Charta a videó megfigyelő rendszerek demokratikus alkalmazásáért
>>> A videó megfigyelő (térfigyelő) rendszerek a különböző európai városokban – figyelembe véve egyfelől az országos és helyi körülményeket, másfelől pedig a politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi megfontolásokat – eltérő mértékben és jelleggel terjedtek el. A tíz városra kiterjedő, és európai szakértőkre támaszkodó projekt célja az, hogy a mindezen különbségek ellenére újra megerősítse azokat a pontokat, amelyekben tagadhatatlanul konvergencia áll fenn. Ennek a munkának ezek a konvergencia-pontok jelentik a talapzatát. Ezeken keresztül bontakoznak ki a videó megfigyeléssel kapcsolatos végrehajtási módok és stratégiák. Az első konvergenciapont, hogy a térfigyelő eszközök kidolgozása és működtetése során garanciákat kell biztosítani az állampolgárok magánéletének és alapvető szabadságjogainak tiszteletben tartására. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 8. cikke ezzel kapcsolatban a következőket mondja ki:
1
Ennek a chartának az a célja, hogy az állampolgárok számára az ilyen rendszerek alkalmazásával kapcsolatosan garanciákat biztosítson, mivel a videó megfigyelés: - az általa megvalósított felügyelet révén befolyásolhatja az egyéni szabadságjogok kifejeződését ezeken a helyeken; - a rá jellemző technológiai fejlődés miatt, és mivel exponenciálisan bővíti a lehetőségek terét; - szenvedélyes viták középpontjában áll, amelyek aggodalmakat és félelmeket keltenek. A „Polgárok, városok és videó megfigyelés” projekt vezérfonala az volt, hogy a térfigyelő rendszer keretében a városokban a polgárokat helyezze a középpontba. Ehhez még hozzáadódik a polgárok intimitáshoz való jogának tiszteletben tartása és alkalmazása a közterületeken. Ezek olyan célok, amelyek felé közeledni kell. A második konvergenciapont az az igény, hogy ezt a kötelezettségvállalást a gyakorlatban is valóra váltsák, olyan cselekvési módozatok meghatározásával, amelyek lehetővé teszik, hogy az konkretizálódjon és testet öltsön. A Charta a videó megfigyelő rendszerek demokratikus alkalmazásáért lehetővé teszi e két pont összeegyeztetését. Egy szabályrendszer segítségével olyan kötelezettség-vállalást jelent, amelyet az aláíró felek támogatnak. A charta megfogalmazza az alapítás elveit, és felsorolja azokat a konkrét és gyakorlati intézkedéseket, amelyek az említett alapelvek megvalósításához szükségesek. A kettő együttese segítséget nyújt a cselekvéshez.
Ugyanakkor olyan átfogó, horizontális ajánlásokat is tartalmaz, amelyek nem vezethetők vissza ezekre az alapelvekre, bármennyire közösek is azok. A projekt partnerei úgy határoztak, hogy ezeket a projekt módszertani eszközeiként teszik a terv mottójává. Konkrétan négy ilyen eszközről van szó: • Egy előzetes vizsgálat végrehajtása, amelynek célja, hogy objektív módon meghatározza a helyi szükségleteket. Ennek a vizsgálatnak lehetővé kell tennie a videó megfigyelési projekt megvalósíthatóságának értékelését is egy adott területen. Ezt lehetőség szerint külső szervezettel kell elvégeztetni; • Rendszeres időközönkénti értékelések végrehajtása, amelyek segédeszközként szolgálnak a döntéshez, és lehetővé teszik a videó megfigyelő rendszer megerősítését vagy elhelyezésének módosítását; • A kezelőszemélyzet kiképzése. A videó térfigyelő rendszer kezelőinek kiképzése jelenti a rendszer működésének kulcsát. A rendszer jó működése részben tőlük függ. Ezeket a kezelőket a charta alapelveinek, de ugyanakkor a végrehajtandó ajánlásoknak is megfelelően kell kiképezni. A rendszer céljait is magukévá kell tenniük. A kiképzés minőségi követelmény; • A charta alapelveinek betartását egy ellenőrző hatóságnak kell ellenőriznie. Egy ilyen helyi szervezet létrehozását vagy országos törvények írják elő, vagy a városok saját kezdeményezése alapján jön létre. Ennek a hatóságnak a függetlenségét a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell.
