Szerkesztôbizottság: Elnök: Dr. Szentirmai László Tagok: Dr. Benkó Balázs, Dr. Berta István, Dr. Boross Norbert, Byff Miklós, Gyurkó István, Hatvani György, Dr. Horváth Tibor, Dr. Jeszenszky Sándor, Kovács Ferenc, Kômíves István, Dr. Krómer István, Dr. Madarász György, Id. Nagy Géza, Orlay Imre,Schachinger Tamás, Szilas Péter, Tari Gábor, Dr. Tersztyánszky Tibor, Tringer Ágoston Szerkesztôség és kiadó: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6-8. Telefon: 353-0117 és 353-1108 Telefax: 353-4069 E-mail:
[email protected] http://www.mee.hu Kiadja és terjeszti: Magyar Elektrotechnikai Egyesület Felelôs kiadó: Lernyei Péter Fôszerkesztô: Dr. Bencze János Felelôs szerkesztô: Horváth Zoltán Reklámmenedzser: Dr. Friedrich Márta Szerkesztôségi titkár: Szilágyi Zsuzsa MATE képviselôje a Szerkesztôségben: Dr. Vajk István Rovatszerkesztôk: Dr. Antal Ildikó Technikatörténet Dési Albert Villamos fogyasztóberendezések Farkas András Automatizálás és számítástechnika Horváth Zoltán Villamos energia Némethné Dr. Vidovszky Ágnes Világítástechnika Somorjai Lajos Szabványosítás Dr. Szandtner Károly Oktatás Ifj. Szedlacsek Ferenc Villamos energia Szepessy Sándor Szemle Tóth Elemér Villamos gépek Tóth Éva Portré Turi Gábor Ifjúsági Bizottság Tudósítók: Arany László, Farkas András, Galamb István, Horváth Zoltán, Kovács Krisztina, Kovásznay Béla, Köles Zoltán, László Imre, Lieli György, Márton István, Nagy Zoltán, Schmidtmayer Antal, Szabadi László, Szántó László, Tringer Ágoston, Ur Zsolt Elôfizethetô: A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnél Elôfizetési díj egész évre: 6 000 Ft + ÁFA, egy szám ára: 500 Ft + ÁFA. Grafika: Tim-Romanoff Kft. Budapest Nyomda: Pauker Nyomdaipari Kft. Budapest Index: 25 205 HUISSN: 0367-0708 Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztôség a hirdetések és a PR-cikkek tartalmáért felelôsséget nem vállal. Adóigazgatási szám: 19815754-2-41
CIKKEK Ferenczi Zoltán: Az építményekben installált kábelek hatása a biztonságra VILLAMOS ENERGIA HÍREK CENTENÁRIUM JEGYÉBEN SZEMLE EGYESÜLETI ÉLET TECHNIKATÖRTÉNET DÍJAZOTTAINK KÖNYVISMERTETÉS PORTRÉ Dr. Sváb János GONDOLATOK 2006. ÉVi TARTALOMJEGYZÉK NEKROLÓG Hordóssy Béla
3
5 6, 9, 10, 11, 12, 21, 22, 23 14 24, 29 7, 9, 10, 13, 15, 25, 32 8 16 27 28 24, 26 31
TARTALOM
32
HÍRDETÔINK: ABB HUNGARY KFT., AREVA HUNGARY KFT., BALMEX KFT., ENERSYS KFT., ENSTO ELSTO KFT., ERÔSÁRAM 2001. KFT., KVGY HUNGARY KFT., KÖZVILLSZER , OBO BETTERMANN KFT., OCCHIO FÉNYSTÚDIÓ, OSRAM, RAPAS KFT.,
Dr. Sváb János
Edison Budapesten
Bánki Lászlóra emlékezve
Articles Zoltan Ferenczi: The impact of installed cables to the safety of buildings Elelectrical energy News Spirit of centenary Review From our correspondents History of Technics Our awarded members Books Recommendation Portrait Dr. János Sváb Thoughts Contents from or edition in 2006 Obitauary Béla Hordóssy Summaries
3
5 6, 9, 10, 11, 12, 21, 22, 23 14 24, 29 7, 9, 10, 13, 15, 25, 32 8 16 27 28 24, 26 31
CONTENTS
32 32
Advertisers: ABB HUNGARY LTD, AREVA HUNGARY LTD, BALMEX LTD, ENERSYS LTD, ENSTO ELSTO LTD,
ERÔSÁRAM 2001. LTD, KVGY HUNGARY LTD, KÖZVILLSZER, OBO BETTERMANN LTD, OCCHIO FÉNYSTÚDIÓ, OSRAM, RAPAS LTD,
E L N Ö K I
B E K Ö S Z Ö N T Ô
-
F Ô S Z E R K E S Z T Ô I
Ü Z E N E T
BEKÖSZÖNTÔ Tisztelt MEE Tagok! Kedves Barátaim! Végtelenül nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke lehetek. Köszönöm a bizalmukat! Elnöknek lenni nagy megtiszteltetés, de - a MEE elôtt álló feladatokat látva - nagy kihívás is. Egyesületünk ereje a nagy létszámú tagságában, és a tagok elkötelezettségében rejlik! Éppen ezért aggasztó a tagság körében napjainkban mutatkozó érdektelenség. Ennek okát én legfôképp abban látom, hogy az Egyesület nem reagált kellô idôben és mértékben az országban, azon belül az energiaiparban végbement mélyreható változásokra, hogy a megújulási kísérletei rendre megakadtak. Az utolsó próbálkozásunk 2003ban történt. Ekkor a tagság széleskörû bevonásával fogalmazódott meg az Egyesület küldetése. Sajnos a megújítási törekvés ekkor is megrekedt, a stratégia további elemei már nem kerültek kidolgozásra, és így természetesen a megújulás sem kezdôdhetett el. Az elmúlt néhány hónapban igyekeztem minél több taggal - köztük elnökségi tagokkal - találkozni, és az Egyesületrôl véleményt cserélni. Ezek a találkozások arról gyôztek meg, hogy a 2003-ban elkezdôdött és aztán megszakadt folyamat újraélesztését és folytatását kívánja a tagság, és várja el az új Elnökségtôl. Azt szeretnék, ha az Egyesületnek a teljesen megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez illeszkedô céljai, tevékenysége, markáns arca és szakmai tekintélye lenne. Elnöki munkámban kiinduló pontnak tekintem az Egyesület küldetését: a küldetéssel azonosulni tudok. Teljes mértékben egyetértek a szakmaiságot és az elektrotechnika színvonalának emelését szolgáló célokkal és feladatokkal. Ezeket a programokat folytatni kell! De a mai környezetben egy civil szervezet részérôl több kell a sikerhez, azaz a hasznossághoz, ezért a küldetés kis módosítását javaslom. A közjó szolgálatát - részvállalásunkat olyan területeken, ahol ezt szakmaiságunk révén megtehetjük - az Egyesület társadalmi elfogadottságának javítása érdekében direktebben kell hangsúlyoznunk. Az olyan nagy átfogó szakmai kérdésekben, mint a piacnyitás, a vállalatok szervezeti átalakulása, a nukleáris energia, a megújuló energia - proaktívnak kell lennünk. Arra fogok törekedni, hogy legyenek belsô vitáink ezekrôl a kérdésekrôl, legyen helye ezeknek a vitáknak az Elektrotechniában és más egyesületi fórumokon. Érlelôdjön ki önálló és közérthetô álláspontunk az energetikát érintô legfontosabb kérdésekben, amelyet a közvélemény elôtt képviselhet tagságunk. Szakmaiságunkat tükrözô világos elvekre és sokkal több, jól átgondolt kommunikációra van szükség! Sok az elvégzendô feladat, végrehajtásukra csak akkor van remény, ha sokan vállalnak aktív szerepet a tervezésben és a végrehajtásban. Bízom benne, az új Elnökség széleskörû támogatást fog kapni Önöktôl. A magam részérôl azt tudom vállalni, illetve abban tudok segíteni, hogy az Egyesület stratégiája (megújulási programja) jól irányított módon elkészüljön, és a megvalósítása beinduljon. Tisztelettel és barátsággal: Dervarics Attila
Kedves Olvasók! Vége van! Vége van a 2006. évnek, lejárt az Egyesület három éve választott elnökségének mandátuma, és vége lett formájában és (szándékaink szerint) tartalmában is megújult lapunk elsô évfolyamának is. Ezeknek vége lett, de kezdôdik az új! Az új, ami mindig rejteget magában néhány kérdôjelet (?), - de maró gúnnyal (szarkasztikusan) megjegyezhetjük - jövô ilyenkor már ezt is tudni fogjuk. Ne menjünk ennyire elôre, inkább nézzük mi történt 2006-ban. Született egy új lapunk, eltemettünk egy határozott, tenni akaró elnököt Dr. Horváth József személyében. Önálló jogi személy lett 2006-ban elôször a Világítástechnikai Társaság, a MEE-VTT, majd a Villamos Energia Társaság, a MEE-VET. Ez azoknak a szakembereknek, akik az adott társaságban dolgoznak, feltehetôen több lehetôséget biztosít, azt azonban nehéz ma megmondani, hogy ez az Egyesület egészére nézve hosszú távon mit fog jelenteni (nekem némi balsejtelmeim is vannak ezzel kapcsolatban, bár én közismerten pesszimista vagyok). 2006-hoz tartozik az is, hogy jelentôs várakozással tekintünk az új Elnökség munkája, tervei, célkitûzései elé. Ismerjük Elnökjelöltjeink elképzeléseit, ismerjük Egyesületünk jelenlegi eredményeit, gondjait, ismerjük a körülöttünk örökösen változó „világot”. Várakozásunk nem más, mint valami aggódás féle az Egyesület jövôje iránt. Sikeres Vándorgyûlésünk volt Szegeden, sorrendben az 53. Utánozhatatlan esemény volt, úgy szakmai, mint emberi vonatkozásait tekintve! Sikeres volt úgyszintén a LUMEN V4, a Visegrádi Országok Világítástechnikai Társaságainak elsô közös konferenciája is (Balatonfüred). Sok-sok minden történt tehát, ezeket még felsorolni sem lehet. Összegezve úgy érzem eredményes évet zárt az Egyesület, ennél rosszabb soha ne legyen. Megragadva az alkalmat, ez úton kívánok Egyesületünk minden Tagjának, lapunk minden Olvasójának 2
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET,
ÉS NAGYON BOLDOG, EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJESZTENDÔT!
Dr. Bencze János fôszerkesztô ELEKTROTECHNIKA
2006. 12.szám
F ÔV S I Z L E LR A K EM S OZ S T Ô IE
NÜ EZ ER NG E I T AE K
AZ ÉPÍTMÉNYEKBEN INSTALLÁLT KÁBELEK HATÁSA A BIZTONSÁGRA Ferenczi Zoltán laboratóriumvezetô - VEIKI-VNL Kft. Az építményekben keletkezô tûzesemények jelentôs része villamos okokra vezethetô vissza, és a nem megfelelô tûzállósági tulajdonságokkal rendelkezô kábelek jelentôs szerepet játszanak a már kialakult tûz továbbterjedésében is. A kábelek helytelen installációja pedig - még megfelelô lángállósági tulajdonságokkal rendelkezô kábelek alkalmazása esetében is - kétségessé teheti a különbözô nagyobb tömegek által látogatott közösségi építmények, valamint a veszélyes technológiát alkalmazó ipari létesítmények (vegyipar, atomerômû, stb.) biztonsági funkciót ellátó berendezéseinek mûködését. Az elmúlt tizenöt év során Magyarországon a kereskedelem szerkezetében jelentôs változás következett be. A kis üzletek és egyéb kereskedelmi létesítmények helyét átvették a nagy alapterülettel rendelkezô komplex szolgáltatást nyújtó bevásárló központok, melyek a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb forgalmat bonyolítanak le. E mellett sorra épültek a kor igényeinek megfelelô modern irodaházak, kulturális, és sportcentrumok, ipari létesítmények. Az új létesítményekben a beépített szolgáltatások - épületgépészet, biztonsági rendszerek, telekommunikáció - színvonala legtöbb esetben eléri a fejlett ipari országokban megszokott minôséget, azonban az építményekben installált kábelekkel kapcsolatban mindez már nem mindig mondható el. A kábelek kiválasztásának, valamint beépítésének kérdése napjainkban még mindig a beruházások „mostoha gyermekének” számít. A tervezôk - részben a megfelelô ismeretek hiánya miatt, részben a beruházási költségek csökkentése céljából - elôszeretettel alkalmazzák az olcsóbb, a korábbi években „jól bevált” polivinil-klorid (PVC) szigetelésû kábeleket. E tûzvédelmi szempontból korszerûtlen szigetelôanyagok felhasználásával készült kábelek alkalmazásának fennmaradását segíti az a még ma is létezô téves megállapítás, hogy a PVC „önkioltó” tulajdonsággal rendelkezik. A megállapítás még a 60-as évek elejérôl származik, amikor az anyag lángállósági tulajdonságait úgynevezett „anyagminta vizsgálatok” alapján határozták meg. A kábel konstrukciónál alkalmazott szigetelô anyagokból (érszigetelés, övréteg, köpeny) „próbapálcák” készültek, melyek egyik végét meghatározott ideig szabványos gyújtó forrás hatásának tették ki, majd a gyújtó forrást
2006. 12.szám
eltávolították. Amennyiben a szigetelôanyagon az égés terjedése még a próbapálca másik vége elôtt meghatározott távolsággal megszûnt, az anyag „önkioltó” minôsítést kapott. A 60-as évek nagy tûzesetei (Százhalombattai erômû tûz, ipari- kereskedelmi létesítmények kábeltüzei) rávilágítottak a PVC szigetelôanyagú kábelek kettôs viselkedésére. Kis mennyiségben, megfelelô energiájú gyújtóforrás nélkül a szigetelôanyag „önkioltó” tulajdonságot mutatott, míg a kábel nagy tömegben történô alkalmazása során amennyiben a gyújtási energia elegendô nagyságú volt - a kábelköteg rövid idô alatt végigégett. A PVC kábelek jellemzôje, hogy kiváló villamos tulajdonságai (magas szigetelési ellenállás érték, jó vízállósági tulajdonságok, flexibilis szigetelôanyag, stb.) mellett jól „vezetik” a tüzet és égésük során intenzív füstképzôdés mellett toxikus, korrozív gáz (elsô sorban sósav) keletkezik. A sûrû toxikus füst akadályozza az égô épületben rekedtek mentését, a tûz oltását, a keletkezô korrozív gázok pedig jelentôs mértékben károsítják az épület fém szerkezeti elemeit. A PVC szigetelésû kábelek szigetelôképességüket a tûz hatására rövid idô alatt elveszítik (1. ábra) és a kábel által mûködtetett villamos berendezések mûködésképtelenné válnak. Nagy tömegben elhelyezett kábelek égése során a zárt térben (kábelcsatorna, kábelalagút) kialakuló igen magas hômérséklet jelentôs mértékben károsítja még az építmény vasbeton szerkezeti elemeit is (2. ábra). A kábelek installációja során ma még a biztonsági funkciót ellátó kábelek esetében sem elsôdleges szempont az alkalmazott installációs rendszer megfelelô tûzállósága.
1. ábra : TÛZ SORÁN ELÉGETT PVC KÁBELSZIGETELÉS
2. ábra : A KÁBELTÛZ HATÁSA AZ ÉPÜLET VASBETON SZERKEZETÉRE
Gyakran elôfordul olyan eset, hogy bár az alkalmazott korszerû szerkezetû kábel szigetelôképességét hosszabb idôn keresztül is képes lenne megôrizni (ilyek az FE90, FE180 jelölésû, szigetelôképességüket az adott számmal jelzett idôtartamon /percen/ keresztül megtartó kábelek), azonban az alkalmazott installációs rendszer nem megfelelôsége (pl. a tartószerkezet mechanikai sérülése, égése, leszakadása) miatt a rajta lévô kábel elveszti mûködôképességét (3. ábra). A megfelelô információ hiánya mellett további problémát jelent a jelenlegi szabályzás ellentmondásossága is. Az építményekben
ELEKTROTECHNIKA
3
V
I
3. ábra: TÛZTERHELÉS HATÁSÁRA LESZAKADT KÁBELTARTÓ SZERKEZET
installált kábelek kiválasztását, és szerelését az MSZ 2364 szabványsorozat 52. kötete (MSZ 2364-520) határozza meg, amely az európai HD 384 sz. „Épületek villamos berendezései” címû európai harmonizációs dokumentum fordítása alapján készült, magyarázatokkal ellátott szabványgyûjtemény. A szabvány szerint az építményekben minden további óvintézkedés nélkül lehet a létesítés során alkalmazni az IEC (60)332-1 szabvány lángállósági követelményeinek megfelelô kábeleket (527.1.3. pont). A hivatkozott szabvány követelménye viszont csak az egyedül álló kábelek vonatkozásában fogalmaz meg lángállósági követelményeket, ezért nem alkalmazható köteges elrendezésû kábelek lángállósági megfelelôségének igazolására. Ilyen követelményeket az IEC (60)332-3 szabvány határoz meg. A szabvány ugyan „Megjegyzés”ként megemlíti, hogy „olyan esetekben, ahol a veszély különösen nagy, szükség lehet az IEC (60)332-3 szabvány szigorúbb vizsgálati követelményeinek megfelelô kábelek alkalmazására”, de ez csak lehetôségként szerepel a megjegyzésben. Az új építményekben installált kábelrendszerek tekintetében az Országos Tûzvédelmi Szabályzat (OTSZ) rendelkezései az irányadóak. Az EU-s jogharmonizáció keretében a meglévô jogszabály a következô, kábelek mûködôképességére vonatkozó lényeges módosításokkal egészült ki:
4
• A hô és füstelvezetést szolgáló ventillátoroknak és kapcsolódó légtechnikai elemeknek 400 °C mellett a tûz bekövetkezésétôl számított legalább 1 órán keresztül mûködôképesnek kell maradniuk.
ELEKTROTECHNIKA
L
L
A
M
O
S
E
N
E
R
• A légutánpótlást szolgáló szerkezetek, berendezések mûködôképességét a hôés füstelvezetô berendezés mûködési ideje alatt biztosítani kell. • A tûzvédelmi szempontból jelentôs villamos fogyasztók (füstmentes lépcsôház gépészete, hô-és füstelvezetô berendezések, stb.) mûködését legalább 1 órán keresztül biztosítani kell. • A tûzvédelmi célú gépészeti berendezések energiaellátását biztosító kábelek tûz elleni védelmét az adott gépészeti berendezésre elôírt kötelezô mûködési idôtartamig biztosítani kell. A felsorolásból látható, hogy az új szabályzat - eltérôen a korábban érvényes elvárásoktól - nem a kábel szigetelôképességének megmaradását, hanem a kábel „végén” lévô berendezés mûködôképességét írja elô meghatározott idôtartamon keresztül. A fenti szigorú követelmények teljesítése a jelenlegi tervezési és kivitelezési gyakorlat mellett valószínûleg nem biztosítható. Magyarországon - néhány üdítô kivételtôl eltekintve - ma még a beruházások döntô többségében PVC és hagyományos nem térhálósított polietilén (PE) szigetelôanyag felhasználásával készült kábeleket alkalmaznak, melyek nem képesek az OTSZ által elôírt idôtartamon (jellemzôen 0,5 ÷ 1 óra) keresztül megôrizni szigetelôképességüket. Laboratóriumi tapasztalatok szerint a PVC és PE szigetelôanyagból készült kábelek vezetô erei, illetôleg valamely vezetô ér és a föld között a szigetelôképesség vizsgálat 4-8 perce után zárlat következik be. Ez a tényleges installációs környezetben az adott villamos berendezés funkciójának elvesztését okozza. E mellett az ilyen szigetelôanyagokból készült kábelek jelentôs mértékben hozzájárulnak az építményekben különbözô okok miatt keletkezett tûz továbbterjedéséhez. Az IEC (60)332-3 szabvány szerint elvégzett függôleges, köteges elrendezésû kábelek lángterjedés vizsgálata során pedig a kábelek minôsítési kategóriától függetlenül végigégnek (4. ábra). Annak érdekében, hogy az OTSZ által meghatározott mûködôképesség-megtartási idôk teljesüljenek, a hagyományos szigetelésû kábelek helyett kedvezôbb lángállósági tulajdonságokkal rendelkezô szigetelôanyag felhasználásával készült kábelek, valamint megfelelô installációs rendszer alkalmazása szükséges.
G
I
A
4. ábra : PVC SZIGETELÉSÛ KÁBEL LABORATÓRIUMI LÁNGTERJEDÉS VIZSGÁLATA
Az utóbbi években - nem utolsó sorban a piaci igények növekedésének hatására egyre több kábelgyártó készít speciális, szigetelôképességét adott idôtartamon keresztül megtartó kábeleket. Ezek ára ugyan fajlagosan nagyobb, mint a hagyományos PVC és PE szigetelôanyagú kábeleknek, azonban szigetelôképességük megtartásuk a jelzett idôtartamon keresztül garantált. Az említett kábelek FE60, FE90, FE180 jelzéssel kerülnek forgalomba és az FE jelölés után található szám a kábel szigetelôképesség megtartásának idôtartamát jelöli percben. A megfelelô szigetelôképesség megtartási idôvel rendelkezô kábeltôl azonban csak akkor várhatjuk el a biztonságos mûködést, ha az installáció során tûzállósági szempontból megfelelô, minôsített installációs rendszert alkalmazunk. Napjainkban egyre több gyártó ajánlatában szerepel ilyen rendszer, sok esetben a hozzá alkalmazható - szintén minôsített - kábelekkel együtt. Remélhetô, hogy a már meglévô jogszabályi környezet, a tûzállósági szempontból megfelelô kábelek és installációs rendszerek, valamint a beruházók és üzemeltetôk saját hosszú távú érdekének felismerése változtat a jelenlegi, ma még nem túl ideális helyzeten. FERENCZI ZOLTÁN VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft.
