl vezérelten elindított rádiós mûsor váltja ki, az 1997-tõl hallható Vasárnapi Újság. Ennek a mûsornak alapító fõszerkesztõje az a Gyõri Béla, aki munkásõr, s a rádió

Gyõri Béla 14

egyik pártalapszervezetének titkára volt, de ezt megelõzõen a Krónika címû hírmûsor rovatvezetõjeként még azt is kijelentette, hogy a Krónikában az õ szeretett pártját, a Magyar Szocialista Munkáspártot tilos bíráló szavakkal illetni. Ennek a mûsornak, a pártközpont ötletgazdái és engedélyezõi szintén a szelep szerepét szánták, s nem Gyõrin, meg az állandóan szót kapó Csurkán múlott, hogy késõbb ez a mûsor, igazi tényfeltáró heti folyamattá vált. Csurka ügynöki beszervezése azóta ismertté vált, de Gyõri Béla is szerepel a Political Capital által nyilvánosságra hozott ügynöki listán. A nemzeti gondolkodású Gyõrire jellemzõ, hogy mikor a listát meglátta, s a rajta szereplõ más újságírók neveit is, kijelentette, büszke arra, hogy ilyen díszes társaságban szerepelhet. A nyolcvanas évek végén egyébként, amikor Falurádiósként, az akkor már hivatalosan is mûködõ mezõgazdasági magángazdaságok sokaságát mutattam be, a hivatalos ellenkezések ellenére is, az egyik kolléganõm, aki ma is a Magyar Rádió egyik vezetõjeként ismert, gúnyos nevetések közepette mondta, miért vagy olyan hülye, hogy fejjel mész a falnak. Róla illik még azt is tudni, hogy a Magyar Rádió egyik szakszervezeti vezetõjeként, a rádió legmagasabb politikai csúcsszervezetének, az MSZMP pártbizottságának is tagja volt, s édesapja 1956-os múltjáról 1990-ig hallgatott. Utána azonban már õ is rehabilitálta forradalmár apját. A pártbizottságok egyébként mindenhol, így a rádióban is, a bennfentesség letéteményesei voltak. De térjünk vissza az MSZMP által alapított rádiós mûsorhoz, a Vasárnapi Újsághoz, amely 1956 és közelmúltunk eseményeit boncolgató tevékenységével felgyorsítja a folyamatokat a nyolcvanas évek végén. Annak ellenére, hogy sok esetben túl tesz még a Szabad Európa Rádió harsány liberalizmusán is. Azt is tudni kell persze, hogy a Vasárnapi Újságnál beosztott újságíróként szereplõk is, szinte mindannyian foghatók voltak. Nem véletlenül járhattak a kivételezettek rendszeresen Nyugatra, sõt az óceánon túlra is, ahol részegeskedésükkel (a példa konkrét, a helyszín és a szereplõk ismertek) egyáltalán nem öregbítették a magyarság jó hírét. Azt se gondolja senki, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élõ Teller Edét, Zeley László, véletlenül szólíthatta meg a Vasárnapi Újságban. Tulajdonképpen a Vasárnapi Újság egy olyan közeget szólít meg, ahol erõs a nemzeti érzés. Minden egyes olyan múltbéli esemény, amelyrõl korábban csak suttoghattak, vagy vélhették, hogy az nem úgy történt, a párt által szelektálva ugyan, de egyes elemei ebben a mûsorban megjelenhettek. S azt tudni kell, ma már hajlamosak vagyunk elfeledkezni errõl, akkor még úgy vélekedtek az emberek, hogy ha valami a rádióban elhangzott, a televízióban látható volt, az újságok

megírták, az csak igaz lehet. Mert a bennünket tájékoztatók csak igazat mondhatnak. Ezzel aztán sokan visszaéltek, politikusok és újságírók egyaránt. A Vasárnapi Újság egyébként az MSZMP Politikai Bizottsága két tagjától, az õket pártutasításra szemmel tartó Pozsgay Imrétõl és Szabó Istvántól merítette az erejét. Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag termelõszövetkezet elnöke volt abban az idõben, aki a bábolnai Burgert Róberttel volt örökös versengésben, politikailag és gazdaságilag is, egyben a látszólagos mezõgazdasági érdekvédelmi szervezetnek, a Termelõszövetkezetek Országos Tanácsának is elnöke volt. Nagy ember volt, és most nemcsak legalább 120 kilójára, hanem politikai erejére is gondolok. Az MSZMP Politikai Bizottsága, Kádár meggyöngülése után úgy döntött, hogy befolyásos parasztpolitikusra szükségük van. Rossz az, mondták, hogy a politikai bizottságnak nincs olyan erõs tagja, mint amilyen az ortodox kommunista Fehér Lajos volt korábban, aki miniszterelnök-helyettesként korlátlanul tudta érvényesíteni a magyar mezõgazdaság érdekeit. Döntöttek tehát, hogy a nagy arcok között kell lenni egy vidékrõl jött parasztembernek is. Õ volt Szabó István. Pozsgay Imrét meg kifejezetten erre a célra találták ki, mert nyilvánosság elõtti szereplései kimondottan jelezték, hogy mindenképpen ország elsõ akar lenni. Ezért a sajtó egy részét odaadták neki, emellett megbízták, bábáskodjék az „ellenzéki” mozgalmak fölött. Ezért is mondhatjuk, hogy a Vasárnapi Újság „bátorságát” az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre és Szabó István garantálták. Ezt a szerepet késõbb az ujjá alakult, nemzetinek mondott pártok vették át, egészen az én színre lépésemig. Amikor a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje lettem, minden beavatkozási kísérletet visszautasítottam, egyben magamra zúdítva a liberális és az úgynevezett nemzeti pártok vezetõinek haragját. Innentõl kezdve már csak az volt a kérdés, a politikai és a sajtótámadások össztüzében meddig maradhatok posztomon. De térjünk vissza megint a kezdetekhez. Hogy a nemzeti gondolatokat kordában lehessen tartani, kiváltképpen az induláskor, a Vasárnapi Újság szerkesztõi, mûsorvezetõi közé delegálták a 168 Óra kifejezetten liberális gondolkodású munkatársait. Gyõrffy Miklós, Simkó János, Szénási Sándor és a többi vad liberális, mûsorvezetõje, szerkesztõje lett a Vasárnapi Újságnak is. Ugyanez azonban nem mondható el viszont, a Vasárnapi Újság egy-két kijelöltje, például Gyõri Béla és Rapcsányi László le-

jó ha figyelünk

külföldre is

hetett jelen csupán a 168 Óránál. Ekkor– hallgatottságot tekintve – a két mûsor azonos szinten volt, az ellentét is csak látszólagos volt a két mûhely tagjai között. A zsivaj, mint a pártoknál, csak a külvilágnak szólt. Ahogy a politikában kezdték sulykolni, hogy vannak liberális-urbánus és nép-nemzeti pártok, ugyanezt a gúnyát próbálták ráhúzni a Vasárnapi Újságra és a 168 Órára is. Miközben – mondom –, külön díjazás ellenében, egymás mûsorainak állandó közremûködõi voltak. Érdekes adat, ami a politikai állapot tükrözése is volt egyben, hogy a 168 Óra elsõsorban Budapesten volt népszerû, a Vasárnapi Újságot pedig a vidék Magyarországa hallgatta. Az, hogy a két látszólag ellentétes újságírói tábor ilyen mértékben összedolgozik, azért történhetett meg, mert a nyolcvanas évek végén a politikában még semmi sem dõlt el, a rádió vezéregyéniségeit mindkét típusú mûsorban futtatni kellett, tágabb teret biztosítva a liberális szemléletû munkatársaknak. A Vasárnapi Újság mûsorait, pontosan a már említett két mentor közremûködésével, hétfõként, keddenként, az MSZMP Politikai Bizottsága is értékelte. Az értékelés hatása érezhetõ volt a következõ hét mûsorán is, hiszen a politikai bizottságban azt is megmondták, egy-egy téma esetében, hogy innen már nem kellene tovább menni, most már vissza kellene fogni a nemzeti érzések túlzott hangoztatását, ezen meg ezen a területen pedig még lehet srófolni valamennyit. Ami azonban az igazi drámát jelentette, a politikai irányítás hatására, Kádár hatalmának gyöngülésével, vagyis a hatalma elvesztése után egyre nagyobb igény mutatkozott a politika részérõl, hogy 1956-ot, a forradalom és szabadságharc történéseit (ami persze még ellenforradalomként szerepelt a hivatalos szóhasználatban), kezdjék el a mûsorban boncolgatni. Tehát ez a bátorság sem a civil kurázsiból fakadt, hanem a politikai döntéshozók mûve volt. Ez a döntés az akkori magyar politikai életet oly mértékben megkavarta, áttekinthetetlenné tette, hogy ekkor senki nem tudta még felmérni ennek következményét. Egyszer csak, külsõ jelekbõl lehet érezni, eldõlt a két mûsor sorsa. Eldõlt, hogy az egyik, a Vasárnapi Újság megy tovább a nemzeti úton, a 168 Óra meg viszi tovább a liberális eszméket. S ez a látható jel a kívül álló számára apróság volt. Még a kötelezõ nagy összeborulás, és a politika vezényelte szemfényvesztés idején, a két mûsor vezérkara rendszeresen együtt jelent meg mindenhol. Együtt ittak a Múzeum Kávéházban, együtt ebédeltek nap, mint nap, majd a láthatatlan karmester beintésére, hirtelen elhidegültek egymástól. Volt barátság, nincs barátság. Az önállóan mûködõ sajtóban ilyen egyszerû ez. jó ha figyelünk

külföldre is

A liberális csapat folytatta útját az anyagi javak megszerzése irányába, az úgynevezett keresztény gárdának azonban ezt nem engedte meg a politika, annyira már nem bízott bennük. Érdemes megemlíteni, hogy bár a Vasárnapi Újság, mûsoridõt tekintve, hosszabb idõtartamú volt, mégis az adáspercekre lebontott költségvetés a 168 Óra fölényét mutatta ki. Kis öngúnnyal mondható az is, hogy az éhenkórászok megmaradtak a Vasárnapi Újságnál, míg a másik csapat kifejezetten kemény anyagi lehetõségekhez is jutott. Ez belsõ féltékenységgé is vált, hiszen az egyik csapatnak két kézzel tömték tele pénzzel a zsebét, a másiknak viszont csak módjával juttattak az apanázsból. Ezen aztán akár össze is lehet veszni. Vegyünk egy konkrét példát, a 168 Óra életébõl. Ez az az idõszak, amikor a liberális szerkesztõgárda, megjelenteti, megjelentetheti a mûsor írásos változatát is hetilap formájában néhány, az adásban el nem hangzott jegyzet, riport és interjú kiegészítéssel, olvasói levelekkel, 168 Óra néven. A rádió szobáiban szerkesztik a mûsort, a riportok többsége a rádió eszközeivel készült, a rádió fizeti a fûtés-, a telefon-, a víz-, a villanyszámlát, a hetilapot a rádiós 168 Órában hirdetik rendszeresen. A rádió fizet szinte minden költséget, miközben a 168 Óra rádiómûsor fõszerkesztõje, egyben a hetilap fõszerkesztõje is, s eközben még a rádiómûsor neve is gazdát cserél. Senki nem védte az évek óta népszerû rádiómûsor nevét, egy idõ után már kizárólag azt csak a magánvállalkozásként megjelenõ hetilap használta, a rádiómûsor meg szó nélkül nevet váltott. Így lett a rádiós 168 Órából Tizenhat Óra (merthogy délután tizenhat órakor jelentkezik). Magyarán mondva, privatizálták, Kft-sítették a Magyar Rádió egyik leghallgatottabb mûsorát, a nevét is elvéve. Ami a 168 Órával megtörtént, az ugyanaz, mint amikor az üzemi gazdasági munkaközösségekbõl kivitték a jövedelmet, a költség pedig az állami tulajdonú cégnél maradt. Tulajdonképpen semmi mást nem tettek az ötlet kiagyalói, kivitelezõi és engedélyezõi, mint egy vállalati gazdasági munkaközösséget, amely konstrukcióban az állam infrastruktúrát ad, a javadalmat meg zsebre vágja az a szerkesztõ gárda, amely felhasználja az állami anyagot (esetünkben a riportokat, interjúkat, sõt még a papírt is, mindent). Tehát az egész hetilap a rádió szellemi termékére épül. Azaz, állami eszközök és állami szellemi termék, állami infrastruktúra igénybe vétele, magánosított jövedelem mellett. Folyamatosan vita zajlott arról, hogy miért nem engedik ezt meg a Vasárnapi Újságnak is. Tudniillik, ha a Vasárnapi Újságból ugyanígy, a rádión belül szerkesztett újság lett volna, akkor szellemi és anyagi értelemben is sokkal nagyobb hatású lett volna,

mint a 168 Óra. Az említett rádiómûsor hetilapban való megjelenése, a korábban ismertetett gazdasági feltételek közepette, sok százmillió forint állami pénzt juttatott, akkori áron számolva, magánzsebekbe. A pénz és a „svindli” után térjünk vissza ismét a Vasárnapi Újsághoz, s azon belül is ahhoz a kérdéshez, hogy a mûsoron belül, hogy lopják el a forradalmat a nemzettõl, a pesti srácoktól. A válasz az álleleplezésekben, áligazságokban van. Abban, hogy kilencven százalékban elmondom az igazat, a többi tíz százalékot meg hozzá hazudom, vagy elhallgatom. A sok igazságban elrejtem a döntõ hazugságokat, és mivel a hallgató az igazságokra figyel automatikusan, azért lelkesedik, de a hazugságot is adagolom közben, ami a fejekben szintén megmarad. Amikor például elmondom, hogy az ellenforradalomból a nyilvánosság elõtt Pozsgay Imre mondatai által lett népfölkelés, de arról már hallgatok, hogy mindezt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Krucskov engedélyezte, aki abban az idõben a KGB vezetõje is volt. Igaz, a példa annyiban sántít, bár a módszer így is érthetõvé válik, hogy ez a bejelentés a 168 Órában hangzott el. S minõ véletlen, ezt az interjút is a bevezetõben Gyurcsánnyal már hírbe hozott Orosz József készítette. S erre a nagyon fontos körülményre nem kérdezett rá. Vagy talán nem is kérdezhetett, mert nem volt rá engedélye. De azért az elgondolkodtató, hogy ennek az interjúnak az elkészítésével, az akkori politikai hatalmasságok miért õt bízták meg. Csak nem azért, amit már többször is leírtunk a Magyar Világban, hogy Orosz Józsefnek is igen erõs szolgálati kötõdései vannak. Pozsgayból persze hõst kreál a Vasárnapi Újság is (a lényeges kérdéseket itt is tabuként kezelik), pedig semmi más nem történt, minthogy a kinyilatkoztatással kifejezetten politikai akaratot hajtottak végre. Ez már persze Kádár gyenge korszakában hangzik el, amihez tegyük még hozzá azt is, ami a legfontosabb, hogy a bejelentéssel kapcsolatban nem a hõsöket szólaltatják meg, hanem a „reformkommunistákat”. Az elátkozott rendszerváltozáskor egyetlen író, filmrendezõ, forgatókönyv író fiókjából sem bukkant elõ semmiféle alkotás, amely elbújva szunnyadt volna, feltámadására várva az ’56-os hõsöket bemutatván. Mészáros Márta is a reformkommunista Nagy Imrérõl készített játékfilmet, ahelyett, hogy a még élõ Pongrátz Gergelytõl adatokat gyûjtvén a Pesti srácok élettörténetét, Hazát mentõ harcát mutatta volna be. Nagy Imréék újratemetésekor a forradalmat, a forradalmárokat a névtelen, üres koporsóban temetik el, és hõst fabrikálnak azokból, akik a forradalom ellen voltak végig, csak kényszerûségbõl tették azt, amit tettek. Nagy Imrét emelik hõssé, aki beszédével tulajdonképpen lefegyverezte az ellenállást, s 15

akit Kádár szerelemféltésbõl öletett meg. Errõl is írtunk már, arról, hogy amikor Péter Gáborék, Nagy Imre közremûködésével börtönbe csukták Kádárt, Nagy elmélyült kapcsolatot ápolt Kádár feleségével. Ebben az egészben, a forradalmárok és a „reformkommunisták” megítélésében az a szörnyû, hogy mindezt kimondani, tizenhat év után is sokkal nagyobb eretnekségnek tûnik, mint amit Pozsgay tett 1989-es bejelentésekor. Hiszen mára már kialakították azt a képet, hogy a forradalom hõsei csak és kizárólag a „reformkommunisták” voltak, s a végére már annyira leegyszerûsítik a történteket, hogy kijelentik, a forradalomban nem is vett részt a nép, csak volt ott néhány hõs. Azt mondják, teljesen érdemtelenül, hogy Bibó a hõs, vagy az a Maléter Pál, aki egyszer sem lövetett az oroszokra, sõt a Corvin-közi pesti srácok ellen fordította az ágyúcsövet. És lövetett rájuk. Egyetlen valóságos ötvenhatos hõst nem szólítanak meg, és egyetlen egyet sem rehabilitálnak, mind a mai napig. Ezt csak a sajtó kifejezett, tevõleges részvételével tehették meg. Nem volt elég politikai akarat a hatalomra került SZDSZ-es, ÁVH-s kompániában erre. Még az akkor a legnagyobb ellenzéki pártnak mondott MDF is statisztaként, rendezõként vett részt csupán az 1989. június 16-i újratemetésen, elfogadva a kommunisták mesterkedéseit. Emlékezzünk vissza, milyen módon készítette elõ a liberális sajtó ezt a napot. Egyetlen igazi forradalmár ott, akkor nem szólalt meg, csupán Rácz Sándor, akit azonban az idõ tájt az SZDSZ alapító tagjaként tiszteltünk. Az õ felkérése is kifejezetten mesterkedés volt és nem a múltjának szólt. Arra számítottak, úgy tervezték, hogy Rácz Sándor eladható figura a vidék számára. De még egyszer kérdem, kik beszéltek ott? Csak és kizárólag kommunisták, valamint az a Fidesz, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága hozott létre, mint reform-KISZ-t. Életkoruk miatt velük mondatták ki, hogy ruszkik haza! Akkor, amikor már réges-rég eldöntötte a világpolitika, hogy haza mennek. És a téren kimondott szavakat is cenzúrázzák elõbb a kommunisták.

Látható tehát, hogy milyen mélyen gyökerezik a torzítás, a történelemhamisítás. Hosszú évtizedeknek kell még elmúlni, hogy ezt a fejekben rögzített, tényként kezelt hazugságot, egyszer majd valaki kitörli onnan. Micsoda álságos dolog, hogy az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplésére az összes párt Bush amerikai elnököt akarja meghívni. Annak az országnak a vezetõjét, amely világhatalom beleegyezésével az ötvenhatos forradalmunkat galád módon leverették a ruszkikkal. Az amerikai fegyveresek titkos kompromisszuma akadályozta meg a magyar szabadságot. A forradalom eltiprójának képviselõjét akarják meghívni Magyarországra? A sajtó ezt készíti elõ. Orbánt, Kondort és társait bízták meg azzal, hogy írjanak levelet Bushnak és hívják meg õt az évfordulóra. A politika rendkívül rossz döntése ez, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke ma a világ legelítéltebb vezetõje. Azért, mert diktátor. Ma Nyugat-Európában nincs olyan magára valamit is adó politikus, aki magánbeszélgetésekben el ne ítélné az USA politikáját. Eközben Magyarországon megint fáziskésésben vannak a politikusok. Egyöntetû döntéssel, most hívják meg Busht, amikor a világ már kiátkozza. Mert a mi forradalmunkat nemcsak Hruscsov verte le. Eisenhower volt a társa. Cinkos együttmûködés észlelhetõ az „elit” és a sajtó között, amely szerint azt sugallják, hogy a rendszerváltozás nem más, mint a kommunizmus megreformálása. Ezt szajkózzák folyamatosan az írástudók. Nagyon eredményesen. Boross Péterek kezébe teszik le az ötvenhatosok sorsát, kasszáját. Annak a Boross Péternek a kezébe, aki egyáltalán nem volt forradalmár. Már írtunk róla, vendéglátósként, az idegenek budapesti mozgását ellenõrizte õkegyelmessége, Péter Gábor kabinetfõnökének, Harangozó Szilveszternek a megbízásából. Tehát Boross Pétert az ötvenhatosok közé besorolni egyszerûen ostobaság. Kõrösi Imrétõl tudom, hogy a Sopronkõhidát megjárt Fülöp Gyulának 1990-ben állami kitüntetést akartak adni. Fülöp akkor azt mondta: Boross Péteréktõl kitüntetést átvenni?! Hi-

szen ez a csapat kínozta õket. Amikor bement a Parlamentbe, mondta, és meglátta, hogy kik adják át a kitüntetést, rájött, hogy neki ott nincs helye. Hiszen az elismerések átadói között ott voltak a kápók is. Az ötvenhatos szervezeteket egyébként a reformkommunisták õsellenségnek tekintik, mivel nem közéjük tartoznak. Õk csak Nagy Imrééket tudják dicsõíteni, a többit meg, szerintük, el kell taposni. Mint ahogy el kell taposni az igazi szocdemeket is, mert õk sem reformkommunisták. Még az ellenzéki kerekasztal sem foglakozott 1956-tal. Megelégedett azzal, hogy 1989. október 23-án kikiáltatják a harmadik köztársaságot, Szûrös Mátyással. Azért vele, mert a reformkommunisták hatalmát ezzel is lehetett demonstrálni, meg azt is, hogy õk az igazi letéteményesei az 56-os forradalomnak. A KGB-s Szûrös Mátyásnak, a guruló dollárok egyik fõszereplõjének jut ez a megtiszteltetés, õ kiálthatja ki a Magyar Köztársaságot, aki most meg, mint õskeresztény, a Fideszt erõsíti. Kik ma 1956 hõsei? Egyetlen egy, harcokban részt vett nincs közöttük. Pongrátz Gergelyt, a Corvin-köz parancsnokát például hõsként tisztelik? Állami temetés nélkül távozott közülünk. Harmad– negyedosztályú pofák sündörögtek a sírja körül. De nézzük meg, miért sulykolják Nagy Imre hõsiességét? Mert „reformkommunista” volt. Mert ez az egész, ma mûködõ rendszer az együtt szocializálódott „reformkommunistákra épül, azokra, akik a nemzeti vagyon megszerzésére szövetkeztek. A sajtó az õ nagyszerûségüket készíti elõ. Ez a folyamat 1988-89-ben kezdõdött, amikor is a keresztény köntösbe bújt újságírók látszólagos igazságot szolgáltattak, ugyanakkor a hátsó kapun belopták a konkolyt, a szemetet. A legpiszkosabb dolgot, amit késõbb értékké emeltek föl. Ezzel végérvényesen meggyalázták, s gyalázzák ma is a forradalmat. Mert ami jelenleg nálunk történik az nem más, mint 1956 sárba tiprása. Még Antall József is azt mondta, a forradalmárokkal nem kell sokat foglalkozni. Az õ gyertyájuk nemsokára kialszik. Lakatos Pál

Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ Friderikusz Sándor, a „sztárriporter” hatalmasat bukott, nagyobbat, mint ide Lacháza. Nem is olyan régen még a politikusok vetélkedtek kegyeiért. Televíziós elnökjelöltsége idején, Lendvai Ildikótól, az MSZP országgyûlési képviselõ csoportjának vezetõjétõl is kapott telefonos üzenetet, amely arról szólt, nyugodjon meg, Péter is õt támogatja. Azaz, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök is Friderikuszt kívánja a közszolgálati televízió elnöki székében látni. A támogatás aztán nem ért semmit, Friderikusz tévé-elnöki elképzelései dugába dõltek. Aztán következett az egekig magasztalt televíziós mûsor, ”A 16

jó ha figyelünk

külföldre is

Nyugodjon meg, Péter is önt támogatja szólás szabadsága”, ennek élén, mûsorvezetõként, mindenesként, „Fridi”, aki maga volt a tökély, a politikai pártatlanság iskolapéldája. Már a BBC-nél is azon tanakodtak, pártatlanságot tanulni, Budapestre jönnek. Persze, ha a nagy médiamogul hajlandó fogadni õket. Gyurcsány, Orbán és a többi alattvaló sorban álltak, mikor jelenhetnek meg a „mágus” engedélyével, mikor „fényezhetik” magukat „A szólás szabadságában”. Aztán, egyszer csak a fénylõ állócsillag zuhanni kezdett, már-már darabokra törni látszik. 2005. november 4-én, a Fõvárosi Ítélõtábla, a perköltséggel és a kamatokkal együtt, félmilliárd forint megfizetésére kötelezte Friderikusz Sándort, az RTL Klubnak okozott kár ellenértékeként. A károkozás pedig nem volt más, mint hogy minden idõk legnagyobb tévé sztárja, egyik mûsorának, a Meglepõ és mulatságosnak egy elkészült darabját nem adta át idõben az említett tévé csatornának. Mindez 1998-ban történt, a végleges bírói verdikt pedig 2005-ben született meg. Friderikuszról azonban egyet és mást illik még tudni. Leginkább is azt, hogy történetünk idõpontjában, 1998-ban, még meleg, baráti kapcsolatok fûzték az RTL akkori programigazgatójához, Kolossi Péterhez. Aztán, „Fridi” döntése nyomán, ez a meleg-baráti viszony egyszer csak kihûlt. Ezután jött a per. S a történethez hozzá tartozik még mindenképpen, hogy a médiacézár, Fenyõ János meggyilkolása után, annak luxusvilláját megvásárolva, birtokosa lett a kacsalábon forgó csodapalotának. Az ítéletet megismerve, a hozzá értõk egyértelmûsítik, Friderikusz védettsége mára már megszûnt. Többen már azt is találgatják, mikor hallgatják meg õt az illetékesek, tanúként, a Fenyõ gyilkosság ügyében. Egyre többször hangzik el ugyanis, hogy az ügyben nyomozók igen csak közel kerültek a gyilkosság felbujtóihoz, s az a szál elvezethet a gyilkosokhoz is. Még azt is rebesgetik, más tanúkat is meghallgathatnak, s volt már olyan a magyar kriminalisztikában, mondják, hogy a tanúból egyszer csak gyanúsított lesz valaki. Mostanában más állócsillagok körül is forrósodik a levegõ. Még a mindent tudó, a mindenkit ismerõ, a rettenthetetlen Havas Henrik körül is. A médiaiskolája körüli kisebb-nagyobb pénzügyekrõl zörög a haraszt. De, hogy a „rendszerváltozás” hõs zsurnalisztája bajba kerül-e, azt ma még csak a boszorkánykonyhák fortyogó üstjeit kavargatók tudhatják. Egy hõs ugyanis nehezen kerülhet bajba, meg róla nem is nagyon lehet elképzelni, hogy számon kérhetõ jó ha figyelünk

külföldre is

ügyei lennének. Mert valljuk meg, Havas Henrik egy igazi hõs, tollal és mikrofonnal a kezében. 1989-ben, a Dunagate ügy kirobbanásakor is ott forgolódott a fõszereplõvé vált, egykori III/III-as fõtiszt, az iratmegsemmisítésekrõl dokumentumokat megszerzõ Végvári József õrnagy körül. Sõt, Végvárival közösen, A CÉG Árulója címen, még könyvet is megjelentettek, 1990 elején, amelyben a nyilvánosság elé tárják az õrnagy kivételes bátorságát, hõsiességét. Ennek révén Magyarország megtudhatta, a híres Fekete Doboz és Lovas Zoltán közremûködésével, hogy miképpen szüntetik meg a beszervezésekrõl árulkodó dokumentumokat, a Belügyminisztérium illetékesei. 1989. õszének, tél elõjének igazi politikai bombája a titkosszolgálatoknál történt iratmegsemmisítés, a III/III-as Csoportfõnökség iratainak bezúzása, gépkocsi számra történt elszállítása volt. Ennek a „konstrukciónak” a kialakítása a legmagasabb szintû politikai konspirációk közé tartozott, erõs szakmai irányítással, Horváth István akkori belügyminiszter, Horváth József fõcsoportfõnök és Pallagi Ferenc tábornok vezénylete mellett. De mindenek felett ott volt Harangozó Szilveszter, aki a csúcsok csúcsaként szerepelt, ebben az ügyben is. Ebbe az egész iratmegsemmisítésbe már bele keverik az akkori „rendszerváltozást” is, hiszen 1989-ben megrendítõ beszédet mond a magyar parlamentben az elsõ szabadon választott képviselõ, Roszík Gábor evangélikus lelkész, aki MDF-SZDSZ-Fidesz jelöltként elsöprõ fölénnyel nyerte meg Gödöllõn az idõközi képviselõ választást. Õt úgy mutogatják a nemzetközi sajtóban is, mint a magyar demokrácia szimbólumát, hiszen Tamás Gáspár Miklós és a többiek csak õ utána jönnek. Azt tudni kell, hogy a régi ortodox kommunisták közül többeket visszahívtak a választók, a hírhedett Korom Mihály lemondott a képviselõségrõl, s az így kiírt idõközi választásokat, ötven-ötvenöt százalékos választói részvételi arány mellett, öt-hatszoros többséggel, minden esetben az „ellenzékiek” nyerték meg. Bár akkor még az MSZMP-ból MSZP-vé alakult társaság van hatalmon, de ezeken a megmérettetéseken labdába sem tudnak rúgni. A konspiráció alapja az volt, hogy a Hõsök terén, a szép beszéd alatt, odamegy Roszíkhoz Végvári József és megsúgja nekik, Németh Géza református- és Roszik Gábor evangélikus lelkésznek, hogy a III/III-as iratokat miképpen szüntetik meg. Ha az õrnagy mindezt egymagában, magányos hõsként kívánta volna megtenni, a Cég azonnal eltaposta volna. De, ha egy parlamenti képviselõvel „szövetkezik”, a sajtó nyilvánossága közremûködésével, akkor mestermunkát végzett a Cég, hiszen ez által védelmet biztosít Végvári József õrnagynak is. Végvári és Roszik tehát 1989. december 24-én, a budapesti Hõsök terén megtartott ökumenikus istentiszteleten találkoznak. A Hõsök terén állt egy pódium, ahol a téren lévõ tömeg, a kivetítõn, éppen a Tõkés László édesapjáról készült filmet nézte. És akkor most már közelítsünk a bevezetõben említett Havas-Végvári könyvhöz, A CÉG Árulójához. Most ebbõl következik idézet, Végvári õrnagy mondatait olvashatják. „Egyszer csak, mintha messiás bukkant volna föl, megláttam Roszik tiszteletest. Be kellett cserkésznem.(…) Roszik ott haladt el a tribün elõtt. Én is megkerültem az emelvényt, melyrõl a beszédet mondták, és amikor Roszik a legjobban takarva volt, nem sokan látták, mellé léptem, és halkan odaszóltam neki. Azt mondtam, nagyon fontos ügyben kell beszélnünk, szakítson rám két percet. Nem mutatkoztam be, és õ sem kérdezte a nevemet. Nem is volt meglepve, valahogy vette a lapot.(…) Fedett helyet kerestem, egy sarokra volt szükségem, ahol csak Roszik látja az arcomat. Amikor odébb mentünk, elmondtam neki: „Állambiztonsági fõtiszt vagyok. Amirõl önök a parlamentben beszélnek, az nem tud megvalósulni a törvénytelenségek, törvénysértések miatt. Segítsen ezt leleplezni. Csak rövid idõ áll rendelkezésére, ezért keressen egy megfelelõ személyt a Fekete Doboznál, hogy közremûködésükkel bizonyítani is tudjam állításaimat.” Akkor elváltunk azzal, hogy az istentisztelet után találkozunk. (…) Az istentisztelet befejezése után jó félórára láttam, hogy Roszik tiszteletes és egy másik személy egyszer csak elindul a Széchenyi fürdõ irányába. Háromszor sétáltak föl-le, szerintem azt hitték, bepaliztam õket, blöff volt az egész. 17

