Borus Gábor– Simon Ferenc
Vásárhelyi bibliotékák A hódmezővásárhelyi könyvgyűjtemények értékeinek bemutatása
Hódmezővásárhely 2014
Tartalomjegyzék
Borus Gábor A Németh László Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye………………………….
3
Rövid könyvtártörténet…………………………………………………………………………………..
3
A gyűjtemény létrejötte………………………………………………………………………………….
6
Az állomány és gyűjőköre……………………………………………………………………...
7
Afeltárás………………………………………………………………………………………………...
11
Sajtóbibliográfiai tevékenység…………………………………………………………………………..
11
Retrospektív bibliográfiák……………………………………………………………………………
11
Kurrens bibliográfiák………………………………………………………………………………...
11
Egyéb bibliográfiák és adattárak…………………………………………………………………….
12
Faktográfiai adattárak……………………………………………………………………………......
13
Számítógépes adatbázisok……………………………………………………………………………
13
Digitalizálás………………………………………………………………………………………….
13
Kéziratok jegyzéke…………………………………………………………………………………...
14
Borus Gábor Isépy Tamás könyvtára a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumban…..........
16
A könyvtár bemutatása………………………………………………………………………………......
18
Jellemző kiadók………………………………………………………………………………………….
23
A nyelvi megoszlás………………………………………………………………………………………
24
Beszélgetés Isépy Eszterrel……………………………………………………………………………...
25
Simon Ferenc A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium muzeális könyvtára…
28
A református „nagyoskola”………………………………………………………………………….......
28
A Bethlen bibliotéka története………………………………………………………………………......
32
A könyvtár alapítása………………………………………………………………………………….
33
A szervesen fejlődő gyűjtemény forrásai……………………………………………………….........
36
A Baranyi-könyvtár………………………………………………...........................................................
40
Egyedi dokumentumok.......………………………………………………………………………….......
42
Képek és magyarázatok az antikvákról és egyéb ritkaságokról………………………………...........
43
2
Borus Gábor A Németh László Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye Rövid könyvtártörténet A városi könyvtár, melyet a tanács 1880. július 10-ei ülésén alapított, 1907. május 12-én nyílt meg. Első felügyelője Szalay József, kezelője Székely János (1882-1945) városi írnok volt. A 3441 kötetes állomány nem a legmegfelelőbb helyen, a városházán lévő főispáni lakásban volt elhelyezve. Az olvasók díjtalanul használhatták az olvasóteremet és elismervény ellenében kölcsönözhettek is. A könyvtár eredményeit jelző számok az első világháborúig évről-évre magasabbak, fejlődése annak ellenére is egyenletes, hogy ez idő alatt háromszor költöztették át lehetetlennél lehetetlenebb helyekre, évente csak 8-9 hónapig működött, és a kölcsönzési idő is csak 1912-ben emelkedett heti 10 órára. Állománya, olvasóinak száma 1907-től 1913-ig háromszorosára emelkedett, forgalmát ugyanakkor mintegy húszszorosára növelte. Székely János Kiss Lajos közreműködésével összeállította a könyvtár nyomtatott katalógusát, amit 1200 példányban adott ki a város. A kiadvány tehermentesítette a könyvtárost, hatására fokozottan emelkedett a forgalom, nőtt az ismeretterjesztő munkák iránti igény. A gyűjtemény növekvő anyagát egyre nehezebben tudták elhelyezni a városházán lévő főispáni lakosztály hátsó szobáinak szekrényeiben. Ide hozták ugyanis vissza a könyvtárat, miután 1908-ban és 1910-ben két különböző – magánházak három-négy helyiségéből kialakított – bérleményben is hasztalan próbálkoztak elhelyezésével. A város a kaszinó épületét szándékozott megvásárolni a könyvtár és a múzeum közös elhelyezése céljából, erre államsegélyt is kaptak, 1913-ban mégis egy másik épületet, dr. Imre József házát vették meg, ma a Tornyai János Múzeum, ami lakóház lévén, éppoly kevéssé volt alkalmas könyvtár befogadására, de múzeumnak is, mint a kaszinó, ugyancsak más célra készült épülete. Természetesen az Imre-féle ház nem volt még előkészítve, az átalakításra 1919 után sem volt pénze a városnak, a halomba rakott könyvek csak 1922-ben kerülhettek az akkor kialakított polcrendszerre. Az első világháború okozta kényszerszünet kitolódott, még a 20-as évek elején is csak városi alkalmazottaknak kölcsönöztek évente néhány ezer kötetet. A háború után maga az intézmény státusza is kérdésessé vált, mivel 1921 tavaszán tárgyalások kezdődtek a városi közkönyvtár és a főgimnázium tanári könyvtárának összevonásáról. Jó tíz évvel a háborús bezárását követően 1924. november 27-én nyílt meg ismét a könyvtár. A szerzeményezés tervszerűtlen, minimális, az állomány jelentős részben adományokból bővült. (Szalay József 1, Székely János, Németh Pál).
1 (Békéscsaba, 1870. február 17. – Szeged, 1937. április 25.) Városi főtisztviselő, műpártoló, bibliofil, író. A „literátus főkapitány”-ként emlegetett Szalay dzsentri születésű, és magas rangú rendőrtiszt létére rendkívüli műveltségű könyvgyűjtővé, Juhász Gyula, Móra Ferenc pártfogójává vált, aki széles körű irodalmi tevékenységet is folytatott. Szülővárosában kezdett közszolgálati pályájának második állomása Vásárhely, ahol 1902-től 1908-ig töltötte be a rendőrfőkapitányi tisztet. Itteni, közművelődést pártoló törekvései sok tekintetben találkoztak a vele egyívású Tornyai Jánosnak és barátainak szándékaival, akik épp ezekben az években tették a legtöbbet a nagy parasztváros szellemi elmaradottságának fölszámolásáért. A szerencsés egybeesés eredménye a városi múzeum megalapítása, a könyvtár megnyitása. A főkapitány kezdeményezésére a város 1904-ben országos ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi kiállítást rendezett, s a fő szervező Szalay a képeket, szobrokat, népművészeti tárgyakat bemutató „művészszoba” berendezését Tornyaira, Kiss Lajosra bízta. Bekapcsolódásukkal a tervből szakszerűen rendezett tárlat lett, a begyűjtött néprajzi anyag pedig a múzeum alapját vetette meg. Elsőként állt Szalay a könyvtár megnyitásának 1906-ban, a Vásárhely és Vidéke című ellenzéki lap által fölvetett ügye mellé is. S amikor a tanács végre kedvezően döntött, ő rendezte az 1880. óta vásárolgatott könyveknek a levéltárban porosodó halmazát, összeállította a beszerzendő könyvek jegyzékét, kidolgozta a könyvtár működésének, használatának szabályzatát. 1908-tól haláláig Szegeden élt és működött.
3
1932-ben Espersit János 2 könyvtárának megvásárlásával gyarapodott az intézmény. 1943ban 18 ezer 500 mű állt az olvasók rendelkezésére, az olvasók száma 1076 volt. A közkönyvtár egy összevont szervezet, a múzeumot és a Tornyai képtárat is magában foglaló városi kulturális intézmény részeként érte meg 1944. október 8-át, amikor a város számára befejeződött a második világháború. A hadieseményeket szerencsésen átvészelte, bár megkapták a vagont a kiürítéshez, a zűrzavarban sikerült azt elszabotálni, a gyűjtemény a múzeum kincseivel együtt itthon maradt. A könyvtár régi kezelője, Varga József helyett 1945. április 1-én Bodrogi Jánost nevezték ki, akivel megoldódott az állomány rendszeres gondozásának kérdése.
Espersit János ex librise A gyűjtemény elhelyezése ezekben az években nem változott, 1951-ig a Kálvin tér 2. szám alatti tágas, emeletes épületben működött, ahová még 1939-ben költöztették az Imre Józsefféle házból, a régi „kultúrpalotából”. A múzeum ettől kezdve a könyvtárral osztozott a Kálvin téri házon, és csak különválásuk, a múzeum államosítása után hagyta el a két intézmény ezt az épületet. 1946. január 14-i hatállyal Galyasi Miklóst 3 nevezték ki igazgatónak. Galyasi a Tornyai Társaság egyik megalapítójaként, művészettörténészként, költőként vált ismertté a városban még a háború előtt, a felszabadulás után pedig a helyi kulturális élet egyik irányítója lett. Nagy szerepe volt a koalíciós évek pezsgő szellemi életének alakításában.
2 (Nagyszentmiklós, 1879. jan. 18. - Mezőhegyes, 1931. nov. 29.) A Juhász Gyula barátjaként, József Attila támogatójaként ismert polgári radikális gondolkodású, köztársaságpárti politikus, újságíró, irodalombarát, műpártoló, tizennégytől huszonnyolc éves koráig Vásárhelyen élt. 1893 és 1898 között itt végezte el a gimnázium felső osztályait, érettségi után előbb rövid időre városi hivatalnok lett, majd 1900-ban belépett Kenéz Sándor („Égető Lőrinc”) akkor induló Vásárhelyi Híradó című lapjához. Itt 1902-1904 között felelős szerkesztőként működött. 1904-ben Gonda Józseffel együtt indította és szerkesztette a Vásárhelyi Ellenzék című lapot. Barátságot kötött Endre Bélával, Tornyai Jánossal, a vásárhelyi művészkör több tagjával is. 1907-ben, miután megszerezte ügyvédi diplomáját, hazaköltözött Makóra, ahol csakhamar, 1909-ben nagy sikerű kiállítást rendezett Tornyainak. Mély együttérzést kiváltó korai halála után Pákozdy Ferenc búcsúztatta a helyi lapokban. 3 (H. 1903. június 18. – H. 1974. június 3.) Költő, múzeumigazgató, művészettörténész, szerkesztő. 1927-1929 között tanulmányúton járt Párizsban, 1928-ban kiadta Fut a lidérc című verseskötetét. Vendégszerető lakása, mely „Műveröm” néven vált ismertté, kedvelt találkozóhelye lett a helybeli és idelátogató haladó íróknak, művészeknek. Ez a csoport, a „Műveröm” köre vált alapjává az 1934-ben megalakuló Tornyai Társaságnak. A magas színvonalú közművelődési munkát végző társaságnak a háború kirobbanásáig titkára, 1945-től, hadifogságból való hazatérésétől pedig, a társaság megszűnéséig, annak elnöke volt. Felelős szerkesztésében jelent meg a társaság folyóirata, a Puszták Népe (1946-1948). 1946-ban kinevezték a könyvtárat, múzeumot, képtárat magában foglaló, összevont városi intézmény igazgatójának, a múzeum államosítása, 1951 után 1957-ig annak vezetője volt. Az intézmény kezdeményezésére vette föl Tornyai János nevét, indítványozta az őszi tárlatok megrendezését is. Az 1956-os forradalomban való szerepvállalása miatt megbüntették. Két verseskötetén kívül számos, főleg művészettörténeti cikke, tanulmánya jelent meg. Érdemei vitathatatlanok a vásárhelyi képzőművészet hírnevének öregbítésében, sokat tett a város sajátos kulturális értékei, hagyományai őrzéséért, a képzőművészeti kultúra gyarapításáért. Németh László Égető Eszter című regényében róla mintázta Gyenes alakját.
4
Míg 1949-ig főleg az állomány minősége változott, 1949-től 1952-ig ugrásszerű mennyiségi gyarapodást tapasztalunk. Az előző időszak kb. 300 kötetes évi szaporodásával szemben e rövid három év alatt évente átlag 950 kötettel gyarapodott az állomány. E gyarapodás persze nem jelentette a gyűjtemény értékének tartós növekedését, mivel a kiadók az Országos Könyvtári Központ, a Népművelési Minisztérium ajándékaként érkező új könyvek minősége fizikálisan és tartalmilag is gyengébb, főleg a kortárs szovjet irodalom hitvány papírra nyomott, gyenge kötésű termékei, kisebb számban pedig elfogadott külföldi szerzők, valamint orosz és magyar klasszikusok voltak. A hódmezővásárhelyi közkönyvtár ilyen körülmények között kezdte meg rövid önálló életét, miután a múzeumtól annak államosítása következtében, 1951. január elsején végre különvált, s az év nyarán, a Kálvin tér 2. szám alól a Sztálin (ma Andrássy) utca 30. szám alá költözött. A gyűjteményt a kétlakásos földszintes ház utcai frontján, egy tágasabb és három kisebb szobában helyezték el, illetve próbálták elhelyezni, hiszen az állománynak csak körülbelül fele kerülhetett polcokra két szobában, a többit a ház mosókonyhájában és padlásán voltak kénytelenek összezsúfoltan tárolni. 1952. december 21-én, Sztálin születésnapján a városi közkönyvtárból Megyei Könyvtár lett. Az indulás két legsúlyosabb gondja azonban, a megfelelő épület és szakképzett vezető hiánya volt. A helyiséggondok 1954 végén oldódtak meg, amikor egy, az eddiginél nagyobb, ugyancsak államosított családi házat utaltak ki nekik a Sztálin (Andrássy) utca 44. szám alatt. A fennállása óta nyolcadik, megyei könyvtárként második otthonát, a Németh László Könyvtár jelenlegi helyét, a jókora nagygazdaház utcai frontját, a pince és a padlás kivételével, 12 kisebb-nagyobb helyiséget 1955. január elején foglalta el.
A Megyei Könyvtár épülete Bár a gyűjtemény állománya az alapítást követő hét év alatt megduplázódott, a növekedés nem nevezhető egészségesnek, ugyanis a fölszámolt magán-kölcsönkönyvtári, olvasóköri, kaszinói és más kisgyűjteményből „államosított” vegyes színvonalú ajándékok mellett a kiadók és a Népművelési Minisztérium is mázsaszám küldte a kortárs szovjet, kínai, bolgár, cseh „demokratikus” irodalmat. Az időszak eredményei között kell elkönyvelni, hogy 1953-ban megkezdték állományuk fölmérését, a tabáni városrészben megnyitották az első fiókkönyvtárat. Ebben az évben már 24 újság járt a könyvtárba. 1954-ben tíz önálló községi könyvtárat szerveztek függetlenített könyvtárossal, helyi könyvtárügyi tanácsot alakítottak, nagysikerű irodalmi esteket, előadásokat rendeztek. 1955 novemberében a Kálvin tér 1. sz. alatt megindították a helyileg is különvált gyermek- és ifjúsági szolgálatot. Ebben az évben már Újvároson és Tarjánban is volt fiókkönyvtár. Először rendezték meg 1955-ben a Csongrád Megyei Ünnepi Hetek nevű rendezvénysorozatot, melyből a könyvtár is jelentős részt vállalt, Szabad Akadémia címmel tíz előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot indítva. A tanyai népkönyvtárak támogatása érdekében ősszel Megyei Könyvgyűjtő Hónapot szerveztek, s megindították rendszeresnek 5
szánt időszaki, módszertani tájékoztatójukat Csongrád Megyei Népkönyvtáros címmel. 1956ban megkezdték a rendszeres olvasótermi és referensz szolgálatot és a könyvtárközi kölcsönzést, az olvasóteremben már 64 újságot használhattak az olvasók.
Németh László dedikációja a könyvtár emlékkönyvében Október 23. után azonnal megalakították az intézmény forradalmi bizottságát, amely átvette a könyvtár irányítását, biztosította zavartalan működését. Kivonták a forgalomból az orosz, szovjet írók könyveit és az ideológiai munkákat. 1959. január 1-jén a hatalmas határú városban lépett munkába az ország első művelődési autója, 1960. november 21-én fölavatták az átalakított, szabadpolcos rendszerrel működő kölcsönző-olvasóteret, 1960. január 2-án működni kezdett a könyvkötő részleg, 1961 végén megkapták a második bibliobuszt. 1967ben történt a könyvtár épületének általános felújítása és a szabadpolcos kölcsönzésre való áttérés nagymértékben javította a könyvtárosok munkakörülményeit. 1973. január 1-jén azonban a megyei könyvtári hatáskör átkerült Szegedre, ezzel ismét Városi Könyvtár lett. 4 A gyűjtemény létrejötte A helyismereti anyag gyűjtését Székely János, 5 a könyvtár első kezelője kezdte el mindenféle megbízás nélkül, pusztán városszeretetből. A helyi szerzők műveit, az itt kiadott és a városra vonatkozó dokumentumok, könyvek gyűjtését Bodrogi János 6 – 1945-től 1952-ig – folytatta tovább. Áldásos működésüknek köszönhetően a felszabadulásig közel ezerötszáz kötetnyi könyv és körülbelül háromszáz kötetegységnyi folyóirat maradt ránk. A gyűjteményt Bodrogi János helyileg is külön őrizte, de 1960-ban, a tömör raktározási rendszer bevezetésekor beolvasztották a belsőraktári állományba. 4 Kőszegfalvi Ferenc: Könyvtári évszázad - Hódmezővásárhely 1907 – 2006. H. 2006. 5 Székely János (1882 –1945) Könyvtáros, városi tisztviselő. A városi könyvtár első kezelője. E tisztségét – egy, 1907-ben végzett, kéthetes tanfolyam után – minimális évi juttatásért, 1907-től az intézmény megnyitásától, 1923-ig töltötte be, közmegelégedésre. Szalay József és Kiss Lajos segítsége mellett elsősorban az ő önzetlen munkájának köszönhető a gyűjtemény állományának kialakítása, rendezése, fejlesztése. Sokat tett a könyvtárügyért, az olvasás megszerettetéséért. Sürgette a kölcsönzési idő növelését, hogy módja legyen az olvasókkal való foglalkozásra, különös gondja volt a helyi vonatkozású művek beszerzésére, őrzésére. Összeállításában jelent meg 1911-ben a könyvtár kötetkatalógusa. Cikkeivel, sajtóközleményeivel is népszerűsítette a könyvtárat. Tisztségéről 1922 őszén az áldatlan állapotok miatt lemondott, de a közművelődéstől, kultúrától nem szakadt el. 1936-ban kiadás céljából összegyűjtötte Pócsy Mihály verseit, 1939-ben elsőként írt elismerő kritikát a helyi lapokban barátja, Kiss Lajos A szegény ember élete című művéről. 1944-ben a front közeledtére, elhagyta a várost, szívbetegsége a pápai kórházban végzett vele. A köztiszteletben álló, családtalan Székely házát alapítványként a városra hagyta, a múzeum céljaira rendelte. (Az életrajzot Kőszegfalvi Ferenc írta.) 6 Bodrogi János (1891–1967) Könyvtáros, munkásmozgalmi személyiség. Az elemi iskola elvégzése után kőműves tanoncnak állt. A szakma megszerzését követően azonnal belépett az építőmunkás szakcsoportba (1907), s a szociáldemokrata pártba (1908). Az első világháború kitöréséig Erdély különböző városaiban dolgozott, a háborúból 52 hónapi frontszolgálat után 1918 novemberében engedték haza. A forradalmak idején kerületi pártszervezetében vállalt tisztséget. A forradalmak után Esztergomban, Tatabányán dolgozott, véglegesen 1923-ban tért haza. 1920-ban, több társával együtt megalapította a Hódmezővásárhelyi Általános Munkás Dalegyletet, melynek 20 évig titkára, s mindvégig tagja volt. Az építőmunkás csoport 1923 februárjában választotta Bodrogi Jánost könyvtárosává. Az akkor mintegy 20 éve fönnálló csoport ekkor körülbelül 300 kötetnyi könyvvel rendelkezett. 1931-ben az akkor létesített munkásotthonban vonták össze az összes városi szakszervezet könyvtárát, s az egyesített könyvtárnak is Bodrogi maradt a gondozója 1952 nyaráig. Munkáját anyagi ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi tevékenységként végezte, s a kis gyűjtemény állományát 1945 nyaráig mintegy tízszeresére növelte. 1944/45-ben fél évig polgárőrként szolgált, tagja lett az újjáalakuló városi énekkarnak. 1945. április 1-én megbízták a személyzet nélkül maradt városi könyvtár vezetésével is. 1951-ben kinevezték a könyvtár vezetőjévé, 1952 decemberétől pedig az intézményből megalakított megyei könyvtár olvasószolgálati csoportvezetőjeként dolgozott tovább 1958-ban történt nyugdíjazásáig. Ezt követően is tovább tevékenykedett azonban, egészen súlyos betegségéig, a tabáni fiókkönyvtárban vállalt szolgálatot. (Az életrajzot Kőszegfalvi Ferenc írta.)
