Brazília: a változások évszázada* Hervé Théry
Ha pontosabb képet szeretnénk kapni mindazokról a változásokról, melyek ebben az évszázadban végbementek Brazíliában, érdekes kiindulópont lehet magának a változás szónak az elemzése. Igen széles jelentéstartományban értelmezhetõ, számtalan szinonimával és eltérõ járulékos jelentéssel bír, melyeknek mindegyike egy másfajta állapot felé történõ átmenetet jelöl, legyen az jobb vagy rosszabb. Idézzünk néhányat ezen szinonimák közül: alakváltozás, átalakulás, átváltozás, elhasználódás, elkorcsosulás, fejlõdés, felfordulás, forradalom, haladás, javulás, kibontakozás, kiigazítás, lealacsonyodás, megerõsítés, módosulás, mutáció, növekedés, reform, romlás, terjeszkedés, tökéletesedés, újítás, váltakozás, változás. Ez a lexikai elemzés sajnos kevéssé világítja meg a 20. századi Brazília helyzetét, hiszen az ország a változás mindezen típusait egyidejûleg volt kénytelen végigélni. Csupán a hitehagyás maradt ki a sorból (és meglehet, hogy az sem). Ám ha végigfutunk ezen a listán, az legalábbis segítséget nyújthat annak jellemzésére, mi is történt a vizsgálandó pontokon belül. Ha ennyi évet visszamegyünk az idõben és nem vesszük figyelembe azokat a nehézségeket, amelyekkel az ország kénytelen megküzdeni, észre kell vennünk azt, hogy a legtöbb területen mekkora lépést tett elõre Brazília. Harold Mac Millan angol konzervatív politikusnak az 1958-as országgyûlési választásokon használt szlogenjével élve (mely szlogen egyébként a brit munkáspárt éles felháborodását váltotta ki): „You never had it so good”. Vagyis Brazília soha nem látott mértékben benépesült (a lakosság létszáma tizenkétszeresére nõtt), urbanizálódott (ma a lakosság majdnem 80 százaléka él városban), gazdagodott (az egy fõre jutó jövedelem tizenháromszorosára nõtt). Mindezekkel együtt arról sem feledkezhetünk meg, hogy Brazília soha nem volt annyira sokféle, annyira megosztott és annyira igazságtalan, mint napjainkban. Rövid statisztikai és demográfiai bevezetõnk célja tulajdonképpen annak bemutatása, milyen változások mentek végbe az országban demográfiai, gazdasági, társadalmi szinten. A változások részletesebb elemzésére az elkövetkezõ fejezetekben kerül majd sor. Különös hangsúlyt kap a területi megoszlás átalakulása, mivel * „Brasil: um século de transformaço ˜es”. (Org.: Ignacy Sachs, Jorge Wilheim, Paulo Sérgio Pinheiro.) 1990: 395–415. Companhia Das Letras. Az itt közölt válogatásban egyes helyeken néhány adatot és forrást kommunikációs nehézségek miatt nem tudtunk megszerezni. Az olvasók szíves elnézését kérjük.
replika • 47–48 (2002. június): 35–48
35
ez hûen tükrözi a brazíliai változásokat, vagyis azt a folyamatot, melynek végeredményeként az apró, egymáshoz alig kapcsolódó mezõgazdasági régiók „szigetcsoportjából” egyfajta kiterjedt nemzeti tér alakult ki. Ez az egységesedés egyrészt az állam beavatkozásának köszönhetõ, másrészt pedig a belsõ piac integráló erõinek. A gazdaságon belül napról napra nõ São Paulo súlya, emellett azonban a növekedés egyre újabb gyújtópontok köré összpontosul, s ez az újabb körülmény módosíthatja a jövõ térképét. A leglátványosabb, s egyben legkönnyebben mérhetõ emelkedés minden kétséget kizáróan a lélekszám növekedése, ám a gazdasági növekedés még ennél is jelentõsebb volt, ahogy azt egyes, alább elemzett mutatók jelzik.
