.
`4-
4".
! .
.
ACTA REG . SCIENT . UNIVERSITATIS HUNG. BUDAPESTINENSIS .
ANNI MDCCCCXVI-MDCCCCXVII . I
FASCICULUS I.
I
13 ESZED, MEL Y
BUDAPESTI
MAGY . TUDOMÁNYEGYETE3
MDCCCCXVI-MDCCCCXVIL TANÉV I
REGTOR MAGNIFICUSA ES 'TANÁCSÁNAK BEIKTATÁSAKO I 1916 . SZEPTEMBER 30-ÁN TARTATOTT . II.
AZ EGYETEM MDCCCCXV-MDCCCCXVI . TANÉ V TÖRTÉNETE FÜ' GG-ELÉKKEL . m.
SZÉKFOGLALÓ BESZÉD . 1v .
TANÉVMEGNYITÓ BESZÉD.
A BUDAPESTI KIRÁLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM TULAJDONA .
BUDAPEST , M. K1R. TUDOMÁNYEGYETEMI NYOMDA . 1917 .
ACTA REG . SCIEN'T. I NIVERSI'TATIS,HUNG . BIIDAPESTINENSIS.
ANNI MDCCCCXVI-IIDCCCCXVII . rascICULus I . I.
BESZÉD, MELY
A BUDAPESTI gIR. MAGYAR TUDOMÁNYEGYETE M MDCCCCXVI-MDCCCCXVII. TANÉV I
RECTOR MAGN I FI C fISA ÉS TANÁCSÁNAK BEIKTATÁSAKO R 1916 SZEPTEMBER 30-ÁN TARTATOTT . II .
AZ EGYETEM MDCCCCXV-MDCCCCXVI. TANÉV I : : TÖRTÉNETE FÜGGELÉKKEL . : : III .
SZÉKFOGLALÓ BESZÉD . IV.
TANÉVMEGNYLI'Ó BESZÉD .
A BIIDAPESTI HIRÁLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM TULAJDONA .
BUDAPEST, M. BIR. TUDOMÁNYEGYETEM[ NYOMDA. 1917 .
BE SZF D. MELLYEL
DR . BEÖTHY ZSOLT BÖLCSÉSZETDOKTOR, AZ ESZTÉTIKA NYILVÁfiOS RENDES TANÁRA, A F ~ RENDIHÁ Z TAGJA, MINISZTERI TANÁCSOS, A PRO LITTERIS ET ARTIBUS DÍSZJELVÉNY TULAJ DONOSA, AZ EGYETEb1I ESZTÉTIIIAI GY ~JTEMÉNY IGAZGATÓJA, A BUDAPESTI ORSZÁGO S TANÁRVIZSGÁLÓ-BIZOTTSÁG ELNÖKE, A BECSI CS . KIR . MÁRIA TERÉZIA AKADÉMI A MAGYAR VIZSGÁLÓBIZTOSA, AZ ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI TANÁCS ÉS A SZABADOKTATÁSI TANÁCS EL~ADÓ TANÁCSOSA, A BUDAPESTI TANÁRKÉPZ ~-INTÉZET IGAZGATÓTANÁCSÁNAK TAGJA, A DUNÁNTÚLI EV. REF . EGYHÁZKERÜLET TANÁCSBÍRÁJA É S PÁPAI F ~ ISKOLÁJÁNAK VILÁGI GONDNOKA, A KISFALUDY-TÁRSASÁG ELNÖKE, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA RENDES TAGJA ÉS VOLT MÁSODELNÖKE S IGAZGATÓ TANÁCSOSA, AZ AKADÉMIAI IRODALOMTÖRTÉNETI, NYELVTUDOMÁNYI ÉS KÖNYVKIADÓ BPZOTTSÁGOK TAGJA, A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG ELNÖKE, A MAGYAR-NÉMET BAJTÁRSI SZÖVETSÉGNEK ELNÖKSÉGI TAGJA, A PET ~FI-TÁRSASÁG, A BUDAPESTI FILOLÓGIAI TÁRSASÁG, A MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG, A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG ÉS AZ ERDÉLYI IRODALMI TÁRSASÁG TISZTELETI TAGJA, A MÚZEUMOK . ÉS KÖNYVTÁRAK, NEMKÜLÖNBEN A btÜEMLÉKEK ORSZÁGOS BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ ORSZÁGOS KÉPZ ~ MÜVÉSZETI TANÁCSNAK TAGJA, A KOMÁROMI JÓKAI EGTESÜLET ELNÖKE, A NÉPM ~ VEL~ -TÁRSASÁG TÁRSELNÖKE, AZ URÁNIA-EGYESÜLE T ALELNÖKE, A MAGYAR NYELVTUDOi1tÁNYI, FILOZÓFIAI ÉS A PROTESTÁNS IRODALMI TÁRSASÁG, S A MÜBARÁTOK KÖRÉNEK VÁLASZTMÁNYI, A PRÁGAI CSEH KIRÁLYI AKADÉMIÁNAK LEVELEZ ~ -, AZ ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETNEK, AZ EV. REF . TANÁREGYESÜLETNEK, AZ EÖTVÖS-ALAPNAK, AZ EPERJESI SZÉCHENYI KÖRNEK, A POZSONYI TOLDY-KÖRNEK, A SOPRONI IRODALMI ÉS M~VÉSZETI KÖRNEK, A TEMESVÁRI ARANY JÁNOS TÁRSASÁGNAK, A KASSAI KAZINCZY-KÖRNEK, A DIINÁNTÚLI KÖZM~VEL~DÉSI EGYESÜLETNEK ÉS A PÁPAI REF . F ~ISKOLAI KÉPZ~ -TÁRSA SÁGNAK TISZTELETBELI TAGJA, A BÖLCSÉSZETI KARNAK ÖT ÍZBEN VOLT DÉKÁNJ A ÉS KÉT ÍZBEN VOLT PRODÉKÁNJA, A BUDAPESTI KIR . MAGYAR TUDOMÁNYEGYETE M 1915-16 . TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS A