Én mindenesetre vártam. A Szépmûvészeti Múzeum sarkától nem messze van egy kis felüljáró, valamikor alatta ment át a földalatti szerelvénye, az alá bújtam, és bár koromsötét volt, mindent szemmel tarthattam. Onnan figyeltem Roszik és a másik ember mozgását, meggyõzõdtem, hogy senki sem követi õket, hagytam, hadd sétáljanak egy picit. (…) Amikor már teljesen biztos voltam abban, hogy tanúk nélkül beszélhetünk, a hátuk mögé lopóztam, és megszólítottam õket: „Uraim, itt vagyok.” Meglepõdtek, hiszen olyan váratlanul bukkantam föl a sötétbõl. Roszik úr valami olyasmit mondott: „ Na, ez az a személy, aki…az elõbb megszólított.” Ezután bemutatkoztunk egymásnak Lovas Zoltánnal, pontosabban õ megmondta a nevét, én csak annyit árultam el, hogy állambiztonsági fõtiszt vagyok. Roszik úr ezután, hogy úgy mondjam, angolosan távozott, és mi ketten maradtunk Lovassal.” Végvári ekkor még azt is elmondja Rosziknak, ha õ lesz az ügyeletes, akkor majd beviszi õket a III/III-as Csoportfõnökség fészkébe. Na most, magyarázzuk meg, hogy mi is áll a könyvben olvasottak mögött. Egy valamit rögtön tisztázzunk, Roszik Gábor evangélikus lelkész, országgyûlési képviselõ úgynevezett szoros megfigyelés alatt állt ekkor. Ez azt jelentette, hogy a cég részérõl valaki állandóan árnyékként követte, s óránként jelentést kellett leadnia a megfigyelõnek Roszik tiszteletes tevékenységérõl, mozgásáról. Ez olyannyira így volt, hogy amikor 1989. nyár végén egy tizenkét tagú MDF-es képviselõjelölt csoport utazott Bécsbe, az osztrák Néppárthoz, amelynek, többek között tagja volt Roszik Gábor, Medgyasszay László, Debreczeni József, Balázsi Tibor, Kõrösi Imre is, Roszik tevékenységérõl, mozgásáról, az általa elmondottakról összefoglaló jelentés készült. Tehát, ebben a kiválasztott, tizenkét fõs MDF-es csoportban is volt a cégnek embere (MDF-es képviselõjelölt volt, aki aztán a párt színeiben, 1990-ben országgyûlési képviselõ is lett) és hivatásszerûen, szigorúan titkos tisztként, tette a dolgát. Azaz, jelentett Roszik Gáborról. Ha ez így történt, márpedig igen, akkor elképzelhetõ-e, hogy a III/III-as fõtiszt, Végvári õrnagy, csak úgy odasettenkedik a szoros megfigyelés alatt lévõ Roszik Gábor evangélikus tiszteleteshez, országgyûlési képviselõhöz, a budapesti Hõsök terén és találkozik a Fekete Doboz felelõs szerkesztõjével, Lovas Zoltánnal, akinek apósa nem volt más, mint az akkori kémelhárítás fõnöke, Dankó László. Ebbõl látható, hogy a cég a rokoni kapcsolatokra épít, a fõnökök rokonait helyezi el a nyilvánosság csúcsán, a televízióban, rádióban és a napi sajtóban. A könyvben olvasott történet, s a késõbb a Fekete Dobozban is tálalt volt csak az igazi „blöff”. E szerint a feltevés szerint tehát Roszik, Végvári és Lovas Zoltán, a cég tudtával, a cég engedélyével és szervezésében találkozott egymással. S minderrõl tudott a kémelhárítás fõnöke, Lovas Zoltán apósa, Dankó László is. De akkor joggal tehetõ fel az a kérdés is, hogy mindebbe be volt-e avatva az egészet, a külvilág számára tálaltan szervezõ, az ügy kipattanása után Végvári õrnagyot bújtató, a kilopott anyagokat kézbe vevõ SZDSZ-es Kis János, Kõszeg Ferenc, Rajk László, dr. Tölgyesi Péter, Hack Péter, a késõbb SZDSZ-es országgyûlési képviselõként, és az országgyûlés egyik alelnökeként ismertté váló, Végvári védelmét elvállaló Dornbach Alajos ügyvéd. De kérdezzünk tovább, tudhatott-e errõl a cég által szervezett konspirációról a Fideszes, Dornbach ügyvédi irodájában ügyvéd-bojtároskodó, Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, maga Orbán Viktor, mert õk is a beavatottak közé tartoztak. Mint ahogy elmondhatjuk ugyanezt a Fidesz akkori, más prominenseirõl, Fodor Gáborról, Szájer Józsefrõl, Kövér Lászlóról, és az ügyet, az SZDSZ-tõl kapott anyagok alapján kipattantó, Deutsch Tamásról. Mindebbõl még egy következtetés is levonható. Ha Roszik és Végvári találkozója spontán jött volna végre, ám a feladattal megbízott titkos szolga lefülelte volna õket, vajon lehetett volna-e Végvári továbbra is ügyeletes tiszt? Esetleg a Cég dolgozója maradhatott volna? Mindkét kérdésre egyértelmû nem a válaszom. Akkor pedig az egész akciót a Cég szervezte. Az persze lehet, hogy a két Horváth tábornok József és István nem tudott róla, de a balhét nekik kellett elvinni. 18

És még mindég nincs vége a kérdéseknek. Mit tudott a valódi helyzetrõl, a konspiráció egészérõl, a könyvet megíró, akkor már sztárújságírónak számító, rendkívül befolyásos Havas Henrik, akinek az anyósa, Dobos alezredes elvtársnõ, s aki a Kádár-rezsimben, a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Osztályán, alosztályvezetõként dolgozott. Kezdik már érteni a „rendszerváltozás” és a nyilvánosság kapcsolatát. Konspirációs úton megszervezett találkozó, tévés felelõs szerkesztõ, kémelhárítós fõnök apóssal, az ügyet feldolgozó, a nyilvánosság elõtt megkérdõjelezhetetlen újságíró, rendõrségi alezredesi rendfokozattal rendelkezõ, alosztályvezetõ anyóssal. S mindenhez tegyük még azt is hozzá, történetünk idõpontjában egy ezredes, tábornok ritka volt, mint a fehér holló, egy alezredesi rendfokozat tehát igen magas sarzsinak számított. De térjünk vissza megint a „hõs ” Végvárihoz, és a nem kevésbé bátor Fekete Dobozos stábhoz, s annak vezetõjéhez, Lovas Zoltánhoz. Végvári, elmondása szerint, kihasználta, hogy akkor éppen õ az ügyeletes, leviszi a felvételeket „titokban” készítõket az irattárba. Ez az egész eleve ostobaság. Így, ebben a formában, ez egyszerûen nem történhetett meg. Egyedül, nemhogy egy ügyeletes tiszt, hanem a III/III-as Csoportfõnökséget irányító Horváth József tábornok sem mehetett le az irattárba. Ezt az egészet úgy konsturálja meg a cég, hogy a Fekete Dobozos felvételek elkészítéséhez egy csomó, filmezésre elõkészített anyagot kivisznek máshová, egy úgynevezett álépületbe, mintha a cégen belül lennének, és ezeket az anyagokat egy ilyen helyszínen rögzítik, miközben félelmet imitálva, suttogva, félhomályban mesélik el, hogy milyen szörnyûséges dolgok is történhetnek nálunk. Így szervezték meg tehát az egész leleplezést, a titkosszolgálatok irányításával, vezetésével. S hogy az egész akció mögött mi húzódhat? A kérdésre, ma már nagyon egyszerû a válasz, ebben az idõben a belügyminiszter túlságosan is erõs kezd lenni, mind gyakoribbak a találkozói Pozsgay Imrével. Még pontosabban, minden nap találkoznak, s elsõsorban a saját, „rendszerváltozás” utáni életüket szervezgetik. Mindez feltételezi persze azt is, hogy az „ellenzék” túlságosan gyorsan futhat fel, az õ segítségükkel. Ezt a folyamatot, Horváth István gyengítésével, le kell lassítani. Erre szolgált ez az egész, szemkápráztató Dunagate ügy. Vissza kell fogni a történelem gyorsan száguldani akaró kerekét, mint ahogy tették ezt Gorbacsovval, az akkori Szovjetunióban, meg az õ glasznosztyával. Térjünk azonban megint vissza a kezdetekhez. Roszik Gábort, képviselõvé választásakor, de már az idõközi választások elõtt is, az egekbe emeli a sajtó. Minden formában, rádióban, televízióban, újságokban még arról is beszámolnak, amikor az evangélikus tiszteletes, mint egy népi hõs, gödöllõi választói kíséretében érkezik meg elsõ parlamenti munkanapjára. Erre csak a régi mondást lehet alkalmazni, kenyeret és cirkuszt a népnek. Hiába, a demokráciát is meg kell tervezni. Roszik Gábor egyébként a Nyugat kérésére kerül ilyen emelkedett helyzetbe, rajta keresztül akarják példázni, hogy az átalakuló Magyarországon még az egyház emberei is elindulhatnak a politikai pályán. Azok az egyházfiak, akik bizony a Kádár-rezsim megfélemlítettjei, kiszolgáltatottjai voltak. Az egyház elnyomása itt már megszûnt, sugallják ezek az események. Megmutatják a világnak, hogy a demokráciában teljes szabadsága van még az egyháznak is. Ekkor még egyébként nem dõlt el az a kérdés, hogy a katolikus papok indulhatnak– e a képviselõ választásokon, vagy sem. Azt tudnunk kell, hogy a Kádár-rezsimben Barta püspök, vagy Lékai bíboros a parlament tagjai voltak. Az akkori bábparlamentben, rajtuk kívül, más katolikus papok is politizáltak. A Vatikán végül úgy dönt, hogy kimarad ebbõl a magyarországi játékból, ezért nem lehetnek a katolikus papok országgyûlési képviselõk. Végvári õrnagy– hogy ismét térjünk vissza hozzá– egy rendkívül jól megkonstruált politikai játékot folytat. Hogy mennyire avatták be õt ebbe az egész hazugság-folyamatba, azt lehet válaszolni, hogy talán semennyire sem. De az ajtókat nyitogatták elõtte, az egészet megszervezték neki. Késõbb meg elhitették vele, hogy mennyire fejó ha figyelünk

külföldre is

nyegetett helyzetbe került, mint a cég árulója. De az megint biztos, ha a titkosszolgálat valakit igazán fenyegetett, azt az illetõt úgy eltette láb alól, mint ahogy megtörtént ez sok száz emberrel a „rendszerváltozás” után, nemhogy még egy ilyen-viszonylag– ideggyenge emberrel, mint amilyen az õrnagy úr. Tulajdonképpen elkészítették a forgatókönyvet, végrehajtatták a „színészeikkel” a feladatot, s ezzel nyomást gyakoroltak Horváth István belügyminiszterre, aki a politikusok közül egyetlenként, a magyar átalakulás során elõször és utoljára, politikai felelõsséget vállalt a történtekért, lemond a belügyminiszterségrõl, ezzel el is tûnik a politika színterérõl. De ez az eltûnés sem valóságos, hiszen a veje, Stumpf István, pátyolgatja az MSZMP által megalakított reform-KISZ-t, a Fideszt. Olyannyira, hogy Orbánék 1998-as hatalomra kerülésükkor kancellária miniszter lesz belõle. Megint csak vissza kell térnünk az alapokhoz, az egész „rendszerváltozást” a titkosszolgálatok „vezényelték le”, a politikai akaratnak megfelelõen. Ebben az idõben is a titkosszolgálatok irányítják a sajtót is, a beépített ügynökeiken keresztül. A kapcsolattartó tisztek teljes mértékben dirigálnak a teljes politika színtéren. Ki lehet tehát jelenteni, történetünk alapján, hogy Roszik Gábor, bár látszólag parlamenti képviselõ, de valójában csak egy báb, akinek a sajtószerepléseit is megszervezik. Már majdnem nevesebb, híresebb lesz, mint Király Zoltán, akit a négyek bandájának MSZMP-bõl történt kizárása (köztük volt Király is) tett igazán ismertté, aki viszont, Roszik Gáborhoz hasonlóan, azóta szintén eltûnt a süllyesztõben. Az egész „rendszerváltozás”, rendkívül jól szervezett operatív akció közepette, a sajtó tevõleges részvételével, marionett-figuraként történõ mozgatásával, a hatalmas nyilvánosság érzetét keltik az emberekben, ami megadja a leendõ választóknak a látszólagos szabadságot. Hangzatosak a sajtó cselekedetei, ami után szinte ujjong a nép, hogy lám, leleplezik a volt rendszer politikai rendõrségét. Mindez pedig azért történik, mert folyamatosan, a Dunagate elõtt már, a Szabad Európa vezérletével, nevelik ki azt a gyülevész politikusi csapatot, amely együttest aztán majd ellenzéki kerekasztalnak nevezünk. A Végvári üggyel pedig azt az érzetet akarják erõsíteni, hogy lám, még a mindenható titkosszolgálat is sérülhet. Amíg viszont az emberek ezekrõl beszélnek, addig sem lengetik a nemzeti színû zászlót. A Dunagate tehát felhasználható a nemzeti érzelmek tompítására is. Az értelmiség rendkívüli módon értékeli, hogy a titkosszolgálatokkal szembe mer menetelni egy bátor riporter, egy még bátrabb országgyûlési képviselõ, mellette egy III/III-as õrnaggyal, egy bátor református lelkész, akit Németh Gézának hívnak, s aki nem más, mint a Fideszes Németh Zsolt édesapja. Minden történés megkonsturált, de a nép ezt akkor sem, ma sem tudja, s késõbb sem vesz róla tudomást. Vagy ha tud is róla, inkább a homokba

dugja a fejét. Ezek a megszervezett akciók egyébként, pár évtized alatt elfelejtõdnek, de az akkori hangzavar nagyon is jól szolgálta a politika és a végrehajtó titkosszolgálatok érdekeit. Az ügyekrõl könyvek születnek, szerzõik között található Forró Tamás, Havas Henrik, Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós, akiknek ekkor ez a dolguk. Nevezetesen az, hogy irkálják a könyveket, a demokrácia legnagyobb dicsõségére, miközben csupán azokat a belsõ információkat gyûjtik csokorba, amelyeket jórészt a cégtõl kapnak. A feladat végrehajtására megkapják az engedélyt. Ehhez jön még a rádió, a televízió, jönnek az újságok. A hírek révén beetetik az embereket, a televíziós A Hét és a Híradó nézettsége soha nem látott magasságokba szárnyal, gyakran eléri a három-négy milliót is. Ekkor mûködik csak igazán a jól megágyazott teória, hogy megírta a Népszabadság, tehát igaz. Bemondta a rádió, megmutatta a televízió, tehát nem lehet hazugság. Nem kételkednek az emberek, akik ekkor még azt hiszik, hogy abban a forradalmi helyzetben csupa forradalmár újságíró tájékoztatja õket, még azt is hiszik, hogy a sajtónak nem szabad hazudni. Amit bemondanak, az az igaz, az a hivatalos, mert különben nem mondhatnák be. Pedig mindezt, a kapcsolattartó tiszteken keresztül megbízást kapott újságíróktól, riporterektõl hallják, irányítottan, akiket igazi véleményhordozóknak és véleményformálónak tartanak. Végvári történetébõl nemzetközi ügyet kreálnak, bizonyítván, hogy az ellenzékkel hogy elbánnak Magyarországon, a kommunisták még meg is figyelték. Az igazi ellenzékkel így bántak, igen, de nem azzal, amelyikbõl politikus lett, õket senki nem figyelte meg, õket a titkosszolgálat végig használta és együtt mûködött velük A politikussá vedlettekbõl hõsöket csináltak. Ez a Dunagate azonban arra nagyon jó, hogy miközben egy bizonyos csoportra terelõdik a figyelem, a közben a politikusnak kiszemeltek és a késõbbi közszereplõk aktáit eltüntetik. Azonban hiába tûnnek el az iratok, a kartonok, hiába szûntek meg a rendszerek, a tartótisztek élnek, akik bármelyik pillanatban, akár alkotmánybíró, akár parlamenti képviselõ is a volt együttmûködõ, meg tudja zsarolni õt. A tartótisztek ma is fel tudnák állítani a teljes III/III-as állománytáblát. Meg tudnák mondani, hogy kik azok a szigorúan titkos tisztek, akiknek õk voltak a tartó tisztjeik. S ezek az emberek, mind a mai napig mozgatják például az egykor beszervezett újságírókat. Amíg ezek az emberek élnek, bármikor odaszólhatnak, és oda is szólnak, hogy ez meg ez jelenjen meg az újságban, hangozzék el a rádióban, a televízió mutassa be. Utasítást adnak és adhatnak, hogy egy-egy riport, interjú milyen szellemben készüljön el. Kit emeljenek a magasba, és kit járassanak le az újságírók. A becsapásunk tehát, jelenleg legalábbis így tûnik, örökéletû. Lakatos Pál

Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói Mai írásomban nem is egy emberrõl, a címben szereplõ Göncz Árpád volt köztársasági elnökrõl, hanem a vele összekapcsolható jelenségrõl kívánok, többek között, szólni. Arról, hogy bábként tévelyegve a politika színpadán, miként lehet valakibõl – papíron – az ország legnépszerûbb politikusa. „Mindenki” Árpi bácsija. A közvélemény kutatások mindegyike állandóan az élen szerepeltette õt, mint a legnépszerûbb hazai politikust. Most, igaz csak nagyon kicsit, fellebbentjük a fátylat, s elénk tárul a valóság egy szelete. Ugyanakkor példát kapunk jó ha figyelünk

külföldre is

arra is, hogy a kétes múltja miatt kézben tartott magyarországi tollnokok, utasításra, bárkit eltaposhatnak, ugyanakkor természetesen bárkit az egekig is magasztalhatnak. Így lehet valakibõl országelsõ. Akár rászolgált, akár nem. De, szokásunkhoz híven, megint kezdjük, a sajtóval foglalkozó történeteinket, napjainkhoz képest, valamelyest távolabbról. A sajtó szabadossága, a nyolcvanas évek végén megmutatta, ha szabályozatlanul hagyják ezt a területet, akkor Magyarországon anarchia keletkezik. Nem csak a közéletben, ami saj-

nos mind a mai napig tapasztalható, hanem eszmei, szellemi zûrzavar keletkezik, ami gyakorlatilag a sajtó által gerjesztetten történik. Minden normálisan mûködõ demokrácia bizonyos szabadságot ad a sajtónak, de a politika soha nem engedi teljes egészében begyûrni magát a sajtó, az írott és elektronikus újságírás alá. Ezt azért fontos rögzítenünk, mert 1989-ben már megmutatkozott, hogy minden párt és minden civil kezdeményezés fölött elsõsorban a cionista gyökerû SZDSZ-es csapat kívánt uralkodni, amely kizárólag csak az általuk felügyelt és irányított magyar19

országi sajtó jelenlétét volt hajlandó megtûrni. Az általuk kiválasztott, velük hasonszõrû és hasonló szellemiségû újságírók szerepeltetésével– áljobb– és álbaloldalon egyaránt– meghatározó szerepre törtek, nemcsak a sajtóban, hanem a politikai, gazdasági, kulturális életben is. S tették mindezt az úgynevezett judeo-kultúrát, eszmét és akaratot hirdetve és hirdettettve, amely egyébként a sajtóban a kozmopolita nézetek népszerûsítése jegyében, a teljes szabadság, szabadosság, a liberalizmus képében jelent meg. Ennek legkézenfekvõbb bizonyítéka, mármint hogy ennek így kellett történnie, hogy az 1989-es ellenzéki kerekasztal mellé összesöpört ügynökök egy kérdésben nem tudtak megegyezni, ez pedig a sajtó területe. Már a sajtóalbizottság jelezte – amelynek az MDF részérõl Szigeti István volt a tagja, az SZDSZ részérõl nagyobb ágyúkat vetettek be, Haraszti Miklóst, akit a háttérbõl Bánó Andrásék, Baló Györgyék, és a Szabad Európások láttak el munícióval-, hogy ez a kérdés hosszú ideig megoldatlan lesz. Tehát az alapvetõ kérdést, hogy milyen módon és kik birtokolják a sajtót, elsõsorban a rádiót és a televíziót, azt nem tudta az ellenzéki kerekasztal eldönteni. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egyszerûen a sajtó, annál inkább az egész politikai hatalom kérdése. Ma már érdekesnek tûnik, hogy a szocialista csapat, látszólag, teljes egészében visszaszorul a sajtóból, holott velük tulajdonképpen végestelen végig egyeztetett az akkor önmagát vad antikommunistának feltüntetõ SZDSZ-es gárda, már csak a valóságos egygyökerûségük miatt is. Erre is van bizonyíték az akkori idõbõl, már az úgynevezett szabadon választott országgyûlés megalakulása után megbukott az elsõ parlamenti vizsgálóbizottság. Nevezetesen a sajtóalbizottság, amely a vidéki lapok áron aluli eladását lett volna hivatott vizsgálni, azt, hogy a német Axel Springer miképpen kaparinthatta meg a vidéki lapok mindegyikét. Hornék ekkor, hogy a bizottság célt ne érhessen, a politikai zsarolás fegyveréhez nyúltak, megfenyegetvén az albizottság tagjait, hogy nyilvánosságra hozzák ügynöki múltjukat, ha nem paríroznak Magyarán, ha továbbra is kutakodnak az igazság után. A következmény, néma csend és egy befejezetlen, semmit fel nem táró vizsgálat. A hadrendbe állított, a kiadott feladatot ellenvetés nélkül végrehajtó újságíró gárda vezérkara, jól fialó alamizsnaként, résztulajdonosa lehetett a Kádár-rezsimben, állami pénzbõl mûködtetett, a „rendszerváltozás” után pedig privatizált napilapoknak. Teljes szabadságot adott ez a „liberális” gárda, azoknak, akik azt a szellemiséget vitték tovább, azt rögzítették az agyakban, hogy Magyarországnak nincs szüksége a hazai érdekvédelemre, nincs szüksége állami tulajdonra. A lefizetett vazallusok közremûködésével, a fogott újságírók hatalmas seregével azt hirdetik, hogy a legrosszabb tulajdonosnak, az államnak 20

Bánó András

Baló györgy

minél gyorsabban meg kell szabadulnia javaitól, a nemzeti vagyontól. Ez az akkor jól lakatott sajtó a mai napig nem hozta szóba, hogy a Hazánknak a reprivatizációra, vagyis a vagyon volt tulajdonosához való visszajuttatására, mint alapvetõ igazságra, szüksége van. Sem a szaksajtóban, sem a rádióban és a televízióban, sem pedig a bulvárlapokban nem volt egyetlen olyan hang, amely ezt a kérdést fölmerte volna vetni, ugyanis ez az egész rendszerváltozást, annak jogszerûségét kérdõjelezte volna meg. Ha meg elvétve akadt is egy ilyen önmagában tiltakozó, Hazáját, nemzetét féltõ kiabáló, azt kíméletlenül eltaposták. 1990. õszén már szemmel látható, hogy az új kormánynak semmilyen sajtó befolyása nincs, de különösképpen így van ez a nemzeti értékek megõrzésénél, még azokon a területeken is, ahol saját maga nevezi ki az elsõ számú vezetõt, legyen az a Magyar Televízió, Hankiss Elemérrel, vagy a Magyar Rádió, Gombár Csabával az élen. Hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk a legnagyobb kormányzó párt, az MDF országgyûlési képviselõcsoportjának összetételét, és a képviselõcsoportban hatalomra került nézeteket. Az MDF 163 fõbõl álló frakciójában nem volt összesen tíz olyan személy, akit kifejezetten liberálisnak lehetett volna nevezni. A névteleneket nem említve, a liberális gondolkodású politikusok közé volt sorolható Kulin Ferenc, Balázsi Tibor, Beke Kata, Debreczeni József és