Gazdasági növekedés Az 1. ábrán egymás mellett láthatjuk a lakosság (teljes, városi és választásra jogosult) növekedésének görbéit, illetõleg egyes gazdasági mutatók (a bruttó nemzeti össztermék, a gépkocsik és a televíziókészülékek száma) alakulását. A féllogaritmus-skála felhasználásával a növekedést hálózattá alakítva készült táblázat jól mutatja, hogy míg a lakosság száma szinte egyenes vonalú növekedést mutat (a városlakók és a választók számával csökkentve a teljes létszámtól való eltérést), a GDP gyorsabban fejlõdött a század folyamán (az egymás utáni válságok okozta görbületek ellenére), és ezt a görbét kis eltéréssel követik arról a két használati tárgyról szóló statisztikák, melyek a legnagyobb változást hozták a brazilok mindennapi életében. Más országokhoz hasonlóan az eszközök eloszlásának görbéje egy logisztikai görbéhez közelít, melyben a kezdeti (jelen esetben az 1960-as és 70-es évti1. ábra. Növekedés Millió (személy, USD, egység) 1000 100 10 1
Lakosság
36
replika
GDP
Városlakók
Választók
Gépkocsik
2000
1997
1995
1988
1980
1970
1960
1950
1945
1930
1910
1890
0,1
Tévékészülékek
zedben tapasztalt) jelentõsebb felívelést kevésbé emelkedõ szakaszok követik, melyekben elõször mutatkoznak a telítettség jelei. Úgy tûnik, ez a szakasz az 1990es években kezdõdött, legalábbis a jövedelemeloszlás jelenlegi mintáján belül. Az 1940-es és az 1956-os évekhez viszonyítva a gépkocsik és a tévékészülékek száma több mint kétszázszoros növekedést mutat. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy míg az elõbbibõl 26 millió, az utóbbiból pedig 31 millió található az országban, ez még mindig jóval kevesebb a brazil családok számánál. A jövedelmek kedvezõbb eloszlása esetén még jelentõsebb fejlõdést láthatnánk (1. táblázat). A 20. század gazdasági tendenciáinak elemzése más szerzõk feladata, mi csupán a legalapvetõbb mutatók felvázolására szorítkozunk. Ezek: a GDP (globális és éves bontásban) és az infláció (2. ábra). Összességében egyenetlen, míg az utolsó évtizedekben gyorsuló növekedést láthatunk. Az iparosodott országoknak volt harminc „dicsõséges” évük 1945 és 1973 között. Brazília esetében az egész évszázadra jellemzõ növekedési tendencia sem az 1980-ban kezdõdött „elveszett évtized”-ben, sem pedig késõbb nem szakadt meg. Idõszakos krízisek befolyásolják, idõlegesen akár meg is fordíthatják a görbéket, összességében azonban erõs emelkedést látunk, fõleg az 1970-es évtizedtõl kezdõdõen. Ezzel együtt az infláció már jó ideje a brazil gazdasági panoráma elmaradhatatlan szereplõje. Feltétlenül említést kell tennünk a brazil társadalom 20. századi változásairól. Az országban elsõként 1872-ben megrendezett népszámlálás és az utolsó, 1996-os 1. táblázat. A lakosság, a GDP, a jövedelem és a háztartási felszereltség növekedése GDP (millió USD)
Lakosság (millió)
1890 1900 1910 1920 1930 1940 1950 1956 1960 1966 1970 1976 1980 1986 1990 1995 1996 1997 2000
14
Egy fõre jutó jövedelem (USD)
Tévékészülékek (ezer)
Gépkocsik (ezer)
1
30
2
41
3 19
380
1
400
1
900
2
120 280
1 2
1800
5
650
5
2 600
22
10 800
90
1
70
5
93
7
45
2
119
9
250
13
146
10
463
20
18 300
153
157
11
774
40
26 200
218
166
12
4710
5030
12
141 600 2 300 4 600 11 600 18 300 26 500
1 4 16 33 82 130 188
31 600
224
13
Forrás: Veja, 1998. augusztus 7.