6
A helyismereti gyűjtésről intézkedő 1964-es miniszteri rendelkezést követően a vásárhelyi – 1952-től megyei – könyvtárban 1965. július 1-jén megindult a rendszeres lapfigyelés. Kárász József 7 vezetésével a könyvtár munkatársai a hazai sajtóból kezdték kicédulázni a megyére vonatkozó cikkeket. 1967 novemberétől Kárász József egyszemélyi felelőse lett a helyismereti szerzeményezésnek, lapfigyelésnek és tájékoztatásnak. A pincében, a tömör raktározási rendben tárolt megyei gyűjtemény gazdára talált. 1973. január 1-jétől a megyei könyvtári szerepkör átkerült Szegedre, a Somogyikönyvtárba. A funkcióváltás miatt megkezdődött a városi állomány kialakítása a megyei gyűjteményből. A sajtófigyelés is leszűkült a városi anyagra. 1975-ben Kőszegfalvi Ferenc 8 került a nyugdíjasként tovább dolgozó Kárász József helyére. Kiválogatta az általa vásárhelyinek vélt anyagot a megyei állományból, melyet helyileg is elkülönített, a kollégák segítségével rekatalogizálta a könyveket és új katalógust épített fel, továbbá a cikkkatalógusból is kiszedte a megyei anyagot és azt elküldte Szegedre. Az így kialakított „induló” állomány mennyisége közel két és fél ezer kötet volt. A vásárhelyi helyismereti gyűjteményről valójában 1976-tól lehet beszélni! Az állomány és gyűjőköre Az állomány, mint Hódmezővásárhely múltjának legteljesebb gyűjteménye, önmagában unikum és helyi értéktár.Gyűjtőkörébe területileg a város és annak jelenlegi és történelmi határa, valamint Mártély és Székkutas tartozik. Gyűjtik az itt kiadott és az erről a régióról szóló dokumentumokat, kronológiai és tematikai korlátok nélkül. Így a természeti viszonyokkal (talaj- és éghajlati viszonyok, növény- és állatvilág stb.), a gazdasági élettel 7 Kárász József (1914–1996) Író, könyvtáros, bibliográfus. Kárász József alakjában szinte a Viharsarok testesült meg makói és hódmezővásárhelyi parasztszülők gyermekeként Szegeden született. Szegeden kezdett iskoláit Vásárhelyen folytatta, érettségit a Bethlen gimnáziumban tett 1932-ben. Hivatásos katona édesapja nem tudott vele sokat foglalkozni, édesanyját négyéves korában, tragikus baleset következtében elvesztette, szigorú mostohaanya mellett nőtt fel – meghatározó erejű gyermekkori élményei befelé forduló, a világ bajaira érzékeny emberré érlelték. A már a gimnáziumban írogató fiú pályája Sárospatakon indult, ám azonnal éles fordulatot is vett: az első éves teológushallgatónak három novellája miatt el kellett hagynia a főiskolát. A parasztság testi, lelki nyomorát tárgyaló, balladás hangvételű írásokat – amelyeket az 1932 karácsonyán megjelenő Korán sötétedik című diákantológia közölt –, a megcsontosodott szemléletű egyházi felsőbbség lázítónak ítélte, ezért kellett a 19 éves ifjúnak Kolozsvárott folytatnia tanulmányait, irodalmi munkásságát. Az Erdélyi Helikon, az Ifjú Erdély, a Pásztortűz közölte műveit, részt vett a Hitel című folyóirat alapításában, de a budapesti református diáklap, az Új Magyarság is hozta írásait. Belekóstolva a kisebbségi magyar irodalmi életbe, életre szóló élményeket és barátokat szerezve ott, 1935 nyarán térhetett haza. Egyértelműen azonosította magát a népi írók céljaival, részt vett az 1935 augusztusában rendezett vásárhelyi írótalálkozón, ahol egyik kalauza volt az idelátogató Illyésnek, Féjának, Szabó Pálnak, Kodolányinak, Sinkának. A teológiai akadémiát Budapesten fejezte be, majd két évet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. Az Egyetemi Kör tagjaként ott volt a Márciusi Front alakulásánál – másokkal együtt – szerkesztette a Hidat, a Front rövid életű lapját, a népi írók elleni perek idején egy, védelmükben írott cikke miatt kéthavi fogházra ítélték. 1939-ben a Stádium kiadó alkalmazta, itt jelent meg első regénye, a Tanya. 1941-ben két kötettel jelentkezett, a nagy vihart kavaró Asztagokkal és a Családi tűzhely című novelláskötettel. 1943-ban haditudósítóként bevonultatták. A háború, a nyugati fogság – ami után a személyi kultusz légkörében még sokáig csak létfenntartó munkát végezhetett – pályájának súlyos törését jelentette. Csak 1956 elejétől jelenhettek meg újra írásai a Vásárhelyi Szóban, a Tiszatájban és 1957-ben új könyve, A gyújtogató, az Asztagok második kötete. 1958-ban került az akkor Vásárhelyen működő Csongrád Megyei Könyvtárhoz. Konszolidálódott körülményeinek köszönhetően egymás után jelentek meg regényei, bibliográfiai munkái, többször kitüntették. 1993-ban díszpolgárává fogadta Hódmezővásárhely, 1975-től egészen 1991-ig nyugdíjasként visszajárt a könyvtárba, töretlen alkotókedvvel. Megyei sajtóbibliográfiája pótolhatatlan kézikönyv, a helyi sajtó föltárásának megkezdésével új utat jelölt ki a helyismereti kutatásban. Életében 15 szépirodalmi és 11 bibliográfiai munkát adott közre. (Az életrajzot Kőszegfalvi Ferenc írta.) 8 Kőszegfalvi Ferenc (1937–) Könyvtáros, bibliográfus, helytörténész. 1956-ben végezte el a Közgazdasági Technikumot majd a Csongrád Megyei Hírlapnál lett újságíró-gyakornok, 1960-tól pedig a helyi OTP fiókban bérelszámoló, ügyviteli alkalmazott. Munkája mellett a József Attila Tudományegyetemen magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1967-től a batidai általános iskolában tanított egészen 1975-ig, amikor Vörös Mihály, a Városi Könyvtár igazgatója, helyismereti munkatársként alkalmazta. A gyűjtemény kezelőjeként elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtáros szakát. 1999-es nyugdíjazása után is aktívan részt vett a munkában. Tagja volt a Németh László Társaságnak, a Szeremlei Társaságnak és a Kajári Emlékalapítvány kuratóriumának. Alapítója volt a Pákozdy Ferenc Irodalmi Társaságnak. Jelenleg a Péczely Alapítvány kuratóriumi tagja. 1988-ban részt vett a Juss című hódmezővásárhelyi kulturális szemle megalapításában. 1982-ben Németh László Emlékplakettet, 1993-ban Pro Urbe Hódmezővásárhelyért kitüntetést kapott. 1975-től mintegy százötven helytörténeti, helyismereti cikke, tanulmánya jelent meg különböző lapokban, kb. 30-40 (részben kéziratos) bibliográfiát, repertóriumot készített.
7
(ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, pénzügy), közlekedéssel, a szolgáltatással, a társadalommal, a politikummal, az egészségüggyel, a környezetvédelemmel, a tudományos és művészeti élettel, a néprajzzal, az irodalommal, az oktatással kapcsolatos könyvek, dokumentumok mind helyt kapnak a gyűjteményben. Az irodalom, a tudomány, a művészet, a gazdaság helyi születésű jeles képviselőin kívül helyi személynek (József Attila, Kohán György, Németh László) számítanak azok is, akiket működésük bizonyos szakasza, életük valamely jelentős eseménye kapcsol a városhoz, így azokról szóló írások gyűjtése is a helyismereti munka része. Közülük is kitüntetett figyelmet fordítanak a névadóra, Németh Lászlóra, kinek kultusza ápolása, a róla szóló irodalom összegyűjtése és publikálása egyik alapfeladatuk.
Az állomány szinte csak hagyományos dokumentumokból áll, melynek nagysága 7060 kötési egység. A könyveket, kéziratokat, szakdolgozatokat polcon, szakrendben, lokálisan is elkülönítve, külön raktárban tárolják, aprónyomtatványaik, plakátgyűjteményük csomagokban szintén itt találhatóak. A kézikönyvtár, a térképek, a fotók és a képeslapok, valamint Takács Ferencnek, 9 a város egykori szociáldemokrata országgyűlési képviselőjének hagyatéka a kutatószobában találhatók.
9 Takács Ferenc (1893-1956) Hódmezővásárhely szociáldemokrata országgyűlési képviselője (1935-1939), az 1944-es debreceni ideiglenes nemzeti kormány tagja, a baloldali diktatúra, a koncepciós perek egyik áldozata volt. Több ezer kötetes könyvtárának maradványát, - amit letartóztatása után nem hurcolt el az államvédelmi hatóság -, gyönyörű gyűjteménye töredékét özvegye 1983-ben a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárnak adományozta. Háza a harmincas évektől a vásárhelyi és az idelátogató írók, művészek találkozóhelye, a rászorulóknak menedék: megfordult náluk Medgyessy Ferenc, Németh László, Erdei Ferenc, Somlay Arthúr, de lehetőségéhez mérten mecénás is, támogatta a Vásárhelyen nyomorgó Kohán Györgyöt, s az ő költségükön jelent meg például Pákozdy Ferenc Shakespeare műfordításai, és második verskötete, az 1943-as Förgetegben is. A könyvtárnak adományozott 312 darabból álló kis kollekció nem egy darabja őrzi e kapcsolatok emlékét, számos dedikált kötet található közöttük. Az Erdélyi József, Illyés Gyula, Várnai Zseni és mások keze nyomát őrző könyvek közül azonban a legbecsesebb József Attila két verskötetének személyes ajánlásával ellátott példánya. A népi írókon és a Szegedi Fiatalokon, Buday Györgyön kívül 1932 és 1936 között idősebb testvéri, szinte atyai barátság fűzte Takács Ferencet József Attilához. A költő, mint ismeretes, elsősorban 1932-ben és 1934-ben hónapokat töltött Vásárhelyen, nővéreinél, Makai Ödön otthonában, és szinte mindennapos vendég volt ebben az időszakban Galyasi Miklós költő vendégszerető háza, a „Műveröm” mellett a Munkásotthonban, ahol naponta találkozhattak, beszélgethettek Takáccsal. Gyakran fölkereste Takácsék Száraz utcai házát is, sokszor úgy, hogy együtt tértek haza a házigazdával a Munkásotthonból. Takács Ferencné Erzsike néni visszaemlékezése szerint kettejük megismerkedése a költő 1932. december 14-én, a kortárs költészetről tartott nagysikerű előadását követően történt. A Külvárosi éj-nek a Takács-könyvtárban őrzött dedikált példánya valószínűleg megismerkedésük dokumentuma, bár érdekes módon a megajándékozott neve nem szerepel rajta. Viszont a Medvetánc című Takács Ferenc saját dedikált példánya egy őszinte barátság szép dokumentuma. A száz, kézzel számozott példány közül a nyolcvannyolcadik a következő ajánlást hordozza: „Takács Ferencnek meleg barátsággal. 1934. dec. József Attila.” (Az életrajzot Kőszegfalvi Ferenc írta.)
8
Takács Ferenc könyvhagyatéka
Takács Ferenc ex librise József Attila dedikált kötete A gyűjtemény meghatározó egységei tükrözik a város gazdag néprajzi hagyományait, képzőművészeti életét, irodalom-, gazdaság- és oktatástörténetét. Török Károly, Kiss Lajos és Tárkány Szűcs Ernő munkái révén Vásárhely néprajza teljes mértékben feltárt. Nagyon gazdag irodalma van a vásárhelyi festészetnek, festőiskolának. Többek között Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula, Kohán György, Németh József, Fejér Csaba, Csikós András festőművészek munkássága részletesen feldolgozott. Szép számmal olvashatóak a város óvodáinak és iskoláinak történetét tárgyaló munkák, többek között máshol fel nem lelhető szakdolgozatok, valamint az egyes intézmények évkönyvei teszik ki jelentős részét ennek e területnek. Az irodalomtörténeti tanulmányok alaposan feltárják, bemutatják Németh László és József Attila vásárhelyi kötődését, és a helyi írók és költők életművét. A gazdaságtörténettel foglalkozó állományrészt a mezőgazdaság-, termelőszövetkezet-, és a kisebb-nagyobb üzemek és a szocialista nagyvállalatok történeti feldolgozásai határozzák meg. Továbbá jelentős számú dokumentumot őriznek még a helyi könyvtár, a nyomdászat és a könyvkiadás, valamint az olvasókörök múltjáról.
9
A régi hírlaptár A könyvgyűjtemény Másik nagy egység és a gyűjtemény igazi értéke, a folyóirat gyűjtemény. Megtalálható itt a vásárhelyi lapkiadás 1869-es megindulásának első termékétől, a „Vásárhelyi Közlöny”-től kezdve az aktuális mai „Délmagyarország”-ig bezáróan a város szinte összes napi-, hetilapja és folyóirata, összesen 728 db kötési egység. A folyóirat-állomány nagyobb és értékesebb – 1869-től 1950-ig terjedő – részét egy külön szobában, a megjelenés illetve az évfolyamok időrendjében, az 1951-től napjainkig tartó időszak újságköteteit a folyóiratraktár viszonylag elkülönített részében helyezték el.
Az első újság A Dongó című élclap Rendelkeznek 30 db 10 különböző újság, periodika olyan évfolyamával, számával, melyek az OSZK-ban sem találhatók meg. Aprónyomtatványaik, plakátjaik száma több ezer.
10 Darázs, 1911-12.; Délvidéki Sport, 1930-32.; Dongó, 1907-11.; Gyermekek Világa, 1912.; Gyermekújság, 1912-13.; "Gyerünk Csak", 1914.; Házi Istentisztelet, 1912-13.; Heti Lapok, 1880-81.; Hetivásár, 1932-1934.; Hódmezővásárhely, 1883, 1909, 1911, 1921, 1922.; Hódmezővásárhelyi Sport Élet, 1921-23.; Hódmezővásárhelyi Szemle, 1870.; A Jövendő, 1910.; Karikás, 1935.; Magyar Miska, 1912.; Óvoda és Iskola, 1914.; Vásárhely és Vidéke, 1900, 1904, 1906-07, 1910-11.; Vásárhelyi Ellenőr, 1908.; Vásárhelyi Friss Újság, 1928-30, 1935-36, 1944.; Vásárhelyi Hírlap, 1926.; Vásárhelyi Munkás Újság, 1919.; Vásárhelyi Néplap /Friss Hírek/, 1920-22, 1926-28.; Vásárhelyi Népújság, 1944.; Vásárhelyi Reggeli Újság, 1907, 1910, 1912, 1927, 1939, 1940,1942-44.; Vásárhelyi Szó, 1955-56.; Vásárhelyi Újság, 1924-27, 1929-34.; Vásárhelyi Vörös Újság, 1919.; Vasárnap, 1919, 1920; Virgács, 1907.
10
A feltárás A könyvtár 1998-ban vezette be a Tinlib (ma Huntéka) elnevezésű számítógépes integrált rendszert, mely felváltotta a betűrendes és szakkatalógust. A teljes helyismereti állomány feldolgozása, mely a hagyományos cédulakatalógus mintájára feltárja a tanulmányköteteknek, iskolai évkönyveknek helyi vonatkozású írásait is 2001-ben fejeződött be, pontosabban, a legújabb beszerzésekkel tart mind a mai napig. A helyi szerzőkről, szerkesztőkről életrajzot, a kiadókról, nyomdákról (alapítási dátumot, működési időszakot) is több információt kapunk, adott esetben olvashatjuk a dedikációk és az ajánlások szövegét is. Sajtóbibliográfiai tevékenység Retrospektív bibliográfiák A helyismereti gyűjtemények létrehozását célzó 146/1964-es miniszteri utasítást követően 1965. július 1-én Kárász József vezetésével Hódmezővásárhelyen, a Megyei Könyvtárban megindult a helyismereti munka egyik alaptevékenysége, a rendszeres sajtófigyelés és a cikk-katalógusépítés. Kárász József gyűjtőmunkájának eredményeként 1969-ben elkészült az 1944. október 23-tól 1945. április 17-ig terjedő időszak Az új élet kezdetén című cikkbibliográfia, amely „alapköve”, etalonja lett a Németh László Városi Könyvtárban a mai napig tartó bibliográfiai tevékenységnek. Kárász József 1975-ben nyugdíjba vonult, munkáját, az év október 1-től Kőszegfalvi Ferenc vette át. Ő lett a könyvtár főállású helyismereti munkatársa, akire ezután nem csak a napi rendszeres feladatok elvégzése hárult, hanem az időközben megyeiből városi könyvtárrá alakult intézményben a vásárhelyi helyismereti gyűjtemény kialakítása is. Kárász József nyugdíjasként folytatta a föltárás 1969-ben abbamaradt „rabszolgamunkáját”. 1979-ben látott napvilágot az 1945 és 1949 közötti időszak öt különböző napilap (Vásárhely Népe, Alföldi Újság, Vásárhelyi Független Újság, Független Újság, Délvidéki Hírlap) és egy hetilap (Alföldi Hétfő) közel 15 ezer cikkét feldolgozó, az A koalíciós idők elnevezésű repertórium. Majd folytatta az 1949-től 1965-ig terjedő időszak cédulázását. Az évek során elkészült több tízezer tétel, témák szerint és ezeken belül szoros időrendben sorakozott a helyismereti gyűjtemény katalógusszekrényének fiókjaiban. A visszakeresés időigényes folyamat volt, tehát a mutató elkészítése alapvető fontosságú feladat lett. Éves rendszerességgel készültek a retrospektív repertóriumok (1949-1970, önállóan jelenet meg az 1956-os forradalmi időszak három különböző sajtójának feldolgozása), egészen 2006-ig az 1970-es esztendő irodalmával bezárólag. Ez említett 1970-es bibliográfiával a vásárhelyi sajtó közel 33000 cikke vált kereshetővé. A házi sokszorosításában készült bibliográfiákat az országos kötelespéldány szolgáltatáson kívül a város kulturális intézményeibe is eljuttatta a könyvtár. Kurrens bibliográfiák A rendszeres napi sajtófigyelés hatalmas tömegűvé duzzadt cédulaanyag élővé tételének kényszere arra ösztönözte Kőszegfalvi Ferencet, hogy éves rendszerességgel kiadványban gyűjtse össze és adja közre a város válogatott irodalmát. Az „adatbázis” adott volt, a cédulák tömege tematikus rendben álltak a katalógusszekrényben. 1984-től jelentette meg a feldolgozott, mutatózott anyagot Hódmezővásárhely válogatott irodalma címmel. A 80-as 11
évek anyagát nagyobb részben az egyetlen helyi lap, a Csongrád megyei Hírlap vásárhelyi kiadásában megjelent írások, a rendszerváltás után a számos helyi kezdeményezés folytán színesebbé váló sajtó, a Vásárhelyi Promenád, Vásárhelyi Tükör, Vásárhely és Vidéke, valamint a megyei hírlapból alakult Délvilág és a Reggeli Délvilág című lapok cikkei adták. A kurrens bibliográfiák 2003-as esztendővel zárták a sort több mint 10000 tételt (cikket) gyűjtve össze. Természetesen a sajtófigyelés folyamata napi rendszerességgel a mai napig folytatódik, de a rögzítés már nem cédulákra, hanem számítógépre történik. A bibliográfiák sora mellett két másik vállalkozást kell megemlítenünk, melyek az éppen aktuális várostörténeti monográfia előkészítését szolgálták. Az 1980-as években a könyvtár és a levéltár közös munkája eredményeként elkészült a vásárhelyi sajtó 1869-től és 1920-ig terjedő időszakának cédulázása. Ezek a cédulák három albumban, időrendben sorakoztak, a munkatársak egyéni szempontjait tükröző „erősen” válogatott tartalommal. A másik, a rendszerváltás környékén – igaz nem a könyvtár kötelékén belül –indult munka. Laurencz Dénes nyugalmazott építészmérnök több mint két évtizedes munkája nyomán megszületett a két világháború közötti sajtó, a Vásárhelyi Reggeli Újság 1921-1944, a Vásárhelyi Újság 1921-1939-ig és a Népújság 1936-1940-ig terjedő időszakának válogatás nélküli feltárása. Egyéb bibliográfiák és adattárak A napi sajtón kívül cikkbibliográfiák segítségével visszakereshető a helyi irodalmi, politikai, közéleti folyóiratok (A Jövendő, Magyar Köztársaság, Puszták Népe, Délsziget, Vásárhelyi Szó, Juss) anyaga is. A jeles helyi személyek munkásságáról (Németh László, Kiss Lajos, Török Károly, Péczely Attila, Tornyai János, Kajári Gyula, Pákozdy Ferenc, Dömötör János, Galyasi Miklós, Moldvay Győző, Kárász József, Vöröss István, Szabó Éva, Fodor József) életmű-bibliográfiákon keresztül tájékozódhatunk, de az egy-egy témát feldolgozó, (Őszi Tárlat, néprajzi) alkalomszerűen készített bibliográfiák is tovább mélyítik a helyismereti tudást. A gyűjtemény másik erőssége a különböző bibliográfiák mellett, a Vásárhelyen egykoron élt és a ma is élő jeles, ismert, közismert személyiségeinek életrajzi adattára. A gyűjtés szükségességét a mindennapi gyakorlat követelte ki magának. Az 1974-ben megjelent „Hódmezővásárhely jelesei” című életrajzi kislexikon hibáit, pontatlanságait javította ki Kőszegfalvi Ferenc az 1993-ban megjelent Jeles vásárhelyiek című kötettel. 1993-as kiadás 2002-es kiadás Ezt követte 2002-ben a Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Jelenleg kb. 450 személy életrajzi adataival és életrajzával rendelkezünk, melyeket egy Hódmezővásárhelyi digitális enciklopédia 11 elnevezésű online adatbázisban tesszük közkincsé. Ebben az adatbázisban a város földrajzi neveit 12 és ezek magyarázatát is megtalálja az olvasó. 11http://www.nlvk.hu/web/guest/hodwiki 12 Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Szeged, 1983.