[email protected]
2006. 12.szám
V
I
L
L
A
M
O
S
E
N
E
R
G
I
A
A LEGCÉLSZERÛBB TÁVLATI TERVVÁLTOZAT: A PAKSI ATOMERÔMÛ BÔVÍTÉSE Több cikkemben - stratégiai tanácsok keretében - foglalkoztam a biztonságos villamosenergia-ellátás nemzetközi tapasztalatokon alapuló azon követelményével, hogy a villamosenergia-rendszer (VER) legalább 15 éves idôszakra kidolgozott távlati tervekkel rendelkezzen. Nagyobb országokban több VER is mûködhet együtt, de az Európai Unió ide vonatkoztó irányelvei szerint kötelesek a teljesítmény mérlegük egyensúlyát mind rövid, mind hosszú távon önállóan biztosítani. Az 500 GW beépített kapacitású UCTE VER Egyesülésnek a magyar VER is tagja, de pótolhatatlan teljesítmény hiány esetén a fogyasztókat korlátozni kell. Az áramszolgáltatás biztonsága a megnyílt áramversenypiac mellett, a teljesítménymérleg egyensúlyán túlmenôen, elsôsorban az áramellátás fizikai feltételeinek betartásán múlik. Az alapfeltétel, hogy legyen idôben elegendô erômûvi kapacitás. Az optimális megoldáshoz azonban nélkülözhetetlen a 20-25 éves távlatra történô gondolkodás. A magyar VER forrásoldalának távlati bôvítésénél a Paksi Atomerômû bôvítése látszik a legcélszerûbb megoldásnak a következôk miatt: 1. A primer energia hordozó megválasztása ma már csak a globális beszerzési lehetôségek alapján történhet, mivel szükségletünk 70 %-a - az EU-hoz hasonlóan - import. A választásnál döntô tényezôk a szükséges biztonsági tartalék nagysága, a szállítás biztonsága és költsége. A kôolajhoz, földgázhoz csôtávvezeték kell, cseppfolyós földgáz, vagy jó minôségû kôszén tengeri szállítással hozható be Európába. Sajnos egyre drágábban. Ezekkel szemben a hasadóanyag importja, tárolása lényegesen olcsóbb és egyszerûbb, mivel azonos energiatartalmú hasadó anyag volumene nagyságrendekkel kisebb, mint a fosszilis energiahordozóké. Ma már a radioaktív hulladékok elhelyezési nehézsége sem ellenérv, mivel a biztonságos tárolására is korszerû technológiák állnak rendelkezésre. 2. A VER alapterhelését legcélszerûbb nagy erômûvekkel fedezni, mivel ez biztosítja a legkisebb fajlagos költséget. A korszerû atomerômû blokkok ma már 1600 MW teljesítôképességre épülnek. 3. Az alapterhelést vivô nagy egységek mellett szükség van a VER gyors szabályozását végzô egységekre. Ezt a feladatot a gázturbinák helyett legcélszerûbben szivattyús energia tározós (SZET) vízerômûvekkel, vagy nagy tározótérrel bíró, folyami vízerômû egységekkel lehet megoldani (pl. Bôs). A részletes beruházási tanulmánnyal rendelkezô Prédikálószéki SZET, az egyik legjobb közép-európai objektum, ezért a terveit érdemes lenne felújíttatni. A tervezett 1200 MW-os kapacitás felét célszerû lenne az UCTE VERE keretében közös célra is felajánlani, mivel a magyar átviteli hálózat elônyös földrajzi helyzete és határkeresztezô távvezetékei ezt lehetôvé teszik. A SZET a VER kis terhelésû idôszakaiban megoldaná az atomerômû egységek ma jelentkezô kényszerû visszaterhelési gondjait és más erômûveknek a minimális terhelések miatti nehézségeit is. 4. A nagyerômûvek létesítési ideje, a megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után még 8-10 esztendô. Ebbôl kb. 4 év maga az engedélyezési eljárás, amely új telephelyen még hosszabb is lehet. Ezért jelenthet óriási elônyt a meglévô telephely hasznosítása különösen az atomerômûvek esetében. 5. Az alkalmazható legnagyobb gépnagyságot ma a hatalmas rendszeregyesüléseken belül már nem a VER nagysága szabja meg, 2006. 12.szám
6.
7.
8.
9.
10.
hanem a határkeresztezô távvezetékeken át elérhetô szomszédos hálózat stabilitási viszonyai. A távlati tervben tehát együtt kell vizsgálni a tervezhetô legnagyobb egység beillesztési feltételeit a jövôbeli hálózatba. Az UCTE 400 kV átviteli feszültségszintje erre a gyakorlat szerint megfelelô biztonságot nyújt, pl. a ma ismert legnagyobb, 1600 MW nagyságú erômû egységeknél is. Fontos az a felismerés, hogy a légszennyezés világszintû növekedésének hatékony mérséklését hazánkban is elsôsorban az atomerômû bôvítése tudná biztosítani Ugyanis a megújuló energiák hasznosítása önmagukban nem elegendôk és idôben sem adnak elegendô fedezetet. Nyugtázható, hogy egyre szélesedô nemzeti egyetértés mutatkozik a Paksi Atomerômû 20 éves élettartam hosszabbítása terén, mivel nincs pótlására jobb reális alternatíva. Figyelembe kellene venni azonban, hogy ennek megvalósítása után is az atomerômû bôvítése tûnik a VER leggazdaságosabb és legolcsóbb bôvítésének. Az eredetileg 4000 MW kapacitásra tervezett telephely ugyanis rendelkezik minden szüksége feltétellel. Az eredeti szovjet tervek szerint a bôvítést két 1000 MW-os reaktorral irányozták elô. Ennek stabilitási feltételeit - az elvégzett számítások szerint - a CDU VERE 750 kV-os távvezetékei biztosították volna. A magyar VER azóta levált a volt KGST Egyesülésrôl és az UCTE 500 GW beépített teljesítôképességû villamosenergiarendszeregyesülés tagja lett, és ennek keretében kell a bôvítés legcélszerûbb változatát megtervezni. Az 1000 MW blokknagyságot a nemzetközi gyakorlat már túlhaladta és terjed az 1600 MW-os reaktor és monoblokkos kivitel. Érdemes tehát ezen változat megvizsgálása is. Az UCTE erôsen hurkolt 400 kV-os hálózata ezen gépnagyság alkalmazására nagy valószínûséggel lehetôséget is ad. Célszerû tehát, hogy az illetékes szervek koordinálják a VER forrásmérlegének 2025-2030 évekre kiterjedôre elôzetes becslését, amelyben egyik változatként szerepel a PA Rt. egy 1600 MW blokkal történô bôvítése is. Erre alapozva készüljön az elképzelt hálózatra végzett stabilitás számítás, amely ellenôrzi ezen gépnagyság beillesztésének lehetôségét. Ennek idôszerûségét az adja meg, hogy a készülô 20 éves élettartam hosszabbítási vizsgálatoknál a PA Rt. már figyelembe vehesse a nagybôvítés visszahatásait és a tervezést ennek megfelelôen tudja irányítani. Pl. a hûtôvízrendszer bôvítése, rekuperációs vízerômû létesítése, villamos hálózati csatlakozás stb. A kételkedôk számára, akik 25 év múlva is nagynak tartják az 1600 MW gépnagyságot, szolgáljon megnyugtatásul, hogy a finn VER, amelynek jelenlegi csúcsterhelése 12 GW körül mozog és ebbôl kb. 1 GW az import, már 2004-ben elfogadta, hogy egyik vállalata megkezdte egy ilyen nagyságú, korszerû reaktor beruházását. Ez a blokk finn VER 5. reaktora lesz, a már mûködô két VVER 440 típusú és két ABB (forraló vizes) 840 MW-os egység mellett. A finn VER döntése, amely a skandináv NORDEL VERE tagja, biztosíték arra, hogy ez a változat az átviteli hálózat szempontjából is reális elképzelés. Tudni kell, hogy a NORDEL nincs szinkron kapcsolatban az UCTE VERE-vel, hanem azzal nagyfeszültségû egyenáramú átvitellel (NFEÁ) végez villamos energia cserét. Erre tengeralatti kábeleket építettek ki. A volt szovjet EVER felé is van kapcsolata, amit egyenáramú betéttel oldottak meg és jelentôs, kölcsönös villamosenergia-cserét is bonyolítanak. ELEKTROTECHNIKA
5
V
I
L
L
A
M
O
S
E
N
E
Tavaly megállapodtak a svédekkel, hogy egy új tengeralatti kábel összeköttetést (NFEÁ) létesítenek a svéd VER 400 kV-os stockholmi alállomásához is. 11. Szolgáljon további tájékoztatásul, hogy a javasolt stabilitási vizsgálatokban már eddig is komoly elôrehaladás történt, amiért a közremûködôknek ôszinte köszönettel tartozom. Kérésemre ugyanis dr. Stróbl Alajos (MAVIR ZRt.) kolléga készített egy elôzetes, 2025-ös évre valószínûsíthetô erômû változatot, amelyben szerepel egy paksi 1600 MW-os blokk is. Ezen erômûi összetételre Tari Gábor, az MVM ZRt. hálózati igazgatója pedig elvégeztette a már eddig ismert és betervezett átviteli hálózat bôvítések figyelembe vételével a legfontosabb vizsgálatokat. Az eredmény igazolta a várakozást. A Paks-Pécs 400 kV-os távvezeték továbbépítése a horvátországi Eszék állomásig már önmagában is elegendô hálózati biztonságot ad, az 1600 MWos blokk kiesését az UCTE VERE hálózata biztonsággal pótolni képes. Az üzemzavar kisegítés tartalékait részben belsô, részben külsô forrásokban lehet lekötni. A PRÉDIKÁLÓSZÉKI SZET léte a
R
G
I
A
-
H
Í
R
E
K
külsô tartalék igény lekötését gyakorlatilag szükségtelenné tenné. Ha pedig megépítenénk a korábbi terv változatokban már többször is szereplô Paks-Szolnok 400 kV-os vezetéket is, még az (n2) kiesési kritériumot is kielégítené, azaz a magyar VER két átviteli vezeték egyidejû hiányát is elviselné az 1600 MW-os blokk üzemzavari kiesésekor. 12. Természetesen a vizsgálatokat az UCTE gyakorlata szerint pontosítani lehet a napi és évszaki terhelési viszonyokra, a kötelezô tartalékképzés hazai vagy külföldi megoldás változataira stb., de arra máris választ kaptunk, hogy a paksi élettartam hosszabbítási tervkészítéssel már most érdemes a bôvítésre is figyelmemmel lenni, hogy késôbb ne érje a beruházót semmi kellemetlen meglepetés. Bízom abban, hogy a fentiek meggyôzik az illetékeseket a tervezési idôszak növelésének szükségességérôl és azon belül az atomerômû bôvítése vizsgálatának indokoltságáról is.
Kerényi A. Ödön
EMLÉKEZTETÔ A Villamos Energia Társaság vezetôsége 2006. október 11-én elnökségi ülést tartott az alábbi témákban
1. Múlt havi feladatok jelenlegi állapota I. VET Irodahelysége: A MTESZ Székházában, a 3. emelet 111. szobáját a VET bérli és használja. II. A Társaság bejegyzése folyamatban van. Feladat a bejegyzés elindítása, az alapszabály ügyvédi ellenjegyzése megtörtént. Az új bankszámlaszám nyitása a cégbejegyzés után 1 héttel történik meg. III. A VET honlapjának megújítása. Feladat: Pályáztatás, a honlap megújítását végzô cég pályáztatás útján lesz kiválasztva, a beküldött referenciamunkák alapján. A MEE Ifjúsági Bizottsággal fel kell venni a kapcsolatot. IV. Folyamatos kapcsolattartás az Elektrotechnikával: döntések, határozatok, elnökségi ülések emlékeztetôinek megjelentetése. V. Regisztrált Villanyszerelôk oktatása: 2006. szeptember 23-30.: 17 fô oktatása megtörtént, jövôbeni feladat az EMOSZ-szal történô kapcsolatfelvétel, VET elnökségi ülésre történô meghívás keretében. További feladat még a szombati oktatások helyszínének egyeztetése, véglegesítése.
VI. Társasház tipizálás témában megbeszélés volt 2006.10.17-én. VII. A VET átalakulásáról a Villanyászban és az Elektrotechnikában is megjelent egy cikk. VIII. Általános feladat: Programfüzet, programcsomag összeállítása (mit csináltunk?, mit csinálunk? kérdésekre választ adó szóróanyag) IX: Új logo: kialakítás alatt 2. Új feladatok • Feladatok koordinációja: ügyvitelt ellátó feladatok ellátására felvételre kerül egy személy (kiválasztása folyamatban). • Jövôbeni feladat az önkormányzatokkal való kapcsolatépítés, kapcsolatfelvétel, együttmûködés más szervezetekkel. • A tagozatvezetôk feladata a tagozatok programjának és terveinek papíron történô benyújtása a vezetôség felé.
Összeállította:
Horváth Zoltán
TÁJÉKOZTATÁS Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy megkezdte mûködését a MEE -Villamos Energia Társaság (MEE-VET) irodája. Elérhetôségei: 1055 Kossuth L. tér 6-8. (MTESZ székház), I. emelet 111. iroda Levélcím: 1372 Budapest, Pf. 451. Tel: 474-7962 e-mail:
[email protected] Elnök: Kovács László Titkár: Vagács István
6
A további tervekrôl és programokról a januári számban tájékoztatjuk Önöket.
ELEKTROTECHNIKA
A T ÁRSASÁG NEVÉBEN KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS B O L D O G ÚJ É V E T !
2006.12.szám
E
G
Y
E
S
Ü
L
E
T
I
É
L
E
T
JÚNIUSI ÉLMÉNYEK - SZLOVÉNIAI TÁJAKON HORVÁTORSZÁGON ÁT (Novemberi lapzárta után érkezett!) A MEE Székesfehérvári Szervezetének tagjai (hozzátartozóikkal együtt) az elôzô évekhez hasonlóan az idén is jól sikerült külföldi társasutazáson vettek részt. Ezúttal Szlovéniában jártunk. A negyvenhat fôs vidám társaság kényelmes turistabusszal reggel 6 órakor indult el Székesfehérvárról. Utunk elsô állomása a horvát fôváros, Zágráb volt. Itt a jól ismert KONCAR cégcsoport két jelentôs gyáregységét, a Mérôváltók Gyárát és az annak közvetlen szomszédságában lévô Elosztóhálózati és Speciális Transzformátorok Gyárát tekintettük meg nagy érdeklôdéssel. A szakmai program után Ljubljana felé folyatattuk utunkat. A szlovén fôváros fölé emelkedô középkori várból megcsodáltuk a város panorámáját, háttérben a Kamniki-Alpok hófödte csúcsaival. Ezután rövid sétát tettünk a hangulatos belvárosban. Ljublanából a Bledi-tó érintésével a Sa-va Bohinjka-folyó völgyében érkeztünk meg a Bohinji-tó melletti szálláshelyünkre. Másnap a környék nevezetességeit vettük célba. A Savica-vízesés (78 m) megtekintése után Ukancnál kabinos felvonóval felkapaszkodtunk a Vogel-hegyen lévô azonos nevû szálló kilátójába (1535 m), ahol lenyûgözô látvány fogadott bennünket: alattunk a Bohinji-tó és térsége, távolabb pedig az égbe meredezô kétezresek egész sora, élükön a Triglavval (2864 m). A Vogelrôl leereszkedve átrándultunk Bledbe. A tó és az abban tündöklô ékszerdoboz, a kis sziget nyújtotta festôi látványt a Bledi-lovagvár falairól élveztük. Délután bejártuk a tó közelében kanyargó 1600 m hosszú vadregényes Vintgar-szurdokot és végül felkerestük a Vrata-völgyben rejtôzködô Pericnikvízesést (52 m) is.
SAVICA VÍZESÉS
VINTGAR SZURDOK
A harmadik napra tervezett átkelés a Vrsichágón (1611 m), sajnos - egy sérült közúti híd okozta buszstop miatt - elmaradt. Módosított útvonalon, olasz területen és a Predel-hágón (1156 m) keresztül tértünk vissza Szlovéniába, ahol Nova Goricaig a vadvizû Soca-folyó völgyében haladtunk, majd hamarosan a sokak számára eddig ismeretlen Skocjani-barlang (Világörökség) gigantikus méretû, félelmetes termei ejtették ámulatba a társaságot. A barlang-látogatás után utolsó szálláshelyünkre, a horvátországi Porecbe mentünk. Hazaindulásunk napján elsônek Porecben a bizánci stílusú remekmû, az Euphrasius-bazili ka (Világörökség) kápráztatott el bennünket, majd visszatértünk Szlovénia területére, ahol Portorozban tett rövid nézelôdés után jutottunk el a világhírû Postojnai-cseppkôbarlanghoz. A szemet gyönyörködtetô cseppkôképzôdmények és a barlangvasút (3 km) nyújtotta felejthetetlen élmény után Kostanjevic an megtekintettük a monumentális karthauzi kolostort és a Forma Viva szoborparkot. Innen Zágrábon keresztül érkeztünk haza az élményekben gazdag útról.
Szöveg: Takács Antal idegenvezetô/MEE tag POSTOJAN
-
BARLANG
Képek: Dr. Burián Antal MEE tag
BOHINJI - TÓ
EUPHRASIUS
2006. 12.szám
-
KONCAR TR . GYÁR
7
BAZILIKA
ELEKTROTECHNIKA
E
G
Y
E
S AÜ UL TE OT M I
A ÉT
LI
ZE
Á T
L
Á -
S H
Í
R
E
K
AKTÍV NYUGDÍJASOK, NYUGDÍJAS AKTIVISTÁK… (HÍREK SZEGEDRÔL) A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szegedi Szervezetének szeptember végi Beszámoló és Tisztújító Taggyûlését követôen 2006. 10. 27-én került sor a Nyugdíjas Csoport október havi ülésére. Ezen két napirendi pont szerepelt: - A DÉMÁSZ – PRIMAVILL Kft. Szervezetfejlesztése és eredményei. Ea: Korponai István, a DÉMÁSZ – PRIMAVILL Kft. ügyv. igazgatója - A Nyugdíjas Csoport vezetôségének beszámolója és vezetôség választása Korponai István vetítéssel egybekötött, tartalmas és színvonalas tájékoztatójában beszélt a Kft. jelenérôl és a jövôjérôl is. Azokról az elôttük álló változásokról, amely alapjaiban befolyásolják egész tevékenységüket, létüket. Szólt az anyacég, a DÉMÁSZ NyRt. életében ugyancsak - a következô idôszakban - szükségszerûen bekövetkezô alapvetô szervezeti és mûködési változásokról is. Mindezt úgy, hogy azokból világosan kitûnjön annak a Kft.-re gyakorolt hatása. A jelenlévô tagtársaknak a témával kapcsolatos érdeklôdése jól érzékelhetôvé vált a tájékoztatót követôen felvetett igen nagy számú kérdésbôl. Ezekbôl az apróbb, de igencsak lényeges kérdésekbôl és az átfogóbb kérdésekbôl egyaránt a hogyan tovább(?) ôszinte kíváncsisága érzôdött ki a kérdést feltevôk részérôl. Az elôadó alapos, minden részletre kiterjedô érdemi választ adott a felvetett kérdésekre. Ezt követôen a Nyugdíjas Csoport vezetôsége adott számot a 2006. évi munkatervükben rögzített feladatok teljesítésérôl. Budai József a csoport vezetôje számolt be a végzett munkáról, melyet a tagság egyhangúlag megerôsített és elfogadott.
AZ ÜLÉS RÉSZTVEVÔINEK EGY CSOPORTJA
A beszámoló után Budai József megköszönte a vezetôség nevében a tagság aktív munkáját, majd a tervbe vett lakhely változása miatt kérte felmentését a Nyugdíjas Csoport vezetôi teendôinek ellátása alól. Egyben javaslatot tett - a Jelölô Bizottságnak a tagsággal történt elôzetes elbeszélgetése alapján - az új vezetôség összetételére. Csoport vezetônek Lakatos Istvánt, vezetôségi tagoknak pedig, Deli Ferencnét, Konc Gézát, Ungi Jánost és Szolnoki Ferencnét javasolta. A tagság egyetértett a javaslatokkal és azt ellenvélemény nélkül elfogadta. Lakatos István megköszönte a tagság bizalmát és kérte a tagtársak további aktív munkáját az eredményes együttmûködéshez. A tagság nevében Petri Pál tagtárs köszöntötte az új vezetôséget, külön kiemelve és megköszönve Budai Józsefnek a Nyugdíjas Csoport érdekében végzett több éves munkáját. A jelenlévôk mindezt hosszan tartó tapsukkal erôsítették meg.
BUDAI JÓZSEF A VEZETÔSÉG BESZÁMOLÓJÁT TARTJA
Arany László
Az elsôsorban világítástechnikai körökben jól ismert olaszországi, nemzetközi INTEL kiállítás - amely idén tölti be 30. évét - kétfelé válik. Az egyik kiállítás a „LLivin Luce” építészeti és világítástechnikai temaEner Motive” (Power & Factory) a hagyotikájú, amíg a másik, a „E mányos és alternatív energiaforrásokból elôállított villamos energia, és a gyáripari rendszerek és szolgáltatások tárgykörben szervezôdik. A kiállítások másik jelentôs motívuma, hogy Milánóban elkészült az új, a 21. század minden ma ismert igényét kielégítô vásárközpont a ”fieramilano”, a kiállításokat 2007. február 6-10. között ebben a hipermodern létesítményben rendezik.
Sajtótájékoztató alapján:
Dr. Bencze János
2006. 12.szám
ELEKTROTECHNIKA
9
E
G
Y
E
S
Ü
L
E
T
I
É
L
E
T
-
H
Í
R
E
K
NÉVADÓ ÜNNEPSÉG CEGLÉDEN BÁNKI LÁSZLÓRA EMLÉKEZVE…
BÁNKI LÁSZLÓ
AZ ÜNNEPSÉG RÉSZTVEVÔINEK EGY CSOPORTJA
BERECZ LAJOS
SZEMÉLYES EMLÉKEIT IDÉZTE FEL
2006. november 03-án került sor a ceglédi 20/10 kV-os alállomás névadó ünnepségére. Az alállomás Bánki László nevét vette fel. Immár hagyományosnak nevezhetôen került sor a ceglédi alállomás névadó ünnepségére november 03-án. A három évvel ezelôtti elhatározást követôen évente egy - egy, a DÉMÁSZ NyRt. területén lévô alállomás névadására kerül sor. Minden esetben köztiszteletben álló személyek nevét veszik fel a villamos alállomások, akikre a mai napig, úgy szakmailag, mint emberileg tisztelettel és szeretettel gondolunk. A DÉMÁSZ NyRt. és a MEE Szegedi és Kecskeméti Szervezetének kezdeményezésével és támogatásával megvalósuló ünnepségen Hiezl József a DÉMÁSZ NyRt. Operatív és Hálózati Vezérigazgató Helyettese köszöntötte a szépszámú megjelenteket. Beszélt e nagyszerû hagyomány kialakulásáról és a további elképzelésekrôl. A névadó életútjáról, munkásságáról Ottmár László emlékezett meg, kiemelve és hangsúlyozva Bánki László szerepét, hivatástudatát és emberszeretetét. Az ünnepi megemlékezés után az alállomás bejáratánál került sor az elhelyezett emléktábla leleplezésére. Mindezt Hiezl József és Tótin Lóránt, Cegléd város alpolgármestere végezte el. A táblaavatást követôen Berecz Lajos ny. üzletigazgató meghatóan beszélt a névadóval kapcsolatos személyes emlékeirôl, emlékezve azokra az apró részletekre is, melyek Bánki Lászlót jóval az átlagember fölé emeli. Az ünnepség résztvevôi ezt követôen a rendezôk által igen választékosan és jó érzékkel a névadóról összegyûjtött fényképekkel, személyes tárgyakkal és eszközökkel is megismerkedhettek. Mindezek ugyancsak alátámasztották a névválasztás helyességét és ezek után rajtunk a sor, utódokon, hogy méltó módon tovább vigyük az örökséget. BÁNKI LÁSZLÓ EMLÉKÉT, - A FELAVATOTT TÁBLÁVAL EGYÜTT - MEGÔRIZZÜK.