Mile Lajos. Antall József sehová sem volt sorolható, neki nem voltak nézetei, õ az integrátori feladatot vállalta magára. Ennek ellenére a nagy többségû, úgynevezett nemzeti szárny rögtön az elején vereséget szenvedett, amikor az országgyûlés kulturális és sajtó bizottságának élére nem tudta delegálni Csengey Dénest. Még összetételében is, ilyen számszerû fölény ellenére is, a frakció– és a pártelnökséget, nem számszerûségében, hanem hatásfokát tekintve, a liberálisok túlsúlya jellemzi. Az õ uralmuk a meghatározó. A szóban forgó bizottság elnöke egyébként, „természetesen” a liberális Kulin Ferenc lesz, mint a legtöbbet foglalkoztatott politikus, aki bár nyíltan soha nem csap össze a nemzetiekhez sorolt Csurka Istvánnal, de olyan távol állnak egymástól, hogy még az egyszerû gondolatcserére is képtelenek egymással, annak ellenére, hogy a frakcióelnökségnek mind a kettõ tagja. Kónya Imre meg, gyakorlatilag egy eszme nélküli ember, ha kellett liberális, ha kellett népi-nemzeti, ha kellett ez, ha kellett az. És õ volt a frakcióvezetõ. Nagyon érdekes, ha már szóba került Kónya neve, s amirõl manapság sokan elfeledkeznek, hogy 1991. áprilisában õ írja meg az „Ugyanazt másként” címû dolgozatot, amely hemzseg a radikális gondolatoktól. Erre „száll” rá a sajtó, amikor, hogy Kónyát ismertté tegyék, részvételével televíziós vitafórumokat rendeznek a televízióban. Kónya ekkor hatalmasakat vitázik elvbarátjával, az SZDSZ prominensével, Petõ Ivánnal. Ezekbõl a vitákból Kónya, mint képzett ügyvéd, rendszeresen gyõztesen kerül ki. Azt azonban tudni kell, hogy ez a vita önmagáért való volt, de ezzel tulajdonképpen a radikálisok élére állította, ideig-óráig, Antall József Kónya Imrét, lefejezve ezzel– átmenetileg– Csurka Istvánt, Zacsek Gyulát, mindenkit, akik tulajdonképpen az elnökségben is többségben voltak, de a liberális gondolkodás, a cionista sajtóval való feltétlen barátkozás hívei gyõztek ezzel az antalli politikai trükkel. Ekkor már, a kulturális bizottságban megkezdõdött a vita a sajtótörvényrõl. A vita kapcsán kiderült, hogy az úgynevezett nép-nemzetieknek nem is volt koncepciójuk. Állandóan megmaradtak annál a teóriánál, hogy legyen egy mondatos a sajtótörvény, ne hazudj. Állandóan a BBC normáit emlegették, de ezeket a normákat gyakorlatilag nem ismerte senki, aki viszont ismerte, Jurányi Benedeknek hívták, õ volt Kulin személyi titkára, és velejéig liberális nézeteket valló MDF-es volt. Tehát, ilyen körülmények között, ebben az idõben még esély sem volt a sajtótörvény megalkotására. A szocialistáknak meg sem kellett szólalniuk, hogy mindent elodázzanak, elintézte azt nekik az MDF. Pedig Hornéknak, a filmrendezõ Kósa Ferenc személyében a legtekintélyesebb sajtópolitikusuk volt, aki a Horn Gyuláéktól kapott információk alapján ismerte a vele szemjó ha figyelünk

külföldre is

ben álló, MDF-hez tartozó politikusok ügynökmúltját, így azok labdába sem rúghattak. De ami még ennél is súlyosabb, hogy a sajtótörvény ügyében még az SZDSZ sem szólalt meg, csak néhányszor küldte elõre Haraszti Miklós gondolatait. Helyettük érvényesült a Fidesz kifejezetten kemény liberalizmust sugalló, agresszív, kemény sajtópolitikája, amely óriási támogatást élvezett. Jellemzõ a huszonegy fideszes akkori helyzetére, amely pártba igazán karizmatikus egyéniség ma is csupán három-négy található, hogy olyan sajtótámogatottságot kapott, amellyel 1991ben a legnépszerûbb pártok listáját ötvennyolc százalékkal vezette. A mögötte álló SZDSZ alig haladta meg valamivel a húsz százalékot. Az SZDSZ ettõl szinte megriadt ettõl, s jól felmérte, hogy ha a Fidesz, az õ kis segédcsapatuk továbbra is ilyen sajtó hátszéllel dolgozik, akkor még vetélytársává is válik. Ekkor visszahívta az általa odaküldött szakértõket a Fidesz mellõl, s a sajtónak a Fidesz dicséretében, Baló Györgyék vezetésével, megállj-t parancsolnak. Ennek meg is lett a következménye, hiszen a Fidesz, nem egészen egy év alatt, az öt százalékos népszerûségi küszöb alá zuhan. Itt érhetõ tetten igazán a sajtó ereje. Ebbe az ûrbe, ami a Fidesz kiesésével keletkezett, a szakszervezetek és a vidéki sajtó közremûködésével, a tõsgyökeres ÁVH-s kommunisták törtek be. Ez olyan meglepõ fordulat volt, amit a hazai politikában, talán csak egy embert kivéve, senki nem ismert föl. Ekkor pedig már tudni kellett volna, hogy a parlamentben nem az SZDSZ és a Fidesz jelent veszély az MDF-re, hanem a Magyar Szocialista Párt. Ez a feltevés már ekkor bizonyítást nyer, hiszen az elsõ szabadon választott parlament elsõ idõközi választását az MSZP-s Filló Pál hatalmas fölénnyel nyeri meg, 1991-ben, Budapesten, a XI. kerületben, amikor is a Hágába kiküldött MDF-es Baka András helyére kerül. A fölény mérhetetlen volt, Filló a szavazatok majd kétharmadát kapja meg akkor. A következõ idõközi választást is MSZP-s nyerte, Kisbér térségében Keleti György, aki szintén egy MDF-es helyére lépett. Ekkor már az is látható volt, hogy mindezt az SZDSZ irányította sajtó sem veszi észre, de ami még elgondolkodtatóbb, az MDF vezérkara sem döbben rá, hogy a szakszervezetek nem az SZDSZ-t, hanem az MSZP-t támogatja. Pedig ennek már az üzemi tanácsok választásánál érezhetõ volt az elõszele, hiszen itt az MSZOSZ, az átalakult szakszervezet, a szavazatok több mint kétharmadát szerezte meg 1990. õszén. Az MSZOSZ, egymagában több szavazatot kapott, mint az összes többi országos hatáskörû öt szakszervezeti tömörülés, amelyek az MSZOSZ-hoz képest a szavatok egynegyedét sem kapták meg. Látszott már az MSZP hátországa. A média, nem véletlenül nem figyel föl erre, hiszen, az SZDSZ utasítására, továbbra jó ha figyelünk

külföldre is

is egy valamit kritizál teljes erõvel, nevezetesen azt, hogy túl lassú a privatizáció. Ez, még egyszer, az SZDSZ örökös liberális, kozmopolita godolkodásának sajtó általi megjelenítése. Tehát, a sajtó az igazán súlyos kérdésekben soha nem mond mást, mint kenyéradó gazdája, az SZDSZ, csak akkor még senki nem látja elõre, hogy az 1994-es választásokat követõen, Petõ Iván és csapata feltétlen szövetségese lesz a szocialistáknak. A szocialisták aztán, a sajtóban folyamatosan romboló magatartásukért, kormányzati feladatokkal bízzák meg azt az SZDSZ-t, amelynek végeredményben erre semmi látható jogosultsága nem volt, hiszen még 1994-ben is antikommunista jelszavakkal indította meg a választási kampányát. A Liberális Szövetség, amelynek tagjai, a sajtó által oly annyira futtatott Agrárszövetség, SZDSZ, FIDESZ, tulajdonképpen antikommunista programot hirdetett. A sajtó ezt aztán rendkívül jól kezelte, hiszen minden egyes politikai elszólást elhallgatott, s a másik oldalon pedig minden egyes politikai hibát, még a legkisebbet is, fölnagyított. Hogy ez miért történhetett így, példa rá a Kádár-rezsim egykori Tájékoztatási Hivatala volt embereinek véleménye, akik az 1990-es évek elején kifejtették, az akkori politikai „elit” vegye tudomásul, mindenki a kezükben van. A sajtó területén, mondották, akkora apparátus– értsd fogott újságíró– áll a rendelkezésükre, akikkel képesek a bolhából elefántot csináltatni, de ugyanez érvényes fordítottan is, a legsúlyosabb kérdéseket is képesek, parancsszóra elhallgattatni. De hogy visszatérjünk az akadozóan készülõ sajtótörvényre, ennek a vitája, 1990. õszétõl, 1994-ig, úgy kerül több százszor napirendre, hogy egyetlenegy részmegállapodás megkötésére nem kerül sor a politikai pártok részérõl. Ezért alakulhatott ki az az ex-lex állapot, hogy bár az MDF és szövetségesei vannak kormányon, de a kétharmados szavazási alku megléte miatt csak azt a személyt lehetett kinevezni a rádió és a televízió élére, akit a liberálisok akartak. Ekkor kerül a képbe, a már említett Hankiss Elemér és Gombár Csaba, akiket a feladattal megbízott Csurka István, mint reformkommunistákat mutatott be, azzal a kiegészítéssel, hogy tulajdonképpen kiválasztottjai népi-nemzetiek. Antall József ebbe az utcába, látszólag tudatlanul sétált be, de tudomásul kell venni, hogy ekkor már, Csurka István kilengései miatt teljes egészében az MDF liberálisai dirigálnak. Csengey Dénes korai halálakor (meggyilkolásakor?) az irányítás végleg átcsúszott az kezükbe.1991-ben tehát két említett személybõl elnök lett, de pillanatok alatt kiderült, hogy nem az MDF szellemiségét képviselik, nem keresztény Magyarországban gondolkodnak. Ennek következtében a Magyar Televízió és a Magyar Rádió, egy esztendõ múltán, ismét magyarellenes gyûlölettel

eszél, mint közszolgálati intézmény, a kor mányon lévõkrõl, ami a polgári demokráciákban teljes egészében szokatlan. Ugyanakkor, ezek a politikusok, ezekben az intézményekben, sokkal kevesebbszer szólalhattak meg, mint az ellenzéki politikusok (a megszólalási arány több mint kétharmados volt az ellenzék javára), vagy ha szót is kaptak, abban nem sok köszönet volt, a velük készült interjúkat, etikátlan módon, megvágták. Örökös támadásokat kaptak a kérdezõ riporterek részérõl, nekik meg állandóan védekezni, magyarázkodni kellett. Jó példa a sajtó viselkedésére az 1990 õszén bekövetkezett taxisblokád, amikor is a kormányon lévõket hozzá nem értõként, tolvajként, hazug emberként mutatták be, aminek persze volt is valóságtartalma, bár az MDF-hez kötõdõknél az MSZP-sek még többet nyúltak le. Ez persze nem menti az MDF-et, sõt mint az ország sorsáért felelõsöknek, ezt is meg kellett volna akadályozniuk. De ugyanezt a lehetõséget megkapták a kedvenc gyerekek, a Fideszesek is, és itt nemcsak a megkapott, s furcsa körülmények között eladott székházra gondolok, hiszen ezeket a fiatalok Antall József, politikai alku révén vagyonhoz juttatta. És itt gondolni kell a különféle, magas jövedelmet hozó pozíciókra is. Ilyen volt például az ÁVÜ-nél és az ÁPV RT.-nél betöltött igazgatótanácsi tagságuk. De megint menjünk vissza példáért a sajtóhoz, a manipulációkhoz. 1989-tõl elkezdik a nyilvánosság elõtt futtatni Nagy Tamást, az akkori gyáli Szabadság termelõszövetkezet elnökét, aki a Termelõszövetkezetek Országos Tanácsából alakult „reform” szervezet elnöke, a Mezõgazdasági Termelõk és Szövetkezõk Országos Elnökségének elnöke is lett– mellesleg, egyes vélemények szerint, Demszkyvel, s másokkal egyetemben a gyáli nagybani piac tulajdonosa is-, s mint egy horthysta, hõsi halált halt repülõs tiszt fiát mutatják be. Ez eddig mind igaz. Egyrõl azonban soha nem írtak a magyarországi újságírók, hogy Nagy Tamás nevelõapja Cservenka Ferencné közvetlen munkatársa volt. Cservenkáné pedig nem volt más, mint az MSZMP Pest megyei Bizottságának elsõ titkára, Kádár kegyence. Nagy Tamás tehát eladható volt, mint horthysta õssel rendelkezõ, a nemzeti oldalnak, ugyanakkor nevelõapján keresztül közel kerülhetett a húsos fazékhoz. De ez utóbbi családi kötõdésrõl nemhogy az újságírók nem beszéltek, nem szólt errõl semmit maga Nagy Tamás sem. Most már a Napnál is világosabb, hogy a sajtót nem tudja jól kezelni az MDF, ezért különféle furmányokra vállalkozik. Hogy gyöngítsék a szakszervezet, annak lapját a Népszavát, és annak újságíróit próbálja magához édesgetni. Politikai alkura törekszik a Népszabadság új tulajdonosi körével, a Bertelsmann csapattal, mert akkor majd az õ újságírói is jók lesznek az MDF-hez. Ezek az újságok, az imént vázolt taktika alap21

ján, hatalmas állami hirdetéseket kapnak. De gondolkodjunk el azon, ha az Antall kormány, azzal a hatalmas állami túlsúllyal és tulajdonnal, amellyel akkor még rendelkezett, a nemzetieket támogatja, õket futtatja, õk kapnak állami hirdetést, Magyarország ma nem itt állna. De, még az MDF kormányzása idején is a legnagyobb értékû állami hirdetési megrendeléseket a Magyar Hírlap és a Népszabadság kapta. Értelemszerûsen ezek nemcsak kormány-hirdetések voltak, hanem az állami cégektõl is ezek a napilapok kapták a megrendeléseket. Ezzel végül is az MDF a liberalizmust, az SZDSZ-t, s az állami vagyon ésszerûtlen magánosítását, elherdálását támogatta. Ez volt a ki nem mondott célja. Szavakban, melldöngetõen nemzeti volt, a sötét, átláthatatlan tetteiben pedig kiszolgálta a nemzet ellenségeit. Az elfogadott koreográfia szerint. Hiszen ez az SZDSZ közgondolkodása, amit Antall József is elfogadott, sõt, támogatott. Csak mi nem tudtunk róla. Az, hogy a százszázalékos állami tulajdonú cégek, és maga a kormány is, megrendeléseken keresztül, miért nem az Új Magyarországot támogatták, erre senki nem fogja megadni a magyarázatot. Mert senki nem is kérdezi. Pedig a válasz az iménti mondatokban rejlik. Megint elkalandoztunk egy kicsit, bár remélem, többünk okulására történt ez. Vissza kell azonban térnünk Hankiss Elemérhez és Gombár Csabához, a televízió és a rádió, MDF, illetve Csurka által megtalált elnökéhez. Nagy nehezen rábukkannak egy népi-nemzeti szárnyra, amely képviselõi az említettek helyébe kerülnének. Így kerül elõtérbe, tejhatalmú alelnök jelöltként Csúcs László, a rádiónál és Nahlik Gábor, a televíziónál. Ehhez azonban a két regnáló elnököt le kellene váltani. Antall József elõ is készíti az errõl szóló iratokat, amelyeket Göncz Árpád köztársasági elnöknek kellene aláírnia. Az akkori helyzetrõl tudni kell, hogy Göncz úgynevezett gyönge hatáskörû köztársasági elnök volt, aki az eléje tolt leveleket, az illendõség kedvéért is, alá kellett volna, hogy írja. Igen ám, de ezt megelõzõen volt egy taxisblokád, amelynek háttérszervezését sokan Göncz nevéhez kapcsolják. A taxisblokád

után azonban Göncz Árpádot, államellenes összeesküvés vádjával nem ítélik el, így õ ebbõl megerõsödve kerül ki. Pedig a taxisblokádot az épeszû emberek puccsként kezelik. A taxisblokád után azonban mindenki Árpi bácsiját a nemzet megmentõjeként futtatja a liberális sajtó, így tulajdonképpen minden kritika lepattan róla. Antall, tehetetlenségében, hogy nem tudja leváltani a két elnököt, másként vág vissza. A visegrádi hármak találkozójára, amely állam-és kormányfõk találkozója volt, Göncz Árpádot nem hívatja meg. De a fõ kérdés ezzel még nem oldódott meg. Tehetetlenségében más utat is keres Antall. A két közszolgálati intézményt a költségvetésen keresztül próbálja sarokba szorítani. Mivel Gombár és Hankiss, a köztársasági elnök tevõleges közremûködésével marad, a rádió és a televízió költségvetését, a parlament helyett, közvetlenül a Pénzügyminisztérium alá rendeli. Bakó Lajos MDF-es képviselõ parlamenti javaslata alapján, amit az országgyûlés elfogadott, a két intézmény költségvetése, a támogatás mértéke, a Pénzügyminisztérium kénye-kedvétõl függött. Ez is antidemokratikus intézkedés, a politikai nyomásgyakorlás eszköze. Ez a gondolat már 1992-tõl kezdve élt, de az 1994-es költségvetésben vált valósággá. Azt azonban tudni kell, ezt a költségvetést még Antall József készítette elõ. Boross Péter, miniszterelnökké történt megválasztásakor már kész költségvetést kapott. Ez az intézkedés viszont nyílt háborúba torkollott. De még mindég nem szabadult meg a hatalom az akkori két elnöktõl, ami, hogy most megint ugorjunk vissza az idõben, 1992. tavaszára már hatalmas viharok keletkeznek ebbõl. Ekkor már, Antall József kérésére, Kulin Ferenc napi kapcsolatban van Göncz Árpáddal, a két elnök elmozdítása ügyében. A legfontosabb politikussá léptette ezzel elõ magát Kulin, aki 1993. nyaráig volt a kulturális bizottság elnöke, mert Antall nem bízott másban. Csurka Istvánt, akit önmaga is ügynöknek tartott, nem engedhette oda az általa szintén ügynöknek tartott Göncz Árpádhoz. Az a kommunista beállítottságú, volt MSZMP tag Kulin Ferenc lett a legnélkülözhetetlenebb médiapolitikus az MDF-ben, aki tulajdonképpen az MDF-en be-

lül, de a Mozgó Világon is keresztül, a szocializmus megreformálását hirdette, még a 90-es évek elején is. Ugyanezt hirdette egyébként Debreczeni József és csapata, akik közbotránkozást okoztak– Kádár dicséretükkel– még a frakcióüléseken is. Kulin a köztársasági elnöktõl többször is azzal jött vissza, hogy az elnökök leváltását illetõen Göncz Árpádot meg lehetne gyõzni, de ott ülnek az SZDSZ-esek az elõszobában. Mécs Imrérõl, Magyar Bálintról, Demszkyrõl, Szabó Miklósról és társairól beszélt. Egyébként, más ügyben, de az ötvenhatosok is azt mondták naponta, hogy õrzik Göncz Árpádot. Ez már odáig fajult, hogy a feleségét is beküldték hozzá, s ahogy Kulin mondta, hogy „az öregasszony olyan rossz szándékú, hogy Göncz Árpád, ha az elõszobából jelezték, hogy jön a felesége, idegessé vált, és reszketett a szája széle”. 1992-ben Kulin többször visszajött azzal a hírrel, hogy most már megtört Göncz Árpád, az MDF frakció-elnöksége örült, de az SZDSZ folyamatos gyõzködése minden esetben, minden döntést visszájára fordított. Elõfordult olyan eset is, Kulin mondta Antallnak, hogy Göncz régi jó barátjában, Mécs Imrében sem bíztak az SZDSZesek, s az „öregasszony, a vén hárpia” strázsál az ajtó elõtt. Göncz Árpád egy újságírónak is elmondta, akinek a nevét még nem szabad fölfedni, hogy „azt értsétek meg, én fogoly vagyok, és nem tehetek mást”, majd Kulin Ferencnek, még ugyanazon a napon megismételte, hogy „nem értitek meg, én ezt nem tehetem. Nem írhatom alá”. Kulin elmondta, Göncz Árpádnak többször remegett a szája széle, az arca eltorzult, toporzékolt, hogy végre megérthetnétek már, hogy nem tehetem. Göncz a múltja foglya volt, amitõl akkor is nagyon félt és jelenleg is nagyon reszket. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a sajtó, Göncz Árpád múltjáról, soha egy szót nem szólt. A történethez hozzá tartozik még, hogy Göncz a két elnök felmentési papírjait soha nem írta alá. Hankiss és Gombár önszántából mondott le. Bár, akik dörzsöltebbek, tudni vélik, ez a megoldás napjaink csodafegyverében leledzik. A föníciaiak találmányában. Lakatos Pál

Maffiafõnökök zsebében a sajtó Az SZDSZ foglyaként kezelt Göncz Árpád köztársasági elnök tehetetlenségérõl szóltunk az elõzõ héten. Arról, hogy miért is nem mentette fel az Antall által kért Hankiss Elemér tévé-, és Gombár Csaba rádió elnököt. Tehetetlen volt, a múltja béklyóiban vergõdött. Látszólagos tétovasága azonban rögtön elmúlt, ha a szabadmadarak érdekei szerint kellett cselekednie. Így történt ez az 1990-es taxisblokád idején is. 1990. õszére a közhangulat, a számtalan félre sikerült intézkedés, az elmaradt változások hatására is, egyre nemzetibbé válik megint. Ezt ellensúlyozandó, kell megszervezni a taxisblokádot. En22

nek az államellenes összeesküvésnek kulcsfigurái a politikai pártok, az SZDSZ és a Fidesz. Az MSZP ekkor még meg sem mer szólalni. Az egész irányítójává lép elõ a köztársasági elnök Göncz Árpád, a rendõrséggel összefogva. Már Göncz elsõ intézkedései a fennálló hatalmat gyengítik, amikor, mint a hadsereg fõparancsnoka nem hajlandó a taxis-zár föloszlatását elrendelni. Magához hívatja Barna Sándort, Budapest akkori rendõrfõkapitányát, és vezetõtársait, akikkel megbeszéli, hogy ne intézkedjenek. Azzal a Barna Sándorral mûködik együtt, aki, mint Borsod megyei rendõrfõkapitány, még 1989-ben, jó ha figyelünk

külföldre is

kommunista korában, Miskolcon szétvereti a tüntetõ tömeget. Barna egyébként jelenleg Budapest SZDSZ-es fõpolgármesterének, Demszky Gábornak a tanácsadója. Barna, 1990-ben a köztársasági elnök védelmét élvezve parancsol mozdulatlanságot a rendõri állománynak. Göncz ekkor, a sajtó tevékeny közremûködésével, pillanatokon belül válik az ország legnépszerûbb politikusává. Hogy az MDF-nek mennyire nincsenek káderei, jellemzõ, hogy a taxis blokád elõtt Antall József azt mondja Göncz Árpádról, hogy nagyon nagy MDF-es demokrata. Jó barát! De MDF-esként említik ekkor még Hankisst, Gombárt, a KISZ Budapesti Bizottságának volt osztályvezetõ-helyettesérõl, Csányi Sándorról is hasonlóan vélekednek. A volt munkásõr Lenk Gézát is ide sorolják Antallék, aki aztán a Kereskedelmi és Hitelbank igazgatója lesz. Ekkor senki nem annak mutatja magát, mint ami valójában. Ebben a sajtó tevõlegesen vett részt. Akit a nemzeti oldalon kellett elismertetni, annak a kommunista múltja azonnal szertefoszlott, de az újságírók hallgattak arról is, hogy ekkor, az új hatalom kegyencei, mindannyian megváltoztatták az önéletrajzukat. Új emberek születtek ekkor, új önéletrajzzal, a politikában, gazdaságban, pénzvilágban, a sajtó világában. Aki kérte, annak visszaadták a személyi anyagát, hogy írjon más önéletrajzot. Ennek a korszaknak „sajtótörténeti” dokumentuma az elhíresült pizsamás interjú. Feledy Péter készítette a kórházban lévõ Antall Józseffel. Készítésének körülményeirõl annyit tudni, hogy Gazsó Ferenc és társai, mint az MDF választmányának tagjai bemennek Antallhoz a kórházba és megkérik, hogy nyilatkozzon. Érvelésük egyszerû, elmondják a miniszterelnöknek, hogy anarchia van mindenütt az országban, nem mûködik az MDF parlamenti képviselõcsoportja és mûködésképtelen a kormány-, mondják Gazsóék. Bod Péter Ákos például nem hajlandó szóba állni az Érdekegyeztetõ Tanáccsal, amelynek prímhegedûse, hirtelenjében, Palotás János MDF-es képviselõ lesz, aki saját kormányával szemben lép föl, s aki azóta eltûnt a politikából. Princz Gáborék közremûködésével milliárdost csináltak belõle. A kormányban egyetlen józan ember van, Rabár Ferenc pénzügyminiszter, aki a tárgyalásokat vezényli. A taxisok vele tárgyalnak elõször. De ez egyáltalán nem véletlen, hiszen Szabó Tamás, Bod Péter Ákos erre alkalmatlan volt. Rabár is hamar felismeri azonban a helyzet ellentmondásosságát, visszavonul a tárgyalásoktól. A taxisblokádnak persze elõzménye, hogy mire Antallék elkezdenek kormányozni, addigra az elõzõ kormány, Németh Miklós vezetésével „kisöpri” a költségvetést, és nincs más út, mint literenként 64 forintra emelni a benzin árát. Hogy ez mennyire elõre tervezett volt, bizonyítja az is, hogy még 1989-ben, az 1990-es költségvetés elfogadásakor, az akkori pénzügyminiszter, az azóta szintén milliárdos Békesi László már tudja, hogy mindez teljesíthetetlen, és azt mondja :”Isten óvja Magyarországot!” jó ha figyelünk

külföldre is

A taxisblokád elõtt már félõ volt, hogy összeomlik a magyar államháztartás, ami azt is jelentette volna, hogy a dolgozók nem kapják meg a fizetésüket, a nyugdíjasok a nyugdíjukat. A benzinárat, a szakemberek javaslatára, elõször, az imént említett fölé emelik, majd csökkentik, de ez nem elég, újólag hitelt vesz fel kormány, és a kereskedelmi bankokon keresztül, arra való hivatkozással, hogy bajban van a költségvetés, meggyorsítják a privatizációt. Nincs idõ most arra, hogy azt elemezzék, a tulajdonszerkezet milyen legyen, legyen-e törzsvagyon, hiszen azonnali bevételre van szükség. Ebben a pillanatban fölkínálják a nemzeti vagyon jelentõs részét, természetesen a kényszer diktálta alacsony áron, barátoknak, zsebbe visszafizetõ külföldieknek, ami évtizedekre meghatározta Magyarország sorsát. A sajtó, „természetesen”, ezekrõl az összefüggésekrõl is hallgat. S hogy miért a liberális gondolkodású Feledy az interjúkészítõ? Az akkori képviselõk elmondása szerint az MDF-hez, a liberális Kulinon keresztül, jól „benyalta” magát. Ennyi a magyarázat, a következmény pedig? Feledybõl késõbb alelnök lett a Magyar Televízióban, de azóta is, bármilyen kormányok kerültek is hatalomra, õ a képernyõn maradt. Mint ahogy tulajdonképpen, a régiek közül mindenki megmaradt a helyén, a sajtóban. De akart-e igazán az MDF és személyesen Antall József nemzeti újságírást? A kérdésre válaszoljunk egy példával. 1990-ben, Antallék akaratából megalakul az Új Magyarország, azzal a céllal, hogy legyen már egy olyan sajtótermék, amely igazán az MDF, a kormány mellett van. Hatalmas vita volt arról, hogy ki legyen a fõszerkesztõ. Mindenki Gazsó L. Ferenc befutását várta, ehelyett, sokak ámulatára, Albert Gábor, Antall barátja kapja meg ezt a posztot. Rövidesen bebizonyítja azonban, hogy alkalmatlan erre a posztra és még ekkor sem a Gazsó L. Ferenc – Zelei kettõs kapja meg az újságot, akik mindketten az MDF választmányának a tagjai, hanem Fábián László, akinek egyszerûen nincs újságírói múltja, sem pedig vezetõi gyakorlata. Nem sokkal ezután Antall azt mondja pártja prominensei elõtt, az Új Magyarországnak nem szívesen nyilatkozik, mert az egy vacak lap. A nemzeti oldalon, mondja Antall, nincsenek Baló Györgyök. Balót elsõrendû újságírónak tartja Antall. Képzetlenek és elfogadhatatlanul gyöngék viszont a nemzeti oldal újságírói. Honnan tudja ezt Antall József? Kulin Ferencéktõl. Ám Göncz Árpádról még mindig van mit mondani. Õ az, aki a Magyar Köztársaság elnökeként nyilatkozik az olasz La Stampának, világgá kiáltja, hogy „Európa segíts!”, mert Hazánkban a háború elõtti rend erõsödik. Mit lehet erre mondani?! S mit az 1991. október 23-i szereplésérérõl. Emlékeznek, állítólagos szkínhedek ekkor fojtják, füttyel, a szónokló Gönczbe a szót. A Bánó András fõszerkesztésével mûködõ Esti Egyenleg címû televíziós mûsor beszámolójában be is mutatja az állítólagos rendzavarókat. A bakancsos, fekete ruhás, Árpád-sávos zászlót lengetõ fiatalokat. Csakhogy õk ott sem voltak a Kossuth téren. Térben és idõben sem lett volna összeilleszthetõ a két képsor. Mégis megtörtént. Holott az elégedetlenkedõk egykori ötvenhatosok voltak, akik azt kiabálták Göncznek:”Becsaptál bennünket Árpád!”. De a sajtó, történelmünk szent zászlaját, az Árpád-sávos lobogót pocskondiázta. Egyébként, mindenféle kazettavizsgálat és bírósági hercehurca nélkül tisztázható lett volna minden. A Kossuth-téri események fõ biztosítója az akkor már belügyminiszter, Boross Péter volt. A téren történtekrõl felvételeket készített a Belügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Csak ezeket a felvételeket kellett volna a nyilvánosság elé tárni, s akkor kiderül az igazság. Ez azonban senkinek nem volt érdekében, még Boross Péternek sem. Ma már talán sejtjük, hogy miért. Helyette maradt a gyalázkodás, a nemzeti érzések sárba tiprása. Bánóék meg, kissé megkésve, de 1994 végén, a decemberi nagy jutalmazásokkor, pénzzel bélelt borítékokat vehettek át Kuncze Gábor belügyminisztertõl. Mindent ez a stáb vitt el akkor, még a gépkocsivezetõ is a „lepénzeltek” között volt. A többi, odasereglett, meghívott újságíróknak a tapsolás lehetõsége adatott meg csupán. 23

De térjünk vissza megint az 1990-es esztendõhöz. Nemzeti újságírók híján, illetve azok mellõzöttsége miatt, már az Antall-kormány megalakulásakor szembe menetel a sajtó az akkori hatalommal. A közép-európai változások közül ilyen helyzet egyedül Magyarországon jön létre. Minden körülöttünk lévõ ország, még az újonnan megalakultak is, erõs nemzeti sajtóval rendelkeznek. És bár– Csehországot kivéve– a kommunisták mindenütt átmentik a hatalmukat, de igen erõs a nemzeti érzés az ottani jobb– és baloldalon egyaránt. Nemzetben gondolkodnak a keresztények és a liberálisok. Példaként 2005-öt említsük meg, Lengyelországot, ahol nemzeti-liberális pártként a keresztény gondolkodás kerül hatalomra. Az a folyamat, hogy Hazánkban az 1990-es választást követõen a politikai elrendezõdés a sajtó vonalán nem érzékelhetõ, az egyúttal, a kormányellenességen túl, azt is mutatja, hogy minden apróbb hibából, amit a kormány követ el, „mûbalhé” lesz, viszont az ellenzéki oldal kis és nagy ügyeibõl, a KISZ-esekbõl, MSZMP-sekbõl, MSZP-sekbõl és a belvárosi SZDSZ-es, Fideszes csapatból álló együttes kerül ki gyõztesen. A sajtó szerint, csak õk tesznek igazán érdemlegeset a nemzetért. A bulvársajtó, a leleplezõ sajtó mindent felszínesen mutat be csupán, legyen az bármilyen nagy horderejû is, az országra nézve. Tudni kell persze, hogy ezeket az újságokat, minden esetben, az akkor még állami tulajdonban lévõ bankok– a Postabank, a Hitelbank, a Kereskedelmi és Hitelbank, az OTP– pénzeli. Pénzeli a kormányellenes megnyilvánulásaikat. Az Új Magyarországot kivéve, minden lap az akkori hatalmat járatja le. Az világosan látható, hogy politikai és gazdasági kötõdései miatt, a sajtó az igazán nagy ügyeket nem tudja, és nem is akarja feltárni, hiszen akkor saját magát is leleplezné. Ez a megállapítás érvényes a privatizáció visszásságaira és más bûncselekményekre is, és olyan nagy horderejû kérdésre is, mint a hírhedett rózsadombi paktum, amelyrõl a sajtó, rádió és a televízió egyetlen sort nem ír le, egyetlen szót nem szól róla. A sajtó nem foglalkozik a Talmud szerinti hazai bíráskodás visszásságaival sem, hiszen ezekre a helyekre, a „rendszerváltozást” követõen, az MSZMP volt pártbizottságainak jogi végzettségû elvtársai kerülnek. Belõlük, meg a volt kommunista közigazgatás embereibõl lesznek a megyei bírák, a másodfokon ítélkezõk, akik aztán a háttérbõl irányítják a privatizációt, és olyan hatalommal rendelkeznek, amelytõl a fogható sajtó kifejezetten fél. Ezek után csak azokból az ügyekbõl lesz országos nagy ügy, amelyeket a maffia egymás között rendez el. Azaz, rászólnak a maffiózók az újságírókra, hogy ebbõl, meg ebbõl az ügybõl csináljanak már egy mûbalhét, mert minden egyes balhé a mindenkori kormányt gyengíti. Ez egy érdekes lélektani folyamat, hiszen a sajtó által gerjesztett események, elkövetett esetleges bûnesetek, még akkor is a kormányra hullanak vissza, hogyha például azt az ellenzék képviselõi követik el. Érdekes és egyben elgondolkodtató, hogy a privatizáció törvénytelenségeivel a magyarországi sajtó, az elmúlt tizenöt, tizenhat esztendõben, egyetlen egyszer sem foglalkozott. Sem elemzõ, sem értékelõ, sem pedig komoly cikksorozat nem készült. Kizárólag azokat a föltupírozott privatizációs kérdéseket taglalták néhány napig, amelyek a parlamentben szóba kerültek. Ilyen volt például a növényolaj-ipar, vagy a Videoton privatizációja. Mindez azzal magyarázható, hogy azok a kulcsfigurák, akik például a nagy nemzeti vagyontárgyakat szerezték meg, a Co-Nexuson keresztül, mai áron számítva negyvenmilliárdos vagyon átadásával, ami nagyobb volt akkor, mint a Videoton értéke, érdekeltek voltak a folyamatokban. A kilencvenes évek elején egyébként ezen a vállalkozáson keresztül futott át az ÁPV Rt. által kezelt legnagyobb vagyontárgyak sokasága. Az már megint más kérdés, hogy a tranzakciók lezajlása után a Co-Nexus vezért, László Andrást, eltették láb alól. Hiába, a halott tanú a legjobb tanú. De ezt a folyamatot sem kívánta senki elemezni, fõleg nem akartak senkit sem leleplezni. Még azok sem kutattak László András meggyilkolása miatt, akiket az egykori nagyhatalmú „vállalkozó” folyamatosan pénzelt. S mindez magyarázható azzal, hogy a sajtó a bankoktól és a gazdasági szakemberektõl még többet kapott a hallgatásáért. 24