replika
37
2. ábra. Gazdasági fejlõdés GDP (millió USD) 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
1951
1960
1970
1980
1990
1999
A GDP évenkénti alakulása (%) Mezõgazdaság Szolgáltatások
50
Ipar Összes GDP
40 30 20 10 0 –10
1951
1960
1970
–20
1999 1980
–30
1990
Infláció (%) 10 000 1 000 100 10
1830–1834 1858–1860 1882–1887 1901–1912 1915 1918 1921 1924 1927 1930 1933 1936 1939 1942 1945 1948 1951 1954 1957 1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1998
1
Logaritmusskála: a deflációs évek nem jelennek meg
38
replika
3. ábra. Demográfiai változások Természetes növekedés (‰) 50
45
46
46,5 Születés
45
44
44,4
43,3 37,7
40 35 30 25
37,1 33,3
Halandóság
30,2
27,8
26,4
20
23,01
25,3
19,9
20,6
15
13,4
10 5
9,4
8,8
9,1
7,07
0 1872
1920
1890 1900
Etnikai összetétel
6,7
1940 1950 1960 1970 1980 1991 1996 2000
Vegyes házasságok
(%) 100 Színes bõrûek
Színes bõrûek
80 Sárgák
60
Feketék Feketék
Fehérek
Fehérek
40 20
Sárgák
0 1940
1960
1980
1990
összeírás között eltelt idõben a brazil lakosság majdnem tizenhatszorosára nõtt, s ezzel 9,9 millió helyett 157 millió emberrel számolhatunk, ami csak a 20. században majdnem tízszeres növekedést jelez. Ám a társadalmat érintõ minõségi változások sem voltak kevésbé jelentõsek, mint a mennyiségi emelkedés. Az országban végbement demográfiai átmenet (3. ábra) következtében a korábbi magas születési és halálozási aránnyal szemben mára a születések és a halálozás arányszáma tovább csökkent. Az átmeneti fázis, amelyre az alacsony halálozás és a magas születés jellemzõ, áll az 1940–1980 közötti gyors népességnövekedés hátterében. Ezzel egyidejûleg az etnikai összetétel (legalábbis, ahogy az a népszámlálások bõrszínre vonatkozó kérdése alapján megállapítható) a jelek szerint a növekvõ keveredés irányába halad, a „színes bõrûek” aránya növekszik, illetve mind a „fehérek”, mind a „feketék” aránya csökken. Erre magyarázatot adhat a fehérek és színesek közöt-
replika
39
4. ábra. Változások a városi és falusi világban Millió
Északkelet
140
40
Városi lakosság
120
20 0 1940
100
1960
1980
1996
1960
1980
1996
1960
1980
1996
80
Délkelet 60
60
Falusi lakosság
40
40 20
20 0 1940
1950
1960
1970
1980
1991
0 1940
1996
Észak
Közép-kelet
Dél
20
20
20
0 1940
1960
1980
1996
0 1940
1960
1980
1996
0 1940
Forrás: IBGE
ti házasságok (melyek mérése alapjául a családfõ vagy – ha létezik – a férj bõrszíne szolgál) gyakorisága: ezek minden más etnikai kombinációnál nagyobb számban fordulnak elõ. Ugyanakkor elképzelhetõ, hogy a keveredés társadalmi elfogadottságáról van szó, amely az idõk során növekedett, és végeredményben megkönnyítette a kérdezettek számára, hogy bevalljanak egy olyan tényt, amely szabad szemmel is jól látható, nem szólva a DNS-vizsgálatokról. Az említett jelenségek egyikéhez sem hasonlítható azonban az az urbanizálódási hullám, amely gyakorlatilag megfordította a városban és a falvakban élõ brazilok arányát (4. ábra): a 20. század elején kevesebb mint minden ötödik lakos élt városban (São Paulo lakossága 1872-ben kevéssel haladta meg a harmincezret); mára ez az arány megfordult. Alapvetõ fontosságú népmozgásról van szó, amely érinti az ország valamennyi régióját; és jóllehet, a falusi és a városi lakosság számának görbéi eltérõ idõpontokban keresztezik egymást (elsõként délkeleten, azután délen, ennél is késõbb északkeleten), mára a városlakók mindenütt többségbe kerültek, még Amazóniában is, amelyet a geográfus Bertha Becker „urbanizált erdõ”-nek nevezett (2. táblázat).
40
replika
2. táblázat. Urbanizációs ráta
Brazília Észak Északkelet Délkelet Dél Közép-nyugat
1940
1960
1980
1991
1996
31 28 23 39 28 22
45 38 34 57 37 34
68 52 50 83 62 68
75 58 61 88 74 84
78 62 65 89 77 84
Forrás: IBGE
Egyéb okok is közrejátszottak, ám kétségtelen, hogy a városok felé áramló masszív migráció fontos szerepet játszik Brazília társadalmi mutatóinak 1940 óta tartó folyamatos fejlõdésében (3. táblázat): a hatvan évvel korábbi adatokhoz viszonyítva a várható élettartam 56%-kal magasabb (67 év, szemben a korábbi 43 évvel); az írástudatlanság 70%-kal csökkent (56%-ról 17%-ra); a csecsemõhalandóság 74%-kal alacsonyabb (158‰-rõl 41‰-re). Az ország demográfiai összetétele teljes változáson ment keresztül, ezt mutatja a termékenységi ráta is, amely ebben az idõszakban 3. táblázat. A társadalmi mutatók alakulása
1940 1950 1960 1970 1980 1990 1996
Várható élettartam (évek)
Írástudatlanság (%)
Csecsemõhalandóság (ezer lakosra)
Termékenységi ráta (gyermek/család)
43 46 52 54 60 65 67
56 50 40 30 25 19 17
158 138 118 117 88 50 41
6,1 6,2 6,3 5,5 4,4 2,7 2,1
Forrás: IBGE
családonként 6,1 gyerekrõl 2,1-re csökkent, ami a demográfiai robbanásból egy olyan helyzetbe való átmenetre utal, amelyben az elõzõ növekedés dinamizmusának kimerülése után a lakosság száma csupán a korábbi szinten marad.