RECTORI MÉLTÓSÁGÁRÓL BESZÁMOL T 1916 . ÉVI
SZEPTEMBER HÓ 30-ÁN .
Tisztelt egyetemi közgy ~lés ! Tisztelt vendégeink ! Az egyetem tanácsának, tanári karának, hallgatóságának és összes vendégeinknek szíves köszöntéséve l foglalom el ma utoljára, még néhány rövid percre, ez t a széket. Utolsó kötelességem, hogy rektorságom évér~l beszámoljak, rövid nyereség- és hosszú veszteségszámlájá t bemutassam. Minthogy jelentésem s benne a mult tanév történetére vonatkozó adatok sora nyomtatásban szé t van osztva, talán szabad lesz nekem ez alkalommal maguknak az adatoknak ismétlése helyett néhány, ráju k vonatkozó, általánosabb megjegyzésre szorítkoznom. Istenhozzádot kell mondanom három kartársunknak, kik örökre itt hagytak bennünket : egyik theologiai, másik mathematikai oktatásunknak nemrég f ~ereje, kinek tudásával csak szerénysége vetekedhetett ; és a harmadik, kinek egyszer~ és igaz lelke itt, a fejl~ d~ lelkek világában, oláh testvéreink között mag vet~je volt annak a becsületes megértésnek, melyne k íme, a borzalmak napjaiban, már termését látjuk é s áldjuk. A sok súlyos veszteség sorában, mely egyetem~nknek tágabb el~adó-karát az idén érte, eltemettü k az újabb magyar középoktatásnak nagyemlék~ paedag ogiai szervez~jét is, ki bizonyára a síron túl is magyar tudásról, magyar erkölcsr ~l, magyar er~r~l álmodik, amelyeknek szolgálatára szentelte életét ; és eltemettük
DR.. BEÖTHY ZSOL T
a magyar physicai tudománynak legnagyobb reménységét, olyan tudományos er ~ t, melynek pusztulásá n érzett fájdalmunkat még büszkeségünk is alig enyhít heti h~si halálán. De gyászunk esetei nem merítik ki még veszteségeink sorát. Meleg, köszön~ kézfogással és hosszú , munkás nyugalmat kívánva kell búcsút vennünk mé g két kartársunktól, kik hosszú és érdemes munkássá g után kathedrájuktól váltak meg : egyik tanári buzgóságának és atyai szívének kedves emlékét hagyv a közöttünk és tanítványai között ; a másik egyetemünk m~vészettörténeti intézetének alapításával örökítvé n meg ritka buzgalmú és siker ~ m~ ködésének nyomát . Tanszékükt ~l és körünkb ~l távozásuk körülményei újból éreztették egész egyetemünkkel, amit karaink é s tanácsunk ismételve hasztalan hangoztattak, hogy a z 1912 : LXV., úgynevezett nyugdíjtörvénynek bizonyo s határozmányai mennyire meg nem felel ~k nemcsak egyetemi, hanem általában tudományos életünk fel tételeinek. Így különösen az a rendelkezése, mely a hetvenéves korhatár esetleges meghosszabbítását tisztán a minisztertanácsra bízza, semmi beleszólást ne m engedve a legilletékesebb, s ~t talán egyedül illetéke s hatóságnak, magának az egyetemnek. Ezt a rendelkezést a gyakorlat nemcsak nem enyhítette, hanem telje s ridegséggel érvényesítette, mid ~ n egyetemünknek ne m egy kitün~ tanárra vonatkozó, illet ~leg a tudományos oktatás érdekében tett fölterjesztése indokolás nélkü l mell ~ztetett . Ha már a kormány ragaszkodik ahhoz , a mi nézetünk szerint helyt nem álló törvénymagyarázathoz, hogy a nyugdíjazás az elért korhatárral feltétlenül elrendelend ~, de minisztertanácsi határozattal mégis elhalasztható : felmerül a kérdés, nem jobb