A magyar sajtóra leginkább a pazarlás a jellemzõ. Példa ennek méreteire, hogy egy bulvárújság, nevezetesen a Blikk fenntartása az alakulásától napjainkig, a befektetõknek több mint tizenhatmilliárd forintjába került, úgy, hogy bizonyos köztartozásokat nem kellett kifizetni, azaz államilag leírták. Miközben persze az állami cégek hirdetési felülete, ennél a napilapnál, hihetetlenül magas volt. A sajtó száját tehát úgy fogják be, hogy megvásárolják a hirdetési felületet, és az újságírók, mint szakértõk, sztárújságírók, a gazdasági szereplõktõl lehetõséget kapnak a gazdagodásra. Emlékezzünk csak, csupán érintõlegesen, a VIP listákra, amelyeken elsõsorban a sajtó befolyásos figurái szerepeltek. De az igazság bajnokai, a tollforgatók, nemcsak így vehetõk meg, hanem úgy is, hogy egy-egy cikk megírása után, a kft-ik számlájára jelentõs összegeket utalnak át. A vezetõ újságírók tehát ezer szállal kötõdnek a kialakuló gazdasági csoportosulásokhoz. Emiatt nem szólalnak meg sohasem a privatizáció visszáságaival és a bûncselekményekkel kapcsolatban. Még azok az újságírók sem, akik tulajdonképpen a nagy napilapok ereje mögé bújva radikálisabb cikkeket is megengedhetnének maguknak. De azért sem tehetik ezt meg, mert a gazdasági lapmenedzser éberen figyeli, hogy egy-egy cikk megjelenése kinek az érdekét sértheti, milyen hirdetési lehetõségektõl esnének el. Milyen módon romlana a lap gazdasági mutatója, ha belerúgnának például egy bankprivatizációba, amely pedig mai áron több ezermilliárd forintos veszteséget jelent a nemzetgazdaságnak. Vagy netalán nyilvánosságra hozna egy felszámolási-, vagy privatizációs visszásságot. Tudomásul kell venni, hogy a lapok fenntartásához szükséges legnagyobb hozzájárulást a cégek fizetik. Csak a Kárpótlási Hivatal, mai áron számítva, évente több mint hárommilliárd forinttal támogatta az Új Magyarországot, hirdetéssel. Ezek után, ennél a lapnál, a Kárpótlási Hivatalba nem rúghatott bele senki. De ha a Magyar Hírlap valami visszásságot fedezett fel például ennél az állami intézménynél, a kárpótlásokkal kapcsolatosan, akkor a Kárpótlási Hivatal gyorsan megjelentetett egy, a lap számára nagy bevételt jelentõ hirdetést a Magyar Hírlapban. Tehát, cégek és újságok, folyamatosan fogták, zsarolták egymást. Zsarolták az újságírókat, elsõsorban a lapmenedzsereken keresztül. Ezáltal, az egyébként közszolgálatinak minõsülõ rádió, televízió is csupán felületet kezel, hiszen ezeknél az intézményeknél is a legnagyobb bevételi forrást a hirdetés jelenti. De ugyanez érvényes a kereskedelmi adókra is, a Juventus Rádiót is például a gazdasági erõ tartja el, semmi már. Ez rendkívül érdekes folyamat, ami Magyarországon azért páratlan, mert ennek megfelelõen olyan alapvetõ kérdéseket sem vet fel a sajtó, amelyek például néha-néha és véletlenül elhangzanak a parlamentben. Kõrösi Imre által, még képviselõ korában, elhangzott például a parlamentben, hogy az átalakuló országokban, egyetlen egyben sincs olyan, például, hogy a privatizáció kikerülne a parlament ellenõrzése és felügyelete alól, a magánosítás, amely egyébként meghatározta az elkövetkezendõ évtizedek tulajdonszerkezetét, sõt Magyarország hatalmi viszonyait is. Errõl annak ellenére csönd van, hogy a nemzetközi sajtó több esetben is foglalkozik például a magyarországi privatizáció visszásságaival. Ha mégis szóba kerültek volna ilyen kérdések a hazai sajtóban is, az csak azért történhetett meg, hogy a kormánypártok torzsalkodásait, belsõ marakodásait fölerõsítsék. Nem olyan hangvétellel persze, hogy a kormánypártok ellenõrzõ feladatukat akarják az adott esetben gyakorolni, hanem azt próbálja sugalmazni a sajtó, hogy személyesen õk akarnak gazdagodni. Volt olyan képviselõ, még az Antall kormány idején, aki folyamatosan feltárta a visszásságokat, s a sajtóban elhíresztelték róla, hogy kétezer hektár szántót és malmot vásárolt, s azért ordibál. (Megint Kõrösi Imréröl van szó.) Látszólag tehát baj van a sajtóval, kiabálják innen is, meg onnan is, közben pedig a gazdasági és a politikai erõ együtt muzsikál velük. S ezáltal, az újságírók ugyanolyan gazdasági helyzetbe kerülnek, mint a jól fizetett menedzserek Ezek után érthetõ és egyértelmû, hogy a kenyéradó gazdáikat soha meg nem támadják. Ha mégis „balhéktól” hangos a sajtó, az csak azért van, mert az egymással rivalizáló gazdasági csoportosulások haragosaikról, ellenfeleikrõl jejó ha figyelünk

külföldre is

lentetnek meg cikkeket. Ha azonban valamelyik újságíró keményebben fogalmaz, mint ahogy az elvárható lenne, vagy ahogy az a tervben szerepel, akkor bizony az újságírót keményen megbüntetik. Van, akit megvernek, másokat ledobják a robogó vonatról, összetörik a személygépkocsiját, a visszásságokat keményen feltáró Polgár Gyulát meg megölik .A sajtóban tehát, ha valaki kilóg a sorból, az engedélyezettnél, vagy az elvártnál keményebben fogalmaz, még ha meg sem jelenik a cikk, komoly büntetésben van része. Fizikailag is megbánhatja, vagy kiszorítják a pályáról a perifériára. Van, amirõl persze óriási a hallgatás, de az idõ valószínû itt is orvosol majd mindent, hiszen a Fenyõ gyilkosság mögött is a sajtóbirodalmak közötti harc áll. Fenyõ ugyanis a Postabankról akart, saját lapjaiban, néhány újságcikket megjelentetni, zsarolással, amit azonban Princz Gáborék és az általuk finanszírozott, sportújságírókból lett médiacsászárok nem vettek jó néven. Tehát minden csak a felületen marad, olyan szinten, mint amilyen a magyar politika. Talán éppen ezért van, hogy még ilyen körülmények között is, a döntõ befolyásolási hatalom a sajtó kezébe került. A közvélemény elbutítását szolgálják azok a folyamatok, hogy a sajtó egyre kevésbé lesz elemzõ, egyre jobban bulvárosodik, a pucér testek egyre gyakrabban szerepelnek képernyõn és újságok címlapjain, belsõ oldalain. A pletykalapok ma reneszánszukat élik. A „rendszerváltozás” kezdetén alig egy tucat hetilap jelent meg csupán. Öt-hat év múltán ez a szám, tizenkettõrõl több százra emelkedik. A napilapok térvesztése mellett olyan nagyságrendû birodalmak jelennek meg, de sohasem magyar tulajdonban, mint például a Story és a hozzátartozó hasonló hangvételû, heti fogyasztásra, butításra szánt kiadványok. Az idõk folyamán több száz szexlap kerül be az országba, ami elfelejteti gondolkodni a magyart. Készíti elõ az Internet térhódítását, ahol szintén a botrány, a perverz erotika minél durvább tálalása a butítás legfõbb eszköze. A sajtó együtt mûködik azokkal a nemzeti érdekeket romboló erõkkel, amelyeknek kifejezett feladatuk, hogy rossz színben tüntessék fel a magyart. Céljuk, hogy magyarjaink minél kevésbé le-

gyenek sikerorientáltak. Csak emlékeztetõül, még a világkiállítást is kiénekelték szánkból. Két évvel a tervezett megnyitó elõtt, politikai sugallatra, elkezdték hirdetni, hogy a megrendezéshez tizenhétmilliárd forint hiányzik. A sajtómunkások, a szó szoros értelmében megünnepelték, hogy Magyarországon nem lesz világkiállítás. Nevetséges, az említett hiányzó összeg százalékban is kimutathatatlan egy ország költségvetésében, ennél hetente többet vertek el a tõzsdén az állami pénzekbõl. Ilyen ostoba módon vették el a sikerérzetet tõlünk, tudniillik akkor (1994 és 1996 között) nem fejezõdött még be a tulajdonváltás, ezért nem akarta a neoliberalizmus, hogy Magyarország, a sajtón keresztül, a világ érdeklõdésének középpontjába kerüljön. Nézzünk egy másik területet, az évtized bûnügyei közé sorolt olajügy sajtó általi kezelését, ahol a sajtót kifejezetten megvásárolták, majdnem hogy pozitív színben mutatták be a gengsztereket. Már-már azt a hangulatot sugallták, hogyha õk nem lennének, akkor drágább lenne a kenyér, mert õk legalább olcsóbban adják a hamisított terméket, a gázolajat. Aminél egyébként a kiinduló pont az volt, hogy az állam közremûködésével, ennek a terméknek a behozatalakor, kitalálják a halasztott vámfizetést. A sajtó mindenrõl ír, csak errõl nem. Arról sem írnak abban az idõben, hogy a csõd bûntett „hagyatékát” elsöprendõ, elkendõzendõ, több százezer céget szüntetnek meg Magyarországon. Hiszen ezek mögött a cégek mögött, jelentõs részben azok a bankok álltak, amelyek bennfenteseknek adták ki a hiteleket, a bennfentes hiteleket használók meg, reklámokon keresztül, lefizették a sajtót. Ebbõl a körbõl, mind a mai napig nem lehetett kitörni, mert felnõtt egy új generáció a sajtóban, amely a szocializmus cenzúráját ugyan nem ismeri, de most a jólét cenzúráját éli. Az keres jól, aki nem az igazat írja meg, hanem bizonyos lobbik érdekei szerint forgatja a szavakat. Hogy ennek a népnek, ennek a Hazának mi lenne jó, elnyomja a pénzcsörgés zaja. A hazaszeretet, a jelenlegi újságíró társadalomban, ismeretlen fogalom. Hogy meddig, kizárólag a ma kiszolgáltatottan élõ néptõl függ. A hallgatás nem jelenthet megoldást. Lakatos Pál

Megvehetõ média sztárok A közszolgálati Magyar Rádió és a szintén közszolgálatinak nevezett Magyar Televízió, valamint a Duna Televízió politikai függetlensége, illetve egy-egy párthoz való kötõdése „rendszerváltozásunk” óta örökös viták eredõje. Szavakban, mindegyik parlamenti párt, garantálta a felsorolt intézmények önállóságát, szabad vélemény nyilvánítását. A gyakorlat mára már bizonyította, a korábbi egypárti, az MSZMP általi diktatúra, 1990-tõl többpárti diktatúrává változott. Ezekben az intézményekben, mindegyik párt, a hozzájuk állománytábla szerint is beosztott ügynök újságírókon keresztül, befolyásolni akarta a rádió és a televíziók mûsormenetét. Ez a megállapítás különösen a hírmûsorokra (Krónika, TV-Híradó) és a politikai magazinmûsorokra(168 Óra, Vasárnapi Újság, A Hét) érvényes. A közszolgálatinak nevezett intézmények látszólagos önállósága azonban a felügyelõ kuratóriumok létrejötte után is írott malaszt maradt csupán. jó ha figyelünk

külföldre is

Hiába mondják azt, hogy ugyan a kuratóriumokba a pártok delegálnak tagokat, parlamenti jelenlétük arányában, és az Országgyûlés választja meg õket, ezáltal tehát függetlenek, mindegyik kurátor pártdelegált marad, és a küldõ párt utasításainak megfelelõen próbál befolyást szerezni. Jogellenesen, még az intézmények tartalmi munkájára is nyomást gyakorolnak, küldõik akaratát minden eszközzel érvényesíteni kívánják. Az azért már sokat sejtet, a távlati célokat tekintve: a parlamenti pártok között születik egy olyan megállapodás, hogy egymás jelöltjeit kötelesek megválasztani. Tehát az elõzetes politikai alkuk alapján létre jön a pártok által delegált kuratórium, amelyben a delegáltak párt hovatartozásuk szerint döntenek egy-egy kérdésben, és összetételükben, létszámukban a mindenkori parlamenti párt erõviszonyokat tükrözik. Ebben a pillanatban egy megválaszolhatatlan kérdés elõtt állunk, nevezetesen, hogy mitõl válna a pártpolitikus, egy olyan

fontos intézmény irányítása kapcsán párt függetlenné, mint az országgyûlési és az önkormányzati választásokat eldöntõ, tehát a nyilvánosságot legmagasabb szinten „leképezõ” közszolgálati rádió és televízió. Tehát az 1996-ban életbe lépett médiatörvény ilyen formájú megalkotása, amely szerint ezekre a feladatokra nem a tudomány vagy a civil területrõl keres, kizárólagossággal, megfelelõ embereket, szinte példátlan helyzetet teremt. Mindig hivatkoznak, az etalonnak tartott BBC-re, de végül is minden csak a hivatkozás szintjén marad. A gyakorlat egészen mást mutat. A középkorba visszatérve, a helyes megoldás útját megmutatva, álljunk elõ egy jó példával. Amikor Velence városállama rendkívül gazdag volt, ott kereskedett az egész Földközi-tengeren hajózók társasága, de szinte az egész világ, akkor egyszer csak a városállam irányítói is rájöttek, hogy Velence velejéig korrupt lett, s kijelentették, hogy ez így tovább nem mehet. Hiszen-ekkor– minden a 25

korrupció révén dõlt el, minden és mindenki megvásárolható volt. Ezért úgy döntöttek, hogy civil személyekbõl kilencven fõt választanak az úgynevezett velencei nagytanácsba, majd a kilencvenbõl ötöt kisorsolnak, akik a dózse (a velencei köztársaság választott államfõje) palotájába beköltöznek egy évre.(Csak megjegyzem, ez a szám összetétel a lottójáték alapja.) Tevékenységük és megvesztegethetetlenségük révén a velencei állam, nem egészen egy évtized alatt megszabadult a korrupciótól, az úgynevezett érdekkörök befolyásától. Ezzel a hatalmi szerkezettel ugyanis oly módon szabályozták a városállam életét, amely megszüntette a káros személyi összefonódásokat. Az öttagú kuratórium, mert ezt annak kell neveznünk, egy esztendõn keresztül csak racionális döntést hozott. Az õket követõktõl hasonló szemléletet követeltek meg, nevezetesen, hogy döntéseiket Velence városállam érdekében hozzák meg. Most mondhatnák, a rádiót és televíziót is felügyelik civil kurátorok is, és ebben igazuk van. De ezeknek a civileknek kizárólag csak az elnökválasztáskor van szerepük. És miután itt csupán eseti döntésekrõl van szó, a civilek ilyen módon történt bevonása eleve magában hordozza a korrupció lehetõségét. Tehát, ahogy a mindennapjainkban a huszonöt százalékos ÁFA, és az azzal történõ visszaélés a korrupció egyik meghatározó melegágya, a másik oldalon pedig az egyszer választó, korlátozott hatalmú kurátorok bizony könnyen „megcsúszhatnak”, az eléjük tett pénzeszsák hatására. Nem véletlenül van egy-egy elnökválasztás elõtt összetartás, nem véletlenül köttetnek háttéralkuk. S azt is tudni kell, hogy ezek a civil kurátorok nem annyira civilek, mert részint a munkaadók, munkavállalók delegálják õket, részint pedig azok a civil szervezetek, amelyek, parlamenti döntés értelmében, állami támogatásban részesülnek. Megint eljutunk a „rendszerváltoztató” társadalom alapképletéhez, nevezetesen, hogy látszólag megvalósul a társadalmasított ellenõrzés, de minden esetben pártpolitikához kötött személyekrõl és szervezetekrõl van szó. Ha ezt a logikai okfejtést elfogadjuk, akkor az is biztos, hogy nemhogy nem lehet a közszolgálati televízió és rádió, szándékaiban sem független, hanem a gyakorlatban sem. Tehát, az ilyen hátsó szándékokkal megszavazott médiatörvény eleve végrehajthatatlan, mert ráadásul a liberális túlsúly, a nyolcvanas évek végétõl, meghatározta a rádió és a televízió szellemiségét. A politika számára voltak más befolyásolási lehetõségek is. Még a Kádár-rezsimben egyrészt a fõszerkesztõi, elnöki értekezleteken kaptak eligazítást az elvtársak, másrészt pedig, a hirtelen tûzoltáskor, telefonon keresztül, hogy nyoma ne maradjon, érkeztek az illetékesekhez az utasítások. Kezdetben azt hittem, ezek a módszerek, a „rendszerválto26

záskor” eltûntek, de voltam én, véletlenül rossz idõben és rossz helyen, olyan alkalomkor, Hajdu István, volt rádióelnök irodájában, amikor éppen hatalmon lévõ miniszter telefonált, egyik párttársa megszólalását szorgalmazván. Azonban ez, nyilvánvalóan, a ritka kivételek egyike volt, hiszen általában nem a rádió– és a televízió elnökét szokták megkérni ilyen „elvtársi” szívességre. Van ennél egyszerûbb módszer is, hiszen bizonyos szerkesztõségek, megadott pártokhoz kötõdnek. A liberális túlsúly ebben a kapcsolatrendszerben is meghatározó. A szerkesztõségek és a politikai pártok vezérkara között, az elmúlt másfél évtizedben, olyan elvtelen baráti kapcsolatok alakultak ki, hogy ritkán van szükség elnöki közremûködésre. Ilyen helyzet csak akkor áll elõ, ha ez az elvtelen baráti kapcsolat sem elegendõ egy-egy pártszólam nyilvánosság elé kerülésére. A rádió-, televízió elnökére tulajdonképpen az országgyûlés kulturális bizottságán keresztül szoktak a pártok nyomást gyakorolni. Ebben a folyamatban a bizottság elnöke és alelnöke jár az élen. A kulturális bizottság pedig, a volt MDF-es, liberális gondolkodású Kulin Ferenc kivételével, végestelen végig az SZDSZ befolyása alatt áll. De térjünk azért vissza a már említett telefonokhoz, azaz, hogy 1990 után megszûnik a Kádár-rezsimben szokásossá vált egypárti telefonálás. Helyébe lép viszont, többpárti „demokrácia” lévén, a több párti, telefonon történõ utasítás rendszere. Fõleg a közszereplés érdekében lobbiznak ily módon az országgyûlési képviselõk, mert a rádió és a televízió hír– és magazin mûsoraiba bekerülni, az a nyilvánosság legmagasabb fokát jelenti. Nemhogy megszûnt volna a cenzúra, inkább sok párti cenzúrává alakult át, ami még átláthatatlanabbá tette az érdekviszonyokat, mert, sajnálatos módon, nem bõvült a közszereplõk nyilvánosság elõtti megjelenésének lehetõsége, hanem néhány személyre korlátozódott csupán. Ha megnézzük a nyilvánosság elõtt megjelenõ közszereplõk helyzetét, elmondható, hogy az 1990-es esztendõk elején a parlamenti képviselõk jelentõs része kerülhetett képernyõre, vagy a rádió mikrofonja elé, míg a mai, közszolgálatinak csúfolt idõszakban, szinte kizárólag az országgyûlési képviselõcsoportok vezetõi, miniszterek, miniszterelnök, házelnök, tehát az úgynevezett politikai „elit” csúcsán lévõk kapják meg ezt a lehetõséget. Ha meg tudjuk, hogy a pártok vezetõi, 1990 óta csak kényszerbõl változtak, akkor azt is elmondhatjuk, hogy tizenöt-tizenhat esztendeje ugyanazokat az arcokat látjuk, ugyanazokat a személyeket hallhatjuk a televízióban és rádióban egyaránt. Az ismertség ugyanis meghatározza a szereplõk jövendõbeli politikai pályafutását is. S az sem mellékes, a közös „mutyizások” is azt követelik meg, hogy a meghatározó személyek összetétele ne változzék.

Mindezt persze nem „pártja” iránti elkötelezettségbõl teszi meg csupán az újságíró, riporter, mûsorvezetõ, szerkesztõ. A kedvezményezett politikusok, úgymond, nem ingyen részesülhetnek a nyilvánosság kegyében. Ismerek újságírókat, akik egy-egy jól elhelyezett riportért, üdülõterületen, beépíthetõ telket kaptak, mások a családi házhoz szükséges építõanyagot „mikrofonozták, kamerázták” így össze. Megint mások, közszolgálatilag részrehajló tevékenységük jutalmaként egzotikus helyekre utazhattak, utazhatnak, állami, azaz a mi pénzünkön. De ismerjük az úgynevezett VIP listákat is, amit bár az OTP is alkalmazott, nagyobb mértékben, mint az üggyel hírbe hozott Postabank, mégis Princz Gábor nyakába varrtak, kifejezett gyengítési célzattal, hiszen Princz meghatározó szerepet akart játszani a nyilvánosság területén, ezért kívánta sajtóbirodalmát növelni. Ebbe buktatták bele. A VIP listán sportolók, mûvészek, politikusok szerepeltek, de meghatározóan voltak jelen a neves újságírók. A VIP-listán szerepelni annyit jelentett, hogy a kedvezményezett, jutalmazott személyek az akkori banki kölcsönöknél alkalmazott kamatoknál alacsonyabb százalékért, azonnal és meghatározatlan idejû visszafizetésre, hitelt vehettek fel. Persze voltak olyan szerencsések, akik még a visszafizetésrõl is megfeledkezhettek. Ez a kivételezett helyzet 1991-tõl 1998-ig mûködött, amikor is az átlagos halandó, fõleg az elején, 36-42 százalékos, de még 1997-ben is 35-36 százalékos kamattal juthatott hitelhez, a kiválasztottaknak viszont csak 10 százalékos volt a kamatkötelezettség. Az ezt feltáró Világgazdaság címû lapot forgatva néhány ismert újságíró nevére is rábukkantam. 1992-ben a rádiós Bölcs István ötmillió forintot kapott ezzel a módszerrel, ennek az összegnek mai értéke körülbelül ötvenmillió. 1993-ban, a 168 Óra, a rádiótól elorzott mûsorcím alapján indított hetilap másik tulajdonosa, Mester Ákos is zsebre vághatott ötmillió forintot (mai érték ötvenmillió), miközben Bölcs újabb hitelért állt sorba és meg is kapta. De a Postabank kedvezményezettje volt Csoóri Sándor Kossuth-díjas költõ felesége, Balogh Júlia, hárommillió erejéig(ma harmincmillió), Hajdú János, A Hét fõszerkesztõje, másfélmilliót(ma tizenötmillió) zsebelhetett be, de Hajdú még 1998-ban is pénzzavarral küszködhetett, mert akkor meg hárommillió forintot(ma 12-15 millió) kért és kapott. De kétszer állt sorba Princz Gábornál Németh Péter, a Népszava volt fõszerkesztõje is, 1994-ben hat és félmilliót (ma 40-45 millió), 1997-ben meg négymillió forintot (ma 25 millió) kuncsorgott össze. De hárommilliót kapott Princztõl (ma 30 millió), az egykoron aktnaptáron bájait a maga teljes pucérságában mutogató, ma a közszolgálati Magyar Televízió egyik vezetõjeként jó ha figyelünk

külföldre is

tevékenykedõ Sugár Ágnes, még 1993-ban, és 1996-ban két és félmilliót (ma 15 millió) Albert Györgyi. Közkeletû kifejezéssel élve, a lista korántsem teljes. S ha már a pénznél és az újságíróknál tartunk, ugorjunk az idõben elõre. Meglepetéssel olvastam a Vasárnapi Hírek 2005. november 27-i számában egy olvasói levelet (név és cím a szerkesztõségben megjelöléssel), ebbõl idézek: „Érdemes lenne még megemlékezni…a Magyar Rádió Rt. leköszönt elnökének 19 milliós végkielégítésérõl, amit magának utalt ki…” Igaz lenne, hogy Kondor Katalin, amikor a Magyar Rádióban minden fillért meg kell fogni, õ 19 milliót markoljon fel? Végkielégítésként! A Gyurcsány-kormány idején? És az MSZP irányította kuratórium, amelynek elnöke, Gellért Kiss Gábor, együttmûködésük alatt egyáltalán nem kímélte Kondort, örökös konfliktus volt kettejük között, most néma maradt, de, amennyiben így igaz, egyetlen liberális, szocialista érzületû újságíró sem beszél errõl? Folytassuk azonban a korábban megkezdett gondolatsort, hogy mennyire együtt mûködik a politika és a gazdaság, az eddig említetteken kívül, bizonyítja az is, hogy nemcsak az üdültetésekben, s nemcsak az egyéb juttatásoknál mennek kéz a kézben, hanem azonos típusú bûncselekményeket is követnek el. A brókerbotrányban legalább olyan arányban szerepelnek a neves újságírók, mint a gazdasági szakemberek és a politikusok. Az is érdekes, hogy mekkora a csönd ekörül, mennyire mûködik a cenzúra a hírbe hozott Forró Tamás és Pintér Dezsõ esetében, akiket „az éj leple alatt” visszavonultattak a nyilvános szereplésektõl. Ezzel az üggyel összefüggésben, az elmúlt években, egy szó sincs róluk. A Kádár-rezsimben a politika „egyenesben” döntött, a maga szigorú, diktatórikus rendszerében, amelyet a nyilvánossággal csak a hivatalos csatornákon, kegyenc újságíró elvtársakon keresztül közölt. Õk magyarázták és magyarázhatták meg a politika döntéseit. De, mint már arról korábban is írtunk, a mai politikus csapat, 1990 elõtt, a magyar nyilvánosság számára nagyjából ismeretlen volt. Nagyon sok miniszternek még az arca sem vált ismerõssé, még az Antall-kormány idején sem. Most viszont, minden, valamit elérni akaró politikus a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák kegyeit keresi. Látható tehát, hogy a rendszer csak a politikával együtt mûködik. Talán megválaszolhatatlan jogi és logikai kérdést vet fel, hogy milyen módon lehet ettõl a rendszertõl megszabadulni, amikor a nyilvánosság, mint negyedik hatalmi ág, még a hatvan éve mûködõ polgári demokráciákban is olyan komoly befolyással bír, hogy egyes személyeket bármikor az egekbe emelhetnek, de ugyanakkor, ha a döntés úgy szól, a sárba is taposhatnak. jó ha figyelünk

külföldre is

Magyarországon azonban igazán komoly tönkre tételre soha nem adnak engedélyt a sajtónak, csak azoknál a személyeknél, náluk is az elhallgatás formájában, akik valóban ismerik a magyar politika, a magyar törvénykezés, a magyar nyilvánosság alapvetõ mûködési rendjét, azok visszásságait. A pártok ugyanis, egymás közötti, látszólagos nagy ellentétben vannak egymással, de együtt szocializálódtak és összejáró baráti társaságokat alkotnak. Különös szimbiózisban, együttélésben léteznek gazdasági szakemberek, politikusok és sztárújságírók. A felsoroltaknak nyilvánosságra van szükségük, az újságíróknak meg információkra, amelyeket a gazdasági-, politikai élet szereplõitõl kapnak meg. Egy-egy szereplés, egy információ idõbeni elhelyezése gyakran pénzmozgáshoz is vezethet. Hogy világos legyek, adott esetben a gazdaság, a politika szereplõi, saját érdekeiknek megfelelõen, pénzelik az újságírókat. Erre volt példa a VIP hitel is. Az újságírásnak Nyugaton is ez az alfája és ómegája. A sztárújságíró, egy jó pillanatban közölt hírrel, bombasztikus bejelentéssel még ismertebbé tud válni, nagy ember lehet belõle. Itt, Magyarországon az az érdekes, hogy csak együtt mûködik a rendszer, írom le újólag, azonos gondolkodásban, mert az újságíró és a közéleti szereplõ egymásra utaltságával kialakult baráti, elvtelen kapcsolatok mûködtetik a nyilvánosságot, a legmagasabb szinten. Ezt szinte magyar példaként kell kezelni, mert máshol, Csehországban például egy újságcikk egy miniszterelnököt megbuktat. Ahol valóban van közszolgálati televízió és rádió és jó értelemben vett bulvársajtó, ott jobban mûködik a nyilvánosság és a demokrácia, mint nálunk, ahol látszat ellenfelek vannak, de az elvtelen baráti kapcsolatok, most már lassan két évtizede, változatlan összetételben léteznek. Csehországban a miniszterelnök egy nem bizonyítható, harmincmillió koronás családi kölcsönön bukott meg, az újságírók közremûködésével. Egy ekkora összeg nálunk említésre sem méltó, ennyi pénzért meg sem szólal senki. Szlovákiában, Meciar hatmillió koronán csúszott meg, ami harminchatmillió forintnak felel meg. Nálunk ennél még az úgynevezett legális kereseti lehetõségek is nagyobbak, amelyeken a sajtó egyáltalán nem háborodik fel. Csányi Sándor napi száztízmillió forintos keresményének nyilvánosságra kerülésekor egyetlen újságíró sem kérdezett rá, hogy ez valójában honnan is származik. Ebbõl az is látszik, hogy a magyarországi sajtó, a gazdasági és a politikai erõ által irányítottan, rendkívül rövid pórázra van fogva, és csupán egymás periférián lévõ embereit „lövöldözik”. Még az Orbán– Gyurcsány sajtópolémiát sem kell komolyan venni, hiszen nem szól másról ez a történet sem, mint az egyik sarkon egyik kutya, a másikon meg a másik kutya ugat.