Bánki László életútja 1902-ben született Lôcsén. Kényszerû kitelepítés során települtek át Magyarországra. Fiatalon vonzódott a technika, a mûszaki szerkezetek, gépek iránt. A Budapesti Mûszaki Egyetem gépészmérnöki Karán végzett. 1838. január 1-én került a ceglédi Villanytelepre, mint mûszaki tisztviselô. Környezete hamar felfigyelt a sokoldalú, tehetséges és jó mûszaki szakemberre. Rövid idôn belül kiemelkedô szakmai tudása alapján a telephely igazgató helyettesévé nevezték ki. 1942–ben Szalai István igazgató - mérnök halála után, kinevezték a villanytelep vezetésére. Mind e-mellett az ô feladata volt ekkor, a Ceglédi Önkormányzat Testülete tulajdonát képezô Cegléd - Törtel - Vezseny keskeny nyomsávú vasút irányítása is. Nevéhez fûzôdik a Cegléd - Szolnok 20 kV-os távvezeték megépítése, mely ipartörténeti esemény, hiszen a város önálló villanytelepe helyett távvezetékrôl kapott ellátást ebben az idôben, mivel a II. világháború alatt a villanytelep teljesen megsemmisült. 1949-tôl az ÁVESZ. Területi Fômérnöke lett. 1956-ban elkészült a Ceglédi 35/20/3 kV-os alállomás, ugyancsak az ô irányításával. 1959 - 62 között két komoly feladat várt rá, 110 V-ról 220 V-ra áttéríteni a szekunder hálózatot, és a 3 kV-os kábelhálózat cseréje 10 kV-os feszültség szintre. Ez utóbbi munkát 1986-ban bekövetkezett halála miatt már csak az utódok tudták befejezni.
Arany László
AZ MVM ZRT. RENDKÍVÜLI KÖZGYÛLÉST TARTOTT
10
A Közgyûlés döntött a Vértesi Erômû ZRt.-ben közvetlen irányítást biztosító részvénycsomagjának értékesítésérôl és felhatalmazta az MVM ZRt. vezérigazgatóját az adásvételi szerzôdés aláírására a PRO-NIX Kft.-vel. A szerzôdés számos zárás elôtti és zárás utáni feltétel teljesítését írja elô. A zárás elôtti feltételek közül a legjelentôsebb a VÉ ZRt. hiteleire fennálló állami garanciák kiváltása. A zárás utáni feltételek között kiemelendô az Oroszlányi Erômû és a Márkushegyi Bánya legalább 2014 végéig történô továbbmûködtetése. A Vevô a szerzôdésben kötelezettséget vállalt a majdani bezáráshoz kapcsolódó munkaügyi, környezetvédelmi és rekultivációs feladatok elvégzésére, ezek költségeinek fedezésére, továbbá a meglévô humánpolitikai megállapodások érvényben tartására. A Vevô szándéka, hogy a fenti
ELEKTROTECHNIKA
kötelezettség betartásával az erômûben fejlesztéseket hajtson végre. Az MVM a Gazdasági Társaságokról szóló törvény idei módosításának megfelelôen ún. Elismert Vállalatcsoporttá alakul, melynek irányító tagja az MVM ZRt. A Közgyûlés ennek megfelelôen módosította a Társaság Alapító Okiratát. A közgyûlés napirendjén szerepelt az MVM finanszírozási helyzete, melynek keretében a társaságcsoport új finanszírozási modelljét tárgyalta a testület. Összeállította az MVM sajtótájékoztatója alapján:
Dr. Bencze János
2006. 12.szám
H
Í
R
E
K
A MAGYARORSZÁGI VERSENYPIACI VILLAMOSENERGIA-ÁRAK ALAKULÁSÁNAK VALÓS OKAIRÓL
Az utóbbi idôszakban a hazai villamosenergia versenypiacot a közüzemi áraknál magasabb árak jellemzik és ezért a versenypiaci fogyasztók egy része azt tervezi, hogy visszatér a közüzemi ellátásba. Ezzel kapcsolatban az elmúlt napokban a hazai médiában néhány, a tendencia valós okait eltorzító, megalapozatlan vélemény jelent meg, melyek szerint a jelenség hátterében az áll, hogy az MVM Villamosenergia Kereskedelmi ZRt. (MVM VK ZRt.) túl kevés áramot kínál a szabadpiac szereplôinek és ezért indultak el felfelé az árak. Az MVM VK ZRt. szükségesnek tartja a nyilvánosság tájékoztatását a valós okokról. A hazai villamos energia versenypiac árainak alakulásában komoly szerepet játszanak az import források árai, amelyek ármozgása a német, illetve a szomszédos országok árampiacainak trendjeit követi. A 2006. évben ezeken az árampiacokon az árak fokozatosan emelkedtek, jelenleg 57,7 EUR/MWh szinten mozognak, ami 15 Ft/kWhnak felel meg. Az áremelkedés egyik legfôbb oka az, hogy a régióban a piacra vihetô források csökkenése várható, mivel Szlovákiában, Csehországban és Bulgáriában is több erômûvi blokk közeli jövôben történô leállítását tervezik. A hazai közüzemi értékesítési ár mintegy 13 Ft/kWh, így ésszerû a versenypiaci fogyasztók magatartása, hogy vissza kívánnak térni a kedvezôbb árat kínáló közüzemi piacra. Az MVM VK ZRt.-t ellátási kötelezettség terheli a magyarországi közüzemi fogyasztók felé, ezért a rendelkezésére álló forrásokból min-
denkor csak olyan mennyiségben tud felelôsen kapacitást felajánlani a versenypiac számára, ami az ellátási kötelezettségét az imént említett visszaáramlás mellett sem veszélyezteti. Legutóbb 2006. november 9én tartott kapacitás aukciót, amelyen összesen több mint 300 MW kapacitást vitt piacra. Az aukción kialakult árak meghaladták a 15 Ft/kWh átlagárat. Mindez azt a tényt is bizonyította, hogy a magyar villamos energia versenypiac árai is felzárkóztak a német, illetve a régiós piaci árakhoz. Egyre inkább nyilvánvaló az is, hogy Magyarországon gyorsuló ütemben nyílik az olló a versenypiaci és az árhatóság által szabályozott közüzemi nagykereskedelmi ár között. Ez okozza azt az anomáliát, hogy - a teljes piacnyitást alig több mint fél évvel megelôzôen - a szakértôk jelentôs, közüzembe történô visszalépési hullámmal számolnak. A hosszú távú szerzôdések árszintjébôl adott portfolió alapján megszabott közüzemi hatósági ár számos fogyasztói kategóriában versenyképesebb, mint a versenypiaci ajánlatok. Szó sincs tehát arról, hogy a közüzemi nagykereskedô szûkös kínálata okozná a magas árakat, azok egyszerûen az európai ártrendekkel együtt mozognak. Önmagában is furcsa jelenség, hogy Európa közepén a hatósági árszabályozás alacsonyabb árakat tesz lehetôvé, mint amit a versenypiac eredményez. Az MVM ZRt. Kommunikációs Osztályának tájékoztatása alapján:
Dr. Bencze János
AZ MVM VK KILENCEDIK KAPACITÁSAUKCIÓJA
Az MVM VK - mint közüzemi villamos energia nagykereskedô tényleges mûködésének megkezdését és így a kapacitásaukció megtartását az tette lehetôvé, hogy az anyavállalat Magyar Villamos Mûvek ZRt. (MVM) középtávú stratégiájának megfelelôen leányvállalatára ruházta át szerzôdéses portfolióját. 2006. november 9-én a közüzemi nagykereskedô megtartotta a magyarországi kilencedik kapacitásaukciót, amelyet mind villamosenergia-kereskedôk, mind a feljogosított fogyasztók részérôl nagy várakozás elôzött meg. Az árverések célja, hogy a közüzemi nagykereskedô közüzemi portfoliójából a versenypiacra kerülô villamos energia növelje a kínálatot, erôsítse a feljogosított fogyasztók piacán tevékenykedô kereskedôk közötti versenyt. Hasonló árverések lebonyolítása számos európai országban is bevett gyakorlat (többek között EDF, CEZ). Az MVM VK a termékeket a hatályos villamosenergia-törvény értelmében, minden villamosenergia-kereskedô és feljogosított fogyasztó számára átlátható módon, a Magyar Energia Hivatal által határozattal jóváhagyott Árverési Szabályzat szerint értékesítette a Hivatal képviselôje és közjegyzô felügyelete mellett. Az elôzô kapacitás árverésekhez hasonlóan az MVM VK a közüzemi portfoliójából létrehozott, ún. „virtuális erômû” kapacitását és az ehhez tartozó villamos energiát hirdette meg. A pályázaton a résztvevôk személyesen licitáltak, a megnyert villamos
2006. 12.szám
energiát a nyertes résztvevôk a magyar átviteli hálózat bármely betáplálási pontján átvehetik. Az eljárás során az ajánlattevô személye nem vált ismertté, így a szerzôdések további részletei sem nyilvánosak. A kilencedik kapacitásárverésen 19-en vettek részt, amely az árverések történetében rekordot jelent. A közüzemi nagykereskedô két, ún. zsinór terméket ajánlott megvételre: a 2007. január 1. és június 30. közötti ajánlati idôszakra100 MW nagyságú féléves zsinór terméket, valamint a 2007. január 1. és december 31. közötti ajánlati idôszakra 250 MW nagyságú éves zsinór terméket. A féléves termék iránti fokozott érdeklôdés miatt a közüzemi nagykereskedô élt az Árverési Szabályzat adta lehetôséggel, 10%-kal megnövelte az eredetileg felajánlott mennyiséget, így a féléves termékbôl 110 MW talált vevôre, 15,325 Ft/kWh átlagáron. Az ajánlattevôk mérsékeltebb érdeklôdése miatt az éves termékbôl 226 MW kapacitás 15,102 Ft/kWh átlagáron kelt el. A kapacitásaukción több mint 37 milliárd forint értékû villamos energia lelt gazdára. Az MVM ZRt. Kommunikációs Osztályának tájékoztatása alapján:
Dr. Bencze János
ELEKTROTECHNIKA
11
H
Í
R
E
K
ÉLETÜNK MEGHATÁROZÓ ENERGIAHORDOZÓJA: A HIDROGÉN A Magyar Energetikai Társaság és a Közép-magyarországi Innovációs Központ szervezésében október 9-10-én tartották az ELSÔ BUDAPESTI NEMZETKÖZI Hidrogén Energetikai Fórumot. A fórum kapcsán röviden emlékezetbe idézzük a hidrogén fôbb tulajdonságait, elôállításának lehetôségeit és elônyeit. Ezt követôen röviden összefoglaljuk a fórum eseményeit és néhány következtetést és javaslatot fogalmazunk meg. A
HIDROGÉNRÔL ÁLTALÁBAN
A legkisebb atomtömegû elem, színtelen, szagtalan gáz. Két izotópja ismert: a deutirium és a tricium. A hidrogén a legkönnyebb elem, nagy a diffuzió képessége és nehezen cseppfolyósítható. Oxigénnel adott összetétel mellett durranó gázt képez. Nagy reakcióképessége miatt a természetben csak más elemekkel kötött állapotban, vegyületként található, de ilyen állapotban a földön óriási mennyiségben fordul elô, pl. a vízben és a szénhidrogénekben. A levegôn kék lánggal ég és közben víz keletkezik. Speciális kazánokban és gázturbinák égôkamráiban (földgázzal keverve) eltüzelhetô. A hidrogén jövôbeli felhasználásának legfontosabb területe a tüzelôanyag-cellás energiatermelés. A hidrogén tehát nem energiaforrásnak, hanem energiahordozónak tekinthetô, amelyet lehet tárolni és szállítani, de más forrásokból kell elôállítani. A tárolási és szállítási lehetôsége és fel használásának igen jó hatásfoka valamint környezetvédelmi elônyei teszik a hidrogént századunk legfontosabb energiahor dozójává.
A
HIDROGÉN ELÔÁLLÍTÁSA
a) vízbôl elektrolízissel b) szénhidrogénekbôl (fôleg földgázból) reformálási technológiákkal c) szénbôl - szénelgázosítási folyamattal d) biogázból (metán) tisztítási eljárásokkal e) etanolból - metanolból f) mesterséges fotoszintézis útján A hidrogén legfontosabb elônye, hogy hô- és villamos energia elôállításra történô felhasználásakor tiszta víz az egyedüli mellékterméke, tehát abszolút környezetbarát megoldást jelent.
A FÓRUMRÓL
12
A két nap folyamán összesen 32 elôadás hangzott el. Ezek közül 10 neves külföldi professzor és cégvezetô tartott ismertetést arról, hogy hol tart ma a hidrogéngazdaság kiépítése, és mik a jövô tervei az USAban, az Európai Unióban és Ázsiában. A PEM típusú tüzelôanyag-cellákról két igen érdekes elôadást hallottunk. Az egyiket a Ballard cég képviselôje tartotta, koncentrálva a gépjármûipari és a háztartási célú felhasználásra. A másikat a holland Nedstack vezetô szakembere tartotta, aki a világ elsô 50 MW alap és 200 MW csúcsteljesítményû tüzelôanyag-cellás erômû építését ismertette. A magas hômérsékletû (650°C) MCFC típusú cellákról a müncheni MTU cég magyar képviselôje tartott elôadást. Igen érdekes volt a megújuló energiaforrásokból történô hidrogén-elôállításról tartott két neves svéd és egy magyar professzor elôadása.
ELEKTROTECHNIKA
Külön is érdemes megemlíteni, hogy a fórumon elôadó magyar professzorok és szakemberek elôadásai is nagy sikert arattak a külföldi elôadók és résztvevôk megnyilatkozásai alapján is. Érdekes volt látni és hallani, hogy hányan és milyen magas szinten foglalkoznak ezzel a témával hazánkban is tudományos és egyre többen gyakorlati szinten is. A konferencia végén a témával kapcsolatos jelenlegi és várható hazai és Európai uniós pályázati lehetôségeket ismertették. Összességében sikeresnek ítélhetjük meg a konferenciát, a színvonalas elôadások, a 120 fôs részvevô (akik között szlovákiai és erdélyi szakemberek is voltak) véleménye és az azóta beérkezett írásos gratulációk miatt is.
KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 1. Nem igaz az a hazai - sokszor neves szakemberektôl is hallható állítás, hogy a hidrogén a távoli jövô technológiája, amit azzal indokolnak, hogy: - még nincs kifejlesztve a gyakorlati alkalmazás céljára, - még nagyon drága, - robbanásveszélyes. A fenti állítás azért nem igaz, mert: - a hidrogén elôállítására és felhasználására már fejlett gyakorlati technológia áll rendelkezésre, - az ehhez szükséges berendezések árai az elmúlt évtizedben nagyon jelentôsen csökkentek, és az árcsökkenés tovább folytatódik, - a robbanásveszély hangoztatása csak riogatásnak tûnik, mert a hidrogéntechnológia a szabályok betartásával ma már teljesen biztonságos. 2. Javaslatok - Nagyobb támogatást kell adni az ilyen irányú hazai kutatásoknak. - Célszerû a Nemzeti Fejlesztési Tervben külön is foglalkozni ezzel a területtel. - Az egyetemeken az érintett karoknak célszerû ezt a témát az oktatás részévé tenni. Ehhez az oktatók képzésére, továbbképzésére jó lehetôséget ad az UNIDO-ICHET szervezete. - A kétévente megrendezésre kerülô Hidrogén Energia Világkonferencia megtartására, 2014-re még Budapest is pályázhat. A világszervezet elnöke Prof. Dr. T. Nejat Veziroglu úr ezt támogatná. Az ilyen világkonferencia megrendezése igen nagy jelentôséggel bírna szakmai, gazdasági és turisztikai szempontból is. E javaslat alátámasztásaként megemlítjük, hogy ez év júniusában Lyonban rendezték meg, sorrendben már a 16. ilyen világkonferenciát, ahol négy napon, 18 szekcióban és plenáris üléseken több, mint 300 elôadás hangzott el. Balogh Ernô a konferencia fôszervezôje
2006. 12.szám
E
G
Y
E
S
Ü
L
E
T
I
É
L
E
T
NAGY SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK 100. SZÜLETÉSNAPJÁN EGYESÜLETÜNK LEGIDÔSEBB TAGJÁT, DR. LETENYEI LÁSZLÓT Lakásán kerestem fel Letenyei (Batula) Lászlót, aki magas kora ellenére szellemileg teljesen friss, jól emlékszik - szinte dátumszerûen - hosszú életének és szakmai pályafutásának minden állomására és epizódjára, és attól eltekintve, hogy kissé nagyot hall, testileg semmi baja sincs. Panaszkodik, hogy legújabban kissé fáj a térde, és hogy ezért, és korára való tekintettel családja egyedül nem engedi lemenni az utcára sétálni. Hosszú ideig aktív tagja volt a MEE „Villamosság a Mezôgazdaságban” MUBI-nak. 2004-ben még részt vett a MUBI 500. jubiláris ülésén. Szabadkán született, 1906. augusztus 14-én. Ott is érettségizett 1924ben. Ôsszel beiratkozott a Mûegyetem Gépészmérnöki Karára, itt két évet végzett. 1926 nyarán hazalátogatott szüleihez Szabadkára, de onnan már a jugoszláv hatóságok nem engedték vissza Budapestre. Így gépészmérnöki tanulmányai megszakadtak. Édesapja Szabadkán törvényszéki bíró volt, s amikor a szerb hatóságok kitették állásából, ügyvédi irodát nyitott. Ebben foglalatoskodott a következô években, az akkor még eredeti nevén Batula László is. Mivel akkor a Belgrádi Egyetem jogi Karát éppen Szabadkára helyezték, látszott, hogy egyhamar nem tud visszajutni Budapestre, mûegyetemi tanulmányait folytatni ott nem tudja. Felvételi vizsgát kellett tennie, - természetesen szerb nyelven, - hogy a Jogi Kar második évfolyamára felvegyék. Ô az elsô alkalommal mindhárom tárgyból elbukott, hiányos szerb nyelvtudása miatt. A következô évben tökéletesítette szerb tudását, - mint mondja, - fôleg úgy, hogy eljárt a preparandisták táncestélyeire, és ott kénytelen volt a felkért lányokkal szerbül beszélni. Így aztán 1 év múlva sikerült a felvételi vizsga, és 1933-ra megkapta jogi diplomáját. Nem lett doktor, mert Jugoszláviában, - mint általában más országokban is, - ez a cím nem jár a diplomával, hanem külön disszertációt benyújtva, késôbb kell doktori szigorlatot tenni. A diploma megszerzése után behívták katonának, és Szarajevóba került a tüzértiszti iskolába. Itt 300 közül a 30. helyen végzett. 1 év múlva leszerelt, és visszament Szabadkára. Innen pár hónap múlva sikerült átjutnia Magyarországra. Akkoriban a jugoszláv hatóságok általában elutasították az útlevélkérelmeket, de egy Kunszentmiklóson élô rokona, aki az ottani bíróságon mûködött, megidéztette tanúnak egy ott folyó perben, így a hatóságok kiadták az útlevelét. Sikerült feljutnia Budapestre a Koszterzitz József vezette Szent Imre Kollégiumba, ahol felvették a Kandó Kálmán Fôiskola akkori elôdjébe, mégpedig beszámítva a két elvégzett mûegyetemi évet, a harmadik osztályba. Itt végzett 1937 áprilisában. Utána a Statisztikai Hivatalban dolgozott 50 fillér/óra bérért két évig. Itt ismerkedett meg késôbbi feleségével. 1939-ben megnôsült, és ugyanakkor a Siemens-Schuckerthez került állásba havi 200 Pengôs fizetéssel.
