Budapest az élhetõ város? A Margitsziget és a Városliget (turi sztikai) ha sznosítá si tervei.
A „Budapest Klub” 2002. április 28-i beszélgetése Nyersváltozat Házigazda: Jenei Zsolt Meghívott vendégek: Dr. Nagy Katalin Irodavezetõ BFVT Kálmán Zsolt Titkár Ligetköztársaság Szabó László ügyvezetõ Bringóhintó Kkt. Meszter László ügyvezetõ Inn-Side Kft.
Jenei Zsolt: Szeretettel köszöntöm vendégeimet és nagyon köszönöm, hogy elfogadták meghívásomat és itt vannak ezen a szép tavaszi vasárnap délutánon. Leköteleznek, hogy feláldozzák szabadidejüket, remélem megéri és hozzátehetünk a mai napon is egy kicsit ahhoz a tervünkhöz, hogy Budapest egy jobb város legyen! Pár szót szólnék arról, ami történt a klubbal azóta, hogy nem találkoztunk és azok számára, akik most vannak itt elõször, összefoglalnám mi is a Budapest Klub célja, mit szeretnénk elérni ezekkel a klubdélutánokkal. A „Budapest Klub” eljutott abba a stádiumba, amikor választani kellett, hogy önálló egyesületté alakul vagy szövetkezik valamelyik másik civil kezdeményezéssel. Azért láttam szükségét, mert a beszélgetések népszerûsége olyan fokú lett, hogy mindenképpen kell számára egy komoly keretet biztosítani. Én a második megoldás mellett döntöttem. Ez látszik célszerûnek, mert az „Urbanissimus Egyesület” céljai és törekvései teljesen megfelelnek az én szándékaimnak is. Bõvebben errõl az asztalokon található dossziékban találnak anyagot. Továbbra is önálló cselekvési szabadsággal vezetem a klubbot és a fesztelen és hangulatos formát tartani fogom. Ez így lesz most is és szeretném, ha a jelenlevõk bátran bekapcsolódnának a beszélgetésbe. A klub témaválasztásai mindig olyanok lesznek, hogy Budapest aktuális kérdéseibõl azokat emelem ki, amelyeknek vannak turisztikai vonatkozásaik is, tekintettel arra, hogy életem során mindig a turizmushoz kapcsolódtam de a városfejlesztés kérdései is érdekelnek. Nem titkolt célja a klubnak megnyerni a sajtó és a médiák figyelmét is. A város eseményei a közelmúltban megindítottak egy pozitív érdeklõdést a sajtóban, az országos napilapok Budapesttel foglalkozó rovatai rendszeresen írnak az eseményekrõl, valamint a szakmai lapok is figyelemmel kísérnek minden kulturális és gazdasági folyamatot, amely rövid- és középtávon befolyással lehet a város fejlõdésére és ebben a turizmusra.
A mai napon egy szíves kérésnek tennék eleget. Két évvel ezelõtt készült egy átfogó tanulmány a Margitsziget és a Városliget turisztikai hasznosításáról. A tanulmány készítõje Meszter László volt és korábbi beszélgetéseink alkalmával felmerült, hogy a helyszíneken nem történt meg az a fejlõdés, az a fejlesztés, amely a tanulmányban megfogalmazódott és a kérdés mintha lekerült volna a napirendrõl. Azt sem szeretném eltitkolni, hogy meghívtam a mai beszélgetésre azokat a politikusokat, akik ezt a tanulmányt annak idején megrendelték és mellé álltak annak a lehetõségnek, hogy ezek a területek fejlõdjenek. El is fogadták a meghívást szóban de sajnos, amúgy nem meglepõ módon, ezeket az ígéreteket vagy személyesen vagy a titkárnõikkel telefonon vissza is vonták néhány nappal ezelõtt. Egyikõjük azt mondta nem szeretné ha nyilvánosan megkérdeznék tõle miért nem szerepel a területek fejlesztésére szánt pénzösszeg a következõ évek elõterjesztéseiben és költségvetésében. Nem szeretne rá válaszolni. Ezt én meg is értem, hiszen politikusokról van szó, akik nem szeretik ha ígéreteiket számon kérik. De azt gondolom a dolgot nem lehet ennyiben hagyni és azért mert õk nem akarnak válaszolni, mi azért még beszélhetünk róla és véleményünket elmondhatjuk egymásnak de másnak is! Ez egy civil szervezet dolga ez a Budapest Klub dolga! Mi, az itt jelenlevõk a turizmusból élünk és nem jó ha lemondunk lehetõségeinkrõl és saját fejlõdésünkrõl. Kérem Meszter urat, röviden foglalja össze a tanulmányának a lényeges elemeit és ajánlásait. Meszter László: Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki a szép napsütést felcserélte ezzel a pincei sötétséggel, hogy beszélgessen egy Budapest szempontjából mindenképpen fontos és nagyon lényeges kérdésrõl. Az azért túlzás, hogy én csináltam volna az egész tanulmányt, ezt mi csináltuk, hiszen ez egy szoros team munka volt, nagyon nagy volt a feladat. Én rendesen fel is készültem egypár órás elõadásra, de annyit látok az egészbõl ebben a félhomályban. Hogy milyen szép nagy kötetek születtek annak idején és mindenki, aki nálam jobban lát, szívesen invitálom nézzem bele! Budapest életében mindenképpen a két legérdekesebb közpark a Margitsziget és a Városliget. Ezek kinézete, szolgáltatásai és a jövõje mindenképpen, aki Budapesten él vagy csak átmenetileg itt tartózkodik. Én egy kicsit másképpen látom a helyzetet, mint ahogy Zsolt bevezette. Én nem gondolom, hogy annyira elakadt volna a fejlesztés. Megpróbáltam a mai beszélgetés elõtt egy kicsit tájékozódni ténylegesen mi is történt a közelmúltban. Mi ezt a munkát 2000-ben csináltuk, teljesen ezredfordulós idõszakban, mert 2000. szeptemberében adtuk le a munkát. A feladatunk az volt, hogy turisztikai fejlesztési tervet készítsünk mind a két területrõl. Aláhúznám, hogy turisztikai fejlesztési tervet készítettünk! De mi is nagyon hamar rájöttünk, hogy nem lehet szétválasztani a turizmus céljait az itt lakók céljaitól, hiszen ami nekik jó egy ilyen közparkban, annak örül a turista is és amiért mi bosszankodunk, azt nem díjazza, aki csak látogatóba érkezik. Kicsit ketté kell venne a szigetet és a Városligetet, mert a két park jellegében eltér egymástól. A Városligetnek kialakult egy szórakoztató oldala, kialakult egy pihenõ gyógy területe, még akkor is ha ezt kettévágja egy fõ közlekedési útvonal, amelyet már régen meg kellett volna szüntetni. Mindkét oldalnak létrejött egy lakossági használati területe, ahol alapvetõen kutyát sétáltatnak, játszanak a gyerekek, tehát lakossági igényeket elégít ki. Csináltunk egy kérdõíves vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy kik veszik igénybe, kik mennek el oda, melyik területen mennyi külföldi jelenik meg. Áttekintettük azt is, hogy az elmúlt 10 év során m ilyen tervek és fejlesztési irányzatok jelentek meg milyen tervek készültek. Rájöttünk arra, hogy amennyiben az eltelt 10 évben végrehajtották volna azt a rendezési tervet, amit a Fõvárosi Önkormányzat annak idején elfogadott, akkor a Városliget ma már régen nem ott tartana ahol most, hogy