A társadalom kétfelé osztása miatt azonban a sajtó tulajdonképpen kényszerpályára került. Nemcsak a közszolgálatiság, hanem az olvasótábor miatt is. Hiába akarja például a Magyar Nemzet megírni a szocialisták sötét dolgait, azt az írást a szocialista érzelmû olvasóközönség nem olvassa. De ugyanakkor hiába akar a Népszabadság lejáratni egy Fideszest, azt a lapot meg ez a politikai csoportosulás nem veszi a kezébe. Így tehát megtörtént a társadalom olyan szintû kétfelé osztása, ami már nem is igényli a közszolgálati intézmények meglétét. Hiszen igazat nem is akar látni, olvasni és hallani senki a „sajátjáról”. A Fideszben például most arról beszélnek, hogy Orbán Viktort három és fél évig nem engedték megszólalni. Kik? Gyurcsány Ferencet meg azért járatják le, mondják szocialista körökben, mert az elsõ nagyformátumú politikus. Nem azt mondják, hogy lop, csal, hazudik például, hanem azt mondják, õ legalább fölvette a kesztyût és keményen visszaválaszolt, miközben lepofozta a Fideszt. Ilyen körülmények között a közszolgálatiságról beszélni sem lehet, mert nem akar egyik vagy másik oldal tábora sem pártsemleges tényekhez, hírekhez hozzá jutni. De nem akar egyik vagy másik oldal sajtója sem pártsemlegesen tájékoztatni. De nem is lehet ezt elérni, hogy visszakanyarodjak az írás elejére, amikor az újságírók jelentõs része párttámogatásban részesül, tevékenysége kimerül a kegyekhez tartozó anyagi javak megszerzésében. Ezt viszont csak a pártok, s azok gazdasági holdudvara tudja biztosítani. Az 1990-es évek elején feltûnt egy viszonylag fiatal és tehetségtelen újságíró gárda, Kéri J.Tibor, Gál J. Zoltán és a hozzájuk tartozó, parlamentben leselkedõk köre. Akik a parlament és így a politikusi gárda közelébe kerültek, azokból mindbõl vezetõ újságíró lett. Aki megismerte azt a boszorkánykonyhát, Rudi Zoltán például, ezáltal megismerte a képviselõket, azok viselt dolgairól információkat szerzett, a késõbbiek során mind helyzetbe került. Helyzetbe hozta magát, és helyzetbe hozták õt. Lehetnek így függetlenek? Gondoljuk végig, ezek a fiatalemberek azért kerülhettek pozícióba, mert megismerték a parlamenti belsõ viszonyokat és titkokat, együtt ittak a politikusokkal. A Fideszesekkel, MSZP-sekkel, SZDSZ-esekkel. S hogy milyen a kvalitásuk? Gál J.Zoltánnak például még a megfelelõ iskolai végzettsége sincs meg, s azt mesélik, parlamenti berkekben, hogy cikkeinek jelentõs részét az ügyvédnõ, Tompos Judit írta. A Zöldlomb utca 4/a-ba járt fel, konzultációkra. Ugyancsak Tompos Judittal beszélte meg az újságcikkeket a Népszavás Pogány Sára és a Magyar Hírlapos, SZDSZ-es, majd a Magyar Nemzetes, Fideszes Torkos Matild is. Ezt a jelenleg mûködõ újságírói szerkezetet hamar kiis27

merheti az ember, hiszen csak pár tucat tollnokról van szó. Érdekes dologra emlékezem most vissza. 2000-ben, vagy 2001-ben lehetett, amikor Bencsik András megkérdezte tõlem, elképzelhetõ-e, hogy a Vasárnapi Újságban, a továbbiakban nem támadom a Fideszt. Amikor azt válaszoltam, hogy én nem támadok senkit, csak az igazságot kutatom, valószínû el is döntöttem a sorsom. Ha egy irányban elkötelezett lettem volna, ma nem lennék munkanélküli. A független gondolkodókat sehol sem szeretik. De tudni kell, hogy a sajtón belüli átigazolások, Torkos Matildot, Bayer Zsoltot már említettem, de ide tartozik Bencsik András is, nem tartoznak a ritkaságok közé. Hiszen ugyanazok a személyek, akik elõtte a Népszabadságnál dolgoztak, majd megjelentek az MDF-nél, a Kisgazdáknál, majd a Fidesznél is, most meg a Fidesz csapatát támadják. Amikor a gazdasági érdekük úgy kívánja, akkor ezek az újságírók rendkívül széles eszmei skálán tudnak mozogni. A szélsõjobbos Lovas István rendkívül szoros baráti kapcsolatot ápol például a vad MSZP-és, most az ATV-n jelentkezõ Berecz Annával. Látni lehet tehát, hogy bizonyos szinteknél már rendkívül baráti a viszony. Ha például egy nagyra tartott jobboldali Verebes István elé kerül, szívélyesen, a célnak megfelelõen beszélgetnek el. Vándorolnak, eszmét váltanak tehát, de csak a haszonlesõk. Az igazán baloldalinak tartottak ritkán kószálnak el. 1985-ben egy akkor fõszerkesztõ-helyettes, Kõvári nevezetû újságíró ott akarta hagyni a Népszabadságot. Az akkori fõszerkesztõ, Berecz János azt mondta, hogy a Népszabadság nem az a hely, ahonnan csak úgy el lehet sétálni. De el akart menni a Népszabadságtól egy Túri András nevezetû újságíró, és Ambrus Sándor is. Nekik sem engedték meg. Tudniillik, a párt lapjánál, a Népszabadságnál, olyan információk birtokába jutottak, hogy azt nem vihették máshová. Gondoljuk végig napjainkat, vajon az SZDSZ-es, szocialista oldalról igazán számon tartott személy igazolt-e át az úgynevezett nemzeti oldalra. Keresni kell a neveket, akikre meg rátalálunk, azon gondolkodjunk el, önként jöttek-e. Nehogy azt higgye valaki, hogy a Napkelte újságíróinak olyan tág mozgásterük van, hiszen abban a pillanatban, amikor valaki rosszat kérdez például Kuncze Gábortól, ki van tiltva a Napkeltébõl.

28

Orbán Viktor, miniszterelnökként kijelentette, uralkodásuk alatt megteremti a médiaegyensúlyt. A zsoldos hadsereg, még ha Orbán komolyan gondolta volna is, nehezen mozdítható. Tudomásul kell venni, hogy a tudatosan kialakított neoliberális, kozmopolita újságírásnak akkora a túlsúlya, amely több kormányzási ciklus alatt sem érhetõ be. Azt, hogy egy miniszterelnök ilyet kijelent, politikai tájékozatlanságra vall. Persze, úgy nem is lehet ezt megtenni, hogy miközben egyensúly megteremtésérõl beszélt, aközben liberális újságírókat és gazdasági szakembereket hoztak helyzetbe. A Fidesznek, ma már látható, a legnagyobb problémája az volt, hogy nem volt mögötte keresztény újságírás, – értelmiségi réteg és – gazdasági csoportosulás, csak kényszerbõl, haszonlesésébõl odacsapódottak. S ez most látszik, hogy a mögöttük lévõ gazdasági hátország, a szocialisták második-harmadik vonalából került ki. De ugyanez tapasztalható az újságíróknál is. A kemény MSZP-snek tartott Pálffy István, a közszolgálati Híradó mûsorvezetõje jelenleg is gyakran tûnik fel fideszes rendezvényeken. Vélhetõen azt gondolja, mert Fidesz körökhöz tartozik, hogy lehet belõle rádió, vagy tévé elnök. Ehhez megvan az ambíciója, a már meghalt nagybátyja, Pálffy József kapcsolatain keresztül pedig a cég kapcsolatrendszere is mûködik az esetében. Emellett úgy gondolják, hogy negyven évesen túl fogják élni a régi szocialisták uralkodását. Azt senki nem gondolta egy pár évvel ezelõtt, hogy a szocialistákon belül az „ifjú törökök” átveszik a hatalmat, és „lefejezik”, minden erõlködés nélkül, a Horn, Medgyessy, Gál Zoltán vonalat. Érdekes végig gondolni, hogy az ifjabb Gál Zoltánnak ma nagyobb befolyása van a szocialistáknál, mint az apjának. Köszönheti ezt a sajtókapcsolatainak. Az újságírásban viszont a régi öregek nem tûntek el, gondolok itt például Kulcsár Istvánra, akirõl mindenki azt beszélte, hogy Gerõ Ernõ fogadott fia. Õ és társai, a volt külföldi tudósítók, halálukig fognak megszólalni, tudniillik, õk minden titkok tudói. Õk a cég által jól megfigyelt emberek, de ugyanakkor õk is tudnak mindent. Avar Jánostól kezdve Aczél Endréig, minden további nélkül a helyükön maradnak, senki nem meri kikezdeni õket, mert mindent tudnak. Van egy rendkívül fontos kérdés, nevezetesen az, hogy mikorra tisztulhat meg, és

mikorra válik nemzetivé a közszolgálati újságírás? A válasz nem lehet más, addigra, mikorra a politika is azzá válik. Tehát nem lehet külön választani a kettõt. Ha a nemzeti politizálás irányába mozdul el a politika, akkor ezt követni fogja a sajtó, már csak azért is, mert rajta keresztül kapja a finanszírozást. De ameddig a politika csak szavakban nemzeti, addig a sajtó is kivár. Nagy kérdés, hogy közállapotaink mikorra válnak erõs, hazafias érzelmûvé, hiszen onnantól lehet majd számítani Magyarországon közhiteles újságírásra. A jelenlegi botrány újságírás semmi mást nem csinál, csak rombol és leépít. S ezt favorizálja például Gyurcsány Ferenc. A Klubrádiót, ahol mûsort vezetett, s amelynek az a feladata, hogy behálózza az egész országot. Sorra veszik meg a helyi rádiókat, most például a kecskeméti Gong Rádiót kaparintották meg. Megvan hozzá a pénzük, hiszen mögöttük állnak a szocialista gazdasági erõk, Puch Lászlóval az élen. És megvan a nyilvánosságuk is, hiszen Orosz József a Napkeltében, Bolgár György meg az ATV-n jelentkezik rendszeresen. Hitelesíteni próbálják magukat, s ezzel együtt a Klubrádiót. Gyurcsányék azért futtatják a Klubrádiót, mert az valóban egy pártrádió, a szocialisták rádiója. Rajtuk keresztül minden dezinformáció is eljuthat a lakossághoz. Gondoljuk meg, ez a rádió robbantotta ki az úgynevezett ügynöktörvényi káoszt. Itt szerepeltek Ungvári Krisztiánék, Somogyi Tamásék, a Political Capitaltól. S azt is tudni kell, még a székházuk is egy helyen van, a Bokor utcában. Az van kiírva, hogy Political Capital, Klubrádió, Dunaholding. A Dunaholding meg a szocialistáké, Tamás Istvánéké. Ez a szocialista kör a legnagyobb befolyásolási lehetõséget akarja, s ebben Gyurcsány Ferenc személyes érdekeltsége is tetten érhetõ. De, hogy egy magyar miniszterelnök elkezd bohóckodni, az ugyanolyan hiba, mint hogy Orbán Viktor nem volt hajlandó, a neki nem tetszõ újságírók meghívását elfogadni. Csak és kizárólag a neki szobrot építõket fogadta kegyeibe. A két politikusi magatartásforma közül egyik sem használ a magyar államiságnak, a magyar közszolgálatiságnak, a magyar érdekeknek. Lakatos Pál

jó ha figyelünk

külföldre is

A rádió ostroma – 1994 Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a Magyar Rádióban 1994. március ötödikén, szombaton és az azt megelõzõ néhány napban, megint vissza kell térnünk az Antall-kormány sajtókapcsolataihoz. De mielõtt még ezt megtenném, megemlítem, amirõl majd– 1994 kapcsán– beszélni kívánok, az nem más, mint a 126 rádiós elküldése, az ahhoz vezetõ út, ahogy azt szemtanúként láttam, átéltem. Szóval, hogy majdnem mindent megértsünk, mert azt még én sem merem kijelenteni, hogy mindenrõl rendelkezem pontos és megbízható információkkal, de hogy valamelyest is megközelítsük az igazságot, megint szólnunk kell az MDF országgyûlési képviselõcsoportjának és magának Antall miniszterelnöknek a sajtóhoz való viszonyulásáról. A médiatörvény, amely rendet vágna a rendetlenségben, az anarchiába torkolló sajtó össze-visszaságban, talán nem véletlenül nem születik meg. Látszólag minden afelé mutat, hogy ennek megléte minden parlamenti pártnak rendkívül fontos, a valóság viszont az, hogy a politikának, s az általa zsarolt újságírásnak is az a legjobb, ha törvényi szabályozatlanság mellett, az õskáosz állapotában, mindenki azt csinálhat, írhat, mondhat, amit akar. Vagy éppen, amit titkos, háttérben maradó irányítóiktól parancsba kapnak. A parlamenti politikusok képességeire, elemzõ tehetségükre, vagy inkább tehetetlenségükre a leginkább jellemzõ az, ami a kilencvenes évek elejétõl – ezen a területen – elindul, amely szerint Antall József, mint rossz közszereplõ, megveti a sajtót, nem akar vele foglalkozni. A kormánypártoknak nincsenek sajtóreferenseik, nem születnek elemzések a sajtóról, illetve, akik ilyeneket készítenek, mindannyian az aczéli gondolkodást képviselik, fõleg az MDF-ben, de a többi kormánypárton belül is. De ugyanez elmondható a szocialistáknak nevezett csapatra, az MSZMP utódpártjára, az MSZP-re is. Többször hangzik el, a ma is önmagát nemzetinek meghatározó, akkor MDF-es országgyûlési képviselõtõl, Debreczeni Józseftõl, vagy a ma Fiedeszes, akkor MDF-es médiapolitikustól, Elek Istvántól, hogy Kádár János rendszerében nagyon sok jó volt. Mindezt a frakció nyilvánossága elõtt hangoztatják. Gondoljunk bele, a sajtót ezeknek az embereknek kellene, bizonyos szempontból, befolyásolni. A Kádárt imádó kormánypárti politikusoknak. Ez a pótcselekvések idõszaka, addig sem kell igazi megoldással elõrukkolni. A pótcselekvések egyike, az egykoron MDF-es szimpatizánsnak kikiáltott Hankiss Elemér televíziós és Gombár Csaba rádiós elnöki székbõl való fölállása, mert azt már említettem, Antall erre irányuló „felmondó” levelét, a csupán névleges hatalommal rendelkezõ köztársasági elnök, az SZDSZ és a múltja foglya, Göncz Árpád, soha nem írta alá. A két elnök távozásának körülményeit ma is homály fedi. Az igazságot csupán sejtetve, maradjunk annyiban, hogy nagyon-nagyon megérte nekik azokból a székekbõl felállni. Százmilliószor is! Az egyes számú vezetõk eltávozása nem eredményezett semmiféle pozitív irányú változást. A helyükbe egyébként, a televízióban Nahlik Gábor, a rádióban Csúcs László jött, mindketten alelnöki posztban, de teljes elnöki jogkörrel felruházottan. S ne feledjük el, abban az idõszakban még nem mûködtek, a ma látszólagos politikai indulatokat gerjesztõ kuratóriumok, az alelnökök döntési szabadsága tehát óriási volt. Sem a kuratórium, sem pedig a médiatörvény-mert az sem volt– nem kötötte meg a kezüket. Csupán a politika béklyóiban vergõdtek, de azt meg senki nem vallotta be. A külvilágnak, helyzetüket, mind a politika, mind pedig a szóban forgó alelnökök, megkérdõjelezhetetlennek és ezáltal teljesen függetlennek mutatták be. Valójában azonban bábok voltak õk is, a politika rángatta, mozgatta õket, minden döntésüknél. Mire, a helyzet felvázolásában idáig eljutottam, idõben elérkeztünk 1194-hez. jó ha figyelünk

külföldre is

Antall József már meghalt, Boross Péter lett, a kormánypártok támogatását élvezve– tehát Gyurcsány miniszterelnökké választásának furcsa módja korántsem egyedi– a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. S ne feledkezzünk meg egy rendkívül fontos tényrõl, a bevezetõben említett, s rövidesen taglalandó eseményekkor már vészesen közel voltunk az 1994-es országgyûlési képviselõválasztások idõpontjához, amelynek elsõ fordulója 1994. május nyolcadikán, a második meg május huszonkilencedikén volt. De megint ugorjunk vissza az 1994-es esztendõ tavaszkezdetére. Ekkor, Boross Péter úgy döntött, a legszûkebb körben, Kónya Imrével, Kulin Ferenccel, a teljesen csurkátlanított MDF-es vezérkarral, hogy a rádión és a televízión belül úgymond „átcsoportosítják” a mûsorokat, gyengítik a szorító liberális erõfölényt. Mivel a szóban forgó mûsorok kötõdtek az úgynevezett sztárújságírókhoz, ezért eldöntik, teszem hozzá csupán felületi kezeléssel, hogy a több ezer alkalmazott közül a meghatározó személyeket, s azok holdudvarát elküldik a rádióból és a televízióból. A rádióból– emlékezetem szerint– százhuszonhat vezetõ újságíró, fõszerkesztõ, szerkesztõ, riporter eltávolításáról volt szó. Mindez, amikor kiderül, ismertté válik az elbocsátás terve, számszerûsége, tervezett idõpontja és az elküldendõ személyek névsora, az írott sajtó óriási hangzavart csinál, hatalmas indulatokat gerjeszt. Megint meg kell említeni, mindez az országgyûlés képviselõ választások elõtt néhány héttel történt. Boross Pétert mindenki határozott, döntésképes, minden hájjal megkent stratégának tartotta. Ezért is elgondolkodtató, mi volt mindezzel az MDF-es miniszterelnök célja. A liberális újságírók– köztük volt például Mester Ákos, a 168 Óra címû rádiómûsor fõszerkesztõje– eltávolításával visszaszerezni a választópolgárok szimpátiáját, vagy– és ezen ne lepõdjenek meg– még biztosabbá tenni az MDF vereségét. Ez utóbbi kijelentésemet meg kell magyarázni. Ma már a Napnál is világosabb, hogy a mögöttünk lévõ idõszak kormányai elõre elhatározott, a szabadkõmûvesek által dirigált vetésforgóban követték egymást, négyesztendõnként. A választók csak a díszletet adták ehhez. A cél ugyanis az volt, hogy a kiválasztottak, az a néhány száz magyarországi ember, minden körülmények között és a lehetõ leggyorsabban meggazdagodjék, miközben kenyéradó gazdáikat, a külföldi– szintén a szabadkõmûvesek által patronált– nagytõkéseket, Péter-fillérekért a magyar nemzeti vagyonhoz juttassák. Ezen ismeretek birtokában számomra nyilvánvaló, hogy a pártstratégák, köztük Boross Péter, számoltak a liberális sajtó óriási méretû ellenállásával, az elbocsátandók iránt kialakított szimpátiával. Ez viszont a biztos vereséghez vezetett. No de, mint már írtam, a forgatókönyv így is rendelkezett. Mindezen állításomat alátámasztani látszik az a tény is, hogy Boross Péter az MSZP elnökével, meg nem nevezett miniszterelnök-jelöltjével, a késõbbi miniszterelnökkel, a pufajkás Horn Gyulával is konzultált az elbocsátandók körérõl. Maga Boross Péter mondta nekem ugyanis, miszerint Horn Gyula kérte tõle, hogy Mélykúti Ilonát, a késõbbi Napkeltés riportert ne küldjék el a Magyar Rádióból. Boross erre ígéretet tett, amit be is tartott. Egyébként arról a Mélykúti Ilonáról van szó, aki az 1919-es patkányforradalom, a vérgõzös tanácsköztársaság egyik ismert alakjának, a Harminckilences dandár címû könyv szerzõjének, Karikás Frigyesnek az unokája. A közhangulatból és a mások által elkészített forgatókönyvbõl világosan látszott tehát a „nemzeti” erõk 1994-es veresége, ezt erõsítette csupán az elbocsátás. Az elbocsátottak egyébként jól jártak, hiszen Hornék gyõzelme akkor már szinte biztosra volt vehetõ, s az is világosan látszott, hogy a „kényszerbõl” távozók, Borossék lelépésekor, visszatérhetnek a Magyar Rádióba. Így is történt, az elkül29

döttek közül azok, akik akartak, visszajöttek a rádióba.(Mester Ákos, s néhány elvtársa nem akart, õk inkább a magánvállakozásba kivitt rádiós mûsor írott változatánál, a hetilapként megjelenõ 168 Óránál maradtak. Tulajdonosként. A többiek meg elfoglalták régi helyeiket, szintén a tömeghangulatot befolyásoló tényezõk maradtak, de hogy az elbocsátáskor kapott igen magas végkielégítést nem kelljen visszafizetni, a szerkesztõként elküldött, riporterként jöhetett vissza, s számtalan más, igencsak agyafúrt változatot lehetne még felsorolni. Így a kecske is jól lakott, meg a káposzta is megmaradt.) De hogy a lista összeállítása miképpen történt, arról az akkori szemtanúk számolnak be, akik elmondták, hogy az MDF prominensei, a titkok tudói, újságírók neveivel szaladgáltak a folyosón, s kérdezgették politikustársaiktól, hogy kit kellene még szerintük a rádióból kirúgni. Boross Péter egyik hûséges fegyverhordozója, informátora, Józsa Fábián gyûjtötte a neveket, mint a Belügyminisztérium politikai államtitkára, aki állandóan nyüzsgött, más esetekben is, minden döntésben részt akart venni. Majdhogy nem ötletbörzévé alakult át az egész, hogy még ezt is ki kellene rúgni, meg azt is. Egyébként a kormánypártok között, s magánál a kormánynál az volt a legnagyobb probléma, hogy ki fogja ezt végrehajtani. Ki lesz az a személy, aki megmondja ezeknek az embereknek, hogy távozniuk kell. Ráadásul olyan végrehajtóra volt szükség, akinek aztán, a késõbbiekben, nem mernek majd visszaszólni. Hosszú idõt vett igénybe a tanakodás, hiszen olyan embert kellett találni, aki még Mester Ákossal is szembe mer helyezkedni. Mester ekkor lett híresen hírhedt a kormánypártok között, mert állandóan vele fenyegetõztek. Azzal, hogy az õ mûsora, a 168 Óra olyan hallgatott, ami megfordíthatja a választások végeredményét. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy 1994. januárjában-februárjában az MDF még gyõzelemben gondolkodott. Ekkor kezdik el azt a hatalmas kampányt, amit már sokan elfelejtettek, hogy fölavatunk mindent. Hordót gurítunk, ha készen van az út, ha nincs, fölavatjuk a hidat. S az akkori sajtó, amely sokkal kisebb sikert is, ha azt az ellenfél éri el, az egekig magasztalja, az MDF-es kormány vélt vagy valós eredményeit a legotrombább módon „lesajnálja”, poénkodva tálalja. Ennek ellenére az országgyûlési képviselõk, a kormányoldalon, úgy érzik, hogy a szimpátiájuk nõ a saját választóik között, mert– szerintük– minden újságolvasó Magyarországon tudja, hogy a sajtó hazudik. Ezzel a közvélemény valóban tisztában van, de bármennyire is hazudik a sajtó, a folyamatosan sulykolt rossz véleményt az emberek elfogadják. Hagyják befolyásolni magukat. A keresgélõk között többen vélekedtek úgy, hogy Csúcs László, teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök ( TEJFA, ez volt a hivatalos „besorolása”) ehhez túlságosan buta, meg egyébként is csupán pénzügyi szakember, õ egyébként Kupa Mihálynak volt az egyik futtatott kádere, aki azért került a rádió élére, mondták a bennfentesek, hogy a pénzügy útvesztõiben megszorítja majd a rádiót. A Magyar Televízió fenyegetése is porondon van ekkor persze, hiszen Bakó Lajos MDF-es országgyûlési képviselõ, 1993. december elején, a költségvetési vitában, olyan javaslatot tesz, amit a kormánypártok elfogadnak, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió a Pénzügyminisztérium költségvetési tételébe kerül be. Magyarul, ezt a két intézményt államosították, az államon belül. Egy költségvetési önálló tételt behelyezni egy funkcionálisan mûködõ minisztérium fennhatósága alá, eleve törvénytelen, és amellett ostobaság is. Végül a politika P. Szabó Józsefben, a Kossuth Adó akkori egyik vezetõjében találta meg a végrehajtót. „Megbízható kolléga”– ezt mondta róla Boross Péter miniszterelnök, amikor a kiválasztás jogosságát indokolta. Hogy ez alatt mit értett Boross, nem tudni, hiszen P. Szabó soha nem volt miniszterelnök, nem dolgozott a vendéglátóiparban, tudtommal munkásõr sem volt. De az viszont bizonyos, Borossék bukása után a Horn kormány Náhlik Gábort és Csúcs Lászlót is eltávolította a televízió, illetve a rádió élérõl, 30