2006. 12.szám
Ekkoriban magyarosította meg nevét Batuláról, Letenyeire. A munka mellett folytatta 15 éve megszakított mûegyetemi tanulmányait. Persze, hogy a régi négy félévet beszámítsák, le kellett tennie az akkor elmaradt elsô szigorlatot Analízisbôl és Fizikából, Szentmártoni és Pogány professzor uraknál. A következô két évben a Siemens Gyömrôi úti gyárában dolgozott 7-tôl 1/2 4-ig. Akkor hazament, megvacsorázott, és lefeküdt aludni. Éjfélkor felkelt, és a reggeli munkába indulásig tanult. A IX. félév elvégzése után 1943 nyarán megkapta gépészmérnöki diplomáját. Közben visszatért a Délvidék, és a szabadkai jogi kar jogutódja a Pécsi Egyetemen mûködô jogi kar lett. Szabadkai barátai értesítették, hogy ott most a magyar egyetemek szokása szerint a végzett jogászok megkapják a doktorátust, és ô is megkaphatja egy különbözeti szigorlat letétele után. 1944. március végén meg is szerezte Pécsett a jogi doktori címet. Kislánya a nyarat az alföldi Újhartyánban töltötte rokonoknál, ahová késô ôsszel utazott le családjáért. Következô reggelre bejöttek az oroszok. Mivel a szerb révén az orosz nyelv sem volt számára teljesen idegen, az oroszok sokszor igénybe vették tolmácsolásra. Sôt, 1945 tavaszán egy szovjet parancsnok magával vitte Budapestre, ahol a tiszt az egyik üzem parancsnoka lett, Letenyei pedig az ô tolmácsa. A következô években ebben az üzemben dolgozott, amíg régi barátai révén a MOM épületében mûködô (KITI) Kohóipari Tervezô Intézetbe került 1951-ben. 1951 ôszén egy éjszaka lakásáról elvitte az ÁVÓ, és két hónapi Fô utcai tartózkodás után Kistarcsára internálták. Innen 1953 ôszén szabadult, amikor Nagy Imre kormánya megszüntette az internáló táborokat. Visszakerült a most már KÖZTI néven futó volt KITI vállalathoz. Innen került 1954-ben az ÉVITERV-hez, hol a mezôgazdasági üzemek villamosítása feladatkörrel foglalkozott. 1955-ben csere folytán visszakerült a KÖZTIhez, és innen ment nyugdíjba 1968-ban. Nyugdíjazása után még 2 évig a Vilati vállalatnál szakértôként volt alkalmazásban. Most már 38. éve élvezi a nyugdíjat Krisztina kôrúti lakásában, ahol 1941 óta él. Egy lánya, három unokája és egy dédunokája van, akik sûrûn látogatják, de ô a lakásban egyedül él. Még 1953-ban bekapcsolódott a MEE „Mezôgazdaság Villamosítása” Munkabizottság munkájába, amelyet abban az évben hozott létre Timár László, az ÉVITERV fômérnöke. Egészen a 70-es évek végéig intenzíven részt vett a MUBI munkájában, és még késôbb is eljárt a MUBI üléseire. 2004-ben tartotta a MUBI 500. jubileumi ülését, és azon is részt vett az akkor 98 éves Letenyei László, a MUBI alapító tagja. Az 1960-as és 70-es években rendszeresen közremûködött a Gödöllôi Agráregyetem Mezôgazdasági Gépészmérnöki Karának munkájában, mint a villamos tárgyú diplomatervek egyik konzulense. Értékes tanácsaival sokban hozzájárult ezen diplomatervek színvonalához. Ritka születésnapjához utólag is sok boldogságot, egészséget, további szép esztendôket kívánunk, és azt, hogy továbbra is ôrizze meg a szakma és az események iránti élénk érdeklôdését! Az Egyesület és a „Villamosság a Mezôgazdaságban” MUBI minden tagja nevében Dr Sibalszky Zoltán
ELEKTROTECHNIKA
13
KÓKA JÁNOS KÖSZÖNTÔJE AZ ELEKTROTECHNIKA ÜNNEPI SZÁMÁBA Amikor az elsô Elektrotechnika megjelent, valószínûleg szûk kör érdeklôdésére tarthatott számot. Persze ma is jól körülhatárolt az olvasótábor, de akkoriban ez a cím keveseknek jelenthetett többet egy még új, kevésbé ismert tudománynál, technikánál. Valószínûleg a jövôjét, a mindennapi életünket alapvetôen befolyásoló, valóban mindent átfogó és gazdagító távlatait sem sejtették sokan. Ma rengeteg szaklap van a piacon, amelyekrôl - a címük alapján - csak a beavatottak sejthetik, mirôl is szólhatnak, közülük viszont valószínûleg kevesen érik meg 100. születésnapjukat. Az Elektrotechnika olvasótábora, a kiadást biztosító jelentôs múltra szintén visszatekintô egyesület és természetesen a szerzôk már biztosan ünnepelhetnek. Ami az elsô lapszámban sokaknak valami megfoghatatlan modernséget jelentett, vagy annak ígéretét sugallta, mára hagyományt teremtett. Az elektrotechnika akkor az volt, ami néhány évtizeddel ezelôtt számunkra az informatika, vagy ma a biotechnológia. Mindegyikük elôremutató, a jövô generációit meghatározó újdonsággal szolgál, jelentôségüket viszont csak kevesen ismerték - ismerik - fel megjelenésükkor. A centenáriumát ünnepelni készülô szaklap sokat tett azért, hogy elôször a tudomány, majd azon keresztül az egész társadalom profitálhasson az elektrotechnikában rejlô lehetôségekbôl. Számunkra már természetes, hogy a 20. századot átírta, meghatározta az elektromosság, a villany, a rádió, a televízió, a háztartási gépek, késôbb a személyi számítógépek vagy a mobiltelefonok. Egyre rövidebb idô kell ahhoz, hogy az életünk részévé váljanak az újabb és újabb találmányok, kutatási eredmények, és ahhoz, hogy a világ ne haladjon el mellettünk, még kezdeményezôbb szerepet kell vállalnunk, még több energiát kell fordítanunk kutatásra-fejlesztésre.
Magyarországnak, amely híján van a természeti erôforrásoknak, a szakértelem, a magasabb hozzáadott érték, a tudás, a minôségi munka jelenthetik, és jelentik is a kitörési pontot. Tudták ezt már a száz évvel ezelôtti kor tudósai - többek között az Elektrotechnika alapítója, Zipernowsky Károly - is, akikre nemcsak felfedezéseik, találmányaik, hanem elôretekintésük, innovatív gondolkodásuk miatt is felnézhetünk. A lap létrehozásával is megelôzték korukat: üzleti kommunikációról akkoriban még keveset lehetett hallani, mégis felmérték - Zipernowskyt idézve - „a központból a tagok felé kiinduló és az onnan visszaáramló szellemi kölcsönhatásnak” a jelentôségét. A lap megjelentetôi, szerkesztôi okkal lehetnek büszkék arra, hogy az alapítók célkitûzéseit száz év elteltével is aktuálisan, hitelesen tovább viszik. Ilyesmivel kevesek büszkélkedhetnek. Gratulálok hozzá! Gratulálok a korszerûséget, a megújulást, a megújítást, a továbbhaladást és az eredményeket mindig „címlapra” tûzôknek! A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az Elektrotechnika alapítói, és utódaik befektették tudásukat a jövôbe. Mindig elôre néztek, mindig képesek voltak megújulni, mindig megfeleltek a kor követelményeinek, még a legviharosabb idôkben is. Ez az a szemlélet, ami megalapozta a sikert, és ez az, amire a mai Magyarországnak is, még rengeteg területen szüksége van.
Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter
KEDVES FÔSZERKESZTÔ ÚR! TISZTELT „ELEKTROTECHNIKA”, KEDVES OLVASÓ!
14
Az ELEKTROnet, az egyik vezetô hazai elektronikai szaklap is köszönti az „Elektrotechnika” lap olvasóit e gyönyörû centenárium alkalmából. Bár szakterületünk némileg más, de erôsen kapcsolódó, és célunk közös, a lehetô legjobb szakmai támogatást nyújtani Olvasóinknak. Üdvözlettel: Lambert Miklós fôszerkesztô
ELEKTROTECHNIKA
Nemrégiben jutott el hozzám a HTE vezetôségétôl lapjának egy bemutató száma, amelyet örömmel vettem kézbe. Bár természetesen tudtam az "Elektrotechniká"-ról, most volt alkalmam arra, hogy alaposabban megnézzem. Engedje meg, hogy gratuláljak a laphoz, magas szakmai színvonalát még egy, nem ezen a mûszaki területen tevékenykedô ember is, mint jómagam, megítélheti, és igényesen szerkesztett, kivitelezett újság, méltó a nagymúltu egyesülethez és a lap csaknem száz éves történetéhez. Munkájukhoz sok sikert kívánva, üdvözli
Szabó Csaba Attila fôszerkesztô, "Híradástechnika"
2006. 12.szám
E
G
Y
E
S
Ü
L
E
T
I
É
L
E
T
FÔSZERKESZTÔINKKEL VALÓ BESZÉLGETÉSEK Folyó év szeptemberében sorozatot indítottunk, melynek keretében fôszerkesztôinket szólaltattuk meg. Szeptemberben beszélgettünk Turán Gyuri bácsival (fôszerkesztô volt: 195152-ig), aki éppen akkor töltötte be 95. életévét. Októberben a 80. születésnapját ünnepelô Dr. Kelemen Tiborral beszélgettünk (1960-91-ig), novemberi számunkban Dr. Tersztyánszky Tibor (1992-98-ig) és Dr. Kádár Péter (2002-2005.) tevékenységérôl szóltunk, ôt követte a fôszerkesztôk sorában Dr. Bencze János (1998-2001-ig), majd végül ismét Dr. Bencze János (2006- ), most róla szólunk (szólok) néhány szót. Magamról kellene írni, ami nem egyszerû dolog. Hogy néz az ki, hogy az ember saját érdemeit hangsúlyozza, de az is nyilvánvaló, hogy ebben a rovatban elsôsorban az érdemeket emeljük ki, és nem a hiányosságokat. Induláskor könnyû dolgom volt. Jelentôs segítséget kaptam. Olyan ember volt mellettem, aki szakmából, vezetésbôl, egyesületi tevékenységbôl, emberségbôl és barátságból élete végéig mindig és minden alkalommal, csak jelesre vizsgázott. Ez a köztiszteletben álló EMBER Barki Kálmán , Egyesületünk volt fôtitkára. Ô fogta a kezemet elsô idôkben, Ô segített abban, hogy késôbb már egyedül is végezhessem munkámat. Köszönöm szépen Barki Kálmán, a magam és Olvasóink nevében egyaránt. Barki Kálmán
EUREL testvérszervezeteit és azok elnökeit, sôt sikerült nyilatkozatra bírni az EUREL elnökét, aki nagyon kedves, figyelemre méltó és jövôbe mutató szavakkal köszöntötte a 104 éves Egyesületet, annak minden tagját, illetve a 98 éves Elektrotechnikát. Végül, de nem utolsó sorban az IEEE elnöke is „megszólalt” lapunk hasábjain és meleg szavakkal köszöntötte az Egyesületet. A fent említett nyilatkozatok és bemutatkozások Egyesületünk és lapunk komoly elismerését jelentik, felhívtuk magunkra a figyelmet, - mi is itt vagyunk. Óra a szobám falán, emlékeztetvén Szerencsém volt! Olyan Barki Kálmánra, a lap közös periódusban érkeztem az szerkesztésére Elektrotechnikához, amikor az a centenáriumát ünnepli. Nagy kitüntetés. Köszönöm a bizalmat. Érzem ennek súlyát, és igyekszem megfelelni - természetesen az Egyesület vezetése és tagjai segítségével, támogatásával - ennek a jelentôs kihívásnak.
Dr. Bencze János
Munkámat ötletekkel sokat segítette Lernyei Péter is, neki is köszönettel tartozom. Mint fôszerkesztô írtam is sokat a lapba Európai Energiapolitikáról, megújuló energiákról, írtam számos érdekes és kevésbé érdekes szemlét. Ezek azonban nem igazi fôszerkesztôi feladatok, nem errôl szeretnék most szólni. Egyik kiemelkedô munkámnak tartom az atomenergetikáról szóló, az IEEEbôl átvett cikksorozatot, amely mellé olyan világhírû tudóst sikerült megszólítanom és megszólaltatnom, mint a Teller Ede professzor. Ezért a munkámért a Tudományos és Mûszaki Újságírók Szövetsége „Bronz toll” díjban részesített. Szeretném még megemlíteni, hogy a lapban bemutathattuk az Dr. Bencze János
2006. 12.szám
15
ELEKTROTECHNIKA
D
Í
J
A
Z
O
T
T
A
I
N
K
A 2006. NOVEMBER 25-I KÖZGYÛLÉSEN ÁTADÁSRA KERÜLTEK A MEE EGYESÜLETI DÍJAI ELEKTROTECHNIKA NAGYDÍJ - PROF. DR. SVÁB JÁNOS 1920-ban pedagógus családba született. Édesapja polgári iskolai tanár volt, Édesanyja tanítónô. Az Érseki Katolikus Reálgimnáziumban végezte tanulmányait, kitûnôen érettségizett. Érettségi után a Budapesti Mûszaki Egyetemre került. Egyetemi tanulmányai kapcsán rövid idô alatt jó kapcsolatba került Pattantyús Ábrahám Géza professzorral, aki felismerte képességeit, szorgalmát, és lehetôséget biztosított számára a tanszék munkájába való bekapcsolódásra. Ez azt jelentette, hogy részt vehetett a gyakorlatok elôkészítésében, zárthelyik javításában, stb. 1950-ben kap megbízást arra, hogy megszervezze és vezesse az akkor alakuló Villamosmérnöki Kar Géptan Tanszékét. Ezt sikerrel meg is teszi. Megteremti a korszerû oktatás feltételeit, maga köré gyûjti a gyakorlati munkában is jártas oktatói és gyakorlatvezetôi munkatársakat. Széles ipari kapcsolatokat alakít ki. A Tanszéket 1964-ig vezette. Közben két alkalommal is volt a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese (1953-56, 1960-64). 1964-ben embersége és szaktudása nem, de karrierje megtört, koncepciós perbe fogták, tanszékvezetôi megbízását visszavonták. Átkerült a Gépész Karra, ahol az emelôgépeket és a szállítóberendezéseket oktatta. Bekapcsolódott a felvonó szakmába. Tagja lett a felvonó szakértôket minõsítõ bizottságnak.1985-ben professzor emeritusz lett. Hihetetlen lelkes, odaadó oktató volt, idôt, fáradtságot nem kímélt hallgatói szakmai, erkölcsi, etikai nevelése érdekében. Irodalmi tevékenysége igen széleskörû. Számos könyv, jegyzet szakcikk szerzôje és társszerzôje, magyarul és idegen nyelven egyaránt. Részt vett jó néhány nemzetközi kutatásban - többek között - a gépek dinamikai vizsgálata, gumihevederes szállítószalagok dinamikus vizsgálata és sodronykötelek vizsgálata területén.
ZIPERNOWSKY-DÍJ - DR. BORKA JÓZSEF 1934-ben Budapesten született. 1958-ban szerzett oklevelet a Budapesti Mûszaki Egyetem erôsáramú villamosmérnöki karán jeles minôsítéssel. 1965-ben végezte el a BME Folyamatszabályozási Szakmérnöki Szakát. A mûszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1981ben szerezte meg, majd ennek alapján 1982-ben doktori címet nyert el a BME-n. Az egyetem befejezése után a BME Különleges Villamosgépek Tanszékén mûködô akadémiai Kutató Csoporthoz került tudományos gyakornokként. A Kutató Csoport elôbb MTA Automatizálási Kutató Laboratóriummá (1960), majd Intézetté (1964), késôbb MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetté (1971) alakult. Itt dolgozott kezdetben tudományos segédmunkatársként, majd 1962-tôl tudományos munkatársként, 1981-tôl fômunkatársként, s végül 1991-tôl tudományos osztályvezetôként. Összesen 91 szakmai publikációnak, zöme idegen nyelvû, a szerzôje illetve társszerzôje, nevéhez 16 szabadalom kapcsolható (1999-2004 között 5 legújabb találmányát tették közzé), hivatkozásainak száma 18. A Munka Érdemrend "ezüst" fokozata kitüntetés birtokosa és az Akadémia Díj II. fokozatát kétszer kapta meg. A Kiváló Feltaláló kitüntetés mindhárom fokozatát elnyerte. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tagja, több Bizottságban dolgozott. A MEE NÍVÓ Díjasa 2001-ben, 2002ben és 2004-ben. Az MTA Elektrotechnikai Bizottságának korábban titkára, késôbb tagja. Publikációs tevékenységéért a MEE DÉRI-Díját kapta megosztva 2005-ben. Kiemelkedô szakmai munkájáért és szabadalmi tevékenységéért JEDLIK ÁNYOS DÍJ-ban részesítette 2006-ban a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke.
ZIPERNOWSKY DÍJ - HORVÁTH MIKLÓS Horváth Miklós 1937-ben született a Zala megyei Pacsán. Nagykanizsán érettségizett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Mûszer és Finommechanika szakán szerzett villamosmérnöki oklevelet, 1960-ban. Mérnöki pályafutását a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Laboratóriumban kezdte. Jelenleg a laboratóriumból alakult Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI) Teljesítményelektronika Osztályán dolgozik, mint tudományos munkatárs. Kutatás-fejlesztési munkásságának középpontjában több, mint 45 éve a teljesítményelektronika alkalmazásával összefüggô területek állnak. Kutatási tapasztalatait egyebek mellett a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fôiskolán (ma BMF) tizenöt éven át folytatott oktatási tevékenysége során is hasznosította, ahol 1991ben címzetes fôiskolai docenssé nevezték ki. Elôször 1975-ben, majd 1984-ben Kiváló Feltaláló kitüntetés „Arany” fokozatában részesült. Több évtizede tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. A ’70-es években közremûködött az egyesület Tirisztorok Alkalmazása Bizottságának munkájában. Rendszeres résztvevôje a MEE hazai és nemzetközi rendezvényeinek. Szakirodalmi tevékenységét öt alkalommal ismerték el Nívó díjjal, majd 2005-ben Déri díjban részesítették.
BLÁTHY-DÍJ - ARATÓ CSABA
16
Pécsett született 1941-ben, ahol 1959-ben érettségizett, majd 1962-ben villanyszerelô szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1970-ben elvégezte a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fôiskolát, az Erôsáramú Kar villamos-gépek és készülékek szakát, okleveles üzemmérnök. A pécsi Állami Építôipari Vállalatnál ipari tanuló, majd villanyszerelô, késôbb a pécsi áramszolgáltató vállalatnál (DÉDÁSZ) energetikus, majd mûszerész volt. 1968-tól Budapesten dolgozik: a Villamos Állomásszerelô Vállalatnál (VÁV) mûszaki ellenôr, majd próbaterem vezetô. 1989-tôl a Magyar Elektrotechnikai Ellenôrzô Intézetnél (MEEI) mûszaki ügyintézô, 2002 óta a Tracon Budapest Kft.-nél laboratóriumvezetô mérnök. Több továbbképzésen vett részt. A VÁV-nál, majd késôbb a MEEI-nél a fô tevékenysége a kis- és nagyfeszültségû kapcsoló és vezérlô berendezések, illetve a háztartási villamos készülékek és villamos alkatrészek mûszaki ellenôrzése, mérése, típusvizsgálata és minôsítése, továbbá villamos biztonságtechnikai ellenôrzések és szabványossági felülvizsgálatok voltak. Közre mûködött a szabványközpontok munkájában, több iparági és országos szabvány kidolgozásában vett részt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tagjaként több munkabizottságban mûködik közre, így rendszeresen részt vesz az Egyesület által kidolgozott szakmai jogszabályok szabályzatok, szakmai irányelvek és tanfolyami jegyzetek elôkészítésében, írásában, szerkesztésében. Rendszeresen publikál az Elektrotechnika és Villanyszerelôk Lapja c. szakmai folyóiratokban. Szakmai elôadásokat tart, a “Villamos hálózatok gyakorlati kézikönyve” címû szakmai kiadvány két fejezetének szerzôje.
ELEKTROTECHNIKA
2006. 12.szám
D
Í
J
A
Z
O
T
T
A
I
N
K
BLÁTHY-DÍJ - DR. BÁN ANTAL 1950. december 18-án született, Rábapatonán. Iskolai végzettsége: Budapesti Mûszaki Egyetem villamosmérnök (1970 - 1975), posztgraduális tanulmányok: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász-mérnök (1978 - 1980), Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdasági ellenôrzô szakközgazdász (1986 - 1988), Newport University - Hungary Doctor of Philosophy in Business Administration (1998 - 2002). Speciális ismeretek: okleveles könyvvizsgáló (1992 - 1994), angol középfok. Szakmai tapasztalatai: 1975. augusztus 1-tôl szakmai tapasztalatait az áramszolgáltatásban szerezte az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató ZRt.-nél, illetve jogelôdjeinél. Munkaviszonya során elsôsorban a humán-, pénzügyi-, gazdasági munkakörökben dolgozott. 1987-tôl gazdasági vezérigazgató helyettesi, gazdasági igazgatói, majd humán és informatikai igazgatói munkakörökben irányított a vállalat pénzügyi-számviteli, kontrolling, logisztika, informatika és munkaerôforrás szakterületeit. A munkája során kiemelt jelentôségû feladatai voltak: a komplex vállalatirányítási rendszer /SAP/ bevezetése, üzleti folyamatok újratervezése, társasági és funkcionális stratégiák kialakítása, új bér- és ösztönzési rendszer kidolgozása és bevezetése. 2004-tõl az E.ON Szolgáltató Kft. ügyvezetô igazgatójaként dolgozik. 1975 óta tagja a MEE-nek, a Gyôri Szervezetnek, a központi vezetésben 2 cikluson át az Ellenôrzô Bizottság tagja, majd 2 ciklusban a Gazdasági Bizottság elnöke.
KANDÓ-DÍJ - ÁNGYÁNNÉ KISS ZSUZSANNA A Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola (1980-84) után a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola Számvitel Szak, Ipari Szakirányán (1985-90) 1992-ben szerzett Adótanácsadói szakképesítést, 1997-tôl Bejegyzett Okleveles Könyvvizsgáló. 1984-2001 között a Budapesti Elektromos Mûveknél dolgozik, tervelemzô, majd a Dél-pesti Üzemigazgatóság gazdasági vezetôje (1991-), illetve szervezeti átalakítások után a létrehozott Közvilágítási Fôosztály üzemgazdásza (1999-). 2001. szeptember 1-tôl a Budapesti Dísz és Közvilágítási Kft. Fôkönyvelôje, munkája a fôkönyvi könyvelés irányítása, az éves zárással kapcsolatos feladatok ellátása (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítô melléklet, igény szerinti jelentéshez kapcsolódó adatok szolgáltatása), beszámolók, üzleti terv készítése. 1992 óta MEE tag, 1999-tôl az egyesületben az Elmû Szervezet dél- pesti területének összekötôje, 2004-tôl a MEE VTT tagja, illetve a vezetôségi választásokat követôen vezetôségi tagja. Aktív résztvétel mindkét szervezet szervezésében lévô szakmai továbbképzések, tanulmányutak, ankétok lebonyolításában.
KANDÓ-DÍJ - ARANY LÁSZLÓ 1983 óta tagja egyesületünknek. A hódmezôvásárhelyi szervezetben kezdte az egyesületi szakmai munkát. Agitációs és propaganda felelôsként, majd szervezô titkárként, késôbb pedig több cikluson keresztül az egyesület titkáraként dolgozott. Munkája során mindenek elôtt szervezô tevékenysége emelhetô ki, amely a nagyszámú szakmai tanfolyamok, rendszeres bel-, és külföldi szakmai tapasztalatcserék szervezésében teljesedtek ki. Aktív szervezôje és résztvevôje volt a jelentôs számú szakembert mozgósító városi színtû szakmai elôadásoknak. (Kádár Aba, Dr. Horváth Tibor, Molnár József, Dr. Berta István…). Szervezôje és közremûködôje a területi feszültség alatti munkavégzési bemutatóknak (FAM), és szakmai kiállításoknak, valamint az egyéb MEE rendezvényeknek. Szerepet vállalt a Regionális kapcsolatok erôsítésében, de részt vállalt az országos munkabizottságok munkájában is. (Szervezési Bizottság, az Egyesületi Tevékenység I. Díjbizottsága). A hódmezôvásárhelyi és a szegedi szervezet összevonását követôen azonnal bekapcsolódott a közösségi munkába. Rövid idôn belül, mint kooptált vezetôségi tag dolgozott a szegedi vezetôségben, jelenleg a titkári feladatokat látja el. 2005-tôl megbízást kapott az Elektrotechnika újság szegedi tudósítói feladatának ellátására.