BESZÁMOLÓ BESZÉDE.
lenne-e egy, semmiféle kivételt nem ismer ~ korhatár . Igaz, hogy ez még értékes tudományos és tanító er ~k elvesztését is jelentené ; de hisz a mai, csak néhány esztendeje fennálló rendszer mellett is hány ilye n kiváló er ~t kellett már eddig elvesztenünk? Es nem vesztett-e valamennyiünk munkakedve azzal a, minden ilyen eset terjesztette keser ~séggel, hogy veszteségün k oka nem is maga a törvény 2 Ha ez a törvény kivétel t nem ismerne, a bel~le következ ~ veszteségekért legalább kárpótolna bennünket minden igazi tudományo s életnek múlhatatlan erkölcsi föltétele, mindnyájun k függetlenségének biztosítása. Ha nem volna korhatár , minden egyes, hivatalból történ ~ nyugdíjazást indokoln i kellene . Most van korhatár, de esetleges mell ~zését nem kell indokolnia senkinek és nem is indokolj a senki. Ez az, ami aggasztó, bizalmatlanságot kelt ~, a függetlenség érzésébe ütköz ~, természete szerint ellenkez~ a tudományos élet természetével és föltételeivel . Vagy a még értékes és hasznos er~k munkás érvényes~lése legyen biztosítva az egyetemnek, vagy kivétel t nem ismer~, egyenl ~ elbánással a függetlenség mind nyájunknak . Szóval, vagy ne legyen korhatár, vagy h a van, hát - legyen. Bocsánat ezért a kitérésért, melyre az „ürült nyomoknak" elém t ~n~ képe vezetett. Ezeken a nyomokon már a mult év folyamán új és kiváló er ~k indultak : egyetemünk minden karának tanártestület e gazdagodott számban és er ~ben. Köszöntöm ~ket azzal a szíves kívánsággal, hogy az ~ jöv~ munkásságu k sikere legyen az a legfényesebb mozzanat, mely a z emlékezetet az én rektorságom idejére, mint az ~ kineveztetésük idejére még visszavezeti . Köszöntöm együtt és egyenként tisztelettel és hálával azokat, akik
DR . BEÖTHY ZSOLT
tudományos eredmények koszorújával pályájuknak csa k új állomására érkeztek közénk, bizalommal és reménnye l azokat, akik fiatal lelkesedéssel hozták el zálogát annak , hogy nemcsak az ~ jöv ~jük lesz ez az egyetem, hanem ennek az egyetemnek is jöv~je lesznek ~k. Velük együtt köszöntöm azokat a kartársainkat is, kikre ezeknek a vésszel terhes napoknak söté t felh~i közül sugarak estek : akik legfels ~ kitüntetésbe n részesültek . Köszöntjük ~ket, büszkén nemcsak kitüntetésükre, hanem még inkább arra a tisztességre , melyet e szomorú id ~kben a szív és elme csataterein, az emberszeretet, jótékonyság, m~vel~dés érdemes szolgálatában maguknak és az egyetemnek szereztek . Különben ezt a szolgálatot tehetségünk szerint igyekeztünk végezni valamennyien, abban a tudatban , hogy a fenyegetett jöv~ kultúrai követelése velünk és a kezünkre bízott nemzedékkel