^ CNJ 100
•CD
asmatcmMKKimmmmm
Pannónia Books
SS^
2 Spadina Road Toronto 4, Canada .*^akii^m! -^ \ »*i. _
1
ÍOA OQ -S
Q
O
<>
9
/O
MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM
FMVEI
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Angyal Dávid
Ferenczi Zoltán
Rákosi
Badics Ferencz
Fraknói Vilmos
Riedl Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pál
Széchy Károly
Baycr József
Heinrich Gusztáv
Széli
Beöthy Zsolt
Koróda Pál
Váczy János
Berzeviczy Albert
Kossuth Ferencz
Vadnay Károly
Endrdi Sándor
Kozma Andor
Voinovich Géza
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
22.
Négyesy László
Béla
Jen
Kálmán
KÖTET
VÖRÖSMARTY MIHÁLY MUNKÁI I.
BUDAPEST
FR A N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
irod. intézet és
1902
könyvnyomda
^
.^^^v^ ^ry\jit,.^tCy
VÖRÖSMARTY MIHÁLY MUNKAI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
GYULAI PÁL
1.
kötet
Lyrai és vegyes költemények
F
BUDAPEST RA N K Ll N-TÁR S U LAT magyar
irod. intézet és
1902
könyvnyomda
Franklin -Társulat nyomdája.
VÖRÖSMARTY
Vörösmarty Mihály 1
9-én halt meg.
lépett föl
mint
A
i
800 decz.
MIHÁLY.
1
-én született és
1
855 nov.
múlt század húszas éveiben, 1824
költ
lyrai és epikai
;
— 1815,
harminczas és negy-
a
venes években emelkedett hatása tetpontjára.
Az
a
rokon-
melylyel a nemzet pályája elején üdvözölte, az a
szenv,
fój-
dalom, melyet halálakor érzett, méltán megillette t, mert
egy nagy költt vesztett benne,
XIX. század els
a ki a
felé-
ben költészetünknek nemzetibb irányt adott.
Vörösmarty eltt különböz költi magyar költészetben
:
a népies,
nem annyira
német. Mindenik
a
eszmékkel táplálkozott
szem eltt
bl
;
a classikai
állott s a latin
német mveltséget a
s
nem
a két
szólaltatta
költ,
A
franczia iskola fran-
meg
írt
;
a
magyarul.
német
A
költészetet folytatta, de s
ertlenebb
a kik
volt,
a
terjed
népies iskola
nem
a
nép-
mintsem fejld-
eredetiebbek voltak társaiknál
tartoztak egyik iskolához sem, csak érintkeztek
Kisfaludy Sándor és
mint
leginkább tanárokból és szerzetesek-
költészetbl táplálkozott
Az
classikai és a
az úribb középosztályt tartotta
mveltségeknek
hagyományos magyar
hessék.
s
a
az egész nemzethez,
inkább bizonyos osztályhoz fordult. czia
iskolák uralkodtak a
franczia,
velk
Csokonai, kedvenczei voltak ugyan
közönségnek, de tehetségökkel nem volt arányban ízlésök nemzeti és mvészi elem összeolvadását
:
a
s a
nem eszközölhették
Vörösmarty Mihdíy.
6
hogy mélyebbre ható mozgalmat
oly magas fokon,
hattak volna.
Azonban
föllép Kisfaludy
mvészi
az JluroráX, mely a nemzetibb
Károly irányt
s
indít-
megalapítja
tzi
ki czélul.
Megalakul az Aurora-kör, melynek legtehetségesebb tagja s
az új irány legkiválóbb képviselje
Vörösmarty egy nagy mvel
Vörösmarty
volt.
lépett föl s egyes osztályok
helyett az egész nemzethez fordult
s
pályája folyamán
mind-
inkább összeolvasztani igyekezett az eddigi iskolák vívmá-
Eddigi költink vagy idegen költk egyoldalú be-
nyait.
folyása
elég ízléssel
vagy pedig
állottak,
alatt s
nemzeti elemnek
a
Vörösmartyn nem igen
meg
érzett
se a classikai, se az euró-
pedig többé-kevésbbé az eredeti
pai újabb költészet hatása,
nyelven vagy fordításban mindkettt ismerte,
tket
olvasott.
is
dolgozta a
föl,
nem
inkább csak alantabb körben voltak képviseli.
A
melyet tlök
hatást,
st
vn,
keleti köl-
eredetibben
mint eldei és kortársai. Eredetiségét táplálta
nemzeti szellem, mely e korban ersebben kezdett nyilatPályája
kozni.
els felében
A
szabadulni varázsa
Senki sem
alól.
nyomait meg-
iskola
a classikai
találhatni költészetében.
hexameter megigézte, nem tudott írt
szebb hexametert nem-
csak magyarul, hanem más nyelven sem. Oly szép, oly zengzetes az,
hogy
kiállja a
mégis Vörösmarty czélában
gyzte
tartalom szólal
neirl, zetes
versenyt a göröggel és latinnal.
le.
A
meg,
saját versformája
iskolát
a classikai
görög hexameterben
a
Hadúrról zeng,
vagy phantastikus
a
legnemzetibb
mely senmiit sem tud Olymp s a
melyben
alakjai
a
élednek
magyar skor föl
:
És
pán-
iste-
jellem-
nyugot-európai
lovagiság keleti ragyogásban.
A
nemzeti szellemet Vörösmarty különösen két forrásból
merítette
:
részint a
népi elembl. Epikai
mondai
és történelmi,
mveiben
a
részint pedig a
nemzeti dicsség emlékeit
Vörösmarty Mihály.
eleveníti föl. Otl
van
7
honalapítás nagy ténye, a cserhalmi
a
gyzelem, Eger védelme. Drámái közül mindjárt Salamon
és
történelmünk egyik legháborgóbb
"Bujdosók
a
korszakából cmeikednck
ki.
Kisebb költi beszélyeiben
balladáiban hol a történelembl, hol pedig a régi
magyar
hagyományaiból szedi tárgyait. Hozzá nyúl
tészet
mondához, földolgozza
a Szilágyi és
hagyományt; Hunyadi János megzendül talmúak,
hseire
a
Toldi-
király emléke
is
epigrammjai nemcsak nemzeti tar-
lantján. Lyrai
hanem történelmünk nevezetesebb eseményeire
írt
emléksorok.
Más
költ
s
fejta lyrai
Mikes Kelemen,
felé.
E
mellett a népies elem
mint
a
nemzeti költészet
a
föl s
költeményeiben
A
classikai és
nála,
német
ha hébe-hóba hozzá fordult,
iskola lenézte és megvetette,
s
legfeljebb gúnyra használta
az ósdiak és ízléstelenek ellen is
a
rodostói számzött alakja
már úgy kezd megjelenni
ifjító forrása.
s
és
is
örömest fordul Zrí-
csak curiosumkép tárgyalta
konainál
és
köl-
Hajmásiról ránk maradt
Mátyás
és
besülyedt múlt emlékét támasztja nyi, a
fölléptekor
írt
föl
Magánál Cso-
satiráiban.
leginkább az alsó és naiv komikumban nyilat-
kozik erteljesebben. Vitkovics és Kisfaludy Károly inkább csak népdalokat írtak
;
Vörösmarty
is írt
népdalokat, de a
népi elemet egyszersmind fejleszteni törekedett. Balladáit
nem innen képeit,
s
népdaloknál
nek
utat.
elem.
fejlesztette
néhány s a
lyrai
specifikus
Epikai
Már
a
népmesét
is,
és
hagyomány
és
népies szellem
alapszik népmesén,
Tündérvölgy
magyar
mvészi
lyra felé tör-
költeményeire sem volt hatás nélkül ez
monda
nyilatkozik némi testvérét, a
ugyan, de innen humoros genre-
költeményét, melyek többek egyszer
is
felölelte.
s
a
elszeretetében a
monda édes
Nemcsak Csongor
hanem népmesei
melyben
iránti
csakhamar
szálakból van
népi- és régies
és
Tünde
szve
a
mintegy össze-
y^rösmartv Mihdíy.
8
olvad. és
Mióta
az idegen iskolák
régibb
válaszfalat emeltek a
újabb magyar költészet közé, Vörösmarty volt az els,
kit a
régibb költészet, kivált Zrínyi, lelkesítni bírt
be elször költészetünkbe
érintkezik mindazzal, a
költészet újra
mvészi vívmányok
kíséretében
;
A
magyar
elszakadott, de
nemzetivé válva, lerázza
a
Önállóságra jutva, szabad-
behatásainak.
költészet
ságot hirdet,
költi gondolat szabadságát,
a
az európai nagy szellemeket, a kik
Petfi
mitl
német költészet jármát, de megnyílik az európai
classikai és
érti
a
oltotta
népi elemet, nemcsak mint föl-
a
dolgozandó anyagot, hanem mint fejleszt eszmét.
összes
mióta
;
cszményiség uralomra vergdött, szintén
classikai
Arany
és
s
inkább meg-
úton lettek nagygyá.
költészete sokban különbözik a Vörös-
martyétól,
de mindenik az
gyökerezik
s a
egy korszak
ily
ersböd
nemzeti szellemben
fejldésnek mintegy stádiumait
Ugyan-
jelöli.
melyet nagy elhajlásai mellett
ez,
is
épen oly
bajos elválasztani egymástól a költészet, mint a nemzeti élet
történelmében.
A
magyar költészet 1823
szorosabb kapcsolatban van
mélyen befolytak
a
nem-
a
nem-
zetiségi eszmét
A
és közvetlenül oly
nyelvújításával felköltötte a reform vágyait.
s
politikai téren
dalomban még
ugyanaz
alig
a harcz
végzdött
ismétldött, mely az iro-
be.
A
politikai
küszöbén állottunk, mely egy nyomon haladt vel.
Mindkett megújhodott,
koztak
s
viszont.
az
Az
irodalmi
átalakult.
a
meg
elleni
átalakulás
költészeté-
Egymásból
küzdelmek politikaiakká
idegen befolyás
reformja együtt indult szetével,
a leg-
mozgalmaira. Kazinczy fejldésbe indította
melyek közvetve zeti szellem
— 1848-ig
kor politikai küzdelmeivel,
a
táplál-
váltak,
és fejldött
Vörösmarty
költé-
mely szintén idegen befolyás dlen küzdött
classicismus romjain
egy
és
küzdelem, az alkotmány
új világ felé nyitott utat.
s
a
Mihelyt
Vörösmarty Mihály.
a politikai és
fejldni
a
társadalmi téren
nemzeti szellem
Arany
zendült Petfi és
magokba
idézték
szívták az
el
nagyobb arányokban kezdett democratia
lantja.
Ez
magokban
átalakulásnak megvoltak leg egymást
s a
s
9
felé
hajlott,
irodalmi és politikai
is
tényezi, de lényegi-
forrongó fejldésökben mindazt
európai életbl és irodalomból, a mi
irányukkal rokon volt. Alig harmíncz évi küzdelem,
gyzedelmet
zeti szellem teljes
meg-
társadalmi életben egyaránt.
s a
nem-
ülte az irodalmi, politikai és
Vörösmarty döntleg
ez irodalmi átalakulásra, mely tulajdonképen vele
folyt
be
kezddik
;
Kisfoludy Károly már elhirnöke volt ugyan, de Vörösmarty
emelte nagyobbszer mozgalommá.
Költészetének diadala
nemzeti szellem és költi szabadság diadala
elméjének legdicsbb emléke, melyet se az
volt.
jövend remekmvek nem
se a
De Vörösmarty
Ez
a
láng-
izlés változásai,
sülyeszthetnek homályba.
nemzeti szelleme sehol sem nyilatkozik
erteljesebben, mint nyelvében. Kazinczyt tartják a magyar újabb költi nyelv megalapítójának
szempontból ítélünk, de tisztán a
illeti
Nem
dicsség.
hogy Kazinczy
Vörösmarty
nem
hogy Kazinczy
nélkül
hatott
volna
késbb, ha
mvészivé emelt költi nyelvet
egyszersmind magyarrá
mvészivé. Kazinczy zagyva, és
ha általános
iránya a mily jótékonyan hatott egy
a jól-rosszul
változtatja
is,
el Vörösmarty, de még bizonyo-
épen olyan kártékonyán
ideig,
ez igaz
nemzetibl Vörösmartyt
tagadhatni,
bajosan állhatott volna sabb,
s
ellapult
is,
át
azaz nemzetileg
prózánkat,
köznapi
emelkedés nélküli költi nyelvünket igyekezett kiemelni
slyedtségébl.
hogy
nyelvújítása
minden habozás
hogy
A
a
nyelv aesthetikai oldalát mvelte, annyira, is
innen indult
nélkül
ki s a nyelvtani
szempontot
föláldozta az sesthetikainak. Tudta,
költi nyelv nem
a
köznapi beszédnek rímbe vagy
o
I
Vörösmarty Mihály.
mértékbe szedése, hogy minden költi nemnek, fajnak megvan
maga
a
árnyalati
stilje s a báj
gazdagságától
alakzataitól
függ,
nagy része és
a
szók és kifejezések
a
szókötés
oly fordulatai- és
melyek épen úgy befolynak
a
költi
a
gondolat kiemelésére, minta rhythmus hangzatosságára. Ide
még, hogy költészetünkben
járult
a classikai s
nyugat-európai
E
versformák, ki-
modern versformák kezdettek mveltetni. vált
trochaeus-
a
és
jambus-sorok,
nem
trték meg
igen
hosszú szavainkat, melyek nemzeti rhythmusunk chorjambusi lejtésével kevésbbé állottak ellentétben, a lést
mvészi ríme-
pedig nagyon nehezítették nyelvünk ragos természete,
kiveszett gyökeink
s
megnyulósodott származékaink. Kazin-
czy egész erejét költi nyelvünk kül- és belformájának átalakítására
szentelte,
elvvé,
lendszerré emelve
mindazt,
a
mi eddig e tekintetben homályos ösztönbl vagy tartózkodó kisérletkép történt. szint a
Gyökig vagdalta hosszú
mérték és rím kedveért,
elevenített
föl,
szókat alkotott, régieket
váltsa
föl a
kevésbbé költit vagy
idegent. Ismert szóknak új árnyalatokat kölcsönzött
kötés költi tani.
fordulatait és alakzatait törekedett
Költi nyelvünk mvészi
idegenné
vált
;
vagy
tájszókat általánosított hasonló okból
hogy költibbel
azért,
új
szavainkat, ré-
lön,
de egy
s
csin, fordulatosság szállott bele,
ség és magyarosság sokat szenvedett
bátrabban haladt Kazinczy
több tanítványa akadt,
a
a
maga
s
s a
szó-
megállapí-
más részben de az eredeti-
annál inkább, mennél
választott útján,
mennél
s
kik irányát a legnagyobb
túlságig
fejlesztették.
S
ez
nem
lehetett máskép.
nyelv természetébl
mint inkább idegen nyelvek át a
magyarba.
Úgy
Kazinczy nem annyira
a
magyar
igyekezett kifejteni költi nyelvünket, kifejlett
óhajtott
szólni
költi szépségét magyarul, mint
ültette a
régi
T örösmarty Mihály.
hogy
ezt latinismus
közölhetni. Valóban
germanismus útján
nyelvbl indul
hol
a
s
olykor nagyobb
ki,
is
st
kevésbbé merész szólásmódjaít sem mindig.
E
némi árnyalatát.
mellett a válogatás
fáradalmai meg-megbénítják önkéntességét.
Kazinczy
ízlést és
de mesterkedést tól,
is
;
Költi nyelvének
elválasztotta a
e jellemz
és
nem
tekintetében
elég
mvésziek,
föl
is
a
E
a
és
a
természetes és
meg-
nem tudnak
volt.
mvészi
kibékülni.
A kik
magyarosabb költk, sok tekintetben a kik
mvésziebbek, érzik rajtok némi
hangon akarnak
tette
Kazinczy
mindazt küzdelme eredményeibl,
czélját,
is
küzdés
a
szólani.
totta
ki.
Magáévá
de más eszközöket használt. Megtar-
de egyszersmind hozzá
tett valamit
költi geniusát. Nyelvújító volt
lölte az ósdiakat,
köznapi-
a
magyarostól.
nagyobb hatása
kire
küzdelmet, ellentétet Vörösmarty békítette
de legconservativebb
látjuk.
vonásait többé-kevésbbé
idegenszerség vagy erltetés vagy legalább nyelvvel, ha föntebb
is
költinkben,
költi nyelvet
mvészit
idegenszerség,
küzdésben vannak egymással nyelv
a
majd mindenik költben,
magyarosság
A mvészi törek-
érzéket költött
de nem egy tekintetben
találjuk
A
formai
szen-
a
finomítás
és
hogy néha igen
folyvást látjuk, de az a baj,
vést
mint
költivé
Keresettséget vagy erltetést érzünk, vagy legalább velgés
esz-
magyar
a
merészsége,
a
síkere. Archaismusait és soloecismusait ritkán tudja varázslani,
is
nyelvek költi fordu-
nála az idegen
nagyban szerepelnek,
alakzatai
latai,
és
i
midn
de abban tévedt,
és újabb classikusok s ez helyes volt,
azt hitte,
i
a
:
a is,
a
mi életre való
magyar nyelv
volt,
és saját
Kazinczy tanítványa,
tanítványok között.
Épen úgy gy-
mint megvetette az újítók túlságait. Épen
oly elszeretettel fordult a megújított nyelv nyereményeihez,
mint
a régi,
köznapi
és
népnyelv kincseihez. Kazinczytól
el-
ybrösmarty Jffihdíy.
2
I
nem
tanulta a merészséget, de
értelmet adott sok szónak, de tett.
is
zatait;
rendszerét.
O
is
új
vagy
átvitt
nem ln homályos vagy erlte-
használta a szókötés költi fordulatait, merész alak-
egész ornata syntaxist állapított meg, de a régi vagy nép-
nyelv alapján,
ha önmagából merített, akkor
s
tenni. Elválasztotta a köznapi nyelvet a
annak virágává
nem
fejlesztette s
mi nyelvében szokatlan vagy
a
magát az olvasó mint szokott
st
lelkébe,
s a
ezt látszott
oltott belé idegen ágat.
részsége finom nyelvérzékkel párosult,
Mindaz,
is
költitl, de ezt csak
néha
ízlése alkotó új,
mintegy behizelgi
a szokatlan
jelen
úgy
gondolat és érzés finom árnyalatait,
a
festiség színvegyületét kifejezhetni, nem kereste, érte,
meg,
mint szokatlan. Mindazt, a mivel
szokott,
a
küzdött
Me-
ervel.
a rajz
plastikaiságát,
nem
st
mint nagyrészt eldei, hanem megtalálta,
oly gazdagon
hogy néha
ontotta,
visszaélt vele, túlterhelt
ln. Mily mindennapi szók vagy kifejezések válnak az helyezés, kapcsolat,
értelem útján az
soha
nem
Mily kifogyhatatlan
cpithetonokban, mennyire
nem
a
A
mondat
jellemz
meg
szorul
oly gazdagnak látszik tolla alatt a nyelv,
teremtené.
el-
fordulat vagy átvitt
er, méltóság, szenvedély, naivság azeltt
hallott hangjaivá.
és új árnyalatú
soha,
kihagyás, bvítés,
mintha 6
értelme, az érzés hangulatja mily ha-
tározottan kiemelik az elavult, közdivatú új vagy tájszavak árnyalatait. aesthetikai
Nincs szükségünk szótárra, nyeh'érzékünk vagy
fogékonyságunk önkéntelen megfejt mindent.
nyelvének ereje néha hibáit s
is
födözni
még
bírja,
St
gondolatjai fogyatkozását, képei
legalább hangulatba ringatja lelkünket
valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S nyelvének szép-
ségeit
senki
mennyire emeli
sem
érti
fejezését találja
jobban
a
nála.
hangzatosság
A
!
A
nyelv zenéjét
gondolat nemcsak méltó ki-
meg, hanem hangját, dallamát
is s
ezt
nem-
Vörösmarty Mihály.
csak a rhythmus
1
tényezi eszközlik. Valami bbáj van nyel-
vében, melyet lehetetlen bonczolni.
Egy
szóval
Vörösmarty megalapította
költi nyelvet
s a
megjavította,
st
a
valóban magyar
tökély magas fokára emelte. Kiegészítette,
nemzeti
a
melegén
szellem
kibékítette a
ben
mvészit
s
megadta
hódította mindazokat, a kik detiségét, valamint azokat
áron fölül
is,
költi nyelvünkben
szépségeket emelve
Az ers
ere-
minden
elem kerekedett
tovább vagy más
jöt-
oldalról, költé-
forrásokat nyitva,
újabb
ki.
hazafiság szintén egyik fforrása volt Vörösmarty
A
eldeinél nemzetibb költészetének. gától fogva érdekelték
áramlatok ihlették
s
1825
lantját.
—
közügyek els
848-ig folyvást
j
Midn
822-ben kiadattak az ujonczozó a
Meg-
irányát.
magyar nyelv
a kik az ízléstelenségbl
szetök tartalmához képest újabb
melyek
jöv
Petfi és Arany, kik utána
s
tek, ez irányt fejlesztették
I
a
féltették a
akarták emelni. Ezóta a nemzeti
ki
új nyelvet,
és magyarost. Eldöntötte a költészet-
harczot
a nyelvújítási
szülte
újjá
Kazinczy törekvéseit, összeolvasztotta a régi és
részint
és
ifjúsá-
a politikai
1821-ben, részint
adó-fölemel rendeletek,
nemzet legsarkalatosabb jogait támadták meg,
megyék heves
ellenállást
fejtettek
ki,
a
országgylést köve-
ügy eldöntésére nézve. Megkezddött a küzdelem mindkét részrl nagy erélylyel. Végeredménye nem lehetett
telve az
más, mint az alkotmány visszaállítása vagy alkotmányos élet
enyészete és vele együtt a nemzeti kulás
mak
fejldhetés, békés átala-
reményének megsemmisülése, beláthatatlan bonyodalkíséretében. Vörösmartyt a
legviharosabb napjai, oldalánál.
Módja
még pedig
volt
megyén
találták a
küzdelem
egyik megyei ftisztvisel
mindennel
a
legapróbb
megismerkedni, egész figyelme ide fordult
s
részletekig
nagy érdekkel
J^rösmartv Mihály.
4
Ekkor
kisérte az eseményeket.
izgalmat árúinak sére
mely
mely
fogja érteni a szikrája
tünteti
semmi köze
költ
dicsn
aludt
küzdket.
a
nem
a
el
;
fáradva
múlt nagyság képeit
honalapítás nagy tettét rajzolja, az hát
:
hanem
;
e
fogjátok veszteni
el
ti
hazafiúi
újra
Majd mindenik
a
csak névben
Mindenik
él.
csatái.
fájdalom
Hogy
a
szembeállítja
Széchenyi mind államférfiú,
tt. Mély emelik.
A
fájdalma
politikai röpirat:
els,
mint költ, belátása,
mit
a
E
század els
ert költinken.
vett
siratja, a ki
dics
teljes
magyarnak jövje van, nem költi
hanem egy
elégiái fölindulás
a jelent.
m
Széchenyi
már
múltját nyo-
egyik sem hisz jövjében.
Berzsenyi és Kölcsey hazafi
ször,
a
alapí-
erénynyel és kitar-
romlásnak indult magyart
s
megkell
napok épen oly elhatározók, ha
Árpád
ers nemzeti
morult jelenével
nem
ki
ébreszsze a sülyedket,
dicsíti a multat és siratja
évtizedeiben
vajon
a hazafiság utolsó
Mindamellett az egész eposzon bizonyos ömlik
jelenhez szól,
seitek nagy példáján, pirulva, szenvedve
oly dicsk, mint
is
eposz
költsön,
kiáltva
karddal,
nem
ki
A
is
lelkesüljetek
soha
Az
?
De
még
hont? már elvesztettétek,
szerzett
tanotok,
nem
de
a jelennel ?
czélzatát, a kiben
hogy önérzetet
unokáknak némán
és
Fejében egy nagy eposz
játszik,
Miért gátolnák egy oly könyv megjelené-
nem
ki föl,
bátorítsa a
;
múltban
a
keletkezé-
poros krónikák lapjairól szedi tárgyát, szemé-
a
látszóan
lyeit, s
tással
hazafiúi költeményei heves
múlt dicsségét énekli, de a jelen sülyedésérc emlé-
a
kezteti nemzetét. sét,
írt
De magának Zalán futásának
befolytak ez események.
is
terve forrott,
mely
el.
Különösen
kétségbeesés. hirdette
el-
Hitele (1830).
mind utolsó röpiratában épen úgj vates,
lángoló
mint
a
régiek nevezték
lelkesedése
magyar nagy jövjérl
egész
a
a köl-
jóslatig
jósolt, hitelre talált.
Vörösmarty Mihdtv.
lelkesedést
st egy
keltett,
15
egész korszak jelszavává ln.
Programmtöredéke (1847) elhangzott, senki sem hitte jóslatát,
hogy
nemzet örvény szélén
a
veszni
minden,
Egy
igazolták.
önmagába annak
a
vetett
forradalom árjába fog
mit eddig kivívott, bár
nemzet,
a szavára,
áll,
következmények
nem könnyen mond
hit,
a
a
melyet kétségbeesésébl kiemel az
ki
Tíiteléhen az európai új
azt
elször
lehelte
eszméket hirdetve
s
arról
le
s
épen
Széchenyi
belé.
alakító erejöktl
az alkotmány, nemzetiség és társadalom újjászületését várva,
nem habozott kimondani, hogy Magyarország nem
volt,
hanem
Volt
lesz, s ezzel
fölindított
minden magyar
lelkesülésében valami szent és szentségtelen és
gúny bizonyos
vegyülete, mely
kire hatott egész a a multat,
a
Ígért neki,
velk
:
az elragadtatás
különbözkép, de minden-
oszlásáig.
Széchenyi meggyalázta
magyar egyetlen büszkeségét,
magyar egyetlen
nemzeti
fájdalmat, a
és hitet követelt
jövendt
oly
s
melyrl még álmodni sem mert
reményt
szivet.
;
kigúnyolta a
h érzését
vakmer
s
tle egy ország romjain, melynek
omlását megszokta minden szem, egy nagy elhatározás díjában,
melytl elszokott minden
rajongása üdvözlé a látnokot,
nemzet az átalakulás pályájára
szív. a
A
lelkesülés és
gylölet
reformátort, az izgatót
lépett.
A
s a
siker elnémította a
gylöletet, az akadály lehangolta a rajongást, de a hit többé
nem
A
aludt ki.
chenyire, mint
költk oly megdöbbenve
maga
a
nemzet. Lyrájok
tekintettek Szé-
nem
volt oly vak-
merész és siralomhoz szokott húrjain remegve zendült az öröm. hitet,
k
de csak
fájdalomról
maga
a
meg
voltak az elsk, a kik befogadták a reményt és a
kétségbeesésbl emelkedtek
oly kevéssé mondhattak
le,
ki
;
a
nemzeti
mint szíve mélyén
nemzet. Összeolvasztották a kettt,
a
reményt
emléket, a bánatot és örömöt, a hitet és aggodalmat.
A
és
múlt
1
Vörösmarty Mihály.
6
dicssége elttök oly szent
a
Ez
küzdelmét.
a jelen
jövendé
a
melyet
is,
legerteljesebben
fejezett ki
egyik
;
lelkesítették
nemzet hangulata
volt a
Vörösmarty Szózafz
mint
volt,
jövendre mutatva
kézzel a múltra, másikkal a
s
emelt
tisztább lelkesQléssé.
A
Szózat mindenre hivatkozik,
mében
remény
s a
emlék, a
és
mindenbe az önbizalom
húrjain játszva,
hit és balsejtelem
és
mi újjászületési küzdel-
a
csak lelkesítheti a magyart
nagyság érzetét vegyíti. Semmi csüggedés többé, bátran
nézhetünk szembe
a
egy jobb kornak
kell
nünk, többé
jönni,
élhetünk,
Vörösmarty egészen kiemeli
még nem
:
nak érzi a
válság felé közeledünk,
vagy ha nem, ha
el kell
nem veszhetünk nyomorultan. Az
hogy így többé nem esésébl
Nagy
jövvel.
jelent,
zengi a
nem
a
s
ez
már magában lélekemel.
magyar
jöv
korholja az
vesz-
bizonyos,
lyrát eddigi kétségbe-
dicsségét, de elhatározócl
nemzetet, az életre
fásult
ébredt, de tettre és hazafi-hségre
lelkesíti.
Emlékezteti a
muIt dicsségére, elszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a
keresztyénségnek és szabadságnak
fölhozza az
rköd
isteni
gondviselést,
meg
tagság között sem engedte a jelen
küzdelmeit, az ész,
tett szolgálatokat,
mely annyi viszon-
életereje megtörését
er, szent akarat
csak nemzetéhez fordul,
hanem Európához
méiért küzd nemzete,
méltó helyet
nemzetek között
ban kéri jára,
a
a
múlt szolgálatai,
kell,
de nem
egy ország vérben
lomba merülve, mennyi uralkodik
nem
az elszántság. a
tle
iránt,
Mily önérzet
hit a balsejtelmek
mindkettn
olvasztotta össze
említi
a
többi
a jelen törekvései díjá-
fog gyáván veszni
áll.
;
S nem-
melynek esz-
is,
követel
jövendt, részvétet küzdelmei
ha vesznie
fölött
;
harczát.
s
:
a
könyet
mennyi
közepett
sír-
temetkezés
s
fájda-
mennyire
Mióta lyránk többé
hazafisággal a katholicismus és pro-
Vörösmarty Mihály.
megvált az európai solidaritás érzel-
testantísmus eszméit,
métl. Vörösmarty pára, a
17
midn
Euró-
magyar
hazafi-
újra összeköti a két elemet,
A specifikus
népek hazájára hivatkozik.
ság az emberiség érdekeivel egyesül.
A
Szózaton kívül Vörösmarty
ményt
Nagy
írt.
még számos
hazafiúi költe-
változatosság tárul ki elttünk mfajban,
eszmében, hangban, de mindenikben van valami
szellemébl
emlék
:
szántság mindvégig. Hazaszeretetrl énekel, ölelve tartja len a
múlttól lelkesítve
s a
hséget
hazafi
zengi,
s
hogy
hiszi,
mely
a
jövt teremt.
A
úri
magyar nem bízza többé meg,
éljen
nagyszer
halál
váltja
vagy veszszen.
A
eszméje átvillan
nem egy költeményén. De vannak
A
is.
jövend jobb kor vagy
magyar jövjét
sötét pil-
iránta,
mint részvéttel, mintha
föltámadt és legyzött lengyelben sej-
a
nagyszer
tené, mintha a
a
nemzet árnya meg-meglepi
leigázott lengyel
képzeldését, többel viseltetik a
rendület-
hölgyekhez, de bízik a jobb
a megifjuló
hazáját a sors szeszélyére és szive vérével
lanatai
el-
a jelent
hol esengve, hol haraggal fordul
nemzetiségekhez htelen
jövben,
Szózat
a
remény, önbizalom és aggály, de
és
álmodoznék. Bordalában
halálról
A
sem feledkezik meg
hazájáról.
mai élednek
kedv szeszélyeiben. Hány magyar em-
föl a jó
haza reményei és aggodal-
ber érzett és gondolkodott úgy a bor mellett, mint t/a/ában.
igévé
wA legels magyar ember
vált.
rémes árnyai
((Éjszak
melyeket egyik vers-
»,
szakában emleget, mihamar átnyúltak
a
Kárpátokon. Néha
türelme elhagyja és heves ódákban könnyít lelkén
különösen az
marty 1825
1
847-ben
— 1848-ig
gyait, törekvéseit
mány védelme
s
költeményei.
átéli,
magába
leghathatósabban
szülte
Vörftsmarty munkái.
írt
1.
Zalán
Tóti
sora szárnyas
király »
a
Egy
olvasztja fejezi ki.
ilyenek
;
szóval
Vörös-
nemzete vá-
Az si
futását, a Széchenyi által
2
alkot-
meg-
1
8
Mihály.
T''örösmcirty
indított
reformmozgalom
a
Szózatot; a fíonszeretettt mintha
Deák sugalmazta volna; az Országházán Kossuth heves szelleme érzik.
Az
cziusi
napokban üdvözölte
i
848-iki átalakulás napjaiban keveset a
szabad
nehezedni kezdtek, egy harczi dalt fegyvert ragadjatok
De
'
írt
i
A
A
melynek csak emléke férfiú betelni
föláldozás
nagy
már,
élt
A
;
hazafi
íme
s
régi
mintegy
tettei
aggodalmak
közügynek
siratta
látta álmait.
viharában. Vörösmarty
a
tudott se
tétlenségbe sülyedt.
a
szeret menhelyre
ket, míg végre szabad ég
is
a világ
van».
es
találtak
Midn
;
:
karczolt
7\'os
is
egyik birtokos
két
is,
költ négy
a
másikhoz küldte
vesztették.
Háltak
kellett
a
rejtz-
láthatni valamelyiknek ajtaján
Ver-
pátriám fugimus, melyeket Vörösmarty
Ekkortájt
írta
melyben kétségbeesését
nekem, ha nincs hazám.
Az
A
Bajzá-
megyében. Mindenütt vendég-
emlékül reá.
költeményét
1849 augusz-
letette a fegyvert,
üldözk nyomukat
még most
gilius e szavait
irónnal
távol
foly-
költészetnek, se
a
egy párszor erdészkunyhókba
alatt,
talán
s
az
és hazafi
születtek a forradalom
együtt Szathmármegyében bujdosott.
hónapig rejtzött
puhaság
negyvennyolcz éves
magyar vitézség
újjá
Nem
kisérték.
élni s
s a
erényrl zengett,
örömmel szemlélte mindezt, de
tusában az utolsó magyar sereg
czím
vesz-
huszonötéves
si dicsségrl álmodozott
az elhanyatlott
fertjébe sülyedt nemzetét
niök
szilaj
848 végnapjaiban ha-
nyei és balsejtelmei visszhangzottak lelkén.
val
a
nyert csaták zajában élte napjait és Szózatimk remé-
tett és
a
idk
politikában
a
;
bozás nélkül követte az országgylést Debreczenbe.
vást
már-
az
költészetben Petfi
a
múzsája uralkodott. Mint képvisel
ifjú
A
Jí síkra magyarok,
:
azután elnémult
foiTadalom hullámai emelkedtek,
irt.
midn
sajtót, s
1850-ik év elején
a
A
Emlékkönyvbe fejezi ki.
uMi
miért éltem, az már dúlva
fvárosba
jött,
jelentkezett a
Vörösmarly Mihály.
majd kegyelmet nyerve,
katonai törvényszéknél,
tözött. Ritkán jött be Pestre,
megrülve
Bajzát
szenvedett,
s
ha bejött, mind komorabban
önkény
mind
a
alatt
nyögött,
közigazgatásból,
a
mind
az
találta,
trve, mintegy elbújva tartotta len
Akadémia csak
üléseit, az
nemzeti
nem
emlékei
láthatott ilyesmit
nyelv
az iskolákból
s
a
nemzet
fvárost az
a
Falun leg-
el.
nem
de nem volt
akart,
írni
siralmát,
tudta volna zengeni, a mit
kiszoríttatott
Nyéken gyermeksége kedves
Dolgozni,
körül.
vették
képes reá. Csak
s
el-
irodalom kegyet-
idegen hivatalnokok egész özöne borította alább
falura köl-
nagy része bujdosott vagy börtönben
Barátai
haza.
tért
I0
Magyarország
lehetett, s
jajkiáltását
egyebet semmit.
Senki sem érezte mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt
a
dúlva, mint a haza
nemzetiség
fel
rom
:
volt,
földje,
mint az alkotmány, mint
mint Magyarország. Együtt
egy jobb kor reményeivel, bajnoka, költje
nagy küzdelemnek, mely fejldésbe nemzetiséget és dúlva,
újjá szülte a
letiporva.
mely a nemzeti
A
nem
tekintette a
maga
;
ezt
az
lesz
íme mindez össze-
meg
:
megannyi tr-
örökre elveszettnek hazáját, életét
írt.
A
orosz-török
eljátszottnak hitte
s a
Nagynehe-
"Lear királyit
fordí-
Vén czigány volt utolsó
háború kiütésekor
s
melyrl
azt
Magyarország
sorsára.
Nem
mely európaivá gyuladott, folyással
s
Shakspere
:
néhány költeményt
költeménye
:
egész gyásza kedélyére nehezült.
zen mégis irogatni kezdett totta, s
magyart
bár hazafi kétségbeesése els rohamai-
bízott jövjében, de
szomorú idk
a
Bach-kormány minden rendszabálya,
szurás volt szivének, ból kiocsúdva,
ntt
annak
indította az alkotmányt,
gyökerét támadta
lét
volt
hitte,
írta,
hogy be-
sokkal ezután
meghalt, 1855 november 19-én, éppen abban a házban, a hol azeltt huszonöt évvel Kisfaludy Károly lakott és meghalt.
20
Vörösmarty JHiháíy.
nem
Pest emberi emlékezet óta
min
mint a
Vörösmartyé
követte a koporsót lepte lála
A
el
az utczákat. a
is
nemzeti
szabadabban,
jének fényes
férfiú ha-
adott
alkalmat.
év után e temetésen lélekzett
nemzetiség és hazafiság nagy költ-
a
végtisztcletet «
nemzet e hazán ». És
folyvást
élt
Vörösmarty Szózafa zendült meg az alkotmányt, az
nem
csalódott,
sírjába.
1
midn ers
egyszersmind
adva,
megfogyva
mutatni érzelmeit, hogy
telve
sora
nemzetének áldozó
nyilvánulására
sanyai-ú
s
népes temetést,
megszámlálhatatlan
fogatok
életét
érzelem
fváros népe öt
föl
a
s
Az
látott oly
Húszezer embernél több
volt.
bár,
akarta
ki
de törve nem,
s alig telt el
néhány
milliók ajkán,
él
év, a
visszaköve-
848-iki alkotmányt. Vörösmarty hittel
nemzete jövjében
Semmi sem veszélyesebb egyesekre
és
szállott
nemzetekre
egyaránt, mint az elcsüggedés vagy elbizakodottság. Vörös-
marty egész irányul,
élete,
egész költészete az elcsüggedés ellen
de irányul egyszersmind
kodottság ellen
a szájas hazafiság és elbiza-
Egyik költeményében így Szeresd hazádat és ne mondd A néma szeretet is.
kiált föl
:
:
Szz
mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem
véthetett.
Tégy érte mindent, éltedet, Ha kell, csekélybe vedd. De a hazát könnyelmen Koczkára
Rendületlen nélkül
—
hség
ki
ne tedd.
a hazához,
ezt hirdeti
csüggedés
Vörösmarty
élete
és elbizakodottság
és
költészete.
eszme, ez érzés lángja hassa át szivünket, valahányszor
a
Ez ke-
gyelet oltárán emlékének áldozunk.
Gyulai Pál.
LYRAl ÉS
VEGYES KÖLTEMÉNYEK 1821- 1855.
A VÖLGYI LAKOS. ((Zöld fürtözettel
Feszül az égnek
A
hegy tövébl
Egy
hársfasor.
Alóla lassan
Zuhogva csermely Szakad siralmas
Lakom
felé
Ott nyugszik, ottan Kél hajnalarczu
Tündér alakban Vezértüzem.
A
szöghajú lány
;
Szép mint kel nap, S mint a lenyugvó, Olyan szelíd.
De
tndöm?
mit
Nem
tudja,
vagy tán
Ha tudja, nem szán. Hogy szenvedek.
Ah
a futó szél
Elkapja szómat,
A
hab
könymet
De nem
felé.
—
l^öllemények- 1822.
14
Nem
jut
fülébe
Keservem hangja,
Nem
ér szivéhez
Nyög
szivem.*
Ekkép
panaszlá
Bús-andalogva völgy lakója
A
Gyötrelmeit.
S
haj! a futó szél
Elkapta hangját, hab könyit.
A
De más
A
felé.
csermely árját
Tenger nyélé
A
be,
szél fuvalmát
Zúgó
vihar;
S most sírja mellett, Bús zöngelemmel, Szél és patakzaj Sóhajtanak.
SZIGETVÁR. Láttam veszélyes
tájadat,
oh Sziget
Elttem állott roskadozó falad, Elttem a múlt kor csatái, S gyászba borult ege Hunniának. Itt
Itt
késve mérgét nyelte az agg török táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn ers, de számra kisded, S gyzve fogyó hadaink tanyáztak. ;
7(öltemények- 1822.
kellett, mint az egek záporoknak vad zuhanási közt,
S onnan, ha
A
nyila,
Csattogva, sújtva, száz halálban Törtek alá raböl haraggal.
Két száz ezerrel víva meg egy marok
Népség
De
s vitái
ah
A
gyztösek
borulj
!
el
annyiszor,
gyászhozó nap
Vagy mely tünö
A
fény leng szemeim felé? csendes éjnek rémi talán? Vagy a Fagyos halálnak váza, vagy bús
Képe
O
!
diadal közepett enyésztek.
az
—
si idk fiának?
Zrínyi roncsolt képe, te vagy! Dics hajdan a vérfergetegek között,
Hs
Rémítve villogsz most élmbe Századaink sanyarú korából
Dúló
vasat tart rettenetes karod, Elszánt komolyság terjedez arczodon, Lelkedben a szép hír, boszúság És kitör harag ég szivedben.
Mert
vesztegelnek társaid a
mezn,
Csatátlanul, rósz, gyáva tanács miatt,
Míg
téged a veszélyek után Sírba viszen csapodár szerencse.
Te a hazáért halni tudál dics! Mi nem tudunk már érte csak élni ;
A
Mikor sznünk meg
A
is;
támadó nap tudja, látja, A szomorún nyugovó, bnünket.
hon
virultát
Mikor
bor, szerelem között
messze
felejteni ?
kerülhet vissza a künn Elpazarolt arany és dicsség?
J^öHemények- 1822.
Hajh elközelget majd az enyészet ígyl Eltörli a nép bajnoki tetteit :
Megdlnek Sírjai
hs
a fajult vitézek,
eleik nevének.
A SZÁNAKODOHOZ. búm könyit
Szánsz ha titkos
Folyni látod arczomon, Szánsz ha bánatom kitörve Nyög keserves ajkamon ; De nem indíthat szerelmet köny s panasz ah de Részvevést gerjeszt csak Nem szerelem az!
A
Ha vidámságom
A
remény
felébred
sugárira,
S elmerülve nézek arczod Andalító bajira lágyulnál, enyelgve
Mintha
Látszol inteni.
Haj csak
Nem Míg
látszol
úgy miként
!
én,
tudsz érzeni
van épség tagjaimban,
Míg
virágzik életem,
Míg doboghat
s
gerjedezhet
Érted ég kebelem Addig, édes! tégy velem jót, Ó ne szánj, szeress! Szánhatsz, majd ha nyugtot e Síron
túl keres.
szív
*7
J^öltemények. 1S22.
A HAJNALHOZ. Szépen hasadsz
O
a tárnádat
ormain
hs
szelek puszta tájnak hajnala! öledbl, rózsás nyílt ki Lengnek
S
víg
De nem
öröm
ül
piros arczaidban
vidítják lelkemet ékeid.
im szememben, Keserv borong S éltem erét epedés zavarja.
Vigasztalatlan térek
eldbe
:
sötét
egykoron, tán vidámabb lészsz nekem derülsz, után kínom utolsó majd Tul a porok bajos világán, temet komor álmain túl.
Ah Ha
A
Bús fellegével nem fedi ott homály Arany hajadnak szálait és ha köny Omol szemedbl, égi harmat Lészen az, égi öröm könyüje.
Ha
ottan egykor lelkem elébe lengsz,
Többé le nem huny mennyei csillagod Örök leendcsz, mint az Isten,
A
ki
köri mosolyog
:
világod.
födnek ott, Jobb angyalomnak szárnyai ajka rám ömledez hangzatokkal szent S zajával A földi élet vad Messze marad nyugovó fülemtl.
Kivánatim nem gyötrenek el, szorult Sohajtozások nem törik e kebelt, Elszáradoznak búm siralmai, S a komor emlékezet lenyugszik.
;
J^öltemények
De Ah
1822.
tndöm?
hol föld porain, szegény hát halálig tart-e ez érzelem ?
Holtig kerülsz-c, oh leányka, szivekig ragyogó szemekkel
A
?
A SZELLHÖZ. Súgd meg nekem,
A Te
fuvalom!
kis
lányka álmait;
láttad és kisérted
Hogy
hantra
el.
dle
itt.
Midn
fölötte bujdosott Esthajnal csillaga,
S elnyúgován Itt
sugári nál
szúnyadott maga.
Midn
én búmban eliiagyék Virágot és tavaszt Mely álmot akkor álmodott, Jó szell súgd meg azt !
Oh
abban fekszik párosan Élet
Élet, ha
Ha De
s
kinos halál
rólam álmodott. másról, kín
élni kell,
Közép
s halál.
vagy halni már.
itt
nem
nyugaszt:
Szell! mely álmot álmodott, Oh súgd nekem meg azt.
A SZERELMETLEN. Fájdalmasan folyt sok napom ifjúság
Szép kezdetében bús szerelem Örömtelen foly alkonyában
A
miatt,
szerelem lobogása nélkül.
I
költemények- /^2j.
Elhlve bolygók zöld Nincs annyi
Repkedve
Mely
tavasz ékein. egy az ágakon
lelkeni mint
játszó kis madárnak,
rövid álmairól danolgat.
Es híja társát, csalja szerelmesen S minden kicsin toll rajta örül, keserg
Én
a telek
vad pusztaságát a jegeket szivemben.
S hordozom
Oh
ifjúkornak bíboros istene! nincs-e tiltva visszamosolyganom,
Még
S tündér szerelmek rózsaberkén Szednem az égi gyönyör virágit?
Oh
A
add meg ismét
fájdalomnak
Adj egy
a
zokogó panaszt,
kínait, édeit,
sóhajtást -- s életemmel
Hagyd lobogó
tüze közt enyészni.
A FELLEGEKHEZ. Háborogva, csüggedezve Állok a sík közepén. Új keservvel,
A
új bánattal
bejött év kezdetén.
Búsan nézem Elvonuló
a fölöttem
felleget,
S a fuvalmát, mellyet Zúgva délnek ereget.
éjszak
Oh
az égnek fellegével, vad éjszak vad szelével. Délre sóhajt e kebel S ott talán már a lyány szíve Mást vidámít, mást ölel.
A
—
19
T^öUemények- i^^^.
30
EGY FESTETT NE FELEJTS
ALÁ.
h
Mellyet egykor kezekkel Szedtem a mély völgyeken, Elhervadt már, s új virágot A tél nem nevei nekem. Mégis küldök egy virágot.
Nem
virágzót,
nem élt
De
jelent képzetében Bús szívemmel egyezt. Vedd és tedd szép titkaidhoz A serény év kezdetén. Légy vidám, s boldog helyettem Boldogtalan lettem én.
A HITLEN. Láttam, megindult a tavasz,
illatos
Szell kerengett zöldesed nyomán. Reszketve megnyiltak virági
Harmatosán Láttam
Nem
;
s
de téged,
láthatott
ragyogó hajnali
kebellel.
gyenge kép,
meg andalodó szemem.
Már
szinte fonnyad f, virág, lomb, S még sem akarsz szemeimbe tnni.
könny
Jer, visszatér a
tavasz veled,
Mosolygj, fölélnek holt növevényei
:
Jer, elterülnek lábaidnál
A
füvek és
remeg
virágok.
Vagy tengeren ti menjek-e érted el Tüzet vet hegy fekszik-e rödül? Hová veszel? Vérrel, halállal Menjek-e
zárt utadat kitárni
?
?
JiöUemények. 182^.
31
Lankadj, merész szív. Vissza nem adja ót Véred, halálod. Tengerek és hegyek Útját nem állják kedvesednek:
maga
Oh
fut s kikerül
szemével.
csalál szép képzelet engemet eszemben mért okozál zavart? Most eltemetsz itt, s végszavammal Elhagyod a szeleket röpülni.
mért
?
Ifjú
Majd egykoron
halmomon
tán pusztai
Megáll az ifjú sajnosán, és borúit Szemét lesütvén, rólam ekkép Emlékezik keser szavakkal :
6
Boldogtalan mit vára setét eszed, égi szellt mért öleled vakul ? Nem égi vagy, lám most is a jó Föld takar el, nem egek határa. !
Az
meg
Öleld
De már
Nem Bú, Így szól
a
mit juttat az alkalom
örökké elnyugovál, is
.
.
.
tudom
kivánsz fölkelni többé.
nem öröm neked s
5
itten élni.))
tovább megy. Rajtam azonban
a
Hantok tövissel telve vadulnak el. És nem lesz a ki szánakodván Rózsafüzért tegyen
a tövisre.
A LANTHOZ. Rég
pihensz, lantom, szerelem dalától, váltig remeg a csaló kéj
S húrodon Zengj
;
de bú többé
le
ne nyomja hangod
Tiszta folyását.
3*
költemények- 182-^.
tn
Csendesen mint fut habon a szél, Zengj te is lassú-szomorogva, s veszszen Hangzatod, mint vész öröm és szereim e Puszta kebelbl.
A
leány szép volt deli termet
által,
Mindeneknél szebb rag^^'ogó szemével. Szz mosolygását öröm és nemesség Bája emelte.
Fény s homály küzdött enyelegve arczán. Mint nap és éj küzd derülded ormon, Hol közöttök szép sugarával a menny Hajnala
Nem
fölkél.
tanult szózat vala lágy beszéde.
Egyszern
jött az repes szivébl Titka sem volt még, csak enyelge a Gondolatokkal.
kis
Ekkor eljött a hevület korában, S könny szemmel rajt' mulatott az És örült a rá ragyogó szemeknek
ifjú,
Égi világán.
És magán Éneket
járt a
susogó ligetben, tüzébl.
dallott szive kis
Boldogot, millyen maga
volt, s
szerelmét
Zengte hegy és völgy.
A
napok tntek, tüze lángra gyúladt gond és epedés szakasztá, S ah kitl venné örömét, nyugalmát Belsejét
Hlve
—
van az már.
van hozzá. De hová merültél Bánatok kínos zavarába, lantom ? Sznj meg, ah nem sok nap után a gyászos
Hlve
Fz
fog emelni.
T^öítemények- 1824.
szell
Ott pihentedben hideg
éji
J
a halálnak,
S
reád, és dalt
morog
én, sok Ínségek
fia,
35
hangjaidnál
Csendesen alszom.
KIS
GYERMEK HALÁLÁRA.
már kis játékidat. hamar játszottad el Végst mosolyga arczád, s a halál Eljátszottad
Kedves
fiú,
Leszedte róla szép rózsáidat.
Nem csak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ki fog téged megint fölkelteni ?
szüld és mondja ((Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!)) Mind hasztalan, te meg nem hallod t: Sirat
Alunni fogsz, Alunni fogsz,
De
s s
nem nem
lesznek álmaid, lesz több reggeled.
fájdalom ne bántsa hamvadat volt és tiszta, mint
Múlásod könny
Az égbe visszareppen
sugáré.
A
földhöz minket baj s öröm kötöz, Óhajtjuk és rettegjük a halált Te túl vagy már, nincs kétség útadón.
Oh
majd ha csendes
Föltnnek
a
dics
tiszta éjeken
csillagzatok,
Eljsz-e áldást hozni kedvesidre? Eljsz-e álmaikhoz éjfelenként. Hogy ég nyugalmát terjeszd rajok is?
Oh
jj, ölelgesd kis testvéridet:
Orczáikat csókdossa szellemed S a mely napok tetled elmaradtak, Vörösmarty
niiinkái.
1.
5
Ah
T^öltemények- 1824.
34
Ok együtt megszakasztott éltedet, És míg porodra hintenek virágot,
Add
a szüléknek viszsza.
Éljék
le
Lebegj te
rz
angliaiként fölöttük.
A SZÉP VIRÁG. Mely vad
az, mely zordon, a ki Szép virágot nem szeret?
Szép virág az én világom.
Az
nyit
bennem
víg eret.
Ártatlanság tiszta színe.
Hófehér
Szz
a levele,
szerelemnek lakása
Rózsaszín kebele,
És remény vidám sugara Zöld tövének gyenge szára 1^ virágzik nekem. Eltem, álmom, mindenem. :
Egy
kis
méh
szelíd alakban
Járja szüntelen körét.
Ott repes, zeng víg örömben. Nála tartja lakhelyét. Este fekszik kis tövéhez
S
róla képzi álmait.
Reggel ébred, Tölti
Délben szellt
S
hs
A
s
harmatával
mézes
ajkait.
csal reája,
vizet visz
döbörg
gyenge
Kis bokorba
Oh
szája,
vész eltt rejti
t.
ne vessétek szememre,
Napjaimnak társai, Mintha hallgató szivemnek
Nem
Egy
volnának vágyai. van ah de a virító Tájra meszsze elrepült !
T^öltemények- 1824.
35
Viszszahínám, nem jöhet már, virághoz édesült. kis méh ez én egy vágyom, Szög leányka szép virágom Mely vad az, ki nem szeret Szép virágban ily kegyet?
A
A
A TÜNÖDÖ. Nyugszik a szél, csendes a hab. De szivemben zaj vagyon ;
Merre térjek, hol pihenjek? Messze még a part nagyon. Messze, mint
a
boldog
élet
Visszafolyt jó napjai, Mellyeket még nem zavartak Ifjúságom gondjai
Nincsen már nekem vezérem. Nincs hajómnak csillaga,
Mely Oly
felém a szép egekbl szelíden ragyoga.
Hol körüle bájsugárral uj reménység terjedett, S szép szerelmem édes álma Hajnalodva repdesett. Víg, derit volt akkoron még magasban szép egem,
A
Itt is
a víz
tükörében
Víg derit
volt az
nekem.
Most setét, ha föltekintek Mert borultak szemeim Itt is
a víz
tükörében
Megzavarják könnyeim.
J^Cltemények- 1824.
36 Kelj, te
Zúgd
Ugy
is
zúgó fergeteg,
kelj.
c bús életet ennyi veszteséggel el
Kedvem gyászra
vettetett.
habokba Szórd el ég csontomat, Szórd, hogy a szánó leányka Kelj, s az örvényes
Meg
ne
Hasztalan
De
lelje síromat.
!
még
szivemben
csendes a hab. zaj
vagyon
:
Merre térjek, hol pihenjek! Messze még a part nagyon.
SEJTÉS. Messze az elmúltak honjába kivánkozik c szív, S a zajgó kebelen viszszasohajtva dobog. Sejti szorúltában örömének megszakadását, S a melytl retteg, sínli elre sebét.
CSABA SZERELME. Lányka, szerelmimben ha külön több névre találtál. Meg ne itélj egyedül elnevezések azok. A nevek és kínok változtanak egyre szivemben, Csak magad, oh kebelem gyújtogatója, te nem. Tégedet esztendk nem képesek összezavarni Senkivel állsz egyedül szm koszorúja gyanánt. Az téged keser kínnal nevel énnekem, és fogy S hervadozó gyökerén elhal az életi kéj. Ah ki lesz, a ki megint gyermekkort, a ki merészebb Észt és szünetet ád álmadozásra nekem? Kívánságom ell az örömnek napjai futnak. :
;
Mint
fut az égi
sugár föld zivatarja ell.
/{jSUemények- 182^.