3
>>> A jelen charta a nyilvános – vagyis a nemzeti, regionális, megyei vagy helyi hatóságok által kezelt – videó megfigyelő rendszerek kidolgozását, működését és fejlesztését szabályozza. Mindamellett a chartában megfogalmazott szabályokkal a magántulajdonú térfigyelő rendszerek szabályozása is cél, amennyiben az utóbbiak üzemeltetése e közhatóságok felügyelete alá kerülhet.
>>> Az alapítók hét fő alapelvet határoztak meg. Ezek az alapelvek kiegészítik egymást, és nem értelmezhetők egymást kizáró módon. Erősítik egymást, és az állandóság zálogát képezik.
5
Az európai, nemzeti, regionális illetve helyi jogszabályok tiszteletben tartása és az azoknak való megfelelés. A videó megfigyelő rendszer továbbfejlesztése is csak az adatvédelmi normák, a beszélgetések és egyéb kommunikációk lehallgatására és a magánéletbe való illetéktelen beavatkozásra, az emberi méltóság, a jó hírnév és a lakóhely valamint más, hasonló védettséget élvező helyek védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartásával történhet. A dolgozók jogainak védelmére vonatkozó normákat szintén figyelembe kell venni.
- Az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménye (EJEE) – 1950; - Az Európa Tanács 108. számú, az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló egyezménye – 1981; - Az Európai Unió alapjogi chartája; - A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv;
- A videó felügyelő rendszerek megfelelőségének értékelése tekintettel azokra a célokra, amelyek érdekében az Alkotmány engedélyezi az állampolgárok alapvető jogainak korlátozását.
A rendszer megvalósításáról a szükségesség alapján kell dönteni. A szükségesség elvezet egyfelől a körülmények és a szükséglet, másfelől pedig a videó megfigyelő rendszer által nyújtott válasz közötti megfelelőséghez. A szükséglet az, és a körülmények, amelyek a döntést megfelelővé a cselekvést pedig elkerülhetetlenné teszik. A szükségesség elve az, ami alátámaszt egy térfigyelő rendszer telepítésére vonatkozó döntést. A szükségesség tehát egy feltétlenül megkívánt dimenzió: „A szükség törvényt bont.” A szükségesség elvének három eleme van:
A körülmények és a szükséglet együttese alapozza meg a válasz szükségességét. 7
A- KÖRÜLMÉNYEK • Audit illetve felmérés segítségével pontosan meg kell határozni a város területén felmerülő biztonsági és bűnmegelőzési problémákat; • Fel kell mérni azokat a helyi erőforrásokat és létező eszközöket, amelyek a helyzettel való megbirkózás céljából rendelkezésre állnak; B- SZÜKSÉGLET • A vizsgálat és felmérés alapján tisztázni kell a szükségleteket és a helyileg adott lehetőségeket. A szükségleteket lehetőség szerint pontosan meg kell határozni, mivel a projekt jövőbeli céljainak ezekből kell következniük; • Meg kell fontolni, hogy lehetségesek-e más, kevésbé tolakodó eszközök a problémák megoldására; C- VÁLASZ • Meg kell határozni, és azonosítani kell a rendszertől elvárt előnyöket és eredményeket. Ezeket a célokat működési módozatok formájában kell megfogalmazni. Így például meg kell határozni, hogy melyek egy bűnmegelőzést szolgáló térfigyelő rendszer funkcionális következményei. • Meg kell állapítani, hogy milyen típusú lenne az a rendszer, amely realisztikus módon lehetővé tenné a város számára az említett célok elérését. A térfigyelő rendszert úgy kell kalibrálni, hogy helyénvaló és hatékony módon meg tudjon felelni a meghatározott szükségleteknek; • A térfigyelő rendszerek csak akkor állíthatók üzembe, ha az egyéb, kevésbé tolakodó jellegű intézkedések (az értékelés után) elégtelennek vagy nem kivitelezhetőnek bizonyulnak, vagy ha a megoldandó probléma megoldására ezek a módszerek nem alkalmasak. A térfigyelő rendszerek bevezetése mindenesetre csak egy részét képezheti az azonosított problémára adott összehangolt válaszintézkedéseknek; • Szükség esetén a térfigyelő rendszer megszüntetési jogának biztosítása. A városoknak a megfelelő értékelés alapján képeseknek kell lenniük újraértékelni a térfigyelő rendszer létezésének, illetve a kamerák áthelyezésének szükségességét.