KANDÓ-DÍJ - KALAPOS JÁNOS 1924. július 7-én született Szôregen. A szegedi Állami Felsôipariskolát 1943-ban végezte el, majd 1959-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemen erôsáramú villamosmérnöki diplomát szerzett. 1943-tól 1944-ig a gyôri Magyar Wagon és Gépgyár Repülô Osztályán technikusi beosztásban dolgozott, majd a hadifogság után az Újszegedi Kendergyárban technikus. A katonai szolgálat után elôbb 1951-tôl Szegedi Erômûben technikus, majd 1953-tól 1960-ig a Nehézipari Minisztérium Villamosenergia Igazgatóságán mérnöki, késôbb pedig fômérnöki beosztásban volt. 1960-tól az Angyalföldi Erômû villamos üzemvezetôjeként részt vett az erômû építésében, majd üzemeltetésében. 1968-tól a Budapesti Fûtôerômû (Hôerômû) Vállalatnál megszervezte és nyugdíjazásáig vezette a központi villamos osztályt. Nyugdíjba vonulását követôen tíz éven át a Budapesti Elektromos Mûveknél mûszaki tanácsadó. Egyesületünknek 1943-tól tagja. Aktív dolgozóként az egyesület rendezvényeit rendszeresen látogatta, majd 1995-2005 között a Nyugdíjas Bizottság titkára és e tisztsége mellett szervezôje, valamint vezetôje volt a nyugdíjasok évenkénti szakmai kirándulásainak. Egy idôben az „Alapítvány az Idôs Nyugdíjas Villamosipari Szakemberek Megsegítéséért” alapítvány kuratóriumának tagjaként is tevékenykedett.
KANDÓ-DÍJ - VARJAS ISTVÁN 1943-ban született Pécsett. A pécsi Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett, majd gépjármûszerelô szakmunkásként dolgozott. 1972-ben üzemmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Közlekedési- és Távközlési Mûszaki Fôiskolán levelezô hallgatóként. 1973-ban a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat pécsi központjába került, mint gépjármû üzemeltetô mérnök. Feladatuk volt a vállalat gépjármû struktúrájának és üzemeltetési feltételeinek korszerûsítése az energiaszolgáltatás teljesebb kiszolgálása érdekében. 1977-ben lépett be a MEE Pécsi Szervezetébe, ahol 1980-ban megbízást kapott a szakmai tanulmányutak szervezésére és lebonyolítására. Az évente 4 napos tanulmányutak sikerességét bizonyította, hogy sok éven keresztül két alkalommal is sor került erre az eseményre, ahová több alkalommal a részvétel korlátozottsága miatt nem minden jelentkezô lehetett résztvevô. Ezt a feladatot jelenleg is ellátja. Szervezô és lebonyolító munkát végzett és végez napjainkban is a pécsi „Elektro-bál” rendezvényen, emellett tagja a MEE Pécsi Szervezet Vezetôségének. 1986-ban a pécsi Szervezet által alapított Elektro Sophianae díjjal tüntették ki.
2006. 12.szám
ELEKTROTECHNIKA
17
D
Í
J
A
Z
O
T
T
A
I
N
K
CSÁKI-DÍJ - DR. KOVÁCS ATTILA 1963-ban született Kalocsán. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán folytatta, Villamosmûvek ágazaton. Diplomaszerzés után az Országos Villamostávvezeték Vállalat alkalmazottjaként nappali szakmérnöki tanulmányokat folytatott a BME Villamosmûvek Tanszékén. Kutatási feladata az alállomási gyakorló szimulátorok technológiai modelljeinek, szimulációs szoftverjének kidolgozása volt. E témakörben szerzett erõsáramú szakmérnöki diplomát 1990-ben, és védte meg egyetemi doktori disszertációját 1992-ben. 1990-1996-ig az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál dolgozott irányítástechnikai mérnökként, majd 1995-tôl irányítástechnikai szakágvezetôként. Feladata a fejlesztések koordinálása volt. Itt a legnagyobb szakmai kihívást az ÜRIK projekt alállomási munkáiban való részvétel jelentette. 1996-tól a DYNAsoft Kft-nél dolgozott projektvezetôként, majd a DYNAdata Kft-nél osztályvezetôként. Villamos diszpécserközponti rendszerek engineering feladataival, projektspecifikus fejlesztéseivel, valamint szakértõi rendszerek megvalósításával foglalkozott. 2000 óta az Astron Informatikai Kft. ügyvezetõ igazgatója. Több publikációja jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban, a mesterséges intelligencia-alapú megoldások villamosenergia-rendszerbeli alkalmazásának szakterületén. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, a MEE Automatizálási és Informatikai Szakosztály vezetôségi tagja. A BMGE Informatikai és Villamosmérnöki Kar záróvizsga bizottságának tagja, 2006 óta az egyetem címzetes egyetemi docense.
LISKA-DÍJ - NÉMETH LÁSZLÓ 1945. július 11-én született. Elsô diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerezte 1968-ban. TDK tevékenysége alatt alapító tagja lett a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Felvonó Munkabizottságának. 1972-ben a MK Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 1979-ben a BME Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát. Mérnöki tevékenységét eleinte a Gép- és Felvonószerelô Vállalaton, majd a TRANSELEKTRO Magyar Villamossági Külkereskedelmi Vállalaton belül végezte. Ezután átpártolt a számítástechnikára és az Országos Számítógéptechnikai Vállalatnál, valamint az Országos Kôolaj- és Gázipari Trösztnél végzett a számítástechnika magyarországi bevezetésében komoly munkát. Ezt követôen az UTORG Közlekedésépítési Számítástechnikai Rt. általános igazgatóhelyettese, majd az Öveges József Szakközép-, Szakmunkásképzô Iskola és Gimnázium gazdasági igazgatójaként és egyidejûleg számítástechnikai tanáraként, a következõ generáció oktatásában vett részt. 1994-ben átvette az édesapja által 1943-ban alapított motortekercselô kisüzem vezetése. Mindvégig tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület különbözô szekcióinak. Három éve tagja a MEE VILLGÉP Szövetségének, ahol párhuzamosan a Felvonó Munkabizottsággal, rendszeresen tart a villamos motorok meghibásodásáról bemutató elôadásokat. A VILLGÉP Szövetség titkára. Szakmai publikációi a 70-es és 80-as években az Épületgépészeti Technika folyóiratban jelentek meg.
STRAUB-DÍJ - DARABOS ZOLTÁN Kétdiplomás villamosmérnök, elsô diplomáját 1980-ban, a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fôiskola Felvonós Ágazatán szerezte. Évekig a felvonószerelés és gyártás területén fejlesztôként, ill. tervezôként, majd tervezési osztályvezetôként dolgozott. 1993-tól a felvonók és mozgólépcsôk biztonságtechnikai ellenôrzésével foglalkozott. 1998 óta az Építésügyi Minôségellenôrzô Innovációs Kht. Felvonó- és Mozgólépcsô Felügyeletének a vezetôje. A Magyar Mérnöki Kamara Anyagmozgatógép, Építôgép és Felvonó Tagozat, valamint a Magyar Felvonó Szövetség elnökségi tagjaként is tevékenykedik. Felvonó-, mozgólépcsô-, ill. minôség-biztosítási szakértô, Felvonó- és mozgólépcsô vezetôtervezôje. Évek óta részt vesz a felvonószakértôi és ellenôri képzésben és vizsgáztatásban. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek az 1990-es évek elejétôl tagja. A Felvonó Munkabizottságnak 5 éven keresztül titkára volt. Több szakcikke jelent meg az Egyesület folyóiratában. A felvonós rendezvények szervezésében korábban és napjainkban is részt vett, illetve részt vesz.
URBANEK-DÍJ - DÉRI TAMÁS
18
1946. február 8-án született, mérnök fôtanácsos, világítási szakmérnök, európamérnök. Munkáját 1967-ben kezdte a Magyar Államvasutaknál elôször, Villamos Felsôvezeték Építési Fônökség munkatársa, majd 1970-tôl a Magyar Államvasutak Vezérigazgatóságán erôsáramú elôadó. Feladata a MÁV világítási és kisfeszültségû energiaellátási feladatainak irányítása volt. Tevékenysége során a tervjóváhagyás, beruházás, üzemeltetés és karbantartás mûszaki irányítása mellett kezdettôl fogva kiemelkedô szerepet szánt a szakterület mûszaki fejlesztésének a BME és a MEE Világítástechnikai Társasága legjobb szakembereinek bevonásával. Ennek keretében elkészült egy, az európai vasutak között egyedülálló vasútvilágítási szabványsorozat, és 2001-ben a Phare program keretében megvalósult egy nemzetközileg is jelentôs vasútvilágítási rekonstrukció. Ennek során teljes mértékben sikerült kiküszöbölni az állomási- és mozdonyszemélyzetet zavaró káprázást, ami munkavédelmi szempontból fontos mérföldkövet jelent a jelzôk biztonságos és zavartalan megfigyelhetôségét illetôen. (Ezt a megoldást egyébként a MÁV javaslatára a CIE, a Nemzetközi Világítási Szervezet is felvette közúti világítási ajánlásai közé). Ezt az eredményt a Nemzetközi Sötét Égbolt Szervezet különdíjjal is jutalmazta 2003-ban. 1981-ben egy hathónapos tanulmányúton vett részt Hollandiában, amelynek keretében a Holland Vasutak és a Philips világítástechnikai tevékenységét tanulmányozta. 1985-tôl 1990-ig a Magyar Államvasutak képviselôjeként, mint fejlesztômérnök tevékenykedett Utrechtben az ERRI-ben (European Rail Research Institut), az UIC fejlesztési intézetében. A MEE-ben 1970 óta mintegy 30 hazai konferencián tartott elôadást. Ugyancsak elôadóként részt vett a budapesti, edinburgh-i, amszterdami, reykjaviki és berlini LUX EUROPA nemzetközi világítási kongresszuson. Meghívottként elôadásokat tartott a Delfti Mûszaki Egyetemen, a BME Mérnök Továbbképzôn, és a Munkavédelmi Továbbképzô Intézetben. A MÁV Tiszképzô Intézetben a mûszaki tiszképzésben való részvétele mellett az angol és német szakmai vizsgaelôkészítés szaknyelvi tanára volt közel 12 éven át. A MEE Világítástechnikai Társaságának megbízásából több, mint 100 szakmai programot szervezett, és az MTA-CIE Magyar Nemzeti Bizottsága tagjaként 1974 óta részt vesz a nemzetközi világítási szabványosításban. Publikációs tevékenysége során erôsáramú és világítási szakkönyvet írt a MÁV Tisztképzô hallgatói részére. Ugyancsak szerzôje volt egy angol és egy német nyelvû vasúti szakszöveg-gyûjteménynek. A Vezetékek Világában, Közlekedési Szemlében, Sínek Világában, Villamosságban, Elektrotechnikában és az Elektroinstallateur-ben összesen 112 szakcikke jelent meg.
ELEKTROTECHNIKA
2006. 12.szám
D
Í
J
A
Z
O
T
T
A
I
N
K
VEREBÉLŸ-DÍJ - FARKAS TAMÁS Verpeléten született 1957-ben. Tanulmányait a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Fôiskolán végezte el. Okleveles Mûszaki Szakoktató, középfokú végzettségei: villamosenergiaipari technikus, számítógépes szoftverüzemeltetô, villámvédelem felülvizsgálója, villanyszerelô, kábelszerelô. Kezdetben (1975 – 1982) a Magyar Televíziónál dolgozott, mint világosító. Ezután a Verebély László technikumban szakmai tárgyakat oktatott 1982 – 1993 között. 1993-tól az ELMÛ Rt. dolgozója, ahol nagyszámítógépes számlázási rendszer oktatásával, technológiai irányítással és szabályozással, mérésügyi rendszerek kidolgozásában és hálózatgazdálkodási feladatok megoldásában vett részt. Aktívan mûködött közre a közvetlen és közvetett mérésû fogyasztásmérô-helyek és szekrények tipizálásában, a regisztrált vállalkozói rendszer kialakításában, szabványok és szakmai szabályzatok készítésében. Közremûködött a „Villamosipari vállalkozók kézikönyvé”-nek elkészítésében, emellett Dr. Barótfi István prof. szerkesztésében megjelent „Szolgáltatástechnika” könyv egy fejezetét írta. 1984 óta MEE tag, a MEE-Villamos Energia Társaságában tagozatvezetô. Fôbb tevékenységei: szakmai publikációk készítése, elôadások szakmai konferenciákon, szakmai oktatások vezetése, oktatási anyagok készítésében való részvétel. A MEE ELMÛ Rt. Szervezete 2003-ban Fodor István díjjal ismerte el, míg az ELMÛ NyRt. 2006-ban Áramszolgáltatásért emlékéremmel jutalmazta.
MEE ÉLETPÁLYA-DÍJ - DÉCSI R. PÁL 1935. augusztus 21-én született Pécsett. Kecskeméten érettségizett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem Erôsáramú Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát. Munkahelyei: DÉMÁSZ Nagykôrösi Üzletigazgatóság, DÉDÁSZ Pécsi Üzletigazgatóság, Pécsi Vízmû, DÉDÁSZ Vállalati Központ. 1965-ben Pécs város üzemvezetôjévé nevezték ki, ahol Pécs város középfeszültségû hálózatának 5 kV-ról 10 kV-ra való átállítása volt a feladata. Több mint száz transzformátor cseréjét végezték el, amelybôl csupán egyetlen oszloptranszformátor hibásodott meg a munkálatok során. Ezt követôen laboratóriumvezetô lett a Villamos Üzemosztályon, ahol védelmi rendszerek, automatikák telepítése, karbantartása és üzemzavarok elhárításával foglalkozott. 1975-ben lépett be a Pécsi Vízmûhöz, mint az újonnan megalakult Energetikai és Villamos Automatizálási Osztály vezetôje. Az osztály munkájának eredményeként jött létre a 20 kV-os energiaellátó-rendszer, és az azt üzemeltetô csoport. Tevékenységei közé tartozott a szakemberek felvétele, oktatása, munkába állítása, emellett több mint száz mélyfúrású kút villamos karbantartását irányította. Ebben az idôszakban kezdték meg a városi átemelô gépházak automatizálását is. 1977-ben megalakította a MEE Pécsi Vízmû üzemi csoportját. 1985-ben a DÉDÁSZ Központi Igazgatóságára került, mint Informatikai Koordinációs Titkár. Hozzá tartozott a személyi számítógépek beszerzése, a meghibásodott gépek javíttatása, az üzemeltetôk szakmai irányítása. 1995 márciusában vonult nyugdíjba. Azóta is aktív résztvevôje a MEE nyugdíjas klubjának.
MEE ÉLETPÁLYA-DÍJ - MARÓTH KÁROLY Budapesten 1933-ban született. A gimnázium elvégzése után 1951-ben került a Villamos Állomásszerelô Vállalathoz, ahol segédmunkásként a külsô szerelésen dolgozott. Késôbb a vállalat központjába helyezték technikusként. Ezen idôkben többek közt részt vett a Diósgyôri Nagykohó, a Dunai Vasmû, különbözô bányák és az inotai alumíniumkohó építésben. Innen került egyetemre, amelyet 1958ban végzett el. Ezután ismét a VÁV-nál dolgozott a próbateremben, illetve a MEO-ban különbözô beosztásokban. Munkája során késôbb Törökországban kisfeszültségû berendezések, Kelet-Pakisztánban (mai Bangladesh) jutagyárak teljes villamos berendezéseinek szerelését, más alkalommal ugyanott oszlopállomások szerelését végezte, irányította. Ezután éveken át irányította Kuwaitban 132/33, illetve 33/12 kV állomások szerelését, mint munkahelyvezetô, összefogva különbözô magyar gyárak kiküldötteinek munkáját. 1975-ben kinevezést kapott a VBKM VÁV Gyár igazgatói feladatainak ellátására. Ebben a minôségben a nagyberuházásoknál mûködô, a minisztérium által összehívott koordinációs bizottságok tagjaként részletekbe menô munkával részt vett többek között a Szolnoki Papírgyár, az Ózdi Rúdhengermû, a Budapesti Metró, a Ferihegyi Repülôtér építésében. A Kohó- és Gépipari Minisztérium idôközben megbízott a magyarromán erôsáramú munkabizottság vezetésével, amelyet 1991-ig végzett. Feladatait - mint vezérigazgató - nyugdíjba vonulásáig végezte. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe 1960-ban lépett be. A 80-as években a gyári szervezet elnökeként dolgozott annak megszûnéséig, így hosszú ideje részt vett az egyesület munkájában, mint tag, mint különféle tanfolyamok hallgatója, mint résztvevô az elnök-titkári tanácskozásokon, illetve a munkabizottságok ülésein. Tagja az Elektrotechnikai Múzeum Technikatörténeti Bizottságának.
MEE ÉLETPÁLYA-DÍJ - NAGY KÁLMÁN 1930-ban született, 1952-ben érettségizett, 1960-ban szerzett gépészmérnöki diplomát, majd mérnök-közgazdász képesítést. 1949-ben lépett be a Magyar Siemens Mûvekhez, ahol mûszerészként, az elsô villamos fûtéstároló gyártási brigádvezetôjeként, majd a mesterkapcsoló mûhely diszpécserként dolgozott. 1956-ban került a tervezési fôosztályra, a villamos kemence osztályra, ahol lágyító kemence, üveghôkezelô kemence, toronykemence tervezésben vett részt. 1971-ben lépett át az OMFB-be a villamos fôosztályra, ahol az iparági pályázatok és fejlesztési tanulmányok ügyeit, a fejlesztési anyagok elôkészítését és összehangolását intézte. A MEE-nek az 50-es évek vége óta tagja, a villamos Hôtechnikai Bizottság munkáiban vett részt, ezen belül az „Ellenállás fûtési” MUBI tagja és titkára, néhány év után vezetôje lett. A munkabizottságon belül az elôadások és tanulmányi kirándulások szervezésében végzett jó munkát, sôt a mubi Boeken model kimérésével és a légkavarásos kemence áramlási viszonyinak elemzésével kapcsolatos tudományos munkáit is vezette. A Hôtechnikai Bizottság megszûnése után a villamos gépek szakosztályának munkájában vett részt, nyugdíjazása (kb. 1990) óta a Nyugdíjasok Kovács Károly Pál Szervezetének aktív tagja. A jelenlegi szervezet ülésein és rendezvényein folyamatosan és rendszeresen részt vesz, segíti a szervezet tevékenységét.
MEE ÉLETPÁLYA-DÍJ - SZOLNOKI FERENCNÉ 1936. április 6-án született Szegeden. 1951-ben a szegedi áramszolgáltatónál segédmunkásként kezdte munkaviszonyát. Munkahelye végig a DÉMÁSZ-nál volt, folyamatosan tovább képezte magát, 1992-ben történt nyugdíjba vonulásakor üzemgazdasági osztályvezetô munkakört töltött be. A MEE Szegedi Szervezetének 1985-tôl tagja, belépésétôl fogva aktívan vett részt a szervezet munkájában. Nyugdíjba vonulása után az egyesületi életben aktivitása fokozódott, meghatározó tevékenysége volt a szegedi nyugdíjas csoport megalakulásában és aktív mûködtetésében. 1998-tól a nyugdíjas csoport programszervezésében tevékenykedik és gazdálkodását irányítja. Tevékenységét a tagság elismerte, 1998-ban az akkor mintegy 250 fôs szervezet küldötté, majd 2001-ben vezetôségi taggá választotta. Jelenleg a Szegedi Szervezet vezetôségében a nyugdíjas csoport képviseletét látja el és ellenôrzi a szervezet pénzügyi tevékenységét. Folyamatos tevékenységével jelentôsen hozzájárul a szervezet sikeres mûködéséhez.
2006. 12.szám
ELEKTROTECHNIKA
19
D
Í
J
A
Z
O
T
T
A
I
N
K
DÉRI-DÍJ - DR. BENCZE JÁNOS 1936-ban született Budapesten. A Bláthy Ottó Villamosipari Technikum elvégzése után felvették a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, ahol Erôsáram -Teljesítményelektronika szakon végzett. Doktorátusát a Bp-i Mûszaki Egyetemen szerezte, 1986-ban. Szakmai pályáját a Villamosipari Kutató Intézet Villamos Hajtások Osztályán kezdte, mint tudományos segédmunkatárs, majd munkatárs és fômunkatárs lett. 1971-80-ig tudományos osztályvetô, 1980-88-ig tudományos fôosztályvezetô, végül 1988-91-ig az Intézet tudományos igazgatóhelyettese. A rendszerváltást követôen a Villamos Hajtások és Jármûelektronikai Kft, amerikai-magyar vegyes vállalat ügyvezetô igazgatója (1991-94), majd a privatizált EKA Rt. vezérigazgatója - nyugdíjazását követôen - mûszaki-gazdasági fôtanácsadója. 1998-2001 periódusban a Gazdasági Minisztérium Belgazdasági Blokk helyettes államtitkára titkárságát vezeti, 2001. márciusától 2002 májusáig - miniszteri biztosként - a GM Tájékoztatási Kabinetfônöke. 2002-04 márciusáig az ITDH-ban volt különbözô beosztásokban. 1998. májustól 2001 decemberéig és jelenleg is a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakmai lapja, az ELEKTROTECHNIKA fôszerkesztôje. 1975-ben három hónapot töltött az angliai GEC (General Electric Company)-nál ENSZ ösztöndíjjal, majd 1981-ben újabb egy hónapot a British Council ösztöndíjával különbözô egyetemeken. Több mint harminc szakmai cikket írt, és számos elôadást tartott magyar, de fôleg angol nyelven, USA-ban, Angliában, Indiában, Egyiptomban, Hong-Kongban, illetve több kelet-európai országban. A 1998-ban jelent meg az IEEE-IES és a CRC Press Inc. közös gondozásában a „The INDUSTRIAL ELECTRONICS Handbook”, melynek társszerzôje, fejezet társ- fôszerkesztôje, és az „International Advisory Board” tagja volt. Számos nemzetközi konferencia szervezô bizottsága tagjaként dolgozott. Az 1993-ban hazánkban rendezett IEEE-IES ISIE’93 konferencia hazai fôszervezôje volt. 1964 óta a MEE tagja. 1992 óta az IEEE tagja, 1994-97-ben szakmai munkája elismeréseként megkapta meg az IEEE-tôl megtisztelô „Senior Member” címet. 1993-ban az IEEE-IES AdCom bizottsága tagja lett (ez a bizottság a Society legfelsôbb fóruma). 1995-2000-ben a „Nato Advanced Study Institute” meghívott külsô szakértôje.