37
Elmegy az il^úság, a könny képzdet elmegy, S itt hagy a búnak hogy megemészszen orI. Menjenek e szakadott szívvel majd elmegyek én is, S dombom alatt végig nyúgoszom a nagy idt.
—
!
Ott tán a csalogány dalt mond a csillagos éjnek, S tán a lányka lej hallani gyenge dalát. Bús Csaba sírjához, deli lányka, lejni ne rettegj Tled nem lehet a bús Csaba sírja tova. Jj bátran többé föl nem kel az, a ki lenyugvék. Vad fa terem dombján s fájdalom rzi porát. Ott hallgasd a dalt, s ha hajaddal az éj szele játszik, Tudd, de ne irtózzál bús Csaba szelleme az. :
:
A SZÉP LEÁNY. Hó, vagy hab, vagy
csillag rémlik
Ott a völgy ölén ? Nem, nem, más az a mit véltem, Csalfa tünemény. :
Hónak, habnak
és csillagnak
Nincs fodor haja Szép lány fürdik a patakban
S
a
szép lány haja.
Mily
csábító mozdulattal Hajtja meg fejét, Kis virágot tart kezében. Parti növevényt.
Játszva súg a szél fülébe
Kedves
titkokat,
Játszadozva hajt fejére
Rezg Ág
ha volnék, meghajolnék
Én
A
ágakat.
is
szívesen,
szellvel rálehelnék Titkon, édesen.
Xöítemények- 182 s-
38
Gyenge
tagjait
Fürge
csókdossák
halfiak
Rá bámulva meg-megáll
Nem
zúg
és
a patak.
Hajh! magam is beh megállnék. Volnék csak patak!
Vagy
bár köztetek lebegnék,
Boldog
halfiak
Kis hal lenni
Míg
meg nem sznném
ott mulat,
Csókkal élnék, csókban lelném
Szép halálomat. mi ez? Hah hogy szemeim Így megcsaltanak Hozzá képest, a mi szépnek
Vagy
Látszott, holt alak.
S mennyivel szebb más élknél Árnyék képzete Annyival szebb árnyékánál
Él Mert
termete.
csak képe termetének
És árnyéka az, Melly a vízben habnövésü Lányként hajladoz. Ott
parton andalogva áll szebb maga a szívnek, szerelemnek a
Fenn
ö
Tündér
csillaga.
:
J(öltemények- 182^.
39
FÖLDI MENNY. «Mennyct
kell a
földön
is
keresni.
Mennyet, a föld úgy is elveszend, Elveszendk a kik raja élnek.))
Elmének én, és hiába jártam Messze földön, a hegyek tetin Nincsen ég a földön, nem találtam. S ím hogy elfáradva dombra dlök, Dombra Bodrog csendes árja partján. :
Eljön a lány ifjú kellemében. És eget hoz tiszta kék szemében, S oh ki hinné! üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. «Ne fuss, lányka, oh ne fuss ellem. Vagy ha elfutsz zárd be kék szemeidet, Hogy bellök lelkem el ne veszszen. El ne veszszen, mint az árva gyermek kit mostohája messze zött.))
A
((Fáradt
Nem Sem Sem
ifjú,
Inkább vedd
S
távol föld lakója.
jövék én lelked vesztésére. hogy futva elvigyem magammal, hogy zárva tartsam kék szememben, ki
lelkedet
szemembl,
hagyj, virágot szedni jöttem erre,
Van
virág már, a tavasz közelget.»
«Nem, hamis te, el nem mégy ellem. Nincs virág még, tél van a mezkön. Csak te rajtad van tavasznak éke,!^í i.t; Én magam szedek majd ajkaidról Harmatos szz rózsát, szép virágot, S lelkemet bár ott hagyom helyettek >| Kék szemedben, kék szemeid egében.í
J^Oltemények. '82^.
40
UTÓHANG CSERHALOMHOZ. Elzengettc dalát a kés kor fia, rólad Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetdnek. Még te soká harczolsz ezután is enyészeted ellen, Még sokszor tavasz új díszeit elhinti mezdön; ót hamar a sor ers vas karja lehúzza örökre, És benövik sírját a vad fák ágai akkor Még ki fog emlékezni felle? ki tudja, hogy ott is Megfáradt ember hamvára nehézkedik a domb? ki rövid pályát futván, a szárnyas idvel Feljve, és az eget s a földnek zsenge virágit megnézé, s elvesze köztök? Mert mi egy életid? Nem tudják ; de ne is tudják csak az si dicsség Híre maradjon fenn s unokánk tettekre hevüljön, És legyen, a ki szabad lélekkel zengje utánunk «Cserhalom! a te tetd diadalnak büszke tetjc.» :
A
-
—
:
:
—
ÁRPÁD EMELTETÉSE. Egy kép
Nézz Árpádra, magyar,
ki
alá.
hazát
állíta
Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi ót magas Ung mezején vérontó férfiak
nemednek fiának,
és bölcs
Hadvezetk szabadon
választván harczos urokká, Bátor örömriadás közepett pajzsokra emelték. Mint kel ers viharok tetején a sziklai nagy sas:
Úgy
kelé a fejedelmi
fiú
országos erben,
Párducza lebbenvén és kardja az égre ragyogván, S a mint lelkében végig pillanta temérdek
Hunnia térségén, láng lett egyszerre szemébl. És rettentbben rezegett buzogánya kezében.
—
Úgy ln, mint érzé. Tisza boldog partjait és Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal
a
S hó kebel deli hölgyekkel diadalmas apáink, S a bús csendbe merült országok puszta határit Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.
;
T^OUemények- 183
ANDRÁS ÉS
41
<;.
BÉLA.
Mely csend ez ? mi halál lett úrrá néma falak közt Várkony termeiben? kire vár a szörny tekintet, Félelmekbe s tilos haragok lángjába keverve? Oh nagyok a magasabb fej díszét óva vegyétek Villám csapja meg a jobbot, mely kapdoz utána. !
:
Endre király nagy gondokkal jár büszke lakában, Eskü szerint már Béláé országa, ha meghal, S Béla dics bajnok, kül- s belföld tiszteli hírét. Ah de királyfi mosolyg pólyából Endre szemébe,
A
csecsem Salamon, s Ez ne legyen, gondolja,
az atyának szíve megindul.
király ? s én hagyjam el tet ? Hah! akkor minek is mosolyogsz! sírj, gyermek, örökké. Hs alacsony fejedet siralomnak tengere nyelje.)) És a kis gyermek mégis mosolyogva tekint rá. «
Gyz
a szív, elhallgat az ész, elhallgat az eskü.
A
sznyeg kiterül, leteszik közepére ragyogni kardot s koronát. ((Haljon meg Béla, ha nem mást. Mint koronát választ!)) tompán így hangzik el ajkán vétkes szózat, s Béláért gyors követ indul. Ó székébe leül és homloka ránczba szeddik. Gyilkosok állnak utói, vészt villogtatva szemökben. És komoran várják a rejtett arczu jövendt. Búsan néz a honfi körül, átkozza magában vak viszszavonást, mely ft s országokat elront. Hallgatnak; de az indulatok sokféle csatáit
A A
A
És
a terhes
Béla belép
A
;
idt
sziveik
dobogása
jelenti.
meg a fene gyilkosok arczát. (íválaszsz)) mond Endre gyanúsan
láng csapja
két jelre mutat
s
Mozdulván helyibl.
((Választok bátya» viszonz a
Fejedelem bátran, s Endrének kardja után nyúl. aKard ada hölgyet, hírt a kard megvíja, ha szükség, ;
A
koronát.))
így
szól, s
t
Endre ölébe
fogadja.
"Költemények- 1S26.
4a
Megtágul a szív, a bús képekre vidámság Hajnala kél ismét magok a két gyilkosok érzik jobb fordulatot, s nyugalommal térnek el onnan, :
A
Hol közel áll Endre örül, s
két
nagy testvér ölelése halálhoz. megzendül a várkonyi szép
vele
lak.
MIKES BUJA. eHányódál tengerré lett Vészszé a bal sors, mely :
a sok baj alattad,
z
vala fejedelem, s most oly csendes, mint sírlakod a rideg éjben. a hajnal még alva hagy, a delel nap
Semmi nem Tégedet
nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt. mellyen viharok megharczolnának idnként, sincs hamvaidon. Pusztán és jeltelenül áll Kis halmod, s egyedül vagyok én mellette kesergd Hontalan agg, lét és nem lét közt ingatag árnyék. És mi az énkönyem? Olcsó nedv tört sznek erébl, Régi ütdéstl mindennapos árja szememnek. S oh egek, oh Isten neked ennyire kell vala jutnod, Hogy siratod ily sok harczmunkáidnak utána Én legyek, oh te, kiért országnak kellene sírni. Melynek halma föd itt, ellenség földe nem ösmer Melyben alászállott híreddel elbbi szerencséd. Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé. Vajha ne érezd ezt a súlyos földnek alatta, S ^ogy fejedelmi porod nincs emlékezve, ne tudjad lm él emlék vagyok én, bú rajtam az íráá, És ha magyar tán még e gyászos földre vetdik. Elmondom neki «ltt nyugszik fejedelme hazádnak. Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.))
Alva
talál,
Még,
K
!
:
:
:
CSÁK. Mélyen
alszik sírja éjjelében
Csáki szz szerelme, szke Zolna. Hallgat a szél hamvadó fejénél,
7(öltemények. 1826.
43
Zárt szemébe nem hat nap világa, S dallos ajka csendes a porágyon Bús panaszszal repkedik fölötte Kis galambja, s csermelyek vizébl Reggel, estve öntöz egy virágot, Hogy ha megj Csáki, fölszakaszsza, S hervadozni tzze kebelére. S megjön a hs, és óhajtva így szól ((Zolna, szz szerelmem, Zolna, Zolna! Hol mulatsz te, szke szép hajaddal. Hol mulatsz az édes ajakakkal.
Hó
karoddal, tejhab vállaiddal
Hoztam Gyenge
gyöng^-^öt
szke
?
szép hajadra,
fátyolt tejhab vállaidra.
Csókot, édes csókot ajkaidra! Zolna, szz szerelmem, Zolna, Zolna Hol mulatsz te Csáki bánatára ?»
És felelt a bérez tündér leánya «Vesd a gyöngyöt vissza tengerébe, :
Tépd
a fátyolt össze száz darabra,
Csók
helyett végy átkot ajkaidra. Forró szíved hljön el halálra
Zolna nem
Bn
h hozzád,
miatt van s
és
hamvad
nem itt
él
már
alakja. d
Elborzadva fordul meg porában szavakra a szegény leányka, S felnyög a sír barna sátorából dCíCsákJ, szívem gondja és szerelme! Zolna itt van a halál kezében miatt nem, hitszegés miatt nem
E
:
Bn
Szíve rám haragván, érted égvén, tündérlány búval ölt meg engem. »»
A
Csáki sóhajt, s gyilkoló haraggal Fölkel a kín szíve tengerében. Kél az átok ajkán mennydörögve, S síkot, erdt eltölt átka hangja.
l^öUemények- 1826.
44
Hallja a bérez nyílt üregfülével,
S visszabgi égnek Hallja bérczén
s
és
pokolnak
reszket a tündérlány.
Most
elhallgat Csííki, szörnyen hallgat, Harczol szíve lángoló dühével, Haixzol rengeteggel és vadakkal, S harsog a hegy harcza vad zajától.
Szirttetket tördel biizogánynyal, Karddal irt és sérteget fényket, Nyíllal ölyvet s minden szárnyalókat Hogy ha fába, szirtbe vagy madárba Változott a tündér, megtalálja, S összerontsa gyilkos fegyverével. Nem találta, hasztalan veszdött.
Este
Csáki vissza. búban, lankadottan. galamb remegve szállt elle.
Kés
A
jött a sírhoz
este,
Hervadozva dlt el a virágszál Hervadozva dlt el Csáki hs is, Várta álmát, várta jobb halálát. Jött az éj, de Csáki álma késett. Jött az éjfél, s Csáki ébren ült még Nézte a sírt csendes holdvilágnál.
Haj,
l
ki
ott a
Szép leány
Nyögve Zolna
«A
l
porok tetin?
hószín köntösében.
és sóhajtva kedveséhez
l
;
ott szélfodorta hajjal.
halott
is
fölkel hát
porából?
Zolna, Csáki szz szerelme, Zolna, Hogy nyugodtál a sír éjjelében ?» Szólt az ifjú s átölelte a lányt; érzé s csókkal érte ajkát. Csókkal érte keblét, ékes arczát. És örült az éjnek és magánynak.
Hnek
Akkor
A A
rázta
meg magát kezében
leány és elveszett elle
tündér
volt, s
:
tnte kezdetében
T^öUemények. 1826.
Gúnyajakkal ezt suhogta vissza
45
:
«Zolna, Csáki szz szerelme, Zolna, Hogy' nyugodtál a sír éjjelében ?» el a hs, és alább szenved porában. De legottan a tündér nyomába
Halva dlt
A
Förgeteg
S
szállt
leányka
kelt a hivek
nevébl,
erdn
kergeté üvöltve. «Csáki, Zolna b) hangzott a hegyekben, ffCsáki, Zolna!)) völgyek mély ölében. Közben hangzott a tündér nyögése, S mennydörögve harsant rá az égbl « Csáki szz szerelme, szke Zolna, Hogy' nyugodtál a sír éjjelében?* téren,
:
KÉRELEM. Mást sugár nagy termet hódít, Mást a kisdedebb. Kérded, Emma, én elttem Mellyik ékesebb?
A
mit tudsz, mit kérded, álnok? Olyan, mint te vagy. Oly sugár, oly teljes, oly ép, Sem kicsiny, sem nagy,
Másnak barna
haj homálya Hószin vállakon. Másnak göndör szke tetszik
Hajnal arczokon.
Engem, Emma, szög
haj éleszt.
Szög, mint a tied Hóvilága szz kebelnek, S arcz, mint a tied. ;
Soknak mennye a bogár szem, Soknak a kökény
J{j5Uemények- 182J.
46
Sem
sem kökényért hevülök én szép szemed hatalmát
bogárért,
Nem Emma, Ily
Szó nem festheti egy pár szem, e
h
szívet
Ilyen égeti.
Csókra termett
s
kész mosolygó
Ajkat kedvel ez Annak gyors kell és vidám, mely Inkább zengedez. Oly mosolygás, mini Emmáé, Mely országot ér, Néma, vonzó, fejedelmi Olyra gyúl e vér. :
Sok kegyes szív érzetének Hódol örömest, S mely nem enged, attól eltér. Újnak hányva lest.
Én keménynek,
törhetetlen
Szívnek hódolok, Emma, mint te, oly negédes Szívért hamvadok.
E
negéded, szép leányka, Tart-e még soká? Mondd meg, kérlek, kényszerítlek Ha nem tart soká De ha kebled víhatatlan, Emma, meg ne mondd. ;
Ha
csak
engem
zár
Emma meg !
ki,
Emma,
ne mondd.
A MAGYAR KÖLT. Jár számkiüzötten az árva fiú, Dalt zengedez és dala oly szomorú.
J^öltemények-
iSij
47
Oly édes-epedve foiy ajkairól, Hogy szikla repedne hegy ormairól.
Zeng
A
tetteket, a
haza szebb
régi csatákat, az
si
idejét,
vezért,
S zeng rózsaszerelmet,
A
a lányka haját, szép szemet, arczot, az ifjú baját.
S míg a dal epedve foly ajkairúl. Bús éjbe az arcz, szeme könybe
borúi.
«Jó gyermekem! a haza szebb idejét - Elmúlt az örökre ne zengjed. Ah, ifjú nem érez, a lányka nem ért, És nincs koszorúja szerelmeidért: Némuljon utána keserved.
Vagy
zengj,
de magadnak, örömtelenl.
Hol vad sas az éjjeli bérczeken l, S a bús dali bért
Tzd
—
árva fejedre, az árva babért.)) És így koszorútlan az ifjú megyén, tudva hol napja, hol éje legyen, S míg honja bolyongani hagyja, kihal
Nem
Bús éneke,
tört szive lángjaival.
aFödd, vad fa! örökre az ifjú nevét. Kszikla! te zárd kebeledbe szivét, S tán csendes az álom az élet után. Zengd álmait éjiden oh csalogány!)) Szól,
s
nyugszik azóta vad árnyak
alatt,
Hol farkas üget le, az zfi szalad, S vészekkel üvöltve jön a nap elé, Villámokat ontva
megy ágya
felé.
De
feljön az ormokon a teli hold, Csillagseregével az éjbe mosolyg Oh ifjú! mi álmod az élet után?
Szép álmokat énekel a csalogány, S már nem fut az zfi, az ordas eláll, S ott szendereg a vihar álmainál.
Közlemények. 1828.
48
VERSKOSZORÚ. Jelige
a
«Kos2orú, szépliteraturai ajándék»-hor.
A
koszorú gyengéd szövedék sokféle virágbó], is mint a lány, mely szövi, hervatag is. Mink mikor ezt szabad elmébl s gyors gondolatokból Fzzük, nem keresünk általa büszke nevet:
Szép
Vajha csak a rövid év tavaszát fentartani tudja, S dísz legyen ifjúnak s szép hajadonnak ölén Hogy mikoron dereit künn már hullatja is a tél, A mulató kedv itt még ne találja telét.
HELVILÁHOZ. Miért
A
meg álmaimnak völgyibl? mosolygó ajkaiddal
jelensz
déli tájak
Oh
lány,
jelensz meg álmaimnak, tlem ébren elhajolsz ?
Miért Ki
—
A
legvidámabb hajnal arczidon. Szemedben a szép csillagok sugara, Ruháid ezüstös fellegek Az est fuvalmán ringadozva: jgy jsz keservim éjjelén. Szebb, mint szerelmek asszonya, Nyájasb az égnél, a földnél kegyesb Jsz, s rám hajolván karjaid. Rám tündökölvén tzszemed,
Elzöd
éjét
Apasztod
bánátimnak.
árját
könnyeimnek,
S víggá varázslód
éltemet. -
De hol vagy? Ah csak álmaimnak Jelensz meg, eltnsz álmaimmal
liöUemények- 1828.
A
49
déli tájak völgyibe.
Pirulni látom a hajnalt,
Ragyogni ékes
egén
csillagát
De
Helvilát, az édes ajkút, szép egek szinén, a csillagok Sorában, a gyors fellegek közt. Ah nem találom, nem, sehol
A
Boríts el álmok éjjele. Boríts el inkább engemet, S burkolj sötétes fátyolodba,
S
jj el égi kellemedben. jj megint el, kedvesem! És rám hajolván karjaid. Rám tündökölvén tzszemed, Tedd végtelenné álmomat! te
Oh
TÚRI NJE.
A
leány, kit Túri kedvel.
Néma
most és halovány! Rózsa, oly fehér mint arcza.
Nem
virágzik rózsafán.
Ajka még egy hangot ösmer. És az a hang nyögdelés Szeme még egy pillantást tud, S az lesújtott csüggedés. ;
Fergetegben van nyugalma, Gyászos éjfélben dele. Puszta síron járdalása.
Bús vadonban enyhelye.
Még
is ez nem síri szellem, leánynak lelke nem Él az még, csak képét festi
A
így az aggó szerelem. Vörösmsrty munkái.
I.
T^öltemények. 1S38.
50
Néma, halvány
és sóhajtó lánykép, mert Túrinak szívrl Elméjében a
A
h
Ilyen képek rajzanak.
Fergetegben van hazája, Síron, éjben bujdosik, És vadonban, mert hajh Túri
Fájdalmával ott
Ott tnik
E
lakik.
r
fel
eszének
borongó árnyalak.
Képe
annak,
szivétl
kit
Durva sorsok
tiltanak.
Ez leng szüntelen körötte. Evvel álmodik, beszél. Ennek
hallja nyögdelését,
S búja nagyságában S oh mi más
kép
a
Mely menyekzt S
férje karján
Össze és meg
él.
valója,
tart, s felejt,
andalogva visszalejt.
Az mosolygás, ez sóhajtás Az lángélet, ez halál Az örömben, ez buvában Nyugodalmat nem S Túri most
talál.
a puszta sírról
Megdöbbenve
fölriad,
S szól, hogy rá a sírok alja Mélyen tompán hangod ad. És a szó ez « Gyászos árnyék, Kép mely kísérsz engemet. :
!
Vagy ne Mint
ki
kísérj,
vagy légy olyan,
bírta szívemet.
l^öltem/nyek. 1828.
Fájdalomban és örömben
ót
nevelték gondjaim, s az életen túl ohajták vágyaim,
Életben
ót
S
itt
a síron csküvénk meg,
Hol most
atyja szíve fagy,
Lássuk, arcza oly borúlt-e Mint borongó kép, te vagy
?j»
Szól s megyén, s a kép eltte És utána s mindenütt
Fájdalommal, gyötrelemmel
És
halállal jár együtt.
Most belép, és rém szemével Melyben évek búja ül, Hosszan és mern, setétcn, Szívölleg néz körül. Csalfa csókok esküvési
Vannak S néma
írva
bár,
homlokán, de rettent szók
Lángadoznak
ajakán.
Bámulattal összenéznek
Az örömnek Csend
részesi
lesz és az
Titkát mindenik
Egy van, a ki S föld alá, ha
;
idegennek Icsi.
érti a hölgy, volna út. Futna, de lerogy, s szivéhez Pártos vére visszafut.
S
:
Túri kedvel, most és halovány Rózsa, oly fehér mint arcza, a leány, kit
Néma
Nem
virágzik rózsafán.
f(öltemények- 1828.
52
ZRÍNYI. Néz
A A
nyugatra, borús szemmel néz vissza keletre magyar, elszakadott testvértelen ága nemének
könyör eget, a földet vizsgálja hiába: leli meg nagyait, nem téged, messzeható kéz. Zrínyi dicsségünk, végs daliája nevünknek. Minket béke ölel, kürtszó nem ijeszt fel ölébl!
Nem
!
Völgy és hegy, s a frigyes egek gyönyörinkre mosolygók, S kedvesek a ligeten folyamok menetében az árnyak És ha kedünk, ha ez a lélek nem volna letörve,
Mely
bal sorsa fölött diadalmasan álla, s
Pusztulási között
sem
vadonná
hag^'ta vadulni hazánkat.
Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel, tíz ország szerte magyar dal. De te, midn egyedül várad közepébe vonúlál, Fegyverid, a leghbb társak, villogva le hozzád, S a hadat és a had munkáit büszke Szigetnél Égi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad, S mély vala, s szent a gondolatok forrása szivedben. Mert a szent haza volt, az örökké drága magyarnak Akkor nem vala oly bájjal környéked igéz. És mikoron, valamint a távol tengeri zúgás. Vagy mint eldühödött zivatar morajában utóhang,
S verhetné az eget
:
Ugy zendle föl a megharczolt ütközet, a már Század eltt küzdött viadalmak hangja, körödben, S istened szemmel daliákat, s harczi vidéken, Sok had tengere közt Szigetet, mint áll vala, látád, S södet, elmaradó Vidot a mint kémli vasával És ,Deli Vid, Deli Vid!' törököt rettentve kiáltja. Durva török pedig elrémül, s fut elle hadastul, S a roppant tábor derekát fölijeszti futással Akkor az ifjú tatár, s az erben durva Demirhám, Déli
öl
szélként fölkelnek víni Szigetre,
—
És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstl Mindezeken mikor andalgasz, s a szörny csaták közt ;
líózsavilágában, mint tündér hajnali álmot,
J^öltemények- 1828.
Felhozod
a
gyönyör,
Vagy pedig
a
intézed, deli
53
gyönge Kumilla szerelmét; Vid szép hölgye miként jár
Férje után Szolimán seregébea, az angyali hség Szárnyain, és wédöt mint lel viadalmas urában, ókét jó Karabúi, mint sólyomszárnyu sebes szél. Hogy' viszi rajta üt törökök boszujára Szigetbe Hlyen gondolatok közepett szép lelki világod Földöntúli lakók seregével gazdagon, a mint Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat, azonban Néma, s borúit, mint a mély sír, körülötted az éjfél Akkor sincs biztos nyugodalmad az ri falak közt Mert tolvaj török üszköt vet váradra, lobogva yölgyi lidérczként átröpül az, fölijeszti magányos
Éjedet álfénynyel, s rettent szikralökéssel És egyszerre lakod mind a négy sarka megindul, Rengenek a megütött falak, árkod gödrei telnek S dárdavet hajdúk riogatnak benne falaidra Akkor az égi lakók lelkedbl összezavai*tan A fölvert álmok halovány seregeihez egylnek, S képöket oly tisztán többé nem látja meg elméd. Még is ert veszesz a bal idn daliái Szigetnek Hirkoszorú nélkül nem fognak menni halálra. Mint viharok közepett magasul va fogantatik a sas. És közel a villám honjához kél ki rideg kn Úgy a mit magas elmédben hadakozva fogadtál ;
:
:
Harcz villámi között keleted ki világra azért forr Véresen és szilajon dalaidban az emberöl harcz. És az er, a férfi kebel diadalma, királyként rzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek, Ig^' te, dics, kétszer fizeted le hazádnak adódat :
Vassal
S
is,
a mi csatát zengél, tusakodva megállván
üt
törökök már félnek lenni eltted, Sztelenl, rend-bomlottan váraikba osonnak, rajtad
Reszketvén ott
De Mi
is
ölel a haza, s
hadat
z
Zrínyi nevétl.
mond örömében
sírva fiának
;
pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,
És az
id
röptét terhes bánattal elállván,
Kérdjük óhajtva vezér költt még ád-e hasonlót Hozzád, hajh! te korán elirígylett fénye szemünknek! :
f^öltemények-
54
1S2S
Vagy kárhozva
levénk, hogy örökké visszasohajtsunk, S nagy példákra magyar már nagygyá lenni ne tudjon?
HELYI LA HALÁLÁN. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom
Hadd álmodjam Helviláról, Szép szemérl, szép karjáról, S ékes arcza hajnaláról. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Ah, csak míg te altatsz engem,
Addig nem gyötör szerelmem Addig érzem t ölemben, Addig állok véle szemben, Ah csak addig nem tudom, hogy ;
Szép alakja por között fogy. Por között a sírüregben, És mind mélyen és mélyebben
S romlottabban
száll alá.
Ott, hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sugár fa, és virágzó Ágain zeng bús madárszó Ott van dísze a világnak, Helvilája bús Csabának. Ott van, s nem bocsát magához, ;
S nem
siet föl karjaimhoz. Hallgassam, vagy kérdjem bár. Nem hall többé, nem felel már. —
t
Alom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom, Légy halála életemnek, S élte haldokló szivemnek,
Költemények- t828.
MATILD DALA.
K.
Zöld ágon kis Zokogva búg.
Mert
giii
nem
társát
Jeli,
S mindegyre búg. ág felett búgj sokat. Kicsinyke kis szived
ftKis gili,
Ne
Majd megszakad. Zöld ágon kis gili Csak búg, csak búg
A
völgy
jajjal teli
Utána zúg.
A
hajnal
Az
elmegyen
este jön,
S
gilicze mereven UI ág közön.
«Megmondtam,
Ne
kis gili.
búgj sokat
Szerelmes kis szived ím megszakadt. í)
A HALDOKLÓ LEÁNY. Mért,
Mért
könny
lebel,
játszadozol te sárga levél, Kit szárnyad emel,
ölemben?
A
Nem
zseng soha több kikeletben Ham.vadni fog az vadon út közepén Bús pályaközépen úgy hamvadok én.
55
J^ölfemények. 1828.
56
A A
mely hitet ád had fia, büszke, nem rzi Meghajtja lovát.
Nem Bár
;
nézi nyomát.
azt hive tört szüve vérzi.
magamban, erm fogyatán merre bolyogjak az álnok után?
Elvetve,
Ah
Kelj, nyugati szél
Sirhalmomi gyásznak elég
jel
A
sárga levél. Kit szárnyra vevél
Azt tedd le poromra, s repülj el. Légy mint harag és boszu-fútta vihar, Rontó, zajos és
szilaj
:
érd be hamar.
És majd ha megyén Szállongva virágra virágról, S a régi jegyen. Mint hlt idegen. Nem gondol az eskü szaváról, Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész a Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz. í :
A SZERELMES. Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem lelek Munkátlan toll áll elttem S puszta levelek.
Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál
S rám felmosolyog.
nem segíthet Képed benne van
Zaj, tolongás
:
Kffitemények- 1828.
A
magány sem képed Uldöz untalan.
ott
:
Ah nem
57 is
tudlak elkerülni.
Mert szivemben vagy S szép, mint
De
hajnal szép világa,
— kegyetlen vagy. A SZEMEK.
Szép szemek! bár hol ragyogva, Kérdésemre szóljatok. Pillantással, szz kegyessel, Mert pillantás szavatok Én ki már egyet vesztettem, Mást keresni menjek-e? Mást keresnem nincs-e tiltva
?
Válogatnom szabad-e?
A
szem, mellyet én szerettem.
Mely szivembe trt
Nem
vete.
sem világos Sem borongó fekete. volt
Nyájasabb
égszín,
a feketénél.
Gyenge kéknél tüzesebb. Gyorsabb
ennél, hívebb annál.
Andalítóbb
s
csendesebb.
Mint egy ébixd tavasznak Bujdosó szép csillaga, Ollyan volt az, földieknek Boldogabb ég záloga. Most, ah, az már elborulván,
Még Mit
ha választás lehet, szeressek, mit dicsérjek,
Fekete vagy kék szemet?
A
kék, tiszta szép
Mennyet
igér,
mezjén
mennyet
ad,
J^öltemények. 1828.
58
Ott hol
A
még vidám
az elme,
szabad Ott epedve, egymást értve Két szelíd szövetkez Képzelem, mert sejthetem már, Mily megáldott szeret! szív tiszta és
—
A
boldog hív
új
reményét
Kék szemekben tükrözi. Ah de a nem boldog abban Veszteségét temeti Én, kit annyi szenvedéssel
Megrakott a földi lét. Mit zavarnám bánátimmal Kék szemek szelíd egét ?
A
borongó feketében
Látom gyászos múltamat, Újra látom földerülni lett álmomat. Ott éjfél küzd nap delével,
Semmivé
Egymást gyz hatalom, S mely szép látni harczaik Mint mosolyg a fájdalom!
közt,
Ezt óhajtom, ezt dicsérem Én, ezt a gyász feketét.
Mely
sötét fölségben úszsza
Hóvilága tengerét.
PÁRJA NINCS. Perzsi, lelkem álma,
Még
az ám a kincs! Három vármegyében
Könnyen
párja nincs.
Haja barna hullám. közt a remény
Mely
Költemények. 1828
Két varázsos szemnek Csillog közepén.
Lába könny lepke, Játszi kis
madár,
az égrl földre Csak mulatni jár.
Mely
Járta kelte ollyan
Mint a tiszta víz. Mélyen látszik benne Minden égi dísz. S ajka hogy' mosolyog! Oly rózsádadon, Mint mely rózsa völgyben
Terme
szabadon.
Egy van nagy hibája, Az, hogy nem szeret Minden édes szóra Lejt, dalol s nevet.
E
hibát ha hagyná
S máskép nézne rám. Róla mély szivembl Nyilván vallanám mint Perzsi gyöngyöm,
Hogy
Olyan drága
kincs,
Széles e világon Még keresve sincs.
A GYÁSZKENDÖ. Elszáradt a rózsafa, Fátyolkend függ rajta baj, hej baj! leszek én víg soha.
Hej
Nem
59
6o
T^ölttmények- 1828.
A
fát ki
nem öntözte?
Jászkendt rá ki tzte? Hej baj, hej baj A jászkend fekete. Fát rózsám nem öntözte. Jászkendjét rá tzte Hej baj, hej baj A bú ide temette.
Mért nem
még
vártál
reám,
Szép szeretm, rózsafám Hej baj, hej baj Mért nem vártál még reám Vártál volna
Mint ltt Hej
Most
Ne
:
itt
?
vagyok.
szarvas,
bágyadok;
baj, hej baj
utánad elhalok.
virágozz', rózsafa!
Fátyolkend, függj rajta Hej, baj, nagy baj
Nem
kelek én föl soha.
SZILÁGYI ÉS HAJMÁSl.
A
harcz kitört, a harcz lefolyt
Két bajnok úrfiak. Szilágyi s Hajmás, Sztambulon Rabságra juttanak. "Rabság! nehéz láncz! hs karom, Miért nem vagy te szabadon!))
Csak ebben agg, csak ezt nyögi Hajmási lánczain ;
De
társa dall, s bút édesít
61
Költemények. 1S28
Enyelg
húrjain
:
ccMa éve honn vigan valék.
Most
«Ma
rab, lelánczolt martalék !»
születésem napja van
:
Szép húgom, köztetek. És agg apám, és agg anyám,
Nem
örvendezhetek. éve honn vigan valék. Most rab, lelánczolt martalék
Ma
b
Császárleány ezt hallja fenn, Szép Leila egyedül Szánat sóhajt el ajkain.
Szemében szánat l És a mit lát, és a mit
hall,
Ah, mind szerelmi vágyra
csal.
Az
est s az éj j, s álma nincs. Haj! ébren álmodik;
Ágyát mosolygó fájdalom S kétes remény vetik. de szerelem Szemérme
h
Suttog
Mély
:
a
;
szép Leila
!
jer velem.
fogolynak lakhelye
Setét falak között;
Fényl terembl a leány Most abba költözött. Sugár leány, ah szép leány! Szebb négy világon nincs talán. «
Hitedre azt ha mondanád,
Hs
ifjú,
hogy
Megoldanám
szeretsz,
e lánczodat,
Kit búsan méregetsz
S szép hon
Mennék
felé
veled
hs
karodon
h hajadon.*
J^öttemények- 1828.
ftÖlcllckD
«Oh
hs
Szilágyi szól
lány, te égi
szem!
h
Csak
a
Úgy
áldjon istenem. honban virrad hajnalom,
mint hozzád
Szép Szép hon
felé visz
Titkon szerzdik
Arany
hs
leszek.
karom.*
a leány,
nyit zárakat,
Kihozza rabság mélyibl Vitézl ifjakat ólban három mént váltanak, S lovat, lovászt lesújtanak. Éjféltájban s éjfél után Oly bús, oly néma az út Két közt holdnál a leány
hs
Sebes-rohanva fut « Atyám, atyám! ne várj reám szép magyar föld lesz hazám.
A
Harminczadon s vámok között ifjak mennek át Pogány mez rajtok, nyelvökön Hordják pogány szavát. «Hová, hová török vitéz, S te fénysugár, te gyönge kéz?&
Az
dSzerencsckísértk vagyunk, Szerencse jár veiünk. Az egri farkasok közé Csatára készülünk.)) Felelnek de Leila fél. Remeg mint parton nyárlevél.
k
;
Sztambul fell bús
hír repül,
Zendlnek vámosok
De
küzdve két
ifjú
halad.
KöUemények- 1828.
6;^
Utat nyit kardvasok.
«Végy jó reményt, szép hajadon! Magyar kar áll rt pártodon. í Csaták között a pálya fogy, fogy a csata
Még nem
;
Fölkél a hírre vajdaság.
Jön villogó hada
Vajdák
Futással út
:
vajdák köri,
utói,
nem
rövidül.
Mint párducz
A És
a két villámkard peneg. Isten,
úgy akarta,
ifjú
küzd,
itt
A
vajdák estének. Szigetben sírva Leila vár. Mint árva fészken kis madár.
O
sírva így panaszkodik: ((Egek, mi puszta hely!
Nagy búmmal e vadonban Hová bujdossam el?
ah
Miattam most a hs szivek Vajdák vasán elvérzenck
De meghalok hs
ifjakért;
Sírhalmon e határ,
És siratóim farkasok S lesz dúló vad madár. Atyám, atyám ne várj reám. !
Bnért
setét föld lesz hazám.
Siralmi közt a
Hs
gyönge
lányt
ifjak így lelik,
És gyöngyre
a köny, a keserv
Örömre változik. Mint ifjú repkény
kerti fán.
Szilágyi karján csügg a lány.
J(ölfemények. 1828.
Ó4
Szigetbl
a leányt viszik
Magyar határ elé. Zúgó Dunának partjain
Megy S
útok
fölfelé,
mezején vág a mén.
alattok a vész
Tajtékot
títrva
Setéten most Hajmási szól magyar határ; Bajtárs megállj nem érhet itt Török hatalma már. Víjunk meg ketten, s a leány Azé legyen, ki gyz csatán."'
,„ltt a
!
ftNem úgy,
vitéz felem!
nem úgy!»
Szilágyi válaszol
(cVan
nd
honn, van két szép
Te meg nem És
E
fiad,
válhatok))
sír a lány „,Ah engemet bajvivástok eltemet.*" :
De Hajmás nem
bsz
szól,
eszén
Felfordul a világ
S kezddik
a gyász ütközet:
Magyar magyarra
vág.
Két villám így csap össze Hajmási eldl véresen. ,
„Sokáig hslakodban
fenn.
élj,
Oh bajtárs, boldogul Bnömmel én itt elveszek, S honn nm, fiam busúl.'" Szól
s
mint az elzúgott vihar, száll a büszke kar.
Hamvába
Ott ketten
a haló fölött eskenek, a rabkötél, a bús csaták
Hséget S
T^ölfemények- 1829.
örömre fcjlcnek. Török virág, magyar kebel Ez h, az rajta hervad el.
A BÚVÁR KUND. Túl
S
a
mezn,
túl a
hazán,
nagy Dunán
a part fölött, a
Ki népe zajlik ott?
Föl Endre Béla ! föl magyar Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott. !
az, ki
És száz
!
partidon halad hajót és száz hadat
Hoz, oh hon, ellened, Henrik az, ki rád Hoz háborút, és hoz halált, S bizik, hogy eltemet.
A ggös
Föl Endre Béla föl magyar Pozsonyhoz kell a férfikar A vitt Pozsony remeg. S melyik magyar nem megy, ha Utánok a hon puszta hely, !
!
—
Mind
harczon termének.
De
a király bús, s Béla szól Csaták miatt ha nyughatol Oh ifjú szép hazánk? Teremt-e Isten több magyart,
:
ö
Mig a világ, mig napja tart. Ha mink is elfogyánk?)) S S
fellázad a bú, a harag
búsult szivekben háborog,
Mint tenger VüriSsmarty munkAi.
I.
és vihar;
kell ?
66
T^öUemények- 1829.
Még S
inkább
hadat
vért,
kiált
hitért, hazáért száz halált
Kész
halni a
magyar.
Csak barna Kund nem háborog
De
bátor szíve feldobog, a tüzár; ((Halld, Béla, majd ha éj jövend S a part fölé száll néma csend, Ott Kund egy szóra vár.»
Mint hegyben
Csekély a szó, köz a vitéz. De úgy van mondva, oly merész,
Hogy nem
lehet hazug. Béla parthoz tart legott. Hol vészben a megcsapdosott
Hs
Dunának
árja zúg.
Járása, mint a rémeké,
Éjfélig le és fölfelé
Dobog magányosan S még semmi hang, még semmi Kund nem j, távol és közel ;
A
puszta szél rohan.
Ki az, ki a víz szörnyekint förgetegre föltekint
A
S meg habba öltözik? Ki vagy
S
te, a ki jársz alatt
ijeszted a futó halat.
Mely mélyeken Vésztzben néha
lakik?
—
vízen át
Henriknek látni táborát, S Pozsony kivillanik; S ím a Dunából szirt gyanánt Egy ember, kit mély árja hányt. Sötéten felbukik.
jel
J(öltemények. 1829.
,„Hah Kund te vagy?"' s még nem ,„Hah ember!"' t így kérdezi ,„Mi dolgod ott alant?'"
hiszi
(iHej Bélai víz hullámiban, rajta zúgó vész rohan,
Míg
Jó lenni ott alant.
—
Kund Hol Henrik Tolong a
Szól
az
és
felriadt
— íNézz oda.
hada
víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg. Hajóit e kar fúrta meg; Hadd veszszen a ki bánt.í) villám tüzénél Béla néz.
S
Túl parton minden habba vész
A
zászlók hullanak. fut rajtok el vadon. És száz hajón, és száz hadon Hullámok omlanak.
Özön
Kund
De S
hol
van?
félre költözött,
olyat száz ezer között
Hs
Béla
túl a
mezn,
feltalál.
túl a
hazán.
Fut, búsong Henrik vert hadán, S Pozsony végvára áll.
TOLDI. Sík, puszta, kietlen az
Vad meg nem
üvöhi,
Csak ketten utaznak
A
hír
fia,
:
szi határ; madár;
nem
szállja
egy
ifjú vitéz,
Toldi, s az északi vész. utaznak, a harmadikon
Három nap
—
bokor és halom a vad utón nyugonni terit, Jó Toldi a síkra egy ormon elült. búsan tova vész A
Nem
volt
—
KöUemények. 1829.
68
Ott, mintha kcscrgne az szi borún, Suttogva, halálosan és szomorún, fergeteg, a rideg ormon ül, Így visszanyögel vala Toldi felé
A
«Oh hagyd megölelnem
A
sír
nyugodalmát
Hagyj itt elepednem, Hol kém szeme nem
lát
Szent istenedért! Oh hagyj könyüt ontanom ölt hivemért. Majd mintha dühöngene Tátra felett, Hol fagyva nyaral meg az új kikelet. Bdülve hatalmasan és hidegen Ily szót
dörög
által
az
sz
teleken
c(E kar diadalma
Tett téged enyémmé, E sír birodalma Ne vonjon örökké Holtakra ne vágyj. Vár élve s örömre menyasszonyi ágy. így vissza-sivalkodik és elenyész Megtört fuvalommal az északi vész. De fölveri Toldit a távoli zaj, gyenge siralmak, a durva moraj. Kél s mintha hevülne haragja után. Borzad hadi vállain a kaczagány. Kis domb van a hsfion, éktelen is, Tört kopja takarja be s barna paizs; De mint hideg égen az éjjeli fény. Mely búsan omol le sötét mezején,
A
A
sirra borúitan az angyali lány,
Hollóhaja fürtiben oly halovány. Mellette ölje reményeinek, Áll marczona-zordonan a cseh Jedek,
S felrántani gyenge Vas karja csörögve
siralmaiból a
lányra hajol.
Felhangzik azonban az útlan avar, Megvillan erben az ifjúi kar, S mint vérnap a fellegek árnya megett,
)>
J^öltemények- 182^,
69
Ég hs szeme
Toldinak a cseh felett. sz sivatag közepén, S bn szörnye ki vagy te, s ez angyali lény, Mely a vad oromra zokogva borúi, Hogy rá az arany nap is elkomorul?)) Ily gondokat önt el haragja szivén, Rémlánggal irottan ez üt ki szemén, S míg bízva feléje a lányka eseng. Halványodik a cseh, s ers szive reng. Majd mintha kilobban a tz s elenyész, S a sivatag éje vadabbra tenyész
«Mely
sír
ez az
:
Úgy S
viszszaborúl ijedelme után szól a cseh, haragja ömölve szaván „,Sír
kéme
:
ki
vagy
:
te,
Ki zajgva közelgetsz.
És rám s örömimre Oly rémi szemet vetsz ? Tíz szállá le már Jer,
téged
is a
porok
éjjele vár.'"
S harcz lenne; de Toldi S így zeng szava bajnoki
a lányra tekint,
lelke szerint:
((Békével, o lányka.
Töltsd búban az éjét, Vagy kelj vigalomra Ha kedves az élet. Harcztól te ne félj. Távol lesz az innen, ha Istenem él.)) Szól, s mint haragos hab a barna hajót. Úgy zi lapályokon, ormon elé. És zi hatalmasan a cseh vivót, régi Csepel szigethonja felé. Szép csendben az agg Duna ontja vizét. Két sajka röpülve hasítja közét. Sajkán komor arczczal az éj ködekint Két harcz fia ül s vadán összetekint; És habzik a víz evezik alatt,
A
A
sajka
elbbre
s
elbbre
szalad.*!:?;
Parton kiköt a cseh de rúgja legott Víz mélyibe Toldi a lebke hajót; ;
jo
J^öltemények- 182^.
S habháton
Mig
a sajka
megy
úrtalanúJ,
ervel a révbe nyomul. ,,,A mélybe hajódat
vissza
Mi
okra lökéd el Rémíteni vélsz-e
Hs
?
?"'
Órjási
erddel
„„Egy
csónak elég,
halva
marad ma egy, halva ma még'.""
Így összebeszélve halálos ügyen. Két bajfi szigetben elbbre megyén
És minden oly csendes, oly néma köri Hold szép sugarának az alkony örül.
Nem
reng
Hab nem
A
levél ágon, az
zajol a
Duna
ág tetején, tükörén
sík
messze világ zaja míg ide
száll.
Elhallgat a csend uralmainál. Oly csendes hiába vagy, alkony, a hold Oly tiszta-szelíden hiába mosolyg ók ketten, az életet ölni menk, nyugszanak, harczra szegül ki kezök.
Nem
S megdobban haraggal
Vér harcza
a föld, mezején vad növevény, és csre és dobogás,
virágzik, a
S hallik csataj S rémségesen
j
hallik az érczsuhogás.
De
messze, halálosan és egyedül zuhanat hallik a többi közül S már ingadoz a cseh, csatája múlik. Függ bús feje lába nem állapodik ; Mint khalom, a föveny ágyra borúi, S vasháza utána csörögve lehull. Még sokszor, ha vész van az sz tereken hír fia Toldi borongva megyén, S már nem rideg a sir a puszta utón, Hívével a lányka temetve vagyon: Hervadt koszorújok a sárga fszál. Mely halmukon ing szelek ostrominál, És Toldi pihenni ha dombra hajol, Itt álmodik a csata napjairól.
—
Egy
;
A
T^ölteménvek. 182^.
S míg
71
lelke a vad sivatagnak örül.
Fel-felriad álmai szörnycitl,
HEDVIG. Legenda.
Szóla Isten
Gábor angyalához Gábor angyal,
«_Szép cselédem, fényes
Olts piros két szárnyat vállaidra,
Szegd be nappal, a szép délvilággal, Arczaidra vedd tavasz deritét. Végy mosolygóbb ifjúságot arra:
A
kicsinyded földre fogsz leszállni,
S
a szerelmes lányok bíbor ajkán
Csókot, áldó égi csókot hagyni
A S
ki
szép,
hogy még szebb csókod
a ki boldog,
És
felelt a
«Boldog
boldogabb
fényes
Isten,
oh
által,
lehessen.))
Gábor angyal
te véghetetlen!
Mely
parancs ez! mily kemény itélet Oly parányi bár a föld magában, De szerelmes szív lánya oly sok, Támadattól a komoly napestig, S a fagy éjszakáig déli htl. Hogy, ha ezret láttam, visszatérve
Uj ezerrel lesz találkozásom
Mert fszálként mindenütt terem lány, S egy leány sincs, a ki nem szerelmes. Boldog
Isten,
így örökké
S Gábor
oh te véghetetlen!
leszünk szakadva, angyal, bár óhajtsa lelke. el
nem látja többé.)) Gábor angyal. Mosolyogva monda rá az Isten «Mely leánynak szíve rejt szerelmet, Gondolatja még is feddhetetlen, Fényhazáját meg így
S
felelt a
tiszta,
Arra
fényes
szent és tetszhet az égnek. csókod áldomásul.
szálljon
J^öltemények- /S29,
S ment az angyal. Hajnal nyílt utána, Dal szövdött szárnya zajszclébl, Dal, mint a lélek hall magában, Éjein ha boldog álma elj, S a nem ösmért tündérhon ölébl Legrejtettebb vágya visszahangzik. Rs soká és messze járt vigyázva Ifju és agg volt figyelme tárgya, S lelt szerelmet mindenütt a földön. Hben és fagyok közt a leányszív Ege, mint a pártusok vetése. ;
Melybe Sámson karja ze lángot. S felsóhajtva néha Gábor angyal «lstenem mi bajra hajtasz engem !
A
szerelmes lányka mit kivánjon. Mit gondoljon, mint az egy szerelmet? Ez hívének szép szemében olvad.
Az mosolygó ajkin vágyna csüggni, Termetét más, s délczeg indulatját,
St
hibáit mint bálványt imádja.
fényrl, kincsrl mér szerelmet, ég büszke gondolatban. így az angyal néha felsohajta, S mert eltte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív. Tarka s tarkább ln tapasztalása. Egy virágszál, egy kis semmi gyakran Évig élt a leány szivében Mint folyamnak tkre volt a másé, Mely utában majd a törpe bokrot, Majd kevély fa termetét mutatja Ebben a szerelmek rózsavásznán Jégfonállal szve volt kevélység:
Van,
S
ki
a fagyért
h
Abban
olvadásig lágy ohajtat,
Búmerengés, kedv, csapongva
Lenge
jóság, elmúló szelídség
A hiúság czifra köntösében Változának mint a hold világa, Vétlen vétkes vágyaik sokával,
játszó,
T^öUemények. 1^29.
73
S álmaiknak minden ezredével. És az angyal, más világ lakója, Nem talála kedvet mind ezekben,
Nem
talála
tetszhett az égnek.
S ím egy ország föltünék szemébe, És egy nemzet messze napkeletrl, és nagy, gazdag és hatalmas, parancsolt a sebes Dunának, tengerektl tengerig csatázván.
Boldog
Mely S
mint egy Istent, udvarolta: magyar volt, s nagy Lajos királya. Gábor angyal megszállt e vidéken
Nagy királyát s a jót, Ós Budában fénynyel
A
:
S
a
hogy
Mint
magas tetkön. mint egy üstökös
ott ült a
ezüst láng,
fény.
Rózsafelh szállá fel Budából, Rózsafelh a Sasok hegyéig; S Gábor angyal ígyen szóla hozzá ((Rózsafelh! honnan és hová mégy?» ,„,Szz leánynak arcziról s az égbe. Hála Isten, hála szent erdnek! Hogy kegyedben szép arczot teremtél."" S felleg szállá ismét, barna felleg.
Mint az árnyék, mint az éj palástja! S Gábor angyal ígyen szóla hozzá :
((Barna felh! honnan és hová mégy?)) „„Szz leányhaj lebbenése voltam. Hála Isten, hála szent erdnek! Hogy setétl szép hajat teremtél."" Csillag
is szállt
kett
fel
Budából
Szz
leánynak pillantási voltak, És imádni kezdtek: „„Hála Isten! Hála, hogy szép kék szemet teremtél."" Egy sugár is, termetéhez ill. Felhatott a termetért köszönni. Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a legmagasb tetig; szóla hozzá
S Gábor angyal ígyen
:
((Sánta hangya, honnan és hová mégy?))
7(öUemények- 182^.
74
Az
pedig megálla válaszolván
([((Hála Isten, hála szent
:
erdnek!
Kis fiammal költözém Budában, esek rám de király leánya, S Szép s kegyelmes Hedvig fölsegíte, S monda hangya kelj föl, s menj fiaddal, S fölkelek, de megfogadtam akkor, Hogy nevének emléket hozok föl.í))>
k
;
!
:
Szólt, a morzsát feltolá, s tovább ment, Gábor angyal látva hallva mindent,
A
mit angyal hallhat, emberek nem, Uj örömmel, új reménynyel indult, S nagy Lajosnak várlakába szállott. S im király leánya Hedvig ott ült
Ifjúsága hajnalköntösében,
S rózsafelhk
arczi,
szép hajának
Gyenge fodra barna köd valának, S minden, a mi kellem és gyönyör
van,
Harczban állott termetén, vonásin S a szemérem diadalma rajtok
Mint királyné ünnepel szelíden. Gábor angyal a hogy látta mind
ezt,
Elborúla lelke tisztelettel, S így imáda: c(Hála, hála Isten! Hogy kegyedben szép leányt teremtél. A királylány csendes ámulattal Ült azonban a szent könyv eltte Nyíltan állt, s a vérivó magyarnak Régi nyelvén új csodát beszéle. teremtés titka. Isten, ember S a világ valának följegyezve Szent soraiban, és az élet álma :
A
;
A
nagy, a várt s rettegett jövend, Melyre holtak sírból fölriadnak, S földdel a magas menny összerendl Vég biró pedig lesz a nagy Isten, jót, gonoszt a szív szerint itélend 7Aind ezek s több fel valának írva,
S
S Hedvig
olvasá a szent igéket.
:
T^öltemények- 182^.
75
S így tündék rajtok önmagában «lm ezek nú szép igék, mi szentek! :
Lengyelország hs királya, férjem. jegyelted! Kit szivemben hordok, Nem leend-e megvetett ajándék. Majd ha fényben eljövendesz értem, S én kitárom a csodák világát Ifju, hs, de még vad nemzetednek? Durva nyelve, mellyen eddig a düh S a harag vad gyzödelme hangzott, Általam most szent igékre hajland teremtés titka és az üdvé Nem leendnek messze föld virági Szent körökbe mindenik betérhet. És az élet fájáról gyönyörrel Dús, örökl éveket szakaszthat.)) Gondola, és elfogadta szíve. Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain a szép királyleánynak, S kedvteléssel s üdvözült gyönyörrel Néze által rá s a szép sorokra. Majd hogy el ln a szándok fogadva,
h
A
A
leányra áldó csókja szállott ajka, mint a gyenge szell Lág)'an ére legszebb földi ajkat, S csattanása, mint ezüst harangé.
Égi
Mondhatatlan kedves
és
múló
volt.
A CSERMELYHEZ. Oh
selyme a vizeknek. Kis csörget eg,
Vig
árja
nedveidnek
Hová pereg?
A
titkos völgynyi latnál
Mi
vár, mi von.
Hogy' dlsz, mint ha
A
Balaton
?
te volnál
j6
J^öltemcnyek- 182^.
Mért, mint ha nászra Jcjtnc, Kereng habod, S zeng, mint ha dah rebegne, Kis oldalod?
Tán szebb
vii'ág virágzik
A
völgy ölén? Tán szebb nap fénye játszik Hüs rejtekén?
Vagy Emmi rózsaképe Hajnallik ott. Hogy oly nagyon siet
Futó habod
Oh
ha habjaidban
fuss, s
Enyhül
alant,
S mint
csillag,
Leáldozand
Oh
le
?
keble lassan
;
vidd e rózsabimbót
Vidd lejtve Gyengéden
le.
szíve halmát
Illesd vele.
Mondd, hogy
Az én Hogy
ki
téged külde,
vagyok. lánggal égek érte,
S hogy sorvadok. S ha erre meg nem indul Szánó kegye. Zúgjad, hogy szíve márvány.
Mint
kebele.
VÁGY. Mit
E
késel,
oh lányka,
szívre omolni
?
T^ölfemények- iSig.
A
hév szerelemnek csókkal adózni
Hév Mit
rejted
elttem
?
a
S vonsz kellemeidre,
Ah
A
yj
gyönge
kebelt,
te csalfa, lepelt?
hagyj betekintncm
rózsaligetbe.
Hagyj részeg örömmel Elhunynom öledbe*.
Ah
hagyd megizlelnem az édeni
Hagyd szívnom
bájt,
ez ajkat, ez isteni szájt!
A messze jövendt Aggódva ne nézzed
;
Hosszú örömökre
Mi
kurta az élet
Nézd nyomtalan
a sebes óra halad. Elmúlt napokat soha vissza nem ad ; S a rózsa, ha szép kora múlva, lehull Méh nem szedi mézeit hamvairul.
VITKOVICS EMLÉKEZETE. 1829.
