2013. április
Tartalom
3
Egy söprű, az söpörjön Beszélgetés Prohászka Csaba kereskedelmi főosztályvezetővel
4
Máris népszerű az alapvető képzés Munkavállalóink megkedvelték a TÁMOP-csoportfoglalkozásokat
5
Nyitottabb lettem Ahogyan egy képzési résztvevő dolgozónk látja
6
Nő a fogyatékossági támogatás Immár 19 500, illetve 24 000 forintra rúg ez az összeg
7
A Hónap dolgozói Gyáregységenkénti eredményhirdetés, fotókkal, indoklással
Szakszervezeti hírek
8
Köszöntő
Búcsúztatók „feelingje” Népszerűségük tetőpontján mentek nyugdíjba
„Címlapsztori” Saját karbantartó csapatunk alakította át Társaságunk Laky Adolf utcai székházának bejáratát úgy, hogy az akadálymentessé váljék mozgáskorlátozottak számára (lásd a címlap képeit). Ezzel a számos üzemünket is magában foglaló cégközpont egész földszintje akadálymentesnek mondható, miután tavaly ugyanez a csapat már elkészítette a kerekesszékesek által is igénybe vehető mosdóhelyiséget. Az idén tavasszal, körülbelül egy hónap alatt lezajlott munkálatok között szerepelt például a régi terasz egy részének elbontása, betonozások, a korlátok, kerítések elkészítése és behelyezése, térkövek letétele, virágágyások kialakítása. „Jó érzés volt látni, hogy valami tartós és fontos dolgot alkottunk, melynek segítségével a mozgássérültek végre könnyedén tudnak bejutni az épületbe” – állapította meg a munkálatok irányítója, egyben kétkezi részvevője, Képes László üzemfenntartás-vezető. Hozzátette, igazi csapatmunka volt ez, mert a különféle (kőműves-, szerkezeti lakatos- stb.) szakmunkák során egymás keze alá dolgoztak az emberek. Tegyük hozzá, a kerekesszékes feljáró szemre is tetszetős, nem utolsósorban a remek tervezés, a szép kivitelezés és a virágosítás” miatt. Az akadálymentesítésben közreműködött még a műszaki és termelési főosztály, a műszaki osztály, valamint mások mellett a gondnokság is. Gratulálunk a csapatmunkához!
Impresszum
Címlapon: Társaságunk karbantartó csapata a most elkészült kerekesszékes feljárónál. Fotók: Fullér Balázs
FŐKEFE HÍRMONDÓ – A FŐKEFE Nonprofit Kft. havilapja Kiadja a FŐKEFE Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. H–1145 Budapest, Laky Adolf u. 41–49. • Telefon: +36 1 251-3288 Felelős kiadó: Szabó György ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Joó István • E-mail:
[email protected] Művészeti vezető: Gulyás Viktor Nyomdai munkák: FMB Kft., Nyomdaipari Üzletág FŐKEFE Online szerkesztő: Polgár Ernő
Vezérkar
„Egy söprű, az söpörjön” Beszélgetés Prohászka Csaba kereskedelmi főosztályvezetővel Egyszer már foglalkozott a Hírmondó az ön személyével. Egy éve, azaz nyomban az után, hogy a céghez igazolt, a hátsó színes borítón jelent meg egy könnyed hangvételű cikk – az egyébként nem csak könnyed mozzanatokat hordozó élettörténetéről… (Hiszen volt egy törés az életében, melyet konkrét törés okozott, s mely miatt kerekesszékbe kényszerült.) Először az értékesítési osztály osztályvezetői posztját kapta meg, ám idén januártól már kereskedelmi főosztályvezető. Csak az volt az oka gyors előmenetelének, hogy elődje, Faludi-Cseh György operatív igazgató lett? – A főosztályvezetői poszt kétségtelenül az egyéb menedzsment-változásokból adódott. Ugyanakkor előmenetelem számomra így is megtiszteltetés volt, a munkám elismerése. Valóban gyors volt a váltás, mégis fokozatos. S azzal, hogy hét hónapig az értékesítési osztályt vezettem, nagyobb eséllyel látom el jól a mai tágabb feladatköröm. Korábban megismertem a Társaság különféle szintjeit, napi kapcsolatban voltam elődömmel. A multinacionális cégeket sokan leszólják, de azt senki nem tagadhatja el tőlük, hogy bölcs a személyi politikájuk, mert vezetőik csak szintek betartásával