A térfigyelő rendszerek kialakítása során tekintettel kell lenni annak a problémának a mértékére, amelynek megoldására a térfigyelő rendszert ki kívánják alakítani. Ennek az arányosságnak a vizsgálata elsősorban az elérni kívánt cél és az annak elérése érdekében felhasznált eszközök közötti arányosságra irányul. Az arányosság elve tehát kezdetben az egyensúly fogalmához kapcsolódik. Ez az egyensúly azt kívánja meg, hogy ne a térfigyelés legyen az egyetlen biztonsági és megelőzési eszköz, az adott városban előforduló bűnözéssel szemben.
Az arányosságot minden fázisban és minden adatkezelési módnál értékelni kell, nevezetesen amikor meghatározzák: • az alkalmazás méretét és a kamerák technikai kapacitását - A technikai és emberi szervezetnek szigorúan alkalmazkodnia kell a szükségletekhez. Ezért olyan technológiát kell alkalmazni, amely lehetővé teszi a meghatározott célok elérését, azok túllépése nélkül. A térfigyelő rendszerek alkalmazásának időben és térben korlátozottnak kell lennie: egy adott pillanatban és egy konkrét területen, meghatározott szükséglet alapján. Ha a térfigyelő rendszer új funkciót kap, annak a szükségességen kell alapulnia (I. alapelv). - Ennek a műszaki eszköznek biztosítania kell a magánjellegű területek takarásának rendszerét is dinamikus maszkolás segítségével, mivel a közterületek megfigyelésének nem lehet „másodlagos hatása” a magánszféra megfigyelése. Ez olyan követelmény, amelyet a (rögzített vagy mobil) kamerák elhelyezésének, irányának és típusának megtervezésekor is figyelembe kell venni;
9
• Adatvédelem A térfigyelő rendszer által rögzített képek személyes adatnak minősülnek, ezért azokat minden egyéb személyes adathoz hasonló védelem illeti meg. Ez azt jelenti, hogy szigorú szabályokat kell betartani, amelyek szabályozzák a képek rögzítését, megőrzését, megosztását és esetleges törlését. Ezért fontos ügyelni ezek tiszteletben tartására, amikor döntéseket hoznak: - a képek megőrzéséről vagy törléséről - az adatok esetleges megőrzési időtartamáról, amely mindenképpen ideiglenes. A megőrzés időtartamának a feltétlenül szükségesre kell korlátozódnia, amit a rendszer paraméterei segítségével kell korlátozni, illetve meghatározni; - a személyes adatok fizikai és technikai védelméről. Meg kell tehát határozni a képekhez való hozzáférési és továbbítási jogosultságokat. Fontos, hogy ezekbe a protokollokba integráljuk a „ ” (beépített adatvédelem – az adatvédelmi követelményeknek már a tervezés időszakában való figyelembe vétele) kezdeményezést, amely feltételezi, hogy a személyes adatok védelmét jó előre, már a térfigyelő rendszerek tervezése során figyelembe veszik. • A térfigyelő rendszereknek meg kell találniuk az egyensúlyt és a megfelelő arányt az integrált biztonsági és bűnmegelőzési politikán belül. Az átfogó biztonságpolitika egyik eszközét jelentik, tehát összhangban kell lenniük a helyileg alkalmazott egyéb válaszokkal.