öHát csak az
él-e soká, ki után a sírba lenézni
Lelke haragjában nem szeret a hazafi? Hát csak a hitványnak van-e adva tenyészni gyönyörben Századig, és sanyarún elhal az érdem elbb?)) Így kérdk az eget, hogy holtod hírszava fölvert, S házad búja között gyász vala gondolatunk. A nyájas szivet, a jó kedvet halva találtuk. Mert te, vidámságnak lantosa halva valál. Hasztalanul bús záraidon vitt bánakodásunk Honunknak többé vissza nem adnak azok. Társtalan a feket földben nyugodandol ezentúl, !
:
S néma halál hallgat szózatos ajkaidon. te nem oly voltál, hogy örökre feledt hamuvá Életed a vízként nem vala puszta folyam.
De
légy,
78
T^öltemények- 182^.
Míg
nyugaton fenn
S hármas
Tán elj
áll
a
bérezi fölött
Kúma-vidéki magyar vér,
sneve
írva leend.
kora, hol szabadabb lesz lenni magyarnak,
S százados álmaiból nemzetisége
kitör.
Akkor
A
az élten túl leng árnyékod örüljön haza, hívei közt, téged is emlegetend.
:
EGY KÖLTRE. Lelked beteg, s a költés benne gyöngy ; meg, nem csigából drága gyöngy. Fagyöngy a legsiványabb tölgytetn
Jól értsd
Madárfogó a gyermekek bogain, S a légyvadászok vesszején ragasz. S ha pinty az érzet, légy az értelem, Fogolylyá
Orlj
tettél lelket és szivet.
nekik, jó
költ! költsd
el
ket.
SAS ÉS FOGOLY. SAS.
Tested ég Mi dolog
felé
megy, lelked
vált
pokolnak
nem akasztanak?
ez, földi, csak
FOGOLY.
De biz' azt cselekszik, jó uram,
saskesely.
SAS.
S mért? FOGOLY.
Egy
oroszlánnak sasszárnyát loptam
el.
SAS.
Hah
veszsz
!
a
szárny enyém. FOGOLY.
Hát
te oroszlán
vagy
?
SAS.
Megbocsáss, éh vagyok,
s
te kövér falat vagy.
Xöltemények- 1828.
ILUS PANASZA. Nagy hiba az nálunk Egy ily faluban, Hogy ennyi ember közt Legény
alig van.
Kit nátha nyomorít,
Kit
meg
a
keh bánt
Peti balra sántít, Bandi jobbra szánt.
Egyik szke volna, S tüzes a haja
Másik barna volna, S borzas mint boglya.
A
ki
Mint
A
józan, hideg a
jégverem;
boroz, orrán Bibircsó terem. ki
Hordja el a tatár Leányságomat, Én maholnap férhez Adom magamat; Bükfából vágatok Férjet magamnak, sarokba vetem. Jó lesz czobornak.
A
HAJ, SZÁJ, SZEM. Haj,
haj, haj,
Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj 1
J^
8o
J^öttemények. 182^.
Bomlott
fürti
tengerében
Hattyuvállak fürdenek benn. Haj, haj, haj, Beh szép selyemhaj
Ez
a leányhaj.
Száj, száj, száj,
Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj Fülemile danol benne.
Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Száj, száj, száj, Beh szép rózsaszáj
Ez
a leányszáj.
Szem, szem, szem, Beh gyönyör szem
Ez
a
leányszem!
Mennyország nyildokol benne, Szerelem az isten benne. Szem, szem, szem,
Beh gyönyör szem
Ez
a
leányszem.
A BÚS LEGÉNY. Forgószél megy út közepén, Csoportokat dobál felém, Hejh forgó szél ha jó volnál. Inkább babámhoz hordanál. !
Az
én babám
nem
kis baba,
Sugár mint a jegenyefa. Szépen danol, szépen tánczol, Hozzá kökényszeme lángol.
A
kökényt én úgy szeretem,
Ha szemében
tekinthetem
;
t^öttemények-
8i
iSzcf.
Hejh de tle távol vagyok Csak egyedül fülök, fagyok. I
;
Érem-e még azt vagy soha. Hogy galambom elmondhassa Hova, hova bojtár legény, Tudod-e hogy szeretlek én?
:
Azt csak tudnám még, hogy szeret. De tudom, hogy el nem jöhet, S mint madár a száraz ágon, Csak úgy tengek a világon.
PUSZTA CSÁRDA. Ez
csárda nevezetes,
a
jár rá, nagy kelepes. én gólyamadár volnék, Ilyen házra nem is szállnék.
Gólya
Ha
Kidlt bedlt az
oldala,
Bele jár az isten nyila, A forgó szél dúdol rajta, Boszorkánytáncz van alatta.
Hej kivl
is,
hej belül
is.
Ki van itthon, ha beteg is? Ki hoz nekem bort eleget. Piros lánytól hókenyeret?
Puha kenyér eledelem,
Szomjam ellen S ha felindít a
A
borral telem, szerelem,
szép leányt megölelem.
Hej, de itt senki nem felel. Csak az egy gólya kelepel Útra készül az is szegény. Nem ülhet a ház tetején. Vörft'.matlv munkái.
1.
T^öltemények. ifÍ2g.
8
Gyerünk innen, fakó lovam! Tisza ide nem messze van, Tiszában megitatok,
A A
Dunáig meg sem
állok.
Isten hozzád, puszta szállás,
Göztanya, denevérház Hordjon el az szi zápor, Mért nincs benned egy ital I
ANDOR PANASZA. Kis lány, nagy lány, Mit ér, ha hamis? Fölebb is, alább is,
A A
szomszédban
kis lány ostoba,
Más
A
is.
elcsalhatja
;
nagy lány agyafúrt, Megcsal szózatja. gonosz világban, azt gondolám.
Ily
Én
Ne
legyen soha
is
Egyhez kötve szám Csókolok, ölelek Kettt hármat is, S ha ezek közt sincs
Akárhányat
:
jó,
is.
S majd azt viszem haza Víg szüret után,
A
ki
nem néz
vissza
Legények után
;
Kinek szeme nem jár Minden szem után.
bor.
1(öltemények.
Kinek Iába nem
Minden
A
ki
zaj
^3
/^2í».
fut
után
;
nyomot nem hagy
Kis lába után, Megy is, otthon is van, Még sem boszorkány.
LABODA KEDVE. Széles utczán, széles jó kedvében Megy Laboda bor zúgván fejében
S minden gyermek,
E
szót utána kiáltja: ((Hej Laboda,
Lábod
;
a ki látja,
ide,
Laboda!
amoda.
Széles utczán, széles jó kedvében Tovább is Laboda megy vesztében.
S egy piros
E
lány,
hogy
meglátja,
szót utána kiáltja:
«Hej Laboda, Laboda! Lábod ide, nem oda!)) S Laboda bemegyen piros lányhoz,
A
lány bort hoz, csókot ád a borhoz,
Labodát ölébe zárja. És fülébe mondogálja ((Hej Laboda, Laboda! Szíved nekem kaloda!»
De Laboda
letekint a lányra:
««Ki mázolt be, szívem, ily csodára ?»» «Hej hej nagyon szerettem én De megcsalt a barna legény. Hej Laboda, Laboda! Ölelj meg, ne menj tova.)) 6*
T^öltemények- '^30-
84
«(i
S
leány, hazudsz, mond Laboda, hagytad a barna legényt oda.»»
Hazudsz
Te
kiönti a bort a földre,
A
leányt ellöki félre. (cHej Laboda, Laboda I Mért haragszol Laboda ?»
««Én vagyok
Engem
a szögfi, a
Laboda,
hagytál, te hitetlen, oda,
Ültél pincze derekába.
Lemenknek
az utába.
Átkozott légy, piros lány, Borod méreg, te sárkány. »»
Zúgolódva széles bús kedvében s tántorog mentében S minden gyermek a ki látja,
Megy Laboda
E
szót utána kiáltja: <íHej Laboda,
Lábod
ide,
GÁBOR
Laboda
!
amoda. d
DIÁK.
Gábor diák mélyen elmerülve Ül
A
a lóczán,
világért
Ha egy De már
fel
egy nagy könyv eltte
sem
pillantana.
nem szállana; erre csak felpillant, S ím meglát egy fürge leányt. ((Ejnye, húgom, beh piros az orczád. Hadd szakaszszak róla egy pár rózsát.* filégy reá
«<íGábor diák, hamis Gábor diák! Hagyjon békét, mert bizony meglátják.»» c<Semmi látás!)) mond az jó kedvében ((Lakodalom van a csók végében.* «v(Jaj ne bántson! kell sietnem. Elhull pártám, itt felejtem,
7(öltem ény ek- 18^0.
85
Ah vegye el azt a forró száj át. »» «Még egy csókot !» «((Nem nem !»)) Kettt o:
Gábor diák mélyen elmerülve
l
a lóczán,
S hogy
egy nagy könyv eltte
egyszer csak elmerül, leány jön búsan s színtelenül ((Ej húgom, beh halovány vagy. Féltelek hogy el ne hervadj. felpillant,
A
Gábor diák, átkozom a csókját. Mikor tartjuk meg a lakodalmát?)))) «((
(Semmi átok, jj el pünkösdnapra. Addig, rózsám, addig menj dolgodra. Neh egy pár csók! egyik útra való. Másik, ha úgy tetszik, vigasztaló.* ((((Gábor diák! hátha
Pünkösdnapkor
«Semmi kés! ((({Ej
a
kés
menyekz?))))
te világ rózsája. d
beh hamis az
a
maga
szája.))*
Gábor diák mélyen elmerülve Ul a lóczán, egy nagy könyv eltte
A
világért fel
Pedig
De
itt
nem
pillantana,
van piros pünkösd napja.
elébe jön a leány,
S egy csecsemt ringat karján (íEj ej már ezt még sem hittem volna !)) (((íMost a világ engem sem csufolna.»» ((S
hogy mosolyog istenadta
fattya!))
((((Epén ollyan, mint az édes atyja. »»
tegyünk galambom?* Dunába ugrom.** a paphoz.*
«Mit
csináljunk, mit
((((Én
tudom hogy
a
((Semmi ugrás! jer Így szól Gábor a leányhoz, S nagy szomorún a könyvet becsapja ((Soha, soha, ilyen pünkösd napja!*
adj hát.))
8b
J^öltemények- 1^30.
SZÉP ASSZONY. Mvészi
vetélkedés Kisfaludy Károlylyal.*
Tatárjáráskor egy jó férfinak, Kit társi Bús Ferencznek híttanak, Erdk között ép mi háza volt, Mely ellenségnek még nem udvarolt. bútor benne a szép vala, Ferenczünk' édes kedves angyala így hívatá magát a kis gonosz, Bár benn együtt volt minden házi rósz. Hsége nád és nyelve kard maga
F
n
;
-
;
Majd
S ha minden
Nem
majd villám zápora
fergeteg,
férfi
oly vitéz vala.
oh Hunnia! Elég az hozzá bár mily volt Kató, Bár kedve tengerhabként változó. Bár férjével váltig hadakozott. vesztél volna úgy, :
De
szép, igen szép volt az átkozott, Történt, hogy visszakészült a tatár. Duitan minden, nem volt mit enni már Az éhség kergeté a sereget.
;
Melyet vitézség meg nem gyzhetett,
De még
Végs
kitértek néhol s a vadak dühvel szörnyekké váltanak. s hogy nem volt? egy erre tévede.
Hogy Egy rt
tatárfi
;
vállán tegeze,
Kezében kard, vas ünge tetemén S öldöklés lángja apró két szemén
;
Mindenfelé, a hol járt, rettenet Volt e kis ember száz ezer felett.
Hogy
erre tért, körültekintgete,
S magával ilyenkép beszélgete <(Ki az, ki ott oly
Kié a kert, kié az *
kényesen tanyáz? ház?
úri
L. ennek « Bánkódó férj » -ét.
J^ölUmények.
87
ifi-ío.
Oh
boldog óra, boldogabb tatár, téged c ház kincsre, nagyra vár.)) nem, gyzetiki S jön, lát és gyz Most egyszer színe százszor változik. Rtbl rtebbé, s apró két szeme Két pislogó mécs s minden fegyvere, Itt
Majd hogy magához tér Lélekzetet vesz, s mond jelt
szavakat
dúlhatnám házadat, adok, kövön nem marad
((Hallod, magyar,
S ha
a bámulat, ily
De nem
bántlak,
Engedd
ez egyet
k
;
nem bántom át,
kincsedet,
szép hölgyedet.))
j
Így a lator vér, a tatárfi s Már fenn ölében a szép ifjú n. Választ sem várva hajt s rohan tova,
S
örül,
A
férj
hogyan nem még -
ki
talán soha.
fesse lelke bánatát?!
—
Utána néz, a milyen messze lát, És mit tesz? ah hajléka puszta már; Bámul és felsóhajt: ((Szegény tatár!))
A VÁRÓ
IFJU.
Megvártalak, kedves, az órára, A szép piros hajnal hasadtára, Hév volt karom, hogy majd átkaroljon. Hév volt ajkam, hogy majd megcsókoljon.
Szívem dobogása volt köszöntd, Valahányszor a szél felsüvöltött,
S minden árnyék, minden fény sugara Termetednek csala csodájára. Hol maradtál,
hol maradt szépséged, Rózsaarczod, violanézésed ? Hol fehérlett tél s nyár boszujára, Hókebeled gerjedclmes árja?
88
'Költemények. i8jo.
Lclekzetcd édes
illatával
Mily szerencsés táj szellje szárnyal S a föld szíve hol dobog alattad, Örömében, hog)' te megtapodtad ?
?
mi kérdés, mely ohajtozás ez vagy itt, bár a hely s óra kedvez Itt van a nap, itt van új világa Nem te, békém s vágyaim zöld ága
Jaj
Nem
Majd ha
látsz virágot
;
hervadozva.
Büszke lombot búsan meghajolva,
Majd
ha látsz
kis
csermelyt gyors mentében
Megfáradni völgyek mély ölében
S hlni napfényt felhk torlatában Gondold, híved úgy hl nagy buvában,
Ugy
ül, feje
lombként lehajolva,
Élte a virágként hervadozva,
S fáradt lelke, mint a fáradt csermely, Agg, fogy és vész mert te nem jövel ;
FEKETE SZEM. Szép
kék kékre a barna Emlékeztet
Én De
A
a
a
szem, nem tagadom, sem haragszom, szem sugara éjszakára,
sötétes éjszakára.
Boldog szeretk napjára! S nekem nappal éjszaka van. Fényes delem éjféltájban. Pillants egyet, édes rózsám.
Fekete szem violám! Fekete szem pillantása Olyan mint a holló szárnya
cl.
T^öltemények- >Sjo.
Ha
89
benézek tükröt mutat,
Játékival szivem mulat,
S boldog vagyok, mint
Mely szz
virágszál,
leány kebelén
hál.
KÉK SZEM. Szép
a fekete szem.
Én azt is szeretem De még szebb a kék
szem,
Kék szem szerelem. Az én szeretmnek Ilyen kék a szeme Valahányszor nyílik,
Ibolya kél benne. S hejh mikor benézek
Mélyen közepébe, Látom a szerelmet Mulatozni benne
Akkor azt gondolom, Kedvem nagy voltában Nincs több boldog ember :
Nagy Magyarországban.
A SZERETÖK. Álmodom én, nem aluszom, Gyönyörség -minden gondom, Rózsám keze fejem alja. Szíve szívem nyugodalma. Micsoda fény az
a csillag?
Talán a hajnali csillag, Szeretket összehozó, Szeretket elválasztó. fel, rózsám, ne alugyál szép hajnali csillagnáJ,
Kelj
A
^o
7{öltemények- '5>o.
Majd Jj el
ha feljön esthajnalra, vígasztalásomra.
AZ ÉJFÉLI HÁZ. hozzád büszke Roppant khalom!
iilsten
város,
Isten hozzád, falaid közt
Már nem Mely
nyughatom.
után oly
hn
sovárgék,
Láttam fényedet, Lepke szárnyon elvigadtam Örömeidet. Kerted annyi bájvirága,
Tündér szépeid, Már nem vonnak, Rövid
s
rövid napod,
éjeid.
Nincs szememnek múlatása Változásidon,
Nincs szivemnek gerjedelme Csillogásidon.
Távol, halmon és vizén
túl
Róna közepén Áll
egy
kis lak,
Oda vágyok
Emma
háza
én.
Ott búsong az elhagyott lány, kebele oly hség arany betkkel lr\'a van bele.
S
h
A
Szép is, jó is, és szeret is S rám epedve vár, E kemény, e hittelen szív Megtagadta bár.
J^cltemények- '^30.
tndik
így
S
Dalnok Endre
messze
utat
Elhagy fényt
S zeng
vált,
és társaságot
palotát.
Egyedül megy, és Gyors alföldi mén
Vág
A
tél
Víg
alatta
csikorgó hosszú pályát mezején.
faluknál, víg lakóknál
Mégyen
úta el mulathat, tova száguld Gerjedelmivel.
Nem
Ifjak híják,
Várja
Nem
h
szép leányzó
kebel mulathat, tova száguld s
Szép reményivel.
Mintha hátra hagyni vágyná
Önnön
A
lételét,
világot és a földet
S minden örömét: Oly szilajon, oly elszántan. Oly bszülve fut Hóvilágnál, holdvilágnál,
Alig egy síkra
És
Hó
jut.
a síkon pusztaság van. és pusztaság,
Csendes hajlék közepette,
Benne
mécsvilág.
De sem
Nem
tle, sem hozzája
vezérel
nyom
El van hagyva, eltemetve A/lint a fájdalom.
9'
T^öltemények- 'S^o.
91
Sóhajt Endre, és az visszazeng.
éjfél
Tompán
Félelemtl és reménytl
Aggó
szíve reng.
Ott van, hallgat, és nem hall szót, Néz, és senki sincs: máskor annyi kéjre S nyílik A megért kilincs. I
—
Benn mereng nyugalomban
Egy
leányka l,
Könyökére
hajlott fejjel,
Búsan, egyedül. Vállain elomladozva
Szög hajfodrai, Haloványan elpirulva
Gyenge
arczai.
S nyugvó tenger van szemében, Melly egekre néz, Mellyet dúlni már nem látszik Semmi földi vész.
Melyben
a
jövend
múlt és
Álmát tükrözi, S azt öröm, bú harmatgyöngye
Már nem
öntözi.
S mintha épen most vonná Álma fátyolát. Föltekint, s az Látja Emmáját.
ifjú
Ah Emma
fel
benne
csak magad vagy ?* nem felel. (íEmma, Emma, hát nem ösmersz ?p S a lány nem felel.
S S
szól
:
«
a lány
!
—
J(öUemények. iS^o.
93
«Emma, Emma! messze Érted jöttem
útróJ
el,
Elhagyám a nagy világot S érted hagytam el
Emma, Emma! Angyal, úgy-e
A
Emma
megtért
Nem
megbocsátasz,
meg?
tagadja
szíve
meg?»
S mint szoká, ölébe vonná Endre kedvesét, Csókjai közt lángajakkal esküjét
Tenné
De szemében a leánynak tz ragyog,
Tiltó
Mondhatatlan, mely velkön
S
lelken átlobog; és bátorságot
Mely reményt
S vágyakat megöl, S a halált és sírba néz Bút támasztja
«Ah ha
Nem
el
föl.
vagy szánva
s
nálad
lehet hazám.
egy szót, és ne nézz Lélekölve rám!
Szólj csak
Ez nem engem, egy Tenne semmivé
világot
:
Ah
ne vess
ily
rémszemet rám,
Ez nem Emmié.)) Dalnok így szól, Lassan, rémesen Fölkel, nagy bú
A
a leányka
súlyaival
szép termeten.
ily
J^öltemények
í)4
S mint
1^30.
rózsával temetett
sír,
Nyílnak ajkai, Yaskebelt is megrendítk
Rezg
hangjai
«Kés! kés! Dalnok
úrfi,
Elmúlok korát;
Nem
H
h
az, ki várni
hagyja
menyasszonyát.
Várva láttam
a tavasznak
Nyíló kellemét.
Várva
a nyárt és az
Hulló
levelét.
sznek
Most lakásom hideg
Szk
és
szk,
és szomorú.
Benne
éj
van, és fölötte
Téli koszorú.
Van-e kedved
ily
tanyához?
Vagy
bár lásd magad.)) S egy koporsót tár ki karja
Szemfödél
alatt.
És azonban slyed
a ház.
Mély síiTá leszen Minden szellem éj
felén túl
Alszik csendesen.
A
kis
háznak slyedtével
Elhuny a világ, S éj van messze a nagy S hó és pusztaság.
De Áll
középen féltemetve egy kis kereszt,
Rózsaszín lobogója Rajta lengedez.
síkon,
J^öltemények- ifi^o.
95
Fejcsüggedten a sebes mén Kötve tombol ott Dalnok a sír kebelében Halva maradott.
A
H SZERET.
Sík országúton vágtat a huszár. Nap játszik messzecseng fegyverén Oly szép, oly könny, mint a gyors madár,
S nincs semmi bánat, semmi bú szivén. (tOly könnyden, oh lovag, el ne rohanj. Sík útközön l Szép lány egyedül, S tündöklik omolt haja, mint az arany. Fel a porból, hugám, katona j! Szól a lovag, s hevén száguld elé,
Adj egy csókot, ha nem lesz is kett. Vígan hadd rohanjak sirom felé. ííOly vígan, o had fia, még se rohanj.
Lód Ül
lába eltt
h
szeretd,
S mellére lecsügg
Döbbenve
Hogy És
feje bánatosan.
féket ránt a gyors lovag.
úton ülni
látja
kedvesét.
félre száguld, félre elrobog.
Retteg
jajától, s látni fél könyét.
o had fia, mért rohanál? Holt kedvesedet Nem nézed-e meg?
«01y
félre,
Nem
sír,
panaszatlan a
néma
halál.))
í)
l^öUeménvek. 18^0.
q6
A TIHANYI VISZHANG. «Szüntcsd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó Édes az ah, de tanút nem szivei a szerelem, v A viszhangu tetn így súgott Irma Dezshöz, Hogy Tihany agg hátán ültének a szeretk. A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé Régi barátjának, a Balatonnak, alant, A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól
szót.
Tudta Somogy, Veszprém és Szála, tudta Füred És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek, S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret. Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány: Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj,' S láss fenekedre gazos legyen az sokféle gazokkal, S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng. S még feketébb legyen a füsttl Tihany oldala, mint most: És vcndégtelenl álljon alatta Füred. Ezt bár nagy szomorún a három vármegye lássa, ;
(i
:
Lássa egész ország, s bús legyen érte soká.)> viszhang hallá, s kibeszélte világnak is az Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett.
Ezt
r
A HAZAFIAK. Kértek,
s a
haza kér
;
firkáltok, s a
haza buzdít
Csizmátok nincsen, s a haza álljon el. Áldoztok bogarat, s azt a haza nézze tuloknak Szándéktok jó volt, s a haza áldjon ezért? Vesztegetk, szentségtelenek! mi düh szállá belétek.
Mit keres a szent szó szenttelen ajkitokon ? Sztökben legyen a haza, és ha kimondani szükség. Tetteitek zengjék nagy, diadalmi nevét,
Akkor lesz neve a bún s baj szörnycinek ölje, S nép és Isten eltt becsben az áldozatok.
J^öttetnények- iS^o.
97
A SIKET LANTOS. Megrendíthetlen nyugodalmad, o
S emberev
lant
fia
!
Ember
ha te dalra fakadsz. természet, ijedve lebúvik állat fut,
Tótágast áll a A folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod ell. Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörny nyikorgást, S ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.
KÉT HIVATAL. s bort mérsz. Italod két érdem: érzem Gyógyszereden borodat, gyógyszeredet borodon.
Gyógyítasz
EGY KÖVÉR VENDÉGFOGADÓSRA. nyugszik Haspók, s örömest, ha zabálni lehetne Testét egy buzatár potrohos öble fedi. Mennyi baromfi-halált okozott ez idnek eltte Itt
1
Jajjaikat
most
is
hallani sírja fölött.
MOHÁCS. Sír vagyok, elhullott
magyaroknak
sírja,
Mohácsföld,
Mely vérbl
nevelek gyász telekimre mezt De ne pirulj, oh honfi, azért eljni sikomi-a, Had-gázolta határt látni s az árva Cselét: Kart és férfi kebelt vive itt a harczba magyar nép Sors erej számmal gyze az ozmán er.
cMely
öreg Duna partján, kalász rengcdez és buja f?))
föld ez, mi virágzó tér az
Mellyen sárga Vörösmarty munkái.
1.
n
költemények. 1830.
98
Nyögve <(Hír
felel, s
csak alig hallatva
temetje Mohács,
s a
s
keservesen a föld:
magyar átka nevem.
y>
PUSZTASZER. Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád Hseivel s a hont biztos alapra tévé. S áll az azóta kilencz századnak véridején túl Várja virágzását s vajha ne várja hiún
PÁZMÁN. Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben. Megtért térít állok az Isten eltt, S hirdetek új tudományt, oh halld s vedd szivre magyar nép: (•Legszentebb vallás a haza
s
emberiség.)*
EGRI BOR. hsök s egyik így pendíte ((Török vér!» ((Hagyj folyjon)) monda hévvel az egri Dobó. S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger.
Ittanak a
:
DOBÓ. Hallá török zajgást rémült várában Egernek S a sír álmaiból felnyöge arra Dobó «Hogy nem kelhetek!)) ezt zúgá: ((kétszázezer ellen Én megtartottam kétszer ezerrel Egert.)) :
MÉH. Hulló harmatnak szeretje
Mézajkú
kis raj
harmatos ágé. e rózsa megett.
s a
nyugszom
J^öUemények. iS-^o.
Engem S
illatnak szédíte
mellyet
nem
meg
árja,
99
csapongót,
sejték, a tövis éle megölt.
REMETE Egy jámbor remetét
lelsz
c
SÍRJA. kis
üregbe
letéve,
Kit szent gondjai közt csendesen ére halál. Melly élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél, Lábainál csörög a kút ere, mellyet ivott:
Halk suhogásaikat még hallja-e vájjon alant is? Hallja de álmadozik s álma örökre szelíd. ;
A VÁRAKOZÓ. Várakozás, te csalárd érzet szerzje, keserv a Rosszra kinéznek, jóra sovárnak öröm! Mért, ha leánykámat lesem, és nem jön meg idre, Vagy vegyes ábrándos kín s gyönyör álmaiból? Ah sznj meg s piros ajkaival maga jjön el a szépi S hagyjon a várónak innia tiszta gyönyört.
ZRÍNYI
A KÖLT.
«E lantot, koszorútlant bár yiolája kezétl, Mely Szigetet zengé s hsei áldozatát Es e rettenetes szablyát, sok ersnek öljét, Melyre ((ne bántsd a magyart !» jelszavam írva vagyon, Zrínyi hagyom neked, oh haza! és gondjaidba ajánlom, Zrínyi, az énekl s a diadalmi vezér.
KÉT GYERMEK Oh
anya!
meg ne
sirass,
SÍRJA.
hogy ezen kis öcsémhez
Játszani szállottam kedves
sírba leszálltam: alá.
J^öHemények- i^^O-
EGY JÁMBOR SZERZETES SÍRVERSE. nyugszik Cseri Pál, szent szerzet tagja az úrban éle, az úr lel vala megnyugovást.
Itt
Benne, mig
E
helyt szenti nek a szent férfiú zenge zsolozsmát: az égi sereg.
Most pedig neki zeng mennyben
AZ ÚJÍTÁS ELLENSÉGEIHEZ. ti az újítás megrögzött ellenezi, Ösmerlek, ránczos homlokú tisztes urak! Láttalak: agg bundáitokat lehajítva szugolyba, Ittatok új bort és ettetek új kenyeret S nem kérétek-e mind egyaránt új s ifjú menyecskét? Szégyen! az új hold is fönn vala lakzitokon.
Ti,
SZIGET. Honfi! ha föllépendsz düledék várára Szigetnek, Sírva ne említs szót sajnos eleste fél' Ott hs Zrínyi köri bátor daliái nyugosznak Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.
HUSEG. arcz, e harmatozó szem? e fájdalom? e szív dobogása kiért? (•Sírban atyám, érette könyfim s e fájdalom érte;
Lányka! miért ez elázott
Mért
De
szivem és e szív
h
dobogása
tiéd.))
J^öltemények- i^^i
KISFALUDY KÁROLY SÍRJÁRA. Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban, o honfi! S a rövid élet után holtnak örökre ne véld ; Itt csak elomlandó tetemeit jelelék ki baráti Fenn vann idt múló szelleme mveiben. :
A GYÁSZKISÉRET. ki j? mily szánakodó nép, mi mély bánatú néma sereg? vidám tréfák, keseregtek-e, és ti daloknak
Kisfaludyt gyászolni
Mely nem Hát!
ti
földi,
Húgai, sóhajtás váltja-e hangotokat? S szép Aurora, te jsz legeiül, a gyász vezetje? S fátyolodon bánat gyöngyei hullnak alá, Ah van okod: ki reád fényt s díszt hoza, sírba hanyatlott; Lengjen öröklét csillagod álma felett.
—
CSÁK, szomorújáték Kisfaludy Károlytól.
Fölkele Csák, s nagy lelke szavait maga zúgta hogy írnák, S a költ azokat jegyzeni kezdte hiven De bele fáradt a fél isteni mbe, s azóta Csák komor és hallgat kedvese hamvainál. ;
V.
FERDINÁND FELGYÓGYULÁSAKOR.
betegágyához magyar ifjú királynak s a nemzetet ott. Megdöbbent s « ha kívánjátok— szólt végre maradjon rötökül s gondjaitoknak adom.)) Én Jött a Halál
De
látván a hazát állni, ;
t
—
J^öUeméíiyek-
i8y
A HÍVTELENRE. Gyászolom a hitlent, s nem színlett gyászom örök lesz Él ugyan , de nekem szívben örökre kihalt. Lássa meg a kora gyászt maga is s érezze keservét, S oly feketék legyenek napjai, mint ez a szín.
A BOLDOG. vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz,
Birlak-e,
És
e hókebel és e piczin édes ajak?
mellyet beszivok szomjamban aléltan. S melynél olvadozok, láng-e ez angyali szem
lllat-e ez,
?
Úgy
van! egész tündér ország bubája körifont, S én gyönyörérzékbl istenek álma vagyok.
A NÁNDORI TORONYR. Hasztalanul küzdött, nem tudta leverni fokáról zászlós törököt Nándoron a magyar r. ((Vagy te ragadj engem, török, a mélységbe magaddal Szóla, vagy én húzlak büszke jeleddel alá.í) S egyszersmind megölelte mern a holdemel tart, S száz öli fenségrl szörny halálba rohant.
A
AZ ELZÁRKÓZOTT. Kertem Zárva
alatt s
ha
ki
mégy
szökkutamat
a rétre, leányka, s az ajtót
víztelen állva leled
;
És zaj nélkül az ernyket, hol máskor öröm zeng, S pusztán a szerelem játszadozása helyét Vissza ne térj, kedves! idegennek nem vagyok én honn Téged, csak
jöjj,
kert
s
kert ura várva fogad.
J^ölfemények. tS^
103
i
JELENKORI SZERELEM. Állhatatosság a szerelemben, aranykori hség. Merre vagy a földön, vagy mi hazába keléi ? Most a lányka ruhát s szeretket vált mosolyogva, S új széphez vígan távozik a szeret. így mind a két fél a rögzött rosszban egyenlk Hitlen lánykáért hittelen ifjú hevül. :
BUKSIHOZ. Hírt keresünk, úgy van!
Vastagon
Italul
én szomjuzom a hírt
éhezed azt. Én, mint jó bortól, tán édesen álmodom egykor: De te zabálsz, mint a pór lova, s hullani fogsz. és durván. Buksi, te
TITTEL HALÁLAKOR. Téged egek
A
Hogy
csillagkoronák
közelebb
Tittel
Ah
s
éjféli
barátját,
föld fellegein túl rideg ormi lakót.
!
jutnál, a csillagok
sura, téged
ohajtásid tzseregéhez emelt
de utánad gyász maradott.
Most felmegy
az utas,
S nem leli, mellyet várt, lelke az égi gyönyört Puszta halommá ln az imént meglelkesedett szirt, S néma jegy a csillag, mely megyén orma fölött.
IZMÉN
SÍRJÁRA.
Sok szívnek gyötrelme mig
A
gyönyör Izmén
élt, gyötrelme hogy nyugszik e hantok alatt.
elhalt,
"Költemények- '8^1.
104
TZ
ÉS VÍZ.
Egy tüz van csak ers, és egy víz árja hatalmas, Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt
Mind kettt Mennyei
szemeidbe, o némber! az istenek adták mennyei harmat emez.
szikra amaz,
BUS EMLÉK. E
koszorút gyászeniléki keseredve akasztom Annak, kit szeretek, mennyei képe fölé. Hervadozása jelentse, hogy a ki feláldom zzzn
Búban
H.
SZÉP ÉS
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép Jaj
jelt.
az elhunytért, mint koszorúja, fogyok.
neked!
hbb
is,
nem
a bájos Eliza,
csalogatja hivét.
Ot, mint kincset, az ifjú szivében fogja viselni Téged, hogy hervadj, keblire fényleni tz.
:
SZÍV. Szív vagyok, elkeserült ifjúnak szíve, üres ház, Melyben kedv nélkül száll meg az égi lakos Itt az öröm szomorúvá lesz, kéj és gyönyör elhal, boldog szerelem megriad, és tova kél. Néma halál, te szelíd vendég, jer s zárd el az ajtót, S írd rá búk, örömek, vissza bemenni tilos.
A
:
!
BÚS KERT. E
helyet elbódult szeret keresé ki magának, fákkal rakta meg a szomorú.
És szomorú
J^öítemények- i^S'-
'05
Ót tavasz, sz, egyaránt s tél és nyár sírva találta, Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt. Nézz be utas s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad Álma legyen boldog élete nem vala az.
:
:
A PUSZTA
SÍR.
A
Duna habjainál ki van itt a kisded üregben Pusztán, s omladozó hamvai jeltelenül? Menj harsogva, folyam ! mely gyakran vitted emelve seregét, zengj hadat álmaihoz; S mellyet szerze, te légy, ország ! az ersnek örök jel
A gyz
Népvezet Árpád hamvai nyugszanak
itt.
A MAGÁNY. Ó
az! e szív választotta,
A A ó
legédesb lány, ott a sokaságban Áll zöld part fokán. ki
az
!
angyaljó szivének
Szép
követjei.
Szerte járnak a seregben
Félénk szemei. van, mindent Szeme, mint villám;
S mindenütt
eljár
Egyre nem mer rá találni. Egyre csak, reám.
De
ha távol elmaradt a Zajló társaság. És fölénk a szent magányban Hajlik biztos ág
Akkor nem Nyílnak
titkolt
karjai,
örömmel
I
oö
J^öltemények- '8^
i
Csókkal, édes szózatokkal
Ömlk
ajkai.
Akkor, a mit rég epedve Vártam, meglelem Szép ölében álmodozni
S
Hagy
a szerelem
éljük,
míg az ér
zi
;
sietve
habjait,
Visszahozhatatlan órák Boldogságait.
A KÉR. Vicza lelkem! hova sétálsz? Tudod-e, hogy rossz helyen jársz Szerelem van itt elvetve. Reá búbánat ültetve ;
Megbánod Megbánod
ha leszakasztod, ha nem szakasztod Mindenképen veszedelem. Másnak, magadnak gyötrelem,
:
Vicza lelkem tudod-e már Mit mondott a kakukmadár? Azt mondotta, hogy nem élek. Ha meg nem szánsz, drága lélek! De ha szeretsz: mint a madár. !
Mely
az áldott
mezben
Vígan lakom, vígan Még a haláltól sem
jár.
élek, félek.
Hejh galambom, gyere hozzám, Tövistelen az én rózsám.
Nem
rég hordom kalapomon, Neked szedtem a hajnalon
?
J(öífemények. >8ji.
Ha
megtetszik, vedd
Végy
el
azt
107
is.
hozzá magamat is Ketten leszünk az örömre, Ketten a keserjére. el
BECSKEREKI. öVerjen meg az Isten, Becskereki higyen szép szavaidnak senki, higyenck sugár termetednek. Engem csaló fekete szemednek. Elhagytam jó férjemet miattad, S most fejemet vég Ínségnek adtad Magam vagyok a vadon erdben. Testem, lelkem árván, veszendben. Verjen meg az Isten, Becskereki
Ne Ne
Ne
A
;
hallgasson szavaidra senki
meg tud egy szerett csalni. Soha nem fog az már hív maradni.* ki
Így busúlt a szép fiatal asszony. ülvén egy kerekded halmon Hollóhaját szélnek eresztette, Bús orczáját kezével fedezte, S mint búvár a tenger mélységébl Sóhajtások jöttek fel keblébl.
Maga
S mint
a kis lány
pincze gádorában
Ül, csábítás égvén orczájában Ugy ül úton útfélen az estve,
:
Pirosra és haloványra festve, rablók és gyilkosok barátja. Jók félelme, rosszak bátorsága. S sznik már a szajkó rikkantása, Nem hallik a harkály kopogása; Csak gili búg magányos fészkében,
A
Csalogány zeng bokor ernyejében Fénybogártól ragyogó utában
I
J^öltemények- 'Sj
o8
i.
Fut a kígyó tarka pompájában, leveg szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében, De a bagoly megereszti szárnyát, A homályban kezdi országlását,
A
Rettenetes, hol a fényt
elállja,
Szárnyainak setét vitorlája. S ki bujkál most a csere szélében Lova fékét tartva jobb kezében? Széles kalap van nyomva fejébe. Karcsú mente szegül csípejébe
Szk
?
nadrága, sarkantyús csizmája,
S szintúgy tánczra peng
a karikája.
Akárki, de finom legény lehet. Kényes, csínos, katonának termett, S mit kereshet ez a kés vándor? Szeme olyan mint a fekete bor. Szanaszét jár mint Noé hollója Gazdájára többé semmi gondja. Hogy az asszonyt látja üldögélni.
Abba
De
látszik
magát eltemetni.
ijedve föltekint az asszony.
Csak hogy el nem ájul a látványon, S szegény bizonyosan elájulna,
Ha a legény ollyan szép nem volna. S most így szól a jövevény hozzája «Mit búsulsz te, vad erdk rózöája ? Soha se törd búban a fejedet, iVleggyógyítom, ha nekem engeded :
:
Utas vagyok s szép piros orczáért, Élek halok szép asszony csókjáért.); így szól, s fához köti sárga lovát, szép asszony mellé veti magát. Vigasztalni kezdi szép szavakkal, Kérlelgetni kedves ajándékkal. Karcsú der'kát tartja megölelve, S így szól hozzá csalfán hízelkedve « Kell-e rózsám, ujjaidra, Tarka kend szép fehér nyakadra,
A
gyr
:
7(öltemények- tS^i.
109
Kartonszoknya karcsú derekadra,
czip
Piros
kicsiny lábaidra?
KclI-e rózsám barna legény csókja.
Kell-e neked lelkem gondolatja? Hív szeretd leszek mind halálig,
Uralkodom Pesttl Hortob ágyig.)) Így szólt, s mintha vásárról jött volna, Portékáit bséggel ontotta, Kartont, czipt húzott tarsolyából, Tarka kendt német szép gyolcsából, És közlök, a mint egyet rázott.
Aranygyr
s
hópénz
karikázott.
Elámult a szemfényveszt kincsen. Azt sem tudta, melyikre tekintsen, S így szólt szíve vágyát eltitkolva A szép asszony neki bátorodva :
nekem gyr újjaimra, kend sem fehér nyakamra, Piros czip sem kell lábaimra, S kartonszoknya karcsú derekamra Hajh de kell a barna legény csókja, Kell lelkednek minden gondolatja Hív szeretd leszek mind halálig,
((Nem Tarka
kell
:
Veled járok Pesttl Hortobágyig.»
S
a
Omló
legény most leveszi kalapját. haja ellepi két vállát,
S kitündöklik, mint a hold világa. Haja közül ifiú orczája. S ki volna más, mint te Becskereki
Nem
?
örül úgy, mint az asszony, senki
;
Fölijedve borúi el nyakába, S vígan néz a setét éjszakába.
Hamis huszár vagy te Becskereki, Rajtad még az ördög sem tenne ki Majd mint a szél nyargalsz a pusztákon, Tagjaidon lobog fehér vászon, ;
T^öltemények- iS-^i
.
Be-beüjsz a bugaczi -csárdába, Nagyot iszol világ boszujára Majd öltözöl úrfiak módjára. Kényes nyalkán sétálsz a vásárra, S a mi szép és drága portékában, mi jó van s legel a pusztában. Mihelyt szádnak, szemednek megtetszik, y\tkozott kezeid azonnal megszerzik. S nem csak marha, portéka kell neked. Majd meg\'ész a szép asszonyért lelked Azokat is rendre csalogatod, S ha megcsaltad, oda hagyogatod. Gonosz kalmár vagy te Becskereki, vármegye nyomodat rég lesi Nem szereti gazdálkodásodat. Vigyázz, kötél szegi még nyakadat. Beteg sem lészsz, mégis meg kell halnod, Ketts oszlop között fennakadnod, Lábad alatt tüskét kerget a szél
A
A
;
Megtalálod
a
mit
nem
kerestél.
PÁSZTORLÁNY DALA. Kis rózsa, szép rózsa,
Gyönge virágszál Szeretd ha volna így nem hervadnál De hervadsz mint magam, Hull kis leveled
Kedves ifjúságom Hull
el
itt
veled.
Kis rózsa, szép rózsa,
Vársz-c még tavaszt nekünk örökre
Jaj
!
Elvesztettük virág fog
Más
azt. állni
Száraz ágadon
?
J(öltemények- iSft.
i
i
i
Más
leány örülni Puszta dombomon.
FERDINÁND KIRÁLYHOZ.
V.
1831.*
A
megdicsült hajdan ersei. Csaták s jeles tett voltának énekem Hallgatva néztem a jelenkor Bábmüveit, fogadásom állván
Nem
szólni
semmit gyiwz
És hallgatásom szent
fiak fell.
vala és igaz
;
Meg nem
nevezve éltek a hon Korcsai, bár rag)'ogók, elttem.
De oldva van már esküm az ég eltt. Téged, hatalmast százezerek fölött. Fejdelme a küzd magyarnak. Téged örömrebeg
szavakkal
És hálabttzgón minden ajak köszönt. Melly Isten által súgta meg a haza. Szüksége titkát, hogy Te abban Gyámola és emelje lennél ?
Mely
—
vígasságnak ünnepe ez nekünk!
Mily boldogabb kor éve következik!
Midn Te Tettedet
Te
a
lépsz
is
magában
föl,
kegyadás
és
legels
jelenti.
puszta, kopár aranyt.
Term
ugarrá tetted az elhagyott Ínség kiált föl díszneveddel, :
S hálaköny ragyogó szemében. *
Midn
a
koronázási 50,000
arany országos
magyar akadémia alaptkéjéhez csatoltatni, másik szegény adózók felsegélésére kiosztatni rendelte.
ajándék felét
felét a
pedig
a
7(öltemények- '^3
i
S hová jutánk már, mily alacson fokig?
Még
hs
vad is faja liangihoz megtagadtuk önmagunkat, Megtagadánk, haza nyelve, téged. a
Mi
hatalmast, melylyel az sz Ügck, népvezérl Álmos uralkodott
Azon S
a
A
hét mag^'arnak hs beszédét: Számkivetett vala ajkainkról
S
éltünk, bitang nép, a
magas ég
Már nem
hasonlók senkihez téttev kor s milliókra Lelki halál vala eljövend.
alatt.
elfolya
:
A
Már
nemzetöl
láttuk a bús,
veszélyt.
Setét zönként, jni fejünk fölé, Hallók ijeszt harsogással
Zúgni:
De
C(
magyar! te
hála, nektek,
ki
vagy törölve.
nagyra szülött
fiak,
S példák után nagy példaadó, neked
Te
fölsegélíed a kiáltó
Árva
szavát, s
hogy örökre zeng,
S tanú lehessen nemzeti fény
Te kincset adtál, s Te vitted, a bús
fell.
bátorodást neki némaságból,
Messzeható riadásra hangját.
Ne
véld,
Hogy
hogy
illyet elfeled a
:
—
magyar,
háládatlan szíve bezárkózik:
E nemzet az, mely sanyádért Ingyen adá csatavészre lelkét; E
nemzet az, mely terhes adó gyanánt Pótolhatatlan vért fizet és halált nép ajánlja honja sorsát, S kéri, ne légy idegen neméhez.
E
költemények- iS^t
113
SALAMON. eÁtok reád, magyarok hazája, Átok rád, te pártos büszke nép Ingadozzon fejed koronája,
S mint az árnyék, légyen oly setét. Mint kemény kard, oly kemény sziveddel
Meg És
ne békélj soha ten feleddel.
te. Isten, a ki fölkenettél,
Hogy
viselném földön képedet. ha meg nem védelmeztél, Nem kivánom több kegyelmedet. Salamonnak nincs hol maradása. Földön nyugta, égre vágyódása. í
Elfelejts,
A
lesújtott angyalként imígyen Átkozódik a futó király; Tört sisakja, pajzsát elvetette, S kardja csorba csonka vasból áll, Vért piroslik hsi arczulatja, Honfivért a kardnak markolatja.
Teste dúlt, de lelke még dulottabb Tátog a seb véres oldalán. De nagyobb az, jobban ég szivében, ;
Mellyet érez vesztett koronán. Futva fut; de bármi gyors futása. Vele száguld keble óriása. és rónaság vidéki. Bérezek, völgyek elmaradtanak, S a határnál a futó elébe Egy vad erd lombi hajlanak Ott elvész a bús lovag pályája, Rá borúiván rengeteg homálya.
S már folyók
a
V*rO»marty munVéi.
I.
T^öUemények- 18^2.
114
És az év
jár
sárga koszorúját komor vadon,
;
Váltja, veszti a
Felzendül az elholt dal koronként
A
viruló ifjú
Agg
lombokon,
a szarvas, feje ágozatján
Éve számát büszkén mutogatván. És
az évek múltán a vadonban alatt, hol forrás csörgedez.
Domb
Melyhez
a vad csörtet robajjal ha hévtl szomjan epedez
Jár,
Egy jámbornak
kis kápolnája.
áll
mosolyg
Nyílt, födetlen, ég
Egy letzött kard És az
le rája.
a szent kereszt ott,
oltár isten-adta föld,
Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott ahítva tölt
És ragyog\-a ömlik el szakála Mindenik szál lelki béke szála. Kebelében szenvedély hatalmi
Rég nyugatra csillapodtanak, Arczain vad indulat vonási Lágy-szelídre elsimúltanak
Egy
óhajtást rejt
s
mond
szíve, szája
((Boldoguljon a magyar hazája
S
elhal a
I»
nagy átok, messzetünvén
A
királynak ggös álmai. És az ember jobb természetének Visszatérvén aggodalmai ((Légy szerencsés, rokonim hazája! S a szerencsét ten erd táplálja!*
Így óhajt, és teste romiadékán
A
halálnak gyilkos karja
összeroskad, Eltakarja
t
s
hervadó
a sárga
sz,
gyz, levéllel
I15
J(ö!temények- 18^2.
S
a királynak puszta sírhazája
Most vadaknak
orditó tanyája.
MAGYARORSZÁG CZÍMERE. Szép vagy o hon, bérez, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szegi Ám természettl mind ez lelketlen ajándék:
Nagygyá
csak fiaid szent akaratja tehet.
A PATAKHOZ. Folyj
o
partod bokra lehullat gyors vizeidben alá: Ah így folytának el jobb napjai életidmnek, S a szerelem, mint a rózsalevelke, letnt. el,
Vidd
folyj, patak, és kit
a rózsalevéit
A LÁTOGATÓK. Lányka
ha lassú dobajt hallasz
s ajtódon az álmák között szellemi hármas ütést, Meg ne ijedj mi vagyunk a hív éj, hív szeretd én, is, a szerelem. S a ki vezérem volt s !
Tnedezése
:
:
röm
A HALDOKLÓ. Kedves lányka
ha sírhelyemet meglátni jövendesz, hajadból egy fürt legyen áldozatod. kisded fürtöt nem fogsz sajnálni mig éltem. szived és ajakid csókjai voltak enyéim. !
Szke Egy
H
:
fi*
ij6
"Költemények- '8^^.
AZ ÁTOK. «
Férfiak
!l>
Boldog
S
így szólott
Pannon vészistenc hajdan.
földet adok, víjatok érte, ha
kell.í)
víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte, S vércsen a diadalt végre kivítta magyar.
Ah
de viszály maradott a népek leikein Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt.
:
a föld
ETELE. Nagy haragú
Etelét, dúlóját annyi hadaknak.
Százhalom aljában Istenek ostora
,
Mint rohanó
rejti
az érdi határ.
eljött büntetni világot
villám, égete, rombola, tnt.
BUDAI
TEMET.
fedi a szent kebl Virágnak régen kis fakeresztje bedlt Emléket neki egy jobb kor fog tenni, öröklt, fia volt, a haza jegyzi reá. S azt hogy
Hamvait e környék Sírja fölött
h
AZ ELHAGYOTT LEÁNY. Száraz fának száraz ága, Nincs szivemnek boldogsága Elment Bandi katonának.
Hadakozni
a királynak.
Isten tudja,
most
hol jár,
Tán tovább ment mint Tengeren
:
a madár.
hegyeken túl. végén is túl.
túl,
Tán a világ Mért nem lett
az én katonám,
J(öltemények- '8^^.
Hogy
i
mindennap láthatnám,
6t
Ölelhetném, csókolhatnám. Haláltól
is
De
most Hazájába
S én
megváltanám? is oda marad.
nem
el
helyette
juthat,
veszendre
Búval megyek esküvre, Búval, búval, búbánattal.
Míg bennem
a lélek kihal.
A SZERELEMHEZ. Még
egyszer, szerelem lángodat.
!
Érezzem
Még
egyszer édesen
Gyötr
Add
hatalmadat.
búmnak, ah,
vissza
Lyánkám
hajfodrait.
Csábító két szemét,
Mosolygó
ajkait.
Hagyj andalogni még
A A
rózsás arczokon, tlem elragadt
Oly
égi bájakon
Hogy majd
ha
száll a
S
a csendes este
A
hold sugári nál
Derengvén
a
nap
j,
mez.
t
Epedve várjam Szerelmi gond között. Mint vártam egykoron,
Míg
lángom üldözött.
És lássam a jövt Képzclmcm szárnyain*
17
J^öltemények- ^^jj.
Mint volt nyíló kora Legels napjain ;
És halljam t, gyönyör Hatván meg lelkemet,
Zeng
ezüst szavát, szót hogy ffszeretl»
Ez egy
S akkor ha megszakadt
A
tündér szép
alak.
Utána mély sóhaj S könyim szálljanak.
Még
egyszer add nekem Érezni lángodat. Még egyszer édesen
Gyötr
hatalmadat,
S a puszta éveken. Hol rózsa nem virul, Emléked, szerelem
Legyen virágomul.
EGY KIBUJDOSOTT VÉGOHAJTÁSA. Külföld halma födend, leütöttet nem honi harczban. Sírba rokon könyíl megsiratatlan est Hintse el, a ki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz E szivemen hordott port hideg arczain^on. Szent por ez a haza földjébl bujdosva hozam ki. Mely rabigába viszály s orgyilok által esek. :
NAPÓLEON. Nagy
volt ö
Ég Trni
és föld egyaránt törtek elejteni
s
nagysága miatt megdlnie
nagyobbat irigy
ln
S trni hasonlót nem
a sáralkatu
kellett
t ember,
bírtak az istenek
is.
J^OUemények- ^Sjj.
i
19
KLÁRA VISEGRÁDON. Tündérkert övezé a hajdan büszke Magaskt, Gyér bokor ül szomorún n\ostani romja körül
Oly
vala s illyenné lett a
szz
párta,
midn
az
A
vadán eltépett lány kebelére lehullt. Természet! gyászod jól illik e szörny falakhoz Klára elestének képe s boszúja te vagy.
A RÓZSA. Rózsa, hajolj meg a lányok eltt szerelemmel az Téged imád, érted gerjedez, arczaikon ; És gggel ti ne nézzetek a rózsára, leánykák Tcstvértek gyönyör mint ti, de hervatag is. :
ifjú
:
A LÁNYKA SZOBOR ELTT. Lánykai ne hódolj
Kbl
a
csáboknak az
ifjú
alakján
van, szived ott sziklai mellre talál.
VJRÁG ÉS SZERELEM. el ne ragadd a szelíd fa virágait önként Hullnak azok lassú hervadozással alá. El ne rabold durván, ifjú, a lányka szerelmét Önként adja meg az szép szavaidra magát.
Szélvész
!
:
:
A CSALFA LÁNY. Édesen
Oh
a
kesert, keseren mondod az édest gyötrelem te a neved.
keser-édes lány
!
J^öltemények-
'^JJ
AZ ELVÁLÓK. Menni
fogunk, te öröm s boldog szerelemnek ölébe, Megcsaltnak nekem a sír menedéke marad Ott keresek békét s ah ott sem nyughatik e szív Büszke menyekzdnek hallani fogja zaját. ;
:
A SZÉP SZEMEK. Féltelek, ah
A
kirabolt
nagy az én félelmem, lányka, miattad égnek vagy szemeiddel adós.
A SZERET ÓHAJTÁSA. Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik, S repkény karjaival tartja ölelve hiven Ugyan fogjanak át, lánykám, karjaid engem, Majd ha nagy álmomnak végtelen éje közéig.
h
SZENT LÁSZLÓ. Béla fiát Lászlót a váradi sírterem rzi, Lelke magas mennynek fpalotáiban él. Sok harczolt hajdan vad zrhcn bátorodott A legersebb s a haza szentje vala.
hs
HUNYADI HALÁLA. Haldoklott Hunyadi s meg nem tuda halni töröknek Egy nagy adósságot tört lefizetni csatán. S megvítt Nándor alatt a nagy Mahomet futa sebben És nyomorún gyzött a haza hse, s lehunyt. ;
:
;
J{öllemények- '^3.3-
TÜKÖR. Tarka kendd lobogása Lelkem édes mulatása Csakhogy hajh a kend alatt Hamis a szív, mely kopogat. ;
Barna szemed
villanatja
.Szívemet fölgyújtogatja Csakhogy a szem hamis követ, Csal mikor sír, csal ha nevet. Piros ajkad szólalása
Paradicsom megnyílása Csakhogy a szó kétél szer, Egyszer gyógyít, míg százszor ;
ver.
Vajha orczád tükör volna, Lelked abban képpé folyna,
S
oly szép lennél, milyen igaz, oly nem szép, milyen ravasz.
Vagy
Akkor végre kimutatnád, Ollyan igen szép vagy-e hát? szépséged, mint a hínár,
Vagy
Veszedelmes mély
fölött jár?
A HÍVATLAN DALOSOK. Szerelmet énekeltek. Szegény, szegény fiúk ti. Pityerg, hs szerelmet. Szerencsés, bús szerelmet, Anakreon-szerelmet, Újmódi, ó szerelmet, Szerelmet mindörökké, És mindig únodaJmast,
J(öltemények- >5jJ-
Jzctlent, érdeketlent,
Bolond, bolond szereimet, millycn a botor lúd Tollából folyhatott csak.
A
Te Lina, Laura, Nelli, Te Phyllis és te Daphne, Vagy a miként neveznek, Az Istenért, leánykák. Nyájas, kegyes leánykák, Szép, jó, szelíd leánykák! Az Isten szent nevéért, Ne hígyetek szavoknak. És meg ne hallgassátok
Az
illyetén
Hazudság,
imádót a mit érez,
Hazudság gondolatja, mit kimond s ki nem mond.