alapvetõ karbantartási gondokkal küzd. Ez vonatkozik a Margitszigetre is. Nagyon sok aprólékos munka után alakítottuk ki, azt a koncepciót, amelyikrõl kb. 4 –5 órát lehetne beszélni. Külön a Margitszigetrõl és a Városligetrõl is. Ezért egy frappáns húzással be is fejezném a tájékoztatómat és bármilyen kérdésre szívesen válaszolok! Itt van kedves kollégám is, Nyíri Zsuzsa, aki az anyag oroszlánrészét szerkesztette, aki szintén minden kérdésre tud felelni az anyaggal kapcsolatban. Jenei Zsolt: Milyen állapotban van a zöld terület ezekben a parkokban? A természeti környezet az alapja mindennek, ami ott történik. Dr. Nagy Katalin: Az állapotot azt hiszem mindenki látja! Igazából mind a két nagy park még másik öt-hattal együtt a Fõváros kiemelt területe, vagyis a központi költségvetésbõl tartják fent és a fejlesztés is ezekbõl az alapokból megy. Ami állapot ott van, az a város költségvetésébõl a zöld felületekre szánt összeget példázza. Magyarul a válasz: nem elég! Ez az összeg idén valamivel emelkedik de az inflációt nem követi! A Fõvárosi Kertészeti Vállalat kezelésében van mind a két nagy park és bár õk megpróbálnak mindent, de ez a pénz akkor sem elég. Az mindenképpen hozzátartozik a képhez, hogy az utóbbi idõkben azért a zöld felületek iránt az igény megnõtt! Ha kevesebb a fenntartására szánt összeg de az igény és a használat növekszik, gondoljunk a nagyrendezvényekre, akkor az értelemszerûen problémákat vet fel, a romlás fokozatos. Talán a rendezvényekbõl befolyt összegeket lehetne úgy kezelni, hogy jusson a rendbehozatalra is. A politikusokat nehéz ilyen ügyekben meggyõzni. Jenei Zsolt: Európai összehasonlításban Budapest zöld városnak mondható? Dr. Nagy Katalin: Ami a zöld hatást illeti biztos. A város panorámájában tényleg sok a zöld de reál értékben Budapest a közepesen parkosított városok közé tartozik. Átlagosak a parkok és a zöld felület. Más a park és az erdõ fogalma a városon belül, ebben különbséget kell tenni! Meszter László: Hadd vigyek egy kis élénkséget a beszélgetésbe! Elhangzott, hogy sok vagy kevés a pénz, amit ráfordítunk. A tanulmányunknak is egyik sarkalatos pontja azt mondja ki, hogy csak olyan fejlesztést érdemes csinálni, amit utána fent lehet tartani, meg lehet óvni! Legújabb élményem, hogy éppen a Margitszigeten, ahol most füvesítenek és új területeket vontak be a füvesítésbe már rajta vannak a Bringóhintók kerék nyomai! Na most miért vannak rajta? Mert a tekerõ embereknek ki kell kerülni a kisgyerekkel sétáló mamát, meg a görkorcsolyázó fiatalokat, meg a rollerezõ gyereket, sétáló embereket és kutyákat. Vagy nekik megy vagy rámegy a fûre! Tehát ez az invesztíció, ami most megy, hogy új füves területek legyenek nagyon sokba fog kerülni! Ez kidobott pénz! Aki már csinált pázsitot tudja milyen munka is ez! Pár hónapon belül ez kidobott pénznek minõsül! Azt gondoljuk fenntartható fejlesztéseket kell csinálni csakis együttmûködve lehet valamit fejleszteni. Dr. Nagy Katalin: Gondolom a tervezésnél már figyelembe kellett volna venni! A méretezésen sok múlik. Szerintem az elõrelátó tervezésnél ezt figyelembe lehet venni! Nem oda kell a zöld területeket tenni, ahol közlekednek. Meszter László: Azt javasoltuk, hogy az egymással együtt nem mûködõ tevékenységeket el kell különíteni! Funkció szerint szétválasztani. Másutt kell ezeket csinálni. Mindennek lehet helyet találni! Oda kellene eljutni, hogy ezek a középtávú
tervek és programok koordináltak legyenek! Mindaz, amit egy évben csinálnak szervesen illeszkedjen bele egy nagyobb tervbe. Szatmári Sarolta, Magyar Mezõgazdasági Múzeum Fõigazgató-helyettes: Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Szatmári Sarolta vagyok a Városligetben a Mezõgazdasági Múzeumban dolgozom, annak vagyok a fõigazgató helyettese. Ahhoz a témához szeretnék valamit hozzátenni, hogy a városnak mire van pénze és mire nincs! Én minden nap a Ligetbe járok dolgozni és nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon sokfajta anomális van jelenleg. A mi múzeumunk a Széchényi szigeten van, ahol nagy az átmenõ forgalom. Sajnos számunkra a turizmus csak az épület kívülrõl való csodálását jelenti, mert be nagyon ritkán jönnek a csoportok. Az udvar, ami közterület, a sok kátyúval és gödörrel kimondottan veszélyes terület! A látogató nem tudja, hogy ez nem a múzeum területe és minket szidnak állandóan! Az infrastruktúra sem a legjobb, mert nincsen WC az itt sétáló turistáknak. Van még egy olyan funkció is, ami a koncertekkel kapcsolatos. Minden nyáron vannak szabadtéri koncertek a Vajdahunyad Vár udvarán, amikor is nagy tömeg jön be! Kálmán Zsolt: Ha megengeditek magamhoz ragadnám a szót és megtartanám egy kicsit, annál is inkább, mert az egyesületünkrõl is szeretnék pár szót szólni. A Liget Köztársaság Egyesület 1995.-ben jött létre a Városliget meghatározó intézményeinek a részvételével. Tagjai a múzeumok, a Vidámpark, az Állatkert, a Gyógyfürdõ, a Fõvárosi Kertészeti Vállalat, a XIV. kerület, a Liget szálló stb. Pontosan az említett anomáliák kezelésére jött létre és azzal a céllal, hogy a tulajdonosokból kikényszerítsük a megoldásokat. A Városliget egy nagyon bonyolult terület! Nagy része a Fõváros tulajdonában van, - ami csak néhány éve dõlt el, hogy így van, egy jogi procedúra eredményeképpen, - mert az egész a Fõváros tulajdona kivéve az állatkerti körutat. Az a terület a XIV. kerületi önkormányzaté. De van privát bérlõje is a Ligetnek, van egy darab lakója a tó partján, ahol egy életveszélyes épületben egy személy lakik! Évek óta nem tud neki cserelakást biztosítani az önkormányzat, hiszen önkormányzati lakásban lakik, ahonnét nem lehet kitenni. Ö most már 180. Millióra tartja lakását, azt mondja neki ilyen nagyságrend lenne a megfelelõ csere. Sajnos ez így van, pedig az egyik legértékesebb területen van a ház, ahol nagyon jó dolgokat lehetne megvalósítani. A Liget egy nagyon komplex terület! A Liget Köztársaság kifejezés is ezért született. Itt sok minden megtalálható és itt akár egy hetet is eltölthetne a látogató, mintha egy országba menne. A tulajdonviszonyokról még annyit, hogy minden intézménynek más a tulajdonosa és a finanszírozója. Az utóbbi öt évben a határon belüli állapotok nagymértékben változtak és nagyon kellemes folyamatok indultak el! Látható, hogy az Állatkert megújult, a Vidámparkban már nem csak „kacsintós bukszát” lehet lõni, hanem most már vannak komoly játékok, amikre fel lehet ülni, a fürdõ is megújult, a Nagycirkusz is szebb lett. Sikerült a ronda bódékat is lebontatni a Fõvárossal és már csak a híd közelében vannak ilyenek, de azokat még nem bontanánk le, mert az egyetlen nyilvános WC ott mûködik, aminek a hiánya nagyon kellemetlen lenne. Amikor azt mondjuk, hogy a Városliget egy nagyon fontos turisztikai célterülete Budapestnek, akkor arról az idegenforgalmi infrastruktúráról is szót kell ejtenünk, ami nincs! Két nézet van jelenleg, az egyik szerint a Ligetet kezeljük úgy, mint egy virágos kertet, ahova belépni tudvalévõ tilos! Én nem ezt az oldalt vallom, és akik a Ligetben ténykedünk azok többsége sem, én azt vallom, hogy igenis a látogatókat oda kell engedni, de utána erre a területre költeni kell! Azért adózunk, azért fizetnek a turisták nagy pénzeket Budapesten, hogy ezeket a területeket fenn lehet és kell tartani, mert azért jönnek ide az emberek, hogy azt