P.Szabó József, a végrehajtó, azonban maradt, és jelenleg is a Magyar Rádió rendszeresen megszólaló külpolitikai szakértõje és gyakori szerkesztõje is egy-egy mûsornak. És valóban, senki nem szólt neki vissza. Vajon mit tudhat az emberekrõl P. Szabó, és honnan szerezte az információit? De a televízióban is sértetlen maradt az elbocsátások igazi végrehajtója. Innen látszik, hogy mûbalhé volt az egész, három hónapnál nem tartott tovább a kiabálás. Ezért kell nagyon elgondolkodni azon, hogy vajon ki volt az igazi szervezõ, mert a sajtó körüli kiabálás óriási mértékben ásta alá a közhangulatot, hiszen hosszú ideig terjengett az a hír, hogy a Magyar Rádió bezárja a kapuit, olyan mérvû lesz az elbocsátás. Az országot járó parlamenti képviselõktõl többször megkérdezték az emberek, hogy tényleg igaz, hogy a rádióban nem lesznek mûsorok Terjedt a rémhír, hogy csak zene szól majd a készülékekbõl. Ha valahol néhány másodperces, vagy egy-két perces adókimaradás miatt elnémultak a rádiók, már a közvélekedés arról szólt, hogy órákig volt „süket” a Magyar Rádió, mert nem volt, aki mûsort készítsen. Mindez a hangulat aztán a kormánypártoknak volt a kárára. Éppen ezért, még ma is nehéz megmagyarázni, hogy a kormány részérõl miért került sor erre a felületi kezelésre. Nemcsak a sajtó, hanem maga a politika is a felületen mozgott csupán. És a kormánypárti oldal nem ismerte fel, hogyha ugyanezt a sajtót, vagy legalábbis annak egy részét, úgymond magához édesgeti, akkor az erõviszonyokat a saját javára tudja megfordítani. És akkor megint felvetõdik a kérdés, akart-e nyerni az MDF 1994-ben, vagy sem? Egyes elemzõk azt állítják, ilyen arányú bukásra nem gondoltak az MDF vezetõ politikusai, õk húsz-huszonöt százalék elérését remélték, és azt hitték, hogy a Fidesz 1994-ben nem jut be a parlamentbe. S ha már szóba kerültek Orbánék, akkor, néhány mondat erejéig beszéljünk a Fideszrõl. A sajtó tulajdonképpen feltupírozta a Fideszt, 58 százalékos népszerûségre. Ám amikor a Fidesz sejtetni engedte, hogy akár az MDF-el is hajlandó volna kormányozni, ekkor azonnal kirobbant, a sajtó révén, a székházbotrány. Azaz, az MDF-tõl, a kormánytól kapott egyik székházat kinek adta el és mennyiért a Fidesz, s az érte kapott pénz hová került. Ez, visszamenve az idõben, Torgyán kiválásának idejére tehetõ, s akkor senki nem tudta, hogy Antall hány képviselõt tud megvenni, vagy zsarolni. Ez az a bizonyos kisgazda harminchatok kiválása. Ekkor, biztosítékként, a Fideszt megvette Antall József, ekkor kezdõdött el a Fidesz politikusok gazdagodása. Ekkor derül tehát ki, hogy a Fidesz akár az MDF irányába is akar „játszani”, s ezért azonnal óriásit csökken a népszerûségük, oly annyira, hogy 1994 tavaszára nem, érik el az öt százalékot, és ha „véletlenül” az SZDSZ-esek, meg az Agrárszövetség prominensei, Nagy Tamásék nem segítenek a Fidesznek a kopogtató cédulák összeszedésében, akkor a Fidesz képviselõknek nincs meg a jelöléshez szükséges hétszázötven kopogtató cédula. Azért hozzáteszem, mind a 176-nak nem is lett meg a szükséges mennyiség, rengeteg helyen nem tudták összeszedni. Voltak helyek, ahol kutyákat uszítottak a gyûjtögetõ Fideszesekre. Varga Mihály, a késõbbi pénzügyminiszter, mint egykori egyik szenvedõ alany, sokat mesélhetne errõl. Amikor viszont már látszik, hogy a szocialisták nagy fölénnyel nyerhetik meg a választást, a Fidesz szidalmazása abba marad. Annak ellenére is, hogy Fodor Gábort és társait kihajították. A sajtó tehát egy nem létezõ pártot, mert a Fidesz akkor valójában csak egy nagy örömködés volt csupán, fölviszi 58 százalékra, s ha nem a neoliberális körnek tetszõ dolgot csinál, s hatalomvágytól vezérelve, közeledni próbál a nemzeti eszmék irányába, mert csak ott tud érvényesülni, akkor le is szorítja. Ötven százalékot, vagy annál többet egy párt csak akkor zuhanhat, ha azt a pártot a sajtó mesterségesen tartotta korábban életben. És akkor beszéljünk a bevezetõben már említett 1994. március ötödikérõl, s azt megelõzõ egy-két napról. Kezdjük elõször az utóbbival. Emlékezetem szerint, hiszen akkor, mint a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje jelen voltam az eseményeknél, szóval negyedikén, jó ha figyelünk

külföldre is

vagy harmadikán volt az az értekezlet, amelyen a Kossuth Adó minden munkatársának kötelezõ volt a részvétel, s amelynek „vezérszónoka” P. Szabó József volt, s ahol P.Szabó bejelentette, hogy ki marad és ki távozik a rádióból. Egymás után olvasta a szerkesztõk, fõszerkesztõk, riporterek neveit, s egy-egy név elhangzásakor csupán annyit mondott, marad, nem marad. Névsor szerinti olvasás volt ez, ábc rendbe szedve, s amikor Mester Ákos nevéhez ért, elhangzott a verdikt, nem marad. Mester ezt enyhe, fölényesnek tûnõ mosollyal nyugtázta. Még az értekezlet elõtt P. Szabó, mert hogy együttlétünket kifejezetten zártkörû munkahelyi értekezletnek minõsítette, egy mûsorszervezõ hölgyet állított az ajtó elé, azzal az utasítással, hogy senkit ne engedjen be. Egyszer csak dulakodás hangjait hallom kívülrõl, az ajtó elõl, a hölgy próbálja feladatát teljesíteni, hallom azt is, amikor kétségbeesetten mondja, tilos, nem szabad. Ennek ellenére valaki szinte berúgta az értekezlet helyszínéül szolgáló „kistanácsterem” ajtaját, s „csõre” töltve, azaz már belépésekor felvételeket készítve, ott állt elõttünk a Fekete Doboz operatõre.(Arról a Fekete Dobozról van szó, amely vezetõjének apósa a Kádár rezsim egyik fõ titkosszolgája, Dankó tábornok volt.) Látszott rajta, tudja, hogy kiknek az arcát kell keresnie. De a teremben ülõk közül is sokan tudták, hogy a kamera ílyen módon, azaz felvétel közben fog megérkezni, mert Mester Ákos felesége, Pásztor Magdolna, meg a mellette ülõ fiatal kolléganõ, akik addig vidáman nevetgéltek, azonnal sírni kezdtek. Az operatõr, mint akit ez sem ért váratlanul, azonnal megtalálta a két „síró” hölgyet, a felvétel elkészült róluk, s ezeket a képsorokat aztán már a „rádiós csatáról” készült filmen lehetett viszont látni. Aki megnézte, és semmit sem tudott a körülményekrõl, azt gondolhatta magában, micsoda borzalmas dolgok történhettek ott a rádióban. Meglett emberek sírnak, mások mutogatnak, az indulat a tetõfokán, ilyen állapotok uralkodnak tehát a Magyar Rádióban. Figyeltem P.Szabó arcát, tudomásul vette a kamera jelenlétét, s rezzenéstelen nyugalommal folytatta tovább: marad, nem marad. Azt azóta sem értem azonban, ha egyszer parancsot adott arra, hogy senki nem léphet be a tanácsterembe, a már „forgó” kamera megérkeztekor miért nem szólott, hogy ezt talán mégsem kellene megtenni. Az volt az érzésem, hogy errõl, mármint a Fekete Doboz megjelenésérõl, neki is tudomása volt, s nem is volt ellenére ez a jelenlét. Ez a film, a rádió más történéseivel együtt, még az országgyûlési választások elõtt, bejárta Magyarországot. Vetítették mûvelõdési házakban, baráti közösségekben, otthon, mozikban, s a helyi televíziókban. Persze, mint már említettem, nem ez az egyetlen említésre méltó esemény történt akkor a rádió háza táján. Egyes rendészi jelentések szerint, Csúcs László távollétében, egyes randalírozó csoportok betörtek az alelnök szobájába, íróasztalát fekáliával kenték be, majd távoztak. A névsorolvasást követõ napokban sztrájkolt a közszolgálati Magyar Rádió. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy mûsort néhány másodperccel, egy perccel hamarabb fejeztek be, jelezvén, így tiltakoznak az elbocsátások ellen. Kondor Katalin például a Magyarországról jövök címû magazint vezette, s hagyta abba talán egy perccel hamarabb, mint ameddig a mûsoridõ szólt, emlékezetem szerint a következõ tartalmú szöveggel: õ és a többi mûsorkészítõ így kíván tiltakozni az elbocsátások miatt. Reggelente, a rádióba belépõ munkatársakat, kékszalagos kollégák fogadták a bejárati ajtónál, s aki kérte, átvehette, az események elleni tiltakozása jeléül a maga kék színû szalagját, s azt a mellére tûzve, viselte rádión belül és kívül. De ilyen kékszalag került egyes politikusok ruhájára, s ezt hordhatták az elküldöttekkel együtt érzõ rádió– hallgatók is. Csak megjegyzem, Kondor Katalin mellén is ott díszelgett ez a kék színû szalag. S akkor elérkeztünk 1994. március ötödikéhez, ami szombati nap volt. A 168 Óra címû politikai magazinmûsor adásnapja. P. Szabó József elõtte már közölte, hogy ezt a mûsort semmiféleképpen nem készítheti Mester Ákos, az adás elõkészítésével és a mûsor jó ha figyelünk

külföldre is

vezetésével Rapcsányi Lászlót bízta meg(õ is ott van ma is a rádióban, egyházi mûsorokat szerkeszt és vezet). Szombaton reggel, bár aznap volt unokahúgom esküvõje Tiszakécskén, felhívtam telefonon Rapcsányit, érdeklõdvén tõle a benti állapotokról. Rapcsányi mondatai egyáltalán nem nyugtattak meg, még az a szerencse, mondta, hogy eddig nem vertek meg. Van-e melletted valaki, kérdezgettem tovább, majd a választ hallva, hogy senki, közöltem vele, hogy ugrott az esküvõ, bemegyek a rádióba, hátha tudok neki valamiben segíteni. Ebben maradtunk. A Bródy Sándor utcai kapun léptem be az épületbe, s az elsõ ember, akit megpillantottam, Friderikusz Sándor volt, aki akkor már régen nem járt a rádióban, mivel már nem is dolgozott ott. Settenkedve lépkedett a hajnali homályban az egyik folyosón, mögötte a Fekete Doboz operatõre, munka közben. Annyit tudni kell, hogy a rádióba, szombaton, hétvégén, még a munkájukat végzõk is csak elõre bejelentetten, írásos engedéllyel léphetnek be. Nekem, mint fõszerkesztõnek, állandó belépési engedélyem volt, Friderikusz azonban semmilyen engedéllyel nem rendelkezett. A kapunál szolgálatot teljesítõ, egykori belügyminisztériumi nyugdíjas fõtisztet, akkor éppen rendészt kérdeztem meg, hogy jöhetett be Friderikusz. Õ azt válaszolta, a hétvégi ügyeletet teljesítõ P. Szabó Józseftõl kért és kapott erre – szóban – engedélyt. Friderikusz hivatkozási alapja a következõ volt, a rádióból eltávozván, a munkahelye már máshol van, de néhány személyes holmiját szeretné elvinni. Pont szombaton és pont a 168 Óra eléggé összekuszálódott adásnapján. De ha a holmijáért jött, mit keres idegenvezetõként, a Fekete Doboz operatõre mellett. Miért kísérgeti folyosói labirintusok át? Választ nem kaptam. De miképpen jutott be az operatõr, faggattam tovább a rendészt, hiszen az intézmény belsõ szabályzata kimondta, kamerával csak az elnök, jelen esetben pedig Csúcs László alelnök engedélyével léphetett volna be. Ilyen engedéllyel viszont, mint kaptam a tájékoztatást szintén a rendésztõl, az operatõr nem rendelkezett. Akkor hogy jött be, érdeklõdtem tovább, s azonnal meg is kaptam a választ, reggel megérkezett, a korábban már elbocsátott Mester Ákos és stábja, mögötte a kamerás ember, Mester félre tolta a rendészt, s szépen besétáltak az épületbe. Csak megjegyzem megint, amikor nekem kitették a szûröm a rádióból, az egyik technikai alkalmazott utánam kiáltott, kifelé menet adja le a belépõjét a rendészeknek. Annak hiányában pedig csak külön engedéllyel léphetnék be az épületbe. Ha akarnék. De nem akarok. Így búcsúztam én, több évtized után második otthonomtól. Mesterék azonban félre lökhették az oda vezényeltet, engedély nélkül bemehettek az épületbe, vihették magukkal, szintén engedély nélkül, az operatõrt, s egész nap kapun belül tartózkodhattak. Még operettnek is túl szép ez az egész. Ahogy közeledett az adás ideje, úgy lett egyre érezhetõbb a kihalt épületben a feszültség. Az adás elõtt Mesterék körbe ülték az adóstúdió lépcsõjét, s közölték, az élõ adás csak az õ közremûködésükkel hangozhat el. A Fekete Doboz kamerája meg folyamatosan forgott, rögzített. Rapcsányi egyáltalán nem volt nyugtalan, énekelve, fütyörészve járkált a rádió folyosóin, egyre virágosabb jókedvében. Hogy lesz ebbõl Rapcsányi vezette élõ adás, nyugtalankodtam magamban, míg, akikre ez az egész igazán tartozott, teljességgel nyugodtak voltak. Most már tudom, egy hatalmas színjátéknak voltam tanúja ezen a szombaton. Adás elõtt P. Szabó megkereste a lépcsõn ülõ Mesteréket, s közölte velük, Rapcsányi lesz a mûsorvezetõ. Õk azonban nem tágítottak, s azt is megmondták, a stúdióba, adásidõre, 16 órára, csak õk mehetnek be. P.Szabó, vita és szó nélkül elvonult. S akik aznap, 16 órakor, a Kossuth adón a 168 Órát akarták hallgatni, meglepetéssel figyeltek fel a bemondó hangjára, ami valahogy így szólt: Kedves hallgatóink! Most pedig a Kossuth adót összekapcsoljuk a Petõfivel. Szív küldi szívnek szívesen. Az önök által szerkesztett mûsor mûsorvezetõje: Novotny Zoltán. Lakatos Pál

31

Fidesz-MSZP paktum a nyilvánosság ellen Rögtön az elején tisztázzunk egy lényeges kérdést, Hollós János, a Magyar Rádió igazgatásszervezési alelnöke nem saját szakállára döntött akkor, amikor, 2005. december elején, azonnali hatállyal fölmondott a Kossuth adó fõszerkesztõjének, Perjés Klárának, a Petõfit, szintén fõszerkesztõi rangban irányító Kiss Gyöngyinek, az elnöki hivatalt vezetõ Krassó Lászlónak, Morvai Katalin szóvivõnek és Szíjártó István gazdasági igazgatónak. Elképzelhetõnek tartják önök, hogy Kondor Katalin volt rádióelnök egyik legjobb barátja, Hollós, akirõl a rádiósok úgy tudják, hogy tagja a Hit Gyülekezetének, s aki nemzeti színekbe bújtatott liberális, Kondorhoz hasonlóan, csak úgy álmodik egy nagyot, s a barátja barátait elzavarja a közszolgálati akol melegébõl. S mint még a Fidesz liberális korszakából a párt hivatásos imádója, önhatalmúlag cselekszik akkor, amikor a Fidesznek áll a zászló a

Hollós János

Perjés Klára

Kondor Katalin

2006-os országgyûlési képviselõválasztásokon. Annyira nem veszíthette el a józan ítélõképességét, annyira nem ellensége saját pénztárcájának, hogy egy ilyen jól fizetõ állás esélyét kockáztassa, csak úgy, önállósítva magát. Õ is tudja, a Fidesz az önálló gondolkodókat és az önállóan cselekvõket, ahogy a párt berkeiben mondják, kegyetlenül eltapossa, keresztül gázol rajtuk. Volt már rá példa elég. Rögzítsük tehát, Hollós nem saját maga döntött, hiszen 2005. nyarán a Fidesz és az MSZP, a két nagy parlamenti párt megegyezett egymással, mégpedig a két, szintén a parlamentben lévõ kis párt, az MDF és az SZDSZ rovására. Egyértelmûen kijelenthetjük tehát, hogy az elbocsátások ennek a paktumnak az áldozatai. Persze ezek a megállapodások is úgynevezett konspirációs találkozókon születtek meg Gyõrben, Szegeden, Baranyában és Pesten. S miért használom a konspirációs kifejezést? Mert a paktum megkötésében részt vevõ pártok médiapolitikusai, az említett helyszíneken, fociztak egy kicsit a bõrgolyóval, majd az ezt követõ baráti csevely során döntöttek a rádió és a rádiósok további sorsáról. Igazi demokratákhoz illõen, 32

csöndben, háttéralkuk során mutyiztak egy keveset. Nem elõször és persze nem is utoljára. Ezért akkora a csönd, ezért nincs még megjátszott felháborodás sem az egyik vagy a másik párt nem hivatalos napilapjaiban. De a paktumról nem számolhat be a többi újság, rádió és televízió sem. Ismételten hallgatásba burkolóznak a Fidesz hivatásos szócsövei is, Seszták Ágnes, Bencsik András, Lovas István, Tõkéczki László, Bayer Zsolt és Tóth Gy. László. Hallgat a Vasárnapi Újság is. Az esetet illetõen a homokba dugja a fejét a HÍR-TV is. De hallgatnak a máskor, megrendelésre, oly hangos civil szervezetek is. Mert mit is mondhatnának ezek a „hivatásos forradalmárok”, akik elõtt gyakran megnyílt a párt-buksza, alkalmanként kormányzati támogatásnak álcázva. Nem mondhatják el, hogy a Fidesz barát kirúgta a Fidesz barátokat. Fõleg arról kel aztán igazán hallgatni, hogy mindez az MSZP tudtával és beleegyezésével történt. Meg azt sem ildomos igazán bevallani a nyilvánosság elõtt, hogy a két nagy már készül a politikai, kormányzási váltógazdálkodásra, esetleg a nagykoalícióra. A sajtó egyébként ebbe az irányba is nyomja õket, hogy egyezzenek meg, mert milyen nehéz helyzetben is van az ország. De ugyanezt szajkózza Széles Gábor és csapata, meg. Demján Sándor is. A gazdasági élet vezetõ szereplõi, tolvajai azt szeretnék, hogy a két nagy párt a „rendszerváltozást” együtt fejezze be, mert ezzel a tulajdonviszonyokat is egyszer, s mindenkorra véglegesítenék, bebetonoznák, lezárnák a körülötte zajló vitákat, megszüntetnék a néha csak a választó publikumnak szóló, álságosan fellángoló, a visszaállamosításról zajló szócsatákat. Ekkor már elkészülhetne az a két nagy párt által megfogalmazott alkotmány is, amely kimondaná, hogy a vagyonszerzésben a visszafelé kutakodást egyszer, s mindenkorra lezárnák. Hiszen egy ilyen új alkotmány meglétekor egy esetleges körön kívüli, késõbb megszületendõ politikai erõ helyzete is megnehezedne a gazdasági, vagyonpolitikai helyzet tisztázása terén. Tehát nyáron – hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz –, amikor idehaza dúl az uborkaszezon, akkor tulajdonképpen összeszövetkeznek a rádiósok, a televíziósok, s a médiapolitikusokon keresztül a szocialista párt és Fidesz vezetõ politikusai. Ekkor megfogalmazódik az, hogy mindkét párt el fogja most már mondani, hogy a rendszerváltozás befejezõdik, meg azt is, hogy az eredményeket meg kell óvni, a jót folytatni kell, a rosszat meg abba hagyni, együtt kell

kormányozni. A sajtón keresztül pedig meg kell üzenni, ez is része a paktumnak, hogy most már reálisan fogjanak össze a nemzet érdekében, mert az uniós kihívások erre kényszerítik õket. Ekkor születik meg, még a parlament õszi ülésszaka elõtt, az a döntés, hogy ezt az egészet kezdjék a közszolgálati rádiónál. Ez a lépéssor egy kísérlet része is lesz, hogy miként reagál minderre a közvélemény, hiszen a rádióban az úgynevezett rendszerváltozás lényegesen hamarabb kezdõdött el, mint bárhol máshol az országban. Itt már, a nyolcvanas évek elején, az akkor MSZMP irányításával és prominensei védõszárnyai alatt, olyan mûhelyeket alakítottak ki, amelyek, úgymond, a fölvilágosultságuk és a bátorságuk révén a szocializmus erõit is már kritizálták, a piaci viszonyok és tulajdoni állapot megváltozását szorgalmazva. A nyolcvanas évek elején a rádióban már kialakulnak azok a „független” gazdasági mûhelyek, amelyek a gazdasági munkaközösségeket, vgmk-kat, a szövetkezeteket, a kisszövetkezeteket, a szocializmus megreformálásának gondolatkörét népszerûsítik. Ennek válik élharcosává, ismétlem, MSZMP-s engedéllyel, és az állampárt által kézben tartott pórázzal Kondor Katalin, Lipovecz Iván, Domány András, s ide sorolhatók az Aczél György által, a Szabad Európa Magyar Osztálya vezetõin keresztül futtatott, Magyarországról Münchenbe „menekült” újságírók. De igazából, ekkor még a privilegizált hazai rádiósok megjelennek a televízióban, rendszeresen keresztbe riporterkednek, de mindig csak ugyanaz a csoport. Ebben az idõszakban, csak ismétlem magam, az MSZMP égisze alatt, már társadalomkritikai mûhelyek léteznek a Magyar Rádióban, Mester Ákos vezényletével. Kialakul, valamivel késõbb ugyan, a magyar múltat bemutató, a közelmúlttal kritikusan foglalkozó, keresztény szellemiséget felmutató rádiós csoport, ugye tudják, természetesen Kádárék által irányítottan. A Vasárnapi Újságról és Gyõri Béláról beszélek. A felsoroltak tehát a legközvetlenebb pártirányítás alá tartoznak. Mondok egy másik példát, de a televízióból. A Reflektor Magazin, amely Ilkei Csaba irányítása mellett, állítólagosan leleplezõ mûsorként szerepel, minden egyes adáshéten kiköveteli, hogy az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya, a Lakatos Ernõ irányította APO mellett, Grósz Károlyék is ellenõrizzék. A nyolcvanas évek közepétõl az úgynevezett vezetõ liberális bátor riportereknek, akik hol a rádióban, hol a napi sajtóban, hol a televízió Kék Fény jó ha figyelünk

külföldre is

címû mûsorában megjelennek, szigorú pártirányítás mellett, engedik a társadalomkritikát, persze elsõsorban az általánosítás szintjén. Tehát kritizálják a folyamatokat, de ennek személyes következménye soha nincs. Az igazán komoly, személyes konzekvenciával is járó esetleges botrányokat mindig elkerüli, mind a rádió, mind a televízió, mind pediglen az írott sajtó is. S hogy ennek a szemfényvesztésnek is megemlítsem jeles képviselõjét, leírom a közismert Rokobauer Henrik nevét. Hogy nem is közismert? Jó, akkor legyen Havas Henrik, akinek eredeti neve Rokobauer Henrik. 2005. nyara, hogy megint a Fidesz- MSZP paktumról beszéljek, aminek egyik látható jele a Fideszes, HIT Gyülekezetesnek mondott Hollós János általi Kondor barátok elbocsátása. Az az idõszak, amikor a paktum révén az is eldõl, hogy a rádióban, de máshol is, az elkövetkezendõ idõben fel kell arra készülni, hogy el kell készíteni a „rendszerváltozás” mérlegét, amit nem az addig látszólagosan egymással szemben álló csoportoknak kell megtenniök. Erre egy újjáalakult közrádió, köztelevízió képes csak, a Fideszes-MSZP-s paktumosok szerint, új arcokkal, új hangokkal. S mindennek, az európai uniós harsonákat fújva kell a nyilvánosság elé kerülnie. A politikai pártoknak ugyanis az a legnagyobb gondja, hogy a mögöttünk lévõ esztendõkben markánsan külön vált, legalábbis a nyilvánosság számára egymással szembe került, a rádió két nagy csoportja, leképezve a nagypolitikát. A vezetõk helyzete ugyanakkor folyamatosan insatabillá vált, a ha nem szolgálsz engem, ki is rúghatlak elv alapján, de a mûhelyek sértetlenek maradtak. Egy Gyõrffy Miklós például intézménnyé vált, ha tetszik, ha nem, akinek, bár a médiatörvény és a rádió belsõ rendje ezt tiltja, „átjárása” van még a televízióhoz is. Amikor egy-egy nagy nevet rádión kívülre helyeznek, mint például néhány évveé ezelõtt Bolgár Györgyöt, az mindig azért történik, hogy a másik oldalon is lapátra tehessenek valakit. De azt azonban észre kell venni, hogy a liberálisok mindig gondoskodnak az eltávolított újságíróról, Bolgár György például, akit elõször az 1994-es tisztogatáskor rúgtak ki, könyvkiadó igazgató lett, majd a 2001-es menesztésekor a Klubrádió, az ATV és a Népszava meghatározó személyisége lett, soha, egyetlen pillanatig sem lesznek egzisztenciális gondjai, mindig futtatott riporter, újságíró marad. A másik oldalon, a konzervatívnak nevezetten, a szélnek eresztett csupán csak malmozhat, a média közelébe sem engedik tovább. A mostani paktumban tehát azt rögzíti a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz, hogy sem a gazdasági életben, sem pedig a politikai életben kialakult választási arányokat nem tükrözi a sajtó helyzete, összetétele. Az MSZP gyõzelme és a Fidesz ellenzéki vezér jó ha figyelünk

külföldre is

szerepe ellenére, a sajtóban kettõjüknek nincs annyi hatalmuk, mint az SZDSZ-nek, egymagának. A most elküldöttek egyébként nem számítanak a Fidesz dédelgetett kedvencei közé. Úgy saját emberek, hogy tulajdonképpen senkik. Ezt õk is tudják. Egy Perjés Klárának az eltávozása a Magyar Rádióból nem lehet megrázó esemény, hiszen alig-alig ismeri õt a nyilvánosság. A rádió szervezeti rendjén belül, az elküldöttek, látszólag nagy urak, de a vélemény formálás szempontjából nem számottevõ tényezõk. Látszólag tehát vezetõ munkatársakról van szó, de azért kezdik velük a tisztogatást, hogy a késõbbi elküldésekkor ne lehessen felháborodni. Amikor mondjuk majd Gyõrffy kerül sorra, aki megrögzött SZDSZ-es, lehessen azt mondani, hogy csend legyen, hiszen mi a korábbiakban, a sajátjainkra sem voltunk tekintettel. Ne ordibáljatok, mondhatják majd, hiszen ezt megelõzõen kinyírtuk a Kossuth és a Petõfi fõszerkesztõjét. S teszik mindezt a távlati cél, a hosszú távú átrendezõdés érdekében, mert a teljes leépítés, a közszolgálati rádión belül ezres nagyságrendet jelent. Az igazi paktum tehát nem az, hogy most ezt az ötöt kidobjuk, hanem az egészben az az óriási trükk, hogy a takarítást elkezdik látszólag fölülrõl, de ezek után melyik lesz az a felelõs szerkesztõ, amelyik kimondhatja, tiltakozzatok az én eltávolításom miatt, hiszen elõtte már, a hierarchia szerint, sokkal nagyobb fejek hullottak a porba. Elõször tehát elzavartatják Hollóssal Perjéséket, s amikor a libsik következnek, amiért az SZDSZ hõzöngeni kezd, figyelmeztetik, hogy elnézést, hány százalékos párt is tetszik lenni. Tehát, a két nagy párt nagyon okosan állapodik meg egymással, ráadásul oly módon, hiszen volt már erre példa, ellenkezõ elõjellel, ha a Fidesz nyer, úgyis visszahelyezik õket, a régi forgatókönyv szerint, más beosztásba. Hogy a megkapott végkielégítést ne kelljen visszafizetni. A nyugdíjasokat viszont nehéz lesz megmozdítani, hiszen közülük majd mindenki kötõdik a céghez, hiszen a Magyar Rádiót Karasz Lajos III/II-es rendszere sûrûn átfonta, keresztbe kasul. Hiszen a két közszolgálati intézmény, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió volt a legfertõzöttebb és a legellenõrzöttebb a sajtón belül, a titkosszolgálatok által. 2005. nyarán a két párt tehát abban állapodik meg, hogy a tisztogatást kezdik a rádiónál, mivel itt olyan létszám fölösleg van, amit normális körülmények között nem szabad tovább ebben a formában meghagyni. Vannak olyan munkatársak a rádióban, szerkesztõi besorolásúak például, akiknek nincs kötelezõen teljesítendõ mûsoridejük. A közszolgálati rádió, fele létszámmal, vagy a jelenleginek a harmadával minõségibb mûsort tudna adni, mint a jelenleg megújulni képtelenekkel.