A
Mer, mer Az
hazudság.
Istenért, leánykák,
t
Hagyjátok epedni. Hagyjátok sorvadozni Ha égni mondja szívét.
Hadd égjen el nem ér Egy árva felsohajtást !
Ha
az
bujdosásra készül,
Hagyjátok elbujdosni Viláqtalan világia
Ha halni vágy buvában. Hagyjátok legottan
t
Pusztulni a világból
Mert képes-e nagyobb bnt S halálosabbat ember
A
földön elkövetni. a ki rossz, igen rossz Versekre mért sorokkal Szerelmet énekelget?
Mint
J^bitemenyek- 1^33-
'23
KISFALUDY KÁROLY EMLÉKEZETE. Elhuny visszajöhetjenl, Bár érette egész nemzet epedne is, A vég óra hatalmai A vágyó szem ell elviszik a jelest! A bölcsön tudomány, er Nem tágít a hadak hírkeres fián,
Sem
jámbort szigorú erény, vidor év szelleme meg nem ó. Mély gyászban :;zeret s barát A sír néma kövén hasztalan ostromol
S
ifjút a
Míg
földön nyomorút s bitort életi kín s gyilkos öröm maraszt S földnek s égnek is ellene véres hatalom, bíbora szörnyeit szent emberiség nyakán Kés s gyáva halál szenvedi ülniök. Mit mondjon tereád a hon, Kit szép férfikorod munkabíró delén sír árnya boríta el ? Mely bánat, mi köny illik azon setét
Hosszú
A
A
A
Zárhoz, mely porodat köti ? Oh fáj és keser minden, a mit tudunk Rólad jót, nemieset, becsest, Mert annak teveled jobb fele sírba szállt Lángászt ünnepel a világ, S tündökl nagyai hunyta fölött keserg: Minket kétszeresen sanyar fájdalom és nemzeti veszteség, Mert a nagyra szülötteket Nagygyá lenni kaján végzet irigyeli ;
Ég
Félig kész remekek között Pályájok derekán hullnak
S
új
hst
a
id
eltt,
megerltetett
Század, hunytaiért, kétkedik adnia.
114
T^öltemények- '^33-
AZ ELHALÓ SZERELEM. Szerelem oltárán Kis lángocska még fohász fuvalma. S már a láng nem ég És kialszik óhatatlan többé meggyújthatatlan. ki dúlt kebel ; Eltemetve gyász üszkében Hamvad, a mit életében Ember üdvöst lel.
Egy
A A
Szerelem oltárán
Még
a fájdalom
S köny, mint nem adhat Többé hatalom;
Egy
kicsin köny, ah
Melyben a szív- s Mélyen slyed el.
A
köny
de tenger,
életinger
elhullt s érzéketlen,
Tompán,
bútlan, örömetlen
Áll a puszta mell.
Szerelem oltárán Szép emlékezet Visszatükröz néha
Eltnt képeket.
Év múlik
A
s a
kedves vendég,
hitetni visszajött kép.
Messze honba száll És neked, ki szívkihalva, Élsz magadtól iszonyodva, Kell-e
még
halál ?
J^öltemények- '^J.J-
'
AZ ÓSZ BAJNOK. Fenn Lajosnak udvarában,
A
hadjáték pompájában Két hs ifjú áll Országczímer pajzsaikon, Szíveikben a magas hon;
S
kikre karjok száll. akarja jó szerencse,
Úgy
Porba
sok német és cseh.
hull
Képe szörny a csatának Mintha nem csak játszanának, Délczeg harczfiak Egymást mér lángszemekkel. Szívre szögzött fegyverekkel
Ossze-rontanak
Dárda zúg,
A «
két ifjú
pajzs dárda ellen veretlen.
:
még
Kérkedk
ti czímertekkel, gyózödelmitekkel.
Könny
Büszke magyarok Sok nemzettel föltevétek, Most olaszszal víjatok meg;
Én
olasz vagyok.
S merre
föld és merre nap van. Nincs olasznak párja hadban.
Szól
s
bevágtat egy merész hs, oly fellengs
S mint beszéde, Járta s keleté.
Szélvész fegyverforgatása, Könny ménen ugratása
Villám
szellete.
Így bejárja gyorsan a tért, Agg a nép a két vitézért.
15
t(pttemenyek. 'S^^.
S képe szörny a csatának Mintha éltet váltanának, A vetélkedk Összeütnek nyúlt dsidákkal,
Szívdöbbent roppanással, Egymást rengetk. Hull zörejjel dárda és vért
A
két
hs még
birja a tért.
Váltva, bátor elszánással, Négy dsidát tört rohanással
Már
a két vitéz.
S bár szivök még csüggedctlen, S mint a szikla, engedetlen, Karjok súlya vész. egy verseny, s a fövenyen Diadalmas az idegen.
Még
Búsan, elfelejtve. Sasként egyedül. Puszta sátorában A vén Toldi l.
Sátorán a szell Által lengedez
Osz
szakálla mellén
Srn
rezgedez.
szül
Csak Vég-
busúl, csak
Mert
hajh! kedve nincsen
s
határtalan
Élni bájtalan.
Lova rossz szeméten
Teng ertlenül Súlyos kardja, vérté
Porban
feketül.
költemények- 1833.
«Mért
néma
e
bánat.
Agg magyar
vitéz? Sírj, üvölts, ha harczra
Gyenge már
a kéz.
Czímerét hazádnak Bírja
hs
olasz
Nézd Budán, ha Pajzsán díszlik
kétled.
az.))
így szól átrohanva serény lovag. Toldi agg szivében
Egy
Gyúl veszett harag.
Vas buzgányt utána Sújt halálosan, S a lovaggal a ló Többé nem rohan.
tMost beszélj, Hirdet madár
te rosszat
El, tudom, híreddel repülsz te már.
Nem
Czímerét magyarnak. Szólj, ki nyerte meg,
Hogy
fejét a villám
S Toldi
csapja
Mindent
meg?*
a lesújtott
Bajnok
elbeszél.
Mert
zord öreggel
a
Összetzni
fél.
Messze tér azonban S vissza-kurjogat «Toldi, hejh vén Toldi, Kösd fel magadat.
'
^7
Költemények, '^j^
48
Hordja
el
a szélvész
Osz szakálladat, Tüske csiklandozza Lógó talpadat.
Az
A
tegyen sírodba, ki
Mért
nem
szeret ütötted tönkre
Jó pej ménemet.
Így kiált amaz; de Toldi nem hall már Harczok gondolatja Mert fejében jár ;
Mert
fölmenni készül Országczímerért, Nagy boszúját eskve
S szomjúhozva
vért.
S kezd vigan lakozni, S három hosszú nap Szolgál éh-
Konyha
s
szomjának
és a csap.
Térdig széna, zab közt Áll fakó lova.
Fegyverein kovácsnak Izzadoz koha.
Majd hogy
felidül,
vesz
Szrruhát mezül, S így beszél magában Nagy-kegyetlenül
«Oh
hivatlan vendég,
Osz fehér
szakáll.
Rajtad most nagy átok, Nagy szerencse áll.
XöUemények- 1833-
Átok
és szerencse!
Úgy
magad,
viseld
Gyöngybe
sz
'
foglaltatják,
szakállamat.
Gyöngybe
és aranyba, Díszt ha hozsz nekem
Sárba és kitéplek Szálanként, ha nem.)) Szól
Alatta
s felül.
Vígan
jár a ló
Kardja cseng, dsidáján Leng vérlobogó.
neked ! kit ez most Látogatni megy Ádáz arczán nincsen Irgalomra jegy.
Jaj
111.
Puszta már
a vívópálya.
Csak magában szálldogálja
Az
olasz vitéz.
Meggyalázott czímerére
A
magyar, bár lázad vére,
Csak sóhajtva néz Hol sok bátor porba
Gyenge
s
S most így ftltt
szól a diadalmas
czímer!
a
hullott.
gyáva csak sóhajt
ki
ott.
:
hatalmas
Visszaváltani ?
Fel fiúk! vagy messze honba,
Elviendem höslakomba
S
rajt'
Merre
fog
állani
merre nap van, Nincs olasznak párja hadban.))
V'.'.rflsmailv
munkái.
1.
föld és
*9
leöltem ények- 'S3J.
130
Még
alig szólt, hogy zajogva Rettenten háborogva A nép felzúdul.
Leikeikben vészmozgásnak, Kétes, ingó támadásnak
Vad
haragja dúl.
lm azonban egy
Nagy
Szr
barát jön
robajjal a várkövön.
csuhával van befedve mellén terjedezve
Dombos
Osz szakálla leng. Lóg nyakában bús
De
csuklája,
ijeszt nagy szálfája
Vas kezében
reng.
Oldalára felcsatolva Hosszú kardja lóg ragyogva.
Mint a réz kürt, rivalása, S megborzasztó felhívása: c(Élet és halál !»
Bámul a nép és nevetne. Ha dühétl nem remegne.
A nyer S
kiáll
szól a mint feléje vágtat:
((.Hagyd kimélned
sz
szakállad.
apádat;
((Kíméld, rossz
fiú,
Tlem
nyavalyádat.))
Szól az
S
a
várd
sz
cl
barát.
nép rémes hallgatással
Két hst villámroppantással Összemenni lát:
A
kábító zuhanatban és gúnykaczaj van.
Egy nyögés
Három
Ön
ölre visszavetve.
lovától eltemetve
J^öltemények. '8^^.
A
131
Jevcnte nyög. ütve lágy nyergében barát ül nagy kedvében
Meg nem
A
S fennen
így
dörög
((Most ha bírsz, menj czímereddel Eztán érd be kevesebbel.))
S Toldit S harcza
nép haragjáról pusztító voltáról
a
Most megismeri S bámulat csodái lesznek, Mellyek oldalán hevernek,
Szörny
O
fegyveri.
az ország czímerével
Ifju
bajnokokhoz tér
el
:
((Másszor, úgy mond, e szent jelnek.
Ha ertök nem felel meg. Békét hagyjatok. Küzdjön, a ki mer, czímére S trje,
kit
mily végzet ére
Rám ne várjatok Engem a mély sír
A
halál vár
vég
;
partjára
csatára.))
SZÉP ILONKA.
A
vadász
ül
hosszú méla lesben.
Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben
A
serény nap dél felé mutat Hasztalan vár Vértes belsejében Nyugszik a vad hs forrás tövében. ;
A
vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt
131
J(öltfnicrivek.
Vár
feszülten a nap áldoztáig,
S ím
Ah
'^'jj
a várt szerencse megjelent
könny
de nem vad,
S szép sugár
kis pillangó,
lány, röpteként csapongó.
«Tarka lepke, szép arany pillangó Lepj meg engem, szállj rám kis madár Vagy vezess el, merre vagy szállandó, A hol a nap nyúgodóha jár.)> Szól
s iramlik, s
Könny
mint az
((Istenemre
!í>
z
futása,
lány illanása.
s játszi a
szóla felszökelve
A
vadász: öez már királyi vad!)) És legottan, minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. a lányéi-t, lány a pillangóért. Versenyeznek tündér kedvtelésért.
O
«Megvagy!)) így szól a leány örömmel, Elfogván a szállongó lepét
«Megvagy!»
A
így szól a vadász, gyönyörrel
leányi-a nyújtva
S rezzent kézbl
A
leány rab szép szem sugaránál.
Áll-e
Él-e
AH S
A
jobb kezét kis pillangó elszáll
még az sz Peterdi háza ? még a régi harcz fia ?
ház még, bár fogy gazdasága pohárnál l az sz maga. sugár lány körben és a vendég; a
telt
Lángszemében csábító varázs
S Hunyadiért,
A
kupák már
Os7 vezére
a
ég.
kidlt dicsért,
felvillantanak,
s a
hon nagy nevéért
;
f^öltemények- i8^^.
A
133
vén bajnok könyei huUtanak vére hajdanában Bven omlott Nándor ostromában. ;
Most könyi,
((Hunyt vezérem ifjú szép sugara)) Szól az sz most aéljen a király!)) vadásznak vér tolul arczára S még kupája illctetlen áll.
A
(íllletetlen
Fogd
fel
mért hagyod kupádat? gyermek, és kövesd apádat.
Mert apád én És ha
kétszer
is
lehetnék,
ittam, az nincs czenkekért;
Talpig ember a
kit
én említek.
Nem
gyaláz meg oly hsi vért!» S illetdve s méltóság szemében, Kél az ifjú, tölt pohár kezében :
((Éljen hát a hs vezér magzatja, Ad(Jig éljen, míg a honnak él De szakadjon élte pillanatja.
Melyben
Egy
attól elpártolni kél
király se inkább, mint hitetlen
Nyg
népen
a
:
a rossz s tehetetlen.))
S mind zajosban, mindig hevesebben Víg beszéd közt a gyors óra ment.
A
leányka híven és hívebben
Bámulá
a lelkes idegent.
, és merre van hazája ?» Gondola, de nem mondotta szája. ((Vajh
ki
((Téged
is,
Üdvözölve
te
erdk
tisztel
szép virága.
e pohár!
Hozzon Isten egykor fel Budába, Ósz apáddal a vadász elvár Fenn lakozva a magas Budában Leltek engem Mátyás udvarában,*)
JQiltemények-
134
Szól Inti
s
t
iSjj
búcsúzik a vadász, rivalva a kürthang: menni kell.
Semmi
Nem
szóra, semmi bíztatásra maradhat vendéglivel.
((Emlékezzél visszatérni hozzánk. Jó vadász, ha meg nem látogatnánk, d
Mond
szerényen szép Ilonka, állván csarnok végs lépcsején, S homlokán az ifjú megcsókolván. Útnak indul a hold éjjelén. S csendes a ház, ah de nincs nyugalma Fölveré azt szerelem hatalma.
A
kis
111.
Föl Peterdi
s bájos unokája Látogatni mentenek Budát Minden lépten az agg csodája, Mert sok újat meglepetve lát. leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra.
n
A
S van tolongás
s új
öröm Budában
Gyzelembl
várják a királyt, ki Bécset vívó haragában Vérboszút a rossz szomszédon
A
Vágyva néz sok
Nem
vidul
h
állt.
szem ellenébe
még szép
Ilonka képe.
«Hol van , a nyájas ösmeretlen? Mily szerencse fordult életén? Honn-e, vagy tán messze költözötten Jár az
zek hvös
rejtekén
?)>
Kérdi titkon aggó gondolattal, S arcza majd ég, majd színében
elhal.
S felrobognak hadvész-ülte képpel Újlaki
s a
megbékült Garák.
7(ölfemények. i8^^.
135
S a király j, fölség érzetével Környékezvén t a hs apák, ósz Peterdi ösmer vendégérc,
A
király az
:
«Áldás életére 1))
«Fény nevére, áldás Fenn kiáltja minden
életére!))
h
ajak;
Százszorozva visszazeng nevére hegy és völgy és a zárt falak. Halványabban hófehér szobornál
A
Szép Ilonka némán
«A
és
mern
áll.
vadászhoz Mátyás udvarában.
Szép leánykám, elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában, Kis tanyánk ott nyugodalmat ád,)) Szól az sz jól sejt fájdalommal. S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.
És ha
Úgy
szépen ntt virágot
láttál
Elhajolni
bels
hajolt
el,
Szép Ilonka
baj miatt
félvén a világot,
bú
titkos
alatt.
Társasága lángzó érzemények. Kínos emlék, és kihalt remények.
A
rövid, de
gyötr
élet elfolyt.
Szép Ilonka hervadt sír felé Her/adása líIiomhuDás volt Ártatlanság képe s bánaté. A király jön s áll a puszta házban Ok nyugosznak örökös hazában.
A
HS
Sok bajnak utána
az
SÍRJA.
sz
Csend-lakta hónába kerül
Vészes
fiatalkori napjaira
dalia ;
:
J^öítetnények-
1^6
Néz
vissza reménytelenül
Eltntének
A
1^33-
ifjúkor és szerelem,
vérteli harczok, a
gyzödelcm.
Fáradtan, elaggva, ez álmaiban harcz s koszorúk fia él, S bár álmain a komor ész köde van, Még lelke búsongni kevély,
A
A
sírba letenni óhajtja fejét örökítse s dal üllje nevét.
Márvány
S hosszú nap után borús
Felhbe húzódik Éjfélre a
hs
éjszaka
száll,
a hold.
rideg álmainál
Felhangzik az siaki bolt. Kürt híja ki harczra az sz daliát Vég harczra kimenni nem ója magát.
A
kürt tova és tova zengve rival. betölti az éjt. csatagondjaival, Megy bátran a
Rémhangja
hs
Érezve
Megy
veszélyteli kéjt.
zordon utakban
Nagy-messze körüle
a
hangok után
a puszta
:
magány.
S fölzengeni
hallja a harcz moraját, férfiöl viadalt. Küzdk rohanásit az érczsoron át, Hall rémületes csatadalt:
A
Kard, dárda zörömböl, a ló szabadul
Nagy sebben
A A A
hós tova és tova tévedezn képtelen éjbe halad.
vérbe borult, csata-dúlta
S
mezn
had. rémséges, halotti a csend, a magány vad rohanások, a hadzaj után.
Elhallgat az
A
alélva vitéz ura hull.
éjjeli
J^öltemények- i^34-
Harmadszor
«37
a kürt riad és
szomorún
Vég
hangja búcsúzva- kihal. S villám sugarában az éji borún Át rémlik emelt ravatal
A hs
temethelye
Fog bús
orma
s
felett
szobor, a haza képe, helyet.
Sok bajnak utána az agg
dalia
békehelyére talál Vészes, viadalteli napjaira századok éjjele száll. Itt
;
A
S míg
A
hír
lelke dics nyugalomnak örök éneke zengi köri.
örül,
A KET POLITIKUS. Egy kép
alá.
ELS. Ötödször
volt a ki lábait
Kirakta a gylésnek asztalán.
Mintegy
Tud
jelentve,
hogy
lábával
is
annyit, mint a többiek fejkkel.
MÁSODIK. Csak azt szeretném tudni
.
.
.
ELS. Negyedszer
volt, a ki vitatá,
hogy
MÁSODIK.
Nem
foghatom meg
O
bölcsen megmutatta, hogy minden ember ember,
.
.
.
ELS. volt, ki
Nem
.
.
.
J^öltemények- '^y4-
138
MÁSODIK.
Csak azt kívánnám tudni, vájjon én is Olyan nem-emberféle vagyok-e? Mert már ha nem vagyunk mind emberek, Alig hiszem, hogy én is az vagyok.
ELS.
Oh
nagy ember. MÁSODIK.
Ember,
is
nag)' isi
De
légyen ugy, én inkább nem leszek Ember, csak oly szörny nagy legyen.
S mig így beszéltek, a nyilt ablakon Látatlan kézbl, mint egy-egy terít Oly óriás újságok hulltanak, Elállt a szó a két bölcs ajakár.. S az ösztövérebb már nyélé mohón csalfa hírek zagyvalékait, Tapasztalt szemmel mind a fbbeket S az érdekesbet válogatva ki.
A
a pohos, mint gböly a mezn, Legelve mászott a nehéz betkön,
De
S nem válogatva
Mi
jót és érdekest,
csak szemével összetalálkozék,
Tücsköt-bogárt mind összeolvasott, Mig végre buzgósága elnyomá, S daczára Pedro s Miguel hadának. Kik egymást még javában öldösék, S daczára minden Jackson s Ibrahimnak Hallatta vastag horkantásait.
Egyszersmind megmutatva, hogy halál S álom között, bár testvér-gyermekek. Csak fül szerint is szörny a különbség.
'^9
T{öUemények. 183$-
A HONTALAN. Járatlan utakon ki jársz, S keblet viharra, vészre társz,
Örömtl
idegen,
Ki vagy te bánat embere. Mi sorsnak üldöz fegyvere, Hogy bolygsz vad bérczeken? ((Hagyj bolyganom vad bérczeken,
Hagyd dúlni a vészt keblemen Én bujdosó vagyok Kietlenb
itt
:
e puszta szív,
Zajosb a vész, mely benne vív Fájdalmim oly nagyok.)) valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted, S most Ínség szomorít?
Tán dús
((Dús voltam
s
dúsnak lenni
jó,
S Ínségem most oly szívható De ez nem tántorít.)) Két név eltted szent talán
A És
h k
barát és
h
:
:
leány.
elhagytanak?
((Pártos barátság, szerelem
Földön legkínzóbb gyötrelem
ók
híven hahanak.*
k?
tán gyermeked. Kihaltak Szép hölgyed, minden örömed,
Emészt
sírba szállt?
(tMínd sírban a mit szeretek, De a szív mély s nagy menedék, Elnyögte a halált.))
Tc
trsz, bár kínod súlya nagy
Tán
:
a becsület rabja vagy,
S neved gyalázva
volt? ((Gyalázva minden czímerem
De
azt hazámért szenvedem,
S ez rajtam drága
folt.í)
Hah
számkivetve vagy tehát, vérzettéi, ten hazád Sújt kérlelhetlenl? ((A számzöttnek honja van, s boldogtalan, S bár szenved nemzet él s deri.
S melyért
A
A
nemzet, melyhez tartozám, vérbe fúlt hazám
Kiirtva, s
fel nem virul Engem millióknak veszte nyom, Egy nép halálát hordozom
Többé
Keblemben
ostorul.))
KEMÉNY SIMON. 1.
A KÉM.
Gyilkos haraggal tört utat
S
fut lesbe csalt
De
A
Hunyad
társa vesztett
harczmezn,
püspök elmaradt.
Erdélynek, oh Maros Gonosz vendéget hoz
!
vized
:
Szent-Imre lejts oldalán
Mezét bég
sátoroz.
S Mezét bég szörny
Nem
ékesíti hold
sátorát
:
Ormán a püspök szent íejc S egy véres dárda volt.
Kstteményel;.
/<'í?5.
KörJe tenger zagyva
nép,
gyönyör szivén benn tanács ü], a magyar
Szilaj
De
Romlását esküvén.
Végzésök (cEssék Hunyadi S Erdély utána kél :
Erdély lesz megdlt nagy
A
vérz
fián
szemfedél
Ötezren, ismert bajnokok. Csak rá vadászszanak Mióta harcz van, ily nemes
Vadat nem fogtanak. Jutalmok halva török üdv,
A
húri-lakta
Mig
menny;
Erdély kincsei S hír minden nyelveken.)) élnek,
S idézve szög Hafiz belép, Halvány, beteg legény Levert ifjúság bágyadoz Meghajlott termetén.
Fölnéz de gyorsan elhaló Szemlángja tétováz Boldogtalant oly annyira Kinozza testi láz. ;
:
Majd
szólni kezd s így rebegi Fáradtan szózatit ((Kivántad, oh kegyelmes úr!
Leírnom Hunyadit? Leírom t s a gyermek Rá ismer szóm után Rab voltam nála évekig. Szolgáltam udvarán.
t>
is
J^öltemények. i8^c.
142
S lefesti arczát, termetét, És szürke ménlovát, Melyen vczédi hadait Véren, halálon
A A
át;
fegyvert, melylyel karja sújt, hollót paizsán,
S mind, a mi rajta Rettent a csatán.
De nem De nem
feltnik,
csak arczát, termetét. csak ménlovát.
Lángszózatokkal írja ritka hst magát
le
A
Villám gyanánt mint terjed Nagy lelke táborán Mint jár eltte rettenet.
el
;
Pusztulás
nyomdokán
;
Szemének harczi rtüzén Mint gyúlnak ezerek ;
Ha
szól, szivrázó
Mint
hangjain
éled a sereg.
Majd fvezér, majd
közvitéz.
Rengetve buzogányt.
Mint
öldököl, mint veszti Kiket halálra szánt;
A
nemzet mint
el
lesz általa
Egy szívvé, nagy s merész, Mely a csatákra feldobog, Mely élni halni kész. S megy, mint lerontó kis, de bátor had
zivatar,
A
Közöttök a harcz
S ez
isten 6,
istene,
Hunyad!
'43
Xöltemények. iSj';.
S a mint Hafiz így közre S mind inkább lángba j,
szól
Feléled elhalt ízein
A
vele szült
er.
Kinyúlnak izmos
A
hallgatók
S
betölti szálas
A
sátorszegletet.
tagjai
felett,
termete
Harsogva zeng, mint hadi
kürt,
A
szózat ajkirúl Szemében rémvilág lobog,
És arcza
felpirúl.
S Mezét bég sápadt mint
haláJ,
Meren
néz köri, S egy bátor arczot Oly sok vitéz közül
nem
talál
1
ki látta Hunyadit eltt. hadrend Dúló
De
mind,
Döbbenve ismer rá Hafiz Oly hn rajzolta t. :
Majd kór
Hafiz felé lövel
Gyanús
pillantatot;
De
nagy sereg között
a
Többe nem
A
láttatott.
hegytetre vágya
Enyh
fel
lég után. Felment, s fej nélkül ott lelek Jöv nap hajnalán. s tiszta
vélte mindenik; de volt a fejtelen Utána csúszván Ali Kurd
öt
Nem Rá
ismert egy jelen.
JQsttemények. '8^^.
144
S dühös
csatától
zcnge
fel
A
puszta rengeteg; Két ellenséges ismers Halálra küzdtenek.
gyilkolta meg. És Kurdot Kurd a vér-fedte holt
Az
ál Hafiz, magyar fiú, Hunyadnak kéme voll.
11.
Mely Mely
ritka szerencse. isteni
Áldott
Oh
KEMÉNY HÁZA. kéz
meg örömmel.
ifjú vitéz
Tisztelve dicsnek Ismére hazád, lakod éden. S most Mely kéjeket ád.
s
Tündökletes arczczal Szép hölgy jön eléd, És hoz puha karján
Egy
A
kis csemetét.
n
maga gyöngyház, És gyöngy a fiú. Boldog szerelemnek Mily szép koszorú! ((Nem
hal ki tehát
A
bajnokok ága, Bár harcz mezején
Elhulla virága,
Sok hsi Kemény. Irtózatosan
Fenn
tartja
magát
Uj sarjaiban
A
régi család.
T^öltemények- '8^^.
145
H
érzelem árja fogadja Keményt, harczokon honnit, a honn jövevényt, S keblére, csatái sebeinek írül. Hölgyével egy ég magas üdve borúi.
A
És csendes
a ház, az örömteli lak.
Távolba nem érik a harczi nyilak; Kszirtek örök töv szálainál. Elzárva, fedezve, magányosan áll.
Mormolva
köszönti a bérezi sió.
Zúgása szelíd nyugalomra hiv, S míg rengetegjn zivatar rohan át. Rá védve tekint le az agg Retyezát, S ott a gyönyör teli kútfej inéi, Mint férj s atya mennyire boldogan
Mért még
is
az arczon e
Felhi között mire
érik a
él!
néma ború. bú?
Lelkére mi rémletek árnya vonul,
Hogy
felriad álmai karjaibúi ?
Mért hölgye
szelíd ölelése helyett
Nyújt durva vitéznek orozva kezet,
S hozzája Véralku
Oh
titokteli éjfeleken
felett
szent haza
tanakodni megyén? érted ez aggodalom. !
Mely nem hagy Éretted az égiek
örülni a
szz karokon
:
asztalitól.
Hol szüntelen örömek éneke szól. Szent Isten imádatos arcza ell. Bár ülne sugarai jobbja fell. s dics nevedért Eljne csatáidon ontani vért. S esküdve az alku az égbe megyén Nagy Hunyadi bajnoki czímeiben Fog küzdve kiállni a síkra Kemény, S vagy gyzni vagy esni a hír mezején.
Fölkelne a honfi
1)1.
AZ ÜTKÖZET.
Ompolynak
árjai vérben hempelygenek. Csatázva partjain húzódik két sereg.
Vörösmarty
murikái.
1.
lO
1
46
J^öítemények-
1
Sj
<;.
Egyik hazát hagyott, hogy dúljon idegent, belföldi had s csatái tárgya szent.
Másik
Eljöttek oldani rablánczra vert rokont, a boszút hordván s a drága hont. S tovább, tovább megyén téren tetn a had. Holtakkal hintve a virító tájakat. Leggyilkolóbb csata az mennydörög Ott egy zászló köri küzd számtalan török. hollós pajzsu szemközt s székel fiak, S vad ellenségeik sok ezren hullanak De új ezer fedi a véres harczhelyet, S tovább, tovább dühöng az ádáz ütközet.
Szivökben
rön
A
hs
;
Most egy merész lovag tajtékzó paripán Száguld a hs felé, átkot s dühöt fuván (clgy, gyilkos Hunyadi, nyitom meg szívedet; Miattad sz apám a varjak étke lett.)) S egyszersmind elrepül a dárda kézibl: A hs jobban talált s szörnyet halva dl. Majd egy óriás; halálfej czímere. Jeli, hogy halni kész, ha nem gyz fegyvere. Hog)' nem csak nézni jött, kitnik termetén! Borzasztó látni a vértl feketén. S nem szól, de buzogányt forgat halálosan S a hollós hs eltt két bajnok ölve van. Már fennyen cseng vasa a hollós paizson S örömsivalkodás zeng a vad ajkakon
j
t
;
De
hs
A
hs
visszavág a s a szörny fej lehull Rémít\'e görg alá az rhegy ormirúl. S ismét egy új vitéz s ismét egy új halál hollós vértü párjára nem talál.
S a mint tovább-tovább zajong az ütközet S mind inkább hull a nép az ri hegy felett, lm újra sor nyilik, s szép mint a nap fia, Elszáguld hevén egy ifjú dalia. Bámulva néz köri,
S kezében meghajol
a
hs
eltt megáll
a zászlós kopjaszál.
«S régóta -- így beszél
kereslek,
oh Hunyad,
költemények. '^V?-
1+7
Jó sorsom engedi meglátnom arczodat. S látom véres kezed munkáit iszonyúk Tanúim, hogy te vagy, s hogy a hír nem hazug. :
De hogy nem rettegem kezedtl a halált lm vedd, s ha úgy lehet, kerüld e kopjaszált.» S egyszersmind neki hajt a két hs könnyedén
A
hollós
De S S
hs
Ferhád
fölötte
alatt átszúrva
elesik,
áll
dl
a
mén
:
;
szívében kelevész,
setét pajzsával a vitéz.
((Hs
fiu, korán enyészik életed. meg, kinek hagyod átadnom fegyvered ?» Ferhád nem válaszol, de szól hörögve még ((Mezét bég, jó apám! intettél, nem hivék. Eljöttem vakmer meglátni Hunyadit, S többé nem látom, ah, honom határait!*)
szól:
Mondd
S Mezét bég ott leli lélektelen fiát, S keblén kétségbesés lángtre nyilai
át.
De
hsileg felejt fájdalmat és halált. Buzdítva vág elé s harsogva felkiált: ((Most, most van alkalom Hunyadra rontanunk. Erdély mienk, ma van a legdicsbb napunk. Most, rajta ozmánok! fel zászlót s kardokat. Halállal en fiam dicsén tárt utat!» Így szól s félszáz ezer ordít s rohan vele ;
A
székel fut
S vérében
kevés, kit kard
;
ott a
hs
nem
sujta
le,
a hollós paizs alatt,
Ajkán s szivén haza a végs gondolat. S Mezét bég felkiált: ((Mienk a diadal! Erdélynek napja hunyt Hunyad csatáival, n
S már indul végzeni a meghajolt csatát, S száguldva vezeti vérszomjuzó hadát.
Már
szerteszét rabol s pusztít török, tatár,
S csak egy magyar had áll, mely még csatára vár De ez bizton halad, nem enged semmi tért, S fenn zengi Hunyadi! s mindnyájan Hunyadért! S Hunyadra csakhamar rá ismer a török, ;
:
A
merre kardja vág, szózatja mennydörög. villám terjed el nagy lelke táborán
Mint
:
148
J^öítemények- )8t^.
Eltte rettenet, halál van nyomdokán. S dicsén gyzni száll a kis, de bátor had, Velk harcz istene s ez isten , Hunyad! Mezét bég véresen borítja a mezt, Fiával itt talál nem díszes temett. Gyérülten omlanak vert hatvan ezrei Okét téren tetn magyar had kergeti.
De
E
ott fekszik
Kemény
nagy, dics napért
IV.
A
a hollós vért alatt
volt az áldozat.
SÍR.
a harcz, a hon szabad Sírjában a ott szunyád
Elmúlt
;
hs
Az
ádáz nap után.
Felette ifjú hölgye van Setét hajának gyásziban Oly szép, oly halovány.
;
Fájdalma szókra nem fakad benne minden gondolat. :
Tr
Az érzemény
halál.
Bújával semmi föl nem ér, Csak a mi nincs, a vesztett
A
por
férj
lakóinál.
Elmúlt a harcz, a hon szabad Vezéri díszében Hunyad És bajnok társai sírhoz jnek komoran, harcz setét ruháiban. Vég búcsút mondani.
A A
Helyettem, oh nemes barát, s mentve ln hazád. Dicsn és szabadon, Ha él, virágzik nemzeted. Az véren váltott érdemed «
Elestél
örök
hír
hamvadon
:
J^öltemenyek-
Vedd ím
'
^3
'
S-
vezéri díszemet,
Melyet jelessé tn kezed, Vedd esküm zálogul,
Hogy
e hon- és e nemzetért
Ontok pogányban annyi
Mig
holda elborul.
vért,
x>
Szólt, s minden szónak hangiban Törökjaj s harcz dörgése van S nem gyáva fájdalom. Majd meghajolt a sír fölé,
A S
zászlót, pajzsot föltéve ki díszlett
a halom.
Utána mind
a bajnokok Lerakják sorra paizsok
S
kél
zordon
ravatal,
Setét kopjákkal lobogó,
Tört fegyvereknek
villogó
Rémes pompáival. S miként jött, vissza komorul Húzódik a had s elvonul A mélyebb gyász ell
A
bús hölgy még ott térdepel ót semmi zaj nem kelti fel Nehéz gyötrelmibl. «
Dics
Oly Oly
hajh! s oda van! még, most szótalan, volt, most hideg.)) mit a hölgy nem feled, volt
ifjú
h
Ez, a Ez, a mit vissza
nem
vehet,
S fájdalma rengeteg. Ott csügg a síron egyedül Gyászfzként, melynek mélyen
A
földben gyökere.
fii
49
1
T^öltem ény ek-
5
1
8
!,<:;.
Ott hullnak néma könnyei, szivét mind inkább vérezi
S
A
gyilkoló csere.
Elmúlt
S
a harcz, a
hon szabad
kiket bilincsre vert a had,
Veszend
N,
honiak,
gyermek,
agg öreg,
ifjü s
Egy tízezernyi nagy sereg, Most visszaszállanak. Kiket barátság, szerelem Kötött s ért búcsú-gyötrelem, Kétszerte kedvesek,
Most
újra
egymást
ölelik,
Egymásnak arczán könnyeik Ragyogva ömlenek. S Erdélynek völgyén, halmain,
A
tízezernek ajkain
Felzeng a háladal Fel a magas mennyekre Betölti a mély sírokat
Megrázó ((Igen!
hangival.
mindünkért halt meg
Szól illetdve most
S
hat,
a
n
a sírról felriad
(törüljön a ki mentve ln. Áldás a sírban pihenn Erdély megint szabad.
Ne
lássa senki
gyászomon.
Midn
derre vált a hon, Hogy még van fájdalom
De titkon én e gyászomat, Mig fájdalomtól megszakad. Szivemben hordozom.
!)
<5'
Költemények. /S35.
A RABLÓ. Vitorlaszárnyakon
A A
sajka elröpült
sajkán gazdagon Ékes menyasszony
Menyasszony,
De
ült.
ifjú s
szép,
vlegénytelen,
t
Orozva vitte Rabló vad tengeren.
A
rabló szótalan
És zordon
férfi volt,
Csak nem, midn a bús Fogoly felé hajolt Szelíd és csapodár
Ohajta lenni ott
De Bár
S
látszék rajta, hogy kért, akarhatott.
szilaj
fájdalmiban
Borzadva kebele.
Az
elszánt ifjú hölgy
Átokkal
felele
((A tenger habjai Nyeljék el fejedet,
Rabló, ki rám veted Átkoztam kezedet.
A
tenger szörnyei
Tépjék
Ha
el
testemet,
nálad valaha
Felejtem férjemet.))
J{öHemények. }S^^.
S
a parton,
A A
gyors hajó repült, halvány homokon
mely
felé
Két játszó gyermek
ült.
Csigákból hallgaták
Tenger
A
zugásait rabló megörült
így
lelni fiait.
Szemlélve a hajót. Hoztál kardot nekem S édes piros bolyót?
Hoztál-e büszke mént, t^-s
mézes kenyeret.
Zeng És
arany madárt,
czifra szekeret ?»
egy
« Asszonyt,
ifjú
nt
Hoztam közétek im;
t
anyái, Kérjétek Kis árva gyermekim.
Kérjétek, ápoló
Hogy
légyen a helyett.
Ki föld alatt korán Lelt gyászos lakhelyet.!
S a fürge két fiú Most föltekintenek;
De
a
Nem
rég várt anyán jóra sejtenek.
És súgva «
Apám
1
szól egyik: a
hölgy beteg
Nézd, arcza halovány
És
tagja reszketeg.
;
T^ölfemények- "*>35-
•'53
S keserve
a beteg Csigának drága gyöngy
Anyánk szemében Nézd, fagyva
a
áll
köny.»
Kietlen szomorúk
A
hölgynek napjai, Rémséggel iszonyúk Éjének álmai.
Csak gyilka zheti Rablója ostromát, Ki kérni megszünék
S erszakosra
vált.
h
s örök ((Vagy tlem Szerelmet elfogadsz. Vagy nálam zordonabb
Gazdának kezet
adsz.
Hazádtól távolabb, Téríthetetlenl, Áron bocsátlak el
Vad úrnak
örökül.))
Haraggal így beszél
A
zordon,
s
vízen át
Folytatni távozék
Ember-vadászatát.
Egy
A
kis sziget fokán rabló háza van,
Magas
sziklák alatt
Sugár fák árnyiban
Almokba Szél
De Ha
s
ringatott
hab zugásinál,
fel-felriadó.
szél s
hab
:
is,
víni száll
T^öltemenyek- '^jij.
^4
Eltte
a vizek
Végetlen
árjai
Ah oly végetlenek A rabn kínai. Ki adja vissza öt
A
szívnek, ntelyre vágy? Hajh dúlva s messze van A szz menyasszonyágy!
Ki oldja
meg nehéz
Sorsának
lánczait,
S a még sulyosbakat, Jövje gondjait?
A
tenger sivatag. Halottan áll a part Nem tudni, szép idt.
Vagy
A A A
vár-e zivatart?
csüllö
sír,
csapong
puszta habokon hölgy elszántan ül Egy lenge csolnakon. ;
«Vagy élek, vagy lelem Habokban síromat.
De
visszaragadom Rablómtól magamat;
Megváltom
eltiport
Szerelmem eskeit. Mindenható! vezesd
A hnek Indul,
kezeit.))
elmenne
s
Rendít látomány
A A
két
fíú
szalad
távozó után.
ah
J^öítemények- i^3'i-
155
Kezét nyújtván egyik
Eseng oly szívesen «Vigy, oh vigy minket
is,
Sétálni tengeren.
A
tenger szép özön, Szellje lengeteg.
Tündökl
habjai
Oly lágyan rengenek.))
De könyben elborult Szemét a második
A nre
szegezi,
S ekkép rimánkodik:
«Nc
menj
Vagy
oh anya,
el,
engemet. Ki ád nekem, ha mégy, YÍgy
el
J6 szót és kenyeret?))
A A
megszánt két fiút bús hölgy felszedi, Alig tudván miért,
S mi végét
érheti.
Forgatva egyedül
Ön
gondolatjait,
Vágyának
új utat
A
végtelenbe
S
a sajkát fölveszik
Nagy
tenger
Nyom
árjai
nélkül vesznek cl
Távolban
A
nyit.
útai.
tenger iszonyú, mélyét fölveti.
Ha
Midn Vad
hullámait
szélvész kergeti.
J^öliemények-
Ha
A
'
<^j S-
feldúlt síkjain
barna zivatar
Élt s halottakat Éjével eltakar. Ki az, ki hál'adón partot öleli ? parton tán hónát
A A S
övéit
fölleli ?
Ki az, ki úgy örül Menthetni életét? Az éh tengerben az
Nem
A A
hagyta mindenét.
rabló az, ki most partra felköszönt,
Alig hogy elhagyá
A
gyilkoló özönt.
Népet s kincset hozott Nejének dús jegyi, Azt vélve, feledi Búját, ha kincse gyl.
A A
tenger elvévé tenger-adta jót: Hullámsír temeti
A
kincset és hajót.
De
megvan, úgy hiszi. Legdrágább kincse még, A hölgy, kit semmi ár Megvenni nem elég
Megvannak gyermeki.
Az
édes két
Hozzájok
S enyhül
fiú
fut,
—
rohan
szivén a bú.
'57
Költemények. i83<;.
Derülten
ál!
Nap enyhe
A
a part
sugarán
;
tenger elsimul
Lezúgott vész után
De
tört hajó ül a
Mosolygó partokon, Holtaknak teste úsz tükör habokon.
A
S a rabló megleli Üdvének romjait, Holt halvány testeket,
A nt
és
fiait.
A
sárga fürtöket Iszap keverte be Iszappal éktelen szép hölgy kebele.
A S
ott
Mer
áll,
mint szobor.
fájdalmiban.
Fájdalma oly rideg.
És
oly határtalan.
Vadul átnézdeli A messze levegt De sem tenger, sem
Sem
föld
nem
ég,
szánja
t.
Ott ég, mint töí-t hajó tenger közepén.
A
Kit villám gyújta
Viharnak
meg
éjjelén.
Jámbornak bajban A múlt emléke ad
írt
ót bnök terhelik És gyilkos öntudat.
"Költemények.
58
/%>
A TÚLVILÁG]
KÉP.
úHségtelen, de szép
valál
Te bnös,
édes lány eltt temetve vagy
Id
Magányos
De Ne
tagjaidra föld
ifjú
tárja holt ölét
Enyém
E
éjszakán.
vagy
:
sírod ajtaját
vas rombolja szét.
Enyém az ajk, oh ismerem Az édes ajkat én ;
Mint méh
a rózsán,
függtem én
Csókján, lélekzetén.
Enyém
a bájhatalmas arcz Csábító fényivel.
gyönyörnek halmai,
És
a
Az
ifjú
h
meg
Nyílj
kebel. te föld, nyílj
Adjátok vissza
meg
t
Nyugalmat leljen szívemen, Karomban temett, Süvöltve
Tetn
A
lélek sincs jelen.
Magán,
Az
A
vihar
;
messze látkörig sehol
Egy
A
száll át a
és tereken
vész-szórta hajjal
feldúlt sír felett ifjú,
s
barna hantokat
zúgó szélbe
vet.
áll
te
sír,
'59
"Költemények- i^^^-
Haragban ég csillagok Néznek felhk alól, És a koporsó feltnik
A
sír
De
a
homályiból. s a fiú
mint feltün
Hévvel reá omolt,
Nyögést viszhangoz Kéz-háborgatta
bolt.
És mintha nem
lett
a szilaj
volna
még
mély, gyász koporsó rezzenik S mélyebben földbe kél.
Eléggé
sírja
A
szól az
((Hah!
rült szeret
Bújósdit játszol-e? S utánad én a földtekét Keresztül fúrjam-e?
Átfúrom
Még
azt,
de
látni kell
egyszer arczodat
Egyszer terem csak ollyat Oly csalfát s bájosát.))
ég,
Szól s rombol csüggedetlenül Tágul a földi gát, És a koporsó több helyen Feltünteté magát.
De
hányszor feltnt, annyiszor Nyögéssel visszahull,
Midn
az
ifjú,
belsejét
Feltárni, ráborul.
Most
ott ül a föld közepén Oly mélyen, oly magán: Lankadság tagjain, hideg
Veríték homlokán.
—
"Költemények- '8^^.
i6o
Hol a csikorgó érez terem, S a tengerér fakad. Ott
A
pihenni szállá
meg
felvilág alatt.
Borúsan néz be a vak mély sír ajtaján
éj
A
Setét és csend uralkodik borzasztó hazán.
A S
vér vadul kereng.
Rémséges döngés
hallati k
A
földnek keble reng.
S
,
A
dobog,
a csendben, mintha szív
Vagy
:
a világtól elszakadt,
sírral oly
rokon,
Föleszmél fáradalmiból rémes hangokon.
A
S beszélni kezd gyász dolgokat, Szörnyfiket hallani
Még
szörnyebb, a mit gondola,
S nincs szó kimondani. ((Igen tehát! én öltem
el,
Én gyilkolám meg í Én adtam lakhelyi neki
A
puszta temett.
Nyakamba fzve karjai, Hév aj ki ajkimon. Buzogva omlott vére
ki
Orgyilkos vasamon.
t
s e szerelem, az égi bolt, Végetlen, tiszta és örök, Rá vesztegetve volt.
Szerettem
Mint fenn
J^ttemények- 1^35-
161
Mint égi boldogságomért Nyujtám ki kezemet, lengeséggel bnösen S Eljátszta hitemet.
De
—
mostan
s itt
fclkaczagott
—
Örökre mentve már
Nem
bont s köt többé frigyeket elhunyt szemsugár;
Az
Nem
A
csábít senkit érzeni
halovány
ajak,
És a veszend habtetem, S az omló szög hajak.
Hah! most fogom még látni Valódi boldogan Mert az asszony és igaz.
t
h
Midn
már halva
van.))
Így szóla s hévvel üldözé holtnak tetemét, Felszaggatá nyomán a föld Százrétü kebelét.
A
A A
porhon általfúrva ln, föld más oldalán
Eltünék a sírduló Sok fáradás után. S egy
új
világot
Köri
új
életet
S dicsbb
Az
eget,
lel
vala.
dicsbb napot
új világ felett.
a patakhang zene ln, szell enyhe dal, Öszhangba olvadók a szív
Hol
A
Legbels Vörösmarty munkái.
1.
vágyival •
'
1
ó
T^öltemények--
5
Hol
1
^J $•
lomb árnyai
a setét
Feledség fátyola
Mindenre,
A S S
a
mi kesert
lélek gondola.
a
itt
koporsó megnyílék.
a mint teremtve van,
Föllenge
a szelíd leány
Ifjúság bajiban.
Oly
tiszta,
mint az si lég
Az ég és föld között, Mely a nap szz sugárival Elször
ütközött.
Ártatlan rózsák arczain S az els szerelem
Azok még illetetlenek, Ez és feddtclen.
h
S az ifjú lelke bámuló Gyönyörbe rezge át, S mély
és nehéz fohász után Így hallata szavát
(cHah! nem hiába fáradék méltó munka volt. Ilyennek láttam t, midn
Ez
Elször rám
hajolt.
Tégy semmivé
Nem
örökre, ég
esdem üdvödért
Egy
A
ily tekintet megfizet kínos életért!))
Végezte s a kép eltünék És fölébredett
—
Egy
lázbetegnek álma volt Mind, a mit szenvedett.
163
J^ölfemények- '8^^;.
Mellette
ifjú
hölgye
ült
Virrasztva csendesen. Oly mondhatatlan bájoló Szelíd gyötrelmiben.
órcsillagokként függtenek kóron szemei,
A
Mig
gyengén izzadt homlokát
Törlötték kezei.
ó föltekinte s meglepé A túlvilági kép Nem
oly derit,
De vonzóbb
nem
oly vidám,
földi szép.
E
látomány eláradott kórnak láz erén, S régen nem ízlett kéjre Az enyhült érzemény.
A
vált
«Oh hölgy, az Isten gyönyöri Teremte tégedet! S szerelmed üdvösséget is Ad a gyönyör felett.
HSÉG. A
leányka, mint madár,
Repked
és csapodár;
Minden újabb pillantása Egy hivének buktatása.
A
leányka lenge nád. Hajlik tled és hozzád Szell hajtja jobbra balra. Majd keletre, majd nyugotra. Keblet minden szépre tárj
De
leánytól jót ne várj
Xpltemények- '8^<^.
164
Mely gyönyört az óra ád, Úgy tekintsd mint rózsafát, Melynek
kurta ifjúsága.
Hervadandó szép virága. A leányka gyenge ág,
De
szerelme szép virág
Szedd szelíden
a virágot,
Meg
ne sértsd a gyenge ágot S mely gyönyört az óra ád. Vedd s köszöntsd el poharát.
Mit sovárgasz?
mit
tndnél
Hosszú hség lángirúl ? az éghez Még a nap sem Majd derül, majd elborul.
h
A
:
hold, bár szelíd világa,
Csak múló
Fogy
kéj csalfa lánga
mint kedve leánykák képe .
H
A Már
s telik,
j:
hitetlen oldalcsont
sok
férfit
Bár szerelmed
trbe
vont.
tisztán
S véghetetlen mint
ég
az ég.
Zálogul add szívedet, E legdrágább kincsedet. Vagy megvetve, vagy csalatva, is úgy is megromolva, Veszteséged barmi nagy.
így
Gúny
s
nevetség tárgya vagy.
Élj azért a gyors idvel.
Ne
tördjél a hséggel Kölcsön esik, ha te csalsz. Megcsaltak már érte százszor, Azt gondold, most rajtad a sor
A
csalásban
meg nem
halsz.
'^5
J^öltemények- i^JiS-
És ha mégis tévelyedve, Jó tanácsot elfeledve, Fennakadnál, s lányi jóság, Vélt erény és ártatlanság. Könny, mívelt, vidor elme, S a szerencse dús kegyelme, S csókkal esküdött Tiszta szerelem,
Könybe gyöngyözött barna szem. mint az éj, Váll, kar, mint a hó.
Játszi
És
haj,
Mint megannyi
kéj.
Ész- és szívfogó.
Megbvöltek,
s neki
szánva
Kész lennél e nagy mondásra
—
:
« Holtomiglan, holtaiglan)) Térj eszedre! féld a szégyent, Mondd helyébe; ((holnapiglan!)) És ne kívánj lehetetlent Mert, akarja bár szivében. Más van írva sors könyvében nem lehet leány ;
—
h
A
Férficsontból vétetett.
A SZÉP HAJADON. Kisleány-seregben Serdült hajadon Jár szelíd örömmel zöld pázsiton.
A
Tzve
szög hajába
Van
virágos ág Maga messze földön
A
legszebb virág.
:
i66
J^öltemények- 'Sj^'
Még
alig
hagyá
el
Báb-játékait,
Még
alig iz\z]Xt
Gyermekálmait.
Mint
kicsin baráti,
Ártatlanka még.
De szemében
új
tz
Bájvilága ég.
Lába, mint
szell, lebeg,
a
Könnyden
Ah
de keble néha Lassan fölpiheg.
Vajh,
Els
ki
birja e szív
vágyait.
Tiszta gerjedelmét. Sóhajtásait
?
Vajh! kinek
Mennybl
virít
e
szállt tavasz ?
Szent egek beh boldog, Boldocr ember az! !
A
KIS
LEÁNY
BAJA.
megmondhatója Mennyit szenvedek, Testi lelki nyugodalmam Mint eltntének. Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt; El sem végzem, már is újra Isten a
Kezdem
a panaszt.
A sóhajtás tartja Még az életet.
bennem
7(öttemények
/ <^
.
3
6
Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Csak sovárgok, csak tndöm, Nem tudom, miért? Mintha égnék
s
vágyakoznám
Bírhatatlanért.
Ah
ha c sóvár
tndés
Tán a szerelem Akkor jaj szegény leánynak. Akkor jaj nekem! A ki engem úgy szeressen. Élve, halva hív, mint én szeretni tudnék.
A
Nincs oly
férfiszív.
A JEGYES Nem
hervaszt
SÍRJA.
engem
szerelem.
De
A
bú és fájdalom sírba szállt le jegyesem
Elhunytát siratom.
S nem csak könnyezni fog szemem
Az Ah Ha
elhunyt kedvesért élni
nem
lehet nekem.
már véget
ért.
S nem fogja senki sejteni. Miért hervadtam el.
Nem
A
fog virág fölzsengeni halmon, mely benyel.
De búm a sírban Idk határáig.
élni
fog
Lelkemmel, bár elhamvadok, bú együtt lakik.
A
167
ib8
J(öltemények. iS^6.
Ah
egy
volt, kit
És szeretm
Most
a
Haldokló
szerettem én,
csak egy
földben síri
s rajta
én
jegy.
GYÁSZ ES REMÉNY. Holló hajfürteid Szint' ollyan feketék,
Mint
Igéz
csillagszemeid párja kék.
Mégis, mig fürtéi Jelentik gyászomat, Szemednek kék ege Reménysugárt nem ad.
Oh
A
hozd
fel
csillagod
kék szemben, remény
Vagy, gyász, merülj
el a
Sötét haj tengerén
IDÁHOZ. Nem mondom, Mi Te
hogy
szeretlek,
mondanám? szómra nem hajolnál haszna
S csak búmat toldanám.
Nem mondom, Hol
mint szeretlek.
lelnék arra szót?
Nem érez, a ki érez Szavakkal mondhatót. Nem mondom, Mi
mély
Az
illyen
Legjobb
e kebelben
a fájdalom
:
fájdalomnak a sírhalom.
7(öltem ény ek- /8j6.
i
A HOLDHOZ. Jó hold, ki békén szenveded Kéretni sápadt képedet, Kihez boldog, boldogtalan Sóhajtva járul untalan. Hallgass meg egyszer engem is, Nagy tiszteldet igen is Csakhogy még nem volt alkalom
—
Ezt így szemedbe mondanom jobban szólva, még soha Rád nem szorultam úgy mint ma. Kérlek tehát, ha majd leszállsz, Holott fejérlik ama ház,
Vagy
Tekints be kisded ablakán, Megette l egy barna lány. Talán épen most vetkezik, A gyöngyöm! s rám emlékezik Vagy mint ím szinte magam is,
Még
;
asztalnál ül a hamis.
És csintalansággal tele Kezében nyugszik szép
feje.
Igen tehát! ha majd benézsz. Ajkán, mely édes, mint a méz. Nevemben egy szz csókot hagyj - - Egy csókot adni nem oly nagy S mondd, hogy, ha már úgy is szeret, Szeressen inkább engemet.
—
Hisz az miébe sem kerül, S engem mulatna vég ne'kül S ha már szeretni fog talán, Mondd, hogy szeressen igazán. Mert az már még sem illenék, ;
Ha
végre szarvat öltenéL
Mondjad, hogy én
Míg
el
nem hagy
ha szíve meg nem szán. szent Mihál visz el lován.
S hogy, ah
Még
t
szeretem. lélekzetem,
!
C>
J^bltemények- 18^6.
170
Mondd, hogy
forró szerelmemért Nyújtson szerelme méltó bért. Mondd, hogy ne légyen változó,
—
S hségi eske puszta szó. Mosolygasz? csintalan sugár! Bolond beszédek, úgy-e bár? Aligha úgy nem lesz no hát Jó hold komám, csendes jó éjszakát ;
MELYIK JOBB? Tán annak is igaza van. Ki szke lányt szeret.
De
százszorta inkább, ha Barnával fog kezet.
ki
Milyen dics egy alkotmány llly
barna lány, ha szép,
Azt már csak Valódi
bvös
látni kell
:
Hajának gyásza, mint az Fehér kebelre száll,
Szemének
A
az egy
kép. éj.
villanásira
szív s az ész eláll.