12
Faktográfiai adattárak A gyűjtemény rendelkezik még a város egykori tisztségviselőinek (főbírók, polgármesterek, főispánok, országgyűlési képviselők, tanácselnökök) időrendi névsorával, a város és határának földrajzi neveivel, a régi és a jelenlegi valamint a védett utcanevek felsorolásával, a műemlék, illetve műemlék-jellegű épületek, szobrok, emlékhelyek, emléktáblák listájával és a jeles személyek sírját mutató temetőkataszterrel is. Az 1981-től évente megjelenő városbibliográfiákban helyet kapott az aktuális esztendőben történt jelentősebb események kronologikus felsorolása, ezt bővítve minden évben elkészül az aktuális évfordulónaptár. Számítógépes adatbázisok 2005-től Hódmezővásárhelyi cikk katalógus (http://katalogus.nlvk.hu/index.php) elnevezésű adatbázis építése folyik az intézményben, melyek az előbb említett sajtófigyelés anyagát teszik egységesen visszakereshetővé 1869-től napjainkig. Ezzel párhuzamosan elkészült a Laurencz Dénes által készített két világháború közötti sajtófeltárás digitalizálása is. Ezt az anyagot azonban nem az előbb említett cikk katalógusban, hanem pdf. formátumban az elektronikus könyvtárban (http://jadox.nlvk.hu/jadox/) tették kereshetővé. Digitalizálás Szintén 2005-ben kezdődött helyismereti dokumentumok teljes szövegű digitalizálása. A legértékesebb állományrész, a régi hírlaptár anyagának egy része (Vásárhelyi Közlöny 18691886, a Vásárhelyi Friss Újság 1901-1902, a Vásárhelyi Hírlap 1894-1896, a Vásárhelyi Híradó 1878-1879, a Vásárhelyi Népújság 1910, a Magyar Róna 1894, a Hódmezővásárhely 1871-1881, a Hódmezővásárhelyi sportélet 1921-1923, a Darázs 1911-1912, a Dongó című élclap 1907-1911) is olvasható már az elektronikus könyvtárban. Az első világháború centenáriumának apropóján elkészült a Vásárhelyi Reggeli Újság 1914-1918-as éveinek feldolgozása, melyet a könyvtár honlapján napi rendszerességgel közzétesznek. Számos helyi kiadású könyvet, iskolai értesítőt, olvasóköri- és egyéb egyesületi alapszabályokat, folyóiratot (Délsziget 1986-1996, Juss 1988-1992, Puszták népe 1946-1947, Vásárhelyi szó 1955-1956), régi polgármesteri jelentést rögzítettek, melyek a több száz fényképpel, képeslappal, gyászjelentéssel együtt szintén az elektronikus könyvtárban böngészhető. Az eddig digitalizált kötetek: A volt m. kir. szegedi 5-ös honvédek világháborús emlékalbuma. Szeged, 1933. Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Bp., 1943. Bibó Dezső: Az 1914-18. évi világháború hódmezővásárhelyi hősi halottainak emlékkönyve. H., 1938. Bodnár Béla: Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza. Szeged, 1928. Fejérvári József: Vásárhely története családok tükrében. H., 1929. Fejérváry József: Szabó Palkó és Szabó Miska híres futóbetyárok története. H., 1903. Fejérváry József – Gravátz Ferenc: Szamuelli halálvonata. H., 1921. Futó Mihály: A hód-mező-vásárhelyi államilag segélyezett ev. ref. főgimnasium története. H., 1897. Gravátz Ferenc: A Dnyesztertől a Sárgatengerig. H., 1934. Gravátz Ferenc: Száz oldal háború. H., 1942. Grezsa Ferenc: Németh László vásárhelyi korszaka. Bp., 1979. Hajdu Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944. Szeged, 1977. Hódmezővásárhely thjf. város „Erzsébet” közkórházának 1905-1930-iki évkönyve. H., 1930. 13
Hódmezővásárhely új házszámozása. H., 1891. Kárász József: Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Szeged, 1974. Károlyi László: A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágának birtoklási története. Bp., 1911. Kiss Lajos: Szegény emberek élete. Bp., 1939. Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. Kiss Lajos: Vásárhelyi művészélet. Bp., 1957. Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör. Bp., 1964. László Jenő: A forradalom története Hódmezővásárhelyen. H., 1924. Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán. Bp., 1963. Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi-pusztán. Békéscsaba, 1975. Nónay Dezső: A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban. Bp., 1931. Székely János: Hódmezővásárhely th. város közkönyvtárának címjegyzéke. H., 1911. Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról. H. 1900-1913. Szeremlei Sámuel: A hódmezővásárhelyi Református Egyház története. H., 1927, 1938. Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961. Vidonyi Jenő: A Hódmezővásárhelyi ev. ref. tanítótestület 50 éves fennállásának története. H., 1907. Szintén az elektronikus könyvtárban található és hallgatható meg a könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon készült felvételek hanganyaga is. A több mint 100 felvételen a város kulturális múltja, elsősorban irodalomtörténete, a város és Németh László kapcsolata elevenedik meg. Többek között Németh László, Bibó Lajos író, Szathmáry Lajos, a Tanyai Tanulók Otthonának atyja, Galyasi Miklós költő, kultúraszervező, múzeumigazgató, Nagy Gyula néprajzkutató, Grezsa Ferenc, a Németh Lászlói életmű legkiválóbb kutatója szólalnak meg. Kincseik közé tartozik például a helyi nemzetőrség 1918-as parancskönyve. József Attila Medvetánc című kötetének első kiadású dedikált példánya. Több kötetben szerepel Tornyai János, Kohán György vagy Németh László kézírása, Török Károly és Péczely Attila népzenei gyűjtései, egypéldányos repertóriumok, bibliográfiák, szakdolgozatok, vagy a folyóiratok közül az 1870-es Garzó Imre által szerkesztett Hód-Mező-Vásárhelyi Szemle, az egyetlen számot ért Hódtava, az Ady által ismert és elismert, műveit közlő az A Jövendő, a Magyar Köztársaság. A nemzetőrség parancskönyve Kéziratok jegyzéke A Pusztakutasi Olvasóegylet iratai A Tanyai tanulók Otthonának gimnáziumi jegyzőkönyvmásolatai Kristó nagy István: A Tanú tanújaként c. írása Németh Lászlóról. Kárász József levelezése a „A koalíciós idők” c. repertóriumhoz. A Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1843-1970 c. munka engedélye és a lektori jelentés. Kárász József levelezése az előbbi bibliográfia kapcsán. Szűcs Gergely: Hódmezővásárhely hírlap és folyóirat bibliográfia c. munkájának kézirata. Fénymásolatok két dossziéban Széll Farkas munkáiból. 14
A Vásárhely és Vidéke c. lap alapításával kapcsolatos iratok. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak 1971-ben átadott Bibó Lajos anyag listája. Szabó Magda beszéde a leánygimnáziumban, 1942-ben. (Gépirat) Almási Gyula Béla: Korunk művészetének kialakulásáról. 1939. (gépirat); Almási Gyula Bélától ill. róla szóló újságcikkek gépiratmásolata; A vers születése c. írás 1944-ből; A tudás és alkotás c. 1948-ból; Művészet és társadalom, Válság és valóság a művészetben Tárkács Szücs Ernő: Kiss Lajos életpályája c. előadása 1981-ben a Kiss Lajos emlékünnepélyen hangzott el. Pákozdy Ferenc: Amikor egy tollforgatóra bízták a szülővárosát c. írás és ennek megjelentetésével kapcsolatos levelezés. Pákozdy Ferenc versei, lapkivágatok, gépiratok. Könyvtári hivatalos levelezés (Írók levelei) (Kárász József-Ignácz Rózsa, Szabó Magda 1959, Pákozdy- Kirschner, Tornai J- Kirschner, Benke Valéria-Hajdu G., Lator L, fekete gyula, Gobbi Hilda, Szilvási Lajos, Dér Endre, Janikovszky Éva, Fejes Endre, Illés Endre, Simai Mihály, Berkesi András, Moldova György, ) Kéziratok, levelek (jelesektől): Tornyai János; Papp Lajos 4 verse; Vizi Albert versei; Megyessy Ferenc levele Kriván Ferenchez [fénymásolat]; Kiss Lajos-Bodrogi János levelek; Németh László-Varsányi Péter megszólítással Osváth Béláról, 1967.jan.27. és több levél) Csokán Pál sajtókiállításának forgatókönyve 1940.szept.22-29. + ragadványnevek. Csokán Pál: Dalaim, H. 1892.III.14. könyvecskéje
A református gimnázium Petőfi Önképző körének jegyzőkönyve, 1870.okt.231881.máj.7.
Nyizsnyai Gusztáv szerzeményei kottával
15
„Mit csináljak, ha mindig szerettem jó társaságban lenni?” Borus Gábor Isépy Tamás könyvtára a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumban Isépy Tamás 1924. március 20-án született a Csehszlovákiához került Zemplén vármegyei Barancson (ma: Zemplinsky Branc, Szlovákia). Feleségével, Dadányi Máriával kitelepítése alatt, a Hortobágyon ismerkedett meg, 1955-ben kötöttek házasságot. Három leányuk született, Eszter (1956) ügyvéd, Zsuzsanna (1959) kisvállalkozó az USA-ban, Mária (1964) általános iskolai tanító. Az elemit Barancson és Miskolcon, középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, 1942-ben érettségizett a Fráter György Főgimnáziumban. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett jogi doktori oklevelet. 1946-tól három éven át ügyvédjelölt, majd 1950-ben ügyvédi szakvizsgát tett. 1952. június 25-én – mivel korábban politikai ügyekben is védett – mint „fasiszta ügyvédet” és „osztályidegent” Hortobágyra telepítették ki. Csak 1953. októberben térhetett vissza Miskolcra. 1955-től harmincöt éven keresztül Miskolci 3. sz. Ügyvédi Munkaközösségben tevékenykedett, szinte kizárólag polgári ügyekkel foglalkozott. 1989. októberben lépett be a Kereszténydemokrata Néppártba. Az 1990-es és 1994-es országgyűlési választáson a KDNP listájáról jutott a parlamentbe. 1990-től 1994-ig az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. A KDNP parlamenti frakciójának vezetője 1995-től 1997-ig. 1997 szeptemberében belépett a Fidesz képviselőcsoportjába, még ugyanabban az évben frakcióvezető-helyettesnek választották. Az 1998. évi országgyűlési választáson a Fidesz országos listáján, 2002-ben pedig a Fidesz-MDF közös listáján szerzett mandátumot. Isépy Tamás 1998-2002 között az Országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke volt, 2002-től haláláig pedig alelnöke. „Vonzódott a politikához. Csak hát oly korban élte le az életét, mely kornak – politikai értelemben – nem akart részese lenni. S valóban a rendszerváltás már nyugdíjas korban érte. De mint ahogy a kor nem érdem, hátrány sem. Ráadásul – s ez be is bizonyosodott – történelemből, politikatörténetből nagyszerűen felkészült szereplője lett a magyar parlamentnek, és „mellesleg” úriember is volt. Tamás ügyvédként is rengeteget olvasott, a tizenkétezer kötetes könyvtára nála nem szobadíszítésre szolgált. A rendszerváltás szeléről ő is az újságokból értesült, mint mindenki más Miskolcon. De ő megérezte, hogy itt valami maradandó kezdődik el, s úgy érezte, ebben neki is részt kell vennie. … Szinte az élete utolsó percéig sokat dolgozott. Emlékszem, amikor hetvenöt éves korában megkérdezték tőle, hogyan lehet ennyi évvel a vállán kilenc tisztséget ellátni. Mire ő azt felelte: „Goethétől megtanultam, a nyugodt élet titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeret, hanem azt szereti, amit csinál. Hatalomra sosem vágytam, mindig kaptam a feladatokat.” 13 Egykori barátjától vett idézet állítását látszik beigazolni Isépy Tamás könyvtáránk részletes bemutatása. (Én is részt vettem a könyvtár összecsomagolásán és magam is tanúsíthatom, hogy igazak az idézetben leírtak, miszerint a padlótól a plafonig, a háromszobás bérházi lakás minden szobájának fala méretre készíttetett könyvespolcokkal volt tele. A polcokon tömött, sokszor két sorban álltak a könyvek. A sorozatok, az ugyanazon szerzőtől származó kötetek egymás mellett sorakoztak. A legnagyobb szobában a szépirodalom kapott helyet, külön falon az idegen nyelvű könyvekkel. A két, kisebbik szoba egyikében a történelemi, filozófiai, néprajzi tárgyú munkák, a másikban többek között a képzőművészeti albumok.)
13http://www.eszakhirnok.com/miskolc/22453--isepy-tamas-politikusrol-beszel-palasthy-bela-jogtanacsoshttpnapkeletnepebloghu.html
16
A gyűjtemény jelenlegi helyén és állapotában A rendkívül magas színvonalú gyűjtemény összetétele arról árulkodik, hogy gyűjtője egy átlagon felüli humán műveltségű, széles érdeklődési körű ember volt, kinek életformája volt az olvasás. Nincsenek könyvritkaságok, unikumok, muzeális értékű kiadványok. A könyvtár értékét a felhalmozott kötetek összessége adja. Talán egy városi közművelődési könyvtárhoz lehetne hasonlítani állományát, melyben a társadalomtudományok minden referensz kérdéseire megtalálhatjuk a választ a könyvek segítségével. Nem állunk messze a valóságtól, ha az mondjuk, hogy a humán tudományok Magyarországon az 1960-1980-as évek közötti könyvtermésének szinte minden darabja megtalálható a kollekcióban. Miskolci ügyvéd korában, könyvtáráról 1987-ben készült egy nagyobb riport, melyből gyűjteményéről, gyarapítási szokásairól olvashatunk.
„– Mit csináljak, ha mindig szerettem jó társaságban lenni? Való igaz, a könyvnél nemigen akad jobb társaság. Nem tudom, ki hogy van vele, de csupán a könyvek borítóját – amelyek 17
mint a tapéta kerítik körbe szobákat – látni, s rajta szerzőket, címeket olvasni nagy-nagy lelki gyönyörűség. Szóval e „jó társaságban” – hol az egyik falon Pázmány Péter, Cs. Szabó, Krúdy, a másikon Flaubert, Dosztojevszkij, Turgenyev, szemközt Varjú Elemér, Thaly Kálmán, Szekfű Gyula, Csánki, Acsády „jelzi” jelenlétét – indult a beszélgetés. – Tulajdonképpen nálam gimnazista koromban kezdődött a könyvszeretet, ezzel együtt a gyűjtés. 1940-ben, tizenhat éves koromban a népi írókkal. Érdekes, kezdettől fogva csak olyan könyvek érdekeltek, olyanokat gyűjtöttem, amelyekről tudtam azt, egyszer, vagy többször is leveszem polcról és elolvasom. Következésképp, ha egy könyv tartalmilag nem ragadott meg, bármilyen ritkaságnak számított is, nem vásároltam meg. Mint említettem, az Isépy-lakás valamennyi szobájának – ha jól emlékszem, egyetlen egyet kivéve – padlótól a mennyezetig „lakója” könyv, mégpedig témánként rendszerezve. Igen gazdag a képzőművészeti anyag, jó részük olasz, angol, francia, német nyelvű, nemkülönben változatosak az irodalomtörténettel foglalkozó művek, a történelmi tárgyú munkák közül pedig a már említett Szekfű Gyulától kezdve Leninig szinte mindenki megtalálható a polcokon. – Hát nem érdekes! Itt e könyvekben mennyi és mennyi egymással ellentétes eszme, nézet, és mégis milyen békésen megférnek itt egymás mellett a polcokon. Láthatja: a Korán, a Biblia, Lenin, Lukács György, Rommel, mind-mind megférnek egymás mellett. Dr. Isépy Tamás joggal büszke, hogy majdnem teljes a Németh László, Szabó Zoltán, Szabó Dezső, Cs. Szabó, Mária-kiadású könyvek gyűjteménye. De éppúgy elégedett a rendkívül gazdag – általa is beszélt – francia nyelven írt irodalomra, amelynek egy részét kanadai, amerikai ismerőseitől kapta. Én különösen két évszázadot becsülök a történelemben, a XIII. századot, a középkort és a XVIII. századot. E két századból, pontosabban két századról meglehetősen gazdag irodalommal rendelkezem. A miskolci antikváriumnak régi-régi „törzsvendége” dr. Isépy Tamás. Szenvedélye ma is lankadatlan. – Bár ma már ennek határt szabnak az elhelyezés korlátai. Éppen ezért ma még nagyobb igényességgel vásárolok. Sokéves tapasztalat birtokában értéket, árt összevetek, s ha az előbbi alatta marad az utóbbinak, akkor elállok a vételtől. Például hiányzik a történelmi gyűjteményemből Szilágyi Sándor tízkötetes magyar történelme. A közelmúltban volt is egy teljes sorozat az antikváriumban, 10 ezer forintért kínálták. Nos, nem vettem meg, annyit nem ért. Nem az ár döntött, a könyv értéke.” 14 A könyvtár bemutatása A gyűjteményben 13027 kötet található, mely majd fele részben szépirodalom (6136), fele részben szakirodalom (6891). A szépirodalom között természetesen egyaránt megtalálhatóak a külföldi és magyar klasszikus és kortárs szerzők munkái. A magyar és a külföldi klasszikusok olykor teljes életművel, mások csak egynéhány kötettel képviseltetik magukat. Természetesen megvan Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán Babits Mihály, Bessenyei György teljes életműve, Goethe, Stendhal, Dosztojevszkij, Dürrenmatt, Stendhal, Tolsztoj, Dickens, Villon, Voltaire minden munkája, de a klasszikusokon túl inkább a kortárs szerzők vannak túlsúlyban. A szépirodalom tekintetében a magyar szerzők vannak túlnyomó többségben, mely a gyűjtő magyar irodalom iránti vonzalmáról árulkodik. Déry Tibor, Illés Endre, Illyés Gyula, Kodolányi János, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Moldova György, Németh László, Passuth László, Sőtér István teljes munkássága a polcokon van. Márai Sándor regényei, naplói is hiánytalanul sorakoznak a polcokon, de nem az 1990-es évek elején újra felfedezett író kötet kiadásai, hanem a kortárs, a két háború közti, sőt a 70-es években külföldön (Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban) megjelent
14 Észak-Magyarország, 1987.aug.15.
18
kötetekből áll össze az életmű. Márai hangsúlyos jelenléte talán tükrözi a könyvtár tulajdonosának polgári értékrendjét, világlátását.
Herczeg Ferenc munkáinak gyűjteményes díszkiadása 1925-ből Szintén közel a teljes életművel reprezentál még Herczeg Ferenc, Szentkuthy Miklós, Szabó Magda, Fekete István, Szerb Antal, Hernádi Gyula, Szabó Dezső, Nyírő József, Örkény István, Weöres Sándor, Mándy Iván, Remenyik Zsigmond, Sütő András, Mészöly Miklós, Móra Ferenc, Nádas Péter. Szép számú kötet található még Csoóri Sándor, Csurka István, Erdődy János, Eszterházy Péter, Füst Milán, Galgóczi Erzsébet, Görgey Gábor, Gyurkovics Tibor, Ignácz Rózsa, Juhász Ferenc, Karinthy Frigyes és Ferenc, Keresztury Dezső, Konrád György, Nagy László, Rejtő Jenő, Cs. Szabó László, Széchenyi István, Szemlér Ferenc (romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus), Tamási Áron, Thurzó Gábor, Tömörkény, Végh Antal, Veres Péter szerzőktől. Az idegen nyelvű könyvek aránya közel 10%, ezek túlnyomó része francia. A külföldi szerzők között meghatározó szerep jut a francia íróknak, költőknek, esszéistáknak. Erre, a nem csak szépírókat felvonultató csoportra az a jellemző, hogy művek egy része eredeti nyelven, egy része magyarul is megtalálható. Közülük csak néhányat felsorolva: Albert Camus, Anatole France, Georges Simeon, Proust, Louis Aragon költő, író, esszéista, Maurice Druon, Gustave Flaubert, André Malraux író, politikus. André Mauroisi, Francios Sagan, Sartre, François Mauriac, Jean Giono, Gidé, Hervé Bazin, Simone de Beauvoir írónő, filozófus, Marguerite Yourcenar író, költő, Émile Zola, Aron, Raymond filozófus, szociológus, politológus, Jean Cocteau, Henri Troyat író, történész, Marcel Aymé drámaíró. A Márai–kötetek egy része
A francia nyelvű kötetek mai helyükön 19
Továbbá csak néhány kiragadott példa azok közül a külföldi szerzők közül, akiknek szinte teljes munkásságuk megtalálható a polcokon. Garcia Marquez, William Golding, Günter Grass, Graham Green, Hrabal, Huxley, Miroslav Krleža, William Somerset Maugham, Moravia, Orwell, Scott, G. B. Shaw, Steinbeck, Updike, Vargas, Waltari, H.G. Wells, Zweig, Heinrich Böll. A gyűjtő azonban nemcsak tőlük olvasott, hanem a róluk szóló szakirodalmat is jól ismerte, ugyanis számos életmű-monográfia, életrajz, irodalomtörténeti tanulmány található úgy a magyar, mint a külföldi szerzőkről. Rátérve a szakirodalom bemutatására, megállíthatjuk, hogy ennek elsöprő többsége a társadalomtudomány. A természettudományt tekintve „csak” az alapvető tudást hordozó, ismeretterjesztő munkákkal találkozunk. A társadalomtudományi állomány gerince, a tulajdonképpeni „törzsanyag”, a történettudomány! Ezen kívül az irodalomtudomány, a művészettörténet, a földrajztudomány, a politika, a jog és a néprajz alkotják döntően a gyűjtemény szakirodalmi részét. Minden résztudományt jellemez a kézikönyvek, majd az átfogó, az egyes szakterületek történetét feldolgozó monográfiák, az egyes résztémát alaposan kifejtő munkák, tanulmányok és végül az életrajzi feldolgozások megléte. Természetesen meg van a Világirodalmi-, a Magyar irodalmi-, a Művészeti-, a Brockhaus zenei-, a Magyar néprajzi-, a Magyar életrajzi-, a Jogi-, a Bibliai lexikon, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája, A magyar nyelv értelmező szótára, továbbá számos vallási-, film-, színházi-, festészeti-, építészeti lexikon. A szakkönyvek között egy-két muzeális kötet is akad. Példaként a Corpus Juris Hungarici 1751-es kiadását, egy 1768-as egyháztörténeti breviáriumot, vagy a francia nyelven, 1792-ben kiadott, VI. Pius pápa gondolatait tartalmazó kötetet említhetjük.
Az átfogó monográfiák közül ki lehet emelni A világirodalom története, A magyar irodalom története (13 köt.), Magyarország története (10 köt.), Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet (8 köt.), Nagy Iván: Magyarország családairól készített 8 kötetes munkájának reprint kiadását és Márki Sándor: Az újkor és a legújabb kor története c. könyvét.