NÍVÓ-DÍJ - MOLNÁR KÁROLY 1964. július 11-én született Miskolcon, ahol általános -és középiskolai tanulmányait is végezte. 1983-tól a BME Villamosmérnöki Karán, Villamos Mûvek ágazaton tanult, ahol 1988-ban szerzett villamosmérnöki diplomát. Tanulmányait 1989-tôl 1991-ig a KKVMF-en folytatta, ahol 1991-ben világítástechnikai szaküzemmérnöki diplomát szerzett. 2005 szeptemberében felvételt nyert a Veszprémi Egyetem Informatikai Doktori Iskolába, ahol 2. éves doktorandusz hallgatóként a Képfeldolgozás és Neuroszámítógépek Tanszéken a belsôtéri zavaró káprázás témakörével foglalkozik. 1988. szeptember 1-tõl villamos hálózat tervezôként helyezkedett el az ELMÛ Közép-pesti Üzemigazgatóság Tervezési Csoportjánál. 1993. január 1-tõl munkáját az akkor újonnan megalakult Közvilágítási Üzemnél folytatta elôször hálózati mérnökként, majd üzemvezetô helyettesként. 1998. január 1-tõl áthelyezték az ELMÛ Rt. Fejlesztési Fôosztály Létesítménytervezési Osztályára Távvezetéki csoportvezetôi munkakörbe. 2000. január 1-tôl az ELMÛ Rt. Elosztóhálózati Beruházási Osztályán beruházási mérnökként dolgozott. 2002 februárjától adjunktusként a Budapesti Mûszaki Fôiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Fôiskolai Kar Mikroelektronikai és Technológia Intézeténél tanít nappali és szakmérnöki képzésben több, világítástechnikával kapcsolatos tantárgyat. 1991-tôl a MEE tagja. Tevékenységét elsôsorban a Világítástechnikai Társaság keretein belül végezte, oktatóként részt vett a VTT által szervezett szakmai továbbképzéseken. 2003-tól 2006-ig a MEE Oktatási Bizottságának elnöke volt.
NÍVÓ-DÍJ - GYÖKÉR GYULA Egyetemi tanulmányait 1965-ben Miskolcon, a Nehézipari Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdte, majd ösztöndíjasként a Leningrádi Elektrotechnikai Egyetemen szerzett erôsáramú mérnöki oklevelet 1972-ben, ipari elektronika szakon. Ezt követôen 1994-ig a Ganz Villamossági Mûveknél, ill. utódvállalatánál a Ganz Ansaldo Villamossági Rt.-nél dolgozott. 1989-ben gazdasági mérnöki abszolutóriumot szerzett a Budapesti Mûszaki Egyetemen. 1993-tól az ELMA Kft. alapító tagja és ügyvezetôje. 1998-99-ben az EVIG Gépgyár ügyvezetôje. Szakmai munkája a kezdetektôl fogva a nagyteljesítményû, villamos forgógépekhez kapcsolódik. Feszültség szabályozókat, motorindító és fordulatszám szabályozó berendezéseket, hajtásrendszereket, tervez és fejleszt számos iparág számára. Az utóbbi években elektromechanikai hajtásláncok rendszerdinamikai problémái foglalkoztatják. Díjazott munkája is a számítógépes szimuláció és méréstechnika korszerû alkalmazása speciális tervezési és üzemviteli célokra. Figyelemre méltó gyakorlati eredményeket ért el a villamos gépek jelanalízisének diagnosztikai célú felhasználásában és integrált gépállapot figyelô rendszerek kifejlesztésében is. 1972-tôl a MEE tagja és azóta résztvevôje és szervezôje az egyesületi életnek (korábban fôként a Ganz és EVIG helyi szervezetekben). Látogatója és elôadója a különbözô szakmai konferenciáknak, esetenként publikál szakmai lapokban, illetve kiadványokban is. Évtizedek óta ipari konzulense a Budapesti Mûszaki Egyetem, a Kandó Kálmán Fôiskola és más egyetemek végzõs hallgatóinak. 1989ben Mechwart András díjat kapott, 2000-ben a VIII. Innovációs Nagydíj Pályázat részesítette elismerésben cége fejlesztési eredményeit.
NÍVÓ-DÍJ - DR. GRABNER PÉTER
20
A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Erôsáramú szak, Villamos Mûvek Ágazat elvégzése után 1994 – 1997 között a posztgraduális doktori képzésben részesült, majd a Pénzügyi és Számviteli Fôiskolán szerzett közgazdasági szakokleveles mérnök képesítést 1998-ban. 2000-ben sikeresen védte meg doktori disszertációját és PhD fokozatot szerzett. 1994 – 2001 között rendszeresen részt vett a BME és az Országos Munkavédelmi Képzô és Továbbképzô Intézet oktatási tevékenységében, ahol nagyfeszültségû technika és a villamosság biztonságtechnikája címû tárgyakhoz kapcsolódó méréseket vezetett. 1998 - 2001 között Deloitte & Touche tanácsadó cég különbözô vállalatainál dolgozott, ahol integrált vállalatirányítási rendszerekkel és különféle vezetési tanácsadáshoz köthetô feladatokkal foglalkozott. Ezen munkák keretében dolgozott a Szerencsejáték ZRt. és a MÁV ZRt. különféle projekteiben, illetve részt vett a villamosenergia-iparban zajló piacnyitási folyamathoz kapcsolódó tanácsadási feladatok megoldásában. 2001-tôl a Magyar Energia Hivatal munkatársa, majd 2003-tól a Hivatalban osztályvezetô a Villamos Energia Engedélyezési és Felügyeleti Osztályon. 2004-ben a MAVIR emlékéremmel ismerték el a piacnyitás érdekében végzett munkáját. 2001-tôl folyamatosan részt vesz a villamosenergia-piac megnyitásához köthetô feladatok megoldásában, szûkebb szakterülete a villamosenergia-kereskedelmi és rendszerirányítási kérdések vizsgálata, valamint az európai jogharmonizáció. Részt vett a villamos energia határon keresztül történô szállításának jogszabályi megalapozásában és a részletszabályok megalkotásában, a profil alapú elszámolás lehetôségének jogi megalapozásában. Folyamatosan részt vesz a különféle elôterjesztések elkészítésében, amelyek a villamosenergia-ipar és tágabb környezetének szabályozásához kapcsolódnak. Eddig mintegy 36 konferencián tartott elôadást és 2006 szeptemberéig mintegy tizenhat publikációja jelent meg különféle szaklapokban az energetikai jogharmonizáció, a megújuló energiaforrások támogatási rendszerei és egyéb aktuális szabályozási kérdésekben. Tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, ahol épületvillamossági tervezô engedéllyel is rendelkezik.
ELEKTROTECHNIKA
2006. 12.szám
H
Í
R
E
K
NEMZETKÖZI ENERGETIKA - ELEKTROTECHNIKA KONFERENCIA Ebben az évben 7. alkalommal rendezte meg október 20-22. között az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság az ENELKO 2006 konferenciáját Kolozsváron. A konferenciák az elmúlt években folyamatosan fejlôdtek, mára már több Magyarországi egyetem támogatja szakmailag a konferenciát. Jövôben a szervezôk nyitni szeretnének a világban élô magyar, mûszaki értelmiség felé is. A konferencia a plenáris megnyitó elôadások után két szekcióban mûködik, az energetika mellett az elektrotechnika aktuális eredményeirôl is számot ad a résztvevôknek. A konferencia szombaton plenáris elôadásokkal kezdôdött. Ezek közül két elôadást szeretnék kiemelni: Elsô elôadásként Dr. Zétényi Zsigmond (Nagyváradi Egyetem) „A fenntarthatóságról” címû elôadása hangzott el. Az elôadásból néhány gondolatot érdemes kiemelni, amely akár mottóként is megfogalmazható: • „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. • „A tudományos igazság olyan igazság, amelynek jövôje van”. A fenntarthatósággal kapcsolatban az elôadás a következôket vizsgálta meg. 1970-tôl folyamatosan növekedtek a tervek, de rá kellett jönni, hogy a reálisan rendelkezésre álló eszközök miatt folyamatosan vissza kellett fognunk az igényeinket. Így joggal fogalmazódik meg a kérdés, a fenntarthatóság mára csak üres frázis? Elsôdleges fontosságú a természeti tôke megôrzése, ugyanakkor felvetôdik a kérdés, elvitatható-e az emberiségtôl, hogy saját maga döntsön a jövôjérôl. A társadalmat az olajhiány és a karbon-felesleg fogja lázba hozni. Ezek a gondolatok a következôket jelentik: • növekvô energiaigény • növekvô importfüggôség • nagy és növekvô olajszükséglet • növekvô sebezhetôség. Az elôadás legfontosabb összefoglaló gondolata: az energiahatékonyság az egyetlen „mellékhatás” nélküli stratégia. Lontay Zoltán (META elnöke) „A biomassza szerepe Európa energiaellátásában” címû elôadásának alapgondolata: ”Jelenleg az emberiség úgy éli fel az erôforrásait, mintha az utolsó generáció lenne a Földön”, holott a Földet nem örököltük elôdeinktôl, hanem unokáinktól vettük bérbe. Európa, mint a világ egyik legnagyobb energiafogyasztója nehézségekkel kénytelen szembenézni a jövôben energiaellátása területén. Az emelkedô olajárak, az energiaforrások körüli politikai bizonytalanságok és a klímával kapcsolatos növekvô aggodalmak új energiastratégia kidolgozására kényszerítik a világot. Az energiahatékonyság, a forrásdiverzifikáció és a nukleáris energiatermelés növelése mellett ebben az új stratégiában fontos szerepe lesz a megújuló energiáknak. A megújulókon belül a biomassza kínálja a legnagyobb potenciált. Senki sem hiheti azonban, hogy bármelyik alternatív energiaforrás képes lesz Európa energiaellátását biztosítani a jelenlegi fogyasztás szintjén. Mit tehet ebben a helyzetben Európa? Tudomásul kell vegye, hogy energiarendszerét át kell alakítania? Az elôadás elôrevetíti, hogy néhány éven belül bekövetkezik az a helyzet, amikor a világ napi olajtermelése már nem tudja fedezni a szükségleteket (olajcsúcs). Ebben a helyzetben -évi 1…2 %-os energiaszükséglet növekedés mellett- Európának az olajszükséglet csökkentésére, a fosszilis energiahordozók kiváltására éves szinten 13000 MW új atomerômûi kapacitást kellene létesíteni. Az európai
2006. 12.szám
lakosság atomenergiával szemben érzékelhetô aggodalmait figyelembe véve ilyen mértékû kapacitásnövelés megoldhatatlan. Az EU számos dokumentuma is megerôsíti, az átalakítás fô stratégiai irányait: • az energiahatékonyság javítása, • forrás diverzifikáció, • a nukleáris energiatermelés fokozása, • a gázfelhasználás növelése a közlekedésben, • fogyasztáskorlátozás (demográfiai válság => szegénység válság => energia válság) Természetesen ez utóbbiról politikai szinten nem beszélnek, mivel a politikusok idôhorizontja túlságosan rövid. Az olajcsúcs után a megújul energiák, ezen belül a biomassza szerepe felértékelôdik. Jelentôs földterületek biomassza termelésre történô allokálása és a technológia fejlôdés sem oldhatja meg a kiesô olaj pótlását. Egyensúlyt csak a fogyasztáscsökkenés és a hatékonyság növelés teremthet. A konferencia az energetika és az elektrotechnika szekciókban folytatta a munkáját. A szekció elôadásokat részletesen bemutatni e cikk kereteiben nincs lehetôség. A konferenciáról a rendezôk kiadványt készítettek, amelyben valamennyi elôadás részletei olvashatók. Az energetikai szekció elôadásait csak címeikben szeretném megemlíteni, amivel szeretnék kedvet csinálni azok számára, akik érdeklôdnek a témák és a konferencia iránt: Groniewsky Axel, Dr. Gács István (BME): „Megújuló energiaforrások támogatása” Bagi István, Dr. Szandtner Károly (BME) „Szélerômûvek környezeti hatásvizsgálata és hálózati csatlakozása Kovács Viktória, Dr. Berczky Ákos (BME): „Megújuló gáznemû tüzelôanyagok elméleti és spektrofotometriás vizsgálata” Laza Tamás, Dr. Penninger Antal (BME): „Repceolaj, valamint repceolaj és alkohol keverék sûrûség és égéshô vizsgálata” Orlay Imre MEE: „Hálózatok megbízhatóság alapú vizsgálata” Dr. Lingvay József Bukarest: „Hozzájárulás az energetikában használt földelések korróziós rongálódásainak a tanulmányozásához” Váradiné Szarka Angéla, Bátorfi Richárd: „Kis- és középvállalatok villamos energia hálózatának vizsgálata” Dr. Szász Csaba: Kolozsvári Mûszaki Egyetem: „Lineáris szinkronmotorok alkalmazása vasúti közlekedési rendszerekben” Kelemen András, Kutasi Nimród Sapientia Tudományegyetem Marosvásárhely: „Indukciós hevítô berendezések alkalmazott rezonáns terhelésû áramirányítók teljesítményszabályozási módszerei” Dr. Fekete Gábor Miskolci egyetem: „A kapcsolati energia létrehozása az új periodikusan mûködô rendszerekben” Vallasek István, Rodé Levente: Sapientia Tudományegyetem Kolozsvár: „A napenergia hasznosítási lehetôségei Hargita megyében” Az elôadásokban számos hasznos gondolat hangzott el. Akit az elôadások közül valamelyik téma részletesebben érdekel, azok számára az elôadás anyagát megküldjük. A rendezôk szeretettel várnak minden résztvevôt a 2007. évi VIII. ENELKO konferencián.
Orlay Imre
ELEKTROTECHNIKA
21
H
Í
R
E
NÜRNBERG 2007-BEN IS AZ ELEKTRONIKAI KIÁLLÍTÁSOK EGYIK EURÓPAI KÖZPONTJA LESZ
EMBEDDED WORLD SZAKVÁSÁR ÉS KONFERENCIA A szûkebb területre szakosodott technológiai ágazatoktól a mindennapi életünkig feltûnés nélkül, halkan és pontosan látják el a feladatukat a beágyazott rendszerek. A felhasználási területük rendkívül széles, hiszen a személygépjármûvektôl a PDA digitális asszisztenseken át a pozícióját villámgyorsan és milliméterre pontosan a bírónak jelezni képes focilabdáig terjed. 2007. február 13-a és 15-e között ismét a Nürnbergi Vásárközpont lesz a találkozóhelye a beágyazott rendszerek nemzetközi szakembereinek. Az embedded world Exhibition&Conference a beágyazott rendszerek évek óta folyamatosan bôvülô, legnagyobb szakmai rendezvénye a világon.
PCIM (2007. MÁJUS 22 - 24.) A teljesítmény-elektronika, intelligens hajtástechnika és táplálási minôség nemzetközi szakvására és konferenciája. Tematikája: teljesítmény félvezetôk, passzív alkatrészek, érzékelôk, hajtástechnika, digitális jelfeldolgozók, mikroprocesszorok, tápegységek, szünetmentes áramellátás, szóval minden, ami a teljesítmény elektronika és a szabályozástechnika szakterülethez tartozik. A konferenciát 1979 óta évente rendezik meg Nürnbergben.
A „RENDSZER INTEGRÁCIÓ A MIKROELEKTRONIKÁBAN” KIÁLLÍTÁS ÉS KONFERENCIA (2007. ÁPRILIS 24-26.)
K
HÍREK A PHILIPS HÁZA TÁJÁRÓL
Sajtótájékoztatást tartott a Philips Hungary. Ismertették a cég új filozófiáját, és új üzleti koncepcióját. Tevékenységük egyszerûsítése és átláthatósága érdekében értékesítették félvezetôgyártó kapacitásukat (8,3 milliárd Euro), és elsôsorban orvos-elektronikai, háztartási gépek és szórakoztató elektronikai berendezések gyártására és értékesítésére koncentrálnak. Márkaígéretünk a "ssense and simplicity" az alábbi 3 pilléren nyugszik. Designed around you (A fogyasztó-központú tervezés) A fogyasztó-központú tervezés alapja az emberek igényeinek ismerte. A Philips szerteágazó kutatásokkal törekszik minél jobban megismerni az emberek/fogyasztók igényeit. Easy to experience (Könnyû használat) A fogyasztóknak bonyodalmak és komplikált "eljárások" nélkül kell élvezni a technológia nyújtotta elônyöket. A Philips termékei lehetnek bármilyen szofisztikáltak, de minden esetben egyszerûen használhatónak kell lenniük. Advanced (Fejlett technológia) Alapvetôen fejlett technológiát jelent, azonban egy termék csak akkor nevezhetô fejlettnek, ha az az emberek mindennapi életét segíti, könnyíti.
A Royal Philips Electronics bejelentése szerint megállapodás született arról, hogy a Philips megvásárolja a Partners in Lighting International (PLI) céget, amely az otthoni világítástechnikai eszközök (lámpatestek) vezetô európai gyártója. A PLI olyan márkanevek alatt értékesíti termékeit, mint a Massive, a Cucina, illetve az Aqua. A felügyeleti szervek jóváhagyásának függvényében a Philips a PLI-t a CVC Capital Partners magán tôkebefektetési cégtôl vásárolja meg. A tranzakciót várhatóan 2007 elsô negyedévében zárják le. A PLI az otthon használatos lámpatestek széles skáláját - több mint 10 000 különbözô terméket tartalmaz a portfolió - fejleszti, gyártja és értékesíti elsôsorban az európai piacon.
Európa vezetô szakmai rendezvénye a mikroelektronikai rendszerintegráció területén. Bemutatja a termékeket, a trendeket és fejlesztéseket, az áramköri lapok gyártását, a vonatkozó alkatrészeket, a felépítési és beültetési technológiákat, és végül, de nem utolsó sorban a tesztelô berendezéseket.
“A vezetô pozíciónk megerôsítése szempontjából ez egy stratégiai lépés a számunkra a LED a világítástechnika területén, - különös tekintettel az otthoni környezetre, - ahol a hangsúly egyre inkább az energiatakarékos megoldások és a különféle hangulatok megteremtésére helyezôdik.” nyilatkozta Theo van Deursen, a Philips Világítástechnika vezérigazgatója.
Dr. Bencze János
Dr. Bencze János
22
ELEKTROTECHNIKA
2006. 12.szám
H
Í
R
E
K
-
M
E
G
H
Í
V
Ó
PROJEKTTALÁLKOZÓ SÁTORALJAÚJHELYEN A Comenius Iskolafejlesztési Európai Uniós program, „Az energia a fogyasztók kezében” címmel, különbözô energiafajtákkal és azok környezetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Ebben az évben Sátoraljaújhelyen az Európa házban a Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola szervezte meg az ENCOHAN projekttalálkozót november 5-11. között, amelyre 8 ország (Görögország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Románia, Lengyelország, Anglia, Törökország) 20 fizika, földrajz, biológia szakos tanára és 23 középiskolás diákja érkezett. A programban az iskola diákjai és tanárai is részt vettek. A program célja megismertetni európai kollegáikat hazánk és környezetünk energia helyzetével. A projekttalálkozó során Orlay Imre a MEE fôtitkára tartott elôadást „Magyarország, kiemelve Észak-Magyarország villamos-energia ellátásának helyzetérôl”. Az elôadás a következô kérdéseket érintette: • Fenntartható fejlôdés • Európai Unió „zöld” könyve • Az új magyar energiapolitikai koncepció • A megújuló energiaforrások szerepe Európa és Magyarország energiaellátásában, szélerômûvek és biomassza erômûvek szerepe és lehetôségei hazánkban
• Az energiaszolgáltatás magyarországi struktúrája a Villamos Energia Törvény szellemében (termelôk, szállító, szolgáltatók, tulajdonosi struktúra, szervezeti átalakulás unbundling, teljes piacnyitás) • A magyar alap-, fôelosztó- és elosztó-hálózati rendszer felépítése, nemzetközi kapcsolatai, a rendszer irányítási szervezetei, szabályozhatósága, korlátozási rendszere • Az energiaszolgáltatás minôsége • Észak-magyarország villamos-energia ellátásának helyzete, megbízhatósága, a hálózat jelenlegi kiépítettsége és továbbfejlesztési lehetôségei Az elôadás során a résztvevôk tájékoztatást kaptak Magyarország, különösen Észak-Magyarország energiaforrásairól, kiemelve a megújuló energiaforrásokat, a hulladékok újrahasznosítását, ezek környezetre gyakorolt hatását. A résztvevôk ezt követôen látogatást tettek a bükkábrányi külszíni fejtésen, a tiszapalkonyai Tisza II. erômûben, a tiszalöki vízi erômûben, valamint megtekintették a sátoraljaújhelyi szennyvíztisztítót és az erre telepített biogáz erômûvet. A résztvevôk lelkesedését és érdeklôdését látva úgy érzem, hogy az egyesületnek fontos küldetése lehetne a jövôben ilyen programok szervezése az országban más területeken is.
Orlay Imre
MEGHÍVÓ Tájékoztatjuk kedves Tagjainkat, hogy az Elektrotechnika folyóirat centenáriuma tiszteletére, az ETE - MEE Szenior Klub (E-M SC) és a lap Szerkesztôsége közösen tudományos ülést tart, amelyet követôen a lap 100 évét bemutatandó idôszaki kiállítás nyílik. Az esemény sorozatra az Elektrotechnikai Múzeum helységeiben kerül sor (1075 Budapest, Kazinczy u 21.),
2007. február 1-én, 10.00 órakor. Részletes program: 10.00 Ünnepélyes megnyitó, Mészáros László az E-M SC elnöke 10.10 Dr. Antal Ildikó: Az Elektrotechnika múltjáról 10.40 Dr. Bencze János: Az Elektrotechnika a rendszerváltást követô években 11.10 Hozzászólások 11.30 Szünet 12.00 A Centenáriumot bemutató kiállítás megnyitása Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet, az Országos Mûszaki Múzeum fôigazgatója Dervarics Attila, a MEE elnöke Az ünnepélyes megnyitót állófogadás követi! Egyesületünk Tagjait tisztelettel várjuk!
Dr. Bencze János fôszerkesztô
Mészáros László ETE - MEE SC elnöke
Lernyei Péter MEE ügyv. ig., felelôs kiadó 23
2006. 12.szám
ELEKTROTECHNIKA
G
O
N
D
O
L
A
T
O
K
-
S
Z
E
M
L
E
A HÁROMSZÁZHATVANÖTÖDIK NAPON Immár újból búcsúzunk egy esztendôtôl, egy évvel ismét idôsebbek lettünk. Ilyenkor óév végén döbbenünk rá az idô múlásának gyors mivoltára, mert bizony az idô kereke a mi idônkbôl, életünkbôl fordult egyet elôre. A háromszázhatvanötödik napon lekerül a 2006. év naptára asztalunkról, mihelyt az utolsó lapját is átlapozzuk dolgunk végeztével. Abban a naptárban lapozunk ma is, amelyben az év folyamán az idô elôre haladtával rejtettünk el egy-egy lapot a következô napi mögé, háromszázhatvannégy napon át. Tettük ezt elégtétellel nap, mint nap, ha becsülettel elvégeztük aznapi munkánkat, megbízatásunkat, szolgáltuk közösségünket, egyszóval mindazt, ami az aktuális lapra tennivaló gyanánt volt felírva, s ezzel a magunk módján és lehetôségeink szerint mozdítottunk valamit elôre környezetünkben. Volt olyan lap is, amelyet nem a legjobb érzéssel hajtottunk át, mert a feljegyzés puszta terv maradt, s a holnapot terhelve a következô lapra íródott át tennivalónk, vagy éppen feledésbe merült. Így teltek a napok, hónapok, negyedévek, végül a félév is, s ekkor elkezdtük a visszaszámlálást, eredményeink számbavételét, s ezeknek tükrében a következô év tervezését, elôkészítését, immár több tapasztalattal a tarsolyunkban. Legvégére maradt a 365. nap lapja. Gondoljuk csak végig ezt az évet, és készítsünk mérleget az elmaradt tennivalóinkról, amelyeket e lapra kellene felírnunk. Ha mindössze csak azokat vesszük figyelembe, amelyeket elmulasztottunk ebben az évben embertársainkkal szemben megtenni: az elmaradt emberi gesztusokat, az elfelejtett köszönetnyilvánításokat, elismeréseket, a kihagyott kézfogásokat, a számtalan segítségnyújtási lehetôségeket, a helyeslô mosolyokat, a kedves bókokat,...az is nagyon sok. Már csak órák választanak el az újévtôl, és mindazt, amit nem teljesítettünk már behozni, bepótolni nem tudjuk, hisz a még hátralevô órákat, nemsokára már a perceket számoljuk visszafele. Bele kell törôdnünk, hogy, e rövid idô alatt az éves elmaradásainkat bepótolni nem tudjuk, ám annyi idônk még van talán, hogy elvégezzük mindazon feladatokat, amelyek a 365. lapra íródtak, legalább ezt az egyet tiszta lelkiismerettel lapozzuk át, és csukjuk be ez évi naptárunkat végérvényesen.