Hát még ha
Az ám
jó,
az isteni
hát
még ha
;
Azt bírni annyi, mint az ég Üdvét megízleni. Ily
barna nemde tetszenék,
Ilyennel
A
h
? Mi kár szolgálhatunk barna csapodár.
Ily szép, jó,
nem
hív
T^öltemények- '^jö-
EGY KÉPSZOBORRA. Nem faragott, oh lány, kbl a mvész keze
téged Elve levél kvé a kora búcsú miatt Innen az elhangzott panaszok fájdalmai, innen Szende mosolygásod khideg ajkaidon.
;
B-NÉ EMLÉKKÖNYVÉBE. Ha
van erény földön s van díj számodra, szelídség! szívbeli jóságnak van becse ember eltt Úgy te, nemes hölgy, boldog vagy st emberi kényen Túl, boldogságod csak magad által ers. Isteneid neked áldozatidra önérzetet adtak,
S
;
Drágábbat
kincsnél, angyali
mveidét.
A SZEGÉNY ANYA. Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél
Ínségben nttek nagyra könyid alatt. ket szanaszét ragadozta ; hanyatló Napjaidat nem volt, a ki derítse, közel És idegen kezek ápolván sírodba letettek, Annyi szülöttid közt megsiratatlan anyát Oh végetlennek kell lenni az üdvnek egekben.
S
a szükség
!
Hogy
kielégítsen földi keserveidért.
SZÓZAT. Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar
Bölcsd
Mely
az s majdan sírod ápol s eltakar.
A
is.
nagy világon e kivl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze Itt
élned, halnod
kell.
T^öltemények- i8jö.
Ez
mellyen annyiszor
a föld,
Apáid vére
folyt
Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Itt
küzdtcnek honért
hs
a
Árpádnak hadai Itt
törtek össze rabigát
Hunyadnak
karjai.
Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink
A
hosszú harcz
alatt.
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy Hozzád bátran kiált:
«Egy ezred Kér
éltet
évi
vagy
világ!
szenvedés halált !»
Az nem
lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hú kebel
Szakadt meg a honért. lehet, hogy ész, er. És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak
Az nem Egy
Még
átoksúly
alatt.
még jni fog mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. jni
kell,
Egy jobb
kor,
J(öltemények- 'S37.
173
Vagy jni
fog, ha jni kell, nagyszer halál, Hol a temetkezés fölött
A
Egy ország vérben S
a sírt, hol
áll.
nemzet slyed
el,
Népek
veszik köri, az ember millióinak
S Szemében gyászköny l.
Légy
híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar
:
Ez
éltetd, s ha elbukál. Hantjával ez takar.
A
nagy világon e kivl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell.
BERZSENYI EMLÉKE. «Nem
kérem, oh sors! kincseidet, nem az Uralkodó kényt és ijedelmeit, Sem harczi pályán a megöltek Véreivel ragyogó szerencsét
Gond
és irigység mostoha tárgyait. Csak a mi keblem mélyeiben buzog, Csak a mit elmém tiszta lapján
írva hagyott az örök teremtés,
Oh
adj
nekem
szót, édeset és
erst.
Azt szvarázsló hangba kiönteni A dal hatalmát add nekem, sors! S megfizetél ez egy életemre.))
7(ölfemények- i^SJ-
1^4
így esdekelt a lángkebel fiú S mit kért, megadták dúsan az égiek Szózatja harsány s áradatként
EJragadó leve zengeménye. Dallott szerelmet, dalia szelíd panaszt, a fájdalom ajkain
S megédeslt
Dalt zenge a múló örömnek S ez maradóbb s magasabb öröm
Az
ihletettnek ajkairól
lón.
dicsn
Kelt a merész dal, meghaladá porát lomha földnek s fellegen túl napot és nap urát köszönté.
A
A
Ég, föld lebegtek a dalok árjain; Feltnt az élet s minden alakjai, S a nagy jövend fátyolában. Rémületes temet világa.
S mily lelkesít hangja emelkedék Hozzád,
te féltett s
Midn
királyi
hn
szeretett haza,
homlokodnak
Vészbe merült koronája
Hány
A
ingott!
h
fiadnak zenge magasztalást, hívek és jók tapsai közt mig az Alszív ijedve visszadöbbent S a kifajúlt czudarok dagálya :
Megszégyenült a honfierény eltt. S e daloknak lélekadó ura,
Mint
a ki
Egy
végzé alkotását
kicsi bár,
Megnyugodott Megérte,
de nemesb világnak,
a fáradozás után
a mit ritka szerencse
Eviilhetetlen ifjúságát
Mveiben öröklt
eszének.
ád
:
J(öltemény ek- 'S-^y.
Most
De
175
éjfél leplezi a jelest
síri
setétl bús ravatal fölött halhatatlanság füzére
a
A
Sorsot,
idt mosolyogva
fénylik.
AZ ÖZVEGY. Eltépte fátyolát a gyász
S helyette bokrétásan és Örömhevében ujjongatva
A
zenével lép fel
fürge nász.
Fehérre változott mezében
n
Oly víg a Istennek látszik gyönyörében
Az S
ifjú
v.
nép köri Együtt örül, a
S
jó sors fiát, Ki elnyered
Az
asszonyok legszebbikét,
Boldognak
áld.
És völgyön
és
hegyen
Lakodalom, Határ- és végtelen
A A
vígalom. két jegyes fél háza Kas, melyben víg hadak Egymásra látogatva Ki- és berajzanak. És úton útközön. Mint sodró vízözön.
Mindent magával Visz
S
A
a
a futó öröm. merre hangja zeng,
bánat elhal,
Nincs könnyez. S ki máskor nyögve teng, A nagy vidék körén
ijö
J^öltemények-
'<^'i7-
Nincs éhez, Nincsen szegény! S gondot ki ne Felejtene, Forrásai dná],
Bor istene S bájhangjaidnál, Szelíd zene
A A
szomjas ajk föllelkesül, gyors id vigan rcpl Danáinál ;
És
a halál
Nem
nyugszik a sír fenekén. a nász-zengemény. Halál!
Oly hangos
Ki kél fel a sírok közül Ki vagy te gyász fia ?
((
Körünkben minden
?
szív örül
Hagyd búdat szállnia. Tedd szegre gyászod
s
gondodat
Halottad nyugszik hant alatt; De mit föld még be nem fedett.
Az
él,
örül, vigad, szeret.
Víg nászra jj
te is velünk,
Baráti karral ölelünk.))
így szól egy a násznép közül, Egy másik közbe vág ((Üres szó! jobb, ha borkancsónk ürül!
Kancsóban Igyuk
a világ
le búját,
örömét
A
többit szélvész hordja szét.)) így szól a szíves borbarát. Vígan köszöntve poharát.
Egy harmadik szelídebb öröme Az érkeznek ekkép köszöne :
((Kit
sem
Sem bor, Az jjön
sem gazdag asztal barátság nem vigasztal.
dalszó,
és tartson
Vigasztalóm
a
velem
szerelem.
Költemények. iS^y.
177
Komor barátom, nézz körJ, Válaszsz magadnak száz közül. Ma násznép, holnap nászt adunk, Másért, magunkért vígadunk. i> egymás után így szólnak ót vígalomra meghiván
k
S
tetszése hangival
A
násznép rá rival. a bús idegen, gyászba öltözött, Némán és hidegen Megáll a nép között, S arczczal, min szenvedély Csatái rémlenek.
De
A
Hol semmi jel nem él S ki holtak a szemek És hangon, mely gyötör. Melyet fáj hallani, Víg unszolóihoz így kezd felszólani ((Megálljatok, nász népei, Öregje, ifja, szépei. Regét beszélek; rege-szón, Örömre, búra változón, szív mulat kéjjel tele S könnyden lejt az óra le. :
A
Szép s bájoló volt a leány. Tündérek gyermeke Delibb csak egy s az férje ln.
Az S
ifjak
az
remeke.
ifjú férj s
Nem
az
ifjú
n
voltak boldogok szivén Féltékeny az s a tiszta láng lobog.
n
Nem
Az
A Vartttmarty munkái.
óra férj s I.
j
nagy útra míg oda jár, ;
kelt
J^öltemények- '8-fj.
78
Kart hitfclejt nje honn Egy újabb hsre tár,
A A
bntitok szárnyakra férj
fülébe
kél,
jut.
S
az visszatér, eltte már Haragja híre fut;
De
A
orgyilkos kéz vérért lihegt,
el
ejti
S halálveszélytl menti meg A vétkes ifjú nt. Tiltott
Az
A
gyönyörbe
özvegyév
fúl a
gyász,
lejár
két szerelmes
bnösen
Lesz hit-kötötte pár.
S
n
az ifjú élnek boldogul. szivén sor került a Féltés haragja dúl. az
ifjú férj s
Nem
A
:
Szilaj,
Az
csapongó
n
ln
a férj,
édes hitszeg
Házát kerülve, honn gyönyört S nyugalmat nem lel . Setét tanyákon éjjelez
Hölgy s vad pohár között. Hiába! szíve mélyibl A bék kiköltözött.
S
a visszatorlás napjai
Elérik a gonoszt Kéjhölgy alakban ön neje férjnek mérget oszt.
A
J^öitemények. i^^J-
Nos vígadó Hogy'
tyc)
nász serege,
rege?
tetszik a hallott
De el kell végeznünk a dalt Te harmadik férj nje halld Mérged nem volt elég ers Itt áll a gyilkos, itt a hs!
1
Szerelmedért
Megöltem els férjedet De bnömért Kezedbl ittam vesztemet. Nézz meg, mivé lett szeretd Nincs
szer,
;
mely meggyógyítsa t.
Mérged nekem halált adott Te menj s öleld a vérpadot.)) fáradtan a kín embere Sírjához vánszorog, n, mint kit villám vére, Halványan össze rogy. S a nép, a mindig kész ev,
S
A
Nem
meg
várja
Hol gyilkos
s
torát.
méregkever
Készítnek lakomát.
Csak egy,
Az
a
n
ájult
vlegény, marad
köri
Szemében ég köny fakad S ily szókra keseri «lly szép és ily gonosz.
Angyal
S
A
az
lehettél, s
ifjú
zaj,
v
s a
zenék, az
Mi
poklok
kár!
díja vár.D
víg sereg,
örömek
Eltntek, elhangzottanak A szép menyasszony rémalak. a vlegény helyett, Yérszolga :
j
S az ébred
halállal
fog kezet.
i8o
J^öltemények. '8^y.
SÍRVERS. Egy
n
özvegy, boldog mint és mint anya egykor, e szép neveket sorsa viselni hagyá.
Míg Keble
kihalt
Jó férje
s
örömét e knek alája temette. szeretett magzata hamvaiban.
—
Eltemeté bennök, mit az élet nyujthata édest És örökös gyásznak fellege szállá reá. Sorsa sötétségén csak a hit fáklyája dereng, mely Túl a siron ígér majdani egyesülést.
IRVÁGY. hnek!
ne gyötörd szolgádat, Apollón! mely kín! semmire sem mehetek. Vagy ne ezen szomjat, vagy ert adj, pindusi zsarnok Mit használ szomjan lenni, ha nincs mit igyam?
Irgalom a
lm akarok,
s
AZ EGEREK. ELS. ! biztos hajlék, a melybe vonultunk. Lássunk munkához, rágjuk a hír fiait!
Szegre, morály
MÁSODIK.
Hír
fiait ?
Kik azok ?
Nyomorú hír, még nyomorúbb
Egymáshoz méltók
illy
apa
s
nép!
gyermekei.
HARMADIK. És mégis rágjunk! kár hogy nincs rágni nagyobbat: Ennyi kemény szép fog mit sem emésztene meg! NEGYEDIK. Gazdálkodjatok! egy-kettt hagyjunk meg odábbra: Végs szükségben jó, ha mi fennmaradand.
J^öllemények- '8^y.
HARMADIK.
Semmi fukarságot! míg élünk lesz derekabb Mint mi vagyunk, s így lesz rágni valónk
fi,
is
elég.
A PHILOSOPHUS VACZKOR. Huppanj körte! megértél már. Kinek íze kívánja. Legjobb a vaczkor hullva, megérve, puhán.
EGY TANÁCSADÓHOZ. Másnak Csak
bölcs, te
korán érett szóhse,
te az élni tudó, csak te a honfi
ki
vagy te?
magad
?
jövk látója? szegény! a csillagokat nézd: Egy sincs, mely gúnynyal nem mosolyogna reád. Titkokat a magasak nem bíznak holmi bagolyra. És
te
Várj, az
id
rólunk
s
rólad
ítélni
jövend.
INTÉS A VACZKORHOZ. Körték vadja maradj békén, jó polyva között vagy Mert ha kikelsz, meglásd, gazda fogára kerülsz.
B. P.
;
EMLÉKKÖNYVÉBE.
Ntelen országnak méltán mondhatni hazánkat, Mert szívben s szóval hölgyei nem magyarok. Szent legyen és feledetlen
S leghbb vágyaidat
a
töltse
hon
s
honi szózat eltted
be érte az ég
i8»
T^öltemények- iS^j.
A KLASTROM. Zár-lakot óhajtál ? a lány szive zár-lak apáczák Benne az érzelmek s szz fejedelmek erény. kebeledbe, mig elj, Odd e szent sereget, s rejtsd kinek oltárát tisztelik, a szerelem. :
hn
A
A FÉLTÉKENY. Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely
mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
M.ely osztozatlan s egynek adva jó többre pazaroltan, De átok és És semmivé lesz mint az esküszó.
bn
Iszonynak háza lett lázadt szivembl Kéj és gyönyör kínokká váltanak.
Hogy
kárhozatta! ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyembl, S szemedbe nézni hitt egy gondolat, S e szemben, ah rangyalom mulat. !
A SZÍNHÁZ NEMTÖJE. Gyl, fogy a nép Mint az ár-apály
a
színházban,
;
Változandó sokasága Gyakran le-leszáll.
Ez nem j, mert gond marasztja. Az, mert idegen,
'^3
J^öltemények. tS^j.
Ez, mert mindent, a mi honi. Megvet hidegen.
És
a
h,
Érdekel
így sóhajt
í
a
Egy
nagy-
kit
s
kicsinben
a hon, fel
((Isten átka
:
magyaron. van a
Mint egy Szépen,
ki
égi
a kis körbe,
n.
ifjan és
vidáman,
Mosolyogva j.
ót id, gond honn nem
tartja,
A
rósz példa nem, Melyre nálunk fényét veszti Annyi gyáva szem.
t
a
drága honi szózat
Nem
fárasztja ki,
S a ki látja, ily szavakra Nyílnak ajaki ((Mit jelentesz, szép jelenség
Arczod hajnalán? Szebb jövendt a magyarnak Annyi gyász után ?
Te
vagy-e a
hit,
reménység.
És a szeretet? Adjon Isten a hazának
Több
ily
hölgyeket.
A MAGYARTALAN HÖLGYHÖZ. Mert szép vagy, kellemid Varázsát bámulom ;
Mert
jó vagy, tisztelet
Díjával
áldozom
7{öltemények. i8^j.
184
Mert
lelkes vagy, s veled
Mulatni kegyelem. Hódítva von feléd
A
leghbb
szerelem.
De
mert e hon baján Nincs szdben fájdalom Ez fáj, s szerelmemet Tört szívvel gyászolom.
ELHAGYOTT ANYA. Szavalta a pesti
magyar színházban nov. 30-kán 1837. Lendvayné.
Ismerek egy édes, ah árva anyát. Mely búnak eredten emészti magát, Elhagyva, kerülve leányaitól, Bár értök epedve a hív anya szól ftOh jertek ölembe.
Szép gyermekeim Áldásra emelten Várnak kezeim.
Oh
jertek,
oh
jertek, az
lekötötten a jertek ölembe
Itt ül
Oh
édes anyához,
szörny magányhoz
Gyermekeim,
Mig
el
Hév
könyeim.j)
nem apadnak
(lÉn szültelek, álltam
Bölcstök eltt
Emlim
adának Uj életert.
Mint
Már Míg
A
kis
csecsemket
én emelélek. bennetek alvék
gyermeki
Én
lélek.
látnotok adtam
Oly nap
sugarát,
7(öltemények. i8yj.
A
185
mellyet irigyel
Sok
földi család,
Szép arczaitoknak Én adtam e bájt.
Mely
annyi szivekben
Viszhangra
Én
talált.
termetet adtam,
Oly zi sugárt, S szz kebleitekre
A
liliom-árt.
Én adtam a szájnak Az édeni mézet, Mely akkor is édes, Ha treit érzed. Én adtam e tündér Lángú szemet,
Mely
a
szerelemnek
Csillaga lett; Mely egy sugarával
Szül enyhe tavaszt. Egy más sugarával Elégeti azt. Szépségimet íme reátok adám. Hogy halljam e szókat: «Oh édesanyámig Hogy zengjen e név is Ajkitokon. S elhagyva ne legyek
Bús napomon. jertek, oh jertek Az édes anyához
O
Itt ül
A
lekötötten
szörny magányhoz.
Oh jertek ölembe Gyermekeim, Mig el nem apadnak Hév könyeim.» így szólal csengve. Hiába, hiába
7{ö\temények. i8^y.
86
Nincs a ki omoljon Szüli karába. Sors zi fiait, remeg élteikért Ah lányai égnek az idegenért. ott ül örömtelen és egyedül, S A köny kiapadva szelíd szemibl, S mint lel ke -törötten az égre tekint, Láthatni kövlve az anyai kínt. Csak szívdobogása jelenti hogy él, S minden dobogással egy élet alél. !
E
bús anya képe te képed, o hon! kebel átka van asszonyidon.
Márvány
ERDEI MADÁRKA. Németbl.
Mi
boldog erdején a
kis
madár,
Madárnak
oly szép sorsa van! Viharban, nap sugáriban,
Reá
a
Reng
lombok árnyiban tanyája vár.
Szabad! vidáman ágról ágra
száll,
Vidáman ágról ágra száll. S ha bármi halkan a vadász Utána gyilkos ónt irányz. Hess! hess! a rengetegbe
Csak léget ismer Csak léget ismer Kis melle
nem
a
száll.
madárka,
s dalt.
a madár.
tud bánatot,
Fájdalma nincs, oly nyugodott A bú nem gyötri azt.
Ah, bár lehetnék erdben madár. ha volnék ily madár!
Erdben oh
Jiöltemények. 'S38.
1S7
S beszállna fény sugarain Szivembe kéj s az üdv legott. üdv, az üdv, az üdvl
Az
AZ ELMARADÓK. Egy fészket ismerek. Három szint Benn váltva három szép Madárka lt. Sok szem reple Sok szív örült,
Mely
fel,
láthatásokon
Megédenült.
Oly
bájos, oly
derk
Tekintetek Az est örömtelen Volt nélkülök.
A A
fészek most üres
szem komor, S a hlt szivekre Csendes szomor.
száll
Hová vesztéd, oh est, Szépségidet? is htlenek. Ha Ki lesz hived?
k
PEST,
MARTIUS
13. 1838.
szomorú mély csend, s a hajdani város kísértet, fölkele kínjaiból. egy Mint És hogy látta magát elképtelenítve magától
Éjfél volt,
S
feldúlt utczáin a zabolátlan özönt,
7(öttemenyek. iS^8.
laS
halált és annyi veszélyt s a századig él Ínségnek kezeit mvei hosszít során Megrendült fájdalmában s erejének aléltan Lassú sóhajtással a vad özönbe rogyott.
S annyi
:
AZ ÁRVÍZI HAJÓS. Szavalta a pesti
magyar szinházban
április
27-kén
Laborfalvi Róza.
Hol népes ház-sorok Jegyzék az utakat. Most vad moraj között Fut gyilkos áradat. Rémséges
jaj
kiált
Ingó falak megöl
Rémesb
Midn
a
ház
bedl
S omlott házak
Élk-
s
;
a hallgatás,
felett.
halottakon
Örvényesen kereng S zúdúl el hab habon. «Ki ment meg engemet Kórt, aggot és szegényt? Mindenre a mi szent, Oh ember, hozz segélyt!*
A
fenmaradt kövön Így esd egy ni hang,
S bajhirdetn Mint vészben S im
Az De
sajka
j
visít,
harang.
a
s
rohanj
áradat taván a ki rajta
;
l.
Embertelen zsivány.
183Í
Xöllemények. 18:^8.
Nem
emberélet az eveze: Tiltott vagyont keres
Miért
Szentségtör keze.
S szívtelenl az agg
N
mellett elsuhan batkát nem ér Mind, a mi rajta van.
Mert egy
És több
hajó kereng
Az De
fal
ingó
köri;
szegény anya mentetlenl. áll Ott a
pénzét, az magát Jövének menteni
Ez
Van
a ki kedveseit keresi
Aggódva S
A
ki
csak mulatni jár
köz veszély
felett
Az óni rá nem ér Egy hitvány életet. S mindig dühösb az ár, eltt S a bágyadt
n
Száz örvény tátogat Alásodorni t.
Még j De
Tr A
s megyén hajó már nem kiált
s várni láttatik
borzasztó
halált.
((Ki él még itt?í) riad Most egy hajós közel.
Sajkája telve bár
Menekvk
terhivel.
'
80
7(öltemények- i8;^8.
i^o
S még jókor
A
féltett
S
kihalt
A
n
érkezik
kfal
;
áll,
remény után
hajóra
száll.
A
sajka partot ér,
S
a
megmentett sereg bátor férfinak Hálás búcsút rebeg.
A
Csak
Agg S
a
n
szegény beteg
nem
elfúladt
távozik,
keblibl
Sóhajtás hallati k. jó
ffltt
E
anyám, neked
kisded adomány.
Pénz s egy falat kenyér Többet várj ég után.
Nekem nagy
útaim
Vannak még
szerteszét
Ezreknek
élete
Kiált hajót, segélyt.
Szól
De
s
menne
a hajós,
a hölgy, kit hozott.
Tündér tekintet Asszonynyá változott. Arczán
redk
helyett
kellem virul Szépsége bájoló Ifjú
Leírhatatlanul.
Szebb mint
a szerelem, Barátságnál hivebb, Mindennél, a mi kéj, Látása kedvesebb.
19'
Költemények. 18^8.
az elbámult hajós Hall édes hangokat,
S
Minket en^berajk, Sem zenem nem ad. «Ha minden elhagyand, Így szól az égi
n
Az ember
és világ,
Barát és szeret
Ha
hozzád mostohák
Szerencse és ipar
h
fáradásidért S Rágalmak nyelve mar
Emlékezzél reám Sorsodnak éjjelén Önérzeted vagyok,
Nevem Rendit
jótétemény. kebellel a
Bátor hajós eláll Ez égi látomány
Magas
csodáinál.
öt minden
Az
elhagyá.
ember, a világ;
Csaknem maga maradt, Mint téli fán az ág. Sorvasztók napjai,
S kietlen álmait Gyógyszer nem zi
Nem
orvosolja
el.
hit.
De az nem tartja t Megy a szép vágy után, S még soknak
Menik meg
élete csolnakán.
1
q
J^ölfem eny ek-
2
i8^ 8.
S ha néha mardosóbb Fájdalma
S
visszasír,
a földön ellene
Nincs menedék, sem
ír:
Lelkének a dics Hölgy képe feltnik, S szz arcza bájain Fájdalma megtörik.
TRÉFA ÉS VALÓ. Szép szavaim, ha hiú Szent és
volnál, csak puszta hizclgés
tiszta valók, lányka,
ha érzeni tudsz.
HIBA. Jó,
mint a kegyelem, gyönyör vagy, mint az aranyszál; hiba van benned, Nellike, nem vagy enyém.
Egy
A SORS ADOMÁNYA. Kértelek a sorstól s az megtagadott de helyetted, mit nem kértem, bút ada s szívbeli kínt. ;
A
ÁLOM
ÉS VALÓSÁG.
Láttalak álmomban, harag ült szép
homlokod élén. S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétülsz Oh mért álmodnom nem lehet ébren a kéjtl
J^öltemények- iS-^H.
193
TANÁCS. Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! S
e diadalmim közt boldogan élek-e?
ne szeresd t.
Nem.
MOSOLY ÉS GYÖTRELEM. Búsongtam,
Ah F.
s
nevetél.
Nevetek most
és te kesergesz.
mosolyogj, és én visszacserélem a bút.
E.
KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE.
A
mit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért. Megadták istenid
A
legszebb földi bért
Szeretsz s szeretve vagy, S szerelmed gondjai
Gyönyörre
fejlenek.
Mint éden
álmai.
Mi
jót kivánjanak
Ehhez
barátaid.
Mint, hogy kisérjenek
A
sírig álmaid.
BÚCSÚ. Mit mondjak,
mit ne mondjak?
Mind hasztalan! Te mégy s egy örömünknek
Már
vége van.
Szelid szép arczaidra
Nem VfSríSsnv.iitv
miinkíi
nézhetünk, I.
II
f^öltemények- '^39-
194
És
fájni fog,
ha rád
— csak
Emlékezünk. Kisérjen a szerencse.
Ha
menni kelJ, Legszebb reményeidnek
Seregivel.
Találd fel, a mit annyi Szív esdve kér legszebb földi üdvöt Szerelmedért.
A
Légy boldog mindörökre! S felejts el bár,
Ha
boldog napjaidban
Ez
a határ.
PIPISKE. Pipiske, a
ki
vagy.
Miért oly ggösen, Hogy tled a világ
Nem
szinte idegen?
Hogy
megdicsérgetik Parányi lábaid, S együgy kebeled Fehér hullámait?
S min badar beszéd Arczod rózsáiról Hol, mint rebesgetik, szépség papja szól.
A
nem vagy rút. De, gyöngyöm, nincs eszed Egy tyúknak több lehet,
Igaz, te
Ha
jól
kikérdezed.
I95
"Költemények- iS^íq.
Nincs benned fürgeség, Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem
bírnád a halat.
használ szép szemed, csak bámulsz vele? nádszál termeted ?
Mit
Ha
És Csak lengeség
jele.
Mi Ha
haszna vagy fehér. kebled jégverem? S fejed szép fürt alatt Egy eszmét sem terem.
Mindössze Csinos
kis
is csak egy bábu vagy.
Tetemben nem
De
csekély,
lelked hía nagy.
Biznának csak reám ((Hohó! talán bizony?)) Korán sem; én csupán Javára dolgozom. .
.
Meglátná a világ Az egykor léha nt
— Azaz,
ha elvenném! Mivé faragtam t. ,Szép
.
—
köszönöm! fogadhatom
iljú,
De nem
Pipiskeségemet
Tovább
is
folytatom.
S ha majdan
a tavasz
Pacsirtahangot hall, Bizvást jövendölöm
Nem
önnek
szól a dal.' •3*
J^öltemények- 'S39.
ig6
KÉS
VÁGY.
Túl ifjúságomon, Túl ég vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyiit nyomdokán Túl a reményeken, Melyekre hidegen
Éjszín szemfödt Csalódás ujja sztt Túl a szív életén Nyugottan éldelem
Mit
sors
Az szi
s
az ész adott,
szép napot.
De hogy megláttalak. Szép napvilágomat, Kivántam újólag Már eltnt koromat Kivántam mind, a mit Ábrándos álma hitt Az édes bánatot, Mely annyi kéjt
adott,
A
kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört. Hiába, hasztalan!
remény Örökre veszve van
Ifjúság és
Az
évek tengerén Remélni oly nehéz A kornak alkonyán,
S
szeretni
:
tilt
az ész
Letnt remény
után.
»97
J{öllemények. 18^9.
M... SZEMEI. Oly szép szemem ha Mint a tiéd,
volna,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.
Rád néznék mindörökké. Mint tiszta ég, S oly lángoló sugárral, Mint a nap cg; Feloldanám szivedben
A
tél fagyát.
szép tavaszszá
Hogy enyhe Virulna
át,
a virágok Legszebbikét,
S teremné
Mi
A
által életté lesz
puszta
lét.
És e virág virítna Csupán nekem És e virág mi volna
A
?
szerelem.
PIROS SZÁJ.
Ég
szalag kisded száj határain, Édes szavak s csókok révpartjain,
Egy
Oh szz ajak! Mi haszna vagy piros, Ha meg nem csókolhatlak? Miért kívánatos,
Ha
el
nem
foglalhatlak?
T^ölfemények. iS^g.
198
Szamócza is piros S a gyermek szereti, Piroslik a bor
S
illatja
is
mennyei
Pirul a hajnal
;
is
S a rózsa keble láng Vadásznak az mi kéj, S ez mint mosolyg reánk! Van vérszín drágak.
Van bársony is veres, Mit embercsontokon Sok büszke szív keres. Én másnak meghagyok Akármi örömet, Szamóczát, drágakt, Rózsát s ki mit szeret.
Miattam
tartsa
meg
Király vérbíborát.
Helyettem költse
A
el
jó bort jó barát:
Nekem rajtad deri Ébreszt hajnalom,
Te
vagy, miért vivk,
Királyi bíborom.
Mikor
jön a nap el Betölt reményivel.
Midn S
azt
nem álmodom mondhatom :
«Oh szz Szedem
ajak!
rózsáidat,
Érzettem lángodat. Csókoltalak !i>
A MEGCSALT LEÁNY. Ne
nézz reám
Bájolsz, de
Ne
szólj
Ámítsz,
nem
hiszek
hozzám!
nem
értelek
>99
JiöUemények. 1839.
Pillantatodban csáb orgyilka reng, Minden szavadban egy tört eskü zeng.
Felejteném,
Hogy egykor Ha sejteném. Hogy az lesz
De
hm
valál,
a halál
még, ha rád nem gondolok, mint halál, több mint a kínpadok.
élni
Több
Emlékezet Világát égetem
Képed felett, És rajta függ szemem. S ha majd világ s szemem lehunytának. Képed s ez élet sírba szállanak.
Mit esdekelsz? Felejts, ha megcsalál.
Nem
érdekelsz.
Bár porba omlanál Hizelgésed bántó, ha még bizol, vigasztal, bár mint bánkodol.
S búd nem
Menjünk
tova
Szivünk ketté szakadt,
S egyiknek, ahl
A
maradt öröm, kéj, szerelem. nekem. Ezeknek romja - hségért fájó rész
Neked
jutott
—
. Mért nem vagy
Hogy
virágszál
letörhetnélek,
Lángoló szivemre Boldogság jelének
'Költemények- '^J*)-
Mért nem égi csillag Hogy nekem ragyognál, Csendes éjfelenként Andalgásaimnál
Vagy mért nem vagy oltár, Melyen tiszta láng ég, Hogy szent zsámolyodra Letérdepelhetnék
Mért nem drága
szent kép,
Messze, mint világvég,
Hogy
zarándokolva
Hozzád vándorolnék S addig esdekelném Márvány lábaidnál.
Mígnem Hozzám
szánakozva lehajolnál
Mit mondék? virág vagy. Nem nekem virágzó ;
Csillag, legderültebb.
Nem
nekem sugárzó
;
Oltár vagy, holottan Tiszta lángok égnek,
Drága és kegyes szent. Boldogabb reménynek.
Ah nekem
A
Csalfa,
A
tövis jut
szelíd virágból,
tztelen fény
csillagsugárból
S míg szivemben égek Ollár zsámolyánál, szent érzéketlen
A
Márványkép gyanánt
áll.
T^öUemények- '^35>-
EMLÉKKÖNYVBE. Szólj, gondolj, tégy jót s
minden
szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.
SAS. Fák sudarán zápor s szélvész harczolnak idnként. Mégis fenn a sas tartja királyi lakát.
A
ki
napot keres,
Vagy köz
a vészszel
megvíni ne
féljen.
lélekként trje, ha porba szegik.
CSALOGÁNY. Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak Sárga levélkéken nyargal az szi vihar. A csalogány hallgat. Hol er, mely visszaidézze Leng bokrait és mennyei hangú dalát? ;
A
tavasz elj
Nem
még erd, bokor ;
újra virítand
:
fog-e a csalogány halva fekünni alant?
SIKINÁV. Súgóból Sikináv kritikus ln. Annak eltte Hallgatták, és most nincs ki ügyelne reá. Nem csoda más müveit olvasta ki akkor Írásból Most önnön nyomorék ötletit adja el. :
SÍRVERS. s atya nyúgoszik itt; özvegy s négy árva keserve Tette beszédessé rajta e néma követ Gyászaikat ha hiven tudná kifejezni, sóhajjal És zokogások közt állana hamvainál.
Férj
T^öltemények- 18^^-
L.-NÉ Játszol
A Nem
EMLÉKKÖNYVÉBE.
örömmel, bánattal
sokaság tudják,
1840.
;
játékodon ámul
tapssal tiszteli szózatidat.
s
hogy minden
Szdnek egy
eltépett
szó, mely szíveket életörömbe került.
áthat,
PRIESZNITZ.
A
vaddal köz
italt
S ggje fejében
meg kezdé kór,
vetni az ember, agg leve és nyavalyás.
Fhriesznitz visszaadá a víznek régi hatalmát,
S si erben
kél újra az
emberi
faj.
SÍRVERS. Hol van S egy
a
gazdag er, hol az élet hajnala ? Eltnt, szívnek hév dobogása megállt.
fiatal
Sírjánál virraszt a szülék fájdalma
Éltet
:
fióknak
elbb, most e gyászkövet adni mi kín
MISS PARDOE EMLÉKKÖNYVÉBE. Mit kérjünk születend
nép, magas Anglia,
tled
?
Harczi szerencsét, vagy békéi mveidet? Adj példát honn s künn jól tenni az emberiséggel, S e kis nép nyomodon küzdeni s élni tanul.
A GUTTENBERG-ALBUMBA. Majd
ha kifárad az éj s hazug álmok papjai sznnek kitör napfény nem terem áltudományt Majd ha kihull a kard az erszak durva kezébl S a szent béke korát nem czudarítja gyilok
S
a
J^öílemények- 1840.
Majd S
s ördögbJ a népzsaroló dús nyomorú pórnép emberiségre javul
ha baromból
a
Majd És
Majd
ha világosság terjed ki keletre nyugatról áldozni tudó szív nemesíti az észt ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon
S
203
összekiált,
a zajból egy szó válik ki dörögve: aigazság!))
S e rég
Az
várt követét végre leküldi az ég
lesz csak méltó diadal számodra,
Méltó emiékjeit akkoron ád
nevedhez
a világ.
EMLÉKEZET. Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon. Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt, Melylyel az életnek rózsái éve kínál ?
VASHÁMOR. Kard, eke, láncz készül a vasnak gazdag erébl Táplál, véd, büntet hármasán rzi a hont. Kard s láncz kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben Csak használni tud a pór eke, ártani nem. :
G. L.
EMLÉKKÖNYVÉBE.
Két jó van, mi fölött sorsnak nincs semmi hatalma Szorgalom és az erény. Földön az, égben ez áld.
W. Szép
G.
EMLÉKKÖNYVÉBE.
fiatalságod s lelkednek tiszta erénye
Áll a
jövendség
fátyolos arcza eltt.
Vajha szelíden lebbenjen
S édeni órákkal
föl a fátyol
csaljon az életen
eltted,
át.
J^öllemények- 1840.
204
A
H LOVAG. 1.
<íKi lesz, ki
úgy örüljön,
Oh
szépem, jóm, neked. Mint e szív, mely felé most Forrón ver kebeled ?
úgy szeressen. most, tégedet. távol a világban
Ki lesz,
ki
Mint én
Ha
Balsorsom eltemet? Ki lesz,
ki,
míg belle
Egy porszem
fennmarad, Lánghévvel égjen érted
A
súlyos föld alatt?
Ki lesz,
síron túl
ki
is,
Az üdvök
közepén, Csak rólad emlékezzék.
Mint
h
barátod, én?
És mégis, drága Róza, Hívednek menni kell Nem férfi, a ki nem küzd
Hon
ellenségivel.
Letörni távozandom
A
pusztító hadat,
S megtérek
Kezedbl
elfogadni
díjamat.))
S zokogva, könyben ázva
A
lányka rá borúit.
S bár gond-sanyarta
Hs
Zámor
szívvel,
elszaguld.
költemények- 1840.
S Zámornak
De
zordon
útja
harcza diadal.
Gyász! hogy dics bajnok oda hal.
csatáin
A
Nyomát
Nem
veszíti a hír,
lelni
t
sehol
S Rózának szíve Rózának könnye
vérzik,
Nap, év emészti
a bút.
foly.
Sok bal tanács után Szép Róza új menyasszony. Bár gyenge s halovány. Szivében gondok ülnek, emlékezet Gyötörni visszahozza Az eltnt képeket.
S az
De
r
nász eltt
A ni
szív
s
utána
nem egy
Gyönyörre olvadoz
A
fel
jég-oltotta kegy.
S várában
elbizottan
Dúskál a boldog úr. Lélekben, hangszerekben Mind vigan zeng a húr.
De lenn a tömlöcz éjén Penészes bolt alatt, Elhagyva szenved a rab Hallatlan kínokat.
S ha néha
víg robajnak Gyanítva fenn neszét.
205
T(öltemények- 1840.
2o6
A
kétség dborítá Fellázadó eszét
S szivében fájdalom, bú S az rjöng harag
Emészt
lángjaikkal
Végig rohantanak. Csendesb lesz, mint Oly csendes, mint a
Mely
még nem
a
a sírlak, lég,
teremtett
Világon nyúgovék.
S
e csend kietlenében Haszontalan mereng Mert benn egy átkos élet
Kínterm magva S nem
Nem
zseng.
látja senki
hallja
búját,
semmi lény
Örömnek háza tombol szenved fején.
A
111.
(íKi
j
az
éj
lakába.
Suhogva mint Kinek fohásza
A
a
rém?
kél fel
tömlöcz kebelén?
Gazságnak áldozatja, Ki vagy te, új lakó? Légy üdvöz! átkozódni, Ha úgy tudsz, mint az ó.
Átkommal én a léget Felhvé nevelem.
Felhim
A
tznyilával kínzót üttetem.
J^öttemények- 1840.
Úgy Úgy
verje
t t
meg
a sors,
verje az ég Gyúljon lélekzetétl
Lánggá S mint
a tiszta lég,
én, az életpályán
Úgy
légyen áldozat. És ördögül szegdjék
Hozzá
az öntudat!))
Kínoktól ostorozva Így szól a régi rab
Az
új alélva
rogy
;
le.
Aléltan boldogabb.
De ébred, s egy sugártól Deri az éji lak. Hogy Róza s Zámor egymást Karolva sírjanak.
Zámort a vad bitorló Rabbá tevén orúl,
A
szép menyasszony ékét Eltépte gyilkosul.
S most
elfajult hevében Uj kéjeket vadász ;
Mig
lenn az elcsapottal
Megnépesl
a ház.
IV.
S ismét zajoknak árja Csapong a bolt felett. Távol harcz hangja
Az
éji
De
most
Nem
tölti
teremet. a két szerelmest
bántja
semmi gond,
207
J^öltemények- 1840.
io8
Egymás szivében Szerclmök
S mindig
A
lelve
égi hont.
zajosb, zajosb lesz
föld feletti lak,
Mig
A S
A
végre sok csapástól boltok omlanak.
veszélyes résen által két fogoly kikel
Hol
állnak, a
Most rombolt
kemény vár puszta hely.
Hol vagy te durva zsarnok? Hol vannak népeid ?
Romoknak
súlya fekszi
Mindnyájuk
testeit.
S Rózához mély
h
keservvel
bajnck ((Fogadtam és megállom. Hogy híved maradok
Így szól a
Életben és halálban. Szólj, drága, mit tegyek.
Hogy szörny
szén védési d
S emléke sznjenek?^) mit én kivánok, csendes temet.)) így szólal haldokolva megcsalt ifjú n. ((Sír, a
A
A
((Hittem csalárd szavaknak,
Örültem nélküled
Egy S
bnöm
;
a világon,
ez a mi eltemet.
I09
J^öttemények. 1840.
Ez
életem virága
Fonnyadva, tépve már Az egy hala] maradt még. Mely nyugalomra vár.)) :
S
huny el rom
ott
A
h
puszta
karok közt
felett
S a tiszta ég borít Örök szemfödelet.
rá
VI.
S mind pusztább
s elhagyottabb bús omladék. Hol kurta vígalomból
Lesz
a
Oly szörny Csak néha
lett a vég.
éjfelenként,
Vagy
fergeteg ha dúl. Jár rémi arczulattal
Egy
férfi ott
vadul.
Kitárt kebelre várja
Az S S
ordító vihart,
felhíja öldökölni
sújtó égi kart.
És nem
talál nyugalmat, enyhet bánata Lelkében zordonabb még,
Nem
:
Mint künn,
Egy
az
eltiport világnak ott romjain
Jár
s csata.
éj
;
Egy eldúlt angyalarcznak Mereng vonásain.
Id és végtelenség Nem adhat érte mást Vöröjmarty munkái.
I.
'4
II O
J^öltemények.
Sem
Nem
életlel
S nem
E
1841
sem halálban
vigasztalást.
teste sorvadoz csak
sajgó bánaton
Reménye, vágya, lelke ki a romon.
Ott hal
LISZT FERENCZHEZ. Hirhcdett zenésze a világnak. Bár hová juss, mindig rokon Van-e hangod a beteg hazának velket rázó húrokon ? Van-e hangod, szív háborgatója. Van-e hangod, bánat altatója?
h
!
A
Sors és bneink a százados
baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom Ennek lánczain élt a csüggedett faj S üdve lón a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, ;
Láz betegnek Jobb korunk
volt hiú csatája.
jött.
Újra visszaszállnak.
Rég óhajtott hajnal keletén, Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A
kihalt vágy s elpártolt remény Újra égünk seink hónáért. Újra készek adni életet s vért.
:
És érezzük minden érverését, Szent nevére feldobog szivünk És szenvedjük minden szenvedését, Szégyenétl lángra gerjedünk És óhajtjuk nagynak trónusában, Boldog- és ersnek kunyhajában.
T^öltemények- 1841,
Nagy tanítvány a vészek hónából, Melyben egy világnak szíve ver, A hol rten a vér bíborától Végre a nap földerülni mer, Hol vad árján a nép tengerének
A
düh szörnyei gyorsan eltünének
;
S most helyettök hófehér burokban Jár a béke
s tiszta
szorgalom
;
mvészet fényl csarnokokban Égi képet új korára nyom S míg ezer fej gondol istenészszel. S
a
Fárad
a
nép óriás kezével:
Zengj nekünk
dalt, hangok nagy tanárja. És ha zengesz a múlt napiról. Légyen hangod a vész zongorája. Melyben a harcz menydörgése szól, S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban seink is megmozduljanak, És az unokákba halhatatlan Lelkeikkel visszaszálljanak. Hozva áldást a magyar hazára, Szégyent, átkot áruló fiára.
És ha meglep bús idk homálya. Lengjen
fátyol a vont
húrokon
;
Legyen hangod szellk fuvolája, Mely keserg az szi lombokon. Melynek andalító zengzetére Fölmerül
S
férfi
a
gyásznak régi téré
karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S
újra látjuk vészeit
Mohácsnak, .4'
J^öltemények- 1841,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyckbc vész Enyh jön a szív kés
szem sugara, bánatára.
a
És ha honszerclmet költcnél fel, MeJly ölelve tartja a jelent, Melly a hség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövt teremt. Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal. Hogy szivekbe menjen által a dal
S
a felébredt tiszta
Nagy
szenvedélyen
fiakban tettek érjenek.
És a gyenge és ers serényen Tenni trni egyesüljenek És a nemzet, mint egy férfi, álljon Érez karokkal gyzni a viszályon. ;
k
S még
a is, mintha csontunk volna, Szent örömtl rengedezzen át, És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevlve járja a Dunát; S a hol annyi jó és rossz napunk Lelkesedve feldobogjon e
És ha hallod, zeng Mint riad föl e hon Mellyet
a
nép
Zeng utánad Állj
tölt,
föld.
húrjaiddal a dalon,
millió ajakkal
bátor hangokon.
közénk és mondjuk: hála égnek! van lelke Árpád nemzetének.
Még
ÉJ
ÉS CSILLAG.
Éj vagyok, te
Fényes
Én
csillag,
és hideg,
setét a bútól
S vágy
miatt beteg.
213
J^öUemények- 1S41.
Általad homályom Fájva összereng,
Míg
fölötte arczod
Istensége leng.
Szép sugaraidtól El
nem
Még
is
alhatom,
éber kínnal
Hozzád álmodom Fel kívánom vinni mit rejt a hit,
A A
föld
Édes
gyermekének
titkait.
Mit nem esküdött
Nem
szó.
súgott ajak,
A
mit bánat és éj Gondolhattanak.
Fel kívánom vinni Gyászos arczomat. Hogy világosabb légy
Árnyékom
miatt.
S mint inkább leendek Bútól fekete. Annyival dicsbben Kezdj ragyogni te.
El kívánok veszni
Fényben általad Erezzem csak egyszer, :
Egyszer lángodat
a
1
7{öltemények-
4
1
84
1
AZ UNALOMHOZ. Holdvilág az arczod, Kályha termeted, Régi fej köttl Boglyas a fejed.
Épen nem mondhatni Hogy szép dáma vagy, Alég is tisztelid Száma vajmi nagy. Válogatni
Tompa
A
ki
nem
tud
ízleted
hozzád
Azt mind
hajlik,
szereted.
A
pimasz körökbe Makkfilkózni jársz,
Lesben a vadászszal Sült galambra vársz. Régi duska társad
Minden
jó uracs,
Kinek esze tálban
S
szíve a kulacs.
S
a mi ellen annyi
Finnyás
Téged
nké
el
küzd,
nem
hajt a
Drága pipafüst
St,
hol orrboszantva Porzik a tobák,
S
illatot,
hiú fényt
Rcjtnek a szobák,
Költemények. 1841.
Ott is ásítozva Gyakran megjelensz,
S bvös
álomírral
Szájt, szen\et befensz.
Sok
kis és
nagy úrnál
Ülsz te pamlagon, Karjaidba dlnek
N
és hajadon.
S a kik érdeketlen Nézik a hazát, S nyugton veszni hagynák Legnagyobb fiát Kiknek embertársok Jaja paszta hang.
Melyre nem csendül meg Lclkökben harang
S a ki a dologtól, Könyvtl idegen :
Az mind
édeleghet Vaskos kebleden.
Sok munkás henyével írsz te verseket Hajdan így csináltak
Nálunk könyveket.
És mondák
:
(t
A
téli
Est unalmiban magyar nemzetnek E könyv írva van.
A
Olvasd
S
el,
tartson
magyar nép, az ég !»
meg
Mert er, egészség Kell hozzá elég.
215
2
T^öltemények. 1841.
1
Imc, szép asszonyság,
Mily sok érdemed Ráadásul hozzá
Adj még egy kegyet Valahára köztünk Und meg magadat,
S hordd
más
el
világra
Régi sátrodat. Szállj,
Túl
Nyg E
jó
oh
szállj el
tlünk
a tengeren
elég marad
még
nemzeten.
PETIKÉ. Bús mogorván
ül
Ha Péter és bú
a
!
Petiké,
ha ha!
mennykbe,
Mi
baja? Anyja kémli szemekkel Jó öreg! Azt gondolja, fiacskája Tán beteg.
h
—
((Kell galuska, Peti fiam.
Eszel-e ?)) eszem, dehogy eszem, Ki vele.5) Kell bor, édes szép fiacskám,
« Dehogy
ff
lszoI-e?»
((Dehogy iszom, dehogy iszom El
vele.í)
((Kell-e sarkantyú csizmádra,
Peti kém!
Kalpagodra ff
toll s
mentédre
Rókaprém ?» Mit nekem toll, mit nekem prém, Sarkantyú
1
217
költemények. 1841.
Ha
szívemben, mint a róka,
Rág
a
bú
!))
könyv, a szomszéd könyve.
« Kell-e
Biblia ?»
nekem könyv, a beszéd mind Szó fia. Egy barátom van nekem csak,
((Mit
A
halál
Az tudom, hogy innen-onnan Lekaszál, ((Az egekre! Peti fiam,
Meg Annyi benned
ne
halj
a sóhajtás.
Mint
a raj.
Átidézzem tán Juliskát? Láthatnád ?» Szól mogorván Péter úrfi (íHol van hát?>) :
Ármány-adta Péterkéje
Még Sem Sem
mi
nem
kalapja,
volt a bibéje!
sem mentéje,
Nem
a sarkantyú zenéje. kell neki róka málja.
Sem
a
Nem
szomszéd
bibliája
;
kell neki bor, galuska.
De
bezzeg kell a Juliska, Bár negédeo és hamiska. De, vidor, szép és piroska. Sem ehetnék, sem ihatnék. Csak Julcsával nyájaskodnék. «Ej Peti kém, szép fiam, hát
Ez
Gondom Most
a baj
hogy nagyot nj S meg ne halj.
lesz rá,
takarodj iskolába
Rossz
fiú!
J(öltemények. /841.
2i8
Meg
ne lássam, hogy pityergesz, Félre bú! Iskolában a Juliskát Elfeledd Isten éltet, tíz év múlva El vehet' d.»
AZ
ÉL
SZOBOR.
Szobor vagyok, de
Eremben
fáj
minden tagom
a vér forró kínja dúl
Tompán
sajognak dermedt izmaim; Idegzetem küzd mozdúlhatlanúl.
Szemeim eltt képek vonulnak népemészt harczok napiból
el
A
Véráldozók
a szent,
S bérért ölök
örök jogért,
éjszak csordáiból.
És látom gyermekimnek
A
árnyait,
vég csatában elhullottakét,
Varsó
falán s az
Vad üldözmnek
ég
falvakon
vérrel írt nevét.
És hallom
a vesztett csaták zaját, árulók bal suttogásait, fejökre hajh le nem zúdíthatom megcsalottak szörny átkait.
Az S
A
S nem
sírhatok, bár
Szememben
Midn
a
h
zápor gyanánt
köny százszor megered
:
kiér a zord világ elé.
Hideg, kemény jéggyöngyökké mered.
Agyamban egyik rült gondolat
A
másikat viharként kergeti Szent honfitz, mely áldozatra kész, S rút hitszegés, mely nyomban követi :
;
J^öltemények-
S
a bal szerencse
1
84
minden
219
1
ostora.
Mely népem' érte Magas dicsség a
annyi vér után harcz reggelén Ínség, halál, gyalázat alkonyán.
S szivemben
— oh mondhatlan szenvedés! —
Lázongva forr
a szent boszú heve Gyúlt ház az, melly ön gazdájára ég, Kit nem ragad ki szomszédok keze.
S
;
holott örökké él a fájdalom.
Nehéz mellem sóhajjal van tele De rajta áll megbvölt gát gyanánt A szenved szív márvány fedele.
Nem Szó
A
szólhatok
;
nyögésem néma
jaj
;
és fohász kihalnak ajkimon.
gondolat
s
az érzés ölyvei
Csak benn tenyésznek gyötr lángimon. Emelten függ a harczra szomjú kard. De nem mozdulnak a feszült karok ;
Dermedten állnak lép lábaim, S nagy kínjaimtól el nem futhatok. Oldódjatok, ti megkövült tagok, Szakadj fel dúlt keblembl, oh sóhaj Légy mint a földrendít éji vész. Bútól haragtól terhes és szilaj.
S
te
elnyomott szó hagyd
el
börtönöd',
nemzedék szivén, Hogy megcsendüljön minden gyáva Mennydörgésedtl a föld kerekén.
Törj
át a fásult
fül
Kevés, de nagy, mit szólni akarok (itEmber, világ, természet, nemzetek! Ha van jog földön, égben irgalom. Reám és kínaimra nézzetek !»
J^öltemények- 1841
!0
EMLÉKSOROK. 1.
Táy Andrásnak-
A
kétes csillag miiy sorsot küld le hazánkra, a földön jóslatot adni tudó; De ha ers akarat fz lánczot honfi szivekbl, És soha nem fordult arczczal az ügyre tekint. Aggodalom nélkül mehetünk a sorsnak elébe:
Nincs bölcs
Élni fog a nemzet
s állni
szilárdan a hon.
a.
B. Wenckheim Máriának-
Ép legyen és lelkes, testben, szellemben ers Mely tled létét nyerte, az új ivadék, Hogy látásoknál mondhassa örömmel a honfi
faj,
:
A
ki
szüle
ket, szép anya,
jó
anya
volt.
3-
Adorján "Boldizsárnak-
Költ
el búbánatot és bajt, örömdíjúi a mit az élet ajánl Én másoknak adám örömét rövid életidmnek, S rajta nevet szerzek és örök élet kínt.
S
lenni ha vágysz, költs
tartsd
meg
Másnak
Sok, rideg álomként az egekben kergeti üdvét Más a földi javak kéjözönébe merül Téged boldoggá lelkednek erénye avasson, S áldását szerelem keze adja reá.
h
T^öltemények-
1
84
j
5-
Alom
és való.
Álmodjál örömet,
És ha
:
s ha fölébredtél, ne csalódjál, csalódásod szebb öröm anyja legyen. 6.
Álmodd
A
ifjúság szép álmait, és ha fölébredsz.
sejtett
szeret
karjai fogjanak át.
7"Bú és öröm.
Ismerj
meg
bút és örömet
:
rövid
éj
legyen a bú,
És az öröm hosszú, boldog aranykori nap.
A
természet örök könyvét forgatni ne sznjél az Istennek képe leirva vagyon.
Benne
VILAGZAJ. Decz. 1841.
Megmozdult egy
sír, s vele mozgani kezde a tenger, koronáival a föidteke ingadozott S újra düh, harcz s mind a mi viszály rettent vala egykor. Szaggatták a kór emberiség kebelét Újra felállt a nép osztozni világokon, és a Béke derit arczán át vihar árnya repült. Honnan e zaj és honnan e vész? harczok urának Holttestét vitték által a tengereken.
ös
A
VIRÁG ÉS PJLLANGÓ. Szállj le, szállj le,
Kebelemre
szép arany pillangó, csapongó!
szállj le, kis
Jtal
J^öltemények-
184/
A
meznek én vagyok virága, Kikeletnek zsenge ifjú ága. S égek érted els fájdalommal, szivembl könnyet és fohászt csal És fohászom illat a szelekben, Gyenge harmat a köny szememben.
7y\ely
szép arany pillangó, csapongó!
Szállj le, szállj le,
Kebelemre
Egy
szállj le, kis
könny csépjében, az illat özönében. Jer fürödjél e köny-ég árjában, Vagy szunyadj el illat mámorában. kis
Lelkem
ég van a
száll
Szállj le, szállj le,
Kebelemre
szép arany pillangó,
szállj le, kis
csapongó
Egy
rövid nap tüneménye létünk, Elmúlik, míg örömet cseréltünk. Éljük át e kort egy pillanatban,
Mely gyönyörtl
s
üdvtl
halhatatlan.
fényes szárnyaiddal. Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal És ha édes életed kifárad. Szemfedd lesz hervadó virágod.
Jer, boríts el
EGY POLITIKUS KÖLTHÖZ. Ócska tanácsokkal, köpönyeggel zápor után jársz, A szájtátó had zajjal utánad üvölt S új ivadékok eltt kezddik a régi mulatság: Házi gerendáddal szálka hibákra nevetsz.
Van S
Ám
hiba, van bennünk; de mi rajta segítni óhajtunk, elhárítani mind, a mi viszályra vezet. te
IJIy
gylölséget gyújtasz s polgári hasonlást áron nem kell, bármi nagy, a mit ajánlsz.
Költemények- 1841.
