Bujáki Noémi Sikerdíj mutató képek a falon
Egy kisváros egyik teljesen sötét utcájában egy elhagyott ház állt, amit nagyon régen elhagyhattak a lakói. Évek óta senki sem járhatott arra, benőtte a gyom a kertet, már a bejárat sem látszott igazándiból. A ház falai a ledőlés határán álltak, a tető majdnem beomlott, a gázt és a villanyt régen kikapcsolták. A szomszédok is elkerülték ez az épületet. Az egészt beborította a gaz és a gyom. Egyik éjjel azonban gyertyafény pislákolt a belső szobában. Hogyan is került oda, talán az a szürke macska tudná megmondani, aki néha ki vagy besétált a bejárati ajtón vágott macskabejáraton. Végül is ő volt a ház egyetlen lakója, de hogy gyertyát gyújtson, mégis csak furcsa egy szürke macskától. Ellenben elmondhatjuk, ahogyan a gyertyafény bevilágította az omladozó ház nappalijának falait, látszódott furcsa képek lógtak rajta, amik hiányoztam a kisváros múzeumának faláról. Nem régen lopták el ugyan is. Az újságok hosszan cikkeztek arról, hogy valami őrült betörő az éjszaka közepén csodával határos módon kijátszotta a múzeum ultramodern riasztó rendszerét, amit pár hónappal ezelőtt szereltek fel, mivel itt őrzik a világ híres festő festményét, melyeket sikerült megmenteni. Csak azt az egyet, mivel az összes többi az elmúlt ezer év viszontagságai alatt egyszerűen elveszett, megsemmisült vagy senki sem tudja mi történt vele.
Emiatt ezt a műkincset különleges vitrinben őrzik és még fényképezni sem szabad. Az értéke felbecsülhetetlen. Nos ezen a különleges éjjelen valaki betört a múzeumba, kinyitotta az ultramodern vitrint leakasztotta a képet a helyéről, vélhetően készített egy szelfit, majd otthagyta az egészet a földön, amit másnap a biztonsági őrök találtak meg. Az egyik őr hosszan magyarázta a riportereknek, hogyan rögzítette telefonjával a megtalálás perceit. Hogyan sikerült a földről óvatosan visszahelyezni a helyére ezt a becses kincset, amit ő maga is megérinthetett most. És hogyan töltötték fel az erről készült filmet a youtubera, az indavideora és még egy pár másik helyre. Az újságok hősökként cikkeztek a három biztonsági őrről, akik biztonságba helyezték ezt a ritka műkincset. A betörés körülményeit egy másik város legjobb nyomozója vizsgálta, akit meghívtak ennek a furcsa ügynek a felgöngyölítésére. A sztár nyomozó szerint a legfurcsább az egészben az volt, hogy a kamerák nem rögzítettek semmit azon a bizonyos éjjelen, de ki sem kapcsolták őket. A múzeumból, azonban eltűnt öt festmény, amit tulajdonképpen egy fiatal képzőművész adott kölcsön. Igazándiból teljesen értéktelen festmények, hiszen a művésznek se neve, se ismertsége nem volt. Így ezt a szálat nem göngyölítette tovább, a betörés tényére koncentrált. Hogyan és ki jutott be a múzeumba, de választ nem talált a kérdésekre. Az újságírók közben kinyomozták, maga művész, hogy nevezzük így, kérte meg a múzeumot állítsák ki a képeket, hátha valakinek megtetszik. Az igazgatót is hosszan győzködte, míg hajlandó volt belemenni ebbe a kiállításba. A képeket lényegében, nem is nézte meg szinte senki, már, már el is felejtkeztek róla, addig a napig, amikor is eltűntek a múzeumból. A kisváros közvéleménye teljesen tanácstalan volt ebben a dologban. Valaki
betör és elvisz öt lényegtelen képet a múzeum raktárának faláról, mert onnan tűntek el. Mégis kicsoda és miért vitte el azokat a zagyva képeket, kérdezték egymástól. Semmiről sem szóltak, senkinek sem tetszett. És a legfőbb kérdés, amin hosszan beszélgettek mindenhol, munkahelyeken, otthon, közösségi oldalakon. Otthagyja a felbecsülhetetlen értékű műtárgyat. De miért?
Viszont azt az öt mázolmányt vagyis inkább nyomtatványt, mert számítógéppel készültek, egy, egy fénykép felhasználásával, azt ellopta. De hát ez semmi. Semmi értéke. Semmiről sem szól. Értéktelen. És hasonló szövegek álltak az újságok hasábjain. No persze az internetet azonnal elöntötték a mémek. Posztok jelentek meg a múzeumról, ahol történt a betörés. Mindenki ezen viccelődött.