Ilyenkor, óév végén már egészében látjuk az elmúlt esztendôt, eredményeinket, tetteinket, mindazt, amit ebben az évben megéltünk, átéltünk. Talán azt is látjuk, mit rontottunk, el, hol hibáztunk, kinek ártottunk, s hol kell javítanunk munkánkon, emberi magatartásunkon a jövôben. Hibáinkat és hiányosságainkat felismerve, megfogadjuk, hogy korrigáljuk valamennyit. Talán. Fájó szívvel számba vesszük azokat a szeretteinket, barátainkat és kedves ismerôseinket is, akik távoztak közülünk. Egy perc erejéig emlékezzünk rájuk! Arra már gondolni sem merünk, hogy a következô évben is valaki, vagy valakik elhagynak bennünket. Már a jövô évi tervek és fogadalmak is körvonalazódnak, vannak, akikben régen megfogalmazódtak, mert hinni kell valamiben és remélni, remélni, mert e nélkül nincs jövô, csak gyötrôdés és alkalmazkodás a mindenkori jelenhez. A legyintés sose a tenni akarást, hanem a beletörôdést jelentette. Pedig merni kell, és akarni kell tenni, hisz attól ember az ember, hogy próbál maga után hagyni valamit, alkotni a környezetében olyat, amivel ha egy hangyányit is, de próbál lendíteni ezzel a világ óriáskerekén. Talán egyesületi életünkben is újat hoz az újesztendô, szellemiségében, aktivitásában, társadalmi és szakmai ismertségében, elismertségében, valamint a tagság összetartásában. Nagyon nagy szükség van erre atomizálódott társadalmunkban. S volt, amilyen volt a 2006-os esztendô, egy lépéssel ismét távolodtunk az ezredfordulótól. Magunk mögött hagytuk az elmúlt, átélt, óráról-órára ismert évet, és következik újból egy ismeretlen újesztendô, új feladatokkal, új teendôkkel, reményeink szerint egy boldogabb jövô. Lehet, hogy magasabb lesz ismét a mérce, vagy talán az idô multával csak minket gyötör e csalóka érzés. De nem adjuk fel, terveink, álmaink megvalósításáért a lehetetlennel is megküzdünk. Ám bármilyen legyen is a következô esztendô, a legfontosabb: embernek maradni minden körülmények között. A háromszázhatvanötödik lapot is átlapozva, becsukjuk naptárunkat, ezzel búcsúzunk hát tôled Óév, s köszöntünk téged Új év, hozzátartozóinkra, szeretteinkre, embertársainkra, tagtársainkra, munkatársainkra gondolva koccintunk a szebb jövô reményében. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Z. Nagy János
SZÛKÜL A HÁLÓ AZ ILLEGÁLIS SZOFTVERT HASZNÁLÓ VÁLLALKOZÁSOK KÖRÜL 50 százalékkal nôtt a szerzôi jogsértéssel kapcsolatos ismertté vált bûnesetek száma az év elsô öt hónapjában A BSA médiakampányt indít az illegális szoftverhasználat kockázatainak tudatosítására. Az illegális szoftverhasználat visszaszorítására egyszerre több kezdeményezéssel is jelentkezik a BSA. Október elsô felében nagyszabású médiakampányt indít annak tudatosítására, hogy egyre nagyobb kockázatot vállal az a vezetô, aki - akár szándékosan, akár gondatlanságból - hagyja, hogy cégénél illegális szoftvereket használjanak. A törvényi rendelkezések értelmében a cég elsô számú vezetôje felelôs a cég törvényes mûködéséért, beleértve a szoftverhasználat jogszerûségét is.
24
A rendôrség tavaly több mint 37.000 esetben indított nyomozást a szellemi tulajdon megsértése miatt. Idén - az ORFK legfrissebb statisztikája alapján - már az év elsô 5 hónapjában 15.572 szerzôi joggal kapcsolatos bûncselekmény vált ismertté, ami nagyon jelentôs, 50 száza-
ELEKTROTECHNIKA
lékos növekedést jelent az elmúlt év hasonló idôszakához képest. Mivel a rendôrség, az adóhatóság, valamint a vám- és pénzügyôrök egyre fokozottabb figyelmet szentelnek a szoftverek jogtisztaságának ellenôrzésére, így egyre kisebb az esélye annak, hogy az illegális szoftverhasználat észrevétlen és büntetlen marad. A BSA abban bízik, hogy a médiakampány révén is egyre többen ismerik fel, hogy a növekvô kockázat miatt nem éri meg illegális szoftvereket használni. Magyarországon a 42%-os szoftverillegalitási arány az iparágnak évente több mint 22 milliárd forint kárt okoz, 10%-kal történô csökkentése pedig 155 milliárd forint bevételt eredményezne a gazdaság számára. A csökkentés több mint 100 milliárd forinttal növelné az iparág forgalmát, további 31 milliárd forint adóbevételt jelentene az államnak, valamint közel 2.500 új számítástechnikai munkahelyet teremthetne. További információ:
[email protected] A BSA sajtótájékoztatása alapján:
Dr. Bencze János
2006. 12.szám
G
O
N
D
O
L
A
T
O
K
VÁLASZTÁSOK UTÁN A csapat összeállt, kezdôdhet a munka! A MEE Közgyûlés küldöttei megválasztották egyesületünk új vezetôit, reményeim szerint bölcsen döntöttek. Akik alaposan áttanulmányozták az elnökjelöltek és fôtitkárjelöltek által leadott programokat, tapasztalhatták, hogy talán a megválasztott két tisztségviselô gondolatai találkoztak leginkább. E két programban lelhetô fel a legtöbb azonosság az egyesület jövôjét illetôen, talán ezt észlelte a küldöttek többsége is, amikor választott. A többi jelölt programja is tele van hasznos elképzelésekkel, javaslatokkal, jobbnál jobb ötletekkel, amelyeket az új Elnökségnek munkája során érvényesítenie kellene közös ügyünk érdekében. A benyújtott programok érdemben mind a közösségünk jövôjére helyezték a hangsúlyt, ebbôl is arra lehet következtetni, hogy valamennyi jelölt nagyon komolyan vette a felkérést, a jelölését. Az a tény, hogy a Közgyûlés azoknak a személyeknek szavazott bizalmat, akik most már vezetô tisztségviselôi egyesületünknek, nem jelent bukást a kevesebb voksot szerzett jelölteknek, hisz ez egy igencsak komoly megmérettetés volt! Önmagában az, hogy egy 106 éves, és több mint hatezer tagot számláló szakmai civil szervezetnél valaki felkerül a tisztségviselô-jelöltek listájára, már nagyon nagy megtisztelés, és dicsôség. A munkájukra, segítségükre a továbbiakban is számítunk, mi a tagság, valamennyien! Hogyan tovább? -ez itt a kérdés. Mert a választási aktussal lezárult ugyan az az átmeneti idôszak, amely elôzô elnökünk hirtelen halála után következett, de most már meg van az új csapat, nincs mire várni. Itt szabadjon megjegyezni, hogy a csonka Elnökség a MEE ügyvezetésével karöltve tisztességgel és felelôsséggel látta el feladatát az átmeneti idôszakban, vigyázva arra, hogy gazdaságilag stabil maradjon egyesületünk, és mûködôképessége mindvégig biztosított legyen. De most már be kell hozni a lemaradást szervezetünkben. Úgy gondolom, hogy a megválasztott Elnök és Fôtitkár határozott elképzelése, amely a programjukból kiderült, motorja tud lenni egy cselekvôképes Elnökségnek. Igaz, a motor lehet jó, ha az alkatrészek nyikorognak, ha az üzemanyag nem megfelelô. Ezért kell összefognunk közösségünk erôsítése, és egyesületi életünk megújítása céljából, valamennyiünknek, a MEE tagságának. Az Elektrotechnika novemberi számában írtam:”… közösségünknek most igencsak szüksége van tehetséges, tenni akaró, egészséges szemlélettel rendelkezô Elnökségre. Egy olyan csapat kell, amelynek tagjai fél szavakból is megértik egymást, és egyesületünk érdekeit nem tévesztik szem elôl. Fontos, hogy egyikük se próbálja kivinni gebinbe a rábízott feladatot, valamint választott funkcióját ne az üzletszerzés ürügyéül használja fel! Ugyanakkor fontosnak tartom a célkitûzések meghatározását, és ezek következetes véghezvitelét.” Reményeim szerint a megválasztott Elnökség, - amennyire személy szerint is ismerem a tagjait -, messzemenôkig teljesíti az idézetben leírtakat. Az Elnökség akkor tudja maga mögé állítani a tagságot, ha munkája során a középpontba a tagságot és ennek igényeit állítja, valamint odafigyel az emberi értékek közül a leglényegesebbekre: a tudásra, a jellemre, a szellemre és az illemre! Miért kell odafigyelni legalább a felsorolt emberi értékekre? Ha másért nem is, de legalább egy szempont miatt: az egyesületnek nem kötelezô tagja lenni, ez önkéntességen múlik! Mindaddig maradnak tagjai szervezetünknek a kollegák, amíg jól érzik magukat közöttünk, amíg azt tapasztalják, hogy kapnak is valamit egyesületünktôl, amíg barátságok köttetnek, amíg tudást szereznek és átadnak, amíg úgy érzik, hogy megbecsülik és odafigyelnek rájuk, illetve amíg hasznot húznak (de róluk inkább nem beszélek, pedig ilyenek is vannak közöttünk), amíg, amíg… A másik szempont, amiért érdemes az emberi értékekre odafigyelni: vonzóvá kell tennünk egyesületünket mindazon szakemberek számára is, akik e szakterületen dolgoznak, de nem tartoznak sorainkba. Jól tudjuk valamennyien, hogy nemcsak a fiatalok hiányoznak szakmai szervezetünkbôl, hanem a gyakorló kollégák is, akiknek az idôk során nem tudtunk olyan programot felmutatni, amely következtében érdeklôdést tanúsítottak volna a tagsági viszony létesítése végett. Természetesen nem az a cél, hogy minden, az elektrotechnika területén dolgozó kolléga tagja legyen a MEE-nek, viszont a legjavát szívesen látnánk sorainkban. A szervezetünkön kívül is van élet, van aki más szakmai szervezet mellett tette le a voksát, más pedig sehová nem tartozik. Ezt ki-ki maga dönti el. De azért megszólítani programjainkkal meg kell miden kollegát, ha azt akarjuk, hogy erôsödjön közösségünk. Térjünk vissza az emberi értékek kérdésére: a Magyar Elektrotechnikai Egyesület amellett, hogy tradícióval rendelkezik, óriási TUDÁS is van mögötte.
2006. 12.szám
Ez lehet egyik kapocs a tagsággal, olyan értelemben, hogy a programok keretében ezt az emberi értéket próbáljuk kihozni a közösség számára minden egyénbôl. Biztosítsunk lehetôséget a tagságban rejlô tudás átadására, helyi szervezetek, régiók szintjén is. Ám ez fordítva is igaz, azaz jó lenne megteremteni a tudásszomj kielégítésének lehetôségét szervezeti szinten úgy a szakosztályokban, társaságokban, mint a területi szervezetekben is. Egyesületünkben meg kellene találni a módját azon szellemi értékek befogadására, értékké váltására, amelyek egyébként elkallódnának. Igaz ugyan, hogy valamennyien túlterheltek vagyunk, de amikor a szakmai (de akár egyéb területrôl is) ismeretekre tehetünk szert, úgy gondolom, találunk idôt erre is. Az oktatás kérdése a jövôben reméljük felértékelôdik, mert valamennyien tapasztaljuk, hogy jól képzett szakemberek nagyon hiányoznak a munkaerô piacról. Ugyanakkor a szakmai továbbképzés is komoly feladatokat ró szervezetünkre. A JELLEM a Magyar Értelmezô Kéziszótár egyik meghatározása szerint "valakinek (erkölcsi) elvekhez való szilárd ragaszkodásban megnyilvánuló magatartása", a jellemes ember pedig "nemes erkölcsi elveket valló és hozzájuk ragaszkodó" egyén. A jellem a szó legközvetlenebb értelmében erkölcsi értékelést jelent, és amint Schütz Antal a Bölcselet elemei-ben mondja, "ebben az értelemben jellemes embernek azt mondjuk, akinek erkölcsi elvei, meggyôzôdései vannak, és aki minden körülmények között meggyôzôdése szerint cselekszik." Szakmai egyesületünk tagjainak természetesen más-más a jelleme, erre szokás azt mondani, hogy nem vagyunk egyformák. Az Elnökség építhet erre az emberi értékre, de csak akkor, ha kezdeményezései révén sokszínû tevékenységet generál valamennyi tagszervezetében azért, hogy mindenki megtalálja a számára vonzó programot. „Az emberi SZELLEM, az emberi gondolkodás, egy emberre vagy közösségre jellemzô.” A megváltozott társadalmi viszonyok között nem minden tagtársunk boldogul egyformán. Sajnos vannak, akik élete és megélhetése mélyen lecsúszott a korábbiakhoz képest. Talán ezért is veszítettünk el több tagtársat. Egy egészséges közösségi SZELLEM kialakítása a legkisebb tagszervezettôl a legnagyobbig nagyon szükséges. Talán ennek léte segíthet át kollegákat egy-egy morális válságon, az amúgy is beteg társadalmunkban. Nehéz kérdés, mert sem munkaközvetítô, sem munkahely közvetítô szerepét nem tudja betölteni egyesületünk, de a „mentsvárat” mégiscsak jó lenne létrehozni. A közösségi szellem is ezt követeli tôlünk. „Az ILLEM, illendôség, etikett: olyan esztétikai értékkel felruházott magatartásformák együttese, amelyek az emberek közti kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás keretében nyilvánulnak meg. Jelentôs mértékben meghatározzák a személyek közötti magatartás kulturális és esztétikai színvonalát.” A civil szakmai szervezetünk tagsága önkéntes alapon szervezôdik. Ebbôl adódóan, rengeteg kompromisszumra van szükség, úgy a vezetô tisztséget betöltôk részérôl, mint a tagságtól egyaránt. E nagyfokú, egymás iránti tolerancia és a szakma iránti elkötelezettség az, ami hozzásegít közösségünk összetartásához. Amennyiben az Elnökség oda tud figyelni a tagság igényeire, elvárásaira, emberi értékeire, úgy a szervezet életképessége hosszútávon biztosított. Önmagamat ismétlem (novemberben megjelent írásomból), mert hiszem, hogy: „A civil szervezetek szerepe fontos úgy az egyén, mint a társadalom számára. Egyrészt jelenti az együvé tartózás élményét másrészt, pedig a védelmet és érdekképviseletet a nem kívánt politikai, gazdasági és társadalmi hatásokkal szemben. De jelentheti, az egy közösséghez tartózoson kívül a jótékonykodást is, a segítség nyújtás felemelô érzését is. Jól tudjuk, még számtalan szerepe és feladata van a civil szervezetek szférájának. A legfontosabb ezek helyes megfogalmazása, valamint a következetes, érdekérvényesítése, véghezvitele. Természetesen lehet klubjelleggel is mûködni, amolyan gyûljünk össze, hogy ne legyünk szanaszét, de a MEE mindig is másról szólt és másról szól. Szakterületünkön küldetése volt, és van. Talán ezért van jövôje is. Csakhogy ezt tudatosítani kell tagtársainkban, a szakterületünkön dolgozókban és cégekben egyaránt. Úgy gondolom, a határozottabb érdekérvényesítés felvállalása révén vonzóvá és ismertebbé is tehetô egyesületünk.” A leírtakat nem útravalónak szántam, csupán csak az Egyesületünk iránti elkötelezettségem mondatta velem. Jó munkát és sok sikert kívánok a MEE újonnan megválasztott Elnökségének, és az egyesület tagságának egyaránt.
Z. Nagy János
ELEKTROTECHNIKA
26
H
I
R
D
E
T
É
S
-
K
Ö
N
Y
V
A
J
Á
N
L
Ó
SZÍNPADVILÁGÍTÁSI SZAKKÖNYV - VÉGRE MAGYAR NYELVEN! SZEPTEMBER ELEJÉN JELENT MEG BÖRÖCZ SÁNDOR SZÍNPADVILÁGÍTÁS - ELMÉLET
A 180 oldalas könyv rendkívül gazdag kép és rajzanyagban, közel 300 ábra teszi szemléletessé a leírtakat.
ÉS TECHNIKA CÍMÛ KÖNYVE A
A megjelenésében esztétikus kiállítású könyv mellékletei is igen hasznosak. A kimerítô angol-magyar színpadvilágítási szakszavak gyûjteménye mellett találunk egy segédtáblázatot is, melybôl a fényvetôk fénykörének átmérôjét kereshetjük ki a távolság és a fényvetési szög függvényében.
COLORCOM MEDIA KIADÓ GONDOZÁSÁBAN, MELY A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETÔ ELSÔ MAGYAR NYELVÛ, A SZÍNPADVILÁGÍTÁS MÛSZAKI, ELMÉLETI ÉS BERENDEZÉSTECHNIKAI HÁTTERÉVEL FOGLALKOZÓ KÖNYV.
27
Régóta várt szakkönyvbe lapozhatunk bele végre, mely a színpadvilágítás mûvészeti oldalán kívül igyekszik e terület összes többi részérôl minél több információt átadni. Foglalkozik a fénytan és a világítástechnika elméleti alapjaival, az optikai részegységek tulajdonságaival, részletekbe menôen tárgyalja a különbözô típusú fényforrásokat és hagyományos- valamint effektfényvetôket, de rendszerezett ismereteket nyújt a színpadvilágítás vezérlési oldaláról is.
ELEKTROTECHNIKA
A közel A4-es méretû, keményfedelû könyv megrendelhetô a SzínházTechnikai Szövetségnél (1011 Budapest, Corvin tér 8., Fax: (1) 487-0056) levélben vagy faxon, illetve a www.msztsz.hu honlapról letölthetô adatlap visszaküldésével. A könyv ára: 5900,-Ft + postaköltség, de a MEE és a SzínházTechnikai Szövetség tagjai a fenti árból 15% kedvezményre jogosultak, azaz a könyvet 5000,-Ft + postaköltség áron vásárolhatják meg!
2006. 12.szám
P
O
R
T
R
É
DR. SVÁB JÁNOS NY. EGYETEMI TANÁRRAL, AZ EGYESÜLET 2006. ÉVI „ELEKTROTECHNIKA NAGYDÍJASÁVAL” BESZÉLGETTEM
Elôzetes telefoni megkeresésemre a 86 esztendôs Professzor úr örömmel vállalta a beszélgetést. Nagy izgalommal mentem, - mint egy 16 éves gimnazista az elsô randevújára. Izgalmam alapvetô oka az volt, hogy kevés olyan Mûegyetemi oktatóm volt, akit olyan köztisztelet övezett, mint Ôt, Sváb Jánost. Külön adománya a sorsnak, hogy lehetôségem volt ilyen EMBERREL személyesen is találkozni, beszélgetni. Természetesen idôre mentem. Jó negyedórával hamarabb érkeztem a Donáti utcába mint a megbeszélt idôpont. Így aztán sétáltam. Séta közben összeakadtam lányom volt óvodai társának anyukájával (ma már 70 év feletti), aki - mint a helyszínen kiderült - szintén villamosmérnök. Mondom neki, hogy mi célból- és hova megyek, amire felvillan a szeme, és meséli: „Az egyik legkedvesebb elôadónk volt. Nála mindig zsúfolt volt a terem. Az egyik fogaskerék méretezéssel kapcsolatos elôadására bejön Sváb professzor és azt mondja: Kollégák a múlt elôadásomon tévedtem … a helyes megoldás/módszer …ez és ez. Egyetemi tanulmányaim során ez volt az egyetlen ilyen eset.” - meséli Almásiné. Megérkeztem. Kedves feleségével együtt már vártak. Stílusosan. A kisasztalon az Elektrotechnika példányai feküdtek. Beszélgetésünk elején tájékoztathattam, hogy ez évben ô kapja az Elektrotechnika Nagydíjat. A jól ismert bajusza alatt - csendes, szerény mosollyal fogadta a hírt. Majd örömmel mesélt életérôl, pályájáról, sikereirôl, buktatóiról, jelenlegi napjairól. A beszélgetést családi hátterével kezdtük. Pedagógus családba született. Édesapja polgári iskolai tanár volt, Édesanyja tanítónô. Négyen voltak testvérek, három húga volt. Így „korán megismerte, megszerette a tanítással, a tanítósággal kapcsolatos élményeket, problémákat.” Családi otthonuk egy betonházban volt, azbeszt padlóval. E miatt számos súlyos gyerekbetegséggel megtûzdelve zaklatott gyermekkora volt. Az Érseki Katolikus Reálgimnáziumban végezte tanulmányait, melyet egy évre betegségei miatt meg is kellett szakítania. Ezt követôen kitûnôen érettségizett. Érettségi után a Soproni Erdômérnöki Karon szeretett volna továbbtanulni, de anyagi okok miatt szülei ezt nem vállalhatták, így - Édesapja rokona Pöschl Dezsô javaslatára - került a Budapesti Mûszaki Egyetemre.