De azt is látni kell, hogy a politika csak a szolgákat tûri meg maga körül, képletesen szólva, ha a kutyái közül egyet láncra ver, a többi vagy behúzza fülét, farkát, vagy pedig elmenekül. Magyarul, egy-egy akció után a megmaradókban azonnal kihunyni látszik a kritikai szellem. Ez egy össznépi játék, a vicsorgókat megkötöm, azaz kirúgom, utána az egész rádió hangneme megváltozik. Meghunyászkodó lesz, annak ellenére, hogy például a szerkesztõség megmarad. De már nem úgy szól az a Vasárnapi Újság, már nem az a Krónika. Csak egyet kell kirúgni, s utána lehet mondani, hogy na, emberek, jobbra át, balra át, vagy középre igazodj. Lehet persze, hogy mondani sem kell, tudják õk maguktól is, hogy mi a regula, ha maradni akarnak. Az az érdekes, hogy még a szocialistáknak is feltûnt, igazából az a probléma, hogy a hagyományos magyar konzervatív gondolkodásnak sem a rádióban, sem a televízióban nincs tere, nincs mûsora. Ezért nem a Fidesz kiabál, hanem az MSZP-s Kósa Ferenc például. Hogy ezekben az intézményekben mindenrõl beszélnek, de a magyar hagyományokat olyan messzire kikerülik, hogy Magyarország az egyetlen ország Közép-Európában, ahol nincs a vallási érzületre komoly szerkesztõség és mûsoridõ, nincs mûsor a hagyományok ápolására. Ugyanakkor a kisebbségek állandó mûsoridõt kapnak, frekventált elhelyezéssel. A többségnek viszont, a mai, magyarnak mondott rádióban, nincs igazán hangja. Arra azért mind a két oldalon rájöttek, hogy ezen, ezzel a személyi összetétellel, esély sincs a változtatásra. Nem is tudják az SZDSZ-t és a túlburjánzott liberalizmust visszaszorítani, márpedig a liberalizmus ilyen mértékû túltengése a Magyar Rádióban mind a két nagy pártnak és a Hazának is komoly gondokat fog okozni. Mert õk most már, a különféle izmusok mentén, ketté akarják az országot szakítani. A Fidesznek és az MSZP-nek is az volt a véleménye, hogy Kondor Katalin elnöksége idején nem szabad bele fogni a változtatásokba. Kondornak lejár az ideje, utána fej nélkül marad a rádió. S akkor lehet cselekedni. Kondor egyébként, látszólag a Fidesz embere, de teljes szocialista kapcsolatrendszerrel rendelkezik, s bár látványosan szidja az SZDSZ-t, de Petõék tenyerébõl eszik. Õ tehát a pártok közös jelöltje volt az elnöki posztra, annak ellenére, hogy folyamatosan eljátszotta, hogy milyen nagy nyomás nehezedik rá az MSZP és az SZDSZ részérõl. Ez mind nem igaz. De azt mondják a pártpolitikusok, hogy nem kell az õ szerepét kiemelni, nem kell belõle hõst csinálni. Féltre értés ne essék, ezt a Fidesz is mondja. Kondor a Fidesz fejére is rá nõtt, nemcsak az MSZP-jére. Ha az õ idejében kezdõdne meg egy takarítás, vélik a pártpolitika mindkét oldalon, akkor, maga mögött tudván Dávid 33

Ibolya barátságát, furcsa lépésekre is képes lehetett volna. Tehát ezért várták meg Kondor elnöki mandátumának lejártát, eközben persze a háttértárgyalások folytatódtak, mert azt azért a politikusok is tudják, hogy a jelenlegi pazarló rendszerben a közszolgálati rádió és a televízió hatékonysága közelít a nullához. És ilyen drágán, ilyen alacsony hatásfokkal dolgozni, és ennyire a húsz évvel ezelõtti nézeteket vallani, ezt viszont károsnak ítéli meg mindkét pártalakulat. A politikusok már nagyon jól tudják, hogy nem a közszolgálati rádió és televízió az egyetlen döntést befolyásoló tényezõ, mert már vannak kereskedelmi és helyi adók, amelyek összhatása az imént említetteknél lényegesen nagyobb. Persze azon megint el lehet gondolkodni, hogy miért ilyen drága a rádió és a televízió, amikor nem készülnek például dokumentummûsorok, mert a politika nem is igényli. Az interjút készítõ riporter, az esetek jó részében nem utazik el a helyszínre, telefonon kérdezi meg „beszélgetõtársát”, nem is egyszer tapasztalható, hogy élõ vonalakat sem kell kiépíteni, hiszen a riporterek is kézi telefonjaikon jelentkeznek be, rossz hangminõségben persze, de ez nem érdekel senkit. Az meg már csupán szépségtapasz, és ez pénzbe sem kerülne, hogy rendkívül sok az éneklõen beszélõ hivatásos megszólaló. Riportok, interjúk, hosszabb mûsorok készülnek el úgy, hogy a mondatnak nem a „pontnál” van vége, a „vesszõnél” vágják el a hangot, így a befejezetlenség érzetét keltik. Ma már ez sem érdekel senkit. Évekkel ezelõtt készült mûsorokat ismételnek meg, sok esetben többször is. A televízióból meg rádiót csináltak, beszélõ fejeket látunk csak, nincsenek helyszíni közvetítések, az elkészült interjúkat nem erõsítik meg a témához tartozó képekkel, szakmailag ez azt jelenti, hogy hiányzik a vágókép. Nincsenek tévé-játékok, hiányzik a magyar irodalom és történelem istápolása. Mégis drága a rádió és a televízió. Miért is? A kilencvenes évek elején Kondor még egy szakadt, rozoga kis-Polszkiban közlekedett, ma már az Opel-Astrába sem ülne be. Egyébként is, az Opel-Astra a legalacsonyabb kategóriájú márka a Magyar Rádióban. Az elvileg olcsóbbá vált rádióban és televízióban azonban növekedtek a járulékos költségek. A Telesport fõszerkesztõje például hetvenezer forintos taxiszámlát kifizetve utazik Sopronba, a barátnõjéhez, miközben a visszaút is ennyibe kerül. Emellett persze rendelkezésére áll a saját használatú, államilag fenntartott személygépkocsija, a saját használatú, hatalmas közszámlát „produkáló” mobiltelefonja. Tehát, a nem a mûsorkészítéshez szükséges költségek aránya megduplázódott mind a két intézménynél. A rádióban például, Kondor eltávozása után, az alelnökök elmondása szerint, hat34

százmillió, mozgatható készpénz hiányzik, miközben, és ezt nem cáfolta senki, mandátuma lejártakor tizenkilencmillió forint végkielégítést utalt ki saját magának. Vannak persze a felsoroltaknál nagyobb pénzügyi tételek is, bármelyik kormány is van hatalmon. Vegyük például a televíziót és az Orbán kormány négy esztendejét, az 1998 és 2002 közötti idõszakot. Négy év alatt 190 milliárd forintból gazdálkodott a köztelevízió, s ugyanezen idõszak alatt 35 milliárdos veszteséget produkált, miközben felélte a 18,5 milliárdos alaptõkéjét. Ugyan csak ez alatt a négy év alatt eladták a tévé ingatlanjainak 95,4 százalékát, s a befolyt pénzt nem az új székház megépítésére fordították, hanem az intézmény mûködésének finanszírozására. A Fidesz szívéhez közel álló Ezüsthajó Kft. több száz millió forintos megrendeléshez jutott. Szabó László Zsolt elnökösködésének idején, a már levont járulékokat és adókat nem fizették be a közös kasszába, hanem a külsõ gyártók követeléseire fordították, miközben, 2001-ben a fideszes többségû parlament 10 milliárd forintnyi adó– és járulékfizetést engedett el. Terven felül 3 milliárdot fizettek ki külsõs mûsorkészítõknek, a veszteséges gyártói szerzõdésekkel, évente 6,5 milliárd forinttal terhelték meg az MTV költségvetését. Az Orbán Viktorral rokoni kapcsolatban álló, Vitézy László nevével fémjelzett cég által készített mûsorok minden percéért 76 és 220 ezer forint közötti összeget fizettek ki. A Vitézy-féle vállalkozásnak és az Ezüsthajó kft.-nek mintegy 2,5 milliárd forintnyi megbízást juttattak, s becslések szerint legalább1,5–2 milliárd forinttal még túl is fizették ezeket a társaságokat. 42 tanácsadó összesen 801 millió forinthoz jutott a köztévénél, csak Lovas István 13,6 milliót kapott, Orbán Viktor nem hivatalos tanácsadója meg 6,5 milliót. Busás végkielégítéseket kaptak a kormányváltás után távozók, Mendreczky Károly volt tévé elnök például, ezen a címen 30,5 milliót vágott zsebre. Csoda-e hát, hogy a köztelevízió, mára már havi egymilliárd forintos ráfizetést termel? Költségeket tekintve, a rádió és a televízió követi az államigazgatás pazarló példáját. 1990-ben például a kormánynak, a minisztériumokkal együtt, összesen volt 200 autója. Ma 1600. Ugyanez az aránytévesztés tapasztalható a rádióban és a televízióban is. Ezt egyébként az Állami Számvevõszék vizsgálata is megállapítja. De ugyanezt állapítja meg a parlament kulturális bizottsága és sajtó albizottsága is. S azt is, hogy a mûsorok szakmai színvonala csökken. Visszatérve a végkielégítésekhez, a kilencvenes évek elején, ilyen címen ötszázezer forintot fizettek ki, ma, mint említettem, Kondornak 19 milliót, törvénytelenül, hiszen lejárt a szerzõdése, menjen Isten híré-

vel. De ugyanez vonatkozik az újra nem választott országgyûlési képviselõkre is. Vannak persze ennél elrettentõbb példák is. Egy köztisztviselõvel öt évre kötnek szerzõdést, fél év múlva, mert új kormány jön, kirúgják. Háromszáz milliót kap, bruttóban. A MÁV-nál 60 és 120 millió közötti végkielégítéseket fizetnek. Természetesen nem a vonatkísérõkre gondolok. Minden kormány azt ígéri, ezen a fronton is rendet raknak, de a bürokrácia, a szerzett jogokat soha nem engedi megnyirbálni. És azt is tudni kell, a közszolgálatiságban nincs helye menedzser szerzõdésekre hivatkozni. A jog ilyet nem ismer. Ezt csupán kitalálták. Vegyünk a pazarlásra még egy elrettentõ példát, most azzal fojtogatják az önkormányzatokat, hogy csak országos szinten készülhet el egy-egy helyi projekt tervezése, és mondjuk egy csatorna beruházás hatszáz millióba kerül, és már harminc milliót kifizettek azoknak, akik típus pályázatokat készítettek el. A költségek öt százalékát már a projektíró tette zsebre, ám ha ebbe az önkormányzat nem egyezne bele, esélye sem lenne a pályázati pénzhez hozzá jutni. Ezeket a társadalmi szerkezeteket tükrözi a rádió gazdálkodása, mûködése is. De térjünk vissza megint a rádióbéli tisztogatáshoz, amely, mint már többször is említettem, a két párt, az MSZP és a Fidesz 2005. nyarán megkötött paktumán alapul. Ennek hatására kaphat, a Fidesz kurátorok szavazataival is, Hollós jogkör bõvítést, amely alapján kirúghatja Perjéséket. Szadai Károly, aki most a rádió kuratóriumi elnökségének alelnöke, az Orbán kormány alatt meg, ugyanitt elnökként tevékenykedett, azt mondja, a jogkör kibõvítéshez azért járult hozzá, mert ismerte Hollós céljait. Ez aztán az indok, nem tudom, valakit is sikerül-e félre vezetnie az alelnök úrnak. Szadai nacionáléjához még hozzá tartozik az is, hogy amikor Kövér volt a titokminiszter, az õ kabinetfõnöke volt, vezérõrnagyi rendfokozatban a titkosszolgálatokat irányította. Ez végtelenül korlátolt beszéd. Ezt bárki mondhatná, Szadain kívül. Nagyon is tisztában voltak a következménnyel. Csupán egy valamire nem számítottak, hogy annyira belefásult már a köznép az úgynevezett belsõ leszámolásokba, hogy senki nem szólalt meg. A tábornok urat, mert a sarzsi mára is megmaradt, ilyen könnyen nem lehet „átverni”. Inkább az tûnik valószínûbbnek, ezzel az orbitális mellébeszéléssel inkább pártját, a Fideszt akarta menteni. Azt az érzetet erõsíteni, hogy a rádió függetlenségét a pártok egyáltalán nem veszélyeztetik. De a pártelnökök sem. A miniszterelnökök meg aztán fõleg nem. Nevetnem kell, hiszen még jó a memóriám. Igaz, Kondor, az elnökké választásakor neki feltett kérdésre, hogy valóban a kormányfõ, Orbán Viktor személyes jelöltje volt-e és beszéltek-e Orbánnal a pályázatról, jó ha figyelünk

külföldre is

azt felelte, a miniszterelnök úr csupán annyit jegyzett meg: „Kedves Katalin. Örülök, hogy indul.” Én azonban egészen másra emlékszem. Nekem Orbán, még 1999-ben azt mondta, azért nem küldik el, idõ elõtt a rádió élérõl az MSZP emberét, Hajdu Istvánt, mert, ha 2002-ben elveszítik a választást, jól jön nekik, ellenzékben, egy 2001-ben elnökké választott Kondor Katalin. Ennyit a rádió és elnöke függetlenségérõl. Visszatérve megint Hollósra, s a pártoknak, a Fidesznek és az MSZP-nek tett szolgálatára, amit mindkét tábor, amely valójában egy, újságírói lábhoz tett fegyverrel szemlélnek. Mindenki arra hivatkozik, Hollóst senki nem tudta utol érni. A világ bármely részén, bárkit megtalálnak, de Hollóst Budapesten, a budapesti firkász csapat nem leli. Igaz persze, hogy Trencsényi Zoltán részt vesz azon a sajtótájékoztatón, amelyet Hollós János és felesége tart, abból az alkalomból, hogy bemutatták a saját maguk által készített lemezt, az általuk énekelt dalokat, amelyet barátaiknak, ismerõseiknek készítettek. Trencsényi errõl 2005. december 8-i keltezéssel számol be a Népszabadság internetes oldalán. Hollóst kérdezte, az alelnök válaszolt is neki, de az elbocsátások nem kerültek szóba. De vajon miképpen szólaljon meg a HÍR-TV, a Heti Válasz, a Magyar Nemzet, amikor mindezt a teljes joggal felruházott Hollós János csinálja. Kondor, Orbán és a Fidesz barátja. Meg a Hit Gyülekezetéé is. Ha csak a szocialisták csináltatták volna mindezt vele, az a Fidesznek jó pár plusz pontot jelentett volna a jövõ évi választásokon. A Fidesz sajtó ebbõl hatalmas patáliát csaphatott volna, ami további szocialista népszerûség vesztéshez vezethetett volna. De, hogy ez ne következhessék be, a paktum alapján, Hollóssal, Kondor szerzõpárosával

távolítják el a már többször szóba hozott embereket. De azt õk sem gondolták volna, hogy ezek az állítólagos rádiós nagy nevek mérhetetlen közönyt vált csupán ki. De nem szólal meg a Népszava és a Népszabadság sem, hallgatnak a kereskedelmi rádiók és televíziók is. Hallgat az MSZP segédcsapata. Mert õk is tudják, itt paktumról van szó, tehát nem beszélhetnek. Ha mégis elkezdenének kiabálni, azonnal csökkenne a banki hirdetés, a biztosítók hirdetései is elmaradnak, nem érkezne meg az állami hirdetés sem. Az állam vezényelné az eseményeket, s ezek a nyilvánossági fórumok hatalmas veszteséget szenvednének el. Erre viszont nincs senkinek sem szüksége. Tehát a gazdasági szükségszerûség és kényszerûség hallgattatja el õket. Az egész puccsszerûséget ez a mérhetetlen csönd bizonyítja a legjobban. A zûrzavaros kuratóriumi ülésre is azért van szükség, hogy a gyanút eltereljék magukról. Meg azért is, hogy újból ne válasszanak elnököt a rádió élére. A jövõ évi választások utáni idõszakig maradjon meg ez az ex-lex állapot. Így, minden pártnak könnyebb a zavarosban halászni. De Hollós, legalábbis Csúcsra és Nahlikra gondolva, bizton hiheti, hogy az új kormány felállásakor õ is eltûnik a süllyesztõben. Mint ahogy megtörtént ez behódoló elõdeivel. Aki viszont megpróbált lavírozni, mint Hajdu István és Kondor Katalin, az elnöki székig emelkedhetett. Hajdu kétszer is. A paktum lényege tehát, hogy lefejezi a rádió vezetését, hogy szét tudja marni a szerkesztõségeket, és a szerkesztõségekben, osztrák mintára, párhuzamosan a közszolgálati televízióban is, egyensúlyt teremt a két nagy között. Amikor Ausztriában, az ötvenes évek végén, a keresztény érzületû Raab kancellárék megkötötték a megállapodást a szociáldemokratákkal, egész Európának példát mutat-

tak, hogy egy ilyen manõverrel miképpen lehet biztosítani a közszolgálatiságot és a pártok közötti osztozkodást. Ezt a példát követve, a szocialistáknak és a Fidesznek is médiabékére volna szüksége, hogy minél erõsebben lehessen dicsõíteni az európai uniót, mert jelenleg, még a korábban igennel szavazóknál is, egyre növekszik az unióval szembeni apátia. Szembesültek vele õk is, hogy mit ér az unió. Egy nagy marék trágyát. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban a politika által eltûrtnél is többször jelent meg az unióval szembeni negatív vélekedés. Ezt a magyar politika nem tûri el. Már nem elég az uniót szõrmentén dicsérni. Tudniillik, ha az unió válsága a rádión és a televízión keresztül is megerõsítést nyer, az akár egy társadalmi robbanást elõkészítõ folyamat is lehet. A kereskedelmi rádióktól, televízióktól azért nem kell félni, mert azok mindegyikének uniós gazdája van. Azért kell tehát a közszolgálati Magyar Rádiót és Magyar Televíziót megrendszabályozni, még paktumok árán is, mert egyedül ez van magyar tulajdonban. Most a magyart kell megrendszabályozni, mert a többi tudja magától is, hogy hová kell igazodni. Egyébként, amikor egy társadalom már nem reagál, mint történt ez a mostani puccsot követõen, akkor van társadalmi robbanás elõtti helyzet. Amíg szidják õket jobbról is meg balról is, addig a politika karban tartható. Ez a csönd megrémítette a politikát. A kuratóriumon keresztül, s egy Orbán-Hollós titkos találkozón meggyõzték Hollóst, mégis jobb lenne, ha visszaállítaná a döntése elõtti helyzetet. Ez most megtörtént. Újra Perjés a Kossuth fõszerkesztõje. De az MSZPFidesz paktum létezik, s bármikor ismét életbe léphet. Lakatos Pál

Az elvetélt rádiós puccs mögött forint tízmilliárdok állnak A minap megkérdeztem egy embert, akirõl késõbb kiderült, hogy szemellenzõs, õsfideszes, csõlátó, hogy mi a véleménye a Magyar Rádióban december elején történtekrõl, nevezetesen arról, hogy Kondor Katalin nemzetmentõ nagyasszony egyik legjobb barátja kirúgta a rádióból Kondor Katalin többi legjobb barátját. A megkérdezett azonnal készen volt a válasszal, nyilván ezzel kapcsolatos elmélete már régen kikívánkozott belõle. Azok a mocskos kommunisták nyilvánvalóan el akarják foglalni a rádiót, mondta megfellebbezhetetlenül. Hogy is van ez, kérem? Orbán Viktor kegyence, az 1988 és 2002 közötti, minden szerda reggeli miniszterelnöki interjúk állandó kérdezõje, mocskos kommunista? Lehet, hogy így van, de akkor én valamirõl cudarul lemaradtam. Vagy, ha Hollós kommunista, akkor minek nevezzem az õt rendszeresen pátyolgató Orbán Viktort. Vagy a legjobb barátot, Kondor Katalint, akit egyébként, különbözõ internetes fórumokon, becézgetve, Keselyûkém-nek szólítanak. Csupa szeretetbõl. Szóval, jó volna már végre elfelejteni a pártoskodást, egy-egy cselekedetet annak minõsége alapján, s nem az elkövetõ pártszimpátiája jó ha figyelünk

külföldre is

szerint kellene megítélni. Ha a Fidesz valamelyik vezére fosztogatja a nemzeti vagyont (MSZP-s, SZDSZ-es, s más párthoz tartozó, politikai elitbéli barátjához hasonlóan), akkor nem kellene arra inteni az ezt nyilvánosságra hozót, hogy a Fideszesek tolvajlásairól ne tessék beszélni, szerkesztõ úr, mert õk a mieink. Mert ilyen megjegyzéseket nap, mint nap hall az ember. Pedig a nemzeti vagyon elorzóját tolvajnak nevezik, tartozzék bármelyik párthoz is. Mint ahogy a szólásszabadság ellen cselekszik mindenki, aki politikai paktumosok utasítására, mint történt ez a Magyar Rádióban, MSZP-s, Fideszes titkos összekacsintásra, baráti csevelyeket követõ parolázások után, tisztán politikai megfontolásból, útilaput köt bárkinek a talpára. S akkor térjünk vissza megint a Magyar Rádióban, a közelmúltban történt, majd visszavont tisztogatás elemzésére, ami persze nem volt más, mint az imént említett paktumot követõ „mûbalhé“. Az ezt követõ, szinte utálattal vegyes teljes csönd nemcsak a médiapolitikusokat, hanem a társadalom mélyrétegeit vallató titkosszolgálati és nem titkosszolgálati szakembereket, az úgynevezett politológusi réteget is meglepte. Annak ellenére, hogy ez az érdektelenség valahol várható 35

volt. Kezdjük ott, vagy inkább ismételjük meg, hogy a Magyar Rádió körül keletkeztetett mesterséges feszültségek tulajdonképpen egyeztetett módon zajlottak le az utóbbi pár évben. Emiatt nem is lenne érdemes ezzel foglalkozni. Amiatt viszont mégis, hogy négy-öt rádiós személy, úgynevezett nagy név, partvonalra tétele nem vont maga után semmiféle közfelháborodást -sportnyelven szólva-, még a legvehemensebb „B“– középhez tartozó, szélsõséges rétegek sem mozdultak meg, egyik oldalon sem. Tudni kell ugyanis, hogy minden pártnak vannak nyilvántartott, szükség esetén gondolkodás nélkül bevethetõ, állandó „balhé“ csinálói, szélsõséges elemeknek álcázott tagjai, akiknek pontosan az a feladatuk, hogy egy füttyentésre készek legyenek a nagy ribillióra, akár egy százötven fõs „tömegtüntetésre“, amely, szükség szerint, vagy feltupírozható, illetve-a készenléti egységek bevetésével– bármikor leverhetõ. De a Magyar Rádiónál lezajlott események egy szempontból nagyon jellegzetesek, ugyanis a rádió lefejezése tulajdonképpen már régen megtörtént. Valamennyi, az egymással örökös paktumban élõ, egymással összefonódott, egygyökerû hatalomra veszélyes embereket, riportereket, szerkesztõket, fõszerkesztõket, liberálisokat, keresztényeket, konzervatívokat, komolyabb tudásúakat, már mind eltávolították. S a körülöttük kialakult, vezérpolitikusok által megkövetelt csend miatt, már lehetetlen „balhézni“. Ez viszont elgondolkodtatja a boszorkánykonyhákban kotyvasztókat, tudniillik, a csöndnek van egy, a társadalomra és a politikára nézve, rendkívül veszélyes következménye. Amikor elhallgat a mély, ezt minden esetben társadalmi robbanás követi. Ezek az elemzések már elkészültek, nemcsak a Fidesz úgynevezett titkosszolgálati hátországában, hanem a szocialista pártnál is. S hiába próbálkoztak újólag a média paktumpolitikusai, Áder, Újhelyi, Toller, Kósa Ferenc, s hiába történt meg a kuratórium újbóli összehívása, mindez a sajtóban különösebb vihart nem kavart. S ha ott nem volt zûrzavar, így a köz is, ismételten némaságba burkolódzott. Miután a rádióban, a mostani kárvallottaknál sokkal fajsúlyosabb személyiségeket távolítottak el korábban, nemzeti, liberális és szocialista oldalról, csöndben, gyorsan, minden következmények nélkül, ezért a mostani folyamatokon, politikához valamit is értõ ember nem csodálkozik. Sokan a Magyar Rádiót, Orbán Viktor és a Fidesz kedvenc, szeretett területének tartják. Éppen ezért vetõdhet fel a kérdés, hogy errõl az eseménysorról tudott-e maga a pártelnök. Ez ügyben kétféle elemzés ismert, a beszélgetéseknél két álláspont erõsödik meg. Az egyik, hogy mindez az Orbán Viktorra megsértõdött Fidesz vezetõk, Stumpf és Áder köreirõl van szó, elvetélt „sörpuccsa“ volt, akik tulajdonképpen a média feletti hatalmat, mindenestõl már átvették. Azt is lehet látni, hogy a Fidesz szócsõként aposztrofált HÍR-TV-ben is nekik, tehát az Áder, Kövér vonulatnak nagyobb a befolyása, mint Orbán Viktornak. Tehát Töröcskeiék, a HÍR-TV tényleges tulajdonosai, már nem tartják eléggé markáns személyiségnek a kelleténél is tovább hallgatásba burkolódzott Orbánt. Ez tehát az egyik elemzés lényege, a másik, és ez sokkal valószínûbb, hogy a rádióban történteket együtt határozták el, az MSZP-vel, ez ügyben megkötendõ paktumról közösen döntöttek. Tudni kell, hogy a Fidesz vezérkarában, még az egymással szembeni vagyoni súrlódások ellenére is, az öt-hat alapító tag a meghatározó. Orbán, Kövér, Deutsch, Áder, Stumpf rendkívül intenzív beszélgetéseket szoktak egymással folytatni. Az olykor-olykor megerõsödni látszó Rogán, Révész Máriusz, Répássy ebbe a körbe nem tartozik bele, soha nem is fognak bele tartozni. A kemény mag õrzi pozícióit, a galeri szemlélet jegyében. Itt egy kasztosodás tanúi lehetünk, az alapítóknak hihetetlenül erõs elõjogaik vannak, amelyek a kezdetektõl meg is maradnak. Orbán persze ezen a helyzeten, a sajtó és a gazdasági élet szereplõinek közremûködésével, igyekezett változtatni. Hozott embereket kívülrõl is, Smitt Pált, Pelczné Gál Ildikót, igyekezett – Pozsgay bevonásával – a polgári szövetséges, népfrontos politikát megerõsíteni, az alapító atyák hatalmát, s a vele szembeni parlamenti túlerõt ellensúlyozandó. Érdekes és egyben elgondolkodtató, 36

hogy a bíróság által elmarasztalt, a szolnoki kapcsolatai miatt rendkívül fogható Várhelyi András pártigazgatóra bízta a pártot, akit elnöki tekintélyébõl adódóan is, hihetetlen keménységgel befolyásol. De visszatérve a paktumra, sokkal nagyobb annak a valószínûsége, hogy errõl Orbán tevékeny részvételével beszéltek, de nem tudtak megállapodni, mert nem tudták kiszámítani a következményeket. Azt fel sem tételezték, hogy Kondor Katalin szerzõtársa ilyen lépésre azonnali szándékot mutat. Ez volt az egészben talán a legérdekesebb és legkiszámíthatatlanabb dolog, mert ez túlmutat a két nagy párt megegyezési szándékán. Az ügyön töprengõk felteszik a kérdést, mi lehet az oka Hollós gyors cselekedetének, mi motiválhatta õt abban, hogy szinte gondolkodás nélkül vállalkozott a „sintérmunkára“. Ennek személyi vonzatairól már írtam. Többen, rádiósok, akikkel beszéltem, más magyarázattal is szolgáltak, s az okokat a rádió székházának tervezett építése körül keresik. Másra nem is lehet gondolni, állítják informátoraim, hiszen minden egyes puccs mögött megjelenik az anyagi érdek. Csak a hecc kedvéért, vagy politikai megrendelésre, még a közrádióban sem szoktak puccsot csinálni. Kanyarodjunk el, csak a példa kedvéért, egy kicsit más irányban. Amikor 1992-ban le kellett „fejezni“ a rendõrségnél a vezérkart, mármint Szabó Gyõzõéket, akik nem a hagyományos rendõrmaffiával tartottak, a mögött már a Postabankkal megszervezett hatalmas ingatlan spekuláció állt, mert abban az ügyletben már nem láttak szívesen egy konzervatív gondolkodású fõkapitányt. Sokkal jobb, ha õk maguk bundázhatnak egymás között. Nyilvánvaló, ingatlanspekulációt, székházépítést, rendkívüli jogkörrel felruházott ember tud csak „levezényelni“. Ha a döntéseket olyan valaki hozza meg, aki nem rendelkezik munkáltatói jogkörrel, és nem bír a döntés teljes körû lehetõségével, akkor örökös belsõ viszály elindítója lehet, följelentgetések követhetik egymást. Ezt az egyezkedõ pártok is el akarták kerülni, s el akarta kerülni maga Hollós is. Nagyon rossz lenne ugyanis, ha egy tévé-székház botrány után, amit olyan nagyon el akarnak tussolni, hiszen a Magyar Televízió székházát eladták, és még az újjal sehol sincsenek. S még a politika sem tudja, hogy miképpen fejezõdik be az építkezés, kicsi vagy nagy székház épül-e? Kicsi, vagy nagy televízió mûködik-e? Ha erre kirobbanna még egy rádiós székház botrány is, az már igazán gond lenne, fõleg a választási kampány idõszakában. Tehát a puccs mögött, a munkáltatói jogkörrel történt felruházás mögött, keresd az anyagi érdekeket, ami bizony a kialakult versenyeztetési, beruházási rendszerben, egy olyan köztisztviselõnek, mint amilyen a rádió mindenkori vezetõje, több százmillió forintos éves nyereséget is eredményezhetne. A döntések mögött, hangsúlyozza valamennyi párt médiapolitikusa, saját anyagi érdekek is meghúzódnak. Ez elhangzott a zárt üléseken is. Ezt a következtetést, s a vélekedések tényét, nem valószínû, hogy bárki is megerõsítené, de száz százalékosan igaz. Egy gyors állami beruházást akartak levezényelni, rádiószékház képében, hiszen ott más érdek is tetten érhetõ. Ha valaki az állami tulajdonban lévõ, jelenlegi, Bródy Sándor utcai rádiós székházat eladja, értékesíti, az bizony legalább harminc-negyven milliárd forintot mozgat meg. S hogy mennyire fontos a rádió épületének gyors eladása, ahhoz tudni kell, ott egy legalább százmilliárd forintos szállodai beruházásra kerül sor. A mostani rádiószékház ugyanis a Belváros egyik lelke, legnagyobb összefüggõ épületegyüttese. S hogy itt szálloda épül majdan, bizonyítja az is, hogy a Pollack Mihály téren, már évekkel ezelõtt elkezdték építeni a mélygarázsokat, amelyek máig sincsenek készen. Összefoglalva tehát, amikor Hollósék, alelnökökként, munkáltatói jogkört is kaptak a kuratórium elnökségétõl, akkor a rádió székház eladását, s az új építésének versenyeztetését akarták felgyorsítani. A paktum, az MSZP és a Fidesz között, elsõsorban erre köttetett. Az már más kérdés, hogy Hollósék a lehetõséget az ellenfelekkel való leszámolásra is felhasználták. Mindkét ügyletnél hatalmas pénzek mozognak, amibõl részesülnek a pártok, s részesülhetnek az ügyletet meggyorsítók is. Azt meg már tudjuk, a múltból és a jelenbõl is, hogy az ingatlanspekuláció az egyik legsújó ha figyelünk