Ellenben az eredeti képekről senki sem tudott egyetlen fényképet sem mutatni. Igazándiból azt sem tudták, hogyan néznek ki. Ebből is újabb vita keveredett. Többen megpróbálták megtalálni a művészt, aki szintén eltűnt. Hogy hová senki sem tudta. A lakás amit bérelt, teljesen üres volt és a nagy nyomozás végén a kisváros lakossága arra következtetésre jutott, még a nevét sem ismerik. Csak olyan fiatalka volt, mondták többen. Mások azt állították, kifejezetten öreg. Többen megesküdtek volna, hogy középkorú férfi volt az illető, de az ellentábor azt állította nő és egyáltalán nem fiatal, de csinos. Nos ebből a jó kis társadalmi vitából annyi sült ki, hogy nagyjából senki sem tudta végül is, ki hozta oda a képeket és ki lopta el őket. Abban ellenben biztosak voltak, hogy volt ott a raktárban öt festmény, mivel a nemrég festett falon öt bevert szög és a képek körüli koszcsík mutatta, igen is lógott ott valami. A festmények helyéről fényképek jelentek meg az újságokban, a TV-ben és a végén facebook emlékoldalt is készített valaki Az eltűnt képek és művész címen. Egy nap a kisváros lakói arra ébredtek, hogy a múzeumot és a kisvárost felkereső látogatók, az öt szöget és a festményeket körülvevő koszcsíkot akarják látni.
A felbecsülhetetlen műkincs előtt megfogyatkoztak a látogatók sora és inkább mindenki a raktárba látogatott, hogy az üres falat megnézze. Innen tűnt el az az öt különleges kép, amit senki sem ismer, mondogatták és elégedetten hagyták el a múzeumot, holott a belépő ára kétszeresére emelkedett a festmények eltűnése óta.
Az eltűnt festmények maguk az omladozó ház falán lógtak, ahol a macska éjjelente gyertyát gyújtott és elégedetten nézegette a saját képeit. -Még pontosan időben sikerült visszaszereznem őket.-nyávogta magában. -Micsoda bolond ötlet volt bevinni a múzeumba. Milyen szerencse, hogy pontosan az igazgató ablaka alatt sétáltam, amikor egy műkereskedővel tárgyalt, aki éppen ezeket mondta. -Uram az évszázad képei porosodnak a múzeuma raktárban, ahogyan elnéztem. Hogy ezeket egy szürke macska készített egy fényképezőgép és egy ócska számítógép segítségével. Ez egyszerűen hihetetlen és világszenzáció!! Vissza ne adja annak a dögnek! Egyszerűen közölje vele, ezentúl múzeumi vagyon. Van egy ügyfelem, akinek a kaszinó hajójára pontosan illenek ezek a képek. Jó sok pénzt fizetne érte! Higgyen nekem, jók az értesüléseim.- azzal kacsintott egyet a múzeum igazgatójára. -Maga is jól fog járni, ebben az üzletben. A macska újra nyávogott egyet és kinyújtotta a karmait. -Ezek teljesen alul becsülnek engem. Ha ilyen képeket tudok készíteni, talán át is változhatom, azzal egy középkorú nő lépett ki a düledező ház ajtaján, aki elsétált a múzeumba. Igaz, nem vett jegyet dupla áron, de megnézte az üres falat, majd valahogyan besétált az igazgató irodájába és hosszan elbeszélgetett vele a képek eltűnéséről. Látta a tanácstalanságot és a kétségbeesést a férfi szemében, így elmondta neki, addig jó míg nem kerülnek elő azok a furcsa képek, hiszen a múzeum immár az üres falról híres, a képek meg senkinek sem hiányoznak. Az igazgatót a beszélgetés kifejezetten megnyugtatta ezzel az ismeretlen újságírónővel, akinek kissé macska szemei voltak. Csak másnap döbbent rá, hogy másodszor is kicsúszott a kezei közül a világ valóban legtehetségesebb átalakuló művésze, aki ráadásul még különleges képeket is készít, amikor olyan kedve támad........... Nos mindezközben a macska természetesen elégedetten szunyókált az omladozó ház kopott kanapéjának sarkán, és barátságosan dorombolva nézegette saját képeit, melyeknek azért volt némi mondanivalója is, és egyáltalán nem illettek egy kaszinóhajó falára. Ezt könnyen megérthette volna mindenki, ha történetesen jobban megnézte volna őket korábban ahelyett, hogy utólag az üres falon a koszcsíkos
szögeket fényképezgeti, de hát alapjában véve nem szabad akár milyen helyen a műkincseket tárolni. Kaszinóban egyáltalán nem!Természetesen ebben a dologban is teljesen igaza volt, mint mindig.................. a szürke macskának.