megtekintsék! Erre áldozni kell! A politikusoknak mindig jó védekezés, hogy kidobott pénzek ezek, ugyanakkor ha politikai rendezvényrõl van szó, akkor mindent lehet! Ha rendõr napról van szó akkor is mindent lehet. Ilyenkor lehet 5000 m2 sátrakat a fûre tenni napokig és gépkocsi versenyeket rendezni a virágokon, kamionok jöhetnek be, a tó vizét le lehet engedni ha éppen kosárlabdázni kell. A tó amúgy is érzékeny pontja a Ligetnek. Annak ellenére, hogy a Fõvárosnak határozata van rá, amit a közgyûlés megszavazott, hogy idõ elõtt tilos leengedni a vízét, ennek ellenére tavaly is megtették. Gondolom egy látogató sem szeret egy büdös teknõt látni, amiben rohad az iszap! Ugyanis a leengedés után még 3 hetet állnia kell az iszapnak, hogy kiszáradjon. Ez irdatlan! Ha a hõmérséklet magas, akkor ez elkezd rohadni! Egyébként a tó rehabilitációja alakulni látszik. A közeljövõben a Fõváros foglalkozik vele. A tó nagy problémája mindig is a víz volt. Mióta a Széchenyi fürdõ modern víz keringetõt alkalmaz és nem engedi le a vizet minden nap, azóta nincs a tónak elégséges utánpótlása és a vize nagyon rossz állapotba tud kerülni. Télen a rendszeres utánpótlás nem engedte, hogy befagyjon, sajnos most már ez nincs, befagy, ami nagyon baleset veszélyes is tud lenni! Volt már, hogy beszakadt gyerekek alatt a tó jege! Általánosan azt mondhatom, hogy mindig elveszünk a részletekben és hiába születnek ilyen tanulmányok, mint amit Meszter úr is csinált, azt kell látnia, látnunk, hogy részletek megvalósulnak belõle, de összességében nem halad a terület fejlesztése. Nekünk az volt a kérésünk a Fõváros felé, hogy a Ligetnek legyen egy gondnoka, egy személy, akinél összefutnak az információk, aki tudja, hogy éppen melyik fát kell kivágni, hol kátyús az út, hol van csõtörés és õ lehetne az, aki pénzekért lobbizhatna, aki az elköltésüket felügyelné és nem különbözõ bizottságok és ügyosztályok át nem hangolt tevékenységei eredményeznék azt, hogy ilyen a helyzet mint most. Sok dolog történik és történt is de ennél több kellene! Csak így lehetne olyan ékköve a Liget Budapestnek, aminek mi elképzeltük! Jenei Zsolt: Köszönöm! Laci mondjunk valamit a Margitszigetrõl is most már! Ti hány éve vagytok jelen a Szigeten? Szabó László: Nagyon röviden és lényegre törõen! Ugyanazokat tudnám elmondani a Szigettel kapcsolatban, mint ami most elhangzott! Régen a XIII. kerületé volt a Sziget teljesen, most már a Fõváros is birtokolja. Ugyanúgy rendelet van a rendezvényeket illetõen, mint a Ligetben, amit nem tartanak be. A nagy cégek és a politikusok mindig elérik, amit akarnak. De hat reagáljak, arra hogy a bringóhintók a fûre mennek! 33 nyelven írtuk le, hogy merre kell menni és mit nem szabad csinálni! De ha van valakinek jobb ötlete és javaslata én lennék a legboldogabb! Nálunk is balesetveszélyes az út és azt gondolom nem kellemes, amikor megjön a számla és befizetjük a közterület használati engedélyt, több mint két és fél millió forintot évente, és amikor arról van szó, hogy be kell foltozni az úttestet, akkor már nem igazán reagálnak rá! Pár éve a Szigeten is alakulni látszott egy köztársaság féle, de nem voltunk olyan hatékonyak, mint a Ligetiek. Nem volt életképes. Nem tudta összefogni az intézményeket. Lennének panaszaim, de nem szeretném erre vinni a beszélgetést! Jenei Zsolt: Volt itt egy dolog, ami nekem nagyon tetszene, beszéljünk még róla! Reális, hogy a jövõben egy-egy szakember fogja össze ezen területek menedzselését? Katalin mit gondol errõl? Ön van legközelebb a Fõvárosi intézményekhez, jobban tud tájékozódni, mint bármelyikünk!
Dr. Nagy Katalin: Igen, akartam is erre reagálni! Azok a rendezési tervek, amelyek készültek a helyszíneken 8 évvel ezelõtt már abban is megfogalmaztuk ezt és azóta is folyamatosan felhívjuk rá a Fõváros figyelmét tervezõi oldalról is, hogy minden rendezési terv sikere attól is függ, hogy egy helyen döntsenek a megvalósításról és a kivitelezésrõl! Egy ilyen park menedzser lehetne! Talán a gondnok magyarabb szó! Igazából van a Fõvárosnak egy zöldfelület fejlesztési alosztálya, ami a környezetvédelmi ügyosztályon belül mûködik. Annak a vezetõjét hívhatjuk ugyan fõkertésznek, de mivel annyi gond van és minden beruházás, ami a Budapesti zöldfelületeket illeti hozzájuk is tartozik, elmerülnek a részletekben. Tevékenységük abban merül ki, hogy technikailag koordinálják a parkok fenntartási munkáit. Én nem szeretném bántani õket, mert rengeteg a feladatuk, de ha úgy gondoljuk, hogy legyenek kiemelt parkok és zöldfelületek Budapesten, akkor ennek kell egy referens. Mivel volt szerencsém a csütörtökön jóváhagyott Budapest Fõváros Környezetvédelmi Programjának kidolgozásában részt venni, annak van egy intézkedési terve, amihez pénzek járulnak a költségvetésbõl, abba is beleraktuk ezt a gondolatot. A folyamatos irányítás és átláthatóság biztosítva kell, hogy legyen. Talán ez is egy kis adalék ehhez, hogy minden oldalról próbáljuk meggyõzni a Fõvárost irányítókat. Meszter László: Szabad ehhez hozzászólnom? Mindig Gondnokról beszélünk meg alosztályról! Azt hiszem nem gondnok kell, hanem gondnokság! Mi áttekintettük Európa számos nagy parkjának a fenntartását és vezetését, milyen keretek között mûködnek. Azt lehet mondani ha van gazdája egy területnek akkor az rendben van ha nincs gazdája akkor az úgy van. Ha szerencséje van fejlõdik ha nem akkor nem! De egyértelmû, hogy úgy lehet csak mindkét területrõl beszélni, fejlõdésrõl, karbantartásról, ha lenne mindkettõnek gazdája és annak a gazdának vannak végrehajtó apparátusai. Jelenleg van a Fõkert és az Budapest összes közterületét virágosítja. Annyi jut egy helyre, amennyi éppen jut. Ha lenne a Margitszigetnek vagy a Ligetnek egy gondnoksága, annak az az egy feladata van. Ez jobban áttekinthetõ minden szempontból! Sajnálatos, hogy a XIII. kerületi önkormányzat nekiindult, hogy összeszedjen egy ilyen szervezetet és az õ elképzelésük az volt, hogy aki a szigeten dolgozik az fizessen arányosan egy költségvetésbe és õk tartsák fent ezt a gondnokságot. Ez megbukott! Önmagában ez nem volt egy rossz ötlet és ez is egy járható út lenne, amúgy hiszen ez az önkormányzati pénzek egyfajta mozgása csupán, amit lehet jól is csinálni. Általában