28
Egyetemi tanulmányai kapcsán rövid idô alatt jó kapcsolatba került Pattantyús Ábrahám Géza pro-
ELEKTROTECHNIKA
fesszorral, aki felismerte képességeit, szorgalmát, és lehetôséget biztosított számára a tanszék munkájába való bekapcsolódásra. Ez azt jelentette, hogy részt vehetett a gyakorlatok elôkészítésében, zárthelyik javításában, stb. Egy vízgép tervét meglátván Pattantyús professzor azt mondta: „Kérem maga egy vízfejû kolléga ..” és felajánlotta számára a tanszéken való maradást. Elôször, mint gyakornok, majd tanársegéd, és késôbb, mint adjunktus dolgozott a tanszéken. Itt említi Sváb professzor úr, hogy Egyetemi tanul mányait a háború „ketté vágta”. Be kellett vonulnia. Szerencséjére angol hadifogságba került, ahol jól tudta hasznosítani a középiskolai tanulmányai alatt szerzett angol nyelvi ismereteit (Országh László tanította). Egészségesen hazaérkezett, és folytathatta munkáját. Szomorúan említi, hogy Édesapját még az óvóhelyrôl elhurcolták, aki nem is tért haza. Házukat lebombázták, így átmenetileg egy szobában zsúfolva kellett lakniuk és élniük, Édesanyjukkal együtt. Visszatértét követôen Pattantyús professzor leigazolta, helyet biztosított számára a tanszéken és végül, de nem utolsó sorban anyagilag is támogatta. Mint felvonó szakértô megosztotta munkáját, ezzel is segítve anyagi helyzetén. 1950-ben kapott megbízást arra, hogy megszervezze és vezesse az akkor alakuló Villamosmérnöki Kar Géptan Tanszékét. Ezt sikerrel meg is teszi. Megteremti a korszerû oktatás feltételeit, maga köré gyûjti a gyakorlati munkában is jártas oktatói és gyakorlatvezetôi munkatársakat. Széles ipari kapcsolatokat alakít ki az akkori villamosipari cégek tervezôivel, a Ganz Villamossági Mûvek fômérnökével, az Evig Gyár vezetô munkatársaival, stb. A Tanszéket 1964-ig vezette. Közben két alkalommal is volt a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese (1953-56, 1960-64). 1964-ben embersége és szaktudása nem, de karrierje megtört. A történet onnan datálódik, hogy Sváb professzor úrnak - közismerten - már a háborút megelôzôen szoros kapcsolata volt Szabó páterrel, a Mûegyetem lelkészével. Szabó pátert 1964-ben koncepciós perbe fogták. A perben ô is szerepelt. Ez után nem volt kétséges, hogy Sváb professzor úrnak is mennie kellett a Tanszékérôl. Ezt követôen tanszékvezetôi megbízását visszavonták, „nagy kegyelemmel” - ahogy professzor úr említi - átkerült a Gépész Karra, Gresik Gyula tanszékére, aki az emelôgépeket és a szállítóberendezéseket oktatta. Itt hamar „otthon érezte magát”. Hasonló elveket vallott új fônökével, sikerült itt is bevonni a gyakorlati szakembereket az oktatásba. Pattatyús professzor idején szerzett tapasztalatai alapján bekapcsolódott a felvonó szakmába. Tagja lett a felvonó szakértôket minôsítô bizottságnak. 1985-ben professzor emeritusz lett. Hihetetlen lelkes, odaadó oktató volt, idôt fáradtságot nem kímélt hallgatói szakmai, erkölcsi, etikai nevelése érdekében. Irodalmi tevékenysége igen széleskörû. Számos könyv, jegyzet szakcikk szerzôje és társszerzôje, magyarul és idegen nyelven egyaránt. Részt vett jó néhány nemzetközi kutatásban többek között - a gépek dinamikai vizsgálata, gumihevederes szállítószalagok dinamikus vizsgálata és sodronykötelek vizsgálata területén.
Megkérdeztem, mi a véleménye az Elektro technikáról. Lapunkról elégedetten nyilatkozott. Olvassa, szereti olvasni, semmi hiányosságát nem látja. Kitüntetéseit , csak szerényen említi. 1951. Népköztársasági emlékérem, 1979. Pattantyús díj, 1989. Kiváló pedagógus, 1991. 1956-os emlékérem a Magyar Köztársaság elnökétôl, 2000. Zielinsky Szilárd díj. Természetesen beszélgetésünk végén mai életérôl, családjáról, hobbijairól, kedvenc idôtöltésérôl kérdeztem. Ma már keveset jár be az Egyetemre, de azért még dolgozik. Felvonó Munkabizottságunk tagja, a Magyar Mérnöki Kamara Anyagmozgatógépek, Építôgépek és Felvonók Tagozatának elnöke, stb. Nagy örömmel és szeretettel beszélt három gyermekérôl (idôrendben; két leány és egy fiú), nyolc unokájáról és öt dédunokájáról (!!). Természetesen a fényképeket is megmutatta kedves felesége. Nagyobbik lánya nyelvi fôiskolán végzett, jelenleg férjével együtt egy francia cég képviseletét látják el, kisebbik lánya az Iparmûvészeti Fôiskolán végzett belsôépítész, fia gépészmérnök (BME), matematikus. Gyermekei hihetetlenül szorgalmasak, nagyon tehetségesek, természetesen büszke rájuk. Nagyon szereti a zenét. Maga is énekelt Bach (Máté Passió) és Haydn (Teremtés) oratóriumokban, gimnazista korában, az Érsekistáknál. A Mûegyetemen is részt vett a zenei élet szervezésében. A Mûegyetem zenekarának vezetôje egyetemi fônöke - a mindenben rendkívül tehetséges Pattantyús professzor volt, aki maga is Mozart zongoraversenyeket játszott. Kedves szép emlékek. Ma is sokszor hallgat zenét, lelki békéje szempontjából ez sokat jelent számára. Sajnos a beszélgetést abba kellett hagyjuk. Az idô véges, a terjedelem korlátos. A szalagon, a leírtakon túl, azonban még számos szép és érdekes történet maradt az utókorra. Professzor úr kikísért. Azzal búcsúztunk, hogy találkozunk a MEE Közgyûlésén 2006. november 25-én.
Mindannyiunk nevében köszönöm szépen ezt a beszélgetést!
Dr. Bencze János
2006. 12.szám
S
Z
E
M
L
E
VÁLOGATÁS KÜLFÖLDI MÉDIÁKBÓL INTELLIGENS ENERGIATAKARÉKOSSÁG
Az áramtarifa a háztartások részére a legtöbb országban igen egyszerû. A fogyasztást egy konstans tarifával számlázzák. Ezzel szemben az áram elôállítási költségei a nap folyamán jelentôsen eltérôek, pl: ha szélerômûvek leállítása miatt drága csúcserômûveknek kell beugrania. A csúcsidôben szükséges külsô villamos energia megvásárlása is többlet költséget jelent az energiaszolgáltatásnak. Optimális volna, ha a fogyasztók ezekhez a tényezôkhöz orientálódnának, - áramfelhasználásukat ennek megfelelôen osztanák be, és ezen tevékenységükért az elért haszonból részesülhetnének. Ehhez speciális kommunikáció szükséges az áramszolgáltató és a fogyasztó között, hogy a nap folyamán a fogyasztást befolyásolni lehessen. Erre a célra egy „Energie-Butler” elnevezésû, egy mobil telefon nagyságú készüléket ( lásd ábrán ) fejlesztettek ki Németországban. A készülék, a legközelebbi dugaszolóaljzatba helyezve megmutatja a fogyasztónak, hogy pl. mikor érdemes bekapcsolnia mosógépét, mert akkor a legolcsóbb az áram. Több jelentôs áramfogyasztást igénylô villamos háztartási készülék van pl: átfolyó vízmelegítô, villamos fôzôlap, sütô stb. amelynek bekapcsolására érdemes az optimális, legolcsóbb idôszakot kiválasztani. A készüléket úgy kell elképzelni, mint egy piros-sárga-zöld közlekedési lámpát, amely kijelzi, hogy az áram drága, normális vagy olcsó. Ennek megfelelôen dolgozza ki az áramszolgáltató a tarifát BadenWürttembergben. Ezáltal az áramszolgáltató a csúcsidei drága kapacitásokat takaríthatja meg, relatívan csekély ráfordítással. A jelzô készüléken túl a kísérleti projektben résztvevô fogyasztók, egy elektronikus távleovasható áramszámlálót is kapnak, hiszen nem elég a legolcsóbb tarifát kijelezni, ezt késôbb a számlázásnál is érvényesíteni kell. Ehhez pedig egy percre pontos energiafelhasználási mérés is szükséges. A rendszertôl elvárják, hogy a drága csúcsterhelés 5 éven belül 5%-kal csökkenjen.
VDI nachrichten 1. September 2006. Nr. 35
2006. 12.szám
HALOGÉNMENTES VEZETÉKEK
Az Ölflex Classic 130 H vezetéket olyan helyen használják, ahol halogénmentesség, és jó tûzállóság fontos. Ezen az értendô, hogy tûz esetén csak kis sûrûségû és nem mérgezô gázok keletkezzenek. A 300-500 V-os flexibilis vezetékek szigetelô és burkoló anyaga egy halogénmentes polyolefine co-polymer vegyület. A vezeték egy variánsát (lásd ábrát) az Unitronic Bus HFFR L2/FIP–t elektronikus adatfeldolgozás területén használják nehéz bonyolult környezeti körülmények között, ahol a tûzállóság szintén elôírás. etz 6/2006.
GREENLIGHT-LOGO ENERGIATAKARÉKOSSÁGÉRT
UTASSZÁLLÍTÓ VONATOK IZRAELNEK
A Siemens Transportation System (TS) az Izraeli Vasúttársaságnak 86 vasúti kocsit szállít 125 millió Euró értékben. Ezen felül opció van 585 további vasúti kocsi szállítására 900 millió Euróért. A forgóvázakat a grazi Siemens TS, a kocsiszekrényt a prágai Siemens SKV szállítja, a végszerelés Izraelben történik. A 160 km/h sebességû vasutakat az intercity és regionális forgalomban fogják használni. Egy-egy vonat kilenc közbensô kocsiból és egy generátorkocsiból áll. Ez utóbbi a vezetôálláson kívül utasfülkét is magába foglal. (lásd ábránkat) Az egyes kocsik a legkorszerûbb utasinformációs rendszerekkel vannak felszerelve. e&i heft 5/2006
HIBAKERESÉS ÜVEGSZÁLAS VEZETÉKEKBEN
Négy, az ausztriai Kärtnerben található kisváros (Althofen, Gmünd, Bleiburg és Velden) nyerte el a 2006-os GreenLight-Logo-t azzal, hogy a közvilágításukba felhasznált villamos energiát 45%-kal csökkentették. Elôször egy bizottság analizálta a jelen állapotot a négy helyiség közvilágításában. Ezt Követôen készítették el a jövô tervet. Az új megoldások nemcsak a villamos energiafelhasználás csökkentésére terjedtek ki, hanem figyelembe vették a várható, csökkenô, a karbantartási, tisztítási és fenntartási költségeket is. A GreenLight programot az EU kezdeményezte. Célja minden olyan helyen a világítást modernizálni, ahol a beruházások gazdaságosak. Ausztriában már számos város elnyerte a GL logót, többek közt Salzburg, Kufstein, Schwechat is. Ábránkon Bleiburg korszerû kandeláber világítása látható. e&i heft 5/2006
A Visual Fault Finder (VFF) hasznos szerszám üvegszálas vezetékekben keletkezô hibakeresésben. Lényege egy lézerforrás, amellyel fényvezetôk áthaladóképessége vizsgálható. Egy 2 mW teljesítményû lézerjel csatlakoztatható be a megvizsgálandó üvegszálba. A vörös fénysugár könnyen felismerhetô. Ahol a fény kilép a vezetékbôl, ott van a hibahely. Törés, repedés, éles kanyar, egy összenyomott vezeték, vagy egyszerûen egy vezeték vég. Az ábránkon látható szerszám már szerelés közben is hasznos lehet. Ezt S3/2005
Szepessy Sándor
ELEKTROTECHNIKA
29
T
A
R
T
A
L
O
M
I
S
M
E
R
T
E
T
Ô
2006. ÉVI TARTALOMJEGYZÉK JANUÁR Dr. Horváth József: A Mûvészetek Palotája színes, dinamikus díszkivilágítása Kvasznicza Zoltán, Dr. Tarnik István: Villamos hálózatok minôségi jellemzôi Túróczi András: 3D-s lézerszkennelés a villamosenergia-iparban FEBRUÁR Csató János, Dr. Szunyogh István: Villamos energia mérés minôségének javítása Sütô Roland: A napelem cellák vizsgálatának kutatási eredményei Horváth Roland, Szilágyi Ferenc: Száraz kivitelû ellenállások a MÁV Rt. hatvani transzformátorállomásában Dr. (L) Kiss László: A 8. villamos irányító-központi vitafórumról MÁRCIUS Szentmiklóssy Balázs: Néhány szó a hibrid jármûvekrôl és típusaikról Stanislav Ilenin, Alexande Mészáros, Ladislav Varga: Földelések mérésének sajátosságai villamosenergetikai berendezések mérése esetén Dr. Horváth Tibor: Napkitörés által okozott rendszerzavarok Vámos Gábor, Beck Szabolcs: Fogyasztók viselkedésének tudásalapú modellezése ÁPRILIS Dr. Borsányi János: Mi is az az UGR? Végh Veronika, Síkné Lányi Cecília, Schanda János: Jellegzetes színek grafikus képekben Tóth Zoltán: Jobb hatásfokú, hosszú élettartamú, környezetbarát nagyintenzitású kisülôlámpák fejlesztése Barátossy György: Világítástechnika a beruházási gyakorlatban Istók Róbert, Schmidt Gábor: Fénycsövek nagyfrekvenciás zavaremisszió-vizsgálatának eszközei és rendszere W.J.M. van Bommel, G.J. van der Beld: Világítás munkavégzéshez: Látási és biológiai hatások Kovács Béla: Országos hálózat az elhasznált világítótestek begyûjtésére és hasznosítására Szilas Péter: Fényszínvonal MÁJUS Gyimóthi Béla, Dunay András: Hálózati vagyongazdálkodást támogató informatikai szolgáltatás alapelvei Komlós Ferenc: A hôszivattyúk alkalmazásának jelenlegi helyzete Oláh István, Tevesz Gábor: Szerelô robot erô-nyomaték irányítása Dr. Grabner Péter: A végsô menedékes szolgáltató és annak kijelölése
JÚNIUS Jenei István, Kis Péter, Kiss Endre: Az elektród elrendezések ózontermelô képességének és a térjellemzôk eloszlásának kapcsolata Kiss Péter: Távvezetéki fáziscsere hatására kialakuló oszloppotenciál és oszlopföldelési áram Nagy István: Száz éves a nagyváradi villamosközlekedés Bertalan Attila, Dr. Brûgel László, Sulyok Zoltán, Szécsényi László: A magyar villamosenergia-rendszer hálózatlazítási (körzetesítési) koncepciója Varjasi István, Balogh Attila: Fotovillamos konverterek irányítása JÚLIUS-AUGUSZTUS Dr. Kovács Tibor, Dr. Rejtô Ferenc: Szándékos impulzus zavarok Dr. Horváth Tibor: Szabadvezeték villamos és mágneses erôterének képe Horváth Miklós, Dr. Borka József: Néhány gondolat a nemlineáris fogyasztók teljesítményérôl Dr. Szandtner Károly: BSC szintû villamosmérnök képzés az elektrotechnikai szakterületen SZEPTEMBER Dr. Hunyár Mátyás, Dr. Veszprémi Károly, Dr. Halász Sándor: Térvektoros ISZM vezérlésû háromfázisú hálózati áramirányítók áramgenerátoros közbensô egyenáramúkörrel Gölöncsér Péter, Sebestyén Géza, Sulyok Zoltán: A magyar villamosenergia-rendszer határmetszéki áramlásainak statisztikai alapú elôrejelzése Dr. Kádár Péter: Energiapark a tetôn Dr. Jermendy László: Nagyfeszültségû hálózatok karbantartása Csörgits Gábor, Gyarmathy István: A fényszennyezés természetvédelmi - ökológiai aspektusai Hamar János, Buti Balázs, Nagy István: Kétcsatornás rezonáns DC-DC converter család OKTÓBER Gyurkó István: Az információtechnológiai berendezések érzékenységének vizsgálata laboratóriumi mérésekkel Dr. Varga László, Dr. Güntner Ottó: A távvezetékek átviteli kapacitás növelésének lehetôségei Böcskey Mária Beatrix, Dr. Kránicz Balázs: Síkágyas szkennerek színhelyes képátvitele NOVEMBER Kerekes Sándor, Szentmiklóssy Balázs: Ultrakapacitású kondenzátorok gyors karrierje az energiatárolás területén Elekes Balázs: Az ipari környezetvédelem helyzete és jövôje Hamar János, Buti Balázs, Nagy István: Kétcsatornás rezonáns DC-DC konverter család vezérlése Fogarasi Tiborné, Dr. Güntner Ottó, Szabó Zoltán, Dr. Varga László: Középfeszültségû szerelvényezett szigetelôk fejlesztése DECEMBER Ferenczi Zoltán: Az építményekben installált kábelek hatása a biztonságra
2006. 12.szám
ELEKTROTECHNIKA
31
EGYESÜLETI ÉLET
-
A MEE ÚJ TISZTSÉGVISELÔI 2006. november 25-én lezajlott a MEE Közgyûlése. A tisztújítást célzó szavazás eredménye a következô lett: Elnök: Dervarics Attila Fôtitkár: Kovács András Ellenôrzô Bizottsági Elnök: Almási Sándor Ellenôrzô Bizottsági Tagok (5 fô rendes Tag + 2 fô Póttag): Ángyáné Kiss Zsuzsanna, Görgey Péter, Horváth Sándor, Marosán István, Radványiné Novotny Olga, Ifj. Szedlacsek Ferenc, Zarándy Pál Etikai Bizottsági Elnök: Dr. Dán András Etikai Bizottsági Tagok (5 fô rendes Tag + 2 fô Póttag): Dr. Dékány László, Farkas András, Gönczi Péter, Horváth Viktor, Molnár Csaba, Molnár Károly, Rubint Dezsô Gazdasági Bizottsági Elnök: Schachinger Tamás Oktatási Bizottsági Elnök: Orlay Imre Kommunikációs és Marketing Bizottsági Elnök: Tóth Péterné Szakmai Tudományos Bizottsági Elnök: Dr. Vajda István Szervezési Bizottsági Elnök: Balázs Péter Az Elnökség további tagjai: Nagy János (VTT), Kovács László (VET), Szilágyi András (AISZ), Kiss Kálmán (VGKBSZ), Rajnoha László (VFSZ), Turi Gábor (FISZT), Rácz Géza (SZERKO), Horváth József (ÉDUKO), Bartos Csaba (ÉMAKO), Pintér József (DÉDIKO), Rózsa Ferenc (TITUKO), Bognár Alajos (BUDAKO) Az Egyesület új Elnökségének, vezetôinek eredményes munkájához sok sikert kívánunk! Az egyes tisztségviselôk rövid bemutatkozása késôbbi lapszámunkban várható.
Horváth Zoltán
SUMMARY Zoltan Ferenczi: “The impact of installed cables to the safety of buildings” The safety of buildings is influenced by the proper selection and installation of built-in cables. From the 90’s the services provided in buildings (engineering, fire and burglar alarm systems, telecommunication, etc.) has been developed. While the technical level and quality of buildings in Hungary reach that of the buildings in the developed countries, this is not true for all installed cables. The insulation material of the cables is mainly PVC, and the proper installation is not ensured even in case of safety related cables. This paper describes reasons of the present state, and gives an overview of the prescriptions for working time of safety related equipment and the installed cables. 32
SUMMARY ELEKTROTECHNIKA
NEKROLÓG HORDÓSSY BÉLA az ÉDÁSZ Rt. nyugalmazott vezérigazgatója, a MEE Szombathelyi Helyi Csoport alapító tagja és elsô elnöke, a MEE Gyôri Helyi Csoport volt elnöke Személyében az áramszolgáltatás és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület példamutató, meghatározó egyéniségétôl búcsúzunk.
Hordóssy Béla Gyôrött született 1926-ban. A középiskola elvégzése után 1944-ben az ÉDÁSZ jogelôdjénél, az OVIRT-nál bérelszámolóként kezdett dolgozni. Késôbb a humán területen bér csoportvezetôi, pénzügyi elôadói, értékesítési csoportvezetôi, norma vezetôi, személyügyi osztályvezetôi és munkaügyi osztályvezetôi munkakört látott el. Közben a napi munka mellett, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult, ahol 1959-ben okleveles közgazda oklevelet szerzett. 1961-tôl az ÉDÁSZ Szombathelyi Üzletigazgatóságának vezetôje volt, majd 1975-ben az ÉDÁSZ vezérigazgatójává nevezték ki. 1988-ban ment nyugdíjba. Szolgálati idejét mindvégig az ÉDÁSZ-nál, illetve jogelôdjénél töltötte. MEE tagsága 1962-ben, Szombathelyen kezdôdött, ahol akkor még nem volt helyi szervezet, a tagok a Gyôri Helyi Csoporthoz tartoztak. 1964ben a szombathelyi tagok képviseletében a Gyôri Szervezet vezetôségi tagja lett. Kezdeményezésére a MEE Szombathelyi Helyi Csoportja 1966. február 1-én alakult meg, amelynek megalakulástól kezdve 1975-ig elnöke volt. Az ÉDÁSZ vezérigazgatói hely betöltésének idején, 19751988 között a MEE Gyôri Helyi Csoportjának elnöke volt. A MEE központi vezetésében is aktív szerepet vállalt. 1975-1990 között az Országos Elnökség tagja, 1985-1990 között a MEE társelnöke és az Intézô Bizottság tagja, 1990-tôl az Országos Elnökség tiszteletbeli tagja volt. A MTESZ Gyôr Megyei Elnökségének 1975-1980 között volt tagja. Az ÉDÁSZ Vállalatnál üzletigazgatóként és fôleg vezérigazgatóként az áramszolgáltatói tevékenység fejlesztésére és hatékonyságának állandó növelésére törekedett. Erre tanította és ösztönözte munkatársait is. Fontosnak tartotta a szakmunkások és a mûszaki értelmiség folyamatos képzését, szellemi és emberi kultúrájának fejlesztését. Nagy energiát fordított annak a hálózatszerelési kapacitásnak a megteremtésére és állandó megújítására, amely biztosította az ÉDÁSZ Vállalat hálózatfejlesztéseihez szükséges kivitelezési hátteret. Szombathelyen megteremtette a 120 kV-os hálózatépítés technikai feltételeit. Ez a szervezet más áramszolgáltatóknak és nagyfogyasztóknak is vállalt munkát. Fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok megteremtését és ápolását, nemcsak a területi szervezetnél, hanem az Országos Egyesületnél is. Közremûködésével alakult ki a MEE szakmai kapcsolata a burgenlandi, pozsonyi, erfurti áramszolgáltatók vezetôivel és szakembereivel.
EMLÉKÉT ÉS SZELLEMISÉGÉT MEGÔRIZZÜK.
2006. 12.szám