20
Vannak továbbá a koruk miatt patinás kiadványok is, mint pl. Wenczel Gusztáv: Egyetemes európai jogtörténet (1869), vagy Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története. Ez utóbbi mű öt kötete 1894-98 között jelent meg a Lampel Kiadó gondozásában. Tovább bontva a történettudományi egységet, azt látjuk, hogy legnagyobb arányban a Magyarország történetét feldolgozó munkák állnak. Kristó Gyula, László Gyula a honfoglalást és az Árpád kort, Benda Kálmán, Fügedi Erik a középkort és újkort, Galántai József az első világháború korszakát Gosztonyi Péter a második világháborút tárgyaló munkái. Diószegi István, Elekes Lajos, Erdélyi István és Erdélyi László tanulmányai, Fejtő Ferenc, Ferdinandy Mihály, Gergely Jenő, Hóman Bálint, Jászi Oszkár, Kosáry Domokos, Mályusz Elemér, Nagy László, Ormos Mária, Szekfű Gyula, Szűcs Jenő, Trócsányi Zsolt kötetei szinte hiánytalanul megvannak. Ugyancsak teljesnek mondható Nemeskürty István történeti, irodalom- és kultúrtörténeti munkáinak kollekciója. Terjedelmes állományrész az ókor-, Európa- és a második világháború történetét tárgyaló szakmunkák sora, megtalálható szinte a világ összes nemzetének, országának (Tibettől Bulgáriáig) hosszabb-rövidebb történeti monográfiája. Ezek közül kiemelten reprezentál Anglia és Németország és természetesen Franciaország szakirodalma. Csakúgy, mint a szépirodalom francia szerzőire, a francia történettudományi munkákra is kétnyelvűség a jellemző. Ezek közül érdemes megemlíteni az 1917-ben kiadott Thomas Carlyle: A francia forradalom történetét, Joseph Fouché-ról, Talleyrandról, vagy Hitlerről készült francia nyelvű monográfiákat, vagy Albert Babeau-nak az 1789-es párizsi életről írt munkáját. Charles De Gaulle: Mémoires de guerre című háborús visszaemlékezése eredetiben. Georges Duby a középkor történetét, művelődéstörténetét, Will Durant az ókort és a középkort tárgyaló munkái és Will Durant kötetei.
21
Max Gallo író, történész, politikus tanulmánykötetei ugyancsak franciául olvashatók. Érdekesség még Eduard Benes: Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot! a cseh-szlovákok áldozatának történelmi bemutatása c. franciául 1916-ban megjelent kötete, vagy Churchill második világháború történet feldolgozó munkájának francia kiadása: Memoires sur la Deuxiéme guerre mondiale. Tovább analizálva a szakirodalmat, számos, politikával, politikatörténettel, a diplomáciával, államtudománnyal, párttörténettel, eszmetörténettel (pl.: kereszténydemokrácia), az Európai Unióval és a rendszerváltással foglalkozó munkával találkozunk. Jellemző még a magyar és külföldi politikusok, államférfiak, (Itt csak néhányat említve: Lincoln, Napóleon, Imrédy Béla, Teleki Pál, Talleyrand, Raszputyin, Periklész, Julius Caesar, Hitler, Bethlen Gábor, Franco stb.) életrajzi monográfiái. A német testvérpárt CDU története németül, a magyar kisgazdapárt, a szociáldemokrata, a néppárt történetét tárgyaló kötetek. Szintén hatalmas állományegység az irodalomtörténet, irodalomelmélet, aminek nagyobb részét – hasonlóan a történettudománynál – itt is a magyar literatúra tudományos elemezése adja. Többek között megtalálható Horváth János, Benedek Marcell, Benedek István, Bóka László, Rónay György, Sinka István, Sükösd Mihály tanulmánykötetei, esszéi, újfent megemlítve, hogy a magyar írókról, költőkről szóló monográfiák is szinte teljességükben állnak rendelkezésre. Akárcsak a történettudományi részben itt is döntő a francia irodalommal, alkotókkal foglalkozó munkák gyűjteménye, de az angolon és a németen kívül szép sora van az olasz, orosz, kelet európai, ókori irodalomtörténeti köteteknek. A művelődés- és kultúrtörténet is nagyon „erős” anyag, melyből Hankiss Elemért, Hegedűs Gézát, Ráth-Végh Istvánt, Ungvári Tamást, Klaniczay Tibort említhetjük. A földrajz, földrajztudomány több száz útikönyvvel, útleírással színesíti az állományt, mit a Panoráma kiadó Világjárók sorozatának teljes kiadása. A Világjárók sorozat részlete Óriási állomány a művészettörténeti rész is, mely az antikvitástól egészen a kortárs alkotókig átfogja e tudományterületet. Dercsényi Dezső az ország műemlékeivel, Genthon István, Lyka Károly, Bernáth Aurél művészeti írásai, Gerő László építészettörténész munkái, számos szobrászati, festészeti, az egyes alkotók életrajzi monográfiájának teljes spektruma (Csak véletlenszerűen kiragadva: Fra Angelico, Dali, Murillo, Tiziano, Bruegel, Picasso, 22
Goya, Chagall, Benczúr Gyula, Csontváry, Rippl-Rónai József stb.) több tucat albummal, mely utóbbiról később még szó esik. A görög, római, indiai, kelta mitológia, a világ vallásainak monográfiája, Biblia, egyháztörténet. Önállóan is komoly szakkönyvtárnyi anyag lehetne, önálló gyűjteményként is megállná a helyét a filozófia Hamvas Béla, Hegel, Heller Ágnes, Sándor Pál, Schopenhauer, a szociológia, szociográfia Féja Géza teljes életművével. Továbbá nemzetgazdasági, pénzügyi, gazdaságtörténeti, a jogi, jogtörténeti, alkotmánytörténeti, a hadtörténeti, zenei, pszichológiai és a néprajzi munkák mennyisége és minősége is büszkesége lehetne egy gyűjtőnek. A tulajdonos érdeklődése kiterjedt ötvösművészet, ónművesség, ikonfestészet, számítástechnika, ideggyógyászat, kovácsoltvas-művesség, a könyvkötés, filmművészet, Árpád-kori falfestészet, nyomdászat, bútorstílusok témakörére is. Bejrútban kiadott francia és arab nyelvű Korán Egyaránt jellemző a szak- és szépirodalomra a sorozatok jelenléte. Érezhető, hogy a gyűjtő szerette a sorozatokat, és adott esetben törekedett is azok hiánytalan beszerzésére. Ki kell emelni két nagy szépirodalmi sorozatot: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán összes műveit. Az igényességet jelzi, hogy mindkét sorozat az Akadémiai Kiadó által megjelentetett kritikai kiadás. Ugyanígy a szakkönyveknél is találhatók nívós sorozatok az Akadémiai Kiadótól: Értekezések a történeti tudományok köréből; Irodalomtörténeti könyvtár; a Gondolat Kiadótól a Magyar história és a Világjárók sorozat; a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozata; a Magyarország felfedezése sorozat a Szépirodalmi Kiadótól; ill. a Panoráma Kiadó útikönyv sorozatai.
Magyarország felfedezése sorozat Az Orosz remekírók sorozat Jellemző kiadók Ha a kiadók alapján vizsgáljuk a könyvtár összetételét, akkor a tudományos szakirodalom meghatározó kiadója az Akadémiai (635), a világirodalom klasszikus és reprezentatív kortárs alkotásainak kiadója az Európa (1731).A 20. század második felének egyik legnagyobb magyarországi könyvkiadója a Szépirodalmi (844), a kortárs és klasszikus világ- és magyar irodalmi műveket, tudományos monográfiákat, esszéköteteket, filmes, színházi, zenei és képzőművészeti tárgyú könyveket egyaránt megjelentető Magvető (1456) és a tudományos és ismeretterjesztő irodalom legnagyobb magyar kiadójaként ismertté vált Gondolat (1090) kiadványai vannak túlsúlyban. Az egész állományt tekintve mind a szépirodalmi, mind a szakkönyvek között elég jelentős a mennyisége a XIX–XX. század fordulóján, ill. a 23
századelőn működő nagy kiadók által megjelentetett könyveknek (pl. Franklin Társulat 175, Singer és Wolfner Kiadó 96, Athenaeum Kiadó 196, Révai Kiadó 189 stb.) A kiadási éveket nézve az állomány nagy többsége természetesen az 1950-es évek végétől a rendszerváltozásig terjedő időszak könyvterméséből áll. (Nem feledve azt, hogy a vásárlás nem mindig az adott esztendőben, netán jóval később antikváriumban történt, történhetett!) A gyarapodása rendkívüli módon kiegyensúlyozott, az anyag jó része ebből a bő harminc esztendő terméséből áll, évente 250-300 kötettel nőtt az állomány. A bővülés mértéke a rendszerváltozást, a politikusi karrier megindulását követően csökkent.) A nyelvi megoszlás Az idegen nyelvű könyvek között francia túlsúly érvényesül, mint azt a szép-, ill. a szakirodalom tárgyalásánál már említettük. Az idegen nyelvű rész rangját emeli még sok szép képzőművészeti album, melyek nagy része szintén francia nyelvű, de van köztük jó néhány, más nyelven megjelent könyv is. Így pl. találunk német nyelvű albumokat az ikonfestészetről, a kínai művészetről, Hieronymus Bosch vagy Pablo Picasso munkásságáról. A francia nyelvű albumok közül pedig meg lehet említeni a különböző korok művészeti stílusait bemutató alkotásokat (pl. a barokk, gótikus, klasszicista, modern stb. művészetről). Számottevő az orosz templomépítészettel, képzőművészettel, elsősorban az ikonfestészettel kapcsolatos albumok és szakmunkák aránya is. A művészet szeretete és tisztelete nem csak az idegen nyelvű állományrésznél A Gondolat kiadó „izmusok” sorozata érhető tetten, hanem a gyűjtemény egészét tekintve is. Számos magyar nyelvű művészeti album mutatja be a világ nagy képtárait, mint a bécsi, a Louvre, a Drezdai Képtár, a krakkói Wawel gyűjteményeit, de találunk albumot Budapest, Stockholm, vagy München múzeumairól is. Ugyanígy jelen vannak a legjelentősebb hazai és külföldi művészek munkásságát ismertető kiadványok is – hogy csak néhányat említsünk: Székely Bertalan, Barabás Miklós, Zichy Mihály, Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kovács Margit, vagy a külföldiek közül Michelangelo, Gauguin, Cézanne, Chagall, Murillo stb. Ezek az albumok nagy formátumukkal, gyönyörű kivitelezésükkel, a bennük található sok szép reprodukcióval mind a gyűjtemény reprezentatív gyöngyszemei. Ezek egy viszonylag hosszú korszakot átívelő könyvkiadás produktumaiból foglalja magában a legnívósabb darabokat. A könyvészeti szempontból kuriózumnak tekinthető kötetek viszonylag nagy száma pedig egyedivé teszi ezt a gyűjteményt. Képzőművészeti albumok
24
Beszélgetés Isépy Eszterrel Bevezetésként, kérem, meséljen édesapja könyvekhez, könyvtárához fűződő viszonyáról! Testvéreimmel együtt olyan családban nőttem fel, ahol a könyveknek kiemelt szerepe volt. Megtanultuk, hogy egy könyvet kézbe venni mindig ünnep, más-más illata van a régi és új könyveknek. Időnként megjelennek tanulmányok, cikkek a könyv haláláról és az olvasási kedv hanyatlásáról. A derülátók, akikhez az Édesapám is tartozott, mindig azt vallották, hogy az emberiségből kitörölhetetlen az olvasási vágy. A metróban, a villamoson, a vonaton könyv fölé hajló arcok, az európai nagyvárosok eseményt jelentő könyvvásárainak hangos sikere, a néhány nap alatt szétkapkodott könyvek mind arról tanúskodnak, hogy a televízió, videó, a tabletek kétségtelenül újszerű látványosságai nem pótolhatják azt a meghitt, belső kapcsolatot, ami a könyv és az olvasó között kialakul. Egy-egy film után megnövekszik a kereslet a bemutatott, eredeti mű, a könyv iránt is. Születésem óta arra emlékszem, hogy bárhol laktunk, nálunk valamennyi szoba falát könyvek borították be. A könyvállomány állandóan szaporodott, és ez időnként vita tárgyát is képezte, mert egyre kevesebb szabad hely volt a lakásban, a könyvek minden talpalatnyi helyet elárasztottak. A kb. 12.000 kötetből álló könyvtár sajátos csoportosításban helyezkedett el. A könyvekről katalógust vezetett és szabályos térkép igazította el később a családtagokat, de egyedül az Édesapám volt az, aki ha egy címet mondtunk, azonnal a megfelelő helyre nyúlt. Az I. rész a világtörténelem volt, a sort az összefoglaló munkák és országok története követték, majd a korszakok időrendjében helyezkedtek el a történelmi munkák. A leggazdagabb talán a középkor és újkori történelem, az utóbbinál nem hiányozták Churchill, De Gaulle és az egyéb emlékiratok, mindkét korszaknál sok francia nyelvű könyv is volt. A világtörténelmet a régészet, majd hasonló összeállításban, tehát korszakok időrendi sorrendjében a magyar történelem követte, ahol szintén a középkor és az újkor anyaga volt a leggazdagabb. A világ és magyar történelem után következtek az általános és egyedi történeti munkák, közöttük egyházi és jogtörténeti művek, művelődéstörténeti tanulmányok, a parasztság történtével foglalkozó munkák és két sorban a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó, itthon és külföldön megjelent művek. Egy több mint két falat elfoglaló könyvespolcon helyezkedtek el külön csoportosításban a filozófiai, pszichológiai, esztétikai, vallástörténeti, szociológiai, közgazdasági és politikai munkák. A szélesebb polcokon helyeztek el a képzőművészeti alkotások, egy hosszú sorban az alsó polcról lehetett leemelni a mindig szükséges kézikönyveket, mint a Larousse-t, az enciklopédiákat, a különböző világirodalmi képzőművészeti és életrajzi lexikonokat, értelmező szótárakat. Majd időrendi sorrendben a világirodalom művei következtek a XIX. század végéig. A modern világirodalom már nemzetek szerinti csoportosításban helyezkedett el a polcon, a franciákat, a németek, az angolok, amerikaiak, az olaszok, az északi országok, a délamerikaiak, szlávok, lengyelek, oroszok, csehek és románok követték. A régi magyar irodalom is korszakok sorrendjét követte és külön polcokon zsúfolódott a modern magyar irodalom. Egy másik szobában kaptak helyet a néprajzi, antropológiai, útikönyvek és külön sorban a zenei és a könyvtárral, valamint a nyelvtudománnyal foglalkozó művek. A könyvtárról több riport is készült, de még Miskolcon éltünk, amikor egy újságíró kereste fel az Édesapámat, ugyanis a Magyar Korona hazatérése idején a késő esti órákban telefonált, hogy a koronáról kell írnia, forrásmunkára lenne szüksége és eredménytelen kísérletek után hozzánk utasították. Éjfél felé vagy öt forrásmunkával távozott. Másik történet, hogy egy Miskolcról elszármazott író Mátyás király koráról írt egy kis történelmi regényt, ő is hozzánk fordult, és jókora bőröndben szállította el a forrásmunkát, azóta dedikálva érkeztek a művei. Rákóczi koráról kellett a húgomnak dolgozatot írni és ilyenkor a forrásmunkák összeszedése kapcsán érezte, hogy szinte riasztó a rá zúduló anyag. 25
A család olvasási igényeit tehát az otthoni könyvtár messzemenőkig kielégítette, így csak elvétve fordult elő, hogy bármelyikünk könyvtárra szorult volna. Törzsvendég volt a miskolci és budapesti antikváriumokban és könyvesboltokban, ahol rendre félre is tettek neki könyveket, de ritkán kerülte el a figyelmét egy-egy irodalmi „csemege”. Olvasási szokásait illetően meg kell említeni, hogy az újságok és folyóiratok szinte elárasztottak bennünket, míg a miskolci időkben négy napilap érkezett hozzánk a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Észak-Magyarország, Déli Hírlap, hetenként megvásárolta az Életés Irodalmat, a Film Színház Muzsikát és Magyarország és az Új tükör folyóiratokat, de humorérzéke ébren tartására mindig megvette a Ludas Matyi példányait is. A könyvtárból Miskolcon rendszeresen hazahozta az összes létező francia folyóiratot, emlékszem a Paris Match és az Express újságokra. Az íróasztalán havonként tornyosult a Nagyvilág, a Kortárs, az Új írás, a Valóság, a Vigília, a Kritika, a História, a Könyvvilág és szinte ki sem látszott az íróasztal mögül a folyóirat halmaz miatt. Naponta kb. 3-4 órát töltött olvasással. A szövegeket elég gyorsan olvasta, ugyanakkor inkább elgondolkodó, lassú olvasónak tartotta magát és ennek főleg az volt az oka, hogy olvasás közben jegyzeteket készített, a könyvekben is aláhúzta az érdekesebb részeket. Gyakran hosszú jegyzetekkel látta el a könyveket és a jegyzeteket mindig benne hagyta a könyvekben, ami később a visszaolvasásnál az eligazodást segítette. Általában több könyvet olvasott egyszerre, egy regényt, egy tanulmányt, és egy vers vagy novella is egyidejűleg volt az asztalán, mert ez nem zavarta a folyamatos olvasást és szerinte hangulati vagy fáradtsági állapottól függően, választási lehetőséget biztosított. Rengeteg időt elvettek az újságok, ezért csak egy, legfeljebb két könyvet tudott alaposan végigolvasni havonta. Voltak kedvenc kötetei, újraolvasta többször Németh László Az emberi színjáték című művét, a Minőség forradalmát. Krúdy novelláskötete szintén az újraolvasott művek közé tartozott, és Illyés Gyula is. A világirodalomból a himnuszokat, a Zsoltárok könyvét, a Fiorettit, a görög drámákat, Vergiliust, Marcus Aureliust, Shakespeare-t, Montaigne-t, Flaubert, Balzacot, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Proustot, a magyar irodalomból Pázmányt, Csokonait, Aranyt, Kemény Zsigmondot, de Kosztolányi, Németh László, Márai művek is az újraolvasottak közé kerültek, a legtöbbször újraolvasott mű viszont Thorton Wilder Szent Lajos király hídja volt. A képzőművészeti könyveket is szerette lapozni, és hangulatától függött, hogy Giotto, Bosch, Fra Angelico, Greco, Breughler, Toulose Loutrec, Kondor Béla alkotásait lapozza, de a görög szobrok is nagy esztétikai élményt jelentettek számára. A gyűjtemény gyarapítása hogyan történt? A könyvvásárlásoknál nem a gyűjtési szenvedély vagy a birtoklási vágy vezérelte, hanem kizárólag azért vásárolt meg egy könyvet, hogy később, egy váratlan pillanatban, és megfelelő hangulatban bármikor leemelhesse a könyvespolcról. Tehát mindig hangulattól függött. A vásárlásnál egyébként a liberalizmus jellemezte, szerette a nézetek ütköztetését, a többirányú tájékozódást, utálta az egyoldalúságot és azt vallotta, hogy a könyvtárában békésen megfér egymás mellett Lenin, Sztálin és Trockij, Joachim Fest, Hitler életrajza és Churchill emlékiratai, a Biblia és a Korán, az urbánus és a népi írók. A szellem szabadsága alatt azt értette, hogy a többirányú tájékozódás birtokában az olvasó választhasson és dönthessen. Nem gyűjtött az árveréseken nagy pénzekért kalapács alá kerülő ritkaságokat, inkább a ma már szinte beszerezhetetlen, de a gyűjtési anyagba szervesen beillő köteteket. Talleyrand ötkötetes emlékiratát, a Császti Dezső által szerkesztett Árpád és az Árpádok, a Domanovszky szerkesztette magyar művelődéstörténet öt kötetét. A magyar történeti életrajzok több kötetét, a Szent István, Mátyás király és Rákóczi emlékkönyveket. Homan Bálint Magyar pénztörténetét, néhány első kiadású Széchenyi, az Akadémia kiadásában megjelent régi történelmi, szociológiai és politikai munkát. A 15 kötetes teljes Pázmány, Bajza, Kisfaludy, Virág Benedek régi kiadását, majdnem teljes Krúdy, Márai, Cs.
26
Szabó, Németh László és Kodolányi sorozatot, és nagyon sok nyugaton kiadott magyar és francia nyelvű könyvet és szép számú ritka, képzőművészeti albumot kell említeni. A történelmi múltból a középkor és a XVIII. század állt hozzá legközelebb, egyszer egy riportban ezzel kapcsolatban azt említette meg, hogy a középkorban a lélek üdvösségközpontú teljes odaadása, a XVIII. században pedig az ész feltétlen uralma, tehát az elsőben az érzelem, a másodikban pedig az értelem. A középkor szerinte csak azok számára sötét, akik nem ismerik. Ha megnézzük a XIII. századot, akkor épült a Reimsi katedrális, akkor születtek az első alkotmányok. Assisiből kisugárzott Szent Ferenc szeretete és egy francia király a keresztes háborúban halt meg a hitért. A XVIII. században Németh László fogalmazásában a kedély összekacsint az ésszel, Gibbon, Voltaire, Rousseau, Kant neve fémjelzi a századot. Ezt a két századot ezért bőséges anyag képviselte a könyvtárban. Kik voltak kedvenc szerzői? Ilyen volt Gionó: Örömmel élni, Howard Spring: Tövis és borostyán, Charles Morgan: Az utazás, Druon: Az elátkozott királyok, Calvino: Eleink, Marques: 100 év magány, Szolzsenyicin: Iván Gyeniszovics egy napja. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi lenne az a könyv, amit magával vinne egy lakatlan szigetre. Erre a Biblia, Larousse Enciklopédia, Sophokles drámái, Szent Ágoston vallomásai, Dosztojevszkij: a Karamazov testvérek, Proust: Az eltűnt idő nyomában, Pázmány Péter, Arany János, Krúdy: Boldogult úrfi koromban, Németh László: Iszony, Eckhart: Magyarország története, Fischer: Európa története volt a válasz. Országgyűlési képviselői munkája, politikussá válása „törést” jelentett a gyarapításban. Jól látom? A képviselői munka ideje nagy részét kitöltötte, így nyilvánvalóan ezt követően kevesebb könyvet vásárolt. Rendszeresen olvasott francia nyelvű munkákat? Miskolci éveink alatt rendszeresen járt hozzá franciatanár hetente egy vagy két alkalommal, és Ő is kölcsönzött francia nyelvű munkákat, de francia nyelven elsősorban a folyóiratokat olvasta. Honnan vásárolta könyveit? A könyvesboltok és antikváriumok rendszeres látogatója volt, de a Mindszenty emlékiratokat, Bibó könyveket, Márai könyveket Bécsből szerezte be, a Magyarországon nem hozzáférhető könyveket rokonok, barátok hozták. Szeretném még megemlíteni, hogy kedves emlék maradt számunkra, hogy az elsőszülött unokájáról, Heléna nevű lányáról hároméves koráig napi rendszerességgel naplót vezetett, ami valamennyiünk számára maradandó emlék.