nem a vállalkozókon szoktak az ilyen tervek megbukni, hanem azokon a szervezõdéseken, akik nem saját pénzzel gazdálkodnak, hanem valami állami vagy önkormányzati forrásuk van. A döntési mechanizmusuk olyan, hogy nem tudják venni a fáradságot és hosszabb távon kiállni valami mellett. Dr. Nagy Katalin: Abból a körbõl kéne választani, ahol a pénzek vannak. Hiszen ezek a pénzek a Fõváros pénzei. Az adókból kell fenntartania zöldfelületeket is. Arról az oldalról kéne jönnie a megoldásnak is. Ott tudják átlátni a kereteket és valamilyen szerzõdéses rendszerben lehetne ezt mûködtetni. Személyes és szervezeti kapcsolatokat felhasználva kellene lobbiznia annak az embernek, aki ezt csinálja. Meszter László: Ellenkezõ véleményen vagyok! Én azt gondolom egy ilyen embernek nem kell lobbiznia! Pénzt oda kell adni neki. Ez sok helyen esze ment módon mûködik. Van olyan Nemzeti Park, amelyik állami pénzbõl mûködik és tartja fenn önmagát, lobbizik az államnál, hogy adjanak erre meg erre pénzt! Az helyet, hogy odaadnák azt a pénzt és arról lenne szó, hogy azt miképpen lehet értelmesen elkölteni! Szinte teljesen feleslegesen mennek el energiák és idõ, arra hogy lobbizzanak ott, ahol normálisan oda kellene adniuk a pénzt. Valahol ez a pályázati õrület, ami ma Magyarországot
behálózza, az bizonyos helyeken nagyon jó és nagyon kell, de bizonyos helyeken felesleges, mert elvesz energiákat a megvalósítástól. Én úgy gondolom, hogy ugyan a Fõvárosnak kellene, - és ebben egyetértek – ezt létrehozni, finanszírozni és oda kell adnia a pénzt megfelelõ feladatok mellé és kijelölve a hatáskört, legyen kompetencia, legyen döntési jogkör, legyen pénz és ezután számon lehet kérni! Kálmán Zsolt: Én pontosan erre gondoltam egyébként! Tudniillik konkrétan Kocsis László a FÕKERT igazgatója felajánlkozott, hogy létrehoz egy ilyen gondnokságot. Elképzelése az volt, hogy csak abban az esetben ha egy megfelelõ költségvetés is rendelkezésre áll. Ha ez nincs nevesítve, akkor nincs mirõl beszélni. Pontosan az a dolog lényege, hogy neki nem azért kell lobbyzni, hogy pénzt kapjon, hanem azért, hogy a megfelelõ pénzeszközöket hatékonyan és megfelelõ idõben legyenek elköltve. Azt hiszem ez nincs most napirenden sem a Margitsziget, sem a Városliget esetében a Fõvárosnál. Kérjük és próbáljuk ez irányba terelni az eseményeket de nem voltak szenzitívek a városi vezetõk idáig. Több intézménynek az lenne emellett a lényeges változás, hogy a több tízezer turista, aki megfordul a Ligetben nap mint nap, az ne csak a Hõsök terén töltsön el 10 percet, hanem jöjjenek beljebb a Liget területére. Ezt kellene valahogy elérni. Ne legyen ilyen nyomasztóan alacsony a látogatottsága mondjuk a Szépmûvészeti Múzeumnak. Az állatkert jó példa a szervezettségre és a kiváló végrehajtásra és arra, hogy nagy tömeg fogadására is alkalmas. A Városliget esetében is az a lényeg, hogy a sok létezõ terv közül válasszanak egyet, akár az Inn-Side által tavaly elkészítettet – és álljanak mögé, valósítsák meg a benne foglaltakat, csinálják végig! Rendeljenek hozzá egy költségvetést és valósítsák meg!
Jenei Zsolt: Beszéljünk a jövõrõl konkrét kérdések kapcsán is! Megmarad a felvonulási tér a Dózsa György úton? Dr. Nagy Katalin: Cégünk készített egy fejlesztési tanulmány tervet erre a területre a városrendezési ügyosztály megbízásából, amely a nagyberuházásokat elõkészíti. Úgy gondolom, hogy eza terv el fog kezdõdni, mert minden jelentõs dokumentumban szerepel. A lényeg az, hogy a terv tartalmazza a Dózsa György út visszaszorítását és az eredeti park tervben is szerepelõ rondó visszaállítását is javasolja a terv. Egy új Városligeti kapu alakulna így ki, lényegében a Városligeti fasor végénél. Egy kicsit ez komplex, mert a Dózsa Gy. utat ez lekeskenyíti de nem annyira, hogy teljesen kikerüljön a közlekedés használata alól. Itt egy mélygarázs épülne az út alatt, aminek a tetején lenne a park és a fák. Ez mindenképpen egy újdonság lenne szakmailag, mert egy új teret hoz létre annak lehetséges szolgáltatásaival és programlehetõségeivel. Ez minden látogatónak kellemes és vonzó látványosság. Jenei Zsolt: Engem azért érdekel nagyon, hogy mi lesz ezen a területen, mert a nagyrendezvények számára ez egy ideális hely! A város közepén van és nagyon alkalmas a nagy tömegeket vonzó koncertek és egyéb rendezvények megszervezésére. Ez vitathatatlan igény ma. Hova költöznek majd a nagyrendezvények? Remélem nem a Margitszigeti nagyrétre! Dr. Nagy Katalin: Vannak még lehetõségek a városban. Most tervezik szintén Csepel északi részén az új városrészt. Ez egy nagy terve a Fõvárosnak és egy több tízezres városközpontot szándékoznak itt létrehozni. Ebben vagy egy 40 hektáros park terve is.
Ez a parkot is meg kell tölteni majd valamilyen funkcióval és ez lenne egy ilyen hely. Ezzel két pólus alakulna ki városban, az óbudai sziget északon és ez a park délen. Jenei Zsolt: Mi lesz a Margitszigeten? Tudna valamivel itt is biztatni minket? Dr. Nagy Katalin: Hát nem nagyon. Itt az a probléma, hogy nagyon széttöredezetnek látom a helyzetét. Jenei Zsolt: A kis állatkert megmarad? Meszter László: Igen! Jelenleg a felújítása zajlik de a tervünkben is szerepelt. Az állatkert koncepcióját átemeltük a mi anyagunkba is és valószínû, hogy sikerül kialakítani itt egy kis állatparkot. De had szóljak itt még egy kicsit a felvonulási tér visszaparkosításáról. A fejlesztési tervünk szintén azt az elvet követi, hogy egymással összefüggésben kell nézni a feladatokat és a rendelkezésre álló területeket. Mi is amellett törtünk lándzsát, hogy a Dózsa György út vonalában egy bizonyos szintû visszaparkosítást kell végezni. A fasort, amelyik az út másik oldalát kijelzi és a rondót meg kell csinálni. Ezek átvinnék a Liget bejáratát egy másik helyre. Ott maradna azonban egy lebetonozott terület, amely alkalmas maradna, ha nem is nagyrendezvények de kisebb alkalmi rendezvényeknek számára. A mélygarázs egy hosszútervû megoldás, én már annak is örülnék ha egy zöldparkolós rendszerrel fent lehetne tartani egy rendezettebb formában a parkolást. A visszaparkosítás egyben egy funkció elrendezést is adna. A legfontosabb megoldandó kérdés ezzel kapcsolatban a közlekedés lesz. Azok a tanulmányok, amelyeket és olvastam bizonyítják, hogy nincs akadálya, hogy az M3 ne a Koós Károly sétány felõl fogadja az autó forgalmat. Miért nem került ez megvalósításra az elmúlt 10 évben és miért csak hétvégén lehet elzárni a Ligetet a forgalom elõl az nagy kérdés. De ilyen a trolibusz is. Annak sem kellene ott járnia. A parkolás is nagy gond a Liget területén. Tehát minden mindennel összefügg. Ezért is kellene egy gondnokság.