lépnek feljebb és feljebb. – Azért az első háromnegyed év az értékesítési osztály élén nem csak ismerkedésről, akklimatizálódásról szólt. Úgy hírlik, eredmények is születtek. Ön szerint melyek ezek? – Mondjuk azt, jókor voltam jó helyen…. Pont olyan képlékeny időszakban érkeztem, amikor elvárták, hogy változzék a cégen belüli értékesítési mentalitás. A vezetés piacszerzést, termelésnövelést akart. Lassanként el is kezdtek összehangoltan működni a cégen belül elindított új folyamatok. Egyfelől a munkaellátottság folyamatos lett, másfelől egyre több vevőt tudtunk szerezni. Sziszifuszi munka vezetett ide. Változásokat indítottunk el a saját termékskálán belül is. Főleg az ár és a minőség arányán kellett változtatni… – Úgy érti, rontani kellett egyes termékek minőségén? – Nem rontásról volt szó, hanem tömegtermékké alakításról. Valahogy úgy fogalmaznám meg, miről van szó, hogy egy söprű, az söpörjön, de a lehető legmegfelelőbb áron. Egy négyezres létszámú cégnek felkopik az álla, ha termékei zöme minőségileg, és így árban is felső kategóriát képvisel. Drága termékből keveset vesznek, különösen manapság. Kis darabszámmal tehát nem sokra megyünk. Olcsóbb, persze nem bóvli, hanem középáras termékeket tömegesen, piacképes darabszámban előállítani: ez lehet a mi fi-
lozófiánk. A korrekció, avagy a középre húzódás az ármezőnyben szeptemberre történt meg. Gondolok itt főleg papírárura, seprűre. – Mondjuk a seprű esetében hogyan történt a módosítás? – Korábban 820-830 grammos seprűink voltak, csodálatos színvonalúak, de éppen ezért nem voltak elég kelendők. Újabban 630 gramm cirkot teszünk egy produktumba, így már eladható és versenyképes, mert lejjebb ment az ára is. – Növekedett-e valahol a termelékenység? – Némely területeken már igen. De ehhez például technológiai folyamatokat kellett racionalizálni. Vagyis bizonyos műveleteket, melyek a kellő termelékenység érdekében célgépeket igényeltek, alvállalkozóknak adtunk oda. Így például minden egyes gyorsfűző előállítási költsége 3-4 forinttal lett kisebb. – Az értékesítési feladatok jelentős része munka-megrendelések szerzésére irányul. Itt is sikerült előrelépni? – Adatokkal lehet alátámasztani az idevágó sikeres árfelülvizsgálatot. Eddigi bérmunka-megrendelőink mintegy 80 százalékánál sikerült árat emelnünk az elmúlt év folyamán. Ezenfelül elkezdtünk a piacon élénken keresgélni, nagyobb műveleti költségű tevékenységekre megrendelőt szerezni, miközben üzletileg rossz munkáktól szabadultunk meg. Az új partnerek behozatala – mindenekelőtt az irodai papíráru terén a natúr termékcsaládot illetően, ahol a három legerősebb hazai nagykereskedő a megrendelőnk – növelte az árbevételt és a tevékenységek haszontartalmát. Ugyancsak előnyös volt az is, hogy az OBI-nál és a BAUMAX-nál, ahol már eddig is bent voltunk, szélesíthettük a termékpalettánkat. Mindezért lehet, hogy idén az első negyedéves elfogadott üzleti tervet már teljesítettük, jó ideje pozitív hónapokat produkálunk. – Mit tart a partnerszerzés leglátványosabb sikerének? – Mindenképpen a Mecsek Füszért Zrt.vel való kapcsolat kialakítását, ami mostanra ért be, vagyis jócskán új kinevezésem után. Ez az elsősorban élelmiszerkereskedő magyar multi, amely a Coop-csoport alapító tagja, nem kevesebb mint hét, nem élelmiszer, azaz „non food” termékünket listázta be – ecseteket, partvisokat, keféket! Ráadásul a Mecsek Füszért a FŐKEFÉ-nek úgy lett ilyen fontos partnere, hogy elfogadta a „vállalati társadalmi felelősségvállalás” (angol szavak kezdőbetűjével: CSR) filozófiáját. Ez azt jelenti, hogy ettől fogva összehangolják üzleti érdekeiket a megváltozott munkaképességűek által előállított termékek felkarolásával.