szemben oly nagy , hogy valósággal bármily megfeszített er ~vel végzet t munka sem több ma ebben az országban a legegyszer ~bb kötelességteljesítésnél. Tanító munkánk sikeré ben segített a nagy id ~ k tanulsága, mikor e szörny~ pusztulásnak hallgatóságunkra váró munkapótlásáró l zúgta fülébe az intelmet : „Discite, moniti !" Az intette k megértették és megfogadták a szót. Nemcsak azon a két ünnepen arathattuk oktató munkánknak igaz örömét, melyeken négy kitün ~ tanítványunkat tüntette ki ~ Felsége ajándék-gy ~r ~jével, hanem az esztend~nek úgyszólván valamennyi napján . Nem csupán a magam tapasztalása, hanem a legtöbb tanártársamé, hog y hosszú egyetemi pályánk alatt alig értük párját anna k a figyelemnek, szorgalomnak, kitartásnak, melyet a háború kitörése óta megfogyatkozott hallgatóságunkban tapasztalhatunk, melynek pedig az élettel nehe-
BESZÁMOLÓ BESZÉDE .
9
zebb küzdelmet kell folytatnia s amelynek jórészt szív e is nehéz : legalább a fele gyászt visel . Hallgatóságunk megfogyott, kevesebbre olvadt a három év el~tti számnak felénél, így is, legalább az orvosi és bölcsészeti karon, nem jelentéktelen részét leányok teszik . De mind, akiket sorsunk iderendel t és itt tart, igyekeztünk és igyekszünk méltók maradn i azokhoz az egyetemi polgártársainkhoz, akik a harctereken küzdenek érettünk. Tisztelettel és szeretette l gondolunk reájuk ; féltjük ~ket, gyászoljuk ~ket, várjuk ~ket. Rájuk is gondoltunk, mikor vezéreiknek, kik gy~ zelemre vezették ~ket és gy ~ zelemre fogják vezetni ügyünket, hálánk jeléül egyetemünk díszpolgárságát , tiszteleti doktorságát ajánlottuk fel . Mint nemzetünk erkölcsi javainak hivatott ~re és ápolója, egyetemün k határozatával a nemzet erkölcsi közérzésének is kifejezést kívánt adni a becsületnek, h~ségnek, h~siségnek ama történeti példái iránt, kiket szövetségeseinkne k nevezhetünk. Igy lelkünkkel, szívünkkel újra meg újra od a szállottunk, hol nemzetünk sorsa dül el s hol a m i elnéptelenedett tantermeinknek h ~si népe vérzik . Tiszteletünk és szeretetünk kötelességérzetünket is táplálj a irántuk . Velünk együtt érzi ezt a kötelességet a z egész magyar társadalom, érzi különösen azok iránt a hallgatóink iránt, kiknek pályáját a háború meg akasztotta, a balsors pedig áldozataik, szenvedéseik , sebeik jutalmául megszakítással, talán tönkretétellel fenyegeti. Azok iránt, kik e nagy küzdelemb ~l segítségünkre szorulva fognak visszatérni, hogy régi helyüke t itt a mi padjainkon elfoglalhassák s életük feladatát majdan betölthessék : Nemcsak a csodálat, hála, részvét érzései azok, amelyek lelkünket az ~ sorsukkal foglal-
10
DR .BEÜTHY ZSOL T