Terület Az ország területe nem sokat változott; a 19. század végén Brazília már nagyjából a mostani területének felelt meg, leszámítva néhány kiigazítást Amazónia határain, illetve az államhatárok változtatását. A nemzeti terület fogalma azonban alapvetõ változáson ment keresztül, egyazon idõben mutatva lakosságkoncentrálódást
replika
41
a déli-délnyugati területeken és új földek meghódítását, a terület egységesedését, melyek mind módosították az ország képét.
Koncentrálódás A népességnövekedés szövetségi államok szerint óriási eltéréseket mutat, s ugyanolyan mértékben befolyásolta az államok közötti hangsúly eltolódását. A 20. század elején a legnépesebb állam Minas Gerais volt, amelyet Bahia követett. Egészen 1930-ig az északkeleti és délkeleti régiók súlya viszonylag kiegyenlített volt. A század második felében a délkeleti területeken tapasztalt gyors természetes népességnövekedést azoknak az északkeleti bevándorlóknak a jelentõs hulláma kísérte, akiket vonzott a kávéültetvényeken és São Paulo gyáraiban remélt munka lehetõsége, vagy egész egyszerûen a nagyváros ábrándképe bûvölte el õket. Kisebb mértékben ugyan, de ez megismétlõdött Rio de Janeiro és Minas Gerais államokban is. A tapasztalt jelenségek az ország lakosságának új eloszlásához vezettek, amelyben São Paulo és a szomszédos államok túlsúlya lett az ország földrajzának egyik meghatározó tényezõje. 5. ábra. A fõvárosok népességrobbanása (1872–1996)
Boa Vista
Macapá
Belém
Sao ˜ Louis
Fortaleza
Manaus
Natal Teresina
Rio Branco
Maceió Aracaju
Brazíliaváros
Cuiabá Goiâna Campo Grande
Salvador
Belo Horizonte Vitoria
Curitiba
10 000 000
2 500 000 10 000
replika
Recife
Palmas
1872 1900 1920 1940 1950 1960 1970 1980 1996
42
João Pessoa
Porto Velbo
Porto Allegre
Rio de Janeiro
São Paulo Florianópolis
Semmi nem tükrözi jobban ezt a változást, mint a fõvárosok eltérõ fejlõdése az évszázad során. Az 5. ábrán egyre sötétebb árnyalatokkal érzékeltettük a növekedés gyorsuló ütemét. Ez jól mutatja a városok növekedésének hierarchiáját és sajátságait. A fehér középpont az 1872-ben legjelentõsebb városközpontokat jelzi, azon belül is az akkori szövetségi fõvárost, Rio de Janeirót, valamint Salvador da Bahiát. A „sötétebb” városok azok, melyeknek alapítása idõben közelebb áll hozzánk. Ezek közül kiemelkedik Brazíliaváros, a volt amazóniai szövetségi államok, illetve a késõbb létrehozott államok fõvárosai: Campo Grande (Mato Grosso do Sul) és Palmas (T ocantins). Mind a körök mérete (melyek a lakosság számát jelzik), mind a növekedést jelzõ gyûrûk arányai (melyeket egy fa évgyûrûihez hasonlíthatnánk) mutatják a régi fõvárosok és a felgyorsult tempóban növekedõ városok közti különbséget. Az elõbbiek közé tartozik Rio de Janeiro és Salvador, melyek egykori dicsõségüket nem tudták megõrizni. Utóbbiak közül pedig azokat a városokat kell kiemelnünk, melyek növekedési ritmusa nem csökkent a vizsgált idõszakban: ilyen São Paulo, de említhetnénk más városokat is, mint például Manaus vagy Fortaleza, ahol a növekedés az utóbbi idõben gyorsult fel.