Kálmán Zsolt: Igen. Mi azt szeretnénk most elérni, hogy legyen térfigyelõ rendszer a Liget területén. Azokon a területeken, ahol parkolnak és van mozgás. Kivétel az Olof Palme sétány de oda amúgy sem lehet behajtani. Ez 200 millió forint lett volna összesen, de nem találtunk rá forrást. Pedig támogatta a kerület, a rendõrség, mindenki. Még részleteiben tudták is volna fedezni. A mostani tervezet szerint ez csak az állatkerti úton valósulna meg. Már ez is nagyon fontos lenne! Itt napi rendszerességgel lopnak autót! Sajnos – tudom nem rosszabb, mintha magyar embernek lopnák el az autóját, de mégis rosszabb, - külföldieknek tûnik el az autója. Volt egy olyan eset, amikor a Szépmûvészeti Múzeum oldalából egy 2 gyerekes olasz családnak lopták el az autóját. Benne volt mindenük. Tudom, hogy sok ilyen terület van még de a Liget fontosságát tekintve, azért kiemelkedik a látogatók száma és intézményei alapján. Jenei Zsolt: Hallgatva benneteket azt gondolom ezeknek a területeknek és az ott ténykedõ intézményeknek megvan a lehetõsége a fejlõdésre. Úgy tûnik a növényzettel, a környezettel sincsenek komoly bajok. A rendezõelv és az erõ hiányzik, ami összefogná a folyamatokat. De had mondjam el, hogy mit tapasztaltam és mit gondolok a turista forgalomról ezekben a parkokban. 12 évig voltam idegenvezetõ és én is napi szinten éltem meg azt a problémát, hogy bevigyem a turistáimat legalább a Vajdahunyad Várig vagy ültessem vissza a buszba a Hõsök tere végigsétálása után.
Egy nagyon fontos tényre szeretném felhívni a figyelmeteket. A ’80 évek végén egy városnézés 3 és fél óra volt. Ezen idõ alatt élvezetesen és nyugodtan meg lehetett mutatni a várost. Olyan formában, hogy legalább 5 megállóra volt idõ és az idegenvezetõnek volt lehetõsége, hogy felépítse a programját. Volt idõ arra is, hogy megnézzük a Ligetet. Én mindig bementem a busszal az állatkert és a Vidámpark felé és minden épületrõl mondtam valamilyen érdekes információt, Arra buzdítottam turistáimat, hogy jöjjenek vissza ide egyénileg is. A séta pedig az Anonymus szoborig tartott. Ma a forgalom és a dugók a városban arra adnak lehetõséget, hogy végigrohanjanak minden jelentõsebb mûemléket és érdekes helyet. Nincs lehetõség a bizonytalan idõtényezõ miatt az elmélyültebb városbemutatásra. Elsõsorban a közlekedési válsága Budapestnek az, amely ilyen formában is érzékelteti hatását. A parkolási díjak is éreztetik hatásukat! Az utazási iroda, mivel gazdasági vállalkozás is, nem jótéteményi szolgálat, megpróbál költségeket visszafogni. Sok iroda úgy rendezi ma már a városnézést, hogy nem állnak meg sehol. Ki sem szállnak a buszból! A három és fél óra így is eltelik. Aztán emberi oldala is van. Egy utazási iroda, ha már partnere elfogadta ajánlatát egy budapesti programra, akkor nem foglalkozik szakmai újításokkal. Ha a partner nem igényes és nem kér valami egyedit, õ sem ajánl újat, jobbat, érdekesebbet. De mindezek mellett a jövõ a kombinált túrák felé visz. A buszos – gyalogos vagy a gyalogos – hajós programok nyújtják ma Budapesten a legélvezetesebb városnézéseket. Erre van egy fajta – ugyan még gyenge - érdeklõdés. Én mindent megpróbálok, hogy ezt elõsegítsem. Évekkel ezelõtt a saját utazási irodámmal elindítottam a Budai Vársátákat, mint a Világörökség kirándulások egyik programját. Amikor a Budapesti Turisztikai Hivatalhoz kerültem, folytattam ezt a programot. Sajnos ezekkel még az a gond, hogy üzleti alapon nem szervezhetõk. Nincs olyan számú és teszem hozzá kulturális igénnyel rendelkezõ egyéni turista Budapesten, amely eltartana egy ilyen programot. De azt hiszem nem szabad feladni. Jelenleg egy szociológus barátommal dolgozunk az Andrássy út programján, amely a „Kulturális Sugárút” koncepciójával készül. Az apropót az a tény adja, hogy nyáron dönt az UNESCO, hogy felveszik-e a sugárutat a Világörökség listára. Szeretnénk elméleti alapot adni egy késõbbi turisztikai programnak. Hiszen a vár negyedtõl a Hõsök teréig egy olyan terület van, amely nagyon érdekes és vonzó a látogatók számára. Szeretnénk olyan anyagot készíteni, amely utazási irodák számára használható lesz programjaik és ajánlataik elkészítéshez. Tartalmazni fogja az épületeket, intézményeket, szolgáltatásokat. Remélem lesz olyan iroda, amely mer ajánlani egy ilyen „alternatív” sétát vendégei számára. A másik fontos tényezõ, ami változtathat a helyzeten, az a profi marketing lenne. Nincsen Budapestnek és ezen belül a budapesti programoknak célcsoportja! Ismerni kellene már a hozzánk érkezõ turisták érdeklõdését nemzeti hovatartozásuknak megfelelõen! A Mezõgazdasági Múzeum példáján mondom, hiszen itt van a képviselõjük, hogy az érdeklõdés nemzetiségtõl is függ! Ezt pedig megint csak annak kellene legjobban tudnia, aki ide utaztatja Õket. Az általam vezetett turisták közül a franciákat és az oroszokat mindig érdekelte a Mezõgazdasági Múzeum! A spanyolokat alig. Ennek megfelelõen kellene a múzeumnak a marketing munkáját végezni és ennek megfelelõen kellene ezen nemzeteket utaztató irodáknak alakítani a kínálatukat, amikor múzeum látogatást rendelnek tõlük külföldi partnereik. Teszem hozzá egy francia turistát vagy egy Szentpétervárról érkezõ oroszt nem fogja lenyûgözni a Szépmûvészeti Múzeum. Tehát el kell érni, hogy elsétáljon még 200 métert Önökig. Meszter László: Honnét kellene tudnia például egy turistának, hogy van egy nagyszerû épület és a van benne érdekes látnivaló is?