Az nevezhető áttekinthetőnek, ami kívülről is látható. Amennyiben a térfigyelő rendszer a szabadságjogokat korlátozó technológiának tekinthető, akkor teljesen áttekinthető módon kell alkalmazni, és biztosítani kell a nyilvánosság nagyfokú tájékoztatását is.
• A hatóságnak, amely kezdeményezi a térfigyelő kamerák felállítását, egyértelműen tájékoztatnia kell az állampolgárokat: - a térfigyelő rendszer felállítására vonatkozó tervről; - a szóban forgó kamerák alkalmazásának céljairól; - a rendszer felállítása során alkalmazott módszerekről; - a videó megfigyelő rendszer által felügyelt területekről. E célból látható és felismerhető, piktogramot tartalmazó jelrendszert kell alkalmazni; - azoknak a személyeknek a személyazonosságáról, funkciójáról és adatairól, akikhez információért fordulhatnak. Ezeknek az információknak szerepelniük kell a térfigyelő rendszer által felügyelt területet jelző táblákon; - a rögzített képek védelmére vonatkozó konkrét intézkedésekről. A térfigyelő rendszer segítségével rögzített adatoknak korlátozott hozzáférésűeknek, jelszóval védetteknek kell lenniük. Ezeket az adatokat csak az előre meghatározott célokra, és csak az arra feljogosított személyeknek szabad felhasználniuk, és azokat csak a szükséges ideig szabad megőrizni. A rögzített képek mindennemű felhasználását erre a célra készített és naprakészen vezetett nyilvántartásban kell rögzíteni; - arról, hogy a rögzített képek mely hatóságokhoz kerülhetnek; - az őket érintő képekkel kapcsolatos jogaikról, konkrétan a következőkről: - A róluk készült képekhez való hozzáférés jogáról, harmadik felek jogainak tiszteletben tartásával. Ez a jog megtagadható, amennyiben nyomozás folyik, valamint nemzetbiztonsági illetve nemzetvédelmi kockázatok felmerülése esetén; - Az őket érintő képek törlésének ellenőrzési jogáról, amennyiben a képek megőrzési ideje letelt. Ezeket az információkat érthető, világos és egyértelmű nyelven megfogalmazva kell közölni. • A rendszerért felelős hatóság köteles az állampolgárokat a szokásos kommunikációs csatornákon rendszeresen tájékoztatni az eredményekről és a célok eléréséről. Ez magában foglalja a célok előre történő egyértelmű megfogalmazását, és az előre 11
meghatározott mutatókon alapuló értékelések végrehajtását teszi szükségessé. • A hamis kamerák alkalmazása semmiképpen nem ajánlott. Az ilyen hamis információ hiteltelenné teszi az egész rendszert, és ez az üzemeltetés vezetőinek felelősségét vonja maga után.
A térfigyelő rendszerekért felelős hatóságok kötelesek garantálni, hogy e rendszerek használata során tiszteletben tartják a magánéletet és az alapvető szabadságokat. Felelősségük tehát mulasztásuk vagy kötelességszegésük megállapítása esetén is felmerülhet. Egyértelműen meg kell határozni, hogy melyek azok a közigazgatási hatóságok, amelyekkel szemben ez a felelősség érvényesül. A közterületet megjelenítő térfigyelő rendszerekkel rendelkező, és ilyeneket működtető magántársaságokra ugyanazok a normák vonatkoznak, mint a közhatóságokra.
• A felelős személyek nevét és elérhetőségi adatait közölni kell. Ezeket az információkat a térfigyelő rendszerrel ellátott területet jelző minden tábla tartalmazhatja; • Akár egy belső szabályzat, akár szakmai etikai kódex meghatározása formájában ki kell mondani, hogy a rendszer üzemeltetőjét ezen a címen a titkossággal kapcsolatosan kötelezettség terheli. E kötelezettség elmulasztása felelősségre vonást vonhat maga után; • A rendszer kezelőterméhez és a tárolt képekhez való hozzáférést biztonsági intézkedések segítségével kell védeni. E hozzáférések szabályozására műszaki intézkedéseket kell alkalmazni;
• Közölni kell azokat a jogorvoslati módozatokat, amelyekkel a közigazgatási hatóságokhoz lehet fordulni, amelyeknek a feladata, hogy minden megállapított visszaélést szankcionáljanak; • Megfelelő mechanizmust kell bevezetni információk terjesztésére, hogy a közvélemény megérthesse a térfigyelő rendszerek alkalmazását.