27
Simon Ferenc A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium muzeális könyvtára „Bethlen Gábor udvarában fényes volt a lant, a kard, pallosával, szép szavával óvni, nevelni akart. Százados nagy iskolája ősfát hoz új virágzásra, s nevel művelt, hű magyart.” (Keresztury Dezső: A Múzsák nyájas szigetén; Steiner Béla zenéjével gimnáziumunk himnusza) A református „nagyoskola” A hódmezővásárhelyi református gimnáziumban 1723 óta folyamatos a tanítás. A XVIXVII. századi előzmények után ez a felekezet szervezte meg a Templom mellé az Iskolát. A református iskolaügy művelődéstörténeti szerepére csak utalni kell: hitet és tudást közvetített, magyar volt és európai. Európát azonnal a falai közé hozta a peregrinus, aki hazatért hóna alatt a könyvvel, és ugyanazzal a jogos büszkeséggel hirdette, mint egykor Janus Pannonius, hogy már nemcsak Itália földjén teremnek a könyvek, hanem a Hód-tó partján is ismerik Európa legfrissebb szellemi áramlatait: ,,Nem láthatta ez iskola annak előtte Minervát, Tóth Pál csalta ide bő adományaival. Most hogy a helvétek s hollandusok is hazaadták Pannón földjére épen egészségben: Egykori jóakaratja jelét nyomban kimutatta Tárgya s csinja szerint itt e komoly könyvvel.” 15 A könyvtár hetvenezer kötetével és muzeális anyagával a gimnáziumok között országos jelentőségű gyűjtemény. A kurrens anyagot tartalmazó harmincezer kötet galériás rendszerben az olvasóteremben közvetlenül hozzáférhető, míg a muzeális állomány (az 1945 előtti dokumentumok) egy másik helyiségben várja olvasóit: a kutató tanárokat és diákokat. 16 Az ország egészéhez hasonlóan a XVI. században Hódmezővásárhelyen is gyorsan elterjedt a reformáció, a század közepén már református papja volt a városnak, a végére pedig a legjelentősebb gyülekezetek közé tartozhatott, hiszen 1590-től az itteni lelkészek közül többen is a terület egyházkormányzatának élén álltak. 17 A református kollégiumoknak sajátos hálózata alakult ki, a vásárhelyi iskola a debreceni kollégium partikulája volt. 18 A XVI. századból nincs közvetlen adatunk, hogy Vásárhelyen reformált iskola működött volna, egyéb forrásokból mégis következtethetünk erre; ezt leginkább a debreceni anyaiskola törvényeit aláíró, szubszkribáló vásárhelyi diákok bizonyítják. A partikuláris iskolák rektori rendszerének jellegzetessége, hogy az anyaiskolák a felsőbb évfolyamok hallgatói közül a 15 1777-től Tóth Pál volt a rektor, ő vette nyilvántartásba az ekkor kiadott Ratio Educationist, illetve az általa előírt könyveket, tankönyveket, majd hollandiai peregrinációjából hazatérve több könyvvel gazdagította a bibliotékát, amit Etsedi Miklós – az akkori rektor – F. Sanctius: Minerva című poétikai munkájába bejegyzett latin epigrammával köszönt meg 1781ben. Imre Mihály fordítása. 16 Simon Ferenc: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárának múltja és muzeális értékei. Vásárhely és Vidéke, 1992. március 31. 17 Imre Mihály: A város művelődéstörténete 1848-ig. In: Hódmezővásárhely története a legrégibb időktől a polgári forradalomig. I. köt., Hódmezővásárhely, 1984. 596–601. p. 18Dankó Imre: A Kollégium partikularendszere. In: A Debreceni Református Kollégium története. Bp., 1988. 776–810. p. Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1976. 182–184. p.
28
legkiválóbbakat elküldték egy-egy vidéki iskolába oktatni (rektor/praeceptor). Megbízásuk általában két évre szólt. A XVIII. század elejére a vásárhelyi partikulából latin iskola fejlődött ki, tehát gimnáziumunkalapítási dátuma 1723,január 15-én Füredi István szubszkribált elsőként. 19Ebben az évben szerkesztették meg az iskola latin nyelvű törvényeit, amely Erdélyi P. Sámuel kézírásában maradtak ránk, aki 1723 és 1725 között volt rektor. 20 A XVIII. századi, a mai Ógimnázium helyén álló nádtetős vályogépületről nem maradt fenn ábrázolás. Az elképzelt iskola rajza a leírások alapján készült. A gimnázium első, harangtornyos kőépülete 1822-re, ennek bővítése 1883-ra, majd a jelenlegi gimnáziumSándy Gyula tervei alapján 1896-raépült fel. 21Az Ógimnázium jelenleg már nem tartozik az iskolához, az államosítás során az egyház annak eladására kényszerült.Az ősi iskolaépületben a Tornyai János Múzeum részeként ma az Alföldi Galéria működik.
19 Az iskola legrégebbi anyakönyve a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárában található, VIII. 51. 1. kötet, fol. 58–67, 51–57.: Liber Scholae Hm Vasarhellyiensis Ab anno 1724 usque 1799. 20 A hódmezővásárhelyi iskola törvényeinek kivonata (1723). A gimnázium latin nyelvű törtvénykönyvének fordítása. 1972. Évkönyv. 165-168.p. 21 Simon Ferenc: Bemutatkozik a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium. In: Keresztyén Nevelés, 1995.
29
A homlokzaton: „Épült 1896” Sándy Gyula, a tervező Az 1790-es évektől ismerjük pontosan a tanulók névsorát, létszámát és a részletes tananyagot. A reformkor egyik legfontosabb törekvése a nyilvánossági jog megszerzése, ami1845-ben sikerült. Ígyimmár a Vásárhelyen végzett diák is bármelyik magyarországi felsőfokú intézményben folytathatta tanulmányait; gimnáziumunk tekintélye megnőtt. 1826től kezdődően már két állandó tanár volt,Szikszay Benjámin úgynevezett„első professzor” lett.Őt tekinthetjük az első, mai értelemben vett igazgatónak, ami azt is jelentette, hogy megszűnt a Debrecennel való szoros kapcsolat, a hagyományos partikula-rendszer. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc idején az iskola egy ideig hadikórház volt (1849. január 14től), majd a szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején, a megszűnt a magyar közoktatási minisztérium hatáskörét a bécsi vette át. 22 1850-ben új oktatási rendet vezettek be (Entwurf der Organisation),ezért az iskola négyosztályos algimnázium lett, és ismét kérvényezni kellett a nyilvánossági jogot, amit csak 1854-ben kapott vissza. Imre Sándor, a kiváló tudós és irodalmár, igazgatói működése alatt a kötelező német helyett latinul vezették a tanárkari jegyzőkönyveket. Ő később a kolozsvári egyetem professzora lett.
Szikszay Benjámin Imre Sándor Az osztrák minisztérium vezette be az érettségit is: az elsőt nálunk 1864-ben tartották meg. 1873-tól iskolánk hivatalos elnevezése:az evangélium szerint reformált (ev. ref.) főgimnázium. Az előrelépés előzménye, hogy 1863-ban Garzó Imre megteremtette a természettanimúzeumot, mai nevén a fizika szertárat, amelynek muzeális értékessége a könyvtáréval vetekszik.A természetrajzi szertár Bodnár Bertalan nevéhez fűződik. 22 Simon Ferenc: Iskolánk a forradalom és a szabadságharc idején [1848/49]. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve, Hódmezővásárhely, 1990. 16-23. p.
30
Csodálatosan gazdag madár- és állatgyűjteménye a második emeleti folyosón állandó kiállításként tekinthető meg.1877-től 1904-ig volt gimnáziumunk volt kiváló és eredményes igazgatója Futó Mihály. Működése alatt új épületet emeltek, jelentősen gyarapodott a könyvtár, megírta a gimnázium történetét, 1896-ban régiséggyűjteményt, történetfilológiai szertárat hozott létre, valamint sportkör és új ifjúsági zenekar is alakult. 23
Garzó Imre Futó Mihály A XX. században az iskola több alkalommal ismét hadikórházként funkcionált (1914/1915 és 1944). 1909-ben vették fel az első leánytanulót.Ők magántanulók lehettek, részt vettek az órákon, de a szünetekben női felügyelet mellett külön szobában kellett tartózkodniuk. Az országos középiskola-reform keretében humán, majd egységes gimnáziummá vált az iskola. 1930-ban, a trianoni békediktátumra válaszul, a vásárhelyi kálvinista egyház presbitériuma, az igazgatótanács és a Református Gimnázium tantestülete teljes egyetértésben úgy határozott, hogy a vallásszabadságot védelmező, iskolaalapító nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor nevét veszi föl. 1938-ban Szénásy Gyula és Szathmáry Lajos 24kezdeményezésére létrejött a Tanyai Tanulók Otthonaa szegény, de tehetséges tanyai gyerekeknek gimnáziumi tanításának segítésére. 25Németh László így vall erről: „Azok az emberek, akik ezt a kis internátust megcsinálták, a magyar értelmiségnek bizony szomorú s uránban szegény kőzeteiből vonták ki a felelősségérzetnek azt az energiaadagját, amely a tanyai tanulók otthonát létrehozta.”Németh László Cseresnyés című drámájának jogdíját az internátusának ajándékozta, ezért az köszönetképpen 1942-ben felvette a Cseresnyés nevet.A gimnázium ethoszát a mai napig meghatározza, hogy 1945 szeptemberétől 1948 decemberéig óraadó tanára volt Németh László. 26 Itt végzi pedagógiai kísérleteit és fogalmazza meg a tanüggyel kapcsolatos elképzeléseit. 1957-ben pedig Kossuth-díjának összegét (50 000 Ft) ajánlja fel a könyvtár fejlesztésére:,,...azt gondoltam, hogy Kossuth-díjam egész összegét annak a városnak juttatom vissza, amely üldöztetésem idején szeretetteljes oltalmat nyújtott nekem, s amelyben az egyik jutalmazott művet nemcsak írtam, de merítettem is.” Szathmáry Lajos
Németh László
23 A hód-mező-vásárhelyi államilag segélyezett ev. ref. főgymnasium története. Szerk. Futó Mihály. Hódmezővásárhely. 1897. 24 Imre Mihály: Eklézsiaépítő Csomorkányon, Előszó, 3-10. p. In Nevelés és műveltség, Válogatás Szathmáry Lajos írásaiból, Hódmezővásárhely, 1986. 254. p. (Sajtó alá rendezte: Imolya Imre, Dömötör János és Földesi Ferenc) 25 A vásárhelyi példa. Emlékkötet a Cseresnyés Kollégiumról a diákotthon hetvenedik tanévében. Szerk. Simon Ferenc. Hódmezővásárhely, 2009. 132. p. 26 Simon Ferenc: A Cseresnyés-gondolat. Esszé Németh Lászlóról és a Cseresnyés Kollégiumról. (6-19. p.) In A vásárhelyi példa. Emlékkötet a Cseresnyés Kollégiumról a diákotthon hetvenedik tanévében. Szerk. Simon Ferenc. Hódmezővásárhely, 2009. 132. p.
31
1948-ban az államosítás során az iskola új neve Állami Bethlen Gábor Gimnázium, majd Bethlen Gábor Gimnázium. 1956. október 19-én, három nappal a szegedi egyetemi rendezvény után, a középiskolák közül elsőként itt volt „diákparlament”, ahol a kommunista hatalom ellen és a magyar szabadság mellett foglaltak állást a diákok, amit Gyáni Imre igazgató engedélyezett és támogatott. Később a megtorlás sem maradt el. Majd Grezsa Ferenc és Földesi Ferenc igazgatása alatt a gimnázium szép eredményeket ért el, mert igyekezett legnemesebb hagyományait értékőrző módon gyarapítani.
Gyáni Imre Dr. Grezsa Ferenc Földesi Ferenc Létrejött az Irodalmi Színpad és az énekkar, amelyek máig nagy sikerrel működnek. A nappali oktatás mellett az esti és a levelező tagozat is beindult. Ismét bővült az iskola, kialakították a nyelvi laboratóriumot, megtörtént a fakultáció bevezetése, létrejött az Unescokör. 27 Magas színvonalú nyelvi labor és a számítógépterem segíti a diákokat a tanulásban, mert az iskola 1990-ben bekapcsolódott az Informatika és Infrastruktúra Fejlesztési Programba. Szoros kapcsolatokat épített ki gimnáziumunk más iskolákkal: Hollandia, Németország, Erdély, Szlovákia, Kárpátalja. A hódmezővásárhelyi gimnázium 1994. augusztus elsejével került vissza a vásárhelyi református egyházközség kezelésébe, és neve Bethlen Gábor Református Gimnázium lett. A Bethlen bibliotéka története A debreceni anyaiskola könyvtára a hódmezővásárhelyi középfokú filia létrehozásakor az ország egyik legnagyobb gyűjteménye volt. Természetes, hogy a vásárhelyi iskola is feladatának tekintette a bibliotéka gyarapítását,hiszen a protestáns iskolarendszer elméletének kidolgozói (Philipp Melanchthon, Johann Sturm) nagy hangsúlyt fektettek a színvonalas könyvtárak kialakítására.Ezek „nagysága, tematikai összetétele, a szellemi áramlatok recipiálásában való frissessége nagymértékben függött attól, hogy az iskola kinek a kezelésében, s milyen intenzitású felügyelet alatt állt.” 28A Debreceni Kollégium partikulájaként létrejött iskola a XVIII. század óta organikusan fejlődhetett, így elsősorban a protestantizmus szellemi áramlatainak, iskolakultúrájának hatása tükröződik a gyűjteményen. Ez a szerves fejlődés és az eredeti, egységes, református középiskolaikönyvtáregyben maradása a bibliotéka legnagyobb értéke. 291867 után, de különösen a századfordulón, anyagilag is segítették a középiskolai könyvtárakat, hiszen akkor a tanári munka részének tartották a tudományos kutatást. Bizonyítják ezt az értesítőkben megjelent publikációk, a vásárhelyiben például Imre Sándor, Imre Lajos és mások dolgozatai. A történelem pusztításai szerencsésen elkerülték, az államosítás sem bontotta meg: a teológia szak többezres állománya is sértetlen maradt, mert „a tanárok és a könyvtár mindenkori őrei 27 Földesi Ferenc–Imre Mihály–Varsányi Péter István: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Bp. 1990. 28 Idézi Zvara Edina: A hódmezővásárhelyi iskola könyvtára a 18. században. 14. p. In A tiszántúli református iskolák 18. századi könyvöröksége, Szerk. Monok István, 13-101. p. 29 A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium XVI. századi könyveinek katalógusa. Összeállította Zvara Edina és Simon Ferenc, Scriptum Rt., Szeged, 1998. 103. p.
32
cerberuskéntvigyázták a civil kurázsit igénylő években is a szellemi kincstárat”. 30Kiemelkedő, legendás könyvtárosai: Id. Tölcséry István 1900-tól 1930-ig a hódmezővásárhelyi gimnázium történelem-földrajz szakos tanára, a bibliotéka őre. Örökét fia, a magyar-történelem-földrajz szakosifjú Tölcséry István veszi át, aki Németh László tanártársa, 1953-tól 1959-ig függetlenített könyvtáros.Csomagolópapírba tekerve és madzaggal átkötve ő vagy Imolya Imre rejthette el a könyvtárban az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi dokumentumait, megtévesztésként „Szakszervezeti iratok” felirattal álcázva a jövőnek szánt üzenetet. Őt követi Imolya Imre, aki 1932-40 között gimnáziumunk tanulója, majd az Eötvös Kollégium tagja. Eredetileg görög-latin tanár, de később elvégzi még mellé a magyar, az orosz és a könyvtár szakot is. Kisebb megszakításokkal 1945-től haláláig szeretett iskolájának tanára, majd 1959-től mindenkit segítő „mindenesként” a „könyvtárosok könyvtárosa.” 31
Id. Tölcséry István
Ifj. Tölcséry István
Imolya Imre
1948 után kétszeres funkcióváltásra kényszerültek az iskolai könyvtárak: sok helyütt a könyvek is elpusztultak, de az anyagi támogatás és a ,,tudós tanárok” igenlése szinte mindenütt elmaradt. Vásárhelyen ez utóbbi szerencsére nem következett be, hiszen a könyvtárat használták, segítségével jelentős tudományos munkák születtek. (Grezsa Ferenc 32 – fényképe fentebb; Blazovich László, Imre Mihály, Varsányi Péter István, illetve helytörténeti eredmények.)
Dr. Blazovich László
Dr. Imre Mihály
Dr. Varsányi Péter István
A könyvtár alapítása Az első könyvtártörténeti adat a XVIII. század elejéről származik: Erdélyi P. Sámuel, a korábbi rektor 1727-ben három könyvet ajándékozott az iskolának, amit coetusnak, diákközösségnek minősít, így ezek a könyvek ettől kezdve már nem magántulajdonúak. Őt tartjuk az első adományozónak, és egyben ezt tekinthetjük jelképesen a könyvtár alapításának is. 33A könyvek bölcseleti, logikai művek: F. Crellius, Heidelberg, 1595; Alsted, Herborn, 1614; Bartholinus, Koppenhága, 1625.
30 Baricz Zsolt: Bibliotékánk évszázadai. Csongrád megyei könyvtáros, 1990/1-2. sz. 12-17. p. 31 Imre Mihály : In memoriam Emerici Imolya, Elektronikus Könyv és Nevelés, http://epa.oszk.hu/01200/01245/00017/ImreM.html, 2014. október 30. 32 Imre Mihály: Az eklézsiaépítő emlékezete. Grezsa Ferenc 70. születésnapjára. Tiszatáj, 2002. 08. 90. p 33 Zvara Edina: Iskola- és könyvtártörténeti összefoglaló. Évkönyv, 1995/1996. Hódmezővásárhely, 1996. 19. p.
33
2003.
„Donavit Clar(issimus) D. Sam(uel) [Erdélyi] R. Coetui Hod Mező Vasárhelyiensis 1727 xbr. 1. p. t. Rect(oratus) Sam(uelis) Endrédi” Erdélyi P. Sámuel possessori bejegyzése az adományozásról (Ca 386)
„Ex dono Clarissi(mi) D(omi)ni Samuelis Erdélyi obtinet Coetus Hód Mező vásárhelyiensis 1727 1ma xbr. rect. p. t. Sam(uel) Endrédi” Erdélyi P. Sámuel bejegyzése az adományozásról (Ca 399)
Erdélyi magas színvonalon tanít, rektorkodása után a franekeri egyetemre iratkozott be. A könyvtár történetének legfontosabb forrásai a fennmaradt könyvjegyzékek. 1758 és 1799 között huszonnégykészült, amelyeket a hivatalban lévő rektor írt. 1758 és 1787 között csak a gyarapodásról, 1791-ben azonban már a teljes állományáról, amelyben szerepel a könyv szerzője, címe, több esetben a megjelenés helye, ideje, és az adományozó neve. Aránylag lassú, de folyamatos lehetett a gyarapodás, hiszen a possessorbejegyzések szerint az egyházközség rendszeresen vásárolt könyveket.Gyakoriak voltak az adományozások is: egykori diákok, tanárok és a város polgárai hagytak könyveket a bibliotékára.1758-ban Turi Dániel rektor elkészíti a gyűjtemény első inventáriumát: (1) „összeírta a meglévő tizenhárom könyvet, (2) s hozzáírta a rektorsága (1757–1761) idején beszerzett huszonnyolcat. (3) Burgyán János rektor (1761–1764) hét könyvet írt össze: kettőt Szilágyi Ferenc adományozott az iskolának, egyet maga Burgyán János kapott (talán Szilágyi Ferenctől), amit aztán ő is a bibliotékának ajándékozott. (4) négyet Szentkirályi András végrendeleti adományából vettek 1763-ban.” 34 A XVIII. század végén a könyvtár állománya eléri a háromszázat. Ez azt mutatja, hogy a peregrináció és a rektori rendszer segítségével a távoli mezőváros is szinkronban lehetett Nyugat–Európa szellemi áramlataival, amit asszimilálhatott a kálvinista-mezővárosi magyar hagyományokhoz. Így jelennek meg Vásárhelyen is a pietizmus, a teológiai racionalizmus, a természettudományos műveltség, a francia, svájci, német felvilágosodás gondolatai és művei, hiszen Maróthi György és társai a tudás legfőbb forrásának a könyvet tartották. A klasszikus 34 Zvara Edina: A hódmezővásárhelyi iskola könyvtára a 18. században. 14. p. In A tiszántúli református iskolák 18. századi könyvöröksége, Szerk. Monok István, 13-101. p. A könyvjegyzékekre és a XVIII. századi könyv- könyvtártörténetre vonatkozó megállapítások Zvara Edina kutatási ereményei. A szakirodalomban emlegetett negyedik könyvben (MAGIR, Johann: Physiologiae peripateticae libri sex … Francofurti, imp. Petri Musculi et Ruperti Pistoriis, excud. Joannes Bringerus, 1612. Jelzete: Co 368) nem szerepel Erdélyi Sámuel bejegyzése.