Szatmári Sarolta: Hat nyelvû prospektusainkat most terítettük minden beutaztató utazási iroda kapott belõlük! Az elmúlt évi lehetõségeinket ki is merítettük ezzel. Minden pályázaton elindulunk, ahol van reményünk támogatást kapni. Szeretnénk megmutatni a múzeumot minden szinten. Szeretnénk kitelepülésekkel színesíteni a kínálatot és élni az udvar adta lehetõséggel. A különbözõ kézmûves rendezvények nagyon nagy érdeklõdésre tartanak számot, szeretnénk mi is profitálni ebbõl. Az idén nemzetközi orchidea kiállítást terveztünk. A mezõgazdasághoz kapcsolódó témákkal szeretnénk behozni a látogatókat. Meszter László: Hány példányban nyomtatták ezt a prospektust? Szatmári Sarolta: 10 ezer példányban. Meszter László: Nincs a pályán az anyaguk! Én most csináltattam egy gyors felmérést a szállodák és a BTH információs irodáinak a kínálatáról és meg kell, hogy mondjam megdöbbentõen gyenge a helyzet. Ha én turista lennék és a Hyatt halljában ülnék és azon gondolkodnék hogyan töltsem értelmesem Budapesten az idõmet bajban lennék! Oda mennék a prospektus tartóhoz és böngésznék mit is lehet csinálni a városban és nem találnék a múzeumokról semmit! Én azt gondolom, hogy Önöknek 100 ezer példányban kellene prospektust készíteni. Kellene egy embert találni, aki ezt megszervezi, talán több múzeumnak összekellene fogni ebben a témában és rendszeresen teríteni, mert egy ilyen akció jelentõs többlet forgalmat tud eredményezni! A piac megmunkálása viszont egy szakma, amit csinálni kell! Ide is kellene egy éves terv, mi is történik ebben a vonatkozásban….. Szatmári Sarolta: Van most egy kezdeményezésünk. A Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Mezõgazdasági Múzeum Szent Iván éji rendezvényt szervez. Ezt most együtt terjeszti ez a három intézmény. Tudjuk azt, hogy a múzeumok közmûvelõdési osztálya nem a marketing munka erõssége és õk mindig védekeznek azzal, hogy nincs pénzük. Ez részben igaz de valóban ez egy olyan közös dolog, amiben aprólékosan is lehet haladni. Kálmán Zsolt: A múzeumok esetében az a gond, hogy éves költségvetés alapján dolgoznak. A belépõk bevétele megy a közösbe. Tehát nincsenek igazán motiválva abban, hogy hányan látogatják kiállításaikat. Olyan, mint marketing költségvetés nem létezik. A szépmûvészeti múzeum egy nagy molinóval szokta elintézni a reklámot és a marketinget! Mi már felvetettük, hogy a Liget Köztársaság hozzon létre egy költségvetést, amibe mindenki lehetõségeihez mérten beletesz pénzt, amibõl egységesen tudnánk megjeleníteni a helyet és a rendezvényeket! El is készült egy kis térkép, évek óta kész van de nem kaptunk pénzt a kiadásra. Nyomdakész az anyag! Csináltunk mi útlevelet is! Megállapodtunk a Lufthansával, hogy a fedélzeti magazinba bekerüljünk. Ez kedvezményeket adott volna és aki 5 intézmény meglátogat, az megkapja a városliget borát vagy akármit. Nem lett belõle semmi! A mi nagy szívfájdalmunk mégis az, hogy a Városligeti Információs központ nem jött létre. Ezt a Hõsök tere mögé terveztük, ahol most a bódék vannak. Volt róla szó, hogy itt a Budapesti Turisztikai Hivatal mintegy kihelyezett irodát mûködtetne. Itt lenne WC és egyéb szolgáltatások is megjelenhetnének. Itt minden programról friss információt kaphatnának a vendégek és 4 nyelvû idegenvezetõ szolgáltatás is lett volna. Erre egy pályázatot is kiírtunk a Fõvárossal együtt. Egyik olyan szépre sikerült, hogy a földalattit
kihozták volna a tóra, vagyis a kocsik mintegy a vízbe érkeztek volna és itt lett volna ez a turisztikai fogadó centrum is. Egyik ilyen tervünk sem jöhetett létre. Annyit értünk el az évek során, hogy szereztünk egy személy autót, ott áll a hõsök terén, amiben van két rendõr és õk vállalták, hogy osztogatják a Liget intézményeinek a prospektusát. Most már rendszeresen ott vannak szezonban, egy olyan fõiskolással, aki beszél nyelveket és részben elhajtják a zsebeseket és informálják a turistákat. Meszter László: Talán a tó rekonstrukciójával kialakulhatna egy információs központ, amit terveztünk. A gépház helyén lehetne. A palotának az a sarka amúgy is csonka és ott van 100 – 150 m2 helységre mód, ami elég egy ilyen információs központ létesítésére. Remélem ez a sok részlet közül megvalósul. Dr. Nagy Katalin: Figyelem! Az építési szabályzat nem enged meg semmilyen ráépítést! Vagy nem lehet megcsinálni vagy meg kell változtatnia a szabályzatot. Bartha László Városligeti Mûjégpálya igazgató-helyettes: Valóban az információs központ megvalósulni látszik! Szerepel a tervben és a költségvetésben is, most van az engedélyeztetési eljárás, ez a nyáron ez lezajlik és utána készítik a kiviteli terveket és valószínûleg egy év múlva elkészülhet. Attól függetlenül van ez, hogy intézményünk nem tagja a Liget Köztársaságnak. Nem tudom ez miért van így. Nem sikerülhetett az igazgatómat meggyõzni a tagságot illetõen. Kálmán Zsolt: Ez nem pontosan van így! Az intézmény tagja volt, ameddig a Népstadion és Intézményei volt a tulajdonosuk. Azóta átkerült a Fõvároshoz és az lett a tulajdonosa. De mi úgy tekintjük, mintha nem történt volna semmi, az igazgatóval rendszeresen egyeztetünk. A tulajdonosváltás miatt nem lett bejegyezve az új tulajdonos. Bartha László: Még egy fontos kiegészítés, azokhoz, amit Zsolt mondott! A tavat nem idõ elõtt engedtük le tavaly. Mindig augusztus 20.-án húzzuk ki a dugót és minden évben megkapjuk, hogy legalább szeptember elsejéig tartsunk ki. Nem lehet, mert ennek mûszaki okai vannak. A mûjégpálya technikája annyira elöregedett, hogy kell az idõ a felkészülésre. Rengeteg karbantartási munkát kell elvégezni, a csövek a tó alatt vannak, ahhoz hozzá kell férni. Kálmán Zsolt: A probléma nem is ezzel van, hanem ha Ti leengeditek a tavat az a baj, hogy ilyenkor az egész tó vizét leeresztitek nemcsak azt a részt, ahol korcsolyáznak. Meg kellene úgy csinálni, hogy csak azt a részt lehessen leereszteni. Bartha László: A rekonstrukció, amelyrõl szó van nemcsak az épületre terjed ki, hanem a tóra is! El lehet majd különíteni a vízfelületeket egymástól. Ez két év múlva meglesz. Az idén most is leengedjük augusztus 20.-án, aztán egy évig nem lesz tó, mert rekonstrukciós munkák lesznek, aztán majd csak azon a részen kell leengedni a tavat, ahol a korcsolya pálya van. A Margitszigetez is szeretnék hozzászólni! Úgy tudom 1998-ban elkészült a Margitszigetet is érintõ rendezési terv egy módosítása, amely a mai napig nem hatályos. Többek között azért, mert a vízmûnek vannak ott kútjai és komoly elõírások vannak az ilyen kutak üzemeltetésére, többek között be kellene keríteni õket, ami a Szigeten elég nonszensz, mert a fél szigetet be kellene keríteni és vízvédelmi területként kezelni. Szerintem az lenne az elsõ lépés a Margitszigeten, hogy olyan rendezési tervnek kéne születnie, amihez aztán lehet igazodni. Most legközelebb a tenisz klubot fogják felújítani