– Miért pont velük alakultak ilyen jól a dolgok? – Árvai Csaba pénzügyi igazgató hívta fel a figyelmet arra, hogy amikor a Savaria Nett-Pack beolvadt Társaságunkba, megörököltünk tőle egy névleges részvénymennyiséget a Mecsek Füszért Zrt.-ből. Ez adta az alkalmat, hogy párbeszédet kezdjünk magával a céggel. Ahhoz, hogy ilyen komoly vevőnkre találtunk benne, az is kellett, hogy az ottani vezetők fogékonyaknak bizonyuljanak az imént említett CSR-re. – Kereskedelmi főosztályvezetőként melyek a fő törekvései? – Mindenekelőtt az, hogy a meglévő partnerek megrendelés-állománya növekedjen. Persze a termeléskapacitásunk figyelembevételével… Ehhez még jobban össze kell hangolni az egyes területek munkáját, lásd: termelés, beszerzés, értékesítés. Az osztályvezetők ebben jó partnerek és igazi munkatársak. Természetesen cél az is, hogy a termeléskapacitás növekedjék, ez esetben még több munkára tudnánk szerződni, vagyis eredményesebb lehetne a Társaság. A beszerzési osztállyal együttműködve az alapanyag-árak folyamatos csökkenését szeretném elérni. De szükségesnek látom az egész beszerzési stratégia kisebbfajta átalakítását, „finomhangolását” is. – Kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott és kezdeményező ember benyomását kelti. Hogy érzi magát a menedzsmentben? – Mind feletteseimmel, mind az adott társfőosztályok és -osztályok vezetőivel jó a munkakapcsolatom. Fogalmazhatok úgy is: nem csalódtam abban a várakozásomban, hogy érdemes velük élénk kommunikációba „keveredni”… – Még egy testhez álló kérdés. Mit szól ahhoz, hogy karbantartóink keze munkája nyomán elkészült a Laky Adolf utcai központ lépcsős bejáratánál az akadálymentesített feljáró? – Mivel immár ott tudok bejönni, ahol minden munkatársam, ezért, hogy úgy mondjam, fizikálisan is idetartozónak érzem magam. Köszönet érte mindenkinek.
3
Hadművelet
MÁRIS NÉPSZERŰ AZ ALAPVETŐ KÉPZÉS Munkavállalóink megkedvelték a TÁMOP-csoportfoglalkozásokat Áprilistól megvalósítási szakaszba lépett Társaságunknál a Társadalmi Megújulás Operatív Program. Lapzártánk pillanatában 39 képzési helyen (telephelyen) 1130 dolgozónk vesz részt naponta az alapvető képzésen. A kezdeti tapasztalatokról szól az alábbi híradás. Nagyon jók az első képzési hónap visszajelzései – tudtuk meg Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezetőtől. Elmondta, a dolgozók általában hasznosnak tartják, sőt élvezik a napi kétórás csoportfoglalkozásokat, persze vannak könnyebben és nehezebben oldódó emberek. Több telephelyről érkeztek olyan beszámolók, hogy a képzés nyomán máris sokan hatékonyabban tudnak dolgozni, jobbnak találják a munkahelyi légkört, sőt, még a hétköznapi családi életben is tudják hasznosítani a tanultakat. Egyedül az egyik hátrányos helyzetű kistérségbeli képzési helyről érkezett olyan hír, hogy „a társadalmi elszigetelődés és a szegénység nagyon rányomta a közösségre a bélyegét”, s az emberek még nem nyíltak meg szívesen, egyelőre nem nagyon mernek egymás előtt beszélni, és még nem látják kel-
4
lően a program hasznosságát. tók – adta hírül a cég rehabilitáMindenütt másutt ezek ellenke- ciós osztályvezetője – igyekeznek zője a jellemző! mindezt áthidalni. Csak két telephelyen – Martfű I-en és KörmenAmi az oktatókat (képzőket-tré- den – mondhatók viszontagnereket) illeti, Jádi Krisztina sze- ságosnak a jelenlegi körülmérint szeretik a dolgozókat, ami nyek, de a dolgozók lelkesedése, persze nem nehéz, ha utóbbiak tanulni akarása, az oktatási részdöntő részt együttműködők, pró- vétel feltétlen igenlése nagyobb bálnak alkalmazkodni a telephe- súllyal esik latba. Úgy is mondlyi körülményekhez és a hatnánk, itt a képzés résztvevői a munkához. Jó hír, hogy a beindult rideg körülmények tolerálásából képzések még a régióvezetők sze- is jól vizsgáznak. Később termérint sem zavarták meg túlzottan a szetesen mindenütt megtörtének a