34
szerzők közül is elsősorban az által javasoltakat találjuk: C. Nepos, Cicero, Vergilius, C. Rufus, C. S. Plinius, Phaedrus műveit debreceni, nagyszombati és külföldi kiadásokban. Poétikai, retorikai művek közül: J. G. Vossius, J. Heineccius, Freyer, Hübner János, Losontzi H. István illetve Nieuport, Eutropius könyveit; Tomka-Szászky János földrajziművelődéstörténeti munkáját. 35 Az antik szerzők egy olyan országban, ahol a hivatalos nyelv 1844-ig a latin volt, természetes módon képezték az első idegen nyelv, továbbá a grammatikai, a poétikai és a retorikai oktatás alapját. Ezek, és más latin szerzők ezért sorolhatóak a XVIII. században is a modern ismeretanyag körébe. A magyar szerzők – elsősorban debreceni professzorok (Maróti György, Hatvani István) – is latin nyelven publikálták tudós műveiket. Fontos, hogy Vásárhelyen – szemben az ország átlagos magánkönyvtáraiban fellelhető kiadásokkal – ezek modern, friss kiadásban voltak meg. Ez egyben a legfrissebb filológiai eredmények recepcióját is jelentette, például a németalföldi egyetemek professzorainak ismeretét. Ugyanez mondható el a Biblia-kiadásokról, illetve a bibliai hermeneutika körébe tartozó munkákról is. Feltűnően sok a filozófiai, a természettudományi és a földrajzi tárgyú könyv, amit óvatosan a felvilágosodás itteni hatásának is lehet interpretálni. Például megvan a könyvtárban: Johann Gottlieb Heineccius, Friedrich Christian Baumeister, Jacob Brucker, Johann Jakob Breitinger, Hatvani István, Vásárhelyi Tőke István, Maróthi György néhány fontos műve. Valamennyi munka a felvilágosodás gondolatkörében mozog, mindegyikben a természetfilozófiai érdeklődés dominál. Tőke István kötete az első karteziánus alapokon nyugvó kísérleti fizikai munka. Hatvani István Debrecenben Heineccius műve alapján tanította a természetfilozófiát, „saját műve pedig már Descartes-ot haladja meg Leibnitzre támaszkodva”. 36 Maróthi munkásságának további jelentős eredménye, hogy megteremtette a debreceni kollégium zenekultúráját: meghonosította a többszólamú, „hármóniás éneklés”-t. 37Szőnyi Benjámin, aki alapító tagja volt Maróthi első kántusának, elterjesztette a kóruséneklést Vásárhelyen is. Viszonylag kevés a teológiai mű, noha köztük több ritkaság is előfordul, például Félegyházi Tamás, Otrokócsi Fóris Ferenc, Komáromi Csipkés György, Ravisius Textor egy-egy kötete. De jelen vannak a fiziko-teologiai irányzat könyvei, küztük a korszak legkiválóbb vásárhelyi költőjének, Szőnyi Benjáminnak a művei, 38 különösen aGyermekek physikája. Szépirodalmi művek alig voltak a könyvtárban, Balassi Bálint és Rimai János verseinek megléte érdekességnek mondható, de már a XVIII. században elveszett. Általában a magyar nyelvű munkák kicsiny száma a jellemző (a többi korabeli iskolai, és tegyük hozzá, magángyűjteményhez hasonlóan). A Ratio Educationis jelentős lépés volt a korszerű matematikai, természet- és honismereti, valamint a gazdasági tárgyak oktatása terén. Megjelenése és előírásainak bevezetése a protestáns iskolákba azt jelentette, hogy megszűnt tanügyi önállóságuk. A partikuláris rendszer továbbélését nehezítette a rendelet CCI. paragrafusa, amely előírta, hogy vidékre csak akkor mehet egy rektor, ha tud németül. A protestánsok eredménytelenül tiltakoztak ez ellen. Az 1777-es Ratio Educationis természetesen megvolt a könyvtárban, a kötetet Tóth Pál rektor vette meg. A könyvjegyzékeken megtaláljuk azokat a könyveket is, amiket a Ratio előírt. Nagy ellenállást válthatott ki II. József nyelvrendelete is, melynek következtében az iskoláknak német nyelvtankönyveket is be kellett szerezniük. Az 1791-es könyvjegyzék szerint tizenöt példányt 35
Imre Mihály: A város művelődéstörténete. In: Hódmezővásárhely története 1848-ig. Szerk. Nagy István. Hódmezővásárhely. 1984. 577-700. 36 Idézi Zvara Edina i.m. M. ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp., 1964. Uo. 180. p. 37 Csomasz Tóth Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene. Bp., 1978. 239 p. 38 Főbb művei: Imádságok imádsága, Pozsony,1773.; Szentek hegedűje, Kolozsvár, 1762.; Gyermekek physikája Pozsony, 1774; Istennek trombitája, Buda, 1790; Az újtestamentomi Énekek Éneke, Pozsony, 1792; Verses krónika az 1753. évi lázongásról. Hód-Mező-Vásárhely, 1873.; Róla: Szeremlei Sámuel: Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek. Bp., 1890.; Szőnyi Benjámin és kora. Tanulmányok Szőnyi Benjáminról. Szerk.: IMRE Mihály. Hódmezővásárhely: Bethlen Gábor Református Gimnázium, 1997.
35
vettek a vásárhelyiek: Normales Libri pro lingua Germanica, sub titulo, Zweiter Theil des Lesebuches zum gebrauche National Schulen Ofenn. 1788. A szervesen fejlődő gyűjtemény forrásai A könyvek beszerzésének forrásai: ,,az egyház közös adományából vásároltatott" – olvasható az inventáriumban, továbbá a rektorok, diákok, alapítványok, végrendelkezők juttatásaiból gazdagodott a könyvtár. 1730 és 1790 között 345 végrendelkező közül 190 hagyott valamit az egyházra, 37 pedig konkrétan az iskolát támogatta. Kis János például 1785-ben négy friss juhot hagyott könyvvásárlás céljaira a „Vásárhelyi Reformáta Fiú és Leányi Oskolákban Tanuló árva és tehetetlen szüléjü gyermekeknek és leányoknak.” 39 A XVIII. és a XIX. században adományozók sora gazdagította a könyvtárat: Szőnyi Benjámin vásárhelyi lelkész, majd Szikszay Benjámin, az iskola első professzora. 1839-ben jelentősen gyarapodott a gyűjtemény: az 1833-ban alakult Olvasó Társaság 694 kötetet adományoz az iskolának, ,,hogy azok minden Városunkbeli akármelly felekezetü Oskolák Tanítói és Tanulói előtt haszonvétel végett nyitva álljanak...” Ebben elsősorban folyóiratokat és szépirodalmat találunk: Széchenyi – Jelenkor, Kossuth – Pesti Hírlap, Honművész, Regélő, Honderű, Élet és Literatúra, Muzárión, Szépliteraturai Ajándék. Továbbá Katona, Berzsenyi, Csokonai, Kölcsey, Kazinczy, Vörösmarty, Fáy, Kármán, Kisfaludy Károly és Sándor műveit. 1847-ben Nagy Ferenc vármegyei főügyész végrendeletének értelmében örökösei 375 kötetet adnak át a gimnáziumnak; gyűjteménye kiemelkedő műveltségét tükrözi: a kortárs magyar szépirodalom, történetírás, publicisztika, gazdászat, regény, dráma; latin, angol, francia, német nyelvű munkák bizonyítják ezt.(Nagy Ferenc alapító tagja volt a már említett olvasó társaságnak, és ő írta Vásárhelyről az első tudományos igényű leírást is, Hód-Mező-Vásárhely városa rövid rajzolatja címmel, ami a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1819-ben. Szikszay Károly gimnáziumi tanár (206 kötet); Gaál Dániel lelkész (300 kötet); Szomor Imre ügyvéd; Bene József főispáni helytartó (350 kötet); Szél Sámuel örökösei (202 kötet); Vajda Sámuel lelkész örökösei (269 kötet); Dobossy Lajos (335 kötet). Ezek az adományok nem csupán azt jelentették, hogy a könyvtár kötetszámban gyarapodott, s nem is csupán azt, hogy a Magyarországon hozzáférhető könyvek az iskola szűkös anyagi lehetőségei dacára bekerültek a bibliotéka polcaira, hanem azt is, hogy a magánkönyvtárak sora intézményi gyűjteménnyé vált. A magánember olvasmányízlése formálta egy iskola tanárainak és diákjainak műveltségét. Ez szükségszerűen a könyvanyag heterogenitásának növekedését, s ezzel együtt a könyvtárat használók látókörének bővülését eredményezte. 1853-ra iskolánk könyvtárának állománya elérte az 1326 kötetet. Az állomány gyarapodására fontos adatokat találunk az iskola évkönyveiben. 40 Itt közölték az adományozó nevét, a könyv címét, néhol kiadás évét is. Ezek közül a XVII. századi könyvekre vonatkozóan a legfontosabbak. 41Szél Sámuel lelkész 42 örökösei 202 darabot (1871/72-es évkönyv), Vajda Sámuelé 269 művet 356 kötetben és 47 füzetben, valamint Dobossy Lajos Kaszap Mihály43 hagyatékából 45 művet 49 kötetben és 39 füzetben 39Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961. 40 Borus Gábor: A Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyveinek repertóriuma (1944-1994), = 1995-1996. Évkönyv. 147-180.p. 41Borus Gábor: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium XVII. századi nyomtatványai. Szakdolgozat. Kézirat. 2002. A Baranyi-könyvtárra és a XVII. századi anyagra vonatkozó megállapítások Borus Gábor kutatási eredményei. 42 Szél Sámuel (Vetés, 1797. – H. 1871.) Vásárhelyi lelkész, egyházi író, történetíró. 1810-1820 között a debreceni főiskolán, majd Bécsben tanult. 1826-ban Hódmezővásárhelyen lelkipásztornak választották meg, hivatását haláláig, 1871-ig töltötte be. Jeles pap, kiváló szónok volt. 1851-ben részt vett a gimnázium oktatási rendszerének átalakításában, a hat osztályos képzés bevezetésében. A Vásárhelyen eltöltött 44 év alatt a békésbánáti egyházmegye jegyzőjévé, majd tanácsbírájává is választották. 43 Kaszap Mihály (1794 –1870.) Vásárhelyi ügyvéd, politikus, megyei és városi főtisztviselő. 1818-tól folytatott ügyvédi gyakorlatot, 1826-tól Csongrád megye aljegyzője, 1832-től az 1848-as szabadságharcig főjegyző, egyházmegyei táblabíró, másodalispán volt. A szabadságharc idején, a megyei közgyűlésen megalakított Közcsendi Bizottmány vezetőségi tagja lett. A konszolidáció, az enyhülés kezdetén, 1861-től vállalt ismét közéleti szerepet.
36
ajándékoztak az iskolának (1873/74). Endrei Aladár ajándékaként került ide az 1601-ben kiadott Aesopus mesegyűjtemény (1879/80-as évkönyv), Teski Mariskától az 1661-ben megjelent Károli biblia-fordítás (1895/96-os évkönyv), Garzó Imrétől, az intézmény egykori igazgatójától egy Amszterdamban, 1612-ben kiadott Európa térkép, és egy Cicero összes (1606) (1901/02-es évkönyv), valamint Szomor Dezső ügyvédtől a Pottendorfban 1668-ban kiadott magyar törvénytár (1908/09-es évkönyv). 44 A XVII. századi könyvek közül a legtöbb, 43 darab,Dr. Baranyi Eleké volt.Őt követi Gál Dániel (1796-1863) református lelkész, akinek 35 könyvében szerepel tulajdonosi bejegyzése, és Kis Bálint (1772-1853) szentesi lelkész, aki 16 könyv possessora. Majd 12-12 kötettel veszprémi Bereczk Ferenc, Rázsó Lajos. 10 kötetben Bíró Mihály, 9-ben Peleskei János, 6ban süllyei Komáromi Mihály kézjegyét találhatjuk. Bereczk Péter (1764-1811) 5, Szél Sámuel (1797–1871) 4, Kaszap Mihály (1794 -1870) 3, Tóth Ferenc 45 (1790-1869) 3, Vajda Sámuel (1791-1873) 3, Erdélyi P. Sámuel (XVIII. sz.) 2 kötettel szerepel ebben az összeállításban. Gál Dániel, Vajda Sámuel, Tóth Ferenc, Bereczk Péter és Szél Sámuel vásárhelyi, Kis Bálint szentesi, Bíró Mihály mezőkovácsházi lelkészek, Komáromi Mihály vásárhelyi elemi iskolai tanító egymás kortársaiként a XVIII-XIX század fordulóján éltek. Könyveikre, hivatásukból eredően, elsősorban latin nyelvű teológiai munkák túlsúlya a jellemző.
Bereczk Péter, lelkész
Gál Dániel, lelkész
Kis Bálint, lelkész, esperes
Szél Sámuel, lelkész Tóth Ferenc, lelkész Vajda Sámuel, lelkész Gál Dániel (1796-1863) református lelkész, teológiát Debrecenben végzett, majd Jászkisérre került rektornak, innen Debrecenbe Budai Ézsaiás püspök mellé káplánnak, majd a Csernovics családhoz nevelőnek. Ő volt Csernovics Péter 46, a későbbi 48-as kormánybiztos nevelője. 1826-ban püspöki kérésre a város negyedik lelkésznek választotta meg. Ő kezdte el 44 Muladi Rita: A Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyveinek repertóriuma (1853-2004) Szakdolgozat. Kézirat. 2009. 45 Tóth Ferenc (1790-1869) református lelkész. 1818-ban Hódmezővásárhely választotta lelkészének, ahol kezdetben az Újtemplomban, majd 1824-től az Ótemplomban teljesített szolgálatot. 1836-tól 1849-ig egyházmegyei jegyző, 1853 és 1860 között pedig esperes. 46 Csernovics Péter iratainak egy része is könyvtárunkban van, Varsányi Péter István dolgozta fel több tanulmányban.
37
az újtemplomi orgona építésére szervezett gyűjtést, elkészítette az anyakönyv betűsoros mutatóját. Részt vett a városi közéletben, a politikába is bekapcsolódott, és aktív szerepet vállalt a forradalom alatt a Békés-bánáti Református Egyházmegye megreformálásában. Tagja volt a helyi Honvéd Egyesületnek és a város új tisztviselő karának. Kaszap Mihállyal együtt törvényszéki táblabíróvá választották. A szabadságharc leverése után kétszer fogták vizsgálat alá. Mivel senki sem volt hajlandó ellene tanúskodni, sok-sok zaklatás után büntetlen maradt. A Gál Dánieltől származó 35 kötet mindegyikében megtaláljuk a birtokbavétel időpontját, így nyomon követhető gyűjteményének genezise. 1826 fordulópont életében: ekkor választották a város egyik lelkészévé. Bár korábbról, 1818-ból és 1820-ból is van egy-egy kötete, de a tömeges, folyamatos gyarapítás a biztos egzisztencia tudatával csak 1826-ban kezdődhetett el. Míg 1826-ból 6, 1828-ból már 21 kötet XVII. századi nyomtatvány került a birtokába. Itt azonban hangsúlyozni kell, hogy ebből a kiragadott időszakból nem lehet végleges következtetésre jutni, mert 1829-ből csupán egyetlen kötetben, 1827-ből és a haláláig terjedő időszakból viszont egyáltalán nem szerepel bejegyzése. Azt, hogy mikortól kezdődhetett tudatos gyűjtése, nagy bizonyossággal meg lehet állapítani, de annak irányát már nem. Míg csupán 6 kötetben találjuk meg egyedül az ő nevét, a többiben azonban más possessor is szerepel. Ezeknek legtöbbje (13 db) Bereczk Ferencé. Bonyolítja a helyzetet, hogy ezek közül kettőben ott vannak Bíró Mihály bejegyzései is. Négy másik kötetben Komáromi Mihály neve fordul elő 1823. április 7-ei keltezéssel. Weszprémi Bereczk Ferenc csupán egyetlen könyvében tesz említést a vásárlás időpontjáról (1722. jul. 16.). Bereczk Ferenc és Bereczk Péter rokoni kapcsolatára nincs utalás, bejegyzéseik nem szerepelnek együtt.Komárominál a vétel, beszerzés időpontja egyértelmű, az ő könyveiből Gál már rögtön Hódmezővásárhelyre kerülése után vásárolt, de a többiben található bejegyzés azt bizonyítja, hogy természetesen sokkal szerteágazóbb volt a beszerzés iránya. XVII. századi könyvei kizárólag a lelkészi gyűjteményekhez hasonlóan a latin nyelvű teológiai munkák közül kerültek ki. Ezt támasztja alá a Futó Mihály-féle iskolatörténetből vett sor: „Nagyobb ajándék Gaal Dániel volt helybeli lelkész özvegyének 300, legnagyobb részt theologiai műből álló ajándéka”. Komáromi Mihály (süllyei) református elemi iskolai tanító 1824-től 1838-ig. Ezután Makóra költözött, és ott is halt meg. Fia Dániel 1849-1868 között a gimnázium tanára, 18631864-ig igazgatója.Könyveit fia adhatta át az intézménynek. Fontos megjegyezni, hogy könyveiben minden egyes évszám mellett sorszám is szerepel (no.25, 37, 38), ami talán egy teljes gyűjtemény meglétét feltételezi. Kiss Bálint(Vésztő, 1772 – Szentes, 1853) 1798-tól 1845-ig szentesi református lelkész, a Tudományos Akadémia levelező tagja. A Debreceni Református Kollégiumban tanult. 1795ben Vésztőn rektor, majd 1798 nyarától a jénai egyetem hallgatója lett. 1799-ben hazajött és a Vásárhelyen letett lelkészi vizsga után Szentesen foglalta el a lelkészi hivatalt, melyet ötvennégy évig viselt. Toldy Ferenc akadémiai megemlékezésében pedagógiai munkásságát emelte ki.Tankönyveit általánosan használták a református népiskolákban. Jelentős még egyház-, gyülekezet-, és helytörténeti tanulmányai valamint néprajzi dolgozatai. Az akadémia 1839. november 23-án levelező tagnak választotta. Polgári s egyházmegyéje is tisztelte benne a tehetséget és amaz 1835-ben táblabíróvá, emez 1814-ben a békés bánáti egyházi vidék konzisztóriumi tanácsbírájává, 1830-ban ugyanennek jegyzőjévé, 1836-ban esperessé és iskolák felügyelőjévé választotta. Még ebben az évben elkészült forrásértékű monográfiájával, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye történetének feldolgozásával. Kis Bálint könyveiről és gyűjteményének kezdeteire vonatkozólag ugyanaz mondható el, mint ami Gál állományával kapcsolatban. Kis 1799-ban érkezett haza külföldi tanulmányaiból, és azt követően 1800-ban foglalta el a szentesi lelkészi hivatalt. Az itt található, szinte csak az ő nevét viselő 16 kötet nagy részében századfordulós évszámokat – többségükben 1800 – olvashatunk, melyek túlnyomó része latin nyelvű teológiai munka. Az 38
itt felsorolt kötetek csak töredékei lehetnek tudós műveltségét megalapozó könyvtárának. Sajnos,forrás hiányában, nem tudjuk, hogyan kerültek könyvei a gimnáziumba, azt feltételezhetjük, hogy az egyház vásárolta meg értékes gyűjteményét az iskola számára. Vajda Sámuel 47tekintélyes mennyiségű (269 mű, 356 kötet, 47 füzet) hagyatéka – bár a XVII. századi anyagban összesen három darabja lelhető fel – az örökös jóvoltából lett a gimnáziumé. Az ajándékozó valószínűleg az özvegy lehetett, akit Rázsó Teréziának hívtak. Ebből feltételezhető, hogy Rázsó Lajos könyvei –akiről Szinnyei József szócikkén kívül nem tudunk semmit 48–, Vajda Sámuel hagyatékával együtt kerültek az iskola könyvtárába. Rázsó Lajos könyveiben 1791, 1795 és 1808-as évszámok szerepelnek, ami azt mutatja, hogy Lajos rokonságban állt Teréziával. Talán a lány örökölte apja könyveit, amiket a munkája során férje is forgathatott. Bíró Mihály személyének meghatározása is közvetett adatokra épül:ő a Csanád megyei [Mező]Kovácsháza lelkésze lehet.Bejegyzéseinél mindig megtalálható a Réthensy, Rhéteiensy, Rheteiensy, Réthensis valamelyik formája, ugyanakkor a neve mellett szereplő évszámok (1795, 1796, 1798), és a református egyházmegyének 1812-ből származó összeírása,amely megemlít egy ilyen nevű lelkészt, alátámaszthatja a feltételezést. Valószínűleg ő maga vagy örökösei személyes kapcsolatban állhattak a vásárhelyi Gál Dániellel, mert az itt szereplő tíz könyvéből, nyolcban szintén olvasható Gál neve. Bereczk Péter (1764-1811) vásárhelyi újtemplomi lelkipásztor.Iskoláit Debrecenben végezte, majd Nagyigmándra került rektornak. Ezután egy évig Nagykőrösön tanított. 1796ban az újonnan alapított és felépült vásárhelyi Újtemplom lelkészi állásába hívták meg, ahol haláláig dolgozott. (Bereczk Ferenccel való rokonságára nincs adat.) Minden könyvében ott olvasható édesapjának, Bereczk Péternek (1764) neve is. A Tolna megyéből származó ifjabb Bereczk, a bejegyzések (1785, 1791) szerint még ideérkezése előtt örökölhette apjától a munkájához elengedhetetlen teológiai szakirodalmat. Könyvei Bíró Mihályon (1798) keresztül jutottak Gál Dániel (1828) tulajdonába. Peleskei János görög nyelvű Újtestamentumában tett bejegyzése szerint 1770-ben Franekerben járt, illetve tanult. Egyértelműen ő sem azonosítható, mert ugyan van egy azonos nevű vásárhelyi elemi iskolai tanár – aki 1848-ban a Külső Új-utcai [ma Klauzál utca] református elemi iskolai tanítója volt–de a Hollandiában járt személy könyveiben lévő évszámok (1760, 1765, 1770, 1786) azt bizonyítják, hogy két különböző személyről van szó. A XVII. századi könyvek között kevés a szépirodalom–Cicerótól 2, a két Senecától összesen 3, és Terentiustól 2 mű –, tehát az antik klasszikuson kívül kortárs irodalommal nem találkozunk.Az állomány szinte teljes egésze szakirodalom, ezen belül is teológia. Az egyházjogi, egyházszervezeti munkák, a retorikák és a vitairatok a református lelkipásztorok olvasmányait mutatják. A külföldi egyetemeken tanulmányaikhoz beszerzett kötetek mellett a munkájuk során napi rendszerességgel használt művek jelenléte a jellemző. A XVII. századi állományrészben 225 kötet és 236 darab mű szerepel, amelynek több mint fele (54%) teológiai irodalom. Ezen kívül jelen van a történettudomány (16%), a természettudomány (6%), illetve a jog (6%) is. Nyelvi megoszlás szempontjából a latin nyelvű munkák adják a gyűjtemény nagy többségét (79%). A fennmaradó részt a magyar 17 db (6%), a német, a francia, az olasz és a holland nyelvű művek teszik ki. 1860-tól megszaporodnak az adományok: tizenöt év alatt megduplázódik a gyűjtemény; 1862/63-tól kezdi kapni a könyvtár Ballagi Mór jóvoltából az MTA kiadványait és folyóiratait. 1895/96-ban már 9784 kötet és 3293 füzet várja a költözést a készülő új 47 Vajda Sámuel (1791-1873) református lelkész. Kecskeméti és debreceni tanulmányai után előbb nagydorogi rektor, majd Pesten Báthori Gábor püspök mellett segédlelkész. 1824-től halálig vásárhelyi lelkész. Felesége Rázsó Terézia volt. 48 Rázsó Lajos ev. ref. prédikátor Bissén (Baranya m.) Munkája: Érdemkoszorú, melyet ama virtusokkal gazdag méltóságos Siskovics tek. Guganovich és bajsai Vojnits fényes familiáknak ágairól tek. Gödry Siskovics Pál úrnak cs. és kir. fels. udvarnokának Gödry jószágába tett beiktatása alkalmatosságára fűzött 1808. máj. Szeged. (Költemény)
39
épületbe. 49A századfordulótól 1925-ig kapott évi 800 korona állami támogatás révén pedig közel 20 000 kötetesre fejlődik az állomány, de az ezt követő időszakban egyre kevesebb jut könyvre. 1866-ban a szegény tanulók számára külön könyvtárat alapítottak, 1878-ban pedig egy diákszervezet, a Petőfi Sándorról elnevezett Önképző Kör állított fel magának egy külön gyűjteményt (ezeknek az anyaga ma az úgynevezett tanári könyvtár része).1938-ban ismét jelentős a gyarapodás: Dr. Baranyi Elek orvos 2329 kötetes, páratlanul értékes, 13 nyelvű, antikvákkal, hungarikumokkal és ritkaságokkal teli magánkönyvtárát adományozza külön gyűjteményként a gimnáziumnak Baranyi Irén, a gyűjtő húga. 50 Gimnáziumunk könyvtárának XVI. századi könyvanyaga szinte teljesen egészében restaurált, ezért köszönetet mondunk minden támogatónknak.Köszönjük az OSzK-Soros Restaurátor Műhely munkatársainak kiváló munkáját, különösen pedig Simon Imolának és Jurcsik Erzsébetnek könyveink szépségéért végzett fáradozását. A Baranyi-könyvtár Dr. Baranyi Elek vásárhelyi orvos, könyvgyűjtő volt. (Hódmezővásárhely, 1862. március 16. Hódmezővásárhely, 1910. február 3.)A városi pénztárnok apa áldozatvállalása lehetővé tette, hogy fia előbb a vásárhelyi református főgimnáziumban, majd a bécsi egyetemen folytathatta tanulmányait, ahol 1890-ben kapott orvosi diplomát. Ez után egy évig a berlini egyetemi klinikán bővítette tudását, majd hazatért szülővárosába, ahol orvosi praxist folytatott egészen haláláig. Már orvostanhallgató korában felébredt könyvgyűjtő szenvedélye, mely élete végéig tartott. Ennek eredményeként jött létre rendkívül értékes könyvtára. Annak érdekében, hogy aukciókon gyarapítsa könyvtárát, nem egyszer külföldre is utazott.