213
Teketeségek3-
Téged mint És
A
bölcset Priesznitz tintába fürösztött, most versekben izzadod azt ki nekünk.
vers szép és jó. És nincs is benne igazság; csoda, csak nyavalyát hajt ki az újkori gyógy.
Nem
4-
Amerikának hát vannak feketéi ? Nekünk Nálunk a feketék szóemelje te vagy. Ott azokért sok
tiszta kebel
Téged méreg
bánt,
is
küzd szóval, Írásban a botid.
:
hogy sznik 5-
(íVolnánk bár kissé feketére születve.))
A
Nagyon szép
Volna; de nem mennénk Amerikába veled. mi hazánk itt van, s gondunk lesz rád is ezentúl, És ha fehér nem lészsz, czimbora, mosni fogunk. J{vid törvénykezés. 6.
Gyors törvénykezetet nevezel ((lámpára kötésnek» Szólj magad: szintén volt-e kimondva e szó? Ily
:
tanokat terjesztve hizelkedel a butaságnak, S elfeleded, hogy ez az, mely con amore akaszt.
Mi
kell? 7-
a
Nem
kell hát
takarékpénztár, lópálya,
hanem
más!))
bagoly úrfiakat hallani többeket is. Mindig mást keresk, mint a mi sikert mutat és van. Napra ki lássunk már tletek is valamit. Ily
!
2
7(öttemények- 1841.
24
Sár, por. 8.
Mert nem adózunk, gyermekeid
sár
porba fulasztod
Ez, ha boszú, legalább nagyszer és igen Szavazat
és
;
új.
a tömeg.
9-
gúnyolva beszélsz a képviseletrl, Mert megvesztegetett s részeg alapja inog. Bölcsen ez úton majd megnyerheted a nemes osztályt Csúfold részegnek s megteszi, a mit akarsz. Vagy tán fegyverrel fogsz tle csikarni? Apolló! Adj neki lantja helyett üszköket és buzogányt. Kell szavazat,
s
!
J^szlegetés. 10.
Nem
csak lélekadó bortól részegszik az ember,
S nem csak ajándékpénz, a mi megejti szivét, Megveszlek szóval, hivatallal, félelem által, S fondorságokkal lángba borítom agyad. Megveszek így ötvent, meg százakat a sok ezernél Elfogy erm itt még a borözön sem elég. És ámítani nagy tömeget sok idre veszélyes, ;
:
Míg
a
néhánynyal
könny
az alku nagyon.
Jlz egy és sok-
a tömeg is, még inkább ember egy ember Gyarlósága nagyobb, s ha van, erénye dicsbb. Nagy Caesarok után feltnnek az ördögi Nérók, És ki veszdik, küzd, vérzik alattok? A nép.
Emberek
Xöllemények- 1841.
115
Jtídás. I
2.
Áldást, így szólasz, ne csikarjunk. Jó, legyen úgy bár; kicsikart áldás nem lehet üdvöt adó. De azután békén legyetek, ha ki isteni áldást önmaga szerzend, nem kérve az emberekét.
A
Vontató. '3-
Dicséred, hogy a pór terhén könnyítni törekszünk,
S hogy vontatni sznünk általa, nem javalod. Szánod a pórt s mégis rajtok szánkázni szeretnél E szabadelmség szép, de felette gyanús. Önkormány,
az önkormány, a hely szükségeit érz, ezer kéz-segedelmet adó. járni tanít jókor, mozdulni szabályos ervel. Hogy bizton tudjunk menni a vész idején.
Üdvös
A
S
fnek sok
A
koronás fért ily nép vért s éltet ajánlott: csak nyögni tanúit nem teve, szólhata igy. S mégis ez intézményt dacznak nevezed te megyénkben Józanság ellen dacz vala szólanod így.
A
Világ. '5-
Széchenyirl
szólal, elkárhoztatva ((Világát»,
Melyre az éj kiderült s kezd vala látni a vak. Melyre megindult a rég pangó vér ereinkben S a haza szíve felélt százados álom után. fia , nem fog slyedni, ne féltsed A haza
h
:
Nagy munkájának
Vörösmarty munkái.
I.
bére a nemzeti üdv.
15
:
ii6
T^öltemények. 1841.
Búcsú. 16.
Mit versben
vetél, tettekben helyre hozandod. Régi barátságból mondom el e hitemet. Verseiden tán még egy idig lesz ki kaczagjon Szebb díjt, mint kaczagást, tetteid által arass.
VIZGYÓGY.
A
víz kétes elem, a földet elönti, de táplál Gát, de merészeknek pálya világokon át.
Gyötrelmes keser, ha szemedbl bú satolá ki Kéj, ha örömcsepként ömlik el arczaidon. Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ha beteg vagy, S szz forrásaiból visszajön életerd
Természettl nyert
a víz kétféle hatalmat,
Isteni áldássá tette az
emberi ész.
A KRIVÁNON. egy távol népnek szabadelmü királya,* szépségén lelke gyönyörbe merült. Vajha ne csak földjét tudják bámulni hazánknak Nemzete légyen ers, s tettei híre dics. Itt állt
S
a föld
HÁLÁDATLANSÁG. Hazudság a mit írtam Lánykák szerelmirl Ok engem nem szeretnek,
Nem
egy
a száz közöl.
Fridrik Auguszf szász király
1840 aug.
4.
I
ay
f^öltemények. 184J.
Dc
én szerettem egy
lányt.
St
kettt, st tizet. Szeretni hajló voltam
Egész egy sereget.
Mint ége szívem
A
hány
Oh Oly
értök,
van, öszvesen.
mint szerettem
ket
hévvel, oly hiven.
S
a háládatlan faj mint Jutalmaz mindezért':
Csak egy sem adja szívét Oly sok szerelmemért!
AZ
ÚRI
HÖLGYHÖZ.
Fürtidben tengervészes éj. Szemekkel, mint a csillagtz;
gg
Hol annyi Ki vagy te
és annyi kéj.
márványkebl szz
?
Bírván az istenek minden kegyét. Imádva férfiaknak általa. Szép és dics, s lélekben oly setét, Milyen derit arczodnak hajnala.
Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? Hiába kér a leghbb érzelem?
Nem Egy
olvadoz eskü
fel
k
kell, eg}'
kebled hava
?
néma fogadás
mindent adó hazát!)) Mért hát szemedben büszke tagadás? Mért áruló a hang, mit ajkad ád? ((Szeretni e
.5*
2a8
J^öltemények- 1841.
Pedig nem mondhatod, hogy nincs szived. Szeretsz pompát, hizelg csapodárt, Hintót, lovat, st hitvány ölebet. És selymidért imádod a bogárt
Mind
állat,
és hívságos semmiség,
Hízelgd is, ki hséget hazud oh türelmes ég! És mégis, mégis
—
Kedélyed rajtok édelegni
Mig
a
könyk
A
—
tud,
hiába fénylenek
—
hon szemén Hah ggös Goneril, Megemlékezz', hogy vannak istenek, S még van kezökben bnt torolni nyil. !
Az Az
apaátok teljesedni fog. apaátok súlya szörny lesz ((Tennen fajodban éljen ostorod, Csaljon meg, a kit legjobban szeretsz. :
szépséged a gyönyör ha ízleled panaszban bánatod kitör,
Hervadjon Váljék
el
!
utálattá,
;
S midn Legyen kaczaj reá
De
a felelet.))
nem, te nem vagy bnös.
Neveld
Jellemtelen kornak volt gyermeke. Gyengéd szived hajlott a kény eltt, S megvette a szellemtél hidege.
Mi
vagy te most? Kérdezd meg magadat. Angol talán? vagy német, franczia ? Igen, ha megtagadnák fajokat
De
ah elttök a szentség a haza
Te
azt
nem
— nincsen hazád — — nincs mondható neved.
ismered,
Nincs nemzeted,
És
1
a mi van, gyalázat
szennye rád
Mert esdekl szüldet megveted.
229
J^öltemények. 1841.
Erényeidnek senki sem hiszen a mi f, nincs meg sugári közt ;
Mert
Csillag vagy, tündökl és üdvtelen Félünk, csodálunk, mint az üstököst. a leggyarlóbb, semmi más nincsen tiszteltebb neve:
Asszony vagy,
Nemednek
!
Gyöngéd, hol annak lenni árulás. Szivetlen, a hol égned kellene
Buzognod e hon- és e nemzetért. Mint égnek minden nemzet hölgyei
:
Nem
kérünk munkát s áldozatra vért Miért esdünk: részvéted kegyei. ezt te megtagadhatád Láttad, miként küzdénk és epedünk, S csak egy enyhít szót nem monda szád Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!
S mindeddig
De még eltted áll egy új világ. Anyára vár egy újabb nemzedék Akard,
s
erényed a
f
polczra hág.
Neved dicsség lángtüzében
ég.
Mit szz hevében ég szív teremt, Költt, mvészt, hst és nagy férfiat. És mindent, a mi szép jó, tiszta, szent, Tled, nemedtl várjuk hogy megadd. Kezedben
a
gyermeknek
álmai,
Tündérvilága lelkes ifjúnak, A férfi boldogsága; játszani Ily drága kincsek nem adattanak.
Emeld «-
í:
fel
bájaidnak zászlaját,
Utánad kelnek a hon jobbjai Gyönyör lesz trni hosszú éven
i^Ha
:
díjt szelíd
;
át,
kezed fog nyújtani.
T^öltemények- 1842.
230
Teremtsd el azon dics idt, Hol a magyar szó s név imádva
Midn
kegyelmet nem nyer
lesz
szd
;
eltt
Ki e kettnek ellenére tesz.
A
kisdedeknek néma szája kér.
adj nekik hazát. Ne vond meg Áldás vagy átok vár e válaszért Határozz, és kimondtad sorsodat.
Hogy
azt.
A SZOMJÚ. (Laurához.)
Szomjas vagyok de nem bort szomjazom, És szomjamat vizzel nem olthatom. ;
Nem Nem
oltaná
el
azt a Balaton,
mézes szlj Badacson. Én lángot szomjazom, lángot, tüzet. a
Szemed tüzében játszó lelkedet Szomjúzom a hajnalt szép arczodon, És a mosolynak mézét ajkidon. Szomjúzom édes és forró sóhajt. Mit kebled titkos szenvedélye hajt És szomjúzom kebled hullámait, Szivednek minden dobbanásait; Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra Hibád-, erényed- s minden titkaidra, Jj, lelkem várja édes ajkidat Ne hagyd elveszni szomjúság miatt.
:
LAURÁHOZ. Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gylölsz
;
Míg
bájaid veszélyes
Daczával
meg nem
ölsz.
J^öHemények. 1847.
Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arczodat Rád nézek, mert öröm lesz
Meghalnom
nézek, mert talán még, kisded perezre bár,
Rád
Egy
Gylölség Cserében
Még Mi
A A
általad.
és szerelmünk visszajár.
akkor érzenéd csak
a szívgyötrelem,
mostohán viszonzott, gylölt szerelem.
Még
akkor sínlenéd csak Kegyetlenségedet, S nem hagynád ennyi kín közt Elveszni lelkemet.
NÉVNAPRA. Ugy áldjon Isten meg neved napján. Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen
élted mint a virágos fa
Remény s öröm virágozzék rajta. Mely sok szívnek keser gyötrelem, Legyen neked édes
a szerelem.
Igaz legyen s mindig h, szeretd, t. Ki jobban szeressen, mint te szereted Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj. S bárhova visz tlünk a szerencse, Lépésidet emlékünk kövesse. érzet tartson köztünk hidat
S rokon
Te
se felejtsd távol barátidat.
23'
"Költemények- 1842.
532
FÓTI DAL. Oct.
Fölfelé
megy
1842.
5.
a
borban a gyöngy
Jól teszi.
Tle
senki e jogát
Nem Törjön
mind ég
is
A
el
veszi.
felé az
mi gyöngy
Hadd maradjon gyáva
A
földön
göröngy.
Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De
a mi a lelket adja.
Az
bora.
Lélek és bor két
atyafi
Gyermekek Hol van a hal, mely dics És remek? Víg pohár közt édesebb
volt
a
Szerelem.
A
mi benne keser van, Elnyelem.
Hejh galambom, szke bimbóm.
Mit nevetsz? Áldjon meg a három
Ha Érted
Isten,
szeretsz.
csillog e
Érted
Tele tzzel,
Mint
pohár bor,
vív,
tele lánggal,
e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint
a kút,
Venni tled vagy szerelmet.
Vagy
búcsút.
233
J^öUemények- 1842.
honfi társam,
Hejh barátom,
Bort igyál, Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál.
Borban
a gond megbetegszik. Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerre
Több
nedv.
ily
a bú, mint a gyermek, Aluszik Magyar ember már busúlt sok
Borban
Századig.
hogy ébredezzen
Ideje
Valaha
Most
kell neki
Vagy
felvirulni
soha.
Bort megiszsza magyar ember, Jól teszi
Okkal móddal meg nem árthat
A
szeszi.
Nagyot iszik a hazáért S felsivít: Csakhogy egyszer tenne
is
már
Valamit.
No
de se baj, máskép leszen Ezután Szóval, tettel majd segítsünk
A
Ha
hazán. az Isten úgy akarja
Mint magunk. Szennyet
rajta és bitor
Nem
bnt
hagyunk.
Rajta társak hát, igyunk egy
Huzamost;
J^öltemények- 1842.
234
Bú, szerelmek, házi gondok Félre most legszentebb-, legdicsbbért Most csak bort, De ha kellend, vérben adjunk
A
Gazdag
A
tort!
legels magyar ember
A
király
Érte minden honfi karja Készen áll. Lelje népe boldogságán
Örömét,
S
hír,
szerencse koszorúzza
Szent fejét!
Minden ember legyen ember És magyar,
A
e föld hord s egével Betakar. Egymást értve, boldogítva kit
Ily egy nép Bármi vészszel bizton bátran
Szembe
lép.
Ellenség vagy áruló,
Hont
Meg
ne
éljen,
Mint
ki
tipor,
fogyjon
élte.
e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon.
Meg
ne szenvedd soha
ket
Hátadon
S most hadd forrjon minden csép bor Mint a vér. Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér
7(öllemények- 1842.
S mint
235
szikrája a szabadba Felsiet,
Úgy
keresse óhajtásunk
Az
eget.
Légyen minden óhajtásunk S
férfi
Szent ima, keblünk szent imáink
Temploma.
És
ürítsük a hazáért
E
pohárt
Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. Érje áldás és szerencse Mindenütt, hol eddig véremészt
A
Seb
fekütt.
Arcza, mely az si bútól Halovány, Felderüljön mint a napfény
Vész
H
után.
egyesség tartsa össze Fiait,
Hogy
leküzdje éjszak rémes
Arnyait
Künn
hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen
Jog
S
alatt.
vér, veríték
Mit
vagy
halál az,
kíván.
Áldozatként rakjuk azt Zsámolyán,
Hogy mondhassuk
le
csend-
((Szent hazánk!
s
viharban
:
1(öltemények- 1S42.
236
Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk.í)
VEG. Égj tisztán, mint a szent oltár lángja hazádért. Küzdj fel az érdemnek sziklatetje felé; Mid marad a lángból ? tört szíved hamva, s fölötted
Tán
emlék, melylyel csúfol a hála
s halál.
SÍRVERSEK. 7VJ
anya.
és
Emléket kérek síromba Férjem s gyermekeim
emlék gyásza legyen.
leszállva, s ez
szívbeli
H nért
a férj, az anyáért gyermekek, a jó Testvérért a család búnak eredve zokog. Ót a halál keze érinté, s az elle futónak Nem maradott más, mint e könyöretlcn öböl. 3-
Késn,
késbben
vajha minél
Kiktl válnom
a sír
lássalak ismét,
néma parancsa
idéz,
És ne legyen rövid életemért bánattok emészt szeretetnek elég. Emlékezni reám
h
;
7(w gyermek-
Játszám
Nem
s
meghaltam; játékim folytatom égben
:
lehet Isten eltt játszva örülni tilos. 5-
Ketté vált a család én mentem ölelni a holtat Nem lehetett egyedül hagynom az édes anyát. ;
7(öltemények- 1842.
A
sírnak szentsége föd
itt
nem
Éltél volna soká,
237
bú és bajok ellen
vala biztos e sors.
SÖK. Mintha nem
stl
származnál, légy tetteid s a haza áldani fog.
Ose családodnak,
FELEDÉS. Elfejtenélek,
Ha tudnám Hogy azután
békén
Alunnám.
Álmodoznám
fényes
Reggelig,
Es mulatnék kés Éjfélig
De
ha
elfelejtlek.
Meghalok Innen új világra Virradok.
S van-e angyal Mint te, lány,
ott
Kit szeressek oly
S igazán?
is
hn
által
T^öHemények- 1842.
238
V. P.
KISASSZONYNAK. Nov.
20.
1842.
Szereted-e jó szüléidet
És
barátid és testvéridet?
Szereted-e forrón jegyesed is tégedet? Szeretnek-e
k
?
S boldogok-e ifjú napjaid. Elméd gondolatja s álmaid? S a remény nem biztos kincs-e már, Alely szivedben megváltóra vár?
A
ki
nézi nyájas arczaid
hol üdvvé ln a Megtalálja, a mit kérdezett Rajtok él a legszebb felelet.
És szemeid,
Úgy
szeretsz,
S vagy
hit,
hogy boldoggá hogy boldog
szeretve,
tehess,
lehess
Két szerencse, millyet sors nem
Ten
szived
mennyébl
:
ád,
szállá rád.
S volna bár oly dúsan örömem. Mint e szót alig hogy ismerem, Orömidhez mit sem adhatok Érzeményid ollyan boldogok. :
Jó kivánat, a mi még maradt; Evvel tisztelem meg nászodat Élj soká és meg ne éld soha. Hogy szerencséd hozzád mostoha.
MÁK Esküszik
Hogy
Mák
fejét
BANDI.
Bandi, a szomszéd is hallja. szomorít bujdosásnak adja.
Költemények- 1842
239
Földetlcn földig megy, mert Böske megcsalta Vele nyájaskodott, szivét másnak adta. Ballag, ballag, már is megy a kertek alatt. nem fog halat. Játszik tóban a hal, de Nehéz káromkodást kever sóhajtással, Szája keseredik sokféle adtával. Ballag, ballag Bandi s a mint ott elballag.
Hol tó felé nyílik a kis sötét ablak, Hejh sokat mulatott annak közelében
—
Most harag
és
—
nagy bú forog elméjében.
Megáll, nagyot sóhajt, nézeget befelé.
De Böske még nem
jön a kerten kifelé,
Bandi megindul, de bundáját honn hagyta
:
Haza kell még menni, ez a gondolatja. Megy, megjön s a bundát tó szélén leteszi Hejh nehéz a bunda, mert nagy bú terheli. Csak sóhajt, csak búsul, és csak néz befelé. Hiába! Böske még nem indul kifelé.
Mert
a
fels színben
a
tehenet
feji.
Gyakran fohászkodik és hullnak könnyei. Megint csak megindul Bandi, de nem mehet. Czifra bokréta van tkörfia megett
A
hitetlen
Böske még tegnap
kötötte.
megkívánja, haza megy érette. Lassan megy, mint a kit akasztani visznek:
Nagyon
Nem
lehet több kínja vesztend embernek. Hiába, hasztalan, már megint csak itt van Föld is nyög alatta nehéz bánatjában. :
De Böske csak nem jön a kerten kifelé. Akármint tekintget Mák Bandi befelé. Harmadszor is Bandi még csak haza megyén, Gondolja, valami tán még van a szegen. de nem egyéb, egy üres tarisznya is Azt nagy szomorúan nyakába akasztja. Most már nincsen többé, miért haza menjen Ideje, ha akar, hogy útnak eredjen.
Van
;
Immárom megyén
is
végs
elszánással,
Szárcsa, récze nézik vidor bámulással
;
r40
f^öUemények- 184,2.
Egy
szikrát sem félnek nehéz bundájától. Lesütött fejétl, lassú járásától. Ha velk együtt most madár lehetne, tó fenekére mélyen lemerülne, Megfogódznék a nád keser torzsában, Ott halna meg a nagy víz alatt buvában. De már csak megyén ; mert nyakán az iga. Bár szíve csikorog mint a rósz talyiga. S mit látnak szemei? mint néz befelé. Böske csakugyan már megindult kifelé. Ólban és konyhában dolgát elvégezte. Lépéseit ide jó Isten vezette. Fekete szép haját a nap ragyogtatja, Szálló sugarait rajta elnyugtatja. Piros mint a pipacs sírástól orczája,
A
A
Most
harmatozik két szeme pillája. a részeg nem jár egyenesen: Utat kanyarodva Böske felé vészen. Szerelem és harag és bú forrnak benne, Ha rósz csupor volna, tán el is repedne. ((Hejh Böske, dolgodban úgy áldjon Istened, mint megszolgáltad és magad keresed. Nézd, elbúsultomban lettem bujdosóvá. El is megyek én még. Isten tudja hová. Háromszor, mert sokat otthon felejtettem. Elkezdett utamból vissza-visszatértem Addig a fényes nap rajtam elnyugodott, Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. Azt gondoltam, ha még egy kis szived volna. Lejönnél s élmbe szemed világolna Keskeny a híd nagyon, meglátnám az utat. Hozzád siettemben nem szegném nyakamat. is
S Bandi mint
A
i)
De Böske így felel ((Mit mondasz te nekem? Hogy bürün mentedben világolna szemem A tz sem világít ha rá zápor esik. :
Szemem
sr
mint a zápor úgy könyvezik.T> Így szól és lemegyen, megbotlik a lába, Esiében Bandinak borúi a nyakába.
T^öltcmények- 1842.
241
Bandi sem aluszik, Böskét megöleli, S nagy clbúsulással tovább, tovább viszi. Viszi és esküszik: «Bakony erdejébe Elviszlek,
galambom, világ közepébe.
z
és Magas hegyek között Egy forrásból iszik szegény
szarvas legel. legényekkel. Ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében, Kit zivatar kerget a csere szélében.
Ott sütöd te nekem ingyen kenyeremet. vett vászonból varrod rét üngömet. Ott hallgatjuk együtt zöld erd zúgását,
Meg nem
Párja után nyög gilicze bugását, Sátort üt fölöttünk minden fának lombja Te leszesz szivemnek szelíd vadgalambja. » De Böske így felel erre szép okokkal
—
((Jaj nem jó ott lakni dühös farkasokkal. Zöld erdnek lombja, száraz fának ága Sok szegény legénynek lett rósz multsága. Ne vígy tovább rózsám, látod úgy is megyek, Neked oltár eltt nagy esküvést teszek: Teljes életemben Isten úgy áldjon meg. vagyok s igazán szeretlek. Mint hozzád Erre nagy útjából Bandi visszaindul Bakony erdejéhez még képpel sem fordul.
h
Szánt, vet, gazdálkodik szép feleségével, S megtelik a kis ház sok apró gyermekkel.
A MAGYAR HÖLGYEKHEZ. Kell-e dal, szép és varázsló. Kell-e szép rege. Vészbe játszó és derbe,
Mint hazánk ege? Van-e kedvetek
figyelni ?
Mondhatunk egyet; És ha
tetszik, és
Mondunk Vörösmarty munkái.
I
ha kedves.
ezerét.
lO
2
7(öltemények- 1843.
42
Vérünk lángja lesz dalunkban Forrongó meleg. Élet és világ regénkben,
E
nagy tömkeleg s mosolyból összeszve, Víg, borús egünk,
Köny-
Köny-
s
mosolyból, mellyeket mi
Tletek veszünk. És a sznyeg lesz Csarnokunk
A
kicsinded
falán
mit a szív
elme rajzol
s
Bvös asztalán Nerény és ni
:
szépség Angyalképei, És az édes hitszegésnek Szenvedései
És
a szellem,
mely szeszélyes.
Csínba öltözik, S önmagával s
a világgal
Folyvást küzködik. Egy hibázik mveinkhez, Nyájas napvilág hol ez nincs. Az ti vagytok. —
A
Nincs szellemvirág. Kis dolog lesz szép szemekkel
Ránk lenéznetek, Csínos
Hogy
fejjel meghajolni ügyeljetek
Kis dolog lesz, és nekünk nagy, Meghallgattatás Kedvezéstek drága kincsét Hogy ne nyerje más. És ha néha rossz hevünkben
Zordonak
Mert
leszünk,
talán a féltés dúlja
Fájó kebelünk; talán az idegenben Leltetek gyönyört. Míg bennünket elhagyottság
Mert
243
költemények. 1842.
Szégycnláza tört;
Megbszülni könny mód van
:
Haragudjatok A haragban békülcsre
Mindig kész az ok. S szép a szép szemek Mint villám s az éj.
haragja,
Ah de édesebb a béke, Megbékülni kéj. Hagyjatok, de térjetek meg Mint a kikelet, S dal, virág közt Könnyen a telet.
elfeledjük
HARAGSZOM
RÁD.
(Laurához,)
Haragszom rád, mert fürtöd fekete. Haragszom rád csalárd kék szemedért, Mely rám oly bvös lánczokat vete. Haragszom rád kegyetlen ajkidért. Haragszom rád, mert nyugtom elveszett. Haragszom rád szilárd erényi dér', S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény, hogy többé viszatér.
MESE A RÓZSABIMBÓRUL. Bezerédj Flórikának.
((Nyílj ki, nyílj
Nincsen már
rózsabimbó. elment a hó:
ki,
tél,
Nyílj ki rózsaszál. Szíjak csókot ajkaidról.
Részegüljek illatodtól Érjen bár halál. 16*
T^öltemények. 1842,
344
Egy
parányi perez az éltem. nálad kéjben éltem. Kurta vígaság
És ha
Meghalok nagy örömemben, Meg, ha nem szeretsz, keservben Nyílj
:
szép virág.
ki
élj, te csapodár Ismerlek rossz madár.
,,,Csak
Nem
vagy te pinty, nem vagy te czinke.
Bár könny vagy s nagyon pi czinke. Te mézes lepke vagy, És hitszegésid híre szörny nagy. Aranynyal hintvék szárnyaid. De alattok nincs egy szikra hit. Virágról elreppensz virágra,
S maradnak tled árvaságra. Megnyílnom nem szabad neked Vidd el tovább csalárd szerelmedet.'" :
lepke és a rózsaszál patak zeng hulláminál.
lg)' szólt a
Egy
kis
S hogy
zöldült a haraszt,
Szomj úzván Kijött a
a tavaszt.
méh
:
Elnézdelé, Hol van virág, hol van levél, S leszállt a naptól enyhe dél,
És minden oly derit vala új napon Döngött a kisded méh dala
Az
Lassúdadon.
Üdvözle
ft-fát, réteket,
Minden határt, S a lég örömben
A
merre
reszketett
járt.
i)Mi lény? mi hang? lassú szózat reszket át a légen, Oly andalító, oly tünékeny?
Mi
545
JiBUemények- 1S42.
Ki az,
ki itt
barang?
Ellenség, jó barát vagy-e?
Reszkessek-e ? örljek-e Leszáll a
Egy ág
?x»
méh
fölé,
A
rózsabimbó ellenébe Megringatá magát a kis galyon, KiváncsJan hajlott elébe
S
így szólt
hangokon
ki sért
:
«Kis virágom, szép virágom, rózsaszál, Mit vétettem hogy ellem elbuvál? És itt hagysz a szép tavaszban Kínos-egyedül, Éhen, szomjan, táradottan. Szeretetlenül
Oh
nyílj ki gyenge rózsa. Nyisd meg szz kebledet,
Bocsásd a szomjuzóra
Mézes
lehelleted.
Ha mézedet
csak egyszer izélhetném,
Illatba szálló lelked' érinthetném,
Éltemben szomjúságot
Többé nem érzenék Mézeddel egy
világot
Megédesítenék. ««Ah kicsi méh. Oly szomjú s éh S oly fáradott vagy
És még szerelmes
is.
Hogy szinte lelked Te kis hamis. Ez ám
csak a keserves ének!
Oly éhen
Ugy
elhagy,
lenni,
szeretni,
Ez már csak sok baj egy legénynek. Jer méhikém, enyhülj c harmaton.
Mely itt remeg koránzöld ágamon. Az ég adá, a nap nem vette el, Neked hagyok, hogy szomjad oltsa
cl.
T^öitemények- 1842.
246
Dc
mézet, méhikém, nem adhatok; keblet én neked nem nyithatok Feldúlnád mézért keblemet, S hervadni hagynál engemet. »»
Sem
Ivott a
méh
S megrészegült
A
harmat szellemétl. trheté Hogy így megszégyenült
Nem
A
rózsa kellemétl.
Féltés, harag gyújták föl szellemét.
rémit beszéd meglakolsz még, csalfa, dölyfödért; Bátor szivünk ily játékhoz nem ért. Piros vagy most, te kis kaczérkodó Ijedtedben halvány lészsz mint a hó. Ezren fogunk megvíni kebleden Ha kéjt nem enged, temetnk legyen.* És
hallatott ily
:
((Várj,
:
És a méh távozék, Mérgében sírva tört Megismerek
a légen át.
Hangjának erejérl.
Mely
szívének belsejébl, és gyiloknak bogarát. Kitért elle légy- és lepkehad, S a merre szállt, a pók is megszaladt De reszketett a rózsa kebele. Vad borzadással s rémséggel tele. S szellt küldött az ég; Szelíd nyomán tündéri zaj
A
jött
méznek
Emelkedék,
Mint egy sóhaj, Melyet sóhajtott
kéj és fájdalom,
Kebel, mit édes kínnak terhe nyom. És e sóhajban vágy volt és remény. Mit kötve tártnak balsors, vagy erény. És e sóhajban rejtezett vihar, Mit évek árnya még most eltakar
T^öUemények- 1842.
747
Vak szenvedélyharcz, mely sírhoz vezet, Vagy elvesz észt, szivet, becsletet.
De
a vihar megengesztelve
Könytl
s
Ki síron
túl
ln
anya tn,
imától, melyet
kiterjesztvén kezét,
Megáldja él árva gyermekét. És e szell, bár vésznek magva volt. Mint egy sóhajba fojtott súgalom, A rózsaszál köri hn összefolyt S elaltatá varázsos hangokon. A rózsa mély szenderbe költözött,
És mondhatatlan édes álma jött, Édesb a mennynél, tisztább mint a kéj S a szerelem, bár ennek titka mély. ('Csak szenderedjél gyönge kis virág,
Neked még
durva, zordon e világ Ki fej lenéi, a dér megsértene.
;
Id
eltt hervadnod kellene. Csak szenderegj, míg egy szebb kikelet Elzi végkép a bántó telet. Midn a napnak engedend a föld És áthevl és lészen ifjú, zöld. Midn eljön a kis csalogány,
S édes
magány.
dalától fölzeng a
ha meghallandod azt, S egész kebellel szídd be a tavaszt.))
Ébredj te
is,
CS. M.
KISASSZONYNAK.
Mintha szívem
húrja volnál.
Mely ha reng, Az örömtl lelkem
háza,
Melyben eddig gond
tanyáza,
Visszazeng
Mintha lelkem ága Tiszta
s
volnál
ép.
Mely még ment minden És a legdi esbb sugártól
hibától
^4^
J(^Sltemények-
1847.
Égi szép
Ugy
tünöl
fel
szellememnek
Rokona,
Mintha Mintha
volnál volnál
boldog álmom, boldogságom
Jobb hona.
Azt beszélik, szke, szép vagy És ddi És szemednek pillantása. Mint az égnek megnyilása Kéj -teli.
Szke
vagy-e, barna vagy-e?
Mit tudom!
De ha hallak és ha látlak. Hogy szeretlek, hogy csodállak, Mondhatom. Tiszta részvét és barátság mit adsz. Lelked egyik szebb virága, Dús maradsz. Hát még a kit dús szivedbe Fölvevél, Az lesz ám még csak szeretve
A
Annak
Te
A
élte, lelke,
üdve
levél.
legédesebb titokkal
Vagy Mint
tele.
edény, mely mézzel árad, S édes lenni el nem fárad
Kebele
Nekem
is
van nálad titkom
Zálogul,
Hogyha jobb napom leszállna, Él az angyal, a ki állna Pártomul. Mondj imát, oh angyal, értem imád,
H
Mint
sugár, mely visszatérc Eredete szent helyérc,
JiöUeminyek- 1S42.
Üdvöt ád. És ez üdv nem
%49
múlékony
lesz
Földi jó; Isten adja, védi angyal,
Nem
lesz ily
üdv semmi
sorssal
Rontható. És mig életem delének
Napja
tart,
Bizton járok és vidámon
Nem Több
rettegvén már pályámon vihart.
KI
A
A HAMIS?
sok leány között ha van is,
Egy kett
Hazudtatok nekem Hogy a lány mind hamis. barna hölgy mint a madár, Ne hígye senki is Azért, hogy csapodár.
lm c
kis
Könny,
szinte, jószív.
Szemében
lelke ég szép világitást Aligha láttam még.
:
Ily
S ha néha rám --
A
tekint
Az
Isten áldja megl kéj s öröm miatt
Még
lelkem
Nem
is
remeg.
érzek semmit is. hogy szeretem Világnak gondjait E szóba temetem.
Csak
azt,
350
J^öltemények- 1842.
Mi gondom a világ? Ha tet láthatom, Ha lelkemmel szeme Egében lakhatom
SOK
BAJ.
Mi
lelt engem, én nem tudom. Hej nagyon sok az én bajom :
Szeretni kell a rózsámat, Tle csókoltatni számat. Karcsú testét átkarolnom, Ölelését elfogadnom. Nézni rá s hagyni nézni És szemétl el nem égni
t
Van-e
Mint
ily baj a
világon,
az én nagy
boldogságom?
Félek, félek, hogy mulandó. Mint az asszony változandó.
És ha egyszer
elenyészett,
Minek akkor már
AZ Mi
sürget
Nem
A
IFJÚ
az élet!
KÖLT.
mondanom
hallott dolgokat,
lélek mélyiben Titkon fogantakat?
Nyugott
és tiszta volt
eszméletem, Mint a puszták tava Ifjú
Regényes
keleten.
Bájólag tkröze
Rám Mikor
csillagezreket
látok megint
Oly tündér szép eget ?
J^öUemények- 184.2.
Egy
A
Isten néze csillagok
rám
köz]
S üdvömnek képe
A De
jó Isten
állt
köri.
angyal jött felém,
Illette a vizet
És benne dúlatag Szélvész keletkezett.
És csillagezreim S a gyermekálom-ég
A
feldühlt habok Arjában eltünék.
Most
lelkem szenvedély Hullámi verdesik,
Szemeim
az eget
Hiába
keresik.
S szép csillagod', remény, S tiéd, oh szerelem!
A
vad vihar között Alig hogy sejthetem.
S mily
óriási
Sorsod
gond hazám
felett,
Hazámat gyermek!
Dicsnek álmodám.
Most látom
rongyait.
Félig gyógyult sebét,
A
megkötött kezek
És szózat szégyenét. Imádlak, féltelek. Oh drága szent haza. Mi adna még gyönyört. Ha sorsod mostoha?
151
J{ölfemények- 184^.
És kérdem, a ki ily Gondokkal ostoroz, Csendrabló angyalom Jó volt-e vagy gonosz
1
Derl-e még öröm, Enyhl-e fájdalom,
Ha
éltemet talán
Hosszúra folytatom
?
Vagy
kétség, gyötrelem Kisérnek siromig, És semmi vágy után Áldás nem érkezik?
Oh, adjatok nekem Jobb álmot, istenek,
Vagy
sírom zártáig pihenhetek.
Meg nem
NÉVNAPI KÖSZÖNTÉS. Laurához.
Kár hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak. Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának.
Vagy ha már meg kellé lenni, Mondtak volna másnak. Szép-, hamisnak, kellemesnek, Csak ne Laurának.
Mondták volna légy gyönyörré Mindenek szemében, :
Es örömnek
kútfejévé Férfiak szivében
T^öltemények-
Vagy neveztek
184^.
353
volna inkább
Fájdalom napjának. Gyötrelmemnek, bánatomnak,
Búm
okozójának.
Gyötrelem bár
s
bánat és bú.
De az enyém volnál. Már keresztségedtl fogva Lelkemhez
tartoznál.
Hátha még jobb szíved Hátha még szeretnél,
volna,
Lelke lennél életemnek.
Drágább enlelkemnél. Nincs az a kincs, nincs dicsség, Mellyért od' adnálak
Egy
életre elég volnál
Isten áldásának.
LAURÁHOZ. Nagy
Nem Nem
szálka vagy látok, bár
szememben,
szememben
kis leány
nincs hiány
láthatom miattad a napot;
Hajh az nekem már rég lenyugodott.
Nem
láthatom miattad a tavaszt, Elégeté szenvedélyem azt;
Nem
h
sem földet sem eget. Csak tégedet, csak bvös képedet. láthatok
És kérdezem,
Hogy
a
nap rajzolt-e
le,
a világ képeddel oly tele?
Ez jár velem, ez kísér mindenütt. Mint üldöz, mindenhol rajtam üt.
Nem
látok mást, mint holló hajadat, és kedves arczodat.
Hamis szemed'
I
J^öttemények- 184J.
!^4
Szcrctlek-e, vagy tán rült vagyok? az ég, nem szabadulhatok.
Tudná
Hozzád vagyon lánczolva szellemem, S e szellemláncz legfájóbb szerelem Hozzád van az teremve mint az ág, Letörve már, és még sem holt virág.
;
Eltépjem-e
a kínos
lánczokat?
Megélhet-e az
ág, ha leszakadt? te vagy, egy szód, lehelleted,
Sorsom S élek halok,
a
mint te végezed.
KESER (Bordal Czitley
Ha
s
férfi
POHÁR.
a Hunyadiak
szomorú játékból.)
lelkedet
Egy
hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet
Könnyelmn
tépi szét
Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyt, S mig az szivedbe vágyat
Ez
ég
olt
sebet üt
Gondold meg és igyál Örökké a világ sem áll Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint
volt, a
puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon.
És
nála titkaid
:
Becsület és a hon, sima orgyilkos kezét S Befúrja szívedig, Míg végre sorsod árulás Által megdöntetik
J(öltemények. 184;^.
155
Gondold meg és igyál Örökké a világ sem áll Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint
puszta
volt, a
lég.
Ha
szent gondok között Fáradtál honodért. Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért, S az elcsábúltan megveti buzgóságodat, S lesz aljas-, gyáva-, és buták Kezében áldozat
H
Gondold meg és igyál Örökké a világ sem áll Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint
Ha
A
fájó
puszta
volt, a
lég.
kebleden
gondok férge
rág,
S elhagytak hitlenl Szerencse és
S
világ,
az esdett hír, kéj
s
Mind megmérgezve
örömed
van,
S remélni biztosabbakat
Kés
vagy hasztalan
;
Gondold meg és igyál Örökké a világ sem áll Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint
volt, a
puszta lég.
S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép, S lassanként földeri
Az
életpuszta kép.
Gondolj merészet és nagyot. És tedd rá éltedet Nincs veszve bármi sors alatt Ki
el
nem
csüggedett.
J^öltemények. 184^.
256
Gondold meg és igyál Örökké a világ sem áll De a mig áll, és a mig él. Ront vagy javít, de nem henyél.
HONSZERETET. Szeresd hazádat és ne mondd
A
néma
Szz
mint a
lélek,
Nyelv még nem
Tégy
Ha De
:
szeretet
melynek
a
véthetett.
érte mindent
:
éltedet.
csekélybe vedd a hazát könnyelmen Koczkára ki ne tedd. kell,
S nem csak dicské a haza munkás pór, szegény. Bár észrevétlen, dolgozik A hon derletén.
A
Trj
érte mindent a mi bánt,
Kínt, szégyent és halált;
De
ne szenvedd,
el
Véred S ne
el
ne túrd
gyalázatát.
csak veszélyben légy serény,
A
béke vészesebb, S melyet vág álmos népeken, Gyógyíthatlanb a seb.
Gondold meg, mennyit
érsz
:
Szived, pénzed, karod, S fukar légy, alkván a honért. Ha azt feláldozod.
eszed.
költemények. 1^4^-
^57
S midn a legtöbb emberek Csüggednek várni jót Családjok-, társaik- s magokért, Ha sorsok csalfa volt;
Midn
nem-méltatott erény
És bn, mely
czélt
nem
ér,
Kifárad újra küzdeni vágyott javakért
A
Midn
a
legbuzgóbb anya
Remény- s munkátalan, S a veszni indult gyermekért Csak sóhajtása van
Te még, oh
honfi, ébren állj. Remélni, tenni h, Mig a honból, kin lelked függ. Van egy darabka k.
S midn setét lesz a És minden tz kiég,
A
világ
honfiszívben fenmarad
Egy él S hol Fenn
szikra még.
honfi hunyt, e szikra ég a sírhalmokon,
Bal századoknak éjin lángban él a hon.
át
E
S kihlt hamvából a dics Göröghon újra kél. Felhozza régi hseit
E
szikra fényinél.
E
szikra a hon napja lesz, S hol fénye hn ragyog, Az élet a hon kebelén
Ujúlva feldobog. Vörösmarty munkái.
1.
17
i^S
J{öltemények. '84^.
És
Újra felvirul a föld
A
merre a szem néz. És minden, a ki rajta
Munkára,
él,
tettre kész.
S a nemzet Isten képe Nemes, nagy és dics,
lesz,
Hatalma, üdve és neve
Az
éggel
Oh
rizd e tüzet, ha vész borúi szikra fényt ad és hevet honfi,
S ne
E
mérkez.
S ég
félj,
olthatatlanul.
SZABAD FÖLD. E
ház, hová most lábamat teszem, Fáradt fejem békén pihentetem,
Hol a konyhán barátságos tüz ég, S mellette fürge gondos feleség;
E
honi föld, mit szántok és vetek,
Hol ht, fagyot gyakorta szenvedek, Mely táplál engem s kis szolgáimat, S keblébe végre híven befogad
—
megérhetem. E föld, e ház, e kert Akarta Isten, hogy most mind enyém. Nem ismerém e szót mind e napig
A
puszta lélek volt enyém alig. bizton állok itt sajátomon, És áldlak érte, kétszer drága hon
Most
Talán nem adtam
vért,
nem seim
De S
fáradoztak híven kezeim munkám után virító lett a föld,
Isten- s embernek benne kedve tölt. Szép a vetés, dús volt az aratás. Sok gond után kedves vigasztalás.
J^öltemények- '^-#3
259
Most már enyém e munkán vett Mit ím örömkönyvel öntözök
örök,
1
S ne mondja senki, hogy henyén Szolgáltam érte országot, királyt.
Majd gyermekimre
talált
szállnak javaim.
Rajok maradnak tartozásaim Adónkat, legyen bár pénz, munka, ;
vér,
Örömmel adjuk biztos napokér' S ers lesz országunk, nagy a király. Hol ennyi ember boldog hont talál.
A HAZAFI. Látogató ha keres, mondjátok, nem vagyok itt benn Lelkem a kedves hon messze határira szá51t,
S
tartja ölelve hegyét, völgyét, és síkjait, és az
Országos folyamon tengerek árjáig ér. Fölhat a trón kebelébe szilárd, hségteli gonddal, Munkás szánat közt a kalibákba benéz. És megnyílnak eltte az elmúlt századok évi, S a mi jövendt a végzetek árnya takar. S aggodalom s szent érzelmek közt kérdi magától Mit kell szólnia, mit tennie érted, o hon! De jön id, melyben süker éri a fáradozó ft Akkor nyílt ajtóm látogatóknak örül És a barátságnak megnyílnak termeim újra,
honn lesz a gazda megint. jön id, melyben poharat fogok ütni vidáman, S jobbom jó kezeket híven ölelve szorít. Addig zárva vagyok, test, melynek lelke kiszállott, S zöld ágat keres a hon koszorúja közé. Szívvel, lélekkel
Még
A TÓT DEÁK DALA. Ha kedvem
elborul.
Mert pénzem
nincs,
vagy nem
is volt.
17'
ao
l^öítemények- 184^.
Nadrágom, csizmám csupa
S kapczám mégis
folt,
szorul
Csak rajtad bámulok, S tüstént kigyógyulok, Roppant világ,
Dics
világ!
Mi
szépek tájaid hegy, völgy és a nagy terek. Hol dús kalászok rengenek, És zöld borág virít Mely drága gyjtemény, És ez mind nem enyém Oh szép világ, :
A
Gazdag
világi
Akárhová megyek, S miért ne mennék? nem tudom Szép városokhoz visz a nyom. Hol megpihenhetek Pedig látá az ég, Egy házat sem rakék.
—
Oh
szép világ.
Pompás S ha
világ!
féktelen vizár,
tz, vihar pusztítanak, S ház és mez megromlanak Mi gondom ? semmi kár Az ég be nem szakad, A föld még megmarad. Jég,
Ers
világ.
Szilárd világ!
S ha
Mi
itt-ott
És hány
Ha
éhezem.
baj ? van a ki jól lakott,
van, a ki jót ivott ezt elképzelem
1
:
2öi
J^öitemények- '^43-
Étvágyam csöndesül, sor majd rám kerJ.
A
Oh
j6 világ, világ!
Boldog
S nem ingyen
Az
süt-e
Isten napja
rám
mindenütt?
Kivévén, már ha lefeküdt, sincs éjszakám: hold leszen napom, Világát bámulom.
S akkor
A
Arany
világ.
Ezüst világ!
S ha mindezt megunom. Csak tlem függ, mivé legyek. legdicsbb magyar leszek. Mihelyt csak akarom Hazám' nagygyá teszem,
A
Ki szólhat ellenem?
Dics világ. Magyar világ! S ha majd nagy úr leszek
:
Ispán, alispán, potrohos.
Magam, cselédem
aranyos,
S mind rajtam függenek: Ki hinné én vagyok, Ki most itt koplalok? :
Oh
szép
Dics
világ.
világ!
ÁBRÁND. Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját.
költemények. i84'i.
S képzelmjm édes tartományát Eltépném lelkemet Szerelmedért.
Szerelmedért Fa lennék bérez fején, Felölteném zöld lombozatját,
Eltrném
villám s vész haragját,
S meghalnék minden év
telén
Szerelmedért.
Szerelmedért Lennék bércz-nyomta k. Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenved. Szerelmedért.
Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentl újra visszakérném, Dicsbb erénynyel ékesítném,
S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért!
AZ ELVESZETT ORSZÁG. Arczom, ne kérdjétek. Miért oly halovány Legbátrabb fiaim Elestek a csatán.
A
fenmaradtakat
Vad
ínség kergeti
Nincs
k, hová
Csak egy
H
is
:
fejét
teheti.
keblemen, hol
k
Lágyan feküdtenek,
J^öUemények- '^43-
Most
a kétségbe' sés
Kigyói fürdenek.
És
nincs
látni
remény
Többé
jó
napomat:
Boszút
ki
áJlana,
Nem
szülhetek
fiat!
AZ ANÍYÁTLAN LEÁNYKA. Hadd
lássalak, te kis
Virágszem leány Szemedben ég van-e Vagy tavaszi virány?
Vagy ég és a virány Úgy egyesültének,
Hogy
bájvilág gyanánt
Szemedben égjenek ?
Anyádnak Virággá
S
lelke tán
változott,
a honbul,
melybe
kelt,
Égszín ruhát hozott?
Es
e virágra vált
Kis mennyben itt mulat, Folytatni üdv gyanánt földi napokat.
A
Mosolygj csak, kis leány, Mosolygjon kék szemed Szent fény, mi benne ég
Remény
s
emlékezet.
263
364
T^öltemények- 1^43-
MERENGHÖZ. (Laurának.)
Hová
merült el szép szemed világa? mit kétes távolban keres? Talán a múlt idk setét virága. Min a csalódás könnye rengedez ? Tán a jövnek holdas fátyolában Ijeszt képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton keresed ? Nézd a világot annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója.
Mi
az,
:
Mely,
Mi
kancsalúl, festett
egekbe néz.
mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; az,
A
A
látni
vágyó napba nem tekint; ki sok kéjt szórakozva kerget szerénynek nem hoz vágya kint.
Kéjt veszt,
Csak
a
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté. Kit gg, mohó vágy s fény el nem varázsolt. Földön hónát csak ollyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába Egész világ nem a mi birtokunk
A
mennyit a szív felfoghat magába. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jöv nagy tenger egy kebelnek, Megférh eteti en oly kicsin tanyán; Hullámi n holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréml a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit erezz, gondolj és szeress,
JÖ5
J^öítemények- 1S44.
Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne
keress.
A
birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hízelg ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát
Úgy térjen az meg mint elszállt madár, Mely visszaj, ha meglelé zöld ágát. Egész erd viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifjú szemeiddel, Barátod arczán hozd fel a dert
Ha Ne
napja
lettél,
szép delét ne vedd
adj helyette bánatot,
el.
könyt.
KATONA. A
sorshúzás.
Sorba legény, sorba szép legénység. Ide álljon, kit nem bánt a vénség. kit Isten ép kéz- lábbal áldott. Védelmezni tartozol hazádat.
A
Nem Nem
lesz
önkény
és
nem
lesz kivétel.
fogunk már senkit is kötéllel Katona lesz, a kit a sors talál. De a katonaság még nem halál. Katonának sokszor jól van dolga, Sóra, fára többé semmi gondja És ha szenved, szenved országunkért. Apja, anyja, s mindnyájunk javáért. Majd ha harsog a kürt, a dob pörög. Puska roppan, az ágyú mennydörög,
S
ló és
ember
alatt
reszket a föld,
Vész, sikoltás minden lelket eltölt: Akkor tetszik majd meg, ki a legény. Kinek magyar szíve van a helyén.
366
J^ölfemények- 1844.
Mert nem
csárdán terem
Bornyeléshez nem
De Az
ki
a vitézség,
nagy merészség szemébe néz, kell
bátran halál
a legény talpán, az a vitéz.
Rajta ifjak! bátor, ép legények, sorshúzást ti ne rettegjétek.
A
Ha
talál is a sors,
Haza
tértek,
nem
a világ,
míg meg sem gondolnák,
Nyolczad évre ismét látjuk egymást, vagy máshol. Isten hozzád, pajtás
Itt
11.
Márton gazda.
«A Ha
tánczban mért hányod fonákul lábadat? iszol, mért adod bánatnak magadat? Mint kinek a tyúkok ették meg kenyerét, Vagy kinek borában légy találta vesztét. Másszor ha legyet látsz, igyál elbb magad. És a kenyér helyett edd meg rossz tyúkodat.
Vagy
szeretd
majd szke, majd barna, ki levest habarna? Ne aggódjál rajta, azt gondold, hogy gombház, Példabeszéd mondja, ha leszakad lesz más. Asszony nemzetséggel nem jó czimborálni. Az mesterségek csalni és darálni. Csalni azt, ki bennök bizodalmat vetett, S eldarálni az ép tiszta becsületet. Endre, Endre! bizony félek, hogy megjártad, Szíved igaz pénzét könnyen kidobáltad. És kaptál jó pénzért hamis rossz portékát, Hordja el a karvaly a sok rossz asszonyát. így szólt Márton gazda búsongó Endréhez Mellé telepedvén az asztal végéhez. Endre ült, könyökét asztalhoz szegezve. Kalappal orczáját mélyen betemetve. A gyertya eltte búsan pislokálván Gyászt látszott viselni elkonyúló hamván. tán
És most
volt,
nincs semilyen,
:
267
T^öitemények- 184.4.
De hogy
becsületes Márton gazdát hallá, Felolvadott néma bánatja panaszszá. dMit beszél kend nekem légyrl és tyúkokról, Nem származik az én bajom állatoktól. De hajh a szeret, atyámfia Márton, Szeret elég van széles e világon ; Csak igaz szeret nincsen az ég alatt Minek rontsam vele szép ifjúságomat? Miattam akár mind hordja el a kánya Nem ér egy fakovát száz falu leánya. :
Katonává lettem, mert engem ért a sor, Azért nem vigasztal sem a táncz, sem a bor.
hagynom apám', anyám', s testvérimet. Ki mondja meg, hová hajtom le fejemet?
Itt kell
A
megjövök-e vagy sem?
jó Isten tudja,
De már
ha menni
Hátat fordítok
kell, azt
nem
is
keresem,
a falu határának,
jó éjszakát mondok az egész világnak. Ezzel a palaczkot szájához emelé, Mígnem feneke a pallást fenyegeté.
S
Márton megfeddé
Hogy
ily
t
a
mohó
ivásért.
rossz kedvével Istent, embert megsért,
S addig tartóztatá szép vigasztalással. Hogy Endre békülni kezde új sorsával.
A
íjií
leány.
Márton gazdának tíz éves lánykája. Függvén kis karjáról kézi kosárkája. Szemes volt a leány és nem bátortalan, S vidám, mint a kinek nem rossz szándéka ((Anyám köszönteti kendet, Endre bátya, S kivánja, hogy legyen boldog utazása.
Jött
Fogadja
van.
jó szívvel e kis útravalót. Pogácsát, pecsenyét és egy fehér czipót. Azt is izeni még édes anyám kendnek, Hogy rólam, ha elmegy, ne felejtkezzék meg,
2
68
J^öltemények- 1844.
Nyolcz esztend múlva már nagy leány leszek, Kendhez, ha megtetszem, feleségül megyek. Addig megtanulok szni, fonni, varrni, A fáradt gazdának jó ételt habarni. Megbecsülöm kendet, a mint kend engemet. Vezesse az Isten útjában kelmédet.^
Márton gazda a mint Könybe lábadt szeme
hallá a beszédet,
örömtl
az
égett.
Legifjabb lánykáját mert igen szerette. De hogy ilyen okos, azt nem is sejtette. Endre szomorún bár, mosolygott a lányra, Mert neki is tetszett elmés indítványa. c(Ki tudja, kis hugám, mi lesz még bellünk, Nyolcz esztend múlva, ha akkor még élünk?
Addig meghalhatok nehéz
Vagy
szolgálatban,
másba szeretsz, mert legény elég van. De ha úgy tetszenék jóságos Istennek, Hadi szolgálatból hogy visszajöhessek. Majd szemedbe nézek nyolcz esztend múlva, S meglátom, nem vagy-e szívben megváltozva.)) te
Így szólt
s
kezet fogott jó
Vidám szemet Leönté
S
Márton
a holmit tágas szrújjába,
a biró
gazdával,
váltott kicsi mátkájával
házához útnak indult
lába.
IV. Jl puszta
Távol
í[w/.
a falutól
Nyugot
felül
Nagy rónaság
terjed
Végetlenl. Gyalogútja mellett Mai napig Egy száraz kútágas Bámészkodik.
T^öltemények- 1844.
jobb idk jártak Feje fölött, Kútjánál sok edény Megtöltözött
Míg
Sok
és leány Barátkozék, Csendes tanujok volt kút s az ég. ifjú
A
Hejh, sok szegény utas Lelt enyhet ott, S keskeny árnyékában Kinyugodott.
Most
a kút elapadt,
S génietlenl
A
puszta kútágas Áll egyedül.
Elátkozott fején
Nincs scn\n\i Rideg fájának a
Madár
dísz,
se' hisz.
Csak ünnep-estenként Jön a leány,
S
vigasztalást keres
A Tán
puszta fán.
oly boldogtalan is szegény. Hejh, mert soká késik várt legény.
A
a 69
íjo
J^öltemények- 1844.
Y. Jl jövevény.
Ne
várd, babám, ne várd
Legényedet, Ki tudja merre jár S hová veszett?
Mit
ér az oly legény
Ki
Ha
el
nem j,
rá várakozik
H
szeret.