Mindenfajta ellenőrzés normák meghatározását teszi szükségessé. A független felügyelet elve ezeken a normákon keresztül lehetővé teszi a gyakorlat harmonizálását a charta értelmében. Ez a független ellenőrzési folyamat többféle formát ölthet, és a rendszer fejlesztése során különféle pillanatokban valósulhat meg. A „független ellenőrzés” jelenthet egy megfelelő képzettségű személyt vagy egy állampolgárokból álló szervezetet is.
• Ajánlott, hogy ez a független hatóság kapjon meghatalmazást arra, hogy a térfigyelő rendszerek megvalósítását – az ügy tanulmányozása után – engedélyezze; • Ezt a független hatóságot kell megbízni azzal is, hogy felügyelje a rendszer megvalósítása és használata során a meghatározott szabályok és normák betartását.
13
Itt arról van szó, hogy a konzultáció különféle formái segítségével biztosítani kell az állampolgárok számára a beleszólás, a részvétel a tanácskozás és közös döntés lehetőségét. Minden térfigyelő rendszer létesítése vagy bővítése során fel kell készülni a területen élő állampolgárok aktív részvételére, például vitacsoportok segítségével. A térfigyelő rendszerek sikere jelentős részben múlik a lakosság támogatásán.
• Az állampolgárokkal az előzetes felmérés keretében konzultálni kell a szükségletek meghatározásáról, például viktimációs vizsgálatok végzésével; • Amikor a kamerák felállítása valamilyen szükséglet következtében kerül sor, célszerű az állampolgárokat kezdetben megismertetni a rendszerrel. Ez megvalósítható például helyszínbejárások formájában; • Kutatásokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben fogadják el az állampolgárok az átfogó biztonsági terveket, például nyilvános tájékoztató gyűlések szervezésével, amelyek lehetővé teszik, hogy az állampolgárok csatlakozzanak az önkormányzat terveihez; • Elégedettségi kérdőívek segítségével támogatni kell az állampolgárok részvételét a rendszer ellenőrzésében és értékelésében: • Megfelelő keretekbe és formába foglalt folyamatot kell kialakítani, amely lehetőséget biztosít az állampolgárok számára a térfigyelő rendszer ellenőrző és vezérlőtermének meglátogatására, ideértve a váratlan érkezést is. A látogatás elutasítását minden esetben indokolni kell (például folyamatban lévő bírósági vizsgálatok céljára). Ezt a lehetőséget olyan keretek között kell biztosítani, amely nem sérti más, külső felek jogait; • Meg kell erősíteni a helyi hatóságok elkötelezettségét arra, hogy olyan rendszert vezessenek be, amely lehetővé teszi az állampolgárok rendszeres részvételét. Egy a rendszer megfelelő használatának felügyeletével megbízott helyi szervezet létrehozásának magában kell foglalnia az állampolgároknak a rendszer életében és fejlesztésében való aktív részvételét is.
>>> A chartát aláíró városok vállalják, hogy mindent megtesznek a fenti elvek alkalmazásáért, és azok helyi illetve nemzeti szintű elterjesztéséért. Vállalják, hogy további eszmecseréket folytatnak a charta továbbfejlesztéséért amennyiben a technológiai fejlődés azt szükségessé teszi. Azt kívánják, hogy a chartával összefüggésben európai pecsét és tanúsítási rendszer jöjjön létre. Csatlakoznak ahhoz a gondolathoz, hogy az európai polgárok felé közös nyelvezet alakuljon ki, amely alapján európai jelrendszer hozható létre a térfigyelő rendszerrel ellátott területek számára.
15
A
B
C
D
Panneau type
Panneau type
Légende : A : Zone B : Zone texte « C : Zone texte « D : Zone texte «
» » »