termelést, szinte zökkenőmente- szükséges felújítások, átalakításen illeszkedtek bele a telephe- sok. lyek működésébe. Az alapvető képzés munkavállaláshoz nyújt gyakorlati ismeretePersze azt is látni kell, hogy sok ket, készségeket, tréningezésen, helyütt még nincsenek biztosítva csoportos szerepjátékokon kea tervezett jó körülmények. A resztül is fejlesztve az önismereközbeszerzések külső okok miatti tet, önbizalmat. Mindez egyébcsúszása következtében még nem ként kitűnően hasznosítható a FŐvalósulhatott meg a telephelyek KEFÉ-nél is, a munkavállaló és a műszaki felkészítése, de az okta- Társaság javára egyaránt.
Terep
Nyitottabb lettem… Ahogyan egy képzési résztvevő dolgozónk látja A TÁMOP ünnepélyes nyitórendezvénye kapcsán a projekt három termelőcége közül a FŐKEFÉ-re esett a választás, hogy egy képzésben résztvevő dolgozója küldöttként megszólalhasson. Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető Vincze Miklóst választotta ki erre a szerepkörre, és ez telitalálatnak bizonyult. A rendezvényre következő számunkban részletesen kitérünk, alább azonban máris közöljük Miklós kollégánk rokonszenves és jó stílusú beszédét, melyet többek között szakmai szervezetek képviselői, kormánytisztviselők, projektben dolgozó szakemberek és a médiamunkások hallgattak meg. A beszédből kiderül, hogy Miklós őszintén értékeli nagyra az alapvető képzést, sőt: ő azok közé tartozik, akik a tanultak segítségével meg szeretnék kísérelni a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést is. Íme a beszéd: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nevem Vincze Miklós. Immáron kilenc éve dolgozom a FŐKEFE Nonprofit Kft-nél, mint betanított munkás. A TÁMOP-program keretein belül indított „a szabad munkaerőpiacon való elhelyezkedést elősegítő oktatásban” idén április 2. óta veszek részt a cég Laky Adolf utcai központjában. Az én állapotom: a jobb lábamban nem fejlődött ki az Achilles-ín, így egy beültetés segítségével tudok járni. A jobb kezemmel pedig csak fogni tudok, magyarán: finomabb műveletek végrehajtására nem vagyok képes. Tegnap megkérdeztem a képzési csoportom tagjait, vagyis 17 főt, illetve az utánunk következő csoport 11 tagját arról, mi az ő benyomásuk az oktatásról a program kezdete óta eltelt idő bő egy hónap alapján. Kifejezetten azért gyűjtöttem véleményeket, hogy önök nagy vonalakban képet alkothassanak az oktatás mibenlétéről, hogy ne csak az én véleményem oszthassam meg önökkel. Azt kell, hogy mondjam önöknek, szinte mindenki ugyanolyan jó véleménnyel volt az oktatásról. Vagyis sokat segít az énkép kialakításában,
egy önéletrajz helyes kitöltésében, a konfliktusok kezelésében, önmagunk megismerésében. Legalábbis a mai napig eddig jutottunk. Kérem, ne feledjék, hogy alig egy hónapja indult maga az oktatás. Örömmel mondhatom, a csoporttagok között van olyan személy is, akinek észrevehetően javult a kommunikációs képessége ahhoz képest, ahol az oktatás kezdetén tartott. Sokan eredetileg zárkózottak voltak és bizalomhiányosak, és ez máris változott. A személyes tapasztalatom az oktatást illetően: ez az eltelt rövid idő olyan folyamatokat hozott felszínre, amelyeket mélyen elrejtettem! Például nyitottabb lettem, jobban megbízok az emberekben, és olyan értékeimről szereztem tudomást, amelyekről eddig fogalmam sem volt. Próbáltam csoporttársaimat „kifaggatni” arról is, mit tartanak negatívnak a képzéssel kapcsolatban… Mert lássuk be: olyan, hogy tökéletes nincs. Nos, ők erre azt fe-