és szó van a futó kör, egy futó pálya megépítésérõl is a sziget körül. Ezekkel az lesz a gond, hogy van a csatornázási mûveknek is egy felújítási terve, amely a teljes csõ cserét elõírja, ami ha ezután következik be, akkor mindent szét kell bontani. Ez had ne mondjam kidobott pénz lesz. Nem tudom Meszter úr mit tudna hozzátenni? Meszter László: Az igazi pozitívum az lenne, hogy ha egy rendezési tervet valaki már komolyan venne és végrehajtana. Ugye már itt nem is lenne probléma vagy nagyobb részük megoldottnak tekinthetõ lenne. 2002-ben miért nem sikerül részletterveket összefésülni és megvizsgálni együttes hatásukat azt nem tudom. Én örülök, hogy a futókör elkészül, örülök hogy a csatornahálózatot megcsinálják de ezt valahogy egyeztetni kéne. Ne ártsunk egymásnak. Erre miért nincsen meg a szervezetbe beépített automatizmus? Valakinek egyszer majd csak feltûnik. Dr. Nagy Katalin: Az a gond ezekkel a rendezési tervekkel, hogy nagyon sok rendezési terv fut egyszerre nálunk is. Van egy befektetõ, szeretne egy létesítményt építeni, megbíz egy céget, aki megcsinálja ezt, megvannak a feltételek és már ott toporog a befektetõ, hogy elkezdje az épületet. A közcélú területekre készülõ tervekkel az a baj, hogy nincs biztosítva mögötte a pénz. Ezeket a terveket mindig csak módosítgatni kell. Mindig beépül valami, aztán mindig lehet módosítani. Egy terv mindig valamilyen megoldást ad de ahhoz, hogy az megvalósuljon mindig kellene egy összegnek mögötte. Ez ilyen közcélú terveknél mindig nehéz hozzárendelni. Meszter László: Társadalmi fejlõdésünk jelenlegi stádiumában nem várható el ezek szerint az, hogy ha valaki elfogad egy rendezési tervet, akkor azt saját magára nézve azt komolyan vegye. Ugye. A hivatali mechanizmusban ez nem így mûködik. Remélem társadalmi fejlõdésünk elérkezik majd arra a szintre, amikor ez nem így lesz. Azok akik a törvényeket hozzák, saját maguk is tartsák be! Hát emlékszünk, hogy az egyetlen egy cég nem fizette be az SZJA-t, az maga az APEH volt. Ez is hozzátartozik. Ma már befizeti és természetes dolog. Biztos, hogy eljön az idõ, amikor a rendezési terveket legalább azok komolyan fogják venni, akik alkották, elfogadták, akik csináltatják õket. Egy stratégiai gondolkodás kellene, hogy elterjedjen a társadalomban, hogy az egymással összefüggõ dolgokat együtt kezeljék, nézzék azt is, ami 10 év múlva lesz és ne csináljanak olyat, ami lehetetlenné teszi vagy rossz irányba befolyásolja az akkori helyzetet. Gondolom ezzel kapcsolatban mindenkinek megvan a saját elmélete. Budai Béla Dénes, Pest Megyei Turisztikai Hivatal: Azt kérdezném a tó kapcsán, hogy a víz, ami rövidesen a legnagyobb kincs lesz a világon, milyen formában folyik a tóba? Ki fizeti azt a csapvizet, ami abból a nagy csõbõl folyik be a tóba? Miért nem jó a fürdõ használt vize? Dr. Nagy Katalin: Részben tudok csak válaszolni erre a kérdésre. Részt vettem a tanulmány elkészítésében, amikor is egyeztettünk az ANTSZ illetékeseivel és õk kötik az ebet a karóhoz, kollégáimnak meg kellett nézni hol vannak még olyan víznyerése lehetõségek, amelyek nem a városi hálózatból valóak de olyan minõségû vizet adnak ami megfelel a tónak. Milyen kútból lehetne a Városligeti tavat feltölteni. Budai Béla Dénes: Igen az egy ásványi kincs. A hálózati víz is az.
Dr. Nagy Katalin: Igen de az ANTSZ szakhatóság és csak akkor lehet bármit is csinálni ha megadja az engedélyt rá! Vízjogi engedélyt is kell kérni rá. A vízügyi hatóság sem fogja megadni az engedélyt rá az ANTSZ engedélye nélkül. Budai Béla Dénes: Ha így állunk hozzá akkor nem! De én úgy hallottam, hogy lehet jogszabályt módosítani! Most megtetszett magyarázni köszönöm szépen! Meszter László: Rengeteg dolgot hallottam errõl. Az a víz, ami a Széchényiben van és fürdésre nagyon jó, az nem biztos, hogy a tó élõlényeinek jó. Rengeteg ásványi anyag van benne, ami nem tesz jót egy elõ tónak. Vas meg kén meg nem is tudom micsoda. Mivel a rehabilitációnál arról van szó, hogy egy elõ tavat hozzanak létre egy kacsaúsztató helyett, ami most van, ezért fontos a vízminõség kérdése. Nem csak az ANTSZ engedélye fontos itt. Az élõvilágnak semmi esetre sem tenne jót az a víz. De az utóbbi idõben amúgy is elég kevés víz jön onnét. A fürdõ technikáját felújították és vízforgató rendszerrel látták el, nem kell minden nap leengedni a vizet. Budai Béla Dénes: Nem tudom tudják-e mekkora a tó víztömege? Nagy! Annak a csatorna díja sem elhanyagolható pénz! 200 forint köbméterenként a csatornadíj, én nem hagynám annyiban! Meszter László: Errõl tudnánk azt hiszem a leghosszabban elbeszélgetni, mert egyikünk sem ért hozzá! Kálmán Zsolt: Azért jó a kérdés ez, mert nem nekünk kell feltenni! De mi szívesen megválaszoljuk Õket! Budai Béla Dénes: Laci nem szakértelemrõl van szó! Hol van itt a BTH? Ezt a kérdést részben nekik kellene feltenni. Ilyen egyszerû. Egy hajóban evezünk és a pénz, az mindenkinek pénz! Nem tudom hol van itt a BTH? Bartha László: Jelenleg a fürdõ nem engedhetné be a vizet a tóba de még télen is megteszi, ami köztudomásúlag a jégnek nem tesz jót. Azért lesz ez aktuális egyébként, mert idén tavasszal megkeresett a vízmûvektõl egy úr és megkérdezte, ki kezeli ezt a csapot, mert egy iszonyú nagy csap van a tó mellett, amit hogyha teljesen kinyitunk, akkor a Dózsa György úti házakban nincs is víz. Éjszakánként szoktuk ezért megnyitni. Jelenleg nem fizetünk vízdíjat ezután! Mi próbáltunk persze mindent tagadni. Aztán abba maradtunk, hogy az idén még fel lesz töltve a tó, aztán rehabilitáció lesz, akkor nem kell víz és utána ki fogja majd fizetni a fogyasztást azt nem tudom. Ha oda vízmérõ óra kerül, nem tudom kinek fog menni a számla. Kálmán Zsolt: Ez egy jelentõs kérdés egyébként. A fürdõvel kapcsolatban is nagy probléma ez! A fürdõ sohasem fizetett csatorna díjat. A csatornázási vállalatot mióta privatizálták nem enged el ilyen tételeket. Õk is beálltak a sorba és kérik a pénzt. Minden oldalról. A tavon egyébként van egy túlfolyó rendszer, amikor a fürdõ beleengedi a vízét és éppen a másik oldala is fel van töltve, akkor ott lefolyik a felesleg. Ez is a csatornarendszerbe távozik. Ezért is kérik a pénzt. Ezt egy bonyolult ügy! Budai Béla Dénes: A Rothchild mondott valamit: nincs ingyen leves! Azt is ki kell fizetni valakinek! A befolyó és a kifolyó vizet is. Ha kasszíroz a vízmûvek ha nem! Az valakinek pénzbe kerül!