külföldre is

lyosabb, legellenõrizhetetlenebb ügyletek közé tartozik. S ebben már a pártoknak óriási gyakorlatuk van, elég, ha a Fidesz által értékesített tiszti kaszinóra gondolunk, ami egyes vezetõk személyes vagyonosodásához is hozzá járult. A rádiósok feje fölött megköttetett paktum több mint tízmilliárd forintos árrést, haszonrést is eredményezhet, aminek a morzsáiból is, a folyamatot „levezénylõ“ mérhetetlen vagyonra tehet szert. Ehhez kellett tehát a jogkörök bõvítése, különös tekintettel a munkáltatói jogkörre. De ami a legérdekesebb benne, ami miatt viszont a sajtó– és politikai elemzõk megrémültek, az a csönd. Orbán Viktor egyébként, hogy a látszatot fenntartsa, az ügy kipattanása után, találkozott Hollós Jánossal, s ezzel végtelen nagy butaságot követett el. Ez nem egy nagy formátumú politikus döntése volt, ezen a lépésen, mind Keleten, mind pedig Nyugaton megbotránkoztak, mert hiszen a rögtönzött beszélgetés nem szólt másról, mint arról, hogy Orbán kifejtette, mi jövünk, s ha nem lesz minden visszacsinálva, akkor a Fidesz minden eszközzel kivizsgálja Hollós tevékenységét. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy ez nagyfokú fenyegetettség, hiszen a választásokig nincs hátra több mint fél év, és ezért valószínû, hogy Hollóst már a jövendõ kormányfõ rendelte magához. Mindez elgondolkoztathatta a rádió szakmai vezetõjét, az azonban tény, hogy politikailag ez a lépés rendkívül rossz fényt vetett Orbán Viktorra. Ezek a meggondolatlan cselekedetek bizonyítják, hogy a Fidesz elnökének hosszú-hosszú évekig tartó parlamenti hallgatása nem volt véletlen, hiszen kicsit úgy mozog a közéleti porondon a jövendõbeli miniszterelnök, mint elefánt a porcelánboltban. De ez minden téren érzékelhetõ. Például a gazdasági tanácsadóinak kijelölése megbotránkoztatást keltett a magyar gazdasági életben. Matolcsyt, Székely Pétert, Parraghot, Tolnai Lajost, azaz a legnagyobb privatizációs machinátorokat hívta segítségül. Tehát, ha Orbán végérvényesen kimozdul az elefántcsonttoronyból, s nagyon sok lépést tesz még meg, akkor még helyre is állíthatja a pártok népszerûségi versenyében a tökéletes egyensúlyt. Mert, ha nem tenne semmit, a szocialisták akár kétharmados vereséget is szenvedhetnének 2006-ban. Ám térjünk vissza megint a rádióban lezajlott puccshoz, a pártok paktumához. Az elbocsátások hírére Kondor árulónak nevezte Hollóst. Azt azonban tudni kell, hogy a közöttük lévõ évtizedes baráti kapcsolat után lehetetlen, hogy döntése elõtt Hollós úr ne konzultált volna Kondor Katalinnal. Ez is mûbalhé. Semmi más. Mert Kondor, ha megszólal az ügyben, azt nyilvánosan kellene megtennie, hiszen õt egy olyan személyiséggé építették fel, aki a keresztény-nemzeti oldal egyik pillérévé vált, annak ellenére, hogy születésekor egyáltalán nem volt keresztény. Debreceni ortodox zsidó családból származik. Liberális életvitelû és gondolkodó ember, a másság nagy tisztelõje, akit a külvilág jó kereszténynek tart. Minden egyes ilyen erõtlen és rossz szájízû megszólalása egyébként felelõsség elhárítást mutat csupán, hiszen Kondort a legszûkebb környezete kapacitálta erõteljesen, hogy ebben az ügyben ugyan szólaljon már meg, hiszen az általa nem is olyan régen még irányított intézményt, állítólag tönkre fogják tenni ezek a személyi intézkedések. Kutya kötelessége lett volna a véleménynyilvánítás. De ami ebben még érdekesebb, a sajtó sem kereste meg. Igazából nem az az érdekes, hogy ki mit mondott, hanem az, hogy ki mit hallgatott el. A sajtó persze nem keresett senkit sem az érdekeltek közül. Sem Hollóst, sem a vezérõrnagyi rendfokozatú kuratóriumi alelnököt, Szadai Károlyt. Ez az igazi döbbenet, amikor nemcsak a társadalom mély rétege közömbös a csúcsmédiában történtekkel szemben, hanem még a sajtó is teljes érdektelenséget mutat. Pedig ebben a paktumos puccsban benne lehetett maga Szadai is, nélküle ezt az egészet nem lehetett volna „levezényelni“. Ilyen rajtaütésszerû intézmény átalakításokat nem lehet saját szakállra megcsinálni senkinek sem. Nem lehetett ezt megtenni Antall idejében, nem lehetett máskor sem és most sem. S ezt leírva jutott eszembe, még amikor a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje voltam, Hajdu István volt jó ha figyelünk

külföldre is

a rádió elnöke, a kuratórium elnöke meg Szadai, akkor Hajdu azt mondta nekem, nehogy azt higgyem, hogy az én legnagyobb ellenségeim a szocialisták. Az én legnagyobb ellenségemet Fidesznek és Szadai Károlynak hívják, mondta a rádió akkori elsõ embere. Hát mit mondjak, még ma is gondolkodom ezen a mondaton. De foglalkozzunk ismét az elvetélt puccsal, amelynek Áder, Újhelyi, Kósa Ferenc, és Gyurcsány legnagyobb segítõje, legbefolyásosabb embere, Toller László volt a kiagyalója. Tehát a paktumpolitikusokról beszélek. Jelenleg is folyik az elemzés, hogy miért idegenedhetett el ennyire a magyar közvélemény, hogy ennyire apatikusan viselkedett az események kapcsán. S megint ugyan oda lyukadunk ki, már a „B“-közép sem mozdul, mert a „B“-közép is elfogyott. Amit egyik párt politikusa sem vall be szívesen, de a szocialistáknál is alig maradt mára körülbelül tíz-, maximum húszezer mozgósítható aktivista, de nincs több a Fidesznél sem. Elkopott a nemzeti jobboldal, elkoptak a polgári körök, a polgári szövetségesek. A polgári körös csapat képtelen együtt mûködni a Pozsgay, Csintalan, Szûrös féle majomkodókkal. A Fidesz jelenleg, tudva, vagy tudatlanul, a saját bázisát idegeníti el magától, ami teljesen szokatlan egy ellenzéki pártnál.A sajtó állapotára jellemzõ, hogy december nyolcadikán, Drégelypalánkon, egy autó elüti az Antall-éra egyik ismert figuráját, Tom Kennedyt, aki a helyszínen meghal, a gázoló kocsi azóta sem került elõ. De nincs egy nyomozó újságíró, aki kutatná a halál, esetleg a gyilkosság okát. Sándor István, Papa, amikor minden vád alól felmentik, kérdve jelenti ki, találtak-e az utóbbi idõben egyetlen egy tettest is. És ez nemcsak a rendõrség kritikája. Az újságíróké is. A sajtó ma elpornográfosodott, minden színes lap címoldalán félmeztelen, meztelen nõket, mutogatnak. Levezetésként. A sajtó hitelét, erejét veszíti. A közelmúltban az egyházi iskolákért tüntettek Budapesten, és még a liberális újságírók sem tudtak indulatokat gerjeszteni. Pedig az õ számukra ez a legveszélyesebb terület, hiszen a hitoktatástól úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttõl. Vallásszabadságot követelõ transzparenssel vonultak Magyar Bálint minisztériuma elé a tüntetõk, mégsem tudott a sajtó hecckampányt indítani. Nem volt hozzá rádió, televízió, újság. Még a kereskedelmi rádió és a televízió is erõtlen maradt. Ez mutatja, hogy kifulladóban van Hazánkban a kozmopolitizmus, kifulladóban van a gyökértelenség. Tehát az az igazi problémája a mai politikai társadalomnak, hogy bármennyire is erõlködik, hogy legalább a saját, közvetlen környezetét fel tudja hergelni, nem sikerül, mert már az sem reagál. A sajtó és a pénz kapcsolata szóba került már az elvetélt puccsal összefüggésben. Arról is írtunk, hogy Kondor Katalin, a négyéves mandátuma lejártakor végkielégítést vett fel, amit ma már kárpótlásnak hívnak. Ezt követõen Gellért Kis Gábor szocialista kuratóriumi elnök feljelentette Kondort, aki viszont azt mondja, volt már nálunk Tocsik ügy, volt már mindenféle ügy, miért az õ kárpótlásából, végkielégítésébõl van ekkora hangzavar. Miért az õ 15, vagy 19 milliója fáj valakinek. Kondor ezzel a válasszal nem tesz mást, mint amit Gyurcsány és a többiek tesznek, nem tesz mást, mint gazdája, Orbán Viktor, amikor azt mondja, mindenki így csinálta. Kondor Katalin tehát egy képzõdménye ennek a rendszernek, amely a kilencvenes évek elejétõl a végkielégítés, s más zagyvaságok rendszerét megteremtette. Ilyen alapon persze az összes parlamenti képviselõ hathónapos végkielégítéses rendszere is törvénytelen. Milyen alapon kapják, amikor határozott idõre választották õket. Kondor nem tesz mást, mint amit a többitõl lát. Mindenütt ugyanilyen törvénytelenség van, de erre sem reagál senki a sajtó részérõl. A rádió elnöke, a nemzeti tisztaság egyik jelképe, miért veszi fel azt a pénzt, amikor tudja, hogy nem jár neki, tudja, hogy törvénytelen. Milyen védekezés az, hogy amit a politikusok, a gazdasági szakemberek megtesznek, én is megcsinálhatom. Tehát sokkal mélyebbrõl érezhetõ már az erjedés, mint azt a jelenlegi politika és újságírás érzékeli és meg tudja mutatni. Mert az ma már biztos, hogy ezekkel a politikai kreálmányokkal nincs mirõl 37

tárgyalni a társadalomnak, az egyénnek, hiszen a problémákat nem tudják megoldani, mert azok okozói õk. Ha valahol, tizenöt év múltán, valakik még jogos végkielégítésrõl beszélnek a szerzõdés egyszerû lejártakor, akkor ott alapvetõen rosszul mûködik a rendszer. Nemcsak a törvényalkotás, hanem a sajt ó, a nyomozás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás rendszere. Igazából már az a gond, hogy olyan mérvû a csönd, a passzivitás, amit társadalmi robbanás elõtti helyzetnek értékel mindenki. De az erkölcsi torzulás nemcsak itt fedezhetõ fel, a mindennapi sajtómunkában is tetten érhetõ. A hírközlésben a torzítás, a törvénytelen véleményalkotás napi gyakorlattá vált, még a közszolgálati intézményeknél is. Gondoljuk el, az ORTT panaszbizottsága erejét veszítette, nincsenek igazán értékén tárgyalható, és a tett súlyának megfelelõen lezárt ügyek. Az a nyugati, sokszínû közszolgálatiság, az a nyilvánosság, ami ott jellemzõ, Magyarországon nem található meg. Nem lehet feltételezésekbe bocsátkozni a közszolgálat rádió és televízió hírmûsoraiban. De megint térjünk vissza Hollós Jánoshoz. A rádió kuratóriuma megfosztotta õt a munkáltatói jogok gyakorlásától, a korábban elbocsátottakat visszahelyezte eredeti beosztásukba az alelnök. Hollós azonban kijelentette, ha továbbra is az egykori Fideszes kommunikátor, Meszleny László vezetheti a rádió Krónika rovatát, akkor õ lemond az aktuális mûsorok irányításáról. Perjés viszont kitartott Meszleny mel-

Magyar zászló leng a házunkon. Szakadozott, de magyar, szakadozott, mert magyar? Olyan országban élünk, ahol a többségi hang – mármint a nyilvánosságban, a hírközlésben uralkodó hang azt sulykolja, hogy szégyelld a nemzetedet, múltadat, nyelvedet, nevedet, családodat, titkold a benned lévõ mélységet, a jóságodat, a hûségedet. Légy önzõ, harácsoló és hûtlen, légy személytelen, légy szingli, nyomulj az érdekeid mentén, narkózz, zajongj, ne vállalj felelõsséget senkiért. Ha valami jót látsz, nemeset és magasrendut: vallásosságot, sok gyermeket-unokát, néptáncot, nevesd ki, és nem hagyják abba, rágalmazd meg õket bármivel. Ez a többséginek nevezett „hang“ világszerte nyomul, és sokfelé már uralkodik a hangszórókban. Nyelvédesanyánk megint pontos: a hangszóró olyasféle szó, mint a lángszóró, a golyószóró, a musorszóró. Vagy az atombomba: célzás és válogatás nélkül beteríti az útjába kerülõket. A zsákmányállat-embernek annyi az esélye, mint a tenyésztett kacsának a politikai vadászok sörétzáporában. Attól, hogy valami világjelenség, még kell, legyen helyi képviselõje. Az Antikrisztus alapvonása Krisztus teljes személyességével átellenben – Hamvas Béla föltevése szerint – a személytelensége. Ám a „körülmények“, a „törvényszerûségek“, a „piac“, a „pénz“, a „fejlõdés“, a „szocializmus“, a „liberális kapitalizmus“, a „tudományos világnézet“ és a többi hasonló

38

lett, Hollós meg lemondott a szerkesztõség vezetésérõl. Bár a kérdésre, hogy ezt miért tette, az igazi okot nem jelölte meg, csupán annyit mondott, így döntöttem. Ekkor az õ szerkesztõségvezetõi posztjára Meszleny került, a Krónikát meg a Duna-tévé korábbi hírigazgatója, Kresz László irányítja. Hollós tehát sorozatos vereséget szenvedett el. Ha Magyarországon demokrácia lenne, egy ilyen eseménysor után szednie kellene a sátorfáját. Mennie kellene. De még a rádió kuratóriumának is le kellett volna mondania. Mindez persze nem történt meg. A Magyar Rádióban továbbra is a dzsungelharc szabályai érvényesek. Minden ugyanúgy megy tovább, mint ahogy eddig. Ez az igazi, tudatosan gerjesztett anarchia, amelynek kialakulásában részt vett Orbán Viktor és a Fidesz, valamint az MSZP is. Az anarchia pedig törvénytelenséget takar. Ennek fenntartása azonban a parlamenti pártok mindegyikének érdeke. S hogy miképpen lehetne meggátolni, hogy a közszolgálati intézmények ne váljanak a politika játékszerévé, egyetlen elfogadható válasz van csupán, a jelenlegi körülmények között sehogy. Ez még vágyálomnak is sok. Hogy néz az ki, hogy egy törpe párt, az SZDSZ, jelenleg is uralja a magyar sajtót? Ez minden, csak nem normális állapot. Ám ennek a helyzetnek a konzerválásában mindegyik parlamenti párt részt vesz. Minél rosszabb a helyzet a rádióban, annál jobb az a politikának. Õk már megtanultak a zavarosban halászni.

„objektív szükségszerûség” csak ott képes megtelepedni, ahol élõ ember beengedi a szívébe. „Ahol a kincsed, ott a szíved is.“ – figyelmeztetett a Mester. (Mt 6,21) Mert a kincsünk, vagyis amit annak tartunk, megkaparintja a szívünket, és átveszi az uralmat fölöttünk. A Személytelenség sötét hatalma csak általunk, a mi életünkön keresztül képes mûködni. Természetesen mindannyiunknak el kell gondolkodnunk azon, hogy adtunk-e szállás a szívünkben ennek a démonnak, s bizony sûrûn kell takarítanunk. Mégis, ha megkérdezzük, hogy van-e olyan csoport az országban, amely jeles a rombolás mûvében, ki kell mondanunk, hogy – néhány tisztes tagja ellenére – a Sza-

Lakatos Pál

bad Demokraták Szövetsége jár az élen ebben a sötét munkában. Hol közvetlenül, hol a neki független ún. „értelmiségieken“ keresztül áll ki bûnözok mellett, szítja a viszályt a lakosság különbözõ csoportjai között. Emlékezzünk csak az elsõ választás utáni nagy „keresztény kurzus“ kampányára és – különösen Gadó parlamenti képviselõje által – az antiszemitizmus vádjának föllobbantására, a taxisblokádra, vagy a mostani vitézkedésére a kábítószer, a butító iskola, a falmocskolás, a megélhetési bûnözés, a különféle aberrációk, és hasonló galádságok pártolására, a történelmi egyházak és az általuk képviselt értékek szakadatlan támadására. Érdemes megnézni legfontosabb kirakat-munkájukat: tizenöt éve kormányozzák Budapestet, azóta a „Duna gyöngye“ a térség legmocskosabb, legkátyúsabb, leglakhatatlanabb koszfészkévé züllött. Krakkó, Zágráb és Belgrád rég lekörözte, Bukarest most pipálja le, holott adottságai ezerszer különbek Bécs vagy München lehetõségeinél is. A fõváros a benne rothadó szellemtõl olyan amilyen. És ilyen is marad. Az ország sem fog kiszabadulni a meghasonlottság siralomházából, amíg a választók észhez nem térnek, s ezt a szellemet, ezt a pártot végérvényesen ki nem penderítik a közéletbõl. Czakó Gábor http://www.czakogabor.hu

jó ha figyelünk

külföldre is

El van-e adósodva Magyarország, vagy ez is csak egy pénzügyi trükk? Ha rosszak a ráaggatott számok, kik állították ezeket elõ, és miért? Miért lett a kormány a magyar társadalom érdekeinek védelmezõje helyett a nemzetközi pénztõke adószedõje? „Azok a kevesek, akik megértik a rendszert (azaz miként lehet a levegõbõl elõállított kamatozó banki hitelpénzt normál pénzként használni a forgalomban D. J.) vagy annyira érdekeltek lesznek maguk is annak a hasznában, vagy annyira függenek majd e rendszer kegyeitõl, hogy ettõl a társadalmi csoporttól nem kell ellenkezésre számítani. Közben a lakosság túlnyomó többsége, amely szellemileg képtelen e pénzrendszer mûködését felfogni, zokszó nélkül fogja elviselni a terheit.“ Az idézet részlet volt abból az 1863. június 20-án keltezett bizalmas közlésbõl, amelyet a londoni Rothschild beruházó-bankház küldött egyik társult bankjának New York-ba. 1863 februárjában fogadták el az Egyesült Államok Nemzeti Banki Törvényét (National Bank Act), amelyet Lincoln kényszerûségbõl nem vétózott meg. Lincoln ellenezte ezt a törvényt, de szükség volt pártjának, a Köztársasági Pártnak a támogatására a törvényhozás és az elnöki hatalom egységének a fenntartására a polgárháború idején. Így mellõzte az elnöki vétót. Lincoln személyes véleményét abban a levélben fejtette ki, amelyet William Elkinshez írt 1864-ben: „A pénzhatalom békeidõben élõsködik a nemzeten és összeesküszik ellene az ellenségeskedések idején. Despotikusabb, mint a monarchia; arcátlanabb, mint az autokrácia; önzõbb, mint a bürokrácia. Olyan, válság közeledtét látom a közel jövõben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. Az országunkra telepedett pénzhatalom mindent elkövet, hogy meghosszabbítsa uralmát, felhasználva a lakosság tájékozatlanságát, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság összeomlik.“ Mielõtt rátérünk szorosabban vett tárgyunkra, álljon itt még egy idézet, amely a pénzuralmi világrend létrehozásának a stratégiájáról szól: „Az Új Világrendre vonatkozó terv és a globális ellenõrzés új szakaszhoz érkezett az

úgynevezett „funny money” (furcsa pénz) létrejöttével. Ez az a folyamat, amelynek segítségével a bankok kölcsön tudnak adni olyan pénzt, amely nem létezik (hitel), és kamatot tudnak érte szedni. Ha valaki kölcsönad valamit, ami nem is létezik, és azt várja el, hogy a kölcsönbe vevõ fizessen is érte, akkor még az is eszünkbe juthat, hogy a rendõrséghez forduljunk. Ha kölcsönadok valamit, ami nem létezik, és azt mondom, hogy neked azért fizetni kell, mert másképp bíróság elé megyek és elveszem a tulajdonodat, akkor már kijelenthetjük, hogy egy fasiszta államban élünk. Pedig, amirõl eddig szó volt, az nem más, mint a világ jelenlegi bankrendszere és az az eszköz, amellyel, mind a népeket, mind a kormányokat el lehet adósítani." (David Icke: The Truth Shall Set You Free, Chapter 3) Milyen egyensúlyról van szó a Gyurcsánycsomagban? Kornai János, a Népszabadság 2006. július 28-29-i számaiban „Egyensúly, növekedés és reform“ címmel az egyensúlyi pályáról való letérés bemutatását két összefüggés ismertetésével kísérli meg. Az elsõ összefüggés szerint az összes megtermelt új érték egyenlõ a fogyasztás és a beruházás összegével, ha levonjuk belõle a külföldrõl érkezõ nettó erõforrásokat, vagy ha hozzáadjuk a külföldre kiszállított nettó erõforrást. A másik egyensúlyi összefüggés arról szól, hogy az adott év beruházása egyenlõ ugyanazon év belföldi megtakarításával (+/-) a külföldi eredetû finanszírozással. A hazai megtakarításokat – Kornai szerint – három nagy jövedelem-tulajdonos hozza létre: a háztartások, a vállalatok összessége, valamint az államháztartás. Mindegyik jövedelem-tulajdonos érhet el megtakarítást, ha a jövedelmet nem költi el teljesen; vagy lehet deficites, ha többet költ, mint amennyi a jövedelme. Kornai azt tekinti egyensúlyi növekedésnek, ha a fenti összefüggések az alábbiak szerint valósulnak meg: Az elsõ, ha a termelés egészséges ütemben nõ. A második, ha a kereslet több év átlagát figyelembe véve, nem nõ gyorsabban,

mint a termelés. Ezt azt is magában foglalja, hogy ha van is külföldi erõforrás-bevonás, az nem nõ gyorsabban, mint a termelés. Harmadikként az jön számításba, hogy a keresleten belül a fogyasztás több év átlagát számítva nem nõ gyorsabban, mint a beruházás. Negyedik egyensúlyi összefüggésként megemlíti, hogy a hazai megtakarítás növekedése nem marad el a beruházások növekedésétõl. Vagyis ha nem nõ a külsõ finanszírozás részaránya, s így az ország nem kerül a gyorsuló eladósodottság állapotába. Kornai azt állítja, hogy Magyarországon gyorsabban nõtt az úgynevezett aggregált kereslet, mint a termelés. (Az aggregált kereslet a fogyasztás és a beruházás összegét jelenti). Ennek megfelelõen gyorsabban nõtt az egy fõre jutó fogyasztás, mint az egy fõre jutó termékek és szolgáltatások mennyisége. Lényegesen gyorsabban nõttek a reálbérek is, mint a termelékenység. A Gyurcsány-csomagnak nevezett 2006. évi költségvetési kiigazítás alapvetõ célja tehát visszaterelni a magyar gazdaságot az egyensúlyi pályára. Ezért kell a gazdaságpolitikának megváltoztatnia a helytelen irányba mutató trendeket. Kornai szerint a meghirdetett program a következõ változtatásokat akarja megvalósítani. 1. Az államháztartási deficit növekedésének leállítását, s olyan tendencia beindítását, amely elvezet a költségvetési deficit csökkenéséhez. 2. Másodszor: le akarja fékezni a háztartások fogyasztásának az aránytalanul gyors bõvülését. Az átlagos reálbér hat éve tartó – a gazdaság teljesítményénél gyorsabb – növekedését fájdalmas reálbér-csökkenéssel felváltani. Így majd megtorpannak a reálkeresetek is. 3. Az említett két változtatás hatására harmadik hatásként – a termelés százalékában kifejezve – csökken a külsõ finanszírozási igény. Kornai hangsúlyozza, hogy a kiigazítások irányát kulcskérdésnek tekinti. Varga István diagnózisa Teljes írás: http://tdyweb.wbteam.com/ DrabikMiABaj.htm Drábik János

NEM SZERETIK MAGYARORSZÁGOT Minden világos. A Fidesz nagyon, de nagyon szereti Magyarországot, csakis adna neki, és semmit nem venne el tõle, kivéve az adósságot. A kormány ellenben, amely négy éven keresztül többet adott, mint amennyit megengedhetett volna magának és az országnak, közben pedig csak beszélt a reformok szükségességérõl, nagyon nem szerette az országot. Bolgár György – Népszava, 2006. december 29.

jó ha figyelünk

külföldre is

39

A címet egy régi kabaréból kölcsönöztem kis átalakítással nem is véletlenül, ha arra gondolok, hogy a kormány milyen törvényeket akar elfogadtatni a parlamenttel, és mit szándékozik ezáltal lenyeletni a gyanútlan magyar állampolgárokkal. Tisztázzuk csak, állítólag képviseleti demokrácia van Magyarországon – ez azt jelenti, hogy a nép (nem a lakosság!) négyévente megválasztott képviselõin keresztül gyakorolja a hatalmat. A megválasztott képviselõnek elvileg kutya kötelessége megbízóinak akaratát képviselni, azt érvényesíteni. Ez azonban manapság nem így mûködik. A képviselõ hölgyek és urak pártjaik parancsára szigorú pártfegyelem mellet szavaznak az általuk sokszor csak sejtett érdekeknek megfelelõen, nem gondolva megválasztóik kis közösségére. Az egészségügyi miniszter boldogan kiáltja világgá, hogy õ aztán most megszünteti az ingyenességet, a szocializmust az egészségügyben. Valóban? A szocializmust? A közös kockázatvállaláson és szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási rendszer valamivel korábbi találmány, mint a szocializmus, sõt a szocializmus alatt is meglehetõsen jól és megbízhatóan mûködött. A több mint száz éven keresztül mûködõ rendszer persze nem hibátlan, de a világ legalacsonyabb költségráfordítással mûködõ rendszerét tisztelhetjük benne. Vagyona, amely lassan csak ingatlanokban, és a benne dolgozók önfeláldozásában testesül meg, jelenleg az egyetlen nem privatizált tõketömeg kis hazánkban. Ezért a rendszerváltásnak nevezett módszerváltozás óta minden kormánynak, illetve a mögöttük álló pénzügyi csoportoknak meg voltak a próbálkozásai ennek megszüntetésére, felszámolására. Azért, hogy helyette a már számos helyen megbukott a társadalmat szétszakító több biztosítós rendszert próbálják ránk erõltetni, azt, ahol a magánbiztosítók óriási költségek mellett szelektált csoportoknak biztosítanak ellátást. Vajon ingyenes-e az az egészségügy, amelyben a dolgozó befizeti hozzájárulását az egészségbiztosítási alapba, és még foglalkoztatója is fizeti utána az elõírt járulékokat? A második Gyurcsány kormány neoliberális arroganciája, az elsõ idején meglévõ gazdasági mélyrepülés, valamint az Európai Unió által is támogatott globalizációs törekvések együttesen hozták el annak az egészségügy elleni koncentrált támadásnak lehetõségét, melyben napjainkban élünk. A módszer, jellemzõen neoliberális, és diktatórikus. A Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya megkerülve, és ezáltal megsértve a jogalkotásról szóló törvényt, amely az Alkotmányt követõen a legerõsebbnek számít, módosítani szándékozik az egészségügyre, egészségbiztosításra vonatkozó passzusokat, melyek valamennyi magyar állampolgárt érintik.

40

Az egészségügy feltétlen szükséges „megreformálása” a – neoliberális SZDSZ-féle elképzelések szerint valójában nem jelent mást, mint az egészségügy privatizációját, profittermelõvé magánosítását. Az egészségügyi miniszter – akinek nevét csak azért sem írom le – minden mondata, cselekvése, intézkedése igazolni látszik a „zöld könyv” mögött rejtõzködõ törvény és rendelethalmaz eredeti célját. Az egészségügyi reformnak nevezett adminisztratív elõkészületek egyetlen, csak és kizárólagos célja az egészségügy privatizációja a neoliberális elképzelések szerint. A már említett Zöld könyv „társadalmi vitája” jelét adta annak, hogy a jelenleg regnáló kormány egyáltalán nincs tekintettel az állampolgárok alapvetõ, az Egyetemes Emberi Jogokban biztosított jogaira. 1093-as címen az Országgyûlés elé beterjesztett úgynevezett saláta törvény megengedhetetlen és elfogadhatatlan terheket akar róni a betegekre és hozzátartozóikra. Ez a törvénytervezet tartalmazza a vizitdíj, az ágydíj stb., talán még a díj díja fizetésének szentségesítését is. Ámbár ennek a tervezett isten csapásának igazi csapdája az, hogy teret szándékozik biztosítani az úgynevezett rendeleti kormányzásnak, holott a jogalkotásról szóló törvény elõírja, hogy az egészségbiztosítást és a társadalombiztosítást érintõ változásokat csak törvényi úton lehet szabályozni. Ennél is érdekesebb a 1035 számú tervezet, amely a fogyasztóvédelemre hivatkozva kíván még egy felügyeletet felállítani az egészségbiztosítás körében, holott ezen feladatok ellátására már rendelkezésre áll az ÁNTSZ és az OEP. Viszont a fogyasztóvédelem az egy igazi, liberális buli. A felügyelet létrehozásának rejtett célkituzése a privatizáláshoz szükségesnek vélt stabilizációt szolgáló hatóság felépítése. Törvényjavaslat készült, mintegy 9000 kórházi ágy megszüntetésére, és további 7500 kórházi ágy aktív gyógyító funkciók helyetti ápolási célokra való majdani hasznosításáról. Ennek indoklása a légérdekesebb, meg kívánják szüntetni az ellátásban fennálló régiónkénti egyenlõtlenséget. Egyenlõ hozzáférés jegyében pedig nem adnak oda, ahol nincs, hanem elvesznek onnan, ahol van. Hát így is lehet csinálni! Ami pedig a szervátültetetteket a legmélyebben érinti, kimondatlanul, de megszûnik a szabad orvosválasztás alkotmányos joga. Többlet-igénybevételi díjat kell fizetniük azoknak a betegeknek, akik nem a lakóhelyük közelében kijelölt három kórház egyikében kezeltetik magukat, az új szabályozás szerint. Ez az összeg a kezelés költségének 30 %-a, de 100 ezer forint is lehet. Ezt a díjat akkor is ki kell fizetni, ha valaki a kijelölt kórházban van és ragaszkodik az éppen nem szolgálatban lévõ saját kezelõorvosához. Remélhetõleg ezek után már mindenki megérti, hogy mit is akar a hogy is hívják? Tari Tamás

jó ha figyelünk

külföldre is