lelték egyöntetűen: az a negatívum, hogy „csak” napi 2 órát tart az oktatás és nem tovább! Az én személyes terveim kapcsán tudni kell, hogy a képzéssel egyidejűleg egy – minden interneten lévő program írását, fejlesztését és javítását magába foglaló – szakmai oktatásban is részt veszek. Hogy miért? Mert ugyan tisztában vagyok vele, hogy ez egy védett munkahely, de a későbbiekben szeretném a TÁMOP keretein belül és másutt megszerzett tudásomat a nyílt munkaerőpiacon kamatoztatni. Végül ezúton szeretnék köszönetet mondani a TÁMOP-program megvalósítóinak, a FŐKEFE Nonprofit Kft. vezetőinek és azon munkatársainak, akik segítettek a program elindulásában. Itt köszönném meg az oktatást vezető trénerek szinte tökéletes, odaadó, csodálatos és már- már emberfeletti erőfeszítéseit. Még annyit: egyszer feltették nekem azt a kérdést, hogy mit kívánnék a fogyatékkal élők számára, ha lenne egy kívánságom. Én azt feleltem, hogy az egészséges emberek szeméről vegyék le azt a „szemüveget”, amin keresztül minden fogyatékkal élőket „ufónak” látnak. Viszont egyidejűleg a fogyatékosoktól is kívánnék valamit: nyissanak az egészséges társadalom felé, és vegyék le azt az előítélet „szemüvegét” ők is. Köszönöm! Vincze Miklós (Papírüzem) szónokként is jól teljesített
5
Jogtolmács
Nő a fogyatékossági támogatás Immár 19 500, illetve 24 000 forintra rúg ez az összeg Alább két vitathatatlanul pozitív kormányintézkedésről esik szó. Mindkettő a fogyatékossággal élők érdekében történt. Az egyik: júniustól emelkedik a fogyatékossági támogatás. A másik: ettől fogva a fogyatékossági támogatás az öregségi nyugdíjminimum emelkedése nélkül is növelhető. Úgy legyen – és lehetőleg minél többször… Már éppen itt volt az ideje – hangzik a lelkes örömfelkiáltás szinte bizonyosan valamennyi fogyatékkal élő embertársam szájából! Végre, egy igazán nem mindennapi, fantasztikusan jó hír az érintettek számára. Mintegy öt és fél év után, 2013. június 1-től, 5,2 százalékkal emelkedik a fogyatékossági támogatás. A kormány részéről ez az intézkedés igencsak sokáig váratott magára, mivel a Magyar Államkincstár által havonta folyósított kereset-kiegészítő juttatás öszszege 2008. január 1. óta egy fillérrel sem változott. Ez azért volt igen szomorú tény a fogyatékosok számára, mivel megélhetési költségeik – a hivatalosan kimutatott éves, átlagos 4-5%-os inflációs ráta mellett – igencsak megnövekedtek. A támogatás vásárlóereje tehát az induló szinthez viszonyítva kb. egynegyedével csökkent. Ténylegesen ennél jóval nagyobb mértékben zsugorodott a támogatás reálértéke, hiszen a fogyatékosok döntően élelmiszerekre, gyógyszerekre s elkerülhetetlen szol6
Fotó: Édenhoffer Gábor A seprűüzemi látássérültek is profitálnak az emelkedésből
gáltatásokra használják az összeget, ahol az árszint emelkedés üteme meghaladta a statisztikai számításoknál használt fogyasztói kosár dinamikáját. Köztudott, hogy a fogyatékossági támogatásra való jogosultságról, ill. annak mértékéről az Országos Orvosszakértői Bizottság dönt. A támogatási összeg – a fogyatékosság súlyosságának megítélésétől függően – változó, a legalacsonyabb öregségi nyugdíj (jelenleg 28 500 Ft) 65 vagy 80 százalékát teszi ki. Így alakult ki ez idáig a 18 525, ill. a 22 800 Ft-os differenciált fogyatékossági támogatás, amely a jövőben 19 500, illetve 24 000 Ft-ra változik. Az új támogatási koncepció fontos eleme, hogy a kormányzat megszünteti az öregségi nyugdíj és a támogatás között fennálló szoros kapcsolatot, azaz a jövőben a fogyatékos-
sági támogatás a nyugdíjminimum emelkedése nélkül is növelhető. Az örömbe azért némi „üröm” is vegyül, ugyanis a fogyatékosok szempontjából másik nagy jelentőségű állami segítséget – a rokkantsági járadékot – változatlan összegben folyósítják. Nyilvánvaló, hogy ennek a vásárlóereje (33 330 Ft) is jelentős mértékben apadt. Az érintettek nem egészen értik, hogy miért módosult a korábbi gyakorlat. 2008-ig mindkét támogatási formát az éves infláció mértékében korrigálták. Most megszűnt az együttmozgás, s a rokkantsági járadék emelése tudomásunk szerint egyelőre nincs előirányozva. Reméljük, hogy az illetékesek – az ország pénzügyi helyzetének javulásával – erről sem fognak megfeledkezni! Lőrinc Gergely
Premier plán
2013.