Terjeszkedés A koncentrálódással párhuzamosan tanúi lehettünk egy ellenkezõ irányú mozgásnak, a terjeszkedésnek, új földterületek meghódításának és a nemzetbe illesztésének is. A Brazília gazdaságának története során képzõdött „szigetek” „csoportjának” hagyományos képét – politikai és gazdasági értelemben is – fokozatosan felváltotta egy integrált nemzetgazdasági egység modellje. Ötvenéves periódusok összevetésébõl (6. ábra) kitûnik, hogy 1890-ben csupán néhány izolált gazdasági pólus létezett, azon városok köré koncentrálódva, melyek a cukor-, arany-, kávé- vagy gumiciklus idején fejlõdtek. Az ország gazdasági aktivitásának területe valójában két elkülönülõ tömbbé szervezõdött: ezek északkelet és délkelet voltak, melyeket lényegében a part menti hajózás kötött össze. A legfontosabb népmozgás a szárazságtól sújtott északkeleti államokból Amazónia felé tartott, ahol ebben az idõben ment végbe a gumiipar robbanása. A kávétermelés úttörõi – végig a Paraíba do Sul völgyében – ekkor még igen kis számban mûködtek. Az 1940-es években a nemzetbe integrálódott gazdasági terület már elérte teljes nagyságát. Az elõrehaladás fõ csapásiránya a kávétermelés fejlõdésével Amazóniából São Paulótól nyugatra és Paranától északra helyezõdött át. A népvándorlás fõ hulláma északiakat vezérelt délkelet felé, elõidézve ezzel a városi lakosság óriási növekedését. Az 1990-es évtizedre a gazdasági térség megegyezik az ország területével, ez alól csupán Felsõ-Amazónia kivétel. A népvándorlások áramlatai egyszerre érintenek régiókat és az ország egészét. A régiók közötti migráció iránya az ország középsõ területei felé mutat – az északkeletrõl és délrõl a centrum felé tartó hagyományos útvonalak megtartásával –, ugyanakkor a központból kifelé, délrõl Nyugat-Amazónia felé, északkeletrõl pedig Kelet-Amazónia irányában halad. A legfõbb gazdasági centrum, São Paulo, illetve a fõváros, Brazíliaváros vonzáskörzete ténylegesen egybeesnek az ország területével, és átnyúlnak a határon túlra, például Paraguay keleti részére is.
replika
43
6. ábra. A szigetcsoport kontinenssé válása
1890-es évek
1940-es évek
Szövetségi fõváros
1990-es évek
Az államok fõvárosai A legfontosabb gazdasági központok vonzáskörzete Gazdasági súlypont A nemzetgazdaságba ténylegesen bekapcsolódott terület Vasúti fõvonal Folyami vagy tengeri kapcsolat Fõbb migrációs áramlatok Elõõrsök és a fejlõdés tengelye
44
replika
7. ábra. Az úthálózat terjedése
1965
0
1000 km
Fekete vonal: aszfaltozott út Fehér vonal: nem aszfaltozott út
1995
Forrás: Quatro Rodas, 1995
replika
45
A vándorlás egyik leglényegesebb feltétele az úthálózat volt és maradt, amelynek a legutóbbi idõkben végbement fejlõdését két térkép segítségével figyelhetjük meg (7. ábra). 1965-ben csupán São Paulo állam rendelkezett igazi aszfaltozott úthálózattal. Ezenkívül létezett még egy részlegesen aszfaltozott part menti út, amelyet a II. világháború után építettek, valamint földutak hiányos hálózata északkeleten és délen. Néhány út tartott Brazíliaváros irányába, ezek az 1960-ban átadott új fõvárost kötötték össze a nagy délkeleti városokkal, Belémmel és Acréval. 1995-re már teljesen megváltozott a helyzet. Az ország az egész területét lefedõ úthálózattal rendelkezett, amely különösen sûrû délen és északkeleten. Még Amazónia is beletartozik, ahol számos észak–déli tengelyútvonal egészen az Amazonason túli régiókig folytatódik. Vajon a terület integrációja és az ország globális gazdasági növekedése az életviszonyok általános javulását, a regionális egyenlõtlenségek csökkenését eredményeznék? Itt is egy friss forrás adhat részleges – az elmúlt húsz évre érvényes – választ a kérdésre. Az ENSZ fejlõdési programja évente közli a világ valamennyi országára kiszámolt emberierõforrás-fejlettségi mutatót. Kiszámításánál figyelembe veszik azokat az elemeket is, amelyeket a bruttó nemzeti össztermék számításánál nem, például az oktatást és az egészségügyet. 