Dr. Baranyi Elek Baranyi Irén A legtöbbet Baranyi Elek könyvtáráról tudunk, aki még életében felajánlotta gyűjteményét és Hal téri telkét egy új, állandó városi könyvtár létesítése céljából azzal a kikötéssel, hogy értékes anyagát külön kezeljék. (Az 1880-ban alapított városi könyvtár csak 1907. május 12én nyitotta meg kapuit a városházán lévő főispáni lakásban.) A város azonban nem tett eleget kérésének. Halála után nővére Baranyi Irén szerette volna érvényesíteni öccse akaratát. 1934. március 8-án kelt levelében a gyűjteményen kívül felajánlotta Futó Mihály (korábban Hal) téri házát, valamint darabka földjét, azzal a kitétellel, hogy neki a város évi rendszeres évjáradékot, ingyenes kórházi ellátást biztosítson. A hivatal Pákozdy Ferencet küldte ki, hogy mérje föl a könyvtár értékét, aki — bár szakértő nem lévén — a következő szavakkal jellemezte azt: „a könyvtár régiségi, illetve a magyar történetírásra és irodalomtörténetre vonatkozólag kutfőtani, valamint általános művelődési szempontból is olyan jelentős 49
Imre Sándor–Imre Lajos: Főgymnasiumi könyvtár. In: A hód-mező-vásárhelyi államilag segélyezett ev. ref. főgymnasium története. Szerk. Futó Mihály. Hódmezővásárhely. 1897. 50 Dömötör János: Baranyi Elek és öröksége. Vásárhelyi Szó, 1956. 6-7. sz. 52-54.
40
antikvitásokkal és raritásokkal büszkélkedik, melyeknek egynémelyike nem csak Magyarországon egyetlen példány, hanem az egész világon ritkítja párját.”A város húzta, halasztotta az ajándékozás ügyét. Három év múlva az újból kirendelt bizottság a vizsgálat után, a „ránézésre” 1500-2000 kötetről azt írta, hogy csak 10% ritkaság, és 35-40%-a értékes anyag. Az ügy lezárásaképpen a vásárhelyi városvezetés azzal az indokkal utasította el a nagylelkű ajánlatot, hogy mivel a „házingatlan csak a közkönyvtár felépítésére szolgálhat és más célra fel nem használható, súlyos megkötést jelent a város számára”. A város szűklátókörű vezetése szerint nem állt arányban a felajánlott ingatlan és a gyűjtemény értéke az ellenszolgáltatások mértékével. Valójában arról volt szó — mint az a fenti idézetből is kiderült —, hogy a város nem volt hajlandó ezt a „súlyos” kötöttséget magára vállalni, ezért az 1937. szeptember 18-ai közgyűlésen hozott határozattal elutasította az ajánlatot.A döntést követően Baranyi Irén 1938-ban a Református Bethlen Gábor Gimnáziumnak adományozta a gyűjteményt. Az 1937/38-as tanévi iskolai értesítőben a következőket olvashatjuk: „Különösen ki kell emelnünk Baranyi Irén őnagysága adományát, ki a híres Baranyikönyvtárat adományozta a református egyháznak, fivérének, néhai dr. Baranyi Elek orvosnak a gyűjteményét, amely több régi és ritka könyvet tartalmaz. A könyvtár állománya 1484 mű, 2287 kötet, 2139 db.” Azonban ezek az állományadatok tévesek, ugyanis a beleltározott darabszám 2329 volt. Könyvtára elsősorban nem mennyisége, hanem ritkaságai miatt értékes. Baranyi Elek elsősorban a hungaricumok — tág értelemben minden magyar vonatkozású könyv — gyűjtésére fektette a hangsúlyt.Legkorábbi nyomtatványa Temesvári Pelbárt 1514-ben, Lyonban kiadott Sermones című munkája. Bonfini Rerum ungaricarum decades című művehárom kiadásban is megvan a gyűjteményben (1568, 1581, 1690).Calepinus híres tizenegy nyelvű szótára (1598) mellettZsámboki János Emblematája, és az 1684-ben Amszterdamban kiadott, a gályarabságra hurcolt 53 magyar prédikátor sorsával foglalkozó Abraham PootNaauwkeurig Verhaal van de Vervolginge című, holland és magyar nyelvű munkája. Baranyi Elek olvasott ember volt, könyveinek jegyzéke széles érdeklődési kört tükröz. Külön kiemelhető a nagyszámú helytörténeti munka: olyan könyvek és folyóiratok, amelyek városunkban jelentek meg, vásárhelyi személy műve, vagy Hódmezővásárhelyről szól. Ezzel iskolánk fontos helytörténeti kutatóhellyé lett. A magyar történelem valamennyi korszaka tanulmányozható könyvtárában. Szórakoztató jellegű olvasmányainak körében gyakorlatilag mindenfajta könyv megtalálható: a magyar- és világirodalom remekei, irodalomtörténeti összefoglalások, a földrajzi felfedezések és nagy utazások története, országok leírása (Észak-Amerika, Új-Zéland, Oroszország, Moldávia, Albánia, Macedónia, Afrika), nagy zeneszerzők élete. Zeneértő lévén, gyűjtötte a kottákat is. Szép gyűjteménye volt naptárakból, kiállítási katalógusokból, fegyvertani munkákból is. A zsidóság és a cigányok történetéről különösen szívesen olvasott. Orvosként kiemelten a patológia, az anatómia, az impotencia, a gyógyszerészet, a szemészet, az egészségügy szervezete és a higiéniai problémák érdekelték. Ezzel szoros összefüggésben a természettudományi munkákat is úgy válogatta ki, hogy azok a botanikával, az ásványtannal és a hévizekkel foglalkozzanak. Érdekessége gyűjteményének a prostitúcióval kapcsolatos munkák nagy száma. A kérdésnek szinte a teljes irodalmát összegyűjtötte; a prostitúció is mint társadalmi, orvosi probléma foglalkoztatta.Könyvtárában 13 nyelven írt könyvek vannak, természetesnek mondható a nagyszámú szótár jelenléte is. A gyűjtemény összetételét tehát a történet- és az orvostudományi szakmunkák többsége jellemzi. A kollekcióban megtalálható több külföldi utazó Magyarországról szóló művének első kiadása, számos, a nagy francia forradalommal, a 48-as magyar szabadságharccal, a Dreyfus-perrel kapcsolatos kiadvány, több polcot töltöttek meg a XVIII. századi kalandor, Trenck Frigyes báró írásai, és a róla szóló irodalom. A nagyszámú orvosi szakkönyvön kívül a kortárs magyar szépirodalom is szerepel. 41
Egyedi dokumentumok A könyvtár kincseiből most csak a felsorolás szintjén a protestantizmus és a reneszánsz különböző áramlataihoz tartozó művek korabeli kiadásait említjük: Oecolampadius, Calvin, Th. Beza, Ph. Melanchton, Bullinger, C. Pellican, W. Musculus, W. Franze, U. Zwingli, W. Perkins, J. Coccejus, Erasmus, Agrippa de Nettesheim, Raymundus Lullus, Levinius Lemnius egy-egy műve. Könyvtárunk két legrégibb magyar nyelvű nyomtatványa Bornemisza Péter prédikáció-gyűjteményének második kötete (Sempte, 1574) és Félegyházi Tamás: A kereztieni igaz hitnek reszeiröl valo tanitás kerdesekkel es feleletekkel (Debrecen, 1588). A Baranyikönyvtár különgyűjteményében található legrégibb könyvünk: Temesvári Pelbárt: Sermones... (Lyon, 1514). Baranyi Elek elsősorban a magyar vonatkozású külföldi irodalmat gyűjtötte: 1886-ban vásárolta meg Zimmerlin abbé könyvtárának árverésekor Strassburgban a tizenegy nyelvű Calepinus-szótárat (Basel, 1598). Bonfini: Rerum ungaricarum decades című művének három kiadása is megvolt könyvtárában, így megvan nálunk is; köztük az 1568-as bázeli első kiadás. Továbbá Ritius Magyarországról is szóló műve (Basel, 1517), amely a híres Frobenius nyomda terméke, illusztrátora ifj. Holbein. Zsámboki János: Emblemata... (Leyden, 1584) című fametszetes kiadványa a Plantin nyomdából. Egy aldina: Paolo Manuzio által összegyűjtött kétkötetes levelezés-mintakönyv (Velence, 1549). Gazdag anyag van még a XVI-XVII. századi magyar-török háborúkról: P. Bizarus, U. Foglietta, A. Busbequius, L. Soranzo. 51 Megtalálható még Komáromi Csipkés György, Szatmárnémeti Mihály, Csuzi Cseh Jakab, Otrokocsi Fóris Ferenc, Miskolci Csulyak Gáspár, Szatmári Ötvös István, Laskai Csókás Péter, Debreceni Ember Pál, Szenci Molnár Albert, Medgyesi Pál, Geleji Katona István, Buzinkai Mihály, Pósaházi János egy-két műve a XVII. századból. A jeles possessorok: Szenci Molnár Albert, Szőnyi Benjámin, Dugonics András, Jankovich Miklós, Halévy, a Telekiek, Nádasdyak. 52
51
Részletesebben: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium XVI. századi könyveinek katalógusa. Összeállította Zvara Edina és Simon Ferenc, Scriptum Rt., Szeged, 1998. 103. 52 Baricz Zsolt: Bibliotékánk évszázadai. Csongrád megyei könyvtáros, 1990/1-2. sz. 12-17.
42
Képek és magyarázatok az antikvákról és egyéb ritkaságokról
Kódextöredék egy kötéstáblából. Breviárium 1400 körülről. A Nagybőjt első vasárnapja utáni kedd-csütörtöki ének kottája.
43
Gimnáziumunk XVI. századi könyveinek katalógusában 76 mű szerepel 64 kötetben. Antiquánaknevezzük azokat a könyveket, amelyeket 1501. január 1. és 1600. december 31. között nyomtattak. A 16. századdal kezdődött a nyugat-európai nyomdászat új korszaka, ekkor alakultak ki a könyv modern alaki jegyei. Aldus Manutius nyomtatta Velencében az első olyan könyvet, amelyen az újkorra jellemző alakot, anyagot, beosztást, szerkezeti felépítést láthatjuk.Megváltozott a könyv formátuma: a nehezen kezelhető foliánsok helyébe a 8° lépett.Ekkor alakult ki az oldalszámozás; amíg ez nem létezett, a custosok és az ívjelzések töltötték be ezt a szerepet.A címlap, amelyen szerepel a mű szerzője, címe, a kiadás helye és dátuma és a kiadó neve is. Más anyaga lett a kötésnek: a marhabőr helyett a kecske- és birkabőr kötéstáblát kezdték el alkalmazni, s amit a bőr burkolt, már nem fa, hanem a nyomtatás során kiselejtezett termékekből összeragasztott papírlemez.A gót betűtípust fokozatosan kiszorította a sokkal szebb és könnyebben olvasható antiqua és kurzív betű.A humanista nyomdászat jellemzőjeként említhetjük a görög és latin nyelvű, ókori klasszikusok előtérbe kerülését, a nyomdászok magas képzettségét, a szövegek gondozottságát. Könyveik szép és igényes kiadványok voltak, tartalmukban és külsejükben egyaránt. Temesvári Pelbárt prédikációi, Lyon, 1514 (Sermones Pomerii, Stellárium coronae Mariae Virgininis) A gimnázium legrégibb kötete, szerzője XV. századi obszerváns ferences,író és prédikátor. Krakkóban végezte tanulmányait, majd visszatért Magyarországra. Elkapta a pestist, Máriához szóló imádságai mentették meg életét. Ezért írta művét: Stellarium coronae Mariae Virginis.Másik munkája a Sermones Pomerii, beszédmintagyűjtemény. Egy ünnepre több prédikációt is írt, hogy ne kelljen minden évben ugyanazt a beszédet elmondani.„A teljesítményaz európai tradíciók méltó folytatójává emelte mind szerzőjét, mind pedig személyén keresztül a késő középkori latin nyelvű hazai 53 prédikációirodalmat”.
53Temesvári Pelbárt válogatott írásai. Szerk. V. Kovács Sándor. Bp., 1982. 420 skk.
44
RITIUS: De regibus Francorum... De regibus Vngariae lib. II., Ifj. Hans Holbein fametszetével, Frobenius nyomda, Bázel, 1517 A gimnázium második legrégibb könyve (1517) hungarikum, és az egyik legszebb: a híres ifj. Hans Holbein illusztrálta; a könyv díszített, reneszánsz bőrkötésű. Szerzője Michele Ricci (1445 k.-1515) nápolyi helytörténész, történetíró, jogtudós. Első mestere Pietro Summontio volt. 1465-ben végezte el a jogot a nápolyi egyetemen, 1487-től tanított ugyanitt. Ferrante király szolgálatában az államkincstár patrónusa, később pedig a szicíliai királyság legfőbb számvető mestere. Később VIII. Károly belső tanácsosa, akit annak száműzetésekor követett. XII. Károllyal még egyszer visszatérhetett Nápolyba: ekkor ismét belső tanácsos lett, s birtokait is visszakapta. Azonban a kedvezőtlen hadi helyzet miatt ismét menekülnie kellett. Burgundia parlamentjének elnöke, majd párizsi szenátor lett. Ebben a kötetében Nápolyról, Franciaországról, Spanyolországról, Szicíliáról és Magyarországról ír. A mű első kiadása 1506ban Milánóban jelent meg. Előszó azonban csak az 1517-es baseli kiadásban szerepel. Ezt Guidonak (Guido de Rupeforti) írta, amelyben elmondja műve keletkezésének okát. A Magyarországról szóló részről: a magyar királyok történetét két részben tárgyalja: 1. Attilától Gézáig; 2. a keresztény királyok története. Fő forrása Ransano Epitoméja, de Thuróczyt is használta – állapítja meg Szörényi László. Nagy helyet juttat az Anjou-királyoknak és a Hunyadiaknak. „Érdemes még megemlítenünk” – írja Szörényi, „hogy Ricci művét a későbbi európai történeti irodalom éppen magyar vonatkozásai miatt használta, és ezen belül is elsősorban a Hunyadi-ház vonatkozásában. Jó példája ennek H. C. L. Stockhausen 1721-ben írott német nyelvű tragédiája I. Ulászlóról, illetve a várnai csatáról; a hozzácsatolt jegyzetek, amelyek terjedelmükben sokszorta meghaladják a tragédiát magát, szinte az egész magyar történelmet felölelik, és számtalan helyen hivatkoznak Ricci könyvére.” 54
54Szörényi László: A Hunyadiak kora Michele Ricci Historia de regibus Ungariae című művében, Irodalomtörténet 1992. 3. sz. 620. p. http://epa.oszk.hu/02500/02518/00264/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1992_03.pdf, 2014.10.31.
45
BONFINI: Rerum Ungaricarum Decades, Bázel, 1568, első kiadás Antonio Bonfini (1427-1503) a Magyarországon működött olasz történetírók legjelesebb személyisége. Firenzében, Padovában és Ferrarában végzett tanulmányai után Ascoliban (szülővárosában), majd Recanatiban volt iskolamester. 1486-ban hívta meg a budai udvarba Mátyás király. Időközben Bécsbe tette át királyi udvarát Mátyás, s itt lett Bonfini Beatrix felolvasója. Hamarosan megkapta megbízatását a királytól: írja meg a Magyar történetet. Tizenegy könyvvel volt akkor kész, amikor Mátyás meghalt (1490). Munkáját II. Ulászló uralkodása alatt folytatta; ő hívta vissza Magyarországra, s mint a király udvari historikusa működött. 1496ban fejezte be művét, „mely a Bibliotheca Corvinába került, másolatai pedig egyes magyar humanisták birtokába”. 55 Magyarországgal kapcsolatos krónika kettő volt ismeretes akkor: 1. Budai Krónika (1473), ami hatástörténetileg kézirat 2. Thuróczy Magyarok Krónikája (1488) ez már elterjedtebb. 1543-ban, Baselban, Martin Brenner adta ki az első három decast latinul, németül pedig 1545-ben jelent meg Kollmar Hyeronimus Schulteiznál. A magyar olvasókat azonban ez nem elégítette ki. Zsámboky János jól ismerte azt az európai ízlést, amit az európai humanisták kívántak, s ennek szellemében adta ki 1568-ban a Magyar történetet. Zsámboky gondosan utánanézett a kéziratoknak, felkutatta a forrásokat, és kiegészítette azokat. Ő írta meg a magyarok történelmét 1496-tól 1526-ig (Mohácsot Brodarics alapján tárgyalta). A könyvtárban őrzött példányt gyakran olvasták, ez derül ki a gyakori bejegyzésekből.
55A magyar irodalom története 1600-ig. Szek. Klaniczay Tibor. Bp., 1984. 250.
46
Szenci Molnár Albert saját Bibliája, Zürich, 1544
Gimnáziumunk őrzi a zsoltárfordító saját Bibliáját. 1544-es Biblia Tigurinája gazdagon glosszázott; életrajzi adatok, érzelmi reflexiók, korrekciók találhatók benne; az egyetlen magyar nyelvű bejegyzés: ,,Bizontalan helyeken budosunc.” Tulajdonosai: 1. Szenci Molnár Albert (1574-1634) a magyar irodalom egyik legjelentősebb személyisége. Prédikátor, zsoltárfordító; nyelvtant írt, szótárt szerkesztett, lefordította Kálvin Institutioját. Bejárta Európát, „közben népét szolgálta, s a hiányzó haza helyébe megteremtette a szellemi haza arcát”. 2. Intzédy József (1668-1750) II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem országbírója, jogi művek szerzője, ítélőmester. 3. Benkő József (1740-1814) közép-ajtai polihisztor, evangélikus lelkész, botanikus és történetíró, a Transsylvania írója. 4. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842) könyvgyűjtő és könyvügy-nök. Alakja hamisításai révén vált hírhedté.