április
Mezőtárkány
Budapest, Laky Adolf u.
Szombathely, Rumi út
Egy nagyon gyors és pontos, ráadásul jókedvű hölgyről van szó a mezőtárkányi telephelyen, ahol a 35 fős helyi közösség zsinórfüles dísztasakokat készít a Bags & More-nak. Marikára önállóan is rá lehet bízni munkát. Azaz: ama dolgozók közé tartozik, akinek elég, ha egyszer megmutatnak egy munkadarabot, s már végig tudja csinálni az összes munkafázist, melyet egytől-egyig kreatívan átlát. Ennek ellenére zokszó nélkül viseli, hogy többnyire csak a nehezebb, igényesebb folyamatokat bízzák rá. Ráadásul segítőkész, sőt, abban is közösségi ember, hogy minősített pillanatokban (például nyugdíjas kolléga búcsúztatása) rímes köszöntőt farag. Szóval különb ékszer ő, mint amilyeneket egyes dísztasakokba tesznek. Édesanya, három felnőtt lánya van.
A Laky Adolf utcai gondnoksági csoport egy másik tagja, Király Zsófi konyhai dolgozó vetette fel, hogy Kata is lehessen már egyszer Hónap dolgozója. Talán nem véletlen, hogy a javaslat csont nélkül átment minden szinten. Amint hírlik, a győztes nemcsak jó munkaerő, aki kifogástalanul takarít üzemet, folyosót, konyhát, mellékhelyiséget, hanem még közszeretetnek is örvend. Ehhez az is kellett, hogy ne legyen felfuvalkodott amiatt, hogy nem is olyan rég még iskolai irodai környezetben dolgozott kulcspozícióban. Vagy hogy ne legyen megkeseredett, mivel ott kellett hagynia régi állását-munkakörét gyorsan előrehaladó látássérültsége okán. Ahol Kata van, ott nem keletkeznek, hanem inkább elsimulnak a békétlenségek. Magánélete teljesen érdektelen volna a bulvár számára: boldog házasságban él férjével és kislányukkal.
Csaknem három évtizede dolgozik egy helyen, de volt már műszaki rajzolótól gyártás-előkészítőn át termelésirányítóig sok minden. Másfél éve kereskedelmi ügyintéző. Felettesei és más munkatársai szerint minden dolgozó előtt példa lehet a munkához, a céghez és az ügyfelekhez való hozzáállása. Utóbbit illetően el lehet mondani, hogy vevőközpontú, vagyis jeleskedik az üzleti partnerek felkutatásban és a velük való kapcsolattartásban. Rajta igazán nem múlik például a hullámkartondoboz értékesítésünk… Közvetlen főnöke, Kertész Márton értékesítési csoportvezető-helyettes megjegyzése: Böbére tárgyalásokat is lehet bízni; lót-fut: alapanyagot rendel, gyártást készít elő, rendelést igazol vissza stb. „Kalandorok kíméljék”: férjezett, egy felnőtt fia és lánya van…
Szakszervezeti előnyök. Ahogyan tavaly, úgy idén is üdülési segélyt nyújt a Fogyatékkal Élők Szakszervezete (FÉSZEK) a cég által biztosított üdülőhelyeken, Bükfürdőn és Balatonbogláron – tudatta Vojtek Endre alelnök. Az üdülési segély fejenként napi 500 forint a szakszervezeti tagoknak és a velük üdülő családtagoknak. További idevágó szakszervezeti hír, hogy a FÉSZEK automatikusan kockázati életbiztosítást köt minden egyes tagdíjfizető tagjára és a vele egy háztartásban élő férjre, feleségre, családtagokra. Bár a biztosítás a befolyt tagdíjakból történik, a tagdíjak semmiképpen nem emelkednek, tette hozzá Vojtek Endre.