koztatják, hanem az aggodalom kultúránk jövöjeért , melynek szolgálatára indultak, mid ~ n a trombitasz ó megállította ~ket. Lesz-e majd elég munkása ennek a kultúrának s nem épen a hivatottak d ~lnek-e k i útközben, dolgukvégezetlen ? Ez a jöv~, a mi magyar kultúránk jöv ~je elég aggodalmat kelthet bennünk, nem is csupán a rettent ~ vérveszteség miatt, hanem azok miatt a napról napr a növekv ~ nehézségek miatt, melyek a tudós képzé s útjában emelkednek. Egyfel ~l az életnek hallatla n drágulása, másfel ~l az a kedvetlenít~, lever~ tapasztalat, hogy az igazi szellemi, meg az üzleti és anyagi . munkának értékviszonya a háborús évek alatt a z el~bbinek kárára hihetetlen mértékben megváltozott . Mindez kétségtelenül borús távlatot nyit a jöv ~be. Mikor épen az az osztály, mely tudományos pályára készül~ ifjúságunkat eddig legnagyobb számmal szolgáltatta, anyagilag szinte roskadozik ; mikor a tudományos pályákra való el ~készület költségei szinte hihetetlenül megnövekedtek ; mikor maguk a pályák szükséggel és nyomorral fenyegetnek : meg fogja-e találni. kultúránk jöv~ben is, még pedig a szükséges számmal , hivatott vezet~it, buzgó képvisel ~it és tisztessége s munkásait Úgy látom, e részben válság felé megyünk, melyen csak a magyar államnak és társadalomnak egy nagy elhatározása segíthet : a szegénysorsú tanulók nak az eddiginél sokkal nagyobb számban való, sokka l kevésbbé akadékos és sokkal b ~kez~bb támogatása. Csak így kerülhetjük ki tudós pályáink elnéptelenedését, a kultúrális ggermekhalanclr6ságo, tehetségekne k kifejl~désük el~tt való tömeges pusztulását . Bízom a mi kimeríthetetlen áldozatkészség ~, meghálálhatatlan jóságú és ebben mély bölcseség~ magyar társadal-
BESZÁMOLÓ BESZÉDE.
11
munkban, hogy ezt a végzetes helyzetet, ezt a kiált ó szükséget is meg fogja érteni, amint megértette m a egy éve e helyr~l hadviselt szegény hallgatóink érdekében hozzáintézett kérésemet alapunkra eddig egyetemi gy~jtéseink történetében példátlan összeget, közel 170 .000 koronát, adományozva . Legyen ez a z összeg büszke sebeknek gyógyító írja s jöv~ veszedelmeknek megel~z~ szere ! Csak minél el ~bb vezesse vissza gy ~ztesen ~ket, h ~s fiainkat, az Isten. Íme gyámolító kezünk, ölel ~ karunk, kész koszorúnk várja a visszatér ~ket. De hát akik nem térnek, nem térhetnek 'soha többé vissza ? Azért azok sem maradnak végkép távol, azok is csak ellátogatnak hozzánk ebbe az ~ régi hajlékukba, ha nem is mint tanítványaink . Ám a német bölcselked ~nek ~ rájuk nézve is igaza van : azok a legjobb tanít ványaink, akik nem maradnak mindíg tanítványaink . Így ~k is. Minden el~adásunkon, melynek erkölcs i vonatkozása van, - és voltaképen melyiknek nincs ? - ott lesznek el ~ttünk, körülöttünk, velünk . Sebeikre mutatnak és arra a célra, melyért elvéreztek . Ott lesznek a magunkba vetett hitünk támogatóiul, erkölcs i fölemelkedésünk útmutatóiul, áldozatkészségünk példáiul . Igy lesznek ott ezekben a termekben, nem tanít ványaink, hanem erkölcsi mestereink gyanánt . Az egyetem kegyeletének koszorúját nyujto m nekik, mikor itthagyom ezt a rektori széket. Megnyugvással hagyom itt, mert kitün ~ utód foglalja el helyettem. Tudom, hogy nem kívánhatok neki az ~ jó szíve szerint jobbat, minthogy : amint az én el~döm a távozók rektora volt, én, fájdalom, a távollev~k rektora voltam, legyen ~ a visszatértek rektora !