Nyíri Zsuzsa: Én szeretnék visszamenni arra, amit Katalin mondott! Ha intézmények és egyesületek kínlódását nézzük ebben a rendszerben és azt, hogy az élet sok mindent kikényszerít, az volt a válaszában, hogy amikor ott van a beruházó az ajtóban, van pénze, gyorsan kell tervezni és az elég nagy ösztönzõ erõ. Én azt látom Budapesten, hogy nagy szálloda beruházások vannak a városban, ezek drága szállodák, drága vendégekkel. Ezen tény mellett, és lehet furcsán hangzik a számból, - Budapest program és látványhiánnyal küzd! Azokat a vendégeket, akik eljönnek ide, nem lehet majd hova küldeni! Nem lehet azt mondani, hogy öt csillagos szállodában, öt csillagos városban fogja azt a 3 napot eltölteni! Azt látom a Fõvárosnak az elkövetkezõ öt évben nagyon gyorsan és nagyot kell lépnie ahhoz, hogy egy iszonyatosan nagy krachot el tudjon kerülni, ami a nagyberuházásoknak a csõdöt fogja jelenteni! Érdekes folyamat lehet egy amerikai, olasz vagy egyéb nagyberuházók ezt hogyan látják! Nagyon gyorsan kell lépnie a városnak! Azt, hogy vannak ilyen tervek és mindegy ki készítette, én többet is olvastam és nagyon jó ötletek vannak bennük, - mindenki nagyon büszke lehet arra, amit kitalált. Az, hogy nem valósultak meg nagyon sajnálatos. Azért kell minél többször hangot adni ezeknek a terveknek, hogy ezekhez lehessen visszatérni, amikor eljön az idõ és cselekedni kell. Legyen mire azt mondani, hogy a terv megvan és a pénzt ehhez kell hozzárendelni. Öt év múlva ha nem történik semmi, olyan rossz hangulat fog bekövetkezni ebben a városban, amit mindenki meg fog sínyleni. A város ezt nem fogja elviselni! Abba gondoljunk bele, hogy Európában nagyon nagy a verseny a városok között! Londonnak a nagyon nagy és látványos fejlõdését hoznám fel példának. Minden évben olyan látványossággal jelenik meg a piacon, amire mi tátjuk a szánkat! A London szeme mögött ott van a pénz és ott van a nagytõke. Hiszen mögé áll a British Airways, ott vannak a szállodák is. Ezt a fejlõdési formát Budapest sem fogja elkerülni, amikor nívós szállodákat építünk. A turizmus azért kezdte el ezeket a helyszíneket boncolgatni, hogy ezek a helyek megteremtõdjenek a városban. Az új szállodák vendégei, akik kifizetnek rengeteg pénz, egy nívós városban szeretnének jönni és idejüket tölteni, akkor ahhoz helyszínek kellenek. Olyanokat kell létrehozni, ahova el lehet õket küldeni. Ennek csak egy töredéke a zöld felülete a városnak! Ezer ilyen kérdés lesz majd! Írd meg Zsolt, hogy minél több újságban megjelenjen, hogy ilyen érdekek is vannak. Egy szomorú helyzet is elõadódhat. De lehet egy olyan is, hogy tudjuk megvannak a tervek és elõ kell venni és meg lehet õket valósítani. Nagyon sok ember hosszú munkájának eredményeképpen megvannak ezek az elképzelések és terve vannak foglalva. Elõ lehet venni és mögé rendelni a pénzforrásokat. Ha már megvan a pénz ez így már könnyebb lesz. Budai Béla Dénes: Had mondjak még egy szempontot. Meszter úr mondta, hogy megnézte a budapesti szállodákat mi a helyzet a prospektusokkal. Ez úgy megy, hogy minden a pult alatt van és ha a recepciós akarja, akkor majd ad és abból amibõl akar! Konkrét tapasztalat. Marriot. Meszter László: Azt hiszem ne egybõl induljunk ki! Van egypár idióta a szakmában, ne ebbõl induljunk ki! Nagyon szomorú a tapasztalatom. Ott van a Budapesti Turisztikai Hivatal információs irodáival és menj be, nagyon tanulságos mi van a pulton kint! Budai Béla Dénes: Igen a Liszt Ferenc is kért tõlem 30 darabot a pestmegyei anyagból! Meszter László: Ha gondosan beosztják talán jövõre is marad.
Kálmán Zsolt: Egyébként nagyon egyezik a véleményünk abban, hogy Budapest lemarad. Már most lemaradt! Az ilyen kampányszerû dolgokkal, mint a Tavaszi Fesztivál is nem lehet a helyzeten változtatni! Ez borzasztó nagy probléma! Nyugati városokban, de Prágában is lépten nyomon adják az embernek a prospektusokat hova menjen és mit csináljon. De még egy olasz faluban is több rendezvény van, amit a helyi turisztikai hivatalok és szervezetek csinálnak. Naponta nyolc legalább. Mindenhová ezt ki is írják. Ez lehet bábjáték, koncert, kiállítás, akármi más! Valami történik és megvannak azok a keretek, hogy az emberek értesüljenek is a dolgokról! Ez nagy gond! Ezt alulról nem lehet megoldani. Ha ezt egy szervezet nem tartja kézben, ebben nem nagyon lesz változás! Budai Béla Dénes: Nincs helyzetfelismerõ képessége! Konkrét példát mondok! Van egy lovas major pest megyében, aki évek óta nem hajlandó nekem anyagot küldeni, hogy betegyem az eseménynaptárba! Amit mondtál én azzal egyetértek de nem szervezni kellene, hanem nevelni kell Õket! Kisfiam mossál kezet ebéd elõtt! Ha nem küldöd be, nem tud róla a turista nem megy el hozzád! Jenei Zsolt: Ez az elõbbi összemosolygás annak szólt, hogy másfél évig én vezettem a Budapesti Turisztikai Hivatal Információs irodáit. Ebben a minõségben, ami most elhangzott, az nekem napi gond volt. Kétfrontos folyamatos konfliktus. Egyrészrõl hiába terjesztettünk elõ kollégáimmal egy kiadványtartó rendszer terveit a hozzá kapcsolható folyamatos feltöltõ rendszerrel, az igazgatónkat ez nem érdekelte. Pedig profit alapon is megszervezhetõ, ami a Kht, formához létkérdés lenne, mert nem a hivatal költségvetését terhelte volna. A másik oldalon és is szembesültem azzal, amit Dénes mond. Volt olyan intézmény vagy vállalkozó, aki behozta az anyagát de csak akkor ha telefonáltam neki. Volt olyan is, akihez személyesen mentem el és szállítottam az irodáinkba a prospektusait. Ez nagyon szétaprózza a munkát! Én ezt a háborút bevallom elvesztettem! Ami a szállodákat illeti és még szkeptikusabb vagyok, mint Dénes! Ameddig egy recepciós havi keresete 80 ezer forint körül mozog, - igazgatója megkeresheti a nettó 400 ezret is, a példáim konkrétak, - addig csak és csakis az kerül a turista kezébe egy szállodában, amiben a recepción dolgozónak jutaléka van! Semmi más! Nagyon kevés program kerülhet ki a szállodai tartókba! Ez egy felõl érthetõ ha nem is helyeselhetõ rendszer! Nem hiszem, hogy a magukat nagyra tartó szállodák vezetõit gyorsan meg lehetne gyõzni egy ilyen rendszer roncsoló hatásáról. A szállodai standard egy kellemes és kiváló védekezés minden szolgáltatás bekerülése ellen! Egy ilyenrendszerben nem tudom a Bringóhintó milyen eséllyel indulna. Laci tudnál-e 10 – 15 ezres jutalékot adni, mint egy éjszakai lokál? Szabó László: Megpróbálhatjuk! Jenei Zsolt: Képzelem milyen bicikli lesz az, amiért annyit tudnál kérni! Zárnám a beszélgetést! Köszönöm, hogy eljöttetek és mindenkinek kellemes pihenést kívánok a hátralévõ hétvégébõl! Következõ alkalommal a Világörökség lesz a téma!