7
Színező
Búcsúztat ók „feelingje” Fotók: Jenei Sándor Ficsorné Füzesi Anita
Népszerűségük tetőpontján mentek nyugdíjba
érdekről biztosan nem… De akkor vajon miről árulkodhat, hogy ha Társaságunknál nagyon tudnak búcsúztatni nyugdíjba vonuló munkatársakat? Gondos készülődés, terülj-terülj-asztalkám, zsúfoltság,
Az
emelkedett hangulat, a társak által tervezett-készített, személyre szóló albumok, izgatott suttogások, tapsviharok, jóízűre sikeredő méltatóbeszédek, sok kacagásba forduló mosoly, könny a szemekben, hoszszú, kollegiális ölelkezések… Leg-
alább két dologról szól ez. Az egyik, hogy a FŐKEFE dolgozóiban nagyon is munkál a közösségi szellem. A másik, hogy voltak (és remélhetően vannak, lesznek) a cégünknél olyan vezetők és középvezetők, akik szeretetet, tiszteletet
hívnak ki környezetükből, akik nemcsak azzal hagynak nyomot a munkatársak – főnökök és beosztottak – memóriájában, hogy huzamos idő óta itt dolgoztak. Hanem azzal is, hogy másokért és a vállalatért felelősséget vállaló személyiségekként, rátermett szakemberekként sürgölődtek közöttünk. Április során például csaknem egyidőben zajlott le két ilyen búcsúztató a budapesti székházban. Az egyik ünnepeltnek köszönhettük sok szempontból a cég „fizikális” működésének folyamatoságát. „Addig jó az üzemfenntartás, amíg nem tudjuk, hogy létezik; nos, Novák György üzemfenntartás-vezető ezt tudta nyújtani… Nagyon nagy és szerteágazó területen maximálisan helytállt” – méltatta Gönczöl Zoltán, a műszaki és termelési főosztály vezetője. Valóban, a vállalati munkát letevő kolléga az itt töltött tíz év alatt remekül irányította csaknem 80 telephely eszközei-gépei-berendezései karbantartását, a gondnokságot, fő felelőse volt az energetikának és még hoszszan lehetne sorolni fáradozásait. Novák György férfias, szerény ember, de így se tudta elhárítani a felé irányuló szeretetet. No aztán Czéh Ibolya, a Kefeüzem vezetőjének búcsúztatóján valóságos szeretetvulkánok törtek ki az étellel-itallal-virággal feldíszített teremben. Jól látszott: nem üres hízelgés Gönczöl Zoltán vele kapcsolatos laudációja sem, melyben megemlítette azt is: „Miközben szakmailag irányította a Kefeüzemet, nagy családdá is formálta. Mint édesanya törődött minden dolgozó ügyesbajos dolgaval is.” E sorok írója, kivárva a hosszú sort, ezt a benyomását osztotta meg két búcsúpuszi között Ibolyával: „Ibolya, ez a feléd áradó lelkesedés fémjelzi, milyen
önzetlen, értelmes 27 évet töltöttél el a cégnél!” Közvetlen kollégái amolyan egypéldányos, egyedi „Hírmondót” szerkesztettek volt főnöküknek, főként az együtt töltött évek emlékezetes fotóival. És elő-
perdült természetesen „Cirkos Panni” (Csernáné) is, aki bár nem a Kefeüzem dolgozója, mégis versbe szedte Czéh Ibolya érdemeit. „Panninak sikerült, pedig azt hittem, nem fogok sírni” – mondta a különben derűsen és energikusan bú-
csúzó üzemvezető hölgy meghatottan. J. I.