Lásd én tzön, vizén Atszállanék,
Hogy tle
megtudjam,
Szeret-e
De
még?
hajh, nincs oly leány,
Ki várna rám Ki kapna ily kopott
Rossz katonán
?
Pedig habár ruhám Ütött, kopott,
Szívem azért még
Nem
el
száradott.
Szeress engem, babám.
Ha még Ha még nem
lehet.
adtad Kis szívedet.
Ha nem
Ne
el
igaz hozzád Akaratom, legyen, míg élek, Egy jó napom.
J^ötfemények. 1844.
271
Yl. Tíadi
élet.
Derék szál férfi volt a szolgált katona, S a leány a falu legszebb hajadona. Ott
álltak kettecskén a
kútágas mellett,
Mindenik magában sokat töprenkedett, S hogy megindult a szó, s szemök keveredett, Beszélt a katona sok czifra esetet: járt iszonyú magas hegyek felett, Hogy hátával szinte dörzsölte az eget. Tarisznyára szedett holdat, csillagokat.
Miként
Melyek mind megszöktek, mikorra
Hogy
felviradt;
gönczöl szekerén fel s alá, Bakancsa talpát a tenger nyalogatá S hogy végre kiült a világnak szélire, S úgy lógatta lábát a fakó semmibe. De még e dicsség nem tartván örökké. Hogy ideje lejárt, indult haza felé. S addig gyalogolt, hogy lába majd elkopott, Fejében a sapka összezsugorodott Csak szive ép s egész, mint az Isten adta. Azt egy kis leánynál itt zálogban hagyta De a kis leányból azóta nagy lány lett, sétált a
;
Azóta
talán
már
férjhez
is
mehetett.
Vll.
yallomds.
Endre bátya. Hát nem ismer engem?
« Endre bátya,
Hogy hihette kend azt rólam. Hogy tán elfeledtem.
Az esztendt
édes anyám
Gerendára rótta Kendre vártam télen nyáron Nyolc2 esztend óta.
T^öltemények- 1844.
272
nttem
hajadonná, ha kend még megj. Felesége leszek kendnek,
Avval
Hogy
S víg
lesz a
menyegz
vagyok most Endre bátya, tetszem kendnek, Adjon kend el s vegyen rajta Gyolcsot szemfödélnek. Itt
Ha nem
>>
«Tüzes-adta
kis leánya,
Szivem lelkem Katiczája,
Hát
te szeretsz
engem ?
Már
sok országot bejártam, Ily csodára nem találtam! Áldjon Isten lelkem
Alig akadok magadra,
Úgy megnttél szépre, nagyra, Hogy nem gyzlek nézni. Nincsen ember a világon kivel most boldogságom El tudnám cserélni.))
A
így szóltak egymással Katicza és Endre,
Tarka beszédjökben nem vigyáztak rendre. Szívok sem dobogott most úgy miként máskor, Pedig eg)'ikét sem zavarta meg a bor. Még vizet sem ittak, mert a kút elapadt
De
szerelmes szívok annál inkább dagadt. a bakancsot könnyebben emelé. Hogy a szép Katiczát meg-megölelgetc Szorul szóra végi kezet is nyújtottak.
S Endre
;
Egymásnak
újólag
hséget fogadtak.
A
fogadás közben összeforra szájok. Hogy a versiróknak nincs ily Katiczájok!
így ballagtak
el a
faluba kettecskén,
Útközben gyakorta egymásra
tekintvén,
J^öltemények- 1844.
Beszédes szájok
Mert
A
is
273
elnémult mint a hal, örömgondolattal,
lelkölc tele volt
kútágas pedig
Ösvénye
is
még szomorúbb fa lett, s a fben elveszett.
bentt
Az
üres egekbe nyújtózik hasztalan, Neki a világon már nem nagy becse Hacsak a boldog pár meg nem ássa Fordítsa az Isten jóra házok dolgát.
van. kútját
ROSSZ BOR. Igyunk, barátim, szomjas a világ. Kivált a költ, a ki tollat rág, Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt. Igyuk meg iiát ez átkozott italt. Csapláros, méregkever! Ne pislogj ; jobb boi-t adj el. Czudar biz' ez ; de ám igyunk. Hiszen magyar költk vagyunk.
Gyalázatos bor!
ilyet iddogál
Magyar hazánkban ifjú s agg szakáll. Kivévén a bölcset meg a papot
A
költ versben lát csak jó napot. méregkever
Csapláros,
Ne
pislogj
;
jobb bort adj el.
de ám igyunk, Hiszen magyar költk vagyunk.
Czudar
biz' ez;
Mondják Egernél híres bor terem. Verembe szrik tán? nem ismerem. :
Megénekeltem harczait, borát, S mind e napig nem láttam áldomást. Csapláros, méregkever I
Ne
pislogj
;
egrit adj el.
biz' ez de ám igyunk. Hiszen magyar költk vagyunk.
Czudar
Vörösmarty munkái.
1.
;
lö
Költemények- 1844.
1^4
Mi
Ménes
szép vagy kolna
Borod setét, mint a czigány És benne a szív édes lángja
oldalán
1
leány. ég,
Kurucz, tatár! csak ilyen kéne még. Csapláros,
Ménes
méregkever
borából adj el.
biz' ez de ám igyunk, Hiszen magyar költk vagyunk.
Czudar
;
Ki láta bort, zöldet, mint
És híg
drágak? önthet?
aranyt, mely nyakba
Somló, Tokaj, halljátok a panaszt Fösvény hegyek! nekünk nem szrtök Csapláros,
azt.
méregkever
Legjobb borodból adj el. Czudar biz' ez; de ám igyunk, Hiszen magyar költk vagyunk. Elég! elég! Fejünk majd megszakad. borúi és nyelvünk elakad. Költdnek, oh hatalmas Hunnia, Légy-étett engedsz-e innia
Szemünk
Csapláros,
méregkever
Pusztulj, ne adj
több bort el.
Nagyon czudar, de drága Ízleld meg érte a pokolt!
volt
DESSEWFFY AURÉL. Kétes utón
Nagy
jártál,
kevesektl értve, s ha czélod kor eltti halál.
vala, elfedezé azt
Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, Élve, temetve talány hagyta el a honi tért. Nem veszténk-c nagyot ? kérdjük most aggva magunkban,
S
a
szent nemzetiség angyala súgja
:
Igen.
^
M
J^öltemények-
1S44
175
HAHNEMANN. Eddig anyag harczolt anyag S durva csatájok közt kín
De
te jövel, s a
Szellemeket,
S
parányokból felidézted az alvó küldéd mesteri bvöd alatt.
nemtk
újra szelíd
És
s
ellen a bús beteg ágyán,
vala élni tovább.
kísérik az emberiséget,
a halál retteg gyötreni áldozatát.
Meghaltál, hogy kötve ne légy egy testhez örökké elemek gyógyerejébe vegyült. S lelked az
:
s
MEGYERI. Mely
nevetés ez alant? mi öröm van a síri világban? komor árnyak közt Megyeri szelleme jár.
A
Eddig néma
valék,
Most szomorú
bérczekbe temetve vadon
k.
emlék, gyásznak alakja vagyok.
Meg
ne Ítéljetek a víg arczért. Megyeri sírján Lelke van a knek élnie s kaczagnia kell. :
KÖLCSEY. Meg
ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog Kölcsey sírjától keble örökre sebes.
fel
TÓTH LÖRINCZ EMLÉKKÖNYVÉBE. Hosszú
S
élj, hogy reményünkön
életet
a mi
elérd, a mit mi reméltünk, túl vala, érni
reméld
J^öHemények- 1844.
276
S mondhassad, ha porainkat jsz üdvözlcni Hamvai, bék veletek
;
a
:
küzdk
haza boldog, ers.
HUBENAYNÉ. (1844.)
hamar, oh anyaföld, mért slyedtél el alatta lehetett neked e szellemi nké nehéz.
Ily
?
Nem
]].
Élni, örülni az életnek
fiatal
vagyok és
n
Élni kivánok még, hagyjatok élni tovább.
Oh
hagyjátok a hon levegjét színom örömben. Bánatban, bármily végzetek árnya alatt. Hagyjátok meg az álarczot s a színpadot és az Élet játékát, nemzetem, Isteneim! Színészn vagyok, életemért reszketve könyörg, Hagyjátok végig játszanom életemet. Éltem ketts bár, nem enyém de az, a mi nyomasztó Benne, mi fáj, ég, az kétszerezetten enyém. És mégis mi öröm szolgálnom tégedet, oh hon. És mégis mi öröm látni virúlatodat! Ah de mi bal súgót hallok szerepembe ijeszt Szózatokat súg a végtelen ájmu halál. függöny leesik, tündér képeinek alatta Fekszik az éj rémes tábora zajtalanul És a diszítmény négy puszta fa, melynek ölében ki bezárkózott, nem szabadul ki soha. Vagy játék-e ez is? s csak most kezddik az élet, És e függöny után feltnik, a mi való? S a kirepült lélek szabadon megy vágyai szárnyán. Merre hiába vivott földi hatalma szerint? Vagy tán szellemem az, mi nemesb élvekre tanítva :
!
A
A
Altalszáll e
S
a
És
nép
lányaira? fog jni bizonynyal. lelkem is élve marad? poraim így üdvözlendi szelid ifjai- s
haza napjában, mely Gyenge sugárként
fel
h
tán lesz,
ki
:
n
J(öltemények- 1844.
277
Tiszta kebelbéli hang, hajnali tiszta sugár! sziveinkben Eltntél, elhangzottal de mi Még sok idkön túl hallani, látni fogunk!
h
;
MIT CSINÁLUNK? Mit
csinálnak
Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi
baj sincs? semmi gondrém, Hog)' majd érte meglakolnak?
Van
biz' itt baj
Enni csak
de hiába,
;
az embernek ne kéne, a hol
kell
S inni hogy Oly dics borok teremnek Csakhogy aztán Majd ha ember kell a
:
gátra,
Korhely-gyáván Ne maradjon senki hátra.
Mit
csinálnak
Magyarhonban
?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi
baj sincs?
semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak? Van biz' itt baj de hiába ;
Olyan édes álmodozni
S néha
tán jobb, mint fejünkkel Faltörsdít játszadozni :
Csakhogy
Majd
aztán.
ha ember
kell a gátra.
Almos-gyáván Ne maradjon senki
Mit
csinálnak
hátra.
Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És mirl
az istenadták? tán élni kén' a honnak! biz' az ; de már hiába.
Hogy
Kár Gondolatnak nincsen
gátja,
278
J^öltemények- 1844.
És ha úgy Gondolat
van, a mint mondják,
a tettek bátyja
Csakhogy
aztán,
Majd ha ember
kell a gátra,
Méla-gyáván Ne maradjon senki
Mit
csinálnak
hátra.
Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
—
No nem kell félni, Szörnység! Csak szavakkal kardlapoznak. Kár a szóért; de hiába Szóból ért a magyar ember, S gyakran a szó dolgokat szül, Gyakran a szó éles fegyver: Csakhogy aztán. Majd ha ember kell a gátra. Nyelves-gyáván Ne maradjon senki hátra.
Mit
csinálnak
Magyarhonban
?
Esznek, isznak s tán dolgoznak? Félig-meddig; mert nem tudják. Másnak lesz-e vagy magoknak,
Ennyi
is
kár; de hiába,
Munka
jobb a koplalásnál, S jobb az edzett kar, ha ép vagy, Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy
Majd
aztán.
ha ember
kell a gátra,
Gyenge gyáván
Ne
maradjon senki
hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban? Sznek, fonnak és akarnak — Tán vakarnak? semmi tréfa! Posztó
Hát
Nem
is kell
a
magyarnak.
takács-e a magyar nép ? szégyenli a vetéllt?
T^öltemények- 1844.
'79
baj! tán összefzi, mit a sors egybe nem sztt
Semmi
A
Csakhogy
aztán,
Majd ha ember
kell a gátra,
Gépi -gyáván
Ne
maradjon senki hátra,
A A A
—
mit is beszéltem? vadásznak jó a cserje;
És pedig
költ had álmodozzék; kovács a vasat verje.
Minden ember a mihez tud, Ahhoz lásson télen, nyáron, helyében a paraszt borbély Úr-szakállat ne kaszáljon.
S
És hogy
aztán.
Majd ha ember
A
ki
kell a gátra,
hitvány,
Félre tlünk, menjen hátra
HÁNYSZOR HALLÓK... Hányszor hallók
:
életet, vért
Megtámadt hazánkérti sink néha meg is adták Dúsan a nehéz bért. Fenmaradt e szenved hon Megrongálva vésztl, Kór, szegény, bús és pirongó Önnön szégyenétl.
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN. tudós, lépsz most, gondold meg, oh rongyain elhányt emberiségnek
Hová
Az Komor J^cirva
betkkel, mint a téli éj, a rettent tanulság
áll
2
8o
J^öltemények- 1S44.
«Hogy míg nyomorra Néhány ezernek
milliók születnek, jutna üdv a földön,
Ha
isten észszcl, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta ? s léha tudománytól Zabáitan elhenyéljük a napot?
Az
Isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bneit. Erény van írva e lapon de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? ;
Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény véres lázadók, Hamis birák és zsarnokok mezébl Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai !
De a kik a ruhát elszaggaták, Hogy majd belle csínos könyv
legyen,
Számon kivül maradtak Ixion Bszült vihartól zött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengk. :
Az rült
ágyán bölcs fej álmodik egy vak koldus asszony Czondráin méri a világokat Világ és vakság egy hitvány lapon Könyv lett a rabnép s gyávák köntösébl S most a szabadság és a hsi kor Beszéli benne nagy történetét. Hség, barátság aljas hitszegk Gúnyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt
A
csillagászat
Az
írt
betket
a
sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja
Országok rongya
el.
könyvtár a neved. De hát hol a könyv, mely czélhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága ? - Ment-e !
2Í
J^öltemények- 1844.
A
könyvek
által a világ
elébb?
Ment, hogy minél dicsbbek
népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük a mit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? bölcsek és a költk mveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az id? Hány fényes lélek tépte el magát,
A
ég
romja mellett. Virrasztott a szív Hogy tévedt, sújtott embertársinak Irányt adjon s ert, vigasztalást. el nem ismert érdem hsei, midn már elhunytak s midn Kiket csúfos haladattal Ingyen tehette Kezdett imádni a gálád világ.
Az
—
Népboldogító eszmék vértanúi. mint a többi rongy kereskedvel. Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel Rossz szenvedélyek oktatóival a jók a rossz miatt mindegyütt Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Ók
—
k
Oh nem nem
! a mit mondtam fájdalom volt, annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait
Hogy
A
slyedéstl meg nem menthetek! Hogy még alig bír a föld egy zugot. Egy kis virányt a puszta homokon,
Hol legkelendbb név az emberé. Hol a teremtés si jogai
E
névhez ,ember' advák örökül Kivéve a ki feketén született, !
—
azt baromnak tartják e dicsk S az Isten képét szíjjal ostorozzák. mégis fáradozni kell. És mégis
Mert
Egy Egy
újabb szellem kezd felkü/deni, új
irány tör át a lelkeken
f^öltemények^ 1844.
A
nyers fajokba tisztább érzemcnyt
S gyümölcsözbb eszméket oltani. Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem ket, megvédnek engem.
k
Nem Ez
félek tled, sors, bár mit akarsz.
csüggedni nem szabad, hangyaszorgalommal, a mit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ. Építsük egy újabb kor Bábelét, Mig oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján Kihallhatok az angyalok zenéjét, Es földi vérünk minden csépjei az, miért
Rakjuk
le,
Magas gyönyörnek Menjünk szét, mint És kezdjünk
Ez
újra
lángjától hevültek. a régi nemzetek,
trni és
tanulni.
hát a sors és nincs vég
semmiben? ki nem hal
Nincs és nem is lesz, míg a föld S meg nem kövlnek él fiai. Mi dolgunk a világon ? küzdeni.
És tápot
Ember
adni
lelki
vágatainknak.
vagyunk, a föld
s az ég Fa, mely ég felé viszen, S mi a helyett, hogy törnénk fölfelé. Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon ? küzdeni
Lelkünk
Ernk
a szárny,
szerint legnemesbekért.
Elttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély slyedésbl, S a szellemharczok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén seink porához
283
J^öltemények- 1S44.
Köszönjünk
Ez
életi áldomásidat,
jó mulatság, férfi
munka
volt!
HYMNUS. Isten segíts
Emeld
fel
I
királyok Istene
hozzád
a király szivét,
Értelme légyen mint napod szeme, ^^ogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy a ki fényben milliók felett van, Legyen dicsbb erényben, hatalomban. Isten segíts
I
népeknek Istene!
Tedd jóra, munkássá e nemzetet, Hogy a mihez fog óriás keze. Végére hajtson minden kezdetet. Add hogy mit emberész és kéz kivíhat,
Ne
várja mástól mint szerencsedíjat.
Isten segíts! országok Istene!
Ruházd
fel áldásoddal e hazát, mint az skor boldog édene Dúsan virítson bérczen, síkon át, örömben élnek. És míg keblén a Pallost mutasson fondor ellenének.
Hogy
hk
Isten segíts
!
szabadság Istene
Add, hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szívet is vele.
Hogy trni tudjuk, mint szent közjogot Tiszteljük azt a törvény érez szavában, S ha
víni kell, a
vernek bíborában.
Mindenható egyesség
Istene
Ki össze tartod a világokat! Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes s nagy gondolat,
384
liöttemények- 184^.
Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugara.
MADÁRHANGOK. Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén :
Érzem
szelid lehelleted
Udvözlek, oh szép kikelet! tél- s nyomornak vége már,
A
Derit
az ég, nyilt a határ. búvik a f, mely felett Rakandom kisded fészkemet. S mely ifjan oly szép, enyhe, zöld,
Már
Terített asztal lesz a föld,
Oh Oh
kéj,
kéj
öröm! öröm
Gyönyörtanyánk leend
a föld.
Jön a veréb, a nagy faló. Röptében ígyen szólaló Csip, csép! Csíp, csép Nem kell egyéb, mint hulladék, Csak sok legyen, tüstént elég. Paraszt betyár vagyok,
Éhségim oly nagyok
Mint
senkié.
Sem
szántok,
sem Mégis kitelelek, Mint bármi méh.
vetek,
Fáradjon más, én majd eszem. lophatok, meg nem veszem.
Mit
Csip, csép! Csip, cscp!
Nekem nem Csak egy
kell
nagy élelem. búzaszem.
kis elhullt
385
"Költemények. 1841^.
És jnck Pintyke
a
zenészek
és a csíz,
A
czinke és rigó faj
S S
a czifra tengelicz a
merre csak tavasz van,
Erd, mez, Víg énekök
berek. zajától
Harsogva fölzeneg.
Mind
A
boldogok, nyár utoljáig,
S öröm
s
a dal
Reszketnek
s
vigadnak
hevétl
tollaik.
Csak egy, a fmüvészn, Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét, cserje vad bogán. És annyi fájdalom van És annyi kín szivén ; Embert megölne százszor Ily gyilkos érzemény; Hol éjeim ?
A
Hol napjaim? Szerelmeim? Vigalmaim? Ah messze más vidék határain Lekötve vannak Mély bánatomnak, A hitszeg társ könny szárnyain. Ki halja vnzg.
Hogy szenvedek, Hogy szm beteg?
A rengeteg! rengetegben hang visszhangra Nekem magamnak egy hang sem Ha sas vagyok S vad keblem ég,
A
Fenn szárnyalok. Fenn mint az ég.
lel.
felel.
a 86
T^öltemények- 184^.
S
a nap tüzéhez adva lángomat. Felgyújtom e hitetlen lombokat, De én, de én Csak sírhatok. Oh én szegény!
S meghalhatok. Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom Mi vagy te más mint hangzó fájdalom! Így énekelt a cserje vad bogán
Az erd
szíve, a kis csalogány.
S ki szólna, míg az erd szíve fáj Búsan merengve hallgatott a táj
HÁROM (B. E. ifjú
Jí
fa
REGE.
grófnnek
és
?
ajánlva.)
a madár.
A
tavaszban elhulván virága. lévén lombja sárga, szedett fa búsan állt magában S kis madárhoz így szólt bánatában
szi dértl
A
hozzám, szállj le hozzám, madárkám, rám, szerelmem
((Szállj le
Repked Szállj le
kicsiny
Látod éltem milyen árva, Télnek és a vésznek tárva Vigasztalj
:
meg engem
Ékesíts fel tollaiddal, Zengj, hogy felderítsen a dal És, felejtve mindent. Boldog álmokkal pihenjek Karja közt a zord hidegnek. Míg a sors ki nem ment. Szállj le bár egy pillanatra Felvirulok a tavaszra, S lombom sátorában ;
187
J(Cltemények- 184'i.
Kéjre és örömre várlak.
És
tied lesz a kicsiny lak,
Mig
vanb
rajtam levél
Gyökerétl legfbb sudaráig
A
fa reszket, fázik,
szegény, szedett
a kis madárra,
És hiába vár
Az
tovább
száll
boldogabb tanyára,
hn
esdekelve kére. Hasztalan vár bájos énekére: Száraz ágán, búsabban nevénél.
S melyet oly
Dérporos
hajával
dermed
a tél
.
.
sugaraktól átkarolva hevében reszket a fa öröm Új Gyökerétl legfbb sudaráig Ifju
S életdúsan
újra felvirágzik.
Ékszerül az
ébred
tavasznak,
Ágain gyöngy-harmatok ragyognak, És hol nap s lég kéjek közt enyelge,
A
rügyekbl fejlik zöld levélke. És a felvirult fa áll dicsén, Gazdag fürtözettel a mezben .
Most
ki az, ki
Fenn tanyázik bizton
A
és
madárka fészkét oda
És kicsinyke
Nap
.
.
lombja sátorában
vidáman?
tette.
párja van mellette
nyilától és a vészek ellen
élnek boldog kényelemben. Hajlik a fa, érik szép gyümölcse. Hol van a nép, mely azt majd elköltse?
Óva
A
madárka hozza
kis családját,
hs
galyak közt gazdag lakomát ád. Gyökerétl legfbb sudaráig Reszket a fa s ily szózatja hangzik ((Most bellem bánat és öröm szól.
S
Ments meg Isten a Majd ha tél jön és
Nem
bal jóslatoktól a fergeteg tép.
el e vidám nép? kész-e bal szerencse napján. vigadjon jobbra fordulatján?
hagyand-e mind
Trni
Hogy
T^öítemenyek- '84,^.
Vajha volnék az örömnek
Mely
fája.
nem hányja Vajha volnék gazdag és ers fa. virágát soha
el
Vészszel és a villámmal daczolva Vajha volnék lelkes nép hazája, Melynek értem zengne dal-imája Úgy nem kéne félnem jóslatoktól Most bellem bánat és öröm sz6l.)> !
:
.
II.
^
rét és a virág.
((Borulj reám,
Kis violám e kéjt érzcnem. :
Hagyd
Én
szültelek,
Neveltelek Pihenj meg keblemen. Ha szép fejed
Rám fekteted. Mi kéj s öröm nekem Ha harmatod Rám hullatod, Megifjúl életem. í> Kis virághoz így könyörge a rét virág nem hallgatá beszédét. Kék fejét, zöld bokrának felette, kis álnok büszkén fölemelte, És a naphoz, harmatgyöngy szemével Édes-epedezve nézegélt fel. Fél világot lángjával borítván Mind fölebb ment a nap égi útján, S gyenge szirmai a kis violának Éget hevétl fonnyadának. Bús fejével ekkor a kis árva Meghajolt a rétnek pázsitára, S a beteg virágnak a szelid rét
A
A
Szeretettel általadta keblét.
'Költemények. iS4<^.
289
Lágy füvekbl párnát sztt fejének, S hogy ne ártson semmi szenderének, Pára-fátyolt készített körüle.
Mely
sóhajtól néha
Anyja
volt a rét a violának
megrendlc.
—
—
A
fohászok tle származának! S mig sóhaj közt szólni kezde
a rét,
Minden fszál
hallgatózva eszmélt: Szép virágom, mondd el mi bajod van, Hogy reám hullsz ilyen fáradottan ? Kérsz-e ágyat, hogy pihenj ki rajta? Kérsz-e sírt, hogy hamvadat takarja? Száraz emlm vére kell-e? ébredj. Vedd el azt is, csak halált ne szenvedj Vagy csak, oh kín! — akkor vagy sajátom, Bájaid ha hervadozni látom? És ha szirmai fonnyadó kelyhednek
—
Gyász
hevernek? beteg virágom,
fedélül szívemen
Élj, virulj fel kis
Életedtl én
is
felvirágzóm. mutasd háládat
Élj, virulj fel, és
.
.
.
—
Kit szeretnél inkább mint anyádat?); III.
A forrás Hegy
Mi
és
a patak-
oldalában
zúg, mi hangzik?
Forrás buzog fel S tovább patakzik. S forrás s patakhang Mint bvös ének
Zeng, mintha titkon Versengenének «Ne menj cl innen. Ne menj el messze.
Fogyó erd' hogy
Erm
növeszsze!
Maradj e völgyben VöTflsmarly munkái
1.
ip
J^ölteméíiyek- /S45.
IQO
Tengerre gylve Maradjunk együtt Hevülve hlve, Hogy minden cseppeni És minden csepped Együtt legyen víg, Együtt, ha szenved. Te fenn a fényben Tündérkedendel, Egekbe nézvén Hullám szemeddel,
És
felhevítesz
H Míg engem
habjaiddal.
Nap nem És én
lenn
itt
vigasztal.
viszontag,
Midn
Hs
nap éget. nedveimmel
Vidítlak téged. S leszünk hatalmas
Hullámok árja Képét a menny is Bennünk csodálja. Maradj, ne hagyj :
Ne
menj
Nehogy
cl
el.
innen.
szeszélyed
Eltével ítsen. — S te vészes úton. Én elhagyatva. Vesztünket érjük
Búnak
miatta !»
Esdett a forrás De a patak ment. ;
Krl
kavicsra
Tánczolva szökkent.
Mint
a szilaj vér
erekben: Futott a völgyre
Ifjú
Mindig sebesben,
*9«
Költemények. 184^-
S mint ifjú vérben Víg érzemények, Benn gyors galóczák Szökdécselének Pajzán gyönyörrel Körül futosván, Kéjekre gyúlt a
Vadrózsa lángján Tovább-tovább ment. És minden bokrot, ;
Minden
virágot,
Hajába fodrott Örült a napnak. Örült az éjnek,
Az
árjain kelt
Szell-zenének.
S vidor zajától Hangzott a völgység, Utána bájos Visszhang huzódék .
.
.
De
fenn a forrás Hegy oldalában
Bús aggalommal Zúgott magában.
A
kis
völgy megszakadt
Alatta rónaság Elérhetetlenül láthatárba vág De a völgyet hiven
A
:
Elzárja sziklagát, Mely a térség fölött
Mereszti
föl falát.
Könnyelmn
A
a patak
sziklához rohan,
Morgása
hirdeti,
Hogy tiltott re van De húzza t varázsErvel
a veszély, .9*
J(öltemények- 1841;.
202
Mint ember életét Az els szenvedély. S a mint mohón alá Indúl sikamlani,
Függvén a mély Rémült hullámai Fel
A S
fel
felett
sivalkodik
sziklagáton át iszonynak hangjai
Töltik be a magányt.
A
rónán délibáb
És szell lengenek, Közöttük felmosolyg tündér tömkeleg
A
Az
összetört patak
Még
egyszer föltekint.
Hol csábosán
A
felé
rónatávol int
Még Még
A
egyszer élni vágy, egyszer útra kél szenvedés után
Megnyúgovást remél. Fakó füzek között,
A
puszta tereken,
Beteg hullámival Megy némán, ridegen. Útjában egy virág
Még
néhol
felvirít,
De
ábrándosan A tündérhonba szít. S a mint megy zajtalan, Bozontos part alatt, A csalfa déli hölgy Tovább tovább halad.
És tündérkerteit. És lenge sátorát Látatlan kezei
Mélyebbre helyzik
át.
'93
JiölUmények. i^45-
Lomhán, ertlenül Alább megy a patak, S mind inkább elvadul
A
szürke sivatag
Zord sásnak
élei
Hasítják a szelet,
Kísért zene
A
szól
halvány nád
Már
Nem
felett
szegény patak
a
látja partjait,
A
tündérképeket, Melyeknek álma hitt Vad puszták kebelén
Ott
védetlenül
áll
:
a csalfa délibáb Szélszárnyon elrepül.
S
.
.
Mint eml, honnan az Édes kis gyermek leszakadt,
A forrás
a
hegyen
J(iszárad terhes bú miatt
S
.
.
.
a szomjazó pafak
A
róna sik csészéiben Pang, romlott vér gyanánt Ál csillogással, betegen. Nézd vad növényzetét, Hajának zordon szálait, S a kór virág alatt Zaj nélkül fekv árjait
Benn undok állatok Tenyésznek számlálhatlanúl, Mint
a rossz szenvedély.
Midn Még
az emberszív elaljasul.
a szabad
madár
Pihenni megszáll özönén, Mint rossz kebelbe is
néha tisztább érzemény, mint ez, úgy az is
Száll
De
J
és
megy
kérlelhetlenl.
2
T{öltemények- i^4S-
94
S az elhagyott mocsár Mindinkább elkietlenl.
Most gyász felht
sóhajt
Kínjában a hév nap alatt, S kerülni szégyenét A földkebelben váj utat. felh szárnyra kél,
A
a néma föld alatt az ér Fel küzdve a hagyott Anyához ismét visszatér könnyeit S mig az Hullatja rá fájdalminak,
S
h
Hozzá
a titkos ér
Sugári felszivárganak.
És
A
újra élni kezd forrás s elpártolt patak
Zajokra vídoran Hegy és völgy visszahangzanak.
Mezben
egy szép kis leányka jár, Szép mint virág, szabad mint a madár. És tiszta mint a szirtbl kelt patak. Melyben átlátszó gyöngyök habzanak. Körüle a madár vigan zenél, De haraggal hozzá igy beszél «Te csúf madár! hogy' mersz megszállni Hogy rajta élj, mig enyhet s tápot ád
fát,
;
Tettél-e érte valamit? soha! De elhagyod, ha sorsa mostoha. Ha én fa volnék, megráznám magam, Tudom, nem volna több ily madaram. Aztán lement, hol búsongott a rét, S a kis virághoz ilyképen beszélt (íTe rossz virág I ez hát a szeretet ? Anyád*, mig ép vagy, büszkén megveted Bágyadtan rá borulsz, ha fogy erd. Hogy búval és nyomorral verd meg t. Tudod mi vár hervadt hségedért? Ketts halál ad érte gyászos bért. »>
i>
;
J(öltemenyek.
S vég!, hogy
Feddleg C(
a
1^45
patakhoz
'95 eljutott,
illyen szókat hallatott
Boldogtalan, te
késn
h
patak!
Hullámaid szörnyen lakoltanak! Eltávozál név nélkül, idegen A csalfa bájú messze tereken.
Mi
tarthatandott
fel ? a szeretet,
—
sztlen hagytad el honföldedet. » Megszégyenülten ekkor a patak, S virág, madár ilykép áldoztanak Tollat, levélkét és egy csepp vizet. A kis tündér oltárhoz lebegett Hogy feltévé a tollat, rohanó Szárnyak veixse ln kihallható.
S
te
Szárnyak, mink felkérik az eget S födözni képesek egy nemzetet S hogy a levélkét nyujták kezei Tavaszvirány kezdett kifejleni. Tavasz, minnek gazdag és szegény Orlt eg)' hervadt ország kebelén S hogy végre feltévé a csepp vizet: Forrott a csepp és tenger árja lett, És a tenger gazdag folyamba vitt Nem egy világrész drága kincseit. És a folyamnál dús várost talált. Melynek csodáján a nap is megállt. .
.
.
.
.
:
Mi Az
vojt a csepp viz, a levélke s toll?
hazádnak tartozol a mivel bírsz, egy parány. ó'sszetéve roppant adomány. volt az oltár ? Kárpát bérczfala kis leány? honunk jobb angyala.
a mivel
Mindenbl,
De Mi S
a
.
JÓ BOR. Kit
illet
c pohár,
Mely kézrl
A hs
kézre jár? Egert, Hevesnek
fiait,
296
7(öltemények- i^4S-
Te
vagy Heves,
kit
felköszöntök
Boldog vidék! egy holló
S nem
láttam
Te hogy
:
itt.
szállá le,
földed ollyan fekete.
költ asztalát. Hozzá borodnak fszerét adád Mégis van egy panasz, mely szívre hat Mért látom vérbe mártott tolladat? Tollaidra — - bár fehér vagy feketék derítsd a
—
Ellenség vére jobban illenék. Ki a magyar, ha még Heves sem az? Mégis közöttük gylölség hadaz. De mit beszélek? itt a bor, Csépjeiben hsök vére forr, Igyunk! javuljon a beteg! Ki ép az. Isten tartsa meg!
S e második pohár Kinek nevére vár?
Egy új világ van Méneshegy alatt, Mely gyors ervel czél felé halad. Hegyen és síkon annyi ott a kincs Azt kérdezhetnéd, hogy még mije nincs? Végig fut rajt' a jövevény Mai'os, S bár nem mind üdvös, mit vad árja hoz,
De
büszke
Egy
fejjel
term
partinál
város tündérképe áll, Tzpont gyanánt függ e város szeme S alatta áll az alföld szelleme. Magyar szellem! lobogj e városon: Magas reménynyel néz felé a hon. Csordultig a pohár, igyunk, S az istenekkel álmodunk Éljen ! ki hátra nem marad Virulj fel, ifjú szép Aradi ifjú
:
Kiért e lángpohár,
Fényes mint napsugár? folyt-e vér az Tokaj köri.
s
Nem
Hogy
e bor végkép
meg nem
feketül
?
J^öltemények- '^4$-
Vagy
tán arany
^97
jövendt vár hazánk.
Azért mosolyg Tokajnak nedve ránk?
Arany borod,
tzlelkilk fiaid
:
Háritsd el éjszak rémes árnyait. S mért iít e tenger? Bodrogod, Tiszád Törvényt nem ismer, és ez nagy hibád. Sok víz ez ennyi borhoz. Ébren állj. Hogy el ne rontson a víz és viszály. De mit beszélek ? itt a bor. Benn' a világok kincse forr; Nap a jöv, a múlt csak hold Több jó napot, mint mennyi volt! Kit
illet
Mely
h
e pohár, ajakra vár?
Szivemnek vére egy pohár borért, És e pohár legjobb barátimért! Rideg Somló, térföldi remete. Reád száll a mezk lélckzete. Körlfoly a nap, mint szeret,
h
Osztatlan hévvel téged ölel. távol Marczal szellt küld feléd, Hogy illat és fény olvadjon beléd. Mégis, Somló, benned nincs érzelem, Tid levét hiába szeretem Megszégyenítui fösvény kebledet, Baráti kéz tölte e serleget. De mit beszélek? itt a bor, hány csép, éljen annyiszor barát s a szeretet. Rideg Somló Isten veled !
A
:
A A
h
!
Ismét egy
új
pohár,
Mely tiszta vágyat Egy régi és egy új
zár.
barát kezén Került hozzám e távol szerzemény, Érmellék drága n
i^S
T^öltemények. 1841^.
Szelíd bor! tán azért hogy enyhet adj honfi szívnek annyi baj után.
A Midn
kifárad nyert
Enyhítsd
s
vesztett csatán.
égesd az árulót. Ki elforgatni kész a férfiszót. Légy tiszta forrás tiszta keblünck, S zavart, ha korcsok rád tekintenek. De mit beszélek? itt a bor. Baráti kézzel áldozunk Biharnak jobb idt: igyunk!
S
A A A
a jót,
e végpohár kiért ? tiszta szz borért! mint leszállt fajunknak érdeme,
hon borának úgy szállott becse. minden szennytl tiszta kéz, szorgalom, munkában éber ész, Ész és erény lát víg s szüretet: Butult gazság ad mérget bor helyett. Dics hegyek hány ronda kéz habar Gerezditekbl bort, mely visszamar, Mint a dühödt eb, vagy kábít g gyötör, Hogy kínba fül a tle várt gyönyör. Becsület,
H
b
!
Istennek büntetése rajtatok
Nem
iszsza senki maszlag borotok. mit beszélek? jó bor ez, Magyar kezekbl csörgedez, Kerüljön egyszer már a sor
De
Magyar hon
KIS
Mit
!
és a tiszta
LEÁNY jelent a
bor
SÍRJÁRA.
rózsafelh
E
zöld sírhalomnál ? Kis leánynak lelke az, mely
Az egekbe
felszáll.
l^öltemények- 184^.
299
Mit
jelent a forró harmat Gyászvirágok hamván ? A szüli köny omolt le, Sírba vágyakozván. Szállj fel harmat, és
Földben
ne égesd
a halottat
Fényes, szzi szelleméhez. felé van utad.
Menny
II.
Mint szerétéi, oh drága szülm, én mint szeretélek S most ketté szakadott volna örökre szivünk?
Nem
szemednek ragyog? Szellememet nem hallod-e visszasohajtani hozzád? Napjaid álma csak én! álmaid élete én! Az vagyok, ah, az ln lányodnak sorsa, hogy annyi vagyok-é most
Gyöngyeiben nem
is
lelked fájdalma?
h
képem-e
a mi
Szeretetért bút és bánatot ád örökül.
A SORS ÉS A MAGYAR EMBER. (Rege.)
A
sors eltt (ki légyen nagy szeszélyü n, Jól tudja minden jámbor) Ali egy esedez.
E
Fél vállán ócska mente,
Rezes kard oldalán.
Az
üstök hátra kötve
Lóg, mint egy buzogány.
Lóháton rég nem
De Az
ült
vén bokáiról
elpártolt idknek Vas sarkantyúja szól.
már,
300
J^ölfemények- i^4S'
Azonban drága kedve
Már
jócskán oda van
:
Sirásra ferdült szája.
Beszéde
De
súlytalan.
sors asszonyt (szerencse!)
Épen vígan leié, Mert egy nagy ég Pöfékelt
várost
felfelé.
Forgószél-pipaszára Füstölt, mint a pokol, Mig lenn az árva ember s dobol. Veszettül
bg
«Mi
baj, szivem magyarkám? Beszéld el szaporán. Mi kéne még, ha volna? Kell egy pipa dohány?
Már
adtam gazdag
földet,
Csatákat, diadalt.
Sok st és És mennyi
czifra köntöst hivatalt!
De szólj, mi kell? legyen megli Szólt sors és úgy pipált. Hogy egyre-másra nap, hold Tüszkölve
felbakált.
De a magyar — mit tudna, Ha még pipázni sem? -
Csak nem is hunyorított (Ez már aztán a szem !)
St mintha észre jne A füst hullámiban, Panaszszal elsorolni Kezdé, mi baja van.
J(^Plteméiivek. 184c;.
301
Kért hosszú békeséget
És csendes háborút, Oly félét, mint a permet,
Mely
Egy
kár nélkül
kis reszelt
lefut.
alkotmányt,
h jobbágyokat.
És
Lengyelnek pénzt, Tokajnak Jó bort, pedig sokat.
St
híreért kivánta,
Hogy
tenger is legyen. Hallá mi ritka látvány tenger a hegyen. :
A
S hogy veszszen a pityóka. Teremjen csak búza. Juhának gyapja njön, Melyet már megnyuza. S hogy lenne télen, nyáron Jó útja (majd ha fagyi) hejh. Ráró nem Bár buzgósága nagy.
Mert
indít,
S kivána sok bolondot És jókat is vegyest.
Míg a beszélgetket Megcserkelé az est. Sors istenn megunta E hosszú dolgokat, Ásít mint egy repedt ég. Oly szörny nagyokat.
S már jobbadán ígérget, Mit ád és mit nem ád. Csakhogy lerázza végre
A
rozsdás
daliát.
J^öUemenyek- 184^.
304
S borzasztó
miglcn alkvék,
!
Ásíta, nyögc, fútt,
Elejté pipaszárát, Pipája kialutt.
A
gaznép
ott a földön
Kioltá a tüzet.
Mondják, egész cseberrel Hordták rá a vizet.
Ez
már boszúság!
aztán
Ln
szörny végezet
((.Legyen meg, a mit kértél. Csak hogy hasznát ne vedd.
•
Az ócska honfi ekkor Nagy búsan haza ment, Sok üdvös éven
által
Eszméletlen pihent.
Megln
hosszú béke. dolgozott: gaztól parrag földe
De
A
a
nem
Farkasbundát kapott.
nem volt kedve. ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen,
Tanulni
Mibl,
Ho! kutyabr
a kincs.
És könyvet venni ? kölcsön tlgy már megengedem
A
sógor
bven
I
szolgált
S ln újabb gyötrelem.
A A
sors-üldözte fajnak
tudomány
Korcscsá
Hazája
lett,
is
árt
mint az öszvér,
ellen párt.
I
I^öltemények- i84<^.
303
És már tanult, tudott Sok tarkát és keselyt
is
Elméje, szíve, nyelve Külföld után delejt.
Hát még
Ha
A A
a többi tréfa
tán kapált, vetett,
szomszéd * elseperte gahnát
s
szüretet.
S
a lengyel a zsidónak Fizetne örömest, De annyi bal esethez
Nem
óhajt eczetet.
S az ország visszafordul Úgy, mint Árpád leié Regényes szép vadonság :
Ásít az ég
felé.
S dágványos
út, kidlt ló. Száz tenger egy helyett Rút posvány és morotvák, A föld rongyolt sziget.
Van
csendes háború
is
Saját vérén vitéz.
Megvásárolt kezekkel
Egymást
kiölni kész.
Szegény mag)'ar! tulajdon Vérébe vert csapot.
Hogy Két
A
rajta
német
és tót
fülre kaczagott.
zsidót nevezi a
magyar szoniszédnuk.
3^4
Ksttemenyek- 184^.
«Sok,
a
mi sok! megálljunkí>
magyar! Ezt még sem így gondoltam. Kiált sors: cchalld
S
alkuvást akar.
új
De
a
magyar
föleszmélt,
Szégyennel homlokán, Szivében mély keservek, Haragtól fél pogány.
Lehányja régi brét
S pusztán, de
ifjan
áll,
Bevárni, a csalárd sors Honának mit ajánl.
Sors asszony a belépt (Tetszett az új legény) Kéjtelve súlyogatta
Szemének mérlegén.
És
szóla
Ifjú,
((Semmit
A
:
«Mit
kívánnál.
hségedért?* !» szólt eltökélten
honfi: (csemmi bért!
Asszonyszeszélyre többé
Hazám nem bizhatom: Mit tenni Magamra
hátra van még. vállalom.
Kiolvasom szemébl.
Mi
az, mit tenni kell,
t
S megváltom
szivemnek Legtisztább vérivel.
S élek halok de többé Vak ámításaid ;
Nem fogják fátyolozni E honnak napjait. i>
J^öltemények. 184^.
Azóta
foly a
305
munka
mint lehet sors borongva néz el
Jól, rosszul,
A A küzd
hon
felett.
DEÁK FERENCZ. Alkudtál
s
mondtad: ((Nem
kell, a mit ti szerettek, ugy, mint élni, szeretni szokás, lelket kívánok, félni tudatlant,
Vagy nem
kell
Munkabiró S félni mert: a mint a haza jobb ügye hí; És emberszeret szívet, ha vad indulatokkal És ál eszmékkel küzdeni síkra kelek
Trni
viszályt és pártharagot, s ha kerülni lehetlen, Régi baráttól is trni a néma döfést S a mit kezdettem fiatalkori lelkesedéssel, Arról hálaimát mondani végnapomon. Mind ezekért a díj, a mellyet elérni reményem Vajha kicsin legyek a nagy haza hsei közt.» :
ZALAMEGYEIEKNEK. Nevet kerestek
Van név
jó
ügynek
baráti
?
az egy, az osztatlan haza. Ezzel betelnek szív és ész határi :
;
Ki hallott ennél szebbet valaha? Csakhogy ha név, szinte név legyen, Ki mely nevet hord, a szerint tegyen.
Viszály ne csapjon a jók táborába. Habár egy új czím jobban tetszenék. Nevet cseréljen a gaz és a kába. Becsületesnek egy jó név elég. S ha egy a czél is, Zala fiai Minek két név: legény és atyafi?
Egy
név,
Oly
férfi,
Vörösmarty munkái.
elv, s Zalának büszkesége, millycn ritkán születik
egy
:
1.
2C
3o6
J^öltemények-
Mi
kell
egyéb mint
'84^
— 46.
a jók összesége?
S a vész hatalma rajtunk megtörik. És újra ember lesz a gáton ott, Hol eddig a viszály uralkodott.
LAURÁNAK. ('845)
Nem
fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, Megszédít a gond, trni szeszélyeimet?
Nagy
feladás vár rád
fiatal
:
szívednek erényét
Tenni napul megtört életem árnya
fölé.
FELIRAT. A
szerencse jelkcp karikára
a
lövöldében.
Félszázados nádort köszönt e hon
Forgó szerencse,
:
meg
c napon Te meg nem állsz, tudom, mert nincs szived, Repül golyóm megszegni röptödef. állj
CSÍK FERKE. Csík Ferkének elfogyott a telke. Annál inkább haza jár a lelke. De a lélek bundát visz a hátán :
így jár haza éjnek éjszakáján. Csík Feri, ha végig megy az utczán, kuvasz nyí, vissza-hunyászkodván. Csík Ferit ha valaki meglátja Keresztet vet, oly sápadt orczája.
A
Most
jött
haza hosszú bujdosásból.
Híre hamva eltnt Azt csak és a jó
Mily keserves
a határból.
Isten tudja,
lehetett az útja.
és ha
^ójr
XöHemények. 184b.
Jó
fiú!
És
már
tíz
év óta árva
ln
telkébl kizárva. De fejét addig le nem hajtja. Míg az udvart végig nem kutatja. ezért
Legelbb benéz az ablakrésen Apja, anyja ott tanyáztak régen. Félve néz be, mintha búját lopná, Hajh, pedig beh örömest od'adná Most leül a lóczán a tornáczban. Itt ült egykor ünnepi ruhában. És eltte gyermek-ifjúsága Athuzódék, mint a hold világa. :
Majd tovább megy Ott
s a
Kajlát az ólban
egy almos zugolyban. nem hlt apja örökébl,
találja
Míg
ki
Jó izüket hörpölt a tejébl. Csík Feri most a kertet vizsgálja:
Megvan-e még három szilvafája ? És a méhek ott a kert mélyében Mit beszélnek a komor éjfélben? Csík Feri hogy megvizsgála mindent, Félre vetve bundáját, körülment.
És
kapált, és seprett, árkot ása.
Ámbár
csak sóhaj volt áldomása. kis elhagyott kamrában Mécsvilágnál fúr-farag magában, S mintha vész-zaj döbörögne távol,
Gyakran egy
Szomorú
dal hangzik ajakáról.
nagy késn, mint az éjfél. így jön És korán megy, míg a nap fel nem kél, S a lakosság sok kísértetet lát, Elkerülik rossz szomszédjok házát. De a gazda reggel hogy felébred. Szeme háza környékén megtéved,
3o8
l^öltemények- 1S46,
Aiig ismer görbe boglyájára. Tört szekere s betömült árkára. Folytonos, bár lassú mködéssel
Ferke végez minden munkát
S hétrl hétre szépen van
Hogy magát És
itt
éjjel.
látszatja,
valaki mulatja.
a fösvény, kit keresztfiának
Háza, telke felgazdagítának, Félelemmel és gyanúval nézi, Dolgait hogy más keze intézi.
De
a háznál még több ember is van. Nyugtalan vágy ébred Sárikában Mintha látott kép után epedne, Titkon ébred tündéres szerelme, ;
Hátha az?í) szól a vétkes gazda, Kit gondolt, azt mással nem tudatta. « Hátha értem jD szól szép leánya,
(c
A
vidéknek legszebb Sárikája.
öS haljon! éljen !» volt a két kivánat, Mellyet súga rögzött bn és szánat. ((Haljon, éljen!)) s jórészt úgy van dolga, Mintha élne s mégis meghalt volna. így
Egy
megy egykor
félhold éjszakáján,
törött szántóvas van a vállán,
És megáll egy künfelejtett háznál. Mintha vendég volna önmagánál. De utána, egymást nem gyanítva,
Megy
gazda és a gazda lánya. a házhoz lopakoznak, Hangját hallják rémséges zajoknak; Mély sóhajtás hallik, mintha vadkan Fúna mérget s vért habzó kinokban; Felvilágol a ház és utána a
És mikor
Cseng
s
Rémülés Vissza
is
tompa hangok zuhanása. száll a
közelgetkre.
mennének nyakra fre,
Tiöttemények- 1846.
De ers
Nem
309
a jó és rossz kívánság
lehet,
hogy
titkát
meg ne
lássák.
Áll a gazda az ajtóval szemben, izzó félelemben.
Vad merénytl
s mint a fal, fehéren, leányka az ablakhoz mégyen. Csík Feri meg lángot szít kohában, S csüggedetlen prölyöz magában. Azt reményli jámbor jó hitében, Hogy jót várhat a jótét helyében.
Borzadozva,
A
—
És
látá a gazda, kit talál itt Gyámfiát, kit régen elholtnak hitt. Félre állott, mintha tanakodnék Mit tegyen, hogy meg ne károsodjék. ((Mennyit fáradt s mégis mind hiába!
E gézengúz üljön birtokába?)) Gondola és gyorsan eltökélve Monda
:
Innen
nem
szabadul élve.
a lányka nézi ábrándozva. Csík Feri a pörölyt mint hordozza. Ropog a nád a ház túlsó sarkán, Szél és a láng bele harapózván.
S mig
És az
ajtó hirtelen csapással
Elzáródik egy kulcsfordulással. Ferke hallgat s gyors lábak futását Hallja s Iát egy arczot ablakán át.
hl a vér erében tudja hevenyében. az ajtót kémli, s látja végre,
Csík Ferkének
Mi
leié?
nem
Majd Hogy bezárták vég veszedelmére. «A kovácsot zárni mhelyébe
Csak bolondnak juthatott eszébe. Monda Ferke s csapkod prölyével.
Hogy
a vas zár
darabokra
hull el.
3IO
J^öttemények. 1846.
«Hol vagy
A A
gyilkos?)) szól most kirohanva, szegény lányt csaknem eltapodva :
lány nyitni jött elé az ajtót
És
elájult,
hogy
benne nem
kulcs
volt.
Csík Feri most észre jött egészen, leányt hogy látta szépségében. Vagyis inkább úgy megháborodék, Elfelejté, hogy fején a ház ég.
A
Ok
azonban, egymást jól megértvén. mulattak a veszély vidékén, Ferke a kész vassal ment terhelve. Sári Ferke sorsán epekedve A/lentek, mendegéltek és nem volt vég panaszban, míg a házat érék Oly sok rosszat tn a fösvény gazda,
Nem
A
:
Hogy mind csaknem Múlt
az
elvesztek miatta.
és a hajnal közelgett,
éj,
Állt a gazda
egy
nyilt
szekrény mellett,
Eg)' nagy kulcsot forgatott kezében És sokáig ránézett meren, cdde zárjam vagy a kútba vessem, Bajba, vagy gyanúba hogy ne essem?
t
Ezzel zártam a más világra, Hogy ne vágyjon többé birtokára. Ez felérhet száz koporsószeggel, Vissza nem tér, a kit ez rekeszt cl.)) S rejti kulcsát a szekrény mélyére. Mélyebben még, majd ha reggelt ére.
És alunnék
de az éj kietlen, hold bujkál úszó felierekben. És az alvó, gyakran fel ijedve, ;
A
lát, milyekhez nincs kedve Látja halvány képét az árvának.
Képeket
Hajai mint égre borzadának a mint öntanyáján csontig égett,
S
Hogy nem
látni rajta
emberképet.
:
Xöífemények. 1846.
3'
Föl-fölkelnc, de hová vonuljon? Vele jár e kínkép minden úton.
Nincs menekvés, virraszt álmodozva, alszik egy jó perczet sem nyugodva.
S
felugrik s rohan a kamrába. Belemarkol Sárika hajába dNcm láttál egy embert? szólj, ki volt az?»
Most
:
Sári felriad
((Nem
láttál
s
szól: ((((Ég, irgalmazz!))))
egy embert, egy
halottat,
Egy
elégett- és feltámadottat ? Halavány volt, mint a hold sugara,
Mely
ó
rémes orczájára.
lesütött
volt,
6
volt!)) és választ
nem
várva.
Vasvillával rohant udvarára.
És az udvart
és kertet bejárván,
Megbotlott egy feldlt eke szarván, szántóvasára,
S hogy ráismert
új
Visszahökkent
köd borúit agyára.
s
((Hát ez a vas, melyet
ó,
ki
kovácsolt,
régen és most újra megholt?))
Nem ln
maradása menni kezdett, Elhagyá a házat, udvart, kertet, Bujdokolva ment a faluvégig, ;
Kés
bánat és iszony kisérik. ((Elmenjen hát, soha meg ne álljon. Hátha, a mit láta, csak vad álom?)) Még megfordult eg)'szer s visszanézett, S im fehéren ott állt a ki sértet rettent pröly csontkezében,
A
S barna szeme villogott setéten. Most már nincs a földnek urodalma, Melynek birtokáért megfordulna Megy, mint kóró, melyet fölkergetnek Szárnyai
a
zúgó förgetegnek.
'
J^öltemények- 1S40.
312
Évek múlva már, midn az árva Mint nejérc nézett Sárikára, S gyermekekkel népesült meg a ház És volt rajta minden istenáldás: Egy agg ember jött koldulni reggel,
:
Dúlt hajakkal és rült szemekkel,
És kiült az út-árok partjára, Mintha várna gazdag adományra.
S íme fürgén és vidám orczával Két kis gyermek jött ki nagy lármával, És örült és játszott fáradatlan :
Két boldogság
testesült alakban.
Néz az rült, mintha most eszmélne, Ajka reszket, mintha szólni félne. Szemein egy régi fájdalomnak Jégsziklái könyre olvadoznak. Így
ül estig és sír,
Valahányszor
Néha
suttog
mint a gyermek, közelgnek
a fiúk
láng fut
s
el
orczáin
:
hozzám, szép kis unokáim.)) Félve néznek hozzá a gyerkczék, És vigyáznak, hogy tán meg ne sértsék. Végre álmot hoz rajok az estve Elvonulnak, jóízn lihegve. ((Jertek
:
Támaszkodván földbe Az agg koldus vár az
fúrt botjára
éjszakára,
Éjszakára, mely sötét határt von
Közted,
élet
!
s
félve várt
örök hon
Arczain az eldühöngött észnek Vad redi holtra dermedének. És midn a reggel ismét elj Némán l az rült mint a sírk.
!
3'
Költemények. '^40.
AZ EMBEREK. Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most
a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A
zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt. Szél, melyet emberszív sóhajt. Hiába minden szellem, bn, erény Nincsen reményi :
11.
a népnek Hallátok a Atyái voltának, S a mint atyái vétkezének,
mesét
:
Ök
A
úgy hullottanak: megmaradt nép fölsüvölt
Törvényt! s a törvény újra ölt. Bukott a jó, tombolt a gaz merény Nincsen reményi Hl.
És jöttek a dicsk, hatalmas Lábok törvény felett. Volt munka pusztitott a vas S az ember kérkedett. S midn dicsi vesztenek, :
1
Bújában egymást marta meg.
S
a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen reményi IV.