1998 szeptemberében a szervezet kiadott egy ilyen jellegû tanulmányt, amelyben minden egyes brazil község esetében vizsgálta ezt az értéket. A 8. ábra, amelyet az 1970-es és 1991-es – vagyis az utolsó népszámlálás éve – adatok összehasonlított mutatóiból állítottunk össze, kétségbevonhatatlan fejlõdést mutat. A (0 és 1 között változó) mutató 0,55 feletti legfelsõbb csoportjába, amelybe csak Brazília, valamint Rio de Janeiro és São Paulo államokhoz tartozó kisszámú község tartozott, mára az ország jó része is bekapcsolódott. Az ellentétek azonban 1991-ben élesebben jelentkeznek, mint 1970-ben. FelsõAmazónia, északkelet és Minas Gerais állam északi része világos visszafejlõdést mutat, míg az egész délkelet, beleértve a déli Mato Grossót, Goiás déli részét és a Szövetségi Kerületet, magas értékeket produkáló kompakt tömböt alkot. Kivételt képez Paraná, amelynek falvaiból jelentõs számban vándoroltak el a nyolcvanas években a kávéültetvényeket sújtó lisztharmat miatt. Az elvándorlók közül sokan vették útjukat északnyugat új földjei (Mato Grosso, Rondônia, Pará északnyugati része) felé. A térkép tükrözi a vándorlást, mivel ezek az elvándorlók magukkal viszik magas erõforrás-fejlettségi értékeiket. Az egyszerû mutatókat felvázoló térképek – amelyek ez utóbbi alapját képezik – finomítják ezt az általános képet, ugyanakkor nem okoznak komoly eltérést. A várható élettartamra vonatkozó mutatók például egyaránt tanúskodnak jelentõs globális fejlõdésrõl és erõs kontrasztról Dél-, Délkelet- és Északnyugat-Amazónia között, ahol megint csak tisztán elkülönülnek a délrõl érkezõ bevándorlók által benépesített élenjáró övezetek, végig a Cuiabától Porto Velho felé haladó BR–364-es út mentén vagy Bahia nyugati részén.
És most? A változások évszázadának mérlegelésekor végsõ soron három képet vázolhatunk fel. Az elsõ São Paulo államnak a brazil gazdaságban betöltött uralkodó szerepét hangsúlyozza: São Paulo élesen elkülönül az ország többi részétõl – nem csupán az
46
replika
8. ábra. Az emberi erõforrás fejlettségi szintjének változása (1970–1991)
1970 0,55–0,72 0,40–0,55 0,00–0,40
1991 0,55–0,83 0,40–0,55 0,00–0,40
replika
47
északi és északkeleti szegényebb régióktól, de a déli és délkeleti részektõl is, melyek körülveszik ugyan, mégis jócskán elmaradnak mögötte. Ezt a dominanciát és kialakulását jelzi, ha a városok befolyási körzete szempontjából hasonlítjuk össze az 1971-es és 1993-as helyzetet. Amíg a többi város övezete az esetek legnagyobb részében az államhatárig terjed, São Paulóé jelentõs növekedést mutat. Addig-addig nõtt, míg végül magában foglalja Amazónia és a közép-nyugat nagyobbik felét, ahol csupán a Maranhãón át északkeletig érõ Goiânia veszi fel vele a versenyt. Ami a várható kilátásokat illeti, a jövõ némileg eltérõ lehet, növekedõ különbségekkel és több csomóponttal. Feltehetõen a modern ipar továbbra is São Paulo államban összpontosul (ám a belsõ területek és a Mineiro háromszög megbontja ez a koncentrációt), de bizonyos tényezõk alapját adják annak a várakozásnak, hogy az ország számos más régiójában a legkülönfélébb területeken tapasztalható majd növekedés – a modern mezõgazdaság térhódításával fejlõdõ közép-nyugattól egészen északkeletig, ahol az öntözéses gyümölcstermesztés és az idegenforgalom továbbra is ígéretes dinamikus csomópontok maradnak. Igen valószínû, hogy Brazília az elkövetkezõ évszázadban más meglepetéseket is tartogat még. Gyükeri Mercédesz fordítása
48
replika