Szenci Molnár Albert
47
Legismertebb hamisítványa az I. András korabeli imádságok. 5. Török Károly (1843-1875) etnográfus. Hódmezővásárhelyen végezte el a gimnáziumot, majd Pesten a jogot. Népdalokat, népi szokásokat gyűjtött, új közmondásokat, szófordulatokat jegyzett le. A könyvön a tulajdonosok között Erasmus neve is szerepel. Ez az Erasmus azonban Erasmus Eulius, nem pedig Rotterdami Erasmus – mindez a címoldalról, Szenci saját kezű bejegyzéséből derül ki.
„A térben és időben nagy utat bejárt könyv önmagában is jelentős művelődéstörténeti érték, hiszen a reformáció első lendületében létrejött latin fordítások közé tartozik.” A könyv első kiadása 1543-ban jelent meg, jelen kötet tehát a második kiadás. Hogyan juthatott Szenci a Biblia Tigurinához? 1596. augusztus 5-ei dátummal a következő bejegyzés olvasható naplójában: „...visszatértem a szállásomra, a Trónörököshez címzett vendégfogadóba, ahol éppen együtt találtam az ugyanott lakó doktor Birtlinus és doktor Kornerus lelkész urakat, egy nyomdászt, Froschawer jogutódját más nemes zürichiekkel. Ők vitában előadott véleményemet újra akarták hallani, és igaznak találták őket. Sok szerencsét kívántak, és külön pénzzel is megajándékoztak; ezek után Tigurinból vígan távoztam”. Lehetséges, hogy ez a „konkrétan nem említett ajándék a zürichi Froschauer fiaitól került Szencihez”. 57
A könyvben több bejegyzés is szerepel. Jellegük szerint három részre lehet osztani ezeket: 1. számok, rövidítések; 2. néhány szavas mondattöredékek; 3. összefüggőbb szövegrészletek. Tartalmilag szin¬tén három csoportot lehet felállítani: 1. életrajzi jellegű mozzanatok: pl. 95/B oldal: „Anno 1623. 3. 7bris mortua filiola”; 2. a szöveget kísérő gondolati, érzelmi reflexiók, egy-egy jelenség, fogalom sajátos, summá¬zat jellegű összefoglalása; 3. apróbb korrekciók, konkordanciák pontosítása vagy teljesen új beírása. „Incertis uagamur sedibus”: „Bizontalan helyeken budosunk.” Az egyetlen magyar nyelvű glossza, amelyet a Korinthosziakhoz írt első levélen találhatunk meg; „ebben a három szóban Szenci oly gyakran visszatérő motívumát vetíti margójára, peregrinációjára gyakorta panaszkodik, kényszerű budosására keserűen emlékezik sok munkájának előszavában, ajánlásában. (Discursus de summo bono, Kálvin: Institutio, stb.) A
gyakorta előtörő fájdalmas mondanivaló itt egy margójegyzet futamává szelídül” . A bujdosás motívuma a magyar történelem és irodalom metaforájának is olvasható, ha belegondolunk abba a művelődéstörténeti sorba, amely Janus Pannonius menekülésétől Balassi és Zrínyi gyötrődésén át Kölcsey bűntudatos Himnuszáig, majd Ady Endre megkésettség és szétszóródás-élményéig tart. 56
57 Imre Mihály: „Albert Molnar, donatione dni Erasmi Eulii, Heidelberg Anno. mense 7bri” (Szenci Molnár Albert Bibliája) = A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve, 1974. 26. p. 56 Simon Ferenc: Szenci Molnár Albert Bibliája a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban, Könyv és nevelés, 2000. 2. szám, http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=135, 2014.10.31.
48
Calepinus 11 nyelvű szótára,Bázel, 1598 A szerző ágostonrendi szerzetes, az itáliai Calepinóban született, 1435-1511 között élt. A XVI. század legnagyobb szótárírói közé tartozott, mint Nicolaus Perotti. Calepinus 5, 7, 9 és 11 nyelvű szótárakat hozott létre. A 11 nyelv között ott található a magyar is: a magyar részek szerzőjének egyesek Laskói Csókás Pétert tartják. 58A latin mellett a következő nyelvek szerepelnek, amelyek Európa kulturális egységét mutatják: héber, görög, francia, olasz, német, flamand, spanyol, lengyel, magyar ésangol.A három szent nyelv (héber, görög, latin) mellett a nyugateurópaiakon kívül a magyar – és egyetlen szláv nyelvként –, a lengyel szerepel, ami azt jelzi, hogy a nyugati kultúra határa a római katolikus kereszténység, a gótika és a reneszánsz elterjedésének vonala, ami a nyelvekben is tükröződik. Ezek a szótárak nagyon népszerűek voltak, hatalmas példányszámban jelentek meg, főként Bázelben. Más feltételezés: Szily Kálmán „«Ki volt Calepinus magyar tolmácsa?», úgy felelt, hogy «minden valószínűség szerint Szántó (Arator) István jezsuita, ki e munkát erdélyi vagy legalább Erdélyben működő rendtársaival 1580-1584 között végezte»” 59 A szótár humanista szemléletű, vagyis nemcsak a szavak fordításait tartalmaza11 nyelven, hanem latinulértelmezi is azok előfordulását, használatát, kontextusát a klasszikus antik szerzők görög vagy latin szövegeiből vett idézetekkel, tehát az igazi humanista szavanként tudja és szereti az ókor műveltségét.
Calepinus
58 Horváth János: A reformáció jegyében. Bp., 1957. 367. 59Idézi Melich János: A magyar szótárirodalom III., 24-58. p. Nyelvtudományi Közlemények, 1906. 36. évf. 1. füzet, http://www.nytud.hu/nyk/reg/036.pdf, 2014. 11.01.
49
Szegedi Kis István: Speculum pontificium romanorum, (A római pápák tüköre, Schaffhausen, 1592) Szegedi Kis István (1502-1572) szelíd, visszafogott, mértéktartó református volt. Azon magyarok közé tartozott, akik európai hírnévre tettek szert a XVI. században. „A magyarországi helvét reformáció legelső és legnagyobb teoretikusa volt, teljes teológiai rendszert adott. Gondosan búvárolta a svájci reformátorok műveit, s azok elemeit állhatatos hűséggel tolmácsolta hittani rendszerében a hazai helvét irány úttörőinek és híveinek 60 gondolatait.” Művei: Assertio vera de Trinitate (Igaz bizonyság a Szentháromságról) – Szegedi Kis István művét 1571-ben tanítványa, Skaricza Máté adta át Theodor de Béze-nek. Halála után hat munkája jelent még meg ebben a században. Speculum Romanorum pontificium (A római pápák tüköre): Bázel, 1584. Questiones de verbis coenae Domini (Az úrvacsora igéinek kérdései): Bázel, 1584. Theologiae sincerae loci communes (A meghamisíthatatlan teológia főbb kérdései) Bázel, 1585. Doctrinae papisticae summa (A pápista tanítások rövid összefoglalása). Confessio verae fidei (Igaz hitvallás) – ez utóbbi kettő a Loci communes függelékeként; Tabula analyticae (Analitikus táblázatok): Schaffhausen, 1595. A könyv a benne lévő metszet miatt egyedi: más példányaiban nem szerepel az „Eretnekek fája”, mert azokból politikai, valláspolitikai okokból eltávolították. A nyomtatvány 1999-ben szerepelt a magyar kultúráról rendezett brüsszeli kiállításon.A katalógusban a fotó mellett Imre Mihály tanulmánya franciául és hollandul is megjelent. 61
60Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetébõl. Bp., 1974. 147. 61 Imre Mihály: Arbor Haereseon. A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiai ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum c. művének 1592–es kiadásában, Az 1997. október 30–án Mezőtúron rendezett Szegedi Kis István konferencián elhangzott előadás bővített szövege, in Egyház és művelődés, Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVIXIX. századi történetéből, Szerk. G. Szabó Botond, Debrecen, 2000. 53-85. Mihály, Imre: La culture ecclésiastique protestante en Hongrie au debut de l’ère moderne, in Hungaria Regia (1000-1800) Fastes et défis, Europalia Hungaria 99, Brepols, Bruxelles, 1999. 80-87. p. Palais des Beaux-Arts, Bruxelles, 9 octobre 1999 – 9 janvier 2000; Mihály, Imre: Het protestantisme in Hongarije in het begin van de moderne tijd in Hungaria Regia (10001800) Fastes et défis, Europalia Hungaria 99, Brepols, Bruxelles, 1999. 80-87. p. Palais des Beaux-Arts, Bruxelles, 9 octobre 1999 – 9 janvier 2000
50
„Az eretnekek fája”
„A kép alján, minden eretnekség forrása, az Antikrisztus látható, akinek a szívéből, mint egy fa gyökeréből nőttek ki az eretnekségek. Innen indul ki a fa törzse, rajta a hat legfőbb eretnek neve,mindegyik egy-egy különálló, kör alakú keretben: Simon Mágus, Valentinus, Cerdo, Artemon,Novatus, Arius. Antikrisztustól indulnak, és miután egy logikusan ábrázolható rendszerben kifejlődnek, elériklegveszedelmesebb csúcspontjukat: a pápát és a török császárt.A fa két csúcsán látható két portré alatt a következő szöveg olvasható: Papismus in Occidente etseptentrione. Mahumetismus in Oriente et Meridie. Vagyis a pápa nyugaton, a török császár keleten jelenti a legfőbbveszedelmet.Az Antikrisztusnak a pápa a lelki, míg a török a testi megjelenése. E gondolat lutheri gyökeréről Imre Mihály ír”. 62 62 Hamvas Endre Ádám: Megjegyzések az Arbor haereseon forrásainak kérdéséhez, 72-76. p. In Corollarium, Tanulmányok a hatvanöt éves Tar Ibolya tiszteletére, Szeged, 2010.
51
Zsámboky János: Emblemata, 1584 Zsámboky János (1531-1584) az egyik legnagyobb magyar humanista. Bécsben, Lipcsében tanult, 1545-ben Wittenbergben Melanchtont hallgatta katolikus volta ellenére; Strasbourgban a híres pedagógus és latin filológus, Johann Sturm (1507-1589) tanítványa. A magisteri fokozatot Párizsban, 1542-ben szerezte meg. Padovába ment orvostudományt tanulni. 1564ben huszonkét esztendeig tartó tanuló- és vándorévek után Bécsben telepedett le. Miksa udvari történetíróvá nevezte ki, mellette orvosi gyakorlatot is folytatott. Utazásai során sok könyvet, kéziratot, szobrot és érmet gyűjtött össze, ezeket bécsi házában helyezte el. Könyvtára négyezer nyomtatott könyvből és kéziratból állt. Latin poétaként tartotta számon kora, legfőképp azonban szövegkiadásait értékelték. Kiadja Dioszkoridészt, Xenophont, Lukiánoszt, Horátiust, Plautust, Janus Pannoniust, Bonfini Magyar történetét (amelyet 1526ig kiegészített), Ransanot, és Werbőczy Tripartitumát. Hírnevét „emblémáinak” köszönhette:a görög szó jelentése jelkép, szimbólum. Az allegorikus képet rövid vers értelmezi.Sikerességét mutatja, hogy 1564után a századfordulóig még hétszer adták ki, és első kiadásának flamand és francia fordítása is igen hamar megjelent.Emblematáiban legtöbbet az emberrel foglalkozik. 63 Zsámboky emblémáiból Shakespeare is merített. A gimnáziumban található 1584-es leideni kiadás érdekességét az adja, hogy sokáig nem volt azonosító száma; ennek oka az, hogy ez a kiadás nem szerepel sem az RMK-ban, sem az OSZK-katalógusban. A megtalált azonosító szám: VOET 2172A (a VOET katalógus a flamand kiadásokat rögzíti). A VOET katalógusban levő annotációból kiderül, hogy: 1. ez az ötödik latin kiadás, nem pedig a negyedik, ahogy az a címlapon tévesen szerepel; 2. Leidenben adták ki, de számos példány átvette a címoldalt Plantin antwerpeni lenyomatáról.Emblémáival az egyik legszebb kiállítású régi latin nyelvű, de magyar verseskönyvet hozta létre, és az elsőt, melyet idegen nyelvre is lefordítottak.
63Varga László: Sámboky (Sambucus) János emblémái, Könyv és könyvtár 1966. 184. p.
52
A híres velencei nyomdából egy aldina: a Paolo Manuzio által összegyűjtött kétkötetes levelezés-mintakönyv első darabja, latin és olasz nyelven, Velence, 1549.
Nonnus, Panopolités: Dionüszika, 1569, Anwerpen A szerző az V. században Panopoliszban született görög költő. Fő műve a „Dioüsziaka”: Dionüsszosz életét, tetteit foglalja össze. Másik fontos műve a szintén görög nyelvű „Metabolé tu kata Ióannén euangeliu hagiu” (A János-evangélium átültetése). A reneszánsz műveltésgeszmény szép pédája, hogy a hellenizmuskori eposzt görög nyelven 1569-ben egy magyar humanista, Zsámboky János adta ki Antwerpenben.
53
Kálvin: Institutio religionis Christianae, Genf, 1561 Jean Calvin (1509-1564) francia származású svájci vallásújító. 1521-ben szentelték fel papnak, tanulmányait Párizsban kezdte, majd Orleans-ban jogi doktorátust szerzett.A lutheri reformáció hatására önálló vallási rendszert hozott létre. Fő műve az Institutio religionis Christianae 1536-ban jelent meg latinul. A kálvinista teológia középpontjában Isten abszolút szuverenitása áll. Kálvin Istene a teremtésben állandóan munkálkodó Isten, aki alapja, jótállója és őre az emberi létnek, amely teljesen tőle függ. Tanításának lényege a következő: „Eleve elrendelésnek nevezzük Isten örök elhatározását arról, hogy mi legyen minden egyes ember sorsa. Mert nem egyforma lehetőségekkel teremt mindenkit, hanem egyeseknek örök életet, másoknak örök kárhozatot rendel Isten kezdettől fogva. Így tehát aszerint, hogy ki melyik célra rendeltetett, mondjuk, hogy az életre, vagy a halálra van rendelve.” 64 Institutio Christiana III., 21, 5 (Péter Katalin kiemelése).Kálvin életrajzát Theodor de Béze írta meg elsőként.Az 1561-es műmargináliákkal teli, tartalmi kiemelések és aláhúzásokjellemzik: piros, zöld és barna színű ceruzával; ez utóbbi kétféle: vékony és vastag, utalásokkal és reflexiókkal.Kálvin Institutiójának szerepel a gimnáziumi gyűjteményben még egy másik kiadása is(1585), és ugyancsak tőle egy bibliakommentár, Mózes öt könyvének magyarázata (1563, Genf).
64 Péter Katalin: Hitújítók és hitvédők. Bp., 1993. 32. p.
54
Bornemisza Péter: Masic resze az evangeliomokbol es az epistolakbol valo tanvsagoknac, mellyeket az keresztyéneknec gyülekezetibe szoktac predikalni minden ünnepnap. Kit az Wr Iesusnac lelke által az együgyü keresztyeneknec iduösseges epületyekre ira Bornemisza Peter. Sempteröl 1574 [typ., Bornemisza] A gimnázium legrégibb magyar nyelvű könyve (1574, Sempte). Prédikációit először öt kötetben adta ki 1573-1579 között, majd 1584-ben egyetlen hatalmas kötetben.
Szenci Molnár Albert Lexicon latino-graeco ungaricum ... item dictionarium ungarico-latinum ... ; adjecti sunt ad finem libri indeces ... necessarii, item syllecta scholastica clarorum virorum ... / authore Alberto Molnar Szenciensi : Heidelbergae Typis Viduae Joh. Georgii Geyder Acad. Typogr., 16211030, 368, 44, 63 p. ; 8°
55
A címlapon a református címer korai ábrázolása, a körirata: „MINT A BARAN MEGNEMVL A NIRV ELOT : ESA LIII:” „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézsaiás, 53, 7.) A könyv tele van magyar és latin nyelvű kiemelésekkel, bejegyzésekkel.Pénzügyi elszámolásra emlékeztető az 543. oldalon: 1. „Vas janosnak fizettem eg marijast Batonyan kapcajirt”; 2. „Buzamihajnak fizetünk nyoc forintot”; 3. „övid Bordacsnak fizettem tizen harom marijast”; sűrű aláhúzások, gyakori hivatkozások (pl. Kálvinra, Cicerora, Szókratészre); reflexiók („Boldog az ember”: 438.o.; „Az isten a mi reménségünk”: 437.o.).
65Bottyán János: A magyar biblia évszázadai Bp. 1982. 52. 66Horváth János: A reformáció jegyében. Bp., 1957. 30.
56
Félegyházi Tamás: [[1] Az kereztieni igaz hitnek reszeiról [!] való tanitas kerdesekkel es feleleteckel, ellenvetesekkel es azoknak megfeitesiuel, az hiueknek eppületekre irattatot és mostan vyonnan meg öregbittetet Feleghazi Thamas debreczeni praedicator altal. [2] Ez melle adattatott / röuid catechismus.Debrecembe LXXXVIII [1588 typ., Hoffhalter]] Félegyházi Tamás (1545k.-1586) Debrecen szülötte, ő az első diákja az iskolának, akit név szerint ismerünk. 1546 és 1567 között Wittenbergben tanult. Magyarországra való visszatérte után Mezőtúron volt egy évig rektor. Innen ment vissza Debrecenbe, ahol is az iskola élére került. 1570/71-ben Kolozsvárott működött, majd ismét Debrecenbe került: Méliusz utóda lett a lelkipásztorságban. „Olyan kitűnő képzettségű tudós, aki európai mértékkel mérve is kiválónak mondható” – írja róla Bottyán János. 65 Tanítása tulajdonképpen megegyezik Méliuszéval, Szegedi Kis Istvánéval, „de a Szentháromság tanát, mi Méliusz főgondja volt, röviden intézi el, az azt tagadó tanításokra nem is célozva”. Modora azonban szelídebb Méliuszénál, nem olyan harcias. „s mint a kátéírók többsége, ő is inkább az elmélet, mint a gyakorlat, inkább a szentírás, mint a gyermekek világában mozog” – jellemzi Horváth János. 66Bornemisza Péter műve után (Sempte, 1574) a legrégibb magyar nyelvű könyve a gyűjteménynek. Az 1796.02.08-i bejegyzést író Szilágyi István, amelyben rögzíti azt a tényt, hogy a kötet Kováts Ferenc adományából került be a gimnázium könyvtárába.
Váradi Biblia, 1661 Károlyi Gáspár: Szent Biblia, Az az: Istennek O és Uj Testamentomaban foglaltatott egész Szent Iras. Magyar nyelvre fordittatott Caroli Gaspar által. Mostan pedig ujobban ez öreg formában némely nehezebb, és homályosabb forditásu Sz. Irásbéli Locusoknak értelmes magyarázatival, az Istennek a’ Magyar nemzetben lévoe Anyaszentegyházának hathatós épuelésére kibocsáttatott. Varadon, Kezdettetett nyomtatása a’ veszedelem eloett: és el-végeztetett Colosvarat, Szenci K. Abraham által. M.DC.LXI. [1661] 777, 273 p. [az index utolsó lapjait kézírással pótolták]. ; 2°
Károlyi GáspárSzent Biblia. Apocryphus könyvek Amstelodámban Iansónius Iános Koeltségével 1645 [Csak az apokrifok], 238 p. ; 8°
57
Komáromi Csipkés György bibliafordítása, 1718
MagyarBiblia avagy az Ó és Uj Testamentom magyar nyelven. Mellyet a’ sidó cháldeai és görög minden rész közönséges summáját és részeit megvilágositott. Comáromi C. György S. I. M. esztendőben. Valójában: 1718]
58
koenyveiből álló tellyes Szent Irás a’ nyelvekből magyar nyelvre fordított és meg-mutató marginalis jegyzésekkel D. és D. P., M.D.C.LXXXV [1685]
Poot, Abraham van: Naauwkeurig Verhaal van de Vervolginge, 1684, Amszterdam A gályarabságra hurcolt 53 magyar prédikátor sorsával foglalkozó holland és magyar nyelvű könyv.
59
Csokonai Vitéz Mihály: Anakreoni dalok, Bécs, 1803, első kiadás
Petőfi Sándor: Felhők, 1846, első kiadás
Petőfi Sándorversei japánul, Tokió, 1936
60
Szőnyi Benjámin restaurált kézirata a XVIII. századból
61
,,Pára, füst, álom, szél s el repülés, Kunyhó, fonál, fü, felhö, faldülés, Hajózás, takáts karika forgás, Egy tört edénybéli viz ki tsorgás, Futó pósta, sebes árvíz, vándorlás, Tenyér idö, lépés, semmi, elmulás.” Szőnyi Benjámin vásárhelyi református lelkész alakja, aki énekszerző, a pietizmus és a fizikoteológiai irányzat költője. Irodalomtörténeti jelentőségét Imre Mihály így összegzi: ,,Tudományban, kultúrában senki sem jutott e város falai közül messzebb, mint ő, műveinek legjobbjai saját korának legmodernebb eszmei áramlataiból táplálkoznak. Annak a kálvinista magyar prédikátortípusnak a reprezentánsa, amely világi értelmiség híján közel százötven esztendőn át megjárta Európa leghíresebb univerzitásait... Itthon aztán megpróbál valamit megvalósítani a távol virágzó eszményekből, iskolakultúrát teremt, távoli tudós barátoknak küldözgeti leveleit, szaporodó önálló műveit, fordításait. Gyakran el kell azonban hallgattatni a múzsák szavát, mert csatázni kényszerül vármegyével, ellenreformációval, földesurával, gőgös tanáccsal, »együgyű népével«.” 67
67 Imre Mihály: A város művelődéstörténete. In: Hódmezővásárhely története 1848-ig. Szerk. Nagy István. Hódmezővásárhely. 1984. 577-700.
62