És hosszú béke van
Rémít
s
az
ember
szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsbb
legyen tora
J^öitemények- 1846.
314
Sóvár szemmel néz ég
felé,
hajh a föld! az nem övé, Neki a föld még sírnak is kemény
Mert
:
Nincsen remény V.
Mi
dús a föld, s emberkezek még Dúsabbá teszik azt. És mégis szerte dúl az inség S rút szolgaság nyomaszt,
így kell-e lenni
Mért
vagy ha nem,
?
ids
e gyötrelem? a kevés? er vagy az erény?
Mi
oly
Nincsen remény! VI.
Istentelen frigy van közötted,
Ész
A
és rossz akarat! butaság dühét növeszted,
Hogy
lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész. Bár melyik g>'z, az ember vész :
Ez rült
sár,
ez istenarczu lény!
Nincsen remény! VU.
Az ember
fáj
a
földnek
;
oly sok
Harcz- s békeév után A testvérgyl ölési átok Virágzik homlokán ;
S midn
azt
hinnk, hogy
Nagyobb bnt
Az
tanúi,
forral álnokul.
emberfaj sárkányfog-vetemény Nincsen remény! nincsen remény!
:
3'
Költemények. 1846.
ORSZÁGHÁZA. A
hazának nincsen háza,
Mert
fiainak
Nem
hazája Büszke fajnak
Küzd
pálya,
az magát rongálja. Kincsnek vérnek rossz gazdája. És oh szégyen! rosszra jóra
Melyen
Méa Ura
s
szavazni jár dobszóra. rabja millióknak
Kik gylölnek és daczolnak Zsarnok, szolga egy személyben, Ki magával sincs békében. ;
S
vas eszével Jég szivével
Fölmerül a külfaj árja, meleg vért által járja. És a nemzet áll fagyottan
A
Tompa, zsibbadt fájdalomban. Nincsen egy szó Összehangzó Honfiaknak ajakáról. Nincsen egy tett Az egygyé lett
Nemzet
élete fájáról.
hazának nincsen háza. Mért? Volt id, midn nevére
A
Fölkelének, s a mit kére, Nem keresvén czifra szóban, mi a szív legmélyén van, Adtak drága bért.
A
Adtak
érte vért.
Most midn leszállt a béke S a vérontó harcznak vége,
3i6
J^öUemények- 1846.
S
hazának,
a
Mint anyának,
A
gyermekei körében ragyogva örömében. Földerülne boldog napja, Most fejét szenny s gyász Földön futva. ki
AH
takarja.
Bujdokolva,
Mint
A
hivatlan
szegény
vendég
száll
be
kaján telekbe, Hol nevét rút ferditésben Ismerik csak átokképen.
Neve Neve Neve Neve
s
ne
:
szolgálj és
:
adj pénzt és ne tudd mért,
:
halj
meg más
láss bért.
javáért.
szégyen, neve átok Ezzé lett magyar hazátok.
:
A SZENT EMBER. ].
Vészek
ellen
Szirtbe öltözött Kis szigetben Tengerzaj között Egy virító völgykebel nyilik meg tavasznak és a szerelemnek. De tavasznak, szerelemnek Nem jut ember, mert csak egy van,
A
És
már nem teremnek
neki
A
virágok e kis honban Ösz szakálla, mint a tél Zöld tavaszba szve,
:
Átvilágol merre kél
A A
mezbe. nem
kies
mit vár,
Lelke
földi jó
;
túl jár a világon.
Ajkiról szent imaszó Száll az
égbe hálaszárnyon.
3»7
Költemények. 1S46.
Élte hányszor volt veszélyben.
És És
családa
hazája
Védelmezte a nagy Isten. megérte, hogy körüle S
Vére
koszorúja
ifjú
Felzsendle
S
szabaddá
a
Már nem
lett
hazát
dúlja
Ellenség és álbarát.
És
a hála
Értök szállá Évrl-évre a nagy éghez A nagy égnek Istenéhez. Itt az sz, bár lelke gazdag. Elfelejte
már
beszélni
imában tud csak
élni
És azontúl ajka hallgat. És imája vad, kegyetlen, Gondolatban
tiszta,
szent bár,
De
szavakban Isten ellen Lázadást és pártütést zár
Mintha bens érzemény S a hazudni termett szó
meg nem egyezvén, S mindenik bízván ügyébe', Mint makacs két osztozó,
Váltig
Felvinnék a pert az égbe.
S szent
imája,
Vad
danája Hangzott messze, hangzott ígyen íLégyen átkozott az Isten!)) Cseng\'e hull az ér a tóba s lenn Partvirány közt függ a menny, Változékony lenge kép, Lomb közé zárt végtelenség, :
Melyben hvös napsugár ég, S így is mely dics, mi szép! Fenn a lombok sudarán
J^öltemények- 1846.
3i8
Ringadozva
játszik a szél
lengeteg nyomán Halk, varázsos suttogás ké]
Könny, S
a
madárszó
esti fuvolája
A
vidéket álommal kinálja. Ennyi báj közt, ennyi kéjben Zeng a szent ember danája, Fáradatlan mondja szája ((Légyen átkozott az Isten !» És ha vész jön
S a föld vérét, a nagy tengert, Mellyen szárnya tajtékot vert,
Az
egekre feldobálja
S mint
Ítélet harsonája Atüvölt a habmezkön S a szigethon rejtekében, Mint farkas, mely kútba lépett. Zsarnok, a ki már nem véthet,
Megszorulva
A
sír
mérgében
:
égre néz, S hangosabban mint a vész, Mint a tengerek nyögése, szent
Harsog
férfi
hála-kitörése.
Zengi folyton csüggedetlen ((Légyen átkozott az Isten!))
Vész ell a szirtöbölbe Utazók jövének És elttök megnyilt enyhe
A
völgy rejtekének. sz szent térden Kis kereszté mellett, Súlyos átkot Isten ellen
Ott az
Hn
állva,
imádva zengett.
Bámulattal körbe fogják S hallva, mely imát szól. Jobban mint a fergetegtl. Félnek az imától.
319
J^ötfemények. 1846.
Csak Gerö,
Nem
a
jámbor püspök,
csalódik benne,
Mert nem függ
a
szóbeszéden
Egyedül figyelme.
Ó
ez eltévedt szavakban
Legbuzgóbb imát S oktatólag közbe
éi*t,
szólal
Isten szent nevéért.
És az sz, hogy embert
szemlél.
Ember-szózatot hall, Szemre fre nézve hallgat
Boldog
ámulattal.
S mintha
lelkét feltalálná.
Szíve újra élne, megjobbított imára Ébred szenvedélye.
A
S a mint zengi szóról Magasabb lesz kedve
szóra
(.(Legyen áldott a nagy Isten !d lelkesedve.
Mondja S
száraz arczán, napvilága
Mellett az örömnek, Tiszta fényes gyöngyszemekben Szent könyk ömölnek. 111.
Lassan, mint a bszült ember Indulatja,
Sznik Magas
a vad tenger
áradatja.
S oly sok Temeti,
élet s kincsszerek
Nyájasodni kezdenek Arcza mély redi.
S a hajós nép Vígan fellép
J^öítemények- 1846.
^20
Lenge
hajlakára
Eljutandók nem sokára,
A
hol a hon
Vár fiára, S túl a csalfa tengeráron Leng elébe Szép határa Tündér képe
Mégis
a szigettanyára
Vissza-visszanéznek S mig regélnek Egyre másra, Bámulattal a szent férfit, Kit, mint vélték, riz a hit.
Épen
a hajóval
Futva
látják s
A
szemben, rémületben.
hol a part víz felé
lejt,
S a tengerbe Hosszú keskeny nyelvet Mintha versenyt Futna széllel habbal,
ölt be,
Ott szalad nagy sebbel-lobbal.
Most
iszonynyal felsikolt a nép a tengerre lép. rületnek látszik vak merénye S hogy halált kér oly szilárd erénye. S im csodák csodája Elsimul a hab dagálya, S mint egy óriási szem Bámulattól megmeredve, Mintha jéggé fagyna nedve,
A
:
remete
1
Áll a roppant víz-elem. S már a híg mélynek felette Jár a puszta honnak szenté,
S egy rövidke pillanatban
A
fedélen, a hajón van.
Ott rebegve, esengve
Hn
Mit
kereshet, mit akarhat?
jai
J^öUemények- '84^.
Mért
tévé c vészes utat ? Visszakéri szivnyugalmát Elfelejté jobb imáját.
Ger
e nagy csodára nép hallatára ((Embereknek hangzik a szó,
Bölcs
így szól a
:
Isten szív után
A
itél
ki hisz, szeret,
Az
remél,
jobbjához feljutandó.
Csalfa szívre, czifra szóra, szerencsés hazudóra világ hallgat bolondul,
A A A
magas menny meg nem
Téged
indul.
Isten
Jól megértett.
Eletedben Angyallá tett: Mondd tovább is bátran szent imádat És ne rettegj semmi földi vádat.))
A NEFELEJTSHEZ. Nefelejts! te gyáva kékszem virág. Kit birkaképpel néz a kábaság. Kit annyiszor megemlít szerelem. érzelem. És a barátság, két Kit sírra és kebelre egyaránt Tzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt,
hs
Mi
vagy te jámbor gyom, hogy tégedet emlékezet? Segédül hí a
A
h
síron fázol, hervaszt a kebel,
Élet, halál rád
S
te
egy romlást
lehel,
h emlék vagy mely nem változik?
Míg
—
hség tart egy pillantatig. szemed ha volna fekete. Mint a korom, hogy írhatnál vele, S a jókkal szembenéz álnokot Lefestenéd, hogy rútul hazudott, Igen
a
!
Vörösmarty munkái.
1.
*•
J^öltemények- 184^.
3*2
Az
fényben úszó árjain fedd durva szín Ne felejtsd el szent nagy esküdet, király Ne felejtsd a hálát, nép, ha feljutái. Ne felejtsd el, gyermek, sz szülidet. Szül, ne hagyd elveszni gyermeked'. élet
Átrémlenél, mint
Ne
felejtsd a
Hogy
Ne
munkát
és becsletet.
a jutalmat a szerint vehesd,
felejts el lenni
Soha ne
Ha
:
felejtsd
el,
ember
s
h
barát,
honfi, a hazát!
erre intenél, szelíd virág,
S hervadna, nem
Akkor
Most
bnbe
te, a ki
vág,
volnál valódi nefelejts.
vagy, hogy gyarló lelkeket megejts.
A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE. Egy szegény n,
Isten látja.
Nincs a földön egy barátja, ^gg» szegény és gyámolatlan. Ül magán a csendes lakban. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, Még midn jó férje megholt De ruhája mégis gyászol Szíve
fél a
tarkaságtól.
Dolga nincs, hog}.'' volna dolga Kis ebédhez nem kell szolga, S az ebédnél nincs vendége. Csak a múlt idk emléke, A ki maga néz a tálba. Azt az étel nem táplálja :
Több annak Mint
a
Gondol
a gondolatja.
mennyi
jó falatja.
vissza és
elre
A
sok jó és bal idre, S félig étel, félig bánat
Mindkettbe
bele fárad.
?
leöltem ények- 184^.
323
Hejh nem így
Míg nem
volt hajdanában özvegyruhában
járt
:
Tele kamra, tele pincze S mindig kézben a kilincse, És szegénynek és boldognak
Udvar és ház nyitva voltak. Vendéget nem kellé kérni Önként szoktak betérni, :
k
Víz' dicsérni, bor' fecsélni, a gazdát nem kimélni. szegény, kit Isten küldött. Ide gyakran beköszöntött. És azon, mit innen elvitt,
És
A
Lelkében nem tört meg a hit hideg pénz, hideg arczok, Eleség volt az ajándok. És ha néha úgy történek, Bár nagy ritkán, nem jött vendég,
Nem
Akkor sem ln
Bven
üres a ház.
volt az istenáldás
Jobbra, balra a sok gyermek Játszottak és verekedtek, S gondjaiért az anyának Sok bajt, örömet adának.
Hajh azóta csak bút
Hogy
a
gazda sírba
látott,
szállott
Gyermekei szétfutottak Napkeletnek, napnyugotnak, a szegény elhagyatva Ügy maradt mint a szedett fa.
n
S
Az id
csak megvan.
jár, s
Hol reményben,
Szken
teng
kis
hol bánatban.
vagyonábúl.
És ha néha sorsa
fordul.
Gazdálkodni még most sem tud.
Ha
neki van,
másnak
idkbl rossz Hogy a könnyeket
Jobb
is jut:
szokása.
ne
lássa.
T^öítemények- 1S4J.
324
Megfelezni kis kamráját, S maga gyakran szükséget
Most
ott
l
lát.
az asztal mellett,
Imakönyvében keresget. Könyvét híják Rózsáskertnek,
Melyben
szent rózsák teremnek.
Régi,
de kopott jószág.
jó,
Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart öszve. Oly igen meg van viselve. S ím kopognak, és köhentve
Az
öreg jó Sára lép be meg, nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon.
((Isten áldja
Jó hogy ilyenkor ki nem jár, Majd elvesztem, oly nagy a sár.» ((Hát mi jót hoz Sára néni ?» ((Istenem! bár tudnék hozni. Egy kéréssel jöttem volna,
Ha
miatta
meg nem
Oly nehéz most
szólna.
szegénynek. Tán jobb volna, ha nem élnek. Imádságos könyvet kérnék, a
Hígye meg, most oly jól esnék. hiszen ha már az ember Szépszerint jól lakni sem mer,
Mert
Már
ha szken él kenyérrel, Éljen Isten igéjével. Így legalább árva lelkünk' Az imádság tartja bennünk. Itt, tudom, van heverben
Adjon
az Isten nevében.^)
asszony, felelt az özvegy, nincs több, csak ez az egy. ha már úgy megkívánta.
<'Jó
Könyvem
De
És ettl függ boldogsága,
J^öltemények- 1S4J.
325
Vegye egy felét jó névvel, Én beérem más felével.*) S fele ide, fele oda, Könyvét két
Most
felé osztotta.
a két jó
Hogy semmi
jót
öreg asszony ne mulaszszon,
Fél könyvbl, de nem fél szívvel, Imádkoznak este, regvei, S ha van Isten mennyországban, Nem imádkoznak hiában.
B. K...P... (Meghalt
A
ki
1
SÍRKÖVÉRE. 6-ik évében.)
fiának örül, mert szép, jó, ritka tehetség,
Mert delien serdl s lelke nagyokra tör. Mert ihletve van a nagy erények örök hite által S szent
akarattal lép a
komoly
élet elé
El ne beszélje nekünk örömét. Mi egy életi üdvöt. Vérünk büszke faját e kora sírba tevk.
én, a hs Kray Pál unokája, Drága szülimnek gyásza, keserve korán. Éltem volna, ers szándék lángol vala bennem, Lenni dicsségök a haza jobbjai közt.
Végivadék vagyok
3-
E
követ a
E
Adjuk gyermeknek fájdalom-érte szülk. mind végig nehezen fog nyomni szivünkön, E követ onnan csak egy teszi félre halál.
k
végs ivadéknak egy si
családból
—
326
J^öltemények- 1S4J.
VÁSÁRHELYI PÁL SÍRKÖVÉRE. Mértem
az országot, vízinek kísérve futását, csügg sziklafalakba törék. Elfeledem, hogy utam bizonyos, s hogy a mennyi mint megszületem, mérve lön a kicsi föld.
És
utat a
nekem
A
Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja! Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom Képeihez, szebbnek festeni a honi tért ? Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné nevemet, lelkem hallja s megérti e szót.
H
Ml BAJ? Mi
ok,
hogy tégedet
Kell féltenem,
Mi kéne még neked, Én nemzetem ? Földed bort
S aranyat
és búzát
ád.
Még
is szegény fejed Szükséget lát.
Az
arany kirepül Fejed felett. Vad éhség néz veled Farkasszemet. Kit egykor gylölél,
Most
Még
kedvesed, a pityóka is
Rajtad veszett.
kell,
J^öUemények. i<^47-
És pénzed soha
sincs,
Csodálatos
Pedig még vized Aranyat hoz.
is
Gondolkozál-e már adna pénzt ? Tégy mint más nemzetek:
Mi
Végy
kölcsön
észt.
-
Szabadságod dics,
De
magtalan
;
Üdv nem terem
sötét
Arnyékiban.
Törvényid száma nagy. Ki tartja
meg?
Betegség ez
a
sok
Törvény neked. És volna szép Dunád,
De
berekedt.
Végén egy Hurkot
jó barát
vetett.
Széles határod
is
Görcsöt kapott. Mind inkább befelé Vonogatod.
Mi Mi
beteg vagy-e, kéne még,
lelt,
Mit
A
adjon,
hogy
üdülj
kegyes ég?
Rósz gazda vagy, szegény Jó nemzetem. Gazdálkodásodat
Nem
szeretem.
327
J^öltemények- 1847-
^2 8
Kivánod
a
mi nincs,
S nem kapható, S mid van, kezed között Olvad mint hó.
h szorgalom
Hol a S szent
indulat,
Emelni s védeni Országodat ? Helyt adni másnak
A
is
jog terén,
S nem trni a jogot Bitor kezén?
De mind ez még sebaj. Ha lelked van. Ha lelked csábokért Nincs áruban
Ha s
;
lelked ébren áll rossz napon,
Jó Világol és hevít
Munkáidon.
Ha ezt is eladod Jó éjszakát. Nincs Isten, a Tekintsen rád.
ki
le
FORGET NOT THE (Szabad fordítás
FIELD.
Moore Tamás
k
után.)
elhulltanak, a hk El ne feledd a mezt, a hol És a legvégsk a haza jobbjaiból Mind oda vesztenek, és oda van nagy fény reményünk, Mellyet tápláltunk sírba merle velk. :
J^ölíemények- i^4J-
329
Vajha ama sziveket a haláltól visszavehetnlc Teljes erben úgy, mint dobogának elébb, Még egyszer vérharczaidat megvíni, szabadság! magas Istennek színe, világa eltt. Vajha e láncz egy pillanatig meg tudna szakadni, Mellyet a zsarnokság vas keze fze reánk. Oh sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a Zsarnok niég egyszer vissza-csatolja reánk.
A
De
A
megvan. S ámbár
gyznk
neve büszke nyomokban
történetirás lapjain égve ragyog,
ül a szabadok sziveit gázolta dicsség Hadjárása fölött, átok örökix s boszu. Sokkal drágább a sir, a börtön, melybe világot, Eltapodottan bár, önt el a honfi neve.
Átok
Mint minden
diadaljeleik, kik hírre jutottak,
Ósi szabadságunk gyászteli romja
felett.
JÓSLAT. Ki mondja meg, mit ád az ég? Harag, káromlás volt elég
Gylöltünk mint kurucz, tatár, Bánkódtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért nem ért.
Sikert
Pedig neked virulnod kell, oh hon, Lelkünk kihalna hervadásodon.
Hát
félre
bú és gylölet!
Vagy
bár gylöljünk szellemet. Azt, mely közöttünk lakozott. És egygyé lenni nem hagyott
E A
gylölet szeretet.
Mert még neked Tul
A
és innen sok
virulnod kell, oh hon, kés századon.
gylöletnél jobb a tett, Kezdjünk egy ujabb életet.
T^öltemények- '^47-
330
Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt. Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon, Vagy szégyen rögzik minden fiadon.
Mi Ha
jobbakká válnotok? eddig pazaroltatok, S id, ész, pénz elszóratott tilt
Megvenni
a gyalázatot
Elég az ok Javulnotok.
Mert még neked virulnod kell, o Bár bneink felhznek arczodon.
hon,
A
verseny nyilt, a nemzet él. egy jobb tagja sem henyél, Jut ember és kéz, munka, vér; Mi volna az, mit el nem ér? S legyen dicsbb,
Ha
Ki tettre
fbb.
Mert még neked
virulnod
kell,
o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon. Itt
még
e föld,
mély
sírjaiból
elhunyt sök lelke szól. Munkát reá s szabad kezet
Az
Dics
kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérez és homok.
Mert még neked
virulnod
Miért
volnál az éggel oly
Mit
mvészet, tudomány
a
kell,
o hon.
rokon?
Csodásat, üdvöst hagy nyomán, Adjuk meg e hazának azt A hervadatlan szép tavaszt.
33'
Xöltetnények- 1847-
Mult
és
jöv
Így egyt>^ r*. vVÍert
még neked
Fölül
idn
Vagy
nincs
és
virulnod
kell,
o hon,
minden sorsokon.
ernk? Az nem
lehet:
Ártunk eg)'másnak eleget. Lesz költ, szónok és vezér, És tudomány, mely eget ér
De
A
tisztelet
gúny helyetti Mert még neked virulnod
A
kell, o hon, szellemek kincsével gazdagon.
Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meg legyen, S mi tlök várjuk a csodát Fölékesítni e hazát?
E
jog nekünk Szent örökünk. És még neked virulnod kell, o hon, Vérünknek lángja ég oltárodon.
Kié e hon, ha nem miénk? Ha érte mindent megtevénk,
Ha
tiszta kézzel áldozánk,
eddig nem valánk S Nincs hatalom. lettünk, mi
:
Mely visszanyom. És még neked virulnod kell, o hon, Mert Isten, ember virraszt pártodon.
ISTVÁN NÁDORNAK. Itt születé!
:
a föld
örömében reszket
alattad.
érzi repesni
Mint anya, mely kebelén És itt rzi szived legdrágább
Nem vagy-e
fiát.
sirjait a föld
mindenkép: gyászra, örömre, miénk?
J^öUemények- 1848
332
Mit várunk tled, kérdezd meg atyádat a sirban, Mint bízunk benned, halld ez örömriadást. 3-
vagy minden csepp vérrel e honnak, Minden csepp vérünk, így rokonulva tied. El ne feledd a jogtalanok sorsára tekintvén, Hogy ten véreidet nyomja az si iga.
Itt születél, fia
4-
Jobban, mint mi birok nappallá tenni ez estét, Bird te világossá tenni a szellemi éjt. 5*
Hogy nem egyenl hang Vádat
üdvöz'l országos utadban
azért, fenség, honfiaidra ne tégy.
Szólnának, de kezök, nyelvök van régi bilincsen
Oldd meg
s
tapsaikat hallani fogja az ég.
SZABAD SAJTÓ. Kelj föl rabágyad kpárnáiról
Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts föl érzés, mely nyögél Elfojtott
vérz
szív alatt!
Oh
jjetek ki, lánczra vert rabok, Lássátok a boldog, dics napot, S a honra, mely soká trt veletek. Dert, vigaszt és áldást hozzatok.
HARCZl DAL. Azért, hogy a szabadság
Vérben
füröszti zászlaját
:
Jiöltemények. 1848.
333
Azért, hogy szent nevére Hálátlan és gaz vészt kiált, lássam, oh dics hon Halványan arczodat; Vagy drágán megfizessék
Ne
E
halványságodat.
A
síkra,
magyarok!
Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell E drága föld szinét
váltani.
Borítsák szerte-szét pártütknek véres csontjai.
A
A
fondor hatalommal
Rabló, zsivány szövetkezett S a nép szivébe mérget.
Undok koholmányt
ültetett.
a nép, melyet szabaddá Emeltél föl veled,
S
irtó háborút kezd nemzet, ellened.
Most
Oh
A
síkra, magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell E drága föld szinét
váltani.
Borítsák szerte-szét pártütknek véres csontjai.
A
Alant apáink Itt
sírja;
minden rög, fszál miénk;
Egy ezredéves harczban Véráldozattal öntözénk. Magyarok lelke áll rt Minden fszál felett; Magyarnak lelke, karja
Véd minden
A
porszemet.
magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell síkra,
váltani.
T^öítemények- 184^.
334
E
drága föld szinét Borítsák szerte-szét pártütknek véres csontjai.
A
Isten, világ ítéljen!
Ha
vétettünk
is
valaha,
Kiszenvedénk, s megadtuk Embernek, a mi joga. Zászlónkon a szabadság S függetlenség ragyog!
s
Vész
Ez
A
és halál reá, ki
ellen fegyvert fog. si
kra mag^^arok
!
Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell E drága föld szinét
váltani.
Borítsák szerte-szét pártütknek véres csontjai
A
JÓ TANÁCS. (.848.)
Légy buzgó, de Élj,
szerény, bírónak küzdj és munkálj s várd
még el
te kicsin vagy
Ítéletedet.
EMLÉKKÖNYVBE. Setét eszmék borítják eszemet. Szivemben istenkáromlás lakik. Kívánságom veszszen ki a világ :
S
e földi
nép
Mi
a
legvégs
fajig.
a világ nekem, ha nincs hazám Elkárhozott lélekkel hasztalan Kiáltozom he a nagy végtelent: Miért én éltem, az már dúlva van.
?
nemes hölgy, mit kívánsz Emléklapodba? Inkább adj nekem
]ly férfitól,
335
J(öltemények. iSiyO.
Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt. Hogy el nem vész, hog>' él még nemzetem.
Koldulni járnék
Megvenném
ily
azt
remény- s hitért, és véremen.
velm-
te meghallgattatol ily vert emberen. segíthet tán
Imádkozzál -
Az
-
ELSZÓ. (Töredék.)
Midn Zöld
ezt írtam, tiszta volt az ég. ág virított a föld ormain.
ember mint a hangya mködött, szellem Küzdött a kéz, a Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén
Munkában
élt
az
:
készült a legszebb jutalmat. emberüdvöt, mellyért fáradott. Ünnepre fordult a természet, a mi Szép és jeles volt benne, megjelent.
Meghozni
Az
Öröm-
s
reménytl
Megszülni vágyván
a
reszketett a lég. szent szózatot.
Mely által a világot mint egy új, egy Dicsbb teremtés hangján üdvözölje; Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Hallottuk
Megsznt
a szót.
forogni egy pillantatig.
csend ln, mint szokott a vész eltt. vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre.
Mély
A
Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétl meghervadt az élet,
A
szellemek világa kialudt,
az elsötétült égnek arczain Vad fénynyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját.
S
És
folyton folyvást ordított a vész,
T^öítemények- '^S'-
336
Mint egy
A
merre
veszetté bszült szörnyeteg.
járt, irtóztató
nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthaJmok közöl, És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál,
A
föld
Nem
megszült;
hajszálanként, mint a boldog ember.
Egyszerre szült az meg mint az Isten, Ki megteixmtvén a világot, embert,
A
félig istent, félig állatot,
m
Elborzadott a zordon felett És bánatában sz lett és öreg.
Majd S
eljön a hajfodrász, a tavasz, az agg föld tán vendéghajat vészen,
Virágok bársonyába öltözik. Üveg szemén a fagy fölengedend, S illattal elkendzött arczain Jó kedvet és ifjúságot hazud Kérdjétek akkor azt a vén kaczért, Hová tévé boldogtalan fiait?
SÍRVERSEK. I.
nem anyám, nagyanyám
és mostoha. Oh. de Vére szerint Legjobb lelke szerint volt igaz édesanyám. Mint árvát s gyengét táplált jósága tejével, S meg nem sznt gondos jó anya lenni mig élt.
Tiszteltem, szeretem, hálám kísérte a sírba, S drága porát még a sírban is áldja szivem. 2.
Állítsátok az emléket hideg észszel azoknak, Kikre az életben nem vala gond s üg^xlet.
Én vérz Testvér
teszem a követ a szeretetnek lelkemnek szebb fele nyugszik alant.
szívvel s
f^dltemények- i8<;i.
337
3-
Álom volt-c, hogy oly hamar eltnt életök? Almot, Mely kedvesb s gyönyörbb volna, nem adhata ég.
Oh
mért kellé felébrednünk! a gyenge leánykák. a virág, elhervadtak idnap eltt Szellemek illatként szállott fel s visszaesben Harmat gyöngye gyanánt hév könyeinkbe vegyül.
Mint
Építek
s
Kezde
De
mellyet titkon képlettem, az eszme,
nni hatásom
szilárd testté
beleszólt a halál: lefelé építsetek,
S
e
feket házat adta örökre
alatt.
úgymond,
lakul.
5-
Mért
hagytál egyedül, testvér, e puszta világon, a szív s végre kifárad az ész. Nélküled én most két életnek hordom igáját
Hol megdermed
Gyászodon
a tiédet,
lelkemen
a
magamét.
MINT A FÖLDMIVEL. Mint a földmivel jól munkált földbe magot S várja virulását Istene s munka után
Ugy
vet
a sírokkal felszántott földbe halottit
Hordja koronként a végtelen emberiség, És haloványon a dús, a szegény és a koronás fk Mennek alá, vig, bús, balga, mogorva vegyest.
A SZÁMZÖTT.* (.854.)
Mit mond
e nemes föld és e dics cg? Némán így szólnak íme a számzetett. Számkivetette magát, nem akart honn szolga maradni Honn ha maradhata még, a haza volna szabad. itt
e
sír,
:
*
Gr. Batthyány Kázmér.
VörOsmartv munkái.
1,
21
Kpifemények- '8^4.
33''^
AZ EMBER ÉLETE. Mint
Az
az érett gyümölcs.
élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midn
órája szól.
S erény vagy bn, öröm Vagy bánat miben élt. Sírjánál irva lesz,
A
nép
ítéletén.
De
mint dúlt lant után megtört zengemény Úgy vész el sok derék Pályája közepén.
A
Hiába Ifjú,
A A
volt
dics
szép és
ers
társaságba' gyöngy,
pályán elszánt hs.
Hiába volt gyönyör Hölgynek, ki látta t,
Maga
A
merész öröm
honfiak eltt.
Míg más
kincset sovárg,
boldogságban
Ha fensbb Adhatta
élt.
vágyakért
életét.
Önzetlen áldozat Volt tiszta élete. Az embereknek üdv Magának dús köre.
J{öltemények- 18^4.
S ha
Az
339
lelke húrjait
megüté,
élet
Oly kedves volt Mint a legszebb
e hang, dalé.
Hiába! mennie Kellett
id
eltt,
Kérlelhetetlenül sír lehúzta t.
A
De
a ki annyit élt
Sir
ei
nem
temeti,
Sirját a hála szent
Kezekkel
Emléke
öleli.
oltva van
A
földbe, mellyen élt, Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.
S
midn
A
fának sudarán
magasra ntt,
Ragyognak tettei. Arany gyümölcs gyanánt.
S id
és a világ
Beveszik a müvet. Mit véghez jutni sors
S
élet
nem
engedett.
EMLÉKSOROK EGY SÍRKRE.^ A
ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék; hazafi hamva van itt. Ámha erénye becséhez akarjuk mérni a házat, Templomot építsünk jelleme képe körül. sírból
Egyszer, önzetlen
*
Ezek
is
gr.
Batthyány Kázmér emlékérc
Írattak.
J^öltemények- 18^4,
340
Gróf Batthyány van itt, magas sök gyermeke, méltóbb És magasabb önnön érdeme, szíve szerint. 3-
Gróf Batthyány vagyok, úr még síromban
Nem
verhet
le vihar,
meg nem
avithat
is,
engem
id.
Én uraságomat
A
a nép közt osztám meg egyenln mit adék, örök és trónom alapja marad.
A VÉN CZIGÁNY. Húzd
rá czigány, megittad az árát, lógasd a lábadat hiába Mit ér a gond kenyéren és vizén. Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet. Egyszer fázott, másszor lánggal égett Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nytt vonóbul bot Szív és pohár tele búval borral, Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal
Ne
Véred
forrjon mint az örvény árja,
meg a vel agyadban. Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jég verése. Rendüljön
Oda
az emberek vetése tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval borral, Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal lett
Húzd,
ki
Tanulj dalt a zeng zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl Fákat tép ki és hajókat tördel,
I
;
J{öítemények
i^S4-
vadat és embert öl a nagy világban Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot Szív és pohár tele búval borral, Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal Életet
fojt,
Háború van most
Kié volt ez
Mi
elfojtott sóhajtás,
vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, rült lélek. üvölt, sír e
Vert hadak vagy vakmer remények ? Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot Szív és pohár tele búval borral. Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal
Mintha
A
újra hallanók a pusztán
ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az els árvák sírbeszédeit, keselynek szárnya csattogását, lázadt
A
Prométheusz halhatatlan kínját. Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nytt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval borral. Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal
A
csillag, ez a nyomorú föld forogjon keser levében, S annyi bn, szenny s ábrándok dühétl Tisztuljon meg a vihar hevében.
vak
Hadd
És hadd jöjjön el Noé bárkája, Melly egy új világot zár magába. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nytt vonóbul bot
34'
7(öltemények- '^5S-
342
Szív és pohár tele búval borral, Húzd rá czigány, ne gondolj a gonddal
bagyj békét a húrnak, Húzd, de még se, Lesz még egyszer ünnep a világon; -
Majd
ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a Akkor húzd meg újra
csatákon. lelkesedve.
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel újra a vonót. És derijön zordon homlokod. Szd teljék meg az öröm borával, Húzd,
s
ne gondolj
a világ gondjával.
FOGYTÁN VAN A NAPOD (Töredék.)
Fogytán van a napod. Fogytán van szerencséd, Ha volna is, minek? Nincs a hová tennéd. Véred megsürdött.
Agyveld
kiapadt,
Fáradt vállaidról
Vén gúnyád
leszakadt.
Fogytán van erszényed, Fogytán van a borod.
Mire
virradsz te még,
Szegény magyar költ. Van-e még reménység? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál. Büszke reményekkel Kényedre játszottál I
.
.
TARTALOM. Lap
Vörösmarty Mihály,
A
völgyi lakos
23
.._
Szigetvár
A A A A A
Gyulai Pál
irta
,_
szánakodóhoz __
„.
27
szellhöz
A
fellegekhez festett nefclejts alá
hitlen
A
lanthoz
Kis
._
gyermek
..
halálára
,
Csaba szerelme
„,
csermelyhez
35
Sas és fogoly
36
Ilus
A
_.
Zrínyi
_
__
Helvila halálán K. Matild dala
A
..
"~
bús legény
váró
Fekete szem
48
A
49
,,
.„
.,_
haldokló leány
54 55
.„
.„
_„
79
,„,
A A A A
,..,
éjféli
.
_
.
„
.
84 86
83
87 88 89
90
tihanyi visszhang,....,
._,
siket lantos .„
Két hivatal
™
„
ház
h szeret hazafiak
82
,„
.
„
szeretk
„ .
„
Kék szem
80 81
ifjú
45 46
5* .
65
_
panasza
Puszta csárda
Az
nje
77 78
Egy költre
Helvilához
Túri
._,
34
„
Szép asszony
.
.^
Vágy
42
_
__
magyar költ
7'
75 76
..
Vitkovics emlékezete..
4'
Verskoszorú
~
33
Laboda kedve Gábor diák
Kérelem
„ .„,
Andor panasza .„
.,„
™
67 ..„
39 40
„
..„
.-
37
Mikes búja.,,, Csák-
59 60
Haj, száj, szem
Utóhang Cserhalomhoz Árpád emeltetése ._
A
„,
„
3'
.„.
„,
56
58
menny
András és Béla
57
.,..
szép leány
Földi
A
Hedvig.™
A
Sejtés
A
30
"~
,„
búvár Kund
Toldi
— 20
.,
„
gyászkend
29
.„
A szép virág A tQnd .
A
._
._,
Szilágyi és Hajmási
szerelmctlen
A
szerelmes
szemek
Párja nincs
hajnalhoz
Egy
A A
5
..,
.
,_ _,
95 96 97
.
344
Tartalom.
346
Up
Lap
Feledés
— -
_.
—
_.
V. P. kisasszonynak
Mák
A
_
Bandi
238
_
—
-
magyar hölgyekhez
241
Haragszom rád
Mese Cs.
a
M.
243
—
rózsabimbórul kisasszonynak
Három
:
1
!
1
Ki a hamis?
249
Sok
250
sors és
1
._
286
„
298
._
11
magyar ember 299
a
Deák Ferencz
305
Zalamegyeieknek Laurának
^47
._
^^
Kis leány sírjára
A
I
~_
111
1
^
ó bor
J
!
rege
.
.
„
.
_.
Felirat j
Az
baj ifjú
költ
—
.,.
Csík Ferke
Névnapi köszöntés
252
Országháza
Laurához
253
A A A
Keser
-
,.„
pohár.,„
254
.-
256
Honszeretet
Szabad föld
A
.„
^.
.,..
hazafi
Az Az
Merenghöz™ Katonai
—
..„
Hahnemann Megyeri 1
...
.
._
Dessewffy Aurél
Kölcsey
.
-
Vll...,.
Rossz bor
.
I
._
11.
.._
~-
.—
...
.
-
Tóth Lrincz emlékkönyvébe
Hányszor hallók Gondolatok
a
~. .
B. K. P. sírkövére 1—111.
baj?
325 326
—
._.
,
Forget not the után)
.„
1. 11.
.„
~.
~.
—
263
Jóslat
264
István nádornak
265
Szabad
273
Harczi dal
.„-
(Moore
field
.„.
.-
1— V
331
sajtó.
—
Sírversek
I
332
.„.
—
_.
Elszó
....
_ ._.
—V
-
328
329
._
.„
— 334
.„
.„,
._
—
—
335
.„
...
336
-
._ Mint a földmivel 337 _ 276 A számzött .._ 277 Az ember élete 338 279 Emléksorok egy sírkrel 111. 339
,
..
—
283 ._
...
....
.-
.
könyvtárban
Hymnus Madárhangok
könyve 322
asszony
—
—
11. Hubenayné Mit csinálunk? .„ 1
321
_.
.
II
__
szegény
3'5
316
nefelejtshez
._ 274 Jó tanács 275 Emlékkönyvbe
._
— —
ember 1-111
szent
Mi
313 ~
Vásárhelyi Pál sírkövére
262
anyátlan leányka
....
—
259
.261
elveszett ország
_
~~
_
258
—
Tót deák dala Ábránd
—
.
Az emberek
— — —
306
284
A
vén czigány
Fogytán van
a
340
napod
,.
.
.
342
A BEKEZD VERSSOROK MUTATÓJA. Lap
A A A A
A A
Duna
habjainál ki van
kisded üregben „ 105 harcz kitört, a harcz lefolyt 60 hazának nincsen háza 3'5 kétes csillag mily sorsot küld le hazánkra ki fiának örül, mert szép, jó, ritka tehetség 325 koszorú gyengéd szövedék ..
A A
A A A A A A A
,
.
megdicsült hajdan ersei .„ mit vágyad kivánt .193 sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék. 339 sok leány között 249 sors eltt ki légyen 299 tavaszban elhullván virága 286 vaddal köz italt meg kezdé 1
.
1
.
vetni az
ember
A
víz kétes elem, a földet elönti,
de
Alkudtál kell, a
méla
hosszú
ül .,
-,
._
.
mondtad:
mit
ti
13.
((Nem
szerettek
305
.
Amerikának hát vannak feketéi ?
Nekünk
223 262
is
Arczom, ne kérdjétek.. Azért, hogy a szabadság
.
.
332
Áldást, így szólasz, ne csikarjunk. Jó, legyen úgy bár 225 Állhatatosság a szerelemben, aranykori hség 103 .
Álmodom
én,
.
nem aluszom
Álom, álom, édes álom
!
.
terem rzi
„,
1
_.
120
...
E
könnyítni törekszünk _ 225 ház, hová most lábamat te-
szem
89 54
258
,
E
helyet elbódult szeret kérésé ki magának ., „ 04 E koszorút gyászemlékül keseredve akasztom 104 E lantot, koszorútlant bár. Violája kezétl _ 99 Eddig anyag harczolt anyag 1
ágyán
Egy fészket ismerek Egy jámbor remetét
lelsz
....
275 187
e
üregbe letéve 99 Egy özvegy, boldog mint és mint anya egykor 180 Egy szegény n, Isten látja 322 Egy tz van csak ers, és egy víz árja hatalmas , 104 Édesen a kesert, keseren mondod az édest , 119 Égj tisztán, mint a szent oltár lángja hazádért ... ._, 236 kis
226
táplál s
1
Lászlót a váradi sír-
ellen a bús beteg
,
vadász lesben
fiát
magyarok hazája
Birlak-e, vagy csábúlt
i
.
A
Béla
reád,
szemeim játéka im e kéz „ 102 Borulj reám _ _ 288 Bús mogorván ül Petiké _ 216 Búsongtam, s nevetél. Nevetek most és te kesergesz 193 48 Csík Ferkének elfogyott a telke _. _ 306 49 163 Dicséred, hogy a pór terhén
sokféle virágból leány, kit Túri kedvel ... leányka, mint madár ,„, Álmodjál örömet s ha föléb221 redtél, ne csalódjál .
Lap
Átok
a
itt
n
....
Ég
szalag
Éj vagyok, te csillag Éjfél volt, s a
197 212
szomorú mély csend,
hajdani város
187
J{ bekezd verssorok mutatója.
348
E] ne feledd a
mezt,
a ho)
hk
k
Lap
Lap
Gyógyítasz
s
bort mérsz. Ita-
lod két érdem: érzem ^28 97 ^37' Gyors törvcnykezetet nevezel Elhervadt a virág, a fák kolámpára kötésnek 223 szorúi lehulltak 20 Gyl, fogy a nép a színházElhunyt visszajöhetlenül ban 183 23 Eljátszotíad már kis játékidat _ 33 Ha férfi lelkedet elhulltanak, a
i
tudnám
Elfelejtenélek, ha
;
1
|
'
.
Elszáradt a rózsafa Eltépte fátyolát a gyász Elzengette dalát a kés kor rólad
59 75
,
Emberek a tömeg is, még kább ember egy ember
!
fia,
40
I
1
239
220
1
:
238 '
28 I
hon
.
306
Féltelek, ah
nagy
1
16
243 56
leverni fokáról
I
az én félel-
mem,
,._
Hasztalan van olvasásom ... Hasztalanul küzdött, nem tudta
Hazádnak rendületlenül Hazudság a mit írtam
e
.
171
263
,,
Hamvait e környék fedi a szent kebl Virágnak Haragszom rád, mert fürtöd fekete
81
Fák sudarán zápor s szélvész harczolnak idnként 201 Fenn Lajosnak udvarában '^5 Félszázados nádort köszönt
lássalak, te kis
;
203
.
.
Hadd
díj
haj _. 79 Haldoklott Hunyadi s meg nem tuda halni töröknek Hallá török zajgást rémült várában Egernek 98 Hallgassatok, ne szóljon a dal 313
24
Emléket
ifjúság
s van számodra, szelídség?
Haj, haj, haj, beh szép selyem
in-
kérek síromba leszállva, s ez emlék Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom Ép legyen és lelkes, testben, szellemben ers faj Esküszik Mák Bandi, a szómszed is hallja Ez a csárda nevezetes ... Fájdalmasan folyt sok napom
Ha kedvem elborul Ha van erény földön
171
...
326
Háborogva, csüggedezve Hányódál tengerré lett a sok :
baj alattad
4í
._,
lányka, miattad 20 Hányszor hallók : életet vért 279 ((Férfiak 1» igy szólott Pannon Hát csak az él-e soká, ki után vészistene hajdan 116; a sírba lenézni 77 Férj s atya nyugszik itt, özHegy oldalában 289 vegy s négy árva keserve 201 Hírhedett zenésze a világnak 2 10 i
i
.
'
a napod 342 Hírt keresünk, úgy van Italul én szomjúzom a hírt ~, Folyj el, ó folyj, patak, és kit partod bokra lehullat 115 Hol népes házsorok __ Forgószél megy út közepén 80 Hol van a gazdag er, hol az élet hajnala? Eltnt Fölfelé megy borban a gyöngy 232' Holdvilág az arczod._. __ Fölkcle Csák, s nagy lelke
Fogytán van
1
i
103 188
'
™
szavait irnák.-„
maga .^
...
zúgta, -.
hogy
!
j
Fürtidben tengervészes éj _ Gábor diák mélyen elmerülve
"7
Hosszú
84
Gyászolom a hitlent, s nem színlett gyászom örök lesz 102
'
|
Gyilkos haraggal
tört utat
..
Holló hajfürteid 168 Honfi Ha föllépendsz düledék várára Szigetnek _ _. 00 .
101
,
202 214
140
életet élj,
elérd, .
.
|
hogy
mit mi reméltünk Hová lépsz most, gondold oh tudós a
>75
.
meg 279
Jí bekezd verssorok mutatója.
340
Lap
Hová merült
ei
Lup Kelj föl rabágyad kpárnáiról 332 Kell-c dal, szép és varázsló 241 Kell szavazat s gúnyolva be-
szép szemed
világa?
164
Hó, vagy hab, vagy
.
I
csillag I
szelsz a képviseletrl rémlik 37 Hulló harmatnak szeretje s a Kertem alatt ha kimégy a rétre, leányka, s az ajtót._. _ harmatos ágé— 98 Huppanj körtel megértél már. Kértek, s a haza kér firkáltok, Kinek ize kívánja. s a haza buzdít 181; Húzd rá czigány, megittad az Kértelek a sorstól s az megárát tagadott de helyetted 340 Hségtelen, de szép valál ,. 158 Két jó van, mi fölött a sorsnak nincs semmi hatalma ._ Igyunk barátim, szomjas a világ 273 Ily hamar, oh anyaföld, mért Kétes utón jártál, kevesektl sülyedtél el alatta? értve, s na czélod 276 Irgalom a hnek ne gyötörd Ki lesz, ki úgy örüljön szolgádat, Apollón 180 Ki mondja meg, mit ád az ég ? Kis lány, nagy lány Ismerek egy édes, ah árva anyát„ . 84 Kis leány-seregben — _„ Ismerj meg bút és örömet Kis rózsa, szép rózsa rövid éj legyen a bú 111 Kisfaludyt gyászolni ki j? mily szánakodó nép Isten a megmondhatója 166 Isten hozzád büszke város 90: Kisfaludyt ne keresd e keskeny Isten segits! királyok Istene! 283 sírban, ó honfi Kit illet a pohár _ Itt áll egy távol népnek szabadelm királya „ 226 Kínnal szült fiakat szomorúsáItt nyugszik Cseri Pál, szent godra neveltél szerzet tagja az úrban 00 Költ lenni ha vágysz, költs el Itt nyugszik Haspók, s örömest, búbánatot és bajt ha zabálni lehetne 97 Körték vadja maradj békén, jó Itt születtél a föld örömében polyva között vagy Külföld halma födend,leütöttet reszket alattad 331 Ittanak a hsök s egyik így nem honi harczban pendíte: ((Török vér!" 98 Lányka, ha lassú dobajt hallasz s ajtódon az álmák Jár számkiüzötten az árva fíú 46 Járatlan utakon ki jársz 39 Lányka miért ez elázott arcz, e harmatozó szem ? Játszol örömmel, bánattal játékodon ámul— aoi Lányka ne hódolj a csáboknak az ifjú alakján Jó hold, ki békén szenveded 169 Lányka, szerelmimben, ha küJó, mint a kegyelem, gyönyör lön több névre találtál vagy, mint az aranyszál 192 Látogató ha keres, mondjátok, Jött a Halál betegágyához a magyar ifjú királynak 101 nem vagyok itt benn Kard, eke, láncz készül a vasLáttalak álmomban, harag ült nak gazdag crébl_ szép homlokod élén 203 Kár, hogy a pap megkereszLáttam, megindult a tavasz, telt „ illatos 252 Kedves lányka ha sírhelyemet Láttam veszélyes tájadat, oh
224
j
I
'
;
Qfc
;
!
j
.
I
1
1
i
203
^74 204 329 82 .65 I
,
10
j
.
'
.,
I
1
01
295
'
'
1
:
:
i
118
.,
I
'
1
I
!
:
1
j
I
19
j
3Ö
259
'
i
,
meglátni jövendcsz
.
I
1
30
I
I
I
5
Sziget
!
_
^4
Jl bekezd verssorok mutatója.
350
Lap
Lap
Lelked beteg,
s a
Mint
költés benne
gyöngy ™ „. .. Légy buzgó, de szerény, bíró,.
nak még te kicsin vagy Majd ha kifárad az éj s hazug ..
gyenge virág haldokló 120
fára fonódik...
78
Mint az érett gyümölcs 338 354 Mintha nem stl származnál, ....
_ ... 237 légy tetteid által Mintha szívem húrja volnál 247 Mint szerettél, oh drága szü-
álmok papjai sznnek— 101 Mást sugár, nagy termet hódit 45
Másnak
a
lm,
bölcs, te korán érett
én mint szeretélek!
—
.„181
Mit csinálnak Magyarhonban? Mit jelent a rózsafelh Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szive dobog fel 275 Mit kérjünk születend nép, Megmozdult egy sír s vele magas Anglia, tled? 221 Mit késel, óh lányka mozgani kezde a tenger Megrendithetlen nyugodalmad, Mit mond itt e sír, e nemes ... ó lant fia! Ember föld és c dics ég? 97 Alegvártalak, kedves, az órára 87 Mit mondjak, mit ne mondjak? Mely csend ez? mi halál lett Mit versben vetél, tettekben úrrá néma falak közt helyre hozandod 41 Mely föld ez, mi virágzó tér Mondtam az észnek hagyd az öreg Duna partján a szívnek: szív ne szeresd t 97 szóhse,
ki
vagy
te ?
.
!
Nagy haragú
virágszál
lehel
.
.
Nem a
az országot, vízinek kísérve futását _ 326 Mi boldog erdején a kis madár 186!
1
1
Mi Mi Mi
engem, én nem tudom 250 326 sürget mondanom 250
Midn
hogy tégedet ezt
írtam,
tiszta
volt
„ ... 335 ég- . Miért jelensz meg álmaimnak 48 Mint a földmivel jól munkált földbe magot vet ... 337 az
79
szememben, 253
eh lány,
kbl
keze téged
-,
faragott,
mvész
118 198
171
fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha 306 Nem hervaszt engem szerelem 167 Nem kell hát takarékpénztár, lópálya,
Nem
1
hanem más
223
kérem, oh sors! kincsei-
det,
lelt
ok,
193
Nem
55
Mértem
226
1
199 .
193
—. 321 virág Nem csak lélekadó bortól ré224 szegszik az ember
„
könny
szálka vagy
kisleány
.
Mért,
337
116
.
Nagy volt s nagysága miatt megdlnie kellett —. Ne nézz reám! Nefelejts te gyáva kékszem
keidet sár, porba fulasztod 224 Mert szép vagy, kellemid 183 Alessze az elmultak honjába kívánkozik e szív _ 36 Még egyszer, szerelem ! 117 Mélyen alszik sirja éjjelében 42
Mért nem vagy
76
Etelét, dúlóját
annyi hadaknak hiba az nálunk..,
Nagy Nsgy
202
!
:
Alely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban ? 275 Mely vad az, mely zordon, a ki 34 Melyet egykor hú kezekkel 30 Menni fogunk, te öiöm s bol120 dog szerelemnek ölébe Mennyet kell a földön is keresni 39 Mert nem adózunk, gyerme-
299 277 298
nem
az
Nem mondom, hogy
szeretlek
173 168
Néz nyugatra, borús szemmel néz vissza keletre
52
Nézz Árpádra magyar, ki hazát állíta nemednek Nevet kerestek jó ügynek ba-
40
~ —
305
ráti?-
._
Jí bekezd verssorok mutatója. Lap országnak méltán mondhatni hazánkat _ 181
Ntelen
rózsabimbó 243 Nyugszik a szél, csendes a hab 35 Ócska tanácsokkal, köpenyeggel zápor után jársz ... Óh anyai meg ne sirass, hogy Nyílj
ki, nyilj ki,
ezen kis sírba leszálltam selyme a vizeknek Oly szép szemem ha volna
99 75
Óh
Ötödször
Ó
az
!
volt a ki lábait
.
.
e szív választotta
Pázmán, hallója
'97 '37 105
egekben
Perzsí, lelkem álma
58 194
Pipiske, a ki vagy
Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád 98 Rád nézek, mert szeretlek 2^0 Rég pihensz, lantom, szerelem dalától
..,
1
puszta, kietlen az szi határ _ Sír vagyok, elhullott magyaSík,
sírja.
Mohácsföld
.
.
génység
.65
Súgd meg nekem,
kis fuvalom
!
Súgóból Sikináv kritikus ln. Annak eltte _ Szállj le, szállj le,
szép arany
pillangó Szánsz, ha titkos
búm köny-
._
_-
-~
...
Száraz fának száraz ága ._. Széchenyirl szólal, elkárhoztatva Világát.,-
...
._.
.
met
261
Szerelmet énekeltek 1 21 Szeresd hazádat és ne mondd 256 Szereted-e jó szüléidet 238 Széles utczán, széles jó kedvé-
ben
.
líd fa
el
.
.^
a fekete a
83
.
ne ragadd a szevirágait: önként
Szélvész!
szem
"9
,
kék szem, nem taga-
dom
.
.
Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye 203 Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hízelgés _ szemek ! bár hol
Szép
192 ra-
gyogva .57 Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos Eliza 104 Szép vagy oh hon, bérez, völgy változnak gazdag öledben „ "5 Szépen hasadsz a támadat ormain ^7 ..
67
97 Sok bajnak utána az sz dalia '35 Sok, rideg álomként az egekben kergeti üdvét.. Sok szívnek gyötrelme míg élt, gyötrelme hogy elhalt Sorba legény, sorba szép le-
nyit
i
.
.
.
Rózsa, hajolj meg a lányok eltt: szerelemmel az ifjú .. 119 Setét eszmék borítják eszemet 334 Setét hajadnak árnyában nyu82 godtam ... Sík országúton vágtat a huszár 95
roknak
Lap Szegre morály! biztos hajlék, a melybe vonultunk 80 Szerelem oltárán .._ 124 Szerelmedért feldúlnám esze-
Szép Szép
valóságoknak
tiszta
35'
,
.
.
Szív vagyok, elkeserlt ifjúnak szive, üres ház
04 Szobor vagyok, de fáj minden tagom _ Szomjas vagyok de nem bort szomjazom _. _ 230 Szól a pacsirta fönn lebegvén 284 1
;
Szóla Isten Gábor angyalához Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és 201
tett.-.
Szntesd
meg
szntesd
csókjaidat,
az alkudozó szót
96
lobogása _ ... 2 Tatárjáráskor egy jó férfinak 86 Tán annak is igaza van .70 Téged mint bölcset Priesznitz
Tarka
kendd
tintába fürösztött
I
-
Tested ég felé megy, lelked vált pokolnak
1
223
78
^ bekezd verssorok
J52
mutatója.
Lap
Téged egek éjféli
Ti,
ti
csillagkoronák ..,. barátját™ -_
az
újítás
103 I
Üdvös
.„
az önkormány, a hely szükségeit érz .„ 225 Van hiba, van bennünk; de mi rajta segítni óhajtunk Várakozás, te csalárd órzct szerzje, keserv a 9P
„
rekil
Vérem
megrögzött
ellenzi 00 Túl a mezn, túl a hazán 65 Túl ifjúságomon 196 Tündérkert övczé a hajdan büszke Magaskt, Úgy áldjon Isten meg neved
napján
Lsp
Verjen meg az Isten Becskc-
s
szerint
nagyanyám
107
nem anyám, és
mostoha.
Óh
_ de 336 Vészek ellen szirtbe öltözött 316 Vicza lelkem! hová sétálsz? 106 Vitorla szárnyakon a sajka el-
röpült
151
Volnánk bár kissé
feketére
születve Nagyon szép 223 Zár-lakot óhajtál ? a lány szive 182 zár-lak apáczák .
:
Zöld ágon kis gili Zöld fOrtözettel
55 23
I^B.^1^
W^
PH
ííllímus^rajlESif^
'0
n;
;:y,
;
